Munkanapló 2012‐11‐17, szombat „Elérkezett a nagy nap, irány Finnország!” – mondtam kora reggel, miután kimásztam álmosan az ágyamból. Az utóbbi egy hónapban megkaptuk az alapos felkészítést a szakmai gyakorlatra tanárainktól, Szabados Edittől és Kruzsic Lászlótól, így még ha álmosan is, de legalább magabiztosan vágtam neki a nem mindennapi útnak. A csomagjaimat már bekészítettem előző nap, amelyekkel kiballagtam 6.45‐re a kondorosi buszpályaudvarra, ahol felvett a Békéscsabáról jövő iskolai kisbusz, amiben már benn ült Pataki Ferenc igazgató úr, és Kruzsic tanár úr. Szarvason csatlakoztak hozzánk Nehéz Tamás és Sutyinszki Gergely osztálytársaim, velük folytattuk utunkat Budapestre. Kb. 2 óra utazás után megérkeztünk a repülőtérre. Ez teljesen új volt nekem: még soha jártam ott, de könnyen kiismertem magam. Várakoztunk a bejelentkezésre, majd leadtuk a nagy utazótáskáinkat, később átestünk egy ellenőrzésen. Minden rendben volt, így 11.35‐kor beszálltunk a repülőbe, az pedig felszállt velünk. Izgalmas volt repülővel utazni, mert első alkalommal volt részem benne, de Gergő és Tomi sem volt tapasztaltabb nálam. Bő két óra múlva leszálltunk Helsinkiben, felvettük a csomagjainkat, és a tanár úr által bérelt autóval az Eurohostel nevű hotelbe mentünk, megszállni ott egy éjszakára. Leraktuk a szobáinkba a táskákat, majd városnézésre indultunk. Gyalog mentünk, sötét volt már, az eső is esett, de a város éjszakai színei és a látványosságok kárpótoltak minket. A kikötőben egy többemeletes nagy hajó, a Marienna állt, továbbmenve pedig láttuk a finn parlament épületét, a kőtemplomot, a Helsinki katedrálist és történelmi személyek szobrait a főbb tereken. Útközben betértünk egy olcsóbb étterembe, meg egy boltba, végül visszamentünk a szállodába, ahol beszélgetéssel fejeztük be a napot.
11‐18, vasárnap Még délelőtt el kellett hagynunk az Eurohostelt, ezért korán keltünk, tanár úrék szaunáztak, mi azt inkább kihagytuk. Reggeli után elindultunk várost nézni, elsősorban az Uspenski katedrálist. Éppen mise volt, mikor bementünk a templomba, érdekes volt, hogy nem voltak padok a híveknek, mindenki végigállta a szertartást. Körülnéztünk még a környező utcákban, meg fényképeztünk, de nem időztünk sokat, erős, hideg szél volt. Kiköltöztünk a szállodából, majd autóval elmentünk a kőtemplomhoz: tegnap csak kívülről láttuk, ma már belülről is megtekinthettük a mise után. Ezután útnak indultunk Kokemakiba. Kb. 200 km‐re van a fővárostól, ami közel 3 órányi autózást jelentett. Végül nem tűnt ilyen soknak az út, talán azért, mert a táj ugyan szép volt, de nagyon monoton: fenyők, nyírfák és egyéb örökzöld növények, nagyritkán egy‐egy tó volt látható. Útközben megálltunk egy helyen, ahol volt könyvesbolt, abc, étterem, furcsálltuk, hogy sok vendég volt ott, annak ellenére, hogy a környező települések távol voltak. Kokemakiba megérkezve, a finn Markoval találkoztunk, aki elvezetett minket a szállásunkhoz ‐ ami a fogadó középiskola területén van ‐, és angolul elmondta nekünk a fontosabb dolgokat. Ő intézi az ügyeinket az iskola részéről. Lepakolás után elmentünk bevásárolni ételt, italt. Az árak általában magasabbak, mint otthon, és termékek nevei csak finnül vannak kiírva, angolul ritkán, így néha találgatni kell, hogy mi is az a valami… ☺ A szállásra visszamentünk, megvacsoráztunk, berendezkedtünk. Szüleimmel interneten keresztül beszélgettem.
