NÉMET NYELV Az elmúlt iskolaév krónikájához tartozik, hogy Halász Lilla (2.D) többhetes németországi ösztöndíjat kapott a tavalyi német nyelvi olimpián elért kitűnő eredménye elismeréseként. Élményeiről ő maga vall a továbbiakban. Az országos németolimpián elért eredményeimnek köszönhetően tavaly – 11 szlovákiai diákhoz hasonlóan – lehetőséget kaptam arra, hogy 3 hét alatt megismerhessem Németország fő nevezetességeit. Úti célunk Hameln városa volt, amelyet a patkányfogó meséje tett híressé. Egy olyan család vendégszeretetét élvezhettem, amely egy kicsit sem volt átlagos. Ennek ellenére megtaláltuk a közös hangot, különösen a vendégtestvéremmel, Silkével. Miután sikeresen beköltöztem, és átadtam ajándékaimat (vagyis a szlovákiai specialitásokat), elkezdődhetett a város feltérképezése. Meglepett, hogy úton-útfélen a patkányfogó-mítosz kézzelfogható jeleibe botlottam – szobrok, domborművek, utcai színházak, musical-előadások mindenütt. Ottlétem alatt persze a tanulást sem kellett nélkülöznöm: a helyi gimnáziumban napi öt órában ismerkedhettem a német oktatási módszerekkel. Ezenkívül a sport- és „káosz“ napon megtapasztaltam az ottani diákélet érdekességeit is. Nagy élményt jelentett számomra a háromnapos berlini kirándulás, ahol kísérőnk Lutz Habenicht tanár úr volt. Tulajdonképpen a főváros minden nevezetességét láthattam, sőt olyan emlékműveket is, amelyek kevésbé ismertek. Városnéző túránk természetesen magába foglalta a brandenburgi kaput, a Reichstag épületét (ahol a német parlament székel), a berlini falat, a Potsdami teret (amelyet az utolsó 15 évben építettek újjá), a Városházát, a Gedächtniskirchét és a berlini dómot is. Ezeken kívül jártam egy 1974-ben épült, ma is működőképes atombunkerben, amely egy nukleáris katasztrófa esetén 3600 embernek nyújthat menedéket. Nem szabad kifelejtenem a Checkpoint Charlie-t sem, egy múzeumot, amely a berlini fal történetéről nyújt hiteles képet. Ugyanerről a témáról egy másik kiállítást is láthattunk „Topographie des Terrors“ címen a Fal egy megmaradt szakaszának tövében. Döbbenten tapasztaltuk, hogy az emberek mi mindenre képesek voltak, csakhogy Nyugat-Németországba juthassanak. Élményekkel gazdagodva tértünk vissza Hamelnbe. Itt újabb meglepetés várt rám: ellátogattunk a helyi rádióközpontba, ahol nemcsak meginterjúvoltak bennünket, de a kívánságműsor keretén belül egy Metallica-számot is lejátszottak a kedvemért :) Kirándulásunkat búcsúest zárta, amelynek keretén belül bemutattuk Szlovákiát és a városainkat. Sajnos, Komárom valahogy kimaradt, mivel a képekért felelős diáktársam érthetetlen módon egy képet sem talált róla :S vendégcsaládomtól búcsúajándékként tolltartót és pénztárcát kaptam. A hazaút nem volt zökkenőmentes, mivel egyik diáktársam elveszett a reptéren (a felszállásig szerencsére előkerült), arról nem is beszélve, hogy a repülőút egy életreszóló traumát jelentett számomra. Összegzésként elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam Németországban, és úgy gondolom, hogy ezt az országot mindenkinek legalább egyszer látnia kell. Halász Lilla (2.D) Hasonló lehetőséget kapott Lami Vince (3.A) a német államtól, aki a nyári szünetben három hetet tölthet Mettenben, és így alkalma nyílik nyelvtudása bővítésére.
