NEM SZERETNÉK BUNKER-DÉKÁN LENNI

JURÁTU§ Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- És Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja

xix. évfolyam 99. szám

Rangsorolásos kurzusfelvétel

EGYETEM TÉR

Az ELTE ÁJK

HÖK NEWS

Tanári interjú Dr. Király Miklós Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Dékánja

KARRIER

2015. március

Alapvető problémák, megoldási javaslatok, jövőbeni lehetőségek

„NEM SZERETNÉK BUNKER-DÉKÁN LENNI”

Hallgatói Önkormányzata

elfogadta új alapszabályát, bemutatjuk a legfontosabb változásokat

FELVÉTELI A JURÁTUS VÁRJA SZERZŐK, GRAFIKUSOK, OLVASÓSZERKESZTŐK,

HIRDETÉSSZERVEZŐK, VALAMINT FOTÓSOK JELENTKEZÉSÉT! Ha érdekel az újságírás, szeretnél egy jó csapat tagja lenni, vagy csak szívesen megosztanád gondolataid

a Kar nyilvánosságával, örömmel látunk sorainkban! A PÁLYÁZATI KIÍRÁST MEGTALÁLOD AZ ajkhok.elte.hu OLDALON! JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: MÁRCIUS 17. További információért: [email protected]

i

FŐSZERKESZTŐI LEVÉL

mpresszum

JURÁTU§ ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzatának lapja

B

eköszöntött

a

tavasz,

elmúlt a téli szürkeség, és ezt nem csak abból tudjuk, hogy az éttermek kipakolják asztalaikat az

Egyetem térre, hanem beindult a tavaszi eseménytenger is. Hála annak, hogy a vizsgaidőszak még csak távolból ijesztget

FELELŐS KIADÓ:

minket rémképeivel, bőven van időnk kör-

ELTE ÁJK HÖK elnöke

kaboltját kutatva, átugrani a Károlyi utcá-

Tallár Ákos

SZERKESZTŐSÉG FŐSZERKESZTŐ:

Kálócz Adrienn

([email protected]) FŐSZERKESZTŐ-HELYETTESEK:

Heinrich Renáta Surjányi Dávid

ROVATVEZETŐK: Nagy Teodóra (Egyetem tér) Nagy Dominika (Kultúra) Gál Dóra Gabiriella (Tudomány) Heinrich Renáta (Vélemény) Kiss Balázs (TDK-hírek) Szerényi Adrienn (Karrier) Funcs Fanni (HÖK news) Ember Illés (Kávészünet) SZERKESZTŐK:

Kováts Borbála Máté Csilla Schattmann Dorka Szekeres Zsolt Szép Barbara Sziládi Péter Tréber Tibor OLVASÓSZERKESZTŐK:

bejárni a várost Budapest legjobb cukorba megtekinteni egy rendhagyó kiállítást, vagy a Frankofón fesztiválnak köszönhetően beülni este egy francia filmre. Vagy gyakorlatilag bármit csinálni, amire hivatkozva még pár „mindjárt elkezdem írni az évfolyamdolgozatomat”, „nem sokára megtanulnom a holnapi ZH-ra az anyagot”, „csak még egy részt megnézek” kezdetű kifogás elhagyhatja szánkat. Programajánlóinkon kívül olvashattok még e számunkban többek közt a hosszú szünet után újra megrendezett Budapesti Jogász- és Orvosbálról, melynek megszervezése egyben a Kar sikere is, hiszen több hallgatónk is közreműködött a megvalósításban. Karunk dékánja, Dr. Király Miklós is részt vett az eseményen, és kivételes megtiszteltetés, hogy a Jurátusban két interjút is olvashattok vele: első riportunkban báli élményeit meséli el, második interjúnkban pedig életéről és munkásságáról faggattuk a tanári életút interjú keretében. Dr. Király Miklós, valamint Dr. Menyhárd Attila, Dr. Papp Imre és Dr. Erdős István tanár urak vezetésével Karunk néhány tehetséges hallgatója teljes lázzal készül a március 31-április 2. között megrendezésre kerülő XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára. Részletekért lapozzatok TDK-rovatunkhoz. Ezúton is sikeres versenyzést kívánunk valamennyi indulónak! Míg pár hallgatónk már kiválóan képviseli Karunkat a különböző tanulmányi

Schattmann Dorka

versenyeken, addig néhány fiatalabb ismerősünk még csak most készül a vízválasz-

ONLINE FELÜLETKEZELŐ:

tó döntésre: melyik egyetem, melyik kar, melyik szak? A felsőoktatási felvételi

Kurmai Kornél

TERVEZŐSZERKESZTŐ:

Szalay Bence Balázs

időszak első szakaszának lezárultával átfogó elemzést olvashattok arról, hogy mire számíthat egy, a Karunk által kínált önköltséges képzésre felvételt nyert diák. A Hallgatói Önkormányzat új alapszabálya éppen annyira érinti mostani Hall-

KAPCSOLAT: 1053, Budapest, Kecskeméti utca 10-12. +36 1 438 8010 www.ajkhok.elte.hu/juratus/

gatóinkat, mint a tanulmányaikat jövő évben megkezdő diákokat: a legfontosabb

NYOMDAI MUNKA: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

foglalkoztató kérdéskör, mely mellett senki nem tud elmenni szó nélkül: a rangso-

LAPZÁRTA: 2015. március 8.

változásokról HÖK News rovatunkban olvashattok. Természetesen nem maradhatott ki mostani számunkból sem a mindenkit rolásos jelentkezésről Dr. Nagy Mariannát, oktatási dékánhelyettest, Dr. Kóczián Lillát, a Tanulmányi Hivatal vezetőjét, valamint Párkányi Esztert, a Hallgatói Önkormányzat oktatási ügyekért felelős alelnökét kérdeztük. Mint láthatjátok, témában nem szűkölködünk, valamint készül Tudományos különszámunk is, olvassátok hát ugyanolyan nagy kedvvel az újságot, mint amilyen nagy lelkesedéssel mi összeállítottuk Nektek!

Kálócz Adrienn

Kálócz Adrienn

MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 3

EGYETEM TÉR

RANGSOROLÁSOS KURZUSFELVÉTEL AZ ELTE ÁJK-N

MEGKEZDŐDÖTT AZ EREDMÉNYEK ÉS A TAPASZTALATOK ELEMZÉSE

SZERZŐ: KÁLÓCZ ADRIENN, MÁTÉ CSILLA 2015. február 13-án lezárult Karunkon a tárgyfelvétel. A Kar szinte valamennyi hallgatója elégedetlen volt a rendszer működésével, az alapvető problémák közé sorolták többek közt a rangsor pontszámítás nem megfelelő szempontjait, a mázlipontszám túl nagy szerepét a kötelező szemináriumok esetén, valamint az egyes órák rangsorának folyamatos alakulását, amelyet nehéz volt szüntelenül figyelemmel követni. A rangsorolásos tárgyfelvétel tapasztalatairól és a jövőben várható változásokról Dr. Nagy Mariannával, oktatási dékánhelyettessel, Dr. Kóczián Lillával, a Tanulmányi Hivatal vezetőjével, valamint Párkányi Eszterrel, a Hallgatói Önkormányzat oktatási ügyekért felelős alelnökével beszélgettünk. PÁRKÁNYI ESZTER A HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT OKTATÁSI ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖKE

M

i a véleménye a Hallgatói Önkormányzatnak a rangsorolásos kurzusfelvételről? Az Egyetem többi karán megfelelően működött már korábban is a rangsorolásos jelentkezés, az Oktatási Hivatal tájékoztatása alapján úgy gondoltuk, hogy a Karon is megoldást nyújthat a tárgyfelvétel körül felmerülő problémákra. Azonban a tárgyfelvétel során azzal kellett szembesülnünk, hogy a kurzusfelvétel nem működik megfelelően, a Neptun nem tudja kezelni a korábban ígért fejlesztéseket, hiszen a rangsor pontszámítás szempontjai nem elég karspecifikusak, és gyakorlatilag a kötelező szemináriumok esetében egyedül a mázlipont döntött arról, hogy melyik hallgató kerül be egy órára. A másik problémát az okozza, hogy a jogászképzés egy szigorú mintatanterv szerint zajlik, míg a rangsorolásos jelentkezés egy kötetlenebb előmeneteli rendszerben tud jobban érvényesülni. Hogyan készült a Hallgatói Önkormányzat a tárgyfelvételi rendszer gyökeres megváltoztatására? Folyamatos egyeztetéseket folytattunk a Kar vezetésével, valamint a Tanulmányi Hivatallal, ezen kívül természetesen elkészítettünk egy tanulmányi tájékoztatót, valamint hallgatói fórumot is szerveztünk. Más karok képviselőivel is találkoztunk, hogy megvitassuk a rangsorolásos jelentkezés valamennyi előnyét és hátrányát, annak érdekében, hogy megfelelő tájékoztatást tudjunk nyújtani a hallgatóknak. A tárgyfelvételi időszak előtt és közben valamennyi felmerülő kérdésre válaszoltunk, még a vizsgaidőszakban is, és amely órákon szükséges volt, bővítéseket is kezdeményeztünk. A Hallgatói Önkormányzat honlapján megtalálható Névtelen Hallgatói Véleményezésen, illetve a nekünk jelzett problémákon keresztül folyamatosan gyűjtöttük a felmerülő gondokat, és ezeket továbbítottuk az illetékes személyeknek. Pár hallgató kritikát fogalmazott meg a rangsorolásos jelentkezés bevezetésével kapcsolatban, sokan sérelmezték például az

4 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

előzetes tájékoztatás hiányát, és véleményük szerint a rendszer sem működik megfelelően. Erről mi a véleményed? Szerintem ez egy összetett kérdés. Az elmúlt időszakban egy általános bizalomvesztést tapasztalok a Karon, és a Hallgatói Önkormányzat folyamatosan azon dolgozik, hogy ezt a bizalmat visszaállítsa a Kar valamennyi polgára között. A Hallgatói Önkormányzat már korábban jelezte, hogy át fogunk állni a rendszerre, és amint véglegessé váltak a feltételek, teljes körű tájékoztatást nyújtottunk a hallgatóknak. Szeretném megjegyezni, hogy a Hallgatói Önkormányzat valamennyi képviselője és tisztségviselője maximálisan végzi a munkáját a hallgatókért, éppen ezért érthetetlen számomra, hogy ha tájékoztatást vagy tanácsot adunk valamit illetően, akkor azt miért nem fogadják el, illetve meg. Így például a tárgyfelvétel egész időszaka alatt jeleztük a hallgatóknak, hogy a túlzott órafelvételek leadásáig – volt olyan hallgató, aki a mintatanterv szerint javasolt számú fakultációk tízszeresére volt feljelentkezve –, nem lesz bővítés, ennek ellenére ugyanúgy fent maradtak valamennyi órán még a vágás után is.

ben, melyben a tanterv reformhoz kapcsolódó kérdéseken kívül a tárgyfelvétellel összefüggő kérdések is megtalálhatóak lesznek. Nyilvánvalóan mi is tapasztaljuk a problémákat, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy a következő, őszi szemeszterre már egy teljes mértékben használható tárgyfelvételi rendszerünk legyen.

Milyen megoldási javaslatok, lehetőségek vannak a felmerült problémákra? A tárgyfelvétel lezárulása után tárgyaltunk a Tanulmányi Hivatallal, és javaslatot tettünk a pontrendszer reformjára, hiszen a rangsorolásos jelentkezés bevezetése előtt ígéretet kaptunk arra, hogy amennyiben szükséges, a Hkr. megfelelő módosításával figyelembe fogják venni a Kar speciális igényeit. Ezen kívül javasoltuk, hogy bizonyos tárgycsoportoknál, például a differenciált alternatív kurzusok esetében más formában történjen a pontozás, hiszen a felsőbb éves hallgatók könnyen kiszorították az alsóbb éves hallgatókat azokról az órákról, amelyeket ők egyébként mintatanterv szerint kívántak felvenni. A Tanulmányi Hivatal folyamatosan figyelte a hallgatói magatartást, és kiderült, hogy a hallgatók nagy száma valamennyi szemináriumra bejelentkezett, hogy lássa, melyiken lesz a legmagasabb a mázlipontja. E probléma megoldására azt javasoltuk, hogy ne kurzushoz, hanem tárgyhoz legyen rendelve a mázlipont, ezzel is segítve a hallgatókat abban, hogy könnyebben állíthassák össze az órarendjüket. Ezen kívül hamarosan elindítunk egy nagymértékű felmérést a hallgatók köré-

http://ajkhok.elte.hu/nhv/

A Hallgatói Önkormányzat kiemelten fontosnak tartja a rangsorolásos jelentkezésről alkotott vélemények, észrevételek begyűjtését és azok Egyetem felé való továbbítását. Kérünk, hogy javaslataiddal támogasd a kari elektronikus tanulmányi rendszer fejlődését, mert számít a véleményed!

DR. NAGY MARIANNA OKTATÁSI DÉKÁNHELYETTES Milyen alapvető problémák jelentkeznek a Karon az oktatásszervezés körében? Oktatásszervezési szempontból a legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy túl sok képzést kell megszerveznünk túl kevés helyen. Vannak sajnos olyan, a belvárosi kampuszból adódó korlátok, amelyeket akármennyire próbálkozunk, nem tudunk átvágni, akár rangsorolásos, akár versenyjelentkezéses a kurzusfelvétel. A versenyjelentkezésről rangsorolásra való átállás inkább a tárgyfelvétel problémájára adott válasz volt. Milyen fő problémákkal szembesültek a tárgyfelvétel során, és hogyan lehetne ezeket megoldani? Egyrészt nyilvánvalóan el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tudjuk finomítani

Milyen tapasztalatokat vont le a kurzusfelvétel időszakában? Véleményem szerint a rangsorolásos jelentkezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy vannak jó és rossz oldalai is. Jó elemének tartom azt, hogy a Kar döntéskényszerbe került, például határozottan állást kell foglalnunk abban a kérdésben, hogy ki élvez a prioritást, a túlfutó vagy a mintatanterv szerint haladó hallgató, mert most egyelőre úgy tűnik, hogy a túlfutó hallgatók kerültek előnybe. Nyilván jó oldala az is, hogy a jelentkezések nyomon követésével kiderült, melyek a kedvelt és kevésbé kedvelt kurzusok. Ugyanakkor nem jó a kurzusfelvételben, hogy nem megfelelően differenciál, emiatt pedig nagyon sok hallgató indul azonos pontszámmal, és pusztán a mázlipont dönt az ő továbbjutásukban. Milyen megoldási lehetőségek vannak jelenleg a Kar előtt? Elsősorban a rangsor pontszámítás módjának finomhangolását kell elvégeznünk, amelyre már a Hallgatói Önkormányzat javaslatot is tett. Emellett most egy vegyes rendszerben gondolkodunk, azaz a kötelező szemináriumokra visszaállítanánk a versenyjelentkezést, a differenciált alternatív és a fakultatív kurzusokra pedig megmaradna a rangsorolásos jelentkezés, de a tapasztalatok alapján finomított pontrendszerrel. Ez azonban egyelőre csak lehetőségként merült fel, ennek technikai feltételeit még tisztáznunk kell a Neptun üzemeltetőivel, mert ez a döntés nem a Karhoz tartozik. Egy dolog bizonyos: a rangsorolásos kurzusfelvétel során is be tud dőlni a Neptun, és így képtelen megoldani azt a problémát, ami miatt egyébként bevezettük. Megjegyezném, hogy véleményem szerint a gond nem a technika megválasztásában rejtőzik, és legfőképpen nem a Tanulmányi Hivatal hibája, mint ahogyan azt sok hallgató gondolta, hiszen ők egyszerűen kárelhárítást próbáltak végezni. Mindenesetre biztosítok minden hallgatót, hogy a Kar egésze a probléma megoldásán dolgozik. DR. KÓCZIÁN LILLA A TANULMÁNYI HIVATAL VEZETŐJE Milyen alapproblémákat próbáltak orvosolni a rangsorolásos tárgyfelvétel bevezetésével?

EGYETEM TÉR

a rangsorolás pontrendszerét, és egy olyan pontrendszert kialakítani, amely jobban igazodik a jogi kari képzési tantervekhez. Másrészt mindenféleképpen ki kell javítani azt a hibát, ami most becsúszott a rendszerbe, így például, hogy bizonyos joghallgatóknak meghirdetett tárgyakat politológus hallgatóknak is fel kell vennie, akik viszont indokolatlan hátrányba kerültek a rangsorolásos jelentkezéskor. Harmadrészt nagy problémának tartom, hogy a rangsor nem tudja kezelni a modulrendszert, és nem tudja követni a tanterv azon célkitűzését, hogy a hallgató modulban haladhasson, és ezzel specializálódjon. Nyilván erre is egy megfelelő megoldást kell találnunk.

A versenyjelentkezés minden szemeszterben – különösen a Neptun rendszerre történő átállás óta – komoly problémákat okozott. A szerverek nem bírták a versenyjelentkezés okozta felhasználói terhelést, a rendszert a hallgatók igazságtalannak tartották. A rangsorolással egy kiszámíthatóbb, igazságosabb rendszert szerettünk volna bevezetni. Mivel az Egyetem hét kara problémamentesen használja ezt a kurzusfelvételi rendszert, bíztunk abban, hogy a Kar hallgatóinak is megoldást ad a kurzusfelvétel problémáira. Mi a véleménye a rangsorolásos tárgyfelvételről, milyen típusú gondokat tapasztaltak a Tanulmányi Hivatalban? A rangsorolásos tárgyfelvétel tapasztalatait a Hallgatói Önkormányzat és az informatikusok segítségével a következő időszakban elemezzük ki. A tárgyfelvétellel kapcsolatban a Tanulmányi Hivatalnak nincsenek pozitív tapasztalatai. Sajnos a tanulmányi rendszer webes elérése három alkalommal – ráadásul éppen a három kritikus időszakban – ismét akadozott. A legsúlyosabb probléma az, hogy a tárgyfelvétel lezárását megelőző több mint egy órával a Neptun webes felülete elérhetetlenné vált. A Neptun adatai alapján a hallgatóknak sokkal többször kellett belépniük a rendszerbe, és sokkal több időt fordítani az egész tárgyfelvételi procedúrára, mint korábban – bár ennek oka lehet az új rendszerrel szemben fennálló bizalmatlanság és a tapasztalat hiánya. Sok hallgató a teljesíteni kívánt alternatív és fakultatív kurzusok többszörösét vette fel, ezzel átmenetileg létszámhiányt okozva a kurzusokon. A szemináriumi csoportok esetében a hallgatóknak valamennyi csoportba be kellett jelentkezniük ahhoz, hogy kiderüljön, melyikre milyen eséllyel (mázliponttal) pályáznak, ezt a helyzetet természetesen megoldandó problé-

maként kezeljük. A differenciált alternatív tárgyak esetében a felsőbb éves hallgatók ki tudták szorítani a mintatanterv szerint arra pályázó alsóbb éves hallgatókat. Ez szintén egy nem kívánatos állapot, amire a következő tárgyfelvételre megoldást találunk. Ön szerint hogyan lehetne kijavítani az esetleges problémákat? Az előző kérdésben kiemelt problémákra mindenképpen megoldást keresünk. A differenciált alternatív tárgyakat a mintatantervi helyük szerint tárgycsoportokba fogjuk sorolni, és a pontozással az adott szemeszterre regisztrált hallgatókat fogjuk előnyben részesíteni. Így nem fordulhat elő az, hogy a felsőbb évfolyamok hallgatói kiszorítják az ilyen tárgyakról az alsóbb évfolyam hallgatóit. A kötelező szemináriumok esetében bonyolultabb a helyzet, speciálisan erre a tárgycsoportra vonatkozó megoldást keresünk. Az is felmerült, hogy csak erre a tárgycsoportra vonatkozóan visszatérünk a versenyjelentkezésre. Milyen lehetőségek vannak most a Kar előtt, milyen típusú rendszer várható a jövőben? A Neptun irodával még nem volt alkalmunk leülni a tapasztalatok kielemzésére. A legfontosabb annak tisztázása, hogy hogyan garantálható a tárgyfelvétel időszakára a rendszer stabil elérésének biztosítása. Mivel a szemináriumi csoportokra való jelentkezés problémáját nem oldja meg a rangsorolás pontrendszerének módosítása, ezekre vonatkozóan elképzelhetőnek tartjuk a versenyjelentkezést. A többi tárgy esetében a pontrendszer módosításával kiszámíthatóbbnak tűnik a rangsorolás. Természetesen az is fontos szempont, hogy a tárgyfelvétel rendszere érthető és áttekinthető legyen. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 5

EGYETEM TÉR

,,A SIKERÉRT DOLGOZNI KELL, AKKOR IS, HA NEM ÉRSZ RÁ”

A PERJÁTSZÓ KÖR PRÓBATITKAI

SZERZŐ: SZÉP BARBARA Végy egy lelkes társulatot, adj hozzá egy remek rendezőt, egy vállalkozó kedvű szövegkönyvkreátort, egy varázslatos jelmeztervezőt, csipetnyi (nem létező) szabadidőt, véredet és verejtékedet, rázd össze, keverd el, s készen is van a fogyasztásra melegen ajánlott előadás. Esti szellemi csemege, esetenként könnyen, máskor nehezebben emészthető.

