MÓRICZ ZSIGMOND MŰVEI MAGYAROK AZ ATHENAEUM KIADÁSA

MÓRICZ ZSIGMOND

M Ű VEI

MAGYAROK

AZ

A T HE NAEUM

KIADÁSA

MÓRICZ

ZSIGMOND

MAGYAROK ELBESZÉLÉSEK

AZ

A T H E N A E U M

KIADÁSA

E GYÜJTE MÉNYES KIADÁS ELŐÁLLÍ TÁSÁT 1938 O K T Ó B E R 3 - T Ó L 1 9 3 9 D E C E M B E R 31 - I G V É G E Z T E AZ A T H E N A E U M I R O D A L M I ÉS NYOMDAI RT .

A z író minden jogát fentartja Copyright by Athenaeum 1939

AZ

A T H E N A E U M

RT.

.

N Y O M Á S A ,

793 74

B U D A P E S T

É JJE L I SZÁLLÁS. Rám setétedett egy nyirségi kis faluban. Szegény legény voltam, vándor diák, népköltési gyüjtést csináltam ; gyalogszerrel utaztam, kocsmák­ ban, papoknál, tanítóknál, parasztoknál háltam. Ez a kis nyirségi falu rossz hely volt, sötét este kinn ma­ radtam az utcán harapós kutyák és idegen nézésű emberek közt, szállás nélkül. Sok kérdezősködés után elutasítottak végre egy házhoz, ahol »utasok szoktak megszállni.« Koromsötétben, híg tavaszi sárban nagy keser­ vesen találtam rá arra a házra, kinn a falu szélén, az országút mellett. Be se tudok jutni a dühös kutyák­ tól, ha egy írgalmas szomszéd segítségemre nem jön. — Jó estét, — köszöntem be. Az alacsony mestergerendás, tágas szobában egy kis petróleumlámpa mellett többen üldögéltek. Bizal­ matlanul, sötét szemmel néztek a késői vendégre. — Ki a ! — szólt ki a gazda, aki nagy, deres fejű öreg volt s már ágyban feküdt, félig takarózva a jó meleg szobában. Ugy kiáltott rám, mintha az udvarra kurjantana ki s nem látna szemével. Elmondtam, mit akarok, szállást az éjszakára. Az asztal mellől felállott s idegesen lépett felém egy köpcös asszony, mintha mindjárt ki akarna tusz­ kolni. Móricz Zsigmond: Magyarok.

1

Az ura barátságosabb arccal elibe v á g o tt: — Jó! jó! uram! de hát mán itt van ez a két jóember, ezek se idevalósiak, mán befogattuk űket hálásra. — Nem lehet itt, nem térünk — morgott az asszony. — Ugyan! Csak nem löknek ki az éccakára! Elmennék Bátorba, de sötét van, az u tat se tudom. . . Hát mit csináljak! — pattantam fel. — Nono, — szelidítette a gazda, — nem térünk, nem té rü n k ! Egy éccaka nem a világ, majd csak megleszünk. — Na hálistennek — lélekzettem fel. Mindjárt otthon éreztem magamat. Lehetett is, mert akit a paraszt befogad éjjeli szállásra, azzal mintha mindjárt atyafi lenne. Még vacsorát is kaptam: teát, bundapállinkával, utána rántottát, avas szalonnával. Azért az is jó va­ csora volt. — H át osztán mit szed az úr! — kérdezte a gazdám. — Nótát, mesét. — A nehézséget! — De bizony azt. Megcsóválta a fejét. Még ilyet se hallott. Két becsületes kupec volt az éjjeli vendég, azok is egy­ szerre előre hajoltak s piros képükből kiváncsian csillogott ki az apró kék szem. Az öreg asszony különösen bizalmatlanul pis­ logott rám, pedig már lassan megbékítette velem, hogy megettem a vacsoráját. Kövér kordován barna arcából gyanakodó bogár szem villogott felém. — H át tán még arra is adót v etn ek ! — mondta ingerülten. — Affenét! — szólt rá okosan a gazdája s meg­ magyarázta a dolgot. — Az úr olyanféle vásári nótás.

Itt összeszedi a nótákat a falukon, osztán felviszi P estre; ott istóriába rakják, oszt mikor megint lejön, akkor eladja. — Ugy! — értette meg az asszony. Le is szelidült. Én pedig örültem, hogy becsületes mesterségem van, legalább most már mégis valaki vagyok. — Az is sovány kenyér lehet — szólt részvéttel a jó asszony. — Sovány?! — szólt a gazda s nevetve rúgott egyet az ágyon. — Sose féltsd te az urakat. Ingyér kapja a nótát, oszt pízir adja. — Ej ha a tinót lehetne így fordítani! — ne­ vetett az egyik vendég. — Hát maguk kupecek — kérdeztem. — Ezek csak olyan jóemberek — szólt magyarázva a házigazda.— Kocsordiak. Hónap vásár lesz Bátorba, oda igyekeznek. H át űk olyan becsületes emberek, hogy megveszik reggel az ócsó kis bornyúkat, kis tehenkéket, oszt déllére eladják. Ha csak egy ötöst, tizest nyernek is rajta, űk azzal is megelégszenek. — No de feküdjünk — mondták a kocsordi ma­ gyarok. Feltápászkodtak s mint akik ismerik itt a dürgést, szalmát hoztak be kivülről, lehányták a ke­ mence tövében s gubástól beleheveredtek. Néztem, hogy nekem is melléjük kell-e vackolni. Nem, engemet megbecsültek. Az asszony nekem bontotta meg a saját ágyát s nemsokára ott feküdtem a vastag, zsíros tapintású dunnák közt. Jó tarka ciha volt mindenen, »amin nem látszik meg semmi«. De mennyivel jobb volt, mint valahol kinn a szép, tiszta csillagok a la tt ! A derék asszony elfujta a lámpát, aztán bebújt az ura mellé, a fal mellől, mert belől van az asszony helye. Kiki elhelyezkedett, nyújtózkodtak nagyokat, ro­ pogott a csontjuk, aztán megered a beszéd. A falusi 1 *

ember csak gyertyaoltás után, az ágyban elterülve tud beszélgetni tiszta szívvel. Ilyenkor, a kellemes meleg szobában esik igazán jól a diskurálás. Ilyenkor tár­ gyalja meg az ember az asszonnyal a holnapi vásárt, a jövő esztendei vetést, a jövő heti trágyahordást, a kisebb fiú házasságát, a nagyobbik menyem cudar­ ságát s ha vendég van, kiki a maga egész élete sorsát. Sorra jár a szó. Senki se kottyan bele a más beszédébe, mindenki megvárja a maga históriájával a másikének a végét, akkor osztán kipakolja ami benne van, csen­ desen, rendesen. Nem is lehet máskor kedvére beszél­ getni az ember fiának, csak ilyenkor. Nappal dolga van, de ha nincs is, egész máskép fordul az ember esze kereke, ha felfelé tartja a fejét, mintha szép vízszintesen pihenteti. Nappal nem ér rá, mert ha egyéb dolga nincs, legalább pipázik, olyankor nem illik minden bolondságot kitalálni. De mikor itt a hosszú éjszaka, amit alig győz átaludni az ember, akkor jó meglopni a csendet. Ugyis megfájul az ember dereka reggelre! — Hej atyaisten — sóhajtott fel az egyik vá­ sáros, egy csendes beszédű, szónyögő ember — s ki­ nyújtóztatta minden tagját a zizegő szalmában — hát hónap ugyan nem ér-e olyan szerencsétlenség, mint a multkori vásárkor. — Mi vót a! — kérdezte biztató hangon a házi­ gazda s nem recsegtette tovább az ágyat. — H á t ... elfizettem egy ötpengőforintost! — mondta panaszos kesergéssel a kupec. — Annak is a kedves komám az oka, hánnyon hegyet alatta a főd! Nem is megyek többet vele vásárra. . . Mer akkor is mondtam n ek i: Miska! Nem jól van e ha mondom! Hogy van e Miska! Nekem még egy ötös bankómnak kell lenni, oszt nincs. . . Odaadtam én azt annak az aszonynak, mikor visszaadtam neki a két darab száz­ koronásból. . . De mán akkor messze járt az asszony. Mentem én utánna, de leesküdte az asszony. Pég olyan

jól emlékszek rá, mintha most, ebbe a szempillantásba vóna, hogy odaadtam n e k i: egy tizpengőforintost, meg az ötpengőforintost, (azt nem kellett vóna) meg három tallért, meg négy koronásat, meg ötven pízt apróba, még abból is tudom, hogy kettő hatos vót, három ötpízes, a többi vas. Húsz forint vót az egész, a nyavaja törje ki, meg ötven krajcár, mégis letagatta az asszony, hogy aszonta csak tizenöt v ó t . . . Hej, az én jó istenem segéjjen rá, hogy még valaha vissza­ fizessem neki. — Nem adta vissza az ötöst? — Nem, hogy puzdorján égessék meg, hamma se maraggyon. De még neki állt fejjebb, mer aszongya, hogy aszongya: meddő a tehén! Hogy vóna meddő, mondok, mikor most is borjas. (Ojan borjas vót a, mint é n !) De ű látja. Ha látta, minek vette meg. Hát aszongya; jobban is értek hozzá, mint kend a pízhez; mert ha értene hozzá, tudná, hogy nekem nem adott ötöst. — Jól mondta. — J ó l ! De azér épúgy nála van az én ötösöm, mint ahogy meddő vót az a tehén. Nem sajnálom űtet, mer elvitte az ötösöm et! — Igy is jól járt, hogyha túladott a tehenen. — Hásze jójárni jójártam, de azt az ötöst nem felejtem el mig élek. — Hadd el, én még többet hántam el akkor, — szólalt meg pattogva a másik vásáros a sötétben. — Hogy-hogy? — biztatta szóra a házigazda. — Hát, sora van annak, — szaporázta az ember. — A sógorommal vótam ott, búzát hozott be, én meg egy bornyút. Jó ára vót mindeniknek. Eladtuk, megvót. Gyere be Jóska, aszongya a sógor, igyunk meg egy deci pájinkát. Nem megyek én, mondom. — Mér nem? — Csak! (Nem szeretem én délbe a pájinkát.) — Nem jösz, aszongya, mert félsz az asszony­

tul. — Fél a fene! — Nem érzi meg, csak egy decit iszunk! — Hát én nem huzalkodtam tovább: gye­ rünk. Bementünk. Hozatott egy féllitert. Megittuk. — No, aszongya Jóska sógor most mán gyerünk. — Várjál, mondok én is, hozatok egy féllitert. Azt is megittuk. — No hát mennyünk, mondom. De akkor meg ű hozatott egy liter bort. Hát mit csavarjam, este ültünk szekérre. Jókedvünk vót. Hazamegyünk. — No sógor, mondok a Bertinek, gyere be hozzánk, harapunk valamit. A Berti csak nevet. — Mit nevetsz? — Nem mersz hazamenni. — Mér ne mernék? — Félsz (Az igaz, hogy réfes nyelve van a feleségemnek.) Bejött velem. Az asszony morgott, de enni adott. Hanem szerencsétlenségre ott vót ez az én áldott napam, a feleségem anyja, e tátotta fel a sz á já t. . . Nem sze­ retem a sok beszédet, — s izgett-mozgott az ember a szalmában, — hát megmondtam neki szép csendesen, hogy: hajja kend! menjen haza szépen, oszt jöjjön el hónap, akkor mesélhet amennyit akar, nem harag­ szok meg. . . De nem hagyott ám békét, felhánta még az öregapámat is, aki valamikor ócska negyvenbe az ű öreganyjának azt mondta, hogy ződlajbi. . . Megfog­ tam osztán úgy csendesen, osztán felemeltem, osztán kívül tettem a szegényt az ajtón. Hát szalad haza a jólélek, küldi az urát. Az meg olyan bolond, mint jómagam, azt teszi, amit az asszony akar. Jön nagy brakhiummal! hogy mertem én az ű feleségét kilökni? — De még kendet is kilököm, csak ne nyughassék! Nekem legalább van annyi eszem, hogy ha az asszony nem látja, nem verem falba a fejem, de ez a vén ember úgy ugrált, mintha az ő sarkába ment vón a tövisk, amibe a felesége lépett. . . Mit csináljak, őkelmét is kipenderítettem az ajtón. Csak úgy jószívvel, hogy kár ne essen a tojásba. De ott hurcolta az ördög a suttyó fijukat, oszt a kis kokas nekem jö t t . . . Mond­ hatom annyi rossz szándék nem vót bennem rájuk,

mint a templomi szentségre, de akkor úgy eltángáltam azt a négy szem élyt! . . . (Mert az anyósomnak vissza kellett jönni, meg a feleségem se szivelte el szótalan a fajtája vesztit), hogy a falu összegyült rá. Máig is úgy emlegetik csak, hogy: mikor Józsa Jóska meg­ verte a fam íliát! . . . — No e jó! E jó! — nevetett mindenki a sötét szobában. — Iszen nem is lett vón rossz, csak a Berti sógor bele ne ütötte vón az orrát, de neki is be tanáltam szakítani a fejét, oszt kaptam érte egy hónapot. Jóízűen, de csendesen, élettapasztalattól meg­ higgadt nevetéssel fogadták a történetet. — Mi az, egy hónap! — szólt a házigazda. — Én öt esztendőt ültem Illaván. — Maga! — kiáltottam fel meglepetve. — Miért? — Egy rossz rektorért, — szólt egyszerűen az öreg, mintha nem volna mit olyan nagyon dicsekedni vele, ha csak egy ta n ító é rt. . . — M it! Megütötte! — Meg. — Meghalt? — Ha megütöttem! — Igazán meghalt? — kérdeztem hitetlenül. — Meghiszem azt. — Borzasztó. — Hát bizony borzasztó v o lt; azt mán nem lehe­ tett tűrni. Ő vót a cudar, oszt még meg se billenti a kalapját nekem. . . Ideges düh lobbant fel a hangjában. Az ágy nagyot reccsent, amint egyet vetett magán. A korom­ sötétben kimeredt szemmel bámultam feléje, látni véltem, hogy most is kész volna arra az ütésre. — Én tettem be a tanítóságba a nyavalyát; bíró vótam ak k o r; az esperesig mentem a faluval, csak ű maradjon i t t . . . Nem vót nekem se ingem,

se gallérom, sose ismerte semmiféle fajtám, de ide­ járt a nyakamra, mintha apja lettem vóna. Meg is lett. De azután felnyilt bezzeg a szeme, mint a macska­ kölyöknek. . . Vót egy tüzes gépünk hármunknak, nekem, a Farkas komának, meg neki. Ugy egyez­ kedtünk, hogy egyik esztendőn egyiknek, másikon másiknak hordjuk be először a termését, közösen. Hát kirimánkodta, hogy első esztendőn ű legyen az első. Legyen úgy. De a másikon is jön, hogy ez meg az, legyen ő megint az első. A fenébe, mi lesz ebből. De hogy neki csak egy kicsi van, — hát jó. Behordtuk. A harmadik esztendőn már csak én lettem vón az első; reggel várom a szekereket, ahogy előre megbeszéltük: a tanító nem küldi. Izenek neki, nem jön. Ujfent izenek, hogy rögtön itt legyen, mert baj lesz! Azt izeni, hogy kilép az egyességből. Már hordatja is a búzáját a maga szekerével, meg a harangozóéval más géphez. Megdühödtem, de nem szóltam. Jól van rektor, én tettelek emberré, vigyázz! . . . Elmegy a nyár, nincs semmi baj. Látom én, az én rektorom áprehendál. Jól teszed! De nincs semmi baj. Került, mint az ördög a teményt. Jön az ősz. Kinn vagyok a szőlőbe. Már szüret következett. Eccer csak látom, hogy jön a rektor. Hát csak gyere. Én nem haragszok. E ljö n ; odaér. Mellettem kellett elmenni a maga sző­ lejéhez. Hát elmegy és oda se néz, de még inkább elfordul, nem köszön. Na hát kutya dühbe jöttem. Utánna kiáltok: Hé tanító ú r ! Hun a kalap! . . . Nem szól. — R ektor! kiáltom újra, — ez a becsület, te sehonnani, te cudar, én csináltam belőled valamit, te pondró, így köszönöd meg! . . . Kiléptem a szőlő­ ből az útra, hát a nyavalyás megijed, elkezd szaladni. E vót a baj. A kezembe került egy szőlőkaró, utánna ugrottam. Van ott egy cseresznyefa, — két lépés az egész, — bubon vágtam. . . Nagy csend lett.

— Meghalt? — kérdeztem. — Rögtön. . . Csak azt szántam, hogy három gyereke maradt. Soká hallgattunk, mindenki elgondolkozott. — Ejhaj, — mondta végül az öreg, gazda, alud­ junk. Mingyán virrad. Nehéz álmom volt. A többiek egészségesen, mélyen horkoltak. Reggel már a szalmát ki is hordták a vásárosok, mire én fölébredtem. Az úgy dukál. Rendbe hagyták a házat maguk után. — Mit fizetünk? — kérdezte az egyik ember. A gazda komolyan, nyugodtan, üzleti hangon szólt. — Négy krajcárt szoktam szedni. — Négy krajcárt? — mondta az ember, az, aki az anyósát megverte. Érzett a hangjában, hogy sokalta. — A multiba a Kis Andrásnál hármat fizettünk, ugyite? — mondta a másik is, aki az ötpengőt siratta. A gazda szóra se m éltatta a beszédet. Nincs alku. — H át én mit fizetek — mondtam bucsuzóra, mikor én is rendben voltam, meg is reggeliztem. — Az éjjeli szállásért, vacsoráért, reggeliért. — Nem lesz sok egy hatos, — szól komolyan a gazda. Nem sokaltam, többet akartam adni. Kicsinyelve nézett végig rajtam. — Nem kell nekem az úr prezentje, hanem adja ide azt a beretvát, akit az elébb használt, nagyon jól kapart, csak úgy hersegett, szeretem az olyan beret­ vát, megadom az árát. Az úr vehet másat Pesten.

A LÓFIÓ. A kaplonyi ménes nagyhírű volt abban az idő­ ben. A gróf Károlyiak tisztavérű angol méneket tartottak s ezek messze földről csalogatták a lószerető urakat, meg a lókötő parasztokat. Sós Gyurka uralkodott akkor a felsőtiszaháti síkon; ez a parasztbetyár néha esztendőkig nem adott hírt magáról, mindenki tudta, hogy kisari fél­ telkes gazd a; máskor meg egy hónap alatt úgy fel­ lovalt három vármegyét, hogy esztendőkig zúgott tőle a világ. Sós Gyurka egyszer csak elszánta magát, hogy megkerít egyet a gróf csődörei közül. Első próbálkozásra nem sikerült, de legalább egy pompás, esztendős forma csikót, vagy ahogy Kisarban m ondják: »lófiót« elkantározott. Jókedvüen kocogott hazafelé. Jó messze van a károlyi határ a tiszaparti kis faluhoz, odavalósi ember holtig emlegeti ma is, ha egyszer életében meg­ tette ezt az utat, csak Sós Gyurkának nem volt messzi ez a messzi. Szépen megvirradt, mikor egyszerre csak két pandur akadt szembe a betyárral a harmatos mezőn. A veres pántos legények rögtön megismerték a csikót, hogy nem a görbe, száraz kis parasztló ellette, hát űzőbe vették Gyuri gazdát, aki hama­ rosan befordult a szomszédos »halvány«-mocsárba.

Jó ideig gázolták a sarat, nádat, gyékényt, szittyót, a sulymos vizeket s a pandurok egyre közelebb érték az embert. Mert a betyár nagyon sajnállotta a csikót. Gyenge az még ilyen hajszára, azt is csak meg ne bánja, hogy ilyen éktelen nagy utat tett meg egyhuzamba. Ő nem teszi tönkre a jószágát! Kivádolt egy tisztásra, megállott, leszállt a lóról s bevárta az üldözőit. Lesz, ahogy lesz! Meg is csutakolta a reszkető csikót, mire a két pandur odaért felvont puskával. — Aggyisten! — köszönt nekik barátságosan, ahogy azok kievickéltek a pocsétából. — Aggyisten! — fogadta a két pandur. Már látták, hogy itt ésszel kell élni, a betyár nem akar ökölre menni. — Hun járnak erre keemetek? — kérdezte a betyár. — Ezt a csikót kerülgetjük — vetette oda he­ gyesen a nagyobbik pandur. — Ezt? . . . Hajsz e bion megérdemli. Jó vér. — Hunnan való a? — E? Biz e nem kis helyrül. A Károlyi gróf ménesibül — szólt természetes hangon a betyár. — Ugyi mondtam! — rikkantott a kisebbik pandur a társára. — A kocsordiba nem terem ilyen! Láttam én azt messzirül. A nagyobbik pandur vállra akasztotta a puskát, elővette a korcból a dohányzacskót, meg a pipát s míg megtöltötte, csendesen szemlélte a csikót. — Kocsordi? — mondta a betyár. — Hásze a is jó miёnes, de eʼ la! eʼ nem ott termett. Ezt meg lehet niёzni. A nagy pandur a felsülése után igen elhallgatott, ellenben a másik leugrott a lováról, úgy gusztálta, nézte, léptette a nyalka csikót.

— Meg fogja ütni a tizenhat m ark o t! — mondta. — Meghiszem azt — szólt öntelten a betyár, a gazda. — Megér három darab százast esztendőre, — vélte a pandur. — Meg egy ezereset, — eresztette a szót a foga közül a tulajdonos. Elhallgattak. Nézték. A lent ácsorgó, bámészkodó pandurnak valami ötlött az eszébe. — Hunnan sajdít kend így a lúhoz? A betyár félszájjal mosolygott. — Láttam mán egyet-kettőt. — No hát az isten az atyám, meg is mondom én kicsoda kend. — Meg-e? — Meg é n . . . Itt sülyedjek el, ha kend nem Sós Gyurka. A hires ember csendesen mosolygott. — Tagadja? — Én? Má minek tagadnám. A másik kettő hallgatagon rámeredt. A szemük­ nek alig mertek hinni, hogy szemtül-szembe állanak a hirhedt betyárral, akit még pandur nem látott ilyen közelről. Meg is villant a szeme mind a kettőnek, mint a réti farkasnak, pénz van ennek a fejére kitéve, még pedig nagy summa. Héj, ha ezt ma be lehetne vinni Gyarmatra! A kisebbik pandur azonban hamar lehiggadt s egy ujjával odaintett a kalapja karimájához. — Én vagyok az Erzsi ura. A betyár összekapott szemöldökkel mustrálta végig. Erzsi az ő nénjének volt a lánya. — Te vagy ecsém? . . . Be csunya mestersiёged van.

— H á t! mit csináljak, — pironkodott a pandur, s hamarosan másra terelte a beszédet. — Be sokat emlegeti Erzsus az idesannya testvérit. — Él még a néném, Mari? — Most hótt meg a tavaszon, szárazbetegségbe. Mán nagyon elköhögősödött a mult ősszel. Mindig hajtogatta, hogy csak még azt adná neki az isten, hogy eccer hazamehetne a születési fődjire, osztán látná a testvéröccsit, mert hogy úgy sincs neki senkije, semmije ez világon. Jó, hogy meghótt szegin, — nem kivántam neki sose, — de ű maga is tudta, hogy teher ű mán a fődnek is. — Osztán van családok? — Két gyermekem van, meg egy kis lányom. A betyár bólogatott. — Hát akkor jó k e n y é r... — mondta, a leg­ első gondolatára térvén vissza. — Jobb mintha kondás maradok, — intett rá a pandur s olyat lélegzett, mintha sóhajtott volna. Nem szerettem azt a puha életet. Nem állotta a ter­ mészetem. Mikor megházasodtam, osztán hallottam, hogy Gyuri bátyám Erzsusnak rokonnya, gondótam rá, hogy én is felcsapok. . . De olyan messzi vót. Egye meg a fene, így oszt csak pandur lettem. — Sose sajnáld, — mondta komolyan, elborulva a deresbajszú parasztbetyár, — az mégis csak biztosabb. A nagy pandur ott a lóháton maga is elgondol­ kozott. Most már mit csináljon ha ez az ő cimborája ilyen sógorságban van a betyárral. Csak nem cudar­ kodik velük, nem is birna meg magában a kettővel. . . No, vigye a patvar. Döglött neki már másszor is lova az árokba. Ugy sincs haszon, istenáldás az ilyen pénzen, amit ezért kapna. Először is felét se kapná meg. . . Ő keressen a csendbiztosnak? Azután meg a többit is el kell inni. A zsidó kedviért tegye magát csúffá?. . . Intett a pajtásának, hogy jó lesz tovább indulni.

A kis pandur könnyen felvetette magát a nyeregbe. — Mán mentek? — szólt a betyár. — Muszály, mentegetőzött a sógor, — déllére Gyarmaton kell lenni. —- Akkor jó lesz igyekezni. — Istennek aj állom kendet Gyuri bátyám. Elparoláztak. — Isten álgyon öcsém . . . T e ! Hallodi, vidd el a kis lyányodnak ezt e! A kebelébe nyúlt s kivett egy piros kendőt, abba volt csavargatva valami. Egy piros-fehér-zöldtarka bádogcsörgő. A pandur az ujjai közé vette a gyenge kis játék­ szert, olyan csinnyán, mintha szappanbuborékkal akarna labdázni. Megzörgette s örömében felkacagott. — Hő! hogy fog ennek tapsikolni az én kis pujám! Hogy kerül ijen kendnél? — A keresztlyányomnak hoztam, de má mind­ egy, csak vidd. Majd csinálok ennek csörgőt dióbul. — Az én istenem áldja meg kedves édes bátyám. Ha Erzsus megtudja, hogy találkoztam kelmeddel, kibújik a bőribül. — Jóegészséget! A pandur mégegyszer visszanézett. — Osztán sok szerencsét a csikóhoz! Egyem meg a formáját, micsoda jószág! A másik pandur már belegázolt a latyakba, hogy kifelé menjen, de ő is visszaszólt. Ismerős, természe­ tes, megbékélt hangon. — Hát formája, a van. A van n e k i! A betyár öntelten mosolygott. Megveregette a csikaja pofáját s így szólt kisarias konok szóval: — Hoát joo kis loofijoo!

A DEBRECENI CSORDÁS. Jávor Miska csámpásan baktatott a csordája után. Az állatok sorba kifordultak a kapukon s kinek milyen a természete, aszerint oszlott be a csordába. A mester-utcai tanítóék tehene nagyon víg volt, ami nem tetszett Mihálynak ilyen jókor reggel. — Az ördög táncoltasson meg a gazdáddal együ tt! — kiáltott utána hetykén és hozzá sózta a nagy botot. Nem volt ugyan semmi kár abból, hogy a Szőke sorra dörgölődik a többi tehenek közt, a gazdájával meg éppen semmi baja nem volt Miskának, mert az öreg tanító mindig első volt a csordásbér fizetésekor, de a lyány előtt akarta mutatni a Jávor-fiú, hogy ki ő. A lyány ránevetett a legényre s azt m ondta: — Majd megtáncoltatom én magát, csak a gaz­ dámat piszkolja. A csordáslegény ránézett s nem szólt. A lyány vidáman sarkon fordult és beszaladt a kapujukon. Mikor azt becsapta maga után, Miska csordás előkapta a tülöktrombitát s vígan belefújt: — Tú-túúú! Tu-tu-túúú! A hang igen szépen rikoltott, de az öreg tanító mégsem örült neki. Megfordult az ágyban odabent az ablakon belől s dohogva, álmosan szólt:

— ’kasszanak fel a nevednapján. Nem is tudott többet elaludni, csak hallgatta ingerülten a távolodó tülkölést. Miska egész délelőtt azon gondolkozott, hogy nem hiába nézte ő ki már régen ezt a lyányt, de mégis nem utolsó szívű ly án y : nem hagyta a gazdáját szidni. Az urát se hagyná! . . . Másnap reggel, ahogy a szép szőke tehén, fiatal jószág, megint kikarikázott a tanító nagy, zöld, bolto­ zatos kapuján, Miska azt kérdezte a leánytól: — Honnan is került maga Debrecenbe? — Hogy tudja, hogy nem vagyok idevalósi? — ’szen van szemem. Értek a jószághoz. — Majd értek én is a. . . Szabólcsmegyei jány vagyok én. — De fel van. Én meg debreceni csordás vagyok! — Meghiszem. — Pég a csordásnak nem utosó, mer annak min­ dig jó. A pásztornak csak nappal, mikor a jószág mellett hever; a civisnek csak iccaka, mikor az asszony mellett melegszik. De a csordásnak éjjel-nappal jól megy a dolga. Hát még a debrecenyi csordásnak, mer a kedve szerint tülköli fel az u rak at! Tréfásan kacsintott hozzá és otthagyta a lányt. Ez utána nézett egy kicsit, aztán egyet perdült s beszaladt a kapun. Jávor Miska kapta a tülökj ét, s visszatrombitált neki. A tülök szava ép a tanító ablakának vágott s kegyetlenül megreszkettette az üvegtáblákat. — Tu-tú! Tu-tu-túúú! A tanító, aki tegnap egész nap mérges volt s az egész iskolát megpüfölgette, amért reggel nem tudott aludni, ijedten ült fel az ágyában. — Ó, a pokol fattya! Az Isten némítsa meg a tülködet.

Jávor Miska csak annál vígabban fújta, ebbe öntötte bele minden örömét, hogy olyan jól megmondta a lyánynak, amit akart. Harmadik reggel még nem volt kint a lyány az utcán, mire ő a kapu elibe ért. Nosza kapta magát s hatalmas jóreggelt fujt ki neki. Csakugyan jött is a lyány. Eltalálta, hogy neki szólt a nóta, mert igen nevetett. — Na, mit szól a tülkömhöz? — mondta neki Miska. — Magam csináltam a suta bika szarvából. A lyány nevetett. — Jól szól, de jár ide egy huszár, annak réztrom­ bitája van, mikor erre mennek, úgy fújja, mint az égzengés. Jávor Miska csendesen megpederte a bajszát s csak annyit mondott, hogy: — Hm. Azzal a lány is bement, ő meg csak belefújt a sza­ ruba, mint aki nem hagyja cserbe hűséges jószágát. Ez való a csordához, nem a trombita. Iszen trombitás volt ő a bakáéknál, még lopott is magának egy jó trombitát, de hát avval nem kísérheti a marhát, mer nem ért az arrul. Hát csak hadd szóljon a régi nóta: — Tu-túú! Tu-tu-rutú! De már akkor nyílt az ablak s az öreg tanító rövidre nyírt kerek feje bújt ki rajta. — Hogy az ördög tutújja meg a lelkedet, te cudar te! Elmenj az ablakom alól azzal az átkozott tülköddel, mert darabontokkal vitetlek be a város tömlöcébe. Azzal már be is csapta az ablakot. Jávor Miskának még a szava is elállt a méreg­ től. Hogy őt, a kiszolgált katonát s a debreceni csor­ dást egy tanító, amilyen hatvanhárom van a nemzetes városban, így meri lerondítani! Móricz Z sigm ond: M agyarok.

2

— No megálljon tanító úr! Ha kevés a tülökszaru, most mán elhozom a réztrombitát. . . Legalább az a jány is hadd tudja meg, ki vagyok. Mindjárt el is szalajtotta érte a kisbojtárt s egész nap azt fényesítgette és gyakorolta a mezőn. Közben pedig folyton azon járt az esze, hogy nagyon derék jány lehet az a jány, hogy egy ilyen komisz gazdát sem hagyott volt szidni! Másnap reggel gangosan lépkedett végig a Mesterutcán. Mikor a tanító kapujához közeledett, a lány már kint állt a szép szőke tehénnel; ez biztosan megint bika után bogárzik! — Hát hogy vagyunk? — kérdezte Miska a lyánytól. — Lehetősen! — felelt ez rá másvidéki szóval. — Hanem azér hogy maga szabólcsmegyei ján, — mondta Jávor Miska, — én meg debrecenyi csordás vagyok! Igaz-e? — Aszongyák. — No hát meg is mutatom, ha aszongyák. Kacsintott, nevetett s elővette a felkötött szűre alól a réztrombitát, amelyik szebb volt, mint az arany. Azzal az ámuldozó lány szemeláttára a szájához illesztette s olyan riadó marsot fújt ki rajta, hogy majd megrepedt a lány füle tőle. De nyilt az ablak. A tanító úr kinézett. — Jöjjön csak barátom közelebb. Ezt már szere­ tem! A trombitát. Ez igen kedves hangszerem, külö­ nösen ilyen jókor reggel. Fogja, itt egy pohár szilvó­ rium érte. Miska egy percig sem csodálkozott ezen. Elvette a poharat és lehajtotta a finom szilvapálinkát. — Hanem barátom, — szólt jámboran Boros bácsi, a tanító, — innen nem hallom jól, mer a félfü­

lemre süket vagyok, oszt éppen itt van az ágyam e! Hát álljon oda a sarokra, szembe, akkor hallatszik be jól nekem. Hát fújja el még egyszer! Miska borzasztóan büszke volt. Odaállt a szem­ közti sarokra s egy fertályóráig fújta a sorakozót, meg a takarodót, meg még nótát is, a kőrösi lányt. Az öreg úr szemmel látható gyönyörűséggel hall­ gatta s mikor behúzódott, ezt dünnyögte a szakállába. — Megállj, nem soká lesz kedved itt trombitálni a fülembe. Másnap reggel újra elhozta Miska a trombitát. Kissé csodálkozott rajta, hogy a tanító nem siet a pálinkával. Mikor jól kiharsogta vele magát, végre nyílt az ablak s az öreg úr vereslő szemmel intett neki. — Ez a magáé, ez a pohár pálinka. Ej, be szere­ tem a trombitaszót, — mondta neki álnokul, látva, hogy már most is sértve érzi magát a legény, mert későn kapta s mert hitványabbnak érezte az italt. De azért Miska sokszor gondolt rá, hogy nem csuda, ha az a jány nem hagyta szidni a gazdáját, derék ember a z ! Vigasztalta magát ezzel, a reggeli rossz érzésért. De harmadik reggel nagy boszúság érte. Hiába trombitálta tele a világot, kétszer-háromszor is elfújta a riadót, a sorakozót, nem nyilt meg az ablak. Miska utóljára elúnta a kuncsorgást. — Hát lesz valami, vagy nem? — mondta s köz­ vetlen az ablak alá állva, beletrombitált, hogy reszke­ tett az üvegtábla. Ugy tetszett neki, mintha az öreg tanító bent állana s figyelne. — Ejha! — kiáltott fel, — potyára?! Majd ingyen fuvogatom neked itt a trombitát. Közé vágta a botját a szőke tehénnek s elment a csordával. A jány ott várta másnap reggel s szólt: 2*

— Mi lesz a trombitával? — Hagyjon nekem békét egy szabólcsmegyei ján: aki az ilyen kupcihér fösvény álnok rektornak pártjára tud állan i! A lány elbámult. — Hej pedig! Pedig kár vót velem kikezdeni. Mert nem tudják azt Szabolcsban, mi a debrecenyi csordás! . . . Mer ha a debrecenyi püspök is valaki! meg a debrecenyi kántor! hát a debrecenyi csordás se kutya! . . . Hanem hát persze hogy annak mán lefuj­ tak! De le bizony. Le annak! Mán tudniillik annak, hogy debreceni csordásné legyen egy szabolcsmegyei lányból. . . S Jávor Miska ott hagyta a jánt is, a gazdáját is, még egy tülkölésre se méltatta őket, csak a tizedik háznál fújt bele dühösen a suta bika szarvából csinált tülökbe, hogy: — Tu-túúú! Tu-tu-tu-túúú!

KÉZFOGÓ LESZ. — Kifelé, kifelé, apró szentek, semmi szükség rátok láb alatt. Nézze meg az ember, be fagyosak. No bizony most fagy le a csikó szarva. Két öklömnyi csöppség görbére huzza a száját és kisomfordál a pitvarból. A nagy lány pedig behinti szép sárga homokkal a ház földjét, a friss tapasztást. Szombat este van, ilyenkor kikergetnek mindenkit a házból a tapasztó asszonyok. Odakint az apróság úgy fagyoskodik, mintha muszáj volna vele. Mintha nem is ők volnának, akiket a világért sem lehet máskor becsalogatni a hidegből. Szerteszét az egész család. A gazda az utca közepén ácsorog Kákány Danival, az anyjok meg oda van Tót Borcsáéknál, ahol ma kézfogó lesz. A legényfiú az ólban motoz, a »nagyanyám« az udvar hátulján rako­ gatja össze a kórót s közben mohog az unokáira, akik tudnak lomolni, de nem takarítani. A süldő fiú a kéz­ fogós ház ajtajában lesi a szót. Ez a nagy esemény fog­ lalkoztatja különben ma az egész világot. Alkonyodik erősen, a nap gyorsan megy fel a falon, az árnyék egyre hüvösödik. Magas szál legény állít be a kis kapun. Ócska guba van rajta, de azért messze látszik, hogy ott lesz a kéz­ fogóban az este.

— Boka Lajos bácsi jön — szalad be az egyik kis gyerek és suttogva jelenti az ujságot. A nagy legény megáll a ház előtt. — Hol van Berti? — kérdi a fiúktól. — Az ólba! . . . — sivítja mind a kettő. — Az ólba?. . . Elindul, újra megáll. Nem Bertivel van neki szólni valója, hanem azzal a nagy lánnyal, akinek odabenn ma annyi a dolga, hogy a félvilágért se nézne ki. — Az ólba van? — kérdi újra a legény. A két kölyök erősen bizonygat a fejével. — Hát odabe ki van? — Rozi. — Hát még? — Csak Rozi. Tapaszt. Nem szabad bemenni. A legény egyet köszörül a torkán, nagyot gon­ dol s belép a pitvarba. Megbiccenti a fejét és bekö­ szön a sötét szobába. — Jó estét. Egy percig semmi nesz. Akkor kiszól a lán y: — Berti az ólba van. — Hallottam. Azzal csak menne befelé, de a lány nem tűri. — Nem lehet bejönni. Nem azért tapasztottam, hogy a maga patkója felvágja. A legény megáll a küszöbön, kalapja éppen a szemöldökfát éri. Nehéz kezével kétfelé törüli kis bajuszát és neheztelve szól: — Te se bántad mindig, ha az én patkóm fel­ vágta a házatok földjét. — Elég, ha most bánom. — Rozi, — szól keményen felfortyanva a legény — eljössz? — Hová? — kérdi dacosan a lány. De már ekkor nem bánja a fiú, akárhogy fel is vágja a patkó a földet, két-három lépéssel benn van

a lány mellett, megfogja a felgyűrt ujjból szabadon álló szép gömbölyű kart, hogy minden ujja bele­ vág a húsba s minden szó után görcsösebben markolva meg, rekedten mondja: — Ha el nem jössz, Rozi, az Isten legyen irgal­ mas, kegyelmes minden jó léleknek. Azzal gyöngén megrázza a lányt, sarkon fordul és kimegy. Odakint megrázza magán a gubát s az ól felé ballag. Bent az eladó leveri tenyeréről a homokot, legyűri a ruha ujját, nem akarja, hogy meglássák a szorítás helyét s kezefejét odaszorítja égő arcá­ hoz. Lehajol és a legény patkójának a nyomát szépen elsimítja mezítlábbal és sűrűbben hinti be homokkal. A nagyanyó jön be a pitvarba egy csomó kóró­ val. Száraz, töpörödött, zsémbes asszony. — Még sincs meg az a ház, Rozi? Ez a puja megfázik már ideki. Azóta fel lehetett volna súrolni a templomot is. — Megvan már, csak ne doromboljék — szól ki a lány mérgesen. Az öregasszony érzi, hogy itt nagy dolog lehetett. Egyenként előkerülnek mindnyájan. Az öreg tüzet rak a száraz kóróból a tüzelőbe, az apróság körülállja és zsizsegnek a tűznek. Betoppan a szomszéd menyecske, aki mindig sürvít, mintha ezer dolga volna, pedig most is csak az hozta ide, hogy meglátta az elébbi vendéget. — Jaj, de hideg van, mintha csak tél v o ln a! — dörzsölgeti a kezét a láng fölött. — No, Rozi, hogy járjuk ma a kalamajkát? — Be jó kedve van, — dörmögi a lány — felő­ lem járhatja akárki. Azzal kifordul a szobából. — Rossz kedvvel van a lelkem.

— Itt volt Lajos, — suttogja a vén asszony — összepereltek, szólni sem lehet most hozzá. — Óh. . . óh. . . nagy a szerelem! — szól a szomszéd asszony. — De csak tartsa ki magát — bólintgat az öreg asszony. Azzal felkapaszkodik a padkára, onnan a tőcre, a kemence mellé, ott az ő helye egész télen át, onnan zsörtölődik az egész teremtett világra. Jön az iskolás fiú, van elevenség mindjárt. Tud az beszélni mindent, tücsköt-bogarat, csak legyen, aki hallgassa. Most is elősorolja az egész előkészületet, ami a kézfogós háznál van. A nagy­ anyja nem is tudja megállni, hogy azt ne mondja rá: — Ó jó fiú, ne tudj már mindent. Rozi is bekerül egyszer, leül a padkára, de tudja Isten, mire gondol. — Hát te mikor készülsz már? — szólt rá a nagyanyja. A szép lány megrántja a vállát. Nem szól. — Tán te még nem is akarsz menni? — Nem hát. — Ó, ó, be kitartó vagy. — Mér ne mennél — szól bele a szomszéd me­ nyecske is. — A menyasszony holtig megharagszik rád, ha elmaradsz. — Ha haragszik, majd megbékül — vágta rá hetykén a lány. Az iskolás fiú belekottyan: — Majd elmegyek én. — Hászen téged is várnak ott éppen. Ezt elta­ láltad — kacag a menyecske. — Nálad nélkül meg se is esne. — Nem hát.

Csönd lett. Az asszonyok arra gondoltak, hogy lehetne megbékéltetni a lányt, míg baj nincs a dolog­ ból. Akkor csak megszólal a fiú: — Boka Lajos bandát rendelt. — Hallgass mán jó lélek, csak nem? — No, akkor el is megy a Rozi. — Én elmegyek, azt tudom — kotyog a kis legény. — Ja j, csak ne járna már annyit a malom — bosszankodik meg a nagyanyó. — Ilyen kis fiú, oszt má mindenbe szer. — A, hát, — rakoncátlankodik a fattyu — éppen nekem rendelte a bandát, én táncoltatom meg Kis Birit. — Né, né, a kis kokas. Be piros a taréjja ! A fiú nénjének esett: — Accide a csipkés kis kendőm. — Majd elmégy. — Nooo. Nagyanyám mondja neki, hogy adja ide. — Eredj így, ha akarsz. — Én így nem megyek. Én rám ne mutasson ujjal a világ — morcoskodott a fiú. — Add már oda neki, legalább elhordja a kánya — szólt a nagyanyja. Rozi belenyul a komót fiába, odalökte neki a zsebkendőt s hozzáfogott a mécs gyenge világánál horgolni. A fiú, mint a héja a csirkét, felkapta a kis kendőt. Odabiggyesztette a felső zsebébe és azzal, mint aki tetőtől-talpig gálában van, legényesen ille­ gette magát a kisebb gyerekek örömére, aztán elment. — Hát te nem készülsz? Rozi tovább horgolt. Kínos csönd volt. Az öreg asszony a vendég­ nek suttogott valamit, a gyerekek kenyeret majszol­ tak s a Rozi horgolásában egyik szem a másik után gyűrűződött fel.

Egyszerre csak nyílik az ajtó és a Jóska gyerek bukik be rajta lélekszakadva. Az arca ki volt pirulva, a szeme ragyogott s alig érte, hogy betegye az ajtót, már kiáltotta: — Rozi, azt mondta Boka Lajos, hogy gyere rögtön, mert, ha ő jön érted, a hajadnál fogva visz a kézfogóra. A lány felugrott a székről, iszonyúan lángba borult az arca s villogó szemmel kiáltotta: — A kutyájának parancsol, nem nekem. Mondd meg neki, hogy többet a szemem elé ne kerüljön, mert úgy hátat fordítok neki, hogy sose lát többet. Gyalá­ zatos. A fiú leforrázva állt nénje előtt s kikullogott az ajtón. Ment, ahonnan jött. Idebent senki sem szólalt meg. Mintha mindenki várta volna a folytatást. Később az öreg asszony ezt súgta a másiknak: — A bíró, annyáról való bátyja Boka Lajos­ nak, első család. . . Rozinak megrándult a szemöldöke, s ők elhall­ gattak. A menyecske rakott a tűzre, az öreg asszony pedig nagyokat sóhajtozott. Egyszer csak újra nyílik a pitvarajtó. A fiatal­ asszony megszólal: — Béni bátyám jön haza. Nem ő jött. Kopogtatnak az ajtón. A Rozi arca lángbaborul újra s még hevesebben kezd dol­ gozni. Az öregasszony szól: — Szabad. Boka Lajos lép be. Rozi felugrik. — Mit akar itt?. . . — s csak úgy reszket a dühtől. A legény megáll. — Jó estét kívánok Zsuzsi néném. — Jó estét Lajos. . .

De már ekkor a lány újra k iált: — Mit akar itt?. . . — Rozi, — szól csendesen a legény — csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy a fiú nem jól mondta, mer én nem azt mondtam. . . mer én nem is mondtam egy szót se, csak azt, Rozi, hogy gyere el Rozi. A szép lány megjuhászk o d ik , lecsendesül, meg­ szelidül. De azért megrántja a vállát. Lesütött szem­ mel, félrefordulva, ajkbiggyesztve szól: — De ha nincs kedvem, minek menjek? — Majd lesz ott kedved, Rozi, — kap az engedő szón a legény — az istenfáját annak a cigánynak, ha még kedvet se csinál. — Erigy lányom, — szól az öregasszony is. — Addig mulass, míg fiatal vagy. Bezzeg mennék én, csak a helyedbe vónék. Bánnám is én, ha a vénség itt marad a patkán. — Erigy, Rozi — biztatja a sógornéja is. — Én is mennék, de már nekem lefujtak. Majd nem mégy te se jövő farsangon, meglásd. A legény odakacsint a menyecske szemébe úgy hamiskásan: — A meglehet. Rozi is megszólal, mert únja a sok biztatást: — No csak menjen. Én is megyek. — Megvárlak. A menyecske feláll és a hátára ver. — Ó sülülü, csak nem fogunk tán egy ilyen guba előtt öltözködni. Várjunk még avval, hogy mécsest tartson a fekete guba. A legény édesdeden mosolyog s szól: — No hát akkor megyek. De nem haragszol, Rozi? — No ki mán, nem kell annyit prézsmitálni, ki, ki, ne töltsük az időt.

