Ne menjünk el szó nélkül a dolgok mellett

A TARTALOMBÓL: Média, te állat!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Fokozottabb gyarmatosítás következik . . 2 Arccal a Szentföld felé . . . . . . . . . . . . . . . 3 VÁDIRAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Megalakult az MSZP Rt.!. . . . . . . . . . . . . 5 Korrupció, méghozzá dokumentálva . . . . 6 AZ MDF Somló-hegyi Kiáltványa . . . . . 7 Szigorúan véve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Nyílt levél Magyar Bálinthoz . . . . . . . . . . 9 „Az MSZP totális vereséget szenvedett” 10 Trianon, tollal és fegyverrel . . . . . . . . . . 12 Rendõrségi bírság a Jobbiknak . . . . . . . . 12 Taps és fütty gyurcsányi önkritikával . . 13 Hamis BKV bérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Válaszd a magyart! – amíg lehet . . . . . . 14 Visszaszerezhetõ-e az MSZP? . . . . . . . . . 15

Mi a globalizmus és a globalizáció? . . . . 16 Kiút a globalizmusból? . . . . . . . . . . . . . . 19 Gondolatok a rasszizmusról . . . . . . . . . . 23 100 lépés és nemzeti konzultáció. . . . . . 25 Fából vaskarika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Szegény gazdag Európa . . . . . . . . . . . . . 26 Morbid közöny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

Ne menjünk el szó nélkül a dolgok mellett Elõször is – nem tudom leesett-e a tantusz – néhány hete a közszolgálati tévé Névshowr címû vásári komédiája szép csöndben rehabilitálta Császár Elõdöt. Ez azért is jó, mert Elõdnek nyilván nagyon hiányzott már a sztárság, és minket, ostoba nézõket az MTV szerint már baromira furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet a méltatlanul elfeledett gyorshajtóval – nevezzük pusztán így, nehogy sebeket tépjünk fel. Hogy kinek és mennyiért jutott eszébe Elõdöt ünnepeltetni, azt nem tudjuk, de nincs már messze a nap, hogy az énekes mûsorvezetõként tûnjön fel egy autósmagazinban. De remek ötlet lenne például, hogy Simek Kitty vezesse a Családi kört, Kulcsár Attila pedig a tõzsdei híradót. Fonák ország vagyunk. Horn Gyula is lehetett miniszterelnök a rendszerváltás után, és épp a milliárdos Gyurcsány záratná be a gazdasági kiskapukat. De ha már Gyurcsány, akkor barátja, Bárdos András, aki feltalálta a tévésszemélyiségi bocsánatkérést, és aki be- és megmutatta, hogy a médiasztár is le tud ereszkedni a prosztókhoz

úgy, hogy a prosztó nézõ is elérzékenyüljön. Bárdos segédeinek (úgymint operatõr és riporter – épp olyanfajta, mint akit közvetlen közelrõl fejbe lõnek a Született gyilkosokban) sikerült fõmûsoridõben porig aláznia egy illegális erdélyi munkavállalót, aki, mint tudjuk, csak másodrendû magyar (köszi, Fletó!), mikor ide-oda rángatták szerencsétlent a kamera elõtt, aztán a rend-

õrök jól bevágták a rabomobilba, hogy arról koldult. Így tájékozódik a kormány alfele irányába ezekkel a feketemunkás-razziákat bemutató riportjaival az MTV is, pedig ennyi erõvel lenyomhatnának egy társadalmi hirdetést ezzel az üzenettel: „Kifelé a büdöslábú, illegális munkavállalókkal!”. De mondok ennél sokkal jobbat. Ezért ugyan Bárdos nem kért bocsánatot, de ne is várjuk el. Arról adott hírt a minap a Tények, hogy a hullákat nem hûtik megfelelõen a halottasházakban, történt is, hogy egy 14 éves gyermek koporsóját is ellepték a legyek, és orrfacsaró bûz áradt a ravatalon. Ezt szépen meg is mutatták a nézõknek képen, meg azt is, hogyan hívták szegény kisfiút. Aztán következett egy másik riport, amelyben a szalmonellás csirkehúsról volt szó. Hús ez is, meg az is. Mindkettõ romlott. Kitûnõ szerkesztési elv a két témát egymás mellé rakni. Amúgy a Tények után újra megnéztem DVD-rõl a Született gyilkosokat, és valahogy nem volt bennem részvét, amikor kivégezték a riportert. Forrás: Szûcs Balázs – MNO

MEGÚSZTA A BÖRTÖNT Császár Elõod 1998 decemberében a Szilágyi Erzsébet fasoron autójával megcsúszott, és karambolozott egy rendõrautóval, melynek fiatal vezetõje meghalt. A vizsgálat kiderítette, hogy az énekes a megengedett 50 helyett 95–100 kilométeres sebességgel haladt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság Császár Elõdöt halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt találta bûnösnek. A popénekest egyévi letöltendõ fogházra ítélte, továbbá négy évig eltiltotta a közúti jármuvezetéstõl. A bíróság a rendkívül súlyos KRESZ-szabálysértés miatt nem látott lehetõséget a büntetés felfüggesztésére. A Fõvárosi Bíróságon Elõd sztárügyvédje enyhítésért fellebbezett, és 2001 májusában 1 év 6 hónap, három év próbaidõre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki Elõdre. Bár az ítéletet sokan szokatlanul enyhének találták, az énekes – saját bevallása szerint nem könnyebbült meg. „Azzal a tudattal kell együtt élnem, hogy találkoztam egy ember halálával “ – fogalmazott igen diplomatikusan a Népszabadságnak. (A szerkesztõ megjegyzése: Nem tudom megfigyelték-e, a „sztár” nem azt mondta, hogy « Azzal a tudattal kell együtt élnem, hogy én okoztam egy ember halálát ». Kis különbség azért van, nem igaz?)

Akármennyire óvatosan és megszépítve adagolja a magyar tömegtájékoztatás, Brüsszelben az EU-csúcson elfogadhatatlan feltételeket terjesztenek elénk. Csak a vegetálásunkra elegendõ támogatást kapunk 2007 és 2013 között a központtól. A nagy európai országok kétségtelenül nem tudnak többet fizetni a jelenlegi gazdasági helyzetben, a saját választóik további megadóztatására pedig az elégedetlenség miatt nem is gondolhatnak. A brüsszeli központ, az USA és Izrael célja közös: olyan szinten tartani a tíz, már csatlakozott országot, hogy ki se ugorjék, de szoruljon rá a további gyarmatosítás támogatásnak látszó felvásárlásaiból származó összegeire. Adja el földjét, és mindenét, amije még van. Ezt az ajánlatot nem szabad elfogadni. Ez ellenkezik minden ígérettel, amivel becsábítottak bennünket. Hazaáruló az a kormány, amelyik ezt elfogadja. Nem különb az ellenzék sem, amelyik erre felhatalmazza. Megint a MIÉP-nek lett igaza. A magyar kormány jelentse be az elõkészületeit a kilépésre, és ezzel együtt a gyarmatosító világvállalatok, kereskedõláncok országunkból való kitelepítésére, de elsõ lépcsõben kemény megadóztatásukra. Legyünk engedetlenek! Elég volt a gyarmatosításból! MIÉP elnökség Csurka István elnök fuggetlenseg.hu

2

jó ha figyelünk

– avagy A kiválasztott nép a kiválasztó? – Orbán Viktor Izraelbe látogatott. Röviden ennyi a hír. A Kettõsállampolgárság pont hu internetes oldalon meg is jelent rögtön egy szösszenet, melyben a polgári kormány egykori feje is besoroltatott a komprádor elit tagjai közé, s egyúttal fel is tették a kérdést: „Mit keres a magyar jobboldal vezetõje Izraelben? Mi szükség van arra, hogy az apartheid rendszer különféle vezetõivel, köztük likudista szélsõségesekkel tárgyaljon?” „(Elõjáték: Orbán Viktor egy szép napon így szólt Németh Zsolthoz: – Zsótikám, ugyan még mindig antiszemitáznak minket az nagyvilágban, de van egy zseniális ötletem! – Igen kérlek? – nézett ki Zsóti okos szemeivel a fejébül. – Aszondom hej te Zsolt, jelentõségteljesen mondom, mesterdiplomatám, drága hûséges apródom, menjünk az Szentföldre, s jól határolódjunk el az antiszemitizmustól meg a holokauszttól. – Zseniális! Hogy te mekkora lángész vagy Viktor! – kritizálta barátin Németh. – Fenomenális! Azt tutira díjazzák, meg az elmúlt 15 évben is mindig bejött. S lõn.) Izraelbe látogatott Orbán Viktor. A volt miniszterelnök azt javasolta, hogy Eszterházy Jánost is fogadja be a Jad Vasem holokauszt múzeum a Világ Igazai közé. A Fidesz elnöke ma megbeszélést folytat Szilvan Salom izraeli külügyminiszterrel, és helyi magyarokkal is találkozott.” www.kettosallampolgarsag.hu

Természetesen élõ ember nincs ma Magyarországon, aki elhiszi, hogy OV kizárólag Eszterházy János és a Jad Vasem Múzeum kedvéért látogatott el a Szentföldre. Magam, aki csak most kezdem igazán megérteni a Bogár László könyvében leírt szavak valódi jelentéstartalmát – lásd: megkezdõdtek a kapcsolatfelvételek a hatalomba való visszatérés érdekében –, arra a véleményre jutottam, hogy az ex-kormányfõ talán a gördülékeny hatalomváltás elõre lezongorázott forgatókönyvének megbeszélése céljából kereste fel a kibucok országát. Viktor rájöhetett arra, hogy hiába oly briliáns politikus, de széllel szemben, még neki sem lehet. Ha megszakad, akkor sem. Talán eszébe jutott az öreg Obi-wan Kenobi mondása, ahogy a Halálcsillag vonósugarába került Millenium Falcon-on odasúgta a minden hájjal megkent, ám az adott szituációban tehetetlenül küszködõ Han Solónak: „Máshogy kell harcolni ellenük.” Ha pedig egy másik nagy ember, Fletó Fletovics Jemelján példáján keresztül okul az jó ha figyelünk

utókor akkor láthassuk, hogy a „majd belülrõl bomlasztom a rendszert!” típusú elképzelésekkel is egész szép sikereket lehet aratni. No, mármost, ha a szocialista nagyváros öntudatos polgára is beleesne abba a hibába, mint rusztikus stílusú barátja, aki kerek-perec kijelentette, hogy a zsidók nélkül ma Magyarországon senki sem kerülhet hatalomra, azt kockáztatná meg, hogy azonnal rásüssék a Magyarországon levakarhatatlan bélyeget, hogy aszongya hõzöngõ csurkista vagy ami még rosszabb, antiszemita miépes. Pedig, ahogyan azt Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész kiterjedt famíliájának üzleti életben tevékenykedõ családtagjai (bizniszmenek) ügyvédeikkel maroktelefonon lefolytatott kedélyes diskurzusuk záró akkordjaként meg szokták fogalmazni veretes Magyar nyelven: – És ez a tényvalóság! (Csak a teljesség kedvéért, nehogy valaki slendriánsággal, vagy felületességgel vádoljon meg, kiegészítõ információként álljon itt az elõbbiekben említett típus-telefonbeszélgetés elsõ része is, amely nagy általánosságban az alábbi mondattal veszi kezdetét: – Ott se vótam ügyvéd úr. Gondolom, Viktorral szolidan közölték, ha békén hagyja a Szadeszt, akkor visszakerülhet a kormányrúdhoz. (A K&H ügyben úgyis csak a komcsik érintettek.) Meg talán arról is elbeszélgettek vele, korántsem mindegy, hogy a választások napján Izraelbõl hazánkba érkezõ charterjáratok kettõs állampolgárságú utasai félúton a fillérekért elkótyavetyélt reptér és a nemrégiben felhúzott szekularizált lakóparkok között, kire adják le majd a voksaikat. Ez már önmagában is elgondolkodtató, az igazi baj azonban nem ez. Az igazi baj az, hogy ez a gyakorlat, vagy nemzetközi helyzet, vagy pénzügyi kiszolgáltatottság, vagy nevezzük aminek akarjuk, mára már elfogadottá vált, észre sem vettük és hozzáidomultunk. Ez a magyar politikum igazi felelõssége. (E helyt is felhívom mindenki figyelmét, hogy 2004. december 5-e óta olyan, hogy magyar politikai elit, na oylan nem létezik többé. Nem érdemlik meg! Maximum politikum. De hogy magyar-e? Azt mindenki döntse el maga.) (A felelõsségrõl meg csak annyit, hogy nem ám olyan, mint a szocialistáknál, hogy oké, az enyém a felelõsség, aztán nem történik semmi.) A nép, az istenadta nép bamba birka módjára a napi létezés vegetatív szintjén bi-

zonnyal nem lát át a szitán, sõt, sokszor már magát a szitát sem veszi észre. Neki megy fejjel, vagy neki irányítják. Néhány nappal ezelõtt volt szerencsém részt venni egy kitûnõ beszélgetõs irodalmi esten, ahol Dr. Borhidi Attila botanikus professzor, a biológiai tudományok doktora és Márton And-

rás színmûvész, egykori Los Angeles-i fõkonzul volt az elõadó. Nagyon érdekes eszmecserét és kitûnõ verseket hallhattunk. Több téma is szóba került. Végül is a szocialista nagyváros öntudatos polgára nem tudta megállni, és feltette azt a kérdést, ami ma is, tizenöt esztendõvel a csendes (talán túl csendes?) rendszerváltás (nem inkább gengszterváltás?) után is sokakat foglalkoztat. Egy nép, egy nemzet, vajon megspórolhatja-e a forradalmait? Én azt hiszem nem. Legalábbis káros következmények nélkül egész biztosan nem.

Erre a kérdésre a legérdekesebb választ azonban a Legkisebb Ugrifüles adta meg. (Nem tehetek róla, de Márton András számomra nem mint ex Los Angeles-i fõkonzul, hanem mint a „Legkisebb Ugrifüles” címû bábfilm címszereplõjének hangja és Verne „Utazás a Holdba”, „Utazás a Hold körül” címû regényébõl készült kitûnõ tévéjáték kalandor franciája, a mindig víg kedélyû szakács-utazó Michel Ardan marad meg az emlékezetemben.) Szóval, a Legkisebb Ugrifüles azt találta mondani, hogy Európa elvette az élét 3

ennek a forradalmi hangulatnak, mintegy letompította azt. Annak idején ’56-ban el voltunk zárva, az egész nemzet egyfajta valódi felszabadulásként élte meg az ’56-os forradalmat. Ma bárki, bármikor bárhová elmehet, elutazhat (szerencsét próbálni). Nincsenek megkötések. Nincs kényszerítõ erõ, legalábbis akkora, mint annak idején volt, ami kikényszerítené a „forradalmi”, de legalábbis a gyökeres változásokat.

Bizony, kedves barátaim, így kenõdik el, így laposodik el aztán minden – teszem hozzá ezt már én, némi iróniával. Valahogy belelaposodtunk, belekényelmesedtünk a fogyasztói létezés négyévenként ismétlõdõ modernkori urbánus ciklusaiba. Visszatérve még egy gondolat erejéig arra, hogy bizony ma Magyarországon – ahol az is megtörténhet, hogy egy mára már csak a fõvárosban kimutatható támogatottsággal bíró törpeminoritás dirigáljon egy egész nemzetnek

Nyolcvanas éveim taposom. Erõm elfogyott. Jövõm nincs. Jelenem tönkre téve, már szégyen az élet. A régiúj liberális-kommunista uraknak már nyûg az agg magyar. Tartása nem kifizetõdõ. Tönkre kell tenni az egészségügyet, a gyógyszerellátást, pusztuljon hát az öregje! Ezt látom negyvenöt évi munka után! Nem jajgatok, még õrizgetem önérzetem romjait, mit az új urak lábbal tipornak. De Vádolok! Vádolom a posztkommunista, liberális, multimilliomos új urakat, hogy egy reménytelen, koldus magyar életet teremtettek, amelyben ma él a magyar! Fiatal vagy, erõs, de már félsz! Félted a zsíros kenyered, nem mersz lépni. Pedig addig lépj, míg van benned isteni szikra, akarat és elszántság! Aki elgyávul, arra krajcáros, sivár öregség vár. Vádolom, igenis vádolom ezt az embertelen, magyarellenes rendszert! Vádolom a magyarság tudatos, elõre megfontolt nyomorba döntésével. Vádolom a nyolcmillió abortuszért, ami eltervezett volt, és a globalizmus szalonképes nemzetirtása. A nemzet néma forradalma a rongy eszmerendszer ellen. Vádolom a vezetõket az ország érdekeinek folyamatos elárulásával. Vádolom a nemzeti vagyon galád lenyúlásával, amire még a parlamentben is olyan büszkék? és a nemzet képébe röhögnek. Vádolom az új hatalmasokat, mert a legpiszkosabb hazai és nyugati finánctõke adósrabszolgájává tették tudatosan a magyarságot, ahol nincs helye a nemzeti önérzetnek, ahol nincs szabadság, ahol az éhezés és az embertelenség korbácsa suhog a magyar feje fölött. Vádolom az ellenzéket és annak vezetõit, mert parlamenti jelenlétükkel álcázzák ezt a posztkommunista, liberális parlamenti diktatúrát. Vádolom, mert másfél évtized alatt nem tudtak egy tisztességes nemzeti egységet kialakítani. Összecsõdítik a reménykedõ, koldus magyarokat. Megtapsikoltatják magukat, majd hazaküldik õket. A duma elszáll, a nyomor marad! 4

–nem mi vagyunk a legfontosabbak és még mindig külföldi kézi vezérléssel dirigálnak minket. Aki erre csak legyint, és azt meri mondani, hogy ugyan kérem, ez csak összeesküvés-elmélet, annak azt tanácsolom, hogy mindig tartsa szem elõtt Borhidi professzor úr szavait, aki az összeesküvés-elméletekrõl ekképpen vélekedett – nagyon bölcsen: „Az összeesküvés nem elmélet, az már a gyakorlat. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Vádolom az egész magyar politikai elitet, mert közülük nem tudok megnevezni egyetlen politikust sem, aki így vagy úgy ne sározta volna be saját magát. Vádolok néhány egyházfõt, mert az orruk elõtt ment végbe a nyolcmillió nemzetvesztõ abortusz, miközben bájologtak a nemzetvesztõ hatalommal. Minek markolászták akkor a pásztorbotot? Nem tudom! Vádolom az egyházakat, mert nem tudok büszke lenni rájuk! Irigylem a lengyel nemzetet, mert van neki egy biztos fogódzója: a lengyel egyház, nemzeti egyházfõkkel! Ott ma sincs a médiában olyan erkölcsi moslék, mint nálunk. Nincs Való-Világ, sem Anyacsavar? Van is tartása a lengyel nemzetnek! Nem volt népirtás, de volt adósság-elengedés, volt bátor kiállás a nemzeti érdekek mellett. Vádolom az egész magyar politikai hatalmat, mert látóhatáruk a rabló finánc-tõke hátsó fele! Saját zsebük megtömése volt a cél, és még ma is az. Nem hiszek, és nem bízom semmiféle földi segítségben, hatalomban, eszmében, rendszerben. Rongyemberek rongyeszméket szolgálnak és megtörték a magyar önbizalmát, reményét. Életem kijáratánál állok, és százszor kérdem, százszor elmondom: „Hol vagy István király? Boldogasszony Anyánk nagy ínségben lévén“ Nyújts feléje védõ kart, mert hamissággal, aljassággal küzdünk! egy öreg magyar vallomása, kitõl ellopták a szép öregkort és a reményt, hogy nemzete jövõje szép és boldog lesz. „ kivasalva már a halotti ingem elvágyódik már a lelkem az emlékek fakulnak lelkem kitárom a megváltó halálnak jöjjön már gyorsan sietve ha lenne, négylovas hintót küldenék elébe H. E. Budapest Forrás: HAZÁNKÉRT

jó ha figyelünk

Tõke és MSZP jegyesek / Minden külön értesítés helyett.

