NEM TERMÉSZETFELETTI, HANEM ÚJ TUDOMÁNYOS VILÁGKÉP PARAPSZICHOLÓGIA A parapszichológia egy olyan irányzat, amely igyekszik az eddig megmagyarázhatatlannak, természetfelettinek vagy misztikusnak tartott jelenségeket tudományos módszerekkel megfejteni. Célja, hogy tudományos módszerekkel bizonyítsák a különös jelenségek létét és működési elveit. Magyarországon a parapszichológiai kísérletek közül a telepátiakutatás tett szert hírnévre és váltott ki elismerést. De a parapszichológia hazájának, mint minden újkori irányzatnak, az Egyesült Államok számít. A parapszichológia történelmében mérföldkőnek számított, hogy 1930-ban dr. Joseph Banks Rhine amerikai biológus bebocsátást nyert a Duke Egyetem laboratóriumába. Kutatásai alapján úgy vélte, hogy a clairvoyance (térben és időben távolabb eső események, személyek vagy tárgyak érzékelése, a látnokiság egyik fajtája) és a telepátia (gondolatátvitel) háttere között nincs éles különbség, minekután megalkotta az „érzékszerveken kívüli érzékelés” (extra-sensory perception, ESP) fogalmát. Eleinte nagy port kavart fel a szigorúan ellenőrzött körülmények között elvégzett kísérleteinek sikerével. Az amerikai pszichológusok keményen támadták, de cáfolni nem tudták az eredményeit. 1957-ben megalakult a Parapszichológiai Szövetség. Különleges és változatos kísérleteik során megállapítást nyert, hogy minden emberben léteznek pszi-képességek, vagyis pszichikai képességek, mint például az intuíció. A fizikai események kizárólag szellemi erővel történő befolyásolásának vizsgálatai vezették el Ian Stevenson pszichiátert oda, hogy rendkívül sok bizonyítékot fedezzen fel a reinkarnáció létezéséről. Az amerikai parapszichológusok szakmai egyesületét 1969-ben felvették az amerikai tudományos társaságok szövetségébe, ami már egy részleges elismerést és rangot jelent a tudományos és társadalmi elfogadottság terén. Sokan még ma is tréfának és sarlatánságnak tartják az egész parapszichológiát, mondván, nem létezhet. Ezzel szemben a 20. század második felében keletről meginduló vallási és spirituális hullám tízmilliók életét változtatta meg azzal, hogy keleti guruk meditációkat, jógát, harcművészeteket, valamint a gyógyszergyárak a tudatosságot fokozó készítményeket kezdtek elterjeszteni a világban. Mára elcsitultak a kedélyek és szelídültek az álláspontok, talán még egy konvergencia is megfigyelhető: filozófusok, fizikusok, biológusok, orvosok, pszichiáterek, teológusok, parapszichológusok és „szellemi vezetők” kezdik közös nevezőre hozni az álláspontjaikat. Ezzel együtt a parapszichológia, mint elnevezés nem a legszerencsésebb, mivel a tudomány mellérendeltjeként, pontosabban a pszichológia mellérendeltjeként tűnteti fel magát. Ez azért nem túl találó elnevezés, mert tudományos módszerekkel és fizikai jelenségek vizsgálatára kifejlesztett berendezésekkel kutatni egy olyan jelenségkört, amely alapvetően nem fizikai természetű, kissé habókosn elgondolásnak tűnik első hallásra. Annyiban bizonyosan van köze a pszichológiához, hogy az emberi psziché erőinek és jelenségeinek kutatása az egyik fő szakterülete a parapszichológiának. A transzperszonális pszichológia, a keleti-nyugati szemléletet szintetizáló integrál-pszichológia, a holisztika gyógymódjai, az ellentmondásos hipnózis módszere, az áltudománynak bélyegzett neuro-lingvisztikus programozás (NLP) már átlóg a parapszichológia térfelére, mert sok olyan állítása és praktikuma van, amelyet a tudományos körök nem látnak megalapozottnak, ugyanakkor az emberi „lélek” és „szellem” felségvizein zajlik és a gyakorlati élet igazolja hatékonyságát.
Hogy még tovább bonyolítsam a helyzetet: nem ártana azt is tisztázni, hogy mit értünk pontosan a pszichológia szó „psziché”, azaz „lélek” szaván. De a megválaszolatlan kérdések sorát folytathatnánk azzal, hogy mennyiben parapszichológia és mennyiben kutatható a médiumitás vagy a spiritizmus. Hiszen eme irányzatok is többé-kevésbé az ember lelki és a szellemi alkotóelemeivel dolgoznak, s máig nem tisztázott a nagyközönség, vagyis a kívülállók előtt, hogy ki milyen folyamatokat irányít, vagy éppen nem irányít. Ezért aztán a parapszichológia igencsak támadható, s támadják is sokan. Thorwald Dethlefsen példának okáért azon a karakán véleményen van, hogy a parapszichológia eleve egy trükk, amely gyáva módon viselkedik, mert se nem eléggé tudományos, se nem eléggé ezoterikus. Összességében nem felel meg egyik világfelfogás követelményeinek sem. Ad is valamennyi lehetőséget, meg nem is. Újnak állítja be magát, de igazán nem mutat fel statisztikai eredményeken kívül semmi meggyőzőt. S valóban, a parapszichológia még nem ezotéria, s az ezotéria nem parapszichológia, még ha látszatra össze is mosódnak a határaik. A parapszichológia tudományos módszerekkel igyekszik igazolni a megmagyarázhatatlan jelenségeket, de valahogy eddig mindig beletört a bicskája, míg az ezotéria soha semmit nem akart bebizonyítani. Ennek több oka is van. Egyfelől, mert nem óhajt megfelelni a csodavárók elvárásainak, hiszen az ezotéria az egyéni önmegvalósítás és tökéletesedés belső ösvénye, s mint ilyen nem alapozódhat külső megítéléseken és materiális bizonyosságokon. (Bár hosszú távon minden külső jelenséget megismer azáltal, hogy felismeri önmaga kivetített valóságaként. Így válik lassacskán az önismert világismeretté és a világ megismerése önmagunk belső ismeretévé.) Másfelől az ezotéria csak addig marad szigorú értelemben vett ezotéria (a szó jelentése belső kör), amíg le nem írjuk vagy ki nem mondjuk. Ugyanis az emberi kifejezés korlátozott volta miatt óhatatlanul töredékessé és torzzá tesszük az ezotéria igazságait. A parapszichológia tehát kutat, ismétel, feltár, elemez és bizonyítani törekszik, míg az ezotéria csendben vezeti a belső ösvényén az emberi individuumot. Az ezoterikus embert ezzel együtt lehet parapszichológiailag vizsgálni, hiszen extraszenzoriális (érzékszerveken túli) képességei működésbe lépnek a beavatások előrehaladtával, csakhogy ez a vizsgálat olyan, mint ha kívülről akarnánk egy kirakatüveg mögötti felöltöztetett báburól megmondani, hogy milyen a rajta lévő ruha anyaga, tapintása stb. Ennél fogva a parapszichológia metódusai egy idő után nem elégítik ki a valódi igazságkereső embert, mivel előbb-utóbb rájön, hogy eddigi kísérleteivel és felhalmozott résztudásával csak a kirakatot (az alsóbb dimenziókat) kutatta. Így fokozatosan belemerül az élet rejtett gyakorlati valóságába, s önkéntelenül ezoterikussá válik, avagy visszariad a szédítő távlatoktól és a újra az anyaghoz köti magát. Boldog napot! Száraz György