A legény engedi magát kituszkoltatni s egy perc mulva már hallik az udvaron a víg füttye, amint halad a lakodalmas ház felé. Azt is jelenti ez a fütty, hogy megtartja a tisztességet, nem leskelődik, nem ácsorog a kapuba. Rozit pedig öltözteti a két asszony, az öreg meg a fiatal és sűrű hunyorgatás közt súgják egymásnak: — Itt kézfogó lesz.

A PEREGRINUS. A Jókai regényéből maradt itt. Nagy, vaskos, tökfejű ember volt. Fekete, szutykos pipája egy percre sem aludt ki s olyan szomorúan, olyan bánatosan nézett a világba, mint azok a szép, szomorú szemű ökrök, amelyek kérődzés közben mintha azon búsulnának, mit lehetne kezdeni ezzel az ő im­ pozáns koponyájukkal, ha nem hiányoznék belőle az ész. A pátriámban találkoztam vele, valahol Szat­ márb a n . Éppen abban az időben, mikor már nem hit­ tem az ősállatokban, mikor legjobban sajnáltam, hogy a mese csak mese. A papnál voltam s a derék tiszteletessel a szo­ ciális problémáról beszéltünk s útálva ittuk a könnyű kerti bort. A papnak csinos lányai voltak, de azok átmentek a szomszédba s mi egyre beljebb haladtunk a magas politikába. Nagyon, nagyon úntam magam. A pap szocia­ lizmusa, a csikarító savanyú bor, a cserépkályha föld­ szagú melege megfeküdte a szívemet. Ekkor lépett be hozzánk a csendes vendég. Már találkoztunk egy köszönésnyire, tudtam, hogy ő a tanító. Úgy jött be közénk, mintha ebben a perc­

ben ment volna ki s most csak visszajönne. Szótlanul vette a poharát, amely eredetileg a papné pohara volt, de teletöltve árván maradt s kiitta, mint akinek soron kívül pótolnia kell a mulasztását. A pap a cselédbérekről elmélkedett. Keveselte a nép szempontjából és sokalta az urak szempont­ jából. Úgy hallgattam a beszédét, mint a távoli harang­ szót, amiről eszébe jut az embernek, hogy meghalt valaki, de nem érdeklődik, hogy ki. . . Úgy sem ismerem. . . Néztem a tanítót. Fekete bőrén nem látszott, mennyi idős lehet. Kondor haja, mint a disznóserte, fénylett, ezüstös foltokkal tarkázva. Fekete cserép­ pipája, mintha be lett volna nőve vastag ajkú, sötét mélyű szájába s vékonyan füstölgött. A pap észrevette, hogy szórakozott vagyok, fel akart eleveníteni, töltött, koccintott. Alig kóstoltam meg. A tanító áhítattal ivott, méltósággal, szent komolysággal. Hallgattunk. Restellem, hogy a pap azt higyje, mintha éppen nem törődnék azzal, amit mond s hoz­ záfogtam gondolkodni, miről is volt szó. Meg akartam indítani a beszédet, mert szép hallgatni és jó, egy eldugott kis szamosháti pap okosságát a legnehezebb társadalmi problémákról. Azt mondtam, úgy szemeszöktibe, hogy a cseléd­ bér már sok a munkásnak és kevés az úrnak. . . — Hogy érti ezt, uram? — Ugy, hogy ma a magyar munkásnak nincsen igénye, csak a pálinka erányában, hát minél több pénzhez jut, annál rosszabb. Sok neki az is, amit kap. Az úrnak pedig kevés az ilyen munkás, mert dolgozni, belterjes gazdaságot vinni ilyen munkással nem lehet. Kevés, amit fizet, drágább emberekkel kellene dol­ goznia, akkor volna haszna. . .

A pap magas, síma homloka redőkbe húzódott s igazat adott nekem, de egyúttal minden oldalról meg­ támadta a kijelentésemet. Hagytam, hallgattam, nem figyeltem, nem bántam. Néztem a tanítót, akinek az arca olyan nyugodt volt, mint a fekete bivalyé. Csak néha mozdult meg két oldalt egy-egy redő, mikor a pipából a füstöt szítta be, szabályosan, mint a gép. Azt magyaráztam magamnak, hogy ez az ember egyáltalán képtelen nagy lelki megrázkódtatásra, csak él és vegetál, mint a növények, s levontam belőle a falusi ember típusát és szinte embertelen nagyra nőtt előttem az a titokzatos erő, amely áthatja ezeket a vidéki embereket s egy egész életen át megtartja ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények közt, megrögzött, lehetetlen szokásaikban, kis körükben, amely egyre szűkebbé lesz nekik, s amelyből egyre lehetetlenebb kivergődniök, míg csak el nem jön a nagy szabadító, a halál s meg nem nyitja előttük is az örök végtelenséget. . . És mégis nyomasztólag hatott rám ez az ember, mintha valami rettenetes, valami vígasztalhatatlan, végtelen bánatot sugározna ki magából. Valami meleg bánatot, amely láthatatlan sugaraival betöltene a szobában mindent s engem is áthevítene, a köny­ nyezés felé vinne. S valóságos lankadtság fogott el, mint elalvás előtt, mikor az érzékek elbágyadnak, de a szellem dolgozik. Nem csodálkoztam, mikor azt láttam, hogy a tanító arcán könnycsepp kezd lefelé ereszkedni. Nyugodtan és természetesen nézett maga elé, úgy látszott, semmit sem látott és semmire sem gondolt s mégis megnedvesedett a szeme s könnypatak eredt belőle. Vékony erecske, amely gyorsan futott le az arca árkain, s hamar beleveszett a kurta, durva szálú bajusz erdejébe.

A pap felkiáltott. — Mi baj tanító úr? A tanító odafordította rá a szemét. — Láncos adta! — nevetett a pap, — tanító úr! Ejnye! Ejnye! Jóakaratú volt a hangja s bort töltött a poha­ rakba. A tanító megint olyan komolyan, nagyszerűen ivott, ahogy imádkozni is csak templomban lehet. — Ez az em ber! . . . A tanító ú r ! — mondta a pap s hozzám fordult. — Hiszi-é uram, hogy legalább negyven helyen volt már tanító az öreg ú r ! Meghökkenve néztem rá. — A Drávától bé Brassóig minden isten elát­ kozta kis falut végig szolgált. És kérem, olyan nagy­ szerűen tanít, hogy olyat én nem láttam soha. Nincs az a tökfejű gyerek, az a bikakölyök, az az igazi parasztpulya, akit egy esztendő alatt meg ne tanítana írni, olvasni, számolni. Összeadni, kivonni, szorozni, osz­ tani: fejből. Valóságos csuda az! . . . Hogy mi a módszere, senki sem tudja, tán ő maga sem. Az bizonyos, hogy nem Pestalozzi találta ki. Hanem, hogy a magyar parasztnak az eszét ismeri, tudja, mire való, mennyi fér bele, mi kell neki, az is bizo­ nyos. . . Nevetett és jó kedvvel nézett az öreg tanítóra, aki érzéketlenül ült a helyén, mint egy darab fa. — És kérem, — folytatta a pap, tekintélyes papi gesztussal, — tudja ön, mi a tragédia? — Nem. — Nos, tehát ő a tragédia, akit aranyba kellene foglalni, mert negyven esztendő alatt negyven magyar községet szabadított fel az analfabétaság szégyene alól, ezt az embert az állam nem fogadja el tanítónak. És ahelyett, hogy dupla nyugdíjat adna neki, ha már negyvenszereset nem adhat, — hiszi-é, hogy soha, még egyetlenegyszer egy fillérrel sem jutalmazta m eg!

A leghaszontalanabb kis tanító is kap államsegélyt, ez az ember soha sem k a p o tt! . . . Komor tekintéllyel nézett körül és folytatta: — De most fog kapni. Most én jártam utána. Voltam az esperesnél. Beszéltem vele. Voltunk a tan­ felügyelőnél együtt, az is megígérte, egészen a magáévá tette a dolgot. És most, végre, egy kis valóságos pénz­ hez fog jutni a mi öregünk! . . . A tanító nem örült és nem búsult, nyugodtan nézett maga elé. — És tudja ön, hogy mi a komédia? — kiáltott a pap, — az a komédia, hogy ez a derék ember kilenc gyermeket nevelt f e l! Ez a komédia! . . . Mind a kilenc fiú! Uram, s mind a kilenc tanító l e t t ! Hát ez az ember nem érdemli meg az államsegélyt? Az öreg tanítónak a vállára tette a kezét s bizalma, megelégedése jeléül megrázta. — Igyunk, — mondta aztán. S ittunk. A vén tanító ivott, behúnyt szemmel, mint az igazhívő, aki Mekka felé fordul, ha imádkozik. Akkor letette a poharat s megszólalt. — Azért nem jó sokáig egy helyen lenni, mert nagyon kiismerik az embert. Fakó, színtelen, erélytelen hangja volt, mint aki nincs hozzászokva a beszédhez. — Az kell a jó embernek, hogy kiismerjék, — mondta a pap. — De fogadom, innen nem is megy el most már, míg csak nyugalomba nem megy valamék fiához. De még azután is itt marad. Nem való már bátyámnak a tanítás, itt marad köztünk, majd betesz­ szük a szövetkezethez, osztán egy kis borocska, egy kis kenyerecske mindig lesz a számára, míg é l . . . Meg voltam hatva. Nincs jobb nép a világon — mondtam magamban, mint a falusi pap, magá­ nak sincs semmije, mégis mindenkiről gondoskodik, aki jó ember. . . Móricz Z sigm ond: M agyarok.

3

De a tanító belenyúlt a zsebébe, kivett egy lapot. Rettenetes apró betűkkel sok-sok oldal volt telenyom­ tatva. Kiterítette maga elé és elővette nagy szemüve­ gét, amelynek foglalata el volt törve, de fekete cérnával meg is volt kötözve. Azt az orrára helyezte s messze eltartva magától a lapot, valahol középen rábökött egy helyre, amely már meg is volt jelölve körömcsi­ nálta kereszttel. — Mi az? — kérdezte a pap. — Ohon a’! — Mondta a tanító s elébe tette. A pap felolvasta: Magyar-Jesztreben (Zemplénmegye) tanítót keresnek. . . — Mit akar ezzel? — riadt rá az öregre. — Megyek oda! — Megy a fenébe. — Mán megfogadtam Katona Jánost, tizenkét forintért elvisz. — Az ördögbe! — szitkozódott a pap, egészen elveszítve a fejét, — hát ez micsoda! Mi a menny­ dörgős mennykő már ez. . . Hát miért akar elmenni innen? A tanító megvakarta a füle tövét fekete mutató­ ujjával s felvonta a szemöldökét a homloka tetejére. — Hát mit csináljak én itt tovább? Még hogy rám jőjjön valamék vaskalapos, hogy nem jól taní­ tok. Mit kell itt tanítani tovább? Irni, olvasni min­ den gyerek tud, a vásáron se csapják be, én bizony nem fogok nekik nyavalyákat, csillagászatot, meg természettant tanítani. A krumplit tanítsam nekik könyvből? Elég ha meg tudja kapálni. Megyek én oda, Jesztrebbe. Az egy olyan kis falu, hogy oda nem kerül tanító soha. Vótam mellette eccer Imregen, valami húsz esztendeje. Ismerem. El voltunk szörnyedve. És mindezt olyan termé­ szetesen, olyan egyszerűen mondta el, mintha a világ legrendesebb dolgáról lenne szó.

— De ha elmegy, nem kapja meg az államse­ gélyt! — kiáltott rá a pap. — Nem kell nekem alamizsna — intett türel­ metlenül az öreg. — Úgy se tanítok én fizikusnak egy parasztgyereket se, nekem se parancsoljon a miniszter. A pap vállat vont s kétségbeesetten nézett rám, mintha azt mondta volna, hogy: bolond, hát bolond! Csöndben ittunk egyet, aztán szótlanul ültünk egymás mellett jó ideig. — Tizenkét forintot kért Katona? — kérdezte a pap. Talán csak azért szólt, hogy jelezze, megérez­ tesse, hogy ő azért nem fordul el haraggal tőle. A tanító megmozdult s szaporán szipogatta a pipát. Apró szókkal mondta. — Hát tulajdonképen tizet kért, de hát azt mondtam neki, hogy: nézze barátom, magának vissza is kell ám onnan jönni, hát adok még két forintot visz­ szafelé útra. A pap nem bírta tovább, felállott. Csaknem szét­ pattant. Fújt. Járkálni kezdett. Nagysokára a tanító még egyszer megszólalt. — Meg osztán. . . a feleségem. . . Elhallgatott s még szaporábban, pislogva szivo­ gatta a pipát. — Mi baj a feleségével? — H át hogy én még csak maradtam volna, mer mán egészen elfelejtkeztem arrul, hogy el is kell innen menni eccer, de a feleségemmel összekaptunk az este, osztán azt mondta az asszony, hogy mán nem szeretem űtet, mán a falut szeretem, nem űt e t ! Azér nem megyek el innen. Bezzeg, mikor még űtet szerettem, akkor tudtam minden esztendőbe költözni, pedig akkor tele voltunk pulyával. . . Mint villámlobbanásban, úgy látszott meg ennek az embernek az igazi képe. . . S mint valami csoda­ 3*

lényre bámultam a konokfejű öregre, aki furcsa, bamba daccal nézett maga elé a pohárba, az üres pohárba. A pap is leült, lekönyökölt, maga elé meredt, aztán megszólalt. — Beszéljen vele valaki! . . . Na h á t ! Egy hetven esztendős vén em ber! Aki egy hatvanhat esztendős öreg asszonynak egy bolondos szavára felszedi a sátor­ fát és megyen tovább világgá, mikor már megpihen­ hetne a negyvenesztendős bujdosás után. . . Félve és féltve néztem az öreg tanító arcába. Semmi sem volt azon. A könny nyoma is úgy elpárol­ gott, mintha a nap felszárítja a vízcsöppet. Végre megszólalt: — Én nem egy hatvanhat esztendős vén asszony szavára indulok meg. . . hanem a feleségem szavára! . . . Ha neki így jó, nekem még jobb! . . . Fölvetette a fejét s fölbiggyesztette az ajkát. Kétség és remény közt néztem. Minden ember valami nagy, nagy titok. És a legszimplább is meg­ fejthetetlen. Emberésszel elérhetetlen.

DOHÁNYOSOK. A jegyző-irodában máris vastag a füst, pedig még fiatal délelőtt van. Három pipa fűti be a szobát. A jegyző úr a forró nyár miatt ingujjra vetkezve, öblös tajtékjából nagy füsttömegeket szí fel a hosszú, vékony száron át, amely szája egyik sarkába van beeresztve; a másik száj szögletéből aztán koronkét kifújja, mint a kovács­ fújtató. A testes úr jámboran üldögél az asztalnál s rendetlen iratcsomók hevernek előtte. Vizes, pislogó, kék szemével úgy röpdös céltalanul, mint a légy. Valami szórakoztatót keres és hetet-havat összehord, hogy agyonüsse az időt. Ezer szerencse, hogy a hivatal segít rajta. A csem­ pészek, a gacsályi vénasszonyok legalább a döbözt megtöltik jóféle szűzdohánnyal, amely ott kínálgatózik boldog-boldogtalannak s rá kell töltenie belőle bírónak, esküdtnek, rédia váltó parasztnak, még a tyúklopásért elítélt cigánynak is. De még a finánc se szabadul, míg meg nem kóstolja, s mivel szakértő, ki nem jelenti róla, hogy: — Kár volt lopni! A bíró, szikár, göthös paraszt, feltett kalappal ül szemben a jegyzővel. A kalapja nem butaságból van

a fején, mint gondolnák, hanem a rang miatt. Szó­ lítsa meg valaki, hogy vegye le, csöndességgel felel rá: — Jó nekem így is. És fentartja vele a respektust. Szörnyen dolgo­ zik a pipájával. Mintha egyebet nem is tudna. Han­ gosan cuppogatva, szopogatja a kurta, szétrágott pipa­ szárat, ahányszor szippant, mind a két arca behúzó­ dik a fogsora közé s közönyösen bámul egy helyre, legtöbbször a pipa megfeketült rézkupakjára, amely épolyan formájú, mint a falubéli torony teteje. Soha senki sem tudja, hogy már megint miben fő a feje a ravasz parasztnak, aki bíróvá is csak azért lett, hogy szenvedélyét, a fösvénységet, nagyobb körben érvénye­ síthesse. Itt a segédjegyző is. A sokdolgú körjegyzői irodák páriája. Aki a selmeci pipájából alázatosan lop ki egy-egy kis füstöt és mégis legtöbb dohányt fogyaszt. Keshedt ruhájú, züllött úrféle, az állát kiverte a ritka szakáll őszes sörtéje s még rosszabbul áll neki, ha néha megborotválkozik. Minden dolgot elvégez. Ingyen. Sehol sem marad sokáig. Csak ahol rábízzák a pince­ kulcsot. Még ott sem, mert ott többet részeg, mint másutt, pedig egy napig sem józan, még ha józan sem. És ülnek, ülnek. Igy nap-nap után. Csak a segéd­ jegyző pennája serceg, a pátrónusa viccel és rá a haho­ tája harsog. A bíró pedig buzgón szíja a pipát. Neki ez elég. Benyit a kisbiró. — No mi a? — támad rá a jegyző. — Tekintetes uram, itt vón az a Tokány Józsep. — Ahá, aki elvált a feleségétől, — csillan fel a jegyző szeme. — Jól van. Felhivattam. Mer azt min­ dig szeretem látni, hogy veszi valaki, ha elválasztják a hites sárkányától. Az asszonyt is becitáltattam. A jegyző úr előkeresi az iratokat, kirakja maga elibe, végigsodorja vékonyra, debreceniesre pedert

hosszú bajuszát, megvakargatja a kövér tokáját s tovább beszél: — Bolond paraszt. Nagyapám hallott ilyet. El­ válni! Micsoda úri tempó a?. . . Házát, kertjét el­ adta, hogy kiteljen a költség. Persze, most már tisz­ tán van, se ház, se asszony. Hahaha. Megszabadult a tehertől. A bíró kivette a pipát a foga közül s nagyot köpött a könyökén túlra, azzal megszólalt: — Hajsze, nem paraszt a. — Hát mi a csudája? — Duhányos. — Hát az nem paraszt. A bíró kétfelé igazította csuka bajuszát a pipa­ szárral s vállat vont. — A’ csak duhányos, — s legyintett hozzá. És e mozdulat méltóságából látszott, hogy éppen oly mélyen érzi maga alatt a nemes dohány meg­ művelő munkását, mint az úrnő a félvad ceylonit, aki az igazgyöngyöt kihalászta a tenger fenekéről. — Na, hát mért nem gyün be az az ember? Mit állasz ott, te barom. Mi? — szólt a jegyző. A kisbiró, mintha álmából rezzent volna fel, kato­ násan vágta rá. — Igenis, tekintetes uram. Derék szál pirosképű ember lépett be. Tisztes­ ségtudóan vette le kalapját, köszönt s barátságos, jóízű tekintettel nézett a jegyzőre. — No, Tokány József, csak azért hivattam fel magát, hogy megmondjam: megjött az ítélet a maga dolgában. Király ő felsége nevében elválasztotta ma­ gát a törvény a feleségétől. Mit szól hozzá? — Mit szóljak, tekintetes uram! Alássan meg­ köszönöm. Elébb is megtehették vóna. — No hát nem megy az olyan könnyen, — szólt a jegyző. — Mit gondol kend, hol van a király! Ma­

guk csak azt hiszik, az úgy megy, mintha bíró uram köp egyet. Lássa, a maga felesége, mán persze a volt felesége, közelebb van, mégse jött el, mire hivattam. — Hászen itt van. — Hol? — Kint az ámbituson. — Sz akkor gyöjjön hát, mér nem gyön be. No. Tokány József készségesen ment ki. Intett az asszonynak. — Erzsus! Gyere be, hékám! Takaros kis menyecske libbent be. Nagyvirágos, színjátszó, rojtos selyemkendő volt borítva könnyű blúzára; az asszony arca kíváncsian virított ki a boglárkaszín sárga kendő keretéből. A jegyző cuppantott az ajaka sarkában; a bíró szigorúan mustrálta a szép teremtést, mert az asszony­ nak attól kezdve, hogy bekötik a fejét, többet nem szabad ilyen szépnek lennie, úgy kell járnia, mintha gyászolna és vén lenne. Csak a segédjegyző nem vetett ügyet sem a dologra. Zavartalanul számította ki, hogy Kos Andrásnak hány korona s hány fillér a föld- és házadója. — No, szép menyecske, hát maga volt ennek az embernek a felesége? — Igenis én. — Na hát akkor tudja meg, hogy már nem híják többet Tokány Józsefnének, hanem csak úgy, mint leánykorában, Kánya Erzsébetnek. Érti? — Igenis, értem. — Akkor rendbe van. Örül neki? — Igenis, örülök. — Helyes. Most már örülhet is. Teringettét. Egy ilyen szép menyecske hogyne örülne, ha meg­ szabadul a kölönctől. Akad minden ujjára tíz férfi, ha kell. Most már szabad, mint a madár. De az ura,

nem tudom, örül-e? Nincs semmi mondanivalója, Tokány? — Instállom, jegyző úr, mi a fizetség? — kér­ dezte az ember. A jegyző elhallgatott. Szippantott néhányat. Ráné­ zett a falon függő díjtáblázatra, de azon nem volt kitüntetve, mi annak a díja, ha a jegyző passzióból citálja be az embereket, ezért elhatározta, hogy nagy­ lelkű lesz. — Semmi, József, semmi. Az esketésért, meg az elválasztásért én nem szedek pénzt. — Alássan megköszönöm. Ezzel el akartak búcsúzkodni, de a jegyző még nem látott bele a tréfába s rájuk szó lt: — Hallják-e, most már utána vagyunk. Mondja csak, barátom, min tudtak úgy összeharagudni, hogy nem sajnálta rákölteni a házát az elválásra? A férfi elmosolyodott, kissé lehajtotta a fejét s zavartan csosszantott a nyalka csizmájával. — Egy kis turucc vót az egész, tekéntetes uram. Az asszony egyre-másra szememre vetette, hogy nem vagyunk összevalók, vagy m i. . . — Eégen! — nyelvelt rá az asszony. — Hogyisne! Egyik nap, mint másik, furtonfurt borosan jött nekem haza. Hon vótál, te ember, nincs istened? mit csi­ nálsz?. . . Kocsmába! . . . Ó te, te, — mondom rá neki — hun a lelked? Mit akarsz?. . . Semmi dógod vele, — aszongya, mer aszongya, nem a tiédet iszom. . . Mer úgy vót, tekéntetes uram, hogy neki háza vót, mikor elvett, nekem meg csak a rajtamvaló. Hát aszongya, semmi közöm tülle, ű mit csinál. — Hát igenis, tekintetes jegyző uram, — foly­ ta tta az ember — így vót, csak egy kicsit cifrábban, mer az asszonynak igenis fel van vágva a nyelvelője. . . Hát én arra kikiátottam, hogy elválok tőle, ha csupa a házamba kerül is.

A szeme megcsillant, a hangja megcsikkant. L át­ szik, hogy ma is megtenné. Az asszony szelídítve sz ó lt: — Igy a, így vót a. Ezt mondta. Osztán amit kaptam, kaptam, az is az enyém vót. — No jó, jó, — szólt a jegyző — de most már nem sajnálják egymást? Hisz ahogy látom, már nem is neheztelnek egymásra. A férfi megbillentette a fejét s lemosolygott fél­ szemmel az asszonyra. Ez kétfelé hajtogatta a fejét s sz ó lt: — Nem nagy baj. . . Minek haragudnánk. . . Megesik az olyasmi a házasságba. — Püff n e k i! De most már nem házasok. Nem férj és feleség. — A való. — Hát hogy tudnak külön élni? — Instállom, — szólt a férfi — nem élünk külön. — Hát? — Egy fedél alatt. — Ejha. Egy asztallal, egy ággyal? — Igenis. A jegyzőnek kifordult a pipa a szájából s úgy meredt az égnek az ujjai közt, mint egy felkiáltójel. — Hiszen maguk nem házasok! . . . Akkor mire való volt a válás? Törvényesen elváltak, így meg, vadul, nem szégyelnek együtt élni? — Instállom, csak a jedző úr választott el. Pap előtt is voltunk mink. . . — De így, — szólt a jegyző, mikor megjött a lélekzete — így a gyerekük nem kapja meg a maga nevét. — H át avval csak jól jár. De inkább mind a kettőt megkapja. Máris úgy hijják, hogy Kánya­ tokány Marci. — Hát gyerekük is van?

— Kettő. — Na, hallja kend. Sok bolondot hallottam életembe, de ilyet még nem. . . Hát nem sajnálja a házát? — Hogy sajnálnám. Itt az asszony, ha már rákőtöttem a házam, dógozza le. . . S szerelmetesen összevillant a pár ember szeme. Azután elparoláztak s nagy elégedetten eltávo­ zának. A bíró újat pörcentett csuka-bajsza alól s azt mondta fitymáló kézlegyintéssel: — Duhányosok. A jegyző meg fölcihelősködött, az ablakhoz á llo tt; erősen megfogózott a tulajdon pipaszárába s utána bámult az emberpárnak. A szép ifjú párnak, amely vidáman, ruganyos léptekkel ment ki az uccára, annak is a közepére s a teljes, égető, leözönlő napsütésben szépségesen, bol­ dogan, az élet gazdag pompájával virítva haladt el végig a falun. Ugy tűntek az ember szemébe, mint a mezőnek virágai.

ANDRÁS SZERENCSÉT PRÓBÁL. Bealkonyodott s a falu lassan elcsendesedett. Tehénbőgés, kutyaugatás, a szép tavaszi falusi este csöndes zúgása hallatszik még. Egyszerre ád hangot a természet minden tagja, együtt élnek az emberek, az állatok, a növények, a föld és a levegő. A tavaszban bogárzanak a csikók és a kis mada­ rak a meleg estén, és a lányok sietve szűrik el az édes illatú tejet s kileskelődnek a kapukba a legény után. A legények félre csapják a kalapjukat, meg­ rázzák a kis csinált virágbokrétát, aztán sarokba támasztják az istállóban a villát s nagy csámpás lép­ tekkel viszik magukkal a vihogó lovak meleg állat­ szagát s forró tavaszi tüzét a lyányos udvarokba. András is kinn ballag az utcán. Két öklét be­ dugta a mándlija kis nyesett zsebébe s nyugodtan baktatott. A sár felfreccsent a csizmaszárra s András benézett ezen a kapun is, azon is, utána villant a szeme a repülő lányszoknyáknak. Hásze legény ő még. Teheti. Szabad. Lehet. — Nem is tudom, — mondta magában, — mér is járok én mindig csak ahhoz az egy Borcsához. Mán három esztendeje. . . Hát mi a nyila van ezekkel a jányokkal, hogy úgy a kötőjük sarkához tudják mad­ zagolni az embert, mintha ott se lehetne hagyni többet őket.

Nagy gondban nézett maga elé a sárba s oda lépett, ahol legkövérebb a latyak. Nem lúd a legény, hogy a csizmát kímélje. . . Ha legény, vágja a sarat. Hát András vágta is, mint egy század bakkan­ csos. Azután kihúzta magát s ha lányt látott, hangosan oda-oda szólott nekik: — No h é ! Hogy vág a bajusz! Gyüsszi vasár­ nap a táncba! . . . Itt is, ott is felzúdultak rajta. Kicsi a falu, az egészet felzaklatta az András hirteleni legénykedése. — Mi van evvel az Andrással! . . . Tán ott hagyta a B orcsát! . . . veszekedtek?. . . Nem hallottátok?. . . Szaladjatok mán, lessetek át a jányhoz, tudjátok ki, nincs-e köztük valam i! — tanakodtak itt is, ott is. András meg mintha garatra öntött volna, meg­ mámorosodott a sok lányszótól, lányhangtól, a lány­ szívekből kiáradó izgalmaktól. . . Cimborákkal találkozott szembe. — Hogy vagy hé. — Hát vagyogatok no! — Há mécc ilyen hegyesen! — Én bion szerencsét próbálok! — Hát mán nem vagytok egybe a Borcsával? — Borcsával! — mordult András. — Nekem se in­ gem, se gallérom se e, se a ! Nincsen rám varrva. Igaz-e! — Lehetős jány pedig. — Szeplős! . . . Gyün a tavasz, hát gyün a szep­ lője i s . . . Nem szeretem én az ojant, aki szeplős! Kivált ha az orrán. Elváltak, mert mégis mindenkinek menőkéje van. Mindenkit várnak, itt vagy ott. András is tovább billegett s ha már elkezdte, tovább folytatta gondol­ kodva a mérget magában. — Meg csámpás is. Csámpás mint egy tehén. Má most is, hát még ha asszony lesz. Pég ha jány, ugorjon! mint a bolha! . . . Ugy szeretem én a jányt,

ha úgy pereg, mint ez a Kis E rzsi! és benézett a leg­ közelebbi kapun. H át ez is csak különb talán, mint a Borcsa! . . . Én nem is tudom há tettem a szemem, mikor úgy bedöglöttem nekik. Tud annak valamit az anyja! . . . Veszekedni tud! . . . A jánya is fog tu d n i! . . . Hát bolond vagyok én, hogy magamtól belelépjek a kerékvágásba, oszt ott tartsam a lábam, míg oda nem fagy! Ajjaj, ha egyszer odavette a jég, akkor mán nem lehet kihúzni. Legalább is odaszakad valami. A félcsizmasarok. Pedig kár volna érte. Uj a patkó rajta. Kis Erzsi szemmel tarto tta s rákacagott. — Hát te mit ihogsz hé! — kiáltott rá András. — Ne ugrájj má no! — mondta tetszéssel. — Mér n e ; elbir a főd. — De káprádzik tőle a szemem! — Hallodi mán! . . . Vár Borcsa hé! — Miféle Borcsa! — szólt András lappangó indu­ lattal. — Tán összevesztetek! — Veszett a fejsze! — Hallodi mán babám, — csapta össze Erzsi a kezét s odajött a keri téshez, rátette nagy piros kezeit a sövényre s bámulva ágaskodott, hogy a legény arcá­ ból jobban kilássa a dolgot. András megrángatta magát s lelépett a keri tés­ hez az útról. Jókat csapott barátságból az Erzsi keze­ fejére s benyúlt a kerítésen, hogy megcsipje. De a lány úgy elugrott, mint egy esztendős bornyú. Nagyon tetszett Andrásnak, hogy ennyi elevenséget lát a jány­ ban. Nem kap ennyit Borcsánál esztendeig. Hanem akkor csak meghőkölt. Erzsi túlságos­ kodni kezdett. Nagyon hangosakat kacagott, nyiho­ gott, sikított. Egyszerre megijedt András, még a lesz belőle, hogy itt ragad. Bentről is nagyon kezdtek ki­ felé látni. Mán pedig ő nem azt akarja, hogy cseberből

vederbe. Hanem azt, hogy ha mán szerencsét próbál, ki választja magának a legkülönbet. Akibe igazán semmi hiba sincsen. Ajjaj, ez az Erzsi friss, friss, de szeles is. A minap is hallotta az anyjátul, hogy ugrálás­ bul odacsapta a csuprot az ámbitus fájához, úgyhogy eltört. Micsoda lyány az olyan, aki el tud törni egy csuprot! Otthagyta hát és tovább ballagott. Ugy elgon­ dolkozott ezen, hogy mindjárt ott volt a Borcsáék kapujánál. Meg is hökkent, hogy ha kinn a jány, muszáj lesz bemenni. De nem volt kinn a lány, persze, hogy nem, mor­ fondált magában már tíz lépéssel odább. Persze, hogy nincs kinn. Már ő utána nem kell lesni! Már ő jól le van fogva, azt hiszik! Az ő kedvéért nem kell kinn ácsorogni. Dogozik benn a házba, vagy az ólba. Az anyjának, annak a vén tűzrevalónak. Mán nagyon elhitték magukat, nagyon is biztosak a számításba. Ej de jó is, hogy még nem volt a p a p n ál. . . De csak meg ne ígérte volna, hogy most vasárnap már elmegy a jánnyal a jedzőhöz kihirdettetni magukat. No még nem késő, még nem szakadt le a part, még el lehet alóla lépni. El is lép. Nyugodtan ballag tovább az utcán, le a falun. Minden kapu, minden jány egy kis fertály óra. Hajaj, nem kell búsulni, van jány minden udvaron. Csak annyi baj legyen! Az ötödik szomszédnál csak utána szalad valaki. Megismerte a lépéséről, hogy Borcsa. Aha ennek mán befujták, mi ujs á g ! Mégis komisz egy kis falu e Süllyedjen el. — András! — No hát. — Mit hallok! — Ki vele no. — Azt mondja Kis Erzsi, hogy el akarsz hagyni!

— El hát s mi bajod vélle? — El e ? — El a ! — No hogy kell már szegény fejemnek ily árván m arad n i! — Könnyen. — Tudod mit fogadtál vasárnap éccaka? — Igéret bolondnak öröm! — Hogy elveszel, legfeljebb három hét mulva! — Nem vónál b eteg! — Jaj én teremtőm, már hova legyek! — Jeget aszalni! — Látom már megvetettél, hát elmegyek. — Jó u t a t ! Borcsa pironkodva, dühösen, bajosan fordult vissza s összekapva magát, mint egy jérce, hazafutott. András tovább baktatott s igen jól érezte magát. Megmondta a magáét eccer. Persze. Minek is ez a nyomorúság. Egy semmi jány tenné tán gúzsba! Vidáman rakosgatta hát a lábát előre s csak akkor vette észre magát, mikor már kinn is volt a faluból. No bezzeg, fordult vissza s el kezdett arra gon­ dolni, kivel is kössön hát, ha már Borcsának ilyen jól kiadta az u t a t ! . . . Itt ez a Máté jány. Ez neki nem kéne, ha ráadásnak adnák a bécsi torony gombját, aki tele van pénzzel; pedig arannyal. Nincs ennek csak csontja bőre. Nem szereti ő a csontosat; a tálból is a jó rengő kövéres falatot szereti ő kiszedni! Itt van Pap Erzsi. De ennek meg már gépésze van, ez nem jön őhozzá! . . . Iszen azér nem az a baj, mer ha ő igazán akarná. . . Hozzá gyünne őhozzá a váci püspök i s ! . . . De nem az a bökkenő, hanem az hogy vajjon Borcsa mit szól a históriához! Sir m o st! Bőg. Csak hagy bőgjön. Attul szépül a jány. Ugyis rá fé r. . . Vajjon ha visszamenne. Hogy fogadná. . . Mit szólana! A nyakába esne-é. . . s

megállott a kapu előtt. Persze legalább látta, hogy nem jó lesz packázni! . . . Kell a! Megmutatni a virtust. . . Meg azt, hogy nem csak egy jány van a világon! Már fogta is a kilincset és besomfordált a kapun. Csak kilincsbe tette az ajtót is, pedig máskor úgy vágja, mint az égzengés. Csakugy csattan! Aha, azért megismerik itt a lépését. A jány mán kinn is van a tornácon, mire Ő oda ér. — Hát te! . . . — kiált ide ellenségesen. — Borcsa, — szólt csendesen András. — S ugyan mit akarsz! — Megmásoltam rózsám elébbi mondásom. A lány megrántotta a vállát. — Késő már. — Visszahoztam hozzád, igaz megbánásom. — Vidd vissza. — Házad körül szomorán addig forgolódom. . . — Állhatsz tótágast is. — Míg két piros orcád rendre nem csókolom! — Rendre a bornyút a kötelen. — Vigyázz rózsám, — mert maradhatsz könnyen eladóba! — Bizd rám! A legény megszédült. — Na hát istenuccse mást keresek én még ma a fonóba! Szilajon fölvágta fejét s lendült-fordult keserűszomorúan. . . A lány begyesen fordított hátat s kegyesen vetette: — No, gyere bé, gyere bé, üssön meg a szösz­ ménkü! És sietve siklott vissza a kinyitott ajtón a házba, András osztán lehúzott nyakkal bókolt be utána. Megelégült szívvel, mint a ki szerencsét csinált, de gyáván és félszegen, mert jól érzette, hogy a lány győz akkor is, ha vesztett a csatán. Móricz Z sigm ond: M agyarok.

4

PÉTER KÖRÜLNÉZ LÁNY UTÁN. Péter, vasárnap reggel, ahogy a marhát meg­ etette, hozzáfogott, hogy kipucolja magát. Templomba se ment, egész délig subickolta a csizmáját, a ruháját, meg a fejét, de ebédre olyan is lett, mint egy angyal. — Mit akar ez a fiú, ugyan hová készül, — mon­ dogatta egyre az édesanyja, de Péter egy árva krükköt sem felelt. Ebédelni már úgy evett, foghegyről; a bajusz­ kája kőkeményre össze volt dolgozva s a száját se merte mozdítani. Ahogy az utolsó morzsát leverte magáról, felállott, feltette a kis darutollas kalapját a búbjára. — Hová mégy? — kérdezte most már egyene­ sen az anyja. — Az orrom után, — szólt egyszerűen Péter. . . Nem tartozik ő számot a d n i; mióta meghalt az apja, ő az ember a háznál. Az özvegy anyja el is hallgatott, csak a szeme lett könnyes. De Péter az ajtóban mégis megállott s úgy félig hátrafelé azt mondta kegyesen: — Tiszabecsre megyek. Az anyja kinyílt szemmel hallgatott. Hirtelen fiatalkora tűnt fel előtte. Ő is volt egyszer Tisza­

becsen. Bálban. Talán Péter is bálba megy. . . Va­ lami Sarudi nevű legény nagyon akarta volna őtet Tiszabecsen. Azér is vitték el, szoktatóba, de biz ő nem tudott elmenni a falujából, csak itt ment férj­ hez. . . Egész megenyhült Péter ir á n t: mégis meg­ mondta hová megy! pedig hát igaz, ő a gazda. . . Jaj istenem, miféle jány fog a nyakába akadni, abban az idegenben. . . Péter csak állott; két ujját a lajbizsebbe akasz­ totta s így szó lt: — Aggyék egy koronát. — Van neked pénzed, — csattant fel az anyja. — Kevés — van! . . . de kevés. . . Az anyja morgósan, nyögősen felállott az asztal­ tól s a komótból elővette a p o h arat; az asztalra vetett belőle egy ezüst koronát. — Osztán ne igyál. — Nem állom én az italt, — szólt Péter, megju­ házva az anyja szívességére, — nem tudom én lenyelni aztat a büdös p á jin k át. . . Stenálgya. Elment. A két öklét a kis kabátja zsebébe feszí­ tette s kényesen ballagott. Tar János barátja egy udvarról rákiáltott. — Hová, hová Péter? Péter megállott, szétvetette a lábát s odavárta a pajtását. — Megyek Becsre. — Mir? — Lyány után. . . Nagyon szemtelenek mán ezek a falunkbéliek. — Az igaz, nagyon el vannak szemtelenedve. — Azt hiszik, csak az egy Magosliget van a vilá­ gon. Mer itt kevesen vannak. Becsen annyi a lyány, mint a tarka kutya. — H át! Igazad is van! — Gyere no, te is. 4*

— El is mennék, ha vágtam vón estére szecskát a marhának. — Szerbusz. — Szerbusz. Péter tovább ment, pár lépés mulva már kinn is volt a faluból, mer olyan kicsi ez a falu, mint egy galambduc. H át elment a faluból! . . . El! . . . Szinte izga­ to tt volt, lesütötte a fejét, s nem látta, milyen sárga a Tisza vize, milyen zöld a part fűve, milyen kaca­ gós kék az ég teteje, milyen visító piros a pipacs a búzák borozdáján. Nem hallotta a szőke füzes suso­ gását, a szél fütyörészését, madár rikkantását, csak ment búsbika magában s úgy tetszett neki, még ilyet nem te tt emberfia, soha, hogy a kis Tur vize mellől a Tiszahátra eredjen jányér. Közel, igaz, de két falu; két óra járás! Más népek! más családok, igaz: magya­ rok, kálvinista népek, itt is, ott is, de mégis még a falu népe is m á s: egyik Magosliget, másik Tiszabecs. Nagy a különbség. Csak kimondani is más. Aztán nagyot szippantott a friss levegőből a Tiszatöltésen. Már itt is volt a nagy falu; elmaradt jobbra Tiszaujlak odaát a túlsó parton. A vashídon majdnem átment, mer arra szokott menni mindig hetivásárra. De most csak baktatott tovább. Becs felé. Já rt ő mán erre, tudja az utat. Mikor himesér jártak. Nagypénteken kisjányok jöttek át. Ligetre, becsi bátor jányok s húsvétkor ők, ligeti hetyke fattyak visszázták a látást. Rokon is akadt itt, ismerős is kicsint, törvénybíró Nagy Gábor bátyám. Lányosház, mindjárt oda tartott. Nagy örömmel fogadták a táncost bál előtt. Szíves népek. Nagyon jó apósnak, anyósnak valók. Péter okosan szólt, bölcsen ült, de a szeme a pitar­ ban kinn kalandozott, ahol egy szép kis tizenhat­ esztendős forgolódott.

E kell nekem, gondolta Péter, az aztán betyá­ ros kisjány s hamarosan módját ejtette, hogy hozzá kerülhessen. — Énnye be jó a hivesem, — állott az ajtóba, ahogy magába m a ra tt; mer a nénémnek is ki kell menni a pitarba, meg a bátyám is kiment, tán egy kis borér. — Aki nem fázik, — mondta a kisján. Péter mosolygott s azt mondta: — Somodi Péter vagyok én. Magosligetrül. A kisján csak elfordult azér. — Mér nem szólsz rá, — intette az anyja nyá­ jasan, avval kifordult; szerette, ha szóra kap ez az ő kis vadjánya. Péter, hogy a jány nem szólt, csak a selyem­ pántlikáit rakosgatta egy papírkatulyába, maga sem szólt soká. De aztán úgy gondolta, mégis kék valamit má mondani, hát azt mondta: — Szebb falu a miénk, ment e, oda gyertek el eccer. — Szebb? — mondta a kisján megsértődve. — Szebb bizony. Erre új csend lett. Péter támogatta az ajtófél­ fát, a kisján eccer csak kigondolt valamit s egyene­ sen ránézett. Nagyon remek szeme volt. — Van maguknál bádogteteje a toromnak? — Nincs. A kisján elnevette. — Hát akkor hogy lehetne a maguk faluja szebb. — Ühm, — mondta Péter s erre nem tudott mit felelni. Jósokára szólott újra s a nyakát eltekerte a kemence felé, mint a gém. — Mán akar szebb, akar nem szebb, de jobban lehet benne élni. A kisján végignézte.

— Van maguknak svajcer tehenük? — Svajcer? A nincs, csak magyar, kettő. De nagyon rendes szarva van. — Én csak a svajcer tehenet nézem tehénnek. — Mér? Mer sokat ad? — Nem. — Hát? — H át én megszoktam, hogy kajla a szarva. Péter egy kicsit nevetett. — Maga még nagyon gyerek, — mondta fölé­ nyesen. — Vannak magánál okosabb jányok is Becsen? A kisján felbiggyesztette a száját, többet nem szólt neki, ha agyonverik is. Most osztán egészen hallgattak. De kis idő mulva egy másik ján jött a szomszédból. Ez bizony nem vót olyan szép, üdősebb is vót. Rá se nézett a legényre, úgy ment be mellette, mintha egy nagy kuvasz állna ott. — Somodi Péter vagyok én Magosligetről, — ment utána Péter. A lány elkezdett nevetni. — Tán a bálba jött? — Még nem tudom. — Hát mikor tudja meg? — kacagott a jány. A szoknyája olyan sárga volt, mint az a tavaszi apró sárga vízi virág, amit semmiféle marha nem esz meg! — Ha jó táncosnéra akadok, nem mondom, meg­ forgatom. — Hát tudnak Magosligeten táncolni? — Hát tudomán kell ahho? — Van maguknál tánciskola? — Hát csak ott lehet táncolni, tánciskolába? — Az igaz, maguknál olyan magos a küszöb, azon tanul a pulya táncolni, — mondta a jány s úgy elkezdett vihogni, hogy no. Péter kínosan nevetett. De sokat vetik azt a küszöböt. Kezdte igen bánni, hogy idejött.

— Maguk igen nyelvesek, — mondta. A lány nem sértődött meg, kacagott. Otthon merne így a szemébe röhögni valami ján, úgy szájon kapná! . . . De hát, mit tudják ezek, hogy kicsoda ő! . . . Hogy neki má meghalt az apja. Maga gazdája. Aztán kevé­ lyen sz ó lt: — Azér mekköszönhetné az a jány, akit ebbül a naccerü falubul elvinnének abba a kis kösségbe. A lány újra kacagott, akkor megint jött egy másik jány egy másik szomszédbul, egy olyan vala­ milyen szőke. Ezek biztosan má meglátták az idegen legényt, annak a csudájára gyűlnek. Péter még hegye­ sebb lett, úgy állott a hosszú egyenes lábain, a nadrág­ hasítékba bezzegtetett kézzel. — Hallodi mán Ágni! — kiáltott a vihogó, az új jánnak. — Kánya Ágnes nevezetem, — mondta ez Péter­ nek s a kezét is odanyujtotta. Péternek a hideg futott végig a hátán, olyan fertelmes egy dolog volt neki, hogy egy jány így kel­ lesse magát. Megfogta a kezét s megszorította legalább istenesen. Az felszisszent. — Be erős. — Mink olyanok vagyunk, — mondta Péter s komoran nézte a két lányt. Azt mondja a vihogó, fulladozva: — Elmennél-e Ligetre Ágni? — El. Nahát erre a vihogó még jobban vihogott, Péter meg ránézett a se-színűre s elhúzta a száját. Azt elhiszem, mondta magában, de nem ettem meszet, hogy egy ilyen soványat szedjek a nyakamra. — Elmennék én, — mondta a szőke, ha olyan akadna, aki nekem is tessék — s Péter már attól félt, hogy a nyakába ugrik. — Van itt kovács ebbe a híres faluba? — kérdezte.

