BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány
NATURA 2000 ELMÉLETI ALAPJAI ÉS GYAKORLATI NEHÉZSÉGEI
Készítette: Tompa Krisztina
Budapest, 2007.
TARTALOMJEGYZÉK
Rövidítések jegyzéke......................................................................................................... 5 Bevezetés ............................................................................................................................ 6 1. Természetvédelem....................................................................................................... 8 1.1. Fogalmi meghatározás........................................................................................... 9 1.2. Természetvédelem feladata ................................................................................... 12 1.3. A természetvédelem kialakulása ........................................................................... 13 1.3.1. Nemzetközi egyezmények .......................................................................... 14 1.3.2. Természetvédelem az Európai Unióban ..................................................... 21 1.3.3. Természetvédelem kialakulása Magyarországon ....................................... 22 1.4. Ökológiai hálózatok irányti igény ......................................................................... 24 2. Natura 2000 ökológiai hálózat ................................................................................... 27 2.1. A természetvédelem alapját jelentő ökológiai hálózat sem más… ....................... 28 2.2. A hálózat előzménye, létrejöttét befolyásoló tényezők ......................................... 30 2.3. Meghatározó irányelvek ........................................................................................ 32 2.3.1. A Tanács 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről........... 33 2.3.2. A Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről..................................................... 35 2.4. A területkijelölés összetettsége.............................................................................. 38 2.4.1. Különleges madárvédelmi területek ........................................................... 39 2.4.2. Különleges természetmegőrzési területek .................................................. 50 2.4.3. A területek kihirdetése utáni teendők ......................................................... 51 3. A természetvédelem, illetve a Natura 2000 háttérintézményei............................... 60 4. Hiányosságok, kritikai észrevételek .......................................................................... 64 4.1. Kommunikáció ...................................................................................................... 66 4.2. Finanszírozás ......................................................................................................... 66 4.3. Új Magyarország Fejlesztési Terv......................................................................... 67 4.4. Nehézségek a jogalkalmazásban ........................................................................... 78 Összegzés, konklúzió......................................................................................................... 71 Mellékletek ........................................................................................................................ 73 Irodalomjegyzék................................................................................................................ 76
3
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
BD
Birds Directive (Madárvédelmi irányelv)
CBD
Convention on Biological Diversity (Egyezmény a biológiai sokféleségről)
EEA
European
Environmental
Agency
(Európai
Környezetvédelmi
Egyezmény) ETC/BD
European Topic Centre for Biodiversity (Európai Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja)
ETC/NPB
European Topic Centre for Nature Protection and Biodiversity (Európai Természetvédelmi és Biodiverzitás Tematikus Központ)
FCS
Favourable Conservation Status (Kedvező természetvédelmi helyzet)
HD
Habitats Directive (Élőhelyvédelmi irányelv)
IBA
Important Bird Areas (Fontos Madárélőhelyek)
IUCN
Word Conservation Union (Természetvédelmi Világszövetség)
KvVM
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
KvVM-TVH
Környezetvédelmi
és
Vízügyi
Minisztérium
Természetvédelmi
Hivatala MME
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
pSCI
proposed Sites of Community Imoprtance (Javasolt közösségi jelentőségű területek)
SAC
Special Area of Conservation (Különleges természetmegőrzési területek)
SCI
Sites of Community Imoprtance (Közösségi jelentőségű területek)
SPA
Special Protection Area (Különleges madárvédelmi területek)
4
BEVEZETÉS
Szakdolgozatom témájául a Natura 2000 ökológiai hálózatot választottam, melynek elméleti és gyakorlati oldalát egyaránt szeretném bemutatni. Napjaink rohanó világában az embernek alig van ideje, vagy éppen kedve olyan problémákkal foglalkozni, melyről úgy érzi, hogy nem az ő tisztje megoldani, vagy úgysem jár semmilyen hátránnyal a számára. Sajnos ez nem teljesen így van. Egyre több probléma ölt globális méreteket, melyek előbb-vagy utóbb közvetve ránk is kihatnak majd. Ha nem látjuk be időben a hibáinkat, és nem mérsékeljük az emberi tevékenységek által okozott károkat, visszafordíthatlan folyamat veszi kezdetét, melyet később megállítani vagy irányítani sokkal nehezebb lesz, mint most előrelátóan cselekedni. A globális kérdések között olyat próbáltam meg kiválasztani, amely tanulmányaimhoz is köthető, emellett nagyobb figyelmet érdemel, mint amennyit kap. Így esett a választásom a Natura 2000-re, melyet az Unió hozott létre 15 évvel ezelőtt a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek keretében. A két direktíva írja elő a Natura 2000 területeire vonatkozó szabályozást, mely nemzeti szinten ennek végrehajtását elrendelő jogszabályokkal is kiegészül. Az irányelvek különleges madárvédelmi és természetmegőrzési területek kijelölését rendelik el, melyek együttesen fogják kitenni az európai hálózatot. Bár Natura 2000 területekről beszélünk, észben kell tartanunk, hogy itt nem a területek védelme a cél, hanem az ott előforduló közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok. Minden intézkedés, melyet az irányelvek meghatároznak, ezeknek a fajoknak és élőhelyeknek a megőrzését, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását célozza. A Natura 2000 különlegessége, hogy nem csak a természeti értékek számára jelent pozitív változást, hanem az emberi társadalom számára is. Ha hadjuk. A természetnek ugyanis éppen azért van szüksége segítségre, mert olyan mértékben és ütemben érik káros hatások, hogy rendkívüli öngyógyító és önszabályozó képessége sem tudja már ezeket közömbösíteni. Hosszú út vezetett odáig, hogy csupán a szakértők belássák, milyen komoly problémával, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló csökkenésével nézünk szembe. Egyre több faj kipusztulásáról szerzünk tudomást, és ha nem cselekszünk, akkor az ökoszisztéma egyensúlya felborul, amely már ránk is közvetlen veszélyt fog jelenteni, akármilyen magasan is állunk a táplálékláncban. Szakdolgozatom alapját a Demeter András szerkesztette NATURA 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére című szakirodalom és a Natura 2000 honlap
5
képezi. Az aktuális információk begyűjtése azonban részletes kutatómunkát is igényelt, konzultációkat az illetékesekkel, melynek folyamán bennem is kirajzolódott egy kép a Natura 2000 természetvédelemben betöltött szerepéről. Az említett források adták meg a keretet a szakdolgozatomhoz, melyet sajátos és aktuális tartalommal igyekeztem „megtölteni”. A hálózatot először tágabb értelmezésben közelítem meg, amit egyre jobban leszűkítek egészen addig, míg a Natura 2000 kialakulásának kezdetéig el nem jutok. Onnantől kezdve a közösségi és hazai fejleményeket párhuzamba vonom, hogy érzékeltetni tudjam, hogyan is áll hazánk az uniós elvárásokhoz képest. Ezt a kérdést minden, a Natura 2000 területek kijelölésével és kezelésével kapcsolatos teendőre megpróbálom kivetíteni. Továbbá arra is szeretnék választ adni, hogy vajon miért van szükség egy ilyen hálózat kijelölésre, miért ekkora terjedelemben, és miért kavar vitákat a tárcák és a civil szervezetek, illetve a gazdálkodók között. Annyit már elöljáróban is elmondanék, hogy a civilek és gazdálkodók nagyon fontos részesei a rendszernek, együttműködésükre szükség van a terlüetek hatékony és hosszú távú védelme érdekében. Az összetűzések pedig újabb kérdéseket vetnek fel, mint például előny vagy hátrány inkább a Natura 2000 bevezetése, az elméleti vagy a gyakorlati végrehajtás jelent-e problémát hazánknak? A legnagyobb dilemma mégis az ember és természet kapcsolata. Az évszázadok óta kialakult anyagias gondolkodás, egy felettes faj érzése megváltozhat-e vajon az új természetvédelmi intézkedések hatására? Megvédhetjük-e magunktól a természetet, a fajok sokszínűségét? Hiszen mindenki csak egy kicsivel nagyobb életteret szeretne magának, gondolván, annyival nem is fog kárt tenni. Csakhogy a sok kicsi összegződik, és egész populációk eltűnéséhez vezet. Ami nekünk a kényelem érzetét nyújtja, az állatok és növények kipusztulását okozhatja.
6
1. TERMÉSZETVÉDELEM
Napjainkban a környezet egyre nagyobb kihívásoknak van kitéve, a világ globalizációs folyamatai kihatnak rá. A nagyarányú népesedés, az ezzel együtt járó növekvő fogyasztói igények, fokozódó gazdasági tevékenységek és egyre gyorsabban fejlődő technológiák sajnos negatívan befolyásolják a természetet. A társadalom a megélhetéséhez szükséges erőforrásokat, nyersanyagokat a természetből veszi ki, amelynek rendkívüli öngyógyító és -regeneráló ereje sem képes már felvenni a harcot a nagyütemű kiaknázással szemben. Olyan nagy mennyiségben, korlátokat nem ismerve vesszük el a természet javait és szennyezük környezetünket, hogy az már ilyen mértékben képtelen reprodukálni önmagát.
Másodlagos szükségleteink (melyek
létfenntartásunk számára nem alapvető fontosságak, csak kényelmi érzetünket javítják) áthágják a természet törvényeinek határait, és félő, hogy későn fogjuk belátni, hogy pusztító magatartásunkkal közvetve saját magunknak is ártunk, ha egyre nagyobb életteret hódítunk el a környező élővilágtól. Mi is a bioszféra részei vagyunk, és az ökoszisztéma valamely szemének eltűnése az emberi társadalom egészére hatással lesz. Gondoljunk bele, mihez kezdünk majd, mikor már felemésztettünk magunk körül mindent, amiből eddig tápanyaghoz, nyersanyaghoz, gyógyszerekhez stb. jutottunk. Csakhogy egy nagyszabású ökológiai folyamatban bekövetkezett kárt sokkal nehezebb helyreállítani és irányítani, mint azt megelőzni. Ráadásul az emberi tevékenység káros hatásai többségükben mérsékelhetők, vagy akár alternatív megoldások révén meg is szüntethetők, míg a környezeti állapot rohamos romlásának következtében kipusztult természeti értékek pótolhatatlanok. Természeti erőforrásaink végesek. Kissé
irónikusnak
is
mondható,
hogy
a
természetből
kinyert
alapanyagok
felhasználásával emberi beavatkozásnak köszönhetően zajlanak le olyan folyamatok, melyek végeredménye káros szennyezőanyagok. A probléma globális méreteket öltött, ennél fogva megoldására sem elegendő csupán lokális szinten gondolni, közös összefogásra van szükség mind hazai, mind nemzetközi szinten.
7
1.1. Fogalmi meghatározás:
A természet felölel minden, emberi beavatkozás nélkül, a biológiai fejlődéstörténet során létrejövő élő és élettelen szervezetet, képződményt, jelenséget vagy folyamatot, illetve ezek összefüggő, egymásra épülő együttesét, közösségét. A természetvédelem mindezen komponensek védelmét célzó társadalmi tevékenység, melyre napjainkban egyre nagyobb szükség van. A természet közvetve vagy közvetlenül, de társadalmi igényeket elégít ki a következő elvek szerint (Pájer, 2002:18): •
„Élő múzeum elv”: a természeti tárgyak természetes körülmények között történő bemutatása iránti igény már a kezdetek óta jelen van.
•
„Génbank-elv”: a genetikai tartalékok megőrzése a biodiverzitás fenntartásának alapfeltétele.
•
„Eutrofizációs-elv”: az eredti élőhelyükről kiszoruló fajok a védett területeken találnak menedékre, ennek következtében azonban megváltoztatják az adott térség ökoszisztémáját.
•
„Indikátor-elv”:
a
természet
érzékenysége
a
környezeti
változásokra
előrejelezheti az ember számára is fenyegető hatásokat.
?
Természetvédelem
Környezetvédelem
Különbséget kell tenni a természetvédelem és a környezetvédelem fogalma között. E tekintetben kétféle értelmezés ismert. A tágabb értelmezés szerint (mellyel a sajtóban leginkább találkozunk) a természetvédelem a környezetvédelem része. Ez egy elég általános szemlélet, és gyakran azt eredményezi, hogy a természetvédelemre nem fordítanak kellő figyelmet. A szűkebb értelmezés szerint a két terület elkülönül egymástól, ám kölcsönösen hatnak egymásra, egyenrangúak és egymásnak nem alárendelhetők,
vagyis
a
természetvédelem
és
a
környezetvédelem
egymás
komplementerei, mindkettő csak egymást feltételezve működik igazán hatékonyan (Kerényi, 2003). Gyakran a környezet- és természetvédők egymással ellentmondásba kerülnek a valóságban, melyet két oknál fogva is kifejezetten hátrányosnak találok. Egyrészt a környezetünk és a természet állapota egymással szoros összefüggésben van, egyiket sem lehet tartósan megóvni anélkül, hogy a másikat ne védenénk. Másrészt
8
napjainkban a minden eszmei értéket és környezeti megfontolást mellőző, kizárólag az anyagi bevételeket szem előtt tartó ipari tevékenységek ellen csak közös fellépéssel lehet tenni. Ha jobban belegondolunk a kétféle védelem feladatkörébe és célkitűzéseibe, magunk is beláthatjuk, hogy azok valóban csak egymást kiegészítve fejtik ki pozitív hatásukat az egész élővilágra (beleértve az emberi társadalmat). A természetvédelem prevenciós elven alapszik, célja a nem ember által alkotott és szabályozott önfenntartó és önszabályozó rendszerek megóvása, míg a környezetvédelem az emberi beavatkozás által okozott károkat hivatott megelőzni, mérsékelni és helyreállítani. Ebből látható, hogy a környezet- és a természetvédelem tárgya és eszközei is mások. A környezet egy tágabb fogalom, abba az ember által létrejövő művi, mesterséges képződmények is beletartoznak. Ezt igazolja, hogy természetvédelem a Földnek legfeljebb „csak” egyötödére terjed ki, ezzel szemben a környezetvédelem a bolygó egészére (Kerényi, 2003). A természetvédelem kulcsfogalma a biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség, amely az egyedek és populációk változékonyságát, gazdagságát és sokféleségét jelenti. Minél gazdagabb egy életközösség egyedekben és fajokban, annál nagyobb az esélye az életben maradásra, hiszen annál jobb az alkalmazkodóképessége. Az alkalmazkodás pedig napjainkban az állat- és növényfajok számára néha valóban a kipusztulástól mentheti meg őket. A mezőgazdaság intenzivitása, az úthálózat terjeszkedése és a közúti
közlekedés
térhódítása
az
élőhelyek,
és
ezzel
megannyi
populáció
megfogyatkozásához vezethet. Összefoglalva tehát úgy is mondhatnánk, hogy a genetikai sokszínűség velejárója a sokszínű környezethez való alkalmazkodás. A másik komoly veszélyt a területük zsugorodása mellett a klímaváltozás rejti magában. Ahhoz, hogy a természetet megóvhassuk, ezt a biodiverzitását kell fenntartani, ami globális szinten rohamos csökkenésnek indult. Védelmét esztétikai (emotional), etikai (ethical), környezeti (environmental) és gazdasági (economic) szempontok is igazolják: •
A változatos környezet az emberi élet minőségét is javítja, annak elszegényedése pedig rontja azt, tehát a hozzáfűződő esztétikai és érzelmi élményeink is negatívak lesznek.
•
Etikai nézőpontból be kell látnunk, hogy minden fajnak joga van az élethez, ráadásul az emberi tevékenység és az a hit, hogy mint magasabbrendú faj bármit megtehetünk, vezetett el a fajok és élőhelyeik ilyen fokú veszélyeztetettségéhez.
9
•
Az élővilág állapota befolyásolja a vizek, a levegő és a talaj tisztaságát egyaránt, így az ember életének is meghatározó tényezője.
•
Akármerre járunk, szembesülünk a természeti erőforrások sokoldalú gazdasági felhasználásával
(tápanyagforrás,
nyersanyagbázis,
orvostudomány
és
gyógyszergyártás kutatásai, ipari termelés stb.). Az
egyes
populációk
és
egyedek
eltűnésének
következtében
az
élőhelyek
fregmentációja tapasztalható, amely a fajok életben maradási esélyeit tovább csökkenti, hiszen a kisebb, kevésbé változatos élőhelyen, kisebb egyedszámmal a túlélés is nehezebb. Ráadásul az ilyen elszegmentálódott populációkra gyakori jellemző a beltenyészet. A biológiai sokféleség megőrzésének központi problémája, hogy nem tudni pontosan hány faj él a Földön, erre vonatkozóan csak becslések vannak. Így nehéz megállapítani, hogy hány faj sokszínűségét is kéne tulajdonképpen megvédenünk. A biológusok többsége 5-10 millió közötti fajszámot vallja, amelyből körülbelül 1,6 milliót ismerünk biztosan. 1600-1900 között 75 faj halt ki az emberi tevékenységnek köszönhetően, 1900-1970 között aztán újabb 75 faj. Ha utánaszámolunk, ez évente egy faj, 2020-ra pedig az óránként 4 faj kipusztulását jelenti ilyen tendencia mellett. Az ENSZ felmérései alapján pedig 2050-re várhatóan a fajok 15-37%-a tűnik el a Föld színéről (National Geographic, 2004). Úgy gondolom, ezek a számok már önmagukban is sokat mondanak. A biodiverzitás csökkenését leginkább a madarakon keresztül lehet tapasztalni, mivel ők viszonylag magas helyen állnak a táplálékláncban, ezért jól érzékeltetik az ökoszsisztémában lejátszódó folyamatokat. Ha pedig konkrét adatokat nézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a biológiai sokféleség valóban komoly veszélyben van. 1980 óta a madarak aránya 70%-ukra csökkent. Közvetlenül vagy kritikusan veszélyeztetett fajnak a kipusztulás közvetlen veszélyébe került fajokat nevezzük. A kedvezőbb helyzetű (vagyis nagyobb elterjedési területtel, nagyobb populácóval rendelkező) élőlények szintén veszélyeztetettnek minősülnek, mivel egyedszámuk és élőhelyeik folyamatosan csökkenek olyannyira, hogy túlélési esélyük az őket érő káros hatások további fennállása esetén csekély. A veszélyeztett fajok kategóriájába könnyen bekerülhetnek az úgynevezett sebezhető fajok, hacsak védelmükben
sürgős
intézkedéseket
nem
tesznek.
A
különböző
veszélyeztetett és sebezhető fajok képezik a fenyegetett fajok csoportját.
10
mértékben
A természet védelmére tehát számos okunk van, de legfőkébb a saját érdekünk és életben maradásunk a tét, még ha nem is belátható időn belül érne el minket közvetlenül a baj. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a természet és annak minden kincse számunkra érték, amelyet ösztönösen meg kell védenünk, ha komoly veszély fenyegeti. A magyar természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény preambuluma a természeti értékeket a nemzeti vagyon részeként nevezi meg.
1.2. A természetvédelem feladata:
A természetvédelem központi feladata ennek a biodiverzitásnak a megőrzése és a fenntartható használat (hasznosítás) megteremtése, vagyis a természeti értékek olyan mértékű felhasználása, hogy azok megújuló képességét ne haladja meg (1996. évi LIII. törvény 4. §). A természetvédelem nehézsége abban rejlik, hogy a kulturális, tudományos, gazdasági és egyéb társadalmi érdekeket megpróbálja a természeti értékek és rendszerek védelmének szolgálatába állítani. Ezek eléréséhez a természetvédelemnek más, járulékos feladatokat is el kell látnia. A tudományos és szakmai teendők keretében értékelik és elemzik a természeti kincseket és folyamatokat, valamint próbálják feltárni az azokat veszélyeztető tényezőket. A műszaki, jogi, pénzügyi és szervezeti intézkedésekre a természetvédelmi kezelés folyamán kerül sor, míg az érdekképviseleti és lobbitevékenység a jogi, igazgatási eljárásokban kap szerepet. A nemzetközi és társadalmi kapcsolatok ápolása rendkívül fontos, ugyanis a természetvédelem a civilek közreműködése nélkül mit sem ér. Ehhez járulhat hozzá a természeti értékek informatív bemutatása és megfelelő hasznosításának ismertetése (Pájer, 2002). A természetvédelem módszerei két csoportba sorolhatók aszerint, hogy mit védenek. Ez alapján beszélhetünk területi védelemről, illetve a fajok és az élettelen természeti objektumok védelméről. Utóbbi esetben bizonyos fajok egyedei és természeti létesítményei kapnak jogi védelmet függetlenül attól, hogy épp hol lelhetők fel (Kerényi, 2003). A szakdolgozat során bemutatásra kerülő Natura 2000 európai hálózat különlegessége, hogy egyszerre védi a fajokat és azok élőhelyeit. A természetvédelem fogalma és feladata kialakulása óta lényegében nem változott, azonban az eszközök, tudományos ismeretek bővültek, a társadalmi igények
11
megsokszorozódtak és sajnos a védelemre szoruló, veszélyeztetett fajok és élőhelyek száma is megnőtt.
