MÓDSZERTAN A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK PÉNZÜGYI SZABÁLYSZERŰSÉGI ELLENŐRZÉSÉHEZ

MÓDSZERTAN A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK PÉNZÜGYI SZABÁLYSZERŰSÉGI ELLENŐRZÉSÉHEZ

2009. november

Összeállították Simon Ákosné szakértő Dombovári Nóra számvevő Dr. Mészáros Leila számvevő Zakar László számvevő

Szaklektor Bihary Zsigmond az Államháztartás Központi Szintjét Ellenőrző Igazgatóság főigazgatója az Elnöki Tanácsadó testület Tagja Horváth Sándor az Államháztartás Központi Szintjét Ellenőrző Igazgatóság főigazgató-helyettese

A kiadásért felel Dr. Csapodi Pál főtitkár az ÁSZ Módszertani Kiadványok sorozat szerkesztője a Módszertani Bizottság vezetője az Elnöki Tanácsadó Testület Tagja

3

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS I. AZ ALAPOK BEVÉTELEINEK ELLENŐRZÉSE

7 11

1. Az alapok bevételeinek jelentősége

11

2. Az alapok bevételeinek jogcímek szerinti jellemzői

12

3. Az ellenőrzés célja

13

4. A bevételek ellenőrzési feladatának előkészítése 4.1. Az ellenőrzési feladat elvégzésének folyamatai 4.1.1. A bevételek elszámolási rendszerének megismerése 4.1.2. A külső közreműködő szervezetek adatfeldolgozására épülő, valamint az alapkezelők által alkalmazott pénzügyi, számviteli folyamatok, és a beszámolási rendszer belső kontrollrendszerének megismerése

16 16 17

18

5. Lényegesség meghatározása 5.1. Kockázatok értékelése 5.2. Bizonyossági modell alkalmazása

18 19 20

6. Az ellenőrzési eljárások megtervezése 6.1. Ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozás 6.2. Ellenőrzési megközelítések, alkalmazási területek kijelölése 6.2.1. Rendszeralapú ellenőrzési megközelítés 6.2.2. Alapvető vizsgálati eljárások 6.2.3. Az ellenőrzési mintavétel

21 21 22 22 24 24

7. Mások munkájának felhasználása

25

8. Ellenőrzési bizonyítékok és megszerzésének eszközei

25

9. Vélemény kialakítása az alapok beszámolóinak bevételi oldaláról

27

II. AZ ALAPOK KIADÁSAINAK ELLENŐRZÉSE 1. A vizsgált szervezet tevékenységének megismerése 1.1. Az alapok működésének céljaival, pénzügyi tervezésével, gazdálkodásával és beszámolásával kapcsolatos külső és belső szabályozási környezet megismerése 1.2. A tevékenység megismerésének forrásai 1.3. A tevékenységről, működésről szerzett ismeretek felhasználása és értékelése 1.4. Dokumentálás

29 29

29 30 31 31

1

1.5. Konzultáció az alapkezelő szervezetek vezetésével 2. A számviteli, a belső irányítási és a szabályozási rendszer megismerése 2.1. A számviteli rendszer megismerése 2.2. Számítógépes információs rendszer 2.3. A belső kontrollrendszer 2.4. A belső „kontrollrendszer” szabályozottsága megismerésének eszközei 2.5. Kapcsolat az ellenőrzött szervezet vezetésével 2.6. A belső kontrollrendszerek előzetes értékelése 2.7. Az alapok kiadásainak jogcím szerinti csoportosítása és ezek jellemzői 2.8. Dokumentálás

32 32 34 34

3. Lényegesség, bizonyosság, kockázat 3.1. Lényegesség 3.2. Az ellenőrzési kockázat meghatározása, minősítése, specifikáció 3.3. Bizonyossági modell

40 40 41 47

4. Az ellenőrzési eljárások megtervezése 4.1. Az ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozás 4.2. Az ellenőrzési eljárások meghatározása 4.2.1. A belső kontrollok tesztelése 4.2.2. Elemző eljárások 4.2.3. Adatok tesztelése 4.3. Az ellenőrzés ütemezése, feladatterv

49 49 51 52 53 53 53

5. Helyszíni ellenőrzés 5.1. Ellenőrzési bizonyítékok 5.2. Ellenőrzési eljárások, módszerek 5.2.1. A belső kontrollok tesztelései 5.2.2. Az alapvető vizsgálati eljárások 5.2.3. A mintavételi eljárás 5.2.4. A mintavételi eljárások alkalmazása az alapoknál, a tételek ellenőrzése 5.2.5. Az ellenőrzött tételek tesztelési eredményeinek értékelése

54 54 55 55 59 60

6. Az ellenőrzési megállapítások értékelése, a véleményalkotás és jelentéskészítés

2

32

36 36 36 37 39

61 62 63

MELLÉKLETEK

1. sz. Táblázat

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok kiadásainak csoportosítása

2. sz. Táblázat

Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásai, valamint a Munkaerőpiaci Alap szerződéses szolgáltatásokon alapuló kiadásai

3. sz. Táblázat

A Nyugdíjfolyósítási szakterületek ügymenete

4. sz. Táblázat

Pénzbeli ellátási igények útja beérkezéstől – kiutalásig

4/a. sz. Táblázat

Táppénz folyamatábra terhességi-gyermekágyi segély gyermekgondozási díj

4/b. sz. Táblázat

Az igények feldolgozásának menete általánosságban, az igény ügymenete

4/c. sz. Táblázat

Táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, GYED kivételes méltányosság

4/d. sz. Táblázat

Táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, GYED, utazási költség számfejtése, utalása

4/e. sz. Táblázat

Baleseti táppénz

5. sz. Táblázat

Keresetpótló juttatás (FA DEC keret terhére, álláskeresők részére)

6. sz. Táblázat

Álláskeresési támogatások (alanya álláskereső)

6/a. sz. Táblázat

Álláskeresési ellátások megállapítása

6/b. sz. Táblázat

Álláskeresési ellátások számfejtése

6/c. sz. Táblázat

Álláskeresési ellátások utalása

7. sz. Táblázat

Esetfinanszírozás teljesítmény jelentés alapján

8. sz. Táblázat

Esetfinanszírozás számla alapján

9. sz. Táblázat

Művese kezelés finanszírozás

10. sz. Táblázat

CT-MRI finanszírozás

11. sz. Táblázat

Donor finanszírozás

12. sz. Táblázat

Extra (egyedi kiegészítő) finanszírozás

13. sz. Táblázat

Méltányossági alapon történő térítések 1. fázis

14. sz. Táblázat

Méltányossági alapon történő térítések 2. fázis

15. sz. Táblázat

Háziorvosi finanszírozás

16. sz. Táblázat

Háziorvosi ügyelet finanszírozás

17. sz. Táblázat

Iskolaorvosi ellátás finanszírozása

3

4

18. sz. Táblázat

Mozgó szakorvosi ellátás finanszírozás

19. sz. Táblázat

Otthoni szakápolás és hospice finanszírozás

20. sz. Táblázat

Fogászati ellátás finanszírozás

21. sz. Táblázat

Irányított betegellátás

22. sz. Táblázat

Halottszállítás finanszírozás

23. sz. Táblázat

Betegszállítás

24. sz. Táblázat

Keresőképtelenséget felülvéleményező főorvosok díjazása

25. sz. Táblázat

Járóbeteg ellátás és gondozói intézet finanszírozás

26. sz. Táblázat

Fekvőbeteg ellátás finanszírozás

27. sz. Táblázat

Központi keretből folyósított támogatások

27/a. sz. Táblázat

Munkahelyteremtés támogatása

28. sz. Táblázat

Közhasznú munkavégzés támogatása a munkavégzés költségeinek 70%-áig (max. 90%)

29. sz. Táblázat

Foglalkoztatást elősegítő képzés támogatása

30. sz. Táblázat

Bérgarancia támogatás

31. sz. Táblázat

Keresetpótló juttatás (FA DEC keret terhére, álláskeresők részére)

32. sz. Táblázat

MPA Képzési Alaprész decentralizált keret

33. sz. Táblázat

Gyógyszertámogatási előirányzat

34. sz. Táblázat

Méltányossági gyógyszertámogatás

35. sz. Táblázat

Gyógyászati segédeszközök (GYSE) + GYSE javítás + kötszer

36. sz. Táblázat

Méltányossági gyógyászati segédeszköz

37. sz. Táblázat

Gyógyászati segédeszköz kölcsönzés

38. sz. Táblázat

Gyógyfürdő

39. sz. Táblázat

Utazási költségtérítés folyamata

40. sz. Táblázat

Pályázatos támogatások

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE APEH Áhsz.

Áht. Ámr. ÁSZ CT-MRI E. Alap FA DEC FEUVE GYED GYES GYSE IDEA KESZ Kincstár KNPA KTIA Kvtv. MPA MUS NKA Ny. Alap OAH OEP ONYF SZA SzMSz Szt. TB Alapok WMA

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről Állami Számvevőszék Komputer tomográfia (Computed Tomography) – Mágneses magrezonancia Képalkotás (Magnetic Resonance Imaning) Egészségbiztosítási Alap Foglalkoztatási Alaprész Decentralizált keret Folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés Gyermekgondozási díj Gyermekgondozási segély Gyógyászati Segédeszköz A mintavételezési eljárást segítő program Kincstári Egységes Számla Magyar Államkincstár Központi Nukleáris Pénzügyi Alap Kutatási Technológiai és Innovációs Alap Költségvetési törvény Munkaerőpiaci Alap Pénzegység alapú mintavételi eljárás Nemzeti Kulturális Alap Nyugdíjbiztosítási Alap Országos Atomenergia Hivatal Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Szülőföld Alap Szervezeti és Működési Szabályzat 2000. évi C. törvény a számvitelről Társadalombiztosítási Alapok (E. Alap és Ny. Alap együtt) Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

5

6

BEVEZETÉS

Az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) az Alkotmányból és az ÁSZ-ról szóló törvényből adódó kötelezettsége a Kormány által az Országgyűlésnek benyújtott zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzése. Hazánk uniós csatlakozási folyamatának keretében az ellenőrzési rendszert alkalmassá kellett tenni arra, hogy az ÁSZ megfelelő bizonyossággal mondjon véleményt a zárszámadási adatok megbízhatóságáról és az állami eszközök szabályos felhasználásáról. Mindezek ismeretében az ÁSZ az elmúlt kilenc évben alakította ki és fejlesztette – az Egyesült Királyság Számvevőszékétől átvett – pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés modelljét. A folyamatábra az 9. oldalon található. A pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzési modell és az ahhoz tartozó eszközrendszer alkalmazásával az ÁSZ a 2008. évi zárszámadás ellenőrzésével bezárólag a központi költségvetés fejezetei beszámolójelentéseiről – a fejezeti belső ellenőrök közreműködésével –, a központi költségvetés közvetlen bevételeiről és kiadásairól szóló zárszámadási adatok tekintetében nyilatkozott azok megbízhatóságáról. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok esetében a beszámolók minősítésére az államháztartási törvény könyvvizsgálatot írt elő. Az Állami Számvevőszék ellenőrzései során nem tartotta szakmailag jó megoldásnak az államháztartás központi szintjén belül a zárszámadás eltérő ellenőrzési módszerekkel történő megbízhatósági ellenőrzését. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 2. § (11) bekezdése módosította az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 57. § (3) bekezdését, illetve a törvény 2. § (22) bekezdése az Áht. 86/A. § (2) bekezdését. A módosítás értelmében 2010. január 1-jétől az alapok beszámolójának ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajtani. Ezzel a törvénymódosítással az Országgyűlés megteremtette annak a feltételrendszerét, hogy az államháztartás központi szintjének teljes körében egységes ellenőrzésszakmai követelményrendszer szerint kerüljön sor a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő adatok megbízhatóságának, és a gazdálkodás szabályszerűségének megítélése. A törvényi szabályozásnak megfelelően elkészítettük a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok ellenőrzésének közös módszertanát. Abból a rendező elvből indultunk ki, hogy az alapok eltérő szakmai feladatellátása mellett a folyó bevételek és kiadások elszámolási rend-

7

BEVEZETÉS

szerében sok olyan közös pont van, ami lehetővé teszi az egységes ellenőrzési eljárások, azaz az egységes módszertan kialakítását. Az alapok bevételeinek egy része az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) közreműködésével realizálódik. Az alapok bevételei közül az APEH közreműködésével befolyó, illetve beszedett bevételek pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzését – az alapokat ellenőrzők korlátozott hatáskörére tekintettel – az Állami Számvevőszék végzi. Abban az esetben, ha az ellenőrzést nem az ÁSZ által megbízott ellenőr végzi, nincs mód az APEH-nál történő ellenőrzésre. Ezért a szóban forgó bevételekkel kapcsolatos ellenőrzéseket minden esetben az ÁSZ folytatja le és az ellenőrzés eredményét legkésőbb május 15-ig átadja az ellenőrzésért felelős, az alap felügyeletét ellátó minisztériumnak, az alapkezelőnek. Az alapok ellenőrzését végzőknek a számvevőszéki ellenőrzés tapasztalatainak ismeretében kell véleményt mondaniuk az adott alap beszámolójelentésének szabályszerűségéről, megbízhatóságáról. Az ellenőrzésről készített jelentéseket minden év június 5-ig kell átadni az Állami Számvevőszék részére.

8

BEVEZETÉS

A PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉS (Financial Audit) MODELLJE

A tevékenységek megismerése

A számviteli és a belső kontrollrendszer megismerése

• Külső környezet

• Alkalmazások áttekintése

• Intézményi keretek

• Monitoring értékelése

• Átfogó szabályozási környezet

• Kontroll tevékenységek áttekintése

A lényegességi szint meghatározása

Kockázatok becslése

Ellenőrzési eljárások megtervezése Ellenőrzési program

Belső kontrollok tesztelése Igen/nem

Elemző eljárások Igen/nem

Tételes ellenőrzési eljárások

Eredmények értékelése és véleményalkotás

Írásba foglalás

9

BEVEZETÉS

10

I. AZ ALAPOK BEVÉTELEINEK ELLENŐRZÉSE

I. AZ ALAPOK BEVÉTELEINEK ELLENŐRZÉSE A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevételei meghaladják a 4 ezer milliárd Ft-ot. Ezen bevételek jogcímeit a mindenkori éves költségvetési törvény tartalmazza. A bevételek teljesülésének elszámolását az adott költségvetési évről szóló költségvetési törvény szerint kell az alapkezelőknek a zárszámadás során összeállítani, eredeti és módosított előirányzatok, valamint teljesítési adatok bontásban (pénzforgalmi szemléletű elszámolás). Az alapok mérlegében kell kimutatni a bevételi előírásokkal szemben elszámolt bevételek egyenlegeként mutatkozó hátralékokat és túlfizetéseket.

1.

AZ ALAPOK BEVÉTELEINEK JELENTŐSÉGE A társadalombiztosítás és az elkülönített állami pénzalapok által finanszírozott egészségügyi ellátás, nyugdíjfolyósítás, foglalkoztatási, képzési, álláskeresési támogatás, rehabilitációs célú munkahelyteremtő támogatás stb. a szociális biztonsághoz való jog egyik legfontosabb biztosítéka, az érdekeltek hozzájárulására alapozott és az állam által garantált ellátások finanszírozását szolgálja. A nevesített feladatokat elsősorban az Egészségbiztosítási (E. Alap), a Nyugdíjbiztosítási (Ny. Alap) és a Munkaerőpiaci Alapban (MPA) realizálódott bevételek finanszírozzák. E három pénzalap centralizálja az alapok összes bevételének 97%-át. A Szülőföld Alap (SZA), a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA), a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap (WMA), a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bevételei (KTIA) – a határon túli magyarok, a kultúra, az innováció, az árvíz és belvízvédelmi stb. – a feladatok megvalósulását támogatások folyósítása útján finanszírozzák. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett elkülönített állami pénzalapok (MPA, NKA, KTIA) bevételeinek jelentős része (mintegy 75%-a) járulékok és hozzájárulások formájában realizálódik. Az ezen bevételek fogadását, nyilvántartását és beszedését végző APEH tevékenysége alapvetően meghatározza a finanszírozandó ellátások folyamatosságát, az alapok likviditását, valamint a beszámolójelentésben megjelenő adatok valódiságát, teljességét. A bevételek mintegy 18%-át a különböző jogcímeken juttatott központi költségvetési hozzájárulások (Ny. Alap, E. Alap, SZA, KNPA, NKA, WMA, KTIA) teszik ki, és mintegy 7%-os arányt képvisel az alapok által realizált egyéb bevétel. Kizárólag a KNPA-nál jelentkezik a költségvetési törvény előírása szerint (Paksi Atomerőmű Zrt.) – az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) költségbecslésére alapozott – befizetési kötelezettség. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevételei ellenőrzés módszertani szempontból 4 fő csoportba sorolhatók, így a

11


bevételeket e besorolások szerint célszerű azonos ellenőrzési módszerrel vizsgálni. A BEVÉTELEK JOGCÍMEK SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSA Járulékok és hozzájárulások

Központi költségvetési hozzájárulások

Az alapok egyéb bevételei

Egészségbiztosítási Alap



Nyugdíjbiztosítási Alap



Munkaerőpiaci Alap

Szülőföld Alap

Munkaerőpiaci Alap

Nemzeti Kulturális Alap

Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

Kutatási és Technológiai Innovációs Alap





Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

A mindenkori Kvtv. előírása szerinti bevétel Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

Szülőföld Alap

2.

AZ ALAPOK BEVÉTELEINEK JOGCÍMEK SZERINTI JELLEMZŐI A) Járulékok és hozzájárulások (társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, Munkaerőpiaci Alap, Nemzeti Kulturális Alap, Kutatási és Technológiai Innovációs Alap) bevételi jogcímek: Munkáltatói és biztosítotti járulékbevételek, Egyéb járulékok és hozzájárulások, Kulturális járulékbevétel, Innovációs járulékbevétel. • A nevesített alapok bevételei a tranzakciók igen magas számával párosulnak. • A bevételek elszámolásánál meghatározóak a kialakított adatfeldolgozási rendszerek (auditált, illetve nem auditált számítógépes rendszerek), számítógépes ellenőrzési mechanizmusok.

