Monitorozási és Kutatás-Fejlesztési kapacitások, laboratóriumok Összeállította: Fehérváry Ákos (KvVM), dr Kovács László (Környezettechnológiai Kft.), Lotz Tamás (KGI)
a./ A POP kibocsátás monitorozásának célja, szervezeti elhelyezkedése, az egészségügyi, mezõgazdasági és környezetvédelmi háttérintézmények szerepe A monitorozás lehet eseti, rendszeres és folyamatos, valamint – a vizsgálat szervezeti kereteit illetõen – lehet hazai és nemzetközi. A rendszeres és folyamatos monitorozás többnyire a hatályos jogszabályok által elõírt határértékek betartását hivatott ellenõrizni, míg a ritka, eseti vizsgálatok sokszor éppen egy új jogszabály határértékeinek megállapítására szolgálnak. A jogszabály-alkotás a mindenkori szaktárcák feladata, ugyanakkor a jogérvényesítés – vagyis a jogszabályokban elõírtak betartatása és ellenõrzése – az erre a célra létrehozott, hatósági jogkörrel rendelkezõ háttérintézmények feladata. A POP kibocsátás ellenõrzését illetõen több tárca is rendelkezik ilyen monitorozási kötelezettséggel. Az országban mûködõ 12 környezetvédelmi felügyelõség feladata, hogy a hatályos környezetvédelmi jogszabályokban elõírt határértékeket ellenõrizze. Erre évente legalább egyszer sor kerül, amikor a gazdálkodó szervek az éves bevallásukat benyújtják az illetékes felügyelõségnek. A monitorozás azt jelenti, hogy ahol a kibocsátási határértékek betartását nem számítással hanem méréssel kell igazolni, ott mérési eredményeket kérnek a felügyelõségek a vállalatoktól. A levegõtisztaság védelem területén a POP-ok közül csak a dioxin és furán kibocsátásokra van határérték elõírva (0,1 ng/m3) a hulladékégetési technológiáknál, a hulladékégetõknek tehát ennek betartásáról kell számot adni évente. A mérés hitelessége fontos követelmény, ezért csak akkredittált laborok mérési eredményei fogadhatók el. A felszini- és felszin alatti vízminõségi törzshálózatok állami forrásból mûködtetett, rendszeres adatokat szolgáltató monitoring rendszerek, amelyeket a környezetvédelmi tárca két háttérintézménye, a KGI és a VITUKI kezel. A vizek POP-vegyület tartalmára vonatkozóan is van határérték elõírva, mégpedig a 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben megállapított „B” szennyezettségi koncentráció -határérték az, amit monitorozni kell. A hulladékgazdálkodás területén a PCB és PCT tartalmú berendezésekrõl kell a gazdálkodóknak beszámolni az 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet szerint. Ugyanakkor a veszélyes hulladékokat – köztük a POP tartalmúakat is – a 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet szerint kell bejelenteni évente a felügyelõségek számára. A talajok POP szennyezettségérõl az állami finanszírozású Talajinformációs Monitoring (TIM) rendszer szolgáltat adatokat kb. 3 évente, részben pedig az FVM háttérintézményeként mûködõ megyei növényvédelmi szolgálatok monitorozzák a növényvédõszerek által a talajokba bevitt POP hatóanyagokat. Az élelmiszerek, anyatej, testszövetek POP terhelését az egészségügyi tárca egyik háttérintézménye, az OÉTI figyeli. Hazai és nemzetközi programok alapján meghatározott célcsoportok ill. élelmiszerek monitorozása folyik rendszeres gyakorisággal, nemzetközileg elfogadott protokol szerint.
b./ A monitorozással kapcsolatos kutatási-fejlesztési tevékenységek A környezeti levegõ Magyarországon
szennyezettségének
(immisszió)
monitorozási
rendszere
A környezeti levegõ állapotjellemzõi közül a szálló por (PM 10) , kéndioxid, nitrogén oxidok, szénmonoxid, ózon, egyes szénhidrogének (BTX) immissziós adatait a környezetvédelmi felügyelõségek által üzemeltetett on-line monitoring rendszer folyamatosan méri. Ugyanakkor a POP immissziós adatok folyamatos megfigyelése nem megoldott. Egyedi felkérés esetén, néhány laboratórium képes mérni a környezeti levegõ POP koncentráció it. A 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendeletben közölt egészségügyi határértékek: SO 2 [µg/m3] 24 órás 125 átlagra 60 perces 250 átlagra
NO2 [µg/m3]
NO x [µg/m3]
CO [mg/m3]
O3 [µg/m3]
Por [µg/m3]
85
150
5
110
100
100
200
10
-
200
A pormintákból laboratóriumban meghatározhatók a levegõben lévõ POP szennyezések koncentrációi, ma már rendelkezésre állnak az ehhez szükséges eszközök. 1. A levegõ szennyezettségének állapotát meghatározó folyamatok kutatása Mivel a POP-ok határokon átterjedõ, nagy távolságra jutó légszennyezõ anyagok, ezért az ezek terjedésére vonatkozó kutatások figyelmet érdemelnek vizsgált témánk szempontjából. A levegõ kémiai összetételének nyomonkövetését, a nyomanyagok koncentrációjának változását és a különbözõ légszennyezõ anyagok terjedésének számítási módszereit, valamint a bioszféra és az atmoszféra között lejátszódó anyagkörforgalom vizsgálatát az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) az alábbi altémák szerint vizsgálja: 1.1 Háttér-légszennyezettség monitoring és értékelés A légköri háttérszennyezettség (légköri nyomgázok és aeroszol részecskék koncentrációja, valamint a csapadékvíz kémiai összetétele) mérése négy állomáson folyt: K-puszta, Nyírjes, Farkasfa és Hortobágy. Ezen túlmenõen módszertani útmutatót nyújtunk két további (az illetékes Környezetvédelmi Felügyelõségek által üzemeltetett) háttérállomás mûködéséhez. Ezek: Fertõújlak és Majlátpuszta. Siófokon és Keszthelyen vett csapadékmintákból becsüljük a Balatonra ülepedõ nitrogén és foszfor ülepedését. A mintavételezést és mérést alapvetõen az EMEP és a WMO GAW által elõírt módokon végzi az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ). 1.2 A hazai transzmissziós szabványok továbbfejlesztése
2
• • • •
Szabályozási célra használt diszperziós modellek a légköri diszperziót próbálják leírni olyan néhány alap paraméter függvényében, amelyek jellemzik az áramlást, a szélsebességet, a felszíni hõfluxust és a keveredési rétegvastagságot. A szabványtervezetek kidolgozásának célja a szennyezõanyagok légköri diszperziójának számításához használt meteorológiai adatok minõségének biztosítása, valamint a származtatott mete orológiai paraméterek számítási módszereinek korszerûsítése és egységesítése. Többéves kutatási tevékenység keretében az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakértõi kidolgozták a légszennyezés-terjedést meghatározó meteorológiai paraméterek elõállításának mérési és számítási módszereit tartalmazó szabvány-tervezeteket. Az alapvetõ paraméterek, amelyek meghatározzák a légköri határréteg felépítését az alábbiak: Felszíni energia egyenleg Keveredési réteg vastagság Profilok Diszperziót jellemzõ mennyiségek.