1.3. A természetvédelem kialakulása (Pájer, 2002:16-19):
A természetvédelem kezdete az 1800-as évekre tehető. A romantika korszaka és a nemzeti öntudat éledése a természet átalakításához vezetett. A XIX. században az emberek egyre nagyobb része költözött a városba, ahonnan aztán pihenésképpen vágyódtak vissza a környezetszennyezéstől mentes természetbe. A szép tájak és az esztétikai élményt nyújtó környezet felértékelődött a társadalom szemében. Egészen szélsőséges esetek is előfordultak, mint példuául mikor a Német Madárvédelmi Szövetség a ragadozó madarak kilövését követelte a szépséget és nyugalmat árasztó énekesmadarak védelmében. Az 1800-as évek második felében enyhült ez a fajta gondolkodás, de továbbra is a kulturális, esztétikai és nemzeti megfontolások maradtak a középpontban. 1872-t tekintik a természetvédelem „nulladik mérföldkövének”, akkor alakult meg ugyanis a világ első államilag védett területe az Egyesült Államokban, ami máig a Yellowstone park nevet viseli. Innentől beszélhetünk intézményes természetvédelemről. Az idő továbbhaladtával a tudományos ismeretek bővültek, megjelentek a tudományosan megalapozott elvek, amikor is felismerték, hogy az élőlények és élőhelyek, illetve a természeti képződmények és környezetük között szoros összefüggés van. A meglátás helyes volt ugyan, de a kivitelezésnek kezdetben nem a leghatékonyabb módját választották. Úgy vélték, hogy a területek és értékeik megóvásához elegendő a passzív védelem, vagyis az érintetlenség biztosítása. Ennek hátrányai azonban idővel előtörtek, hiszen a területek egymástól független, elkülönült védelem alá helyezése, és korlátozásokkal, tiltásokkal való felügyelete kevés azok fenntarthatóságához és ökológiailag stabilan tartásához. A századfordulót követően a védetté nyilvánítások egyre növekvő ütemben folytak. Az első nemzeti park megalakulását újabbak követték, és ezzel párhuzamosan szélesedett mind az állami szervek és nemzetközi szervezetek köre, mind a társdalmi részvétel testületek, tanácsok, szerveződések formájában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy 1922-ben létrejött a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (melynek Magyarország
12
alapítótagja), majd 1962-ben a WWF, a Világ Természetvédelmi Alap (Magyarország 1991-től tag), valamint a Nemzetközi Vízvadkutató Iroda 1965-ben. Az 1970-es évektől elterjedt a felismerés az aktív védelem és a társadalom szerepvállalásának jelentőségéről. E felfogás szerint a tényleges természetvédelmi kezelésbe beletartoznak a műszaki, gazdasági és egyéb feladatok is, az ökológiailag összefüggő egységek együttes kijelölése, továbbá a területi védelem mellett a fajok területen kívüli védelme. Az 1980-90-es években a természeti értékek általános és kiemelt természetvédelme együtt képezte – és képezi ma is – a természeti örökség egészére kiterjedő oltalmat. Ennek a gondolkodásmódnak a kikristályosodása vezetett a napjainkra is jellemző, modern természetvédelemhez, amelyet négy alapelvvel jellemezhetünk leginkább (Pájer, 2002:18-19): •
„Holisztikus-elv”: a természeti képződmények egymáshoz és a környezet más elemeihez rendszerszerűen kapcsolódnak, egymásra hatást gyakorolnak, és egymástól függnek, ezért harmóniájuk fenntartása szükséges fenntartható fejlődésükhöz.
•
„Folyamat-elv”: a természetvédelem célja nem egy adott állapot konzerválása, hanem olyan tevékenységek kifejtése, amelyek a működőképességet biztosítják.
•
„Integrált természetvédelem elve”: a természetmegőrzési feltételeket úgy kell megszabni, hogy azok más ágazatokkal is összhangban legyenek.
•
„Komplementer-elv”: a már korábban említett természet- és környezetvédelem kapcsolata értendő ez alatt.
Az intézményes természetvédelem állomásait és fejlődési szakaszait nemzetközi egyezmények és együttműködések jelzik, melyek elengedhetetlen feltételei a természetvédelem magas színvonalú műveléséhez.
1.3.1. Nemzetközi egyezmények:
A természetvédelmi tevékenység nem korlátozódhat le egy ország határai által, ahogy azt a problémák sem teszik, ezért megoldásukhoz az államok közötti összefogásra van szükség. Az együttműködés bilaterális vagy multilaterális nemzetközi egyezmények, kormányközi és nem-kormányközi megállapodások formájában, tagság viselésében és tapasztalatok cseréjében nyilvánul meg. Ebben az alfejezetben a legjelentősebb 13
nemzetközi egyezmények kerülnek ismertetésre, időrendi sorrendben ezek a következők: Ramsari Egyezmény, Washingtoni Egyezmény, Bonni Egyezmény, Berni Egyezmény és Egyezmény a biológiai sokféleségről.
1.3.1.1. Ramseri Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről1:
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kezdeményezésére fogadták el 1971. február 2-án, és 1975. december 21-én lépett életbe. Célja a vizes élőhelyek megőrzése, erőforrásainak olyan mértékű felhasználása, hogy az a fenntartható hasznosításnak megfeleljen. Az Egyezmény megteremtette az ehhez szükséges jogi, intézményi és együttműködési kereteket. Mint a legtöbb nemzetközi egyezményt, később ezt is jegyzőkönyvek követték, melyeknek köszönhetően az alapegyezmény tartalmilag is fejlődött. 1982-ben a párizsi jegyzőkönyv, 1987-ben a reginai, 1994-ben pedig a montreux-i módosítást fogadták el. Eleinte a vízimadarak közvetlen védelmét szolgálta, majd egyre nagyobb hangsúlyt kapott a vizes élőhelyek megóvása. Jelenleg már a vízi ökoszisztémák komplex védelme szerepel az alapvető célok között (Kerényi, 2003). Az Egyezmény részeseinek ki kell jelölniük legalább egy vizes területet a ramsari jegyzékbe, bővebb nevén a „Nemzetközi jelentőségű Vizes Területek Jegyzékébe”. Egy terület kijelölése mindenképpen kötelező, a későbbiekben azonban az országok szabadon kérhetik újabbak felvételét. Ha fontos közérdek úgy kívánja, akkor lehetőség van a területek jegyzékből való kiiktatására. A visszavont terület helyett azonban ki kell jelölni egy másik hasonló jellegű és kiterjedésű területet. A jegyzékben szereplő területek kezeléséről szakszerűen kell gondoskodni, hogy fenntartható hasznosítása és ökológiai jellege megmaradhasson. Ezen felül az országok egymás közti folyamatos kapcsolattartása és kommunikációja is követelményként van megnevezve. Magyarország 1979. augusztus 11-én csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és máris élt a lehetőséggel, miszerint számos vizes élőhelyet javasolt a jegyzékbe. A későbbi évek során aztán (1989-ben, 1997-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban) újabb területeket is kijelöltek, melyekkel együtt már 26 hazai vizes élőhely található a Ramsari Jegyzékben, összesen 204 000 hektárnyi tereületen (KvVM-TVH, 2007. október 28. 13:01). 1
Convention on Wetlands 14
Az Egyezmény által biztosított vizes területek védelmére a mai napig szükség van. Észak- és Nyugat-Európa vizes élőhelyeinek ugyanis 60%-a veszélyeztetett (Kerényi, 2003).
1.3.1.2. Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES)2:
Az élőhelyek folyamatos zsugorodása és pusztulása mellett az élőlőlényekre a nemzetközi kereskedelem jelent óriási veszélyt. A globalizáció velejárója, hogy az országok közötti kapcsolatok kibővülnek, a kereskedelmi rendszer az egész Földet behálózza, évente több mint 350 millió egyedet érint (súlyosan). A fajokat többnyire értékes részeikért vagy otthoni hobbiállat- vagy dísznövénytartás végett vadásszák. A befogott állatok egyedeinek gyakran 70-90%-a elpusztul a szállítás során, természetes környezetükből kiragadva. A CITES célja a veszélyeztetett fajok kereskedelmének ellenőrzése, szabályozása, illetve a kipusztulás szélén álló fajok esetében annak teljes tiltása. Az Egyezményt az – ENSZ Környezeti Programjának keretében belül – Egyesült Államokban, Washingtonban írták alá 1973. március 3-án, és 1975. július 1-jén léptették hatályba. A fajokat veszélyeztetettségük alapján három kategóriába sorolja, melyek listáját és a rájuk vonatkozó intézkedéseket három függelékben határozza meg. Az I. függelékbe a kritikusan veszélyeztetett fajok tartoznak. Ezek kereskedelme minden körülmények között tilos. A II. függelékben felsorolt fajok esetében a kereskedelem megengedett, de csak szigorú szabályokhoz kötve, korlátozott mértékben (míg állományuk nagységa és dinamikája nem tesz szigorúbb intézkedéseket szükségessé). Ezekre úgynevezett CITES engedélyeket adhatnak ki. A III. függelék olyan veszélyeztetett fajokat tartalmaz, melyek esetében a részes országok segítséget kérhetnek a kereskedelmük ellenőrzéséhez (Kerényi, 2003). Az európai országok ezt az egyezmény tartják a leghatékonyabbnak a veszélyeztett, vadon élő állat- és növényfajok védelmét illetően, ugyanis ez konkrét feladatokat, és azok nem teljesítése esetén szaknciókat állapít meg. Végrehajtására a Közösség külön rendeletet hozott létre (338/97/EGK). Az országoknak többek között kötelességük igazgatósági hatóságokat és tudományos testületeket kijelölni, amelyek együttműködve 2
Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora 15
az
engedélyezési
folyamatokat
lebonyolítják.
Nyilvántartást
kell
vezetni
a
mellékletekben felsorolt fajokról az országban, az intézkedések végrehajtásáról, és minderről jelentéseket kell készíteni. Az egyezmény által tiltott kereskedelem leleplezésekor az adott faj példányát el kell kobozni, és az előírásoknak megfelelően elhelyezni (Kerényi, 2003). Magyarországon sajnos a természet- és környezetvédelem úgynevezett „puha jog”, vagyis szanckionáló eszközeink nem elég hatékonyak. Előfordult, hogy a büntetőeljárás végén egyáltalán nem szabtak ki büntetést, de ha mégis, az csupán töredék részét képezte az illegális kerekedelemből befolyt bevételnek. Hazánk 1985-ben lett tagja az Egyezménynek, mely az 1986. évi 15. számú törvényerejű rendelettel hirdettek ki. Végrehajtását nemzeti szinten a 4/1990. (XII.7) miniszteri rendelet irányozza elő. A gyenge szankcionálási rendszer ellenére a rendelet szigorúbb feltételekhez köti a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, mint ahogy azt a CITES előírja, ugyanis nálunk minden ragadozó madárfajt beletartozik az I. függelékbe, és bejelentési kötelezettséget ír elő mondazok számára, akik az I. vagy II. függelékben szereplő fajok tartásával vagy tenyésztéseével foglalkozik (Kerényi, 2003). Az igazgatósági hatóság szerepét a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Egyezmények Osztálya és a környezetvédelmi, természetvédemi és vízügyi főfelügyelőségek töltik be, a tudományos testületét pedig a KvVM-TVH. Sokak által ismert, a CITES értelmében védett növények közé tartozik például a hóvirág és az erdei ciklámen. Nem is gondolnánk, hogy hányszor futunk össze olyan termékekkel, ajándéktárgyakkal, használati cikkekkel, melyek elkészülte egy egész populációt életveszélybe sodort, vagy netán fajok kihalásához vezetett. 1.3.1.3. Bonni Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről3
Szintén az ENSZ Környezeti Program keretében jött létre, aláírására 1979. június 23-án került sor. Hatályba lépése nemzetközi és hazai szinten is 1983. november 1-jével történt meg. A vándorló állatfajok és élőhelyeik védelme érdekében kimondja, hogy meg kell előzni a vándorlást akadályozó, és ezáltal az állatokat veszélyeztető tényezőket (tevékenységeket és tárgyi létesítményeket is egyaránt). Amennyiban azok már korábban létesültek, úgy a lehetőségekhez képest legnagyobb mértékű csökkentésükre 3
Convention on Migratory Species 16
vagy szabályozásukra kell törekedni. Veszélyeztető tényezőként tartja számon a nem őshonos fajok betelepülését vagy betelepítését is, ezért azok szigorú ellenőrzését rendeli el, és ha valóban negatív hatás tapasztalható a vándorló fajok helyzetében, akkor akár azok felszámolását is követelheti (Kerényi, 2003). A nemzetközi összefogás talán ennél az egyezménynél a legkézenfekvőbb, hiszen vándorló magatartásuk révén több országot szelnek át, ezért együttes védelemre van szükség, hiszen mit sem ér az olyan tevékenység tiltása, amely a másik állam területén már engedélyezett. Ezt az együttműködést hivatott biztosítani az Egyezmény II. függeléke, miszerint az úgynevezett kedvezőtlen helyzetű fajok védelmében a vándorlás útvonalába eső országok közös, kiegészítő megállapodások kötésére kötelesek. Az I. függelék a fokozott védelmet igénylő, veszélyeztetett vándorló állatfajokat ismerteti. A mellékletek módosítása, a védelemre és kezelésre vonatkozó javaslattétel az Egyezmény Tudományos Tanácsának hatásköre. A legfőbb döntéshozó testülete azonban a 3 évente ülésező Részes Felek Konferenciája. 90 nappal az ülések előtt a feleknek teljesíteniük kell jelentési kötelezettségüket (Kerényi, 2003). Magyarország 1983. július 12-én csatlakozott, melynek kihirdetésére az 1986. évi 6. számú törvényerejű rendeletben került sor. Az Egyezmény végrehajtásáról hazai szinten két jogszabály rendelkezik: az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről és 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan
védett
barlangok
köréről,
valamint
az
Európai
Közösségben
természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. A II. függelék
értelmében
Magyarország
is
tagja
egyéb,
országok
közötti
megállapodásoknak, egészen pontosan az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről (EUROBATS) és az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről (AEWA) szóló megállapodásnak (KvVM-TVH, (2007. október 28. 12:48). Az Egyezmény végrehajtását különböző programok, ökológiai vizsgálatok és fajvédelmi tervek is segítik. A vándorló madarakat például olyan veszélyek fenyegetik, mint a szélerőművek építése, közép- és magasfeszültségű vezetékek kihúzása, mezőgazdasági tevékenységek stb. A Bonni Egyezmény hasonlóságot mutat a Ramsari Egyezménnyel, a különbség köztük, hogy a Bonni Egyezmény már kezdetektől fogva a fajok élőhelyeit is védelme alá vonja, emellett szélesebb szabályozási tárgykörrel rendelkezik, hiszen hatálya kiterjed
17
minden vándorló vadon élő állatfajra, beleérte a vizes élőhelyek lakóit is, továbbá nagyobb hangsúlyt fektet a kutatási tevékenységekre és monitoringra.
1.3.1.4. Berni Egyezmény az európai vadon élő állatok és természetes élőhelyek védelméről4:
A Berni Egyezményt az Európai Tanács készítette elő és fogadta el 1979-ben, értelemszerűen Bernben. Hatályba 1982-ben lépett. Célja a vadon élő állatok és élőhelyeik védelme (kiemelt figyelmet szentelve a veszélyeztetett fajoknak), valamint ennek
megvalósítását
szolgáló
nemzetközi
együttműködés
megteremtése.
Kötelezettségként írja elő az országok számára a kutatási, tájékoztatási tevékenységek elősegítését is. Az Egyezmény különlegessége, hogy ebben jelenik meg először a rendelkezések között a kipusztult, nem őshonos fajok betelepítése és annak ellenőrzése. Érdekességnek számít az is, hogy védelemnek minősül a fajok megfelelő korlátok közötti hasznosítása is. Az I. függelék fokozottan védett növényeket, a II. függelék fokozottan védett állatokat tartalmaz, melyekre a vadászat és halászat teljes tilalma vonatkozik a III. függelékben felsorolt fajokkal szemben. A IV. függelék meghatározza mindazon eszközöket, módszereket és járműveket, melyeket a vadászható, halászható fajok elejtésekor sem szabad használni. Az állományok szinten tartása, a megfelelő hasznosítása érdekében azonban ideiglenes és helyi tilalmak is szükségesek az Egyezmény rendelkezései mellett, valamint nemzeti szinten kell azt is szabályozni, hogy mely időszakban lehet az adott tevékenységeket gyakorolni. A védelemhez szükséges lépések megtételéről és a mellékletek esetleges módosításáról az évente ülésező Állandó Bizottság dönt. A részes felek az Egyezményben foglalt rendelkezésektől való eltérésekről kétévente számolnak be, emellett négyévente egy általános jelentést is meg kell küldeniük az intézkedések végrehajtásáról, a hazai jogszabályokról és a mellékleteken szereplő, az adott országban előforduló fajokról és azok helyzetéről (Kerényi, 2003). Magyarország – aki 1989-ben csatlakozott – is több derogációt kért, melyeket a Magyar Közlöny
1991.
évi 14.
számában
jelentetett
meg
a
Területfejlesztési Minisztérium tájékoztató formájában. 4
Convention on the Conservation of Eurpean Wildlife and Natural Habitats 18
Környezetvédelmi
és
A Bonni és a Berni Egyezmény hazai szintű végrehajtásért elsősorban a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága, a nemzetközi kapcsolattartásért pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Egyezmények Osztálya felel (KvVM-TVH, 2007. október 28. 12:30). 1.3.1.5. Biológiai sokféleség egyezmény5:
1992-ben megrendezésre került Rio de Janeiróban a Környezet és Fejlődés környezetvédelmi
világértekezlet
szintén
az
ENSZ
Környezeti
Programja
előkészítésével. A konferencia a globális méretűvé vált problémákat hivatott megtárgyalni, és ezek között merült fel a biodiverzitás kérdése is. Heves viták között megszületett azonban többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az Éghajlatváltozási megállapodás
bír
Keretegyezmény. jelentőséggel,
Természetvédelem ám
érdekes
szempontjából
mód,
nem
egy
az
első
hagyományos
természetvédelmi egyezményról van szó, ugyanis célkitűzései a természeti állapotok javítása mellett a társadalmi érdekek optimális mértékű, a környezetet nem károsító kielégítésére
is
törekszenek.
Fő
célja
a
biológiai
sokféleség
megőrzése,
komponenseinek fenntartható használata és az élővilágból származó hasznok megosztása. A három prioritás egymással összefügg, sőt egymást feltételezi, mivel a fenntartható használat csakis a fajok biodiverzitásában bekövetkező csökkenő tendencia megállításával
lehetséges.
Ennek
elérését
segítik
elő
az
országok
közötti
információcserék, technológiák átadása, az élővilág genetikai forrásaihoz való hozzáférés biztosítása. A CBD minden élőlény és élő rendszer fennmaradását célozza, nem csupán bizonyos fajokat és élőhelyeket, ez által biztosítva az ökoszisztéma egyensúlyát és fenntarthatóságát. Ez a legnagyobb erénye. További érdeme, hogy nem csupán célokat határoz meg, hanem például a végrehajtás módját, finanszírozási lehetőségeit is. Előírja a kutatási és képzési tevékenységek szükségességét, az in situ és ex situ védelem biztosítását a fajok számára, környezeti hatásvizsgálatokat, valamint megfigyeléseket és elemzéseket arra vonatkozóan, hogy egy adott kontrollidőszakhoz képest hogyan változott a biodiverzitás egy bizonyos területen. A megállapodást aláíró országok vállalták, hogy a szomszédos országok környezeti állapotára, biológiai 5
Convention on Biological Diversity (CBD) 19
sokféleségére negatív hatással bíró tevékenységet nem végeznek, amennyiben ez mégis megtörténne, azonnal értesítik az érintett országot a kialakult helyzetről. Ezen kívül az államok nemzeti stratégiákat is kidolgoznak a célok eléréséhez. Az Egyezmény működése a – kétévente ülésező – Részes Felek Konferenciája, a Titkárság és a Tudományos, Szakmai és Technológiai Tanácsadó Testület együttműködő irányításával történik. Egy rendkívüli ülésen került sor a Cartagena jegyzőkönyv elfogadására Columbiában. A jegyzőkönyv a genetikailag módosított szervezetek szállításának, kezelésének és felhasználásának biztonságos módját szabályozza. Az Egyezmény részes felei azonban nem feltétlenül egyeznek a jegyzőkönyvet aláíró országokkal. A CBD hatályba lépését követően a természetvédelmi folyamatok is felgyorsultak a részes államokban. Magyarország már az azonnali csatlakozók között volt, az Egyesült Államokkal szemben, amely csak egy évvel később volt hajlandó aáírni az Egyezményt, de azóta sem ratifikálta. A Klímaegyezmény után ez tekinthető a világ második legsikeresebb szerződésének, miután 190 ország tagságával büszkélkedhet (CBD, 2007. december 10. 19:12).
1.3.2. Természetvédelem az Európai Unióban:
Az európai természetvédelem hosszú fejlődésen ment keresztül, mire elnyerte mai formáját. Eleinte
a
szegregációs
modell
volt
jellemző,
amely
a
területek
rezervátumszerű elkülönítését és kezelését jelentette. Ahogy láthattuk, ezt a szemléletet felváltotta az integrációs modell, a komplex ökológiai rendszerek igénye. A természetvédelm jelenlegi kereit az Európai Unióban a 6. környezetvédelmi akcióprogram szabja meg. Ennek célkitűzései határozzák meg 2010-ig terjedően a közösségi környezet- és természetvédelmi jogot. Előtérbe helyezi a biodiverzitás megőrzését és védelmét. Az uniós szabályozás irányelvekből, rendeletekből és határozatokból áll. A direktíva az állam belső jogrendjébe beépülve válik kötelező érvényűvé. Jogharmonizációhoz vezet, amely új nemzeti jogszabályokon vagy az eredetik módosításán keresztül történhet meg. Az irányelvek csupán elérendő célokat fogalmaznak meg, a végrehajtás eszközét és módját a tagállam választhatja meg. Az unió természetvédelmi direktívái úgynevezett minimum irányelvek, vagyis ennél szigorúbbak lehetnek a hazai jogszabályok, de
20
elnézőbbek semmi esetre sem. A rendelet már közvetlenül kötelező, és amint az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában megjelenik, hatályba is lép minden állami aktus nélkül. A határozat ezzel szemben csak a címzettre vontkozik, amely lehet állam, természetes vagy jogi személy. Minden egyes közösségi jogszabályt közzétesznek az Official Journalben és az Európai Bizottság honlapján (Demeter, 2002). Az
Európai
Unió
természetvédelmi
szabályozásának
alapját
a
92/43/EGK
élőhelyvédelmi irányelv, a 79/409/EGK madárvédelmi irányelv és a CITES kereskedelmi egyezmény jelenti.6 A vadon élő állatok kereskedelmét és az egyezmény végrehajtását a 338/97/EGK rendelet rögzíti, előírva a rendeletet megsértő tevékenységek listáját és az ilyenkor alkalmazandó intézkedéseket és szankciókat. A hatékony természetvédelemhez az uniós szabályozás önmagában azonban nem elég, annak a nemzeti jogrenddel és annak programjaival, szervezeteivel, valamint a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségekkel is ki kell egészülnie.