12


• A bevételek fogadásában, feldolgozásában, beszedésében és az adatszolgáltatásban kiemelt szerepe van az APEH adatfeldolgozási, ellenőrzési és behajtási tevékenységének. B) Különböző jogcímeken juttatott központi költségvetési hozzájárulások, és átfutó bevételek (társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, Szülőföld Alap, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, Nemzeti Kulturális Alap, Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap, Kutatási és Technológiai Innovációs Alap) bevételi jogcímek: az ellátottakkal kapcsolatos járulék megtérítés, költségvetési támogatás, támogatásértékű bevételek (fejezetekkel, illetve alappal kötött megállapodás szerint). • A nevesített alapok központi költségvetésből származó bevételei tranzakcióinak száma alacsony. • Meghatározott időszakonként érkezik az állam által megtérített ellátásokkal kapcsolatos bevétel, vagy finanszírozási terv szerinti költségvetési támogatás-folyósítás. • Szerződéses megállapodásokon alapuló, fejezetektől és alapoktól átvett bevételek. C) Az alapok egyéb bevételei (társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, Munkaerőpiaci Alap, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, Nemzeti Kulturális Alap, Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap, Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, Szülőföld Alap) bevételi jogcímek: az ellátásokkal kapcsolatos egyéb bevételek, vagyongazdálkodásból származó bevételek (járuléktartozás fejében az APEH utalja), visszatérítendő támogatások, rendszeres díjbefizetések. • Az ellátottakkal kapcsolatos egyéb bevételek és a visszatérítendő támogatások tranzakciószáma alaponként és jogcímcsoportonként eltérő. • A többi jogcímen realizált egyéb bevétel tranzakciószáma alacsony. D) A mindenkori költségvetési törvény előírása szerinti befizetési kötelezettség Ez a jogcímcsoport a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnál értelmezhető, a Paksi Atomerőmű Zrt. befizetési kötelezettségét tartalmazza. A tranzakciószám alacsony.

3.

AZ ELLENŐRZÉS CÉLJA A beszámolók egészének megbízhatósági minősítése keretében ellenőri vélemény kialakítása az alapok beszámolóiban (pénzforgalom, mérleg, kiegészítő melléklet) szereplő bevételi adatok megbízhatóságáról, az ezen körbe tartozó bevételek elszámolására és kimutatására értelmezhető számviteli alapelvek teljesüléséről. Értékelni kell továbbá, hogy a pénzforgalmi bevételekről, a hátralékokról és a túlfizetésekről szóló szöveges indokolások nem tartalmaznak-e lényeges téves állításokat, vagy lényeges hiányosságokat. Szabályszerűségi

13


szempontból a bevételek előírásának és beszedésének/behajtásának törvényességéről kell véleményt nyilvánítani. Az alapok beszámolóiban szereplő bevételi adatok megbízhatóságára irányuló pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzés során arról kell véleményt alkotni, hogy • az alapok beszámolójában és az Országgyűlés elé terjesztett prezentációban szereplő, folyó bevételek (járulékok a TB Alapoknál számított adatok, különböző jogcímeken nevesített hozzájárulások, késedelmi pótlék, bírság, vagyongazdálkodás bevételei, központi költségvetési hozzájárulások, egyéb bevételek stb.) ténylegesen teljesültek-e, teljes körűek-e, az alapok beszámolóiban megjelenő adatok és azok szöveges indokolásai megbízhatóak-e; • az alapokat megillető bevételek elszámolására kialakított számviteli rend biztosítja-e a bevételeknek az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.), a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.), az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.), valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (Áhsz.) szerinti elszámolását; • az alapkezelők által kezelt, továbbá a központi költségvetési hozzájárulások, és az egyéb bevételek a törvényi előírásoknak megfelelő összegben és határidőben teljesültek-e (társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, elkülönített állami pénzalapok teljes köre); • a Kincstár eleget tett-e az APEH – mint számlatulajdonos – számlájára beérkező, az alapokat megillető bevételeknek az alapok számlájára történő napi átutalására vonatkozó kötelezettségének (OEP-ONYF-MPA-NKA-KTIA); Az APEH az OEP-ONYF-MPA-NKA-KTIA felé az Ámr. szerinti előírásoknak megfelelően, az előírt határidőben eleget tett-e; • a bevallásra kötelezettek bevallási adatairól, bevallási jogcímenkénti adatszolgáltatási kötelezettségének; • a kötelezettségek és a befizetések/visszafizetések havi összegéről szóló adatok közlésére vonatkozó kötelezettségének; • év végén a tárgyévben esedékes bevallások és a tárgyév december 31-éig teljesített befizetések/visszafizetések teljes körű feldolgozása alapján, a folyószámlák adataival megegyezően a kötelezettségek és befizetések/visszafizetések összegére vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének; • a tárgyévben és a megelőző időszakban keletkezett tartozások és túlfizetések nyitó- és záró-állományáról (éves leltár), a tárgyévben esedékes összes bevallás jogcímenkénti bontásáról, valamint a behajtásból származó december 31-éig teljesített bevételekről (tárgyévet követő év május 5-éig) összeállított adatszolgáltatásnak; • negyedévente a negyedév végén fennálló követelések és kötelezettségek állományáról az előírt bontásban, valamint a követelések értékvesztéséről szó-

14


ló adatszolgáltatásnak (az értékvesztés elszámolása megfelel-e az Szt.-ben és az Áhsz.-ben előírtaknak); • a tárgyévben behajthatatlanná vált tartozásokra, illetve a tárgyévben elengedett követelésekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének. Az APEH és a kezelő szervezetek által az alapok mérlegéhez nyújtott – követelések, kötelezettségek – adatszolgáltatás minősége megfelelő-e, az adatok megbízhatósága biztosított-e: • a bevallás-feldolgozás teljes körű-e; • az alapbevallások, illetve az adózó részéről kezdeményezett korrekciók feldolgozása a beszámolóhoz nyújtott adatszolgáltatásig megtörtént-e; • a folyószámlákon szereplő adatok adózóval történő egyeztetése megtörténte. Az alapokat kezelő szervezetek (igazgatóságok, területi szervek) által beszedett járulék-, járulékjellegű, hozzájárulás és egyéb bevételek vonatkozásában eleget tettek-e az adatszolgáltatási kötelezettségüknek (pénzforgalom, mérleg) a beszámoló készítők felé. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai beszámolási kötelezettségét teljesítő szervezetei a befolyt bevételeket járulék-nemenként a mindenkori bevallott kötelezettség arányában osztották-e meg, és eleget tettek-e az így elszámolt összegek – az Ámr. 114. §-a szerinti – korrekciójának. Az APEH és az alapok kezelő szervezetek (igazgatóságok, területi szervek) által a beszámoló jelentéshez szolgáltatott adatok megfelelnek-e az Szt.-ben és az Áhsz.-ben – az alapok bevételi elszámolásaira értelmezhető – számviteli alapelveknek: • valódiság elve: az APEH és az alapokat kezelő szervezetek nyilvántartásaiban, az alapkezelők könyvvitelében rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek megfelelő bizonylattal alátámasztottnak a valóságban is bizonyíthatónak (kívülállók által is megállapíthatóaknak) kell lenniük. A mérlegadatokat (hátralék-túlfizetés) leltárral kell alátámasztani. A mérlegben szereplő tételek értékelése meg kell, hogy feleljen az Szt.-ben és az Áhsz.-ben meghatározott értékelési elveknek és az ahhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira vonatkozó specifikus szabályok szerint az alapok bevételi tényszámának pénzforgalmi adatai jogcímeinek – a jogszabályokban előírt – megosztására alkalmazott vetítési alap szerint képzett munkáltatói és egyéni járulék adatoknak alkalmasnak kell lenniük az előző évi adatokhoz és a járulékjogcímek szerint tervezett előirányzathoz viszonyított eltérések elemzésére, a bevételi előirányzatok tervezésére. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetése a járulékok előirányzatait befizetők szerinti jogcímenként tartalmazza (pl. munkáltatói járulék, munkavállalói járulék). Az adóalanyok által benyújtott bevallások és ezek módosításai is a költségvetési törvény szerinti jogcímcsoportokat követi. Ezzel szemben a járulékok

15


befizetése egy adószámlára, összevontan történik. Ebben a rendszerben kerül az adatok felvitele az adott folyószámlára is.

• világosság elve: az alapok pénzügyi-számviteli nyilvántartásait, a beszámolót áttekinthető, ellenőrizhető, az Szt.-nek és a kormányrendeleteknek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni; • teljesség elve: az alapok beszámolóiban a tárgyév január 1. és december 31. között realizált bevételek szerepelhetnek. A teljesség számviteli alapelv érvényesülése szempontjából (a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál, az MPA-, NKA- és KTIA-nál) vizsgálandó a Magyar Államkincstárnál (Kincstár) és az APEH-nál jelentkező beazonosítatlan tranzakciók tisztázandó állományának nagysága; • következetesség elve: az alapok bevételi előirányzatait és azok teljesítését tartalmazó nyilvántartások szerkezetének és tartalmának az éves költségvetéssel összevethetőnek kell lennie, hogy az egyes évek adatai, a terv- és tényszámok összehasonlíthatóak legyenek; • bruttó elszámolás elve: a bevételek és a kiadások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben térítményezéssel nem számolhatók el. Ez alól kivételek a függő, az átfutó és a kiegyenlítő tételek, ahol a halmozódás elkerülése érdekében kötelező a nettó jellegű rendezés, valamint a tárgyévi pénzforgalomban rendezhető hibáknál; • egyedi értékelés elve: az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. Az Áhsz. 31/A. § szerint az adók módjára behajtandó köztartozásokkal kapcsolatos követelések – ideértve a járulék és járulékjellegű tételek – értékelésénél alkalmazható az egyszerűsített értékelési eljárás (csoportos értékelés).

4.

A BEVÉTELEK ELLENŐRZÉSI FELADATÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE Az alapok bevételei elszámolásának, a beszámoló adatai megbízhatóságának megítélését illetően minden olyan információra szükség van, amelyek alapján megalapozott következtetésekre lehet jutni a bevételek jogcímeinek szabályozási környezetéről, a bevételek beszedésének, az adatfeldolgozás és adatszolgáltatás teljes körűségének megbízhatóságáról. Az ellenőrzés hatékonyságának elősegítése indokolhatja a kockázatok felmérésének és kezelésének, a belső kontroll rendszer működésének megismerését.

4.1.

Az ellenőrzési feladat elvégzésének folyamatai • az alapok bevételei jogszabályi hátterének megismerése; • a bevételek beszedésében és az adatszolgáltatásban közreműködő külső szervezetek, valamint az alapkezelő szervezetek (vagy egyes egységei) közötti együttműködés és feladatmegosztás szabályozása; • a bevételek számviteli politikában való elszámolási rendszerének kialakítása;

16


• a bevételi adatok teljes körű feldolgozása – bevétel beérkezése, feldolgozása, könyvelése, beszámolóban való megjelenése – kontroll folyamatának megismerése; • specifikus lényegességi szint(ek) meghatározása; • kockázatbecslés; • ellenőrzési kritériumok súlyozása; • mintavételi stratégia meghatározása, a mintavételi eljárás végrehajtása; • a tesztek eredményeinek kiértékelése; • helyszíni ellenőrzés elvégzése, dokumentálás; • ellenőrzési megállapítások értékelése.

4.1.1.

A bevételek elszámolási rendszerének megismerése Az alapok bevételeivel kapcsolatos ellenőrzési munkafolyamatok helyes megtervezéséhez alaposan meg kell ismerni a külső közreműködő szervezetek és az alapkezelő szervezetek feladatainak szabályozási környezetét, a bevételekkel/visszatérítésekkel kapcsolatos tranzakciók, a bevallások és a bevételi előírások feldolgozásának menetét, a nyilvántartások rendszerét, a hátralékok és túlfizetések adatállományának előállítási mechanizmusát, és az egyes munkafolyamatok belső kontrollrendszerének kiépítését. (Az ellenőrzés hatékonysága érdekében csak a beszámolójelentés minősítéséhez szükséges dokumentációk megismerésével célszerű foglalkozni.) A) A bevételek elszámolása megismerésének elemei: •

az alapkezelők által közvetlenül beszedett bevételeknél a számlavezetői, főkönyvi és analitikus helyek ügyviteli rendje;

•

a bevételek (járulékok, hozzájárulások) bevallási, fizetési, beszedési (adóztatási) szabályai és rendje;

•

a Kincstár által vezetett bevételi számlákra vonatkozó számlavezetői és számlakezelői feladatok;

•

a pénzforgalmi szempontból hibás tranzakciók kezelése;

•

a bevallás feldolgozás rendje, a befizetések könyvelése, a tartozások és túlfizetések kimutatása;

•

a teljes adatfeldolgozás rendszerébe illesztett kontrollok;

•

a külső közreműködő szervezetek és az alapkezelők által végzett ellenőrzések tapasztalatai.

B) A megismerés során szerzett információk értékelése Az ellenőrzés előkészítése fázisában a bevételekkel kapcsolatban szerzett ismeretek segítik az ellenőrt abban, hogy •

feltárja a kockázatos területeket és megalapozza a kockázatok becslését;

17


4.1.2.

•

meghatározza az ellenőrzési eljárások jellegét és mennyiségét;

•

felmérje a korábbi időszakhoz képest történt változások alakulását.

A külső közreműködő szervezetek adatfeldolgozására épülő, valamint az alapkezelők által alkalmazott pénzügyi, számviteli folyamatok, és a beszámolási rendszer belső kontrollrendszerének megismerése Az alapok bevételi elszámolásához kapcsolódó ellenőrzés során az adott bevételi számlák, illetve az alapkezelők elszámolási számláinak kezelését végző szervezeti egységek belső működésének és az adatfeldolgozási rendszerek belső kontrollrendszerének megismerése, a kontrollkockázatok becslése történik. Az ellenőr saját döntése szerint járhat el, hogy kíván-e a kontrollrendszerrel foglalkozni. Az alapok bevételeinek jogcímek szerinti jellemzői című 2. pont A) és C) alpontjában jelzett alapok bevételi, illetve elszámolási számláinak forgalmára jellemző a jelentős tranzakciószám, aminek kezelésére az adatfeldolgozás nagyfokú automatizáltsága jellemző. Amennyiben az informatikai rendszer nem auditált, akkor célszerű lehet informatikus igénybevétele is. Az informatikai rendszer belső kontrolljainak megismerése során az ellenőr képet alkothat: A) Külső közreműködő által feldolgozott bevételek esetében: •

a bevallások feldolgozásának menetébe épített kontrollok kiépítettségéről (nyilvántartásba vétel utáni hibaellenőrzés, a feldolgozás utáni hibaellenőrzés, hibás adatok kezelése, javítása, folyószámla könyvelésre bocsátott adatok könyvelése);

•

a beérkezett bevételek adatfeldolgozási rendszerébe épített kontrollokról;

•

a folyószámla könyvelés és rendezés bizonylati alátámasztottságáról, a tranzakciók nyomon követhetőségéről.

B) Az alapkezelő által beszedett bevételek esetében: •

5.

a befolyt bevételek számviteli politika szerinti elszámolásáról, a főkönyv és az azt alátámasztó analitikus nyilvántartás havi „egyezőségéről”, a hibák kiszűréséről és javításáról, az adatfeldolgozási rendszer szabályozási szintjének helyességéről.

LÉNYEGESSÉG MEGHATÁROZÁSA Az alapok bevételeinek pénzforgalmi és mérlegadataival összefüggő információ akkor lényeges, ha annak hiánya vagy az adatok pontatlansága befolyást gyakorolhat felhasználójának a döntéseire. (Pl. ha a követelések és kötelezettségek adatai lényeges szinten pontatlanok, ezek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az Országgyűlés döntéseire.)

18


A lényegesség függ a hiba jellegétől és becsült nagyságától. Az alapok bevételeivel összefüggő lényegesség azonos a beszámolójelentés kiadási főösszegének megadott határértékével. Ez azt jelenti, hogy a határérték felett a hibás állítások összege lényegesnek minősül.

5.1.

Kockázatok értékelése Az ellenőrzési munkát az ellenőrzési célrendszerrel összefüggő kockázatokra kell koncentrálni. Az ellenőrnek a kockázatok becslését a bevételek főbb kijelölt jogcímcsoportjaira, jogcímeire kell elvégezni (2. pont A-D. alpontjai) A kockázatbecslést az ellenőrzés megtervezését és a feladatterv elkészítését megelőzően kell az ellenőrnek elvégezni. Eredendő kockázat: a gazdasági események csoportjainak a lényeges hibás állításra való fogékonysága függetlenül attól, hogy létezik és működik-e belső kontroll. Az alapok bevételei elszámolásánál eredendő kockázat pl.: • a közteherfizetés elkerülésének szándéka; • a befizetés téves pénzforgalmi számlára történik; • az ügyfél nem, vagy határidőn túl, illetve hibásan teljesíti a bevallási kötelezettségét; • a Központi Illetményszámfejtő Rendszer (KIR) és más adatközlő szervezetek adatainak hibája; • adathiányos pénzforgalmi tételek, amelyek tárgyhónapban nem tisztázódnak; • a visszterhes támogatással összefüggésben az adós fizetési késedelembe esik, vagy nem fizeti azt vissza; • a szervezet belső működésével összefüggő kockázat. Az eredendő kockázatok becsléséhez az ellenőr a szakmai megítélését használja ahhoz, hogy értékelje a példaszerűen felvázolt tényezőket. A belső kontroll kockázat annak a kockázata, hogy a bevételek beszedésére illetékes szervezet belső kontrollrendszere nem képes feltárni, vagy kijavítani a lényeges szintű hibát. Vizsgálni kell a szervezetben kialakított kockázatkezelés módját, valamint, hogy a szervezet milyen intézkedéseket tett a kockázatok mérséklésére. A) Megelőző kontrollok feladata, hogy gátat szabjanak a hibák, hiányosságok bekövetkezésének (utasítások, eljárási szabályok, ügyrendek, bizonylatok kialakítása, munkaköri leírások, FEUVE stb.). Az ellenőrnek a bevételek adatfeldolgozása menetének, valamint az egyéb bevételek és költségvetési támogatások ügymenetének speciális fő kontrolljaira kell elvégeznie a kockázatbecslését.

19


B) Utólagos, feltáró kontrollok: a bekövetkezett hibák feltárására és kijavítására szolgálnak

5.2.

•

vezetői kontrollok,

•

ügyfél részére folyósított visszterhes támogatások körének, illetve a járulék és hozzájárulás fizetésére kötelezettek utólagos ellenőrzése (FEUVE).

Bizonyossági modell alkalmazása Az ellenőrnek bizonyosságot kell szereznie arról, hogy az alapok beszámolóiban szereplő bevételi adatok megfelelnek a követelményeknek, vagyis a megadott szempontok szerint teljes körű és megbízható adatokat, információkat szolgáltat a felhasználók számára. Az alapok bevételeinek pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzésekor abból kell kiindulni, hogy az Állami Számvevőszék deklarálja, hogy 95%-os bizonyossággal minősíti a beszámolójelentés adatainak megbízhatóságát.

