Nő a Spec. vonzereje?

XXII. évfolyam 1. szám 2006. október A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Nő a Spec. vonzereje?

Táncsics Tükör XXII. évf. 1. szám

2006. október

Majdnem nincs BAJ Végre újra itt a Táncsics Tükör, és ha TT, azzal bizony együtt jár a BAJ is! Vagy mégsem? Rögtön kiderül, mennyire találó ez a cím, és mi mindent takar… Hol is kezdjem? Ami talán a legtöbb embert érinti, az a speces gépterem felügyeleti kérdése, amely G. Robi eltűnése óta hatalmas problémát jelent a speceseknek. Már tavaly is volt egy próbálkozás az alkalmi teremfelügyelet megoldására. Ez azt jelentette, hogy elegendő érdeklődés esetén Ádám Péter, Varkoly Márton és én, kinyitottuk a termet. De ez idénre nem működött egyáltalán, hiszen engem egyelőre eltiltottak a felügyeléstől (az okot lásd a későbbiekben!), a többiek pedig nem nagyon tudtak erre időt szakítani. Mára már úgy tűnik, hogy a probléma megoldódik: két szerződéses felügyelő dolgozik a gépteremben hétköznap esténként 19-21-ig, és néha délután is. Szóval kezd rendezetté válni a speces gépterem felügyeleti rendje, tehát elmondhatjuk: majdnem nincs BAJ! A második említésre méltó dolog a címlap. Az idei év különleges a SPEC számára, ugyanis hosszú idő óta először növekedett a specesek létszáma. Egyes híresztelések szerint (lásd címlap) ez Csefkó tanár úrnak köszönhető, aki ugyebár két év után átvette a speces csoportot Demjén tanár úrtól. A hónap kérdése is erről szól: Szerinted mit hoz az ősz? Igen, Csefkó tanár urat a SPECre. Na de ő mit hoz magával…? A lényeg, hogy a speces létszám nőtt, és bár még mindig kevesen vagyunk, elmondhatjuk: majdnem nincs BAJ! A következő, tényleg csak említésre méltó dolog, az én vagyok. Rögtön az első héten sikerült egy kis bűnözésbe belekeverednem, ami majdnem egy „Ön a leggyengébb láncszem, VISZLÁT!”-tal végződött, de hála Bunth tanár úr félórás érvelésének megúsztam egy igazgatói intővel, és az utolsó figyelmeztetéssel. Ez a sztori adta a BAJ van rovat módosított címét is: Majdnem nincs BAJ! Egyesek biztosan örülnének, ha nem lenne BAJ, hiszen akkor mindig nyitva lenne a speces gépterem, a SPEC csoport létszáma folyamatosan nőne, és még BAJ sem idegesítené a kollégium lakóit, tanárait… De mégis, gondoljuk csak meg, MILYEN AZ ÉLET BAJ NÉLKÜL? Nekem erről először az jut az eszembe, hogy unalmas. Nem kellene megoldásokat keresni, kihívásoknak megfelelni, igaz, nem történnének velünk rossz dolgok sem. Reménytelenül üres lenne az életünk, pedig az úgy jó, ha sűrű… Na de milyen az élet BAJjal? (Remélem sokan kíváncsiak erre, főleg a lányok…) Szerintem izgalmas, vicces, tele jóval és rosszal, élettel. És persze van Táncsics Tükör, méghozzá ilyen Táncsics Tükör, melyet egyre többen és többen olvasnak, és jól szórakoznak, vagy komolyan elgondolkodnak, hogy mi is az élet értelme…

2


2006. október

Gólyák a gólyatáborról Kiss-Lőrinc Magdolna (érettségizett) A gólyatábor számomra kellemesen eltöltött négy nap volt. Igaz, borzasztóak voltak a kora reggeli ébresztések, amikor a Diáktanács elnöke, H. Z. és „kedves” barátai hajnali fél hatkor a fülembe ordibáltak, és lezavartak a reggeli tornára. Az utolsó reggeli ébresztő viszont kifejezetten BAJ-os (és bájos) volt! A kellemetlenségeket szerencsére elfeledtették azok a vidám pillanatok, amiket az udvaron lebonyolított vetélkedő szerzett nekünk. A játékos versengés sokat segített az ismerkedésben. Mindemellett a városi akadályverseny is sok-sok izgalmas élménnyel gazdagított bennünket. A romantikus éjszakai hajókázás a Dunán, a BAJ-os margitszigeti séta kellemes emlék marad. Ráadásul a DT-sek is nagyon jófej srácok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Oláh Szabolcs (érettségizett) Szerintem a gólyatáborról mindenki ugyanúgy vélekedik, ahogy én. Én nagyon élveztem, hiszen ennek a tábornak köszönhetően sok emberrel ismerkedtem meg… de hiszen erről kell szólnia a gólyatábornak. A DT tagjai rendkívül sok érdekes programot szerveztek, és akármilyen hihetetlenül hangzik, a reggeli laurenciákat is élveztem. A feladatok segítettek abban is, hogy jobban megismerjük egymást, valamint csapatépítő eredményük is volt. Nekem legjobban a főváros megismerésével egybekötött vetélkedő tetszett, szép volt az esti hajós városnézés is, a margitszigeti vetélkedő… Ezúton köszönöm meg a DT-s arcok munkáját és azt, hogy ilyen zsír tábort sikerült szervezniük számunkra. RESPECT!