11‐19, hétfő Reggeli, és szendvicskészítés után az iskolai kisbusszal Marko elvitt minket a céghez (Lehtosen Konepaja), ahol gyakorlaton leszünk. Egy tárgyalóteremben ültünk le, szerződés aláírás és a további teendők megbeszélése történt. Ezután bevezettek minket az üzembe, ahol rögtön találkozhattunk egy magyar dolgozóval, Szabó Csabával. Váltottunk vele néhány szót, meg tájékoztattak minket pár dologról, majd vissza az autóba, és átmentünk a középiskolába (Satakunnan ammattiopisto), ahol a gépgyártási gyakorlati műhelyekbe mentünk be, másod és harmadévesek dolgoztak a gépeken. Ezt követően egy másik épületben az automatizálási és logisztikai gyakorlati helyeket tekintettük meg. Modern eszközökkel jól felszerelt az iskola. A menzán ebédeltünk ‐ kivételesen a tanári részlegen ‐ Markoval. Paivi is megjött, névjegykártyát is adott, a segítségét is felajánlotta, ha gondunk lenne a későbbiekben. Ebéd után Poriba indultunk a kisbusszal tanárainkkal együtt, Marko vezetett. Elvitt minket ahhoz a sportklubhoz, amelynek ő az elnöke. Curlingezni, síelni lehet ott főképpen. Megmutatta nekünk a hómaró gépét, ami úgy nézett ki, mint egy nagyobb hókotró traktor, ezzel készítik elő a sípályákat. Elmondta, hogy másfél évig gyűjtötte rá a 180 ezer €‐t. Ezután egy vízerőműhöz vitt el minket Marko. Majd siettünk Poriba, hogy még naplemente előtt odaérjünk a tengerparthoz. Nagyon szép volt, most láttam először tengert, a Nap is sütött, bár hideg szél fújt. Miután itt végeztünk, Pori belvárosába mentünk. Kruzsic tanár úr zenei cd‐ket vásárolt Markoval, mi közben sétálgattunk. Felfedeztük egy alapkövet a sétálóutcán, Eger városának felirata volt rajta. Beesteledett, ezért indultunk vissza Kokemakiba. Tanáraink átjöttek este hozzánk beszélgetni, majd később a mikkelisekkel webkameráztunk, ezzel zártuk a napot.
11‐20, kedd Ma volt az első napunk a munkahelyen, 8‐tól kellett kezdenünk, ezért már 6:30 körül felkeltünk. Bekészítettük a munkaruhánkat, bakancsot, és autóval elvittek minket tanáraink a céghez. Üres öltözőben öltöztünk át, ugyanis a rendes dolgozók már 6‐tól bent voltak. Először az egyes üzemrészeken keresztülvezetett minket egy fiatal mérnök, angolul beszélve bemutatta nekünk, milyen munkák folynak náluk. Öt magyar is dolgozik a cégnél, egyelőre az egyikőjükhöz, a tegnap megismert Szabó Csabához osztottak be minket. Csaba egy nagy CNC esztergán dolgozott. Egy 6 tonnás, 2,6 m átmérőjű tárcsa megmunkálását végezte. Ámultunk a nagy alkatrészen, és nagy gépen, otthon nem ehhez szoktunk hozzá. Csaba elmondta, hogy 5 hónapja dolgozik a cégnél. Dolgozott már több országban is, de szerinte a finneknél a legjobb a munkamorál, itt nyugodtan tud dolgozni. Ebédre elgyalogoltunk az iskolába 11:30‐ tól. Másabb a menza, mint otthon: nincs leves, és fehér kenyér sincs ‐ rozskenyeret esznek ‐, és az ételek elég könnyűek, zöldségben dúsak. Ettől lehet, hogy egészségesek, de nem igazán laktatóak, mint az otthoni menük. A munkahelyre vissza kellett érnünk 12:15‐re, de nem kellett sietnünk, mert kaptunk bicikliket az iskolától. Szabó Csabát Borsiczki Csaba váltotta, ezzel már két magyart ismertünk meg a cégnél. Vele is elbeszélgettünk, ő is tavasszal jött ide, mint kollégája, de ő nem igazán kedveli Finnországot, szívesebben dolgozna Németországban. Ő is a nagy tárcsa esztergálásán munkálkodott. Később a finn Mikko munkáját figyeltük, aki egy kb. fél méteres átmérőjű alkatrészbe furatokat készített. Igen jól tud angolul, így viszonylag könnyen el tudtunk beszélgetni vele. Nem túl régen, 9 hónapja dolgozik a Lehtosennél. 4 órakor végeztünk, átöltözés után bringára pattantunk, vissza a szállásra, majd pár órával később tanárainkkal a mai napon is egy kiadós beszélgetésre került sor, beszámoltak nekünk a Markoval töltött napjuk eseményeiről, többek között a smoke sauna‐ról.
11‐21, szerda Ma nem kellett bemennünk a munkahelyre, mert tanárainkkal elterveztük, hogy Turkuba autózunk. Ám, előtte még reggel bementünk az iskolába, találkozónk volt Paivival. A tanári szobában egy kis beszélgetés után elmentünk a kollégiumba, amihez kulcsot kaptunk, ott van a mosógép, meg a szauna. A koliban nem lakik senki, mert az iskola nem tudná feltölteni diákokkal, a tanulók inkább bejárnak a környező településekről. Ezután a sportcsarnokhoz is megkaptuk a kulcsokat: van ott konditerem, biliárdozni is lehet és a parkettás pályán is játszhatunk teniszt vagy teremhokit. A diákok autószerelő műhelyében is jártunk, oda bárki viheti az autóját, lassabban dolgoznak, mint a normál autószerelők, de ezáltal jóval olcsóbban. Paivi megemlítette, hogy az iskolában logisztikát tanulók ingyen szerezhetnek jogosítványt akár teherautóra is, ennek következtében nagyon népszerű a szak. Iskolai körutunk befejeztével megebédeltünk a menzán, majd Turkuba indultunk. Az út kb. 110 km‐ es volt, másfél óra alatt odaértünk. Elsőként a Turkui Várhoz mentünk, szép állapotban van, jól néz kívülről. Bementünk a várban lévő múzeumba is, ami gyakorlatilag végigvezet az összes helyiségen, a belépő 8 € volt, de ez itt nem számít drágának. Belülről is szépen rendbe van téve és néhány termen kivételével, jól be van rendezve . A várat a 13. században kezdték el építeni, és Károly Gusztáv svéd király volt az első lakója. Miközben Kruzsic és Pataki tanár urakkal bent voltunk a várban, Gergő és Tomi hajókat tekintettek meg a kikötőben. Később bementünk a városközpontba, nézelődtünk, betértünk egy igényesebb kocsmába. Visszaindultunk Kokemakiba, majd bevásároltunk az S‐marketben, itt található az Alko is, ahol már árulnak tömény szeszes italokat is, ellentétben az egyszerű boltokkal.