2000-ben a szélsebesség, a szélirány és a hõmérséklet vertikális profiljainak számítása a földfelszín és a 850 hPa-os nyomási szint között valamint a diszperziós mennyiségek meghatározására került sor. A szabvány-tervezetek elméleti alapjaiban megegyeznek a fejlettebb EU országokban alkalmazott trans zmisszió számítási módszerekkel. A szabványok használhatóságát az Országos Meteorológiai Szolgálatnál és az ELTE Meteorológiai Tanszékén rendelkezésre álló órás felbontású me teorológiai adatbázison végzett tesztelések bizonyítják. A kidolgozott szabvány-tervezetek tartalmazzák az alkalmazásukat segítõ részletes példa-számításokat is. 1.3 A légkör és a bioszféra közötti kicserélõdési folyamatok vizsgálata Folytattuk a légköri szén-dioxid koncentráció függõleges eloszlásának folyamatos mérését Hegyhátsálon, amelyet a MAKA 162/91 és az OTKA T7282 számú projektek keretében kezdtünk meg. Az eredményeket az amerikai partnerintézmény beépíti a szén-dioxid globális forrásainak és nyelõinek felmérésére irányuló munkába, különös tekintettel az északi félgömb mérsékelt szélességi övében feltételezett szárazföldi nyelõre. Az elsõ eredményeket, amelyek megerõsítették, hogy a bioszféra/talaj rendszer Magyarországon is az antropogén kibocsátással összemérhetõ nettó nyelõként funkcionál, a 2000. évi Meteorológiai Tudományos Napokon lettek bemutatva. A nitrogén körforgalom és a fotokémiai folyamatok vizsgálata a légkör és egy erdei ökológiai rendszer között ugyancsak nemzetközi együttmûködésben történik (MAKA, JF No: 95a-503) E projekt fõ célja, mérési eredményeken alapuló adatok gyûjtése a nitrogénmérleg és a fotokémiai folyamatok tanulmányozásához. A mérõhely az Országos Meteorológiai Szolgálat és az Erdészeti Tudományos Intézet által üzemeltetett regionális háttérszennyezettség-mérõ állomás. Az állomás a Mátra-Hegységben, lucfenyvesben helyezkedik el. Az állandó mérési program magában foglalja a nitrogénmérleg és a fotokémiai oxidánsok ciklusának meghatározását. A vizsgálatok részei a EUROTRAC-2 BIATEX-2 alprogramjának. Az alapmérésekkel párhuzamosan a korábbi években fontos kiegészítõ méréseket végeztünk, melyek az állandó mérésekkel együtt nélkülözhetetlenek probléma megoldásához. •
A 2000. évi mérések legfontosabb megállapításai: A légkör és egy lucfenyves állomány közt végzett vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a légkör-erdõ közti nitrogénmérleg az állomány számára pozitív. Az összes 3
• •
nitrogénterhelés a területen 1,8 gN m-2év-1. Ez az érték európai összehasonlításban átlagosnak tekinthetõ. A száraz és nedves ülepedés aránya 58, illetve 42 %. Ez az arány általában a közepesen szennyezett területeken figyelhetõ meg. A vizsgált állományban a nitrogén-monoxid és a dinitrogén-oxid esetében emisszió, míg a többi nitrogénvegyületnél ülepedés tapasztalható.