A

Perjátszó Kör az idei félévben két nagyszerű és korában, témájában roppantul különböző perjátékot is színpadra állít, melyek közül az eddig bemutatásra került Stuart Mária per érezhetően elnyerte a befogadó nézők tetszését. Ez sohasem egyértelmű vagy kiszámítható reakció, amely minden meghajlás után másodpercnyi pontossággal eljön, akár az esti híradó. Inkább a hétvégi villamosokhoz hasonlítanám, melyek olykor megérkeznek, olykor pedig nemvárt, kényelmetlen pótlóbuszokat küldenek helyettük. Mivel a társulat egésze, illetve a közönség túlnyomó többsége is volt, vagy jelenlegi hallgatókból verbuválódik, ezért darabjaink időpontját többnyire és általában a szorgalmi időszak közepére igyekszünk időzíteni. Ez pedig nyilvánvalóan behatárolja a próbafolyamatot. Hivatalos találkáink csütörtök esténként bonyolódnak le, másfél órás időtartammal, melyek azonban – sejthetően – nem elegendőek arra, hogy a forgatókönyv egésze megelevenítésre kerüljön. Így aztán jelenetről jelenetre haladunk, s az éppen nem szereplő szemlélőknek lehetőségük van hozzászólni, kritizálni, ,,interpellálni” vagy éppen egy-egy képzeletbeli fejsimogatást, vállveregetést kiosztani. Alapvető fontosságú a visszakapcsolás, hiszen mindenki visszajelzésekből építkezik. Ha valaki már az olvasópróbán úgy mondja el a monológját, hogy

azt nevetés vagy csend követi, azzal nincs sok tennivaló, valószínűleg a közönségből is ugyanilyen hatást fog kiváltani. A többieknek viszont igyekezniük kell, hogy minél hamarabb megtalálják a megformálni kívánt szereplő karakterét. Ebben próbálunk segíteni egymásnak, a rendezőnk, Dr. Kisteleki Károly tanár úr pedig nagyszerűen moderálja ezt. ,,Az az ember, aki elhiszi magáról, hogy este héttől tízig ő Anglia királya, az nem normális, de aki nem hiszi el, az nem színész.” Persze, ha „királyt” akarunk játszani, nem elég heti egyszer próbálni, titkos randevúkat kell szervezni jelenettársainkkal. A Perjátszó Kör egyetemi közösség. Nem annyira szakmai, nem tudományos, de barátokat, élményeket, emlékeket ad tagjainak. Meg persze viszályokat és keserves órákat is évente kétszer, amikor közgyűlést tart. Több aktív tagunk is végzett, dolgozó öregdiák, akik visszajárnak szerepelni pusztán lelkesedésből. Rájuk különösen büszkék vagyunk. Talán éppen ez a lelkesedés az, ami összetartja a csapatot a tagok közötti időszakos konfliktusok és állandó egyéni elfoglaltságok ellenére is. Hogy valamennyien szeretünk játszani. Játszani az Aula Magna képzeletünkben világot jelentő színpadán, játszani, mint a gyerekek a szőnyeg közepén szétszórt játékaik között, megfeledkezve minden egyébről, ami éppen a közvetlen környezetükben történik. Beleírni legszebb piros betűinkkel naptárunkba a következő előadás időpontját, s várni, hogy eljöjjön.

A „LÁB” NYOMÁBAN

AZ EGYETEM TÉRI LÁB IGAZ TÖRTÉNETE

SZERZŐ: NAGY TEODÓRA A Budapest Szíve program keretében a belváros jelentős változásokon ment keresztül. Ennek a munkának köszönhető az Egyetem tér modernizálása is. A térre számos szobor került, de csak egy hozott igazán megosztást az egyetemi polgárság körében: a Kőláb. Igen, az egy láb.

A

„láb” eredetének felkutatása komoly oknyomozói munkát igényelt. Hivatalos válasz hiányában a következtetés tudományát kellett segítségül hívnunk, hogy a Kőláb mítoszát megfejthessük. Először a művész munkásságát volt érdemes tanulmányozni, hiszen az alkotói szándék alapján is közelebb kerülhetünk a rejtély megoldásához. A művet Szmrecsányi Boldizsár (alias Boldi) kortárs szobrász készítette. A művész nevéhez több szobor is fűződik, melyek nemrégiben kerültek ki a közterekre. Az egyik legvitatottabb alkotása az Istvánhegyi úton (Déli pályaudvar felett) található Turul-szobor, amelyet a II. világháború emlékére emeltetett a XII. kerületi Önkormányzat. A művésznek több műve is kihelyezésre került a mostani felújítások során, de önmagában a szobrász népszerűsége nem ad magyarázatot arra, miért pont egy lábat ábrázoló alkotás került az Egyetem elé. Ezután szakértők véleményére támaszkodtunk, remélve, hogy megmutatják a kiutat ebből a megoldhatatlannak látszó helyzetből. Kritikusok szerint az elsődleges szempont a kortárs alkotásnál az volt, hogy felkeltse a figyelmet és emellett használható is legyen. Bár sok hallgató rácsodálkozott, hogy a kőtömb egy lábat ábrázol, mégis elmondható, hogy a mű eleget tesz a vele szemben támasztott követelményeknek. A belvárosi épületek között megbúvó modern alkotás eltér a megszokott stílustól, tehát mindenképpen figyelemfelkeltő erővel bír. Az alkotás 6 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

multifunkciós, hiszen amellett, hogy szobor, ülő alkalmatosságként is használható, a gyerekek pedig furcsa mászókát látnak benne. Hozzáértők úgy vélik, hogy a Kőláb mindezek mellett szimbolikusan hozzájárul ahhoz, hogy Budapest modern nagyvárossá váljon. A mű születésének és háttértörténetének megismerése után rájöttünk, hogy ez csak egy apró szeletét képezi a nagybetűs kérdésnek (MIÉRT?), a rejtély felderítéséhez még valami hiányzik. Végül az egyetemi polgárok segítségét kértük a végleges megoldás megtalálásához. A válaszok két jól elkülöníthető csoport köré szerveződtek. A válaszadók egy része romantikus gondolatokat táplál a „láb” iránt, a jövő és a helyes út keresésének szimbólumát látják benne. Mások kritikusabbak, szerintük csak azért van ott, hogy elrondítsa az összképet vagy jelezze, hogy az egyetemi élet egy taposómalomhoz hasonlít. Viszont minden válaszban közös elem az, hogy az ábrázolt mű elhelyezésének értelmét keresi, hiszen nem „lábatlankodhat” véletlenül pont az Egyetem előtt a vizsgált alkotás. A sokaknak álmatlan éjszakákat okozó Kőlábról sok mende-monda kering az Egyetemen belül és kívül is. Kétségbeesetten álltunk a kérdés előtt, nem gondolva, hogy valaha megérthetjük a Kőláb eredetének igaz történetét. A kezdeti nehézségek ellenére, rengeteg kutatómunka és utánajárás eredményeként végre megszületett a hamisítatlan válasz a hatalmas miértre: csak úgy.

BESZÉLGETÉS A 2024-ES OLIMPIAI PÁLYÁZATRÓL SZERZŐ: NAGY DOMINIKA

Március harmadikán került sor az ÁJK-Sport által szervezett eseményre, melyen Dr. Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke tartott bemutatót a 2024-es nyári olimpia szervezésének megpályázásáról, annak politikai és jogi hátteréről.

M

ind a sport szerelmeseinek, mind a laikusoknak egyaránt hasznos volt a részvétel a „Budapesti Olimpia 2024-ben? – politikai és jogi háttér” c. előadáson, hiszen Dr. Nagy Zsigmond tudatosan a sport és annak jogi alapjaitól építette fel előadását. Szó esett a magyar sport helyzetéről, megtudhattuk a sportággá válás kritériumait, hallhattunk a FIFA jogi szabályozásáról, az olimpiai pályázás feltételeiről és minden olyan információról, amely nem csak egy leendő sportjogász számára lehetet érdekes. Dr. Nagy Zsigmond szerint van valós esélye annak, hogy megrendezzék az első magyar nyári olimpiát, hiszen olyan lehetőséget kaptunk, melyre az 1896-os athéni olimpia óta nem volt példa. Azonban azzal a Bizottság is tisztában van, hogy komoly infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség az esemény tényleges megrendezése esetén. Elképzelésük szerint az olimpiát kizárólag Magyarország teljes területének kihasználásával lehetne megrendezni, a budapesti helyszíneken kívül a nagyobb vidéki városokat is aktívan bevonnák a 2024-es olimpia lebonyolításába. Az Elnök úr szerint a kajak-kenu versenyeket akár Szegeden is le lehetne bonyolítani, míg a nagyobb medencéket igénylő sportágakhoz például Győr új, az Ifjúsági Olimpiára épített uszodáját is fel lehetne használni. Az elképzelések szerint így az egész ország, tehát nem csak Budapest és agglomerációja profitálhatna a nyári olimpia megrendezéséből. Elmondása szerint vannak olyan infrastrukturális fejlesztések, amelyek véghez vitele előbb vagy utóbb, de mindenféleképpen szükségessé fog válni, így a fejlesztéseket olyan módon kellene csoportosítani, hogy az olimpia miatt esedékessé váló fejlesztések

EGYETEM TÉR

LESZ-E HUNGARIKUM AZ OLIMPIA?

a problémás pontokra is megoldást nyújtsanak. Az elsőre ideálisnak tűnő gondolat azonban kétséget vet fel. Valóban abban reménykedünk, hogy egy sportesemény fogja majd a magyar infrastrukturális réseket betömni? Szinte valamennyi, már olimpiának otthont adó országban óriási, az ürességtől kongó betoncsarnokok, tátongó uszodák szimbolizálják a tovaállt olimpiai csillogást. Van arra biztosíték, hogy nem marad tele országunk kihasználatlan szellemcsarnokokkal? Kétségtelen, hogy egy ekkora volumenű sportesemény gazdaságilag és turisztikailag jelentős lenne országunk számára. Munkát adna több ezer ember számára, azonban ez csak rövidtávon oldaná meg problémáinkat, és a havas csúcsok után egyszer csak megint a tengerszinten találná magát a gazdaság. Vajon kedvező lenne-e ez az utóhatás Magyarország számára gazdaságilag? Az iménti kérdéskör pedig a következő felvetésért kiállt: mennyi beleszólása van a magyar állampolgároknak a sportesemény megrendezéséről való döntésbe? Akarja-e egyáltalán a magyar az olimpiát? Svájc és München polgárai egy népszavazás keretében egyértelműen nemet mondtak az olimpiára. Vajon országunk is lehetőséget kap erre? A népszavazás pedig nem két fillér, hajlandóak vagyunk ekkora költségekbe verni magunkat, ha az olimpia a tét? Összességében véve tehát nagy lehetőséget jelenthetne egy esetleges olimpia megrendezése hazánkban, azonban bőven van még min gondolkozni, s nem csak a rendezvény lebonyolítása kapcsán.


KULTÚRA

ÚJRAINDULT EGY RÉGI TRADÍCIÓ SZERZŐ: SZALAI PÉTER

2015. február 28-án újraindult a nagy tradíciókkal rendelkező Budapesti Jogászbál. Az első bált még 1832-ben rendezték meg, ahol is a jogot végzett személyek, jurátusok tisztelték meg vendégként az estet. Hosszú ideje nem került már megrendezésre e jeles esemény, most pedig egy egészen új, felfrissített koncepcióval éledt újjá a szervezők jóvoltából, megtartva a bál szellemiségét, nimbuszát és kifinomultságát.

A

KULTÚRA

BUDAPESTI JOGÁSZ- ÉS ORVOSBÁL

helyszín is emelte az este presztízsét, ugyanis a főváros egyik legelegánsabb étterme, a több mint száz éve működő Gundel lett helyszínéül választva. A bálon telt ház volt, 222 fő vett részt, ennek egy részét az orvosok, orvostan-hallgatók tették ki, mint a Jogászbál meghívott vendégei. Évről-évre meghívásra kerül egy társadalmilag, szakmailag elismert közösség, és az esten kerül kihirdetésre az, hogy pontosan kik is lesznek a jövő évi meghívottak. Így most már biztosnak mondható, hogy a 2016-ban megrendezésre kerülő Jogászbál meghívottjai a tudósok lesznek. Az estélyt nagy várakozás előzte meg, s miután mindenki elfoglalta a helyét, a védnökök, díszvendégek rövid beszéde nyitotta meg az estét. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát több védnök, illetve díszvendég is reprezentálta, köztük volt Prof. Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, Prof. Dr. Király Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, fővédnökként Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke, valamint Tallár Ákos, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke. A bál megnyitása után az est egyik díszvendége és fellépője Érdi Tamás, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett Pri-

ma Primissima-díjas zongoraművész adott elő Liszt tételeket, majd ezt követően a Gundel étterem ínycsiklandó, speciális, több fogásos vacsorájában részesülhettek a vendégek, akik mindeközben a Szent Tamás pincészet, Liszkay Borkúria, Taklár pincészet boraiból, valamint a Márton és lányai pálinkaház különlegességeiből fogyaszthattak kedvükre. A vacsora utáni szünetben a férfiak a szivarszobát, míg a nők az étterem egyik külön pihenőszobáját használhatták, ahol is Kocsár Valéria divattervező ruháit tekinthették meg. Maga a pihenőidő tartalmazta a jótékonysági aukciót is, amelynek teljes bevételét – a decemberi PalacsintaBisztrón befolyt összeggel együtt – egy vakvezető kutya kiképzésére ajánlottak fel a szervezők a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége részére. Az aukciós felajánláson képeket, dedikált könyveket, valamint egy igazi ereklyének számító első generációs számológépet lehetett megvásárolni. A felajánlásokért külön köszönet jár Dr. Darák Péternek, Dr. Kürti Sándornak, Liszkay Mihálynak, Dr. Mezey Barnának, Dr. Bódis Józsefnek, Dr. Hunyady Lászlónak, Dr. Király Miklósnak. Nagy izgalmakat hozott a tombola sorsolás, ahol is minden szelvény hamar gazdára talált, a nyeremények között pedig olyan értékes ajándékok kerültek kisorsolásra, mint kettő darab egy hétvégére szóló

voucher a Wallis Maserati jóvoltából, a Liszkay pincészet borai, több tízezer forintos utalványok az ország egyetlen luxus hajszalonjába, az Oscar hair and beauty-ba, valamint két belépő a nyáron megrendezendő, a bál párjának szánt Jogász és Orvos hétvégére a Balaton partjára. Természetesen egyetlen bál sem létezhet tánc nélkül, így éjféltől Rakonczai Imre koncertje következett, ahol is a táncteret rögtön megtöltötték a résztvevők és egészen sokáig, éjszakába nyúlóan folyt a zene és a tánc gyönyörű ötvözete. Mindent egybevetve a Budapesti Jogászbál hű maradt nevéhez, rengeteg pozitív visszacsatolást kapva jogászoktól, orvosoktól, valamint az elsőbálos jog- és orvostanhallgatóktól. A szervezők célja az újraindított eseménynyel kapcsolatban egyértelműen az volt, hogy sikerüljön újjáéleszteni azt a tradíciót, ami jellemezte az elmúlt két évszázadot, s ezáltal visszahelyezni a bált az őt megillető helyére. S ez február 28-án sikerült! 2016-ban a Budapesti Jogászbál a Tudósokat, a tudományok művelőit lája majd vendégül, nagyon érdekes és izgalmas párosítás lesz ez 2016. február 6-án, ahová már a bált követően elkezdődtek az előregisztrációk. Találkozunk jövőre is!

Interjú TALLÁR ÁKOSSAL, az ELTE ÁJK HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK ELNÖKÉVEL

atlakozhatnak a szakmai közéletbe.

hosszú távú sikere a hagyományok tiszteletében és a megújulásban van. Úgy gondolom, hogy a Bál mindkét feltételnek tökéletesen megfelel. Az évente változó meghívottak lehetőséget adnak a szakmák közötti kapcsolatok kialakítására és megújítják a bált, a hagyományok tisztelete és a tökéletesség iránti elköteleződés pedig stabil alapot ad a rendezvény fennmaradásához.

Mióta viseled az ELTE ÁJK Hallgató Önkormányzatának elnöki tisztségét, milyen érzés volt a Kar hallgatóit képviselni a Budapest Jogászbálon? A Budapesti Jogászbál napján volt egy éve, hogy megválasztottak. Külön öröm volt számomra, hogy ezt a sikerekben és kihívásokban gazdag évet a Bálon ünnepelhettük meg. Megtisztelő volt, hogy az Egyetem és a Kar vezetése mellett én is képviselhettem hallgatóinkat.

Eleget tehet és tesz e funkciónak a Jogászbál? A Jogászbál az egyik legnagyobb múltú esemény. Az idei bállal a polgári lét egyik legfontosabb hagyománya éledt újjá. Büszkeséggel tölt el, hogy a Bál főszervezője az ELTE ÁJK hallgatója, így a Bál sikere a Kar sikere is egyben. A vendégek közel egyharmada jog- és orvostanhallgató volt, így nekünk is lehetőségünk volt kötetlenebb formában megismerkedni a hivatásrendek legnevesebb képviselőivel.

Véleményed szerint szükség van évközi jogásztalálkozókra? Joghallgatóként és a Hallgatói Önkormányzat elnökeként is fontosnak tartom, hogy a jogászi hivatásrendeknek legyen egy olyan éves rendezvénye, amely méltó a szakma évszázados hagyományaihoz. Az ilyen eseményeken lehetőség van elmélyíteni a szakmai kapcsolatokat és a hallgatók is becs-

A Jogászbál újraindulásakor egy újítást is bevezettek a szervezők: a Bál minden évben vendégül látja egy másik jeles szakma képviselőit, ebben az évben például az orvosokat. Mit gondolsz az idei év választásáról? A jogászok mindig is szoros kapcsolatot ápoltak az orvosokkal. A Jogászbál szervezői felismerték, hogy a rendezvény

Milyen reményeket, elvárásokat fűztél a Bálhoz? A Bál előkészületeit nyomon követve magas elvárásokkal érkeztem. Mindent összevetve az este tökéletesen sikerült. A Gundel a legjobb választásnak bizonyult. Több, mint száz éve biztosítja a helyszínt a legelegánsabb báloknak, a felszolgált ételek és italok is kiválóak voltak. A Jogászbál magasra tette a mércét a bálok versenyében és hiszem, hogy a jövő évi Jogász- és Tudósbál még kiválóbb lesz, mint idén.

KULTÚRA

Interjú DR. KIRÁLY MIKLÓS DÉKÁN úrral Ön szerint mennyire fontos az évközi jogásztalálkozó? Rendkívül fontosnak tartom, mert a jogászság egy hivatást testesít meg és nagyon fontos, hogy ennek a hivatásnak legyen egy közös értékrendje, közös élményei. Ehhez pedig nem elég az, hogy találkozunk ügyvédként, ügyészként vagy bíróként a tárgyalóteremben, hanem szükség van arra is, hogy adott esetben fehér asztalnál „dolgozzunk” és beszéljünk mindarról, amiről a hivatalos eljárások keretében értelemszerűen nem lehet.

