MTA Politikai Tudományok Intézete

MTA Politikai Tudományok Intézete

A diszkrimináció öt (nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor) területén eddig párhuzamosan folyó kutatások eredményeinek feltárása, összegzése Magyarországon Szakmai beszámoló 2008. január

A projekt 16290-2/2007. nyilvántartási számon a „2007 - Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év” program támogatásával zajlott

Az e közleményben közzétett megállapítások és adatok nem szükségképpen tükrözik az Európai Bizottság álláspontját vagy véleményét.

MTA PTI - Esélyév 2007 Szakmai beszámoló

1. / 50 oldal

TARTALOM A PROJEKT CÉLJA ...............................................................................................................................2 METODIKA .............................................................................................................................................2 AZ ÖSSZEFOGLALÓ STRUKTÚRÁJA..............................................................................................3 AKADÁLYMENTESÍTÉS......................................................................................................................5 NEMEK (GENDER) ................................................................................................................................6 A KUTATÁSI IRÁNY HAZAI MEGJELENÉSE ...............................................................................................6 CEU .......................................................................................................................................................8 CORVINUS EGYETEM ..............................................................................................................................9 ELTE ...................................................................................................................................................12 DEBRECENI EGYETEM ..........................................................................................................................12 TÁRKI.................................................................................................................................................13 PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM .................................................................................................................14 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM ............................................................................................................15 FAJI VAGY ETNIKAI SZÁRMAZÁS ................................................................................................16 A KUTATÁSI IRÁNY HAZAI MEGJELENÉSÉT MOTIVÁLÓ TÉNYEZŐK ........................................................16 A KUTATÁSI IRÁNY HAZAI TÖRTÉNETE .................................................................................................18 MTA ETNIKAI-NEMZETI KISEBBSÉGKUTATÓ INTÉZET ........................................................................21 ELTE ...................................................................................................................................................23 TÁRKI.................................................................................................................................................25 VALLÁS VAGY HITBÉLI MEGGYŐZŐDÉS ..................................................................................26 A KEZDETEK .........................................................................................................................................27 EGYETEMEK - 1990 UTÁN.....................................................................................................................28 KISEBB MŰHELYEK- KUTATÁSI LEHETŐSÉGEK .....................................................................................30 NEMZETKÖZI KUTATÁSOK ITTHON .......................................................................................................31 MÉRFÖLDKŐ ........................................................................................................................................32 ALKALMAZOTT KUTATÁSOK ................................................................................................................33 FOGYATÉKOSSÁG .............................................................................................................................37 EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR .......38 ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI INTÉZET ......................................................................................................39 KÉZENFOGVA ALAPÍTVÁNY .................................................................................................................40 KOR.........................................................................................................................................................43 IFJÚSÁGKUTATÁS .................................................................................................................................43 A magyar ifjúságkutatás területei, kutatói, intézményi háttere.......................................................44 Az ifjúságkutatás hasznosulása.......................................................................................................47 IDŐSKORRAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK ............................................................................................49 Az öregség szociológia gyakorlata Magyarországon .....................................................................50


2. / 50 oldal

A projekt célja

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2007. októberében azzal bízta meg a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetét, hogy végezze el „A diszkrimináció öt (nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor) területén eddig párhuzamosan folyó kutatások eredményeinek feltárása, összegzése Magyarországon” című másodlagos kutatást. A másodlagos kutatás céljai az Esélyévhez kapcsolódóan egyrészt áttekintette, hogy milyen folyamatok, trendek, érdeklődési irányok és kimeneti eredmények jellemzélték az antidiszkrimináció és esélyegyenlőség témaköréhez kapcsolódó magyarországi kutatásokat. Másrészt áttekintette, hogy milyen intézményi hálózatok, illetve azok felett, egy külön dimenzióban megjelenő kutatói hálózatok alkotják az egyes témák vizsgálatának meghatározó hazai szakmai közösségét. Harmadrészt a munka feladata volt, hogy előkészítse és megindítsa a diszkrimináció fentiekben sorolt öt területén folyó hazai kutatások és kutatók interaktív, kereshető digitális on-line adatbázisát, amelynek felépítése lehetővé teszi, hogy szükség és igény szerint az adatbázis tetszőlegesen hosszú ideig folyamatosan frissíthető, egyúttal bővíthető legyen.

Metodika A másodlagos kutatás többlépcsős adat- és információgyűjtés menetében megvalósuló metodika szerint végezte a munkát. Az első lépcsőben a diszkrimináció öt definiált területén folyó hazai kutatómunka ismert fő irányainak meghatározása történt. A második lépcsőben az előző lépcsőből átvett struktúra mentén történt az egyes kutatóhelyek, illetve ettől szeparáltan a kutató személyek körének behatárolása.


3. / 50 oldal

A harmadik lépcsőben az intézményi és személyi körhöz kapcsolódó kutatások és publikációk regisztrálása, valamint témakör szerinti csoportosítása zajlott. A negyedik lépcsőben egy review team a regisztrált kutatási jelentések és összefoglalók alapján elkészítette az öt tématerület trendjeit összefoglaló vázlatokat. Ezzel együtt az egyes tématerületekhez kapcsolódóan elkészült a digitális adatbázisba történő behelyezéshez és az interaktív kereséshez szükséges ún. „tag” rendszereke kialakítása és megtörtén ezek tesztelése egy leszűkített próba-adatbázison. Az ötödik lépcsőben az egyes tématerületekre vonatkozóan kijelölésre kerültek az ideáltipikus kimenetként tekintett „teljes körű regisztráció” állapotához való közelítést célzó adatgyűjtési tervek. Itt arról van szó, hogy számtalan kutatási anyag, illetve említést jelent és jelenik meg olyan formában, amely nem egyértelműen azonosítható valamely kutatás kimeneti eredményeként. Ezek lehetőség szerinti begyűjtése és vizsgálata, majd az adatbázisban történő elhelyezése az erre meghatározott protokoll szerint történik. 2008. januárjában megtörtént a kutatási beszámolókat és jelentéseket befogadó digitális adatbázis mátrixának és keresőmotorjának végleges változatban történő felállítása. A hónap végén megkezdődtek a keresőmotor tesztjei, illetve megindult a feldolgozott (elektronikus címkékkel ellátott) anyagok beillesztése az adatbázisba.

Az összefoglaló struktúrája A másodlagos kutatást végzők számára korántsem meglepő módon rendkívül jelentős különbségek mutatkoztak a diszkrimináció öt meghatározott területéhez kötődő témakörök

hazai

kutatásának

mind

intézményi,

mind

kutatói

hálózatban

megmutatkozó, mind a finanszírozásban jelentkező sajátosságaiban. A beszámoló e sajátosságokra reflektálva külön struktúrákban tárgyalja az egyes témaköröket, különös tekintettel arra, hogy a lehető legalkalmasabb módon jelenítse meg az adott témakör hazai kutatásának meghatározó jellemzőit.


4. / 50 oldal

A fentieknek megfelelően elkülönülő szerkezetben és terjedelemben tárgyaljuk a faji vagy etnikai származás, a kor (és azon belül is az ifjúság), illetve a nemek (gender) témakörökben végzett és zajló kutatási tevékenységet, minthogy ez a három terület mind önálló és stabil szervezeti rendszerében, mind önálló kutatói hálózatában, mind jelentős projektek kivitelezését is biztosító finanszírozásában markánsan különbözik a tárgyalt többi témától. Ahol szükségesnek láttuk, felvázoltuk a kutatási témakör hazai intézményi hálózatának egyes meghatározó tagjaihoz kapcsolódó profilokat is, jelezve, hogy trendszerűen milyen területekre terjed ki az adott intézmény tevékenysége. Az összefoglalónak nem lehet célja, hogy akadémikus részletességgel tárgyalja a meghatározott öt tématerület kutatási eredményeit, illetve az azokból származó következtetéseket. Az elektronikus adatbázisba való implementálásra előkészített anyagok ismeretében erre több száz oldalas tanulmány is csak hézagosan, egyik-másik kutató vagy műhely, esetleg civil szervezet számára sérelmesnek minősülő hiányosságokkal, éppen ezért a tématerületek kutatásáról kialakuló képet jelentősen és indokolatlanul torzítva lenne képes. Éppen ennek kiküszöbölése a cél azzal az adatbázissal, amely a másodlagos kutatás célkitűzése szerint a hazai tudományos – és civil érdeklődő – közösség, valamint a politikai döntés-előkészítés számára hosszú idő után végre elektronikus, internetes kapcsolattal is hozzáférhetővé teszi a témakörökhöz kapcsolódó kutatások adatbázisát, interpretációs torzításoktól és értékelésektől mentesen. Az összefoglalóban ugyanakkor fontosnak éreztük megjeleníteni azokat a fő trendeket, amelyek talán a kutatási irányok további kormányzati támogatására vonatkozó mérlegeléseknél is segítséget nyújthatnak, amelyek a politikai döntés-előkészítést segíthetik a témakörök kutatásához kapcsolódó társadalmi funkciók, felhasználási lehetőségek még pontosabb áttekintéséhez.


5. / 50 oldal

Akadálymentesítés A nemek társadalmi egyenlőségének és az információs akadálymentesítés szempontjait a kutatás a vonatkozó hazai szabályozások és EU-s követelmények projektre vonatkozó lehető legteljesebbfigyelembe vételével valósította meg.


6. / 50 oldal

Nemek (Gender)

A kutatási irány hazai megjelenése

A nemek közötti különbségek társadalmi vonatkozásaira irányuló szociológiai kutatások homlokterében a téma kutatásának Magyarországi indulásakor is az állt, hogy bizonyos, a női szerepekhez kötődőnek felfogott dolgokhoz milyen értékítéletek tartoznak, főként milyen előítéletek társulnak e felfogásokhoz. A kutatások abból a perceptív meghatározottságból indultak ki, hogy ezek az elképzelések legtöbbször az emberek fejében meggyökeresedett igazságoknak tűnnek. A kutatások kimondatlan célja volt, hogy egyfajta tudományos szemléletformálással hosszabb távon gyakorlati hatásokat is megpróbáljanak elérni, egészen a nem szerepekre vonatkozó rögzült, előítéletesnek tartott percepciók megváltoztatásáig, vagy legalábbis annak kísérletéig. Lényeges körülmény, hogy a téma magyar kutatási programjai is alapvetően átvették azt, a gender studies, vagyis a társadalmi nemek tudományának álláspontját, miszerint mind a nõiesség, mind a férfiasság fogalma teljes mértékben kulturális és társadalmi konstrukció, vagyis ezek a fogalmak nem eleve adottak, hanem egymást kiegészítve mozognak bizonyos értékskálák mentén. A hazai kutatások célja jól érzékelhetően a magyar társadalmi valóság vonatkozó jelenségeinek e felfogás mentén történő megközelítése volt.

A gender studies és a feminizmus sajátos kapcsolata a hazai kutatások kapcsán is rendszeresen felmerül. A gender studies egyes hazai kutatói azt hangsúlyozzák, hogy a gender kutatási irány egyfelől túlhaladása a feminizmusnak, de ez nem jelenti azt, hogy maga a feminizmus már egy társadalmi vonatkozásait, közösségre gyakorolt befolyását tekintve általánosan is meghaladott , főként nem elavult mozgalom lenne. A téma történeti közelítése szempontjából a lényeges, hogy az angolszász gyökereket tekintve először a politikai feminizmus jelent meg – az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban ténylegesen ez volt a helyzet. Ezzel párhuzamosan a társadalmi


7. / 50 oldal

mozgalom ideológiai irányítói közül többen megkíséreltek a feminizmus által megjelenített elgondolásoknak, felfogásnak a társadalmi intézményrendszereken belül is helyet csinálni. Ez a törekvés elsősorban az egyetemi oktatás területén járt sikerrel, ahol először angolszász területeken, később globális elterjedtséggel is sorra alakultak a nőtudományi (women’s studies) tanszékek. Ez volt tehát women’s studies létrejöttének vázlatos története. Maga a women’s studies a kezdetektől fogva azt a kérdést próbálja körüljárni, hogy tulajdonképpen mi a nõ, mit társítanak a társadalmi percepciók a őõiesség és „női szerepek” alatt, milyen okok gerjesztik, tartják fenn ezeket a társadalmi percepciókat. A gender studies közvetlenül az előzőekben vázolt módon kialakult kutatási irányból, a women’s studies-ból alakult ki. Itt szándékosan kerülendő a „fejlődött ki” irányjelzés, hiszen – amint arra a téma kutatói hangsúlyosan felhívják a figyelmet – a két társadalmi nem bináris egységet alkot. Ha tehát csak a női nemet és a nőiséget vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen ennek a biológiai fundamentumokon nyugvó bináris egységnek csak az egyik tagját vesszük figyelembe, mintegy kizárva a szemléletből a bináris rendszer másik elemét. Ez a megfontolás volt az alapvető oka annak, hogy a women’s studies talapzatán egyre határozottabban jelent meg a felvetés, amely a women’s studies által a női szerepekre vonatkozóan feltett kérdéseket a férfi nem vonatkozásában is felvetendőnek tartotta. Általános meggyőződés kutatói örökben, hogy a gender studies éppen ebben a vonatkozásban lép túl a feminizmuson, amennyiben

a

társadalmi

meghatározottságait komplexitásában

a

viszonyrendszer

feminizmushoz

szemléli

és

építi

biológiai

viszonyítva be

a

és a

kulturális-történeti

maguk

kutatási

természetes

célkitűzésekbe.

A gender studies tudományelméleti családfája tekintetében meghatározó, hogy a kutatási irányban összeér a szociológia és pszichológia, a filozófia és az irodalom, vagyis számos olyan határterület övezi a kutatási irányt, ami az irány számos kritikusa szerint a „szétszórtságra”, a diszciplináris fegyelem hiányaira utal. A gender studies kutatói ezekre a kritikára azzal az ellenvetéssel válaszolnak, hogy a kritikusok – elvonatkoztatva a gyors ütemben változó társadalmi környezettől és nemi szerepfelfogásoktól – továbbra is a hagyományos tudományfelfogást helyezik előtérbe, ahol a kutatási irányok merev nomenklaturájába nem lehet beilleszteni olyan


8. / 50 oldal

irányokat, mint amilyen például a gender studies. Az irány kutatói számára ez az általuk merevnek, az elméleti és konceptuális innovativitásával szembe forduló álláspont érzékelhetően igen fájdalmas. A vonatkozó kutatói panaszok lényegüket tekintve úgy összegezhetők, hogy az interdiszciplináris megközelítés hiánya nyilvánul meg a women’s studies és a gender studies kutatási irányokkal szembeni távolságtartásban és merev akadémiai magatartásban. A kutatási irány diszciplináris térben való elhelyezésekor figyelembe kell vennünk egy további, a gender studies kutatói és az irány kritikusai közötti nézetkülönbségeket generáló körülményt. Arról van szó, hogy a gender irány kritikusai szerint az irány célmeghatározásában a women’s studies még mindig túlságosan előtérben áll, és ennek következményei olyan jelenségekben nyilvánulnak meg, mint a kutatási eredmények alapján monoton repetitivitást mutató „üzenetek”, amelyek a társadalom patriarchális jegyeinek kritikájánál rekedtek meg. A gender studies kutati szerint az ilyen típusú kritikák semmi egyebet nem fejeznek ki, mint a kritikusok tájékozatlanságát mind a feminista irodalom, mind a women’s studies kortárs eredményei, mind a gender studies konceptulális megfontolásaival kapcsolatban.

