NAGY ÉVA* Érvényesülhet- e a vállalkozás szabadsága az utaztatási szektorban? Is it possible that the Freedom of Enterprise is viable in the Retail Travel Sector? Because of the detachment of time and space as regards supply and demand, tourists, the subjects of the tourism industry, are among the most exposed consumers. It is a constitutional right to ensure the freedom of enterprises but at the same time rules and restrictions should strictly be observed by tour operators in any democratic state. This presentation aims at introducing the retaliers of the tourism industry, the mediators between consumers and service providers with both examples from abroad and domestic tourism. Laws which regulate the activities of travel agencies are very comprehensive. The aim of the legislation is the strengthening of consumer protection which could be and should be enhanced by continuous monitoring.
Az alábbiakban azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e a vállalkozásokat általában érintő – szektorsemleges – jogszabályokon túl speciális turisztikai törvényeket, rendeleteket alkotni az utazók védelme érdekében.
1. A turizmus jelentősége és speciális szabályozásának szükségessége Az idegenforgalmi piac világpiac nem csupán abban az értelemben, hogy elvileg a föld bármely pontján jelentkező kereslet találkozhat a bárhol fellelhető kínálattal, és az azonos típusú motivációt kielégítő turisztikai termékek közötti választás lehetősége elméletben korlátlan (feltételezve az utazás szabadságát), de világpiac abban a megközelítésben is, hogy a versenyben van a szabadidő minden más eltöltésének és a diszkrecionális jövedelmek elköltésének más lehetőségeivel szemben is. A WTTC (World Tourism and Travel Council) 2001. adatai szerint a turizmus az összesített GDP-hez 10,7%-kal járult hozzá, az összes foglalkoztatott 8,2%-a (207 millió fő) ezen a területen dolgozik, az állami adóbevételek 7%-át adja és a beruházások tizede itt realizálódik. *
BGF Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai Kar, Idegenforgalmi Intézet, docens, Ph.D.-hallgató.
1
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 Az összes idegenforgalom 10%-át jelenti a nemzetközi forgalom, amely így is a szolgáltatásexport harmadát, a világexport tizedét adja. A nemzetközi turizmus legnagyobb piaca Európa. A kontinens még mindig 50% feletti részesedést mutat a turistaérkezések és a bevételek tekintetében is. Az európai turizmus 80%-a az Európai Unió térségére összpontosul.1 1. táblázat A világ nemzetközi turista érkezései és bevételei (1985–2002)2 Év
Érkezések (M fő)
Bevételek (Mrd USD)
1985
326,0
116,0
1990
456,0
264,1
1995
550,4
372,0
2000
687,3
473,4
2001
684,1
459,5
2002
702,6
474,2
Az utaztatási iparágban tehát a kereslet és a kínálat térben és időben elkülönül egymástól. Sok esetben a tervezett vakáció időpontja előtt hónapokkal hozza meg utazási döntését a turista, az idegenforgalmi piac fogyasztója, és fizet előleget vagy már teljes részvételi díjat egy lakóhelyétől távoli fogadóterületen majdan nyújtott szolgáltatásért/szolgáltatáscsomagért. Az értékesítési bizalomra épül. Így fokozott felelősség hárul a közvetítő szaktorra – az utazási vállalkozásokra. Az EU-csatlakozás tükrében ezen a területen is fokozódó versenyt tekintve felvetődik a kérdés, hogy milyen jogszabályi háttere van nálunk az utaztatók piacra lépési feltételeinek. • A hazai és külföldi jogszabályok mennyire „hasonlítanak” ebben