— Kovács? — A. A lányok vállat vontak, a vihogós persze rögtön rázendítette a kacagást. — Tán le akarja reszeltetni a. . . — s nem bírta mondani a fuldokló nevetéstől, — kiszaladt a pitarba, a kisjány nyakába borult s annak súgta a fülibe a v é g it: — le akarja reszeltetni a bajuca hegyit, oan hegyes két szál szőr a ligeti szőr. A kisjány még mindig orrolt, nem is nevetett, Péter odabent komolyan mondta: — Mer aszongyák itt oan kovács van, amék csergős patkót tud csinálni. Hát én egy csergős patkóér messze földre el tudok ám menni, mer én meg oan vagyok. . . Mán egy jánnak, nagyon arambul kéne lenni, hogy egy jányér is eemennyek tíz lép ést. . . — Hát bion nem is akármi lány érdemli azt meg, — mondta a szőke, mintha ő megérdemelné, a görhes, nézett rá dühösen Péter. Ki is mondta a gondolatját: — Hát a minálunkvalók, azér, azok megérdem­ lik. . . Lehet mondani, meg. . . Mer tuggya, hiába megy az ember akár erre, akár arra, olyanféléket nem lehet ám akárhun lá tn i. . . Mer tuggya, még a mi falunkba, a mi kis falunkba azér mégse oan szem­ telenek a jányok, mint másutt. Tuggya, nincsenek úgy elszemtelenedve. S büszkén és világos arccal nézett a csepüszínjány arcába, s most aztán még ez is hátat fordított ám Péternek. Ő azonban úgy meg volt elégedve a ligeti lányok­ kal, észre se vette e z t: mintha nagy darab kincset talált volna.

ISTEN NEKI. I.

Tar Gábor egyet rúgott, fölébredt s leugrott az ágyról. Forró talpának jól esett a hideg föld. Vizet vett a szájába és nyíri parasztmódra úgy mosdott meg. Egy-kettőre rendbeszedte magát, mint kato­ náéknál. És egyszer sem nézett oda szép, fiatal asszonyára. Ott feküdt az asszonyka a magasra felrakott ágyon. Puha, lazán szétbomlott, csillámló gesztenyeszínű haja ráhullott a tarka párnára s a besütő reggeli tavasznap szikrázott rajta. Olyan szép, meleg, színes teremtés volt, így alva is, akit, mint mondani szokás, ezerig lehet csókolni. A karja fehér, mint a friss hó, a barna alsókar s a dolgos, szinte fekete kéz belevész a dunna tarkaságába. Ugy fekszik, mint az alvó gyermek, egy kedves, édes, ártatlan gyermek. De Tar Gábornak nem volt ráérő ideje, hogy a fele­ sége szépségében szemlélődjék. Csak várt, várt, majd fölébred egyszer. De mikor már ő készen is volt s az aszony még akkor sem neszeit föl mély, nyomott álmából, rákiáltott. De oda sem nézett. — No. Hé. Mi lesz má.

Az asszonyka ijedten felült. Aztán újra lehúnyta a szemét és nyujtózott. A napfény végigöntötte s betúrt a kemény vászon ingbe, amely mindenfelé megtört, nehéz ráncokba gyű­ rődött az asszony formáin. Játékosan, mint az álmos cica, duruzsolt az asszony, ásított és vonaglott, készen játékra és karmolásra. De legjobban szeretett volna újra belefeküdni az álom hullámaiba s tovább ringa­ tózni rajta. Gábor azonban keményen és ridegen állott meg a szoba közepén s szétvetett csizmákon nyugodott, mint egy bálvány. Szólani akart, végezni s hogy legyen mivel bibelődni, míg az ember a nagy szót kimondja, elővette a kostököt s elkezdte veregetni, labdává tekergetni a tenyerében. — Tegnap találkoztam az anyámmal, — szólott s a földre bámult kifordult szemfehérével. Az asszonykának egyszerre kiment az álom a sze­ méből. Olyan ijedten húzódott be a dunnába, amit fel­ rántott az álláig, mint egy csiga. És aztán úgy pislogott ki rémült macskaszemekkel, mint a megriasztott cir­ mos, amely lesi, melyik ablakon ugorhat ki az ostor elől. Gábor a dohányzacskót bedugta a nadrágvágá­ sába. — A szőlőből jött az este, — morogta — a kútnál látott meg, a csordakútnál. Odahijt. Az asszony nyelt egy száraz sóhajtást. A szája egyszerre cserepes lett. Remegett az ajka s úgy várta a retteneteset. Az anyósa még mindig csak borzasztó bajokat csinált n e k i . . . — Mit mondott? — kérdte rekedten, halkan s köhinteni sem mert kiapadt torkán. — Mit! — mondta az ember, a két hónapos házas fiatal férj. Most fölnézett, rá a feleségére s látta az asszony arcán, biztosan, mint a halál, hogy a hír igaz.

Egy pillanatig elmeredt s gutaütéshez közel bá­ mult rá a feleségére. Sápadtak voltak mind a ketten. Egyik a másikra vetette tulajdon ijedtségének a színét s Gábor látta, hogy az asszony úgy reszket tőle, mint az Isten irgal­ mától. Ez kissé megszelidítette, mert látta, hogy erősebb a menyecskénél. Egyet rántott a vállán s azt mondta: — Bolond a. . . Mindig is a vót. . . Csak áskálódik, mint a giriny. Az asztalfiához lépett s kihúzta. De nem volt benne semmi keresnivalója, hát belökte s fölnézett a plafonra. Akkor nagyot nyelt s gondolta magában, eh, kimondom. Elég vót egy éccaka t űrtőztetni magam. Ugyis ki kell mondani egyszer. H át így szólt, de nem nézett az ágy felé. — Cifrát m ondott! Hallgatott, de az asszony mintha meg lett volna halva, némán ült s nesze sem volt. Felkapta hát a kalap­ ját s lehúzta a szemére. Elindult az ajtó felé s csak mikor kinyitotta, akkor állapodott meg. S félig befelé fordulva fenyegette meg az asszonyt. — De hát kár vót a vén csoroszlyának megtanulni beszélni, ha nem igaz, amit most mondott. Bevágta maga után az ajtót s örült neki, hogy ilyen fenegyerek volt az egyszer. Most megmondta az asszonynak! Mert ami szitkot az anyja fejére v e te tt: ha nem igaz, az mind erre száll, ha mégis igaz! Kiment az udvarba hátulra benézett az ólba, ahol egy kis bor­ nyújok volt minden gazdaságuk, azt ellátta, de a végin meg is rúgta: — Üssön meg a guta! Te is onnan való vagy! Hozomány volt a bornyú. Aztán kiment az udvarra s a leolvadt tavaszi hóban nekiállott egy nagy tőkének s abba vágta bele minden keserűségét.

Bent az asszony az ágyán ült, csak ült s beletemette az arcát a dunnába. Még lélegzeni sem mert. H át itt van az idő, amikor mindennek ki kellett sü ln i! Ajjaj! Az arcára húzta a takarót, mert szégyelte magát a nap­ sugártól is és gyáván, lassan becsúszott, elterült a tarka dunna alatt. Közben többször elszánta magát, hogy felkél s kimegy az ura után és megmondja neki, hogy: hallod. . . Behúnyta a szemét s magában sem merte tovább mondani. Vagy felkél s szalad, ugrik, kedvében jár az ember­ nek, hátha irgalmaz! De nem bírt moccanni, feküdt, mint a halálra ítélt. Egyszer csak nyilt az ajtó s megrettenve figyelte, ki jön be rajta. Már azt hite, a hóhér jön széles nagy karddal, amivel le fogják az ő szép fiatal fejét vágni. De csak az anyja bújt be. — Jó reggelt, jányom. Gábor má elment? A menyecske kidugta a fejét a dunna alól. — Hátul van, — mondta sápadtan. Az eleven, száraz kis öreg asszony, akinek csak a csontja-bőre jár már itt a földön, körülvizslantott a szobában, mint egy kopó. Rögtön látszott rajta, hogy valami van a begyében. A fiatal asszony reszketett a szavától. Az öreg asszony csakugyan nem bírta sokáig, hogy rá ne térjen a mondanivalóra. — Te, Gábor tennap beszélt az an yjával! Az asszonyka intett, hogy tudja. — Mondta? Megvert? Nem? Az asszonyka csendesen mondta. — Most szólt valamit reggel. Hogy kiment. — R eggel! — csudálkozott a kis vén boszorka. — Reggel! . . . Hallod ez az ember! ember e! Ez sze­ ret ám csak eccer! ! Hát csak reggel szólott. Hm, hm. Pég az este beszélt az anyjával.

Hallgattak. — Osztán elmondta, hogy mit beszélt neki az a vén dög? A menyecske csak intett, hogy nem. — Nem? Hm. — Csak aszonta, hogy valami cifrát mondott. — Csak? — Meg hogy kár vót neki megtanulni beszélni, ha e nem igaz, amit most mondott. — Aha. Mást nem szólt? — Nem. — Semmit? — Semmit. — Egy szót se? — Hát. A vén boszorka összetette a kezét a hasán s bólo­ gatva, meggyőződéssel sz ó lt: — Megmondta! Megmondta pedig neki! Csönd lett. Aztán elkezdett tipegni, topogni le s föl. — Cudar vén dög, minek az ijennek mán élni, hogy minek annak. Nem elég, hogy mindent megcsinált, hogy a fia el ne vehessen, most mán szíjjel akar csinálni benneteket, hogy a szó száradna má bele. Látod, ije nkor nem tartja a haragot, mikor valami rosszat tud mondani a drága fiának. Ijenkor van nyelve. Az elveszett fiát bezzeg megismeri ije n k o r. . . Ezt is neki kellett meg­ mondani! Törte-marta a kezét. Összekulcsolta s úgy sóhaj­ tozott, mint a temetési virrasztók. — De te is, te is, te cudar! — pusmogott tovább, veszekedve, lefojtott hangon, — csak bajomra vótál, mióta megvagy. Hogy nem ég ki a szemed! Nem érde­ melsz ilyen embert! Csak tapodna meg helyettem is! Ijenekre tanítottalak én téged! A menyecske fellobbant.

— Iszen maga is így járt az elsővel. — De én ahhoz mentem! . . . A fiatal asszonyka sírva fakadt. — Én is mentem vóna, mér nem hattak? — Hallgass, te szerencsétlen. Veled vert meg az Isten. Hattalak vóna, de elment. Itt hagyott. Utána szaladjak? Amerikába. Te, te csúfságos, te. Az öreg asszony, mint a lidérc tűnt el az ajtón s otthagyta a gyerekasszonyt, aki egyszerre elfakadt sírva s keservesen sűrű könnyhullatások közt borult bele a párnájába. Hátrament az udvarba s meglelte a vejét. Ugy birkózott az éktelen nagy tőkével a fiatal gazda, hogy kín volt nézni. Odament hozzá és meglökte egy ujjal. — Te. — Na. — Az asszony beteg! — Mi? — Mér nem viszed orvosho? A kis embernek fennakadt a szeme. — Or-vos-ho! — Hát. Hisz a vízibetegségbe van. Az ember elámult, sóbálvánnyá lett. — Ha hamar nem segíttek rajta, két hét mulva nézhetsz új asszony után. . . Legalább nem rág többet az anyád. Az ember hebegett-habogott. — Mér nem mondták ezt eddig? — Ki tudta! — De hát akkor vigyék! Az Isten áldja meg, ne ácsorogjon itt, hanem menjen kend szeker után. Nem sajnálom én érte a húsz krajcárt az orvosnak. Se a forintot a szekérér. Avval otthagyta a tőkét és szaladt be a házba.

Az öreg anyó pedig kioldta s újra bekötötte a fején a zöldesre fakult fekete perkálkendőt és meg volt elé­ gedve magával. Aztán buzgó arccal loholt az emberke után, mert félt, hogy az ostoba jány még elrontja odabe, amit ő olyan jól megépített ideki. A fiatal férj azonban ölre kapta a feleségét s rá­ borult. — Ó, ó, te bolond te! Hát mér nem szóltál, hogy beteg vagy. Viszünk Szalkára. Orvosho. Nem lesz semmi bajod, ne félj. Az anyád mán el is ment szekér után. Az öreg asszony be akart nyitni, de az ajtón á t is kihallotta a veje szavát, hát fülelt egy kicsit, mint egy igazi boszorka. — Hanem abból a hétrőfös nyelvéből lemetszek az anyámnak! — kiáltotta a férjecske. — Sose búsulj, szívem, mindent tudok én mán, megmondta az anyád! A menyecske már értette, hogy az anyja csinált valami suskust és betegen, bágyadtan hagyta, hogy az újra becsapott jó ura úgy ölelje, mint a beteg lelket. Vissza is ölelte s két meztelen forró karjával úgy meg­ szorította az embere nyakát, hogy majd megfúlt attól az ember. Nem a szorítástól, hanem a boldogságtól.

II.

Az asszonyt elvitték, haza is hozták, mégse lett tisztába semmi. Talán még rontott a dolgon. Az ember csak hallgatta, hallgatta, amit az orvos szavából így is, úgy is meséltek a fülébe, ha akarta hitte, ha nem akarta is gyanakodott. De a falun végig szaladt a furcsa betegség híre s ha soha nem kételkedtek volna is az asszonyban, most még a kis iskolás gyermekek is hunyorgatva játszottak vizibetegséget.

Egyre feszültebb lett a hangulat. Tar Gábor már napszámba sem mert menni, de még ki sem bírt lépni az utcára, mert mihelyt valakivel találkozott, mindjárt verekedhetnékje tám adt. A feleségéhez álló napokon egy szót sem szólott és este a boci mellett húzta meg magát a kicsiny, hideg istállóban. — Mán bába leszek, — mondta magában dühö­ sen s fogcsikorgatva szimatolt igazság után. Egy reggel betoppant hozzá az anyósa, aki tette ugyan, hogy ő semmiről se tud, semmit, de azért maga is elmaradozott az utóbbi időben a fiataloktól s ártatlan arccal szólott: — Gábor, gyere fiam, segíts nekem ma. — Mit? — Sok a posta, nem bírom magam be a városba. Gyalogpostás volt az öreg asszony. — Jó. Hazulról is úgy ment el az ember, hogy be sem köszönt a feleségének. Az öreg asszony szaladt vissza az utcáról. Gábor megállott a kapu előtt s ellensége­ sen nézett vissza, leste, mit susog már megint a vén boszorkány a lányával. De az öreg asszony csak az ablak előtt állott meg s bezörgetett. — Isten áldjon, jányom, megyünk az uraddal a postára. A szép fiatal asszony kilépett az ajtón s utána nézett az elmenőknek. Gábor még állott s szembe nézett az asszonyával. Összeráncolta a homlokát s lassan elfordította a szemét, fel a szalmával fedett háztetőre, melyet a téli havak megtúrtak s azt mondta: — Az istennyila üssön a gólyájába. Jön mán, hogy lerúgja a fedelet. Szép, ragyogó tavasznap volt, a gólyát min­ dennap várták a gyerekek Törökországból. Nem, azt már nem tagadhatja le neki, három isten se, amit a tulajdon szemével lát.

Legyintett s szitkot szíjt az odvas hátulsó fogá­ ból. Az asszony igen nagy. Karácsontul márciusig! Sok ez az igyekezet. Fölmentek a tanítóhoz. Már el is volt készítve minden, csak föl kellett szedni. Csomagok voltak. — Nem lesz nehéz, édes fiam? — Eh. Végigballagtak az utcán, nehéz, csámpás lépé­ sekkel, mint hivatalos személyekhez illik. Az út közepén mentek, már por volt a szekérnyomok­ ban, a kerítések tövén itt-ott gyermekek játszottak, lekuporodva; a kislányok kavicsokkal, a fiúk bigével. Olyan jó volna a tavasz, úgy megélhetne az ember s mégis így kell lecsüggedt fejjel baktatni. . . A templom előtt két ácsorgó, pletykázó asszony került elibük. Gábor megbillentette nekik a fejét. — Jó reggelt, — mondták az asszonyok. Gábor visszalesett rájuk, nem nevetnek-e rajta. Bíz azok nevettek s összedugták a fejüket. A láng elfutotta az arcát s majd hozzávágta a zsákot az anyó­ sához. De csak egy köhögés lett az akaratból. Az öreg asszony buzgón igyekezett előtte s szu­ szogott, nyögött, inkább szokásból, mint a teher miatt. Igy mendegéltek, lépés-lépés után. Egy-két kutya utánuk vakkantott, valamely ostoba dög neki is rohant a lábuk ikrájának, de csak úgy bolondjába, azt hitte, idegenek, a hivatali zsákok miatt, de mikor megérezte a szagukról, hogy falubeliek, nagy kanyarodót tett s szétzavarta a libákat az árokparton. Végigmentek az ákácfasor alatt. El a kis tó mellett, ki a zöld mezőre. Lábuk alatt már zöld volt a mező, ahogy keresztülvágtak a libaréten. Elértek a vályi keresztútig, ahol a tehervívők meg szoktak állni s kifújják magukat. — Anyám, — szólt meg Tar Gábor, kemény határozott hangon s lehányta magáról a terhet. Móricz Zsigmond: Magyarok.

5

— No, fiam, mi a’? — nézett rá az öreg asszony s egy féllépéssel odább ő is megállott. Fürkészve nézett a szeme közé. — Igaz, hogy Mari másállapotban van? Az öreg asszony nagyot pislantott s lehajolt, hogy letegye a csomagját. Aztán fölemelkedett s becsületesen és jólélekkel nézett a veje arcába. — Igaz. Tar Gáborban végigborzongott a hideg. S maga magát is meglepte, hogy hiszen már ő nem ijed meg ettől. Hiába, már annyira beleélte magát az igazságba hogy az őszinte szó lefegyverezte. A tovább való, hazudozás bőszítette volna meg. — Osztán, — nyögte verítékes arccal, kétségbe­ esve, — osztán ki a. . . a. . . — Samu Jóska. — Az, amék Amerikába. . . — Az. ’Sz azír ment Amerikába. — Mit, azír? — Hát, hogy elvehesse. Aszonta a jánnak : Mari, lelkem, én nem leszek zsidó kocsisa, kimegyek Ame­ rikába, akkor osztán vagy utánam jössz, vagy én jövök haza. — Akkor minek adták hozzám! — ordított rá durván az ember a vén asszonyra s öklét emelte. — H át bizony mer elvette az isten az eszemet — fakadt ki a vén asszony. — Mondta a jány váltig, hogy édes anyám, ha megöldös kend, akkor sem megyek máshoz. De én meg azt mondtam, hogy ebbül úgy se lesz semmi. Mer a legény nem azér megy el a jántul, hogy visszagondoljon rá, hanem mer szökik a baj elől. Ahogy a férfiak szokták ijenkor. Hun van ide Amerika! Hogy mengyünk mi oda utána! Pogányok közé! . . . A baj meg megvót. A jánt fírhe kellett adni. Még ugyan hamarosan, mer málétöréskor a fosztóban tanál­

ták eljátszani magukat. Hanem hát kihe adjam. A nem minden emberhe való. Mer én a jányom nem adom oda agyon gyilkolni. Én nem arra neveltem a gyenge cselédet. Nekem olyan ember kell, aki ember. Aki szeresse a jányom, mer megérdemli ez aztat, hogy szeressék. Osztán meg olyan ember, hogy a világnak is csombókot kössön a nyelvire. Meg olyan egy ember, hogyha elő tanál mégis kerülni a Jóska, annak is elejbe tudjon állani a feleségiér. Nekem olyan fírfiember kellett hé, amijen kettő sincs ezerbe. Áldom az istent, hogy téged hozott ippen akkor haza a faluba. Tar Gábor rekedten fölnevetett. Az öreg asszony csendes, daráló hangon sietett folytatni. — Vót eszem, hogy sürgettem az esküvőt, mer ha elébb sül ki a szégyen, még te se veszed e l ; az egész falu neked áll, osztán lerágják rullad a já n y t; legényfélének könnyű elrontani a gusztusát. . . Nagy kézlegyintéssel magyarázott tovább, fel­ világosítva a konokul, magába húzódva álló férfit. — Jó fiú, azér vót olyan áspis az anyád. Tudott egy kicsit. Gondolta, hány hét a világ. Várta a bizo­ nyost. — Azt ki győzte várni, azt ki, — dohogott fel rá a fiatal férfi s elkeseredve nézett a mezőkbe. — Iszen csak én győztem vóna, — sóhajtott a vén asszony. — Neked is jobb vóna, nekem is. De nem lát messze az ember, csak az orráig, addig se igen, bizony. . . Itt a levél a kebelembe. Tennap gyütt. Samu Jóska írja. Most mán mehetne férjhez hozzá a jány, de má nem mehet. Küldi a fiú a szép levelet, meg a hajójegyet, meg a p íz t. . . Ajjaj. Gábor megtántorodott, mintha kiszaladt volna lába alól a világ. — Mi? — Bizon. 5*

A vén asszony belekaparászott sovány testébe s kivájta az ingváll korca alól a levelet. — No — nyujtotta oda a vejének. Az ember elkapta, mint a kutya a koncot s mohón esett neki az írásnak. Jól tudta olvasni, mert egy iskolába jártak. Áradozva, virágosan, egész szívét kitárva szólt a levél, ahogy csak a tengeren túlról tud írni a magyar. Aki majd meghal a vágyakozástól, az édes itthon után s benne mindenért, de legkivált a jányért, a magyar jányért, az itthon hagyottért. Minden megszólításnál ott van az »édes egyetlen virágszálam«, a »szerelmetes rózsám «, az »áldjon még az én jó Istenem.« »Gyere ki, tulipántos menyországom, úgy élünk itt, mint a páros galamb az erdőben...« »cudar itt a világ, szavát sem értik az embernek, de csak te gyere ki, még a nap is kacag az égen...« »Jól megy már a sorom, pedig kutyánál is rosszabb volt, most má ki merlek hozni, hát gyere ki, kedves édes szeretőm. Tudom még kijöhetsz, hat hónapja sincsen a máléhántásnak...« Tar Gábor előtt sötét lett az írás. Viaszsárga arccal lökte el a papírt s el akart szaladni. De igazán csak úgy állatoktalansággal nem hagyta az öreg asz­ szonyt az úton a sok pakkal, fölszedte a zsákjait s vágtatott előre fuladásig. Az öreg asszony utána nézett egy darabig, azután fölszedte a levelet, a motyóját s elindult az ember után rendes tempóban.

III. Tar Gábor úgy érezte, hogy letiporták, összetörték, megölték. Csak rohant, rohant, mintha meg sem akarna állani Amerikáig, ott is, amíg keresztül nem gázol azon, aki előbb ismerte Tót Marit nála.

Most mit tegyen. Valakit meg kell ölni. Késsel, vagy furkósbottal, vagy puszta marokkal. De kit? Samu Jóskát? a jó vóna, csak olyan messze ne vóna. Meg osztán az mindig jó cimborája volt, ezt se az ő kárára tette. . . Marit? Hisz az egészen ártatlan. Szegény asszony, volt annak pokla mellette. . . Az anyóst? Az meg­ érdemelné, a vén boszorkány, mert mindent az gabají­ to tt össze. De isz annak is megvót a maga igaza. . . Önmagát? No már az csakugyan mindent rendesen eligazítana. Az egész világ kacagna rajta. Mari elmenne szépen Amerikába a szeretője után, Tar Gábor meg a szép, fiatal életét letenné a föld alá. Félreállana. Három hónapig jó vót takarónak, akkor meg még jobb volt, hogy magára húzta a földet. Nem. Ezt nem. Ezt az egyet nem. Tót Mari eladta magát neki, az övé, az Isten se veheti el, hiszen az eskette össze, őket. Fújt, lihegett s úgy vágtatott, hogy mire beért a városba, már alig bírt a lábán állani. Leadta a postán a csomagokat s azt mondta, hogy mindjárt jön az öreg asszony. Avval otthagyta az egész istenséget s ment a kocsmába. Az utcán m egállott: — Hát a gyerek? Avval mi lesz?. . . Azt jó volna elküldeni Amerikába az apja után. . . De egy­ szerre megérezte, hogy az egy az asszonnyal. S akkor pedig itt a helye. — De hogy nézzen rá mindennap — balla­ gott szomorúan előre a flaszterköveken s tiporta csizmájával a járdát, mintha a más férgét akarná eltaposni. A nagyvendéglő volt előtte. Egy percig habozott, aztán nekivágott. Mit bánja ő mán ezután. Három napig ki nem húzza a lábát innen. A szolgabíró sem fogja kitudni most innen!

Az ivóban ott állott a vendéglős, nagy darab úri ember, zsidó. Rá se nézett az alacsony, kis, keserű parasztra. Gábor tisztességesen ült le a lócára, senki sem volt a tágas pálinkaszagú helyiségben. Most söpör­ hettek, mert a levegő tele volt apró porszemekkel, sárszaggal, mint az iskolában. — Egy üveg sert kérek, szomszéd úr, — szólt Gábor. A kocsmáros odapillantott rá s nagy sokára, lassan, kényelmesen elébe te tt egy üveget. Leper­ centette a kis bádog tetejét s azt kérdezte: — Pohárba? vagy csak így? — Á, jó lesz így is, — mondta Gábor s meg­ fogta az üveget. Hanem, ahogy a szájához emelte, újra letette. Zavartan nézett utána a kocsmárosnak. Poharat szeretett volna kérni, mert rájött, hogy úgy urasabb. De restelte, kétszer-háromszor nekifohászkodott az ivásnak s pironkodott, mit gondol most róla a zsidó, hogy ő csak olyan bunkó paraszt, üvegsört kér és poharat nem. . . Ivott egyet s letámaszkodott az asztalra, búsult, ahogy búsulni szokás a kocsmaasztalon. — Halálnak kell lenni, — mondta magában, — halálnak kell le n n i! Fölemelte az üveget s lecsapta. — Szomszéd úr, — kiáltott a kocsmárosra — adjí k hát egy p o h a ra t! A kocsmáros szó nélkül vett egy húsz szemű sörös poharat s elébe tette. — Nem szopogatom én üvegbül, — mondta békítően Gábor. — Más gondom van most. A kocsmáros egy szót sem szólott, otthagyta a parasztot. Az ajtóba állott s kinézett az utcára. A szomszéd ajtón át a másik nagy teremből, ahol az urak fehér asztalai vannak, egy pincér kaca­

gása hallatszott át. Nemsokára megszólalt a grammofon s valami cikornyás idegen nótát jajgatott el. Gábornak fájt az egész. Nem tudott kedve szerint búslakodni. Forgatta a fejét s íze lett vón szétütni köztük. . . — Emberhalálnak kell lenni, — mondta magában s újra nekiállott, hogy újra meghánnyavesse a kétszer­ kettőt. Ekkor egy lánycseléd jött be a kocsmába. Közönséges, kis mezítlábas, repedtsarkú paraszt­ leány volt, barna szoknyában, rózsaszínű blúzban s mégis rögtön meg kellett látnia, mert a lépésében benne volt minden, ami a férfiszemet megigézi. Tar Gábor szórakozottan bámult rá s ijedten ismert ismerősre benne. A régi szeretője volt, a Boris, akit úgy elfelejtett már, mintha sohasem lett volna. Nagyon elkedvetlenedett, elfordította a fejét. Mo­ gorván nézett a falon a császári család arcképére. Hm. E rosszkor van, ez a találkozás. A jány a mult őszön mindenáron el akarta vétetni vele magát. Előle szökött haza Andrásnapkor; aztán egy tanyán szolgáltak. Most örült az eszének, lám, a lány már is városba jött szolgálni! Jóféle. . . A cselédleány letette a nagy söröskorsót a pléhasztalra s hangosan rendelkezett, hogy teleeresszék. Finom, zöld, úri kancsója volt. A kocsmáros szivarzott s elvette a korsót, bement vele a másik szobába. A jány körülnézett s nagyra nyílt szemmel ismerte meg Gábort. — Né te mán, — kiáltott fel, — jó lélek, hát te vagy! Gábor valamit dünnyögött rá. A lány első percben megörült. — Oszt mit csinálsz itt? — Iszok.

— Iszol? — Látod. — A lány hallgatott. — Otthun vagy, a faluba? — Hát. — Jó is a, — mondta a jány. — Jó. — De itt is jó. A vározsba. — Lehet. — Nekem jó. — Minden cafrának jó. A lány elvörösödött. — Mi? Mit mondasz? — Én? Semmit. A lány elfordult s merően nézett fel a plafonra. Akkor meggondolta magát s odafordult a legényhez. — Savanyú pofád van. — Mi közöd hozzá. — Én rontottam el? — Eh. — Nyavalyás! — és újra elnézett róla. Hosszú ideig csönd volt. — Megrontó gyilkosom! — mondta a lány. Gábor rémülten nyitotta ki a szemét. Egyszerre minden eszébe jutott. Ugy bámult rá, mint egy állat, félelem ütközött ki a tekintetében és leste vizsgálta, bírálta a lány termetét. Tengerihántáskor, tengerihán­ táskor, — mondogatta magában, hisz akkor ippen úgy lehet, mint a feleségem.. . . De a lány megnyugtatóan karcsú volt, ruganyos és friss, mint a csík. Gábor nagyot lélegzett s nehéz verejtékcseppeket törült le a homlo­ káról. — Nojszen, még csak e hibázott vóna, — mondta magának. Nagy gondtól szabadult meg s fölvette a poharat s egy hajtásra kiitta belőle a sört.

Földerült s mindjárt kedve volt kötődni, cicázni. — H át azír megvagy, ugyihé! — mondta. — Meg, — szólt a lány és felbiggyesztette a száját. — Az a jó, ha megvagy. — H át te hun jársz itt? — fordult hozzá a leány hevesen, követelően, mint aki jogosan tartja számon valakinek a lépéseit. — Hát csak itt járok, — szólt fölényesen Gábor. — Tán jánnízőbe. A legény legyintett. — Az is rígen vót, — mondta mosolyogva. — Tán csak nem házasodtál meg! — Mír ne? Ha vót kit. — Mikor? — kérdezte száraz nyelvvel a lány s előre hajolt, a fehér pléhes pultba kapaszkodva. — Még karácsonkor! — Karácsonkor! — s a lány elfakult. Dühösen sziszegte: — Tudtad, hogy vagyok! Az ember felhúzta a szemöldökét a homlokára. Fölvette a sörös poharat s a nyelvére csurgatta a sör utolsó cseppjeit. — Tudta a jóisten. — Na megájj, mer meg is ver érte. Megver a jó­ isten azér. Csak olyannal verne meg, hogy ne tudnád, kit veszel e l ! . . . kit vettél e l ! — Ki innen! — ordította el magát Gábor s fel­ ugrott. — Ki innen, te. . . A zsidó hozta a sörös kancsót. — No, csak semmi kiabálás, kérem. Az itt nincs bevezetve. A lány vette a korsót s nagy gonddal fogta, hogy ki ne löttyenjen a vissza se nézett a legényre. Elsietett. Az ajtóban még megállott, visszanézett s a fényes nap­ sütésről habozva bámult be a hűs, ittas homályba. Szóra nyitotta a száját, aztán megrántotta a vállát s eltűnt.

Gábor visszaült a helyére s békítően szólott a kocs­ márosnak: — Szivart, szomszéd ú r ! Aztán megint belekönyökölt az asztalba, a szi­ vart szívogatva, egy kis derültséggel kérődzött már ezen a gondolaton: — Na hát, mit is mond a kétszerkettő? A falon egy svájci óra csendesen ketyegdélt, a kocs­ máros nekidűlt a jégszekrény sarkának és kinézett az ajtó ablakán át az utcára s Gábor gondolkozott, hozas­ son-e még egy üveg sört, vagy ne. Oda-oda nézett a zsidóra, de ez nem vette őt figyelembe s így elmaradt a sörrendelés. Egyet-egyet bólintott és sóhajtott mellé, mint kinn a tavaszi szél. A sóhajtásoktól oszlott a köd, amely megfeküdte a szívét, tisztult a világ s a napsugár lassan előremászott mint a hangya, a csizmája orráig s bent a lelkében apró rügyek indultak zsendülésnek; megnyugvásnak és bé­ kének rügyei. S megint sóhajtott, most már két könyökre dűlt, két tenyerébe fektette a fejét s szomorúan nézett, de egészséges szomorúsággal, mint azok a derék ökrök, a kérődző villásszarvúak. — Hajjaj, — mondta s elkezdte ingatni a fejét, értően, hosszan s újra felsóhajtott, — hajjaj! Ebben a percben nyilt az utcaajtó s belépett a vilá­ gosról a sötétes szobába az anyósa. A száraz kis asszony dolga után volt már s a rakott táskával nyakában belesett, kutatva az asz­ talok felé. Meglátta a vejét s tisztességesen köszönve a kocs­ márosnak, beljebb jött, frissen billegve, friss lábain. — Gyüssz haza? Gábor nehezen mozdult. — Isten n ek i. . . Gyerünk.

Fizetett. Elmentek. Most az emberke ment elöl, az öreg asszony féllépéssel a háta mögött ügetett. Igy haladtak végig az utcán, ki a mezei útra. Távol olyan őszies volt a tavasz, a nap nem bírt meg a köddel, a táj fenekét lilás, szürkés párák ülték meg. Már a füzeseken túl látszott a falu kis hegyes tornya, a fekete ágbogas, rügyetlen fák erdeje fölött s az öreg asszony megszólalt. — Hát a levél, Gábor! Az ember megcsendesítette a lépést, bevárta az öreg asszonyt. — Isten neki, adja ide ked, maj megmutatom neki. . . A vén asszony meglepetve leskelt föl rá, mint a kot­ lós a napra. — De hátha utána akar menni, — mondta csen­ desen. Gábor soká hallgatott. S a csizmák csak haladtak előre, mint a gép, az úton, a füvön, kerülve a sarat, a pocsolyát, belegázolva a kövér gyepbe. . . Lent a falu alatt szólalt meg, eladdig folyton leste az öregasszony hátulról a szavának buggyántát. — Isten neki, — mondta kis sóhajjal, — ha neki az jobb, csak menjen! . . . Én nem ölöm meg érte. . . Legyen avval, akit szeret. . . Az öreg asszony a kendője csücskét a szeméhez emelte s a fekete rongyocskával elkezdte dörgölni ve­ resre a szemét s szívogatta, fúvogatta az orrát ugyan­ abba a kendősarkába. . . Gábor azonban hagyta, hogy bent főjjön, forrjon a szíve, mint az üst. A lába meg-megbotlott a porban s egyre mondogatta magában, mintha levelet írna: — Ne hagyj itt engem, szerelmes csillagom, édes egyetlen rúzsám, a jó istenem áldjon meg, kedves virág­ szálom. . . Ha mán így vagyunk, maradjunk így. Isten neki, no, hallod, no, Isten n e k i. . .

A NEMES KOCSIS. Szép meleg, nyári délután volt s mi élveztük a kert­ ben, hintaágyon heverve a kilátást, a semmittevést, a jó levegőt, a pompás felföldi kis városban. A feleségem felsóhajtott. — De jó volna egyet kocsikázni. Rögtön előkiáltottam Marit. — Jöjjön csak, Mari. . . Van maguknál fiakkeres? — Hoát vanni van. Hásze tetszik tudni, hogy Klajn a fiakkeros. — No hát szaladjon el hozzá, mondja meg neki, hogy jöjjön rögtön, megyünk kocsikázni. — Kucsirozni! — hagyta helyben Mari s elment öltözni. Kicsípte magát takarosan, mint mindig, ha a »városba« kellett mennie. Mikor kellő »tisztában« volt, előállott szemérmesen és azt mondta. — Tekintetes uram, az Isten aaldja meg aztat a Klajnt, ne tessék avval m enni. . . — Hát kivel, Mari? — Haasze itt van a Vidra ’Stván bátyám, van annak olyan két lova, hogy a Klajn a szemivel se látott olyat. — De van-e kocsija?

— Ugyan mán honne vóna! — botránkozott meg Mari, — hásze tetszik tudni, hogy megvette a Pergelt hintóját. — Nem tudom én. — Aannye, iszen megmondtam a tekintetes asz­ szonykának. A feleségem nevetett. De Mari szemrehányóan pil­ lantott rá, amért előttem elhallgatta a dolgot. — Jól van, Mari, — mondom, — azért ne aprehen­ dáljon, még csak egy hete vagyunk itt, nem tudhatunk mindent. Nyár végére mindent tudunk, amit csak akar. — Hát átugorgyak? — Csak ugorgyon. — Énnye, ha tudtam vóna, nem őtöztem vón fel így. — Miért? — Csak nem megyek így Vidra ’Stván bátyámék­ hoz, még azt hinnék hivogatni járok. — Menjen, ahogy akar. Csak siessen, siessen. Mari visszament a konyhába s visszaöltözködött féltisztába. Alkonyodott, mire elindult. — Szaladok mán, — mondta s elszaladt. Vártunk, vártunk soká, nem jött. Sötétben került elő. — Tekintetes asszonyka, ne tessen haragudni, de nem vót otthon Vidra ’Stván bátyám, osztán meg kelle­ te tt v á rn i. . . — Mit izen, jön, nem jön? — kérdeztem. — Hát mikor itthon van, jön, de ha nincs itthon, akkor nem jön. Most is tetszik látni, a mezőn volt. — Eredj vissza rögtön, mondd meg neki, hogy azonnal fogjon. Gyönyörű holdvilág van, most legjobb kocsikázni.

Mari megfordult s kissé zavarodottan, de engedel­ mesen elment. Készen voltunk az útra, mikor visszatért. — Jön a kocsi? — Hát ma mán nem jön, kezit csókolom. — Miért nem? — Este van mán. . . — Ejnye, teringette, — fakadtam ki, — ez már mégis sok. Mi köze van neki ahhoz. Eredj vissza, mondd meg, hogy vagy jöjjön rögtön, vagy többet soha nem hívom. Majd eljön a K lein ! A lány habozott, maradt is. Egyszer kifakadt. — Á, tekintetes uram, — nem jön az, ha soha nem is tetszik hijni. Mer azt mondta, hogy nem jön ű még az Istennek se. Örül, ha lefekhet. Ki is csapta a lovakat már a mezőre. Bosszúsak voltunk. Jó ízelítőt kaptunk a kocsiká­ zásból. Másnap elhivattam Vidra ’Stván uramat, meg­ beszélni a kocsizást. El is jött. Ugyis otthon hevert, nem mehetett a me­ zőre, mert eső volt. Derék, piros arcú, jóízű ma­ gyar ember volt. A pohár bort elfogadta s a jóllakott emberek ön­ érzetével ült le. — Hát Vidra uram, szeretném, ha megegyeznénk arra, hogy minden délután megkocsikáztatna bennünket. Maga ide állana a kapu elé, mindennap öt órakor, és este hét-nyolc órára hazajövünk. . . Mennyit kér ezért? Vidra uram úgy tett, mint aki nagyon gondolko­ zik, mégsem jut eszébe semmi. — Hát hova mennénk instállom? — Ahova jól esik. Számítsuk ki a leghosszabb utat, mert tudja az úgy lesz, hogy egyszer elmegyünk a szék­ városig, máskor három-négy falun végig, ha meg jól esik, megállunk, az erdőben sétálunk vagy szalonnát

sütünk. . . Szóval, mennyiért jár velünk naponta dél­ után két-három órát. — Hát instállom, az úgy van, hogy a székvárosba a taksa öt korona, várakozással hat. Na, gondoltam magamba, már ezzel nem fogunk eligazodni. — Hát mennyiért visz el a másik oldalon, Nagy­ patakra és vissza? — Hát instállom, nem tom, mit mondjak, annak mán nincs olyan taksája. Mer oda nem jár senki. Négy korona nem lesz sok. — De nézze csak, itt a térk ép ; Nagypatak mesz­ szebb van, mint a székváros. Hát mér kér kevesebbet. Hiszen a városba bevisz egy órával hamarabb, mint oda. — Az az én dógom, tekintetes uram, én beviszem a tekintetes urat az én lovammal öt fertály alatt, de a Klajn, nem viszi be két óránál hamarabb. — Jól van, jól, hát mennyi idő alatt visz el Nagy­ patakra? — Instállom, a mán nem számít, mert hát ki megy arra? Csak ha éppen mán Igló felé megy az ember, akkor esik útba. — Hát nem akar óraszámra szerződni? — Dehogy nem instállom. Mér ne? — Hát mennyit kér egy órára? — Egy órára! Az a fő tekintetes uram, hogy hova m együnk! — Mennyit kér, ha erdőbe megyünk? — Mék erdőbe? Mer annak is taksája van. A cser­ erdőből egy szekér fa hozatal — mán csak úgy mondom, ahogy számítjuk, — hatvan krajcár, de mán a Feketehegyrűl egy forint. Ha meg a Vágásba kell menni, na hát, tekintetes uram, oda tengelyes szekérrel se megyek el öt pengőnél alább, mer én a lovamat meg nem sza­ kasztom, a kocsimat össze nem töröm, ha száz pengőt fizetne se. . .

Nagy elszántsággal pederte meg a bajszát és kuru­ cosan nézett a szemembe. — Jól van, jól van, Vidra uram, — mondtam, — de mégse értjük egymást. Nekem mindegy, akármerre, akárhova megyünk, mondja meg kereken, mennyiért visz óraszámra. — Ugyan ne tessék azt az órát firtatni. Mindegy a mán, akárhány óra. Én azért nem fogom lassabban hajtani a lovamat. Csakúgy hajtok én, akar szakmányba dolgozok, akar napszámra. Magyar ember vagyok én instállom, nemes ember. Nevettünk a feleségemmel s összenéztünk: Itt nem lehet ződ ágra vergődni. Vidra uram észrevette, hogy egyet gondoltunk az asszonyommal. Hamiskásan hunyorított. — Na, látom, hogy a tekintetes úr is jó magyar ember, hát minek az a fifikálás. Aminek ára van uram, annak ára van. Én nem gondolok semmi rosszat, de hát ha nem a tekintetes úr vóna, hanem egy amolyan más­ milyen ember. . . Hát instállom a könnyen megtehetné velem azt a tréfát, hogy napszámba mindig csak a szék­ városba menne velem. Mennyit veszítenék én avval. — De nézze jó ember. Hát magának nem mindegy, hogy merre hajtja a lovát? — Nem bizony instállom, merhát minden útnak más az ára. — Jól van no, ne beszéljünk róla tovább. Mindig meg fogunk alkudni minden útra. . . Szépen elállott az eső. H át legyen szíves, menjen haza, fogjon be és vigyen el bennünket Nagypatakra. — Nagypatakra! — Oda. — Lehetséges. . . — Akkor jó.

Vidra uram elköszönt, elment. Félóra mulva ott volt az ablak alatt. Gyönyörű volt az út. Szép lejtésű erdős fasor, nagy­ szerű megnyíló kilátások, jó levegő, a felvidék bűbájos hangulatai. Vidra uram néha hátrafordult, mikor felfelé bak­ tato tt a kocsi s visszaszólt. — Tavaly vettem én ezt a lovat a losonci vásáron. Nem igen lehet meghajtani, mert a nagyboldogasszonynapi vásáron el akarom adni. . . Egy százast csak kell kapni rajta. Tovább mustrálta a lovát s lefelé vígan gördült a jó kis futó kocsi. Egészen beleszerettünk a kocsizásba s elhatároztuk, hogy mindennap kimegyünk. Amint hazajöttünk kifizettem Vidra uramnak a négy koronát, de megmondtam neki: — Jó lesz, ha meggondolja a dolgot! És én ki­ fizetem magát egyszerre, mikor már egy kis summára gyűl, legalább kapjon tíz-húsz forintot e g y ü tt. . . Legyintett rá: — Mindegy a tekintetes uram! Csak minél előbb zsebibe legyen az embernek a garas. Másnap vártuk, nem jött. Érte küldtünk; azzal a hírrel jött vissza a lány, hogy kint van a mezőn. Este megizentem neki, hogy a következő nap el ne felejtkezzék! Itt legyen. Akkor csakugyan meg is jött. Vígan ültünk fel. — Na, Vidra úr, — mondta a feleségem jó kedv­ vel — megint arra menjünk, amerre a multkor voltunk. Az a szép út! — Hát instállom, hová? — Nagypatakra. — Nagypatakra? — Oda. Móricz Zsigm ond: M agyarok.

6

— Hm. Megindult. De úgy vettük észre, hogy beteg vagy mérges, mert nagyon szidta a lovait, a hasuk alá csap­ kodott és szörnyen lógatta az orrát. Egyszer se for­ dította vissza az ábrázatát hiába is kezdtünk vele beszélni, kurtán, furcsán végzett a szóval. Az út azért gyönyörű volt s már ismerősen köszön­ töttük az újonnan feltűnő részleteket. Este, mikor megállottunk otthon a ház előtt, kivettem a négy koronát a tárcámból és kezébe ad­ tam Vidra uramnak. Az öreg nagyon keserűen nézte meg. Egyenként megforgatta a pénzt, s tovább is a markába tartotta. — Mi baj, Vidra uram? — mondtam neki. — H át uram, — szólalt meg laposat pillantva — én csak amondó vagyok, hogy ez nem se ft! — Micsoda?. . . Hát nem annyit kért? — H á t. . . — Na h á t ! — Az isten áldja meg! Ezér állottam én ki a m unkából! Négy koronáért! . . . Hisz e csak két pengő. — No látja. . . Azért mondom, hogy jobb lesz máskép alkudni. — Á, nem alkuszok én máskép. Magyar ember vagyok én. . . Mit mennek mindig abba a rongy tót faluba, mikor nincs ott semmi keresnivalójuk. . . — Mi köze ahhoz magának. Arra megyünk, amerre jól esik. Örüljön, ha többet keres. Annak örüljön, minél többször megyünk. . . — Örül az Is te n ! — fakadt ki Vidra István. — Szekeres ember vagyok én uram! — s a mellére ütött. — Az a kötelességem! Ha az úrnak menni kell, hát menni kell. Zörgesse meg éjfélkor az abla­ kom, elmegyek én Orsovára is? De az ég roggyon a rongy tót falujára, hogy én mindennap oda járjak!

