A TARTALOMBÓL: Fizess magyar, vakulj magyar, . . . . . . . . . 2 válassz magyar! Üzenet TGM-nek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Járni - lépni - haladni - lendülni . . . . . . . 2 Mérlegen a valóság? . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Bachelorok és masterek . . . . . . . . . . . . . . 6 Ha az áldozat visszaüt . . . . . . . . . . . . . . . 7 Hadüzenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 A 702-es kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Álszent miniszterelnöki beszéd . . . . . . . 10 Pünkösd a Moszkván . . . . . . . . . . . . . . . 10
Jogászok országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Korrupcióellenesség . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Az állam emlõin szívták magukat dagadtra . 14 A liberális gyûlöletbeszéd. . . . . . . . . . . . 16 Márciusi Kánaán . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Az amatõr. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Történések és dokumentumok . . . . . . . 21 Zsákutcában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Pótcselekvõ kormánypótlék. . . . . . . . . . 24 ‘Nem érzem úgy, hogy nekem oda . . . . . 25 be kell lépni’
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout
HOL VOLT, HOL NEM VOLT, VOLT EGYSZER EGY: – Tocsik szerzõdés, de évek óta nem képesek értelmezni, – un Béla népbiztos, aki megszökött az államkasszával, – Princz akta, de kibogozhatatlan dolgokat tartalmaz, – Trianoni békediktátum, közel ötmillió magyar idegen állampol- – NATO ellenes politikai tiszt, de NATO barát hadügyér lett, gár lett, – Kulcsár- féle lehallgatási jegyzõkönyv, de megsemmisítették, – Felszabadító Vörös Hadsereg, 350 ezer polgárt vittek málenkíj – HM-nek átadott mûkincs csomag, de nyoma veszett, robotra, – BM-nek átadott mûkincs csomag, de nyoma veszett, – Rákosi fõguru, aki kiszökött a SZU-ba, – Munkásõrségnek átadott mûkincs csomag, de nyoma veszett, – Bata hadügyér, aki kiszökött a SZU-ba, – 60 milliós dollárkövetelésünk, de egy cent sem maradt belõle, – Kádár államminiszter, aki kiszökött a SZU-ba (de visszatért...), – Kádár nevû hazaárulónk, de miniszterelnök lett, – Szovjet intervenció ‘56-ban, nyugatra menekült 250 ezer honfi- – Horn nevû pufajkásunk, de miniszterelnök lett, társunk, – Medgyessy nevû dilettáns pénzügyérünk, de miniszterelnök lett, – Nagy Imre miniszterelnök, akit kivittek Romániába, de visszahozták..., – Szegénysorú KISZ vezetõ, de milliárdos, majd pedig miniszterelnök lett, – Megtorlás, több ezer áldozattal, de nyoma veszett az elkövetõknek, – Horn-féle személyügyi dosszié, de szõrén-szálán eltûnt, – Marosán hordószónok, akit kirúgtak a vezetésbõl, – KMP, BP, MKP, MDP majd MSZMP, és eltûnt az MSZP-ben. EDDIG VOLT, TÖBB IS VOLT, ÉS MÉG TÖBB LESZ, HA – Biszku Béla inkvizítor, akit kirúgtak a vezetésbõl, ENGEDJÜK! – Petõ papa-féle személyügyi dosszié, de elkallódott, (Prof. Dr. Bokor Imre) – "Olajszõkítési" botrány, de az elkövetõk „olajra léptek“,
Tisztelt Tamás Gáspár Miklós Úr! A tévéhíradóban láttam Önt, és érdeklõdéssel hallgattam a Moszkva-téri nyilatkozatát, miszerint: „Nem kíván fajüldözõ országban élni“! Õszintén megsajnáltam, mert olyan szánalmasan ágrólszakadtnak és ápolatlannak nézett ki, hogy a környezetében lévõk is elhúzódtak Öntõl, ahelyett, hogy támogatták volna problémája megoldásában. Én ezúton szeretném pótolni az elmaradt segítséget, ezért szíves figyelmébe ajánlom, hogy engedjen az érzelmeinek, és távozzon onnan, ahol jelenleg él! Problémája ezzel - „egy csapásra“ - megoldódik. Azt viszont körültekintõen válassza ki, hogy hol telepedik le, mert cudar bolygónkon számos olyan ország van, ahol fajüldözõk vannak, és további kellemetlenségei lehetnek. Ha például Ön magyar nemzetiségû, akkor nem ajánlom Romániát, Szerbiát, Szlovákiát vagy Ukrajnát, ha zsidónak vallja magát, akkor nem proponálom az arab államokat, ha töröknek, akkor kerülje el a kurdokat, ha orosznak, akkor eszébe ne jusson Groznijban gyökeret ereszteni. Valójában rejtély elõttem, hogy melyik fajüldözõ országra célzott, ahol nem kíván élni, mivel nem tudom, hogy hol van bejelentett lakhelye. Arra nem is merek gondolni, hogy hazánkra aggatta ezt a rendkívül súlyos vádnak minõsülõ címkét, mert ebben az esetben azt ajánlanám, hogy sürgõsen fáradjon el elmeorvosi vizsgálatra vagy drogelvonó kúrára, mert a nagy nyilvánosság elõtt elkövetett ilyen jellegû rágalmakért elõbb-utóbb egy ráccsal védett szûk kis helyiségben elmélkedhet a fajüldözésrõl. Üdvözlettel és segítõ szándékkal: (Prof. Dr. Bokor Imre)
Marx: Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete. Lenin: Egy lépés elõre, két lépés hátra. Kun Béla: Elõre, a világforradalom felé! Kun Béla: Tapossuk el a sötétben bujkáló ellenforradalmárokat! Sztalin: Népünk a kommunizmus felé halad. Sztalin: A mi utunk, a béke útja. Sztalin: A bolsevikokat senki sem tudja megállítani. Rákosi: Lépjünk fel a spekulánsok és rémhírterjesztõkkel szemben! Rákosi: Határozott lépéseket a mezõgazdaság kollektivizálásáért! Rákosi: Zárkózzunk fel a nagy Szovjetunióhoz! 2
Nagy Imre: Bejelentem a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünket. Hruscsov: Megtesszük a szükséges lépéseket a magyar nép megsegítéséhez. Kádár: Keményebben lépjen fel az ÁVH a kulákok ellen! Kádár: A szocializmus építésének útján haladunk. Kádár: Elérkeztünk a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakásához. Gyurcsány: Lendületben az ország. Gyurcsány: Száz lépés program, az „élhetõbb Magyarországért“. (Prof. Dr. Bokor Imre)
jó ha figyelünk
– avagy A nem reprezentatív minta meglepetései – Pünkösd vasárnapján Azurák Csaba vezetésével tehettünk egy röpke kirándulást a Megasztár csillogó világának kulisszái mögé, ám a mûsor nem a szerencsétlen sorsú Caramell – alias Molnár Ferenc – gerincsérvvel járó kálváriája miatt maradt emlékezetes számomra. Egészen más volt az, ami megragadta az én figyelmemet. Méghozzá a mûsorvezetõ által is kellõen kihangsúlyozottan nem reprezentatív minta megszavaztatása. A kérdés roppant egyszerûen hangzott: Mennie kell-e a törpeminoritás mára egyetlen állva maradt erõs emberének, az érettségi vizsgán hatalmasat bukott Magyar Bálintnak, avagy nem?
Azurák Csaba jó ha figyelünk
Az adás elején kb. fele-fele volt az állás, valamivel többen mondták azt, hogy a magyar közoktatás szétverésében elévülhetetlen érdemeket szerzõ szabad demokrata „szakembert” lapátra kell tenni, mint ahányam marasztalták volna. Megmondom az õszintét, nekem már itt, ezen a ponton felettébb gyanús volt a dolog, mert úgy vélem ez a közel ötven százalékos eredmény is csak azt mutatja, hogy igazából velünk van a baj. Egy jól mûködõ, egészséges lelkületû társadalomban valahol a 90–10% körül járhatnánk így a mûsor elején, ez aztán a késõbbiekben nagy valószínûség szerint tendálna a 100% felé. De hát tudjuk, ez nem egy normális ország. Ez egy következmények nélküli ország. Megy tovább a mûsor és a közel 50%-os arány már az elsõ blokk után azonnal megfordult. Többségbe kerülnek a nemek, azaz a miniszter maradása mellett lándzsát törõ vélemények. A különbség aztán a mûsor további részében már csak növekszik. További érdekesség, hogy az utolsó, a megasztáros mûsorblokk elõtt még egyszer megmutatták a szavazás állását, ám a mûsor végén már nem. Pedig ezt mindig megteszik. Csak annyit tudhatott meg a gyanútlan tévénézõ, hogy valamivel 32 ezer felett volt a szavazók száma. Tényleg ez lenne a valóság? Tényleg így néz ki, amikor mérlegre tesszük a valóságot? Valóban ilyen országban élünk? Ennyire elveszítettük minden realitásérzékünket, értékrendünket? Úgy tûnik – legalábbis a Napló szerint –, hogy igen. Banánköztársaság ez a javából. Megmérettünk és a birkatürelmû nép könnyûnek találtatott. Egyszer régebben már történt egy hasonlóan kínos szituáció a mûsor történetében. Akkor – ha jól emlékszem – tán éppen a környezetvédelmi tárca került a reflektorfénybe és akkor is meglehetõsen irreális, életszerûtlen, a valósággal teljesen szembemenetelõ eredmény született a telefonos szavazáson. Akkor a mûsor szer3
kesztõsége a felháborodott sms-küldõk reagálásainak hatására vette magának a fáradságot és utánanézett, hogy véletlenül nem azonos számról érkeztek-e a szavazatok, és láss csodát, kiderült, hogy a bajba került minisztériumtól, pénzt és fáradságot nem kímélve jött a nagyszámú telefonszavazat. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a pünkösdi adásban egyetlen árva sms nem sok, de annyit sem olvastak be!) Lehet, hogy ezt a vizsgálódást most is érdemes lenne elvégezni? De az is elgondolkodtató, legalábbis így elsõre kissé furcsának tûnik számomra, hogy miért nem mutatták meg a mûsor végén a szavazás végeredményét, ahogyan azt mindig is szokták. Talán olyan nagyra nõtt a különbség a bukott oktatási minisztert marasztalók javára, hogy feltûnõen kilógott volna a lóláb? Ezt már valószínûleg sohasem tudjuk meg. Az mindenesetre – és itt ismételten rendkívül finom és nõies vagyok, amikor úgy fogalmazok, hogy – jelzésértékû, ilyen nagyságrendû érettségi botrány után csak a „minta” fele, majd a mûsor vége felé már csak alig több mint 40% mondja azt, hogy ennek az embernek mennie kell a posztjáról. A COOL TV „Olcsó játék hülye gyerekeknek” szlogenjére hajaz igen erõteljesen a Magyar Bálint-féle „de hát nincs is semmiféle érettségi botrány, itten kérem szépen tétellopás történt, kérem szépen, ami meg ugyebár nem más, mint köztörvényes bûncselekmény” címû érvelés. Olcsó érvelés hülye gyerekeknek. A magam részérõl e helyt most nem mennék bele a kirabolt boltos és a nyitva hagyott boltajtó kontra fizet-e a biztosító kisdoktori szintû értekezés problematikájának megvitatásába, az mindenesetre egészen biztos, hogy a körülmények ilyetén alakulásával, nevezetesen, hogy valami tizenhárom lépéses algoritmusban jutottak el a tételek az oktatási intézményekhez, ráadásul hetekig kinyomtatva tárolták azokat, kitéve a potenciális eltulajdonításnak, a mintegy százmilliós költségekrõl már nem is beszélve, szóval hogy Magyar Bálint felelõssége megáll, az hétszentség. Elhangzott már több helyütt is, azért nem volt jó az eddig többé-kevésbé mûködõ, reggeli, médián keresztüli tételbeolvasás, mer’ hogy a gyerekek most egy tizenvalahány oldalas feladatlapot írtak érettségi címén, és a tételek kidolgozása is ezeken a lapokon történt. Oké. Ha már mindenképpen ragaszkodnak ehhez a terjesztéses megoldáshoz, nézzünk talán egy, a jelenleg alkalmazottnál jóval biztonságosabb, és talán olcsóbb megoldást. Tételezzük fel, hogy az SZDSZ által olyannyira propagált és preferált „sulinetes” világban minden iskolában van Sulinet. (Ha még nincs, akkor az én szememben megbuktak ezzel a programmal! Mér’ nincs?) Feltéve, de meg nem engedve, ha mondjuk engem bíznának meg az érettségi tételek iskolákhoz történõ zökkenõmentes eljuttatásával, én valahogy így fognék hozzá a dologhoz: Elõször is a tételeket egyetlen (akár fegyveresen) õrzött helyen tárolnám. Számítógépen (+1 db tartalék gép, ha az eredeti elromlana!) No mármost ez a számítógép, amely a tételeket tartalmazná, kikapcsolt állapotban, az elektromos hálózatról és az 4
internetrõl lecsatlakoztatva – magyarán kihúzva a konnektorból és a netrõl!) tárolná a tételeket. Ennek a tárolási módnak számos elõnye van. Például, az interneten keresztül a világ legjobb hackere (számítógépes kódfeltörõ, betörõ, bûnözõ, terrorista – kinek melyik definíció tetszik) sem tud hozzáférni az adatokhoz. Egyszerûen nincs rajta a neten! Az sem fordulhat elõ, ami a jelen esetben is történt, hogy – talán épp a Sulinet akció keretében vásárolt digitális fényképezõgéppel lefényképezzék a kinyomtatott tételeket. (Ez gyakorlatilag egyenértékû azzal mintha azonnal fent lenne a világhálón.) Fényképeket sem lehet készíteni a nyomatról, mert nincs nyomat. Eddig tudnak követni? Megyünk tovább. Persze, amit az ember el akar lopni, azt elõbb vagy utóbb el is lopja. Ha véletlenül egy vérprofi betörõnek vagy betörõknek mégis sikerülne megszerezniük az adatokat, akkor azonnal kiderülne, hogy csak egyetlen helyrõl szerezhették meg azokat, vagyis az õrzõ céget kell elõvenni, õk a felelõsök. A felelõsök köre azonnal minimálisra szûkül. De tegyük fel, hogy nem törnek be és rendben eljön az érettségi napja. Aznap reggel, mondjuk olyan 7.50 tájban – nem elõbb – SMS-ben vagy e-mailen elküldeném az oktatási intézmények számára a tételeket tároló számítógéphez való hozzáféréshez szükséges
jó ha figyelünk
Közlemény Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) álságosnak tartja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felháborodását, miszerint: „Magyarországon az adókerülés elfogadott köznapi forma” – amelynek nagyon keményen neki kell menni! Továbbá: „elég a trükkös Magyarországból“ – igazságos kell! Csakhogy! A miniszterelnök arról nem beszél, hogy az adókerülés miért lett elfogadott köznapi forma, és érdekes módon akkor lett elege a trükkös Magyarországból, miután õ már - sokak szerint „trükkösen“ – meggazdagodott. A miniszterelnöki intelmek kapcsán az APÜSZ felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy összehangolt támadás kezdõdött az állampolgárok ellen. Ennek része az, hogy a pénzügyi szakembernek számító Draskovics Tibor pénzügyminisztert le kellett cserélni a bevallottan MSZP-s pártkatonának számító Veres Jánosra, aki meghírdetett programja szerint nem a milliárdos vagyonok eredete után kíván kutatni, hanem az izgatja, hogy az adókerülésre kényszerített kisemberek mibõl élnek. Erre rímel Molnár Lászlónak az Országgyûlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága szocialista tagjának elképesztõ javaslata, miszerint a közeljövõben Magyarországon is meg kell valósítani az „Al-Capone-szerû adószigorítást“. Utalva ezzel arra, hogy az ismert gengsztert Amerikában is adócsalás ürügyén csukták le. Túlmenõen azon, hogy ez az áttételes módszer nem vált az amerikai bûnüldözés és igazságszolgáltatás dícséretére, ma Magyarországon az Adóhatóságot talán nem kellene összekeverni az „Államvédelmi Hatósággal“. Megdöbbentõ, hogy Molnár László az ingatlan-nyilvántartást a Földhivataltól az APEH-hez kivánja rendelni, ahelyett, hogy a régi telekkönyvi rendszert állítanák vissza, amit dr. Bárándy Péter szocialista igazságügyi miniszterként meghirdetett. Az APÜSZ sajnálattal veszi tudomásul, hogy ismételten ez lett a nagy hévvel beharangozott adóreformból, és az adócsökkentésre vonatkozó ígéretek újfent átalakultak üldözésekké. Szerdahelyi Szabolcs, az APÜSZ elnöke
jelszavakat. Mondjuk 7.55-kor bekapcsolnám a gépet, 8-ra feláll a rendszer, 8-kor pedig visszadugnám a gépet az Internetre. Innentõl kezdve az iskolák letölthetnék a saját maguk számára az anyagot. Amennyi pénzt Magyar Bálint és csapata beleölt ebbe a hatalmas bukásba, el lehetett volna költeni értelmesebb célokra is. Például a minisztérium megvehetné az iskolák számára a papírt, amire kinyomtatják az érettségi tételeket, ahol nincs, vehetne egy nagy teljesítményû lézernyomtatót, vagy fénymásolót és máris meg van oldva a biztonságos(abb) érettségi. Talán még olcsóbb is lett volna. Hát valahogy így képzelném a biztonságos(abb) érettségit, ha már az eddigi jól bevált tévén, illetve rádión keresztüli ismertetés semmiképpen sem felelt meg ennek a magyar közoktatás szétverésében múlhatatlan érdemeket szerzõ, magát felelõsen gondolkodó értelmiséginek tartó kozmopolita égimeszelõnek. A miniszter tárcája élén valami olyasmi, mint egy igazgató a vállalat élén, õ az egyszemélyi felelõs vezetõ. Idén az érettségi megbukott Banánköztársaságban. A most vizsgázó több mint százezer fiatal számára ez egészen biztosan emlékezetes „élmény” marad. De legalábbis a felvételizõknek – õk lesznek a jövõ értelmisége – az újraíratott matematika egészen biztosan az marad. Reméljük, hogy ezt jövõre a szavazófülke magánya sem felejteti majd velük. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
5
Minõségromlás az európai egyetemeken? 2010 után az európai felsõoktatásban csak a hároméves „Bachelor” és további két év után a „Master” szintû végzettség létezhet – írja a Die Welt a bolognai folyamat várható következményeit elemezve. Kritikusok szerint az egységesítés miatt minõségromlás következhet be. A Die Welt címû napilapban Az Európa- Campus drágább lesz címû cikke lesújtó ítéletet mond az úgynevezett bolognai folyamat várható következményeirõl. A szerzõ szerint az egységesítés követeztében jelentõsen romolhat a német egyetemek és fõiskolák színvonala, ráadásul számos tudományos életpálya törhet ketté – írja a konzervatív lap. A jövõ egyetemistáinak különös lényeknek kell lenniük: fiataloknak, kozmopolitáknak, és a munkaerõpiacon remekül felhasználhatóknak. Ez az embertípus nemsokára sorozatban gördül le a az európai fõiskolák futószalagjairól – legalább is, ha minden a norvégiai Bergenben összehívott 40 európai oktatási miniszter szándéka szerint fog alakulni. Az ott elkészítendõ tervek szerint ugyanis 2010 után az egész kontinensen csak a három-éves „Bachelor” és további két év után a „Master” szintû végzettség létezhet. Ezáltal válnak egész Európában – így az ötlet kiagyalói – az egyetemi tanulmányok összehasonlíthatóvá. Az egyelõre több, mint bizonytalan, hogy a diákok valóban az elvárt különleges lényekké válnak. Nem véletlen, hogy éppen a liberálisok lelkesednek leginkább a javasla-
tért. – Az egyetemisták – nyilatkozta Ulrike Flach, – nemsokára fogyasztóként foglalják el helyüket az oktatási piacon, s vetik majd össze a tanszakokat és az egyetemeket. Így az elsõ szemesztertõl kiépítik fogyasztói kompetenciájukat az oktatási piacon – tette hozzá. Ugyanakkor könnyen lehetséges – legalább is a kritikusok szerint – hogy ez a megoldás feltûnõen képzetlen, a munkaerõpiac által került, külföldi kutatásra idõt nem találó diákokat fog produkálni.