1.3.3. Természetvédelem kialakulása Magyarországon:
Ahogy a világ más területén, Magyarországon is 1800 után beszélhetünk érdemben a természetvéedelemről. Hazánkban 1879-ben született meg az első ilyen irányú rendelkezés, az Erdőtörvény, amelym elsősorban az erdőket érinti, de néhány kitétel már született a természet általános védelmére is. Ezt követte 1883-ban a Vadászati törvény, majd 1984-ben a Mezőrendőrségről szóló jogszabály. Ez utóbbi előírta az énekesmadarak és a költés ideje alatt más madárfajok védelmét is (Pájer, 2002). Mindeközben kezdett erőre kapni a társadalmi bázis is. Érdemes megemlíteni a Magyarhoni Földtani Társulat, az Országos Erdészeti Egyesült és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkásságát. Az 1990-es évek elején tűnt fel a magyar természetvédelem nagy alakja, Kaán Károly erdőmérnök, akkori földművelésügyi államtitkár. Kimagasló érdeme abban áll, hogy elsőként dolgozta a haza természetvédelem szervezeti koncepcióját, máig használatos alapelveit
és
fogalomrendszerét.
Elképzelése
szerint
erre
épült
volna
a
természetvédelem intézményesítéséről szóló törvénytervezete, amely azonban akkor – a háborús események miatt – nem, de 1923-ban megvalósult és jogalapot kapott az erdészeti igazgatásról szóló törvényben, miszerint a természetvédelmi hatóságok 6
Az első két direktíva egy későbbi fejezetben kerül részletesebb bemutatásra. 21
feladatait átruházták az erdőigazgatóságoknak. Kaán Károly nevéhez fűződik az 1935. évi, az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvény előkészítése is. A jogszabály létrehozta az Országos Természetvédelmi Tanácsot javaslattételi és szaktanácsadási szerepkörrel, ezen felül meghatározta a védetté nyilvánítás eljárási rendjét, továbbá jogokat és kötelezettségeket állapított meg. Ennek köszönhetően került kijelölésre hazánk első természeti emléke (1935) és természetvédelmi területe (1939) (Pájer, 2002). Kiemelkedő munkássággal büszkélkedhet még Herman Ottó természettudós és néprajzkutató 14 kiadott könyvével, valamint Vásárhelyi István elsősorban halak, kétéltűek, hüllők és vadon élő állatok tanulmányozásával (Bodnár, 2006). Az elkövetkezendő években a védett területek kijelölésének üteme lelassult ugyan, de az e területen végzett tevékenységek folytatódtak. 1952-ben létrejött az első magyar tájvédelmi körzet (a Tihanyi Tájvédelmi Körzet). 1961-ben megalakult az önálló természetvédelmi főhatóság, az Országos Természetvédelmi Hivatal. 1972-től kezdetét vette a természetvédelem – napjainkig tartó – expanzív szakasza. Az előrehaladást bizonyítja, hogy az 1970-es évek végéig valamennyi magyarországi barlang, rengeteg állatfaj vált védetté. 1973-ban Magyarországon is megalapult az első nemzeti park (a Hortobágyi Nemzeti Park), ami egyben azt is mutatja, hogy világviszonylatban sem vagyunk lemaradva a természetvédelem intézményesítése terén. 1977-ben megkezdte működését az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. A későbbiekben ez látta
el
a
természetvédelmi
főhatóság
feladatait
1988-ig,
amikor
is
nagy
átszerveződésekre került sor a hazai természetvédelem intézményrendszerében. A ma is működő Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ilyen formában csak 2002 óta létezik,
előtte
a
Környezetvédelmi
és
Vízgazdálkodási
(1989),
aztán
a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési (1990), majd a Környezetvédelmi Minisztérium (1998) nevet viselte (Pájer, 2002). 1976-1990 között zajlott a Távlati Természetvédelmi Program, amely először tételesen rögzítette a védetté nyilvánítandó területeket nevük szerint, időben és térben felosztva. A Programnak köszönhetően 500 000 hektárnyi terület került védelem alá (Rakonczay,1998). Az 1989-ben megjelent Vörös Könyv a Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett állat- és növényfajokat tartalmazza, és napjainkig is fontos támpontot nyújt a természetvédelmi hálózatok kialakítása során. 1994-ben, az állami szerepvállalás kifejezéseképpen a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai koncepciót. Ez szolgáltatta az 1996. évi LIII. természet védelméről 22
szóló törvény alapját. A magyar természetvédelem fontos évszáma ez, hiszen azóta is ez a törvény jelenti a viszonyítási alapot mind hazai, mind nemzetközi téren, amikor ökológiai hálózatok kialakításáról, vagy épp egyezmények megkötéséről van szó. A törvény után egy évvel jött létre a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, amely adatokat szolgáltat az élővilágnak, a különböző szerveződési szintek biodiverzitásának állapotáról és változásairól, ezzel is segítve a természetvédelem munkáját, továbbá fontos részét képezi a CBD végrehajtásának és a Magyarországon átívelő ökológiai hálózatok monitorozásának. Az utóbbi két esemény a Natura 2000 szempontjából is említésre méltó, mivel a hálózat szempontjából a monitoring és a jogharmonizáció meghatározó volt.
1.4. Ökológiai hálózatok iránti igény:
Az 1990-es években Európában egyre nagyobb figyelmet kapott az az elgondolás, hogy az egyes területeket egy komplex, funkcionális rendszerben kell értékelni és kezelni, hogy a kisebb-nagyobb területek között összeköttetés jöjjön létre. Ez az elképzelés vezetett az ökológiai hálózatok kialakításához. A területek közötti kapcsolat kiépítésére azért van különösen nagy szükség, mert nem minden terület tartozik jogi védelem alá, így a védett és nemvédett természetes és természetközeli élőhelyek fregmentálódnak, a kisebb élettér pedig az élőlények túlélési esélyeit csökkenti. Ráadásul a területek között gyakran intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, vagy beépítésre kerül. Ennek az a következménye, hogy az emberi beavatkozásokat az élővilág még közvetlenebbül éli meg, jobban elszenvedi a káros hatásait. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fajok vándorolhatnak, a populációk egyedei cserélődhetnek. Az egyes területek közötti átkelés azonban életveszélyes lehet az állat számára. Az ökológiai hálózatok lényege, hogy az egyes természetes területek között ökológiai folyosókat építsenek ki, melyek egyes fajok számára a kapcsolatteremtés módját, mások számára viszont akadályt jelenthetnek. Az ember számára egy főút a könnyebb közlekedés, helyváltoztatást teszi lehetővé, de közel sem jár ilyen előnyökkel például egy őz számára, aki át akar kelni az úton. Előfordulhat, hogy ez a folyosó nem folytonos, az élőhelyek kisebb megszakításokkal követik egymást. Ilyen esetekben úgynevezett stepping stones jellegű folyosókról beszélünk. Az ökológiai folyósokhoz hozzátartoznak még a mag-, a puffer- és rehabilitációs területek. A magterület jelenti az állat- és
23
növényfajok élőhelyeit, a pufferterület pedig ezt veszi körül amolyan védőkerítésként az emberi hatások kiszűrése végett. Rehabilitációs terület ezek bármelyike lehet, amennyiben minőségi javítása indokolt (Kerényi, 2003). Az ökológiai hálózat fogalma arra utal, hogy a különböző élőhelyek között több irányba is megvalósul a folyosókon keresztül az összeköttetés, ezáltal egy hálózatos szerkezetű nagyobb rendszer rajzolódik ki előttünk. A magterület védelme a cél (hogy azt ott előforduló élőlényeket és otthonukat megóvhassuk), és ennek érdekében kerül kijelölésre a hálózat többi eleme is. Egy ország területét több ökológiai hálózat is átszőheti, mivel mások a kijelölési szempontok, a védendő értékek vagy éppen a megvalósításukról rendelkező jogszabályok. A páneurópai biológiai és tájdiverzitási stratégia a PEEN létrehozásáról, az Európai Unió madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelve a Natura 2000 végrehajtásáról, a Berni Egyezmény pedig az Emerald Hálózat kialakításáról gondoskodott. Ráadásul az sem mindegy, hogy globális, páneurópai, regionális vagy uniós szinten született meg és valósult meg az adott ökológiai hálózat. Röviden ismertetném a két páneurópai hálózatot, majd a következő fejezetben rátérnék szakdolgozatom konkrét tárgyára, a Natura 2000 ökológiai hálózatra, melynek „nagyságát”nemzetközi és hazai szintű bemutatása révén szeretném érzékeltetni.
Páneurópai Ökológiai Hálózat (PEEN):
1993-ban, a maastrichti konferencián már komoly elkötelezettség látszott egy európai ökológai hálózat7 létrehozására, amely azonban állami támogatást csak két évvel később, 1995-ben nyert Szófiában, a pán-európai biológiai és tájdiverzitási stratégia8 elfogadása révén. Ennek keretében jöhetett létre a Páneurópai Ökológiai Hálózat. A kialakítását előirányzó irányelveket 1999-ben, Genfben fogadták el. A PEEN az ökoszisztéma részét képező állat- és növényfajok, élőhelyek és egyéb tájbeli elemek koherens rendszere, amely az egyes országok ökológiai hálózataiból tevődik össze. Magyarországon a Nemzeti Ökológiai Hálózat nevet kapta. Az elnevezése az IUCN-től származik. A gyakorlati megvalósítására irányuló program 1999-ben vette kezdetét az akkori Környezetvédelmi Minisztérium irányítása alatt. 7 8
European Ecological Network (EECONET) Pan-European Biological an Landscape Diversity Strategy (PEBLDS) 24
A stratégiák
azonban országonként eltérőeknek bizonyultak, mivel ki a jogszabályi háttér, ki a térképezés fontosságában hitt (KöM, 2002).
Emerald Hálózat:
A Berni Egyezmény Állandó Bizottsága által létrehozott ajánlások, illetve határozatok szerint a természetvédelmi szempontból jelentős területeknek a vadon élő növény- és állatfajok élőhelyei, a veszélyeztetett élőhelyek, valamint a vándorló fajok szempontjából fontos területek számítanak. Ezeket összefoglalóan különleges természetvédelmi jelentőségű területeknek (Areas of Special Conservation Interest, ASCI) hívjuk, a különleges természetvédelmi jelentőségű területek hálózatát Európában pedig Emerald Hálózatnak. Az Egyezmény által felállított Állandó Bizottság 3. számú határozata alapján létre kell hozni egy szakértői munkacsoportot, amely a hálózat kiépítéséért felelős, valamint ösztönözni kell az államokat az ASCI területek kijelölésére. A munkacsoport érdeme a Hálózat – természeti értékek részletes adatbázisául szolgáló – szoftverjének és úgynvezett pilot projekteknek a kidolgozása (több közép-kelet európai ország közreműködésével, sőt 2001 óta Magyarország részvételével). Hazánk esetében, a konkrét területek kiválasztásánál alapvető szempont volt, hogy jellemző élőhelyei, ritka növény- és állatfajai kellő kiterjedésben, illetve számban reprezentálták az ország teljes területét lefedő pannon biogreográfiai régió természetföldrajzi jellegzetességeit és értékeit. Mind a védendő értékek, mind a területek megjelölésében rögtön látható a hasonlóság a Natura 2000 hálózattal. Az Emerald Hálózat jelentősége abban rejlik, hogy létrehozásával kialakítható Európa egész területén a természetvédelmi szempontból jelentős területek összefüggő hálózata függetlenül a résztvevő országok integrációs törekvéseitől. Gyakorlatilag lefedi a Natura 2000 területeket, nem hiába veszik alapul ugyanazt a biogeográfiai térképet (Demeter, 2003).
25
2. NATURA 2000 ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT
Definíció szerint a Natura 2000 az Európai Unió által létrehozott olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását. Sok szempontból más, mint az eddigi természetvédelmi módozatok. A nemzeti és a közösségi kötelezettségvállalást vegyíti. A feladatok végrehajtását az Európai Bizottság ellenőrzi bizonyos időközönként megküldött, a tagállamok által elkészített beszámolók alapján, amelyek a hálózatba tartozó területeik állapotáról és védelmi intézkedéseik sikeréről adnak képet. Felügyeletére külön hazai apparátus létezik, és civil mozgalmak is próbálják hirdetni jelentőségét. A Natura 2000-t nem úgy kell elképzelni, mint csupán védett területek halmazát. Magyarország védett területeinek ugyanis csak egy része kerül bele a hálózatba, ugyanakkor eddig nem védett területek is oltalom alá kerülnek. Már az EU 15-ök idején a tagállamok területének több, mint 15%-át fedte le (Papp, Tóth, 2004:8), az EU 25-ök idején pedig már a 20%-át (ami sokkal nagyobb arányú lefedettséget jelent az eddig csupán nemzeti jogi védelem alá tartozó területekhez képest) (KvVM-TVH, 2007. november 30. 9:44). A területek kiválasztásának szempontjait két uniós irányelv szolgáltatja, amelyek a kontinens számára a legjelentősebb, egyedi vagy veszélyeztetett fajokra és élőhelytípusokra
koncentrálnak.
A
hálózat
tisztán
szakmai-tudományos
megalapozottságú. Az irányelvekben meghatározott – kiemelt közérdekre vonatkozó – kivételektől eltekintve, a területek kijelölésekor, valamint a későbbiekben az azokat érintő tevékenységek, beruházások gazdasági érdekből nem kerülhetnek megvalósításra, vagy csak szigorú feltételekhez kötötten. Nem szabad azonban csak egy újabb „tehernek” elkönyvelni, egy újabb csatlakozással járó kötelezettségnek, amelyre az országnak nincsen se forrása, se korábbi alapja, hiszen az Unió – bár nem nagy összegben, de – támogatást nyújt a Natura 2000 finanszírozáshoz több program keretében is, és a jövőben az e célt szolgáló lehetőségeket még tovább szeretnék gyarapítani. Félnivalóra már csak azért sincs okunk, mivel hazánk természetvédelmének is vannak már szilárd alapjai. A Natura 2000-nek köszönhetően viszont Európa kiemelten fontos, természeti értékekben gazdag területei szervezett keretek közé
26
kerülnek. Egyedi jellemzője az is, hogy a területeken (nem úgy, mint például egy nemzeti park vagy tájvédelmi körzet esetében) nem minden faj élvez védettséget, hanem csak a direktívák mellékleteiben szereplő fajok és élőhelytípusok, és egyetlen közösségi jelentőségű faj vagy élőhely jelenléte elég, hogy a terület a közösségi jelentőségű természeti értékek közé kerüljön. Összességében a jelenleg természetvédelmi oltalom alatt álló területek arányát kétszeresére növeli majd hazánkban. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem kiegészítik azt.
2.1. A természetvédelem alapját jelentő ökológiai hálózat sem más…:
Minden, ami a természetvédelemről eddig elhangzott, érvényes a Natura 2000 hálózatra is. Egy komplex ökológiai rendszerben való gondolkodás, miszerint a fajok védelme csak élőhelyeik megóvásával együtt realizálódhat igazán, ebben a hálózatban teljesedett ki. Az eddig elkülönítve kezelt védelmet igénylő területek korszakának végét jelenti, mert bár korábban is megtörtént ennek felismerése, igazán hatékony, és ilyen nagy mértékű, nemzetközi szinten szabályozott (és nem teljesítés esetén szankciókkal járó!) ökológiai hálózatra korábban nem volt példa. Jelentősége és hatékonysága pedig a jövőben tovább fog növekedni. Nem hiába nevezik tehát a „természetvédelem alapkövének” is. Két területtípus alkotja, a különleges madárvédelmi és a különleges természetmegőrzési területek, amelyek a két uniós irányelv alapján, egymástól függetlenül, de általában egymással nagy átfedésben kerülnek kijelölésre. A különleges természetmegőrzési területeket tartalmazó lista elkészülte egy több éves folyamatban zajlik le, míg a különleges madárvédelmi területek – terv szerint – a csatlakozással együtt érvénybe lépnek mint Natura 2000 terület. (Természetvédelem terén az Unió derogációt nem tűr, ennek ellenére Magyarország mégis több hónapot késett a nemzeti lista leadásával).
27
Magyarország: A Társulási Megállapodás értelmében a csatlakozás feltétele a hazai környezeti állapot európai uniós normáknak megfelelő alakítása, az uniós jogszabályok, az ún. Közösségi Vívmányok9 beépítése a nemzeti jogrendbe. Természetvédelem terén elvárás volt minden tagjelölttől, hogy 2004-ig kijelölésre kerüljenek a Natura 2000 hálózathoz tartozó javasolt közösségi jelentőségű területek. Minden ország csatlakozásával a Natura 2000 területek köre bővül, az Eupai Unió újabb természeti kincsekkel gazdagodik. Magyarország mint új biogeográfiai régió10, a Pannon régió jelenik meg Európában. Nevéből is látszik, hogy értünk jött létre, bár folytatódik Csehországban és Szlovákiában is, sőt átnyúlik az Unió határain túlra is: Ukrajnába, Romániába, Szerbia-Montenegróba, valamint Horvátországba. Hazánknak egész területét lefedi. Egyértelmű tehát, hogy az országok közötti együttműködésre is figyelni kell, és észben kell tartani, hogy természetvédelmi (illetve ezzel ellentétes, pusztító) tevékenységeink más államokra is hatással vannak. Szerencsére az újonnan csatlakozó tagállamokban (2004-ben és 2007-ben) a gazdasági fejlődés is később kezdődött el, és ennek köszönhetően a természet pusztítása is. Így nálunk még „csak” a megőrzésre helyeződik a hangsúly a komorabb hangulatú helyreállítás helyett. Hazánk számos olyan természeti értékkel rendelkezik, ami közösségi szinten is veszélyeztettnek, és ezáltal védettnek tekintendő. Az Európában fellelhető 110 000 állat- és növényfajból Magyarországon nagyjából 45 000 található meg (Demeter, 2002). Már az EU 15-ök idején az unió területének 18 %-a tartozott a hálózathoz, az újonnan csatlakozó országokkal ez az arány csak tovább nőtt. Több olyan fajról is tudomásunk van, amely már csak nálunk tenyészik, ezért kell különös védelmet fordítani kicsiny hazánk természeti örökségére is. A csak nálunk előforduló élőhelytípusok és fajok az úgynevezett pannonikumok. Ilyen például Magyarországon a fóti boglárka, a pannon molyhos tölgyesek, a cigányréce, a haris, a túzok vagy a parlagi sas. Ezek fennmaradása a mi felelősségünk, hiszen a kontinens más tájain egyáltalán nem, vagy csak kis számban élnek populációik. Az ökológiai hálózatba való bekapcsolódás révén azonban ezek közösségi védettséget is élveznek, ezáltal fenntartásukhoz szakmai és anyagi segítséget kapunk.
9
Acquis Communaitaire Fogalmát lsd. később.
10
28
2.2. A hálózat előzménye, létrejöttét befolyásoló tényezők:
Ahogy maga a természetvédelem esetében is láthattuk, nem egyik évről a másikra forrnak ki ilyen jelentős, a későbbi évtizedeket is meghatározó elképzelések. Ahhoz, hogy a hálózat mai (még mindig nem kiteljesedett) formáját elérje, előbb meg kellett hozzá teremteni a politikai és szakmai kereteket. Ez utóbbit (ahogy azt a dolgozat következő részében látni fogjuk) hosszas, és alapos, egyre kiterjedő kutatómunka előzte meg. A biodiverzitás politikai érettségének kezdete az 1965-ben aláírt, és ’67-ben életbe lépett Európai Közösségeket létrehozó szerződés idejére vezethető vissza. Az Egyesülési Szerződés11 174. cikkelye szerint a Közösség környezetpolitikája hozzájárul a „környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása, valamint a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzéséhez nemzetközi szinten”. A későbbiekben a környezetvédelmi problémák nagyobb hangsúlyt kaptak, nem csak említésre kerültek az egyes dokumentumokban, hanem konkrét akciótervek, programok és egyezmények születtek leküzdésükhöz. 1973-ban vette kezdetét az 1. környezetvédelmi akcióprogram. 1979-ben megszületett a madárvédelmi irányelv (Birds Directive), majd 1992-ben az élőhelyvédelmi irányelv (Habitats Directive). Ez a két jogszabály fektette le a természetvédelem alapjait, erre épül később maga a Natura 2000 is; sok más egyezmény és ökológiai hálózat is átvette a bennük foglalt átfogó, körültekintő előírásokat. 1992-ben – ahogy azt már korábban is olvashattuk – Rio de Janeiro-ban aláírták az Egyezményt a biológiai sokféleségről12, amely 1993-ban életbe is lépett. Jelentőségét remélhetőleg már a korábbiakban sikerült kiemelnem, most láthatjuk, hogy a Natura 2000 kialakulásában milyen szerepet játszott, hiszen az Egyezmény további feladatokat vetett fel, és újabb intézkedések megtételét tette szükségessé. Ennek megvalósulása érdekében vett nagyobb lendületet innentől a biodiverzitás csökkenésének megálítása közösségi
szinten.
