i
N
A
ERDÉLYI
P
K
E
L
E
T
HŐSÖK G A R I B A L D I A L A T T . 1 Hálás emlékezéssel édesapámra, a függetlenségi eszmék lelkes harcosára.
Előszó.
M
OST, mikor Olaszország nagy szabadsághősének, Garibaldinak emlékezetét ünnepli, úgy érezzük, hogy az ünnep ragyogásából egy kis visszfény esik a messzi erdélyi hegyekre is, bevilágít a kisebbségi magyarság vigasztalan éjszakájába és az emlékezés varázserejével kelti életre Erdély hős fiait, akik a m a g y a r légióban Garibaldi zászlaja alatt k ü z d ö t t e k és véreztek a szabadságért. Erdélyország fiai, akik először Erdély földjén h u l l a t t á k fiatal vérüket, mikor a minden oldalról m e g t á m a d o t t , elárvult m a g y a r nemzet fegyvert fogott, odaálltak szabadsága védelmére. A t i t á n i küzdelem u t á n a világosi fegyverletétellel az egész országra sötétség borult. Mikor az ágyúdörgés elnémult, elkezdődött a bosszú véres m u n k á j a . A 48-as nagy napok vezérei b ö r t ö n ü k mélyén rabláncon sínylődtek, Magyarország Golgotáján, Aradon v é r t a n u h a l á l t szenvedtek a m a g y a r hősök. A politikai száműzöttek menekülve elbujdostak. Idegen országokban, sokszor idegen név a l a t t éhezve, lerongyolva, durva m u n k á t végezve, a hazát vesztett szegény bujdosók a jobb jövő hitével v á r t á k a megváltó igét. É s a szívszorongó várakozás 10-ik évében megérkezett Kossuth L a j o s n a k olasz földről j ö t t üzenete, hogy hívó szavával ú j u t a t nyisson a nemzet nagy céljai előtt. Egy velünk közös sorsot szenvedő testvérnép hazájából j ö t t az üzenet, onnan, ahol a nép szabadsághősének, Garibaldinak nevével h a r colt Olaszország egyesüléséért. Az olasz hegyek és a K á r p á t o k között a Királyhágó mögötti bérces Erdélyországban közös vágytól d o b b a n t a k meg a szívek : leverni a zsarnokságot, kivívni a nemzet függetlenségét. É s ez a vágy mindennél erősebb volt ; ez v i t t e Garibaldi zászlója alá a száműzetésben élő magyarokat, ez b u z d í t o t t a az ifjúságot, hogy az országból kiszökve a Kossuth szervezte m a g y a r légióban harcoljon, ez igézte az apró diákokat, akik az iskolából, úgyszólván a gyermekszobából szöktek el, hogy beálljanak Garibaldi seregébe. 1 A Garibaldi-ünnepek időszerűvé teszik a régi magyar-olasz vonatkozások felújítását. Ez az emlékezés, mely egyidejűleg olasz nyelven is megjelenik, lelkesen egészíti ki a két nemzetet egybeforrasztó közös ünneplést.
Napkelet
36
538 Monti ezredes vitéz olasz légiójának emléke a hála érzésével rögződ ö t t meg a m a g y a r nemzet lelkében. Most újból fellángolt ez az érzés. É s a szabadság vágya és a hála fegyvert a d o t t a közös ellenség ellen a magyarok kezébe. Az olaszországi események különösen az elnyomott Erdélyországb a n t a l á l t a k erős visszhangra. Az erdélyi lélekben csak egy gondolat élt : Olaszország függetlenségi harcán keresztül valósítani meg a nemzet szabadságát. Bethlen Gergely, Teleki Sándor, Bethlen Gábor, B á n f f y Zoltán, Ugron Gábor, a Simén testvérek, P a g e t t Olivér és még sokan, az erdélyiek f a n a t i k u s hazaszeretetével csatlakoztak a caprerai hőshöz. A m a g y a r garibaldistáknak vezető szerepük volt a Kossuth intervenciójára alakított m a g y a r légióban. Bethlen Gergely, Teleki Sándor az idegen halálmezőkön véres harcokban mindig elől j á r t a k . Nevük összeforrt a m a g y a r légió dicsőségével. Garibaldi zászlaja diadalmasan lengett a nagy véráldozatok árán visszafoglalt olasz városok felett. Mindenütt virágzáporral, örömkönynyekkel f o g a d t á k a szabadító seregeket. A diadal közepette mintegy gyilkos b o m b a csapott le a villa-francai béke híre, Napoleon császár ravasz politikája kegyetlen tilalomfát állított az olasz nemzeti törekvések elé. De ettől az idegen uralom lerázása s az egységes Itália megteremtésének v á g y a Viktor E m á n u e l nemzeti dinasztiája a l a t t még nagyobb erővel izzott fel az olasz lelkekben. Itálián megint végigzúgott a hosszú évek megaláztatásából és fájdalmából f a k a d t kiáltás : «Fuori i stranieri !» (Ki az idegenekkel !) É s Garibaldi küldetése t u d a t á b a n újból elindult és diadalmas ú t j a a történelem egyik legmerészebb vállalkozásához, a marsalai ezrek hős h a d j á r a t á h o z vezetett. A m a g y a r rónán s az erdélyi hegyek között megint felhangzott a bűvös h a t a l m ú Kossuth nóta : «Kossuth Lajos azt üzente . . .» É s j ö t t e k Erdélyből az elszánt önkéntesek, hogy csatlakozzanak az a n y a ország induló harcosaihoz. Nemsokára egész E u r ó p á t b e j á r t a a hír. Győztek a partraszálló marsalai ezrek ! A sziciliai h a d j á r a t diadala visszaadta Itáliának elrabolt t a r t o m á n y a i t és az egységes Olaszország megvalósulása a közös véráldozat kitörölhetetlen emlékével pecsételte meg az olasz-magyar barátságot.
Erdélyben. Az olasz szabadságharcban Garibaldi zászlaja a l a t t harcoló erdélyi hősöknek dicsőséges p á l y a f u t á s a Kolozsvárt kezdődik el az únió kimondása u t á n i mozgalmas időben. A szabadság láza megrázta egész E u r ó p á t , elkábította az elméket, felkorbácsolta a szenvedélyeket. A Párizsban fellobbant tűz á t c s a p o t t a többi országra is, behatolt Magyarországba és lángra g y u j t o t t a a szabadság édességétől megittasult lelkeket.
539 A szabadság költőjének, Petőfinek «Talpra magyar»-ja minden magyar szívben visszhangra lelt. Erdély örömmámorban ünnepelte Magyarországgal való egyesülését, de az örömünnep hátterében a bécsi kamarilla alattomos keze m á r vésztjósló á r n y a k a t teregetett Magyarország fölé. Bécsben rossz szemmel nézték a pesti márciusi eseményeket és aggodalommal tekintettek az únió kimondásától v á r h a t ó nagy átalakulások elé. B á r a bécsi kamarilla törekvéseit pillanatnyilag z a v a r t á k a pesti szabadságmozgalmak, a kamarilla mégis a forradalmi hangulat kihasználásával kezdte el végzetszerű j á t é k á t Magyarországgal szemben. A nemzetiségek lelkében lappangó i n d u l a t o k a t mesterségesen és tervszerűen gyülöletté szította a magyarok ellen. Az alattomban folyó m u n k á n a k csakhamar meg is volt az eredménye. A karlowici nemzetgyűlés u t á n a szerbek és horvátok nyiltan fellázadtak Magyarország ellen. A nemzet a l k o t m á n y á n a k megvédésére akkor állították fel az első önkéntes honvédzászlóaljat. A sorsazonosság, az egyforma viszonyok Erdélyben is szükségessé t e t t é k a honvédség megszervezését. Erdélyország nagy áldozatot k í v á n t fiaitól és az erdélyi lélek most sem t a g a d t a meg magát. Önkéntes adományokkal j á r u l t hozzá a honvédség felszereléséhez. A nemzeti áldozatok korában, a szabadságharc kitörését megelőző időben jelentek meg Erdély történelmi színpadán az erdélyi sorsot intéző ősök vitéz leszármazottai : gróf Bethlen Gergely és gróf Teleki Sándor. Közös szent cél lovagjai mind a ketten, kemény m a g y a r daliák, sorsosztályosok a küzdelemben, a dicsőségben, a nélkülözésben, a raboskodásban, kenyeres p a j t á s o k a bujdosásban, vándorai a nemzeti leverés utáni magyar sors fájdalomkövekkel k i r a k o t t ú t j á n a k . A szabadságharcnak szívben-lélekben egyaránt kimagasló alakjai. A Bethlenek m i n t hadvezérek, államférfiak, politikusok, mindenkor nagy szerepet v i t t e k Erdély történetében. Minden téren, minden t e t t ü k ben a nemzeti gondolatnak voltak törhetetlen harcosai. Bethlen Gergely a családi tradiciók súlyos örökségét hozta magával a mezőmadarasi kastélyból. Ős székelytermészet. Volt benne valami a b á n t á s t nem tűrő, ellenségét karmaival széttépő tigrisből és a b á r á n y szelídségéből. Hirtelenharagú, felháborodását erős kitörésekben t o m b o l j a ki, de h a r a g j á t leküzdve természetes jósága h a m a r felülkerekedik benne. Köpcös, vállas, keménykötésű, mogorva arcú, szikrázó tekintetű nagy úr. A szabadság k a t o n á j a , rendkívüli vívó, jó lövő, híres lovas. Kis b a r n a paripájáról Török-Becsen, a réten t a r t o t t testgyakorlatok alkalmával, sebes v á g t a t á s közben szinte földig lehajolva, az egész t á b o r t a p s v i h a r á b a n felvette k a r d j a hegyével egy szép hölgy feléje dobott virágcsokrát. Az idegen nyelveket kitűnően bírta, folyton t a n u l t , olvasott. «Soha jobb szívű embert nálánál nem ismertem, legnemesebb tulajdona volt odaadó, ragaszkodó barátsága és lovagias jelleme» — í r j a 36*
