Móra Ferenc: Angyalok elakadása

Móra Ferenc: Angyalok elakadása (részlet) Ferencem, kedves, megkaptam életed első levelét s az, úgy gondolom, sokkal jobban meghatott engem, mint téged az én összes leveleim. Már az írásod technikájától is teleszaladt meleggel a szívem, csupa nyomtatott betűket rajzoltál, amiket hat lépésről el lehet olvasni. Istenem, milyen boldog karácsonya lenne a szedő bácsinak is meg a korrektor bácsinak is, ha ezt a választ is te írnád! Sőt, esetleg te is jobban járnál vele, mert valószínűleg egészen másképp bírálná el kérvényedet, amely Jézuskához és az alá tartozó angyal személyzethez van intézve. Hazamenet keresztülszököm Pesten, és ott nagyobb választékú angyalokat ejthetek útba. Pakolódzom hazafelé, nemcsak szívem szerint, hanem kötelességből is. Minden magyar családfőnek otthon kell lenni a szentestén, ezekben a nehéz időkben, hogy legyen mit akasztani a karácsonyfára. Ha a karácsonyfadísz ilyenformán minden körülmények között biztosítva van is, azt az idén nem garantálhatom, hogy a fa alja szíved szerint való lesz. Azt írod, a repülő olyan legyen, amelyik fölszáll a csillagokig, és azon küldjön le a Jézuska egy zsebkendőt, olyant, hogy ha anyuka azzal megtörli a szemét, sohase sírjon többet. Ferencem, én nem mondom, hogy a te kívánságaid meghaladják egy hatéves polgár igényjogosultságát, akinek az apja gépészmérnök és a nagyapja tagja az Országos Gyűjtemény egyetemi tanácsának. Attól tartok, hogy a Jézuska megnézeti a főkönyvet a mennyei kancellárián és

1

megcsóválja a fejét, amely hasonlít a tiédhez, csak sokkal szelídebb és glória van rajta. Ejnye, ejnye, - mondja a Jézuska -, ennek a kis embernek az apja bukott kereskedő és nagyapja az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítására hivatott köztisztviselő. Micsoda öröm is van az idén az ilyen rangosztálybeli gyerekek számára előirányozva? A szolgálattevő angyalka lapoz, lapoz, és azt mondja: - Meleg szoba… Helyes, az se mindenkinek jut, hát még? -Meleg vacsora… Még az is? Tovább! -Fönnmaradás éjfélig. A te születésed órájáig, világ Királya. -És aztán? -A nagy ágyban való alvás… -Jó, jó, de valami egészen szokatlan ünnepi öröm, ami nem kerül sokba, mégis mutatós. Nézzétek meg csak azt a középosztálybeli fiókot! -Nincs abban semmi, néztük már eleget! A kis Jézusnak eszébe jut Betlehem. A jászol, József, az ács, ahogy fölé hajol. A térdeplő pásztorok. Hát most még szegényebb a világ, min akkor volt? Sírva fakad és elmegy az édesanyját megkeresni. Nem hallja már, ahogy az egyik angyalka utána tapsikol. -Nini! Itt találtam valamit annak a kis buksinak, ami szokatlan öröm lesz neki. Olcsó is, meg mutatós is. A papa előre elbújik a szobában, odaguggol a karácsonyfa alá, akkor megszólal a csengettyű, ajtó nyílik, lámpa gyullad, s amint ifj. Ferenc

| S a j ó k a z i n c i R e fo r m á t u s H í r a d ó

berohan, ott látja id. Ferencet, ahogy szívja a kis fapipát, és az orrán ereszti ki a füstöt. Nem mondom bizonyosra, hogy így lesz, kis Ferencem, de olyan sok háznál még ígyebb is. Jó ha megedzed a kis szíved arra is, hogy jönnek még olyan karácsonyok, amelyeken úgy gondolsz vissza a mostanira, mintha valósággal hallottad volna az angyalok énekét, és a kezeddel simogattad volna a betlehemi csillag aranyhaját. Most még legalább elsuhognak a föld felett Isten követei, rózsaszín szárnyuktól meg-megvillan a sötét, valahonnan az elérhetetlen magasokból nagyon halkan, mint haldokló sóhajtása, még le-lehallik, hogy „békesség, békesség”, és hallani még hangot is, mint a szíven szorított galambfióké, amelyik azt mondja: „szeretet, szeretet.” De te szegény kis Jövendő, érni fogsz olyan karácsonyokat is, amikor az angyalok már meg se próbálnak lejönni a földre. Akkor úszó sziget lesz az életetek, és nem fogjátok tudni, hol van a fönt és hol van a lent. D e amióta az anyag

Csiha Kálmán: Énekelnek az angyalok lelket kapott a földön, azóta még soha nem volt olyan zűrzavar, amelyikből az élet ki ne vágta volna magát. És mire te olyan fáradtan hajolsz a papír fölé. Mint én most, akkorra megint érdemes lesz élni az életet! Látod, akkorra szántam neked ezt az írást. Amikor talán megkocogtatod a sírkövemet, ha marad még belőle, és megdobbantod fölöttem a földet. Fölöttem, akit jónak és okosnak ismertél És számadásra hívsz, azok képviseletében, akik most vagyunk öregek, és azok nevében is, akik akkor lesztek öregek. -Miért tettétek ezt velünk? Fiam, ne üsd meg nagyon a sírkövemet, és puhán ejtsd fölém a lábad. Mert nem mi tettük! Sokan voltunk jók és okosok, milliók, tízmilliók, százmilliók, mi nem akartunk mást, csak a magunk mindennapi kenyerét a mások kára nélkül, csak a munka békességét a más megtiprása nélkül, csak a pihenés örömét a más könnye nélkül. Ostobák és vakok voltunk, mint az egynapos macskakölyök. Minket egy opportunus kor nevelt a maga képére, az örökös megalkuvások mezein tengődő óriási nyájjá, amelynek szét kell zülleni, mert rég kiveszett belőle az a tehetség, hogy maga irányíthassa a sorsát. Mi már nem leszünk olyanok, amilyenek szeretnénk lenni, csak amilyenek lehetünk. Ezért simogasd meg majd a hantjainkat elnézéssel, Ferencem, akkor, mikor újra visszaszoknak az angyalok a földre, ahonnan mi elvadítottuk őket.

Betlehemi mezők felett, A szívünk táján fény ragyog, Mondd, hallod-e Édesapám? Énekelnek az angyalok! Bánatodat hagyd el máról, Az aggodalmat elfeledd, Énekelnek az angyalok A meggyötört szívek felett. Édesanyám ne sírj tovább, Töröljed le a könnyedet, Énekelnek az angyalok A könnyező anyák felett. Édesanyám, édesapám! Jó pásztorok, hű pásztorok, Látjátok-e? Betlehemben, A szívünk táján fény ragyog. Betlehem a „kenyér háza”, Ott vár reánk a nagy Király. Vigyünk neki ajándékot, Énekünk biztos rátalál.

Induljunk el Édesapám, Ha éjszaka is bánatod, A bánat barna éjjelén Az égi fényt megláthatod! Mert vár reánk a béke még, Mert vár reánk a nagy Király. Vigyünk neki ajándékot, A szívünk biztos rátalál! Édesapám: a gondodat, Édesanyám a könnyedet Vigyed és nézzen ott reá Szemed, mi annyit könnyezett. Én is megyek. Szívem viszem, És ezt a csendes, halk imát: Úr Jézusom, áldd meg őket, És áldd meg ezt az éjszakát!

Túrmezei Erzsébet: Ádventi követség Suhannak a percek, a tájak. Vác. Átfutunk gyorsan az ódon Kapu alatt…percre pihen csak Mindenikünk szeme a dómon.

Rá gondolok, Aki gyalog járt. Útszéli világra mosolygott. Bezárva térbe, időbe, Viselte az emberi sorsot.

Már a Börzsöny havas tetői… S ott csillog a Cserhát fehéren. Ez a suhanó, könnyű sebesség, Érezzük, úrrá tesz a téren.

Foglya lett a térnek, időnek, Hogy én fogoly, szabad lehessek… Hogy egyszer a téren, időn túl Szabad szívvel hazamehessek.

Üzenetünk sebesen visszük Égi szóra szomjas szíveknek, Ipolyszög… A ragyogó csizmák Új, kicsi templomba sietnek.

Megérkezünk. Balassagyarmat. Ádventi harangok zenélnek Róla, Aki ma is bezörget, Az Igéről, Aki testté lett.

Vasárnap. Ádventi, utolsó, Rá gondolok, Aki testté lett, Ura volt térnek, időnek, S foglya lett időnek, térnek.

Gyalog, hintón, vonaton, mindegy, Csak ott menjen mindig a lábam, Míg hazaér téren, időn át, Mindenütt a lába nyomában!

S a j ó k a z i n c i R e fo r m á t u s H í r a d ó |

2

Etika vagy hittan?

A „tét”:

Be kellene látni, hogy életünket a magunk és a mások bűnei teszik tönkre. A A 2013/14-es tanévtől az l. és az 5. osztálynak órarendbe iktatott bűneinken pedig nem segít sem a nevelés, tárgy lesz ez a kettő. Ezek közül kell választani a szülőknek, melyikre és a jog alkalmazása. A bűn ereje megíratják be gyermeküket. Jó lenne, ha ezt a döntést nem a gyermek hozná haladja a mi képességeinket, szükségünk van emberfeletti segítségre. A Biblia, és meg, hanem a bölcsebb szülő. különösen az Újszövetség tanítása segítAmit a könyv tanít, a magánéletben igaz het. Az Úr Jézus tanításának fényében lesz-e? Jobbá tudja tenne ember az ember- láthatjuk meg igazán, milyen nyomorult, társát? sok bűnnel terhelt az emberi életünk, és milyen csodálatos, szerető Istenünk van, aki át tudja formálni lényünket. Nem agyHittan: mosással, ránk erőltetett törvényekkel A hittan különös elnevezés, nem talá- vagy fenyegetéssel közeledik hozzánk az ló, mert a hitet nem lehet tanítani. A re- Isten, hanem felkínál egy krisztusi útat. formátus hittan nem is tantételeket oktat, A hittanórákon azt tanítjuk, hogy minhanem a Biblia tanítását ismerteti meg a denkinek egyéni felelőssége van a döngyermekekkel, fiatalokkal a korosztá- tésben. A hitet nem lehet örökölni, nem lyuk nyelvén. A hittanórákon a Szentírás lehet tanítani, sőt még erőltetni sem. A hit évezredes történetein keresztül a tanulók Isten ajándéka azok számára, akik megMi az egyik, és mi a másik? A mai szü- megérthetik, hogy egy jó vagy rossz tett- nyitják előtte a szívüket, életüket. A hit lői generáció meg tudja-e különböztetni a nek mik a következményei. Ezek alapján életforma, általa más a keresztyén ember kettőt? beszéljük meg a saját életünk döntéseit. értékrendje, életvitele, az anyagiakhoz és Megtanítjuk a gyermekekkel, hogy Isten emberekhez való viszonya. A hit rengeteg létével számoljanak. ajándékot, áldást is hoz az életünkbe, mert Etika: Isten azzal is megajándékoz, amit mi nem „erkölcs; az erkölcsi elvek rendszere, Talán sokan azt is gondolhattunk magatartási szabályok összessége; a filo- mondják, elavult el. A hit tanít a Hit zófia egyik ága, amely az erkölcsöt mint már a vallás! De nehézségek idején “A hit életforma, általa a társadalmi viszonyok, és a tudat saját- különös, hogy az kiutat találni Isten más a keresztyén ember ságos formáját vizsgálja.” Ezt írja róla okkult, (rejtett, szerint. Ezért a hit a szótár. Egyszerűbben fogalmazva, az titokzatos) tanítáfelé csak az utat értékrendje, életvitele, az Ószövetségen adott 10 parancsolat má- soknak egyre több tudjuk megmutatni anyagiakhoz és embereksodik fele. Tehát: Tiszteld szüleidet! Ne a követője. Tanfoa fiatalságnak, de hez való viszonya” ölj! Ne légy házasságtörő! Ne lopj! Ne lyamokra, könyhisszük, hogy ez tanúskodj hamisan! Ne kívánd azt, ami a vekre, újságokra nagyon fontos. Az felebarátodé! Az emberi együttélés nor- sok pénzt áldoznak. Sokan valóságos egyének, a családok, az egyház , és az ormái ezek. Az élet jó rendjéé. Milyen jó függőségbe kerülnek ezektől. A sámán- szág sorsa múlik ezen. lenne így élni! Ha nem ölnénk egymást ság, a boszorkányság, a jóslás sok fajtája szavakkal, nem pusztítanánk magunkat talál követőkre. Kell a misztikus, de nem Kaptunk egy nagy lehetőséget! Bár el ne szenvedélyekkel! Ha boldog családban, kell az Istentől való, hát marad az ördö- szalasztanánk! hűséges házastárs mellett, biztonságban gi! Az ilyen emberek hangokat hallanak, „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a élhetnénk! Ha a szülőket megbecsülnék, látomásokat látnak, szellemekkel beszél- földet, hogy előtökbe adtam az életet és a nem lopná ki egyik ember a másik zsebé- nek, erőkkel manipulálnak, miközben a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát ből a pénzt! Ha biztonságosabb lenne az Biblia istenhitét elutasítják. Sokan pedig az életet, hogy élhess te és utódaid is!” otthonunk, köztereink! Ha ember ember- nem tudnak különbséget tenni hit és tévhit (Mózes 5. könyve 30. rész, l9.verse) nek farkasa nem lenne! Óhajtó monda- között. tok. A hittan és a Krisztus melletti döntésre Hittan? Mit kezdjen ezzel a szülő, aki bíztat: Az etika szépen beszélhet viselkedés valamilyen vallásos babonából keresztelTóthné Magyar Ágota normákról, csakhogy ma már semmilyen teti meg gyermekét, de fogalma nincs lelkész, hitoktató normát nem fogad el a legtöbb ember. keresztyénségről és a református egySőt személyes szabadságuk korlátozását ház tanításáról. Lehet már 20 éve hitlátják minden külső elvárásban. Ahány tanra beíratni a gyermekeket, de a szüember, annyi elképzelés az életről! Sokan lő inkább hallgat, ha felkínálják neki pedig elvtelenül élnek, mindig a maguk ezt a lehetőséget, mert szinte szégyelli érdekét tartják egyedül választhatónak, a vallását. A pedagógus nem szól/hat/ bármi is a következménye. Lehet etikát se mellette, se ellene. tanítani, sőt kell is .De tud-e az ember Így aztán marad minden szinten a erkölcsösen élni? Mire elég a jó szándék, tudatlanság, miközben mindenki látja, és az akaraterő? És ha beszélünk ezekről, hogy óriási baj van. változik-e valami a mindennapi életben?

[

3


]

◄ Hittanos palac sintaparti

Pozitív dráma három felvonásban

I. felvonás

II. felvonás

III. felvonás

Becsengetek az ajtón… Szimpatikus, kedves, kissé riadt tanárnő fogad. Kocsis János főgondnokunk felesége küldött ide, aki szintén tanárnő. Jöjjek, amikor nincs itthon a férj, mert az biztosan be sem engedne, hiszen kommunista aktivista mérnök. Most jönne a harmadik gyerek. Az asszonyka meg akarja tartani, de a férje nem. Bátorítsam, hogy tartson ki. A vonaton a napokban egy Bibliát kaptam egy magyarországi lelkipásztortól. Nagy kincs ez most, mert nem szabad behozni, itt meg nem nyomtatnak. Egy külföldi Biblia-szállítmányt nemrég őröltetett be vécépapírnak Ceauescu. Állítólag voltak, akik a betűk nyomát is meglátták rajta. Egyszóval nagy kincs a Biblia. Most ezt hozom a tanárnőnek. Ebből olvasok neki. Bátorítom, hogy tartson ki, aztán imádkozunk. Istent kérjük, segítsen megtartani a gyermeket.

Két hónap múlva ismét arra járok… Este megyek haza a családlátogatásból. Találkozunk. – Felkerestem volna hamarabb, de nem akartam családi háborúságot – mondom. – Ó, most már nyugodtan jöhet! – Miért? – A férjem megtalálta a Bibliát, amit a könyvek mögé rejtettem. Elkezdte olvasni, és most már hisz! Éjfélig náluk maradok. Csodálatos este! A férfi minden bibliai történetet ismer. Egy megváltozott emberrel beszélek. Eljön felnőtt konfirmációra. Megtartják a gyermeket. Mi kereszteljük, vallásórán tanítjuk. A Sámuel első könyve 5-6. részében leírtak újra történnek egy emberszívben: a Biblia emberi segítség nélkül győzött! (Megmentett egy emberi életet.)

Húsz év múlva… Egy új világban püspöki vizitációt tartok a Marosvásárhelyi Kántortanító Főiskolán. Az intézet nevében szép, sudár leány fogad egy csokor virággal. Látom, hogy jön a tanárnő. Most ő is itt tanít. – Meg tetszik ismerni? – kérdezi az istentisztelet után. – Igen. – És tetszik tudni, ki fogadta? – nem. – Az a leány, aki azért él, mert akkor este meglátogatott a püspök úr. És az is olyan különös volt, hogy bár alig tudott még a lányom beszélni, sokszor azt mondta: Édesanyám, de jó, hogy élek! Mintha tudta volna, hogy milyen veszély fenyegette. A másik két gyermekem sohase mondta ezt. – Most már tudja? – Igen. Én pedig meghatódva köszönöm meg Istennek, a vonaton kapott Bibliát, és azt, hogy nem pusztult el az a kis embrió, hanem itt van egy szép, sudár leány, aki majd gyülekezetet tanít énekelni vagy kisgyermekeket vezet be a betűk birodalmába, elindítva őket az élet felé. Később, Buenos Airesben mondtam el az időközben odakerült Sütő Gyulának, hogy miként tartott meg egy életet a Bibliája, amelyet friss ismerkedésünk idején a vonaton adott nekem. Egy Biblia, egy élet. Olvasom, hogy Magyarországon 1956 óta hatmillió művi abortuszt végeztek. Hiányzott hatmillió Biblia. Hatmillió látogatás? Hatmillió igaz barátnő? Vagy hatmillió külön csoda? Hatmillió megváltozott férfiszív. Mi hiányzott, ki hiányzott?

Nem ejt hibát! (németről fordította: Túrmezei Erzsébet) Ha különösnek, rejtelmesnek Látszanak Isten útjai, Ha gondok örvényébe vesznek Szívem legdrágább vágyai, Ha borúsan búcsúzni készül A nap, mely csak gyötrelmet ad… Egyben békülhetek meg végül: Hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak, S irgalma kútja mély nekem… Ha a támaszok mind inognak, Ha nincs erő, nincs türelem, S tekintetem sehol célt nem lát Vaksötét, könnyes éjen át… Egy szikrácska hit vallja mégis, Hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan Kérdéseknek betege lett, Mert elkezd kételkedni abban, Hogy Isten útja szeretet… Minden elfáradt sóvárgásom Békén kezébe tehetem, S elsuttoghatom könnyek közt is: Ő nem ejt hibát sohasem.

Dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök (A részlet a szerző „A börtöntől a püspökségig” című könyvéből való.)


4

SZOMSZÉDOLÁS Kezdő lépések egy gyülekezetben A kezdet...

Presbitérium

2007 augusztusában érkeztünk a szendrői és a szendrőládi gyülekezetekbe. Hisszük, hogy Isten kegyelméből és akaratából kerültünk ide. Szolgálatunk kezdetekor sok negatív tapasztalatot és előítéletet kellett legyőznie a gyülekezeteknek nem személyünk irányába, hanem inkább az intézményes egyházzal és önmagukkal szemben is. Sok mindenben, és sokakban csalódtak.

Megpróbáltuk a presbitériumot is ráébreszteni arra, hogy nem csak azért vannak ott, hogy rábólintsanak arra, amit a tiszteletes úr javasol, hanem azért, hogy képviseljék az őket megválasztó emberek véleményét, velük beszélgessenek, és egy-egy fontos kérdésben – nem pusztán a saját véleményüket képviselve – dönteni tudjanak. Minden presbiter érezze, hogy felelősséggel tartozik Isten és a gyülekezet felé. Természetesen felkínáltuk a választás lehetőségét számukra is, hogy egy-egy megalakuló bizottsághoz képességeik és érdeklődésük szerint csatlakozzanak, így lett műszaki, diakóniai, katechetikai, és sajtóbizottságunk. Választottunk presbiteri jegyzőt, s mindezekkel egy komoly munka kezdődött el a presbitériumban. Időszakos presbiteri bibliaórák indultak.

Gyülekezet Első lépések Első lépéseink a templom és a parókia rendbetételére irányultak. Voltak fontos iratok, amelyek el voltak hanyagolva, és voltak emberek, akik sok mindennel foglalkoztak, csak Istentől kerültek egyre távolabb. Igyekeztünk az első időben felmérni a hiányosságokat, és a lehetőségeket. Abban szerettünk volna eszközök lenni Isten kezében, hogy mind többen közeledjenek Istenhez. Ennek érdekében többféle alkalmat szerveztünk. Öt év tapasztalatai azt megmutatták, hogy voltak sikeres és sikertelen kezdeményezéseink. Sikeresnek azokat a kezdeményezéseket gondoljuk, ahol megszólalt az Ige és emberek kerültek közelebb Istenhez. Talán bagatell dolognak tűnik, de először ezt a változtatást a vasárnapi istentisztelettel kezdtük. Igyekeztünk az énekeket ritmusosabban énekelni, a prédikációkat és a hirdetéseket az istentiszteletek végén a gyülekezeti tagok kezébe adni írott formában, olyan céllal, hogy azt a templomba nem járókhoz eljuttassák, elvigyék betegekhez és érdeklődőkhöz.

5

A gyülekezeten belüli munka első lépése a legkisebbekkel kezdődött. Előbb játszóházakat szerveztünk, a hittanórákat rendszeresítettük, missziós alkalmak indultak külön cigány gyermekek számára is. Elkezdődtek az ifjúsági órák heti rendszerességgel, nyáron ifjúsági és gyermektáborral, a Lévaysonak évente egy külön találkozással. A fiatal felnőttek köre a 18-30 éves korosztály számára került meghirdetésre, előbb havi egy alkalommal, mely mára Isten kegyelméből heti rendszerességű lett. Másfél éve két önkéntest is fogadtunk, akik a fiatal felnőttek körét is vezetik. A „családi kör” nemrég indult kisgyermekeseknek, havonta egy alkalommal vasárnap délután. Éneklünk, beszélgetünk egy témáról, a gyermekek pedig játszhatnak eközben. A Nőszövetség (30-60 éves nők) öt éve működik, ők mondhatni a gyülekezet motorja. Ha szervezni, lebonyolítani kell rendezvényeket, akkor rájuk biztosan számíthatunk, legyen szó házasok vasárnapjáról, keresztyén bálról, aranykonfirmációról, ruhagyűjtésről, vagy


világimanapról. A Kálvin körbe a 60+ korosztályt várjuk, akik gazdag élettapasztalatukat megosztják velünk, segítenek lekvárt főzni, tésztát gyúrni, templom-kertet takarítani. Rendezünk számukra idősek napját, orvosi előadásokat, kirándulást. 2010 februárjában indult útjára a családi napközi egy csoporttal, négy gyermekkel, mára 8 csoportban 57 gyermeket gondozhatunk, szerethetünk, 12 főállású munkatársunkkal. Tavaly decemberben elindult a házi segítségnyújtás, melynek keretében 54 (főként) gyülekezeti tagunkat támogathatunk, 9 munkatárssal.