CEU

A CEU Gender Studies Tanszékének története az 1994/95-ös akadémiai évben kezdődött. A kutatási irány egy “Project on Gender and Culture” nevű program indításával indult, Nancy Leys Stepan vezetésével. A tárgykörben a tulajdonképpeni első szeminárium 1994 őszén indult. Az 1995/96-so akadémiai évben a CEU Board of Trustees egy egyéves graduális interdiszciplináris képzés megindítása mellett döntött. A gender képzés súlyát növelte, hogy ugyanebben az évben a CEU egy keretmegállapodás révén M.Phil fokozat megszerzését biztosította a tárgyból hallgatói számára a londoni Open University révén. Maga a CEU 1997-ben szerzett akkreditációt MA proramjához – mint ismeretes, a CEU budapesti székhelyű, de az Egyesült Államok New York államában akkreditált felsőoktatási intézmány.


9. / 50 oldal

Az 1998/1999-as akadémiai évben a gender képzésre beiratkozott hallgatók száma elérte az 50-et. A Program on Gender and Culture platformon fontos nemzetközi és graduális kézesben részt vevők számára meghirdetett konferenciákat szerveztek. A CEU-ban ekkor már több, a nemzetközi színtéren előkelő pozícióban jegyzett gender kutató állt alkalmazásban. 2001 végén a Program in Gender and Culture teljes jogú tanszéki státuszt kapott, ekkortól működik a CEU keretei között Gender Studies Tanszék, önálló tudományos programmal és curriculummal. Ebben az időszakban a maga a kutatási irány a CEU keretei között fokozódó mértékben közeledett a gender témakör egyéb társadalmi kategóriákhoz és mindenek előtt a társadalom hierarchikus meghatározottságaihoz illeszkedő megközelítéséhez. Az analitikus megközelítés előterébe a gender kérdéskör lokális és globális dimenziókban történő együttes megközelítése került, azzal a megfontolással, hogy külön figyelmet fordítsanak a kérdéskör sajátos kelet-középeurópai megjelenési formáinak kutatására. A Tanszék történetében fontos állomás volt a 2001/2002-es év, amikor a CEU keretein belül a gender oktatás megszerezte a Ph.D. akkreditációt, ami azt jelentette, hogy ahallagatók a CEU Comparative History of Central and Eastern Europe keretében kaphattak gender tanulmányaik alapján tudományos fokozatot, illetve külön Ph.D. program indult Comparative Gender Studies elnevezéssel. A Tanszék jelenleg komoly nemzetközi és hazai tudományos beágyazottsággal végzi munkáját, amely a pedagógia és kutatási program együttes fejlesztésére, illetve va nemzetközi kapcsolatok és aktivitás további szélesítésére koncentrál, tulajdonképpen teljes mértékben modellezve az amerikai egyetemi rendszer versenykövetelményeinek megfelelő output targeting rendszert. A Tanszéken emellett egy két éves “Critical Gender Studies” elnevezésű MA program akkreditálását készítik elő.

Corvinus Egyetem


10. / 50 oldal

A gender kutatási irány a Corvinus Egyetemen a Társadalomtudományi Kar keretei között kapott helyet. Maga a Társadalomtudományi Kar több társadalomtudományi diszciplína szoros kapcsolatának összehangolására helyezi a hangsúlyt – ezen belül a kutatási stratégia olyan csomópontokat fogalmaz meg, ahol kihasználható a multidiszciplinaritásból eredő kettős előny. Ez alapvetően diszciplinárisan különböző témák együttes megjelenítését megjelenítése és ezek összekapcsolását jelenti, illetve különböző

témák

multidiszciplináris

megközelítését.

A

Kar

konceptuális

megközelítésében előtérbe helyezi a globalizáció és interdependencia jelenségét, ami felfogásuk szerint az egyes tudományterületek határainak elmosódását, illetve a határtartományok önálló diszciplinává válását jelenti az akadémiai szféra számára. A Társadalomtudományi Kar programja ennek figyelembe vételével formálja oktatási és kutatási célkitűzéseit. Ennek megfelelően a Kar olyan - elméletileg és módszertanilag megalapozott empirikus kutatásokat preferál, amelyek a társadalom, a gazdaság és a kultúra kölcsönhatását, a gazdasági szerepek, társadalmi csoportok és intézmények közti viszonyokat, valamint ezeknek az információs társadalommal és az európai integrációval való kapcsolatát vizsgálják. A kari munkatársak által koordinált, egyetemre telepített kutatásai az egyéni iniciatívákra épülő kutatás széles körben elterjedt hagyományaira épülnek. Ez kissé egyszerűsítve a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Kar elsődlegesen a kutatókra-oktatókra bízza a kutatási programok kezdeményezését és a finanszírozásnak, valamint a kutatási programok tudományos és társadalmi kapcsolatainak menedzsmentjét, és ösztönzi, hogy a kutatók egyéni kezdeményezéseiből kialakuló kutatásokat a Corvinus Egyetemre telepítsék. A Társadalomtudományi Kar az intézményi pályázatok kimunkálása és az egyéni pályázatok támogatása során egyebek mellett kiemelt kutatási terület a gender irány. Ennek szűkebb keretet a Társadalomtudományi Karon működő Szociológia és Szociálpolitika Intézet ad. A Corvinuson a szociológia tárgy önálló művelése – még a jogelő Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem keretei között – az 1960-as évek végén indult el Hegedűs András, Nemes Ferenc és Szelényi Iván közreműködésével, kutatócsoport

formájában.

A

hetvenes

években

a

szociológia

és

néhány

szakszociológia tantárgy fokozatosan beépült a közgazdászképzésbe. A nyolcvanas


11. / 50 oldal

évek elején alakult meg az önálló Szociológia Tanszék. Ebben az időben a szociológiát már nem pusztán tantárgyi keretekben, hanem másodszakként is fel lehetett venni. A nyolcvanas évek végén létrejött az önálló Társadalomtudományi Kar. A Szociológia és Szociálpolitika Tanszék az új kar egyik meghatározó egysége lett. A kilencvenes évek második felében indult a szociológiai Ph.D-képzés: először az ELTE Szociológiai Intézetével közösen, majd önálló Szociológiai Doktori Iskola keretei között. 2001-ben sikerült akkreditálniuk az ötéves szociológia szakot, s 2006-ban adták ki először az okleveles szociológus diplomát. 2005-ben a tanszék Szociológia és Társadalompolitika Intézetté alakult. Az Intézet megalakulása óta folyamatosan bővülő körben vesz részt nemzetközi kutatási pályázatokban, emellett számos EU-projekt zajlik az oktatókkutatók

közreműködésével.

Az

intézet

belső

tagolódásában

megjelentek

a

hagyományos kutatási-oktatási profilok, amelyeket hét önálló kutatóközpont is lefed. A gender témakör a Hadas Miklós és Nagy Beáta vezetésével működő Társadalmi Nem és Kultúra Kutatóközpont gondozása alatt áll. A Központ célja, hogy rövid távon koordinálja és kanalizálja, illetve középtávon továbbfejlessze a Corvinus Egyetemen a társadalmi nemekre irányuló oktatási és kutatási tevékenységet, valamint a Corvinust bekapcsolja a témakörrel kapcsolatos hazai és nemzetközi tudományos hálózatokba. A Központ deklarált konceptuális célja, hogy szellemi orientációjában és érdeklődésében egyesíteni kívánja mindazt, ami a nemzetközi tudományosságban a Gender Studies, a Women's Studies, a Feminist Studies, illetve a Men's Studies kategóriákkal jelölnek. Érdekes, hogy a Központ külön kiemeli, miszerint oktatási és kutatási tevékenysége során arra kívánunk törekedni, hogy a nők és a férfiak egyaránt a

vizsgálódások

fókuszába

kerüljenek. A konceptuális

megközelítés

további

sajátossága, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a nemek társadalmi beágyazottságának problematikájára. A Központ fenntartható működésének biztosítása jelenleg azon a meggondoláson alapul, hogy a Központ nem igényel az egyetem költségvetését terhelő pénzügyi forrásokat. Az elképzeléseik szerint a fennmaradáshoz és működéséhez szükséges pénzeszközöket külső pályázati és szponzori forrásokból lehet előteremteni.


12. / 50 oldal

ELTE

Az ELTE szervezeti rendszerében Kutatóközpont az ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Gender Studies Kutatóközpont, mint önálló szervezeti egység foglalkozik a gender témával, Adamik Mária vezetésével. Ebben a vonatkozásban a kutatás szervezeti strukturális pozicionálása a Corvinus Egyetemhez nagyon hasonló módon történik.

A Kutatóközpont egyúttal felelős az ELTE Társadalomtudományi Kar (ELTE TK) szervezetei rendszerében a gender studies oktatási curriculum fejlesztéséért. Ebben a feladatkörben jelentős eredményeket könyvelhetnek el az elmúlt évek munkája eredményeként. Az önálló gender studies MA curriculum elkészült, a program és annak dokumentációja akkreditálásra kész állapotban van. Jelenleg az ELTE TK a szociológia MA programjára épülő szakirányként kínálja a gender studies curriculumot. Külön kiemelendő egy korábbi, 2001-ben lezárult interdiszciplináris kurzusajánlat projekt, amely a Soros Alapítvány támogatásával több féléven keresztül biztosította a gender agenda megjelenítését a Kar oktatási programjában.

Debreceni Egyetem A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Angol Irodalmi Tanszékén Séllei Nóra reprezentálja egyetemi docensként a kutatási és oktatási irányt. Séllei kutatási érdeklődése nem az empiria, hanem főként a filológiai területe felé irányul, ezen belül is elsősorban a feminizmus irodalmával foglalkozik. Kutatási projektje keretében készült el az általa fordított és szerkesztett szöveggyűjtemény, amely a feminizmus és a posztmodern kapcsolatáról szól, illetve két kötetet jelentetett meg, „Nők a modernizálódó magyar társadalomban”, illetve „A feminizmus találkozásai a (poszt)modernnel” címmel.


13. / 50 oldal

Séllei a hazai gender kutatói hálózat egyik meghatározó tagja, a kutatói közösség referenciaként kezeli személyét. Aktivitása a hazai kutatói-oktatói közösség közötti kapcsolatok elősegítésére, építésére is kiterjed. Az általa felépített gender témájú, szöveggyűjtemény

elektronikus

változata

(„Az

irodalom-,

művészet-

és

kultúrakritika/elmélet és a társadalmi nem összefüggéseit vizsgáló, magyar nyelvű szakirodalom válogatott bibliográfiája”), illetve egy, a kutatói közösség számára működtetett hírlevél alkotja az általa végzett kapcsolat-szervezési munka gerincét.

TÁRKI A TÁRKI a gender kutatások terén alapvetően empirikus akadémiai és üzleti célú survey-k teljes körű kivitelezését végző intézmény jelenik meg. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a TÁRKI által végzett számos, akár saját kezdeményezésű, akár külső intézmények, szervezetek által megrendelt empirikus vizsgálatok témái között időről-időre megjelennek olyan kérdések, amelyek egyértelműen sorolhatók a gender kutatások témaköréhez is. A TÁRKI-nál tehát jelentős gender témájú empirikus adatbázis halmozódott föl. Másrészt a TÁRKI hosszabb ideje aspirál egy nemzeti társadalomkutatási információs adatbázis host pozíciójára, ebben az irányban az intézet évek óta folyamatos lépéseket tesz, és tulajdonképpen – bár adatbázisuk szükségképpen nem is lehet teljes körű – máig ez az egyetlen ilyen kezdeményezés a hazai társadalomkutatási színtéren. Nem véletlen tehát, hogy az intézet fontosnak látta ilyen irányú involváltságát hangsúlyozni és az empirikus Női Adattár létesítése mellett döntött. Az Adattár deklarált célja, hogy teret biztosítson a women’s studies, ill. gender studies témában folytatott vizsgálatok eredményeinek bemutatására. Az Adattár célja továbbá hozzáférést biztosítani a kutatások adatbázisaihoz, és elősegíteni a kutatói network-ök kialakulását. A TÁRKI Női Adattár kutatói regisztere 2000 júniusa óta működik. 2001-ben a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) és a TÁRKI Női Adattár közös projektjén


14. / 50 oldal

belül az adatok kereshető formában való elérhetősége is megvalósult. A listát legutolsó frissítése 2005 májusában történt.

Pécsi Tudományegyetem A Pécsi Tudományegyetemen az 1970-es évek végétől, a szociológia tantárgy kötelező társadalomtudományi tárgyként való bevezetésétől folyik szociológia oktatás kezdetben

nem

önálló

szakként.

Az

1990-es

évek

elején

kezdődő

szociálpolitikusképzésben "C" szakként megjelent a társadalomelméleti tárgyak és a szakszociológiák oktatása. Az egyszakos szociológusképzés 1996-ban indult el a Bölcsészettudományi Kar Szociológia Tanszékén. A curriculum a tudomány széles spektrumát magába foglaló szociológiaoktatást célozta meg a Tanszék által a 20062007-es tanévtől indított Szociológia BA és Társadalmi tanulmányok BA oktatásával. A gender irányt a Szociológia Tanszék docens fokozatú vezetője, Dr. Schadt Mária reprezentálja a Pécsi Tudományegyetem szervezeti rendszerében. A tanszékvezető asszony honosította meg Pécsen a women’s studies oktatást, személyéhez számos publikáció, illetve tantárgyfejlesztési munka kapcsolódik.


15. / 50 oldal

Szegedi Tudományegyetem A szegedi Szegedi Tudományegyetemen a Bölcsészettudományi Kar Angol-Amerikai Intézetében Barát Erzsébet és Marinovich Sarolta oktató- és kutatómunkájához kötődik a társadalmi nemek irány gondozása. Az irány fokozatosan épült be az egyetem által kínált oktatási curriculumba és a kutatási tevékenységbe. Az

első fázisban nőírók,

irodalomkritika

tematikájú

nőirodalom, kurzusokat

feminizmus szerveztek.