Mennyire tudta a Jogászbál betölteni ezt a szerepet? Véleményem szerint teljes mértékben. Személyesen azt nagyra értékeltem, hogy együtt ülhettem a Kúria elnökével, Rektor Úrral, társegyetemek rektoraival és olyan kollégákkal, akiknek a munkásságát már korábbról ismertem. Remek volt így eszmecserét folytatni egymással, ezért azt gondolom, hogy ezt a pozícióját egyértelműen sikeresen betöltötte. Annak is külön örültem, hogy tanárként jurátus hallgatókkal beszélhettem, hiszen fontos, hogy ne csak az előadóteremben találkozzunk. Hosszú ideig nem került megrendezésre a Budapesti Jogászbál. Ön szerint van szükség erre a Bálra manapság? Véleményem szerint igen, annak pedig kifejezetten örülök, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói felkarolták e rendezvényt és megszervezték. Egyébként érdekességként megjegyzem, hogy ilyen hosszú szünet utoljára 1914 és 1922 között volt – akkor egy világégés kellett hozzá –, és éppen Szászy István joghallgató, későbbi professzor szervezte meg ’22-ben újra a Jogászbált. Általában – és ez persze nem csak a jogászokra igaz – túl sokat rohanunk, túl keveset beszélgetünk és túl keveset vagyunk együtt. Ezzel a Jogászbál mindenképpen egy lehetőséget kínál. Nyilván lehet gondolkodni még, hogy miként fejlesszék ezt tovább, azonban szerintem ez egy remekül sikerült bál volt! Milyen előzetes elvárásokkal érkezett az estélyre? Őszintén szólva némi kételkedéssel viszonyultam hozzá, de bíztam az egyik főszervező, Keczán Pál munkájában, aki már korábban is több sikeres rendezvényt szervezett az Egyetem keretein belül, gondolok itt például a PalacsintaBisztróra, vagy Böjte Csaba látogatására. Az utóbbi évek hosszú szünete után sokan kételkedtek a rendezvény sikerében, néhány évvel ezelőtt volt ugyan egy próbálkozás, de végülis érdektelenségbe fulladt a kezdeményezés. Most azonban azt mondhatom, hogy sikerült lezárni ezt a negatív időszakot, hiszen egy nagyon jól sikerült rendezvénynek lehettem részese az idei 10 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

Jogászbálon. A Jogászbál újraindulásakor egy újítást is bevezettek a szervezők: a Bál minden évben vendégül látja egy másik jeles szakma képviselőit, ebben az évben például az orvosokat. Mit gondol az idei év választásáról? Szerintem kézenfekvő volt, hiszen egészen a II. világháború utáni időkig a jogi és az orvostudományi kar egy egyetemet alkotott. Így külön örültem, hogy igen szép számban vettek részt az eseményen az orvostudományi egyetem karainak vezetői és professzorai is. Szinte természetesnek tartottam, hogy ha újrakezdünk valamit, a közös hagyományokat és tradíciókat szem előtt tartva, velük együtt fogjuk ezt megtenni. Ön szerint az 1910. óta működő Gundel étterem megfelelő választásként szolgált az esemény helyszínéül? Azt kell mondjam, hogy egyrészt igen, másfelől pedig el lehetne gondolkodni talán más helyszíneken is. Természetesen kellemes volt az étterem és nagyon kiváló volt a menü is, amit felszolgáltak, azonban egy dolgot talán megfontolásra javasolnék: a nagyobb táncparkettet. Ha már bálról van szó, akkor esetleg nagyobb helyet és több időt lehetne szentelni a táncnak. Sok jog- és orvostanhallgató is részt vett a rendezvényen. Mit gondol, az ő részvételük is fontos volt ezen az eseményen, beleillettek a közösségbe? Te r m é s z e t e s e n , feltétlenül! Azt mondanám, hogy jurátusok nélkül nem sokat érne a Jogászbál. Hiszen ez eredendően a jurátusok bálja volt, ők alkották az akkori és reményeim szerint most is a bálozó fiatalság gerincét. Annak idején, amikor még joghallgató koromban az akkori Intercontinental Hotel, majd később a Gellért Hotel adott otthont e jeles eseménynek, szintén elengedhetetlen része volt a Bálnak a joghallgatók részvétele. Érdekes módon több hallgató hangot adott azon véleményemének, hogy még nem illene bele ebbe a közegbe, frusztráltan érezné magát egy ilyen társaságban, és ebből kifolyólag az este nem kifejezetten nekik szól. Mi a véleménye erről? Úgy gondolom, hogy

egyebekben akár az ültetést is lehetne bátrabban variálni. Félreértés ne essék, nagyon jól éreztem magam az asztalomnál, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy jövőre jurátusok között ülhetnének majd a már végzett jogászok – köztük én is –, legfőképpen ha már van is egy kis ismeretség. Nem szükséges mereven elválasztani a jurátusokat és a végzett jogászokat. Magam is odamentem az egyik oldalteremben lévő hallgatókból álló társasághoz, finom pálinkát is mértek ott, ezért megittunk egy kupicával és beszélgettünk, nem is keveset. Önnek mi tetszett leginkább a Bálon? Mindenképpen a Bál eleganciáját emelném ki, a helyszíntől a műsorvezetésig minden nagyon megnyerő volt. A koreográfia minden elemében végig volt gondolva a legelső percektől egészen a legutolsókig. Külön meglepetés volt számomra, hogy egy Maserati autó érkezett elém és vitt egészen a Gundelig. Ez minden képzeletet felülmúlt. Ezúton is bíztatom a szervezőket, hogy gondoljanak a jövőre is, hiszen remek lenne, ha továbbvinnék ezt a hagyományt 2016-ban is. A Jogászbál remek kezdeményezés, mindenképp érdemesnek tartom a folytatásra, és a hallgatókat is bíztatom, hogy bátran, minél többen vegyenek rajta részt!

AZ ÉDESSZÁJÚAK PARADICSOMA SZERZŐ: MÁTÉ CSILLA

Budapest megannyi kávézója, teázója és cukrászdája között igazi gyöngyszemnek számít a SUGAR!, egy ízig-vérig újhullámú üzlet, ahova nem csak a finomságokért, hanem a hely varázsa miatt is érdemes betérni. Ez az üzlet a meglehetősen komoly felnőttekből is képes kihozni a gyereket – legalábbis egy kis időre.

KULTÚRA

SUGAR! SHOP & CUKRÁSZDA

FORRÁS: SUGARSHOP.HU

A

SUGAR! shop & cukrászda Budapesten három helyen, a VI. kerület szívében, az Andrássy útról könnyen megközelíthető Paulay Endre utcában, szintén a VI. kerületben a Petőfi utcában és a II. kerületben a Fény utcában található meg. A belvárosból a Paulay Endre utcai üzlet a régi földalattival rendkívül könnyen megközelíthető, az Operától mindössze két perc sétára található, nagyon vidám hangulatú helyiség. Az üzlet egyrészt dizájn-cukrászdaként üzemel, ahol időről-időre egy téma köré épül a sütemény felhozatal, kiváltképp, ami a külsejüket illeti (most éppen gyermekkorunkat idéző cirkuszi kollekció dívik). Másrészt pedig egy vidám édességüzlet, ahol mindenféle alkalomra előre csomagolt és a vendégek által összeállítható ajándékok, ajándékcsomagok közül lehet választani. A hely kiemelendő különlegessége, hogy nem csupán a termékek, de maga a hangulat is követi az adott időszak trendjét. Most éppen az említett cirkuszi dekoráció díszíti a falakat, korábban pedig vintage hangulatú Párizs, modern Tokió és szuperhősös New York témára építkező dekor is látható volt itt, pont ezért nagyon nehéz a helyre ráunni. Természetesen a jól bevált finomságok, így a különböző ízesítésű sajttorták, muffinok, cupcake-ek és a tejberizs különlegességek minden időszakban kaphatóak, ahogy a több tucat limonádé, jégkása és kávéfinomságok is egész évben választhatóak az itallapról. A SUGAR! a fantázia birodalmába repíti a vendégeket: aki ismeri Willy Wonka és csokigyára meséjét, és a való életben szeretne hasonló élményt átélni, mint a mesebeli gyerekek, akik bebocsátást nyertek a gyárba, nem találhatna jobb helyet, hiszen már a kirakatból szemlélve is ámulatba ejtő az üzlet varázsa. Ahol nem süteményes pultok vannak, ott hatalmas tartályokban több tucat különböző színű, a legváltozatosabb ízű cukorka, rágógumi, gumicukor kínálata kápráztatja a szemet. Az üzlet ajándékboltként berendezett részében pedig sárga gumikacsás

fürdősapkától kezdve, Spongya Bobos napszemüvegen át, mosómedve bundájára hajazó műanyag esőkabátot is lehet kapni. Kell ennél több? Érdemes egy finom sütire benézni ide, ám szerencse is kell ahhoz, hogy helyet kapjon az ember a SUGAR!-ban. Nagyon felkapott a hely, délutánonként szinte az összes asztal foglalt, hiszen rengeteg turista megfordul ezen az édes helyen. Sokszor várni kell, de mindenképpen megéri. Jó hír a cukorbetegeknek, valamit a laktóz- és gluténérzékenyeknek, hogy számukra is kínálnak többféle süteményt, így bátran betérhetnek ők is a SUGAR!-ba.

FRANKOFÓN FESZTIVÁL PROGRAM AJÁNLÓ

#JESUISCHARLIE KARIKATÚRÁK, FRANCOIS VILLON, MACARON, ÚJCIRKUSZ, TÁNC ÉS DZSESSZ ZENE EGY FESZTIVÁLON, BUDAPESTEN SZERZŐ: KURMAI KORNÉL

Ha szívesen megtekintenétek #JeSuisCharlie karikatúrákat, vagy részt vennétek egy Francois Villon műveit feldolgozó zenés irodalmi esten, vagy netán a Compagnie Vu: Artifice társulat illuzionista trükkjeivel kápráztatnátok szemeiteket egy macaront falatozva, akkor látogassátok el a Frankofón fesztiválra.

A

francia és frankofón kultúrát kedvelők vagy az iránt érdeklődők nagy örömére idén is megrendezésre került a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének támogatásában a Frankofón fesztivál, amely a francia nyelvű kultúrák világnapját hivatott megünnepelni. A fesztivál több nagyvárosban, köztük Budapesten is rengeteg programmal várja az érdeklődőket február 27. és március 27. között. A programok széles palettáján találhatunk klasszikus zenei esteket, táncelőadásokat, filmnapokat, gasztronómiai bemutatókat és kóstolókat, színelőadásokat, illuzionista- és bábelőadásokat, számos kiállítást, illetve a frankofón kultúrát más egyéb módon bemutató és feldolgozó rendezvényeket. Ezen események kavalkádjából azonban kiemelnék pár igazán pikáns darabot, ami felkeltené minden jogi karon tanuló egyetemista érdeklődését. Kezdve a Francia Intézetben március 12-én nyíló #JeSuisCharlie karikatúrák kiállításával, amelyen ingyenesen tekinthetjük meg több olyan művész rajzát, akik ceruzájukkal reflektálva emlékeztek meg a Charlie Hebdo szerkesztőségében elkövetett merény-

let áldozatairól. Továbbá a kitűnő szaxofonos Stéphane Mercier és zongorista Rozsnyói Péter közös zenei estjét az Opus Jazz Clubban, ahova szintén ingyenes a belépés március 18-án. A macaron napon pedig az Akvarium Klubba ellátogatva kényeztethetjük magunkat egy kis édességgel, kóstolni és vásárolni is lehetőségünk nyílik március 20-án. Ugyanezen a napon a Campagnie Vu: Artifice nemzetközi szinten ismert bűvész duó kápráztatja el szemeinket illuzionista produkciójukkal, az Újcirkusszal, amit a Liliom utcai Trafóban adnak elő. A Frankofón filmnapok keretein belül pedig március 26-án a Francia Intézet auditóriumában tekinthetjük meg a francia nyelvű, magyar feliratos Fiatal és gyönyörű c. filmet, amely egy francia lány felnőtté válását meséli el első szexuális élményétől a személyisége megtalálása érdekében tett szerelmi kalandozásain keresztül, négy énekkel ábrázolva a történetet. Természetesen még rengeteg más érdekes program közül válogathattok, részletes leírásért keressétek a www.franciaintezet.hu oldalon a programok menü alatt található Frankofón fesztivál menüpontot. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 11

KULTÚRA

EGY DÉLUTÁN CSINSZKÁVAL

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS A PETŐFI IRODALMI MÚZEUMBAN

SZERZŐ: SZÉP BARBARA Boncza Berta születésének 120., halálának 80. évfordulója alkalmából nyílt tárlat eddig be nem mutatott személyes tárgyaival, képekkel, második férje – Márffy Ödön festőművész – róla készült festményeivel a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

K

ét kötelezően ajánlott előadásunk között fennmaradó, szabad kilencven percünkben – egy lélekerősítő kávé elfogyasztása után – érdemes lehet az Egyetem térről a Károlyi utca 16. szám alatt álló múzeum bejárata felé venni az irányt és elveszni abban a néhány emeleti szobában, ahol a kiállítást berendezték. Szobában, nem teremben, mert aki ide belép, az nem fényes járólapokat és vakító vitrineket lát, számozott kiállítási tárgyakkal és rémségesen hosszú, papírízű ismertetőkkel, hanem bekeretezett családi képeket, Csinszka mindennapi használati tárgyait, ruháit, leveleit, rajzait, álmait, az egész csodálatosan különleges világát. A tárlat fényét emelik a projektorról falra vetített rövid, néhány soros idézetek, melyek Csinszkáról hangzottak el egykor, ismert barátai, kortársai szájából, valamint a mindenütt visszaköszönő Életem könyve című Berta által írt mű szellemes, magával ragadó részletei. Végül feltétlen kiemelendő a tárlat idejére a szoba sarkába helyezett szék állandó társaként ott üldögélő idős néni, aki néha felpattanva a látogató mellé szegődik és félénken a kiállított tárgyak apró, különleges részleteire hívja fel annak figyelmét. A kiállítást végigjárva pedig mindenki felteheti magának az örök kérdést, hogy vajon hogyan érdemes élni az életet. ,,Csinszka nem alkotott jelentős műveket, tehetsége mégis rátalált igazi feladatára. A verselgető és rajzolgató asszony egy költő és egy festő múzsája tudott lenni.” (www.pim.hu)

TEHETSÉGGONDOZÁS AZ ELTÉ-N A HALLGATÓK SZEMÉVEL KONFERENCIA Időpont: 2015. április 7. (kedd)

Helyszín: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar A konferencián az ELTE hallgatói vitatják meg - külső szakértők és az ELTE oktatói bevonásával - a tehetséggondozás jó gyakorlatait, valamint a továbbfejlődés lehetőségeit és akadályozó tényezőit. PROGRAM: • • • • • • • •

10:00 Regisztráció 10:30 - 11:00 Megnyitó 11:00 - 13:00 Kerekasztal-beszélgetés a tehetséggondozási formák tapasztalatairól és a fejlődési lehetőségekről 13:00 - 14:00 Ebédszünet 14:00-15:30 Workshopok 15:30-16:00 Kávészünet 16:00-17:30 Workshopok 17:30 Tájékoztató a tehetséggondozás új finanszírozási formáiról. A konferencia lezárása


DIPLOMÁN INNEN ÉS TÚL – ELKÉPZELÉSEK, LEHETŐSÉGEK, TÁVLATOK SZERZŐ: HEINRICH RENÁTA

KARRIER

JOGÁSZI ÉLETPÁLYÁK

A legnépszerűtlenebb kérdés, amivel a felsőoktatásban eltöltött évei során minden hallgató találkozik: „Eldöntötted már, mivel fogsz foglalkozni?” A szívből jövő válasz helyett („Fogalmam sincs, de köszönöm, hogy emlékeztettél rá.”) csak mosolyba rendezzük a vonásainkat, és annyit mondunk: „A lehetőségek tárháza végtelen…” Vajon valóban így van? A Mathias Corvinus Collegium által szervezett március 4-i előadás erre, és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Dr. Kövesdy Attilával, Dr. Szabó Tamás Attilával és Dr. Varga Istvánnal.

É

lénken emlékszem még, hogyan kerestem a helyem az egyetem közegében elsősként, irigységgel tekintve minden olyan évfolyamtársamra, aki már akkor pontosan tudta, mihez kezd majd a diplomájával – nem is csoda, hiszen elsős gimnazista korától ide készült, míg én azt sem igazán tudtam, mire számítsak. Sokak megnyugvására az előadáson elhangzottak szerint nem számít kirívóan súlyos problémának, ha egyetemistaként nincs pontos elképzelésünk jövőbeni pályánkról: sokkal lényegesebb, hogy a munkaerő-piacra történő belépéskor meggyőzőek legyünk. Ehhez a tárgyi tudás megszerzése mellett nagyon fontos a kommunikációs készségek fejlesztése, mely utóbbi jóval kisebb hangsúlyt kap a felsőoktatásban. Noha a jogászi pályák sokfélék és sokszínűek, bizonyos kompetenciák szinte minden szegmensben szükségesek a sikerhez: a jó beszédkészség mellett ide tartozik a komplex problémák átlátása és a változó helyzetekben tanúsított rátermettség, továbbá az idegen nyelv ismerete. Utóbbi tekintetben még mindig a magas szintű angol nyelvtudás biztosítja a legkiemelkedőbb előnyt, ugyanakkor a bírósági központi felvételi rendszer esetén a több nyelvvizsga egyúttal több pontot is jelent. Az előadók közt egyetértés mutatkozott abban, hogy a pályaválasztást a készségek mellett az egyéni habitus határozza meg. A bírói hivatás főként az önálló, autonóm módon gondolkodó személyekhez illik, akik készek a kihívások leküzdésére, az egyedül történő munkavégzésre és az ezzel járó felelősségre, továbbá arra, hogy tudásukat folyamatosan csiszolják. Ebben a közegben csakis kitartás útján

érhető cél: a szakvizsga megszerzéséhez vezető három év sajátos kettős státuszt hordoz, hiszen a fogalmazó egyfelől az igazságszolgáltatás alkalmazottja, másfelől még tanuló. Ezt a harminchat hónapot további, titkárként eltöltendő évek követik a bíróvá történő kinevezés előtt, de az ambiciózus hozzáállás kulcsfontosságú az előmenetelt

tekintve. Ezzel szemben az adótanácsadás olyan jogászok megfelelő választása, akiknek a számokhoz is van némi affinitásuk, és bár a közgazdász másoddiploma nem előfeltétele az ilyen munkakörnek, a jogi és gazdasági végzettség még mindig verhetetlen párosítást jelent. A kontinentális rendszerekben egyáltalán nem példátlan, hogy ezt a tevékenységet jogászok látják el, és napjaink nehéz gazdasági körülményei között ez a pálya újszerű kihívásokat teremt. A jogértelmezés és a felvilágosítás tekintetében érdeklődésre számot tartó téma a legális és illegális módszerek gyakran képlékeny határainak megvonása. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a gyakorló jogász egyszerre több szegmensben is helyt álljon, ám az ilyen életforma nem mindennapi kihívások elé állíthat: az oktató délelőtt ebben a minőségében tart előadást, míg négy órával később választott bíróként jelenik meg a felek előtt, és az sem kizárt, hogy délután már egyenrangú ügyfeleivel kell tárgyalnia, mint jogi szolgáltatást nyújtó ügyvéd. A szerepek ilyen váltakozása meglehetősen nehéz, de kitartó és kemény munkával összeegyeztethetőek. Érdemes figyelmet fordítanunk arra is, milyen egyéb ismeretekkel rendelkezünk amellett, amit a tantermekben kapunk. Annak érdekében, hogy szélesítsük látókörünket, kapcsolatokat építhessünk, több tapasztalatot szerezzünk, és mindezek segítségével megalapozottabb döntést hozzunk jövőbeli pályánk megválasztását illetően, érdemes némi időt külföldön tölteni. A lényeg nem az, hogy a legnevesebb intézményekben tanuljunk, hanem az ismerős környezet-

ből való kiszakadás és az új szituációban történő eligazodás, valamint azoknak a készségeknek az elsajátítása, amelyek ehhez hozzásegítenek. A hallgatók főleg olyan kérdésekre vártak válaszokat, melyek a jövőben érinthetik őket. A már említett nyelvi követelmények iránti érdeklődésből egyenesen következik a tudakozódás a majdani diplománkkal elérhető külföldi lehetőségek megismerése iránt. Bár a jogi végzettségről köztudott, hogy az egyes országok eltérő rendszere és szabályai miatt nem a legrugalmasabb diploma, hallottunk biztató véleményeket is. Az adójoggal foglalkozók közt nem a leginkább jellemző, de már létező tendencia a külföldi tapasztalatszerzés és munkavégzés, ügyvédként pedig még inkább kitárulnak a lehetőségek: a jó képességgel rendelkezők, ha más országban kívánnak dolgozni, előbb-utóbb célt érnek. Némi derültséget váltott ki a kérdés, mely arra irányult, vajon a jó állások betöltéséhez feltétlenül szükséges-e summa cum laude minősítésű diplomát szerezni. Ebben a tekintetben nem feltétlenül estek egészen egybe az álláspontok: egy vélemény szerint nem az a fontos, mit írnak a papírra, hanem a konkrét képességek, melyek akár egy állásinterjú alkalmával vagy a munkavégzés során világossá válnak. Ennek ellenpontjaként hangzott el azonban az, hogy a kiváló minősítés igenis lehet nagyon lényeges körülmény, ugyanis aki szigorlatait és záróvizsgáit is kiemelkedő eredménnyel zárja, fegyelmezett jelleméről mindenképpen bizonyságot ad. Az elmúlt néhány hónapban nem ez az előadás volt az egyetlen, mely eligazítást próbált nyújtani a kiforrott elképzeléssel még nem rendelkező hallgatóknak a megfelelő pálya kiválasztásában; a szakkollégium szervezése mellett például tudományos diákköri üléseken is felmerültek hasonló kérdések. Az ilyen eseményeket külön fémjelzi, hogy a jogi szféra több szegmenséből hallhatunk kiváló előadókat, és bár minden lehetőség szemléltetése egyértelműen szétfeszítené a másfél órás kereteket, őszintén remélem, hogy az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések folytatódnak a Karon. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 13

KARRIER

INTERJÚ DR. KIRÁLY MIKLÓS DÉKÁN ÚRRAL

„KIVÉTELES ÉLMÉNY RÉSZT VENNI A GENERÁCIÓK KÖZÖTTI TUDÁSÁTADÁS FOLYAMATÁBAN”

SZERZŐ: KÁLÓCZ ADRIENN, SZERÉNYI ADRIENN Valószínűleg mindannyian emlékezünk még első egyetemi napunkra, amikor kissé remegő, fehér kesztyűs kezünkkel kezet fogtunk Dékán úrral. Ő fogad bennünket egyetemi polgárrá, és egyetemistaként töltött utolsó napunkon ő az, aki átadja nekünk a diplomát, avat minket doktorrá, bocsát minket a nagybetűs életbe. Dr. Király Miklós dékán úrral életéről és munkásságáról beszélgettünk.