A gyümölcs Évente tartunk evangélizációt, gyülekezeti kirándulást (egynapos, és többnapos), adventi könyvvásárt, csomagot készítünk az időseknek, tojáskereső-versenyt szervezünk a hittanosoknak. Mindezt Istennek köszönjük, és egyedül Övé a dicsőség. DE ha nem lennének segítőink, tizedét sem tudnánk elvégezni feladatainknak. Ezért hordoz fokozott felelősséget mindenki. Kinek-kinek a szerint kell elvégeznie feladatát, ahány tálentumot kapott. Mert talentumot mindenki kapott legalább egyet, és van aki ötöt. A feladatra is igaz: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok,” (Mt 7,7). Keresse mindenki a feladatát a gyülekezetben, hogy együtt építhessük az Úr országát már itt a földön, s majd egykor odafenn. Benke András és Benke Kinga

Új református ünnepünk:

A teremtés hete Úgy tűnik, hogy a 21. századi ember komolyan vette az uralkodás ókorból eredő héber kifejezését: ráda. Szó szerint lefordítva a szó azt jelenti: a nyakára lépni valakinek. Egy győztes csata után az ókori uralkodók a tábornokaikkal maguk elé hozatták a legyőzött nép vezetőit, letérdeltették királyi trónjuk előtt és jelképesen a nyakukra léptek. Ezzel adták tudtára saját népüknek, hogy uralkodnak legyőzött ellenségeik felett. - Hát igen, a ma embere tudásával, technikájával, csak magának tulajdonított erejével nyakára hágott mindennek, ami a keze ügyébe került: földnek, víznek, levegőnek, - de ma már egyre jobban látszik,- a másik embernek is! Csakhogy ez visszaélés az Isten által teremtett és használatra nekünk ajándékozott földünkkel. Nyugat-Európában már régebben fontossá lett a teremtett világ iránti felelősség. Az ünnep bibliai alapjait többek között Lukas Vischer német teológus adta meg. A nyugati egyházak létrehozták az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózatot. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2009-től nyilvánította ünneppé a teremtés hetét. Ez minden évben a szeptember utolsó vasárnapja és október első vasárnapja közötti hét, 2012-ben szeptember 30-október 7. közé esett. A 2012. év fő témája a „lakott föld” volt. A keresztyén embernek hitéből fakadó kötelessége Isten jó, teremtett világát védeni, őrizni. Most gyülekezetünk egyik tagjának, Balla Lászlónénak Kék Túra úti beszámolójával emlékezünk a Teremtés Hetéről. Ő

Gyülekezetünk alapítványa egyházközségünk műemlék templomát, rendezvényeit, ifjúsági munkáját és a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást

maga is bejárta az 1106 km hosszú utat, a szövetség ezt névre szóló számozott jelvénnyel, és az egyes szakaszok pecsétes igazolásával jutalmazta. (Az Országos Kék Túra mozgalom 1938-ban indult, István király halálának 900. évfordulóján. A túra megjelölt útvonalai átfogják egész Magyarországot a nyugati határszélen fekvő Írottkőtől egészen a zempléni Nagy-Milicig.)

Szarvaskőtől Bélapátfalváig a Kék Túra mentén „Rövid emelkedőn jutottunk föl a sziklára, ahol a vár állt egykor. Csodálatos a panoráma, alattunk az Eger patak, a vasúti alagutak, távolban a Mátra vonalai látszanak már. A Veres oldalon haladunk tovább, szép kilátással, majd a Tardos és Köves bércek után leereszkedünk a Gilitka kápolnához, melyet évente egyszer, Anna-napkor nyitnak csak ki. Rövid pihenő után folytatjuk az utat a volt Telekessy turistaházhoz. A Kék Túra füzetünkbe bélyegzünk, és továbbindulunk. Hamarosan megpillantjuk a Bélkő sziklaoldalát. Füves rétek, fák között áll a bélháromkúti apátság temploma. Belépve a hatalmas falak közé világosság, áhítat, kellemes hűvösség fogad. Csend, nyugalom, harmónia. Remélem, ide még visszajövünk! A természet templomába és a Teremtő Isten templomába!”

Az alapítvány neve: SAJÓKAZINCI REMÉNYSÉG ALAPÍTVÁNY Adószáma:

18430323-1-05

támogatja. Ezúton mondunk köszönetet a Testvérek eddig nyújtott segítségéért.

Kérjük, 2012-ben is ajánlják fel adójuk 1 %-át nemes céljainkra!


6

„De most így szól az Úr a te teremtőd Jákób,a te formálód Izráel: Ne félj,mert megváltottalak,neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át veled vagyok,és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz,nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én az Úr vagyok a te Istened,Izráel szentje,a te szabadítód!” (Ézsaiás 43:1,2,3/a)

Egy gyülekezet életében is vannak hitet megpróbáló időszakok.Ilyen volt ez az esztendő különösképpen annak a kezdete a Tornaljai gyülekezet életében. Már az esztendő kezdetén, január 12-én koporsó mellé szólította a gyülekezetet az élet és halál Ura, a Mindenható Isten, amikor is Id. Tóth Kálmán tiszteletbeli gondnokunktól búcsúztunk,akit életének 91. évében adta vissza lelkét Teremtőjének. Februárban szomorúan értesültünk Iván László gondnokunknak betegségéről, s bár imádságban harcoltunk az ő életéért de márciusban alázattal hajtottuk meg fejünket Isten döntése és akarata előtt,amikor 19-én haza szólította őt a Teremtő Isten és 21-én fájdalmas és szomorú szívvel, de a feltámadás hitével az örökélet és a boldog viszontlátás reménységével álltunk meg koporsója mellett. Másnap pedig, március 22-én Balog József ravatalánál álltunk meg és énekeltük: ”Te benned bíztunk eleitől fogva,uram téged tartottunk hajlékunknak.” De mindezeken a próbákon is átsegített a Mindenható Isten,vígasztalt és erősített. Neki adunk hálát azért, hogy nemcsak szomorú dolgokról számolhatunk be gyülekezetünk életéből, nemcsak veszteségekről, de gyarapodásról, épülésről. És most időrendi sorrendben had soroljam fel azokat az eseményeket,amelyek történtek gyülekezetünkben,melyek minden korosztály épülését szolgálták. 2012. január 1-én -újévi istentisztelet tartottunk Tornalján, Királyiban, Méhi és Szárnyi szórványokban. 2012. január 16-22-ig ökumenikus imahét alkalmából együtt voltunk evangélikus és római katolikus Testvéreinkkel hétfőn a római katolikus- , szerdán az evangélikus-, pénteken a Méhi rm.katolikus- és vasárnap a református templomban, ahol

7

TESTVÉRGYÜLEK A tornaljai gyülekezet életéből - 2012 gyülekezetünk énekkara, valamint egy ökumenikus gyermekkórus is énekelt. 2012. január 29-én, vasárnap a gyülekezet lelkipásztora, egy presbitere és néhány gyermek a Putnoki gyülekezet meghívásának tettünk eleget és szolgáltunk az istentiszteleten, a gyermekek énekekkel és szavalatokkal. 2012. március 11-én Egyházlátogatás volt. 2012. április 21-én gyermekeink, ifjaink, valamint három presbiter Testvérünk részt vett Gömörhorkán az egyházmegyei Bibliaismereti vetélkedőn. 2012. április 30-án és május 1-én konfirmációra készülő ifjaink csendes napokon vettek részt Borzován. De márciusban néhányan ott voltak Kokaván, az Egyházmegye által szervezett csendesnapokon. 2012. május 1. és 2. vasárnapján anyáknapi istentiszteleten gyermekeink szavalatokkal egy szál virággal köszöntötték az édesanyákat, Tornalján, Szárnyában, Méhiben, sőt még az idősek otthonában is. 2012. május 20-én konfirmáció volt gyülekezetünkben: 6 fiú tett vallást hitéből. 2012. június 3-án délelőtti istentiszteletet követő Egyházközségi közgyűlésen időközi gondnokválasztás volt, melyen a gyülekezet egyhangúlag Dávid Lászlót választotta meg gondnoknak. Ugyanezen a vasárnapon délután idősek találkozója volt. 2012. június 10-én Tanévzáró istentisztelet. 2012. június 24. Az újonnan választott gondnoknak tisztébe való beiktatása volt. 2012. július 9-15-ig Nyári napközis gyermektáborban vettek részt gyermekeink. 2012 augusztus 1-3-ig, 7-9. évfolyamosok számára szerveztünk 3 napos tábort.


2012. augusztus 17 és 19. között gyülekezetünk néhány tagja, mintegy 20 fő, közöttük gyermekek is Szilágyballán voltunk Testvérgyülekezeti találkozón. Nagy örömünkre szolgált, hogy a szombati napon, a három gyülekezet tagjai megtekinthettünk Kolozsvár városát, annak nevezetességeit, szépségeit. 2012. szeptember 8-án gyülekezetünk gyermekei, ifjai, felnőtt tagjai, elég szép számban részt vettünk Bátkában az Egyházmegyei családi napon. A fiatalok a futballmérkőzésen képviselték a gyülekezetet, presbiter Testvéreink pedig a gulyásfőző versenyben, ahol I.helyezést nyertünk el. 2012.szeptember 16-án gyülekezetünk énekkara sem maradt ki a XI. Egyházmegyei kórustalálmkozóból. 2012. október 10 és 11-én nagy örömünkre szolgált, hogy Tornalján fogadhattuk a Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület tagjait. Istennek legyen hála az itt felsorolt és a meg nem említett alkalmakért, amelyeket azért ad, hogy hitünk erősödjön, hogy közelebb kerüljünk Ő hozzá és egymáshoz. Fazekas Ágnes

EKEZETEK ÉLETE

„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! … Bizony jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer…”

Beszámoló a Szilágyballai Gyülekezet 2012. évi főbb eseményeiről

A mai, krízissel, betegségekkel, katasztrófákkal és különféle szenvedésekkel terhelt világunkban egyre ritkábban látunk és hallunk örvendező embereket, akik a panasz, az elkeseredés hangja helyett, az örvendezés, a hála húrjait pengetnék meg. Jézus hívása mindenkihez szól: ’’Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.’’ (Máté 11,28.) Mi is sokszor álltunk meg a mi Urunk előtt megfáradva, megterhelve, meggyötörve, kérdésekkel szívünkben. De ’’… ki kér, mind kap, aki keres, talál… ’’ (Máté 7,8). Egyedül Ő tudott erőt adni a súlyos

betegségben szenvedő idős, vagy egészen fiatal egyháztagunk és azok családtagjai számára, s Ő emelte fel szomorú tekintetünket, amikor koporsó mellett álltunk, és egy-egy özvegyet, vagy árvát kellett megvigasztalnunk. Valóban jó azoknak, akik az Ő házában laknak! Ezt ebben az évben többször is megtapasztalhattuk gyülekezetünk éle-

