Motoros túra a Grossglocknerhez 2009.08.09-11. Egész télen azon gondolkodtunk, hogy Yamaha XT 660 X-esünk alkalmas-e egy hosszú útra, vajon az ülése mennyire kényelmes többszáz kilométeren át. Tavasszal próbaképp tettünk egy Balaton-felvidéki utat, ahol úgy tapasztaltuk, hogy 60-70 km-enkénti (egy-másfél óránkénti) megállással az egész napos motorozás is elviselhetı a hátsónknak. Korábban ellátogattunk a magyarországi várakhoz, várromokhoz, szinte az összesnél jártunk már. Nagyon tetszenek nekünk, így arra gondoltunk, hogy mivel Ausztriában sok vár van, pihenıinket váraknál tartjuk. Az autópályák kihagyása már akkor megérlelıdött bennünk, amikor két éve jártunk a Klagenfurt melletti Minimundus-ban, s az A2-es autópályán végigsuhanva csak sóvárogtunk, hogy milyen jó is lenne lemenni a gyönyörő hegyi falvak házai közé. Kıszegnél dél körül léptük át a határt, és néhány km megtétele után Lockenhaus-nál meg is láttuk az elsı várat, Léka várát. Bemenetelre nem szántunk idıt, így csak kivülrıl fotóztunk, majd délnek indultunk az 50-es fıúton. Bernstein vára után letértünk Stadtschlaining vára felé, utána Güssing vára következett.
Sajnos az idı közben gyorsabban telt, mint gondoltuk, s az eredeti tervet módosítanunk kellett, hogy haladjunk is (így nem Fehring, Feldbach felé mentünk tovább, hanem) elindultunk Graz felé a 65-ös fıúton. Grazon át nyugat felé már a 70-est kellett követnünk; Lieboch-nál tankoltunk, majd következtek a hajtőkanyarok.
1100 m-en, Pack magasságában pedig jött a tejköd, ami szerencsénkre pár száz méter megtétele után felszállt; szemerkélı esıben haladtunk ezen az úton Völkermarkt-ig. Onnan a 82-es úton gurultunk Launsdorf várához. Terveztük, hogy ide bemenjünk, de már túl késı volt, nem volt nyitva.
Itt is néhány fotó kivülrıl, s mivel már fél 8 volt, elkezdtünk szállást keresni. Olyan házat kerestünk, ami jellegzetes osztrák ház (muskátlival, futó primulával, erkéllyel), s árban is megfelelı (25 euró körüli). Szerencsénkre az elsıben, ami kinézetre megtetszett volt kiadó szoba, s az ár is jó volt ☺ (St. Veit an der Glan-ban). Amúgy is újra szemelni kezdett az esı, s igazából a tagjainknak is jólesett már nem visszaülni a motorra.
Másnap korán keltünk, reggeli, motor feldobozolás, indulás tovább a 94-es fıúton. Feldkirchen-ig felhıs, ködös idınk volt, majd az Ossiacher See-nél kisütött a Nap. Sajnos a tó partja úgy beépült, hogy nem találtunk lejáratot a vízhez , viszont a túlparton magasodó hegyen tornyosuló Landskron vár maradványainak látványa kárpótolt mindezért ☺
A kötelezı fotók után gyönyörő idıben folytattuk az utat, Villach elıtt a 98-as úton Spittal irányába.
A 106-os úton csodaszép völgyben motoroztunk Winklern-ig, jobbra-balra 2000 m magas hegyek között. Winklern-nél a 107-esre kanyarodtunk, itt már ki volt táblázva a Grossglockner Hochalpenstrasse. Egy gyors kaja után közelebbrıl megnéztünk egy nagyobbacska vízesést (a sok közül).
Majd irány végre a Grossglockner! Heiligenblut után a kapunál kifizettük az útpénzt (18 euro), s beöltöztünk esıruhába, mivel elkezdett esni A számozott kanyarok (mindnél megjelölve az is, hogy hány méterrel van a tengerszint felett) egyre kaptatósabbak lettek; megláttuk az elsı hófoltokat, s a csendesedı esıben a felhık kezdtek felszállni.
A Franz-Josefs-Höhe (2369 m) szépen kiépített túristaközpontjának parkolójában leszálltunk a motorról, s egy „mormoták itt” tábla alatt valóban ott voltak a mormoták. Elsétáltunk a Pasterzegleccser felé, de a gleccser-bahn-t nem vállaltuk be, így csak fentrıl fotóztunk. Jó egy órát töltöttünk el itt, a Grossglockner és a többi 3000 m magas csúcs „árnyékában”. (A 10-12 celsiusban nem volt melegünk a motoros szerkóban.) Majd vissza a mocira, irány a következı csúcs, az Edelweis Spitze (2571 m). Néhány alagút tarkította az utat, amely itt végre száraz volt.
