Nem gyors, hanem jó törvényre van szükség

ÚJ KATEDRA

Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (on-line)

A tartalomból Az utolsó levél (Zsolnai Józsefhez) ���������������� 5 Educatio 2011: Fókuszban a közoktatás�������� 8 Beszélgetés Környei Lászlóval���������������������� 11 EuroSkills: Csúcson a magyar diákok���������� 14 A drámapedagógia hatása���������������������������� 20 Fogadalmak helyett: újévi megújulás����������� 22 Holisztikus pedagógia���������������������������������� 25 Józsefvárosiak Párizsban������������������������������ 29 Sérült gyerekek integrált oktatása Szombathelyen �������������������������������������������������������� 31 Egy ezoterikus író: Szentkuthy Miklós�������� 34 Muzsikás: Föl kell emelni az országot���������� 38 Interjú Erdélyi Timea színművésszel������������ 42 Befogadó otthon nyílt a felvidéki Perbenyikben ������������������������������������������ 48

2011. január–február

Beköszöntő

Nem gyors, hanem jó törvényre van szükség December 31-ig várta a véleményeket a szaktárca a közoktatási törvény tervezetéről. A hírek szerint a fél ezret is elérte a hozzászólások száma, amit az apparátus alig néhány munkanap alatt feldolgozott és beépítette azokat a szövegbe. A vélemények túlnyomó többségének tartalmát nem ismerhetjük, ugyanakkor a tárca véleménye szerint támogatóak. Tucatnyi hozzászólás a médiában is teret kapott, ezek ellenben éles kritikákat fogalmaztak meg. Mindeközben kiderült az is, hogy a közoktatásról szóló új jogszabály elfogadása nem szerepel az Országgyűlés tavaszi programjában, azaz sietségre semmi ok. Érthetetlen az erőltetett tempó azért is, mert készül az új alkotmány, zajlik a közigazgatás átalakítása, s alighanem mindkettő érinti majd a közoktatás szabályozását. Érdemes lenne megvárni, míg ezek az alapkérdések eldőlnek, s ezt az időt arra felhasználni, hogy kitaláljuk, milyen közoktatást is szeretnénk. Mert a koncepció ezzel adós maradt mindeddig, de legalábbis túl sok benne az ellentmondás, a tisztázatlan elem. A legutóbbi PISA-vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy Magyarországnak sikerült elmozdulnia holtpontról. A pozitív változás kicsi, s ma még nem tudhatjuk pontosan sem azt, hogy ez minek köszönhető, sem azt, hogy a javulás folytatódik-e majd. Ráadásul a magyar közoktatás ma is látványosan leképezi a tanulói teljesítményekben a gyerekek szociális helyzetét: ebben továbbra is a sereghajtók között vagyunk. A nemzetközi adatfelvétel eredményei alapján ugyanakkor jól körvonalazhatóak a sikeres oktatási rendszerek jellemzői. Ezek az iskolarendszerek nem törekszenek korai szegregációra, a lassabban haladókat nem elkülönítve, ilyen-olyan elnevezésű fejlesztő csoportokba sorolva próbálják oktatni, nevelni, hanem a normál osztálytermi munka során, ennek feltételeit megerősítve: többek között segítőszakemberek biztosításával, jól megfizetett, kiválóan felkészített pedagógusokkal, s nem utolsósorban a feladatok elvégzéséhez szükséges finanszírozási rendszerrel. Olvasgatva a koncepciót, az az érzésünk támad, mintha mi nem ebbe az irányba tartanánk. Mintha nem ezekre a jó gyakorlatokra támaszkodva készülne a magyar közoktatás új szabályozási dokumentuma. Bár formailag kerettörvény készül, tartalmát tekintve merevebb, rugalmatlanabb szabályozásnak ígérkezik, ami olykor mintha éppen az életről, a valóságról feledkezne meg. A szöveget lapozgatva lépten-nyomon kis létszámú, elkülönített óvodai és iskolai csoportokról olvashatunk, ahová a lassabban haladó gyerekek járnak majd, miközben az elitképzés szűkül, igaz, ott tanítják majd a legjobb tanárok a válogatott diákokat akár három-négy idegen nyelvre is. A nemzetközi tapasztalatokból ennek éppen az ellenkezője következne. És a rendet sem ilyennek képzeljük sokan. Most sokkal inkább van sorozás-, vezénylésérzete az embernek, semmint az, hogy egy olyan iskolarendszert építünk ki, ahol a méltányosság és a rend nem kizárják, hanem erősítik egymást. Van idő a vitára. Nem gyors, hanem jó törvényre van szükség.

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

A tudomány mást mond, mint a minisztérium A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága és a Tárki-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Mit mondanak a tények? – Az új közoktatási törvény küszöbén címmel háromrészes szakmai műhelykonferencia-sorozatot szervez, ahol a közoktatásban tervezett változtatásokat az elvégzett felmérések alapján rendelkezésre álló tudományos tények tükrében elemzik és véleményezik a téma szakavatott kutatói és szakmapolitikusai. Első alkalommal, januárban az együttnevelés, az iskolai integráció és a tanulói eredményesség témakörében született hazai és nemzetközi kutatási eredményekről volt szó. (A konferenciasorozat következő témái a pedagógus-életpályamodell és a finanszírozás, illetve a szakképzés és munkaerőpiac lesznek.) Lannert Judit, a Tárki-Tudok vezetője nyitóelőadásában hangsúlyozta, hogy közszolgáltatásokra, köztük oktatási célokra az adófizetők befizetéseinek (költségvetés) igen nagy hányadát fordítjuk, ezért egyre fontosabbá válik a kérdés, hogy vajon eredményesen és hatékonyan működtetjük-e ezeket a rendszereket, ha nem, akkor hogyan javíthatunk rajtuk. Egyre több nagy horderejű döntés kutatási eredmények alapján születik, a rossz döntéseknek egyre nagyobb a kockázata. Ez egyaránt megköveteli azt, hogy a szakmapolitika megalapozott legyen, és azt is, hogy azok a tények, amire alapozzák, megbízhatóak legyenek. A szakember kiemelte, hogy ez elmúlt évtizedben egyértelművé vált a tényekre alapozott oktatáspolitika térnyerése. Ebben kiemelkedő szerepük volt a PISA-méréseknek, amelyek már olyan robusztus eredményeket produkáltak, hogy azt már nem söpörhették a szőnyeg alá az érintett országok. Ma Magyarországon rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek megalapozhatnak egy oktatáspolitikát, de kevés jele van annak, hogy a döntéshozók használnák ezeket. Gyakran az az érzésünk, mintha a benyomások jobban befolyásolnák az oktatáspolitikát, mint a valóság. Csapó Benő oktatáskutató előadásában úgy jellemezte az elmúlt évtized oktatáspolitikáját, mint ami leginkább zavaró tényezőként kezelte a kutatók tudományos eszközökkel feltárt eredményeit. Ezek az adatok inkább zavarták az oktatásirányítókat, semmint befolyásolta volna a döntéshozókat – mondta előadásában a professzor. A Szegedi Tudományegyetem oktatója a legutóbbi PISAvizsgálatok eredményeit ajánlotta a minisztériumi vezetés figyelmébe. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár az oktatás minősége és a ráfordítások kapcsolata egyértelmű, egy iskolarendszer minősége nem kizárólag pénzkérdés. A PISAvizsgálat adataiból látható, hogy a 2009-es mérésen volt néhány olyan ország, amely nálunk kevesebbet költött oktatásra, de jobb eredményt ért el. Egyértelmű ugyanakkor az is, hogy Magyarország nem fordít elegendő erőforrást az oktatás fejlesztésére. A nemzetközi PISA-mérésen a magyar 15 évesek matematikából, természettudományból és olvasás-szövegértésből is a középmezőny teljesítményének megfelelő eredményt értek el, igaz, utóbbiból 2009-hez képest javulás tapasztalható. A mérések eredményei azonban továbbra is azt mutatják, hogy az iskolák közötti különbségek Magyarországon a legnagyobbak, és hogy a tanulók társadalmi háttere erősen meghatározza az iskolai teljesítményü-

2

ket. Hasonlóan fontos figyelmeztető jelzés, hogy alacsony a magyar tanulók által elért kimagasló eredmény. A PISA-kutatás egyértelmű tanulsága az is, hogy míg a tanulócsoportok létszáma lényegében nincs hatással az oktatási rendszer sikerességére, addig a pedagógusok fizetése meghatározó jelentőségű. Magasabb pedagógusfizetésekre van szükség, ugyanakkor a kisebb osztályok kialakítása – bár nyilván szolgálja a pedagógusok kényelmét – nem váltja be a minőségnövelő reményeket. Hasonlóan fontos tapasztalat az óvodáztatás pozitív szerepe. Azokban az országokban, ahol többen járnak óvodába, jobbak a 15 évesek eredményei. Magyarországon azonban éppen ott nincs óvoda – hangsúlyozta a konferencián több felszólaló –, ahol a leginkább szükség lenne rá: a hátrányos helyzetű, depresszív térségekben. Csapó Benő szerint az adatok alapján egyértelmű, hogy minél korábbi életkor fejlesztésébe, hátránykompenzációjába fektetünk be, annál nagyobb annak megtérülése. A professzor előadásában hangsúlyozta azt is, hogy a vizsgálatok szerint azok a sikeres iskolarendszerek, amelyek egyenlő esélyt biztosítanak minden tanulónak. Rosszabb viszont egy olyan ország iskolai összteljesítménye, ahol a 15 évesek túl sokféle iskolatípusba járnak, és a bukások sem emelik a teljesítményt, sőt ahol sok tanuló ismétel évet, ott az iskolarendszer egésze alulteljesít. Az együttnevelés pozitív hatású mind a gyengébbek, mind a kiválók esetében. „A PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy lehet javítani (akár rövid idő alatt is) egy ország oktatási teljesítményén, ha van arra tudományosan megalapozott program. Új fejlődési pályára állíthatnánk tehát a magyar oktatást. Miért nem tesszük?” – fogalmazta meg kérdését Csapó Benő. Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatás és Tudományos Bizottságának elnöke előadásában nemzetközi és hazai integrációs programok lehetőségeiről és buktatóiról beszélt. Kiemelte: mindenütt azok a fejlesztések sikeresek, azoknak a működése hatékony, ahol valamilyen kiegészítő szakmai és finanszírozási (magán-, gazdasági, állami) erőforrást sikerül biztosítani, és egyértelmű a politikai és társadalmi támogatottság. Az oktatáspolitikus példaként említette a kiemelt oktatási körzeteket, a területi alapon történő támogatásokat. Hangsúlyozta, hogy bár vannak olyanok, akik magát a modellt is elvetik, ő maga úgy véli, nem a területi alapú megközelítéssel volt leginkább probléma, hanem a programok működ-

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

tetésével. Túl sok intézményt vontak be a programokba, így a rendelkezésre álló források elaprózódtak, ezért nem tudták a legjobb tanárokat ezekre a feladatokra mozgósítani, és nem sikerült érdemben csökkenteni a tanulócsoportok létszámát sem. Ráadásul a programok többnyire önmagukban álltak, csak az oktatással és a tanulási eredményesség növelésével foglalkoztak, sem más területek – például egészségügy, foglalkoztatás, szociális terület – nem jelentek meg, sem maga az integráció nem volt a fókuszban. Hibát követtek el azzal is, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a párbeszédre, a nyilvánosságra, így gyakran stigmát big�gyesztettek a körzetekre, ahol így a lakosság és ezzel együtt a tanulók összetétele is jelentősen romlott, s akadtak hiányosságok az ellenőrzés és az értékelés terén is. A programokat azonban nem mindenütt adták fel, s ahol a továbbfejlesztés mellett döntöttek, éppen ezekbe az irányokba mozdultak el: igyekeztek koncentrálni a forrásokat, s azt differenciáltan felhasználni, növelték az ellenőrzöttséget, az értékelést, s ezt összekapcsolták például a finanszírozással, és nagyobb hangsúlyt kapott a szegregáció elleni fellépés (például a buszoztatás, az iskolaválasztás lehetőségének felkínálása). Nagyon tanulságosnak nevezte a szakpolitikus, hogy a

Vita a parlamentben is A kormánypárti képviselőcsoportok oktatási bizottságban dolgozó tagjai azt kérték a minisztériumtól, hogy a koncepciókat megalapozó számításokat ismerhessék meg, és szeretnék, ha a kodifikált törvényszöveget és az ahhoz kapcsolódó rendeleteket egyidejűleg tárgyalhassák majd. Felmerült az az igény is, hogy a tárca hosszabbítsa meg márciusig a nyilvánosságra hozott anyag vitáját, mivel az amúgy sem szerepel a tavaszi jogalkotási programban. (E kérdést illetőn a minisztérium nemigen akar engedni, a vezetői nyilatkozatok majd mindegyikében hangsúlyozzák: olyan ütemezésben dolgoznak, hogy tavasszal benyújtható legyen a törvénytervezet.) Pedig úgy tűnik, kicsit hosszabb egyeztetési idővel közelíthetők az álláspontok. Lapunk úgy tudja, a kormánypárti képviselők és a tárca vezetői többször egyeztettek az elképzelésekről, és több kérdésben közeledtek is az álláspontok. Így például mégsem korlátoznák két ciklusra az intézmények vezetőinek a megbízását, és a nevelőtestület és a majdan létrehozandó Pedagógus Kamara vétójoga is kikerülhet a tervezetből. Úgy tűnik, sikerült megállapodniuk az érintetteknek az óvodából az iskolába való átlépés szabályairól (azaz marad a mai rugalmas szabályozás), s csak különleges esetben indíthatnának korrekciós osztályokat az iskolák. Jelen állás szerint nem változnának érdemben a középiskolai felvételi szabályai sem, és mégis továbbműködhetnek a nyelvi előkészítő évfolyamok. Változatlanul távol állnak egymástól a vélemények az érettségi és a felsőoktatási felvételi vizsgát illetően. Az emelt szintű vizsga belépési követelményként való meg-

2011. január–február

Súlypont magyarországi fejlesztési programok esetében is gyakran ezek a hibák vezettek a sikertelenséghez. Ezt el kell kerülni, mert ma az iskolai integráció ügye rosszabbul áll, mint tíz éve, a társadalom többsége az elkülönülés mellett van, sőt egy kisebb rész kifejezetten elkülönítő véleményt vall. Helyes, hogy Magyarországon ma nem pusztán romakérdésként, hanem a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációjaként tekint a kormány erre a problémára. Pokorni Zoltán fontosnak tartja, hogy a hátrányos helyzet kialakulásához vezető problémákat a szakterületek egymással együttműködve kezeljék. Nem külön-külön kell meghirdetni a telepfelszámolási, a munkahelyteremtő és az oktatási programokat, hanem úgy, hogy azok egymást erősítsék. A szakpolitikus szerint azt is látni kell, hogy az integráció sikertelenségéhez nagyban hozzájárult a politikai gyávaság is, amikor az elmúlt években a kormányok pusztán törvényi erővel akarták rákényszeríteni elképzeléseiket az egész rendszerre. Az integrációt ezért a középosztály kockázatként fogta fel, gyermekeit nem akarta a hátrányos helyzetű diákokkal együtt járatni iskolába, és ezért kimenekítette őket az integrációból. Ez is hozzájárul a kistelepülések vagy településrészek és azok iskoláinak gettósodásához. A középosztályt nem érdekli a hosszú távú veszteség, bár szabása, a kötelező vizsgatárgyak számának emelése és az előrehozott érettségi lehetőségének korlátozása egyidejűleg nehezítik majd a diákok dolgát: több tárgyból, magasabb szinten és rövidebb időszak alatt kell majd számot adniuk tudásukról. Az igazán nagy vita azonban a fenntartás, a finanszírozás, illetve az életpálya kérdéseiről várható majd. Óvatos becslések szerint 5-600 milliárd forintba kerülne a reform ezen eleme. Ráadásul úgy tűnik, több elképzelés is fut a háttérben, vannak, akik központi bérfinanszírozást vezetnének be, mások ezt összekapcsolnák egy feladatfinanszírozási modellel, megint mások a közigazgatás reformja keretében helyeznék új alapokra a közoktatási rendszer fenntartását. A legnagyobb gond, hogy a koncepcióból nem derül ki, készítői melyik álláspontot képviselik. Általánosságban is elmondható, hogy nem kellően átgondolt a fenntartói, irányítói, munkáltatói, ellenőrzési és finanszírozási felelősségek leosztása, miközben az intézményrendszer átalakulóban van. Ez, valamint a finanszírozás új elveinek ismeretlen volta szinte lehetetlenné teszik az oktatás szervezését. Nem véletlen a legnagyobb iskolafenntartókat tömörítő Megyei Jogú Városok Szövetsége markáns kritikája, ös�szességében úgy fogalmaznak, hogy „a vitára bocsátott Új Közoktatási Törvénytervezet a törvényi előírásoktól elvárt konkrétumokat jelentősen nélkülöző, egyes pontokban a szakmaiságot s a jelenkor gazdaságossági, hatékonysági, minőségi követelményeit figyelmen kívül hagyó. Teljes körű átdolgozást igénylő, kezdeti fázisban levő munkaanyagnak tekinthető dokumentum.”

3

Súlypont nyilván tisztában van ennek következményeivel, éppen ezért a rövid távú félelmeit kell csökkenteni. Például azzal, hogy ezeken a helyeken a legkiválóbb, legjobban felszerelt iskolákat hozzuk létre a legjobb tanárokkal, így tesszük érdekeltté őket, hogy maradjanak. Ma nincs pénz arra, hogy az oktatás minden területén beavatkozzunk, ezért ki kell jelölni azokat a területeket, amelyekre tudunk forrásokat biztosítani. Meglátása szerint a társadalmi felzárkóztatás eredményessége érdekében az óvodáztatásra kell koncentrálni, és ezt a leghátrányosabb térségekben fel kell karolni. Kiemelte azt is, hogy nem tartja támogathatónak a felzárkóztató osztályt, a nulladik évfolyamot, szerinte az integrációt jobban segíti, ha a jelenleginél fiatalabb korban mennének óvodába a gyerekek, és rugalmas maradna az iskolába lépés időpontja. Véleménye szerint indokolt lenne támogatni az egész napos iskolákat is, de ehhez meg kell teremteni a finanszírozási kereteket. Járható útnak nevezte azt is, ha nevelési programcsomagok kialakítását és bevezetését támogatja a kormány, amely egyfajta átmenet lehet a hagyományos rendszerben dolgozó és az egész napos iskola között. Sió László, a Fidesz Oktatási Műhelyének vezetője hoz­zászólásában nehezményezte, hogy a koncepcióból az alapkérdések felvetése és megválaszolása hiányzik. Elfogadjuk-e az integráció szükségességét? Kizárólagos eszköznek tekintjük-e az integrációt? Milyen integrációról beszélünk? Lokális, szociális vagy funkcionális integrációról? Mit kezdünk a szegregációs törekvésekkel? Mit kezdünk a nem elkülönítés miatt bekövetkező szegregáció esetén? Hogyan állunk a személyi, infrastrukturális és finanszírozási források tekintetében? Melyik bővítésére van reális

Princzinger Péter az Oktatási Hivatal új elnöke Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára január 5-én sajtótájékoztatón mutatta be az Oktatási Hivatal 2011. január elsejével – határozatlan idejű szerződéssel – kinevezett új elnökét. Dr. Princzinger Péter jogász, ügyvéd, az ELTE oktatója, a Jogi Fórum Sportjogi rovatának vezetője korábban az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda igazgatójaként és az Educatio Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatójaként is bizonyított. Kerpen Gábor 2010 szeptemberében december 31-ig szóló, határozott idejű szerződéssel vállalta az Oktatási Hivatal elnöki megbízatásával járó feladatokat, amelyeket annak lejártáig kifogástalanul látott el. A NEFMI tájékoztatása szerint az Oktatási Hivatal volt elnöke a jövőben új területen, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fennhatósága alatt működő Wekerle Sándor Alapkezelő oktatási igazgatójaként és stratégiai koordinátoraként folytatja az oktatás javításáért több évtizede végzett munkáját.

4

ÚJ KATEDRA

esély? Biztosítható-e így a differenciált fejlesztés lehetősége? Hogyan állunk a társadalmi támogatottság terén? Milyen kommunikációs feladatok várnak ránk, ha ezen változtatni akarunk? Megfelelőek-e a kormányzati, igazgatási struktúrák? – sorolta a kérdéseket. A szakpolitikus szerint gondot jelent, hogy a dokumentum különleges bánásmódot igénylő gyerekekről beszél. Minden gyerek különleges – értsd: saját magára szabott – bánásmódot igényel, másrészt nem szerencsés összemosni a sajátos nevelési igényű, a szociális okok miatt hátrányos helyzetű és a származásuk miatt hátrányos helyzetű gyerekeket. Sió László szerint a koncepció által felkínált eszközök nem a személyre szabott fejlesztésről, nem a differenciált oktatásról, nevelésről szólnak, hanem az elkülönítetten zajló korrekcióról, felzárkóztatásról. Az első Orbán-kormány államtitkára szerint a magyar közoktatási rendszer nem kezeli megfelelően azt a helyzetet, hogy a gyermekek jelentősen eltérő kulturális, szociális háttérrel, illetve eltérő képességekkel, felkészültséggel jelennek meg az iskolában. A differenciált fejlesztés módszertanának következetes alkalmazása a mai közoktatási rendszerben nem általános. Ezt a problémát súlyosbítják a szülői és tanári attitűdök, amelyek eltűrik, hallgatólagosan, de gyakran tevőlegesen is erősítik a szegregációs törekvéseket. A probléma látványosan a leszakadó, hátrányos helyzetű gyerekeket nagy arányban nevelő intézményekben jelenik meg – emelte ki –, valójában azonban az egész közoktatásunkat jellemzi. A differenciált fejlesztés hiánya ugyanis az elitképzésre és a tehetséggondozás nagy részére is igaz, csak ott kevésbé látványos a kudarc, mert az nem jelentkezik magatartási, szociális problémaként.

„E fiúkért valaki felelős!” A Nemzeti Pedagógus Műhely XIII. nemzetközi konferenciája A Nemzeti Pedagógus Műhely 2011. február 18–20-án a Szent Imre Gimnáziumban (Budapest, XI. kerület, Villányi út 27.) tartja XIII. háromnapos nemzetközi konferenciáját. A Mécs László Vád és védőbeszéd című verséből kölcsönzött refrént, „E fiúkért valaki felelős!” címet viselő konferencia védnöke dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, díszvendége pedig Bedő György, a Kairosz Kiadó igazgatója. A konferencián való részvétel ingyenes. Az előadások szünetekkel elválasztott blokkokban hangzanak majd el, a 4-5, egyenként 20 percnyi időtartamú előadásból álló előadásblokkok egy-egy témakörhöz kapcsolódnak. Az idegen nyelvű előadásokat tolmácsok fordítják. A szünetekben büfé működik, ebédet és vacsorát önköltségi áron lehet rendelni. Kapcsolatfelvétel az [email protected] vagy a nemzeti. [email protected] e-mail címeken, illetve a 30/201-3975 telefonszámon lehetséges. További információk a www.n-p-m.hu oldalon.

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

Az utolsó levél…

Kedves Tanár Úr! Tudom, hogy az élet véges, mégsem hittem el, amikor azon a szerdán meghallottam a hírt. Úgy éreztem, nincs tovább. Egész éjjel az emlékekkel – szépekkel, vidámakkal és szomorúakkal – bajlódtam. A küzdelmeiddel, a fáradhatatlanságoddal, az elégedetlenségeiddel, a humoroddal. Nem tudja az ország, a tudomány, a pedagógia, hogy mit veszített. Még a fekete zászlót sem láttam sehol. Ők továbbélnek majd, alkotják a törvényeket, és azt mondják, ismerik a szakmát. Bevezetik a kötelező integrációt, a „nem szakrendszerű oktatást”, a kompetenciafejlesztést, és ki tudja, még milyen okosságokat.

Prof. Dr. Zsolnai József (1935–2011) Zsolnai József a XX. századi magyar pedagógia meghatározó alakja volt. Nyelvészként és pedagógusként földrajzinév-kutatással, tudományrendszerezés-tannal, peda­­gógiai filozófiával, a kommunikációkutatásra épülő anyanyelvtanítással, a képességfejlesztés lehetőségeivel, a pedagógusképzés pedagógiájával és tudománypedagógiai kutatásokkal egyaránt foglalkozott. Évek hosszas munkájával kidolgozta – az 1985-ben alternatív tantervvé vált – nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési programot, az értékközvetítő és képességfejlesztő iskolamodellt, és az

2011. január–február

Súlypont Mi, akik az ÉKP-t, a NyIK-et jól ismerjük, nem vagyunk képesek másként gondolkodni, mint a pedagógia azon rendszerében, amelyet Te alkottál, amelyet Neked köszönhet a magyar közoktatás. Nem voltál „divatos” sosem. Nem hódoltál be az aktuális hivataloknak, mindenhol konfliktusok között kellett megvívnod a harcaidat. Nehéz ember – mondták sokan. Bizony, nagy volt a követelmény, tanulni kellett, és aki nem felelt meg a normáknak, kihullott vagy magától távozott mellőled. Aki pedig az értékek mentén tudott élni, sokra vihette védőszár­nyaid alatt. Az arra érdemes tanítókat beiskoláztad a pécsi egyetemre, az asztalodhoz ültetted Pápán, és olvashattuk, tanulhattuk elsőként a könyveidet, amint a nyomdából megérkezett vagy még kézirat formájában. Megígérjük, nem veszett kárba a velünk töltött idő, a gondolkodásunkban, az életformánkban, a tanulásunkban és tanításunkban mindig ott leszel. „A tanár híddá feszül s biztatja tanítványait, keljenek át rajta: majd miután megkönnyítette számukra az átjutást, boldogan összeroskad, arra buzdítva őket, hogy maguk építsenek hidakat…” (Kazantzakisz Nikosz) Amit örökül ránk hagytál, nem kevés. Igaz, még vártunk volna muníciót, ez, míg élünk, hiányozni fog. A fájdalom leginkább az, hogy nem lehet feltárcsázni a telefont, ha elakadunk, ha elfáradunk, ha tudni akarunk, ha kíváncsiak vagyunk, ha örömeink vannak, és ha nagyon elkeseredünk. Nem tudod már az erőt sugározni, a tanácsaidat megosztani. Egyedül maradtunk. Még nem tudom, hogy megerősödünk-e vagy meggyengülünk, de abban biztos vagyok, hogy „zsolnais” lelkünk és pedagógiánk már gyökeret vert. Köszönjük a magunk és az oktatásügy nevében. Még valamit. Felnőttképzésben dolgozom egy ideje. Amikor a nevedet említem vagy a tőled származó példával, idézettel magyarázok valamit, a sorok között mindig akad valaki, aki felemeli a fejét és cinkosan rám mosolyog. Látom, ő ÉKP-s! Hidd el, eljön az idő, amikor mindenki felemeli a fejét és rám mosolyog, s csak egy-két hallgató lesz, aki még nem érti, miről beszélek. A hidat pedig építgetjük tovább… Pecsenye Éva 2010. január 14. ő nevéhez fűződik az Országos Közoktatási Intézet új közoktatás-fejlesztési koncepciójának elindítása, a pedagógusszakma megújítási projektjének irányítása, valamint a tudományelmélettel alapozott pedagógiai kutatóképzés programjának kimunkálása is. Három szakfolyóiratot alapított, az ország számos felsőoktatási intézményében oktatott, 1990-től 1995-ig vezette az Országos Közoktatási Intézetet. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett, számos díjjal ismerték el munkásságát. Életművének katasztere közel 900 önálló alkotást köt nevéhez. (Forrás: www.ofi.hu)

5

Hírek

Jogi szaknyelvi képzés nyerte el a 9. Európai Nyelvi Díjat Mindenki lehet nyelvtehetség, ha megtalálja az önmaga számára alkalmas módszert, nyelviskolát – hirdetik a különböző nyelvi programok, ám a magyarok nyelvismerete az európai nyelvpolitikai alapelveknek továbbra sem felel meg, és még a használható tudástól is gyakran elmarad. Az alkalmas módszer keresése sok esetben nem nyúlik túl a hagyományos krétaporos, szavakat „bebiflázós” rendszeren. Ám léteznek olyan európai kezdeményezések, amelyek a tanulók és/vagy tanárok tartós motivációját biztosító, újszerű és kreatív nyelvoktatási módszereket alkalmaznak. Az Európai Bizottság a nem hagyományos, ám példaértékű nyelvi gyakorlatok ösztönzésére és elismerésére díjat hívott életre: az Európai Nyelvi Díj immár 9 éve ismeri el a leginnovatívabb nyelvtanítási módszereket Európa-szerte. Hazánkban a Tempus Közalapítvány írja ki a díjat, ame-

Kitüntették a diákolimpikonokat A  2010. évi Nemzetközi Biológiai, Filozófiai, Fizikai, Földrajzi, Informatikai, Kémiai és Matematikai Diákolimpián és az Intel Nemzetközi Tudományos és Innovációs Versenyen (Intel ISEF) kiemelkedő eredményt elért diákolimpikonokat és tanáraikat köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök és Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a parlamentben 2011. január 13-án. Az ünnepségen a miniszterelnök hangsúlyozta: „Magyarország sikeressé válásának, megújításának legfőbb reménységei a sikeres magyar fiatalok és tehetségek”, hazánk számára pedig az egyik legfontosabb politikai, szakmai és erkölcsi kihívás, hogy megtartsa tehetséges fiataljait. Olyan országot kell teremtenünk, fogalmazott a kormányfő, „hogy a magyar tehetségeknek eszük ágában se legyen végleg elhagyni hazájukat.” Hozzátette: olyan oktatási rendszert szeretnének létrehozni, amely mindezt elősegíti. Az oktatási rendszerrel kapcsolatban túlsúlyban vannak azok a hírek, amelyek rossz színben tüntetik fel azt, de a mai eredmények bizonyítják, hogy nehéz körülmények között milyen kiváló teljesítményre képesek a magyar gimnazisták, akik nyílt, becsületes és nehéz versenyen maguk mögé tudják utasítani korosztályuk más nemzetiségbeli, kiváló képességű diákjait – jelentette ki Orbán Viktor. Elmondta: 2011 Magyarország megújulásának az éve, amikor az egész életünket átszervezzük, egyfajta alkotmányos reformot hajtunk végre. És azért folyik most ez az átszervezés, hogy a maival szemben egy olyan világ jöhessen létre, amely a munkát és a valódi teljesítményt tekinti elsődleges értékmérőnek, a helyezkedést, az ügyeskedést és a spekulációt pedig elutasítja. Olyan or-

6

ÚJ KATEDRA

lyet idén a budapesti Precedens Kft. Közép- és felsőfokú jogi szaknyelvi képzés angolul című programja nyert el. Az intézmény saját fejlesztésű programja és tananyaga a jog számos, jól lehatárolható területén nyújt angol és német nyelveken szaknyelvi képzést. Azon túl, hogy a maga szakterületén Magyarországon egyedülálló, kiemelendő érdeme az is, hogy figyelembe veszi az angolszász és a kontinentális jogrendszer közötti különbségeket, és az angol jogi szaknyelvet a magyar kontextusnak megfelelően tanítja. A program szükség esetén más idegen nyelvre adaptálható, a képzés tematikája az uniós kifejezések használatára is figyelemmel van, így európai dimenzióba is helyezhető. Horváth Judit, a Precedens Nyelvstúdió igazgatója elmondta: mivel programjuk más, kontinentális jogrendet követő országban is alkalmazható, remélik, hogy a presztízsértékű díj elnyerése után még tovább bővíthetik külföldi kapcsolatrendszerüket, akár közös programok kidolgozásával is. 2010 leginnovatívabb nyelvi programjának az elismerést január 8-án, az Európa Pont a Tiéd! nevű elnökségi nyitórendezvényen, a Millenáris Fogadójában adta át Szűcs Tamás, az Európai Bizottság hazai képviseletének vezetője.