PARAFENOMÉNEK A parafenomének olyan látszatra szokványos személyek, akik valamilyen érzékenységüket vagy érzéküket jóval inkább kihasználják, mint a többi ember. Átlagfeletti vagy az átlagostól eltérő képességeiket annak köszönhetik, hogy jobban konyítanak az érzékeken túli észlelés valamelyik típusához. A parafenomének látják a múltat vagy a jövőt, szellemeket érzékelnek, kapcsolatba lépnek a túlvilági lényekkel, a halottakkal, aurát látnak, képesek tárgyakat mozgatni az akaratuk erejével, bármekkora távolságból diagnosztizálni, távgyógyítani, hipnotikus képességeikkel megdelejezni, távolbalátni, olvasnak más emberek gondolataiban,
képesek materializálni (anyagot teremteni a „semmiből”) vagy levitálni (lebegni). De hogyan lehetséges, hogy egyesek ilyen talentummal rendelkeznek, míg mások csak szájtátva bámulják csodatételeiket? A fent említett eseteket a szemtanúik és megélőik parajelenségeknek nevezik. Vagyis a hivatalosnak tartott tudomány mai álláspontja szerint nem magyarázhatók meg racionális módon. Természetesen a kóklerséget és az önámítást most nem minősíteném, csak a valódi parajelenségekre gondolok. A tudomány sokszor szkeptikusan közelít a parajelenségek és „elkövetőik”, működtetőik felé. Azt gondolhatnánk, hogy a tudósok egy része számára kínos, hogy nem tudják megmagyarázni a természetfeletti jelenségek javarészét. De ez nincs mindig így. Sokszor éppen a tudósokból lesznek a legnagyobb parapszichológusok, illetve a parajelenségek kutatói, mert éppen az igazság keresése motiválja őket, s nem éreznek epeömlést, mert esetleg a parafenoméneket többen elismerik és ünneplik, mint őket. Tény, hogy a parafenomének tudnak valamit, amivel a klasszikus tudomány elveivel megőszült apostolai nem tudnak mit kezdeni. Ettől függetlenül a jelenségkör létezik, a parafenomének produkciói, bizonyítékai és eredményei kézzelfogható közelségbe hozzák a természetfelettit, vagy azt, amit eddig nem vettünk észre a természet belső, rejtett működéséből. Ily módon, Jézus apostolai, a szentek és boldoggá avatottak sora, az alkimisták és a mágusok mind-mind parafenomének voltak. S vegyük észre, hogy közöttük a különbség csak annyi, hogy az egyik csoportot kanonizálták (törvényerőre emelték vagy mértékké tették), míg a másikat sarlatánnak bélyegezték és lejáratták. Most lépjünk túl az érdekeken és az érzelmeken, mert azok zavarják a tiszta megismerésre és megértésre alapozott tisztánlátásunkat. Az ember szerintem elég nagyméretű aggyal rendelkezik. Nagyjából 1350 köbcentiméter térfogatú az egyik legnemesebb szervünk. Véletlenek nincsenek. Úgy vélem, a természetben nincsenek véletlen és céltalan történések, miként az evolúciónkat sem lehet megmagyarázni a véletlenszerű szelekciók és mutációk alapján. Ez klasszikus hasonlattal élve: a véletlen alapján kialakult intelligens életforma kialakulásának esélye kisebb, mint hogy egy roncstelepen egy hatalmas, hosszasan tomboló vihar egyszer csak egy működőképes Boeing repülőgépet hagy maga után. Ez a helyzet az agyunk kapacitásával is. Az agyunknak átlagosan csupán 4 %-át, ritka kivételes esetben 8 %-át kontrolláljuk, illetve használjuk ki. A fennmaradó többi, tehát 90-95 % működése nem áll tudatos kontrollunk alatt. Holott agyunk kihasználtsága hatványozottan növekszik, miként egy újabb százalékot vonunk a tudatos tevékenységeink körébe. Hasonló a helyzet az emberi energiamezővel is. Hiába van egy embernek normál esetben kb.1,5-2,5 méteres aurája, annak csupáncsak 10-20 %-át képes megmozgatni fényruhájának. S ez még a parafenomén kategória. Nyilvánvaló, hogy akik egyáltalán nem foglalkoznak rendszeresen spiritualitással, nincsen velük született képességük, sokkal rosszabb arányban használják ki az energiáikat. Ez az arány a következő: a parafenomének 10-20 %-ot mozgatnak meg, illetve vesznek igénybe az energiamezőjükből, de az sem mind tudatos. Míg az átlagember csak 2-3 %-ot kontrollál a tudatával. Ennyi teremtő energiával rendelkezünk. Agykapacitásunk és auránk erőterének kihasználtsága jól példázza, hogy a parafenomének sokkal jobban élnek a belső energiapotenciájukkal, mint mások. Természetesen sokszor ők sem tudnak mindent a képességeikről, nekik is apránként kell felfedezniük az adottságaikat. Van olyan parafenomén, aki megáll ott, hogy egy színpadon embereket állít sorba és akaratának erejével befolyásolja, esetleg eldöntögeti őket. Van, aki üvegfalon kel át, embereket tüntet el vagy éppen saját magát. Azért jegyezzük meg, hogy léteznek trükkök, de
nem minden trükk, amit nem tudunk a józan eszünkkel azonnal megmagyarázni. Sokszor a kanálhajlítás hátterében például valóban az anyagszerkezet megváltozása áll, mint azt a laboratóriumi vizsgálatok kimutatták. A parafenomén elektromágneses energiája hatást gyakorol a kanál anyagára és változásokat idéz elő benne. Akadnak csodadoktorok, illetve gyógyítók, akik a mágikus energiáikkal olyan változásokat képesek kiváltani, amelyek az emberek betegségeit és rendellenességeit hivatottak meggyógyítani. A parafenomének kissé polgárpukkasztó viselkedése sok pletykára adott okot. De az igazi parafenomén érdemei vitán felül állnak, s gyakran nekik is keményen meg kell dolgozniuk a képességeik tökéletesítéséért és uralásáért. A sorsban betöltött szerepük sokrétű: kifelé, a világ felé megmutatni, hogy létezik egy magasabb rendű erő, amely embereken keresztül hatol a világba, a belső, titokzatos rendeltetésük – feltéve, hogy van ilyen – gyakorta ismeretlen. Mostanában egyre több különleges képességű gyermekről és felnőttről derül ki, hogy szuperszenzorikus (érzékszerveken túli) és szuperpszichikus készséggel rendelkezik. Látják a testen belüli szervek állapotát, a sejtekben zajló folyamatokat, roppant érzékenyek az emberi energiák rezdüléseire, az érzelmi és lelki folyamatokra, kézrátéttel gyógyítnak és intuícióikat mesteri tehetséggel használják a jövő és a múlt eseményeinek feltérképezésére. Nem mindenki él a sorsszerűen felkínált extra képességekkel. Van, aki megijed és szinte blokkolja magát, mondván, ő nem akar kitűnni, kilógni a sorból és fél felvállalni különlegességét. Előfordul olyan eset is, amikor egyes családtagok maradisága, felvilágosulatlansága vagy dogmatikussága szab gátat a parafenomenális képességű gyermekek tehetséggondozásának, támogatottságának. Ezzel együtt egyre többekről derül ki már gyerekkorukban, hogy olyan erős és kiterjedt magas rezgésű energiamezővel bírnak, amelyeket egészen biztosan nem csupán az intellektusuk vagy emocionális intelligenciájuk fejlesztésében fognak kamatoztatni, hanem a spirituális, avagy a holisztikus életútjuk során fognak majd kiaknázni. Így valószínűleg sok parafenomén fog kikerülni az indigó-, a kristály- és a csillaggyermekek közül, akik arra hivatottak, hogy az éppen zajló korszakváltást és tudati forradalmat aktívan levezényeljék. Száraz György Boldog napot!
