Napsugár Óvoda 1144 Budapest Ond vezér sétány 9-11. Fax: 3 635 885 Tel. 467 08 99.
PEDAGÓGIAI PROGRAMJA
„Az embernek, hogy azzá legyen, amivé lennie kell, gyermekkorában olyannak kell lennie, és azt kell cselekednie, ami őt, mint gyermeket boldoggá teszi.” /Pestalozzi/
1
Tartalomjegyzék Bevezető……………………………………………………………………………………….3. Az óvoda bemutatása:…………………………………………………………………………3. 1. Alapelvek, célkitűzések:…………………………………………………..………...4. 1.1. Beszéd- Mozgás- Művészet, képességfejlesztés……………………………………..5. Gyerekkép………………… …………………..……………………………………6 Óvodakép…………………………………………………………………………….6 1.2. Pedagógusmodell-felnőttmodell……………………………………………………..8 1.3. A testület elvi gondolatai a nevelés módszereiről……………………………………8 1.4 A nevelés alapvető feladatai, keretei…………………………………………………9. 2 Az óvodai nevelés alapvető feladatai………………………………………............9. 2.1. Egészséges életmód alakítása……………………………………………………….10 2.1.1. Az óvodapedagógus feladatai………………………………………………….........10. 2.1.2. Gondozás………………………………………………………..…………………...11. 2.1.3. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére / sikerkritérium/ …………………. …...12. 2.2. Az érzelmi az erkölcsi és a közösségi nevelés………………………………………13. 2.2.1. Az óvodapedagógus feladatai…………………………..………………………….14. 2.2.2 A fejlődés jellemzői óvodáskor végére / sikerkritérium/……………..…………..15. 2.3. . Anyanyelvi nevelés, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása……………..…16. 2.3.1. Az óvodapedagógus feladati………………………………………………………..17 2.3.2. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére / sikerkritérium/…………………………...17 2.4. Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek……………………………………………..18 2.4.1 Sajátos nevelési igényű- beszédfogyatékos-gyermek nevelése………………..….18. 2.4.2. Prevenció, korrekció, kompenzáció gyakorlati alkalmazása, fejlesztő program…...19. 2.4.3. Az óvodapedagógus feladatai……………………………………………………….21 2.4.4. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/…………………………….22 2.5. Gyermekvédelem……………………………………………………………………22 2.5.1. Az óvodapedagógus feladatai a szociális hátrányok csökkentése…………………..24. 2.5.2. Sikerkritérium………………………………………………………………………25 3. Az óvodai élet megszervezésének elvei…………………………………………....25 3.1. Napirend, napirendi tevékenységek………………………………………………...26 3.1.2. Személyi és tárgyi feltételek……………………….……………………………...27 3.3. Az óvoda kapcsolatai……………………………………………………………..…27 3.3.1. Család-óvoda kapcsolata…………………………………………………………….28 3.3.2. Bölcsőde-óvoda kapcsolata…………………………………………………………30 3.3.3. Iskola-óvoda kapcsolata……………………………………………………………30. További kapcsolataink……………………………………………………………...30 4. Az óvodai élet tevékenységformái…………………………………………..…....30 4.1. A játék………………………………………………………………………………30 4.1.1. A szabad önkifejezés /Freinet/…………………………………………………….31. 4.1.2. Az óvodapedagógus feladatai……………………………………………………...31 4.1.3. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/…………………………...32 4.2. Verselés,mesélés…………..………………………………………………………..33 4.2.1. Az óvodapedagógus feladata…………………………………………………… …35 4.2.2. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére / sikerkritérium/ ………………………..35 4.3. Művészeti nevelés, a gyermekek művészeti tevékenységei………………………..36 4.3.1 Az óvodapedagógus feladata……………………………………………………….37 4.3.2. Ének zene, énekes játék…………………………………………………………….37
2 4.3.3 Az óvodapedagógus feladata……………………………………………………….39 4.3.4. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/……………………………40 4.3.5. Rajzolás mintázás kézimunka………………………………………………………40 4.3.6. Az óvodapedagógus feladatai………………………………………………………42 4.3.7. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére…………………………………………….42 4.4. Mozgás……………………………………………………………………………..43 4.4.2. Mindennapi frissítő torna…………………………………………………………..43 4.4.2. Torna, mozgásos játékok, foglakozás………………………………………………43 4.4.3 Az óvodapedagógus feladatai……………………………………………………… 45 4.4.4. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/……………………………46 4.5. A külső világ tevékeny megismerése………………………………………………..46 4.5.1. Az óvodapedagógus feladatai……………………………………………………….47 4.5.2. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére / sikerkritérium/…………………………….49 4.6. Munka jellegű tevékenység………………………………………………………….50 4.6.1. Naposság, felelősi munkák………………………………………………………….51 4.6.2. Alkalomszerű megbízatások………………………………………………………...51 4.6.3. Növény-és állatgondozás…………………………………………………………....52 4.6.4. Az óvodapedagógus feladatai…………………………………………………….….52 4.6.5. Fejlődés jellemzői óvodáskor végére / sikerkritérium/……………………...………52 4.7. A tevékenységben megvalósuló tanulás……………………………………………..53 4.7.1. Az óvodapedagógus feladata………………………………………………………...54 4.7.2. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/………………………….….55 Melléklet 5. A nevelőmunkát segítő eszközök és felszerelések jegyzéke ………………..….…57
Záradék……………………………………………………………………………………….59
3 Bevezető: „És a gyerek belépve ebbe az óvodába minden iránt érdeklődni kezd.” /C. Freinet/ Nevelőmunkák középpontjában a gyermek áll, akinek joga van ahhoz, hogy tiszteljék, elfogadják, szeressék, megteremtsék számára a gyermeki személyiség kibontakoztatásának lehetőségeit, az egyenlő hozzáférés biztosításával. A gyermeket mint fejlődő személyiséget gondoskodás, bizalom és különleges védelem illeti meg .A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be. Az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával, oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben. A gyümölcsöző nevelési folyamat kulcsszereplője az óvodapedagógus. Emberszerető, elfogadó, partner – pedagógus szükséges ehhez, akinek példaerejű személyisége a gyümölcsöző nevelési folyamat záloga.
Az óvoda bemutatása: Zuglóban a Füredi úti lakótelep Kerepesi út és Ond vezér út által körülhatárolt területen található az a valaha „citromsárga” óvoda, és nevelőtestülete az, amelynek rövid hitvallását tükrözik
a
fenti
Önkormányzata.
sorok.
Fenntartónk
Budapest
Főváros
XIV.
kerület
Zugló
Az 1985-ös törvény, az 1989-es ONP, valamint a társadalomban
végbement változások teremtette lehetőségekre az óvoda nevelőtestülete nyitott volt, s a gyermekek boldogabb, derűsebb, szorongásmentesebb életének biztosítása érdekében készen állva a
megújulásra, elkészítette saját nevelési programját
mely megfelel az
alapprogramban foglaltaknak, figyelembe véve a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét. Az alapprogram szerint lehetőségünk van különböző, köztük innovatív pedagógiai programok megvalósítására. Tanulmányozva mind a hazai, mind a külföldi pedagógiákat, törekvéseket, fokozatosan módosítottuk a csoportok szervezési elveit, tartalmi munkáját. Alapvetően a gyermekek jogainak biztosítása, a differenciálás és az integrálás lehetőségei vezéreltek bennünket. Megismerkedtünk Freinet pedagógiájával, mely segített elképzeléseink megvalósításában, pl. / szabad önkifejezés, kísérletező tapogatózás, gyermeki jogok, művészeti nevelés stb./ Jelenlegi munkánkban letisztulva, elemeiben jelenik meg ez a pedagógia. Ekkor fogalmazódott meg a testületben az a segíteni akarás is, amelynek következtében a sajátos
4 nevelési igényű- beszédfogyatékos -részképességzavarokkal küzdő gyermekek számára létrehoztunk egy szegregált logopédiai csoportot óvodánkban, mely kerületi integráló feladatot is ellát. Eszerint a kerület összes óvodájából kiszűrt intenzív fejlesztést igénylő gyermekek jelentkezhetnek hozzánk, és a felvételükről szempontok alapján dönt a helyi bizottság. / részletezve a 2.4. fejezet alatt /
1. Alapelvek, célkitűzések: Célunk, hogy olyan gyermekeket neveljünk, akik képesek a szabad önkifejezésre, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkeznek, tisztelik a hagyományokat, művészi értékeket és igényük van az egészséges életmódra. A sajátos nevelési igényű – beszédfogyatékos – gyermekek megsegítését, fejlesztését kötelességünknek és etikai felelősségünknek tartjuk. A beszédfogyatékos gyermekek nevelése maximum 13-15 fő esetében külön csoportmunkában, de teljes körűen az óvodai programmal együtt, maximum 4 fő esetében a többségi csoportokba integrálva valósul meg. Felvállaltuk a sajátos nevelési igényű – látássérült gyermekek integrált nevelését.
Intézményünk kiemelten fontos feladatának tekinti a személyiségfejlődéshez és az ismeretszerzéshez szükséges alapvető kompetenciák fejlesztését. Előtérbe helyezzük a tevékenységközpontú pedagógiai módszereket, a kooperatív technikákat. Segítjük a személyiségfejlesztés szempontjából törésmentes óvoda-iskola, alsó tagozat közötti átmenet megvalósulását.
Óvodánkban alapvetően gondos, szeretetteljes, igényes családokból érkeznek a gyerekek. A szülői ház igyekszik megteremteni az optimális életfeltételeket, de néhány esetben jelen van az ingerszegény környezet. Mindezeket figyelembe véve a gondozás, szokások kialakítása, személyiségfejlesztés differenciáltan a pszichikus szükségletek figyelembevételével a családi háttért kiegészítve, vagy megerősítve történik. A képességek és készségek fejlesztése, személyiség formálása, fejlődésének segítése kiemelt szerepet
kap nevelőmunkánk során. A folyamat
hangsúlyosan a gyermekek fő
tevékenységébe, a játékba integrálódik, egységes rendszert alkotva mivel az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez kell igazodnia.
5 Fontos a cselekedtetés, tapasztalás, élmény. Ebben a folyamatban az óvónő együttműködése szükséges, mely alapja a gyermeki személyiség megismerésének, ami az egyéni bánásmód megtervezését segíti. Kiemelt jelentőségű területek:
1.1. Beszéd – Mozgás – Művészet, képességfejlesztés. Cél: Tisztán beszélő, gazdag szókinccsel rendelkező gyermekeket nevelni, akik belső késztetést éreznek az önkifejezésre kiemelkedően a mozgás és művészeti tevékenységekben. A beszéd kifejlődése, minőségi megváltozás / szókincsbővülés, kiejtés helyessége, ritmus, hangsúly, stb. / alapvetően óvodáskorban megy végbe. A helyes szép beszéd hozza létre az esztétikus beszédkapcsolatokat, teszi képessé a gyermeket az ismeretek megszerzésére is. A beszéd, az anyanyelvi nevelés fejlesztésének fontos eszköze az irodalom, a mese és vers, s a mondóka. Feladat: - megteremteni azokat a lehetőségeket, azt a környezetet, amelyben a gyermek képes az optimális fejlődésre / pl. beszédészlelés, beszédmegértés/ - alapvető, hogy a mindennapos mesélés során értékes, esztétikus műveket hallgassanak a gyermekek
Az egészséges szervezet létrehozása, illetve megóvása érdekében a helyes táplálkozáson túl megfelelő mennyiségű és minőségi mozgást kell biztosítani a gyermek számára. Fontos ez a szervezet működése, valamint az agy funkciójának fejlődése szempontjából is. Feladat: - biztosítani a mozgáskultúra, testi képességének kialakítása érdekében a spontán tevékenységen túl, szervezett formában is a mindennapi tornát, játékos mozgást, lehetőség szerint a szabadban.
„Az ember arra van rendelve, hogy élvezze azokat a dolgokat, amelyek elősegítik az agy fejlődését, ezért természetes módon mindig keressük azokat az érzékleteket, amelyek segítik agyunk rendezőmunkáját. Ez az egyik oka annak, hogy a gyerekek annyira szeretik, ha ölbe veszik, ha ringatják, ölelgetik őket, amiért imádnak futni, ugrálni és játszóterezni, strandolni. Mozogni akarnak, mert a mozgásélmény táplálja agyukat.” (Ecce homo Nagyné Kovács Ildikó)
6 Ismert tény az, hogy az óvodáskorú gyermek tevékenységeit nagymértékben az érzelmei irányítják. Ezeknek az érzelmeknek a milyenségét befolyásolják a nap, mint nap átélt eseményeket is. Ha ezek az események élményforrást is jelentenek, biztos, hogy az érzelemre, s ezáltal az értelemre is pozitívan hatnak. Feladat: - a zenei, irodalmi, vizuális nevelés élményforrást, művészi hatást biztosítson a gyermek számára, - gyermekek zenei képességfejlesztését kiemelt jelentőségű területként szükséges kezelni, - a közösen átélt játékok, dalok /főként népi/ öröme pozitív élményekhez juttassa a gyermeket, gazdagítsa viselkedéskultúráját.
Tapasztalatunk az, hogy művészi területen kellően fejlesztett gyermek felnövő korában fogékonyabb lesz a tudományok iránt, és teljesebb személyiséggé válik, míg ellenkező esetben a művészi dolgok pótlása nehéz, vagy lehetetlen dolog. Gyermekkép: Az alapprogram az emberi személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet meghatározó .A gyermekközpontú óvodai nevelés befogadó ,,ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.