1.4 Mûholdas információk elõállításának kutatása A METEOSAT és a NOAA mûholdak több hullámsávban pásztázzák a légkört. A látható sávban rendelkezésre álló felhõképek mellett számos más a felszínre és a légkörre jellemzõ paraméter állítható elõ a digitális mûholdadások adataiból. Az információk kiaknázását megalapozó kutatómunka az alábbi témák köré csoportosul: Az aktív felszín hõmérsékletének meghatározása és a hõmérséklet napi amplitúdójának vizsgálata A pályázat keretében a nappali és éjszakai NOAA képek alapján kiszámítottuk az 1996 és 97 évekre a felszínhõmérséklet napi amplitúdójának térképeit. Az amplitúdó térképek nagyon részlet gazdagok, segítséget nyújthatnak azon kritikus területek kiválasztásában, ahol a felszínhõmérséklet éjjel túl alacsony, a nappali pedig túl magas értékeket mutat. A Hortobágyon folyamatos üzemben mérjük egy oszlopra rögzített infrahõmérõvel a felszínhõmérsékletet. Az adatok az automata állomások adatgyûjtõ rendszerén keresztül kerülnek az adatbankba. Ezen mérések célja a felszíni emisszió értékének pontosabb meghatározása és a mûholdról mért felszínhõmérsékletek kalibrálása SoDa projekt (EU5) A SoDa projekt az EU5 keretében folyó együttmûködés. A projekt célja intelligens adatbázis létrehozása a napsugárzási adatok környezetgazdálkodásban való felhasználásának elõsegítése céljából. A projekt kapcsán elõáll a teljes Földet lefedõ sugárzási adatbázis. A SoDa projekt keretében sugárzási, és meteorológiai adatokat kerestünk intézeti együttmûködések útján és az Interneten. Az év minden hónapjára elõállítottuk hazánk 5 éves és éghajlatilag reprezentatív havi globálsugárzás és sugárzási egyenleg térképeit az év folyamán kidolgozott új integráció segítségével az 1992-96 közötti idõszak METEOSAT képeinek felhasználásával készült pillanatnyi sugárzási térképekbõl. 2. A felszíni vizek szennyezettségi állapotának monitorozása 2.1 A Duna-medence vízminõsõgének monitorozása A Duna-medence Környezeti Program keretében mûködõ „Monitoring Laboratories and Information Management” (MLIM) alcsoport feladata az összehangolt vízminõségi adatgyûjtés a Duna-medencében. Ennek elérése érdekében a MLIM alcsoport, valamint az ezen belül mûködõ három (monitoring, laborvizsgálati, információs) munkacsoport keretében végzett tudományos munka elõkészítését és megalapozását kutatási jelentések foglalják össze. A Duna-medencei Környezeti Program része az 1997-ben indult „Transnational Monitoring 4
Network„ (TNMN) mûködtetése, melynek keretében Magyarország a Duna vízgyûjtõjének kilenc szelvényében havonkénti gyakorisággal végez laborvizsgálatokat, valamint két alkalommal mederüledék-vizsgálatokat. Ezen monitoring keretében a speciális vízminõségi jellemzõk – elsõsorban mikroszennyezõk – vizsgálatát a referencialaboratóriumok végzik, Magyarországon ennek megfelelõen a VITUKI Rt. Ezen laboratóriumok vizsgálati eredményeinek összehasonlíthatóságát a hitelesítési programokban való közös részvétel biztosítja. A határvizek vizsgálatával, értékelésével és minõsítésével kapcsolatos nemzetközi egyezmények (Helsinki Egyezmény és Duna Konvenció) irányelveinek figyelembevételével lehetõvé válik a felszíni vízvizsgálati és minõsítési rendszer összehangolása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen. A Duna-völgyi Vízszennyezés-csökkentési Program nemzetközileg egyeztetett tematikája szerint „Ország-jelentés” készült a következõ célkitûzések szerint: a jelentõsebb vízszennyezõ források számbavétele és a vízszennyezõ hatások szempontjából történõ rangsorolása, az okozott társadalmi-gazdasági kihatások felmérése, a környezeti á llapot javítását szolgáló beruházások mûszaki-pénzügyi jellemzõinek összefoglalása. A kutatási jelentések a nemzetközi követelményeknek megfelelõen angol nyelven készültek el. A jelentéseket egy „Executive Summary” foglalja össze. 2.2 Egyéb, a felszini vizek minõségének monitorozását szolgáló programokat, projekteket a „vizes” fejezet 1. függeléke ismertet.
3. Talajinformációs monitoring rendszer (TIM) A TIM a talajok szennyezettségérõl – köztük a POP szennyezésekrõl - részletes adatokat szolgáltat. E megfigyelõ -értékelõ rendszert és az általa szolgáltatott eredményeket a „talaj” fejezetben behatóan ismertetjük. 4. Élelmiszerek POP tartalmának monitorozása Tekintettel arra, hogy a szervezetünkbe kerülõ POP-oknak több mint 90 %-át a táplálékokkal vesszük magunkhoz, különös figyelmet érdemelnek az élelmiszerek valamint az anyatej POP tartalmára irányuló folyamatos vizsgálatok. Mind hazai (NEKAP) mind nemzetközi projektek (WHO) foglalkoznak a folyamatos megfigyeléssel, hazánk is bekapcsolódott a nemzetkö zi programmokba, az eddigi eredményekrõl részletesen a POP-ok környezet-egészségügyi fejezetében számolunk be.
c./ Vizsgáló laboratóriumok, akkreditáció Magyarországon számos vizsgáló laboratórium foglalkozik POP vegyületek meghatározásával. Itt csak azokkal a laboratóriumokkal foglalkozunk, amelyeket a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) alkalmasnak talált és tanúsított rendszerében. A Nemzeti Akkreditáló Testület A 2001. évi LV. törvénnyel módosított - a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ szervezetek akkreditálásáról szóló - 1995. évi XXIX. törvénnyel 1995. szeptember 28-án létrehozott Nemzeti Akkreditáló Testület a Magyar Köztársaság kizárólagos jogú nemzeti akkreditáló szerve, amely nem nyereségérdekelt köztestületként mûködik, törvényességi felügyeletét a gazdasági miniszter látja el. A NAT-ot a Fõvárosi Bíróság 1995. november 30án, a 11.Pk. 61327/95/4 számú végzésével, 6762 sorszám alatt a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vette.