szágot kell építenünk, amely képes honorálni a tudást, a szorgalmat és az értékteremtő teljesítményt – szögezte le a kormányfő. A felkészítő tanárokhoz intézett köszönetében úgy fogalmazott: az oktatók sok évet szántak arra, hogy diákjaik eljuthassanak arra a „magaslatra”, ahol most vannak. Köszönetét és elismerését fejezte ki nekik Magyarország minden polgára és a kormány nevében, és azt mondta, reméli, hogy a diákok mostani eredményei újabb sikerre sarkallják őket. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter arról beszélt, hogy az ifjúság mindig az ismeretlen, a nagyvilág felé vágyik, nem véletlenül, hiszen erről olvas, tanul. A tanulás során a messzi távollal száll harcba. A nemzetközi versen�nyel kiderült, hogy a végtelent is meg tudjuk mérni, hiszen a kiváló teljesítményt felmutató diákjaink a végtelennel, – József Attila szavaival élve – a mindenséggel mérték meg magukat. Hozzátette: a diákolimpia résztvevői nagy csatái­ kat saját elméjükben vívták meg, majd köszönetét fejezte ki a felkészítő tanárok segítő, áldozatos munkájáért. Orbán Viktor az elismerő oklevél átadása mellett az érmes olimpikonokat egyéves ösztöndíjban, a csapatok vezetőit pedig egyszeri pénzjutalomban részesítette. A nemzeti erőforrás miniszter elismerő oklevéllel és egyszeri pénzös�szeggel jutalmazta a dicséretben részesült diákokat és a tanulók felkészítő tanárait. Orbán Viktor miniszterelnök 1999-ben köszöntött először diákolimpikonokat a Parlamentben. Kezdeményezése hagyománnyá vált, azóta minden évben ünnepélyes keretek között ismerik el a résztvevők teljesítményét. Az ünnepségen Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár is részt vett. (vö. fidesz.hu, Fővárosi Oktatási Portál)

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

Munkaerőpiachoz igazodó felsőoktatás A kétciklusú felsőoktatás tartalmi reformjának tapasztalatai címmel tartotta január 17-én Bologna-konferenciasorozatának első műhelyét a Tempus Közalapítvány. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az Európai Bizottság megbízásából megvalósult rendezvényen a Tanulási eredmények alkalmazása az oktatásban és értékelésben című kutatás eredményeit mutatták be a szakértők.  A Tempus Közalapítvány a magyarországi Bologna tanácsadó hálózat keretében támogatta a 2009 decemberétől 2010 októberéig tartó, LeO2 nevű kutatást. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által végzett kutatómunka célja az volt, hogy a munkaerőpiacon használható tudás tekintetében vizsgálja a kompetenciaalapú felsőoktatást. A vizsgálat 72 felsőoktatási intézmény több mint 900 szakfelelősének megkérdezésével, kari küldetésnyilatkozatok és kurzusleírások elemzésével, interjúkkal és esettanulmányokkal készült. Eredményei alapján a felsőoktatásban jelen van a tanulási eredményekben való gondolkodás, amely a ciklusos képzéssel aktuálissá váló szakfejlesztés, szakinnováció egyik megoldandó feladata lett. A szakfelelősök, intézményvezetők törekszenek olyan képzési profilt és gyakorlatot kialakítani, amelyben egyértelmű a képző és a hallgató számára, hogy a képzés végére milyen tudással, attitűdökkel, autonómiával kell rendelkezni. Az erre létező jó gyakorlatok leírják, hogyan oldható meg a folyamatosan tömegesedő felsőoktatásban a hallgatók támogatása, az alap- és speciális kompetenciák fejlesztése, a munka világával való kapcsolattartás. Ugyanakkor nehezíti a helyzetet, hogy kevés idő állt rendelkezésre a ciklusos képzés bevezetéséhez, és ezért több megkérdezett szerint a diszciplináris tudás tekintetében vitatható az új képzési szerkezethez igazított szaktudományos építkezés. Szükséges lenne, hogy az intézmények az oktatást a tudomány művelése mellett a hallgatók értelmiségi tanulását,

Térítésmentes workshop-sorozat indul Többek között a hazai vállalkozások, közintézmények, önkormányzatok, civil szervezetek és oktatási intézmények számára 2011-ben nem kevesebb, mint 1100 milliárd forint megpályázható uniós forrás áll rendelkezésre. A pályázati lehetőségekkel kapcsolatos tájékozatlanság, illetve az információ hiánya sokszor akadálya lehet egy-egy nagyobb fejlesztési támogatási összeg elnyerésének. Egy februárban induló Workshop-sorozat most abban nyújt segítséget, hogy az elkövetkező időszak meghirdetett pályázatai közül az érintettek ki tudják választani a minden szempontból ideális konstrukciókat. A 2011. február 7-én kezdődő Workshop-sorozat nem csupán Budapesten, hanem hat vidéki helyszínen – Miskolc, Győr, Székesfehérvár, Pécs, Debrecen, Szeged – tart információs fórumot a pályázni kívánók és az érdeklődők számára egyaránt. A Workshopok szorosan kapcsolódnak az idei év

2011. január–február

Hírek későbbi elhelyezkedését elősegítő feladatként is értelmezzék, azonban a pedagógiai kultúra nem elég nagy presztízsű és elterjedt a magyar felsőoktatásban ahhoz, hogy a képzők tudatosan, vállaltan fejlesszék ebbéli tudásukat – írja a kutatás. A kutatás néhány szektoriális sajátosságra is rámutatott. A főiskolák és kevesebb karral rendelkező egyetemek esetében nagyobb innovációs potenciál látható, jobban tudnak tanulási eredményekben gondolkodni, mint a sok karral rendelkező, nagyobb egyetemek. Érdekesség, hogy a tömegoktatásból fakadó pedagógiai feladatokra, a köztük lévő különbségek kezelésére a gazdaságtudományok, a társadalomtudományok és az orvostudomány nagyobb érzékenységet mutat, mint például az agrártudományok vagy az informatikai képzési terület.  Vámos Ágnes, az ELTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense, a kutatás vezetője a legjelentősebb megállapítások között említette meg, hogy a felsőoktatás funkcióban és funkciói között hangsúly-átrendeződés megy végbe, amelyet a felsőoktatás szereplői különbözőképpen észlelnek. A változásokhoz való vezetői és oktatói attitűd jellemzően a magyar viszonyokból fakad, és a korábbi, elitképzést végző, tanításközpontú szemlélet az alapja. A LeO2 szerint a szakfejlesztést a felsőoktatás és a tudomány belügyének tekintik, a nyitottság alacsony mértékű, bár élénkülő a munka világa vagy a nemzetközi tapasztalatok és a hallgatók felé. Az implementáció szervezeten belüli feladat, más szervezetekkel, más intézményekkel kevés a kapcsolat; a felsőoktatást szigetszerű működés jellemzi. „Az innovációs attitűd kis mértékben van jelen az oktatók körében, a többség a tradicionális felsőoktatás híve. Az új helyzethez való alkalmazkodással a többség tisztában van, és szerény mértékben bár, de jelen van a kompetenciaalapú, tanulási eredmények szemlélet és gyakorlat” – összegezte a kutatás vezetője. A konferenciasorozat következő műhelye 2011. februármárciusban várható a magyar felsőoktatás nemzetköziesedése és a hallgatói szolgáltatások és tanácsadás Magyarországon témakörben. kiírt és kiírásra kerülő pályázataihoz, de kiegészülnek olyan programokkal is, amelyek a hatékony szervezeti működést támogatják, így A munkavégzés 12 alaptörvénye, Korrupciós pontok a munkaszervezetben vagy az Alapképességek átvilágítása a munkatársak körében. A gyors információcsere érdekében a Workshop-sorozat programjai összesen három órát vesznek igénybe, és térítésmentes részvételt biztosítanak minden kis-, közép- vagy nagyvállalat, államigazgatási intézmény, önkormányzat, polgármesteri hivatal, közművelődési intézmény, művészeti tudományos intézmény, pályázati tanácsadó, szövetség, kamara, szakszervezet, országos érdekképviselet, országos civil szervezet vagy alapítvány, felső- vagy közoktatási intézmény, illetve médium munkatársának. Az Új Széchenyi Terv által biztosított források folyamatosan kerülnek a nyilvánosság elé, ezért is érdemes minden szükséges részletről időben tájékozódni. A Workshop-sorozatról bővebben a www.felnott-oktatas.hu oldal nyújt tájékoztatást. (FISZ Hírügynökség)

7

Aktuális

ÚJ KATEDRA

Educatio 2011 Szűknek bizonyult a Papp László Budapest Sportaréna „Míg a szobrász a márványt formálja, addig az oktatás a lélek szobrásza” – ezzel a Joseph Addisongondolattal indította köszöntőjét Kerékgyártó Sándor, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a XI. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás vaskos katalógusában, amelyben a közel 200 kiállítót és a két nap teljes programkínálatát felsorakoztatták. Aztán eljött január huszonegyedike és huszonkettedike, s akik egy pillanatig is attól tartottak, hogy a Magyar Kultúra Napja rendezvényei sok fiatalt elvonnak majd az aréna közeléből, ennek éppen az ellenkezőjét láthatták: felsőoktatásba készülő diákok százai tömörültek végeláthatatlan sorokba és várakoztak a bejutásért akár több órán is át türelemmel, hogy tervezett továbbtanulásukhoz a hazai oktatási piac legnagyobb seregszemléjén minél több számukra oly fontos és értékes értesülést megszerezzenek. Az Educatio elsősorban a felvételizni készülő diákoknak és a második vagy harmadik diploma iránt érdeklődő hallgatóknak nyújt hasznos segítséget, hiszen ők itt egy helyen találkozhatnak a felsőoktatás valamennyi intézményének képviselőivel, ismerhetik meg kínálataikat és találhatnak válaszokat a kérdéseikre, hogy majd saját benyomásaik alapján válasszák ki azt a helyet, ahol tanulni szeretnének az elkövetkezendő néhány évben. Ezenfelül a Dux László felsőoktatá­ sért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár által megnyitott kiállításon idén is megtalálhatták számításaikat az oktatási szakma képviselői: a pedagógusok, az oktatási és fenntartó intézmények vezetői, de az oktatás különböző területein érdekelt cégek képviselői is, hiszen megismerhették a hazai és nemzetközi újdonságokat, korszerű módszereket, taneszközöket, a kiállításon ugyanis a hazai felsőoktatási intézmények, külföldi egyetemek, nyelviskolák, szakképző intézmények, oktatással foglalkozó kutatóintézetek mellett tankönyvkiadók, taneszközgyártók és -forgalmazók is részt vettek. A kiállítás kétszáznyi standja között állandó programjaival az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. saját standja is hozzájárult a felvételi előtt álló fiatalok tájékoztatásához. A Felvételi ügyfélszolgálaton a továbbtanulni vágyó diákok mindent megtudhattak a felvételiről, az Interaktív Felvi-rangsor és más hasznos Felvi-szolgáltatások keretében az on-line Felvi-rangsor segítségével pillanatok alatt saját rangsort készíthettek, a Pályaorientációs tanácsadáson pedig a Felvi.hu szakpszichológusától személyesen kérhettek tanácsot a megfelelő életpálya kiválasztásához. A lehetőségek közötti eligazodáshoz és a megalapozott döntés meghozatalához az alternatív pedagógiai kiadványok és a Felvi-könyvek is segítséget nyújthattak, amelyeket a kiállítás ideje alatt 10%-os kedvezménnyel kínáltak. A kiállítás idén rendhagyó módon a Fókuszban a közoktatás szakmai fórumnak is otthont adott, amelyen a közoktatás időszerű kérdéseivel foglalkozó előadások hangzottak el. Ahogy azt Kerékgyártó Sándor elmondta, rendkívül fontos, hogy a közoktatás szereplői első kézből, közvetlenül a szaktárcától, neves oktatási szakpolitikusoktól és szakemberektől tájékozódhassanak, éppen ezért az előadások többségét a szakminisztériumok munkatársai, valamint a közoktatáshoz

8

kapcsolódó szakterületek elismert szakemberei tartották. Dux László a felsőoktatási, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár a közoktatási, Gloviczki Zoltán közoktatá­sért felelős helyettes államtitkár pedig a pedagógus-életpályamodellről szóló törvény koncepciójáról beszélt. Hoffmann Rózsa elmondta: a soros európai uniós elnökség nagyon leterheli a kabinetet, ezért a kormány tavaszi törvényalkotási programjába csak a legsürgősebb feladatok kerültek be. Mindazonáltal remélik – hangsúlyozta –, hogy a közoktatási és a pedagógus-életpályamodellről szóló törvény májusban, de legvégső esetben szeptemberben a parlament elé kerülhet. A három törvény vitairatáról az államtitkár elmondta: a szakmai egyeztetéseken túl valamennyi tervezetről nemzeti konzultációt folytattak, amely során több ezer oldalnyi vélemény érkezett hozzájuk. Meglátása szerint az eredetileg közzétett közoktatási törvény koncepciója a vita során sokat csiszolódott, és az államtitkárság továbbra is nyitott minden észrevételre – fűzte hozzá. Szólt arról is, hogy a kötelező közösségi munkát a későbbiekben az érettségi feltételévé teszik. Előadásában az iskola egyik kiemelt feladatának nevezte „a munka becsületére, a kötelességtudatra és az igazmondásra” nevelést. Mint fogalmazott, olyan iskolarendszert szeretnének létrehozni, amelyben ezek az értékek előtérbe kerülnek. Az előadást követően lehetőség nyílt a kérdezésre is. A bátrabbak az érettségi rendszerrel, a pedagógusbérekkel és az osztályozással kapcsolatban tettek fel kérdéseket, de akadt, aki pusztán helyeselte az elhangzottakat. Gloviczki Zoltán a pedagógus-életpályamodellel kapcsolatos elképzelésekről tájékoztatta az érdeklődőket. Elmondta, hogy a mai oktatási rendszer alapvetően a pe­dagógusoktól függ, azonban a társadalom bizalmatlan velük szemben, nem becsüli meg őket kellőképpen.  Az oktatási rendszer ezen

ÚJ KATEDRA

próbál változtatni. Cél, hogy a tanárok büszkén vállalhassák munkájukat, ne kelljen szégyenkezniük, ha valaki a szakmájukról kérdezősködik. A helyettes államtitkár szerint egy egész életet átívelő pedagógus-életpályamodellre van szükség, amely ösztönzi és minél hatékonyabb munkavégzéshez segíti a tanárokat. Az Oktatási Hivatal munkáját érintő, a megújuló oktatáspolitikával összhangban álló változásokat dr. Princzinger Péter elnök és Marekné dr. Pintér Aranka elnökhelyettes ismertette. A PISA 2009 hazai eredményeit Balázsi Ildikó, az OH osztályvezetője, Ostorics László, az OH szövegértésszakértője, Szalay Balázs, az OH referense, Nahalka István, az ELTE docense, Radó Péter, az Expanzió Humán Tanácsadó vezető tanácsadója, Környei László, a Commitment Zrt. szakmai igazgatója és Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója elemezte. Kiemelték: a vizsgálat hazai eredménye szerint nőtt a szépirodalmat és újságot olvasó fiatalok száma, a természettudományos tudás azonban nem változott. A Digitális Megújulás Cselekvési Tervről szólva Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium info­kom­ munikációs államtitkára megállapította, hogy az info­ kommunikációs forradalom kitörési ponttá válhat. A konferencián az Educatio különböző szekciói is képviseltették magukat. Könczöl Tamás osztályvezető a Sulinet portál jövőjéről szólva elmondta, hogy a hamarosan láthatóvá váló fejlesztések és alapvetően a Sulinet korszerűsítésének lényege mindenekelőtt a web2-es, közösségi alapon szerveződő aktivitások támogatása, másrészt a portál infrastrukturális hátterének és szerkesztőségi rendszerének megújítása. A Hatékony Informatikai Infrastruktúra az Oktatásban (TIOP 1.1.2.) projekt nyitórendezvényén Varjasy Gábor IT-fejlesztési osztályvezető és Koplányi Emil SDT szakmai munkatárs arról tájékoztatta az érdeklődőket, hogy megújul a hazai oktatási adatvagyon szerverparkja. Szívós Ágota, a cég szakmai vezetője a „Kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben” (TÁMOP 3.1.4) című projektben megvalósuló Szolgáltatói kosár eddigi eredményeit ismertette. Elmondta: a fejlesztés az intézmények és a fenntartók aktív innovációjára épít, ehhez biztosít támogató környezetet. A Szolgáltatói kosár az intéz-

2011. január–február

Aktuális ményi innovációk gyűjtőhelye: továbbképzési szolgáltatások, szaktanácsadói listák, tudástár, jó gyakorlatok gyűjteményével és a referenciaintézmények listájával segíti az oktatási innovációkra fogékony iskolák tájékozódását. A kosárba eddig több mint ezer intézmény töltötte fel jó gyakorlatát, melyből 2664 darabot találhatnak a látogatók, miközben a szaktanácsadói listában a szakterületek szerinti specializációban 1331 fő szerepel. Ollé János, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi adjunktusa Az iskolapedagógia jövője az osztályteremben és on-line környezetben című előadásában azt próbálta megfejteni, milyen válaszokat adhat a pedagógia az információs társadalom kihívásaira, hogyan használhatja fel az oktatás a digitális nemzedék által már készségszintűen használt eszközöket (például web2, közösségi oldalak és on-line tartalmak). Az adjunktus szemléletváltást sürgetett. Olyan jövőt vázolt fel, ahol az órát jelenleg még megzavaró mobiltelefon a tanítás során felhasználható multimédiás eszközzé válik, ahol az egyes osztályok akár kémiai kísérleteket is megoszthatnak egymással on-line módon, a pedagógus pedig interneten is elérhetővé teszi az órai anyagot, kiterjesztve az ismeretátadást akár a Facebookra. A tudástársadalomban vétek elzárni a tudást – összegezte –, szükséges megosztani egymással, hiszen mások is tanulhatnak tőlünk és mi is felhasználhatjuk a mások által közzétett ismereteket. Basa Richárd, a Novell operatív igazgatója is úgy látja, hogy a papírgalacsint felváltotta a Facebook. Dr. Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke a tehetség esélyét latolgatva leszögezte: mindenki tehetséges valamiben, a tehetségeseknek pedig azért éri meg esélyt adni, mert a tehetség a gyermek mellett mindenkinek örömöt jelent, a pedagógusoknak fejlődést ígér, miközben a közösség konfliktuskezelő, tanuló közösségé formálódhat, a nemzetnek pedig kitörési pontot és értékalapú társadalmi mobilitást jelenthet. A hátrányok és lehetőségek, karrierépítés hátrányos helyzetben témakörében Fodor János szerkesztő-műsorvezető moderálása mellett

9

Aktuális Zámbó Diána paralimpiai bajnok és Molnár Ferenc Caramel előadóművész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Hann Péter, a Hann és fia Tanácsadó Bt. ügyvezetője az érzékenyítés és attitűdformálás kialakulásának folyamatát próbálta bemutatni. Sajátos formáját választotta az előadásnak: megmozgatta, többször is csoportos feladatra hívta a szakmai érdeklődőket. Emlékeztetett arra, hogy az attitűd hat a cselekvéseinkre, és a világról alkotott elképzeléseink erősen befolyásolják, hogy mit teszünk, hogyan működünk. Arra is kitért, hogy minden apró változtatás kényelmetlen a folyamatban részt vevők számára, az attitűdformálás lényege pedig pontosan az, hogy tudatosítsunk dolgokat, amelyek megkönnyítik ezt a változást, ezt az átmenetet az újba. Ez a gyerekekkel való munka során is érvényes – tette hozzá. Arról is beszélt, hogy a személyes tapasztalat meg tudja változtatni az attitűdöt. A változási görbe részeit – elutasítás, elfogadás, elköteleződés és elindulás – sorba véve modellezte, hogyan működik az attitűdformálás például az integrált oktatás esetében. Diákok jogai az iskolában című előadását dr. Jásper András, a Diákközéletért Alapítvány elnöke a jogszabályi háttér, így a gyermekjogi egyezmény, a közoktatási törvény, valamint a közigazgatási hatósági eljárásról szóló rendelkezések ismertetésével nyitotta meg, majd sorba vette a diákok jogait és kötelességeit, és kiemelt néhány érdekes felvetést, például hogy miért kérhet pénzt egy közoktatási intézmény, és kötelezővé tehetnek-e fizetős programokat a diákok számára. Ami az oktatási, pedagógiai program megvalósításához szükséges, annak ingyenesnek kell lennie és ezek egyben a kötelező elemek

10

ÚJ KATEDRA

is, ami pedig ebbe a körbe nem tartozik bele, azaz fizetős, azt nem lehet kötelezővé tenni – szögezte le. Dr. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház osztályvezető főorvosa a fiatalok kábítószerhez fűződő viszonyát, illetve a különböző függőségek veszélyeit mutatta be. Elmondta: egy átlagos hétvégi napon 350 ezren használnak valamilyen pszichoaktív szert, évente 4,5 kábítószer használat jut egy főre, a problémás droghasználók száma itthon körülbelül 24 ezerre tehető, a drogfüggők száma pedig eléri a 14 ezret. Zacher Gábor szerint érdemi prevenció nincs, mert a kamasz gyereket nevelő korosztálynak nincs ebben tapasztalata. A drogok és a kábítószerek Magyarországon való elterjedése történetének áttekintése után a szülők szerepére hívta fel a figyelmet. Kifejtette: a gyerekeknek szükségük van arra, hogy érezzék a törődést, hogy tisztában legyenek azzal, problémáikkal fordulhatnak a szüleikhez. A felnőttek feladata az, hogy szánjanak a fiatalokra időt, és ne csak a Mi volt az iskolában? sablonos kérdést intézzék naponta a kamaszokhoz. A családoknak közös programokra, beszélgetésekre van szükségük, ahol az olyan kényes témák is szóba kerülhetnek, mint az alkohol és a kábítószer. „A gyereknevelés a legveszélyesebb extrém sport a világon” – fogalmazott Zacher Gábor. Szerinte nem a tiltás a helyes út, s az sem, amikor a szülő betegséggel, halállal vagy a rendőrséggel fenyegetőzik. Ehelyett azt kell elmondania, hogy mi a drogok legnagyobb és igazi veszélye: hogy megváltoztatják az embert, kifordítják önmagából. Varga Gabriella

2011. január–február

Interjú

ÚJ KATEDRA

Az oktatási rendszer legfontosabb eleme a pedagógus Beszélgetés Környei László oktatási szakértővel A most készülő oktatási törvényeknek tényekre, számokra, adatokra kell alapozódniuk – vallja Környei László. Az ehhez szükséges adatbázisok rendelkezésre állnak Magyarországon is, a nemzetközi összehasonlításhoz is bőséges információkkal rendelkezünk. Nem arról van tehát szó, hogy a döntéshozók munkáját a kevés információ nehezíti, gyakrabban fordul elő, hogy egyszerűen nem néznek bele statisztikákba vagy nem elemzik kellő mélységben az elérhető adatokat. Az új törvények tényszerű megalapozása alapelvárás – csak ebben az esetben tudnak majd működni az egyes elemei, legyen szó a finanszírozásról, a tantervi szabályozásról, az ellenőrzésről vagy bármi másról. – A közelmúltban egy konferencián azt hangsúlyozta, hogy a közoktatás minden alrendszerének jól kell működnie, mégis: „az egész oktatási rendszer legfontosabb eleme a pedagógus”. Az előző Orbán-kormány idején kidolgoztak egy pedagógus-életpályamodellt, ami nem valósult meg. Most újabb javaslat született. Mi a véleménye az új elképzelésekről? – Szeretném előrebocsátani, hogy megközelítésemet alapvetően meghatározza, hogy a tényeken alapuló – mostani, a „Zöld Könyv” szerzői által meghonosított kifejezéssel élve evidence-based – szemléletet és hozzáállást képviselem. Egy példával illusztrálva, arról van szó, hogy ha gyakorlati tapasztalatok alapján valaki megfogalmaz egy véleményt (például: „ma kevésbé tudnak a gyermekek számolni, mint harminc évvel ezelőtt”), akkor az oktatáspolitikának nem az a dolga, hogy ezt tényként elfogadva azonnal különböző intézkedéseket vezessen be, hanem az, hogy objektív mérésekkel előbb tisztázza, valóban igaz-e az adott állítás, mennyiben igaz, és ettől függően hozzon döntést. Ez a szinte a természettudományosan megalapozott eljárás kellene hogy jellemezze a törvényalkotást, de úgy tűnik, hogy az új tervezetek (gondolok itt a felsőoktatási és a közoktatási törvényre vagy a pedagógus-életpályamodellre) mögött nincsenek megfelelő tények, mérési eredmények, statisztikai és egyéb számítások. Ezt nagyon súlyos hibának gondolom, mert mindez azt jelenti, hogy ma az oktatáspolitikában csu-

2011. január–február

pán véleményekre alapozott (opinionbased) oktatásfejlesztés zajlik, aminek komoly következményei lesznek. – Más volt a helyzet 2000-ben? – Igen. Gondosan ügyeltünk a tény­szerű megalapozásra, s a tervezés fo-

lyamata a nyilvánosság, a pedagógustársadalom előtt zajlott. De más volt a helyzet a körülmények vonatkozásában is, rendelkezésre állt ugyanis az életpálya bevezetéséhez szükséges forrás. Ma ez – úgy tűnik – nincs. A Medgyessy-kormány bűne, hogy az életpályamodell bevezetésére felhasználható évi több mint 100 milliárd forintot feltételmentesen, az úgynevezett 50%-os béremelés formájában osztotta szét a pedagógusok között. Ezzel elszalasztott egy történelmi lehetőséget a közoktatás minőségi javítására.

2000 óta is finomítottunk az életpályamodellen és publikáltuk is. Amikor a Századvég Alapítvány Köznevelési Kutatóintézetét vezettem, egy 40 fős szakértői gárdával dolgoztunk ki egy közoktatás-fejlesztési koncepciót, amit 2006-ban publikáltunk. Ebben az egyik legfontosabb elemként szerepelt az életpályamodell, és ennek egy továbbrészletezett, finomított változatát mutatta be az Új Katedra Pedagóguspolitika címet viselő különszáma 2010-ben. Tény, hogy a most nyilvánosságra hozott modell több ponton átvesz ebből, ugyanakkor azzal, hogy szemezget egy átgondolt rendszerből, egy lényegében működésképtelen, rossz hatékonyságú elképzelést ír le. – A pedagógus-életpályamodell része egy értékelési, minősítési rendszer is, de nyilvánvaló, hogy a közoktatás általában sem működtethető hatékonyan többszintű visszacsatolás (felügyelet, ellenőrzés, mérés-értékelés, minőségbiztosítás stb.) nélkül. Feltéve persze, hogy nem akarjuk csak a tanárokra hagyni a megvalósítás mikéntjét és minőségét. – Tévhit, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben nincs ellenőrzés. Az állam felelőssége a közoktatás megfelelő működtetése, s e feladat nagy részét rábízza a települési önkormányza­tokra. Az első kérdés az: ellenőrzi-e valaki az iskolafenntartó önkormányzatokat, hogy teljesítik-e az állam által rájuk bízott feladatokat? Ez elvileg az Oktatási Hivatalnak, illetve a területi hivataloknak lenne a feladata, s azért is égető szükség lenne rá, mert az önkormányzatok

11

Interjú kötelező közoktatási feladataikat igen sokféle módon és nagyon változó eredményességgel látják el. Ez oda vezethet, hogy sérül az állampolgárok „egyenlősége”, sérül a tanulók egyenlő hozzáférésének esélye a közoktatás nyújtotta lehetőségekhez. A kérdés az, hogy ha például a logopédiaellátást vizsgáljuk az óvodáskorú gyermekek körében, akkor azt tapasztaljuk-e, hogy mindenütt megvizsgálják a gyermekeket, függetlenül attól, hogy Kistolmácson vagy Budapesten járnak óvodába, és ha szüksége van valamelyiküknek beszédfejlesztésre, akkor azt megkapja-e, függetlenül attól, hogy melyik önkormányzat tartja fenn az óvodát. A következő ellenőrzési szint az oktatási intézmények ellenőrzése. Ez lehet gazdasági, törvényességi és szakmai vizsgálat. Az oktatás szempontjából talán az utóbbi a legfontosabb. Egy komplex szakmai vizsgálatnak lehetnek kiemelt szempontjai, de alapvetően nagyon sok mindent kell tartalmaznia, különben nem sokat ér. Nem elég az iskola lényegbevágó dokumentumainak ellenőrzése, a hiányosságok feltárása, hanem betekintést kell nyerni az intézmény valós oktatási rendszerébe, annak folyamataiba, például a minőségfejlesztési rendszer működésébe, a külső és belső mérések eredményeiből adódó feladatok megoldásába, a pedagógusértékelésbe, a munkaközösségek munkájába. Nagyon fontos az intézményi légkör, a szokásrendszer és az intézményvezető pedagógiai szellemiségének megismerése is, s meg kell vizsgálni azt is, hogy az intézményen belüli visszacsatolások eredményesen működnek-e, és kellően előretekintő-e a tervezési tevékenység. Hadd említsek egy példát: tavasszal érettségi elnök voltam egy kisvárosi gimnázium hátrányos helyzetű tanulókat oktató speciális osztályában. Általában gyenge, de elfogadható eredmények születtek, matematikából azonban feltűnően rosszak voltak. Megvizsgálva a helyi tantervet és a használt tankönyvet, kiderült, hogy egy kifejezetten tehetséges tanulóknak készült könyvből tanultak. A jelenlegi iskolarendszerben elfogadható, sőt szükségszerű, hogy különböző szintű tankönyvek készülnek, az azonban nem érthető és nem elfo-

12

ÚJ KATEDRA

gadható, hogy ennek az osztálynak ezt a tankönyvet rendelték meg. – Kik értékeljenek, hogyan és mit? – Az iskolák vonatkozásában szükség van intézményértékelési és pedagógusértékelési rendszerre is, ez azonban két különböző dolog. Jó iskolában is dolgozhat kevéssé felkészült pedagógus, és gyengébben működő intézményben is végezhet példamutató munkát egy pedagógus. Az értékelési rendszer működésének és szabályozásának szervezésével kapcsolatban fontosnak tartom hangsúlyozni: ez egy szakma és ezt komolyan kell venni. Egyfelől intézmények, emberek sorsa, egzisztenciája, másrészt az oktatás minősége, azaz gyermekeink jövője múlik rajta. Ki kell dolgozni egy nyilvános, átlátható, különböző peremfeltételek esetére is optimalizálható eljárásrendet, és csak megfelelően kiválogatott, felkészített szakembereket szabad ebbe a munkába bevonni. Személy szerint támogathatónak tartom a külső intézmény- és pedagógusértékelést, az Oktatási Hivatalnak és a megyei kormányhivataloknak nagy szerepük lehetne az értékelő szakemberek kiválasztásában és kiképzésében, hogy ezek az értékelési rendszerek az országban mindenütt egységes normák szerint működjenek. Az elmúlt időszakban az egyes területi hivatalok nagy önállóságot élveztek. Célszerű lenne, ha az Oktatási Hivatal országosan egységesítené a dokumentum- és eljárásrendszereket. A pedagógiai intézetek közvetlen bevonása az ellenőrzési munkákba elvileg nem lehetséges, mert más a törvényben előírt feladatkörük (például szaktanácsadás, továbbképzés, versenyeztetés és így tovább). Nem várható el, s nem is lenne szerencsés, ha egy intézmény egyszerre próbálná meg ellátni a segítő, tanácsadó, illetve az ellenőrző, szankcionáló feladatokat. A pedagógiai intézetek hagyományos megyei rendszere egyébként is teljesen átalakult, ami azt jelzi, hogy nem pedagógiai intézetekre, hanem magas színvonalú, költséghatékony és az igényeket kiszolgáló pedagógiai szakmai szolgáltatásokra van szükség. – Az iskolák egészének a munkáját vagy inkább a tanárok szakmai munkáját kellene vizsgálni? A különböző

iskolák nem azonos feltételekkel, ezen belül nem azonos „gyermekanyaggal” dolgoznak. Milyen szerepet játszhat a sokat emlegetett, de többféleképpen definiált „hozzáadott érték” az értékelés során? – Láthatjuk, hogy világszerte igyekeznek a nagy adatbázisokat összekapcsolni és az adatokkal elemzéseket végezni, összefüggéseket keresni. A meglévő adatbázisokat összekapcsolva sokszínű, differenciált elemzésekre lenne lehetőség itthon is, sok összefüggést, tényt lehetne feltárni, amire objektívebb oktatáspolitikát lehetne alapozni. A tanárok munkáját is és az intézmény egészének a munkáját is értékelni kell, mint arról már előzőleg beszéltünk. Helyesnek tartom azokat a törekvéseket, amelyek a „hozzáadott értéket” igyekeznek figyelembe venni. Ugyanannyi befektetett pedagógusi munka, figyelem, törődés nagyon különböző eredményeket hozhat, ha más a szülői háttér, ha más a gyermek képessége, ha más az előzetes felkészültsége. Ezek az adatbázisok ezek feltárására is remek lehetőséget nyújtanak. – Egyes nyilatkozatokban hallhatjuk/olvashatjuk azt a kifogást, hogy oktatás címén a mérésekre való felkészítés folyik a tanórák egy jelentős részében. Hogyan látja, a jövőben milyen szerepet kellene betöltenie a PISA-vizsgálatoknak és az országos kompetenciaméréseknek a közoktatás szabályozásában? – Az országos kompetenciamérést, a központi felvételit és az érettségit egymással összhangban kell működtetni. Egy korábbi előadásomban egy a kvantummechanikából ismert kísérlettel érzékeltettem a probléma bonyolultságát, melynek lényege az, hogy ha a rendszeren elvégzünk egy bizonyos mérést (ezáltal információhoz jutunk), akkor a rendszer más tulajdonságokat kezd mutatni, mint annak előtte. Tehát a mérés számottevően megváltoztatja a rendszer állapotát és viselkedését. Hasonló effektusok várhatók a pedagógiai mérések esetében is, és ha tudatában vagyunk ennek, ezt a közvetlenül mutatkozó hatást fel is használhatjuk az eredményesebb oktatás elérése céljára. Másként fogalmazva, a különböző központi mérések