Mikor az úrnak e csak passzió! Elébb való nekem a magam dóga. . . Vagy ha passziózik az úr, hát pasz­ sziózzon! — Hogy gondolja ezt, Vidra uram? — Hogy? Hát jól! Eccer csak elvittem két pengőért; gondoltam: na! isten n e k i! Hadd örül­ jön a tekintetes úr is. . . Ha dóga vón, ha muszály vóna menni, a más! akkor nem szólanék! De így? Hát uram, minél többször kell arra menni, annál többet kell azér fizetni! Tetszik tudni! minden útért egy koronával tö b b e t! — Jól van Vidra uram. . . Akkor majd mi is meggondoljuk. Elnevettem magamat. Vidra István mérgesen végignézett s megrán­ totta a gyeplőt. A lovak kifordultak az útra. Ő meg visszamorgott felém, de a levegőnek beszélt. — Mer ez így nem s e ft! . . . Nekem ugyan nem! . . . S dühösen elhajtott. Többet nem jött semmi pénzért, muszály volt a Klajn rossz fiakkerére szorulni.

6*

A VIZIT. A lányok egész délután kacagtak. Buchta úr, a szomszéd fiatal suszter azt izente nekik, hogy hol­ nap, vasárnap délután meg fogja őket vizitelni. Gizike majd meghalt a nevetéstől. Néha meg­ állott, csaknem kiejtett a kezéből csuprot, fazekat, míg kikacagta magát. A szemét is behúnyta, úgy nevetett. A két nénje is nevetgélt, meg a húga is, de úgy senki, mint Gizike. Mikor hazajött az apjuk a bányából, egy kicsit elhallgattak. Míg Juliska kivitte a krumplilevest a vacsorához, azalatt Gizike a tüzet fújta, hogy a tésztát hamar be lehessen főzni s egyszerre csak rájött a kaca­ gás ingere. — Böske ne ábrándozz, — szólt rá a legkisebb h ugára, egy tíz esztendős gyerekre, — tán már neked is Buchta úron jár az eszed. Hahaha! várja a vizitet. Az apjuk, aki komolyan és méltósággal ette a sovány krumplilevest, beszólt a tornácról: — Mire való az az erőszakos röhögés! . . . Gizike elhallgatott, csak fojtogatta a nevetés. — Hogyan! — szólt rá keményen az apja magya­ rázatért. — A Buchta ú r . . . — böffent ki Gizike, de olyan kacagás jött rá, hogy belefúlt a szó a torkába.

Böske állott elő s gyerekesen felvonva a két vál­ lát, azt nevette ki: — Azt mondja Gizike, hogy azt mondja a Buchta ú r... Megállott és benézett a konyhába a nagy lányokra, csibe ésszel is megsejtette, hogy ez nem elpletykálni való. — Hogyan? — szólt rá rendíthetetlen komoly­ sággal az apja. A kis lány fülig veresedett és úgy állott meg­ ijedve az apja előtt, mintha a tanító előtt állana. — Hogy a Buchta úr azt izente, hogy holnap vizitel. — Minő Buchta! — szólt komoran az apa. Gizike tudta, hogy az apja nagyon is tudja, kiről van szó s erre rettenetesen elkacagta magát. — Talán te hívtad meg a Buchta urat, hogy úgy örülsz neki! Gizike szinte sikkantva kiáltotta: — Én nem apa kérem! De ahogy egy percre elhallgatott s körülnézett, meghökkenve látta, hogy senki sem nevet rajta kívül, erre aztán iszonyúan elrestelte magát. A csendben elkezdett égni az arca a szégyentől, hogy az apja így rápirított. Még tán azt hiszik róla, hogy ő szerelmes a Buchtába! Kiment a kertbe s duzzogott. Hát jól van! Ha szerelmes is volna bele! Nem is akar vén lány maradni, mint a nénjei. Járkált a szilvafától a körtefáig, onnan az almafa alá ment s leszakított egy édes almát, mert azt nagyon szerette. Mérgesen megette vacsora helyett s újra meg újra elmondta magában, hogy ő bizony nem is marad vén lány. Őrá ne pirítson rá az apja. Csak akkor ment be a sötétből, mikor már ágyat kellett vetni. Az az ő dolga. Megvetette, a gyerekeket lefektette, s kapta magát, ő is lefeküdt.

Az anyja csendesen, beteges nesztelenül odament hozzá: — Van valami bajod? — Eh, — rántotta meg a vállát Gizike, befor­ dult a falnak s elhatározta magát, hogy nem alszik reggelig. Két perc mulva aludt. Másnap reggel már mintha mi sem történt volna. Minden rendesen folyt. Az ebéd is megvolt. Senki sem beszélt a vizitről. Csak Gizike csodálkozott, hogy hát mi lesz a vizittel? Senki sem gondol rá? Azután valami gyanusat vett észre. Az apja nagyon bölcsen és igen halkan magya­ rázott valamit az anyjának. Tudta, miről beszélnek. Nem baj, hadd beszéljenek. Ő már úgy sem bocsátja meg az apjának, hogy tegnap úgy rápirított. Ebéd után elkezdte az utcaajtót lesni. Az anyja pokrócokat szedett össze a gyerekekkel és fölvitte a zöld fűre a kertbe, ott heveredett le az egész család, csak az apjuk maradt a tornácon, a félliter bora mellett, amit ebédre nem ivott meg, hogy ha vendég jön, legyen. Gizike szakadatlanul úgy érezte, hogy a nénjei folyvást őt fixirozzák, s lesik az arcán, hogy várja a Buchtát. Ezek a vén lányok. Az egyik huszonegy esztendős, a másik huszonhárom. Az a fiatalember csak nem bolond, hogy az ő kedvükért jőjjön. Kinek kell vén lá n y ! Bezzeg neki mindig milyen szépen köszön, ahányszor csak találkoznak, pedig be sincse­ nek mutatva egymásnak. De hát szomszéd s szom­ szédnak csak szabad köszönni. Nem állotta sokáig, egyszer csak felállott és gyorsan, mintha valamiért menne, besietett a házba. Ki akart nézni az ablakon az utcára, nem jön-e. Jó szimatja volt. Abban a percben ahogy belé­ pett a szobába, valaki idegen jött be a kapun, már

itt is volt a tornácon s megismerte a hangot, amely­ től ijedtében majdnem elállott a lélekzete. Buchta úr köszönt. — Alászolgája Barthos ú r ! Bocsánatot kérek, hogy vasárnap délutáni szórakozottságában dzavad­ zálok. Gizike szívében igazán elállott a vér, úgy figyelt a furcsa, idegenszerű hangokra; mit szól az apja erre a tót beszédre. — Szót sem érdemel, — mondta az apja, — semmi különös elfoglaltatásom. Buchta úr erre azt mondta: — Csupán szomszédi jogon vagyok bátor egy kis vizittet teni. — Kérem, örvendek. Lesz szíves helyet foglalni! Gizike szegény, hol pirulva, hol sápadva várta, mi minden fog itt ma kisülni. A két férfi leült. Gizike megértette a nagy raffi­ nériát, amivel kijátszották a szülei a Buchta urat. A család fent volt a kertben. Azért volt fent, hogy az apjuk hamarosan kiadhassa a vendégnek az utat. Istenem, milyen raffinéria! Szabad egy szülőnek így áskálódni a lánya boldogsága ellen. — Az idő elég szép, — mondta a fiatalember. — Óh szépen mutatkozik! — engedte meg fölé­ nyesen az apa. Bort töltött, koccintott. — Legyen szerencsém! — mondta. — Részemről a szerencse! — szólt szerényen Buchta úr és felemelte a poharat. Amint ivott, kissé elevenebben szólalt meg a fiatalember. — Honnan tetszettek ide jönni a mi városunkba Barthos úr. — Hja kérem az nagy kérdés, — szólt az apa szokott módján.

Gizikének kezdett nagyon nem tetszeni ez az ellenséges modor. Összevonta a szemöldökét s úgy megkeményedett a szíve, hogy az többet már csak ennek az idegen ismeretlen fiatalembernek fog min­ dent megbocsátani. Az apjának semmit. Amért úgy rápirított az este s amért ilyen ellenséges ezzel a tisz­ tességes fiatalemberrel szemben. S haragosan leült az ajtóhoz közel egy székre. — Miért nagy kérdés? — kérdezte a fiatalember. — Hát kérem, mert először is mindenesetre nagyobb városból jöttünk ide, mint az önök úgy­ nevezett városa. És azután kérem, hát város ez a szomorú fészek egyáltalán? Mindenesetre nem város. — Hát hiszen, hát bizony, — habozott Buchta úr, — kicsike város az igaz, de azért nem falu, polgár­ mesterünk van kérem alássan és mi akik ide valók vagyunk, nagyon jól érzünk magunkat bene. — Hja kérem, aki a kályha mellett születik és a kályha mellett hal meg, az nem tudhatja minő másutt az élet. Buchta úr is megérezte végre, hogy egyenesen ő ellene irányul itt minden szó. S azt mondta vissza a maga csendes módján. — Hát igaz kérem Barthos úr, hogy én még nem voltam nagyon messze. Rozsnyón voltam és Rimaszombatban is és Miskolcon is. De akor haza kelet jönöm, mert meghalt az anyám s át kelett venem a műhelyt és gazdaságot és az, ha nem nagy is, de a mai viszonyok mellett megér legaláb is egy tíz-tizenkétezer fo rin to t. . . És ahol voltam is mindig első mestereknél, úgy hogy az egész megyében senki sincs ilyen fiatal mester job a szakmájában, mint én is a magaméban, a suszterájban. — Hja kérem a suszterájban le h e t! De vannak sokkal felettesebb foglalkozások.

— Hát kérem — vágott vissza már igazán meg­ sértve Buchta úr, — a suszterség az egy iparág, de a bányai munka, az csak olyan mindenféle emberek­ ből van. Gizike majd leszédült, olyan váratlan volt ez. A legelső pillanatban azt hitte, most mindjárt ember­ halál lesz, de a másikban már imponált neki a fiatal­ ember. Ha olyan csendes is, de férfi ez. Nem enged ez magával sokat packázni. Szinte látta, hogy elvö­ rösödött az apja, hogy fújja fel az arcát, míg gőgösen mondja: — Nemes ember vagyok tisztelt úr, az apám is, az öreg apám is mind kardos nemes volt. Elhallgatott és kifelé nézett a kertbe. A fiatal­ ember békülékenyen folytatta. — Nem kétlem kérem szépen egy szóval sem. — Az csak a sors szeszélyétől van, hogy én bá­ nyában dolgozom. Különben is nincs semmi pana­ szom, mert mondjuk, ha nem volnék megelégedve a jelenbeli állapotommal, akkor nemde mindenesetre megfelelőbb izé után néznék. Mondjuk máskép keres­ ném boldogulásom kenyerét. Mert mégis első vagyok a magam resszortjában s nekem senki sem parancsol ebben a városban, mindössze hogy a mérnök úrnak van joga velem megtárgyalni, hogy hogyan és mikép­ pen ezt vagy azt? — Kérem szépen én nem kifogásolok. . . — De fiatal barátom, ha abban ítéletet akar, hogy ez vagy amaz ki és ki legyen, azt kell kutatni, kik voltak a szülei! — Kérem szépen én semmiképpen nem. . . — És aztán, az én családom neve betűkkel van beírva az ország történetébe! S ha én ma egészen egyszerű embernek látszom is, azt nem úgy kell tekin­ teni, hanem úgy, hogy ha a sors játéka közbe nem jön, akkor most én volnék a Sitzenbacher vagyon, mond­

juk: tulajdonosa s nem a báró Sitzenbacher család; mert az én szépapám tette őket úrrá, azzal, hogy potyán átengedte nekik a vagyonát, amelyben az öreg Sitzenbacher, aki akkor csak egy egyszerű cseh ember volt, vasbányát fedezett fel és abból lettek az ő gye­ rekei urak és bárók. Tudja barátom, ki a Sitzenbacher? — Nem tudom kérem szépen én. . . — Na persze, aki nem ment tovább egy Rima­ szombatnál! . . . de azonban a Sitzenbacherek ma is legalább negyvennyolc millió forinttal b írn ak ! De ők azért nem voltak hálátlanok, mert maig úgy tekin­ tik a családot, mintegy rokonokat. Tudják ők, hogy a mi földünkből vették a báróságot! Levelezésben is állunk, csak most is nem régen megküldték a gyász­ levelet, mikor meghalt az öreg méltóságos. — Adhattak volna részt abból a vagyonból, ha tisztességes emberek. — Hja barátom, az nem úgy van a mai világ­ ban. Én adtam volna magának és maga is nekem, nemde! Ám azonban a mai világban nem lehet er­ kölcsöt tapasztalni. Csak a szociálizmus rontja az embereket, hát hogy lehetne valamit várni a maga­ sabb polcon ülőktől is. Mindenki csak magának él és magának hal. Töltött a pohárba és koccintott. Kiitták. — Mindazáltal nekem nincs panaszom rájuk, mert az apám is, m ondjuk: igazgatója volt az ő vas­ bányáiknak és teljhatalmú megbízottjuk mindenfelé ügyes-bajos dolgukban. És valóban az öreg méltó­ ságos is mikor el akartam jönni tőlük, mert én is ott kezdtem, de bizonyos kényes dolgok történtek, már mint az elő szokott adódni és én leköszöntem az állá­ somról. Csak harminc esztendeig voltam náluk. Az öreg méltóságos három hónapig nem fogadta el a le­ mondásomat, akkor bementem hozzá az irodába, azt mondom n ek i: Hogy vagy elfogadja az úr és elereszt,

vagy innen addig nem megyünk ki, míg alá nem írja a bizonyítványomat. Barthos úr nevetett a visszaemlékezéstől. Gizike is nevetett odabenn, hogy az apja ilyen ember! — Akkor azt mondta az öreg méltóságos. . . Hej de borzasztóan káromkodott, egyre csak az apám istene körül járt, de én azt mondtam neki, egész csen­ desen, hogy ne nagyon emlegesse a méltóságos úr az apám istenit, mert ha az én boldogult szépapám olyan marha nem lett volna, akkor most úgy hiszem, én mondanám a cifrákat. Barthos úr egészen átengedte magát az emlékezés gyönyörűségének. — No hát azt mondja az öreg méltóságos, egyen meg a fene, tudod hány emberrel tettem jót, idegen­ nel, hanem megérem még, hogy sírva fogsz vissza­ jönni, hogy egy darab kenyeret kérj. Akkor aztán kimondtam a bolond szót, csak azt az egy szót ne mondtam volna. Hogy: azt nem éri meg! — Bizony az nagy kár v o lt! — szólt csendesen Buchta úr. S ebben a percben Gizike is észrevette, mekkora könnyelműség és a családja ellen való vétek volt az apjának ez a tette s elszomorodott. — Hát bizony nagy kár — mondta csendesen bólintva Barthos úr, — de hiába, olyan a nemes ember, hogy kimondja a bolondot, de rögtön meg­ bánja! Hanem az már hiába van, sose veszi vissza többet. Buchta úr nem mert sértegetni, pedig a nyelvén forgott, hogy kimondja, hogy elég baj. Nem okosság. — Más a nemes ember, mint maguk polgári eredetű egyének. Tisztelem, becsülöm, de nem fér meg a gyomrommal. Bennem mindig csak az a buta gőg dolgozott. Azért most is úgy vagyok, hogy most se tennék máskép. Újra töltött, újra kiitták fenékig a poharat.

— Üsse meg a guta, ha már ide vetett az Isten haragja ebbe az utálatos fészekbe, hát élek a csalá­ domnak. Ki van ebben a városban, akivel érintkezni lehetne. Aki van, csak a nagy flanc! Én egyszerűen akarok élni. És aztán olyan emberekkel legyek, akik hivatalból élnek. Az egy nulla. Az nem úr. Részem­ ről legalább semmiesetre sem. Valami rongyos kis tanító akart a lányomhoz járni. . . — Melyik kisasszonykához, — kérdezte Buchta úr. — A Juliska lányomhoz, de természetesen nem engedhettem meg a közeledést. Gizike hirtelen felállott. A szíve hevesen és ijed­ ten kezdett el dobogni. Most jön a rettenetes dolog. A bolond szó. Ha most kikergeti az apja a fiatalem­ bert, akkor vége a világnak. — Hogy én nem tudom megadni a lányaimnak a kellő dolgokat! . . . és természetesen a lányomban sem tapasztaltam valami nagy szerelmet, mert akkor mégis, na! Igy azonban én i t t . . . Ebben a percben Gizike kirepült a szobából. Egy mártírnak, vagy egy hősnőnek az elszántságával. A halálra szántak bátorságával, a Barthos vér vak­ merésével. — A kisasszonyka! — ugrott fel udvariasan és valóságos örömmel Buchta úr. Olyan tiszta ragyogás volt egyszerű becsületes arcán, amiből lehetetlen volt nem látni, hogy csakugyan neki szól a vizit. — Alásszolgája Buchta ú r ! — köszöntötte el­ ragadó kedvességgel Gizike is a vendéget s kezet nyuj­ to tt a fiatalembernek. Barthos úrnak hirtelen minden vér a fejébe tódult. A szeme ködös lett s annál jobban elborult, minél tisztábban látta, hogy a harmadik lánya már el­ fajult. . . Szerelmesen mosolyog a suszterre, aki zava­ rában és örömében el sem akarja ereszteni a lányka kezét.

— Na maga is szép szomszéd, tisztelem ! — mondta merészen Gizike, — csaknem egy éve lakunk egymás mellett és csak most teszi tiszteletét. — Óh dehogy, kisasszonyka, dehogy, instállom kisasszonyka, csak nem mertem, azazhogy. . . Barthos úr uralkodott az arcizmain és mereven nézett a szomszéd házra. Eszébe jutott, hogy tízezer forintot mindenesetre meg kell érnie a vagyonnak, ámbár ez a komisz kis város, ez nagyon satnya fészek s nincs semmi jövője. Aztán felállott s egy szó nélkül végig ment a to r­ nácon. A vakolat lehullott egy helyen. Elhatározta, hogy meg fogja csináltatni s levonja a házbérből. — Hát te miért jöttél el? Mért hagytad azokat magukban? — kérdezte a felesége csendesen, mikor felment a családjához a hegyoldalra nyúló kertbe. Az asszony mindenben megegyezett az urával, mert egy unokabátyja az aradi tizenhárom között van. . . — Kijöttem, — szólt rekedten Barthos úr, — mert nem akartam valami bolondot mondani. Mert aztán ha egyszer kimondom, többet az Isten se veszi vissza a nemesi parolámat. A két fiatal pedig olyan hangosan kacagott, olyan boldogan ott lent a tornácon, hogy mindnyájan csudálkozva s irígykedve néztek össze: — No ez a G iza! Hát csakugyan ő kapta a vizittet!

BIRTOKJAVITÁS. Thurzó Tamás már maga is gondolkodóba esett azon, hogy a szomszéd bérlőknek állandóan jobb ter­ mésük van, mint neki. Pedig a földje príma föld s az időjárás is éppen az, ami olyan bujára hízlalja a Schwartz búzáját, amilyen hitványnak hagyja az övét. Modern gazdálkodásra vón szükség. De fázott újabb adósságtól, mikor a régivel is alig bír. — Valamit kéne csinálni, — mondogatta — vala­ mit fogok is próbálni. De újra elhalasztotta s örült, hogy az idő kedve­ zett; májusban a vetése olyan volt, hogy nem is lehet jobb. Találkozott kinn a határban Schwartzcal, el is dicsekedett neki. — Nézze, Schwartz, kell ennél jobb búza? — Hát jó, jó, de majd meglátjuk aratáskor! — legyintett a bérlő, aki a szomszéd ezerkétszáz holdon gazdálkodott. Thurzó végignézett a gyönyörűen rengő zöld ten­ geren, amely szinte feketebarna volt az egészségtől. — Kell ennél jobb búza? — Ha ilyen idő jár, — nevetett Schwartz — akkor még itt is megnő a búza. Az öreg úr elgondolkodva veregette kutyakorbá­ csával a csizmaszárát.

— Hát szomszéd. Próbálja csak kiszámítani, mennyi befektetés kén ide, hogy ujmódi gazdaságot rendezzen be valaki ezen az ötszáz holdon? A testes, vörös Schwartz elkezdett számítani. — Négy év alatt felszántani gőzekével, — ez hétezer korona. Műtrágya évenként ötezer korona. Sorvető, lókapa, gyüjtő, aratógép. . . új ekék, hiszen teljes instrukció kellene. . . a nagyságos úré már mind ócska, lom. . . Uram, kell itt holdanként kétszáz korona befektetés, de akkor aztán Kánaán lesz belőle. Százezer korona kell, de meghozza a kamatot! Az öreg úr már százszor kiszám íttatta magának; ma már nem is nevetett a beszéden. Komolyan bólo­ gatott. — Kell valamit csinálni. Fogok is a jövő évre. Nagyon elkél egy kis birtokjavítás! No hát nincs igazam? Schwartz úr szolgálatkészen nevetett s igazat adott. Aztán elbúcsúztak. Thurzó lelépegetett egy mesgyén az országútig, ahol várt rá az ócska, keshedt bricskája két pompás, fiatal lóval. Néha megböködte a földet a szöges botjával s csóválta a fe jé t: — Ez a cudar szél mind kiszárítja a nedvességet. . . Valamit csinálni k e ll! Mikor hazaért, két csődörös tiszt várt rá, egyik rideg katona volt, a másik barátságos kis ember, a nevét megjegyezte, Steinwill gróf volt. Míg az istállót bejárták, a fiatal grófnak, aki még csak főhadnagy volt, folyvást ott járt a szeme az egész gazdaságon. Szörnyen el volt ragadtatva mindentől. A kastély ócskazsindelyes duplatetejével, apró ablakai­ val s különösen a rozsdás lombú százados fákkal, a gyászos vén fenyőkkel igen elkápráztatta. — Fiatal házas vagyok, — mondta — ennél gyö­ nyörűbb helyre nem tudnám elvinni a feleségemet.

— Azt elhiszem. Itt még nem lakott más, csak Thurzó — vetette oda az öreg úr, pedig az apja vette a házat a Betléryektől. A kis főhadnagy elhallgatott; de nem bírt magá­ val, roppant kíváncsi volt az egész uradalomra. Az öreg úr csak úgy felszóval felelgetett neki. — Milyen a gazdasági üzem? — érdeklődött a gróf. — Ahogy jön. — Hallatlan és ilyen vetések. — Ez így megy nálunk — hencegett a pipa mögül Thurzó. — Őserejű föld! De ki tudja, jövőre lesz-e ilyen eredmény? Lehetetlen így gazdálkodni ma. Ha az enyém volna, egy percig sem várnék; modern gazda­ ságot rendeznék be. — Hogy gondolná azt? — Kérem, először is gőzekével szántatni, gépeket, felszerelést. . . S az eleven kis főhadnagy hozzáfogott gazdasági értekezést tartani az öreg magyar medvének, aki minderről bizonyára nem is hallott. — Jó nekem így is, — mondta a vén ember — így is meghoz holdanként 10—12 mázsa búzát min­ den évben; tavaly tizennyolc mázsa árpám volt hol­ danként. — Kolosszális! Hová lehetne ezt fokozni! — lelkesedett a kis gróf. — Osztán mit érdekli ez a császár katonáját? — élceit vele Thurzó, mint egy vén komondor az ölebbel. — Hát, kedves uram, éppen birtokot keresek; a feleségemmel kaptam vagy kétszázezer koronát, egy kis birtokot akarok bérelni. Mondhatom, ez volna az ideálom, éppen ez a birtok.

Thurzó nem szólt rá, mint akit nem érdekli a dolog. Megpödörte ősz bajuszát, megtömködte a pipá­ ját, rágyujtott s meghívta az urakat uzsonnára. Steinwill gróf minduntalan előlről kezdte a cseve­ gést s a sorok közt igyekezett rábeszélni az öreg urat, hogy adja bérbe neki a birtokát. — Hát iszen, — mondta Thurzó — nem mondom, szívesen hagynám már az egészet s ha a vőmnek csak­ ugyan sikerül az a kétezer holdas vásár, amire most alkuszik, bizony könnyen bérbeadom ezt a kis földet. Tisztességes embernek. Micsoda öröme lett a kis grófnak! Szinte rögtön atyafiságot kötött a vén Thurzóval s félig-meddig kicsikarta belőle, hogy neki elsőbbséget biztosít. Azzal mentek el, hogy Steinwill gróf megbeszéli az apósával és nemsokára ír. De amint eltelt pár nap, levél jött tőle, hogy áthe­ lyezték Morvaországba s egyelőre nem tud semmit mondani. Thurzó megcsóválta a fejét, boszús lett s azt dörmögte: — Pedig valamit kell csinálni! Muszáj valamit! Az aratás csakugyan nem ütött be jól. Apró volt a kalász, sovány a szem s a júniusi hőség gyorsan megaszalta, alig adott öt mázsát a föld, s az is selejtes minőségű volt. — Valamit kell kezdeni, — mondta az öreg Thurzó — mert belepusztulunk. Beállt a tél s december elején egész váratlanul levelet kap Steinwell gróftól, hogy megújítja a nyári ajánlatát s ha kiadó a birtok, ő bérbeveszi a lehető leg­ előnyösebb föltételekkel. Az öreg úr összerántotta a szemöldökét s elszán­ tan kiadta a rendeletet, hogy etessék fel az összes takarmányt, hízlalják ki a marhát, bár véletlenül sok nyavalyás jószág volt az istállón. Móricz Zsigmond: Magyarok.

7

Vígan folyt a széna pocsékolás; fogyott a répa, a szecska s a sovány ökrök szépen nekiteltek. Akkor levelet írt a grófnak, hogy elszánta magát, átadja a birtokot. Steinwill gróf boldogan jött meg egy hét mulva. A gyönyörű téli képtől még jobban el volt ragadtatva s mikor a leltárt csinálták, azt sem bánta, ha a hatalmas zuzmarás fákat vert ezüstből valóknak becsülik. Thurzó Tamás karácsonyra már elköltözött a vejé­ hez s a kis gróf, boldogan hozta a feleségét az új világba. De alig töltöttek három napot a tündérhelyen, megjött az első csalódás. Szép napfényes napok jö t­ tek s mind eltűnt az ezüst a fákról; ott m aradt he­ lyette a szürke, fekete, romlott, varjúkárogta váz s hideg és sár egymást váltotta, az Egér-patak felda­ gadt a küszöbig s az idegen kis falu szegényesen, szo­ morúan terpedt a gyászos és alkalmatlan kastély körül. S az eleven kis gróf összeszedte minden lelkierejét, hogy kedvet teremtsen a feleségének, aki meg volt szeppenve s olyan búsan nézett ki a hűvös, szeles világba, mint egy szegény kis ázott idegen madár. — Három, négy hét alig telt, jött jelenteni a cseh ispán, hogy nincs takarmány. A kis gróf megijedt, de későn. Drága pénzért sem lehetett takarm ányt kapni. S mégis venni kellett s ezreseket etetni meg a rengeteg állattal, mert a marha ára már lent volt, minden határon alól. Végül semmi pénzért nem lehe­ tett már zabszalmát sem kapni, eladóvá tették a jó­ szágot. A grófnak csaknem a könny csordult ki a sze­ méből, mikor sovány bordájú ökreit, tinóit féláron volt kénytelen elpotyázni. — No, hiába, — mondta — egyszer meg kell fizetni a tandíjat, de csak egyszer! Jö tt a tavasz, megjöttek a gépek. Szép, vadonatúj ezresek röpködtek a levegőben. Csak az a kár, hogy mind kirepült.

Búgott a gőzgép a határban, forgatták a földet, a sovány, szürke, kiélt vályogréteget. S az ég olyan szép tiszta volt, éjjelente minden csillag ragyogott hónapokon át. Szél fújt s majd el­ vitte a sovány szálakat, amelyek sárgán hajlongtak a gyönyörű, gépvetette sorokban. Rossz volt a termés. Alig hozta meg a vető­ magot. A grófné folyvást influenzás volt, a bécsi lánynak nem vált egészségére az Ördögtó levegője. És a gyönyörű Thurzó-birtok úgy nyelte a pénzt, mint valami telhetetlen hidra. A grófnak mindennap hideg verejték gyöngyözött a homlokán s átkozta a percet, amikor ebbe az idegen országba jött. Nem értett sem magyarul, sem tótul s ispánja épp olyan kényelemszerető volt, mint ő maga. Mert ő neki tulajdonkép abban merült ki egész energiája, hogy az asszonykája előtt titkoljon minden bajt s mikor éjfé­ lekig elszórakoztatta bájos kis feleségét, tudta előre, hogy a következő napon későn fog kelni s fáradtan, kedvetlenül, elkeseredetten mászkál majd a mezőn, ahol az ördögök garázdálkodnak. Nem, ezt nem lehet sokáig folytatni. Őszre jobban rimánkodott Thurzó Tamásnak, hogy eressze ki az obligóból, mint mikor vállalko­ zott rá. . . Másik tavaszon már megint ott sétált az öreg úr a mesgyén. Megelégedetten nézte a gyönyörű vetést s mikor a szomszéddal összekerült, vídáman kiáltott n e k i: — Hát Schwartz úr, mit szól a gazdaságomhoz? — Ah, kérem, príma — nevetett Schwartz. — Kellett már valamit csinálni! — intett a vén Thurzó. — Már éppen ideje volt egy kicsit megjaví­ tani a b irto k o t. . . Hiába no, Át kell térni manapság a modern gazdálkodásra. 7*

KI SZÉP, KI JÓ. A síksági kis állomás a ragyogó, átlátszóan har­ matos reggelen már tisztára söpörve várta a személy­ vonatot. — Mihály, az ujonnan kinevezett vasuti szolga boldogan, megelégedett arccal nézte végig mun­ káját. Kezében tartotta a nagy nyírágseprűt, amelynek vonásai olyan szépen meglátszanak a porban, mintha rajzolva volnának. Kár azt eltaposni. — No, Mihály! — szólt rá a forgalmi tiszt, aki a vonatot várva ott sétált le s föl — maga már kész ember. Csak meg kell házasodnia. A legény katonásan kihúzta magát. — Igenis, csak volna k i t ! — felelt. — Ej, hát nincs babája a faluban? A legény oldalra billenti a fejét. — Hát instállom, én már nem igen veszek el parasztjánt! A tiszt úr nevet. Persze, egy hete már, hogy véglegesítve« van Mihály úr. Amint bejött a vonat, meg is mondta bizalmasan a vicinális kalauzoknak: — Ajánljanak ennek a fiúnak egy nekivaló, rang­ béli lányt, mert ez már nem vesz el parasztot. — Komendálok én magának Mihály — szólt egy öreg, jóízű altiszt — ojan egy jányt, mind a tíz ujját megszopja utána.

— Ki lenne az? — kérdezte Mihály, mint aki nem könnyen áll kötélnek. — A 37-es őrnek van két lánya. A nagyobbik jó vón magának. Nem igen csunya, de nagyon dógos. A kisebbik igen szép, csakhogy nem szereti a munkát, csak a cifrálkodást. — Hm. — Gyüjjön be az esti vonattal, majd a tizen­ egyessel visszagyün. Addig úgy sincs dolga itt. — Megeshetik. — Megalkudtak mán? — kiáltott feléjük a for­ galmi tiszt. — Meg. — Akkor mehet. S a takaros »kávédaráló« döcögve, nyögve, szu­ szogva megindult. Igy történt, hogy Mihály estére elkéredzett s bement a szomszéd városba a nagy állomásra. O tt már várta az öreg altiszt, aki mingyárt gondja alá is vette Mihályt s kivitte a szomszédos 37-es őrházhoz. Jóestével köszöntek be. — Nini, András koma, hol jár itt! — fogadta őket a roppant nagytermetű őr, a túlságosan kicsiny és lányos csecsebecsékkel telezsúfolt szobában. Számos vasutas-ruhadarab tette ismerőssé s szépen díszített házioltár tette ünnepélyessé a szobát. András koma bem utatta a vendéget, ki légyen, mi légyen, mi járatban vagyon. Mihály sorra parolázott s jól megfogta a lány k ezét; mingyárt látta, hogy ez a nagyobbik, mert nem igen volt szép. A másik lányt sehol se lehetett látni. — Na tessék leülni. . . Csorba úr a jármi állo­ máson van? Csorba úr, már mint Mihály, kihúzta a derekát, hátraszegte a nyakát s torokhangon beszélt, hiva­ talosan. S olyan szakszerű fejtegetésekbe merültek,

mintha a vizsgálóbizottság előtt volnának. A 37-es őr nagy fejével bólongatott, meg volt elégedve a fiatal­ ember felfogásával és azt mondta neki: — Jövője van magának, barátom! A nagyobbik lány ott ült a sarokban, egy karosszéken az anyja mellett s előrehajolva közöm­ bösen hallgatta a pohár mellett okosan diskurálók beszédét. Mihály buzgón beszélt s oda se nézett rá, azon törte a fejét, hol lehet a kisebbik lány? Egyszer csak fölállt és kiment. A konyhára volt kíváncsi. Jól szám ított; ott hevert a kisebbik lány az ágyon. Csinos hétköznapi ruha volt rajta. — Hát maga mért nem jön be? — Minek? — vont vállat a lány s összébb igazí­ to tta magán a ruhát. — H át diskurálni. — Minek menjek? ’sz maga Julcsához jött, nem énhozzám. — Ahá, — gondolta magában Mihály — hát a másik a Julcsa. Derék lány. Elnézte ezt is. — Takaros cseléd! — gondolta róla s m egszólalt: — Én ahhoz jöttem, aki nekem tetszik. Nem Julcsához, se nem Borcsához. — Haha! . . . — kacagott fel a lány — én nem vagyok Borcsa. — Hát? — Majd bolond vagyok megmondani. — Hát csak mondja meg, ha nem szégyelli. — Majd. A lány felült. Restellt ilyen sokáig ott fetrengeni a legény szeme előtt. Igazán formás, gömbölyű, pirosarcú, nevetőszemű lányka v o lt; olyan hamisnézésű volt a szeme, hogy Mihály mindig nevetett, ha belepillantott. — Na gyüjjön be, na.

— Itt is jó. — Persze. Minek vóna jó itt, ha odabe is lehetünk. Mihály már csak azért beszélt, hogy ne hallgasson. Elkapta a lány kezét s húzta. De ez nem hagyta magát. — Körmére ütök. — De visszaütöm. — Majd elő is veszem a seprűt. — De összetöröm. — Haggya mán a kezem, mert olyat kiáltok! . . . — De be is tapasztom a sz á já t! — Beleharapok. — Na! . . . — és odatartotta nagy barna öklét, amelyben elveszett a lány gyermekkeze, annak az arca elé. A lány a dulakodásban lefordult az ágyról s egy­ szerre csak ott volt a legény ölében, a két karja közt. Most már igazán nem volt menekülés. A Mihály fejét megcsapta valami hőség s hirtelen úgy átölelte a lányt, majd összetörte. Ebben a percben kattant a kilincs. Mire kinyílt az ajtó, már kibontakoztak. Julcsa jött ki. Az össze­ szoritott szájú nagy lánynak villogott a szeme. — Hívom osztán nem gyün — szólt Mihály, mentegetőzve. — Mér nem jösz! Egy-kettő. Tessék! — szólt rá a húgára Julcsa. Az lesütötte a fejét, hogy eltakarja az égő arcát. — Én nem vagyok úgy kicsípve, mint te, — mondta. — Mer lusta vagy. — Nem is vagyok olyan friss az őtözésre. . . — Nem! Éppen te nem vagy! Egyebet se sze­ ret, csak a cifrálkodást. Mihály közbeszólt: — Jó magának így is. Igy is elég szép.

Rögtön megbánta, amit mondott. — Elég szép ő. Kivált mikor felhúzza az orrát mint a pujka. Olyankor kell látni. A kisebbik lány csípőre tette a kezét és vissza­ nyelvelt. — Tessék innen bemenni, hagy szedem rendbe magam. Olyan vagyok, mint egy izé. — Egy borzaskati, — szólt Mihály. A két lány elnevette magát. A nagyobb epésen, a kisebbik vidáman. — Katinak hijják? — eszmélt fel Mihály. — Ugy hát! — mondta Julcsa. — De bizony nem úgy, hanem Katicának! — felelt a kisebbik. — Katica! — pittyesztette el a száját Julcsa. Azzal kinyitotta az ajtót s előre eresztette Mihályt. A legény elfojtotta a mosolygását s az asztalhoz m e n t; mindenki a helyére ült. A két férfi a vasút mentén való tehénlegeltetésről beszélt, amibe az asszony is beleszólt néha, hogy az álmosságától szabaduljon. Mihály ránézett a kövér asszonyra s látta, hogy a pillája majd lecsukódik s egyre ásít. Ettől őrá is átra­ gadt az ásítás. Elfojtotta, de könny gyűlt a szemébe az erőltetéstől. — Álmos, öcsém? — Én? Dehogy. És egyre jobban elálmosodva hallgatta a diskur­ zust. Még neki nincs tehene, nem érdekli a kérdés. — Mennyit fizettünk tavaly szénáért, lányom? — kérdezte az apa s a lány komolyan, nyugodtan, biztosan felelt. — Először hét forintot, azután ötöt, tavasszal húszat. — Derék lány! — bólintott Mihály és újra ásított.

Végre bejött a kis borzas Kati is, aki most »helyre K ati« lett, amilyen csinosan átöltözött. Egész kis­ asszony. — Mán felöltözött? — kérdezte Mihály s már egy cseppet sem volt álmos. Katica elnevette m a g á t: — Idebe halotti to rt tartanak? — Micsoda beszéd ez? — szólt rá szigorúan az apja, de a kislány nem respektálta a szigorú ráncokat. — Na hát, hogy ilyen csöndben üldögélnek. Mihály hangosan fölkacagott. — A mán igaz! — kiáltotta. Katica felsrófolta a lámpát s amint világos lett a szobában, mindenkinek földerült az arca. — Játsszunk valamit! Tud maga kártyázni? — kérdezte Katica. — Filkózni tudok. — Azt elhiszem, hisz olyan filkó maga is. — Ez a lány nem tud becsületet, — mondta Julcsa. A többiek nevettek. Pár perc mulva olyan parázs ütősdi játék folyt négyük közt az asztalon, hogy na! Olyan hirtelen elrepült az idő, hogy mindenki elámult, mikor bejött a tizenegyórás vonat. Mihály ezután sűrűn eljárt a 37-es őrékhez. Min­ gyárt második jöttekor valami furcsa megfigyelést tett. Julcsa alig vetett ügyet rá, egészen átengedte őt Katicának. Mihály csak mosolygott s erősen megszo­ rította a Julcsa kezét, amit ez kelletlenül engedett oda neki. S amíg Katicával hancúrozott, bolondozott, jól látta, hogy Julcsa egy percig sem p ihen; dolgozik, mintha ő ott sem volna. Már feltűnően sokszor volt itt. Jókedvűen jött, fütyörészve, mint aki tudja, hogy félve várják. Az őrék nem tudták mire vélni, hogy még most sem nyilatko­

zik. De Mihály nem hagyta apró megjegyzésekkel, tűszúrásokkal kivétetni magából, amit nem akart. A szülők egy ideig sajnálták, hogy Julcsa megint árván maradt, de lassan beletörődtek, ezt nem lehet parancsolni, ki kit szeressen. Igy húzódott a dolog egész őszig. Akkor a nagy darab ember, a 37-es őr meghara­ gudott, ő nem hagyja tovább orránál fogva vezettetni magát. — Hát öcsém, — rukkolt ki — száz szónak is egy a vége. Szeretném tudni, mi céllal, szándékkal jár a házamba. — Hát kedves bátyámuram, tudhatja azt maga, ha akarja. — Tudni, nem tudom, de gondolom. A lyányom m iatt. . . — Igen. Feleségül szeretném venni a Julcsa lyányát. — A Katicát. — Nem. A Julcsát. A 37-es őr elámult. — Julcsát? — Azt. Az apa fölállott s körüllépegetett a szobában. Akkor kikiáltott a konyhába. — Hé. Gyertek csak be, lyányok! Bejött mindenik, Katica frissen, nevetve, Julcsa mogorván, kelletlenül. Az apjuk kézen fogta mindeniket s Katicát oda­ penderítette a legény elé. — Hát ezt akarod, úgy-e? — Nem én. . . , a z ta t! — és fölkacagott — hát ha mondom, hogy a Julcsát, akkor a Ju lc sá t! Általános elámulás. Katica elképedve vetette szemét az ott álló le­ gényre.

— Hát akkor mit bolondított engem nyár óta? — Én nem bolondítottalak. Nem eleget cicáz­ tam veled? — Hisz ép a. Cicázzon avval, akit el akar venni. — Há! — mondta okosan Mihály — nem értesz te ahhoz húgám. Van akivel cicázunk. Van akit fele­ ségül vesszünk. Mert hát olyanok a jányok, ki szép, ki jó. . . És vidáman megfogta a Julcsa hirtelen boldog­ ságtól remegő, becsületes dolgos kezét.

A KOTLÓS. Az udvar tele volt mindenféle öreg géppel. Egy rozsdás vén lokomobil gubbasztott középen, nagybu­ gájú napraforgó nyurgult föl mellette. Járgányok, apró, fakópiros cséplőgépek s számtalan géprész hevert szanaszét a napon. A súlyos kerekek közt felverődött a buján sarjadó tavaszi dudva. A fiatal gépész vidáman dolgozott köztük. Egy tőkén ülve, kidülledt szemmel nézte a munkáját egy paraszt siheder. — Mi lesz abbul, gépész úr? — Árnyéi. A suhanc látta, hogy a gépész úr nem akar magya­ rázni s tovább tátotta a száját nagy áhítattal. A derék fiatal mester elmosolyodva vetett a fiúra egy félpillantást s elgondolta, hogy ő is ép ilyen szája­ táti gyerek volt valaha régen, mikor a »tüzesgép« mellett felbizseredett benne a vágy, hogy ő is mes­ tere legyen a csudaállatnak. Isten segítségével, maga erejéből el is érte. »Csetneki úrnak« szólítja őt már a pap is, meg »gépész úrnak« süvegeli a falu. Pedig bizony, ha az ekeszarva mellett marad, »hallja Miska!« volna ma is. Fölegyenesedett s kezében a súlyos szerszámmal mosolyogva nézett a fiúra, mintha neki mesélte volna ezeket.

— Hiszen minden jó volna, — gondolta tovább és fehér zsebkendővel oldalra törülte barna haját, — csak az asszonykával ne vón annyi baj. — Hess te! — kiáltott rá a suhanc egy mellette kapargáló tyúkra. — Fogd meg azt a k o tló st! — rikkantott a gépész. A suhanc felugrott, rá a kotlósra, ez megijedt és vakon szemberöppent, majd kiverte a fiú szemét, aztán olyan éktelen kárálással szelelt el, hogy a fiatal asszony ijedve rohant ki a házból. — Hagysz békét a tyúkomnak! Hogy az ördög vigyen el! . . . A fiú lesunyítva nyakát, visszaült a tőkére, fejét a térde közé húzta, akkor oszt nem bánta, hadd jőjjön az a jégeső! — Boriska, — mondta a gépész szelíden, de mégis erélyesen — fogd meg lelkem azt a kotlóst, küldd haza, míg baj nem lesz belőle. Tudod, hogy a falu minden tyúkjáért fel nem venném azt a szégyent, ha érte küld a papné. — Ó, éppen sok időm van kotlós után szalad­ gálni, — szólt vállat vonva az asszonyka s vissza behú­ zódott a házba. A gépész úr dühbe jött. Úgy vágta a földhöz a súlyos vasfogót, hogy az mélyen felszelte az agyagot. — Megállj, majd megfogom hát én azt a kot­ lóst! . . . De ki is tekerem a n y a k á t! Amennyi bajom van vele. Nem tagadta maga előtt, hogy a felesége kon­ tyát szeretné megcibálni. De csak lenyelte a harag­ ját s felvette a szerszámot a földről. Bement a műhelybe, hol a görbevállú fűtő borzasztóan fújtatta a tüzet. Egész délután úgy dolgozott, mint az eszeveszett. Forrt belülről. Mert az mégis borzasztóság, amilyen

könnyelmű, felületes, másokkal nem törődő és gyerek­ eszű az az asszony. Ha gyerek volna, ráparancsolna! De hogy be van kötve a feje, azt hiszi, ő az első a vilá­ gon. . . Az lesz belőle, hogy rájuk haragítja a papnét . Az ember nagy keservesen kivívja a becsületet és egy semmi asszony oktalanul elront mindent. Már az is csúnyaság volt, hogy sajnált egy forint húsz krajcárt kiadni egy kotlósért. Ugy kellett az urának kölcsönkérni egyet. De megvolt, szívesen is adták, a papné is örült, hogy kedvében járhat a tapasz­ talatlan, pár hónapos kis asszonykának. . . De mikor volt az, Uristen! mikor azon panaszkodott az asszony, hogy a kotlós már elhagyta a csirkét. Alig három hétig járt velük. . . Mikor volt az! Még húsvétkor, és itt a pünkösd. Van annak egy hónapja. De több! öt vagy hat hete! . . . Háromszor kérte a papné tőle, hogy küldjék haza már a ty ú k já t. . . Hanem megállj kotlós, tálba kerülsz. Pedig az drágább pecsenye lesz egy forint húsz krajcárnál. — Ugy kell nekem! — folytatta magában az evő­ dést a gépész úr. — Kellett nekem városi kisasszonyt venni el, akinek egy tyúkja sincs. Mit ért ez a falusi élethez. . . Ott takarékoskodik, ahol semmi haszna, ezt a tyúkot meg képes másfél hónapig ingyen etetni ebben a drága világban. Egész estig nem bírt szabadulni a kotlóstól, egyre azt szidta, az ártatlant. Uzsonnára se ment be, pedig hívta Boriska. — Nem kell. — Hát egyél mérget, ha jobban esik, — nevetett a lányos, szép, pirosképű asszony s otthagyta. Amint alkonyodott, nyílt a kiskapu. A gépész odanéz, hát mintha belecsapna a villám. Tera jön szé­ les mosolygással, a papné szolgálója. — Jó estét, gépész úr! — vihog bizalmasan a gépész szeme közé. Szabad annak, akit nem egyszer

megölelgetett, megcsipegetett az ember a kazlak alatt. A fiatal ember szemét vér futja el a dühtől. Hogy viseli itt magát ez a szemtelen személy! Ha a felesége meglátja, még Isten tudja mit gondol. . . — Mit akar? — rivalt rá dühösen. A lány roppant megzavarodott. — Tisztelteti a tiszteletes asszony, a kotlósért küldött. — Hogy a méndörgős ménkű abba a kotlósba! — kiáltott teletorokkal a gépész — hogy nekem már örökké azon kell a fejemet törni. Már nincs más dol­ gom, míg élek. Ledobott srófot, kalapácsot és zordon léptekkel indult a ház felé. Hirtelen meggondolta magát. Visszafordult. — Eredj haza, Tera, mondd meg a tiszteletes asszonynak, hogy tisztelem. Még ma otthon lesz a kotlós! Tera sietve sarkon fordult, elment. — Hát te mit tátod itt a szád? — rivalt rá a gépész a parasztfiúra, aki még most is ott lebzselt — eredj már, sírva keres anyád! A nagy lógó szügyibe kapta a fejét és elloholt. Ilyenformán a nagy cserepaténak minden alka­ matlan tanúját elkergetve, elszánt arccal ment be a házba. Boriska varrt, mégpedig olyan buzgósággal, mint aki nem tud semmiről semmit, pedig az ura megfi­ gyelte, hogy míg beszéd volt odakinn, addig nem zör­ gött benn a gép. — Lelkem. . . Boriska oda se ügyelt. — A papné elküldött a kotlósért. — Kár hogy nem maga jött. — De. . .