Csak feltételezések léteznek arról, hogy az új rendszerre történõ átálláskor milyen minõségi veszteségek merülhetnek fel. Vitathatatlan tény ugyanakkor, hogy a minõségellenõrzési rendszer felkészületlen az átállásra, hiszen miközben egy adott szak engedélyezését az egyik akreditációs ügynökség elutasítja, addig ugyanazt egy másik minden további nélkül engedélyezi. A „kényszer-bachelorizálás” miatt fellépõ minõségromlástól tartanak a jogászok, az orvosok és az építészek is. Érdekvédelmi szervezeteik azt követelik, hogy ne kelljen minden képzést a hatszemeszteres modellre feldarabolni, mert álláspontjuk szerint ez az õ esetükben komoly veszéllyel járna. A modell német másolata „angolszászabb lesz, mint az eredeti”,
fogalmazott Katherina Reiche, a CDU Bundestag frakció oktatáspolitikai szakértõje. Amíg Németországban a szakok sokszínûségét szétzúzzák, addig Nagy-Britanniában a jóval lazábban kezelik a bolognai folyamatot, és négylépcsõs modellen dolgoznak. Reiche szerint a bolognai modell lelkes támogatása mögött egy másik cél is megbújhat, a „takarékossági fanatizmus”, melyre Észak-Rajna-Vesztfália és Alsó-Szászország kormánya szolgáltat példát. (Németországban az oktatás a tartományok felügyelete alá tartozik – a szerk.) E két tartomány már bejelentette, hogy szigorú kvótákat állítanak fel, hány bachelor tanulhat tovább, függetlenül a munkaerõpiac igényeitõl. A düsseldorfi kormány elképzelései szerint csak minden negyedik bachelorból lehet master, hiszen kevesebb diák kevesebb költséget jelent a krónikus költségvetési hiánnyal küzdõ német tartományoknak. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
6
jó ha figyelünk
Ki kezdi a verekedést? Aki visszaadja a pofont, amit kapott. Ki a hibás a verekedésért? Aki elkezdte. Legyen az Temerin vagy Moszkva tér, mi magyarok vagyunk a hibásak, mert egyszer visszaadtuk a pofont, amit kaptunk. Csúnya magyarok, milyen békétlenek, milyen agresszívek vagyunk, hogyan merészkedünk odáig, hogy visszamerünk ütni? Jegyezzük meg végre, hogy itt ütni, vágni, szúrni, késelni, akasztani, lelõni és kifosztani csak magyarokat szabad, és ha megütik az egyik orcánkat, akkor, tessék odatartani a másikat! Ha nincs már több arcunk, ha már nincs a pofánkon bõr hozzá, akkor sürgõsen növesszünk új orcát magunknak, de ne túl kemény bõrrel, nehogy felsértsük a rajtunk uralkodó fajok, finom és érzékeny tenyerét. Különben is hallatlan milyen bûnös nép vagyunk mi, kétfajta magyar van, arcátlan nyíltan fasiszta, rasszista, és kripto-fasiszta, olyan, aki letagadja, hogy fasiszta lenne. Még nem dolgoztuk fel a holokausztot, még mindig nem értettük meg, hogy a zsidókat és a cigányokat bántani nem szabad, sõt az is, akinek bármi baja van a zsidókkal, cigányokkal, elvetemült gyilkos, akinek nincsenek is emberi jogai, fõleg sehol el nem mondhatja a véleményét - mert nem szalonképes. És az arcátlanság netovábbja, hogy túl kevés abortuszt végeznek Magyarországon, mert így csak nagyon hosszú idõ alatt lehet megoldani a magyarkérdést. Még mindig túl sok vagon kellene hozzá, hogy minket a bõgatyás ázsiai barbárokat elvigyenek málenkij robotra. Micsoda rasszizmus volt az, hogy tizenéves gyereklányok nem adták önként magukat oda az orosz katonáknak, hanem azzal fárasztották õket, hogy megerõszakoltatták magukat, direkt ezzel is késleltetve a gyõzelem napját. Mikor értjük meg végre, hogy minden zsidónak joga van jó állásra, megélhetésre, mikor fogjuk már fel végre, hogy a cigányoknak is fel kell nevelniük a gyermekeiket - a kocsmában elköltve a családi pótlékot. Mikor lesz végre igazán elterjedt a homoszexualitás, hogy ne kelljen bennünket kiirtani? És mi az, hogy még füvet se szív mindenki? Minden második roma letagadná, hogy roma! Minden második magyar letagadja, hogy õ ad erre okot az elõítéleteivel! Micsoda elõítéletes gondolkodás, hogy szegény roma fiataloknak késre kell költeniük, hogy a fasiszta, neonáci, hungarista, skinhead, tizenéves háborús bûnösöktõl megkapják a pénztárcáikat. Nekik is kell pénz, jó ruha, cigi és uzsonna, és nekik is joguk van inni és randalírozni, és hogy mernek a fasiszta rendõrök romákat zaklatni, körözötteket letartóztatni? Miért nem a nácikat, holokauszt tagadókat, vér és becsületet és a lelkiismeret 88-at üldözik? Meg is látszik, hogy túl szabadjára vajó ha figyelünk
gyunk engedve mi magyarok, mert nem volt elég sem trianon, sem a gulág, sem a Corvin köz! Mikor szokunk már végre le arról, hogy visszaütünk? SOHA, nem egyszerûen soha, hanem NEM, NEM, SOHA! Itt az ideje annak, hogy felébredjen a vitézi hagyomány - de nemcsak öreg emberek nosztalgiájaként, hanem élõ erõként, a fiatalság erejeként, a nemzet szolgálatának érdekében. Itt az ideje annak, hogy szakítsunk a fertelmes, természetellenes gondolkodással, mely bennünket állít be bûnösöknek, pedig éppen ellenünk követnek el bûnt, iszonytatót. Nem polgári körökre és gittegyletekre van szükség, hanem nemzeti ellenállásra, sejtekre, összetartó, egymást védõ csoportokra. Ma még mi magyarok vagyunk a többség. Ha összefogunk, egymáshoz vetjük a vállainkat, akkor nincs olyan erõ, ami lebírna bennünket, ha késlekedünk a polgárjogi küzdelemben, akkor már nem segíthet a fegyveres harc sem. Ma még csekély a nemzeti ellenállás, a népi - nemzeti radikalizmus ereje. Sokan vannak azonban azok, akik érzik, cselekedniük kellene, de nincs hozzá keret, mert nincs olyan vezér, aki a nemzet erejét harcba szólíthatná. Voltak már sokan, akik kisebb nagyobb tömegeket az utcára vittek, jól kibeszélték magukat, fellelkesítették az embereket, aztán szépen hazaküldték a híveiket, leeresztve ezzel a gõzt, társadalmi feszültségek kukta fazekáról. Ma már ez nem elég. Rákóczi híján az Esze Tamásoknak kell a kuruc lelkeket harcba hívniuk. A helyi közösségeket kell megerõsíteni, vissza kell foglalni az utcákat és a tereket, a házakat, lakónegyedeket, munkahelyeket és közintézményeket. Ezt a harcot, a magyarság polgárjogi küzdelmét nem lehet felülrõl vezérelni, irányítani, semmit sem csinálunk, csak vagyunk, de azt nagyon, de minek csoportokkal. Mindannyiunknak, ott, ahol van, kell megtalálnia a társakat, közösségeket megerõsítve, nem felsõ parancsra, hívó szóra várva, hanem cselekedve. Igen cselekedve, nem is akárhogy. Nem egyenként kell visszaadni a pofonokat, hanem azt megmutatni, ha egyikünket megütik, akkor az mindannyiunkat érte. Nem erõszakkal kell felelni az erõszakra, hanem az összefogás erejével. Megmutatva, hogy képesek vagyunk a szolidaritásra. Éppen ebben, a testvériség érzésében találtattunk túl könnyûnek. Most ezt kell megtanulnunk. Ki kell állnunk minden magyar mellett, kit igazságtalanul bántanak. Ki kell állnunk a Temerini foglyokért éppúgy, mint azokért, akiket Erdélyben börtönöztek be, ki kell állnunk Zentay mellett, ki kell állnunk minden üldözött kiváltképpen az üldözött magyaroks mellett.
A kétségbeesés, a tehetetlenség elkeseredett cselekedetekre sarkall - ha egy magunkban vagyunk, akkor másra, mint erõszakra, a végsõ válaszra nincs módunk. Ha összefogunk, akkor célt és értelmet adhatunk annak a nemzedéknek, amelynek örökül hagyjuk a világunkat. Igen, értelmet és célt, cselekvést, valódi alternatívát a drog és deviánsviselkedés helyett. Ezt nem adhatják meg gittegyletek, felülrõl jövõ kezdeményezések. Helyi szinten kell összefogniuk a vitézeknek és leventéknek, mindenkinek, ki méltó a magyar nemzet kollektív nemességére, mindenkinek, kiben él a Ius resistendi et contradicendi szelleme, mindenkinek aki méltó arra, hogy a Szent Korona országában éljen. Az egy vezér köré szervezõdõ nagy szervezeteket, legyen az alapítók szándéka bármilyen nemes, legyen a vezér akár szent ember is, a hatalom könnyûszerrel tudja manipulálni. Ami lehetetlen, hogy a kis csoportokat, önálló kezdeményezéseket manipulálhassa. A Vér és Becsület egyesület vagy a Lelkiismeret 88 csoport is csak annyi emberbõl áll, amennyi szükséges. Nem manipulálhatóak, mert a szervezet tagjai személyes jó barátok is egyben. Sok apró kezdeményezésnek kell létrejönnie, akiket a közös szellemiség és értékrend tart össze. Ezek a csoportok a helyi szervezõdés közben is kiépíthetik a kapcsolataikat más hasonló kezdeményezésekkel - a nemzeti ellenállás hálózatát létrehozva. Ezek a kisközösségek egyrészt kialakíthatják az országos együttmûködés kereteit, a Szent Korona hagyományai alapján, másrészt helyi szinten is kiterjedhetnek, összefoghatják az embereket, nemcsak egy-egy korosztályon, generáción belül, de egy egészséges egyensúlyt is teremtve a nemzedékek között. Megállíthatatlanul terjed a deviancia, kábítószer fogyasztás, a fiatal nemzedékben. Célt és értelmet kell adni gyermekeinknek, azoknak, akiket a legjobban sújt a globális fogyasztói társadalom elembertelenedõ világa. A fiatal nemzedék teljesen magára van hagyva. A cserkészmozgalom nem pótolhatja a leventeképzést, fõleg nem egy olyan korban, mikor arra lenne szükség, hogy az okos önvédelem módszereit elsajátítsuk. Két példát is lehet mondani az olyan szervezetekre, amelyek a fiatalokat ránevelték az okos önvédelemre, közösségük érdekében. Az egyik, a hitlerjugend, a másik a zsidó védelmi liga. Mind a két szervezet gondot fordított a fiatalok kulturális és erkölcsi nevelésére, ugyanakkor kiemelten segítette a katonai nevelést, fizikai egészség megõrzését is. Ma már nincs sorállományú honvédség, ami volt az sem volt az igazi. A rendõrség nem áll a helyzet magaslatán, a társadalmunk védtelen. 7
Ezen kell változtatni azzal, hogy célt és értelmet adunk a fiataloknak, hogy legyen választási lehetõségük. A kiinduló pontok, mindenképpen kulturális közösségek - hagyományõrzõ csoportok - kell, hogy legyenek. Ezek a maguk köré vonzott fiatalokat oktatnák, értelmes programokat szervezve, a helyi adottságoknak megfelelõen megszervezve a testi fizikai nevelést is, túrákkal, táborozásokkal, szabadidõ sporttal. Egy jól összefogott kis közösség - erõszak nélkül, végsõ eszközök felhasználása nélkül is - pusztán fegyelmezettségével, rendet tud teremteni a káoszban, és vészhelyzet esetében képes megakadályozni a társadalom végsõ összeomlását. A mi helyzetünkben még ennél is többrõl van szó, mert társadalmunk összeomlott államunk megszûnt létezni, pontosabban létezik valami, ami minden csak
nem a magyarok országa. Hogy a helyzetünk nem teljesen reménytelen azt olyan kezdeményezéseknek köszönhetjük, mint HVIM, Lelkiismeret 88, Vér és Becsület, Magyar vár, Magyar Sziget. A közös szellemi alap, a magyarságért való tenni akarás egyesíti a különbözõ kezdeményezéseket. A Szent László Kulturális Közösség, a szellemi háttér megerõsítéséért és mind szélesebb körben való elterjesztéséért küzd. Napjainkra az is világos lett, hogy a különbözõ kis szervezeteknek szükségük van koordinációra, hatékony összefogás és cselekvés érdekében. A választások óta eltelt idõ, a lassú kifullasztás, megfojtás idõszaka volt. Az emberek végképp kiábrándultak a politikából, bár nagyon sokan csalódtak, megbánták a rossz választást, vagy éppen a tartózkodást,
Apró Piroska veje, a miniszterelnöki széket - a társadalmi normát alapul véve jogtalanul - bitorló Gyurcsány Ferenc hadat üzent a feketegazdaságnak, a szürkegazdaságnak meg a kékgazdaságnak. Pontosabban az agyonadóztatott „középosztály“ képviselõinek, akik a kerti munkát pár ezer adómentes forintért cserébe rábízzák az utcabeli munkanélkülire, vagy a gyerek megõrzéséért fizetnek pár ezer, agyonadóztatott munkajövedelembõl eredõ forintot a szomszéd nyugdíjas néninek. Ahelyett, hogy például állami kedvezménnyel támogatott digitális fényképezõgépre költené a jövedelmét, elõsegítve a masinákat a Sulinet-kampányban forgalmazó kiváltságosok bejutását Gyurcsány felsõ tízezrébe. Leróva ugyanakkor az államnak is, ami jár: az áfát. A megbokrosodott miniszterelnök mandátumának hátralévõ idejében, úgy tûnik, apró lépésekkel fogja vegzálni az embereket, és a jóléti rendszerváltás jegyében makulátlan, fehér jövedelemre fogja kényszeríteni a lakótelepeken vegetáló munkanélkülieket. Kifehéríti még a borravalót is, lehet, hogy a „szociáldemokraták“ legújabb kormányprogramja az aluljárók koldusait sem kíméli, sõt a kékjövedelembõl szeretetotthonokat támogató templomi persely tartalmát is megadóztatja. A jókedvû adakozót, a munkanélkülinek alkalmi kenyérkereseti lehetõséget teremtõt szereti az Úr, ám rühelli Gyurcsány miniszterelnök úr. A kormányfõ állítólag két hónapig törte az agyát, hogyan törhetne borsot Kádár népének orra alá az igazságos közteherviselés lózungjával. Az apró borsszemektõl prüszköl a fél ország, a szocialisták potenciális szavazóbázisa is. Csak Gyurcsány úr tõkéstársai örülnek meg Gyuszi taxis. De a legjobban mégis Kulcsár bróker kuncsaftjai örülnek, Forró úrral az élen. Gyurcsány úr örömében kékítõt old az ég vízében, és már nem nyafog, mert a százmilliós osztalékot csak 20 százalékos forrásadó terheli, abból meg röhögve kifizetheti Klára asszony a házicseléd után a közteherjegyet. A szocialista kapitalisták, a korábbi fasiszta kommunisták - József Attila emlékévében megengedhetõ a véleményszabadság eme tobzódása - nagyon boldogok lehetnek. A szocialista kapitalista ököl odacsap, ahova köll. Ebben a velejéig igazságtalan társadalmi rendszerben a zombik meg a posztkommunista milliárdosok legközelebb is Gyurcsány úrékra fognak szavazni. Mert õk nem fogják üldözni a luxemburgi, a ciprusi, a delaware-i adóparadicsomba bejegyzett off-shore cégek - a közteherviselésre fittyet hányó - hazai tulajdonosait, a Soros Alapítványt a megfelelõ zsebekbe gurított adómentes forintokért, sem a Zwack Unicumot a vermutok 8
de nincs meg bennük a kellõ erõ a cselekvéshez, és a népi nemzeti radikálisok - a permanens harcban, a végsõkig kimerültek. Mi is természetesen, én is mint mindenki más is. Ha nem sikerül felráznunk a nemzetet, akkor ismét csak énekelhetjük elkésve a Kossuth nótát, búslakodhatunk bánatunkat borba fojtva vagy éppenséggel meggondolatlan cselekedeteket elkövetve a reménytelenség és felháborodás okán. Bármennyire is nehéz, bármennyire is ellehetetlenítették, nincs más választásunk, mint az okos polgárjogi harc, az új és régi nemzedékek összefogása. Át kell adnunk 56 örökségét az új nemzedéknek, hogy okosan és hatékonyan tudjanak tovább küzdeni, ha mi már kihulltunk a sorból. Juhász László