M

ikor fogalmazódott meg Önben, hogy a jogi pályát

válassza? Azt hiszem, a családomban hamarabb fogalmazódott meg a gondolat, mint bennem, mert igazi jogász családba születtem. Édesapám hosszú évtizedeken keresztül bíró volt, anyai nagybátyám pedig ügyvéd, és a távolabbi felmenőkről még nem is szóltam. Ennek ellenére hosszú ideig a történelem és a régészet érdekelt. Ebből kifolyólag gondoltam arra is, hogy később történelem- vagy régészettudományi pályán helyezkedem el. A jog iránti kíváncsiságomat tulajdonképpen édesapám ítéletei keltették fel, amelyeket az asztalán találtam gimnazista koromban. Ez az érdeklődés fokozatosan erősödött bennem, így amikor egyetemet kellett választani, már csak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát jelöltem meg. Melyek a legkedvesebb emlékei az egyetemi évekből? Akkoriban sem csak az egyetemen töltöttük az időnket, hanem az Országgyűlési Könyvtárban is, amely amellett, hogy egy kiváló könyvtár volt már akkor is, a társalgója a budapesti szellemi élet egyik központja volt. Megfordultak ott más egyetemről érkezett kollégák, illetve ellenzékiek is, akik tulajdonképpen csak ott tudtak dolgozni, és ebből kifolyólag egy remek társas, szellemi élet is folyt itt. Ezen kívül nagyon közel állt a szívemhez több diákkör is, először az Alkotmányjogi Diákkör tagja voltam, aztán pedig a Polgári Jogi Diákkörben dolgoztam éveken át. Természetesen a diákkör igazi emberi közösség is volt – gondolom, hogy e jellegét szerencsére mára sem vesztette el –, így nem csak dolgozatokkal és tudománnyal foglalkoztunk. A mai napig szívesen emlékszem vissza a közös kirándulásokra, például a Rám-szakadéknál tett látogatásunkra vagy a csopaki strandon eltöltött időkre. Volt olyan oktató, aki nagy hatást gyakorolt a későbbi karrierjére? Több kiváló oktató tanított engem, például Brósz Róbert, aki a római jog tit14 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

kaiba vezetett be minket, vagy Vékás Lajos professzor, akivel éppen a Polgári Jogi Diákkör ülésein ismerkedtem meg, de említhetném Harmathy Attila professzort is, aki mindmáig sokat segít nekem. Azonban aki a legerősebb és legközvetlenebb hatást gyakorolta az életpályámra, a karrieremre, az bizonyosan Mádl Ferenc professzor volt. Részben tudásával, emberi példájával, szeretetével, illetve azzal, hogy 1985-ben ő hívott meg az akkoriban a Polgári Jogi Tanszék keretében működő nemzetközi magánjogi csoport tagjának, hogy ott dolgozzam, először ösztöndíjasként, majd tanársegédként. 1990-92 között kormányfőtanácsosként tevékenykedett a Miniszterelnöki Hivatalnál, majd néhány évvel később tanácsadói feladatokat látott el a Szociális és Családügyi Minisztériumban. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Ezek nagyon érdekes, de embert próbáló évek voltak. A Miniszterelnöki Hivatalban Mádl Ferenc kabinetfőnöke voltam, lényegében a titkárságát vezettem. Abban az időben nagyon fontos területek tartoztak a professzor úrhoz. Bár tárca nélküli miniszter volt, de felügyelte például a privatizációt, a Magyar Tudományos Akadémiát – napirenden volt az Akadémiáról szóló törvény újraalkotása –, illetve a Bős-Nagymaros tárgyalások is hozzá tartoztak. Tehát rendkívül szerteágazó feladatai voltak, és nekem, mint a titkárságvezetőnek szükségképpen mindegyik területtel foglalkoznom kellett. A Szociális és Családügyi Minisztériumbeli tanácsadói feladataim már szűkebbek voltak, ezek az Európai Unióhoz történő csatlakozást előkészítő tárgyalásokkal voltak kapcsolatosak. Leginkább a személyek szabad mozgásával kapcsolatos intézkedésekről, felkészülésről volt szó: hogyan tud felkészülni Magyarország a személyek szabad mozgására az Európai Unión belül, hol tart a jogszabály előkészítés, és így tovább. Egyébként az egyetemtől ezen évek alatt sem szakadtam el, 1990-93 között részmunkaidőben oktattam, majd később már újra főállásban dolgoztam az egyetemen. 2002-05 között a Köztársasági Elnök

tanácsadója volt. Milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb ez idő alatt? A tanácsadói cím tulajdonképpen egy baráti kör tagságát jelentette, ahol az ismeretségek még az Antallkormányig mentek vissza. Tagja volt ennek a tanácsadói, baráti körnek például Granasztói György, Kodolányi Gyula, Bod Péter Ákos, Martonyi János és Zlinszky János, és időről időre találkoztunk bizonyos alkotmányos kérdések áttekintésére. Ez azért volt érdekes, mert a rendszerváltozás után Mádl Ferenc volt az első jogász köztársasági elnök, és ő érthetően nagy érzékenységgel viszonyult a közjogi kérdések finomságai iránt. Az elnöki működése során felmerültek olyan ügyek, amelyeket meg kellett vitatnunk, és a közös bölcsességre támaszkodva előkészíteni az elnöki döntést. Így például amikor Medgyessy Péter miniszterelnök 2004 szeptemberében lemondott, meg kellett fontolni, hogy miben is áll a köztársasági elnök mozgástere az új kormányfő felkérésével összefüggésben. Természetesen voltak érdekes élményeim is, előfordult, hogy a köztársasági elnök urat elkísértem hivatalos útján. Érdekes volt testközelből látni az ország legmagasabb szintű képviseletét. Ekkor nyílt lehetőségem arra is, hogy az akkor még propelleres Hungarian Air Force Number One-nal utazzam, ami egy régi orosz gép volt. Amikor leszálltunk vele Svájcban, külön engedélyt kér a repülőtér személyzete, hogy lefotózzák ezt a repüléstörténeti ritkaságot. Mikor fordult az érdeklődése a nemzetközi magánjog, illetve az Európai Unió joga felé? Ahogyan egyre többet foglalkoztam polgári joggal, magánjoggal, ennek összehasonlító jogi, nemzetközi dimenziói is a szemem elé kerültek, és fokozatosan a nemzetközi magánjog felé fordult az érdeklődésem. Amikor negyedév elején elkezdtük e tárgyat hallgatni, már biztos voltam abban, hogy engem ez érdekel a leginkább. Az Európai Unió joga pedig Mádl Ferencnek köszönhetően került a látóterembe, mert amikor 1988ban létrejött az akkor már önálló Nemzetközi Magánjogi Tanszéken az Európai Dokumentációs és Kutatási Központ – Gdansk után a másodikként a régióban –,

KARRIER

a professzor úr felkért, hogy foglalkozzam a központ felállításával, anyagainak rendezésével, a tanszéki struktúrán belül való elhelyezésével. Mivel rengeteg anyag érkezett ide a Központba az Európai Közösség jóvoltából, ezért érthető módon az ezekben a matériákban fellelhető tudás elkezdett érdekelni. Ráadásul a rendszerváltozás jelentős módosítást hozott az egyetemi curriculumban is, hiszen elindult az akkor még Európai Közösség jogának oktatása, nagyon jelentős mértékben ennek a dokumentációs központnak az anyagára építve. Mikor kezdett érdeklődni a tanári pálya iránt? Milyen szerepet tölt be az életében az oktatás? Tulajdonképpen soha nem volt idegen tőlem a tanári pálya, talán azért sem, mert anyai ágon részben református papok, részben tanítók voltak az őseim sok száz évre visszamenően. Az édesanyám is tanított, úgyhogy ez valahogy a családi hagyomány része volt. Én magam úgy érzem, hogy kivételes élmény abban a nagyon humánus folyamatban részt venni, amelyben az egyik generáció a másik generációnak átadja a tudást. Önmagában a tanítás egy nagy élmény számomra, de dékánként azért is speciális, mert amíg előadást tartok, addig elszabadulok a menedzseri kötelezettségektől. Az egyik legnyugalmasabb tevékenység számomra, amikor beléphetek egy előadóterem ajtaján, és elkezdhetek tanítani. Oktatói pályafutása során volt-e olyan tanítványa, akinek karrierje alakulását később is figyelemmel kísérte? Tulajdonképpen olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok tanítványom életpályájának alakulását láthattam. Hozzáteszem, hogy néhányan itt is tanítanak a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszéken. A közigazgatásban, minisztériumokban is dolgoznak volt tanítványaim, illetve más egyetemeken is, például a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Több tanítványom útja pedig Brüsszelbe vezetett, például az Európai Bizottság apparátusán belül helyezkedtek el. Ha erre gondolok, azt érzem, , hogy talán nem volt hiábavaló belépni az előadóterembe. Hogyan sikerült elnyernie a dékáni tisztséget? Az ötletet Mezey Barna rektor úr vetette fel, aki akkor a Kar dékáni tisztségét töltötte be, mandátumának lejárta előtt egy évvel. A megkeresés nagyon váratlanul ért, mert nem szerepelt a terveim között a dékáni tisztség megpályázása, illetve azt sem gondoltam, hogy felmerül ez a lehetőség a kollégák között. Hosszas gondolkodás után végül benyújtottam a pályázatomat a pozícióra, és mivel ketten is indultunk a titulusért, végül versenyben sikerült nyernem, a Kari Tanács

többségének támogatásával. Második alkalommal már nem volt többes pályázás. Dékánként milyen feladatok hárulnak Önre? Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy egy összetett oktatási, kutatási, könyvkiadói vállalkozás üzemeltetése. Nagyon erős a verseny a felsőoktatásban és a jogtudományi karok között. Ebben a helyzetben csak akkor tudunk helytállni, ha túllépünk azon a hagyományos szemléleten, hogy megvan a tanterv, illetve a tanrend, és megtartjuk az órákat. Ennél sokkal szerteágazóbb a Kar tevékenysége. Nagy jelentősége van annak, hogy milyen könyvsorozatot tudunk megjelen-

tetni, milyen konferenciákon vagyunk jelen a hazai és nemzetközi tudományos életben. E szerteágazó tevékenység összehangolása végső soron a dékánhoz tartozik, természetesen erősen támaszkodom a dékánhelyettesek munkájára. A legutóbbi időkig tulajdonképpen mindennek a gazdasági vonatkozásai is a dékán feladatkörébe voltak ágyazva, hiszen az oktatásnak, a kutatásnak, a tudománynak természetszerűleg költségvetési oldala is van, szóval nem emelhető kínai fal a szellemi tevékenységek és azok anyagi vonzatai közé. Jelenleg egy új rendszer kialakításán dolgozunk az ELTE-n belül is, így a gazdasági kérdéseket a kancellárral együttműködve fogjuk eldönteni a továbbiakban. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 15

KARRIER

Ön jelenleg is a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság bírája. Mit jelent Önnek ez a hivatás? Ez leginkább a gyakorlati tapasztalatot jelenti számomra. Nincs sok ügyem, hiszen nem tudnék sokat vinni a dékáni feladataimmal párhuzamosan. De ezek a perek azt jelentik, hogy nem csak tanítom a nemzetközi kereskedelmi jogot vagy a külföldi beruházások védelmét, hanem konkrét peres eljárások során tapasztalom meg a jogalkalmazás kihívásait és szépségeit. Mivel tölti szívesen a szabadidejét? Sajnos nincs sok szabadidőm, de nagyon szeretek olvasni. Most éppen Krúdy Gyula: Andráscsik örököse c. kisregényét olvasom. Szeretek kirándulni is, és törekszem arra, hogy évente legalább néhány napot síelhessek. A fiaimat annak idején próbáltam rábeszélni a hagyományos magyar íjászat szépségeire, de e téren mérsékelt sikerrel jártam, és végül én kezdtem hobbiként foglalkozni ezzel.

Milyen viszonyt ápol a kar oktatóival és diákjaival? Reménykedem benne, hogy jó viszonyt, legalábbis nagyon törekszem erre. Sok oktató kollégám keres fel időrőlidőre. Nem szeretnék „bunker-dékán” lenni. (Amerikában a II. világháború után kritizálták azokat a tábornokokat, a „bunker-tábornokokat”, akik bent ültek a biztonságos vezérlési pont falai között, és nem voltak ott a harcoló katonákkal.) Én nem csak itt, ebben a szép dékáni szobában szeretnék üldögélni, hanem törekszem arra, hogy sokat tanítsak. Általában mindig van két, három kurzusom: előadás, alternatív tantárgy, fakultatív óra is szerepel a féléves portfóliómban. Természetesen nem csak ilyen frontális helyzetekben szeretek a hallgatókkal találkozni, hanem más alkalmakkor is. Az elmúlt időszakban többször is sor került a Bibó István Szakkollégium által szervezett beszélgetésekre, konzultációkra. Ezen kívül megemlíteném még a Jogászbált is, amely kiemelkedő teljesítmény volt a Kar jurátusainak részéről, hiszen egy évtizedes szünet után került ismét megrendezésre idén.


Hogyan tudja összeegyeztetni teendőit a magánéletével? Nagyon nehezen. Tulajdonképpen állandó egyensúlyozást és kompromisszumokat igényel, hiszen négy gyermekkel élünk. Van, aki már befejezte az egyetemet, de van olyan is, aki még a kora gimnáziumi éveit tapossa. Folyamatos kihívást jelent számomra, hogy a gyermekek és a család számára hogyan találjak olyan időt, amikor kizárólag velük tudok foglalkozni. Sokszor lelkiismeret furdalásom is van emiatt. A vasárnapokat, illetve az ünnepeket mindig a család, illetve a gyerekek töltik ki. Ez az a minimum, amit mindenképpen védelmezni próbálok. Kari vezetőként és tanárként mit gondol, miben változott leginkább a diákok felfogása, világszemlélete ahhoz képest, amikor Ön volt egyetemista? Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy egyes területeken voltak változások, máshol pedig nem. Véleményem szerint nem változott az, ahogyan az évfolyam az én időmben tagolódott: volt egy 15-20%-os réteg, a nagyon motivált, nagyon elkötelezett hallgatók köre, akik diákkörökbe jártak, perbeszédversenyeket nyertek, és általában véve

tudták, hogy ők nagyon jó jogászok szeretnének lenni. Akkor is megvolt már a hallgatók „derékhada”, akik igyekeztek becsülettel teljesíteni a kötelezettségeket, de nem fektettek annyi energiát a tanulásba, és volt 10-20%-a a hallgatóknak, akiknél azt éreztem, illetve érzem most is, hogy nem biztosak abban, hogy miért is a jogi kar padjait koptatják. A tagozódás tehát általánosságban hasonló volt. Nagymértékű változást én leginkább abban látok, ahogyan a hallgatók az óráikhoz viszonyulnak, mert ezen a téren sokkal céltudatosabbakká váltak. Mi bármely fakultatív órát nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattunk, ha jó volt az előadó vagy érdekes volt a téma: szólhatott francia irodalomról a bölcsészkaron, vagy a ’20-as, ’30-as évek koncepciós pereiről a Szovjetunióban. Nyilvánvaló, hogy ez nem sokban segítette a majdani jogászi munkánkat, viszont széleskörű műveltséget adott. A mai hallgatók sokkal céltudatosabbak, és ha másod-, vagy harmadéves korukban eldöntik, hogy ők például egy nemzetközi ügyvédi irodánál fognak dolgozni, akkor ilyen tárgyakat látogatnak és vesznek föl, más kurzusok iránt pedig már nem érdeklődnek ilyen lelkesedéssel. Mindkét felfogásnak megvan az előnye és hátránya egyaránt. A tág értelemben vett értelmiségi létbe azonban beletartozik az érdeklődés olyan dolgok iránt is, amelyek nem sorolhatóak a szűkebb értelemben vett szakmához. Milyen tanácsot tudna adni a hallgatóknak? Mire figyeljenek oda egyetemi tanulmányaik során? Azt kellene mindig szem előtt tartaniuk, hogy az ország legjobb jogi karára járnak. Érdemes kihasználniuk a Kar által nyújtott lehetőségeket, és itt nem csak az előadásokra, illetve órákra gondolok. Nincs ilyen szintű jogi kari könyvtár az országban, máshol nem érhetőek el ilyen nemzetközi jogi adatbázisok sem, mint nálunk. Mindenképpen meg kellene ragadniuk ezt a lehetőséget, hiszen nagy valószínűséggel nem lesz még egy olyan öt év az életükben, amikor ennyi tudást tudnának összegyűjteni és felhalmozni, mint ebben az időszakban. Az ELTE egy másik versenyelőnye a nemzetközi kapcsolatokba való rendkívüli beágyazottsága, például az Erasmus-kapcsolatok. Nagy esélyt mulaszt el az, aki nem megy ki külföldre megismerni egy más jogrendszert és kultúrát. De említhetném a francia és német nyelvű mesterképzést, illetve az angol nyelvű LL.M. programunkat, ami az első igazi, hazai egyetem által szervezett LL.M. képzés. Én mindenkit arra biztatnék, hogy éljen ezzel a kínálattal! Visszanézve az egyetemi éveimre, sajnálom, hogy több dologra nem fektettem nagyobb hangsúlyt, például nem tanultam meg franciául. Nem szabad veszni hagyni ezeket a lehetőségeket, mert sajnos később már nem lesz idő pótolni azt, ami elmaradt.


TETTŐL A TETTESIG – 1. RÉSZ

SZERZŐ: FUNCS FANNI Bűn és bűnhődés – a legitim állam egyik alapja. A jog és a törvények formálják, egyben tartják az emberek e közösségét. Az általános társadalmi rend fenntartása érdekében határokat húznak, átlépésüket szankcionálják. Ez utóbbi azonban rendkívül összetett feladat, tekintve, hogy a büntetés egyik fő célja – a környezetére veszélyes személy izolálásán túl – az egyén átnevelése is, hogy a közösségbe való esetleges visszakerülése annak javát szolgálja.