11‐22, csütörtök Ma már bementünk dolgozni, szintén 8‐ra, megint Csabához álltunk be, aki ma közel 700 kg‐ os alkatrészeket esztergált. Külső felületeket nagyolt és simított. Egy‐egy felület megmunkálása után mérnie kellett, hogy ellenőrizze a pontosságot. Ehhez mikrométereket használt, amiket elvitt a mérőszobába hitelesíteni. Mivel nem kellett sietnie, így nekünk is megadta a lehetőséget, hogy megmérjünk egy‐egy átmérőt. Meg is mutatta, hogy hogyan kell helyesen csinálni. A délutáni órákban megismerkedtünk egy újabb magyarral, Szűcs Vincével, aki elmondta, már 5 éve lakik Finnországban, 2 éve dolgozik ennél a cégnél. Volt munkanélküli is, akkor járt ingyenes finn nyelvtanfolyamra, így már tud valamelyest finnül. Ő is egy nagy CNC esztergán dolgozik mostanság, mint Csaba. Este Gergővel és Tomival kipróbáltuk a szaunát a koliban, jó volt a hűvös nap után beülni a melegbe. Később átmentünk tanárainkhoz egy utolsó beszélgetésre itt Finnországban, ugyanis holnap indulnak haza. Elmondták nekünk, hogy délelőtt egy kellemes masszázson vettek részt, amit az iskola ajándékozott nekik.
11‐23, péntek Ma a munkahelyen Csabának megint a tegnap elkezdett alkatrészeken kellett dolgoznia. De még mielőtt bekerült volna a munkadarab a gépbe, előkészítette a befogást. Méregetett, a tokmánypofákat, és egyéb távtartókat igazgatott, amikor pedig már nagyon pontos lett, akkor helyezte be daruval az első alkatrészt, majd kiórázta, rögzítette. Ezután kezdhette el a nagyoló esztergálást. De akadt egy kis probléma, mert a művelet végén apró anyaghibákat vett észre Csaba a munkadarabon. Ez az öntésnél keletkezett, de csak most vált láthatóvá.
Hívni kellett egy mérnököt, aki miután megnézte, kért egy hegesztőt, hogy kijavítsa a hibákat. Ezzel elég sok idő elment, a délutáni műszakba is átnyúlt. Mi átmentünk Vincéhez, de Mikko munkáját is figyeltük, és találkoztunk egy újabb magyarral, Antallal. Ő homokfúvóként dolgozik egy másik üzemrészen. Még a műszak befejezése előtt beszélgettünk Csabával, aki meghívott hármunkat egy holnapi kirándulásra, amit örömmel elfogadtunk.
11‐24, szombat 9 óra körül keltünk fel, de már hamarabb felébresztett minket a szomszédból jövő zene. Reggeli után betoppant hozzánk Marko, kérdezte, hogy érezzük magunkat, milyen tervünk van hétvégére stb. Elmondta nekünk, hogy ma nyílt nap van az iskolában, a zene is a miatt van, az ablakon kinézve pedig láthatóak az udvaron kisebb traktorok, gépek. 10 órára beszéltük meg az iskola parkolójában a találkozót Csabával, a feleségével jött értünk, autóval. A tegnap megbeszélt kirándulásra indultunk, kb. 7 km‐re autóztunk el. A Kokemakit átszelő folyó partjánál voltunk, letettük az autót, majd gyalog folytattuk utunkat. Nagyon szép volt a környezet, egy erdőbe is bementünk pár száz méterre. Kis házak, kunyhók is vannak arrafelé. Kb. egy órát töltöttünk el ott, majd indultunk vissza, a menzán pedig megebédeltünk. Most kicsit kevesebb volt a választék az ebédnél, biztos a nyílt nap miatt. Visszamentünk a szállásra, netezéssel, filmnézéssel töltöttük el a délutánt.
11‐25, vasárnap
Nem keltünk korán, úgy döntöttünk, hogy a pihenésnek szánjuk ezt a napot. Kivétel Tomi, aki a 15 km‐re lévő Harjavaltára elbiciklizett, találkozni a Finnországban élő rokonaival, ott is ebédelt, még rénszarvashúst is evett, irigyeltük ezért, majd csak sötétedés után jött vissza és elmondta, hogy érdemes lesz majd valamelyik hétvégén nekünk is elmenni oda, mert vannak szép helyek arrafelé. Gergő meg én délután elmentünk bevásárolni a Lidl‐be biciklivel, ott még nem jártunk, azt hallottuk, ott a legjobbak az árak, és ez végül be is igazolódott, de nem sokkal olcsóbb ez a bolt, mint a többi. Ahogy mentünk a kerékpárúton figyeltük a házakat, köztük nagyon sok szépen kialakított volt, de az volt az érdekes, hogy mindegyik jóval alacsonyabb, mint az otthoniak, valószínűleg így könnyebb felfűteni őket. Miután megérkezett Tomi, indultunk a koliba, biliárdoztunk egyet, megnéztük, milyen kondigépek vannak. Először még szaunázni is akartunk, de letettünk róla, lesz rá még alkalom később is.