Az idei német nyelvi olimpia szintén sikeresnek bizonyult. A járási olimpia eredményei: Vnučko Krisztián (2.D) 2A kategória 2. helyezés Póda Csanád (3.D) 2B kategória 2. helyezés Halász Lilla (2.D) 2C1 kategória 1. helyezés Deák Katalin (4.D) 2C2 kategória 1. helyezés A kerületi fordulóban Halász Lilla és Deák Katalin ismét a legjobbaknak bizonyultak, így ők képviselhették iskolánkat az országos német nyelvi olimpián, ahol Halász Lilla az 5., Deák Katalin pedig a 4. helyezést nyerte el. Kati az elmúlt nyáron a szlovák válogatott tagjaként sikeresen vett részt a nemzetközi németolimpián Drezdában. A szlovákiai magyar tannyelvű gimnáziumok számára rendezett Vámbéry Ármin nyelvi verseny győzteseként Vnučko Krisztián (2.D) elhozta Dunaszerdahelyről az első helyet jelentő vándorserleget. Mindannyiuknak szívbő gratulálunk.
Halász Lilla (2.D)
Vnučko Krisztián (2.D)
Deák Katalin (4.D)
Ez az év a többi diák számára is tartogatott izgalmakat, hiszen Szénássy Edit tanárő jóvoltából az alsóbb évfolyamok tanulói egyhetes nyelvi tanulmányi úton vettek részt Heidelbergben. Nyelviskolában Heidelbergben 2009. május 22. és 31. között tizenhat kvartós és két kvintós diákunk tanári kísérettel a híres német egyetemi városban, Heidelbergen és környékén járt tanulmányi kiránduláson. Megérkezésünk után a Neckar folyó partján sétáltunk, és a Filozófusok útján megcsodáltuk a várost körülölelö természetet. Másnap a rendkívül hangulatos óvárosi részen (Altstadt) a német nyelvű vezetés után úgy éreztük, ide még többször vissza kell térni. A város múzeumában megtekintettük többek között Európa egyik legjelentősebb régészeti leletét, a Homo Heidelbergensist. Nem hagytuk ki a legfőbb nevezetességet, a heidelbergi kastélyt sem, amely félig leomlott bástyákkal és magányosan ácsorgó falaival nagyon különleges látványt nyújt. A kastélyban láttuk a világ legnagyobb fahordóját, melyet valaha borral töltöttek: 221.000 liter bor fér bele. A kirándulás egyik fénypontja volt a hajókázás a Neckar folyón. Neckarsteinachban, ahol kikötöttük, megnéztünk egy, még ma is lakott várat és a Nibelung-kertet. A város híres egyetemén, amelynek falai között tanult többek között neves fizikusunk, Eötvös Loránd is, jelenleg 35 ezer diák tanul, ebből 5 ezer a külföldi. Néhány tanulónk megfogalmazta óhaját, miszerint csakis itt szeretnének továbbtanulni. Egyetértünk, és támogatjuk az elképzelést!