FORRÁS: HUFFPOST.COM

TUDOMÁNY

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

H

ISKOLÁK, TANÍTÓIK ÉS VESZTESEIK abár a szabadságvesztéssel járó büntetés több évezredes múlttal rendelkezik, csak a XIX. század közepére alakult ki a pozitivista büntetőjogi iskola, amelyben a humanizmus hatására az elkövető került előtérbe. A büntetőjogi gyakorlat addig – a klasszikus iskola elveit követve – elsősorban a tettre fókuszált, melynek következtében a tettes háttérbe került. A körülmények figyelembevétele nélküli ítélkezés számos igazságtalan ítéletre adott okot. Az büntetőjogi reformistákat ellenben tettesközpontú nézőpont jellemezte. Utóbbinak két fajtája alakult ki, melyek bizonyos szempontból ellentmondanak egymásnak. A kriminálantropológiai iskola – amely Cesare Lombroso nevéhez fűződik – determinista nézete a tettes fiziológiai tulajdonságaira helyezte a hangsúlyt. Ez szélsőséges stigmatizációba torkollott, tekintve, hogy egyes külső tulajdonságaikért a „született bűnelkövetőknek” titulált személyek akár az életükkel is fizethettek. Erre reagált a kriminálszociológiai 18 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

iskola, amely – a stigmák használatát elítélve – az elkövető társadalmi környezetét találta a legnagyobb mértékben befolyásoló tényezőnek. Állításuk szerint a szocializációs közegek hatására válik az ember bűnözővé vagy törvénytisztelővé. A klasszikus, reform-, és az azokat továbbgondoló iskolák és eszmék ötvözeteként, a második világháborút követően került a középpontba a máig népszerű neoklasszikus iskola. A modern tudományokat ötvözve a régi nézetekkel a nyugati társadalomban egy olyan irányzat vált uralkodóvá, amely mind a tettet, mind a tettest vizsgálva igyekszik igazságos, előítéletektől mentes ítéletet hozni. A fejlett technikai eszközökön túl – melyek a tett elkövetését és a tettes beazonosítását hivatottak bizonyítani – a modern tudományágak is jelentős szerepet kapnak a büntetéskiszabás során. Utóbbiak közé tartozik a már említett antropológia mellett a pszichológia. NEM MINDEN RAB PSZICHOPATA Amennyiben az elítéltre szabadságvesztést szabnak ki, a pszichológia tudományágának képviselői továbbra sem engedik el a kezét (habár szakértő funkciójukat terapeutáéra váltják fel), hiszen az ilyennemű ítélet célja nemcsak a társadalom többi részétől való elszeparálás és a példamutatás (generális prevenció), hanem az elrettentés és az átnevelés is (speciális prevenció), ezzel csökkentve a visszaesés esélyét. A bűnismétlés hátterében azonban a szemléletváltás hiánya mellett más tényező is meghúzódik: határhelyzetben hajlamosak vagyunk az egyszerűbb utat választani. E tekintetben is meghatározó a pszichológusok szerepe, akik hozzásegítik az egyént a normakövető magatartás melletti elhatározás megerősítésében. Mivel a bűnelkövetők jelentős hányada antiszociális személyiségzavarban szenved, kezelésüket szisztemati-

kusan felépített terv alapján végzik a szakértők. A börtönpszichológus első lépésként feltérképezi az elkövető múltját (neveltetését), társadalmi hátterét, előéletét, s csak rendelkezésre álló információk birtokában kezdi el a kezelést. Ez történhet csoportos formában, abban az esetben, ha az elítéltek sem a pszichovagy szociopaták, sem a fokozottan hátrányos társadalmi helyzetűek körébe nem tartoznak; ők nem igényelnek személyre szabott foglalkozásokat. Akik viszont a fent említett két kategória valamelyikének – esetleg mindkettőnek – a tagjai, általában személyes „ellátásban” részesülnek. Az ő esetükben gyakrabban alkalmaznak ún. krízisintervenciós terápiát, melynek személyre szabottsága az illető nehéz élethelyzetéből fakadóan elengedhetetlen. Ilyen helyzet lehet például egy öngyilkossági kísérlet (vagy már annak a tervezése is), a saját testében való kártétel, szökési tervek, illetve kísérletek, de a többi rabbal való komolyabb konfliktus is. Fiáth Titanilla börtönpszichológus egy, a Metropolnak adott interjúban foglalta össze szakmája lényegét: „a börtönbe kerülők először átesnek egy befogadási szűrővizsgálaton. Ezután rendszeresen kérhetnek »pszichológusi meghallgatást«, illetve a személyzet – a felügyelők és a nevelők – is értesíthetnek bennünket, ha úgy látják, szükség volna egy elbeszélgetésre.” Emellett rávilágít a legnagyobb problémára, miszerint „kevés olyan program van, amely már a börtönévek alatt elkezdődik, ugyanakkor nem ér véget a szabadulással. Az ítélet legvége az egyik legstresszesebb időszak, a szabadulás pedig különösen az. Nagyon rossz, hogy éppen a legkritikusabb pillanatban engedjük el az emberek kezét, amikor pedig a visszailleszkedésben borzasztó nagy szükségük volna pszichológusok és szociális munkások támogatására.” AMIKOR STRESSZ A SZABADSÁG Mindebből levonható a következtetés: csupán egy területre nem terjed ki a terapeuták hatásköre, ez pedig a társadalom. Léteznek ugyan reszocializációs programok, melyeket az állam mellett egyházi és civil szervezetek támogatnak és végeznek, de ezek még annyira kezdetlegesek, hogy csak kis számban férhetnek hozzá a börtönből szabadult emberek. A szélesebb körben való segítségnyújtás

re, így az eltartásuk nem az adófizető állampolgárokat terheli. Ezt bizonyította be például Svédország, ahol 2013ban négy börtönt ítéltek bezárásra a foglyok jelentős létszámcsökkenése miatt. A Magyarországéhoz közel azonos népességszámú államban mindössze négyezerötszáz elítéltet számláltak, míg itthon több mint négyszer annyit. A börtönpszichológia számos célja hazánkban máig csak elméletként él. A börtönökben való elhelyezés már önmagában gondot okoz az elkövetők magas létszáma vagy a kevés férőhely miatt, hiszen 144%-os a túltelítettség szintje. E tény újabb megoldásra váró problémát generál: jelenleg nem áll rendelkezésre annyi pszichológus, amennyi szükséges lenne a rabok személyre szabott kezeléseinek biztosítására. Nem hagyhatjuk

figyelmen kívül társadalom bűnözést befolyásoló szerepét sem; felelősségét a jelenlegi büntetőjogi szemlélet is elismeri, így azt nem háríthatjuk át teljesen sem a bűnelkövetőkre, sem a rájuk felügyelő szakemberekre, hiszen mind közülünk kerültek ki és közénk térnek vissza. Mi vagyunk a társadalom, akik egymást formáljuk, befogadjuk, vagy épp kiközösítjük. De bármilyen hozzáállást tanúsítunk is, az egyszer ránk is visszahat.

TUDOMÁNY

azonban mind a börtönt frissen elhagyó személy, mind a társadalom számára jövedelmező lenne: előbbi egy könynyebb beilleszkedési folyamaton keresztül normakövetővé és a társadalom hasznos tagjává válna, nem borítaná fel sem az általános rendet, sem a saját életét azzal, hogy újabb bűncselekményt elkövetve visszakerül a rácsok mögé. A reszocalizációs programok elkezdésével nem feltétlenül kell megvárni a szabadulást megelőző időszakot. Egyes országokban bevett gyakorlat a rabok foglalkoztatása, tehetségük, képességeik kiaknázása, így miután elhagyják a börtönt, az elsajátított szakmát folytatva tisztességes életet élhetnek; arról nem is beszélve, hogy a „fogságuk” ideje alatt munkájukkal szert tehetnek a számukra szükséges anyagi bevétel-

(Folytatása következik.)

Mindenidők leghírhedtebb börtönének szigetét, Alcatrazt, Juan Manuel de Ayala spanyol hajós fedezte fel 1775-ben, a San Francisco-öbölben. 1853 és 1861 között erődként funkcionált, majd adottságaiból kifolyólag katonai börtönné alakították át, mivel olyannyira elszigetelt, hogy szinte lehetetlennek tűnt megszökni onnan. A „katonai börtön” címet hivatalosan csak 1907-ben kapta meg. 1915-ben minősítették fegyházzá a börtön épületét, amely 1934-ben az Igazságügyi Minisztérium fennhatósága alá került; utóbbi úgy döntött, hogy szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakítja azt – így született meg a legendás valóság, Alcatraz börtöne. Alcatraz „börtön a börtönben” státusza abban merült ki, hogy a bíróság senkit nem küldhetett közvetlenül ide; rossz magaviselet okán más fogházak elítéltjei kerülhettek a Szikla börtönőreinek keze alá. Utóbbiak különös kegyetlenséggel viseltettek a rabok irányában. Ez jórészt abból fakadt, hogy a törvény csupán négy jogot biztosított a lakóknak: joguk volt étkezni, ruházkodni, egészségügyi ellátásban részesülni, valamint fedél alatt tartózkodni. Ezen felül minden más kiváltságnak számított. A fogvatartottak öt évet tölthettek a szigeten. A hatóságok szerint ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy a szigorú átnevelő rend-

FORRÁS: WIKIPEDIA

ALCATRAZ, A „SZIKLA”

szernek köszönhetően, az azelőtt közveszélyes bűnözők normakövető emberekké váljanak. A börtön 1963-ig üzemelt. Az intézmény bezárását valószínűleg a fegyőrök rabokkal szembeni kegyetlensége váltotta ki, hivatalos okra azonban nem hivatkoztak.


TUDOMÁNY

KINEK ÉRDEKE, KINEK NEM

„NEMZETI” ÉRDEKEK A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN

SZERZŐ: TRÉBER TIBOR Anarchia. A liberális gondolkodók sem nagyon vitatkoznak azzal a realista meglátással, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az anarchia kifejezéssel lehet a legjobban jellemezni. Inkább az a kérdés, hogy megjelennek-e nemzeti érdekek ebben a kaotikus rendszerben, és ha igen, hogyan lehet őket érvényesíteni?

M

ielőtt megtalálnánk a helyét, definiálnunk kell a nemzeti érdek fogalmát. Tegyük ezt úgy, hogy politikai indíték, amelyet teljes társadalmi konszenzus övez. Az is kérdés, hogy vajon létezik-e ilyen? Több álláspont szerint igen, ugyanakkor a nemzeti érdekek nem egyediek. Nem találunk olyan területet, amelyben van teljes társadalmi konszenzus és egyedi érdek lenne. Vannak azonban olyan ügyek, amelyekre érvényes mind a két feltétel, bár ezek korlátozottak. Ilyen lehet például egy állam saját nyelvének fenntartása az állam határain belül. A polgárok eltérő szükségletei és eszmei sokszínűsége okán a nemzeti érdekek mára olyan alapvető szükségletekre korlátozódtak, mint az állandó élelmiszer-ellátottság vagy a szomszédokkal való békés együttélés. Ezek nem egyediek, hanem minden nemzet számára fontos irányelvek. Tehát az érdekek globális térben való érvényesítése mindig belföldön manifesztálódik. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az érdekek sohasem lesznek win-win játékok. Mindig van vesztes fél, mivel minden talpalatnyi földet szuverén államhoz kötünk, azaz nincs olyan terület, ahol ne másik állam érdekeit sértenénk, amikor a sajátjainkat érvényesítjük. A helyzetet csak bonyolítja, hogy nem mindig azonos területen jelennek meg az érdekek. Például az egyik ország gazdasági érdeke a másik

ország környezetbiztonsági érdekeit sértheti adott esetben. Érdekérvényesítés tekintetében sajnos jelenleg nem a liberális igazságos kormányzás eszmerendszerével élő világkormány megvalósítása felé haladunk. Még a szupranacionális szervezeteken belüli vitás kérdések megoldásában is Kenneth Waltz strukturális realizmus modellje látszik megszilárdulni. A modell a nemzetállamokat veszi a nemzetközi kapcsolatok egyedüli aktorainak, akik eltérő képességeik alapján rendeződnek hierarchikus struktúrába. Joseph Grieco munkái alapján azonban láthatjuk, hogy a realisták is beemelik a rendszerszemléletükbe a kooperációt, ugyanakkor a szupranacionális szervezetekben sem jöhetnek létre tartós együttműködések. Legtöbbször csak egy-egy ügy kapcsán tudják támogatni egymást az országok, emiatt a klasszikus terület alapú szövetségek csak névleg teljes körűek. Például a lengyeleket Magyarország könnyen támogathatja tengeri kérdésekben, ha azonban az agrárium kerül az asztalra, egymás versenytársaivá válunk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzetközi kapcsolatok jellemzésére valóban az anarchia a legtalálóbb kifejezés. A külpolitikai lépéseket pedig, tűnjenek bármily nemesnek is, mindig belpolitikai indítékok mozgatják. Mindemellett állandó szövetségeken belül sem beszélhetünk hosszú távú érdekegyezésekről, csupán ad hoc együttműködésekről. Az élettér és a nyersanyagok folyamatos csökkenése pedig az erő alapú érdekérvényesítés módszerének erősödését predesztinálja.

„AZ A JÓ JOG, AMI ERKÖLCSILEG MEGALAPOZOTT, AMI ERKÖLCSTELEN, AZ JOGELLENES”

DR. VADÁSZ GÁBOR ELŐADÁSA AZ EUTANÁZIÁRÓL

SZERZŐ: GÁL DÓRA GABRIELLA, KOVÁTS BORBÁLA „A jelenlegi magyar jogrendszer toteme a paragrafus.” Így foglalta össze a magyar jogrendszerrel kapcsolatos kritikáját Dr. Vadász Gábor. A nyugalmazott sebész és aneszteziológus főorvos az eutanázia büntetőjogi és alkotmányjogi kérdéseiről tartott előadást, különös tekintettel a saját maga által beterjesztett alkotmányjogi panasz részleteire.

A

főorvos az eutanáziával kapcsolatos szakmai dilemmákkal összefüggésben fejtette ki véleményét a magyar jogrendszer negatívumairól. Dr. Vadász szerint a legnagyobb probléma, hogy nincsen normavilágosság, és a jog nem képes megfelelő ütemben követni a tudomány fejlődését és a világ változásait. Véleménye szerint a betegágy mellett levont következtetések ütköznek a jog és az orvosetika szabályaival, sőt számos esetben az orvos erkölcsi meggyőződésével is. A nyugalmazott főorvos azon kevesek közé tartozik, aki nem csak kinyilatkoztat és vádol, hanem konkrét lépéseket is tesz egy olyan ügy érdekében, amely iránt személyes felelősséget érez. Így 2012ben alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az egészségügyről szóló törvény pontatlan és végrehajthatatlan jogi szabályozására hivatkozva, különös tekintettel a kezelés visszautasításával kapcsolatos előírásokra. Ennek eredményeképp az Alkotmánybíróság határozatában alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette az egészségügyi törvény arra vonatkozó rendelkezését, miszerint a kezelés visszautasítására vonatkozó közokiratot kétévente meg kell újítani, valamint azt a szabályt is, amelynek értelmében pszichiáter szakorvos szakvéleményére van szükség e közokirat érvényességéhez. Dr. Vadász nem tartja elégségesnek az ilyen mérvű módosítást, ugyanis az AB számos más ponton elutasította panaszát. Például nem fogadta el a főorvos azon érvelését, mely szerint a fiatal felnőttek rendelkeznek azzal 20 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

a belátási képességgel, ami a beavatkozásokhoz való hozzájárulásukhoz, illetve elutasításukhoz szükséges, de a törvényi szabályozás miatt nem FORRÁS: HTTP://RESOURCES2.NEWS.COM.AU/ dönthetnek saját sorsukról, ezáltal sérül az emberi méltóságuk. A nyugalmazott főorvos említést tett az általa készített közvélemény-kutatásról is, mely egyfajta attitűdvizsgálatként hivatott feltárni az orvostársadalom hozzáállását az eutanázia tárgyköréhez. A kérdőívet összesen 227 orvos töltötte ki anonim módon, amely rendkívül hasznosnak bizonyult, mivel a véleményeknek köszönhetően láthatóvá vált az eutanázia kérdéskörének összetettsége. A kérdéssor főként a szakemberek eutanáziával kapcsolatos elvi szemléletére és az eutanázia alkalmazásának dilemmájára reflektált, és teret adott a szubjektív tapasztalatok megosztásának is. A felmérés szerint a válaszadó orvosok 43%-a találkozott már olyan esettel, ahol a beteg állapota miatt felmerült az orvosi kezdeményezésre történő eutanázia alkalmazása. Dr. Vadász Gábor előadásának végére érve hangsúlyozta, hogy nem minden esetben az eutanázia a megoldás, de az élet befejezéséről vagy folytatásáról való döntés jogát a betegnek kell meghagyni, ezt a jogot pedig a törvénynek kell biztosítania.

SZÓLÁSSZABADSÁG ITTHON ÉS STRASBOURGBAN SZERZŐ: KISS BALÁZS

TUDOMÁNY

MOLINÓK A PARLAMENTBEN

A molinós ügyek hallatán a közelmúltbeli, nagy visszhangot kapó olyan történések jutnak eszünkbe, amelyek széles érdeklődést keltettek, nemcsak jogász körökben. Így merült fel a parlamentben folytatott, komoly vitákat kiváltó ellenzéki tiltakozási akciók, azaz molinózások és a hozzájuk kapcsolódó strasbourgi döntések megvitatásának ötlete egy szakmai beszélgetés keretében.

A

molinózás nem új jelenség a politika világában. Az esetek lényegét röviden összefoglalva, ellenzéki képviselők tiltakozásuk kifejezéseként különböző feliratú molinókat függesztettek ki az ülésteremben, így is hangot adva véleményüknek. A Házelnök – az Országgyűlés Házszabályaira hivatkozva – tiszteletdíj csökkentéssel büntette őket az Országgyűlés méltóságának megsértése miatt. A megbüntetett képviselők szólásszabadságuk korlátozása miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak. A szakmai vita keretében a kérelmezőket képviselő dr. Karsai Dániel alkotmányjogász és emberi jogokkal foglalkozó ügyvéd, valamint a Magyarország képviseletében eljáró dr. Tallódi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium strasbourgi ügyekkel foglalkozó főosztályának főosztályvezető helyettese ütköztették véleményüket, és egyben a Bíróság előtt képviselt álláspontjukat. Üde színfoltot jelentett, hogy a perben ellenérdekű félként fellépő beszélgetőtársak között a személyes viszony kiváló, mely korábbra visszanyúló ismertségen alapul. Tegeződő hangnemük elősegítette a vita élénkségét. Vitaindítóként a strasbourgi ítéletetek rövid ismertetésére került sor, amelyeket előadóink kiegészítettek azzal, hogy jelentősnek tartották az ügy előadó bírójának, Sajó Andrásnak a szólásszabadság és véleménynyilvánítási szabadság terén kiemelkedő, nemzetközileg is elismert szaktudását. A molinózást egyöntetűen a kis létszámú ellenzék nem hagyományos véleménynyilvánításaként jellemezték, kiemelve a média által alapjaiban átalakult parlamenti vita sajátosságait. A Bíróság a szólásszabadság kérdéskörét joggyakorlatában kiemelt védelemmel illeti, a legritkább esetekben korlátozható emberi jogok közé emelte már nagyon korán és azok közé sorolja azóta is. A szólásszabadság megsértése következtében indított strasbourgi perek jelentős része végződik a kérelmező számára kedvező döntéssel. Ezt Karsai Dániel a korlátozás szükségességének és arányosságának nehezen indokolható voltához köti, bár kiemelte, hogy a szükségességi lépcsőfokon történő marasztalás, azaz, hogy nincsen legitim célja a korlátozásnak, súlyos kritikát jelenthet egy állam számára, így a testület szinte mindig elismeri a legitim cél meglétét, vagy úgy fogalmaz, hogy a cél nem tekinthető illegitimnek. A fiatal ügyvéd ezen gyakorlatot azonban nem tartja megfele-

lőnek, véleménye szerint adott esetben ki kell mondani, hogy egy állam nem megfelelően korlátoz alapjogokat, nem védi azokat kellően. Felmerült a kérdés, hogy a parlament belső szabályaiba való beavatkozás sérti-e a parlamenti immunitást? Az ügyben Magyarország álláspontja szerint az immunitás és az Országgyűlés autonómiája következtében a belső szabályozás nem vizsgálható. Karsai Dániel ezt elfogadhatatlannak tartja és a strasbourgi döntés ebben egyértelműen őt igazolja. Karsai egy további érdekes összefüggésre világított rá, mégpedig arra, hogy az Alkotmánybíróság nem sokkal a strasbourgi ügyeket megelőzően foglalkozott ugyanezen szabályozás helyességével, amelyet 3200/2013. (X. 31.) AB határozatában megfelelőnek minősített. A védő az Alkotmánybíróság első, félremagyarázhatatlan pofonjaként jellemzi a strasbourgi döntést. Aggályosnak tartja, hogy az államok számára a Bíróság csak a minimumszintet állapítja meg, ennél erősebb védelmet azok szabadon biztosíthatnak, az Alkotmánybíróság mégis a minimális védelmi szintet el nem érő szabályt tartott elégségesnek ebben a kérdésben. A strasbourgi vitában alapvető jelentőségű volt annak eldöntése, hogy a Parlament méltósága miként értelmezhető, elfogadható-e alkotmányos értékként, legitim korlátozási célként. A Bíróság egyértelműen kimondja, hogy egy népképviseleti szerv méltósága megszorítóan

értelmezendő, nem kezelhető azonos síkon természetes személyek méltóságával, értelmezési köre a Parlament megfelelő működésére korlátozódhat. Karsai Dániel a kérdés egy másik oldalára világított rá, amikor az Emberi Jogok Európai Egyezménye által deklarált fair eljárás követelményének megsértését vetette fel. A védő az ügy alapjául szolgáló Házszabály időközbeni módosítását továbbra sem tartja megfelelően pártatlannak, ugyanis az ellenzék befolyása az eljárásban mellőzhető a gyakorlatban. Kiemelte, hogy még egy, az Országgyűlés működését korlátozó cselekmény következtében kiszabott helytálló bírság esetén is születhet marasztaló ítélet az eljárási szabályok nem megfelelő voltára hivatkozással. Záró kérdésként került elő, hogy a strasbourgi üzenet alapján várható-e a molinózás elterjedése, egyfajta molinó hadjárat a Tisztelt Házban. Erre a beszélgetőpartnerek egyöntetűen úgy reagáltak, hogy a nem hagyományos véleménynyilvánítás csak célzottan, eddig is csak az ellenzék számára kiemelt kérdések esetén jelent meg, így nem várják jövőbeni elburjánzását. A hallgatóság egy rendkívül jó hangulatú, kiemelkedő szakmai színvonalú vita részese lehetett, melyen vendégeink érvelő szerepükből kilépve, egymást kiegészítve alkotmányjogászként és magánemberként is megosztották véleményüket a jelenlévőkkel. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 21

VÉLEMÉNY

VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL

MIRE ELÉG A REGÉNY CÍMÉBŐL ISMERT TIZENEGY PERC…

SZERZŐ: HEINRICH RENÁTA …és mi történik akkor, ha még ennél is kevesebb lélegzetvételnyi idő jut? Bizonyára senkinek sem újdonság a középszintű tanulmányok és a felsőoktatás világának ötletes összehasonlítására szolgáló háromszög, melynek egyik sarkában a „jó jegyek”, másik csúcsában a „közösségi élet, szórakozás” harmadik szögénél pedig a „megfelelő alvásmennyiség” felirat látható. Ha igaz a teória, gimnáziumban a három opció közül kettőt választhatunk, egyetemistaként azonban csak egyet. Mostanra meggyőződéssel állíthatom, ennek a képzeletbeli triangulumnak minden felkínált lehetősége puszta illúzió.