a szektorban? • Miért szükséges / miért volt egyáltalán szükséges a speciális szabályozás? • Milyen részarányt képvisel a hazai idegenforgalmi piacon a szervezett turizmus? A turisztikai javak szolgáltatáshalmazként foghatók fel. A szolgáltatások jellemzője, hogy teljesítésük és igénybevételük általában egyidőben történik. Az utas előre fizet (különösen a csomagtúrák – Pauschalreisen, package – megvásárlásánál) egy későbbi, távoli helyen történő teljesítésért. Ezért sokkal kiszolgáltatottabb az idegenforgalmi alany, mint a hagyományos áruforgalmi piacon a vásárló. A turista nem tudja előre megtekinteni, az adás-vételkor kipróbálni az „árut”. Az utólagos reklamáció pedig körülményes, mert a túra végén „nem marad más mint az emlék és egy számla a zsebben”. 3 Lengyel [2002a]. World Tourism Organization News release, 92; International Tourism Overview, 95; WTO Tourism Highlights 2000, 2001, 2002, 2003. 3 Tamás [1985]. 1 2
2
NAGY É.: ÉRVÉNYESÜLHET-E A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA AZ UTAZTATÁSI ... A fogyasztói érdekek érvényesítése utólagosan igen nehéz a tárgyi bizonyítékok hiányában. Ezért számos országban, így Magyarországon is speciális jogszabályok vonatkoznak a turizmus vállalkozóira, melyeknél a jogalkotói szándék elsősorban az utasvédelmet tartja szem előtt. A turizmusban dolgozók kilenctizede világszerte kis és középvállalkozás. Kis éttermek, büfék, kölcsönzők, idegenforgalmi tanácsadó cégek sokaságából áll össze a vendégfogadó társadalom.1 A leendő vállalkozók némelyike úgy véli, minimális szakértelem és kezdő tőke nélkül is érvényesülhet ezen a piacon. Jó példa – elrettentő eset – található erre a Német Utazási Irodák Szövetsége (DRV) által készített útmutatóban: „Ich war schon dreimal in Thailand und habe auch schon eine Reise für meinen Kegelklub dorthin organisiert; das macht mir Spass; deshalb möchte ich ein Reisebüro gründen”. Ugyanakkor örök dilemma, az alkotmányos jogok közül a vállalkozás szabadsága és az utasvédelmet fokozó, piacra lépési korlátokat állító jogszabályok összeegyeztetése.
2. A vállalkozás szabadsága mint alkotmányos jog Tekintsük át néhány európai ország alaptörvényében ezen jogok kinyilvánítását, illetve azt, hogy a vendégforgalom kérdése külön nevesítve megjelenik-e. Az Osztrák Köztársaság Szövetségi Alkotmánytörvénye a 2. cikkében deklarálja, hogy Ausztria szövetségi állam, majd a 10. cikk, amely a Szövetség törvényhozó és végrehajtó hatásköréről szól a következőkben rendelkezik: „(1.) A törvényhozás és a végrehajtás a Szövetség feladata a következő ügyekben:… 8. a kereskedelemmel és az iparral kapcsolatos ügyek; ... • a tisztességtelen verseny megfékezése... • a kereskedelmi és ipari kamarák...” Megjegyzendő, hogy a szakmai képviseletek csak abban az esetben nyernek ide történő besorolást, ha tevékenységük egész országra kiterjedő. Franciaországban az 1958. évi V. Köztársaság alkotmányában az V. szakaszban, a parlament és a kormány viszonyát szabályozó cím alatt találjuk meg: „(4) Törvény határozza meg ... a tulajdon, a dologi jogok, a polgári és kereskedelmi jogi kötelezettségek rendszerének ... alapelveit.” Az Olasz Köztársaság 1947. évi alkotmánya III. címében „A gazdasági kapcsolat” alatt találjuk: „41. cikk (1) A gazdaságban a magánkezdeményezés szabad. (2) Ez nem kerülhet ellentétbe a társadalmi hasznossággal, vagy nem károsíthatja a biztonságot, szabadságot, emberi méltóságot.”
1
Lengyel [2002b].