5
A Nemzeti Akkreditálási Rendszer Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy egy szervezet alkalmas bizonyos tevékenységek (vizsgálatok, tanúsítás, ellenõrzés) elvégzésére. Az akkreditálás célja az egységes európai elvekre épülõ akkreditálási rendszerekben elismerést nyert szervezetek iránti bizalom növelése, a vizsgálati, tanúsítási és ellenõrzési tevékenység megbízhatóságának emelése, a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elfogadásának elõsegítése, megteremtve ezáltal az ismételt vizsgálatok kiküszöbölését és a kereskedelem mûszaki akadályainak elhárítását. A nemzetközi megállapodások megfelelõség tanúsítására vonatkozó cikkei végrehajtásának érdekében az Országgyûlés a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvényben határozott az európai és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ nemzeti akkreditálási rendszer kialakításáról és a Nemzeti Akkreditáló Testület (a továbbiakban: NAT) létrehozásáról. A Nemzeti Akkreditáló Testület - mint szakmai utódszervezet - folytatja a Magyar Szabványügyi Hivatal által 1988-ban, valamint az Országos Mérésügyi Hivatal által 1992-ben megkezdett akkreditálási tevékenységeket. Az akkreditálás alapját a NAT-ra és az akkreditálandó szervezetekre vonatkozóan az MSZ EN 45000 és az MSZ EN ISO/IEC 17000 szabványsorozatok, a nemzetközi és európai akkreditálási útmutatók, valamint a NAT által kiadott szakma-specifikus követelmények alkotják. Az akkreditálási eljárások lefolytatását a szakterületileg illetékes szakmai akkreditáló bizottságok irányításával független külsõ minõsítõk, szakértõk és a NAT munkatársai végzik. Az akkreditálás kérelmezése önkéntes, a kérelem az Akkreditálási Irodához nyújtható be. Az akkreditálási eljárásra vonatkozó szabályok megtalálhatók a honlap "Dokumentumok" menüpontjában. Az eljárás folyamán a kérelmezõnek a szakmai alkalmasságán túlmenõen igazolnia kell, hogy hatékony minõségirányítási rendszert mûködtet. A kérelmezõ minõsítése a benyújtott minõségirányítási dokumentáció és helyszíni szemlék alapján történik a vonatkozó eljárásrendben leírtak szerint. Sikeres minõsítés után a szakterületileg illetékes szakmai akkreditáló bizottság dönt az akkreditálhatóságról. Az akkreditálási határozatot és okiratot az akkreditált tevékenység és terület megnevezésével a NAT ügyvezetõ igazgatója adja ki. Az akkreditáltság 3 évig érvényes, azzal a feltétellel, hogy a szervezet az éves felülvizsgálaton továbbra is megfelel az akkreditálás követelményeinek. Az akkreditáltság indokolt esetben felfüggeszthetõ vagy visszavonható. Az akkreditált terület kérésre bõvíthetõ és szûkíthetõ, az akkreditáltság annak lejártakor megújítható. Az akkreditált szervezet a NAT eljárásában meghatározott módon jogosult az akkreditáltságra hivatkozni és az akkreditálási jelet alkalmazni. Akkreditált laboratóriumok Az elõzõekbõl következik, hogy az éves felülvizsgálat eredményétõl függõen az akkreditált laborok száma változik. Jelenleg mintegy 50-70 laboratórium van az országban akkreditálva a szerves szennyezõanyagok mintavételére és elemzésére. Ezek között szerepelnek a környezetvédelmi felügyelõségek és a megyei ANTSZ-ek laboratóriumai, továbbá egyetemi, országos háttérintézményi és néhány vállalati kémiai laboratórium. Mivel a POP-ok közül a dioxinok és furánok mintavételére és elemzésére vonatkozó akkreditáció megszerzése okozza a legnagyobb nehézséget, ezért a továbbiakba n ezeket a laborokat vesszük sorba: Dioxin/furán mintavételre akkreditált laboratóriumok 2004. I. 1-én: 1. Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetvédelmi Igazgatósága, Bp. (KGI) 2. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Analitikai Kémia Tanszék (BME) 3. Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Mérõállomása, Gyõr (ÉDU-KF)
6
4. Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség Mérõállomása, Veszprém (KDTKF) 5. Palota Környezetvédelmi Kft. laboratóriuma, Bp. (PALOTA) Dioxin/furán minta-elõkészítésre és elemzésre akkreditált laboratóriumok 2004. I. 1-én: (ezek a laborok rendelkeznek GC-MS elemzésre alkalmas berendezésekkel) 1. Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetvédelmi Igazgatóság, Bp. (KGI) 2. Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Központi Kémiai Laboratórium, Bp. (FJOKK) 3. ÁNTSZ Budapest Fõvárosi Intézete, Bp. (ÁNTSZ) 4. Bálint Analitika Kft., Bp. (BÁLINT) 5. Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet Központi Laboratóriuma, Bp. (OMMI) 6. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Analitikai Kémia Tanszék (BME) d./ A POP-ok hatásaival, vizsgálatával kapcsolatos fontosabb hazai publikációk 1. A Pozsony-Budapest közötti Duna-szakaszon végzett magyar-szlovák kibõvített vízminõség-vizsgálatok. 1997. 271 p. (LÁSZLÓ Ferenc, VITUKI Rt.) Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság (MSzHVB) megállapodása szerint elõírt kibõvített dunai vízminõség-vizsgálatok 1996-ban esedékes feladatai közül végrehajtották a Duna Pozsony-Budapest közötti szakaszára és a jelentõsebb mellékvízfolyásokra vonatkozó vízminõség-vizsgálatokat (a szigetközi vízterek kivételével). Kéthetenkénti gyakorisággal végeztek vizsgálat-sorozatokat a Duna Pozsony-Budapest közötti szakaszának öt szelvényében, hét vízmintavételi ponton, továbbá a Concó, az Átalér, a Kenyérmezei patak és az Ipoly torkolathoz közeli szelvényeiben. A Dunára és mellékfolyásaira vonatkozóan meghatározták a vízhõmérsékletet, az átlátszóságot, a lebegõanyag tartalmat, a pH -értéket, az oldott oxigént, a kémiai oxigényigényt, a biokémiai oxigénigényt, a szerves szént, a fajlagos elektromos vezetõképességet, az ammóniumot, a nitritet, a nitrátot, az összes nitrogént, az ortofoszfátot, az összes foszfort, a fenolokat, az anionaktív deterge nseket, a nehézfémeket, a szerves mikroszennyezõket, a radioaktív szennyezõ anyagokat, a klorofillt, az algaszámot, a coliform baktériumokat, az összes csíraszámot, a fekáliás coliform baktériumokat és a clostridium vízminõségi mutatókat. Elvégezték az 1989-1995 között végrehajtott kibõvített dunai vizsgálatok eredményeinek értékelését, amely az egyeztetett mérési adatok statisztikai elemzésén alapult. Az eredmények többek között az MSzHVB Vízügyi Albizottságának ülésén hasznosultak. 2. Magyarországi kritikus terhelési térképezési munkát megalapozó kutatási eredmények és fejlesztési irányok, különös tekintettel a nehézfémek és a POP térképezési módszertanának fejlesztésére. 1998. 17 p. + 47 p. mell. (NÉMETH Tamás - SZABÓ József - PÁSZTOR László - et al. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet) A magyar Nemzeti Fokális Központ (NCF), amely az MTA Talajtani és Agrorkémiai Kutató Intézetében mûködik, 1990 óta látja el az ENSZ EGB Kritikus Terhelési Munkacsoportjának és a Terhelési Térképezési Munkacsoportnak hazai szakmai képviseletét és az ezzel járó szakmai fejlesztések költségvetéssel arányos feladatait. Az 1997-es évben és az 1998-as év
7
elsõ felében a következõ feladatok ellátására került sor: kapcsolattartás a nemzetközi koordinációs intézettel, a bilthoveni Coordination Centre for Effects (CCE) munkatársaival; részvétel a CCE által szervezett éves munkaértekezleten; részvétel és érdekérvényesítés a Környezeti Hatások Munkacsoportjának (TF on Effects) éves értekezletén; hazai koordináció a jelentõsebb intézetek között az alapadatok összegyûjtése és értékelése terén; különbözõ terhelés szintjeinek, számítási input paramétereinek fejlesztése és javítása, pontosítása; a hatásviselõk (receptors) kiterjesztése (ökoszisztémák adatbázisainak pontosítása, mezõgazdasági kultúrák terhelési szintjének fejlesztése); kritikus terhelési térképek adatainak és a térképi állományainak fejlesztése, javítása. Jelentõs eredmény, hogy megkezdõdött a talaj, ökoszisztéma és mezõgazdasági kultúrák 1 x 1 km-es felbontásban történõ adatgyûjtése, feldolgozása. Emellett a KGI/KVI-ban elkészült a légszennyezõ anyagok ülepedési adatainak számítása az eddigi 150 x 150 km-es felbontást felváltó 50 x 50 km-es felbontásban, amely igen nagy mértékben támogatja a túllépési (exceedance) térképek pontosabb és a terhelési térképek részletesebb felbontását támogató rendszert. 3. Tüzelõanyagfelhasználásból származó környezeti emissziók. 1997. 26 p. (TAR Mihályné, Környezetgazdálkodási Intézet) Feldolgozták a magyarországi légszennyezõ -anyag-kibocsátásokra (emissziókra) vonatkozó alapadatokat, meghatározva az ország összes, a megyei, a 150 x 150 km-es raszter szerinti és egyes nagyvárosokra vonatkozó jellemzõ paramétereket. A tüzelõanyagfelhasználásból származó légszennyezõanyagok területi megoszlásának vizsgálatához négyzethálós rendszerû emissziókataszterek készülnek. Az európai rendszerekhez való kapcsolódás része az „European Monitoring and Evaluation Program” (EMEP) hálózati feldolgozási rendszer használata. Meghatározták a szilárdanyag, a szénmonoxid, kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátásának rendjét, a nagyobb hazai városok összesített emisszióit 1995. évi adatok alapján, a közlekedésbõl származó emissziókat, valamint az ózonréteget károsító anyagok felhasználási trendjét.
4. Szerves és szervetlen szennyezõ anyagok vizsgálata magyarországi talajokban 1-2.k. 1998. 65 p. +32 p. mell., 13 p. + 50 p. mell. (MARTH Péter, Budapest Fõvárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás) A munka célja az ország talajainak, különösen a Dunántúl és az Északi-középhegység talajainak szerves és szervetlen szennyezõ anyag-tartalmának vizsgálata. A vizsgálati eredmények értékelésébõl átfogó kép szerzése az ország, illetve a térség talajállapotáról, valamint határértékek megállapítása a felszín alatti vizek védelmérõl címû készülõ kormányrendelet mellékletében meghatározott paraméterekre. Azért kerültek e két táj talajai a vizsgálódás elõterébe, mert az Alföld talajainak vizsgálata egy másik projekt keretében történt. A feladat a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) pontjainak vizsgálatával teljesült. Fémek esetében az 1992-es az induló év, vagyis a kezdeti állapot elemzése történt meg valamennyi TIM pont mérési eredményének felhasználásával. Szerves talajszennyezõk tekintetében viszonylag kevés adattal rendelkezünk az ország talajairól. Az ezen mérési eredmények iránt felmerülõ egyre nagyobb igény következtében elõször a növényvédõ szer maradékok, majd pedig a szerves szennyezõ anyagok mérésével bõvült a vizsgálatok köre. A laboratóriumi vizsgálatokat olyan laboratóriumokban végezték, melyek az adott vizsgálati paraméterre érvényes nemzeti akkreditációval rendelkeznek. Azt, hogy mely laboratórium mely paramétereket vizsgálta, a jelentés elsõ része tartalmazza részletesen.