Á

prilis első hetében számtalan, a felsőfokú tanulmányaival küzdő ismerősöm fog fellégezni az alábbi kijelentést téve: „Végre egy hét tavaszi szünet, lesz időm aludni és tanulni”. Valószínűleg az ehhez hasonló nemes felvetések is felsorakoznak a további olyan hangzatos elhatározások mellé, mint „holnap este itthon maradok, és korán lefekszem” vagy „jövő héttől rendesen járok edzeni, és nem nassolok gátlástalanul”, esetleg „ebben a szemeszterben tényleg bejárok az előadásokra”. Biztos vannak nálam bölcsebbek, akik már nem is próbálják meggyőzni magukat arról, hogy a huszonnégy órából lehet harminchatot kihozni, jómagam azért erőteljesen próbálkozom. Fenti irányú eltökéltségemnek többnyire az a vége, hogy a barátokkal folytatott tartalmas és kimerítő beszélgetés után ott találom magam a kanapén tespedve, ölemben egy háromnegyed részében elpusztított pizzával, miközben már éjfél elmúlt, és továbbra is „na jó, csak még egy részt” nézek meg a Trónok Harcából. A másnapi előadás látogatás pedig még csak nem is az ilyen esti programokon csúszik el. De tételezzük fel, hogy valamiféle varázslatos, mágneses energiamező bevonz néhányunkat az Egyetem tér 1-3. kapuihoz egy olyan napon például, amikor reggeltől délutánig lehet pörgetni az órákat. A lelkesedés szintjének tendenciaszerű csökkenése a második előadás környékén következik be, és a harmadik kilencven perc közepette tetőzik – déltől kettőig ugyanis minden szervezet jelzi az igényt

az olyan táplálékra, ami nem száraz szendvics, szikkadt péksütemény vagy néhány szem gyümölcs. Nagyobb lélegzetvételű ebédszünet azonban csak akkor elképzelhető, ha legalább tizenöt-húszpercnyi szabadidő áll rendelkezésre két előadás közt. Ez a lehetőség gyakran elúszik az előadásközi szünet miatt: ilyenkor a húsz perc üresjárat rendelkezésre áll két tízperces etapban – önmagában ezzel sem lenne komoly probléma, ha lenne a büfében olyan mikró, amit az egyszerű halandók is használhatnak. Első ránézésre kicsinyességnek tűnhet ilyesmivel foglalkozni, de akármilyen hihetetlen, rendkívül bosszantó az, amikor a hallgató választásra kényszerül, hogy a mosdót keresse fel, vagy juttassa a szervezetét némi értékelhető táplálékhoz. Tekintsünk most el nagylelkűen az olyan, egyébként nem példa nélküli esetektől, amikor az egyik előadó távozása és a következő oktató érkezése között mindössze két perc telik el. Az ilyen rendkívül földhözragadt érvelés kiegészítéseként érdemes ismét visszakanyarodni a háromszögünkhöz, mely a mindennapokban sokkal inkább egy sokszöggé alakul. Ismét bocsátkozzunk hipotézisekbe: ha mögöttünk áll nagyjából hét óra alvás, akkor az ebből származó energiabombát úgy kell beosztanunk, hogy az elegendő legyen a tanulmányainkra (óralátogatás, könyvtár), az esetleges ingázásra, a munkánkra – mert a tudatos joghallgató igyekszik időben bedolgozni magát valahová –, némi testmozgásra, az olyan ház körüli teendők ellátására, ami a civilizált lakókörülmények biztosításához szükséges, és néhány, a családtagjainkhoz intézett mondatra. Mindezek a szegmensek – a megfele-

Szociális élet

Elég alvás 22 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

Válassz egyet

Jó jegyek

lő mennyiségű alvást is beszámítva – máris hétszöget alkotnak. Ráadásul csak abban az esetben állunk meg ennél a biblikus számnál, ha nem látunk el semmilyen, az oktatáshoz nem közvetlenül kapcsolódó tevékenységet – mint például hallgatói érdekképviselet, FEBvagy szakkollégiumi tagság, demonstrátori aktivitás, TDK-látogatás – nincs sem kutyánk, sem macskánk, de még muslicánk sem, olyan rémesek vagyunk, hogy nem barátkozik velünk senki, és utálunk kimozdulni otthonról, vagy bármi olyasmit tenni, ami kikapcsol. Azoknak az elfoglaltságoknak egy része, melyeket a kötelességeink mellett vállalunk, abban segítenek, hogy elmélyítsük a tudásunkat olyan területeken, melyek igazán érdekelnek, esetleg közösségi kapcsolatainkat és ezáltal látókörünket szélesítik, más részük pedig egyszerűen kiragad abból az észvesztő száguldásból, amit átlagos hétköznapoknak hívunk. Lehet ez egy érdekes diákköri beszélgetés, kimerítő futás a Margit-szigeten, egy jó könyvvel vagy filmmel töltött este, sörözés a barátokkal, vagy félóra csend, amikor csak magunkkal foglalkozunk – mind azt szolgálják, hogy valamilyen módon megőrizzük az ép eszünket, és ne érezzük úgy, hogy gépek módjára rójuk a köröket a magunk óriási mókuskerekében. Kétségtelen, hogy nem vagyunk egyformák, így az igényeink és képességeink sem azok: míg egyesek tizenkét óra rohanás után is képesek mosolyogni, addig mások már hat óra után leeresztenek. Sokan óráig görnyedünk a könyv felett, míg megmarad valami halvány emléke az anyagnak, néhány ember memóriája irigylésre méltó módon olyan, akár a fényképezőgép; az edzett szervezetet talán egy főétkezés kimaradása sem viseli meg különösebben. Egy dologban azonban mindenképpen hasonlítunk: nem arra találtak ki bennünket, hogy a kötelezettségeink maximális teljesítésében elaprózódjunk; igényeljük nem csupán a szórakozást, hanem időnként az édes semmittevést is. Ahogyan egy nemrégiben bemutatott film főhőse fogalmazott: az idő mindig rövid azoknak, akiknek szükségük van rá – sokan magunkra ismerhetünk benne. Vajon mire elég egy nap, és mit lehet kihozni ebből a kéttucat órából tudatos és szoros időbeosztással? Talán egy percről percre szóló, zökkenőmentesnek szánt napirendbe maradéktalanul beszuszakolhatnánk mindent, amit a fentiekben leírtam – de mit érdemes ilyen áron véghezvinni?

HATERS GONNA HATE – DE MIÉRT KULTURÁLATLANUL? SZERZŐ: TRÉBER TIBOR

VÉLEMÉNY

ÜSD-VÁGD HATÁROK NÉLKÜL

Nem népnevelés a szándék, nem beszólás a cél: a puszta értetlenség szülte ezt az írást. Egyetlen kérdésem van: mióta divat alpári módon kommunikálni? Ennyire futotta a szabad véleménynyilvánításból? Ugyanis minden egyes alkalommal, amikor bármilyen kommunikációs csatornán találkozom a hallgatók egymás közötti vagy intézménnyel szembeni megnyilvánulásaival, tanulok legalább tíz új trágár szót. Hogy hol kapja ez a legnagyobb teret? Természetesen többnyire biztonságos távolból, az interneten keresztül.

K

ulturálatlan módon, a túloldalon ülő méltóságát semmibe véve írunk mi, egyetemisták a virtuális térben. De nevezzük nevén a gyereket, akit messziről közelítettem meg a bevezetőben: alpári és közönséges. Ezek lennénk mi, a jövő értelmisége? Zárt csoportokban és nyílt fórumokon egyaránt hódít a modortalanság. Ha valaki nem szimpatikus, akkor azt leoltjuk, kíméletlenül, ami ugye igazán humoros, egyben bizonyítja, mennyivel okosabbak és felsőbbrendűek vagyunk másoknál. Ha valaki nem látta volna internetes életünk lapjain egy közösségi oldalon, akkor elmeséljük neki a Bázisban. Hiszen bizonyítani kell, hogy mi vagyunk az Alfák, velünk aztán nem pattoghat a másik Alfa, a TO-os, a Questura-s, a HÖKös. Később pedig ne szórakozzon már a bíró, az ügyész, a főnök… Arra persze senki nem gondol, hogy az ilyen agresszív véleménynyilvánítás egyfelől csak azt mutatja meg, mennyire abszolútnak és egyetlen lehetséges igazságnak állítjuk be a saját véleményünket (máshol ezt nevezik unintelligenciának). Másfelől bizonyítja azt is, mennyire ismeretlen kifejezés a stílus. Illem? Modor? Hagyjuk a nagy szavakat. Egymásnak esni különböző ócska jelzőkkel azért, mert nem egyeznek a nézeteink, vagy goromba hangvételű üzeneteket küldeni a bosszantó rendszerhibák miatt nem stílus. Mielőtt pedig jönne itt az álszent reakciós szöveg arról, hogy „mindenkinek lehet véleménye, úgyhogy nekem is, szóval senki ne akarja megmondani nekem, mit mondjak vagy mit ne”, lehűteném a kedélyeket: mindenkinek legyen véleménye. Negatív, pozitív, tiszteletteljes, szarkasztikus, nem ez számít. Csak tanuljuk már meg szalonképesen kifejezni magunkat, mert ennek hiányában nem értelmiségi palánták vagyunk, csak fröcsögő, pattogó kis méregzsákok. Érdekelne, miért olyan nehéz kulturáltan megfogalmazni a problémánkat a másikkal vagy a rendszerrel szemben. A másikban is, a rendszerben is vannak idegesítő hibák – ahogy bennünk is, de egy internetes név mögé bújva oly könnyű erről elfeledkezni. Miért kell egyáltalán gyalázkodó üzenetet, posztot vagy levelet írni? Hogy levezessük a bennünk lévő feszültséget? Öt nagy kör intenzív futás a ház körül, és garantáltan senkinek sem lesz energiája ilyenekre, a stresszt meg mintha elfújták volna. Mint mindig, itt is tisztelet a kivételnek. Egyesek művészi módon úgy tudnak elküldeni a bús (melegebb) éghajlatra,

hogy még tetszik is. A baj az, hogy mindenki úgy érzi, ő ebbe a kategóriába tartozik, miközben a valóságban tízből öt ember rendelkezik ezzel a mágikus képességgel. Az internet nyújtotta biztonságos távolság és a profil mögé bújtatott mérhetetlen arroganciánk miatt teljesen eltorzul a vitakultúránk. Odáig jutottunk, hogy amikor személyes kapcsolatainkban eltérő véleményünket fejezzük ki, teljesen normális, ha a gyengébb partner egyszerűen bezárkózik. Vagy hozzászokott ahhoz, hogy ha nem értenek egyet vele, támadják, vagy rájön, hogy egyszerűen nincs értelme olyasvalakivel vitatkozni, aki abszolút kompromisszumképtelen, mert a saját szűk látókörén sem tud túllépni, amit körülbelül öt obszcén szóval alá is képes támasztani. Hangsúlyos probléma, hogy a gyalázkodásig fajuló viták mögött gyakran nincs személyes ellentét: ilyen helyzetben adekvát reakció lenne ennek leszögezése, ami azért marad el, mert nagy részünk már hozzászokott a minősíthetetlen, agresszív kommunikációhoz. Ez pedig a tudomány és az előrejutás halála, ami a felsőoktatási célok teljes kudarca is. Úgy vélem, az is egyfajta tudás – személyes nézőpontom szerint igen lényeges és fontos tudás az életben való eligazodáshoz –, hogy az ember képes elhelyezni magát a dolgok rendszerében. Ehhez pedig legalább annak a tisztázása szükséges, hogy ha bármilyen hivatalos vagy akár félhivatalos közeg felé kommunikálunk, ezt mindig igyekszünk tisztelettel, minimálisan választékos szóhasználattal megtenni. Ki ne látott volna még az okmányirodában órák óta sorban állók közül legalább egyet, aki végképp kontrollt veszítve üvölt egy ügyintézővel? Mennyivel jobb ennél egy

vállalhatatlan hangnemben megírt elektronikus üzenet? Nem sokkal, pedig valahogy mindenki sokkal bátrabban használ ocsmány kifejezéseket az email címe mögül. Igazán nem akarok csalódást okozni, de a viselkedéskultúra napjainkban is lényeges szempont egyes pozíciókban. Aki nem képes a véleményét olyan köntösbe öltöztetni – szigorúan a nyelvezet tekintetében, nem pedig tartalmát illetően –, hogy az stílusát tekintve ne hagyjon sok kívánnivalót maga után, számíthat még meglepetésekre a későbbiekben. Ki tudja, mikor kerülünk olyan helyzetbe, mint néhány évvel ezelőtt egy bizonyos tévécsatorna bizonyos bemondója, akit néhány perccel korábban kapcsoltak adásba, és éppen egy nem közönségnek szánt ordenáré kifejezés hagyta el a száját, majd egy nappal később eltűnt a képernyőről? Ilyesmi nem csak a médiában történhet meg. Hiszek abban, hogy sokkal fontosabb a tartalom a formánál, de nehezemre esik bármely kérdésben olyan véleményeket komolyan venni, amelyben minden egyes jelző a férfiak szaporító anyagának szinonimája. Nagyjából fel tudom térképezni, mi lesz a többségi reakció erre a cikkre: álszentség, álkonzervativizmus, tudálékoskodás. Elfogadva, viseljük a kritikát. Sajnos a probléma gyökere abban keresendő, hogy társadalmi szinten kötőszóként használunk obszcén kifejezéseket: a minap egy harmincperces vonatúton végig ilyesmit hallgattam, levegővétel nélkül, ráadásul elég fantáziátlan módon, nagyjából négy fordulatot ismételgetve. Nos, körülbelül ide süllyedünk mi, hallgatók is: igazán példaértékű és követendő tendencia, igaz? MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 23

VÉLEMÉNY

ELINDULTAM EGYETEMRE FÉLPÉNZZEL

MÉG DRÁGÁBB AZ ÉLETED!

SZERZŐ: HEINRICH RENÁTA Az államilag támogatott helyek drasztikus csökkentése széleskörű vitákat váltott ki két évvel ezelőtt: lehetett egyetérteni vele vagy éppen nagyon utálni, de figyelmen kívül hagyni semmiképpen sem. A félévi tandíj azonban csak egy része mindannak, amit a hallgató kénytelen kigazdálkodni saját költségvetéséből. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy áttekintést nyújtsak az átlagos fővárosi élet kiadási oldaláról; a „bevétel” oszlopot – jobb híján – mindenki képzelje oda…

M

ára a hallgatók nagyobb része érintett a tandíj megfizetésének kérdésében: az összeg egy félévre háromszázezer forint nappali tagozatos joghallgatók számára, a levelezős hallgatóknak kétszázhatvanezer forintot kell fizetniük a képzésért. Ha pedig a diák politológus diplomát szeretne a kezébe kapni, félévenként alapszakon száznyolcvanezerrel, mesterszakon kétszázharmincegyezerrel lesz kevesebb a bankszámláján. Persze, ha pénzt adunk valamiért, értelemszerűen várunk is cserébe ezt-azt – jelen esetben szolgáltatást. A felsőoktatás a tudásalapú társadalomban óriási üzlet: néhány évvel később lépünk be a munkaerőpiacra azért, hogy a kiesés árán megszerzett tudással könnyebben elhelyezkedjünk, versenyelőnyhöz és esetleges anyagi többlethez jussunk. Fontos leszögezni, hogy az államilag támogatott felsőoktatás alapvetően sajátos „helyi kiváltság”: tőlünk nyugatabbra általánosan elfogadott a gyerekek megszületésekor némi összeget lekötni a későbbi továbbtanulásra – habár nyilván ehhez nyugati szintű bérek is társulnak. Egyetemi polgárokként tehát szolgáltatásokat vehetünk igénybe: előadásokat hallgatunk, szemináriumokon veszünk részt, használhatjuk a számítógépeket és a könyvtárat; alapíthatunk egyetemi szervezeteket vagy beléphetünk azokba, demonstrátorként vagy TDK-tagként vehetünk részt különböző tanszékek munkájában. Miközben számba vesszük a lehetőségeinket, ne feledkezzünk meg mindannyiunk kedvencéről, a Neptunról sem. Ezzel a példálózó felsorolással csak azt szeretném érzékeltetni, hogy szolgáltatások alatt nem csak a tetőt és a fűtést értjük, vagy az általában hiánycikket jelentő szappant a mosdóban. Más lapra tartozik, hogy ugyanazt a szolgáltatást veszik igénybe az államilag támogatott és a költségtérítést fizető hallgatók is: azonosak a körülmények, a bosszantó tényezők, a problémák és a kihívások is. Néhányunknak ingyen, a többségnek – immár – félévente néhány százezer forintért cserébe. Érdekes kérdés lenne, de jelen téma kereteit sajnos szétfeszítené annak elhatárolása, hogy pontosan a szolgáltatások mely köre kerül annyiba, amennyibe. Több lehetőség is rendelkezésünkre áll arra, hogy valahogyan kicsengessük a tandíjat, ezek közül a legegyszerűbb talán a diákhitel: a kamatok (viszonylag) alacsonyak, az ügyintézésen kívül egyéb időt vagy energiát nem igényel. A „Diákhitel 1” néven ismertté 24 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

vált lehetőségből származó összeget akár a megélhetésre is lehetett fordítani, a kötetlen felhasználási lehetőség pedig rengeteg diákot vonzott. Ezzel szemben a „Diákhitel 2”-ként futó program már kizárólag a költségtérítéses hallgatók számára áll nyitva, éppen abból a célból, hogy a tandíj megfizetésének lehetősége biztosított legyen. Természetesen nem rajonghatunk valamennyien az ötletért, hogy már akkor is kisebbnagyobb mennyiségű adósságot halmozzunk fel, amikor biztos távolabbi rálátásunk nincs arra, hogy ezt az összeget milyen munkával, mikor, hogyan, mennyi idő alatt és milyen részletekben tudjuk majd visszafizetni. Más szóval: nem feltétlenül ad biztonságérzetet az, ha tartozással indítjuk életünk munkavállalással kezdődő szakaszát. Nem hangzik túl jól, hogy a nettó keresetünk huszonöt évesen száznegyvenezer forint, a tartozásunk pedig háromszázezer szorozva az elvégzett félévek számával. Azoknak, akik a kevésbé kockázatos megoldásokat pártolják, nyitva áll a lehetőség arra, hogy munkát vállaljanak. Ugyanakkor ember legyen a talpán, aki heti nyolc-tíz katalógusos kurzus mellett teljes munkaidőben tud dolgozni, és mellette az egyetemen is képes teljesíteni. Részmunkaidőben még hozható a „dolgozunk-tanulunk-eszünk-alszunk” kvartett, ám ezzel nem túl esélyes négy-öt hónap alatt úgy megspórolni háromszázezer forintot, hogy nem a tandíj az egyetlen kiadásunk. Az pedig valószínűleg senkinek sem újdonság, menynyire nehéz a Neptunnal úgy megküzdeni, hogy olyan órarendet állítsunk össze, ami mellett legalább három napot ki lehet szorítani munkavégzésre. Az esetek nagy részében egyszerűen kicsúszik a kezünkből az irányítás, és mire észbe kapunk, hogy minden kurzuson piros a nevünk, már el is úszott a megnyerő álláslehetőség, ahol csak két teljes napot és egy felet kellene bevállalni személyes jelenléttel, mert már egy fél napunk sem maradt szabadon. A legkényelmesebb, de nem a legkönnyebben elérhető megoldás az, ha megfelelő támogatót találunk. Több lehetőség közül választhatunk, akár az Egyetemen vagy a Karon belül is kereshetünk magunknak megfelelő ösztöndíjat, ilyen például a Lippay György Alapítvány által nyújtott önköltséget kiváltó támogatás. Fentebb már többször utaltam arra, hogy a költségtérítés a fővárosban tanuló egyetemista kiadásainak csak egy szelete – becsüljük meg a szeptembertől januárig tartó időszakra vonatkozó kiadási oldalt, ami talán közelebb

