Készült: Eichingerné Bálint Andrea pályamunkája alapján Inczédy György Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Nyíregyháza
Idő 5p
10 p
Fejlesztési cél Képes csoportalkotásra. Képesek előismereteik alapján nemzeti parkokat megnevezni, azok néhány fontos jellemzőjét kiemelni.
10 p
Képesek gondolataikat szabatosan kifejezni.
20 p
Képesek célzott információkeresésre, szét tudják választani a fontos és a kevésbé fontos információkat.
Tanulói tevékenység Háromfős csoportokat alakítanak az „érintsd meg két társad vállát” utasításra. • •
Minden csoport húz egyet a már ismert fogalmakat tartalmazó kártyák közül. Összegyűjtik gondolataikat (jegyzetet készítenek).
A csoport szóvivője elmondja az adott fogalommal kapcsolatos ismereteiket, az osztály többi tagja pedig szükség esetén javítja, kiegészíti az elhangzottakat. •
•
•
Minden csoport húz egyet a nemzeti parkok nevét, elhelyezkedését és rövid ismertetését tartalmazó lapok közül. Képeket és információkat gyűjtenek az adott nemzeti park természeti és földtani adottságairól, növény és állatvilágáról, kulturális értékeiről. Az összegyűjtött anyagból dokumentumot készítenek.
Kerettantervi modul / témakör: A bioszféra megóvása A tanóra témája: Nemzeti parkok hazánkban Szaktárgy / évfolyam: Természetismeret (Biológia), 10. évfolyam
Munkaforma
Anyagok / eszközök
Megjegyzések / tanári tevékenység ATOMOK MOZGÁSBAN
EM
Kártyák fogalmakkal
CSM3
FOGALOMHÁLÓ
PL
INFO SAROK Információs lapok
CSM3
Kilenc információs helyet kell kialakítani: mindegyikben egy nemzeti parkunkhoz kapcsolódó információs lapot és képeket helyez el a tanár. 7os melléklet
Készült: Eichingerné Bálint Andrea pályamunkája alapján Inczédy György Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Nyíregyháza
Idő
30 p
Fejlesztési cél Képesek önállóan értelmezni egy dokumentumot és kiemelni belőle a lényeges információkat.
10 p
Képesek az új ismeretek alapján kérdéseket megfogalmazni és megválaszolni azokat.
5p
Képesek értékelni az órai munkát.
Tanulói tevékenység • • •
• •
Kerettantervi modul / témakör: A bioszféra megóvása A tanóra témája: Nemzeti parkok hazánkban Szaktárgy / évfolyam: Természetismeret (Biológia), 10. évfolyam
Munkaforma
Minden csoport kap egy feladatlapot, valamint növényeket és állatokat ábrázoló kis képeket. A csoportok körbejárnak, végignézik a többi csoport prezentációját. Kitöltik a feladatlapot, beragasztják a logókat a feladatlapra, a növényeket és állatokat ábrázoló kis képeket pedig a térkép megfelelő helyeire.
CSM3
Az első csoport egyik tagja dob a kérdéskockával. Az adott kérdőszóval kezdődő és az óra témájához kapcsolódó kérdést tesz fel a második csoportnak (minden jó válasz egy pont).
PL
Kitöltik az értékelő lapokat.
EM
Anyagok / eszközök
Képek, logók, feladatlapok
Dobókocka, oldalain hat különböző kérdőszóval
Értékelő lapok
Megjegyzések / tanári tevékenység GALÉRIA A 3-as melléklet képeit szétvágva, borítékban kapja meg minden csoport.
KÉRDÉSKOCKA
A tanár kiosztja, majd begyűjti az értékelő lapokat.