Bizonyossági modell van kockázat

0

igen

kontroll funkció eredményes mőködése

igen

mérséklı kontroll funkciók tesztelése nem

nem

kontrollok tesztelése nem

igen kontrollokból eredı bizonyosságra támaszkodás

2,3

1,3

minimális szint 0,7

fókuszált szint 3


standard szint 2

3

3

3

3

A modellben nemzetközileg használt értékek jelentése kétféle: • a kontrollokra vonatkozóan a megbízhatósági szintet;

20

1

nem sikeres tesztelés


nincs kockázat

Speciális kockázat


• az ellenőrzésre vonatkozóan (a folyamatábrában az utolsó előtti) az ellenőrzési bizonyosság eléréséhez szükséges feltárási bizonyosságot, az alapvető ellenőrzési szükségletet fejezi ki. A bizonyossági szinteknek együttesen a 3-as számértéket kell elérniük. Az ellenőrzési kockázat és az ellenőrzési megközelítés összefüggései alapján maximálisan: • „0” a bizonyossági értékük a nem ismert vagy gyenge minősítésű kontrolloknak; • 2,3 bizonyossági értékűek a jó minősítésű, elfogadható speciális kontrollok; • 1,3 bizonyossági értékűek a jó minőségű, elfogadható kontrollok, ha nincs speciális kockázat. Az eredményes működést kifejező belső kontroll bizonyosság nem haladhatja meg a fenti értékeket, mert minimális ellenőrzésre minden alap beszámolójának bevételi jogcím csoportjában szükség van. Minél kisebb a belső kontrollok megbízhatósága, annál kevésbé építhet rá az ellenőr, tehát nagyobb feltárási bizonyosságot kell elérnie az alapvető ellenőrzési eljárásokkal, főként a tételes tesztekkel. A bizonyossági modell szerint az alapvető vizsgálati eljárások iránti igény: • minimális (értéke 0,7), ha a belső kontroll bizonyosságot maximálisra értékeli; • fókuszált (értéke 3,0), ha van speciális kockázatú tevékenység és gyenge a kontroll; • standard (értéke 2,0), azaz közepes méretű, ha nincs speciális kockázat és a belső kontroll bizonyosság nulla. A belső kontroll bizonyosság szélső értékektől eltérő becslése esetén a tételes ellenőrzések szintjét, szükségletét úgy kell megválasztani, hogy az összes ellenőrzési bizonyosság elérje a 3-as értéket.

6.

AZ ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK MEGTERVEZÉSE Az alapok bevételeire irányuló pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés végrehajtását az ellenőrnek meg kell terveznie. A tervezés folyamata a következő lépésekből áll:

6.1.

Ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozás Az alapok beszámoló jelentéseiben (zárszámadási törvényjavaslatban) szereplő bevételi adatok megfelelnek-e az alapok bevételei elszámolásának tekintetében értelmezhető számviteli/elszámolási alapelveknek, az adott előirányzatra történt elszámolások jogszerűek voltak-e, a bevételek elszámolása a vonatkozó jogszabályoknak és a belső szabályozásnak megfelelően történtek-e.

21


6.2.

Ellenőrzési megközelítések, alkalmazási területek kijelölése Az ellenőrzési megközelítés azon eljárások kijelölését jelenti, amelyeket a bevételi jogcímeken az ellenőrzési célok elérése és a bizonyítékok megszerzése érdekében alkalmaznak. Az ellenőrzési eljárások alaptípusai: • belső kontrollok tesztelése; • elemző eljárások; • adatok (tranzakciók és egyenlegek) tesztelése. Az ellenőrzési megközelítés lehet rendszeralapú és alapvető vizsgálati eljárásokon alapuló. Az ellenőrzési eljárásokat a bevételek jogcímek szerinti csoportosítása alapján célszerű megtervezni.

6.2.1.

Rendszeralapú ellenőrzési megközelítés Rendszeralapú ellenőrzési megközelítést célszerű alkalmazni azoknál a bevételi jogcímcsoportnál, ahol az ellenőr támaszkodhat a kiépített belső kontrollrendszerre, a belső kontrollrendszer igazoltan eredményesen működik, így csak a minimálisan szükséges részletes vizsgálatokat végzi el. A rendszeralapú megközelítési mód a következő lépéseken keresztül valósul meg: • kulcskontrollok azonosítása; • annak megállapítása, hogy a kulcskontrollok az ellenőrzött időszak egészében megbízhatóan működnek-e; • a kulcskontrollok tesztelési eredményeinek értékelése, • tranzakciószám meghatározása, részletes vizsgálatra kijelölése. A belső kontrollrendszer működésének javasolt ellenőrzési technikája a 2. pont A) alpontjában felsorolt bevételi jogcímek esetében a jelentős tranzakciószám és az adatfeldolgozás magas fokú automatizáltsága miatt az adatfeldolgozást végig követő teszt. Ez az ellenőrzési technika a tranzakció teljes útját végigköveti. A teszt segítségével lehet meggyőződni a rendszerbe épített kontrollok tényleges működéséről és működésük eredményességéről. A módszertan 2. pont B) alpontja szerinti „Az alapok bevételeinek jogcímek szerinti jellemzői” fejezetben nevesített alapok esetében jelzett alacsony tranzakciószám indokolhatja a kontrollbizonyosság becslésének elhagyását, a tisztán tételes ellenőrzést.

22


Az alapok egyéb bevételeinek tekintetében a kontrollkockázatok becsléséhez véletlenszerű mintavételt célszerű alkalmazni. Ehhez meg kell határozni az elszámolási folyamat főkontrolljait. Érdemes a bizonyossági modellt alkalmazni a könnyű áttekinthetőség, illetve a praktikus alkalmazhatóság miatt. A modellben alkalmazott bizonyossági tényezők a Poisson eloszlás statisztikai elméletén alapulnak, ahol a 3.0 tényező 95%-os, a 0,7 tényező pedig az 50%-os valószínűségnek feleltethető meg. A belső kontrollok teszteléséhez szükséges mintaméretet az alábbi táblázat mutatja be: Az adott kulcskontrolltól elvárt megbízhatósági szint

0

1

2

3

4

5

6-7

8-9

Magas

30

40

50

60

80

100

*

*

Közepes

?

30

40

50

60

80

100

*

Alacsony

?

?

30

40

50

60

80

100

A mintában várható (feltételezett) működési hibák száma

* a megbízhatósági szintet felül kell vizsgálni az ilyen magas szintő várható kontrollhibák esetén ? A minimálisan ajánlott mintaméret a bizonyosság magasabb szintjének eléréséhez 30.

A megfelelőségi teszthez vett minta tesztelésének eredménye alapján vonható le következtetés arról, hogy az adott kontroll milyen mértékben megbízható. A megbízhatóság minőségi értékelése (alacsony, közepes, magas) a kockázat matematikai modelljének ellentettjét, a bizonyossági modellt használja. A minőségi értékelés egyes szintjeihez hozzárendelhetőek az alábbi bizonyossági tényezők.

Magas bizonyosság:

2,3 tényező (az azonosított eredendő kockázatra vonatkozó kontroll eljárás magas bizonyosságot ad)

Közepes bizonyosság:

1,3 tényező (nincs, vagy alacsony az azonosított eredendő kockázat, a kulcskontroll közepes bizonyosságot ad)

Alacsony bizonyosság:

0,0 tényező (az ellenőr nem támaszkodhat a kontrollbizonyosságra)

A belső kontrollfolyamatok minősítése Jó: amennyiben a szakmai, az adóztatási, az ügyviteli és az informatikai folyamatok kontrolljai, valamint a bevallás-feldolgozottság mértéke – a lefolytatott tesztek alapján – igazoltan eredményesen működnek.

23


Nem megfelelő: az egyes tevékenységek kontrolljai nem minden kockázatra terjednek ki, vagy hibásan működnek.

6.2.2.

Alapvető vizsgálati eljárások E vizsgálati eljárások alapján a lényeges hibás állítások esetleges létezésére szerezhető bizonyosság. Az alapvető vizsgálati eljárások az elemző eljárásokat és a tranzakciók teszteléseit foglalják magukban. Elemző eljárásokat a számlaegyenlegek alátámasztására, különböző mutatószámok és trendek összehasonlító elemzése céljára, vagy elfogadhatóságuk vizsgálata során kell elvégezni. Az elemző eljárás során fel kell mérni, hogy az előző évhez képest a járulék és hozzájárulást fizető kör, a jövedelmi helyzet, a fizetési készség, a központi költségvetési hozzájárulások, egyéb bevételek változásai eredményeként a realizált bevétel nagyságrendje közelítő pontossággal valósnak tekinthető-e? E tényezők hogyan alakultak és milyen hatást gyakoroltak a bevételekre. Az elemzési eljárás felhasználható a beszámolóban megjelenő számszaki és szöveges állítások megbízhatóságának megítélésére. Az ellenőrzésre kerülő tételek kiválasztása: az ellenőrnek meg kell határoznia a vizsgálathoz szükséges tételek kiválasztásának módját az egyes területeken és azokon belül. A kiválasztás függ a területek sajátosságaitól, a konkrét ellenőrzési céloktól és a tételek jellegétől, összetételétől is, így lehet: • teljes körű ellenőrzés; • statisztikai mintavétel; • nagy tételek, ún. „gyanús” tételek.

6.2.3.

Az ellenőrzési mintavétel Az ellenőrzési eljárások keretében meg kell határozni a mintavétel módszerét az alapok egyes bevételi jogcímeinek sajátosságaira tekintettel. Ennek során meg kell határozni, hogy: • teljes körű, vagy statisztikai mintavétel alapján történő vizsgálatokat szükséges végezni; • milyen mintavételi módszereket célszerű alkalmazni; • milyen nagyságú minta vizsgálata elégséges és szükséges az ellenőrzési bizonyosság megszerzéséhez. Az alapok bevételi jogcímei szerinti csoportosításoknál az alábbi mintavételi módszer ajánlott. A mintavétel módját az IDEA programban fellelhető mintavételi lehetőségek közül célszerű kiválasztani a kincstári pénzforgalmi számlák tranzakciós adatai felhasználásával.

24


A járulékok és hozzájárulások, illetve az egyéb bevételek jogcímeken elszámolt bevételeknél a pénzegység alapú mintavétel (angol rövidítése: MUS), a központi költségvetési hozzájárulások jogcímen elszámolt bevételeknél – a tételszám nagyságától függően – a tételes ellenőrzés ajánlott. A mintavétel menete: • a mintavétel előtt a nagy és érzékeny tételek leválogatása. Az ellenőr dönthet úgy, hogy egy sokaságon belül konkrét tételeket választ ki azok értéke, vagy valamely más jellemzője alapján, pl. azokat a tételeket választja ki, amelyek gyanúsak, szokatlanok, kockázatot rejtenek magukban, vagy már van hibaelőzményük. Az ellenőr dönthet úgy, hogy megvizsgálja azokat a tételeket, amelyek értéke egy bizonyos összeget meghalad és így ellenőrzi egy adott számlaegyenleg, vagy tranzakciótípus döntő részét. A maradék homogén sokaságból a program elvégzi az ellenőrizendő tranzakciók kijelölését: • a tranzakciók ellenőrzési kritériumok (megbízhatósági és szabályszerűségi szempontok) szerinti vizsgálata; • a hibás tranzakciók listázása; • a hibák bevitele a program által felkínált módon; • kiértékelés.

7.

MÁSOK MUNKÁJÁNAK FELHASZNÁLÁSA Mások munkájának felhasználásáról – hogy milyen mértékben támaszkodik azokra – az ellenőrnek kell döntenie az ellenőrzés tervezésekor és a megállapítások végső értékelésekor. Külső szakértők, a belső ellenőrök és/vagy más ellenőrök munkájának felhasználása jöhet szóba. Az ellenőrnek át kell tekintenie, hogyan illeszkednek mások ellenőrzési módszerei aktuális ellenőrzési feladatához. Az általuk gyűjtött bizonyítékok elegendőek-e és megfelelnek-e az ellenőrzési módszertan követelményeinek.

8.

ELLENŐRZÉSI BIZONYÍTÉKOK ÉS MEGSZERZÉSÉNEK ESZKÖZEI Az ellenőrnek elegendő és megfelelő bizonyítékot kell szereznie ahhoz, hogy olyan elfogadható következtéseket tudjon levonni, amelyre ellenőri véleményét alapozni tudja. Az ellenőrzési bizonyítékok, a kontrolltesztek és az alapvető vizsgálati eljárások megfelelően kombinált alkalmazása révén szerezhetők meg. Az ellenőrnek az ellenőrzés alapján elfogadható szintű bizonyosságot kell szolgáltatnia arra nézve, hogy az alapok beszámolóinak bevételi oldala nem tartalmaz lényeges hibás állításokat. Az elfogadható szintű bizonyosság szolgáltatásához tárgyszerű, hiteles és elegendő ellenőrzési bizonyítékokat kell szereznie.

25


Az ellenőrzési bizonyíték alatt azokat az ellenőrzés során megszerzett információkat értjük, amelyek alapul szolgálnak az ellenőri véleménnyel kapcsolatos következtetések levonására. Ellenőrzési bizonyítékok mindazok az adatok, információk, amelyeket az ellenőr megszerez azért, hogy eljusson azokra a végkövetkeztésekre, amelyeken az ellenőrzési vélemény alapszik. Ellenőrzési bizonyítékoknak minősülnek az alapok beszámolói (bevételi oldalának) alapjául szolgáló alapbizonylatok és számviteli nyilvántartások, valamint az egyéb forrásokból származó (összegző, elemző stb.) alátámasztó információk. A belső irányítási és szabályozási rendszertesztek azokat a teszteket jelentik, amelyek végrehajtása útján ellenőrzési bizonyítékra lehet szert tenni, a számviteli és belső irányítási (kontroll) rendszer megfelelő kialakításáról és hatékony működéséről. Az alapvető vizsgálati eljárások olyan művelet sorozatok, amelyek elvégzése útján ellenőrzési bizonyítékot lehet szerezni a beszámolóban található lényeges hibás állítások feltárása céljából. Tárgyszerű (releváns, tárgyhoz tartozó) bizonyíték az ellenőrzés céljaira vonatkozó, odaillő információ. A tárgyszerű bizonyíték minőségét tekintve tárgyilagos, azaz bizalmat kelt. Hiteles (hitelt érdemlő) az a bizonyíték, amely elfogulatlan. Az ellenőrzési bizonyíték hitelessége függ a bizonyíték jellegétől, forrásától és összegyűjtésének módszerétől. Az ellenőrzési bizonyítékok különböző formái, forrásai és megszerzésének eszközei közül az ellenőrnek a leghitelesebb források és módszerek alkalmazására kell törekednie. Az elegendő és megfelelő ellenőrzési bizonyíték fogalma a számviteli és belső irányítási és ellenőrzési rendszertesztek, valamint az alapvető vizsgálati eljárások keretében beszerzett bizonyítékokra vonatkozik. Az „elegendő” az ellenőrzési bizonyíték mennyiségére, a „megfelelő” pedig az ellenőrzési bizonyíték minőségi mértékére vonatkozó jellemző, azaz azt fejezi ki, hogy helyénvaló-e a konkrét bizonyíték egy adott állítás alátámasztására, illetve a bizonyíték mennyire megbízható. Az ellenőrzési bizonyítékok megszerzésére szolgáló eszközök a következők szerint csoportosíthatók: • szemrevételezés – irányulhat valamely dokumentumra, bizonylatra vagy egyéb tárgyiasult eszközre; • megfigyelés – valamely mások által végrehajtott folyamat, vagy eljárás megszemlélését jelenti; • információk bekérése (interjú) – valójában információgyűjtés az alapkezelő, illetve területi szervezeteken belül, vagy kívül tájékozott személyektől; • visszaigazolás – a számviteli nyilvántartásokban foglalt információk megerősítését kérő levélre adott válasz;

26


• számítás/átszámítás az alapbizonylatok és a könyvelési nyilvántartások számszaki felülvizsgálatából, vagy pedig önálló számítások elvégzéséből áll; • összehasonlítás – két vagy több dokumentum, fizikálisan létező tétel, illetve adat közötti azonosságok és eltérések vizuális vagy elektronikus eszközökkel történő meghatározása.

9.

VÉLEMÉNY

KIALAKÍTÁSA AZ ALAPOK BESZÁMOLÓINAK BEVÉTELI

OLDALÁRÓL Az alapok bevételei pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzését a módszertanban szereplő ellenőrzési eljárások és módszerek, valamint a feladatterv alapján kell elvégezni. A módszertanban jelzett bizonyossági szint eléréséhez az ellenőrnek elegendő, megfelelő és helytálló bizonyítékot kell szereznie. Az ellenőrzési folyamat során szerzett, az ellenőr megállapításait alátámasztó bizonyítékokat dokumentálnia kell. Értékelés és véleményalkotás Az ellenőrnek a vélemény kialakításához • értékelnie kell a rendelkezésére álló bizonyítékokat, azok elegendőek-e a vélemény kialakításához, • el kell végeznie a dokumentált munkaanyagok értékelését (az ellenőrzés által feltárt problémák, azok lehetséges megoldási módjai, lényeges szintű jelentős hibák) és azok összefoglalását; • meg kell győződnie arról, hogy a megszerzett bizonyítékok és azok dokumentálása kellő módon alátámasztják-e a megállapításokat (a meglévő bizonyítékok elegendőek-e, tárgyhoz tartozóak-e, és megbízhatóak-e a megállapítások alátámasztására); • meg kell határoznia az esetleges kiegészítő vizsgálat szükségességét. Az ellenőrzési tapasztalatok értékelése alapján kell az ellenőrnek a véleményét kialakítania.

27


28

II. AZ ALAPOK KIADÁSAINAK ELLENŐRZÉSE

II. AZ ALAPOK KIADÁSAINAK ELLENŐRZÉSE 1.

A VIZSGÁLT SZERVEZET TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGISMERÉSE

1.1.

Az alapok működésének céljaival, pénzügyi tervezésével, gazdálkodásával és beszámolásával kapcsolatos külső és belső szabályozási környezet megismerése Az ellenőrnek olyan mértékben kell megismernie az ellenőrizendő alapokon keresztül megvalósuló állami feladatok körét, a feladatok lebonyolításának megoszlását a minisztériumok, illetve az alapkezelő szervezetek között, a külső és belső szabályozottságot, az eredendő kockázatokat és kezelésük módját, a belső kontrollrendszereket, a gazdasági eseményeket, a beszámoló készítés módját, hogy meg tudja határozni azokat az ügyletcsoportokat, amelyek jelentős hatással vannak az alapok beszámolóira és a gazdálkodás szabályszerűségére. A jelzett ismeretek megszerzése olyan folyamatos és összegző folyamat, amelynek keretében az ellenőr begyűjti és értékeli az információkat, majd ennek eredményeként összegyűlt ismereteket az ellenőrzés valamennyi szakaszában a bizonyítékokhoz és információkhoz viszonyítja. Az ellenőrzés előkészítő szakaszában a fenti ismeretek megszerzése és rendszerezése azért is lényeges, mert ezek az ismeretek alapozzák meg az eredendő és belső kontroll kockázat becslését, valamint az ellenőrzési eljárások jellegét és terjedelmét, befolyásolják továbbá az ellenőrzés hatékonyságát is. Részleteiben az ellenőrnek meg kell ismernie: • az adott ellenőrzési kritériumokhoz és feladatokhoz kapcsolódó, az ellenőrzendő alapok külső irányítási–szabályozási–gazdasági környezetét, • az ellenőrzendő Alap belső viszonyait. Az ellenőrzendő alapok külső irányítási-szabályozási- gazdasági környezete magában foglalja: • az alapok működését, gazdálkodását, elszámolási és beszámolási rendjét szabályozó törvényeket és jogszabályokat (kiemelten az Áht., Ámr., Szt. és a Kvtv. szerinti különös jogosítványok és annak szabályai, az alapokat érintő szakmai és a szervezetek közötti folyamatokra vonatkozó szabályok, így az Áhsz. alapokra és az alapok kiadásainak elszámolásában közreműködő szervetekre vonatkozó előírásai). Ezen általános ismeretek birtokában az ellenőrnek fel kell ismernie, hogy a vonatkozó törvények és jogszabályok be nem tartása milyen hatással van a beszámolás megbízhatóságára.