PSZICHOKINÉZIS Lehet-e tárgyakat mozgatni a gondolat erejével? Gondolattal hatni az anyagra – akár ilyen egyszerűen is megfogalmazhatnánk a pszichokinézis (PK) jelenségkörét. S valóban, bármily hihetetlenül hangzik is, sokan felfedezték már magukban azt a képességet, melynek köszönhetően képesek mozgásba hozni egyes tárgyakat pusztán a gondolataik erejével! Áldatlan vita dúl a tudósok egy csoportja és a parapszichológusok élharcosai között a tekintetben is, hogy az emberi tudat milyen csodákra képes. Míg a fizikusok és a kémikusok egy pragmatikus része minden áron be akarja bizonyítani, hogy nemes egyszerűséggel lehetetlen a szellemünk erejével hatást gyakorolni a tárgyakra – például pusztán gondolati koncentrációval odébb tolni azokat, megmozdítani vagy akár befolyásolni a mozgásukat –, addig számos más tudós csodálatraméltó eredményekre jutott ugyanezen a kutatási területen. Ilyen cáfolhatatlan és több mint százszor megismételt PK esettel van dolgunk Nina Kulagina, egy átlagosnak tűnő orosz háziasszony esetében is. A gyufaszálaktól kezdve, a burával
lefedett pénzérméken át, a kisebb használati tárgyakig szinte mindent képes volt megmozdítani csupán gondolatainak erejével. De említhetnénk Uri Gellert is, aki pszichikai képességei révén „mentalistaként” nem csak temérdek kőolajat talált megbízóinak, hanem számos mágneses adathordozót tett már tönkre, vagy bénított meg pszichéjének erejével. Ez utóbbi eset 1986 novemberében történt a német Axel Springernél, ahol a számítógép mágnesszalag hibát írt ki, amikor Uri pszichikai energiával igyekezett a működését blokkolni. De vajon hogyan viszik véghez az efféle csodákat a parafenomének? Többek között James Randi bűvész is azon munkálkodik, hogy leleplezze a parapszichológia vásári illúzióknak bélyegzett csalárdságait, így többek között a pszichokinézist is. Mr. Randi következetesen bizonygatja már egy jó ideje, hogy bár szerény személye nem rendelkezik semmilyen természetfeletti erővel, egyes parafenomének trükkjeit azért ő is simán le tudja utánozni. Igaz, ezzel a hozzáállással, a rengeteg idő- és energiaráfordítással még a mai napig nem sikerült megcáfolnia a hiteles személyek tárgyakat mozgató képességeit. Úgy tűnik, patthelyzet alakult ki a hívők és a tagadók között. Mindenesetre, az ellenőrzött kísérletek továbbra is zajlanak és a valószínűség-számításokat továbbra is messze meghaladó eredményekre vezetnek világszerte, vagyis a dilemma a csoda javára látszik feloldódni. A pszichokinézis tárgykörébe nem csak a szellemi (pszichikai) energiáink segítségével történő tárgymozgatás tartozik, hanem a tárgyak mentális erővel történő átalakítása is. Ilyen például a kanálhajlítás, amikor pusztán az energiák és az akaraterő segítségével – tehát a mechanikus ráhatás kizárásával – éri el a parafenomén a fizikai anyag módosulását. Kevesen tudják, de a híres tudósok közül sokan érdeklődtek a „természetfeletti” iránt. Ilyen volt Michel Faraday fizikus-vegyész, Marie Curie vegyész, a rádium egyik feltalálója, vagy Sir William Crookes, angol származású fizikus és kémikus, a tallium felfedezője. S vajon mi kell ahhoz, hogy Önről kiderüljön, hogy rendelkezik-e ilyen típusú különleges képességgel? Nos, a szakértők azt állítják, hogy roppant fontos a kiegyensúlyozott lelki állapot, mert nagyon sok energiát vesz ki az alanyból az efféle kísérlet. De legalább ennyire meghatározó pszichikai tényező a hit is, illetve az a fajta meggyőződés, hogy biztosan sikerrel fog járni a próbálkozás, nem pedig csúfos kudarccal. Ezen túlmenően pedig bizonyosnak látszik, hogy erőteljes koncentrálóképesség mindenképpen szükségeltetik a pszi-kísérletek sikeréhez. Ha pediglen mindezzel már rendelkezünk, akkor a puding próbája az evés. Egy sima felületre helyezzünk egy kicsi, könnyű tárgyat, és kezdjünk el koncentrálni arra, hogy mozduljon meg. Fontos, hogy ne adjuk fel gyorsan a kísérletezgetést! Attól, hogy ma valami nem sikerült, még lehet, hogy holnap összejön. A gondolati erővel történő tárgymozgatás jó példa arra, hogy felülvizsgáljuk a velünk született mentális és pszichikai képességeinkről alkotott eddigi elképzeléseinket. Nem értek egyet azokkal, akik próba nélkül természetellenesnek vagy csalásnak kiáltják ki az ilyen misztikus jelenségeket, mondván, ők ilyeneket „el sem tudnak képzelni” vagy „mert azok az ördög művei”. Jómagam azt vallom, hogy folyamatosan és rendületlenül tágítanunk kell a megismerésünk határait, hogy újabb és újabb szellemi tapasztalatokhoz jussunk. Végül is a világot mindig a zsenik meghökkentő és eleinte talán megmagyarázhatatlan újításai vitték eddig is előre, ugye? Száraz György Boldog napot!
PSZICHOTRONIKA SZELLEMGYÓGYÁSZAT A pszichotronika egy nemrégiben újra felfedezett holisztikus gyógymód, amely egyesíti a spirituális ismeretek legjavát, az érzékeken kívüli érzékelés praxisát és az alternatív gyógyítás tudományát. Szokás szellemsebészetnek hívni, de a távgyógyítás egyik válfajának is tekinthető, mint azt majd látni fogjuk. A pszichotronika felhasználja annak a titokzatos pszi-mezőnek a tulajdonságait, amelyek a kvantumfizikusok még csak néhány évtizede kezdtek el vizsgálni, de az ősi tradicionális kultúrák már évezredek óta ismerik a létét és a logisztikai szabályait. A pszi-mező lehetővé teszi, hogy bárminemű fizikai kapcsolat nélkül hassunk a kiválasztott ember lényére: egészségi állapotára, tudatállapotára stb. Hogyan lehetséges mindez? Abból a tudományos felfedezésből érdemes kiindulnunk, hogy a világunk nem csak parányi részecskék halmazából épül fel, hanem az általunk észlelt és tanulmányozott részecskéknek hullámtermészetük is van. Ez azt jelenti, hogy nem helyhez kötötten rezegnek bennünk, hanem hullámok módjára hatják át egész lényünket. Na, már most, minden emberre egyedülálló hullámrendszer és interferenciamintázat jellemző. Magyarul az élő szervezetek speciális energiahullámokból épülnek fel. De ez még nem minden. Ha a kvantumok (energiacsomagok) között összefonódottság (koherencia) van, akkor az energiaátvitel egy különleges módjával van dolgunk. Ennek lényege, hogy a helytől független ez a koherencia. Eddig ugyebár mechanikus modellekkel igyekeztek leírni az emberi testben zajló biokémiai folyamatokat. Molekulák és ionok kölcsönhatásaiból egy kész vegyi üzemet építettek fel a fejünkben, amelyről azt tanították nekünk, hogy nagyjából ennyi az ember. Ez a modell azonban gyökeresen megváltozott a kvantumfizika és a paratudományok előretörésével. Történt ugyanis, hogy az anyag mögött energiacsomagok, energiahullámok létére bukkantak, amelyek nem lokálisan állnak kapcsolatban egymással. Ezt az elméletet azután kiterjesztették és érvényesnek találták az élő organizmusokra, sőt még az emberre is. Ma már azt állítják a tudósok, hogy az élő szervezetek ki sem fejlődhettek volna, ha nem létezett volna helytől független összekapcsolódás a világegyetemben. Hadd vetítsem le ezt az elképzelést az emberi test működésére. Másodpercenként 1 trillió folyamat zajlik le a testünkben, ez sejtenként 10 ezer reakció másodpercenként. Ha a sejtjeink nem lennének egymással állandó kapcsolatban és nem kommunikálnának egymással zökkenőmentesen, akkor pillanatok alatt hatalmas káosz alakulna ki bennünk. A folyamatok azonban olyan bonyolultak és gyorsak, hogy egyszerűen lehetetlen az idegrendszer teljesítményével magyarázni a sejtekben zajló információáramlás sebességet, összehangoltságot és összekapcsolódást. Ezzel szemben a kvantumokra jellemző összekapcsolódás jó modellnek tűnik. Ez pedig azt jelenti, hogy a génállományunk például nem csak a természetes kiválasztódás és a véletlenszerű mutáció szerint változik, hanem függetlenül az ember változó állapotaitól. Az ember ki sem alakulhatott volna annyi idő alatt, amennyi univerzumunk becsült életideje. Egy szó mint száz, a darwinista, materialista, evolucionista, mechanikus világképnek végképp bealkonyult, s felvirradt a holisztika, vagyis az összehangolt egységes világ- és emberkép új korszaka. Ebben a világképben nincsenek távolságok és időbeli korlátok, mert a pszi-mező mindent teljesen, alapvetően összekapcsol mindennel. Így válik lehetővé a veszteségek nélküli energia- és az információtovábbítás két ember között. Ez a távgyógyítás alapja.