(Zsoltárok könyve 84, 5.11a)

tében. Események sora tette érezhetővé és láthatóvá számunkra a mi mennyei Atyánk jelenlétét és jóságát a gyülekezet életében. A sátoros ünnepek és az imaheti alkalmak mellett, még sok más eseményen keresztül is magához ölelt bennünket a mi Istenünk. Idén először gyülekezetünk ifjainak egy kis lelkes csapata is bekapcsolódott a ’’Szeretethíd’’ címen meghirdetett, kárpátmedencei önkéntes napok programjába, amely ez év május 18-19-én volt. Gyülekezetünk fiataljai önként vállalkoztak arra, hogy ’’hídépítők’’ legyenek. Kitűzött feladataik során olyan idős, egyedül élő gyülekezeti tagokat látogattak meg,

akiknél jól fogott a kétkezi munka, és egyegy kedves szó, vagy mosoly. A program első napján egy kis szemétgyűjtés után, kisebb csoportokban egyszerre több idős testvérünk udvarára is érkeztek meglepetésszerűen a SZERETETHÍD feliratú pólós fiataljaink, és álltak be a zöldséges kertekbe egy kis gyomlálásra, kapálásra, favágásra, vagy ami épp akadt a ház körül. Másnap, szombaton pedig folytatták az azelőtt este félbehagyott munkát. Ezalatt pedig az otthon szorgoskodó édesanyák készítették a finom péksüteményeket, amelyeket még aznap délután vittek a fiatalok a falu különböző utcáiba, ahol az arra járókat kínálták meg egy-egy kedves szó és egy igés könyvjelző kíséretében. A meglepett arcokon jóleső érzések árulkodtak, amelyek szavakban is kifejezésre jutottak, és egyben megerősítették a hídépítőkben is a fenti ige igazságát: ’’Boldogok, akik házadban laknak… ’’ (Zsolt. 84,5a)

Azt követően, a Pünkösdi ünnepkör után, június 17.-én a gyülekezet előjárósága készült meglepetéssel ezúttal nem a gyülekezeti tagok, hanem a tiszteletes úr, Boros Árpád és családja számára. Lelkipásztorunk 1992-ben, azaz 20 évvel ezelőtt kezdte el szilágyballai szolgálatát, s ebből az alkalomból Jubileumi ünnepséget tartottunk, amelyet Kánya Zsolt Attila lelkipásztor szószéki szolgálatával nyitott meg. Majd a gyülekezet részéről is elhangzó köszöntő beszéd után az ünnepelt lelkész, Boros Árpád tekintett vissza szavaiban az eddig megtett útra. A gyülekezet gyermek- és ifjúsági csoportja versekben, énekekben és furulyajátékokban tolmácsolta köszöntését, és kérte Isten áldását a további szolgáltra. A virágok átadása után a gyülekezeti házba vonultak át a meghívottak az ünnepi ebéd elfogyasztására. Az augusztusi hónap több ízben is okot adott a hálaadásra, hisz ebben hónapban tett villámlátogatást a hollandiai Scherpenzeel-i testvérgyülekezetünk egy kis csoportja, de még ugyanebben a hónapban került sor az évente megszervezett hármas testvérgyülekezeti találkozóra is: Kazinczbarcika, Tornalja és Szilágyballa között. 17-19.-e között többen is megtapasztalhattuk, hogy milyen jó, ha a testvérek együtt vannak akár az Úr házában, akár egy kiránduláson, ’’…szüntelenül dicsérhetnek Téged! ’’ (Zsolt.84,5b). A kincses Kolozsvárra tett látogatás mindenki, vendégek és vendégfogadók számára egyaránt nagy élmény volt, amelyet még ma is örömmel emlegetnek gyülekezetünk tagjai. Hisszük, hogy az országhatáron túl élő testvéreink is. A találkozó után két nappal népes gyermeksereg lepte el a parókia udvarát, akik


8

már nagyon várták az évente sorra kerülő Vakációs Bibliahetet. A hét minden napján közel 100 gyermek fordult meg a gyülekezeti házban, ahol színes programok várták a különböző korosztályú gyermekeket. Ebben az évben a szülők is nagy odaadással vettek részt a Bibliahéten jelenlevő gyermekek ellátásában. A hét záróakkordjaként a vasárnap délutáni istentisztelet keretén belül rövid bemutatóra került sor a templomban. A Bibliahetet követő héten, augusztus 28.-án újabb találkozó volt gyülekezetünkben: Boros Árpád, lelkipásztor és évfolyamtársai, 30 éves egyetemi találkozójára ezúttal Szilágyballán került sor, amelynek nyitó istentiszteletén a gyülekezet tagjai is részt vettek. A gyermekek

és az ifjak ezen az alkalmon is énekekkel és versekkel köszöntötték a távolból érkezetteket. A találkozók sorát folytatva, néhány nappal később, szeptember 2.-án került sor idén először, konfirmációi találkozóra gyülekezetünkben. A 20 évvel ezelőtt konfirmáltak számára alkalom adódott egykor tett fogadalmuk megerősítésére, amelyre a délelőtti istentisztelet keretében került sor. Mint ennek a csoportnak egyik tagja bátran vallom a 20 év után is a Heidelbergi Káté szavaival, amelyet az eltelt évek alatt hol belesimogatott, hol pedig belevésett a szívünkbe: ’’…hogy semmi sem szakaszthat el minket az Ő szerelmétől…’’ (Heidelbergi Káté 28. kérdés felelete)

…Ezért jó nekünk az Ő házában lakni… Adja meg a mi Atyánk, hogy ezután is testvérként, testvérgyülekezetekként lakozzunk az Ő hajlékában. Kocsis Ella diakónus

Családosok köre Tavaly augusztusban Tornalján, a Felvidéken a három testvérgyülekezet találkozóján az egyik nap témája a család volt. Gyülekezetünket is képviselte néhány család. Lelkészeink, továbbgondolva ezt az alkalmat, - szeptembertől egy családoskör programot indítottak el gyülekezetünkben.

A lelki táplálékot testünk táplálása követte: közös szalonnasütéssel folytatódott az alkalom. Körbe ültük a tüzet a parókia udvarán, sötétedésig együtt maradtunk, s közben elkészült a vacsoránk is. Az októberi családi nap is rendhagyó volt: a varbói tóhoz és a Fónagyságba kirándultunk. Egy vasárnap délután a szülők gyermekeikkel együtt összeGyönyörű, verőfényes őszi délután volt, jó volt ismét együtt gyűltünk: a gyerekek tartalmasan játékkal töltötték az időt., mi tölteni néhány órát a festői környezetben. felnőttek pedig körbe ülve, beszélgetéssel. Hasonló tartalommal töltöttük meg a Fontos, hogy ebben a rohanó, elértéktenapot, s a már-már őszi álomra készülő Család lenedett világban legyenek ilyen alkalerdő csendjét vidám éneklésünk verte fel: maink, ahol figyelünk egymásra, hiszen “Sok családban semmit hasonlóak a gondjaink. Mindnyájan gyer„Hálát adok Uram, az életért, nem jelent az egyház, a mekeket nevelünk, s a legtöbb gyermek Csak rólad énekel a hegy, völgy s a közösség, talán még Isten sajnos már csonka családban nő fel, sok rét. sem.” családban semmit nem jelent az egyház, a A napokat Te számolod: közösség, talán még Isten sem. Uram, én mindenért hálát Beszélgetéseink során próbálunk hangadok.” súlyt fektetni arra, hogyan lehet mégis ma, a 21. századi családban úgy élni feleségként, férjként, olyan módon példát adni Hála Istennek minden alkalomért, a kegyegyermekeink elé, hogy az ő értékrendjükben majd felnőttként is lemért, amivel Urunk meghatározó helyen álljon az Isten, az ige, a hit. hordoz minden családot. Az első alkalmat, - hála az Úrnak, - több is követte. Havonta egy alkalommal gyülekezünk össze, hol többen, hol kevesebben. A beszélgetések mindig egy téma köré épülnek fel. Együtt énekelünk, igét hallgatunk, imádkozunk. Jó így együtt lenni. A nyári szünidőt követően az idén is szeptember első szombatján gyűltünk össze, Isten kegyelméből többen, mint korábban. Jöttek új családok, megismerkedtünk egymással. Ezúttal vendégek is érkeztek hozzánk, a szendrői református gyülekezet lelkész-házaspárja. Gitárral éneket tanítottak, olyan szépen zengett az őszi délutánban! Megismerkedtünk vendégeinkkel, együtt imádkoztunk, beszélgettünk. Ajándékot is hoztak, -mindenki kapott egy őszi falevél-formára írt igét. A mi családunk ezt az igét kapta: „Szívetek legyen vidám mindenkor.” (Zsoltárok 22,27.) Nagyné Máté Erika

[

9


]

A JÓ gazda

A

„

z orvosok az emberkért, az állatorvosok az emberiségért vannak” szokás volt mondani, még nem is

olyan régen, pár évtizeddel ezelőtt. Hiszen az orvos általában egyszerre egy-néhány emberért felel, míg az állatorvos akár milliókért is, ha nem végzi megfelelően a munkáját, és még az állatok életét itt meg sem említettük. Tévedés ne essék, nem az orvosok ellen szólok, hanem megpróbálok egy szemléletet tükrözni, mert az, hogy szeretjük az állatokat egy dolog, de belőlük élünk, tőlük van tejünk, húsunk, gyapjúnk, bőrünk, ezért felelősek vagyunk irántunk, minden ember a maga módján. Ezt a felelősséget Isten bízta ránk: „és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” I. Mózes 1,28b, és ebből egy nagyobb részt az állatorvos vállat. Bár mára ez sokat változott, ma már nem csak a haszonállatok, hanem a kedves- vagy társállatok is nagyobb szerepet játszanak az életünkben. Legyen az egy kicsi hörcsög, vagy egy hatalmas dán dog, azzal hogy a gazdáikká váltunk, gondoskodnunk kell róluk, és meghálálják a maguk módján. Míg az ember az állatorvos tudományát tanulja, sok érdekességgel találkozik, most mégis a gazda-állat kapcsolatra szeretném fektetni a hangsúlyt. Amikor veszünk, vagy befogadunk egy állatot, legyen az ló, szarvasmarha, kiskutya, vagy kismacska, akkor nem csak azt a „hasznot”, „örömöt” kell nézni, amit ezek az állatok adhatnak, hanem figyelembe kell venni, hogy ehhez a „haszonhoz”, „örömhöz” nekünk is hozzá kell járulnunk. Mi neveljük, tápláljuk őket, fedelet adunk a fejük felé, s ha ezeket nem lelkiismeretesen, az ő igényeiknek megfelelően tesszük, akkor hiába várunk el tőlük valamit is. Viszont amikor egy ilyen gazdával találkozik valaki,

mind az állaton, mind az emberen látja az ös�szetartozást, azt hogy ők egymástól függnek. Nem kell ahhoz dúsgazdagnak lenni, nem kell a legdivatosabb ruhákat, kiegészítőket megvenni állatainknak, hanem szeretni kell őket. Persze most nem azt értem, hogy nem kell költenünk rájuk, mert ez nem igaz, de ha igazán szeretjük őket, akkor kapunk szívünkbe segítséget, hogy el tudjuk dönteni mire is van igazán szükségük. Sokszor ez leginkább az idő, az anyagiak mellett, hiszen ők a társaink is, és ha nem hanyagoljuk el őket, akkor azt meghálálják. Értem ez alatt, hogy például a tehén is több tejet ad, ha egészséges és jól érzi magát, a kutya is barátságosabb, a sertés is jobb húst termel, a macska is hízelgőbb, és így tovább. Tehát az állatok a saját adottságaiknak megfelelően válaszolnak. Szeretném tovább vezetni ezt a gondolatot. Az állatok ezeket ösztönösen teszik, képességeik szerint a lehető legjobban, a kérdésem az, hogy mi hogyan fordulunk „ösztönösen” a mi „Gazdánkhoz”? Gondoljunk bele: Urunk nekünk mindent megad, amire szükségünk van, Ő szeret és gondot visel rólunk, s mi mégis hogyan válaszolunk? Természetesnek vesszük? Látszik rajtunk, hogy Hozzá tartozunk, és megemlékezünk arról, hogy mit kaptunk Tőle? Ő a létező legjobb „Gazda”, s ha az állatok ösztönből képesek hálát adni, akkor vegyünk példát és próbáljunk „ösztönösen” mi is a saját képességeinknek megfelelő módon hálát adni! Karancsi Zita

