Nap nap után Babits Mihály életének kronológiája 1. ( )

Róna Judit

Nap nap után Babits Mihály életének kronológiája 1. (1883–1908) című doktori disszertációjának tézisei „… aus Tag nach Tagen besteht denn doch das Leben” (Goethe)

1. A Babits életrajzi kronológia összeállításának indítékai A hatalmas Babits-kézirathagyaték, a kiterjedt levelezés (a majdnem 10 ezer fönnmaradt levélből hozzávetőleg 1250 a Babits által írottak száma, s 8 ezernél több a hozzá szólóké), Török Sophie házasságkötésüktől vezetett noteszei, a Baumgarten-kuratórium iratai, a Beszélgetőfüzetek megrendítő lapjai szinte kínálják az anyagot egy életrajzi kronológia elkészítéséhez. A hagyaték négy gyűjteménye, illetve dokumentumanyaga – az Angyalos könyv, a Kosztolányinak összeállított két versküldemény, a Szilasi Vilmosnak dedikált három kötet és a Szabó Lőrincnek élőszóban elmondott visszaemlékezés – a kronológia első kötetének különösen meghatározó forrása. Babits is – akárcsak művésztársai többsége – törekedett arra, hogy időben és térben elhelyezze azokat a külső és benső élményeket, amelyek emberi és művészi sorsát meghatározták, s alkotásait, elsősorban verseit ihlették. Elsősorban még ismeretlen, kezdő költőként érezte legnagyobb szükségét annak, hogy a költemények születésével szinte egy időben a kéziratokra jegyezze föl azokat. Erről tanúskodnak az Angyalos könyv aprólékos gonddal összeállított, folytonosan javított, kiegészített, dátumokkal, jegyzetekkel, a megjelent versek beragasztott lapkivágataival vezetett füzetei. Hasonlóképp járt el, amikor egyetemi társa, barátja, Kosztolányi Dezső sürgető kérésére 1906-ban lemásolta s elküldte verseinek gyűjteményét; azokat a kéziratait is pontos dátumokkal, „eligazító” jegyzetekkel látta el. 1916-ban – bizonyára az egyre szorosabbá váló barátság jeleként – mondta tollba, vagy maga jegyezte be a Szilasi Vilmosnak dedikált kötetek (Levelek Iris koszorujából, Herceg, hátha megjön a tél is, Recitativ) lapjaira a versek keletkezési idejét és körülményeit, olykor szó szerint visszaidézve az egy évtizeddel korábbi élményeket, olykor pedig már „tévedő emlékezete” dátumait. 1920 őszén az ifjú Szabó Lőrincben megtalálva a maga Eckermannját „sok estén, többnyire vacsora közben és után” Babits a korábbinál még részletesebben idézte föl emlékeit elsősorban egyes verseinek „élmény-

hátteréről”. A bizalmas barátság jegyében ifjú tanítványát gyermek- és fiatalkora éveinek családi történéseibe, s a maga életének intim mozzanataiba is beavatta. Szabó Lőrinc a Gabelsberger–Markovits–Vikár-féle gyorsírással örökítette meg a „beszélgetésszerűen, laza fogalmazásban” elhangzottakat, majd Babits halála után, 1944 novemberében maga diktálta gépbe feleségének. A több kötetre tervezett életrajzi kronológia a Babits kritikai kiadás keretében készül, s az eredeti szándék szerint az MTA Irodalomtudományi Intézetében indult kritikai munkának szolgál segédanyagul, mivel (műfajából következően) annak minden részterületét – a bibliográfiától a művek datálásán át a levelezés földolgozásáig – magába foglalja. Az eredeti forrásokra, valamint a szakirodalom és a kritikai kiadásban részt vevő kutatók legújabb eredményeire támaszkodva tárja föl Babits életének eseményeit. Napokra lebontva követhetők a költő magánéletének, közéleti szereplésének, s természetesen elsősorban írói– költői–kritikusi–szerkesztői–kurátori működésének tényei. 