Bár
láthattuk,
hogy
ez
idáig
is
születtek
nemzetközi
együttműködések, de ez az Egyezmény helyezte igazán közösségi alapra a természetvédelem további fejleményeit. Hosszú távú célkitűzések sorát indította el. Először kidolgozták 1998-ban az úgynevezett Biodiverzitás Stratégiát (Biodiversity 11 12
Merger Treaty UN Convention on Biological Diversity - CBD 29
Strategy), amely megteremtette az Egyezmény politikai kereteit. E szerint a tagállamoknak a rendelkezéseknek megfelelő nemzeti stratégiát, programokat és terveket kell készíteniük, amelyek kiegészülnek a biodiverzitás szempontjait integráló közösségi politikákkal. A Stratégia további két részében a részes felekre vonatkozó kötelezettségek, valamint az elérendő célok és azokhoz szükséges eszközök vannak megnevezve. 2001-ben a Stratégiát a kitűzött célok és kötelezettségek gyakorlati megvalósítása követi. Ez négy Biodiverzitás Akciótervet13 jelent, melyet 2001-ben fogadtak el (Európai Bizottság, 2007. december 4. 9:34): 1. Természeti Erőforrások Megőrzése 2. Mezőgazdaság 3. Halászat 4. Gazdasági és Fejlesztési együttműködési. Még ebben az évben az állam- és kormányfők között megállapodás született arról, hogy a tagállamok 2010-ig megállítják a biodiverzitás hanyatlását. Innentől a közösségi ténykedéseket ez a törekvés határozta meg. A nemes célkitűzésnek első állomása a 2004 májusában, Írországban megrendezésre kerülő Malahide-i Konferencia14 volt. Jelen voltak a Bizottság, a tagállamok és a civil szektor képviselői, emellett szakértők egy csoportja abból az indíttatásból, hogy felülvizsgálják az Akciótervek addig elért eredményeit, és ezek fényében újabb célokat tűzzenek ki maguk elé. A megfogalmazott prioritásokat az úgynevezett Malahide-i Üzenetben hozták nyilvánosságra, amelyre minél gyorsabb választ vártak a 2010-es célkitűzés elérése érdekében. Ugyanezen célzattal, az igények felmérése okán adott ki a Bizottság egy közleményt, melyben 10 kihívást, és ezekhez alkalmazandó intézkedéseket vázolt fel. A közlemény egy internetes konzultáció formájában került kiírásra az Európai Unió portálján 2006-ban15. 1469 válasz érkezett, ennek több mint 80%-a a magánszférából. Magyarországról 11 értékelést küldtek (CEEWEB, 2007. november 27. 12:15). A reakciók szerint az érintettek egyetértenek a megfogalmazott kihívásokkal és intézkedésekkel, ám hozzá kell tenni, hogy erről pontos képet akkor kaphattunk volna igazán, ha a közlemény egyéb kérdésfelvetésre is lehetőséget adott volna szöveges értékelés formájában (ez ugyanis a dokumentumból hiányzott). 13
Biodiversity Action Plans Malahide Conference 15 Internet Consultation 14
30
A felülvizsgálatokból származó végső eredményként 2006. májusban jelent meg az Európai Bizottság felhívása „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl – Az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében”16 címmel. 10 prioritást irányoz elő 4 kulcsterületen (CEEWEB, 2007. november 27. 12:15): 1. Biológiai sokféleség az EU-ban 2. Az EU és a világ biológiai sokfélesége 3. Biológiai sokféleség és éghajlatváltozás 4. Tudásalap. Az akcióterv mellékletei között találunk a célkitűzések eléréséhez szükséges konkrét intézkedéseket, valamint hatásvizsgálatra vonatkozó tennivalókat. Ezzel el is érkeztünk napjainkhoz, és a 2010-es célkitűzés nem halványult el, sőt a biodiverzitás megőrzésének legfontosabb eszközévé a Natura 2000 vált, amely idén ünnepelte 15. szülinapját.
2.3. Meghatározó irányelvek:
A Natura 2000 hálózat létrehozásáról a Tanács 92/43/EGK a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről irányelve rendelkezett. A 3. cikk értelmében a tagállamoknak ki kell építeniük a különleges természetmegőrzési területek koherens ökológiai hálózatát a Közösségen belül, melybe a 79/409/EGK a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv által kijelölt különleges madárvédelmi területeket is integrálni kell. Az említett irányelvek nem csak a Natura 2000 létrehozásához teremtik meg a jogi kereteket, hanem útmutatást adnak többek között annak lefolytatásához, és az azt követő feladatok
végrehajtásához,
valamint
megszabják,
hogy
mindezekhez
milyen
kötelezettségek, milyen rendszerességgel, milyen formában hárulnak a tagállamokra. Mivel a szakdolgozat célja a Natura 2000 hiteles bemutatása, elmaradhatatlan részét képezi ezen irányelvek ismertetése. A természetvédelem fontos mérföldköve az ökológiai hálózat, amely e két jogszabály nélkül nem jöhetett volna létre. Az irányelvek mindegyike a preambulummal kezdődik, amely tartalmazza a célokat, a kapcsolódási pontokat más közösségi jogszabályokhoz, és tulajdonképpen a válaszokat 16
Halting the loss of Biodiversity by 2010 - and beyond, Sustaining ecosystem services for human wellbeing 31
arra, hogy miért vált szükségessé az irányelv meghozatala. Az előzmények megértése végett ezekből csak példaszerűen ragadnék majd ki néhányat. Mivel az egyes cikkek a mellékletekre hivatkoznak, azok pontos megnevezése elmaradhatatlan. A cikkekről csak egy rövid összegzést kívánok nyújtani, majd a további fejezetekben ezeknek a gyakorlati alkalmazását bemutatni. Mindezek fényében átfogó képet kaphatunk arról, hogyan működik, vagy legalábbis hogyan kéne működnie a Natura 2000-nek.
2.3.1. A Tanács 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről Madárvédelmi irányelv17:
Eredete 1975-re nyúlik vissza, mikor a H. E. Hahn indítványt nyújtott be az Európai Parlamenthez a vadon élő madarak védelmére felhívva a figyelmet (Demeter, 2002). 1979. április 2-án fogadták el mint direktíva, majd április 6-án hatályba is lépett. Míg az élőhelyvédelmi irányelv lerakta a Natura 2000 alapját, addig a madárvédelmi irányelv lerakta a későbbi természetvédelmi jogszabályok, köztük az élőhelyvédelmi irányelv alapját, ezzel megteremtve a természetvédelem biztos jövőjét. A BD tartalmi része összességében a különleges madárvédelmi területek kijelöléséről, a az Unió vadon élő madarainak szándékos pusztításának megakadályozásáról (tiltások formájában), a vadászható fajok körének és a vadászat módjának meghatározásáról szól. A biodiverzitás csökkenése, a fajok folyamatos eltűnése leginkább a madárvilágban figyelhető meg, ezzel magyarázható az is, hogy miért ez az irányelv született meg először. A természetesen előforduló, vadon élő madarak állományában egyre nagyobb csökkenés tapasztalható, amely a tápláléklánc egészének veszélybe kerülését, a biológiai egyensúly felborulását idézheti elő. A biológiai sokféleség megőrzésének alapvető feltétele tehát, hogy bizonyos fajok vadászatát és befogását, illetőleg kereskedelmét szabályokhoz kössék, jogi keretek közé szorítsák. Ez a szabályozás magában foglalja azon szükséges intézkedéseket, melyek a fajok állományainak szinten tartásához szükségesek; valamint azon kötelezettségeket, amelyek az említett intézkedések
ellenőrzésére
vonatkoznak
(jelentések
az
Európai
Bizottságnak,
monitoring, derogációk engedélyezése, bizottság felállítása, kutatási tevékenység, stb.) Külön vázolja, hogy az egyes mellékletek tartalma mi alapján került megállapításra, és milyen követelmények jelent a tagországok számára. 17
Council Directive 79/409/EEC of 2 April 1979 on the conservation of wild bird 32
A 19 cikkelyt 5 melléklet követi, melyekkel fontos tisztában lennünk (Demeter, 2002:17-18,122-123; ETC/BD, 2007. november 26. 17:43): I. melléklet 195 madárfajt sorol fel, amely védelméhez speciális intézkedésekre van szükség. Számukra különleges madárvédelmi területeket kell kijelölni. Ide tartoznak a kipusztulással fenyegetett, továbbá élőhelyük változásaira érzékeny fajok, valamint a ritkának minősített fajuk (kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt), végül a specifikus élőhelyigényű fajok. II. melléklet olyan fajok összeállítását tartalmazza, amelyek vadászata „nemzeti jogszabályok adta kereteken belül” (79/409/EGK irányelv 7. cikk (1) bekezdés) megengedett állománynagyságuk, földrajzi elterjedésük és reprodukciós rátájuk alapján. Fészekrakás, fióknevelés idején, valamint a szaporodás bizonyos szakaszaiban azonban ezen fajok vadászata is tilos. A II/1. mellékletben felsorolt 24 faj a Közösségen belül bármely tagállam területén vadászható, míg a II/2. mellékleten szereplő 58 faj csak a feltüntett tagállamban (ezekről előzetesen az Európai Bizottság döntött). III. melléklet a fajok és azok származékainak kereskedelmét szabályozza. Értelemszerűen itt már csak olyan nevekkel találkozunk, amelyek már a II. mellékletben is szerepeltek. A III/1. melléklet 7 fajának kereskedelme korlátozások nélkül lehetséges, amennyiben azok legális módon, az irányelvnek megfelelően kerültek elfogásra vagy megölésre. A III/2. melléklet esetében már korlátok vannak szabva, melyeket szintén a Bizottság határozott meg előzetes egyeztetések útján, ám a II/2. melléklettel ellentétben itt nincs konkrét ország meghatározva a kereskedelem területére vonatkozóan. Ez esetben 19 madárfajról van szó. A III/3. melléklet azon fajok listáját tartalmazza, melyek várhatóan a III/2. mellékletbe fognak tartozni, de amíg a Bizottság lefolytatja az ehhez szüskéges vizsgálatokat, addig azokra a nemzeti szabályozás érvényes. IV. melléklet a) és b) pontjában van felsorolva minden olyan eszköz, jármű, valamint eljárás és módszer, amelyekkel a vadászat tilos, ugyanis ezek alkalmazása madarak tömeges elejtését, és ez által esetleg egész populációk eltűnését eredményeznék (például hálók, csapdák, robbanószerek, sérült állatok csaliként való használata; légi, motoros járművek).
33
V. melléklet a kiemelt kutatási területekre fókuszál. Véleményem szerint az irányelv kellő körültekintéssel készült, mivel nem csak a mellékletekben felsorolt fajokra, hanem azok élőhelyeinek, tojásainak, fészkeinek a védelmére is felhívja a figyelmet. Az 1. cikk értelmében a BD az összes természetesen előforduló vadon élő madárfajra vonatkozik. Különös gondot fordít a vonuló madarakra, hiszen azok a közös örökség részét képzik. Az ilyen fajoknál a meghatározott intézkedéseket vonulási útvonalukra, pihenőhelyeikre is ki kell terjeszteni.
2.3.2. A Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről - Élőhelyvédelmi irányelv18:
A HD előkészületei legalább olyan régre nyúlnak vissza, mint a madárvédelmi irányelv létrejötte, ugyanis a ’79-es Berni Egyezmény révén született meg a gondolata, majd 1988-ban az Európai Bizottság részéről a konkrét jogszabály javaslata. 1992. május 21én a Tanács jóváhagyta, majd június 10-én életbe léptette (Demeter, 2002). Ránézésre is megállapítható, hogy ez jóval többet foglal magában, mint a BD, hiszen ez minden közösségi jelentőségű vadon élő fajra (állat- és növényfajra egyaránt) kiterjed, és ezen túlmenően azok élőhelyeire is. A két direktíva azonban együtt kezelendő és értelmezendő, ennél fogva hiányosságának az sem tekinthető, hogy ennek hatálya a madárfajokra külön már nem terjed ki. Több cikkben is találhatunk egymásra utalást. Az irányelv elrendeli a különleges természetvédelmi területek kijelölését, amely a különleges természetmegőrzési területek létrehozását jelenti a különleges madárvédelmi területekkel kiegészítve. Közös alkalmazásuk biztosítja a biodiverzitás megőrzését és az úgynevezett kedvező természetvédelmi helyzet megeteremtését (Favourable Conservation Status – FCS). Ez utóbbi a fenntarthatóság biztosítéka. Olyan állapot kialakítása a cél, mely a fajok és élőhelyek helyzete számára minőségi és mennyiségi szempontból is javulást hoz, azaz elterjedési területük és állománydinamikájuk tendenciája pozitív, emellett életképességük feltételei feltételezhetően a jövőben is adottak maradnak. Nem elegendő tehát a veszélyt jelentő tényezők csökkentése vagy
18
Council Directive 92/43/EEC of 21 May 1992 on the conservation of natural habitats and of wild fauna and flora 34
megszüntetése. FCS az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteiben felsorolt minden fajra és minden élőhelyre vonatkozik, pontos definíciója az 1. cikk alatt olvasható. A HD preambulumát a hálózatot maghatározó fogalmak definiálása követi, majd megfogalmazásra kerül maga a Natura 2000 létrehozásának szükségessége, célja, felépítése, és a területek kijelölésének menete. Akárcsak a BD esetében, ebben is szó esik
a természetvédelmi
intézkedések
megtételéről,
jelentési
kötelezettségről,
tudományos munkáról és a mellékletek tartalmának helyes értelmezéséről. Ezen felül azonban a HD cikkei közé már belekerült a társfinanszírozásra és felügyeletre vonatkozó jogos igény is. További különbség az előző direktívához képest az élőhelyvédelmi irányelv 24 cikke és 6 melléklete, melyek a következők: I. melléklet olyan természetes élőhelytípusokat (összesen 231-et) tartalmaz, amelyek számára különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges. II. melléklet 324 állat- és 587 növényfajt (azaz összesen 911 fajt) tartalmaz, amelyek számára különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges. III. melléklet a Natura 2000 területek kijelölésének szempontjai. IV. mellékletben a szigorú védelmet igénylő 413 állat- és 613 növényfaj (összesen 1026 faj) listáját olvashatjuk. A 13. cikk sorolja fel az ezekre vonatkozó tiltott tevékenységeket. V. melléklet azon vadon élő 223 faj (125 állat- és 98 növényfaj) jegyzéke, amelyek “természetből való kivétele és hasznosítása szabályozott keretek között” engedélyezett (hogy ez pontosan miket jelent, arról a 14.cikk rendelkezik) (Demeter, 2002:23). VI. melléklet itt is (akárcsak BD esetén) a tiltott vadászati célú módszereket, eszközöket és járműveket sorolja fel. A mellékletek módosításának lehetősége is az irányelvekben foglaltatik. A bővítések során a közösségi értékű fajok és élőhelytípusok száma általában megnövekszik, főleg mikor egy vagy több új ország csatlakozása új biogeográfiai régiót is jelent az Unió számára. 2004 a Natura 2000 számára is valamennyi téren bővülést hozott. A BD I. melléklete 13 fajjal és alfajjal gazdagott, míg a HD I. melléklete 20 élőhelytípussal, II. melléklete pedig 165 vadon élő fajjal bővült. 2007 érdekesnek mondható ehhez képest, ugyanis
35
míg 2004-ben 10 ország csatlakozása csak egy új biogeográfiai régiót jelentett, addig az idei év „hozománya” 2 ország és 2 régió volt.
Magyarország:
A hatályos magyar jogrend az uniós irányelveknél nem lehet lazább, viszont szigorúbb igen. Nálunk ez utóbbi érvényesül is. Ettől függetlenül az irányelvekben foglalt követelmények megfelelő átültetéséhez a tagállamoknak (köztük Magyarországnak is) jogharmonizációra kellett törekedniük, ami számos addigi jogszabály módosítását tette szükségessé, amelyeket egy ún. megfelelési táblázatban kellett feltüntetniük. Az ilyen módon érintett főbb magyar jogszabályok: •
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény;
•
A vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény;
•
Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 201/2006. (X.2.) kormányrendelettel módosított 275/2004. (X.8.) kormányrendelet;
•
A környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 201/2006. (X.2.) kormányrendelettel módosított 75/2005. (XII. 20.) kormányrendelet.
Ezek közül a két legfontosabbat emelném ki. A legfőbb – 1997. január 1-jén életbe lépett – 1996. évi LIII. törvény szabályozza a magyar természetvédelmet. A jogszabály megfelel az uniós elvárásoknak, csupán a különleges madárvédelmi területek kihirdetéséhez volt szükség némi kiegészítő szabályozásra. A törvény értelmében ki kell hirdetni egy kormányrendeletet, amely rendelkezik a Natura 2000 területeket érintő teendőkről. 2004 októberéig nem volt olyan jogszabály, amely egyáltalán említette volna a Natura 2000-t, amikor is hatályba lépett a 275/2004. (X.8.) kormányrendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. 2006 októberében ezt a jogszabályt a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 201/2006. (X.2.) kormányrendelet módosította. A rendelet úgy fogalmaz, hogy a Natura 2000 területet különleges madárvédelmi területek, jelölt Natura
2000
területek,
jóváhagyott
Natura
36
2000
területek
és
különleges
természetmegőrzési területek együttese alkotja (275/2004. Korm.rend. 3. §). A hozzátartozó 5-7. számú mellékletben kerülnek felsorolásra mindazon földrészek, amelyek a Natura 2000 hálózat részévé váltak a rendelet kinyilvánításával. Ezeknek a földterületeknek a helyrajzi számos jegyzékét először miniszteri közleményben, majd miniszteri rendeletben tették közzé.
2.4. A területkijelölés összetettsége:
A hálózat felállításáról tehát már 15 évvel ezelőtt rendelkeztek, azonban mégsem lehet azt mondani, hogy ennyi idő óta folyamatosan kifejti hatását, mivel minden egyes bővítéssel, illetve felülvizsgálattal újabb élőhelytípusok és fajok kerülnek a mellékleteken szereplő védendő természeti értékek közé. A folyamat tehát azóta is tart. Az irányelvek szerint a különleges madárvédelmi területeket már a csatlakozás idejére ki kell hirdetni, és azoknak a tagsággal egyidőben hatályba kell lépniük, míg a különleges természetvédelmi területek először „javasolt közösségi jelentőségű” (proposed Sites of Community Importance - pSCI), majd „közösségi jelentőségű területek” (Sites of Community Importance - SCI) lesznek. Közös jellemzőjük viszont, hogy kijelölésüket komoly adatgyűjtés előzi meg a tagállamok részéről, mely a civil és szakmai szervezetek, illetve független szakértők feladata, akik az állománynagyság- és sűrűség, hazai elterjedés, hazai és nemzetközi védelmi helyzet, valamint élőhelyigény viszonylatában hozzák nyilvánosságra eredményeiket. A területeknek minden élőhelytípus és faj esetében az országos állomány elegendően nagy hányadát kell lefedniük, és az adott biogeográfiai régió valamely sajátosságát is magán kell hordoznia.
2.4.1. A különleges madárvédelmi területek – Special Protection Areas (SPAs):
A SPAs kijelölése a tagállamok saját hatásköre, a Bizottságnak különösebben beleszólása nincs, esetleg javaslatot tehet. Figyelembe kell azonban venni a vonuló madarak élőhelyeit, a vonulás során igénybevett pihenőhelyeiket, továbbá a Ramsari Egyezmény egyéb előírásait. A legtöbb ország a kijelölés alapjául a madarak élete szempontjából
kulcsfontosságú
fészkelő-,
37
táplálkozó-
vagy
pihenőterületek
gyűjteményét, a Fontos Madárélőhelyek19 rendszerét veszi alapul. A civil szervezetek arra törekednek, hogy a Natura 2000 és IBA területek teljes átfedésben legyenek egymással, ami azonban többnyire kormányzati részről elfogadhatlan. Hazánk esetében még viszonylag jó a helyzet, mivel hozzávetőlegesen 80% a kettő közötti átfedés, ám azt is csak nagy viták árán tudták elérni. Miután a madárvédő szervezetek a tárcák körében nem találnak meghallgatásra további IBA-területek védetté nyilvánítása tekintetében, a Bizottsághoz fordulnak, amely ezután (ha jogos volt az észrevétel) kényszerítheti a tagországot további kijelölésre. Így a területek száma és mérete a bővítések mellett is folyamatosan nőhet. Ez a növekvő trend a SCI esetében is megfigyelhető, ezt szemlélteti a következő táblázat (Európai Bizottság, 2007. november 26. 11:40): Irányelv alapján kijelölésre került
2005
2006
2007
SPA
4212
4617
4830
SCI
20508
20861
21747
területek száma
2.4.2. A különleges természetmegőrzési területek – Special Areas of Conservation (SAC):
SAC esetében a tagországoknak csak javaslattételi lehetősége van. A javasolt közösségi jelentőségű területek jegyzékét az úgynevezett nemzeti lista tartalmazza, amelyet a csatlakozás napjára össze kell állítani, majd az Európai Bizottságnak felterjeszteni. A lista összeállítása során az élőhelyvédelmi irányelv III. melléklete szerint kell eljárni, az szabja meg a kijelölés menetét és kritériumait, amely kizárólag szakmai, ökológiai szempontok alapján történhet, abban gazdasági vagy társadalmi érdekek nem játszhatnak közre (bár kivételek mindig vannak, amelyek a HD 16. cikkében kerülnek megnevezésre). Lehetőség van azonban a III. melléklet rugalmasabb kezelésére, amennyiben egy tagállam területének több mint 5%-a ad otthon kiemelt jelentőségű fajnak vagy élőhelytípusnak. 19
Important Bird Areas (IBA) 38
A nemzeti lista a HD I. és II. mellékletében előforduló fajokat és élőhelyeket veszi alapul, melyek bővülhetnek a csatlakozási tárgyalások folyamán, hiszen egy újabb biogeográfiai régió megjelenése új, az EU más területein addig nem, vagy csak jelentéktelen számban megtalálható fajokkal, illetve élőhelyekkel jár együtt. A folyamat későbbi szakaszában már nincs mód az újabb fajok vagy élőhelyek mellékletbe történő besorolására. A tagállamoknak alá kell támasztaniuk, hogy a javasolt Natura 2000 területek kijelölése valóban a fent említett kritériumok alapján történik. Ennek egységes lebonyolítására a Bizottság elkészített egy űrlapot és egy szoftver-adatbázist, melyeken a szükséges adatok rögzítésre kerülnek, majd a referencia listával együtt az EB birtokába elektronikus és nyomtatott formában is. Az űrlapok és az adatbázis általános, összesített információkat tartalmaz. Tartalmi elemei négy csoportba gyűjthetők össze (Demeter, 2002: 28): ¾ a terület általános (terület kódja, megnevezése, nagysága, koordinátái, régióbeli elhelyezkedése stb.) és ¾ ökológiai adatai (a területen előforduló állatállomány-adatok és fajok listája); ¾ a kijelölés alapjául szolgáló fajok területen található állományának értékelése; ¾ a terület rövid jellemzése (minőség, megőrzöttség, veszélyeztető tényezők szempontjából, kezelő szerv bemutatása). Ezen kívül mellékelni kell még a pSCI-t ábrázoló térképet, illetve fényképeket. A benyújtott nemzeti listát a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével kiértékeli. A szakmai észrevételeket az azon belül működő – 2005. január 1-je óta tevékenykedő – Európai Természetvédelmi és Biodiverzitás Tematikus Központ20 teszi meg. A ETC/NPB ellenőrzi a tagországok által felküldött dokumentumokat, és elemzéseket készít a Bizottság számára. Az ebből leszűrt eredmények alapján a Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG Environment) visszaküldi a tagországoknak a hiányzó területekről szóló korrekciós javaslatát. Előfordulhat az is, hogy a tagállam akarata ellenére a Bizottság mindenképp szerepeltetni kíván egy területet a listán (egy ott fellelhető, a jegyzékben nem szereplő kiemelt jelentőségű faj vagy élőhelytípus miatt), ilyenkor hat hónap áll a rendelkezésükre, hogy konzultáljanak egymással, majd ha a nyomás és az érvek már nem segítenek, az ügy a Tanács elé kerül, amely három hónapon belül, egyhangú szavazattal hozza meg döntését.