és A

irodalom, feminista második

fázisban

a

posztstrukturalizmus, posztmodernizmus által immár legitimmé vált feminista irodalomelméleti kurzusok épülte fel. A harmadik szakaszban a képzés a kritikai kultúrakutatás szempontjaival kiegészített tematikát kínálta. A negyedik fázisban az előző fázisokban meghonosított kurzusok egységes modullá és ezen alapuló szakiránnyá szerveződtek, Gender in Language and Literature néven. A rendszeres konferenciaszervezést az oktatók kiemelten fontosnak tartják az intézményesülés szempontjából, a tervezett MA fokozat beindítását országos együttműködés keretében látják megvalósíthatónak.


16. / 50 oldal

Faji vagy etnikai származás A kutatási irány hazai megjelenését motiváló tényezők

Az etnikai és faji kutatások területén a nemzetközi színtéren különösen a II. világháború óta eltel időszakban szembetűnően dinamikus fejlődés zajlott. Mindenek előtt folyamatosan és gyors ütemben bővült a téma kutatásával foglalkozó projektek, kutatások és kutatóműhelyek száma. A téma alatt kutatott kérdések köre is jelentősen bővült, sokan éppen az etnikai és faji kutatások „oldalhajtásaként” tételezik pl. a későbbiekben kialakult women’s, illetve gender studies irányokat. A komparatív dimenzió a faji és etnikai származás területén végzett kutatások fontos dimenziójává vált. Ebben a vonatkozásban talán elég arra utalni, hogy a nemzetközi emberi jogi megállapodások, a nemzetközi jog vonatkozó előírásai, a nemzetközi szervezetek vonatkozó útmutatásai és az ezek betartását ellenőrző folyamatok, eljárások szoros kapcsolatban állnak a faji és etnikai kutatásokkal, számos esetben közvetlen referenciaként tekintve a kutatási irány empirikus tapasztalatait. Érdekes felvetés a kutatási irány vonatkozásában, hogy a kutatások alkalmazott terminológiája globális kontextusban meglehetősen bizonytalanul alkalmazható. A kritika ebben a tekintetben elsősorban arra irányul, hogy az alkalmazott kategóriák – úgymint maga az „etnikai származás", vagy éppen a „kisebbség" kategóriák – alapvetően a nyugati kultúrkörhöz kötődnek, más kultúrák értékei szerint működő társadalmak sajátos viszonyaira számos esetben erőltetett módon érvényesíthetők. Konkrét felvetések fogalmazódtak meg például arra, hogy a témakör megközelítésekor egyre inkább figyelembe kell venni olyan kérdéseket, mint hogy mennyire vonatkoztatható a diszkrimináció tiltása például az indiai kasztok megkülönböztetésére, mennyire alkalmazható világszerte az európai országok gyarmatosító politikájából származó bennszülött vagy őshonos népek fogalma, illetve mennyire nevezhető egy Európa teljes népességét létszámában kétszeresen meghaladó csoport (például a Han kínaiaké) etnikai csoportnak. Maga az angol „race” szó is annyi jelentéssel és gondolattársítással bír, hogy nemigen fordítható le a különböző nyelvekre anélkül, hogy valami el ne veszne, vagy meg ne változna a jelentéséből. Igaz viszont, hogy más szavak – például a diszkrimináció, az előítélet, az ideológia vagy a genocídium – a világ bármely részén azonos fogalmakat jelölnek és jelöltek a történelem bármely időszakában. Ezek a fogalmak kevésbé kultúrafüggők, és alkalmasak arra, hogy a kutatások elméleti nyelvezetének részét képezzék. Különösen érdekes kérdést jelent, miben különböznek az ’etnikai kapcsolatok’ (ethnic relations) a ’faji kapcsolatoktól’ (racial relations). A közvélekedés szerint a faj (rassz) fizikai különbözőség megjelölésére szolgál, az etnicitás pedig kulturális különbségeket


17. / 50 oldal

takar. A különbségtétel jogosnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a fizikai sajátosságok nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és csak kevéssé változnak, míg a kulturális különbözőségek adott esetben igen gyorsan eltűnhetnek. Az ilyen szétválasztás azonban nem veszi figyelembe a különböző faji osztályokba sorolt népesség között létrejövő kereszteződéseket, illetve azt sem, hogy adott esetben a fizikai különbözőség és a kulturális másság egy csoportban egyszerre lehet jelen. Problematikus az angol nyelvben felbukkant „kevert rassz" (mixed race) kifejezés is, mert azt sugallja, mintha lennének tiszta fajok is. Az etnikai és faji különbségtétel társadalomról társadalomra változott. Egyes felvetések szerint célszerű lenne a társadalmakat a szerint csoportosítani, hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak az ilyen fajta különbségeknek, de még az egyes társadalmakat egyszerűen rasszistának minősítő megközelítéseknek sem sikerült világos kritériumokkal meghatározniuk azt, hol van az a határ, amelytől kezdve az adott társadalom rasszistává válik. Ugyanígy nem lehetséges értékmentes jellemzőkkel minősíteni az egyes társadalmakat. A dominancia vagy a paternalizmus kifejezések negatív, míg a pluralizmus vagy a multikulturalizmus szavak pozitív kicsengésűek, a társadalompolitika céljainak leírásában pedig mindennapos kulcsszavakká vált az esélyegyenlőség és az integráció. Az ötven évvel ezelőtt még alig használt diszkrimináció igazi sikerpályát futott be. Az etnikai és faji kutatásokban semmi sem lehet ennél központibb fogalom, hiszen nincs olyan csoport, amelynél ne fordulna elő, hogy az odatartozókkal, illetve az oda nem tartozókkal szemben eltérő bánásmódot ne alkalmaznának. A csoportok kialakulásának alapját ugyanis az jelenti, hogy az egyének készséggel csatlakoznak azokhoz, akiket önmagukhoz hasonlóknak tekintenek. A különböző egyéneknek különbözőek a preferenciáik is. Van, akinek fontos, hogy azonos etnikumúakkal éljen együtt, van, aki nagyra értékeli a másságot. Igen sok függ a szocializációtól, és az állam – példa erre a dél-afrikai apartheid vagy az Egyesült Államok lakóhelyi szegregációt biztosító politikája – igen erőteljesen befolyásolhatja a lakosság preferenciáit. Mindezekkel együtt vitathatatlan tény, hogy a világ története az elmúlt néhány száz évben olyan folyamatokat jelenít meg, amelyekben a korábban elkülönült társadalmak egymással egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek, és ez részben konfliktusokhoz, részben a találkozások eredményeképpen fokozódó együttműködéshez vezet. Ezekről a folyamatokról a kutatás elmélyülésének mintegy fél évszázados időszakában egyre több ismeretet sikerült szerezni az új információk összegyűjtése, illetve az idevágó szociológiai elméletek fejlődése révén. Ezek az ismeretek – mint azt már említettük – egyfelől egyre mélyebben beágyazódó referenciát, másfelől konkrét politikai befolyást is jelentettek faji és etnikai megkülönböztetés ellen fellépő szabályozási törekvések számára. A kutatási irány előzőekben vázolt fejlődése magyar szempontból azért lényeges, mert világosan kirajzolja azokat a motivációkat, amelyek a téma hazai kutatásának megindítását, a témával foglalkozó műhelyek kialakulását és egy sajátos, a téma kutatói köreihez erősen kötődő politikai diszkurzív irányt is kijelöltek.


18. / 50 oldal

A kutatási irány hazai története Történeti visszatekintésben magától értetődőnek tűnik, hogy a faji és etnikai tárgyú kutatások önálló profillal történő megjelenése széles tematikai átfogással a rendszerváltás utáni időszakban bontakozott ki. A monarchia időszakában önálló módszertani eszköztárral dolgozó társadalomkutatásról még nem beszélhettünk, a Trianont követő időszakban pedig egyrészt a társadalomtudományok keretei között a hazai társadalomkutatásban az önálló metodikai apparátus és konceptuális keretek megteremtésére irányultak az erőfeszítések, másrészt a belpolitikai színtéren az etnicitás kérdésköréhez kötődő legfontosabb tematika a trianoni következmények lehető legteljesebb mértékű felszámolása, a trianoni szerződés revíziója volt. Az államszocializmus idején viszont a faji és etnikai alapú megkülönböztetés, vagy az erre épülő attitűdök társadalmi megjelenése hivatalos politikai álláspont szerint Magyarországon nem létezett. Történeti dimenzióban tehát igazából a rendszerváltás után érkezett el a széles metodikai eszköztárral, kiforrott konceptuális elképzelésekre épülő, a nemzetközi komparatisztika követelményeinek is megfelelő, etnikai diverzitáshoz kötődő kutatások megindításának ideje. Külön figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy az előzőekben említett történeti meghatározottság ellenére a cigányság, mint etnikai és szocio-kulturális dimenzióban is élesen elkülönülő kisebbség élethelyzetére, társadalmi beilleszkedési sajátosságaira vonatkozó kutatások már az államszocializmus derekán zöld utat kaptak a hatalom részéről. Egyes értékelő vélemények szerint leginkább azért, mert az állampártnak amúgy is szüksége volt a kényes belpolitikai tényezőként kezelt hazai cigányság élethelyzetére vonatkozó, szociológiai módszerekkel begyűjtött empirikus ismeretekre. Másrészt a cigányság nyilvánvaló szegregációja és a cigány kisebbség hétköznapi emberek által minden különösebb nehézség nélkül történő identifikációja miatt kínos lett volna ezt a kisebbséget „nem létezőnek”, a társadalmi jelenlétéhez kapcsolódó problémákat és feszültségeket elhanyagolhatónak, jelentéktelennek minősíteni. Ez a kutatási irány tehát – szerencsére – szabad utat kapott, ám ezzel tulajdonképpen ki is


merült

az

államszocializmus

időszakában

19. / 50 oldal

szociológiai

vagy

szociográfiai

módszerekkel kutatható faji vagy etnikai kötődésű témák köre. Egyes kutatói vélekedések szerint mindazok a konfliktusok, amelyek a Kárpátmedencében a magyarság vonatkozásában a többségi etnikai csoport és a magyar diaszpóra között léteznek – évtizedekben gondolkodva – el fognak tűnni. Szemben egy másik konfliktussal, ahol viszont nagyon súlyos morális problémák vetődnek föl, és ez pedig a romakérdés. Ez az a probléma, amelyben nemcsak a kárpát-medence régiójában, hanem egész Európában egyelőre rendkívül bizonytalannak tűnik egy stabil megoldás kialakítása, és amely valóban morális dilemmákat vet föl a politika és a tudomány színterein egyaránt. Jórészt ehhez a megfontoláshoz kapcsolódnak azok a kutatói és kutatásokat támogató politikai kezdeményezések, amelyek célja, hogy föltárják a cigány etnikum társadalmi létéhez kapcsolódó összefüggéseket és a konfliktusok szocio-kulturális jellegzetességeit, nem mellékes szándékkal a megfelelő politikai megoldás keresése céljából. Történeti szempontból a hazai cigányságkutatás vonatkozásában igen jelentős fejlemény volt, hogy a magyarországi cigányság 60-as évektől a kötelező iskoláztatás és a teljes foglalkoztatás politikájának következtében az etnikum Kárpát-medencei története során először volt képes jelentősebb lépéseket tenni a többségi társadalomba való integrálódás útján. A ’80-as évek közepén egyre mélyülő gazdasági krízis, majd a rendszerváltás azonban komoly törést okozott ebben a folyamatban. A hazai cigány munkavállalók jelentős része a 90-es évektől egyik pillanatról a másikra elvesztette munkáját, tudástőkéje leértékelődött, elvesztette a mindennapi megélhetéshez szükséges legalapvetőbb forrásokat, és megtapasztalta a többségi társadalom etnikai előítéleteit és rasszizmusát. A romakérdésben a kutatásokat ebben az időszakban elsősorban az érdekelte, hogy milyen társadalomlélektani folyamatok vezettek ehhez a tragikus helyzethez, illetve, hogy merre lehet keresni a kiút lehetséges megoldásait, melyek a sikeres életutakat magyarázó egyéni és társadalmi tőkék, vannak-e speciális szinterei a sikernek. Adottak-e mindazok a pályák a cigányoknak, melyek a többségi társadalom polgárai számára elérhetők; vagy éppen ellenkezőleg, bizonyos munkák és munkahelyek „elcigányosodásáról” beszélhetünk. Milyen mértékben játszik szerepet a


20. / 50 oldal

kibocsátó csoport – a környezet és legfőképpen a család – a sikeres egyéni életutakban, és végül, hogy milyen identitásalakzatok kísérik ezeket a folyamatokat. A kérdés egy másik leágazása annak szociálpszichológiai és szociológiai magyarázata, hogy miből ered a többségi társadalom egyértelmű intoleranciája, esetenként gyűlölete a

magyarországi

romákkal

szemben.

A

kutatások

témavezetését

ebben

a

vonatkozásban érzékelhetően befolyásolta, hogy a politika ezeket a kérdéseket sokszor élesen eltérő módon kezeli ahhoz képest, amit az emberek tényleg gondolnak, illetve ahogy az emberek tényleg viselkednek. A szimbolikus politizálás jelenségéről van szó, ami a romák esetében annyit jelent, hogy létezik a roma politikusok közötti és a roma, illetve nem roma értelmiség diskurzusa, ami láthatóan nem nagyon találkozik a roma társadalom tényleges helyzetével és problémáival. A mértékadó hazai kutatások tehát ezektől a diskurzusoktól független, önálló irányra kívánták terelni a vizsgálódás irányát. Egy kicsit tágítva az etnikai kérdésekkel foglalkozó kutatások témakörét, érdemes röviden kitérni a magyar szociológia sajátos a fejlődéstörténetére. Tény, hogy Magyarországon nagyon markánsan megkülönböztethetők vagy csoportosíthatók az etnikai kérdésekkel foglalkozó munkák, ebben a vonatkozásban ugyanakkor kiemelt figyelmet érdemel, hogy az identitáspolitikával érintett tudományos megközelítéseket a hazai színtéren rendkívül erősen áthatja a történészi látásmód. Ez nem meglepő, hiszen a hazai társadalomkutatást máig egy nagyon erőteljes történettudományi hagyomány dominálja, amelynek hatóköre kiterjed azokra a megfontolásokra is, hogy hogyan is kellene kezelni a gyakorlatban, vagyis a politikai cselekvés színterein a nemzetiségeket és a határon kívülre került magyarság problémáját. Ez a nézőpont leginkább a politológiával került szellemi interakcióba, és integrálta magába a geopolitikai és regionális megközelítéseket, miközben alapvetően mindvégig a „magyarságtudomány” szigorú határain belül maradt, kevéssé nyitva az etnicitás kérdéskörének nemzetközi mainstream trendjeit és paradigmáit. Ehhez képest a társadalomkutatáson belül a szociológia meglehetősen önálló utat járt be. A magyar szociológiában már a hetvenes évektől megfigyelhető volt az erőteljes szándék arra, hogy a kutatásokat a nemzetközi tudományos életbe integrálják. A hazai szociológiában sokkal több olyan nyugat-európai és tengeren túli hatás mutatható ki,


21. / 50 oldal

ami a hagyományos történetírásban kevésbé fedezhető fel. Ilyen hatások indították el a kisebbségkutatások megindítását modern szociológiai metodikai eszközparkkal és a nemzetközi színtéren megjelenő konceptuális irányokhoz való csatlakozás igényével. A nemzetközi összehasonlítás iránti szükséglet vonatkozásában meghatározó körülmény, hogy az ún. etnocentrizmus jelensége Magyarországon a vonatkozó kutatások tapasztalati alapján egészen más súlyú és tartalmú az emberek hétköznapi életében, mint ahogyan azt a politika időnként megjeleníti. A kutatások tapasztalatai alapján az etnocentrista vonatkozások ugyan valóban áthatják a magyar lakosság gondolkodását, sőt Nyugat-Európához képest ez a hatás kifejezetten erős. A kutatások következtetése szerint ez teljesen érthető, hiszen Magyarországon nagyon erőteljes a szolidaritás mindazokkal a sérelmekkel és megkülönböztetésekkel kapcsolatban, amelyek az erdélyi magyarokat, a dél-szlovákiai magyarokat, vagy a kárpátaljai magyarokat érik. Ugyanakkor ennek a fontossága az emberek mindennapi életében koránt sem olyan nagy, mint ahogy azt egyes feltételezések gondolják. Az empirikus vizsgálatok adatai szerint ennek oka alapvetően az, hogy egészen más problémák kötik le az emberek figyelmét: például megélhetési gondokkal küszködnek, egzisztenciájuk miatt aggódnak, korrekt és hatékony egészségügyi ellátásra vágynak, gyerekeiket szakmailag jó színvonalú iskolákba kívánják járatni, illetve rendkívül fontosnak tartják az öregkorukra történő létbiztonság megteremtését. Ez a személyes léthez kötődő megfontoláskör dominálja tehát az emberek etnocentrizmushoz kötődő percepcióit is.

MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

Az Intézet elsődleges célja a kelet-közép-európai régió magyar és roma, illetve Magyarország

nem

magyar

kisebbségein

helyzetére

vonatkozó

komplex

-

jelenkortörténeti, szociológiai, antropológiai, szociolingvisztikai, jogi és politológiai, illetve interdiszciplináris - kutatások elvégzése. Az intézet alapkutatásokat folytat a nyelv- és identitásváltás, a kisebbségi önkormányzati modellek, kisebbségi intézmények, interetnikus viszonyok, konfliktusok, illetve a migrációs folyamatok témaköreiben. Emellett alkalmazott kutatások folytat a kisebbségi közösségépítéssel


22. / 50 oldal

kapcsolatos oktatási, kulturális, nyelvi, regionális és lokális fejlesztési programok támogatása érdekében. Emellett az Intézet kiemelt céljai közé tartozik a magyarországi és nemzetközi kisebbségkutatási programok kezdeményezése, szervezése, a kisebbségkutatás interdiszciplináris megközelítésének elmélyítése, nemzetközi tudományos kapcsolatok széleskörű kiépítése, a Kelet-Közép- és Nyugat-Európában zajló dinamikus etnikai, kisebbségi folyamatok többszempontú, összehasonlító megközelítése. További fontos célja olyan integrált etnikai adatbázisok kialakítása, amelyek megkönnyítik a kisebbségi tárgyú alap- és alkalmazott kutatásokat. A kutatási eredmények alapján következtetések és ajánlásokat fogalmaz meg a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos politikai döntéshozók részére, a hazai kisebbségekre, a szomszédos országok magyar kisebbségeire és a roma közösségekre vonatkozóan. Az intézet tevékenységének irányultságát az időszerű etnikai problémák iránti fogékonyság, az alapvető etnikai folyamatok, jelenségek alapkutatások szintjén való vizsgálata, az interdisziplináris probléma megközelítés és a nemzetközi szakmai integrációra való törekvés határozza meg. A fenti célkitűzéseket önálló és közös kutatási programokkal, kutatási hálózatok kialakításával,

nemzetközi

pályázatokba

való

bekapcsolódással,

tudományos

publikációkkal, hazai és nemzetközi szakmai konferenciákon való részvétellel és azok megszervezésével, műhelytanácskozásokkal valósítja meg az Intézet. Tulajdonképpen egy keretintézeti formáról van szó, amely lehetővé teszi, hogy a kutatók - saját kezdeményezésű, önálló kutatási projektjeik megvalósítása mellett egy-egy helyi, regionális vagy országhatárokon átívelő és funkcionális szempontból elkülönülő csoport tagjaiként is együttműködjenek. Lehetőség nyílik arra is, hogy az intézetben folyó kutatásokba alkalmanként külső kutatókat is bevonjanak, illetve más intézetek

munkájába

bekapcsolódjanak.

A

keretintézményi

jelleg

miatt

költségvetésileg az Intézet kutatócsoportjaként működik a Judaisztikai Kutatóközpont Komoróczy Géza vezetésével, valamint a Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont Sík Endre vezetésével.


23. / 50 oldal

ELTE A hazai kutatási színteret tekintve kétség nélkül első helyen érdemel említést az ELTÉn működő tudományos csoport, amely belekerült ebbe a kisebbségkutatásnak tekintett halmazba. Csepeli György volt az első, akinek bizonyos munkái már a nyolcvanas években szorosan kapcsolódtak a kérdéskörhöz, bár ő szorosabban a nemzeti identitás problematikájával foglalkozott. Ez akkoriban a magyarországi nemzeti identitás tudáskészletének a rekonstrukcióját jelentette. Csepeli akkori kutatásai során ezt vetette össze más, nyugat-európai típusú identitásépítő konstrukciókkal. Csepelit többek között az foglalkoztatta, hogy a Bibó által felvetett államnemzeti és kultúrnemzeti megközelítést hogyan lehetne a nyolcvanas években értelmezni. Bibó nyomán vajon mondhatjuk-e, hogy Közép-Kelet-Európát egy ilyen kultúrnemzeti identitásépítés jellemez, vagy ez már a nyolcvanas években sem volt igaz? Csepeli munkáiban oda lyukadt ki, hogy a nemzeti identitás szerkezetében nem lehet tiszta keleti-nyugati megkülönböztetéseket tenni, ez a kép ugyanis sokkal bonyolultabb és sokszínűbb Nyugaton és Keleten egyaránt, bár ekkor a kutatások még kevés erre vonatkozó empirikus adatot szolgáltattak. Később, a 90-es évek elején az ELTE szociológia tanszékről Csepeli György, Kovács András, Örkény Antal és Székelyi Mária különböző nagy nemzetközi empirikus kutatásokba kapcsolódtak be. Ezek sorában kiemelt jelentőségű volt az Örkény vezetésével indult, társadalmi igazságosság kérdésével, az igazságosság értelmezésével és értékelésével foglalkozó kutatás, illetve az ISSP keretében, Csepeli és Örkény vezetésével végzett „Nemzetközi összehasonlító szociológiai vizsgálat a nemzeti identitásról” című vizsgálat. Csepeliék „iskolateremtő” munkát végeztek az etnicitás kutatásában Magyarországon, széles referencia-bázist teremtve későbbi kutatások számára. Az ELTÉ-n folyó kutatások motivációi és konceptuális orientációi érzékeltették leginkább azt a törekvést, hogy a szociológia megtalálja új identitását a rendszerváltással kialakult új körülmények között. Ez elsősorban annak fokozott


24. / 50 oldal

figyelembe vételét jelentette, hogy döntő fontosságúvá vált a regionális megközelítés és a nemzetközi összehasonlíthatóság együttes érvényesítése a projektek tervezésében és végrehajtásában. Ebben a vonatkozásban meghatározó körülmény volt a nemzeti identitás értelmezése tekintetében két fő vonulat. Az egyik egy esszencialista irányzat, mely a folytonosságra, a történeti hagyományokra, a „szerves” fejlődésre helyezi a hangsúlyt. A másik, ezzel szemben, egy konstruktivista megközelítés, ami azt jelenti, hogy a társadalmak maguk konstruálják a saját identitásukat, és ezek a konstrukciók egymással összehasonlíthatók. Ha egy kutatási projekt a történeti értelmezésre épül, akkor a nemzetközi összehasonlítás vonatkozásában a lehetőségek sokkal korlátozottabbak. Ha a konstruktivista megközelítés a domináns, akkor az a releváns a kérdés, hogy miképpen konstruálódik a nemzeti identitás Magyarországon, illetve bármely más összehasonlító céllal kijelölt országban, vagyis a munka az identitás szerveződésében érvényesülő hasonlóságokra és különbségekre koncentrál. Itt kell kiemelni, hogy az ELTE kutatási tevékenységében a szociológiai adatfelvétel és elemzési módszertan és a szociálpszichológia tudáselméleti rendszerének – elsősorban Csepeli munkásságának eredményeként – kialakult sajátos szinergiája alakította ki azt a keretet, amelyben megkísérelték konstruálni a nemzeti identitás dimenzionális hátterét, illetve azokat a magyarázó modelleket, amelyek a kutatási szándék szerint az etnikai kötődésű konfliktusok mélyebb megértését szolgálták. Ebben az értelemben az ELTÉ-n valósult meg leginkább egy markáns nyitás az akadémiai és policy típusú megközelítések empirikus vizsgálatokban történő együttes alkalmazására. Az ELTE vonatkozásában további említést érdemel, hogy az ELTE szervezeti rendszerében a ’90-es évek elején kiépült egy Minority Studies curriculum, amelynek Szociológiai Intézet, illetve annak tanszéki struktúrája adott keretet. Itt indult el 1992ben Világbanki támogatással egy angol nyelvű képzési program is, alapvetően azzal a céllal, hogy kialakuljon egy olyan típusú képzés, amely képes a nemzetközi piacon megjelenni, és diákokat, tanárokat fogadni. A projekt a Kárpát-medencei régiót célozta meg. Időközben az UNESCO is bevette saját oktatási hálózatába programot, ennek eredményeként jött létre 1996-ban az ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék. A tanszék azonban a működéshez szükséges elkülönített forráshoz nem


25. / 50 oldal

jutott, így hamarosan bezárták és a volt tanszék keretei között folyt oktatási programot a Szociológiai Intézet szervezeti egységeire leosztva folytatták. Amikor világossá vált, hogy az angol nyelvű képzés képzéshez nincs elegendő forrás, az Intézet vezetése úgy döntött, beindít egy magyar nyelvű képzést. Az 1997-98-as egyetemi évben indult kisebbségszociológus szakirány a másoddiplomás esti szociológusképzésen belül. Az Intézetben elkészült egy kisebbségszociológiai szöveggyűjteményt is. 2000 őszén pedig egy kísérleti romológus szakirány indult a Soros Alapítvány felkérésére. Ez az eredeti elképzelések szerint olyan főiskolai tanárok számára indult, akik később romológiát oktatnak, illetve más szakterületen oktatva a megszerzett tudásuk segítségével csökkenthetik a főiskolai diákok előítéletes gondolkodását. Ezt követte a kisebbségpolitika szak megalapítása, amely ötéves képzést nyújt az ELTE-n belül időközben végrehajtott intézményi reform keretében 2003-ban létrehozott Társadalomtudományi Karon.

TÁRKI Ugyancsak az ELTE Minority Studies csoportjához tartozik, de a TÁRKI tudományos főmunkatársaként is dolgozik Sík Endre, aki több évtizede a migrációval, migránsok befogadó népesség körében érvényesülő percepcióival foglalkozik elsősorban, alapvetően empirikus kutatások keretében. Sík munkásságát a tématerületen végzett, rendszeresen ismételt, nagy körültekintéssel az idősoros, illetve nemzetközi összehasonlítást biztosító követelményeknek való megfeleltetéssel végzett kutatások jellemzik. Ő egy személyben a hazai migráció kutatás egyik „intézménye”, referenciapontja. A TÁRKI elsősorban Sík, illetve a személyéhez kötődő, vagy annak kapcsolatrendszerében megvalósuló kutatási programok révén fejt ki aktivitás az etnikai témájú társadalomkutatások terén.


26. / 50 oldal

Vallás vagy hitbéli meggyőződés

A vallás vagy hitbéli meggyőződés témaköréhez kapcsolódó kutatások hazai színterét tekintve szembetűnő, hogy egy nem túl kiterjedt, ám annál szorosabb szakmai kapcsolatokkal és viszonyrendszerrel átszőtt kutatói hálózat dominálja a területen zajló, főként empirikus módszertanra épülő munkát. A beszámoló éppen ezért érdemesnek látta egy kicsit részleteiben is megvilágítani, hogy a kutatói együttműködés e területre jellemző sajátosságai miként mutatkoznak meg az kutatási programok személyi összetételének alakításában, a témavezetésben, az egymás után következő kutatások soron következő projektekben történő felhasználásában. Egy ilyen kis ország kutatói közösségében példa értékű lehet a szűkös kutatási erőforrások integrálására és hatékonyságának növelésére az ezen a területen felhalmozódott tapasztalat. Ha magát a téma társadalomkutatásban történő megjelenését vizsgáljuk, akkor mindenek előtt azt állapíthatjuk meg, hogy a vallás és vallásosság kérdésével a szociológia tudománya a kezdetektől foglalkozott, a nagy alapítóatyáktól egészen napjainkig. Számtalan kutatás vizsgálta a vallásosság elterjedtségét, jellegét, társadalmi okait és következményeit. Bár hazánkban már a II. József által elrendelt népszámláláson, majd az 1870-es népszámláláson is összeírták a megkérdezettek felekezeti hovatartozását, a vallásosság szélesebb körű, több dimenzió szerinti vizsgálata először az 1970-es évek elején kezdődött kutatásokban jelent meg. Jelen tanulmány

össze

kívánja

foglalni

a

magyar

vallásszociológia

legfontosabb

kérdésfeltevéseit és kutatási eredményeit, amelyek az elmúlt két évtizedben születtek. Mivel a kutatási téma az 1990-es évektől igen szerteágazó, most a vallási meggyőződéshez

és

a

vallásgyakorlathoz

kapcsolódó

társadalmi

jelenségek

vizsgálatának tárgyalására szorítkozom. Itt megjegyzendő, hogy a hazai vallással kapcsolatos vizsgálatok jelenleg eltérő intézményi és szervezeti szinten zajlanak. Így a kutatások egyik része tudományos céllal készül, másik részét az üzleti szféra által igényelt

gazdasági

vizsgálatokban

mintegy alapkérdésként vizsgálják, végül


27. / 50 oldal

harmadrészt a hivatalos politikai szervek is igényelnek adatokat a vallásosságról a különböző döntések előkészítéséhez. Szemben a faji vagy etnikai származás, vagy az ifjúság témaköréhez kapcsolódó kutatásokkal ennek a kutatási iránynak a kutatási eredmények, tapasztalatok megjelenítésére irányuló társadalmi kommunikációja azonban kevésbé intenzív, érdemes ezért a következők összefoglaló fejezetben egy kicsit részletesebben áttekinteni a kutatás hazai történetének meghatározó mozzanatait és személyiségeit.