Óvodakép: Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család. Az óvoda a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és
7 nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben teljesíti a funkcióit (óvóvédő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő), a gyermekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskoláskorba) való átlépés belső pszichikus feltételei. Az óvodai nevelés célja az, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátását is. A családdal együttműködve kötelességünk megteremteni a kiegyensúlyozott, boldog gyermekkort. A szülői ház által kialakított jó szokásokat tovább kell erősítenünk, biztosítva az óvodáskorú gyermek fejlődésének nevelésének optimális feltételeit. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségben történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását. Az óvodai nevelésben alapelv, hogy a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi. A nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását. Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. Gondoskodik - a gyermeki szükséglet kielégítéséről ,az érzelmi biztonságot nyújtó derűs ,szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; - a testi, a szociális,és az értelmi képességek egyéni és életkor specifikus alakításáról; - a gyermeki közösségben végezhető sokszínű- az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységekről , különös tekintettel a mással nem helyettesíthető szabad játékról: e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről, - a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi , tárgyi környezetről.
A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok( migráns ) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.
8
1.2. Pedagógusmodell – felnőtt modell A koncepciónk szerinti személyiségfejlesztő, értékközvetítő pedagógiánkban a gyermek áll. Az óvodában a nevelőmunka
kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége
meghatározó a gyermek számára. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Munkáját tudatosan, szakszerűen, szervezetten és hatékonyan kell végeznie. Az óvodapedagógus, valamint az óvodában dolgozó felnőtteket a gyerekek őszinte szeretete, elfogadása, tisztelete jellemezze. Fejezze ki a gyerekek iránti empatikus, toleráns magatartás. Legyen tudatában annak, hogy a gyerekek milyen életkori sajátosságokkal rendelkeznek, milyen szinten állnak és eszerint differenciáljon. Jellemezze a szakmai biztonság. Alakítson ki aktív partner – gyermek viszonyt. Hagyja a gyereket vizsgálódni, kutatni, tapasztalatot szerezni, kísérletezni. Teremtsen olyan alkalmat, helyzeteket, hogy a gyerekek kreativitása, fantáziája kibontakozhasson. Támogassa a csoporttagok együttes munkaalkotását, segítse elő az együttes élményt. Törekedjen arra, hogy a gyerekek élénk értelmi, érzelmi, akarati megnyilvánulásaikat kiváltó tevékenységek közben fejlődjenek egyéni képességeiknek megfelelően. Munkáját rugalmasan és következetesen végezze. Jellemeze önkontroll és az önfejlesztés igénye. Művelt, intelligens, optimista személyiség legyen, megfelelő kommunikációs képességekkel rendelkezzen. A szülőkkel, mint partnerrel jó kapcsolatot alakítson ki, tapintatosan kezelje a családi ügyeket. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak
összehangolt
munkájának
hozzá
kell
járulnia
az
óvodai
nevelés
eredményességéhez. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli.
1.3. A testület elvi gondolatai a nevelés módszereiről: A nevelési cél és feladatok megvalósításában nagy szerepük van.
alkalmazásukkal a közösség nevelő hatását és az egyén aktivitását szeretnénk elérni,
a személyiség tiszteletben tartása az alapja,
9
rendszert alkotnak, egymással összefüggnek,
segítik a nevelői hatások belsővé válását,
az óvónő joga eldönteni, hogy célja megvalósításához milyen módszert alkalmaz, alapelv, hogy a gyerekek jogait nem sértheti,
számunkra legfontosabb módszerek: a dicséret, buzdítás, példaadás, ösztönzés,
nevelésünk akkor hatékony, ha az egyén személyiségének tudatában a neki megfelelő módszereket alkalmazzuk, tehát differenciálunk.
1.4. A nevelés alapvető feladatai, keretei: A gyermek testi szükségleteinek kielégítése érdekében alapvető, hogy
megfelelő mennyiségű, minőségű mozgást biztosítsunk
az egészséges életmód szokásait kialakítsuk.
A szocializáció segítése érdekében az érzelmi biztonságot nyújtó, elfogadó légkör megteremtése:
a gyermeki jogok tiszteletben tartás,
esélyegyenlőség megteremtése és biztosítása mindenki számára / egyenlő bánásmód, fejlesztés, SNI gyermekek, tehetséggondozás, szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, HH gyermekek felzárkóztatása, befogadó, integrált nevelés
a hátrányos helyzetű gyermekek fokozott megsegítése,
a beszédfogyatékos és a látássérült ( gyengénlátó ) gyermekek egyénre szabott, szakszerű fejlesztő programjának biztosítása
a tehetséges gyermekek lehetőségeinek kiszélesítése /szabad önkifejezés/
Az értelmi fejlesztés folyamatában, előtérbe helyezzük a kötetlen tevékenységi formákat : - vizsgálódás, kutatás, kísérletezés Az egészséges életmód biztosítása érdekében, a mindennapos testnevelés levezetését friss levegőn végezzék.
2. Az óvodai nevelés általános feladatai: Az óvodai nevelés általános feladatai Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: az egészséges életmód alakítása az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.
10
2.1. Egészséges életmód alakítása: Cél:Az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata: a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.
A mozgásfejlesztés jelentősége mellett nevelőmunkánkban fontos hangsúlyt kap a pszichés és mentálhigiénés nevelés is. Az óvodában ezek a feladatok alapozó jellegűek. - Az óvodás kor alkalmas arra, hogy a személyi higiénia alapkészségeket a gyermek begyakorolja, ezáltal önállóbbá válik. - Kiemelt jelentőségű az óvodás gyermek egészséges fejlődése szempontjából az óvodai élelmezés, helyes táplálkozás. - Az óvoda pszichés klímája valamennyi felnőtt és gyermek egymással való kapcsolatának, érzelmi kötődésének szintjét jelenti. Fontos feladata az óvodai biztonságérzet megteremtése, fenntartása. A felnőttek kapcsolata, barátsága, segítőkészsége, az egymással szemben használt hangnem, az egymás közti kapcsolat feszültségéről, vagy elfogadásáról, szeretetéről tanúskodhat. Az érzelemteli légkör azért is fontos, mivel átáramlik egyik felnőttről a másikra és a felnőttről a gyermekre, melyet ő empátiás úton azonnal megérez.
11 A pszichés klíma fokmérője az a kapcsolat is, amit a felnőttek a gyerekekkel fenntartanak, mint például az együttjátszás, az egymásnak segítés, az egymás érzelmeinek tiszteletben tartása ,stb.
2.1.1. az óvodapedagógus feladatai:
Harmonikus, nyugodt, egészséges és biztonságos környezet kialakítása,
A gyermek gondozása, testi és lelki szükségleteinek és mozgásigényének kielégítése,
A gyermek testi képességei fejlődésének segítése
Összerendezett, harmonikus mozgás fejlődésének segítése
A gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése
Az egészséges életmód, a testápolás, étkezés , öltözködés, a pihenés, a baleset megelőzés, és az egészségmegőrzés szokásainak kialakítására törekedjen, hagyományokat ápolja
Ismertesse
meg
a
gyermeket,
az
egészégét
fenyegető
tényezőkkel
/környezetszennyezés, helytelen életvitel, rendszertelenség, stb./
Alapozza meg a környezettudatos magatartást, a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokásokat alakítsa ki,
Bizonyos
helyzetekben
megfelelő
szakemberek
bevonása
–
szülő
és
az
óvodapedagógus segítségével
Speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi és pszichés nevelési feladatok ellátása
Betegségek, balesetek megelőzésének hangsúlyozása,
Az egészséges életmód szokásainak megismertetése a szülőkkel.
2.1.2. Gondozás: A család szokásainak ismeretében az óvónő és a dajka segíti a gyermekeket testi – lelki szükségleteik kielégítésében, feladata:
a szülőtől való elválás megkönnyítése,
kapcsolatok érzelemdús alakítása,
helyes életritmus kialakítása.
12
Testápolás, tisztálkodás: A gyermekek testi szükségleteik kielégítését korlátozás nélkül végezhetik. Vizet inni, mosakodni, WC-re menni a nap bármely szakában lehetséges. Ehhez a differenciált segítséget az óvónő és a dajka adja.
Öltözködés: A két egymás mellett lévő csoport együttműködése teszi lehetővé a zökkenőmentes folyamatot. Ha kevesebb gyermek öltözik egyszerre, könnyebben megoldható, hogy egymásnak is segítenek, s ruhájukat gondosabban rakják a helyére.
Táplálkozás: A kultúrált étkezési szokások kialakítása fontos feladata az óvodapedagógusoknak. Alapvető igény, hogy az étkezések esztétikus környezetben történjenek. Ezt a környezetet a pedagógus a gyerekekkel közösen alakítja ki. Mindhárom étkezés alapvetően az önkiszolgálásra épül, a naposi teendők kiegészítő tevékenységeket jelentenek. Az óvónő együtt étkezik a gyerekekkel, az esetleges halk beszélgetésbe ő is bekapcsolódik. A táplálék elfogyasztására nem kényszerül a gyermek. A bölcsődével kialakított jó kapcsolat eredményeként vitamindús, korszerű ételeket kapunk, melyeket a gyerekekkel közösen készített gyümölcs – és zöldségsalátával valamint müzli és gabonapelyhekkel egészítünk ki.
Pihenés: A gyerekek igényüknek megfelelően pihennek, vagy alszanak az ágyban. Lehetőség van arra, hogy egy bizonyos idő eltelte után – kb. 1 óra pihenés – felkeljenek, s csendben elfoglalják magukat. Tiszta, nyugodt környezet megteremtése szükséges, pizsama használata kötelező.
Mozgás: Minden embernek, minden életkorban szüksége van mozgásra, rendszeres testedzésre.
13
2.1.3. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére. /sikerkritérium/
kialakul az igényük az önálló testápolási tevékenységek végzésére,
önállóan tevékenykednek, társaikat nem zavarják, észreveszik elvégzendő feladataikat, és segítséget nyújtanak társaiknak, valamint a felnőtteknek,
étkezés közben kultúráltan viselkednek, igénylik az asztal esztétikus rendjét,
önállóan öltözködnek, vetkőznek, az ehhez kapcsolódó tevékenységeket a csoport szokásrendjének megfelelően végzik,
megismerkednek
olyan
táplálkozási
szokásokkal,
tevékenységekkel,
amelyek
környezetüket és önmagukat védik,
a gyermekek igényeljék a szülőktől is az egészséges életvitel lehetőségeit.
2.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés Cél: Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsége. Ezért célunk, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül.
A családok, a társadalom életében zajló változások, erősítenek meg bennünket abban, hogy gyermekeink érzelmi biztonságát helyezzük előtérbe, és alapfeladatunknak tekintjük az óvoda állandó értékrendjét, törekszünk a szorongásmentes, kiegyensúlyozott, derűs, szeretetteljes légkör biztosítását garantálására.. Az érzelem alap a felnőtt – gyermek kapcsolatában, annak alakulásában. Az óvónő szakmai biztonsága, saját érzelmi kiegyensúlyozottsága a gyermekben érzelmi biztonságérzetet alakít. Elengedhetetlen, már az óvodába lépéskor, hogy kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket,
az
óvodapedagógus—gyermek,
gyermek-dajka,
gyermek-gyermek
kapcsolatát pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze. Így az érzelmi indíttatású tapasztalás köre bővül, valamint a szándékos figyelem és tanulás mértéke is nő. Fontosnak tartjuk a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását, és segítjük önkifejező, önérvényesítő törekvéseinek fejlődését. A jó légkör, a felnőttel, az óvónővel való – elsősorban érzelmi alapokról induló azonosulás, a környezet érzelmi stabilitása lehetőséget ad arra, hogy a gyermekeket a különbözőségek elfogadására, egymás tiszteletére neveljük.
14 A szocializáció szempontjából
meghatározó a közös élményekre épülő tevékenységek
gyakorlása. Ez biztosítja, hogy a gyermek kielégíthesse természetes társas szükségleteit, és megalapozza erkölcsi tulajdonságainak(együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség), akaratának(önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését, a szokás-és normarendszerének megalapozását. A biztos szokásrendszer megalapozásával, a gyermek nyitottságára, kíváncsiságára építve segítjük, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra, szépre, mindazok megbecsülésére , és ismerje, szűkebb és tágabb közvetlen környezetét, tisztelje, becsülje társait, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja, viselkedése modell értékű szerepet tölt be. Ahhoz, hogy az óvodai nevelés alapvető célját, a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatását minél jobb színvonalon biztosítani tudjuk, elengedhetetlen, hogy a gyermek érzelmi biztonság iránti vágyát kielégítsük. Mivel a megszokott családi élet biztonságát félve cseréli fel az óvoda ismeretlenségével, ezért a beszoktatás fokozott türelmet, empátiát, toleranciát kíván tőlünk, az óvoda valamennyi dolgozójától. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. Tehetséggondozás a kerületi szakszolgálattal együttműködésben. Testületünk hosszú évek óta rugalmasan kezeli az óvodakezdés időszakát, segítséget nyújt gyerekeknek és szülőknek egyaránt. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, értelmi, vagy más területen halmozottan hátrányos helyzetű, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, megfelelő szakember közreműködését teszi szükségessé. Meghatározó és kívánatos az a partner – pedagógus szerep, melyben a gyerekek az első időszaktól kezdve érzik, hogy őket elfogadják, tisztelik, és egy közösséghez tartoznak.
