nem akarják látni valójában mi is történik. Mert ha semmibe vesszük a önrendelkezési igényét, márpedig vagyunk

KÜRTÖS

s Q t r W k XIII. évfolyam 3. szám

Közéleti havilap

2015. március

Európa csendes? Petõfi Sándor, a magyar szabadságharc költõje a maga korában nem tudhatta, hogy a szabadságharc által megihletett gondolatai, mint az egyetemes költészetben megannyi nagyságnál, örök érvényûek lesznek. Nemcsak saját végzetét jósolta meg, foglalta versbe, de gondolataiban olyan témákat is felszínre hozott, melyeknek aktualitása ma is idõszerû. Európa csendes, újra csendes címû versének végkicsengése soha nem látott módon mutat rá, vajon az európai nemzetek ma szabadságban, jólétben vagy kiszolgáltatottságban élnek-e, és a látszólagos függetlenségük és önállóságuk valójában menynyiben igaz. Naponta tapasztaljuk az Európai Bizottság által alkalmazott kettõs mércéket. Ami kötelezõ a közép-európai tagállamokra, az miért nem kötelezõ a régebben csatlakozott tagokra? Két világháború sem tanított meg bennünket arra, hogy az emberi nyomort emberi nyomorral nem lehet felszámolni, és a határok ide-oda tologatásával nem lehet valódi békét teremteni. Európa nem tanul a saját történelmébõl, hiszen a határainál ismét háború dúl, méghozzá nem is akármilyen. Talán a balkáni testvérháborúhoz hasonlítható leginkább, melyet a kényelmes foteljeinkbõl néztünk szinte végig a televíziók elõtt a fûtött szobáinkban. Az európai uniós vezetõink pedig vagy vakok, vagy annyira a világuralomra törõ gazdasági hatalmak befolyása alatt vannak, hogy

nem akarják látni valójában mi is történik. Mert ha semmibe vesszük a n é p e k önrendelkezési igényét, márpedig Ukrajnában ennek vagyunk ma a szemtanúi, akkor hogyan akarunk valódi demokráciáról beszélni. Ha csak éppen nem arról van szó, hogy a jelenlegi európai belsõ határok sem a népek önrendelkezési joga alapján mûködnek. Most mégis másfajta háborúkról akarok beszélni. Azokról, amelyeket nem fegyverekkel vívnak. Ezek a háborúk sokkal alattomosabbak, mert nincs füstjük, nem égnek le falvak, városok, házak benne. Nem szakadnak le karok és lábak. De ezeket a háborúkat is emberek, népek, nemzetek ellen vívják. Szobrok, zászlók, nyelvek, hagyományok, iskolák, székely kapuk és utcanévtáblák ellen. Az emberi lélek ellen. És ebben is meg lehet nyomorodni. Ez a harc folyik most. A nyomorúság háborúja. Egész belsõ Európában. És mindenki úgy tesz, mintha nem így lenne. A politikusok homokba dugják a fejüket. Nem látnak, nem hallanak és nem beszélnek. Milyen szegény és esetlen lehet az az ország, az a politika, amely fél, megijed, megretten egy zászlótól, himnusztól vagy egy szobortól? Aki fél a kimondott szótól, az elénekelt énektõl, a megült ünneptõl, a halottakra, emlékmûvekre tett koszorúktól.

18 48

(Folytatás a 4. oldalon)

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

Magyar állami kitüntetés Görföl Jenőnek és Mokos Attilának Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést adományozta Görföl Jenõnek, a Csemadok országos titkárának a szlovákiai magyarság megmaradását, összetartását elõsegítõ, a Szlovákiai Magyar Közmûvelõdési Szövetség (Csemadok) szervezetében végzett önzetlen közösségi munkájáért és Mokos Attilának, a felvidéki magyar színjátszás terén betöltött szerepéért, kiemelkedõ színészi alakításaiért. Az állami kitüntetéseket Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony adta át a kitüntetetteknek a Pozsonyi Magyar Nagykövetség épületében 2015. március 16-án.

„Kisebbségben élni nem könnyû dolog, mindennapi küzdelem a megmaradásért, az anyanyelv és kultúra megõrzése mindennapos feladat. Szeretném megköszönni mindannyiuknak mindazt, amivel hozzájárulnak a felvidéki magyarság megmaradásához“ - fogalmazott a nagykövet asszony a kitüntetések átadása elõtt hozzáfûzve: „Önök természetesen egy közösséget képviselnek, s ez a kitüntetés Önöknek szól ugyan, de részben annak a közösségnek is, ahol Önök élnek és dolgoznak“. (Folytatás a 4. oldalon)

„Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848−i történelmünk bizony− ságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet. − Magyarok! Itt az idő a feltámadásra!“ Kossuth Lajos

Közélet

2 Kürtös

2015. március

Döntött az Alkotmánybíróság

FARSANGI MUNKATALÁLKOZÓ Az utóbbi években hagyománnyá vált, hogy a Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége közösségépítõ és -erõsítõ szándékkal, és nem utolsó sorban a tisztségviselõk munkájának megköszönésére is alkalmat adó, általában folyó év elején baráti hangulatú, jobbára kötetlen munkatalálkozóra hívja az elnökség tagjait, a párt helyi szervezeteinek elnökeit és az MKP színeiben megválasztott polgármestereket. A korábbi években évindító, tavaly és idén is farsangi munkatalálkozó címmel szervezte az összejövetelt, amelyre minden alkalommal meghívja az MKP országos elnökét is. A mostani február 13-án, pénteken Balassagyarmaton a Švejk vendéglõben tartott tanácskozáson Berényi Józsefen kívül jelen volt Bíró László pártigazgató és Forró Krisztián, az MKP Országos Elnökségének tagja. A találkozó elõtt az MKP elnöke rövid udvariassági látogatást tett Medvácz Lajos, Balassagyarmat város fideszes polgármesterénél. A városvezetõ örömmel tájékoztatta vendégét, hogy a palócok fõvárosának számító, egykor Nógrád megye székhelyeként mûködõ városban, illetve vonzáskörzetében eddig is sokan találtak munkalehetõséget az Ipoly túlsó oldaláról, és elõreláthatólag a közeljövõben további új munkahelyek létesülnek a térségben. A rendezvényt megnyitotta, és a résztvevõket köszöntötte Balík László járási elnök. Üdvözlõ szavaiban annak a meggyõzõdésének adott hangot, miszerint szükség van ilyen jellegû kötetlen találkozókra, amelyeken például - eltérõen a sok programponttal bíró járási konferenciáktól - több idõt lehet szentelni a párt idõszerû dolgai, programjai megvitatásának. Ezek között említette a 2016-ban esedékes parlamenti választásokra való felkészülést, vagy éppen az MKP megmaradásunkkal, gyarapodásunkkal és felzárkóztatásunkkal foglalkozó koncepciójának véleményezését. Berényi József aktuálpolitikai tájékoztatójában fõleg ez utóbbinak bemutatására, megvilágítására helyezte mondandójának nagy részét. A jövõ évi választásokra irányulva Bíró László a magunk mögött hagyott önkormányzati, európai parlamenti vagy éppen a 2012-es parlamenti voksolások eredményességét befolyásoló tényezõkkel kapcsolatos hasznos tapasztalatit osztotta meg a résztvevõkkel. Részben ehhez kapcsolódva Forró Krisztián pedig az aktivistahálózat kiépítésében, szervezésében szerzett gyakorlati tapasztalatit vázolta fel a figyelmes hallgatóságnak. Jámbor László, az MKP megyei képviselõje Besztercebánya megye önkormányzatának munkájáról tartott rövid összefoglalót. Ezt követõen ki-ki elmondhatta véleményét, vagy kérdéseket tehetett fel a vendégek részérõl elhangzott témákkal kapcsolatban. Az MKP legújabb, fentebb említett dokumentumát Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere nagyon fontosnak találta. Mint mondta, végre, hogy már elkészült az évek óta várt anyag, de mint megjegyezte, az átlagembernek nehezen érthetõ a közvitára bocsátott és felettébb terjedelmes dokumentum. Egyúttal ajánlotta, legyen egy rövidített, kivonatos változata is. Czibulya Márk, a járási elnökség tagja arról szólt, hogy a legutóbbi választások mindegyikén a Nagykürtösi járás hozta a formáját, országos viszonylatban is jó eredményeket ért el. Mintegy ezek elismeréseként a jövõ évi parlamenti választások listáján a járás leendõ listavezetõje a korábbiakhoz viszonyítva elõkelõbb helyet is megérdemelne. Bár, mint hozzátette, természetesen tisztában van vele, hogy a kis létszámú magyarsággal rendelkezõ járások bármilyen jó eredményt érnek is el, a tömbben élõ magyarság szavazatszámaihoz viszonyítva jóval kevesebb voksot hoznak. A munkatalálkozó úgymond hivatalos részének záró részében Berényi József fûzött érthetõ és elfogadható magyarázatot, véleményt az elhangzott hozzászólásokhoz, észrevételekhez. Végül megköszönte a járási elnökségnek a találkozó megszervezését, és ama meggyõzõdésének adott hangot, hogy valóban szükség van ilyen és ehhez hasonló, sok hasznos javaslattal, ötlettel járó vagy éppen új ismereteket adó összejövetelekre. A farsangi munkatalálkozó közös vacsorával ért véget. B.Gy.

A tavaly novemberi önkormányzati választásokat követõen számos, alkotmányellenességre vagy kisebb-nagyobb törvénysértésére utaló beadvány, panasz érkezett a kassai székhelyû Alkotmánybíróságra. Járásunkból a legfõbb instanciára eljuttatott beadványokból csupán csak kettõ akadt olyan, amellyel érdemben foglalkozott a testület. A beadványok megtárgyalása után az elmúlt hónapban elõbb a zsélyi önkormányzati választást érintõ panasszal kapcsolatban hozott döntést. Ennek értelmében érvénytelenné nyilvánította a novemberi önkormányzati választást. Amint a Szlovák Hírügynökség /TASR/ híradásában olvasható volt, Zsélyben Makó Gyula /Smer-Modern Szlovákia Pártja-NOVA-SNS/ gyõzött a független Štefan Rimajjal szemben, akit mindössze két szavazat választott el a polgármesteri széktõl. „Rimaj alkotmányellenességre hivatkozva panaszt tett. Több törvénysértésre is rámutatott, például a szavazatszámlálás közbeni keveredésre, valamint arra, hogy mozgóurna segítségével szavaztak olyanok is, akiknek erre nem volt okuk“ áll a TASR közleményében. A zsélyinél is szorosabb eredmény született az önkormányzati választáson Csábon, ahol Tóth Henrik polgármesterjelölt /MKP/ egy szavazattal elõzte meg a HZD jelöltjét, Martin László hivatalban levõ polgármestert. Aki viszont törvényszegésre utaló jelek miatt panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, de a testület február 18-án hozott döntésével elutasította a beadványt. Zsélyben elõreláthatóan júniusban tartanak idõközi polgármester-választást. /Br/

FELHÍVÁS A Magyar Közösség Pártja felhívja minden tagja, támogatója és szimpatizánsa figyelmét a kárpátaljai magyarok támogatására indult és a napokban induló további gyûjtésekbe való bekapcsolódásra. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata március 1-jén hirdette

meg honlapján a pénzadományok gyûjtésére létesített bankszámlaszámot és a további tájékoztató adatokat az április 15-éig tartó gyûjtésrõl. Az adakozásból befolyó összeget tartós élelmiszerek vásárlására szánják. Az MKP számára sem közömbös, hogy ukrajnai magyar testvéreink a

háború következtében nélkülözésben élnek. Fõleg az idõs embereket és a nagycsaládosokat sújtja az ínség. Elsõsorban az õ megsegítésükre irányul a Zsinat kezdeményezése, amelyhez lehetõségeinkhez mérten csatlakozunk. /MKP honlapja nyomán/