József Attila még a fasizmust házasította a tõkével, mi – úgy fest – továbbfejleszthetjük a dolgot. És még azt sem mondhatjuk, hogy nincs szerves fejlõdés… Elvégre ahogy a szovjet megszállás után hirtelen eltûntek a nyilasok, ámde megjelentek (nagyjából hasonló tömegben) a kommunisták, úgy tûntek el 1990-ben a marxisták, hogy nem sokkal késõbb mint a hazai nagytõke képviselõi bukkanjanak föl a történelem búvópatakjából. E hasábokon egy hete arra bátorkodtam tippelni, hogy három ok kerül szóba a június 11-ei MSZP-kongresszuson. Így is történt. Az elsõ – és legnyilvánvalóbb – okot, hogy az MSZP antidemokratikus dolgot próbált elkövetni Szili köztársasági elnökké emelésével, no ezt fordította a maga javára Gyurcsány Ferenc. Önmagunkat vertük meg, mondta a kongresszusnak, amelyben volt tábora a kongresszus elõtt is és maradt, sõt nõtt a kongresszus végére. Sikerült Szilire hárítani a felelõsséget. Ez egyébként nem nagy truváj, elvégre mégiscsak Szili maradt alul a szavazáson, nem pedig Lendvai vagy Gyurcsány. Ez tehát nem nevezhetõ különleges teljesítménynek, noha a gyurcsányisták mint a Fõnök „élete legjobb beszédjérõl” emlékeznek meg a zárt körben elmondottakról. Azonban a dolognak nincs vége, két okból sincs. Egyrészt a másik két kézenfekvõ ok a szõnyeg alá utaltatott. Gyurcsány most megúszta a választ arra a kérdésre, hogy vajon megtett-e minden tõle telhetõt az MSZP-kongresszus határozatának végrehajtására, másrészt az SZDSZ még nem tisztázta magát a szocialisták elõtt. Ez utóbbit fényesen igazolta a szadeszos államtitkár gyors parlamenti leszavazása. Bizony hosszú még az út a békéig. A várható fejlemények közül a legrosszabb is megvalósult. A múlt héten a következõket gyanítottam: jó ha figyelünk

A nagy szoci megújulás meg fog fenekleni a pártot markában tartó pénzcsoport ellenállásán. Gyurcsányt nem fogja tudni lenyomni egy Szili, még több ezer mezei támogató élén sem. Azért nem, mert a szocialista párttagság nem elég erõs sem szellemileg, sem lelkileg. Nem fog tudni ellentállni egy a médián keresztül megejtendõ agymosásnak. Elfogadja érvként, hogy „egységben a Fidesz ellen”, meg hogy „baloldali értékek”. Anélkül, hogy tudná, mirõl is van szó. Õszintén szólva nem hittem volna, hogy a pártkongresszusban ennyire nincs vér. Hogy ilyen könnyen engedik át a pártot. És hogy kinek, minek engedték át hazánk (egyik) legnagyobb politikai szervezetét? – arra álljon itt két idézet: Jobban össze kell állni, ez nem is kérdés. Ha elfogadja a kongresszus, holnaptól az Országos Választási Bizottság élén a párt egészéért viselt felelõsségem sokkal nagyobb lesz. De legyen világos: nincs olyan érvelés, hogy azért fogjuk ezt tenni, mert ezt mondják lent a mieink. Egy pártnak azért van vezetése, hogy megmondja, hogyan, merre, milyen módon kell menni, Ezt engedni kell megvitatni, de nem lehet állandóan amögé bújni, hogy a tagság most éppen mit kíván. A pártnak meg kell küzdenie! Küzdelmet pedig nem lehet másként folytatni, csak határozott, világos szándékkal és a szándékát érvényesíteni képes vezetéssel. Ezt a vezetést fogjuk megteremteni. Tehát Gyurcsány úgy érkezett, hogy tudta: ezen a kongresszuson õ fogja megkapni a marsallbotot! Nem ott gyõzött, nem „élete legjobb beszédjével” gyõzött, hanem – már elõtte! Régen ennek a közegnek a rétegnyelvén aknamunkának hívták az ilyesmit. Jellemzõ Hiller pártelnök tutyimutyiságára, hogy még csak fel sem fogja, mennyire megmajmolják. És hogy tovább borzoljuk az idegeket: Gyurcsány a vezetõje lett egy olyan grémiumnak, amelynek a tagja sem lehetne! Ha valaki komolyan venné az MSZP alapszabályát. (A szabálysértést egy semmitmondó szóbõvítéssel söpörték félre, nem választási, hanem választás-elõkészítõ bizottságot alapítottak, ilyent viszont nem ismer az alapszabály.) De figyelmezzünk Gyurcsányra: De ahogyan a száz lépéssel azt gondoltuk, hogy lehet dinamizálni a kormányt, és úgy látom, lehetett is, ugyanilyen módon fogjuk dinamizálni a pártot is a következõ egy évben. Ebben az ügyben nem fogok arra hivatkozni, hogy mit akartok ti, megyei elnök barátaim. Nem! Azt fogom mondani, hogy mit akarunk mi, mi kell ahhoz, hogy gyõzzünk, melyikünknek mi a dolga, kitõl, mit várok és mikorra. Nem fogok félni megvívni a konfliktusokat. Hangos emberek, helyi erõs emberek el kell, hogy fogadják: közös pártban vagyunk, amelyet az Országos Választási Bizottság és az elnökség vezet, ahol a politikai ügyeket demokratikusan meg lehet vitatni, de a végrehajtás nem vitát, hanem cselekvést igényel. Ha az OVB dönt, nem fogom megkérdezni a barátaimat sem, akiknek sokat köszönhetek ebben a pártban, hogy egyetértenek-e vele. Azt fogom mondani, hogy hajtsd végre, és gyere vissza két nap múlva, hogy készen vagy. Megint érvényesül a régi igazság: az MSZP-ben csak vezérek és szolgák vannak. Akik értették Gyurcsány mondanivalóját, azok azt is felfogták, hogy mostantól a pártot vállalkozásirányítási eszközrendszerrel készül vezetni a kormányfõ. A szegény mezei hadak viszont nem értik, mivel nincsenek azon elõismeretek birtokában, amelyekkel egy politikai szöveg ténylegesen megérthetõ. Õk a múltkor Szilit szerették, mert a hangadók azt mondták nekik, most viszont Gyurcsányt szeretik, mert a hangadók úgy akarják. Az eredmény világos. Az MSZP mostantól ténylegesen is részvénytársaság módjára fog mûködni. Gyurcsány fõtulajdonos mondja meg az elnöknek és az igazgatóságnak (amelyben mostantól az õ jóváhagyásával lehet valaki tag), mi a teendõ. Õk pedig paríroznak. Emlékeztetõül rögzítsük Vadai Ágnes igazgatósági (oppardon, elnökségi) tag összefoglalóját: Következetesen végre kell hajtani a markáns baloldali programot, ami azonos a 100 lépés programjával, és ami egy igazságosabb Magyarországot teremt. Az eladnivaló áru neve: MSZP, a megcélzott haszon: a kormányképesség a 2006. évi választások után. Mivel a cél elérése népszerûségnövelést kíván, a legfontosabb teendõ a reklámozás. Erre szánja minden energiáját a kormány és a párt is. A szegény melósok a gépházban meg az udvaron mit sem értenek az egészbõl, csak örvendeznek, mert azt mondták nekik, hogy majd jó lesz. Õk pedig morzsolgatják magukban: majd jó lesz, majd jó lesz…. Forrás: Reichter János – gondola

5

A köztársasági elnök megválasztása alkotmányba ütközõ voltának és érvénytelenítésének a sürgõsséggel való megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól a MIÉP Az alkotmány kimondja: A köztársaság elnökét az Országgyûlés választja meg titkos szavazással. A titkos szavazás az egyik legfontosabb alkotmányos intézmény. Különösen az kell hogy legyen a Magyar Országgyûlésben, a Magyar Köztársaság legfontosabb államhatalmi szervében. Az Országgyûlés tagjai számára csak egyes, kivételesen fontos esetekben ír elõ az alaptörvény és az abból keletkeztetett Házszabály titkos szavazást, éppen azért, mert ezekben az esetekben különösen fontos a képviselõ számára biztosítani a lelkiismerete szerinti, befolyástól mentes szabad döntést, valamint azt, hogy szavazata miatt ne legyen felelõsségre vonható, sem elõnyt, sem hátrányt ne szenvedjen szavazata miatt. A MIÉP és más pártállású és párton kívüli választópolgár, valamint sok jogi szakértõ szerint is a titkos választás intézménye súlyosan sérült az Országgyûlésben, nemcsak a választás két napján, hanem elõtte és utána is a médiumokban, híradásokban és nyilatkozatokban. 6

A titkos szavazás lebonyolításának körülményeit, feltételeit, szabályait az alkotmány kétségtelenül nem határozza meg közelebbrõl, részben azért sem, mert a tikosság nem igényel különösebb körülírást. Az Országgyûlésben fülkéket állítanak fel, amelyben a képviselõk behúzott függöny mellett szavazhatnak. A képviselõ, miként az állampolgár is, aki szintén titkosan szavaz, megteheti, hogy nem vonul be a fülkébe, és nem húzza magára a függönyt, hanem nyíltan jelöli meg valamelyik pártot, esetet, ebben az esetben valamelyik személyt. Szavazatát ezután a borítékba helyezi, majd az urnába dobja. Ez laza, elfogadott rövidítésnek minõsül, s rövidítésre hajlamos korunk ezt gyakorlattá is teszi. Most azonban nem ez történt. Most a szavazatok a politikai piacra kerültek, és csak a nyílt, vagy a pártok által szigorúan elõírt szavazatok szavatolták egyes képviselõk pártbeli és egyéb elõmenetelét, mandátumát, vagy jövõbeli mandátumhoz jutását. Az Országgyûlés ezúttal törvényte-

lenségbõl, politikai korrupcióból mutatott példát. Mind a négy parlamenti párt elkövette a szavazat piacosításának vétkét. A kormányzó párt, az MSZP több egymást követõ frakcióülésen aláírással kötelezte a képviselõcsoport minden tagját a Szili Katalin melletti szavazásra. Így 178 képviselõ aláírásával vállalta késõbbi titkos szavazatát. Ezzel az MSZP kizárta az egyéni mérlegelés lehetõségét, megsértette a titkosságot, és kényszert alkalmazott a saját egyéni körzetben megválasztott és listás képviselõi felett. A koalíció másik tagja, az SZDSZ bojkottot határozott el, arra kötelezte a képviselõcsoport tagjait, hogy vegyék fel a szavazólapot, de nyomban adják is le, nyilvánvalóan szavazat nélkül. Amellett, hogy a bojkott a T. Házban megengedhetetlen, erkölcsileg súlyosan kifogásolható magatartás, ebben a szavazástól távolmaradásban még egy akna is el volt rejtve: így vált lehetõvé az, ami aztán meg is történt, hogy az ellenzéki Fidesz jelöltjó ha figyelünk

Minden felelõsen gondolkodó Honfitársunkhoz! Mi, magyar demokraták, aggódva látjuk, hogy értékeink veszélybe kerültek. Értékeinket, a szabadságot, a felelõs közösségi gondolkodást és a parlamentáris demokráciát állandó és kétoldali támadások érik. Ki kell mondanunk, hogy mind az MSZP, mind a Fidesz rombolja azokat a tartópilléreket, amelyre biztonságunk, nyugalmunk és a nemzet felemelkedése épült. Ebben a helyzetben szükséges megvédeni értékeinket, és megtámogatni azokat az erõket, amelyek nem kötnek elvtelen kompromisszumokat aktuális politikai érdekekért. A Magyar Demokrata Fórum kezét nyújtja mindazoknak, akik egy normális Magyarországon szeretnének élni. Csak együtt lehetünk elég erõsek ahhoz, hogy szembeforduljunk a populizmussal, és a féktelen hatalomvágy miatt a pártérdekeket a nemzet érdekei elé helyezõ politikai erõkkel. Az MSZP és a Fidesz évek óta tartó háborúja tönkre teszi az ország gazdaságát, felrúgja tizenöt éves demokráciánk összes írott és íratlan játékszabályát, ellehetetlenít minden megállapodást, és bizalmatlanná tesz minden politikusi szóval szemben. Mintha nem teremtett volna követendõ mintát Antall József, akinek (mások mellett) a parlamentáris demokrácia írott és íratlan szabályait köszönhetjük. Mintha állandóan lendületben lenne a gazdaság, valójában a folyamatos „húzd meg – ereszd meg“ politikája érvényesül. Mintha mindkét párt az „emberekkel, az emberekért“ politizálna, valójában azonban csak önös gazdasági és hatalmi érdekek motiválják õket. Mintha ideológiák küzdenének egymással az MSZP és a Fidesz harcában, valójában azonban a háborús felszín alatt már rég megtörtént a gazdasági érdekcsoportok kiegyezése, Magyarország anyagi felosztása. Elvek és értékek nélküli országgá váltunk, ahol a politikát maffiatörvények uralják. A Gyurcsány-kormány politikája újabb adósságcsapdába és érték-megsemmisítõ zsákutcába vezeti az országot, ráadásul az MSZP még mindig azt hiszi, hogy a pártkongresszus döntése mindenkire nézve kötelezõ, pedig 1985 óta már húsz év eltelt. Az ezernyi érje nyerje meg a választást. Ebben a bojkottban az volt elrejtve, hogy dr. Sólyom László valójában az SZDSZ jelöltje is. Az SZDSZ holdudvarába tartozó értelmiségiek körülbelül kétszáz fõs csoportja aláírásával támogatta a kétes körülmények közt megválasztott dr.Sólyom Lászlót. Az MDF képviselõi közül többen bemutatták a szavazólapjukat nemcsak egymásnak, hanem a nyilvánosságnak is, és a választás után sem szûntek meg bizonygatni, hogy mind a nyolcan a megválasztottra szavaztak. A legsúlyosabb hibát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség követte el. Képviselõit az elsõ fordulóban bezárta a frakcióterembe, meggyõzésnek vetette alá õket, mígnem egyeseket megtévesztõ szavazatok leadására utasított. Kémei, ellenõrei járták a folyosókat, és figyelték, hogy kiket akar megvásárolni az MSZP, és hogy létrejön-e az üzlet. Ugyanakkor az MSZP nem is tagadta, hogy vannak ilyen szándékai, és ilyen ajánlattétel bizonyára történt is, és a szavazás eredményének tükrében sikeres is lett. Mindez a Magyar Országgyûlésben. A tikos szavazás intézményének semmibevétele leglátványosabban azonban a Fidesz és a függetlenek csoportja és a Fidesz és jó ha figyelünk

dekcsoportból összeálló MSZP-t egyetlen dolog tartja össze: a hatalom és elvesztésétõl való félelem. Mára azonban az is kiderült: a zsákutcából a Fidesz sem ismeri és nem is keresi a kivezetõ utat. A Fidesz mást választott: a szocialisták, Kádár-rendszerbõl örökölt, kádárista szavazótáborára vadászik. A radikális liberális oldalról érkezõ, a jobboldalon néhány évig megpihenõ, majd ismét balra forduló fiatal demokraták úgy viselkednek, mint egy mobiltársaság: csak a legnagyobb lefedettségre törekednek, csak a politikai érdek motiválja õket, a politikai érték fogalmát nem is ismerik. A Magyar Demokrata Fórum nem ilyen Magyarországot akar! A pragmatizmus és az elvek egyensúlyára, következetes, a gondoskodó állam hamis illúziójával leszámoló politikára van szükség. Olyan közéletet akarunk, ahol a korrupció-elleni harc, a konszenzus megteremtése, a nemzet felemelkedése áll a középpontban. A Magyar Demokrata Fórum soraiba vár mindenkit. Mindenkit, akinek elege van a kétpárti állóháborúból, a semmitmondó szlogenekbõl, a hatalommániás politikusokból. Sorainkba várjuk az értelmiséget, azt az értelmiséget, amelyet kiszorítottak, félreállítottak, megaláztak, és amely most még némán hallgat. Meg kell szólalni, mert a nemzetünk iránt érzett felelõsség erre kötelez minket! Sorainkba várjuk a fiatalokat, akik tenni akarnak hazájukért, gondolkodnak, és cselekedni akarnak, és akiket nem tud birkaként terelni. Sorainkba várjuk az idõseket, akik élettapasztalatuk alapján is tudják: erkölcs nélkül nincs politika. Sorainkba várjuk a középosztály tagjait, akik most úgy érzik: Magyarország minden gondját az õ pénztárcájukból akarja megoldani a politika. Sorainkba várjuk a tudományok mûvelõit, a vállalkozókat, akik nem külföldön akarnak boldogulni, hanem tudásukkal a hazájuk felemelkedését akarják szolgálni. Sorainkba várunk mindenkit, aki szereti Magyarországot, és tudja, hogy az országnak felelõs politikára van szüksége. Somló-hegy, 2005. június 18. MDF

a Nemzeti Fórum képviselõi között történt. A Nemzeti Fórum nyolc képviselõjének mindegyike igen szavazatát felmutatva állt a fotósok elé. Ennek már le sem tagadott tétje volt. A Fidesz vezetõi ezt a feltételt, vagyis a dr. Sólyomra szavazás feltételét szabták ahhoz, hogy a Nemzeti Fórum a Fidesz támogatásával indulhasson a következõ választáson, és a Fidesz ne állítson velük szembe jelöltet, három képviselõjüket pedig a saját listáján biztos bejutó helyen szerepeltesse. Az egyezményt, amelyrõl hónapok óta tárgyalnak, az elnökválasztás lezajlása után Lezsák Sándor és Orbán Viktor aláírta. Ez a szavazással való elõnyszerzés tipikus esete, és az elnökválasztáshoz nincs semmi köze. Ez korrupció, méghozzá dokumentálva. Az esetet a MIÉP azért tartja különösen súlyosnak, mert az az Országgyûlésben történt, méghozzá egy sorsdöntõnek ígérkezõ választás elõtt egy évvel. Hogyan higgyjen a köztársaság eszméjében, a szabad választás, a titkos választás intézményében a választópolgár, ha az állam legfontosabb tisztségére való választáskor az Országgyûlés ilyen, valójában a piacon is elítélendõ korrupciós magatartást tanúsít. Mi, MIÉP-esek azért fordulunk úgyszólván

kétségbeesetten a T. Alkotmánybírósághoz, hogy állítsa meg ezt a züllést, ezt az állami, közösségi élet teljes szétzilálódásával és lealacsonyodásával fenyegetõ folyamatot, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy így a magyarság nem élhet tovább. Legyen az Alkotmánybíróság határozata intõ figyelmeztetés. Adja vissza az Alkotmánybíróság a választópolgárok hitét, legyen remény a sötétségben, hogy van még legalább egy testület, amelyik híven õrködik a közélet tisztasága felett. Mindezek alapján a MIÉP arra kéri a T. Alkotmánybíróságot, hogy sürgõs eljárás keretében foglaljon állást az alkotmányosság tekintetében, s ha érveinket helyesnek találja, semmisítse meg annak végeredményét, s kötelezze az Országgyûlést új eljárás lefolytatására, kezdve a jelöléstõl. Az új eljárásban a most szereplõk értelemszerûen nem vehetnek részt. Mi nem Szilit akarjuk Sólyom helyett, és nem piaci paktumjelöltet akarunk, hanem a magyar életérdekeket híven s szabadon kifejezõ új embert. Rendet akarunk és igazságot. MIÉP Csurka István elnök forródrót: [email protected]

7

– Intelem a magyar birkához – Amikor csaknem egy éve, Kereszttûz-beli mérkõzésünkre várakozván, megkérdeztem Kuncze Gábort, nem gondolja-e, hogy sem a Malév, sem pedig a Budapest Airport eladása nem lenne szerencsés nemzetstratégiai szempontból – a másoknak való kiszolgáltatottságunk, sebezhetõségünk egyértelmû növekedése miatt -, a szabad demokraták elnöke így felelt: az elõbbirõl nem gondolja, ám az utóbbi esetében a felvetés valóban megfontolandó. Azóta, úgy látszik, már ezen a megfontoláson is túl vagyunk. Kormányaink, pártjaink és különféle rendû és rangú dögevõink ezerszer lakmároztak már a Malévból. A köz pénzébõl újra és újra felhizlalták: legyen mit megint – saját zsebre, pártzsebre – lemarcangolni róla, kiszivattyúzni belõle. Nincs az a kötekedõ ember ugyanis, aki egyetlen szót is merne szólni, amikor valamelyik pártos vagy kormányos ember így kiállt: Azonnal meg kell akadályozni a Malév csõdbe jutását! Meg kell menteni a nemzeti légitársaságot! Meg kell támogatni ennyi is ennyi milliárddal! Hát, ha meg kell, akkor meg kell. Ezért aztán így menne ez a konszolidáció – felhizlalás – az idõk végezetéig, amíg a világ világ, a birka a birka, az elit meg elit. Szigorúan véve tehát, lehet, hogy valóban ez lenne a legjobb: eladni mielõbb, egyszer és mindenkorra. Többe kerül nekünk, birkáknak – adófizetõknek – minden egyes óra, amelyet elitünk felügyelete alatt tölt. Szigorúan ugyanilyen megfontolásból talán a Budapest Airporton is jobb lenne mielõbb túladni. Igaz, hogy a világ legjobb és legbiztosabb üzlete egy olyan infrastruktúrát birtokolni, amely egyszerûen megkerülhetetlen a repülõs világcégek és nem világcégek számára, ezért aztán jobban tejel a legnagyszerûbb magyar tarkánál is. Ám nincs az a bõvizû forrás (tejelõ tõgy), amelyet el ne lehetne apasztani. A Budapest Airportnál is történtek ezirányú, bíztató kísérletek, gondoljunk csak a fél éve kirobbant, spekulációs – nem kevésbé korrupciós – ingatlanüzelmekre. Mondhatni, még szerencse, hogy a Gyurcsány-kormány szénája ilyen rosszul áll. A szóban forgó üzelmekbõl – a jelek szerint – elsõsorban pártos emberek jutottak volna bõ milliárdokhoz, ha nem maga a – nagyobbik – kormányzó párt. Csakhogy miniszterelnökünk nem az a fajta, aki szeret bukni. Aligha tévedek, amikor arra a következtetésre jutok, hogy az ingatlanok ügyében már megkötött – Budapest 8