8
Szintén az elsõ részben található a vizsgálati módszerek leírása. A második kötetet ábrák, táblázatok, mintavételi helyek térképei, valamint szervetlen, szerves és egyéb vegyületek adatainak számítógépes feldolgozása egészíti ki. 5. A szennyezõ anyagok környezeti hatásainak, akkumulációjának, transzformációjának vizsgálata 5.1
1998. 79 p. (NÉMETH Tamás, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet)
Hazánkban napjainkban az országos adatbázisok lehetõséget adnak arra, hogy áttekintõ értékeléseket végezzünk és általánosítható megállapításokat tegyünk. Igaz ez az összefoglalóan „nehézfémeknek” nevezett elemcsoportra is. Az e csoportba tartozó elemek közül a BFNTÁ TIM, valamint a MÁFI Országos Geokémiai Felvételének adatai alapján a Cd, Pb és Zn elemek határkoncentráció értékei kerültek elemzésre kb. 350 km2/minta felosztásban. Megkezdõdött egy olyan adatbázis kiépítése, amely már lehetõséget ad regionális léptékû értékelések elkészítéséhez is. A környezetet érõ terhelések hatásának elbírálásában a talajban mért háttérkoncentrációk ismerete elengedhetetlenül fontos, igaz ez a nehézfémekre és igaz a különbözõ szerves eredetû szennyezõ anyagokra is. A kutatásifejlesztési téma keretében két szerves eredetû anyagcsoport (növényvédõ szerek, egyéb szerves szénhidrogének) talajbani mennyiségének vizsgálatára is sor került. Növényvédõ szerek vizsgálatához mezõgazdaságilag mûvelt területek talajszelvényeinek felsõ három genetikai szintjébõl gyûjtöttek talajmintákat, míg az egyéb szerves szénhidrogéneket a KöM (elõtte a KTM) kívánalmainak megfelelõen a BFNTÁ TIM mérõpontjai közül a speciális (S) pontokon mérték. A három egymást kiegészítõ (és részben egymásra épülõ) vizsgálatsorozat eredményei már önmagukban is értékelhetõk és a KöM hatósági munkájában felhasználhatók. A jelentés negyedik fejezetében található biológiai és ökotoxikológiai módszerek pedig a szennyezettnek bizonyult területek talajainak jellemzésére szolgálnak.
5.2 BIHARI Péter - GÁCS Iván Budapesti Mûszaki Egyetem Az APOPRO légköri szennyezõ anyag terjedést számító program 3.0.5 változat. 1998. 29 p. A kutatás során elkészült az APOPRO program felhasználói kézikönyve, mely segítséget nyújt a program használatához. Ezzel a programmal a témában kevésbé járatos szakemberek is elvégezhetik a hatályos jogszabályok és szabványok által elõírt módon a légköri szennyezõ anyagok terjedésének számítását. A szövegben használt megnevezések is a szabványokból és a jogszabályokból származnak. Ezek részletes magyarázatát, továbbá a számítás és értékelés módszertanát az „Útmutató az APOPRO program használatához” c. kiadvány tartalmazza. A program felépítése megfelel a Windows alatt futó programok általános felépítésének, így azok, akik rendelkeznek az ilyen programok használatában némi jártassággal, ezt a programot is könnyedén fogják tudni használni. A légköri szennyezõ anyagok terjedésének számítását hatályos jogszabályok és szabványok írják elõ. A program ezen elõírások és módszerek alapján elvégzi a légköri szennyezõ anyagok (gáz és szilárd anyagok) terjedésszámítását. Ezek a számítások a következõk: rövid idejû koncentráció a füstfáklya tengelye alatt, illetve szélirány szektorra átlagolva; rövid idejû kiülepedés (szilárd szennyezõ anyag) szélirány szektorra átlagolva; éves (átlagos) emisszió; éves határérték túllépési gyakoriság; éves kiülepedés; hatásterület (jelenleg javaslat formájában létezõ kritériumok alapján). . 9
6. Felszíni vizek területi vízminõség-szabályozásának fejlesztése (III. ütem) 97 p. + 119 p. mell. (FEHÉR János, VITUKI Rt) A magyarországi kis és közepes vízfolyások vízminõség-szabályozási módszereinek áttekintése keretében értelmezték a vízminõség-szabályozási rendszer szerkezetét és mûködését. Összefoglaló készült az I. és a II. ütemben vizsgált húsz vízfolyás vizsgálatának eredményeirõl és az eredmények értékelésérõl. A III. ütemben került sor a Gerje -Perje vízrendszer és a Pécsi- víz komplex hidrológiai és vízminõségi vizsgálatára. Ennek eredményeként meghatározták a vízfolyások jellemzõ szelvényeire vonatkozó vízminõségi célállapot -koncentrációkat és elvégezték az anyagmérleg-számításokat. Vízminõségi modellvizsgálatokat végeztek és a vízminõség szabályozására vonatkozó javaslatokat fogalmaztak meg. A vízminõség-szabályozás módszertani értékelése és fejlesztése keretében vízminõségi hossz-szelvényeket határoztak meg, továbbá lehatárolták a minimálisan mérendõ vízminõségi komponensek körét, vizsgálták az alkalmazott módszer más vízfolyásokon történõ kiterjeszthetõségének lehetõségeit és feltételeit, valamint a biológiai vízminõsítés figyelembevételének lehetõségeit. A felszíni vizek vízminõség-szabályozás módszertanának továbbfejlesztése szempontjából jelentõs elõrelépés lehet a véletlen folyamatokra vonatkozó események együttes valószínûségeinek figyelembevétele. 7. A Ráckevei (Soroksári) -Dunaág (RSD) vízminõségi célállapotának meghatározása 1997. 