2. Irodalomtudomány, irodalomelmélet és életrajzi kronológia Az irodalomtudomány természete, feladatai általában is viták kereszttüzében állnak, az életrajzi szemléletű irodalomtörténet-írás létjogosultságát, tudományos voltát bizonyos elméletek egyenesen megkérdőjelezik, s művelését felesleges, haszontalan időtöltésnek ítélik. Láthatólag óriási ellentét feszül az életrajzi kronológia mindenre kiterjedő adatgyűjtése és az irodalomelméleti gondolkodás között. Ám mivel az irodalomtudományos elméletek a művek értelmezési lehetőségeit kimeríthetetlennek tekintik – s azt is elismerik, hogy ahány olvasó, annyi olvasat, műértelmezés –, így a megközelítések köréből az alkotó életének eseményei, az alkotásfolyamat dokumentálható tényei sem zárhatók ki. 3. Az életrajzi kronológia mint sajátos (irodalom)történeti narratíva Az életrajzi kronológia – akárcsak a történeti kronológiák – gyakorlati műfaj, ám tekinthetjük sajátos történeti-, irodalomtörténeti, illetve életrajzi narratívának, amelyben szerzőjének alkotó munkája vendégszövegek és vendéggondolatok tudatos összefűzésén, reflektált összefoglalásán alapul. Életrajz és életrajzi kronológia Az életrajzok általában a legfontosabb élettényeket kiemelve vezetnek végig a művész pályáján, értelmezik a műveket, esetleg korszakokra bontják az életművet, bizonyos eseményeket, szövegeket kiemelnek, hangsúlyoznak, másokat különböző okokból homályban hagynak. Tehát az életrajzíró meghatározott koncepció alapján, letisztult, „lezárt” kép bemutatására törekszik. Ezzel szemben az életrajzi kronológia célirányossága tágasabb, ha tetszik

parttalanabb, nem szűkít, hanem mindent rögzíteni próbál, lényegi célja nem a „lekerekítés”, hanem éppen a föltárás, s adatait semmiféle előre elgondolt elképzelésnek nem rendelheti alá. Az irodalomtörténeti kutatás eredményei természetesen beépülnek a kronológiába, ebből azonban olykor a reflektálás aránytalansága következik: vagyis azok a területek, amelyekkel a kutatás részletesebben foglalkozott, kidolgozottabbak, s így jelennek meg a kronológiában is. A kronológia készítőjének az önálló alapkutatás nem célja, ideje sem marad rá; egybe kell gyűjtenie, s elfogadnia a már meglévő adatokat, noha mégis döntésre (és ehhez olykor bizonyos kutatásra is) kényszerül, ha azok ellentmondanak egymásnak. Történeti kronológia és életrajzi kronológia Akárcsak a történész a krónika eseményeinek, az irodalomtörténész/filológus is narrációt ad az életrajzi kronológia sorjázó eseményeinek, s történetté rendezi őket, azonban azok nem jelentőségük hierarchiája szerint, hanem elsősorban időpontokhoz sorolásuk által nyernek koherenciát, s csupán az életidő szab természetes kezdetet és véget az értelmezhető folyamatnak. Mikro-történet Az életrajzi kronológia és a történeti narráció lehetséges párhuzamának gondolatmenete magától értetődően szűkíthető a mikrotörténet-írással való szorosabb kapcsolatára. A mikro-történetet „elsősorban nem a hagyományos politika-, társadalom vagy gazdaságtörténet által vizsgált ’nagy’ világ és az azokról szóló általános és gyakran teleologikus konstrukciók, hanem a történeti létezés magánszférája, a mikrovilágok, pontosabban a mikroközösségek érdeklik […] A vizsgálat tárgyának minél intenzívebb tanulmányozása érdekében leszűkítik tehát a történeti elemzés léptékét, ezt a módszert nevezik léptékváltásnak.” Hozzátehetjük azonban azt a már-már közhelyszámba menő megállapítást, hogy a mikrovilág életének aprólékos bemutatása akarva-akaratlanul is ablakot nyit a ’nagyvilág’ működésére, amelybe a kutatás tárgyát jelentő mikroközösség belesimul vagy ellene feszül. A „léptékváltás” tehát – amikor mintegy a „csoportkép”-ből egyetlen kinagyított figurára, kitüntetett alanyára irányítja a figyelmet – nem veszítheti el a mértéket, hiszen azzal kockáztatná a narráció hitelét. 4. Az idő és tér kérdése, a narratíva nézőpontváltásai A hatástörténeti múlt elvéről szólva érdemes Szent Ágostont idézni: „Midőn hűségesen elbeszéljük a múltat, nem múlt dolgokat hozunk elő emlékezetünkből, hanem képeinkről fogant szavakat. […] Emlékezésünk: jelen a múltról.”