Airportos – szerzõdéseket a feleknek azért kellett felbontaniuk, mert Gyurcsány Ferenc hamar átlátta – no és a szocialistákkal is hamar beláttatta: akármennyi pénzt spájzol is be választásokra az MSZP, ha bukik a kormány, bukik a párt is. Márpedig a kormány – akár még a választások elõtt – biztosan bukni fog, ha a mérhetetlen államháztartási hiányt nem enyhíti valamiképpen. Például a Budapest Airport eladásával. A mi közös tulajdonunk eladásával. A többszáz milliárdra rugó vagyonunk eladásával. No, birkák! Akkor most jelentkezzenek közületek azok, akik 2002-ben azért voksoltak a szocialistákra és a szabad demokratákra, mert õk

azt ígérték, hogy az ország mûködõképességét a közös tulajdonunk, közös vagyonunk eladásából fogják biztosítani. No, birkák! Ha ilyenek nincsenek köztetek, akkor most jelentkezzenek azok, akik legalább így, utólag, jó szívvel lemondanak a közös vagyonról, áttestálva a maguk részét a magyar kormányra és kormányzó pártokra, tegyenek vele, amit jónak látnak. Legalább így, utólag megbízzák õket, tartsák fenn magukat – s hatalmukat – belõle, ameddig csak bírják. No, birkák! Ha ilyenek sincsenek köztetek, akkor most mi lesz? Tátott szájjal nézzük hogy – szigorúan véve: megbízás, felhatalmazás híján – simán meglopnak minket? Nem akarnánk véletlenül felírni egy táblára: „A Budapest Airport nem a tiétek!“ Meg: „Ne add el, ami nem a tiéd!“ Vagy röviden és tömören: „Ne lopj!“. Nem akarnánk esetleg sok táblára, nagyon sokra felírni? Ha nagyon sokan lennénk, elegendõk lennének egészen pici, otthon barkácsolta táblák, kartonlapok is. Egy közös, magasztos pillanatban ki-ki kimenni a közeli térre, és a tábláját magasra tartva, némán kimondaná: elég volt a színjátékból! Elég volt a megvezetésünbõl, az átverésünkbõl! Elég volt a birkalétbõl! Ha elég volt. Szigorúan véve. Forrás: Varga Domokos György forródrót: [email protected]

jó ha figyelünk

Három évvel ezelõtt, amikor a miniszter úr abban az intézetben járt, ahonnan leépítés címén karácsony elõtt 3 évtizedes pedagógusi munka után eltávolítottak, esélyegyenlõségrõl, az oktatás modernizálásáról, valamint az élethosszig tartó tanulásról beszélt. Falusi tanítók, óvónõk ámulva hallgatták az új oktatási trendet: számítógépet, digitális fényképezõgéppel, kamerával, stb. felszerelt milliós értékû „zsúrkocsit“ minden osztályba! Esélyegyenlõséget a falun élõ gyerekeknek is! Majd jöttek a kakaóbiztos számítógépek a kiváltságos óvodákba; hallottuk a Nemzeti Tankönyvkiadó áron alul történõ eladásáról, az oktatás liberalizálásáról, pl. az osztályozás eltörlésérõl bizonyos osztályokban, óraszámok csökkentésérõl, a tanári titoktartási kötelezettségrõl, a napokban lezajlott érettségi és szakvizsga botrányról. Mostani legújabb ötletükrõl, nevezetesen arról, hogy az Ön oktatási tárcája reklámfelületként akarja hasznosítani az iskolatejes poharak felületének háromnegyed részét. Meg kell mondani, ügyes ez a „még több reklámot az iskolákba!“, vagy „hogyan adjó ha figyelünk

junk ingyentejet az iskolába“ akció, amivel biznisszé válik ez a programjuk is. Negyedmilliárd forint. Ennyibe került az érettségi tételek újranyomtatása és eljuttatása az iskolákba, s 7 millióba három hónapon át történõ tárolása. (Megjegyzem, a nevelési tanácsadó havi ellátmánya összesen 40.000! ) Vajon kiszámolta-e valaki a tárcánál azt, mennyi többletkiadást jelentettek az önök hibás döntései, s hány forinttal terhelték meg az adózó polgárokat, miközben jól képzett, becsületes pedagógusok kerültek utcára, s jutottak kényszerpályára? – Merre tart a magyar oktatás? – kérdeztük többen a fórumon, aggódva nagy múltú, nemzeti szellemû oktatásunkért. Arról is szóltunk, hogy szeretnénk, ha gyermekeink tantervi anyagként tanulhatnák magyar néphagyományainkat, nemzeti kultúránk értékeit, a népmeséket, mondavilágot, népmûvészetet, valós történelmünket, a Kárpát-medence földrajzát, élõvilágát. Hiányoltuk az ilyen szellemben kiadott tankönyveket, hogy ne kelljen egyéni után-

járással összegyûjteni ismereteinket elkötelezett tanárainknak. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy nõtt a tanulási problémákkal küzdõk száma. A nehézségekkel küzdõ tanulók ellátására nincs elegendõ szakember, mégis leépítették a megye nevelési tanácsadóit, amelyek a megmaradt felállásban nem elõírásszerûen mûködnek – Hol beszélhetünk itt esélyegyenlõségrõl, amikor a szülõi szabadságot kivéve, több km-t utazva kapnak csak ellátást a rászorulók, sok esetben pénzért? Káosz volt az emelt szintû informatika érettségin, de növekszik a botrány a bolognai szabályok bevezetése körül is. A tudás hatalom. Tudja ezt Ön is miniszter úr, de ezzel a hozzáértéssel, amelyet Ön és oktatási tárcája képvisel, minimum túlélõ-showban lenne a helye a liberális TV-csatornájuk valamelyikében, nem pedig a magyar oktatási minisztérium élén. Dévényiné Gerhát Mária Agárd, 2005. 06.06 forródrót: [email protected]

9

Századvég: a jelenlegi kormányciklus során az SZDSZ céljai érvényesülnek „A most lezajlott köztársasági elnökválasztás kimenetele egyben az MSZP totális vereségét is jelenti a politikai színtéren. Nem Sólyom László személyérõl van szó, hanem arról, hogy a pártkongresszus támogatása és a Szili Katalin mögé felsorakozott képviselõcsoport támogatása mind hiábavaló volt, a szocialisták koalíciós partnerük hajthatatlansága miatt szó szerint pár szavazaton múló, megalázó presztízsvereséget szenvedtek – áll a Századvég Politikai Elemzések Központja elemzésében. „Az MSZP-SZDSZ koalíciónak a 2002-es megalakulás óta több mint 3 teljes év állt rendelkezésére a köztársasági elnökválasztásra való felkészülésre. A felkészülés optimális esetben arra adott volna lehetõséget, hogy a koalíció a széles választói közvélemény elõtt bemutassa, képes olyan konszenzuális jelöltet állítani a köztársasági elnöki pozícióra, akit akár a parlamenti ellenzéknek is kényelmetlen lenne elutasítani. A politikai elittel szembeni folyamatosan növekvõ választói elégedetlenség idõszakában egy jól elõkészített, akár kétharmados szavazattöbbséggel végzõdõ elnökválasztás kétségkívül minden egyéb kommunikációs erõfeszítésnél hatékonyabban javíthatta volna jelenlegi kormánykoalíció választói megítélését. Belátható persze, hogy az ilyen irá-

10

nyú várakozások a balliberális koalíció 2002es megalakulásának belpolitikai körülményeit, a koalíció eddig eltelt idõszakának még a Horn-kormány idejére visszanyúló súlyos belsõ feszültségeit, konfliktusait tekintve túlságosan messze mentek volna. Annyi azonban már a koalíció legszûkebben értelmezett politikai érdekeit tekintve is elvárható lett volna, hogy az elnökválasztás procedúrája a koalíciós partnerek – legalábbis kifelé megnyilvánuló – egyetértésének keretében fusson le. Ennek biztosításához legalább az MSZP részérõl jóval a jelöltállítás esedékessége elõtt meg kellett volna fogalmazódnia azoknak a felvetéseknek, amelyek mentén a koalíciós partnerek képesek lettek volna a mindkét fél számára elfogadható konszenzusos minimum bázisán egy vagy több lehetséges jelöltet állítani. E felvetések pontosan tisztázhatták volna a leendõ köztársasági elnök személyével kapcsolatos igényeket az MSZP, illetve az SZDSZ részérõl, rögzíthették volna azokat a kritériumokat, amelyektõl egyik fél sem kíván eltávolodni. Az MSZP számára az elnökjelölés körüli kérdések tisztázása annál is inkább fontos lett volna, minthogy a szocialisták egyértelmû várakozásokat fûztek a majdani az elnöki

döntésekhez a legfõbb ügyész megválasztása, az MNB elnökének megválasztása és a 2006-os országgyûlési választások kiírása kapcsán. A megfelelõ jelölt biztosítása érdekében azonban az MSZP vezetése részérõl a koalíciós partnerrel idõben megkezdett érdemi egyeztetések nem történtek meg. A szocialisták ugyanakkor az ellenzékkel való érdemi egyetértés kialakítása érdekében sem tettek megfelelõ lépéseket, holott egy ilyen irányú nyitás az SZDSZ által támasztott akadályokat is semlegesíthette volna az elnökválasztás kérdésében. Az elõkészítés azonban elmaradt, annak helyét a közbeszédben az esetleges jelöltekrõl és önjelöltekrõl felröppenõ újabb és újabb hírek töltötték ki. A hivatalos jelölési határidõig eltelt idõszakban közel 15 aspiráns nevét ismerhette meg a közvélemény. A jelenlegi ciklus elsõ felének egyértelmû favoritja Kovács László MSZP-s pártelnök volt, aki politikai karrierje megkoronázásaként „vállalta volna“ a köztársasági elnöki pozíció betöltését. Kovács jelöltségét elsõként 2003 október végén Jánosi György akkori szocialista választmányi elnök vetette fel, egyes MSZP-s politikusok azonban már a 2002-es választások óta szorgalmazták jelölését a posztra. Kovács nevének felmerü-

jó ha figyelünk

lésekor az SZDSZ nevek említése nélkül azonnal jelezte, hogy a tisztségre pártpolitikus személyt nem tud elfogadni. A funkció betöltése körül körvonalazódó vita ettõl kezdve végig meghatározta a koalíciós diskurzust. Kovács brüsszeli „számûzetésével“ a szocialisták elsõ számú jelöltjévé Szili Katalin lépett elõ. Szili jelöltként történõ megjelenése elõtt az SZDSZ részérõl Szabó István filmrendezõ és Göncz Kinga szociális miniszter neve merült fel, de egyes szocialista körök mintegy a megbuktatásáért járó kárpótlásként Medgyessy Péter indulását támogatták. Lévai Katalin európai parlamenti képviselõ önjelöltségét nem számolva Gyurcsány Ferenc és köre – érezvén a kormánypártok között kialakult feszültséget – áthidaló megoldásként Bárándy Péter és Bihari Mihály személyét is felvetette. Az MSZP kongresszusán Horn Gyula és az egyébként az SZDSZ számára is elfogadható Glatz Ferenc ellenében végül Szili Katalin lett a szocialisták köztársasági elnökjejó ha figyelünk

löltje. A liberális kormánypárt ezt követõen is kitartott amellett, hogy az MSZP hivatalos jelöltjét nem fogja támogatni. Az SZDSZ Gönczöl Katalin, Mécs Imre és Demszky Gábor nevének tavaszi „tesztelése“ után végül Gombár Csabát jelölte meg alkalmas személyként a pozíció betöltésére. A jelöltállítás folyamatát a megfelelõ politikai akarat mentesíthette volna a most lezajlott procedúra széles nyilvánosság elõtt zajló, súlyos konfliktusaitól. Az ehhez szükséges politikai akarat azonban hiányzott, így az MSZP belsõ viszonyaiból fakadó bizonytalanság, képlékenység a jelenlegi kormányciklus során folyamatosan biztosította az SZDSZ számára saját taktikai és stratégiai céljainak érvényesítését. Az MSZP meghatározó, de egyúttal egymással élesen szembenálló belsõ erõcsoportjai közötti küzdelmek, az ezzel együtt folyamatosan növekvõ belsõ dezintegráció az oka, hogy fontos stratégiai kérdéseket tekintve a jelenlegi koalíció eddigi menetében képtelenek voltak a szocialisták idõben megformált, egységes politikai akarattal az SZDSZ-szel szemben tárgyalóasztalhoz ülni. A pártvezetés az egymással éles érdekellentétben álló belsõ erõcsoportok feje fölött az SZDSZ-szel megkötött alkukkal és egyeztetésekkel alakította a koalíció menetét. E gyakorlat közvetlen eredménye, hogy a meghatározó események rendre a kisebbik koalíciós partner érdekeinek és preferenciáinak megfelelõen alakultak. Ez a folyamat oda vezetett, hogy a most lezajlott köztársasági elnökválasztás kimenetele egyben az MSZP totális vereségét is jelenti a politikai színtéren. Nem Sólyom László személyérõl van szó, hanem arról, hogy a pártkongresszus támogatása és a Szili Katalin mögé felsorakozott képviselõcsoport támogatása mind hiábavaló volt, a szocialisták koalíciós partnerük hajthatatlansága miatt szó szerint pár szavazaton múló, megalázó presztízsvereséget szenvedtek. Nyilvánvaló, hogy az elsõdleges kommunikációs cél most e vereség átformálása, jelentõségének kisebbítése, a kudarc elfeledtetése. Erre kézenfekvõ eszközként adódnak a közös kormányzás, a „vállalt feladatok“ teljesítésének kényszerére hivatkozó magyarázatok. A taktikai színtéren a kedélyek lecsillapítása a koalíció jelenlegi, liberális dominancia alatti mûködésében érdekelt csoportok számára idõt valóban adhat némi idõt az MSZP-n belül kiélezõdött feszültségek kezelésére. A stratégiai dimenzióban azonban már megkerülhetetlenül ott lebegnek a koalíció egyben tartására és az esetleges 2006-os választási együttmûködésre vonatkozó súlyos kérdések, amelyeket az MSZP most bekövetkezett belpolitikai vereségét követõen egyre nehezebb lesz megválaszolni.” (Forrás: Századvég Politikai Elemzések Központja)

11

Minek tagadjam: irredenta vagyok, vagyis a területi igényeket nemzetiségi összetartozás vagy történeti jog címén érvényesíteni törekvõ soviniszta mozgalom híve. Ez az Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó-Kossuth Könyvkiadó, 1983) meghatározása. A másik magyarázat nem vonatkozik rám: „az imperializmus idején az erõszakos terjeszkedés eszköze”. Akkor mégsem vagyok egészen irredenta. A szó az olasz újraegyesítés jelszavaként terjedt el, Itália irredenta annyit tesz olaszul, mint „a megváltatlan Itália”, megváltatlan mindaddig, míg vissza nem szerzi az elorzott, olaszok lakta területeket. Nekünk, irredenta magyaroknak Trianon tra− gédiája jelenti azt a történelmi fordulópontot, mely felé lelkünk azzal a gyötrelemmel fordul, mint ahogyan Ádám és Éva visszafordult az el− veszett Éden felé, a kiûzetés után. Most, amikor Eduárd Benesnek, Csehszlovákia egyik alapító atyjának, a róla elnevezett dekrétumok könyörtelen kitervelõjének és végrehajtójának szobrot állítottak Prágában a külügyminisztérium elõtt, ismét átérezhetjük (a németekkel együtt) a kollektív bûnösséget azért, hogy hatvan évvel ezelõtt – immár másodszor – elvesztettünk egy nagy háborút. És azt a két nagy háborút elõször tollal vívták meg, csak azután fegyverrel, ép− pen az olyan hintapolitikusok, mint Eduárd Benes, aki Párizs, London és Moszkva között egyensúlyozva létre tudott hozni egy mesterséges államot, az általa mélyen lenézett szlovákokkal, az általa gyûlölt németek− kel, lengyelekkel és magyarokkal szemben. Még Schröder sem merte szóba hozni a szudétanémetek ügyét Prágában, negyedmillió német meggyilkolása semmiség, ahogyan semmiség a benesi fasizmus elképesztõ bosszúja a magyarokkal szemben, a meggyilkolt, deportált, javaitól és állampolgárságától megfosztott magyarok százezreivel szemben. Ó igen, Csehszlovákia szétesett, de a két utódállam immár az Európai Unióban is ragaszkodik saját kétes múltjához, legitimáció-

ja roncsaihoz, a benesi dekrétumokhoz és a kollektív bûnösség elvéhez. Mondhatni, a csehek és a szlovákok jó hazafiak", igazi irredenták, tollal és fegyverrel, ha kell. Nálunk, magyaroknál csak én vagyok irredenta. A kormány, hivatalosan nem tilta− kozott, hogyan is tehetné, amikor õ is mélyen elítéli a magyar irredentizmust, gróf Telekinek éppúgy undorodik szobrot állítani, mint Wass Albertnek. Cikkem címét – bizonyára rájöttek – Berecz János hírhedt könyvének címébõl kölcsönöztem (Ellenforradalom tollal és fegyverrel, 1956) – a „történeti“ mû 1969ben jelent meg, de már a rákövetkezõ évben napvilágot látott Mi a csendes ellenforradalom? címû munkája is. Berecz Könyörgés címmel szózatot intézett a néphez a Népszabadságban, melynek lényege, a nemzeti érdek érvényesítéséért fogjon össze a végzetesen megosztott magyarság, alakuljon nagykoalíció, különben elsodor minket a globalizáció. Különben „ellenségeink, ha vannak, kinevetnek minket“ „Egy törpe párt megragadta az alkalmat, diktálni akar“ – késõbb nevesíti is az SZDSZ-t, mint zsaroló és uszító pártocskát, és azt kéri az MSZP-tõl és a Fidesztõl, térjenek vissza a hatalommániákusságból a magyarságukhoz. Ha ezt nem Berecz mondaná... de hát éppen õ mondja. Az SZDSZ persze visít, mint a patkány, ha farkára lépnek, de igazából senki

Mint ismeretes, a Jobbik Magyarországért Mozgalom tegnap sajtótájékoztatót tartott a Belügyminisztérium elõtti közterületen. Z. Kárpát Dániel, a Jobbik EU-szakpolitikusa és Nagy Ervin, a párt választmányi elnöke azt tudakolta a minisztériumhoz tartozó Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vezetõitõl, hogy miért utasítják el rendszeresen a délvidéki magyarok állampolgárság, vagy menekült jogi státusz iránti kérelmét. A sajtótájékoztató miatt a helyszínre küldött rendõrök igazoltatták a politikusokat, és gyülekezési joggal való visszaélés miatt feljelentést tettek ellenük. A Jobbik értetlenül áll a történtek elõtt, ugyanis megszokott dolog a magyar politikai közéletben az állami intézmények elõtt, illetve a közterületeken sajtótájékoztatókat tartani, amelyre az eddigi gyakorlat szerint sosem volt bejelentési kötelezettség. Maga a belügyminiszter asszony is többször tartott bejelentés nélkül sajtótájékoztatót, például egy hónapja Mádon. 12

sem meri az MSZMP KB egykori nagyhatalmú titkárának, a Népszabadság egykori fõszerkesztõjének vállát veregetni, mert a Fidesz-Magyar Szocialista Szövetség rémképe leginkább az SZDSZ-nek és az MDF-nek jöhet jól, hiszen ha a két nagy párt kiegyezne, az nemcsak az amúgy szánalmas magyar demokrácia végét jelentené, de igazolná is a tudatosan terjesztett jelszót: „ezek mind ugyanolyanok, ezek egy követ fújnak“. Nem vonom kétségbe a volt pártideológus õszinteségét és jó szándékát ebben a felhívásban, mert tényleg nagy a baj és óriási politikai és gazdasági, morális és társadalmi válság bontakozik ki szemünk láttára. A Népszava címû pártlap kibicnek nevezi Bereczet, és érezhetõen zokon veszi az SZDSZ-t illetõ (korántsem durva) bírálatot. Berecznek abban igaza van, hogy a válság és a veszély nagy, igaza van: az SZDSZ-t ki kell iktatni a magyar politikai életbõl a 2006-os választáson. Csak abban téved, hogy Magyarországot a korrupt, elvtelen, nemzetietlen és vallásellenes szocialistákkal kötött bármiféle kiegyezés megmenthetné. Már nincsen se tolluk, se fegyverük. A szabad madarak tollaival ékeskednek, rossz fegyvereiket pedig elajándékozták Iraknak. Nem lesz kiegyezés. Szentmihályi Szabó Péter Forrás: nemzeti hírháló