84 p. + 112 p. mell. (HOCK Béla, Közép-Duna -völgyi Környezetvédelmi Felügyelõség) A magyarországi integrált környezetgazdálkodás szempontjából is módszertani példaértékû tanulmány készült, amelynek feladata az RSD vízgazdálkodási feltételeinek javítása. Az elõírtaknak megfelelõen a vízminõségi célkitûzéseket az ökológiai, területhasználati és vízkészletgazdálkodási igények alapján határozták meg az RSD vízgazdálkodásának fejlesztése érdekében. A célkitûzések (célállapot) megvalósításához szükséges feltételeket a szennyezõk számára környezetvédelmi hatósági jogkörben fogalmazták meg. Mindezeknek megfelelõen átfogó, értékelõ vizsgálat és elemzés készült az RSD régiójának környezeti állapotáról, a felszíni és a felszín alatt i vizek minõségének alakulásáról, a fõváros ivóvízellátásában jelentõs szerepet játszó Csepel-szigeti vízbázisok helyzetérõl, a szennyvízbevezetések hatásairól, valamint az RSD élõvilágáról. A vizsgálatok eredményeként meghatározott feladatgyûjtemény kiterjed a közvetlen szennyvízterhelésekre, az iszapkotrásra, a csatornázásra, a szennyvíztisztításra, a vízkészlet- és vízbázisvédelemre, a belvízrendszerre, a mezõgazdasági vízgazdálkodásra, a kavicsbányákra, a hulladékgazdálkodásra és a (tudományos) kutatás-fejlesztésre. 8. A veszélyeztetett, károsodott területek rehabilitációjával kapcsolatos gazdasági, jogi kérdések feltárása, problémamegoldó javaslat kidolgozása, a Kármentesítési Program gazdasági megalapozásának kutatása 1-2.r. 1997-1998. 40 + 80 p. (BURGER Ferenc - DÓCSNÉ Balogh Zsuzsanna - KUCSERÁK Katalin - et al., EXTERNAL Kft.) A kutatási téma keretében az elsõ ütemben 1997-ben elkészült tanulmány a Kármentesítési Programhoz kapcsolódó különféle finanszírozási konstrukciókat mutatja be, elsõsorban a gazdálkodókra koncentrálva. A finanszírozási konstrukciókról szóló kormány-elõterjesztés kidolgozásával megvalósult a gazdálkodókra ható szabályok kidolgozása. Az állami szereplõkre ható szabályok kidolgozása a második ütemben 1998-ban kezdõdött. Az állami 10
szereplõk különbözõ csoportjaiban az állami tulajdonú vagyon többféle szempont alapján több kategóriába sorolható. Az adott vagyoni kategóriára vonatkozó szabályok igen összetettek, elsõsorban a vagyonkezeléssel, nyilvántartással kapcsolatosak, kifejezetten szakmai kérdésekkel csak igen ritka esetekben foglalkoznak. A Kármentesítési Program számára két terület szempontjából is nagyon lényeges az állami vagyon. Egyfelõl a már bekövetkezett környezeti károk jelentõs része állami vagyont érint, másfelõl az állami vagyontárgyakon a környezeti károk kialakulásának megelõzése csak a vagyongazdálkodásba beépített megfelelõ intézkedések révén valósítható meg. A tanulmány egyrészt áttekintést ad a téma szempontjából releváns hatályos jogszabályi háttérrõl, másrészt javaslatokat tesz a kármentesítési program érdekében szükséges módosításokra. A tanulmány tartalmazza a kármentesítõ területtel kapcsolatos tulajdonosi, használói kérdéseket, amely a Kármentesítési Program számára eljárásrend jellegû szabályokat fogalmaz meg.
9. Környezeti kockázat felmérésének és elemzésének módszertani fejlesztése a Kármentesítési Program céljainak figyelembevételével 1-2.r. 1997. 144 + 94 p.( GRUIZ Katalin - SZVETNIK Natália - DURA Gyula, Budapesti Mûszaki Egyetem) A környezeti kockázat általános értelmezéseire és méréseire vonatkozó alapfogalmak és elvek áttekintõ összefoglalására alapozott vázlat ismerteti a vegyi anyagokkal szennyezett környezet állapotának megítélési módszereit, különös tekintettel az expoziciós útvonalakat modellezõ számítógépi programokra. Az ökotoxikológiai tesztelés szerepe a környezeti kockázat felmérésében. A környezeti szennyezésbõl eredõ egészségkockázat becslési eljárása, fõbb lépései és feltételei. Humán expoziciós adatbázisok, a környezeti egészségkockázatbecslést támogató modellek adatigényei. A környezeti vegyi anyagok EU adatbázisa. A németországi elhagyott laktanyák környezetszennyezéseinek felszámolásához alkalmazott kockázatfelmérési módszerek ismertetése és alkalmazási tapasztalatainak összefoglalása esettanulmányok tükrében. Ipari technológiai rendszerek környezeti kockázatfelmérési módszereinek értékelõ, elemzõ összefoglalása. A Duna vizének üledékében lévõ trifluralin és rézekvivalens ökotoxikológiai vizsgálatának eredményei a folyam 1586-1811 fkm közötti szakaszára vonatkozóan.
10. Környezeti szempontból különösen veszélyes szerves kompnensek mérési módszerének fejlesztése (dibenzo-p-dioxinek és dibenzo -furánok emissziójának mérése) 1998. 116 p. (AUER Tibor - LOVÁSZ Csaba, Környezetgazdálkodási Intézet) A jelenleg érvényben lévõ emissziómérési szabvány (MSZ 13-176) szakmailag elavult, a mérésekkel szemben támasztott minimális követelményeket sem tartalmazza. A Környezetgazdálkodási Intézet tapasztalatait felhasználva fejlesztették ki a Magyarországon alkalmazható analitikai módszert a poliklórozott dibenzo -p-dioxin és a dibenzo-furán vegyületek mérésére. Ez a módszer a korábbi VDI 3499 szabványtervezetre épül, amely KHGC-LRMS módszerrel végzi az analitikai vizsgálatokat. A mérési módszer fejlesztése kiterjed a mintavételre, az extrahálásra és tisztításra, valamint a minõségi és mennyiségi elemzésre. Az EN 1948-3 1996 szabvány hazai alkalmazásának lehetõségei.