gén-bank
eutrofizáció
szikesedés
genetikai változatosság
természetvédelem
környezetvédelem
erózió
életközösség
tápláléklánc
bioszféra
Az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) Magyarország negyedik, 1985-ben alapított nemzeti parkja. Ez volt az első olyan nemzeti park az országban, amely kimondottan a geológiai értékek, a vidék felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok védelmére alakult meg, mindazonáltal tekintélyes mennyiségű védett növény- és állatfaj is előfordul a területén. Elhelyezkedése: A nemzeti park a Sajó és a Hernád folyó között, 20170 hektár területen helyezkedik el, az Aggteleki-karszton Az egész Földön egyedülálló sűrűségben és változatosságban vonultatja fel a mérsékelt övi középhegységi karsztjelenségeket: mintegy 1200 barlang ismeretes a területén. Az Aggteleki-karszt és a Szlovákkarszt barlangjait az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A karbonátok kiválásának nemzetközileg számontartott alaptípusainak mintegy kétharmada megfigyelhető az egyes barlangokban: függő- és állócseppkövek, cseppkőoszlopok, A fennsíkok leggyakoribb karsztformája, a töbör afféle tölcsérszerűen oldott mészkőtányér. Különféle karrmezőkkel – népies nevükön ördögszántásokkal – is találkozhatunk. A karsztfennsíkokon, a töbrökben és dolinákban kialakult víznyelők biztosítják a barlangok vízutánpótlását. Növényvilág . Viszonylag kis területen rendkívül változatos és nagy fajszámú növényvilág jött létre. Ez a változatos térszínnek köszönhető: a karsztfennsíkok, a déli kitettségű lejtők, a barlangok, a mély szurdokvölgyek és a szélsőséges mikroklímájú töbörlyukak mind-mind másfajta életteret biztosítanak a különféle igényű élőlényeknek. Az Aggteleki Nemzeti Park területén alapvetően gyertyános-kocsánytalan tölgyes erdőállomány jellemző, a fennsíkokon pedig kőrises-hársas sziklaerdőket találunk. A délebbi, kissé melegebb vidékeken sziklagyepekkel, lejtősztyepp foltokkal váltakozó molyhostölgyes bokorerdők találhatók. A lágyszárúak közül a fokozottan védett, endemikus tornai vértő a park egyik legféltettebb kincse.. A karsztmezők gyakori növénye a leánykökörcsin,és a korai fehér szegfű. Állatvilág : Az élőhelyek és a növények sokfélesége magával vonta az itt élő állatfajok változatosságát. Az ANP területén 413 védett és fokozottan védett állatfaj fordul elő. Az erdők nagyvadállománya gazdag, fő képviselői a gímszarvasok, őzek és vaddisznók. Örvendetes, hogy az utóbbi időben olyan nagyragadozók is visszatelepültek az Északi-középhegységbe, mint a farkas. A kisemlősök közül az ürgeállományt fontos megemlíteni, mivel a terület ragadozó madarai – egerészölyvek számára szolgál prédául. A nemzeti park erdőiben költ az egyetlen Magyarországon fészkelő fajdféle, a császármadár, de süvöltőkkel, búbos cinegékkel is találkozhatunk. A vizek mentén viszonylag nagy példányszámban élnek jégmadarak. A nyílt területek jellemző madara a tövisszúró gébics. Az ANP sok hüllőfajnak is otthont ad: A gyíkok közül a pannon gyík számít a legértékesebbnek, a kétéltűek közül pedig a park címerében is szereplő foltos szalamandra emelendő ki. Nagyon gazdag a karsztvizek halállománya is: eddig 42 fajt számláltak össze, melyek közül 13 védett. A források közelében él például a kövi csík és a fenékjáró küllő, A rovarvilág is igen nagy változatosságot mutat. Egyedül a lepkék fajszáma meghaladja a kétezret! A kis Apollólepke legnagyobb hazai állománya a nemzeti park területén él, de gyakori a védett fecskefarkú és a kardoslepke. Csak itt fordul elő hazánkban a zöld rétisáska. A melegigényes imádkozó sáskával is találkozhatunk a déli fekvésű lejtőkön. A barlangok külön, sajátos élővilággal rendelkeznek. Ötszáznál is több barlanglakó és barlangkedvelő faj él az Aggteleki-karsztvidéken, melyek közül sok ritkaságnak számít (pl. a magyar vakfutrinka, az aggteleki vakbolharák, Az Európában élő 28 denevérfaj közül 21 előfordul a nemzeti park barlangjaiban. A park területén látható hazánk egyetlen állami tulajdonú, több mint 80 lóból álló hucul ménese. Kulturális értékek : Az Aggteleki Nemzeti Park vidéke nem csak természeti, hanem kulturális és történeti érdekességekben is bővelkedik. A rudabányai ősemberszabású-lelőhely világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. Az itt talált emberszabásúak (Rudapithecus hungaricus) 11,5-10 millió éve éltek ezen a területen. A nemzeti park területén található az 1250-es években épült Szádvár, hazánk egyik legnagyobb vára, melyet IV. Béla a tornai uradalom védelmére emeltetett