Vajda Alexandra (kisgólya) Számomra azért nyújtott a gólyatábor nagy élményt, mert izgalmas programok voltak és nagyon jó volt a társaság. Az volt a legjobb, amikor este az udvaron kellett laurenciázni, mindenki nagyon „élvezte”! Egyik este egy kis kultúrát is magunkba szívhattunk, megtanították nekünk a DT-sek a koleszindulót. Kicsi kellemetlenek (koraiak), de jók voltak a reggeli ébresztések. Nagyon élveztem a vetélkedőket a Parlamentnél, a Feneketlen-tónál, a Szentháromság téren, a Margitszigeten és a kolesz udvarán is. Soha nem unatkoztunk, mindig volt filmvetítés, foci, és pingpong minden este. A gólyadisco is egy élmény volt! Jó volt a zene, tökéletes a hangulat, mindenki táncolt. A legjobb viszont a karaoke volt, amely még tovább emelte a hangulatot. A gólyatábor végére sok új kollégistával ismerkedhettünk meg, akik mára már jó barátainkká váltak…

3


2006. október

Gólyatábor 2006 azaz BAJ a gólyatáborról

Az idén is megrendeztük a Táncsics hagyományos gólyatáborát augusztus 26-tól 31-ig (szombattól csütörtökig). A 0. napon még csak a DT-s szervezők költöztek be a kollégiumba, s készültek a másnap, 27-én kezdődő eseményre. Vasárnap délelőtt még elvégeztünk néhány apró simítást (díszítések, kellékek vásárlása, az udvar kitakarítása Bérdi tanár úr kérésére), majd vártuk a délután érkező gólyákat. Este a Tolnoi tanár úr által helyben sütött hússal töltöttük meg a gyomrunkat. Mialatt sült a finom vacsora, a gólyák csoportokat alakítottak ki, majd minden csoport megírta a maga kis gólyahimnuszát a megadott szavakból. A hétfői nap – véleményem szerint – változatosra sikerült. Délelőtt egy valószínűleg sokak számára unalmas „Hogyan éljünk a kollégiumban?” című előadást hallhattunk. Ebédig a kollégium szinte minden, a szabadidő kellemes eltöltésére szolgáló terem nyitva volt: több számítógépterem, a Piros 7-es és az aula, ahol lehetőség volt pingpongozásra, csocsózásra, ismerkedésre, beszélgetésre… Ebéd után Katona tanár úr segítségével megismerhették a gólyák (és mi, a DT-sek is ☺) a XI. kerület nevezetességeit és fontosabb közlekedési csomópontjait. Majd a már mindenki által kíváncsian várt vetélkedő következett Bérdi tanár úrral és Deák Éva tanárnővel. A tavalyihoz hasonlóan rendkívül érdekes, izgalmas és szórakoztató feladatokból állt, így hamar nagyon jó lett a hangulat, s így az egész vetélkedő jól sikerült. Az esti vacsora után még lehetőség volt filmnézésre, aztán emlékeim szerint a fiúoldalon Takács tanár úr altatott el mindenkit. A keddre betervezett programnak, a visegrádi kirándulásnak az időjárás sikeresen keresztbetett, így gyakorlatilag egész nap a kollégiumban kellett tartózkodnunk, szabad program volt a kollégium területén. Este viszont, a vacsora utánra betervezett disco már nem maradhatott el. A kezdeti nehézségek után sikerült egymást táncba hívni, s ettől kezdve a hangulat szigorúan monoton növekedett (bocsi) a disco végéig. Közben volt egy kis szakasz, ahol a hangulatfüggvény deriváltja megugrott. Ez a szédületes karaoke show-nak volt köszönhető. De sajnos megint korán el kellett mennünk aludni.

4


2006. október

Szerdán a korai reggeli után rögtön indultak a csapatok a városi vetélkedőre. A csapatoknak – más-más sorrendben – több helyszínre kellett eljutniuk csak térkép segítségével, majd ott valami vicces feladatot kellett teljesíteniük: rajzolás a Parlamentnél, vízipisztolyozás a budai várban (ez többször szabályos harccá fajult), továbbá el kellett még jutniuk a Feneketlen-tóhoz és a Váci utcába. A végén a Várban találkoztunk, ahol is kis séta után megkoszorúztuk Táncsics Mihály szobrát. Ezután visszajöttünk ebédelni. Délután sportprogramokon vehetett részt mindenki, például szerveztünk egy focibajnokságot, amely nagy küzdelem után végül a DT csapatának győzelmével zárult. Este a Dunán hajókáztunk egyet, és láttuk, hogy Budapest nagyon szép város is tud lenni… Itt került sor a csapatok közti verseny eredményhirdetésére, a csapatok jutalmazására. Csütörtökön, bár nem volt valami szép idő, a gólyatábori csapat a Margitszigetre költözött ki, ahol egy feladatlapot kellett kitöltenie a gólyáknak a Margitszigettel kapcsolatban. A feladatlap teljes kitöltése csak az egész sziget megismerése után volt lehetséges. Így egy jót sétált mindenki. Délután még volt kézműves foglalkozás, később pedig már a régi kollégisták érkeztek… Ennyi volt körülbelül a gólyatábor; igaz nem beszéltünk még a reggeli laurenciákról és még egy pár fontos apróságról, de azt hiszem, hogy mostanra már egyértelművé vált mindenkinek: érdemes volt/lett volna gólyatáborba jönni!