11‐26, hétfő Kezdődik a második hét! Gyorsan elrepült az első, persze események is voltak bőven. Ma is 8‐ra mentünk be, pedig egy héttel korábban még az volt tervben, hogy talán mi is többműszakos rendben leszünk, mint a rendes dolgozók. Ha a munkaidőben nem is, de abban történt változás, hogy a múlt héten még délutános Csaba most délelőttös lett, így vele találkoztunk először, és amit az előző héten még csak nézhettünk, azt most ki is próbálhattuk. Konkrétan annak a 700 kg‐os, hengeres alkatrésznek a daruval való felemelése, síktárcsára helyezése, kiórázása, szerszámcsere, programindítás lett a feladatunk, ezeket ma főként Gergő csinálta, de Tomival mi is besegítettünk, ha kellett.
Délután 2‐től jött a másik műszak, megismertük György Attilát, vele az első héten egyáltalán nem találkoztuk, ugyanis éjszakás volt. Ő szintén a karusszelesztergán, Csaba helyén dolgozik. Sikerült jól megbarátkozni vele, annak ellenére, hogy ő legidősebb a magyarok közül. 11‐27, kedd A mai reggelen vettem fel először kesztyűt. Már csak 1‐2 fok volt kint, és úgy néz ki, hogy egyre inkább közeledik a téli időjárás, bár hó még mindig nincs. Csabával folytattuk a tegnap megkezdett munkát, ma Tomi és én is jobban kivettük a részünket a munkadarab befogásából, tegnap a kiórázás tűnt a legnehezebb feladatnak, ma már jóval könnyebb volt, rutinosabbak vagyunk. A menzán meglepett, hogy kaptunk egy nagy szelet rántotthúst a szokásos krumplis, zöldséges köretek mellé, ráadásul a tegnapi csirkehúsos szószból is volt még, így a mai felhozatal igen laktató volt. A munkahelyen később az egyik finn elmondta, hogy annyi változás lesz, holnap külön‐külön gépekhez leszünk beosztva egyesével.
11‐28, szerda A szokásos időpontban felkeltünk 7‐kor, majd reggeli, de most a biciklivel munkába menet egy másik irányba indultunk: nem tettünk kitérőt az iskola főbejáratánál a zebra felé és úgy végig a kerékpárúton, hanem most a szállásunktól rögtön balra, egy fás részen, ahol autó nem járhat, jutottunk el a vasúti átjárón át a céghez. Ezzel kb. felére csökkentettük a menetidőt, és ez most jól is jön, mert ma már mínusz 2‐re csökkent a hőmérséklet, ami
biciklin eléggé érződik. Ma beálltunk különböző gépekhez, én maradtam Csabánál, mert eddig kevesebb feladat jutott nekem itt. A forgács kiszedése a gépből, kiórázás, meg egyszerűbb dolgok, pl. sepregetés jutottak feladatul, ahogy Tominak és Gergőnek is, de ezek nem sok időt vesznek el a 8 órából, kaphatnánk több munkát is. Az unalmasabb órákban fényképeket készítettem a mobilommal. A menzán ma kaptunk először levest, ilyet még nem is ettem: savanyú, kapros, krumplis és halas leves volt. Finom volt, majd otthon kéne ilyet csinálni. Este netezés, szülőkkel Skypolás volt az elfoglaltság. 11‐29, csütörtök A mai nap is szinte ugyanúgy telt el, mint a tegnapi. Egy kicsit tovább hűlt a hőmérséklet, fel kellett vennem a melegebb sapkámat. A munkahelyen megint hasonló munkákat végeztünk, de sok az üresjárat, ekkor próbálunk beszélgetni a rendes dolgozókkal. Van, aki közlékeny, de többen vannak, akik nem túl kommunikatívak, bár ez lehet attól is, hogy nem tudnak angolul. Délután a cég egyik vezetője megállapította, hogy a gép, amelyen mostanában csak magyarok dolgoznak, majdnem dupla annyi ideig gyártja az alkatrészeket, mint egy évvel korábban. A dolgozóknak most ki kell derítenie, mitől van ez. Segédkeztem egy kicsit az erről szóló angol nyelvű üzenet lefordításában. Este elbicikliztünk Gergővel a boltba.
11‐30, péntek Leeset az első hó! Ugyan még nem nagy, csak pár centis, de ennek is biztosan sokan örülnek az országban, ellensúlyozza a borongós időt. A hőmérő ‐7‐et mutatott.