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben alakult mintegy 57 000 ha-os részen. A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt került kijelölésre 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzete. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyománalakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik. Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtőssztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág és a borzas szulák.. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre. A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint a „kőtengerek”, amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani értéket képviselnek a láprétek. Itt él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A nagyobb állóvizek a vízimadaraknak adnak otthont. A Balaton partjának hegyei – Badacsony, Szigliget stb. – vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A Badacsony oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók. A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig májvirág él.. A terület madárritkaságai a holló, a vörös vércse és a kövirigó. A dolomitból épült Keszthelyi-hegység felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány. A Keszthelyi-hegységben több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él, köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A nyest és a nyuszt egyre gyakoribb. A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez, él itt kék galamb, holló, nagyfülű denevér. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom. A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Visszatelepült számos ritka madárfaj, mint a nagy kócsag, a szürke gém, de otthonra táláltak itt szárcsa, réce és vöcsök fajok is
A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északiközéphegységben fekszik Földrajza: Bükk hegység. nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, ölelik körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb (254 méter) barlangja, az István -barlang. Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi, és a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése Növényvilág: A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat. Állatvilág: A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állatfajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha életkörülményeihez. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk vegyes völgyeiben levő erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a nagy termetű kék meztelen csiga. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannongyíkok. A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a havasi tűzlepke. A Bükk féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg a feltételeket. A felhagyott kőbányák még helyenként megtalálható jellegzetes madara az uhu. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a békászó sas és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki barlangokhoz. Ilyen például a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes. Történelem: Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. Ennek bizonyítékaként a régészek több barlangban megtalálták a Neander-völgyi ősember eszközeit, csontmaradványait is. A hutákban az üvegelőállítás, a massákban a fémmívesség volt jellemző. A hegycsúcsokon avar sáncok, várak, leomlott falainak maradványai láthatók.
A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre. A nemzeti park a Duna valamint a Dráva mentén már korábban már védetté nyilvánított területeket foglalja magába. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányihegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható. Gemenc védettségét 1977-ben nyerte el. Ez a terület az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 km, szélessége 7 km. Az ártéren a víz az úr, ennek megfelelő a növényzet is: a mélyebb területeken füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él a cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder. Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak. A ritkán víz alá kerülő részeken található a ritka fekete galagonya, a tavaszi csillagvirág. Gemenc mélyén szürke gémek, réti sasok és békászó sasok találnak élőhelyet. Gemencet világhírűvé az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állománya tette. Rengeteg az őz és a vaddisznó is. A rendkívül értékes növény- és állatállománnyal rendelkező terület a Duna jobb partján húzódik, Mohácstól a déli országhatárig. Földrajzilag a Drávaközhöz tartozik. Ligeterdeiben a kockás liliom, a jerikói lonc és a fürtös gyűrűvirág is előfordul. A Duna alsó szakasza a rétisasok és a fekete gólyák által legsűrűbben lakott területe az országnak. Erdeiben holló és rétisas fészkel. A Duna árterein, holtágain hatalmas csapatokban tanyáznak a nagy kócsagok, kis kócsagok, kanalasgémek. Az emlősök közül kiemelkedően értékes a vidra, az áthatolhatatlan erdőkben vadmacska él. A Dráva-menti síkság tulajdonképpen a helyenként 10-15 km széles árteret jelenti. Az árteret holtágak és galériaerdők kísérik. A morotvákban sulyom, rucaöröm és kolokán állományai élnek. A hazai Dráva- szakasz halban leggazdagabb vizeink egyike. Él itt kecsege, Petényi-márna. A kétéltűek közül külön figyelmet érdemel a rendkívül ritka tarajos gőte. A hüllők közül előfordul a kockás sikló, a