29


Az ellenőrzendő alapok belső irányítási és szabályozási viszonyait meghatározzák: • az alapok belső működési rendje, az alapok pénzeszközeinek kezelésében jelentkező sajátosságok, számviteli politika; • az alapkezelő és a területi szervezetek feladatai és a feladatmegosztás rendszere, így a szabályozási, irányítási, tervezési, operatív gazdálkodási, szakmai, a pénzügyi és a számviteli tevékenység, az adatszolgáltatás, valamint a beszámoló készítés feladatai; • a tervezési, finanszírozási, pénzügyi lebonyolítási, és beszámolási rendszer szabályozottsága, valamint a belső kontrollrendszer kiépítettsége (kiemelt figyelmet célszerű fordítani a szabálytalanságok feltárásának és kezelésének eljárásrendjére, az ellenőrzési nyomvonalra és a kockázatkezelés rendjére); • az alapok költségvetésének szerkezete, a kiadások köre, jogcímei, beleértve a függő, átfutó kiadásokat is; • kiadási jogcím csoportonként az egyes ügyletcsoportok, tranzakciók szakterületenkénti befogadása, az ügyletek elbírálási, döntési és ellenőrzési mechanizmusa, a pénzügyi teljesítés kritériumainak előírásai, a számvitelben történő regisztráció menete, a számviteli alapelvek és a szabályszerűséget biztosító szabályozások; • az alapkezelő és területi szervezetek közötti adatszolgáltatás, információáramlás és az adategyeztetési folyamat szabályozási környezete; • a pénzfelhasználás irányultsága – államháztartáson kívül, államháztartáson belül –, a támogatásokat igénybevevők köre; • a támogatási pénzeszközök felhasználásának elszámoltatási, beszámoltatási rendszere; • a támogatásokat kezelő szervezetek felépítése a támogatások teljes folyamatának nyomon követése, átláthatósága, a támogatást igénybevevők elszámoltatási rendszere.

1.2.

A tevékenység megismerésének forrásai Az ellenőr számos forrásból szerez információkat az ellenőrzött alapokról, lényeges azonban, hogy az információk begyűjtése elsősorban az ellenőrzés céljainak teljesítésére irányuljon. A megismerés legfontosabb forrásai • az ellenőrzési kritériumokat jelentő, illetőleg meghatározó törvények és jogszabályok; • az alapokat felügyelő, az alapokat kezelő szervezetek, illetve más – az alapok bevételeinek és kiadásainak egy részét kezelő – közreműködő szervezetek által készített dokumentumok (a Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz), ügyrendek, munkaköri leírások, számviteli politika, szerződések, megállapodások, belső kontrollrendszer kiépítése, éves költségvetés, beszámolók stb.);

30


• az alap felügyeletét ellátó, az alapot kezelő szervezet munkatársaival folytatott megbeszélések; • felügyeleti szervi rendelkezések, az ellenőrzött szervnél folytatott belső és külső ellenőrzések jelentései, korábbi ellenőrzések dokumentumai.

1.3.

A tevékenységről, működésről szerzett ismeretek felhasználása és értékelése Az adott alapról szerzett ismeretek felhasználása segíti az ellenőrt: • A kockázatok becslésében és a problémák felismerésében: az ellenőr erre a megítélésre azáltal válik képessé, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik az alapok működéséről, a tervezési-, operatív gazdálkodási és beszámolási rendszeréről, valamint a belső kontrollrendszer kiépítettségéről. • Az ellenőrzés hatékony és eredményes tervezésében és végrehajtásában: az ellenőrzési kritériumok teljesítéséhez minél több és részletesebb ismerettel rendelkezik az ellenőr, annál jobban fel tudja mérni a lehetséges kockázatokat, problémás területeket, amelyek segítik őt abban, hogy az ellenőrzés tervezésekor meghatározza a kritikus ellenőrzési célokat, és kiválassza a megfelelő ellenőrzési eljárásokat, a beszámolóban esetleg előforduló, lényeges hibás állítások feltárási kockázatának mérséklése érdekében. • Az ellenőrzés során szerzett bizonyítékok értékelésében: az adott Alapról szerzett ismereteknek fontos szerepe van az ellenőrzés során beszerzett ellenőrzési bizonyítékok értékelésében. A megszerzett ismeretek alapján az adott ellenőrzési területtel kapcsolatban az ellenőrnek előzetes várakozásai alakulnak ki a kiválasztott ellenőrzési eljárás eredményét illetően, ezért a kapott vizsgálati eredmények értékelését nagymértékben segíti azoknak az előzetes várakozásokkal való egybevetése. A megszerzett ismeretek segítik az ellenőrt a szokásostól eltérő körülmények felismerésében is (csalás, hamisítás, jogszabályok megszegése stb.). Az ellenőr a külső és belső szabályozási környezet megismerésével szakmai ítéletet alkot a szervezet tevékenysége, a belső irányítási, szabályozási és ellenőrzési rendszer (belső kontrollrendszer) kiépítettségéről, valamint a belső szabályok külső törvényi és jogszabályi kereteinek való megfelelőségéről. A szerzett ismeretek segítik az ellenőrt a pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzés céljainak teljesítésében, az ellenőrzés szempontjából a releváns kontrollok megismerésében.

1.4.

Dokumentálás Az ellenőr a felkészülés időszakában szerzett ismereteit összegzi. Munkadokumentumokon rögzíti az alapok külső és belső szabályozásáról, valamint a számlavezető és az analitikus helyek által kialakított rendszerről alkotott véle-

31


ményét. A dokumentált ismeretekből levont fő következtetések alapján készül a konkrét feladatterv. A dokumentáció nemcsak az adott évre, hanem több évre szóló információkat nyújt, még akkor is, ha évente aktualizálni kell.

1.5.

Konzultáció az alapkezelő szervezetek vezetésével Célszerű, ha az ellenőr a megszerzett ismeretek birtokában, azok igazolásaként, a konkrét feladatainak megtervezése előtt konzultál az ellenőrzendő alapkezelő szervezet beszámoló készítésért felelős vezetőjével. Annak eredményét ugyancsak dokumentálnia kell.

2.

A SZÁMVITELI, A BELSŐ IRÁNYÍTÁSI ÉS A SZABÁLYOZÁSI RENDSZER MEGISMERÉSE Az ellenőrnek kellő ismereteket kell szereznie a számviteli, a belső irányítási és a szabályozási rendszerről, amelyek elegendőek az ellenőrzés megtervezéséhez és a hatékony ellenőrzési módszer kialakításához. A számviteli rendszer egy szervezetnél a gazdasági, pénzügyi feladatok és nyilvántartások olyan rendszerét jelenti, amelynek keretében a gazdasági eseményeket a számviteli előírásoknak, módszereknek megfelelően feldolgozzák. Ezek a rendszerek a gazdasági műveleteket és egyéb eseményeket beazonosítják, összegyűjtik, elemzik, számítják, osztályozzák, feljegyzik, összegezik és jelentik. A belső irányítási és szabályozási rendszer (belső kontrollrendszer) jelenti mindazokat az irányelveket és eljárásokat, amelyeket a gazdálkodó szervezet vezetése működtet annak érdekében, hogy a gyakorlatban keresztülvihető mértékben biztosítani tudja a szabályszerű, hatékony és eredményes működést, a csalás, hamisítás és hibák megelőzését, feltárását, a számviteli nyilvántartások pontosságát, teljességét, valamint a megbízható számviteli információk határidőre történő elkészítését. A beszámoló jelentés megbízhatóságára és szabályszerűségére irányuló ellenőrzés során az ellenőr csak azokkal az irányelvekkel és eljárásokkal foglalkozzon, amelyek az éves beszámolóban szereplő állításokra vonatkoznak. A számviteli, a belső irányítási és a szabályozási rendszer megértése lehetővé teszi az ellenőr számára, hogy • azonosítsa a lehetséges lényeges hibás állításoknak azokat a típusait, amelyek a beszámolóban előfordulhatnak; • mérlegelje azokat a tényezőket, amelyek befolyással vannak a lényeges hibás állítások kockázatára; • megtervezze, kialakítsa a megfelelő ellenőrzési eljárásokat.

2.1.

A számviteli rendszer megismerése Az ellenőrnek olyan mértékben kell megismernie a számviteli rendszert, hogy azonosítani, illetve értelmezni tudja a következőket:

32


• azonosítani tudja az ellenőrzött alap főbb tevékenységeinek ügyletcsoportjait és ezek működési rendszerét (valamennyi alap); • a támogatási rendszer fő folyamatait, a főbb ügyletcsoportokat, a pályázati rendszer működését, a támogatási előlegek elszámoltatásának, nyilvántartásának rendszerét (MPA, KTIA, NKA, SZA, WMA); • a támogatásokról vezetett analitikus nyilvántartások helyét, rendszerét, az adatszolgáltatás módját és kapcsolódását a főkönyvi könyveléshez, a vezetői információs rendszert (MPA, KTIA, NKA, SZA, WMA); • az éves beszámolót, illetve a konszolidált éves beszámolót alátámasztó jelentős számviteli nyilvántartásokat, dokumentumokat és könyvelési számlákat (valamennyi alap); • a számviteli és a beszámoló készítési rendszer folyamatait, a jelentős gazdasági események és más ügyletek kezdeményezésétől a beszámolóban történő megjelenésükig (valamennyi alap). A konszolidált éves beszámoló készítésre kötelezett (TB Alapok, MPA) alapok esetében a konszolidáció lépéseit (az ellátási és működési szektorban). A számviteli rendszer megismerése alapján különböző kockázatokat hordozó tranzakció-típusok különíthetők el. Az ügyletek három fő csoportja a következő: • rutin ügyletek, • nem rutin ügyletek, • számviteli becslések. A rutin ügyletek: nagy számban fordulnak elő a mindennapi működés során. Jellemzőjük, hogy ismétlődnek, objektíven mérhetők, ezért alkalmasak arra, hogy a vezetés folyamatba épített belső kontroll rendszereket működtessen. A cél az, hogy az esetleges hibát mielőbb észrevegyék – lehetőleg már a következő munkaszakaszban – és kijavítsák. A nem rutin ügyletek: a szokásostól eltérő nagyságrendű vagy jellegű, ritkán előforduló ügyletek (vagyongazdálkodás, pénzeszköz átadás-átvétel, a KESZ igénybevételével kapcsolatos megelőlegezési hitel stb.). Viszonylag kis számban előforduló ügyletek lévén, külön megfontolandó elszámolásuk helyessége. A nem rutin ügyletekre – eseti jellegük miatt – a vezetés általában nem alakít ki külön belső kontrollokat, helyességük szükség szerint tételes vizsgálattal ellenőrizendő. Számviteli becslés: az éves beszámolóban szereplő minden olyan összeg vagy tétel, amely csak közelítő számítással támasztható alá. Számviteli becslésre akkor van szükség, ha az adott gazdasági események eredménye más jövőbeni események kimenetelétől függ, vagy a már megtörtént eseményekre vonatkozó adatokat nem lehet határidőre vagy kis költséggel beszerezni.

33


2.2.

Számítógépes információs rendszer Az alapok szakmai és pénzügyi-számviteli ügyvitelét számítógépes információs rendszerekre épülő környezetben látják el, amelyek speciális feladatot, szakértelmet támasztanak az ellenőrrel szemben. Az ellenőrnek megfelelő információt kell szereznie az információs rendszerről annak érdekében, hogy feltárja a rendszerrel járó kockázatokat. A speciális ellenőrzési feladatok a következők lehetnek: • van-e mód jogosulatlan hozzáférésre, módosíthatóak-e a számviteli adatok naplózás és a beavatkozás feljegyzése nélkül; • megengedett-e az inputok vagy az eljárások duplikációja; • támadható-e a rendszer külső és jogosulatlan hozzáférések által; • eljárásokat elrejthet-e vagy láthatatlanná tehet-e; • gazdasági események rögzítésének nyomvonalát eltávolíthatja-e, vagy megtörheti-e a rendszer. Az ellenőrzött szerv számítástechnikai környezetének jelentős gyengeségei kétségessé tehetik a számviteli nyilvántartások megbízhatóságát, nehezíthetik az adatok elérését. Az ellenőrnek arról kell képet kapnia a kiegészítő vizsgálatokkal, hogy a szervezetnél működő ellenőrző eszközök, vezetési eljárások megfelelően biztosítják-e a rögzített adatok, és az adatfeldolgozás pontosságát, továbbá az adatvédelmet. (Részletes leírást lásd az információs rendszerek kontrolljainak ellenőrzéséről szóló ÁSZ módszertanban, elérhető a www.asz.hu honlapon.)

2.3.

A belső kontrollrendszer A belső kontrollrendszer átszövi az egész döntéshozó és alapkezelő szervezeteket, illetve területi szervezeteit, lényegében meghatározza annak struktúráját, felöleli a vezetés által alkalmazott szakmai és pénzügyi kontrollok típusait. Az ellenőrnek meg kell határoznia az alapok tevékenységeinek fő folyamatait, ügyletcsoportjait (a költségvetési törvény szerinti jogcím, illetve jogcímcsoportokat), és ehhez rendelten kell véleményt alkotni az alábbi kontrollelemekről: • a kontrollkörnyezet A kontrollkörnyezet a felső és középvezetésnek a belső kontrollok szervezeten belüli fontosságával kapcsolatos általános hozzáállását, azokra fordított figyelmét és tevékenységét jelenti. A kontrollkörnyezet (amely a szervezeten belüli vezetési kultúrának is nevezhető) hatást gyakorol a belső kontroll eljárások specifikus rendszereinek hatékonyságára. Főbb összetevői: – a vezetésnek a folyamatos belső kontrollhoz való támogató hozzáállása; – a szervezeti felépítés, különösen a feladat- és hatáskörök szabályozása;

34


– humánpolitika A belső kontroll egyik legfontosabb aspektusa a dolgozói állomány. A hatékony tevékenység (és kontroll) biztosításához hozzáértő, megbízható munkatársakra van szükség. Ezért azok felvételének, képzésének, értékelésének, javadalmazásának és előléptetésének módszerei alapvetően fontos részét képezik a kontrollkörnyezetnek. • a kockázatelemzés és -kezelés rendszere A szervezeteknek kockázatkezelési szabályzatot kell készíteni, amelyet az ellenőrnek célszerű felhasználni az ellenőrzés során. A kockázatelemzés és -kezelés folyamata magában foglalja: – a kulcsfontosságú külső és belső kockázatok azonosítását A kockázatok azonosítása (feltárása) a szervezet céljainak elérését veszélyeztető külső és belső kockázatok meghatározására irányul. Ezek keretében a kulcsfontosságú kockázatok azonosítása nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ennek alapján lehet meghatározni azokat a területeket, ahol a kockázatértékelési forrásokat biztosítani kell, hanem azért is szükséges, hogy ennek alapján legyen meghatározva az egyes vezetők felelőssége az adott kockázatokért. A kockázat feltárás két legáltalánosabban használt módja, a megbízás adása külső szervezetnek (személynek), vagy az önértékelés. – a kockázatok kiértékelését A feltárt kockázatok jelentőségét és a kockázatos esemény megtörténésének valószínűségét ki kell értékelni. A kockázatelemzés módszertana igen változó, eltérő lehet, mivel számos kockázatot nehéz mennyiségileg meghatározni (pl. a bizalomvesztés kockázatát), miközben más kockázatok maguk ajánlják fel a mennyiségi diagnózis felállításának lehetőségét (pl. pénzügyi kockázatok). Az előzőnél csak egy sokkal szubjektívebb nézet kialakítására van lehetőség. – válaszok kialakítását a kockázatokra A megfelelő válaszok kidolgozása a kockázatprofil kidolgozását követően lehetséges. A kontrollrendszer megtervezésében fontos, hogy a létrehozott kontrolltevékenységek arányban álljanak a kockázattal. • kontrolltevékenységek szabályozása – a feladat- és felelősségi körök elhatárolása; – az engedélyezési, jóváhagyási eljárások; – kötelező egyeztetések; – a forrásokhoz és nyilvántartásokhoz való hozzáférés kontrollja; – a működési teljesítmény vizsgálata; – a műveletek, folyamatok, tevékenységek vizsgálata; – a tevékenység felügyelete (feladatkijelölés, engedélyezés, felülvizsgálat és jóváhagyás, útmutatás és képzés).

35


2.4.

A belső „kontrollrendszer” szabályozottsága megismerésének eszközei A belső kontrollrendszer megismerésének eszközei: belső szabályzatok, szervezeti és feladat-ellátási folyamatábrák, belső ügyviteli utasítások, célzott információk megkérése, dokumentumokba betekintés. Az SzMSz-ben kell egyértelműen meghatározni a szervezet működését meghatározó összes feladat és hatáskört, a felelősséget és a beszámoltatás rendjét. A munkaköri kötelezettségek külön választása csökkenti a szándékos manipuláció vagy tévedés kockázatát, ezért nem végezheti ugyanaz a személy az engedélyezést, végrehajtást és nyilvántartásba vételt. Számítógépes könyvviteli rendszer működtetése során más személynek kell végeznie a rendszer fejlesztését és a napi műveletek végrehajtását. Korlátozott minden belső kontroll abban az értelemben, hogy egyetlen irányítási és szabályozási rendszer sem képes teljes biztonsággal minden hibát megelőzni, feltárni és kijavítani. Tipikus korlát (és eredendő kockázat): az emberi gondatlanság, figyelmetlenség, utasítások félreértése. Tudatos cselekmények: a megtévesztés, a belső és külső személyek összejátszása az ellenőrzés kikerülése végett, pl. előírt eljárásokat nem alkalmaznak, vagy azok elavultak a feltételek megváltozása miatt. Felelős személy is visszaélhet beosztásával, ha érdekében áll. Az ellenőr figyelmét érdemes összpontosítania a rendhagyó eseményekre, mint például az átszervezés, kiszervezés, a feladatok megváltoztatása esetén kialakuló helyzetre. Jellemzően ilyenkor törnek meg a létező belső kontrollok.