Presbiteri küldöttségünk a 450 éves tarcali hitvallás ünnepén, Tarcalon Hálaadó istentiszteletre gyülekeztünk egybe október 20-án, szombaton a zsúfolásig megtelt tarcali református templomban. Az igét Csomós József püspök úr hirdette az Apostolok cselekedetei 20,28. alapján: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra. ”Gyülekezetünket hat fős küldöttség képviselte Gecse József gondnok úr vezetésével. Az igehirdetésből hangzott felénk az intés, kérés, tanítás, ami engem is megérintett: „Járjunk atyáink útján.” Számot kell adnunk a ránk bízott nyájról, legyen az püspök, esperes, lelkipásztor, presbiter vagy bárki. Pál apostol, mielőtt elhajózott, összehívta az efézusi gyülekezet idősebb tagjait és prédikált, majd ezt az igét a lelkükre kötötte. „Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?” (1 Tim. 3,5.) Bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, Jézus arcát csak úgy láthatjuk meg, ha meghajolunk előtte,- mondotta püspök úr, igehirdetésében. Az efézusi gyülekezet is csak így láthatta meg Jézust. Ha mi is hasonlóan cselekszünk, akkor majd egykor nekünk is szól az Úr és megkérdezi: Kik ezek? Honnan jöttek? Válasz: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból…”

(Jel.7,14-17.) Az igazi pásztor Jézus Krisztus, aki ma is él, és legelteti az ő nyáját. Egyedül ő az igazság. Az istentisztelet után a Sárospataki Teológiai Akadémia kórusa énekelt, majd Kovács Attila tarcali lelkipásztor köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Ábrám Tibor egyházkerületi főgondnok szolgálata után Dr. Dienes Dénes egyháztörténész profes�szor tartott előadást a tarcali zsinat jelentőségéről. Ezután a négy egyházmegye esperesei adták át köszöntésüket. Ezt követően a tarcali polgármester vetette fel, 450 év alatt sokszor énekeltük a 90. zsoltárt, s Tarcal talpon tudott maradni! Ma háromezer lakosa van, és ma is szükséges a buzdítás: „Épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek…” (2Kor. 13,11.) Szűcs Endre egyházkerületi főjegyző és Ábrám Tibor egyházkerületi főgondnok zárszavai után Csomós József püspök úr áldásával és a himnusz eléneklésével ért véget a felemelő ünnepség. Berecz Valéria presbiter

S a j ó k a z i n c i R e fo r m á t u s H í r a d ó | 10

Szent László városa Napokig járt az agyam, miképp is tudnám megfelelően teljesíteni a felkérést, hogy újságunkban, egy kisebb írással mutassam be a tisztelt olvasóinknak, Nagyváradot. Úgy gondoltam, e majdnem ezer éves város, rendkívül fordulatos történetének rövid ismertetője és a fennmaradt épített öröksége jelentősebb építményeinek vázlatos ismertetése, biztos nem maradhat ki egy ilyen ismertetőből. Kérem fogadják olyan szeretettel írásom, mint amilyennel én ezt készítettem. sikertelenül ostromolták, a később kivégzett Nagyvárad (Oradea, Grosswardein) Bihar megye parasztvezér testének egy darabját, a váradi székhelye, "Erdély kapuja", a magyar határtól 8km-re, vár kapujára tűzték ela Partiumban, a Sebes-Körös két partján, a Réz-hegyrettentésül. ségtől odáig húzódó dombvonulatok alján fekszik. A váMohács után Várad, rosban 8 híd köti össze a Körös partjait. Termálvízét Szapolyai János or11 fúrt kúton hasznosítják. szágának a fővárosa. Lakosságának létszáma jelenleg 200.000 fő körüli. Itt köti meg 1538-ban Trianon óta, kisebb megszakítással Romániáé. Ferdinánddal a váradi békét. Közvetlenül II. Rákóczi György halála után, 1660-ban a török Története, alapításától elfoglalja Váradot. A város és a vár romnapjainkig halmaz lett. A császári seregek 1692-ben szabadíMozgalmas, kegyetlen és kegyes idő- tották fel a várost, amelyet a kegyetlen szakok szinte ütemszerű váltakozása jel- ostrom és a 32 évi megszállás úgy elpuszlemzi Nagyvárad történelmét. tított, hogy az egykori feljegyzések szeVáltozatlanul állandó sorsában az, hogy rint mindössze 21 lakható háza maradt. habár az évszázadok folyamán számtaAz 1848-as forradalom és szabadságlanszor lerombolták - eltiporta a tatár és a harc idején, Váradon működött a magyar török, a világháborúk és ezek békéi, a né- hadsereg felszerelésének műhelye, a legmetek és a szovjet, és nem egyszer szen- nagyobb fegyvergyár. („a magyar Birminvedte az ön fia által vágott sebet is - az gham“) Isteni kegyelem, a lakóinak töretlen hite 1850-ben a különálló városrészeinek és életösztöne segítségével, mindig sike- összevonásával, jön létre az új egyesített rült felülkerekednie megpróbáltatásain. város, Nagyvárad néven. A várost, a püspökséggel együtt 1093A század második felében meginduló ban I. László király alapította, s ő volt az iparosodás minden vonatkozásban megelső magyar király, akit a várban emelt gyorsította a város fejlődését, s a századszékesegyházba temettek el. fordulóra mozgalmas életű kereskedelmi Váradot először a mongolok pusztítot- és kulturális központtá vált, az új magyar ták el (1241-1242), de az Anjouk alatt is- irodalom egyik bölcsője lett. Nagyvárad mét felvirágzott. neve ekkoriban “Körös-parti Párizs“ Várad legfényesebb időszaka a reneAz első világháborút követően gazdaszánsz volt, ugyanis ekkoriban, itt a váradi sági, kulturális élete beszűkült, provinciáudvarban nevelkedett az ifjú Mátyásis is. lissá vált. Iskolái nyelvét megváltoztatták, Az első török támadás 1474-ben érte. sok működési engedélyét bevonták. Újjáépülése után Dózsa György hadai 1940-44 a bécsi döntés értelmében

11 | S a j ó k a z i n c i R e fo r m á t u s H í r a d ó

Nagyváradot visszacsatolják Magyarországhoz. 1944 márciusában megjelennek a városban az első német csapatok. A Gestapo, a helyi hatalommal együttműködve, májusban, megkezdi gyalázatos rémtettét, a zsidó lakosság gettózását és deportálását a lágerekbe. 1944 október 12 -én a szovjet hadsereg és a román hadosztály elfoglalja Nagyváradot. 1945-től a város politikai és közigazgatási vezetését a helyi kommunisták veszik át. A második világháború után hatalmas gyártelepek, új lakónegyedek épülnek, igaz gyakran régebbi városrészek feláldozásával. 1989 decemberében, 45 év után, összeomlott a diktatórikus kommunista rendszer. Megtörtént a helyi hatalmi struktúra leépítése és egy új polgári, demokratikus rend keretein belül, kezdődhetett el a város remélt feltámadásának legújabbkori története...

Épített öröksége A várost megismerni kívánó látogatót, Nagyvárad városképéből többnyire a vasútállomás közeli Bazilika, Püspöki palota, Kananok sor barokk épületei, valamint Fő utcai szecessziós stílusú bérházai és palotái nyűgözik le. Javasolom, tegyünk most, együtt képzeletben egy „kis sétát”, a város fentebbi és még néhány jellegzetesebb helyszínén. Elsőként, ismerkedjünk a főtér, azaz a Szent László tér, főbb és látványosabb építményeivel.

A Szent László R.Kat. Plébániatemplom (171742) a legidősebb, a tér közepén található. Egytornyú, aránylag dísztelen, szerény vidékies jellegű építmény. török megszállás után, második püspöki székesegyháznak épült, Szt. Lászlót ábrázoló oltárképpel és belső festményekkel díszített. A Városháza (1902-3) eklektikus stílusú,oldalán négyzetes alapú 50m-es óratoronnyal, amit a századelőn tűzjelző őrtoronyként használtak .Jelenleg Polgármesteri Hivatal, a helyi városi tanács és egyéb intézmények otthona. Az Ortodox Katedrális (Holdas Templom) (1784-90) ia klasszicizáló barokk, 45 képes bizánci ikonosztázzal. Alapkövét József császár jelenlétében rakták le.Tornyában egy gömb a Hold mindenkori állását mutatja. A Fekete Sas Palota (1909), melynek egyik érdekessége a három utcára nyíló üvegfedelű pas�százs és a központi kupola melletti sas-vitraille. Benne egykoron vigadó, szálló, filmszínház és kabaré (innen indult Nagy Endre író ) Emléktábla örökíti, hogy helyén állott valamikor a Fekete Sas szálló. Egy másik központi tér, mindjárt a Körös hídon túl, a Bémer tér A Színház (1900) ami a tér közepén áll, mint a váradi eklektikus építészet gyöngyszeme, neonklasszicista homlokzattal, barokkos belsővel, valamint névadója, Szigligeti Ede mellszobrával (1912). E falak közt kezte karrierjét jónéhány, késöbb közismert színész, mint Gózon Gyula,

Dayka Margit, Páger Antal, Szabó Ernő és Tompa Pufi Sándor Az Astoria Szálló És Kávéház (1902) a közismert volt EMKE szálloda és kávéház. Közkedvelt találkozóhelye volt a művészeknek, íróknak, újságírókna. Adyék Holnapos társaságának a bölcsőhelye. A Rimanoczy Szálló, fürdő és kávéház, melynek tervezője, kivitelezője és tulajdonosa, id. Rimanóczy Kálmán, aki Várad egyik legtermékenyebb építész dinasztiájának alapítója.Végrendeletében, ingatlanát a városra hagyományozta. Az eredeti MagyarKirályi kávéház helyére épült később a közkedvelt , pazarúl díszített Royal Kávéház, melynek felújítása jelenleg folyamatban van.

A város nevéhez, az évszázadok folyamán több jelzőt is ragasztottak: Várad, mint „Szent László városa“, az anjou -kori „Boldog Város” (Felix Civitas), “a magyar Birmingham” (Kossuth Lajos által), “a Pece-parti Párizs” (Ady Endre által), vagy a “Körös-parti Athén”.