Közélet

2015. március

Kürtös 3

Tisztelgés és kiállás a lengyel-magyar barátság mellett, Esterházy szellemében

Lassan évtizedes hagyománya lesz a fõhajtásnak és tisztelgésnek Budapesten a Szép utcában egykoron felállított Esterházy-emléktábla elõtt. Nem véletlen, mert semmi nincs véletlenül, hogy Molnár Imre kutatta fel, hogy Esterházy Budapesten való tartózkodása idején itt szállt meg. Az a Molnár Imre, aki azóta ezer és ezer szállal kötötte össze a lengyel és magyar nép által egyaránt nagyra becsült mártírpolitikus emlékét. Az egybegyûlteket Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, a rendezvény szervezõje köszöntötte. A koszorúzással egybekötött ünnepséget lengyelországi vendégek - a dél-lengyelországi guralok - is megtisztelték jelenlétükkel. Élükön Piotr Gasienicával, aki Szczawnica város kulturális életének egyik legmeghatározóbb mozgatórugója, s akinek köszönhetõen ma ebben a lengyel kisvárosban is van Esterházy-emléktábla annak a Dunajec folyónak a partján, mely árván és elhagyatottan folyik ki a Kárpát-medencébõl. A köszöntõ elhangzása után Õsi Barnabás elszavalta Hrubík Béla Fekete márvány c. költeményét, majd Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselõje mondott beszédet. Csáky Esterházy emléktáblája elõl üzent: „Nem, nem mindegy számunkra hogy lesz-e Magyarország, és hogy milyen lesz. Nem mindegy, hogy lesz-e felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyarság, és milyen lesz“. A beszéd után Martényi Árpád elismerõ oklevelet adott át Piotr Gasienica, a Szczawnicai Kulturális Központ (Lengyelselmec) igazgatója részére a lengyelmagyar barátság erõsítéséért és a lengyelselmeci Esterházy-emléktábla létrehozásáért. Az intézet vezetõjének 2013-ban Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta a magyar-lengyel történelmi és kulturális kapcsolatok odaadó ápolása és fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. Gasienica megköszönve a kitüntetést a lengyelmagyar barátságot méltatta: Európa is addig tart, ameddig a lengyel-magyar õszinte testvéri kötelék. Ami pedig nem kormányok és politikusok közötti barátság, hanem nemzetek közötti barátság. E megjegyzés nagy tetszést váltott ki. Ezt követõen került sor az emléktábla megkoszorúzására. A Nagykürtösi járás magyarságának koszorúját Hrubík Béla, Ipolynyék község polgármestere és Pölhös Vendel, Nagycsalom-

ja község képviselõje helyezte el az emléktáblánál. Mindkét községben található Esterházy János-emlékjel, köztéri szobor és emléktábla képében, és mindkét község jeleskedik a magyar-lengyel kapcsolatok ápolásában. Az emlékünnepség ezt követõen az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dísztermében folytatódott. Az ünnepség keretén belül adják át évente az Esterházy Emlékplakettet és elismerõ oklevelet olyan személyek és intézmények részére, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedõ tevékenységet fejtettek ki, illetve gróf Esterházy János mártír sorsú politikus szellemi örökségének megõrzéséért és megismertetéséért kiemelkedõ munkát végeztek. Az átadó ünnepség kezdetén Soltész Miklós, az Emberi Erõforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelõs államtitkára köszöntötte az egybegyûlteket. Az államtitkár úr nemrégiben látogatta meg a Palócföldet, ahol is részt vett Dombi Ferenc ipolynyéki kanonok úr 100. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Az államtitkár beszédében párhuzamot vont Márton Áron és Esterházy között, mely párhuzam kézenfekvõ, hiszen egyikük sem hagyta sorsára sajátjait, táplálták a hitet bennük, felvállalva a legkegyetlenebb üldözést is. Menedéket nyújtottak az üldözötteknek, mert egyaránt elítélték valamennyi diktatúrát, elnyomást. És talán ez volt a legfõbb bûnük. Példaképek számunkra mindketten, mert hitüket sohasem tagadták meg. Az elsõ kitüntetést Jan Stanislaw Ciechanowski történész, államtitkár, a lengyelországi Veteránok és Üldözöttek Hivatalának vezetõje kapta, teljesen megérdemelten. A laudációt Molnár Imre, Esterházy János életének és munkásságának egyik legkiválóbb ismerõje - az Esterházy Emlékbizottság elnökségének tagja - mondta. Molnár Imre beszédében röviden ismertette a díjazott életútját. Ciechanowski 1974-ben született Gdanskban. Történészként a második világháború különösen a titkosszolgálatok - kutatásával foglalkozott: mint a téma elismert szakértõje Európa több országában is elõadásokat tartott. Több ízben járt nálunk, Felvidéken is, így például Ipolynyéken és Nagycsalomján. A most szintén kitüntetett Arkadyusz Adamczyk professzorral megszervezték a Lengyelország XX. századi történelmével foglalkozó intézetek és egyetemi tanszékek munkatársainak támogatását Esterházy lengyelországi posztumusz kitüntetésének kezdeményezéséhez. Ez vezetett végül oda, hogy Lech Kaczynski néhai lengyel köztársasági elnök Esterházy Jánost magas rangú állami kitüntetésben - Polonia Restituta - részesítette. „A barátság akkor jelent igazi értéket, ha örök érvényû, épp olyan, mint amilyen a széttéphetetlen magyar-lengyel barátság. S mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy

a nemes lengyel nemzet tagjaiban igazi barátainkat tisztelhetjük. E nemzet méltó képviselõjét, a politikusként, történészként és magánemberként odaadó, magyarbarátságáról számos alkalommal tanúbizonyságot tevõ Jan Stanislaw Ciechanowski államtitkárt tünteti ki az Esterházy János Emlékbizottság“ - fogalmazott méltatásában Molnár Imre. Ciechanowski államtitkár

úr mellett Arkadyusz Adamczyk professzor is elismerõ oklevelet vehetett át gróf Esterházy János életmûvének lengyelországi és közép-európai jelentõsége kutatásáért és publikálásáért, a lengyel-magyar tudományos kapcsolatok ápolásáért. Ciechanowski magyarul is megköszönte a kitüntetést, melyet megtiszteltetésnek és egyben kötelezettségnek is nevezett. Beszédében megemlékezett a magyar apától és lengyel anyától származó gróf felbecsülhetetlen értékû áldozatáról, melyet az európai civilizációért is hozott. „Esterházy magyar és lengyel hõs is, Lengyelország örökké emlékezni fog rá. Éljen a lengyel nemzet, éljen a magyar nemzet“ - zárta gondolatait az államtitkár úr. Ebben az évben a felvidéki, lévai székhelyû Reviczky Társulás kapott Esterházy Emlékérmet. A lévai civil szervezet érdemeit, munkásságát Gabri Rudolf, a Szülõföldön Magyarul Társulás elnöke méltatta. Az elismerést a társulás elnöke, Wirth Jenõ vette át. Kifejezte reményét, hogy a Reviczky Ház még sokáig lesz otthona a lévai magyarságnak. Elismerõ oklevelet kapott Karol Bútora, Nyitraújlak - Esterházy gróf szülõfaluja korábbi polgármestere, aki bár szlovák nemzetiségû, mégis méltó módon ápolta Esterházy János emlékét. Neki is köszönhetõ, hogy a nyitraújlaki templomban emléktáblát emelhettek Esterházynak magyar, szlovák és lengyel nyelven. Karol Bútora megköszönte az elismerést s elmondta: hosszú út és sok munka vezetett odáig - „magyar barátaink segítségével“ hogy mindez megvalósulhasson. Az ünnepség méltó módon állított emléket a felvidéki mártírpolitikusnak, és talán újabb lépést tettünk afelé, hogy lebontsuk a hallgatásnak és a közönynek azt a falát, melyet a szlovák politikai elit állított Esterházy János munkássága elé. Ott voltunk, lengyelek, magyarok és végre szlovákok is, mert az igazság hangját nem lehet elnyomni, az igazság utat tör magának, végül is, mindig is. Hrubík Béla

Kultúra - Közélet

4 Kürtös

2015. március

Folytatás az elsõ oldalról

Magyar állami kitüntetés Görföl Jenőnek és Mokos Attilának „Ez a díj az egész Csemadok-tagságnak szól“ - nyilatkozta Görföl Jenõ a kitüntetés átvétele után. „Éppen azon gondolkodtam közben, hogy a színész, ha kimegy a színpadra, mindig magára van utalva, mi viszont a kollégáim bármelyikével megszakadhatnánk, ha nem állna mögöttünk a választmány, az alapszervezet, a Csemadok tagsága. Minden eredményünk közös eredmény, ezért tényleg úgy gondolom, hogy ez a kitüntetés az egész Csemadok megbecsülése“ - mondta Görföl hozzáfûzve, nagyon kevés olyan pálya van, ahol az ember kisebbségben az anyanyelvén dolgozhat, a Csemadok egyike ezeknek. „Az elismerés és a kitüntetés, úgy gondolom, hogy az egész színházunknak szól“ jelentette ki Mokos Attila a kitüntetés átvétele után. Mint mondta, nagy köszönet jár a színház alapítóinak is, akik közül sokan már nincsenek velünk, de nekik köszönhetõen van és létezik még ma is hivatásos színjátszás a Felvidéken. „És Déryné szekere azért fut, néha kicsit megzökken, de ezek az elismerések is erõsítenek bennünket abban, hogy ezt a szekeret tovább kell tolni“ - fogalmazott Mokos.

A kitüntetések átadását Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke is megtisztelte jelenlétével. Az ünnepséget a Miloš Ruppeldt zeneiskola növendékeinek köszönhetõen rövid kultúrmûsor is gazdagította Papp Zsuzsa, Kiss Regina és Vicián Anna közremûködésével. GÖRFÖL JENÕ méltatása: 1974 márciusától a Csemadok munkatársa, különbözõ tisztségeket töltött be napjainkig a szervezetben. 1974 májusa és 1975 februárja között a Csemadok Galántai Járási Bizottságának instruktora, majd 1979 májusáig a Csemadok KB szervezési osztályának tisztségviselõje.

1979-1990 a Pozsony-vidéki Járási Bizottság titkára. 1990-1994 az Együttélés Politikai Mozgalom szervezõ titkára, a Csemadok Országos Tanácsának titkára és a Pátria Rádió szerkesztõje. 2003. március 31-tõl a Csemadok országos titkára és társadalmi munkában a Pro Patria Honismereti Szövetség titkára. Már kora ifjúságában fotózott. Elsõ fotói a Csemadok lapjában, A Hétben jelentek meg. Jelenleg a somorjai Bibliotheca Hungarica gyûjteménye számára fotózza a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos eseményeket, emlékeket. A szlovákiai magyarság megmaradását, összetartását elõsegítõ, a Szlovákiai Magyar Közmûvelõdési Szövetség (Csemadok) szervezetében végzett önzetlen közösségi munkájáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesült. Dunajszky Éva, Felvidék.ma A Kürtös szerkesztõsége és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya is gratulál a kitüntetetteknek.

Folytatás az elsõ oldalról

Európa csendes?