2.5.

Kapcsolat az ellenőrzött szervezet vezetésével Célszerű tájékoztatni az ellenőrzött szervezet vezetését a belső kontrollrendszerek tapasztalt hiányosságairól (pl. kiépítettsége elégtelen, működési zavarok vannak). Az ellenőr általi tájékoztatás időzítése és formája függ a rendelkezésre álló kommunikációs csatornáktól, a hiányosságok jellegétől és súlyosságától. Az ellenőr munkalapokon rögzítse, kit, milyen vezetőt, mikor, milyen hiányosságról informált, így későbbi időpontban is hivatkozhat ezekre.

2.6.

A belső kontrollrendszerek előzetes értékelése Az ellenőrzés előkészítési szakaszában az alapok tevékenységének fő folyamatai tekintetében indokolt előzetesen értékelni a belső kontrollrendszert. A fentiek alapján megítélhető a szervezet belső kontroll kockázatainak átfogó, előzetes értékelése, meghatározható, hogy az ellenőr milyen mértékben támaszkodhat a szervezet belső kontrolljaira. (Mely területekre kell koncentrálni a részletes vizsgálatokat.) A belső kontrollrendszer akkor megfelelő, ha a felső vezetés és az érintett vezetők konzisztens irányítási és szabályozási környezetet alakítottak ki és az összehangoltan, fellazulás nélkül működik. A vezetők felülvizsgálják, felügyelik a belső kontrollrendszer elemeit. A dolgozóknál a kulcsfontossá-

36


gú munkakörök jól elhatároltak, pontosan meghatározottak a feladatok, a jogkör, a hatáskör és a felelősség. A gazdasági események rögzítése, a számvitel, az elszámolások, az adatfeldolgozás időrendben, teljes körűen és zárt rendszerben történik. A vagyontárgyak megőrzése és védelme biztosított (fizikailag és értékben). Azokra az elemekre kell koncentrálni az ellenőrzéskor, amelyek összefüggenek a költségvetési beszámoló megbízhatóságával, a szabályszerű működéssel és gazdálkodással. A belső kontrollrendszer értékelése: • Megfelelő, ha a belső irányítási és szabályozó eszközök, eljárások az előforduló kockázatokat súlyuknak megfelelően kezelik és (kevés kivétellel feltételezhetően) eredményesen működnek. A hibás és beazonosítatlan tranzakciók tisztázása dokumentált. • Elfogadható, ha a belső irányítási és szabályozási eszközök, eljárások alkalmasak az előforduló összes kockázat kezelésére, és csak esetenként fordult elő hibás működés. • Gyenge, ha a belső irányítási és szabályozási eszközök, eljárások nem minden kockázatra terjednek ki és gyakran hibásan működnek.

2.7.

Az alapok kiadásainak jogcím szerinti csoportosítása és ezek jellemzői Az ellenőrzött alapok tevékenységének számviteli, a belső irányítási és ellenőrzési rendszerének megismerését követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok kiadásai vonatkozásában az ellenőrzési célok szakszerű, és hatékony elvégzése érdekében ki kell jelölni az alapok tevékenységeinek fő folyamatait. Ezekhez egységes ellenőrzési technika rendelhető, amelynek végrehajtása eredményeként az ellenőr 95%-os bizonyossággal tud véleményt alkotni, a beszámoló jelentések megbízhatóságáról és az elszámolások szabályszerűségéről. Az alapok kiadásainak csoportosítása: • pénzbeli ellátások (E. Alap, Ny. Alap, MPA); • természetbeni ellátások, szerződésen alapuló szolgáltatások (E. Alap, MPA); • támogatásokkal kapcsolatos kiadások (MPA, SZA, NKA, KTIA, WMA); • pénzeszközátadások államháztartáson belülre és kívülre (MPA, E. Alap, Ny. Alap), valamint a költségvetési befizetési kötelezettség (MPA); • vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások (E. Alap, Ny. Alap, KNPA); • egyéb kiadások (E. Alap, Ny. Alap,); • projektfinanszírozás (KNPA); • az alapot működtető szervezet kiadásai (valamennyi alap).

37


A fenti csoportosításokhoz rendelt feladatok részletes bemutatását az 1-2. sz. táblázatok tartalmazzák. Az alapok egyes kiadási jogcímcsoportjainak jellemzői: A) Pénzbeli ellátások (beleértve az átfutó kiadásokat is) • jól képezhető homogén adatcsoportok; • rutinügyletek; • magas tranzakciószám; • adatfeldolgozás magas szintű automatizáltsága; • központi irányítású szabályozási környezet; • a fő feladatok folyamatábrákban jól megjeleníthetőek; • a fő kontrollok jól kijelölhetőek; • kontrollbizonyosság megszerzéséhez javasolt a rendszeralapú megközelítés (adatfeldolgozást végig követő teszt eredményének értékelése a 4-6. sz. táblázatokban foglalt munkafolyamatok figyelembevételével). B) Természetbeni ellátások, szerződésen alapuló szolgáltatások: • a jogcímcsoporton belül jól képezhetők homogén adatcsoportok (pl. gyógyító-megelőző ellátás, gyógyszertámogatás, munkahely megőrzés támogatása, közhasznú munkavégzés támogatása, stb.); • rutinügyletek; • magas tranzakciószám; • központi irányítású és azonos elveken alapuló szabályozási környezet (alapkezelők és területi szervek között); • országosan egységes számítógépes rendszerek támogatják a könyvvezetési kötelezettséget és az analitikus helyeken (szakmai területek) vezetett nyilvántartásokat és adatátviteleket. Az előállított adatállományokból a költségvetési törvény szerkezetének megfelelő pénzforgalmi adatszolgáltatás és a beszámoló jelentés is előállítható; • a fő feladatok folyamatábrákban jól megjeleníthetőek, a fő kontrollok jól kijelölhetőek; • kontrollbizonyosság megszerzéséhez statisztikai mintavétel ajánlott. C) Támogatásokkal kapcsolatos kiadások: • jól képezhető homogén adatcsoportok; • központi irányítású szabályozási környezet;

38


• magas tranzakciószám; • a tranzakciók feldolgozása csak részben automatizált számítástechnikai rendszeren bonyolódik; • a fő feladatok folyamatábrákban megjeleníthetőek; • kontrollbizonyosság megszerzéséhez statisztikai mintavétel ajánlott. D) Pénzeszközátadások államháztartáson belülre és kívülre, valamint a költségvetési befizetési kötelezettség: • alacsony tranzakciószám, • véletlen mintavétel javasolt a kontrollbizonyosság megszerzéséhez. E) Vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások: • rutin és nem rutin ügyeletekből áll, • kontrollbizonyosság megszerzéséhez véletlen mintavétel ajánlott. F) Egyéb kiadások: • rutin és nem rutin ügyletekből áll, • a tranzakciószám magas, • kontrollbizonyosság megszerzéséhez véletlen mintavétel ajánlott. G) Projektfinanszírozás (a KNPA-t érinti): • kontrollbizonyosság megszerzéséhez statisztikai mintavétel ajánlott. Az alapokat működtető kezelő (területi) szervezetek kiadásainak ellenőrzésénél a költségvetési szervek elemi beszámolójának ellenőrzési módszertana szerint kell eljárni. Azoknál az alapoknál ahol ez pénzeszközátadás formájában működik, úgy ennek megtörténtét kell ellenőrizni. A működési szektorról összeállított konszolidált beszámoló folyamatait az érintett alapoknál (Társadalombiztosítás Pénzügyi Alapjai, Munkaerőpiaci Alap) a számviteli politikában szereplő konszolidációs lépések szerint indokolt ellenőrizni.

2.8.

Dokumentálás Az ellenőrnek dokumentálnia kell a belső kontrollrendszerről szerzett ismereteit, becslését. A dokumentálás formáját és terjedelmét az ellenőrzött szervezet mérete, összetettsége, valamint belső kontroll rendszereinek jellege szabja meg. A dokumentáció az adott évre és azon túl nyújt információkat.

39


3.

LÉNYEGESSÉG, BIZONYOSSÁG, KOCKÁZAT

3.1.

Lényegesség Az előző két fejezet szerint megszerzett ismeretek birtokában az ellenőrnek az ellenőrzés megtervezésekor abból kell kiindulnia, hogy az Állami Számvevőszék az ellenőrzése során a következőket vállalta: • legalább 95%-os bizonyossággal győződik meg az alapok beszámolójának megbízhatóságáról, • minden lényeges hibát feltár, és amennyiben az összes – becsült – hiba nem haladja meg az adott alap kiadási főösszegére megállapított határértéket (elfogadható hibahatárt), akkor megbízhatónak minősíti az ellenőr az adott alap beszámolóját. Határérték alapja az alábbiak szerint számítandó • az ellenőrzött alapoknál általában a tevékenységet jellemző kiadási főöszszeg 2%-a, kivéve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a Munkaerőpiaci Alap kiadásainál ahol a határérték alapja a kiadási főösszeg esetében legfeljebb 1 Mrd Ft, illetve 400 M Ft. Az éves költségvetési beszámoló információi a különböző szintű felhasználók számára döntések alapjául szolgálhatnak. Fontos, hogy a beszámolók ne tartalmazzanak olyan téves állításokat, amelyek a felhasználókat, a döntéshozókat félrevezetően befolyásolhatják. Specifikus lényegességi küszöbök meghatározása: előfordulhat, hogy az ellenőr az Országgyűlés, vagy a közvélemény szempontjából különösen érzékenynek minősíti az ellenőrzött alap valamely adatát. Specifikusan érzékeny adatok lehetnek: pl. a gyógyító megelőző ellátás, a gyógyszerek ártámogatásának kiadásai, a munkaerőpiac egyes támogatási eszközei, vagy egyes előirányzat-csoportok, fejezeti előirányzatokból juttatott összegek, ha azok célja, nagyságrendje az Országgyűlés felé történő beszámolás, vagy egyéb más szempontból (nyilvánosság) jelentős. Az alapok beszámolóiban előforduló téves állítások értékük, jellegük és összefüggéseik szerint lehetnek lényegesek. Érték szerinti lényegesség: érték szerint lényeges tételeknek ítélhetők az ellenőrzött adatok, ha meghaladják a lényegességi küszöböt, illetve, ha az adott kiadási területen a súlyuk jelentős. Jelleg szerinti lényegesség: egy elszámolási terület, vagy területek csoportja jellegével függ össze, a hiba nem feltétlenül értéke szerint, hanem inkább a szabályszerűséget érintő hibákra vonatkoztathatóan tekinthető lényegesnek. Fokozott közérdeklődés (Országgyűlés, média) miatt is lényegessé válhatnak tevékenységek. A közérdeklődés irányulhat az alapkezelő szervezetre, vagy annak bizonyos tevékenységeire. Jelleg szerint lényegesnek ítélhetőek beszámolási területek akkor is, ha azok jelentős mértékű eltérést mutatnak az összefüggések,

40


a tapasztalatok alapján várható értéktől, esetleg korábbi külső, vagy belső ellenőrzések megállapításai ezt indokolják. Összefüggés szerinti lényegesség: adott téves állítás (aminek oka lehet hiba, vagy mulasztás) fontossá válhat előfordulásának körülményei vagy összefüggései miatt. Így, pl. megváltoztathatja több év költségvetési beszámolójából következő trendet.

3.2.

Az ellenőrzési kockázat meghatározása, minősítése, specifikáció Az ellenőr kockázatai teljesen nem zárhatók ki, csak csökkenthetők. Az ellenőrnek arra kell törekednie, hogy – az ellenőrzési idő és a költségek ésszerű határain belül – a lehető legkisebbre csökkentse saját téves megállapításai esélyét. Számos kockázat létezik: pl. lehet emberi tényező miatti (tévedés, gondatlanság), vagy a rendszer összetettségében rejlő kockázat, de külső kockázat is lehet, a jogi szabályozás bonyolultságából, folyamatos változásából is adódhat, amivel az ellenőrnek tisztában kell lennie. A kockázatok értékelését az alábbi fő összetevők felmérése alapján kell elvégezni. Az ellenőrzési kockázat három fő összetevőtől függ: • az eredendő kockázattól; • a belső kontrollkockázattól, • a feltárási kockázattól. Eredendő kockázat: a számlaegyenlegek, vagy gazdasági események csoportjainak a lényeges hibás állításra való fogékonysága függetlenül attól, hogy létezik és működik-e belső kontroll. A döntéshozók és az alapkezelők feladatkörével és működésével kapcsolatos olyan sajátosság, ami nem befolyásolható a szervezet által. Ha az ellenőr évente ellenőrzi a szervezetet, akkor az eredendő kockázatok meghatározását elegendő háromévenként elvégezni, a közbenső években elég egy rövid, áttekintő vizsgálat. Kockázatbecslést az ellenőrzött tevékenységének ismeretében a korábbi ellenőrzések tapasztalatai alapján kell elvégezni. Az eredendő kockázat becsléséhez az ellenőrnek szakmai megítélését kell használnia ahhoz, hogy értékeljen számos olyan tényezőt, mint pl.: Az adott alap beszámolója (illetve a részét képező pénzforgalmi kimutatás) szintjén: • a vezetés tapasztalatai és ismeretei, valamint változások a vezetésben az adott időszak folyamán (a vezetés tapasztalatlansága például kihathat az alap beszámolójának elkészítésére); • a vezetést kényszerítő rendkívüli körülmények, például olyanok, amelyek eleve hajlamossá tehetik a vezetést arra, hogy hibás állításokat közöljön a költségvetési beszámolóban;

41


• az alapokból finanszírozott feladatok és a pénzügyi források közötti összhang tartós hiánya, illetőleg az ellenőrzött időszakban történő megbomlása, a kapacitások kihasználásának elégtelensége; • a szakmai és az alapkezelő szervezetek összetettsége, belső érdekeltségi és elszámolási rendjének bonyolultsága, az egyes szervezeti egységeinek földrajzi széttagoltsága, az önálló és a részben önálló intézményi kapcsolatok hatásköri és elszámolási viszonyai. Belső kontrollkockázat: annak a kockázata, hogy az alapkezelő szervezeteknél és területi szervezeti egységeknél kialakított belső kontrollrendszerek nem képesek megelőzni, vagy feltárni (és megszüntetni) a lényeges szabálytalanságot vagy tévedést. A rendszerben rejlő kockázat az alapoknál kiemelt jelentőségű, mert éves szinten a fő feladatok vonatkozásában jelentős számú tranzakciót bonyolítanak le. A rendszerben rejlő kockázat mértéke a rendszer működésének szabályozottságán és a rendszerszervezésen alapul. A kontrollkockázat felmérése döntő jelentőségű. A kontrollkockázat nagysága attól függ, hogy a rendszerbe épített kontrollok képesek-e kiszűrni, kijavítani a hibákat és a rendszer működtetői képesek-e felszámolni, elhárítani a hibák okait. A vezetés intézkedéseit illetően hasznos informálódni arról, hogy magatartása jellemzően • offenzív, azaz vállalja a kockázatot és számol vele, vagyis: - intézkedik a kockázat csökkentésére, kezeli a magas szintű kockázatokat; - erősíti a kontrollt, az alapkezelő szervezetek által végzett fő feladatokat a kockázatokat csökkentően szabályozzák, irányítják; • defenzív, vagyis a kockázatot elkerülik, nem vállalnak kockázatot; • diverzifikált, a kockázatot szétteríti a szervezetben. Az ellenőrnek bizonyíthatóan meg kell győződnie arról, hogy mennyire támaszkodhat ellenőrzése során a belső kontrollokra, ezért a kontrollok operatív eredményességét tesztelnie, annak eredményét dokumentálnia kell. Feltárási kockázat: annak a kockázata, hogy az ellenőr nem tárja fel a szervezet belső kontrollrendszere által nem korrigált lényeges szabálytalanságot, vagy hibát. Az eredendő kockázat és a belső kontrollkockázat különbözik a feltárási kockázattól, minthogy az előbbiek az ellenőrzött szervezeten belül alakulnak ki. A feltárási kockázatot az ellenőr határozza meg és ez az ellenőr eljárásának jellegétől, terjedelmétől és időzítésétől függ. A feltárási kockázatot meghatározó ezen tényezőkön keresztül lehet biztosítani az ellenőrzési kockázat elfogadhatóan alacsony mértékét. Az ellenőrnek a költségvetési beszámoló fő feladataira megbontva kell értékelnie az eredendő és a belső kontroll kockázatokat. Az értékelésre alapozva kell megterveznie azokat az ellenőrzési eljárásokat, amelyek megítélése szerint al-

42


kalmasak arra, hogy az ellenőrzési kockázat ne haladja meg az 5%-os mértéket. Az egyes kockázati elemek közötti logikai összefüggést a következő táblázat szemléleti: Az ellenőr becslése a belső kontrollkockázatról*

Az ellenőr becslése az eredendő kockázatról

magas

közepes

alacsony

magas

Legalacsonyabb feltárási kockázat

Alacsonyabb feltárási kockázat

Közepes feltárási kockázat

közepes

Alacsonyabb feltárási kockázat


Magasabb feltárási kockázat

alacsony


Magasabb feltárási kockázat

Legmagasabb feltárási kockázat

*A satírozott területek a feltárási kockázat mértékére vonatkoznak.

Az eredendő és a belső kontrollkockázatok ellenőri értékelése, valamint a feltárási kockázat elfogadható mértéke egymással összefügg. Minél nagyobbra értékeli az ellenőr az eredendő és/vagy a belső kontrollkockázatot, annál több ellenőrzési munkára lesz szüksége ahhoz, hogy a feltárási kockázat az ellenőrzési kockázat 5%-os mértékéhez igazodjon. A kockázatbecslés célja meghatározni és dokumentálni: • a lényeges téves állítás kockázatát, amely befolyásolja az alapok beszámolóinak megbízhatóságát; • a szakmai döntéshozók és alapkezelők vezetőinek intézkedéseit ezekkel a kockázatokkal kapcsolatban; • a szakmai döntéshozók és alapkezelők vezetőinek intézkedéseitől függően az ellenőr vizsgálattal összefüggő lépéseit a fennmaradó kockázattal szemben, amit nem csökkentettek a megfelelő szintre. Az ellenőr az alapok fő tevékenységeire (feladataira) megbontva, súlypontok szerint értékeli az eredendő és belső kontrollkockázatot. Erre az értékelésre alapozva tervezi meg az ellenőrzési eljárásokat, amelyek vélelme szerint minimalizálják tévedése lehetőségét. Nem minden kockázati tényező jelent egyben hibalehetőséget a pénzügyi beszámolóban. A kockázatok felmérésekor megkülönböztetjük a lényeges szintű téves állítások speciális kockázatát a potenciális hibalehetőségektől. A lényeges szintű téves állítások speciális kockázatát olyan események, tranzakciók vagy körülmények adják, melyek lényeges hibához vagy szabálytalansághoz vezethetnek, ha azokat nem előzi meg, vagy fedezi fel, illetve korrigálja a szakmai és alapkezelő szervezetek irányítása, belső ellenőrzése. Potenciális hibalehetőségek minden tétel esetében léteznek, de önmagukban nem vezetnek lényeges szintű téves állítás kockázatához.