540 róla bujdosó társa és kedves b a r á t j a , Teleki Sándor. Forradalmi jellem, szertelen, a t á m a d á s r a mindig készen áll, ingadozás nélkül rohan neki a veszélynek. Aki előtte Magyarország ellen m e r t szólni, azt m á r halálfiának tekintette. Ilyen komoly, h a t á r o z o t t jellemnél csak természetes volt, hogy az udvari kancellária szolgálatában t ö l t ö t t évek még csak fokozták a nemzeti gondolathoz való ragaszkodását. Szívvel-lélekkel erdélyi, akárcsak jó b a r á t j a , Teleki Sándor, akit történelmi nevű nevelője, Táncsics Mihály lelkileg m á r előkészített a nagy nemzeti ébredésre. Ez a fenkölt eszmevilág alapozta meg a Petőfivel való b a r á t s á g á t is s ennek a lelki találkozásnak átérzése indította Teleki Sándort arra, hogy a költőt i f j ú feleségével, Szendrey Júliával birtokára, Koltóra hívja. A Koltón született Petőfi-dalok még kedvesebbé t e t t é k előtte ősi birtokát. Telekit élmények u t á n vágyódó lelke mindig a kalandok felé vonzotta. A nagy t e t t e k és nagy emberek érdekelték. A Berlinben t ö l t ö t t egyetemi év a l a t t ismerkedett meg Liszt Ferenccel s vele annyira összebarátkozott, hogy oroszországi hangversenyturnéjára is elkísérte. Onnan visszatérve Lichnovszky herceg segédtisztjeként résztvett a Karlista h á b o r ú b a n . Barcelonában m á r farkasszemet nézett a halállal, elfogták és csak a p á p a közbenjárása m e n t e t t e meg a haláltól. E z t a k a l a n d j á t mindig úgy emlegette : «Az én fiatalkori bűnöm». A karlista háború előkészülete, mintegy prológusa volt Teleki Sándor későbbi dicsőséges hadi pályafutásának. A nemzet fölé tornyosuló fergeteg aggasztó veszéllyel fenyegette az országot, de a veszéllyel együtt n ő t t a nemzet legendaszerű áldozatkészsége. Bethlen Gergelynek lelkében megszületett a gondolat, hogy Erdélyben önkéntes huszárcsapatot toborozzon. B a r á t j a , a daliás megjelenésű Mikes Kelemen is lelkesedett ezért a t e r v é r t és így felszólítást intéztek Erdély ifjúságához, hogy a haza védelmére egy szabad lovascsapatot alakítsanak. A felhívásnak nagy hatása volt. Erdély i f j ú sága lelkesen sereglett a k é t erdélyi nagy úr köré és néhány nap a l a t t m á r tekintélyes számú huszárcsapat verődött össze. Ez volt a Mátyás huszárezred, amelynek Mikes Kelemen ezredese, Bethlen Gergely őrnagya lett. K ö z t u d o m á s ú , hogy a bécsi u d v a r Magyarország és Erdély területén élő nemzetiségeken keresztül a k a r t a politikai törekvéseit kielégíteni. E törekvések fegyvert a d t a k a magyarok ellen uszított nemzetiségek kezébe. Az elámított néptömeg vérbe-lángba borította az országot. Erdély a lázongó nemzetiségektől körülvéve kezdte el a maga külön önvédelmi harcát. Az a k a r a t emberfeletti erőt a d o t t a maroknyi népnek és olyan hős vezéreket, akiknek neve századok mulva is élni fog a történelemben. A szabadságszerető Erdély a régmultban is inkább elfogadta a török p o r t a védnökségét, semhogy a Habsburg-ház igájába h a j t s a a fejét. Másfél századon át, nemzeti fejedelmek alatt élt függetlenül az osztrák zsarnokságtól. De most a régi kérlelhetetlen ellenség, alattomos
541 megkerüléssel megint ú t j á t a k a r t a vágni a nemzeti törekvéseknek. Bethlen Gergely és Teleki Sándor o t t harcoltak, ahol legnagyobb volt a veszély. Elsők voltak azok között, akik az Erdélybe érkező Bem tábornokhoz csatlakoztak. Teleki Sándor először nemzetőrnek jelentkezett és a nemzetőrség megszervezésénél nagy tevékenységet f e j t e t t ki. Később Kőszeg v á r á n a k főkapitánya lett. Kossuth kormánybiztosnak Erdélybe küldte, ahol mint Bem hadsegéde k ü z d ö t t e végig a szabadságharcot. A Bethlen családból 22-en v e t t e k részt a szabadságharcban. Bethlen Gergely csak a harcok v a d f o r g a t a g á b a n érezte m a g á t elemében, szilaj székely vére fellobogott, ha t ű z b e vezette huszárjait, akik v a k o n követték. A kemény, ízig-vérig k a t o n á t csak egyszer l á t t á k megt o r p a n n i bajtársai, mikor Szeben ostrománál az előnyomulásnál egy ágyúgolyó leterítette a középhadat vezető Mikest, Bethlen Gergely kedves p a j t á s á t . De ez a megtorpanás csak pillanatig t a r t o t t . B a r á t j á n a k elvesztése, a megtorlás vágya még csak fokozta harci indulatát. H a az erős ágyútűzben egy-egy percre ingadozott a század, Bethlen Gergely Mikes nevét kiáltva hős ezredesük megbosszúlására b u z d í t o t t a embereit. Bem, Mikes halála után, Bethlen Gergelyt nevezte ki a huszárok ezredesévé. H a r c b a n kegyetlen volt. Az elfogott fegyveres ellenségnek nem kegyelmezett : «Ne ceremóniázzatok, fiúk !» m o n d t a embereinek, «nem v a g y u n k anyámasszony-katonája. H á b o r ú n k nem komédia, élet-halál harc az, vagy mi pusztulunk el, vagy a német. Kötelességünk a h a z á t ellenségeitől megszabadítani. Ehhez t a r t s á t o k magatokat». Szinte hipnotikus hatalma volt katonái felett, akik minden szigorúsága dacára r a j o n g t a k érte. Neve győzelmes csaták emlékéhez kapcsolódik : Piski, Szeben, Medgyes mind megannyi győzelmi állomás. 1848-ban, karácsony első napján, Bem oldalán vonult be Kolozsvárra. Az ezeréves nemzetnek e dicsőséges korszakában a m a g y a r vitézség híre b e j á r t a egész E u r ó p á t . A bécsi k o r m á n y megrettent, nem t u d t a , milyen eszközt válasszon az ország letörésére : ekkor tekintete Oroszország felé irányult. A cár vállalkozott is a neki szánt szerepre. Puchner tábornok hívására m á r 1848 február elején 10.000 orosz nyomult Erdély bércei közé. Ez megpecsételte az ország sorsát s a világosi fegyverletétel végetv e t e t t a nagy nemzeti küzdelemnek. Mikor Kossuth á t l á t t a , hogy az ellenséges nemzetek irtóhada kitépte kezéből a szabadság felemelt zászlaját, elhagyta az országot, de a nemzet sorsát a bujdosás ezer keserve között sem engedte ki a kezéből. A h a z á b a n kezdetét v e t t e a megtorlás szégyenteljes m u n k á j a . A bécsi u d v a r H a y n a u t , a bresciai hiénát szemelte ki, hogy a nemzet jogos törekvéseit vérbefojtsa. Vér és gyász f a k a d t a n y o m á b a n . Az aradi v á r lett a m a g y a r hősök szomorú börtöne. Innen m á r rövid volt az ú t a bitófáig, a m a g y a r vértanusorsig.
542 Mint az erdélyi önvédelmi harc vezéralakjai, Bethlen Gergely és Teleki Sándor is az aradi v á r b a kerültek. De számukra mégis csak ü t ö t t a szabadulás órája. Telekit gazdag édesanyja kiszabadította. A Teleki nevét in effigie az akasztófára szegezték fel, ő pedig Bethlen Gergellyel együtt menekült az aradi várból. P á r napig a híres rablóvezér, Rózsa Sándor házánál rejtőztek, m a j d Csernovitz Péter szerb b a r á t j u k h o z kerültek, aki kocsisruhába öltözötten Belgrádba küldte őket Kinicsanin szerb generálishoz. 1 Az osztrák k o r m á n y természetesen követelte k i a d a t á sukat, de a szerb generális az olasz konzullal mint szász lókupeceknek útlevelet állított ki részükre. Igy nagy nehézségek árán sikerült Párizsba szökniök. Teleki Franciaországban az intellektuelek között élt, Victor Hugohoz és a két Dumashoz meleg b a r á t i viszony fűzte. D u m a s nagyon értékelte b a r á t j á n a k írói tehetségét, műveivel is megajándékozta, h a t k ö t e t k ö n y v é t különböző dedikációval l á t v a el. (A Dumas-könyveket a Teleki-család most is kegyelettel őrzi, úgyszintén egy Dumastól k a p o t t képet is.) A szellemes, rendkívül megnyerő Telekit Európaszerte ismerték és m i n d e n ü t t , ahol csak megfordult, nagyon szerették, de ő azért szívével, lelkével egészen a mienk m a r a d t . S bár jól találta m a g á t a francia szellemi világ kiválóságai közt, mégis minden leveléből kisír Erdély sorsáért való kesergése, ahol akkor m á r a bécsi u d v a r bérencei uralkodnak, Schwarzenberg és u t á n a U r b á n . Teleki Sándor Párizsból is állandó összeköttetést t a r t o t t fenn az emigrációban sínylődő Kossuthtal. Minden vágya, hogy K o s s u t h o t felkereshesse. Árvaságra j u t o t t u d v a r h á z a k b a n , n y o m o r t a n y á k b a n és börtöncellákban az ő neve jelentette a szabadság fogalmát. Az elnyomatás sötét korszakában a K o s s u t h b a v e t e t t hit éltette a magyarságot. A bujdosó magyarok a száműzetésben t o v á b b dolgoztak a szent ügyért. «Hiszen mennél t o v á b b vándorolunk, szívünkkel, lelkünkkel, eszünkkel annál közelebb v a g y u n k hazánkhoz» — kesereg a száműzött Teleki. A fegyvert k i c s a v a r h a t t á k a m a g y a r o k kezéből, b i r t o k u k a t elkobozh a t t á k , otthonukból kiűzhették őket, de egyet sem erővel, sem hatalommal nem v e h e t t e k el tőlük : a hazaszeretet érzését, amely messze idegenben még j o b b a n hevítette a száműzöttek lelkét s új m u n k á r a , ú j t e t t e k r e b u z d í t o t t a őket.
