Négy "ökus" diáklány tanulmányútja Németországban
Ez év augusztusában négy tizenkettedik osztályos tanulónk, Arany Kincső, Bea Csilla, Kovács Eszter és Takács Annamária
számára vált lehetővé, hogy néhány hetet töltsön Németországban,
vendéglátó családoknál, nyelvtanulás céljából. Annamária egy, Csilla két, Kincső és Eszter háromhárom héten keresztül együtt élt a német családokkal, együtt jártak iskolába a család hasonló korú gyerekeivel, részt vettek az iskolai rendezvényeken, mert Szászországban a tanév ebben az évben augusztus 8-án kezdődött. A tanulmányutat az "ökus" némettanárok és iskolánk szászországi partnerintézménye szervezte. (Evangelisches Gymnasium, Erzgebirge, AnnabergBuchholz.)
A 2007. óta működő diákcsereprogram keretében eddig csaknem minden évben
küldtünk tanulókat Németországba. Reménységünk szerint ez a lehetőség ebben a tanévben is várja a megfelelő német nyelvtudással rendelkező tizenegyedikes tanulóinkat.
Kedves lányok, úgy tudom, eddig még nem volt részetek hasonló diákcserében. Milyen érzés volt egyszerre ilyen hosszú időre ilyen messzire szakadni a családotoktól ? Csilla: Az elején kicsit álomszerű volt, mert úgy éreztem, mintha nem is lennék ott, de utána megszoktam. Nekem nem tűnt hosszúnak ez a két hét, mert jó helyre kerültem, így nem volt nehéz elszakadni a családomtól és közben beszélgettem velük. Eszter: Elsőre nagyon ijesztőnek tűnt, hogy egy idegen országba, egy idegen családhoz kerülök három hétre úgy, hogy kizárólag magamra vagyok utalva, ami a beszédet illeti. Viszont, ahogy teltek a napok egyre inkább úgy éreztem magam mintha otthon lennék és ebben a családtagok is segítettek. A három hét alatt nagyon megkedveltük egymást. Kincső: Én három hetet töltöttem Németországban. Bár jól éreztem magam a családdal, ahová kerültem, a családomat és barátaimat nem pótolhatta senki. Az internet segítségével könnyen tarthattuk a kapcsolatot. A három hét alatt Magyarország hiányát is megéreztem. A helyeket, ahol nap, mint nap járok, a magyar beszédet és szokásokat. Annamária: Nem esett nehezemre, nagyon kedves volt a vendéglátó család, mindenben segítettek, és a családommal is tudtam tartani a kapcsolatot.
Hogyan ismerkedtetek meg a vendéglátóitokkal ? Eszter: Mind a négyen írtunk magunkról egy rövid bemutatkozó levelet, amit a német tanárunk elküldött a testvériskolánk igazgatójának. A német vendéglátók választottak ki bennünket. Ez után felvettük a kapcsolatot. Én skypeon keresztül, a kiutazásomat is így szerveztük meg. A többiek e-mailben vagy facebookon tartották a kapcsolatot. Kincső: Akikhez kerültem nem engem választottak eredetileg. Sajnos az a család, akihez mentem volna, nem tudott fogadni, így mást kellett keresni. Mivel ez csak pár nappal az indulás előtt tisztázódott, így egy számomra teljesen idegen családhoz mentem ki. Milyen a város, ahol laktatok ? Kincső: A város gyönyörű volt. Egy Magyarország domborzatához szokott lánynak túlságosan is sok volt az emelkedő, de éppen ez tette olyan mesebelivé és varázslatossá. Eszter Ez a város kétórás kocsiútra fekszik Drezdától, körülbelül akkora, mint Fót. Minden nap csodás kilátásban és esténként némi izomlázban lehetett részem az emelkedők miatt. Annamária Egy úti könyvben láttam, hogy rendeznek ott karácsonyi vásárt, elképzelhető, hogy visszatérek oda.
Hogyan telt egy átlagos hétköznapotok Németországban ? Csilla Általában hat és hét óra között keltünk fel a hétköznapokon. Reggel együtt reggeliztünk, majd gyalog mentünk az iskolába. Iskola után hazamentünk, ha volt valami program, akkor oda, ha nem akkor pihentünk kicsit. Eszter Napi hét óránk volt, ami egészen kibírható, még úgy is, ha alig érettem valamit. Délben az iskolában ebédeltünk, ott tudtam csak találkozni magyar osztálytársaimmal. Ott beszéltük meg a napi eseményeket. Majd általában volt még két óra, de volt, hogy hazamehettem. Délután a családdal voltam, néha elmentünk sétálni Alrikével. Este vacsora után sokszor társasoztunk amit nagyon élveztem, még azt a részét is, mikor elmagyarázták, hogyan kell játszani. Az esti készülődések után még a szülőkkel beszélgettem.