jövedékiadó-hiányáért. Pedig ezek összességében száz-, ha nem ezermilliárdokra rúgnak. Gyurcsány úr füle botját sem mozdítja az érthetetlenül drága csatornaberuházások miatt sem, pedig ha elmélyedne egy-két közbeszerzési tender elbírálásának rejtelmeiben, pár perc alatt találna egy-két milliárd forint ablakon kidobott közpénzt. Ráadásul az adminisztráció költségei eltörpülnek a feketén foglalkoztatott cselédek, a borravalót elfogadó pincérek leleplezésére fordítandó adóforintjaink mellett. A kérdés csak az: a magát közgazdásznak valló Gyurcsány Ferenc cirkuszt akar-e játszani a nemzeti porondon, vagy felelõs miniszterelnökként - egy vagány pápai gyerek bátorságával - a valódi közteherviselést akarja megvalósítani a jobb sorsra érdemes hazában? Mert bátorság nem ahhoz kell, hogy megadóztassuk a borravalót meg a dajka óradíját, hanem ahhoz kell a bátorság, hogy kikényszerítsük: a klubhoz vagy a páholyhoz tartozó milliárdosok áldozzák a legtöbbet az igazságos közteherviselés oltárán. A nemzeti vagyonunkból egészen eredeti módon tõkét felhalmozó mosonmagyaróvári kádkõgyárossal az élen. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
A cigányok megtartották ígéretüket, botokkal, lécekkel, lapáttal sikerült agyonverniük egy becsületes, senkinek nem vétõ magyar munkáscsalád gyermekét, Csete Ferit. Élt 21 évet. Ezt a számot viseli az a hangkazettám, amelyiken az 1999-ben elkezdõdött és azóta szándékosan szított eseménysorozat van, és a köztudatban a „zámolyi romák“ cím alatt híresült el. A zámolyi cigányok 1999. augusztusában különös kegyetlenséggel agyonvertek egy csákvári fiatalembert. Roma vezetõk, liberális politikusok, közéleti személyiségek - francia és izraeli segítséggel - úgy igyekeztek beállítani ezt a bûncselekményt, mintha az áldozat és barátai lettek volna az elkövetõk, miközben a cigányokat pedig a közvélemény félrevezetése mellett a franciaországi Strasbourgba menekítették. Igen ám, de kik állnak a háttérben, és hogyan járatták le Magyarországot? Már csak azért is érdemes rövid visszaemlékezést tenni, mert közel két hete egy erõsen erre emlékeztetõ esemény zajlódott le a Moszkva tér környékén. Ezúttal valaki megszúrt egy 15 éves cigány fiút. Hogy ki és miért, arra ma még nincs felelet, de Lendvai Ildikó vezetésével máris jó néhány balliberális csoport több száz aktivistája mesterkélt tüntetést szervezett, amelyen a szónokok követelték a fasizmus és a gyûlölet azonnali beszüntetését Magyarországon. Figyelemre méltó, hogy a demonstrációt h é t nappal a cigányfiú megszúrása utánra, tehát Pünkösd vasárnapra tették, mint ahogy az sem véletlen, hogy a két évvel ezelõtti „kendermagos“ tüntetést viszont Anyák napján tartották. De vissza a zámolyi esetre; hogyan is halt meg ez az ártatlan fiú, Csete Feri? Részlet a rendõrségi jegyzõkönyvbõl: „Amikor Zámolyra értünk, már semmi nem volt nyitva. A Pedro nevû kocsma elõtt egy öreg ezerötös Lada parkolt, abban cigányok ültek. Mi tovább hajtottunk, egyenesen a “cigányok utcájába". Barátom azt mondta, „Te, itt nem lehet megfordulni!“, de farolni sem tudtunk, mert a kocsmánál látott Lada már jött is velünk szembe. Feri kiszállt, hogy kérdezzen valamit egy körszakállas, negyven év körüli cigányembertõl, de az elkezdett ordítani, hogy menjünk innen. Közben többen is Feri köré gyûltek, és lécekkel, lapáttal
jó ha figyelünk
ütlegelték. Közben mégis sikerült megfordulnunk a Trabanttal. Én is beugrottam. Ferit húztam magammal, és éreztem, hogy lankad a teste. Többször is fejbevágták. Gyerünk, üvöltöttem Sanyira, aki a kocsit vezette. „Megölünk, kiáltozták, innen nem mentek ki élve!“ A cigányok megtartották ígéretüket. Botokkal, lapáttal sikerült agyonverniük egy becsületes, senkinek nem vétõ magyar munkáscsalád gyermekét - Csete Ferit. Élt 21 évet. Eközben K r a s z n a i József, akinek felmenõit még Kolompárnak hívták, az emberi jogok bíróságán feljelenti Magyarországot. A bíróság kéri: menjenek Strasbourgba a romák. A francia város vezetése hallani sem akar errõl: nekik nem kellenek a romák! Végül egy ifjúsági szállás fogadja be õket napi 4000 frankért! Késõbb néhányam hazajönnek, mondván: „nekik nem kell a szabadság“. Közben K ó s á n é Kovács Magda a „szabadság vándorainak“ kirándulását katasztrofálisnak tartja. K a l t e n b a c h Jenõ is megállapítja, hogy alkotmányos visszaélés történt. Ugyanakkor ismét balliberális csoportok és fõként magyarországi közéleti személyiségek n y i l t levelet írnak Lionel J o s p i n francia miniszterelnöknek, melyben köszönetüket fejezik ki a faji üldözés elõl menekülõ cigányok részére nyújtott segítségért a francia nemzetnek. Mint hangoztatták, elkeserítõnek tartják, hogy Magyarországon még mindig vannak olyan emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy csupán származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. A nyílt levelet, amely akkor az összes magyarországi sajtóorgánumban megjelent, mintegy negyvenen írták alá, többek közt Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Ferge Zsuzsa, Fischer Ádám, Gombár Csaba, Jancsó Miklós, Kende Péter, Konrád György, Tamás Gáspár Miklós. Persze, nem áll meg az élet, a körülményekhez képest jó sorban a Strasbourgban élõ romákat valahonnan támogatják, és mint K r a s z n
a i Ibolya, ottani szóvivõjük elmondta, jól élnek kint, „a gyerekek minden nap kólát ihatnak“. Megkapják a menekült-státuszt. Amibe azért egy kis „hiba“ is csúszott, mert a cigányasszonyok rendre hazajártak felvenni Magyarországra a Gyes-t és egyéb segélyeket. (Nincs tudomásom arról, van-e a világban olyan ország, ahol a politikai menekültek rendszeresen hazajárnak segélyért, támogatásért. CZJ.) Miután ez a politikai lufi így kidurrant és a választók memóriája is rövid, a zámolyi eset után fél évvel máris újabb etnikai botrány tör ki. H o r v á t h Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány senki által meg nem választott elnöke a j á s z l a d á n y i romákat paprikázza fel - ezúttal iskolaügyben. Ettõl Dávid Ibolya, az akkori igazságügyi miniszter úgy megijed, hogy menten tárgyalni kezd 50 cigánnyal. Az eredmény annyi, hogy azontúl a cigányok már nem állnak szóba a polgármesterrel. Ám, Horváth Aladár ismét szervez; most újabb 12 fõ, ezúttal k o m l ó i cigány kivándoroltatását ígéri. Hogy hová? Majd Horváth Aladár megmondja. F a r k a s Flórián, aki a Fidesz kormány ideje alatt az OCÖ (Országos Cigány Önkormányzat) elnöke volt, lement Komlóra tárgyalni. A cigányok munkát követeltek. Farkas Flórián munkát szerzett nekik, utána lakást is, mert úgy-e, lakni is kell valahol, ez szentigaz. Ezt is elintézte. Csak akkor veszítette el a türelmét Farkas Flórián, amikor a romák kocsit is kértek, mert a lakás és a munkahely között elég „ritkán“ járt a sárga busz. Csak ezek után hagyta el a helyszint az OCÖ akkori vezetõje. Ja, és hogy miként zárult a zámolyi romák ügye? Az igazság közben kiderült. Az emberölésnek s e m m i köze nem volt a cigányüldözéshez. Ennek folyamatos hangoztatása csak a hazai és a nemzetközi közvélemény szándékos félrevezetésére, valamint egyes cigány és ballibeális csoportok, na és persze, bizonyos francia pártok elõnyére szolgált... Czékus Jób
9
– avagy Tartuffe, Miniszterelnök Úr! – „Kivel hadakszik Ön ebben a házban?“ - tette fel a kérdést Pokorni Zoltán Gyurcsány Ferenc napirend elõtti felszólalására reagálva, amelyben a miniszterelnök egy cigány fiút ért rasszista gyilkossági kísérlet, majd a botrányos érettségi vizsgák felemlítése után rögtön az ellenzék szapulásába kezdett. Figyelemmel végighallgattuk az Ön napirend elõtti beszédét. Az elsõ kérdés, ami az emberben felvetõdik: kivel hadakszik Ön ebben a házban? Ön két dologról beszél: az egyik egy cigány fiút ért rasszista gyilkossági kísérlet, a másik pedig az elmúlt évek egyik legszomorúbb és legsúlyosabb érettségi botránya. Ezek után pedig nemes egyszerûséggel rátér az ellenzék szapulásába. Ön olvasott ember, bizonyára látta vagy olvasta a Tartuffe címû színdarabot. Tudja, Tartuffe a szemforgató, hippokrita álszent. Mit csinált Ön itt a parlamentben az elmúlt
10 percben? Álszent módon, szemforgató módon rasszizmussal vádolt minket. Álszent módon, szemforgató módon azt a magyarázatot folytatta, hogy a sötétben bujkáló ellenzéki összeesküvõk vannak az érettségi botrány mögött. Álljunk meg egy pillanatra, miniszterelnök úr! Amit Ön itt csinált, az visszaélés egy fiatalember vérével, akit meg akartak gyilkolni, visszaélés a magyar cigányok kiszolgáltatott helyzetével, és visszaélés 116 ezer érettségire készülõ fiatal szorult helyzetével. Ajánlom a figyelmébe, hogy ha hazamegy és megnyugszik, vegye elõ a múlt heti Népszabadságot, üsse föl a Hétvége mellékletet, s keresse meg benne Hankiss Elemér tanulmányát. Hankiss Elemér hosszan ír a beszûkült tudatú politikusról, aki mindenben csak a politikai hasznot, a primitív napi támadási lehetõséget látja. Ez az, amit Ön
Egy normális országban... Egy normális országban – ha azt pl. Magyarországnak hívják – elsõ sorban a magyar-verések és gyilkolások miatt mennek utcára az emberek. De ha másokért, azt akkor sem a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepén követik el, megalázva ezzel a lakosság - magát keresztyénnek valló - többségét. Egy normális országban a megállapított tényállás hiányában a belügyi és rendõri szervek nem engedélyeznek öncélú demonstrációt, amelyrõl tudható - a korábbi gyakorlat alapján - hogy nincs más értelme, mint a magyarság alaptalan, nyílt gyalázása, s az ország további lejáratása a hazai és a külföldi közvélemény elõtt. Ha mégis engedélyeznek ilyet, akkor fejek hullanak miatta. Egy normális országban a média valamennyi etikai és szakmai szervezete - az ORTT-vel együtt - azonnal elítéli és bünteti a közvélemény egyoldalú tájékoztatásában, szándékos félrevezetésében és manipulálásában szerepet vállaló újágírókat, szerkesztõket, sajtókat, méghozzá keményen. Egy normális országban a demonstrációbn részt vevõ MSZPSZDSZ-es politikai és a holdudvaraikat képezõ civil szervezetek vezetõit már lemondásra szólították fel és haladéktelanul befagyasztottak minden - az adófizetõk zsebõbõl - a szervezeteik számára az eddigiekben folyósított támogatást. Egy normális országban már régen megunták az álságos, hazug, képmutató tobzódást, amit egyesek - balliberális eszmékre hivatkozva - nálunk módszeresen elkövetnek, s felszólították az ebben magukat leginkább exponált személyeket, hogy menjenek oda, ahonnan jöttek, vagy válasszanak az eszmeiségüknek megfelelõbb hazát, de a nemzet rágalmazásából, mocskolásából, a saját fészkükbe piszkításból, az ország további lejáratásából, a keresztyének megalázásából elég volt! 2005. V.17. Sárospataki Konzervatív Kör
10
itt ma csinált. Mert lehet, és kell is beszélni a cigány fiatalember elleni gyilkossági kísérletrõl. El kell ítélni ezen a helyen is. De szóljon a saját belügyminiszter-asszonyának, szóljon a rendõrségének, hogy akkor ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek a nyilvánvaló rasszista oldalát. Mert ezt teszi az Ön rendõrsége. Kérem, hogyha az érettségirõl kíván beszélni, akkor maradjon itt, napirend elõtt errõl fogunk beszélni. Sok teendõ van ezzel kapcsolatban, de nem hiszem, hogy az a teendõ, amit Ön ma itt megkísérelt, szemforgató és álszent módon megvádolni az ellenzéket azzal a kialakult és botrányos helyzettel kapcsolatban, ami 116 ezer fiatal és családja szenved el. Amit itt Ön ma csinált, az nem más, mint álszentség, Tartuffe, Miniszterelnök Úr! Forrás: fideszfrakcio.hu
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány egy milliárd Ft-ot (vettek) fel, de ennek jó részét csalásra használták fel. RTL -híradó jan. 27.
MAGYARGYÛLÖLÕ CIGÁNYOK Hódmezõvásárhely néhány hónapja példát mutat az egész nemzetnek. Egy ideje azonban rasszista támadások rémítik meg az alföldi város fiataljait. A beszámolók szerint több esetben elõfordult, hogy cigányok minden elõzmény és magyarázat nélkül, pusztán faji alapon magyarokra támadnak. A magyarellenesség nemrég szélsõséges méreteket öltött, és kis híján egy fiú életébe került. – Úgy két hónapja tapasztaljuk, hogy cigányok minden ok nélkül megtámadnak magyar fiatalokat az utcán. Nemrég azért kötöttek belém, mert magyar címer van a táskámon. Kiugrottak egy autóból, és azt kérdezték, „mi ez a szar“ a hátizsákomon. Amikor mondtam, hogy a hazaszeretet jelképe, azt ordították: „b.d meg a hazádat!“. Szerencsére ennyivel megúsztam, de nem mindenki ilyen szerencsés – mondja egy hódmezõvásárhelyi fiatalember. Társa megerõsíti: - Több olyan eset volt, amikor hasonló módon, autókból kiugrálva körbevettek és bántalmaztak magyar fiatalokat. Húsvétkor egy fiút úgy megvertek, hogy elvesztette az eszméletét. Rendszeresen zaklatnak lányokat is. Mindennapos, hogy utána ordítanak az embernek: „Geci magyar!“ - Néhány cigány családról van szó, akik uralják a hódmezõvásárhelyi alvilágot - szögezi le egy másik fiatalember, hangsúlyozva, hogy nem ez jellemzi a város cigányságát. demokrata 2005-05-17 Forrás: villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
Éves szinten jelenleg 2000-2200 új jogi diplomással gyarapszik országunk. Köztük nem kevesen nemzetközi jogászvégzettséggel is rendelkeznek. Ugyanakkor felmerül bennem néhány kérdés. Igaz jómagam nem végeztem ilyen tanulmányokat, így mint laikus tudom csak kérdéseimet megfogalmazni. Hogyan lehetséges, hogy hazánkat súlytó megannyi igazságtalanság ellen egyikük sem képes érdemben fellépni? Mi is az, ami foglalkoztat? Kezdjük az elején. Trianoni diktátumban, tudomásom szerint, van néhány passzus, ami a szerzõdõ felek „kedvezményezettjeit” illeti. Ezek közül a teljesség igénye nélkül néhány: 1, A Békeszerzõdéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerzõdést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élõ valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élõk más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása jó ha figyelünk
biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerzõdésszegést követtek el. 2, A szerzõdést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be: – A Szovjetunió, mint egységes állam megszûnt. – Jugoszlávia, mint a Szerzõdést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszûnt létezni. – Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszûnt. 3, Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar delegáció a kényszerítõ körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerzõdést. Ez az aláírás - mivel a kényszerítõ körülmények hatására történt - mind a nemzetközi jog, mindpedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen. A közelmúlt - de a Békeszerzõdés következményeivel szorosan összefüggõ - jellemzõ példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el.
Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történõ visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élõ magyar anyanyelvû lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem. (részlet Ludwig von Lang levelébõl, melyet Carla del Ponte Fõügyésznek címzett ENSZ Háborús Törvényszéke New York – Hága, 2001. február) A közelmúlt eseményei (Magyarverések, atrocitások, stb.) is láttatják, hogy ez mind aktuálisabbá válik. Ha Románia több mint 80 év alatt képtelen volt a kisebbségi helyzettel megbirkózni, hogyan várhatjuk el ezt a késõbbiekben?! Nem elég az autonómia, legyen a miénk, ami joggal jár! Ha eljön a valódi rendszerváltozás-és egységes lesz a nemzetpolitika, az akkori Magyar Kormánynak kötelessége lesz a revíziót napirendre venni! Forrás: Ábrahám Károly – Jobbik Szegedi Alapszervezet
11
Medgyessy- és Gyurcsány-módra: duma Répássy Róbert a szerdai vitanapon arra kérte a parlamentben helyet foglaló képviselõtársait, hogy felszólalását próbálják meg méltóságteljesen, röhögés nélkül kibírni, mert nagyon fontos dokumentumból fog idézni: a Medgyessy- és Gyurcsány kormány korrupcióellenes programja következik. A képviselõ felszólalását az alábbiakban szó szerint tesszük közzé. „CSELEKEDNI, MOST ÉS MINDENKIÉRT! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció Kormányának programja, MAGYARORSZÁG 2002 - 2006. (Részletek) A Kormány... visszaállítja és megerõsíti a tisztességes, az átlátható és demokratikus kormányzást. A Kormány megköveteli a törvények tiszteletét, az állami szervek mûködésében a szakszerûséget, az átláthatóságot és az ellenõrizhetõséget. A Kormány tiszta, korrupciómentes közéletet teremt. Elszámol és elszámoltat a közpénzek minden fillérjével. A Kormány véget vet a koncepciós adóellenõrzések, a mesterségesen kreált büntetõeljárások indítása, a nyomásgyakorlás törvénytelen és erkölcstelen politikai taktikájának. Szeretné egyszer s mindenkorra feledtetni a közhatalommal való visszaélésen nyugvó megfélemlítési törekvéseket. Megszünteti a korrupcióellenes fellépések egyoldalúságát. A Kormány emeli a kormányzás erkölcsi tartalmát. A tisztesség, a becsület, az adott szó alapvetõ értékeit magára nézve is kötelezõnek tekinti." Eddig az idézet elsõ része. Emlékszünk, mit is mondott Medgyessy Péter, tavaly nyáron, amikor kényszerûen távozott a kormányfõi székbõl? „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.“ Elõször fordult elõ a koalíciós kormányzások történetében, hogy egy miniszterelnök a koalíciós partnerét egyszerûen korruptnak nevezze. És ki tudhatná ezt jobban egy miniszterelnöknél? Nekem különösen az a rész tetszik az idézetbõl, hogy a kormány véget vet a koncepciós adóellenõrzéseknek, a mesterségesen kreált büntetõeljárásoknak, és feledteti a megfélemlítési törekvéseket. Nyilván, Keller László feljelentésügyi államtitkársága, Berkecz Mária motozása, a Széchenyi Terv nyerteseinek, vagy az ÁFA-visszaigénylõknek az adóellenõrzése csak egy rossz álom volt, talán csak az én emlékezetemben létezik. A korrupcióellenes fellépések egyoldalúságáról meg az jutott eszembe, hogy tud valaki olyan kormánypárti politikust mondani, aki ellen korrupciós ügyben vizsgálatot indítottak? A kormányzás erkölcsi tartalmáról, meg az adott szó kötelezõ erejérõl inkább nem beszélnék. 12
Nézzük tovább az idézeteket: „A Kormány az utóbbi években nagy méreteket öltött, rendkívüli morális és anyagi károkat okozó korrupció felszámolását kiemelkedõ feladatának tekinti. Kétirányú munkát valósít meg: a számára elérhetõ eszközökkel feltárja a korrupciós helyzeteket, illetõleg olyan intézkedéseket hoz, amelyek minimálisra csökkentik a korrupció lehetõségét...“ „A Kormányzati Ellenõrzési Hivatal megerõsítésével haladéktalanul kivizsgáltatja azokat az ügyleteket, amelyekben közbeszerzési eljárás nélkül került sor jelentõs költségvetési összegek elköltésére, illetõleg azokat, ahol a költségvetési források felhasználásának átláthatóságát a korábbi Kormány megakadályozta. A vizsgálatok sorában különös figyelemmel foglalkozik azokkal az ügyekkel, amelyek az utóbbi években a közvélemény ítéletét közvetítõ média érdeklõdését is felkeltették. A vizsgálatok eredményeként a megfelelõ intézkedéseket a Kormány megteszi.“ Nos, mire is emlékszünk a KEHI-vel kapcsolatban? Elsõként arra, hogy megváltoztatták azt a KEHI-jelentést, amelyben Gyurcsány Ferenc balatonöszödi villa-lízingelését a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal törvénysértõnek minõsítette. Utána akkor bukkant fel a KEHI neve, amikor kiderült, hogy Keller László korábbi munkatársa 10 millió forintért eladott egy KEHI-jelentést Kulcsár Attilának, amivel a sikkasztó a PSZÁF elnökét, Szász Károlyt kívánta lejáratni. Ezen kívül még számos, alaptalannak bizonyult feljelentés öregbítette a KEHI hírnevét. De milyen érdekes, egyetlen „a média érdeklõdését felkeltõ“ ügy feltárásáról sem hallottunk az elmúlt három évre visszamenõen. Újabb idézet: „A korrupció lehetõségének minimálisra csökkentése érdekében a Kormány az alábbi intézkedéseket hozza: Törvényjavaslatokat dolgoz ki és nyújt be az Országgyûléshez, amelyek a korrupciós lehetõségeket szûkítik (pl. a közbeszerzési eljáráson kívüli beszerzések körének érdemi csökkentése)." Akkor beszéljünk a közbeszerzésekrõl. Tudják képviselõtársaim, mi derült ki a Közbeszerzési Tanács legutóbbi parlamenti beszámolójából? Csökkent a közbeszerzési eljárások száma és értéke - legnagyobb mértékben a nyílt eljárás formájában lebonyolított közbeszerzések értéke csökkent. Növekedett a tárgyalásos, ezen belül, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások száma, magas a központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma, a tárgyalásos eljárások miatt indított jogviták száma jelentõsen emelkedett az elmúlt évekhez képest.
Hogy egy példán keresztül is megvilágítsam, mire használta a mostani kormány a közbeszerzési eljárásokat, nézzük a miniszterelnök tolmácsának ügyét. Nem tudom, hogy emlékeznek-e arra, hogy a miniszterelnök tolmácsa, pontosan a fordítóiroda úgy kapott százmillió forintos megbízást a Nemzeti Fejlesztési Terv lefordítására, hogy tárgyalásos, meghívásos közbeszerzést folytatott le a Miniszterelnöki Hivatal, amelyen olyan feltételt szabott, hogy csak egy bizonyos fordítói egyesület tagjai vehetnek részt érvényesen a pályázatban. Majd ezt követõen a Miniszterelnöki Hivatal meghívott fordítóirodákat, és közülük csak egyetlen egy volt tagja a szakmai egyesületnek, és egészen véletlenül ez nyerte el a pályázatot - a többit pedig kizárták a pályázatból. Természetesen ez volt a miniszterelnök tolmácsa, így nyert el százmillió forintos közbeszerzést. Ezért a Közbeszerzési Döntõbizottság egymillió forintos bírságot szabott ki egyébként. A következõ idézet: A kormány „... nem akadályozza az ellenzék által kezdeményezett vizsgáló- bizottságok létrehozását az Országgyûlésben.“ Álljunk meg itt egy szóra. Mi történt a Medgyessy-vizsgálóbizottsággal? Az ellenzék tiltakozása ellenére 30 napra rövidítették a megbízatását. Ezzel szemben, a kormánypárti kezdeményezésû Mécs-bizottság hónapokig turkálhatott a volt, esetenként halott kormánytagok személyes adataiban, amíg az Alkotmánybíróság meg nem semmisítette az egész vizsgálóbizottsági határozatot. Utána jött a K&H vizsgálóbizottság, amelynek az ellenzék által meghatározott feladatát elõször átírták, utána pedig, mindenféle ügyrendi kifogással - néha hangerõvel - a munkáját megakadályozták. (Ne felejtkezzünk meg a lehallgatási jegyzõkönyvekrõl, amelyeket pedig nem adtak át a bizottságnak.) Most pedig kettõs mércét alkalmaznak, amikor a jelenlegi kormányfõ, illetve az ellenzék vezetõjének családját vizsgálja majd egy-egy vizsgálóbizottság. A következõ idézet „A választási ígéretek teljesítése“ címû közpénzen készült propaganda-kiadványból származik: „Kormányzati befolyástól mentesen mûködik az igazságszolgáltatás és a bûnüldözés, érvényesül az állampolgárok törvényés adóhatóság elõtti egyenlõsége. Semmilyen korábbi vagy új visszaélés, jogsértés nem marad feltáratlanul...“ Kormányzati befolyástól mentesen mûködik a bûnüldözés? Érvényesül az állampolgárok törvény elõtti egyenlõsége? Semmilyen visszaélés nem marad feltáratlanul? Akkor biztosan rosszul emlékszem arra, hogy a rendjó ha figyelünk
õrség szökni hagyta a brókerbotrány három fõ gyanúsítottját, Kulcsár Attilát, Schöntal Henriket, és az egyik szír pénzváltót. Biztosan rosszul emlékszem arra, hogy megsemmisítették Kulcsár Attilának és társainak a lehallgatási jegyzõkönyveit. Biztosan arra is rosszul emlékszem, hogy az eljárás során még egyetlen szocialista politikust sem hallgattak meg, nem is beszélve a házastársakról, pedig több mint egy éve terhelõ vallomást tett rájuk a bûncselekmény fõ gyanúsítottja. Ez lenne a politikamentes bûnüldözés? Ez lenne a törvény elõtti egyenlõség? Kötve hiszem. Az utolsó idézet így hangzik: A kormány... „a költségvetési források felhasználásában, valamint a különféle jogosultságok megállapításában hatáskörrel rendelkezõ közhivatalnokok tevékenységét fokozottabban ellenõrzi. A közpénzek és a köztulajdon felhasználásának átlátható rendszerével a kormány jó ha figyelünk
igyekszik elzárni a korrupciós helyzetek kialakulásának lehetõségét, ennek érdekében elindítja az „Üvegzseb“ programot." Akkor beszéljünk a közhivatalnokok fokozottabb ellenõrzésérõl, meg az üvegzseb programról. Kulcsár Attila, a brókerbotrány fõszereplõje, egy történetet mesélt el kihallgatóinak. A történet a kormány egyik államtitkáráról szól. A személyiségi jogok kedvéért nevezzük õt egyszerûen csak a „tízszázalékos“ Ferinek. Egy ismert informatikai cég kormányzati megrendelésekhez akart hozzájutni. Kulcsár megkérdezte az államtitkártól, hogy tudna-e ebben segíteni neki. Természetesen, mondta az államtitkár, de a megrendelések értékének 10 %-át magának kéri. Létre is jött az üzlet nagyon szabályos közbeszerzési eljárás volt -, amivel az informatikai cég 1,3 milliárd forint közpénzhez jutott. Az államtitkár 10 %-ának kiegyenlítésére úgy került sor, hogy a pénzt elõször egy londoni bankon keresztül tisztára
mosták, majd a Magyarországra visszautalt pénzt El Abed Hassan készpénzben felvette, végül Kulcsár részben a lakásán, részben a sofõrje útján átadta az államtitkárnak. Vélhetõen nejlonzacskóban, mert a szocialisták nagyon puritán emberek. Legyünk korrektek: az államtitkár mindent tagad. Tisztelt Ház! Tisztelt képviselõtársaim! Mit is mondhatnék ezek után a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány elmúlt három évérõl? Kuncze Gábornak, a magyar politikai kultúra állócsillagának bíróságon kipróbált szavaival élve: TOLVAJBANDA. Ami pedig a kormány beharangozott legújabb korrupcióellenes lépéseit illeti, csak egy lépést, bocsánat, kettõt javasolnék a kormánynak: 1. Ne fogadjanak el több csúszópénzt. 2. Amit eddig elfogadtak, azt is adják vissza. Ez ilyen egyszerû. Köszönöm, hogy meghallgattak. Forrás: fideszfrakcio.hu
13
A Napi Ász interjúja Kövér Lászlóval Kövér László a Napi Ásznak adott interjújában rámutat: a kormány milliárdosai az állam emlõin szívták magukat dagadtra, nem zseniális tehetségük okán emelkedtek fel Magyarország kevés számú milliárdosainak sorába... van egy sajátos „vállalkozó“ fajta, amelyik nem épít, hanem parazitaként a meglévõ életerõt szívja ki azokból a cégekbõl, amelyeket potom pénzért megvesz. Kövér László a Napi Ásznak adott interjújában rámutat: a kormány milliárdosai az állam emlõin szívták magukat dagadtra, nem zseniális tehetségük okán emelkedtek fel Magyarország kevés számú milliárdosainak sorába... van egy sajátos „vállalkozó“ fajta, amelyik nem épít, hanem parazitaként a meglévõ életerõt szívja ki azokból a cégekbõl, amelyeket potom pénzért megvesz. Miután pedig pénzügyi értelemben lefejti róluk a hasznot, továbbadja õket. Tragikus a magyar valóságra nézve, hogy ezt büntetlenül meg lehet csinálni - mutat rá. Korábban azt nyilatkozta, hogy az ügynöklisták napvilágra kerülése a miniszterelnök környékén keresendõ központ forgatókönyve szerint zajlik. Minden út a kormányfõhöz vezet? A miniszterelnök úr nem egy egyszerû pápai gyerek, ahogy önmagát szeretné aposztrofálni. Lehet, hogy az volt, de ma már egy államférfi, aki beházasodott az egyik sztálinista gyökerû „arisztokrata“ családba. Nehéz eldönteni, hogy saját akarata szerint cselekszik, vagy marionett-bábként mozgatják azok, akik a gazdasági hatalmukat is abból a politikai hatalomból eredeztetik, amit 1956 környékén vagy azt megelõzõen megszereztek. Jelesül az Apró családról van szó. A kormányfõ anyósának testvére, ifjabb Apró Antal a 3-as fõcsoportfõnökségnek is egy nagyon komoly beosztású tisztje volt a rendszerváltozást megelõzõen akkor is, amikor a Dunagate-ügy kapcsán az úgynevezett titkosszolgálatokat megpróbálták Nemzetbiztonsági Szolgálatokká alakítani. Ez az úr sok olyan információ birtokosa, amely nem hozzáférhetõ a nyilvánosság számára. A másik olyan személy, aki a kormányfõ bizalmasa ebben a témában, az Nagy Lajos, aki az elsõ fõigazgatója volt a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. Kinek az érdeke a Nemzetbiztonsági Hivatal tönkretétele? A rendszerváltás óta a Szabad Demokraták Szövetsége folyamatosan a nemzetbiztonsági szolgálatok gyengítésére törekszik. Volt olyan idõszak, éppen az elsõ ciklus idején, amikor a bizottságban benn ülõ SZDSZes képviselõ még attól sem riadt vissza, hogy azt mondja, az információ áramlás jelenlegi fejlõdésének korszakában a nemzetbiztonsági szolgálatokra nincs is szükség. Ezt a tartha14
tatlan véleményt egy idõ után nyilvánosan már nem hangoztatták, de az elvrõl nem mondtak le. Ebben koncepció rejlik. Az SZDSZ beállítása szerint az állam egy elnyomó hatalom, amely ellen szabadságharcot kell vívni az állampolgári jogok jegyében. A hadsereg már nem több, mint operetthadsereg, az állami tulajdon gyakorlatilag megszûnt, a rendõrséget tönkretették és a nemzetbiztonsági szolgálatokat is a mûködésképtelenség határára sodorták. Egy ötszázalékos párt nem is tehet mást, mint hogy a demokratikus választások által ellenõrzött közhatalmat, a mindenkori kormányt eszközeitõl megfosztja. Így megnövekszik a relatív hatalma azoknak az informális gazdasági, kulturális, politikai érdekcsoportoknak, amelyek a választások által ellenõrzött körül kívül mûködnek. Azt gondolom, hogy egy Magyarországgal ellenérdekû külföldi hatalomnak pontosan ugyanez lehet az érdeke. Ki irányítja ma a kormány szekerét? Az 5 százalékos SZDSZ vagy a Gyurcsány Ferenc köré csoportosuló érdekkör? Nagy valószínûséggel a kettõ ugyanaz. Az, hogy két párt van a baloldalon az már csak a választókat megtévesztõ látszat. A politikai színpadon munkamegosztás van, de a háttérben, a kulisszák mögött, a darab szerzõi és rendezõi ugyanazok. A gazdasági és kulturális háttér a baloldalon egységes. Az SZDSZ azért nem szûnik meg, mert a
csak az általuk elérhetõ öt százalékára az MSZP-nek szüksége van. Talán már nem túlzás kijelenteni, hogy Magyarországot a milliárdosok kormánya irányítja. Milyen koncepció szerint zajlik a kormányátalakítás? A kormány milliárdosai az állam emlõin szívták magukat dagadtra, nem zseniális tehetségük okán emelkedtek fel Magyarország kevés számú milliárdosainak sorába. Kóka Jánosról egyébként megírták a lapok, hogy a cége azáltal nõtt hatalmasra, hogy a Sulinet programon keresztül állami forrásokat szívott le. Ez egy jellemzõ momentum az úgynevezett baloldal mûködésére. Ma már a látszatot sem kell tartani. Gyurcsány Ferenc már évekkel ezelõtt megfogalmazta, hogy a politikát a gazdaság fogja mozgatni, s ebben a korszakban annak lesz majd nagyobb szava, aki milliárdokat tudhat magá-
jó ha figyelünk