A csúcsra érve gyorsan kellett fényképezni, mert a felhık kezdték bekeríteni. Pár percen múlt csupán, hogy láttunk valamit a tájból. (Az utánunk érkezıknek nem volt ilyen szerencséjük.)
Lefelé haladva a panorámát nem élvezhettük, csak a kanyarokat. Közben újra eleredt az esı, csak Bruck-ba leértünkkor állt el. Itt a 311-esen mentünk Werfen felé, amikor is elkövettünk egy hibát, mert Werfen-be a 159-esen kellett volna bemennünk, de mi a 311-est követtük, ami elıbb autóúttá, majd autópályává alakult (reméljük, megússzuk a büntetést!) Werfen-ben két látnivaló is van, az egyik a vár (Hohenwerfen), a másik a jégbarlang (Eisriesenwelt). Mivel már 5 óra volt, így csak az elsıt tudtuk megnézni (a barlangba fél 5-ig lehet bemenni), de a barlang felé vezetı negyed órás út is csodálatos motorral (21%os emelkedı).
Innen visszafelé haladtunk, hogy a 99-esen tudjunk továbbmenni, Obertauern-nél már kezdett sötétedni, úgyhogy ebben a síparadicsomban kerestünk szállást (a kb. 30 szállodából csak 2 volt nyitva, az egyik tele volt, maradt a másik, meglepetésünkre egész elfogadható áron – 30 euró/fıért volt a szoba reggelivel). A hegyek közt nem volt meleg, a szobában a radiátor viszont igen(!). A hotel éttermében nagyon jót vacsiztunk, majd nem kellett ringatni minket, hogy elaludjunk.
Esıre ébredtünk, de reggeli utánra ismét kisütött a Nap (kezdtük megszokni a változékony alpoki idıjárást). Mauterndorf-ig mentünk a 99-esen, ahol akár már a napszemüveget is elı lehetett volna venni. Itt is meglátogattuk a várat (sajnos itt nem volt magyar nyelvő „audio-idegenvezetı”).
Útközben kiszúrtunk egy mőködı lanovkát, amelyhez a várlátogatás után visszamentünk. 1160 m-rıl 1960 m-re vitt fel, csupán 10,5 euró/fıért, úgyhogy tériszony ide vagy oda, fel kellett mennünk.
A Speiereck csúcsig még 100 m szintkülönbséget le kellett küzdeni gyalog. Panorámafotók után irány vissza a motorhoz, gyors beöltözés, mert jöttek az utazás kötelezı sötét felhıi. A 95-ösön, majd a 97-
esen haladtunk kelet felé. Félelmünk alaptalannak bizonyult, egy óra múlva Murau városka fıterén napsütésben állhattunk meg ebédelni. A 96-oson folytattuk utunkat, majd az S36-oson mentünk be Judenburg-ba. Onnan egy kis útra mentünk át, a 77-esre. Ez a Judenburg és Köflach közötti kacskaringós út talán a legizgalmasabb szakasza volt utunknak, a 60-70 km/órával bevehetı kanyarok feküdtek az XT-nek, így kapaszkodtunk fel 2000 m-re, majd onnan ereszkedtünk le. (Az út hibátlan minıségő, a forgalom igen gyér; azon gondolkodtunk, hogy vajon miért csak egy sima fıútvonalként, s nem festıi útként jelöli a térkép.)
Egy kis pihenı után visszakanyarodtunk a 70-es útra, Voitsbergtıl Graz felé már ismerıs úton motoroztunk. Graz-ban kifogtuk a fél ötös csúcsforgalmat, 29 celsiusban, úgyhogy kicsit hosszúnak tőnt átgurulni rajta. A 65-ös következett (itt már belehúztunk) Rábafüzesig meg sem álltunk, majd – már Magyarországon - a 8-as Székesfehérvárig (azért itt már vártuk, hogy letegyük a motort). Ezt a térképet használtuk (kissé agyongyőrtük)
Összegzés: 1. nap 536 km (Csákvár-St.Veit an der Glan) 2. nap 364 km (St.Veit a.d.G.-Grossglockner-Werfen-Obertauern) 3. nap 480 km (Obertauern-Mauterndorf-Csákvár) Szállások: St.Veit an der Glan-ban Gasthaus Sonnhof: 55 euro reggelivel 2 fınek Obertauern-ben Alpenhotel Tauernkönig: 60 euro reggelivel 2 fınek Tapasztalatok: A határmenti várakat érdemesebb lett volna egy külön túraként megtenni. Az XT-vel, 2 személlyel, dobozokkal is meg lehet tenni ezt a hosszú utat, sőrő-sőrő megállásokkal. Sok helyen lehet Visa kártyával fizetni, alig kellett kp-t költeni. Több helyen van magyar nyelvő katalógus vagy „audio-idegenvezetı”. Ausztriára több napot kell szánni ☺ A motor 5 liter alatt evett ☺ Visszamennék? Igen, bármikor! Üdvözlettel: Szilvi és Martinász