A kezdetek A rendszerváltás előtt hazánkban nem foglalkozott a tudományos közélet a vallás vizsgálatával, ez sokszor szinte tabu témának számított. Az első hazai intézmény, ahol a

vallás

gyakorlásának

mélyebb

vizsgálatával

foglalkoztak,

a

Magyar

Közvéleménykutató Intézet volt. 1972-től kezdődően Tomka Miklós foglalkozott ezzel a témával, akinek sikerült egy-két, a vallással kapcsolatos kérdést „becsempészni” az MKI kérdőíveibe. A feltett legfőbb kérdés: Ön vallásosnak mondja magát? Erre a kérdésre többféle típusú válaszlehetőséget adtak meg. Első ízben egy „egyszerű” „igen-nem” kérdést tettek fel, majd ezt megismételték 1974-ben, 1975-ben, 1977-ben, 1978-ban. 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben és 1985-ben. Emellett 1978-tól egy 5 választ lehetővé tevő skálát is alkalmaztak. Ezek a skálafokozatok a következők voltak: „Vallásos vagyok, az egyház tanítását követem”, „Vallásos vagyok a magam módján”, „Nem tudom megmondani, vallásos vagyok, vagy sem”, „Nem vagyok vallásos”, „Más a meggyőződésem”. E skála alapján több felmérést is végeztek 1978-at követően az Intézetben (1980, 1983, 1984, 1986, 1988, 1989, 1990). A vallást ezek eredményeinek tükrében úgy definiálták, mint „társadalmi magatartásmódot, ami egyetlen rendszerbe foglalja a társadalmi ismereteket és tapasztalatokat, társadalmi kapcsolatokat, társadalmi kapcsolatokat és a mindezekből adódó elvárásokat, normákat és erkölcsöt: ami ellenben nyitott az empirikus tapasztalatokon túlra és általában- kifejezetten tételezi az empírián túli vallásosságot.” E kutatások során a vallásosság szerepének változásában a szekularizációs elméletet vették alapul, amely a marxista szociológiával szemben azt állítja, hogy a vallás nem


28. / 50 oldal

veszti el teljesen az emberek életében betöltött szerepét, azonban visszaszorul a társadalmi mikro szférába, vagyis az egyének életének egy kis része lesz. Tomka ezt azzal egészíti ki, hogy az empirikus adatok ennek némiképp ellentmondanak, mivel azt tapasztalta a kutatások során, hogy a vallási változások nem lineárisak, és a vallásosság szoros összefüggést mutat a társadalmi önállósággal. Szerinte ugyanis a társadalmi autonómia jele a vallás, a társadalmi egyensúly megbomlásának első jele (és nem oka) az elvallástalanodás. A társadalmi és vallási újjáépülés egymással párhuzamosan zajlik. Az 1970-es évekbeli vallásossági mélypont után 1978-tól lassú emelkedést tapasztaltak, vagyis a vallás számszerű erősödése megelőzte a politikai ellenzékiség szerveződését. Vagyis a vallási stabilizáció a társadalmi problémák felszámolásának előfutára. A vallási szerkezet vizsgálatakor megállapították, hogy a vallásosság összefügg az egyén társadalmi helyével. A vallásosak társadalmi jellemzői alapján lakóhely szerint főként a kis falvakban és Budapesten élők, iskolai végzettség alapján pedig az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők és a felsőfokú végzettségűek körében vannak nagyobb arányban jelen a szigorú értelemben véve vallásosak. Nem vallásosak ezzel szemben a közepes méretű településen élők és középfokú végzettségűek. A generációkat vizsgálva azt tapasztalták, hogy a magyarok idősödve vallásosabbak lesznek, és a hazai népesség a generációk váltásával egyre kevésbé vallásos.

Egyetemek - 1990 után A rendszerváltás után a hazai tudományos életben nagyobb szerepet kapott a vallásszociológia. Megjelentek olyan szereplők, műhelyek, ahol jelenleg is a vallás elterjedtségét, a vallásgyakorlatot és a felekezetek közötti különbségeket vizsgálják. Ilyen műhelyek működnek több neves hazai egyetemen, így az ELTE-n, ahol több doktori disszertáció is született ebben a témában, illetve itt folytatta kutatásait Szántó János, aki a vallásosság és a társadalmi rétegződés kapcsolatát vizsgálta. Célja a társadalmi egyenlőtlenségi rendszeren belüli hely és a vallási elkötelezettség közötti kapcsolat kimutatása. Kiindulásként nem feltételezett kapcsolatot a két tényező között,


29. / 50 oldal

a kutatás során azonban azt az eredményt kapta, hogy az elkötelezettség fokának növekedésével csökken az emberek státusza. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán 1996-ban megalakult Alkalmazott Vallástudományi Kutatócsoport, amely 1999-ben tanszékké szerveződött, a nemzetközi kutatások hazai lefolytatásában játszott és játszik jelentős szerepet. Ebben az intézményben hozták létre a Vallási Információs Központot, amelynek célja, hogy adatokat tegyen elérhetővé a hazai egyházakról, valamint összegyűjti és tárolja a hazai és külföldi vallási témában megjelent cikkeket. A Budapesti Corvinus Egyetemen az 1990-es évektől többen aktívan foglalkoztak a vallásszociológiával. A Szociológiai Doktori Iskolában ilyen témában immár négy doktori disszertáció is született. Bögre Zsuzsanna a vallási identitások alakulását vizsgálta meg az 1948-1964 időszakban Magyarországra vonatkozóan. Földvári Mónika a vallásosság és a társadalmi értékek kapcsolatáról, generációk közötti megoszlásáról értekezett. Hegedűs Rita a hazai kilencvenes években végzett kutatásokban vizsgálta a vallásosság alakulását. Rosta Gergely a vallásosság és a politikai beállítódás kapcsolatát kutatta. A Debreceni Tudományegyetemen is született egy PhD dolgozat a vallásról: a felekezeti középiskolásokról végzett kutatást Pusztai Gabriella az ezredforduló Magyarországán. A Pécsi Tudományegyetemen Nagy Endre és Tomka Miklós végzett kutatást a vallásosságról az 1990-es években. Napjainkban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is jelentős műhelymunka folyik. Ez az 1990-es években indult, amikor is a vallási kutatóközpont a Lelkipásztori Intézetből kiválva csatlakozott az egyetemhez, Vallásszociológiai Intézet néven. Ebben az időszakban sok kutatás készült itt, Révay Edit vezetésével, akihez később Tomka Miklós is csatlakozott. Tomka Miklós egyébként a Szociológia Intézet vezetője 2002 óta. Mellette dolgozik Rosta Gergely, aki ifjúságkutatással foglalkozik a vallásosságon belül. Bögre Zsuzsanna, aki többek között a vallásos magatartástípusokat elemzi. Itt kutat még Gereben Ferenc, aki Tomka Miklóssal az erdélyi magyarság vallásosságáról készített több vizsgálatot. Az egykor Szegeden kutató Török Péter vezetésével a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben az ezredforduló után jó néhány vallásossággal foglalkozó kutatás folyik. Többek között az új vallási mozgalmak helyzetéről (Török Péter


30. / 50 oldal

vezetésével) és a vallásos sztereotípiákról (Tomcsányi Teodóra és Földvári Mónika vezetésével) folynak vizsgálatok. E vizsgálatok eredményeit felhasználják a mentálhigiénés képzésben, ezek alapján frissítik, korszerűsítik a tananyagot. A Veszprémi Egyetem Antropológiai és Etikai Tanszékén jelenleg is folytatnak összehasonlító valláskutatásokat. Ezen intézet vezetője Kamarás István is, aki 1985ben kezdett a vallásszociológiával foglalkozni. Kutatási területei az egyházközségek és a katolikus kisközösségek működése, a papi pálya konfliktusai, a vallás és értékrend vizsgálata, valamint az új vallási mozgalmak. Olyan közösségek életét vizsgálta többek között, mint a Krisna tudatú hívők, erről írott tanulmánya több nyelven is megjelent. Kis magyar religiográfia című munkájában összefoglalta a hazai vallási közösségek körében végzett vizsgálódásait.

Kisebb műhelyek- kutatási lehetőségek Az egyetemeken folyó kutatásokon kívül több más tudományos munka is foglalkozik a vallás vizsgálatával. Ebből is látszik, hogy a vallás egyre fontosabb társadalmi indikátor, így gyakoribb kutatási téma lett. A Magyar Szociológiai Társaság is rendelkezik külön Vallásszociológiai szakosztállyal, amelynek tagjai ezen a területen kutatnak. Az Országos Tudományos Kutatási Alap is folyamatosan támogat a vallásossághoz kapcsolódó kutatásokat, ezzel lehetőséget biztosít hazai vizsgálatok lefolytatására. Más, kisebb intézetekben is kutatnak a témában. Az egykori ELTE-s Nagy Péter Tibor a

közelmúltban

alapította

meg

a

Wesley

Egyház-

és

Vallásszociológiai

Kutatóközpontot. Jelenleg is folyó kutatásuk az egyetemet végzett értelmiségi elit rekrutációjáról, képzéséről és európai kapcsolathálójáról szól a huszadik században, különös tekintettel a foglalkozási, nemi, felekezeti és nemzetiségi egyenlőtlenségekre. A Miskolci Egyetemen végzett Rajki Zoltán, aki maga is egy kisegyház tagja, a Kisegyház Kutató 1 intézetet szervezi és vezeti. Ennek célja, hogy a felekezetektől, intézményektől függetlenül, de velük együttműködve egynapos tudományos konferenciákat, illetve workshopokat szervezzen, a meglévő publikációs lehetőségeket 1

http://www.kisegyhazkutato.hu/rolunk.html


31. / 50 oldal

(pl. ATF-Szemle) kihasználja, illetve újabbakat (egy online periodikát) teremtsen, tudományos igényű weblapot hozzon létre, amely tudományos igényű tanulmányokon kívül dokumentumokkal, statisztikai adatokkal mutatja be a kisegyházak múltját, jelenét, hitét és életét, valamint közös tudományos pályázatokat nyújtson be. Katolikus (jezsuita) szervezésű a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, amely 1992ben költözött haza Magyarországra, valamint a Faludi Ferenc Akadémia. Ez utóbbi a szervezője a FIVÉSZ- nek, vagyis a Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Körének (Vezetője Gereben Ferenc és Rosta Gergely). Legutóbbi munkatémájuk "a vallásosság és az egyház". Ez a kutatás kiterjedt az emberi értékekre és életcélokra, a mostani magyar vallásosság típusaira, a hit és a vallásgyakorlás jelenlegi formáira, a magyar társadalomban fellelhető egyházképre, a hívek elvárásaira a "jó lelkipásztorral" szemben.

Nemzetközi kutatások itthon 1995-ben indult az „Aufbruch” nemzetközi kutatás tervezése, amelynek vezetője Paul M. Zulehner bécsi egyetemi professzor és Tomka Miklós. Rajtuk kívül részt vett a kutatásban Magyarországról Máté-Tóth András, Révay Edit, Bögre Zsuzsa és Török Péter is. E vizsgálatban a keresztény egyházak társadalmi helyét vizsgálták meg a kommunizmus előtt és után. A kutatás feltárta a pasztorális teológia helyét és szerepét, valamint a vallásosság megítélését a társadalomban. A kutatási témát tizenöt egyházi élettel kapcsolatos kisebb témára osztották, mint például a hit átadásának kérdése, vagy a karitász munka alakulása. A projekt sajátossága, hogy az egyes országok speciális vonatkozásait is feltárta, így lehetőséget kínálva a különböző felelős személyek és a pasztorológia iránt érdeklődők számára ismereteik elmélyítésére, beállítottságaik

átgondolására,

valamint

az

egymással

való

esetleges

kommunikációnak is alapot teremtve. A survey-típusú adatfelvétel 1998-99-ben zajlott. Tíz évvel később, 2007-ben zajlott a kutatás második hulláma hasonló témakörökkel, de a közép- és kelet-európai országok némileg kibővült körében, melynek elemzése jelenleg is zajlik.


32. / 50 oldal

Az Aufbruch-projekthez kapcsolódik a Szegedi Egyetem által koordinált, EU FP6-os keretből támogatott REVACERN kutatói hálózat létrehozása. A 2007-2009 között zajló projekt célja, hogy támogassa a vallás- és értékszociológiai kutatások összekapcsolását és széles körű elterjesztését. A projekt vezetője Máté-Tóth András, emellett Magyarországról a PPKE képviseletében Tomka Miklós, Rosta Gergely és Schanda Balázs, a Debreceni Egyetemről pedig Pusztai Gabriella tagja a hálózatnak. A magyar lakosság vallásosságát jó néhány nemzetközi kutatás részeként vizsgálták. Ilyen például az European Values Survey (EVS), amelyet 1981-ben, 1990-ben és 1999/2000-ben kérdeztek le hazánkban. A kérdőívek a vallásosságra vonatkozó részei rákérdeztek többek között a felekezethez tartozásra, a vallási neveltetetésre, az egyházi szertartások látogatásának gyakoriságára, a saját egyházról és annak nézeteiről alkotott véleményre. 2008-ban kerül sor az EVS negyedik fordulójára. Egy másik hazánkban zajló kutatás volt 1997/98-ban a Religious and Moral Pluralism (RAMP), amely a vallásos gyakorlatra és hitre vonatkozóan megállapította, hogy a hazai lakosság körében létezik egy igen széle „kulturálisan vallásos” réteg, amelynek hite bizonytalan, ritka a vallásgyakorlata és az általa vallott nézetek a vallásos elemek szabad összeválogatásából állnak. E két kutatás magyarországi vezetője Tomka Miklós volt. Az International Social Survey Programme (ISSP) olyan nemzetközi összefogás, amely arra törekszik, hogy a vizsgált országokban egységes kutatásokat végezzenek. Minden évben különböző témákban készítenek felmérést, 1991-ben és 1998-ban vallás témában folyt a kutatás. Ezekből is megbízható adatokat nyerhetünk a hazai vallásosság alakulásáról, annak változásáról. Ebből is egyre inkább körvonalazódott, hogy az egyének a hagyományos vallásosságtól egyre inkább elszakadtak. A kutatások ennek mélyebb hátterét és körülményeit vizsgálták. Az ISSP-ban magyar részről a Tárki vesz részt.