A cégnél egy kb. 2,6 tonnás tárcsaszerű alkatrész esztergálása volt a téma. Az alkatrész raklapon érkezik targoncával, majd daruval kell felemelni, betenni a gépbe. Az eszterga melletti daru teherbírása alacsony ehhez a munkadarabhoz, ezért a nagyobb darut kell használni ilyenkor, ami a teljes üzemcsarnokban használható. Nagy szakítószilárdságú kötéllel kell áthurkolni az alkatrészt, majd annak végét beakasztani a daru kampójába. Ezután már csak egy távirányítót kell használni a mozgatáshoz. Délután Attilának írtunk egy kis összefoglalót szögfüggvényekről és forgácsolási képletekről. Azt mondta, hogy már régen tanulta és sokat felejtett, jól jönne neki. Műszak végén felfújtattuk a biciklijeinket a kézi légfúvókkal, amikkel amúgy a forgácsot szoktuk lefújni a munkadarabról.
12‐01, szombat Itt a második hétvégénk Kokemakiban. Később keltünk egy órával, mint hét közben, ma 8‐kor volt ébresztő. A hőmérséklet ‐8 és a hó is esett éjszaka. Úgy határoztunk, hogy elmegyünk egy kis városnézésre itt Kokemakiban. 9‐kor indultunk biciklivel, a hóban nem mindig volt könnyű tekerni, de a hókotrók már dolgoztak. A Kokemaenjoki folyó folyik keresztül a városon, a partján álló havas fákkal együtt nagyon szép látványt nyújt. Átmentünk a Tulkkila Bridge‐en, vagyis a Tulkkila‐hídon, a közelében lévő tájékoztató tábla szerint a híd elődje egy öreg fahíd volt, amelyet az 1918‐as polgárháborúban romboltak le. Szétnéztünk a városközpontban is, majd kifelé mentünk, ahol már ritkábban vannak házak, érdekes, hogy nincs kerítés a telkeken, ha van valami határoló, akkor az növényekből van. Megnéztük a templomot, fényképeztünk párat, de ekkor már 3 órája voltunk úton, így eléggé átfáztunk, visszamentünk a szállásra.
12‐02, vasárnap A mai napot is biciklis kirándulásra akartuk szánni, de közbeszólt az időjárás: ‐8‐ról ‐16‐ra csökkent a hőmérséklet. Délelőtt pihentünk, neteztünk, majd délben elindultunk Harjavalta, a szomszéd város felé, ami innen kb. 15 km‐re van. Jobb idő esetén elkerekeztünk volna egészen a városig, de jelen körülmények között inkább csak mentünk pár km‐t az úton, meg‐ megállva, letérve helyenként fényképezni és csodálni a tájat, meg néha egy‐egy madarat. Egy helyen megnéztük a folyót, gyönyörű volt a téli táj, a víz felett gőz lebegett, ettől még érdekesebb volt a látvány. Tomi még ment egy kicsit tovább, mi Gergővel inkább visszatekertünk Kokemakiba. Ennyi elég volt a hidegből mára.
12‐03, hétfő A harmadik hetünket kezdjük meg, ez egyben azt is jelenti, az egyhónapos gyakorlatunk fele már letelt. A szokásos 7 órai kelés, reggeli és biciklizés után megint 8‐tól kezdtük a műszakot. Attila, aki múlt héten délutános volt, e héten már délelőttös. Egy tárcsaszerű alkatrésznek végezte a nagyoló esztergálását. Sokat panaszkodott, mivel a gép már 14 éves és ezáltal gyakran pontatlanul mozgatja a szerszámot, amit bele kell kalkulálni a műveletek megtervezésébe, de ez növeli a gépidőt. Délutánra Szabó Csabi jött be. A szerszámkorrekcióról kérdeztem, ez itt hogyan történik. Ő inkább az a fajta dolgozó, aki biztosra megy minden esetben, ezért nagyon körültekintően állítja be a korrekciót, ugyanis a munkadarabon a több anyagból még le lehet esztergálni, de ha túl sokat szedne le, akkor a hiányzó anyagot már csak a hegesztők tudnák felrakni. 12‐04, kedd
Gyorsan eltelt ez a nap. Főképpen azért, mert mindig volt mit csinálni a munkahelyen. Az esztergából a munkadarab daruval való kivétele után megtisztítani a síktárcsát a forgácstól levegőfúvóval és kefével, kihúzni a forgácsot a tárcsa mögül, amit nem tud automatikusan tisztítani a gép ‐ mert egyébként oldalt szállítószalag van, tehát az oda került forgácsot a gép gombnyomásra kidobálja a konténerbe ‐, meg sepregetés, a már nem kellő befogóalkatrészek tisztogatása, majd eltevése a fiókokba – ilyen feladataim voltak főként. Menza közben odajött hozzánk Paivi és felajánlotta, hogy elmehetünk Turkuból egy hajóútra Stockholmba, majd leszállás nélkül vissza, ez egy teljes napos kirándulás lenne az utolsó hétvégénken. Örültünk az ajánlatnak, de nem bólintottunk rá, még Editékkel megbeszéljük. Délután 3‐tól meetingre kellett mennie a két Csabának és Attilának, plusz Vince is betársult hozzájuk finn nyelvtudása és a gépen korábban végzett munkája miatt. Így az általuk használt esztergán nem dolgozott senki, erre a finn kollégák fel is figyeltek: a gépnél hagyott, meetingre felhívó papírt vizslatták körbeállva, tanácskozva – vajon hová tűnhettek a magyarok? ☺
12‐05, szerda Ez a nap is főként a szokásos dolgokkal telt el. Takarítgatás, a szükséges dolgok elővétele a fiókból, pl. levegővel működő sarokköszörű, amivel a munkadarab simítás utáni éleit köszörülte le Attila, miközben forgatta a tárcsát; sorjázó, amit már én használtam miután Attila megmutatta a helyes technikát, ezzel a hengeres munkadarab palástfelületén lévő furatok éleit sorjáztam, ill. 2 mm‐es letörést készítettem vele, ez azért is kellett, hogy a
simításnál az esztergakés ne ütődjön nagyon az anyaghoz a furatnál. Vince délután megmutatott nekünk néhány közvetlen és közvetett mérőeszközt, és azok használatát, valamint többféle fúrószerszámot is.