Folyamatosan törekszünk arra, hogy az óvoda külső és belső környezete
esztétikus, bizalmat, rendet sugárzó hatásával nyugtassa mind a gyermeket, mind a szülőt és csökkentse a bennük lévő feszültséget. Ebben a légkörben biztosított a gyermekek optimális személyiség fejlődése, valamint képességeik fejlesztése.
15
2.2.1. Az óvodapedagógus feladatai:
érzelmi biztonságot adó, derűs, kiegyensúlyozott, tevékeny légkör megteremtése, biztosítása-már az óvodába lépéskor-, ahol a gyermek biztonságban érzi magát, szeretet, elfogadás, megértés, tisztelet veszi körül,
stabil szokás- és normarendszer megalapozása, szabálytudat kialakítása,
személyes pozitív példaadással, példaértékű bánásmóddal segítse a gyermeki magatartás fejlődését,
a gyermekekkel, szülőkkel, és az óvoda más dolgozóival való kapcsolatát pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze,
segítse a gyermek éntudatának, szociális érzékenységének fejlődését, biztosítson teret az önkifejezésre,
munkája során tartsa mindig szem előtt, hogy az óvodáskorú gyermek egyéni fejlesztése, és közösségbe történő integrálása egyformán fontos feladat,
a gyermek természetes érdeklődésére építve biztosítson olyan tevékenységeket, ahol a közös élmények által gyakorolhatják a szocializáció szempontjából nagyon fontos erkölcsi tulajdonságokat (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség), valamint lehetősége nyílik a szűkebb, és tágabb környezet megismerésére, a természetben,és az emberi környezetben rejlő szép, és jó felfedezésére,
kiemelt
figyelmet,
több
egyéni
foglalkozást,
fejlesztést
fordítson
a
szociokultúrálisan hátrányos helyzetben lévő, valamint a beszédfogyatékos gyermekekre, szükség esetén megfelelő szakember közreműködésével,
2.2.2. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére /sikerkritérium/
igényükké válik a tevékenységben való részvétel, együttműködés, a szokásokat, szabályokat betartják,
ragaszkodnak óvodájukhoz, társaikhoz, felnőttekhez, azt érzelmeikben, tetteikben hozzák nyilvánosságra,
segítenek egymásnak, együttműködők, együtt éreznek a közösség tagjaival, képessé válnak a különbözőségek elfogadására, tiszteletére,
érvényre
juttatják
kezdeményezőkészségüket,
önkifejező, önérvényesítő törekvéseiknek,
érdeklődésüket, teret
engednek
16
mind a gyermek-gyermek, mind a felnőtt-gyermek kapcsolatokban az elfogadó, pozitív attitűd dominál,
a lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott, érdeklődő, szociálisan érett, és készen áll az iskolai élet megkezdésére,
2.3. Anyanyelvi nevelés, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Cél:
A gyermekeket a velük született természetes érdeklődésükre, kíváncsiságukra
építve olyan tapasztalatokhoz, ismeretekhez juttatni, amelyek segítik, fejlesztik a problémamegoldó és kreatív gondolkodásukat, biztosítják az anyanyelvi kultúra kialakulását, az anyanyelv elsajátítását, megbecsülését.
Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása –beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel- az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára – mint életkori sajátosságra- valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek
változatos tevékenységeket,
amelyeken
keresztül további
élményeket,
tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. Az értelmi nevelés további feladatai: a
gyermek
spontán
és
tervezetten
szerzett
tapasztalatainak,
ismereteinek
rendszerezése, bővítése, különböző élethelyzetekben való gyakorlása az
értelmi
képességek
(érzékelés,
észlelés,
emlékezet,
figyelem,
képzelet,
gondolkodás, alkotóképesség) fejlesztése. Az anyanyelvi nevelésre, az értelmi képességek, különösen a képzelet és a kreativitás fejlesztésére, a napi játék, és valamennyi tevékenység során különös gondot fordítunk. Feladatunknak érezzük, hogy
helyes
minta,
és
szabályközvetítéssel,
a
gyermek
természetes
beszédkedvének ösztönzésével elérjük az anyanyelv ismeretét, megbecsülését, szeretetét, a beszédkultúra fejlődését,
17 Az érzékszervek működésének fejlettsége teszi lehetővé a gyermek számára a nyitott világlátást, a kapcsolatok kialakítását, a kommunikációt.
2.3.1. Az óvodapedagógus feladatai:
a gyermek természetes érdeklődésére, kíváncsiságára, képzeletére építve tervezze munkáját,
biztosítson optimális feltételeket a tevékenységek közbeni tapasztaláshoz, hagyja kísérletezni, hogy lehetősége legyen mind a természeti, mind a társadalmi környezetben az egyre pontosabb valósághű észleléshez, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet, az őt körülvevő világról,
a gyermek érdeklődésére, valamint meglévő tapasztalataira, élményeire építve biztosítson változatos körülményeket, ahol további élmények, tapasztalatok átélésével lehetősége nyílik az önérvényesítő törekvéseinek megvalósítására,
adjon lehetőséget a gyermek meghallgatására, természetes beszédkedvének ösztönzésével segítse kommunikációs kedvének fenntartását, életkori sajátosságaiból adódóan kíváncsiságának kielégítését, kérdéseinek megválaszolását,
az értelmi fejlesztés további feladata a gyermek értelmi képességeinek – észlelés, érzékelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás, kreativitás – fejlesztése,
az egyes életkori szakaszoknak, illetve az egyéni fejlettségi szintnek megfelelően differenciáltan valósítsa meg a feladatot, a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek bővítésével különböző tevékenységekben, élethelyzetekben adjon lehetőséget ezen képességek gyakorlására
fordítson különös gondot a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális fejlesztésére, szükség esetén szakember bevonásával,
2.3.2. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: /sikerkritérium/ Az egészségesen fejlődő gyermek:
teste arányosan fejlett, teherbíró, mozgása összerendezett, testi szükségletei kielégítését képes irányítani,
beszéde érthető, folyamatos, hangsúlyozása, szófaj használata, artikulációja megfelelő,
18
életkorának megfelelő tempóban kommunikál, gondolatait mondatokban, mások számára érthető formában fejezi ki, végig tudja hallgatni mások beszédét,
elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, az őt körülvevő természeti, és társadalmi környezetről, kialakul a testséma,
tud tájékozódni a térben, és időben, a vizuális, és akusztikus differenciálódás birtokába jut,
kialakul a tanulás alapját képező szándékos figyelem, időtartama eléri a 10-15 percet
a tanuláshoz szükséges képességek az érzékelés, észlelés tovább differenciálódnak,
kialakulóban van az elemi fogalmi, a problémamegoldó és kreatív gondolkodás,
kialakulóban van feladattudata, feladattartása, önfegyelme, egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, képes az együttműködésre, kapcsolatteremtésre,
a harmonikusan fejlődő személyiség testileg- lelkileg-szociálisan éretté válik ,el tudja fogadni a beiskolázás követelményeit,
2.4 KIEMELT FIGYEMET IGÉNYLŐ GYERMEKEK a.) Különleges bánásmódot igénylő gyermekek: - SNI sajátos nevelési igényű gyermek - BTM = beilleszkedési, tanulási, magatartási, nehézséggel küzdő gyermek - kiemelten tehetséges gyermek b.) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos (2H) és halmozottan hátrányos (3H) gyermekek Az óvodapedagógus feladatai: : - a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek fokozott megsegítése, befogadó, elfogadó környezetben, integrált nevelésben, egyéni differenciált bánásmóddal, valamint szakemberekhez való irányítás biztosítása, és az igényelhető kedvezményekről való tájékoztatás és alkalmazás.
2.4.1. Sajátos nevelési igényű – beszédfogyatékos – gyermek nevelése: Cél:
A súlyosan beszédhibás, sajátos nevelési igényű gyermekeket speciális, egyéni differenciált fejlesztéshez juttatni, ezáltal esélyt biztosítani számukra a sikeresebb iskolai integrációhoz.
A súlyos és, vagy halmozottan beszédhibás gyermekek intenzív logopédiai és pedagógiai fejlesztését végezzük, ahol a pedagógia nem egy izolált rendszert, hanem az óvodai program elsődlegességét hangsúlyozva a képességek fejlődésének minden területét figyelembe vevő óvodai ellátást jelent, s így óvodáskor végére kialakulhat a „Totális
19 érzékelő apparátus” /P. Balogh Katalin/, mely feltétele a fogalmi gondolkodás kialakulásának. Alapvetően
a
Beszédvizsgáló
Országos
Szakértői
és
Rehabilitációs
Bizottság
szakvéleménye alapján érkeznek hozzánk a gyermekek elsősorban a kerület óvodáiból 5-6 éves korukban. Túljelentkezés esetén a probléma súlyossága, a gyermek életkora a döntő kiválasztási szempont a beiratkozást követően a felvételt eldöntő helyi bizottság számára. Átmenetileg 1-2 évet töltenek nálunk, melyhez mi biztosítani tudjuk azokat az optimális személyi és tárgyi feltételeket, amelyek szükségesek a hatékony fejlesztéshez.
Személyi feltételek: A
sajátos
nevelési
logopédus/terapeuta
igényű
gyermekek
folyamatos
fejlesztését
pedagógiai
az
óvodapedagógusok,
munkával
szoros
a
szakmai
együttműködésben végzik. Munkájukat pedagógiai asszisztens és dajka segíti. A gyermekek szükség szerint kiegészítő terápiákban, gyógytornán vehetnek részt, a speciális képzettségű szakemberek segítségével. A befogadó intézmények elvárásait, az iskolába kerülő gyermekekkel szemben, a különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik. A kiegészítő terápiákat a kerületben a Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani intézmény gyógypedagógusai végzik. Tárgyi feltételek:
a neveléshez megfelelően felszerelt csoportszobák, kiszolgáló helyiségek, egyéni fejlesztő szobák állnak rendelkezésre.
2.4.2.Prevenció, korrekció, kompenzáció gyakorlati alkalmazása, fejlesztő program: Óvodánkban a hangsúlyozott
a gyermekek intenzív készségfejlesztése, melyet legtöbb
esetben a játékba integrálunk. Feladatunk, hogy oldjuk a gyerekek szorongásait, növeljük önértékelésüket, és elfogadva segítsük, fejlesszük őket. A tanév elején – két hetes beszoktatási idő alatt – megfigyelésen, pedagógiai vizsgálaton vesznek részt a gyermekek. A vizsgálat a Sindelar programmal történik. Ennek eredményeként soroljuk csoportba a gyerekeket, illetve határozzuk meg azokat a terápiás eljárásokat, amelyekre a gyermeknek feltétlenül szüksége van.
20 A minden gyermek számára – kis- vagy nagycsoportos formában – szerveződő foglalkozások: Anyanyelvi fejlesztés:
kis lépésekkel minden érzékszerv bevonásával a passzív és az aktív szókincs bővítésével, a beszédértés növelésével, a grammatikai rendszer fejlesztésével valósul meg,
egyéni fejlesztés: a beszédhibák javítása a logopédiai gyakorlatban alkalmazott eljárások alapján történik.
Mozgás és kommunikáció:
a nagy és finommotorika fejlesztése, a koordinációs zavarok, a mozgásos ügyetlenség kiküszöbölése, a jó pszichomotoros állapot
megteremtése a cél,
mely a
kommunikációt segíti elő. Vizuomotoros készség fejlesztése:
megalapozzuk az olvasás, írás, számolás elsajátításához szükséges készségeket, a testséma és a vizuális észlelés fejlesztésével. /Csabay Katalin: Lexi, grafomotoros fejlesztés, diszlexia prevenció/
A hetirendben az óvodai élet tevékenységi formái, feladatai megjelennek: verselés, mesélés, ének, zene, énekes játék, gyermektánc, rajzolás mintázás, kézimunka, mozgás, külső világ tevékeny megismerése.
Logopédiai foglakozások, fejlesztések a logopédiai csoportban: Az órarend összeállítása, és a gyermekek csoportokba osztása a Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság véleménye, illetve a logopédus vizsgálatai / artikulációs vizsgálat, sindelar vizsgálat/ alapján történik. Egy fő logopédus csak ebben a csoportban lévő gyermekeket fejleszti. A gyermekek intenzív kezelésben részesülnek, azaz minimum heti három órában, esetenként négy alkalommal is lehetséges 2-3-4 fős csoportokban. A beosztás attól függ, hogy egy gyermek milyen jellegű és mennyire súlyos elmaradással küzd az egyes területeken, illetve hogyan tud társaival együtt dolgozni.
21 A gyermekek kétféle foglalkozáson vesznek részt: 1. A hanghibák javítására fókuszáló komplex terápia( pöszeség-diszfázia terápia) 2. Készségfejlesztés túlsúlyú komplex terápia ( diszlexia prevenció)
Az első típusú órán egyrészt a beszéd alaki oldalának fejlesztése – a nem, illetve hibásan ejtett hangok kialakítása, rögzítése, automatizálása, hallási differenciálás, motoros differenciálás, másrészt a beszéd tartalmi oldalának fejlesztése- szókincsfejlesztés, grammatikai fejlesztés, mondatalkotási készség fejlesztése- történik.
A második típusú órán a majdani iskolai megfeleléshez szükséges készségek fejlesztése a feladat. Területei: - vizuális észlelés - auditív észlelés - vizuális figyelem, emlékezet - auditív figyelem, emlékezet - téri orientáció, testséma - beszédészlelés - beszédmegértés
Az integráltan nevelt SNI gyermekeinket utazó
gyógypedagógus, logopédus látja el a
szakvéleményükben meghatározottak alapján.