rézsikló és a mocsári teknős. A partokon költ a kis lile és a billegetőcankó. A galériaerdőkben ezrével élnek az énekesmadarak: fülemüle, énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike. A térségben tekinthető meg a „kormorános erdő”, mely a kárókatonák tömeges fészkelőtelepe. A nádasok környékén gyakori a hermelin és a menyét. Védett ragadozó a borz, a nyuszt és a vadmacska. A Barcsi Borókás Belső-Somogy déli részén gyepekkel, tavakkal, mocsárrétekkel tarkított táj. A borókás kialakulásában az erdőirtás, legeltetés játszotta a főszerepet. Névadó növénye a közönséges boróka. A homoki gyepeken a rovarok képviselői a homokfutrinka, a borókacincér és az ájtatos manó. A búbos banka és a darázsölyv is itt él. Helyenként találkozhatunk rézsiklóval. A pangó vizű élőhelyeken kialakult láperdőkben él a királyharaszt, amely a Kárpát-medencében kizárólag itt található. Ezek az erdők biztosítanak élőhelyet a vízityúknak. A láptavak jellemző állatai a szitakötők, a csuka, az aranykárász, fészkel itt kis vöcsök, vörös gém, fekete gólya is. A Lankóczi-erdő Gyékényes község határában terül el, területén ártéri társulások találhatóak. Védett ritkaságai közé tartozik a kockás liliom, a ligeti csillagvirág, valamint orchideák, mint a farkasboroszlán. A ligeterdőkben haris fordul elő.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) hazánk leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdte Felszíne. A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása. A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredménye; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál. A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl. Jellemzőek rá a meredek, kopár mészkő- és dolomitlejtők. A karsztosodás révén 200 barlangot rejt magában. A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű. A keményebb kőzetek az időjárásnak jobban ellenállnak. Növényzete : A nemzeti park növényzetében a sokszínűség mellett az átmeneti jelleg emelhető ki. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és kontinentális klímahatárok találkozása. A Dunakanyar összekötő kapocsként szerepel a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között. Sok faj illetve társulás itt éri el elterjedésének határát (pl. pirosló hunyor, nyúlfarkfüves bükkös). Az ártéri szintek jellegzetes növénytársulásaitól kezdve a homok pusztagyepeken keresztül, a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig bezárólag rendkívül összetett a növényzet. A nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng. Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek dekoratív növénye a réti iszalag. Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően állatvilága is rendkívül összetett, sok ritka veszélyeztetett faj állománya él a térségben. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a 700-at. A Pilis érdekessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-sziget aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak. Állatvilága : Állatvilága is igen gazdag és változatos. A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga. A legértékesebb halfajta a petényi márna. A madárfajok között kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas, a kígyászölyv állománya. A Börzsöny erdeiben él a védett fehérhátú fakopáncs, a vízirigó. A barlangok denevéreknek adnak otthont. A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Kultúrális értékei.: A honfoglalást követő századokban a Dunakanyar és környéke az ország központja lett. Esztergomot még Géza fejedelem tette fejedelmi székhellyé. 969-970 körül itt született, majd itt keresztelkedett meg első királyunk, a később szentté avatott I. István. A Géza kori palota volt hazánk első világi rendeltetésű kőépülete. III. Béla az 1180-as években várpalotává építtette át a korábbi kővárat. A tatárjárás során Esztergom szinte teljesen elpusztult, lakosságából jó, ha tizenöt fő életben maradt.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park. 1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra. A Fertő (vagy Fertő tó) Közép-Európa harmadik legnagyobb tava és a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője, kora kb. 20 000 év. Sekélysége miatt vízszintje tág határok között változik, a történelem során többször kiszáradt. A vízben magas a magas sótartalom, mintegy 2kg köbméterenként. A XX. század első harmadában a tó és a vele vízrajzilag összefüggő Hanság lecsapolása és szabályozása miatt a tópart mentén, főleg a déli oldalon gyors ütemben elnádasodott. Ez a folyamat mára jelentősen lelassult, de nem állt meg. Ez a környezet sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, vörös gém és kanalasgém, nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka és a garda. A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a Boldogasszony-papucsa, a légybangó, a tarka és törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, mint a nagy pávaszem, a tölgyfaszender, a sápadt szemeslepke. A Kistómalomi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a mocsári hízókát és a mocsári gólyahírt. A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A Hanság mai felszíne a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakódása és a szél felszínformáló munkája nyomán jött létre. A kiszáradó láprétek jellemzik, rajtuk kosborok nyílnak. A területen túzok fészkel, néha parlagi viperával lehet talákozni. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei füles- és macskabagoly. A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. Kulturális-néprajzi látnivalók Mindenek előtt illik megemlíteni a nemzetközi hírű fertőrákosi kőfejtőt, amelynek jól faragható lajtamészkövét már a rómaiak is felhasználták Scarbantia (Sopron) falainak építéséhez (később Bécs palotáit építették belőle, ma pedig nyaranként koncertek és operák mitikus környezetét adja). Sopronban keresztezte egymást a kelet-nyugati pannon út és a Rómából északra tartó borostyánút – emlékeik, több más római kori lelet mellett, megtalálhatók a városban. Ilyen emlék a Mithras-barlangszentély, vagy a Sarród körül feltárt római villák maradványai is. Később hunok, avarok, besenyők, magyarok telepedtek le a területen. Az Árpádkorból fennmaradt lébényi templom román kori építészetünk egyik legszebb emléke.. A török pusztítás utáni időkből, a barokkból származó műemlékeknek is gazdag tárháza a táj (Fertőrákos, Fertőboz, Nagycenk, Fertőszéplak, Fertőd stb.).
A Hortobágyi Nemzeti Parkot 1973-ban hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatal hazánk első nemzeti parkjaként. A 82 000 ha nagyságú. területet felvették a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára Földrajzi elhelyezkedése: A Hortobágyi Nemzeti Parkban található Közép-Európa legnagyobb füves pusztája.. A nemzeti park egész területe bioszféra rezervátum, a vízi élőhelyei nemzetközileg is védettek. Itt a vízi madarak vadászata egész évben tilos!A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori ligetes sztyepp néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legeltető állattartással, az erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá. Közepén kanyarog a Hortobágy-folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (tudományos néven kurgánokat) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. A talajból elpárolgó vízből az ásványi sók kiválnak és a talaj felső rétegében erős sófelhalmozódás következik be. Emiatt jelentősen csökken a talaj termékenysége. Növényvilága : A jobb minőségű sziki gyepeken él a pusztai cickafark, a villás boglárka, a nagyobb sótartalmú részeken a magyar sóvirág. A szikerecske lefelé folyásának völgyében, a “ vaksziken” szélsőségesen sós talaj alakul ki. Ezen csak a bárányparéj él meg. Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek. Ilyen a szíki sóvirág, sziki csenkesz, orvosi székfű (kamilla). Szikes rétek jellegzetes növényei a sziki őszirózsa.. Szikes puszták fennmaradásának egyik biztosítéka a legelő állatok rendszeres rágása, tiprása. A sziki tölgyesek maradványa a puszta peremen az Ohati erdő és az újszentmargitai erdő. Tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az díszítik az erdőt. Később nyílik a fátyolos nőszirom és a magyar zergevirág.A holtágakban fordul elő a védett csomorika, fehér tündérrózsa és vízitök. Állatvilága: Az ártéri erdők és a puszta belsejében szórványosan található kisebb kerekerdők fajgazdag géntelepeknek adnak otthont, de ritka ragadozó madaraikról is híresek. A kék vércsék mellett él itt parlagi sas és itt fészkelt először hazánkban a pusztai ölyv. Itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara a fürj, a fogoly, az ugartyúk, nedves szikfokok fogyatkozó számú madara a székicsér, kopár szikeseken fészkel madárritkaságunk, a szikipacsirta. Rétek féltett madárritkasága a csíkosfejű nádiposzáta.A mocsarak és a halastavak gazdag vízimadárvilágot tartanak el, több mint 330 madárfaj él itt. Tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken, ritka ragadozó madarak kíséretében. Hortobágy az ország legnagyobb “madárszállója”. Az ősszel a darvak, vadludak vonulása figyelhető meg.Nyílt vízfelületei a kárókatonák, récék, szárcsák számára kedvezőek, a sekélyebb vizű nádasokban bölömbika, nagy kócsag, kanalasgém, az igen ritka batla, és szép számban nádi énekesmadarak költenek. A ligeterdők kincsei voltak régebben a vegyes gémtelepek, ezek mára a nádasokba helyeződtek át. Fészkel itt a fekete gólya, és ragadozó madarak is.Haszonállatai: A rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, bár a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürkemarha gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat (fodros tollú magyar lúd) és a magyar pásztorkutyákat, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és komondort. A kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat a puli, pumi, mudi.