Időszemlélet Az angol igeidők megnevezését kölcsönözve, a kronológia időszemléletét a Common és a Progressive állandó együttes jelenléte adja, melyben a Common az életmenet folytonosságát (a mikro-történet, a pergő „életfilm” teljességét) jelenti, a Progressive pedig mint az „életfilm” egy-egy kimerevített kockája, az egyes napokra koncentrál. (Ezért a kronológia mindvégig a ’Historic Present’, az elbeszélés mindenkori jelen idejét használja.) Idősíkok, a kronológia időbeli-térbeli nézőpontja Az elbeszélés/a kronológia narratívájának jelen ideje az az időbeli-térbeli nézőpont, ahonnan a múltat, a babitsi létezés jelen idejét az életrajzi kronológia újrateremti (Babits saját írásai, levelezése, kortársai vele és műveivel kapcsolatos írásai, korabeli fogadtatása alapján). Ugyancsak ebből a tér- és időbeli nézőpontból veszi számba a múlt, a közelmúlt és a jelen recepcióját; nem veszélytelen vállalkozás tehát a múlt e különböző idősíkjainak egymásbajátszatása, ami többek között igen sok datálási nehézséget okoz (különösen a versek, elsősorban a korai művek esetében). 5. A Babits életrajzi kronológia gyakorlata és problémái A kronológia készítője gúzsba kötve táncol, amikor újjáteremti a maga hősét, a maga Babits Mihályát, s természetesen a lehető legnagyobb objektivitásra törekszik – még akkor is, ha magáénak vallja Gadamer megállapítását, miszerint az objektivitás végső soron illúzió. A kronológia mint sajátos (irodalom)történeti narratíva, amikor vállalja a filológia, a mikro- és makro-történelem, s az idő szinte minden problémáját, ráadásul nem önállóan működik ezekben, hanem ki van szolgáltatva változatos forrásainak (melyek különböző időben és különböző műfajokban keletkeztek), magába rejti azok minden ellentmondását, adatanyaga ennek megfelelően rétegezett és heteronóm. Külföldi és hazai életrajzi kronológiák és a Babits-kronológia Az életrajzi kronológia műfajának lehetőségével – melyet a nyugat- és keleteurópai kutatás régóta elismer és használ – a magyar irodalomtudomány eleddig alig élt. Külföldön népszerű és tudományos igényű, terjedelmesebb vagy mindössze egyetlen kötetben közreadott kronológiák egyaránt születtek: többek között Thomas Mann, Lev Tolsztoj, Heinrich Heine, Johann Wolfgang Goethe, Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij és Charles Baudelaire életét és művészetét bemutató munkák láttak napvilágot. (Thomas Mannról és Goethéről például népszerű és tudományos igényű kronológia is készült, Goethéé 18 kötetre rúg.) Magyar írók életrajzi kronológiái

Magyar írók, költők vagy más nevezetes személyiségek életének, működésének eddig kiadott kronologikus feldolgozása elsősorban (vagy csakis) a nyomtatásban már megjelent adatokra hivatkozik, s életüknek csupán kiemelkedő dátumait regisztrálja. (Csak néhány kiragadott példa: bizonyára az elsők közül való a Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849 (Budapest, 1911) című gyűjtemény Endrődi Sándor összeállításában, mely „Magában foglalja […] kritikai és bibliographiai pontossággal mindazt, ami a nagy költő rövid élet-ideje alatt tőle és róla az egykorú magyar lapokban megjelent”; Radó György: Madách Imre életrajzi krónika; a Zeneműkiadó Napról napra sorozata, Kiss József: Így élt Petőfi; Petőfi napjai; Németh László életrajzi kronológia 1901–1948, 1949–1975.) A