2.4.3. Az óvodapedagógus feladatai:
teremtse meg a gyermek érzelmi biztonságát, védettségét,
szorongások feloldása, önértékelés növelése érdekében nyilvánítsa ki a gyermekek iránti tiszteletet, empátiát, toleranciát,
a gyermekek eltérő idegrendszer-érési és fejlődési ütemének figyelembe vételével az egyéni teherbíró képességekhez alkalmazkodjon,
speciális, komplex, játékos fejlesztést biztosítson,
a gyermekek önértékelési képességét növelje, juttassa sikerélményekhez őket,
22
gazdag eszköztárt biztosítson, /lásd: Fejlesztő játékok gyűjteménye/, aktívan pályázzon,
alakítsa ki a családdal való együttműködést, jó kapcsolatot.
2.4.4. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: /sikerkritérium/
javul beszédészlelési, beszédmegértési képességük, beszédkészségük,
mozgáskoordinációjuk, egyensúlyérzékük biztosabbá válik,
téri tájékozódásuk, dominanciájuk kialakul,
testséma, testfogalom, testkép ismereteik bővülnek,
emlékezetük, figyelmük tartósabbá válik, képesek 10-15 perces szándékos figyelemre,
szorongásuk csökken, vagy megszűnik, önértékelési képességük javul.
Év végén a gyermekek a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság kontrollvizsgálatán vesznek részt, amelynek javaslata alapján:
hagyományos 1. osztályban tanulhatnak,
még két-három évig logopédiai osztályban intenzív fejlesztést kapnak,
1 évre felmentést kapnak és további óvodai fejlesztésben részesülhetnek.
Sajátos nevelési igényű –gyengénlátó- gyermek fejlesztése A gyengénlátás a látásélesség csökkenését jelenti. Gyengénlátó az a gyermek, akinek a szemészetileg korrigált jobbik szemén távoli vízusa 0,3-0,1 vagy az, akinek 0,4-0,5 vízusérték mellett nagymértékű látótérszűkülete, vagy romló közellátósága van. Ugyancsak gyengénlátó az a gyermek, akinek távoli
vízusa 0,1 alatti, de közeli
látásélessége ennél jobb, és szemészeti állapota változatlan.
Látáshibára utaló jelek óvodáskorban:
Az esetleges látásproblémák felderítésében mi, pedagógusok is jelentős segítséget nyújthatunk, hiszen igen sok időt töltünk a gyermekekkel, s a látáshibáknak markáns jelei mutatkozhatnak.
Például: - megkésett mozgásfejlődés, mozgásügyetlenség, - a gyermek kerüli a magas mászókákat, csúszdákat, azokra még bíztatásra
23 Segítséggel sem hajlandó felmászni, - a lépcsőn utánlépéssel jön le, - kivonja magát a mozgásos játékokból, - szem-kéz koordinációja rossz, másolásban pontatlan, - olykor szokatlan fejtartás jellemzi.
Módszertani intézmények: Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiuma ( 1147 Budapest, Miskolci út 77. Tel: 468-2790 ) A módszertani intézmény munkatársainak a gyermek családi nevelésének segítésén túl az a célja, hogy óvodás-és iskoláskorban a sérülésből eredő hátrányokat csökkentsék, segítsenek a gyermek fejlesztésében, nevelésében. A befogadó intézmény dolgozóit, a gyermekek szüleit, a társakat felkészítik a fogadásra, mindennapi együttlétre. Folyamatosan tartják a kapcsolatot az integráló intézmény dolgozóival személyesen, telefonon, levélben.
Országos
Bizottság:
Fővárosi
Pedagógiai
Szakszolgálat
Látásvizsgáló,
Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye ( 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. Tel: 363-1561 )
2.5. Gyermekvédelem: Cél:
A felmerülő veszélyeztető tényezőket iskolába lépés előtt felismerni /megelőzés/ és a szükséges segítséget megadni.
A gyermekek nevelése során fontos azoknak a vészhelyzeteknek a feltárása, megszüntetése és csökkentése, amelyek lehetetlenné teszik a gyermek egészséges, jó irányú fejlődését, képességeinek kibontakozását A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI.törvény ( Gyvt) határozza meg azokat a pénzbeli és természetbeni ellátásokat, amelyek megilletik az arra rászoruló gyermeket.
Hátrányos helyzetű, és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fogalmába tartozó gyermekek körét a törvény szabályozza.
24
Sajátos nevelési igényű gyermek az, aki a törvényi meghatározásnak megfelel. Óvodánkban a törvény szerint az előírt feltételeknek megfelelően logopédiai csoport működik a beszédfogyatékos gyermekek számára.
Szociokulturálisan hátrányos helyzetű az a gyermek, aki családi és életkörülményei miatt testi és lelki fejlődésében veszélyeztetett.
Óvodáztatási
támogatásra
jogosultak
akik
a
törvényben
előírtaknak
megfelelnek. SZOCIÁLIS
HÁTRÁNYOK ENYHÍTÉSÉT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK ÉS
ESÉLYEGYENLŐSÉGET SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK: Szociális hátrányok enyhítését segítő intézkedések: A szociálisan hátrányban lévő gyermekek tekintetésben a pedagógusok differenciált foglalkozás keretében csökkentik a hátrányból fakadó esetleges lemaradást, a gyermek fejlődési üteméhez igazodva. Szükség esetén a gyermekvédelmi feladatok ellátásával megbízott óvodapedagógus tájékoztatja a szociálisan hátrányos körülmények között élő szülőket arról, hogy mely szervtől kaphatnak részletes felvilágosítást a lehetséges szociális juttatásokról. Esélyegyenlőséget biztosító intézkedések: A gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében a teljes óvodai élet diszkrimináció-mentes légkörben zajlik. A csociálisan hátrányos helyzetben lévő vagy bármilyen más okból fejlettségében lemaradt gyermekek körében hangsúlyt kap a differenciált óvodai foglalkozás. Ezen felül lehetőség szerint óvodai vagy óvodán kívüli, gyermeki fejlődésre jó hatással lévő programokon való részvételre buzdítjuk a gyermekeket illetve szüleiket.
2.5.1. Az óvodapedagógus feladatai szociális hátrányok csökkentése és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében:
gyermekvédelmi megbízott segítségével tanév elején mérje fel a gyermekeket és vegye nyilvántartásba, készítsen fejlesztési tervet és valósítsa meg a differenciált fejlesztést,
befogadó integrált nevelés, diszkrimináció elkerülése, szociális juttatásokról és segítségek igénybevételéről a szülők tájékoztatása, pályázati források keresése, óvodán kívüli programok ajánlása.
25
a kimagasló adottságokkal rendelkező gyermekek tehetséggondozását biztosítsa /szabad önkifejezés/
tájékoztassa a szülőket a felmerülő problémákról /családlátogatás, tanácsadás, szakember bevonása/, s törekedjen jó kapcsolat kialakítására,
az arra rászoruló gyermekeket a Pedagógiai szakszolgálat nevelési tanácsadással foglalkozó szakembereihez irányítsa, illetve szakértői bizottsághoz.
gyakori – nem betegségből adódó – hiányzások okát vizsgálja ki,
szükség szerint vegyen fel kapcsolatot iskolai pedagógusokkal és kísérje figyelemmel a gyermek további útját.
2.5.2. Sikerkritérium: A felmerülő problémák megszüntetése, /elsősorban külső segítség nélkül/, illetve a tehetségek megmutatása.
3.Az óvodai élet megszervezésének elvei: Óvodai élet megszervezése: A gyermek egészséges, a tevékenységekbe megnyilvánuló fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket, melynek
a megfelelő időtartamú
párhuzamosan
valamint
végezhető
differenciált
tevékenységek,
a
gyermek
együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5-35 perces) csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével valósulnak meg.
Napirendünk úgy alakítottuk ki, hogy igazodik a különböző tevékenységekhez, figyelembe vesszük a gyermekek egyéni szükségleteit, valamint a helyi szokásokat, igényeket. A napirend azért fontos a gyermek életében, mert a visszatérő ismétlések érzelmi biztonságot teremtenek.
Mind a napirend, mind a hetirend kialakításánál a csoportoknak szükséges egymáshoz alkalmazkodni, időpontokat egyeztetni. /az átadó és mosdó használatánál különösen/
Napirendünk kialakításánál célunk az, hogy folyamatos és rugalmas legyen.
Törekszünk a tevékenységek közötti belső harmonikus arányok kialakítására, természetesen szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét.
Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak szerepe van.
26
Óvodapedagógusaink a lehetőségeket kihasználva a gondozás folyamatában is nevelnek, építik kapcsolataikat a gyermekekkel, segítik önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal.
Óvodánkban a nevelés tervezését, a gyermekek megismerését és fejlesztését, a fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok vezetésével végezzük.
Óvodánkban a nevelés a fenntartó által jóváhagyott nevelési pedagógiai program alapján történik, a gyermekek neveléséhez szükséges a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezzük meg, az óvodapedagógus feltétlen jelenlétében és közreműködésével.
Az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja.
3.1
Napirend, napirendi tevékenységek:
6.30-tól - 12-ig: Játék (benne)
8-tól - 9-ig reggeli, önkiszolgálás, naposság, /gondozási tevékenységek/
9-től - 12-ig: -
egyéni fejlesztés, logopédiai foglalkozás, mozgásterápia,
-
tanulási tevékenységek – szabad játék,
-
munka jellegű feladatok – szabad játék,
-
környezet rendben tartása – szabad játék,
-
szokások kialakítása – szabad játék,
-
levegőzés, séta, játék az udvaron /min. 1 óra időtartam/.
12-től – 12. 30-ig Étkezés
esztétikus körülmények megteremtése,
gondozási feladatok.
12.30-tól – 15-ig Pihenés
tiszta, nyugodt környezet kialakítása,
mese,
egyéni fejlesztés.
15-től – 17.30-ig Játék (benne)
gondozási feladatok – szabad játék,
uzsonna – szabad játék,
27
tanulási tevékenységek – szabad játék,
munka jellegű feladatok – szabad játék,
levegőzés, játék az udvaron,
egyéni fejlesztés,
tanfolyamok.
3.1.2. Személyi és tárgyi feltételek: Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára.
Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az
óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkája hozzájárul az óvodai nevelés eredményességéhez. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli. Az óvodapedagógus és a dajka munkamegosztás alapján ad segítséget a gyermekeknek a tevékenységek során, amit a csoportnaplóba rögzítenek. A gyermekek életének megszervezésében a rugalmasság, életszerűség, folyamatosság vezérelnek bennünket. Csoportszervezés: vegyes és osztott csoportok kialakítása, figyelembe véve és koordinálva a szülők, pedagógusok véleményét, valamint a felvételre jelentkezők életkorát. A személyi feltételeket a fenntartó biztosítja a törvénynek megfelelően. A nevelőtestület szakmailag jól képzett, valamennyi főállású óvónő, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, s a továbbképzéseknek is aktív résztvevői. Továbbképzések: Megszervezésük, témáik kiválasztása alkalmazkodik a Pedagógiai Programunk irányelveihez, valamint a pedagógusok egyéni érdeklődéséhez. /Továbbképzési Program/ A pedagógiai munkát segítő dolgozóink /dajka/ szakmai képzése folyamatosan történik. Szakmai segítők:
logopédus
fejlesztőpedagógus
utazó gyógypedagógus
28
Tárgyi feltételek: Óvodánk rendelkezik a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel.
Arra törekszünk, hogy az óvoda épülete, udvara, kertje otthonos környezetet és családias hangulatot sugározzon.
A berendezést a gyermekek igényeihez, testméreteihez alakítjuk, hogy biztosítsa a kényelmét, mozgásfejlődését, ezáltal szolgáljuk egészségük fejlődését stb.
Lehetővé tesszük mozgás- és játékigényük kielégítését, és a gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vesszük körül.
A gyermekek által használt tárgyi felszereléseket számukra hozzáférhető módon és a biztonságukra figyelve helyezzük el.
Szükségesnek tartjuk, hogy a gyermekek is beleszólhassanak környezetük alakításába, /ízlésformálás/.
Alapvető, hogy a berendezés esztétikai élményt nyújtson, harmonizáljon és a csoportszoba berendezése alkalmas legyen a különböző életkorú gyermekek játékigényének kielégítésére.
Törekszünk a korszerűsítésre, s arra, hogy művészi értékű tárgyak is megjelenjenek.
Megfelelő munkakörnyezetet biztosítunk az óvoda munkatársainak, lehetőséget teremtünk a szülők fogadására.
3.3Az óvoda kapcsolatai: Kapcsolatot tartunk a családokkal, illetve azokkal az intézményekkel, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a gyermekek életében: Gyermekjóléti szolgálatokkal, bölcsődék és egyéb szociális intézményekkel, pedagógiai szakszolgálatokkal, iskolákkal, közművelődési intézményekkel.
3.3.1.Család – óvoda kapcsolata: Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukba foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg.
A gyermek akkor lesz nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott, ha gondos, szeretetteljes légkör övezi, mind a családban, mind az óvodában.
Óvodánk épít a család jó szokásaira.
29
Óvodapedagógusaink figyelembe veszik a családok sajátosságait, szokásait, s az együttműködés során érvényesítik az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítség nyújtás családhoz illesztett megoldásait.
Az értékek közvetítése folyamán kölcsönös korrekt magatartás szükséges.
A szülő véleménye és együttműködése fontos a gyermeke nevelésének tervezéséhez.
Az óvodai hagyományok kialakításához is nélkülözhetetlen a szülők aktivitása.
Kölcsönös tapintat és tisztelet az együttműködés során.