A pszichotronika módszere kapcsolatot tud teremteni két ember finom energiamezője között. A finom energiák jeleket továbbítanak a szervezetünk zajló dinamikus folyamatokról a testünk valamennyi sejtjéhez, valamint jeleket küldenek a pszi-mező mindet átható hálózatába is. Így a teljes szervezetre vonatkozó minden információ egyidejűleg van jelen minden sejtünkben, ugyanakkor a világegyetem hálózata is jelen időben tud a bennünk zajló legparányibb jelenségekről. A kapcsolat tehát több síkon egyszerre történik. A kapcsolat két ember között az aurának nevezett elektromágneses mezőnek a segítségével kerül sor. Az aura orosz kutatók szerint a 300 és 2000 nanométer közötti hullámsávba esik. Az aura tulajdonképpen egy egyedi hullámmintázatokból álló elektromágneses erőtér, amely testünket, érzelem- és gondolatvilágunkat építi fel és hatja át. Az auránk egy része magasabb dimenziókban található, magasabb rezgésű, tehát az emberi szokványos érzékszervek számára kívül esik az érzékelhető tartományon. De hiba volna azt hinnünk, hogy a tudatunk nem képes megváltozott tudatállapotban összekapcsolódni auránk erőterével, s onnan információkat vagy energiákat érzékelni. Éppen ettől szép a pszichotronika. Megváltozott tudatállapotban működésbe hozhatók az ember pszi-képességei. Minden ember rendelkezik psziképességekkel, mert minden embert elektromágneses mező vesz körül és hat át. Emlékezzünk a kvantumoknál említett tulajdonságokra és összefonódottságra. A pszichotronikus akaratával képes működtetni a pszi-képességeit. Melyek lehetnek ezek? Telepátia (távérzékelés), távdiagnózis, távgyógyítás és hasonlók. A pszichotronikus képes hozzájutni egy adott személy energiamezőjének az információihoz, vagy azok egy részéhez. Ez általában egy spirituális kapcsolat révén megy végbe, ami voltaképpen az említett pszi-mezőn keresztül jön létre. Ily módon információkhoz jut a kiválasztott személy egészségi állapotáról, betegségeiről, hajlamairól, egyszóval az alany hullámmintáira hangolódik rá. Azokat feltérképezi és értelmezi. Majd miután megtalálta a hibás hullámmintát – például egy szerv kórós elváltozását –, speciális módszerének segítségével képes kijavítani a „hibát”, vagyis visszaállítja az eredeti, egészséges hullámalakzatokat. Rejtélyes, de nem lehetetlen vállalkozás. Végül is, minden sejtünknek, szervünknek megvan az őseredeti mintázata. Amikor zavar keletkezik a sejtjeink, a szerveink, vagy a szöveteink működésében, akkor a hullámminta elhangolódik. Ennek számtalan oka lehet. Külső környezeti tényezők éppen úgy állhatnak egy káros elváltozás hátterében, mint lelki traumák vagy a hibás gondolkodásmód. Hogy miért? Mert amit mi környezeti hatásoknak, gondolatoknak vagy érzelmeknek hívunk, azok hullámok, kis energiacsomagok, amelyek erősíthetik, de akár rombolhatják is az eredeti hullámmintáinkat: a sejtjeinket. A szervezetünk egy kényes, összehangolt rendszer, ennél fogva nem bír el akármekkora terhelést. Így hullámmintáink (rezgéseink, energiáink) sérülhetnek. Esetenként az is előfordul, hogy jóvátehetetlenül, illetve visszafordíthatatlanul megváltozik egy-egy szervünk mintázata. Ezt hívjuk betegségnek. A pszichotronikai kezelés vagy gyógyítás technikailag úgy néz ki, hogy a páciens kéri és nyitottan áll hozzá e holisztikus terápiához. Ez azért fontos, mert együtt kell működnie a pszichotronikussal. Általában egy ellazult, módosult tudatállapotban történik a szellemsebészeti beavatkozás, azaz a finom energiák közvetítésével végbemenő harmonizáció. Számít, hogy mindeközben ki milyen tudatállapotban van, mennyire befogadó, együttműködő, s mennyire képes ráhangolódni a pszi-mezőn keresztül áramló energiákra és az információkra. Ha a megfelelő műveletek: diagnosztizálás és gyógyítás végbemegy, akkor a kezelt személy aurájában már rögvest elindulnak a változások. A szellemgyógyászati beavatkozás hatásosságát nyilvánvalóan befolyásolja a továbbiakban a beteg életvitele, gondolkodásmódja és életereje. Ha a beteg hozzáállása megfelelő – tudatállapota elősegíti a
gyógyító változások folyamatát –, akkor viszonylag hamar leképződhetnek, „átíródhatnak” az információk, vagyis a helyes hullámminták az illető fizikai testére. Ezzel megtörténhet a szándékolt gyógyulás. Találunk példát azonnali és a néhány napostól a 6-8 hetes időintervallumig tartó felépülésre egyaránt. A pszichotronika módszere végeredményben egy olyan holisztikus eljárás, mely képes lehet visszaállítani a pszi-mezőn keresztül szerveink harmonikus hullámmintáit. Mindezt téren és időn kívül teszi. Természetesen ebből a megközelítésből következik, hogy gyógyíthatatlan betegség nincs, csak olyan ember, akit valamilyen karmikus oknál fogva nem lehet meggyógyítani. De ez már nem a pszichotronikát minősíti. Boldog napot! Száraz György