— Nagyszerű papné! No ez is híres egy papné, tisztelem! . . . — De lelkem. — Volt szeme érte küldeni?! No! Szép papné! — Hisz az övé. — Hát jőjjön, fogja meg, ha az övé. Én nem szaladgálok utána. — De Boriska, legyen eszed. — Van eszem, van bizony. Ne félj. Számlát küldök annak a papnénak, amennyi búzát megétettem a tyúkjával. Három hétig járt a csibéimmel. Tán ingyen tartom neki. — Mér nem küldted haza? Boriska hallgatott és szomorúan, sírósan nézett ki a sötétedő ablakon. Még tán könny is volt a szemé­ ben, nem lehetett látni az alkonyatban. Az ura egészen kétségbeesett. No az már igaz, hogy az asszony lelkébe nem lehet belelátni. Hisz ez tisztára bolondság. Még meg is siratja a más tyúkját. . . Ugy hozzászokott, hogy egy tyúk járkál­ jon az udvarán, hogy nem bír megválni tőle. Kész­ pénzért vásárol neki búzát. A más tyúkjának! és az urától sajnálja a szivart. A gépész úr nagyot sóhajtott. — De lelkem, drágám. Egyszer csak haza kell küldeni. — Persze hogy haza. — De mikor? — Holnap este. — Miért holnap? — Csak. — De én azt izentem, hogy még ma hazaviszem. — Ma nem lehet. — Miért? — Csak.

— De ha én a becsületemet adtam rá! Az asszonyka vállat vont. — Neked nem számít az én becsületem? Az asszony az ajkát biggyesztette. — No feleség, most már én mondom, hogy szép feleség vagy! A feleség elvonta a száját. — Eh, mit beszélek? Megyek! Majd én haza­ viszem azt a tyúkot magam is. Az asszonyka, mint a kígyócsípett, felugrott. — Ma nem. — Nem? — Nem! — Miért? — Csak. — Majd meglátjuk nem-e? — s félretolta a fele­ ségét. — Miska! A férj az ajtóból visszafordult. — Mi kell? — Azt mondom, hogy ülj le, jobb lesz. A férj szó nélkül tovább ment. — Miska!! — kiáltott rémülten az asszony. — Mit akarsz? — fordult vissza fagyos arccal az ura. — Azt mondom, hagyd békén azt a tyúkot, mert bizonyisten elválok tőled. A férfi megdermedt. — No Boriska! — szólt magához térve — ha emiatt, ha egy ilyen miatt el tudsz tőlem válni, akkor csak eredj, mert én bizonyisten hazaviszem a tyúkot. Az asszony visszafordult, becsapta az ajtót. Az ura utána ugrott. Még kárt tesz magában. Odabenn szembe álltak, farkasszemet néztek. Akkor az asszony azt mondta: Móricz Zsigmond: Magyarok.

8

— Most már úgyis mindegy! . . . Vége minden­ nek! . . . Hát nyisd ki a szemed! Emiatt akartam, hogy még ma itt maradjon a tyúk! . . . A konyhaszekrényhez lépett s az alsó részből kivett egy szakasztókosár tojást. Az uracskája orra elé tartotta, aki úgy meg volt lepetve, szinte bégetett. — No! Te! Te! . . . Itt van. Harminckilenc tojás. Ezt mind az az egy tyúk tojta, mióta a csirké­ ket elhagyta. . . Most három krajcár egy tojás ára. Még csak egy kell, meglesz a forint húsz krajcár egy más kotlósra. Letette a kosarat az asztal közepére s ő maga leült túlfelől egy székre, parázsló szemmel, lihegő kebellel. A gépész úr kapta magát, ő is leült erünnen egy székre. Igy néztek egymásra egy darabig. Egyszer csak valami furcsa hangot adott a férfi. — Hehe. Ez az asszonyban is megoldotta a hangulatot. Ő is válaszolt egy kis nesszel. — Hihi. Erre mind a ketten odaborultak az asztalra a kosár tojás elé s úgy rákezdték a kacagást, két könyökre borulva, hogy a tojás is göcögve zörgött a kosárban. Nagysokára felnéztek, de ahogy egymás szemébe pillantottak, újra kacagniok kellett. Végre azt mondja a férfi: — Boriskám. — No. — Mért nem mondtad ezt te nekem régen? Az asszony nevetve vont vállat. — Hát hisz azt hittem, hogy mind a harminc­ kilenc tojást a hátamhoz vered. — Persze, bolond vagyok.

— Tán én az vagyok? Tán ingyen tömtem vóna a papné tyúkját búzával, gerslivel, rizskásával. Ujra nevettek. — Hát hisz akkor, — szólt a férfi — ma még ne küldd haza azt a tyúkot. Majd mondok valamit a pap­ nénak. . . Hónap is elég lesz, ha hazaviszem. — Persze, hogy elég. Én is azt mondom. És újra összenevettek. Érezték, hogy nincs többé közöttük, nem is lesz ilyen félreértés. Jól érezték magukat, mint eső után a rét.

8*

KEND A PAP? Tiszteletes Borcza Áron bent ült a bibliotékájában. Jó meleg volt odabent, csöndes, poros békesség, a sok könyv mozdítatlanul pihent a polcokon, odakint tiszta hó borította a földet; s egyszerre csak rányi­ totta valaki az ajtót. Kopogtatás, köszönés nélkül lépett be egy isme­ retlen em ber; vasvillaszemekkel odaplántálta magát a pap elé és rákiáltott: — Kend a pap? Borcza Áron tiszteletes úr nem jött ki a sodrából. Öreg szemeit fölveté a csibukról az emberre és nyugal­ masan felelt: — Én vónék, fiam! — No hát akkor, — mondta megzavarodva a magyar, aki mérges veszekedésre elkészülve, kénytelen volt most alábbhagyni a hangot, — csak rúgja szét az úr a katedráját, mert ugyan rosszat prédikál belőle. — Mit, fiam? Mikor voltál templomba? Mit hallottál tőlem? — Én ugyan semmit, — morgott az — mer én nem járok olyan helyre. . . Bár a feleségem se járna. De az bevetődött a tennapi vasárnapon az úr templomába, — dűljön össze! . . . Az az én bajom. A dühös idegen nyalka ember volt, ólompitykés pásztorgúnyát viselt. Meglátszott rajta, hogy juhász

s a kampós botjával már nem dühösen, inkább kedvet­ lenül, szomorúan bökdöste a pádimentom kikopott görcseit. — Hát, fiam, csak mondd el a bajodat, sorba — biztatta az öreg pap. — Ugy vót az, uram, — sóhajtott fel a juhász — hogy mikor én az Ágnit elvettem, mert bacsu vagyok én, juhász, hát asszony kell nekem, anélkül nem lehetvén élni, pedig jobb anélkül, mint avval, mert úgy legalább megvan a békesség, ha koplal is az ember, mert könnyebb eltűrni az étlenséget, mint az örökös civakodást, mer olyan ember vagyok én, hogy inkább egy hétig nem eszek, mint egy óráig veszekedjek; a békességet szeretem én, de ha mán valaki szót szól, aztat nem szeretem én. Elébb ugyan elhallgattam, mer háromesztendős házasember létemre sokat bévettem köszönettel, hanem hát az én Ágnim azt a héttűrő szentet is kihozná a békességből, ha egyszer nekiereszti a kereplőt. . . Hej uram, igaz pápista ember vagyok én, ha a feleségem csak kálo­ mista is. Ficamodott vón ki a bokája a bábájának, mikor az úrhoz vitte keresztelni, mer akkor ű se fordult vón be a kellmetek kokasos tempomába tennap! Borcza Áron úr megcsóválta a fejét. — Mit beszélsz ilyen sok bolondot, édes fiam. Nem értek én ebből egy igét se. Hát mi bajod? Mondd el. — Mondja el az a szent nepomukos jóisten, az tán el tudja mondani, amennyit az én feleségem kárál egy nap, mer annak ugyan be nem áll a szája, mint a malom zúgása, csak ha éppen alszik, oszt belefagy a szó. Ha mán messzirül meghallom, a girincembe áll a hideg, sijjednék a főd alá is, ha lehetne, pedig tudom, hogy oda is utánam hallatszana az Ágni hangja. . .

— Tán az a jótorkú személy volt a feleséged, aki tegnap olyan buzgóan énekelt a templomban? Harmadik sorban ült szélrül. — Jó torka vót? Különb mint a klarinétnak? Akkor ű v ó t ! — Hallgatni is szépen hallgatott a prédikációra. — Az a baj! — kiáltott fel az ember olyan han­ gosan, maga is meghökkent tőle. — Az a baj, hogy úgy fülelt. De még nagyobb baj, hogy az úr prédi­ kált! Hogy lehet valaki pap léttire ilyen pogány, hogy nyilvánságosan prédikál minden népek füle­ hallatára, hogy megértsék. Annyit se tud az úr, hogy gyiákul csinálná meg a miskulánciáját, mint a mi papunk? Oda bizony elereszteném a feleségemet, hogy az az én jóistenem változtassa meg a hitit! Többet ne tenné a lábát kálomista templomba. — Ne beszélj össze-vissza! — kiáltott rá meg­ haragudva a pap — Mi baj? — Mi baj! — morgott a juhász s véres szemeit elfordította az ablakra, amelyen át meglátta a tem ­ plomot. — Az a baj, hogy nem rogyott össze az a vájjog gránárium, dűtse egymásra a sarkát a szél. . . A juhász komoran elhallgatott, rátámaszkodott a botjára s maga elé meredt. A pap is gondolkodott egyet s akkor nagy lelki nyugalommal szó lt: — Vigyázz a nyelvedre, fiam, mert baj lesz. — Baj? Van mán! Ha esse elég! . . . — Mi hát a baj, no? — Mi? — M i! — Az, hogy az úr prédikált. . . Az mán igaz, hogy nem is hall jót az ember, hacsak a kocsmába nem. — Ott mit hallottál? — Csak csupa jót. Aszonták a népek, hogy ha nem szeretem a feleségemet, kergessem el.

Ezzel ránézett a papra, hogy ebből érthet. Aztán csendesen, békésen magyarázgatta tovább. — Én, uram, osztán össze is szedtem, ami kis kurázsi szorult a csizmaszárba, osztán szembeszálltam avval a sárkánnyal, a kedves feleségemmel, oszt úgy elvertem, uram, de úgy, hogy mán azt hittem, ép csontja se marad. — Ó te Isten nélkül való! — szörnyedt el a pap. — H át bizony, Isten ide, Isten oda, csak ez az én jó botom tudja, mi hogy e s e tt! — s örömmel fellélekzett az ember s vidáman folytatta. — Ej, de kegyetlen meg is haragudott az Ágni, aszonta, hogy itth á g y ! A kell nekem éppen! Ugy kacaghattam vóna, mán azt hittem, boldog ember lesz belőlem. Megszabadulok a földi purgatórium tól. . . — Hát aztán. — Hát osztán, — folytatta jóízűen az ember — az én Ágnim össze is szedte ami ringye-rongya vót, ó be is szerettem látni. Ugy segítettem vóna neki! Osztán tennap reggel bejött a faluba, hogy szekeret kerít, aki elvigye. Hej be jó napom vót tennap, uram! Nagyot sóhajtott és elkedvetlenedett. — No, no. Tovább fiam. Mi lett? — Mi? A lett, hogy bevitte a sátán a templomba; oszt ott az úr mingyán miről prédikált neki? Mi? — Megállj csak, fia m ! Pál apostol I. Kor. VII. 10. volt a textus: »nem én, hanem az Ur hagyja, hogy: az asszony az ő férjét el ne hagyja«. Az ember megtorpadt és fölszegte a fejét. — Hát így sűl ki az igazság. Aki erre-arra! Hogy mer az úr más becsületes ember dolgába bele­ avatkozni? Akkor most mán értem, hogy mér jött haza a feleségem szekér helyett gyalog! Osztán csak a nyakamba esett, hogy ű mán nem haragszik, aszondi, hogy aszondi ű kibékül!

— Hisz akkor jól van! — kiáltott örömmel a pap. — Jól a gyehennába! — rikoltott az ember. — M ost! Télvíz idején! Össze vagyok zárva avval a sárkánnyal! Hogy mer az úr belekottyanni az én feleségembe. . . — De fiam! — Semmi fiam! — mennydörgött a vad ember. — Egy ilyen másboldogsága-ellen-áskálódó bűnös léleknek! Köszönje az úr, hogy csendes ember vagyok! Amér ellenem szegődött! Pap dóga ez? Hova men­ jek én már, ha még a pap is ellenem esküdött! Nem szégyenli az úr az Istentül? Ki meri mondani, hogy kend a pap? P h i! Sarkon fordult, otthagyta tiszteletes Borcza Áron urat s bevágta maga után az ajtót. A pap pediglen, elmenvén a csöndjét háborító pogány ember, ismét csibukjára fordítá vala szemeit.

VIRRAD. Éjfélre keleti szél tám adt s az a vad fellegeket, amelyek mint valami megdühödött gulya tomboltak az égen, téríteni kezdte. Eszeveszetten verődtek egybe a felhőgomolyok s egymás hegyin-hátán gázolva, tip­ ródva, rohantak nyugatnak, le-le a nyírjesekig. Az esőben vágtató lovasbetyár el nem tudta gon­ dolni, mi történt a világgal. Még a lova sem akart tovább szembe vágni a viharral. Dühében úgy meg­ rúgdosta, hogy az elcsigázott állat táncolt kínjában. Alig mentek tovább, egyszerre csak kiértek az esőből, mint ahogy az ember kilép az erdőszélen a fák közül. A legény elbámulva nézett föl az égre, hát csupa csillagragyogás borítja azt a földhatárig. Csak háta mögött komor, sötét, vészesen zúgó a mindenség. Megállott. Lerázta magáról a vizet. Megveregette a ló nyakát. Hirtelen a melléhez kapott. Féltő mozdu­ lattal tapogatta, nem ázott-e el, amit ott őriz. Visszanézett. A nagy éjszakában, a titokzatos zuhogású mélységes sötétben rémeket kutatott kitágult szeme. Az éjféli lovast mindig nyomon űzi a halál. S a komor legény vadul összehúzott szemét addig eről­ tette látásra, míg a kibonthatatlan sötétség alakokra nem szakadozott.

A betyár felhorkant. Üldözik! Hát az istenítélet se tarto tta föl azokat. Nem ijedtség, düh villant az agyában. Nem félelem, a bosszú nyers indulata lob­ bant föl benne. Tovább léptetett. A ló csülökig cubbogott a lucs­ kos fűben. A patája »s-szp, s-szp« hanggal sustorgott. Egy ember elől, három utána. A menekülő betyár lova fáradt volt. Alkonyattól egyre vágtat. Nagy u tat tett. Oda-vissza. A betyár­ legény eszeveszett gondolatokat hánytorgat magában. Végre elszánja magát s már nem űzi paripáját. Első üldözője már beéri szóval. — Állj meg, — ordítja — vagy lüvök! — Lűjj! — dünnyögi a legény. — Mit karatyolsz, ha fog a puskaporod. Biz az nem fogott. Sárrá ázott. Azért durrogatta a pandur a szót. A betyár leoldotta nyakából a karikást s nagy gonddal, hidegvérrel, akkurátosan fogta a csapóját a nyelihez. A pandur kivont karddal közeledett. Abban a pillanatban, hogy egy nyomnyira ért a legényhez, a karikás kikígyózott a levegőbe s halálos bizonyosan kanyarodott háromszorosan a nyakába. A betyár kiugrott s a pandur leadta magát a nye­ regből. Ott hempergett a földön. Félfojtottan. Ezer szerencséje, hogy a halálgörcs rákeményí­ tette ujjait a kardra. Az pedig éppen idején akadt az ostorba s kettémetszette. Ott maradt a pandur azonban a földön. Lova bele­ vágtatott a pusztába s mikor kijárta az ijedelmét, visszatért hozzá. A betyár nem törődött tovább velük. Kocogott előre. A második pandur is itt volt már. L átta társa lebuktát, de olyan közel volt, annyira benne a vak

rohanásban, hogy elzúgott a tetemnél s rá, mint a farkas a prédájára. A betyár kápára akasztá csonka karikását s a szerszámaihoz nyúlt. Valami hajítót keresett. De saj­ nálta kedves jószágait: a pisztolyt, a kisbaltát, a fokost. — Ej mit — mordult föl — hát e mire jó? S leakasztott egy kis kendőt, amely keményre volt kötve s valami összemaroknyi acélkemény cso­ mója volt. — Ez az övé — s gonosz sunyisággal faroltatta féloldalt lovát a vágtatva jövő elé. Az megsejtette, hogy valami készül. Csendese­ dett. A másik pillanatban egy kemény tárgy vágta homlokba. Meg sem érezte, mi történt, csak lefordult a lóról, mint a zsák. A kis kendő szétpattant és tallé­ rok, meg rézkongók csapódtak szerteszét. A harmadik pandur is odaért ekkorra. Döbbenve hőköltette lo v á t; két társának az éj leple alatt titokzatos lebukta a szívére csapott. A halál szelét érezte meg. Már csak üres szó volt a szava, amit utánaeresz­ te tt a dacosan reája várónak. — Megállj! Kezembe ád az Isten, mint apádat! Rád ismertem! . . . — R á m ! — ordított fel amaz, mint a meglőtt ordas. — Rámismertél? Akkor jaj neked. Viszzafordította lovát és a fenevad dühével ment rá. — Ismersz kutya? No ne ismerj holnap! A pandur, aki már letett a harcról, nem ismerte, csak fenyegette s azt hitte, a betyár örül, ha menekül­ het, mire fegyvert foghatott volna, már odavolt. A fokos egyet fordult a levegőben. A másik pil­ lanatban nem volt ember a pandurló nyergében. — Menj panaszra a csillagos Istenhez. . . — szit­ kozódott a betyár. — Ott vár az apám, meg a bátyám!...

Rágázolt a lovával. — Nem kötteted fel több aty ám fiát. . . No a híres Kórmán! — kiáltotta tele torokkal. — Héj pusztázók! Mán Kórmánnak nem fáj a más lopta csikó. A szó elhangzott. Sehonnan sem jö tt rá válasz. A legény csendesen megfordította lovát s elkocogott. Körülnézett az égen. Tájékozódott a csillagok közt s csalhatatlan biztonsággal vágott neki a legegye­ nesebb iránynak a pusztán. Később aztán lecsillapult az izgatottsága. Valami lassú nótát kezdett fütyörészni s mire a Kis K utya­ csillag is felbújt az égen, egy tanyai ház előtt állott. Egy ideig habozott: leszálljon-e, aztán leugrott. A lovat kicsapta legelni s ő maga megkopogtatta az ablakot. Odabent mozgolódás lett. Felriadt az öregember is, a felesége is, csak az eladólány tette, hogy alszik, bár ő régen felébredt s olyan nagyon tudott mindent, mi van odakint, meg hogy »valahonnan« jön a legény, hogy reszketett a porcikája is! — Zsuzsi! — szólt kint a legény. Csönd. — Zsuzsi! — suttogta az anya. — Kőjj fel jányom. Itt a Ferkó. No. Hallod. Siket ez a jány? Meghótt, vagy nem akar? Csönd van tovább. — Szójj neki — mondja dühösen az apa — vagy én szóllalok meg mingyán. Azt a. . . — Lyányom! Hallod. . . Ugorgy mán no! Minek vár ott az a fiú. — Gyűjjön, mikor ideje van! — mondta duz­ zogva a lány. — Hónap is nap lesz. — Elhallgass! — mordult fel az apja durván. — Ha most van gyünni valója! A fejércselédnek ne legyen esze másra csak. . .

Zsuzsi leszállt. Ruhát szedett magára. Az apja szidta. Persze ő nagy szerencsének látta a nyalka csikóst. Annál nagyobbnak, hogy ha annak ilyenkor is van útja a világba! . . . A szegény ember úgy éljen, ahogy lehet, vagy akár úgy is, ahogy nem lehet. A legény kétségek közt várta el odakint a sutto­ gást, az ajtónyikorgást. Békésen toppant be a pit­ varba. — Aggyisten! — mondta erőltetett vidámsággal. — Mit akar kend? — Mit? Éhes vagyok lelkem! . . . Déltűl óta nem ettem. — Hun járt? — Gyujtsál csak tü z e t. . . Nem tagadom le. Kicsiholt, taplót gyuj t ott. Azzal segített a lány­ nak; az kifúja a szabad tűzhelyen a szalmába a lángot. Áglomot szedett elő, azzal rakott tüzet. A láng sárga fénye kivilágította a konyhát. A le­ gény leült egy tuskóra s áhítatos szemmel nézte el a lányt, aki komolyan, durcás arccal, de nyugodtan végezte dolgát s közben egyszer sem nézett feléje. Cseréplábast szedett elő, tűzhöz tette, zsírt vetett bele s az oldalához kocogtatva néhány tojást, beletörte. Jól állott neki minden, amit tett. A legény csakúgy nyelte minden mozdulatát. Szívbizseregtetően édes ez a lány s nem is olyan nagylobbú szépség, amilyenek­ hez csapszékekben szokott. Ez a lány! a valóságos, házias, asszonynak v a ló ! Ezért érdemes dolgozni! ez egy élettel tud fizetni az érte dolgozó férfinak. . . De a lány arcán a lengő láng mélységes szomorúsá­ got, Madonna bánatot világított meg. A legény nem tudta nézni. Elfordította a szemét s le a földre a csut­ kába bámult. Igy végre csak neki bátorodott. — Nem is kérded, mit hoztam neked. — Olyat nem, amit kértem.

— Olyat se, ami meg nem illet. A kebelébe nyúlt. Kivett egy kis csomagot. Széjjel boncirálta s egy nagy tekercs vérvörös pántlikát te tt le a lány elé, ügyetlen kézzel. A lány ránézett az ajándékra. Közönyösen, ellen­ séges szemmel. — Hol vette ezt? A legény vállat vont. — Hoztam. — Igaz úton? — Jó szerrel. . . A lány rámeredt. Nagy, barna szemében láng gyúlt ki. Suttogva, elhalva mondta: — Honnan? A legény kedvetlenül takarta arcát a kalapja árnyékába. Nem is gondolt rá, hogy ilyen vallatás jön ma. Vanyalogva vallott. — Ej, a csűdi zsidónál láttam a bajkai vásárkor. Mán akkor neked szántam. . . De csak most vót érke­ zésem, hogy érte menjek. A lány halottszín lett. Reszketett. A szava is elállott. A legény ijedten nézett rá. Ő csak olyan fél­ vad ember volt ehez, nem értette, mi baj. Végre szóra bírt a lány. — Véren vette? A legény elmosolyodott. Megingatta a fejét. — Nem kellett ott még egy ütleg se. Jó szívvel adták. Örültek, hogy adhatták. A lány keresztet vetett. Kísértetlátó szeme kiol­ vasta a legény lelkéből, hogy vért is ontott volna érte. Összekulcsolta az ujjait. Feltűnt előtte a rettenetes távolság. Neki halál ez a rablás, amannak meg, amit gyerekkora óta megszokott. Sokáig hallgattak. A rántotta elkészült s a lány a serpenyőt elébe adta a férfinak. Ez jóízűen szegett a kenyérből s

hozzáfogott a falatozáshoz. Egész kedvre derült evés közben. — Nem vót ott semmi — magyarázta. — Egy kis ijedtség. Abba nem halnak bele. — Hát kellett ez? — borzadozott a lány. — Mért nem vette pénzen? — Hászen kértem. Még akkor. Nem adta. Aszonta, kell a csűdi lyányoknak. Nem adja idegennek. Muszáj vót külön menni érte. Majd megládd, hogy illik az abba a te fekete hajadba. Kedvtelve nézett rá a lányra, de ez fellobbant. — Azt hiszi kend, felteszem? Ugy legyen irgal­ mas, kegyelmes hozzám az ég. — Ugyan mán no. Veres, de nem parázs. Nem gyújt a. De még esse. És a kebelébe nyúlva egy csomó bankót vett ki. A lány elszörnyedt. — Még ezt is? A legény nevetett. — Mán ezt igazán nem is gondoltam. Ugy tuk­ málta rám a nyavalyás. Maga tömte a kezembe az árva. — Ó Uramisten, hogy vette el, jaj, hogy vette el. . . — Hogy! Gondótam, jó lesz nászpénznek. — Ugy látja a lelkem az én Uram, teremtőm, — kiáltott, de suttogó félhangon a lány, hogy a szülei odabent ne értsék — úgy segítsen rajtam nehéz órá­ ban Mária szűzanyám, hogy én soha ez világi életem­ ben kedhez képpel se fordulok, ha ez itt megmeleg­ szik nála! . . . A legény fölvetette a fejét. Közömbös érzéséből fölriadt. Hirtelen lobbanásában kapta magát, egyetlen mozdulattal tűzbe vetette a sok bankót. Csak akkor szólalt meg, mikor nagy lángot vetett a zsíros papír. — Jó van. Melegedj te nála. . .

A lány háromszor vetett keresztet. — Egyebet nem hozott el onnan? — rebegte. — Egy kendő pénzt, — motyogta kedvetlenül a legény. — Az hol van? — Hol? Fenébe. Elpotyogott az úton. — Nincs meg? — Hogyha mondom! Betömtem vele a száját egy pandúrnak. — M i! . . . Magát pandúr is. . . — Három kergetett meg. — Jajuramisten. H át asztán? — Nagyon álmosak lehettek. Lefeküdtek az úton a fűbe. — Ó szentszűz! Ó szentanyám! Végük? — A kettőnek alig lesz baja, de a Kórmánt el­ ótottam. A nem öli meg több bátyámat. — Kórmánt! — A látott meg. Az átkos. Biz úgy! Azt kiál­ to tta: E jó útba lehet. Utánna legények. El kell fogni reptibe. . . Elhallgattak. A legény is komor lett. Vésze­ sen villogott a szeme. Kórmán, a híres pandúr­ káplár fogta el az apját is, a bátyját is. És emezt éppen olyan história miatt akasztatta föl, ami­ hez semmi köze se volt. Becsület dolga volt vé­ gezni vele. — De azér felőlem mehetett volna. . . Hanem megfenyegetett. Utánam kajabált. Ha el nem ótom, hónap rajtam a vármegye. . . A lány lélekzeni sem mert. Csak hányta a keresztet sűrűn magára s vacogott a foga. Soká, soká ültek egy szó nélkül. A tűz a padkán hamvadozni kezdett s egyre nagyobb lett körülöttük az árnyék. És ahogy bele­ süllyedtek a sötétbe, mind a ketten egyre jobban

érezték, milyen távol, milyen rettenetesen távol van­ nak egymástól. Megszólalt a lány. Álomnéző szemmel, kísértet­ zokogta hangon: — Legyen átok testemen, lelkemen, halóporo­ mon, ha ilyen emberhez, ilyen életre megyek. A legény, mintha villám ütötte volna, megder­ medt. — Zsuzsi! — riadt el. — Mit beszélsz. Zsuzsi te. A lány nem felelt. Soká ült a férfi, mint a kőbálvány. Ugy tetszett neki, mintha megértett vón valamit. Amire sose gondolt. Pedig ami örökidők óta ott élt a lelkében. Nagysokára szólalt meg. — Hát betyár vagyok én?. . . Nem vagyok én betyár. . . A bátyám az vót, meg az apám is az vót. Én soha. Én csikós vagyok. . . Én nem keveredtem bele semmi sorukba. Pég de sokat híjtak: Gyere te, te ökör te. Nem megyek én. Nincs nekem ízem az afféléhez. Meg is állottam. Csikósbujtár lettem. Meg­ szógáltam, amit ettem. . . Nekem hihetsz. Nekem az isten is hihet, mer én olyan ember vagyok, én a törvény előtt se tudnék hazudni. Ujra hallgattak. A lány szelídebben mondta: — De máma. Hogy tehette ezt?. . . — Ezt?. . . Ez is valami? Mi ez? E csak virtus. Annak akartam. — De zsiványság lett belőle. — Nem lesz többet Zsuzsi. Nem lesz többet. Isten engem, soha többet. — Mondani könnyű. — Én meg is teszem! — mondta a legény ke­ ményen és a hangjában egy életre elegendő akarat érce csendült ki. Elhallgattak. Móricz Zsigmond: Magyarok.

9

A tűz egészen kialudt. Még a parazsa sem vilá­ gított többé. S ott ült a két lélek a fekete sötétben. Csak a maga szíve dobogását hallotta mindenik. És a legény elgondolta, hogy ha ezzel a pántlikával most nem ide kopogtat be, hanem más leányhoz, akár­ melyikhez, akit ismer, ugyan melyik kérdezte volna tőle, hogy honnan jön, hogy hozta, mit hozott. . . Ej, be nagyon kívánatos volna ezzel indulni egy egész életre! Ej, be gyönyörűség, be boldog, be áldott élet lesz ennek a tűzhelye k ö rü l! S a leány szíve épp így bomlott a legénye körül. Most, hogy annak a nagy erős szava lecsillapította, most egyszerre csak úgy tűnt föl előtte a férfi, mint valami nagy-nagy hős. És ettől könnybe lábad a szeme. Uramisten, mit nem te tt ma ez a legény, amiről nem is tud. Hol van ide Csüd! És alkonyattól megjárta. . . Három pan­ dúrt levert. . . És nem is magáért állt bosszút, hanem a családért. . . És mit fogadott. És hogy szólt, hogy m ozdult. . . Jaj a szívem! . . . Fölhányta magában az összes férfinépet, akit ismert. Egy se tette vón meg. És ha tizedrészit teszi ennek, százszorosan eldicsekszik vele. S ez itt, ez a hatalmas, nagy erős, szerelemre term ett, ez itt, hogy ül mellette. Hogy meghajol az ő leányos lelkének. Ez szereti ő t . . . Ebbe lehet bízni. Van, kibe bízni. Ez megbecsüli őt. Nem nézi rongyának, lába kapcájának, rabszolgacselédnek. Megszólalt végre. Megszakítá a csöndet, a két lélek viharától zúgó csöndet. — A gencsi gróf ispánja aszonta édesapámnak, kerítsen neki egy jóravaló b é re st. . . Jó komenciót ad. A legény megdöbbent. Szinte eltántorodott. Ő! A csikós! Ő ! Az úr! A szabad ember! . . . Szolgának menjen a csikós! Ott is utolsónak. Ökör után ballagónak. Béresnek.

— Zsuzsi — mormogta nagysokára s a leány feszülten figyelt. — Ne kívánd. Az Isten áldjon meg. Ne kívánd el tőlem. . . Gyere csikósnénak. — Soha! Ujra hallgattak. Későn szólalt meg a legény. — Legalább ha kocsist akarnál belőlem — parádéskocsist. — Nem. Nem. Béresnek. Utolsó béresnek. Hogy közel se legyen a régiekhez. . . Hogy az Isten leg­ büntesse a v é tk iért. . . A leány szenvedélyesen, büntetésre, bűnhődésre vágyó lelkek szent lángjával beszélt. A legény erős válla legörnyedt. A leány fanatikus ereje leigázta. Érezte, hogy nem tud szembeszállani vele. S egy kissé azt is megérezte, hogy ez az illő. A mai tette bűn magasságára nőtt előtte s tudta, hogy ezért büntetés dukál. Máskép nincs rendén. Hát jó. Jöjjön így a büntetés. Csak jöjjön. De aztán legyen is. Hát igen, béres lesz. De ott is utolsó. Az utolsók utolsója. — Jó, Zsuzsi. Jó. Legyen. Ugy legyen. Remegő idegekkel, mint a kihajszolt paripa, várta, hogy a leány megveregesse a nyakát. A hámba adott hűséges nyakát. Ugy érezte, megérdemli. De a leány nem moccant. Várt. Később így szólt. Suttogva, szenvedélyesen, lihegő szóval: — És minden vasárnap bemegyünk szentmisére... A legény még jobban összegörnyedt. Vasizmait egy koldus alázatosságával ernyesztette el. — Ahogy te akarod, Zsuzsi. . . Csönd, békés, megnyugtató csönd lett. És a leány önkénytelenül kinyujtotta kezét. Puha­ fogású kezét rátette a legény vasöklére, amely most lankadtan csüggött le. 9*

S mindkettőjüket át- meg átzsibongta valami lázgyujtó és mégis szelíd érzés borzongása. És az ajtófölötti kis ablakon beszűrődött a vir­ radat rózsás színe. Rémes, gyilkos, viharos éjszaka után a szelíd, éltető, tisztabecsületű virradat áldott világossága.

ALKU. Jánosnak szabadnapja van s valami bolond szél ütötte. Tavasz van. Ahogy kinézett reggel az udvarra eget látni, mert a szobája ablakából csak egy csúnya, esőmosta kormos vakfalat lát, mingyárt mondta, hogy szép idő van. Mit csinálnak most otthon? Ej, ej, hogy kiesett ő a világ sodrából. Azt se tudja, elültették-e már a krumplit? Nagy cudarság ez a városi élet. Hiába, nem istenes dolog ez, hogy itt csak eszik az ember, krumplit, babot, kenyeret, pedíg nem is dolgozik érte meg. Yan ebbe valami hiba. Vétek ez! Dologtalan élet ez! . . . A János ősi paraszt­ szíve úgy érzi, hogy nem dolog az, szégyelni való puha munka az, hogy ő egyebet nem csinál, csak a kocsi elején, a bekapcsoló szekrénynél áll s egy rézfogantyút ringat jobbra-balra s csenget, csenget, hogy siketülne bele ez a cudar nagy város. A munka! Az a munka! Ott kinn, az Isten sza­ bad ege alatt. Napon, szélben, esőben. Szántani; ekével. Ásni, fölásni a kövér, fényesfekete földet; kedve van harapni belőle az embernek. Ültetni a krumplit kapa után. Babot, borsót, lencsét, tökmagot, napraforgót közé. Meg ahogy telik az idő, végezni sorra a többi munkát. Az Isten rendelése szerint.

A munka! Abba bele lehet fáradni, de jól esik a fárad­ sága. Hej be öröm, vállravetett kapával hazaballagni napszállat után. D anolni; elfújni egy-két nótát. Cicázni, megugratni valamék ly á n y t. . . De ez? Munka ez?. . . Mégis, hogy belefárad az ember. Egész nap állni. A kidűlésig. Az emberarató gépen. És miért? Ott tudja az ember, mire való a munkája. Élet lesz abból, áldás, termés, ami nélkül senki sem él meg. De mihaszna ennek a munkának? Mitől jó ez? Hogy a népek henyeségét nevelje! Mert a kenyér nélkül ki él meg? De ha elakad a villamos a téli hóban, megáll a világ? Nem ér el minden ember oda, ahova kell? Jánost ma bolondszél ütötte. Kinyitotta a katonaládáját, ami az ágy alatt hevert. Abban őrizte a régi ruháját, amire nem volt szüksége. A parasztruhát. Magára öltötte, még a kalapot is föltette, pedig az nagyon össze volt törődve. Az asszony, akinél ágyra járt, nevetett rajta. A lány, a sápadt, kényes nyomdai lány, az orrát fintorította. — Hogy lehet valaki paraszt? — mondta affek­ tálva. — Hogy? — morogta János. — Hogy? Hajsze nem is paraszt ám mindenki! Nem akárki való a n n ak ! — Én tudom nem vagyok — szólt a lány fity­ málva. — Azt meghiszem. Oda nem való a népek sepreje. — Pfuj. Vadparaszt. Igy beszélni hölgyekkel. János kicsinylően nézett oda. Szeretett volna valamit mondani a hölgyekre, de nem látta méltó­ nak rá ezt a kócbul csavart »kisasszont«, hát hall­ gatott s kiment. Soká bodászott az utcán. Örült, hogy már leg­ alább a maga lábán jár s dühösen nézett a sárga kö­

csikra, melyek ismerős, megúnt csengetéssel szágul­ doztak a síneken. Három esztendeje lakik ebbe a nagy Pestbe. De torkig is van vele. Egy-egy kirakat nagy tükrébe kíváncsian pillantott bele. Tetszett neki, hogy mégis megvan egy kicsit a régi formája. Hát nem romlott le annyira, mint gondolta. Tetszett neki, hogy akad itt-ott valaki, aki utánabámul. Nem nézik maguk közül valónak. Nem. És csendesen mosolygott magában. Az a jó! Bár ennyire se vóna közéjük való! Lányok, asszonyok mentek el mellette. Egy cseléd­ leány a szeme közé mosolygott. Jól esett neki. Ez is a falujabéli legényekre gondolt m o s t . . . Mert ezt is megette Pest. Hej, de sokat megevett már. Mindenkit megőr, mint a gép, ha belekerül. Kévéket, dugnak bele, de nem tiszta búza jön ki alól, hanem, a jó ég tudja, csak ocsu , hitvány, rossz ocsu. Hány fiút, hány lányt ism er; egészségesen, becsületesen jöttek föl ide és most rongyok. Mind rongy. Egytől-egyig mind, mind. Ugy tetszett neki, mintha ez az egész rettenetes tömeg, amely körülötte siet, fut, fárad s a nagy házak minden szobáját ötével-tízével lakja, a becsületes tiszta falukból gyűlt volna össze és ma már mind olyan volna, mint a dohos raktárakban rakásra hányt s rot­ hadni kezdő alma. . . És nagy, szörnyű nagy keserű­ ség öntötte el a szívét. — Mind megrothad, mind megrothad! — mondta és körülnézett a többi embereken. Egy céda lány nézett a szemébe szemérmetlen vakmerőséggel. Szerette volna megütni. De csak elfordult és undorodást érzett. Hány ilyen lánnyal volt már találkozása. Mindig pénzt váró, soha elég pénzt nem kapó lányokkal, akik pénzért meg­ útáltatják az emberrel az asszonyt. . .

Magános árvának érezte magát János, párra vá­ gyott, élete párja után áhítozott már. De hol van az! Hiszen már kicsordult belőle a nagy undorodás min­ den női személlyel szemben. Érinteni, meglátni, rájuk gondolni se tud már. A maga szomorú, magános szű­ kös életében sose lát másféle nőt, csak olyat, hogy elmenjen az íze az asszonytól. És mégis nem élet így ez az élet tovább. Egy ember magában csak fél em ber. . . Sose eszik egy jó fa la to t; mindig itt a csömör, a torkában. A fehér ruhája csupa rongy, megöli a sok pucerájkőccség. Más­ nak a piszkos ágyában hál. Nincs hova hazamenni. Seholse várja senki. Ebbe a nagy feneketlen nagy ember­ kasba sehol sincsen egy kis sejtfiók, ahova ő haza mehetne. . . A legnagyobb elmerülésében egyszerre nagy tolon­ gás riasztja föl. A nyugati előtt áll, most érkezett valami népes vonat. Falusiak is köztük, sokan. Utánuk néz, aztán befordul a pályaudvar ajtaján. Itt még lehet hazai népet látni, legalább futtában. A harmadik osztályú váróterembe szabad a bejárás. Végigsétál. Nézelődik jobbra-balra. Lányok is vannak. Válogat köztük a szemével. Nagy meglepetéssel néz rá egy lányra. Be ismerős! Olyanféle ruhát visel, mint náluk szokás. Nem cifra, nem is parasztos. És mégis olyan egyszerű, nem pesties. Sötétbársony blúzán, melynek a színe a meggyre emlékeztet, jaj be szép a csipke! Ez aztán lány. Jól esik ránézni. Piros is, fehér is. Szelíd is, eleven is. Jánosnak megdobogott a szíve. Hm. Ez asszonynak való! . . . Mert hiszen a férfi mindig számot vet, mire jó a nő, aki megtetszett a sze­ mének. Most már el se mozdul a h e lyéről, ügyet se vet a többire. Mit bánja ő az egész világot. Mit törődik

ő valakivel. Felőle ezren lehetnek itt. Ez az egy éppen elég neki. Megijed. Még elindul a vonatja ennek a lyánnak és elmegy, nem is szólhat vele. . . Az anyjával van, vagy valakijével. Az odavan jegyet váltani. Üres a helye s a lány egyre csak az ajtót lesi. Jó lesz addig kezdeni, míg az elő nem kerül. Kapja-fogja, odaáll a lyány elébe. — Nem tóháti maga, hugám? — Nem — bámul föl megriadva a lányka. — Nem? Azt gondótam. . . Hát akkor minek van az olvasó a csuklóján? A lány elmosolyodik. — Mer odatettem. Ühm. Ez ugyan foghegyről szól vele. — Maguk felé is csak cifraságtul van a már, úgy látom. A lány végignézi a kötekedőt. — Maguknál a ttul van? — Hát, kinek hogy. — Nálunk is. János megpödörte a bajuszát. Kedvére való lyány ez csakugyan. Tud szólani. Okos. És szemérmetes. — Pesten bezzeg nem sokat koptatják. A lány nem szól. Oda se ügyel. — A pesti fejércselédek seprűre valók — foly­ tatja a legény. — Hát a pesti legények? — szól a lány. — Azok? Azok meg ágyúból kilűni valók. — Mindegyik? — szól a lány egy kis gúnyos csípéssel. — Mind hát, mán amék pesti lyánt szeret. — Itt is jó, aki jó, — mondja egyszerűen a leány. A legény legyint. — Ott se járt egy se, ahol a jó terem. A leány végignézi újra s nem szól.

— Na mit néz rajtam? — kötekedik a férfi. — Én? — sem m it! — Tán megtetszettem magának. A lány ajkát biggyeszti. — Nem tudnám, miért. — De ha az uniformisba látna, tetszenék, mi?. . . A villanyosnál vagyok én, kocsivezető. A leány ránéz s nem szól. — Szép fizetésem van. Kár, hogy nincs senkim. Igy élek! . . . A leány vállat von. Mi köze hozzá. — Hej, csak mulatni, azt lehet ezen a Pesten — szól újra a fiú. — Azt gondótam — biggyeszti az ajkát a leány. — Tudom, maga is mingyán belém szeretne, ha egyszer megforgatnám. — Nem olyan ócsó a! — Nem? Dejsz én igen megtanultam, hogy kell a lyányok szívét elcsavarni. Maga is csak úgy bolondulna utánam. Asse tudná, hogy keresse kedvem. — Mi közöm nekem magához — fakadt ki a leány. — Mit akar maga én tűlem. — Menjen odébb. Van itt hely megállani m ásutt is. Jánosnak tetszett a pirosság a leány arcán. Csak úgy kacagott a szíve. Kacsintott egyet, úgy sehová s megpödörte a bajszát. — Itt nem szabad? Még azt nem hallottam, hogy törvénybe vóna, ki hun álljon meg. A leány duzmaszkodva, haragosan hallgatott és elnézett másfelé, mintha nem akarna tudni se a férfiról. — Ej, de tudom én, honnan fúj a szél. Van mán magának szeretője. — Nincs nekem semmim — fakadt ki a leány s erősen elvörösödött.

— Dehogy is nincs! Ilyen szép leánynak! . . . Nincs is magukfelé akkor valamicsodás legény. — Van olyan, mint másutt. — Ahá. Ugy-e megfogtam. Mán védi, mán félti. — Mit féltenék? Nekem nincs senkim félteni. Mi közöm nekem valakihez. — Szép leány maga, ilyen könnyen kiad a ba­ báján. A leány újra tűzbe jön. — Mondtam mán, menjen a dolgára. Mit akar maga tűlem? Bizony ha vóna valakim, maga elől biz­ tosan nem tagadnám el. Még különb embertül sem. A legény édesdeden somolygott. Akkor jól van. Ezzel is tisztába vagyunk. — Abba má igaza van — mondta egy kis hall­ gatás után. — A mai leányoknak olyan szemük van — nem tom kire várnak. Gróf kéne mindnek tán. Jól ismerem én a leányokat. — Mit bánom én, ha ismeri. Az a maga sze­ rencséje. — Tán nincs igazam, mi? Maga is arra vár, hogy üveghintón vigyék el. A leány megvetően nézett rá. — A leány beéri azzal, akit az Isten rendelt neki, csak az ilyen városiféle férfiak nem. — Hát hiszen az ilyenféle nem is gondolhat falusi lyányra, mert ha az egyszer idekerül, azt se tudja hová legyen, még több akar lenni, mint aki idevalósi. — Akinek van esze, az azzal él. Aki okosnak született, sose lesz bolond. A legény gondolkozott. — Maga jómódba él otthon? — Megélünk a magunk szegénységébe. — Azér van ilyen cifra ruhája. A leány újra elvörösödött.