12‐06, csütörtök Reggel nagyon meglepő volt, hogy a már szombat óta uralkodó ‐15 fok felment egészen ‐5‐ ig. Egy kis havazás is volt, valószínűleg emiatt történt a felmelegedés. A munkahelyre ma nem kellett bemenni, mert ma van a finnek legnagyobb nemzeti ünnepe, a Függetlenség Napja. 1917‐ben ezen a napon váltak el az orosz birodalomtól. Úgy láttuk, nincs nagy nyüzsgés a városban, feltehetően otthon, családi körben töltik inkább ezt a napot a finnek. Mi se mozdultunk ki ma, pihenéssel, netezéssel töltöttük el a napot, kivétel Tomi, akit meghívtak este Harjavaltára az ismerősei. 12‐07, péntek A tegnapi ‐5‐ös hőmérséklet után már ‐3‐at mértünk reggel, a finneknek már lehet, hogy melegük van. ☺ Ma már be kellett mennünk dolgozni, úgy látszik, Finnországban nem szokás
államilag hosszúhétvégét elrendelni. Bár így is voltak olyan dolgozók, akik tegnap ledolgozták a mai napot, így csináltak maguknak háromnapos hétvégét. Ezáltal jóval kevesebben voltak ma a gyárban, csak néhány gép működött, furcsa is volt a helyzet, eddig nagy zaj volt mindig, most persze nem. A magyarok esztergáján kb. másfél méter átmérőjű tárcsákon dolgoztak, úgy néztek ki, mint óriás levesestányérok, a dolgozók is viccesen így emlegették. Amikor behozták targoncával a munkadarabokat, be voltak borítva hóval, amennyire tudtuk lelapátoltuk a havat róluk, majd beledobáltuk a forgácsgyűjtőbe, onnan majd kikerül. Csaba elmondta, hogy a hó önmagában még nem lenne gond, a baj az, hogy a munkadarab nagyon lehűlve érkezik be, várni kéne akár egy napot is, hogy felmelegedjen műhelyhőmérsékletre, mert helyesen csak úgy lehetne elkezdeni a megmunkálást, hőtágulás és egyéb anyagváltozási problémák miatt, de ez nem oldható meg, azzal túl lassú lenne a gyártás.
12‐08, szombat Megint itt a hétvége, mára síelés volt betervezve. Markoval néhány nappal ezelőtt váltottunk pár szót a menzán, megkérdezte, hogy síeltünk‐e már valaha. Még egyikőnk sem – válaszoltuk. Erre jött az ötlete, hogy meghív minket az általa vezetett sportcentrumba. Örömmel elfogadtuk a meghívást. De ma délelőtt még elmentünk egy áruházba itt Kokemakiban, hogy vegyünk valami ajándékot az otthoniaknak. Sajnos nem sikerült semmit
sem vennem, nem volt semmi különlegesség, amire érdemes lett volna költeni. Csupa átlagos holmi. Sebaj, lesz még alkalom máshol vásárlásra. Visszamentünk a szállásra, du. 1‐re jött Marko az autójával, már izgatottan vártuk. Tipikus síruhánk nincsen, farmer, alatta cicanadrág is megteszi, ha esetleg nagyon átázna, meg normál kabát. Harjavalta közelében álltunk meg, bementünk, választottunk magunkat sícipőt, kaptunk védősisakot, síbotokat meg síléceket és egy mágneses kártyát, amivel a felvonóra lehet menni. Eva, Marko felesége tanított meg minket a síelés alapjaira, kb. fél óra után már végzett is, utána már rajtunk múlott, hogy gyakoroljunk. Nehezen ment az elején, volt sok esés, de aztán belejöttünk szépen lassan, többször leizzadva. ☺ Pár órával később visszaindultunk a szállásra, édes lesz a pihenés.
12‐09, vasárnap 10‐körül keltünk fel, tegnap jól elfáradtunk, de kipihentük magunkat, bár azért az izomlázat éreztem tetőtől‐talpig. Mivel ez az utolsó Kokemakiban töltött hétvégénk, ezért Tomival azt gondoltuk, el kéne ma menni valahova. Úgy döntöttünk, hogy az első szombaton Csabáékkal autóval megtett utat fogjuk megtenni, de ezúttal biciklivel. A kb. 7 km‐re lévő folyóparti helyre mentünk. Most már hó borítja a tájat, ellentétben az előző alkalommal. Ettől még gyönyörűbb volt a látvány: havas fenyők, utak, házikók, befagyott részek a vízen, nagyon megérte elmenni újra megtekinteni. Az erdőbe is bementünk, szép fotóink születtek. Felfedeztünk egy kis tűzrakó helyet, fából készült fedett tákolmánnyal, ott valószínűleg szalonnasütést rendeznek a helyiek, bent az erdőben, érdekes. A délután közepén visszaértünk a szállásra, jó volt, mert már kezdtünk fázni.