Nemzetõrség

Milyen esendõ az a nemzet, mely nem enged maga mellé ülni olyan népeket, nemzeteket, melyek egy országban, együtt élnek vele? Mégis így van. Naponta szembesülünk vele. Ez hiányzik Európából. Ami nem vesz el az enyémbõl, sõt, hozzátesz, gazdagítja azt, azzal én is több leszek. Ami megfér az enyém mellett egy utcanévtáblán, egy útjelzõ táblán, egy vasútállomáson, egy buszmegállóban, azzal az enyém is több, gazdagabb, sokrétûbb, átláthatóbb, hatékonyabb lesz. Még sincs így. Hová vezet ez az út? Úgy gondolom, sehová, de leginkább Európába nem, már ha tudjuk értelmezni manapság mi az az Európába vezetõ út. Egyáltalán merre tart Európa? Ha a székely zászló, a marosvásárhelyi egyetem, a kolozsvári helységnévtábla, Malina Hedvig, a vasúti kétnyelvûség, a szlovák állampolgárság elvesztése, de egyáltalán a kisebbségi létben élõk önrendelkezési igénye nem európai ügy, akkor milyen? Vajon a tibeti függetlenséget támogató zászlófelvonás mivel magasztosabb cél, mint a székely zászló kitûzése? Nyilvánvalóan azért, mert messzebb van tõlünk, és éppen egybeesik a Kína-ellenes és Amerika-barát politikával. Elõbbivel nem, utóbbival lehet jó pontokat szerezni a tengeren túl. Miközben Európát teletömik amerikai fegyverekkel, és Közép-Európa feltörekvõ vagy felzárkózni kívánó gazdaságát teljesen ellehetetlenítik az Oroszország elleni szankciókkal, addig tengerentúli barátaink pénztárcája dagad, kiexportálják a háború veszélyét ismét Európába, majd egy svédcsavarral, a szabadkereskedelmi megállapodás aljas csapdájában, elárasztják az európai piacot génmanipulált amerikai mezõgazdasági termékekkel, amelyet abból a pénzbõl tesznek versenyképesebbé, amit tõlünk kapnak az amerikai rakétavédelmi és egyéb, függetlenségünket aláásó fegyverkezési célokat szolgáló rendszerekért. Messze jutottunk a lánglelkû költõnktõl, az 1848-49-es szabadságharc eszméjétõl, mégis ezekben a gondolatokban ott érzõdik a Petõfi által is hõn áhított világszabadság vágya, féltése. Mert a kérdés mostanában már nem az, hogy rabok legyünk vagy szabadok, hiszen ezt a globális világot eltervezõ hatalmi rendszerek már beárazták, hogy szakszerû legyek. A kérdés ma már sokkal inkább az, hogy lehet-e majd valaha világszabadság világ nélkül? Hrubík Béla

Mint ismeretes, 1848. március 15-én a pesti forradalom 12 pontjának egyikében nemzeti õrsereget követelt. Ez az intézmény a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt, találkozhatunk vele a francia forradalomban 1789-ben vagy az amerikai függetlenségi háborúban. A magyar nemzetõrség megalakítása azért volt különösen fontos, mert ennek a keretein belül ismerkedhetett meg a férfi lakosság egy jelentõs része a fegyverforgatás alapjaival, illetve ebben a sajátos „proto-hadseregben“ uralkodó félkatonai szabályrendszerrel. Szûkebb pátriánk kevés 48-as emlékmûvei közé tartozik Inámban Nagy Tamás nemzetõr síremléke. A templom melletti temetõben található sírkövén még olvasható az alábbi szöveg: „Itt nyugszik Nagy Tamás nõtlen nemzetõr, megh. Urunk 1848.dik évének júl. 29-dik napján életének 17. évében.“ Csáky Károly jeles helytörténészünk írja egyik régebben megjelent újságcikkében, hogy Inámból 1848-ban hatan vonultak be a honvéd hadsereg soraiba. Aztán arról is olvashatunk a megmaradt Historia domusban, hogy amikor a „muszka sereg“ bejött az országba, Nyéken a tizenkilenc községbõl összegyûlt tömeg népgyûlést tartott, s Dacsó Pál megyei megbízott „népfölkelésre buzdított“. Ugyanakkor Inámban a „páston, a legelõn, sátor alatt tartott misét a bozóki õrsereg ezrede“, s arról is szólt a szónoklat, hogy hazánk „függetlennek nyilváníttatott a deberecenyi hongyûlés által“. /BGy/

Kultúra

2015. március

CSEMADOK-évzáró Ipolynagyfalun 2015. február 26-án tartotta évzáró közgyûlését a CSEMADOK Ipolynagyfalui Alapszervezete, amely ugyan csak egy fél éve alakult újjá, de már volt mirõl beszámolni. Megtisztelte jelenlétével évzárónkat a területi választmány elnöke, Balogh Gábor és községünk polgármestere, Kerata László mérnök is. Az alapszervezet elnöknõje, Bodonyi Ilona értékelte az elmúlt idõszakot, köszönetet mondott a tagságnak - elsõsorban az éneklõcsoport tagjainak - sikeres munkájukért, valamint a helyi önkormányzat képviselõinek és a polgármester úrnak az anyagi és erkölcsi támogatásukért. Ezután a pénztárosnõ ismertette anyagi helyzetünket, ami majd talán ebben az évben egy kicsit megerõsödik. 2015-ös terveinkrõl az elnöknõ beszélt. Kis létszámú szervezet lévén, egy kis faluban apró dolgokból tevõdik össze az éves terv, de igyekezni fogunk, hogy a kitûzött feladatokat maradéktalanul teljesítsük. Balogh Gábor felszólalásában megköszönte, hogy újjáalakítottuk a szervezetet, és további eredményes munkát kívánt. Kerata László biztosította a tagságot, hogy ezentúl is a helyi önkormányzat és õ személyesen is segíteni fogja tevékenységünket, hiszen egy a célunk, községünk kulturális életének gazdagabbá tétele. A gyûlés kellemes beszélgetés után fejezõdött be. Bodonyi Ilona Március 15-én tartottuk meg Bussán az évzáró taggyûlésünket, melynek keretében a hagyományos Magdi-díjat Kõmíves Margit kapta, és további 5 kitüntetett is volt a Csemadok megalakulásának 65. évfordulója alkalmából, mégpedig: Kõmíves Margit, Vámos Ilike, Rigó Alica, Végh Éva és Együd Mária A Magdi-díj különdíját Bíró-Vámos Anikó kapta, aki immár 15 éve javasolta, hogy legyen egy ilyen, Bombor Gábornéra emlékeztetõ díj. Bombor Ivett

Fergeteges esztredmûsor A Csemadok Inámi Alapszervezete február 14-én, farsang szombatján esztrádmûsorra invitálta a falu lakosságát. A túlnyomórészt a szervezet tagjaiból verbuválódott „színtársulat“ fergeteges esztrádmûsorral mutatkozott be. A farsangi rendezvény a jubiláló házaspárok köszöntésével és az óvodások mûsorával kezdõdött, majd ezt követõen mintegy másfél órán keresztül 36 szereplõ közremûködésével humoros jelenetek váltották egymást a színpadon. Ez bizony nagy összefogásról tanúskodik. A kultúrházat, túlzás nélkül állítható, zsúfolásig megtöltõ közönség remekül szórakozott mind a tíz jeleneten, valamint a fiatalabb és idõsebb férfiak által bemutatott bajor sramli táncprodukción, és a Hattyúk tavát méltó komolysággal ellejtõ fiúk elõadásán. Aki pedig mulatni, táncolni vágyott, az a mûsor után este kezdõdött jelmezbálban megtehette. Büszkeséggel tölt el minden szereplõ és segítõ lelkes, áldozatos hozzáállása és nagyszerû szereplése. Nagy Amália A szerkesztõség megjegyezése: A teljesség kedvéért tegyük hozzá a fenti tudósításhoz, hogy a cikk szerzõje, Nagy Amália volt a mûsor megálmodója, színpadra állítója és rendezõje.

Kürtös 5

Elindítottuk a 2015-ös évet

A Csemadok Ipolyvarbói Alapszervezete február 21-én tartotta évzáró ülését, mely egyben jelzés volt a meghívást elfogadó szép számú tagság részére, hogy egy újabb, szorgalmas, kitartó munkával fémjelzett évnek nézhetünk elébe, ha megszokott ütemben vagy esetleg lehetõségeinkhez mérten még kisebb bõvítésekkel is tarkítani szeretnénk ez évi kulturális terveinket. Az ülésen többek közt jelen volt Kliment Éva, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának alelnöke, valamint községünk polgármestere, Fagyas Marcel, tisztelt lelkiatyánk, Mgr. Zolcer György és a hetven fõt számláló tagság nagyobb hányada, részben képviselve a fiatalok és diákok táborát is. Az elnöki beszámolóban megemlékeztünk a tavalyi ünnepi évzáró ülésrõl, melynek eseményei a szervezet megalakulásának 65. évfordulójának jegyében a helyi Csemadok-emléktábla megkoszorúzásával kezdõdtek, kitérve az elmúlt év egyéb tevékenységeire is. Ezt követõen a gazdasági beszámolót hallhattuk, majd a jelenlevõ vendégek szóltak a tagsághoz, méltatva az alapszervezet eddigi évtizedes önzetlen munkáját, melyet a szervezet számára adományozott oklevél is tanúsít a magyar nemzetközösségünk megmaradása érdekében végzett áldozatos munka elismeréseként. Mint minden alkalommal, most is rövid kultúrmûsorral tarkítottuk az évzáró ülés programját, melyben a fiatal-felnõtt tagság és ipolyvarbói középiskolások, valamint a helyi alapiskola tanulói szerepeltek mesemondással, versfelolvasással, de gitárhang kísérte dallamok is megörvendeztették a jelenlevõket. Az estet a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság néhány tagjának szereplése tette még színesebbé. Már szinte hagyománnyá vált, hogy községünk kézmûveseinek és baráti körük legújabb alkotásait is ezen alkalommal mutatjuk be - de hogy a kiállítás még vonzóbb legyen az érdeklõdõk számára, Fekete István író emlékezetéhez kapcsolódva, az erdei életet bemutató festménykiállítással bõvítettük, melyhez Hajnár Erik lukanényei festõ élethû mozzanatokat ábrázoló alkotásai járultak hozzá. Az est lehetõséget nyújtott a kötetlen szórakozásra is. Az összejövetelen véletlenszerûen kialakult csoportok szívesen kóstolgatták a tagság gazdaszszonyai által készített, hazai ízeket magukon viselõ finom süteményeket, miközben számos témában felvetett véleménycserére és a kézmûvesség csodás rejtelmeinek megosztására is sor került néhány jelenlevõ közt. Kois Sz.

6 Kürtös

Közélet - Oktatás

2015. március

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM PALÓC MÚZEUMA Balassagyarmat

Történelmi játszóház az Ipolyi Arnold Alapiskolában

„A múlt értékei jelenünk és jövõnk építõkövei!“

Az Ipolyi Arnold Alapiskolában 2015. március 13-án, pénteken emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról. Az alkalomhoz méltóan a diákok ünnepi ruhában, kokárdával, nemzetiszínû szalaggal jöttek iskolába. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bálint Péter polgármester úr, Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke, György Ferenc lelkiatya és a szülõi szövetség elnöke, Cseri Helenka is. Molnár Barnabás igazgató úr ünnepi beszéde után a felsõ tagozatosok kultúrmûsora következett, amely az iskola énekkarának fellépésével zárult. Ezt követõen az alsó tagoza-

A Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma Érdekes, színes programokkal, ezen belül rendezvényekkel, komolyzenei koncertekkel és változatos idõszaki kiállításokkal, továbbá az alábbi négy (az utóbbi kivételével) állandó kiállításunkkal várjuk látogatóinkat: - A BÖLCSÕTÕL A SÍRIG. Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében, - TUDÓS KÖZNEMESI KÖNYVTÁR. Nemzeti történelmünk tüköre, - A PALÓC E T N O K U LT Ú R A KINCSEST Á R A . T A N U L M Á N Y I RAKTÁR ÉS L Á T V Á N YTÁR A PALÓC MÚZEUM A Palóc Ház GYÛJTEMÉNYEIBÕL, - A PALÓC HÁZ (az év folyamán május 1-jétõl október 31-ig látogatható). Múzeumunkban átvehetõk, ill. megvásárolhatók kiállításismertetõink, képeslapjaink és kiadványaink. Múzeumpedagógiai programjainkkal az óvodás, általános és középiskolás csoportokat várjuk! Ez irányú kínálatunkat megtekinthetik a honlapunkon: http://palocmuzeum.hu/szolgaltatasaink/muzeumpedagogia/foglalkozasok/. Az e programokon való részvételhez elõzetes bejelentkezés szükséges! ELÉRÉSI CÍMEK ÉS SZÁMOK: MAGYAR NEMZETI MÚZEUM PALÓC MÚZEUMA cím: H-2660 Balassagyarmat, Palóc liget 1., telefon- és faxszám: +36 35 300 168, e-mail: [email protected], web: http://palocmuzeum.hu/, Facebook: https://hu-hu.facebook.com/palocmuzeum. NYITVA TARTÁS: kedd - szombat: 9 és 16 óra között, vasárnap: elõzetes bejelentkezés alapján, hétfõ: zárva.

tosok történelmi játszóházban elevenítették fel a forradalom eseményeit - huszárcsákók, zászlók, nemzeti színû karkötõk, tarsolyok készültek -, a felsõsök pedig a temetõben található kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúját. Ott György Ferenc lelkiatya szólt a szabadságharcról s annak hõseirõl, egy kicsit a mai korra is kivetítve a történéseket. Majd az idõsebb korosztályt is „besorozták“ huszárnak, voltak, akik zászlót készítettek, mások haditudósítóvá váltak, hogy a bicskei csata eseményeit képregényben örökítsék meg, a lányok gyöngyöt

fûztek, Kossuth-nótákat tanultak citerakísérettel. A foglalkozások végén a csoportok tevékenykedésébõl - és a foglalkozásvezetõk jóvoltából - összeállt egy kerek bemutató, amely segítségével a diákok képet kaptak a szabadságharc egyes történéseirõl, s játékosan szereztek új ismereteket, és mélyítették el tudásukat ebben a témában. -ná-

2015. március

Március 15.