énak. Ez ma érvényesül. A kormányfõ azt hiszi, hogy pénzen mindent meg lehet venni, így a médiát is. A média tényleg hihetetlenül nagy erõ, mondhatni hatalom, de nem mindenható. Mert az a keresztény hit szerint egy van, és ugye az nem a média. Az adok-kapokban a Tokaj-ügy mellé ismét elõvették a bánya-ügyet, sõt a koccintásos fotóval újabb fogást keresnek Orbán Viktoron. Megtalálják? Az ötletek még nem merültek ki, szerintem újabb támadásokra lehet számítani. Bizonyos értelemben megnyugtató, hogy új ötleteknek híján vannak, kénytelen régi lemezek feltételéhez folyamodni. Ám bármennyire is izzadtságszagúak a próbálkozások, mégsem szabad õket lebecsülni. A média ugyanis képes a jelentéktelenbõl jelentõset csinálni és fordítva. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ennyi gyalázatot, ennyi tehetségtelenségnek álcázott rossz szándékot, amelyet az elmúlt három évben a kormány-
jó ha figyelünk
zás helyetti randalírozásban a koalíció megvalósított, túl élt volna-e a polgári kormány, akkor azt tudom válaszolni, hogy egy évet sem bírtunk volna ki, mert a média a húst is lerágta volna a csontunkról. Ahhoz, hogy az emberek ne a kormány tehetetlenségével foglalkozzanak, az kell, hogy legyenek ügyek, amelyek elvonják a figyelmet. Egy éve folyamatosan arról beszélnek, hogy az Arago korábban csak azért vette meg a Picket, hogy felvegye az állami támogatásokat. S most haszonnal továbbadja Csányi Sándornak. Nem lehetett volna tenni valamit ez ellen? Leisztinger Tamás, az Arago csoport feje egy tipikus figurája az MSZP holdudvarának, akinél kártékonyabb embert kevesebbet tudnék felsorolni a gazdasági élet szereplõi közül. Van egy sajátos „vállalkozó“ fajta, amelyik nem épít, hanem parazitaként a meglévõ életerõt szívja ki azokból a cégekbõl, amelyeket potom pénzért megvesz. Miután pedig
pénzügyi értelemben lefejti róluk a hasznot, továbbadja õket. Tragikus a magyar valóságra nézve, hogy ezt büntetlenül meg lehet csinálni. Sajnos nem Leisztinger Tamás az egyetlen, csak Õ a legismertebb és leggazdagabb. Örülök, hogy a Pick Rt. kikerül Leisztinger kezébõl, mert vannak másfajta gondolkodású vagyonos emberek is ebben az országban, és azt remélem, hogy elõbb-utóbb azok maradnak a felszínen, akik ezt az országot nem telephelyüknek tekintik, hanem hazájuknak. Közeledik a 2006-os választás. Korábban többen úgy fogalmaztak, hogy Ön a Fidesz ökle. A közeledõ kampányban ismét odacsap? Semmi szín alatt nem törekszem arra, hogy tõlem legyen hangos a sajtó. A helyzet fordított. Vadászni fognak rám, a szavaimra, a mondataimra. Az interjút Borsodi Attila készítette Forrás: polgari-kor.hu
15
Van ilyen? Avagy a liberális – mint minõsítés – eleve tett a gyûlölet ellen? Tamás Gáspár Miklóst hallgatva – aligha. A magát szerényen Európai napilapnak aposztrofáló Magyar Hírlap tegnapi számában így tudósít a Moszkva térre szervezett antirasszista megmozdulásról: „Az elsõ tapsviharra és zajos egyetértésre TGM szónoklatáig kellett várni. Kijelentette: egy fiút leszúrtak a fasiszták, majd hozzátette – nem most kellett volna elõször idejönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldözõ országban nem kívánunk élni!” Nézem a HírTV-t, ahol liberális és konzervatív újságírók cserélnek eszmét. Arról vitáznak, vajon a 21-es buszon történtek bizonyítékul szolgálnak, szolgálhatnak-e a TGM szónoklat üzenetéhez, a „fajüldözõ ország” vérvádjához: valóban fenyegetõ hatalmat képviselnek országunkban a fajüldözõ erõk, valóban közel állnak-e ahhoz, hogy uralomra jussanak? A „szónoklat” idézett része azt sugallja, hogy tizenöt éve fajüldözõ erõk törnek itt szabadon uralomra, és velük szemben éppen az antirasszistáknak kell elzártságunkból kitörniük (zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat), azoknak, akik nem kívánnak egy ilyen erõk uralta országban élni. TGM-en kívül élünk még antirasszisták itt pár millióan. Olyanok, akik a természetes emberi testvériséget soha nem éreztük rács mögé zártnak. Olyanok, akik vérvádként éljük meg hazánkra, Magyarországra vonatkoztatott „fajüldözõ” minõsítést. A lapokban tovább tallózva a keddi Népszabadság a szónokló TGM következõ kijelentésével indítja tudósítását ugyanerrõl: „Vagy egyenlõk vagyunk, vagy nem is vagyunk emberek.” Ezzel nem lehet vitánk. Nem, ha TGM az általa használt „emberek” fogalmat magára az eseményekrõl tudósító sajtó munkatársaira is kiterjeszti. Azokra az újságírókra, akik nálunk is – miként a világ számos más demokráciájában – megosztottak. Annak a médiavilágnak a polgáraira, akik még mindig nem egy jól mûködõ demokráciához illõ médiaegyensúly keretei között élnek, dolgoznak. Ahol még mindig jelentõs túlsúlyt képeznek – nemzetközi jelentések által is megerõsítetten – a baloldali liberális médiumok a konzervatív újságírás fórumaival szemben. A tájékozottabbak ehhez még hozzá tehetik, hogy teljes egyenlõségrõl még a liberális képviseleti demokrácia hazájában, az Egyesült Államokban sincs szó. Sõt, hosszú passzusokat idézhetnének Bernard Goldbergnek, a CBS veterán újságírójának Médiahazugságok címû könyvébõl. Abból a könyvbõl, a New York Times 2002-es best16
sellerébõl, amelybõl írásunk címét is kölcsönöztük, a liberális gyûlöletbeszéd kifejezést. Mert ez nem Made in Hungary, de Made in USA produktum, magának Goldbergnek a leleménye. A liberális gyûlöletbeszéd a tizenkettedik fejezet címéül szolgál olyanok társaságában, mint A hírmaffia, A félelem járványa, Van-e hiteles média?, Ami soha nem kerül képernyõre, stb. Több évtizedes vezetõ munkatársi gyakorlatát Goldberg ilyen megállapítással summázza: A médiaelit törvénykönyve szerint ha a liberálisok lármáznak, az szólásszabadság, ha a konzervatívok, az terrorra való felbujtás. No persze ne higgyük, hogy csak a TGMhez hasonló liberális gyûlöletbeszéd része a szólásszabadságnak, annak, melyet publicistánk minden „rács és ablaküveg” ellenére évek óta erõs támogatással használ ki! Szimptomatikus, a maga nemében még árulkodóbb esetnek tekinthetõ B. Tóth (így írja, nem H.Tóth!) Kriszta sokat idézett „római elégiája”, a habemus papam-ot követõ mondata: „a Szent Péter téren elszabadult a pokol”. Nem is olyan furcsa talán, hogy ennek a képzavarnak az elõképe is fellelhetõ Bernard Goldberg: Médiahazugságok címû könyvében. Egy 1982-es esetrõl van szó, amikor is egy sportriporter megkérdezte a New York Kicks 120 kilós védõjátékosát, az izomagyú Micheal Ray Richardsont, miért áll csapata az utolsó helyen, a running beck a következõ tömör választ nyögte ki : – Süllyed a hajó. – Meddig süllyedhet? – így a riporter. Micheal (pontosan így írja a nevét) egy ideig latolgatta a választ, majd – jegyzi meg Goldberg – egy újabb mestermûvel állt elõ:
– A határ a csillagos ég.” Félre, Mr. Shakespeare! – fejezi be szerzõnk – új bárd tûnt fel köreinkben. A mi B.Tóth Krisztánk elszólása inkább Freudot, semmint Shakespearet idézi. Csakis egy olyan valakinek idézõdhet meg és az elszabadult pokol kifejezés a katolikus vallás fejének megválasztását bejelentõ örömujjongást láttán, akit nem érintett meg a genius loci-ból sem az alkalom, sem a szellem. Azzal pedig, hogy elszólta, hogy ki is mondta, attitûdjérõl árult el sokat. A nem éppen barátságosról. A konzervatívnak minõsíthetõ világeseménnyel szembeni liberális idegenkedésérõl, elutasításáról. Egyébként az idézett könyv elõszavát egy önminõsítése szerinti se nem ballib, se nem konzervatív újságíró jegyzi – látnoki szavakkal – imígyen: „Ez a könyv botrányt fog kavarni. Ha meg nem, és mondjuk el lesz hallgatva, az lesz az igazi botrány.” El lett hallgatva. Ám botrány mégsem tört ki, mert a túlsúlyban lévõ médiumoknak – magukra ismerve – jó okuk volt agyonhallgatni. Mer akkor egy hiteles személy – Bernie Goldberg – kezdte volna ki az õ hitelüket. Megkérdõjelezõdött volna a ballib értékrendnek, mint normálisnak az elismertetése. A jobboldalinak a demonizálása. Akkor szabadult volna el a pokol – a la B. Tóth Kriszta! – és ki tudja, ez hova vezetne?! Végül még azt is megérnénk, hogy a mi médiánkban vezetne el egy habemus papam-hoz, egy – az egész társadalomhoz szóló – liberális szeretetbeszédhez! Forrás: szil – gondola
jó ha figyelünk
Nem engedünk negyvennyolcból? Itt valamit lejegeltek. Magyarország boldog, felszabadult. Megmozdította a hosszú télben megmerevedett végtagjait. Magyarország örömkönnyeket hullajt, táncra perdül. Magyarország felhõtlenül átadhatja magát Március Idusának. A kitartó gazdák végre megkapják a nekik járó szubvenciót, hazamehetnek. A MAGOSZ és Jakab úr személyes sikere ez, társadalmi áttörés. Megoldódott minden probléma. Legalábbis a felszínen. Felsóhajt az FVM, Németh úr letörli izzadt, ráncos homlokát. A hazapenderült Gyurcsány is boldogan fejére illesztheti a hervatag babérkoszorút. Jött, látott és ismét gyõzött. Állami garanciavállalás nélkül, Árpád-sávos nyakkendõben, jó idõben jó helyen, hitelesítette az agrárbékétlenséget. (Aztán másnap minden mocskot rákent a hazaszédült gazdákra!) Ahogy illik mifelénk. Puska, kóla, sült krumpli. Akár egy negédes, füstös, elfuserált moziban. A miniszterelnök újabb politikai akadályon van túl. Beült a csókpáholyba. Nem csak megúszta a balhét, de erõsebben keveredett ki belõle. Emlékeznek még? Ez eddig mindig így volt. Elõször saját kinevezésével legyalázta a magyar parlamentalizmust és választási rendszert. A népképviseletet. Aztán illegitim közszereplõként mindenkit megpuccsoltatott. Közben kézbevette a honi közbeszédet, átírta a szcenáriót, majd megpróbálta lenullázni a katolicizmust és a Pápát. Aztán ment tovább, határozott léptekkel saját választói felé. Bátran nemet mondva, megtagadta a magukra maradt magyar telepeseket a határ túloldalán, most pedig kitûnõ érzékkel elaltatta és lejegelte a gazdákat. Mondja ezután valaki, hogy nincs államférfiúja szegény hazánknak. Mondja még valaki, hogy a sok sültbolond közül nem emelkedik irtóztató magasra az egyszem apró kiválasztott. Vakok között mágus a félszemû. Õrjöng, tombol a sok szoci szavazó! Ezért boldog Magyarország? Behúzta fülét, farkát. Senki sem kaparja ki a gesztenyét. Ezért a nagy vigalom? Azért, mert nem borult fel a nemlétezõ társadalmi konszenzus? Azért, mert nem lesz itt semmiféle felvonulás, tûntetés, zûrzavar? Azért, mert nem lesz emberverõ összecsapás, rendszer- és kormánybuktatás okán? Kíváncsi lennék, hogy most a megállapodás után tényleg mindenki elégedett? Ennyire? Különös ünnep Lassú, szürke egymásutánisággal folytatódik minden. Belefásulva. Majd nyáron lehet ismét tüntetni, szervezkedni, hacsak nem jön közbe egy akciós thaiföldi nyaralás. Mert itt béke van! Elpolgáriasodott. A két nagy parlamenti tömegpárt vezetõi közösen munkálkodnak rajta. Itt már Petõfi sem akarja felakasztani a kiskirályokat. Mert Európa csendes, újra csendes. Errefelé kötelezõ a csendrendelet. Március15-e olyan nap lesz, amikor a hosszú hétvégén megtelnek a sztrádák vidám családi kirándulókkal. Megindul a lökdösõdés, új hullámokat vetve a szupermarketek pénztárainál. Tömve jó ha figyelünk
lesznek a háromcsillagos hotelek, az elegáns sétálóutcák éttermei, az éjszakai bárok. Krúdy-költemények igézetében, nyálba omlik a bársonyos lazac és selymes kaviár. Ha teli a hasa, megbékél a sok háborgó giccsmagyar is. Boldogan veti Bilagitos szemét a megfakult kokárdára. Lesznek, akik szárnyakat adnak vágyaiknak, homokos tengerpartokra emigrálnak. Fapadosok okádják a külhonba szakadni vágyókat. Mert ilyen az élet… Élj, vigadj, duzzadj, legyél büszke pénztárcádra, óh magyar! Fogyassz és vegetálj! Merj kicsi, pici, töpörödött lenni! Ne törõdj a múlttal, a hajdani dicsõséggel! Húzd ki a pocakod, dobd el rozsdás kardodat, mert mindenki benne lesz a tévében! Minden idióta, IQ-sorvadásos, mentálhigénés szocifogi, antisztár lesz végre. Csak nyugalom, nyugalom, mindenki sorra kerül! Elhajózhatunk közösen Hajóssal és anyóssal idegen vizekre. Aztán az eszkalálódó hülyeség szüneteiben mindenki keverhet magának egy kubai koktélt és rávizelhet Gyõzike bordó paplanára. Zokogva elmesélheti kukkolása történetét Balázsnak és Mónikának. Telimerheti a hánytálat. Mert a magyar március boldog, felszabadult. Nem soviniszta, nem dúvad, nem lázadó. Aluszik már a Forradalmi Rendõrezred is, nem gyakorol több vízágyús, kardlapos tömegoszlatást. Csend, rend lesz ismét. Hülyék, buzik, cigányok, kulákok, leszbik, szakállasok és Semjének se kíméljenek! Hát legyen, jöjjön el a nagy bulvárünnep. A nagy nemzeti Naná, hogy Marx-szal, Bakunyinnal és a kicsi Komcsi Kiáltvánnyal. Õk most a haza modern társutasai. A megszépült múltból. Felbukkan az utolsó villamos, a páratlan páros, a liberális szabadságprogramok másság kedvelõ cirkuszbódéi között. Hasbeszélõ oszlopokon üzennek a felsötétedés kisebbségi nagyágyúi: Göncz, Kertész, Havel(?). Idõtlen totemoszlopok õk az emlékezet toposzaiból. Jól elvannak, jól elvagyunk (Szegény Kossuth csak szõrén fér bele az internacionális szabadelvû tobzódásba.) Majd máskor. Álmos állami trikolórt fanyalog a szél. Bele a napnyugtába, keltébe. Csak állnak meredten a vártán, sugárzó arccal a felelõs hazafiak. Vigyázó szemeiket Washingtonra vetik. Onnan jön minden üzenet. Onnan érkezik most Powell és Kovács E.T., hogy megtanítsa nekünk a demokráciát. Kesztyûbe dudálni. Mert demokráciadeficites korunkban, demokráciatanoda nyílik végre a balkáni poszt-Pesten. Az ezerszer felszabadult retró-magyarnak végre beleverhetik az orrát, a csodás nyugati politológiába. Hiába. Jönnek most csak ketten, századunk legjobbjai. Az invációs erõket, a légierõt, a tengerészgyalogságot, a rakétaelhárító rakétarendszert egyelõre hátrahagyták. Mert Magyarország pacifikálva van. Húsvéthoz közeledvén Erdõ Péter is bejelenti, hogy mellszélességgel támogatja az EU Alkotmányt. Meghajlik, leborul Kósáné gyantázott lábai elé. Nem érdekli tovább, hogy kimaradt holmi krisztusi utalás. Ma fontosabbak az emberi jogok, no és a világbéke. Vele párhuzamosan nyilatkoznak 17
más túlvilági nagyságok. Péterfalvi Attila is gyorsan ledarálja a leckét: – Ebben a szép, következmények nélküli országban a csúnya, gonosz bácsikat is megilleti az adatvédelem.– Itt minden bûnözõ védett állatfaj. Az esélyegyenlõség és tolerancia jegyében. Bizonyságként ott a K end H ügylet, immár nincs senki letartóztatásban. Szabadon forgolódhat Kerék Csaba. Az eltûnt milliárdok senkinek sem hiányoznak. A fontos, hogy Magyarország felhõtlenül elégedett legyen, ne kísértse meg senki gazdasági és politikai destabilizációját. Készülõdjünk csendben, vagy inkább üvöltsünk? Mint R. Székely Julianna, aki hosszas tépelõdés után bevallotta: – 1966-ban ráébredt, hogy nem mûködik a kommunizmus! – Jó ugye? Nem szakad fejére az álmennyezet. Sõt, mozog a világ… Az is a retró része, amikor a kopasz cenzor agyában felgyullad a villanykörte. Felizzik a GOELRO, a megvilágosodás. De tallózzunk tovább. A társadalmi igazság vágta tarkón Bokros Lajost is az ünnep elõtti éjszakán. Népszabadság-béli csomagjában hirtelen ráébredt a nemzeti egység és szolidaritás szükségességére. Óriási! A nagy elosztó, megosztó, nyomorító, egységet akar. Azért boldog Magyarország, mert boldogok lelki szegényei. Petõfire készülõdvén nincs semmiféle konfliktus. Csak melankolikus identitáskeresés, önvallomás és békülékenység. Lassan feloldódik minden ellentét. Már Szále László is megírta minden identitások legfõbbikérõl, hogy aszonygya: – A nemi identitás az ember legbensõbb magánügye! – Ezt írta Terrynek fehéren-feketén, bele az arcába. Mert ez most a piacvezetõ forradalmi téma, aminek alá kell nyúlni. Tényleg ez a legfõbb társadalmi gond és probléma? Olyan, mint az Ungáré? Olyan bulvárplaccra kicsapni való? A sok hátsó gondolat között ma minden elsekélyesedik. Nem baj, ez a trendi! Az egyik legszentebb ünnepünk elõestéjén megjelenik egytucat csudabátor értelmiségi, és gondolkodás nélkül beleállítja a máskéntszeretkezõ liberális etalonok hátsófelének nyílásaiba a pártszászlót. Hadd lobogjon tova, hadd kaffogtassa a cafka tavaszi szellõ. Nagy bajban lehet az SZDSZ, ha így kiszabadul holdudvarából az alpári állat, az az édes kis bitang. Nagy bajban lehet Kuncze, akinek Göncz a mérce. Nem veszi észre, hogy itt rajta kívül, mindenki elvesztette már a humorérzékét. Vagy mégsem? Az ünnep alkalmával a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Avar Jánost, a Kossuth díjjal pedig a Heti Hetes sztárját, Gálvölgyit és Eörsit, a Sztálin rímek faragóját. Meg persze szinte az egész BESZÉLÕ-t.