készülő magyar életrajzi kronológiák közül Kölcseyének született elméleti alapvetése. Ennek igen érdekes módszere a Babits-kronológia számára már aligha hasznosítható, mert az adatbázis bizonyos fokig szűkítő; korlátokat állít és prekoncepcióval él, s nem lehet olyan „parttalanná” tágítani, mint amilyen a Babits-kronológia – mindig az újabb és újabb anyaghoz igazított – földolgozási módszere, amely örökös alkalmazkodás az adott anyaghoz. Éppen ellenkezőleg, nem kérdez rá arra, mi tekinthető adatnak, hanem lehetőség szerint minden információt adattá alakít, és időhöz rendel. A Babits-kronológia Ahogyan nem létezhet két egyforma regény, két egyforma életrajzi kronológia sem, hiszen a főhős személye és műve, s nem utolsósorban a kronológia készítőjének elképzelése, célja dönti el, milyen kívánalmaknak kell megfelelnie. Az életrajzi kronológiának nincs szakszerű kódexe, nem is lehet egy mindenre és mindenkorra érvényes szabályzatot összeállítani, ám a kronológiába felveendő adatok, tények megválasztása ennek híján sem lehet önkényes szelekció eredménye: minden, ami különféle forrásokból tudható, hozzáférhető, s valamilyen módon dátumhoz köthető, regisztrálni kell. Ennek a teljességre törekvésnek egyetlen igazodási pontja maga a „főhős”, Babits Mihály – minden eseménynek, ténynek közvetve vagy közvetlenül hozzá kell kapcsolódnia, rá kell vonatkoznia. A Babits-mikrotörténet a kor- és kultúrtörténet eseményeit is fölvillantva az ember/a művész életének eseményeire, az emberre/a művészre és életművére összpontosítja a figyelmet, s újabb ösvényeket kíván nyitni a kutatás számára. A tájékoztatás két – a valós és a kikövetkeztetett tények – síkján valósul meg. A valós tény pontos adatokra épül, amelyek többé-kevésbé hitelesek, ám mégis fölvethetnek ellentmondásokat, amelyeket nem minden esetben lehet megnyugtatóan megoldani, csupán jelezni. A kikövetkeztetett tény, illetve kikövetkeztetett dátum természetesen átmeneti érvénnyel bír, s elsősorban jelzésértéke van. Egy dátumhoz köthető esemény lefolyása többféle lehetett, így nem erőltethető rá egyetlen látásmód. Ezért, ha több, esetleg kiegészítő vagy olykor ellentmondó forrás is rendelkezésre áll, a ’kritikus’ pontokon elsősorban

szó szerinti idézetek szerepelnek, melyeket a kronológia készítője esetenként kénytelen (kritikai) megjegyzéssel ellátni. A meglévő adatok fényében hol teljes, hol töredékes a közlés, ami helyenként az olvashatóságot is befolyásolhatja. Pedig méltánylandó óhaj, hogy a kronológia a tudományos igényesség mellett élvezetes olvasmány is legyen, hiszen csupán akkor tekinthető irodalomtörténeti narratívának. Az életrajzi kronológia első kötete 1990-től a Babits-kutatás óriási iramban igyekezett és igyekszik ma is behozni azt a lemaradást, amely a tudományos földolgozás terén oly méltatlanul sújtotta a költő hatalmas életművét. Egyre-másra jelentek-jelennek meg a levelezés, a regények és a drámák terjedelmes kritikai kiadás-kötetei, valamint fontos életrajzi munkák, monográfiák, tanulmánykötetek, folyóiratközlések. Az életrajzi kronológia készítőjének egyedül kell megbirkóznia és lépést tartania ezzel az igencsak fölgyorsult ütemben haladó kutatással (miközben természetesen a korábbi publikációkat is számba veszi). Az életút kezdetének bemutatása a későbbi köteteknél érthetően nagyobb teret szentel