Olaszországban. K o s s u t h és társai külföldön igyekeztek b a r á t o k a t szerezni a hazának. K o s s u t h Angliából is állandó összeköttetést t a r t o t t fenn a m a g y a r emigránsokkal. T u r i n b a n az ő megbizottja, P u l s z k y Ferenc v e t t e fel a tárgyalások fonalát Cavour miniszterrel, aki a közvetlen tárgyalások m i a t t is ó h a j t o t t a , hogy K o s s u t h Olaszországba jöjjön. Ő eleget t e t t 1
Gróf Teleki Istvánné adatai.
543 ennek a kívánságnak és Turinba ment, ahol m á r K l a p k a és Teleki várták. A honmentés lázas m u n k á j a elkezdődött. 1859 m á j u s 5-én K o s s u t h a Tulleriákban tárgyal III. Napoleonnal. Kossuth, Napoleon és Victor Emánuel t á m o g a t á s a mellett megalapította a m a g y a r nemzeti igazgatóságot. A m a g y a r nemzeti igazgatóság intézkedésére megindult 1859 június 5-én az első magyar légió szervezése. Ihász Dániel ezredest, Kossuth b a r á t j á t és a számkivetésben osztályosát bízták meg a légió szervezésével. Melléje osztották be Mogyoródi ezredest és Veress Sándor f ő h a d n a g y o t . Nemeskéri Kiss Miklós, Schréter ezredes és Teleki Sándor is csatlakoztak hozzájuk. K o s s u t h Garibaldit értesíti a nemzeti igazgatóság határozatáról és e g y ú t t a l segítségét kéri : «Én szeretettel n y u j t o m kezemet derék nemzetem nevében, amely annyira érdemes az Ön barátságára. K é r e m , jogosítson fel arra, hogy nemzetemet megvigasztalhassam azzal a hírrel, miszerint Ön baráti szívvel fogadta a nemzet nevében n y u j t o t t kezet». A magyar emigráció valóságos diplomáciai szervezkedést nyert. A hazátvesztett bujdosók K o s s u t h csodálatraméltó tevékenysége folytán politikai tényezőkké emelkedtek. Teleki László, Szarvady Frigyes lelkesen segédkeztek K o s s u t h n a k , aki az olasz politikai helyzetre alapozta nagyszabású terveit. Hiszen az a nemzet, amely második h a z á t a d o t t a szabadság apostolának, ugyanazon járom a l a t t nyögött, m i n t a m a g y a r nemzet, fiai épp úgy rabláncot viseltek, m i n t a magyarok. Azt a küzdelmet, melyet Károly Albert i n d í t o t t meg Olaszország függetlenségéért a novarrai legyőzetés u t á n , fia, Victor E m á n u e l törhetetlen elszántsággal f o l y t a t t a . Ő a haza függetlenségének kivívását, Olaszország egyesítését t ű z t e ki céljául. Az «Il re galant uomo», «il primo soldato» legendás emléke k i o l t h a t a t l a n u l él minden olasz lelkében. A nép zöme őt t e k i n t e t t e az olasz egység és függetlenség szimbólumának. A nép között az a hit t e r j e d t el róla, hogy megesküdött királyi a p j a idegenből hazahozott koporsójánál, hogy megbosszúlja a t y j á t , kiűzi az idegeneket és egyesíti Olaszországot. Városokban, f a l v a k b a n , m i n d e n ü t t ahol olaszok éltek, a vigasz csodás erejével kelt szárnyra a hír : «Megesküdött a király». Ezek a szavak törhetetlen hűséggel láncolták az olasz népet a Savoyai királyi házhoz. Az olasz t a r t o m á n y o k n a k az osztrák uralom alól való felszabadítási ügyét m á r 1858-ban előre lendítette Orsininak Napoleon császár ellen elkövetett merénylete. Orsini f a n a t i k u s hazaszeretetétől h a j t v a Napoleont az olasz szabadság ellenségének h i t t e és mikor tévedéséről felvilágosították, börtönéből levelet írt a császárnak : «Ne utasítsa vissza, Sire — írja levelében, — egy hazafi szavát, aki a v é r p a d küszöbén áll. Tegye szabaddá Itáliát és 25 millió olasz áldása fogja Önt kísérni». A hírlapok közölték a levelet, erre Orsini halála előtt még egy levelet írt, melyben k á r h o z t a t j a a politikai orgyilkosságot és i n t e t t e az olasz
544 ifjúságot, hogy készüljön a haza felszabadításának kivívására. Ezek a levelek döntő lendületet a d t a k az olasz ügynek. Viktor E m á n u e l mind politikai, mind katonai téren olyan emberekkel v e t t e körül magát, akik a királyuk által személyesített olasz függetlenségi eszmének rendíthetetlen hívei voltak. E férfiak között kimagaslott Cavour gróf. Benne a kor szelleme és a nemzet géniusza testesült meg, m e r t ő valóban azon ritka államférfiaknak egyike volt, akik századok törekvéseinek eszményeit h i v a t o t t a k megvalósítani. Cavour és Napoleon császár szövetséget kötnek, amelynek célja, hogy Sardiniának megszerezze egész Felsőolaszországot. Napoleon győzelem esetére Savoyát és Nizzát k ö t ö t t e ki magának. A politikai helyzetnek ilymódon való alakulása Kossuthot arra késztette, hogy Teleki László és K l a p k a t á b o r n o k bevonásával fokozott a b b a n akcióba lépjen. Maga Cavour így nyilatkozott : «A magyar kérdés igen fontos reánk nézve, szorosan összefügg a mi ügyünkkel». Majd Szarvady előtt ezt a kijelentést t e t t e : «Tökéletesen értem a magyar és olasz ügy szolidaritását. Hiszem, hogy Olaszország függetlensége csak Ausztria jégmegtörésével biztosítható, m e r t míg ez nagyhatalom m a r a d , mi biztosak nem lehetünk». E b b e n a válságos időben az olasz kérdés és ezzel együtt a magyar kérdés teljesen Cavour kezében volt. A franciák ahhoz a feltételhez k ö t ö t t é k segítségüket, hogy Ausztria legyen a t á m a d ó fél. Ügyes t a k t i k á val Cavournak sikerült is provokálnia az osztrák k o r m á n y u l t i m á t u m á t , amely azonnali lefegyverzést követelt. Most m á r el volt v e t v e a kocka. A h á b o r ú biztos volt. Mialatt Cavour diplomáciailag előkészítette a háborút, t i t o k b a n megfelelő hadvezérről is gondoskodott, olyan vezérről, aki az olasz egység jelszavával álljon az elnyomott nép élére. É s rövid idő mulva a Garibaldi neve, m i n t lángoló csatakiáltás b e j á r t a az országot. Egyedül csak ő volt h i v a t v a arra, hogy Olaszország függetlenségét kivívja. 1859 március 2-án, a Cavourral való előzetes tárgyalán u t á n , Garibaldi a király egyenes hívására megjelent Turinban. A nagyjelentőségű találkozás u t á n Garibaldi Génuában összehívta bizalmas embereit, Médicit, Sacchit, Bixiót és lelkesen jelentette ki előttük : «Láttam Viktor E m á n u e l t , és azt hiszem közeledik a pillanat, amikor fegyvert f o g h a t u n k Olaszország szabadságáért. Legyetek készen, remélem, hogy a ti segítségtekkel sikerülni fog valamit elérnem». Ezek a szavak döntő h a t á s ú a k voltak. Garibaldi neve a szabadság n a p j á n a k felkelését jelent e t t e Olaszországban. Az örömujjongás, amely Olaszországot eltölt ö t t e arra a hírre, hogy Garibaldi kerül a felszabadító sereg élére, élénk visszhangra talált Magyarországon. A m a g y a r lelkekben a szabadságvágy egybeforrasztotta Kossuth és Garibaldi nevét. A nagy történelmi események előszele u t a t talált m a g á n a k az erdélyi magyarok szívéhez is. Az e l n y o m o t t a k ezreinek a sóvárgása fordult a caprerai hős felé és a nép a j k á n szálló legendák fényes nimbusszal v e t t é k őt körül. Neve hajnal-
545 hasadást jelentett a történelemben és a X I X . században ú j életre keltek vele a lovagkor hőstettei. Tengerész m u l t j á n a k vakmerő kalandjai, regényes szerelme a hőslelkű Anitával, aki harcos életének kilenc éven á t hűséges osztályosa volt s végül a titokzatosság s a még l á t h a t a t l a n , de megsejtett erő a képzelet bűvkörébe állította őt a küzdő népek számára, akik rendíthetetlen hittel követték, amikor elindult világtörténelmi nagy küldetése felé. A nyomába tóduló ezrek ajakáról feltört a kiáltás : «Fuori i stranieri !» E z a kiáltás belenyilalt a m a g y a r k a t o n á k szívébe is, mikor a maguk, idegenektől megszállott h a z á j á r a gondoltak és a közös cél érdekében felajánlották szolgálatukat Garibaldinak. T ü r r István, aki a reakció u t á n ezredével Olaszországban rekedt, az olasz szabadságmozgalmak első hadi t e t t é n e k hírére azonnal jelentkezett Garibaldinál. Teleki Sándort az aradi várfogságból t ö r t é n t menekülése u t á n regényes élete Nizzában összehozta Garibaldival. A merész, nagy vállalkozások ritmusa l ü k t e t e t t m i n d k e t t ő j ü k vérében, költői kedély nemesít e t t e érzelmi világukat és izzó hazaszeretet h e v í t e t t e szabadságvágyó lelküket. A rokonhajlamokból, vágyakból és elgondolásokból h a j t o t t ki az a barátság, amely a későbbi sorsváltozatokban, a nagy veszélyek és diadalok, viszontagságok