2011. január–február

Interjú

ÚJ KATEDRA

– középiskolai felvételi, érettségi, kompetenciamérés – az oktatás mindennapjaira kifejtett hatását a közoktatás modernizációjára kell használni. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert ez a fajta szabályozás nem kíván semmilyen mélyreható strukturális változtatást, ehhez nincs szükség országos, hivatalos ellenőrzési (szakfelügyeleti) rendszer kiépítésére sem. A mérési információk közvetlenül az iskolákban fejtik ki hatásukat. Nagy hibának tartom, hogy a jelentős forrásokkal gazdálkodó pályázatok, például a TÁMOP 3.1.8. nem teremtették meg azokat a feltételeket, hogy ezek a mérések egymást erősítve, az előzőekben megfogalmazott céloknak megfelelően, ténylegesen be tudják tölteni szerepüket. – December elején kerültek nyilvánosságra a 2009. évi PISA-mérés eredményei. Mennyire felelnek meg ezek annak, amit a szakemberek vártak, és milyen megfontolandó tapasztalatok vonhatók le belőlük a most zajló jogalkotási elképzelések vonatkozásában? – A PISA-méréseken a magyar eredmények az előző években (2000, 2003, 2006) nagy stabilitást mutattak. Azok a tanulók, akik a most nyilvánosságra került javuló eredményeket produkálták, 2000-ben voltak hatévesek, akkor kezdték az iskolát. Nyilván izgat, hogy azok a változások, amelyek ez idő tájt indultak – kerettantervek, mérések stb., magam is részesük voltam – számítottak-e valamit. Azóta is jelentős EU-s források támogatták az ilyen irányú fejlesztéseket, itt lenne tehát az ideje a szignifikánsan megmutatkozó eredményeknek. És valóban, szövegértésből a magyar 15 évesek számottevően jobb eredményt értek el, mint a korábbi három alkalommal. Ezt én két okra vezetem vissza: egyrészt a köztudatban megjelent az oktatás kompetenciafejlesztő aspektusa erősítésének szükségessége, másrészt a 2000-ben megtett lépések – Országos Kompetenciamérés, kerettantervek, érettségi vizsgakövetelmények – vezettek eredményre. Tárgyilagosan el kell mondani, hogy az előző évek HEFOP-, TÁMOP-programjai – ugyan ezer sebből véreztek – jelentős forrásokkal

2011. január–február

támogatták ezt a 2000-ben indított folyamatot. Sajnos az a tény, hogy a magyar fiatalok esetében kiugróan befolyásolja a teljesítményt a családi háttér, nem változott. Pedig ennek javulása fontosabb lenne, mint a konkrét eredmény az egyes kompetenciákban. – Az utóbbi hónapokban rendsze­ resen találkozunk a „hódmezővásárhelyi modell” kifejezéssel, pontosabban az eredményeiről szóló híradá­ sok­kal. Ön is részt vett a modell kidolgozásában és a megvalósításban. – A modell lényege a komplex oktatásfejlesztési eljárás és a tartalmi modernizáció. Alapvetően három problémaegyüttes kezelését vállalja fel: a közoktatásért felelősséget viselőnek (általában a területileg illetékes önkormányzatnak) egyenletes színvonalú oktatást kell biztosítania területén; ennek az oktatásnak, óvodai nevelésnek magas színvonalúnak kell lennie; végül pedig mindezt igen hatékonyan kell megoldania, mivel a pénzügyi lehetőségei végesek. Ezek látszólag közmegegyezésre számítható elvek és feladatok, a megvalósításuk azonban általában csak súlyos konfliktusok és döntések árán lehetséges. Mit jelentett ez a gyakorlatban Hódmezővásárhelyen? Az egyenlő hozzáférés elvének érvényesítése érdekében meg kellett szüntetni az intézmények tanulói összetételében meglévő, tolerálhatatlanul nagy különbségeket és biztosítani kellett a kiváló pedagógusok egyenletes eloszlását. (Lázár János polgármester azt a célt tűzte ki, hogy minden diáknak, bárhol is lakik a város közigazgatási területén, garantálja, hogy a körzeti általános iskolájában ugyanolyan magas színvonalú oktatásban részesül, mint bárhol másutt.) A második szempont a minőség. Mit jelent a gyakorlatban, hogy az egyik iskola jobb, mint a másik? Világ­ szerte folyó komoly kutatások eredményei segítik egyre objektívebben megbecsülni az egyes intézményekben keletkezett „hozzáadott értéket”. Ha a standardizált mérések, lemorzsolódási mutatók, továbbtanulási eredmények, az intézménynek a nevelés terén végzett munkáját több éven keresztül egymással összefüggésben értékeljük,

elég megbízható képet kapunk az intézmény munkájának minőségéről. A pedagógusok komplex értékelése jól kiegészíti az adott intézmény munkájának minőségéről kialakított képet. Végül a harmadik tényező a hatékonyság. Ennek fontossága a gazdasági válság, a csökkenő gyermeklétszám adta peremfeltételek között rendkívüli módon felértékelődött. Sajnos a magyar közoktatásra fordított kevés forrás is igen rossz hatásfokkal hasznosul. Ez elsősorban annak „köszönhető”, hogy a csökkenő gyermeklétszámból adódó kapacitásfelesleg leépítése általában csak részben történik meg. Az önkormányzatok néhány intézmény bezárásával, a bennük dolgozó pedagógusok elküldésével operálnak, ami nem a legjobb megoldás. – A sajtóban megjelent híradá­ sok szerint a kormány felülvizsgálni szándékozik az iskolákban folyó szakmai munka minőségét, különös tekintettel a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokra, valamint a középiskolákban bevezetett intenzív nyelvi előkészítő évfolyamokra. Mi az Ön véleménye a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról? Milyen tapasztalatai vannak a nyelvi előkészítés hatékonyságáról? – Egyes településeken – és különösen a fővárosban – valóban nagy az arányuk a hat- és nyolcosztályos gimnáziumoknak. Ha ezek a gimnáziumok a tehetséggondozás bástyái, akkor ezzel abszolút egyet lehet érteni. Az viszont nem kívánatos, amikor a szerkezetváltás egyszerű túlélési stratégiai következménye. Józan keretek között meg kell erősíteni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok követelményeit, és el kell érni azt is, hogy a szülők ne az iskola hírneve, hanem valós információk alapján döntsenek. Az legyen a döntő, hogy mit tud nyújtani az iskola: mit oktatnak, milyen eredményekkel, szükség van-e számtalan különórára a sikerhez, hogyan nevelnek, mennyire lesznek sikeresek a végzett diákok, és végül tetszik-e a tanulóknak. Újra csak az „evidence-based” elvét hangsúlyozom. Az is biztos, hogy egységesebb világosabb, átláthatóbb iskolarendszerre lenne szükség. Végh András

13

Beszámoló

ÚJ KATEDRA

EuroSkills – A Szakmák Olimpiája Csúcson a magyar diákok Különleges sikert könyvelhettek el a közelmúltban azok a diákok, akik a szakmák olimpiájának is nevezhető, decemberben Lisszabonban megrendezett EuroSkills-versenyről 22 éremmel tértek haza. A 15 magyar versenyző a legfényesebb medalionból egyet, ezüstéremből ötöt, bronzéremből nyolcat gyűjtött be, s további nyolc kiválósági érmet is szereztek fiataljaink a lisszaboni megmérettetésen. A magyar csapat a részt vevő 26 ország közül a hetedik helyen végzett. A EuroSkills versenyt kétévente rendezik meg. Olyan csapatversenyről van szó, ahol az egyes szakmák szakmacsoportokba tömörülnek, s nem ritka az sem, hogy egy-egy csapat több ország fiataljaiból verbuválódik. A bírálati szempontok között kiemelkedő jelentőséggel bír a csapattagok közötti kooperáció, a közös munka és a kreativitás.

Az első versenyt 2008-ban Rotterdamban tartották, ezen Magyarország 15 versenyzővel hat versenyszámban képviseltette magát. A 2010. december 9–11. között megrendezett mostani versenyen többek között asztalos, ács, mechatronika, office ICT, művezető, villanyszerelő, szakács, virágkötészet, bádogos, kőműves, burkoló szakmákban mérették meg magukat a magyar fiatalok.

A fejlett világ a jó szakembereket keresi Beszélgetés Jakab Jánossal, a SkillsHungary hivatalos képviselőjével – A lisszaboni versenyen kiválóan szerepeltek a magyar fiatalok, ugyanakkor az is látható volt, hogy rajtuk és felkészítőiken kívül is sok magyar szakember vett részt a rendezvényen. – Ez a verseny, mint minden más verseny, természetesen nem az átlagot mutatja, hanem azt, hogy mire képesek a legjobbak. Ahogyan az olimpiai aranyérmek sem adnak valós képet a magyar népesség sportosságáról, erőnlétéről, ugyanígy ez a verseny sem a magyar szakképzés átlagos teljesítményét tükrözi. Az eredmények azt jelzik, hogy a mi szakképzésünkből is kilépnek olyan felkészültségű szakemberek, akik – megfelelő szponzorálással, szakmai támogatással és szorgalommal – nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményre képesek. Ugyanakkor a jó szereplés mellett más pozitívuma, haszna is van egy ilyen versenynek. Természetesen nem azért indulunk egy ilyen megméret-

14

tetésen, hogy gyengén szerepeljünk, szeretnénk jól szerepelni, de nem csupán ez a fontos. Egy-egy ilyen verseny lehetőséget ad arra is, hogy mindazok, akik a szakképzés területén dolgoznak vezetőként, tanárként, szakoktatóként vagy képzést segítő vállalkozóként, láthassák, megismerhessék az újdonságokat, legyen szó akár szakmai fogásokról, új technológiákról vagy képzési megközelítésekről, s azután tapasztalataikat a magyar szakoktatásban, szakképzésben hasznosítsák. Ez – véleményem szerint – legalább annyira fontos, mint hogy elöl végezzünk a versenyben, mert ezzel tudunk előrelépni, ez az, ami az ország gazdasága szempontjából fontos. Ezért az Országos Szakképzési és Felnőttképzési Tanács delegáltjaiként részt vettek a rendezvényen a szakképzés irányítói, vezetői, valamint 80 szaktanár, szakoktató, gyakorlati oktatásban részt vevő vállalkozó is. Utóbbi csoportot –

A EuroSkills a szervezők szándéka szerint alkalmat adhat arra, hogy vis�szaadja a szakmák presztízsét, és olyan karrierutat mutasson a fiataloknak, amelyben a magasan kvalifikált szakmunka jelentheti egzisztenciájuk alapját. Ez azért lehet különösen fontos, mert mind Magyarország, mind Európa számára gondot okoz, hogy a munkaerő-piaci kínálat és kereslet nem esik pályázat útján – 300 jelentkezőből választottuk ki, oly módon, hogy munkájukat tekintve lefedjék lényegében az Országos Képzési Jegyzék különböző területeit. Fontosnak tartom jelenlétüket, mert tapasztalataikat hazaviszik, s ezek révén mozgatórugói lehetnek a szakképzés minőségi fejlesztésének. – Mi lehet az üzenete a fiatalok számára ennek a sikernek? Lehet-e erre építeni a napi munka során, vonzóbbá lehet-e tenni a szakképzést általa? – Nagyon fontos, hogy a fiatalok előtt látható legyen: ha valaki a szakmáját professzionális szinten akarja művelni, akkor ez számára nem lehetetlen. Azt is érzékelhetővé kell tenni, hogy mindezt lehet élvezettel és olyan szinten művelni, hogy az a biztos egzisztenciát is jelentse azok számára, akik hajlandók ebbe munkát, energiát, időt befektetni. Ma Magyarországon, Európában és az egész fejlett világban is a jó szakembereket keresik, a ros�szaktól pedig gyorsan megválnak. Fel kell erre a helyzetre készíteni a fiatalokat, például úgy, ahogyan ezt Lisszabonban is tették a szervezők: hihetetlen sok fiatal jött ki a versenyre, nézte meg, hol tart a világ, s a látottak nyilván segítik pályaválasztásukat is. Van

2011. január–február

Beszámoló

ÚJ KATEDRA

egybe, sok olyan szakma van, amely évek óta szakemberhiánnyal küzd. A versenyeken nemcsak a versenyzők, hanem a szakértők és a megfigyelők is tanulhatnak, hiszen megismerik az európai szakképzés elvárásait, a leg-

erre mód idehaza is, hiszen a világversenyek mintájára, ahhoz hasonló módon szervezik és bonyolítják a Szakma Sztár versenyt, ami tulajdonképpen a Szakma Kiváló Tanulója versenyek megújításaként értelmezhető. – Minek tulajdonítja az elért eredményt és vajon meg lehet-e ezt ismételni? – Ez volt a negyedik verseny és ilyen kiváló eredményt soha nem értek még el a magyar versenyzők. Hihetetlen öröm és ünneplés volt az eredményhirdetésen, ahol 23 alkalommal hívtak ki magyar versenyzőket és csapatokat. Nagyon nehéz lesz ezt a teljesítményt megismételni. A következő verseny WorldSkills lesz, ahol lényegesen nagyobb lesz a mezőny. Ott lesz Indiától, Japánon át Kínáig vagy az Amerikai Egyesült Államokig mindenki, egy-egy versenyszámban lényegesen több lesz az induló. Egy ilyen mezőnyben dobogós helyezést elérni rendkívül nagy feladat. Másrészt kell jó adag szerencse is, látjuk, vannak olyan évek, amikor minden összejön, és van, amikor szinte semmi sem sikerül, annak ellenére, hogy ugyanúgy készültünk föl. Amiért még különösen értékesnek ítélem a mostani eredményeket, az,

2011. január–február

újabb technikai és módszertani fejlesztéseket. A verseny hivatalos nyelve az angol, ezért a válogatókra jelentkező fiata­ loknak rendelkezniük kell szak­ma­ specifikus nyelvismerettel. A  szponzor által szervezett országos válogatóverseny és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által a versenyt megelőző évben szervezett Szakma Kiváló Tanulója verseny – Szakma Sztár nyertesei közül választja ki a szakértő a EuroSkillsen induló fiatalokat, akikre több hónapos intenzív felkészülés vár. A szakértők a versenyző felkészítése mellett a tagországok szakértőivel közösen dolgozzák ki a versenyfeladatokat. Mivel a versenyfeladatok az adott szakma egy-egy speciális részterületének ismeretét igénylik, annak érdehogy ez csak a negyedik olyan világverseny volt, amin részt vettünk. Először 2007-ben Shizuokában, Japánban versenyzett négy versenyzőnk három versenyszámban, majd ezt követően Rotterdamban – ami már európai verseny volt – tizenöt versenyzőnk indult. S kezdőnek számítottunk még 2009-ben, a Calgaryban rendezett WordSkillsen is. Márpedig néha nagyon apró dolgokon múlik az, hogy valaki tizenötödik lesz vagy az első háromban végez. Mondok egy példát: az első versenyre úgy utaztunk ki, hogy a szervezők instrukcióinak megfelelően a kéttagú mechatronikás csapat vitt magával számítógépet. Egyet. De lehetett volna kettőt is vinni, csak mi ezt nem tudtuk. Két versenyzőnk dolgozott az egy gépen, ha mindkettőjüknek lett volna, sokkal előrébb végezhettek volna. Ez volt a negyedik verseny, mostanra sokat tanultunk mi is. – Milyen volt az eredmények itthoni fogadtatása? A legtöbben nagyon örültek. Sajnos a sajtóban nem kapott érde­meit megillető helyet ez a siker. Éppen ezért örülök, hogy a köztársasági elnök úr fogadta a csapat tagjait. De az is az igazsághoz tartozik, hogy vannak rosszakaróink is. Kaptunk egy névte-

2007-ben a budapesti előkészítő ülés után Rotterdamban jött létre az ESPO szervezet (http://www. euroskills.org/cms/), melynek célja az európai szakképzés megújítása, a 29 tagország – melynek Magyarország is teljes jogú tagja – szakképzési tapasztalatainak átadása. Céljukat európai szakmai versenyek szervezésével valósítják meg, melynek neve EuroSkills (European Skills Competition). kében, hogy a versenyzők felkészülhessenek, a feladatok nyilvánosak, csak a verseny előtti utolsó napokban változtatják meg mintegy 20-30 százalékát. Magyarország a verseny kapcsán a len levelet, úgymond feljelentést, hogy túl sok volt az egyetemi, főiskolai hallgató a versenyzők között. Tizenöt versenyzővel voltunk kint, s közülük kilencen már valóban egyetemi vagy főiskolai hallgatók. Ez persze minden más ország esetében is hasonlóan alakul, mivelhogy ez nem tanulmányi verseny, hanem végzett szakembereknek szól. Ezért is 25 év a nevezés felső korhatára. Másrészt ezeknek a fiataloknak mindegyike a szakképzésből érkezett és a magyarországi versenyen elért eredménye alapján került a csapatba. Természetes, hogy mivel a legjobbakról van szó, a már végzett, szakmát szerzettek közül sokan jelentkeztek továbbtanulni valamelyik felsőoktatási intézménybe és fel is vették őket. Egyik versenyzőnk például először szakiskolába járt, ezt követően letette az érettségit, majd technikusi végzettséget szerzett, a verseny idején pedig már főiskolásként tanult. Mi ez, ha nem gyönyörű példája annak, hogyan lehet lépésről lépésre előrejutni, hogyan lehet sikeres az, aki nehezen tud elindulni az életben, vagy azért, mert szegény, vagy azért, mert gyerekfejjel, 14-15 évesen nem jól választott, esetleg később jött meg az esze, és döntötte el, hogy tanulni akar? Én ezt nagyon-nagyon fontos üzenetnek érzem.

15

Beszámoló piaci igényekhez igazodás elvét vallja, azaz csak akkor indulhat magyar versenyző, ha olyan szponzoráló szervezet áll mögötte, amely vállalja az országos válogatóversenyek megszervezése mellett a felkészítés anyagi és szakmai hátterének biztosítását. A magyar csapat versenyzőit támogató szponzorok, illetve szponzoráló szervezetek a piac elismert szereplői. Megtalálható közöttük a HTTP Alapítvány, az IT Services Hungary Kft., a Microsoft Magyarország Kft., a Cisco Magyarország Kft., a Festo Automatika

ÚJ KATEDRA

Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a LEGRAND Magyarország Villamossági rendszerek Zrt., az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége

Ilyennek látták a versenyzők Kaplonyi Dávid (Project manager versenyszám, aranyérem) A feladatunk egy képzeletbeli multinacionális, több telephelyes cég hálózati infrastruktúrájának megtervezése és kialakítása volt. A verseny tempója fantasztikus volt, mindig jöttek az újabb „update-ek”, az újabb elvárások, amit a képzeletbeli cégünk vezetője adott ki számunkra. A felkészülésnek köszönhetően magabiztosan és rutinosan tudtuk a feladatokat megoldani, amire egyébként nagyon kevés időnk volt. Hamar rájöttünk, hogy nincs miért izgulnunk, hiszen azt csinálhattuk, amire már hónapok óta készültünk, és amit a legjobban szeretünk. Meg kellett tanulnunk, hogyan tudunk jól együttműködni és hogyan tudjuk segíteni egymás munkáját. Ez szerencsére nem volt nehéz számunkra, hiszen a középiskola első osztálya óta ismerjük egymást. A versenyen való részvétel lehetősége óriási megtiszteltetést és egy életre szóló élményt jelentett nekem, ami megérte a felkészülésre fordított időt és energiát. Beregszászi Gergő (mechatronika, bronzérem) Verseny közben az aktuális feladatra, az aktuális problémára koncentráltam, ilyenkor szinte megállt az idő. Persze egy-egy versenynap végén jó volt értékelni magunkat, hogyan állunk, mit teljesítettünk. Rengeteg tapasztalatot  jelentett már a versenyre való felkészülés is, de az a „versenytapasztalat”, amit kint szereztünk, szerintem felbecsülhetetlen. Egy másik ország meglátogatása önmagában élmény, de az, hogy ennek az országnak egy rendezvénye körülöttem is forgott, és az, hogy ott a dobogón állhattam, az az igazi élmény!

16

(ÉVOSZ), a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) és a Magyar Virágkötők, Virágkereskedők Szakmai Egyesülete (MVVSZE). A szakminisztérium által támogatott, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet irányítása alatt folyó program fő célja, hogy a versenyeken tapasztalt szakmai ismeretekkel, korszerű technológiákkal megismertesse a magyar szakképzést. A Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészéből mintegy 80 szaktanár, illetve szakoktató számára is finanszírozták a lisszaboni verseny

Bolvári István (ács, ezüstérem) Számomra a verseny azért volt különleges, mert csapatban egy építkezésen dolgoztunk, míg más versenyeken általában egyedül készítünk egy kisebb makettet. Engem kimondottan megfogott, amikor például fel kellett állítanom a tetőszerkezetemet, és a burkoló srác jött feladni az anyagot, segíteni összerakni a dolgot. A verseny vége előtt félórával sikerült befejeznem a feladatomat, és akkor én is mentem ragasztóanyagot keverni, összesöprögetni, hogy a többieknek ne kelljen ezzel foglalkozniuk és be tudják fejezni a feladatukat. Nem sajnálom, hogy második lettem, az első helyezettnek, én is belátom, jobban sikerült a munkája. Elégedett vagyok azzal, hogy jó minőségben és a meghatározott időn belül sikerült teljesítenem a feladatot. Albert Viktor (mechatronika, bronzérem) A EuroSkills kiválóan megszervezett rendezvény volt, ahol nagyszerű körülmények között mérhettük össze tudásunkat más országok versenyzőivel. Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy a magyar zászlót lobogtatva állhattunk a dobogón. Úgy gondolom, egy ilyen szoros versenyen elért bronzérmet sikerként lehet elkönyvelni, ráadásul úgy, hogy az egész magyar csapat nagyon jó eredményt ért el. Rezes Sándor (kőműves, 5. helyezés, Medallion for Excellence érem) Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy a hazámat képviselhettem. Feszített volt ugyan a tempó, mégis jó volt, élveztem. A legnagyobb élmény talán az volt, amikor az eredményhirdetésen valamelyikünk kiment, hogy átvegye a díjat, s mindenki egyként ugrott fel és örült

2011. január–február

Beszámoló

ÚJ KATEDRA

látogatását, azért, hogy az ott  tapasztaltakat tanári munkájukba integrálják, kollégáikkal megismertessék. „A verseny impozáns nyitóünnepségét követő díszvacsorán a véletlen úgy hozta, hogy a magyar építészcsapattal kerültünk egy asztalhoz – idézte fel a történteket Környei László oktatási szakértő. – Az ötfős csapat és felkészítő tanáruk három volt államtitkárral fogyasztotta el a vacsorát, és egyenrangú partnerként tudtunk beszélgetni a verseny, az építőipar és a szakképzés problémáiról. Igaz, ezek között a szak-

emberek között volt műszaki egyetemi hallgató, volt olyan ács, aki a szakmáját itthoni tanulmányainak befejezése után Franciaországban afféle vándor-

az eredménynek. Jó érzés volt magyarnak lenni a dobogón. Remélem, a következő csapatnak magasra tettük a mércét, amit ők majd még magasabbra emelnek. Hoffer Dávid (művezető, ezüstérem) Éles helyzetben, feszített tempó mellett kellett bizonyítanunk felkészültségünket, ami, úgy érzem, sikerült is. Nagyon sokat számított a csapatmunka. Építésvezetőként a különböző szakmák tevékenységének ütemezése, irányítása volt a feladatom. Mindez egy versenyszituá­­ cióban. Az adott helyzetben a szakmai felkészültség mellett sokat számított a gyorsaság és a pontosság is. Hatalmas élmény volt felállni a dobogóra magyar zászlóval, nagyon örültem az egyéni második helyezésnek és a csapat harmadik helyének. Jávorcsik Lajos (villanyszerelő, ezüstérem) Ezek a versenyek elsősorban a gyors és pontos munkavégzésről szólnak. Ehhez minden feltétel adott volt, a többi már rajtam és a csapattársaimon múlott. Mivel euroteamben indultam, a kommunikáció lehetősége kicsit korlátozott volt, ennek ellenére jól össze tudtunk dolgozni. Ha valaki lelki­ ismeretesen és becsületesen elvégzi a feladatát, nem kell aggódnia azon, hogy rossz eredményt ér el. Egy ilyen versenyen senki sem lesz utolsó. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon jó csapatba kerültem, a német és finn társaim is jó helyezést értek el, így járulva hozzá a csapat jó szerepléséhez. Szabó Gábor (Cisco specialist, bronzérem) A három versenynap igen feszített volt, egy percig sem volt időnk unatkozni. A feladatunkban szereplő képzeletbeli cég vezérigazgatóját is „játszó” holland

2011. január–február

mesterlegényként bővíti, s a kőműves is építőipari szakközépiskolát végzett.” A szakember nagyon tanulságosnak és megszívlelendőnek ítélte azoknak a versenyzőknek a tapasztalatát, akik korábban a Calgaryban rendezett WorldSkills-versenyen is részt vettek, s akik elmondták, hogy ott a versenytársak olyan számításokat végeztek, mi­előtt bárminek nekikezdtek volna, amit Magyarországon csak az egyetemen tanítanak. „Nagy kérdés, men�nyire lesz versenyképes a tudásuk a munkaerőpiacon azoknak a fiatalok-

szakértő, Ron mindent megtett, hogy jó hangulatban teljen a verseny. A több hónapos felkészülés során rengeteg új dolgot sikerült elsajátítanunk, új technológiákat ismerhettünk meg, ami a jövőben csak az előnyünkre válhat. Csapatként a negyedik helyen végeztünk, de mindannyian megkaptuk a Medallion of Excellence érmet. Az egyéni értékelésben pedig sikerült begyűjtenünk egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet; úgy érzem, elégedettek lehetünk az eredményekkel. Horváth Tibor (Microsoft specialist, ezüstérem) Az Office ICT kategóriában igazi csapatverseny zajlott. Nagyon koncentráltan kellett versenyezni, csak így lehetett a legjobbat nyújtani. A három versenynapon, egy számítógép előtt ülve, kisebbnagyobb problémákkal küzdve a 20 óra versenyidő töredékének tűnt az általam érzékelt idő. A pár nap, amit Lisszabonban tölthettem el, hatalmas élmény volt. Meseszép hely Lisszabon; ha egyszer lesz rá lehetőségem, szeretnék visszamenni. Ugyanakkor arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindazt, amit elértem, és amiben részem lehetett, azt saját magam, illetve a csapattársaim által közösen értük el, szinte a nulláról kezdve. A legfontosabb tapasztalatom az, hogy amit az ember szeretne elérni, azt  kitartó munkával meg tudja valósítani. Ilyen erős mezőnyben jó érzés másodiknak lenni, még úgy is, ha csapatként hátrébb rangsoroltak bennünket. Remélem, a kicsit távolabbi jövőmet is sikerült a EuroSkillsszel megalapoznom. Száraz Ádám (burkoló, 6. helyezés) A verseny egy-két szervezési nehézség kivételével jó volt. A tapasztalatszerzést tartom a legfontosabbnak, jó alkalom volt ez a verseny arra, hogy megfigyeljem, más országok versenyzői milyen szerszámokkal, milyen technikákkal, hogyan dolgoznak.

17

Beszámoló nak, akik a bevezetni kívánt, háromévesre rövidített szakképzésből kerülnek majd ki” – fogalmazta meg kétségeit a tervezett változtatásokat illetően Környei László. Véleményét megerősítette Sió László is, aki szerint jó lenne, ha minél több diák eljutna ilyen rendezvényekre. A szakpolitikus szerint példás, ahogyan a szervezők néhány nap alatt több tízezer diák számára tették lehetővé, hogy látogatóként megtekinthessék a versenyt. „Láthatták, hogy megéri tanulni, mint ahogyan

Így látták a felkészítők, szakértők

ÚJ KATEDRA

azt is megtapasztalhatták, milyen munkafeltételek teremthetők a munkahelyeken. De azt is láthatták, hogy a tanulás nem ér véget a középiskola befejeztével, aki igazán szeretne mestere lenni a szakmájának, annak akár szervezett keretek között, a felsőoktatásban, akár önképzés keretében tovább kell építenie tudását. A magyar közoktatás és szakképzés előtt álló kihívás pedig az, hogy ennek a tanulásnak a lehetőségét biztosítsa” – emelte ki. A volt államtitkár véleménye szerint ehhez széles alapozásra és átfogó

Pém Attila, General Foreman expert A EuroSkillst sok helyen a Szakmunkások Európa-bajnokságaként határozzák meg, valójában inkább Szakmák Európa-bajnokságáról beszélhetünk, ahol szakmunkások is versenyeztek. A EuroSkillsen az építőipari szakmacsoport versenyfeladata egy kisebb épület (épületrész) megépítése volt, amit az 5 fős csoportnak közösen kellett megoldania. A csapat egy építésvezetőből, egy kőművesből, egy ácsból, egy bádogosból és egy burkolóból állt. Egyes országokban van művezető- és építésvezető-képzés, ami körülbelül egy technikusi végzettségnek felel meg. Azonban meg kell állapítanom, hogy a kiemelkedően teljesítő versenyzők ebben a szakmában mind felsőoktatásban tanulnak vagy már végeztek is. Az építésvezető versenyzők közül az észt, a magyar és a belga versenyző kiemelkedett a mezőnyből mind tudásban, mind rátermettségben.

Gál Balázs, Office ICT Team Project Management Expert Impozáns, nagyszabású rendezvény volt a lisszaboni. Sok ország kisebbnagyobb versenyzői küldöttséggel, de a versenyzők számától függetlenül nagy lelkesedéssel volt jelen. A talán legizgalmasabb momentum a tényleges versenyt már jóval megelőzően elkezdődő (a legutóbbi megmérettetés óta a háttérben zajló), nemzetközi együttműködésen alapuló előkészítő munka. Az eredmények abszolút értelemben is jól mutatnak. Számomra mégis az a legfontosabb üzenet, hogy a tanulmányaik alatt stabil alapokat szerző, tehetséges fiatalok köré országosan számos szakmában megteremthető egy olyan támogató légkör, mely biztosítani tudja a szükséges felkészülés és versenyeztetés lehetőségét. Külön hasznos, hogy – a felkészítőkön túl – a szakképzésben dolgozó kollégák is a helyszínen tapasztalhatták meg a verseny légkörét, a többi ország felkészültségét.