ünnep szubsztanciáját. Odafönn felrémlik a megkopott tokmány orrúban az Ifjú Gárda. Lehet, hogy neki van igaza? Nem enged 48-ból! Juszt sem. Molnár Tamás
A Bonviván színre lép Tavaszi szembeszélben vonul Gyurcsány, mögötte sleppje. Magabiztosan, mosolyogva a Kiskörúton. Egy szociálisan sérült ráköszön: – Jó reggelt Miniszterelnök úr, én is hajléktalan vagyok! Kézfogás, vigyor, öles léptek, snitt. Távolabb lehajol egy megszeppent kislányhoz: – Gyere el az ünnepségre, mert irtó jó beszédet fogok tartani! – tekergeti a csöppség arcát az elsõ ember. Cukros bácsis lendület, vigyor, öles léptek, snitt. Aztán a végcél. Múzeumkert, lépcsõk, ceasari gõg, pojácás kéj, önimádat. Az emelvényen letekint népére, alatta tombol az uszuló fütty. Harsog a tavasz mindenfelõl. A gazdákért, a megtagadott magyarokért, az elmúlt három évért, a becsapásokért és sérelmekért. Ennyi. Snitt. Minden elmúlik. Máskor volt valami felemelõ készülõdés, várakozás ezekben a napokban. A régi emberveréses március 15-ék romantikájából sokáig átmentõdött valami izgalmas kokárdás nosztalgia. A választások elvesztését követõen még évekig érzõdött valami megrendült forradalmi hevület, valami permanens parázslás. Aztán idén ez is elmúlt. Nincs kinek és minek magyarkodni, ezt üzeni az állam. Különös március ez, olyan okafogyott. Egy zavaros nemi identitásba belekeveredett, szabadosságba belefulladt korban, ahol kézben tartják és uralják a szólást, gyülekezést és lázadást, ott furcsa, igen furcsa ünnepelni a szabadságszeretõ korszak-felforgatókat. Ebbe a belealvadt, alamuszi és cinikus semmittevésbe internacionalisták ünneplik a nacionalizmust. Milliárdos gittegyleti pojácák magyarázzák el az 18
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
19
Jelentések könyve 1982-1989. Ennyi év számvetõ távlatából, ha bátran visszatekint valaki saját titkosított múltjára, bizony elég furcsa következtetésekre juthat. Egy zûrös életszakasz, bármilyen kalandos és fordulatos, magában hordozza a megkerülhetetlen alapkérdést: Érdemes volt ennyi hozni ügyekért, elvekért, másokért? Érdemes volt feláldozni évtizedeket, baráti, családi kapcsolatokat egy beteljesületlen álomért? Érdemes volt az egzisztenciális ellehetetlenedést, az üldöztetést, a megbélyegzést, a kirekesztettséget vállalni? Volt valami értelme hõsködve és félve ellenállni? Az egyik oldalon azt kell mondjam, igen! Soha nem voltam szabadabb, mint akkor, a Kádár rezsim ûzött ellenzékieként. Soha nem éreztem magam ennyire tudatosan valahova tartozónak. Persze most, nem az anyagi világ felszines szabadságára gondolok. Valami spirituálisra, amit csak bezárva érezhet az ember. Fiatal lázadóként állandóan úton voltunk, vándoroltunk egyik albérletbõl a másikba. Éheztünk, fáztunk, hetekig rágcsáltunk egy darab szalonnát, de mégis lazák és boldogok voltunk. Táplált bennünket az ellenkultúra. Munkavállalási tilalmak mellett megfenyegették családtagjainkat, eltanácsoltak üzemekbõl, iskolákból. Mégis. Egyértelmûbbek voltak a kötõdések, az értékek, a frontok és szembenállások. Nyitott szellemû, vitázó és alkotó közösségek szervezõdtek, ahol a rendszertõl való elkülönülés és szembenállás adott tartást, közösségi érzést. Valami furcsán ellobbanó, érzékeny küldetéstudatot. Az igazunkba vetett vakhit könnyûvé tett, elemelt a borzalmas valóságtól. Azt képzeltük, hogy történelmet csinálunk, tömegeket képviselünk és persze sebezhetetlenek vagyunk. Tudatosan becsaptuk magunkat. Nem érzékeltük kellõ súllyal a ránk fenekedõ veszélyt és megtorlást. Nem voltunk bátrak. Á,dehogy. Inkább nem féltünk akkor,amikor kellett volna. Nyilván azért,mert a társadalom peremérõl nem volt hová visszahátrálni. Nem gondoltunk soha az elmenekülés,az emigráció lehetõségére,mint ahogy nem gondol egy keresztény sem az öngyilkosságra. Beleragadtunk a rendõrállam mocsarába. /Kényszerhelyzetben az ember mindent meg tud szokni,még a nyomasztó börtöncellák világát is./ Sokáig azt hittük,hogy ez egy hosszú,örök és végeláthatatlan küzdelem. Az idõk végezetéig fennmarad a totális elnyomás. Volt mégis valami könnyedén bájos,pajkos,idealiztikus romantika abban,ahogyan a macska-egér küzdelem során,a gúzsbakötött rezsim nem mutatta ki véres vasfogát. Ennek sok oka volt. A gulyáskommunizmus látszata,l956 szelleme,a gazdasági 20
és politikai összeomlás,a kiúttalan pártreformok,a mindent lefedõ ügynökvilág,a nemzetközi helyzet és nyilvánosság,a részben talán megkonstruált ellenzék is. Vidéki,naív fiatalként Krassón, Zsillén, Pákhon, Rácz Sándoron felnevelkedve hihetetlen gyorsasággal „ellenséges ellenzékiek” lettünk. Én és barátaim sohasem hittünk a kommunizmus megreformálhatóságában,az emberarcú szocializmusban. (Jelenleg ez történik!) Mi mindenestõl fel kivántuk forgatni a az elnyomó rendszert,ahogyan annak idején a Pesti Srácok tették. Bátran nekimentünk fejjel a falnak. Következményként aztán nem is vittük semmire. Csakúgy mint néhány becsületes frontharcos,mi is csendben háttérbe fonultunk a nagy lökdösõdések idején,a konc újra elosztásakor. Ez ma már a múlt,nem kár érte. Az életút másik oldalára tekintve,azért van bennem is egy jókora csalódás. Nyilván amiatt,mert semmi sem valósult meg egykori,szépreményû álmainkból. Ilyen az élet…mondják a mindenbe beletörõdõk. Nyakunkon maradtak az utódpárt megtollasodott vezetõi,közös eszményeinket árulták el egykori társaink. Gátlástalan anyagi haszonszerzésre forditotta mindenki a hajdani politikai elveit és tehetségét. Azok,akik a tûz közelébe jutottak,azok egy gusztustalan,élõsködésre szakosodott,antiszociális és antiszolidáris társadalmat teremtettek. Beteg világot. A meglévõ romokra még nagyobb elüszkösödõ káoszt épitettek. Ma már mélységesen megvetem õket és szivembõl sajnálom a kiszolgáltatott Magyarországot. Annyiban talán jobb lett az élet,hogy éjszakánként nem törnek ránk rendõrök,nem vernek,kinoznak és börtönöznek be meggyõzõdésünk okán. De látom magam körül az igaz embereket,hogyan vergõdnek,kinlódnak talajtalanul,hogyan kerülnek ismét méltánytalan lis-
tákra és kiszoritásra. Gõzerõvel zakatol tovább az eltaposottnak hitt kegyetlen világ. Eszközei kifinomultak ugyan,de olyan kiméletlen,mint elõdje volt. Ma persze minden újsütetû demokrata, antikommunista partizán. Mindenki bõszen veri szõrös mellét a sosemvolt dicsõ múltra hivatkozva. Tolong mindenki,szerecsenné sikálja önmagát. A Történeti Hivatal néhány dokumentumát azért hozom nyilvánosságra,hogy a nagyszájú „újbátrak” is teritsék ki kártyáikat. Mutasság meg,mi van eltakart kezükbe,a pókerarc mögött. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: -Ne csak az derüljön ki,hogy ki volt a szadista állambiztonság alkalmazottja,hanem az is,ki volt valódi,megkérdõjelezhetetlen ellenzéki. Ki harcolt tevõlegesen és mindenét feladva egy új,demokratikusabb hazáért. Persze nincsenek illúzióim! Mifelénk minden fontos közszereplõ és irat eltûnik. A parlament sem fogja módosítani az Alkotmányt,nem fogja kiszellõztetni az egykori titkos,dohos dossziékat. Ezen a kényes és sikamlós területen nagy az egyetértés. Azok a hálózati alkalmazottak,akik mûködtették az elnyomást,akik tönkretették egész életünket,nos azok többségükben ma is a helyükön vannak. Kiemelt fizetést,kitüntetõ közmegbecsülést,idõ elõtti boldog és derûs nyugállományt élveznek kenyéradó gazdáik jóvoltából. Törvénytelenül elprivatizált vállalkozásaik virágoznak,békésen élvezik a gondtalan élet örömeit,a belbudai villák biztonságos csendjében. Õk sikeres emberek,zsiros jutalommal. Ezért döntöttünk úgy –a megfigyelési iratok részleges ismeretében-,hogy próbapert inditunk a magyar állammal szemben. Keresetet nyújtunk be,hiszen látható és kitapintható folytonosság húzódik a diktatúra és a jelenlegi jogállam között. Ezt nem hagyhatjuk szótlanul! Ha kell és szükséges,elmegyünk jogorvoslatért a nemzetközi fórumokra is. Az igazunkért. Ha földért,ingatlanért,vagyontárgyakért lehetséges valamiféle kárrendezés,térítés,pótlás,úgy a tudatosan tönkretett életekért,a politikai üldöztetésért miért ne lehetne? Nekünk áldozatoknak megvan ehhez minden erkölcsi alapunk. Mert ott maradtunk ahol voltunk. Aranyvonat nélkül,elhallgatva, kiszoritva az „új” társadalom peremén. Tudjuk, hogy sokan elfáradtak és feladták,de néhányan még folytatjuk ezt az elkeseredett és egyenlõtlen küzdelmet. Tesszük amit tennünk kell. A magunk módján,amatõr módon. Mert a harcnak nincs vége… Molnár Tamás 2005.
jó ha figyelünk
A politikai mûvészet szférájában ujabb ismeretlen terület /terra incognita/ tárult fel,melynek lehetõségét a körülölelõ politikai közeg torz viszonyai termelték ki. A mûfaj –sebezhetõsége ellenére-, egy olyan specifikus terület,amelyben a végeredményt illetõen – ha mindenáron következetes marad –,egyenlõ ellenfele lehet bármilyen,egyén ellen irányuló agressziv,hatalmi törekvésnek. Természetesen sok a kétség és a kérdõjel,melyet a kelet-európai mûvészet politikai vonatkozásban hordoz,de aligha hihetõ,hogy ezen kérdések nélkül bármilyen mûvészet be tudna hatolni ebbe a valódinak tûnõ /pszeuditás alatt lévõ/ valóságba. Valódi realitás ez,hiszen feltárul elénk egy autokrata csontváz zörgõ strukturája,melyet felvillanó röntgenképekként mutatnak be a bürokratikus intézkedések aktafelhõi. Ezekbõl bármikor világosan megrajzolhatjuk azokat a jogi és politikai manipulációs kontúrokat,melyek
1982. újra és újra mûködtetik,mozgásba hozzák az emberi „értelem” eme burjánzó, eltársadalmasitott mechanizmusát. A racionalizált õrület tehát mozgásba lendült. Sajnos a mûvészet kötelessége ebben a skizoid állapotban –ha a társadalmi önkontroll már nem képes rá-,hogy ezt a homogén mozgást összefüggéseiben rekonstruálja. Ennek az új iránynak,mely a kiszolgáltatottság bizonyitására szolgál,három általános érvényû,cselekvésre késztetõ és felszólitó erejû programja van: 1. KONFRONTÁLJ! 2. DOKUMENTÁLJ! 3. HOZZ NYILVÁNOSSÁGRA! Vagyis mûveld a tilosat! Ütközz frontálisan! Intézz támadást! Törd meg! Légy aktív! Emlékeztess! Rögzits! Ismertess! Lázits! Hass! Ne félj! Adj példát! Légy aktuális!
A közrend,a közvélemény,a közérdek,a közerkölcs nevében lépnek fel a közösséget alkotó egyének megfélemlitõi. Figyeld õket! Kényszeritsd õket! Az igazság általában tiltott dolog! A hivatali,intézményesitett igazság nem fedi a teljes igazságot! Teremts olyan helyzeteket,melyekben erkölcsileg,morálisan vagy jogilag lehetõséged van bármilyen arányú gyõzelemre! Lehetõséged mindig van! Nem lehetsz vesztes! Mutasd a struktúrát,mutasd az elnyomó mechanizmust! Mutasd fel a kényszert! Mozgósits! Mindannyian hordozzuk önkéntelenül is azt a potenciális lehetõséget,hogy a politikai mûvészet ezen területén harcoljunk! Emeld mûvészetté egyéni ellenállásod! KONFRONTÁLJ! DOKUMENTÁLJ! HOZZ NYILVÁNOSSÁGRA! Molnár Tamás 1982.
Végelszámolás után – változások elõtt Eliramlik az idõ. Vannak történelmi pillanatok, melyek jól körülírhatók és megragadhatók. Felvillanó, vakító fénykéveként, éles és kitörülhetetlen kontúrokkal hasítanak bele a sötét éjszakába. Helyzetet és állapotot rögzítenek, exponálnak. Örök idõkre megszakítanak és felmutatnak valamit. Új idõszámítást írnak, magukhoz emelnek és mérnek, átértékelik addigi biztosnak hitt tudásunk. Kikényszerítik belõlünk az elszámolást, számvetést. Ilyenkor a felgyorsuló idõ megtorpan, megalvad, már szinte megmerevedik. Megáll egy képzeletbeli, kegyelmi pillanatra. Hogy legyen lehetõség azonnal ítélkezni. Amikor leomlott a berlini fal, amikor Temesváron eldördült az elsõ puskalövés, amikor újratemették ’56 hõseit vagy lerobbant a két elátkozott torony, akkor valami ilyesmi történt. Korszakos beteljesülés. Egy éles szike elmetszette a történelmet. Az újrakezdés és folytonosság kedvéért. Aztán vannak események, melyek szintén átszabják az életünket csak akkor és ott, megtörténtük idõpontjában szinte megfoghatatlanok. Elfolynak, kisurrannak kezeink közül, nem elemezhetõk azonnal, egyazon idõben. Nem vakítanak élesen szemünkbe, nem tûnnek fel startvonalként, célszalagként. Csak jönnek, lesznek és elmúlnak. Könnyedén tovaszállnak, elillannak, hogy aztán késõbb egy távoli visszatekintés során tûnjék fel korszakos jelentõségük és fontosságuk. Ezeket a különös, kegyelmi pillanatokat csak jóval késõbb ismerjük fel. Messzirõl, távolból, nagy és széles rálátással tudjuk azonosítani és elemezni. Nem fogjuk fel, értjük meg azonnal mélységük drámai üzenetét, katartikus, korszakformáló erejét. jó ha figyelünk
Ilyen furcsa esemény volt a 2004. december 5-i kettõs állampolgárságról szóló népszavazás misztikus éjszakája. Akkor azon a bús, borongós és dühös éjszakán minden megváltozott. Így utólag visszatekintve, végleg és mindörökre lezárult egy baljós történelmi korszak és észrevétlenül elkezdõdött egy másik fejezet. Akár 2002 tavaszának Kossuth tere. Most ismét álmaink egész sora süllyedt reménytelenségbe. Az elkorhadt fa Attól a tragikus döntéstõl kezdve más lett Magyarország. Illúziómentes övezet. Eltûnt és végleg szertefoszlott sok támaszték és kapaszkodó. Megfoghatatlanná vált az, amiben kétségek nélkül hittünk és bizakodtunk. Egy szempillantás alatt szertefoszlott a nemzeti egység és összetartozás megkövesedett illúziója. S vele együtt eltûnt a fejünkben, képzeletünkben lévõ Nagy Magyarország ideája. A viruló, szárnyaló és csapongó magyar aranykor. A legenda szertefoszlott. Megszakadt az aranyfonál, ami összecsomózott bennünket ezer éven túli múltunkkal, sorsunkkal, terveinkkel és testvéreinkkel. Messzi vidékre szállt a sólyom, eliramlott a csodaszarvas, darabokra hullott a rovásírás. Megéltük a megélhetetlent! Beteljesedett rajtunk az átok, a végzet, az önsorsrontás: eltiporva, szétporladva magunkra maradtunk. Mert gyáva népnek nincs hazája. Az adventi várakozás idején kiüresedett szívvel, széthasadt lélekkel, az anyagi világ mocskos bûvkörébe vonva, önként eltaszítottuk magunktól és nem leltük meg saját, kóborló Istenünk. Önként és cinikusan felszámoltuk saját államunk! S vele együtt megtagadtuk közös nemzeti, vallási, etnikai, kulturális identi21