3
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 Érdemes kiemelni, hogy a turizmussal külön foglalkozik, az V. címben a régiók, tartomány és községek jogait felsorolva: „117. cikk (1) A régió, ha az nem ellenkezik a nemzet és más régiók érdekeivel … önálló jogalkotói hatáskörrel rendelkezik: • turizmus és szállodaipar...” Svájc (22 kanton szövetsége) az 1948. évben elfogadott Svájci Államszövetség Szövetségi Alkotmánya 31/B cikkben is foglalkozik a kérdéssel. „(1) A svájci népgazdaság általános érdekeinek megóvása mellett a Szövetség előírásokat bocsáthat ki a kereskedelem és ipar folytatásáról, és intézkedéseket hozhat egyes gazdasági ágak, illetve foglalkoztatások támogatására. Mindemellett a harmadik bekezdés figyelembe vételével a Szövetség köteles tiszteletben tartani a kereskedelmi és ipari szabadság alapelvét.” 31/C cikk: „(1) A kantonok jogosultak törvényhozás útján a vendéglátóipari egységek vezetését személyi és szakmai képzettségtől és ezen egységek számát a szükséglettől függővé tenni, amennyiben a vendéglátóipart a túlzott konkurencia létében fenyegeti.” Az egykori szocialista országok a rendszerváltást követően az 1990-as évek elején fogadták el új alaptörvényeiket. Megfigyelhető, hogy a piacgazdaságra történő váltás jegyében általában nevesítve is megjelenik a vállalkozások szabad létrehozásáról szóló jog. A továbbiakban néhány példa következik. Bulgária alkotmánya (1991): „Első fejezet: Alapelvek 19. cikk (1) A Bolgár Köztársaság gazdasága a szabad gazdasági kezdeményezésen alapul. (2) A tv. valamennyi állampolgár és jogi személy gazdasági tevékenységéhez egyenlő jogi feltételeket teremt és biztosít úgy, hogy elhárítja a monopolhelyzettel való visszaélést, a tisztességtelen versenyt és védi a fogyasztót.” Az Észt Köztársaság 1992. évi alkotmányának „Alapvető jogok, szabadságjogok és kötelezettségek” c. fejezetében a 31. cikk: „Az észt állampolgárok jogosultak kereskedelmi tevékenységében való részvétel és nyereségérdekelt társaságok, szövetségek alakítására. A törvény megszabhatja e jog gyakorlásának feltételeit és eljárásait.” Az Orosz Föderáció alkotmányát 1993. december 12-én hirdették ki. „Az emberi és állampolgári jogok és szabadságjogok” c. fejezetében a 34. cikk kimondja: „(1) Mindenkinek joga van képességeit és vagyonát szabadon vállalkozói vagy más, törvénnyel nem tiltott gazdasági tevékenységre fordítani.” Csehország 1993-ban elfogadott alkotmányának 26. cikke kimondja: „(1) Mindenkinek joga van hivatása szabad megválasztására és az arra való felkészülésre, valamint joga van vállalkozni és egyéb más gazdasági tevékenységet folytatni. (2) Törvény szabhatja meg bizonyos hivatások vagy tevékenységek gyakorlásához szükséges feltételeket, ill. korlátozásokat.”
4
NAGY É.: ÉRVÉNYESÜLHET-E A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA AZ UTAZTATÁSI ... A Lengyel Köztársaság 1992. október 17-i alkotmánytörvényéből idézve: „Első fejezet: A politika és gazdasági rendszer alapjai 6. cikk: A Lengyel Köztársaság a tulajdonformától függetlenül biztosítja a gazdasági tevékenységek szabadságát, e szabadság csak törvény által korlátozható.”