Mérföldkő Tudományos vonalon az egyik legnagyobb hatású kutatást az 1990-es évek elején vették fel a KSH megbízásából. Ez az 1992-93-as rétegződés- és mobilitás vizsgálat


33. / 50 oldal

Harcsa István és Tomka Miklós vezetésével készült. Ennek során a felekezeti hovatartozás vándorlásra való hatását, házasságon belül való megjelenését, a családi háttér iskolázottságra való hatását, valamint a vallásgyakorlás és a társadalmi mobilitás kapcsolatát

vizsgálták.

A

kapott

adatok

alapján

megállapították,

hogy

a

megkérdezettek felekezeti hovatartozása befolyásolja azt, hogy az adott egyén munkakeresés céljából melyik régióba, illetve településtípusba költözik. Kimutatták továbbá, hogy a felekezeti homogámia (vagyis a férj és feleség ugyanazon felekezetbe való tartozása) a római katolikusok körében a legmagasabb, azonban a különböző generációkat vizsgálva jelentős különbségek adódtak. Minél fiatalabb volt ugyanis egy generáció, annál kevéssé jellemezte a felekezeti homogámia az adott családot. A szülők felekezeti hovatartozása igen nagy hatással volt a megkérdezettek iskolázottságára. Kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol az egyik szülő római katolikus, a másik protestáns vallású volt, jóval kedvezőbb az egyének iskolai végzettsége azokhoz képest, akiket vallásilag homogám szülők neveltek. Az utolsó összefüggés, vagyis a vallásosság és a társadalmi mobilitás kapcsolatának elemzésekor megállapították, hogy a társadalmi mobilitás igen nagy hatást gyakorol az egyén értékrendjére. Érdekes adat például, hogy az értelmiségi rétegbe kerülők élnek legnagyobb arányban vallásos életet, ám ugyanakkor ez az a réteg, ahol az ateistává válás aránya a legmagasabb. További lényeges adat, hogy az értelmiségi apától származók a rétegükből kilépve azok nem illeszkednek az előbb felvázolt trendbe, akik szüleiktől távol kerülve éltek. A kutatás jelentősége azért nagy, mivel ez volt hazánkban a rendszerváltás után az első olyan, széleskörű adatfelvétel, amelyben hiteles adatot kaphattak a hivatalos szervek is a magyar vallási helyzetről, mivel addig nem volt megbízható adat a hazai hívők felekezeti megoszlásáról, a vallásgyakorlás formáiról, a vallásosság változásáról és annak körülményeiről, valamint az azt befolyásoló tényezőkről. Éppen ezért erre a kutatásra a későbbiekben is sokszor hivatkoztak.

Alkalmazott kutatások


34. / 50 oldal

A vallásosság hazai mérésének másik vonulata a vallás mint változó az üzleti, gazdasági vizsgálatokban való használata. A rendszerváltást követően alakult társadalmi és gazdasági kutatóközpontok, a közvélemény-kutató intézetek szinte kivétel nélkül beemelték kérdőíveikbe a vallásosságra vonatkozó kérdéseket, amelyeket a demográfiai blokkban helyeztek el, s mára olyan alapindikátorrá vált, mint például az iskolázottság. Ezeknek a kérdéseknek 3 típusa van: a templomba járás gyakorisága, a felekezethez való tartozás, illetve a vallásosság mértéke. Ennek segítségével igen jól tudnak több mutatót is előre jelezni a gazdasági és társadalmi területről, a fogyasztói szokásoktól a választói magatartásig. A vallásosság mérése a hazai politikai vizsgálatokban is a rendszerváltás előtt csak kevéssé jelent meg. Ennek ellenére az 1980-as évek végén készült egy sokat idézett és későbbi összehasonlító vizsgálódásokra is lehetőséget adó, kifejezetten a vallásosságra rákérdező országos felmérés az ifjúság körében, az 1987-88-as ifjúsági felmérés, amelyet a KISZ Ifjúság- és Közvéleménykutató Csoportja készített. E kutatás vezetői Tomka Miklós és Molnár Adrienne voltak. Ez a kutatás jó kiindulási alapja volt a vallás elterjedtségéről és a hazai vallásgyakorlási szokásokról való becsléseknek. Mivel nagy mintán készített országos mintáról van szó, a felmérés jelentősége hatalmas, hiszen így végre valamiféle képet alkothattak a hazai ifjúság hitéről, vallásgyakorlási szokásairól, és megvizsgálhatták, hogy vajon a magyar fiatalság milyen módon és mértékben szekularizált. A rendszerváltást követően az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztériumon belül létrehozták az Egyházi Főosztályt, valamint a törvényhozás lefektette az egyének vallásszabadságát és azt, hogy a mindenkori kormányzat nem felügyelheti az egyházak működését. 1990 óta valamennyi kormány törekedett az egyházakkal való jó kapcsolatok kialakítására, az egyházak támogatására. Jelenleg ennek két fő formája van: a közvetlen támogatás, vagyis az állam anyagi támogatása az egyházi oktatási és szociális

intézmények

részére,

amely

egyrészről

működési,

másrészt

intézménylétesítési és fenntartási támogatás. Az állam egyházaknak nyújtott másik fő támogatási formája a személyi jövedelemadó 1%-ának az egyházak részére való felajánlásának lehetővé tétele. További kedvezményekben részesülnek a bejegyzett egyházak, például adókedvezmények, intézmények utáni illetékek. Mindezek bevezetéséhez és folyamatos működéséhez szükség volt és van megbízható adatokra az


35. / 50 oldal

egyházakról, a hazai vallásosságról. Az első ilyen, korábban már említett nagyszabású felmérés, amelyet Harcsa István és Tomka Miklós a KSH-nál készített, tiszta helyzetet teremtett 1994-ben az akkor még meglehetősen átláthatatlan vallásossági kérdésekben. A 2001-es népszámlálásban 1949 óta először szerepelt a felekezeti hovatartozással kapcsolatos kérdés, amely ugyan nem volt kötelező, mégis igen sokan kitöltötték. Ennek eredménye azért is lényeges, mivel az egyházak a támogatásokat a felajánlott 1%-ok arányában kapták, amely azonban nem tükrözi az egyházak valódi taglétszámát. Különösen a nagy egyházak, így például a Katolikus Egyház igen sok tagja nem aktív korú, szemben néhány kisegyház tagságával (például Hit Gyülekezete). Így a hazai nagy egyházak a népszámlálás eredményei alapján kompenzációt kapnak az államtól. 1998-tól külön államtitkár foglalkozott az egyházi ügyekkel, immár a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Ebben az időszakban igen sok felmérés készült a kormányzat számára az egyik hazai közvéleménykutató intézet, a TÁRKI közreműködésével. Emellett az akkori Ifjúsági és Sportminisztériumban 2000-ben elindult egy ifjúságkutatás, az Ifjúság2000, amelynek keretein belül a fiatalok vallásosságát (például hitét, vallásgyakorlását) vizsgálták. Mivel az 1987-88-es Tomka Miklós-féle kutatás is hasonló összetételű mintán és hasonló kérdésfeltevéssel történt, kiváló lehetőség nyílt a kutatások eredményeinek összevetésére. Az adatokból megállapították, hogy az 1987-eshez képest a vallásosok aránya nem változott a 14-29 éves korosztályban – 1987-ben 10-12% volt, 2000-ben pedig 10%. Jelentősen emelkedett viszont a maguk módján vallásosak aránya, 25%-ról 47%-ra. A megkérdezettek vallásgyakorlatát az egyházi szertartásra járások gyakoriságára való rákérdezéssel jellemezték. Ez alapján a templomba soha nem járók aránya 37% volt, ez megfelel a felnőttek ebbe a kategóriába tartozó arányának, valamint ez egy viszonylag magas szám az 1987-es közel 50%-hoz képest. A legalább hetente templomba járók aránya viszont elég alacsony, mindössze 8%. Ezeket az adatokat demográfiai jelleg szerint vizsgálva is elemezték. Eszerint a nők körében inkább jellemző az egyházias vallásosság, illetve a budapestiekre és a községekben élőkre, a nem vallásosak és más meggyőződésűek aránya pedig csökken a fővárostól a megyeszékhelyen és egyéb városon át a falu felé haladva. Ezt az Ifjúságkutatást 2004-ben megismételték, ugyanakkora mintán és hasonló kérdésekkel, mint az Ifjúság 2000 esetében. A kapott adatok azt mutatták, hogy az


36. / 50 oldal

eltelt négy év alatt a fiatalok vallással kapcsolatos beállítódásai nem változtak számottevően. Nagyjából ugyanannyian mondták magukat vallásosnak (58%), mint korábban. Az egyedüli szignifikáns különbség abban mutatkozott, hogy a 2000-es felméréshez viszonyítva jelentősen, 37%-ról 18%-ra csökkent azok aránya, akik semmilyen felekezethez nem tartoztak. A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából 1999-ben több neves szakember részvételével megalakult a Vatikáni Megállapodás Eredményeit és Hatásait Elemző Bizottság. Elnöke Tamás Pál, a bizottság tagjai pedig Horányi Özséb, Koncz Gábor, Kozma Tamás, Lamm Vanda, Máté-Tóth András és Wildmann János volt. Beszámolójukat 2006-ban tették közzé. A tanulmányban az állam és az egyház kapcsolatát vizsgálták, többek között egy reprezentatív felmérést is készítettek. Az általuk végzett elemzés kiváló támogató anyaga lehet a későbbi állam és egyházak közötti tárgyalásoknak. Az Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága jelenleg az Oktatási és Kulturális Minisztériumban működik. Napjainkban jelent meg az ő kiadásukban egy összefoglaló kötet a hazai egyházakról, 1990 óta immár tizedik alkalommal. Ez a mű tartalmazza azoknak az egyházaknak a legfontosabb jellemzőit, amelyek kapcsolatot tartanak fenn az állammal, vagyis van az 1%-os felajánláshoz nélkülözhetetlen adószámuk (ez több mint 200 közösségre jellemző), intézményük működtetéséhez állami támogatásban részesültek (a legtöbb intézményt a négy történelmi egyház tartja fenn).


37. / 50 oldal

Fogyatékosság A

fogyatékossághoz

kapcsolódó

kutatások

a

társadalomkutatásban

azzal

párhuzamosan kerültek egyre közelebb a politikai döntés-előkészítés centrumaihoz és a média közvetítése révén a szélesebb közönség érdeklődéséhez, hogy a demokratikus társadalmakban a legkülönfélébb esélyegyenlőségi kezdeményezések révén egyre jelentősebb hangsúly tolódott az integráció versus szegregáció kérdésére a fogyatékos emberekkel kapcsolatban. A fogyatékosság számos válfaja jelentkezik a társadalomban, a kutatások ezeket meglehetősen sajátos és elkülönülő jellemzői miatt többnyire szeparáltan közelítik meg. Nem véletlen tehát, hogy a hazai színtéren is leképeződött a fogyatékosság különféle formáira koncentráló vizsgálatok rendszere – bár tegyük hozzá, az ifjúságkutatáshoz, az etnikai kutatásokhoz, a gender kutatásokhoz vagy akár a vallásszociológiához viszonyítva ez az irány még „gyermekcipőben” jár. Visszatérve az integráció vagy szegregáció kérdésére, a legfeltűnőbb körülmény, hogy akár kutatási eredményekre is hivatkozva elhivatott védői vannak mindkét megoldásnak. A kutatási eredmények alapján ma annyi állapítható meg ezzel kapcsolatban, hogy vannak fogyatékosságok, amelyek súlyosságuk foka vagy jellege miatt inkább szegregált, specializált rendszerben, mások a fogyaték nélküliekkel való integrációban kezelhetők hatékonyabban. További jellemzője a kutatási iránynak, hogy a kutatásokat a finanszírozók is előszeretettel látják olyan környezetben, amely szakmai feladatai szerint lehetőleg szorosan kapcsolódik a fogyatékosság kezeléséhez, a fogyatékosok számára nyújtott szolgáltatásokhoz.

Előfordul

természetesen,

hogy

„professzionális”

társadalomkutatatói inputokat vesznek igénybe az ilyen módon végrehajtott kutatások, de a tématerületet jellemzően nem a nagy akadémiai-egyetemi, vagy éppen piaci közvélemény-kutatói hálózatok dominálják. Ebben a vonatkozásban merül fel, hogy a fogyatékos tématerület kutatási programjának

központi

stratégiai

tervezése

a

tématerület

megerősítését

eredményezhetné, hiszen itt nem az akár a filológia területéig nyúló alapkutatásokat, hanem

a

valóban

megfelelően

operacionalizálható

alapkutatásokat

kellene


38. / 50 oldal

folyamatossá tenni és erősíteni. A fogyatékossághoz kapcsolódó kutatások szükséglete ebben az értelemben olyan modern, modellezésre és megoldási módszerek tesztjére épülő integrált projektek megvalósítása lenne, amelyek komoly forrásigényük miatt jelenleg nem szerepelnek a hazai kutatási palettán. A fogyatékosság egyik – egyelőre legalábbis – leggyakoribb kutatási területe a fogyatékos gyermekek oktatásának kérdésköréhez kapcsolódik. Az ilyen típusú kutatások elsősorban az oktatáskutatási intézményrendszerhez kapcsolódnak, így például az Országos Közoktatási Intézethez és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karához. A fogyatékosság egyéb megjelenési formáit Magyarországon jelentős részben olyan szervezeteket érintik kutatási tevékenységgel is, amelyek a kutatott fogyatékos létformák társadalmi kezelését tekintik feladatuknak.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Kar esetében különös sajátosságként kell tekinteni arra, hogy „kutatás” címszó alatt olyan pedagógiai szakmai tevékenység zajlik, amely a hagyományosan értelmezett szociológia témakeretéhez, metodikai eszköztárához legfeljebb érintőlegesen illeszkedik. Határterületről van szó, a pszichológia, neveléstudomány és szociológia sajátos keveredésére, amely egyben élesen – és tegyük hozzá, igen szűken – behatárolja a kutatások iránt érdeklődő szakmai kört és a kutatási eredmények operacionalizálásának körülményeit is. A Kar a gyógypedagógiai kutatások egyik legjelentősebb regionális központja, oktatókutató munkatársai évente száznál több tudományos közlést publikálnak a gyógypedagógia és a határtudományok pl. közgazdaságtan, szociológia, pszichológia stb. valamint egyes természettudományok pl. antropometria területén. A kutatás-fejlesztés öt fő irányát határozták határozták meg: a) felsőoktatáshoz kapcsolódó kutatások, b) tudományelméleti kutatások,


39. / 50 oldal

c) a társadalmi integráció problematikája, d) a veszélyeztetett helyzetű emberek, közösségek, rétegek szociális nehézségeinek kutatása, e) apeciális szakterületi és módszertan kutatások A kutatási eredmények rendszeresen bemutatásra kerülnek hazai és külföldi tudományos konferenciákon, többek közt a Magyar Tudományos Akadémia éves Neveléstudományi Konferenciáján, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete éves szakmai konferenciáján és a Kar önálló rendezvényeként a Tudomány Napja alkalmából szervezett konferencián. 4-5 évenként kerül sor a Karon készült publikációk bibliográfiájának kiadására. A Kar Tudományos Tanácsa 2002-ben Kutatásetikai Alapelveket dolgozott ki a gyógypedagógia területén és a fogyatékos emberek körében tevékenykedő kutatók számára. A Kar gyakorló intézményeinek tanárai is foglalkoznak fejlesztő kutatásokkal, pl. terápiás programok tervezésével, diagnosztikai eljárások kidolgozásával, speciális tanterv-

és

taneszköz

fejlesztéssel.