TELEPÁTIA TÁVOLBAÉRZÉS Az emberi tudat csodálatos, rejtett dimenziókkal rendelkezik. Kutatók megfigyelték, hogy két ember agyműködése, illetve tudata között kapcsolat jöhet létre akkor is, ha két személy abszolút nincs egymással kapcsolatban. Így jutottak el a telepátia tudományos felfedezéséig. Efféle telepatikus kapcsolatokra először az egypetéjű ikrek egymásra gyakorolt hatásainak vizsgálatakor derült fény hitelt érdemlően. Ez úgy történt, hogy az egypetéjű ikrek bárhol is voltak egyidejűleg érezték egymás testi és lelki fájdalmait. Ezek eleinte szinkronicitásoknak, egyidejűleg összehangolt történések benyomását keltették. Azután egyes kutatók ráálltak az esetek alaposan tanulmányozására. A spontán kialakuló jelenségekkel eddig is találkozhattunk, hiszen sokszor előfordul mindannyiunk életében, hogy szinte belelátunk a másik fejébe vagy szinte olvasunk a másik gondolataiban. Sokszor hamarabb kimondja beszélgetőpartnerünk az adott szót, ami már éppen a nyelvünk hegyén volt. A gyermekünkkel történik valami és mi azonnal megérezzük, hogy valami „baj van”. De ennél azért többre, tudományos alaposságra van szükség, ha ténylegesen meg akarjuk fejteni a telepátia titkait. Az egyik tudományos eljárás lényege, hogy két alanyt 20 percre hangszigetelt Faradaykalitkába ültetnek és együtt meditáltatnak. Azután külön választják őket és csak az egyiküknek adnak különböző ingereket: fény-, hang-, fájdalommentes áramütésingereket. A stimulációk szabálytalan időközönként történnek. Mindeközben EEG-vel mérik mindkét kísérleti alany agyhullámait. Az eredmény: 25%-ban volt telepatikus jelenség. Ez meglehetősen komoly bizonyíték. De a telepátia kísérletekhez tartozik, hogy egyes személyek – mentalisták, illetve parafenomének – olvasni tudnak mások gondolataiban, sőt konkrét gondolati konstrukciókat tudnak belesugallni a másik agyába, illetve tudatába. Ez már a tudatmanipuláció vizeire visz el bennünket. Viszont érdemes megjegyezni, hogy ez nem hipnotikus állapotban történik, sőt mint a fenti kísérlet is megmutatta, teljesen éber, hétköznapi tudatállapotban, szigorúan ellenőrzött kísérleti körülmények között is 25%-os egyezés tapasztalható. A véletlen elhanyagolható magyarázat ez esetben. Még nagyobb egyezéseket találunk olyan esetekben, amikor megváltozott tudatállapotba kerülnek az alanyok. Például amikor agyhullámaik frekvenciája megközelíti a 8Hz-es rezgést,
akkor a telepátia útján történő jelátvitel elképesztően magas eredményeket produkál. Egy olasz agykutató leültetett tizenkét embert, akiket megkért, hogy végezzenek el egy meditációt. Itt is elektroenkefalográfot helyezett a résztvevőkre. A csoportból 11 személy agyhullámai 98%-os egyezést mutattak úgy, hogy köztük semmilyen fizikai kapcsolat nem volt. Úgy vélem, itt sem beszélhetünk véletlenről. Az agyak, pontosabban fogalmazva a tudatok, fantasztikusan össze tudnak hangolódni egymással. Megfigyelték, hogy a telepátia nevű spirituális jelenség mérhető és ellenőrizhető. Nem csak az egypetéjű ikreknél, hanem egymással mélyebb érzelmi viszonyban álló, sőt sokszor soha semmilyen kapcsolatban nem álló személyek között is létrejöhetnek spontán agyműködési kapcsolatok. Az ilyen típusú spontán összehangolódások minden bizonnyal a pszi-mező hálózatán, avagy a kollektív tudatalattin keresztül valósulnak meg. Picit ahhoz hasonlatosan, mint amikor egy e-mailt küld egymásnak két tudat. Rejtély egyelőre, hogy az egymás számára ismeretlen személyeket mi kapcsolja össze. Valószínűsíthető, hogy a nem szokványos kommunikáció eme formája valamilyen eddig meg nem határozott kód, valamilyen rezgésegyezés kapcsán jön létre. Mintha a rezgések, vagyis az információk, a speciális hullámminták felismernék egymást a kvantumvákuum tengerében. Ily módon, megállja a helyét a „Vonzás Törvényének” nevezett spirituális elmélet, miszerint a hasonló a hasonlót vonzza. De ezt már az ősi egyiptomiak is tudták, tőlük pedig görög közvetítéssel került át a nyugati világba. A távolbaérzés teljesen megújíthatja az emberek közötti kommunikációt. A telepátia lehetőséget kínál a gondolatok és az érzések távolságtól független adása és fogadása révén az információcserékre. S ami a legfőbb, hogy tudatosan, s nem csak elvétve, spontán módon jöhetnének létre hallatlanul gyors és ami legalább ilyen lényeges, félreértésektől mentes üzenetközvetítések. Gondoljuk csak meg, mennyi probléma szokott lenni az önkifejezésünkkel. Nos, ez a távolbaérzés képességének napi gyakorlattá tételével egy csapásra megszűnne? Hóbort vagy ábránd lenne vajon, hogy agyból agyba, tudattól tudatba juttassunk töménytelen mennyiségű gondolatot és érzést? Valamivel több mint 130 évvel ezelőtt A. Graham Bell telefonja is ilyen áttörésnek számított, s nézzük meg manapság mennyire magától értetődő dolog mobilon telefonálni. Hátha a telepátia jelenti az áttörést a jövő távolságokat átívelő kommunikációs formái felé. Íme, a tér legyőzetett! A telepátia képességét a rendőrség és a kémelhárítás is felhasználja. Köztudott, hogy a különféle kémszervezetek évtizedek óta bevetik a telepátiát, mint hírszerző eszközt. Bár a magyar közvélemény nem túlzottan informált, azért az Egyesült Államokban komoly könyvek jelentek meg a volt CIA alkalmazottak tollából, melyekből kitűnik, hogy számos titkos ügyet egyes civilek telepatikus képességeinek segítségével göngyölítettek fel, illetve jutottak szigorúan védett információkhoz titkos katonai támaszpontokkal kapcsolatban. Itt tehát szó sincs hiszem/nem hiszem kérdésről. Komoly dollármilliókat fektetnek egyes projektekbe, melyek célja az emberekben lappangó, látens pszichés képességek – köztük a telepátia – tökéletesítése. Az ok pedig mindig a honvédelem és fegyverkezési versenyre való hivatkozás. Szerény véleményem szerint, a jövőben a tudás megszerzése és az információáramlás spirituális felügyelete és ellenőrzése lesz a nemzetek közötti versengés egyik fő oka. Ebben pedig olyan szuperpszichikus képességek, mint a telepátia egyre nagyobb szerepet fog kapni nem csak az államfelügyeleti szerveknél, hanem az egyéni életben is. Száraz György Boldog napot!