3. A vállalkozások jogszabályi környezete Magyarországon A 2. pontban áttekintett európai alkotmányok jelentős részében a vállalkozás lehetősége az alapvető jogok körében szerepelt. Magyarországon az Alkotmány I. fejezete 9. paragrafusának 2. bekezdése kimondja: „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” Az 1980-as évek végén a gazdasági szempontból olyan új törvények jelentek meg, amelyek biztosították a társas és egyéni vállalkozás lehetőségeinek széles körét, valamint új kereteket szabtak a külföldiek befektetéseinek. Ezek közül feltétlenül kiemelendőek: • 1988. évi VI. tv. a gazdasági társaságokról; • (jelenleg hatályos 1997. évi CXLIV tv. a gazdasági társaságokról); • 1988. évi XXIV. tv. a külföldiek magyarországi befektetéseiről; • 1990. évi V. tv. az egyéni vállalkozásról. A piaci szereplők közötti koordináció szabályait foglalta össze a Versenytörvényként ismertté vált 1990. évi LXXXVI. tv. a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, amelyet 1996-ban helyezett hatályon kívül az Országgyűlés; helyébe az 1996. évi LVII. tv. lépett a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról. A fogyasztók érdekeinek általános védelmét szolgálja az 1997-ben elfogadott LVII. tv. a fogyasztóvédelemről, amely külön rendelkezik a Békéltető Testületek szerepéről, amelyek a kamarák mellett működő választott bíróságként a fogyasztó és szolgáltató közötti vitás kérdésekben, a polgári peres eljárás mellőzésével hozhatnak létre a felek közötti egyezséget. Magyarországon külön turizmustörvény nincs. Így az idegenforgalmi tevékenységeknél a kereskedelemről szóló 1978. évi I. törvényt kell a legmagasabb szintű jogszabálynak tekintenünk. Ennek az I. pontban megfogalmazott alapelvei között szerepel: „Védi a fogyasztói érdekeket és a vásárlók jogait, tiltja a vásárlók megtévesztését és megkárosítását…” A II. fejezet 5.§. (1.) „E törvény alkalmazásához belkereskedelmi tevékenység a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, a vendéglátás, a fizető kereskedelem, az idegenforgalmi és a kereskedelmi szolgáltatások.” A hazai turizmus ágazati irányítása az elmúlt évtizedekben a Belkereskedelmi, majd a Kereskedelmi; az Ipari és Kereskedelmi; az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumhoz tartozott. Ezt követte 1998 és 2002 között a Gazdasági Minisztérium, majd a Miniszterelnöki Hivatal, és 2003. július 1-től a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Mindezekből is láthatjuk, hogy az egyes, az idegenforgalmat érintő kormányrendeleteken kívül a miniszteri rendeletek kibocsátói igen széles skálán mozogtak.
5
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003
4. A közvetítő szektor Magyarországon A közvetítő szektor, azaz az utazásszervezők és utazásközvetítők piacát a rendszerváltásig Magyarországon is, hasonlóan a többi KGST országhoz csak néhány nagy – zömében – állami vállalat jellemezte. A KGST 1988-ban a világ nemzetközi turizmusából az utazók vonatkozásában 12%-kal, a bevételeket tekintve pedig csak 1,2%-kal részesedett, ez zömében a régión belüli forgalmat jelentett.1 Ismert, hogy ez a vendégforgalom igen szigorú adminisztratív szabályok közé szorítva, elsősorban a szervezett utazások keretében realizálódott. A rendszerváltás után az utazási lehetőségek is megnyíltak, 1991-ben megszűnt a KGST, így a korábbi transzferábilis rubel árlistákat és elszámolást az idegenforgalomban ezen országok között is a dollár, majd a későbbiekben az euró váltotta fel. 2. táblázat Külföldre látogató magyarok az utazás szervezettsége szerint (1986–2002)2 Év 1986 1987 1988* 1989 1990 1995 2000 2001 2002
Összes kiutazó (1000 fő) 6 278 7 197 10 797 14 476 13 596 13 083 11 065 11 167 12 966
Összesen szervezett kiutazó (fő) 384 562 364 659 381 838 321 740 279 980 486 452 618 997 566 254 602 730
Szervezett kiutazók az öszszes külföldre látogató arányában (%) 6,1 5,0 3,5 2,2 2,0 3,7 5,6 5,1 4,6
* A világútlevél kiadásának éve
A piacgazdaságra történő átállás során a turizmusban is számos kisvállalkozás próbált szerencsét nem kevésszer a megfelelő tőke és szakmai tudás hiányában. A vendégforgalom területén az idegenvezetőkön túl (akik jelentős része a nagy állami utaztató vállalatok átalakulása, piacvesztése után lett kényszerből egyéni vállalkozó) a legkevesebb induló tőke az utazási vállalkozások esetében szükséges, mivel más szolgáltatók termékeit értékesítik közvetlenül, vagy csomagba rendezve. 1 2
6
Lengyel [1998]. KSH Idegenforgalmi évkönyv 1990, 1996, 2002.