20
European Topic Centre for Nature Protection and Biodiversity (ETC/NPB) 39
A közösségi jelentőségű területek javított listájának megvitatása – a Bizottság által megrendezésre kerülő – úgynevezett biogeográfiai szemináriumok keretében történik. A szeminárium elnevezése azokra az úgynevezett biogeográfiai régiókra utal, amelyekre az Európai Unió területet felosztották a nagy földrajzi távolságok kiküszöbölése és a területek kezelésének megkönnyítése végett. Az egyes régiók az országhatárokat figyelmen kívül hagyva, egymástól ökológiai minőségük folytán kerülnek lehatárolásra. Erről a felosztásról még a Berni Egyezmény alkalmából készült egy térkép, amely az Emerald Hálózat zökkenőmentesebb létrehozását hivatott elősegíteni (Demeter, 2002). Azóta is ez a térkép használatos, a Natura 2000-re vonatkozóan is. 2004-ben a Pannon régió, 2007-ben pedig a Sztyepp- és a Fekete-tengeri régió egészítette ki az addigi hatot. A jelenlegi kilenc régió tehát: 1. alpin 2. atlantikus 3. boreális 4. fekete-tengeri 5. kontinentális 6. mediterrán 7. makaronéziai 8. pannon 9. sztyepp Biogeográfiai régiók a 27 tagállamban (Európai Bizottság, 2007. november 23. 10:31):
40
A régiók jellegzetességei, pontosabban az, hogy az egyes fajok és élőhelytípusok mennyire viselik azokat magukon, kulcsfontosságú a biogeográfiai szemináriumokon a nemzeti listák értékelése során. A biogeográfiai szemináriumok a folyamat egyik legfontosabb állomását jelentik több okból is. Egyrészt itt zajlanak az egyeztetések a tagállam és az Unió képviselői között, másrészt komoly szerephez jutnak a civil szervezetek is (NGO-k), harmadrészt az itt jóváhagyott területek képezik később a SAC-t. Az értekezleteknek 3 év alatt kell lezajlaniuk, majd az azt követő 6 évben kell a SCI-t SAC-ként kihirdetniük. Fontos megjegyezni azonban, hogy bár a különleges természetmegőrzési területek elfogadása a csatlakozás után még több évet vesz igénybe, már a felterjesztett lista összeállításától meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a javasolt területeken annak érdekében, hogy a biodiverzitás ne romoljon. Már ekkor vizsgálatot kell végezni minden olyan tervre vagy projektre, amely közvetlen vagy közvetett módon a fajokat vagy élőhelyeiket veszélyeztetné vagy megzavarná (erről az irányelv 6. cikke rendelkezik). Ezen a fórumon részt vesznek az állami és civil természetvédelem, valamint a földhasználó szervezetek képviselői, továbbá független szakértők azokból az országokból, amelyeknek területe érintett az adott biogeográfiai régióban. A tárgyalások irányítását a Környezetvédelmi Főigazgatóság tartja kézben, míg a szakmai és tudományos megalapozottságot a – már említett – ETC/NPB hivatott biztosítani. Menetét és nyelvezetét szigorú protokoll szabályozza. A résztvevők elsősorban konszenzusra törekednek, ezért a szavazáson alapuló döntéshozatal kevésbé jellemző. Elsősorban azt nézik, hogy az európai jelentőségű fajok és élőhelyeik hosszú távú megőrzésére, kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítására a megfelelő területeket sikerült-e kijelölni. Rendkívül fontos megjegyezni, hogy a tagországok bár javasolt területek jegyzékét nyújtják be a Bizottsághoz, ennek ellenére a szemináriumok során nem a területet magát értékelik ki. Azt vizsgálják, hogy a felterjeszett terület mennyire fedi le, azaz vonja védelem alá az egyes fajokat és élőhelyeket, különös tekintettel a kiemelt jelentőségű fajokra és élőhelytípusokra. Ezek mindegyikét egyesével megvitatják a résztvevők. Ha egy kérdésben nem jutottak dűlőre, akkor arról egy későbbi szeminárium alkalmával döntenek (Králl, 2005a).
41
A szeminárium első felében alkalmaznak egy úgynevezett „20-60% szabályt”, hogy a folyamatot átláthatóbbá, és ez által egyszerűbbé tegyék. Ez azt jelenti, hogy azok a területek, amelyek több mint 60%-ban reprezentálják a közösségi jelentőségű fajokat és élőhelytípusokat („sufficiently represented”), azokat nem szükséges egyedi tüzetes vizsgálat alá vetni, amelyek azonban kevesebb, mint 20%-ban fedik le a megvenevezett populációkat („insufficiently represented”), azoknál az eseti tüzetes felülvizsgálat feltétlenül indokolt. A 20-60% közötti reprezentativitással bíró területek egyedi elbírálás alá esnek (Papp, Tóth, 2004:16). A biogeográfiai szeminárium csak szakmai revízió, melynek végeredményeként bizonyos pSCI elfogadásra kerülnek, és SCI lesznek, emellett további területek kijelölésére szólíthatják fel a tagországot. A támogatási rendszerek és földhasználati előírások kidolgozása, életbe léptetése csak ezután jön, mikor lezajlik a SCI teljes véglegesítése a Bizottság és a tagállam közötti kétoldalú egyeztetéseket követően. Különbség a biogeográfiai fórumhoz képest, hogy ebbe a civileknek hivatalosan már nincs beleszólási lehetőségük. A SCI – a Közösség részéről történő – végleges elfogadásától számítva az országnak 6 év áll a rendelkezésére, hogy kihirdesse a SAC-t, ezen belül is prioritást élveznek a kiemelt jelentőségű21 területek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Natura 2000 hálózatban nem maguknak a területeknek a védelme a fontos, hanem a területen előforuduló állat- és növényfajok, illetve élőhelyeik. Értelemszerűen tehát a szakmai vizsgálatok során az áll a középpontban, hogy a javasolt területek listája kellő védelmet nyújt-e a közösségi jelentőségű faj és élőhelytípus számára. A Bizottság pedig szintén nem egy konkrét terület, csak újabb területek kijelölésére szólíthatja van a tagállamot, hogy az élőhelyvédelmi irányelv függelékeiben megnevezett fajok és élőhelytípusok nagyobb állománya kerüljön védelem alá.
21
Kiemelt jelentőségű fajoknak és élőhelyeknek azokat tekintjük, amelyek veszélyeztetettek, vagy az eltűnés veszélye fenyegeti őket. Az irányelvek mellékleteiben ezeket csillag (*) jelöli. (92/43/EGK irányelv 1. cikk) 42
A területek kijelölésének lépcsőit az alábbi ábra szemlélteti:
HD
BD
Különleges madárvédelmi területek (SPA)
I. és II. melléklet élőhelytípusai és fajai
Nemzeti lista a javasolt közösségi jelentőségű területekkel (pSCI)
Közösségi jelentőségű területek (SCI)
Különleges természetmegőrzési területek (SAC)
Natura 2000
Civil szervezetek szerepe a biogeográfiai szemináriumon: A civil szervezetek, azaz NGO-k a szeminárium során amolyan tanácsadói szereppel vannak felruházva. Jelentőségük abban mutatkozik meg, hogy hozzáértő tudásuk és adekvát információik alapján befolyásolják a kormányzatot és az uniós képviseletet a legfontosabb területek nemzeti listára való felkerülése érdekében. Közreműködésük többek között adatok gyűjtésében és elemzésében, a közvélemény tájékoztatásában, a Natura 2000-rel kapcsolatos fórumokon való részvételben nyilvánul meg. Ezen felül részt vesznek a javasolt közösségi jelentőségű területek listájának összeállításában javaslatok, véleményezések, illetve értékelések formájában. A szemináriumokra a hivatalos lista mellé készítenek egy úgynevezett árnyéklistát, amelyen annál jóval több terület védetté nyilvánítására tesznek javaslatot. Ennek segítségével felhívhatják a Bizottság figyelmét a nemzeti listán ugyan nem szereplő, de jelentőségteljes fajokra, élőhelyekre. Megbízhatóságukat reális és pontos adataiknak köszönhetik, amelyet egyik fél sem hagyhat figyelmen kívül. Legfontosabb érdekérvényesítő eszközük a lobbitevékenység, melyet mind az Európai Bizottság, mind a kormány irányába gyakorolnak. A megfelelő területek közösségi jelentőségűvé nyilvánítása érdekében
43
közbenjárnak továbbá az ETC/NPB-nél és a független szakértőknél egyaránt (Papp, Tóth, 2004). A WWF Ausztria tapasztalatainak átadásával próbálja meg segíteni a később csatakozó országokat. Összeállítottak egy „NGO eszközkészletet a biogeográfiai szemináriumokra való felkészüléshez”. Ez egy olyan táblázatrendszer, amely megkönnyíti az adatok gyűjtését (és annak ütemezését), rendezését, perezentálását, archiválását, valamint megosztását. Az osztrák tapasztalatok azt bizonyítják, hogy amennyiben a régió országai együttműködnek, és élnek ezzel az eszközrendszerrel, a hatékony fellépés a szemináriumokon civil részről már nem jelenthet gondot (Bozsó, Nagy, 2005). A biogeográfiai értekezleteken a civil képviseletet az Európai Élőhely Fórum (EHF) biztosítja. Az EHF az Európai Bizottság felkérésére 1991-ben létrehozott szakmai tanácsadó
testület,
döntéshozókkal
való
amely
szakvélemények
egyeztetésekkel
kiadásával,
foglalkozik,
és
az
érintettekkel
ilyen
módon
és
közös
kezdeményezések formájában próbálja befolyásolni a szakpolitikákat és a Natura 2000et érintő tevékenységek alakulását. A 13 tagú testületen belül 2004 óta a CEEWEB látja el az újonnan csatlakozott országokban a biogeográfiai szemináriumokra való felkészülés koordinálását. Az EHF tagszervezeti: •
BirdLife International
•
WWF European Policy Office
•
Coastwatch Europe
•
The Coastal Union
•
Europarc
•
Wetlands International
•
European Environmental Bureau
•
WWF European Policy Office
•
European Natural Heritage Fund
•
International Mire Conservation
(Euronatur)
Group
•
Plante Europe
•
Eurosite
•
IUCN, The World Conservation
•
CEEWEB
Union Regional Office for Europe
Magyarország:
A csatlakozás idején, az akkori Természetvédelmi Hivatal már a kezdetektől elkötelezettséget mutatott a Natura 2000 felé, a területek kijelölése mégis lassan haladt, a késlekedésre a sajtó is felfigyelt. Ami akkor és talán a jövőben is problémákat
44
okozhat, az információk hiánya és az anyagi eszközök szűkös volta, valamint különböző infrastrukturális
fejlesztések
(főleg
a
közlekedési
beruházások
ütköznek
természetvédelmi akadályokba a Natura 2000 megjelenése óta, amit jogszabályokkal, illetve az erre támogatást nyújtó uniós pályázatokban foglaltakkal próbálnak kiküszöbölni). A csatlakozással, sőt már a tagjelölti státusz idején hazánknak is szembe kellett néznie a Natura 2000 által támasztott követelményrendszerrel. Az előző fejezetekben igyekeztem képet adni először az elméleti, majd a gyakorlati megvalósításról európai szinten, most lássuk, Magyarország hogyan haladt felfelé a képzeletbeli létrán (több-kevesebb sikerrel). A csatlakozási tárgyalások folyamán Magyarországnak az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvekben foglalt kötelezettségek teljesítésére is fel kellett készülnie. Ehhez anyagi támogatást a Közösség Phare környzezetvédelmi programja, pontosabban a HU9807-01-02 számú projekt nyújtott, amely a „Felkészülés az élőhelyvédelmi irányelv magyarországi végrehajtására”22 elnevezést kapta. A projekt szolgáltatta a különleges természetvédelmi területek kijelölését megelőző, eszenciális fontossággal bíró adatgyűjtés alapját a következőképpen (Demeter, 2002): •
Nemzetközi jelentőségű elemének számított az úgynevezett Twinning Program (jelentése: testvérkapcsolat), melynek célja a 10 újonnan csatlakozó tagállam intézményrendszerének fejlesztése volt, hogy az uniós kihívásoknak jobban meg
tudjanak
felelni.
Szakmai
beruházásnak
tekinthető,
ugyanis
az
intézmények közötti tudás- és információcserét jelentette a gyakorlatban. Valamely tagállamból Magyarországra (általában több mint egy évre) nagy tudással rendelkező szakértők érkeztek, hogy átadják tapasztalataikat a hazai szakigazgatás számára, és tanácsadásaikkal bővítsék a tagjelölt ország ismereteit. Az Európai Bizottság felhívást intézett a tagállamok számára, melynek eredményeképp spanyol és finn szakemberek érkeztek hazánkba, hogy aktívan közreműködjenek a Natura 2000 hálózatra vonatkozó nemzeti javaslatok
kidolgozásában.
Az
együttműködés
magyar
résztvevői
(a
Természetvédelmi Hivatal irányítása alatt) nemzetipark-igazgatóságok és az ÖKO Rt. konzorcium23 számos megbecsült hazai szakértője. A projekt ténylegesen 2000 áprilisában kezdődött el, és 14 hónap után zajlott le. A közös 22
Preparation for implementing the Habitats Directive in Hungary Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), MTA Ökológiai és Botanikai Intézet (ÖBKI), Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, ADAS
23
45
munka minden szempontból gyümölcsöző volt. Eredményességét igazolja az is, hogy 2004. május 1-jétől már mi is azon országok közé tartoztunk, akik tudásukat megoszthatják más – újonnan csatlakozni kívánó vagy már tag – országokkal
(például
Románia,
Törökország,
Szlovákia,
Horvátország,
Albánia). •
Szintén ezen Phare program révén valósulhatott meg a – 1994-95-től már Magyarországon is futó – CORINE24 Biotóp program, amely a környezeti károk jellegérõl, mértékérõl, területi eloszlásáról és az élõvilágra gyakorolt hatásáról szolgáltat széleskörű információkat. Elsősorban a veszélyeztetett fajok védelmét hivatott elősegíteni. 156 terület természetvédelmi adatait tartalmazó adatbázisa és az ahhoz készült szoftver kiváló lehetőséget nyújtottak a SPA és pSCI listájának összeállításához.
•
Az Intenzív Botanikai Adatgyűjtés (IBOA) 171 botanikus és zoológus részvételével zajlott, akik megpróbáltak Magyarország növénytakarójáról és élőhelyeinek aktuális állapotáról minél részletesebb képet adni.
•
Az IBOA továbbfejlesztéséből születettek meg a CORINE Biotóp programmal párhuzamosan
a
CORINE
Élőhelytérkép
Térinformatikai
Adatbázis
M=1:50.000 léptékű felszínborítási térképei. Az adatgyűjtési folyamatnak tulajdonképpen máig nincs vége és nem is lesz, hiszen a tudományos eredményekre a területek kijelölése után is szükség van. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a KvVM Természetvédelmi Hivatala közös munkájának köszönhetően 2001-ben elkészült, majd 2002-ben kiadásra került a Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon („bordó könyv”). Így a SPA-javaslat már készen állt 2003-ra, azonban az azokat kihirdető kormányrendeletnek még nyoma sem volt, holott a tárgyalások folyamán Magyarország vállalta az erre vonatkozó 2004-es határidőt. A WWF felmérése szerint az akkori tagjelölt országokban nem volt elég határozott a politikai akarat és elkötelezettség(Greenfo, 2007. november 21. 15:58). 2004-ben az MME, felhívva a figyelmet a folyamat felgyorsításának szükségességére, levelet írták Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben a Natura 2000 hálózat mielőbbi kijelölésére kérték fel a kormányt. A késedelem az ország számára gazdasági veszteséget okoz, és presztízskérdés is, hiszen ez a helyzet az érintettek körében nagyfokú bizonytalanságot és a természetvédelem állami 24
Coordinated Information on the Environment of Europe 46
intézményeivel szemben komoly ellenérzéseket indukál. 2004. októberben azonban (mikor már mi voltunk az egyetlen tagjelölt ország, amely még nem hirdette ki a Natura 2000 területeit) gyors fordulat következett be, amely nagy valószínűséggel nem a levél igazságtartalmának tudható be, hanem, hogy Brüsszel ekkor már a strukturális alapok befagyasztását tervezte hazánkban. Az ilyen formán kissé elkapkodott jogszabály hiányosságai 2 évvel később annak módosítását tették szükségessé. Mindenesetre 2004. október 8-án elfogadták a Natura 2000 természetvédelmi hálózatot szabályozó 275/2004. (X. 8.) kormányrendeletet, amely október 16-án hatályba lépett és a Magyar Közlöny 143. számában olvasható. A jogszabály közölte a Natura 2000 érintettségű földrészek listáját és térképét. Ezzel a SPA területek automatikusan a hálózat részévé váltak. A rendelet 5. § (2) bekezdése értelmében a helyrajzi számok listáját miniszteri közleményben kell közzé tenni. Ez 2005. június 16-án meg is történt a Magyar Közlöny 80. számában. Ez után 90 nap állt a gazdálkodók rendelkezésére, hogy észrevételeket tegyenek az illetékes nemzeti parkoknál jelölt területekre vonatkozóan (Greenfo, 2007. november 21. 13:22). Ezzel mindössze az volt a baj, hogy az érintettek közül nagyon kevesen értesültek egyáltalán arról, hogy földjük Natura 2000 lett. A megfelelően megindokolt ellenvetéseket a KvVM is elbírálta, és némi kiigazításokkal eljuttatta a Bizottsághoz. Az elfogadott javaslatokkal korrigáltan 2006 decemberében megjelent a 45/2006. (XII.8.) KvVM miniszteri rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészekről. A teljes szövege először a Magyar Közlöny 2006. évi 151. számának II. kötetében volt olvasható. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendeletére azért volt különösen szükség, mert bár a helyrajzi számok listája már egy évvel korábban megjelent, nem jogszabályi formában, ennél fogva egy bírósági eljárás során példul igen csak nehezen volt védhető a Natura 2000. 2005 őszén a DG Environment természetvédelmi szakemberei érkeztek Budapestre, és azzal a megállapítással tértek vissza Brüsszelbe, hogy Magyarország alapos munkát végzett a Natura 2000 területek kijelölése során. Hiányosságot a füves élőhelyeken előforduló populációk kis arányú lefedettségében találtak(Greenfo, 2007. november 21. 13:30). 2005-ben a nemzetipark-igazgatóság területei javaslatainak KvVM által történő szakmai és közigazgatási szempontú vizsgálata után a mi nemzeti listánk is felkerült az Európai Bizottsághoz. Az elkövetkező biogeográfiai szemináriumok részünkről is komoly előkészületeket igényeltek. A Natura 2000 munkacsoport ennek jegyében előzetes 47
találkozókat szervezett 2005 áprilisában és augusztusában. (Bozsó, Nagy, 2005) Az 1. Pannon Biogeográfiai Szeminárium végül 2005. szeptember 26-27-én került megrendezésre a Fertő-Hanság Nemzeti Park központjában, Sarródon (Králl, 2005a). A biogeográfiai régiós felosztás révén a találkozón Magyarország, Csehország és Szlovákia vett részt. A szemináriumon a WWF Magyarország, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi, illetve Napilepke- és Szitakötővédelmi Szakosztály által képviselt Natura 2000 munkacsoport és a KvVM-TVH együttműködése meghozta gyümölcsét. A Bizottság Magyarországról és Csehországról elismerően nyilatkozott a kormányzati és a civil szféra felkészültségét illetően egyaránt, míg Szlovákiánál hiányosságokat fedeztek fel (Králl, 2005b). Némi kiigazításokra természetesen nálunk is lehetett számítani. Jelenleg úgy állunk, hogy a Bizottság megtette korrekciós javaslatait hazánknak, a „problémamentes” területeket viszont 2007. november 13-án SCI-ként jóváhagyta (Európai Bizottság, 2007. november 26. 17:43). A fennmaradó pSCI-ről kétoldalú tárgyalások vették kezdetüket a Bizottság és Magyarország között, a jóváhagyatásra nekünk is 6 év áll rendelkezésünkre. Legkésőbb 2013-ra tehát ki kell hirdetnünk a különleges madárvédelmi területeket. Ez alatt a KvVM és a Földművelésügyi Minisztérium úgynevezett fenntartási tervekről egyezkedik. Az FVM hatáskörébe tartozik a támogatási rendszer kidolgozása, a KvVM-ébe pedig a kezelési tervek megfogalmazása. A kettő együtt a fenntartási tervben egyesülne. Az ebben foglalt támogatásokhoz a gazdálkodók konzorciumos pályázatok formájában juthatnának hozzá. Esetünkben is alapvető kérdés volt a szemináriumok során, hogy a jelölt területek mennyire fedik le az irányelv mellékletein szereplő fajokat és élőhelyeiket. Ennek értékelésére Magyarországon az Élőhelyvédelmi Irányelv Térinformatikai Adatelemzőjét (EVITA) használták fel nagy eredményességgel, amely az összes, hazánkban előforduló európai jelentőségű élőhely és faj állományainak értékeléséhez szükséges adatbázist szolgáltatja, valamint annak elemzéséhez szükséges speciális szoftvert. (Horváth, Kovács-Láng, Báldi, Gergely, Demeter, 2003) Magyarországon 46 közösségi jelentőségű élőhelytípus, 36 növényfaj, 91 madárfaj (ebből 13 hazánkban nagy tömegben átvonuló madárfaj) és 105 egyéb állatfaj fordul elő számottevő állományban.