5


2006. október

Új dolgozók a kollégiumban Kovács (Bűvész) József Tolna megyei vagyok, dunaszentgyörgyi. Bonyhádon jártam a Petőfi Sándor Gimnáziumban, majd szövő és szőnyegjavító szakmát tanultam. Ezután filozófia szakos hallgató voltam az ELTE-n, ahol 2006-ban diplomáztam. Mostanában fogom megszerezni a tanári diplomámat, ugyancsak az ELTE-n. Hobbijaim: Népzene – szívesen hallgatok és játszom népzenét. Hegedülök, egy zenekarban is játszottam, mellyel főleg táncegyütteseket kísértünk. Ezzel a zenekarral jutottam el például Törökországba, Észtországba, Belgiumba, Portugáliába, és sokszor jártam Németországban is. Kedvencem az erdélyi vonószene, azon belül a széki és a kalotaszegi. Olvasás – szeretek olvasni: szépirodalmat, krimit, gyermekirodalmat, gyakorlatilag „mindenevő” vagyok. Kedvenc könyvem Ottlik Gézától az Iskola a határon című könyv. Bűvészkedés – még az óvodában láttam Rodolfot bűvészkedni, s annyira tetszett, hogy én is elkezdtem a bűvészkedést. Rodolfo-dobozokkal foglalkoztam már az általános iskolában is, majd ezt egy kicsit meguntam. Amikor a fővárosba kerültem, megint elkezdtem bűvészkedést tanulni videókról. Most főleg mikromágiát csinálok, ezen belül a kártyatrükköket nagyon szeretem. A kollégiumot nagyjából olyannak képzeltem, mint amilyennek eddig tapasztaltam. A tanárok segítőkészek, és a diákok is értelmesek. Örülök, hogy van egy nagy könyvtár, melyet használhatok…

Tánczos Ágnes 1984-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének Gobelin szakán. Ezután otthon végeztem műhelymunkát a műtermemben, állami megrendelésekre, általában házasságkötő termekbe és közintézményeknek készítettem különféle textíliákat. Majd vállalkozó lettem, a divat- és konfekcióiparban tevékenykedtem, főleg gyermekruhák tervezésével, modellezésével és kivitelezésével foglalkoztam. Később lakberendezéssel és lakástextilekkel, enteriőrökkel dolgoztam. A kollégiumba az igazgatónő révén kerültem, ő hívott engem ide szabadidőszervezőnek, illetve a diákok esztétikai érzékének javítása lesz még a feladatom.

6


2006. október

Már be is illeszkedtem a kollégiumban folyó munkába. A lányoknak már indítottunk egy jógatanfolyamot és folyamatban van egy hastánc tanfolyam is. A Piros7-esbe egy teáskészlet és egy vízforraló került, így már ott is lehet teázni. Továbbá ugyanitt lehet mostmár internetezni, illetve kiadtam egy DVD-gyűjteményt is, melyből lehet választani, és meg lehet nézni. Rengeteg kulturális programot szervezek: színházba, moziba, planetáriumba… lehet elmenni. Az ezekről szóló hirdetményeket főleg az aulában elhelyezett paravánokon találhatjátok meg, érdemes figyelni őket. Nagyon várom már a kolihetet, melyről már sok jót hallottam. Most sikerült meghívnunk Csernus doktort, remélem ezzel tovább növekszik a kolihét színvonala. Amúgy a vidéki gyerekek meglepően jólneveltek, remekül kijövök az itt lakókkal, és a tanárokkal is jó kapcsolatot sikerült kiépítenem. Király-Nagy Éva Dolgoztam a Magyar Állami Operaház díszletosztályán, illetve egy nagyvállalatnál dekoratőrként. 1985-ben szereztem diplomát történelem-népművelés szakon. A következő munkahelyemen népművelőként kiállítások rendezésében vettem részt, továbbá kapcsolatokat alakítottam ki óvodákkal, iskolákkal kultúraépítés ☺ céljából. Ezután hat évet otthon töltöttem két gyermekem nevelgetésével. 1991-ben álltam újra munkába, szociális munkásként dolgoztam egy családsegítő szolgálatnál 11 évig. Fontosnak tartom a gyerekekkel való foglalkozást, s ezért részt vettem például különféle (kerékpáros, napközis, kézműves) táborok szervezésében és megvalósításában. Korrepetáltam is, mondván hogy kicsit közvetlenebb kapcsolat esetén a tanulás is jobban megy. Ez elég sok esetben beigazolódott. 1991 és 1995 között elvégeztem egy kézműves főiskolát, majd 2002-től vállalkozóként múzeumpedagógus és kézműves voltam, dolgoztam a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Közlekedési Múzeumban. Itt is gyerekeknek vezettem játszóházakat és nyári tematikus, históriás táborokat. Ez év szeptemberében kerültem ebbe a kollégiumba. Remélem, nem lesz nehéz beilleszkednem a társaságba. Egyik hobbim a környezetvédelem – civilként tagja vagyok egy környezetvédő egyesületnek. Hasznosnak tartom a Környezeti nevelés című alapprogrami órát, ugyanis ha ezt jól használjuk fel, a diákok tényleg tanulhatnak valamit. A szelektív hulladékgyűjtés például itt a kollégiumon belül is fontos lenne… A környezetvédelem mellett a sport is fontos nekem. Szívesen bicajozom, csak az a baj, hogy kevés kerékpárút van a fővárosban.