— Mit akar maga itt én velem? Sétáljon odébb. Ha a cundrát szereti, tanálhat olyat is a gusztu­ sára. Azér, hogy az apám szegény ember, nekem is kell egy tisztességes ruhámnak lenni tán, vagy nem? — Kell hát. Aki szép, az szép legyen. . . Maga pedig még az angyaloknál is szebb. . . A leány haragosan hallgatott., — Hej, szép virágok nyílnak maguk felé . . . Hogy híjják az ilyen szép virágot. — Semmi köze hozzá. . . Menjen udvaroljon an­ nak a kisasszonynak. Jánosnak megütötte a fülét a szó. — Én udvarolok? Én nem udvarolok. A leány elszégyelte magát. Ugy elpirult. Durcá­ san félig hátat fordított és kínnal nézett az ajtó felé, mikor jön már az édes szüleje. Hiszen csak ne kellene ezt a sok csomagot őrizni, már régen elment volna utána. — H át udvarolok én? — piszkálta János. — Én nem mondok semmit, csak hogy hagyjon nekem békét — szólt utoljára a leány és mér­ gesen nézett a legényre, akinek szerette volna kikaparni a szemét. Hál Istennek jött az »édes anyám «. — Derék, jóarcú feketeruhás kedves néni. — Gyerünk lányom, gyerünk, jaj, csakhogy mán megvan ez a jegy. Azt hittem lekésünk. — Asse vóna baj, kedves néni, — szól a legény. — Megy más vonat is. Hová mennek? — Jaj, messzire megyünk mi. Szedervárra. Nagy baj vóna lekésni, nem tom, hogy kerülnénk haza. — Na valahogy csak haza jutnának, néném. Még én is tudom arra az utat. — Igazán? Já rt arra? — Hogyne. A nagygyakorlaton, most három esztendeje. . .

— Ó, ó, Akkor átmentek nálunk a katonák. Csakugyan. — Hogy is híjják nénéméket? — Szőke István az uram. Ott lakunk a kisvégen. — Ahá. Emlékszek. . . Ejnye, ni, a jövő hetekbe arra kerülök, úgy esik. Ha benézek, nem haragusz­ nak meg? A néni elbámult. Mért akar ez odajönni? — Minek haragudnánk — mondta. — Kovács János vagyok én, itt Pesten van hiva­ talom a villanyosnál. — Igazán? A szép. — A hugomat haragítottam egy kicsit. Ne hara­ gudjon érte nénémasszony. Nem rossz szívvel tettem. Hanem hát ma kedvem szottyant, fölvettem ezt a régi ruhámat, meg vele a régi legénységemet, osztán. . . Az öregasszony megsejt valamit. De már igenis menni kell, mert csakugyan itt hagyja őket a vonat. Az pedig tréfa nélkül baj vóna. Elköszönnek hát. Persze, csak úgy futtába. Azt mondja a leány a vonatban az anyjának: — Minek mondta meg neki édesanyám, mik vagyunk, hun lakunk? — Mér ne mondtam vóna meg, édes fiam, hátha igazán lejön. — Kútba is ugrok én akkor — dünnyögte dur­ cásan a leány. János pedig pompás jókedvvel ballag vissza az uccára. Száz lyány is megy el mellette. Egynek se néz utána. Minek nézne? Mi köze hozzájuk? Yan már neki kire gondolni, ha éppen fejércselédre akar gondolni. És kedvvel néz a szaladó szép sárga villanyos kocsik után. Jó hely az, ott állani elől, a bekapcsoló mellett. Biztos állás. És nem is olyan fárasztó, ha van kiért állani.

NÉPNEVELÉS. A jegyző az irodában ül s nem látni a cigaretta­ füsttől. Bejön egy asszony feketében s megáll az ajtóban. — Jónapot kívánok, tekintetes jegyző úr. — No mit jót hozott? — Tekintetes uram, alássan megkérem, tessék szíves lenni csinálni valamit. — Mi baj? — Nem bírok a fiúval, a Miskával. Nagyon rossz, kérem. Nem lehet vele bírni. Kártyázik, még tegnap reggel is sok-sok korona vót nála, most már egy krajcárja sincs. Mi lesz belőle, tekintetes uram, ebbe a világba. Ilyen fiatalon. — H át mért nem segít az apja? — Hogy segítsen, kérem? — Verje meg. Az asszony szomorúan hajtotta le a fejét. — Az nem veri meg, kérem. Az nem ember. Az még engem se vert meg soha. A jegyző komolyan nézett rá. — Hm. Az asszonyból kitört a keserűség és elpanaszkodta élete minden baját. Igy kellett neki egész életét el­ tölteni harcban. Most már fáradt, öreg. Minden erejét

kiadta a hosszú verekedésben. Az ura sose számított, az úgy élt mindig mint egy mesebeli herceg, csak készhez ült és álomba kélt. Most a gyerek kezdi. Már arra nincs ereje, hogy azt kinevelje, mert a háború óta elromlottak a gyerekek. A jegyző csöndesen sz ó lt: — No csak küldje fel hozzám a fiát. — Köszönöm alássan, tekintetes uram, alássan köszönöm. Másnap délelőtt megjelent a jegyző előtt a fiú. Nagy darab, hirtelen nőtt siheder. — Itt vagyok, tekintetes jegyző úr. — Várjál. Mikor befejezte az írását, felállt a jegyző s oda­ lépett a fiúhoz. — Nesze. Ezzel hatalmasul arcul vágta. — Nesze. S még egyszer pofonvágta. A fiú észhez sem bírt kapni, csak tátogott és hápogott. — Mér vót e, jedző úr? — Mér? Kártyázni jársz? Sok-sok koronát versz el egy délután? Hát ezér! A fiú égő arca alatt belesápadt. Aztán lehajtotta a fejét. — Alássan megköszönöm, tekintetes uram. Ezzel elment. Nyári vásár után megint beállít az asszony a jegyzőhöz. — No mi az, néni? Hogy viseli magát az a fiú? — Tekintetes uram, az isten áldja meg, a fiú­ val azóta jó viszonyba vagyok, rendes, jó fiú lett belőle, hanem az uram. — Hát az mit csinál?

— Jaj kérem, mióta nem vittem el a vásárra, azóta nem bírok vele. — Milyen vásárra? — H át csak mentünk a vásárra, a városba, osztán készült az öregem, hogy jön, mert olyan, mint a gyerek. Hát én meg nem vittem el, mondtam neki, hogy most nem te jösz, hanem a Miska. Ezér meg­ haragudott és már két hét óta vége van minden békes­ ségnek, egy perc nyugta nincs, csak bőg. A jegyző soká nézte az asszonyt. — Tudja mit, máskor vigye e l ! — Elvigyem? — El. — Hát köszönöm alássan, — mondta csendesen az asszony, aki csalódottan nézett maga elé, mintha mást várt volna, — majd megmondom neki, hogy máskor elviszem. Tél elején az ember állított be. — Tekintetes uram. — No mi az, öregem? — Hát, tekintetes uram, szeretnék valamit kér­ dezni. — No csak kérdje. — Szeretném megverni a feleségemet. — Szeretné megverni? — Nagyon szeretném. A jegyző elszítta a cigarettáját, akkor azt mondta: — H át akkor csak verje meg. — Megverjem? — Verje meg, de módjával. — Módjával? — Igen. — Köszönöm alássan, tekintetes uram, Az ember elballagott s másnap délelőtt jön a Miska gyerek, hogy hamar tessék eljönni, fölvenni az esetet, mert az anyja fekszik.

A jegyző fölvette köpönyegét, botját s elment a házhoz. — No mi az, néni? — Megvert az uram. — Nagyon? — Levette az ökörhajtóostort az ajtó sarkáról, avval. — Ejnye, ejnye. — Mán itt vót a bába, azt mondta, egy hónapig nem kelek fel az ágyból. Az ember ott ült a tükör alatt keményen, mo­ gorván. — Hát mér verte meg ennyire? — Első ütésre, — sírt az asszony, — leestem lábomról, mégis vert a pogány. — Nohát! micsoda dolog ez? Az ember elfordult, kinézett az ablakon a havas udvarra: — Hát isz azt mondta a tekintetes úr, hogy adjam meg a módját. . . Hát én kiadtam neki, ami d u k á lt. . . Ugyis készültem már rá, mióta élek. A jegyző komolyan nézte őket. — Hát most már jó viszonyban lesznek? Az asszony csöndesen mondta: — Igen, tekintetes uram.

Móricz Z sigm ond: M agyarok.

10

BOR. Az öreg úriasszony elevenen futott ki a kutya után. — Te haszontalan, jaj te haszontalan, nem szé­ gyeled magad! Mingyárt megöllek, te! Nézd csak, nem maradhat meg tőle a virág! Hát nem lerágta a bü d ö s! És a bottal sikertelenül csapkodta a földet, követ, a poroló oszlopát, hogy legalább a lármával meg­ ijessze a kutyát. De ez nem ijedt meg, hanem farkát csóválva, vinnyogva, széles, nevető, tajtékos szájjal lapult és várta a pillanatot, mikor a nyakába ugor­ hat az asszonyának. De ez most igen haragudott a leharapdált, megcsúfított virágaiért. Mióta az ura oly szörnyen meghalt, nem tűrt idegent a háznál, s egyedül élt. — Hess, te csibék, — lármázott tovább az elő­ futó tyúkokra — menjetek a szemem elől, mit akartok, ha megláttok, már mingyárt kéregettek, te szem­ telenek! Ti is kikaparjátok! Nem tudok egy szál virágot nevelni! De megálljatok, mert eladom a h á z a t; fogok én ilyen bitangokkal kínlódni! A tyúkok egyre nagyobb rajban sereglettek kö­ réje, s fel-fellestek félszemmel a magasba, rá, mikor jön már az áldás, a szem.

— Erre a vén kutyára különösen haragszom, — lármázott a néni a nagy kotlósra — ez teszi a leg­ több kárt. De elvágom a nyakadat, elvágom a nya­ kadat, te komisz. Ugy beszélt velük, mint emberekkel, gyerekkel, akik értik, vagy érthetnék a szavát, ha nem volnának oly elvetemedett komiszak. És ő úgy rájuk van szo­ rulva, egyedül ebben a házban, egészen egyedül. Magá­ nosan kél és fekszik, s ha az állatokkal, virágokkal le nem foglalná magát, meg kellene bolondulni. — Jó reggelt, nagyságos asszony, — szólt be a kerítésen át a szomszédasszony — hogy tetszett aludni? — A szemem nem húnytam be, egész éjcaka a szemem nem húnytam be. Olyan a fejem, mint egy kád. — Jaj, mér tetszik annyit kínlódni. Ami történt, azon úgyse lehet segíteni, csak hiába emészti magát a nagyságos asszony. — Tele az ember bajjal, gonddal, semmi segítség, az egész családom csupa bánat. — Oh, istenem, mindenkié. Legjobb embert nem látni, mert mindenki olyan, mint egy lábon járó fekély. — Mit lehet tenni, ha ez a buta fejünk folyton tele van gondolattal! Hogy lehet nem gondolkodni! — Mért nem tetszik bort inni? — Mit? — B o r t. . . Az segít elbírni. . . Az öreg nagyságos asszony nevetett. — Nem vagyok én borivó. . . Hogy gondolja. — Ide ügyeljen, nagyságos asszony. Mikor az én Imrém meghalt, olyan voltam, mint a bolond. Éccakákon át nem aludtam, furtonfurt futottam. Lefogytam, gyomrom rossz lett, a fejem szédült. Az álmatlanság megölt. Egyszer az apámnak el­ panaszkodtam, azt m ondja: van borod, mért nem iszol? 10*

Szélesen, erősen, derűsen állott, s kemény, kerek arcával nézett. Barázdás és barna volt a bőre, de nyugodt és rendületlen. — Lementem én is mingyárt a pincébe, felhoz­ tam egy csuporral. Este megittam. Egyet biccentett a fejével, egyet rántott magán, mint aki úgy érzi, hogy mégis illetlen dologba ártotta magát. — Ugy aludtam utána, mint az agyonütött. Kipihentem magam, erőre kaptam, így osztán lassan elfelejtettem a bánatot. Az öreg asszony tűnődve nézett rá. — Látja, én nem tudom m egtenni. . . Én nem tudok bort in n i. . . Savanyú. . . Ha nem savanyú, erős. . . Nem megy le a torkomon. . . Szóval nem tudom m eginni. . . — Há mér nem tetszik felforralni egy kis cu­ korral, fahéjjal? El lehet készíteni. . . Olyan bizalommal nézett és oly meggyőződéssel, hogy az öreg néni megingott. H atott rá és — istenem — hátha. . . Szótlanul fordult el s bement a kamarába szemet hozott ki, s vetett az őt folyton, falkában kísérő csibéknek. Egész nap hallgatag volt s alkonyatkor előkere­ sett egy palack bort, amit még a férje h a g y o tt. . . lábasba öntötte, cukrot, fahéjt vetett belé s forralni kezdte. Este ajtót, ablakot gondosan bezárt, lefeküdt az ágyba, megimádkozott s bevette a félliter bort. A testét forró és édes zsibbadtság fogta el s másnap délig aludt. Hálásan és boldogan ébredt.

KI A TANYÁRA! Besötétedett s Lukács nehéz, csámpás léptekkel jött be az ólból. Tera éppen elszűrte a tejet s az orrára ütött a nyávogó macskának. A kis állat furcsán hőkölt vissza a tűzhely alá s a fiatal asszony nagyot kacagott rajta. Ahogy felállott guggoltából s az első szoba felé sietett, csaknem beleütődött az urába, aki éppen belépett kívülről. — No, — mordult egyet Lukács. Az asszonyka sietett félrehúzódni, mert a gaz­ dának igen goromba, kemény keze volt. Még mindig kedve lett vón nevetni a macskán, de félt az embertől, hogy még rászól. Lukács bement a hátulsó házba s leült az asztal mellé. Letette félöklét az asztalra, másik kezét a térdén nyugtatta s úgy megült maga elé meredve, mintha a saját hetvenesztendős nagyapja volna. A menyecske észrevette, hogy az ura nem mozog, mert máskor az volt a szokása, hogy legelébb is a csizmát rúgta le a lábáról, de most talán éhes, várja a vacsorát. Sietett hát a köcsög aludttejjel s a félkenyeret is levette a tálasról, odarakta az ura elé az asztalra. Lukács sokáig meg se mozdult, csak bámult maga elé. A kalapja le volt húzva a homlokába s úgy ült, mint egy vad.

Aztán mintha magától mozdult volna a keze, fogta a csuprot, fakanalat s el kezdett enni. — Gyujtsak lámpát? — kérdezte az asszony. — No. Még mit, — morgott Lukács s tovább evett. A sötét szobában csak alig lehetett megkülön­ böztetni egymástól a tárgyakat. Tera elszánta magát, hogy meggyujtja legalább az olaj mécsest. Egy szál gyufa elaludt, mire ijedten megállott s várta, hogy az ura rákiált. De Lukács ámbár megfigyelte az ügyetlen tékozlást, most nem szólt. Ettől az asszony még inkább bátrabb lett s a gyenge mécsesfénynél elkezdett a macskával játszani. — No, csak hajrá! — rivalt rá bentről az ura, megsokallva a feleség lármáját. — Add ide a fakulát. De szilajon! Az asszony fogta a fanyelű kisbicskát, amely a konyhaasztalon volt s szaladt be vele az urához, aki nem tudott jóízűen enni, csak ha azzal vágott magá­ nak falatot a kenyérből. Megállott az asztal sarkánál, mint az ember tisztességtudó, alárendelt társa, aki boldog, ha csak láthatja is a gazdáját s nézte, hogy eszik az ura. Azt érdemes volt nézni, mert Lukács egy ételen félkenye­ ret megeszik. — No, szegeletre gyüttem mán a takarékkal, — szólt a gazda. — Ugyan m ifelől! — csudálkozott el az asszony, akit az ura sose szokott beavatni a dolgaiba. — Majd a magunk szegénységin leszünk mán, — szólt az ember titokzatos önérzettel. — Hogy? — Még ijen jó napom nem vót, mint ma, mióta két ágra szakattam. Mán letették a betűt az én ja ­ vamra,

Az asszony egyre jobban csudálkozott, nem is sejtette, hogy az ura valamiben sántikál. — Nem vetek neki egy hetet, megyünk ki a tanyára. — Miféle tanyára? — Magunkéba. Terával megfordult a ház. — Csak tán nem! — mondta csendesen, ijedten. Lukács nem m éltatta rá, hogy bizonyítsa. — Á, nincsen abbul sem m i! — biztatta magát Tera. — Nincsen! Ha én mondom, hogy van, ne tudj akkor se köpni, se nyeln i! — Hát mi van? Hogy van! H át beszélj! — Megyünk a magunk tanyájára, oszt kivan. A takarék megád hatszáz forintot, megépítjük a ta ­ nyát, oszt akkor isten álgya a lapos v á ro st! — Én bizony nem megyek. Ha te akarsz, eredj, én nem megyek a tanyára! — Ne tempózz, mint a hasadt fazék! — vetette oda foghegyről az ember. — Nem biz én! — Nem? — Nem én. — Osztán mír nem? — Én nem megyek a tanyára, én nem megyek ki a világból. Fiatal vagyok én m ég; akarok én még emberhez is szólani! Sarkon fordult s kiment a konyhába. Lukács csak evett tovább, csendesen, kérődzve, komoran, mint a bika. — A főd nípe mind oda számít, ki a tanyára. A kevi úton mán alig lakik benn valaki, mindenki odaki van a fődgyén; éngem nem csufolnak több idén, hogy innen kell kimennem a szántásra.

— Hát eriggy ki, nem sírok utánad, — kiabált be nagyobb bátorsággal kívülről az asszony. — Én nem akarok elevenen eltemetkezni. — De a szádba van az íze a pletykának! — mondta az ura. — Mán csak azír is ki kell menni, hogy ne pletykálj annyit. Az asszony leült a tűzhely mellett a kisszékre s egy kis fehér porcelláncsuporban tejet vett kézbe; csendesen enni kezdett. Az ura szavára elkeseredett a szíve s könnye fakadt. A kövér könnycseppek leper­ dültek az arcán és a tejbe peregtek. — Én pletykálok valaha, — mondta s elfúlt torkán alig jött ki a hang. — Hát akkor mír nem akarsz kijönni a ta­ nyára. — Mer nem akarok! — csattant fel az asszony. — Nem azír adott engem férhe az én édesanyám, hogy esztendőre mán tanyára vigyenek, hanem azír, hogy éljek! — Mit búsulsz. Lesz ott elég örömed! . . . Ott lesz nekem a lú, neked a te h é n . . . Lesz disznó is. Tyúk is. Elhallgatott s a csámcsogásán érzett a nagy jóíz, ahogy elképzeli a szép jövőt. — Osztán lesz mán gyerek is, ha nem hazuttál! — folytatta a férj. — Mi? Mit szipogsz?! — Meg is halhatok én odakinn, mire orvos lát engem ! — O rvos! — mordult fel az ember, — nem vagy te személy, hogy orvos kelljen hozzád! Bába nem is jó? — A sincs ott. — Ne szájongj! Csorbaszájú Rácz Lukácsné érti azt a mesterséget. Azok is kint laknak a Vasaskútlaposon. — Hun van az a mi fődünkhő!

— Hát majd ott tartom neked az ólba a bécsi d o k to rt! De kényes lettél. Az asszony letörülte a könnyeit, azután meg­ próbált tovább enni, de a tej nem folyt le a torkán. Az ember bent az asztalnál nem evett tovább, de ülve m aradt a sötétben s gondolkodott. — A Gyalpáron jó vályognak való agyagfőd van. Ott mi ketten kihányjuk magunk a vályogot. — Mán nincsen cigány? — Á, nem látja ott senki, magunknak csináljuk. — Jó élet lesz a, — pityergett a asszony. — Ott mán igazán, hogy vályogvető cigány lesz belőlünk. Ilyen életre szánt engem az én egy anyám. — H át milyenre? — Hogy én sose lássak mán azután egyebet, csak a nagy eget, meg a nagy s á r t. . . Hogy én mán ki legyek csapva a nyájba, mint a malac. . . Azt is el fogom felejteni, amit tudok, nemhogy újat hallanék a világba. . . Kár vót akkor énnekem olvasni tanulni, ha mán ezután nem látok más betűt, csak aki a tehe­ nem farkára van ütve. . . Jóra nevelem a gyerekemet, annyit mondhatok neki, mint a csirkének. Iskolát se fog látni az én gyermekem, ha az Isten megvér vele. . . — Ne szipogj mán, mer o d atö rü lö k ... Iskolát. Min jár az esze. Arra kell nekem, hogy a tanító verje a gyerekemet. Ne félj, lesz elég szükség rá, ha tizen­ kettő lesz is. A tanyán mindnek van helye. — Tudom. Olyanok lesznek, mint a bornyúk. Ha bejönnek a városba, csak eltátják a szájukat. — Annál jobb, legalább somolyognak, mint a rudas ökör. — Igen, majd nevet rajtuk a városbeli, még az is, akinek egy csepp esze sincs. Elhallgattak. Az asszony a kistányérba öntötte a maradék tejét s a macska boldogan kezdte szürcsölni.

— Én nem bánom, én nem megyek, — tört ki aztán. Hosszú csönd volt. Akkor felállott odabenn az ember és nehéz, toppanó lépteivel kijött az ajtóba. A mécsvilágon még sötétebbnek látszott fiatal fekete kun képe. — Hát mibajod mégis, te suliguli nagy szamár, — mondta a maga módján tréfálkozva. Az asszony felpillantott rá, s elfordult: — Nem tudlak úgye itthon tartani vasárnap, mégy a Körbe. Meg kuglizni, meg iszogatni, meg politizálni. Majd onnan nem tom hová jársz. Az ember elmosolyodott. — Felülök a lúra, osztán majd elmegyek hun ehhe, hun ahho. Az asszonynak újra elfacsarodott a szíve. — Csak énnekem kell otthon raboskodni. Jó a férfinak! — Hát! . . . még menyecskézni is lehet, ha kedvem szottyan. . . — De hun veszek én csak kávét is, meg cukrot, meg rizskását. — Eszünk habartlét, meg kölest. Az asszony sürűn törülgette könnyeit. — Meg honnan tudom én ott, mi a divat? — Nojsz ott az a divat, ami van. Meglehetsz ott takarosan rongyba is. — Meg, magamba. Még vaskonyha se lesz, tudom. — Jobb a szabad tűzhely, bográcsétel a legjobb étel. — Jaj teremtőistenem, — tört ki jajveszékelve az asszony, — gulyásné lesz én belőlem! Felállott s két tenyérebe tapasztva az arcát, úgy jajongott, mint a halottsirató: — Erre neveltek, erre tanítottak, erre szántak, — tördelte jaj szóval — hogy pusztai piszkos legyen

belőlem! Jaj Istenem, Istenem, édes egy gyerekem ! Kondásfiú lesz az én gyerekemből. — Elhallgass már, — rivalt rá az ura — mert úgy szájon törüllek, minden fogad lenyeled. Nézze meg az em ber! Nem látod, hogy az egész világ tele van tanyával. Azoknak jó, neked nem jó? Hát a többi, aki odaki lakik, tán mind azon jajgat, hogy mán nem lehet pletykálni, meg cifrálkodni, mint a debellának! Eh, nem számos az, hogy te mit mon­ dasz. Abbul a kis fődbül soha ki nem vájnál hatszáz forintot, ha idebe lakunk a városba, de ha ott leszünk, osztán nem kell semmire kőteni, nem kell időt vesz­ tegetni a jövés-menéssel, a körmömmel kivájom belőle a hatszáz pengőt. — Mire az a pénz? Hát ne vedd fel ! Minek építesz ott a világ végin tanyát. Már az egész család­ ját tönkre teszi a pénz m ia tt. . . Hogy annak a király­ nak nincs annyi esze, hogy megparancsolja, hogy ki ne menjen a főd népe a tanyákra, mert semmi se lesz belőlük, csak olyanok, mint a réti farkasok, akinek nincs se országa, se hazája. — Ne karatyolj már, — kiáltott mérgesen az ember. — Még egy szót szólj, tőkére teszem a fejed! Megyünk ki a tanyára! Punktum! Evvel sarkon fordult és bement a szobába. Az asszonyka lefojtotta a sírását és szívdobba­ nással hallotta, hogy vágja az ura a lehúzott csizmát a kályhasarokba. Leborult a konyhaszekrényére s úgy elsíratta magát, mint akit temetni visznek ki a tanyára.

PAPNÁL. Beállít a maga papjához, a reformátushoz, a ret­ tenetes nagy alföldi faluvárosban a tanyai magyar legény. — Jónapot kívánok, nagytiszteletű tiszteletes uram. — Jónapot, fiam. No mi ujság? — Nagy ujság. — Mégis. — Körösztlevél. — . . . kellene. Osztán mi célra? — Nagy cél. Halhatatlan nagy cél. Párosodás. — Jól van, fiam. Az a magyar ember köteles­ sége. Pótolni kell, amit a háború elvett. — Respenzációval. — Igen? Diszpenzáció. Hát az is lehet, fiam. De az nem éntüllem függ, hanem az alispán úrtól. Eredj el az állami anyakönyvi hivatalba, vedd ki a születési bizonyítványt s nyujtsd be az alispán úrnál. — Igen. Azzal nem mozdul, áll tovább az irodában, amely olyan, mint egy nagyforgalmú ügyvédi iroda kezelő szobája, két segédlelkész is dolgozik s a pap egy nagy szivarral dirigál. Hogy a legény nem mozdul, ezt is megkínálja egy Pannóniaszivarral, amely minden­ kinek kijár s e célra a legalkalmasabb, mert legolcsóbb

mégis a legjobban csíp s a legbüdösebb a haza szi­ varjai között. — Hát én is felveszem az esetet, diktáld be a neveteket. Téged hogy hívnak? — Portéka. Portéka István. — És a menyasszonyodat? A legény hallgat. — Nem tudod? — Hogy ne tudnám ! . . . Csak nem tudom ki­ mondani. . . Pedig tudom. Nagyon. . . Halhatatlan nagyon tudom a nevit. Mer igen nagy szerelem van köztünk. . . Ejnye na, itt forog a nyelvemen, csak ki kék mondani, de úgy elállott bennem a neve, nagytisz­ teletű uram, mint a fogfájás. — Hát ez meg hogy lehet? Mióta ismered? — Három napja. . . Ejnye na, kakas csípje meg a nevit neki. . . Mert úgy vót, hogy Ágnes néném azt mondja, hogy: Te Pista, te megházasodhatnál! Hal­ lod. Házasodok én, csak mondjon Ágnes néném vala­ kit, aki nekem való. »Mondok én neked valakit; az neked v aló !« »Hát csak mondja, mert mán úgyis megúntam, hogy amit kukoricába keresek, azt mosásba fizessem el. Pedig a sógorném azér a kis mosásér mind nem győzöm kukoricával«. »Osztán van-e mire háza­ sodnod?« »Van-e? Hat mázsa búzám van nekem még tavalyról. Mind megvan a tavalyi aratás. Halhatat­ lan vagyon vagyok én«. »Nahát akkor meg is érdem­ led azt a jányt«. Kérdem osztán, hun lakik. Hogy aszongya nem tudja megmondani, de megmagya­ rázhatja, mert ha kimegyek a bugaci úton, ahon keresz­ tülmegy az út balra a vasútnál, második tanya, min­ gyán meg lehet látni, egy görbe akácafa van a disznóól előtt. A pap mulatott a legény elbeszélésén s biztatta szóra oly komoly arccal, mintha a legfontosabb dolog volna ez életében.

— Tovább fiam, tovább. Osztán meglelted a tanyát? — Meg, nagytiszteletű uram. Meg vót magya­ rázva. Hát szóval, bemegyek, mondom a gazdának: Jónapot kívánok. Jónapot, azt mondja. No evvel bemegyek a házba, leülök. Néznek. Én is nézek. Nagyon jó, rendes tanya. Nem nagy, de ne is legyen nagy, mer akkor nem adják a jányt. Éppen olyan nekem való, hely. »Hát mondok, itthon van-i a Julcsa?«. . . n in i: Juliskának híjják... Megvan mán az egyik neve! . . . Hát mingyán gondolták, hogy mi járatban vagyok. . . »Itthon van«, aszon­ gyák s néznek. »Mi ujság a városba?«. . . »Nagy ujság, mondok, nagy ujság v a n ; halhatatlan nagy ujs á g : házasodok.« Nagyot néztek mingyán, s ne­ vettek, de nem híjták a jányt. Azér megláttam, ahogy elfordult a moslékos dézsával az udvaron. Nagyon szemrevaló jány, annyit mondhatok magának, mingyán megszerettem. . . Azután hallgattunk. »Hát itt mi ujság a tanyán?« — kérdeztem. »Itt nincsen semmi«, azt mondják. De mán minden szóra nevettek, mert halhatatlan jókat tudok mondani, ha mán szólok. Akkor is. Asszondom nekiek. »Dehogy nincsen. Nagy ujság van itt, hajják: nagy ujság! . . . Megkérem a já n y u k a t! « ... fene egye mán meg, csak azt tudnám, hogy híjják űket: mos mán hogy kapom meg a respenzációt! . . . — De hát mire neked a diszpenzáció, fiam? azt indokolni kell az alispánnál. — Dokolom én kérem. — De mivel? — A szerelemmel. Nagy a szerelem. — Nem elég ez az alispánnak. Valami mást is kell mondani. . . például. . . — No. — Mondjuk, hogy sürgősen lebabázik.

— Azt nem teszi. . . De ne is tegye, az istenit. — Na, jól van, — nevetett a pap, — hát például, hogy nagybeteg van a családban s azt akarjátok, hogy annak az életében legyen meg az esküvő, hogy neki még ez az öröme meglegyen. . . Nem él még az öreg­ szüléd? — Hogyne élne. Nagyon él. Atyám. — Beteg? — Nem beteg. Csak siket. — Pedig be kell adni valakit, máskép nem kapsz diszpenzációt. — Mér ne kapnék? Megfizetem! Rendesen! Hallom, százötvenezer korona! Nem bánom ! De aminek meg kell lenni! . . . Inkább még atyám at is beadom! Ugyis elég öreg mán. . . — No jól van, hát most már csak a nevét tudd meg a kedves menyasszonyodnak s rendben lesz minden. — Istennek ajánlom, nagytiszteletü uram. Ezzel a legény elment. Három perc mulva jön vissza: — Megvan mán, uram! . . . Lássa, csak a tem ­ plom faráig mentem, mingyán eszembe ugrott: Kiss Juliska. S boldogan és ragyogóan nézett a papra. — Halhatatan nagy eszem van nekem, kérem, ha sikerül!

A HIVEK. A fiatal pap elhatározta, hogy minden hívét végig­ látogatja, hogy megismerje őket s amint lehet, segít­ ségükre legyen. — Jónapot kívánok, — köszön be az első udvar­ ban azon az utcán, amelyet ma délutánra kiszabott magának. — Jónapot, nagytiszteletű uram, Isten hozta, tessék mán bejjebb sétálni. — Itthon van-e a gazda? — Itthon, hogyne volna, kérem. Bementek, leültek, az asszony mingyárt előkereste a herőcés-tálat s kínálgatott. A pap figyelmesen nézett körül s kikérdezte az asszonyt egész életéről. Egyszerű volt az és kompli­ kálatlan. Kis birtokon maguknak dolgozó emberek zavartalan, csöndes élete. De a gazda csak nem jött, nem jött. — H át hol van ilyen sokáig? — kérdezte végre a pap. — Hát nincs itthon? — De igen, itthon van, csak egy szekér trágyát vitt ki a Barambérra. A pap, akinek már feltünt ez a név, s az Atilla ősi sátortáborát kereste a nagy alföldi határon, tudta hol ez a határrész s gondolta, hogy egy nehéz fuvar­

nak félnapig megtart egy fordulás. Nem várta be a gazdát, elbúcsúzott s az asszony jóságának és udvarias­ ságának tudta be a furcsa beállítást, hogy itthon levő­ nek mondja az urát, aki talán csak éjfélkor ér haza. A másik házban a gazda maga jött elébe az udva­ ron. Ez egy nagy szál magyar volt, deres, vállas, borzasbajszú öreg, aki már tudta, mért jön a pap, mert ő maga szólította meg mult vasárnap, hogy mért nem teszi nála is tiszteletét, úgy mint a Keszi sógo­ réknál. — No bátyám, erre jártam, hát mondok, nem megyek el a kapu előtt. — Nagyon jól tette, tiszteletes uram. — Hát hogy vannak, mi ujság? — Semmi különös. — Hogy sikerült a tavalyi termés? — Meglehetősen. — Hát jövőre mit számít? — Vagy így, vagy úgy. Sehogy se akart felmelegedni a beszéd s egy szó­ val se invitálja beljebb, csak áll az öreg magyar, komo­ lyan, méltóságosan az udvar közepén, amelyen a tyú­ kok már kezdtek felülni. Korán alkonyodik így télen. — Hát a nénémasszony tán nincs itthon? — Itthon van az. — Kicsit elment a szomszédba? — szólt a pap, okulva az előbbi eseten. — Nem. Bent van. De csak nem jött a behívás a ház felé. — Hát a fiatalasszony? a kedves lánya? — Az is. — Itthon van? — Igen. — Az is bent van? — Bent. — Valami nagy dolog van odabent? Móricz Zsigmond: Magyarok.

11

— Nincs éppen. — Sütés? Dagasztás? — Nem. — Nagymosás, szapulás? — Nem. Ujra megfeneklett. Itt nincs más hátra, módját kell találni a búcsúzásnak. — Hát nagyon örültem, hogy ilyen jó egészségbe találtam kegyelmüket, — s kezet nyujtott az öregnek, aki nyugodtan, derűsen, komolyan rázta meg a kezét. — Tisztelem a nénémasszonyt s az egész családot. — Köszönöm szépen, tiszteletes uram. Mikor a kapuig kiértek a papnak még se fért a fejébe, hogy így eresztik el. — Ugyan bátyám, mondja mán meg: tán ösz­ szevesztek. Az asszonyokkal. Mer megesik az. — Nem, tiszteletes úr. — Mán pedig valaminek kell lenni. — Van is, — csillog fel az öreg ember arca. — No! S mi! Az öreg néni? — Nem. — A lánya? — Igen. — Mit csinál? Az öregember hamiskásan elmosolyodik. A szeme sarka hunyorít. S kicsit kehintve szól: — Szaporodik. Ezzel kezet nyujtott s elbocsátotta a papot. Aki aztán nevetve és fejcsóválva ment a harmadik házba, ahol végre egész rendesen otthon volt a férj is, meg a feleség is, be is invitálták, jól is érezte magát, bár mint szegény emberek, megkínálni restelték. — Hát hányéves házasok mán, barátom, — mondta a pap az embernek, aki kis napszámosember lévén csak, ez a megszólítás dukált neki.

— Hát nagytiszteletes uram, — felelt az ura helyett az ajtósarka mellől az asszony, — jószerivel azt mondhatnám, hogy egy se. — No. Hogyhogy? — Nem vagyunk mink megesküdve, kezit csó­ kolom, csak együtt élünk. — Ejnye, ejnye. Egy kis csönd volt. A pap érezte, hogy ez az a hely, ahol reá szükség van. — Nézze, nézze. Mért nem segítenek rajta. — Bizony, nagytiszteletes uram, van neki egy gazember testvérje, hogyha ez a szegény ember egyszer felfordul, az én alólam kihúzza a lepedőt. Mer azt úgy tessék meghinni, hogy az égvilágon semmi nem vót, mikor mi összementünk, osztán most mégis itt ez a kis ház. Kicsi ház, de kérem, nagyon jó ház ez. Igen egészséges, jó ház. Osztán nem kell hozzá semmi, csakhogy meghaljon ez az ember, az az ő gazember testvérje mingyár kihúzza alólam a lepedőt. Mán mondta is, hogy eljön velem a községházára. — Nemcsak oda kell eljönni, hanem a templomba is, — szólt a pap — a jó Isten színe elé. Jóvátenni, hogy ennyi ideig isteni törvények nélkül éltek. . . — Hallod! — szólt az asszony. A kis Öreg napszámos megrántotta magán a gúnyát. — Oda nem gyün velem, — szólt sietve az asszony. A pap elbámult. — Mért? Az asszony egy lépést előrébb merészkedett az asztal felé. — Szígyel l . . . — mondta komolyan. — Restell én velem oda felmenni. — Mért szégyellene, mért restellene? — Hát ott ismerik. A templomba mindenki ismeri. Oda restell. 11*

Ezzel visszahúzódott a kemencéig; ő maga is restelli, vagy mi. — No, hát hiszen nem muszály templomba menni. Szépen eljönnek az irodába együtt s megesküsznek. A jó Isten azt éppen úgy látja, mintha a templomban volnának. Csönd. Az asszony mereven nézte az urát, aki egy szóval meg nem nyilatkozott, de ő már boldogan vallott helyette: — Arra hajlandó szívesen. A pap boldog volt. Ugy érezte, ezeknek az egy­ szerű embereknek az életében valami nagy dolgot mégis eldöntött. Mikor kikisérték, az asszony megcsókolta a kezét. A férfi, aki egy szót sem szólt egész idő alatt, úgy tett, s olyan volt, mintha valami rettentő nagy, boldogító kegyet gyakorolt volna a világgal szemben.

AJÁNDÉK. A fiatal pap reggel arra ébredt, hogy muzsika szól az utcán. Kinézett, nótás és boros legények mentek bandával a túlsó oldalon. A bezárt ablakokon át behallatszott kurjongató hangjuk. Furcsának érezte. A kemény téli reggelen ahogy ott mentek kis ruhában, felsőkabátok nélkül. Belölről melegítették magukat, borral fűtöttek és jókedvvel takaróztak. S mindnyájan igen fiatalok voltak, gyer­ kőcök. Ebben a faluban már a 22. 23 éves legény öreg szám. Húszéves korára mind megházasodik. És ő 29 éves és ma is egyedül. . . Volt ott a legények közt egy félkarú, ez dalolt legelől s leghangosabban. Kalap nélkül volt, jobbkarja tőből hiányzott, az orosz doktorok vágták le, hogy eggyel kevesebb legyen az ellenség. Ez idősebb volt, harminc év körül s nem tu ­ dott megházasodni, nem kapott feleséget. Zsellér­ emberek gyereke volt s nem bírt dolgozni, senki se hívta munkára így félkarral, a család tartotta el s foly­ ton m arták. Ez a legény már többször volt itt nála: színész szeretett volna lenni. Nagyszerűen dalolt s éppen úgy adta elő azokat a modern kuplékat, mint az orfeumi énekesek. De itt csak megbámulták, meg­ nevették s persze semmire se becsülték. Nyitott száj­ jal nézték, mint valami értelmetlen dolgot. Az egész falu oly zavaros volt. Az öregek még szűrben és szőrgubában jártak, de ünnepélyes alkal­ makkor már ők is restelték felvenni. Fekete, uras

bőrbekecset vettek, abban parádéztak s a fiatalok bőrrel szegett posztókabátokat, még a zsebe és a dere­ kat szorító öv is sárga bőrrel szegve. Ő is meg volt híva a lakodalomra. Most jött Pestről, ahol hét évig volt vallástanár, de nem tudott megházasodni, mert fizetése olyan csekély volt, hogy alig bírt egyedül is megélni belőle s lakást nem tudott kapni. Pedig volt egy nagy szerelme, úgy nyúlt, mint a tengeri kígyó. A lány is szegény volt s szegény­ ségükben jöttek a félreértések, sértődések. . . Milyen jó ezeknek a parasztoknak. Reggel hétkor már borosan mennek végig az uccán a nagy lakodalmi csoportok. Ő is meg volt hijva. Ez volt az első paraszt­ lakodalom, amelyre mint önálló ember hivatalos volt. A muzsika elhangzott, a kíváncsiak is behúzód­ tak a kerítésekből. Ö nem tudta hova mentek azok, nem ismerte a szokást. * Az esketés délelőtt volt. Meg volt elégedve magá­ val, szép beszédet mondott. Utána megkapta a stólát s mosolyogva tette a fiókba. De mi volt ez a stóla ahhoz képest, hogy mennyibe kerül itt egy lakodalom! No mindegy, a pap isten igéjével él. Ő is hivatalos volt az örömházhoz ebédutánra. Mert helyi szokás szerint nincs semmi ebéd. Csak meleg bort isznak s teát és vastag süteményeket, lincertésztát. Majd lesz este annál nagyobb evés a legény-háznál. Mikor megérkezett az udvarba, tetszett neki a szép régi kép. A sarkig kitárt kapuk, a kerítésen lógó gyereksereg, az ácsorgó sarki cigányok s az udva­ ron a homokkal sárgára felhintett havas udvaron a hajadonfővel táncoló fiatalság. Hogy győzik ezt a táncot, vigadást. Munka. Virtusos kemény munka.

A nagy vőfély meglátta a papot, a virágcsokros pálcájával, — vékony kis csontfejű gigerlipálca, — elébe sietett. — Isten hozta, tiszteletes uram, van szeren­ csénk, — mondta s előre nyujtotta a kezét. — Jónapot, vőfély uram. — Hát el tetszett jönni? Nagyon szép, hogy meg tetszett tisztelni. Majd én bevezetem tisztele­ tes urat. — Köszönöm, köszönöm! Betalálok én! Isme­ rős vagyok én itt. Jóbarátságban vagyok én Balogh bátyámékkal. — No, már csak bevezetem tiszteletes u r a t ! Már bocsánatot kérek. Ezzel előrement s félreháritotta az ajtót elálló tömeget. A papnak, fiatal volt, hát tetszett a megbe­ csülés. Az igaz, hogy ez legalább megvan a népnél. Megbecsülik a papjukat. Bent a vőfély fölemeli a pálcáját s harsányan elkiáltja m ag á t: — Szóm van kegyelmedhez, násznagy uram. Erre mély csönd lesz és elhallgat a zene, megáll a tánc. A külső sarokban, a két ablak közt fekete bőrkabátban feláll a pödrött bajszú, vastag násznagy s szól. — Halljuk a szót, vőfély uram. A vőfély cserdülő hangosan k iá lt: A z Úristennek házunkra ismét kedve vagyon Mert házunkat megörvendezteté nagyon. Fogadják szívesen a kedves családot, A z új párnak hozott kedves ajándékot. E szó mondásom.

A pap érezte, hogy itt nyilatkoznia kell neki is, tehát így szó lt:

— Tisztelt násznagy uram, örömszülők és tisz­ telt társaság ! Köszönöm ezt a fogadtatást, köszö­ nöm, hogy így megbecsülik azt, aki egy féléletet töl­ tö tt szellemi munkában, hogy az önök szellemi életé­ nek vezérletét átvehesse. Igen, én ajándékot hoztam s nemcsak a fiatal párnak, hanem önöknek mindnyá­ juknak! mert mit hozhat a pap nagyobb ajándékot, mintha elhozza a nép közé a szívét, amely époly jól érzi magát a mestergerendás kicsi házban, mint a parkettes és fényes főúri palotában. Isten áldását kérem mindnyájukra. A násznagy kinyujtotta a kezét és kedvesen meg­ szorította a pap tenyerét. — Nagyon jól van, tiszteletes uram, nagyon szépen köszönjük. Ezzel helyet szorított maga m ellett: a zene újra megkezdődött s folyt a mulatság tovább. — Bort, vagy teát? — sürgették a papot, aki nem tudta mit csináljon. Nem igen volt borivó, teához meg semmi kedve nem volt. Bort ivott. De olyan fanyar, dohos és hordószagú, vagy kénes volt a rossz vörös siller, hogy alig ment le a torkán. Micsoda embe­ rek ezek! Hogy tudnak ettől így vigadni! Folyt a beszélgetés komolyan, csöndesen, egyszer csak belép a vőfély, felemeli pálcáját s harsányan elki­ áltja m a g á t: — Szóm van kigyelmedhez, násznagy uram. Erre újra mély csönd lesz, a zene elhallgat, a násznagy köhintve feláll. A vőfély elkattogja a verset, hogy: A z Úristennek házunkra ismét kedve vagyon Mert házunkat megörvendezteté nagyon Fogadják szívesen a kedves családot, A z új párnak hozott kedves ajándékot. E szó mondásom.

Ezzel előtotyog egy öregecske kis fekete paraszt­ asszony, a kezében egy irgalmatlan nagy tarkafedeles úri-kosár, oly nehéz, hogy alig bírja fülénél fogni; megrakva ajándékokkal. Fölnyitják a fedelét. Hát a legszebb, finom, átlátszó porcellánszervísz van benne. — Nagyon jól van, — mondja a násznagy kezet nyujtva — Varga Kovácsné kedves sógorasszony, nagyon szépen köszönjük. A fiatal pap kicsit elszégyeli magát, bele is vörö­ södik. Az előbbi megtiszteltetés valódi értékére szállt le előtte. Akkor megszólal komolyan mellette egy idős örömszüle: fejét bólogatva a fejér porcellánokon, amiket már visznek is félre a többi kincshez: meg­ szólal, bölcsen, komolyan s mély meggyőződéssel, a papra emelve szürke szem eit: — E mán valódi ajándék.

A BICSKA. A kis állomáson két felszálló is volt, s így a fák alatt hatalmas futkosás volt. Rettenetesen rakott almafák hajlottak le a vasúti kocsikig, úgyhogy aki kihajlott az ablakon, akár szakíthatott is róla, ha elég hosszú karja volt. — Hamar, hamar! Gyerünk csak! Felszállani! — kiabált a kalauz s már emelte is a sípját a szájá­ hoz, mikor feltünt a bakterház előtt kipirosodva a falusi tiszteletes, aki a bakfis lányával igyekezett a vonathoz. Erre a kalauz levette szájáról a sípot s vissza­ tarto tta a vonatot, míg a lelkiatya, ő maga is kálomista volt, beszállt egy harmadosztályú kocsiba. — Jaj, de megfutottam, — mondta a pap s töröl­ gette magáról az izzadtságot. Akik bent voltak a kocsiban, ellenségesen néztek rá, mert nyilvánvaló volt, hogy panama tö rté n t: egy úr kedvéért feltartották a v o n a to t! . . . De külön­ ben is ősi ellenszenv fogadta az új utast, aki jön elfog­ lalni egy hely e t a kupéban, ahol a bentülők az őslakók tulajdonjogával védik a padot s a levegőt. — Na, ülj le fiacskám, ülj le kicsim, köszönöm szépen, — s megköszönte egy fiatal asszonynak, aki helyet adott az ablaknál. — Nagyon köszönöm.