annak a mikrokörnyezetnek – a szülővárosnak, Szekszárdnak, a szűkebbtágabb családnak, a pécsi középiskolai éveknek –, mely a gyermek Babits személyiségét meghatározó módon formálta. A családi levelezésből, az iskolai évek dokumentumaiból kiolvasható kultúrtörténeti háttér értékes adalékként betekintést enged a századforduló mindennapjaiba is. Ez a mikrokörnyezet az időben előbbre lépve tágul: a fővárosba, egyetemre kerülő zárkózott, szorongó fiatalember, az egyetemi társakkal, Kosztolányival, Juhász Gyulával együttgondolkodó, vitatkozó barát, a még rejtőzködő, de már tudatosan költői pályára készülő, vívódó művész, a kezdő tanár képe bontakozik ki az egyén és a környezet kölcsönhatását is dokumentáló tényekből, adatokból. Az első kötet időhatárának kijelölésénél szerepet játszott, hogy az 1908-as esztendő fordulópont Babits életében. A fiatal tanár „Tomiba”, az erdélyi havasok körülölelte Fogaras elzártságába kényszerül, az eddig magát az irodalmi nyilvánosságtól önként és szándékosan távol tartó költő viszont – elsősorban barátai, Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula kitartó közreműködésének köszönhetően – országos ismertségre tesz szert. 1908. szeptember elsején jön ki a nyomdából A Holnap antológia, benne Babits öt versével, A Nyugat pedig először 1908. november 16-án jelenteti költeményeit. 1908, Babits „költői indulásának” éve, az életrajzi kronológia első könyvének méltó lezárása, egyben az életet és művet bemutató további kötetek nyitánya. Technikai megjegyzések A dátumoknak (ha ismeretes: év, hónap, nap, sőt óra is) a lehetőségek szerinti pontosítása a dokumentumok, a közlések, a szakirodalom, valamint olykor a kronológia készítőjének saját kutatásai alapján történt. Bár ezek bonyolult, olykor zavaró vagy egyenesen kivitelezhetetlen jelöléséről le kellett mondani, a

forráshivatkozások és a kronológia „önmozgása” – vagy maga a szöveg – az olvasó és a kutató számára egyértelművé teszi a végső dátumok kialakulásának útját. Az időrendbe sorolás a tágabb időperiódusok esetében az első adatot részesíti előnyben, tehát például az 1901–1902-es jelölésű események az 1901es év végéhez kerülnek, 1901 tavasza 1901. március előtt áll. (Ez a fölfogás csupán egy lehetőség, lényeges viszont, hogy az egész munkán következetesen érvényesüljön.) Az időpontok alá sorolt kronológiai tételek két (egymástól tipográfiailag is megkülönböztetett) részből állnak: 1. az életesemény pontos leírása: idézőjelben, betűhíven csak a szó szerinti idézetek szerepelnek, a szakirodalom megállapításai összefoglalva, sokszor számos munkából „összeollózva”, szabadon idézett formában jelennek meg; 2. (lásd) minden feldolgozott forrás pontos megjelölése: amennyiben ismeretes, a kézirat(ok) jelzete áll elöl, ez(eke)t követik a publikációk (monográfiák, tanulmánykötetek, szövegközlések, folyóirat- és napilapcikkek) adatai, megjelenésük időrendjében, függetlenül attól, hogy teljes vagy csupán részinformációt közölnek; a lásd még további kiegészítő adatok lelőhelyét adja, illetve ha szükséges, előre-hátra utal bizonyos kapcsolódó dátumokra, a vö. pedig a főszöveggel ellentétes információt tartalmazó forrás(ok)ra hívja föl a figyelmet, röviden azt is megjelölve, miben áll az eltérés, például, ha a forrás eltérő dátumot vagy nevet stb. ad, vagy nyilvánvaló elírás