és csöndes megpihenések idejében hatalmas, terebélyes f á v á nőtte ki magát. Ez a b a r á t s á g életük végéig k i t a r t o t t . Amint Teleki Sándor hírét v e t t e az Olaszország felszabadítására törekvő mozgalomnak, a remény szikrája csillant meg lelkében ; csak egy vágya volt : a Garibaldi zászlaja alá sietni és a testvérnéppel együtt küzdeni a szabadságért. Az a nagy hazaszeretet, a m a g y a r földért való h a t á r t a l a n áldozatkészség, a veleszületett lovagiassággal párosulva, amely annyira jellemzi a m a g y a r embert, még f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n v a n meg az erdélyiekben, akiket a sok szenvedésen á t m e n t Erdély történelmi sorsa nagyobb áldozatkészségekre predesztinált. Az ízig-vérig erdélyi vitéz Teleki Sándor nem t u d o t t volna t á v o l m a r a d n i onnan, ahol ú j a b b véráldozatokkal v a l l h a t t a m a g y a r hitvallását, ahol ezer veszély között harcolva bizonyíthatta, hogy a Monti ezredes olasz légiójának vitézségét hasonló odaadással viszonozza a m a g y a r légió. Nemes p é l d á j á t sokan k ö v e t t é k Erdélyben. Az olasz szabadságmozgalmak a bátor székely nép h a z á j á b a n , a Székelyföldön is felkavart á k a lelkeket. A «Székely Rabombán», a későbbi híres szónok és képviselő, Ugron Gábor m i n t Garibaldi segédtisztje századosi r a n g b a n v e t t részt Garibaldi h a d j á r a t á b a n a franciák mellett. A fiatal B á n f f y Zoltán a heidelbergi egyetemről Génuába szökött, hogy az emigránsok akciójában résztvehessen. Apja hívására haza kellett mennie, de nem volt otthon maradása. Lelke már telítve volt a honmentés gondolatával. Megint visszatért Olaszországba. Egy reggel Bergamo alatt Garibaldi magához h i v a t t a Teleki Sándort : «A m a g y a r nemzeti igazgatóságtól Génuából egy iratot k a p t a m , amelyben felszólítanak, hogy azokat a foglyokat, akik a m a g y a r légióban a k a r n a k szolgálni, k ü l d j e m Génuába. Ezredes úr szíves lesz azokat
546 átvenni, a génuai F o r t e de R o t t o b a kísérni és az igazgatóságnak átadni. É n Brescia felé vonulok, ha dolgát elvégzi, érjen utól, örülni fogok, ha viszontláthatom». B á r m e n n y i r e szeretett volna is Teleki Sándor az «öreg úr» mellett maradni, a p a r a n c s n a k eleget kellett tennie. A bergamoi hadifoglyok örömmel f o g a d t á k Teleki felszólítását, hogy lépjenek be a magyar légióba. A lakosság körében, m i n t a f u t ó t ű z t e r j e d t el a hír. J ö n n e k a m a g y a r légionáriusok ! Zeneszóval, nagy vendégszeretettel f o g a d t á k őket. A kiéhezett szegény gyalogos k a t o n á k boldogan sütkéreztek a dicsőség fényében. A r o n á b a n t u d t á k meg, hogy Garibaldi átkelt a Lago Maggioren és megverte az osztrákokat. A közös ellenség vereségének a híre frenetikus h a t á s t v á l t o t t ki a légióban és az emigránsok körében. Teleki és társai T u r i n b a n jelentkeztek Cavournál, aki közölte velük a «Cacciatori delle Alpi», az alpesi vadászok hadosztályához való beoszt á s u k a t és m a g á v a l Telekivel az alpesi vadászokhoz való ezredesi kinevezését. E n n e k a vitéz hadosztálynak később dicsőséges szerep j u t o t t az olasz szabadságharcokban. Cavour ezekkel a szavakkal búcsúzott a magyaroktól : «Vezérelje Isten Önöket szerencsésen, arra azonban figyelmeztetem és kérem Önöket, hogy el ne f o g a t t a s s á k m a g u k a t . Önöket nem fogják hadifoglyokn a k tekinteni, f e l a k a s z t j á k és én nem tehetek semmit érdekükben». «Non bis in idem, kegyelmes Uram», m o n d t a erre Teleki Sándor. «Hogyan?» « E n g e m egyszer m á r felakasztottak, csak nem fognak két felvonásb a n felkötni.» «Hogyan a k a s z t o t t á k Önt fel?» — kérdezte Cavour nevetve. «In c o n t u m a t u m e in effigis» — válaszolt komolyan Teleki Sándor. «Az az előbbeni bűneiért t ö r t é n t , most ú j kriminalitást követ el, b á r a n n a k a d r á m á n a k k é t felvonása lesz. Isten Önökkel !» E z u t á n Teleki Sándor jelentkezett a m a g y a r nemzeti igazgatóságnál, ahol Kossuth, Teleki László, K l a p k a , Irányi Dániel t a n á c s k o z t a k Pietrivel, a francia császár megbízottjával. K o s s u t h magához rendelte Teleki Sándort részletes kihallgatásra. «Nagyszerű ember ez a Garibaldi» — m o n d o t t a Kossuth, mikor Teleki Sándor befejezte jelentését. Hogy milyen megértés volt a m a g y a r és az olasz szabadsághős között, ez Kossuth leveléből is kiérzik : «Úgy tetszik nekem, drága barát o m » — írja egyik levelében Garibaldinak —, «hogy i t t az idő számbavenni a munkarészt, amellyel Magyarországnak hozzá kell járulnia a végleges küzdelemhez, a közös ellenség, Ausztria ellen és egyetértőleg megállapítani az összevágó eljárást, miszerint a siker biztosítva legyem. Az olaszországi nemzeti mozgalmak Bethlen Gergelyt Párizsban találták. A nagy m a g y a r megérezte a történelmi pillanat rendkívüli jelentőségét és az olasz sorsváltozáson keresztül Magyarország felszaba-
547 dulását remélte. Ez a reménység élt az ottani többi m a g y a r menekült szívében is és ez bírta őket arra, hogy K l a p k á v a l e g y ü t t Napoleon herceg törzskarához csatlakozva Olaszországba menjenek. Garibaldi első győzelmének híre Itália felé f o r d í t o t t a a vérző magyarság lelkét. A feltámadó m a g y a r reménység Olaszország jövőjében vélte felépülni a m a g y a r jövendőt és ez a hit a d o t t erőt a megpróbált nemzet fiainak, hogy az ú j a b b küzdelmeket és hadiviszontagságokat vállalják s a j á t h a z á j u k szabadságáért. Mialatt egész Európa felfigyelt az olaszországi eseményekre, Garibaldi felmentő csapatai bevonultak Varesebe. Ez a város mindig híres volt hazafias érzelmeiről és m e r t 1848-ban utolsónak a d t a meg m a g á t , lakosságát k i m o n d h a t a t l a n lelkesedéssel t ö l t ö t t e el az a gondolat, hogy Olaszország nagy szabadságharcában most az ő falai között tűzzék ki először a szabadság zászlaját. Az idegen címereket leverték, a rejtekhelyekről előhozták a régi nemzetiszínű zászlókat. De Varese nem elégedett meg az ünnepléssel, katonaságot is a k a r t adni a szabadsághősnek, s mikor a lakosság m e g t u d t a , hogy Como felől egy osztrák hadosztály közeledik, előőrsöket állított ki és elhatározta, hogy ha egyebet nem is tehet, legalább egy éjtszakára f e l t a r t ó z t a t j a az ellenséges c s a p a t o k a t , Igy Garibaldi m á r egy teljesen olasz, önerejéből felszabadult városba vonult be. Varesen t ú l Teleki Sándor is csatlakozott a légionistákkal Garibaldi seregéhez. Bergamo felé igazi diadalmenet volt az ú t j u k . A nép m i n d e n ü t t örömujjongva, m i n t megváltót fogadta a c s a p a t o k a t . Lépten-nyomon férfiak, nők m e n t e k elibük szekéren, gyalog, öszvéren, hogy hírt a d j a n a k az ellenség mozdulatairól. «Garibaldi spionjának lenni dicsőség volt» — írja emlékirataiban Teleki Sándor. A szikla t e t e j é n épült bergamoi v á r bevétele volt a cél. Bergamo, «Cittá Garibaldina», m u l t j á h o z híres művészek, nagy hadvezérek emléke fűződik. A citadellát a császáriak, a várost U r b á n t á b o r n o k labancai t a r t o t t á k megszállva. Ágyúk nélkül v á r a t bevenni nehéz feladat. Csak olyan elszánt, mindenre kész emberek vállalkozhattak erre, m i n t a m a g y a r és olasz vitézek, akik habozás nélkül t e t t é k kockára életüket és hittel k ö v e t t é k a legnagyobb veszedelembe is Garibaldit. A magyarok, de különösen az erdélyiek elszántságát még fokozta az a t u d a t , hogy az ellen az U r b á n ellen kell harcolniok, akit 1848-ban a bécsi k o r m á n y É s z a k - E r d é l y főparancsnokává nevezett ki és aki seregével 1849-ben az orosz elővédhez t a r t o z o t t s az erdélyi szabadságharc v é r b e f o j t á s á n a k egyik előmozdítója volt. A sebek felszakadtak az erdélyiek lelkében és a nemzeti sérelem megtorlása ú j erőt a d o t t nekik. A z t á n útközben t u d t á k meg, hogy az ellenség elhagyta a várerődöt és Brescia felé húzódott vissza. Teleki Sándor Garibaldi oldalán lovagolt be Bergamoba. A nép zászlókkal sietett elébük, virágot szórt l á b u k elé, ujjongva éltette a szabadító sereget. Énekszóval kísérték őket a városban, a lovakról zsebkendőkkel törölték le a port.