NAGY É.: ÉRVÉNYESÜLHET-E A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA AZ UTAZTATÁSI ... Sokan éltek a vállalkozás szabadságának lehetőségével, és kihasználva a kötött devizagazdálkodás szigorú szabályainak enyhülését 1–2 fős irodákat hoztak léte, sokszor a leglehetetlenebb körülmények között is. Gyakorivá vált az utazók megkárosítása (szolgáltatások hibás teljesítése, sőt turisták külföldön hagyása). Kicsit durván mondhatnánk azt is, ez volt a magyar utazási irodák „sufni” korszaka. Az utazók védelme érdekében a piacra lépés feltételeit egyértelműen szabályozni kellett. A 2/1992 (I. 14.). IKM rendelet hatályba lépését követően a vállalkozói kör letisztult. Különösen a hármas követelményrendszer, a pénzügyi, tárgyi, személyi feltételek teljesítésének nehézségei késztetett egyes vállalkozókat a piacról történő kivonulásra, illetve magyarázta a fluktuációt. 1992 és 1996 között 1400 bejegyzés történt, ezek 70%-a volt aktív iroda 1996. végén. Az 1992–1996 közötti időszak, majd 1997-től napjainkig történően az irodák számának változásait azért kell külön vizsgálnunk, mert 1997-től egy átfogóbb, több ponton szigorúbb, magasabb szintű jogszabály, a jelenleg is érvényes (többször módosított) 213/1996 (XII. 23.) kormányrendelet lépett hatályba az utazásszervező és közvetítő tevékenységről. 3. táblázat Az utazási irodák számának alakulása Magyarországon (1992–1996)1 Év
1992
1993
1994
1995
1996
Db
650
754
774
875
952
4. táblázat A bejegyzett utazásszervezők -közvetítők száma Magyarországon (1997–2002)2 Év
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Db
917
1 030
1 032
1 021
996
1 047
Az elmúlt években a rendelet többszöri módosítására a pénzügyi letét (kaució) szempontjából volt szükség. Az egyre távolabbi célterületre szervezett utazások, a magasabb árfekvésű szolgáltatások beépítése az utazási csomagba, és nem utolsó sorban a bérelt (charter) repülőgépekkel történő szállítás indokolttá tette az utasok hazahozatalára, kártérítésére szolgáló elkülönített pénzösszeg emelését. Külön elemzést érdemelne, hogy ennek teljesítése milyen likviditási problémákat okozott egyes cégeknél. Nem kedvezett a piac szereplőinek a bejegyzési hely változtatgatása sem. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, majd IKIM Országos Idegenforgalmi Hivatalától a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarákhoz került a nyilvántartás, innen a Kamarai törvény 1999. évi változása után ismét a Gazdasági Minisztériumhoz. Jelenleg a Gazdasági és 1 2
Kraft Péter turisztikai h. államtitkár előadása, 2000. Gazdasági Minisztérium. KSH Idegenforgalmi Évkönyv 2001, és GKM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal.
7
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala adja ki a regisztrációs számot. Az utazási irodák éves árbevételében 30–40% közötti arányban szerepel a szervezett passzív turizmus. 5. táblázat Utazási irodák nettó árbevétele (M Ft, 2000–2002) 1 Év Összesen Ebből szervezett beutaztatás szervezett kiutaztatás szervezett belföldi idegenforgalom
2000
2001
2002
110 362
127 029
140 678
22 365 45 989 4 014
22 657 43 681 3 674
27 181 51 196 4 951
5. Az utaztatási tevékenység szabályozása néhány európai országban 5.1. Piacra lépési feltételek Az európai uniós csatlakozást figyelembe véve át kell gondolnunk, nem túlzottan szigorúak-e ezek a feltételek a többi országhoz viszonyítva. A Gazdasági Minisztérium és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Turizmus Kutatócsoportja 1998-ban végzett egy felmérést az akkori tagországok körében, többek között a turizmus jogi, valamint adó- és pénzügyi szabályozását érintően.2 A 6. táblázat mutatja be a kutatási eredményeket. (Belgium, Dánia, Görögország, Írország és Luxemburg részéről nem kaptak vissza kitöltött kérdőíveket a kutatók.) Néhány országban a közvetítő szektor szereplőinek számát és a piacra lépés feltételeit vizsgálva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy jellemzően külön feltételekhez kötött a tevékenység. A szomszédos Ausztria vizsgálatát indokolja többek között a magyarországi aktív turizmusban betöltött előkelő helyezése és az osztrák utazási irodák árualapjának bővülése a hazai piacon. Az utazási vállalkozások bejegyzésére az Osztrák Kereskedelmi Kamara illetékes. A magyarországi kaucióhoz hasonló pénzügyi letét kötelezettsége és a szakképesítési követelmény szintén létezik. Külön kötelezettség, hogy az ügynöki tevékenységet végzők egy-egy nagy tour operátor termékeinek közvetítését csak külön licencdíj kifizetése után kezdhetik el.