Gál Tamás IT-üzemeltetési szakértő, Microsoft Magyarország Három-négy éve veszek részt a magyar versenyzők felkészítésében, ám ilyen versenyen most vettem részt először. A monumentális helyszín, az óriási érdeklődés és nyüzsgés, a versenyzők és a szakértők nemzetközi kavalkádja nagyon vonzóvá tette az eseményt. Számomra – nyilván nem elfogultság nélkül – élményként egyértelműen az informatikai csapat kimagaslóan jó szereplése a meghatározó, a legfontosabb tapasztalatként pedig talán azt szűrtem le a hazautazás után pár nappal, hogy majdnem teljesen mindegy, hogy Európa mely országából vagy régiójából érkeztek a versenyzők, a siker záloga a tehetségben, a rátermettségben és a felkészülésben rejlik.

Kummer Zoltán, Expert of electrical installation A villanyszerelők versenyében külön érdekességet és izgalmat jelentett, hogy Jávorcsik Lajos, a magyar versenyző egy finn vízvezetékszerelő és egy német klímaszerelő versenyzővel közösen alkotott egy csapatot. A feladat jól tükrözte a villanyszerelés fejlődését, átalakulását, hiszen a versenyzőknek programozható, intelligens lakást kellett kialakítaniuk. A portugál szervezők egy nagyon átgondolt feladattal készültek, ami valamennyi csapat számára nagy kihívást jelentett. A legfontosabb tapasztalat, hogy csak többéves kemény munkával lehet ezen a szinten jó eredményt elérni, amihez elengedhetetlen a szponzorok által biztosított legkorszerűbb szakmai színvonal!

18

2011. január–február

Beszámoló

ÚJ KATEDRA

közismereti képzésre is szükség van a szakképzésben. Ennek elhagyása, a korai specializáció, a képzési idő lerövidítése a mai keresletre adhat ugyan választ, de már néhány éves távlatban is hatalmas kockázatot jelent mind a gazdaság, a munkaadók, mind pedig a munkát vállalni akaró fiatalok számára. Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési alelnöke szerint a verseny legnagyobb tanulsága Magyarország számára, hogy egy jó szakma felér egy diplo-

mával, hiszen ezek a szakmunkások az alkotás örömét, a munka becsületét üzenik, és azt is, hogy megszerzett képességekkel, készségekkel jól lehet boldogulni az életben, a munkában. „A szakmunkástanuló fiatalok legjobbjai vettek részt a versenyen, ők azok a húzóemberek, akikkel népszerűsíteni lehet a magyar szakmunkásképzést. Ők maguk ismertek lettek a szakmájukban, hiszen vállalati szponzorok, a gazdaság menedzselte felkészülésüket és versenyzésüket, akik látták nagyszerű eredményeiket.

Egészen biztosan alkalmuk lesz kiváló munkahelyeken dolgozniuk, és az a lehetőség is előttük áll természetesen, hogy ha úgy gondolják, továbblépjenek a tanulás egyéb területein” – mondta lapunknak az alelnök, aki szerint Magyarország is képes lenne egy ilyen európai esemény megrendezésére. A magyar csapatot, a versenyzőket és felkészítőiket, valamint a szponzorokat február 1-jén a Sándor-palotában fogadta Schmitt Pál köztársasági elnök.

A EuroSkills 2010 Lisszabon versenyen részt vett magyar csapat eredményei A versenyző neve Kaplonyi Dávid Szabó Gábor Horváth Tibor Hajdú László Jávorcsik Lajos3 Albert Viktor Beregszászi Gergő

A versenyszám Elért egyéni pontszám megnevezése Project manager1 541 Cisco specialist 518 Microsoft specialist 526 Open source specialist 475 villanyszerelő 521 mechatronika

537

virágkötő

512

Molnár Péter

szakács

511

Bolvári István

ács

531

Rezes Sándor

kőműves

501

Száraz Ádám Oross Antal Hoffer Dávid

burkoló tetőfedő művezető

483 475 519

Nagy Péter Udvari Brigitta

Megoszlás érmek fajtái szerint: • aranyérem: 1 db; • ezüstérem: 5 db; • bronzérem: 8 db; • Medallion for Excellence: 8 db. Megoszlás egyéni eredmény szerint: • aranyérem: 1 db; • ezüstérem: 4 db;

Egyéni eredmény aranyérem bronzérem ezüstérem 7. hely ezüstérem bronzérem bronzérem 5. hely, Medallion for Excellence érem 5. hely, Medallion for Excellence érem 12. hely, Medallion for Excellence érem ezüstérem 5. helyezés, Medallion for Excellence érem 6. helyezés 5. helyezés ezüstérem

Csapat helyezése 4. helyezés és Medallion for Excellence érem2 ezüstérem –

–

–

bronzérem

• bronzérem: 3 db; • Medallion for Excellence: 4 db

A 15 magyar versenyző által kapott érmek száma: 22.

Megoszlás csapateredmény szerint: • ezüstérem: 1 db, kapta: 1 versenyző; • bronzérem: 1 db, kapta: 5 versenyző; • Medallion for Excellence: 1 db, kapta: 4 versenyző.

Az elért átlagpontszám: 511,54 pont, amely alapján a 26 részt vevő európai országból a 7. helyet értük el.4 (Forrás: http://www.skillshungary.hu)

Egyes versenyszámok magyar megfelelője nehezen adható meg, ezért ilyenkor az angol megnevezést használtuk. Medallion for Excellence érmet kap minden olyan versenyző, aki nem ért el legalább 3. helyezést és a pontszáma 500 vagy annál magasabb. 3 Jávorcsik Lajos az Installation Technology versenyszámban, egy finn–magyar–német csapat tagjaként versenyzett. 4 Az első két helyezett ország egy, illetve négy versenyzőt delegált, azaz csak az esélyeseket küldték el. 1 2

2011. január–február

19

Beszámoló

ÚJ KATEDRA

A drámapedagógia hatása a lisszaboni kulcskompetenciákra Magyarország vezetésével, az Európai Unió támogatásával és tizenegy további partnerország részvételével 2008 őszétől kétéves kutatási program zajlott: tudományos módszerek segítségével azt vizsgálták, hogy a dramatikus tevékenységek alkalmazása az oktatásban milyen mértékben van hatással az úgynevezett lis�szaboni kulcskompetenciák közül az anyanyelvi kommunikációra, a tanulás tanulására, a személyközi és állampolgári, a vállalkozói és a kulturális kompetenciákra. Anyagi és szakmai értelemben is jelentős munkáról van szó, ilyen nagy horderejű kutatást a dráma és a színházi nevelés területén eddig még nem végeztek. A DICE Drama Improves Lisbon Key Competences in Education kétéves kutatási programot 2010. december 10én mutatták be a Nemzeti Színházban. Magyarország vezetésével 2008 őszétől összesen tizenkét országra kiterjedően dramatikus tevékenységeket vizsgáltak az oktatás területén a 13–16 éves korosztályban. Az Európai Unió támogatásával megvalósult, 111 különböző programból álló projektben hazánk mellett Anglia, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Románia, Csehország, Norvégia, Palesztina, Portugália, Szerbia és Svédország – és 4475 diák vett részt. A lisszaboni kulcskompetenciák közül az anyanyelvi kommunikációt, a tanulás tanulását, a személyközi és állampolgári kompetenciákat, a vállalkozói kompetenciákat, illetve a kulturális kompetenciákat vizsgálták. Ezek a kompetenciák olyan alapkészségei az élethosszig tartó tanulásnak, amelyek elengedhetetlen feltételei a fiatalok egészséges felnőtté válásának, napjaink társadalmában a sikeres helytállásnak, valamint az európai állampolgárságnak. A részt vevő nemzetközi színházi szakemberek végül megállapodtak egy egységes, az oktatás területén alkalmazható kifejezésben: „tanítási színház és dráma”. A DICE-projekt a következő három alapvető célt tűzte maga elé: – egy interkulturális, kvalitatív és kvantitatív módszereket is alkalmazó kutatással bizonyítani, hogy a drámapedagógia módszereivel hatékonyan lehet fejleszteni a lisszaboni kulcskompetenciákat; – egy olyan Európai Drámapedagógiai Oktatási Csomag összeállítása, amely a pedagógusoknak nyújt segítséget dramatikus tevékenységek alkalmazásában az oktatás területén a lisszaboni kulcskompetenciák fejlesztésére; – a részt vevő országok drámapedagógiai gyakorlatának összehasonlítása, különféle módszertanok terjedése, különböző irányzatokat képviselő szakértők mobilitásának segítése. A konzorciumot a Káva Kulturális Műhely vezette, amely Magyarország legnagyobb, igen magas szakmai színvonalon, elismerten működő színházi nevelési társulata. A bemutatott eredmények még nem véglegesek, de biztatóak. A rendkívül heterogén és reprezentatív minta alapján végzett vizsgálatról összességében elmondható, hogy az „anya-

20

nyelvi kommunikáció” kulcskompetenciában mért diákok magabiztosabbak az olvasási és megértési feladatokban, magabiztosabban kommunikálnak, és úgy érzik, jobb a humorérzékük. A „tanulás tanulása” kompetenciában végzett mérések eredménye szerint azoknak a diákoknak, akik a tanítási színház és dráma tevékenységekben részt vettek, nőtt a kreativitásuk, jobban szeretnek iskolába járni, mint társaik, és jobban érzik magukat az iskolai tevékenységekben. A „személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetenciák” mérésében részt vevők ­az adatok alapján ­empatikusabbak, törődnek másokkal, és inkább képesek arra, hogy nézőpontot változtassanak. A problémamegoldó képességeik javulnak, sikeresebben küzdenek meg a stresszel. Osztályukban meghatározó személyiséggé válnak. Szignifikánsan toleránsabbak a kisebbségekkel és a külföldiekkel, sokkal aktívabb állampolgárok, nagyobb érdeklődést mutatnak a szavazások, valamint a közügyekben való részvétel iránt. A „vállalkozói kompetencia” mérésére két skálát dolgoztak ki a szakemberek. Az egyik azt mérte, hogy a válaszadó hogyan ítéli meg saját vállalkozói és innovatív készségét, a másik pedig azt, hogy mennyire érzi magát elszántnak a jövőbeni nagyobb célok megvalósítása érdekében. A tanítási színház és dráma tevékenységekben részt vevő diákok az „elszántság” skálán emelkedő értékeket mutattak. Az ötödik kulcskompetenciát vizsgálva megállapítható, hogy a tanítási színház és dráma tevékenységekben való részvételnek jelentős transzferhatása van a művészetek és a kultúra más ágaira, és nemcsak az előadóművészetekre, de az írásra, a zeneszerzésre, a kézművességre, vagyis minden művészeti és kulturális tevékenységben való részvételre. Vizsgálták a tanítási színház és dráma hatását a „mindez és még több” kulcskompetenciára is. A legkiemelkedőbb eredmény a programban részt vevő fiataloknál az volt, hogy több időt töltenek valamilyen társas dimenziójú­– például család, otthon­ vagy tágabb értelemben vett – közösségekben­, barátokkal; kulturális rendezvényeken vesznek részt; valamint kevesebbet néznek televíziót, illetve játszanak számítógépen. A tanárok visszajelzései alapján megállapítható, hogy

2011. január–február

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

azok a diákok, akik részt vettek a tanítási színház és dráma tevékenységekben, jobbakká váltak a legtöbb kompetencia tekintetében. A tanítási színház és dráma mint pedagógiai módszer a gyermekközpontú hagyományok letéteményese. Ahelyett, hogy a gyerekeket tehetetlen lényekként kezelné, a tanulási folyamatban aktív, teremtő szerepüket erősíti. A megvalósulás érdekében a tanítási színház és dráma gyakorlói munkájuk során különböző pedagógiai-módszertani eszközöket használnak és egy sor különböző munkaforma közül válogathatnak, például tanári előadás, diákelőadás, színházi előadás, megbeszélés/vita az osztályban, drámamunka az órán, kiscsoportos megbeszélés/vita, kiscsoportos drámamunka, diákok párban vagy önállóan végzett munkája. A nevelők vagy drámapedagógusok beszélgetésre ösztönöznek és mediátor szerepet töltenek be azokban a tevékenységekben, amelyekben a részt vevő fiatalok/gyerekek aktív szerepet vállalnak. A pedagógiai cél az, hogy az egyének a csoporton belül megkapják a lehetőséget a személyes fejlődésre, hogy hig�gyenek magukban, javuljon szociális egészségük, felfedezzék egyéni esztétikai kifejezőkészségüket. A tanítási színház és dráma segítségével a szociálisan hátrányos helyzetű gye-

rekek is megtapasztalhatják, milyen egy konstruktív csoporthoz tartozni. A konferencia kiadványa – amelyet minden résztvevő rendelkezésére bocsátottak, és amely tájékoztatást nyújt az elvégzett kutatásról, valamint egy Magyarország számára megfontolandó kiegészítő ajánlást is tartalmaz – bemutatja a támogatási rendszer területeit, a DICE kutatási eredményeit és útmutatást ad azok felhasználásáról a Nemzeti Alaptanterv készítői számára, nem utolsósorban pedig a pedagógusok képzésére és továbbképzésére vonatkozó javaslatokat is megfogalmaz. A program résztvevői úgy látják, a magyar közoktatási rendszerben nem kapnak fontosságuknak megfelelő hangsúlyt és figyelmet az említett lisszaboni kulcskompetenciák, s ha ezen a helyzeten nem tudunk változtatni, súlyos lemaradást könyvelhetünk el olyan országokhoz képest, ahol ezeket a kulcskompetenciákat egységes rendszerben kezelik és fejlesztik. Márpedig a magyar drámapedagógia a magyar színházi kultúra és nevelésügy legnemesebb hagyományaiból táplálkozik, a világon egyedülálló, vagyis igazi hungarikum – már csupán ezért is indokolt volna nagyobb mértékben élni vele az oktatásban. Lajtai Kadocsa Klári

W44 Pedagógiai Szakkiállítás és Vásár 2011. február 22–25.

Helyszín: Amerikai Alapítványi Iskola (1075 Budapest, Wesselényi u. 44.) Hagyományteremtô szakkiállítás a város szívében Az Amerikai Alapítványi Iskola és a Fortune Magyarország Kft. szervezésében, az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központ támogatásával az Erzsébetvárosi Pedagógiai Napok társrendezvénye • Tankönyvek, digitális tananyagok, IKT-eszközök Nyerjen betekintést a legújabb tankönyvekbe, ismerkedjen a legmodernebb IKT-eszközökkel, próbálja ki az aktívtáblát, válogasson a digitális tananyagok között! • Taneszközök, laboreszközök Tájékozódjon a taneszköz-forgalmazók kínálatáról, hasonlítsa össze termékeiket, hogy legközelebb a pedagógiai céljainak, alkalmazott módszereinek legmegfelelőbbet választhassa! • Készségfejlesztő játékok, múzeumpedagógiai foglalkozások Óvodás kortól középiskoláig! Hozza el diákjait is, vegyenek részt a kiállítók termékeiből berendezett játszóházak programjain – derítsék fel együtt a lehetőségeket!

• Pedagógusképzések, folyóiratok Tájékozódjon a pedagógus-továbbképzéssel foglalkozó szervezetek kínálatáról! Válogasson a szakmai és a diák-ismeretterjesztő folyóiratok közül! • Diákutaztatási, táboroztatási ajánlatok Erdei iskolát, kirándulást, táborozást tervez diákjaival? Külföldi tanulmányi kirándulást szervez? Ismerje meg a kiállító utazási irodák kínálatait! • Takarékos megoldások Csökkenteni szeretné intézménye költségeit? Tájékozódjon a közüzemi díjak, az informatikai vagy távközlési szolgáltatások díjainak csökkentési lehetőségeiről kiállítóinktól!

Bemutatók, előadások • Játszóházak (előzetes bejelentkezés alapján) • Kerekasztal-beszélgetések

További információ: www.aai.co.hu, www.fortune.hu

2011. január–február

21

Vélemény

ÚJ KATEDRA

Fogadalmak helyett: újévi megújulás (avagy a tanári pálya színessé tételének lehetőségei) „A szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon – nekünk is változtatnunk kell az életünkön, ha azt akarjuk, hogy felfrissüljenek a gondolataink.” (Frances Mayes) Filozófusok és pszichológusok szerint hétévente megváltozik az ember szervezete és átalakul lelki világa. Vannak – nem is kevesen –, akik ezt mint ritmust, fejlődési egységet látják, és felosztják életünket kisebb (hétéves) egységekre. Eszerint életkorunknak megfelelően bizonyos feladataink vannak, nehezebb és könnyebb szakaszokat kell átvészelnünk azért, hogy a következő ciklusban sikeresebbek lehessünk.1 A témát idő és megfelelő tudás hiányában nem tudjuk körbejárni, de nem is szükséges. Mivel tapasztaló lények vagyunk, elég, ha egy pillantást vetünk környezetünkre, és rögtön látni fogjuk, mennyire bele tudunk fásulni a dolgos hétköznapokba, mi, tanárok is. Sőt! Tán nem véletlen, hogy több ország is kísérletezik a tanítás ideiglenes felfüggesztésének intézményével, talán az sem véletlen, hogy az új oktatási koncepció is megteremtené az egyéves fizetés nélküli, ösztöndíjas szabadságot, amel�lyel csak egyetérteni tudok. Mivel jómagam számtalanszor kortyolhattam a megújulás kútjából az elmúlt három év során, nem tehetem meg, hogy ne osszam meg tapasztalataimat, amelyek az ilyen értelemben – a tanítás-tanulás ambróziájára – szomjazó tanárok számára lehetnek hasznosak. Ha hiszünk a ciklusokban, ha nem, megújulás nélkül nem vagy csak nehezen érezhetjük magunkat jól és egyben hasznosnak is az iskola falai között. A sor ugyan nem végeláthatatlan, és egyéniségünk válogatja, hogy mi is az a terület, ami csodát művel velünk az érettségi elnöki széktől tanulóink nyelvvizsgáinak számán át a győztes tanulmányi verseny hadvezéri posztjáig. A tanári pálya színessé tételének számos lehetősége közül eggyel szeretnék egy kicsit behatóbban foglalkozni: a pályázat, az ideiglenes iskolaváltás olyan lehetőséget kínál még a „legatyásodott” pedagógus számára is, amely addig kinyithatatlannak tűnő ajtók zárjában fordítja meg a kulcsot. Ezer meg ezer különféle pályázat létezik, ahol ugyan le kell mondanunk egy s másról, végül azonban bőségesen térül meg – elsősorban szakmai értelemben – a befektetett energiánk, arról nem is beszélve, hogy bizonyos esetekben még anyagilag sem járunk rosszul. Az internet világában ma már könnyen el tud igazodni az ember gyermeke, még akkor is, ha elveszett és elesett tanerőnek teremtetett. Ma már nincsen szükség hosszas utánajárásra, telefonálgatásra, ismerősök igénybevételére, fülesekre. Az információs társadalom korában elég bepötyögnünk a pályázat szót a keresőbe, és máris elindítottuk a feketepályán remegő térdeink alatt feszülő lécet. Ebbéli 1  http://www.thehumanodyssey.com/2008/02/the-stages-of-2.html, 2010. 07. 16.

22

elhatározásunkhoz különféle motivációs kövekből kirakott út vezethet. Számomra a pályázataim beadása előtt elég egyértelműnek tűnt, hogy meg kell újulnom, amit munkahelyváltással vagy a pályám (akár ideiglenes) feladásával is megtehettem volna persze, de ez a lehetőség elég távol állt tőlem. A tanárcsereprogramok egyike, méghozzá számomra egyértelműen a legjobbika mellett döntve tereltem életem zavarossá váló folyóját új mederbe és költöztem családommal egy teljes tanévre az USA-ba, és bár keményen végighajtottam az évet, úgy tértem, tértünk haza, mintha nyaralásból jöttünk volna. A cserét követően újra vártam a nyár végét, újra boldogan vártam az évkezdést, készen az újonnan tanultak kipróbálására és hasznosítására. Mélységesen hiszek abban, hogy jobb tanár és egyben jobb ember is lettem az út által, mely út, mint valami zarándoklat, békét, megtisztulást és energiát adott.2 Barátságok, tudás, új módszerek, szakmai és magánéleti megújulás, fiatalító elixír, önbecsülésünk növekedése lehet a jutalmunk, igaz, ezért cserébe le kell tudnunk mondani megszokott és ezért talán kissé unalmas életünk egy-egy szeletéről, egy hosszabb csere idején kutyáról, macskáról, családról, szeretett otthonunkról is esetleg. Amennyiben a teljes tanév túl hosszúnak tűnik, rövidebb programok közül is lehet csemegézni az arra nyitott kollégáknak. Önmagában persze a csereprogram, a hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányút sótlan lesz, amennyiben nem állunk elő valami szokatlannal. Cseretanárként, pályázatban részt vevő oktatóként mi leszünk, lehetünk a fogadóintézmény sztárjai, és a sztár, mint tudjuk, különbözik az átlagtól, lenyomatot hagy maga után és maga is megváltozik. Jelenlétünkkel a különböző kultúrák közötti megbecsülést, egymás kölcsönös megértését, tiszteletet, máshol meg nem szerezhető tudást közvetítünk. Ezt közvetítjük a fogadóintézményben, majd hazatérve az anyaintézményben is. Nemzetünk állampolgár-követeivé válhatunk. Idegen környezetbe csöppenve az élet egész egyszerűen tálcán kínálja a lehetőségeket, nekünk csak észre kell vennünk a finom falatokat. Nekem több ilyen falat is jutott, amelyek közül egyet-egyet emelek ki két különböző pályázatból. Kolléganőm sütötte ki, hogy süssünk közösen valamit az egyik háztartásismeret-óráján, továbbmélyítve a magyar– amerikai barátságot. A projekt annyira jól siker(s)ült, hogy 2  Köves Csaba (2010): The Seven Wonders of an Exchange – My Fulbright Journey. http://kovescsaba.blogspot.com/p/seven-wonders-of-exchange.html, 2010. 07. 16.

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

több egymást követő órán is előadtunk magunkat, sőt még egy másik iskolában is bűvészkedhettem. Nem maga a sütés-főzés miatt kerültem ugyan a helyi újságba, de ha már pont akkortájt adtam egy interjút, a címlapképen azt a pillanatot kapták el, amikor a levegőben szaltózó palacsintát kapom el.3 Feldobtam és nem hagytam leesni! Úgy éreztem magam, mint valami sztárkukta, ehhez persze kellett az olyan közönség is, amelyiknek annyi köze volt a főzéshez, mint tanárnak az ötcsillagos szállodához Dubaiban. Annyira feldobott a saját show-műsorom, hogy hosszú napokig hatása alatt álltam, és muníciót adott az akkortájt éppen ürülő tanítás-tanulás tárjába. Egy évvel később valami hasonlót produkált az élet, csak ott és akkor egy egész csapat szervezett egy svéd–magyar estet, fantasztikus hétfogásos vacsorával. Ebben az esetben egy négyhetes skandináv út szakított ki ténylegesen a dolgos magyar hétköznapokból és állított tanár kollégámmal és egy tucat szerencsés diákkal együtt új kihívások elé.4 Mondanom sem kell, hogy az élet minden területére kiterjedő gyarapodás (kulturális, szakmai, magánéleti) olyan felfrissülést, szellemi táplálékot adott a csoport tagjainak, amilyenre otthon maradva még csak nem is gondolhattunk volna. 3  Jennifer Moody (2008): Hungarian delights in 1-year exchange at Calapooia. http://www.democratherald.com/news/local/people/article_e760b317-8ea358a0-aa28-d6b133da95de.html, 2010. 07. 16. 4  Köves Csaba (2010): Svéd Napló. http://www.krudy-siofok.hu/sved/naplo. pdf, 2010. 07. 16.

2011. január–február

Vélemény Az ajtók nyitva állnak, különösen külhonban, ne féljünk belépni rajtuk! Vegyünk részt annyi pályázaton, illetőleg azok előzményeként rövidebb kiránduláson, tanulmányúton, amennyin csak lehetséges, akkor is, ha nem beszélünk nyelveket! Elnézve a megfáradt, belefáradt tanárokat, a motiváció hiányát, van – és lehet is – mit tenni a(z) (el)pályázás mellett is. Számtalan más lehetőségünk is van a felfrissülésre, amennyiben nem lennénk elég bátrak vagy vállalkozó szelleműek iskolánk ideiglenes elhagyásához. Kezdjünk bele valami új hobbiba, csatlakozzunk egy dalkörhöz, indítsunk házi bajnokságot a tantárgyunkból, készítsünk fel tanulmányi versenyre, célozzunk meg egy nyelvvizsgát! Vegyünk részt őrültségekben: jelentkezzünk síelni, akkor is (pláne akkor) ha 50 felett vagyunk, és tanuljunk együtt a diákjainkkal; alkalomadtán lépjünk fel az irodalmi színpados gyerekekkel együtt! Használjuk ki a végtelennek tűnő lehetőségek tárházát! Amennyiben csak a tanulásról szól a suli, belefásul diák és tanár egyaránt, ezért életbevágóan fontos, hogy színesítsük, feldobjuk, ünnepeljük az iskolát „tokostul, vonóstul”. Nagyon nagy tévedés, hogy a leadott tanórák, a másnapra történő készülés és az adminisztrációs teendők teljesítése után lejárt a munkaidőnk. Szüntelenül tanakodjunk azon, hogyan tehetnénk jobbá a környezetet, amit közhelyesen, de egyáltalán nem véletlenül, második otthonunknak nevezünk. Köves Csaba

23

Hirdetés

24

ÚJ KATEDRA

2011. január–február

Vélemény

ÚJ KATEDRA

Holisztikus pedagógia avagy a gyerek a fontos, Józsi!

Kollégiumunk pedagógiai programjának, gyakorlatának mindig is szerves része volt a csoportok többnapos kirándulása. Az egyik kolléga rendszeresen panaszolta, hogy kirándulásain a diákjai milyen rettenetes dolgokat csinálnak. Milyen borzasztóak is ezek a gyerekek! – volt a konklúzió. Iskolai fogadóórákon gyakran ismétlődnek óraadó tanárok részéről a fordulatok: „A gyerek nem figyel.”, „Zavarja az órát!”, „Nem tanul!”, „Hat egyese van.”, „Szemtelenkedik, pimasz, viháncol” stb., stb. Hát ez jó, nem? Amikor a pedagógus panaszkodik a gyerekre! A bőrdíszműves szidja a bőrt. Milyen krokodil volt ez? Hogy készítették ezt ki a vargák? De azért fogja és táskát csinál belőle. Nem? Megjegyzem: ez majd’ minden szakmára igaz. Elviszem a kocsimat a szerelőhöz. Az is rögtön szidja a kocsimat, az előző szerelőt, hogy másról most ne is ejtsünk szót! Mire is jó ez? Hát a pedagógusok esetében a felelősség elhárítására. (Az autószerelőknek és iparos társaiknak ezenkívül még arra, hogy a munka hihetetlen nagyságára, bonyolultságára is ráirányítsa a figyelmünket. Annak érdekében ugye, hogy a megszokott munkadíj bizony nem is biztos, hogy elégséges lesz egy ilyen embert próbáló feladat megoldására!) Menne itt minden szépen, ahogy kell, csak az a büdös kölök nem figyel, nem tanul, zavarja az órát! Hát így nem lehet! Pszichológusként szoktuk mondani, hogy a legjobb kliens az lenne, akinek semmi baja, csinos és jómódú. Nyilván a tanárok is olyan diákokról álmodoznak, akik már tudják, amit kell, szépen viselkednek, kedvesek és hálásak. Vagy olyan pedagógiai intézményről, amiben nem is lenne gyerek. Csak tanár. Jól eldumcsiznának családról, a világ dolgairól. A kérdésre, hogy miért negyedévi, csak hetek alatt megtanulható, a könyvet még egyetemi tankönyvek anyagával kiegészítő, a kérdéseket persze titokban tartó témazárókat írat a tanár hetedikesekkel, nyolcadikosokkal, az volt a válasz: mert az érettségire készíti fel őket. Hogy közben némelyikkel megutáltatja a történelmet, a tanulást, az iskolát, az sajnálatos. De hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács… (Az illető tanár vajon úgy emlékszik vissza, hogy ő is hetedikben, nyolcadikban kezdett az érettségire készülni?) Hány olyan történetet ismerünk, ahol a kamaszodó gyerekeket hajviseletük, öltözködésük, beszédstílusuk miatt szívattak meg a tanárok? Nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az embert – mondták. Nem a történelmet kell tanítani, hanem a gyereket. Olyan magától értetődő, nem? Mégis miért olyan ritka a holisztikus szemlélet, gondol-

2011. január–február

kodás mind a szakmai (minden szakmát ideértve), mind a közéletben? Két okát látom a legjelentősebbnek: – A szakmákat szakemberek irányítják, akik általában szakmájuk egy-egy részterületével foglalkoznak. Ők aztán mind a maguk nézőpontjának igazságait általánosítják. – A másik, hogy az ember olyan szívesen nyitna minden zárat egy kulccsal, legfeljebb kettővel. Ez akkor látszik a legélesebben, amikor egy új elgondolás születik. Akkor a nagy eufóriában minden problémát igyekeznek az új szemlélet szerint magyarázni. Például a pszichoanalízis a kiinduló heverőtől villámgyorsan eljutott az irodalomtudományig. A pedagógiában A hálón a „holisztikus pedagógia” összetételre rákeresve a Faragóné Bircsák Márta által jegyzett gondolatokat, oldalakat találjuk a legelőkelőbb helyeken. Ajánlott módszerként Bach virágterápiáról, fülakupunktúráról, reflexterápiáról, színterápiáról, Edwards-féle rajzterápiáról beszél. Anélkül, hogy ezen eljárásokról véleményt mondanék, az egészen biztos, hogy bármilyen hatékonyak is lennének, a pedagógustársadalom belátható időn belül nem fogja őket tömegesen használni. A gyógyításban is – ahol a leginkább összpontosultak a holisztikus szemlélet erői – a mindennapi gyakorlat perifériáján tudott csak magának helyet találni. Egy szakma sok tízezer dolgozója által, sok százezer emberen folytatott, sok-sok évtized alatt rögzült, bejáratódott gyakorlatát nagyon nehéz megváltoztatni. Minden újítási ötlet, kísérlet, javaslat kőkemény védekező reakciókat vált ki. Ehhez képest a holisztikus gyógyítás szép sikert könyvelhet el magának. A magyar közoktatásba is betolakodta magát a „másként gondolkodás” (aztán csak nehogy baj legyen belőle!). Közoktatásunk minden szintjén megjelentek, sőt el is terjedtek az úgynevezett alternatív vagy reformiskolák. A közfelfogás szerint az úgynevezett alternatív iskolák a „normális” iskolákból kiszelektált, problémás gyerekek felvevőhelye. Ami bizonyos szempontból igaz. Legtöbbje azzal vonzza a gyerekeket (illetve a szülőket), hogy személyiségközpontú, gyerekközpontú. S e hívó szavakhoz nemritkán társul az értékítélet, hogy alacsony szintű, „gagyi”. Gondoljunk bele, milyen rettenetes ez! Ez ugyanis csak úgy lehet, ha vannak nem gyerekközpontú iskolák is. És vannak! A személyiség-központúságnak, gyerekközpontúságnak, holisztikus gondolkodásnak nem az alternatív intézményekben, nem a közoktatás mellékvizein van a helye! Egyetlen iskola, pedagógus sem engedhetné meg magának, hogy munkáját ne a gyerek egész személyiségét, érdekeit szem előtt tartva végezze!