Kürtös 7

Ünnepség a szabadságharc tiszteletére Könyvbemutató és kiállítás Csábon

Ipolybalogon nemcsak az iskolában idézték fel a szabadságharc eseményeit, hanem március 15-én, a temetõben található emlékkopjafánál a község polgárai is megemlékeztek a forradalom kitörésének évfordulójáról. A kultúrmûsort az iskola diákjai és a Bukréta hagyományõrzõ csoport szolgáltatta, emlékbeszédet Balogh Gábor mondott, koszorúzott az önkormányzat nevében Bálint Péter polgármester, a Csermadok ASZ nevében Molnár Barnabás és az MKP helyi szervezete nevében az elnök, Súth Ákos. A rendezvényen részt vett György Ferenc plébános és vele együtt sok községi lakos. BG

Inámban március 15-én, vasárnap a délelõtti szentmise után a temetõben Nagy Tamás nemzetõr sírjánál emlékeztek a 48-as forradalom és szabadságharc 167. évfordulóján. Az MKP és a Csemadok közös szervezésében tartott ünnepségen Régi Zsolt polgármester köszöntötte az egybegyûlteket. Ezt követõen Czibulya Krisztián kántor ajkán felhangzott régi néphimnuszunk, a Boldogasszony Anyánk kezdetû ének, majd Buday Károly esperes úr mély átérzéssel tolmácsolta Vörösmarty Mihály Szózat c. költeményét. Kukolík Zsolt, az MKP helyi szervezetének alelnöke ünnepi beszédében az 1848-49-es történelmi eseményekre emlékezett. Nagy Amália Csemadok-elnök Szuhanics Albert Azon a hajnalon címû költeményét adta elõ. Ahogy a költemény utolsó verszakába hallhattuk: „Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda, / hadd legyen sorsunk jobbra fordulása! / Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll, / panaszos terhével, mint egy fáradt madár...“ Az ünnepi megemlékezés Nagy Tamás nemzetõr sírjának megkoszorúzásával ért véget. b.gy

A hagyományokhoz híven Csábon a CSEMADOK és az MKP helyi szervezetei idén is megrendezték ünnepi programjukat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. A szer-

vezõk rendszerint a megemlékezést kiegészítik kísérõ programokkal, és ez idén sem volt másképp. Az ünnepség elsõ részében a helyi alapiskola diákjainak mûsorán keresztül visszatekinthettünk a forradalmi eseményekre. Ezt követte a mára már rendszeresen közremûködõ Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola csábi tagozatának zenés összeállítása. Az elsõ részt Híves Mária éneke zárta, aki a Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország címû dalt adta elõ.

Természetesen nem hiányozhatott a Csábi Szeder Fábián Dalegylet sem az eseményrõl, akik nyitották és zárták a rendezvényt. A kórus elõadásában elhangzott egy õsbemutató is, a forradalommal kapcsolatos népdalok feldolgozása, melyet közösen adtak elõ a mûvészeti iskola énekeseivel. Az idei rendezvény keretében került bemutatásra a Dohnányi Pozsonyi Motettái címû kiadvány, mely a

Csemadok helyi szervezetének újabb zenés könyve. A Pozsonyban született Dohnányi Ernõ kórusmûveit tartalmazó kötetet a szerkesztõ, dr. Tóth Árpád mutatta be, aki kiemelte, mennyire szükséges megõrizni és továbbadni a kulturális örökségünket is. A kötetben szereplõ mûveket a kecskeméti Kodály Intézet nemzetközi (nigériai, argentin, ausztrál, malajziai és ír) hallgatóiból alakult férfi énekegyüttes mutatta be, akik elõadásukkal elnyerték a közönség tetszését is.

Az ünnepély elõtt és után megtekinthetõek voltak a helyi alapiskolánkban 1965-tõl 1976-ig végzett diákok tablói. Érdekes volt látni, ahogy a családtagok keresték a szülõket, nagyszülõket a képek között. A helyi alapiskolában kialakított és felújított közösségi tér ismét megtelt élettel, és a kultúrára éhes helyi közönség egy újabb szép élménnyel térhetett haza. Za ko Ervin, aTEMPO.sk 2015. március 15-én Kõkesziben a templomkertben emlékeztünk az 1848/49-es eseményekre és hõsökre. A szentmise után az egyházi énekkar nyitotta meg a megemlékezést egy Kossuth-nótával. Molnár Csaba, a helyi CSEMADOK elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Doncs Bojtos Katalintól hallhattuk Petõfi Sándor Szabadsághoz c. versét. A szavalatot követõen a megemlékezés zárásaként a CSEMADOK Kõkeszi Alapszervezetének elnöke és a falu polgármestere megkoszorúzták a kopjafát. Doncs Bojtos Katalin

8 Kürtös

Március 15.

2015. március

Tisztelet a bátraknak

A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete, valamint a községi hivatal szervezésében idén is megemlékeztek Ipolynyéken az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az ünnepség a helyi kultúrházban kezdõdött, ahol a zsúfolásig megtelt teremben a himnusz eléneklése után Kátai Zoltán énekmondó adott színvonalas mûsort 48-as dalokból. Õt követõen a helyi óvodások kápráztatták el fergeteges bemutatójukkal a közön-

Ipolyszécsénykén március 15-én, a szentmise után a templomkertben lévõ kopjafánál tisztelegtek a szabadságharc hõsei elõtt. A Csemadok helyi alapszervezetének kultúrmûsora után az MKP és a Csemadok képviselõi megkoszorúzták az 1848/49-es események emlékére állított emlékoszlopot, majd a hõsi halottakért elmondott ima után nemzeti imánkkal ért véget az ünnepi megemlékezés. -ke-

séget, majd a Balassi Bálint Alapiskola tanulói és a Csemadok énekesei, Csinger Gabriella és Rados Tamás, valamint színjátszói, Belá Ramóna, Szabó Laura és Oroszlán Enikõ adtak ízelítõt forradalmi dalokból. A kultúrmûsort követõen Hrubík Béla, Ipolynyék község polgármestere mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte: „Milyen szegény és esetlen lehet az az ország, az a politika, amely fél, megijed, megretten egy zászlótól, himnusztól vagy egy szobortól? Aki fél a kimondott szótól, az elénekelt énektõl, a megült ünneptõl, a halottakra, emlékmûvekre tett koszorúktól. Milyen esendõ az a nemzet, mely nem enged maga mellé ülni olyan népeket, nemzeteket, melyek egy országban, együtt élnek vele?“ Nagycsalomján március 14-én kettõs ünnepet tartottunk. Esterházy János március 14-én született, és március 8-án halt mártírhalált. Rá emlékeztünk a templom elõtti emlékhelynél. Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz c. versét Gyurkovics Máriától hallottuk, majd Pásztor Roman, a Csemadok ASZ alelnöke mondott pár szót a mártírpolitikus életútjáról, amely számára önkéntesen golgotává vált. Az emlékezés koszorúinak elhelyezése után ünnepségünknek ezt a részét a magyar himnusz eléneklésével zártuk.

Kis csapatunk ezután a kultúrházban folytatta az ünneplést az 1848-49-es szabadságharcról való megemlékezéssel, melyet Pásztor Angelika nyitott meg Ábrányi Emil: Él a magyar c. költeményével. Az ünnepi beszédet Vanda Zsófiától, a Csemadok ASZ elnökétõl hallhatták a jelenlévõk. Utána a vidékünkön már jól ismert, balassagyarmati November 15-én, vasárnap 11 órai kezdettel tartották Csalárban az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulója tiszteletére szervezett megemlékezést a hõsök kopjafájánál. Ünnepi beszédet mondott Ádám Béla polgármester, és felléptek a helyi Csemadok tagjai is színes kultúrmûsorral. Az ünnepség koszorúzással ért véget. Farkas Sándor

A benti rendezvény után a résztvevõk megkoszorúzták Esterházy János mártírpolitikus mellszobrát, majd közösen kivonultak a helyi temetõbe, ahol is a 48-as emlékhelynél elhelyezték a kegyelet és emlékezés virágait Pajor István és Sáska Sándor egykori honvédtisztek síremlékénél. Palócz

Tormai Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság mutatta be verses-zenés összeállítását. Az ünnepi mûsor méltó befejezése volt a helyi hagyományõrzõ citerások fellépése, a közönség együtt énekelte velük az ismert Kossuth-nótákat. Még megemlítem, hogy nem véletlenül emlékeztünk meg egy napon két eseményrõl. A magyar forradalom hõsei ugyanúgy hazaszeretetbõl a szabadságért harcoltak, mint 100 évvel késõbb gróf Esterházy János, aki szintén életével fizetett meggyõzõdéséért. Ne engedjük, hogy emlékük feledésbe merüljön!!! Vanda Zsófia

Március 15-én a bussaiak is megemlékeztek az 1848-1849-es szabadságharc eseményeirõl. Az ünnepi beszéd, vers és a magyar himnusz után következett a koszorúzás és a gyertyagyújtás. Vasárnap a délutáni órákban ismét, immár 4. alkalommal tették tiszteletüket Molnár Katalin emlékére a szécsényi amatõr futók társulatának tagjai, akik úgyszintén részt vettek a koszorúzáson. Bombor Ivett

2015. március

Március 15.