548 T ü r r és Teleki ezredeseket a Canocci palotában szállásolták el, ahol a marchesa, Olaszország egyik legszebb asszonya ragyogó arccal üdvözölte őket. «Istenhozta Önöket, a megváltás katonáit». 1 A marchesa annyira megtisztelte vendégeit, hogy s a j á t lakoszt á l y á t engedte á t nekik. A k é t ezredes restelkedő tiltakozását hallva nagy, fénylő tekintettel pillantott r á j u k : «Uraim, nagyapám és a p á m egy életen á t hasztalan v á r t á k Önöket, engemet az a szerencse és boldogság ér, hogy f o g a d h a t o m megmentő k a t o n á i k a t , házamnál nem tisztelhetem meg j o b b a n Önöket, minthogy á t a d o m s a j á t lakom a t . N e m volna gyöngédség Önöktől, ha visszautasítanák. É n vagyok a ház asszonya, Önök nekem függetlenséget és szabadságot hoztak. Ma este a zongora mellett elénekeljük h o g y : «Ki az idegenekkel !» A marchesa szavainál semmi sem fejezhette volna ki jobban az olasz lakosság lelkes h a n g u l a t á t , de egyben az olasz egységért testvérien harcoló m a g y a r o k iránti rokonszenvet s a velük való összetartozás f e n n t a r t á s nélküli érzését. Ugyanazon a napon, amelynek reggelén U r b á n csapatai Cremona felé h ú z ó d t a k vissza, Garibaldi serege Bergamoból Brescia felé indult. Brescia, a «Leonessa d'Itália» kiérdemelte elnevezését. Fiai egy hősi szóra azonnal fegyverbe állanak és Bergamo népe, mikor az előtörő vitéz alpesi vadászoktól hírül veszi a felszabadító sereg érkezését, Garibaldi nevének hallatára egyszerre lerázza magáról az elnyomatás béklyóit. Hogy az idegen uralom mennyire nem t ö r t e meg ezt a derék népet, az m á r a bevonulási napon nyilvánvaló lett. Arra a v á r a t l a n hírre, hogy az ellenség San Zeno felől közeledik, a nép az utcákra tódult, fegyvert kért s a győzhetetlen vezér és a légió mellé sorakozva követelte, hogy vezessék a v á r f a l a k r a az ellenség elé. A m i n t U r b á n értesült róla, hogy Garibaldi bevonult a városba, j o b b n a k l á t t a csapatait visszavonni. Mióta Garibaldi elfoglalta Bergamót, az ellenség állása meggyengült. E k k o r j ö t t a solferinói ütközet, mely a század legvéresebb csatája volt. Az osztrákokat szétverték, eszeveszetten menekültek a franciák és olaszok üldözése elől. A nagy véráldozat árán kivívott győzelem örömét megzavarta T ü r r István sebesülése. A Szent Giacomi hídnál T ü r r sűrű golyózáporban vezette rohamra embereit. Egyik golyó a vitéz ezredes b a l k a r j á t t ö r t e el. A félelmet nem ismerő m a g y a r : «l'intrepido ungherese» még a k k o r is vezényelt és azzal lelkesítette embereit, hogy nagy áldozatok nélkül nem lehet a h a z á t szabaddá tenni és nem lehet győzni. Teleki Sándort, aki hosszú éveken á t élt T ü r r mellett a számkivetésben s a bujdosásban, jóban-rosszban egyformán k i t a r t o t t mellette, különösen f á j d a l m a s a n érintette b a j t á r s a sebesülésének híre. Ugyan1
Teleki Sándor: Garibaldi alatt.
549 akkor k a p t a a parancsot, hogy Schréter ezredessel a francia és olasz főhadiszállásra kell mennie a m a g y a r foglyok átvétele végett. E s t e m á r indultak is. Voltaban, a francia főhadiszálláson Napoleon császár megt u d v a , hogy a magyarok mi j á r a t b a n v a n n a k , magához h i v a t t a őket. Bizonyos elfogultság v e t t erőt r a j t u k , mikor szemben állottak azzal az emberrel, aki h a z á j u k sorsát kezében t a r t o t t a . Napoleon akkor uralkodásának f é n y k o r á t élte. A m a g y a r légió szervezéséről, Magyarországról, Kossuthról beszélt velük. A mindig könnyen hivő magyarok ennek a találkozásnak a hatása a l a t t elmélyült reménykedéssel t e k i n t e t t e k a m a g y a r Holnap elé. Napoleon bizalmas levéllel k ü l d t e őket Victor Emánuelhez a főhadiszállásra, Desenzanoba. A m i n t küldetésüknek eleget t e t t e k , Teleki Bresciába sietett sebesült b a r á t j a látogatására. T ü r r a történelmi nevezetességű Feneroli palot á b a n sínylődött nagy f á j d a l m a k között. Garibaldinak hozzá intézett levele ott f e k ü d t mellette az asztalon : «Édes B a r á t o m ! A m a g y a r vér Olaszországért folyt és azon testvériség, mely a k é t népet a jövendőben egymáshoz kell, hogy kösse, erősbült azon vérnek ömlésétől, melynek az Önének kellett lennie, egy hős vérének. É n egy időre meg leszek fosztva egy b a j t á r s t ó l és jó baráttól, de remélem, nemsokára egészségesen fogom látni Önt, győzelemre vezérelve fiatal k a t o n á i m a t . Szerencsésnek fogom érezni m a g a m a t , ha Önnek bármiben szolgálhatok. Rendelkezzék velem. Az Ön Garibaldija». Novulente, 1859 június 16-án. Ezekből a sorokból is kiviláglik, hogy a nagy szabadsághős milyen elismeréssel adózott a m a g y a r vitézségnek. A győzelmek u t á n i lelkes hangulatot villámcsapásként érte a villafrancai békekötés. Napoleon elérte, a m i t a k a r t , m e g k a p t a Savoyát s amint nemzeti vágyait kielégítette, t ö b b é ügyet sem v e t e t t a m a g y a r kérdésre. Pietri a császár megbízásából közli K o s s u t h t a l Napoleon levelének t a r t a l m á t . «Mondja meg K o s s u t h n a k » — írja Napoleon, — «végtelenül sajnálom, hogy h a z á j a felszabadítását most abba kell hagynom. Nem lehetett másként, de kérem Őt, ne csüggedjen, bízzék bennem és a jövőben. Időközben legyen meggyőződve barátságos érzelmeim felől és kérem, s a j á t személyére és gyermekeire nézve rendelkezzék velem». Kossuth, írja Berzeviczy (Az abszolutizmus kora Magyarországon) s a j á t vallomása szerint, sírt a levél olvasásakor és felháborodással jelentette ki : «Mondja meg Ön urának, hogy a franciák császárja nem elég gazdag arra, hogy Kossuth Lajost alamizsnával kínálhassa meg». Kossuth elégtétellel látta, hogy Cavour teljesen osztotta véleményét. Ez Kossuthhoz intézett leveléből is kitűnik : «A franciák császárja megyen, menjen. De én és Ön, Kossuth úr, m a r a d u n k a m a g u n k ú t j á n . Nemde? Mi k e t t e n megtesszük, amit a franciák császárja nem m e r t bevégezni, mi nem állunk meg félúton». A villa-francai egyezmény u t á n a politikai l á t h a t á r o n a közelgő vihar jelei m u t a t k o z t a k . Olaszországban nagy elkeseredés uralkodott,
550 m e r t a villa-francai egyesség nem oldotta meg a függő kérdéseket. Velence t o v á b b r a is Ausztria birtokában m a r a d t . Nápoly, Szicilia a Bourbonok uralma a l a t t állott, Modena, Bologna, P a d u a különálló részeket képeztek. Az olaszok nem érték be puszta tiltakozással, hanem a nemzeti önérzet bátorságával foglaltak állást jogaik mellett. Mazzini kijelentése a nép ó h a j á t fejezte ki : Most már t ö b b é nem köztársaságról és királyságról, h a n e m a nemzeti egységről v a n szó : lenni, vagy nem lenni. É s mi azt a k a r j u k , hogy «Italia si facca». A Mazzini meggyőződését Cavour is osztotta. Villa-franca u t á n ő m o n d t a : «Elvágt á k az ú t j á t , hogy Északolaszország diplomáciájával teremtsem meg Olaszországot, nos h á t akkor megteremtem a délvidék forradalmával». P i e m o n t lángeszű miniszterének merész kijelentése még csak jobban tüzelte az olaszok harci v á g y á t . A forradalom hangulata m á r a levegőben volt. Csak természetes, hogy az olasz harctéren küzdő magyarok között is a nagy eseményeket megelőző villamossággal telített hangulat uralkodott. Egy szimbolikus kis kép m a r a d t fenn a lázas, nagy akarások idejéből, amely kifejező erővel örökíti meg Magyarország és Olaszország akkori nemzeti sorsát. A kép k é t csonka garibaldistát ábrázol. Az egyik képviseli Olaszországot, a másik Magyarországot. Mind a kettő csonka. Azt jelenti, hogy egyik ország sem szabad, Magyarországnak nincsen lába, nem j á r h a t szabadon, viszont Olaszországnak nincsen keze, hiányzik testéről R ó m a és Velence. E z t a nemzeti csonkaságot a k a r t a kiépíteni a közös sors alatt szenvedő k é t ország. Kossuth Lajos nem t u d o t t beletörődni ebbe a csonkaságba. Mint ahogy nem t u d t a k beletörődni azok a magyar hazafiak, akik a K o s s u t h hívó szavára elindultak a testvér Olaszország felszabadítására. A letiprott nemzet feltámadó reménységének hatalmas szívdobb a n á s á t az egész országban m i n d e n ü t t érezték és a zord K á r p á t o k s a vadregényes erdélyi havasok között öregek és ifjak, gazdagok és szegények most m á r a Kossuth nóta mellett a Garibaldi n ó t á k a t is dalolták, m e r t a m a g y a r hit és reménykedés dalbafűzte a nagy szabadsághős nevét. Kossuth v a r r á z s h a t a l m ú üzenete és Garibaldi legendás híre egyszerre ellenállhatatlanul Olaszországba, halálosan komoly csatákba szólította az iskolák padjaiból a tanuló magyar diákokat, az életbe alig-alig kilépő i f j a k a t . A m a g y a r légió úgyszólván utóhada volt a 48-as honvédeknek. A légió hírére az Amerikában, Törökországban élő emigránsok is odasereglettek. Bethlen Gergely m i n t ezredes az olasz király szolgálatába lépett. Victor E m á n u e l személyesen bízta meg egy magyar mintára szervezett lovasezred alapításával. E r r e alkalmasabb embert nem is talált volna. Bethlen Gergely ezrede a l a p j á t a feloszlott magyar légió tisztjeiből v e t e t t e meg és pár hónap alatt toborozás ú t j á n az egész ezred megalakult. E z volt a híres Piacenzai huszárezred. Bethlen Gergely hősi nevét m á r Olaszországban is ismerték és így olaszok is örömmel állottak