25

Vélemény Pedagógusaink jelentős része azonban nemhogy holisztikusan nem lát, de még egy-egy részprobléma aspektusait sem összefüggéseiben nézi! Már az is előrelépés lenne, ha egy-egy megállapításuk után feltennék azt az egyszerű kérdést, hogy: „Miért?” Vajon miért nem figyel oda a gyerek? Vajon miért nem tanul? Miért viháncol? „Miért van hat egyese?” Mindez vajon független tőlem, pedagógustól? A magyarázat csak a gyerek génjeiben, személyiségében, neveltetésében, esetleg szülei sajátosságaiban vagy a világ rosszul elrendezettségében rejlik? És ha igen, vajon mi következik ebből? Másik intézménybe vele! Olyanba, ahol csupa olyan van, aki nem figyel, viháncol, nem tanul? És mi van, ha ez a megátalkodottság csak bizonyos órákon, foglalkozásokon, alkalmakkor jellemző? Máskor meg figyel, jól teljesít, sőt kedves, aranyos? Hoppá, hoppá! Csak nem mégis kapcsolódik hozzánk, pedagógusokhoz is a jelenség? Lehet, hogy más teendő is lenne, mint konstatálni, rosszallóan jelezni gyereknek, szülőnek, háborogni, panaszkodni a kollégáknak? Esetleg valamit másként kéne csinálni? Mit, hogyan? A szemlélet Először is érteni kéne a helyzetet! Az egészet, legalább nagyvonalakban. Tisztán látni, mi is a dolgunk és abban mi miért történik. Mire gondolok? Látni kéne, hogy a munkánk az egész gyerekről szól. Azt is ki kell emelni, hogy az egész gyerekről (nem felnőttről) szól. Az iskolák legtöbbjének a felső tagozattól kezdődő szaktárgyi-szaktanári rendszere nem kedvez e cél folyamatos szem előtt tartásának. A gimnáziumok hat-, sőt nyolcosztályossá szélesedése pedig még a gyerek gyerek voltát is elhomályosítja. „Ez egy gimnázium! Nem hülyék iskolája!” A mondat elhangzott egy budapesti gimnázium 7. (!) osztályában.

A holisztikus szemlélet A jin és jang kifejezések írásban először a Ji Csingben (más használatban Ji King – Változások Könyve) jelentek meg, körülbelül az időszámításunk előtti 1250. évben. A jin és jang eredeti jelentése „a hegy árnyékos, illetve napos oldala”. A jin jelentéstartalma: föld, sötét, befogadó, megtermékenyülő, nő, anyag, mozdulatlanság, állandóság, éjszaka, hideg, ősz–tél, Hold, tér. A jang jelentése: ég, világos, megtermékenyítő, erő, férfi, energia, mozgás, változás, nappal, meleg, tavasz–nyár, Nap, idő. Jin és jang kölcsönösen feltételezi, létrehozza és korlátozza egymást, egymásban örökösen átalakulnak, megadva ezzel a természet dinamikáját. A kínai orvoslás egészségképe: kulcsfogalma az egyensúly, amelyet anyag, energia és szellem harmonikus együttműködése hoz létre. A görög természetfilozófusok egészségképe a harmónia meglétét, betegségképe a harmónia hiányát feltétele-

26

ÚJ KATEDRA

Siker, kudarc, felelősség A mindenhonnan kirúgott szegény, vidéki autista gyereket érettségiig kalauzolni egy „normál” kollégiumban (iskolában) siker. A gyengén látó, 90-es IQ-jú gyereket szakmáig kísérni, miközben otthon érzi magát a kollégiumban, siker. Az élénk eszű, eredeti, de a szabályokat nehezen tűrő, a rendszeres munkához még nem szokott, a kollégium szabályai­ val rendszeresen ütköző gyerek kirúgása, eltanácsolása kudarc. A mi kudarcunk (is)! Nem kicsit, nagyon! Gazdasági igazgatónk egy belvárosi úgynevezett elitgimnáziumba járt, amíg néhány tanárával olyan konfliktusba keveredett (félreértés ne essék, semmi durvaság nem volt, hosszú volt a haja), hogy jóindulatúan tanácsolták: az ő érdekében vigyék másik iskolába. Átvitték egy kevésbé „elitgimnáziumba”, leérettségizett, közgázt végzett, gazdasági igazgató. Hát bizony ez is kudarc, ugye? Az ép értelmű, nem viselkedészavaros, szóval nem SNI-s gyerekek mellett tevékenykedő külön tanárok hada, mind, mind kudarc! Borzasztóan viselkednek a gyerekek a kirándulásunkon, nem figyelnek az órán, viháncolnak, zavarják az órát, nem tudják az anyagot, egyest kapnak, megbuknak? Ezek mind, mind a mi kudarcaink (is). Az iskolai frusztrációk miatt pszichológushoz kényszerült gyerekek, az is a mi, pedagógusok kudarca (is)! Természetesen munkánkkal szükségszerűen járnak együtt kudarcok is. Sajnos. Mert valójában nagyon-nagyon bonyolult, nehéz dolog 20-30-40 fős csoportokban együtt nevelni, oktatni csupa különböző képességű, érdeklődésű, karakterű, sorsú gyereket. Persze hogy van olyan, hogy egy-egy idegesítő gyereknek odavágunk valami bántót, hogy indulatunkban nemhogy a gyerek, de még a magunk érdekeit is szem elől tévesztjük. Sőt olyan is előfordul, hogy a nagyobb baj elkerülése érdekében el kell küldeni egy-egy gyereket. De legyünk tisztában azzal, hogy ezek a mi hibáink, a mi kudarcaink! A mi felelősségünk! zi, az egészég helyreállításának kulcsa pedig a megbomlott arányok rendezése. Hippokratész (i. e. 460–377) alapelve: „Nil nocere”, azaz „használni, de legalább nem ártani”. A gyógyítás alapelve: „lazítani azon, ami feszes, és feszíteni azon, ami laza”. Rudolf Steiner, az antropozófia atyja az egészséget és a gyógyítást nem pusztán orvoslási problémaként kezeli. Szerinte a gyógyítás nem technika, hanem a beteg gyógyulási folyamatának szellemi, lelki és fizikai támogatása, az embernek a világ rendjébe való visszaillesztése. Akkor mi is a holisztika? Olyan szemléletmód, amely kísérletet tesz a jelenségek eredendő komplexitásának megértésére. Magva az az elképzelés, hogy az egész nem azonos a részek összegével, hanem egy új minőség; továbbá, hogy a részek csak az egészhez való viszonyukban nyernek értelmet. (Forrás: http://www.lelkititkaink.hu/holisztikus_szemlelet.html)

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

Kötelességünk ezeket a helyzeteket a lehető legkisebb kárt okozva elintézni. Kötelességünk, hogy próbáljuk megérteni kudarcunk okait, kitalálni, hogy legközelebb hasonló helyzetekben hogy lehetne elkerülnünk a kudarcot. Ismeret-ismeretátadás Ugye nincs vita, hogy van olyan ár, amit nem érdemes megfizetni, megfizettetni egy gyerekkel mondjuk a földrajz tankönyvi anyagának, plusz egyéb fontos földrajzi információknak a bemagoltatásáért? Máshogy: nem fontosabb megtanultatni, hogy mi a kléruchia, mint maga a gyerek, ugye? Nincs az az elit iskola, ami megengedhetné magának, hogy az iskola presztízse, az iskolák közötti rangsora vagy bármi egyéb ok miatt fontosabbnak tartsa az átadandó ismeretanyagot a diákjainál! Szerintem. Gondolkodjunk el a magunk példáján, beszélgessünk ismerőseinkkel, hogy kinek-kinek a mai életében, helyzetében milyen szerepet játszik a középiskolában megtanult lexikális ismeret. Mire is emlékeznek belőle? Szóval, gondoljunk a hízott libamájra! Emberrel (ma már a libával is egyre kevésbé) ilyet nem lehet csinálni, ugye? Akármilyen finom is, jó árucikk is a libamáj, a lexikonnyi információt tartalmazó kobak. Az ismeret elsajátításához kell egyáltalán az iskola? Nem lehetne az egészet on-line szervezni? Központilag kijelölnék a tananyagot, esetleg biztosítanának hozzá bizonyos oldalakon ismereteket, bizonyos időszakokban megszerveznék az ellenőrzést, számonkérést. Az egyes anyagrészeket a szakma legjobbjai írnák, szemléltető ábrákkal, filmekkel. Részletesen elmagyarázva benne az érdeklődőknek, mi is az a kléruchia. A tanárokat meg átképeznék mondjuk könyvelővé, történészekké, geográfussá, celebekké… Az iskola dolga Akármilyen csábító is az ötlet, az előző kérdésre mély meggyőződésem, hogy a válasz a legkomolyabban: nem. Két oknál fogva: részint mert a kortárs csoport személyiségformáló hatása nem nélkülözhető, másrészt pedig nem lehet feladni a pedagógus szakemberek személyes nevelésének igényét. Nem a földrajztanárok, tornatanárok, történelemtanárok „tanítására” vagy sokszor inkább tanultatására van szükség elsősorban, hanem a közoktatási intézményeknek, pedagógusoknak a gyerek egész személyiségére ható nevelő hatására. De erre nagyon! A földrajzóra, történelemóra, énekóra csak az alkalom, a terep ehhez. Hogy elég tudással (ismeretanyaggal) rendelkezzen a világban való eligazodáshoz, képességei kihasználásához; az eszköze annak, hogy neveltünk összhangban legyen képességei adta lehetőségeivel, a környezet elvárásaival. Az információ megszerzésének módja, használatának megtapasztalása is fontosabb magánál az információnál. Gondoljunk a számítógépre! Ahhoz, hogy a gép képes legyen az adatokkal a kívánt műveletek elvégzésére, külön program kell! Csak ha már ez a program megvan, akkor lehet/érdemes feltölteni adatokkal! Ahhoz, hogy lekövessük, folyamatosan értsük munkánk so-

2011. január–február

Vélemény rán, hogy mi is történik, kulcsfontosságú, hogy kellő mélységben ismerjük gyerekeinket, s hogy sikerüljön olyan kapcsolatba kerülnünk velük, amely lehetővé teszi, sőt segíti hatni képességünket. Nincs rá idő – mondják. Mindaddig, míg a középfokú (de már persze az alapfokú) oktatásban az ismeretanyag a legfontosabb, nem is lesz. A megkívánt tudásanyagnál (mind mennyiségileg, mind minőségileg) fontosabbak a relációk. Gondoljunk vissza, hogy nekünk annak idején mennyivel meghatározóbbak voltak a tantárgyak konkrétumainál azok az élmények, amikor valami érthetővé vált, a tanár(ok)hoz, az osztálytársainkhoz való viszonyok, a szerepek, amelyekben az iskolában, osztályban sikerünk lehetett, fontosak lehettünk. Munkánk sikere azon múlik, sikerül-e diákjainkban jó viszonyt kialakítanunk önmagukhoz, a világhoz, a társadalomhoz, a tudáshoz, az emberekhez, érzelmekhez, munkához, erkölcshöz stb. Hajlamosak vagyunk egy-egy probléma megfogalmazásakor, az azzal kapcsolatos állásfoglalásokban „vagy-vagy”ként értelmezni a kérdést. Pedig a valóság a legritkább esetben „vagy-vagy”. Leszögezném tehát, hogy egyáltalán nem szeretném, ha iskoláinkban oktatás helyett gügyögős lelkizés folyna. Nem gondolom, hogy a gyerekközpontúság, személyiségközpontúság azt jelenti, hogy a gyerekre ruházunk olyan döntéseket, amelyek meghozatalára felelősséggel nem képes. Tehát nem vagy információgazdag oktatás, vagy személyiségközpontú, holisztikus nevelés, hanem is-is, a megfelelő arányban. Azt mondom, legyünk képesek aktuális követelményeinket differenciáltan, kreatív módon, a gyerek helyzetét, személyiségét minél jobban értve, a gyerek hasznára érvényre juttatni. Hogyan lehetne a pedagógiában a holisztikus szemléletet meghonosítani? Ezzel az írással biztosan nem sikerül. Három lehetőséget látok: – A közoktatás irányítói adminisztratíve intézkednek. Megfogalmazzák és a megfelelő helyeken előírásszerűen megkövetelik a holisztikus szemléletet. Ez a közoktatás irányítóinak a felelőssége. – A szakma képviselőinek, tanároknak, intézményvezetőknek, a szakmai közélet képviselőinek rányílna a szemük a problémára, beemelnék azt a szakmai közgondolkodás mindennapjaiba, az intézmények munkájuk értékelésének részévé tehetnék ezt a szemlélet. Mondjuk egy osztályozó értekezleten az igazgató (vagy a kollégák) megkérdezik, hogy miért bukott meg X., Y., s a válasznak tartalmaznia kéne, hogy mit csinált a tanár annak érdekében, hogy ne bukjon az illető. A kollégiumi testületi értekezleten is magyarázatot kellene adni, a bukásokról, lemorzsolódásokról. – Vagy kellene egy Pető András, Kodály Zoltánné vagy egy Csermely Péter, akik kilobbiznának mondjuk egy Holisztikai Intézetet… Én ezzel az írással a szem problémára való rányitását próbáltam elősegíteni. Singer János

27

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Harminc év hatezer oldalon Tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a lenti Móricz Zsigmond Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Nevelési Tanácsadó, Egységes Pedagógiai Szolgálat, Gyermekotthon. A jubileum alkalmára elkészült az intézmény életét megörökítő hatvanadik album, amely kronológiai sorrendben, hatezer oldalon mutatja be 1980. szeptember 1-jétől az elmúlt három évtizedet. A gyűjtemény törzsanyagát a helyi, megyei és országos sajtóban megjelent írások, tudósítások képezik – érdekesség, hogy mindemellett az újságok címlapjai és impresszumai is helyet kaptak –, de számot ad az album a diákok tanulmányi, képzőművészeti, kulturális és sportsikereiről is. Régi, már elfelejtett relikviák, oklevelek, kisdobos- és úttörőavatások felvételei, szocialista brigádok patronálásainak nyomai láthatóak, intézményünk névváltozásai, jelentősebb pedagógiai változások, oktatási miniszterek beszédei olvashatók benne. A dokumentáció közreadja a Kollárné Pető Friderika vezetésével megvalósult családias lakásotthonok kialakításának történetét, bemutatja a diákotthoni élet hétköznapjait, ünnepeit. Összefoglalót ad tanulóink, tanáraink, dolgozóink kitüntetéseiről, jutalmazásairól; megtalálhatóak benne régi, megsárgult űrlapok, kimenő- és szabadságos engedélyek, régi fizetési besorolások, elment dolgozóink, halottaink névsora. Kiemelt helyet foglalnak el az összeállításban a szabadidős tevékenységek részletes leírásai: az első testvértábor megszervezése iskolánkban, de olvashatunk arról a 80 utazásról is, amelynek keretén belül 1053 nehéz sorsú gyermekünk találkozhatott magyar és külföldi világsztár sportolókkal. Elolvashatóak a magyar sportélet jeles képviselői által iskolánknak írt dicsérő levelek is. Izgalmas visszatekinteni a 260 képzőművészeti pályázatra, amelyeknek köszönhetően nebulóink

28

Paksa Tibor (Fotó: Paksa Tiborné)

rajzai nyolc országban és hazánk 43 városában szereztek hírnevet intézményünknek. Szabóné Zakó Krisztina vezetésével intézményünk 2006ban az országban elsők között vállalta a gyermekek korai fejlesztését, erről is részletesen olvashatunk a gyűjteményben. Megismerhető a szakiskolában Paksa Tiborné vezetésével hosszú évek óta folyó magas szintű szakmai munka. Iskolánk mindenkori élelmezésvezetőinek heti étrendjei is fontos kordokumentumok. A gyűjtemény kuriózumát jelenti kollégáink különböző politikai pártokban való szerepvállalásainak dokumentálása. Az oldalakat gazdag képanyag színesíti. Kulcsár István igazgató úr vezette intézményünket több alkalommal kitüntették az elmúlt évtizedekben végzett kiemelkedő munkáért. Büszke vagyok arra, hogy a magam módján én is részese lehettem a többiekkel – áldozatkész vezetőimmel, kollégáimmal, gyermekfelügyelőkkel és a technikai dolgozókkal – együtt egy zalai kisváros intézményének sikerekben, eredményekben gazdag három évtizedének. Paksa Tibor, az intézmény krónikása

2011. január–február

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Józsefvárosiak Párizsban A Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központ általános és középiskolás tanulókat oktat és nevel. Az iskolában sok a nehéz anyagi körülmények között élő és hátrányos helyzetű tanuló; ők csak álmaikban járhattak eddig Párizsban. A Comenius program keretében létrejött utazásról Csere Margit tanárnőt kérdeztük. – Hogyan kerültek kapcsolatba a külföldi partnerrel? – Párizsban élő kollégánk, Hegedűs Tamás cserepartnert keresett Magyarországról egy Comenius iskolai együttműködéshez, és a Főpolgármesteri Hivatal ajánlott bennünket. Így akadt ránk a francia fél, nekünk pedig természetesen volt kedvünk együttműködni! A kezdeményezés tehát nem tőlünk ered, de csakhamar kiderült, hogy miért esett ránk a választás: a francia partner olyan iskolát keresett, ahol hasonló helyzetű gyermekek vannak, mint náluk. – Miben áll ez a hasonlóság? – A hátrányos helyzet a közös vonás. A franciaországi tanulók mindannyian emigráns szülők gyermekei, nyelvi, beilleszkedési problémákkal küszködnek. A volt francia gyarmatokról, az arab országokból érkeztek, de van, aki Hai­tiről jött a földrengés után, néhányan az egzotikus Francia Antillákról érkeztek. Többségük mohamedán vallású, szigorúan betartják az előírásokat. Ehhez még kapcsolódnak a nyelvi hátrányok: nem mindenki beszéli a befogadó ország nyelvét. A magyarországi gyerekeknél is hasonló a helyzet: többségük roma származású, a cigány nyelvjárásokat már nem ismerik, magyar nyelvi ismereteik még hiányosak, és kulturális tekintetben sok mindenben mutatnak másságot a többségi társadalommal összevetve. – Hogyan motiválták saját diákjaikat a programban való részvételre, és mik voltak a kiválasztás szempontjai? – Nem volt nehéz dolgunk, csak meg kellett hirdetnünk a programot és máris jöttek a jelentkezők. Elsősorban tizennégy éves tanulók részvételére számítottunk. A szervezés során fontos volt az önkéntesség, a projektben vállalt feladatok határidőre való elvégzése és a megbízhatóság. Utóbbi alatt például azt értettük, hogy a tanulónak ne legyen igazolatlan mulasztása. Egy külföldi út nagy felelősség a szervezők részére, és fontos, hogy a diákok megértsék: saját biztonságuk érdekében mindig követniük kell tanáraik útmutatását. Franciaországban családoknál laktak a gyerekek, és a közös programok megvalósításának alapfeltétele volt a megbízhatóság. – Mielőtt bővebben is szólna a franciaországi utazásukról, egy ki-

2011. január–február

csit időzzünk még el az előzményeknél. Miként történt a projektben részt vevő tanárok kiválasztása? – A projekt a pályázati anyag feldolgozásából, annak megvalósításából áll. A hangsúly az együttműködésen van. Ehhez bizonyos feladatokat kell teljesíteni, mint a diákok levelezése, közös témák feldolgozása, kiutazás, közös programok megszervezése és lebonyolítása, valamint a projekttermékek előállítása. Mindennek megvan a felelőse, azok vesznek részt a munkában, akik a megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek: angoltanár (a projekt munkanyelve az angol), franciatanár, informatikus, testnevelő tanár. – Úgy tudom, az első találkozót Budapesten tartották. Ennek során milyen tapasztalatokat szereztek? – Valóban, először a francia diákok jöttek hozzánk. Úgy egyeztettük az időpontot, hogy éppen a Lakatos Menyhért Napokra érkezzenek, így rögtön egy projekthét programjába csöppentek bele. Nekik minden új volt, hiszen senki nem járt még közülük Magyarországon, éppen ezért mindenre rendkívül nyitottak voltak. Szerveztünk számukra iskolai és iskolán kívüli programokat is, ezek közül a Bárka Színházban tartott gálaműsort emelném ki, ahol színvonalas összeállítást láttak az iskolai kulturális életből, s ezt lenyűgözőnek találták. A városi programok közül a Széchenyi fürdő vitte a pálmát. Úgy gondoltuk, országunk, illetve fővárosunk nevezetességeihez nemcsak az épületek

29

Közelkép

és a kiállítások, a rendezvények, hanem a fürdőkultúra is hozzá tartozik. Ez igazi élmény volt számukra. Nagy siker volt még a budai Vár, a Budavári Labirintus és a Panoptikum meglátogatása is. Természetesen öt napba nem lehet mindent belezsúfolni, éppen ezért már most nagyon várjuk az újabb, a 2011. évi találkozót is. – Önök mikor jártak Franciaországban? – 2010. június elején mi is útra keltünk, és nagyon nagy élmény volt számunkra a repülővel való utazás. A szállásunk Clichy sous Bois-ban volt, ez a település Párizs agglomerációjában van, közigazgatásilag nem Párizshoz, hanem a szomszédos megyéhez tartozik. A csoport tagjait a szülők, az iskola képviselői és a polgármesteri hivatal dolgozói fogadták be. Nagy változásokon megy keresztül most ez a térség, mert európai uniós támogatásból teljes városrehabilitáció indult el, ennek lehettünk mi is a tanúi. És itt van a másik érintkezési pont a két csapat között: nálunk is hasonló módon, ugyancsak EU-s támogatásból történik az iskola közvetlen környezetének, a Magdolna-negyednek a felújítása. Többek között a városrehabilitáció is a közösen feldolgozandó témáink közé tartozik, csakúgy, mint az Európai Unió, a lakókörnyezet, híres emberek, az ország földrajza és fontosabb történelmi eseményeinek bemutatása. – Milyen tervekkel készülnek a 2011-es magyarországi találkozásra? – Idén tíz napra várjuk a francia csoportot, és szeretnénk, ha ven-

30

ÚJ KATEDRA

dégeink az idő egy részét Verőcén, illetve Magyarkúton töltenék, közösen a magyar diákokkal. Szeretnénk, ha megismernék a Duna-kanyar páratlan természeti értékeit, szépségét. Közös városnézést is tervezünk, Esztergomba és Vácra fogunk ellátogatni. Visegrádon kitűnő szabadidős program a bobozás, természetesen a történelmi emlékhelyeket is megtekintjük. Lehet a környéken túrázni, kirándulni, tehát nem fogunk unatkozni ezután sem. Majd az idő egy részét Budapesten töltik, az iskolában kézműves foglalkozások lesznek, befejezzük a projekt tartalmát feldolgozó háromrészes könyv kéziratainak kiválogatását. – Mi az, ami a pedagógusokat motiválja, lelkesíti a program iránt? – A kihívás. Sokat és felelősségteljesen kell dolgozni, és csupa olyan szituációt kell megoldani, ami nem része a hétköznapi tanítási „rutinnak”. Látva a gyerekek lelkesedését, az „ráragad” a pedagógusra is, és már nem is lesz kérdés, hogy mi motivál. Mindenesetre az is komoly motiváló erő, hogy láttuk Párizst… – Melyek a nemzetközi együttműködésben való részvétel legfontosabb hatásai? – Mindenekelőtt az, hogy tudatosítja a tanulókban, de még a kollégákban is azt a tényt, hogy nyelvtudás nélkül a XXI. században nem lehet boldogulni. Ezenkívül nemcsak hallunk az Európai Unióról, hanem megismerjük, megtudjuk, mit jelent uniós állampolgárnak lenni. Novák Imre

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

Közelkép

Színház, másként Képzeljük el, hogy színházba indulunk. Jegyet veszünk, leülünk a nézőtéren, látjuk és halljuk, ami történik, tapsolunk, s ha teszett az előadás, a katarzis hetekig bennünk marad. Most képzeljük el ugyanezt másként: vennénk jegyet, de nem tudjuk elmondani érthetően. Elutaznánk, de nem visz a lábunk. Keresnénk a helyünket, de a lépcsőzés nem megy. Csak homályosan látjuk az előadást, csak hangfoszlányokat hallunk. Tapsolnánk, de nem tudunk mivel… Lehet így is? Igen! Sőt az élmény, a katarzis sokkalta lélekbehatolóbb, mintha egészségesen tennénk. Részese lehettem annak az élménynek, amit nemrég egy hétfői nap délutánján átélt negyven tanuló Zalaegerszegen, a színházban. Csupa sérült kisgyerek. Hét és tizenöt év közötti korúak. Látássérültek, hallássérültek, mozgásukban korlátozottak. Megnézték a Kisfiú és az oroszlánok című előadást. A Bercsényi Miklós Általános Iskola tanulói, Szombathelyről. Az eseményről Fokiné Rácz Ilona igazgató asszonnyal beszélgettem. – Az ön szociális érzékenysége különösen magas. Miből fakad mindez? – Családi érintettségem van: egyik nővérem a világháború, a harcok alatt született. Fogyatékos lett. Hatodikos koráig tanult, mint a többi gyerek a korosztályából, aztán ott megállt a fejlődésben. Emiatt is engem így neveltek már gyerekkoromban. Tudatosan lettem pedagógus, hogy segíthessek az ilyen gyerekeken. – Úgy tudom, az „iskolabezárási kampányban” az önök intézménye számára a sérült gyerekek felé való nyitás jelentette az előremenekülés egyetlen lehetőségét. – Igen, előremenekülés volt. Az iskolánk egy lakótelepi iskolaként épült, de azóta eltelt húsz év. A társadalmi változások azzal jártak, hogy a lakótelep elöregedett, a gyereklétszám csökkent. Kapóra jött nekünk egy európai uniós pályázat: a XXI. század iskolája! Addig is tanítottunk két idegen nyelvet és informatikát, ezek olyan maguktól értetődőek voltak. Mindenki próbálkozott valamivel. Később felismertük, hogy ugyanazzal, mint a többiek, hosszú ideig nem lehetünk az élvonalban, tehát mást kell megvalósítanunk. Először az akadálymentesítést pályáztuk meg. Nyertünk. – Voltak-e ismereteik arról, hogy mekkora igény mutatkozhat erre? – Próbáltuk felmérni. Negyvenegy önkormányzatot kérdeztünk meg, de egyetlen polgármester sem tudta megmondani, hogy hány testi és érzékszervi fogyatékos gyerek él a településükön. Nem foglalkozott velük senki, dugdosták őket, magántanulók voltak, nem járatták őket iskolába. A  saját környezetükben ezek a gyerekek nem tudtak felnőni, nem tudtak tapasztalatokat gyűjteni, szegregációt láttunk. Ez ellentétes az Európai Unió elképzeléseivel. Az unióban az integráció és a sérült embereknek az egészségesekkel való együttélése, felnevelése, oktatása a cél. Éreztük, hogy ezt kell csinálnunk! – Mi történt azután, hogy nyertek a pályázaton?

2011. január–február

– Legelső dolgunk az akadálymentesítés volt. Szombathelyen még nem volt ilyennel rendelkező iskola, nálunk valósult meg ez először. Ekkor jött az igazán nehéz feladat! Próbáltuk megkeresni azokat a gyerekeket, akik fogyatékkal élnek. Ebben szinte sehol nem tudtak nekünk segítséget adni. – Hogyan győzték le ezt az „akadályt”? – Megtanultunk kommunikálni! Rengeteg médiumot tájékoztattunk az általunk kínált különleges lehetőségről, arról, hogy iskolánk ép értelmű, de mozgásukban korlátozott gyerekeket is fogad. Olyannyira fontossá vált a kommunikáció, hogy erre egy munkaközösséget is létrehoztunk. Ezt is az uniós pályázatból tanultuk, bár ennek az ügynek a nyilvánossága soha nem lehet elegendő. Egyedi még nálunk, hogy a pályázat megnyerésével együtt elindult a pedagógusképzés. A kollégákat helyben választottuk ki a munkához. A következő lépésben megkerestük a szombathelyi Aranyhíd Módszertani Központot, mert nekünk mozgásfejlesztő gyógypedagógusaink nincsenek. Ők utazó pedagógusokkal segítik a munkánkat, az összes többi fejlesztést mi magunk végezzük. Van többek között szociálpedagógusunk és mentálhigiénés szakemberünk is. Ma már ott tartunk, hogy látás- és hallássérült gyerekek is tanulnak nálunk. – Nem félt ettől a feladattól? – Egy pillanatig sem. Mi csak olyan gyerekeket tudunk vállalni, akikhez egészségügyi háttér nem szükséges, ellenben azokat a gyerekeket, akik integráltan oktathatóak, szeretettel várjuk. Például azok a látássérültek, akik tudják használni az olvasógépet, lehetnek a mi gyerekeink, ellenben akik csak Braile-írással képesek írni-olvasni, azok sajnos nem. A hallássérülteknél ugyanez a helyzet: ha hallókészülékes, integrálható nálunk. Azokat a „szolgáltatásokat”, amelyeket eddig csak a szegregált intézmények adtak nekik, mi gyógypedagógus és egyéb szakember segítségével szintén megadjuk. A tanáraink rendszeresen járnak továbbképzésekre, ahol folyamatosan bővítik ismereteiket.

31

Közelkép

– Miből „élnek”? – Semmivel sem jut több nekünk, mint egy másik iskolának, talán csak annyi, hogy az önkormányzat emelt fejkvótát kap egy-egy ilyen gyerek után. De ez sem általános Magyarországon. A költségvetési támogatás mellett folyamatosan pályázunk. Nagyon költségigényes a munka, amibe belevágtunk, és csak a pályázatokon elnyert pénzekkel lehet talpon maradni. Pályázatokból tudunk finanszírozni a legjobban. – Milyen különleges eszközökre van szükségük, amire más iskoláknak nem? – Elsősorban speciális bútorok kellenek: asztalok, székek, amiket mobilizálni is lehet, és alkalmasak arra, hogy kerekes székkel is odaülhessen mellé a diák. Speciálisak a termeink, lifttel járnak a gyerekek. Kb. 70 millió forintnyi az a fejlesztés, amit 2004 óta pályázatok segítségével megvalósítottunk. – Láttam a folyosón gyereket, aki mellett ott volt egy felnőtt. – Igen, ők a gyógypedagógiai asszisztensek, amolyan második anyák. Azért van szükség az ő munkájukra, mert nem várható el a szülőtől az állandó ittlét. Az ilyen gyerek bizonyos dolgokat még nem képes egyedül végrehajtani, ezekben az esetekben segíti őt a kollégánk. Célunk úgy szocializálni, hogy ezek a gyerekek a maguk módján, de meg tudjanak oldani olyan feladatokat, amiket egy szegregált környezetben soha nem tanulnának meg. Mondok egy példát: ebéd előtt azt a feladatot kapja az asszisztenstől, hogy tíz perc múlva találkozzanak az ebédlőben. A gyerek a kerekes székkel elmegy kezet mosni, aztán egyedül kezelve a liftet, a rámpákon elmegy az ebédlőbe, és megkeresi a helyét az asztalnál. A lehető legnagyobb önállóságra neveljük őket, és arra, hogy állapotuk miatt ne érezzék a kiszolgáltatottságot. – Önök nélkül hol lennének ezek a gyerekek? – Valahol egy szegregált bentlakásos intézményben, tehát nem családban. Azért nem családban, mert vannak itt olyanok, akik magántanulóként sem tudnának továbbhaladni. Az integrált képzés törvényi háttere már régóta létezik, ám ahol nincsenek ilyen gyerekek, ott ezeket a parag­ rafusokat egyszerűen átugorják. Az oktatási törvény pedig

32

ÚJ KATEDRA

lehetővé tenné nekik is a sajátos nevelési igényű gyerekek felvételét. – Konkrétan kik tartoznak ebbe a csoportba? – A mozgás-, hallás- és látássérültek, a rész­ké­pes­ség­za­varosak, a beilleszkedési, valamint a tanulási nehézséggel küszködők. Számukra nagyon sok könnyítést tartalmaz ez a jogszabály. A gyerekek egyéni fejlődési üteméhez lehet alkalmazkodni. Például ha valamelyikük valamiben lassabban halad, akkor meg lehet nyújtani egy kicsit a tanévet és később adni a kezébe a bizonyítványt. Ez benne a csodálatos. Persze ez sokkal több munkát kíván a pedagógustól. Kollégáim ezt a többletmunkát a gyerekek érdekében elllenszolgáltatás nélkül végzik. Elégedett vagyok a munkatársaimmal! – Van a módszerüknek valamilyen előzménye, illetve bármilyen szabálya, előírása Magyarországon? – Nincs. Kezdtük a mozgássérültekkel, akik közül néhánynak értelmi megsegítésre is szüksége van. Utána jöttek az érzékszervi sérültek. Ebben is úttörők vagyunk. Tettük a dolgunkat, és meglettek az első eredmények. Minden feltételt és szakmai hátteret mi alakítottunk ki. – Kudarc – ha ezt a szót hallja, mi jut eszébe? – Találkoztunk ezzel is. Nálunk a kudarc soha nem végleges, csak valamilyen ideiglenes megállás, olyan probléma, amit előre nem láthattunk és meg kell oldani. Olyan úton járunk, amin még senki nem járt, a kövek még nincsenek lerakva… Ez a megtapasztalás útja számunkra, és ilyen munkánál az ember néha falakba ütközik. Egyszer egy elsős évfolyamban hat mozgássérült volt. A szülők nehezen engedték el a gyerekeiket, főleg azokat, akik korábban nem integrált óvodába jártak, hanem szegregáltba. Nem voltak egészségesek között sosem, féltek még a hangosabb beszédtől is. Itt a szülőket ugyanúgy be kellett cserkészni, mint a gyerekeket. Bejöhettek és megnézhették tanítás közben a csemetéjüket. Tehát ez nem kudarc volt, csak egy kicsi megtorpanás. Ma már előre felkészítjük a szülőket ezekre a dolgokra, ma már nem fordul elő olyan, hogy például egy színházba nem engedik el a gyereküket, mert féltik őket.

