NEMESÍTÉSI ÉS FAJTA-ELŐÁLLÍTÁSI KUTATÁSOK A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEMEN KAJDI FERENC1 – KISS JÓZSEF1 – MAKAI SÁNDOR1 – KALMÁR SÁNDOR1 SKRIBANEK ANNA2 - FRANK NORBERT3 1
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Természettudományi Kar, Szombathely 3 Erdőmérnöki Kar, Sopron
XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap Keszthely 2013. március 7.
Nyugat-magyarországi Egyetem székhely: Sopron alapítás ideje: 2008. január 1. a 2000-ben létesült 7 karú Nyugat-Magyarországi Egyetem és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülésével jött létre
A Karok és azok telephelyei: Apáczai Csere János Kar Benedek Elek Pedagógiai Kar Bölcsészettudományi Kar Erdőmérnöki Kar Faipari Mérnöki Kar Geoinformatikai Kar Közgazdaságtudományi Kar Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Természettudományi Kar
Győr Sopron Szombathely Sopron Sopron Székesfehérvár Sopron Mosonmagyaróvár Szombathely Szombathely
A NymE MÉK története
• • • • • • • • • • •
• •
1818-1850: Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet 1850-1869: Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet 1869-1874: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet 1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia 1942-1945: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola 1945-1949: Budapesti Mezőgazdasági Egyetem (Magyar Agrártudományi Egyetem) Mosonmagyaróvári Osztálya (az Intézmény működése 1949-1954. között szünetel) 1954-1962: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia 1962-1970: Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola 1970-1989: Keszthely és Mosonmagyaróvár összevonása után Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar 1989-2000: a Kaposvári Állattenyésztési Karral Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 2000-2008: 2001-ig Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 7 karral, 2001-től Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar 2008- : Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar
1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia
„Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé vált” a magyar intézetek közül elsőként kap akadémiai rangot, így Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézete volt egészen 1906-ig, 1884-től már csak magyar nyelvű oktatás folyik, s 1919-ben átmeneti jelleggel az Akadémia még Főiskola elnevezést is kapott Az időszakban létesült kutatóintézetek és szervezetek: – Gazdasági Eszköz- és Gépkísérleti Állomás – Meteorológiai Megfigyelő Állomás – 1878: Vetőmagvizsgáló Intézet vezetői: Deininger Imre, Linhardt György – 1891: Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás • Az állomás vezetői: Cserháti Sándor (1891-1909), Gyárfás József (1909-1933 ), Surányi János (1933-1937) Dworák Lajos (1937-1941), Villax Ödön (1941-1948) , átmenetileg Székács János és Berzsenyi-Janosits László 1945) – Állatgyógyászati Állomás – Növényélet- és Kórtani Állomás – Magyar Királyi Tejgazdasági Kísérleti Állomás – 1909-1910: Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézet – 1909: Budapest; 1910: Mosonmagyaróvár • Az Intézet vezetői: Grábner Emil (1909-1936), Villax Ödön (1936-1941), – Vegykísérleti Állomás – Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete –
1941-ben a 2 intézetet összevonják Országos Növénynemesítő Intézet néven Villax Ödön vezetésével, s 1949-ben működése megszűnt
A hajdan volt „Grábner-telep”,
ma Bemutató-tér
Az örökléstan, a növénynemesítés és a vetőmagismeret tárgyak oktatása • •
• • • • • • • • • • • •