12‐10, hétfő Megkezdjük utolsó hetünket Finnországban. Most már úgy érzem, jó lenne hazamenni, de éppen itt se rossz. A munkahelyen visszaállt az, ami az első héten volt: Szabó Csaba a délelőttös, ahogy Szűcs Vince is a másik gépen, Borsiczki Csaba pedig délutános. Többnyire náluk segédkezünk, ahogy múlt héten is. Az esztergából a forgács kitakarítása, befogások előkészítése, lapkacsere, takarítás, a munkadarab felemelésénél segíteni stb. Kétóránként kimegyünk a tízperces szünetekre, teázunk, kávézunk. Megbeszéljük, mi‐hogyan zajlik az üzemben. Este megérkezett Edit tanárnő, a szomszéd épületben kapott szállást, átjött néhány szót váltani.
12‐11, kedd Ma megmutatta Csaba délelőtt, hogy hogyan történik a szerszámbemérés az esztergán. A szerszámcserénél használt ajtó kinyílik, de félúton megáll a kés, mert ott egy kis fedő felnyílik, ahonnan előjön egy tapintóeszköz. Ez hivatott arra, hogy bemérje pontosan és automatikusan a szerszám csúcsának pozícióját a koordinátarendszerben. A bemérés nem minden gépen történik így, de talán ez a legkönnyebb módszer. A későbbiekben a szokásos
tevékenységeket végeztem. A műszaki rajzokról megtanultam néhány új szót: impeller ‐ turbina járókerék, suction side ‐ szívó oldal, rasping ‐ reszelés. Este 5‐ kor indultunk megint síelni Markoval és immáron Edittel is, aki még soha nem síelt. Edit is kapott oktatást Evatól, Tominak, Gergőnek és nekem már nem kellett, az alapokat elsajátítottuk már legutóbb, most még fejlődtünk is. A ma éjszakai alvás is nagyon jól fog jönni. 12‐12, szerda A munkahelyen hasonlóan telt a napunk, mint az előzőekben. A korrózióálló lemezekből összehegesztett tárcsaszerű alkatrész esztergálása volt a téma, Csaba szinte a teljes munkaideje alatt a befogásával foglalkozott. Ebben segítettem neki összeállítani a befogáshoz szükséges alkatrészeket: hernyócsavarokat, ászokcsavarokat, talpas anyákat, T‐ anyákat, alátéteket, leszorítókat és egyéb távtartó elemeket. Amikor feljött szóra a szerszámkorrekció, akkor Csaba megemlítette, hogy vannak olyan korszerűbb esztergák, ahol a vezérlés figyelembe veszi a főorsó melegedését, ezáltal hőtágulását, így korrigálva ezzel is a szerszámot. Délután a szomszédos marógép asztaláról levették az alátámasztó lemezt, kissé meghajlott a 18 tonnás tehertől, ami rajtavolt. Túllépték a megengedett terhelést. Este elbicikliztem a boltba ennivalóért, talán utoljára itt Kokemakiban.
12‐13, csütörtök Ez volt az utolsó teljes, 8‐tól 4‐ig tartó munkanapunk. A reggel havazással indult, ez megnehezítette a biciklis közlekedésünket, de ennyit ki kell bírni. A cégnél az első két órában Csabának segítettem, de igazából csak apróságokat kellett, ahogy az előző napokban is, többnyire csak figyeltem a munkáját. 10‐től értékelésre mentünk a cég egy
tárgyalóhelyiségébe, ahol ott volt hármunkon kívül Marko és Edit az iskolák részéről, ill. a munkahely részéről Jukka Mikkola, ő volt a céges kapcsolattartónk, és ott volt Erkki Lehtonen is, a vállalat elnöke. Mi is értékeltük a céget és a munkát, a cég is minket. Összességében pozitív volt az értékelés. Dicséretet is kaptunk, azért, mert mindig pontosan betartottuk a munkaidőt. A menzán átadtuk a Tokaji pálinkából és jellegzetes magyar csokikból álló ajándékunkat Markonak. A délutános műszakban Vincétől és Borsiczki Csabitól is elbúcsúztunk, a legjobbakat kívánva egymásnak.
12‐14, péntek Eljött ez a nap is: az utolsó a munkahelyen. Szabó Csabi kb. 2,5 tonnás tárcsák esztergálását végezte, ha épp nem volt tennivalója és nekünk sem, akkor beszélgettünk vele úgy általában mindenről, tervekről, az életről Finnországban, ezt hasonlítva Magyarországgal és hasonló dolgokról. Hasznos infókkal látott el minket ő is és magyar kollégái is az egy hónap alatt, így megérdemelték, hogy ajándékul egy üveg Unicumot adjunk nekik. Örömmel fogadta Csaba, reméljük, találkozunk még velük valahol, valamikor a jövőben. Jukkának is átadtuk az ajándékot. Antaltól is elköszöntünk a másik üzemcsarnokban, és végleg elhagytuk a gyárat, a munkaruhámat is vittem vissza a szállásra. Ebéd után Edittel Paivit kerestük, hogy őt is meglepjük ajándékunkkal, de nem találtuk az irodájában. Nem sokkal ezután Edit és a többiek az iskola tanulói által végzett masszázsra mentek, én is mehettem volna, de kihagytam, nem volt kedvem hozzá. Délután elmentem boltba ajándékokat venni az otthoniaknak, szerencsére sikerült mindenkinek vennem valamit. Az esti program a teljes összepakolás és takarítás volt, mert holnap korán kelünk, kiköltözünk a szállásról, megyünk Turkuba.