Kapcsolat, illetve együttműködés szinterei:
beszoktatás, igények szerint rugalmasan,
szülői értekezlet évente 3 vagy több alkalommal,
fogadóórák, igény és szükséglet szerint,
nyílt napok, előzetes megbeszélés alapján bármikor,
ünnepek, közös készülődéssel,
közös kulturális programok,
kirándulások, egészségvédő programok,
SZMK
Fejlesztési lehetőségek:
a szülő és pedagógus közötti párbeszédek tartalmi gazdagítása, pl. /a gyermekek fejlődésének nyomon követése közösen, rendszeresen a mérési eredmények tükrében/,
otthoni családi készülődés az óvodai aktuális programokra,
hangszeren játszó szülők – esetleg egyéb művészi képességekkel rendelkezők – bekapcsolása az élményadási folyamatokba.
Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt, az óvodai élet során, és az óvodai élet után meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda nyitott és kezdeményező.
30
3.3.2.Bölcsőde – óvoda kapcsolata:
alapvető megismernünk a hozzánk kerülő gyermekek bölcsődei életét,
tájékoztatjuk a gondozókat nevelési programunkról, megbeszéljük közös teendőinket.
3.3.3Iskola – óvoda kapcsolata:
óvodai, illetve iskolai szakmai napokon egymás programjait
megismerjük,
megbeszéljük a kapcsolódási lehetőségeket, feladatokat,
a leendő iskolásokkal ellátogatunk egy-egy tanítási órára, agy megismerkedhetünk az iskolai élettel, tanítókkal, valamint figyelemmel kísérjük haladásukat, eredményeiket,
pedagógus továbbképzéseken veszünk részt, ahol alkalom nyílik a szakmai beszélgetésekre is.
További kapcsolataink:
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XIV kerületi Tagintézménye: a gyermekek fejlesztésében, iskolára alkalmasságának elbírálásában segítő intézmény.
Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Gyógypedagógiai Központ - a SNI beszédfogyatékos
gyermekek felvételével és beiskolázásával kapcsolatos
teendők ellátása.
Tanulási képességet vizsgáló Szakértői Bizottság
Zuglói Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény: - a beszédfogyatékos gyermekek intenzív fejlesztése.
Gyermekjóléti Szolgálat: - a gyermekvédelem segítségét szolgálja.
Amennyiben óvodánkba gyermekotthonból került gyermek felvesszük a kapcsolatot az intézménnyel.
Ha óvodánkba felvételt nyer sok nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermek, abban az esetben a kapcsolatot felvesszük az érintett kisebbségi szervezetekkel, kisebbségi önkormányzatokkal.
Önkormányzat: - az óvoda alapító és fenntartó szerve.
4.Az óvodai élet tevékenységformái 4.1.A játék:
31 Cél: újra és újra élje át a gyermek a jót, teljesüljenek vágyai, esetleges feszültségei oldódjanak. Váljon sokrétű tájékozódó tevékenységgé. „A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.”A játék- szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamot- a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek minden nap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt
jelentőségű tájékozódó, kreativitásukat
fejlesztő és erősítő, élményt
adó
tevékenységgé. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt- a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az óvodapedagógus
jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti
játékkapcsolatok kialakulását is. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra eszközökre, játékszerekre van szükség. A játék a környezetből, a felnőtt világból adja vissza az élményeket, melyeket a gyermek érzelme és gondolatvilága befolyásol. A játékban megtanulhatják az egymáshoz való alkalmazkodást, együttműködést, kitartást, kommunikációt, metakommunikációt. A játék a tanulás színtere is. Fontos, hogy az óvodapedagógus megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket, és élményszerzési lehetőségeket biztosítson, a különböző játékformákhoz. A gyerekek szabadon felhasználhassák a csoportszoba mobilizálható tárgyait is játékuk során, lehetőséget biztosítva a
szimbólikus
szerepjátékhoz,
a
gyakorlójátékhoz,
konstruáló
játékokhoz
és
a
szabályjátékokhoz, nem sértve ezzel mások érdekeit. A gyermek részvétele a játékban mindig önkéntes. Az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű elmélyült játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával indirekt reakcióival éri el. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában továbbá a játékos tevékenységekben is meg kell mutatkoznia.
32
4.1.1.A szabad önkifejezés (Freinet) A gyermeki önkifejezés kibontakozásának, fejlesztésének egyik legmeggyőzőbb, leghatásosabb formája. A pedagógusnak bizalmas, mély, meghitt, szabad beszélgetéseket kell kialakítania ahhoz, hogy a gyermekek megnyíljanak, örömeikről, kudarcaikról, élményeikről beszéljenek. A spontán kialakult beszélgetések mellett nélkülözhetetlen az előre megtervezett, meghatározott téma, az őket foglalkoztató kérdésekről, a fontosabb részeiről, stb. Ilyen formában fejleszthetjük beszéd- és kifejezőkészségüket, feladattudatukat, egymás iránti toleranciájukat, vitakészségüket. A gyermek óvodai élete kezdetén szívesen fejezi ki magát szabad rajzzal, a színek, formák, a firka segítségével. Ezek a kommunikációt jelentik számára. A sok-sok technika elsajátításával, biztonságos alkalmazásával érhetjük el, hogy egy-egy alkotás révén megismerjük képi elképzeléseiket is. A szabad fogalmazás során történeteket szőnek, meséket alkotnak. Képzeletük szárnyalásának nincsenek határai.
2.5.2. Az óvodapedagógus feladatai:
Teremtsen lehetőséget arra, hogy az önkifejezési formák, a kreatív megnyilvánulások az óvoda napirendjébe illesztve a tevékenységekben megjelenjenek.
Biztosítsa a játékokhoz szükséges feltételeket: (csoportlégkör, eszköz, hely, idő, élményszerzési lehetőségek .
A játék folyamatában
az óvodapedagógus tudatos lelenlétével / támogató,
serkentő, indirekt reakcióival, együttjátszásával/biztosítsa az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. -
adjon módot a szabad játék túlsúlyának érvényesítésére
érdeklődve
figyelje
és
buzdítsa
a
gyereket
az
improvizatív
megnyilvánulásokra, szabad rajz és fogalmazás termékeit örökítse meg és tegye közzé, (tehetséggondozás) ismeretnyújtásra, tapasztalatszerzésre, élményt adó tevékenységre adjon lehetőséget, teremtsen gondolkodtató problémahelyzeteket, ezáltal tegye lehetővé kreativitásuk fejlődését, érje el, hogy a gyermekek társas kapcsolatai pozitívan befolyásolják a játék alakulását,
33 alkalmazzon beszéd- és mozgásfejlesztő játékokat, dalos népi játékokat, gazdagítsa a játékfajták tartalmát, minőségét, korosztálynak megfelelően. olyan játékszereket biztosítson, melyek karbantartottak, (kötelek épek, faszerkezet sima, nincs kiálló szeg) az óvónő-gyermek interakció a gyermek szemmagasságában történjen
4.1.3.A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritériumok)
A gyermekeket alapvetően a kreativitás, beszédkedv, szabad önkifejezés jellemzi,
Szokásukká válik a kezdeményezés, bekapcsolódnak a szerep- és konstruáló játékokba,
Élvezik a szabályjátékokat és képesek a normák betartására,
Igényük lesz, hogy hírt adjanak magukról, élményeikről (heti híradó, stb.),
Növekszik bátorságuk, kapcsolatteremtő képességük.
4.2.:Verselés, mesélés Cél: Megalapozni a gyermek pozitív érzelmi, értelmi, erkölcsi tulajdonságait, kulturális igényességét.
A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához anyanyelvi neveléséhez.
Ezek
ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermekeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak. A kisgyermek első irodalmi élményei a népi mondókák, rigmusok, höcögtetők, melyeket ritmikus mozgással, mozgatással kapcsolunk össze. Ez egyben a felnőtt-gyermek közötti érzelmi biztonság kialakításának is egyik útja: a játékos szóismétlések örömélményt nyújtanak, ezért a gyermek szívesen ismétli a felnőttel együtt, még maga is önállóan mondogatja. Nagyon fontos, hogy már kicsi gyermekkorában sok-sok dúdolót, höcögtetőt, csiklandozó rigmust halljon, mert így ivódik bele a magyar nyelv zeneisége, a kisgyermek biológiai belső ritmusához eredendően a 2/4-es ütemű motívumok, illetve a pentaton dalanyag áll közel. Ez megkönnyíti, hogy beivódjon a magyar mondóka és népdal ritmusa, zeneisége és így könnyen sajátíthatják el a zenei anyanyelvünket. Az ölbevevős ismételgetések, játékok szakasza után a rigmusokhoz, versekhez képi megjelenítés is tartozik.
34 Ahogy fejlődik, gyarapodik ismerete a világról, szókincse bővül, már maga a verselés, ill. vers- és mesehallgatás jelent számára élményt. A mese a kisgyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője, nélkülözhetetlen szellemi tápláléka. A mindennapos mondókázás, mesélés, és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodás korban kapott irodalmi élményei megalapozzák későbbi intellektuális érdeklődését. A mese- képi és konkrét formában – feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. Életkori szempontból megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, és egyben feloldást, ill. megoldást kínál. (elaboráció) A tárgyi világot is megelevenítő átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló szigorú okokozati kapcsolatok feloldó mágikus világképe, a csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésre. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, és a mesehallgatás intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A mesék a kisgyermek számára az univerzum. A népmesékben, tündérmesékben az emberélet alapkonfliktusai találhatók meg. A mese – képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyairól, a lehetséges megfelelő viselkedésformákról. A hallgató, figyelő gyermekből érzelmeket hívnak elő. Érezni annyi, mint benne lenni valamiben. Érzelmileg azonosulnak a különböző helyzetek során a mesehősökkel, akik többnyire pozitív erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek. A mese a gyermek érzelmi-értelmi és erkölcsi fejlesztésének egyik legfőbb segítője. Megtanulják a pozitív, ill. negatív érzésekhez kapcsolódó kifejezéseket, amely nem más, mint az anyanyelv tanulási folyamata. Maguk is alkalmazhatják a mindennapjaik során a mesében hallott kifejezéseket. „Az óvodáskor a nagy összemosódások kora, ezért hiba lenne szétválasztani sávokra.” A mese és vers nyújtotta élmény felhasználható más tevékenységek elindításához és fordítva: (játék, ének, ábrázolás). Egyik élményből egy újabbat teremteni. Megindul a gyermekben az alkotókedv, a kreativitás. Így válik képessé, ill. nyitottá az újabb ismeretek befogadására.
35 A vers nagy indulatból születő érzelemköteg. Ezért csak érzelemhez kapcsolva lehet a gyermeknek átadni. Megélt élményhez kell, hogy kapcsolódjon. Pl. kirándulás alkalmával a szép táj élvezete közben el lehet mondani egy lírai verset. A baleset miatt síró gyereket ráolvasó rigmussal vigasztaljuk, hogy enyhüljön a fájdalma, stb. ezek mindig pozitív élményeket hívnak elő, melyek helyes irányba alakítják a gyermeki viselkedést,
az
egymáshoz való viszonyulást, hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megszilárdítsuk a gyermek személyiségében a belső rendet, ami által harmonikus lesz a felnőtt-gyermek, gyermekgyermek közötti együttműködés. A mese motiváló erő lehet a vizuális látásmód, az alkotó képzelet fejlesztésében és a különféle műalkotások befogadásában is. Az eljátszott mesébe szőtt ének, zene és az azt kísérő mozgás, tánc a felszabadultság érzését és a harmónia iránti fogékonyságot erősíti bennük. A gyermek saját
vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő
kombinálása az önkifejezés egyik módja. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.
4.2.1.Az óvodapedagógus feladata:
Igényesen és jó stílusérzékkel válassza meg az irodalmi anyagot (magyar népmesék, népköltészet fontossága, hagyományok tisztelete), az óvodában a népi, a klasszikus és kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van
Nyugodt, meghitt légkört teremtsen, melyben a gyermekek fantáziája szabadon szárnyalhat (mesesarok, mesepárna, zene, stb.),
Biztosítsa az óvodáskorú gyermek kedvelt tevékenységformáit (mesélés, dramatizálás, bábozás, verselés) ügyeljen az esztétikus, művészi előadásmódra,
Az irodalom eszközeivel fejlessze a gyermekek nyelvi kifejezőképességeit, toleranciáját, empatikus képességét,
Adjon lehetőséget a tehetséges gyermekek kibontakozására (szabad önkifejezés).
Szükség szerint segítse a gyermek kezdeményezését, ötlettel, eszközzel, szervezéssel.
Az egész nap folyamán az adott tevékenységnek megfelelően kezdeményezze a vers-, mesehallgatást.
A délutáni pihenés előtt az óvónő mesével nyugtatja, csendesíti le a gyerekeket.
szükség szerint segítjük a gyermekek kezdeményezéseit, ötlettel, eszközzel, szervezéssel
36
egész nap folyamán az adott tevékenységnek megfelelően kezdeményezzük a vers, és mesehallgatást.
4.2.2.A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: (sikerkritérium)
Várják, kérik a mesemondást, maguk is segítenek a mesélés, mesehallgatás feltételeinek kialakításában,
Megszilárdulnak a mesehallgatáshoz kapcsolódó szokásaik,
Figyelmesen, csendben végighallgatják a mesét, s viselkedésükön a ráhangolódás látszik,
Érzelmeiket képesek hanghordozásukkal, hangszínükkel is kifejezni.