A Jobbik felháborítónak tartja, hogy vezetõit ismét negatív diszkrimináció sújtja, mikor a politikai álláspontjukat kívánják elmondani. Eddig ugyanis nem volt példa olyan jogértelmezésre, hogy egy sajtótájékoztatót a rendõrség a gyülekezési törvény alapján ítélhet meg. Azon már nem csodálkozunk, hogy a rendõrség szerint a két személy már gyülekezést valósított meg, hiszen egy hónapja Bégány Attilát, a Jobbik V. kerületi ugyanilyen jogcímen vitték el a rendõrök, amikor transzparensével némán, mozdulatlanul, egymagában bírálta Gyurcsány Ferencet. A Jobbik álláspontja szerint a sajtótájékoztatón fellépõ rendõrök korlátozták a tömegközlés szabadsága alá tartozó alkotmányos alapjogot és a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért hatásköri visszaélés miatt feljelentést tesz az intézkedõ rendõrök ellen. Forrás: Jobbik

jó ha figyelünk

Gyurcsány jól sikerült önkritikájától volt hangos az utóbbi napok sajtója. A daliás idõkben – vannak akik még emlékeznek erre – az önkritika gyakorlását legtöbbször börtöncella és gumibot követte kommunistáéknál. Most a véleményformáló elemzõk azt mondják, a miniszterelnök megerõsödve jött ki ebbõl a meakulpából. Pedig volt itt szó elõzetesen mindenrõl, minimum pártelnök, max miniszterelnök bukásról, SZDSZ-es Audi kulcsok visszaadásáról, kisebbségi kormányzásról. Aztán meg a küldöttek a sorsdöntõ pillanatban állítólag jól kifütyülték az õ Katijukat. Ez az állítólag azért került ide, mert (állítólag) ennyire zárt kongresszust még soha sem produkáltak a szocik amióta kerek a világ. És ugye, ha valami el van zárva az újságírók elöl, akkor sokakat furdal a kíváncsiság, hogy mi minden történt azon kívül, mint amirõl hivatalosan tájékoztatják a tájékoztatókat. A tudósításokat lapozgatva szembeötlõ az egyik napilap értesülése, miszerint ez a Szilinek, no és hûséges lovagjának, a szép beszédû Toller polgármesternek szóló fütty „egy meghatározott küldötti körbõl“ érkezett. Amúgy Gyurcsány beszéde alatt meg sokszor volt „ütemes, hosszan tartó taps“, gondolom ugyanebbõl a körbõl kivitelezve. És a többi néma csönd? (Gyakorlatilag taps.) Hol vagytok „hangos helyi erõs emberek“, hol vagytok ti agyonhasznált, leharcolt talpasok? Most akkor tényleg tetszik nektek minden idõk legmutymuruttyabb pártelnöke, vagy megbékéltetek már azokkal az átlagosnál na-

gyobb kanalakkal, amelyekkel az új vezetés emberei jelentkeztek be a húsosfazekaknál? Hallgattatok, pedig Gyurcsány, Hiller és Göndör megígérte nektek, hogy „megoldják“ a Kati kérdését. (Göndör még azt is jósolta, hogy 2/3-al fog triumfálni majd Szili.) Számon kérhettetek volna, de ti hallgattatok – mert ez az érdeketek. Hallgattatok, mert ha nincs változás, akkor tíz hónapig még biztosan lehet csinálni azokat a jó kis bizniszeket. A kisebbeket és a nagyobbakat. A Zuglóban és másutt kiadott szocialista angolkönyveket, a holt lelkekkel felduzzasztott tagsággal elkövetett önkormányzati és egyéb umbuldákat. A baráti tanácsadók jól díjazott siserehadát, a cinkes köz- és más beszerzéseket, no és a végsõ nagy eladási hullámot, a nagy végkiárusítást, amikor elmegy még az a kevés is, ami maradt eddig utánatok. Hallgattatok ott, most reménykedtek. Csodára vártok, ahogy Kati kapcsán is – mint kiderült – csak az segített volna rajtatok a magatok által kialakított lehetetlen helyzetben. Mert gyõzni szeretnétek 2006-ban, ha jobb nincs, akkor a Gyurcsánnyal, akit ezzel ez elõkészítõ bizottság- elnökséggel most gyakorlatilag királlyá tettetek. Nem volt más választásotok. És hiába van a szabadságos nyár, megkezdõdik a kampány. A kampány ahol lehet megint ígérni, 100 lépésben 2007-re, 2008-ra és tizenakárhányra szebb jövõt vetíteni, jövõ tavasszal majd 11 szalagátvágással 242 km utat átadni, Gyurcsányt minden valamire való nyári fesztiválon körbefuttatni. Le-

Nem akart bliccelni – bilincsbe verték Megvédtek egy fiatal nõt attól, hogy kárt tegyen magában, s kizárták annak a lehetõségét, hogy megtámadja a rendõröket, szökjön vagy ellenszegüljön. A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 48. §-ának nyilván okvetlenül szükségessé vált alkalmazására azután került sor, hogy a hölgy bérletet vásárolt a BKV jegypénztárában. A fiatal nõ a Ferenc körúti metrómegállóban szállt volna metróra hétfõn, hogy munkába menjen, amikor a mozgólépcsõ tetejénél ellenõrizték a bérletét – számol be az origo.hu. „Nézegették, szagolgatták a szelvényt, UV-fény alatt is vizsgálgatták“ – mesélte a honlap neve elhallgatását kérõ olvasója. A 30 napos bérletet egyébként egész hónapban használta, többször mutatta már ellenõröknek, néhány nap múlva járt volna le. Hosszas vizsgálgatás után az ellenõrök közölték vele, hogy a szelvény hamis, ezért kérik a személyi igazolványát és kétezer forintot büntetésként. Mivel a bérletet ugyanott, a Ferenc körúti jegypénztárban vette, ragaszkodott hozzá, hogy a szelvénnyel nincs semmi baj, ezért nem hajlandó fizetni, mire az ellenõrök rendõrt hívtak. A kiérkezõ rendõr az irodában szintén megvizsgálta a szelvényt, és mondta, hogy írják fel az ellenõr adatait, a nõt pedig ne engedjék el, mert a kollégái jönni fognak érte, hogy bekísérjék a kerületi kapitányságra. A bérletrõl továbbra is állították, hogy hamis, azt mondták, hogy a szaga alapján arra gyanakszanak, hogy „mosott“. A szelvény sorszáma alapján pedig kiderült, hogy egyszer már eladták a Móricz Zsigmond körtéri jegypénztárban. A kiérkezõ rendõrök autóval vitték el a VIII. kerületi kapitányságra, ahol kipakoltatták a táskáját, jegyzõkönyvbe vették teljes tartalmát, a bankkártya számát, tajszámát is felírták. A hölgy nyugodtan vette tudomásul a történteket, mert úgy gondolta, hogy talán segíteni tudja a rendõrséget azzal, hogy válaszol a kérdéseikre. Ezt követõen viszont azt mondták neki, hogy azonnal nem tudják meghallgatni, várnia kell. Akkor ijedt meg elõször, amikor szembesült vele, hogy jó ha figyelünk

het most még közpénzen baráti lapokban és tévékben ezeket a 100 lépéseket, az utánpótlást is szolgálandó Amõba mozgalmat reklámozni. Lehet autópályát, kollégiumot és börtönt PPPvel építeni, no és aztán jól átadni, úgy, hogy a csórikám meg el is hiszi, hogy jól jár vele. Lehet a nemzetközi elemzõk jelentéseivel érdemben nem foglalkozni (Fitch Ratings és Standard&Poor’s), a 2005-re tervezett államháztartási hiány több mint 80 %-át fél év alatt elkölteni, és azt mondani, hogy ez normális. Lehet a Fészekrakó sikerérõl áradozni úgy, hogy közben a programban részt vevõ bankok meg egészen mást állítanak. Ja, és lehet sok pénzért úgy metrót építeni, hogy 77 lendületes sajtótájékoztatón, számítógépes makett mutogatáson kívül semmi érdemleges nem történik a kérdésben. És, hogy el ne felejtsem, Gyurcsány elõkészítõ bizotsági elnökúr, hát el lehet menni a kereskedelmi tévékbe is, ahol aztán még egy virtigli pornós nõcske amúgy súlyos kérdéseire is lehet bánatos és egyben felelõségteljes ábrázatot öltve válaszolgatni. És ígérni, és sok jó hatásszünetet tartani, karokat teátrálisan széttárni, mások nyomorán elborongani. És persze lehet mesélni még sokszor a lisztes stercrõl, és arról a bizonyos 30 éves pápai lakótelepi lakásról, ami már régóta felújításra szorul. Ez utóbbit, de csak ezt, miniszterelnök úr, majd a szocialista panelprogramból kéne megoldani, akkor talán lesz valami belõle. Mármint a programból, ugye. Forrás: pálffy – Hír TV

egy zárkában kell várakoznia, ahol egy padon kívül csak egy gomb volt, amivel jelezhetett, ha WC-re akart menni. A zárkába semmit nem vihetett magával, a mobiltelefonját elvették. A hosszú várakozás alatt többször sírva fakadt. Végül délután 4 órakor került rá a sor, akkor bilincsben vitték kihallgatásra. Miután itt is elmondta, hogy a bérletet jegypénztárban vette, nem õ hamisította, azzal engedték el, hogy nem gyanúsítják bûncselekmény elkövetésével, de még telefonon keresni fogják az üggyel kapcsolatban. Minden a rendõrségi törvénynek megfelelõen zajlott – nyilatkozta a honlap munkatársainak megkeresésére a VIII. kerületi rendõrkapitányság vezetõje, Perlaki Attila. A fiatal nõvel szemben felmerült a magánokirat-hamisítás bûncselekményének gyanúja, ilyen esetben pedig az illetõt elõ kell állítani a kapitányságon és a kihallgatásig úgynevezett elõállító-helyiségben elhelyezni – mondta a kapitányság vezetõje, aki szerint a fiatal nõvel emberségesen bántak. Végül nem gyanúsították meg bûncselekmény elkövetésével, hanem szakértõi vizsgálatot rendeltek el. Ennek eredményétõl függ, hogy a nõt késõbb meggyanúsítják-e magánokirat-hamisítással. Ha a szakértõ azt állapítja meg, hogy a városban történt korábbi esetekkel összefügghet ez az ügy, akkor késõbb együtt kezelik õket. Másként látják ugyanakkor az ügyet a jogvédõk. „A múlt héten nagy nyilvánosságot kapott, hogy a BKV jegypénztáraiból hamis bérletszelvények kerültek ki, felháborító, hogy ezt követõen valakit egy napig fogva tartanak a rendõrségen egy olyan hamis szelvény miatt, ami szintén jegypénztárból származik“ – nyilatkozta Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza. Szerinte ezért az elvesztett napért pert lehetne indítani a BKV ellen, a rendõrségen pedig panaszt tenni a bánásmód ellen, legfõképp a bilincselés miatt. A BKV kommunikációs osztályán az origo.hu érdeklõdésére elmondták, hogy azt valószínûsítik, hogy ebben az esetben is – a közelmúltbeliekhez hasonlóan – a jegypénztárból került ki a hamis bérlet. A fiatal nõnek ezért felajánlják, hogy új bérletet adnak neki. Az újabb eset alapján arra következtetnek, hogy lesz még hamis bérlet a pénztárakban, ezért mindenkinek azt tanácsolják, hogy kérjenek áfás számlát a megvásárolt bérletekrõl. Forrás: nemzeti hírháló

13

Amikor Kossuth Lajos a magyar termékek védelmében felszólította polgárait, hogy védjék a külföldivel szemben és csak a hazait vásárolják, még nem is volt ilyen mértékû külföldi termék invázió. Ma már szinte lámpással kereshetjük az igazi magyar elõállítású portékát. Sajnos, lassan nem is választhatjuk már a hazait, hiszen sokféle termék gyártása meg is szûnt. A multik által üzemeltetett bevásárló központokban pedig csak elvétve találunk valóban magyar portékát... Miért baj ez? Elsõsorban azért, mert ezáltal magyar munkaerõ szabadul fel, – vagyis nõ a munkanélküliség. De egyúttal csökken a még dolgozó emberek jövedelme is - kevesebbet tudnak eladni, ezáltal kevesebb a termelés is, aztán majd annyi sem lesz és a vállalkozó kénytelen elõbb-utóbb csõdöt jelenteni. Mindez által kevesebb lesz a befizetett adók mennyisége, hiszen ezekbõl az adókból kéne finanszírozni az állam fenntartását, a kórházakat, az intézményeket, a nyugdíjakat, iskolákat és a többit. De ha csökken a termelés hazánkban, – csökken a bevétel is a polgárnak és az államnak egyaránt! Koldusbotra jut az ország!!! Már nem sokáig takargatható az a gazdasági csõd, amiben vagyunk. Ebben nagyon nagy szerepet játszik, az ország kiárusítása, s a meglévõ vállalkozások védelmének elhanyagolása. Nem a külföldi termékek ellen küzdünk, hanem a legalább egyenlõ verseny lehetõségéért. Hogy a magyart is megtalálhassuk, választhassuk, s ne szorulhassanak ki. A legtöbb ország természetesnek tartja a saját hazája termékeinek elõnyét, fogyasztását. Az osztrák még akkor is az „A“-val jelzett árut választja, ha az egy kicsit drágább, vagy kevésbé szebben csomagolt. Az angoloknál, íreknél és sok más országban hatalmas kampányok eredményesen „éltetik“ a hazai ipart, a hazai érdekeket. Sajnos sok magyar még mindig behódol a külföldi kínálat elõtt. Holott sokszor a magyar olcsóbb is, jobb is, – csak legfeljebb a csomagolásra és reklámra már nem jut. Tudomásul kell venni, hogy a multi cégek csak addig maradnak az országban, amíg nekik kifizetõdõ, nekik nem fáj a magyarok elszegényedése. Többnyire adózatlanul viszik ki a jövedelmüket, s mi csak mint „rabszolgák“, növeljük az õ gazdagságukat, miközben magunk tovább szegényedünk. Itt nincs pardon. Tönkre megy kicsi és nagy, termelõ és kereskedõ, jobboldali- és baloldali érzelmõ ember egyaránt. Aztán okolhatjuk egymást, a pártokat, a vezetõket, mindenkit, – csak magunkat nem! Nem??? Mit tudna tenni egy magamfajta kisember egy hatalmas tõkés vállalkozással szembenõ! – kérdezhetné sok ember. Hogy mit? Elsõsorban mi mindannyian minden nap választunk. Igen, minden nap eldönthetjük, hogy a külföldieket támogatjuk, vagy 14

saját magunkat. Ez a döntés csupán ennyi: MAGYAR PORTÉKÁT VESZEL, VAGY KÜLFÖLDIT?! Kérdezhetnék: ha ez ennyire egyszerû, akkor miért nem hirdeti ezt az állam is? Mert nem teheti! Az EU-csatlakozás óta NINCS magyar érdek, csak EU érdek van. Az EU érdek pedig megtiltja a tagországokon belül a saját produktumok kedvezõ megkülönböztetését. Az állam, a kormány nem részesítheti elõnyben a hazait... de mi magunk, IGEN! Az olyan magánkezdeményezés, mint a VÁLASZD A MAGYART! (VaM) mozgalom nyíltan és bátran küzdhet közös érdekeinkért. Ímmár öt éve alapította Éliás Tibor operaénekes a mozgalmat, s küzd a kis- és középvállalkozók fennmaradásáért, a magyar érdekek, termékek, portékák védelmében. Az idõk során több hasonló szervezõdés jött létre több-kevesebb sikerrel, mint pl a MAGOR mozgalom, a HMO (Hol, Mit, Okosan – Helyben, Magyart, Otthonra) az elsõ internetes magyar termékeket kínáló kereskedés és a többi. Egyre több cég és kereskedelmi cég ismerte fel a magyar termékek védelmének fontosságát, s tûzi zászlajára hangzatosan: Magyar Termék, Magyar Üzletlánc stb. De honnan tudhatjuk egyáltalán, hogy egy termék valóban magyar? Sajnos, nem elég biztonság erre az 599-es kezdetû vonalkód, hiszen több külföldi cég csak itthon csomagolja a külföldi eredetû termékeit, – tehát ez megtévesztõ lehet. Nem elég a cégnév sem, mert nevében magyar cégekrõl kiderül, hogy akár 100%ban külföldi érdekeltségû. Az itthon gyártató cégek gyakran írják a készítményre, hogy „Készült Magyarországon“, mégis a profitot adózatlanul viszik ki az országból. Az egyetlen biztos megoldást az jelentheti, amit a VaM (Válaszd a Magyart!) kínál: egy kis körbe írt felírat: Válaszd a Magyart!, s benne a trikolor. Ezt a jelzést Éliásék levédették, tehát csak azok használhatják, akik bizonyítani tudják, hogy valódi magyar cégek, s akiknek a VaM a használatot engedélyezi. Ez-idáig nem jött létre még egyetlen olyan üzlet sem, amely bevizsgáltan CSAK magyar termékeket kínálna. Ezért igazi áttörés és öröm, hogy végre megnyílt az elsõ PORTÉKA üzlet, ahol a cipõfûzõtõl a gáz-boylerig, a mangalica hústól a kozmetikumokig, a játékoktól a cd-kig MINDEN MAGYAR GYÁRTMÁNY! Ráadásul a Portéka – a magyar termékek boltja, stílszerûen, a Magyarok Házában, a belvárosi Semmelweis utca és Kossuth Lajos utca sarkán nyílt meg. Reprezentatív módon ötletet adhat más kereskedõknek is ha igazi magyar portékát akar kínálni boltjában. Éliásék szívesen segítenek a beszerzésükben. Ugyanakkor szívesen várják kis- és középvállalkozók termékeit is értékesítésre. Van, aki Beregbõl hátizsákban hozza a két napig fõzött cukor-

mentes szilvalekvárt, s van, aki vidékrõl jár fel hetente vásárolni, mert „már a tudat is megéri, hogy magyar testvéreimet támogatom ezzel, a fennmaradásunkat...“(Tímár Ferencné Diósd) Az árak meglepõen olcsók, – egy zuglói vevõ mondja: „én ezzel támogatom a másik böcsületes magyar megélhetését, – bár a T... mellett lakom, mégis ide jövök. Van itt minden. Sokan felvetik, hogy több ilyen bolt kellene. Éliás Tibor így válaszolt: „Én csak ötletet és megoldást akartam adni másoknak, hogy lám így is lehet, ha akarjuk. Szívesen vennénk ha jelentkeznének olyan leendõ partnerek, akik üzlethelyiséget adnának a Portéka boltok létrehozásához, vagy üzemeltetnék azokat. Valóban szükség volna minden nagyobb településen erre. De leginkább egy tudatváltozásra volna szükség: vegyük végre észre, hogy tényleg a saját kezünkben az ország jövõje: megmaradunk, vagy a külföld felvevõpiaca leszünk. Ez pedig azon múlik, hogy megmaradnak-e a kis- és középvállalkozások, a mezõgazdaság, a virágtermelõk, a kereskedõk... Nem Bécsben kell cukrászdát nyitni, hanem itthon megmaradni fejlõdni és fejleszteni. Várjuk azon készítõk jelentkezését, akik a Belvárosban, a Portéka Galérián kívánnak kis boltocskát nyitni, ahol bemutathatják termékeiket... Termelõk, szolgáltatók, kereskedõk, akik a magyar értékek megõrzésével, támogatásával akarnak megélni és fejlõdni. Ha összefogunk, minden lehetséges. Ha hagyjuk magunkat, végleg elveszünk. Én hátralévõ életemet a magyarságomért, a magyar érdekek védelmében szeretném eltölteni. Ezért jelentkezik minden csütörtökön a Zenit tv-ben mûsorom az Almárium, melynek alcíme az életfilozófiám: Egészség, Magyarság, Kultúra. Ezért adok ki magyar, értékes lemezeket a Musica Hungarica lemezkiadóval, pl. a soha még meg nem jelentetett Erkel operákat: az István királyt, a Brankovics Györgyöt, a Bátori Máriát, a Hazám, a Trianon, a Magyar virtus lemezeket és a többi, vagy ötvenféle kiadványt. De mint énekes is szívesen megyek minden rendezvényre, ahová hívnak, a Hazám hazámat vagy mást énekelni. De mind-ezt csak akkor tehetjük meg, ha egészségesek vagyunk. Ezért az elõzõekben leírt hármas jelszavam: Egészség, Magyarság, Kultúra. Ez mindannyiunk közös érdeke!" A PORTÉKA – a magyar termékek boltja naponta reggel 7-tõl este 7-ig tart nyitva, s vár mindenkit, akinek fontos a magyarsága. Jó volna, ha cégek, irodák, intézmények itt szereznék be szükségleteiket, hiszen a Portéka bevételeibõl a Magyarok Házának fenntartásához is minden hónapban nagyon komoly összeggel járul hozzá, s a bevételekbõl végül is a magyar érdekeket támogatják. Éliás Tibor elérhetõ: 486-0336, vagy 266-2994. forródrót: [email protected]

jó ha figyelünk

Az elnökválasztási fiaskó után, a 2006. évi általános választások elõtt a lehetõ leghamarabb el kell döntenie a Magyar Szocialista Pártnak, hogy mit gondol az országról, a kormányról – és mindenekelõtt önmagáról. A Szili Katalin-projekt befuccsolt, de nem mindegy, hogy miért fuccsolt be. A lehetséges válaszok közül csak a legfõbb irányokat soroljuk föl: A) mert az MSZP nem gondolta meg, hogy antidemokratikus dolog pártkongresszuson dönteni egy pártok felett álló tisztségrõl; B) mert Gyurcsány Ferenc nem akarta (megbuktatta) a dolgot; C) mert az SZDSZ nem állt az MSZP mellé, noha számtalan okból kell hálásnak lennie a szegfûpárthoz. Függetlenül a párt nemsokára kialakítandó hivatalos válaszától, annyi bizonyos, hogy az MSZP mezei tagsága és nem a kemény maghoz tartozó szavazóbázisa csalódott, illetve dühös a történtek miatt. És a széles tömegbázis leginkább megszemélyesítve tudja elképzelni a mélyben zajlott folyamatokat, tehát például így: a Gyurcsány utálja a Szilit, ezért összejátszott az SZDSZ-szel, hogy megakadályozzák az elnökké választását. Vagy: a szegény Szili Katit most megalázták, pedig õ olyan aranyos és rendes, még templomba is jár. jó ha figyelünk

Egy szó mint száz, a kongresszus vért kíván látni. Felelõst kell találni, különben a dolog, képes beszéddel, a gyomorban fog lebomlani, elmérgesedik, és végsõ esetben akár meg is ölheti a beteget. Mi a fõ baja az MSZP-nek? Leszögezhetjük: nem az elnöki poszt el nem foglalása. Az csupán szép dicsõség lett volna. A baj másutt van, éspedig rossz helyen. Életfontosságú szerveket nyom a daganat, amelynek neve: SZDSZ. Az SZDSZ brutális leckét adott a szocialistáknak: „nélkülünk kevesen vagytok”. A szociknak ökölbe szorul a kezük: „nélkülünk egyáltalán nem vagytok”. Gyurcsány Ferenc vagyonának eredetét most kezdi vizsgálni egy ad hoc bizottság. És láss csodát: az elnökválasztás másnapján a bizottság egyhangúlag fogadta el a saját ügyrendjét. Egyhangúlag! Ejha!... Hogy is mondta Gyurcsány? Megcsináljuk, ti, én meg a Hiller Pisti? Ha úgy vesszük, megcsinálták, õ meg a Hiller Pisti. A többes szám elsõ személyben viszont mutatkozik enyhe túlzás, amit némely szocialisták nem szeretnének holmi retorikai alakzatnak tekinteni a jövõben. Úgy fest, többeknek kitelt a becsülete az MSZP-ben. Viszont tévedés volna ebbõl arra következtetni, hogy simán lapátra teszik majd Gyurcsányt meg a gyurcsányizmust.