Ezután, a következő úti célunk legyen, az egyik leglátogatottabb városrész a Fő utca (a Sétálóutca, az egykori korzó) és az ebből elágazó utcák és terek környéke . Ismerkedjünk meg néhánnyal az itt található épületek közül. A Nagy- Sándor József szülőháza, ami, az Aradon vértanúhalált halt hős honvédtábornok emlékét őrzi. Az Olaszi Református Templom (1787)az Ezredévi emléktéren, klasszicizáló barokk, eklektikus toronnyal. Közelében vannak a Szacsvay Imre és Lorántffy Zsuzsanna szobrok. Ez utóbbit, az azonos nevű Egyházi Központot a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója (1996) alkalmából avattak fel. Az Ady Endre Emlékmúzeuma (1957) a Szé-

Bémer tér (Bémer Lászó rk. püspök emlékére) ►

Állami Színház

▲ Szent László tér ►


◄ Nagyváradi vár

◄ Püspöki Palota (ma múzeum)

csényi téren, a múltszázadi Müller kioszk, tézményként működik. „mülleráj“ épületében. A Vármegyeháza (1760) barokk stílusA legszebb barokk épületek, a püsban, ennek tornyára szállt Ady „pávája“ , pöki kertben találhatóak. Ez városrész, a ma bírósági épület. Bazilika és környéke a Kananok Sor Az Igazságügyi Palota (1898)ugyancsak (1760-1875), két utca közötti, tíz egyitt a téren, pompázó eklektikus stílusban. emeletes épület, melyeket 56 pillérrel aláA Nemzeti Bank (1913) az előző mel- támasztott boltozatos, árkád folyosó köt lett, hasonlóan eklektikus stílusban, ami az össze. A kanonokok egykori házaiban ma Osztrák-Magyar Bank székháza volt. szolgáltató egységek vannak. Tovább haladva a Fő utcán, az állomás A Római Katólikus Bazilika (1752irányában, található az 1780) klasszicista barokk, részben copf Olaszi Katólikus Plébániatemplom elemekkel. A kéttornyú, pompás barokk (1903-05) közismerten ferences elődjéről templom építését Giovanni Battista Ricca a „Barátok temploma“, neoreneszánsz olasz építész kezdte és F.A.Hillebrandt festílusú, értékes gyűjteménye a hat örö- jezte be. Alapkövét gr. Forgach Pál püskölt mellékoltáraiban található oltárképei pök helyezte el, építése Patachich Ádám (1750).Főoltár képe a Szentlélek eljövete- püspök szolgálata idején folytatódott. lét ábrázolja (1827/1876). A templomkert- Falait carrarai és vörös vaskóhi márvány ben Szűz Mária mennybemenetele, bronz borítja Épületében található a Szt. László (1888) és a Pieta kőszobor (1906) látható. Keresztény Múzeum és Képtár.A székesAz Irgalmas Rend Korháza (1760) ba- egyház legnagyobb művészeti értéke a kurokk stílusban, udpolafreskó, Johann vari bejárati kapuSchöpf : Krisztus Jövő ján három szobor: Urunk mennyei Nepoumoki Szt. diadala(1780) A tegnapi Várad városának János, Szt. János Orgonáját Mária a rend alapítója és Terézia ajándédicső múltja, túlélési műSzt. Flórián látható. kozta (1780) Kovészete, pazar öröksége és Az egykori Gránát ronás hermában töretlen lokálpatrióta hite, Alma gyógyszertára őrzik itt, azt a Szt. mind-mind, reménykeltő (1720), ma is mint László ereklyét. A biztosítékok az elkövetkegyógyszertár műkötemplom jobb oldik. dalfalában, színes ző időkre, a „HOLNAP A Pénzügyi Igazdombormű alatt VÁROSA” szellemiségégatóság eklektikus látható az a szenek a fennmaradására. palota, jelenleg még kerce, amely a kijáróbeteg ellátó inrály egykor feltárt

[ ]

A nyolcvanas évek végén épített tömbházakkal és az eléje telepedett ortodox katedrálissal, a világtól szinte teljesen eltakarni kívánt, szerényen meghúzódó építmény a VÁRADI VÁR, a város légősibb magja, a középkori Várad egyetlen megmaradt emléke. Jellegzetes egy ötágú csillag formájú az alaprajza. Bástyáinak neve: Csonka , Veres,Aranyos(nevét egykoron az ormán lévő aranyozott Báthory címerről kapta), Királyfia (János Zsigmondról) és Bethlen . Építését 1569-ben kezdték, a 11.századi, folyamatosan átépített belső Vár köré. Jelenleg, a diktatúra idején kialakított szemlélettel ellentétben, uniós pályázati segítséggel, elkezdődött a teljes rehabilitációja. sírjában találtak. Főbejárata előtt látható Szent László bronzszobra, melyet eredetileg 1893-ban a Szt. László téren állítottak fel, de 1923-ban az új impérium rendelte a jelenlegi helyére. A Püspöki Palota (1761-77) a XVIII. századi Várad legkiemelkedőbb barokk műemléke. Patachich Ádám püspök pompaszeretetét tükrözi. 365 ablaka van, úgy tartotta szóbeszéd, azért hogy a püspök minden nap más ablakon nézhessen ki a világba. Főbejáratán át ,széles előcsarnokba, majd a fő lépcsőházba juthatunk. Emeleti dísztermének falait és mennyezetét Szt. László történeteket ábrázoló freskók díszítik. A világháború után az épületbe görög menekülteket szállásoltak, akik valósággal „felélték“ a palotát. A palotát övező hajdani püspöki kert, jelenleg is egy számos egzotikus fafajtával bővelkedő park.

Képzeletbeli sétánknak, itt értünk a végére. Bizakodva remélem, hogy e régi magyar város néhány jellegzetes színfotjának megismerésével, a kedves itthonjaimnak, sikerült lélekben egy kissé közelebb kerülniük,az otthonjaim világához. Ha igen, hála legyen az Istennek, célom elértem, munkálkodásom nem volt hiábavaló. Tóth József Károly 13 | S a j ó k a z i n c i R e fo r m á t u s H í r a d ó

Kárpátaljai Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugvásunkért, gyónásként hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk. Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testilelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét. Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi: add meg hát Atyánk, hogy élni akarásunkat a Te akaratod tegye

elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük. Adj bíztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd hogy sanyargatóink szenvedéseit látvahallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját. Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség most és mindörökké. Amen

A Kárpátaljai Miatyánk imádsága nemcsak a kárpátaljai, hanem minden külhoni, Trianon sújtotta magyarnak.

S

zerzője Szöllősy Tibor técsői író, helytörténész és hagyományápoló, ám hivatása szerint orvos, aki annak idején részt vett a csernobili atomkatasztrófa elhárítási munkálataiban. Tapasztalatairól írta a „Sátán temploma” című regényét. Borzsován született 1940-ben, jelenleg Nyírmadán él. Elmondása szerint , mivel életének felét Técsőn, felét Nyírmadán tölti, ő már a gyakorlatban valósította meg a kettős állampolgárság intézményét. Közéleti emberként részt vett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalapításában, majd 1994-ben szakítva a KMKSz-szel, létrehozta a Técsői Magyar Kulturális Szövetséget. Elnöke a Hollósy Simon Körnek. Presbiterként megírta a Técsői Református Egyház történetét.

T

écső árpádkori település a Tisza felső folyásánál, Károly Róberttől koronavárosi kiváltságokat kapott, magyar lakossága a XV111 században kezdett „felhígulni”, a ruszinok betelepülését követően. Trianon előtt Máramaros vármegyéhez tartozott, ma járási székhely. Jelenleg a magyarság részaránya nem éri el a lakosság 25%-át,. kevesebb, mint ötezer fő. A város híres lakója volt Hollósy Simon festőművész, aki itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét viseli a magyar tannyelvű középiskola. Szó szerint mellette, vele egy épületben működik a Felső-Tisza-Vidék szórvány magyarságát összefogó Református Líceum. Az ezredfordulón bekövetkezett tiszai árvizek idején gyülekezetünk adományát a Líceum diákjai vették át.

T

écső 1993 óta Kazincbarcika testvérvárosa. Akkortájt Ivánfi Jenő alpolgármester Úr kérésének eleget téve volt szerencsém közreműködni e szerződés létrehozásában. Sajnos az utóbbi években ezek a „testvéri” kapcsolatok úgy gazdasági, mint kulturális téren egyre inkább lazulnak.


Prológus Dsida Jenő PSALMUS HUNGARICUS

A

című költeményéhez

trianoni békediktátum napja: 1920. június 4.: A magyar nemzet évtizedekre nagy sebet kapott; megszületett a „Nagy-Magyarország” és a „Csonka-Magyarország” fogalma. Hazánktól elcsatolták a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, Bánságot, Bánátot, Vajdaságot; még a „szövetséges” Ausztria is kapott területet - Burgenland egy részét. A határon túli magyar irodalom ekkor született. Az új államalakulatokhoz került – kisebbségbe taszított – magyarság számára a megtartó erőt az irodalom, az anyanyelv jelentette. A Kisbaconban élő Benedek Elek fogalmazta meg a mindenkori kisebbség fennmaradásának követelményét: „Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek!” Az 1918-ban bekövetkezett sorsfordulat (karácsonyeste a románok bevonultak Kolozsvárra, és a Mátyás-szobor körül járták a hórát; ünnepelték nemzetállamuk megteremtésének kezdetét) az erdélyi magyarság lelkiállapotát évtizedekre meghatározta. Furcsa paradoxon: a többségből kisebbségbe kerülő magyarság sok mindent veszített: vagyont, hatalmat, pozíciót; egyben azonban gyarapodott: irodalomban. A lélek megrendüléséből irodalom virágzott. 1924-ben a közönség- és írónevelés érdekében Paál Árpád, Nyírő József, Ligeti Ernő, Zágoni István és főként Kós Károly megalapították az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, melynek könyvei a határokon túl is meghatározóvá váltak. Az erdélyi írók közös sorsvállalását segítette az 1926 nyarától működő „marosvécsi találkozók” sora. Kuncz Aladár sugallatára Kemény János szervezésében nyaranta a marosvécsi Kemény-kastélyban „kultúrparlamentként” találkozhattak az erdélyi írók, költők, akik a nép és az ifjúság kulturális nevelését tartották fő céljuknak. Ennek érdekében indították útjára 1928ban a minden értéket felmutató folyóiratot, az Erdélyi Helikont. Céljuk: az irodalom segítségével megtartani a magyarságot. A Marosvécsen találkozó, a magyarságért aggódó erdélyi költők, írók sajátos kultúrmissziót vállaltak. Nem kevesebbet, mint ös�szefogni, „átmenteni” a zord időben is a Kárpát-medence egész magyarságát. E találkozók egyik legfiatalabb résztvevője volt a Szatmárnémetiben született, később kolozsvári illetőségű költő, Dsida Jenő (Szatmár, 1907. május 17.— Kolozsvár, 1938. június 7.). Már gyermekfővel mindent tudott a költői mesterségről. Csak 16 esztendős volt, amikor Benedek Elek a Cimbora című újságjában közölte a verseit. Mindössze 31 esztendőt élt, mégis korszakosat alkotott. Kolozsvárott a Házsongárdi-temetőben ma is meg-megállnak a látogatók, megrendülten olvasva sírfeliratát:


„Megtettem mindent, amit megtehettem, Kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, Felejtsd el arcom romló földi mását.” 1936 nyarán (29 évesen, két ismert kötettel a háta mögött) a „marosvécsi találkozón” a legnagyobbak előtt olvasta fel Psalmus Hungaricus című költeményét. Amikor befejezte - idézte föl a történteket Wass Albert -, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnyek-, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: „Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!” A nagyhatású vers azonban csak a költő halála után két évvel, 1940-ben jelent meg nyomtatásban. A költeményben Ady magyarság-verseinek, sorskérdéses lírájának közvetlen rokonát ismerhetjük fel. A költő megrendült vallomásban tér meg nemzetének sorskérdéseihez, elítéli önmagát azért, hogy eddig csak egyetemes emberi kérdésekkel foglalkozott, s nem szólt letiport nemzete bajairól, mert csak a szépséget szolgálta. Most átérezve nemzete tragikumát, minden erejét a magyarság megőrzésére, szolgálatára kívánja fordítani. Ezért vállalja a szépség helyett a „rekedt dalt”, s a világkultúra hirdetése helyett nemzete önvédekező küzdelmét. A hat strófa mind-

egyike a 137. zsoltár parafrázisából alkotott refrénnel zárul. (A zsidók babiloni fogságára utal az esküt és átkot fogadó költő.) A második világháború után Dsida Jenő, de főképp a Psalmus Hungaricus az elhallgatott szerzők keserű és méltatlan sorsára jutott. Különösen mostoha sors várt rá az 1950-es és 1960-as években, amikor nem csak ezt a versét, hanem egész életművét méltatlan vádakkal illették. Lekicsinylő hangsúlyokkal kismesternek, grófok barátjának, az öncélú szépség és az elvont humánum költőjének bélyegezték, akinek főbenjáró „tapintatlanságai” közé tartozott erdélyisége. Igyekeztek is lemosni róla ezt a „szégyenfoltot” - elhallgatva lírájának a szűkebb haza hagyományaival, a kisebbségi léttel összefüggő sajátosságait és értékeit. Ha egyéb téren találtak is mentségeket és kibúvókat számára, a Psalmus Hungaricusnak még hosszú ideig nem kegyelmeztek. Egyértelmű elutasításban volt része lényegében 1980-ig, amikor Jékely Zoltán – Áprily Lajos költő-fia - közzétette A magyar irodalom gyöngyszemei című sorozat Dsida-válogatásában. A vers - negyvennégy évi várakozás után - akkor látott napvilágot elő-

ször Dsida-kötetben; az előtte megjelent hat gyűjteményből rendre kimaradt. Ma már olvasható a gyűjteményes kötetekben ez a vers is, ám ennek ellenére még ma sem tartozik az ismert költemények közé. Sajnos, még ma is sokan „félnek” tőle, „félnek” az időkön átívelő aktualitásától, az egész Kárpát-medencét betöltő, a magyarságvállalás fontosságát hirdető mozgósító erejétől, nemzetformáló, nemzetmegtartó, a magyarság összefogásának szükségszerűségét hirdető gondolatiságától. Mi ne féljünk! Olvassuk, ismerjük meg ezt a nagyszerű költeményt, és merítsünk belőle erőt megmaradásunk, magyarságunk szebb jövőjének reményében! /PPL/

Dsida Jenő Psalmus Hungaricus /részlet/ I. Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népnek Óceánján! Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogatsz-e, bedőlt viskódban helyet adsz-e ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom. s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!

II. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben. és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember!most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar!


III. Mert annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve! Vér csurgott rám és nem tudom lemosni. Jajt hallottam és nem tudom feledni. A holtakat nem tudom eltemetni. Egy eszelős dal lett az utitársam, rekedt dal, nem zenél, csak hörög, mint a szél, zúg, mint vihartól ráncigált fák Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!

IV. Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant, mikor a bús kor harsonája falakat dönt és lelket ingat, mikor felejtett, ősi szóra kell megtanítani fiainkat, mikor rémít a falvak csendje s elönt a semmi árja minket és szülni kell és nemzeni s magunk képére kalapálni vánnyadt gyermekeimet! Mit bánom én a történelmet s hogy egykoron mi volt! Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő, mikor anyád sikolt?! Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom! Vallom hogy minden fegyver jogtalan, a szelíd Isten könnyezett és úgy tanította ezt, ám annak a kezében, kit fegyver szorongat, a fegyver mrgdicsőül és ragyogni kezd.

V. Nekem is fáj, hogy búcsuzom, mert immár más utakra kell mennem, de igy zeng most a trónjavesztett magyar Isten parancsa bennem s én nem tagadhatom meg Őt, mikor beteg és a reszkető és nincs többé hatalma, mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma.


Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom. Sok tévelygés és sok kanyar után jutottam el ide: ha bűnös is, magyar s ha tolvaj is, magyar s ha gyilkos is, magyar, itt nincsen alku, nincsen semmi de”. Zugjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog, égi álmokon seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokon vérkönnyet csepegö fákják fényeinél, Babilon vizeinél [...]

VI. Száraz nyelvem kisebbzett, égő fejem zavart. Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján, magyarok a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizsban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születők s ti porlócsontú ti ősök, ti réghalott regősők, ti vértanuk, ti hösök üljetek mellém! Ülj ide, gyülj ide, népem s hallgasd amint énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegem húrjait jajgatva tépem, ó, népem,árva népem!-dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok, dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió torok! Énekelj hogy világgá hömpöjögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele s Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele!-: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vas szeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!

A

Akkoriban a Bibliát a nép kezébe adni tilos volt. Pl.: maga Morus Tamás követelte, hogy égessék meg Tyndale-t a bibliafordításáért. Így kénytelen volt 1524-ben Németországba menekülni. 1525ben elvégezte az Újszövetség angol nyelvre fordítását. Akkoriban Kölnben is fordították a Bibliát, de a hatóság elkobozta az anyagot. Végül is Wormsban 1526-ban készült el az első teljes, angol nyelvű Újszövetség.

REFORMÁCIÓ A reformáció németországi elindítójáról Lutherről sokat hallottunk, a reformáció svájci ágának atyját, Kálvint is ismerjük. A brit reformációról viszont csak kevesen tudnak. Pedig Angliában is van a reformátushoz közeli presbiteriánus egyház, sőt, Londonban is létezik magyar református gyülekezet. Hogyan is indult el a reformáció a brit szigeteken? Egyik elindítója William Tyndale volt, aki az 1490-es évek végén született Wales határán. Előbb Oxfordban, majd Cambridge-ben tanult. Egy földbirtokos otthonában házi tanítóként dolgozott, és figyelmesen járta a vidéki Angliát. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire műveletlenek (a Biblia ismeretét tekintve) a vidéki lelkészek. Egyszer állítólag ezt mondta egy papnak: „Ha Isten megtart életemben, nem sok év múlva elérem, hogy az eke szarvát fogó legény jobban ismerje a Szentírást, mint te magad.” Ezt a mondatot eredetileg Erasmus írta le a görög Újtestamentumhoz írt előszavában. E megdöbbentő élménye után Tyndale egész hátralevő életét a Biblia fordításának, népszerűsítésének szentelte. Életcélja az volt, hogy pontos fordítást készítsen a Biblia eredeti héber és görög nyelvű szövegéből.

Tyndale 1530-ban Antwerpenben telepedett le, itt adta ki Mózes 5 könyvének angol fordítását. Tyndale Újszövetség fordítását sikerült becsempészni Angliába. A hatóságok 1526-ban nyomban el is égették néhány példányát Londonban, a Szent Pál székesegyház előtt. Azonban pártfogók is akadtak, pl. Warham canterbury érsek, aki az Újszövetség több példányát felvásárolta, amivel hozzájárult a kiadás költségeihez. Így lett Tyndale „az angol Biblia atyja.” Tyndale nemcsak a bibliafordításon dolgozott, több önálló művet is írt, pl.: Példázat a hamis Mammonról, A keresztyén ember engedelmessége. Tervezte az egész Ószövetség angolra fordítását is. De egy honfitársa elárulta, ezért Antwerpenben, 1535-ben letartóztatták. Végül 1536-ban Brüsszelben megfojtották és megégették. Utolsó szavai ezek voltak: „Uram, nyisd meg Anglia királyának szemét!” Tyndale ugyan mártírhalált halt, de munkásságának mégis maradandó nyoma lett, s ez indította el a reformációt: VIII. Henrik angol király Cranmer bátorítására engedélyezte az általa készített angol bibliafordítások kiadását. Tony Lane

Januártól új gondnokunk van… Cigándon, a Bodrogközben születtem, ott is jártam az általános iskolába, a hittanórákra, és természetesen ott is konfirmáltam. Ugyanígy történt ez négy fiútestvéremmel is, ahogyan ez természetes volt még akkoriban, az 1950-es években, a református családoknál. Később, iskolai tanulmányaim miatt hos�szabb-rövidebb ideig éltem Ózdon, Miskolcon és Putnokon is. A családalapítás után, 1975-ben kerültem Kazincbarcikára, azóta itt élek. A Kazincbarcika-alsói Gyülekezetnek 1988 óta vagyok tagja, majd 1992 óta presbitere is. Előbb presbiteri jegyzői tisztet töltöttem be, majd 2012 óta az egyházközség gondnokaként szolgálok. Tudjuk, hogy Kazincbarcikára, - a jó munkalehetőség miatt, - az ország minden tájáról érkeztek emberek, alapítottak itt családot, és élnek itt a városban. Közülük sokan reformátusnak vallják magukat. Így nem meglepő, hogy a gyülekezet „magját” képező tősgyökeres kazincbarcikaiak mellett a Felvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról is sokan épültek be

a gyülekezet közösségébe. Többen presbiterként is dolgoznak. Minket a munkahely, a család, a nyugdíjas évek is idekötnek, gyökeret eresztettünk, kazincbarcikaiak lettünk.

Hiszem, hogy az egyik, erőteljes gyökér éppen a Kazincbarcika-alsói Gyülekezet éltető talajába kapaszkodik. Ezért reménykedve várom a többi helyi és „betelepült”, immár kazincbarcikai református Testvéremet, gyermekeivel, családjával ide, a szépen megújult templomunkba, ahol 1814 tavaszán a Szózat zeneszerzőjét, Egressy Bénit is keresztelték. Ahol, a harang hívó szavára istentiszteletre gyülekezünk össze minden vasárnap délelőtt fél 11-re. Itt, a bibliai ige mellett elcsendesedve találhatunk belső békét, nyugalmat, lelki felfrissülést. Istentisztelet után, a torony előtt megállva még beszélgetünk néhány percet a presbiterekkel. Végül indulunk haza, mint szülőfalumban, Cigándon valamikor…. Gecse József gondnok


Nagy igehírdetők:

C. H. Spurgeon Írásait sokan ismerik, de személye mégis ismeretlen sokak előtt. Ezt a hiányt szeretnénk most pótolni. Angliában született 1834. július 19-én, az Essex-beli Kelvedonban. Már kisgyermek korában közel állt szívéhez a Biblia, hiszen istenfélő családban nőtt fel. Édesapja John Spurgeon, és nagyapja James Spurgeon is igehirdetők voltak, így a gyermek már korán megismerkedett a Szentírással. Kiváló képességei voltak, jól tanult. Emellett nagyon szeretett olvasni. Testvére szerint még a játék helyett is a könyveket bújta. 1849-től Newmarket-ben folytatta tanulmányait. Jóllehet még csak 15 éves, de már tanít. Megtérése 1850-ben történt, amelyet megelőzött egy hosszabb, lelki küzdelmekkel teli időszak. Bűnei gyakran ránehezedtek, nem volt békessége és bizonyossága bűnei bocsánata felől. Néha késő estéig is olvasta Richard Baxter vagy Joseph Alleine megtérést sürgető könyveit. Megtérése egy hideg januári reggelen következett be. Egy nagy hóvihar miatt bemenekült egy kis metodista templomba, ahová a nagy hó miatt a lelkész nem érkezett meg, így a gyülekezetből egy idősebb férfi ment fel a szószékre. Végtelenül egyszerű igehirdetésének alapigéje az Ézsaiás 45,22. volt: „Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai.” Spurgeon ennek hatására tért meg. Ezután belevetette magát a szolgálatba. Így vallott: „Nem lehetek boldog, ha nem teszek valamit az Úrért.” Embereket látogatott, lelki tartalmú könyveket osztogatott, korán elkezdett prédikálni. Nem csoda, hogy 19-20 éves korára már rutinos igehirdető lett. Első prédikációját Tevershamben mondta el, egy omladozó nádfedeles kunyhóban, néhány parasztember előtt. Alázatos kezdet előzte meg felívelő szolgálatát. Mindössze 17 éves, amikor megválasztják a waterbeach-i baptista gyülekezet lelkészének. Innen hívják meg Cambridgebe, egy konferenciára, ahol felfigyelnek rá. Kiváló igehirdetői képességére felfigyelnek, így hívják meg Londonba, egy akkor éppen elnéptelenedő gyülekezetbe. Spurgeon dinamikus szolgálata nyomán gyors növekedésnek indul a New Park Street-i gyülekezet. Igehirdetései sokan hallgatják, mert a régi templomban „csupán” 2 ezren fértek be. Ekkor építik fel a híres Metropolitan Tabernacle nevű templo-