TÁVOLBALÁTÁS Stanislaf Grof amerikai pszichiáter rengeteg esettanulmányt jegyzett fel, mire forradalmi elméletét megalkotta volna. Miközben megváltozott tudatállapotba juttatta betegeit – például szuggesztióval, hipnózissal, meditációval –, arra lett figyelmes, hogy páciensei olyan élményekről és információkról is beszámolnak, amelyek egészen bizonyosan állítható, hogy testi érzékeléssel nem juthattak hozzá. Erre a jelenségre kezdte el keresni a választ. Végül oda lyukadt ki, hogy az emberi tudat bámulatos dolgokra képes. Olyan jelenségekre lett figyelmes, mint hogy az egyik tudat egy másik személyen belül is érzékelni képes. Vagy más esetekben az egyik személy tudata szinte összeolvad egy másik személy tudatával. Extrém esetekben egy személy képessé vált arra, hogy ráhangolódjon egy embercsoport tudatára, sőt élnek köztünk olyan emberek – megvilágosodottak –, akik az egész emberiség kollektív tudatával létesítenek egységet. Ez az eggyé válás tökéletes megvalósulása. A dolog azonban itt nem áll meg, ugyanis nem csak egy bolygó élővilágával, hanem akár az egész univerzum tudatával is össze lehet hangolódni. Így olyan információkhoz is hozzájuthatunk, amelyek nem a mi planétánkon, hanem a világegyetem egy távoli pontján történik. Természetesen erre már nincs visszaigazolható kísérlet, de arra van, hogy a bolygónk különböző pontjain zajló eseményekről szerzünk tudomást. Ez a távolbalátás. Hangsúlyozom, ezek nem elvont dolgok, hanem megfigyelt jelenségek. Mit szűrhetünk le mindebből, illetve mi állhat ennek a jelenségkörnek a hátterében? Olybá tűnik, hogy nem csak az egyéneknek van tudatuk, hanem az embercsoportoknak, kollektíváknak, de a szervetlen anyagoknak és a folyamatoknak is van tudatuk. Az emberi tudat fénye pedig képes összeköttetésbe kerülni a többi tudattal. Természetszerűleg nem a megszokott, hétköznapi tudatállapotban, hanem egy úgynevezett megváltozott tudatállapotban megy végbe. A közvetítő közeg pedig nem más, mint egy régi-új mező, melynek spirituális neve: akasha. Ez a hindu szó lényegében az ötödik elemet, vagy az ötödik mezőt jelenti. Mivel az indiai bölcsek évezredekkel ezelőtt már elmagyarázták, hogy minden ebből az akasha-mezőből jön elő és oda is tér vissza. A testünk, a tudatunk, a bolygónk és minden ebből az akasha-mezőből nő ki. Ez ennyiben régi korok mágikus tudása. Annyiban viszont módfelett új, hogy a legzseniálisabb kvantumfizikusaink még csak nemrégiben fedezték fel, hogy „léteznie kell” egy ilyen energiamezőnek, amely mindent összeköt mindennel, s ez a téren és időn túli vagy téren és időn kívüli összeköttetést megteremti a létezők között. Tehát összességében arról van szó, hogy létezik egy roppant finomságú (szubtilis) mező, amely fenntartja a kapcsolatot, illetve a koherenciát az egész világegyetemben. Ez a kapcsolat azt jelenti, hogy minden információ- és energiaáramlás ebben a „telített térben” vagy más szóval pszi-mezőben zajlik. Mi következik ebből az emberre vonatkoztatva? Mindenekfelett az a tény következik az akasha-mező létezéséből, hogy az emberek bár teljesen egyediek – egyedülálló és megismételhetetlen teremtmények ebben a mezőben, még sincsenek teljesen elkülönítve, elválasztva egymástól. Ebben a finomabb, egyáltalán nem anyagi, sokkal inkább szellemi vagy éteri mezőben benne úsznak, mintegy rajta csüngnek, belőle nőnek ki. ez maga után vonja annak a lehetőségét, hogy az emberi tudat elvileg képes lehet összehangolódni más tudatokkal a távolságtól és időtől függetlenül. Vagyis az egyik tudat érzékelni képes egy másik létforma információ- és energiaáramlásait. Ez pedig elképesztően izgalmassá teszi a világról alkotott eddigi mechanikus szemléleteinket és elavultnak tűnő teóriáinkat. A világ innentől kezdve nem gép, hanem élőlény! Az élőlények egymásba ágyazódva léteznek és kölcsönös függőségük nagyobb, mint azt valaha is hittük volna. A kapcsolatok szövedéke több síkon is tapasztalható. Minél mélyebbre haladunk, annál
erőteljesebb kötődésekkel találkozunk. A világ egyszer csak átalakul, megszűnik anyaginak lenni, s mindent átható tudatmezőkkel, több dimenziós információs mátrixokkal találjuk magunkat szembe. Csodálatraméltó agyunk és tudatunk pedig valamilyen máig megmagyarázhatatlan evolúciós áttörés eredményeként, vagy mert eleve így lett tervezve, képes ebben a bonyolult sok kiterjedésű, téren és időn kívüli tudatmező-halmazban otthonosan mozogni. Eszerint a tudatunk alkalmas arra, hogy egy másik, amúgy számára ismeretlen emberről olyan információkat tudjon meg, amilyet csak akar. A tudat természetesen nem csak emberi tudatra, hanem egy állat, egy növény, vagy akár egy tárgy tudatosságára is ráhangolódhat, hiszen a lét koherenciája (összefonódottsága) ezt maximálisan lehetővé teszi. Ez a távolbalátás képességének a fizikai és egyben tudati háttere. Grof felismerése éppen azért fantasztikus, mert rájött, hogy részei vagyunk egy hálózatnak: önmagunkban egységesek és egészek vagyunk, mindemellett részei egy nagyobb egésznek vagy teljességnek. Így nyert magyarázatot a rengeteg transzperszonális (személyek vagy még inkább tudatok közötti) élmények sokasága. A távolbalátás egy tudatos cselekvés, amikor is az egyén célirányosan ráirányítja valamilyen személyre vagy jelenségre a tudati antennáit. Az akasha-mezőn vagy pszi-mezőn keresztül pillanatok tört része alatt létrejöhet a tudati kontaktus azért, mert az összefonódottság miatt minden mindennel összefügg és összekapcsolt. Amint a két hullámminta – tegyük fel két konkrét személy között – a jelátadás végbemegy és tudatosan érzékelhetővé válik máris megszületik a távolbalátás. Ezt hívhatjuk érzékszerveken túli érzékelésnek is (angol rövidítése: ESP). A távolbalátás, azaz a finom energiaminták érzékelése egy minden átható mezőn keresztül, új lehetőségeket nyit meg előttünk, hiszen tudati fejlődésünkkel egymás segítségére lehetünk, megismerhetjük az együttérzés új dimenzióit, az együvé tartozásból következő felelősségérzetünk is kifejlődhet, avagy erősödhet, minként az egymásrautaltságunk is nyilvánvalóvá válhat. A távolbalátás spirituális haszonnal is kecsegtet, hiszen a világ bármely távoli, eldugott pontján lévő személy fizikai, szellemi és lelki állapotairól is értesüléseket szerezhetünk. Ez pedig a spirituális gyógyítás és a szellemi kommunikáció beláthatatlan gyorsaságát és hatékonyságát teszi lehetővé. Száraz György Boldog napot!
REGRESSZIÓ A holisztikus gyógymódok, a parapszichológia és a pszichológia territóriumainak metszetébe sorolható a regresszió jelensége és terápiás módszere. Ez egy olyan tényfeltáró módszer, amely a tudatalattiban valaha eltárolásra információkhoz nyit kaput. Lássuk, mindez milyen elven működik és milyen célokat szolgál. A regresszió visszavezetést és visszafelé történő mozgást jelent. Ez a pszichológia nyelvére lefordítva a múlt egy bizonyos eseményéhez való visszatérést jelenti. Van, aki terápiának tartja, van, aki nem, mindenesetre egy nagyszerű eszköz a szakember kezébe, hogy felderítsen régen magunkba temetett dolgokat, emlékeket, amelyek tudatalatt működnek ugyan, de hatásai nagyon kézzelfoghatóak: testi és lelki zavarokat okoznak. Nem kisebb dolgokról van itt szó, mint fiziológiai, idegrendszeri, pszichés és mentális problémákról, melyektől a szenvedő lélek minden próbálkozásai dacára egyszerűen képtelen megszabadulni. Ezek akár évtizedekig is elkísérhetik, hol felerősödhetnek a tünetek, hol alábbhagyhatnak, de az ember