A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. 1974-ben alapították. A nemzeti park értékes területei: a Duna-völgy szikes pusztái, a Duna-Tisza köze, homokpusztái, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdei, a Bácska homokbuckái és a dunavölgy löszpartjai. Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei fokozottan védettek. A hajdani Duna ártéren a folyószabályzás után fel-fel gyorsult a szikesedés, a növényzetét elsősorban olyan sótűrő,sókedvelő fajok alkotják, mint: a veresnadrág csenkesz, magyar sóvirág, kamilla, sziki üröm. Állatvilágának értékes képviselője:a túzok, a kék vércse és az ugartyúk. A végrehajtott élőhely-rekonstrukció nyomán olyan vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek vonzzák a vízimadarakat. A terület mélyedéseiben szikes tavak és mocsarak alakultak ki. E ritka élőhelytípus értékes növény- és állatvilágnak ad otthont. Jellemző növényei a fehér tippan, a sovány csenkesz. Fészkelő közösségek alakultak ki gulipánokból, gólyatöcsből és küszvágó csérből. Magasabb részein ugartyúk fészkel. A vidék futóhomokját az Ény-DK-i irányú szelek alakították. A buckavidék ma is változtatja arcát. A szél tovább viszi a homokot, és máshol buckát épít belőle. A szélárnyékos oldalakon a növényzet. képes megtelepedni A szárazsághoz jól alkalmazkodik a naprózsa, a kései szegfű, a kékvirágú szamárkenyér, a homoki vértő. Az állatvilág képviselői főleg a rovarok közül kerülnek ki. A rovarok nyújtanak táplálékot a homoki gyíkoknak. Értékes madárfajai a sárgarigó és a szalakóta. A terület keleti részére az időszakosan vízzel borított láprétek a jellemzőek. Védendő értékei az orchideák. Legértékesebb állata a Metelka-lepke. Nyugati részén homokbuckák találhatók, Növényzete nyílt homoki gyep borókával, fokozottan védett növénye a csikófark. Fészkel itt ugartyúk és szalakóta. A homokfelszínek értékes növényei a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a gyapjas csüdfű. Az Alföldön egyedül itt él a fűrészlábú szöcske, a rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürkemarha, racka és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek. A Holt-Tisza adja erdeiben, sokféle vízinövény találja meg életfeltételeit, mint a kolokán vagy a mocsári nefelejcs. Legértékesebb növény a békaliliom és a tiszaparti margitvirág. Találkozhatunk fattyúszerkővel, tavi denevérrel. A védett területtől délre, Tiszaalpár történelmileg is jelentős, hiszen Anonymus szerint 895-ben itt győzték le a magyarok a bolgár Zalán fejedelmet. A Tisza menti települések szerkezetét máig megőrző falu mellett, a löszdombokon bronzkori földvár maradványait tárták fel a kutatók. A terület néprajzi értékeit a puszta legnagyobb településén, Kunszentmiklóson a Tájmúzeum mutatja be. A kiállítás a bronzkori kelta, szarmata leletektől, és az Árpád-kori emlékektől veszi sorra a Felsőkunság történetét, részletesen bemutatva a kunok 13. századi beáramlását.