Kürtös 9

„FÖL, NEMZETEM, FÖL! JUSSANAK ESZEDBE VILÁGHÓDÍTÓ HÍRES ŐSEID“

A borongós hétvégi napokat követve március 15-én kellemes napsütés fogadta Ipolyvarbón az ünnepre hangolódott közönséget, ahol az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 167. évfordulója alkalmából rendezett járási nemzeti ünnepség zajlott a Csemadok NTV és helyi alapszervezete, valamint Ipolyvarbó önkormányzata szervezésében. Az ünnepi szentmisét Mgr. Zolcer György celebrálta. A jelenlevõ hívek figyelmét beszédében ráirányította a hazafias ünnepély és nemzeti öntudat fontosságára, hogy keressük egymásban inkább a hasonlóságokat, kiemelve az összetartás mérhetetlen erejét a közös célokért való küzdelem útján, de mindig kellõ tisztelettel és imádattal fordulva a jó Isten irányába is. Öt óra felé a hangosbemondóból kiszûrõdõ tárogatódallamokra gyülekeztek szép számmal az érdeklõdõk, még a határ túloldaláról is. A kultúrmûsor bevezetõjében Chudý Erzsébet, a helyi alapiskola igazgatónõje vezette fel az ünnepet, majd

a nemzeti himnuszt követõen Ipolyvarbó polgármestere, Fagyas Marcel osztotta meg a március 15-éhez kapcsolódó gondolatait a jelenlevõkkel, nyomatékot adva a mai ünnep fontosságának minden magyar lelkületû egyén számára. A kultúrmûsor folyamán újra megtapasztalhattuk a Mikszáth Kálmán Alapiskola diákjainak elõadói rátermettségét és a felkészítõ tanárok ügyességét, valamint az egykori diák, Fábián Bernadett szavalatát. Gyönyörködhettünk Agócs Sándor tárogatómûvész elõadásában, valamint a szécsényi Palóc Néptánccsoport fellépésében. A Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság forradalmi verseket és dalokat, a „Palócország szépe“ díjat elnyert, õrhalmi származású Rados Zsófia pedig népdalcsokrot adott elõ, majd a Romhányi Dalárda elõadása zárta a fellépõk sorát. Az esti sötétségbe nyúló emléknap a

A szombati borús, esõs idõjárással megáldott nap után, vasárnapra csodálatos, napsütötte idõ fogadta a szabadságharc megemlékezõit kis községünkben, Óvárban. Szokásainkhoz híven megemlékeztünk a 48-as szabadságharcban elhunyt õseinkrõl. Mint az elmúlt években is tapasztalhattuk, 2015-ben is részünk lehetett egy felejthetetlen és tartalmas kultúrmûsorban, melyet községünk polgármestere, Vízi József lánya, Vízi Katalin, valamint az MKP helyi elnöke, Vízi Mária verse és az óvári Szent Erzsébet Alapiskola diákjai biztosítottak az érdeklõdõk és a vendégek számára. Vendégeink személyében magunk között köszönthettük Simon Zsoltot, a Híd párt országgyûlési képviselõjét, Lestyánszky Viktort, a Híd járási elnökét, az MKP és a Híd párt helyi szervezeteinek képviselõit, a környezõ községek, Ipolykér, Csalár és Galábocs polgármestereit, valamint anyaországi partnereinket Ludányhalászi polgármesterének és képviselõjének személyében. Vendégeink koszorúzással koronázták meg ünnepségünket. A felejthetetlen élményt - a pohárköszöntõ után - egy családias hangulatban elfogyasztott ünnepi ebéd követte községi hivatalunk üléstermében, ahol vendégeinkkel együtt a falubeliek is egyaránt kedvükre szórakozhattak. A márciusi ünnepségünk lényege a hazaszeretet és a hazafiasság volt. Vízi József

hangulatos fáklyás felvonulással folytatódott, hogy a helyi temetõben tiszteletünket tegyük az 1848-as Hõsök emlékmûvénél és Erdélyi János honvéd sírjánál. A Kossuth-nóta közös éneklését szavalatok követték, majd a pozsonyi magyar nagykövetség képviseletében Venyercsan Pál diplomata úr tartott ünnepi beszédet.

A tisztelet, kegyelet és hála koszorúinak elhelyezését ugyancsak halk tárogatószó kísérte, majd az ünneplõk visszatértek a helyi mûvelõdési házban zajló fogadásra, ahol újabb köszöntõk hangzottak el. Végül, de nem utolsó sorban mély tisztelettel és köszönettel tartozunk a szervezõknek, támogatóknak és mindenkinek, aki bármilyen formában is elõsegítette e kellemes élményeket nyújtó, színes tartalommal bõvelkedõ emléknap megszületését. KSz

Az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett ünnepséget március 16-án, Lukanényén az MKP, a községi hivatal és a helyi alapiskola. A jó idõnek köszönhetõen az ünnepség felvonulással kezdõdött a kultúrház elõtti térrõl. A közel 2 km-es út megtétele után Gracza László sírjánál koszorút helyezett el Kuzma Zoltán, Lukanénye község polgármestere, valamint id. Baska László a h e l y i M K P képviseletében. A gazdag és átfogó kultúrmûsort idén is alapiskolánk diákjai készítették Mgr. Molnár Tamás közremûködésével. Községünk polgármestere, köszönõ beszédét követõen, üdítõvel és apró süteménnyel vendégelte meg a közel száz résztvevõt. Balko Zsófia

Évfordulónaptár

10 Kürtös Pajor István

1821. május 20-án született Ipolynyéken. Szülei Pajor József földbirtokos, megyei tisztviselõ és Kalmár Johanna voltak. Elsõ oktatását rokona, Szontagh Ádám magánnevelõjétõl nyerte Szemeréden és Százdon (Hont megye); a gimnáziumot Korponán 1830-34-ig a piaristáknál, 1834-36-ig a selmeci líceumban, 1836-39-ig a pozsonyi evangélikus líceumban végezte; a jogot Losoncon 1839-40-ben Zsarnaytól a református kollégiumban tanulta. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát, és 1847-ig mint kezdõ ügyvéd Pesten mûködött, majd visszatért a Felvidékre, ahol magánügyvédi praxist kezdett, de emellett megyei megbízásokban is részesült. Jurátusként vett részt az utolsó rendi országgyûlésen, a szabadságharcot fõhadnagyként harcolta végig. 1849-ben a magyar kormánybiztos szülõvármegyéje aljegyzõjének nevezte ki, késõbb a vármegye tisztifõügyésze lett. 1849-ben Boronkay Lajos kormánybiztos a Szentbenedeknél táborba szállt Görgey Artúrhoz küldte futárnak. Mint nemzetõrségi hadnagy csapatával Vácig ment, honnét azonban a hadügyminiszter az összes csapatokat visszarendelte. 1849. július 9-én tisztviselõtársaival Komáromba menekült. A szabadságharc után 1850-tõl csalomjai õsi birtokán gazdálkodott, és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1860-ban Balassagyarmatra költözött, 1867-tõl Nógrád vármegye tiszti ügyésze lett, 1872-ben újra megválasztották, mely hivatalát 1878-ig folytatta, amikor január 3-án árvaszéki elnök lett, mely tisztséget 12 évig viselte. Egyéb tanulmányai mellett a nyelvészetieket mûvelte; magyar anyanyelvén kívül a német és Gyürky Antal Felsõszelényben született 1817. március 12-én; édesapja Gyürky István, édesanyja Madách Anna. Iskoláit Léván és Aradon végezte. 1834-ben katonai pályára lépett, majd 2 év után egy balesett miatt megvált a katonaságtól. Új hivatásként a megyei közigazgatást választotta, miután ügyvédi diplomát szerzet. 1836-ban kinevezték tiszteletbeli aljegyzõnek, majd csakhamar esküdt és szolgabíró lett. Nyelveket tanult, tanulmányozta a különbözõ irodalmat, különösen a gazdasági, közigazgatási mûvek érdekelték. Irodalmi munkásságát korán kezdte. Tapasztalatait elõször az „Ismertetõben“, majd több gazdasági lapban közölte. Népszerûségének, tehetségének tulajdonítható, hogy szülõmegyéje fõjegyzõjének választotta. Ezt a tisztséget 1848-ig töltötte be. A szabadságharc ideje alatt számos csatában vett részt, a világosi fegyverletétel után mint õrnagy jött haza.Az önkényuralom korában hivatali munkáját nem folytathatta. Az 1850-es években elsõsorban a mezõgazdasági szakirodalommal foglalkozott, fõleg a szõlészettel, borászattal. Ekkor bontakozott ki széles körû írói pályája, melyen élete végéig mûködött. Számos cikke jelent meg a „Gazdasági Lapok“-ban, a „Pesti Napló“-ban. A 48-as forradalom után a gazdasági életben is válságos helyzet állt be. A szorító körülmények hatására a figyelem az intenzívebb szõlõés bortermelés felé is fordult. Legfontosabbnak a szakirodalom megteremtését tartotta. Ebben a korban még kevés szakkönyv

2015. március

szlovák nyelvet beszélte, és a francia, olasz, angol és spanyol nyelvek irodalmi termékeivel foglalkozott. A magyar nyelvészet terén eszmecseréket is folytatott, többek közt a Magyar Sajtóban Joannovics György, Vadnay Lajos és Nyakas Gáborral. 1877-ben a Madách Imrének emelendõ szobor ügyében Nógrád vármegye által megkezdett agitációnak õ volt a vezetõ elnöke. A király 1882-ben királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Hont és Nógrád vármegyék ünnepeire számos alkalmi ódát és prológot írt, amelyek közül többet a Kisfaludy Társaságban is bemutattak; ezen két megye 1892-ben 50 éves munkásságát jubileummal ülte meg. 1867-ben Német- és Franciaországban utazott, 1874-ben pedig Felsõ-Ausztriában és Felsõ-Olaszországban járt. 1889ben vonult nyugdíjba.Balassagyarmaton halt meg 1899. március 29-én. Pajor István a 19. századi nógrádi irodalmi életnek egyik központi alakja volt. Versei már az 1840-es években megjelentek különbözõ pesti lapokban (Honderü, Pesti Divatlap, Életképek, Athenaeum, Kritikai Lapok stb.). A dualizmus korában elsõsorban helyi lapoknak írt. Horatius és Schiller fordításai jelentõs helyet foglalnak el a magyar mûfordítás-irodalomban. Internetes források alapján

jelent meg. Gyürky elsõ szakmunkája az 1856-ban megjelent „Vincellérek könyve“. A gyakorlati szõlõtermesztés módjait írta le tudományos, elméleti magyarázattal, olvasmányos nyelven. Következõ mûvei nagy sikert hoztak: „Szõlõmívelés és borkezelés újabb elvei“ és fõleg a „Borászati vegytan“ címû munkája. A „Borászati szótár“ ugyancsak hiánypótló munka, melyek segítségével megismerhették a szakirodalmat olvasók az új szakkifejezéseket. A szakirodalom elterjesztésének érdekében szerkesztette és kiadta Pesten a „Szõlészeti és Borászati Közleményeket“, majd a „Borászati Lapok“ címû hetilapot és a „Borászati és Kertészeti Füzeteket“. Gyürky hírlapírói, szerkesztõi tevékenysége rendkívül jelentõs. Egy országos borászati egylet felállítását is sürgette, amely a termelõknek érdekvédelmi szervezete és az országos szõlõ- és bortermelés fejlõdését biztosító törvények kieszközlõje lenne. 1867-ben a földmûvelésügyi tárca megbízásából beutazta az ország bortermõ vidékeit. Pesten „Borcsarnokat“ nyitott, ahol a legjobb hazai borfajták bemutatóját tartotta. Gyakorlati szõlõ- és bortermelõ is volt. Szõlõinek egy részén kísérleteket, megfigyeléseket végzett az új módszerekkel, fajtákkal. Borháza, pincéje mintaszerûen üzemelt.A kiegyezés után szülõmegyéje törvényszéki bírónak választotta meg, késõbb ott szõlõváltsági jogbiztos, majd árvaszéki elnök lett. Késõbb Besztercebányán kataszteri felügyelõnek nevezték ki. Hivatalától 1880-ban vált meg. Hivatali elfoglaltsága mellett sokirányú tevékenységét tovább folytatta. Legjelentõsebbek azok a mûvei, amelyeket a szõlészet és borászat tárgykörével foglalkoznak. Életpályája 1890. július 31-én ért véget Dorogon. Forrás: www.szepzold.hu Szerk.