Ezzel letelepedtek s a dübörgő vonatban lassan beleszoktak, bele színtelenedtek a társaságba. — Látod fiam, így szeretek én utazni; harm a­ dik osztályon; a jó nép között, — mondta lányának a pap — nézd milyen derék, becsületes emberek, csak úgy süt róluk a jóság, emberség, a becsület. Magyar emberek ezek! Ilyen tisztességes jó arcokat csak magyar vidékeken lehet látni! Csak itt az Alföldön! Fiam, a kálvinista magyarnak nincs párja! A kislány hozzá volt szoktatva, hogy amit az apukája mond, az szép és azt el is kell hinni. Sze­ gényke hitte is, csak az orra ne lett volna olyan kényes. Egy-két állomás mulva az apa előszedte az ele­ mózsiás kosarat, mert hisz ha az ember vonatba ül, akkor mingyárt enni kell. Ez az illem. A harmadik osztályban. Mert itt a legszebb dolog, amit mívelni tud az ember, a legúribb, a legfinomabb, az: ha eszik! Ha van mit enni neki. Pláne, ha jó falatok vannak. R ántott csirke! Azt kipakkolni. Az a beszéd. Hát a pap is kipakkolta a gyönyörű bécsi szele­ tet. Két és félkiló borjúfelsárt hozatott a felesége, a nagy mészárostól, hogy nehány igazi szép szeleteket készíthessen az útra; a cafat, a csont, az inak otthon maradtak nekik. De akkorák is voltak ezek, mint egy-egy palacsinta. S jó vastagok, pirosra, puhára sütve. Nincs az a virág, amelyet a templomban job­ ban megnézhetnének, mint egy-egy ilyen szelet sült húst a harmadik osztályon. Tyű, teremtette, de nincsen bicska! A nagy sietségben otthon hagyta a tiszteletes úr. — Mondtam, hogy ott maradt az asztalon! — pattintott a pap s körülnézett méltatlankodva. — Ejnye, ejnye. . . Most már mi lesz. Csak nem fogja az ember kézzel marcangolni a húst s foggal, ki hogy tudja!

Nem, nem. Ott ült szemben velük egy öreg pásztoremberforma ember, aki kezdettől fogva nagy keményen s szemmozdulás nélkül nézte őket. Egy olyan igazi alföldi, megközelíthetetlen vén pápista betyár, akinek a szeme átlát a veséken. Hallotta ez eddig is a sok szót, de azt is jól tudta, hogy olcsóbb a harmadik osztály, mint a második. Mert ha a máso­ dik osztály volna olcsóbb, vagy pláne az első, a legelső osztály volna legolcsóbb, mondjuk, ha ingyen jegye volna a tiszteletes úrnak az I. osztályra: akkor nem menne a jányával a jó nép közt a harmadikon, hanem elmenne a magaszőrűek közt az I-őn. No de hát ha nincs bicska, az más. Nyúlt a zse­ bibe, a kislajbi zsebibe, s akkor megállt. Megcsóválta a fejét s nyúlt a csizmaszárba s kihúzta onnan rendes, sárgarézzel kivert kis bőrtokban a bicskát. Kivette, a mándlija ujján takarosan megtörülte s odanyujtotta: — Tessék. — Haj, köszönöm szépen, — mondta a pap — nagyon szépen köszönöm. Ráhunyorított a kislányra, hogy nem kell azt komolyan venni, hogy a kés a csizmaszárban lakik s a kabátujjába való pucoválást. . . Inkább, no, ő is megtörülte egy kicsit — hogy a gazda meg ne sértőd­ jék — a tenyerébe. Azzal hozzáfogott szeletelni a húst. De hogy fogott az a bicska! . . . Szinte meg­ ijedt tőle. . . Mint a vajba, úgy ment a húsba. Mint a borotva a szőrszálat, a levegőben metszette. — Ejha, — mondta elismeréssel — ez aztán bicska! — Bicska! — mondta az öreg. — Nagyon fájin bicska! — szólt a pap. — Nagyon, nagyon remek bicska!

Igy aztán megették a húst, a kenyeret, almát, mindent. Igen jóízűen, nagyon jól laktak vele. Köz­ ben meg megújította elismerését a pap, hogy: — Mesés egy bicska! — mondta. — Meghiszem azt, — bakkantott az öreg mezei ember. — Remek egy isteni bicska. Ilyen élű bicska még nem volt a kezemben. Ez így ment, míg csak újra meg nem törülgette a kést, s visszaadta. De még akkor mégegyszer meg­ dícsérte: — No, kedves bátyám, köszönettel adom vissza a k é sé t! Nagyszerű egy szerszám! Mondhatom, hogy finom éle van! — Hm, — mondta az öreg pásztor, s nagy mél­ tóan érintette meg a kés élét a körmével — azt csak a Hektor tudná megmondani! . . . A papnak leszállt a vére. — Hát micsoda bicska ez? — Ez kérem?. . . Herillő bicska! A pap belesápadt s rögtön nyúlt a konyakos üveg után a kosárba. — Mi az apukám, mi az? — kérdezte a kislánya. — Semmi, semmi, fiam. . . a. . . a. . . csúnya dolgot szokott vele vágni. . . a körmét meg mit. . . tudod. . . S már sietve itta a szilvóriumot, amit a három­ csillagos üvegbe a jó gondos tiszteletes asszony töltött. Három napig folyton konyakozott, míg elfelej­ tette a finom élű, isteni jó bicskát.

FIORETTI. A templom nagy bolthajtásai alatt kongtak a szavak, de a nép roppant figyelemmel hallgatta a barna kámzsás barátot, aki Szent Ferenc csodáiról beszélt a »Fioretti«, Szent Ferenc Virágoskertje alapján. — Akkor fráter Szilveszter imádságba merült, — mondta a barát — s ájtatossága közben isteni kinyilatkoztatásban részesült, hogy isten azt akarja, hogy Ferenc testvér nemcsak önmagáért éljen, hanem a világ minden népeinek predikáljon, hogy öröme s gyönyörűsége és üdvössége legyen általa az élő lényeknek. »Mikor Masszeus testvér és Szent Klára és mások ezt megmondották Szent Ferencnek, ő lehajtotta fejét és elindult prédikálni. »Ösvénytelen úton indult s egy faluba ért, ahol a nép nem akarta őt hallgatni. »Miért nem figyeltek a beszédemre?« kérdezte Szent Ferenc. »Nem halljuk a hangodat a fecskecsicsergéstől« — mondták nevetve az emberek. »Szent Ferenc felnézett az ereszre és a fákra és megszólalt: »Testvéreim, fecskék, hallgassatok egy kicsit, míg beszélek«. És a fecskék elhallgattak és az emberek igen álmélkodtak ezen.

»Akkor Szent Ferenc tovább ment az úton és amint megy, az erdő szélén fölveti szemeit s az út mentén a fák tele voltak a madarak mérhetetlen seregével. A mező is tele volt, csak úgy nyüzsögtek. És ő prédikálni kezdett nekik: »Hugocskáim, mada­ rak! Lássátok, hozzátok jövök, mert ti jobban meg­ értitek a szavamat, mint az emberek. Mert az emberek csak a jólétükre gondolnak, hogy szép ruháik legyenek és szép lakásuk és élni tudjanak, úgyhogy a veszedelem ne érje őket. Mert az emberek természetben fák és virágok akarnak lenni s gyönyörködni akarnak fáj­ dalom nélkül, kéjelegni megtermékenyülés nélkül. De ti nem vettek és nem arattok, nem szőttök és nem fontok és a jó isten mégis megtart titeket, bő tenyerén táplál s ti csak a jóra és a jövőre gondoltok és szapo­ rodtok mint a csillagok«. Ilyeneket beszélt és a madarak egyre közelebb tódultak és a lába elé sereglettek és a vállára szállottak. »Akkor tovább ment Szent Ferenc és az emberek még mindig nem akarták őt hallgatni. »Mért nem figyeltek rám?« kérdezte a szent. »Azért, mert egy veszett farkas pusztítja a nyájainkat, fáj a szívünk a sok veszteségért.« »A szent kiment a pusztába s találkozott a far­ kassal, aki rárohant. Akkor a szent felemelte a kezét és azt mondta n e k i: »Farkas testvér, gyere ide! Krisztus felől parancsolom, hogy se nekem se másnak ne ártsál«. Csodálatos dolog, a rettenetes farkas bere­ kesztette a száját és megszünt rohanni; ahogy a szent a szemébe nézett, úgy feküdt a lába elé, mint a hű kutya és megnyalta a szent jobb kezét és szerződést kötött vele és soha többet nem tépte szét a juhokat és bárányokat, hanem még két esztendeig házról-házra koldulva járt a faluban s akkor szép szelíden meghalt. »De az emberek bár csodálták a dolgot és híre járt az egész országban és Szent Ferencnek a nevét

kezdték emlegetni úton s útfélen, — azért még mindig nem hallgatták és nem értették az ő igazságait. »S akkor Szent Ferenc elment a tenger partjára — Riminibe, Olaszországban, ezelőtt éppen 700 esz­ tendővel, — és az eretnekek őt ott is kinevették és gúnyolták és elfordultak tőle és voltak, akik három­ éves gyermeknek mondották, akinek a szava nem számít és egyetlen asszony se bízta volna rá az életét, mert nem ismerte a pénzt és nem tudta, hogy elég pénzzel a legszebb nőt is meg lehet két hétre vásárolni és más egyebet sem tudott az élet dolgaiból és a gazdag kalmárok mosolyogtak rajta: — akkor ő a folyóhoz ment, ahol a tengerbe torkollik és így szólt a halakhoz: »Testvéreim h a la k ! hallgassátok az én beszédemet, amit az emberek nem akarnak befogadni!« »S ahogy a szava elhangzott, nagy és kicsiny és középszerű halak rögtön oly csapatosan úsztak feléje a parthoz, hogy sohasem láttak még a vízben együtt ennyi halat. És a kis fejüket kidugták a vízből és a legtökéletesebb rendben foglaltak helyet Szent Ferenc­ cel szemben, aki prédikált nekik: »Atyámfiai, halak...« »És a halak mindent végighallgattak s tátogattak szájacskájukkal s bólogattak fejecskéjükkel s a tisz­ telet minden jeleivel dícsérték istent, aki szólott Szent Ferenc által, aki hálákat adott istennek, mondván: »Ezzel vígasztalja hát meg isten az én lelkemet, hogy ha nem tudom meghódítani és elvarázsolni az emberi szívet, aki után epedek: íme a halak is gyönyörköd­ nek szavaimban...« Ilyeneket prédikált a barát s mikor az istentiszteletnek vége volt, a nép szétoszlott a templomból. * Egy család, két asszony s két férfi, sógorok, együtt ballagtak hazafelé a város hosszú, nagy uccáján, s az egyik sógor kálvinista volt.

— No sógor! — mondta a katolikus a kálvi­ nistának — mit szól kend a barát prédikációjához! Ez nagyokat bólintott. — Jó volt. Igen fájin jó szavalat volt. Csak egy nem volt benne nekem jó. — Micsoda sógor? — s féltékenyen tám adt fel a két asszony és a másik férfi. — Tán a csodák? Hogy a madarakkal beszélt. — Nem. A madarak nem. Mer a madárnak ha az ember szól, a m ad ár. . . Azt elhiszem, hogy a szent szavára odagyűlt, mint a búzaszemre. — Hát a farkas? — Nem. A farkast is elhiszem. Az is hűséges. Egy szentnek az is megnyalja a kezit. — Hát a hal? — Az. A hal. — Azt nem hiszed? — Nem. Azt nem. — Hát mért nem hiszed? — Csak. . . nem hiszem. — Mér hazudna az a pap? — Én nem mondtam, hogy hazudik. — Osztán hallottad hun vót ez, meg mikor vót? Hétszáz esztendővel ezelőtt. Az olasz tengerbe! Hát tudod te, hogy milyen halak laknak ott. A kálvinista magyar elgondolkozik. — Nem tudom. Azt sose láttam, mer én nem vótam olasz fogságba. . . Én csak a tiszai halat isme­ rem. . . De a tiszai hal — azistensígit! — mán ezer esztendővel ezelőtt se dugta ki a fejét a füttyentésre, azt tudom! Egy ilyen konok kálvinistával nem lehet vitat­ kozni. Ha ez valamit a fejébe vesz, amellett ki is ta rt...

Móricz Zsigmond: Magyarok

12

KITÖRÉS. Bementem a Bundába. Debrecen nevezetes kocs­ májába. Ady Endre adta a nevét és emléktáblát állítottak benne neki. Nagy és bölcs város e város: nem tiltották be, hogy a költő nevét márványba véssék. Talán az mentette meg, hogy rokonszenves helyen kezdték, a kocsmában. Bementem vacsorázni. Nagy erős dalolással egy tanyai ember állt az ajtóban, alig lehetett tőle bemenni, és a cigányt dirigálta. Csak akkor figyeltem rá, mikor valami affér tám adt közte s a prímás közt. — Azt húzd, amit én mondtam, — mondta mámo­ ros károgással a tanyai. Csakhogy gazdászok ültek egy asztalnál, úrfiak s a cigány azokat is ki akarta szolgálni. — Azután, azután. Mán rendelve van. Valami busulás volt, nemsokára kiderült, hogy a prímás ravaszkodik, heccel, srófol: kevesli a pénzt, amit a gazdától kapogat. — Mégse húzzátok az én nótám? — Pihenni k e ll! . . . — Nem húztok nekem? A tanyai mellett ült a sógora, debreceni, aki az ittas embert csitította.

— Haggyad, haggyad, Ferikém, hagyd a fenébe. Büdös cigány. — Adjál neki 200.000 koronát. A sógor zsebéből öreg, fekete tárcát vesz ki s odaad 50.000 koronát. A cigány megsértődik s gőgös fumigálással el. — Mit játsszak akkor! — Ne játsszon! Kérem! E l ! — int rá a sógor. A tanyai gyerekes daccal motyog: — Én ma ötmilliót mulatok el, tízmilliót. — Nem adok, — mondja a sógor és zsebrevágja a tárcát. Hosszú csönd, melyben sűrűsödik a mámor, esze­ veszett ivás, csak úgy dönti magába mindkettő a bort és folyton új meg új üveg jön az asztalra. Most a tanyai feláll. Különös, szép cserkesz­ fejével, ahogy ott áll, karcsú, magas tarfej, hetes borostával az állán s lecsukódó vörös szemhéjakkal. Ki tanyája ez a nyárfás. . . Szinte kedvetlenül hat a színpadon éppen most elkoptatott nóta. Hegedüs Gyula ezt jól csinálja, de a tanyai se kutya. Nem törődik se hanggal, se színnel, döcög és horkant, de valami kutya könny csipásítja el a szemét. Vagy talán nem is akarják! . . . — Prímás! Prímás úr! A prímás még mindig apprehendál. — Iszunk. — Van borod? A prímás duzzog: — Van. . . — hirtelen odavigyorog. . . — csak kifogyott. Kifogyott. 12*

— Bort oda is, ide is, amoda is. Szinte az egész kocsmára szétm utat: minden­ kibe bort. — Sógora vagyok! sógora vagyok! — áll fel a sógor és letiltja. — Sógora vagyok. — Igen, kérem, — szól a pincér. A tanyai fog egy széket, odateszi az asztalához, fogja a prímást s ráülteti. — Prímás úr! most azt, hogy: Kiklevelű, haj de zőllevelű, haj de a kökíny. . . A prímás bepanaszolja a sógort: — Nincs bor. A sógor mérges. — Van bor, az elébb azt mondtad, van bor. — Azt mán megittuk. A ta n y a i: — F őúr, főúr, bort neki! Adjál neki 200.000 koronát. A sógor hátat fordít. Nem hallja. Nem akarja hallani. — Nem húzzátok? Nem húztok? A cigány sátánian vigyorog és vissza a bandához. A bőgős megszólal, rettentően cigányosan. — Pénzér mindenkinek! Erre a tanyai megharagszik s újabb negyedórai ivás. Már nagyon odavannak. — Édes testvérem, — mondja a tanyai s meg­ csókolják egymást. A szomszéd asztalnál egy úriember ül. Szó nélkül teletöltik a poharát, az nevet. — Én szeretem a társadalmat, uram, jöjjön hoz­ zánk. — Köszönöm, így is közel vagyunk.

A sógor most hangosan: — Saját rendelkezésedre bízva, itt a házam Deb­ recenben, én annyiban kisegítelek, hogy pénzed legyen. — Nem baj. — Hidd el, kedves sógorom, az én lelkem a tiéd. — Szeusz. — Kedves sógorom, bízz bennem. A tanyai k iá lt: — Pianó ! ppianó! . . . Nem tudok én, nem tudok én. . . ilyen szívvel é ln i. . . Az egyik cigányfiú odasomfordál: — Nagyságos úr, szivar jó le n n e ... — Hö! Szivar! — Tíz darab szivar! . . . Piánó, csak piánó! Ez az! . . . ilyen szívvel éln i. . . — Szivart, nagyságos ú r ! — Negyvenmillió a balzsebembe! A sógor hirtelen, mintha rám esne, hozzámfordul: — Méltóságos ú r ! bocsássik meg, méltóságos úr! N evettek: — Nem vagyok én méltóságos. Fejét rázza: — Ugy vagyok informálva. Nem a mi életraj­ zunkat írja? Megdöbbenek, elhárítom. — Mire vón az nekem? — Nem a szerkesztőségbül van itt a méltóságos úr? Ugy vagyok informálva. Tessék szíves lenni, hogy egy pohár bort megigyík velünk. — Csakhogy én vizet iszom, látja, ebesi vizet. — Tessék szíves lenni, — s teletölti a poharat, — szivaros a méltósága? — Azt se. Most észreveszi, hogy sógorát környezik a cigá­ nyok, odaszól:

— Te! az öcsém be van rúgva nagyon! rém gavallér, de azér ne hasznájjátok k i ! — Még eddig nincs kihasználva, — vigyorog s hízelg a prímás, — istálom, kétmillió még nem kihasz­ nálás, istálom. — Gáláns ember vagyok, de ha kihasznájjátok. Ujra rám esik: — Méltóságos úr, öt gyereke van! nagy bolond a sógorom! tanyasi buta! . . . Öt gyereke van. . . Eladott tíz darab tehenet, kapott 68 milliót, itt van 40 millió, de elvettem tűle, nem adom neki. . . Á. . . öt gyereke van! . . . Egész belémzuhan, á tö le l: — Méltóságos ú r ! rosszul van a feleségivel, megúnták egym ást! Egy kitörés e! méltósága! Részvéttel és meghatottan néztem a tanyai cser­ keszre; már alig bírta nyitva tartani a szemét, bólo­ gatott és az ujját az orra előtt libegtette: — Nem tudok én, nem tudok én ilyen. . . szív­ vel. . . éln i. . .

TE JAÓSKA. Az utcán bandukoltam Debrecenben és a ham­ vas, ködös téli napban a gyenge napsütést szívtam magamba. Milyen furcsa az, így egyedül lenni, elernyedve, elereszkedve, gyeplőt megeresztve. Hirtelen megcsap valami indulat, mint egy hullám, amely kicsap a tengerről, egy idegen ember indulata, pár szót hallok és hallgatni kezdem. Két fiatal legény megy mellettem, harmadikról beszélnek, pletykálnak, haragját szájalja az egyik. — Te Jaóska! mondom néki, de csak így. . . Én teveled se ujjat nem húztam, se meg nem sértette­ lek, oszt még azt se mondod, az embernek hogy bak­ fitty! . . . Aszongya, hogy nem esmért meg. . . A másik legény fölnevet. A haragos folytatja: — Aki tizennégy esztendős koromba látott, meg­ ismér? Te meg két esztendeig vótál Cucaszílbe (deb­ receni határ, városvége, valami olyan gúnyos szó, mint a cigánysor) — osztán mán meg se ismersz. De az anyád zivataros villámját, ez a barátság! A másik legény újra n ev et: — Nagyon büszke. — Én tüllem lehet büszke! De azir köszön­ jík! ha m eglát! Aóta köszön is így, úgy, sehogy.

Én se igen szólok néki, ha kérdi, hogy vagyok, annyit felelek rá: vagyok! — Hogy olyan jól megy néki, mehet még rosz­ szul is, láttunk olyan csudát. — De minek megy j ó l ! minek menne jó l; mon­ gyad! Mondd meg mán, vót nékiek 29 hold fődjük, nígyen vótak hozzá, de hogy mind lingár vót, mester­ embernek adták üket inasnak, özvegy annyuk meg árendába adta a fődet. Ijen szígyen, árendásuk vót, meg má úgy vót, hogy semmise vót. Akkor ü kezdett leveleket iroskálni, hogy kedves anyám őszre haza­ megyek s megházasodok, meg hogy tegyenek el 500 liter bort a lakodalmamra. Na. Igy. De a lyányos háztul írta, hogy az ü szemek előtt. Aszongyák, az anyjok a még ma se tudja, mije van, mije nincs. — De hogy tud az olyan ember élni a feleségi­ vel, amék így csinájja, mijen iletük lehet azoknak? Mint Feri is, megmutatta a vagyonnyát elvitte Ujvá­ rosba, megmutatta a más fődjeit, meg a házat, amék­ nek feleríszibe hatan vótak örökösök, minden bútort megmutatott és osztán a bentvalósi házukat a Nyom­ tató utcába, aszongya ne menyjünk be, mer az ángyom nyelves. — Nagy dolog a házas ilet, ídes barátom, én mán olyan vagyok, hogy inkább megmondom az igazat, mint hogy hazudjak. Ha én valaha megháza­ sodok, nem mondom én soha, hogy hé, én ilyen gazdag vagyok, olyan gazdag vagyok, így tudok keresni, úgy tudok keresni, ha száz koronám van, megmondom: látodi száz koronám van, ez a vagyonom. — Nem is jó a máskip. — Csak az a baj, ídes barátom, hogy nehezen lel az ember olyan lyányt, aki így szeresse. Mer az csak a szépet akarja hallani, meg a jót és az olyanok tetszenek neki, aki a más fődjeit mutogatja. — Ugy igaz a, hallod.

— Pedig látod miféle az ilyen ember, aki egybe hazug, másba is. Aki a más fődjire vette el a lyányt, a szeretetit meg a más asszonyára hordja. De sokat civakodnak, veszekednek az ilyenek. Én ha meghá­ zasodok, tu d ode, megmondom az asszonyomnak: hal­ lod, míg én szeretlek, addig szeressük egymást, ha nem szeretlek, akkor kergessük el egymást. A másik nevetett. — No ezt mán nem fogja az asszony elfogadni. Emez elhallgatott. — Igaz, mert azér nagy dolog a házasság, mer a nő az úgy akarja, hogyha keveset ad is az ember, csak sokat igérjen, mingyár jobbnak látja. Ezir nem is tudok én megházasodni, hallod, mer én evvel a bolond mérmondással mingyárt elrontom a dógomat a nőkkel. Elcsüggedtek, elhallgattak és keményen, csizma­ dobogással haladtak el a Vásártér felé.

KÁRMENTŐ. Leszállottam a kocsiról Cibakházán s bementem a kocsmába, amely öregnek, régi világbelinek látszott a falu közepén: a régi népélet nyomait kerestem, itt talán még látok »kármentőt«. Egy úriember egyedül álldogált odabent a pléhvel borított bár-asztal mellett. — Tetszik? — Nézze kérem, hát már sehol sincs kármentő a kocsmákban? Rámnéz, a szemében valami furcsálló kis kíván­ csiság. — Kármentő?. . . — összefonja a két karját s hátra támaszkodik. — Bizony, már nem igen tudok kármentőt sehol a környéken, még a pusztai csárdák­ ban sem. Kármentőnek hívták azt a régi kocsmai rekeszt, mely lécből volt építve a kocsma egyik sarkában, ahova a csapláros bemenekülhetett üvegeivel, ha verekedés volt a vendégei közt. Magára húzta az ajtót s nyugodtan nézte, hogy a társaság hogy delektálja magát a maga módja szerint ólmosbotokkal. — Itt is volt azelőtt, én bontattam le valami tizen­ két-tizenöt esztendővel ezelőtt, — szólt csöndesen a vendéglős.

Mintha az özönvíz felé nézne vissza a multba, egy elmult világ régi szivárványos emlékét keresve. — Persze, — mondom — ma már nem kell kár­ mentő, ma már nem verekednek a kocsmákban. — De igen, kérem. — Verekednek? — Hogyne, mult hónapban is agyonütöttek itt egy embert. Rábámulok, nyugodt flegm ájára; mint a világ legtermészetesebb dolgát mondja, sőt mintha ezt job­ ban reklamálná, a falusi verekedés elvét, mint a divatja­ mult kármentőt. — És hogy? Ólmos botokkal? — Nem, sörös üvegekkel. Ugy kell kivallatni belőle, nem mintha tagadná vagy titkolná, de az alföldi nyugalom nem akar foszlani, semmi sem sietős, minden természetes. — Vetélkedés? ellenségek? — Valószínűleg. — Hát nem derült ki a vizsgálatnál? Nem is volt nyomozás? — Ugy történt, hogy mikor kiment borosan a le­ gény az ajtón, néhány másik ott várta s ahogy kilépett, agyonverték. — Nem fogták el őket? — Hát ők azt mondják, hogy nem ezt akarták ők agyonverni. . . tévedés volt. — Pardon, tévedtem? A kocsmáros nem mosolyodik el. Egész lényéből látszott, hogy nem nagy dolog ez, nem érdemes magát izgatni miatta. Bizony engem izgatott s ahogy kimentem az uccára, még mielőtt beszálltam volna a kocsiba, már elmond­ tam az egész párbeszédet a kocsiban ülőknek. Természe­ tesen a hangsúly azon volt, hogy milyen olcsó az enber­ élet.

A kocsis, csöndes, komoly alföldi magyar, vissza­ fordul s beleszól: — Itt ma egy kerülő agyonvert egy embert. Általános megdöbbenés. — Most, mikor parancsolni tetszett, hogy fogjak, akkor jött be a határbul, hogy a csendőröknek feladja magát. — Mért, hogy történt? — kérdi mindenki feléje hajolva, ijedt szemmel. — Kint volt, azt mondja, a határon és osztán hallja, hogy egy úti csavargó egy olyan tizenkéteszten­ dős kislányt meg akart fogni. De a meg beszaladt a rozsvetésbe és visított, ahogy bírt. Ő meg jött a botjá­ val keresztül a vetésen, utána a sikótásra, az ember meg elkezdett szaladni, ő meg utána s agyonverte, széj­ jelverte a fejit. Egész csodálatos volt ez az előadás. E néhány mondatban keresztül zajlott rajta az érzelemnek egész fokozata, a legtökéletesebb nyugalomból, amit egy, már lelkében lezárt, elintézett esemény adott meg, maga az előadás újra felverte az izgalmat, a gyerekért való félelmet, a gazcselekvő elleni dühöt, s benne volt végül a kerülő helyes és férfias eljárásának méltatása s a világesemény e befejeződésének helyeslése s el­ ismerése. . . Befejezte a maga összes ítéletét e néhány szóval. Semmi hozzátennivalója nem volt többé. — No de hát az embert kellett volna neki behozni s csendőrkézre adni, — mondja ügyvédbarátunk a ko­ csiban ülve. A kocsis h allgat; nem akar az urakkal pörölni, de annyit mégis: — Mer kérem: vagy megtette az úti betyár más­ kor is, vagy nem tette meg; de ha nem tette is még meg, máskor: ha agyon nem verik, maj megtette vóna ezután többször! . . .

Tehát az ő felfogása s ítélete szerint itt más orvos­ ság az emberiség részéről nincs, csak a nagy görbefejű csőszbot, amellyel agyon kell verni az emberi bikát, aki nem ismeri szenvedélye határát. Nincs más semmi. S ez a legegyszerűbb is. Vége van minden lehetőségnek, nem fenyeget többet baj s vesze­ delem: s ilyen olcsó áron. Egy emberélet az egész. Pláne egy hitvány ember élete. De azért a mélyén mégis az volt az ítéletnek alapja, hogy maga az emberélet valami hallatlanul jelentéktelen dolog. Mintha egy pókot elmázol a falon, csak mert út­ jába van a szemének: annyira nem ver fel benne semmi reflexiót egy embernek az élete elszakadása. Honnan van a földművesben ez a világnyugalmi érzés az emberöléssel szemben? Honnan?. . . Hát hiszen a legnagyobb iskola, amit a föld embere a világtörténelemben n y e rt: a háború iskolája. Ez a kocsis hét esztendeig volt katona; az összes frontokon; mint a hernyóhalom az ujja közt, tavaszi hernyózáskor, úgy pukkant, facsarodott vér­ sárba az embereknek tömege, egész hosszú idő alatt, körülötte. Egy emberélet?. . . Mi volt az akkor, mikor a tá ­ bornokok keveselték a »Verlust-listát«, mert nem lehe­ tett a veszteséggel igazolni az eredménytelenséget? A béke s a háború pontosan ellentétes eredőket m utatnak: a béke vonalát a háborúé éppen úgy zavarja, mint a hadviselést is zavarta a békében elpuhított lelkek gyávasága. Egy huszárezredes mondta nekem Volhyniában: — Azt kívánjuk, hogy mind oroszlánok legyenek... s ti a békében mind báránynak neveltétek őket. S most ismét a béke idillikus csöndjében, minket zavar a nyugvó oroszlánok e vadbölcsességű dörmö­ gése a Kármentő körül.

PAPUCS MARI. Vacsora után a cselédkérdésre került a sor. Ma mindenkinek szenzációs cselédügyei vannak. A cseléd kiemelkedett a régi tömegnyomorból s egyéniséggé vált, aki bizonyos személyi okok m iatt egy időre vállalja ezt a munkát, de minden pillanatban fenntartja jövőjének önérzetét. Ilyenformán a szegény háziasszonyok, kik a régi életfelfogásban nőve óhajtanák rabszolgának tekinteni a cselédet, szembe találják magukkal a modern háztartási alkalmazottat, aki szakmunkási rangban akar élni. — Minden héten új béremelés, — panaszkodott a háziasszony. — Már rettegek a hétfőtől, hogy mi lesz, mert vasárnap délután kimenője van a lánynak s kint megbeszélik, isten tudja hol s kivel a zürichi valutát, meg a város összes cselédbéralakulását s hétfőn pokol van a házban, míg az új bér meg nincs. — Nagyságos asszonyom, — mondja az egyik úr a társaságban — a német gyárakban ez már rendszer, de nemcsak minden hétfőn, hanem kivétel nélkül min­ den nap. A munkások reggel megjelennek a főnök előtt, megbeszélik az aznapi munkabért, aztán szépen men­ nek tovább dolgozni. Akkor megszólalt egy békésebb természetű úr, falusi református pap:

— No azért minálunk falun mégis m ás; az én cselédem Papucs Mari ilyenformán ideális teremtés. Azt nem lehet elrontani, az a régi erkölcsöket őrzi sze­ gényke. — Bizonyára öreg cseléd; azoknak nincs párja, boldog, akinek régi tisztességben nőtt cselédje van. —- Tizenegyéves, — mondta a pap — de már hét éve szolgál. A váratlan adat mindenkit hangos derültségre kapott. — Nálunk sem lehet kérem cselédet kapni, — ma­ gyarázta a pap. — Aki arra való inkább elmegy a vá­ rosba, ahol sokkal többet kereshet, azonfelül sokkal szabadabban élhet, lát, szórakozik, kitáthatja a szemét s gyönyörködhetik ez világi mulandóságban. . . A fele­ ségem egy félesztendeig egészen szolgáló nélkül kínló­ dott a háztartással s már nagyon keserű volt, mikor végre egy papkollégámtól hallottam, hogy van az ő falujokban egy asszony, akit meg lehetne szakácsnénak k a p n i. . . Ő nem fogadhatja fel, mert nagyon szabad erkölcsű személy s a faluban mindenki ismeri, hát nem illik ; ellenben én nem vagyok köteles mindent tudni róla s legalább egy időre kisegít, no. . . Szóval írtam a szakácsnéért; meg is egyeztünk s szekeret küldtem elibe a vonathoz, mikorra vártuk. Este, már sötét volt, mikor megérkezik a szekér. Beszól a kocsis, hogy: tiszteletes úr, itt a szakácsné. Nagy örömmel sietünk ki feleségemmel; nézzük, hát a szekér üres. — Hol a szakácsné? — Ott van a szalmába, tiszteletes úr, a szekér fenekén. Hát csakugyan ott kuporog egy tíz-tizenegy éves kis béka a szalmába, nagy egérszemekkel. A feleségem csak elsírja magát:

— Istenem, hisz ennek dajka kell. De feltápászkodik a kislány, azt mondja: ne tes­ sék félni, tiszteletes asszony, mán én öt éve szolgálok! — Nohát akkor gyere be. A gyerek leszedi a cókmókját s elhelyezkedik a konyhában. Az édesanyja nem jöhetett, hát őtet küldte maga helyett. — Tudsz-e legalább mosogatni? — kérdezte a feleségem. — Tudok bizony, — mondja a gyerek — még pe­ dig mindig melegvízbe! — No jól van, akkor eredj, mosd meg magad s feküdj le. Másnap reggel már hajnalban nagy csattogás van, jön a gyerek s kiáltja: — Tiszteletes asszony, mit főzünk ebédre! Kiküldtük, hogy ne zavarjon, hát kérem, mire kimegyünk, nagyszerűen ég a tűz s a kislány a konyha közepén, mint egy kis bolond, egyedül ott táncol és dalol. Azóta is mindig dalol s mindig táncol. Nagyszerű hangja van s oly ügyes, hogy páratlan. Ha a feleségem rászól, hogy valamit úgy vagy úgy tegyen, mingyárt visszanyelvel: — Ne mondja nekem, elég régen szolgálok má! Annyit se tu d n ék ! — Lássák, ez még egy teljesen idillikus jelenség ez a kis Papucs Mari, hát még ha az ember lassan meg­ ismeri a családi körülményeit. Talán a rabszolgák fel­ szabadítása óta szolgálnak. Természetesen az erkölcseik is olyanok. — Az anyja, Papucs Sári, azért nem jött el, mert férjhezment. Ugy látszik, a kislányát viszont azért küldte el, hogy ebben a dolgában ne zavarja. Van neki egész csomó lánya, mind szolgál, ki erre, ki arra s az egyiktől a következő levelet kapta a mi kis Marink a napokban:

»Kedves testvérem Mari, értesítelek, hogy anyánk férjhez ment Tobákhoz, azért a mi nevünk nem lesz már többet Papucs Mari és Papucs Juliska, hanem Kotor, mert a mi apánk Kádár Péter; hanem a Zsuzsi testvérünk Kucri, mert az ő apja Medve József, de most, hogy az édesanyánk férhez ment Tobákhoz, ezután mind a hárman Lenkeiek leszünk, csókol szeretettel testvéred, Papucs Juliska.« Ehhez persze tudni kell, hogy a mi vidékünkön ki­ vétel nélkül mindenkinek két neve van s mind a két nevét tudja mindenki mindenkinek. Ez a tobák, igazi nevén Lenkei A n tal; Kádár Péternek pedig a gúny­ neve Kotor volt, mert mindig kotort, ahol már más semmit nem talált, ő még ott is kapargált. . . Medve József pedig gúnynevén Kurci, ők azonban az anyjuk gúnynevéről Papucsok lettek, holott az anyjuknak is más neve van beírva a matrikulába, még pedig szép történelmi n é v : Barcsai. Ilyen ősállapotok közt élünk mi, kérem, ott falun a Tisza mellett a távoli Szatmár magyében, ahol az egész élet ilyen furcsaságokkal van tele: hogy egyebet ne mondjak, ha át akarok menni a szomszéd faluba, amely tőlünk olyan távolságban van, hogy a kakas kukorítása áthallatszik, akkor szekéren meg kell tenni először egy egész napi utat az állomásig s onnan vonattal megtenni vagy száz kilométert s a vasúti állomástól megint jó néhány óra szekéren a szomszéd falu. . . Ott aztán ha egy jó parittyát veszek, átdobhatok egy síma kavicsot a magam földjére i d e á t . . . Persze, kérem, közben van egy határvonal, a trianoni béke ceruzájának a vonala. . . A háziasszony visszatért a cselédkérdésre: — De remélem, a kis Papucs Marit nem fogja el­ ereszteni, míg él, a háztól. A szatmármegyei pap kis mosollyal felelt: — Csakhogy nagy baj van, nagyságos asszonyom, Magyarország olyan kicsi lett, a társadalmi szabadság Móricz Zsigm ond: M agyarok.

13

viszont olyan nagy lett, hogy nincs többet elnyomott tehetség; mindenki egy nap alatt oda juthat, ahova a sors sodorta: a kis Papucs Mari nem sokáig lesz cseléd már bejelentette, hogy primadonna lesz. . . És lehet­ séges, kérem, mert mikor hozzám jött, csak öt betűt ismert, én egész télen foglalkoztam vele s levizsgáztat­ tam az első két osztályból, most meg a tanítóm bele­ bomlott s olyan zenei tehetséget fedezett fel benne, hogy éjjel-nappal opera-áriákat daloltat vele. . . Igy én ki vagyok téve annak, hogy Papucs Mari tíz esz­ tendő mulva Budapest csillaga lesz. . . Persze, nem ezen a néven, hanem valamelyik másikon, hisz van a családjában elég név, amelyek közül válogathat.

ITTHON. A burdos gazdánál összegyűlt már az egész falu. Akik a tiszaparti kis faluból valók s itt dolgoznak a szénbányákban az otthonért, a hazaküldözhető vastag dollárokért. Uj ember jött ki a virágos Tiszapartról, azt várják. Míg csendesen, izgatottan isszák a könnyű sört, hall­ gatnak, hazagondolnak megbújva, egymáshoz össze­ dugott fejjel. Csak a kis Jakucs, a burdos-gazda, nevetgél és tréfáz a maga amerikánus magyarságú nyelvén: — Sok miszter aztat hiszi, hogy a miszisze annak örül, ha mindig otthon ül a szoknyája mellett, pedig noszeri! Nincs nevethetnékje senkinek s maga a vendéglős is ellankad, érti. — No, máskor majd órájt lesz, — mondja s abba­ hagyja a fölöslegeskedést. Végre meghozzák a várva-várt vendéget. Kettenhárman hozzák, terelik s mikor betámit a világos kis szobába, az erős gázfényre, hunyorgatva bámul a nyalka kis hazai legény, mint egy szem elé vonszolt kuvasz és pislog és sehogy sem akar ráismerni senkire. — Én vagyok, te! Kovács Están. . . Nagy Máté. . . Bakos. . . Vermes. . . 13*

A fiatal embernek, akinek még ott a kalapjánál a legényes otthoni piros rózsa, megnyílik a szeme és sorra paroláz. Aztán fogja a széket, kiteszi a szoba közepére s leül szétvetett lábakkal, mint otthon. Olyan furcsa a piros arcával, pedrett bajuszával, ráncos csizmájá­ val, magyar nadrágjában. Míg elnézik, mindenki mosolyog rajta s idétlen, fekete zsákruhájukban előre dülnek s szíveskedve nézik, mint boldog néhai életük emlékét. Az asztalokra könyökölnek, egyik-másik bort kér, bort rendelt! . . . mintha csak becsapott volna az otthoni levegő. . . mintha a kocsmaasz­ talon villogna rájuk a p o h á r. . . nem a zsidó kutyája vakkant odakinn, a nagy fehér? H á t . . . mi ujság otthon? — Ki a bíró? Kihez ment a Kánya-jány? Mi­ lyen vót a termés? Mikor licitálták el Tót Jánost?. . . Azt is! . . . Ki hitte vóna. . . Azt is a jegyző nyúzta meg. . . Hát persze. . . A jegyző még most is nyúz. . . — Hát a nyúz. . . Mindenki megkeserüli. . . — mondogatja koravén, daráló, nyöszörgő paraszt­ hangon az új ember s lógatja a fejit. — Engem is a segített ki, öt forintot fizettem neki minden levélér. . . — A jegyző. Az adó: sóhajtoznak jobbra-balra s elfakad bennük a bánat, az otthoni bajokon. — De azér úgy senkivel se bánt ki, azóta se, mint Fekete Mihállyal, — szólalt meg aztán a jövevény s a térdére könyökölt, maga elé bámult, okosan, öreg­ emberesen. — Várják ám otthon a kontraktussal! Körülnéznek maguk közt. Fekete Mihály még nincs itt, ő még később szabadul, mert ő dolgozik mindig a legtöbbet. Mert neki kell a legtöbb pénz. — Miszter Kontraktus — mondják, — mán az angolok is csak úgy híjják, miszter K ontraktus. . . Mer mindig a nyakába a kontraktus, akit a jedzővel csin ált. . .

— Á, nem szégyen a. Nem úgy van itt, mint otthon. Nem adnak itt csúfnevet. Kontraktusos ember Mihály, mindnek ű az ügyvédje. Elhallgattak, bólogattak. Megszólalt a jövevény. — Van mán rá pénze?. . . — Pénze? Kinek van pénze? — Mer úgy tudják otthun a népek, hogy a kon­ traktust úgy csinálta a jedzővel, mikor elatta neki a fődjeit, birtokát, hogyha öt esztendő alatt vissza­ fizeti neki a pizt, visszakapja a birtokot. — De mindig haza kellett küldeni neki is, mint másnak. Kéri az asszony. A pizt. Osztán itt meg fél­ esztendeig nem dógoztunk most is. Kiütés vót, sztrájk a bérlábemelés miatt. Beteg is v ó t ! . . . Tennap is k ü ld ö tt. . . Mind elküldi. . . Lassan, szakadozva törnek ki a hangok. Nagy sóhajtások utána. A Fekete Mihály esetében min­ denki a maga baját sóhajtja el. — Nehéz sor e. Itt. Ez a munka. Otthun a télbe kivert kutyának jobb a dóga, mint itt nekünk. . . — Nem dogozik otthun annyit az igásbarom, mint itt a magyar ember. . . S megtelik a szívük vágyással, vágyakozással az édes, a drága szülőföld után, kitágulnak az orrlikak, úgy szagolnak messze, messze a föld túlsó oldalának boldog szaga után s gőzfútta szemmel nézik az új embert, aki ma még a kedves falu szívből szakadt fia, holnap már a szénbányák egy új, észre sem vehető szomorú férge. Persze. Az adó. A takarék. A nincsetlenség. A jedző. . . A minden baj otthon. . . S ökölbe csu­ kódnak a kezek s hályogosan merednek el a szemek. Akkor bejön Fekete Mihály. Keserű lesz a szájak­ ban a nyál. Mihály morog valamit s fáradtan cammog hátra, az asztal túlsó végére s várja az ételt.

Alig emeli fel a szempilláját, alig látja meg a jövevényt s oda sem ügyel a hirtelen megszaporodott beszédre. Izetlenül falja be a sajtalan bablevest s kiköpi a faggyús disznóhúst. Semmi sem jó. — Egy jó falatot nem eszik itt az ember — szól valaki — hoztál-e egy kis hazait, öcsém? Egy kis elevenség támad, nevetés, a burdos is beleszól: — Csak otthon jó, csak, csak. A friss ember szégyelli magát, amért idejött s lesüti a fe jé t: — De ha nem le h e t! — mondja csendesen. Ha otthun nem lehet m egélni. . . Mihály a tányér mellett elnyugtatja a két karját s ránéz: — Még most se le h e t! Te! Andris! — Ippen m o st! Az a ! Körüljártatja a szemét s valami nagyot, nagyot akar mondani. Egy szóban mindent. — A jedzőtül — mondja — hogy lehessen attul. A Mihály arcára nagy, komor setétség borul. — Hogy avval senki se tud elbánni. Maga se jön haza mán a kontraktusával! . . . Várják pedig nagyon! Ü is várja. De a nem fél. Mindent tud az itteniekről. . . Mintha a sors hatalmát éreznék meg, kivel ember perbe nem szállhat, meghajtják fejüket, miként a rozs a szél súlya alatt. — Pedig jó vóna, ha hazamenne kend. . . Mert kár a szép magyar emberért, így lecsúfosodni i t t . . . Meg se ismerné osztán az asszony se, ha elibe állana! — Nem?! — hördült fel Mihály. A legény hallgatott, nem mert szólani. — Ha sok píze vóna, megesmerné, — mondta aztán meggyőződéssel.

Mihály kimeredt szemmel bámult s szó nem hör­ dült fel a torkán. — Mind hazament, aki vót, — mondta bele vala­ melyik. — Mégis azt mondta az asszony, hogy ellum­ polja az ura. . . Meg azt is, hogy biztosan szeretője van ideki. . . — Aszonta?. . . — Aha. Mihály felemelte a fejét. Villámodó szemmel, parancsolva bámult a legényre: — Andris. . . Mikor Máté Lajos hazament, három gyerekkel többet tanált, mint ahányat hagyott. . . Hány gyerekem van nekem otthun, Andris? — Egy! Mihálynak nagy, nehéz súly esett le a lelkéről. Egészen leszelídült, megnyugodott, megbékült. Régi, nagy aggodalma mult el, mint a semmi. Szégyelte magát a gondolatjáért. — Még csak egy, — mondta csendesen a legény és úgy csapott fel a szavára az érzés, mintha a tenger, a lesímult, lehúzódott tenger újra felvág a partra, vadabbul, mint eladdig. — Még! — torlódott fel az indulat vadul Mihály­ ban. — H át bizony, még. . . A jedző. . . Mihály, mint a szélütött bámult a legény szeme közé. Nagy öklei csak elterpedtek az asztalon és a lekattant szájából nyál szivárgott elő. Mindenki megmordult, mindenki szétnyúlt, a sze­ mek előredülledtek, véresen a fekete arcokból. Fekete Mihály csak nézett, nézett a legény arcába és számolta, milyen messze van a falu. . . milyen nagy a tenger. . . hogy lehetne azt körülkerülni. . . ha nincs pénz a hajóra s e . . . mert tegnap ment el az utolsó pénz haza, az asszonynak, a dögnek. . .