A Körös–Maros Nemzeti Parkot 1997-ben alapították. A terület két, egymástól jellegében jól elkülöníthető részre osztható: a Körösvidékre és a Békés-Csanádi löszhátra. A nemzeti park kiemelt feladata az erdélyi hérics és bókoló zsálya állományainak fenntartása, amelyek hazánkban csak itt találhatóak. A Berettyó áradásai hozták létre az Alföld legnagyobb kiterjedésű mocsárvidékét, a Nagy-Sárrétet. A lecsapolások után nagy kiterjedésű puszták jöttek létre. A védett terület legfőbb célja a túzok védelme, amely érdekében túzokrezervátumot hoztak létre. A Berettyó szabályozásával a dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, hatalmas kiterjedésű szikes puszták alakultak ki. A terület számtalan állattani értéket őrzött meg. A térségben több védett, hasonlóan ritka madár is él, mint például az ugartyúk vagy a széki csér, a fogoly, a réti fülesbagoly, a hamvas rétihéja. A parti részek kitűnő halászóhelye a gémféléknek. Alkalmanként megjelenik a csörgő réce, a rózsás gödény és a havasi lile. A Hortobágy-Berettyóban 42 halfaj előfordulását mutatták ki. Védett a vidra és a molnárgörény. Az értékes növényfajok közé tartozik a Berettyóban élő tündérfátyol, rucaöröm és a sulyom. A pusztai zsombékosok legritkább növénye a buglyos boglárka.. A területen megtalálhatóak mocsarak, elhagyott folyómedrek, löszhátak és kurgánok. Állattani értéke a közel 230 madárfaj (kék vércse, haris, szalakóta, pusztai ölyv, réti sas). A múlt század végi folyószabályozási munkálatok a Körös vidékét sem kerülték el. A lecsapolások nyomán létrejött jobb minőségű földeket feltörték, felszántották. Szikespuszta fedi a terület nagy részét. Szép állományai maradtak fenn a löszös jellegű növényzetnek. Májusban, júniusban a lila ökörfarkkóró, a zsályák, a koloncos legyezőfű virágszőnyege borítja a magasabb foltokat. Néhány helyen a védett macskahere is előfordul. Rendszeresen fészkel a bíbic, a piroslábú cankó, a nagy goda. A biharugrai halastórendszer Magyarország második legnagyobb mesterséges halastava, gazdag a madár-világa A nádasokban nyári lúd, bölömbika, nagy kócsag és kanalas gém költ. A szikes pusztát legelőként, míg a erdőket vadgazdálkodási célra hasznosítják. Botanikai értékei: fátyolos nőszirom, sziki kocsord. A terület az Európai Jelentőségű Madárélőhelyek közé tartozik. Kiemelkedő jelentőségű a századforduló óta létező gémtelep, melyen bakcsó, kis kócsag, szürke gém fészkel, valamint a fellelhető ragadozó madarak több faja. A Tatársánci ősgyep egy több ezer éves földvár kis foltján maradt fenn. Az időszámítás előtti évezredben (i. e. VIII.-V. század), a bronzkor vége felé építették a környék akkori lakói a Pusztaföldvár határában húzódó Nagy-Tatársáncot. sáncvonalat. Ennek a gazdag történelmi emlékhelynek az oldalában fedezték fel az értékes ősgyepfoltot. A fokozottan védett 1 hektáros terület növénytársulását jellegzetes löszgyepfajok alkotják. Néhány tő erdélyi hérics is meghúzódik a védett sáncoldalban. Különleges értéket képvisel a bókoló zsálya állománya, mely hazánkban csak a Dél-Tiszántúlon fordul elő. A kultúrtörténeti értékek közül kiemelkedik a geszti csónak-fejfás temető. A terület igazi értéke azonban a Mágor-pusztai Régészeti Feltáróhely. A táj fölé alig emelkedő dombocska nemzetközileg is párját ritkító leleteket rejt. Az egyikben egy megnyitott kunhalom gyomrában (!) – ötezer éves újkőkori leletek közé léphetünk: kőkorszaki szentély, koporsó és edénytöredékek veszik körül