2014. március

Közélet - Kultúra

Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:

Aki átalakít másokat, maga is alakul. Az alkalmazkodás életteret ad a másiknak. A hegyi patak vize görgeti a köveket, egymáshoz csiszolódva változtatják alakjukat, formálódnak. A kövek élei lekopnak, felületük bársonyosan simává válik. Egyetlen kõ sem vonhatja ki ez alól magát, nem lehet változatlan a körülötte folyton változó világban. A kövek egymáshoz csiszolódnak. Ami változtathatatlan, megmarad olyannak, amilyen volt. Ami változik, alkalmazkodni képes, formálódik. Az ember jó természete abban is megmutatkozik, hogy képes alkalmazkodni, változni. A szeretet arra irányítja figyelmünket, hogy mások szándékait is észrevegyük. Igények, adottságok, szándékok adják meg azt a mozgásteret, amelyben egymáshoz alkalmazkodunk. A zsúfolt villamosban utazók elhelyezkedése, a kirándulási útvonal megválasztása egyformán lehetõséget ad az alkalmazkodásra, ami a másik elfogadását, de formálását is jelenti. A kövek egymáshoz verõdnek, csiszolódnak. Még a jó házasságban is elõfordul, hogy megcsörrennek a tányérok, mondja a közmondás. Az élet zajjal és bajjal jár. Aki mindenféle tehetetlenséggel telve, ellenállás nélkül viseli az élet gondját-baját, nem mindenben lesz az eszmények megvalósítója. Sõt, aki erõs, aki jól bírja a gyûrõdéseket, aki nem riad meg az árnyékától, aki bírja a küzdelmeket és az összeütközéseket, az biztonságot jelent azok számára, akiket szeret. Keménység, alkalmazkodás, érdekérvényesítés és mások elfogadása, szinte egymásnak ellentmondó események, amelyek egyszerre vannak jelen életünkben. Életünk múlik azon, hogy a helyes arányokat megtaláljuk. Az élethez hozzátartozik, hogy követelések és engedmények váltják egymást, hogy darabosság és finomság, keménység és szelídség létezik egymás mellett, a nyers erõ és az értelmes erõfeszítés között azonban mindig különbséget kell tenni. A merészség és a vakmerõség, az érzékenység és a szigorúság is egy idõben létezik bennünk. Miközben másokat alakítunk, magunk is formálódunk. Elviselhetetlen az az ember, aki csak másoktól várja az alkalmazkodást, a változást. Soha nem mondhatjuk: Nem tudok mit tenni, én már csak ilyen vagyok. A változás, változtatás lehetõsége mindig adott, rajtunk múlik, hogy mennyire élünk vele. Képes vagy-e változtatni megrögzött rossz szokásaidon? Akarsz-e, tudsz-e változni mások kedvéért? Képes vagy lemondani a szeretett másik kedvéért arról, ami neki nem kedves benned? Ugyanolyan mértékkel mérsz-e, amikor saját alkalmazkodásodról és a másikéról van szó? Többet vársz netán a másiktól? Vannak tapasztalataid arról, hogy az alkalmazkodás mindkét félnek örömet okoz?

Kürtös 11

Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 16. alkalommal fogjuk megrendezni a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk, fõleg fiatal olvasóink figyelmébe ajánlva. A mai korban, amikor az éneklés és a szórakozás más mûfajokban merül ki, a fiatalok egyre jobban elvesztik a magyar nótával való kapcsolatukat, így szegényebbek lesznek egy csodálatos dallamvilággal és mondanivalójukkal. Ezentúl minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Szándékosan írtuk úgy, hogy énekeljék, dalolják, mert egyesek szerint a nótát nem énekelni, hanem dalolni kell. Ezt a kedves olvasók döntésére bízzuk. Vágjunk bele közösen.

Rózsabokor a domboldalon Rózsabokor a domboldalon, Borulj a vállamra angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Hej, milyen jól esik nékem ez. Lenn a Dunában a nap képe, Reszket a folyó örömébe', Ringatja a napot csendesen, Éppúgy, mint én téged kedvesem. Mit nem fognak rám a gonoszok, Hogy én istentagadó vagyok! Hej, pedig most is imádkozom... Szíved dobogását hallgatom.

Befordúltam a konyhára, Rágyújtottam a pipára ... Azaz rágyujtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én avégett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta. Jaj, de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja! Én beléptem, õ rám nézett, Aligha meg nem igézet! Égõ pipám kialudott, Alvó szívem meggyulladott.

12 Kürtös

2014. március

Kultúra

XXIV. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny 2015. március 12-én került sor a TMOVPV járási döntõjére Ipolybalogon, az alapiskolában. A több mint negyven versenyzõ három korcsoportban, vers és próza kategóriában mérettette meg magát. A zsûri tagjai Balassagyarmatról érkeztek, volt köztük nyugalmazott és aktív magyartanár, drámaszakos pedagógus, könyvtáros. A nagykürtösi járási fordulóból az elsõ helyezettek jutottak tovább az országos elõdöntõbe, amelyre március 26-án kerül sor Losoncon. A továbbjutóknak és a helyezetteknek gratulálunk, de mellettük minden résztvevõ dicséretet érdemel, hisz az iskolai fordulóból továbbjutva õk voltak azok, akik képviselték iskolájukat e nemes versenyen.

III. kategória vers

1. hely: Vámos Beatrix - Ipolynyék 2. hely: Balga Tamás - Csáb 3. hely: Szilvási Bianka - Ipolynyék

I. kategória vers

III. kategória próza

1. hely: Balázs Réka Mária - Ipolybalog 2. hely: Hamerlik Enikõ - Ipolynyék 3. hely: Cibu¾a Dominika - Ipolybalog

1. hely: Csáky Máté - Ipolybalog 2. hely: Oroszlány Natália - Ipolybalog 3. hely: Kovács Bettina - Ipolybalog

I. kategória próza

Könyvajánló Tóth Imre:

VOLT EGYSZER EGY EZREDFORDULÓ 1. hely: Balázs Réka Mária - Ipolybalog 2. hely: Hamerlik Enikõ - Ipolynyék 3. hely: Gondos Barbara - Ipolybalog

II. kategória vers

1. hely: Hlavács Réka - Ipolybalog 2. hely: Nagy Barnabás - Ipolynyék 3. hely: Pásztor Lili - Ipolybalog

II. kategória próza

1. hely: Csáky Katalin - Ipolybalog 2. hely: Böjtös Natália - Ipolybalog 3. hely: Rusznyák Sára - Ipolybalog

1927-ben Bernecén született, Dunakeszin élõ író, nyelvész. Számos országos elismerést kapott, történészek, néprajzkutatók méltatják munkáját. Joggal kapta a „XXI. századi szegény elfogyó magyar nemzetet sirató Tiborc“ ragadványnevet egykori zsellér pajtásától, aki vele együtt vált pesti doktorrá. Eddig megjelent kötetei: Ipoly Menti Palóc Tájszótár (1987), Palóc Trilógia (1994), Boldog palócok unokái (1997), Mesél a palóckirály (2002), Palóc tájszótár (2007). Ennek az utolsó, önéletrajzi ihletésû családregényének színhelye Bernecebaráti. Az olvasó betekintést kap a századforduló és az azt követõ évtizedek helyi történéseibõl. Fõszereplõi többek közt a börzsönyalji öregfiúk, a „bernecei hatok“, akiknek a rendszeres, szerdai találkahelyük a Széchenyi fürdõ volt, a magyarok sajátos Hyde Parkja. Ez a kis csoport itt fogja vallatóra a múltat nem egy tanácskozásán, de kifejtik véleményüket a rendszerváltás utáni történésekrõl is egészen 2001 márciusáig, amikor a börzsönyalji bölcsek találkozói véget értek. Néhány fejezetcím: Európa bûnbakjává lettünk?, A második világháború után..., Ipolyság felszabadulása!, A börzsönyalji leventék, Laluja Janko, Nemzetféltõ börzsönyalji jó palócaink. Kiadta a Felsõmagyarország Kiadó - Miskolc, 2014 Balogh Gábor

2014. március

Hitélet

A böjt újrafelfedezése Az utóbbi idõben vesztett értékébõl és jelentõségébõl a böjt a keresztény világban szemben más tudományterületekkel, ahol viszont felértékelõdött. Ilyen terület az orvostudomány, amely nagy sikerrel veti be a koplalókúrákat, vagy a meditációs kurzusok, amelyek képzéseiket böjtöléssel kötik össze, de ide sorolhatjuk a békemozgalmakat is, amelyek tudatos eszközként választják a böjtöt céljaik elérésében éhségsztrájk formájában. Az Egyház messzemenõen elfelejtette a böjtölést mint hitének és imádságának kifejezési formáját, jóllehet a böjt intenzívebbé teszi az imádságot, és fokozza az éberséget és az Istennel szembeni nyitottságot. Mi az oka a böjt háttérbe szorulásának? Írásunkban most csak kettõ nagyobb irányzattal foglalkozunk, amelyek befolyásolták az Egyházon belül mára kialakult helyzetet. Az egyik oka a test és lélek dualizmusa, vagyis az a görög filozófiában gyökerezõ szellemi irányzat, amely szerint minden teremtett dolog - így a lélek is - egyesülni vágyik származásának helyével, a teremtõ abszolútummal, mert a vele való egyesülés révén nyerheti el létállapotának legtökéletesebb formáját. Ebben a törekvésében azonban a test akadályozza a lelket. Ahhoz, hogy a lélek elérje célját, le kell rombolnia a testet, amely a börtöne. Ez két úton történhet: 1) rendkívüli aszkézissel elpusztítani a testet, 2) túlzott kényeztetéssel, a végsõkig kihasználva minden élvezetet, hedonista életmóddal kizsigerelni a testet. Az elsõ esetben a böjt tisztán szellemi beállítottságúvá vált, ami alatt az evilági dolgoktól való szabadságot értették, mivel a böjt nem a test kordában tartására irányult, hanem leépítésére. A helyesen értelmezett testi böjt tehát degradálódott és spiritualizálódott. Ez a spiritualizálódás azonban újabb materializálódáshoz, a hedonizmushoz vezetett, ami a fentebb bemutatott módon a test elpusztításának másik útja. Jóllehet ez a filozófiai irányzat, amelyet neoplatonizmusnak nevezünk, az ókorra nyúlik vissza, az elmúlt században újbóli virágkorát élte. A böjt háttérbe szorulásának másik oka a 20. században keresendõ, közelebbrõl a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) új fegyelmi rendszerében, amelynek felmentései, törvényi kivételei nem kedveztek a böjtnek. Amíg a korábbi századokban a böjt megtartása szokás és hagyomány kérdése volt, a 20. század embere mindennek értelmet akart adni, mindenre magyarázatot akart találni. Ennek hiányában viszont mellõzött minden korábban jól bevált vallási gyakorlatot, amely hitében erõsítette. A korai Egyház böjtöléssel kapcsolatos tapasztalatai segíthetnek bennünket, hogy újból megértsük a böjtöt. Az Egyház nem maga találta fel a böjtöt, hanem átvette a zsidóságtól és a görög kultúrkörbõl, azzal a különbséggel, hogy teljesen új tartalommal töltötte meg. A zsidóság egyetlen általánosan kötelezõ böjtnapot ismert: az engesztelés napját. Ezen kívül csak nemzeti szerencsétlenség idején rendeltek el közösségi böjtöket. A hétfõi és csütörtöki napokon végzett egyéni böjt (vö. Lk 18,12) a jámborság jele volt, de nem volt kötelezõ. A zsidóság a böjtöt vezeklésként, bûnbánati gyakorlatként értelmezte, amelyet elsõsorban szorongattatás idején végzett. A szorongattatás a szemükben az Istennel szembeni engedetlenségük következménye volt. A böjtölés által akarták kifejezni bûnbánatukat és elérni a visszatérést Istenhez. Az Egyház átvette ugyan a heti kétszeri böjtnapot a zsidóságtól, de tudatosan Jézus elfogatásának (szerda) és megfeszítésének napjára (péntek) tette, és egészen új tartalommal töltötte meg. A böjt - mint a bûnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek és a gyásznak a jele - Jézus földi életében okafogyottá vált a tanítványok körében, mivel nem volt szükség az Istenhez való visszatérésre, hiszen Jézusban, a második isteni személyben Isten személyesen jelent meg (vö. Mt 9,14). Nem volt szükség a gyászra sem, hiszen Jézusban az üdvösség ideje köszöntött be. Jézus mennybemenetele után - minthogy a Võlegény egy idõre eltávozott - a böjt gyakorlata újból feltûnt az Egyház szokáskörében, de ekkor már egészen más tartalommal, mint korábban: a böjt az éberség jele, a visszatérõ Messiás várakozásának eszköze lett. Nem a szomorúság, hanem az öröm helye lett innentõl kezdve. A böjtöléssel a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs itt olyan mértékben, hogy teljesen átadják magukat, ezért a böjtben az üdvösség után vágyakoznak, amely Jézus második eljövetelével teljesedik be. A böjtölés az Õsegyház számára nem volt magánügy, hanem összefüggött a liturgiával. A böjtölés végén mindig összegyûltek közös imádságra vagy szentmisére, ami egy közösséggé kapcsolta õket össze. Az idõ folyamán kialakult közös böjtnapokat stációknak nevezték. A stáció latinul õrhelyet jelent. A böjt tehát nem más, mint õrködés, virrasztás, várakozás az eljövendõ Úrra. A böjti fegyelem és szokásrendszer az évszázadok folyamán alakult, bõvült. Már az elsõ században megjelent a húsvét elõkészületéül szolgáló böjt, ami 3 napig tartott. A 3. századtól pedig kialakult a 40 napos böjt, amely alatt lemondtak minden állati eredetû ételrõl. Balga Zoltán, ipolyviski plébános