“

„Nem lehetek boldog, ha nem teszek valamit az Úrért.”

mot, ahol később 6000 ember előtt prédikált rendszeresen. 1856-ban kötött házasságot Susannah Thompson-nal, aki mindvégig hűséges segítőtársa volt. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg. Felesége nélkülözhetetlen támasza volt a szolgálatban is. Londoni szolgálata felrázta az egész várost. Vidéki fiatal emberként került oda, sokan kritizálták is. Hatás vadásznak, forrófejűnek tartották. Sokrétű tevékenységet folytatott. Lelkipásztori teendői mellett beindított egy lelkészképző intézetet is. Itt az évek során több mint 900 fiatalt készített fel az igehirdetői szolgálatra. Emellett árvaházat és idősek otthonát is működtetett, és alapított egy evangéliumi folyóiratot is. Különös volt a címe: „Kard és vakoló kanál.” Tulajdonképpen ez volt szolgálatának alapgondolata: Harcolni Krisztus evangéliumáért és építeni Krisztus evangéliuma által. Harcolt kora liberális gondolkodású egyházi embereivel, meglátta a modernizmus hosszútávú káros hatásait. Lelki terheit, harcait még tetézte hogy idős korában sokat szenvedett a köszvénytől. Emiatt minden évben kezelésre kellett utaznia. Egy ilyen kezelés alkalmával érte a halál, 1892-ben. Egész Anglia gyászolta. Tudták, szolgálata maradandó nyomot hagyott Isten népének történetében. Több, mint 40 éven keresztül hirdette az igét, így lett a „prédikátorok fejedelme.” Ízig-vérig lélekmentő volt. Szolgálata nyomán sok ember megtért szerte a világon.

“Ne vakold be a fából rakott falat, hogy szilárd kőfalnak nézzen ki. Inkább engedd, hogy építkezésed reális, tartalmas és igaz legyen.”


C. H. Spurgeon

Gyülekezetünk KÉKKERESZT Csoportja az országos találkozón, Kisvárdán

Evangélizáció 2 0 1 2 . N ove m b e r 1 3 - 1 4 - 1 5 .

A Kazincbarcika-alsói Református Gyülekezet Kékkereszt Csoportja is meghívást kapott a kisvárdai országos csoporttalálkozóra. Nagy örömmel és lelkesedéssel indultunk útnak három autóval május 12-én, szombaton reggel fél 7-kor a sajókazinci református templom elől. Érthető volt lelkesedésünk, hiszen ez volt az első alkalom, amikor csoportunk részt vehetett egy ilyen lélekemelő alkalmon.

Evangélizációt tartottunk gyülekezetünkben 2012 November 13-14-15-én, Találkozások Jézussal - címmel.

A kisvárdai református gyülekezet nagy termében nagy szeretettel fogadtak minket. A regisztráció formaságai után fenségesen terített asztalok vártak ránk sokféle süteménnyel, különféle üdítőkkel, kávéval. A csoporttalálkozó délelőtt 10 órakor kezdődött a templomban. A Kékkereszt kisvárdai csoportjának vezetője igével köszöntötte a megjelent csoportokat. Ezután a gyülekezet fiatal kórházlelkésze hirdette az igét a jól ismert jézusi példázat, a tékozló fiú története alapján. (Lukács evangéliuma 15, 11-32.). Az igehirdetést mindenki áhítattal hallgatta. Az istentiszteletet követően a találkozóra érkezett csoportok vezetői mutatták be közösségük életét, szolgálatát, számoltak be történetükről. A mi csoportunk bemutatkozását is örömmel fogadták, - ráadásul mi énekeltünk is néhány éneket a Kékkereszt énekgyűjteményéből. Ebéd előtt és ebéd után lehetőség volt kötetlen beszélgetésre, a rég nem látott ismerősökkel való találkozásra. A bőséges ebéd után, - amelyet a református gimnázium ebédlőjében fogyasztottunk el, - került sor a bizonyságtételekre. Testvéreink lelket megindító szabadulás-történetein sírtunk-nevettünk. A tanúságtevők mély őszinteséggel osztották meg velünk küzdelmeiket, szabadulásukat az alkohol rabságából. Szavaik által erősödött a hitünk és bátorítást kaptunk ahhoz is, hogy mi is tudjuk majd hirdetni, van lehetőség a szabadulásra Jézus Krisztus által. A délutáni program fő része volt Némethné Balog Katalin előadása, aki a Dömösi Gyógyító Központ lelki vezetője. Balog Zoltán államtitkár előadása sajnos elmaradt, mert őt időközben miniszterré választották a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban. Így csak levélben tudta köszönteni a Kékkereszt Országos Találkozójának résztvevőit. Hazafelé még megálltunk a szépen felújított sárospataki vár bástyáin egy rövid pihenőre. Örömmel osztottuk meg egymással a konferencia tapasztalatait. Ezután indultunk gyorsan haza, mert a heves szél zivatar közeledését jelezte a vár utcáján.

Az igét hirdette: Bella Péter győri beosztott lelkész. Az evangélizáció I.napjának igéje: Péter csodálatos halfogása (Lukács evangéliuma 5,1-11.) II.nap: A vérfolyásos asszony meggyógyítása (Márk evangéliuma 5,25-34.) III.nap: Jairus lányának feltámasztása (Márk evangéliuma 5,21-23. és 35-43.) volt. A három Jézussal való találkozást, a szolgáló lelkipásztor szerint így lehetne összefoglalni: Jézus mellett szabad letenni a titkainkat (az asszony betegsége), a terheinket (Péter nem fogott egy halat sem, pedig szakember volt) tanácstalanságunkat (Jairus nem tudta, mi lesz súlyos beteg lányával.) Ehhez pedig a hit kockázatot is vállaló merészsége, bátorsága kell.

A Kazincbarcika-alsói Kékkereszt Csoport egy tagja


Időgép Harangtörténet Az első világháború idején több harangot is elvittek hadi célra. A gyülekezet 1921-ben tudta csak pótolni egy acélharang öntésével. A harangot a diósgyőri vasgyárban készítették. A presbiteri jegyzőkönyv adatai szerint az alábbi költséggel készült: Ez a harang később megHarang ára a gyár helyszínén:...................16.725 Korona repedt, leszerelték, helyette Megrendelési költség: . ..................................110 Korona új, bronzharangot önttettek. A művezetőnek 1.5 liter szilvórium:..............100 Korona Az acélharang ma is megDiósgyőri út költsége 2 ember részére:..........220 Korona van, a templom nyugati kiGondnoknak 2 diósgyőri útja:........................220 Korona járata mellett látható. 2 diósgyőri út és 1 napszám:...........................337 Korona Harangszállítási költség:.................................340 Korona Az esperes úrnál 3 embernek költség:............150 Korona 2 harangra 2 kötél: .........................................200 Korona Egy nyakló az új harangra: ..............................40 Korona Kuttor Lajos presb. pénzbeszedési költség:....110 Korona Harangavatási költség:.................................1.680 Korona Kovácsmunka a harang beállításánál:..........1.849 Korona Az összes költség: ....................................22.081 Korona

100 éve történt Gyülekezetünk presbiteri jegyzőkönyve írja 1912-ben: „Lelkész (akkor Doktor Gyula volt) felhívja a presbitériumot a lelkészi kút teljes felújítására vagy újnak a készítésére, miután az egészségügyi szempontból is használhatatlan, biztonsági szempontból pedig veszélyes. Presbitérium tudomásul veszi a lelkész előterjesztését s azt orvosolni, illetve a kutat használható állapotba hozni rendeli.” Megjegyzés: Ez a kút ma már nem létezik, - egykor a mai Dózsa György úti általános iskola területén volt, s az akkori parókia kertjében létezett. A teleknek a Rózsa útig húzódó részét az iskola építésekor a városi tanács kisajátította 1985-ben.

Felújítások 2005-2012. között 2005. - A templomi elektromos padfűtés felújítása 2006. - Az imaház vízvezetékének cseréje - A parókia-udvar térkövezése - Bartók út: új gázkonvektor beépítése 2007. - A telkek közművesítése (víz, villany) 2008. - A templomkert térkövezése, kerítésépítés


2009. - Ablakrácsok készíttetése a parókiára - Garázs melletti terasz megépítése 2010. - Az imaházban új cserépkályha és új kémény építése 2011. - A parókia-alap megerősítése mikrocölöpökkel 2012. - A parókia belső festése - A templom villámhárító rendszerének felújítása

Eseménykrónika 2012. Január • •

Munkába állt az új presbitérium, Gecse József új gondokkal Ökumenikus imahét öt estén keresztül

Április • •

Február •

Elkészült a gyülekezet új honlapja az interneten

•

Egyházlátogatók szolgáltak közöttünk, Várady Zsolt radostyáni és Király Gábor sajókápolnai lelkipásztorok

•

•

• •

A Kékkereszt Csoport a kisvárdai országos találkozón Presbiteri találkozó, vacsorával, egy presbiter kertjében Pünkösdi legátus, Fedorné Kiss Gabriella teol. hallg. Sárospatakról

Június •

A parókia belső festése A hollywoodi magyar ref. gyülekezet kántorának beszámolója

Október • •

Augusztus • •

•

Hittan-évzáró palacsintapartival Az első ökumenikus juniális a Szalézi Gimnázium kertjében

Az imaház statikai megerősítése Hármas testvérgyülekezeti találkozó Szilágyballán

(Partium) A templomi villámhárító rendszer javítása A Családosok Körének bibliaórája Benke András és felesége, szendrői lelkipásztorok szolgálatával, szalonnasütéssel

Egyházkerületi presbiteri konferencia, Tarcalon A Családosok Köre bibliaórája, kirándulással, Varbón

November • •

Szeptember •

•

Impresszum

Húsvéti legátus, Madaras Irma teol. hallg. Sárospatakról Egressy Béni emléknap, koszorúzással

Május

•

Március

Július

Ökumenikus temetői istentisztelelet Három napos evangélizáció Bella Péter lelkipásztor szolgálatával

December • •

Karácsonyi legátus Sárospatakról Ökumenikus fáklyás felvonulás szentestén

SAJÓKAZINCI REFORMÁTUS HÍRADÓ

(időszaki lap, kizárólag gyülekezeti terjesztésre) Kiadja: a Kazincbarcika-alsói Református Egyházközség A szerkesztőbizottság tagjai: Tóthné Magyar Ágota, Pucsok Pál László, Tóth József Károly, Barthal Gábor Felelős szerkesztő: Tóth Sándor A szerkesztőség címe: 3700 Kazincbarcika, Dózsa Gy. út 37. Telefon/fax: 06 48 512-902 Nyomdai munkák: LITOPLAN Kft. Kazincbarcika


Móra Ferenc: Angyalok elakadása

Recommend Documents