Még az SZDSZ-ben sem „csinált” (copyright Gyurcsány) be mindenki a félelemtõl. A kormányfõ megint elõbbre látott pártbéli ellenfeleinél. A miniszterek és az államtitkárok a napokban kezdik meg nagy offenzívájukat, a száz lépés programjával revüznek szerte az országban. A száz lépés profin felépített valóságshow, a baloldali tábor szépen tele lesz beszélve vele, a párton belüli zendülõk hangját el fogja nyomni a síp, dob, trombita. A nagy szoci megújulás meg fog fenekleni a pártot markában tartó pénzcsoport ellenállásán. Gyurcsányt nem fogja tudni lenyomni egy Szili, még több ezer mezei támogató élén sem. Azért nem, mert a szocialista párttagság nem elég erõs sem szellemileg, sem lelkileg. Nem fog tudni ellentállni egy a médián keresztül megejtendõ agymosásnak. Elfogadja érvként, hogy „egységben a Fidesz ellen”, meg hogy „baloldali értékek”. Anélkül, hogy tudná, mirõl is van szó. Nem lesz, aki kellõ tekintéllyel föltegye a kérdést: Mit keresel te itt, Fletó? Utolsó nagy morális bukásáért – amikor ellágyult a „ti fiatok vagyok én is” dumán – egyelõre nem bûnhõdött még meg az MSZP. A ti fiatok, kedves szocialisták, privatizálta a balatonõszödi házikó mellé a ti pártotokat is. Nehéz lesz kicsavarni a kezébõl. Forrás: Reichter János – gondola

15

Mi a globalizmus és a globalizáció? Nagyon sokat beszélünk a globalizmusról, globalizációról, de közben úgy tûnik, hogy majdnem annyiféle dologról beszélünk, ahányan vagyunk. Éppen ezért szükség volna valamilyen jó definícióra, amivel biztosítani lehetne, hogy lehetõleg mindannyian ugyanarról beszéljünk. Biztos, hogy pontos és jó definícióval én se szolgálhatok, de megkísérlem körülírni, hogy mit értek globalizmuson. Globalizmusnak egy ellenõrizetlen, nemzeteken kívüli szûk körnek a kezelésébe került vagyon (tõke) segítségével a világ egészére kiterjedõ hatalmát, míg globalizációnak ennek kiépülését, illetve az ehhez vezetõ folyamatot tekintem. Ennek nagyon sok összetevõje és következménye van a legkülönbözõbb területeken, de szerintem ez a lényeg. Magyarázatra szorul a definíció-kísérletem néhány eleme. „Nemzeteken kívüli“-nek nevezem ezt a kört, mert nincs nemzeti kötõdése. Döntéseiben semmilyen szerepet nem játszik, hogy mely országnak az állampolgára, melyik nemzethez tartozik. Csak a pénz keze16

lõjeként magának vallott értékrendszere, és személyes érdeke érdekli. Azért fogalmazom ezt ilyen nyakatekerten, mert messze nem a legáltalánosabban vett „profitmaximalizálásról“ van szó. Természetesen az is egy elem, de idetartozik, hogy melyik tulajdonosnak köszönheti a pénzkezelõi pozícióját, ezen keresztül hogyan érvényesülnek egyes személyes érdekek (anyagi és reputáció), stratégiai célok stb. Gyakran beszélnek a tõke uralmáról valamint a tõkeáramlásról. Ez szerintem alapvetõen téves megfogalmazás. A tõkének ugyanis sem gondolata, sem akarata sem cselekvõképessége nincs. gy uralma sem lehet, mert az uralom aktív, tudatos viselkedés eredménye. Aktív tudatos viselkedésre csak emberek képesek. Nem a tõke, hanem a tõke kezelõinek/tulajdonosainak uralmáról van szó. A tõke csak eszköz. A tõke nem magától „áramlik“, ahogy elõszeretettel mondják, hanem „áramoltatják“ azok, akik diszponálnak fölötte. Nem feltétlenül a tulajdonosuk, hanem akik megszerezték fölötte a döntési jogot. Mert nem mindig, sõt

többnyire nem a tulajdonosok döntenek a tõke mozgásáról, beruházásokról, befektetésekrõl, hanem azok, akik erre jogosultságot szereztek, és akik legfeljebb az adott tõke tulajdonosainak kisebb része szándékai szerint járnak el. Jellemzõ példának vegyük a részvénytársaságokat. A többi „befektetési forma“ is hasonló módon mûködik. Kisebb eltérések persze vannak, de a lényeg ugyanaz. A részvénytársaságot adott célra hozzák létre, és a részvényesek erre a célra adják össze a pénzüket, ill. fogalmazhatunk úgy is, hogy vagyonuknak a részvény értékének megfelelõ részét átadják a társaságnak, hogy az a célnak megfelelõen használja fel, és fizessen a felhasználás eredményeként osztalékot. Ezt követõen a törvények szabta szabályok szerint és határok között a társaság tisztségviselõi rendelkeznek felette. A vagyon (itt tõke) tulajdonosa csupán a közgyûlésen az elõterjesztések szavazásának korlátai között rendelkezhet, ill. a részvényét eladhatja (ha tudja). De alapvetõen a társaságtól vissza nem kapja, a sorsába beleszólással gyakorlajó ha figyelünk

tilag nem rendelkezik. Nem vonhatja ki a tõkéjét, ha a társaság elköltözik, megváltoztatja a tevékenységét, tulajdont szerez más társaságban stb., vagyis megváltozik az a cél, amire a részvényes vagyonának adott részét adta. Hiába legfõbb döntéshozó szerve a részvénytársaságnak a közgyûlés, teljesen extrém eseteket kivéve, a közgyûlés megszavazza az elõterjesztéseket. Sok kisrészvényes esetén az un. „kisrészvényesek“ többsége meg sem jelenik a közgyûlésen. Ismereteim szerint nagyon jó részvételi arány, ha a törzstõke 60 %-a képviselteti magát pl. egy tõzsdén jegyzett részvénytársaság közgyûlésén. Nem véletlen az a jogi cirkusz, hogy igen gyakran eleve fél órával késõbbre összehívják az immár részvételi arány nélkül érvényes közgyûlést. A beruházásokra, stratégiára stb. vonatkozó kérdések esetében a jelenlevõk 50 %-a +1 szavazat, azaz (a fenti 60 %-os részvétel mellett) durván a tõke 30 %-át birtokló tulajdonosi kör dönt. A kisrészvényesek többsége tulajdonképp még ha ott is van, akkor sem tudja, hogy lényegében mirõl van szó. A jó vállalatvezetés nagyon jól tud fogalmazni, és tud úgy is „igazat“ mondani, hogy közben ne mondja a „valót“. Ezért mondom, hogy nem a tulajdonos, hanem a kezelõ kezében van a döntés. Ez akkor is igaz, ha a kezelõ nem egy személy, hanem személyek szûk csoportja. Ezek után még azt ajánlom figyelembe venni, hogy a különbözõ tisztségviselõk jelentõs része „funkcióhalmozó“, azaz több társaságban van valamilyen tisztségviselõi vagy tulajdonosi érdekeltsége. Meg természetesen gazdaságilag függõ helyzetben levõ személy is lehet olyik tisztségviselõ. Ennek alapján belátható, hogy a döntéshozatali lehetõséggel és joggal rendelkezõk a saját vagyonuk mértékénél jóval nagyobb tõke sorsa fölött döntenek. Ezért használom a tõke tulajdonosok helyett a tõke kezelõi kifejezést. A definíció-kísérletemben ezért nem a szûk kör tulajdonába, hanem kezelésébe került tõkérõl írok, ami a fentiek értelmében jelentõsen meghaladja az elõzõt. Ezek után már csak azt kell átgondolni, hogy a „lánctulajdonlással“ (azaz a jogi személyek más jogi személyben fennálló részesedésének láncolata) az akarat átviteléhez elégséges 25-30 % körüli tulajdoni hányadok mit jelentenek. (De ennek a 25-30 %-nak sem kell egy kézben lennie. Ügyes érveléssel az ellenérdekeltek közül is lehet szavazatokat szerezni.) Könnyen belátható, hogy megfelelõ részvénypakettek birtoklásával, a döntési pozícióban levõ személyek kiválasztási jogosultságával egyes aktív tulajdonosok ill. vagyonkezelõk a közvetlen tulajdonukban levõnél lényegesen nagyobb, akár több mint tízszeres vagyon sorsáról ill. tõke mozgásáról tudnak dönteni. Ahogy a külföldi tulajdonlás lehetõvé válik, a vagyonkezelõ érdekeltsége – mivel az ellenõrzõ szervek mindenkor jó ha figyelünk

csupán országos hatáskörrel rendelkeznek – egyre követhetetlenebb és megfoghatatlanabb lesz. De ez a külsõ személyek (hatóságok) számára követhetetlen ill. megfoghatatlan tulajdonság nem csökkenti, sõt inkább növeli a hatékonyságot, azaz a „szûk kör“ akaratának érvényesítését. Ez az a mechanizmus amelyik lehetõvé teszi annak a bizonyos megfoghatatlan szûk körnek, hogy – az egyes társaságok megfelelõ posztjain levõ, jól megfizetett szolgáik segítségével – a világ jelentõs részét parancsuralma alatt tartsa (és itt még szó sincs a politikai befolyásról, lobby tevékenységrõl, ami természetesen csak súlyosbítja a helyzetet). Ennek a parancsuralomnak egyik eszköze a „közgazdasági tudományok“ alapján a „piaci mechanizmus“ hangoztatása. Ami igaz mindaddig, amíg annak a piacnak önálló résztvevõi vannak. De hamis, és leplezõ lesz, mihelyst a „piaci viszonyok“ névlegesek lesznek, és a „piacnak“ láthatatlan és ellenõrizhetetlen érdekszövetségek hálózatába tartozó meghatározó szereplõi lesznek. A láthatatlan érdekszövetségek miatt azért szûnik meg a „piac“ klasszikus szabályozó szerepe, mivel a piaci szereplõ társaság közvetlen gazdasági érdekét a „körön“ kívüliek számára ismeretlen STRATÉGIAI érdekeknek rendelik alá. (A „piac“ mûködési szabályait tovább torzítja az állam kiszámíthatatlan beavatkozása, a páylázati támogatási rendszerek – de ez egy másik téma körébe tartozik.) Nagyon jó példa erre a régi szocialista országokban, így hazánkban is végbement privatizáció. Amikor az ismeretlen tulajdonosi struktúrájú nyugati „befektetõ“ piacot vett, az egyébként jól mûködõ magyar céget az anyavállalat vagy a kezelõk akár kívülrõl „független“-nek tûnõ érdekeltségének az érdekében lerohasztotta. (ld. cukoripar, növényolajgyártás, cementgyártás stb.) A tõkekoncentráció és -centralizáció következtében egyre szûkebb lesz ez a kör, és az un. piaci verseny egyre inkább látszólagos lesz. (Múltkoriban a Demokrata írt a Magyarországon megtelepedett „szupermarket“ hálózatokról, és kimutatta, hogy a ‘versengõ" cégek tulajdonosi köre lényegesen kisebb mint az ilyen hálózatok száma.) Természetesen ennek a kezelõi körnek a vezetõi, maguk is tulajdonosok. Õk képezik azt a belsõ kört, amelyik a sokszorta nagyobb vagyonhalmazt hol közvetlenebbül, hol többszörös áttétellel irányítja. Az is természetes, hogy téves lenne ezt egyetlen homogén csoportnak tekinteni, ezen belül is vannak egymással rivalizáló, egymással harcoló alcsoportok. Idõnként egy-két személy kiesik a körbõl és vannak akik bekerülnek. Mindegyik – legalábbis hosszabb távon – egyeduralomra tör, de a körön kívüliek csak szolgálhatják õket. Jellemzõje a rendszernek, hogy az eszköz lett a cél. A beruházás, termelés, kereske-

delem, sõt már a kultúra is nem azért vannak, hogy emberi igényt elégítsenek ki, hanem, hogy a pénzszerzést, tõkebõvülést, és nem is elsõsorban a nominális mértékét, hanem a részarányát növelje. Nem a gazdaság szolgálja az emberi szükségletek kielégítését, hanem a (reklámokkal és a médián keresztül más, a minél nagyobb fogyasztást vonzóvá tevõ minták segítségével mesterségesen is fokozott) igények kielégítése szolgálja a gazdasági és politikai hatalom növekedését. Talán ez az a „minõségi ugrás“ (a régi marxista terminológiával), amelyik a „kapitalizmus“ „globalizmus“ szakaszát megkülönbözteti a korábbi szakaszoktól. (A kezelõi kör szerepének a tulajdonosi kör rovására történõ megerõsödése miatt hívják ezt a jelenséget olykor „menedzserkapitalizmusnak“ is.) Ezért van az a tulajdonsága is, hogy nem törõdik az ugyancsak véges környezetünkkel, és a Föld minden szempontból korlátozott kincseivel oly pazarlóan bánik. Persze semmi sem újkeletû. A csírák messze a múltban kimutathatók (ha veszi valaki magának a fáradságot.) Ezért van akkora jelentõsége a manipulált „piac“-nak és a reklámnak. Annak a funkciója ma már rég nem a tájékoztatás, hanem az igények felkeltése, hogy legyen fogyasztó, aki termeli a profitot. A fogyasztásért rengeteg társadalmilag felesleges munkát is elvégez, hogy ehhez a fogyasztáshoz a pénzt megkeresse. Ezért van az, hogy miközben fejlõdik a technika, és az emberiség létigényeinek kielégítéséhez egyre kevesebb ráfordítás lenne szükséges, növekszik egyrészt a nyomor, másrészt a felesleges, luxus fogyasztások mennyisége. (Tipikus példa erre a divatáramlatok köre. Ez már olyan drága eszközöknek is az idõ elõtti kidobását igényli, mint pld. a gépkocsik. Olykor már eleve rövid élettartamra tervezik, hogy a tulajdonosa minél elõbb újat vegyen, nem törõdve a hulladékok által okozott problémákkal valamint a rendelkezésre álló nyersanyagforrások végességével.) Mire van szükségük a tõke a kezelõinek? Elsõsorban FIZETÕKÉPES FOGYASZTÓK-ra. Az lesz fizetõképes, aki az õ szándékaik szerint él, olyan tevékenységet folytat, ami az uralmukat szolgálja, ezért lehetõséghez juttatják, hogy fogyaszthasson. Ha ebbõl a szempontból vizsgáljuk, teljesen egyértelmû lesz a kereskedelmi és közszolgálati médiák közötti különbség. Teljesen egyértelmû, hogy – bár van bizonyos korreláció – miért nem kizárólag az eladott példányszámtól függ a különbözõ sajtótermékek reklámellátása. Az igényesebb olvasóközönséghez szóló sajtó kevesebb reklám megrendelést kap. Nem azért mert kisebb az olvasótábora, hanem azért mert kisebb a reklám hatékonysága. Az igényesebb, gondolkodó olvasó fogyasztói szokása is többnyire meggondoltabb, kevésbé befolyásolható. (Most az esetleges politikai indítékú 17

hirdetéseket ill. hirdetésbojkottot figyelmen kívül hagyom. Bár annak is ez az oka. A tõke kezelõi azt a politikai vonalat támogatják, amelyik az õ érdekeiket szolgálja.) A külföldi kezelõjû tõkének az országba engedése után szabályszerûen megjelenik ezeknek a kezelõknek a lobby-tevékenysége, evvel gazdasági súlyukon túlmenõ befolyása a belsõ gazdasági életre valamint befolyása az ország szellemi életére. (Nem magyarországi specifikum, de mi magyarok itt láthatjuk tisztán). A cél az egyenfogyasztó elõállítása a világ mind nagyobb részén. Fokozott fogyasztás, a fokozott fogyasztás érdekében önkizsigerelés, és fõleg kevés gondolkodás. A gondolkozás szakmai legyen, ami mind nagyobb jövedelmet biztosít a tõke kezelõinek. Ami nem szakmai, ott pedig anyagi érdekeltség fûzõdjön a „globalizmus elõnyeinek“ ecseteléséhez, természetesen nem csak közvetlen hanem közvetett módon is. Kérdés, hogy jó-e ez a folyamat vagy nem? A magam részérõl elsõsorban az „egységfogyasztó“ kialakítása miatt károsnak tekintem. A hatalmas tõketámogatással erõszakosan terjesztett globális egységkultúra (véleményem szerint téves a „multikultúra“ kifejezés, mert amit általában „multikultúrának“ nevezünk nem „multi“ azaz több, ha-

18

nem több, alapjaiban eltérõ eredetû elem erõszakos, vegyes, inkoherens egységbe gyúrása, és világszerte közel azonossá tétele) mintegy „skanzen“-be szorítja az egyes nemzeti kultúrákat. A változások elszakadnak a saját gyökerekbõl történõ természetes fejlõdéstõl, ezáltal a nemzeti gyökerû kultúra szükségszerûen mintegy zárványként megkövül (mint pld. a népi táncokat már csak együttesek járják színpadi produkcióként. Ahogy a skanzen létesítése múzeumi céllal nem a hagyomány ápolása, ugyanúgy a népi táncot produkcióként bemutató együttes sem ápolja, hanem bemutatja az adott kultúrát). Ugyanilyen káros elem a „másság tiszteleté“-nek állandó hangsúlyozása. Evvel az alapvetõ, meghatározó többség önbecsülését ássa alá. Az „idegengyûlölet“ fogalmának rendszeres téves alkalmazása (mert valóban idegengyûlölet, amikor két-három suhanc egy metróállomáson megtámad egy ott-tartózkodó idegent, de nem idegengyûlölet, ha az illegális határátlépõket az országhatáron kívül akarja valaki látni) az önvédelmi készséget öli el. (Nem idegengyûlölet, amit Petúr bán mondott a Bánk bánban: „Üsd az orrát magyar, ki bántja a tiéd!“ Nem azért mert „idegen“, hanem mert bántja a tiéd. Egyszerû önvédelem.)