48
A területek 90%-a már eddig is védett volt, ami 0,71 millió hektárt tesz ki. További 1,2 millió hektár válik a Natura 2000 részévé. Összesen 468 különleges természetmegőrzési terület várható, ami 1,41 millió hektár, valamint 55 különleges madárvédelemi terület, amely 1,29 millió hektár. A két területtípus közötti átfedés 41%, vagyis 1,91 millió hektár. Jelenleg úgy néz ki, hogy az országnak majdnem 21%-át (pontosan 20,6%-a) nyilvánítják Natura 2000 területté (KvVM, belső anyag). Mivel azonban a javasolt közösségi jelentőségű területeknek csak egy bizonyos részét hagyta jóvá a Bizottság, ez még némiképp változhat.
2.4.3. A területek kijelölése utáni teendők:
A Natura 2000 területek kijelölése után, amennyiben szükség van rá, a természetvédelmi hatóság kiad a védelemre vonatkozó intézkedéseket és korlátozásokat tartalmazó kezelési tervet, a SPA esetében 3 éven belül, a SCI esetében azok SAC-ként való kihirdetésekor. A védelem gyakorlati megvalósítása, a „hogyan” a tagállamokra van bízva, a Közösség nem szól bele, csakis akkor, ha a későbbi Bizottságnak elküldött jelentésekből az derül ki, hogy nem elég hatékony a módszer, és ezáltal az irányelvekben foglalt követelményeknek nem tesznek eleget. Az eszközöket és a végrehajtás módját tehát nemzeti szinten határozzák meg. Ennek két változata ismeretes: a jogszabályi tiltás és a gazdálkodókkal kötött szerződés. A jogszabály hatósági engedélyhez kötheti egy meghatározott tevékenység folytatását, ezek az esetek többségében nem is teljes tiltást, csak korlátozást jelentenek, gyakran azt is csak az év egy bizonyos szakaszában (például kaszálás a réteken fészekrakás idején). Rendelet mellőzése a ritkább eset, a gazdálkodók „önkéntes” tevékenységkorlátozása még nem túl elterjedt, főleg a Natura 2000 bevezetésének még korai szakaszában (Magyarországon szinte egyáltalán nem jellemző, ugyanis a feltételrendszer nálunk még csak kialakulóban van). A szerződés lényege, hogy a Natura 2000 részévé vált terület tulajdonosa vállalja, hogy földjén a kezelési tervnek megfelelő gazdálkodást végez (Fülöp, 2005). Az egyes irányelvek több pontban azt is megszabják, hogy az általuk kijelölendő területek deklarálása után milyen egyéb teendők várnak a tagállamokra, melyeknek célja a közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek állapotának, védelmi 49
helyzetének folyamatos ellenőrzése. Ezek közé tartoznak a hatásvizsgálatok készítése, kutatási-oktatási tevékenységek előmozdítása, valamint a jelentési és monitorozási kötelezettségek, melyekről most szeretnék szólni pár szót. Az egész hálózat tereületeinek kijelölése még önmagában nem biztosítja, hogy a jövőben azok a gyakorlatban is védettséget élveznek majd. Ennek biztosítására bizony komoly ellenőrzésre van szükség, melynek eredményeit egy „magasabb” apparátushoz kell benyújtani, akiknek hatalmukban áll, hogy a negatív adatok alapján szankciókkal éljenek az adott országgal szemben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasztos cél, annak nemzeti szinten történő érvényesítése még nem elég. A Natura 2000 keretében a Bizottság egységes rendszereket dolgoz ki, melyek a kötelezettségek teljesítésének megkönnyítését szolgálják a lehető legkevesebb félreértésre okot adva. A hatásvizsgálat a tervezett fejlesztésekre vonatkozik; a monitorozás a kijelölt területek, az ott található fajok és élőhelyek természetvédelmi állapotának folyamatos nyomon követését, felügyeletét jelenti. A kettő együtt hivatott biztosítani, hogy a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzete megmaradjon. Minderről a Bizottságnak képet kell kapnia, egyrészt, hogy az egyes tagállamokat igyekezetét felmérje, másrészt, hogy előrejelezze a kialakuló trendet a hálózat alakulásáról. A jelentések révén megállapítható, mely országnak van szüksége további segítségre, beavatkozásra, valamint a jelenlegi rendszer eleget tesz-e a biológiai sokféleség megőrzésének mint alapvető célnak.
2.4.3.1 Jelentési kötelezettség:
Jelentési kötelezettséget az irányelvekben meghatározott időszakonként kell teljesíteni. Attól függően, hogy melyik irányelvnek tesznek eleget, és mire vonatkozóan küldenek jelentést, ezek az időtartamok eltérőek, és különböző cikkekben kerülnek megemlítésre. A különleges madárvédelmi területek kezelésével kapcsolatban meghozott intézkedések végrehajtásáról háromévente kell jelentést küldeni a Bizottságnak (BD, 12. cikk). A javasolt különleges közösségi jelentőségű területek jelentési kötelezettsége hatévente válik aktuálissá (HD, 17. cikk). Ebben a jelentésben számot kell adni a területeket érintő intézkedésekről, az élőhelytípusokat és fajokat érő hatásokról és azok értékeléséről, továbbá a monitorozási tevékenységük eredményeiről. A jelentések megtétele 2005 óta egy jelentési űrlapon történik, melynek kitöltéséhez rendelkezésre áll – az Európai
50
Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja (ETC/BD) által készített – „Magyarázó jegyzetek és útmutatások” című segédanyag. Az űrlapon a tagországoknak minősíteniük kell többek között a felhasznált adatok minőségét, az élőhelyek és fajok trendjét és annak csökkenő vagy növekvő alakulásának feltételezhető okait (Tripolszky, 2006). Mindezzel számot adnak az ez alapján készülő előrejelzések megbízhatóságáról, és lehetőséget adnak következtetések levonására az adott biogeográfiai régióról. A tagországoknak lehetőségük van kiemelt közérdek25 fennállása esetén úgynevezett derogációk kérésére, vagyis a direktívákban foglalt előírásoktól való eltérésekre. Ezekre szintén vonatkozik a tájékoztatási kötelezettség, amely a madárvédelmi irányelv esetében minden egyes évben (BD, 9. cikk), az élőhelyvédelmi irányelv esetében pedig kétévente (HD, 16. cikk) válik esedékessé. A derogációk összeállítását mindkettőnél szoftver segíti.
Magyarország:
Hazánk épp idén nyújtotta be első ilyen jelentését a Bizottság felé. Ennek időpontja talán némi magyarázatra szorulna, hiszen 2004-es csatlakozáshoz képest a kötelezettségünk 2010-re vezethető le, csakhogy a korábban csatlakozó országokhoz kell igazodnunk, akiknek ez évre jött ki a hatéves periódus. A 2007-ben csatlakozott Bulgáriára és Romániára ez a kötelezettség még nem vonatkozik, ők 2013-ban küldik el első ilyen beszámolójukat a Bizottságnak, ahogy innentől már az összes többi tagállam is. A szinkronitásra a DG Environment által – a tagok egyes jelentéseinek összesítéséből – született általános jelentés miatt van szükség. Az összesítő jelentés mindig a nemzeti jelentések beérkeztét követő évben kerül nyilvánosságra.
2.4.3.2. Hatásvizsgálat:
Míg a jelentéseket előre megszabott időközönként kell elkészíteni, addig a hatásvizsgálatokat minden olyan projekt vagy terv esetében el kell végezni, amely a területet, és ezáltal az érintett közösségi jelentőségű fajokat vagy élőhelytípusokat 25
Kiemelt fontosságú közérdeknek számít a közegészség és közbiztonság megóvása, az élet védelme (nem csak emberi, hanem állati és növényi lét is beleértendő), valamint a környezet számára kiemelkedő pozitív hatás elérése. 51
veszélyezteti, vagy megzavarhatja. Ebből az is következik, hogy nem csak a Natura 2000 területen belüli tevékenységeket kell figyelembe venni, hiszen az azokon kívül megvalósulásra kerülő munkálatok, fejlesztések ugyanúgy járhatnak a környező vidékre és annak állat- és növényállományára nézve káros hatással. Egy ipartelep okozta füst és egyéb levegőbe bocsátott szennyező anyagok több kilométernyire is tovaterjedhetnek. A nemzeti hatóságok döntenek arról, hogy mely terv vagy projekt milyen mértékben lenne kedvezőtlen a területek természetvédelmi állapotára. Ez meglehetősen nagy felelősséget ró rájuk. Vannak azonban kivételes esetek, amikor a tagállam engedélyezheti egy eredetileg tiltott, vagy korlátozásokhoz kötött tevékenység kivitelezését, amennyiben azonos mértékben, azonos kedvező természetvédelmi körülmények között, egy nem védett területen kompenzációs intézkedéseket hajt végre, például a hatást elszenvedő populációk áttelepítését. Erről természetesen értesíteni kell a Bizottságot, ráadásul csakis kiemelt közérdek és egyéb alternatív megoldás hiánya adhat rá okot (6. cikk). Nemzeti szinten az engedélyezés kérdésében irányadó a 2/2005. (I.11.) kormányrendelet az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról, illetve a 275/2004. (X.8.) kormányrendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. Az engedélyezhető fejlesztések elbírálásánál lényegében a következő szempontokat veszik figyelembe (Demeter, 2002:31): •
közvetlenül kapcsolódik-e, vagy szükséges-e a terület természetvédelmi kezeléséhez;
•
hatással lesz-e a területre;
•
melyek a terület természetvédelmi célkitűzései;
•
hogyan befolyásolja a terület integritását;
•
vannak-e alternatív megoldások (ha vannak, az engedélyezés máris kizárva);
•
található-e a területen kiemelt jelentőségű faj (nagyon fontos szempont);
•
mi az oka: erős közérdek, emberi egészség vagy biztonság védelme, környezetvédelmi haszon?
Ha nem egyértelmű az engedélyezhetőség, akkor a Bizottság és a Kormány további tárgyalásai során születik meg a végső döntés.
52
2.4.3.3. Monitorozás:
Monitorozás tekintetében még nincsenek egységes előírások és módszerek, csupán a kötelezettség teljesítése vonatkozik egyformán minden tagállamra, de ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem terveznek erre vonatkozóan egy koherens rendszer kiépítését. Már a HD 11. cikke is előirányozza ennek szükségességét, majd az ETC/NCB 2001-2004-re megújított munkatervében további feladatok kerültek megfogalmazásra ennek érdekében (Demeter, 2002:30). Az egységesség ez esetben is az ellenőrzés leegyszerűsítését, hatékonyságát, és az országok adatainak összehasonlíthatóságát eredményezné. A Natura 2000 területeken végzett ellenőrzések hozzájárulnak a hatásvizsgálatokra vonatkozó
követelmények
felállításához,
a
természetvédelmi
politika
egyéb
prioritásainak és céljainak meghatározásához. Hozzájárul a mellékleteken szereplő fajok és élőhelyek körének bővüléséhez, illetve felméri azok közösségi jelentőségét, és mindezek függvényében következtetések vonhatók le a mellékletek aktualizálásához, módosításához. A jó monitorozó tevékenység a jövőre nézve pedig azt feltételezi, hogy a következő jelentés leadásáig az eredmények javulni fognak. Hozzá kell tenni, hogy a monitorozás eredményességéhez szükség van a civilek együttműködésére is, és nem szabad elfelejteni, hogy biogeogréfiai régiók révén, határokon átnyúló feladatokról van szó.
Magyarország:
A tagok tehát maguk dönthetik el nemzeti szinten, hogy milyen eszközöket hívnak segítségül e feladatuk könnyebb kivitelezéséhez. Más nemzetközi egyezmény is előír ilyen kötelezettséget, viszont azok szabályosságát és eredményeit nem kontrollálják közösségi szinten. Magyarország minden bizonnyal a Természetvédelmi Hivatal irányításával, 1997-ben létrejött (és a területek kijelölésekor is fontos szerepet betöltő) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerre fog támaszkodni. A felügyeleti tevékenység elveinek kidolgozására, a monitorozásra javasolt populációkra és azok kiválasztásának
szempontjaira,
valamint
egy
komplex
monitorozási
rendszer
továbbfejlesztésére vonatkozóan tesz ajánlásokat. Egy standard mintavételi eljárást irányoz elő, amely az ellenőrzés során beggyűjtött adatok összehasonlítását teszi
53
lehetővé, és ilyen módon a hálózat továbbfejlesztését is a monitoring eredményeiből származtatva. Ezért is használják a mai napig a hazai természetvédelem monitorozandó komponenseihez, beleértve a Natura 2000 fajait és élőhelyeit is. A Natura 2000 tehát nem csak egyszerűen egy hálózat, hanem egy kialakulóban lévő folyamat is, amely az alapoktől remélhetőleg elvezet egészen egy komplex, koherens természetvédelmi rendszerhez, amelyben az emberi társadalom „kezet nyújt” az élővilágnak, és kölcsönösen egymás hasznára válnak. Ez idáig sajnos az a tendencia volt jellemző, hogy az ember hasznot húz a természetből, mely kénytelen elszenvedni azt. A rendszer kialakítása érdekében az egyes részfolyamatok egymásra épülnek, mind a területek kijelölése során, mind az azt követő teendők folyamán. Ezzel az idilli képpel mindössze az a baj, hogy ennél egy sokkal összetettebb dologról van szó. Sok a résztvevő, sok a természeti érték, és még több az emberi tevékenységet mozgató gazdasági érdek. Nehéz pozitív hozzáállással kötelezettséget teljesíteni úgy, hogy emellett számtalan szokásunkról le kell mondani, ráadásul a célhoz vezető út a sok befolyásoló tényező miatt még mindig elég képlékeny. A dolgozat következő alfejezetében is egy ilyen, még formálódó tevékenységről lesz szó. Sajnos amilyen fontos alapját képezné a finanszírozás a hálózat megvalósításának, annyira hátráltatja is a folyamat előrehaladtát.
2.4.3.4. (Társ)finanszírozás:
A HD 8. cikkének értelmében az Unió támogatást nyújthat a Natura 2000 területek kezeléséhez. Ez magában foglalja a tudományos munka, a tájékoztatás, kezelési és monitorozási tevékenységek, valamint az ezekhez szükséges adminisztráció költségeit és egyéb beruházásokból adódó kiadásokat. Arról azonban nem rendelkezik az irányelv, hogy ez a társfinanszírozás hogyan, milyen keretek között kerül megvalósításra. Annyi bizonyos, hogy közösségi forrásra szükség van, hiszen – ahogy azt már korábban is hangoztattam – a hálózat nem országhatárokhoz kötött, a természetvédelmi tevékenységből adódó akadályok és hasznok más államokat is érintenek, ezért nem lehet csupán nemzeti szinten irányítani, és finanszírozni sem. Ezek az akadályok és hasznok pedig költségekkel járnak, melynek nagysága a természeti értékek számával arányosan nőnek. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egy országra több terhet róni a másiknál
54
azért, mert az természeti kincsekben, adott esetben közösségi jelentőségű fajokban és élőhelyekben gazdagabb. 2007-2013 időszakra vonatkozóan elkészült egy tervezet, pontosabban egy kézikönyv, amely a Natura 2000 egyes tevékenységeit érintő lehetséges uniós forrásokról ad számot. A döntés megszületése előtt egyeztetéseket folytattak az „stakeholderekkel”26. Az előkészületek során három lehetőség vetődött fel (Európai Bizottság, 2003): 1. a már létező közösségi források megfelelő kombinációja; 2. LIFE-Nature kibővítése, módosítása oly módon, hogy jobban szolgálja az ökológiai háló érdekeit; 3. egy új, elkülönített forrás létrehozása kifejezetten a Natura 2000 szolgálatában (a civil szervezetel ezt preferálták inkább). A végeredmény az 1. opciónak kedvezett. A Natura 2000 finanszírozás című kiadvány27 szerint ez a következő forrásokat jelentené: •
Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)
•
Európai Halászati Alap (EHA),
•
Strukturális Alap,
•
Kohéziós Alap,
•
Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA),
•
LIFE+ Természet és Biodiverzitás,
•
7. Kutatási Keretprogram (7KK).
LIFE program:
1992 óta működő, az élőhelyvédelmi irányelvvel együtt létrejövő pénzügyi eszköz, amely révén az Európai Unió környezetvédelmi és természetvédelmi projektekhez nyújthat anyagi forrást. Neve is ezt sugallja, hiszen az eredeti francia kifejezés (L’instrument financier pour l’environment) annyit tesz: pénzügyi eszköz a környezetért (Horváth, 2005:505). Elsődleges célja, hogy segítse az irányelvek, illetve a Natura 2000 megvalósítását. Az Európai Parlament és a Tanács 1682/2004 /EK rendelete (IX.15.) a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE) közzétett 1655/2000/EK számú 26 27
tagállamok, civil szervezetek érdekképviseletei Financing Natura 2000 – Guidance Handbook 55
rendeletének (VII.17.) módosításáról, valamint a HD és BD tartalmaz a felhasználására vonatkozó információkat. Ennek értelmében támogatás a különleges természetvédelmi területek és HD, illetve BD mellékleteiben jegyzett fajok megőrzésére kérhető. A program 3 szakaszban ment végbe, 2006-tal azonban befejeződött az utolsó szakasz (LIFE III) is. Ekkor még LIFE Nature, LIFE Environment és LIFE-Third Countries programokról beszélhettünk, melyek közül az első a természetvédelmi célkitűzésekre, míg a második a környezetvédelemre, a harmadik pedig a harmadik országok felé irányult. 2007-től annyiben megváltozott a helyzet, hogy a LIFE III. helyébe a LIFE+ lépett, és a prioritások is némiképp módosultak. Mostantól LIFE+ „Természet és Biodiverzitás”, LIFE+ „Környezetvédelmi politika és irányítás” vagy LIFE+ „Információ és kommunikáció”28 elemekre kérhető támogatás. Esetünkben ezúttal is első bír jelentőséggel, mivel ez fordítható fajvédelemre és élőhelyrekonstrukcióra azzal a céllal, hogy a HD és BD hazánkban is megvalósulhasson, és mi is hozzá tudjunk járulni a biodiverzitás 2010-ig történő csökkentéséhez. A projekt költségvetésének minimum 25%-a közvetlen természetvédelmi tevékenységekre29 költendő. Elnyerése továbbra is pályázat útján lehetséges megfelelő önrész biztosításával, amely legfeljebb 50% lehet, ez azonban csökkenhet, amennyiben kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok védelméről van szó. Így a közösségi támogatás mértéke 50-75% között mozog, amelyből
fedezhetők
az
előkészületi-
és
utómunkálatok,
kezeléshez
vagy
monitorozáshoz szükséges eszközök beszerzése, engedélyekhez való hozzájutás, a nyilvánosság irányába történő tájékoztatás különböző formái stb. (KvVM-TVH, 2007. december 3. 9:48). Ismétlődő tevékenységek azonban nem finanszírozhatók belőle, kivéve a monitorozás vagy a kezelés elindítása (Európai Bizottság, 2007. december 4. 11:42).
Magyarország:
Számunkra 2001. február 1-je óta elérhető a program, melynek köszönhetően az eddig kapott források összege meghaladja a 2 milliárd forintot. Ezen belül LIFE Nature keretében 2001-2006 között kb. 12,8 millió euróval lett „gazdagabb” a magyar
28
LIFE+ Natura and Biodiversity; LIFE+ Environment Policy and Governance; LIFE+ Information and Communication 29 Fajok, élőhelyek ternészetvédelmi helyzetét közvetlenül befolyásoló tevékenységek. 56
természetvédelem. Íme néhány példa a nyertes pályázatok közül hazánkban (LIFE, 2007. december 3. 10:25): •
Túzokvédelmi program (4 349 471 euró, ebből uniós forrás 1 929 024 euró),
•
Pannon gyepek élőhelykezelése Magyarországon (1.082.424 Euró, 666 774 euró támogatás, önrész 38%),
•
Nagykőrösi pusztai tölgyesek (1.863.236 euró, ebből uniós forrás 1 397 427 euró, önrész 25%),
•
Gyepterületek rekonstrukciója és mocsarak védelme Egyek-Pusztakócson (1 040 000 euró, ebből uniós forrás 700 302 euró, önrész 33%),
•
Rákosi vipera (642 000 euró, ebből uniós forrás 324 500 euró).