Az iskolai órákon kívül milyen más rendezvényeken vagy programokon vettetek részt ? Kincső A családban mindkét szülő művész volt, az apa festő, az anya rajz és technika tanár. Egyik hétvégén egy „művésztanyára” látogattunk el a cseh határhoz, ahol az apa dolgozni szokott. Ebben a faluban mindössze öt ház volt, körülöttünk csak a természet. Nagyon szép volt. Elvittek engem még egy kalandparkba, bolhapiacra, voltam fesztiválon, különböző szórakozóhelyeken. Sokszor sétálgattam a városban egyedül is. Csilla Sokféle programunk volt a két hét alatt. Megmutatták nekem a várost. Van itt egy csodálatos gótikus templom és nagyon szép a főtér is. Ezen kívül túráztunk, bicikliztünk, de voltunk Drezdában a Stadtfesten is. Eszter Első hétvégén egy bányában voltunk, ahol túravezető segítségével megtekintettünk mindent, és megláthattuk milyen volt a régi bányászélet. Mivel a vezető a fogadó családom egyik barátja volt, tudta, hogy magyar vagyok, így rám tekintettel, jóval lassabban magyarázott mindent, és megvárta amíg megértem. A második hétvégén, egy közeli város szabadtéri színházába mentünk, ahol megnéztük a Sissy című zenés darabot, mivel ezt már ismertem, így nagyon sokat értettem belőle, és hatalmas élménnyel gazdagodtam. Annamária Első nap Drezdába mentünk, megnéztük a nevezetességeit. Hét közben nem igazán volt idő nagyobb kirándulásokra, egyik nap egy múzeumba mentünk, ahol fából faragott figurák voltak kiállítva, nagyon szépek voltak. Hétvégén elmentünk a hegyekbe egy kicsit kirándulni, ez a cseh határnál volt, itt részt vettünk egy kisebb vásáron is, ahol ettünk cseh lángost, persze messze nem volt olyan jó mint a magyar.
A két hét alatt sok tanítási órát láthattatok. Mennyiben más egy német gimnázium, mint egy magyar ? Szerintetek hol nehezebb diáknak lenni ? Nálunk vagy Németországban ? Kincső A német követelményrendszer sokkal lazább, mint a magyar. A diákoknak nem kell annyit tanulniuk. A kilencvenperces órák sokkal nyugodtabban telnek, mint nálunk a negyvenöt percesek, és a diákoknak nem kell egy napra annyi könyvet vinniük, mert így egy nap maximum ötféle órájuk van. Úgy gondolom ott, Németországban könnyebb diáknak lenni, de az itthon megszerzett tudásomat nem áldoznám fel azért, hogy egyszerűbb legyen az életem. Számtalanszor volt rá példa, hogy én magyaráztam el a családnak vagy az ottani barátaimnak valamit, mert bizonyos dolgokat nekik nem tanítanak meg, vagy nem olyan alaposan.
Csilla Én is úgy gondolom, hogy Magyarországon nehezebb diáknak lenni. A kilencven perces órák kicsit hosszúak voltak, de az iskola után mindenkinek volt szabadideje. Délután nem tanultak sokat, majd amihez kedvük volt azt csinálhatták. Volt idejük a hobbijaikra. Nem olyan stresszes ott a tanulás, mint nálunk. Eszter A kilencven perces órák talán annyival jobbak hogy így jobban bele tudtak mélyedni a tananyagba. A szünetek hosszabbak, mint nálunk, és van egy ebédszünet, ami szintén 45 perc. És mindezek után is fél háromkor már otthon voltunk. Volt néhány kivétel a három hét alatt, amikor hamarabb hazamehettünk, mert rövidített vagy lyukasórák voltak.
Véleményem szerint itthon nehezebb
diáknak lenni, sokkal több a követelmény mint Németországban. Amíg itthon az iskolában hét-nyolc órára kell tanulni, nekik tulajdonképpen csak három-négy tantárgyból kell felkészülniük. Mi, miután hazaestünk az iskolából, rendszerint át kell ismételnünk a tanultakat, házit kell írnunk stb. Egyik este megkérdeztem Alrikét, miért nem nézi át a mai anyagokat, mire csak annyit felelt „Megtanultam az iskolában mindent”- szóval, a kilencven percet hasznosan tölti mind a tanár, mind a diák. Olyan tempóban tanít a tanár, hogy mindenkinek kényelmes legyen, és a diák is megtanulja a leckét. Annamária Egy kilencven perces órán
kb. annyi tananyagot vettek mint nálunk 45 perc alatt, szóval sokkal
lazábbak az órák, viszont tovább kell délután a suliban maradniuk. Házijuk és tanulnivalójuk sokkal kevesebb volt, több tantárgyból inkább a beadandókra fektették a hangsúlyt.