A fentiekbõl és a definíció-kísérletbõl is nyilvánvaló, hogy a „globalizmus“-t és ebbõl fakadóan a „globalizáció“-t is minden esetleges pozitív részhatásuk ellenére károsnak. tekintem. (Pozitív hatása pl. az információáramlás szabadabbá válása. Az ember a számára szükséges információhoz most már többnyire nem azért jut hozzá nehezen, mert az el van zárva, hanem azért mert a bõség zavara miatt a rengeteg felesleges és részben tévinformáció között nehéz megtalálni azt, amit az ember keres, és azt, ami igaz.) Ezek a pozitív hatások többnyire technikai jellegûek, míg a káros hatás mély, lényegbe vágó. (Pl. a szabad információáramlás következménye a hatalmas tõketámoatással terjesztett alacsony színvonalú, az emberek legalantasabb ösztöneire ható „kulturális“ egységkatyvasz mindent elsöprõ áradása.) Ha káros folyamatról van szó, akkor az ellen védekezni kell. Csak a globalizáció és globalizmus helyes meghatározása, a mozgató erõknek és mûködési mechanizmusnak a felismerése nyithatja meg a lehetõséget, hogy eredményesen és minél szélesebb összefogással lehessen küzdeni ellene az élet legkülönbözõbb területein, politikában, gazdaságban, kultúrában stb. (folytatjuk)

jó ha figyelünk

Kiút a globalizmusból? Az elõzõ fejezetet avval fejeztem be, hogy a részemrõl károsnak ítélt folyamattal szemben akkor lehet eredményesen fellépni, ha ismerjük a folyamatok lényegét. A folyamat lényegét, mozgatását a „nemzeteken kívüli tõkemozgatók világhatalmi törekvéseiben“ láttam. Abban, hogy az ismeretlen és nehezen beazonosítható „mozgatók“ pénzügyi hatalmukon keresztül kezükben tartják az élet különbözõ területein befolyással, döntéssel szereplõ személyeket. Ez a „kezükben tartják“ lehet közvetlen anyagi érdekeltség, de lehet tudati manipulálás is és természetesen a kettõ kombinációja. Persze mindig vannak kivéjó ha figyelünk

telek, akik nem elsõsorbasn érdekbõl, hanem meggyõzõdésbõl teszik. Az oktatás is kellõ mértékig át van itatva evvel a szellemiséggel, és az elõzõekben ismételt szellemi befolyásolás is kineveli a szükséges embereket. A fejezetcím végére kettõs kérdõjelet tettem. Kérdéses, hogy van-e egyáltalán kiút, vagy a csapda teljesen bezárult már. Létezik-e kiút „globális“ vérözön nélkül? Ami kiút lehet, annak egyrészt a rendszeralapokhoz és/vagy a globalizmus eszközeihez kell nyúlnia. Rendszeralapokhoz, de olyan rendszeralapokhoz, amik nem ellenkeznek az ember alapvetõ ösztöneivel, nem akadályozzák

az egyéni érdekek egészséges, azaz a társadalom egésze számára nem hátrányos érvényesítését, és nem korlátozzák az ember szabad gondolkodását és kreativitását. Ugyanakkor lehetõséget adnak arra, hogy a társadalom a társadalomra valóban káros törekvéseket visszaszorítsa. Az egyéni érdekek egészséges érvényesítésének, a kreativitás fenntartásának és anyagi ösztönzésének követelménye teszi irreálissá azokat az antikapitalista fellépéseket, amelyek kizárólag az elutasításra alapoznak, a más gazdagságát eleve gyanúsnak tekintik, mint pl. a kommunizmus osztályharcos szemlélete. 19

Másrészt a globalizmus eszközeit ill. hatásmechanizmusát kell kielemezni, és ennek megtörésének eszközét kell megkeresni. Van ilyen beavatkozási lehetõség? Szerintem van, bár kellõ erõ hiányában igen kicsi a megvalósíthatósága, mert a jelenlegi gazdasági világhatalom érdekeibe ütközik. De elméleti síkon azért végig lehet gondolni. Alapvetõ feltétel a közösség (állam) megfelelõ kiegyensúlyozó szerepe, gazdasági súlya, hogy a társadalom érdekét a tõke kezelõi szûk körének érdekével szemben érvényesíteni tudja. Az államnak valóban nem lehet kizárólagos a szerepe a gazdaság alakításában, a kultúra, egészségügy stb. területén. De elég erõsnek kell lennie ahhoz, hogy a közösség érdekében indokolt esetben nem csak hatósági, hanem piackonform módon is be tudjon kapcsolódni a gazdasági és különbözõ társadalmi folyamatokba. Legyen kellõ ereje, hogy adott esetben versenytársként is be tudjon avatkozni. Minden olyan szervezet, hang, amelyik „gyenge államot“ követel, bármennyire is mondja magáról adott esetben, hogy „globalizmusellenes“, ténylegesen a globalizációs folyamatot gyorsítja. Minden elképzelés, amelyik „civil szervezetek“ kezébe hatósági jellegû funkciókat ad, gyengíti az állam képességét, hogy védje az adott állam polgárainak érdekeit a nemzeteken kívüli tõkekezelõk profitéhsége és hatalmi törekvései ellen. Az állami funkciók magánosítása lényegét tekintve ugyanaz a gondolatiság, amely a középkorban a királyi jövedelmeket (pl. hídvám és különbözõ adók) adta bérbe. Ezek az adóbérletek a legtöbb esetben valóban be lettek szedve, nem egy esetben akár többször is. A következményük nemegyszer valamilyen lázadás lett. A „civil szervezetek“ a lakosságnak mindig csak töredékét képviselik, így óhatatlanul csoportérdekeket, esetleg a „szakmaiság“ jelszava alatt szakmai csoportoknak a társadalom többi, nagyobb részével szembeni érdekeit védik. Ezt a globalizációval kapcsolatban igen lényeges elemnek tartom. A „globalizáció“ egyik lépcsõje számunkra az EU-csatlakozás, amely több esetben az EU-konformitásra hivatkozva tartalmazza nemzetközi szakmai lobbik érdekeinek képviseletét. Ez természetesen kapcsolódik az adott szakma hazai képviselõinek egyéni érdekeivel. (Ilyen példának tartom az ISO minõségi tanusítás témakörét, a könyvvizsgálóság nemzetköziségét, az ügyvédkényszer egyes eseteit, a számviteli törvény szerinti könyvelõi vizsgával rendelkezõ személy alkalmazására vonatkozó kényszert, stb.) A globalizmus egyik legerõsebb eszköze a rejtettség. Mind az erõviszonyokat, a tényleges érdekeket mind a dolgok lényegét rejti. Rejti a személyes érdekeltségeket. Titkosítja a tulajdonlást, az emberek rossz tulajdonságaira alapoz (többek között a korrupció út20

ján), a szellemi érdekek helyett az anyagi érdekeket helyezi elõtérbe. A következõkben a teljesség igénye nélkül említek egy-két pontot, ahol a többség által megválasztott kormányzatoknak lehetõségük volna a többség érdekében törvényi úton beavatkoznia. Az írás elsõ részében említettem a „lánctulajdonlást“, mint a globalizmus egyik lényeges eszközét, amely lehetõvé teszi, hogy egyes csoportok a saját vagyonukat messze meghaladó mértékû gazdasági döntési lehetõséggel rendelkezzenek. Ez a „lánctulajdonlás“ viszont egy emberi találmányon, jogi fikción alapszik, aminek a megszüntetése elméleti síkon egyszerûen elhatározás kérdése. A „jogi személy“ olyan jogokkal rendelkezik, amilyen jogokkal a jogalkotó felruházza. Gyakorlati példa erre a jogi személy korlátozása a földszerzés területén. A „jogi személy“ jogainak korlátozása semmilyen emberi szabadságot nem sért. Az egyes személyek tulajdonlási jogai nem korláto-

zódnak avval, ha a jogi személy tulajdonszerzési joga korlátozódna. Az emberi és állampolgári jogaiban nem korlátozott természetes személy úgy él a jog által biztosított eszközzel, a „jogi személy“ létrehozásával, ahogy azt a törvény lehetõvé teszi. Képzeljük el, hogy a jogi személy általában nem csak termõföldet nem szerezhet, hanem nem rendelkezhet tulajdonnal más jogi személyben sem. (A jogi személy vállalkozási lehetõsége véleményem szerint amúgyis elõnyben részesedik a természetes személlyel szemben. Jogi személy úgy szerezhet tulajdont más jogi személyben, hogy nem fizet személyi jövedelemadót. Ha „A“ vállalat részvényese „XY“ úgy szerez tulajdont „B“ vállalatban, hogy „B“ részvényét „A“ veszi meg, személyi jövedelemadó megfizetése nélkül lesz annak a résztulajdonosa, míg természetes személyként az „A“-tõl kapott osztalék után adót fizetve közvetlenül csak adózott jövedelembõl tud részvényt vásárolni. jó ha figyelünk

[Hazai példaként külön visszás volt ebben a tekintetben, amikor a kötelezõ törzstõke növekedést is csak adózott jövedelembõl lehetett végrehajtani. Vagyis egy Kft. más cég részesedését símán megvehette az eredménytartalékából, de a saját tõkéjét nem emelhette, csak miután a társasági adó után az esedékes SZJA-t is megfizette.]) Sért a jogi személy jogainak ilyen korlátozása valamilyen emberi jogot? Szerintem nem. Mi lenne egy ilyen elhatározás, törvényi szabályozás következménye? (Még az se biztos, hogy hosszú távon csökkenne a gazdaság dinamikája.) Az eredményes „A“ cég, amelyiknek a nyeresége lehetõvé tenné, hogy felvásárolja vagy létrehozza „B“ céget, ezt nem tehetné meg. De nagyobb osztalékot fizethetne, és a részvényes most már maga (és nem „A“ cég vezetése vagy meghatározó résztulajdonosa) dönthetne arról, hogy részt vesz-e „B“ cég létrehozásában, vagy vesz-e részvényt „B“ cég részvényeibõl. Igaz, hogy részvényjövedelme után adót kell fizetnie. Ez lehetõvé tenné többek között az állam költségvetési bevételeinek növekedését. (Elõsegítheti a gazdaságilag erõs állam létrehozását, amelyik így egyrészt jobban eleget tehet szociális, egészségügyi stb. funkcióinak, másrészt lehetõsége nyílhat arra, hogy gazdasági erejére támaszkodva valódi piaci eszközökkel gyakoroljon hatást a gazdaságra.) Másrészt a tõke és vagyon fölött annak tulajdonosa és nem csak a kezelõje diszponálna. A kifizetett osztalék keresleti oldalról rugalmasabban viselkedne. Egy része fogyasztást indukálna, ami befektetést igényelne. Biztos, hogy átrendezõdés következne be, de mivel semmi sem tiltaná az újabb egyéni befektetéseket, a kínálat és kereslet újból könnyen egyensúlyba kerülhet. Egy ilyen rendszer elõnye, hogy nehezíti az átláthatatlan tulajdoni szerkezetû, és ennek alapján kiszámíthatatlan érdekû cégek gazdasági hatalmának korlátlan növekedését. Tisztábbá, áttekinthetõbbé, kiszámíthatóbbá teszi a gazdaságot. És – ami szintén nem lényegtelen – a döntés joga a tulajdonosé lenne. A „jogi személy“ általában nem szerezhetne tulajdont más jogi személyben, de elképzelhetõnek tartom, hogy jogi személyek bizonyos csoportjai, pl. nyugdíjalapok, befektetési alapok (erõs állami felügyelet mellett) bizonyos cégekben akár kizárólagos tulajdonhoz jussanak. (Gondolok itt már csak technikai okok miatt is monopolhelyzetben levõ cégekre, mint energiaszolgáltatás vagy más infrastrukturális cégek. Ezeknél – monopolhelyzetük miatt – amúgyis célszerû a szigorú állami ellenõrzés.) De ez lenne a kivétel. Vagy a jogi személy tulajdonosok szerepét lehetne pénzügyi befektetõi szerepkörre korlátozni. Azaz olyan részvényt birtokolhatnak, amelyik csak osztalékfizetésre jó ha figyelünk

jogosít, de szavazati joggal nem rendelkezik. Vagy hitelezõi szerepkörre korlátozni a tevékenységüket, vagy pedig a tulajdonukban levõ részvények személyi kérdésekre vonatkozó szavazati jogát megvonni. Természetes, hogy egy ilyen intézkedés nem vezethetõ be egyik napról a másikra. Technikáját tekintve valamilyen fokozatosan növekvõ, a jogi személyek ilyen tulajdonát terhelõ adó bevezetését tudom elképzelni. A jogi személyek tulajdonosi szerepkörének visszaszorítása során elsõ lépés lehet pl. az off-shore cégek tulajdonlási lehetõségének megszüntetése. (Az off-shore cégek, mivel teljesen ismeretlen a tulajdonosi körük, igencsak kiválóan alkalmasak a pénzmosásra. Ennek fényében igencsak érdekes, hogy az off-shore cégek magyarországi mûködését semmilyen jogszabály nem korlátozza, míg a kisbetéteseknek nevesíteniük kellett a párezer forintis látraszóló betétkönyveiket is. De ez utóbbi intézkedés látványos volt, és hangzatos a „pénzmosás elleni küzdelem“ hívó szólam. Az off-shore cégek mögött viszont ott áll az ismeretlen eredetû, de jelentõs gazdasági erõ.) Ez a gondolat annyira nem új, vagy „szentségtörõ“, hogy pár évvel ezelõtt egy ilyen irányú OECD elképzelésrõl szóló újságcikket is olvastam. Az nyilvánvaló, hogy egy Magyarország méretû kis ország ezt nem tudja elkezdeni. Vagyis magyarországi politikai párt nem veheti fel programjába. (Hisz az ellenérdekelt gazdasági erõk azonnal megfojtanák az országot!) Sõt ugyanevvel a megfontolással Magyarországnál nagyobb egyes országok sem engedhetik meg maguknak. Az ebbõl adódó következtetést a globalizmus elleni harc paradoxonának nevezem. Nevezetesen A GLOBALIZMUS ELLEN CSAK GLOBÁLISAN lehet(ne) felvenni a harcot. Ehhez viszont erõs, és önálló nemzetállamokra lenne szükség, amelyekben az ország vezetése az ország népének érdekeit képviseli a külsõ erõk, köztük a globalizmus ellen, és nem a munkaerõt és piacot valamint a mûködési területet biztosítja a tõke tulajdonosai/kezelõi számára. Ezért van az, hogy az uralkodó, a globalizmus képviselõi által minden erõvel támogatott eszmei „trend“ a nacionalizmus, azaz a nemzeti érdekek képviselete ellen van. Függetlenül az általam is említett akadályoktól az az érzésem, hogy a gondolat továbbvitelre érdemes. A globalizmusellenes mozgalmak nyugodtan felvehetik a követeléseik közé. Sokkal árnyaltabb követelés mint a csupasz antikapitalizmus. Az antikapitalizmus az egyszer már megbukott kommunizmushoz vezet, és végsõ soron az egész „antiglobalizmust“ lejáratja. A globalizmus ellenesek lassan már megszokott tüntetései a maguk „tüntetési turizmusukkal“ lassan inkább arra alkalmasak, hogy a lakosságnak a globalizmus lényegét és veszélyeit nem is-

merõ, közömbös részét elriasszák, és szembeállítsák a globalizmus elutasításának gondolatával. Amint fentebb írtam, politikai síkon ma abszolút irreális – fõleg Magyarországon – ennek a képviselete. De elméleti oldalon a gondolatmag elindítható, rendszer építhetõ rá. Tudományos konferenciákon, publikációkban el lehet kezdeni bevitelét a köztudatba. Politikailag pedig akkor lehet vele érdemben foglalkozni, ha a gondolat nemzetközi léptékben gyökeret ver, és valóban független civil szervezetek a zászlóikra tûzik. Az elõzõ fejezetben már említettem, hogy a gazdasági társaságok tisztségviselõinek jelentõs része funkcióhalmozó, azaz több társaságnál tölt be valamilyen funkciót. Való igaz, hogy egy gazdasági társaság tulajdonosainak szuverén joga, hogy kiben bízik meg, hogy az adott tisztséggel megbízza. De ha azonos szakterületen mûködik közre különbözõ társaságok döntéshozatalában, akkor potenciális versenytársak belsõ információival rendelkezhet, ha különbözõ szakterületen tevékenykedõ cégekrõl van szó, akkor pedig a szakismeret lehet kérdéses (igaz, a pénzügyi és szervezési kérdések lehetnek általánosabbak, nem szakmailag specifikusak). A közigazgatásban, törvényhozásban és különbözõ állami területeken dolgozó személyek esetében pedig – magántulajdonú cégben betöltött tisztségviselõi pozíció esetén – felmerül a korrupció gyanúja, azaz az adott cég érdekeit figyelembevéve végzi közigazgatási, törvényhozói vagy egyéb feladatait. Ezért célszerûnek tûnik az állami feladatot ellátó személyek számára megtiltani a tisztségviselést magántulajdonú cégben, és ugyancsak célszerûnek tûnik valamilyen formában limitálni az egy személy által vállalható tisztségek számát. Ugyancsak abba a kérdéskörbe – hogy a tulajdonos rendelkezzen a pénze fölött – tartozik az a gondolat, hogy a jogi személyek a szponzorálást (és mivel a szponzorálásokat „reklámként“ számolják el, a reklámköltségeket is) csak adózás utáni (társasági adó) nyereségükbõl fizethessék. Így megszûnne az a gyakorlat, hogy a vállalatvezetés a tulajdonosok jelentõs részének felháborodását is kiváltó rendezvényt szponzorálhasson, ha úri kedve úgy kívánja. Ez a szponzorálási tevékenység egyébként a globalizmus egy másik eszközéhez vezet minket. A globalizmus kedvelt eszköze, hogy funkcionálisan idegen feladatokat ellátó egységeket hoz létre. Ilyen az említett szponzorálás, amikor a gazdasági egység a szponzorálási cél megválasztásával esetleg „tájékoztatási“ vagy „kulturpolitikai“ szerepet vállal. De ez csak szólam, mert gyakorlatilag saját céljainak megfelelõen megválasztott tudati befolyást gyakorol. És ez a hatás messze túlterjed azon, hogy Coca-Colát vagy Pepsi-Colát igyon a hallga21

tó/nézõ/olvasó. Hanem olyanokra, hogy „az idegen szép“, az „amerikai (angol, német, francia, zsidó....) tehetségesebb, okosabb“, az amerikai hazafiság nagyszerû dolog, a magyar hazafiság „idegenellenes“, „kirekesztõ“, „korszerûtlen“ stb. A vállalat tulajdonosainak és az államnak a pénzével (ha adózás elõtti pénzbõl, költségként elszámolva teszi) a vállalat vezetése befolyásolja a társadalmi tudatot. (Tipikus példa a Coca-Cola Beach, vagy a Pepsi-sziget. De a TV-mûsorok szponzorálása is ebbe a tárgykörbe tartozik.) Sõt még drasztikusabban fogalmazva a fogyasztóval fizettetik meg a saját elhülyítését. Ugyanennek a funkcióidegen tevékenységnek a példája, amikor állami funkciót bíznak „civil szervezetek“-re. Ilyenek lehetnek pl. a kamarák, amelyek névlegesen „szakmai megfontolások“ alapján írhatnak elõ a törvényekben szereplõkön túlmenõ korlátozásokat, elõírásokat egyes tevékenységek folytatásához. Névlegesen „szakmai“, gyakorlatilag versenykorlátozó elõírásokról van szó. Pl. valódi tartalom nélküli kötelezõ „továbbképzések“, indokolatlan méretkorlátozások. (A „szakmai“-nak nevezett indok a legtöbb esetben közelrõl sem szakmai. A „szakma“ un. vezetõ köreinek szûk csoportérdeket tükrözõ állásfoglalása. Célja lehet az adott tevékenység piaca „eladói“ oldalának szûkítése, a szolgáltatások árának felverése.) Itt csak néhány, a számomra legkézenfekvõbbnek tûnõ beavatkozási lehetõséget említettem. Ezek köre természetesen bõvülhet. —————————— Természetes, hogy nagy valószínûséggel a választott hatalmi testületek is a tõke tulajdonosainak/kezelõinek választottai közül kerülhetnek ki. A „demokrácia“ tulajdonkép a „szûk kör“ csapdája. A társadalomnak csak igen csekély hányada látja át különbözõ alapvetõ érdekek hálóját, és választását a különbözõ csatornákon hozzá eljutott torz információk határozzák meg. Ezek között jelentõs szerepet játszanak a különbözõ „szponzorálásokkal“ fenntartott médiumok, amelyek természetesen a szponzor érdekei szerint „tájékoztatnak“. A szponzorok pedig ugyanabból a körbõl kerülnek ki. Az állam, mint a közösség képviselete alapvetõ funkciója az lenne, hogy a közösség érdekeit képviselje az uralomra törõ kisebbséggel szemben, de több-

