Molnár Attila Az EGVE jelölt elnöke
2003 – járó díjcsökkentés, szabálykönyv szigorítás, teljesítmény határérték 2004 – TVK, egynapos sebészet 2005 – Járó és fekvő kassza összenyitása, díjharmonizáció 2006 – Labor TVK, szűrések TVK mentesítése, gondozói fix díj csökkentés 2007 – struktúra váltás (a fekvőben), vizitdíj, egynapos pályázatok, ötperces szabály 2008 – elszámolási nyilatkozat, jogviszony ellenőrzés, járóbeteg ellátásban végezhető egynapos ellátások, járó fejlesztés EU pályázatok 2009 – járó kapacitások és szakmák jogszabályi rögzítése, kapacitás felülvizsgálat, ellátási terület megállapítási kísérlet, EMAFT 2010 – gondozói finanszírozás változtatás indul, Semmelweis terv 2011 – eredményes gondozói pilot projekt, majd szerény szabályozás változtatás 2012 – várunk….
Szakrendelő – szakambulancia Progresszivitás Egynapos ellátások Járó „HBCS” Értékarányos finanszírozás Labor Szabálykönyv revízió Szakmák kompetenciák Ellátási terület
Nem használt illetve nem korszerű technológiát képviselő WHO tételek törlése, a korszerűtlen WHO tételek alkalmazása miatti indokolatlan forrás allokálás átirányítása a korszerű WHO-khoz (pontszám emelés) Az elszámolható komplex beavatkozások körének bővítése Szakmai kompetenciák felülvizsgálata, pontosítása és illesztése az új szakmakód rendszerhez
A járóbeteg ellátás szerepének és súlyának növelése igényli, hogy tekintsük át annak a fekvő ellátással érintkező határterületeit (egynapos ellátások, nappali ellátás, kúraszerű ellátások). A nappali ellátások körének bővítése A nem onkológiai kúraszerű ellátások nappali ellátásként való értelmezése és finanszírozása A járóbeteg szakellátás keretében nyújtott rehabilitációs ellátások nappali ellátásként való értelmezése és finanszírozása Értékarányos finanszírozás Szakmai döntést igényel, hogy melyek azok az ellátások, amelyek kizárólag járóbeteg szakellátás keretében végezhetőek. Ne legyen mód a finanszírozási érdekből történő alternálásra.
A járó ellátásban nagyobb teret kell kapnia az ellátási folyamat komplex finanszírozásának, szemben a jelenlegi beavatkozás szintű gyakorlattal (járó HBCs) A járó HBCs bevezetése nem azonos a szakmai protokollokon alapuló finanszírozás feladásával (gondozói finanszírozás) Definitív ellátás preferálása a finanszírozásban.
A labor kasszában évek óta nem volt érdemi növekmény, ezért ismét elindult a teljesítmény pörgetés, ami a kisebb forgalmú laborok ellehetetlenüléséhez vezet. Háziorvosok labor igénybevételének anomáliáit fel kell számolni. Ez rövid távon 1,7 milliárdos igénybevétel csökkenést – azaz legalább 10 százalékos átlagos pontérték növekedést - eredményezhet. A háziorvosok számára rendszeres visszajelzés és a kezdeményezett labor vizsgálatok költségeiről és azok viszonyáról az országos átlaghoz, korcsoportonkénti bontásban
Célszerű tovább szigorítani a vizsgálatkérések illetve az ismételhetőség szabályait, a teljesítmények input szabályozásával Az egyes betegségekhez kapcsolódó laboratóriumi vizsgálati csomagok (komplex WHO) bevezetése a finanszírozásban
Figyelembe kell venni a korszerű gyógyszerkészítmények alkalmazásához kötődő labor vizsgálati igények növekedését (ez elsődlegesen a PCR kasszát érinti) A laboratóriumi diagnosztikai ellátásban is szükséges a progresszivitási szintek értelmezése és kezelése. Ellátási terület csak a progresszivitás figyelembe vételével definiálható teljes körűen úgy, hogy minden lakos számára minden laboratóriumi diagnosztikai vizsgálat egyértelműen elérhető legyen. Hosszú távon megfontolandó a laboratóriumi diagnosztika közvetlen OEP finanszírozásának megszüntetése. A rendelkezésre álló forrást a háziorvosi- illetve a járóbeteg szakellátási finanszírozás részévé kell tenni. Az igénybevételt kezdeményező szolgáltatók a laboratóriumokkal közvetlenül számolnak el, tehát az fizet, aki rendel. Az igénybevevő költségérzékenysége javul.
Rövid távon, a jelenlegi gazdasági helyzetben, a TVK szerinti finanszírozásnak nincsen reális, kiforrott alternatívája. Jelentős módosítást igényel azonban a TVK megállapítás és elosztás jelenlegi gyakorlata. A TVK-t az ellátott feladatokhoz, szakmákhoz és a progresszivitás szintjéhez kell igazítani. Az ellátási terület és a TVK összekapcsolásával megvalósítható az az elv, hogy a TVK kövesse a beteget, amennyiben az ellátási terület változás TVK átcsoportosítással jár.
Ellátási terület = szakma és lakosságszám + progresszivitás Egyértelmű megállapítás szükséges, azaz a teljes lefedettség és átfedés mentesség biztosítása (progresszivitási szintenként). Kezelni kell a betegvándorlás kérdését. A beteg nem a szolgáltatóhoz, hanem az orvoshoz kötődik! Ez jogi eszközökkel nem szabályozható! Figyelemmel kell lenni az ellátási terület lakosságszáma és a rendelkezésre álló kapacitás összhangjára. Nem halasztható a döntés az egy – két szakmás kis szakrendelések sorsáról és jövőbeni szerepéről az ellátó rendszerben, lehetőleg még az államosítás előtt
Olyan finanszírozási rendszerre van szükség, amely közép távon (3-5 év) stabil, kiszámítható és tervezhető az egészségügyi szolgáltatók számára. A finanszírozási paramétereknek a tényleges, valós és indokolt ráfordításokon kell alapulniuk. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az egészségügyi termékek, közüzemi díjak változásai, az infláció és az árfolyam változás hatásai folyamatosan és tervezhetően érvényesüljenek a finanszírozási díjtételekben. Csak a beteg számára szükséges és indokolt ellátások kerüljenek finanszírozásra, de azok reális értéken! A gyógyító tevékenység minősége és eredményessége váljon finanszírozási tényezővé. TVK bővülés helyett díjtétel emelés indokolt.
A járatlan utak bejárásához elszántságra, bátorságra van szükség, de azok szinte mindig fölfelé tartanak és az út végén sokkal szebbek a kilátások…