Hogyan sikerült megértetni magatokat a németekkel ? Annamária Könnyen megértettek, bár keveset beszéltem, ők pedig igyekeztek lassan, és egyszerűen beszélni. Csilla Az első napon, amikor oda kerültem a fogadó családomhoz, hirtelen csak angolul mertem megszólalni, mert az a haladó nyelvem. Majd rájöttem, hogy németül is meg tudom értetni magam. Amikor lassabban beszéltek hozzám, azt megértettem, de sajnos az iskolában gyorsan beszéltek az órákon. Így sokkal többet tudtam gyakorolni a németet a családdal, mint az iskolában. Kincső Az első hét nagyon nehéz volt.
Szász dialektusban beszélnek, és olyan szavakat használnak,
amelyeket nem adott ki az internetes szótár, így gyakran mutogattunk. A második héten már jobban értettem a beszédüket és én is használtam a kifejezéseiket. A harmadik héten már folyékonyan tudtam beszélgetni.
Eszter Kezdetben németül-kézzel-lábbal mutogatva igyekeztem megértetni magam, bár már kilenc éve tanulom a nyelvet, de nekem valahogy mindig szükségen van egy kis belerázódási időre. A harmadik – negyedik napon már egész jól beszélgettem otthon a család minden tagjával. Az iskolában egy- két tanár jött oda hozzám, és tett fel kérdéseket, azokra válaszoltam, viszont csak egy- két diákkal tudtam hosszasabban beszélgetni az iskolában. Az utolsó héten már nem érdekelt, hogy hibásan mondom- e, csak mondtam. Mindig mindent kimondtam, magyaráztam, meséltem Magyarországról, receptet mondtam, nagy hasznomra vált ez az út.
Tudjátok-e használni itthon a német nyelvet ? Eszter Biztosan fogom tudni, ha olyan pályára megyek, ahol mindennap használnom kell a nyelvet. Lehet ez a vendéglátás, vagy tanítói pálya. Annamária Eddig még nem volt rá szükség beszéd szinten, de ha egy sporthírt szeretnék elolvasni az interneten, ami nincs meg magyarul, azt megértem, és hasznos számomra hogy tanulok németül.
A jövőben milyen terveitek vannak a német nyelvvel ? Csilla Szeretnék középfokú nyelvvizsgát tenni németből, de ehhez még sokat kell gyakorolnom. Kincső Én is szeretnék nyelvvizsgázni. Eszter Érettségit és nyelvvizsgát szeretnék. Német nemzetiségi óvodapedagógus szeretnék lenni, esetleg tanító. Ez még a jövőben kiderül. Vagy a vendéglátásban elhelyezkedni, ahol nap mint nap használhatom a német nyelvet. Annamária Szeretnék nyelvvizsgázni természetesen, de az is elképzelhető, hogy az életem egy részét német nyelvterületen töltöm, még meglátjuk.
Kaptatok-e valamilyen feladatot a némettanárodtól a kinn tartózkodás idejére ? Eszter A kiutazást megelőzően kaptunk egy kérdéssort, ami alapján írnunk kell egy cikket a kinn töltött időről és röviden be kell mutatnunk a várost és az iskolát. Lesz egy klubdélután is, ahol egy prezentáció segítségével beszámolunk az érdeklődőknek az utunkról.
Annamária Mindezt természetesen német nyelven!
Gondolom jó barátságba kerültetek a vendéglátóitokkal, akikkel együtt jártatok iskolába. Mi lesz a folytatása a barátságotoknak ? Eszter A fogadó család abban a három hétben teljesen befogadott, szinte családtagként tekintettek rám. Nagyon jóban lettünk. Először, mikor megkérdeztem, hogy szeretne-e Magyarországra jönni, azt mondta igen, bár amikor megemlítettem hogy van négy macskám, allergiára hivatkozva, inkább vissza utasította. Utolsó este még egyszer megemlítettem neki, é s közöltem hogy a házban nincsenek macskák, mire örömmel mondta , hogy jönne. Azt viszont még nem tudjuk, mikor. Természetesen, a barátságunk megmarad, és fogunk még találkozni a jövőben, hiszen szívesen látnak viszont. Annamária Mikor kinn voltam Németországban még nem tudta, hogy jön e Magyarországra, mert fél, hogy nem fog érteni semmit, de remélem eljön, és még valamilyen módon fogunk tudni találkozni.