22

nyire pont úgy alakul, hogy a kisebbség uralmát biztosítja a többség fölött. Tévedések elkerülése céljából szerintem akkor „piackonform“ az állami beavatkozás, ha az piaci szereplõként történik. Szerintem sem a jelenleg „piackonformnak“ tekintett állami beavatkozás az állandóan változó adókedvezményekkel sem a különbözõ pályázati rendszerek útján adott támogatásokkal messze nem piackonform. Nem az lesz gazdaságilag erõsebb, aki a piac számára jobb, olcsóbb, keresettebb terméket nyújt, hanem aki adókedvezményben részesül vagy akinek a pályázatát kedvezõen bírálják el. Akár azért mert valóban értékes pályamunkát készített, és „célszerû“ támogatni az igényét, akár azért mert szebben köttette be a pályázatát vagy mert tudta, hogyan tudja érdekeltté tenni (korrumpálni) a döntésben leginkább mérvadó személy(eke)t. A tevékenység módosítása, új termékek, új technológiák létrehozása idõigényes, a befektetések megtérülése még hosszadalmasabb. A gyorsan változó szabályozási körülményeket a legnehezebben azok a piaci szereplõk tudják követni, amelyek a társadalom számára szükséges értékeket létrehozzák. Az ISO 9000 sorozattal kapcsolatban nem magával az egyes szabványok követelményeivel van a probléma. Való igaz, hogy a rendszeres ellenõrzés és az adminisztráció pontossága jelentõs tényezõ lehet a gyártási technológia betartása és általában a minõség eléréséhez szükséges feltételek biztosításához. Az ISO-val kapcsolatos ellenérzéseimet egyrészt az okozza, amikor olyan területen is alkalmazzák, ill. írják elõ, amikor csak költségtényezõként jelentkezik. (Pl. amikor egy benzinkúthálózat a WC-inek a takarítását csak ISO minõsítéssel rendelkezõ vállalkozóra bízza.) Ellenérzésem másik oka a rendszernek a tanusított cégen kívüli költségeinek vagyis a tanusítási rendszernek a kérdése. Annak a – nem filléres költségû – láncnak a kérdése, ami a regisztráció és a tanusított cég között van. A rendszer egyértelmûen a nagyok piaci érdekeit szolgálja a közepes és kisebb méretû cégekkel szemben. Másrészt a minõsített cégen kívüli, auditáló cégek közremûködése közvetlen lehetõséget nyújt az ipari kémkedésnek. Ha nem is feltétlenül közvetlenül (azaz az auditáló cég a maga hivatalos rendszerén ke-

resztül), de közvetve mindenkép (olyan munkatársat juttatnak be az auditáló céghez, akinek kapcsolata van egy érdeklõdõ céggel). Természetesen nem vonom kétségbe, hogy az adott feladatokhoz célszerû lehet ügyvéd szolgáltatásának igénybevétele. De tekintsük felnõttnek az állampolgárt. Akkor vegye igénybe ügyvéd szolgáltatását, ha õ látja szükségesnek. Elvileg ugyanaz az az eset, mint az ügyvéd esetében. Az államnak – a számvitel kérdésében – annyi elõírása lehet, hogy a gazdálkodó szervezet a könyvelését az állami elõírásoknak megfelelõen vezesse. Azt, hogy ezt mi módon biztosítja, az a gazdálkodó szervezet illetékes vezetõjének a gondja és felelõssége. (Ha nem megfelelõ a könyvelés, büntetés fenyegeti.) Viszont ha az állam komolyan veszi, hogy versenyképes gazdaságot akar az országban, és a kis- és középvállalatokat támogatja lehetõleg egyszerû könyvelési és adózási törvényeket ír elõ. Itt szükségesnek tartok pár szót a „nacionalizmus“ fogalmáról. A globalizmus erõi ugyanis lassan szitokszóvá tették ezt a kifejezést. Pedig a nacionalizmus szó a haza, a nemzet szeretét jelenti. A nacionalista védeni akarja a nemzete érdekeit. A nacionalizmus szélsõséges formája, amikor a védekezési szándék átmegy a másik gyûlöletébe, az már nem nacionalizmus, hanem sovinizmus. A globalista szemléletformálás eredménye, hogy lassan a sovinizmus tartalmát ráhúzzák a nacionalizmus kifejezésre, miközben a nacionalizmus tartalmára nem adnak új kifejezést. Nem véletlen, hogy a „globalizáció“ élharcosai annyira erõltetik a kultúra területén is a piaci viszonyok érvényesülését. Itt játszik jelentõs szerepet az írásban késõbb említett „szponzorálási“ témakör. Amikor a tömegtájékoztatást és a kulturális élet eseményeit a gazdasági élet szereplõinek „szponzorálási“ tevékenysége határozza meg. Nem feltétlenül a közvetlenül jelentkezõ fogyasztási felhívások, és direkt reklámok számítanak, hanem az un. „ismeretterjesztõ“, „kulturális“ programok is. Ahol egyes dolgok hangsúlya – természetesen az „alkotói szabadság“ határain belül – eltérõ, viszont az emberek gondolkozását adott irányba terelik. Rasdi

jó ha figyelünk

Mifelénk nyálpótló a rasszizmus. A nemzet arcbaköpésének internacionalista eszköze. Jól bevált módszer, hitelesített. Összetákolt vérvádparaván a „bûnös nép“ megleckéztetésére. Vérvörös és örök stigma, amit érdemes rendre felböfögni. Ha nagy a baj, ha nagy a gond odalenn a mélyben, akkor jön elõ a tépett hajcihõ a fikázó kedvû liberálbugris elitbõl. Matula-szaki mûgonddal megtervezett holdudvarából. Akkortájt jön elibénk a másságkultusz, az etnobiznisz, ha takargatni kell a szennyest, vagy elfedni valamit. Különös. Széthordott anyagi javainkon túl, már holmi szeretetet is követelnek. A privát szférát. Mert imádat kell és leborulás. Latrinán lehúzott Korán. Meg minden, ami elvehetõ. Most már az is kell, ami nem konvertálható át kufárkodó, lopakodó árfolyamokra. Na, ja. A lelkek piacosítása, újraosztása folyik. Számszerûsítve és kódolatlanul. Mintha új szótárat írna számunkra a nyegle történelem. Ez a menetrendszerûen tematizált reneszánsz közbeszéd most váratlanul megbicsaklott. Túl mohó volt, kilöttyent belõle az áramvonalasított lóláb. Túl magasra felvert labda lett ez, a vékony jég fölött. Túl vékony pallón tipródó képzavar. Azt hitték, nem üthetünk le teljes erõbõl méltatlan vádakat, nem sújthatunk vissza harcias méltósággal. Azt hitték, hogy nekünk állandóan takargatni való, csendes bambának kell maradnunk, amolyan kidobott, megtûrt lábtörlõ-félének. Azt gondolták, hogy nekünk csak önemésztõ és szánalmas utóítéleteink lehetnek, ami alá odaállhatunk. Hogy aztán ránk csurogjon. Vissza. Kitartó megvetéssel. Azt hitték. Mert a kisebbségi esélyegyenlõsdizõk egyenlõbbek nálunk. Bennük borulhat a bili, szakadhat a cérna, õk új, kiváltságos kasztot alkotnak. Az izzasztó embervédés izgalmának hevében bátran szétrugdoshatják a maradék többség nemzetét. Talán azért van ez az elszemtelenedés, mert Magyarország volt oly szíves és nagylelkû magához ölelni lelki tetveseit. Most tévedtek a Strasbourg felé futkosók. Rendvédelem gyûrûjében 15 év után végre megszólaltunk. Fasiszta anyánk megidézésére kinyílott zsebünkben a képzelt bicska. – Ki itt a csicska? – kérdezte kétszáz leszalonnácizott töprengõ a Moszkva téren. Nem turista, hanem DAFKE gyülekezet. Csak azért. De a sok megbántott hazafi és kisember között sehol a parlamenti ellenzék. Sehol a szavakban oly bõsz vadmagyar. Sehol államfõ és titkár, bíró és ügyész, tudós és mûvész, még magukban bátor, váteszi közírók is máshol párolódtak. Széttártuk kezeink, a giccsmagyar ismét mozdulatlan. Hûvös szobákban szürcsöli az aranysárga levest. Koleszterinmentes, soha vissza nem térõ gyermeki jó ha figyelünk

napokról álmodozik. Igen, a közönyös fanyalgóknak rossz minden idõpont, már csak hátratekintõ búslakodásra képesek. Konform karámjaikban irtóznak a vállalhatatlan konfliktusoktól. Legvégsõ esetben két Székely Himnusz között, lízingelt autójuk hátuljára nyálazzák álmaik Nagy-Magyarországát. Aztán kész. Közönybe fullad bennük az elszakított terület. Az ellenállás. Nincs már semmi, ami fejükben kicsapná a betokosodott biztosítékot. Vállalják a bõ gatyát, a lebunkózott mucsai fasisztázást. Vállalják, akár Gobbi Hilda. Mert a modern világpolgár már nem hõzöng és lázong. Visszafogott. Neki már soha nincs kihívás napja. Fû alatt tüntet csak, Szent István lábaihoz kuporodva. Zavartan igazgatja önmaga lelkében a megfelelés kényszerének elhamvadt koszorúit. Két hete szervezték már ezt a tüntetést a második nyilvánosság földalatti interfórumain, amikor váratlanul elénk kanyarodtak a polgári körök örök maradványai. Mi szerettünk volna együtt fellépni a magyargyûlöletre szakosodott megélhetésiek ellen, de mifelénk csodásan mûködik a bûnös szegregáció. Kerényi és Hende nem engedtek oda a várbéli színpadhoz, így esélytelenül leszorultunk az újrainduló ellenchartáról. Megszoktuk már, hogy díszes tereken hónaljszagú a harcos nemzeti a polgári rendtartásnak. Megszoktuk már, hogy szövetséget csak KB-tagokkal érdemes elkövetni. Na igen. Olyan volt ez, mint egy kicsinyített Nagy Imre-temetés, vezérszónok nélkül. Megint mások mondták meg, ki voltál, ki leszel. Rekesztve. Akár szegény, magányos Bajusz temetésén. Ott álltak a ravatalnál, akik csendben kigyomlálták Õt és ‘56 forradalmi szellemét az ország tiszteletre méltatlan házából. Kiszorították megint a gerincest. Mert a damaszkuszi út keresztezõdéseiben, a nagy tolongásban, mindig ott egy árva sírgödör, egy néma és kitoloncolt felkiáltójel, ahol il-

lik álságos könnyeket ejteni. Nem elég nekünk most fõkolomposokkal birkózni, még hátulról is lõnek. Vadul, szakadatlanul. Mert sokan félnek a magyar értékek nyílt védelmétõl. Félnek és félünk. Még mindig félünk. Mennyi kimondatlan, megátalkodott félelem és kitaszítottság van közöttünk. Mennyi gyilkos félreértés és tudatos manipuláció. Félünk a cukorkás égetõtõl, a provokációtól, az ellenvéleménytõl. Félünk, hiszen megint minden a Tilos Rádió elõtti tüntetésre hajaz. Nem kívánunk segédkezet nyújtani népbírósággal, valamiféle ítélõszék felállításával a hiszterizált médiának. Sem másnak. Nem kívánjuk meglincselni a jogot, meghitelezni az ítéletet, mert még mindig bízunk a törvényesség kacifántos útvesztõiben. Nem kívánjuk meghágni a cigánygyûlöletet. Nem akarunk ámokfutást, látjuk a csapdákat. Látjuk és félünk attól, hogy az elszabadult indulatok újabb árkokat repesztenek. Nincs értelme leanyázni TGM-et, vagy Horváth Aladárt, inkább el kellene küldeni õket Veér dokihoz. Sürgõsséggel. Nincs értelme elmagyarázni a hazaszeretet fogalmát azoknak, akik kettéhasadt lelkületük okán képtelenek megérteni azt. Haza. Szereted? – kérdezi kiállítása címében az arctalan Geszti. Ország. Utálod? – kérdezhetnénk vissza mi is. Van ennek az öngyûlölõ kirekesztésnek még valami értelme? Tényleg, mi valójában a kirekesztés? Leszûkíthetõ kötelezõen egyénre, csoportra, vallásra, nemre, bõrszínre, nemiségre? Miért nem tágítható tovább államra, nemzetre, hazára? Vagy van kis és nagy, esetleg hétköznapi és ünnepi rasszizmus? Ez is piacosodott talán? Hol vannak a határok? Miért nem beszélünk arról, hogy ahányan vagyunk, annyiféle elõítélet és kirekesztés lakozik bennünk? A bûnnel, a hazugsággal, a becstelenséggel szemben nem lehetnek elõítéleteink? Vállaljuk ezt, vagy tagadjuk? Aki ennyire tudja gyûlölni azt a hazát, amelyik befogadta, felnevelte, nyelvet adott a szájába, az miért nem vállalja nyíltan érzelmeit? Ha igen, miért nem? Miért keresi belsõ sértettsége okát állandóan másban, sohasem önmagában? Tényleg. Mi, fehér, keresztény, többségi „õshonos kirekesztõk“ soha nem voltunk sehonnan kirekesztve? Mi csak alanyi nácik vagyunk? Alja nép, amely hibázott és örök idõkre megbélyegzett bûnös marad? Ezer íziglen orra alá lehet dörzsölni hajdanvolt tetteit? Az idõk végezetéig? Tényleg. A szovjet megszállás alatt, mi nem voltunk kollektíven kirekesztve a civilizált, kultúrált világból? Vagy 1956-ban a megtorlás idején a szabadságból, igazságból, szolidarításból és kegyelembõl? Aztán késõbb nem voltunk számûzve a kerekasztal-tárgya23

lásokról, a titkos paktumoktól? Az Alkotmány újrafogalmazásából? Nem rekesztették ki a többséget a Szent Korona mellõl? Nem voltunk kitessékelve az állami tulajdonból, a „spontán“ privatizációból? A drága bankokból, szállodákból, éttermekbõl, kapcsolati tõkékbõl? Nem lettünk elhajtva az ügynökmúlt megismerhetõsége felõl? Nem szorítottak ki bennünket a munkavállalói érdekképviselet megszervezésének irányából? Nem lettünk tömegesen megveretve lobogónk, kokárdánk okán? Nem szorítottak ki hagyományos iskolarendszerünkbõl, anyanyelvünkbõl, kultúránkból? Nem rekesztettek ki otthonainkból és földjeinkrõl? Nem bélyegeztek meg azért, mert elutasítottuk az EU-diktátumot? Nem lettünk nemzetközi páriák, mert tiltakoztunk a mocskos háborúk ellen? Nem szorítottak ki bennünket azért, mert emelt fõvel vállaltuk a határ túloldalán élõ magyar testvéreinket? Vagy nem szorítják ki most is a népakaratot a köztársasági elnök megválasztása ürügyén? De igen! Ez mind rasszizmus. Mind méltánytalan politikai, gazdasági, vallási, földrajzi, etnikai kirekesztés. Olyan elõítéletek által mozgatott bûnös cselekedet, melyet tudatosan nem akar megérteni a saját felheccelt kisebbségébe kapaszkodó ultraliberális másság. Aki nem érti és érzi, hogyan lehet az államalkotó többséget módszeresen kiszorítani ter24

mészetes jogaiból, közösségeibõl, normális és erkölcsös életvitelébõl, az jól nézzen körül! A minta a tengeren túlról jött. Az indián õslakosokkal ezt már hatékonyan eljátszották. Most üveggyöngy, lõpor és puska helyett megteszi az alkohol, a drog, a nemi szabadosság, a média, a maffia, a lezüllött oktatás. Erõszak helyett békejel, Che, meleg sátor, kendermag és Szakállas-díj. Aztán jön a Tilos, az ÉS, a Mancs, a Hócipõ, a Heti Hetes és az Új Degeneráció. Aztán majd jön a multikultik és alternatívok kilátástalansága: tömeges munkanélküliség, elveszett egészség és jövõkép, szellemi-lelki összeomlás. A neurózis. Aztán majd antirasszista hordák, kommandók és pogromok szervezõdnek nemzeti könyvesboltok és könyvek ellen, természetesen a tolerancia jegyében. Aztán megalakul a gondolatrendõrség. Aztán majd deviáns kísérletezõk lepik el a középületeket, minisztériumokat. Kiáramlik a korlátlan másság a gettókból. Aztán majd kitör a csõd, a káosz, az anarchia. Az összeomlás. Aztán majd szétesik az államrend. Aztán majd mindenki lemegy kutyába és önként pszihopata hülye akar lenni. Aztán majd ebben a szép nagy egyformaságban már nem kell elbújni a másság mögé. Mindenki más lesz, kifordul önmagából. Aztán beteljesedik a jóslat, megvalósul a földi mennyország. A rezervátum ajtaja bezárul.

A régi római légiók harsányan köszöntek: – Erõ és becsület! – Ma a satnya becstelenség korában minden felfordult. Jóból lesz a rossz, szépségbõl a csúnya, elmebeteg depressziósból etalon. Ez egy szürreális világ. Hogyan lehet ebbõl kilépni? Hogyan lehet visszaszorítani az eldurvult ultra-liberalizmust? Csak nemzeti tudatra épülõ, értékcentrikus, erõs állammal. A renddel! Csak az igazságos, egyensúlyra törekvõ, teremtett rend szállhat szembe a széthulló világ anarchikus és kaotikus káoszával. Csak korlátok között tudatosodhat a szabadság. Az egyén szabadosságát fel kell váltsa a közösségek valódi tartalommal kitöltött szabadsága. Mindenek elõtt azonban le kell lassítani a világot. Vissza kell állítani az igényesség, a szemlélõdés és elmélyülés lehetõségét. Nem nyugatra kell tekinteni, hanem keletre, az õsök felé. Ahogyan ennek a robbanás elõtti „újkáosznak“ az ellenszere a rend, úgy ellenszere a brutális agressziónak a tudás, a mûveltség és az erkölcs. Egyedül ez fékezi csak a gyilkos ösztönöket. A szigor és igazságosság társadalmában meg kell, hogy jelenjen a következmény, a büntetés. A mai elfajzott világban a bûnözõk egyetlen dologtól félnek leginkább: a fizikai munkától. Újra kell gondolni a hasznos közmunka intézményét. Vissza kell állítani az elrettentés leghatékonyabb eszközét: a halálbüntetést. Primitív eszköjó ha figyelünk

100 LÉPÉS ÉS NEMZETI KONZULTÁCIÓ Mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor lehetetlen feladatot tûzött ki maga elé: fenntartani a nemzetközi pénzhatalom kiszolgálását, kiszivattyúzni az országból a megtermelt értékek egyharmadát, és mégis megszerezni, megtartani az egyre nyomorodó tömegek támogatását, bizalmát. Olyan egyszerû, mint kétszer kettõ = négy: minden évben nagyobb az import, mint az export, minden évben negatív a fizetési mérleg, következésképpen évrõl évre nõ az adósságszolgálat. Ez a gazdaságpolitika csak további hanyatláshoz vezethet. Tudomásul kell venni, hogy a GDP növelése, a világpiaci versenyképesség hajszolása, az export erõltetése, a külföldi tõke becsábítása és szabad áramlása nem a népjólétet szolgálja, csak a gazdagok továbbgazdagodását és a szegények továbbszegényedését. Ezen sem százlépéses foltozgatás, sem a nemzeti konzultáció nem segít. Egy segítség van: a jelenlegi gazdaságpolitikai rendszer gyökeres megváltoztatása, a nemzetközi tõke kizsákmányolásának szolgálata helyett a népjólétet szolgáló gazdaságpolitika. Ha vezetõ politikusaink ennek a megvalósítható programját meg akarják ismerni, megvásárolhatják – a Püski Könyvesházban, a Magyarok Házában, vagy sok más helyen – az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom kiadványát, címe: „Jóléti gazdaság a Szent Korona országában”. zöktõl fél leginkább a primitív, nyers erõszak. Nulla toleranciát kell alkalmazni a szélsõségek ellen. Az alapvetõ emberi jogok nem korlátozhatják, inkább elõsegíthetik a többség érdekében bevezetett intézkedéseket. Minden tettnek legyen következménye. Jó és rossz különüljön el. Kimondott és kimondatlan parancsok szerint. Azokat a társadalmi csoportokat, melyeknek kitüntetõ hivatástudatuk van, s amelyek a legnagyobb áldozatot vállalják, azokat fokozottan illik megbecsülni. Adómentes illetményt kellene, hogy kapjanak a rendõrök, az ápolók és a pedagógusok. Õk képviselik a rendet a fejekben, a testben és lélekben, mindennapi életünk során. Emeljük magasra társadalmi elfogadottságukat és megbecsülésüket. Az ellenszer tehát: rend és munka – erkölcs és mûveltség. Két pillér, amire felépíthetõ a jövõ. Ezeknek kell jól mûködõ alapokká válniuk egy eljövendõ, élhetõ társadalomban. Az igazságnak, szeretetnek és bölcs nemzettudatnak materializálódnia kell. Máskülönben elveszett a jövõ. jó ha figyelünk