43


A kockázatok súlya függ: • a kockázatos gazdálkodási terület nagyságától, jelentőségétől; • a lényeges hiba bekövetkezésének valószínűségétől és hatásától; A speciális kockázatokat célszerű tesztelni az ellenőrzöttre előre kialakított kérdéseket tartalmazó munkalapokon. Súlyozási szempontok: • valószínű-e az esemény, tranzakció, vagy körülmény gyakori bekövetkezése; • a kockázat jelentősen befolyásolja-e az alapok beszámolóinak adatait. Az alapok kontroll szintjeit az alábbi ábra szemlélteti felülről megközelítve a kezelt potenciális hiba lehetőségek száma/ értéke szerint.

.

Döntéshozatali információ Eltérések elemzése • A kivételek jelentése • Haladási jelentések • Áttekintések •

Monitoring tevékenységek

Kontroll eljárások Tevékenységi kontroll Tevékenységek

Információ feldolg. kontroll Információ a tevékenységekrõl

A kockázatok felmérése és az alapok beszámolóira gyakorolt hatásuk megítélése a kockázatbecslés idején többnyire nem igényli az ügyintézői szinten alkalmazott kontroll eljárások részletes elemzését. Hasznosabb megoldás, ha az ellenőr a kontroll szintek meghatározását és a kontrollok eredményességét felülről történő megközelítéssel vizsgálja meg. A módszer előnye az is, hogy a lényeges szintű téves állításokhoz vezető potenciális hibák köre a felső vezetés szintjén a legszélesebb, innen kiindulva biztosítható hatékonyabban a felmérés teljes körűsége is.

44


A kontroll szintek meghatározásának felülről történő megközelítése a következő sémával illusztrálható:

.

A kezelt potenciális hibalehetõségek száma/értéke

Felsõ vezetés monitoring és kontroll eljárások

Középszintû vezetés Monitoring és kontroll eljárások

Alsó szintû vezetés Monitoring és kontroll eljárások

Ügyintézõk Kontroll eljárások

STOP amikor a kontroll az ellenõrzés szempontjából eredményes

Az alapkezelő belső kontrollrendszereinek ismeretét az ellenőr jól tudja hasznosítani a kontroll szintek azonosításához, a kontrollok eredményességét alapul vevő kockázatbecsléshez. Ahhoz, hogy a belső kontrollokra való támaszkodás mértéke a felülről történő megközelítés módszerével is biztonságosan értékelhető legyen, szükséges – a szervezeti hierarchia mentén haladva – a kontroll funkciók értékelése. Felülről történő megközelítés: • annak minősítése, hogy a vezetés hogyan határozza meg a rendszerek megbízhatóságát; • annak megítélése, hogy a vezetés hogyan használja fel az outputokat a rendszerből. A kontroll funkciók értékelése felülről történő megközelítés esetén az alapkezelő – ellenőr által megismert – irányítási környezetének megbízhatóságát elemzi. A megismert tények és körülmények alapján az ellenőrnek arra vonatkozóan kell megalapozott – de csak a szükséges mértékig részletes – becslést végeznie, hogy a szakmai és alapkezelő szervezetek vezetése hogyan viszonyul az irányításhoz és szabályozáshoz, milyen mértékű bizalmat táplál a működő rendszerek és azok outputjai iránt. Az értékelést mindazokra a monitoring elemekre és kontroll funkciókra el kell végezni, amelyek hatással vannak/lehetnek a lényeges szintű hibás állítások felfedezésére, illetőleg megakadályozására.

45


A monitoring eredményessége függ: • a szakmai és alapkezelő szervezetek vezetése által meghatározott fontossági szinttől; • a monitoring rendszer működésétől az alap beszámolója követelményeinek biztosításával összefüggésben; • az alapjául szolgáló kontroll eljárásoktól. Ez azt jelenti, hogy a belső szabályozásnak és irányításnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy – a monitoring keretében – folyamatosan jelezze a szakmai és alapkezelő szervezetek megfelelő szintű vezetése felé a tervektől, belső szabályzatoktól és egyéb követelményektől való eltérést. Ennek előfeltétele, hogy a jelzésre kötelezett hibák, szabálytalanságok mértéke (fontossági szintje), a viszszacsatolás és a beavatkozás szabály-rendszere (beleértve a felelősségeket) a belső szabályzatokban egyértelműen rögzítésre kerüljön és a gyakorlatban azokat be is tartsák. A monitoring rendszer megbízhatóságának minősítésénél az ellenőrnek a következő tényezőket is célszerű figyelembe vennie: • a vezetés saját felelősségének ismerete; • az elszámoltathatóság foka; • a monitoring természete; • a kontroll eljárások felépítése; • nyilvánvaló siker a téves állítások felfedezésében. A monitoring alapjául szolgáló kontroll eljárások értékelésénél az ellenőrnek szintén addig a szintig kell eljutnia, hogy meg tudja ítélni azok megbízhatóságát. A kontrollok megbízhatóságára alapozó megközelítés függ: • a releváns kontrolloktól: amelyek a számla egyenlegekhez és a potenciális hibákhoz kapcsolódnak; • az eredményes kontrolloktól: amelyek megelőznek, vagy észlelnek lényeges szintű téves állításokat, szabálytalanságokat. Elsődleges szempont a speciális kockázatokra kialakított és működő kontrollok megbízhatóságának elemzése. Az ellenőr akkor értékelheti megbízhatónak a kontrollokat (más kifejezéssel a belső kontrollkockázatot alacsonynak), és építhet rájuk, ha a belső kontrollrendszer ismeretében biztos abban, hogy a speciális kockázatok kezelésével összefüggő releváns kontrollokat a szakmai és alapkezelő szervezetek vezetése nemcsak kiépítette, de azok az ellenőrzött időszak egészében eredményesen is működtek. Ennek igazolására indokolt, ha az ellenőr áttekinti a megismerés során begyűjtött pozitív bizonyítékokat is (azokat a példákat, amelyek a hibák és szabálytalanságok felfedését és kijavítását tényszerűen mutatják).

46


Az értékelést az előkészítési szakaszban elégséges az alapok beszámolója szempontjából meghatározó monitoring elemekre és azok alapját jelentő kontroll eljárásokra kiterjeszteni, előtérbe helyezve azokat a követelményeket, amelyek az alapok beszámolója szempontjából mérvadóak (az alapok beszámolói és könyvvezetési kötelezettségére, a számviteli alapelvekre, az államháztartás működési rendjére vonatkozó jogszabályi előírásokra).

3.3.

Bizonyossági modell Az ellenőrnek bizonyosságot kell szereznie arról, hogy a költségvetési beszámoló megfelel a követelményeknek, vagyis a megadott szempontok szerint teljes körű és megbízható adatokat, információkat szolgáltat a felhasználók számára. Az ellenőrnek az ellenőrzés egész folyamatában egy elfogadható szintű bizonyosságot kell szereznie. Abszolút bizonyosság elérése azonban nem lehet cél, ennek az ellenőr és az ellenőrzött alap oldaláról is korlátai vannak. Totális, a költségvetési év valamennyi tranzakciójára kiterjedő tételes ellenőrzésre nincs lehetőség, de még 100%-os vizsgálat elvégzése esetén sem garantálható minden egyes tétel maradéktalanul pontos megítélése (pl. hamis dokumentumok, vagy összejátszás esetén). Az alapok beszámolóival szemben sem várható el, hogy abszolút pontosak legyenek. A felhasználóknak megalapozott – politikai, gazdasági, költségvetési – döntéseikhez nincs is szükségük abszolút pontosságra, bizonyosságra. Az ellenőrzött alapok belső kontrollrendszerei sem képesek objektíve garantálni a számviteli nyilvántartások teljességét és helyességét, védelmet nyújtani az emberi tévedések és a szándékos jogszerűtlenségek, csalások ellen. A beszámolókban alkalmazott becslések, megítélések eleve forrásai lehetnek a pontatlanságnak. Az Állami Számvevőszék által deklarált 95%-os bizonyosság eléréséhez szükséges ellenőrzési bizonyítékok összegyűjtése szelektív ellenőrzési eljárásokkal, az ellenőrzés megfelelő időzítésével és terjedelmével biztosítható. Az ellenőrzés előkészítő szakaszában a költségvetési beszámolót készítő alapkezelő tevékenységének, környezetének, belső kontrollrendszerének olyan szintű ismeretére kell az ellenőrnek szert tennie, hogy reálisan, nagy bizonyossággal meg tudja ítélni az eredendő és a belső kontrollkockázatokat, továbbá a kockázatokat csökkentő belső kontrollok eredményességét. Speciális (a beszámoló megbízhatósága és a működés szabályszerűsége szempontjából potenciális) kockázatokra vonatkozóan az ellenőr az ellenőrzési bizonyosság eléréshez szükséges ellenőrzési eljárások jellegét, terjedelmét bizonyossági modell alkalmazásával határozhatja meg.

47


Bizonyossági modell van kockázat

0

igen

kontroll funkció eredményes mőködése

igen

mérséklı kontroll funkciók tesztelése nem

nem

1

kontrollok tesztelése nem

sikeres tesztelés

nem

igen


nincs kockázat

Speciális kockázat

kontrollokból eredı bizonyosságra támaszkodás

2,3

1,3


fókuszált szint 3


standard szint 2

3

3

3

3

A modellben nemzetközileg használt értékek jelentése kétféle: • a kontrollokra vonatkozóan a megbízhatósági szintet; • az ellenőrzésre vonatkozóan (a folyamatábrában a legalsó szint) az ellenőrzési bizonyosság eléréséhez szükséges feltárási bizonyosságot, az alapvető ellenőrzési szükségletet fejezi ki. A bizonyossági szinteknek együttesen a 3-as számértéket kell elérniük. Az ellenőrzési kockázat és az ellenőrzési megközelítés összefüggései alapján maximálisan: • „0” a bizonyossági értékük a nem ismert vagy gyenge minősítésű kontrolloknak; • 2,3 bizonyossági értékűek a jó minősítésű, elfogadható speciális kontrollok; • 1,3 bizonyossági értékűek a jó minőségű, elfogadható kontrollok, ha nincs speciális kockázat. Az eredményes működést kifejező belső kontrollbizonyosság nem haladhatja meg a fenti értékeket, mert minimális ellenőrzésre minden alap beszámolójának lényeges jogcímcsoportjában szükség van.

48


Minél kisebb a belső kontrollok megbízhatósága, annál kevésbé építhet rá az ellenőr, tehát nagyobb feltárási bizonyosságot kell elérnie az alapvető ellenőrzési eljárásokkal, főként a tételes tesztekkel. A bizonyossági modell szerint a tételes ellenőrzési szükséglet: • minimális (értéke 0,7) ha a belső kontroll bizonyosságot maximálisra értékeli; • fókuszált (értéke 3,0) ha van speciális kockázatú tevékenység; • standard (értéke 2,0) azaz közepes méretű, ha nincs speciális kockázat és a belső kontroll bizonyosság nulla. A belső kontroll bizonyosság szélső értékektől eltérő becslése esetén a tételes ellenőrzések szintjét, szükségletét úgy kell megválasztani, hogy az összes ellenőrzési bizonyosság elérje a 3-as értéket.

4.

AZ ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK MEGTERVEZÉSE Az alapok ellenőrzésének végrehajtását az ellenőrnek meg kell terveznie. A tervezés célja az, hogy azokat a gazdálkodási területeket jelölje ki ellenőrzésre, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek a pénzügyi beszámoló megbízhatósága szempontjából és meghatározza, hogy az ellenőrzési célt milyen ellenőrzési technikával kívánja elérni. A tervezés folyamata a következő műveletekből áll: • az ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozás; • az ellenőrzési eljárások kijelölése; • az ellenőrzés ütemezése, a részletes idő és munkabeosztás; • a tervezéshez szükséges munkadokumentáció összerendezése.

4.1.

Az ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozás Az ellenőrzés célja: megállapítani, hogy az alapok kezelő szervezetei által összeállított beszámolókban és a mérlegekben szereplő adatok valós képet adnak-e a vagyoni állapotról és a pénzügyi folyamatokról és ezek megfelelnek-e a vonatkozó jogszabályok előírásainak. Az ellenőrzési céloknál megfogalmazott követelmények a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál és a Munkaerőpiaci Alapnál konszolidált beszámoló értékelésére értendő. Ez azt jelenti, hogy a regionális vagy a területi szervezetek által készített elemi beszámolót, vagy az alapkezelő részére – a számviteli politikában előírt időpontokban – átadott adatok megbízhatóságáról is meg kell győződni. Ezt követő feladat a konszolidációs lépések végrehajtásának az ellenőrzése és a beszámoló jelentés, valamint a szöveges indokolások megbízhatóságának minősítése.

49


Az alapokról készített beszámolókban – beleértve a szöveges indokolásokat is – szereplő állításokat a következő szempontok szerint kell értékelni. Minden alapkezelő szervezetnek, illetve területi szervezetnek az általa kezelt alap, vagy alaprész sajátosságainak figyelembevételével kell a számviteli alapelveket értelmezni és ezek körét meghatározni. Az általános számviteli alapelvek a következők: • vállalkozás folytatásának elve: az államháztartás szervezetei gazdálkodásában oly módon érvényesül, hogy a költségvetési beszámolók elkészítésénél figyelembe kell venni a tárgyévben bekövetkezett szervezeti és feladatváltozásokat. A beszámolóban a feladatok végrehajtásának úgy kell megjelennie, hogy az biztos alapot szolgáltasson a jövőbeni pénzügyi tervezéshez. Az alapelv teljesítése körültekintő tervezést, a tartalékok és a szükséges (többlet) források feltárását, megfelelő munkaszervezet kialakítását és munkaszervezést igényel az alapkezelő szervezet vezetésétől. • teljesség elve: az alapok beszámolója, illetve az alapok költségvetése naptári évre készül. A gazdasági műveletek teljes körét könyvelni kell és azokat a beszámolóban be kell mutatni. • következetesség elve: a naptári évek beszámolójának tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés állandósága és összehasonlíthatósága mellett biztosítani kell az azonos időszakok költségvetésének és pénzforgalmi jelentésének összehasonlíthatóságát is. Ezt az alapok elemi költségvetése és a pénzforgalmi jelentése szerkezeti felépítésének, formájának azonossága szolgálja. • összemérés elve: az adott időszak ráfordításaként a tárgyévben pénzforgalommal teljesített és pénzforgalom nélkül elszámolható kiadásokat, bevételként a ténylegesen befolyt (beszedett), valamint a pénzforgalom nélküli bevételeket kell a könyvvitelben elszámolni, illetve figyelembe venni az előirányzat-maradvány megállapításakor. Az előirányzat-maradvány igénybevételét pénzforgalom nélküli bevételként kell elszámolni. • óvatosság elve: a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapkezelő szervezeteknek a készletek, a követelések, a részvények, értékpapírok árfolyam csökkenésének, értékvesztésének elszámolásánál – a tényleges vagyoni érték mérlegben történő kimutatásánál – kell foglalkozni ezen elv alapján az értékvesztéssel. • valódiság elve: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is azonosíthatónak, bizonyíthatónak (kívülállók által is megállapíthatóknak) kell lenniük. A mérleg adatait leltárral kell alátámasztani. A mérlegben szereplő tételek értékelése meg kell, hogy feleljen az Szt.ben és az Áhsz.-ben meghatározott értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. • világosság elve: a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető az Szt.-nek, valamint az Áhsz.-nek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.

50


• folytonosság elve: a naptári évnyitó adatainak meg kell egyezniük az előző év megfelelő záró adataival. Ez az alapok többségénél alkalmazott számítógépes főkönyvi rendszerrel automatikusan érvényesíthető. Az eszközökforrások értékelése az Szt.-ben, illetve az Áhsz.-ben meghatározott szabályok szerint változhat és a bekövetkezett változások hatását az éves beszámoló szöveges kiegészítő mellékletében be kell mutatni. • bruttó elszámolás elve: a bevételek és a kiadások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben (térítményezésként) nem számolhatók el. Ez alól kivételek a függő, az átfutó és a kiegyenlítő tételek, ahol a halmozódás elkerülése érdekében kötelező a nettó jellegű rendezés, valamint a tárgyévi pénzforgalomban rendezhető hibáknál. • egyedi értékelés elve: az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. Az Áhsz. 31/A. §-a szerint az adók módjára behajtandó köztartozásokkal kapcsolatos követelések – ideértve a járulék és járulékjellegű, valamint a különböző hozzájárulás jogcímű tételek – értékelésénél alkalmazható az egyszerűsített értékelési eljárás (csoportos értékelés). • tartalom elsődlegessége a formával szemben elv: az éves beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni az Szt. és az Áhsz. előírásaihoz igazodóan. A gazdasági események közgazdasági tartalmának könyvelésével kell biztosítani a beszámolási és zárszámadási kötelezettséghez elengedhetetlen valós – bizonylattal alátámasztott – számviteli adatokat. Az egyes alapoknál, és azokon belül is, a különböző ellenőrzési kritériumok eltérő jelentőséggel bírnak, ezért szükséges minden alap tekintetében az ellenőrzési kritériumok közötti súlypontozást elvégezni. (Más súlypontok jelentkeznek pl. a nyugdíjfolyósítással kapcsolatos kiadásoknál, és mások az államháztartáson kívüli felhasználásra, elszámolási kötelezettséggel kiutalt támogatásokkal összefüggő pénzeszközöknél.) Az ellenőrzés tervezése során a beszámoló területenként kijelölt súlypontokat (kritikus és jelentős ellenőrzési kritériumokat) folyamatosan mérlegelni kell az ellenőrzés végrehajtása alatt, mert az egyes ellenőrzési eljárások alapján más jelentős kritériumok is megfogalmazódhatnak.

4.2.

Az ellenőrzési eljárások meghatározása Az ellenőrzési feladat végrehajtásához – a 95%-os bizonyosság megszerzéséhez – az ellenőrnek az egyes alapok fő feladataira – jogcímcsoportokra, jogcímekre (3-40. sz. táblázatok) vonatkozóan kell meghatározni az egyes ellenőrzési eljárásokat. Az ellenőrzési eljárások alaptípusai: • a belső kontrollok tesztelése; • elemző eljárások;

51


• adatok (tranzakciók és egyenlegek) tesztelése.

4.2.1.