551 be a piacenzai huszárok ezredébe. Közülük igen sokan, de kiváltképpen a magyarok, akiknek egy évi kötelezettsége m á r letelt, Garibaldi zászlaja alá siettek. A k o r m á n y az eltávozottakat m á r nem toborzás ú t j á n pótolta, h a n e m rendes sorozás ú t j á n és így rövid idő mulva a piacenzai huszárokat is a rendes ezredek közé s z á m í t o t t á k . A király Bethlen Gergelyt a Szent Móric és Szent Lázár rend keresztjével t ü n t e t t e ki. Bethlen Gergely t o v á b b is a király környezetében m a r a d t . A m a g y a r szabadságért és az olasz egységért való küzdelem gondolata életének ebben a mozgalmas korszakában minden t e t t é b e n megnyilvánult. Szabadságsóvárgó lelkét még j o b b a n lelkesítette a t u d a t , hogy Olaszország első k a t o n á j á n a k és Magyarország b a r á t j á n a k , Victor E m á n u e l n e k környezetében lehetett. E z a l a t t Garibaldi a hozzá lelkileg nagyon közel álló Teleki Sándor b a r á t s á g á n keresztül már megismerte a m a g y a r nemzet történelmi m u l t j á t , küzdelmes sorsát. É s egyetlen alkalommal sem m u l a s z t o t t a el nagyrabecsülését kifejezni. Mikor szemlét t a r t o t t T ü r r hadosztálya felett, a következő szavakat intézte a tisztekhez : «Most még egy k é t dicsérő szót kell m o n d a n o m a magyarokról, akik t ö b b ízben o n t o t t á k vérüket a mi harctereinken az olasz szabadságért. T e h á t dicséret nektek, bátor magyar fiúk ! A nemzet nevében köszönetet mondok nektek. Nemcsak hálával t a r t o z u n k nekik, de kötelességünk az ő ügyüket segíteni és magunkévá tenni. E lo faremo !» A Garibaldi szájából elhangzó dicséret még jobban f e l g y u j t o t t a az áldozathozás készségét a m a g y a r szívekben. A szabadságvágy, a megtorlás gondolata egyformán hevítette a m a g y a r és olasz harcosokat, amikor a felső- és középolaszországi események híre, Garibaldi győzelmei és Mazzini lázító beszédei lángra l o b b a n t o t t á k a forradalom szikráját. Az elnyomatás a l a t t szenvedő országban h a t a l m a s erővel t ö r t ki a gyülölet és az ezrek ajkáról felszakadó segélykiáltás végigzúgott az országon. Most m á r elérkezettnek l á t t á k a pillanatot, hogy Piemont példáját követve jogaik kivívására fegyvert ragadjanak. Francesco Crispi, a sziciliai száműzöttek vezére Garibaldihoz fordult fegyveres t á m o g a t á s é r t . A sziciliai forradalom az egész ország lakosságát lázba hozta, m e r t v á r a t l a n u l n y i t o t t a meg az olasz nemzeti törekvések teljesüléséhez vezető u t a t . Szájról-szájra j á r t a kérdés : mit fog t e n n i Garibaldi és mit fog tenni Cavour gróf? Garibaldi, aki elsősorban k a t o n a volt, mindig azt h a n g o z t a t t a , hogy ő nem fog felkelést szítani, de a sziciliai forradalomnak, ha más kötelesség nem t a r t j a vissza, segítségére fog sietni : addig gondoljatok j e l m o n d a t o m r a : Olaszország és Victor E m á n u e l ! Francesco Crispi és Nino Bixio Garibaldihoz siettek és közös barátaik nevében arra kérték, hogy álljon az általuk szervezett fegyveres csapat élére és vezesse őket személyesen Sziciliába. Garibaldi erre jelentkezett Victor Emánuelnél, feltárta előtte Szicilia kétségbeesett helyzetét és kérte a királyt, bocsásson egy brigádot rendelkezésére, hogy Sziciliába
552 vezethesse. Victor Emánuel, aki még nem tárgyalt Cavourral erről a merész tervről, nem a d o t t h a t á r o z o t t választ. Cavournak az egész ügyről t u d o m á s a volt, bár nem állott egyenes összeköttetésben a mozgalom vezetőjével, de nem is volt kifogása ellene, hogy a génuai arzenálból ócska fegyvereket a d j a n a k a felkelők részére. Mivel azonban t a r t o t t a franciáktól és a lehetőségeket mérlegelve Garibaldi vállalkozása sikerét illetőleg kételyei merültek fel, ezért Fracolli ezredest Garibaldihoz küldte, hogy szándékáról lebeszélje. Az ezredes azzal a válasszal t é r t vissza, hogy Garibaldi letett tervéről. De a felkelők vezérei, Bertani, Bixio, Crispi mindenképpen Sziciliába a k a r t a k menni. A franciákkal szemben a r a t o t t győzelem évfordulóján gyűlést t a r t o t t a k és az o t t elhangzott izzóhangú beszédek Garibaldit annyira magával r a g a d t á k , hogy most m á r h a t á r o z o t t a n jelentette ki : p a r t i a m o ma subito domani ! (menjünk, de rögtön — holnap). A sziciliai expedició előtt Garibaldi azt írta a királynak, hogy ő nem szította a felkelést, de mivel Sziciliában az olasz egység nevében t ö r t ki a lázadás, nem késlekedhetik t o v á b b , hogy segítségükre siessen. «A Sziciliából jövő f á j d a l o m hangjai m e g h a t o t t á k az én és néhány száz öreg f e g y v e r t á r s a m szívét.» T u d j a , hogy ez veszedelmes vállalkozás, de bízik Istenben és b a j t á r s a i bátorságában. Jelmondatához ezután is hű m a r a d : «Éljen az olasz egység, Victor Emánuel, Olaszország első és legvitézebb k a t o n á j a !» Nem vallotta be tervét, m e r t attól t a r t o t t , hogy a király i r á n t érzett önfeláldozó szeretete elhatározásának megmásítására b í r j a . Csodálatos, hogy Garibaldi, aki forradalmi szellem volt, milyen t á n t o r í t h a t a t l a n hűséggel ragaszkodott uralkodójához. Minden kicsinyességen felülemelkedő lelke átérezte azt, amit még halála előtti nap is h a n g o z t a t o t t , hogy Olaszországnak szüksége v a n a Savoyai házra. Nagyon jellemző Garibaldira nézve, amit a halála u t á n Francesco Crispi a képviselőházban t a r t o t t emlékbeszédében m o n d o t t róla : «Ember még olyan akaraterővel nem rendelkezett, m i n t ő, mindig csak azt csinálta, amit akart, de sohase a k a r t mást, m i n t Olaszország javát». A híres marsalai ezrek serege a legkülönbözőbb emberekből verődött össze. Voltak k ö z ö t t ü k száműzöttek, akik bármilyen kalandos merényletre szívesen vállalkoztak, voltak mazziniánusok, akiket Olaszország egységének gondolata lelkesített, kétségbeesett, sorsüldözött emberek, akik életükkel nem törődve mindent kockára t e t t e k a nagy cél érdekében. A 15-ik hadosztályt t a r t o t t á k Garibaldi legjobb seregének, ebbe volt beosztva a marsalai ezer, a légiók és a m a g y a r huszárok. Május 4-én éjjel a lelkes kis csapat a Lombardia és Piemonte hajókon Genovából elindult Szicilia felszabadítására. T ü r r tábornok, Tűköry, Teleki Sándor, Mogyoródy, Rée k a p i t á n y «il capitano Rée», Veress Sándor főhadnagy is az ezrek között voltak. Többnyire Teleki csapatai form á l t á k az előőrsöt.
553 Az expedicióban résztvett idősebb D u m a s Sándor, akit a szabadságért való lelkesedése s Garibaldi és hős b a j t á r s a i iránti rajongó szeretete v i t t a szabadsághős zászlaja alá. «Les garibaldiens» c. kevéssé ismert művében elmondja a sziciliai expediciót. Ő a d t a Telekinek a m a g y a r D'Artagnan nevet. A h a j ó n T ü r r tábornok és Teleki e g y ü t t készítették el azt a vázlatot, amelyen jelezték, hogy hol fognak kikötni. Marsalában leírhatatlan lelkesedés fogadta a Garibaldi csapatokat, amelyek a vezér megérkezése előtt szállottak partra. Mikor aztán a t á b o r n o k is megjelent, a lakosság lelkesedése nem ismert h a t á r t . Szólott a zene, zúgtak a harangok, a nép térdenállva kérte Isten áldását a szabadítókra. Garibaldi kiáltványt intézett Szicilia népéhez, amelyen m a g á t Olaszország és Victor Emánuel nevében Szicilia k o r m á n y z ó j á v á proklamálta. Még el sem szállott az ünnepi mámor, amikor j ö t t a hír, hogy Calat a f i m á n á l hatalmas sereg áll t á m a d á s r a készen. Míg az egyik oldalon 4000 kitűnően felfegyverzett, municiókkal, ágyúkkal felszerelt sereg védte Calatafimát, addig a másik oldalon 1000 hiányosan felszerelt önkéntesből álló kis csapat indult lelkes felbuzdulással a halál t o r k á b a . A h a d j á r a t prológusa nagy és véres harc volt. A forró nap, a t a l a j nehézségei a túlerőben lévő ellenség kimerítette a marsalai ezrek csapatát. Maguk a vezérek, Garibaldi, Türr, Teleki, Bixio úgy harcoltak a t ű z vonalban, mint egyszerű közlegények. B á r a helyzet kétségbeejtő volt, az egész sereg érezte, hogy amíg Garibaldi él, addig a remény nem veszett el. De a nagy túlerővel szemben még a v a k m e r ő Bixio is elveszettnek hitte az ütközetet : «Tábornok, attól t a r t o k , hogy vissza kell vonulni» — m o n d t a . «Ugyan mit beszélsz, Bixio» — válaszolt Garibaldi. — «Itt csak meghalni szabad.» Garibaldi szavai ú j életerőt öntöttek a harcolók lelkébe. A halálosan komoly ütközet győzelme, amely egész Olaszországot meglepte, még jobban növelte Garibaldi népszerűségét, akit a nép San Guiseppenek nevezett el. És minden nap ú j és ú j önkéntesek jelentkeztek Sziciliában Garibaldi seregébe. Garibaldi a győzelem u t á n bizalmas embereivel haditanácsot t a r t o t t . Egy Palermóból érkezett bizottság is résztvett a tanácskozáson és megjelent Éber őrnagy is, aki m i n t a Times palermói levelezője pontosan informálta Garibaldit az ellenséges csapatok állásáról. A palermói bizottság t u d t á r a a d t a Garibaldinak, hogy elég lesz, ha a város k a p u j a előtt megjelenik, a többit m a j d megteszi a város. A lakosság azonnal csatlakozik a felmentő sereghez. Garibaldi magához h i v a t t a a tiszteket és eléjük terjesztette a kérdést : « B a j t á r s a k , két ú t áll előttünk. Vagy visszavonulunk a sziget belsejébe és megelégszünk a kisebb csatározásokkal, vagy m e g t á m a d j u k Palermot és a b b a n a biztos t u d a t b a n , hogy ez az utolsó vállalkozás az egész sziget felszabadulását fogja jelenteni, lázadást szítunk». Napkelet