1890: Cserháti Sándor az országban elsőként kezdte el a növénynemesítés és a „Magnemesítés” című tárgyak oktatását 1907/1908: a Növénynemesítés önállóan előadandó tantárgy – 1907: Grábner Emil, 1908-1918. között Legány Ödön, 1918-1920. között Bittera Miklós, 1921-től Rázsó Imre heti 2 órában 1936/37. tanév az V. és VI. félévben Soltész Sándor az Örökléstan tantárgy is szerepel már a tantervben 1942/43-as tanév Villax Ödön nemesítés, Győrffy Barna a Genetikát oktatja 1948: a Növénytermesztési szakon külön tárgy a „Magismeret és magtermesztés” a Növénynemesítéstan a IV. évfolyamon került oktatásra 1954: Örökléstan a II. évfolyam 2. félévében és a III. évfolyam 1. félévében 2+2 óra Növénynemesítéstan a III: évfolyam 1 félévében 1+1 óra 1967/68: az Örökléstan, a Növénynemesítéstan vezető oktatója Kovács Antal Egressyné Grábner Erna, Fábián Tivadar A Genetikai és Növénynemesítési tanszék megalakulása után a tárgyak vezető oktatója Kiss József Gulyás András, Kajdi Ferenc, Mészáros Miklós, Győri Tibor 2005: a kétszintű- és többszakos képzés bevezetése - újabb tantárgyak: Alternatív növények szaporítóanyag termelése; Szántóföldi növények vetőmagtermesztése
A Magyaróvárhoz köthető nemesítéstörténelmi események: 1906: a növényfajták törzskönyvezésének kezdete; 1914: Magyaróvár - első növénynemesítői vándorgyűlés (Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézet székházának avatása) javaslat: a növényfajták vetőanyagának „nemesített” „eredeti” és „utántermelt” névvel való megjelölése 1911; 1914: Székács Elemér, majd Baross László: a gazdasági akadémiák kötelező tárgyként oktatják a növénynemesítést; 1938: ismét tartottak növénynemesítői vándorgyűlést; 1940: az Intézet kezdeményezésére első növénynemesítői tanfolyam 50 hallgatóval; 1941-1949: Rédei György az Akadémia/Főiskola hallgatója 1943: Legány Ödön javaslatára megszervezték az egyéves szakaltiszti növénynemesítő tanfolyamot, az elméleti képzést Magyaróváron, a gyakorlatit Nagytelken végezték (a képzést évenként megtartandóvá tették); 1947: egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon megszervezése
Az egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon (1937.) résztvett okleveles mezőgazdák Bacsa Pál Lőrentei László Fábián Tivadar Bálint Andor Gyulaváry Oszkár Hikisch Károly Bondor László Vágó Mihály Lelley János
Csizmazia Antal Bauer Ferenc Madarász Zsuzsanna Mesch József Beke Ferenc Pollhamer Ernő Kajtár József Czakó Flórián Vutskits György
Fajták, fajtajelöltek, nemesítés •
széleskörű nemesítési program: bíbor- és fehérhere; takarmány- és pázsitfüvek; közönséges őszi- és tavaszi búza; tavaszi árpa, rozs, zab, takarmánykáposzta, köles
• • • •
1951: Takács István - Óvári rozs 1953-ig Berzsenyi-Janosits László 4 kukorica-hibrid: Ó-1; Ó-3; Ó-4; Ó-5 Böjtös Zoltán – lucernanemesítés Grábner Emil az első hazai minősített lucerna fajta nemesítője - Óvári tarkavirágú lucerna 1974: Egressyné Grábner Erna Óvári kúszó lucerna fajta
• •
• • • • •
Kovács Antal kukorica Opaque-2 jelű mutánsa felhasználása; a „takarmányminőség öröklődésének” vizsgálata 1977: Sopronhorpácsról a Karra kerül a Rózsaszínű BETA és a BETA vöröshenger takarmányrépa-, a BETA 11 tavaszi bükköny fajta 1984-2006: a Kertészeti Tanszéken áfonya génbank létrehozása, fenntartása - Nagy György a fenntartásában Porpáczy Aladár, Vadas Zoltán, Pólyáné Hanusz Borbála és Iváncsics József vettek részt 1987: Győri Tibor részt vett a Putnokon nemesített és elismerést kapott Hungarotetra fajta nemesítésében 1990: Kiss Árpád és Kiss József által nemesített KT-84 jelű triticale minősítése
A Karon lévő elismert fajták (1) (2004) Növényfaj
Fajta neve
Nemesítő
Állami elismerés éve
Fajtafenntartó nemesítő
Takarmányrépa
Rózsaszínű BETA
Sedlmayr Kurt Varga András
1944.
Kajdi Ferenc
Tarlórépa
BETA Vöröshenger Horpácsi lila
Ludván Gábor Dobrovszky István Tóth József
1977. 1959.
Kajdi Ferenc Kajdi Ferenc
Csillagtök
Óvári fehér
Keppel Tiborné /Dobrovszky Ilona/ Nagy György
1974.
Porpáczy Aladár, majd Iváncsics József
Sütőtök
Óvári hengeres
Nagy György Nagy Györgyné Pardavy Tibor
1989.
Porpáczy Aladár, majd Iváncsics József
Vörös csenkesz
Székkutasi 319
Derera Miklós Szilvási Mihály
1958.
Szodfridt Gyuláné
Réti csenkesz
Óvári
Balázs Ferenc Bagosi Erzsébet
1960.
Makai Sándor
Réti komócsin
Peti
Szodfridt Gyuláné Harangozó Ferenc, Kovács József
1993.
Szodfridt Gyuláné
Tavaszi bükköny
BETA 11
Csitkovics Antal
1951.