7


2006. október

Hangyál Terézia (Zia nővér) Egészségügyi szakközépiskolába jártam, majd foglalkozásegészségügyi szakvizsgát tettem. Először egy kórház urológiai osztályán dolgoztam, később a Chinoin Gyógyszergyárban voltam üzemi nővér. Utána a Pázmány Péter Egyetem foglalkozásegészségügyi rendelőjében lényegében ugyanazt a munkát végeztem, amelyet itt. Magam is kollégista voltam, szép emlékeim vannak róla. Remélem, itt újabb élményeket élhetek át. Hallottam, hogy itt a kollégiumban sok jó programot szerveznek, ezeken szívesen részt vennék. Örülök, hogy újból „kollégista” lehetek. Maga a kollégium, és az itt lakók is egyelőre nagyon szimpatikusak. A tanárok segítőkészek, együtt tudok működni velük. A diákok tisztelettudóak, mindig köszönnek. Számomra elég furcsa, hogy mindenkivel magázódnom kell, ezen majd szeretnék változtatni. Tegezve sokkal közvetlenebbek lehetnek a beszélgetések, közelebb kerülhetünk egymáshoz. Remélem, sokáig maradhatok ebben a kollégiumban.

Elsősök a Specen Nagy meglepetésre idén újabb 5(+2) elsős érkezett az egyetemi előkészítő részlegre. Hogy egy kicsit megismerhessük őket, néhány értelmetlen kérdést tettem fel nekik, s értelmes válaszokat vártam. Ezekkel nemcsak magukat minősítik, hanem a kollégiumot, a Specet és a tanárokat is. a Diákfőszerk. A kérdések a következők voltak: 1. Kitől és mikor hallottál erről a kollégiumról, illetve a Specről? 2. Miért lettél speces, mit vársz a Spectől? 3. Milyen volt az első benyomásod a Specről, milyen volt az „álmaidban”? 4. Hogy érzed magad most a Specen, illetve a kollégiumban? 5. Mit gondolsz a tanárokról? 6. Speces szeretnél maradni? Bozsér Balázs 1. Szüleimtől és a Mikeséktől. 2. Hogy ne legyek tanulószobás. 3. Jó, mert értelmes emberekkel ismerkedhettem meg itt a Specen. 4. Szerintem a kaja nem túl jó, és hosszú a szilenciumi idő. 5. A tanárok általában jófejek, humorosak és segítőkészek. A speces tanárokra pedig ez duplán igaz! 6. Nem tudom még…

8


2006. október

Fonyó Dávid 1. Nagy Dani mesélt róla tavaly nyáron, illetve Pósa Lajos tanár úr is javasolta, hogy ide jöjjek. 2. Mert úgy gondoltam, hogy itt az iskolai szakkörökön kívül még elég pluszt kapok ahhoz, hogy eredményesebb legyek a matematika és a fizika terén. A jövőmet is valahol ezen a pályán képzelem el. 3. Azt hittem az elején, hogy sok kocka lesz a specesek között, de kellemesen csalódtam, jófejek. Ezt az egy különbséget leszámítva erre számítottam. 4. Alapvetően tetszik, de egyelőre egy kicsit még mindig szokatlan. Úgy gondolom, hogy ennél számomra jobb kollégiumba nem nagyon mehettem volna. 5. Még nem igazán sikerült megismernem őket, (úgyhogy még – a diákfőszerk.) jó véleményem van róluk. Érdekes arcok mind, a szakköreik jó hangulatban szoktak telni. Összességében bírom mindannyiukat, ha valami segítség kell, ők ott vannak. 6. Igen.

Bodor Bertalan 1. A kollégiumról először az iskolaválasztáskor hallottam. A Specről csak a beköltözés idején. 2. Mert a Specre osztottaqk be. Sok TT-t. Nem tudom. 3. Az első benyomásom jó volt, nem álmodtam róla, mert nem tudtam, mi az. 4. Most jól érzem magam itt. 5. Változó. 6. Igen.

Tubak Dániel 1. Pósa Lajos tanár úrtól, cirka 2 és fél éve. 2. Mert ide küldtek… Nem várok tőle semmi különöset, de remélhetőleg segíteni fog valamit a matematika- és a fizikaszakkör, melyekre szükségem lesz, hiszen ha minden összejönne, akkor autótervező lennék, egyéb esetben informatikus vagy mérnök. 3. Nem nagyon volt semmilyen fix elképzelésem a Specről, de mindenképp lazább, mint amire számítottam. Viszont az ilyen alapprogramszerű izék egyáltalán nem hiányoztak. Összességében semmin sem lepődtem meg különösebben.

9


2006. október

4. A kaja lehetne jobb is, bár kolesz-szinten asszem elmegy. A társaság itt a Specen egész jó, hogy másutt milyen, azt – talán szerencsére – nem tudom. Összességében jól érzem magam, ez a lényeg, úgyhogy nem folytatom ☺ 5. Demjén t.úr: Mindig jókedvű, a lúdtollával pedig igazi jelenség! Ha minden igaz, az ő jóvoltából van accountunk is, úgyhogy kezd a szívemhez nőni. Csefkó t.úr: Az egyedi stílusú fizikaórái közben csak egy autót rajzoltam, ami azt jelzi, hogy nagyon jó órákat tart. ☺ Mindenesetre azt hiszem, jól jártunk azzal, hogy ő lett a csoportvezetőnk. (Hááát, nem is tudom… – a diákfőszerk.) Csonka t. úr: Többnyire akkor találkozom vele, amikor éjszakás, úgyhogy túl sokat nem tudok róla. Azt hiszem, hogy múltkor 4-est adott a takarításunkra, ami mindenképp értékelendő. ☺ Bunth t. úr: A szakköre mindenképp kellemes meglepetés volt, nem olyan, mint amilyennek az ember egy „tipikus koleszos szakkört” képzel. Még gondolkodnom is kellett, nem is keveset! Ja és azt hiszem, hogy már elég sok olyan képet készített, amiért köszönettel tartozunk neki! 6. Igen.