Az
ismert
mesei
motívumok
bábozása,
dramatizálása,
ábrázolása
kedvelt
szórakozásaik közé tartozik, igénylik a közös bábszínház-látogatást,
Játékidőben a meséskönyvek képeit önállóan és hosszan nézegetik, egymásnak mutogatják, beszélgetnek róla, történeteket, meséket találnak ki. A gyermek saját versés mesealkotása, annak mozgással ábrázolással történt kombinálása az önkifejezés egyik módja lesz. (tehetséggondozás),
Kialakul a könyvek iránti szeretet, tisztelet és megóvás igénye,
Megjegyeznek 10-14 gyermekmondókát, 6-8 verset és 15-20 mesét.
4.3.Művészeti nevelés, a gyermek művészeti tevékenységei: Cél: magasabb rendű érzelmeket kibontakoztatni a művészetek eszközei segítségével.
„A művészet a kultúra fontos része a tudomány mellett. E kettő egysége és egyensúlya jelenti a műveltséget. Európában a művészet ismerete és tisztelete hozzátartozik a műveltséghez, ezért ez a nevelés fontos rész már kisgyermek kortól a családban is és az óvodában is. Az esztétikum tartalma nemcsak az alkotások szépsége, hanem a természet csodálatos világa, a társadalmi környezet és az ember kapcsolata is.” (Forrai Katalin) Fontos a hagyományok tisztelete, mely óvodánkban kiemelten az ünnepek jelentőségét, az azokra történő folyamatos készülődést rejtik. Ezek - hisszük olyan értékeket képviselnek, melyek megalapozzák a gyermekben a magasabb rendű érzelem kibontakozását.
37 Az óvodába bekerülő gyermek „tiszta lappal” indul a világ befogadására. Természetesen a gyermek személyiségének alakításában döntő szerepe a családnak van, de miután napjának nagyobb részét az óvodában tölti, az itteni hatások szintén meghatározóak. Az óvodáskor a „legképlékenyebb” és a legdöntőbb folyamatok ekkor zajlanak le benne. (pl. az egyensúly érzéke 7 éves korig 100 %-osan kifejlődhet) Ebben a korban megalapozhatjuk a harmónia iránti igényességet, kifejleszthetjük humorérzékét, valamint az alkotásra való képességét is. A kisgyermek bármit elfogad, amit a felnőtt nyújt számára, az elsősorban a modell szerep motiválja, ezért elvárható az őt irányító felnőttől, hogy felmérje saját szerepének felelősségét.
Külső – belső feltételek megteremtése:
A gyermek közérzetét befolyásoló tényezők egyike a környezet, amely körülveszi. Figyelni kell a színek, formák lágyságára egymás közötti harmóniájára. A népművészet termékei mindig az egyszerűséget árasztják magukból, ezáltal megnyugtató hatással bírnak (pl. a fonott, natúr bútorok stb.). A tárgyi környezet mellett az emberi viselkedési minta is alapvetően befolyásolja, alakítja a gyermekek személyiségét. A felnőtt kultúraátadó képessége, úgymint mozgáskultúra, ének – zenei, tánckultúra, alkotó tevékenysége mind hatással van a gyermekre.
„Ha értő módon válogatunk a rendelkezésünkre álló gazdag anyagból, akkor a kisgyermek egyszerre fogadhatja be a művészetet, miközben felszabadultan játszik, közben élményt kap a természet és élet szépségeiről is, kifejezésre juttathatja szeretetét, életörömét.” (Porkolábné)
4.3.1.Az óvodapedagógus feladata:
Láttassa meg a gyermekekkel az őt közvetlen és tágabb környezetében a szépet, a művészit,
Művészeti alkotásokon keresztül is fejlessze a gyermek kultúráját,
Törekedjen a természeti és társadalmi kapcsolatok harmóniájára.
4.3.2.Ének, zene, énekes játék: Cél: A gyermekeket olyan zenei élményhez juttatni (közös éneklés, énekes játékok öröme), amely hatására fejlődik a zenei hallása, ritmusérzéke, zenei alkotókedve, zenei ízlése.
38 .Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az énekes játékok, a zenélés, örömet nyújtanak a gyermekeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. - Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. - A felnőtt minta utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.
A kisgyermek életének fontos eleme a mozgás, hiszen ez a beszéd alapja és fordítva. Biztonságérzete a mozgás biztonságával egyenes arányban nő. „Az óvodás korszak a ritmikus mozgások elsajátításának és a beszéd, valamint az énekes szövegek mozgással (járással) együttesen koordinált érzékelésének az időszaka. A gyermeknek már óvodás korban biztosan kell érzékelnie a beszéd ritmusának és a járásérzet lüktetésének egységét.” (Falvay Károly)
Először a kézmozgás és beszéd, majd 4-5 éves korban a lábmozgás és beszéd fokozata következik. Ha a mozgást beszéddel kötjük össze, ennek memóriaképző hatása van. A mozgás és beszéd összekapcsolódása során tisztább, tempósabb lesz a gondolkodása a gyermeknek. A gyermekeknek igényük van a játék teljes kiélésére. Ezért fontos, hogy folyamatosan sokáig kijátszhassák magukat. Nem a dallamok sűrű változtatása a gyermek igénye alapvetően, hanem a folyamatok tartósabb megélése. Az énekes játékok során fontos fegyelembe venni, hogy más a lányok igénye és más a fiúké. Túlsúlyban leány játékaink vannak, ezek az érzelmeket színesítik elsősorban, és a lányok anya szerepét készítik elő. A fiúknak is alkalmat kell adni, hogy virtuskodóbb, erő ill. ügyességpróbáló játékokban szerepelhessenek, valamint, hogy „olykor-olykor kiáltsanak”, s ez megerősíti őket. (Falvay Károly) A jóízű játék örömélményt nyújt, és arra készteti a gyereket, hogy máskor is megismételje. A gyermek zene iránti fogékonysága elsősorban az élő zenén, azon
39 belül is az emberi énekhangon keresztül fejleszthető ki. Az óvodapedagógusok együttes éneklését örömmel, sőt gyönyörűséggel hallgatják a gyermekek. Ha mód van rá, hangszeres zenehallgatást is be lehet vinni, ami színesíti, gazdagítja zenei élményeiket. Fontos, hogy már itt az óvodában megismerkedjenek bizonyos hangszerekkel. Olyanokkal, amikkel ők is zenélhetnek, s olyanokkal is, amit ők többnyire
„csak”
segítségével a
hallgatnak.
jó
Zeneértő,
hangszereken
zenei adottságokkal rendelkező
játszó
pedagógusaink
gyermekeink
fejlesztését
hatékonyabbá szükséges tenni. Ennek megvalósítása érdekében a csoportokban folyó ének-zenei nevelésben megjelennek néptánc elemek, hangszeres játékok, és családi hangversenyeket is szervezünk.
„ A zene és táncművészet nagyon fontos a belső rendhez, egészséghez. Hozzásegítenek ahhoz, hogy megtaláljuk belső békénket.” (Porkolábné Dr. Balogh Katalin)
4.3.3.Az óvodapedagógus feladata:
Teremtse meg a zenei nevelés alapvető feltételeit, (hely, idő, eszköz, érzelmi ráhangolódás)
Az óvónő ismeri az adott korosztály pszichés sajátosságait
Tekintettel van az eltérő fejlődési ütemű gyerekekre, differenciáltan ad feladatot
Énekhangja, hangszíne, hangmagassága modell értékű, szépen, tisztán énekel
Segítse
az
egyéni
improvizációs
megnyilvánulásokat,
(szabad
önkifejezés,
tehetséggondozás, népi tánc)
Törekedjen művészi értékű zene átadására zenehallhatás alkalmával
A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is.
Kövesse a fokozatosság elvét a zenei anyag feldolgozásában, a zenei képességek fejlesztésében is,
Legalább egy hangszeren jól és biztonságosan játsszon, amit nap, mint nap alkalmazzon,
Tegye lehetővé, hogy a szülők is megismerjék, milyen jellegű dalokat használ az ének–zenei neveléshez,
A családdal közösen erősítse a gyermekek önbizalmát zenei képességeik terén,
A sajátos szociokulturális helyzetben élő gyermekek szüleit is igyekezzék megnyerni, hogy együttműködjenek az óvodával,
40
Kérje fel az énekelni, zenélni tudó szülőket egy-egy előadásra, hangversenyen való szereplésre,
Alkalmazzon egyszerű táncos mozgásokat, térformákat (népi tánc).
Az óvónő szépen, tisztán énekeljen, énekhangja, hangszíne, hangmagassága példa értékű legyen.
Az óvónő fedeztesse fel a dallam, ritmus mozgás szépségét is.
Az életkornak megfelelően válassza ki a dalok hangmagasságát, hangterjedelmét.
Megjegyzés:Az eszközök biztosítottak legyenek, a motivációt hatékonyan végezzék
4.3.4.A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritérium)
Igényükké válik az éneklés, énekes játékok, mondókák alkalmazása, játszása a nap folyamán, szívesen énekelnek, játszanak együtt
Megtanulnak legalább 10 dalt olyan biztonsággal énekelni, hogy el is tudják kezdeni azt,
Egyszerű dallam- és ritmusmotívumokat pontosan adnak vissza,
Képesek a halk-hangost, gyors-lassút felismerni, visszaadni
A mondókákat – az egyenletes lüktetést kiemelve – a magyar beszéd ritmusa szerint mondják,
Figyelik és megkülönböztetik a természet és környezet hangjait,
Felismernek néhány hangszert, s azok hangját,
Megkülönböztetik az egyenletes lüktetést a dal ritmusától,
Egyöntetűen körbejárnak, szép testtartással, kézfogással,
Az egyszerű játékos, táncos mozgásokat motívumnyi ismétlődő szakaszokkal szépen megformálják.
Ismerik az óvodában alkalmazott népi hagyományokat,
A családban is igénylik a művészi értékű zenét.
4.3.5.Rajzolás, mintázás, kézimunka: Cél: A gyermekben kialakítani az igényt az alkotásra a képi szabad önkifejezésen keresztül. Alakítani az esztétikai érzékenységét a környezet alakítására, fejleszteni a szép iránti nyitottságát, igényességét az esztétikai élmények befogadására.
41
A rajzolás, festés, mintázás, építés, képkialakítás, a kézi munka, ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszközei a gyermek személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi – plasztikai kifejezőképesség,
komponáló-,
térbeli tájékozódó-
és rendezőképességek
alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermeki tér – forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. A gyermek világlátásának legfőbb alakítója, belső képe és a felnőtt mintája. A felnőtt alkotó tevékenysége ösztönzi a gyermeket arra, hogy ellessen megoldásokat az alkotás létrehozásához. A közösen megélt élmények alkalmasak arra, hogy valamilyen együttes alkotásra késztessék őket. A közös dolgokba beleférnek a még kiforratlan gyermeki munkák is. Az óvónő feladat, hogy az örömmel végzett gyermeki munkát esztétikus „keretbe” foglalja. (Vigotzkij: A legközelebbi zóna fogalma: azaz mit tud a gyermek kis segítséggel, amit egyedül nem.) El kell érnünk, hogy örömmel csodálkozzon rá a végső alkotásra, mert ennek pozitív visszajelzései felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Óvakodni kell a gyermek mindenáron történő produkáltatásától, a sablonokban való gondolkodástól. Az önkifejezésnek többféle módja lehet. Megtanulja a gyermek szóban, cselekvésben is kifejezni magát. Hagyjuk, hogy szimbolikus gondolkodását kifejezhesse vizuálisan is vagy bármely más formában.
A mese nyújtotta élmény készenlétben tartja a gyermek fantáziáját és ösztönzi a továbbgondolkodásra, másfajta alkotásra. Fontos, hogy minél többféle tapasztalatot szerezzenek az érzékelés, érzelem gondolkodás terén. Legyenek változatos tapasztalatai, emlékei, hogy tudjon miből válogatni (élmények). Természetesen a technikai megoldásokat segítenünk kell megtanulni, de ebben az eseten is legyen választási lehetőségük, hogy ezáltal önálló döntésre késztessük őket, ugyanakkor ösztönözzük az egyéniségük kibontakozását is. A kiegyensúlyozott, jókedvű gyermek játszani, ábrázolni egyaránt szeret, ha szabad választása alapján bármikor teheti ezt. A gyermeknek az ábrázolással ösztönösen valamely alapszükséglete elégítődik ki. Ezek megjelenése alapvető fontosságú a gyermek személyiségének fejlődésében.
42 Az ábrázoló tevékenysége folytán a gyermek vizuális ismereteiről vizuális visszajelzést kap. Felgyorsul a vizuális megismerés, megfigyelés, gondolkodás fejlődése. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.
4.3.6.Az óvodapedagógus feladatai:
Alakítson ki nyugodt, kiegyensúlyozott légkört, biztosítson teret és lehetőséget kellően megvilágított helyet, elsősorban természetes fény közelében az ábrázoló tevékenységhez
Az eszközök, tárgyak biztosításával teremtse meg a lehetőséget a tevékenységek végzéséhez (barkácsolás, festés, agyagozás, stb.)
Ismertesse meg a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal.
A rajzolás, mintázás és a kézimunka, különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.
Biztosítson az egészségre ártalmatlan anyagokat, és balesetmentes eszközöket
Ismertesse meg a gyermeket az általa könnyen befogadható képzőművészeti alkotásokkal.
Legyen igényes a környezet formálásában, s a gyermeket is vonja be e tevékenységbe,
A gyerekek valamennyi rajzát, alkotását kezelje érékként (tehetséggondozás),
Segítse elő, hogy otthon is alkossanak együtt a szülők és a gyermekek, s a kész alkotásokat az óvodai kiállításokon mutassák be,
Aktívan vegyen részt alkotói pályázatokon.