visz bennünket a valós számokhoz, illetve ahhoz, hogy lássuk, pontosan hogyan is folyik ki ez a bizonyos összeg az ujjaink közül anélkül, hogy akár annyit mondhatnánk: államilag támogatott képzés. Maradjunk először a tanulmányoknál, és vegyük sorra, milyen tárgyi eszközök szükségesek ahhoz, hogy valamit elsajátítsunk a vizsgaidőszakban: tankönyvek, jegyzetek, segédanyagok és törvények. Ha otthon nyomtatunk, egy tárgy törzsanyagaira nagyjából egy patron és nagyjából fél csomag papír simán el is megy, nem számolva a nyomtató, mint egyszeri kiadás árával. A poént is ismerjük: mire egy törvényt kinyomtatunk, akármilyen gyors a gép, a fele hatálytalan… A tankönyvek pedig, úgy tűnik, aranyárban kelnek el manapság, éppen ezért őszintén nem találok semmi elítélendőt abban, ha költséghatékonysági szempontból sokan inkább jegyzetekhez nyúlnak. Öt tankönyv nagyjából húsz-huszonötezer forint, egy patron háromezertől tízezerig bármennyi lehet, és egy garantáltan nem elég négy-öt hónapra. Választhatjuk természetesen az oldalanként nyolc-kilenc forintos nyomtatást is az erre specializált szolgáltatóknál, amivel nem járunk sokkal jobban. Több tízezret kell szánnunk tehát könyvekre, nyomtatványokra és egyéb eszközökre is. Nagyvonalúan becsüljük ezt az értéket ötvenezerre egy félévben. A mindennapi étkezés is nagy összegeket emészthet fel: a napi egy meleg étkezés, amiben legalább két fogás, leves és főétel szerepel, nyolcszáz forint alatt nem elérhető. Hangsúlyozom, ez még csak arra szolgál, hogy az alapszükségletet kielégítsük, magának az étkezésnek az öröme ilyen árak mellett nem reális lehetőség. A büfében már nem használhatjuk a mikrohullámú sütőt a saját főztünk melegítésére: eleinte volt egy hallgatóknak szánt mikró, később már csak a büfé kiszolgálói melegíthettek otthonról hozott ételt a saját készülékükben, mára pedig csak a vásárlás marad. Persze, mi sem egyszerűbb, mint szendvicsen élni egész nap, de nem hinném, hogy nagy igény lenne napi egyszer olyasmit enni, ami nem szalámis zsömle. Ha optimális nyolcszáz forinttal számolunk a hét öt napján, mert feltételezzük, hogy hétvégén családi koszt vagy saját készítésű étel vár, akkor ez négy hétre számolva tizenhatezer forint, négy hónap alatt nagyjából hatvanezer forint fölé rúg. Ebben az összegben természetesen nem szerepel a bevásárlás a piacon és a boltokban, hogy a napi háromszori étkezés kijöjjön: olcsó termékeket választva sem lehet megúszni egy személynek hatezer forint alatt, amely miatt négy hónap alatt csaknem százez-

VÉLEMÉNY

Felvettek száma az általános és a pótfelvételi időszakban összesen – jogász szak 500 450 400

Felvettek száma

350

300 250 200 150 100 50 0

2010.

2011.

Nappali, állami ösztöndíjas képzés

2012. Évfolyam

2013.

Nappali, önköltséges képzés

2014.

Levelező (csak önköltséges képzés indul)

Felvettek száma az általános és a pótfelvételi időszakban összesen – politológia alapszak 100 90 80

Felvettek száma

70 60 50 40 30 20 10 0

2010.

2011.

2012. Évfolyam


2013.

2014.


Felvettek száma az általános és a pótfelvételi időszakban összesen – politikatudomány mesterszak 60

50

40

Felvettek száma

res nagyságrendre fog rúgni csak az étkezésre költött zsebpénz. Mindez kávé, édesség vagy bármilyen élvezeti áru nélkül, csak alapvető és remélhetőleg egészséges élelmiszer cikkekkel. Természetesen csak akkor érdemes étkezési költségekről beszélni, ha van hol laknunk. Szerencsés esetben ingyen otthon, kevésbé költséghatékony formában – lecsúszva a tíz-tizenötezer forintos kollégiumi szobákról – albérletben. Óriási különbségek vannak természetesen abból a szempontból a lakások és bérleti díjak között, hogy hol találunk helyet. Egy belvárosi lakás akár kétszer annyiba is kerülhet, mint egy kevésbé forgalmas kerület helységei, de legnagyobb eséllyel nagyjából ötven-hatvanezer forint körüli összeget kell havonta fizetnünk albérletre (az ennél olcsóbb nagyon ritka, és vagy nagyon jó barátok, vagy kivételesen korrekt főbérlők állnak mögötte). Négy hónapra annyi, mint kétszázezer forint. Lakóhelytől függetlenül egy budapesti egyesített bérlet elengedhetetlen kelléke a napi felszerelésnek: újabb háromezer-négyszázötven forint diákoknak. Nem Budapesten élőknek a lakóhely és a főváros közti közlekedésért párszáz forinttól sok ezerig terjedő összeget kell fizetniük, a határ a csillagos ég. Többféle lehetőség közül választhat a magyar diák, ha úgy dönt, hazautazik hétvégére: élvezheti az államvasutak által nyújtott kellemes vonatozást, esetleg megtapasztalhatja az igazi magyar utak minőségének szépségét, vagy élhet az egyre népszerűbb kocsis útitárs keresővel, reménykedve, hogy hazaér. Szeretném hangsúlyozni, hogy a számok egyénenként változók: természetesen nem mindenki kényszerül arra, hogy egy félév alatt nyolcszázezer forintnál is többet költsön, és bizonyára rendkívül sok módja van annak, hogy ezt az összeget csökkentsük. Természetesen az sincs kőbe vésve, hogy a teljes összeget maga a hallgató állja: szerencsés esetben a szülők jelentős segítséget nyújthatnak, bár az ő hozzájárulásuk által a családra nehezedő terhek nem lesznek könnyebbek. Mindössze azt szeretném hangsúlyozni, hogy az itt felvázolt költségek tulajdonképpen arra elegendők, hogy egyfelől olyan alapszükségleteket fedezzünk, mint az étkezés és lakhatás (a ruházkodást felejtsük is el, és feltételezzük, hogy a gimnáziumi ruháink még jók ránk), másrészről azt szolgálják, hogy legyen írott tananyagunk, melyből készülhetünk vizsgáinkra, ezzel megelőzve a rettegett csúszást és további féléves kiadásokat. Mit jelent ez? Csak annyit, hogy még nem ültünk be egy kávézóba egy kapucsínóra, ahol kivételesen minket szolgálnak ki. Nem ettünk még olyan étteremben, ahol ezerötszáz forintért fantáziadúsabb ízvilággal, akár egy desszerttel vagy házi limonádéval is megismerkedünk. Egyetlen olyan esténk sem volt, amikor önfeledten buliztunk egy jót. Nem vettünk egy új farmert vagy zoknit. Nem adtunk ki egy árva fillért sem olyan dolgokra, amik csak a kikapcsolódásunkat vagy a szórakozásunkat szolgálják: egy jó könyvre, új fülhallgatóra, valami otthonos apróságra, amivel feldobhatjuk a lakást… Valami ilyesmit nevezünk úgy: kapitalizmus.

30

20

10

0

2010.

2011.

2012. Évfolyam


2013.

2014.



VÉLEMÉNY

A LIPPAY GYÖRGY ALAPÍTVÁNYRÓL ÉS NÉVADÓJÁRÓL, KARUNK ALAPÍTÓJÁRÓL

LIPPAY GYÖRGY EGYKOR ÉS MOST

SZERZŐ:KISS BALÁZS, KOVÁTS BORBÁLA Lippay György esztergomi érsek, a kiváló hittudós és alkimista már a 17. században felismerte a jogászképzés szükségességét és érdemesnek látta ösztönözni azt. Karunk oktatói, továbbá a jogász szakma elhivatott képviselői ezzel ma is tisztában vannak és fontosnak tartják a hagyomány megőrzését, a tehetségek támogatását.

AZ EGYETEM ALAPÍTÁSÁRÓL

foglalkoztatta; e területtel kapcsolatban korábbi alkimisták műveit összefoglalta, munkája a magyar alkímia egyik legjelentősebb alkotása. A magyar ellenreformáció alakjaként, kiemelkedő tudósként nagy tisztelet övezte életében, így megfelelő példával szolgálhat számunkra is. Halála után a pozsonyi Szent Márton székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra, ahol 2013. március 18-án földi maradványait újraszentelték.

M

int ahogyan az sokak előtt ismert, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődje a Nagyszombati Egyetem, melyet 1635-ben alapított Pázmány Péter esztergomi érsek, aki az egyetem vezetését a jezsuitákra bízta. Az egyetemen eredetileg két szak működött – bölcsészeti és teológiai szak -, a jogi oktatás 1667-ben kezdődött meg, Lósy Imre és Lippay György jóvoltából. Kezdetben három tantárgyat oktattak, hazai jogot, római jogot és kánonjogot. 1777-ben az egyetem átköltözött Budára, a királyi várba, majd később Pestre, mostani nevét 1950-ben kapta. LIPPAY GYÖRGY Az alapítvány névadója, egyben Karunk egyik alapítója, zombori gróf Lippay György 1600ban született Pozsonyban. Iskolai tanulmányait szülővárosában, majd Bécsben folytatta. Felsőbb iskoláit Grazban, illetve Rómában végezte, ahol először bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd hittudományi tanulmányokat folytatott. Huzamosabb ideig szolgált a császárvárosban, majd visszatért hazájába. Hazatérte után először pap, majd plébános, később kanonok, főesperes, majd püspök lett. Lippay az ellenreformáció egyik fő szervezője volt, levelezéseket folytatott a reformáció érdekében munkálkodó I. Rákóczi György fejedelemmel vallási, egyházi kérdésekről, és Pázmány Péterrel együtt munkálkodott azon, hogy megszilárdítsák a katolizicmust Magyarországon. 1642-től egészen haláláig esztergomi érsekként működött Nagyszombaton, megörökölve ezzel Egyetemünk alapítójának,


a 17. századi Magyarország egyik legnagyobb szellemi vezetőjének, Pázmány Péternek és utódjának, Lósy Imre esztergomi érseknek a hagyatékát. A Lósy által a Nagyszombati Egyetem jogi karának felállítására hagyományozott összeget 15 000 forinttal kiegészítve megalapította a nagyszombati egyetem jogi karát, amelyet csak 1667-ben, halála után nyitottak meg. Ezzel párhuzamosan a Habsburgok elkötelezett híve volt, ám a vasvári békét ellenezte, Zrínyi Miklós nézeteit támogatta és 1664-ben, élete utolsó éveiben csatlakozott a Wesselényi Ferenc nádor által szervezett főúri összeesküvéshez. Testvére, Lippay János - a magyar botanika egyik legjelentősebb szakembere - hatására élénk érdeklődést mutatott a természettudományok iránt is, főként a dísznövény-termesztés irányában. Az alkímia iránt is érdeklődött, leginkább az aranycsinálás

ALAPÍTVÁNY A Kar alapítójáról elnevezett Lippay György Alapítvány 2013-ban jött létre az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az Alapítvány alapötletének gazdája Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke. Később a HVG-ORAC Kiadó, szakmai kamarák és ügyvédi irodák vállalták a szponzorálást, mely a hallgatók önköltségét hivatott kiváltani. Az Alapítvány célja, hogy az arra ténylegesen rászoruló, ugyanakkor kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatók esetében a tanulmányi önköltség éves összegének megfelelő ösztöndíj nyújtásával átvállalja az egyetemi tanulmányok hallgatói önköltségét. A pályázatok elbírálása során előnyt élveznek a leendő elsőéves, azaz egyetemi tanulmányaikat megkezdő hallgatók, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az ösztöndíjat bármelyik, a Karon tanuló joghallgató elnyerheti. A pályázáshoz szükséges egy bemutatkozó motivációs levél benyújtása, valamint az eddigi tanulmányi és szakmai eredmények, továbbá a szociális helyzet igazolása. A pályázat elnyerése után komoly utánkövetés érvényesül, azaz aki nem felel meg tanulmányi eredményével az ösztöndíjas szerződésben vállalt kötelezettségének, már időközben is elveszítheti az ösztöndíjat. Ekkor helyére az eredeti rangsorban utána következő lép és válik jogosulttá.

EGY ÚJFAJTA JOGÁSZLÉT SZÉPSÉGEI SZERZŐ: NAGY DOMINIKA

Sokan, akik a joghallgatók új költségtérítéses generációját alkotják, találkozhattak már a negatív diszkrimináció legalább egy, ha nem több formájával. Mi megfizetünk mindent, amit egy másik egyetem másik szakának hallgatója természetesnek vesz.

VÉLEMÉNY

SEGÍTSÉG, KÖLTSÉGTÉRÍTÉSES LETTEM!

I

dén indult el a harmadik, szinte teljes egészében költségtérítéses hallgatókból álló évfolyam Karunkon, az évfolyamok méretét ez a változás pedig csöppet sem befolyásolta. Mi, a joghallgatók jelenleg hatvan százalékát kitevő egyetemi polgárok már magától értetődőnek vesszük, elfogadtuk: fizetünk a diplománkért, a Kar pedig továbbra is teljes kihasználtság mellett dübörög. Tőlünk nyugatabbra a térítéses oktatás természetes jelenség. Amint a leendő joghallgató életében először érzi bőrén a nap sugarát, s gondol tudat alatt latin regulákra, szülei máris elkezdik számára gyűjteni a pénzt, hogy csemetéjükből cirka két évtized múlva jogász lehessen. Mielőtt azonban összehasonlítgatnánk hazánkat más országokkal, vegyük figyelembe azt, hogy ezekben az államokban a mi tandíjunk többszörösének fizetése is teljesen hétköznapi. Viszonyítási alapként említeném, hogy egy a Harvardon, alapszakon eltöltött tanévért forintban számítva körülbelül tizenötmillió forintot kellene fizetni. Bár az éves tandíj hazai egyetemeink egyikén sem éri el ezt a számot, mégis, itthon bármekkora tandíj fizetése – főleg az évtizedes állami finanszírozási rendszer hagyománya miatt – inkább a megvetettséget, és a teljes inkompetenciát testesíti meg az átlagember szemében. Építsük elméletünket egy mérnök hallgatóra. Szinte minden nagyobb városban oktatnak mérnököket a gépésztől az erdészig, a paletta ezen a területen igen színes. Egy műszaki pályán egyetemi tanulmányokat folytató hallgató számára az, ha valaki költségtérítésesként tanul, egyenlő a csökkent szellemi képességgel, lustasággal. A „Képzeld, áttették költségesre!”, és egyéb rémmondatok tartják félelemben a számokhoz kicsit jobban konyító sorstársaink százait. Lévén, hogy ma Magyarországon nincs más, ilyen mértékben a tanulók által befizetett tandíjra támaszkodó szak, mint a jogász, a mérnökök helyébe gyakorlatilag bármilyen egyéb felsőoktatási szak hallgatóját behelyettesíthettük volna. A számomra legkellemetlenebb pillanatok éppen az ilyen tévképzetekből fakadnak, főként az egyetemistákból álló társaságokban való bemutatkozásom során. Csekély mértékben találkoztam persze empátiával is, de legtöbbször inkább ferde szemek és furcsa kérdések fogadtak. Az érdeklődésre számot tartó témák között általában szerepelt szüleim éves keresete, a felvételi pontszámom, valamint az is, miért pont jogi kar, ha ezért már fizetni kell. Mint az életben mindenhol, az ilyen helyzetekben is megtanul az ember előbb-utóbb rutinosan viselkedni, rájön, milyen válaszokkal csillapítható legkönnyebben egy értetlenkedő kívülálló kérdezősködése.

Az empatikus érdeklődők szinte minden esetben ösztöndíjak megpályázására buzdítottak, hiszen sokak számára elképzelhetetlen lenne egy ilyen éles váltás túlélése egy jótékony, láthatatlan kéz támogatása nélkül. Egyetemünkön a jelenleg működő Lippay György Alapítvány ösztöndíja jelentheti sokak számára ezt a keresett segítséget. Ahogy az lenni szokott, minden kezdeményezésnek vannak méltatói és bírálói, s ez az említett ösztöndíjrendszer esetén sincs másképp. A Lippay-ösztöndíj pályázati kiírása előnyben részesíti az elsőéves joghallgatókat, ami remek érvelési-ellenérvelési terepet biztosít az alapítvány ellen és mellett felsorakozóknak. A pro oldal szerint teljesen egyértelmű, hogy először az új egyetemi polgároknak adunk lehetőséget, akik első évüket kezdik meg Karunkon, mások szerint a kiváló középiskolai eredmény, mint az ösztöndíjban való részesedés egyik feltétele, nem biztosíték a tanuló egyetemen való boldogulásához. Ezt a magyar középszintű oktatási rendszer egyenlőtlenségeire vezetik vissza: míg az egyik gimnáziumban részletbe menően kérnek számon mindent, addig egy másik intézményben előfordulhat, hogy nem úgy, és nem olyan mélységben kérdeznek rá a diákok tudására, ami a jegyekben megmutatkozó különbségekhez vezethet. Ugyancsak remek táptalaj az argumentációra a pályázati kiírás azon pontja, mely szerint azok, akik alacsonyabb lakosságszámú településről érkeztek, előnyt élveznek az elbírálás során. Ez a demográfiai tény ugyan nem törvényszerűen predesztinálja a gyengébb iskolát, de sok esetben találkozik azzal. A Lippay-ösztöndíjjal kapcsolatos

választóvonal lényegében ott húzódik a pro és kontra oldal között, hogy milyen választ adunk a következő kérdésre: a középiskolai eredmény valóban reális mérőszám lehet egy olyan pályázat elbírálásánál, amely a felsőoktatási tanulmányokat hivatott támogatni. Ez tipikusan az a kérdés, melyre nincs egyetlen helyes válasz: nem lehet „jó” feleletként bekarikázni az igent vagy a nemet, és talán nem is szükséges. A valódi kihívás itt is – mint az élet oly sok más területén – a minél értékelhetőbb teljesítmény, az ösztönző verseny, és természetesen az, hogy ki-ki a maga körülményeiből és helyzetéből hozza ki a lehető legtöbbet. Sokan a költségtérítéses generáció tagjai közül az egyetemen találták meg a hangjukat, és azóta is kiváló eredménnyel teljesítenek: a Lippayalapítvány ösztöndíja természetesen számukra is nyitott. Olyan más támogatási formáknak pedig, melyek éppen a felsőbb éves hallgatók helyzetét és kompetenciáit értékelik másképp, az idő és a kellő kari aktivitás utat nyithat. Elfogadjuk vagy nem, a felmerülő finanszírozási problémák kizárólag kemény munkával és kimagasló eredményekkel enyhíthetők, ami állandó és alapos felkészülést követel. Azzal, hogy buzgó, ifjú fejünkben eldöntöttük, joghallgatók leszünk, megkötöttük a mi sajátos „tanulmányi szerződésünket”. Beleegyeztünk, hogy fizetünk tanulmányainkért, bármi áron: munkát vállalunk, ösztöndíjakat pályázunk meg – befektetünk abba a távoli jövőbe, amit az így megszerezhető diplománk biztosíthat, és kicsengetjük, amit kell, hogy elvégezhessük azt, amit, ha pár évvel korábban születünk, ugyanolyan módon teljesíthetnénk, mint elődeink. MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 27

TDK - HÍREK

TDK ÉS OTDK KISOKOS

HAMAROSAN KEZDŐDIK AZ ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA DÖNTŐJE

SZERZŐ: KISS BALÁZS Szeretnéd tudni, hogy milyen lesz az idei OTDK? Kíváncsi vagy azokra a fiatal tudorokra, akik Egyetemünket és Karunkat képviselik majd a XXXII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójában? Szívesen megnéznéd a versenyt, de nem tudod, mikor és hol lesz? Vagy csak kíváncsi vagy a kari Tudományos Diákkörök programjára, hogy te is megtaláld a helyed és esetleg két év múlva te legyél az, akinek az egész Kar szurkol? Olvasd el TDK és OTDK kisokosunkat és kövesd a 2015-ös OTDK-t, menj el a Tudományos Diákkörök felkészítőire és segítsd építő kritikáddal a versenyzőket, vagy kísérd el barátaidat a versenyre, hogy jelenléteddel erősítsd szereplésüket!