Kindrat László 1. Mácsai Ákostól és a szüleitől. 2. Mert ide osztottak be (véletlenül?!). A Spectől ösztöndíjat és jó szakköröket várok, melyeken izmos agyú leszek. Mérnök szeretnék lenni, s remélem, ebben majd segítenek Csefkó fizikaszakkörei. 3. Nem tudtam, hogy speces leszek, ezért nem is álmodoztam róla. Az első benyomásom jó volt, mert a tanárok általában jófejek, egy kicsit viszont rossz, mert azért van egy-két kocka… (Bocs!) 4. Most már jól érzem magam, mert hagynak tanulni és aludni is, ha arra lenne szükségem. Egészében véve pedig egy elit helynek tartom ezt a kollégiumot. 5. Csefkó durva fizikaszakkörei és a poénos szövegei nagyon bejönnek. Bunth tápos matekszakköre is jó, jó kemény. Remélem, hogy egyszer majd a gyorsolvasást is megtanítja nekem és nem csak a szinusz-tételt! Egyébként meg ő is jófej. Demjén pedig a lúdtoll királya! Csonka tanár úr jó éjszakás, korrekten osztályozza a takarítást, csak az a BAJ, hogy sokáig van ébren… 6. Naná!

10


2006. október

Szilveszteri szösszenet Ha nem BAJ (de ha van, akkor is ☺), írnék egy rövid beszámolót a TT-nek, hogy milyen volt ott (a Specen – a szerk.) régen az élet, és milyen nekem most. Leírnám néhány élményemet és pár jó tanácsot adnék a mostaniaknak. Szóval, hol is kezdjem? Az első kollégiumi élményem a felvételi volt, ahol a tanári karon kívül még Klág Dávid (akkori DT tag) vett részt. Akkoriban még nem hittem, hogy a DThez valaha is lesz közöm. A téma, amit boncolgatni akartam, az a matematikai bizonyítások a geometriában. Elég szerencsétlenül indult, mert Gudenus tanár úr azonnal olyan kérdést tett fel, amelytől úgy leizzadtam, hogy még hetekkel később is rámjött az agyzsibbadás... De szerencsésen megoldottam egy „kis” segítséggel, majd végül Józsi bácsi mentőkérdése kihozta belőlem a maximumot. Majd rá néhány hónappal – miután beköltöztem – fel kellett ismernem, hogy ha van is élet a halál előtt, akkor az csakis itt lehet. Seres Gyulának köszönhetően bekerültem a híres, hírhedt 204-es szobába (Mosolygó+KATi). Ráadásul ebben a szobában akkoriban még emeletes ágyak voltak... Innen nem volt menekvés. Akkoriban még legendaként terjengett, hogy SZEGÉNY Balogh Laci és Zséger mennyi büntetőpontot kapott KATi hasipacsizásáért, majd fordult a kocka, és ők hasipacsiztak minket, de „sajnos” azt a tanári gárda nem vette észre. Akkoriban még annyi ember volt a Specen, hogy az egész félfolyosó tele volt velünk (kb. 56 fő – a szerk.). Nem is ismertem mindenkit, de Izsák Zoli már akkor is egyetemista volt, és már akkor is őslakosnak számított a koliban. (sic!) Szilenciumokon tanultunk, szakkörökön figyeltünk. Azt hiszem nem volt velünk sok gond, mert Bunth tanár urat soha nem ébresztettük fel, mikor elbóbiskolt órán, esetleg dolgozatírás közben. Így teltek a hetek egészen a gólyaavatásig, amiben nekünk volt részünk utoljára. Lepedőben jártuk a várost, énekeltünk, a buszokon mindenkinek köszöntünk csoportosan, ha felszálltunk vagy leszálltunk, fogat mostunk a Fővám téren, aprót kéregettünk a Váci utcán, kisgatyára öltöztünk a Feneketlen tónál stb. Lassan eltelt az első év, és kezdtük megszokni a kollégiumot sorstársaimmal együtt. A második év már vidámabb volt, de a piros/sárga nem tartozott a legjobb színű kártyák közé, így továbbra is sok szilenciumot kellett végigunatkoznom. Erősen megcsappant azonban a specesek létszáma, valamint a tapasztaltabbak beavattak a hétvégi LAN élményekbe, ami hajnalig elhúzódó Quake és StarCraft partykat jelentett. Már csak hab volt a tortán, hogy létrejött a 211-es gépterem! Ebből az évből származik az egyik legrosszabb történetem is, amikor péntek este, hazafelé igyekezve leállított 7-8 keménylegény, és el akarták szedni a pénzemet. Én már erősen turkáltam a táskámban, hogy odaadjam nekik a nálam lévő néhányezres pénzmennyiséget, de csak nem találtam. Majd megmutattam nekik a szennyest, és a biológiai fegyvernek minősülő koszoszokni-gyűjteményemet, mire gyorsan távoztak. Persze én sem voltam rest, és néhány nap múlva már egy hatalmas „késsel” mászkáltam a városban. De mivel a szállítása problémákat okozott, ezért inkább csak az ágyneműmben tároltam. Ez bele is került a karakterversembe ☺