A szeme homályos lett, ónos színű és elfogyat­ kozott belőle az erő, mint a vérvesztett madárból. — A jedző oda j á r . . . Éccaka. Még csak éc­ caka. . . Némán ültek a fekete emberek és olyanok voltak, mint a gőzölgő állatok a csendben, a kihasznált puha barmok, akik kérődzenek a munka után a sárbafetrengő vad bivalyok. Mint az ólomfedelek alatt megszelídült szilajok, akik befelé fojtják, későre tartogatják, bor­ zalmasra érlelik, ha egyszer hozzájuthatnak: a bosszút. — Ha, ha annak a torkára tenné már egyszer valaki a m a rk á t. . . suttogta a legény, vékony, piros nyakát előrenyujtva. Erre, mintha feloldották volna a lelkeket, értel­ mesen nyíltak meg a szemek és a távolban kitisztult az egy ok, az egy emberbe tömörült sok baj és mind­ annyian érezték, hogy csakugyan el kell törülni azt a föld színéről, hogy aztán minden jó legyen. . . S megszólalt egy a sok közül. — Eredj haza, Mihály. . . Összeadjuk a p iz t! Egyszerre fehér dollárok kerültek az asztalra, nagy kerek pénzek, csomóban, csendesen, mászvacsúszva, vagy erélyesen odaütve, de nem hetykén és nem becstelenül. S mintha az adásban mindenkinek leüllepedett volna feszült indulata és mind a Mihály lelkére gyűlt volna valamennyiük szívéből, békésen és egyszerűen szóra nyíltak. S hozzáfogtak meghányni-vetni a dolgot. Min­ denki beszélt, mindenkinek volt terve, tanácsa és Mihályt utasításokkal látták el, mint a küldetésben induló embert. — Nem kell megölni a kutyát, — mondták ki erősen, — kár volna emberéletet adni egy k u ty á é rt. . . Csak megtanítani, hogy máskor ne m erjen. . . R ajta kell kapni az asszonnyal! S megszorítani a gégéjét,

hogy: aláírod a kontraktust, vagy meghalsz. Alá­ írja. . . Mert az élete mindenkinek kedvesebb. Pedig annak az, haláláig nagyobb bánata lesz, mint az élete. Olyan szépen kialakult egy tiszta, lehetőséges fordulat, hogy maga Mihály is, míg a vizek fodrait nézte a hajón, míg a vonatkerekek zúgását hallgatta a szárazon, csak ezt találta a legjobbnak, a legoko­ sabbnak. Éjszaka indult haza a kisvárosi állomásról. Csilla­ gos, holdvilágtalan éjszaka volt. Komor szemmel tiporta hosszúszárú bakkancsában a hazai rögöket és alig tudott ráismerni a tétova sötétben a határra. Megmegállott a földeknél és számon vette, melyik kié, melyik mit terem az idén. . . Biztosra ment. Egyszerűen, egyenesen végig az utcán, haza, neki a házának. A kutyák vonítottak és egymást felverték az idegen szagra. Csak az ő kutyája nem vakkant, ahogy a kiskapun benyitott. Ah. Szinte megtántorodott, ahogy világosan fel­ ötlött az eszében: nem kell oda kutya, ahova tolvajt várnak éjszakára. Meg kellett állania, mert egész mostanáig nem hitte és most látnia kell, hogy az igazság igaz. A pitvarajtót is zárolatlan lelte. Csikordulás nélkül nyílt a sarkán. . . Meg van kenve. . . A gyerek miatt. Hogy az fel ne ébredjen. Bezzeg azelőtt mindig csi­ korgott. . . A hátulsó ház ajtaja félig nyitva volt. Megtorpadva bámult be. Ott állott a szoba köze­ pén a jedző. Az erős nagy kövér ember. . . Az asszony az ágyban. Nyujtózkodva, meztelen karokkal, szép, fehér, meztelen, kövér karjaival. Az inge is fehér, a dunnája, a párnája. . . Igy uras. . . A jegyző odalépett az assszonyhoz és Mihály előtt elfakult a világ, bevágta az ajtót, bedühödött

rajta és mikor az asszonya arcáról rávillant a rémület, akkor rávetette magát, hátulról, mint az éhfarkas az ellenségre és legázolta azt a földre. Ráült a mellére, a torkára és az ujjaival fojtva, kereste, görcsösen mar­ kolta a fuldoklóját. Az utolsó pillanatban eresztette vissza a másvilág határáról, mert eszébe jutottak a fehér dollárosok ott a távoli asztalon, az okos szavak, a kontraktus és meg­ jött a nyugodt esze. — H át uram, — mondta rekedten a feleszmélő­ nek, — megjöttem, fizetni! Beváltani a kontrak­ t u s t . . . Elég a fizetség? vagy kell még? Az asztalra vetette az írást. — Tintát. Az asszony lemászott az ágyról, fehér inge alól lógtak vastag fehér lábai. Mihály elnézte. Hát ezért ölte ő magát egy életen át. Idehaza, odaki. . . A féreg! A jegyző felállott, az asztalhoz ült. Kézbe vette a vékony kis gyerektollat, amit az asszony tett elé és kétszer is megállva, végre aláírta az írást. Minden ki van fizetve. . . — Igy — mordult a gazda, — most már isten hírével. A húsos, nagytestű úr felállott, kihúzta magát. — Most már nem tartozunk egymásnak, — szólt Mihály és félretolta az írást. De az úr egyszerre magára eszmélt. — Nem? — mondta gúnyosan, — hátha! Éles szürke szemeivel bele akart látni a parasztba, a kapzsi és falánk parasztba, akinek csak az a fontos, az írás! A birtok, a pénz! A parasztra, akiről hitte, hogy már újra úr rajta, mert kielégítette és megvetően nézte le és könnyelműen bízta rá magát egy gondola­ tának igazára. — No, még nincs rendbe, Fekete Mihály! Mikor én a maga birtokát megvettem, valamit adtam érte.

Pénzt. Ha nem sokat, de adtam. Maga sem ingyen kapta: vette. Az asszonya bőrén vette. . . Az asz­ szonybőr az enyém. Mihállyal megtántorodott a szoba. Lehúnyta a szemét, aztán nagyra nyitotta, tágasra, lelkesre, fene­ ketlenre. — H át maga okos ember, Fekete Mihály, — ne­ vetett az úr, — maga csak kileste a percet, nagy jogász lett kend odakinn. Hiszen hallottunk róla. — Békével legyen az úr, — mondta síri hangon Mihály. A jegyző, az úr olyan bátorságban érezte magát, mint otthon az irodájában. — Ez bizony jó vásár, ócsó vásár. Ügyes ember, szerencsés ember. . . miszter Fekete! Fekete Mihály egyre magasabbra, egyre óriásabbra érezte magát nőni és úgy tartotta féken a lelkét, mintha ezermázsás indulatok akarnának leszakadni belőle. — No, parolázzunk rá, hiszen mi nem sérthetjük meg egymást, mi ismerjük egymás kis üzleteit! Ugy-e, miszter Kontraktus! Fekete Mihály meglódult, mint a hegyomlás. Ez a szó, ez a név, amerikai boldogtalan komoly életének egy szóban ez a gyilkos felrobbantása, a gúnynak ez az öldöklő patronja megindította a hegyet s az átkot s most mind felforrt benne, amit odakinn dollárgyüjtő magyar fajtája csak érez átkot az itthon ellen, ez egy baj ellen s ráomlott az úrra és maga alá temette. És ölre kapta, míg csak ott nem csorgott szét a keze közt a markában, a tiszaháti kis falvak sötét nagy félelme a vastag pióca, már véres c a fa t. . . Akkor fogta a szerződést és darabokra tépte. — Igy kellett vón kezdeni, — szólt békésen. S elindult, nyugodtan, komolyan, ki a házból, az Igazság reggeli fényében.

A VÉGÉK JULIJA. Juli fölébredt s a mai lakodalomra gondolt, ahol nyoszolyólány lesz. Azután Tót Jóskára, aki első­ vőfély. Édesen elmosolyodott. Hát ő, a kis Juli még tán táncolni is fog az apja haragosával, aki világcsúf­ ságra minden esztendőn learatja az ő szőlőjüket PéterPál éjszakáján. Aztán eszébe jutott minden s szeliden újra elszuny­ nyadt. Egyszerre csak fölrezzent az apja mozgására. A szobában még koromsötét volt, csak az ablakban derengett világos folt a muskátlik között. — Mi a? — szólalt meg álmosan, nyögdécselve az anyja. — Hol a botom? A rézcsákányos. Juli végigreszketett nyári takarója alatt. Az anyja ijedten felült. — Mit akar kend. Hova megy?. . . — Semmi válasz. — A szőlőbe? — Oda. Péter-Pál éjszakája van. Ma megfogom azt a bitangot. — Jaj istenem. Vót lelke, nem tette meg! — Vót nekem, mikor öt pengőt ígértem a csősz­ nek, ha megfogja. — Öt pengőt?

Csönd lett. Juli ijedten szorította gyenge bordács­ káire a tenyerét. A szíve olyan hangosan kalapált, félt, meghallják. Az apja meglelte a botot, nagyot koppantott vele a pádimentumon s k itö rt: — Csak a kezembe adja az én teremtőm. Nem virtuskodik velem többet a pántlikás legény. Adok én neki szőlőt. Adok én neki virtust. Majd megszü­ reteltetem Péter-Pálkor. Csak harmadszor is meg­ csúfoljon! Nagyot vágott botjával újra s kiment. — Apjuk, — kiáltott utána a felesége sírósan — apjuk. Bolondot ne tegyen. Vigyázzék. ’Sz má nem kendhez való a’. Jaj, ne tegye hozzá magát. Hajja! . . . De az öreg becsapta az ajtót, hogy majd lesza­ kadt a ház s elment. Juli pedig úgy felült összegombolyodva lányos, keskeny nyoszolyájában, mint a megijesztett sün­ disznó. Az édes anyja elkezdett vackolódni az ágyában, hogy a nagyanyjáról maradt bútor nyikorgott-csi­ korgott, ő meg a száján is alig mert pihegni szegényke. Hogyisne, mikor ő még olyan kis lány, aki előtt az édesapjánál nincs okosabb, erősebb, hatalmasabb ember. De aki mégis olyan nagy lány már, hogy azt a »pántlikás legényt« s éppen azt, a tulajdon ap­ jánál is többre tartja. És épp ezeknek kell össze­ akaszkodni. Uram bocsá’, még ráolvassák a tízparancsolatot. Ez a nyári szőlőaratás, ez vette meg a lelkét. Ez olyan fura história, hogy a mesébe való, ott se hallott különbet. Az elejére nem is nagyon emlék­ szik. János bátyját megverte Tót Jóska, miért, miért nem, tudja is ő, akkor még kis iskolás leány volt, felőle akárhogy lehetett. De e miatt az apja becsukatta

a legényt, pedig a keresztfia volt, hát nem lett volna jussa rá; hisz ami esett, a családba esett. Akkor kezdett ügyelni, mikor Tót Jóska hazajött s azt fogadta, hogy minden esztendőn levág száz tő szőlejét Vég Andrásnak, amiért becsukatta. Ez megtetszett neki. Ezen kacagott magában. Persze neki nem fájt az apja szőleje. Hát még mikor azzal jött haza a csősz, hogy meg is tö r té n t! A száz tőke porba van. Julinak határozottan imponált ez a te tt és örült, hogy nem lehetett rábizonyítani a legényre semmit. Attól kezdve mindig leste a csitri lány, a baglyas gyerek, a sovány kis semmi teremtés, a daliás legényt, aki félméter hosszú pántlikát viselt kalapjánál. Beszél­ ték, hogy kétszer egy lánytól nem vett el rá pántlikát. Mert csak az ő ángyát szereti ma is, akit János bátyja elvett, míg ő a tömlöcbe odavót. Ez mind tetszett Julinak. Minden tetszett néki, amit a nagy legény tett. Ugy látta, hogy olyan helyrelegény nincs több a faluban. De még a vásárba se látott párját, amikor bent jártak. Másik esztendőn már alig várta Péter-Pált, amikor a szőlőaratásnak meg kellett lenni. Félt, hogy elma­ rad. Kimondta magában, hogy ha meg nem teszi, akkor hitvány ember. Nem volt hitvány ember. S Juli, ahogy nyur­ gult, egyre jobban legeltette a szemét a legényen. Még a templomban is mindig fellesett a karba s éneklés alatt a jó Isten szava helyett a Tót Jóska hangját kereste ki a sokféle hang közül. Már még olyanfélére is gondolt az idén, hogy ma­ holnap nem lesz a faluban lány, aki pántlikát ne adott volna a Jóska kalapjához: ő rá kerül a sor. S vala­ hányszor új pántlikát font a hajába, elébb mindig meg­ tűzte, mintha kalapra szánná s meglengette, hogy is repülne az a Jóska kalapjánál.

Szót nem váltottak soha, de még ha szembe talál­ koztak is, Juli mindig fölvetette a fejét s félrenézett, mintha nem akarná meglátni. S megtörtént a mult napokban a csoda, hogy Julit, akit senki se látott meg a világon, Tót Jóska megszólí­ to tta nyílt utcán, mikor rendes módján gőgösködve sasírozott el mellette. — Hej, kis lány, — szólt rá — csak nem harag­ szol rám, te háromzuzájú. Lám csak, jó hogy látlak, már elfelejtkeztem vóna rólatok. . . Juli majd elszédült s egy szót sem birt kinyögni. Tovább ment, csaknem szaladva. Azóta se élő, se halott nem volt, mindig erre gon­ dolt. Iszonyúan restelte magát, hogy nem vágott vissza. Nem is sejtette ugyan, mi az a »háromzuzájú«, de biztosra vette, hogy olyan nagy gorombaság, amit nem lett volna szabad eltűrnie. Ez már nagyobb sértés, mint a szőlőaratás. Csak úgy főtt a vére, hogy tromfolja meg érte a legényt. Az is igaz, hogy egy kicsit büszke is volt rá. Dehogy kicsit. Nagyon. Borzasztóan. Ő róla jut eszébe a boszú! Hisz akkor neki szól! Érte teszi! Az ő kedvéért! Őt tromfolja meg vele! Ő vele harciol! . . . Hisz akkor ő, Juli, a Végék Julija, nagy lány! S mikor erre gondolt, táncra perdült és mindent felforgatott, amihez hozzáért. S reszketett, hogy mégis lemond a legény a har­ madik szőlőmetszésről. Micsoda megaláztatás lenne az ő reá. Szerette volna, ha újra találkoznak. Százféle goromba szót forgatott magában, amit a fejéhez vágott volna a híres legénynek, csak azért, hogy istenigazában megdühítse. Azért még sem mert ki­ mozdulni hazulról, mert jól érezte, hogy megint az inába szállna a bátorsága, ha újra szembe jönne rá a legény.

Milyen égi szerencse, hogy ő csak ilyen semmi kis Julis, akivel senki sem törődik. Legalább nem látták meg a nagy t ünődését. Bezzeg ha »Juliska« volna, akkor mindenki becézné, vigyázná: vagy akár csak »Julcsa« lenne is, szemet szúrna akárkinek. De hát egy Juli azért Juli, mert ő csak olyan haszontalan kis teremtés, aki nem tűnik szemébe senkinek, nevet se adnak neki. Pedig ha tudnák, mi minden forr ennek a hóka­ képű lánykának a lelkében, bizonyosan többet néz­ nének rá, az anyja is többször pirongatná s többször dícsérné meg. Julit most, e percben, igazán a hideg rázta az ágyban. Látta, hogy az apja mennyire fel van in­ dulva. Ha azok ott találkoznak, abból halál lesz. S véres képek tódultak a szemére. Magamagát tette felelőssé. Istenem, mér is volt ő olyan kevély. Most mi baj se lenne. Jóskának eszébe se jutott volna a szőlő. S kiszaladt a száján egy sóhaj: — Szegény Jóska. Már egész világos az ablak. Kint kongó lépések. Nyílik az ajtó s belép az apja. Mogorván. Dühösen. — No. Apjokom. Baj van? — Baj. — Jaj istenem, istenem. Jaj teremtő szent atyám. Jehovaszűzmáriám! L earatta? — Le. — Jaj, de legalább kitekerted a nyakát. — Nem fogták meg. — Ó te ember, ember! Ó a drága szőlő. Ó a gyö­ nyörű szőlő. Ó hogy a főd sijjessze el a pokolra valót. Mit mond a csősz? — Azt, hogy minek van haragosom.

Az öreg asszony felkelt, szoknyát kapott s elkez­ dett a házban le s fel szaladgálni és fejére kulcsolt kézzel jajveszékelt. Juli meg, a kis gonosz, a kis lelketlen elkezdett kacagni. Volt esze, nem hangosan, csak úgy befelé. A szívével, nem a szájával. Olyan büszke lett, olyan kevély lett arra a pántlikás legényre! Hamar felkelt, felöltözött s ki a kert lábjába! Ott egy kenyérdagasztás idejeig kacagott, kacagott tiszta szívéből. Akkor aztán igen szomorú arcot öltött s felment hallgatni a jajgatást, panaszt. Tele volt a ház szomszédokkal. Hullt az áldás a pántlikás kalapra. Mindenki tudta, hogy ő volt s azt hányták vetették éppen, hogy nincs mód a boszúra vele szemben. A János nem tehet semmit. Az már házas ember s most is más­ képen van a felesége. Az öreg se tehet semmit. Más se. Persze, ha volna még egy arravaló legényfia. . . Ez a beszéd szöget ütött a Juli fejébe. Hiszen ő tudja a legjobban, ez a mai te tt neki szól. Csakis ő neki. Meg a »háromzuzájú« is. Neki kell vissza­ tromfolni. S egyszerre, mintegy villanásra, eszébe ötlött a tromf módja. Ha azt megtehetné! — Most mán mi lesz a lakodalommal, — kérdezte egyik szomszédasszony — elmennek? — El — szólt keményen Juli apja. — De Tót Jóska az első vőfély. — Azér! Éppen azér! Juli Összeszoritotta éles apró egérfogait s hallgatott a sarokban maga is, mint egy kis szürke egér. Jaj csak az apja ne engedjen! Csak elmenje­ nek a mai nagy lakodalomba. Majd módját leli ő a tervének. . . Móricz Zsigm ond: M agyarok.

14

És úgyis lett. Az egész falu tele volt suttogás­ sal. Vég András egész családostól ott lesz a lakodal­ mon, fiastul, m enyestül! A lesz a cifra. És Tót Jóska az első vőfély. Nagy volt a lakodalom. Még a félholt is fölkere­ kedett: meg akarták látni, hogy néz szembe a megcsú­ folt família a szőlőaratóval. Az embereket jólesően borzongatta meg egy kis vérszagvágy. A nagy vőfély táncolt, mint az abrakos paripa. Vadonatúj, hosszú pántlikája messze lobogott pörge kalapjáról. Egyre feszültebb lett a helyzet. Ugy látszik, Tót Jóskába hét ördög bújt, erővel kötölőzködni akar. Egyelőre senki sem vágott vissza neki a Véghadból. Pedig mindenkinek rajtuk volt a félszeme s többen észrevették, hogy még a kislányuknak, a Julinak is ég a szeme, mint a parázs. Ez a szem feltűnt Jóskának is és úgy izgatta, ingerelte, mint a vörös kendő a bikát. Mit, ő ezzel a gyereklánnyal ne bírjon. Egyszer se néz rá a kis cafra. Hirtelen félrehárítja a táncosokat s a tükör alatt álló kis asztal elé perdül. Ott ültek a tekintélyes öregek. Rákezdi a nótát: Három fehér szőlőtőke, Három fekete. . . A hátulsó sorban ezt mondja v alak i: — Akasztott ember házában nem jó kötelet emlegetni. A vőfély meglengette pántlikás kalapját s le­ csapta az asztalra. Azzal veszett kihívóan másik nótára k e zd e tt: Száz szál bakar venyige, Száz szál venyige. . .

Halálos csönd lett. A táncolók is szinte meg­ állottak. Nem történt semmi. A vőfély felkapta a kalapját s mámorosan ló­ bálta meg. Ebben a pillanatban valahol egy harsogó kaca­ gás tört ki. A kalapon nem volt pántlika. Valaki levágta a lengőjét. Ónos, fakószínű sápadtság öntötte el a legény arcát. Őrült düh szorította össze a torkát. — Ki tette ezt! — ordította vadul. — Én! — csendült fel egy merész hang. Juli volt. Az egész világ rábámult s a kis lány ott állt szem­ ben a legénnyel. És ni hisz ez nem is kis lány. És milyen szép! Olyan, amilyen csak lehet egy ilyen se kicsi, se nagy lány, akinek minden porcikája reszket a rémülettől s aki azért mégis úgy áll, mint a paradicsom kapuján az angyal a lángpallossal. Két kezében feltartotta s meglobogtatta a két szál pántlikát. A legény meg volt verve, össze volt törve, nem tudta, mit tegyen. S üveges tekintete összekapcsolódott a lányka égő, tüzes pillantásával. E gy hosszú perc telt el, akkor megszólalt reked­ ten a nagy vőfély: — Vég András bátyám, hallja kend! Istenjézusszentmáriaucscse kipusztítom kendteket egész familás­ tól, vagy hozzám adják ezt a kislányt feleségül. — Kérdezd meg őtet — válaszolt lányára kevé­ lyen Vég András. — Hozzám jösz? — kérdezte a vőfély. — Igen! — szólt a kis lány. Móricz Zsigmond: Magyarok.

15

— Ejha, ez a Végék Julija? — kiáltott valaki s csakugyan az egész lakodalmas népség ezt kérdezte a szemével. Hát ez a Végék semmi kis Julija? Ez a kinyílt rózsa? Ez a boldogságtól piros, ez a derék, szépséges virág? Na, hát ez csoda. Mert itt ma, az egész világ szemeláttára, valóságos csoda ami történt.

A VÉGVACSORA. I.

Béresné egyre rosszabbul volt és senki sem tudta a baját eltalálni. Fenn járt-kelt ugyan, de egyre sápadt, soványodott, nagy vérzései voltak s olyankor belső fájdalmai. Ezt a halálosan fösvény, kapzsi, éheskutya mód­ jára falánk asszonyt iszonyú dühbe hozta, mikor úgy látta, hogy nincs orvosság a betegségére. Szidta saját magát, amért nem bír meg egy kis rongy, semmi bajjal. Szidta az urát, mert gyanakodott, hogy az okozta a baját. Szidta az egész világot, amelytől úgy sejtette, maholnap meg kell válnia. S szidta az eget, ahova készült. Legjobban az keserítette, hogy az urán nem fogott semmi baj. Míg ő a lelkét is kiadta az erőlködéstől, az ura játszva, jókedvvel végezte a dolgát, mintha csak truccból volna olyan vaserejű. Az egészségesek és betegek közötti régi elkeseredett, lappangó viszály­ kodás folyt közöttük. Az asszony úgy érezte, hogy mindenki őt gúnyolja, hogy lenézik és kinézik az élet­ ből, mert beteg, azért legalább míg itt van, bosszút akart állani azzal, hogy annyi keserűséget okoz mások­ nak, amennyit csak lehet. 15*

Csak a két kis fiával volt jó egyezségben. S azok miatt volt a legtöbb kínos perce. Mint a Vida Károly özvegye került Béres Ferenc­ hez, akitől nem is lett gyereke. Az első urától volt két fia, az egyik tizenkét éves, a másik nyolc. Most majd megháborodott, ha elgondolta, hogy hiába volt az ő rettenetes sok munkája, gondja, harca, amit a Béres vagyonban a Vida gyerekeiért végzett, úgy hagyja a magvait, ahogy a világra hozta: semmi nélkül. Mennyit örült, hogy a második urának nem volt ivadéka. Legalább nem lesz ortálykodás. Minden ezekre maradhat. De ha ő elmegy erről a világról, akkor vége mindennek. És már látta is szép kis fiait mások cselédjének, zsidó kocsisának. Majd meghasadt a szíve. Ha legalább lett volna mód, hogy valamit bizto­ sítson nekik, ha lett volna egy jó nagyanyjuk, vagy egy becsületes atyafi, akire számíthat, hogy az ő holta után a gyerekeire fogja hagyni s azokra fordítja, amit félretenne náluk fiai számára. De nem volt senkije s úgy állott a nagy vagyon közepén, kétségbeesve s látta, hogy ez mind kisíklik a markából, a fiai harapást se kapnak innen, majd — azután. Hosszú éjszakákat töltött álmatlanul. Éjfélben fölkelt, sorra csókolta alvó fiait fejtől-lábig, mint baba korukban és sűrű könnyhullatással ült órákig az édes­ deden alvók mellett, virrasztva felettük, mintha azok volnának a betegek. Aztán, hogy a görcsök, a jajok megszűntek s végre mikor látta, hogy a halál nem jön olyan egy­ kettőre, eláltatta magát, hogy az egész csak képze­ lődés, hogy a bajával elélhet évekig, legalább odáig, míg eszes emberek lesznek a fiai, csak bár a nagyob­ bik. . . És újra dolgozott tovább, kínlódott, mint a barom.

Elmúlt a tél, a tavasz, a nyár. Őszre fordult újra. Az aratás jó volt, a gyümölcs gazdag, lekvárfőzés előtti napon ágynak esett. Ott feküdt tehetetlenül a tarka dunnák közt s nem bírta eltalálni, mit kell most tennie. Kést vegyen-e, amivel kivégezze magát? Éjszaka végre k ita lá lta : orvost hivat. Ha már ígyis-úgyis el kell innen mennie, akkor kinek-minek kuporog? Vigye az ördög. Telik a Béres Ferenc vagyonából. Legalább annyit hadd kapjon még belőle, hogy nyúljék egy arasszal az élete. Ki tudja, hátha igazán tudnak valamit az orvosok is. Másnap befogatott az urával s elhozatta a gecsei doktort. Tetszett neki nagyon, hogy az ura egy szóval se mert ellene mondani. Ha az asszony küldi, akkor biztosan nagy baj van. El is jött az öreg doktor, alaposan megvizsgálta s kimondta, hogy nem tudja mi baja. Nem lehet ezt egyszerre megtudni. Majd eljár ide, kikúrálja. Ugyis átmegy mostanában a falun csaknem mindennap a grófhoz. Hát csak járjon. Az asszony már úgy meg volt ijedve, azt hitte, csak egy-két napja van hátra, annál jobb, ha az orvos hosszú ideig számít rá, hogy idejár. Rendelt az orvos minden féle szert, egy részét bevette az asszony, másrészét kidobálta az ablakon. Mikor milyen kedvében volt. Végre k ifak a d t: — Ej ennek már a lábába száradt az esze, hozzá­ tok el nekem a fiatal orvost. S ezzel megkezdődött az orvosjárás. Egész télen át egyik a másiknak adta a kilincset. Az asszony egyre új meg új orvost rendelt magához. L átta, hogy az ura dühös, felé se szeret már nézni. Annál jobban hor­ datta a sok orvosságot. Egész patika gyűlt az abla­ kába.

Húsvét felé egy híres tanár járt a grófnál, azt is elhivatta. — Méhrák, — mondta a professzor s Béres Feren­ cet megvígasztalta, hogy csak tegyenek meg mindent a betegnek, mert nem lehet tudni, melyik nap lesz vége. Egy hét mulva mindenek csudájára felkelt. Már beleúnt az orvosokba, mind valamennyit kikergette a házából és a másik baján kezdett gondol­ kozni: hogy biztosítsa a jövőt fiainak. A gazdaság sem ment sehogy; a kezdődő tavaszi munkaidőben nem volt asszony a háznál. Csak teher­ nek, csak bajnak. Asszonyt kell fogadni. Nem állhat meg a világ ő miatta. Jaj de sokat szidta az anyját, amiért meghalt ezelőtt tíz esztendővel! Akkor kapta a Mari unokatestvére levelét, hogy özvegyen maradt, gyermektelenül. Mesterember volt az ura, hát nem maradhatott utána valami nagy jómód. Ez a gondolat szöget ütött a fejébe. Jól emlé­ kezett Mariskára, együtt voltak lányok. Nagyon csunya volt szegény, esetlen, bikkfanyelvű. Nagy bajában is elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy ingerkedtek vele a legények, mert nem tudott senki­ nek úgy visszavágni, mint ő. Mert ő bezzeg szép lány volt, felkapott lány, még akkor is nagyon helyre me­ nyecske volt, mikor másodszor férjhez ment. Ez jó lesz neki. Ide hívja Marit. Az igen ragasz­ kodó volt ő hozzá, nagyon hűséges, bizonyosan örülni fog, hogy itt lehet és nagyon hálás lesz a jóltevő m ara­ dékához. Az majd gondját viseli az ő fiainak, ha az isten csakugyan rossz szándékkal van az anyjuk iránt. Makacs szenvedéllyel vetette rá magát erre a gondolatra is. Rögtön levelet írt Mariskának s meg­ hívta örökre. Egy hét mulva jött csak a válasz, amiből látszott, hogy a Mari fél ott hagyni a maga megszokott életét

s nemhogy két kézzel kapott volna az ajánlaton, de el akarta valahogy hárítani magától. Béresnére ez valóságos csapás volt. Rögtön levél­ nek ült s eszeveszett módon rimánkodott, sürgetett, hogyha istent ismer, ha emberi érzés van benne, jöjjön, de hamar. A gyerekekről van szó! Mariska csakugyan rászánta magát, túladott fölös holmiján s eljött hozzájuk. A beteg asszony vértelen, hústalan testét kicipelte az udvarra, úgy várta, mint egy lábon járó holttetem, a lánykori barátnéját. Boldog volt, mert az ura egé­ szen fel volt háborodva, biztosra vette ugyanis, hogy a felesége olyan személyt választott, akivel nem lehet egy fedél alatt élni. De csak nem szólt egyenesen semmit az ember. Végezte a dolgát ked­ vetlenül, dühösen, az egész nyűgös életbe beleúnva. Nem sok változás volt a háznál, csak épp, hogy a gazda igen meg-tanult káromkodni az utóbbi időben. A kocsis ment ki az új asszonyért az állomásra. Estefelé érkezett meg, mikor a nap lebukóban volt a csűrön túl. A beteg asszony feszülten, meredten, fázósan ült egy tőkén s várt, várt. Jóformán gondolata sem volt, csak leste, várta a rémületet, amit hoz a vendég. Minél közelebb volt az idő, annál jobban félt. A szíve mélyén kínos feszültség nőtt. Hátha csakugyan ostobaság volt, hogy idehívta! Ha nem olyan lesz, amilyennek várja. Gyötrődő, beteges képzelete átcsapott a másik végletbe és mindent torzítva m utatott. Végre megjött a kocsi. Megállott az udvaron, a ház előtt. Senki sem volt kinn a fogadására. A háziasszony maga úgy ült a hosszú tölgyfaszálakon lekuporodva, mint valami idegen. Szennyes kék kartonruhája, sárga keze-arca, rosszul fésült feje, szánalmas volt.

A szekérről lepattanó takaros asszonyszemély egy pillantást vetett rá s látszott, hogy irgalmas akar lenni, úgy szólt oda: — Mondja lelkem. . . De hirtelen ráismert: — Vicám! — mézesítette el a szót, — csak nem te vagy az? A beteg asszony savanyúan, közönyösen nézett rá. — Még én volnék, — mondta hűvösen, nyugodtan. — Jézus Máriám! . . . A vendég sopántani akart, elmondani istenem mi lett belőled, de meggondolta. Odasietett hozzá, átölelte s erősen megcsókolta a beteg asszony száját. — Már jól van, — mondta magában a beteg, — mindent látok ebből. A vagyonomra áhít. Azért még meg is tud csókolni! . . . Rátámaszkodott a barátnője karjára, az túlságos szívesen segítette, amilyen nagy szívesség csak egy napig telik az embertől. Igy mentek befelé a házba. Szembejött rájuk a férj. Egy pillantással végigmustrálta az új asszonyt s megelégedés terült el arcán, amit a beteg jól látott. — Ugy-e gusztusodra való? — mondta a pillan­ tásával az urának. — Nem olyan keszegsovány, mint én. Ezen van mit fogni? Epe futotta el. Meg kellett állania, hogy el ne dűljön. — Lelkecském, mindig olyan gyengécske vagy? — sápított az új asszony. — Mindig a! — mondta a férj. — Nagyon is várta magát. Jó, hogy jött, isten hozta nálunk. — Köszönöm szépen, igazán nagyon szépen kö­ szönöm, — felelt az új asszony. És a beteg megérezte a keze tartásáról, hogy már nem törődik ővele többé s ahogy rájuk nézett, meg­

látta a galád összeesküvést, az egészséges emberek pezsgővérű összemosolygását a beteg test fölött. — Osztán csináljon ám valami jó vacsorát! — mondta a gazda bent a házban s maga gyujtotta meg az asztal fölött lógó petróleumlámpát. — Mit csináljak szívecském? — fordult mézédes arccal a háziasszonyhoz a vendég. Ezt újabb epeömlés érte ettől a hangtól. Percekig nem bírt szólni. De megszólalt, hogy ne kelljen tovább látni b arát­ nője ízetlenül mutatós, részvétteljes arcát, amelyről jól leolvasta, hogy nem neki, hanem az urának kelleti magát. — Csinálj restderejét. Ott a túró, a tejfel, a zsír. — Rögtön lelkecském, csak lefektetlek. A beteg asszony iszonyodva figyelte meg, hogy barátnője nemcsak megszépült, meghízott, de affek­ tálni is megtanult. Hogy a »lelkecském« szót hallotta tőle, a hátán borzongás futott végig. Olyan beteg lett, amilyennek még sohasem érezte magát. Most már bizonyos volt benne, hogy meghal. És ő maga hozta el magának a hóhért. A két fiát oda gyüjtötte maga mellé s beszélni akart velük. De azok örökké kacagtak, nem bírtak a jókedvükkel s egymást csiklandozták. Végre is kiker­ gette őket. Szomorúan nézett utánuk: — Vesztüket érzik! — suttogta. Vacsoráig százszor szaladt be az új asszony kér­ dezősködni és gyögédséggel kínozni a régit. Ott terített a szeme előtt, az ő abroszával, az ő edényével, evőeszközeivel. A beteg elfordult s a pók­ hálós padlásra nézett, hogy ne lássa a halált. Szótlanul, vagy halkan suttogva ült le a család az asztalhoz, amelynek az ágyfelőli oldalát üresen hagyta uraskodó gyöngédségből az új asszony.

A gazda nem tudott eléggé jóllakni az étellel. Már egészen el volt szokva a rendesen főtt ételektől. A beteg asszony ahányszor odanézett, mindig meg kellett látni valami rémítőt. Az ura és az új asszony nagyon jól érzik együtt magukat. Az ember maga is elrestelte a gyors hűtlenséget s hogy jóvá tegye valamivel, szót vetett. Még beszéd­ közben is tele volt a szája étellel. — Hanem hát, — a mán igaz, — hogy olyan rezsderejét senki se tud csinálni, mint az én felesé­ gem. . . Aztat nem kell rágni se, — csak behányja az ember, — osztán egy-kettő, megy lefele. . . — és neve­ te tt hozzá, összenevettek az új asszonnyal. S a beteg némber szeme kitágult, a teste kirugó­ dott, megmeredt. Abban a percben tudta mit kell tennie. — Megétetlek benneteket.

II.

Azt hitte, hogy régen elfelejtette már az utolsó imádságot is, amit tudott, de most maga is elcsodál­ kozott, milyen tisztán emlékezett a gyermekkorában megtanult imákra, litániákra s mindenféle könyör­ gésre. A rendkívüli izgatottságtól olyan beteg lett, hogy napokig alig volt eszméleténél. Az esze nehezen vál­ to tt s szakadatlanul azon az egyetlenegy gondolaton csüggött. Koronként halálos reszketés fogta el, ha el­ gondolta, hogy többet talán föl sem tud kelni. Nem tud bosszút állani. Napokig feküdt egyedül a lefüggönyözött szobá­ ban. Sohasem volt még ennyire magára hagyatva. A gyerekfiait lánccal se lehetett volna az ágyánál ta r­ tani, azok szinte megbomlottak a sok játéktól. Az ura

csak hálni járt be a szobába. Marit meg ő üldözte ki magától. Ha bejött, ő befordult a falnak. Egyszer csak elfogta Marit a sírás. — Kár volt nekem idejönnöm, — faladt ki, — látom én, hogy nem szívelsz. Elprédáltam a sok drága holmimat. Csak legalább ne tettem volna, nem lennék itt senkinek az útjába. De most hova legyek. Hol sze­ dem én össze az én nyugodalmas kis lakásomat? — Óh álnok, álnok! — lihegte magában a beteg asszony. — Az egész világ kinevetne, ha látna, — foly­ tatta Mari — hogy így feláldoztam magamat csupa merő jószívűségből. — Nem mégy el innen tö b b e t! — gondolta magá­ ban a beteg — nincs már nekem annyi hatalmam, hogy téged innen kitudhassalak! . . . — Legalább mondd meg, mi bűnöm, mi vétkem, — pisszegte az asszony — a magad lelkének se tudnál megfelelni, mért nem tűrhetsz. Kérdezd meg a szom­ szédokat, az egész falut, nem dolgozom-e, nem tar­ tom-e jól a gyerekeidet?. . . Mindenki csudálja azt, amit én teszek?. . . De ha a te lelked ellenem van is, tudom, a jó Isten előtt nem fog tudni számot adni érte, miért nem szívelsz. A beteg rábámult. Hogy mer ez így beszélni! Hisz ez egész védeke­ zés. Mintha megsejtette volna, mit forral ellene! . . . De az lehet, hogy a világ szemét be tudja kötni. Talán még a jó Istenét is! És erre a gondolatra megfordult az eddigi érzése. Amitől eddig reszketett, ha megsejtette, most mohón vágyott utána: a bizonyosságra, a maga lelke és az Isten színe előtt való bizonyságra: hogy már is meg­ csalják ezek őt együtt. Az ura meg ez a dög. K inyujtotta a karját és megfogta száraz ujjaival barátnéja kövér párnás kezét.

— Látod Mari — mondta neki — te olyan nagyon felveszel mindent. Én már senki, semmi se vagyok; egy napig élek, kettőig; mit törődsz velem. Én mán nem sokszorozok Mari. Hát azt mondom neked, hogy csak tedd azt, ami jól esik, élj úgy, ahogy jónak gon­ dolod. Én velem ennyit se törődj! . . . Ha a gyerekeim­ nek csontot vetsz, azért is megáld az Isten. Mariska igen elcsodálkozott ezen a beszéden; balkezével eltakarta kövér arcát, szétterjesztett ujjaival szemét, homlokát, aztán odaborult a beteg ágyára. — Oh, Vicám, Évicám, be szomorúakat beszélsz. Majd meghasad a szívem, ha ilyent hallok tőled. Meg­ lásd, nem lesz okod panaszra! Azzal kifordult a szobából nagy sírással. A beteg tudta, hogy azért ment el, mert nem tudott tovább hazudozni. Kifogyott a szóból. Most már a fohászkodásaiba azt is belevette, hogy segítse hozzá őt az Isten a bizonyságához. Hogy ne szálljon az ő fejére és gyermekeire a vétek, a vér átka. Legyen neki bő, sok igazsága, legyen annyi oka ha­ ragra, elkeseredésre, bosszúra, hogy annak csak tized­ része, századrésze is elégséges legyen két ember halálára. Másnap délután, amint bejött a barátnéja, úgy tett, mintha mélyen aludnék, mert bent volt az ura is. Jól számított, a gazda nevetve megcsípte a Marit. — Ssz! — rántotta el magát kényesen Mariska. — Meglátja! . . . A férfi vállat vont. — Ha alszik, aludjon. Azzal átkapta félkarral a menyecskét, egy rövid percig dulakodtak; akkor ez kiszabadult s a férfi nevetve kiment. Mintha a tegnapi beszéd óta a helyzet egészen megváltozott volna; a beteg asszony úgy vette észre, hogy már ő a vendég itt, a másik a háziasszony, neki kell megköszönni, ha valamit tesznek a kedvéért.

— Úgy, úgy! — mondogatta magában — csak hordjátok a rőzsét a máglyára. Ott égtek rajta! Ott! . . . Arca egyre jobban beesett. Alig evett valamit s úgy látszott, mintha a csontra ráaszalódnék a bőr. Már nem is sápadtsárga volt a színe, hanem barna, vör­ henyes barna. Szemét mereven függesztette a padlásra s magában szünetlen mondogatta az Ave Máriát. Kívánta, epedte a szenvedést. Jó akart lenni, áldozati bárány, aki érdemetlen sorsra jutott, akiért a magas egeknek kell bosszút állaniok. Három napig feküdt ilyen holtelevenen. Már úgy tett, mintha nem is élne, mintha észre sem venné, ami körülötte történik. S csakugyan, azok azt is hitték, hogy ő vele többé nem kell számolni ok. Lassacskán úgy viselték magukat a szemeláttára, mintha ő nem is volna. Már nem taszította el Mariska a gazda kezét, ha az fajtalanul érintette s vissza nevetett rá, mint a fiatal asszony az urára. Úgy voltak már szinte, mint az új házasok. — Tobzódjatok c sa k ! — mondta magában a beteg s beszítta egész lélekkel a felháborodás ju s s á t; érezte, hogy erőt merít belőle. — Csak egyétek tele magatokat, míg bele nem fúltok bűnötökbe. Észre sem vette a napok telését. Nem tudta kiszámítani napok, vagy hetek multak-e azóta, hogy ő ágyban fekszik. Csak azt az egyet tudta, hogy ő ezeknek itt rettenetes nagy nyűg a nyakukon. És ez is öröm volt neki. Már nem egyszer megál­ lapította, hogy betelt a pohár, csordultig megtelt, de mégis halasztotta egy-egy nappal, meg újra egygyel a büntetés óráját. Hadd dühöngjenek legalább, hadd súlyosbítsa a rögtönhalál büntetését azzal, hogy meg­ kínozza őket mohó falánkságuk feltartóztatásával. Végre egy éjjel irtózatos szók riasztották fel álmából.

A szoba másik oldalán levő ágyban dühös, vad dulakodást hallott. Megdermedt ereiben a vér. Ezt mégse hitte volna. Hogy idáig menjenek. Itt, vele egy szobában, a haldokló színe előtt. Csuda, hogy az éjjel setét leplét magukra várták. Egyszerre erős csattanást hallott. Az erős, fiatal asszony teljes erővel belevágott az ember arcába. A birkózók megállottak. És ő tajtékozva lihegett. — Nem hagyod magad, kitanult városi szajha, hogy még jobban tüzeld a kant? Az ura lelépett a földre, visszament a maga helyére, levágta magát a szalmadikóra és hosszú fetrengés után elaludt. A nőnek semmi neszét nem hallotta többet, mintha meghalt volna. Reggel komor volt a hangulat. Senki sem szólt. A férfi úgy járt-kelt, mint a k iv ert kutya. Többé oda sem nézett a feleségére, mintha régen el volna temetve, csak a fiatal, egészséges asszonyt környékezte a pil­ lantásával. A beteg ott feküdt délig. A fiai sem jöttek hozzá, mert azokat kikergette az ember a tanyára. Dél elmult és egyik sem nézett s nem is szólt oda hozzá. Ő pedig feküdt, mint a darab fa. Nehezen forgó eszében sorban elismételte mit hogy kell tennie. Estefelé egész váratlanul csak kinyujtotta a kar­ ját, megfogta az ágyszélét és felemelkedett. Felült. Letette egyik lábát, majd a másikat az ágyról a földre, felvette a régi, piszkos kék karton ruháját, amelyhez úgy hozzászokott betegsége alatt. Felöltözött. Elindult, de elszédült, le kellett ülnie. Jó negyedóra múlva kelt fel újra, egyenesen az ajtóhoz ment. Kinyitotta, kilépett.

Az ura, meg a másik asszony ott voltak a pitvar­ ban. Borzasztó ijedtséggel néztek rá, mintha a sírból kelt volna fel. És ő mosolygott. — Vacsorát akarok főzni, — mondta szelíden. Az ura lesütötte a szemét s kifordult az ajtón az udvarra. A barátnéja gyáván ment hozzá. —- Ne fáradj, — mondta. — Jól esik egy kis mozgás, — felelte a beteg. Mondhatatlan kínnal csinálta meg a vacsorát, Mindent maga végzett, derelyét készített, túróból, tejfellel. Mikor készen volt, azt mondta: — Mariska, eredj hozz a kútról vizet a vacso­ rához. És híjd be a sógorodat. Gyertek vacsorázni. Mariska kiment. Sietve. Ő pedig kinyitotta a konyhaszekrényt, egy belső sarokból kivette a papírzacskót, a patkánymérget. Akkor elővett egy derelyét, hegyes késsel megnyitotta, a zacskóból port hintett a nyílásba, sokat s újra begön­ gyölte szépen a gombócot, hogy nem lehetett semmit észrevenni rajta. Öt derelyével te tt így. — K ettőt egyiknek, kettőt a másiknak, egyet nekem. . . Nekem egy is elég. Felvette a tálat, bevitte a szobába, ott várt egy széken. Idő mulva nagy beszédet hallott kinn a kony­ hában. — Gyüjj ön be no. — Hagy békén. — Mennyen be — mondta durván Mari — eleget istenítette, egye meg a derelyéjét. . . magá­ nak főzte. — Ha főzte egye m eg ! — rivallta dühösen a férfi, hogy az asszony is meghallhassa odabenn.

A beteg asszony ráhanyatlott a szék karjára, mint egy rongy. Senki sem nyitott rá ajtót. Arra eszmélt fel újra, hogy odakint ismét lárma volt. — Hát ti minek jöttetek haza? — ordított az ura. A nagyobb fia hangját hallotta, amint szegényke szepegve felelte: — Hát éccakára. . . — Semmi keresni valótok i t t ! . . . Mingyán leüt­ lek ti kutyák! Ezután kinn a helyetek a tanyán! Majd a Vida Károly pulyáit fogom itt hízlalni. . . — Ugyan hallgasson, — csillapította álhangon, hogy még jobban ingerelje, Mariska. — Menjetek be gyerekek, anyátok vacsorát fő zö tt. . . Az ajtó kinyílt s a két fiú bejött. Lesunyt nyakkal, félve, tágranyilt szemmel néz­ tek az anyjukra. Ez pedig mintha kísérteteket látna, mereven bám ult rájuk. — Gyertek fiacskáim, — szólalt meg aztán, — gyertek, kész a vacsora. . . Derelye! Nesze lelkem, neked is kettő, neked is kettő — nekem egy is elég lesz! . . . S a három boldogtalan hozzáfogott a Végva­ csorához.