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

Közelkép székben ülő gyerekek meg tudnának pihenni. Lassan elengedhetetlen szükségünk lenne egy saját buszra, amivel szállítani tudnánk a gyerekeket. Nem kellene állandóan megrendelni, sőt a fenntartása valószínűleg olcsóbb lenne, mint a bérlés. Úgy ítélem meg, van a munkánknak akkora társadalmi értéke – nem szívesen mondom ki –, hogy ezek a dolgok nekünk járnának! Ha ugyanis össztársadalmi érdekeket nézünk, akkor az integráltan nevelt sérült embereknek megvan az esélyük az önálló életvitelre, arra, hogy ne nyugdíjból, hanem munkából éljenek felnőttkorukban. Arra, hogy családot alapítsanak és ne szociális otthonokban, állami költségen éljék az életüket. Mindezek mellett nézze meg ezeknek a gyerekeknek az arcát! Boldogok! Remélem, boldog felnőttekké is válnak! * Két héttel a színházi élmény után jártam megint az iskolában. Emlékeztek rám a gyerekek. „Emlékszik, milyenek voltak a díszletek belülről?”, „Ugye milyen izgalmas volt a terherlift?”, „Olyan kedves volt az a bácsi!” (Nagy Sándor közönségszervező), „Milyen vidámak voltak a szereplők!”… és csak sorolták az emlékeket. Sokkal intenzívebben, mint korábban más gyerekközösségben megszokhattam… Hát ennyi, Kedves Olvasó! Csupán ennyi a recept. Csak tessék utánozni! Ha sikerül, átélhetik önök is a katarzist. Persze nem csupán a színházi előadás miatt. Szovák Csaba

– Hol van az önök helye a közoktatási intézmények között? – Nagyon nehéz magunkat Magyarországon bárkihez is mérni. A Dunántúlon például csak egy a mienkéhez hasonló iskola van, egy kaposvári. Amúgy jellemzően szegregált intézményekkel lehet találkozni. Pályáztunk és nyertünk a Comenius 2000 programban, ebben kollégáink nyugateurópai intézményeket ismernek meg. A beszélgetésünk idején hárman vannak Szicíliában, tavasszal pedig Portugáliába utaznak ugyanezzel a céllal. Azután a külföldi kollégák jönnek majd hozzánk. Ez a két intézmény hasonló a miénkhez, de nem ugyanolyan. Mindenképpen meg akartuk találni a módját annak, hogy megnézzük, jó úton haladunk-e. Úgy tűnik, ez egyre jobban sikerül. Sokat tanultunk, sok ötletet hoztunk. Mind az olasz, mind a portugál intézmény hasonlóan nyilatkozott. Nagyon örülnék, ha Magyarországon is partnerekre találnánk, mert idehaza kisebbek a távolságok, itthon kön�nyebb lenne. Tavaly szerveztünk egy konferenciát, de azon csak mi adtunk elő. Szeretnénk végre másokat is hallani ebben a témában. – Milyen segítségre volna a leginkább szükségük? – Szeretnénk, ha az önkormányzat egy kicsit másként kezelne bennünket, nem úgy, mintha egy lennénk a sorban. Tudjuk magunkról, hogy mást csinálunk, mégis ugyanolyan iskolaként kezelnek minket, mint bármelyik másikat, ahová kizárólag ép gyerekek járnak. Örülnék például, ha egyszer eljönnének az oktatási bizottság tagjai és személyesen is meggyőződnének arról, hogy milyen munkát is végzünk. Szeretnénk egy olyan szobát, ahol az egész nap kerekes

2011. január–február

33

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Egy ezoterikus író: Szentkuthy Miklós A gondolkodás princípiumának kutatója Pfisterer Miklósként látta meg a napvilágot 1908-ban irodalmunk talán leginkább európai alakja. Apai ágon a pesti német színházakat és a Rácfürdőt is működtető famíliából származott, de születésére már elúszott a vagyon. A kelet-európai olvasztótégely rájuk is jellemző. A családi legendák szerint egyik ősük Metternich távoli fattya volt. Az anyai ág sokgyermekes zsidó munkáscsalád a külvárosból. Apja minisztériumi tisztviselő, a XX. század első felére jellemző nemzeti keresztény, magyar középosztály szellemi gondolatának képviselője. Anyjára a szótlan szemérmesség volt jellemző. Puritán légkörben nőtt fel. Felesége, Eppinger Dóra, Dolly nagytőkés családból jött. Ő adott anyagi támogatást könyvei kiadásához. A Szentkuthy nevet ő választotta magának, a térképet böngészve akadt Szentkútra, és erről a településről választotta írói nevét. Mereven konzervatív apjával furcsa volt a kapcsolata, mert őt a művészetek érdekelték, míg apját ez hidegen hagyta. Lenézte az irodalmat is. Ösztönszerűen mondott nemet mindenre – ilyen volt a természete, s ráadásul nem is szeretett senkit. A Tanácsköztársaság után jobbnak gondolta a romanista hatalmat a kommunistákénál. Egyébként különc ember volt, mert a napközben hochelegáns tisztviselő otthon rongyokba bújt. Ha utcára, munkába vagy társaságba ment, nagyon elegáns volt. Tipp-topp öltönyei és nyakkendői voltak, és remek anyagból készültek szép ingei. Nem sokat voltak együtt, mert apja sötét nőügyei miatt esténként ritkán találkoztak. Szentkuthy gyerek- és ifjúkora a szecessziós nagypolgári appartementekben lakó tantik között telt. Korán, már gyerekkorában beleszeretett az irodalomba. Falta a könyveket, és olvasmányai sarkantyúzták képzeletét. Angol–francia szakon végzett az egyetemen. 1931-ben szerzett doktorátust. Tanított többek között a Madách és az Árpád gimnáziumokban, majd 1957-től szabadfoglalkozású író lett. Tanárként az általános műveltség tanítására helyezte a hangsúlyt. Számára a pedagógia a gyermeklélek ismeretére és a gyermek szeretetére épült, amit Jézus és Freud közé helyezett el. Arról igyekezett meggyőzni tanítványait, hogy a költészet nem fellegjárás, ópium, hanem az emberiség legnagyobb problémáinak megfogalmazása. Már iskolás korában kiváló szónok is volt, tanárként ő tartotta az iskolai ünnepi beszédeket, diákjai csodálták műveltségét, szóhasználatait. Kezdetben kritikákat írt, amelyek először a Napkelet című lapban jelentek meg. Majd a Németh László által szerkesztett Válasz munkatársa lett, de dolgozott az Illyés Gyula által kiadott Magyar Csillagnak is. Nyelvi gyökerei a lipótvárosi, németes pesti nyelvjárásból és a magyarul magasröptű intellektuális társalgásokat folytató értelmiség szóhasználatának vidékéről származnak. Nála a XX. század eleji expresszionisták hóbortjai társulnak a középkori Jézus-ábrázolásokkal, és ehhez a világirodalmat nyersanyagként használta. A világnyelveket tudós színvonalon ismerte. Jelentős fordítói tevékenység áll mögötte. Az ő átültetésében olvashatjuk magyarul James Joyce, Swift, Dickens és Mark Twain több regényét.

34

Totális életet élt, hedonista alkat volt, rabja a testi szerelemnek. Ifjúkorában – apjához hasonlóan – ő is gyakran járt Vénusz bérhajlékában, majd titkos szerelmi légyottok céljára szobákat bérelt. Imádott élni, nem ismert gátakat. Túlzásokra hajló természete vezette különös szellemi és testi kalandjain. Gyakran kavart botrányt életében. Született impresszionista volt, az hatott rá, aki vagy ami az orra előtt volt. Az 1934-ben megjelent Prae című írásával robbant be az irodalomba, amely egyszerre tette híressé és hírhedtté. A kötet készülődés, ahogy ezt a címe is sejteti, egy megírandó regény előkészülete. A könyvben benne van az élet lírai intenzitása, a modern filozófia és matematika problémáit szívja fel a modern divatba, szerelembe. Igazi barokk regény. Külföldi utazásai emlékei, tapasztalatai jelennek meg benne. Az utazó Szentkuthynak főleg Róma és történelme csigázta képzeletét. Alapélménye egy 1928-as körutazás az apjával Európában. Érett írói nyelven jelentkezett, könnyed stílussal, hatalmas tájékozottsággal. Nála jól megfér a giccs és az akadémikus művészet. Egy nagy műbe komponálta gondolatait, ezer impresszióját. Nem szeretett könyvtárban olvasni, dolgozni, ezért könyveket gyűjtött, így „adieu”-t intett az olvasótermeknek. Szentkuthynál minden gondolat és esemény azonnal metafizikai koordináták közé kerül a kozmos�-

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

szal a háttérben. Minden szó, szótag megihlette. A realista részletek érdekelték, a megfoghatatlan idegen jövő időt kutatta. A  metafizika volt a mindennapi miliője. Ha bort ivott, minden szőlő és magja, gyökere is felidéződött benne. Nem tudott belenyugodni, hogy valami csak úgy van. Nagy fantáziával idézte meg elmúlt korok mindennapjait. Sok mindennel volt rokon, minden nép szemszögéből látott mindent. Együtt élt évmilliárdokkal ezelőtt őssejtekkel, csillagképekkel, a világ minden népfajával, tájával, mitológiájával. Nem volt egy magyar balkáni skribler. Elmefuttatásai mélyebbek voltak. Az izgatta, hogy mi van a kozmoszunkban és a mi kis világunkban. Szerette elengedni magát. Vonzotta a dekadencia, a kábítószer, a hipererotika izgatta fantáziá­ ját. Ingerelte a történelem sok-sok régi bűne, gazsága, butasága, a magyar és a világpolitika mocska – ahogy írta, és ehhez a misztikum művészeti dekoráció. Ultraérzékeny alkat volt, groteszk látásmóddal, kritikai hajlammal. Nem hiányzott belőle az akasztófahumor sem. Írói tevékenysége két ténykérdésre oszlik: egyrészt a dolgok végső, egyszerű lényegének keresése, másrészt a végtelen gazdagságú analízis, a dolgok összes vegetációs tulajdonságainak regisztrálása. A freudi exhibicionizmus képviselője irodalmunkban – írta róla Szerb Antal. Páratlan nyelvi erejű, nagy műveltségű író, esszéista, műfordító. Évtizedeken át naplót írt, amelyhez hozzátartoznak könyvtárának kötetei is, mert jegyzetelt a könyveibe. Kedvenc műfajának a naplóírást tartotta. Mikroszkopikus felületelemzés jellemezte. Rácsodálkozott a világra, vagy nem vett róla tudomást. Ez írói magatartásának is az alapja, jellemzője volt. Az egyetlen metafora felé haladt, a Jelenségek Jegyzékét írta. Nem célt jelölt ki, hanem útvonalat. Az információk komédiájában kultúrák ezeregyéjszakája között járunk írásaiban. Időnként az embereket állatok és virágok formájában látta. Gazdag, sokszínű életművet hagyott ránk. Jegyzeteiből, naplóiból, könyvtárából még írások sora kerülhet elő. Nehéz őt műfaji korlátok közé szorítani. Történetei is az esszé határáról származnak. Önmagát kereste írásaiban, még akkor is, ha zeneszerző életrajzát írta vagy ha mitológiai alakokról szólt. Az ábrázolás művésze volt, formát újító modern. „Csámpás tévedések” és „csalafin-

2011. január–február

Sulitéka ta nimfák” rejtőznek emlékezéseinkben – mondta. Szent Ágoston hitvallásának nyomán akarta felfedezni múltját. Egész életében tanulmányozta a szentek életét. Nevezték irodalomtörténeti különcnek és a sznobok írójának. A Nyugat lírikusaihoz hasonlóan tartották őt epigonnak, idegenmajmolónak. Joyce, Proust magyar képviselőjét látták benne, pedig csak néhány év választotta el őket tőle, és az az igazság, hogy csak hasonló a stílusuk. Megkésett irodalmi életünk üdítő frissességű alakja. Ha francia lett volna, biztos, hogy lefordították volna magyarra is. Élete apró részletei és a világ nagy dolgai, tényei izgatták. Gyakran ébredt egy másik énre önmagában, akit aztán alaposan kifaggatott, megismert, aztán mesélt róla korokba, helyzetekbe vezetve. Alakjai plasztikusan jönnek elénk, mint a manökenek, vagy mint a prágai Orloj figurái, örök életűvé festett bábokként. Az emberi létezés jellegét firtatja az adott korban. Az élet minden jelensége előkerül szövegfolyamaiban. A mederből régi korok emlékköveit mossa ki, aztán kiáradva visz magával bennünket. Megértő volt. Évezredek fogták át gondolkodását, egy kis periódus bajait nem tudta tragikusan felfogni. Az ő világa a római jog, a kereszténység és a népvándorlási hagyomány. Kutatta, mi a különbség közöttük. Elmélkedéseinek tárgya a bibliai teremtéstörténet és minden vallásos dogma vagy legenda összefüggése, illetve ellentéte a természettudományokkal. Az ötvenes évektől tíz év kényszerű hallgatás után a hatvanas évek végén jelentkezett újra írásaival. Megtűrt különállás volt a sorsa. Sokat fordított, főleg angol és amerikai szerzőktől. Nem tartozott egyetlen irodalmi körhöz sem, de bármilyen társaságban szívesen látott vendég volt. Remek debatter volt. Szenvedélyesen, széles mozdulatokkal beszélt, mesélt, elemzett, csapongva a témák között. Még akik nem értették, azok is kedvtelve hallgatták. Zaftos magyar prózát írt korlátlan időkezeléssel, amit jólesik olvasni. Leírta titkos életét, beszámolt életének intim részleteiről, jól érezte magát, ha pózolhatott. Nagy önleleplező volt, magára öltött álarcai mögül kajánul néz ránk. A realitás és az irreális viszony érdekelte. Vad szabadgondolkodó volt anarchikus hajlammal, naturalisztikus groteszkséggel. Hol démoni, hol gyermeki vonásokat muta-

35

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

tott. Amikor a démoni színjátszást megunta, gyermeki nyugodtság fogta el. Ez is olyan valóságos volt, mint a változékony viselkedése. Talán ezért is külön téma műveiben a művészet mibenlétének kutatása. Szentkuthy egy hegy a magyar irodalomban, ahogy Tandori Dezső fogalmazott róla, és híveit különítménynek nevezhetjük, ahogy azt Vas István írta. A magyar irodalomban Tersánszky Józsi Jenővel rokon mind hangulatban, mind habitusban és főképp stílusban. Nála is abszolút gazdag és provokáló az élet. Másunnét közelítve napjainkban sem „szezoncikk”, mert inkább az ideák világában mozgott otthonosabban, és nem esett egy-egy ideológia fogságába. A gyöngédség, lírikum és a filozófiai bölcsesség elkötelezett híve volt. Festményeket, fényképeket gyűjtött, és ahogy mondta, kizsákmányolta őket. Belőlük rakta össze figuráit és művei hátterét. Keveset javított, simán írt. Vágyaiban arról ábrándozott, hogy délelőttönként az egyetemen a pogány mitológiák cáfolatáról tart előadást, este pedig konferanszként lép fel egy kabaréban. Szívesen öltözött színes kosztümökbe, történelmi maskarába. Bölcseleti mélyszántás és a cirkuszi bukfencezés egyaránt vonzotta. Életéről romantikus vagy szürrealista regényt egyaránt lehetne írni, csak fel kell lapozni hatalmas interjúvallomását, a Frivolitások és hitvallásokat. Látomásos életművéhez a világ összes dolgát kísérelte meg katalógusba foglalni, legyen az a Szent Orpheus Breviáriuma vagy Az egyetlen metafora felé című írása. Önarckép álarcok sorozatában, művészregényeiben, akár a Doktor Haydnban, a Haendelben, Cicero vándoréveiben is a szabad szövegszerkesztés jellemzi, így váltak ezek áltörténelmi regényekké. Szentkuthy élénk imaéletet követett, de ez nem hasonlított a klérus által vallott vallásfelfogáshoz. Lelkét magánélete sok apró kalandjai töltötték be. A nőnemű lények mindig sokat foglalkoztatták képzeletét, és ezek az érdeklődések többségében testiségbe torkollottak. Az erotika élete meghatározó vágya volt Jézus gyöngédségével és a Sátán gonoszságával. Szerette a szép szavakat és a szép gondolatokat. Az emberiségnek – szerinte – meglenne a szellemi ereje, hogy a Földet Paradicsommá változtassa, de csak a korlátozott földművelésig jutunk. A világ minden része minden pillanatban a fejében volt. Univerzális akart lenni, mint Dante vagy Goethe. Mitológia, teológia, napi pletykák, történelem egyaránt érdekelte. Magába olvasztotta őket. Élvezni is akarta mindazt ő is, amit érzékeivel birtokba vehetett. Természettudományos izgatottságú volt. A lehetetlent kísértette. Olyan nagy kérdések izgatták az emberrel kapcsolatban, mint az, hogy teremthetett-e Isten olyan „vackot”, akinek örökké a hóna alá kell nyúlnia. Könnyedén halt meg, csak leült a székébe, és már nem is élt. Ezoterikus író volt, ahogy Babits nevezte. Novák Imre

36

2011. január–február

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

Lexi már érti is, amit olvas A Lexi sorozat legújabb darabja már a jól olvasó gyerekek szövegértését fejleszti. Azon nem lehet csodálkozni, hogy a Lexi már olvas című (tan)könyv szerzőpárosának az egyik tagja a komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező logopédus, tankönyvíró Csabay Katalin, de azon annál inkább, hogy a másik Nagy Bandó András, a humorista. Vagy már exhumorista? Merthogy ma már inkább irodalmár. A Lexi sorozatot 1993-ban indította el a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK), mely kezdetben a megkésett beszédfejlődésű óvodások számára készült, a későbbi kötetek pedig már az iskolás gyerekekkel igyekeznek megszerettetni az olvasást. A sorozat megálmodója és a korábbi részek írója, Csabay Katalin felkérésére csatlakozott Nagy Bandó András a legújabb olvasókönyv megalkotásához. Céljuk az, hogy színes, vidám történeteket olvashassanak a gyerekek, és ezekhez kapcsolódó, szövegértést fejlesztő, változatos feladatokkal találkozzanak. Könyvüket azoknak a gyermekeknek ajánlják, akik már folyamatos olvasásra képesek. A Lexi már olvas kötetben igen intenzív a beszédfejlesztés és a szókincs-

bővítés, szinonim szavak és kifejezések megismertetésével segíti a szókészlet fokozatos gazdagodását, mondatalkotásokkal alapozza meg a fogalmazási készséget, s mindemellett versek tanulásával aktivizálja az emlékezetet. Nagy Bandó András nem tartotta feleslegesnek hangsúlyozni a könyvbemutatón: „Tizenhat vers és mesekönyv után elmondhatom, presztízsértékű, hogy a nevem egy tankönyv borítóján szerepel Csabay Katalin nevével együtt. Különös izgalma volt a munkámnak, hogy először kellett tematikusan írnom. Figyelnem kellett arra, hogy mely szavakat használom, hogy milyen hos�szúságú egy-egy vers vagy mese, mert figyelembe kellett vennem, hogy egy elsős vagy másodikos gyereknek mekkora a befogadóképessége.” Csabay Katalin fűzte hozzá: „Negyvenéves logopédusi tapasztalatom alapján azt vettem észre, hogy a gyerekek egyre kevésbé tudnak olvasni. Az új Lexi egy képes mesetankönyv, amelyben a gyerek, miután már elsajátította az olvasás technikáját, tud végre a tartalomra figyelni.” (HG)

Zenés interaktív mesejáték a Centrál Színházban A Hang-villa titka című előadás a legfiatalabb közönségnek szól. A Centrál Színház darabválasztásában nem titkoltan az is szerepet játszott, hogy az utóbbi időben nagyon kevés nagyszínpadi gyerekelőadás látható Budapesten. Alan Ayckbourn mesejátékának ősbemutatója a Londoni Nemzeti Színházban volt, ami nem meglepő, hiszen a szerző a kortárs angol színház egyik legsikeresebb és legtermékenyebb alkotója, akit munkájáért tavaly a legrangosabb színházi kitüntetésben, a Tony-életműdíjban részesítettek. A mese főszereplője Suzy, aki a mamájával és a kutyájukkal hármasban lakik egy kis vidéki kulipintyóban. A szomszéd telken egy ódon és baljós villa áll, ahol emberemlékezet óta nem él senki. Ám egy elátkozott napon egy titokzatos úr megveszi a villát, és onnantól kezdve különös dolgok történnek. Suzy, hogy a rejtélyek végére járjon, bemerészkedik a hatalmas házba, és sorra fedezi fel a titokzatos szobákat. Közben a nézőtéren ülő gyerekek segítségét kéri. A közös játék különlegessége, hogy a lelkes, fiatal közönség döntéseinek köszönhetően minden előadásnak másképp alakul a története. A Hang-villa titka című mesejátékot a színház fiatal vezető színésze, Simon Kornél

2011. január–február

állította színpadra, akinek ez az első rendezése. Az előadás szereplői: Kovács Vanda, Schmied Zoltán, Andrádi Zsanett, Vári-Kovács Péter, Papp János és Mészáros András. (GM)

37

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Föl kell emelni az országot! A Muzsikás együttes rendíthetetlenül hisz az élőzene varázsában Hamar Dániel, a Muzsikás együttes vezetője azt ecseteli, miközben az utcáról felkísér a lakásába, hogy mekkora élményt jelent számára minden alkalommal a hazaérkezés. Pedig a Kossuth- és Prima Primissimadíjas zenekarával többször is körbeutazta a földet, a legszegényebb afgán vidékektől a leggazdagabb kaliforniai partokig mindenhol megfordult, ahová népzenét játszó muzsikusokat hívnak, szóval rosszindulattal sem lehet rásütni, hogy nincs összehasonlítási alapja. Az ország kivételes adottságait sorolja, amelyeknek köszönhetően hazánk maga lehetne a földi Paradicsom. Föl kell emelni Magyarországot erre a szintre, mondja, és azt ígéri, beszélgetésünk után számomra is nyilvánvaló lesz, hogy merre kell indulnunk. – Ahogy szokták mondani, gyakran volt közel a „tűzhöz” a zenekar, államfők, miniszterek, királyok, hercegek, a világ elismert művészei ültek a hallgatóik között, mégsem tudta senki elcsavarni a fejüket… – Ennek az érzelmi hátterén kívül számtalan objektív oka is van. Én élvezem, hogy Árpád apánk ilyen remek helyszínt választott népe életteréül. Tucatnyi tűzhányó működött annak idején a Kárpát-medencében, de ma már nem kell rettegni sem vulkántól, sem nagyobb földrengéstől, sem a mérges kígyóktól, mérges pókoktól vagy ragadozó állatoktól. Sőt a vulkáni tevékenység jótékony hatása még ma is érzékelhető: ettől olyan jó a tokaji bor, nálunk a legjobb ízű a kenyér, a gyümölcs, a zöldség, és ráadásként itt a legszebbek a nők. Geofizikusként is állítom, hogy földi Paradicsom lehetne ez az ország. – És miért nem az? – El kellene végre döntenünk, hogy gyerekeinket mivé akarjuk nevelni, elsősorban boldog vagy inkább jómódú felnőtteket szeretnénk-e belőlük. Számtalan példa mutatja, hogy sikeres és harmonikus életet élhetnek azok is, akik nem a divatos szakmákat erőltetik. Nem akarom elhinni, hogy Kodály Zoltán és Puskás Ferenc országában megtörténhet, hogy az ének- és a tornaórákat mint „fölösleges” tantárgyakat szinte kiirtották az iskolákból, nehogy a gyerekek értékes idejét elrabolják. Én arra emlékszem, hogy azelőtt a Kodály-féle általános iskolákban heti hat énekóra volt az énekkaron és a hangszeres oktatáson kívül. Statisztikák bizonyítják, hogy az itt tanuló diákok voltak a kerület legjobbjai matematikából, történelemből, idegen nyelvekből, sőt még a sportban is. A zene fegyelemre, összpontosításra szoktat, a muzsika kitágítja a világot, mindenre szeme, füle lesz az embernek. Ezért kellene visszavinni a zenét az oktatásba, és úgy, hogy az énekóra gyönyörűség legyen a tanulók számára. Megtanítani őket a zene befogadására, hogy ne csak a silány, üzleti célból gyártott zenét hallgassák. – Pedig ezeket ismerik legtöbben…

38

– A zenét kizárólag mint szórakozást, kellemes időtöltést könyvelték el az emberek. Kevesen tapasztalják meg azt, hogy az igazi zene lelki megtisztulás! De hogyan is találnának rá az igazi zenére, ha óvodáskorukban, amikor még boldogan énekelnének és táncolnának, lefűrészeli a szárnyaikat az az oktatási rendszer, amelynek éppen az is a feladata lenne, hogy megtanítsa őket repülni, bevezesse őket a zene és a tánc birodalmába. – Később már nem nőhetnek szárnyaik a gyerekeknek? – Minél később találkozik valaki az értékes zenével, annál nehezebb dolga van, de nem lehetetlen. A fogékony kor azonban a gyerekkor. Ezért határozta el a Muzsikás, hogy minden iskolába elmegy, ahol igény van rá, legyen az a Fazekas Mihály Gimnázium Budapesten vagy az ország legtávolabbi csücskében a lét és a nemlét határán billegő iskola. Fontos, hogy életében legalább egyszer zenei élményt kapjon minden tanuló. – Hogyan zajlik egy-egy látogatás? – Általában az iskolák dísztermében, tornatermében szoktak összejönni ilyenkor a tanárok és a diákok, ahol az iskolai ünnepségeket tartják. Mindenki hoz egy széket magával, és a négy őszülő bácsi elkezdi játszani a legtöbbjük számára ismeretlen zenét negyvenöt-ötven percben. Mindössze ennyi időnk van, hogy csodát tegyünk. Egy szál hegedűvel két-háromszáz gyereket lehet elvarázsolni úgy, hogy pisszenés nélkül figyelik a koncertet. Képesek húsz másodpercig hallgatni a csöndet, ha arra kérjük őket. A tanárok nem hisznek a szemüknek. Az élőzene varázslatos élmény. A jó zene hatására sugározni kezdenek a gyerekek. – Nem szégyellik, hogy élvezik az őszülő bácsik zenéjét? – Néhányan természetesen először igen, de rövid időn belül egyöntetűen belesodródik a zenébe az egész társaság, beleértve a tanári kart is. Érden hétszáz gyerek előtt játszottunk hangosítás nélkül. Kitaláltuk, hogy egy szúnyog betévedt a helyiségbe, és azt kértük, legyen mindenki olyan halálos csöndben, hogy ez a szúnyog ne tudja, hogy mi is itt vagyunk. Halálos

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

csönd lett. Szerepléseink alkalmával harmincöt év rutin segít bennünket, de ez mind nem lenne elég, ha nem hinnénk a zenében és félvállról vennénk a koncerteket. Akkor jogosan vennék félvállról a gyerekek is! Hatodik éve járjuk az ország iskoláit, 350 rendhagyó koncertet tartottunk. – Kinek a fejéből pattant ki a rendhagyó koncertek ötlete? – Azt hiszem, Sipos Mihály mondta először, hogy fel kellene venni a kapcsolatot néhány ismerős pedagógussal. Természetesen a saját gyerekeink iskoláit látogattuk végig az első időszakban. Kíváncsiak voltunk, működik-e az elgondolásunk, és mit hoz ki belőlünk egy-egy találkozás ennyi gyerekkel. Hamarosan úgy döntöttünk, hogy amíg ki nem hullik a hangszer a kezünkből, csinálni fogjuk ezeket a koncerteket. Sok vidéki diák még sohasem hallgatott zenét élőben. Pótolhatatlan titkoktól esnek el! Ma már szóbeszéd útján elterjedt az iskolák között, hogy bárhova hívják, oda el is megy a Muzsikás, természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Most

Muzsikás

38. éve működő, nemzetközi hírű magyar népzenei együttes. Tagjai: Sipos Mihály (hegedű, citera, ének), Porteleki László (hegedű, koboz, tambura, ének), Éri Péter (brácsa, kontra, mandolin, furulyák, ének) és Hamar Dániel (nagybőgő, gardon, dob, ének). Rendszeresen fellép velük a moldvai születésű Petrás Mária (ének), a táncelemekben, koreográfiában Farkas Zoltán és Tóth Ildikó dolgozik az együttessel. Korábban koncertjeiken rendszeres vendég volt Sebestyén Márta énekesnő, akivel több közös albumot is kiadtak. Fellépnek folk-, népzenei és világzenei eseményeken, de nem idegen tőlük az alternatív zene, a dzsessz, a kelta vagy a zsidó zene sem. Zenéjük a hagyományos népzenét és a XX. századi magyar komolyzenét ötvözi. Magas színvonalon, más műfajokra nyitottan, gyökereiket sosem megtagadva játszanak népzenét, megőrizve és a hallgatóság felé is közvetítve a zene elementáris szeretetét. A Kádár-érában annak a táncházmozgalomnak voltak talán legismertebb képviselői, amely a rendszer legszigorúbban vett tabuja, a nemzeti identitás kérdésében mert állást foglalni. A rendszerváltozás után az általuk is mentett kincset közvetítik. Magyarország egyik arcának számítanak a nagyvilágban.