11


2006. október

Harmadik évben már igazából olyan kevesen voltunk, és olyan alacsony szintre ment a szigor, hogy szilencium alatt már ki lehetett menni vécére, nem csak pisilés céljából... Persze erről jut eszembe, hogy voltak ám kulcsos intézkedések a WC-vel kapcsolatban már annak idején is, mert nem mindenki tudott jól célozni, vagy csak piros pontért volt hajlandó lehúzni, és csak kisötösért kefét használni. Szóval egyre gyakrabban maradtam fent hétvégén, és néha elmentünk bulizni, már ha beengedtek minket. Kezdtem nagyvilági életet élni. Fizikaoktatás terén akkor értem el először sikereket, amikor Csefkó tanár úr átvett minket. Életemben először lettem az iskolában ötös fizikából, majd rá egy évvel még az OKTV-n is továbbjutottam. Tényleg komolyan megszerettette velem, bár a többiek nem nagyon szerették. Igazából javarészt csak olyan 3 órás szakkörök voltak, ahol Csefi, Pék és jómagam voltunk. Matekból Gudenus tanár úr kegyeibe kerültünk, aki a gépteremben próbált minket internetezés helyett Derive-ra oktatni... Elég kevés sikerrel. Baranyai is ekkor került közénk és HATTALMAS kínlódások árán, de sikerült a szívünkbe fogadni. Ebben az évben volt még továbbá a híres, Bré-díjas nitrogénbombás kísérletsorozat Burtiék részéről, valamint a tanárok sem panaszkodhattak, hiszen ők is kaptak Bré-díjat ☺. Végül elérkezett a várva várt negyedik év. Ekkorra már csak kb. 15-en maradtunk a Specen, és már a gépterem sem csak a miénk volt, de G. Robit nagyon szerettük, és meg voltunk elégedve a nyugodt tempójával és lassú beszédével. Csak arra vártunk, hogy mikor mondja ki a következő kérdéseket: - Te mióta ülsz ott? és mondatokat: - Bútol a profájlod., vagy Várj, csak ezt a filmet még megnézem, és utána leülhetsz ide. Ilyenkor sírva rohantunk ki a gépteremből. De megragadtunk mi is minden kis alkalmat, hogy bulizhassunk. Ugye kimenő híján ilyenkor kényszermegoldásokkal próbáltuk kiküszöbölni a csorbát (sic!), mint például a földszinti tanuló kulcsát lemásoltattuk és esténként nyitva hagytuk az ablakot, majd elegánsan kimentünk a kollégiumból bulizni. Estefelé már csak arra kellett vigyázni, hogy halkan mászszunk be az ablakon. Persze ezt is észrevették, mint mindent és lecserélték a zárakat. Továbbá ebben az évben már azzal is versenyeztünk, hogy a piros kártyájára ki tud több kimenőt kérni. Ezt sikerült megnyernem, negyedévi 25 kimenővel, bár hozzátartozik, hogy ekkorra már DT elnök lettem, s bár sokan mondogatták – többek között az izgatónéni is –, hogy dejó, van újra DT és dolgoznak és stb, nem igazán kellett megerőltetnem magam, kivéve néhány program előtt. Így a vége felé közeledve még mondanék néhány jó tanácsot. A tanárok nagyon jó emberek, Csefi fülprünckölését és makkengórókigyúratlantápürdüng feladatait ki kell bírni, Demjén alapvetően jó ember, csak nem szabad hozzá szakkörre járni (állítólag), Bunth tanár úr baseball ütőjétől rettegjetek, valamint Csonka tanár úr jósága a legkevésbé csonka. Kérjetek tőlük nyugodtan segítséget, valamint bulizzatok sokat, de ne legyetek benne semmiféle balhéban. És keressétek fel a kollégium legrégebbi diákjait: Varga 8 Balázst és Izsák Zolit a gondnoki lakásban. Ők aztán tudnak mesélni! Üdv mindenkinek! Kocsis Sly Szilveszter