A

Kar

törekszik

nemzetközi

kutatási

együttműködések megvalósítására. A korábbi években jó kapcsolatot épített ki európai országok gyógypedagógiai és szociális szakterületi felsőoktatási intézményeivel. A továbblépés célterületei az összehasonlító gyógypedagógiai kutatások, valamint az Európai Unió kutatási-fejlesztési keretprogramjában való részvétel.

Országos Közoktatási Intézet A fogyatékossághoz kapcsolódó vizsgálatokra konkrét példaként tekintsünk egy meghatározott kutatást, amely az Országos Közoktatási Intézet Program és Tantervfejlesztési Központjában zajlott 2000-2001-ben „Az integráltan nevelt-oktatott fogyatékos

tanulók

helyzete”

címmel.

A

kutatás

a

fogyatékos

tanulók

együttnevelésének-oktatásának területét érintette és arra a konkrét kérdésre kereste a választ, hogy van-e esélye a fogyatékos tanulónak az eredményes fejlesztésre/oktatásra integrált körülmények között. A kutatás megállapításai szerint van erre esély, de csak akkor, ha az intézmények konkrét terveket fogalmaznak meg a befogadásra, ha


40. / 50 oldal

tisztázzák az elvárásokat a fogyatékos tanulóval, nevelőtestülettel, ép társakkal, szülőkkel, fenntartókkal szemben, ha nem csak a fogyatékos tanulóval közvetlenül foglalkozó személy, hanem minden munkatárs bevonása megtörténik a programba, vagyis ha megtörténik egy rendszer kiépítése a fogyatékosok fogadására. A fenti kutatás rövid ismertetésére csupán annak érdekében tértünk ki, hogy szemléltessük: a fogyatékos-vizsgálatok szükségképpen a fogyatékosság egy-egy speciális dimenziójára kell, hogy koncentráljanak, amennyiben a fogyatékosok helyzetének javítását célzó intézkedések elősegítése a céljuk. És éppen ez a lényeg, ugyanis ez az a kutatási terület, ahol jószerével kizárólag a lehetőleg minél rövidebb távon operacionalizálható ismeretek közvetítésére törekednek a kutatások vezetői – legyen szó a mozgássérültek, érzékszervi vagy értelmi fogyatékosok helyzetével foglalkozó vizsgálatokról. A fogyatékosság oktatási rendszeren kívül megjelenő kérdései a téma kutatásának egy külön dimenzióját alkotják. Az egyik, kiemelt jelentőségű, de társadalmi jelentőségéhez képest indokolatlanul gyéren kutatott kérdéskör a fogyatékosok munkapiaci lehetőségeinek vizsgálata. Egy további kiemelt témakör a fogyatékosok ellátórendszeri kezelésének, az ellátórendszer funkcionális működésének vizsgálata. Ez utóbbi területen egy professzionálisan megtervezett és levezényelt, nemzetközi kutatás lebonyolítására mutat példát a Kézenfogva Alapítvány.

Kézenfogva Alapítvány A Kézenfogva Alapítvány a fogyatékos-üggyel foglalkozó nem oktatási orientációjú szervezetek tipikus példáját jeleníti meg. Az Alapítvány a kutatási tevékenységet tekintve kiemelt feladatának tartja, hogy részt vegyen külföldi felmérésekben, sőt kezdeményezzen hazai reprezentatív kutatásokat is annak érdekében, hogy az értelmi és halmozottan fogyatékos emberek életkörülményeiről többet megtudjunk Az elkészült anyagok alkalmasak mind a lobbizásra, mind pedig arra, hogy rávilágítsunk az értelmi sérült emberek gondjaira, problémáira, s mindezt bemutassuk a többségi társadalom tagjainak.


41. / 50 oldal

A külföldi felmérésekben való részvétel az EASPD (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities) által kezdeményezett és végrehajtott kutatásban való közreműködést jelenti. A kutatás eredményeit magyar nyelven a Kézenfogva Alapítvány adta ki 2004-ben, egy 2002-ben indult nemzetközi kutatás összefoglalójaként – a kutatást Magyarországon a Kézenfogva Alapítvány koordinálta. A szóban forgó kutatás hét európai országban vizsgálta a fogyatékos emberek számára tartós bentlakást biztosító közösségi szolgáltatások és közvetlen környezetük kapcsolatát. A kutatásban maguk az érintettek, a fogyatékos emberek, a szomszédok, valamint a szakemberek mondhatták el személyes tapasztalataikat és véleményüket a közösségi

szolgáltatások

működésével

kapcsolatban.

A

bevont

szervezetek

kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy budapesti és vidéken működő, illetve civil és állami szervezetek egyaránt szerepeljenek közöttük. Ez egészül ki más országok tapasztalataival, és így a kutatás valóban átfogó képet ad az Európában működő közösségi ellátások és környezetük viszonyáról: a problémákról, a nehézségekről és a bevált megoldásokról. Az összefoglaló jó példa a már említett operacionalizálhatóságra való törekvésre. Az anyag ugyanis hasznos ötleteket és konkrét példákat nyújt a szomszédsággal való kapcsolat alakításához azoknak, akik lakóotthon vagy egyéb közösségi szolgáltatás indítását tervezik, vagy már ilyen ellátásokat működtetnek. A kiadvánnyal az Alapítvány konkrét célja az volt, hogy eljuttassa a fenntartókhoz és döntéshozókhoz, és véleményformáló szerepet is gyakoroljon annak segítségével, elsősorban annak révén, hogy segítsen eloszlatni néhány téves elképzelést a fogyatékos embereknek nyújtott közösségi ellátásokról és hozzájárul a lakóotthoni ellátási forma szélesebb körben való elterjedéséhez. A fenti példák azt célozzák tehát, hogy egy különösen kényes kutatási területről van szó, amely több okból is lényegesen kiszolgáltatottabb a vizsgált négy másik kutatási tématerülethez képest. Elsősorban azért, mert: •

a fogyatékos-ügy – a társadalmi közbeszédbe való beemelést célzó erőfeszítések ellenére – a még mindig nem „divatos” téma a társadalomban;

•

a fogyatékos-ügy akár a gender studies témájához, akár a korhoz kötődő kutatásokhoz, akár az etnicitás vagy a vallásosság témájához képest kevésbé


42. / 50 oldal

„internacionális”, bár létezik és egyes EU-s szabályozásokban markánsan meg is jelenik a fogyatékosok kezelésének előírásrendszere, a téma kezelése mégis egyelőre sokkal inkább nemzeti hatáskörbe tartozik és kutatási témaként amúgy is marginalizált

helyzetben

van

a

társadalomkutatás

„fősodrába”

tartozó

témairányokkal szemben •

mindezek következtében a téma kutatása a vizsgált öt témairányt tekintve a legkiszolgáltatottabb és egyben leghátrányosabb helyzetben van a finanszírozást tekintve, és épen ez az a körülmény, amely a politikai döntés-előkészítők számára külön figyelmet érdemel.

A

fogyatékos-ügy

különféle

szegmenseinek

kutatási

eredményekre

épülő

megközelítését több publikáció is megjeleníti, tegyük hozzá azonban, ezek együttesen sem lépik túl az életkorhoz kapcsolódó kutatásokon belül az időskorúakhoz kötődő kutatások, vizsgálatok publikációit. Több tanulmány is statisztikai adatok vagy más tárgyban elvégzett kutatások felhasználható ismereteinek másodelemzésére és feldolgozására épül, ami önmagában nem is lenne probléma, hiszen a makro-szintű megközelítés tekintetében ez a módszer megfelelő és alkalmas, ugyanakkor a konkrét szegmensekhez kapcsolódó, gyakorlati tapasztalatok alapján akár az ellátást, akár a képzést, segítést fejleszteni, javítani szándékozó politikai vagy közigazgatási döntésekhez ezek aligha nyújthatnak megfelelő ismeretbázist.


43. / 50 oldal

Kor Ifjúságkutatás Az

életkorhoz

kapcsolódó

társadalomkutatási

irányokat

hagyományosa

az

ifjúságkutatás, illetve az öregségszociológia határozza meg. Az ifjúságkutatás témaköre tulajdonképpen elválaszthatatlanul kapcsolódik a társadalmi reprodukció, illetve a reprodukciós folyamatok vonatkozásában megkerülhetetlen társadalmi intézményrendszer működésének, szabályozásának, társadalmi funkcióinak, illetve problémáinak, feszültségeinek kutatásához. Kissé sarkítva talán azt mondhatnánk, hogy a modern szociológiának manapság alig található olyan kutatási témairánya, amely közvetlenül vagy legalább közvetve, de valamilyen módon ne kapcsolódna az ifjúság, a fiatal korcsoportok társadalmi helyzetének egyes kérdéseihez – ha másként nem, hát összehasonlítási bázisként tekintve a fiatal korcsoportok meghatározott empirikus mutatóira. Mindezek fényében nem meglepő, ha a magyarországi ifjúságkutatást gyakorlatilag lehetetlen az Esélyév 2007 keretében elvégzett másik négy kutatási témairány néhány személy köré központosuló struktúrájával leírni. Kétségtelen, hogy az ifjúságkutatás meghonosításának is megvannak a maga „nagy öregjei”, azok a társadalomkutatók, akik már a 60-as évek második felében végeztek olyan, az akkor világszínvonalúnak számító metodikai módszereket alkalmazó empirikus vizsgálatokat, amelyek kiemelt figyelmet fordítottak a társadalmi újratermelődés folyamatának generációs metszeteire, ezen belül is az ifjúság helyzetére. A társadalomkutatás területén azonban a 80-as, majd főként a 90-es évekkel bekövetkezett gyors és széles hatókörű intézményi bővülés, az empirikus módszertan „népszerűségének” folyamatos növekedése, a survey metodológia sokszor „amatőr” civil szervezetek által történő alkalmazása jelentősen diverzifikálta az ifjúsági témájú kutatásokat. A diverzifikáció mind a kutatások személyi vonatkozásaiban, mind intézményi vonatkozásaiban érvényesült. Ma úgy tűnik, hogy „ifjúsági” témájú kutatás elvégzésre tulajdonképpen bármely civil szervezet, önkormányzat, egyetemi


44. / 50 oldal

diákszervezet vagy gazdasági szervezet alkalmasnak és képesnek tartja magát. Ennek eredményeként futószalagon készülnek azok a survey-k, amelyekben vagy teljes egészében, vagy jelentős súllyal szerepelnek az ifjúságot érintő kérdések – a szexuális szokásoktól a kultúrafogyasztásig, az időmérleg vizsgálatától a szülők-eltartók társadalmi státuszhelyzetéig, az ifjúság munkapiaci helyzetétől a baráti kapcsolatok szociológiai természetének vizsgálatáig kinyúló kérdéskörökben. Ezt a kiterjedt kutatási aktivitást tehát nem lehet egy-két műhely dominanciájával jellemezni, legfeljebb arról lehet szó, hogy továbbra is megvannak azok a professzionális, akadémiai és alkalmazott kutatási területeken működő szakértői körök, amelyek mind a kutatások magas szintű metodikai követelményeit, mind kutatási eredményeik tudományos és széles társadalmi, illetve politikai döntés-előkészítési dimenziókban történő megjelenését folyamatosan képesek érvényesíteni.

A magyar ifjúságkutatás területei, kutatói, intézményi háttere A magyar „professzionális” ifjúságkutatás – hagyományosan – számos különböző intézményben zajlik, melyek fő profilját általában nem ezek a kutatások adják. A különböző egyetemeken, tudományos intézetekben dolgoznak az ifjúság kérdéskörével (is) foglalkozó kutatók. Az egyetemekről (pl. Corvinus Egyetem, Debreceni Egyetem, ELTE, PTE, Szegedi Tudomány Egyetem, Semmelweis Egyetem) elsősorban a szociológiai, pszichológiai, magatartástudományi tanszékek ifjúsággal kapcsolatos kutatásai jutnak el a szakmai nyilvánossághoz. A Magyar Tudományos Akadémia különböző kutatóintézetei (politikatudományi, pszichológiai, szociológiai) is jelentős részét végzik az ifjúságkutatásoknak. Az állami fenntartású (önállóan, vagy egy-egy minisztérium

háttérintézményeként

működő)

kutatóintézetek

közül

a

Felsőoktatáskutató Intézet, az Országos Közoktatási Intézet, Országos Kriminológiai Intézet végez többek között ifjúsági témájú kutatásokat. De előfordulnak olyan, különböző állami vagy magán intézmények cégek által megrendelt/vezetett kutatások is, melyek bár más témára fókuszálnak, ifjúsági vonatkozásuk mindenképpen említést érdemel (ide tartoznak például a fejezet végén részletesebben tárgyalandó ifjúsági turizmus kutatások).


45. / 50 oldal

A jelenleg a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetében működő Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály feladata a közigazgatásban az ifjúságkutatással kapcsolatos feladatok ellátása és összehangolása. A főosztály egyben

a

2001-ben

–

még

az

akkori

Ifjúsági

és

Sport

Minisztérium

háttérintézményeként – alapított Nemzeti Ifjúságkutató Intézet jogutódja, amely Magyarországon az egyetlen, fő tevékenységben (és egyben nevében) ifjúságkutatással foglalkozó szervezet volt a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Ugyancsak a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet volt a koordinátora az Ifjúság2000, Ifjúság2004, valamint a Mozaik2001 kutatatási projekteknek. Éppen ezek a magyar viszonylatban kivételesen széleskörű és nagy költségigényű kutatások mutatták meg, hogy a különböző kutatói iskolák közötti egyeztetésnek nincsenek meg a fórumai. Bár a szociológiai és pszichológiai szakmai társaságnak is vannak ifjúságszociológiával, pszichológiával foglalkozó szekciói, ezek munkája elsősorban az ifjúsági témáknak a különböző szakmai konferenciákon való megjelenítésében merül ki. Ezek sem váltak tehát a kutatásokat egyeztető, kutatói műhelyek között közvetítő fórumokká. Piaci közvélemény-kutató intézetek és think-tank-típusú intézetek közül is többen (pl. GfK Hungária, Szonda-Ipsos, Gallup, Tárki, Századvég) végeznek ifjúsággal foglalkozó empirikus közvélemény-kutatásokat, elsősorban állami megrendelésre vagy nemzetközi

együttműködések

keretében.