2011. január–február

Kottavarázs

közel száz iskola vár a sorára, de egy év ötvenkét hete alatt egyéb elfoglaltságaink miatt csak hatvan iskolai koncertet tudunk vállalni. De végül minden jelentkező sorra kerül, a távolság nem számít! Ha mondjuk éppen Szabolcsba megyünk, és hajnali négy órakor kelünk, nem berzenkedünk, mert an�nyi szépet kapunk vissza a diákoktól. Ha az, amit csinálunk, örömet szerez, ha gyönyörködni tudunk a munkánkban, az soha nem okozhat fásultságot! Ha mi száz szeretetegységet beleteszünk egy iskolai koncertbe, legalább százötvenet kapunk vissza! A szeretet önmagát szaporítja. Minden utunkról fáradtan, de feldobottan érkezünk haza. Tapasztalatainkat, azokat a kis játékokat, amelyek sikert aratnak a gyerekeknél, a nagy koncertjeinken is kipróbáltuk, és kiderült, hogy remekül működnek. Egy dunaföldvári diáklány, Dorina blogjában úgy írt a koncertünkről, hogy bejegyzése szóról szóra megjelent a Nők Lapjában is. Gondolatmenete végén úgy fogalmaz, hogy: „Magyar vagyok… Hálás vagyok, hogy ide születtem!” Igen, a mi kultúránkra, hagyományainkra is büszkének lehet és kell lenni! Vigyázni kell rá és tovább kell adni. Amióta a Muzsikás létezik, ezt tartjuk egyik legfőbb feladatunknak. Magyar a magyarnak mondja el, micsoda érték, mekkora ajándék a mi kultúránk. Élvezzük közösen! – Ha valamelyik iskola diákjának nincs türelme kivárni, amíg a Muzsikás megérkezik hozzájuk, keddenként ellátogathat a Fővárosi Művelődési Házba tanárostul, szülőstül. – Várandós kismamák, bölcsisek, óvodások járnak gyerektáncházunkba lassan két évtizede. Akik megjelennek, élvezik, őszintén szeretik a zenét és a táncot. Fél hattól egy órán keresztül húzzuk a talpalávalót. Littner Anita és Bakonyi Ernő ismerteti meg a gyerekeket a tánc alapjaival. Mondókákat, játékokat, dalokat is lehet tanulni, sőt aki akar, belevetheti magát a kézműves foglalkozások rejtelmeibe. – Külföldi turnéik alatt megáll az élet kedden Kelenföldön? – Szó sem lehet róla! A kedd az mindig a gyerekeké. Ha külföldön vagyunk, Éri Péter fiának a zenekara, a Buda Folk Band helyettesít bennünket. H. Gábor Miklós

39

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Szeged Kultúrájáért díjat vett át Fábri-Ivánovics Tünde Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése január 21-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kölcsey-érem és Szeged Kultúrájáért díj elismerésben részesítette mindazokat a város kulturális életében meghatározó személyiségeket, akik tevékenységükkel, alkotásaikkal szűkebb hazájuknak országos és nemzetközi hírnevet szereztek. Az igen rangos, aranygyűrűvel és oklevéllel kifejezett Szeged Kultúrájáért kitüntetést dr. Nikolényi István újságíró és Szöllősy József hegedűművész mellett Fábri-Ivánovics Tünde népdalénekes, a Mentés Másként Trió tagja is átvehette. Az újvidéki születésű fiatal előadóművész a népdalok autentikus újraéneklésének útjait járja, az általa előadott népdal dallamkörnyezetében, szerkesztésében mégis aktuálissá válik. A magyar népzenei dialektusok ápolásában főként a moldvai csángókkal és a dél-alföldi énekesekkel élő a kapcsolata. Énekhangjában ősi források erejét érezzük újraéledni. Hazánk mellett számos külföldi koncerten, fesztiválon szerzett érdemeket a magyar népzenének. A Népművészet Ifjú Mestere díj kétszeres tulajdonosa, Vass Lajosnagydíjas népdalénekes. Többször énekelt a Szegedi Szabadtéri Játékok népzenei gálaműsorában, a Szegedi Halfesztivál népzenei műsorának állandó szereplője. 2004 óta a Piarista Mester Tanoda népiének-tanára. A Népzenei Kamaraműhely és tanítványai szólóprodukcióival folyamatosan jelen van Szeged kulturális életében. A Csongrád megyei népi ének oktatásának meghatározó egyénisége, 2006-ban elnyerte Szeged város Kölcsey-díját. 2009-ben kezdeményezője, szervezője és lebonyolítója volt a Szeged–Bacău: Ha folyóvíz volnék… című, csángó népzenére épülő, alternatív tanulással, készségfejlesztéssel egybekötött ifjúsági csereprogramnak, amely 2010-ben Csángóföldön folytatódott. A 2003 óta évente

megrendezésre kerülő, a határokon átívelő „Kobzos” moldvai népzenei kurzus énekes-oktatója és szervezője. 2007-től a Dugonics András Piarista Gimnázium Művészeti Iskolájának tanára. 2009 óta az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola népiének-tanára. Éneke hallható a 2001-ben megjelent Beli buba című hanglemezen, a Mentés Másként Trió 2005-ben kiadott és újraénekelt csángómagyar népdalokat tartalmazó, a 2007es Menyegző – balladák és kolindák Bartóknak című és a 2008-as Élő nap – újraénekelt moldvai csángó népzene című CD-jén. Dóczy Péter színművész Nagy László énekelt verseit csokorba gyűjtő Medvezsoltár című albumán is közreműködött. 2009-ben énekelt a Juronics Tamás vezette Szegedi Kortárs Balett Homo hungaricus című előadásában, Berecz András Sördal – csuvas népdalok magyarul és a rudolstadti World lute project csapat lemezén. A Dugonics András Piarista Gimnázium Népzenei Kamaraműhelyének Égig érő énekek: Moldvai csángó népdalok és egyházi népénekek a Cantionale Catholicumból című kottás CD-kiadványát férjével és zenésztársával, Fábri Gézával művészeti vezetőként jegyzi. „Bármit teszek, énekelek, tanítványaimat vezetem vagy kitalálok egy rendezvényt, alázatosan végigdolgozom. Szokták is mondani, hogy nem nagyon lehet kivenni a kezemből a munkát – nyilatkozta a díj átvétele után Fábri-Ivánovics Tünde. – Talán ez a kemény munka, odaadás és felelősségvállalás keltette fel a figyelmet, amely nem tesz különbséget a gyerek-táncház – ahol a feladat egészen kicsikkel énekelgetni és játszani, fölemelni őket, amikor elbuknak, és gügyögni velük – és egy athéni nagyszínpad között, ahol több ezer ember előtt megszólal a magyar népdal. Utóbbinál az a feladatom, hogy a közönség megértse: amit átadok nekik, az óriási kincs, az egész emberiség közkincse, a magyarságnak pedig saját tulajdona és büszkesége. Ezt most már, hála Istennek, nagyon sokan tudják.” Varga Gabriella

Majsai szvingel és boogie-zik Kétszer köszön el A magyar Tom Jones, Majsai Gábor közvetlen munka- a Hobo Blues Band

társaitól származik a hír, hogy Az öreg járgány szívatóval indul című dalával egy csapásra nagy népszerűségre szert tett énekes új albumának elkészítése során több mint 4500 kilométert volt kénytelen utazni! Két hónapon keresztül készülő új lemeze, a Swing és a Boogie miatt nemritkán naponta autózott a balassagyarmati stúdióig és vissza. Az igényes énekes számára fontos volt, hogy olyan zenészekkel dolgozzon, akik minden tekintetben társai lehetnek a könnyed, elegáns életérzést sugárzó, nemzetközi színvonalú zenei anyag felvétele során. Szerencsére kiváló szerzőtársra talált Ember Péter személyében, így a megjelenő korongból ugyanolyan élvezetes zenei produkció lett, mint amilyet Majsai Gábortól hosszú ideje megszokhattunk már. Ezúttal a szving nívós zenekari megszólalása könnyed, táncos boogie-woogie feelinggel párosul. Persze a lényeg: Majsai új dalait ugyanolyan kellemes hallgatni házibulin, vezetés közben, üzletközpontban, utcán sétálva most is, akárcsak a korábbiakat.  (G)

40

A hatalmas érdeklődésre való tekintettel az eredetileg tervezett idő­pont (február 12.) mellett egy nappal korábban is koncerttel búcsúzik közönségétől a HBB a Papp László Budapest Sportarénában. A 33 éve alakult Hobo Blues Band a kilencvenes években létezett felállásban – Hobo Földes László (ének), Tátrai Tibor (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Solti János (dob), közreműködik Deák Bill Gyula (ének) és Hobo mostani munkatársa, Madarász Gábor (gitár) – két fellépéssel köszön el rajongóitól. A zenekar tagjai a lehetőséget kihasználva bővítik a repertoárt. Az elhangzó dalok csak nagyjából egyeznek a két estén, akadnak tehát olyan HBB-slágerek, amelyek csak pénteken vagy szombaton szerepelnek majd. Az 1978-ban alakult HBB működése során 26 nagylemezt készített. A tervek szerint a búcsúkoncert CD-n és DVD-n is meg fog jelenni a kint rekedtek és a notórius gyűjtők számára. (M)

2011. január–február

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Lévay Szilveszter nemzetközi énekverseny Grammy-díjas zeneszerzőnk, az Elisabeth, Mozart!, Rebecca, Marie Antoinette szerzője, az Összefogás Dalának komponistája, Lévay Szilveszter nevével fémjelzett Nemzetközi Musical Énekversenyt hirdet meg a muzsikus szülővárosa, Szabadka és a Budapesti Operettszínház. A cél: lehetőséget adni a világ legkülönbözőbb országaiból, városaiból érkező, tehetséges fiatalok megmérettetésére, elsősorban a világhírű, magyar származású zeneszerző művein keresztül. Az énekversenyre három kategóriában lehet jelentkezni: női szóló, férfi szóló és karakterénekes. Hölgyeknél a korhatár 18–26 év, férfiak esetében 18–30 év, de egyéni kérelem alapján, különleges esetben a verseny zsűrije felmentést adhat. A jelentkezés feltételei: részletes szakmai életrajz, fotó, jelentkezési lap hibátlan kitöltése. Konzervatóriumi, színművészeti vagy zeneművészeti felsőfokú végzettség nem feltétel! A jelentkezési lap letölthető a verseny hivatalos web­oldaláról (www.levaymusicalcomp.com), melyen minden fontos információ megtalálható. A jelentkezési lapot a [email protected] e-mail címre kell elküldeni. Jelentkezési határidő: 2011. március 31. A magyarorszáFolyamatos megmérettetés az Operettben A Budapesti Operettszínház célul tűzte maga elé, hogy minden esztendőben szervez egy hasonló versenyt: 2010-ben került sor a Lehár Ferenc Nemzetközi Operett Énekversenyre, 2012-ben pedig a Kálmán Imre Nemzetközi Karmesterverseny következik. A nagyszabású rendezvények Kerényi Miklós Gábor, a színház főigazgatója tervei szerint háromévente ismétlődnek.

Búcsúzik a Scorpions is Szörényi Levente és a Hobo Blues Band után újabb legendás zenészek hagynak föl végleg a koncertezéssel. Magyar rajongóik június 6-án a Papp László Budapest Sportarénában láthatják utoljára élőben a világhírnevet szerzett német Scorpions zenekart. Legutóbbi lemezük, a Sting in the tail megjelenése után bejelentették, hogy ez az utolsó albumuk, amellyel egy világ körüli búcsúturnén köszönnek el a közönségtől. „Mindent elértünk, amiről csak álmodtunk, sőt még annál is többet. A koncertjeink és a lemezeink még mindig nagy sikerek világszerte. Úgy döntöttünk, hogy a csúcson hagyjuk abba, így méltósággal és még hitelesen fejezhetjük be pályafutásunkat közel 65 évesen is” – foglalta össze a zenekar döntésének hátterét az egyik gitáros, Rudolf Schenker. Testvérével, Michaellel a ’60-as évek közepén határozták el, hogy egyszer ők lesznek a világ egyik legjobb zenekara. Ennek érdekében eleinte Sarstedt városkában a rozoga VW-jükkel egyik kocsmából a másikba jártak, hogy a hátsó udvarokban kipakolják elnyűtt felszerelésüket és rockot

2011. január–február

gi elődöntőkre 2011 áprilisában kerül sor. Nevezési díj: 30 euró. A szabadkai szervezők közül Bodrogi Béla, a Népkör Magyar Művelődési Központ ügyvezető igazgatója és Mezei Zoltán, a Népszínház magyar társulatának vezetője szerint hatalmas megtiszteltetés, hogy Lévay hazatér szülővárosába, tapasztalataival gazdagítva Szabadka kulturális életét. A háromfordulós megmérettetés középdöntője a szerbiai nagyvárosban lesz. Az elődöntőkre ázsiai és európai (előreláthatólag Szöul, Tokió, Szófia, Bukarest, Marosvásárhely, Szentpétervár, Szabadka, Budapest, Érsekújvár, Prága, London) városok­ban kerül sor a helyi partnerintézmények szervezésében. Itt a jelentkezőknek két szabadon választott musicaldalt kell előadniuk a zsűri előtt. A jelentkezők közül százan jutnak a középdöntőbe, majd húszan a döntőbe, amelyre 2011. július 8-án kerül sor a Szabadkától néhány kilométerre található varázslatos üdülőváros, Palics szabadtéri színpadán. Itt már természetesen a döntősöknek Lévay Szilveszter musicaljeiből kell szólókat és duetteket énekelniük a neves szakemberekből álló szakmai zsűri előtt. Ők döntenek majd a pénzdíjakról (I. hely: 5000 euró, II. hely: 3000 euró, III. hely: 2000 euró, kategóriánkénti különdíj: 1000 euró), a szakmai elismerésekről (fellépési lehetőségek Budapesten, illetve a többi szervező városban), valamint az értékes tárgyjutalmakról. A döntőn Lévay Szilveszter különdíjat ad át az általa választott versenyző számára. A döntőt követően 2011. július 9-én nagyszabású gálaműsorra is sor kerül Palicson, sztárvendégek és a döntősök közreműködésével. (H) játszanak. Pár éven belül elsősorban a Schenker testvérek kiugró tehetségének köszönhetően kezdetét vette a német rocktörténelem tündérmesébe illő karriertörténete. Európa nyugati fele hamarosan a lábuk előtt hevert, a ’70-es évek végére meghódították Ázsiát, a ’80-as évekre az Egyesült Államokat, a ’90-es években pedig az első nyugati zenekarként léphettek fel a vasfüggöny mögött. Százmilliónál is több albumot adtak el, több korongjuk arany- és platinalemez lett. Minden jelentős zenei díjat megkaptak otthon és külföldön. Világ körüli turnéik alkalmával az összes rangos fesztiválon és koncerthelyszínen megjelentek, többek között olyan jelentős zenekarokkal léptek fel, mint az AC/DC, a Metallica, a Kiss vagy a Berlini Filharmonikusok. A méltó búcsúhoz a Scorpions-tagok pályafutásuk leglátványosabb előadását ígérik. A Búcsúturné budapesti állomásán, június 6-án a Papp László Budapest Sportarénában a rajongók még egyszer együtt énekelhetik velük a Rock You Like, a Hurricane, a Still Loving You, a Wind of Change, a Send Me an Angel, a You and I és a Rhythm of Love című slágereket. HGM

41

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Kartontollú kiskakasból elismert színésznő Erdélyi Timea remek tanároktól tanulta a mesterséget A Madách Színház Diploma előtt című előadása után rengetegen böngészik a szereposztást a kijáratnál: vajon ki játszotta ma Udvaros Dorottya lányát, aki nemcsak a főszereplő fiú szívét hódította meg angyali tisztaságával, hanem színpadra lépésének pillanatától elnyerte a közönség rokonszenvét, szeretetét, elismerését, sőt mint a tapsrendnél kiderül, rajongását is. A Szegedi Nemzeti Színház fiatal színésznőjét, Erdélyi Timeát vendégként hívta meg Elaine szerepére a Madách, de játékát látva nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy azt mondjuk: előbb-utóbb biztos helye lesz valamelyik fővárosi társulatban. – A családi legendák szerint már óvodáskorától színésznő akart lenni! Mi lehetett ennyire vonzó egy kislány számára ezen a pályán? – Örökké iceregtem-ficeregtem, nagyon mozgékony kisgyerek voltam. Szüleim a szertornával igyekeztek kielégíteni a mozgásigényemet, de bármen�nyire jól ment, nem akartam sportoló lenni. A televízió színházi közvetítései érdekeltek, a tévéjátékok, a versműsorok, amelyek gyerekkoromban még szép számmal láthatóak voltak. Szerettem a régi filmeket is. Rengeteget vittek színházba a szüleink, szinte minden gyerekeknek szóló előadást megnéztünk. – Óvodásként aztán, gondolom, lehetőséget kapott a bizonyításra! – Érdekes, hogy akkoriban nem volt túlzottan nagy a szereplésvágy bennem. Egy anyák napi műsorra emlékszem, ahol a „címszereplőnek” választott fiú olyan gyámoltalan volt A kiskakas gyémánt félkrajcárja című meséből, hogy végül is az óvónő úgy döntött, hogy én játsszam el a Kiskakast. Megkaptam a takaros kis kartontollait a fenekemre, a taraját pedig felcsatolhattam a fejemre. Nagyon élveztem! Kilencéves korom körül édesapám kezdte komolyan venni az érdeklődésemet a színház iránt, és elvitt a Lakner Színiiskolába. Karácsonykor és húsvétkor testvéreimmel szép műsorokkal leptük meg szüleinket, nagy gonddal zenét, versrészleteket és bibliai idézeteket válogattunk. – Az általános iskolában természetesen oszlopos tagja lett a színjátszó körnek. – A környezetismeret-, biológia- és technikatanárom, Donáthné Éles Ildikó fantasztikus színdarabokat rendezett több alkalommal is egy tanévben. Ötödikes koromtól aztán hetente kétszer-háromszor jártam próbára a színjátszó körbe, a többi napon meg edzésre. Tiszta szívemből szerettem mind a kettőt. – Nem is akarta abbahagyni!

42

– Nyolcadikban aztán kerestük a számomra legmegfelelőbb iskolát. Jókat hallottam a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatáról, de a nyílt napjuk nem volt szimpatikus számomra. Végül az angyalföldi Szabó Ervin Gimnáziumot választottam, amely szerződésben állt Földessy Margit privát iskolájával. És milyen szerencse! Közben a drámatagozat a gimnáziumban megszűnt, de a tanulmányaimat folytathattam Földessy Margitnál. Sokat tanultam tőle. Ő elsősorban nem színészeket nevel, hanem képességet fejleszt, kreatívvá tudja alakítani a diákjait. El lehet sajátítani tőle a megnyerő fellépést, a jó beszédkészséget, a profi kommunikációt. Óvodáskortól kezdve akár a harmincas éveikben járó tanulókig mennek hozzá emberek, akik szeretnek szerepelni, énekelni, táncolni, verseket mondani, de nem feltétlenül szeretnének színésznek állni. A megszerzett ismeretek jól hasznosíthatóak az élet minden területén. – Például a Színház és Filmművészeti Egyetemen is! – Harmadik nekifutásra vettek fel, de érdemes volt kivárni, mert az életem legjobb négy évét köszönhetem ennek a különleges intézménynek. Szép szerepeket játszom Szegeden és a Madáchban, de még gyakran jut eszembe, hogy egyszer csak visszahívnak, és folytatódik az a semmivel össze nem hasonlítható tanulási folyamat, amit annyira szerettem. Ha azt mondanák, hogy helló Timi, holnaptól folytatódik ugyanúgy minden, bármikor boldogan visszamennék! Én egyébként is nehezen szakadok el attól, amit megszeretek. Erről a négy évről kizárólag jót tudok mondani. A kis létszámú osztály lehetőséget teremt arra, hogy a csapat összekovácsolódjon. Ám ebben az egymásrautaltságban furcsa módon számomra semmi negatívum nem volt, sőt éppen ellenkezőleg, segít, bátorít, ösztönöz, biztat, megerősít bennünket, hogy mindig együtt vagyunk, mindent együtt kell csinálnunk. Ha bizonytalanok voltunk valamiben, vagy egyszerűen csak nem jutottunk a munkánk

2011. január–február

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

végére, akár éjjel kettőkor is bent voltunk még az iskolában és próbáltunk. Nem jelentett különösebb gondot, mert együtt laktunk a kollégiumban is. – Az osztálytársak tehát szenzációsak voltak. Hasonlóak voltak a tanárok is? – Osztályfőnökeink Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor voltak. Tanáraink kivétel nélkül professzionális szakemberek, csodálatos művészek, akiktől rengeteg mindent meg lehetett tanulni. Feltétlenül meg kell említenem Kerényi Ferencet, a magyar színház- és drámatörténet-tanárunkat. Igazi kötött kardigános, szemüveges, barna szövetnadrágos tudós volt, a Színházi Intézet igazgatója, nagyon szerettem. Kefe bácsinak hívtuk. Tavalyelőtt gondban voltam egy színháztörténeti témával kapcsolatban, és segítséget akartam kérni tőle telefonon. Akkor tudtam meg, hogy pár nappal a hívásom előtt meghalt. – Voltak-e emlékezetes pillanatai, katartikus élményt adó órái az említett művész-tanároknak? – Persze hogy voltak, de úgy hiszem, a Jóisten észrevétlenül intézi az igazán fontos dolgokat. Ezek csöndben érkeznek az életünkbe, lelkünkbe, hogy aztán örökre ott maradjanak. Velem legalábbis így szokott történni. – A tanulási folyamat nem ér véget egy színész számára a diploma átvételével, hiszen új környezetben, gyakran hátborzongatóan híres kollégákkal kell felvenniük a versenyt… – Híres kollégával találkozni számomra mindenképpen

tanulságos élmény. Örülök a lehetőségnek, de a lényeg a közös munkával kezdődik. Például lehet valaki zseniális színész vidéken, de nem ismeri az ország, és lehet valaki számtalan kitüntetés birtokosa, de nem kapok tőle annyit, mint amennyit vártam. – Tisztes őszes halántékú színészektől hallottam, hogy ezen a pályán a tanulási folyamat sohasem ér véget! Erdélyi Timea már egészen biztos, hogy nem „a kislány a sorozatból”, hanem valami egészen más. Meg tudja fogalmazni, hogy kicsoda? – Ha meg akarnám úszni a kérdést, azt mondanám, hogy a Csárdáskirálynő Stázi grófnője vagy A makrancos hölgy Biancája Szegeden, Elaine a Madách Diploma előtt című előadásában és sorolhatnám az eddigi és a rám váró szerepeimet. Mélyebben átgondolva a dolgot, úgy tapasztalom, hogy felnőttem. Hiszek valamiben, megyek valami felé. Álmaim, céljaim, elképzeléseim vannak. Elindultam az élet igazi értékei felé vezető utamon. Ahogy egy csecsemő értelme nyílik napról napra, úgy változik a világról alkotott véleményünk is. Néha csak árnyalatnyi különbségek vannak utak és utak között. Nem könnyű megtalálni azt az utat, ami igazán az enyém. Sok dolog van, ami felülírhatja a korábbi elképzeléseimet, például a szerelem. De nem kell semmitől megijedni. Ha ezeket a felülírásokat felismerések előzik meg, csak pozitív lehet minden változás! H. Gábor Miklós

És ez volt Erdély aranykora?! Bethlen Gábor fejedelem nevével legutóbb az Iparművészeti előadás címe Bethlen, alcíme Fejedelmi magánügyek. Mindent Múzeumban találkoztam, ahol a világ második legnagyobb, megtudunk az egykori fejedelmi udvar viselt dolgairól. Kár, 800 darabos török szőnyeggyűjteménye található. A gyűjte- hogy a történelemórákon általában soha nincs idő ezekről bemény a XVI–XVII. századi, úgynevezett klasszikus „erdélyi” szélni. Gyilkosságok, többnapos lakomák, alávaló cselszövések, kollekciójával egyedülálló az egész világon, ritkán is látható Bu- vad szerelmi kalandok, kísértetként bolyongó áldozatok, törödapesten, mert folyamatosan más múkök, magyarok, pápisták és kálomisták zeumok kérik kölcsön. A kelet–nyugati estek örökké egymásnak, s eközben élte kereskedelemben a fűszerek, selymek virágkorát Erdély. A főúri palotákban mellett a szőnyegek számítottak valamicimbalom húrjai sikítottak, patakokban folyt a bor meg a vér. Lelke legmélyén kor a legértékesebb tárgyaknak. Áruk persze rendre és nyugalomra vágyott vetekedett a XV. századi festők és szobmindenki, csak az idő nem kedvezett az rászok műalkotásainak árával. Földrajzi áhított békének Erdélyben. Sohasem. helyzetéből adódóan Magyarország és Az aranykorában sem. Erdély az Oszmán Birodalommal dipA rendező, Hargitai Iván kiváló szílomáciai és kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn. A magyar nemesi kúriákat Gáspár Sándor és Hirtling István. (Szilágyi nészeivel – Bethlen Gábor fejedelem: Gáspár Sándor, Károlyi Zsuzsanna, a gyakran díszítették értékes török- vagy Lenke felvétele) fejedelem első felesége: Takács Kataperzsaszőnyegek. Szerepelt diplomáciai ajándék, adó és váltságdíj között is. Bethlen Gábor, Erdély fe- lin, Báthory Gábor, a halott fejedelem: Derzsi János, Báthory jedelme méretre rendelt Isztambulból szőnyeget. Megbízottját Anna, a húga: Gubás Gabi, Jósika Zsigmond, Báthory Anna egy zsinórral a zsebében küldte el, hogy pontosan meg tudja férje: Hirtling István – úgy játszatja el ezt a káoszt, hogy néha nem is tudjuk, történelmi darabot látunk-e vagy a mai magyar mutatni, mekkorára van szüksége… Móricz Zsigmond Erdély című regénytrilógiájának Závada valóságot. Kitámolyogva a Bubik stúdióból semmi másra, csak Pál által átdolgozott, dramatizált változatát adja elő az Új Szín- egy kis rendre és nyugalomra vágyunk… HGM ház társulata Bubik Istvánról elnevezett stúdiószínpadán. Az

2011. január–február

43

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Még mindig biztos siker a Kabaré Szerencsére több különlegessége is van a Centrál Színház szezonja legnagyobb szabású vállalkozásának azon kívül, hogy ezúttal nem Kabaré, hanem Cabaret címmel játs�szák John Kander, Fred Ebb és Joe Masteroff örökbecsűjét, ami, halkan megjegyezzük, tökéletesen érthetetlen akkor, amikor a magyar közönség magyar címmel ismerte meg a nagyszerű filmet és a számtalan, az ország talán összes színházában bemutatott feldolgozásait is. A Centrál Színház előadását a koreográfus-táncos, Bozsik Yvette állította színpadra. A magyar kortárs tánc egyik legendás alakja pályája során először rendezett musicalt. Nem véletlen, hogy külföldön élő színésznőnk, Marozsán Erika, aki szintén a balettintézetben kezdte pályáját, nem tudott ellenállni a kísértésnek, amikor Bozsik

Yvette felkérte a Cabaret című musical főszerepére. Ki ne emlékezne Sally Bowlesra, akit a filmben Liza Minelli alakított? Marozsán Erika hosszú idő után játszik újra magyar színpadon. Partnere – Cliff Bradshaw – Csányi Sándor, a Konferanszié pedig Keresztes Tamás, a fiatal színészgeneráció egyik nagy ígérete. A musical hazai előadásai közül talán a Madách Színház produkciója volt a legjelentősebb. A kilencvenes évek elején Sally Bowlesként Básti Juli tündökölt, aki most a darab másik női főszerepét, Schneider kisasszonyt játssza a nemrég Nemzet Színészének választott Haumann Péter (Schultz úr) partnereként. Horváth Judit próbán készült felvételén éppen ők láthatók. (HG)

A nagy világégés árnyékában

Boldog és félelmetes gyermekkor

Márai Sándor Kalandja a moziban Másodmagával producer és forgatókönyvíró Sipos József filmrendező is, aki az Eszter hagyatéka után ismét Márai-műhöz nyúlt. A Kaland című, színes magyar romantikus filmdráma egy minden tekintetben sikeres professzorról szól. Dr. Kádár Péter (Gerd Böckmann) karrierje szárnyal, fiatal felesége, Anna (Marozsán Erika) pedig irigylésre méltóan gyönyörű. A híres professzor tökéletes élete éppen azon a napon hullik darabjaira, amikor kinevezik a legnevesebb klinika vezetőjévé. A professzor nem is sejti, hogy amíg őt ünneplik, addig hűségesnek hitt kollégája, fogadott fia, Zoltán doktor (Csányi Sándor) szökésre készül Annával. Az ígéretes kaland azonban váratlan fordulatot vesz. A professzor súlyos alkut köt Zoltánnal, ami mind a három ember életét végérvényesen megváltoztatja. Szerelem és halál, hűség és árulás, siker és bukás 1940ben Budapesten, a nagy világégés árnyékában, ez a legújabb, Márai Sándor regényéből készített film az Eszter hagyatéka alkotóitól. A kisebb szerepekben is olyan színészeket láthatunk, mint Eperjes Károly, Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter, Moór Marianna, Szilágyi Tibor, Tordai Teri, Kautzky Armand és Pogány Judit. (G)

44

Február 17-én lesz az országos bemutatója Elek Judit legújabb, Visszatérés – Retrace című filmjének. A színes, magyar–román film Katherine-ról szól (Kathleen Gati, Gáti Kati játssza), aki egy erdélyi faluban gyerekként élte túl a holokausztot, majd Svédországban telepedett le. 1980-ban látogat először vissza családjával szülőföldjére. Itt nemcsak elveszettnek hitt gyermekkorának boldog és félelmetes emlékei elevenednek meg, de szembesülnie kell Ceauşescu diktatúrájának nyomasztó valóságával és a férje és húga között kibomló szerelemmel is. Mindezzel párhuzamosan gyerekkori pajtásának és szerelmének, a Diktátort erdészként szolgáló Sándornak tragédiába torkolló története is megjelenik. A film személyes hangvételű, több idősíkon futó történet, Elek Judit egyik leglíraibb alkotása. Az életrajzi ihletettségen túl a film irodalmi alapjául Mészöly Miklós Szárnyas lovak című novellája, illetve Marguerite Duras Nyár este fél 11-kor című kisregénye szolgált. A forgatókönyvet a rendezőnő írta, aki ezúttal a produceri teendőket is magára vállalta.  (M)

2011. január–február

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Kémiai kísérletek a múzeumban Látványos kísérletek egy XIX. századi kémiai laboratórium másában, izgalmas előadások és interaktív családi programok várják három hónapon keresztül mindazokat, akik a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumba látogatnak. 2011 a Kémia Éve, amelyhez kapcsolódva Kémia Ünnepe címmel szervezett programsorozatot a múzeum. A teljesen felszerelt XIX. századi laborban, a Vegykonyhában különböző látványkísérletek és foglalkozások kápráztatják el a látogatókat. A bátrabbak kémiai kísérleteket végezhetnek. Különleges védőöltözet nem szükséges! Megismerhetik, hogy milyen szerepet játszik a kémia a mindennapi életben, a borászatban, valamint az élelmiszeriparban. Megtudhatják például, hogy mit rejtenek az „E”-számok. A látványkísérletek és a múzeumpedagógiai foglalkozások csütörtökönként és vasárnaponként lesznek. A hagyományos múzeumi családi vasárnapi programok is kapcsolódnak a rendezvénysorozathoz. Február 6-án és 27-én például a Duma Színház tagjai „oktatják” a kémiát. A részletes program a www. mmkm.hu honlapról tölthető le. A Vegykonyha a kiállítás és egyben a foglalkozások helyszíne is. A kiállított felszere-

lési tárgyak, a lombikok, fogók, mérőedények, sőt maga az asztal is a múzeum gyűjteményében megtalálható tárgyak pontos másolata. HGM Ízelítő a kínálatból Csináltál már tűzből vizet, rajzoltál már lila gőzzel barnán, netalántán festettél már magyar zászlót C-vitamin segítségével? Itt mindezt és egyebet is (pukkantások, színkavalkád előállítása) megtehetsz, ámulhatsz az anyag változásának csodáin. Ha kedved van, kutakodhatsz, nyomozhatsz, gondolkodhatsz életkorodnak, ismereteid­ nek megfelelően (5–95 év), hogy mindez miért, hogyan történik, hol használható ez a megfigyelésed. Útmutatást kaphatsz egy otthoni trükkhöz, illetve ahhoz, hogyan vizsgálhatod meg gyorsan azt, melyik gyümölcsben, zöldségben van több C-vitamin. Az interaktív kísérletek előzetes egyeztetés után alkalmazkodhatnak az adott gyermekcsoporthoz. Szeretettel vár: Fodor Erika.