OTDK INDULÓK LISTÁJA

Agrár- és Szövetkezeti Jogi TDK OTDK-n indul: Szabó Réka Viktória, IV. évfolyam. OTDK felkészítő időpontja: március 23. 18 óra (Az ülés a Közigazgatási Jogi TDK-val közös program lesz.) TDK ülések: minden héten hétfőn 18 óra Alapjogi TDK (Facebook: Alapjogi TDK) OTDK-n indulnak: 1. Bedő Renáta, V. évfolyam 2. Mécs János, 3. Mórocz Kata, III. évfolyam 4. Träger Anikó, IV. évfolyam OTDK felkészítő időpontja: március 26. 18 óra TDK ülések: minden héten csütörtökön 18 óra Helyszín: Alkotmányjogi Tanszék Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi TDK (Facebook: Büntető Eljárásjogi és Bv. Jogi TDK) OTDK-n indulnak: 1. Horváth Georgina, V. évfolyam 2. Kamarás Péter, végzett hallgató 3. Palkó Gábor, V. évfolyam TDK ülések: minden héten hétfőn 18 óra Büntetőjogi TDK (Facebook: ELTE ÁJK Büntetőjogi Tudományos Diákkör) OTDK-n indul: Csáky Bence, V. évfolyam OTDK felkészítő időpontja: március 18. 18 óra TDK ülések: minden héten szerdán 18 óra Helyszín: Büntetőjogi Tanszék Jogszociológia TDK (Facebook: Jogszociológia TDK) OTDK-n indulnak: 1. Gulya Fruzsina, V. évfolyam 2. Kőhidai Gábor, VI. évfolyam Kriminológia TDK (Facebook: Kriminológiai TDK) OTDK-n indul: Varga Ádám, II. évfolyam Kriminológia MA TDK ülések: minden héten kedden 18 órától Helyszín: 333-as terem 28 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

Közigazgatási Jogi TDK (Facebook: ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi TDK) OTDK-n indulnak: 1. Kiss Brigitta, IV. évfolyam 2. Sárady Eszter, V. évfolyam 3. Szabó Réka, IV. évfolyam OTDK felkészítők időpontja: március 9., 16., 23., 30. 18 óra TDK ülések: minden héten hétfőn 18 óra Helyszín: PhD szoba

Közjogi Kör OTDK-n indulnak: 1. Czapári András, IV, évfolyam 2. Milánkovich András, V. évfolyam

Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK (Facebook: Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK) OTDK-n indulnak: 1. Gagó-Kilbinger András, II. évfolyam 2. Papp Dorottya, III. évfolyam 3. Zanathy Anna, IV. évfolyam OTDK felkészítő időpontja: március 26., 18. óra TDK ülések: minden héten szerdán 18 óra Helyszín: Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék Munkajogi és Szociális Jogi TDK (Facebook: Munkajog TDK) OTDK-n indul: Ila-Horváth Eszter, végzett hallgató

Nemzetközi Jogi TDK (Facebook: ELTE ÁJK Nemzetközi Jogi TDK) OTDK-n indulnak: 1. Bokros Attila, V. évfolyam 2. Csaba Orsolya, V. évfolyam 3. Győrfi Anita, V. évfolyam 4. Kempler Károly, IV. évfolyam OTDK felkészítő időpontja: március 18. 18 óra TDK ülések: minden héten szerdán 18 óra Helyszín: 122-es szoba

Pénzügyi Jogi TDK OTDK-n indulnak: 1. Csernus Máté, V. évfolyam 2. Pataki Tamás Dániel. V. évfolyam 3. Tuller Gábor, V. évfolyam OTDK felkészítők időpontja: március 12. és 26. 17 óra TDK ülések: minden héten csütörtökön 17 órától Helyszín: Pénzügyi Jogi Tanszék Polgári Eljárásjogi TDK (Facebook: Polgári Eljárásjogi Tdk) OTDK-n indulnak: 1. Patai Szabolcs, V. évfolyam 2. Szabó Sarolta Édua, V. évfolyam Polgári Jogi TDK (Facebook: Polgári Jogi TDK) OTDK-n indulnak: 1. Járdai Maxim, III. évfolyam 2. Orbán András, IV. évfolyam 3. Ottóffy Zsófia, IV. évfolyam 4. Szőke Evelin Ágnes, V. évfolyam 5. Vasicza Mária Rebeka TDK ülések: minden héten csütörtök 16 órától Helyszín: Polgári Jogi Tanszék

Politológia TDK (Facebook: ELTE ÁJK Politológia TDK) OTDK-n indulnak: 1. Dabasi Zsófia 2. Földesi Nagy Anita 3. Havasi Beningna 4. Kalotay Kristóf 5. Somody Róbert 6. Szedlák Bálint 7. Tádics Kitti Mária 8. Varga András 9. Vári Zsolt 10. Vékony Dorottya 11. Zoltán Vince

TDK - HÍREK

Összehasonlító Jogtörténeti TDK (Facebook: Összehasonlító Jogtörténeti TDK) A TDK-nak nincsen indulója TDK ülések: kéthetente szerda 18 óra Helyszín: Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék

Római Jogi TDK (Facebook: ELTE ÁJK Római Jogi TDK) OTDK-n indul: Deák Péter, III. évfolyam Társadalomelméleti TDK (Facebook: Társadalomelméleti TDK) TDK ülések: minden héten pénteken 12 órától Helyszín: Jog- és Társadalomelméleti Tanszéken

Társadalomelméleti TDK (Facebook: Társadalomelméleti TDK) TDK ülések: minden héten pénteken 12 órától Helyszín: Jog- és Társadalomelméleti Tanszéken

AZ XXXII. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA PROGRAMJA Az Állam- és Jogtudományi Szekció helyszíne: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest • 1. nap – NYITÓNAP (2015. március 31. kedd) (Helyszín: Millenáris) 14.00 – 19.00 Érkezés, regisztráció 17.00 – 18.45 Ünnepélyes megnyitó • 2. nap – VERSENYNAP (2015. április 1. szerda) 9.00 – 12.00 Verseny 30 tagozatban - délelőtti ülésszak (Helyszín: Ludovika Főépület, Wallenberg-épület) 13.00 – 16.00 Verseny 30 tagozatban - délutáni ülésszak (Helyszín: Ludovika Főépület, Wallenberg-épület) • 3. nap – ZÁRÓNAP (2015. április 2. csütörtök) (Helyszín: Millenáris) 10.00 – 12.00 Eredményhirdetés, zárszó 12.00 – 13.30 Állófogadás A RÉSZLETES PROGRAMTERVÉRT KERESSÉTEK FEL A WWW.OTDT.HU OLDALT!

Lapzártánkig sajnos nem minden TDK tudott visszajelezni indulóival és programjával kapcsolatban. Nevükben is elnézést kérünk a hiányos tájékoztatásért! Nektek jó szurkolást, a versenyzőknek pedig sok sikert kívánunk az egész Jurátus Szerkesztőség nevében!


HÖK NEWS

ELFOGADTÁK A HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT ÚJ ALAPSZABÁLYÁT

GYÖKERES VÁLTOZÁSOK A HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATISÁGBAN

SZERZŐ: FUNCS FANNI 2015. február 12-én az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat és az Állam- és Jogtudományi Kar részönkormányzata féléves egyeztetés után elfogadta új Alapszabályát. Az EHÖK szavazáson az állam- és jogtudományi szekció tartózkodása mellett szavazták meg az új alapszabályt, míg a kari önkormányzat Küldöttgyűlése 21 igen, egy tartózkodás mellett fogadta el a vonatkozó alapszabályi részt. Az új Alapszabály teljes elfogadásáról és hatályba lépéséről a Szenátus március 9-i ülésén határozott. Jelentős változások kerültek az új szabályzatba, melyek közül a legfontosabb, Karunkat érintő módosításokat alább ismertetjük.

A teljes Alapszabályt keressétek az ajkhok.elte.hu oldalon! ELNÖKI RENDSZER GAZDASÁGI

Az egyik legnagyobb változást a teljes elnöki rendszer átalakítása jelenti: ezentúl testületi rendszerben fog működni az elnökség, melynek vezetőjét, az elnököt az alakuló Küldöttgyűlés nyílt szavazással választja. Az elnök megválasztása után jelöli az alelnököket, majd a Küldöttgyűlés következő ülésén szavaz személyükről. Az elnök vezeti az elnökség és az alelnökök munkáját, ehhez azonban arányosan igazodik felelőssége is, hiszen az elnök leváltásával az egész elnökség lecserélődik.Az alelnöki pozíciók változásait lásd képünkön.

ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

OKTATÁSI ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

LÓGUS ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

KOMMUNI-

SZOCIÁLIS ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

KÖLTSÉGVETÉS, GAZDÁLKODÁSI SZABÁLYOK

POLITO-

KÁCIÓS ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

ELNÖK

KÜLÜGYE-

KULTURÁLIS

KÉRT FELELŐS ALELNÖK

Az átláthatóság jegyében született egyik legfontosabb döntés, hogy az Alapszabály szövegébe bekerült az eddig hiányzó Költségvetés fejezet. Az új Alapszabály összevonja a szociális és gazdasági ügyeket, így ezek mostantól egy alelnök hatáskörébe tartoznak. Fontos és hiánypótló az esélyegyenlőségi ügyekért felelős referensi tisztség bevezetése, aki a szociális és gazdasági ügyekért felelős alelnök vezetése mellett segíti a hátrányos helyzetű hallgatókat. Az átalakuló ösztöndíjrendszerhez megfelelő új szabályozás is került az új Alapszabályba.


RENDEZVÉNYSZERVEZÉSI ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

SPORT-


A Hallgatói Önkormányzat elnökségének felépítése a régi alapszabály szerint

ELNÖK

VÁLASZTÁS IDEJE, MÓDJA Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat döntése alapján valamennyi részönkormányzat Küldöttgyűlési képviselőjének választása márciusban történik. A választást továbbra is a kari Hallgatói Önkormányzat elnöke írja ki. A hallgatók választáson való részvételének megkönnyítése, valamint a részvételi arányok növelése érdekében a hallgatók ezentúl elektronikus úton, a Neptun rendszerén keresztül szavazhatnak a képviselőjelöltekre.

SZOCIÁLIS ÉS GAZDASÁGI ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

ESÉLYEGYENLŐSÉGI ÜGYEKÉRT FELELŐS REFERENS

OKTATÁSI ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

RÉSZIDŐS KÉPZÉSEKÉRT FELELŐS REFERENS

POLITOLÓGUS ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

FEJLESZTÉ-

SEKÉRT ÉS KAPCSOLATOKÉR T FELELŐS ALELNÖK

ONLINE FELÜLETEKÉRT FELELŐS REFERENS

KÜLÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

SZERVEZETEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

RENDEZVÉNYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

HALLGATÓI INTEGRÁCIÓÉRT FELELŐS REFERENS

SPORT ÜGYEKÉRT FELELŐS REFERENS

A Hallgatói Önkormányzat elnökségének felépítése az új alapszabály szerint 30 | JURÁTU§ 2015 MÁRCIUS

TUDOMÁNYOS ÉS KULTURÁLIS ÜGYEKÉRT FELELŐS ALELNÖK

Elnök TALLÁR ÁKOS [email protected] A rangsorpont számítási módszerének újragondolása érdekében javaslatot tettem a Hallgatói Követelményrendszer általános részének módosítására. Javasoltam, hogy a mázlipontszámot ezentúl a tárgyhoz, és ne a kurzushoz társítsák, így a mázlipontnak kevesebb szerepe lehet a jövőben. Indítványoztam a modul-pontszám bevezetését, amellyel meg lehetne akadályozni a tanterv szerint haladó hallgatók kiszorulását a félév szerinti kurzusaikról. Nagy Marianna oktatási dékánhelyettes asszonnyal megkezdtük a tantervreformhoz szükséges lépések megtételét, melynek keretében sor kerül a modulrendszer felülvizsgálatára, valamint a Hallgatói Önkormányzat egy átfogó, oktatási ügyekkel kapcsolatos hallgatói kérdőív megalkotását is megkezdte. A Hallgató Önkormányzat Küldöttgyűlése elfogadta új alapszabályát, amely immár tartalmazza az Egyetem és a Kar által javasolt módosításokat is. A legfontosabb módosítások az elnökségi rendszerben, valamint a gazdálkodási szabályok körében mentek végbe. A Kar vezetésével közösen megkezdtük a hallgatói integráció új irányvonalainak kidolgozását is, amelynek alapjai már az Alapszabályban is megmutatkoznak. Gazdasági ügyekért felelős alelnök SÁRHEGYI ISTVÁN [email protected] Ebben az időszakban fogadtuk el az EHÖK új Alapszabályát és az új forrásallokációs algoritmust, amely a költségvetési keretek elosztásának számítási módja. Ezen kívül megérkezett Egyetemünk kancellárja, Dr. Scheuer Gyula, aki január 1-jei hatállyal tölti be tisztségét. Az irodaszer közbeszerzés elindult, már csak az engedélyre várunk. Továbbá fontos, hogy elfogadta a Küldöttgyűlés az ÁJK HÖK új Alapszabályát, amely alapvető változásokat tartalmaz a gazdasági ügyekkel kapcsolatban, továbbá beépítette a költségvetés garanciális szabályait is. Szociális ügyekért felelős alelnök DEÁK MILÁN [email protected] A februári hónapban hat különböző pályázat került lebonyolításra: a rendszeres szoctám, a rendkívüli szoctám, a KHTEÖ, a KARKI, valamint a sportkult. és közműv. pályázatok. A rendszeres szoctámban részesülők számára jó hír, hogy a jó gazdálkodás eredményeképpen 1450 forintra sikerült emelni az egy pontra jutó összeget. A többi pályázattal kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy a bíráló bizottságok minden esetben jó munkát végeztek, mivel a kari és a hallgatói igényeket helyezték előtérbe, így az arra érdemes személyekhez és csoportokhoz kerültek a különböző támogatások. Kommunikációs ügyekért felelős alelnök SÁNDOR CSABA [email protected] Február elején egyeztetéseket folytattunk a Tanulmányi Hivatallal, mely során javaslatokat tettem az egyetem és a hallgatók közötti hatékonyabb kommunikáció elérése érdekében. Létrehoztam az „ELTE ÁJK hírek&programok” nevű hírfolyamot a Facebookon, ahol közel ötven kari és egyetemi szervezet híreit érhetitek el egy kattintásra. Iratkozz fel Te is! A honlapon kialakítottam egy „Karrier” menüpontot, ahol a legfrissebb állásajánlatok, gyakornoki programok közül válogathattok. Fejlesztettük a mobilos weboldalt.

Sportügyekért felelős alelnök KIRÁLYVÖLGYI KRISZTIÁN [email protected] Megtartottuk az első sportjogi előadásunkat a 2024-es budapesti olimpiai pályázat témájában, amely nagy sikert aratott. A következő március 18-án lesz, a szurkolói kártyák jogi szabályozásával fog foglalkozni. Az előadásaink mellett már fél szemmel az áprilisi ÁJK SPORTnap szervezése felé kacsingatunk, ami az év egyik legnépszerűbb programja szokott lenni az ÁJK-n! Itt a tavasz, irány sportolni!

HÖK NEWS

BLOG

Oktatási ügyekért felelős alelnök PÁRKÁNYI ESZTER [email protected] 2015. január 30-án 20:00-tól zajlott az idén bevezetett rangsorolásos kurzusfelvétel. Ezzel kapcsolatban 2015. február 10-én Tallár Ákossal és Sándor Csabával a Tanulmányi Hivatalban jártunk megbeszélésen, valamint aznapra szerveztünk egy tanulmányi tájékoztató fórumot is, melyen jelen volt a Tanulmányi Hivatal vezetője, aki választ adott a hallgatókban felmerült kérdésekre. Részletes javaslatot tettünk a rangsorolásos kurzusfelvétel reformjára, kértük a pontrendszer és a tárgyak rendszerének átgondolását. Politológus ügyekért felelős alelnök ORAVECZ ZSÓFIA [email protected] Az elmúlt időszak legfontosabb tevékenységei a vizsgakurzusok elindítása, alternatív tárgyak véleményezése, illetve a szorgalmi időszakra való felkészülés voltak, vagyis a tavaszi tanulmányi és tudományos versenyek előkészítése. Elkészítettük az évfolyam- és szakdolgozat megírásához segítséget nyújtó kisokosokat. A rangsorolásos tárgyfelvétellel kapcsolatos politológus tapasztalatokat összegyűjtöttem. Rendezvényszervezési ügyekért felelős alelnök BUDAI RENÁTÓ [email protected] Február hónapban két esemény került megrendezésre: az első ÁJK Korcsolyaest, melynek keretében több, mint százötven hallgatónk korcsolyázott az Aréna Pláza Jégteraszán. A másik rendezvényünk a Gólyaparti volt, melyre az impozáns Grandban került sor. Március 12én lesz az ÁJK Parketta Party, melyre mindenkit várunk sok szeretettel a Polgári Mulatóban. Lezárult a Felezőbál közbeszerzése, az eseményre március 25-én fog sor kerülni, részletekért figyeljétek a Facebookot! Kulturális ügyekért felelős alelnök NÉMETH OLÍVIA [email protected] Február 9-én immár harmadik alkalommal látogattak el hozzánk a Magyar Állami Operaház művészei, akik az Aula Magnában szórakoztatták az ELTE ÁJK hallgatóit és oktatóit. Az esemény külön sikereként könyveltük el, hogy még soha ennyi hallgató nem volt jelen. Február 12-én egy csoportnyi ÁJK-s látogatott el a Szépművészeti Múzeumba, ahol az egyik restaurátor vezetett körbe minket a Rembrandt kiállításon, rendhagyó tárlatvezetéssel. Megkezdődtek a következő programok előkészületei: április elejére jótékonysági koncertet szervezünk, illetve tervbe vettük a Nemzeti Galéria Rippl-Rónai és Maillol kiállítás tárlatvezetéssel történő megtekintését. Az eseményeket keressétek a Facebookon! MÁRCIUS 2015 JURÁTU§ | 31

KÁVÉSZÜNET

VÍZSZINTES 1. Vevő latinul 7. Süketek latinul 8. Jogszabályba ütköző, vagy annak megkerülésével kötött szerződés 9. Jogi tény latin neve 11. Ingatlan nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés 13. Időtűzés latin neve 14. Korrupció fajtája 17. Kirendelése nem érinti a nagykorú cselekvőképességét. 20. Jogképességet korlátozó jognyilatkozat jellemzője 21. Méltányosság angolul 23. Némák latinul 24. Állandó képviselők bizottsága (EU) 26. Korrupció fajtája 29. Hány óráig tart nyitva a Tanulmányi Hivatal vizsgaidőszakban? (betűvel kiírva) 31. Kartell fajtája 32. Aggregált kínálat jele 33. Elzárás leghosszabb tartama (nap) FÜGGŐLEGES 2. Késedelem latin neve 3. Halmozás latin neve 4. Bruttó hazai termék jele 5. Termelői árindex jele 6. 1973-ban csatlakozott az EU-hoz 8. ELTE egyik karának neve röviden 10. Megegyezés latinul 12. Magántitok fajtája 15. Debitor

16. Megelőzési megközelítés a kriminológiában 18. Aggregált kereslet jele 19. Kógens ellentéte 22. Őrültek latin neve 25. Jogerő egyik fajtája 27. Örökös latin neve 28. Jogképesség megszűnése 29. ELTE egyik karának neve röviden 30. Comes

Jurátu§ Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- És Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja

ÍRTA: EMBER ILLÉS

Az utcát járom… Az utcát járom, koldulok, művészetet árulok, Így adom el azt, mit szeretek, az életemet, Hogy abból tudást vegyek. A tudást egy nap pénzre váltom, A pénzzel majd az utcát járom, A koldulónak dobok, Művészetet veszek, Mert pénzem van, de életem elveszett.


NEM SZERETNÉK BUNKER-DÉKÁN LENNI

Recommend Documents