Egyik délután Schwetzingenben bejártuk a barokk kastélyparkot, melynek dísze egy gyönyörű mecset, két minarettel, belső kerttel: tiszta ezeregyéjszaka! Hol szabályszerű labirintusokban bolyongtunk, hol pedig mintha erdőben sétáltunk volna – mindezt számtalan szökökút, márványszobor és virágágyás tette még különlegesebbé. A diákoknak rendkívüli élményt jelentett, és sűrűn kattogtatták a fényképezőgépet. A Speyeri dóm, amelyet egy kánikulai délután tekintettünk meg, 1981 óta az UNESCO Világörökség része. A dóm építését II. Konrád császár 1030-ban kezdette el, s 1061ben fejezték be. Az altemplomban nyugosznak II. Konrád, III., IV. és V. Henrik, Habsburg Rudolf és több más császár és császárné. A dóm, amely a legnagyobb és legjelentősebb román kori épületegyüttes Németországban, elnyerte diákjaink tetszését. Az országismeret mellett tanulmányi kirándulásunk másik célja a német nyelvben szerzett jártasság elmélyítése, a nyelv megszerettetése és a nyelvismeret bővítése volt. A résztvevők napi négy órában a Heidelberger Sprachinstitut-ban kommunikatív módszerrel, sok játékkal és jókedvűen tanulták a nyelvet. Egy emberként mindenki nagyon elégedett volt. A diákoknak sikerélményben volt részük. A tanfolyam végén elismervényt és kis ajándékot kaptak. A város macskaköves utcáira, gyönyörű régi házaira sokáig emlékezni fogunk valamennyien. A német nyelvű idegenvezetések alkalmával büszkén tapasztaltuk, hogy diákjaink megfelelő ismeretekkel rendelkeznek történelemből, irodalomból és német nyelvből is. Az utóbbi állítást az bizonyítja, hogy mindhárom vezetésbe aktívan bekapcsolódtak, és nemcsak megértettek bennünket, tanáraikat, akik az egész ottlét alatt kizárólag németül kommunikáltunk velük, hanem gyakran kaptunk német nyelvű választ is, sőt, akadtak, akik szívesen és hosszasan elbeszélgettek velünk németül. Az élményekben gazdag 10 nap után reméljük, hogy diákjaink még inkább tudatosan fogják tanulni az idegen nyelveket, megtapasztalva a szólás igazságát: ahány nyelv, annyi ember. Szénássy Edit tanár a tanulmányi kirándulás szervezöje
A heidelbergi kirándulás emléke
A német tantárgybiyottság tagjai fontosnak tartják a szakmai továbbképzést, idén Szénássy Edit Berlinben töltött egy hetet az előző években egyéves németországi ösztöndíjat nyert tanárok számára megrendezett nemzetközi találkozón. Fekete Judit kolléganőnk a német állam által meghirdetett pályázaton nyert háromhetes németországi tanulmányutat. Tapasztalatairól a Komáromi Pedagógiai Napok keretében megtartott bemutató óráját (lakáskultúra – Wohnkultur) követő szakmai megbeszélésen tartott rövid élménybeszámolót. Az idei tanévben ismét sikeresen zajlott a felsőfokú németnyelv-vizsga. Ezúton gratulálunk a következő tanulóknak: 4.D: Nagy Csilla, Domonkos Emese, Pakši Julianna, Takács Boglárka, Palágyi Ibolya, Kóša Karin, Marcinko Éva, Csákvári Éva, Petko Viktória, ill. Ficsór Zsolt, Geske Christina, Deák Katalin, akik a DSD-nyelvvizsgát már a tavalyi évben sikeresen letették. 4.B: Molnár Orsolya, Paraszti István Ezek a tanulók a felsőfokú nyelvvizsgájuk által egyben kiváltották a német B2 érettségi szintet, így az érettségi bizottság elé idén mindössze 14 diák járult. A német érettségi eredményei: B1 szint: Az írásbeli külső része: 67,38%; belső írásbeli érettségi: 55,91%; szóbeli érettségi: 2,90 B2 szint: Az írásbeli külső része: 76,88%; belső írásbeli érettségi: 67,46%; szóbeli érettségi: 1,75 Az iskola történetében másodszor fordul elő, hogy diákunk kiváló felsőfokú németnyelv-tudása és példamutató előmenetele elismeréseként