A belső kontrollok tesztelése A belső kontrollok tesztelésének a hibák megelőzésében, feltárásában és helyesbítésében van jelentősége. Tesztelésükkel ellenőrzési bizonyítékok szerezhetők, kialakításuk megfelelőségéről, valamint az ellenőrzött időszak egészében a működésük eredményességéről. Az alapok tevékenységének, számviteli és belső irányítási rendszerének megismerése során meghatároztuk a főbb jogcímcsoportokat és folyamatábrákba rendeztük a pénzügyi kihatással bíró jellemző tevékenységeket (3-40. sz. táblázatok). A folyamatábrák jól szemléltetik az alapkezelő szervezetek által végzett tevékenységeket, folyamatokat, és egymás közötti kapcsolataikat, az információ feldolgozás lépéseit és az egyes munkafolyamatok kontrollpontjait. Ez a módszer biztosíthatja a kontrollrendszer teljes dokumentálását, elősegíti a kontrollok gyengeségének feltárását. A folyamatábrák segítik az ellenőrt a kulcskontrollok meghatározásában, amelyek tesztelése alkalmas az adott jogcímcsoport, jogcím kontrolljainak megfelelő működése értékeléséhez, az egész kontrollrendszerben való jelentőségének megállapításához. A kulcskontrollok kiválasztásánál törekedni kell arra, hogy tesztelésre csak az elszámolási követelmények teljesítésére irányuló, a hibák előfordulását megakadályozni, illetőleg kijavítani hivatott kulcskontrollok kerüljenek meghatározásra. Ezek a pontok lehetnek: • döntési szintek (szakmai, pénzügyi); • a tranzakciók számviteli rendszerbe, illetve analitikus nyilvántartásba lépése; • az adatok átadása-átvétele a területi szervek és az alapkezelők között; • főkönyv-analitika egyeztetése; • az adatok beszámolóba kerülése. Kulcskontrollok jellemzői: • legerősebb kontrollpont, • könnyen tesztelhető (írásos bizonyíték) több hiba ellen nyújtanak védelmet. Az ellenőr a kockázatbecslésre alapozott feltárási kockázat mértékének megfelelően határozza meg, hogy milyen ellenőrzési megközelítést alkalmaz. Rendszeralapú ellenőrzési megközelítést akkor célszerű alkalmazni, ha közepes és alacsony kockázatú a tevékenység, rutinügyletek vannak, jók és működnek a belső kontrollok, így kevesebb tesztet, több elemzést igényel a vizsgálat.

52


4.2.2.

Elemző eljárások Elemző eljárásokat a számlaegyenlegek alátámasztására különböző mutatószámok és trendek összehasonlító elemzése céljára, vagy elfogadhatóságuk vizsgálata során kell végezni. Hasznos információkkal szolgálhatnak, pl. a potenciális hibák kiszűréséhez, a szokatlan események, jelenségek feltárásához.

4.2.3.

Adatok tesztelése A hat ellenőrzési módszer – összehasonlítás, számítás, visszaigazolás, megtekintés, megfigyelés és kikérdezés – közül egy vagy több alkalmazásával történik, adott egyenleg vagy ügylet alátámasztása érdekében. Alapvető vizsgálati eljárások az összefoglaló megnevezése az elemző és az adatokat tesztelő eljárásoknak. Az ellenőr akkor alkalmazza ezeket az eljárásokat, ha a belső kontrollrendszer ismeretében az adott ellenőrzési területet magas kockázatúnak ítéli. Ugyancsak el kell végezni az alapvető vizsgálati eljárásokat, ha nem rutinügyletek és/vagy számviteli becslések vizsgálatát végzi.

4.3.

Az ellenőrzés ütemezése, feladatterv Az ellenőrzés ütemezésekor időt kell biztosítani az ellenőrnek a felkészülésre. A helyszíni ellenőrzés időszükségletét úgy kell megállapítani, hogy az ellenőr begyűjthesse megállapításai bizonyítékait (amelyek elegendőek, relevánsak, megbízhatóak). Tartalékidőt célszerű tervezni az egyeztetésekre az ellenőrzöttel. Az alap beszámolója és a működés szabályszerűsége minősítését megalapozó pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzésre az ellenőr átfogó tervezési dokumentumot, személyre szabottan pedig ellenőrzési feladattervet készít. A feladatterv legyen kellően részletes és megalapozott. Az ellenőrzési feladatterv fontos dokumentum, amit a döntések, felülvizsgálatok és a korrekciók érdekében időben el kell készíteni. Tartalmaznia kell az összes szükséges információt, áttekinthetően és tömören. Az ellenőrzési feladatterv tulajdonképpen összefoglalja az ellenőrzést előkészítő munkát, az ellenőr által összegyűjtött bizonyítékokkal együtt. Az ellenőrzési feladattervnek a következőket kell tartalmaznia: • az ellenőrzendő alap tevékenységének tömör bemutatását, beleértve az előző könyvvizsgálói, ÁSZ, APEH stb. külső, és az alapkezelők által végzett szakmai, pénzügyi-gazdasági, valamint a beszámolójelentések megbízhatóságára irányuló ellenőrzési jelentések hatásainak összefoglalását; • a pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzés célját; • az ellenőrzött alap módszertanban javasolt bevételi és kiadási jogcímcsoportjai, jogcímei szerinti vizsgálati területek lényeges szempontok szerinti bemutatását; • az ellenőrzött alap beszámolójának egyes területei – bevételi és kiadási jogcímcsoportjai, jogcímei (fő feladatok) – kockázatainak ellenőrzési kritériu-

53


monkénti értékelését. Kiemelt figyelemmel kell lenni a belső kontrollkockázatokra, a kulcskontrollokra, továbbá a teljes belső kontrollrendszer egészére vetített kockázatbecslésre és ezek bizonyítékaira; • az alap beszámolójának bevételi-kiadási fő jogcímcsoportjaira, jogcímeire bontottan meg kell határozni az ellenőrzések terjedelmét és az elvégzendő vizsgálati eljárásokat, a kontrolltesztek típusait, a bizonyítékok összegyűjtését; • a 95%-os bizonyosság elérésének eszközeit -

a kontrollbizonyosság megszerzésének bemutatása;

-

az ellenőrzési bizonyosság megszerzésének – a feltárási bizonyosság arányának – meghatározása, azaz az alapvető vizsgálati eljárások (elemző eljárások, tételes tesztek) meghatározása.

• más ellenőrök – korábbi évek könyvvizsgálói jelentésének, ÁSZ ellenőrzések, APEH ellenőrzések stb. – munkájának figyelembevétele; • a mintavételi stratégiát és alkalmazandó eljárásokat; • az ellenőrzést végzők feladatainak ellenőrzési területenkénti kijelölését, felelősségét; • az ellenőrzés ütemezését, a jelentéstervezet átadásának időpontját a megbízónak.

5.

HELYSZÍNI ELLENŐRZÉS Az ellenőrnek a helyszíni ellenőrzést a munkaprogram alapján kell lefolytatnia. Arról kell bizonyosságot szereznie, hogy az alapokról készített beszámolók valós, hű képet nyújtanak a vagyoni állapotról, az alapok teljes pénzügyi, gazdálkodási folyamatairól (azaz van, vagy nincs benne lényeges hibás állítás). Az ellenőrnek az alapok beszámolóinak megbízhatóságáról alkotott véleményét, megállapításait a tárgyhoz tartozó (releváns), hiteles (elfogulatlan), és elegendő bizonyítékkal kell alátámasztania és dokumentálnia. Dokumentum általában az irat, vagy okmány hiteles másolata, vagy a tárgyra vonatkozó része – az eredeti értelmet meg nem változtató módon – szabályosan előállított kivonata.

5.1.

Ellenőrzési bizonyítékok Bizonyíték: tágabb értelemben minden adat, információ, amit az ellenőr összegyűjt megállapításai, következtetései, majd ellenőri véleménye alátámasztására. Szűkebb értelemben ellenőrzési bizonyítékoknak minősülnek a pénzügyi beszámoló alapjául szolgáló alapbizonylatok, számviteli nyilvántartások, valamint a szerződések, továbbá az egyéb forrásból származó okmányszerű (közhiteles okirat) és nem okmányszerű bizonyítékok, jegyzőkönyvek, jelentések, nyilatkozatok, szakértői vélemények, az összegző és elemző iratok.

54


Lényeges bizonyítéknak az ellenőr minősíti az ellenőrzési cél alapján azokat az adatokat, információkat, okmányokat stb., amelyek az ellenőrzött alapra, szervezetre, annak tevékenységére közvetlenül vonatkoznak. A bizonyítékokat lehetőleg kis költséggel, takarékos módon kell beszerezni. Munkadokumentumban kell rögzítenie az ellenőrnek minden ellenőrzési bizonyítékot, amely alátámasztja a beszámolóra vonatkozó megállapításokat, következtéseket, véleményt. Dokumentálnia kell a munkadokumentumokban az ellenőrzés megtervezésén, a végrehajtott eljárások jellegén és ütemezésén felül az ellenőrzési bizonyítékok körét, és az azokból levont következtetéseket is.

5.2.

Ellenőrzési eljárások, módszerek Az ellenőrzési kritériumok érvényesülésének megítéléséhez különböző típusú ellenőrzési eljárásokat, teszteléseket kell végrehajtani. Az ellenőrzési eljárások céljuk szerint: • a belső kontrollok tesztelései, • alapvető vizsgálati eljárások (elemző eljárások, az adatok, tranzakciók tételes tesztelései).

5.2.1.

A belső kontrollok tesztelései Az előző fejezetekben tárgyaltak szerint az alapok tekintetében meghatároztuk a kiadások fő jogcímcsoportjait, jogcímeit (homogén adatok), illetve az adott alap fő tevékenységeit (folyamatábrák). Ezekhez rendelten az ellenőr meghatározta a kulcskontrollokat, és elvégezte a kockázatok becslését. Az ellenőrnek ezt követően meg kell győződnie arról, hogy a megszerzett információk alapján a kulcskontrollokra elkészített, fókuszált kockázatbecslését a kontrolltesztek visszaigazolják-e. A kontrolltesztek módszerének kiválasztása az alapok kiadásainak csoportosítása szerint történhet. A) Pénzbeli ellátások (Ny. Alap–E. Alap–MPA): A jelzett három alap tekintetében a kiadási főösszeg meghatározó részét képezik a pénzbeli ellátások. Ezek jellemzői, hogy visszatérő jellegű rutinügyletek (nyugdíj, GYED-GYES, munkanélküliek pénzbeli ellátása, átfutó kiadásként elszámolt ellátások stb.), magas tranzakciószám, a tranzakciók feldolgozása nagymértékben automatizált. Mindezekre alapozva a belső kontrollok tesztelésére az ügyintézést (elbírálást, engedélyezést, folyósítást stb.) és az adatfeldolgozást követő teszt javasolható. Ez az ellenőrzési technika a tranzakció útját végigkíséri. A teszt segítségével lehet meggyőződni a rendszerbe épített kontrollok tényleges működéséről.

55


B) Természetbeni ellátások, szerződésen alapuló szolgáltatások (E. Alap– MPA): Az E. Alap kiadásai közül a gyógyító-megelőző ellátások a gyógyszertámogatás, gyógyászati segédeszköz támogatás belső kontrollrendszerének tesztelését – mint a mellékletben szereplő folyamatábra is mutatja – az ügyintézést és az adatfeldolgozást követő teszttel célszerű elvégezni. Az E. Alap és az MPA szerződésen alapuló kiadásai kulcskontrolljai működésének tesztelését az általánosan elfogadott statisztikai mintavételezési technikával célszerű ellenőrizni. A 30-100 közötti tétel tesztelésének eredményei megfelelően reprezentálják a kontrollok egy, vagy több meghatározott kritérium szerinti működését az elvárt bizonyosság és a tolerálható hibák függvényében. A szükséges mintaméretet az alábbi táblázat mutatja be: A szükséges mintaméretet az alábbi táblázat mutatja be Az adott kulcskontrolltól elvárt megbízhatósági szint

0

1

2

3

4

5

6-7

8-9

Magas

30

40

50

60

80

100

*

*

Közepes

?

30

40

50

60

80

100

*

Alacsony

?

?

30

40

50

60

80

100

A mintában várható (feltételezett) működési hibák száma

* a megbízhatósági szintet felül kell vizsgálni az ilyen magas szintű várható kontrollhibák esetén ? A minimálisan ajánlott mintaméret a bizonyosság magasabb szintjének eléréséhez 30.

A megfelelőségi teszthez vett minta tesztelésének eredménye alapján vonható le következtetés arról, hogy a rendszer milyen mértékben megbízható. A megbízhatóság (alacsony, közepes, magas) minőségi értékelése a kockázat matematikai modelljének ellentettjét, a bizonyossági modellt használja, a minőségi értékelés egyes szintjeihez hozzárendelhetőek az alábbi bizonyossági tényezők:

56

Magas bizonyosság:

2,3 tényező (az azonosított eredendő kockázatra vonatkozó kontroll eljárás magas bizonyosságot ad)

Közepes bizonyosság:

1,3 tényező (nincs, vagy alacsony az azonosított eredendő kockázat, a kontrollrendszer egésze közepes bizonyosságot ad)

Alacsony bizonyosság:

0,0 tényező (a számvevő nem támaszkodhat a kontrollbizonyosságra)


Az ellenőrzés hatékonysága érdekében a kijelölt kontrollok ellenőrzése során nem feltétlenül szükséges a teljes minta kiértékelése az alábbi feltételek fennállása esetén már részleges ellenőrzéssel is juthatunk az adott kontroll működése tekintetében pozitív, illetve negatív következtetésre: • ha az ellenőr a mintában eléri a megfelelőségi teszthez meghatározott kritikus hiba mennyiségét, akkor az adott kontrollra vonatkozó tételes ellenőrzést be lehet fejeznie, nem kell folytatnia a minta további tételeinek ellenőrzését. Ebben az esetben a vizsgált kontroll tekintetében azt a következtetést kell rögzíteni, hogy az adott kontroll nem megbízhatóan működött; • egyéb esetekben az ellenőrnek a megfelelőségi tesztek dokumentumain a megállási pontok soraiban feltüntetett értékekkel rendre össze kell vetnie az addig talált hibák számát. Ha a két adat megegyezik, akkor az adott kontrollal kapcsolatos tételes ellenőrzést nem szükséges lefolytatni a minta további tételeire. Ebben az esetben a vizsgált kontroll tekintetében azt a következtetést célszerű rögzíteni, hogy az adott kontroll megbízhatóan működött; • amennyiben a fenti két feltétel egyike sem következik be a teljes minta vizsgálatának befejezését megelőzően, akkor az adott kontroll ellenőrzését a minta utolsó tételéig folytatni kell. Az utolsó megvizsgált tételnél a fenti két feltétel egyike mindenképpen be fog következni. A megfelelőségi tesztek végrehajtását az alábbi példán mutatjuk be: Segédtábla: (100 elemű sokaságra) kritikus hibák száma: 5 Hibás tételek száma

0

1

2

3

4

Vizsgált tételek száma

24

38

48

56

64

A mintára vonatkozóan a kontrollok működésének vizsgálatát a segédtábla adatainak figyelembevételével kell elvégezni. • A segédtáblában a kritikus hiba „5”, ezért, ha a kontrollok tételes ellenőrzése során bármikor az 5. hibát elértük (mindegy, hogy a minta hányadik tételénél tartunk), az ellenőrzést az adott kontroll tekintetében abba kell hagyni. Következtetés:

az adott kontroll a tevékenység folyamatában nem megfelelően működik

• Ha a kijelölt minta 24. tételénél tart az ellenőr és a hibák száma „0”, akkor az adott kontrollal kapcsolatos tételes ellenőrzést nem kell lefolytatni a minta további tételeire. Következtetés:

az adott kontroll a tevékenység folyamatában megfelelően működik.

• Ha az ellenőr „0”-tól több, de „5”-nél kevesebb hibát állapított meg a 24. tételig, akkor folytatni kell a minta vizsgálatát.

57


• Ha az ellenőr a minta 38. tételének vizsgálatánál tart és eddig csak „1” hibát állapított meg, akkor a minta vizsgálatát be lehet fejezni. Következtetés:


• Ha az ellenőr „1”-nél több, de „5”-nél kevesebb hibát állapított meg a 38. tételig, akkor folytatni kell a minta vizsgálatát. • Ha az ellenőr a minta 48. tételének vizsgálatánál tart és eddig csak „2” hibát állapított meg, akkor a minta vizsgálatát be lehet fejezni. Következtetés:


• Ha az ellenőr „2”-nél több, de „5”-nél kevesebb hibát állapított meg a 48. tételig, akkor folytatni kell a minta vizsgálatát. • Ha az ellenőr a minta 56. tételének vizsgálatánál tart és eddig csak „3” hibát állapított meg, akkor a minta vizsgálatát be lehet fejezni. Következtetés:


• Ha az ellenőr „3”-nál több, de „5”-nél kevesebb hibát állapított meg az 56. tételig, akkor folytatni kell a minta vizsgálatát. • Ha az ellenőr a minta (utolsó) 64. tételéig csak „4” hibát állapított meg. Következtetés:


• Ha az ellenőr a minta (utolsó) 64. tételéig „5” hibát állapított meg. Következtetés:

az adott kontroll a tevékenység folyamatában nem megfelelően működik.

C) Támogatásokkal kapcsolatos kiadások (MPA-NKA-KTIA-SZA-WMA): Jellemzője a szétaprózott környezet, magas tranzakciószám, pályázati úton történő, hazai és nemzetközi feladatok végrehajtásához nyújtott támogatások. A belső kontrollok tesztelésére (a kulcskontrollokra fókuszálva kiemelt figyelemmel az egyes munkafolyamatok döntési pontjaira, az elszámoltatás rendszerére, a számviteli rendszer működésére) statisztikai mintavétel ajánlott. D) Pénzeszközátadások államháztartáson belülre és kívülre, a költségvetési befizetési kötelezettség, a vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások és az egyéb kiadások (E. Alap–Ny. Alap–MPA–KNPA) tekintetében figyelemmel e kiadások tartalmára, az adott alap kiadáson belüli alacsony arányára, a nem jelentős tételszámra tételes teszt vagy véletlenszerű mintavétel ajánlott.