szerepel benne. A megjelent kézirat-katalógusok és a bibliográfia eredményei beépültek a kronológiába, melynek adatai az esetek többségében megegyeznek az ott közöltekkel, de a kronológia természetéből fakadó kívánalmak vagy a katalógusok elkészülte után előkerült dokumentumok tanulságai olykor komoly eltéréseket eredményeznek. A kézirat-katalógusokra és a bibliográfiára való utalás elmaradását az indokolja, hogy eltérő rendjük – bennük ugyanis műfajok szerint, alfabetikus rendben sorjáznak az egyes tételek – lehetőséget ad a párhuzamos használatra. A bevezetőt követő forrásjegyzék a hivatkozott művek teljes leírását adja (a napilapokban, folyóiratban megjelent cikkek, tanulmányok a rövidítésjegyzékben nem szerepelnek, bibliográfiai adataik – a címek kivételével – az egyes napokhoz kapcsolódó forrásmegjelölésben találhatók); a kronológiát a kötetben szereplő Babits-művek, helynevek és nevek mutatója zárja. Életrajzi kronológia CD-n A számítógép használatának széles körben elterjedt gyakorlata szinte elengedhetetlenné teszi, hogy a Babits-kronológia digitalizált változata is hozzáférhető legyen, elsősorban a kutatók számára. Részben az adatok keresésében jár nagy előnnyel a számítógépes használhatóság, részben pedig a CD birtokában minden kutató javíthatja, illetve maga építheti tovább, egészítheti ki saját kutatása eredményeivel a meglévő anyagot.

Végezetül A Babitsról kialakult kép folytonosan változik, ennek jegyében készül a kronológia is. Az „életregénytől” ez a természetes lezáratlanság különbözteti meg az életrajzi kronológiát, amely a lezárult életidő „lezárhatatlan” megidézése. A kétely természetes, mégis törekedni kell és lehet a „valóság” megközelítésére a kronológia készítése során, s bár korántsem tételezhető egyértelmű, „egyenes” összefüggés a művek értelmezése és szerzőjüknek életeseményei között, mégis ha a kronológia a Babits-élet és -életmű minden lehetséges mozzanatát rögzíti, az a maga helyén, megfelelően alkalmazva, közelebb vihet a művek értelmezéséhez is. Amikor a kronológia híven lejegyzi Babitsnak egyes verseihez fűzött kommentárjait, életrajzi „háttérinformációit”, bármily csábítónak is tűnhet olykor a „megfeleltetés”, az „átjárás” mű és élet között, ettől részben megóv, hogy az értelmezés nem az életrajzi kronológia feladata, részben pedig az a meggyőződés, hogy amikor a valóságelem belekerül a műbe, valóságelemként már érdektelenné válik (s megfordítva, éppígy a regénybeli valóság sem igazolhatja az élettényt). Babits szép megfogalmazásában: „[A regényíró] Mindazt, amit a Regényben mond, egy láthatatlan, de széttörhetetlen keret emeli ki az aktuális valóságok világából: annak, amint egyszer formát öltött, többé az aktuális valósággal semmi vonatkozása: éppoly kevéssé, mint a képnek a fallal; noha tartását és helyét a faltól kapja. A kereten belül külön tér mélyül, és külön idő foly.” Babits Mihály életének kronológiája remélhetőleg nemcsak a tudományos kutatást fogja szolgálni filológiai munkaként, hanem olvasmányként azoknak az érdeklődésére is számot tarthat, akik betekintést kívánnak nyerni a 20. század egyik legnagyobb költője, gondolkodója és irodalomszervezője életútjának, korának, családjának, barátságainak, vonzalmainak, ellenszenveinek, és személyén, alkotóművészi munkásságán keresztül kora szellemi életének világába.