Az esetek többségében a pályázók vagy társfinanszírozók között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, nemzeti parkok, a BirdLife International, WWF Magyarország vagy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium neve tűnik fel. Természetesen hazánkra is érvényes, hogy 2007-től már a LIFE+ „Természet és Biodiverzitás” keretében kerülnek meghirdetésre pályázatok, sőt ez már meg is történt november 30-ai határidővel. A pályázatokat a KvVM Fejlesztési Igazgatóságához kellett benyújtani (KvVM Fejlesztési Igazgatóság, 2007. december 4. 12:55).
2.4.3.4. Tudományos kutatás:
A BD 10. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kötelesek a fajok állományának védelme, kezelése és hasznosítása érdekében végzett kutatási tevékenységekben közreműködniük. A tudományos eredmények azért fontosak, mert ezek fényében tudja a Bizottság felmérni, hogy az egyes intézkedések milyen hatékonyak, valamint van-e szükség a műszaki és tudományos fejlődés következtében a mellékletek kiigazítására. Ezek a kutatások kiterjednek a fajok állománynagyságának és elterjedésének alakulására, a madarak vonulása során érintett területek ökológiai leírására, továbbá olyan módszerek kidolgozására, melyek mind a madarak által okozott károkról, mind a környezetszennyezés által az élővilágra gyakorolt hatásokról számot adnak. A tagállamoknak azt is folyamatosan nyomon kell követni, hogy az állatok véletlen befogása, elejtése milyen mértékben befolyásolja negatívan az érintett fajt.
57
A BD 16. és HD cikke is rendelkezik egy-egy bizottság felállításáról, amely az egyes irányelvek tudományos szempontú végrehajtásában segíti az Európai Bizottságot. Együttműködésük és hatáskörük szabályai szintén az irányelvekben vannak lefektetve. A tudományos ismeretek csak egy példa a sok közül, amely Natura 2000 egész folyamatát végigkíséri és meghatározza. A területek kijelöléséhez szakmai adatokra van szükség, ahogy az élőhelyek és fajokat érő vagy azokkal összefüggő hatások elemzéséhez is. A fejlődés újabb és újabb információkat ad a tagállamok és Bizottság szakértőinek kezébe, ez által olyan eszközt biztosítva számukra, amely a területek hatékonyabb kezelését, felügyeletét eredményezheti, ezzel pedig egy körfolyamat indul be, hiszen a tudományos kutatási lehetőségek bővülése hatékonysághoz vezet, amely ismét újabb, korszerűbb eredményekhez és így tovább. Tehát a Natura 2000 fejlődésének is meghatározó tényező, hogy milyen ismeretekkel gazdagodnak a tagállamok.
A Natura 2000 kialakításának tervezett menete a 2004-ben csatlakozott tagállamok esetében (összegzés): ⇒ Csatlakozás előtt: HD mellékleteinek módosítása és a különleges madárvédelmi területek kijelölése; ⇒ A csatlakozás napja (2004): nemzeti lista elkészítése pSCI-ről, és a javasolt különleges természetvédelmi területek előzetes védelmének biztosítása, azok természeti értékeire potenciálisan negatív hatással bíró tevékenységek szigorú feltételekhez kötése; ⇒ 2007:
biogeográfiai
szeminárium
végeztével
a
kétoldalú
egyeztetések
megkezdése (azaz a javasolt közösségi jelentőségű területek listájának vizsgálata, korrekciója, majd véglegesítése); ⇒ Szintén 2007: hatévente jelentés a Bizottságnak a területekre vonatkozó intézkedések végrehajtásáról (a többi tagországgal szinkronban); ⇒ 2013: SAC kihirdetése, és az azokra előirányzott rendelkezések életbe léptetése.
58
3. AZ EURÓPAI TERMÉSZETVÉDELEM, ILLETVE A NATURA 2000 HÁTTÉRINTÉZMÉNYEI
A csatlakozással hazánk elfogadta a tagsággal járó követelményeket, melyek végrehajtását a Közösség folyamatosan ellenőrzi, be nem tartásukat pedig szankcionálja. Az egyes részterületek egymással összefüggésben állnak, ezért az Európai Unió intézményei a feladatokat egymás közt megosztva, és egymással együttműködve végzik. Így van ez a környezetvédelem – értelemszerűen tehát a természetvédelem - esetében is. Az Európai Bizottság ellenőrzi a közösségi jogszabályok megfelelő betartását, alkalmazását, és a közösségi pénzek felhasználását. A mi esetünkben két főigazgatóság jut
különösebb
szerephez:
a
Környezetvédelmi
Főigazgatóság,
amely
a
környezetvédelmi ügyekért felel, valamint a Bővítési Főigazgatóság, amely az általános csatlakozási ügyekkel foglalkozik. A szakmai kérdésekben azonban az adott témakörben illetékes egységeknek van a legnagyobb beleszólási joga. Konkrét személyek közül két név kiemelendő: Stavros Dimas (görög) a környezetvédelemért felelős biztos, és kabinetjének tagja, Martijn Quinn, aki a természet és biodiverzitással kapcsolatos ügyekben illetékes. Az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteinek módosítására is az Európai Bizottság tehet kezdeményezéseket, a végső döntés azonban a Tanács kezében van. A Bizottság munkáját emellett egy úgynevezett élőhelyvédelmi szakbizottság segíti, amelynek tagjai a tagállamok egy-egy delegáltja. A testület évente többször is ülésezik, melynek során többek között sor kerülhet az irányelv mellékleteinek módosítására, az aktuális helyzet értékelésére a végrehajtás szempontjából (HD, 20. cikk). A szakmai segítséget pedig egy tudományos munkacsoport nyújtja, amely komoly szaktudással és tapasztalattal rendelkező szakértőkből áll. A környezeti tudatosság növelése érdekében hozta létre a Tanács az 1210/90/EGK rendelettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, amely 1994-ben kezdte meg működését. Székhelye Koppenhága. Célja egy olyat háttéradatbázis megvalósítása és működtetése, amely megbízható és összehasonlítható értékeket szolgáltat a tagállamok számára, melyek birtokában azok hatékonyabban hozhatják meg a környezet javításával, a környezeti megfontolások egyéb politikákba való illesztésével és a fenntarthatóság irányába tett lépésekkel kapcsolatos döntéseiket. (Horváth, 2005:505) Ráadásul a nagyközönség számára is fontos információforrás. Jelenleg 32 tagország
59
tartozik a szervezethez (27 EU-tagállam, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és Törökország). Magyarország eleinte meghívottként tevékenykedett, majd 2002. január 1-jétől szavazat nélküli tag lett (Demeter, 2002). A Bizottság és az EEA közös ténykedése a területkijelölések során tökéletes példa az egyes szervezetek, intézmények közötti hatékony együttműködésre. Előfordul, hogy formális eljárás keretében az Európai Bíróságot is be kell vonni. Ez olyan
esetekben
válik
szükségessé,
amikor
a
Bizottság
egy
irányelv
jogharmonizációjának elmulasztását, hiányos teljesítését vagy a végrehajtásban hiányosságot észlel. A környezetvédelmi jogesetek nem kis hányada természetvédelmi jellegű.
Magyarország:
2002-ben megalakult hazánkban a Natura 2000 munkacsoport a civil szféra képviseletében. Tagjai a Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért Egyesület (CEEWEB), a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) és WWF Magyarország. A munkacsoport törekvése, hogy összehangolt munkával és közös akciókkal segítsék elő a Natura 2000 bevezetését rendszeres találkozók formájában, telefonon keresztül vagy elektronikus úton. Minél nagyobb ismertséget és támogatóbázist szeretnének szerezni a hálózatnak az érintettek és a nagyközönség körében. Mint a civil érdekképviselet szervezete folyamatos kapcsolatot tart a hazai és nemzetközi döntéshozókkal egyaránt a szakmai és társadalmi kommunikáció végett (Bozsó, Nagy, 2005). A munkacsoport négy tagja a természetvédelem kiemelkedő szereplői (Bozsó, Nagy, 2005:2-4):
60
1) Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért (CEEWEB)30: A szervezet 1993-ban alakult egy magyarországi közgyűlés alkalmával. Különlegessége, hogy Közép-Kelet-Európában ez az egyetlen olyan természetvédelmi hálózat, melyet nem-kormányzati szervezetek hoztak létre, és amelynek működése a régió összes országára kiterjed. Ennél fogva komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Megalakulásától fogva elsődleges célja a biodiverzitás növelése és a CBD feladatainak végrehajtásában való közreműködés a fenntartható fejlődés jegyében. Tevékenységi köre az Európai Unióba való csatlakozással kibővült, többek között élőhelyvédelmi irányelvvel kapcsolatos feladatokkal, valamint a területés vidékfejlesztési folyamatok nyomon követésével. Munkásságának elismeréseként jegyezném meg ismét, hogy 2005 óta az Európai Élőhely Fórumon résztvevő civil szervezetek koordinációjának a vezetője. 2) Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME): Kelet-Európa legnagyobb társadalmi természetvédelmi szervezete 1974-ben jött létre, és egyben a legrégebbi nemzetközi természetvédelmi szervezet, a BirdLife International magyarországi partnere. Maga az MME 35 területi szervvel és 5 szakosztállyal működik. A természet, különösen a madarak megóvásáért fáradozik. Elsődlegesen a Natura 2000 népszerűsítésének és a különleges madárvédelmi területek monitorozásának a felelőse. Feladata ezzel egyben tehát érdeme is. Országos programok keretében igyekeznek növelni a természetvédelem támogatóinak körét és az ifjúság aktivitását e téren, továbbá szaktanácsadásokon keresztül próbálják minél nagyobb ismerettel felruházni a különböző állami, önkormányzati, társadalmi és gazdálkodó szervezeteket. A Natura 2000 honlap az MME és a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium együttműködésének köszönhetően tekinthető meg a www.natura.2000.hu címen.
30
Central European Working Group for the Enhancement of Biodiversity 61
3) WWF Magyarország: A WWF 1986-ban kapcsolódott be az MME ragadozómadár-védelmi programjába, ezzel megkezdve működését Magyarországon. 1991 óta önálló civil szervezetként ténykedik. Célja a biológiai sokféleség megőrzése a környezeti szennyezések csökkentése és a természeti erőforrások hosszú távon fenntartható használatának elősegítése által. A Natura 2000 területek kijelölésének aktív résztvevője, szakmai konferenciák szervezője. A társadalom és a természet viszonyának javítása, egymáshoz közelítése, együttélésének lehetővé tétele motiválja. Tevékenysége kiterjed erdők, vizek és veszélyeztetett fajok védelmére, toxikus anyagok káros hatásának minimálisra redukálására, valamint a klímaváltozás problematikájának hangsúlyozására. 4) Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ): A 17 éve fennálló szervezet ma már 110 taggal büszkélkedhet, akik a hazai természet- és környezetvédő szervezetek közül kerülnek ki. Természetüknél fogva radikális szervezetnek tartják magukat, amely lobbitevékenységeken, sajtótájékoztatókon, különböző kiadványokon és egyéb közvetlen kapcsolattartási módokon keresztül próbálják meg elérni céljukat, amely az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, a fenntarthatósági szempontok a szakpolitikákba történő integrálására, a génmódosítás-mentes
és
természetbarát
mezõgazdaság
támogatására,
a
káros
infrastruktúrális és ipari beruházások elleni fellépésekre, a környezetpusztító multinacionális vállalatok leleplezésére, a polgárok környezettudatos nevelésére irányul. A Natura 2000-t illetően alapfilozófiája, hogy az érdekképviseleteket a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a folyamatokba. A külföldi példák azt bizonyítják, hogy a helyi önkormányzatok tájékoztatására különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. Ezzel tökéltesen tisztában van a MTVSZ is, éppen ezért 2003-ban ennek biztosítására külön programot dolgozott ki a CEEWEB-bel együttműködve (MTVSZ, 2007. december 7. 11:16). A szervezetekről összességében elmondható, hogy a Natura 2000- illetően két területen nélkülözhetetlen a tevékenységük. Egyrészt a kutatási tudományos munkák révén olyan szakmai hátteret teremtenek meg, melyekre a területek kijelölésekor, azok kezelésekor és monitoringja során egyértelműen lehet támaszkodni, és félelem nélkül lehet a 62
Bizottság elé kiállni természetvédelmi javaslatainkkal, észervételeinkkel. Ezek a szervezet példamutató módon tudnak együttműködni, és közösen fellépni a döntéshozókkal szemben.
Másrészt folyamatosan kommunikálnak a társadalom, a
nyilvánosság felé, hogy a környezettudatos viselkedés minél több emberben (és elsősorban gazdálkodóban, akik tevékenysége közvetlenül is kihat a Natura 2000 területekre, ezáltal annak fajaira és élőhelyeire) kialakuljon.
4. HIÁNYOSSÁGOK,
KRITIKAI ÉSZREVÉTELEK A
NATURA 2000
MEGVALÓSÍTÁSÁT
ILLETŐEN:
4.1. Kommunikáció
A civilek szerepe rendkívül fontos a természetvédelem során, csakis közös együttműködéssel lehet sikereket elérni. Ehhez azonban széleskörben tájékoztatni kell mind a nyilvánosságot, mind az érintetteket. Sajnos ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A gazdálkodókkal folytatott párbeszéd már kifejlettebb állapotban van, kezdetekben azonban ez is nehezen működött. Mikor a Natura 2000 területeket kihirdették, a földtulajdoni lapokra ez a minősítés rá se került. Ez nagy port kavart, mert nem egyszer volt rá példa, hogy a tulajdonos csak földje eladásakor értesült róla, hogy az Natura 2000 terület lett, amivel kötelezettségek járnak, környezetkímélő gazdálkodás. Ezzel több üzlet is meghiúsult, hiszen a beruházásai célzattal megjelenő vevő egy olyan területet kapott volna, amelyen nem is végezhet olyan tevékenységet, amiért megvette az adott földrészt. Mindez az üzletkötés előtt derült ki az érintettek nagy meglepettségére. A földhivataloknál történő bejegyzés napjainkban már folyamatban van, sőt van, ahol már kész is. A földhivatalok saját hatásköre, hogy eldöntésk, milyen formában értesítik ki a földtulajdonosokat a helyrajzi számokról. Leginkább ez hirdetményes formában történik, mivel a személyes tájékoztatás felettébb idő- és pénzigényes. Véleményem szerint nagyobb gond a közvéleménnyel van. A többségnek ugyanis csak minimális ismeretei vannak a Natura 2000 hálózatáról. Az ember nem találkozik léptennyomon a fogalmával, sőt valójában csak akkor, ha ő maga jár utána, hogy kielégítse kíváncsiságát. Készültek róla remek kiadványok és kisfilmek, azonban ezekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha mi magunk keresünk rá, sem a rádióban, sem a televízióban
63
vagy egy internetes reklám keretében nem futunk vele össze. Természetesen, ha az ember keres, akkor talál, mert valójában számtalan kiadvány foglalkozik a témával, amelynek célja ismereteink bővítése. A „Natura 2000, hogy a természet ne csak emlék legyen” jelmondatú honlap kiváló alapokat nyújt a tájékozódáshoz a hozzáértő és érdeklődő olvasónak egyaránt. Az az igazság, hogy a hétköznapi ember számára a Natura 2000 csak egy újabb szinonima a védett területekre. A laikus ember nem igazán szokott különbséget tenni egy nemzeti park, tájvédelmi körzet vagy természeti emlék között. Mindegyik hallatán ugyanaz a szó, a védettség cseng vissza az ember fülében. A Natura 2000 nevének ismerete önmagában még nem elég, fel kell világosítani a civil szférát arról, hogy ez pontosan milyen kötelezettségekkel, és legfőkébben milyen előnyökkel jár. Egy 2005ben készült, Szonda Ipsos közvélemény-kutatás meglepő és egyben szomorú adatokat közöl. 1000, 18 év feletti főt kérdeztek meg országszerte a Natura 2000 lakossági ismertségét vizsgálva. Két kérdést tettek fel: •
Ön szerint mi a Natura 2000?
•
Ön szerint a hatósági védelem mellett az átlagembernek mekkora szerepe lehet a természeti értékek védelmében?
Az első kérdésben különböző lehetőségeket soroltak fel. A megkérdezetteknek csupán 2%-a tudta megmondani, hogy ez egy uniós kezdeményezés földterületeket kijelölésére. 4% találta el, hogy ez valami környezet- vagy természetvédelemmel kapcsolatos dolog, 2% pedig csak természettel kapcsolatos dolognak titulálta. Nem tudtam meghatározni, hogy inkább nevetséges, vagy inkább kétségbeejtő, hogy további 1-1% gondolta a Natura 2000-t valamilyen kozmetikai szernek vagy üdítőitalnak. A legmegdöbbentőbb mégis a válaszolni nem tudók aránya: 83%. A második kérdést szocio-demográfiai csoportokra bontva vizsgálják. A válaszokat 5 fokú skálán határozták meg, ahol az „5” jelentette a civilek legnagyobb szerepét. Ebből csak ezt az oszlopot szeretném kiemelni, hiszen mi már tudjuk, hogy ez a helyes válasz, de lássuk, hogy a lakosság is tisztában van-e ezzel. A nemek szerinti válaszok nem mutatnak nagy különbségeket, eltérően a kor és az iskolai végzettség esetében. Az előbbi esetében a korral ellentétes tendencia rajzolódik meg. Az elvégzett osztályok száma úgy tűnik e tekintetben egyre nagyobb felvilágosultságot jelent, és ugyanez mutatkozik meg az anyagi helyzetet illetően is. Lakóhely alapján pedig a budapestiek többsége van tisztában a civilek fontosságával (Szonda Ipsos, 2005).
64
Összességében úgy gondolom, hogy a már meglévő kommunikáció jó, csak a hozzáférés és az ismeretek széleskörű terjesztése nehézkes. Emellett a szakdolgozat készítése során azt tapasztaltam, hogy a civil szervezetek sokkal több információt nyújtanak a Natura 2000-ről, és jobban is hangsúlyozzák annak jelentőségét, bár tény, hogy a KvVM Természetvédelmi Hivatala is komoly erőfeszítéséket tett a hálózat bevezetése során, és szintén hasznos ismeretekkel látja el az érdeklődöket. Nem hiába vezetett eredményre már a kijelölések során együttműködése a Natura 2000 munkacsoporttal. Az érintettekkel folyó párbeszéd tehát már jó úton halad, kiadványok készülnek a részükre, és találkozókat szerveznek tájékoztatásukra. A helyzetre azonban a kompenzációs kifizetések megoldatlansága igen csak hátrányosan hathat.
4.1. Finanszírozás:
Ezúttal ez alatt a címszó alatt nem a Natura 2000 hálózat kiépítésére felhasználható pénzeket értem, hanem bizonyos kompenzációkat, amely a földtulajdonosokat és földhasználókat megilletik. Hiszen amikor akaratukon kívül földjük Natura 2000 területté lesz nyilvánítva, gazdálkodási tevékenységük automatikusan korlátozásra kerül vagy jogszabály vagy szerződés által. Az irányelvek úgy rendelkeznek, hogy az érintetteknek kárpótlás jár, amely nemzeti keretek között kerül kiosztásra. Ezzel az a baj, hogy az állam dönti el, hogy mikor, mennyit és hogyan fizet. Magyarország tökéletes példa ennek hátrányaira. A legtöbb velünk egy időben csatlakozó ország már akkor, 2004-ben biztosította a támogatásokhoz való hozzáférést, ezzel szemben a magyar kormány akkor még csak ígéretet tett, amit két évvel később módosított is. A 2004-es kormányrendelet szerint a kifizetéseknek 2007-ben kellett volna megtörténnie, azonban 2006 kiderült, hogy legkorábban is csak 2009-ben lehet számítani a pénzekre. Ezt azzal indokolták, hogy az uniós forrást nem erre, hanem erdősítésekre és agrárkörnyezetvédelmi programokra kívánják fordítani (Hargitai, 2006). Csakhogy ez azt jelenti,
hogy
a
gazdálkodók
követelményeknek
megfelelni.
öt Sok
éven
át
esetben
kárpótlás ez
nélkül
számukra
kénytelenek
a
önmagában
is
jövedelemkiesést jelent, nemhogy még kompenzáció nélkül. Elméletileg 30-100 euró/hektár nagyságrendű összegről van szó, ami az egész országra kivetítve legalább 23 milliárd forint. Ebből 4,6 milliárd forintnyi önrészt kell biztosítani (Greenfo, 2007. 65
november 21. 13:10). A Földművelésügyi és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2006-ban még úgy nyilatkozott, hogy a következő évre kiírnak erre vonatkozó pályázatokat, de azt még nem lehetett tudni, hogy milyen forrásból (Hargitai, 2006). Ráadásul nem csoda, ha mindez ellenszenvet és bizonytalanságot kelt a gazdálkodókban, hiszen ki tudja, hogy két év múlva valóban érkeznek támogatások, vagy csak újabb ígéret. Emellett eredetileg egy normatív, területalapú, nem pedig megpályázható támogatásról volt szó, amelyet a pályázó vagy elnyer vagy nem, de a földek művelési korlátozása függetlenül ettől mindenképp megmarad. A finanszírozás módjának kidolgozását az is nehezíti, hogy a területek hosszú távú megőrzése ilyen fajta kompenzációkkal nem biztosított. A kártalanítás ugyanis önmgaában nem ösztönöz a területek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására. Olyan eszközre lenne szükség, amely a gazdálkodókat a természetre pozitívan ható tevékenységek gyakorlására serkentené.