Makai Sándor
Horpácsi lila
Óvári hengeres
Rózsaszínű BETA
Óvári fehér
A Karon lévő elismert fajták (2) (2004) Növényfaj
Fajta neve
Nemesítő
Állami elismerés éve
Fajtafenntartó nemesítő
Görögszéna
Óvári-4
Makai Sándor Pécsi Sándor Kuroli Géza Kajdi Ferenc
1993.
Makai Sándor
Szója Tavaszi búza
Zsuzsanna Castrum-1
Kajdi Ferenc Pollhamer Ernő Pollhamer Ernőné Kajdi Ferenc
1995. 1998.
Kajdi Ferenc Pollhamer Ernőné Kajdi Ferenc
Lucerna
Eride /Pilis/
Késmárki István Győri Tibor Kajdi Ferenc
Borsó Lóbab
Tutti Lippói
Kajdi Ferenc Bárdossy Antal Schneider Béla Karasz László Krészity Pántó
1996. 1971.
Kajdi Ferenc Kajdi Ferenc
Karácsony
Mészáros Miklós
1994.
Kajdi Ferenc
2000/2002. Késmárki István Győri Tibor
Eride
Karácsony
Zsuzsanna
Hazai nemesítésű tönköly fajták Növényfaj
Tönköly
Fajta neve
Nemesítő
ÖKO 10®
Kalmár Gergely Kajdi Ferenc
Lajta (ÖKO 82) ®
Kajdi Ferenc Kalmár Gergely
Állami Fajtafenntartó elismerés nemesítő éve 1998. Kajdi Ferenc
2002.
Kajdi Ferenc
2004-után visszavont fajták
Növényfaj
Fajta neve
Lóbab
Óvári 137
Takarmánykáposzta
Óvári Óvári-1 Sári
Bab
Cintia Borsó
Akt
Nemesítő
Bárdossy Antal Varga János Berzsenyi J. László Szántosi Antalné Késmárki István Hörömpöli Erzsébet Jakab Árpád Késmárki István Takács Gáborné Pocsai Károly Sájer Antal Binnyei András Lindmayer Nándorné Horváthné Walter Zsuzsanna
Állami Fajtafenntartó elismerés nemesítő éve 1984. Kajdi Ferenc
1959. 1983. 1993.
Kajdi Ferenc Kajdi Ferenc Késmárki István
1990.
Takács Gáborné
1992.
Győri Tibor
Kutatási témák 1983-tól (1) • • • • • • • • • • • • •
1983-1990: takarmányrépa, tarlórépa és takarmánykáposzta nemesítés, fajtafenntartása – MÉM TCP; 1988-2002: lóbab nemesítés, fajta és tájhasznosítási kísérletek végzése; 1988-2002. pillangós szálastakarmányok (tavaszi bükköny, mezei borsó, trigonella) nemesítése, - OMFB FBI program); 1988-2012: szója nemesítés, fajta- és törzskísérletek végzése; 1991-1994: az öntözéses növénytermesztés genetikai, nemesítési és agronómiai alapjainak továbbfejlesztése; 1996-2004: génmegőrzési feladatok végzése – 1045 tétel tartós tárolása és leírása; 1996-2006: az egészséges táplálkozást szolgáló biológiailag teljesebb értékű búza fajták előállítása – Pollhamer Ernőné; a kertészeti termesztés biológiai alapjainak fejlesztése (témavezető Porpáczy Aladár); 1988-2012: tájhasznosítási és fajtakísérletek végzése – őszi- és tavaszi árpa, közönséges őszi- és tavaszi búza, triticale, rozs, őszi- és tavaszi durum búza, zab, borsó, repce; 2000-2006: tönköly búza nemesítés - FVM-program 2 db pályázat; 2010-2012: tönköly génbanki tételek felszaporítása, leírása és tesztelése – HUSK/0109/1.2.1./001 magyar-szlovák regionális kutatás; 2001-2002: új őszi- és tavaszi búza fajtajelöltek makro- és egyes mikroelemreakciójának vizsgálata az Észak-nyugat-Dunántúl 2 régiójában; 2004-2006: speciális ásványianyag-összetételű világos szemszínű őszi és tavaszi búza fajták előállítása – FVM program;
Kutatási témák 1983-tól (2) •
• • •
• •
•
Makai Sándor irányításával szilfium, keleti kecskeruta (Galega orientalis) és földimandula (Cyperus esculentus L. var. Sativus Boeck.) nemesítése és hasznosítási vizsgálatokat végzése; fehér mustár fajta nemesítési programban való részvétel – a Marci névre keresztelt fajta 2005-ben állami elismerést kapott; triticale nemesítési program Kiss József vezetésével, jelenleg 2 fajtajelölt (LH-7 és LH25) vizsgálata folyik; 2 szója, 1 tavaszi árpa, 1 tönköly és 9 közönséges őszi búza fajtajelölt bejelentésének elvégzése a minősített fajtákon kívül. A 9 db. közönséges őszi búza fajtajelölt nemesítésében Pollhamer Ernőné és Pollhamer Ernő is részt vettek; 2000-2008: között a Salvador zab, a Győző és a Bőség nevű minősített őszi búza fajták fajtafenntartó nemesítése; 2010-2012: „A regionális források felhasználása az egészségmegőrző funkcionális élelmiszerek előállítására” c. projekt során az ökológiai tényezők hatásának vizsgálata a biológiai alapok (fajták és fajtajelöltek) mennyiségi és minőségi tulajdonságaira; (Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 – projektszám: TF/HUSK/0901/1.2.1/0010/01; Molnár Zoltán irányításával nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna), valamint a répafélék sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata; lóbab vírusmentes nemesítési alapanyag-előállítása 1986-1990. és 2000-2004 között; 2004-2007. között a répafélék és pillangósok genetikai transzformációjával összefüggésben végeztünk vizsgálatokat közvetlen génátviteli módszerrel;
Az Óvári gigant® szilfium fajta teljes virágzásban
Keleti kecskeruta (Galega orientalis Lam.)
Nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna) és répafélék sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata;
lóbab vírusmentes nemesítési alapanyag-előállítás
NymE Természettudományi Kar Alapítás éve: 1984 Nemesítés • 1991-től Kovács J. Attila folytatott közös nemesítési programot a szombathelyi székhelyű Gyep- és Takarmánygazdálkodási Kft.-vel – 4 pázsitfű-fajta kapott állami elismerést – Festuca pratensis arundinacea, F. rubra, Lolium perenne, Phleum pratense, Dactilis glomerata géntartalék-vizsgálatának, illetve alapanyag-kutatásának végzése – tenyészkerti fenntartása – a bio-típusok elemzése a nemesítési programokban való felhasználhatóságot illetően – 50 anyagból álló gyűjtemény fenntartása jelenleg Kollerné Dani Magdolna irányításával anatómiai géntartalék- és molekuláris biológiai vizsgálatok céljából. • 2003-tól Skribanek Anna végez szántóföldi- és laboratóriumi kísérleteket a Gabonakutató Közhasznú KHt-vel együttműködve tavaszi árpa fajták és fajtajelöltek szárazságtűrő képességének meghatározása érdekében – 2007-ben állami elismerést kapott a GK Habzó (bejelentéskori neve: GKS 419) fajta – jelenleg folyik a harmadéves GKS 9413 jelű szárazságtűrő fajtajelölt NÉBIHvizsgálata – szárazságtűrőképesség vizsgálatok: morfológiai- (hajtás- és gyökérhossz és -tömeg, sztómaméret, hervadás) és élettani tulajdonságok (prolin- és glükóz tartalom, enzimvizsgálatok, az Al-felhalmozódás és -érzékenység mérése hematoxilin vizsgálattal) meghatározása – szántóföldi kisparcellás kísérleteket különböző termőhelyeken és eltérő agrotechnikai kezelésekkel (késői vetés, kiszárító agrotechnika)
A TTK pályázatai
• 2004-2005: FVM és NKTH támogatásával, GAK pályázat • 2006-2008: Baross Gábor program NKTH, A GKS 419 jelű árpa söripari pilotra, Konzorciumi partnerek: Gabonakutató Kht, BDF Növénytani Tanszék, • 2009-2011: Baross Gábor Program NKTH, Sörárpa genotípusok szárazságstressz tűrésének fokozása Bioassay módszerrel. Konzorciumi partnerek: Gabonakutató Kht. Táplánkereszt, Rácunio Kft., NYmE-SEK TTK Növénytani Intézeti Tanszék
A bioassay értékelése alapján összevont szelekciós index képezhető, amely r=0,64-0,75 közötti korrelációs koefficiens értékekkel korrelál a szántóföldi szárazságtűréssel. 3,00 GKS 415 Marnie 2,00
Szárazságtűrés (rel. termés)
Mandolina
GKS 419 Nitran
Jersey 1,00
Scarlett
Tactic
-8,00
-6,00
Kh Szofi
Roxana M 22 Pasadena KH Lédi Sylphide GKS 523 Flandria Boyos Jubilant M 23 0,00 BiatlonTocada -4,00 -2,00 Maresi Bivoy 0,00 2,00 4,00 Beatrix Braemar Annabell Ebson Xanadu -1,00 KH Dáma Celinka Gks 2608
Michka
-2,00
-3,00 Összevont PEG reakciók (rel.)