Az

ifjúságkutatások

nagymértékben

támaszkodnak a Központi Statisztikai Hivatal adataira is. Az alapvetően jellemző intézményi sokszínűség együtt jár a finanszírozási források kiszámíthatatlanságával.

Ennek

következtében

nagyon

nehéz

az

ismétlődő

adatgyűjtésen alapuló kutatási programok hosszabb távú működtetése, mivel elsősorban pályázati formában jutnak forráshoz az ifjúságkutatók. Hiányoznak az intézményi keretek is, melyek a széttagoltan végzett különböző ifjúságkutatásokat összefognák, bennük a folytonosságot jelenthetnék. A magyarországi ifjúságkutatást a szociológiai megközelítések és a survey módszerek uralják. Az utóbbi évek empirikus kutatásainak nagy részét valamilyen kérdőíves módszerrel végezték (80%), melyek harmadát tette ki a személyes interjúval végzett kutatás, ami egyébként a reprezentatív szociológiai kutatások meghatározó formája


46. / 50 oldal

Magyarországon. A másik leggyakoribb survey technika az önkitöltős kérdőíveké, ami viszont a rosszabbul finanszírozott akadémiai kutatásokra jellemző inkább. Az 1995től végzett ifjúságkutatások mintegy hatodát végezték mélyinterjús, vagy egyéb kvalitatív módszerekkel. A magyar ifjúságkutatásban, az intézményi és finanszírozási adottságok miatt is, hiányoznak a rendszeres, visszatérő vizsgálatok, melyek alapul szolgálhatnának egy átfogó kép kialakításához a fiatalok életéről. Hagyományteremtő vállalkozásnak indult e területen a Magyar Köztársaság Kormánya által finanszírozott Ifjúság2000 nagymintás ifjúságkutatás, amely 8000 fős mintán vizsgálta a Magyarországon élő fiatalokat. Ezt a vizsgálatot (hasonló finanszírozási megoldással) a Mozaik2001 követte, mely öt határon túli régióban (Felvidék, Kárpátalja, Belső-Erdély, Székelyföld, Vajdaság) vizsgálta a szomszédos országokban élő magyar fiatalokat. Az Ifjúság2004 kutatás ezeket a hagyományokat folytatta. Az Ifjúság2008 tervezési előkészületei már zajlanak, ha ez megvalósul, akkor elmondhatjuk, hogy a rendszeres, átfogó ifjúságkutatás kezd formát ölteni Magyarországon is. Az Ifjúság2000, Ifjúság2004 nagymintás ifjúságkutatásokon kívül, melyek – volumenük és átfogó jellegük miatt – a politikai szereplők érdeklődését is felkeltették, a magyarországi ifjúságkutatások jelentős része elsősorban társadalomtudományi orientációval jellemezhető, amit az is kifejez, hogy az alapkutatásokat támogató Országos Tudományos Kutatási Alap finanszírozza azokat. Emellett azonban jellemző a közvetlen minisztériumi finanszírozás is, mely szorosabb kapcsolatot feltételez az ifjúságpolitikai döntéshozó mint megrendelő és a kutatások között. Ezekre a vizsgálatokra inkább jellemző a tudományos értelemben viszonylag felszínesebb, ám naprakészebb adatgyűjtés, az alkalmazott kutatás más meghatározóival együtt. Átmenetet képez a kormány által kiírt alkalmazott társadalomtudományos kutatási pályázat (OKTK), mely lazább kapcsolatot feltételez az állami megrendelő és a kutatók között, ám mindenképpen célja a társadalmilag is fontos problémák feltárása. Magukat a kutatókat természetesen mind a tudományos érvényesség, mind a társadalmi hasznosulás célja vezeti, ám mindez változó mértékben. A kutatások jelentős részét a különböző kormányzati, tudományos alapítványok finanszírozása teszi lehetővé. Így a kutatási projektek indításakor számottevő szakmai-


47. / 50 oldal

megrendelői kontroll tapasztalható. Figyelembe véve e források szűkösségét, az erős verseny természetes szelekcióhoz is vezet. Utólagos ellenőrzésre, értékelésre elsősorban pénzügyi értelemben kerül sor. A szakmai projektértékelés nem általános ezen a területen. A kormányzati vagy regionális (önkormányzati) megrendelések esetében a döntéshozók aktuális igényei alakítják a vizsgálatokat, előzetesen irányt szabva a kutatói munkának.

Az ifjúságkutatás hasznosulása Szemben a vizsgált másik négy kutatási témairánnyal, agyértelműen az ifjúságkutatás az, amelynek eredményivel szemben közvetlenül és rendszeresen is megjelenik az akár rövid távú társadalmi hasznosulás követelménye. Az ifjúságkutatók a tudományos életben megszokott, különböző szakmai fórumokon, konferenciákon találkoznak egymással, mutatják be eredményeiket, fejtik ki álláspontjukat. Megemlítendő szakmai fórum mindezeken túl a Magyar Szociológiai Társaság Ifjúságszociológiai szekciója, mely tagságán keresztül kívánja megszólítani a területen dolgozó kutatókat. Hasonló szekcióval rendelkezik a Magyar Pszichológiai Társaság is. A politikai döntéshozók és a kutatók közötti kapcsolattartás közvetettnek tekinthető. A szakmai, tudományos fórumokon elhangzottakból tájékozódhatnak az érdeklődő döntéshozók, illetve az azokról készített médiajelentések közvetítik számukra az új kutatási eredményeket. A kormányzati, önkormányzati vizsgálatok során pedig az ifjúságpolitikusok meglátásai alakítják a megrendelést, és így a kutatók által vizsgált témaköröket is. Közvetlen, kétoldalú kapcsolatra kevés és esetleges példa adódik. Általában azonban a kormányzati és az ifjúságkutatók közötti egyeztetésnél is lazábbnak tekinthető a fiatalok, az ifjúsági szervezetek és az ifjúságkutatások közötti kapcsolat. Itt is a média által közvetített kutatási eredmények jutnak el többé-kevésbé az érintettekhez. Az eseti véleménycsere, tájékoztatás lehetőségét nyújtják a különböző ifjúsági rendezvényeken (kerekasztal-beszélgetéseken) résztvevő ifjúságkutatók, emellett alkalomszerűen az ifjúsági ernyőszervezetek ülésein is bemutatkozik egy-egy kutatás.


48. / 50 oldal

Rendszeresen, évente (1996-tól) foglalja össze a kormányzati szervek által használt adatokat (vizsgálatok, statisztikák eredményeit) a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben a parlament számára összeállított Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben (a tárgyévben) megtett kormányzati intézkedésekről c. dokumentum is. Ez utóbbi még kevéssé használt a kutatók között, mivel publicitása nem biztosított. Szükséges lenne az anyag rendszeres publikálása magyar és a külföldi érdeklődőkre (kutatók, politikusok stb.) való tekintettel angol ill. német nyelvű változatban is. Ugyanakkor a Jelentés minden magyarországi parlamenti képviselőhöz eljut, és – a többi országgyűlési beszámolóhoz hasonlóan – bárki számára hozzáférhető a kormányportálon. Az ifjúságkutatással kapcsolatos publikációkat számos kutatóintézet, egyetemi kiadó jelzi. Jelentős többek között, a Központi Statisztikai Hivatal, a Felsőoktatáskutató Intézet publikációs tevékenysége Belvedere Kiadó segítségével. A piaci szférában a TÁRKI könyvkiadása, valamint az általa fenntartott általános társadalomtudományi adatbázis szerepe kiemelendő. Széles körben hozzáférhetővé (másodelemzésre alkalmassá) teszi ez az adatbázis a különböző társadalomtudományi kutatások adatait, általánosan kereshetővé téve azokat. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet valamint jogutódjai elsősorban az Új Mandátum Kiadóval együttműködve adja ki tanulmányait, kutatási jelentéseit, adatbázisait. Az ötödik évfolyamát kezdő, 2003-tól megjelenő, ifjúságelméleti folyóirat, az Új Ifjúsági Szemle, amely jelenleg Magyarországon az egyetlen ifjúságkutatást főprofilként bemutató periodika. Természetesen számos más folyóiratban (pl. Szociológiai Szemle, Pszichológiai Szemle, Educatio, Replika, Kultúra és Közösség) jelennek meg ifjúságkutatási eredmények. A kutatási irány eredményeinek közvetlen társadalmi hasznosulás iránti igény markánsan kifejezi, hogy a már említettIfjúság2000, Ifjúság2004 és Mozaik2001 kutatások jelentik az alapját a Kormánya által 2007-2008-ra tervezett ifjúságpolitikai koncepciójának, a Nemzeti Ifjúság Stratégiának (NIS). A kétévente elkészítendő Nemzeti Ifjúsági Programhoz pedig monitoring kutatást is terveznek. 2008-tól továbbra is 4 évente szerepelnek a tervekben a nagymintás ifjúságkutatások, amelyek figyelembe veszik az egyes régiók jellegzetességeit is. Emellett mind a kormányzati


49. / 50 oldal

háttérintézmény, mind az egyéb magyarországi kutatóműhelyek ifjúság- vagy ifjúsági tárgyú kutatásai, valamint a 3 évente benyújtandó (a korábbiakban évente benyújtott) jelentés szerkesztése során felhalmozott ismeretek képezhetik alapját a Nemzeti Ifjúsági

Program

értékelésének,

a

Nemzeti

Ifjúsági

Stratégiában

foglaltak

újragondolásának, valamint a további nagymintás kutatásoknak. Jól érzékelhető tehát, hogy az ifjúságkutatáshoz hasonló „nagyüzemi” vizsgálati programok és azok eredményének a társadalmi folyamatokat szabályozó kormányzati programokba való beépítése különös státuszt biztosít a kutatási irány hazai tevékenységének a vizsgált másik négy témairányhoz képest. Ez a „kivételezett” magyarországi helyzet azonban nem a véletlen körülmények összejátszásának eredménye, és még csak nem is a kutatási témairány iránti kiemelt politikai érdeklődés következménye, hanem több évtizedes, szisztematikus társadalmi kapcsolatépítő munka eredménye, amelyet a professzionális ifjúságkutató közösség senior tagjai mintegy „áthagyományoznak” a közösségbe belépő fiatalabb kutatókra is. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy a gyorsan operacionalizálható ifjúságkutatási eredmények révén az ifjúságkutatás sokkal könnyebben „eladható” a finanszírozást biztosító források, akár az üzleti világ számára is.

Időskorral kapcsolatos kutatások

Az időskutatás meglehetősen sajátos helyzetben van a magyar társadalomkutatási szférában. A téma kutatása a társadalomkutatás hazai történetében folyamatosan háttérben

álló,

ifjúságkutatással,

mintegy amelynek

„kiegészítő” markáns

témakörként szakmai

szerepelt,

profilja,

szemben

kiterjedt

az

társadalmi

kapcsolatrendszere, folyamatosan fenntartott projektjei és erős média- és politikai döntés-előkészítési kommunikációs aktivitása figyelhető meg. Az államszocializmus uráni időszak időskutatási helyzetét leginkább talán az ún. Idősügyi Tanács által elfogadott Idősügyi Karta írja le, amely első változatban 2001. szeptemberében társadalmi vitára készített kiadványként jelent meg a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával.


50. / 50 oldal

A nem túlságosan terjedelmes Karta – szövege szerint – Az Idősügyi Tanács megállapítja, hogy a XX. századra általánossá vált a világ népességének soha nem látott elöregedése, amely a magyar társadalomban is egyre növekvő súllyal van jelen, és ennek érdekében – egyéb intézkedések mellett – kiemelt figyelmet kell fordítani a” korszerű idős kutatások és szakképzések” fejlesztésére. A felvetés szorosan kapcsolódik ahhoz a felismeréshez, miszerint a különféle társadalmi csoportok érdekérvényesítő képességét a modern, mátrix-rendszerű közigazgatási cselekvési és főként költségvetési tervezés időszakában nagyon jelentős mértékben meghatározzák az empirikus kutatási ismeretekre épülő adatokra, ismeretekre hivatkozó érvelések. Az akkori Idősügyi Tanács a maga eszközeivel és hatáskörében már hét évvel a jelen összefoglaló szerkesztése előtti is ezt a felismerést fejezte az állásfoglalás szövegében. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszéken Brettner Zsuzsanna foglalkozik témával elsősorban a következő témakörökben: az időspolitika helye, szerepe az önkormányzati szociálpolitikában. A helyi időspolitika tervezési folyamata. Az önkormányzatok és a szociálpolitika

helyi

szereplőinek

partneri

együttműködése

az

időspolitika

kialakításában.

Az öregség szociológia gyakorlata Magyarországon

Az öregség szociológia ugyan a diszciplínán belül egy önálló kutatási ág, mégis, Magyarországon általánosságban az a meghatározó, hogy elsősorban az öregség társadalmi

helyzetét

statisztikailag

jellemző

regisztrálható

ún.

anyagi

„kemény”

(szoci-demográfiai,

státuszhelyzetben

kifejeződő)

jövedelmi, változóira

koncentráló másodelemzések eredményei kerülnek publikálásra. Ez a gyakorlat érthető is, hiszen az évente a közvélemény-kutató intézetek, magán kutatóintézetek, egyetemek és akadémiai intézetek hálójában százszámra készülő survey-k egyszerű módon, az időskorúak elektronikus kutatási adatfile-ból történő leválogatásával elkülöníthetők, így tulajdonképpen minden olyan survey, amely a célként kitűzött


51. / 50 oldal

elemzésekhez elegendő nagyságú elemszámot biztosít, gyakorlatilag felhasználható öregség szociológiai kutatások empirikus bázisául. Erre a kutatási irányra tehát – egyelőre legalábbis – nem épült ki hazánkban önálló kutatási intézményrendszer és elkülönülő kutatói hálózat. Mindazonáltal az Esélyév 2007 keretében áttekintett kutatási irányok közül éppen ez az, amelyik a magyar – és tegyük hozzá, az európai – társadalom elöregedése miatt már a közeljövőben egyre nagyobb figyelmet kap majd, és növekvő szerepet fog játszani nemcsak az akadémiai, hanem a rövid távú operacionalizálás céljait szolgáló alkalmazott kutatások területén is. A szociális ellátórendszerek, az egészségügyi ellátórendszer, a nyugellátás rendszere számos olyan, rendkívül jelentős súlyú társadalmi kérdést hordoz, amelyek megközelítéséhez,

kezeléséhez

elengedhetetlen

lesz

az

időskorú

generációk

kutatásának az ifjúságkutatáshoz hasonló önállósított intézményrendszerre és kutatói hálózatra támaszkodó kiépítése.

MTA Politikai Tudományok Intézete

Recommend Documents