Fellángoltak az ideológiai viták az MSZP-ben – adta hírül a párthoz közel álló Népszabadság a népi baloldalhoz sorolható szocialisták kecskeméti ülésérõl tudósítván. Pedig egy héttel korábban, az MSZP számára fiaskóval végzõdõ államfõválasztás után a Gyurcsány–Hiller tandem soron kívül írt konfliktushamvasztó beszédet a soron kívül összehívott pártkongresszusra, ahol õk voltak nyeregben: sikeresen pedáloztak egyet a megrendülni látszó bizalom visszaszerzéséért. Gyurcsány Ferenc megerõsödött, Hiller István pártelnök maradt, a korábban egekbe emelt Szili Katalin rögtönzött szavait viszont a korábbi hívek kifütyülték. A házelnök asszony a liberálisoktól kapott hatalmas pofon ellenére javíthatatlan kompromisszumkeresõ. Most a politikai baloldal összefogásáról, a liberális, a balliberális, a nemzeti baloldal és a baloldal megegyezésének szükségességérõl beszélt. Csak sikerüljön neki egybegyúrnia Thürmer valóban baloldali Munkáspártját Kuncze valóban liberális SZDSZ-ével, akkor a polgári oldal nyugodtan nézhet a jövõ évi választások elé. Még ha közben Dávid parittyával lövöldöz is jobbra-balra. Bár Szili javaslatának sikerében mi kételkedünk: elég nehéz lesz a nemzeti baloldal és az SZDSZ kompromisszumát megteremteni, ha a liberálisokról egyes nemzeti balosoknak – mint azt egyikük elmondta Kecskeméten – a meleg barátság helyett a melegek meg a drogosok jutnak az eszébe. Kérdés ugyanis, miként tudják feldolgozni a baloldali szavazók azt a kibékíthetetlen ellentétet, ami a kizsákmányolt proletár (Szanyi Tibor szövegével egy egész éhezõ sereg) és a minél nagyobb profitért kizsákmányoló tõkések – Gyurcsányok, Leisztingerek, Kókák, Zwackok – érdeke között feszül ugyanazon koalíción, illetve párton belül. Elképzelni nem tudom, hogy a KISZ-tõkés – a köztulajdonból elmutyizott – kádkõgyárának munkásai miként tudják támogatni szavazataikkal Gyurcsány pártját egy-egy számukra sikertelen, béremelésrõl, dolgozói kedvezményrõl folytatott érdekegyeztetõ tárgyalás után. Gazsó Ferenc, az MSZP társadalompolitikai tagozatának elnöke felfestette az ördögöt a falra. És az ördög Kecskeméten kivételesen nem Orbán Viktor volt. Gazsó szerint a baloldalnak nincs ereje a hatalom megõrzéséhez, mert az MSZP nem fogalmazza meg azokat az értékeket, amelyekkel meg tudná szólítani szavazóbázisát. Szegény kecskeméti szocialisták, most aztán jól összezavarták õket, eddig ugyanis azt hihették, hogy legalább a duma szintjén jól állnak. Szerintünk azonban most sem a szocialisták propagandájával van baj. Pontosabb és korrektebb lett volna a népi balosoknak elõadott diagnózis, ha úgy szól: az MSZP ma már nem vállalja a baloldali értékek képviseletét. Ennyi milliárdossal a nyakában, ha akarná, sem tudná vállalni. Képtelenség: kapitalista fából szocialista vaskarika. A szocialista nagytõkések és strómanjaik változatos módszereikkel lenyúlták a baloldal vezetõ pártját. Az akció sikerrel járt, de a szocialisták most már nemcsak a bizonytalan szavazókra vethetnek keresztet, hanem a törzsszavazóik is kezdenek átlátni a szitán. Mintha a baloldali teoretikusok sem vennék észre, milyen a viszonya az MSZP-nek a magyar újkapitalizmushoz, pedig a vak is látja: elvtársiasan szoros, sõt atyai. A kecskeméti morgolódók szerint a szocialisták nem tudják, mit kezdjenek a vidéki Magyarországgal, a mezõgazdaság problémáival, az oktatásüggyel, a munkanélküliséggel, és az e kérdésekre váró választ nem pótolja a száz lépés programja. Azt is megállapították, hogy a MSZP-nek nem kellene a politikáját ilyen szorosan az SZDSZ-hez kötnie, mert így rendre a kis társadalmi támogatottságú párt vadkapitalista akarata érvényesül. Pedig nem olyan nehéz belátni: pártállami múlttal, kommunista káderekkel terhelten hamarabb lesz az MSZP a neoliberalizmus zászlóshajója, mint hiteles szociáldemokrata párt. Forrás: Torkos Matild – MNO

25

Európa mély válságban van, errõl már maga az unió soros elnöki tisztét betöltõ Luxemburg miniszterelnöke, JeanClaude Juncker is nyíltan beszélt a múlt hét végén. Május végén és június elején az unió két meghatározó tagállama, Franciaország és Hollandia utasította el népszavazáson – vagyis a népakarat kinyilvánítására elvileg leghivatottabb módon – az unió új alkotmányát, majd a brüsszeli csúcson a tagállamok nem tudtak megállapodni a 2007-2013 közötti idõszak költségvetésérõl. Nincs abban semmi meglepõ, hogy az Európai Unió válságba került. Már több mint egy éve vagyunk a tagjai, természetes, hogy ennek be kellett következnie. Magyarország soha semmihez sem tudott úgy csatlakozni, hogy az sikeres legyen. Nemcsak a két világháborúban eljátszott nevetséges szerepeinkre gondolhatunk itt, vagy az azt követõ – igaz, kényszerpályás – KGST- és Varsói Szerzõdés-tagságunkra, hanem például a világ közvéleménye által szinte egyöntetûen elutasított iraki háborúra is. Ahová lépünk, ott fû nem terem, de ehhez már hozzászokhattunk. Úgy látszik, az EU még nem. az unió tagja lett egy olyan ország, amelynek szövetségesválasztásába bele van kódolva a bukás A mostani válságot valóban a bõvítés okozta. Persze nem az, hogy az unió tagja lett egy olyan ország, amelynek szövetséges választásába bele van kódolva a bukás, sokkal inkább az, hogy jelentõsen megnõtt ezáltal a gazdagabb – tehát az uniós büdzsébe a kapott támogatásoknál többet befizetõ – tagállamok (úgynevezett nettó befizetõk) terhelése. Ez, mint az a múlt heti brüsszeli csúcson kiderült, egy részüknek nem tetszik: nemhogy az eddiginél többet nem akarnak adni, hanem a mostani pénzügyi-támogatási struktúrában még annyit sem, mint eddig. Se pénz, se alkotmány – lehetne ennél rosszabb? Igen, lehetne. Ez a válság – a frissebb, a brüsszeli csúcs kudarca – ugyanis még mindig a kisebbik rossz, ami történhetett. Ez ugyanis megmutatta, hogy az Európai Unió, a régi, 15 tagállamból álló szervezete (EU-15) olyanná vált, mint az elkényelmesedett antik birodalmak: túl merevvé, túl lassúvá, túl bürokratikussá és mindinkább mûködésképtelenné. Egy olyan konglomerátummá, amely kezdte elveszíteni versenyképességét a világ két másik nagy „birodalmával“, az Egyesült Államokkal (vagyis az általa dominált Észak-Amerikával), valamint a Japán – és mindinkább Kína – által dominált Tá26

vol-Kelettel szemben. Mint a régi Római Birodalom, amely késõbb évszázadokig irigyelt technikai fejlettséget ért el, és jólétet biztosított a limesen belül, mégis összeomlott a barbár germán törzsek támadásaitól, úgy omolhat össze az Európa is ebben a hármas vetélkedésben. A gazdag európai államok a szociális ellátások rendszerében sokkal bõkezûbben gondoskodtak polgáraikról, mint a távol-keletiek, ahol a kiöregedõ munkavállalókért inkább a munkaadó vállal felelõsséget, mintsem az állam, vagy akár az Egyesült Államok, ahol nincs átfogó és az európaihoz hasonló sûrûségûre szõtt szociális háló. Ráadásul a Távol-Kelettel összevetve rontotta Európa versenyképességét a politikai szabadságjogok gazdagsága, a demokrácia költséges, bonyolult, összetett és jellegébõl adódóan rugalmatlanabb, sokat vitatkozó, nehezen döntõ rendszere is. Ez az elkényelmesedett Európa (a régi, 15 tagú unió) kapta meg a maga barbár-germán hordáit azzal, hogy tavaly egyszerre tíz ország csatlakozott hozzá. Mi, a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a magyarok és a többiek, jóval alacsonyabb színvonalon éltünk és élünk még bizonnyal évtizedekig, mint a régi uniós tagállamok többsége. Sokkal gyengébb és így olcsóbb a szociális ellátórendszerünk – ráadásul még olcsóbb lehet, ha egyszer valóban megvalósul a nagy ellátórendszerek reformja –, sokkal kevésbé voltunk hozzászokva a szabadságjogokhoz és azok gyakorlásához. Így sokkal versenyképesebbek vagyunk: olcsóbban vállalunk munkát, rugalmasabbak vagyunk, a gazdaságaink – ha nem sokkal is, de – gyorsabban fejlõdnek, mint a régi EU-tagoké. azon az úton, amelyen az EU eddig járt, nem lehet továbbmenni A tíz új tagállam csatlakozása ugyanazokkal a problémákkal szembesítette az EU-t, amellyel néhány éven – jobb esetben évtizedeken – belül találkozott volna a bõvítés nélkül is. Az EU-15 számára azt jelentik az új tagok, amit Távol-Kelet vagy az USA jelenthet néhány év múlva az EU-nak. Ha nem alakul ki a mostani konfliktus, ha az újonnan csatlakozott, szegényebb országok

további kompromisszumokba mennek bele csak azért, hogy a gazdagabbak lelki békéjét – és pénztárcájának vastagságát – megõrizzék, nem nyílt volna lehetõség azoknak a belsõ harcoknak a megvívására, amelyek késõbb mintaként, modellként szolgálhatnak az EU-nak az USA-val vagy a Távol-Kelettel folytatott versenyfutásban. Azért a kisebbik rossz az, ami az elmúlt hetekben történt, mert mindenkinek világosan az értésére adta: azon az úton, amelyen az EU eddig járt, nem lehet továbbmenni. Ez a felismerés – amelyet a válság szült – elõsegítheti az elsõ forgatókönyv megvalósulását, az elpuhult országok felpezsdítését, mozgásra kényszerítését, és ezzel az egész unió mozgékonyabbá, lendületesebbé válását. Szegényebb és szigorúbb, vagy adakozó, de halálraítélt lesz Európa A nagyobb rossz az lett volna, ha ez a válság nem következik be, nem tör felszínre, ha a színfalak mögött sikerül megalkudni, és látszólag minden rendben megy tovább. Ebben az esetben abszolút felkészületlenül kellett volna szembesülnie az uniónak az USA és a Távol-Kelet által jelentett kihívásokkal. Ebben az esetben szinte biztosan nem tudott volna megbirkózni velük. És még ennél is rosszabb lehet, ha már a mostani konfliktust sem sikerül minden tagállam számára kielégítõ módon rendezni – ebben az esetben a belsõ széthúzásokkal is küzdõ EU mindkét vetélytársával szemben alulmaradhat. Bármelyik forgatókönyv következzék be, nekünk, újonnan csatlakozottaknak egyik sem jelent túl sok jót. Vagy azt, hogy az az Európa, amelynek tagjai lettünk, egy gyengülõ, erejét veszítõ birodalom – amely befogadott minket, és így késõbb velünk együtt bukik el -, vagy azt, hogy képes lesz ugyan az innovációra és a megújulásra, de ezért kemény árat kell fizetni. Azt, hogy a hatvanas évekbeli svéd szociáldemokrata pártprogramokból és a hetvenes évekbeli német családi filmekbõl ismert jólétnek vége, hogy megszûnnek azok a juttatások, amelyek – egyebek mellett – olyan vonzóvá tették számunkra az Európai Uniót. A kialakult helyzetben az EU-nak két lehetõsége van: vagy rugalmasabbá, dinamikusabbá válik, és javítja versenyképességét, vagy leszámol azzal az illúzióval, hogy a világ legfejlettebb gazdasági és így legbefolyásosabb politikai hatalmává válik. Szegényebb és szigorúbb, vagy adakozó, de halálraítélt lesz Európa – a választék szegényes, nem túl vonzó, ráadásul a kettõbõl csak az egyik út járható. De úgy tûnik, azon senkinek sem akaródzik elindulni. Forrás: Haász János – Index

jó ha figyelünk

avagy – A hirtelen klímaváltozás hatása – „Nyár van, alig fürdõruhában, égetem magam, a napon” – énekelte egykoron a Neoton Família frontembere, a még ma is kitûnõ hangú Csepregi Éva. Nyár van, valóban, végre a szeszélyes és kiszámíthatatlan idõjárási jelenségeket produkáló kissé hosszúra sikeredett tavasz után tényleg itt a nyár. Kánikulával, itt-ott egy kis záporral, úgy, ahogyan az a nyárhoz illik. Bár az igazat megvallva, gyakran mi is úgy érezzük magunkat, mint a Balaton-parti halárusok, „cimmerferi” tulajdonosok, lángossütõk és a hajdani szocialista ántik világ egykori gebines sztárjai, immáron nemcsak a balatoni szezon, de a nyár is egyre rövidebb lesz. Hogy ez most az egyre növekvõ környezetszennyezésnek tudható-e be, vagy a napi taposómalomban forog gyorsabban a kerék a civilizációs ártalomban szereplõ „mókusok” alatt, azt ki-ki döntse el maga. A hirtelen jött nagy meleg, a gyors váltás a télbõl a nyárba, úgy tûnik nagyon megviselte az embereket. Itt van mindjárt példának okáért Don Tollerone, Mediterrán Moszkva retteget ura, a szegfûmintás utódpárt Baranya megyei fõ hallja kendje. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, azt csiripelik a verebek, hogy a pécsi campusból néhány kart szeretnének elvinni Kaposvárra, ahol a kormány rúdnál az ellenzéki ellenszélben is ügyesen lavírozó Szita Károly áll. No, mármost azt is csiripelik ezek a bizonyos verebek, hogy prominens egyetemi emberek a szó legszorosabb értelmében ordítottak Vitéz Lászlóval e hír hallatán, ám a bukott pártpolitikus ahelyett, hogy vitézül állta volna a sarat, csak állt ott mint egy rakás szerencsétlenség. Hát kérem, így múlik el a világ dicsõsége. Most, hogy a nagy meleg miatt volt-e ez a feszült hangulat, vagy valami más volt a kiváltója, ennek a kérdésnek a megválaszolását a kedves Olvasóra bízom. De nem csak a nagy emberek tûrik rosszul a hirtelen jött klímaváltozást. Sok esetben a nép egyszerû gyermekeinél is elszakad a cérna. Nagy a hõség. Az amúgy sem híres, mint inkább hírhedt magyar közlekedési morál, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenrõl, az összehangoltan elkezdett és kolosszális méretû forgalmi dugókkal tarkított fõvárosi útfelújításokkal meglehetõsen komoly kihívásoknak néz elébe. Ráadásul dög-meleg van. A légkondis autó biztos jele, ha a nyakkendõs pali 35°C-ban feltekert ablakok mellett csordogál a jármûfolyammal, homlokból egyáltalán nem gyöngyözik (urbánus frazeológia: nem izzad), miközben olyan arckifejezéssel gépészkedik a volánnál, mintha éppen Bokkelini menüetteket adna elõ hárfán. jó ha figyelünk

Nem így azonban a légkondicionáló berendezéssel nem rendelkezõ autótulajdonosok. A minap is rusztikus stílusú cimborámmal utaztam gépkocsin, és hát az õ toleranciaszintje az enyémnél jóval alacsonyabb. Egy kissé veszélyesre sikeredett közlekedési szituáció gördülékeny verbális rendbetételére ezen elegánsnak éppen nem mondható mondat hagyta el fogai kerítését: „Ne villogtassá’, mer’ benyúlok a szélvédõn és kitépem a szemgolyóidat, vazzzzeg! Mire vagy úgy oda a verdáddal, papírindián?!” Természetesen a célszemély – a másik autó vezetõje – ebbõl egy szót sem hallott, de legalább levezette a felesleges gõzt. Az igazán döbbenetes közönnyel, morállal, vagy morális közönnyel azonban nem itt találkoztam, hanem Mediterrán Moszkva egyik legforgalmasabb útján, a Rákóczi úton. A Rákóczi úton a hónapok óta tartó útfelújítás miatt jelentõsen leszûkült az úttest közlekedésre alkalmas felülete. Ennek köszönhetõen az ideiglenesen felfestett és forgalomterelõ oszlopokkal kijelölt két sáv mindig dugig van. A lámpa pirosat mutatott a jármûveknek ám a gyalogosoknak pont akkor váltott zöldre. Mindenki látta, mindenki hallotta a közeledõ rohammentõt és a forgalom zsibongásán felülkerekedõ vijjogását is. A gyalogosok azonban, mintha mi sem történt volna, leléptek az úttestre, mondván, nekik zöldet mutat a lámpa. A mentõ, az egyetlen szabadon maradt sávon, a szembejövõ forgalom számára fenntartott szûk kis szakaszon próbált volna meg átslisszolni, az autók ugyanis nem mozdultak. (Úgy tûnik megtanulták a KRESZ-t.) Az úttesten való átkelést megkezdett gyalogosok miatt a mentõ azonban nem tudott áthaladni, fékeznie kellett, ahogy mifelénk mondani szokták „satu fékkel”, azaz a sofõrnek padlóig kellet nyomni a pedált, hogy meg tudjon állni. A legszörnyûbb momentum azonban még csak eztán következett. A közeledõ mentõ láttán ha lassan is, de azért észbe kaptak a gyalogosok is és menekülõre fogván a dolgot, ki-ki felszaladt a hozzá közelebb esõ járdára. Amikor tiszta lett az út és a mentõ már éppen elindulhatott volna – és akkor itt ezen a ponton megint azt kell mondanom, ha nem a saját szememmel látom, akkor azt mondom, hogy ilyen nincs (pedig van) – egy kismama nekilódult a babakocsiban lévõ gyerekével és iszkiri átfutott az úton. A mentõ már épp indult volna, a sofõrnek újból rá kellett lépnie a fékre, épphogy sikerült nem elütnie a kismamát a babakocsival. Kb. 5 cm-re állt meg a szeleburdi anyukától, aki a szemellenzõs szó-

dáslovakat megszégyenítõ csõlátással tolta át rohamléptekkel a babakocsit az úton. Nem nézett õ se jobbra, se balra, még csak rá sem hederített a mentõautó sofõrjére se, aki a letekert ablakon keresztül mondta a magáét. Mit lehet erre mondani? Megállt bennem az ütõ. De nemcsak bennem, másokban is. Valami ilyesmi lehet az, amikor megvalósul a „kiskorú veszélyeztetése” címû tényállás. Döbbenetes volt. Látják, hogy jön a mentõ, hallják, hogy jön a mentõ, de nem, õk csak azért is lelépnek arra a rohadt úttestre, mer’ nekik zöldet mutat a lámpa. Már csak virtusból is! Ugyan kérem, hol van még az a mentõautó, addig még ezerszer át lehet érni a túloldalra! Aztán amikor észbe kapnak és kiderül, hogy még sincs idõ átérni és végre szabaddá teszik az utat, jön egy másik õrült, aki egy pillanatra azt hiszi, hogy õ a TÉESZ-elnököt megállító Toldi Miklós csak nõi kiadásban. Mit neki egy mentõautó? Haggyá’ mán! Arra még legyint egyet az ember, hogy az illetõ nincs tekintettel a saját testi épségére. De mint édesanya, a saját gyerekét kiteszi a közvetlen életveszélynek, hát az már végképp érthetetlen számomra. Úrrá lett a közöny. Mit érdekel bennünket, hogy esetleg a mentõautóban fekvõ beteg talán éppen amiatt a néhány perc késlekedés miatt hal meg, amennyit azzal okoztunk, hogy a mentõautó nem tudott akadálytalanul elhaladni? Ki törõdik ezzel? Mit érdekli a mentõ elõtt gyerekkocsit meggondolatlanul áttoló anyukát, hogy elég egy pillanatnyi kihagyás a mentõ vezetõjétõl – ebben a nagy melegben bármi megtörténhet – és ott maradhat a gyerekével együtt a kövezeten? Törõdik õ ezzel? A jelek szerint nemigen. Mit érdekli a zsírosra gazdagodott szocialista pártkatonát, hogy uralkodása alatt a város megy lefelé megalázóba ezerrel? Pedig a figyelmeztetõ jelzéseket egyre gyakrabban látni, hallani! Õ éli világát, érdekeltségein keresztül már-már saját hitbizományává válik a város, miközben õ, a pártkarrier útján még így bukottan is, mint valami modernkori rabszolgatartó nagyúr, gyakorlatilag kézben tart mindent. Semmi nem érdekli. Hogy esetleg elvisznek karokat az egyetemrõl? Jön a kis-nagy elõdtõl már oly jól ismert mondás: „na és?” Há’ mi van akkó’ eftársak? Marad még elég, nem igaz? A végére pedig még beszúrja esetleg immáron saját védjegyévé vált mondatát: „A Fidesz meg bekaphatja.” Van még valakinek kérdése? Nincs, nem is lehet! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

27