Válogatott irodalom Kéziratok Angyalos könyv OSZK Fond III/2356. A pécsi római katholikus főgimnázium irodalmi körének jegyző-könyve(i). Baranya Megyei Levéltár, Pécs Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiből; Babits-versek ihlettörténeti háttere: MTAK Ms 4699/78–82., 83–85., 127., 129. Szilasi Vilmosnak dedikált kötetek (Levelek Iris koszorujából, Herceg, hátha megjön a tél is!, Recitativ): OSZK Fond III/2357. Katalógus, bibliográfia Babits Mihály kéziratai és levelezése. 1–4. (katalógus) Összeállította CSÉVE Anna, KELEVÉZ Ágnes, MELCZER Tibor, NEMESKÉRI Erika. Argumentum–Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1993 (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusai 3.) A kéziratos hagyaték történetre lásd NEMESKÉRI Erika–LÁNG József: Előszó. In Babits Mihály kéziratai és levelezése (Katalógus) I. 3–9. Babits Mihály Bibliográfia. Összeállította STAUDER Mária és VARGA Katalin. Argumentum Kiadó–Magyar Irodalom Háza–MTA Irodalomtudományi Intézete. Budapest, 1998 Kéziratos jegyzetek HAFNER Zoltánnak a Babits-versek kritikai kiadása 1. kötetéhez írt jegyzetei KELEVÉZ Ágnesnek a Babits-versek kritikai kiadása 2. kötetéhez írt jegyzetei Fontosabb kiadások Babits–Juhász–Kosztolányi levelezése. TÖRÖK Sophie gyűjtése alapján sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta BELIA György. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 (Új Magyar Múzeum 3.) Feljegyzések és levelek a Nyugatról. Szerkesztette VEZÉR Erzsébet. Budapest, 1975 Babits Mihály Összegyűjtött versei. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzetet írta BELIA György. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977 (Babits Mihály Művei) Babits Mihály Beszélgetőfüzetei. I–II. A szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta BELIA György. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980 „…Külön tér… külön idő…” Babits Mihály fényképei (ikonográfia). Összeállította W. SOMOGYI Ágnes. Az előszót írta KERESZTURY Dezső. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1983 (Fotótéka) Babits és Pécs. Vallomások, dokumentumok, emlékek. Válogatta és összeállította TÜSKÉS Tibor. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1984 Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei. Szerkesztő VADAS Ferenc. A leveleket sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta CSISZÁR Mirella és Vendel-Mohay Lajosné. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd, 1991 A vádlott: Egy Babits-vers. A Fortissimo-ügy aktái 1917. Szerkesztette, válogatta, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta TÉGLÁS János. Tótfalusi Tannyomda, Budapest, 1995

A Babits család levelezése. Szerkesztette, válogatta, a szöveget gondozta, a bevezetést és a jegyzeteket írta BUDA Attila. Universitas Kiadó, Budapest, 1996 BABITS Mihály: A gólyakalifa. Sajtó alá rendezte ÉDER Zoltán. Kártyavár. Sajtó alá rendezte a Babits Kutatócsoport. Historia Litteraria Alapítvány–Korona Kiadó, Budapest, 1997 (Babits Mihály műveinek kritikai kiadása – Regényei I. – Szerkeszti SIPOS Lajos) BABITS Mihály: „Itt a halk és komoly beszéd ideje.” Interjúk, nyilatkozatok vallomások. Sajtó alá rendezte TÉGLÁS János. Pauz–Westermann, Celldömölk, 1997 Babits Mihály levelezése, 1890–1906. Sajtó alá rendezte ZSOLDOS Sándor. Historia Litteraria Alapítvány–Korona Kiadó, Budapest, 1998 LOVAS Csilla: Babits Mihály fényképei a szekszárdi emlékház gyűjteményében. (Ikonográfia 3.) A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XX. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd, 1998. 267–290. (Különlenyomat) „most én vagyok hang helyetted…” Török Sophie Babits Mihályról. A kötetet összeállította, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta TÉGLÁS János. Palatinus Könyvek, Budapest, 2000 BABITS Mihály: Timár Virgil fia. Sajtó alá rendezte SIPOS Lajos. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 (Babits Mihály műveinek kritikai kiadása – Regényei II. – Szerkeszti SIPOS Lajos) BABITS Mihály: Drámák. A Simóné háza, Laodameia, A második ének, A literátor. Sajtó alá rendezte VILCSEK Béla. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003 (Babits Mihály műveinek kritikai kiadása – Drámái. – Szerkeszti SIPOS Lajos) Babits Mihály Arany Jánosról. Szerkesztette, válogatta, a szöveget gondozta, az előszót és a jegyzeteket írta PIENTÁK Attila. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003 Babits Mihály levelezése 1909–1911. Sajtó alá rendezte SÁLI Erika, TÓTH Máté. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005 Babits Mihály levelezése 1907–1909. Sajtó alá rendezte SZŐKE Mária. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005 Babits Mihály: Tanulmányok, esszék. A válogatás, szöveggondozás és a jegyzetek JANKOVICS József, a név és szómagyarázat Jankovics József és NYERGES Judit munkája. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2005 BABITS Mihály: Halálfiai. Sajtó alá rendezte SZÁNTÓ Gábor András, NÉMEDINÉ KISS Adrien, T. SOMOGYI Magda. Argumentum Kiadó, Budapest, 2006 (Babits Mihály műveinek kritikai kiadása – Regényei IV–V. – Szerkeszti SIPOS Lajos) „Különös emberi háló”. Ami a Babits család levelezéséből kimaradt. A leveleket összegyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte BUDA Attila. A szülőház történetét írta LOVAS Csilla. Universitas Kiadó, Budapest, 2006 Monográfiák, tanulmánykötetek KISS Ferenc: A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi ifjúkori barátsága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962 (Irodalomtörténeti füzetek 37.) ÉDER Zoltán: Babits a katedrán. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1966. Újraközölve: ÉDER Zoltán: Régi napok illata. Babits-tanulmányok. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002. 17–165. RÁBA György: Szép hűtlenek (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969 (Irodalomtörténeti könyvtár 23.) KARDOS Pál: Babits Mihály. Gondolat Kiadó, Budapest, 1972 PÉTER László: Szeged irodalmi emlékhelyei. Szeged, 1974 RÁBA György: Babits Mihály költészete 1903–1920. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981 BELIA György: Babits Mihály tanulóévei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983

APRÓ Ferenc: Babits Szegeden. Somogyi-könyvtár, Szeged, 1983 (Somogyi-könyvtár kiadványai 28.) VENDEL-MOHAY Lajosné: „Áll a régi ház még…” Babits Mihály szülőháza. Szekszárd, 1983 (Múzeumi Füzetek) KELEVÉZ Ágnes: A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez. Argumentum, Budapest, 1998 SIPOS Lajos: Babits Mihály. Elektra Kiadóház, Budapest, 2003 (Élet-kép sorozat – A sorozatot szerkeszti: Fráter Zoltán) BUDA Attila: teremtő utánzás. Babits-tanulmányok. Ráció Kiadó, Budapest, 2007 KELEVÉZ Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek” – Babits útján az antikvitástól napjainkig. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2008

Külföldi kronológiák Goethes Leben von Tag zu Tag. Eine dokumentarische Chronik von Robert STEIGER. Band I. 1749–1775. Artemis Verlag, Zürich und München, 1982 Die Goethe-Chronik von Rose UNTERBERGER. Inser Verlag, Frankfurt am Main/Leipzig, 2002. p. 557 Hans BÜRGIN–Hans-Otto MAYER: Thomas Mann. Eine Chronik seines Lebens. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1974. p. 303 (illetve előző kiadás: S. Fischer Verlag, 1965. p. 284) Fritz MENDE: Heinrich Heine. Chronik seines Lebens und Werkes. 1969, Zweite, bearbeitete und erweiterte Auflage. Akademie Verlag, Berlin, 1981 Raymond POGGENBURG: Charles Baudelaire. Une micro-histoire. Chronologie Baudelairienne. Librairie José Corti, 1987