tásunk alapjait. Az örök hivatkozási és megmaradási pontot. A közös, téren és idõn átívelõ gyökérzetet, melybõl kisarjadhatott volna egy új, élõ, elevenen termõ fa. A megfeszített korpusz Azon az éjszakán mindörökre eltûnt az ezeréves keresztény mítosz. Mária országa. Vele veszett a jóság, a szeretet, a becsület, az élni akarás, a lelkeket összekapcsoló testvériség. És még ki tudja mi minden… Mert beérett a vetés, szárba szökkent a honi magyarverés. Tort ült felettünk az eladósodott ateista világ: Magyarország kilóra megmérettetett és könnyûnek találtatott! A Trianon óta egymást követõ sorscsapások: a közönyös és ellenséges Európa, az elveszett háborúk, elbukott szabadságküzdelmek, a rossz és kártékony szövetségesi rendszerek, a Habsburg, német és szovjet megszállás, az ’56-os megtorlás, a szélsõséges kommunizmus és a gátlástalan vadkapitalizmus soha nem tapasztalható lelki nyomorúságba taszította az országot. Saját politikai „elitünk” is benyújtotta a számlát. És mi kifizettük és belegebedtünk! Egy önkép nélküli, beteg, apatikus, fogó és elöregedõ társadalom nem volt képes felismerni a rá leselkedõ végveszélyt. Hiányzott belõle az elemi életösztön, a keresztényi szolidaritás és egymásra utaltság nemes parancsolata. Elméjét kilúgozta és átmosta az anyagi haszonszerzés materiális ösztöne, kiéhesedett és leállatiasodott a nyers fogyasztás szintjére. A derékszíj alatti létben ténfergõ haspók tömegember elvesztette szimbólumait és eladta maradék szakralitását. Nemzetalkotó önbecsülés nélkül, Istentagadó sokaságként, azon a keserves éjszakán kisebbségbe szorult a magyar. Önként lerombolta államalkotó létének alapjait, szétverte sarokköveit. Azon az éjjelen új barbárság született. Hideg és kegyetlen. Olyan, amilyen megérdemli Szodomát és Gomorát. Lezárult egy keserves korszak És hol vannak, akik mindezt okozták? Akik nyakunkra hozták a bajt? És mit vesztett a politikai garnitúra? Az ezerszer elátkozott és megtollasodott kiváltságos réteg? Mit vesztettek azok, akik mohón élõsködtek, dõzsöltek és uzsoráztak, miközben minden szétrohadt? Mindent és semmit! Mert ebben az amorális világban, a züllés patkányodúiban övék a kétes dicsõség, a hatalom és az ország. A kiegyezõnek, rendszerváltónak és elitnek csúfolt országvesztõk, regnálásuk 15 évében morális, gazdasági és politikai értelemben a béka feneke alá züllesztették a hitehagyott, atomjaira hullott társadalmat. Lehúztak mindent önmaguk színvonalára. Csak és kizárólag negatív példát mutattak, a Balkán felé tolták el az országot. Gátlástalan kiskirályaik, szabadrablásra szakosodott pártjaik százalékos arányban osztották fel egymás között a konszolidált koncot. Magasztos, modern példát mutattak önzésbõl, harácsolásból, tekintély elvûségbõl és hazudozásból. December 5-én végérvényesen megbukott az uralkodó „elit”. Beérett az a politikai koncepció, ami végtelenített hatalmi vetélkedések során szétzilálta a nemzetet. Mert ez már totális mélyrepülés! Ez már beteljesülõ neoliberális káosz és államkifosztás. Ez a velejéig bûnös, új gyarmatosító, piacszerzõ „rend” 15 év alatt nagyobb pusztítást végzett, mint 40 évnyi szörnyû kommunizmus. A piacgazdaságtalanság útvesztõiben Az egymást váltogató neoliberális kormányzatok rövid idõ alatt, 20-ról 100 milliárdra növelték az államadósság nagyságát, miközben az emberek életszínvonalát visszazüllesztették az 1978-as nívóra. Eközben a társadalmi vagyon több mint 90 %-át átjátszották saját és külföldi lobbistáik kezébe és zsebébe. Ez idõszak alatt folyamatosan nõtt a szegénység és a nyomor. Bezárult az adósság csapdája. A végleg és visszafordíthatatlanul leszakadók számaránya már túllépte az ötmilliót. Nekik nincs kitörés, kegyelem, számukra nincs semmiféle feloldozás és védernyõ. A széthullás megállíthatatlan. A rezsim elérte azt, amit akart: a választópolgárok 62%-a végleg kiábrándult és elfordult a demokrácia kiüresedett intézményeitõl. Közönyük és tehetetlenségük tovább növekszik. A helyzet eszkalálódik és katasztrófa kö22
zeli. Ajtónkon kopogtat az államcsõd, a körbetartozás miatti összeomlás, akár az Argentin-szindróma. A zuhanáson már nem segít semmiféle lakosságot megsarcoló újabb szigorítás. A törvényeket már senki sem veszi komolyan, kiteljesedik az anarchia. Nincs még egy nép, amely hagyta volna ezt! Nincs nép Európában, amely birkamód így hagyta volna elszemtelenedni és élõsködni pofátlan parazitáit. Mert ez a népnyúzó garnitúra kvázi-demokráciát teremtett. Kegyetlenül felszámolta az éledezõ versenyhelyzetet. Tudatosan elsorvaszotta a civil társadalom érdekérvényesítõ törekvéseit, megtörte a gátlástalan globalizmussal szembeni öntudatosodó nemzeti ellenállást, hatalmi arroganciával lenyomta a felbukkanó jogos konfliktushelyzeteket, felszámolta a magyar államiság alappilléreit és eladta a maradék szuverenitást. Ez a technokrata, fehérgalléros, felvilági garnitúra arcátlanul meghonosította a neoliberális diktatúrát. Ami már szemérmetlenül korlátozza az alapintézményeket és alapjogokat, még a vélemény és gyülekezés szabadságát is. Ez a szûk hatalmi csoport mindent átpolitizál saját torz képére. Csak és kizárólag nemzetközi pénzügyi érdekeket szolgál. Beteljesíti és egyszerre végzi el a minõsített hazaárulást és államfelszámolást. December 5-e után gyökeresen megváltozott a magyarságról kialakult kép. Egy gerincét és érdekérvényesítõ képességét elvesztett, széthúzó, megcsonkolt országot lát a külvilág. Olyan halálosan beteg, elsorvadó közösség képe bukkan elõ, amely feladta az örök küzdelmet, az élniakarást. Eltaszítja magától saját honfitársait. Magyarország a térség legglobalizáltabb államaként önként és dalolva fekszik be a nagy nemzetromboló és önfelzabáló világfolyamatok sodrába. Nem védekezik az idegen érdekek behatolásával, a növekvõ bevándorlással, a népességfogyással, az anyaföld és identitás elvesztésével szemben. Magyarország lelki és szellemi felszámolása december 5-én ki- és beteljesedett. A nemzethalál réme immár nem lázas vízió, nem elvont fogalom többé, hanem kézzelfogható valóság. Ezerszer elátkozott, megalázott lakájnépként rajtunk röhög a hideg és számító külvilág. Magányosságunk beteljesedett. Közös felelõsség Ebben a tragikus, nemzetvesztõ folyamatban mindkét hasonszõrû világnézeti oldal felelõssége közös és oszthatatlan. A posztkádári baloldal és utódpárt soha, egyetlen történelmi pillanatra sem volt képes hazája érdekeit képviselni. Megbízóinak akaratát kiszolgálva, kiirtotta önmaga keretei közül a nemzeti irányzatot és jelzõt. A gyûlöletre és idegenellenességre épített „zsebhorizontú” közélet jól körülhatárolható ellenségképeket teremtett. Polgárháborús viszonyokat. A nagytõke pártjaként egyrészt teljesen védtelenné és nyitottá tette az országot a külföldi behatolással szemben, másrészt végleg lezárt, a magáramaradt, vergõdõ, történelmi nemzetrészek felé. A baloldali befolyás önzõ, szûkkörû hatalmi érdekek irányába tart. Tökéletesen ötvözi a kollektivizált elhülyítést és a saját másságába beleélvezkedõ egoizmust. Ismét a szabadrablásra szakosodott pénztõke gátlástalan strómanja lett az a régi-új generáció, amely most szociáldemokrata ideológiai köntösben gyalázza meg és fosztja ki saját öntudatlan népét. Modernnek és haladónak nevezi önmagát, miközben jól bevált manipulatív sajtó-technikákkal, szociális demagógiával befolyásolja kényszerkötõdésû, nosztalgiára és amnéziára hajlamos választóit. Felfokozott keresztény- és nacionalizmus ellenessége, az anyafölddel és a gazdálkodókkal szembeni érzéketlensége a régi bolsevik idõket idézi. Eljátssza a széplelkû demokratát, miközben szorgosan építi utódpárti befolyását, a kapcsolati tõkét. Már nem löveti és börtönözteti be ellenfeleit, de hagyományai és szíve szerint megtenné. Ha a körülmények mindezt megengednék. A végsõ szétbomlás beteljesülésében a jobboldalinak nevezett, polgárinak titulált neoliberális doktrina pártjának is óriási a felelõssége. Az elsõ szabadon választott kormány megbuktatását követõen, nem számolta fel, sõt pozícióiban megerõsítette a posztkommunista nomenklatúrát és hálózati ügynökvilágot. Kiteljesedõ ideológiai sokszínûsége a lázadó anarchizmustól a szélsõséges liberalizmuson át, a jó ha figyelünk
keresztény-konzervativizmusig mindent felölel és bekebelez. Jelenleg mozgósító baloldali jelképrendszerekkel és üzenetekkel kísérletezik. Kádár népének foglya, minden esetben követi a közízlést. Az elbulvárosodott közéletben jól alkalmazza a népi demokráciákban közkedvelt, felszínes populista demagógiát. Fejlõdése különös keveréke a felülrõl indukált Hazafias Népfrontnak és az egykori Szovjet utódállamokban létrejött aboszolutikus, rendi elnöki hatalomnak. A párt rövid története során elfoglalta a kiüresedõ jobboldalt, felszalámizta és megsemmisítette a hagyományos történelmi pártokat, lenullázta a polgári körök mozgalmát, szétverte a nemzeti radikalizmust, elhallgattatta az EU-szkeptikusokat, rossz elõkészítéssel betolta Magyarországot az Európai Unióba, amerikai típusú váltógazdálkodást készített elõ, megszilárdította a narancs színû „nyitott társadalmat”, felkínálkozott a nagyhatalmaknak, végül, de nem utolsó sorban tökéletesen kiszolgálta a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi köröket. Nemzeti kérdésben kettõs kommunikációt folytat. Miközben a „kisebbik rossz” elve alapján magához láncolja a bizonytalan és tétova kötõdésû szavazókat, addig sorskérdésekben rendre együtt szavaz a balliberális parlamenti pártokkal. December 5-én a politikai garnitúra mellett megbukott az „egy a zászló, egy a tábor” hamis irányvonala is. A volt miniszterelnök fokozatosan kihátrál a szimbolikus nemzeti politika kérdésköreibõl és retorikájából. Õ is versenyt fut a baloldali szavazók kegyeiért, miközben lazán elengedi saját egykori törzsbázisát. Kérdés, hogy eredményt hoz-e a kádári nosztalgia felidézése? Kérdés, hogy képes lesz-e végre önálló úton járni a mesterségesen megosztott, széttöredezett nemzeti érdekképviselet? Kérdés az is, hogy a kormányváltás akarása elég eszmei alap lesz-e az eljövendõ teljes körû jobboldali együttmûködéshez? Házasítható-e a tûz a vízzel? Végül alapkérdés az is, hogy a Fidesz akar-e maga mellett egy új, morális alternatívát, egy új, minden értelemben tiszta erkölcsû és multú elitet? Valószínûleg nem! Jelenleg az elmagányosodó Fidesz nem akar osztozkodni, teret engedni. Nem akar elõrehozott választásokat, kormánybuktatást. Nem rúgja fel a kiegyezés paktumát és a látszólagos stabilitást. Ha minden így marad, annak nagy ára lesz. Akkor csak két valós alternatívája marad a kormányzóképes többség megszerzésének: az elárult, elhazudott rendszerváltás korrekciója, azaz szövetség a magyarkodó SZDSZ-szel, vagy pénzügyi összeomlás esetén a nagykoalíció. Nincs ma parlamenti erõ, amelyik összefogna a nemzetért aggódókkal. Õket mindenki kiszorítani, megsemmisíteni kívánja. Közeleg felénk egy szép, új világ… Modernizáció elõtt Az utak bezáródnak. Nincs erkölcsös Fidesz és feltámadó MIÉP. Nincs értelme elhagyott ösvényeken kóborolni. Csak új, tiszta kezdetekben van erõ. Miközben a két nagy, magányos politikai tömb versengõ hatalom-ámokfutása során minden felülrõl irányított gesztusával visszaréved az elhazudott múltba, és együtt nosztalgiázik a kifosztott szavazókkal, addig az elhalásra ítélt nemzeti érdekképviseletnek hatékony és naprakész keretek között újjá kell élednie. A tradíciók egyértelmû és büszke vállalása mellett, modernizációs, túlélési programot kell kidolgoznia. A nemes patrióta hagyományok mellett, azzal párhuzamosan, ki kell tekintenie a világba, a modern nemzeti ellenállás Európában fellángoló XXI. századi irányzatai felé. Bezárkózás, múltidézés, búskomorság helyett el kell lesni, tanulni az ellenállás korszerû módszertanát! Az elavult ellenségképek, az antikommunizmus/antikapitalizmus ideológiája helyett és mellett frissebb, életszerûbb és dinamikusabb antiliberális eszmerendszer köré kell csoportosulnia. Le kell lassítani a világot, de korszerû technikákkal, szimpatikus módon. Egy konfliktuskerülõ országban, új ütközõzónákat kell találni! Új, mozgósító zászló, embléma kell! Hatásos ellenpont az elmúlt tizenöt év zsákutcás fejlõdésével és a parlamentben tespedõ pártokkal szemben. Mert ki kell mondanunk: nem ilyen lovat akartunk! Itt van egy új elit, aki mindezt a hatalmas feladatot kíméletlenül véghezviheti. Megteremtheti a független, büszke és élhetõ országot! jó ha figyelünk
December 5-e után be kell látnunk, hogy csak és kizárólag nemzeti szimbólumokkal és üzenetekkel nem nyerhetõk meg tömegesen az elfáradt, becsapott és kiábrándult szavazók. Testközelbe, a hétköznapok szintjére kell átültetni a sokszor távoli, megfoghatatlan és idealisztikus nemzeti érdekképviseletet. Harcmodort kell váltani! Mindent a vesztesek, a kisemberek, a munkavállalók felõl kell megközelítenünk! Ügyesen ötvözni szükséges a fellángoló neokonzervativizmus üzeneteit (tradicionális keresztény értékrend és életmód, fehér többség, idegen- és másságellenesség, honi piacés fogyasztóvédelem, rendpártiság, környezeti tudatosság, magzatvédelem, halálbüntetés, stb.) a közép-európai jól körülhatárolható szakszervezeti és civil értékek és nemzeti érdekek hatékony védelmével. Az egypólusú világrend, a gátlástalan és brutális globalizáció, a korrupt és bürokratikus európai szuperállam, a feléledõ, kártékony internacionalizmus, a pénztõke mindenekfeletti gyarmatosító uralma, kiteljesedõ ellenszenvet szül. Ezért nemzeti tartalommal és jelleggel, mozgalmi eszközökkel, modern partizánháborút kell folytatnunk a tömeges, reguláris behatolók és az idegen befolyás ellen. Tipikusan magyar ellenállást! Házról házra, utcáról, utcára! Bõgatya és laptop A nemzeti tábor holdudvarában koordináltan és tömegesen létre kell hozni alulról szervezõdõ, hiteles civil értékvédõ társadalmi képzõdményeket. Egyesületeket és ágazati, speciális szakszervezeteket. Általuk meg kell erõsíteni az ország legyengült immunrendszerét! Ezek az új bázisközösségek „csak” indirekt módon áttételeken keresztül, értékek mentén kapcsolódjanak a tágabb nemzeti ellenállási mozgalomhoz. Több szálon több irányból, szétszóródva, megfoghatatlanul, hétköznapi ügyek mentén kell visszatámadni! Szövetkezni kell a kínai kereskedõk, az adók, a kátyúk, a kutyaszar, a kerékbilincs, a használt étkezési olaj, az elhúzódó ÁFA visszatérítés, a korrupció, a pártmaffia ellen. Internetes köröket kell létrehozni az együttmozdulás érdekében. Második nyilvánosságot az elsõ ellen! A bulvár, az akció és a botrány-politizálás mellett médiafigyelmet kiváltó, országos lefedettségû megmozdulásokkal kell felhívni a figyelmet a beteg társadalom visszásságaira. A diagnózis már kevés, fel kell mutatni az öngyógyító terápiát! Ne aggódjunk a parlamenten kívüli politizálás eszközeitõl. Kõkemény „elit”- bevándorlás- és multi-ellenesség, drákói anyanyelv-védelem, végtelen szigor abortusz ügyekben. Hagyományos iskolarendszer, megbecsült közszolgálat, drasztikus környezetvédelem, magyar érzelmû sajtó és fegyveres testületek ismételt létrehozása a cél. Ez a minimum, ezt segítsük elõ! Aztán kíméletlen elszámoltatás és visszaállamosítás, hazai energetikai, kereskedelmi és pénzrendszer, föld- és tulajdonvédõ nemzeti szakszervezetek, kegyetlen piac- és fogyasztó védelem, melyek körül hatékony antiliberális tömörüléseket kell létrehozni! Identitás õrzõ-védõ csoportokat! Ha lehet a jog eszközeivel, alkotmányos alapokon. Ha nem, akkor az egészséges társadalmi önszervezõdések révén, illegális, földalatti módszerekkel. Profi ellenállókkal, igazi ellenzékiekkel, pénzalapok megteremtésével, szamizdattal. Mint régen! Ebben a végsõ védekezésben már minden módszer megengedett! Mert sokan vagyunk, akik egy kitakarított, független, életerõs és hatékonyan mûködõ államot akarunk! Olyat, amelyben minden fontos döntésnek van jogi és morális következménye. Ahol fellelhetõk és számonkérhetõk a közéleti és magánbûnök elkövetõi. Mert fel kell végre szabadítani a paktumpártok átka alatt sínylõdõ Köztársaságot. El kell zavarni a jelenlegi mutyizó, színvonaltalan politikai garnitúrát! Visszaadni a bizalmat és az ellopott közvagyont! Ehhez rend és hatékonyság, becsület és hit, tradíció és posztmodern, egészséges múlt és jövõkép szükséges. A világnézeti megosztottságon túli hídépítés a modern nemzeti érdekvédelem irányába. Új válaszokat kell találnunk a kihívásokra. Amíg nem késõ. Mert a szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen. Molnár Tamás
23