a német államtól öt évre szóló németországi egyetemi ösztöndíjban részesül. Hat évvel ezelőtt Koltai Pétert választotta ki a német kultuszminisztériumot képviselő szakmai bizottság, idén pedig a már oly sokszor kiemelt Deák Katalin 4.D osztályos tanuló élhet ezzel a lehetőséggel, és elkezdheti jogi tanulmányait Németországban. Mindezért köszönet illeti Karl-Heinz Bielohuby német lektorunkat is, aki nagyban egyengette Kati útját. Egyetemi tanulmányaihoz ezúton kívánunk Katinak sok sikert, kitartást és szép élményeket. A német tantárgybizottság tagjai A Nemzetközi Németolimpia (IDO) résztvevője voltam 2008 augusztusában a Szászország szívében elterülő Drezda adott otthont a Nemzetközi Németolimpiának. 40 ország több mint 120 diákja számára szervezett verseny nagyívű diáktalálkozóhoz inkább hasonlított, mint egy megmérettetéshez. A két hét alatt csapatokba rendezõdve a világ minden tájáról ismertünk meg embereket, Tanzániátol kezdve, Új-Zélandon keresztül Grúziáig. Mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy a nyolc magyar diákból csupán három volt anyaországi, a többiek Erdélyből, a Vajdaságból, az Egyesült Államokból, valamint Belgiumből. A léptennyomon megnyilvánuló multikulturalizmus kicsúcsosodását talán az jelentette, amikor egy ősi új-zélandi táncot egy namíbiai, valamint egy kínai gyökerekkel rendelkező fiatal adott elő sajátjának tekintve. A Nemzetközi Németolimpián a csapatok – a többi tantárgyversenytől eltérõen – nem nemzeti színeket képviseltek. A csapatok összeállításánál az elsõdleges cél a sokszínűség volt – eltérő nyelvi szinten levõ, más-más tájról érkezett embereket állítottak egymás mellé. A csapatverseny célkitűzése egy Németországban ma oly divatos projektmunka, illetve egy prezentáció elkészítése volt. Néhány megadott fogalom alapján egy történetet, vitaműsort vagy éppen interjút kellett megalkotni, s azt egy nemzetközi zsűri előtt bemutatni. A felkészülésre a Goethe Intézet adott teret – szigorú, s gyakran fárasztó napirend alapján. Persze, a kollektív próbákon kívül egyéni feladatot is kellett teljesítenünk. Legtöbbünk nagy meglepetésére itt sem a nyelvtudás és háttérismeretek domináltak – sokkal inkább a kreativitásra, szépérzékre épült ez a feladvány. Egy
nagyon tág témakörön belül – Drezda kultúrája, emberei, természete – szabadon „mozoghattunk“, itt is csupán címszavak határolták be a munkát, a későbbiekben általunk szerkesztett plakát elkészítését. Az anyaggyűjtéshez is szaabad kezet kaptunk – akár a városi önkormányzat alkalmazottaitól is kérhettünk segítséget! Az én munkám egy rendkívül sokat vitatott drezdai híd építését boncolgatta; vajon a gyakorlatiasság oltárán feláldozzák-e a város lakói az Unesco világöröksége címet, hiszen a közlekedés folytonosságát elősegítő híd a városkép szétrombolásával járna. Számomra rendkívül izgalmas tapasztalatot jelentettek a drezdai lakókkal készített interjúk. Persze, nemcsak munkából állt ez a két hét – sok-sok váronézés a II. világháború után lebombázott, s azóta gyönyörűen újjáépített városban, a környék megismerése, túra a Sächsische Schweiz hegységben, Zwinger-látogatás, éjszakai városvezetés Pirnában, drezdai sörkert vagy épp szász-cseh jazzegyüttes koncertje mind-mind belefértek. Az elõzetes válogatás alapján Szlovákiából rajtam kívül még két pozsonyi diák – Daniela Cintulová és Dominika Podolská – vett részt a versenyen. A nemzetközi verseny csapatának kísérője Szénássy tanárnő volt. Számomra ez a két hét mutatta meg igazán az idegennyelv-tanulás jelentőségét, hiszen egy ennyire sokszínű közegben is megtaláltuk a közös nyelvet. Deák Katalin, 4.D Jöttem, láttam, visszamennék… Kiváló lehetőség? Nagy kaland? Visszautasíthatatlan ajánlat? Egy majdnem fél hónapos németországi tábor minden bizonnyal a legtöbb diáknak ezt jelentené. Én féltem, többhetes távollét, messze a családtól, a barátoktól, az ismerősöktől. 