37
554 Lelkesült kiáltás a d t a meg erre a választ : «Menjünk Palermóba, mi követünk». E r r e Garibaldi elhatározta, hogy a Termini kapunál bevonul. É b e r is részt k í v á n t venni a t á m a d á s b a n . A 60 önkéntesből és vezetőkből álló elővédet Tűköry őrnagy vezényelte. Erről a nevezetes napról írja T ü r r tábornok : «Sokszor visszaemlékezem ama csendes éjjeli menetre. A tábornok oldalán lovagoltam. Egy darab ú t u t á n Garibaldi nyugodtan és derülten nézvén fel az égre, szokott mosolyával így szólt hozzám : «Különös ! m i n d n y á j u n k n a k v a n szeszélye. Mikor még i f j ú voltam, azt m o n d t á k nekünk, hogy mindenkinek v a n egy csillaga és én kiszemeltem a m a g a m é t ; nézze ön, o t t a Nagy-medve jobbján, az az én csillagom. Neve Arthur». «Nos?» — feleltem «Arthur ragyog. Jele, hogy bevesszük Palermót». «Minden bizonnyal» — válaszolt a tábornok kétkedést nem t ű r ő határozottsággal.» Palermo ostroma mindkét részről súlyos áldozatokat követelt. Az alpesi vadászok halálmegvető bátorsággal küzdöttek. Tűköry őrnagy súlyosan megsebesült, a lábát a m p u t á l t á k s kínos szenvedés u t á n meghalt. Ő volt az «Unita Itália» első m a g y a r áldozata. Az alpesi vadászok egyik legvitézebb vezérüket vesztették el benne. T ű k ö r y elesett, de az ezrek csapata elfoglalta a Termini k a p u t . Garibaldi m á j u s 27-én reggel bevonult Palermóba és Türr ezredest az összes nemzeti erők főfelügyelőjévé nevezte ki. Garibaldi önkéntesei között a külső nemzetbeliek közül a magyarok voltak legnagyobb számban képviselve. Garibaldi hálás volt a magyaroknak és «I miei bravi ungheresi»nek nevezte őket. T ű k ö r y őrnagy hősi halála u t á n jelentette ki Garibaldi : «A szabad Olaszország szolidáris a magyar szabadsággal. A mi hazánk fiai válaszolni fognak arra a csatakiáltásra, amely a D u n a p a r t j á n a zsarnokság ellen felhangzik. Igen, az olaszok megesküsznek ennek a hős mártírnak a sírjánál, hogy a m a g y a r ügyet a magukévá teszik és vért áldoznak testvéreik k i o n t o t t véréért». Garibaldi hálás emlékezete jeléül egy h a d i h a j ó t nevezett el róla. É s Palermo sem felejtette el magyar felszabadítóját, legszebb u t c á j a , a «Corso Tűköry» ma is őrzi még nevében az ő emlékét. A palermói győzelem u t á n az ezrek serege t o v á b b f o l y t a t t a a nagy küzdelmet. Teleki Sándor m i n d e n ü t t Garibaldi mellett volt. Sziciliából áteveztek Calabriába. Reggiónál ú j a b b diadalt a r a t t a k s az ellenség nagy részét foglyul ejtették. A marsalai ezrek vakmerő h a d j á r a t á n a k győzelme mind t ö b b és t ö b b erdélyi vitézt szólított Garibaldi seregébe. B á n f f y Zoltán Bethlen Gáborral Nápolyban hajóra szállt, becsempészték maguk a t Cataniába, ahová Garibaldit v á r t á k , aki 24 óra mulva be is vonult. A két erdélyi i f j ú Menotti vadászai közé állott be. A magyar légiót akkor P i e m o n t b a rendelték, de az erdélyi vitézeket a csaták tüzébe h a j t o t t a harci vérük. Szabadságot kérve e l m a r a d t a k és átszöktek Garibaldihoz. Pulszky ezredes b e m u t a t t a őket a vezérnek és ő biztatólag m o n d t a nékik, hogy a helyzet napról-napra javul. Ezek a kijelentések bizakodással töltötték el a magyar k a t o n á k a t ,
555 akik Olaszország feltámadásától v á r t á k a magyar nemzet sorsának jobbrafordulását. Magyar honvédeink m i n d e n ü t t derekasan verekedtek, ahol csak alkalmuk volt tanuságot tenni a m a g y a r k a t o n a vitézségéről. Nocerából g y a k r a n kivezényelték a honvédeket az Aveline környékén nagyon elszaporodott brigantik üldözésére. Egy ízben a m a g y a r légió egy század olasz gyalogságot és 300 nemzetőrt szabadított ki a gárdából, mert a brigantik fát, szalmát h o r d t a k a falak alá, hogy felgyujtsák az épületet. A megmenekültek a honvédeket «nostri cari salvatori»-nak nevezték el. Még három hónap sem telt bele és Garibaldi csapatai felszabadították Sziciliát a nápolyi király uralma alól. A Nápoly felé vezető ú t igazi diadalmenet volt. A fellázadt nép Garibaldit megváltóként üdvözölte. A vezér m á r nem törődik a király leintő parancsával. «Engem a nép hív, ha hívására nem hallgatnék, akkor elmulasztanám a kötelességemet és veszélyeztetném Itália egységének szent ügyét.» És ment előre a maga ú t j á n ú j a b b harcok, ú j a b b győzelmek felé. Szeptember 7-én bevonult Nápolyba és T ü r r t á b o r n o k o t a város és t a r t o m á n y katonai parancsnokává nevezte ki. Majd Garibaldi parancsára az egész Türr-hadosztály a Santa Maria Capua-hoz vonult. I t t a m a g y a r légió kétfelé oszlott s a huszárság és gyalogság külön vált. E z a l a t t az Amerikában és Törökországban élő emigránsok, Erdélyből a volt 48-as honvédek is csatlakoztak a légióhoz, úgy hogy mire Garibaldi csapata Capua v á r a alá érkezett, a magyarok m á r tekintélyes csap a t o t képeztek. Október 1-én a királyiak nagy kirohanást kíséreltek meg Capuából és erős t á m a d á s t intéztek Sant Angelo és Santa Maria ellen és ugyanakkor egy erős hadosztályt küldtek Maddaloni felé. A Türr-hadosztály és benne a Mogyoródy alezredes alatt álló m a g y a r légió halálmegvetéssel harcolt ebben a csatában és nagyrészt Mogyoródy gyalogsága és Scheiter huszársága — a «vörös ördögök» — d ö n t ö t t é k el a csata sorsát. Garibaldit m á r m a j d n e m körülvették a nápolyiak, mikor Mogyoródy a m a g y a r légióval egyszerre váratlanul ott t e r m e t t és ezáltal Garibaldit és kis csapatát a legnagyobb veszélytől m e n t e t t e meg. «Ah c'est vous, ce sont mes braves hongrois» — kiáltott fel Garibaldi örömében. «Chassez mois ces coquins !» A kis magyar csapat hősi elszántsággal v e t e t t e rá m a g á t a tízszeresnél is nagyobb ellenségre és azt szuronyrohammal szétszórva meghátrálásra kényszerítette. Az olasz csapatok visszaverték a nápolyi lovasság t á m a d á s á t , mire az ellenség feladta összes állásait. Az erdélyiek közül különösen a fiatal P a g e t Olivér t ü n t e t t e ki magát, aki az angliai nevelőintézet helyett, ahova a p j a küldte, Garibaldihoz szökött. P a g e t v e t t e el magyar katonáival a nápolyi üteget és mint k a p i t á n y került haza. 36*
556 A magyar huszárság i t t is olyan bravúrosan viselkedett, hogy Éber tábornok napijelentésében így emlékezett meg róluk : «Úgy verekedtek, hogy kiérdemelték azt a róluk szóló dicséretet, amely szerint a magyar huszár a világ legjobb lovas katonája». Legszebb dicséretet azonban Garibalditól k a p t á k : «Szép volt látni, hogyan mentek tűzbe, olyan szép rendben és olyan nyugodtan, m i n t h a nem is csatában lennének, h a n e m csak a gyakorlótéren». A csata n a p j á n a k reggelén a Santa Maria és Sant Angelo közötti útvonalon Garibaldi szekere váratlanul erős ágyútűzbe került. Segédtisztje és kocsisa meghalt, ő azonban sértetlen m a r a d t . Teleki Sándor, aki nagy rajongással viseltetett Garibaldi iránt, ereklyeként őrizte a golyót és az erről készített kis képet. A capuai csatával kapcsolatosan Teleki Sándor később egyik cikkében gyönyörűen jellemzi Garibaldi nemeslelkűségét. « H a d i t a n á c s volt a tábornok főhadiszállásán. Napos törzstiszt voltam a volturnoi vonalon, reggeli jelentést j ö t t e m tenni az éjjeli eseményekről. Medici, Türr, Cosenz, Bixio tábornokok ültek az asztalnál. Orsini tüzérségi főparancsnok Capua vár t e r v r a j z a előtt állott és az ostromot részletezte, jelezve a helyet, ahonnan a várost lövetni kell. «Azt a k a r j a tábornok, hogy Capuát bombáztassam?)> — kérdi Garibaldi. «Igen, különben csak h a t hét mulva vesszük be.» «Akkor bevesszük h a t hét mulva. Capua v á r és város. É n olasz várost nem b o m b á z t a t o k , ha a v á r egyúttal város is. Nem vagyok gyujtogató, hogy á r t a t l a n o k a t perzseltessek fel. H a egy gyermek elégne benne, mindig hallanám a sikoltását és velem együtt hallaná azt az olasz lelkiismeret is. Vassal igen, felfegyverkezett férfiak ellen, de tűzzel, az elemek legnagyobb csapásával nem az á r t a t l a n o k ellen. Leopoldot elnevezték az olaszok bombakirálynak. É n nem bombáztatok, nem égettetek, m e r t még a természetnek sincsen igaza, amikor á r t a t l a n o k a t tűzzel pusztít.» 1 1860 október 30-án nagy ünnepélyességgel szentelték fel Nápolyb a n a királyi palota előtt sziciliai hölgyektől a magyar légiónak ajándékozott két zászlót. Garibaldi is megjelent az ünnepélyen. Az oltár mellett, középen a zászlóanya, Pallavicini marchesa és Garibaldi oldalán a légió két parancsnoka, T ü r r generális és Teleki ezredes állott. A felszentelés u t á n Garibaldi sajátkezűleg a d t a át a zászlót és áhítatos csendben szólalt meg : «A hálás Olaszország nevében n y u j t o m á t nektek ezt a zászlót, Olaszország felszabadulásáért ö n t ö t t hősi véretek j u t a l m á t , ezek mindig diadalhoz fognak vezetni. Olaszország függetlensége és szabadsága szorosan összefügg Magyarország függetlenségével és szabadságával. Éljen Magyarország !» E z u t á n a légió felesküdött a zászlóra. T ü r r meleg szavakkal válaszolt a beszédre, Victor E m á n u e l t és Garibaldit éltetve. 1
I d ő s e b b gr. Teleki J á n o s n é f e l j e g y z é s e i .