A kormány az idén nem szándékozik gondoskodni a gyermekes családoknak alanyi jogon járó családi pótlék vásárlóerejének megõrzésérõl – derült ki az Országgyûlésben, amikor a miniszterelnök ismertette javaslatát a gyermektámogatási kedvezmények átalakításáról. A változtatás célja, hogy az SZDSZ programjának megfelelõen elvonják a munkajövedelemmel rendelkezõk gyermekei után járó adókedvezményt, és azt átcsoportosítsák a mélyszegénységben élõ gyerekek szociális támogatására. Gyurcsány Ferenc javaslata arról igyekszik elterelni a figyelmet, hogy a költségvetés drasztikus hiánya miatt az idén nem jut pénz a családi pótlék értékének megõrzésére. Az új gyermektámogatási rendszer – a megemelt családi pótlékokkal együtt – ugyanis csak 2006. január elsején lépne hatályba. Figyelemre méltó, hogy míg a jelenlegi támogatási rendszer 312 milliárd forintba kerül, addig a jövõ év elejétõl érvényes új elosztási rendszer 349 milliárdba. A 37 milliárdos különbség jelentõs részét Gyurcsány maga nevezte „inflációs növekménynek”. Vagyis a gyermekes családok állami támogatásának összege az év végére biztosan lényegesen kevesebbet ér, mint tavaly. Miközben tehát a kormányfõ esélyegyenlõségrõl papol, aközben nehezebb életkörülményekre kárhoztatja a rászoruló gyermekeket, ahelyett, hogy forrást csoportosítana át ingyenes étkeztetésükre. Gyurcsány a rendszer átalakításáról gerjeszt társadalmi vitát, hogy elfedje a lényeget: nincs pénz a szocialisták választási programjában szereplõ esélyegyenlõség megteremtésére. Ami az ígéreteik szerint úgy valósult volna meg, hogy a (legfeljebb) tízezer forintos fejenkénti adókedvezmény összegéig kiegészítették volna az adókedvezményeket kihasználni nem tudó, gyermeket nevelõ családok állami támogatását. Kétségtelen, hogy ez a megoldás is igazságtalan lett volna a liberálisok szemszögébõl, hiszen a szegény gyerek akkora támogatást kapott volna, mint a gazdag. De legalább nem vett volna vissza már megszerzett jogokat a „középosztályhoz” tartozóktól, és a rászoruló családok havi jövedelme jelentõsen nõtt volna. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalmi igazságosság jegyében a vitát a havi „három gombóc fagyi” szintjén folytatja a Tisztelt Ház, ahogy a fideszes Áder János érzékeltette a támogatás növekedésének nagyságrendjét a parlamentben, vagy a rászorulók gondját valóban enyhítõ támogatási összegrõl döntenek. Úgy látszik, a szocialisták most – a korábbi kampányukkal ellentétben – nem az ígérgetéssel akarnak szavazókat gyûjteni, hanem a társadalmi rétegek szembeállításával: hadd utálja a szegény a „gazdagot”, a munkanélkü24
li az adókedvezményes dolgozót. Hadd higgye a szegény, hogy a kormány csak úgy képes neki adni, ha elõbb elvesz a „gazdagnak” nevezett középosztálybelitõl. Mert kétségeink ne legyenek: a mélyszegénységben élõk, akik nem képesek kitölteni a rendszeres nevelési segélyt kérõ ûrlapot sem, bajosan értik meg azt, hogy amikor a szocialista kormány az adók csökkentésérõl beszél, amikor figyelmen kívül hagyja a svéd progresszív adórendszer igazságosságát, és eltörli a gazdagok árfolyamnyereségének adóját, akkor kapitalistább a kapitalistánál is. Még ha szociáldemokrata mezben tündököl is. A Gyurcsány-kormány 11 ezerre emelné az egygyermekesek, 24 ezerre a kétgyermekesek családi pótlékát, beépítve a megemelt támogatásba – és így alanyi jogúvá téve – az önkormányzatok által adható rendszeres nevelési támogatást. Vagyis a leggazdagabb egy-két gyermekesek is ugyanannyi támogatáshoz jutnak majd, mint a jövedelemmel nem rendelkezõ, segélybõl élõ legszegényebbek. A három, illetve háromnál több kiskorút nevelõ szülõk gyerekenként 14 ezer forintot kapnak alanyi jogon családi pótlék címén, és négyezer forintot számolhatnak el adókedvezményként, jövedelmüktõl függetlenül. Vagyis a javaslat az esélyegyenlõség lózungja alatt duplájára emelte a gazdag egy- és kétgyermekesek támogatását is, hogy ne kelljen bíbelõdni a közigazgatás szervezeteinek a szegény gyermekesek szociális hálójának szövögetésével. Ugyanakkor elvonta az adókedvezményt azoktól a polgároktól, akiknek a támogatását az elõzõ kormány sem elsõsorban szociálpolitikai megfontolásból, hanem a
magyar népesség fogyásának megállítása céljából vezette be, elismerve a gyermek társadalmi értékét. A Gyurcsány-kormány adókedvezményt megvonó javaslata – tévedés ne essék – nem a magas jövedelmû milliomosokat sújtja majd, hanem az alsóközéposztályhoz tartozó, legális munkajövedelemmel rendelkezõ családok gyermekeit. A miniszterelnök szerint a családtámogatási rendszer átalakítása munkára sarkallja a szülõket, míg az ellenzék szerint arra ösztönzi majd õket, hogy a munka helyett inkább a megemelt családi pótlékra támaszkodjanak. Ha valóban a legszegényebbek esélyeit akarná növelni a kormány, akkor az ingyenes tankönyv mellett a rászorultak ingyenes iskolai, óvodai és bölcsõdei étkeztetésérõl gondoskodna. A munkanélküliségtõl sújtott térségekre hosszú távú programot dolgozna ki, amelynek a lényege az lehetne, hogy a családokat a gyermekeik oktatásán keresztül emelné fel úgy, hogy magas jövedelmet biztosító, értékes diplomához juttatná. A gyermek felemelésén keresztül rehabilitálná a munkanélküliség miatt lesüllyedt családokat, a rendszerváltoztatás károsultjait. Ennek érdekében egy tisztességes kormány együttmûködne akár az egyházak intézményeivel is. Csakhogy ennek a koalíciónak nem ez a célja. Csak a hatalom megtartása érdekében a társadalom megosztása. A szegény–gazdag ellentét hangoztatása mögött a szegény romák és a gazdag magyarok közötti ellentét kiélezésének szándéka áll a következõ választások idejére. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
„Én, Kudlik Júlia, magánemberként olyan értékeket vallok, amelyeket leginkább a Fideszben fogalmaznak meg“. Az egykori tévébemondó újabban a Nemzeti Konzultációs Testület szóvivõjeként teszi hasznossá magát, és állítja, ez az egyetlen dolog fûzi a párthoz. Nemrég az ORTT elmarasztalta az RTL Klub egyik riporterét az Önnel készített interjúja miatt. Ön is zokon vette, hogy kitartóan firtatták a Fideszhez való viszonyát? A tévécsatorna akkor kért interjút tõlem, amikor már a konzultációs testület szóvivõje lettem. Úgy gondoltam, hogy négy és fél év teljes visszavonultság után szóvivõként mégsem lehetek rossz viszonyban a médiával, tehát vállalnom kell az interjút. Minden kérdésére megpróbáltam õszintén válaszolni, és egyfajta alkotói szabadságnak tekintem, hogy az interjút hogyan szerkesztik meg, vágják össze. Ebbõl született valami, bemutatták, egy részét valaki sérelmezte. Ehhez nekem semmi hozzáfûzni valóm nincs. Talán a hosszú hallgatás az oka, hogy most mindenki a párthovatartozására kíváncsi. Nyilatkoztam a pártállásomról: élõlényés emberpárti vagyok. Én nem tudom a világot és az embereket olyan fogalmakkal leírni, hogy jobb, bal, rózsaszín meg fehér. Az alapján lehet minõsíteni valakit, hogy képvisel-e valamilyen értékeket, és ezek mellett ilyen-olyan módon kiáll vagy nem áll ki. Nem hiszem, hogy bármiféle párttagsági jó ha figyelünk
Fotók: Barakonyi Szabolcs
könyvnek kellene a zsebemben lenni, vagy valamilyen zászló alá oda kellene állnom, ha valamiért tenni akarok valamit. Az indoklásról – mint volt televíziós – mit gondol? Az ORTT szerint a párthoz fûzõdõ kapcsolatára vonatkozó kérdések túlmentek a természetes riporteri kíváncsiságon. Tessék mondani, mihez képest? Szégyellem, de nem ismerem a médiatörvény minden szavát. Egyébként Deák Ferenccel értek egyet. Ha jól emlékszem, azt mondta, ha rajta múlna, a sajtótörvény egyetlen mondatból állna, az pedig úgy hangzana: hazudni nem szabad. Azt hiszem, ez ma is aktuális. Mindenestre az interjúból kiderült, hogy nem tagja a Fidesznek. Nem vagyok a Fidesz tagja. Soha életemben nem voltam semmilyen pártnak a tagja. Legutoljára KISZ-tag voltam, még középiskolás koromban. Az egyetemen is volt KISZ-szervezet. Azt mondták, fizessek be egy évi tagdíjat. Nem tettem meg, de aztán többé nem történt semmi. Ha ingyen kellett valahol konferálni, akkor felkértek, hogy KISZ-munka, társadalmi munka, én pedig 25
elmentem, és konferáltam. Ekkor döbbentem rá, ahhoz, hogy valamit tegyek, hogy segítsek valamilyen ügyet, eszmét, nekem egyáltalán nem kell az a kis könyvecske. Ha tagkönyve nincs is, azért az mindenki számára látható volt, hogy közeli viszonyba került a Fidesz vezetõjével. Elmesélem akkor ezt az egész történetet, hogy végre tisztán lásson mindenki, és ne találgasson. Amikor eltávolítottak a Magyar Televíziótól, visszavonultam a közélettõl. Úgy gondoltam, lezárult az életem egyik szakasza, és van még módom arra, hogy más életet éljek. Úgy döntöttem, mostantól nagycsoportos lettem, és akkor most nézzünk valami más után. Elkezdtem mindenféle kézmûves foglalkozásokat ûzni, olvasni, pihenni meg virágot nyesni, amire azelõtt soha nem volt idõm. Vendégeket hívtam, volt karácsonyunk. Egy csomó dolgot elkezdtem bepótolni. Egyszer szólt a telefon. Schmitt Pál hívott. Elmondta, hogy indul a fõpolgármesteri posztért, és azt szeretné, ha Kertész Zsuzsa és én konferálnánk azokon a gyûléseken, amelyeket szerveznek. Megcsináltuk. Elvesztette. Nagyon sajnáltuk. Kész! Mentem haza, sütöttem, fõztem, virágot locsoltam. Körülbelül egy év múlva megint csöng a telefon. A Fidesz sajtóosztályáról hívtak, hogy rendeznek egy nagy szövetségi gyûlést, és Rákay Philip mellé szeretnének egy nõi mûsorvezetõt. Megcsináltam. Hazamentem, sütöttem, fõztem, virágot locsoltam. Megint eltelt vagy másfél év, és idén január elején ismét hívtak, hogy országértékelõ beszélgetések lesznek öt vidéki helyszínen, és itt teljesen újszerû hókuszpókuszt fognak csinálni. Mondták, hogy felkérnének moderátornak. És az mit jelent? Elmondták. Elég összetett feladatnak tûnt, úgyhogy tetszett. Ilyet még nem csináltam. Elvállaltam, de mondtam, hogy nem fogadok el érte tiszteletdíjat. Orbán Viktort ezek a fellépések gyõzték meg, hogy szüksége van magára? Orbán Viktort én addig szinte csak a képernyõn láttam, meg az újságban, annyit nem beszéltem vele, mint magukkal most. És ugye nem kell magyaráznom, ahhoz, hogy a színpadon kapcsolatban legyek valakivel, és ezt el is tudjam hitetni, valamennyire ismernem kell a másikat. Az évértékelõ találkozók elõtti közös utazások nagyon jók voltak arra, hogy mindenfélérõl beszélgessünk. Amikor az utolsó helyszínen, Esztergomban befejeztük, leültünk, és kiértékeltük a beszélgetéseket. Ez volt vasárnap. Szerdán volt a budapesti országértékelõ beszéd. Kedden fél ötkor felhívott az elnök úr: mit szólnék, ha holnap is úgy menne, mint eddig. Mondtam, hogy örömmel, hiszen addigra már tényleg nagyon összeszoktunk. Visszakanyarodva a legelejére, azt állítja, hogy a politikai szerepvállalása tulajdonképpen azon múlt, hogy a Fidesz kereste meg elõször? 26
Igen. Ha az MSZP-bõl telefonáltak volna? Valóban a Fidesz keresett meg elõször, de hiába hívtak volna, ha olyasmire kérnek fel, amit emberileg nem tudok felvállalni. Ugyanezt tudom mondani, ha az MSZP felhív, akár most, akár késõbb. De nem fog, épp emiatt. Nem is tudják feltételezni, hogy egy ember nem fehér vagy fekete, hanem van átmenet, van sokszínûség. Nekem a feladat számít, és az, amit azzal el szeretnénk érni. Ez dönti el, hogy elvállalom-e. Nem azzal foglalkozom, hogy Fidesz vagy MSZP, hogy Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc. De nem tagadom, hogy azokat az értékeket, amelyeket én, Kudlik Júlia, magánemberként vallok és követek, leginkább a Fideszben fogalmazzák meg. És nyilván azt a csoportot fogom segíteni, amelyik a hozzám közel álló értékrendet leginkább megtestesíti, és bízom abban, hogy meg is fogja ezeket valósítani, ha olyan pozícióba kerül. Amit én eddig leraktam az asztalra, ráadásul mindenki szeme láttára, azt munkával, szorgalommal, tanulással, kõkemény, következetes életvitellel értem el. A Nemzeti Konzultációs Testületnél többek között azért nem fogadok el pénzt, mert ezért én nagyon megdolgoztam. Ezt nem adom el. Ennek nincs ára, nem megfizethetõ. Megkérdezhetjük, melyek azok a pontok, ahol az ön személyes értékrendje és a Fidesz képviselte értékrend érintkezik? Erre csak általánosságban tudok válaszolni. Ez egyfajta polgári értékrend. Mindenek elõtt családszeretet, összetartás, hazaszeretet; az állatokkal, az élõlényekkel, a természeti környezettel való bánásmód. Maga a szeretet. Az embereket meg kellene tanítani szeretni. Én rendkívüli mértékben hiszek a szeretet erejében. Én nem teszek különbséget ember és ember között bõrszín, vallási, etnikai hovatartozás vagy nem alapján.
A szexuális identitás alapján? Én csakis a férfi-nõ kapcsolatot, a heteroszexualitást tudom elképzelni. Ebben nevelkedtem, nem is ismerek mást. És azzal együtt, hogy nem ítélem el a más vonzódásúakat, rendkívüli sajnálattal gondolok rájuk. Emberi jogi szempontból kérdezzük. Házasság, örökbefogadás? Nem tudom támogatni. A természet rendje ellen valónak tartom. Nem így lettünk teremtve. Két nem van, hímnem és nõnem. És a kettõ úgy van kitalálva, hogy csak együtt egész. És nem tudom elképzelni, hogy két férfi vagy két nõ egy egész tud lenni. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy két nõ egy fiúgyereket fel tud nevelni fiúnak, vagy hogy két férfi egy nõnemû gyermeket nõvé tud nevelni. De ez biztosan az én hibám, és az idõ majd túlhalad ezen meg rajtam. De pillanatnyilag így gondolom, és ezt fel is vállalom. De ettõl még nem bélyegzek meg vagy ítélek el senkit. De visszatérve az értékrendre, úgy gondolom, ezeket a dolgokat a Fidesz fogalmazza meg leginkább. De ettõl még nem érzem úgy, hogy nekem oda be kellene lépni, vagy állandóan kiabálni kéne, hogy éljen a Fidesz meg Orbán Viktor. Nem! És hogyan lett végül a Nemzeti Konzultációs Tanács szóvivõje? Amikor véget ért a sportcsarnokban az országértékelés, nagyon jó hangulat volt. Olyan euforikus volt az egész. Te jó isten, gondoltam, ez nagyon jó, de a választásokig még van egy év, és most mit fognak ezek addig csinálni? Megint eltelt egy kis idõ, pár hét, és Orbán Viktor felhívott, hogy létre kíván hozni egy ilyen konzultációs testületet. És azt szeretné, hogy legyek a szóvivõje, az arca, a háziasszonya. Nekiültem, és elkezdtem gondolkozni, hogy most akkor mit tegyek. Az országértékelés óta eltelt pár hét alatt mást se
jó ha figyelünk
hallottam, mint hogy fideszes meg jobboldali. Az emberek odajöttek hozzám, hogy Julika, hát maga is a mi oldalunkon van? Én meg csak néztem, hogy milyen oldalon, mirõl beszélnek. És milyen helyesek, hogy négy és fél év után megismernek. De ez még mindig nem gyõzött volna meg. Azért vállaltam végül el, amiért nem nézek televíziót, és nem olvasok újságot. Azt látom magam körül, hogy mindenki magyarul beszél, mégsem értjük egymást. És ha én, akinek negyven évig ez volt a hivatása, tudok segíteni, hogy ne csak halljuk, hanem értsük is egymást, akkor ezt kötelességem megtenni az emberek, a
jó ha figyelünk
magyar nyelv és a múltam miatt. Valamit vissza tudok adni az embereknek abból, amit az elmúlt negyven év alatt kaptam tõlük. Mit válaszolna annak az embernek, aki azt mondja, ez a testület végsõ soron a Fidesz kampánygépezetének része? Én a közéletet és a politikát elválasztom egymástól. Amit itt csinálunk, az elsõsorban közélet. A politika távol áll tõlem. Nem is értek hozzá, nem is foglalkozom vele. Nem szeretem, és nem is értem. Valahogy a politikusok dolga, a hatalomhoz, az államhoz tartozik. Jó, nehéz elválasztani a kettõt, én mégis megpróbálom.
A kampányban az embereket meg akarják gyõzni valamirõl. Itt mi senkit nem akarunk meggyõzni semmirõl. Ez közélet. Olyan dolgokról szól például, hogy miért kell azt a kórházat privatizálni, aminek egyik szárnyát az ott élõk pénzébõl építették fel. Én ezt tartom közéletnek. Ha az intézkedéseket meg a törvénykezést nézzük, hol jönnek elõ ezek a problémák? Hol érzi azt egy állampolgár, egy honfitársunk, hogy õneki is egy kicsit jobb lesz attól, hogy a politikusok csinálnak valamit? Érzi? Nem érzi. Mi megkérdezzük. És adunk egy esélyt arra, hogy elmondja, mit szeretne, mit tart rossznak. Már eleve nagy feladat, hogy szólaljanak meg, mert már annyira feladott mindenki mindent. Azt hiszik, hogy teljesen reménytelen. Ugyan, mondja például a fodrászom, majd épp az én véleményemre kíváncsiak. Hogy fogsz te csodálkozni, ha egyszer meglátod, válaszolom neki. De nem gondolod, hogy mindenkiét beleírjuk, elõször összesítjük õket, de biztos, hogy valahol találkoznak a problémák. Ha ebben sem hiszünk, ha semmiben sem hiszünk, hát akkor ne is éljünk! Nem? Csak nem tartunk ott? Enélkül semmi nem fog megváltozni. És akkor itt mondhatnék szép idézeteket, amit például Széchenyi mondott, hogy „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen“. Vagy amit József Attila írt, hogy „egymás nélkül sötétben vagyunk“. Ha sikerül az emberekkel egyáltalán megértetni és elhitetni ezeket a mondatokat, akkor én már nem dolgoztam itt hiába. Forrás: Nagy László, Spirk József – Index
27