1 2
8
KSH Idegenforgalmi évkönyv 2002. Lengyel [1999].
NAGY É.: ÉRVÉNYESÜLHET-E A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA AZ UTAZTATÁSI ... 6. táblázat Az Európai Unió turizmussal kapcsolatos tevékenysége a jogi szabályozás területén1 Ország
Túltengő
Ausztria
Megfelelő
Nem elegendő
x
Egyesült Királyság Finnország
x
x
Franciaország
x
Hollandia
x
Németország
x
x
Olaszország
x
Portugália
x
Spanyolország
x
Svédország Összes vélemény
x 2
5
4
A kamarától kapott adatsor a nyilvántartott irodák számának 1988 és 2002 között folyamatos növekedését mutatta, 2087 és 2409 között voltak a regisztrált utaztatók. Ennek a magasnak tűnő számnak a magyarázata, hogy az osztrák jogszabályok értelmében minden utazással kapcsolatos vállalkozás, tevékenység ebbe a körbe beleértendő. Így (pl. kirándulásokat szervező, autóbusz vállalkozások, illetve a non profit tevékenységet végzők pl. egy iskola saját diákjainak nyaralást szervezők) is. Franciaországban, amely évtizedek óta a világ leglátogatottabb országa és turisztikai bevételei alapján is a rangsor elején van szintén külön jogszabályok vonatkoznak az utaztató cégekre. (2002-ben kb. 4900 utaztató volt a piacon.) Az áttanulmányozott rendeletek alapján a tevékenység végzésére a helyi önkormányzati hatóságok adnak engedélyt megfelelő szakmai végzettség, rendeltetésszerűen felszerelt üzlethelyiség, valamint az utasvédelmet biztosító financiális garanciák felmutatása esetén. Az új EU-tagországok köréből Lengyelország szabályozását sikerült áttekinteni. Az utazásszervezők és közvetítők szintén külön engedélyeztetés után kezdhetik csak meg tevékenységüket. Az 1997. évi gazdasági minisztériumi rendelet összefoglalóan rendelkezik a turisztikai szolgáltatásokról. A megfelelő működési telephely itt is az alapkövetelményekhez tartozik. Ugyanakkor a hazai szabályokhoz viszonyítva sokkal enyhébbnek ítélhetjük meg az előírt szakmai végzettséget, illetve a pénzügyi letét nagyságát is. Az országban 3500 bejegyzett utaztató működött 2003 végén, 53% tour operátori és közvetítő munkát is végez. 1
Lengyel [1999] 170. oldal.