12‐15, szombat Korán, fél 6‐kor felkeltünk. Minden cuccot összeszedtünk, megreggeliztünk, takarítottunk, majd az iskolai kisbusszal Paivi jött értünk 6:15‐kor. Jött vele a lánya is, és elindultunk Turkuba, ahonnan majd hajóútra megyünk Stockholmba, amit az iskola fizet. Fél 9‐kor megérkeztünk a kikötőbe, és miután megkaptuk a mágneskártyánkat a kabinjainkhoz, a hosszú sor végére álltunk és felszálltunk a Viking Lines többemeletes tengerjáró hajójára, aminek a neve Amorella. Eddig csak kis kompon utaztam vízen, tengeren még egyáltalán nem, így érdekesnek ígérkezett a hajózás. A felszállás után megkerestük a kabinjainkat, a 6. szintre kellett menni. Edit, Paivi és a lánya a mienkkel szomszédos kabinba kerültek.
Lepakoltuk a csomagjainkat, majd besétáltuk a hajót. Nézelődtünk, bementünk a Tax free boltba, ahol ajándék csokikat vettem az otthoniaknak. A hajó svédasztalos éttermében ebédeltünk meg. Ezt is az iskola jóvoltából. Többször lehetett szedni, sokféle ételből, a végén a desszertet alig bírtam legyűrni, annyira jóllaktam. A hajó útközben megállt Mariehamn‐nál, majd folytattuk utunkat Svédország felé. Míg a kikötőben álltunk felmentem a hajó legtetejére, egyedül voltam ott, szép volt a kilátás, de amint elindultunk olyan erős lett a hideg szél, hogy muszáj volt lemennem. Délután megnéztük a hajó szórakozóhelyeit, volt kaszinó, pub, kávézó. A Fun Club‐ban zenés műsor volt, azt néztük egy darabig. Finn idő szerint 8‐kor értünk a stockholmi kikötőbe, onnan 9‐kor indultunk vissza. Később egy Tina Turner imitátor koncertjét néztük meg a klubban, koktélozgattunk közben. A Pub‐ban egy zongorista játszott jazz‐t. Ahogy végzett, átvette a helyét egy úr, aki addig csak hallgatta őt, mint mi. Ekkor már szinte csak mi ketten, Tomi meg én, voltunk a közönsége. 2 óra körül mentünk aludni. 12‐16, vasárnap
Eljött az utolsó nap, a hazautazás napja. Nem sokat aludtunk éjszaka, álmosan keltünk fel kabinunkban. 7:35‐kor kötöttünk ki Turkuban, zsúfolt volt a kiszállás. Paivinak átadtuk az ajándékot, elköszöntünk tőle, majd vonatra szálltunk, irány Helsinki. 8:15‐kor indultunk, majd 11‐kor érkeztünk meg a fővárosba. A vasútállomásról átballagtunk egy középületbe, ettünk, ittunk, bejártuk a plázát és az aluljárót, de nem volt semmi különösebb látnivaló. Ezután szedtük csomagjainkat és buszra szálltunk, amely kb. fél óra alatt elvitt minket a reptérre. Jöhetett a becsekkolás, gyorsan elintéztük. Hamar érkeztünk, sok időnk volt a reptéren nézelődni, fényképezgetni. Érdekes volt megfigyelni a különböző repülő típusokat, meg azt pl., hogy hogyan rakodják meg őket. A hókotrók is folyamatosan dolgoztak. A repülőnk háromnegyed órával késve indult, valószínűleg az időjárási viszonyok, hófúvás miatt. A hótól, jégtől meg is tisztították a gépünket valamilyen folyadéksugárral. Kis várakozás után felszállt a gép, sajnos kint már besötétedett, egész úton nem láttunk semmit. Magyar idő szerint 7‐kor megérkeztünk Pestre, Kruzsic tanár úr az iskola kisbusszal már várt minket, majd Csaba felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy csárdában is. Háromnegyed 11 körül értünk Kondorosra, szüleim már vártak, jó újra itthon lenni. Tomi és Gergő már korábban, Szarvason leszálltak.
Végszó Úgy gondolom, megérte jelentkezni a finnországi gyakorlatra. Szakmailag és emberileg is hasznos tapasztalatokat szereztem az egy hónap alatt. Megismertem valamennyire a finnek életmódját, szokásait, bizonyos dolgokban mi magyarok sokat tanulhatnánk tőlük. Az angol nyelv használatában javultam és tanultam néhány finn szót is. A kiutazás előtt azt gondoltam, hogy nehezebb dolgunk lesz, de végül minden rendben és könnyen ment. Ha egyszer úgy adódik, szívesen megyek dolgozni Finnországba. Kovács Gábor