abszolút kiszolgáltatottnak érzi magát, s ezzel további pszichés szövődmények alakulhatnak ki. A regresszió egy módosult tudatállapot elérése által jön létre. Ennek a célja, hogy az ember eltávolodjon a jelen én-tudatától, a periférikus tudatától. Amíg ugyanis erős benne az identifikáció, magyarul ő akarja magától elmesélni, megmagyarázni a miérteket, addig nem jöhet létre a regresszió. Ahhoz előbb el kell engednie magát, el kell távolodni a mindennapi zakatoló, kattogó tudatától, énjétől, hogy végre út nyílhasson a tudattalanja mélységei felé. Itt nem arról van szó, hogy elveszítené valaki az önazonosságát, pusztán arról, hogy eltávolodik a felszíntől, s miközben énje a tenger felszínén jéghegyként úszik, addig ő „búvárként” bukik alá. A regresszió az ember emlékezőképességét használja fel módszere során. A tudattalan eltárolja mindazt magában, ami vele valaha történt, illetve sok kollektív élményt és ráadásul még az előző életeket is. Amikor a pszichiáter regressziós hipnózis alkalmaz, akkor egy korábbi – aktuális vagy előző életi – identifikációhoz vezeti vissza kliensét. Ez azonban nem pusztán egy visszaemlékezés, jóval több annál. A kliens ugyanis teljesen jelen időben éli át mindazt, ami vele történt. Úgy beszéli el az eseményeket, mintha azokat éppen most látná, hallaná, érezné és értelmezné. Bár ez utóbbi nem jellemző, mivel az érzelmi kitörések, sírások, s a traumák okozta félelmek, szorongások és egyebek teljesen kirekesztik a józan észt abból a régióból. De eleinte nem is ez a fontos, hiszen a pszichiáter az irányító, s a trauma átélőjének egyfajta lelki vezetője a regresszió alatt. A regresszióban éppen a traumák többszöri újra átélése kezdi feloldani a megrázkódtatást. Amikor az egyik traumán túl vagyunk, jön a következő. Ez addig folytatódik, amíg a megrázkódtatások belső elfogadásra, illetve feldolgozásra nem kerülnek. Nyilvánvalóan ez több alkalmat jelent. Amit a regresszió kapcsán meg kell értenünk az az, hogy minden, ami bennünk van, azok mi vagyunk. A múltunk, az ösztöneink, az emlékeink, még az előző életeink is belőlünk indulnak ki és belénk térnek vissza. Így az okok belül és csakis belül találhatók. Amikor megkezdődik a regresszióban a múltunk levált darabjainak a beazonosítása és visszaolvasztása a saját identitásunkba – magyarul felismerjük, hogy a múlt részei is mi vagyunk –, akkor az egységhez vezető útin lépdelünk előre. A jelen tudatunk lassacskán elfogadja és feldolgozza, hogy amit tudattalanul elnyomott, elfojtott vagy elhanyagolt magában, azok szinte önálló életre keltek és egy idő után elkezdték manipulálni az én-tudatunkat. Miért? Mert a bennünk lévő éngörcs, düh, fájdalom stb. is több akar lenni önmagánál. A levált énrészeink tehát szintén mi vagyunk, csak azok a múlt egy darabjához vannak láncolva, ezért vissza-vissza idézik a múltat. Nagyon sok betegség pszichoszomatikus úton alakul ki, vagyis ilyen „lelki” eredetre, sérülésre, avagy traumára vezethető vissza. Ezek a múltbéli megrázkódtatások is fejlődnek bennünk, mint a sejtek. De a megoldás itt nem a kóros sejtburjánzás elpusztítása, hanem a felismerésen és a megértésen alapuló szeretetteli reintegrálása (visszaolvasztása) önmagunkba. Amint a trauma feloldódik és erői visszakerülnek az énünkbe, degeneratív mellékhatásai megszűnnek. Holisztikus megközelítésben a regresszió arról szól, hogy nem az emberi bioenergetikai mezőt, aurát vizsgálják, hanem a megbillent egyensúly kiváltó okait. Ez tehát mélyebbre hatol az ember sokdimenziós lényében. Minden embernek van egy csak rá jellemző hullámmintája a morfogenetikus mezőben. Ez a mező egy olyan finom energiákból álló mező, amelyben minden egyes élőlénynek egyedi morfogenetikus minta felel meg. A morfogenetikus mező megtalálható a fizikai testünk kapcsolatos összes információ, a hajlamaink, az öröklött tulajdonságaink, valamint az összes érzelmi és tudati megnyilvánulásunk. Sőt, ha előző életeink voltak, akkor azok információinak egy része is ebben a morfogenetikus mezőben
találhatók meg. A regressziós hipnózis vagy más regressziós eljárás lényege éppen abban áll, hogy megváltozott tudatállapotban a beteg vagy a páciens egy időutazást tesz egy korábbi életszakaszába – esetleg előző életének valamelyikébe –, s ott újra átéli az eseményeket. Ezt könnyedén megteheti, ha képes ellazulni, mert a tudati élményünk és érzelmi rezdülésünk az említett mezőben információként örökre megmarad, mintegy feljegyzésre kerül. Ezt onnan is észrevehetjük, hogy felmérjük magunkban, mekkora hatással vannak bizonyos emlékeink a viselkedésünkre, érzelemvilágunkra, a gondolkodásmódunkra, az önmagunkról alkotott képünkre és a világképünkre. Összességében kijelenthetjük, hogy tudatalattink hatalma elképesztően nagy. A regressziós terápia során a páciens az átéléssel megszabadul a tudatalatti emlék nyomasztó hatásaitól oly módon, hogy a páciens visszaemlékszik a betegség vagy rendellenesség okaira. Amikor a tudattalan énnel kerül kapcsolatba a tudatos én, akkor a problémára a regresszió alatt fény derül, voltaképpen egy híd képződik a tudat és a tudattalan között, amelyen keresztül a visszavezetés (regresszió) végbemegy. Innen kapta a nevét ez a módszer. Száraz György Boldog napot!
HOGYAN MŰKÖDIK A TÁVDIAGNÓZIS? Léteznek olyan gyógyítók vagy terapeuták, akik egy különleges képességgel lettek megáldva. Ez az adottságot tisztánlátásnak nevezi a parapszichológia szakirodalma. Idegen kifejezéssel élve: clairvoyance. Ennek segítségével a tisztánlátó képes akármekkora távolságból megállapítani egy emberről, hogy milyen fizikai állapotban van, hogyan érzi magát, s milyen betegségek gyötrik. Még mielőtt teljesen elrugaszkodnánk a valóságtól, helyezkedjünk a konkrét tények talajára a tisztánlátással kapcsolatban. S hogy stílszerűen fogalmazzak, látásunkat ne homályosítsa el se az ezoterikus romantika rózsaszínű felhője, se a kétely sejtelmes ködje. A holisztika mára elfogadottá vált a nagyvilág többsége számára. Ez az „egységre törekvő létszemlélet” elhozta a holisztikus gyógymódokat, s új szellemi horizontokat állított fel. Az egyik legfontosabb ismérve a holisztikus medicinának, hogy nem a tünetekre helyezi a hangsúlyt, hanem az oki szférát igyekszik feltárni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem a műtőasztalon és a gyógyszerkutató laboratóriumokban dől el a beteg ember sorsa, hanem visszaállítja, illetve felerősíti a beteg öngyógyító képességeit. Tehát a holisztikus gyógyászat arról szól, hogy a test gyógyításánál figyelembe veszi az érzelmi és a tudatállapotokat, az emberi kapcsolatokat a testi állapoton túlmenően. A holisztika titka abban rejlik, hogy kapcsolódásokban és összefonódottságban gondolkodik, s nem hasít le önkényesen egy darabot a valóságból, hogy speciálisan csak azt vizsgálja. Mert lássuk, be a klasszikus tudomány azt teszi. Ezzel szemben vagy ezt kiegészítve, a holisztika abból indul ki, hogy egymással a végtelenségig összefüggő, s egymástól kölcsönösen függő energiamezőkből épül fel a világban minden létező. Ergo az emberek, az állatok, a növények, de még az ásványok is, hogy a vírusokról vagy a galaxisokról ne is beszéljek. Ezzel a felsorolással csak azt szerettem volna érzékelni, hogy mindent bizonyos energiamezők hálóznak be és mindent az energiamezők hatnak át. S itt jön a nagy kérdés: milyen kapcsolatban állnak egymással az energiamezők és az energiamezőkbe ágyazódó élőlények? Van-e köztük lényegi kapcsolat? Ha igen, akkor milyen? Hogyan befolyásolják egymást? Miként kommunikálnak egymással az erőmezőkből álló intelligens lények?