11. A Helsinki Konvencióval kapcsolatos „Monitoring Task Force” feladatok ellátása 11
1997. 13 p. ( LÁSZLÓ Ferenc, VITUKI Rt.) A „Helsinki Konvenció” szellemében elkészítették a határvizek vízminõségi megfigyelésére és értékelésére kidolgozott ENSZ/EGB irányelvek vízminõségi mintaterületi (Ipoly, Maros) alkalmazását bemutató projektek indulási jelentését az együttmûködõ környezetvédelmi felügyelõségekkel, valamint a szlovák és román partnerekkel. Elõkészítõ javaslatot dolgoztak ki a határvizeken folyó vízminõségi megfigyelés és értékelés, valamint hidrológiai mérések komplex módszertanának a kimunkálásához a magyar-szlovák határvizek vízgyûjtõire. A komplex megfigyelési és értékelési módszertan tematikája, a hidrológiai és vízminõségi monitoring, valamint a rendkivüli szennyezések figyelmeztetõ rendszer célkitûzése ill. a rendszertõl várt információk. A rendszer mûködtetésének szervezeti keretei. Szakértõi munkát végeztek az Ipoly mintaterületi projekttel kapcsolatos munkaértekezleten, valamint a Marosprojekt regionális konferenciáján.
12. Növényvédõszerek hatóanyagainak vizsgálata egyes kö rnyezeti elemekben, a monitoring rendszer fejlesztési szempontjai 1999. 68 p. (Dr CSÁKI Ferenc – KGI szerk., Dr CSANÁDY Mihály, Dr DURA Gyula, Dr KÁRPÁTI Zoltán, Dr GYÕRFI László, Dr KÁROLY Gabriella, DEÁK József) „Összefoglaló értékelés a talajok, a felszini és felszin alatti vizek peszticid tartalmáról. Javaslat az átfogó, egységes vizsgálati program végrehajtásához.” A tanulmány a rendelkezésre álló ismeretek teljes körének összefoglaló feldolgozása és bemutatása, felhasználva a Növényvédelmi hálózat, az Országos Közegészségügyi Intézet, a VITUKI és a KGI adatait. A peszticidek gyártási, forgalmazási és felhasználási adatainak ismertetése után a felszini vizek peszticid tartalmának vizsgálata, a mintavételek helye és gyakorisága és a vizsgálati eredmények bemutatása következik. Ezt követik a talajok és a felszin alatti vizek peszticid tartalmának vizsgálata és a Nemzeti Környezetegészségügyi Akció Program (NEKAP) keretében végzett kutatások ismertetése. Végül a monitoring rendszer felépítése, mûködtetése és fejlesztése zárja a tanulmányt.
13. Dioxin és furán emissziómérés mintavétele, a minta elõkészítése és elemzése 2002. 53 p. (Dr KÕMÍVES József, Bp-i Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vegyészmérnöki Kar, Általános Analitikai Kémia Tanszék) „Dioxin emisszió meghatározások egységesítése”. A környezetvédelmi tárca által finanszírozott tanulmány a helyhez kötött légszennyezõ pontforrások DD/DF kibocsátásának mérésére alkalmazott eljárások egységesítése és a mérések megbízhatóságának növelése céljából készült. E célból körmérést szerveztek néhány akkreditált labor közremûködésével a Gyõri Hulladékégetõ Kft. füstgázából. Az összehasonlító méréseket az MSZ EN 1948-1,2,3 sz. szabványok elõírásainak megfelelõen a mintavétel, minta-elõkészítés és analitikai módszer tekintetében végezték el. Ennek során javaslatot tettek a mintavétel során felmerült hibalehetõségek feltárására és megszüntetésére, egységes mintavételi eszközök alkalmazására. Az egyes laboratóriumok minta-elõkészítési eljárása i és a GC -MS analitikai vizsgálati eredményei össze lettek hasonlítva. A kapott eredmények és nemzetközi szakértõi konzultáció alapján több javaslatot fogalmaztak meg a dioxin és furán emisszió mérések egységesítésre.
12
14. PCB szennyezésnek kitett emberek vizsgálata 1995. 10 p. (TOMPA Anna, JAKAB Mátyás, MAJOR Jenõ – Országos Közegészségügyi Központ, Országos Kémiai Biztonsági Intézete) „Follow-up Cytogenetic Analysis of Peripheral Blood Lymphocytes in Workers Occupationally Exposed to PCBs” és 2003. 9 p. (TOMPA, A., JAKAB, M., FODOR, Z. – OKK-OKBI) „PCB- exponáltak követéses vizsgálata Magyarországon az 1989-2002 közötti idõszakban.” Az OKK-OKBI 1989-2002 között a foglalkozásuk során PCB származékokkal exponált donorokat vizsgált. Összesen 43 vizsgálati alanyon 115 vizsgálatot végeztek a 13 éves periódus során az idõszakos üzemorvosi egészségügyi ellenõrzés keretében (pl. a PCB tartalmú berendezéseket bontó dolgozókat is vizsgálták). A legfontosabb genotoxikológiai biomarkerként elsõsorban a kr omoszóma aberrációt vizsgálták, de a DNS károsodások és más paraméterek vizsgálatára is kitértek. Az eredményeket 51 PCB-vel nem exponált egyén kontroll adataihoz viszonyították. A klinikai laboreredményeket tekintve nem tapasztaltak súlyos, egy irányba mutató eltérést, az eltérések gyakorisága megfelelt az átlag-populáció körében észlelhetõ gyakoriságnak. -----------
13