12


2006. október

A Főszerkesztő válaszol Újra itt a Főszerkesztő! Hazaérkezett fonyódi nyaralásából, és most végre újra válaszol a kollégisták komoly és komolytalan kérdéseire! Reméljük, most is jó (jó vicces) válaszokat illetve tanácsokat ad Pici DemJoe ArchiDevil Ürdüng József! a diákfőszerk. Kedves Demjén Tanár Úr! Azt kívánom Önnel és az olvasókkal megosztani, hogy milyen jó dolog egy lánnyal, esetünkben Zsófival együtt tanulni szilenciumon. Nem is tudom, talán ösztönzően hat ránk, mióta nálunk van, azóta mi is többet tanulunk, és a suliban is jobb jegyeket szerzünk. Arra gondoltam, talán Ön, mint a kollégium legnagyobb újságírója el tudná intézni azt, hogy minden speces szobába kerüljön be legalább egy lány, s ekkor talán a SPEC még kimagaslóbb eredményt mutathatna fel. Előre is köszönöm az ügyben való közbenjárását. Mély hódolattal: Mikes Tamás Drága Barátom! Örülök, ha a Tisztelt Olvasók megosztják velünk mindennapi apró örömeiket. Teljes mértékben megértem az Ön felhorgadó lelkesedését is. Már régen vártam, hogy valaki megírja a TT szerkesztőségének a remek ötletet, melyet én sugalltam a Spec részleg jelenlegi tótumfaktumának, a szilencium hatékonyságának javítása érdekében. Az elvetett mag szárba szökkent és meghozta gyümölcsét! Nem új keletű dolog ez. Zseniális módszerem (sic!), már régebben is nagy sikereket eredményezett. A Hófehérke és a hét törpe névre hallgató project évtizedek óta egyedülálló módon javítja a stúdiumi teljesítményt. Egy egész lapszám is kevés lenne felsorolni azokat a sikereket, amiket Big Banditól kezdve Önökig – az idők során e metódusnak köszönhetően – felhalmoztunk. Sajnos jelenlegi lehetőségeink korlátozottak. Bármennyire is szeretnénk kiterjeszteni az eljárást, ezer és egy oka van annak, hogy nem tesszük. Hogy csak egyet említsek: pillanatnyilag csak egy Zsófink van. Remélem, megérti, hogy Őt sem szakíthatjuk ötfelé! Fél hat felé talán már igen! (Bocs az idétlen szóviccért! Én kérek elnézést! A Főszerk.) Legyen türelemmel, hamarosan toborzó körútra indulnak embereink. Kellő számú csinos és okos lánnyal gyarapítják majd a Spec egyre duzzadó létszámát. Ezt már-már illetékes elvtársi minőségemben is ígérhetem Önnek! a picit sem öndemjénező főszerkesztő Nagyon Kedves, Mélyen Tisztelt Demjén Főszerkesztő Úr! Én egy igen kellemetlen gondommal kapcsolatban kérem ki az Ön tanácsát. Tudnia kell rólam, hogy fanatikus autórajzoló vagyok. Ez annyira elfajult, hogy mára már tényleg mindig és mindenhova autókat rajzolok. Többek között ezzel töltöm otthon a családi vacsorákat, a kollégiumban a szakköröket, az iskolában az órákat. Matematika órán például az egyenletekben szereplő „x” változó írása helyett mindig egy autót rajzolok. Ez egy kissé lassítja a jegyzetelést… Könyörgök, tanár úr, segítsen valahogy megszabadulnom a kényszeres autórajzolástól! Köszönettel: Tubak Dániel

13


2006. október

Dániel! Ne harcoljon a természetével, fogadja el a Sors rendelését! Tekintse úgy, hogy ez jutott Önnek osztályrészül. Lehet, hogy egy szép napon híres gépjármű dizájner, vagy graffitis lesz magából ne induljon ki folyton. Az autókon kívül más dolgok is vannak égen és vízen. Higgyen a lélekvándorlásban! Ön előző életében valószínűleg szekéralváz, esetleg Panni robogó lehetett. Vagy talán a tudatalattijában mélyen elrejtett és elfojtott vágyait éli ki ilyen egyszerű módon! Nyugodjon meg, ha így folytatja, egy szép napon eljön magáért egy fehér jármű, kis piros kereszttel az oldalán. Olyan helyre viszi majd, ahol naphosszat békésen rajzolgathat. addig is maradok lelkes rajongója: a főszerk. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Nem szívesen szólok bele a Táncsics Tükör szerkesztésébe, de most mégis ezt teszem. Tudom, hogy Ön a főfőszerkesztő, és Ön (hozsánna…) nem tud hibázni, de most kivételesen sikerült! Ha ugyanis megjelenik ez a szám, akkor kiderül, hogy Csengének egy levele sem került be az újságba, és ez súlyos hiba, amin érdemes elgondolkodnia. Ön nem így gondolja? Csodálkozva: a diákfőszerkesztő Tisztelt Áskálódó, BAJkeverő, és Kétkedő Munkatársam! Látja, itt kezdődik a BAJ! Maga előre iszik a Csenge, akarom mondani, a medve bőrére! Ne tegye! Sőt, ha javasolhatok Önnek valamit: Egyáltalán ne igyon! Főleg ne alkoholt! Na jó, naponta egykét liter vizet beslaugozhat a gigájába, de semmi többet! Ugye, máris milyen összevisszaságokat beszél? Pedig az írásképe alapján úgy tűnik, nincs BAJ, teljesen józan benyomást kelt. Ki mondta Önnek, hogy a mi imádott Csengénk kimarad a mostani számból? Magán kívül van olyan megátalkodott elme ezen intézmény falai között, aki feltételezne a lap alkotói gárdájáról ilyen otromba, tapintatlan és bűnös mulasztást? Az olvasóközönségünk nevében is kikérem magamnak. Különben is, ahogy a mondás tartja: Nemzet nélkül a félkar ipari óriás! Azaz, Csenge nélkül nincs TT szám! Most sem lesz. A kishitűsége egyenesen vérlázító! Ezzel lejáratja a LAPOT! Szálljon magába, idegenszívű renegát! Egyáltalán nem csodálkozva, ám mélységesen megdöbbenve: a főfőszerkesztő Tisztelt Régi Jó Csoportvezetőnk! Mondja csak, miért kellett itthagynia a Specet Csefkónak? Ön nem tudja, mit vétett ellenünk és főleg ellenem! Az elmúlt hónapban mindig csak éjfélig vagy 23 óráig kaptam kimenőt, s ez csak fél oldalt tesz ki a kimenőkönyvemben. Mi jöhet még? Lehet, hogy a következő hónapban már ennyi kimenőt se kapok? Ez roppant kellemetlen lenne! Nem tudná elintézni, hogy visszakerüljön a Spec élére? Hiszen ha megmaradt a TT főszerkesztőjének, akkor még mindig kötődik a Spechez, lévén a Táncsics Tükör mégiscsak a Spec lapja! Önt az egész csoport visszavárja! Remélem, lesz még Önhöz szerencsém, mint csopvezetőmhöz. Érdekmentes tisztelettel: Varkoly Márton