A ruházat tisztaságának megóvására külön védőkötényt(egyéb) használjon.
A környezet megóvására terítőt, tálcát használjon.
4.3.7.A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritérium)
Képalkotásban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket,
Alkotásaikban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, érzelmeiket (kreativitás),
43
A közös munkák értékelése során saját műveikkel és a műalkotásokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítanak,
Színhasználatukban érvényesítik kedvenc színeiket,
A jeles napok, ünnepek témájához kapcsolódó óvodai kiállításokra való alkotói készülődés igényükké válik,
A tehetséges gyermekek alkotásaikkal rendszeresen szerepelnek a kerületi kiállításokon is.
„Ha lehetővé tesszük a gyermeknek, hogy művészi tevékenységgel kifejezze az érzelmeit, akkor legalapvetőbb vágyainak engedünk utat, de mégsem akármilyen utat. A művészet alkot valamit és nemcsak a tárgyak világában, hanem a lélek birodalmában is” (Frans Carlgren)
4.4
Mozgás:
Cél: A gyermekek harmonikus mozgását, testi képességeit fejleszteni úgy, hogy a természetes mozgáskedvük megmaradjon
4.4.1.Mindennapi frissítő torna: A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. A mindennapi tornán az a célunk, hogy a játékból indított mozgásformák, tevékenységek felkeltsék a gyerekek érdeklődését. A torna 70%-át a játék töltse ki. Mivel a természet erői – napfény, víz, levegő – kedvezően hatnak a szervezetre, ezért célszerű a szabadban tartani.
4.4.2.Torna, mozgásos játékok, foglalkozás: Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató- és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása. A mozgásos játékok, tevékenységek feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a koordinációs képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.
44 A spontán, a szabad játék keretében végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének- a pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás- fejlődésére. A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását /járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás/ valamint testi képességeiket, mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség és a társra figyelés. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősítik és kiegészítik a gondozás és egészséges életmódra nevelés hatását. A mozgáskultúra fejlesztése mellett segítik a térben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést és az alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezőinek alakulását. Az életkori jellemzőket, a csoport fejlettségét figyelembe véve a sokoldalú mozgásfejlesztés érdekében tartható tornateremben „csoportbeosztás alapján” és lehetőség szerint a szabad levegőn. A gyerekek ezen a tevékenységi formán tornaruhában vesznek részt. Erre azért van szükség, hogy a bonyolultabb mozgásformákat is biztonságosan végezzék. A foglalkozást célszerű játékkal kezdeni, amelyeket a gyerekek a mindennapi tornán ismernek meg. A bemelegítő és lazító gyakorlatokat (járás, futás) kövesse a fokozatosság elvét szem előtt tartó gimnasztika és rávezető gyakorlatokat. A főgyakorlat valamilyen részképesség fejlesztésére irányuljon. A főgyakorlatot ismét játék kövesse. A foglalkozást lazító, pihentető gyakorlatokkal zárjuk. A gyakorlatot minden gyerek egyszerre végzi, de saját szintjén és ütemében a differenciálás elvét figyelembe véve. Ahhoz, hogy az óvodai testnevelés teljes értékfejlesztő tevékenység legyen, fontos azoknak a személyi és tárgyi feltételeknek a megteremtése, amelyek a nyugodt, biztonságos és sokoldalú mozgást teszik lehetővé. A spontán- a játékban, azon belül a szabad játékban- megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.
Személyi feltételek:
45 Az óvodai testnevelés megszervezésében a dajka is fontos feladatot kap, melyet az óvodapedagógus irányításával kell végeznie.
Tárgyi feltételek: A tornának, játékos mozgásoknak az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenységeknek teremben és szabad levegőn, eszközökkel és eszközök nélkül, spontán, vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján- az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve- minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Tárgyi feltételek alatt elsősorban a különböző mozgásos tevékenységekhez szükséges teret és eszközöket értjük. A mozgásos tevékenységek történhetnek lehetőség szerint szabad levegőn és teremben. Mindkét esetben arra kell törekedni, hogy a tér sokoldalú mozgásra adjon lehetőséget. Természetesen a különböző eszközök ennek lehetőségét tovább bővítik. A zárt térben – tornateremben, csoportszobában, játékidőben is – legyen lehetőség futásra, mászásra, csúszásra, gurulásra. Legyenek szőnyegek, padok, bordásfalak és egyéb kézi szerek.
Fontos, hogy a zárt tér is jól szellőztethető legyen. A szabad levegőn történő mozgás több lehetőséget kínál a sokszínűségre. Legyen az udvarnak füves, aszfaltos, kavicsos része. A sík és dombos területek számos lehetőséget kínálnak a mozgásra. Az udvaron található fák, bokrok, homokozó, mozgásfejlesztő játékok mind segítségünkre vannak a testnevelési feladatok megoldásában. Fontos, hogy mind a zárt, mind a szabad levegőn történő mozgásoknál a környezet balesetmentes és biztonságos legyen.
4.4.3.Az óvodapedagógus feladatai:
Biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a szabad és kötött mozgásokhoz (hely, idő, eszköz),
Állítson össze mozgásfejlesztő játékokat a készségek, képességek, testséma és téri tájékozódás fejlesztésére,
Vegye figyelembe a gyermekek egyéni képességeit, mozgásszükségleteit és e szerint differenciáltan segítse, buzdítsa őket (tehetséges gyermekek kiemelése),
Segítse a közösségi érzés, társas kapcsolatok pozitív kialakulását, különösen a szabály- és versenyjátékoknál,
46
Szervezzen családdal együtt is játékos versenyeket (gyermeknap, családi nap, kerületi versenyek, stb.),
Fokozottan ügyeljen a mozgásos tevékenységek közbeni balesetek megelőzésére. (szokás-szabályrendszer jó kialakítása és betartása, illetve a biztonságos eszközök megléte.)
Heti legalább egy alkalommal tartson kötelező testnevelést a gyermekeknek.
Naponta biztosítsa a mindennapos testnevelést.(15-20 perc).
4.4.4.Fejlődés jellemzői óvodáskor végén: (sikerkritérium)
Mozgásuk mind összerendezettebbé, ügyesebbé, ritmikussá válik,
Az egyensúlyozásban, ugrásban növekszik tapasztalatuk,
A térben jól tájékozódnak, ismerik az irányokat,
Megértik és betartják a szabályokat,
Kedvelt tevékenységek a labdajátékok, egyéni, csoportos sor és váltóversenyek,
Buzdítják társaikat, segítik egymást,
Tudnak ütemtartással járni, a gimnasztikai gyakorlatokat helyesen, esztétikusan végzik,
Képesek 50-100 métert kocogni,
Célba dobnak alsó- és felsődobással,
Az ugrásokat talajéréskor fékezni tudják.
4.5.A külső világ tevékeny megismerése: Cél: Olyan életvitelt megalapozni, melyben a gyermekek megfigyelik, megismerik környezetüket, tudatosan védik, tisztelik, szeretik.
„Gyermekszemmel nézzél szerte, s máris nem vagy vakság verte.” (Weöres Sándor) „Az óvodában lépéssel a gyermek szocializációs színtere kitágul.” A családban megszokott szerepe mellett, önmaga megismerési folyamatában – egy sor új szereppel kell megismerkednie. Az „Én és a környező világ” kapcsolatának alakítása felelősségteljes munkája nevelőnek.
47 A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti- emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége,fejlődik tér-, sík-, és mennyiségszemlélete. A külső világ tevékeny megismerése folyamatában a gyermek kapcsolatba kerül a matematika körébe tartozó formai, mennyiségi viszonyokkal is, melyek szintén a sokoldalú fejlődést segítik elő, és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. A gyermek egész nap folyamatosan szerezhet tapasztalatot spontán úton a különböző tevékenységeken (játék, munka, foglalkozási ágak), valamin szervezett, tervszerű módon, melyek kiegészítik és megerősítik egymást
4.5.1.Az óvodapedagógus feladata:
Teremtsen megfelelő környezeti feltételeket – csoportszobában, udvaron, kiránduláson séták során
Tegye lehetővé a környezet tevékeny megismerését,
Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak kialakítására,
Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására
48
Biztosítsa a lehetőséget, hogy a gyerekek szabadon szerezzenek tapasztalatokat, ismereteket, végezzenek megfigyeléseket,
A témák feldolgozása elsődlegesen a játék folyamatában valósuljon meg, a gyermek érdeklődésének, képességének megfelelően kapcsolódik be a munkába (differenciált bánásmód),
A természet, az évszakok változása, benne az ünnepek várása legyen az alapja az óvodapedagógus tervező munkájának is (hagyományok tiszteletben tartása),
Segítse a pozitív érzelmi viszony kialakítását a természethez, az emberi alkotásokhoz,
Támogassa, segítse a közös gyűjtőmunkát,
Tanítsa meg a gyerekeknek melyek azok a veszélyes anyagok, források, melyek óvatosságra intenek! (tűz, áram stb.) szokás – szabályrendszer fontossága,
Példamutatással biztonságos, egészséges életre neveljen, figyeltesse meg a természetben a szépet. (folyamatos és alkalmi természeti megfigyelések)
Tágítsa ki a lehetőségeket, (pl. tudományos könyvek, térképek stb. segítségével is) „az óvodapedagógus önmagával szemben legyen igényes pedagógiai kultúráltságában, környezettudatos magatartásában.” (Fejlesztő Pedagógia, 1996.5-6. szám)
Szituációs és fejlesztő játékokat alkalmazzon a környezet megismeréséhez, (Porkolábné Dr. Balogh Katalin Komplex prevenciós óvodai program, saját játékgyűjtemény)
A hosszabb kirándulások esetén biztosítja az étkezést, a folyadékpótlást, ill. a WC használatát.
Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.
A fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt
a környezettudatos
magatartásformálás alapozására, alakítására.
A szülőket is bevonja egyes programokba.
Biztosítson
közvetlen
tapasztalatszerzést
és
ismeretszerzési
lehetőségeket,
matematikai tényekre, relációkra vonatkozóan, mely minél több érzékszervet mozgósítson
Teremtsen érdekes problémahelyzeteket, és partnerként aktívan vegyen részt benne,
Keltse fel a gyermek matematikai problémák iránti érdeklődését,
49
Segítsen, hogy a gyermekek sikerélményekhez jussanak, ösztönözzön önálló megoldásra, (szabad önkifejezés, kreativitás, tehetséggondozás)
Differenciáltan és egyénileg segítsen a gyermekeknek, fejlettségüknek megfelelőn, fejlesztő játékokon keresztül is (saját játékgyűjtemény)
4.5.2.A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritérium)
Felismerik az évszakok, napszakok változásait, azok jellemzőit,
A környezetükben található növényeket, állatokat, tárgyakat, jelenségeket megismerik, megnevezik, azonosságokat, különbözőségeket, összefüggéseket észrevesznek.
Néhány, a környezetükben lévő intézmény rendeltetését ismerik (bölcsőde, iskola, orvosi rendelő stb.)
Ismerik a főbb foglalkozásokat,: orvos, eladó, fodrász, rendőr, tűzoltó, katona, pedagógus, informatikus, kőműves, asztalos, villanyszerelő, taxis, buszvezető, kertész, fényképész, állatgondozó, postás, festőművész, táncosnő, zenész, és azok jellemzőit,
Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában, alapvető közlekedési eszközöket megneveznek,
Családjukkal kapcsolatos adatokat ismerik,
Az emberi test felépítésének megfelelően a testrészeket felsorolják, funkciójukat felismerik,
Ismerik a természet és a szűkebb és tágabb természeti –emberi-tárgyi környezetük jellemzőit, szépségeit és tudatosan óvják és felismerik veszélyeit,
Bekapcsolódnak a beszélgetésbe, kifejezik gondolataikat, ismerik és betartják a viselkedés alapvető szabályait, (beszélgetőkör, előadás stb.)
Megismerik a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, néphagyományok a családi, tárgyi kultúra értékeit, megtanulják ezek szeretetét és védelmét is.
Képesek jól ismert tulajdonságok szerint válogatás folytatására, csoportosításra, sorbarendezésre, kiegészítésre,
Összehasonlításaikat szóban is kifejezik és mások megállapításainak igazságát megítélik,
50
Értik és helyesen használják a mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatban összehasonlítást,
Kifejező szavakat (pl. több, kevesebb, ugyanannyi, hosszabb, rövidebb, legrövidebb),
Értik és követni tudják az irányokat, illetve helyeket kifejező névutókat (pl. alá, fölé, közé, alatt, fölött, között),
Tárgyakat meg tudnak számlálni és párosítani legalább 10-ig,
Kialakul problémamegoldó képességük,
Felismerik az egyszerű síkidomokat, testeket környezetükben.
4.6.Munka jellegű tevékenység: Cél: A gyermekeknek olyan „munkafolyamatokat” biztosítani, amelyek önkéntes jellegűek, örömteliek és fejlesztik képességeiket, készségeiket a közösség érdekében is.
A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató és azzal egybeeső munka és a munka jellegű játékos tevékenység- az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőttnek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet, a növény- és állatgondozás.