Az a mezőt, amely összekapcsol minden létezőt minden létezővel, „ötödik mező”-nek nevezték el. Más elvevezései: pszi-mező vagy a kvantumvákuum holomezője. Ez a világkép végre válaszokat adhat az olyan parapszichológiai kérdésekre, mint a távdiagnózis működési elve. Anélkül, hogy bonyolult fizikai fejtegetésekbe kezdenék, igyekszem elmagyarázni emberi nyelven, hogy miről is van szó. Olybá tűnik, hogy létezik egy holisztikus (egységes) mező, amely annyira finom, hogy sokáig észre sem vették a kutatók. A holomező a világegyetem alapenergiáiból épül fel, s nagyon sok dinamikus változásra képes. Voltaképpen állandóan mozgásban, rezgésben van. Arra már az elmúlt évtizedek kutatásai fényt derítettek, hogy minden élőlény kvantumokból álló anyag-energia szerkezet. Vagyis amit eddig anyagnak gondoltak, annak nagy része inkább tér és a teret kitöltő energiaformák alkotják azt a szerkezetet, amit mi anyagnak neveztünk el, s amin a 18. és 19. századi fizika alapult. Ezt az anyagszerű valamit a mi fizikai tanulmányaink miatt szeretjük mérni, vagyis mennyiségi szempontokat veszünk figyelembe. Ámde a 20. századi fizikai és kémiai áttörései bebizonyították, hogy a mennyiségtől fontosabb a minőség. Vagyis feltették az addig elódázott kérdést: tulajdonképpen mi az anyag? Oszthatatlan atomok rendezett halmaza, vagy valami más? A felelet döbbenetes volt. Röviden: az anyag nem annyira anyagszerű, sokkal inkább szellemszerű. 21. századi kifejezéssel élve „virtuális”. Így az anyag megszűnt tömörnek lenni, s ezzel elérkezett a kvantumfizika hajnala. Az anyag döntő hányada (több mint 99%-a) tehát energia, s nem részecske. Merthogy a részecskéket „felboncolva” rájöttek, hogy azok további parázsi elemekből állnak, amelyek nagy része megint csak energiából áll össze. Tulajdonképpen az energiák rendezett mezői építenek fel mindent, s csak az emberi érzékelés teszi őket plasztikussá, megfoghatóvá és detektálhatóvá. Most pedig elérkeztünk arra a pontra, hogy az eddigi két irányba tett fejtegetéseinket összefésüljük. Első: a világmindenséget egy ötödik mező hatja át, mely mindent mindennel összeköt. Ez rejtett és láthatatlan, mégis abszolút létező holomező. Második: az anyagi nem anyag többé, hanem nagyrészt energia. Így sejtjeink és egész testünk is elektromágneses kisugárzású mezőkből épül fel. (Miként ezt az auralátók évezredek óta állítják.) Ha most összerakjuk a két tényt, akkor azt kapjuk végeredményül, hogy minden élet, életfolyamat ebből a holomezőből kapja a létezéséhez és a működéséhez múlhatatlanul szükséges energiát. Ezektől a finom, fizikai szemmel láthatatlan energiáktól függünk. Mind a környezetünk, mind az emberi szervezet dinamikus folyamatai – építő és lebontó folyamtok – a holomezőre vannak hangolva. Ez a mező összeköti az embereket a környezetükkel, az agyat az aggyal, az embereket egymással egy társadalom keretein belül, az embert a természettel és a kozmosszal. Még egy dolgot azonban nem mondtam el. Nevezetesen azt, hogy az univerzum holomezője képes emlékezni. Azaz megőrzi és továbbadja az információkat. Mindezt téren és időn kívül teszi. Lássuk, hogyan történik mindez! A létünk leginkább egy energiaóceánban eltöltött életként szimbolizálható. Ebben az energiaóceánban az emberek hullámmintákként vannak jelen. S ahogyan a víz, úgy a holomező is memóriával rendelkezik. Vagyis a holomező megőrzi a hullámmintákat. Bármikor is történt egy változás (interferencia), annak nyoma marad a világegyetemet alkotó és betöltő mezőben. E minták egymás fölé rendeződhetnek és több dimenziós holografikus képeket képezhetnek. Összességében kijelenthetjük, hogy az ember egyéni biomezője – aurája – beleíródik ebbe a mezőbe. Ahogyan minden embernek egyedi a DNS-e, úgy teljesen sajátos a hullámmintája is. Az auránk tulajdonképpen a holografikus ujjlenyomatunk. A holomező eltárolja mindazokat az információkat, amelyeket a tudatunk és általában a lényünk valaha létrehozott, vagy amelyekkel kapcsolatba került. Ebből kifolyólag minden esemény a sejtjeinkben végbemenőktől az egész testünket befolyásolóig megőrződik a holomezőben. Sőt, még ennél
is több van benne. Valamennyi gondolatunk, érzésünk, tapasztalatunk a fogantatásunktól kezdve a halálunk pillanatáig szintén „feljegyzésre” kerül ebbe a holomezőbe. Most tételezzük fel, hogy az Egyesült Államokban él egy beteg személy, akinek fáj a bal térde és Magyarországon él egy másik személy, aki képes ráhangolódni a holomezőre és információkat „lehívni”, érzékelni belőle. (Utóbbit hívják tisztánlátónak.) A két személy nem ismeri egymást. Akkor elvileg lehetséges, hogy a különleges képességgel megáldott magyar ember információkat kaphat a beteg amerikairól úgy, hogy közben ki se teszi a lábát otthonról és semmilyen telekommunikációs eszközt nem vesz igénybe. Elképzelhetetlennek tűnik? Ma már távolról sem az! Amikor a tisztánlátó megváltozott tudatállapotba juttatja magát, akkor rezgéseit tudata segítségével a holomezőre hangolja. Picit hasonlóan történik ez, mint a rádióadók behangolása a kocsinkban. A megadott frekvenciára kell állítani az adóvevőnket. A különbség csak annyi, hogy itt az emberi agy, jobban mondva, tudat az adóvevő, amely érzékelni kezdi a holomező energiatengerében zajló áramlásokat. Jeleket adunk és veszünk. Az információáramlás amúgy is szüntelenül zajlik az emberi energiamező és a holomező között, csak itt annyival érdekesebb a dolog, hogy a tudat antennácskái elkezdik venni az adást, érzékelni a holomezőt. Ez a tisztánlátás fizikai magyarázata. A tisztánlátóban végbemenő folyamatok azonban még ettől is izgalmasabbak! Történhet ugyanis olyan eset, amikor a tisztánlátó a végtelen holomezőben egy adott személyre koncentrál, s a kapcsolat a pillanatok tört része alatt létrejön. Hogyan? Majdnem úgy, mint amikor az Internet keresőjébe beírunk néhány kulcsszót, illetve kódot. Mint ahogyan már korábban említettem, minden egyes embernek egyedi és megismételhetetlen hullámmintája van a holomezőben. Ez alapján elvileg már igazán nem nehéz megtalálni valakit ebben az energiatengerben. A tisztánlátó rágondol az illetőre – nyilvánvalóan előtte kapott valamilyen támpontot: nevet vagy valamilyen személyesre szabott információt –, s a kapcsolatok végtelen mezőjében nulla perc alatt, távolságtól függetlenül rátalál a keresett hullámmintára, vagyis a célszemélyre. Pontosabban arra az információhalmazra, amely a megadott illető személyes interferenciamintáit tartalmazza. Innentől létrejön egyfajta kommunikáció az egyedi minta és a tisztánlátó között. A távdiagnózis lényege tehát abban áll, hogy létre kell hozni egy ilyen kapcsolatot a tisztánlátó és egy személy (morfogenetikus) mintája között. E mintahalmaz alapján már megállapítható, hogy az illetőnek milyen betegségei vannak, azoknak mik voltak a kiváltó okai és választ is kaphatunk arra, hogy miként lehet orvosolni a problémákat és megszűntetni a fennálló zavarokat. A távdiagnózis a tisztánlátó és a célszemély aurája között megy végbe. Egy végtelenül finom, de célirányos energia- és információáramlás teszi lehetővé, hogy minél több információhoz jussunk egy személy egészségi állapotával kapcsolatban. A forradalmian újszerű holisztikus gyógymódok egyike a távdiagnózis, amely éppen a természetéből fakadóan sokkal gyorsabban és hatékonyabban vezet el a panaszok és zavarok okáig, mint a normál, biokémiai alapokra helyezkedő orvostudomány. Mindazonáltal, ez mit sem von le az akadémikus orvoslás érdemeiből, sőt inkább jobban kiemeli azokat és hatékony alternatívaként, azzal karöltve még nagyobb távlatokat nyithat meg a gyógyítás-öngyógyítás jövőjében. Így olvad majd lassacskán össze a tudomány és misztika. Boldog napot! Száraz György