Ez által maga a terület
közvetlen kezelői is biztosítanák a területek védelmét, és megakadályoznák az élő populációk megzavarását.
Ilyen alapon a támogatás addig járna, amíg a terület
kijelölése alapjául szolgáló értékek megmaradnának. A módszer tehát a kölcsönösségen alapulna, és segítené az embereknek értékelni a természet kincseit. Rá kell vezetni a jelenkor társadalmát arra, hogy nem csak gazdasági érdek vezérelte beruházás lehet a siker titka, és nem csak a természet leigázása lehet jövedelmező, hanem a természettel való együttműködés is lehet épp oly kifizetődő. Napjainkban egyre inkább terjed az ökoturizmus, melynek bővüléséhez a Natura 2000 területek is hozzájárulnak. Magyarországon ennek egyelőre nincs nagy múltja, és viszonylag kevesen foglalkoznak vele, de észrevételeim szerint a társadalom egyre érdeklődőbb lesz iránta. Ezért nem tartom kizártnak, hogy bár hazánkban az ökoturimusnak nincs nagy múltja, jövője annál nagyobb lesz. Ehhez az Unió piaca is hozzájárul, hiszen a vegyszermentes, természet közeli módon termelt biotermékek felé kifejezetten nyitott.
4.3. Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT):
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan határozza meg az uniós források (számszerűen 22,4 milliárd euró) elosztását (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, 2007. november 20. 17:53). A támogatási pénzeket a gazdaság öszöntézése, közlekedés- és területfejlesztésre, társadalmi megújulásra, állareformra, 66
valamint a környezet és az energetika területére szánják. Természetvédelmi szempontból azonban két probléma is felmerül a programot illetően. Egyrészt, hogy az ágazati tervekben csak általánosságban hivatkoznak rá, kiemelt helyet nem kapott, csupán a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) foglalkozik vele; másrészt a természetvédelem és az egyes projektek céljai között ellentmondások fedezhetők fel. Hiszen az ÚMFT terv egyaránt támogatja a közúthálózat bővülését, a mezőgazdaság intenzifikálását, mesterséges vízi művek építését, vonalas létesítmények fejlesztését stb. Jobban belegondolva azt látjuk, hogy az egyes célkitűzések az egyik területre pozitívan, míg a másikra negatívan hatnak. Sajnos leggyakrabban pedig a természet a szenvedő fél, a természetvédelem nem tud igazán kiteljesedni. A mezőgazdaság intenzívebbé tétele vegyszerek, műtrágyák nagyobb mennyiségű használát
és monokultúrák
kialakulását eredményezi (Tripolszky, Kocsor, 2006). Ugyanilyen monokultúrák és nagyobb mértékű fakitermelés lehet a biomassza egyre elterjedtebb használatának. Ugyanakkor
megjelennek
új,
környezetkímélőbb
technológiák
az
energia
előteremtésére. További hiányossága az ÚMFT-nek a Natura 2000 hálózatot érintően, hogy nem biztosít lehetőséget a tájékoztatókra, bemutatókra, valamint a vonalas létesítmények okozta élőhelyfregmentáció mértékének csökkentésére sem. Említést teszt a közlekedésfejlesztés során bekövetkező károk KEOP-os pénzekből történő ellensúlyozására. Ez azonban nyilvánvalóan ellentmond a környezetvédelem egyik alapelvének, a szennyező fizet elvnek (Tripolszky, Kocsor, 2006). Ezek ugyan nem a Natura 2000, hanem az Új Magyar Fejlesztesi Terv hiányosságai és hibái, de nem nehéz belátni, hogy a hálózat alakulására is kihatnak. Ehhez ráadásul hozzájárul az is, hogy a Natura 2000 jelölő fajait és élőhelyeit befolyásoló tényezők nehezen mérhetők. Ez főleg a jogi eljárások során jelent nehézséget.
4.4. Nehézségek a jogalkalmazásban:
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogi eljárások során gyakran több probléma is felmerül a Natura 2000 értelmezésével kapcsolatban. Leggyakoribb panasz az, hogy az adott földrészen nem található meg a jelölő faj. Csakhogy ahhoz, hogy egy földrész Natura 2000 területnek minősüljön, nem feltétlenül kell minden – azt érintő – helyrajzi számon megjelennie. A Natura 2000 lényege, hogy az élőlények élőhelyeit és esetleges előfordulási helyeit, mozgásterület is védi. Nem lenne értelme csupán élőhelyfoltokat 67
védeni,
hiszen
a
jelenleg
pufferterületnek
minősített
földrészleteken
folyó
tevékenységek épp úgy kihatnak a faj élőhelyére, mintha közvetlenül mellette űznénk. A hálózat létrejötte épp az ellenkező célt szolgálja. A HD és BD szerint egy beruházás engedélyezhető, ha az nem befolyásolja a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek fennmaradását, kedvező természetvédelmi helyzetét. Nagyon sokan, erre hivatkoznak, és olyan beruházásokra is megpróbálják ráhúzni a közérdek fogalmát, amelyet valójában gazdasági érdekek motiválnak. Ezt azonban nagyon nehéz megállapítani, mivel még egy környezeti beruházás is együttjárhat gazdasági hasznokkal. Elég relatív, hogy ki mi tart a beruházás valódi indítékának, és az irányelv alól kivételnek. Egy másik gyakori „érv” a „sértettek” részéről, hogy egy másik vállalkozó is kapott engedélyt ugyanarra a terlüetre. Az ok már a kérdésfelvetésben is bennefoglaltatik, hiszen a káros hatások összeadódnának. Hazai terepen ráadásul nem szívesen kutatnak alternatív megoldások után, amely megléte a Natura 2000 területen meginduló építkezés engedélyezhetőségének egyértelmű elutasítását jelentené. Bírósági ügyekben nagyon sok múlik a bírákon is, hogy mennyire jártasak a Natura 2000 témakörében, illetve milyen gazdasági háttérismeretekkel rendelkeznek annak érdekében, hogy különbséget tudjanak tenni gazdasági- és közérdek között. Probléma forrása lehet az, hogy a bíróságok különböző időpontokat vesznek figyelembe a területek Natura 2000 minősítésénél, ugyanis kiindulópontnak vehető a csatlakozás (2004. május 1.), a helyrajzi számok miniszteri közleményben (2005. június 16.) vagy miniszteri rendeletben (2006. december 16.) való kihirdetése. Ami biztos, hogy a területek nem voltak mindig Natura 2000 területek, így hát ilyen korlátozások se vonatkoztak rá korábban. Ez szüli a szerzett jogok problematikáját, amikor egy területre korábban megadtak az elvi engedélyt valamely tevékenység véghezvitelére,
ám
2004
után
már
nem.
A
Győr-Moson-Sopron
Megyei
Területfejlesztési Tanács épp időn szembesült ezzel a gonddal. 1991-ben a dunántúli megyék települései között körlevelet küldtek szét, hogy mely községeknek van szüksége településközi út fejlesztésére. Ennek igényét Sokorópátka és Kajárpéc is visszajelezte. Elkészült az összekötő út tanulmányterve, majd területfejlesztési célelőirányzata is. Nagyobb lendületet akkor vett volna a fejlesztés, mikor pályázatot írtak a 4-5 számjelű utakra. Ennek keretében épült volna meg végül a településközi út Sokorópátka és Kajárpéc között. 2003-ban el is készült a megvalósíthatósági tanulmány,
68
sőt a környezeti hatásvizsgálat is. Készen álltak az engedélyek. A régió a Nemzeti Infrastruktrúra Fejlesztő Zrt.-t bízta meg a beruházás lefolytatásával. Az idei nyár végén azonban a folyamat hosszű évi várakozások után ismét megtorpant. A Tanács irodavezetőjét a sokorópátkai polgármester arról tájékoztatta, hogy telefonon érdeklődött a NIF-nél a helyzet állásáról, és így tudta meg, hogy időközben az út már Natura 2000 területen haladna át. Ennyi információ birtokában pedig a NIF Zrt. minden munkálatot leállított. Az érintettek leginkább azt nehezményezték, hogy a társaság a nemzeti park véleményét kérte ki, amely 2006 óta már nem zöld hatóság. Az ősz folyamán zajlottak az egyeztetések, kikérve többek között az állami főépítész, a Regionális Közigazgatási Hivatal vezetőjének, zöld szervezeteknek a véleményét. Kiemelt közérdekre hivatkoztak, ugyanis a két község közötti 20 km-es távolság a nyomvonal kialakításával 7 km-re csökkene. Ez által javulna a két település kooperációja az oktatás, foglalkoztatás és egészségügy terén is. Emellett a jelenleg felesleges többlet utazások és szállítások környezetkárosító hatásai megszűnnének. November kezdeményezték, hogy a településközi út egy gyorsított eljárás keretében kerüljön az úgynevezett „térségi jelentőségű” kategóriába, ami úgy tűnik eredményesen zárult, mivel a Magyar Közlöny múlt heti, 168. számában az összekötő út projketje ott szerepel az „Egyes kiemelt projekt-javaslatok akciótervi nevesítésének jóváhagyásáról” szóló kormányhatározat listáján31. Az esettel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nálunk mekkora problémát vet fel egyáltalán egy terület Natura 2000 részévé válása. A példa azt mutatja, hogy valójában senki nem tud a helyzettel mit kezdeni, próbálkoznak, és végül találnak egy kiskaput. Az út megépítését én magam is szükségszerű beruháznak tartottam, de vajon meg lehet ezt játszani minden olyan terv esetében, amely valamelyest is szolgálja a köz érdekeit? Hol húzódnak a határok? Ezek a kérdések a hazai gyakorlatban még megválaszolásra várnak.
31
Az információkhoz a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács irodavezetőjével készült interjú során jutottam. 69
BEFEJEZÉS, KONKLÚZIÓ Egy hosszú, majdnem két évszázados folyamat vezetett el a természetvédelem jelenlegi formájához, mikor már a természet egészében gondolkodunk, egy integrált védelemben, amely nem különíti el egymástól a fajokat élőhelyeiktől, valamint az egyes ökológiailag összefüggő területeket egymástól. Az élőhelyek közötti összeköttetés alapfeltétele az állatok és növények populációinak megmaradásához. Ha életterük lecsökken, akkor biodiverzitásuk is, amelynek következtében alkalmazkodóképességük, és ezzel együtt életben maradási esélyeik is romlanak. Ezt hivatott megakadályozni a Natura 2000, amelyet bár gyakran épp az a kritika ér, hogy olyan területekre is kiterjed, amin a jelölő faj nem is található, ebben rejlik sikere. Az elméleti alapokat az Európai Unió lefektette, majd azok megvalósítását a tagállamokra bízta, akiknek jelentési, monitorozási kötelezettségeik egyaránt vannak. Emellett anyagi terhet is ró az országra, hiszen a hálózatot valamiből létre kell hozni, és az érintetteket is kompenzálni kell. A földtulajdonosok és –kezelők ugyanis művelési tevékenységükben korlátozva lesznek, bár nem drasztikusan, hiszen előfordul, hogy csak bizonyos időszakokban tilos a gazdálkodás bizonyos formáját folytatni. A követelmények betartása azonban lehetővé teszik
a
számunkra,
hogy
természeti
értékeinkben
a
jövő
nemzedékei
is
gyönyörködhessenek. A Natura 2000 hozzárjárul a vidék fenntartható fejlődéséhez alternatív jövedelemszerzési lehetőségek megteremtésével (például ökoturizmus), a terület turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével, valamint agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekkel. Eredményességéről azonban úgy vélem elhamarkodott lenne még véleményt nyilvánítani, hiszen egy folyamatról van szó, amely hosszabb távon fejti ki hatását. Az elméleti alapok már megvannak, csak a gyakorlati végrehajtáson kell még finomítani hazai szinten. Túl sok a nem egyértelmű, relatív megítélésen alapuló kérdés. A hatóságok gyakran maguk sem értenek egyet minden kérdésben, eltérő álláspontot képviselnek. Az egységes, koherens vélemény hiánya pedig erősen megnehezíti az ilyen ügyek könnyebb átláthatóságát és lefolyását. Nehéz úgy képviselni valamit, hogy csupa képlékeny, sajátos megítélésen alapuló eszköz van a kezünkben. Egy kiforrott jogi aktus kidolgozása, amelyet a bíróságon érvényesíteni lehetne a Natura 2000 védelmében, mindenképp sokat segítene. Ha közös az akarat, könnyebb érvényesíteni azt!
70
Nem vitás, a Natura 2000-re szükség van, és véleményem szerint, ha nemzeti szinten valamilyen probléma merül fel, akkor a hiba nem a hálózatban keresendő. A hálózat megfelelő működéséhez támogatásra van szükség, melyet széleskörű kommunikációval, kifejezetten a természet védelmére irányuló programokkal, megfelelő támogatási rendszerrel érhetünk el. Az ember, ha nem érzi, hogy a területek és az ott élő fajok védelme számára közvetlen előnnyel jár, akkor oly módon próbál meg belőle hasznot húzni, hogy a lehető legtöbbet igyekszik abból a magáévá tenni, kiaknázni. Eladja, vagy lerombolja, ezáltal jutva kézzel
fogható,
azaz
pénzben
mérhető
haszonhoz.
Ahhoz
pedig
komoly
szemléletmódváltásra lenne szükség, hogy az emberek megértsék, a természeti értékek nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem megfelelő kezelésükkel ugyanúgy lehetnek bevételi források, mint egy szennyező ipartelep. Eleinte ennek megvalósítását a kompenzációs pénzekben látom, de annak olyan módon történő felhasználásában, hogy az ösztönözze a gazdát a tájkímélő gazdálkodásra. Meg kell érteniük, hogy a területek védelem alá helyezésének nem az a célja, hogy mozgásterüket és tevékenységüket korlátozza. Épp ellenkezőleg, meg akarja teremteni a fenntartható fejlődéshez szükséges feltételeket, mert akár elismerjük, akár nem, kölcsönösen függünk a környezetünktől, a természettől és annak értékeitől. Ennek értelmében, ha a természetet pusztítjuk, magunkat is pusztítjuk. Egy régi inka közmondás szerint pedig „a béka sem issza fel a tavat, amelyben él”.
71
MELLÉKLETEK Védett területek a Natura 2000 előtt és után (KvVM, belső anyag):
72
A Natura 2000 hálózat kiterjedése a biogeográfiai régiókban:
73
Javasolt és kijelölt közösségi jelentőségű területek az egyes biogeográfiai régiókban:
74
Különleges madárvédelmi területek:
75
IRODALOMJEGYZÉK
Könyvek, folyóiratok: 1. Bándi Gyula (2004, szerk.): Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest. 2. Bodnár László (2006): A természet- és környezetvédelem földrajzi alapjai. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. 3. Demeter András (2002, szerk.): NATURA 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére. Ökö Rt., Budapest. 4. Horváth Ferenc, Kovács-Láng Edit, Báldi András, Gergely Erzsébet, Demeter András (2003, szerk.): Európai jelentőségű természeti területeink értékelése és felmérése. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. 5. Horváth Zoltán (2005): Kézikönyv az Európai Unióról. Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest. 6. Kerényi Attila (2003): Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. 7. Králl Attila (2005): Natura 2000 – Biogeográfiai régiók, biogeográfiai szeminárium. Madártávlat, XII. évfolyam, 4. szám, 16-17. 8. Králl Attila (2005): Beszámoló az első Pannon Biogeográfiai Szemináriumról. Madártávlat, XII. évfolyam, 5. szám, 18. 9. Lovászi Péter (2002, szerk.): Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon. Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesület, Budapest. 10. Pájer József (2002): Természetvédelem az ezredfordulón. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 11. Rakonczay Zoltán (1998): Természetvédelem. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadóés Kereskedelmi Kft., Budapest. Egyéb kiadványok: 12. Bozsó Brigitta, Nagy Dénes (2005, szerk.): Natura 2000 civil szemmel. CEEWEB, Budapest. 13. Érdiné Szekeres Rozália (2002): Magyarország és a Páneurópai Ökológiai Hálózat. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest.
76
14. Európai Bizottság (2003): Consultation on the Final Report on Financing Natura 2000 15. Fülöp Gyula (2005, szerk.): Natura 2000 és a civil természetvédelem. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zalai helyi csoportja, Pókaszepetk. 16. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (2004): Natura 2000 Kérdezzfelelek gazdálkodóknak. Budapest. 17. Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesület (2006): A vidék jövője Magyarországon. Budapest. 18. Papp Dorottya és Tóth Csaba (2004): Natura 2000 Site Designation Process with a special focus on the Biogeographic seminars. CEEWEB, Budapest. 19. Tokler, P. (2006. szerk.): A Natura 2000 finanszírozása útmutató, Európai Közösségek. 20. Tripolszky Sarolta (2006, szerk.): Az európai biodiverzitás monitorozása. CEEWEB, Budapest. 21. Tripolszky Sarolta, Kocsor Ferenc (2006): Uniós támogatások, uniós elvárások. Természetvédelem és a Natura 2000 az Új Magyarország Fejlesztési Tervben. CEEWEB, Budapest. Disszertációk: 22. Polocz Beatrix (2003): Az Európai Unió környezetvédelmi politikája. Budapest. 23. Urbán Melinda (2007): Natura 2000: szabályozás és gyakorlat. Szeged. Internetes források: Biológiai Sokféleség Egyezmény: 24. http://biodiv.kvvm.hu/convention/F1117799202 (2007. december 4. 11:53) 25. http://www.cbd.int/convention/parties/list.shtml (2007. december 10. 19:12) CEEWEB Magyarország: 26. http://www.ceeweb.org/hun/tteruletek/EU_bidi/bidi_strat.htm (2007. november 27. 12:15) CITES: 27. http://www.cites.hu/cites.html (2007. október 28. 13:08) Európai Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja:
77
28. http://biodiversity.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/documentation#bgeu (2007. november 26. 17:43) Európai Bizottság: 29. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/1683&format=H TML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en (2007. november 26. 17:43) 30. http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/policy/index_en.htm (2007. december 4. 9:34) 31. http://ec.europa.eu/environment/life/funding/lifeplus/components/index.htm (2007. december 4. 11:42) 32. http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/barometer/index_en.htm (2007. november 26. 11:40) 33. http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/sites_hab/biogeog_regions/in dex_en.htm (2007. november 23. 10:31) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: 34. http://www.eea.europa.eu/themes/biodiversity/maps-and-graphs (2007. december 10. 9:44) Greenfo: 35. Greenfo (2004): Hatásvizsgálat a Natura 2000 kormányrendelet tervezetéhez. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=7821 (2007. november 21. 13:10) 36. Greenfo (2004): Lemaradásban a hazai Natura 2000. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=7958 (2007. november 21. 13:15) 37. Greenfo (2005): Natura 2000 - nyilvánosak a helyrajzi számok. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=10751 (2007. november 21. 13:22) 38. Greenfo (2005): Jól vizsgázott az EU-nál a magyar Natura 2000. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=11565 (2007. november 21. 13:30) 39. Greenfo (2004): Natura 2000 hálózat Magyarországon. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=8211 (2007. november 21. 14:23)
78
40. Greenfo (2004): A felkészülésnek vége! Unióban a természettel vagy mégsem. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=7599 (2007. november 21. 14:30) 41. Greenfo (2003): Gyorsítani kell a Natura 2000 bevezetését. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=3562 (2007. november 21. 15:58) 42. Greenfo (2004): Október 16-tól hatályos a Natura 2000. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=8963 (20007. november 21. 16:22) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (2004): 43. http://www.kvvm.hu/index.php?pid=12&sid=12&hid=1546 (2007. október 27. 20:41) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatósága: 44. http://fi.kvvm.hu/bm/life (2007. december 4. 12:55) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala: 45. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2090 (2007. október 25. 16:31) 46. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_1547 (2007. október 28. 12:30) 47. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_1548 (2007. október 28. 12:48) 48. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_583 (2007. október 28. 13:01) 49. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=news_46_245 (2007. november 30. 9:44) 50. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_562 (2007. december 3. 9:48) LIFE: 51. http://ec.europa.eu/environment/life/project/Projects/index.cfm?fuseaction=hom e.home (2007. december 3. 10:25) Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: 52. http://www.mme-monitoring.hu/news.php?flag=mme_news&page=1 (2007. december 10. 21:37) 53. http://www.mme.hu/cgi-bin/cikk.pl?id=1 (2007. december 7. 10:02) 79
Magyar Természetvédők Szövetsége: 54. http://www.mtvsz.hu/magunkrol.php (2007. december 7. 11:16) Natura 2000 Magyarországon: 55. www.natura.2000.hu Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: 56. http://www.nfu.hu/content/199 (2007. november 23. 11:47) Népszabadság Online: 57. Hargitai Miklós (2004): Natura 2000, az uniós védelem késik, de nem múlik. http://nol.hu/cikk/318869/ (2007. november 21. 13:55) 58. Hargitai Miklós (2006): Natura 2000: késik a támogatás. http://www.nol.hu/cikk/420049/ (2007. november 21. 14:10) 59. Ö. Z. (2004): Zöldek nyílt levele Gyurcsánynak. http://nol.hu/cikk/335533/ (2007. november 21. 14:05) National Geographic Magyarország (2004): 60. Egymillió faj pusztulhat ki 2050-ig. (2007. december 10. 13:01) WWF Magyarország: 61. http://wwf.hu/index.php?p=hirek&sub=friss&ev=2007&id=119 (2007. december 2. 10:14) 62. http://wwf.hu/index.php?p=wwf&sub=tortenet (2007. december 7. 10:48) Jogszabályok: 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 275/2004. (X.8.) kormányrendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi területekről Tanács 79/409/EGK és 92/43/EGK irányelve
80