9
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003
5.2. Az utazási szerződések Az utaztató szervezetek és az utasok közötti megállapodásokra az Európai Unió 90/314 EGK irányelve vonatkozik. Az utazási szerződések ún. blankettaszerződéseknek tekinthetők. Bár a polgári jog szabályai szerint köttetnek, de az egyik fél, nevezetesen az utas lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint a szolgáltató. Az utazási vállalkozó piaci ismeretei, szakemberei, információi, kommunikációs csatornái révén erőfölényben van. A szerződések írásba foglalása, illetve a legkritikusabb feltételek: mint az utazó visszalépése, a részvételi díjak emelése, a hibás teljesítés miatti kártérítés több uniós országban külön jogszabályban került rögzítésre. Általános alapelv, hogy az utazási szerződésekre vonatkozó jogszabályban rögzített határidőktől, mértékektől az utazási vállalkozó csak az utas javára térhet el. Magyarországon az utazási szerződéseket (mint nevesített szerződést) először a 11/1978. (III. 1.) MT. rendelet szabályozta, hivatkozva a Ptk. 416.§-ára. A hazai turisztikai piac átstrukturálódása, a fokozottan előtérbe kerülő utasvédelmi szempontok, valamint Európai Unióval kötött jogharmonizációs megállapodás figyelembevételével szükségessé vált a teljes körű újraszabályozás. A módosított 214/1996 (XII. 23.) Kormányrendelet, összhangban az előző pontban elemzett 213/1996. Korm. rendelettel, részletesen elemzi az utas és iroda jogait és kötelezettségeit. Célszerű kiemelni az utastájékoztatásra vonatkozó ismérveket (3. §), hiszen ezek alapján dönt általában az utas, hogy megveszi-e adott cég termékét, vagy más ajánlatot részesít előnyben. Az 5.1. pontban vizsgált három ország utazási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit áttekintve megállapíthatjuk, hogy mindegyik nagy hangsúlyt fektet az utazó és az utaztató visszalépésének körülményeire, az ebben az esetben fizetendő kártérítésekre, a hiányzó szolgáltatások pótlására, illetve a meghirdetett csomagtúrák részvételi díjának későbbi áremelésére. Az áremelés indokai igen szűk körben mozognak: adóváltozás vagy pl. árfolyamváltozás szerepelhet az indokok között.
6. Összefoglalás Az utazási vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok úgy vélem, elég széleskörűen határolják be Magyarországon a piacra lépés kereteit és biztosítják a fogyasztóvédelem feltételeit. Ezek a rendeletek harmonizálnak az EU direktívákkal és a környező országokban megismert előírásokkal. Az utazók érdekvédelmének erősítését az ellenőrzés fokozásában látom. Különösen a fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörét és a szakmai szervezetek, valamint a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarák ellenőrzési jogkörét kellene szélesíteni.
10
NAGY É.: ÉRVÉNYESÜLHET-E A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA AZ UTAZTATÁSI ...
Felhasznált forrásmunkák jegyzéke BIHARI, NAGY és szerzőtársaik [1998]: Utazásszervezési és értékesítési alapismeretek. KVIF, Budapest. DRÁBIK LÁSZLÓ [1997]: Utazásszervezés, utasvédelem. NOVORG, Budapest. LENGYEL MÁRTON [1998]: Az Európai Unióhoz készülő közép-európai országok turizmusa 1. rész. Turizmus Bulletin II. évf. 2. szám. LENGYEL MÁRTON [1999]: Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz Turizmus stratégia. KIT. LENGYEL MÁRTON [2002a]: Turizmus az évezred küszöbén. (Ökoturizmus a Kárpát-medencében Konferencia, Tiszaroff, 2002. június 13-15. LENGYEL MÁRTON [2002b]: Ne gyengüljön az állam szerepe. Üzleti 7, 2002. szeptember 2. NAGY ÉVA [1996]: Az utazásszervezés fejlődése. A magyar piac változásai a nyolcvanas évektől. BKE, Külgazdasági Tanszék, doktori értekezés. SALAMON ANDRÁS [2003]: Utazási irodák és utasok – egymásnak kiszolgáltatva. Turizmus Panoráma, 2003. október 2. TAMÁS GYÖRGY [1985]: Idegenforgalom gazdaságtana III. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, Budapest, főiskolai tankönyv. Nyugat-Európa alkotmányai (gyűjtemény Országgyűlés Könyvtár) Kelet-Európa új alkotmányai. JATE Állami és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék, 1997. CD jogtár (a Magyar Közlöny Kiadó hivatalos lapja) 401/1998. Verordnung des Bundesministers für wirtschaftliche Angelegenheiten über Ausübungsvorschriften für das Reisebürogewerbe. Bundesgesetzblatt für die Republik Österreich. Loi n 92-645 du 13 juillet 1992 (J.O. du 14 juillet 1992) fixant les conditions d’exercice des activités relatives á l’organisation et á la vente de voyages ou de séjours. Ustawa o uslugach turystycznych z dnia 29.08.1997 roku. Statisztikai kiadványok: WTO Tourism Highlights 2000, 2001, 2002 KSH Idegenforgalmi évkönyv (2002.) A turizmus Magyarországon 1990–2002. A Magyar Turizmus Rt. kiadványa, 2003.
11