557 Garibaldi á t m e n t a Foresterie palotába és az erkélyről lelkes beszédet intézett a m a g y a r csapatokhoz : «Ma egy szép, egy nagy n a p v a n . Szép és nagy nap, mert ú j a b b kötelékkel fűzi szorosabbra az Olaszország és Magyarország közötti baráti kapcsolatot. A szabad nemzetek szolidárisak egymással, a felszabadult olaszok nem t u d j á k és nem is a k a r j á k ezt elfelejteni !» Garibaldi emlékezetes lelkesítő szavaiból kiérzik, hogy a nagy szabadsághős nemcsak méltányolta a m a g y a r vitézséget, h a n e m azonosít o t t a az olasz nemzeti kérdést a m a g y a r üggyel. November 8-án a nápolyi t r ó n t e r e m b e n á t a d t a diktátori h a t a l m á t és a két királyságot Victor Emánuelnek. A király a Szent Annunziata, a legmagasabb lovagrend nyakláncát és a marsaili b o t o t a j á n l o t t a fel neki, de Garibaldi nem fogadott el semmi k i t ü n t e t é s t . Nemes egyszerű lelkétől minden külsőség távol állott. Fegyvertársaitól meleg szavakkal v e t t búcsút és minden feltűnés nélkül, szinte t i t o k b a n , csak néhány bizalmas b a r á t j a kíséretében a Washington nevű h a j ó n visszaindult Caprera szigetére. Indulása percében ezekkel a szavakkal búcsúzott önkénteseitől : «A viszontlátásig R ó m á b a n !» A Caprera sziget csöndes visszavonultságában az egyszerű m u n k á s élet mellett ezek a szavak mindig o t t kísértettek a szabadsághős lelkében. B a r á t a i és az idegenek is sokszor felkeresték önkéntes elvonultságában. Teleki Sándor, akit kalandos élete Caprera szigetére sodort, sokat volt Garibaldi házánál és így alkalma nyílt a hősben, a k a t o n a u t á n az embert is megismerni. Megható gyöngédséggel írja édesanyjának, hogy soha életében nem ismert jobb embert, m i n t Garibaldi. «A legjobb a jók között, legbátrabb a b á t r a k között, de mindenekfelett a legegyszerűbb. Soha sem beszél magáról. Ő sohasem csinált semmit. Mindazon csodákat mi csináltuk az ő közreműködésével.» Gyakran m o n d t a Telekinek, hogy az ő küldetése még nem ért véget, még egy nagy feladat v á r rá : R ó m a meghódítása. És amikor elérkezettnek vélte a pillanatot, hogy az olasz szívek mélyén élő v á g y a t megvalósítsa, megint kezébe v e t t e nemzete sorsát és legendás alakja ismét f e l t ű n t a harcok forgatagában. A szerencsétlen kimenetelű aspremontei csatánál t u l a j d o n k o r m á n y a rálövetett és súlyosan megsebesült. Sok csatában k a p o t t sebet, de azért egy sem f á j t úgy, mint ez a seb. Azt a mankót, amellyel sebesülése u t á n j á r t , később Teleki elkérte tőle emlékül és Garibaldi-ereklyéi között őrizte. Semmi sem bizonyítja jobban Garibaldi kivételes egyéniségét és végtelen jóságát, mint az, mikor el a k a r t á k szakítani Victor Emánueltől és kérdezték tőle : «De h á t nem emlékszik Ön Aspremontera?» «Nem, uraim, m á r elfelejtettem !» Garibaldi sebesülésénél az aspremontei ütközetben résztvevő B á n f f y Zoltán is jelen volt és ő segédkezett a hős elszállításánál. Garibaldi az apostolok hitével m e n t t o v á b b azon az úton, amelyen
558 1859-ben elindult. Kétszer is megkísérelte R ó m a meghódítását, de a nagy nemzeti álom csak 1870-ben valósult meg, mikor az olaszok R ó m á t bevették és Viktor E m á n u e l bevonult Itália fővárosába. Ezzel befejeződött az egységes Olaszország megteremtésének műve, amely Garibaldi nevét h a l h a t a t l a n n á t e t t e . Garibaldi nagy nemzeti m u n k á j á n a k h a t a l m a s folytatása Olaszországnak a Fascismusban való újjászületése, mert ahogy II. Viktor E m á n u e l és Garibaldi földrajzilag megteremtették az Unita Itáliát, úgy Mussolini és I I I . Viktor E m á n u e l lelkileg egyesítette Olaszországot. Cavournak 1861-ben bekövetkezett halála nagyon gyengítette a légió helyzetét. Utóda, La Marmora tábornok ellensége volt minden forradalmi vállalkozásnak és megszüntette az érintkezést a magyar emigrációval, amely az olasz nemzeti aspirációk diadalmas beteljesülése u t á n feloszlott, t a g j a i csalódottan elszéledtek. A Garibaldi-hadjárat u t á n Telekit b a r á t a i szerették volna hazasegíteni. B á r m e n n y i r e gyötörte is a honvágy, elvei nem engedték, hogy kegyelmet kérjen, vagy kegyelmet elfogadjon. «Ha ú t és mód nyílik becsülettel hazatérnem, higyjék el, hogy semmi sem forróbb v á g y a m , szívbeli óhajtásom» — írta a n y j á n a k . Öt év mulva Teleki a n y j a beteg lett. Erre haladéktalanul engedélyt kért, hogy a n y j á t meglátogassa. Az osztrák k o r m á n y megadta az engedélyt. Teleki h a z a j ö t t , a n y j a meggyógyult. Közben Koltó községe folyam o d v á n y t intézett a császárhoz, hogy Telekit oldja fel a száműzetés büntetése alól. Hosszú nyolc évi száműzetés u t á n engedélyt nyert az o t t h o n m a r a d á s r a és a koronázás u t á n elkobzott b i r t o k á t is visszakapta. 1 Amilyen kalandos és színes volt addig az élete, éppen olyan nyugodt, csendes mederben folyt t o v á b b szűkebb h a z á j á b a n , Erdélyben való végleges letelepedése u t á n . Garibaldival való összeköttetésének emlékei még öreg k o r á b a n is fiatalos frissességgel éltek lelkében. Garibaldi képe élete végéig az íróasztala felett állott. Teleki Sándor hazaszerető lelkének utolsó fellobbanása végső kívánságában is kifejezésre j u t . Meghagyta, hogy kedves koltói kertjében az alá a fa alá temessék el, mely a l a t t Petőfi legtöbbet ült. A koltói parkban Petőfi f á j á n a k lombsusogása mellett álmodja t o v á b b a m a g y a r szabadság elnémult dalát. Teleki fegyvertársa, sorsosztályosa és jó b a r á t j a , Bethlen Gergely 1867-ben a kiegyezés u t á n amnesztiát k a p o t t és ő is hazatért az emigráció sok más b a j n o k á v a l együtt. Alig volt a b b a n az időben nála népszerűbb ember Erdélyben. Mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel, valóságos diadalmenetben fogadták. A hadakozás, a száműzetés évei nagyon aláásták egészségét is és hazatérése u t á n egy fél évre Kolozsvárt meghalt. Éppen azon a napon 1
Gyaluy Farkas: Teleki Sándor regényes élete.
559 t e m e t t é k el ugyanott, amely napon 19 évvel azelőtt m i n t győzelmes vezér érkezett a városba. A sírja felett emelkedő díszes emlékoszlop felírása rövid, de sokatmondó szavakban fejezi ki az erélyi hős életét : «Harcolt a hazáért 1848—49-ben mint ezredes, a világszabadságért m i n t olasz tábornok». A m a g y a r légió tagjai közül sokan pihennek Szicilia földjében. P á r évvel ezelőtt közös sírboltban helyezték el a hős m a g y a r k a t o n á k a t és kegyeletes szívek m u n k á j a , a P a t r ó n a H u n g á r i á n a k carrarai márványból f a r a g o t t domborműve a magyar vitézség örök emlékeztetőjeként őrködik felettük. H a a Trianon u t á n felépített ú j h a t á r o k súlyos mérföldköveket gördítettek is a sziciliai, a magyarországi és erdélyi hősi sírok közé, a halh a t a t l a n eszmék, amelyekért hőseink együttes erővel k ü z d ö t t e k és véreztek, egyesítik őket a nemzet minden törekvésében. T o v á b b élnek utódaikb a n és t o v á b b élnek történelmi nevük örököseiben, a küzdő férfiakban és az ú j sorsalakulatok által frontvonalba állított t e t t e r ő s asszonyokban, akik nemzeti tradicióikkal felvértezve harcolnak és dolgoznak CsonkaMagyarország szívében és a h a t á r o k o n túli árva Erdélyországban a magyar Jövendőért. Hory Etelka.
MAJÁLIS. Síkvidéki erdő, sűrű kerek erdő, körülötte árok vagy afféle fertő, pocsolyás csatorna. A vizében sás van bajsereget sejtő örök sugdosásban. Tán azóta maradt suttogó szokása, hogy itt volt sok kuruc s betyár bujdosása. Ide bújtam én is, hogy senki se lásson. Két kezem tarkómon. Fekszem egy tisztáson. Nézem a felhőket. A szőlőhegy orma idelátszik. Zöldül. Rajta játék-forma emberkék s úgy látszik, csak játékból ássák. Ki sejtené most a hegy nagy vajúdását? Ki tudja egy titán agya miket forral? Egyszer csak előáll fürttel, musttal, borral: megy a mámor malmán a nagy kerék föl, le s nemzedékek lelke virágos lesz tőle! Ez az óbor szintén az ő ajándéka: ha ezt inná, csízként fütyülne a béka. Tavasz van s az erdőn minden pontos, rendes, akár áll, akár jár, akár fut vagy repdes,