Ha első péntek, akkor MNG Extra  A Magyar Nemzeti Galéria MNG Extra című programsorozata minden hónap első péntekén meghosszabbított nyitva tartással, koncertekkel, tárlatvezetésekkel és kreatív műhellyel várja

Ecce homo

Golgota

2011. január–február

látogatóit. Február 4-én például 18 órától 22 óráig a Magyar Nemzeti Galéria C épületében a következő programokat kínálják: 18 órától Róka Enikő, a Nemzet és művészet kiállítás kurátorának tárlatvezetése, 20 órától A farsang világa címmel Bellák Gábor művészettörténész tematikus tárlatvezetése a XIX. századi állandó kiállításban. Munkácsy Mihály művei címmel 21 órától Gimesy Péter művészettörténész tárlatvezetése lesz az állandó kiállításban. A tárlatvezetések ideje alatt kreatív sarok várja a gyerekeket (6 éves kortól) és az alkotni vágyó felnőtteket. Ezúttal farsangi maszkok, kiegészítők készülnek. 18.30-tól, 19 órától és 20 órától tárlatvezetés az A épületben a Munkácsy: Krisztus-trilógia kiállításban. Aki a látvány közben egy kis zenére vágyik, a C épület első emeletén meghallgathatja Oláh Dezső Acoustic Projectjét (Pecze Zsófia – ének, Plútó Horváth József – nagybőgő, Oláh Dezső – zongora). (H)

Krisztus Pilátus előtt

45

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Hagyományőrző kézművesség Az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek népi hagyományaink ápolására. Számtalan pedagógus fontosnak érzi, hogy e területen képezze magát és a megszerzett tudását továbbadja tanítványai felé. 1994 óta tevékenykedik a Magyar Kézművességért Alapítvány, mely a kihaló szakmák, mesterségek képviselőit segíti. Céljuk a tárgykultúra szerves részét képező kézművesség hagyományainak megőrzése, ápolása és továbbvitele, értékeinek bemutatása, népszerűsítése, a szakmai fejlődés folyamatosságának fenntartása. Az alapítvány munkájáról, az általuk szervezett rendezvényekről és meghirdetett pályázataik­ról Gergely Imrével, a Magyar Kézművességért Alapítvány titkárával beszélgettünk. – Mikor és milyen céllal hozták létre az alapítványt, miben érezték ennek fontosságát? Kik vesznek tevékenyen részt ebben a munkában? – A Magyar Kézművességért Alapítványt az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) hozta létre 1993 végén. A  Fővárosi Bíróság 1994. május 14-én jegyezte be. Az alapítvány célja: a természetes anyagokat használó, egyedi vagy kis sorozatú tárgyakat előállító művészi kézművesség – a tárgyalkotó népművészet, a népi iparművészet és a kézműves iparművészet – hagyományainak megőrzése, ápolása, értékeinek bemutatása és népszerűsítése. Az Iposz azért tartotta fontosnak az alapítvány létrehozását, mert a rendszerváltozást követően az új, piaci körülmények között a művészi kézműves termékek előállításával foglalkozó, alkotó tevékenységet folytató kézművesek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, nem találták a helyüket. A piacgazdaság térnyerésével ugyanis a kultúra, a tárgykultúra, így ezek az alkotások is piaci árucikké váltak; visszafejlődött, majd megszűnt a népművészeti termékeket forgalmazó üzlethálózat, a Folkart; szűkült a kiállítási-bemutatkozási lehetőségek köre. Az alapítvány munkájában egy fizetett alkalmazott (Gergely Imre) és néhány önkéntes segítő vett/vesz részt. – Az alapítvány különféle pályázatokat ír ki. Milyen tematikában? Az alkotóknak milyen bemutatkozási lehetőséget tudnak biztosítani? – Évente két pályázatot írunk ki, ezeken fafaragók, bútorfestők, bőrművesek, szíjgyártók, fazekasok, keramikusok, intarziakészítők, tűzzománcosok, kovácsok, fémművesek, ékszerkészítők, gyöngyfűzők, hímzők, kéziszövők, foltvarrók, csipkekészítők, viseletkészítők, nemezelők, kosár- és

46

csuhéfonók, pintérek, kádárok, hangszer- és játékkészítők, mézeskalácsosok és más mesterségek – alkalmanként 45-50 kézművesszakma – képviselői vesznek részt. A nyári pályázatok és a pályázat válogatott anyagából rendezett kiállítások a magyar kézműves tárgykultúra teljes keresztmetszetét reprezentálják. A pályázatok általános részében, szabadon választott témában az adott év legújabb kézművestárgyai: lakberendezési, lakásfelszerelési eszközök, használati és dísztárgyak, a népművészet több évszázados formakincsét, minta- és színvilágát hűen tükröző vagy a hagyományokat a modern stílusirányzatokkal ötvöző, a mai kor emberének igényeit is kielégítő viseletek, öltözékek és kiegészítőik, egyedi tervezésű ékszerek, hangszerek, játékok, fegyverek jelennek meg. E pályázatok esetében gondot fordítunk arra, hogy az általános tematika mellett konkrét, meghatározott témát is megjelöljünk a pályázók részére. E törekvésünk eredményeként az első években a magyar történelem egyegy aktuális korszakának kézművességét, népi tárgykultúráját idéztük fel (a tárlatok „történeti” anyagában az egymást követő években a honfoglalás, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az államalapítás, a Rákóczi-szabadságharc, valamint Balassi korának tárgyi emlékei elevenedtek meg): 2005. évi kiállításunk konkrét témája a mese világa, a 2006. évié a zene világa, 2007. évi kiállításunké a szőlő és a bor, a 2008. évié a reneszánsz korának kézműves hagyományai, a 2009. évié a magyar regék és mondák feldolgozása kézműves szemmel, a 2010. évi pedig a kézművesség az egyházművészetben volt. Téli pályázataink tematikája Jézus születéséhez, a karácsonyhoz kapcsolódik. Ezekre a pályázatokra a betlehemi jelenet szereplőit ábrázoló, a betleheme-

2011. január–február

ÚJ KATEDRA

zés népi hagyományait felelevenítő és az advent, a karácsonyi ünnepkör díszítőelemeinek számító alkotásokkal lehet jelentkezni. A pályázatokon való részvétellel, a zsűri által támasztott követelményekkel és a válogatott anyagokból rendezett kiállításokkal újabb és újabb alkotások létrehozására, ezáltal folyamatos szakmai fejlődésre ösztönözzük az alkotókat; ugyanakkor bemutatkozási-kiállítási lehetőséget biztosítunk számukra. – A magyar alkotók és alkotások hogyan, mi módon tudnak bemutatkozni külföldön? – Külföldi bemutatkozásra akkor nyílik lehetőség, ha valamelyik magyar kulturális intézet fontosnak tartja, hogy más művészeti ágak mellett a kézművesség – mint a magyar tárgykultúra része – is bemutatkozzon az adott országban. Erre elsősorban a Hagyományok Háza, a kulturális tárca nemzeti intézménye kap felkérést. Üdítő kivételt jelent a római 100 jászol nemzetközi kiállítás, amelynek magyar részvételét – három év kivételével – a Szentszéki Magyar Nagykövetség és a Római Magyar Nagykövetség felkérésére a Magyar Kézművességért Alapítvány szervezi. További külföldi bemutatkozási lehetőséget a testvérvárosi kapcsolatok, egyes szervezetek, ipartestületek, népművészeti egyesületek külföldi (például határ menti együttműködés keretében kiépített) kapcsolatai biztosíthatnak a kézművesek részére. A külföldi kiállításokon, vásárokon való részvétel a szinte megfizethetetlen helydíjak, költségek miatt nagyon kevesek részére nyújt bemutatkozási lehetőséget. – Pár hete zárta kapuit a XVII. betlehemi kiállítás. Hány alkotó és alkotás érkezett? Milyen anyagokból készültek a legutóbbi Betlehemek? – A XVII. betlehemijászol-kiállításra 191 alkotó 287 alkotása került be. A legújabb betlehemek is természetes

2011. január–február

Szertenéző

anyagok: fa, agyag, kő, csuhé, vessző, gyékény, szalma, bőr, textil, nemez, csont, különböző fémek, üveg, gyöngy, papír, tojás, mézeskalács, növényi termések felhasználásával készültek. – Milyen szervezetekkel működnek együtt? – Mindenekelőtt anyaszervezetünkkel: az Iposszal. Tevékenységünk – elsősorban a pályázatok kiírása, a kiállítások megvalósítása – során különböző szintű, mélységű, tartalmú és formájú együttműködést alakítottunk ki a mindenkori kulturális tárca közművelődési főosztályával, a BKIK Kézműipari Tagozatával, a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságával, Belváros–Lipótváros Önkormányzatával, a Pro Renovanda Cultura Hungariae „Népművészetért” Szakalapítvánnyal, a Hagyományok Házával, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátussal, a budai Ciszterci Szent Imre-plébániával, a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiumával, a Nemzeti Civil Alapprogrammal, a kiállításainknak helyet adó intézményekkel: a Bartók 32 Galériával, a Hadtörténeti Múzeummal, a Kőszeg Galériával, az Iparművészeti Múzeummal, az Esztergomi Vármúzeummal, a Vigadó Galériával, a Tatai Vármúzeummal, az MVSZ Magyarok Házával, a Magyar Kultúra Alapítvánnyal, a Néprajzi Múzeummal, a Pataky Művelődési Központtal, a Mezőgazdasági Múzeummal és a Tradeorg Nyomdával. – A kézművesek hogyan tájékozódhatnak mindarról, amivel az alapítvány segíteni tudja munkájukat? – Az információ egyre nagyobb értéket képvisel, ezért a kézművesek információkkal való ellátottságának javítása érdekében alapítványunk évente 5–6 alkalommal megjelenő hírlevelet ad ki, valamint honlapot működtet a www.amka. hu oldalon. – Jelenleg újabb eseményre készülnek: februárban a Mezőgazdasági Múzeumban „Farsangjárás maskurázás” címmel családi napot szerveznek. Milyen programokra lehet számítani? –­ A február 19-i programok között kézműveskedés, tárlatvezetés, meseelőadás, zenei koncert, busókiállítás, keszebáb-égetés szerepel. A rendezvény ideje alatt kézműves alkotók ünnepi termékei is megvásárolhatók lesznek. Lajtai Kadocsa Klári

47

7határ

ÚJ KATEDRA

Az alapra falak, a falakra őrzők Ez év januárban megnyílt egy anyaotthon Felvidéken, amelynek története nem mindennapi. „Perbenyikbe azért indultunk, mert hívtak minket, mert kérték a segítségünket, mert határon túli magyarok, a Felvidéki Farkasok Motoros Egyesület kiáltott: ember kell az alaphoz, őr kell a kapukhoz. … Akik tehették, ott voltak, segítettek, csodát kaptak.” Bujdosó Janó szavai ezek, aki 2004 óta folyamatosan ösztönzi a hazai motoros társadalmat a határokon átnyúló segítségnyújtásra. Az ő, Bujdosó Janó nevéhez fűződik az ötlet, amely alapján a kettős állampolgárságról szóló népszavazást követően motoros segélytúrát szervezett Dévára, a ferences Böjte Csaba testvér árva­házába, hogy ezzel is segítse őket és erősítse az akkor erősen megtépázott határon túli magyar kötelékeket. Mára az erdélyi túra hagyománnyá vált, és a motorosok révén a világból még több szem rájuk szegeződött. Adott volt az új feladat: Kárpátaljának és Felvidéknek is segítő kezet nyújtani. Ez utóbbi képviseletében a Felvidéki Farkasok Motoros Egyesület hívta fel a figyelmet 2008-ban a Jó Pásztor Civil Szervezetre, amely akkor Szabóné Kozár Éva református lelkésznő vezetésével már öt éve próbálkozott egy magyar gyermekotthon létrehozásával Perbenyikben – de hiába. A bodrogközi történet egy kilencéves korában árván maradt  perbenyiki kisfiú, Zsoltika esetével kezdődött, akinek a lelkésznő pedagógus lánya, Miriam volt az oktatója az általános iskolában. Édesanyja már a fiú hároméves korában meghalt, ezért különösen erős kötelék fűzte tanárnőjéhez, hiszen

benne találta meg az édesanyját pótló személyt. Negyedikes volt, amikor az édesapját is elveszítette. Ekkor a gyermek néhány hétre Miriamhoz és Évához került. Ők minden erejükkel azon fáradoztak, hogy ne kerüljön állami intézménybe, hiszen akkor végleg elveszítené magyar gyökereit. Hosszas egyeztetések után sikerült elér­niük, hogy a gyerek a Pozsony melletti Jókára kerüljön egy magyar nyelvű intézetbe, amely a Jókai Jó Pásztor Háza Nonprofit Szervezet égisze alatt működött. Ekkor született meg a terv, hogy helyben, Perbenyikben is hozzanak létre egy az állami intézetektől eltérő szellemben működő gyermekotthont magyar ajakú árvák és elhagyott gyermekek  részére. A Jókai Otthon vezetője, Judr. Gaspareczné Molnár Ivett közreműködésének köszönhetően 2004. június 8-án megalakult a Jó Pásztor Civil Szervezet. A bejegyzést követően csakhamar elkészült egy 20 gyermek befogadására alkalmas kétlakásos családi ház építési terve, és nyomban elindult az építési fedezet előteremtése is, amely a számítások szerint akkor 20 657 358 szlovák koronát

Perbenyik A magyar határ mentén fekvő község, Királyhelmectől négy kilométerre délre található. 1323-ban „Perbenyk” alakban említik először, nemesi családok birtoka volt. 1417-ben a Nagytárkányi és Perényi családoké volt. A  VIII. században a Sennyey, a XIX. században a Klobusiczky és a Majláth családok birtoka, ez utóbbié a XX. századig. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1809-től méntelep működött a településen. Határában vadászterület, malom és téglagyár is volt. Ma a Kassai kerület Tőketerebesi járásához tartozik. A 2001-es népszámláláskor 914 lakosából 721 volt magyar és 167 szlovák. Híres szülötte Udvary Géza festő. (Forrás: Wikipédia)

48

2011. január–február

7határ

ÚJ KATEDRA

jelentett. Számos helyen kértek támogatást, pályázatok sorát nyújtották be és hivatalos gyűjtéseket szerveztek. Az összeg azonban alig gyarapodott. Évek hosszú és hiábavaló küzdelme kezdte a kezdeti reményeket elkoptatni, ekkor kopogott be Évához a már említett motoros egyesülettől dr. Reiter Géza orvos és öccse, mgr. Reiter Zoltán színművész Bujdosó Janó támogatásával. 2008-ban indult útjára először több mint 100 motor Perbenyikbe, számos támogatót és médiafigyelmet szerezve ezzel az ügynek. A küzdelmes közös munka meghozta eredményét: 2009 májusában 26 500 euróért sikerült megvásárolni egy felújításra szoruló perbenyiki családi házat telekkel. A házzal együtt azonban jöttek az újabb kérdések és kiadások. A felújítás legfontosabb és legszükségesebb teendői több mint 20 ezer euróba kerültek. Ehhez újabb forrásokra volt szükség. Közben kiderült, hogy mivel az otthon nem állami intézmény, ezért gyermekotthonként nem jöhet létre, az állam ugyanis erre a tevékenységre jelenleg nem nyújt támogatást. Úgynevezett kríziscentrum létrehozására biztosít csupán lehetőséget, amely a gyermekeken kívül a bántalmazott édesanyákat is befogadja gyermekeikkel együtt. A döntés tehát megszületett: anyaotthon létesül a megvásárolt ingatlanban. Az épület a 2010. december 12-i felszentelést követően 2011 januárjától már nyitott kapukkal várja a rászorulókat – az eredeti tervek azonban továbbra is ott lebegnek a lelkésznő szemei előtt: bízik benne, hogy egyszer sikerül ezeket is megvalósítania, sikerül otthont adnia a környék magyar árváinak. Adományaikkal eddig magánszemélyek, gyülekezetek, nőszövetségek is próbálták segíteni a magánárvaház ügyét, mindenki a saját lehetőségeihez képest. Több jótékonysági bál és koncert is szerveződött a gyerekotthon javára. A ház ma már nemcsak felújítva, de berendezve várja lakóit, ehhez számos bútort kaptak Németországból és több bála ruhát, tankönyvet Magyarországról. Az egyik legjelentősebb támogató a 2003-ban alakult, a magyar közneveléssel összefüggő oktatási és informatikai szolgáltatásaival

2011. január–február

a fenntartók, az iskolák és a pedagógusok munkáját segítő Commitment Zrt. Vezetője a „Farkas” testvérekkel, majd a lelkésznővel történt találkozás után úgy döntött, hogy havonta juttatott jelentős összeggel támogatja az otthont, ezzel segítve az intézmény folyamatos működését. Az anyaotthon elindulása tehát egy határokon átívelő összefogás eredményeképpen valósulhatott meg, amely bizonyítja, hogy együtt érző szolidaritással és kellő akarattal bármilyen cél elérhető. A legtöbbet azonban mégsem a támogatottak kapták, hanem mindazok, akik segítettek. A 2008 óta minden évben megtartott motoros segélytúrákon a Perbenyik táblát átlépve nyitott kapuk, mosolygó és integető emberek fogadják a guruló járművek vezetőit. A falu as�szonyai a saját sütésű süteményeikkel a kezükben várják a messziről jött vendégeket, az ezt követő istentiszteleten a gyülekezet nőtagjai csinos „egyenruhában” énekelnek, a gyerekek pedig verseket szavalnak köszönetképpen. A motorosok évről évre átadják az összegyűjtött adományokat Évának és közben sokkal többet visznek haza. A szívükben. Kiss Bernadett További információ: www.jopasztor.eu

A motorosok megtettek valamit…

„Sarokba szorít a világ és rákényszerít olyan döntésekre, ahol nincs is igazán választásunk. De az a 130 motor és az azt követő négy évben csatlakozó több mint ezer ember válaszolt a kihívásra, a történelemre, az emberség szavára, a közös akaratra. Mára ezek az emberek szerte az országban szervezkednek, teszik a dolgukat, és én hihetetlen örömmel látom, hogy mindig felgyullad egy kialudt vagy kioltott őrláng helyén egy másik. Van, aki meggyújtja, van, aki tartja a falon, erején túl is. […] A világ változik körülöttünk, földre vethet a válság, de akiben az erő még pislákol, tegye meg, amit a szíve diktál… Bujdosó Janó, a Hunyadi Rend Főkapitánya (Vö.: WILD Magazin motorosoknak, http://www.wild.hu/usr_hirek.php?hir_ id=445&session=)

49

Egészség

ÚJ KATEDRA

Botra fel – A nordic walking A skandinávok világhódító sportja

Az elmúlt években újabb és újabb, elsőre talán meghökkentő, mára azonban megszokottá vált mozgáslehetőségek tűntek fel, egyiket-másikat közülük tömegesen vagy akár versenyszerűen űzik. A kezdeti szűkös hozzáférés lehetősége is bővült, s gyakran az áruk sem drágább, mintha teniszezni vagy úszni indulnánk. Közös sajátosságuk az újszerűség, s hogy lényegében kortalanul űzhetők, csupán egy kis elszántságra és időre van szükség mindehhez. Kipróbáltunk néhányat, s megpróbálunk kedvet is csinálni hozzájuk. A nordic walking (azaz északi gyaloglás) eredetileg a sífutók nyári edzésmódszereként indult, mivel azonban a hosszú sífutóbotok helyes használata kifinomult technikát igényelt, ezért nem terjedt el széles körben. A sport új, mai formája 1997-ben mutatkozott be Finnországban, Marko Kantaneva sportoktató dolgozta ki. Ekkor még rövid sífutóbotokat használtak, ám hamarosan kifejlesztették a speciális nordic walking botot is – ez elnyeli a rezgéseket, s  a markolata is eltér a hagyományos sífutó eszközétől. Mára Skandinávia mellett Amerikában, Japánban, Nyugat- és Közép-Európában is az egyik legnépszerűbb szabadidősport. Többféle módon alkalmazzák és oktatják a mozgást, önálló amerikai, európai és többféle kevert stílus is kialakult. A nordic walking a gyaloglás és a sífutás ötvözete. A legfeltűnőbb eltérés a gyaloglástól a botok használata, melyek segítségével önkéntelenül is nagyobbat lépünk, s  amely ritmust, dinamikát ad a járásnak. A futáshoz képest a sebességünk és a mozgás intenzitása is kisebb, de a bot használatával nemcsak a lábunk, hanem felsőtestünk is kiveszi a részét a munkából, és a terhelés is egyenletesebb. Biztosan mindenki látott már az erdőben olyan túrázót, aki elszánt arccal terelget maga előtt két botot. Nos ez nem a nordic walking. Hogy mi magunk ne az elrettentő példák sorába álljunk be, mindenképpen érdemes legalább az alapvető technikák elsajátításához egy edző segítségét igénybe venni s 1-2 edzésen részt venni. A dinamikus ugró- és futótechnikák pedig még egy aktív sportoló edzésmunkájában is alkalmazhatók.

50

Az alaptechnika a diagonál lépés, ami gyorsan elsajátítható. Az ellentétes kar és láb dolgozik együtt, a felsőtest kissé előredől, a botot ferdén, a lábak mögött-mellett szúrjuk be, így az nem támaszkodásra, hanem a mozgás elősegítésére, a test előretolására szolgál. Már kezdőként érdemes dimbesdombos terepet választani, felfelé mászva könnyen érezzük, hogy valóban dolgozik a kar, s jelentős terhet képes levenni a lábakról. Persze a technika is kissé módosul a terepviszonyoktól függően, ami segíthet a mozgás helyes kivitelezésének megérzésében. Amikor először próbálunk rátalálni a megfelelő mozgásra, úgy tűnhet, hogy jól jönne még egy-két extra fej, hogy egyszerre tudjunk figyelni a karok, vállak, hát, csípő, lábak és a kezek helyzetére, hamarosan azonban minden porcikánk tudni fogja, mi is a dolga. Ekkor már ráérünk megcsodálni az ágakra csipkeként ráfagyott zúzmarát, az avar alól előbukkanó hóvirágokat vagy akár a tányérnyi méretűre nőtt őzláb gombákat. Ha pedig már beteltünk a természet szépségével, nyugodtan beszélgethetünk is közben, hiszen legfeljebb a meredekebb emelkedőkön fogyunk ki a szuszból. Léteznek speciális nordic walking cipők is,

de az alapvető túra/sport öltözeten kívül valójában csak egy pár botra van szükségünk, amit a tanfolyamokon kölcsönözni is lehet. Kiválasztásakor érdemes szakember tanácsát kérni, a tanfolyamokon ebben is szívesen segítenek. Hossza függ a magasságtól, a lépéshossztól, az alkalmazott technikától is. Mindenképpen rövidebb, mint a megfelelő sífutóbot. Anyaga lehet fémötvözet, de ma már többnyire karbonszál, üvegszál, illetve ezek keveréke. Elsősorban ez határozza meg a bot merevségét, ütéscsillapító képességét. A sportoló testsúlya, sebessége és a terep is befolyásolja, melyik az ideális választás. Fontos, hogy a markolat a kézbe illeszkedjen, hiszen minden lépésnél megmarkoljuk és erőteljesen leszúrjuk. A legkényelmesebbek parafabetéttel készülnek, az olcsóbb

2011. január–február

Egészség

ÚJ KATEDRA

változatok műanyagból. A markolatot pántokkal lehet a kézfejhez rögzíteni, úgy, hogy nyitott tenyérrel is biztosan támasszon, mivel minden lépésnél teljesen el kell engedni. A bot vége is többféle kiképzésű lehet, annak érdekében, hogy biztosan le tudjuk szúrni, és ne csússzon meg. Bár az aszfalton való gyaloglás nem javasolt, azért kapható kifejezetten erre kifejlesztett hegy is, ami nem kopog, és biztosan kapaszkodik meg ezen a kemény felületen is. A nordic walkingot bárhol, bármikor elkezdhetjük, hiszen edzettségünknek és egészségi állapotunknak megfelelően szabadon válaszhatjuk meg a tempót. Nem igényel túl nagy anyagi ráfordítást: már 6000 forintért találunk botot, persze a minőséget itt is meg kell fizetni. Érdemes társaságot szervezni vagy egy csoporthoz csatlakozni, így nemcsak szórakoztatóbb, de azt is elősegítjük, hogy a kitűzött célunkat valóban teljesítsük. Egy vezetett edzés ára helyszíntől, időtartamtól és persze a vezetőtől is függően 1000 és 3000 forint között van. A nordic walking az egyszerű gyalogláshoz képest jóval intenzívebb és kiegyensúlyozottabb terhelést jelent. A karmunka segítségével gyorsabban haladunk, nemcsak a lábak dolgoznak,

hanem a felsőtest is, izmaink kb. 90 százaléka végez munkát. Mivel testsúlyunk egy részét a botra helyezzük, így csökken az ízületek terhelése – különösen a futáshoz, kocogáshoz képest. Természetesen fogyókúra része is lehet ez a sport, de a rendszeres szabad levegőn végzett intenzív testmozgásnak ezen kívül is számos kedvező hatása van. Hatékonyan csökkenti a vérnyomást, jó hatással van a szív- és érrendszerre, növeli a tüdő teljesítményét, és segít a cukorbetegség enyhébb formái esetében. Erősíti a csontokat, s az izmokat, elsősorban a kar-, láb-, mell- és hátizmokat. A hátizmok megerősítése és a testtartás javí-

tása különösen kedvező hátfájás, illetve porckorongproblémák esetén. Ezenkívül fejleszti a mozgáskooordinációt, a kitartásunkat, az állóképességet és az immunrendszert is. Noha ezen igen kedvező hatások eléréséhez a rendszeres mozgás elengedhetetlen, már az első edzés után érezni fogjuk, hogy testünk szinte minden izmát valóban alaposan megdolgoztattuk, anélkül, hogy bármelyiket túlságosan megterheltük volna. Ugyanakkor a lelkünk megnyugszik, a stressz csökken, készen állunk az élet újabb kihívásaira. F. D.

Nordic walking edzéslehetőségek Városliget, Nordic Walking Sport, www.nordicwalkingsport.hu Normafa, Bozsik Sífutóiskola, www.sifutas.hu Margitsziget, EuroWalk, www.eurowalk.shp.hu Budai hegyek, Koltai András, www.gyalogolj.hu Csepel, www.mozogjgabival.hu Budakeszi, Eger, Budapest, www.nordicwalkingsuli.hu Jakabffy Zsófia, [email protected] Mátra, Keresztesi Koppány, www.matraikalandok.hu Győr, GyMS Megyei Szabadidősport Szövetség, www.gyorisport.hu, www.50felettfitten.hu Debrecen, Tempo Walking, www.tempowalking.hu Pilisborosjenő, Botsport, www.botsport.hu Veszprém, Nordic Walking, veszpremnw.drupalcafe.com Sokoró, Bakony, Krska Mária, www.setagalopp.hu Nyíregyháza, Debrecen, Tokaj, Kiss Zsolt, kiinordicwalking.hu Csongrád megye, Csépke Imre, [email protected] Bakony, Németbánya, HUN777, www.nordicwalkingturak.hu Salgótarján, Félegyházi Éva, evanordic.hostoi.com Dél-Alföldi Régió, www.del-alfoldinordicwalking.blogspot.com

2011. január–február

51

Tark abark a

ÚJ KATEDRA

A Magyar Kultúra Lovagja lett Z. Urbán Aladár Január 22-én az erzsébetvárosi Corinthia Grand Hotel Royal Budapest zsúfolásig megtelt dísztermében a XV. Magyar Kultúra Napja gálán a magyar és az egyetemes kulturális örökség ápolása, közkinccsé tétele, alkotó fejlesztése, a kultúrák nemzetközi együttműködésének elősegítése, valamint kulturális tevékenység támogatása érdekében huzamos időn át kifejtett önzetlen tevékenységéért 7 ország 36 személyisége vette át a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának a civil szervezetek jelölése alapján meghozott döntése értelmében az elismerést Z. Urbán Aladár nyugalmazott pedagógus, a Palóc Társaság elnöke is átvehette. A kitüntetetteket a Szent Korona másolatának ünnepélyes elhelyezését, a díszőrség bevonulását és a magyar himnusz eléneklését követően ütötte lovaggá köszöntőbeszéde után Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Kultúra Lovagrendje alapító főlovagja. A 65 éves Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét e szavakkal méltatta: „A Palóc

Z. Urbán Aladár

1946. május 22-én az egykor Nógrád vármegyéhez tartozó Felsőzellőn született. Apja Urbán Zoltán, anyja Imre Margit. Elemi iskoláit szülőfalujában, a felső tagozatot Bussán végezte. A füleki gimnáziumban érettségizett 1964-ben, tanári oklevelét a nyitrai Pedagógiai Fakultáson szerezte 1968ban. Az ipolyvarbói, ma Mikszáth Kálmán nevét viselő magyar tanítási nyelvű alapiskolában 2004-ig tanított, ekkor az óvári Szent Erzsébet Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola tanítója lett, 2006-tól pedig igazgatója is. 2008-ban nyugdíjazták. Felesége Cseri Szabina ipolybalogi származású napközis nevelőnő. Családjukban két fiút neveltek fel: Attila nevelői képesítéssel rendelkezik, Árpád építészmérnök. A  magyar nemzeti kultúra megőrzésében végzett eddigi munkásságát Kulcsár Tibor-díjjal, Balassi Bálintdíjjal, Szent Korona-emlékéremmel, Nógrád megye Madách-díjjal, az Oktatási Minisztérium Wlassics Gyuladíjjal ismerte el, az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Kör 2010-ben Krúdy-díjjal jutalmazta. Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől a Szlovák Köztársaság Ezüst-emlékérmét vehette át. A város kulturális életében kifejtett tevékenységéért Ipolyság Város Önkormányzata 2008-ban díszpolgári címet adományozott neki. 2011. január 22. óta a Magyar Kultúra Lovagja.

52

Társaság megalakulásától elnöke és további felvidéki és magyarországi civil szervezetek munkájának segítője. Az óvári Szent Erzsébet magyar tanítási nyelvű egyházi iskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Harminc éven át volt a CSEMADOK ipolyvarbói alapszervezetének elnöke. Számos helyi, regionális és országos esemény szervezője, a Menyecske kórusfesztivál sikereinek kovácsa. A Palóc Művelődési Klub értékes és sokszínű kulturális műsorainak szervezője. Országbíró napok, emléknapok, előadó-művészeti versenyek és táborok szervezője. Emlékművek emelésének aktív részese. Palócföldi pedagógusok találkozóinak szorgalmazója. Évkönyvek megjelentetője. Írásaival nevel, tanít. A honismerettel a honszeretethez jelszóval a magyar művelődéstörténeti emlékeket felkereső tanulmányi kirándulások és bemutatók szervezője. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány megítélése szerint a felvidéki magyarság »lámpása«…” A sok-sok érdem mellett már nem is fért bele az értékelésbe Krúdy Gyula, a huszadik század legnagyobb írójának szécsénykovácsi múltjának ápolása, emlékének, szellemiségének továbbvitele vagy Sajó Sándor költő, az Akadémia volt tagja Ipolysághoz kapcsolódó emlékeinek őrzése, jó kapcsolat tartása Kőbányával, ahol Sajó Sándor harminc évig volt tanár és iskolaigazgató. És hosszan lehetne sorolni tovább Z. Urbán Aladár „lovagi tetteit”, amiket nemzetéért, a

magyar irodalomért és kultúráért tett és tesz nap mint. „A magyar kultúra határon túli ápolása érdekében kifejtett életműért” mintegy négyszáz vendég előtt átvett kitüntetés alkalmával a palóc társadalom, az Ipolyság, az Ipoly környékén élők ismét köszönik Z. Urbán Aladárnak az elvégzett hatalmas munkát és a nemes cselekedeteket, s a sok-sok értékteremtő, értékmegőrző tennivalóhoz, életműve kiteljesedéséhez további sikereket, erőt és egészséget kívánnak. Kanizsa József Krúdy-díjas író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja A Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma 6/1998-as határozatával alapította meg a Magyar Kultúra Lovagja címet, amelyet minden évben ünnepélyes keretek között, a Magyar Kultúra Napján rendezett kulturális gálaműsor keretében adnak át. A cím erkölcsi alapját az adja, hogy a jelöléseket olyan kulturális szervezetek, alapítványok és a Magyar Kultúra Lovagjaiból álló Tanácsadó Testület terjeszti elő, akik a jelölteknek a magyar kultúra területén végzett munkáját a legjobban ismerik.

2011. január–február