Kürtös 13

Aki ad, éppúgy vagy még talán jobban köszönetet mond Istennek, mint aki kap, mert az adakozó tudja, hogy nagylelkűségéért kegyelemben részesül 2015. február 14-én került sor immár 15. alkalommal - a keresztényjótékonysági bálra Bussán. Minden alkalommal a bál egész anyagi bevételét a Bussai Plébániahivatal részére ajánljuk fel. E nemes cél kezdeményezõje és megvalósítója kezdetben Molnár Katalin volt, aki immár négy éve nincs közöttünk... Szerencsére van utánpótlás, akik tovább viszik a stafétát. És szerencsére vannak olyan emberek, akik szívesen támogatják minden évben egyházközségünket azzal, hogy eljönnek egy kicsit szórakozni, bálozni... A jótékonysági bál eddigi története során, tehát az eddigi 15 alkalommal összegyûlt pénzösszegbõl a következõ dolgokat sikerült megvalósítani: - templomunk külsõ vakolása és festése - harangok javítása - a templom tornyának pléhezése - tetõ festése - templom és a parókia csatornázása - Szent Mihály- és Szent Nepomukkápolnák renoválása - templomunk ablakainak dupla üvegezése - a parókia épületének renoválása - a templom és parókia kerítésének javítása és festése - misézõszékek vásárlása - dupla szekrény vásárlása a sekrestyébe - a fõoltár renoválása-aranyozása és még számos kisebb javítás. A pénzösszeget a bál bevezetõ részében adtuk át Hrablay Ján lelkiatyának. Mint minden évben, az idén is rengeteg tomboladíjat sikerült összegyûjtenünk a nyerni vágyók számára. A kultúrmûsorban fellépett a bussai Melódia asszonykórus, majd a losonci Kármán József Színház tagjai szórakoztatták a bálozókat. A talpalávalót az OK zenekar szolgáltatta egészen reggelig. A bál szervezõi igyekeztek mindenkinek a kedvébe járni, reméljük sikerült, ha esetleg nem, jövõre pótoljuk... Ezúton köszönöm a segítségét azoknak az embereknek, magánszemélyeknek, támogatóinknak és minden kedves bálozónak, akik anyagi vagy tárgyi adománnyal hozzájárultak e rendezvényünk sikeréhez. Bombor Ivett

Közélet

14 Kürtös

Múltidéző Kőkeszi jeles szülötte S z û k e b b pátriánk jeles szülöttei közé sorolhatjuk Nyéki Méhes Mózest, aki 130 éve, 1885. március 29-én látta meg a napvilágot Kõkesziben. Palóchonban címmel megjelent kötetének hasonmás kiadásához magáról a szerzõrõl Csáky Károly írt rövid méltatást. Ebbõl többek közt kiderül, hogy a Wikipedia Lexikon Nyéki Méhes Mózest genealógiai /származástan, családfakutatás a szerk. megjegyzése/ íróként említi, aki A Nyéki Méhes-család és a rokon családok címû könyvében /Budapest, 1933/ mutatta be az õsöket, illetve családfájukat. Nyéki Méhes Mózes 1912-ben tornóci szolgabíró, majd a legfõbb állami számvevõszék tanácselnöke volt Budapesten. Kapcsolata a szülõfölddel, Kõkeszivel és Nagycsalomjával ezek után sem szakadt meg. Mint azt Csáky Károly írja, az 1941-ben megjelent Palóchonban c. kedves kis könyv anekdotázó, mesélõ kedvû szerzõje, a néplélek kiváló ismerõje íráskészségét bizonyítva is jelesre vizsgázott. Könnyû, de kellemes és tanulságos írásokat tartalmaz a könyv. Stílusa gördülékeny, szépírói eszközei a népéletbõl fakadnak. A humor, a palóc furfang, az elesettségébõl is felemelkedni tudó ember jókedve az olvasót is derûre fakasztja, s szinte egy szuszra végigolvassa e kis kötetet. Szellemesen tárja elénk az író a kõkeszi patakot is, melynek „már csak egy partja van, és éppen csak annyi víz csörgedezik a medrében, hogy a kis kacsák és libák megtanulhatnak úszni benne. Azt is mondják a rossz nyelvek, hogy a ludaknak sokszor véres a talpuk Kesziben, mert nem a vizet, hanem a homokot lapátolják vele. De állítólag az is megtörtént, hogy a keszi liba belefúlt a gyürki patakba, mert Kesziben a kiszáradt patak miatt nem tudott úszni megtanulni.“ A kötethez fûzött tartalmas összefoglalóban Csáky Károly fontosnak tartotta megemlíteni, hogy „Csak köszönet illeti Pölhös Vendelt azért, hogy Méhes Mózest kiemelte a feledés homályából. Vállalva kötetének hasonmás kiadását, pontosabban a kiadás anyagi fedezetének biztosítását. Szorgalmazta továbbá az újabb kutatásokat. Így bukkantunk a rokonok még fellelhetõ síremlékeire a nagycsalomjai és a kõkeszi öregtemetõben, néhány anyakönyvi adatra Kõkesziben és Debrecenben.“ B.Gy.

2015. március

Akikre büszkék lehetünk Lapunk elõzõ számában az iskolai beíratások apropóján jegyzetemben arról írtam, illetve azt próbáltam hangsúlyozni, számtalan példával igazolható, hogy a magyar iskolába járó gyerekek továbbtanulási esélyei semmivel sem kisebbek, mint a szlovák iskolába járó magyar gyerekek érvényesülési lehetõségei. Példaként hoztam fel járásunkból azokat az orvosokat, akik magyar tanítási nyelvû alap- és középiskolába jártak. Ha jobban körülnézünk szûkebb pátriánkban, látnunk kell, hogy nemcsak a múltban voltak jeles személyiségei, hanem jócskán akadnak a jelenben is az irodalom vagy a mûvészetek terén. Többek közt Csáky Pál, akinek szépirodalmi munkássága is maradandó vagy Csáky Károly, akinek jelentõs helytörténeti és néprajzi könyvei mellett verseskötetei is napvilágot láttak. Említhetnénk akár a sokrétû közéleti tevékenységérõl ismert Hrubík Bélát, akit költõként is számon tartunk. Vagy Urbán Aladár nyugalmazott pedagógust, a több mint negyedszázada mûködõ Palóc Társaság sokoldalúan aktív és fáradhatatlan elnökét, értékes kiadványok szerkesztõjét. Járásunkból származik az ipolybalogi születésû Varga Lajos képzõmûvész vagy Múlyadi Nagy László fotómûvész. A zenemûvészet világából sokan ismerik például a bussai származású Ocsko Aladárt, a kassai Állami Színház szólóénekesét, viszont kevésbé ismerjük Balga Gabriellát, a Magyar Állami Operaház énekesnõjét. A Vasárnap idei, január 13-i számában Szabó G. László háromoldalas sztárinterjút készített vele. „Fényes, szárnyaló hanggal közvetít telt érzelmeket. De ahogy nevet...! Szívbõl fakadó „zenemû“ az is. Derûvel és szenvedéllyel átitatott trillák sora, amellyel felrázza, megnyeri, majd finoman magához öleli az embert. Ilyen a természete“ - állapítja meg róla a cikk írója. Az interjú további részébõl kiderül, hogy Mozart vígoperája, a Cosí fan tutte léptette az élvonalba tavaly októberben. A Hunyadi Lászlóban az õ hangján szólalt meg a fiatal Mátyás. Másik nadrágszerepét, a minden lében kanál Cherubinót a Figaro házasságában kapta. Énekversenyeken is díjazták már. Elõbb Budapesten, aztán itthon, Verebélyen. Azért „itthon“, mert itt született, és itt élt, ezen a tájon. Például Nagykürtösön, Ipolyságon, Deménden, ma viszont már Ipolyhídvégre jön haza. Mint az interjúban megjegyzi, kacifántos ez az egész, mert élt már sok helyen. Apukája csábi, egyéves volt, amikor Nagykürtösre költöztek, ott lakott 12 éves koráig, aztán Deménden, a nagyinál, majd Ipolyhídvégre költözött a bácsikájához, de Ipolysághoz is évek kötik, hisz ott járt magyar tanítási nyelvû egyházi gimnáziumba. Ma, ha Budapestrõl hazamegy, mindenkihez megy, de a nagyinál alszik és nagybátyjánál, a paplakban. Õ ugyanis katolikus pap. A zenei pályát édesanyja jelölte ki számára. Õ íratta be hangszeres képzésre, de az éneklés vonzotta igazán. Tizennyolc évesen már tudta, hogy operát akar énekelni, felvették a váci konzervatóriumba, de egy év után elment onnan, így került Budapestre, a Zeneakadémiára. „Olaszul már a konzervatóriumban elkezdtem tanulni, a Zeneakadémián pedig már a német és a francia is hozzájött. Ma már nem okoz gondot egy háromórás opera szövegét idegen nyelven megtanulni“ - nyilatkozta Gabriella az interjúban, amelybõl az is kiderült, hogy Dorabella és Fiordiligi nõvérek a Cosí fan tuttéban. Balga Gabriella és Celeng Mária, a történet nõi fõszereplõi unokatestvérek. Két különbözõ helyrõl, külön úton jutottak el a Magyar Állami Operaházba. Színpadon most találkoztak elõször, Jiøí Menzel rendezésében. Egyébként a szintén csábi származású Celeng Máriáról már írtunk lapunk egyik régebbi számában, és jeleztük, hogy Münchenben végzi zenemûvészeti tanulmányait. A Balga Gabriellát bemutató interjúból viszont megtudhattuk, hogy Máriát szerzõdése Münchenhez köti, és már Jonas Kaufmannal is énekelt, korunk nagy tenorsztárjával, és nemsokára a milánói Scalában lép közönség elé. Azt hiszem, okkal-joggal lehetünk büszkék erre a két fiatal és nagyon tehetséges operaénekesre, és kívánunk nekik pályájukon további sikereket! Összeállította: -bgy-