Az Őrségi Nemzeti Parkot az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002-ben hozták létre Magyarország tizedik nemzeti parkjaként. Magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és a Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 000 hektáron 44 település határát öleli fel A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. Nemcsak a történelmi Őrséget, hanem a teljes magyarországi tájegységet magában foglalja. A területen bőségesen van víz: 200 forrás 15 patakot táplál. Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű: bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, a zergeboglár és a sárga liliom. A rétek fölött több mint félezer lepkefaj képviselői szálldosnak. A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Leltek itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is. A tőzegmoha-párnák teherbíró képességét megítélni szinte lehetetlen, ezért a lápréten életveszélyes a járás. Szalafő őserdejében 1950 óta nem vágtak ki és nem ültettek fát, e fokozottan védett területen ember nem avatkozhat a természet dolgába. A kutatók azt figyelik, milyen természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában. Kiderült, hogy az Alpokalján ismert valamennyi rovarfaj megtalálható az erdőben. A Szalafő és Farkasfa közötti pici dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható. Van itt még vidrafű és kereklevelű harmatfű is. Szakonyfalu a Vend-vidék része. Az alpesi hangulatú erdőség hegyi kaszálóin ezerszám virágzik a zergeboglár és a kornistárnics. Az erdőkben emberi beavatkozás nélkül újulnak meg a bükkösök. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre. A Hársaspatak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom. A 10-11. században érkeztek a magyarok erre a vidékre. Nyugati határaira, a gyepűvidékre őrállókat, figyelőket telepített, akiknek tiszte az ország védelme volt a nyugati veszéllyel szemben. Településeik kialakításánál ügyeltek arra, hogy azok jól védhetők legyenek. Ezért általában dombtetőre építkeztek, így jöttek létre a szeres – vagy szeges – települések, amelyek alapmintázata máig él. A házat is úgy alakították ki, hogy támadás esetén védelmül szolgálhasson. Ez az ún. "kerített ház", ahol a ház és a gazdasági épületek kis "erődítményként" fogták körbe az udvart. A leghíresebb, a Szalafőn található, skanzenként működő Pityerszer Az Őrség egyik legértékesebb épülete a 12. századból származó szentgotthárdi "magtár-templom". Több településen – Szőcén, Rábagyarmaton, Felsőmarácon – is áll még 13-14. században épített román vagy gótikus templom, a híres veleméri templom is ebből a korból származik.
4-es melléklet
Nemzeti park
Aggteleki
Balaton-felvidéki
Bükki
Duna-Dráva
Duna-Ipoly
Fertő-Hanság
Hortobágyi
Kiskunsági
Körös-Maros
Őrségi
Logó
Földtani és kulturális értékek
Jellemző növények
Jellemző Állatok
Hol
Mikor
Miért
Milyen
Melyik
Mi
Aggteleki Nemzeti Park
cseppkőoszlop
foltos szalamandra
Aggteleki barlangbejárata
tornai vértő
imádkozó sáska
császármadár tövisszúró gébics
fecskefarkú lepke
leány kökörcsin
Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Badacsony
pirosló hunyor
szürke gém
lisztes kankalin
bazaltoszlopok a Szent György hegyen
búbos vöcsök kék galamb
bíbic
Bükki Nemzeti Park
Fátyol-vízesés
szártalan bábakalács
Lillafüred
uhu
hiúz
pannon gyík
Duna-Dráva Nemzeti Park
vidra
kanalas gém
tavaszi csillagvirág
pikkelypáfrány
kockás liliom
magyar kikerics
Duna–Ipoly Nemzeti Park
kerecsensólyom
havasi cincér
gyurgyalag
pilisi len
magyarföldi husáng
réti iszalag
Fertő-Hanság Nemzeti Park
lápi póc
légybangó
mocsári gólyahír
nagykócsag
gulipán réti csík
Hortobágyi Nemzeti Park
szürke marha
csikosfejű nádiposzáta
kilenc lyukú híd
sziki pacsirta
földikutya
sziki őszirózsa fehér tündérrózsa
Kiskunsági Nemzeti Park
kanalas réce
apró nőszirom boróka
parlagi vipera
szongáriai cselőpók
tőkésréce
kerceréce
Körös–Maros Nemzeti Parkot s
tavaszi hérics
bókoló zsálya
túzok
nyári lúd
bölömbika
lila ökörfarkkóró
rózsás gödény
Őrségi Nemzeti Park
erdei ciklámen
nárcisz
zergeboglár
gyapjúsás
kakasmandikó
kereklevelű harmatfű
Tanári értékelés
Melyek az órám legjobban sikerült részei? Miért? * A galéria munkaformát jól megértették, élvezték a számítógépes munkát is. Az egész óra jó hangulatban telt. Mit csinálnék legközelebb másként? Miért? * Több időt hagynék a feladatlapok kitöltésére, legalább 40 percet. Milyen tanácsokat adnék egy kollégámnak, aki ki szeretné próbálni az óratervemet? Miért? * A képek és a logók ragasztásánál ügyeljen rá, hogy mi hova kerül, mert néhány tanuló a térképre ragasztotta a logókat a feladatlap helyett.