14


2006. október

Csoportom, Dicső Népem, Véreim! Sírig hű, Virtigli Speceseim! Hadvezéri magaslatokból édesatyátok hangján szólok most hozzátok! Az ellenség ármánykodásának következtében le kellett mondanom speces csoportvezetői tisztemről! (sic!) De Ti ne csüggedjetek! Mert közelg az idő, amikor megtörik az évszázados turáni átok, és újra dicső csapataitok élére állhatok. Viseljétek fegyelemmel, türelemmel, és méltósággal a megpróbáltatásokat! Folyamatosan nő a feszültség! Ellenállás!!! Csefkó, a galád trónbitorló(vessző) nem sokáig sanyargat már benneteket. A Zsarnok Népnyúzó Gaz Imperialista napjai megszámláltattak! (Annyit máris elárulhatok a várható eredménnyel kapcsolatban, hogy a legkisebb páros prím!) Bátran kijelentem: Csopifogi! Csopifogiiii! Csopifogiiiiiiiiiiii! Márton Fiam! Téged kiválasztott az Úr (Csefkó úr) a szenvedésre! Légy állhatatos a harcban, ülhetetes a szakkörön, és megingathatatlan a Hitben (ami egyébként tévhit – a szerk.), hogy Neked korlátlan számú kimenő jár! Add tovább a jelszót: Arccal a lányszárny felé! Lesz speces újjászületés! Jobb ma a Morzsika, mint holnap Korzika! Üdvözöllek Benneteket! Hős csoportvezéretek: Demjén, a főszerk. Tisztelt Mindent Tudó FőszerkesztőKém! Képzelje csak, elromlott a fényképezőgépem Vakuja, és most gyakorlatilag nem tudok vele dolgozni! Nagyon stresszes vagyok emiatt, szerintem nem sokáig bírom így. Elintézhetné, hogy legalább a kollégium területén kiépítsenek egy hiperfényforrás-rendszert, ha már a Napot nem tudja lehozni nekem. Vagy ha ez sem megy, esetleg kikémkedhetne nekem egy jó vakuszervizt… Meg vagyok róla győződve, hogy Ön az én emberem! A nem valami (villanó)fényes hangulatban lévő: Bunth István Kedves Kolléga! Ez rossz jel! Nem vagyok babonás, de az Ön helyében felfüggeszteném ezirányú tevékenységemet! Ezt javasolnák Önnek azok a kislányok is, akiket nap mint nap szekíroz a kattintgatásával. Ez a Végzet utolsó figyelmeztetése. Ne haragítsa magára! Álljon meg, amíg nem késő! Bizonyára emlékszik egykori hőn szeretett munkatársára, akit Maga nemes egyszerűséggel csak Zoltánnak aposztrofált. Ő is folyton stresszes volt, és lám hová jutott. Azt javaslom, hogy hagyjon fel veszélyes hobbijával, ha nem akar úgy járni, mint fent említett Vakuja. Annak is folyton lemerült az akkuja. Intő szavaim megfogadásának reményében maradok tisztelettel: a főszerkesztő

& ________________________________________________________________________________ Hhrrrdetmény! Aki megtalálta a kulcsot a Hhrrrcegnő szívéhez, kérjük adja le sürgősen a Táncsics Tükör szerkesztőségében! A becsületes megtaláló jutalma egyéves előfizetés hrrlapunkra, a TT-re. Hhrrr (és aggódó barátai)

15


2006. október

A hónap kérdése Szerinted mit hoz az ősz? – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Nem tudom, mit hoz az ősz, de már az MTV-ből sem fogom megtudni. (Kende) Nem értem a kérdést. Mire az őszi Táncsics Tükör megjelenik, úgyis tél lesz! Brutál kemény pornót, na meg persze biztos lesz egy cucc, és egy cuccos is! Remélhetőleg kevesebb ilyen kérdést, és kevesebb ilyen választ. (Tubak) Neked szerintem egy akkora semmit, hogy nem fogod elbírni.(?) Egy GSA-4160B LG Super Multi DVD Drive-ot. (Stampedli) Állandó kimenőt reggel 6-ig, egész hétre. (egy elsős) Egy-két randalírozó tömeget a TMK-nak. (XY) Új teremfelügyelőket a gépteremben. (Gabci) Bort, búzát, békességet, a magánéletben is! Sört, árpát, zavargásokat, a közéletben is! Remélem egy csajt hoz végre BAJ-nak. Új hétfői kéjszakást a fiú II. emeleten! Egy 10x10-es Rubik kockát Bercinek. Semmit, az ősz ugyanis mindent visz! Még több fazekasmakit a SPECre ☺ Bré-díjat a Tetemnéző tanárainak. Izmos Csefkó-fizikaszakköröket. Szőlőt, gesztenyét, falevelet. Azt, amit a Mikulás nem! Hát pénzt, azt tuti nem Nem tudom. (Kapitány) Alapprogram-terápiát! Sajnos BAJ-t! (Bunth) Még több Kombínót. Hideget és kabátot. Őszt. (Boldinger) Tehéninfluenzát. Fotók: Forradalmat. Balogh Edina Változást. Bíró Áron Tojást. Bunth István Sajtot. DT Telet. Azt. Főszerkesztő: Demjén József Én? Diák főszerkesztő: Baranyai A. János Ki? Címlap: Glöckl Janó ?! Tördelő: Csefkó Zoltán Korrektor: Csonka János 16

Nő a Spec. vonzereje?

Recommend Documents