2015. március

Életmód

Kürtös 15

12 szerencsét hozó virág

Tavaszi megújulás A tavasz közeledtével éreznünk kellene, amint az ébredõ természet feltölt energiával, mégis ezekben a kora tavaszi napokban sokan bágyadtak, aluszékonyak, az emberek fejfájásról, szédülésrõl, ingerlékenységrõl panaszkodnak. A közeledõ kikelet ellenére nyoma sincs a megújuló vállalkozó kedvnek, a végtagok ólomsúlyúak, a fej mintha vattával lenne kitömve, egyszóval erõt vesz rajtunk a tavaszi fáradtság. Minden kellemetlen tünete ellenére a tavaszi fáradtság nem betegség, hanem a szervezet normális reakciója, amikor is a téli üzemmódról tavaszira vált át. Ez az átállás azonban tovább emészti a tél során egyébként is megcsappant energiatartalékainkat. A fáradtságérzet kialakulását elsõsorban a hormonháztartásunkban lezajló folyamatok okozzák, mégpedig az „alvási hormon“, a melatonin és a „boldogsághormon“, a szerotonin szintjének szezonális ingadozása. Télen, amikor a nappalok rövidebbek, és kevesebb napfényhez jut a szervezet, fokozódik a melatoninképzõdés, és ezzel együtt megnõ az alvásigény. A tavasz közeledtével, a napok hosszabbodásával több fény éri szervezetünket, csökken a melatoninprodukció, és ez átmeneti zavart okoz az alvás-ébrenlét bioritmusában. A szerotonin képzõdését a fény fokozza. A tél hosszú szürkesége után jelentõs szerotoninhiány alakul ki szervezetünkben, amely - a tavaszi napsütés hatására - csak lassan és fokozatosan pótlódik. Az alacsony szerotoninszint depressziót, örömtelenséget okoz. A hormonok példáján láthatjuk, hogy a „téli idõszámításra“ beállított biológiai óránk csak nehézkesen képes átállni a tavaszi fényviszonyok diktálta gyorsabb ütemre. Ez igen fárasztó folyamat. A tavaszi kimerültségért azonban nem csupán a hormonszintek változása a felelõs, hanem a hideg hónapokban megszokott étrend is. A téli táplálkozás általában zsírban gazdag és kalóriadús, a nyárhoz viszonyítva kevesebb friss gyümölcsöt és zöldségfélét fogyasztunk, és így elõbbutóbbásványisó- és vitaminhiány alakul ki. A tavaszi fáradtság jelentkezése azonban nem végzetszerû, némi életmód-változtatással megelõzhetjük, legalábbis jelentõsen mérsékelhetjük tüneteit. Sétáljunk, kocogjunk, fussunk, kerékpározzunk, ki-ki kedve, kora és vérmérséklete szerint. A rendszeres, képességeinkhez mért testmozgás nem csupán keringésünket, izmainkat, csontjainkat, immunrendszerünket erõsíti, hanem a stresszválaszban részt vevõ anyagok (szerotonin) termelését is növeli. A testedzés során ópiátok-endorfin is felszabadulnak, melyek jó közérzetet biztosítanak. Összességében: ezek a vegyületek enyhítik a depresszív tüneteket. Javasolt a napi többszöri, kisebb mennyiségû étkezés, így a szervezet energiaellátása egyenletes lesz, és a táplálék feldolgozása is kevesebb megterhelést jelent számára. Az egészséges táplálkozás sosem lehet egyoldalú, hiszen szervezetünknek számos vitaminra, nyomelemre, zsírsavra van szüksége. Helyes táplálkozás - de hogyan? Fogyasszunk minél több gyümölcsöt, zöldségfélét, tejet és tejterméket. A bennük lévõ vitaminok, ásványi sók, nyomelemek gazdagon pótolják mindazt, ami a télen elveszett. Különösen javasolt a joghurt és a kefir, ezek könnyen emészthetõk, és nem okoznak étkezés utáni bágyadtságot. A tejsavó és író az idegrendszer számára (is) fontos anyagokat tartalmaznak. Vegyünk magunkhoz a megszokottnál még több folyadékot. Ismert tény hogy testtömegünk 60%-a víz, ez az érték természetesen életkortól, testalkattól függõen némileg változó. Az élõ rendszerek nedvei közül a legfontosabb oldószer a víz, és sejtjeinknek szüksége van erre az oldószerre, hogy segítségével az anyagcsere során képzõdött salakanyagot kiválaszthassák magukból. A téli hónapokban jelentõs mennyiségû hulladékanyag halmozódik fel a szervezetben, és ennek eltávolításához több folyadékra van szükség. Tanácsos naponta legalább 1,5-2 liternyit inni, ásványvíz, gyümölcs- és zöldséglé formájában.

Régen úgy tartották, hogy minden hónapnak megvan a maga virága. A fáma szerint fontos, hogy mely hónapban születtünk, mert az ahhoz társított virág számunkra szerencsét fog hozni. Nézzük Fortuna szerint - melyik virág tartozik hozzánk. Március virága a nárcisz A nárcisz a húsvét tipikus virága és Wales nemzeti jelképe.

Hogy állunk a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel? Szlovákiában a legtöbb megbetegedés és elhalálozás kiváltó oka a szív- és érrendszeri rendellenességek. Ez alól járásunk sem kivétel, éppen ellenkezõleg, mert ezekbõl a megbetegedésekbõl származó elhalálozás emelkedõ irányt mutat. Ennek számlájára lényeges mértékben írható a helytelen életmód. Nagykürtösön a Bányász utca 5 szám alatt található az RÚVZ egészségügyi tanácsadója, ahol megállapítják a szóban forgó megbetegedések rizikótényezõit /vérnyomás, koleszterinszint stb./. Tavaly 334-en - 109 férfi és 225 nõ - keresték fel a tanácsadót. Idén is várják az érdeklõdõket a vizsgálatra. Bõvebb tájékoztatás, esetleg bejelentkezés a szûrõvizsgálatra a 047/49 117 17-es telefonszámon igényelhetõ. /POKROK nyomán, rövidítve BGY/ A meleg, bágyasztó kádfürdõzés helyett zuhanyozzunk. A reggeli váltózuhany segítségével egész nap frissek maradhatunk. Kezdjük a zuhanyzást elõször kellemes hõmérsékletû vízzel, majd hûtsük folyamatosan, és ezt megismételhetjük háromszor, ügyelve arra, hogy a zuhanyozást hideg vízzel fejezzük be. Ez az egyszerûen kivitelezhetõ otthoni szaunázás serkenti a vérkeringést, alaposan megmasszírozza izmainkat, felkelti életkedvünket. A test mellett ápoljuk lelkünket is. Gondolkozzunk pozitívan, legyen bennünk erõs a hit és az elkötelezettség a jó iránt. Az igaz emberi kapcsolatok segítenek a feszültség oldásában. Legyünk együtt többet családtagjainkkal, barátainkkal, és merítsünk erõt a felõlük áradó szeretetbõl. Végezetül ne feledjük: az ember a természet része, annak törvényei ránk is vonatkoznak. Hamarosan tavaszodik. Álljunk át hát mihamarabb a tavaszi idõszámításra, újuljunk meg testileg-lelkileg, ébredjünk együtt a tavasszal. -ber-

16 Kürtös

Felhívás - Programajánló

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya felhívása

2015. március

FELHÍVÁS Tisztelt adófizetők!

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, együttmûködve a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézettel, 2015-ben elindítja a Csemadok történetének kutatását és feldolgozását a jelenlegi Nagykürtösi járás területén lévõ, volt és jelenleg mûködõ alapszervezetek bemutatásával és segítségével. Ennek elsõ szakasza 1968. augusztus 1jéig terjedne, mivel ekkor alakult meg a Nagykürtösi járás. Járásunk megalakulása elõtt jelenlegi falvaink Ipolyság, Kékkõ és Losonc járások területéhez tartoztak, ezért a dokumentumok beszerzése körülményesebb. Kérjük a még élõ Csemadok-tagokat, minden kívülállót, akinek birtokában van bármilyen írásos anyag, újságcikk, krónika, fénykép, hangfelvétel vagy egyéb tárgyi anyag (oklevelek, serlegek, díjak stb.), tegye hozzáférhetõvé számunkra, hogy minél gazdagabb terjedelembõl állíthassuk össze a készülõ anyagot. Kérjük feljegyezni az adatközlõ nevét és életkorát. Az átadott anyagokat visszaszolgáltatjuk.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya fennállása óta elsõ ízben használja ki azt a lehetõséget, hogy Önökhöz fordul. Az állam az Önök által befizetett adóból lehetõvé teszi, hogy a befizetett adó 2 %-áról Ön döntsön, azaz ezt a 2 %-ot felajánlhatja azon civil szervezetnek, amelyet Ön elõnyben részesít, illetve támogatja célkitûzéseit. Ha Ön nem dönt, akkor az államnál marad ez a 2 %, felhasználásáról az állam szabadon dönt. Szervezetünk csak pályázati pénzekbõl tartja fenn magát, ezek odaítélése mindig bizonytalan, mennyisége változó, ezért nálunk minden összeg számít. Tevékenységünkrõl meggyõzõdhetnek a Kürtös havilap oldalain (h t t p : / / c s e m a d o k . s k / p e r i o d i ta l / ku r to s / ), amelyet szintén mi adunk ki, de a lap kiadásának támogatását célzó pályázatainkat itt, Szlovákiában majdnem mindig elutasítják. Szórólapunkat minden felajánlóhoz idõben eljuttatjuk, amennyiben ezt igényli, és megköszönjük felajánlását. Elérhetőségeink: telefon: 0907 856296, 0907 842267 e-mail: [email protected]

Gombaszög: Ingyenes belépõjegy a Losonci és a Nagykürtösi járás lakóinak! Hamarosan indul az online jegyvásár a július 14-én rajtoló Gombaszögi Nyári Táborba. A már hagyományos akció keretében idén a Losonci és a Nagykürtösi járás lakói számára lesz ingyenes a belépés a táborba, ahol színpadra lép többek közt a Kaukázus, a Kiscsillag, a Brains, a Ghymes és a Jóvilágvan, és további meglepetésekre is lehet még számítani. A hagyomány célja az, hogy szervezõk a peremrégiók és szórványvidékek lakói számára megkönnyítsék az eljutást a felvidéki ifjúság legnagyobb találkozóhelyére, szabadegyetemére és fesztiváljára, a Gombaszögi Nyári Táborba. Az elmúlt két évben a Nagymihályi, Szenci és a Nyitrai járás, továbbá Pozsony város lakosai élvezhették a kedvezményt, és juthattak ingyenes belépõhöz. A peremvidékeken élõk számára nem minden esetben adott egy közeg, amelyben magyar fiatalokkal együtt mûvelõdhetnek, szórakozhatnak és bulizhatnak. A Gombaszögi Nyári Tábor egyik leginkább kiemelt célja viszont az, hogy közösséget formáljon, miközben mindenki kedvére válogathat a magyar közéleti, kulturális, tudományos, zenei programok és vetélkedõk között, életre szóló barátságok és szerelmek szövõdjenek. A Losonci és a Nagykürtösi járásokból érkezõknek nincs más dolguk, mint a tábori portán felmutatni az állandó lakcímet igazoló személyi igazolványt, és máris kézhez kaphatják az ingyenes hetijegyet a táborba. Aki a honlapon az elõvételi rendszeren szeretne további kiegészítõ jegyeket (sátorjegy, buszjegy) vásárolni, annak a megfelelõ irányítószám megadása után nullázódik a belépõjegy ára. Bõvebb információ a tábor honlapján (www.gombaszog.sk), Facebook-oldalán (http://facebook.com/gombaszog) csatornáján található.

IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA Az idén ismét megrendezésre kerül a járás magyar ajkú diákjai részére az IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA /ITEFESZT/ címet viselõ járási tehetség-kutató versenyt. A versenyre azon alap- és középiskolás tanulók jelentkezését várják, akik szólóban szeretnék megcsillogtatni tehetségüket szabadon választott magyar produkcióval. Jelentkezéskor kérjük feltüntetni a nevet, életkort, lakcímet, elérhetõséget /telefon, e-mail/ és a bemutatandó produkciót. Egy-egy versenyzõ több kategóriában is indulhat. Mûsoridõ mûfajonként: max. 3 perc Nevezési határidõ: 2015. április 30. A fesztivál idõpontja: 2015. május 24, vasárnap, Csáb Jelentkezni a [email protected] e-mail címen vagy a 0907-856-296-os telefonszámon lehet.

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva Telefon: 0907 856 296. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]. Telefon: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.