6,00
8,00
NymE Erdőmérnöki Kar (1) Jogelőd, történet Jogelőd a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. 1919-ben Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, így a főiskola Sopronba települt át
Oktatás Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben kezdődött meg a faipari mérnökök képzése, majd ezt követően az önálló Faipari Mérnöki Kar létrehozása után 1962-ben alakult meg az Erdészeti és Faipari Egyetem. Az Erdőmérnöki Karon erdőmérnöki, környezetmérnöki, környezettani, természetvédelmi mérnöki és vadgazda mérnöki diplomát szerezhetnek a hallgatók.
NymE Erdőmérnöki Kar (2) • •
•
A hazai erdészeti növénynemesítés kezdete az exóta fafajok kastélyparkokba, arborétumokba, botanikus kertekbe való ültetésével kezdődött. A célorientált kísérletek a XX. század első éveire tehetők, amikor az ún. származási kísérletekkel megkezdődött az egyes termőhelyekre ültethető fafajok és fajták kiválasztása. E munkában kiemelkedő szerepe volt Roth Gyula professzornak, aki az 1900-as évek elején először a famagvak származásával, majd pedig származási kísérlet-sorozatok beindításával (erdeifenyő, vörösfenyő, lucfenyő, kocsánytalan tölgy, duglászfenyő) teremtette meg az erdészeti növénynemesítés alapjait. Az erdőgazdálkodás erdőművelési feladatai között kiemelkedő szerepet foglalnak el a különböző gyérítések (törzskiválasztó gyérítés, növedékfokozó gyérítés) során elvégzett tömegszelekciók. Ezen tömegszelekciós kiválasztáshoz tartoznak a magtermelő állományok is, amelyek elsődlegesen magtermesztési céllal és megfelelő nagysággal, a nemkívánatos beporzástól a szükséges mértékig izoláltan kialakított, vetőmagot termelő faállományok. Ezek a növényállományok a hasonló ökológia viszonyok között tenyésző más faállományokhoz képest kedvezőbb külső képet, vagy izolált genetikai fölényt mutatnak és területileg is jól elhatárolhatóak. A tömegszelekcióval szemben a plantázsok, törzsfák kiválasztása, illetve a véghasználatig fenntartandó faegyedek kiválasztása már egyedszelekcióra alapozott.
NymE Erdőmérnöki Kar (3) •
Az erdészeti növénynemesítés története elválaszthatatlan az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) tevékenységétől, munkatársaitól. Úttörő munkásságuknak köszönhetően már az 1950es években megkezdődött a nemesnyárfajták vegetatív szaporítása, amely szinte kizárólag az ERTI munkatársainak állhatatos munkájának köszönhető (Bánó István, Bokor Rezső, Halupa Lajos, Keresztesi Béla, Koltai György, Kopecky Ferenc, Mátyás Vilmos, Palotás Ferenc, Retkes József, Tóth Imre, Szőnyi László, majd pedig Borovics Attila és munkatársai).
•
Sopronban az Erdőmérnöki Főiskolán az Erdőtelepítési és Fásítási Tanszéken 1954-ben Tompa Károly és Sziklai Oszkár vezetésével kezdődött meg a fűz fafajok nemesítése. Egy évvel később Nemky Ernő és Vancsura Rudolf a tölgy fafajok nemesítésének lehetőségeit kezdték el vizsgálni. Későbbiekben Majer Antal a bükk, Tompa Károly a hársak szelekciós nemesítésével foglalkozott. Ennek keretében számos anyatelep, klóngyűjtemény került kialakításra. A soproni Erdészeti Szakközépiskola az Egyetemmel szoros kapcsolatban lévő tanárai közül Jereb Ottó a lucfenyő, Kondor Antal a csertölgy, Tuskó László a vörösfenyő nemesítését tanulmányozták.
•
Mátyás Csaba akadémikus kutatásaival – aki kezdetben erdeifenyő származási-kísérletek beállításával, illetve azok értékelésével is foglalkozott – alakult ki a modern erdészeti növénynemesítés és származáskutatás Magyarországon. Munkásságának súlypontja nemcsak az új fajták nemesítésében, hanem abban is van, hogy a genetika, a populáció-genetika, illetve a klímaváltozás, valamint a fásszárú növények a klímaváltozáshoz való adaptációjának lehetőségein keresztül tesz javaslatokat a hazai erdőgazdálkodás továbbfejlesztésére, az erdészeti növénynemesítés új irányvonalának meghatározására.
KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!