2008 augusztusában indultam. Az út vidáman telt, végigszáguldottam szüleimmel Ausztrián, mígnem elértük úti célunkat, Mettent. Nem ért meglepetés, hisz bőséges információt kaptam a bajor városkáról és a programról. A Multinationale Akademie Metten keretén belül 5 ország (Németország, Szlovákia, Csehország, Románia és Magyarország) 12 fős csapatai dolgoztak együtt. Különféle kurzusok közül választhattunk, a biológusok, a történelem iránt érdeklődők, mind megtalálták a számukra megfelelőt. A kettes számú csoport (M2 – System Bahn) mellett döntöttem, ahol a fizikára építettek, bár távol áll tőlem ez a tantárgy. Tanfolyamvezetőnk rögtön a szívébe zárt, hisz személyesen is járt már Komáromban. Lenyűgözött a német vasúthálózat rendszere. Több összehasonlítást végeztünk az európai országok között, saját menetrendet terveztünk. Ellátogattunk a müncheni irányító-központba is. Az első akadálynál rögtön elkeseredtem, gyakran követeltem a szülőktől, vigyenek haza. Fárasztó volt, folyton idegen nyelveket használni.., németről szlovákra váltani, olykor csehvel keverve, a románról nem is beszélve. Az első három nap után azonban kiderült, hogy a „tanulós” tábor mégsem reménytelen eset. A honvágyat sikerült leküzdenem. Egyre érdekesebb programok színesítették a mindennapjainkat: kóruspróbák kellemes masszázzsal egybekötve, street dance, színjátszás kissé absztrakt felfogásban, titkos feladat – eredménye később egy kisfilm volt – , egyórás nyelvtanfolyamok. Rengeteg sportolási lehetőség kínálkozott: több tornaterem, futópálya. Röplabdatornát rendeztünk, amelyen csapattagként és pomponos lányként is szerepeltem. Az akadémia kórusa és zenekara két hangversennyel gazdagította az ott-tartózkodást. Szólószámmal is felléphettem, eljátszhattam zongorán az egyik kedvenc darabomat. Külön élmény volt számomra az egynapos kirándulás Passauba. Eső, erős déli napsütés és a 80 km-es táv jelentősen megnehezítette a kerékpártúránkat. Remek tájékozódó képességünknek köszönhetően egyórás bolyongás után végre kikeveredtünk a legközelebbi nagyvárosból. A Duna festői környezete, valamint a friss levegő azonban teljesen kárpótolt. A kenuzás résztvevői sem úszták meg szárazon. A kevésbé merészek Münchenbe, Regensburgba utazhattak jóval kényelmesebb módon, vonattal.
Számos alkalom adódott az ismerkedésre is, gyakran éjszakába nyúlóan beszélgettem a magyar csapat tagjaival; megtanultam a románok kártyajátékát, ahol kizárólag némi füllentő készségre van szükség; a meghökkentő időpontokban tartott palacsintázásokról nem is beszélve. Egymás kultúráját a „nemzetek estjein” ismerhettük meg, a németek az országról készítettek vetélkedőt, a szlovákiaiakkal juhtúrós galuskát kreáltunk, a románokat kissé cserbenhagyta a technika, ennek ellenére látványos prezentációt csináltak; a magyarok és a csehek is táncba hívtak bennünket. Köszönettel tartozom tanáraimnak és az iskolámnak. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyeket a teljesség igénye nélkül próbáltam meg összefoglalni. Sok tartós barátság született, noha a kommunikáció nem is volt mindig zökkenőmentes. Nagyon élveztem, szívesen visszamennék. Pakši Julianna, 4.D
Pakši Julianna németországi diákok között (balról az ötödik)