A munka nélkülözhetetlen az emberiség életében, az egyéni és társadalmi szükségleteink kielégítéséhez, valamint feladatunk megvalósításához. A társadalomba való beilleszkedés egyik feltétele a munka szeretete és pontos végzése. Az óvodai munkavégzés rokon vonásokat mutat a játékkal, játéktevékenységekkel, ezért a nevelés egyik nélkülözhetetlen formája. Mindkettő átszövi a gyermek egész napját. Ezekben gyakran megjelenik a felnőtt munkavégzés, mint a főzés, takarítás, bevásárlás, terítés, autószerelés, stb. Ezek gyakorlása közben a gyerekek ismereteket, tapasztalatokat szereznek környezetükről, képességeik, készségeik fejlődnek, mint a kitartás, fegyelem, gondoskodás másokról, felelősségérzet, finommozgás,
beszédkészség,
önállóság,
céltudatosság
ezért,
fontos
lehetősége
a
munkavégzéshez szükséges attitűdök kialakulásához. A gyerekek számára élvezetes, örömteli tevékenység, mivel munkájuk fontosságát átélhetik, eredményét nemcsak ők, hanem a környezet is érzékeli, értékeli, ami motiváló számukra. Alapvető követelmény, hogy
51 kényszer nélküli, önkéntes, választott aktív tevékenység legyen, melyet folyamatosan, rendszeresen végezhetnek a gyerekek, mely nem veszélyeztetheti őket.
A gyermek munka jellegű tevékenysége a tapasztalatszerzésnek és a
környezet
megismerésének , a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság alakításának fontos lehetősége. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.
4.6.1.Naposság, felelősi munkák: A közösségért végzett munka e fajtája egyrészt önkéntes, másrészt időben és tartalomban is lecsökkent tevékenység. A reggeli és az uzsonna során a naposok feladata, hogy megterítsék az asztalt, ügyelve annak esztétikumára, a megfelelő mennyiségű edényre. Az ebédnél kiegészítő tevékenységük akad, mert ekkor a dajkák feladata az asztalok megterítése. A csoport szokásainak megfelelően kialakított felelősi munkák változó tartalommal jelennek meg a napirendben. A közösen végzett munkában alkalma van a gyermeknek, hogy képességeinek megfelelő tevékenységet vállaljon (differenciáltság).
4.6.2.Alkalomszerű megbízatások: A gyerekek önállóságát, kapcsolatteremtő képességét erősítik. Csoporton belül és csoportok között végzett tevékenységek ezek, melyek nevelési célzatúak. Általában előre nem meghatározhatóak, váratlanul jelentkező gondok megoldásában van szerepük. A megbízatások, naposi munkák és egyéb tevékenységek az életkornak megfelelően először gyermeki közös segítségnyújtás jellegűek, a későbbiek folyamán önálló munkavégzéssé fejlődik. Az óvónőnek kötelessége meggyőződni arról, hogy a gyermek a megbízást biztonságosan tudja-e végrehajtani!
52
4.6.3.Növény- és állatgondozás: A gyerekek érzelmi életét pozitívan befolyásolja, ha a felnőttek olyan közvetlen környezetet alakítanak ki, melyben fontos szerepe van egy élősaroknak, ahol gondozandó állatok és növények élnek. A rendszeres gondoskodás során kialakul a gyermekben a szeretet, a védés, óvás igénye a természettel szemben. Közvetlen környezetük, az udvar rendben tartása az évszaknak megfelelően. (levélseprés, hóeltakarítás, stb.). Feladattudatuk fejlődik.
4.6.4.Az óvodapedagógus feladatai:
A gyermeki munka tudatos pedagógiai szervezése, a gyermek saját
személyiségéhez
mért értékelése és fejlesztése
Teremtse meg az önálló munkavégzés lehetőségét,
Alakítsa ki a szabályokat, szokásokat, fokozottan figyeljen a balesetek megelőzésére,
Biztosítson nyugodt, békés hangulatot,
Legyenek megfelelő eszközök a munkavégzéshez (célszerűség, méret, anyag, stb.),
Legyen célja feladatnak és az ellenőrzés, értékelés sem maradhat el az örömteli munkavégzés közepette.
Az elvégzendő feladat legyen érthető a gyermek számára.
Közösségi kapcsolatok alakítása, saját és mások elismerésére neveljen
4.6.5.Fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritérium)
Aktívan vesznek részt a csoportszoba díszítésében, rendezésében, gondozásában,
Vigyáznak a terem és tágabb környezetük rendjére,
Folyamatosan gondozzák az élősarok növényeit,
Az udvar gondozásában aktívan segítenek, az évszaknak megfelelő tartalommal,
Segítenek egymásnak, a kisebbeknek, szeretnek közösen dolgozni,
Használják a munkaeszközöket, gyakorolják a munkafolyamatokat, önállóan,
Az önkiszolgálás dominánsan jelenik meg,
A közösen felállított szokásokat, szabályokat betartják.
53
4.7.A tevékenységekben megvalósuló tanulás Cél: Az óvodai tanulás elsődleges célja olyan cselekvő tevékenységet biztosítani az óvodai élet minden területén, melynek eredménye a jártasság, képesség, készség, szokás kialakulása. „Azt adja a világ, amit belelát a kíváncsiság.” (Szabó Lőrinc) Az óvodapedagógus a tanulást támogatókörnyezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Az óvodai élettől azonban nem idegen a kondicionálás és a belátásos tanulás sem. A felnőtt a modell a gyerek számára mind a családban, mind az óvodában. Az ő szokásait tanulja meg leghamarabb. Fontos tehát, hogy ez a minta példamutató legyen, s a gyermek viselkedését pozitívan befolyásolja. Az óvodában a tanulás nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó
helyzetekben,
természetes
és
szimulált
környezetben,
kirándulásokon,
az
óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. A beszélgetés fontossága óvodáskorban nagy jelentőségű: „…hogy ha kisgyermekhez beszélünk, akkor ennek a beszédnek kettős a funkciója, tehát különösen nagy a jelentősége annak, hogy megértsék, mi hangzott el. Az egyik funkció maga a gondolatközlés, a gondolat átadása valamilyen céllal, a másik pedig a gyermek anyanyelvi fejlesztése, anyanyelvi tudásának, ismereteinek növelése. Az anyanyelv megfelelő szintje a gyermek egész életére meghatározó tényező. A gyermek joga, hogy úgy növekedjen, hogy anyanyelvét megfelelő körülmények között tanulhassa. Az anyanyelv életkornak megfelelő szintjén alapszik az írott nyelv elsajátítása, az olvasás és írás, majd pedig a tanulás, s ez már valóban az egyén egész életét meghatározza. Az óvodapedagógusnak ebben a folyamatban, ebben a fejlődésben, illetőleg fejlesztésében elsőrendű, kiemelkedő szerepe van!” (Dr. Gósy Mária: Beszéd és óvoda)
A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. Ebben a tevékenységben alapvetően tájékozottnak kell lennie, jó gyermekismerettel kell rendelkeznie, a beleélőképesség pedig elengedhetetlen. Óvodánkban ez a szervezett tanulás alapvetően
54 kötetlen foglalkozások keretében valósul meg. Az óvodapedagógus joga eldönteni, hogy ezt a kötetlenséget felváltja – ezen és mikor, a kötött szervezeti kerettel. Ez esetben sem sérülhetnek a gyermeki jogok, s az óvodapedagógus a gyermek aktuális állapotát is köteles figyelembe venni! A neurológiai és egyéb hátránnyal küzdő gyermekek esetében a tanulási folyamatot speciális szakember is segíti. Logopédiai csoportunkba járó gyermekeink számára alapvető szükséglet a speciális szakember – logopédus – aki állandó jelenlétével biztosítja a gyermekeink kezelését. Az óvoda többi beszédproblémával küzdő gyermekével heti 2 alkalommal foglalkozik logopédus szakember. A tanulás lehetséges formái az óvodában: az utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás, szokások alakítása a spontán játékos tapasztalatszerzés a játékos cselekvéses tanulás a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés a gyakorlati problémamegoldás Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.
4.7.1.Az óvodapedagógus feladata:
A közvetlen tapasztalat és megfigyelés során az óvónő hívja fel a gyermek figyelmét a feladat leglényegesebb ismertető jegyeire,
Adjon lehetőséget arra, hogy az érdeklődő gyerekek tovább foglalkozhassanak az adott közös témával (szabad önkifejezés),
Az első naptól kezdve szoktassa a gyerekeket ahhoz, hogy a játszó csoportok ne zavarják egymást (szokás-, szabályrendszer kialakítása),
Tartsa tiszteletben az önkéntességet, de kísérje figyelemmel azt is, kik azok a gyerekek, akik a tervszerű fejlesztő folyamatnak még nem voltak részesei,
Alkalmazzon olyan módszereket, teremtsen olyan helyzeteket, amelyek az addig nem érdeklődő gyerekeket is elvezetik a megismerés élményéhez, (egyéni foglalkozás,
55 fejlesztés fontossága, szükségessége különösen a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermeke esetében),
Törekedjen arra, hogy a gyerekek a különböző feladatok megoldása közben egymással is kapcsolatba kerüljenek,
A gyerekek teljesítményének értékelésével mutasson rá a javítás lehetőségeire, tegye lehetővé és segítse a gyereket, hogy tévedését saját maga próbálja kijavítani,
Olyan helyzeteket teremtsen, melyek a problémamegoldó gondolkodást ösztönzik.
Az óvodai ismeretszerzést a gyermekek kérdéseire építse.
A megfigyelés és a tapasztalatszerzés irányítottan és spontán módon történjen.
Megjegyzés: SNI és magatartási problémával küzdő gyermeknél javasoljuk a hatékonyabb egyéni fejlesztést.
4.7.2.A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: (sikerkritérium)
A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget.
Belép a gyermek a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, óvodásból iskolássá szocializálódik. (A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre) Kialakul bennük az igény, hogy a kapott feladatokat sikerrel megoldják,
A beszédhelyzethez és az anyanyelvi szabályokhoz illeszkedő jól érthető beszéd alakul ki,
Megtanulják a közösségi élet szempontjából fontos normák együttélési szabályok alkalmazását,
Kialakul az önkéntesség a szándékos tanulás,
Megjelenik a problémamegoldó képesség.
Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi–lelki–szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek az eredményes iskolai munkához. 1. A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan
fejlett,
teherbíró.
Finommozgásra képes.
Mozgása
összerendezettebb,
harmonikusabb.
Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését
szándékosan irányítani képes.
56 2. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődéssel készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és
az
akusztikus
differenciációnak,
a
téri
tájékozottságnak,
a
térbeli
mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának. 3. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél -
az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, továbbá a közvetlen felidézés megjelenik a szándékos bevését és felidézés, megnő a megőrzés időtartama, a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés,
-
megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele,
-
a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.
-
Az egészségesen fejlődő gyermek:
-
érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél, gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán-és mássalhangzókat, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét,
-
elemi ismeretekkel rendelkezik magáról és környezetéről, tudja nevét, lakcímét, szülei foglakozását, felismeri a napszakokat, ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait, ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat , azok gondozását és védelmét, felismeri az öltözködés
és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a
viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák,
szokások,
amelyek
a
természeti,
társadalmi
környezet
megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek, és elemi mennyiségi ismeretei vannak. 4. Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek kedvező iskolai légkörben készen áll a az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre a felnőttel, és gyermektársaival.
57 A szociálisan érett gyermek: Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését, feladatudata kialakulóban van, és ez a feladatok megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb-szükség szerint kreatív- elvégzésében nyilvánul meg. Kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. A kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata a gyermeki személyiség harmónikus testi és szociális fejlődésének elősegítése.
A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettséget.
A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.
5. Melléklet Óvodánk rendelkezik a kötelező minimális eszközökkel és felszerelésekkel. A beszerzéseknél a program végrehajtásához szükséges eszközök, felszerelések pótlása kap prioritást.
Pedagógiai programunk gyakorlati beváltását, mérését folyamatosan végezzük.
58
A 11/1994. VI.8.) MKM RENDELET ALAPJÁN A HELYI NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES, A NEVELŐMUNKÁT SEGÍTŐ JÁTÉKOK ÉS EGYÉB ESZKÖZÖK
Eszköz, felszerelés
Elegendő mennyiségben rendelkezésre áll
Különféle játékformák eszközei
X
Mozgáskultúrát, mozgásfejlesztést segítő, mozgásigényt kielégítő eszközök - termi
X
Mozgáskultúrát, mozgásfejlesztést segítő, mozgásigényt kielégítő eszközök - udvari
X
Ének, zene, énekes játék eszközei
X
Anyanyelv és a kommunikációs képességek fejlesztésének eszközei
X
Értelmi képességet és kreativitást fejlesztő eszközök
X
Ábrázoló tevékenységet fejlesztő anyagok, eszközök
Fogyóeszköz, folyamatos pótlást igényel
X
A természeti-emberi-tárgyi környezet megismerését elősegítő eszközök, anyagok
X
Munka jellegű tevékenység eszközei
X
SNI-s gyermekek nevelésének eszközei
X
Nem áll rendelkezésre
59
ZÁRADÉK Személyi hatály:
az intézmény dolgozói
Területi hatály:
Napsugár óvoda 1144 Budapest Ond vezér sétány 9-11
Időbeni hatály:
2015 szeptember 1-től
A pedagógiai program módosítására akkor kerül sor, ha a jogszabályokban változás áll be, vagy a programbeválás eredményei indokolttá teszik, valamint a nevelőtestület 70%-a erre javaslatot tesz. Az óvoda fenti, módosításokkal egybeszerkesztett pedagógiai programját a Napsugár óvoda nevelőtestülete határozatképes nevelőtestületi értekezletén 100%-os igenlő szavazattal elfogadta. Az intézményvezető jóváhagyta. A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. A programban foglaltakról a szülőket is tájékoztatni kell.
Balasi Csilla óvodavezető