58


E) Projektfinanszírozás – ez a kiadási jogcímcsoport a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap kiadásait érinti. A belső kontrollrendszer megítéléséhez (feltéve, hogy arra az ellenőrzés hatékonyságának elősegítése érdekében szükség lehet) véletlenszerű mintavételi eljárás alkalmazása ajánlott. F) Az alapokat működtető szervezetek kiadásaival kapcsolatos ellenőrzési eljárást a központi költségvetési szervek elemi beszámolójának pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzésének módszertana szerint kell lefolytatni. Azoknál az alapoknál ahol ez pénzeszközátadás formájában működik, úgy ennek megtörténtét kell ellenőrizni. A megfelelőségi tesztekhez vett minta ellenőrzésének eredménye alapján vonható le a következtetés arról, hogy a belső kontrollok milyen mértékben megbízhatóak. A kontrollok tesztjeinek kiértékelését két szinten kell elvégezni. Először minden egyes fő tevékenységi területhez (jogcímcsoport, jogcím) rendelt kulcskontrollokat kell értékelni. Másodszor az ellenőrnek általános következtetéseket kell levonnia a kontrollrendszer egészének működéséről. • Kulcskontrollok értékelését a folyamatosság, a következetesség és az eredményesség követelménye szerint kell értékelni. Bizonyítékot kell szerezni, hogy a kulcskontrollok az ellenőrzött időszak egészében folyamatosan működtek, a kulcskontrollok működése minden lényeges műveletre kiterjedt, és feltárja a munkafolyamatban keletkező hibát, mulasztást, szabálytalanságot, ha az bekövetkezik. Az értékelés eredménye lehet: megfelelő, elfogadható, gyenge. A fenti minősítés kihatással van a teljes rendszer megítélésére, vagyis a belső kontrollrendszerre: Megfelelő: a belső kontrollrendszer kialakítása és működése (kontrollkörnyezet és a kontrolleljárások) megfelel a szabályozásnak és folyamatosan, következetesen és eredményesen működik az ellenőrzött időszakban. Elfogadható: a belső kontrollrendszer működése megfelel a szabályozásnak, azonban esetenként hibásan működik. Gyenge: a belső kontrollrendszer kockázata magas, a kontrollokra nem lehet támaszkodni.

5.2.2.

Az alapvető vizsgálati eljárások Az alapvető vizsgálati eljárásokkal a lényeges hibás állítások esetleges létezésére szerezhető ellenőrzési bizonyosság. Az alapvető vizsgálati eljárások az elemző eljárásokat és az adatok teszteléseit foglalják magukba. Az elemző eljárások az alapok beszámolóiban szereplő adatoknak becslésekkel, közelítő számításokkal, trend- és arányszámításokkal, vagy összehasonlító elemzésekkel való alátámasztását jelentik. Természetüknél fogva az elemző

59


eljárások már képesek jelezni, egy-egy egyenleghez a lényeges hibás állításokat, de a konkrét hibák feltárására többnyire nem alkalmasak. Az adatok, tranzakciók tesztelései a már korábban ismertetett hat ellenőrzési eszköz – szemrevételezés, megfigyelés, interjú, visszaigazolás, számítás, összehasonlítás – közül egy vagy több alkalmazását jelenti, valamely egyenleget eredményező egyedi tételek, vagy ügyletek tesztelésére. Az adatok tesztelését a sokaság minden elemére, vagy az elemek egy kiválasztott csoportjára lehet elvégezni. Ez utóbbi esetben az ellenőr a teljes adatállományból kiválasztott tételek reprezentatív mintája alapján fogalmaz meg következtetéseket a teljes adatállományról.

5.2.3.

A mintavételi eljárás A mintavétel esetében az ellenőrzési eljárás számlaegyenleg, vagy adott tranzakciótípus 100%-ánál kevesebbre terjedt ki oly módon, hogy minden mintavételi egységnek van esélye a kiválasztásra. Ez lehetővé teszi az ellenőr számára, hogy a kiválasztott tételek egyes jellemzőire vonatkozóan ellenőrzési bizonyítékot szerezzen és értékeljen, így következtetéseket tudjon levonni arról a sokaságról, amelyikből a mintát vette. Az ÁSZ pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzései tekintetében a statisztikai mintavételi eljárást alkalmazza. A statisztikai mintavétel bármely, a következő jellemzőkkel rendelkező mintavétel: • a minta véletlenszerű kiválasztása, valamint, • a valószínűség elméletének alkalmazása a minta tesztelési eredményének értékeléséhez. Az ÁSZ a teljes adathalmazként („sokaság”) a kincstári adatbázist használja, a mintavételezési eljárások kiválasztásához és alkalmazásához az IDEA program által felkínált technikákat, elsősorban a pénzegység alapú mintavételt, a MUS-t alkalmazza. A mintavételi eljárást az adott alapra vonatkozó jogcímcsoportok, jogcímek (fő feladatok) szerint képzett homogén csoportokra bontva kell elvégezni. Lényeges, hogy a minta reprezentálja az alapsokaságot, amelyből összeállították. Meg kell határozni a kiválasztandó tételeket, pl. pénzügyi tranzakció, könyvelési tétel, analitikában vagy leltárban szereplő vagyonelem. A mintavételi eljárást befolyásoló tényezők • az alapsokaság tételeinek száma és viszonylagos nagysága; • a hiba lényegessége és elkövetésének eredendő kockázata; • a különböző tesztekkel és eljárásokkal szerzett bizonyítékok lényegessége és megbízhatósága, valamint a bizonyítékok összegyűjtésének viszonylagos költségei és időtartama.

60


A minta kiválasztásánál figyelembe kell venni azt is, hogy a mintavételt megelőzően a sokaságból ki kell emelni – tételes ellenőrzésre – a nagy1 és a jelentős (érzékeny) tételeket, így a mintának a maradék sokaságot kell reprezentálnia. A minta vizsgálatának eredményét (a mintában talált, vagy nem talált hibát) vonatkoztatja, vetíti az ellenőr arra a sokaságra, amelyből a mintát vette. A kivetítés (extrapolálás) a mintavételi eljárás velejárója. A tesztek eredményeinek elemzésénél és értékelésénél az ellenőrnek körültekintően kell eljárnia, hogy elfogadható szintre szorítsa a mintavétel kockázatát. Minimálisra kell csökkenteni annak veszélyét, hogy a minta ellenőrzése alapján kialakított következtetései eltérnek attól, amit az alapsokaság egészének vizsgálata alapján megfogalmazott volna. Az alapok esetében az adatokhoz való hozzáférést részben a Kincstár, illetve az adott alapokon belül működtetett informatikai rendszerek biztosítják. Ezért a statisztikai mintavétel alkalmazása megvalósítható.

5.2.4.

A mintavételi eljárások alkalmazása az alapoknál, a tételek ellenőrzése A) A pénzbeli ellátások, természetbeni ellátások, szerződésen alapuló szolgáltatások, a támogatásokkal kapcsolatos kiadások (pályázati úton elnyerhető támogatások, projektfinanszírozás) a vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások és az egyéb kiadások jogcímcsoportoknál a tranzakciók közül kiválasztandó minta nagyságának meghatározásához az általános eljárási elveket és az IDEA szoftver által elérhető MUS ellenőrzési technikát kell alkalmazni. Az adott alap kiadási jogcímcsoportján belül az egyes támogatás-nemek homogén csoportjára figyelemmel (amit a belső kontrollrendszer vizsgálatára képeztünk) a MUS mintavételi technikát kell alkalmazni az IDEA szoftver segítségével. Abban az esetben, amikor a kiválasztott tétel több tranzakcióból áll (pl. főkönyvi feladás), a tételes tesztelésre kerülő egyedi tranzakciót a pénzegység értéknek megfelelően, vagy véletlenszerűen kell kiválasztani. Az IDEA programból a „tervezés alapján” megnevezésű mintavételi lehetőséget ajánlott alkalmazni. Ennél a mintavételi eljárásnál meg kell adni a megbízhatósági szintet, a megengedett, illetve a remélt hiba mértékét. Ezen adatok alapján a program készít egy becslést, amelynek elfogadása után egy MUS alapú mintát kapunk. A program segítségével a kincstári adatbázisból a mintaelemek leválogathatóak. A kijelölt tranzakciókat súlyozott ellenőrzési kritériumok szerint kell ellenőrizni. Az ellenőrnek minősítenie kell a minta tesztelésének eredményeit, a feltárt hibák jellegét és okát, valamint ezek hatását a beszámolóra és az ellenőrzés konkrét céljára.

1

a mintavételi intervallumnál nagyobb tételek

61


A feltárt hibák az elemzés eredményeként lehetnek: • rendhagyó hiba – elszigetelt esetből származik, nem ismétlődő, nem reprezentálja a sokaságot; • rendszerbeli hiba – meghatározott feltételek és körülmények fennállása (pl. hibás szabályozás és/vagy gyakorlat) esetén következik be, ezért hatása az adott területre korlátozódik; • véletlenszerű hiba – nem kiszámítható módon és körülmények között jelentkezik, ezért előfordulása és hatása (a minta tesztelési eredményei alapján, és megfelelő statisztikai eljárás alkalmazásával) a teljes sokaságra kivetítendő. A mintában feltárt véletlenszerű hibát a programba be kell vinni, amely elvégzi a mintában feltárt számszaki hibák kivetítését az egész sokaságra. A felső hibaszint meghatározásához ehhez hozzá kell adni a rendhagyó és a rendszerbeli hibák összegét is. B) Pénzeszközátadások államháztartáson belülre és kívülre, valamint a költségvetési befizetési kötelezettség. E jogcímcsoport kiadási adatainak ellenőrzésére – a tételes, vagy a MUS ellenőrzési technikát célszerű alkalmazni. C) Az alapokat működtető szervezetek kiadásai tekintetében az ÁSZ által elkészített, a központi költségvetési szervek elemi beszámolója pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzésének módszertanát kell alkalmazni. Azoknál az alapoknál, ahol ez pénzeszközátadás formájában működik, úgy ennek megtörténtét kell ellenőrizni.

5.2.5.

Az ellenőrzött tételek tesztelési eredményeinek értékelése A mintavételi eljárás végső következtetésének és a többi ellenőrzési eljárás eredményeinek együttesen elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy az ellenőr eldönthesse, hogy a területi szervek (a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, Munkaerőpiaci Alap), illetve a kezelő szervezetek ellátási és a működési szektorról készült elemi költségvetési beszámolói, illetve az adatátvitelek elfogadhatóak-e. Ezt követően kell az ellenőrnek a konszolidációs folyamat vizsgálatát végrehajtania, a konszolidált beszámoló értékelését elvégeznie és a jelentését írásba foglalnia. A többi alap tekintetében az ellenőr az alapok Pénzügyminisztérium által előírt beszámoló jelentésének minősítését az összes ellenőrzési eljárás figyelembevételével véglegezi és készíti el a jelentését.

62


6.

AZ

ELLENŐRZÉSI MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉRTÉKELÉSE, A VÉLEMÉNYAL-

KOTÁS ÉS JELENTÉSKÉSZÍTÉS Az ellenőrnek összegeznie kell az ellenőrzés tapasztalatait a jelentés megírásához. Az összegzés célja az, hogy az ellenőr elvégezze a végső értékeléseket a munkadokumentumokból, összefoglalja azokat, bizonyítékait feldolgozza úgy, hogy azok meggyőzően alátámasszák megállapításait a beszámolójelentés megbízhatósága és az elszámolások szabályszerűsége vonatkozásában. A szabályszerűséget három aspektusból kell megítélni: • jogszerűség (jogosultság), • mérték (normatív, mögöttes számítások); • időbeliség. Az összegzés több szakaszban történik: a helyszíni vizsgálat befejezése előtt, majd a megállapítások írásba foglalásakor. Az összegzés kiterjed minden tevékenységre, amelyeket az ellenőr munkája során elvégzett az ellenőrzési feladatterv alapján. Az ellenőri véleményt, a megállapításokat tömören meg kell fogalmazni, az ebből fakadó következtetéseket le kell vonni és ajánlást szükséges tenni a kifogásolt ügyek rendezésének módjára. Felül kell vizsgálni a beszerzett bizonyítékokat abból a szempontból, hogy kellően alátámasztják-e a megállapításokat, egyértelműen az ellenőrzési célhoz tartozóak-e, elégségesek-e. Az ellenőrnek a helyszínen még módjában áll kiegészítő vizsgálatot végeznie, vagy ha szükséges, további bizonyítékot beszereznie állításai bizonyításához. Az ellenőrzés hatóköre az ellenőrzési feladat célkitűzéseivel definiált. Az éves beszámolóhoz és nyilvántartásokhoz kapcsolódó rendszeres ellenőrzés esetén elvárás a beszámolóval szemben, hogy azt megbízhatónak és valósnak lehessen ítélni. Ez a megítélés az ellenőrzés megállapításai alapján összegzett véleményben fejeződik ki, amely az ellenőrzés célja szempontjából minősíti az ellenőrzött alapkezelő szervezet által végzett tevékenységet, a támogatási programok működését, valósnak, megbízhatónak és szabályszerűnek, vagy e kritériumoknak nem megfelelőnek ítéli meg a szervezet nyilvántartási és/vagy számadási, illetve elszámolási jellegű dokumentumait. A beszámoló akkor tekinthető megbízhatónak és valósnak, ha: • teljes körű (komplett), vagyis a tárgyévre vonatkozó összes tranzakció nyilvántartásba került; • helytálló (korrekt), vagyis a hatályos szabályoknak és az elfogadott számviteli elveknek megfelelő a tranzakciók értékelése, osztályozása, feldolgozása és jóváhagyása; • következetes (konzisztens), vagyis a számviteli elveket ugyanúgy alkalmazza, mint az előző évben, vagy ahol eltérő elveket alkalmaztak, világosan rögzítették azok hatását az éves beszámolóra;

63


• megfelelő (adekvát), vagyis megfelel a beszámolót készítő szervezet és más érdekelt felek elvárásainak a tevékenységekről szóló pénzügyi és vagyoni információk tekintetében. Az ellenőrzésről szóló jelentésnek tükröznie kell az ellenőrnek a fentiekben vázolt elvek teljesüléséről alkotott véleményét és annak alátámasztását. Ha az ellenőr bármilyen okból hibásnak, félrevezetőnek találná a beszámolót, ezt és megállapítása indoklását rögzítenie kell a jelentésben. Az éves beszámolóval kapcsolatos véleményt röviden összegezni kell. Értékelnie kell az ellenőrnek az adott alap költségvetési beszámolójáról kialakítandó véleményéhez a következőket: • a beszámoló összhangban van-e a jogszabályi követelményekkel; • az alapra vonatkozó számviteli politika megfelel-e a számviteli alapelveknek, a helyi sajátosságoknak és igényeknek, azokat helyesen értelmezték-e, következetesen alkalmazták-e; • helyesek-e a beszámolóból levont következtetések. El kell döntenie az ellenőrnek a megfelelő következtetések levonásakor, a vélemény és a javaslatok megalapozásához, hogy • valósak és kellő súlyúak-e az ellenőrzés során feltárt hibák, azok okai és az okozatok tisztázottak-e, végrehajthatóak-e a megoldási javaslatok; • a hibák közül melyek lényeges szintűek és jelentősek; • a lezáratlan ügyekről mi a végső álláspontja (átcsoportosítás, módosítást jóváhagyó engedélyek); • a következő évre is átnyúló ügyeket miként kell kezelni. Mérlegelnie kell a felsoroltakon túlmenően az ellenőrnek, hogy az alapkezelő szervezettől és külső forrásból beszerzett bizonyítékai összhangban vannak-e egymással, megbízhatóak-e. Ha azok lényeges ügyre vonatkoznak, az ellenőrnek mérlegelnie kell azt is, hogy kell vagy egyáltalán lehet-e más forrásokból további bizonyítékot beszerezni véleménye megerősítéséhez. Ha ellentmondóak a bizonyítékok – az ellenőrzött szerv vezetése által átadott és a más forrásból származók –, akkor az ellenőrnek meg kell vizsgálnia a körülményeket, újra felül kell vizsgálnia a kapott bizonyítékok megbízhatóságát. Korlátozott a hatóköre a vizsgálatot végzőnek, ha az alapkezelő szervezet illetékes vezetője megtagadja az ellenőr által szükségesnek tartott bizonyítékok átadását. Erről az ellenőrzést végzőnek – több ellenőr esetén – az ellenőrzést vezetőt haladéktalanul tájékoztatnia kell. Az ellenőrzést végző köteles jelentést készíteni az éves beszámoló, az összevont konszolidált beszámoló felülvizsgálatáról. A jelentésből a konszolidációba bevont szervezetek együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről

64


kell megbízható és valós képet nyerni. A konszolidálásba bevont területi szervezeteket vizsgálók kötelesek együttműködni a feladatot irányító ellenőrrel, annak érdekében, hogy kellő bizonyosságot nyerjenek arról, hogy az éves beszámolóba foglalt adatok megfelelnek a konszolidált beszámoló készítés követelményeinek és betartották a beszámoló készítés szabályait. Az ellenőrnek jelentést kell készítenie ellenőrzése megállapításairól, következtetéseiről és ajánlásairól. Az ellenőrzést végző munkája eredményeként megállapításokat tesz, azokból következtetéseket von le, és ajánlásokat tesz az ügyek rendezésének módjára. Mindezeket az ok-okozati összefüggéseket bemutatva ismerteti. A jelentést – bizonyítékokkal együtt – megállapításai alapján az ellenőr köteles átadni a megbízójának. A jelentésnek tartalmaznia kell: • a jelentés címét és címzettjét; • az ellenőrzés tárgyát képező éves beszámoló, összevont (konszolidált) éves beszámoló azonosítóit (különösen: mely szervezet, melyik gazdasági évre vonatkozó, milyen fordulónappal készült, milyen főbb jellemző adatokat tartalmaz a beszámoló) a beszámoló összeállításánál alkalmazott beszámolási szabályrendszer megjelölésével együtt; • az ellenőrzés hatókörének leírását, az ellenőrzés során alkalmazott standardrendszer megjelölését; • az éves beszámoló, éves konszolidált beszámoló megbízhatóságáról alkotott véleményt (hitelesítő, korlátozott, elutasító); • az elvégzett vizsgálatok jellegét, összefoglaló bemutatását, amelyek az ellenőr véleményét megfelelően alátámasztják; • az ellenőr véleményét arról, hogy az éves beszámoló, összevont konszolidált beszámoló összhangban áll-e az ellenőrzött által készített, a beszámoló részét képező szöveges indokolással (Az MPA esetében a konszolidált beszámolón a területi adatszolgáltatások aggregálásával készült beszámolót értjük.); • ajánlásokat, javaslatokat; • az ellenőr jelentésének keltezését; • az ellenőrzésért személyében felelős nevét, aláírását, könyvvizsgáló esetén a kamarai bejegyzési, nyilvántartási számát; • könyvvizsgáló cég esetén – fentieken túlmenően – a társaság képviseletére jogosult személy nevét, aláírását, a társaság megnevezését, székhelyét, kamarai nyilvántartási számát is. A vélemények lehetnek: Elfogadó véleményt a költségvetési beszámolóról akkor adhat az ellenőr, ha az összes lényegi vonatkozásban és 95%-os bizonyossággal meggyőződött arról, hogy:

65


• a költségvetési beszámolót az elfogadott számviteli alapelvek és politikák következetes alkalmazásával készítették el; • a költségvetési beszámoló megfelel a törvényi előírásoknak és a vonatkozó egyéb rendelkezéseknek; • a költségvetési beszámoló által bemutatott kép megfelel az ellenőrnek az ellenőrzött szervezeti egységnél az intézményről szerzett ismereteinek; • az alap működése (a bevételek beszedése, a kiadások/támogatások teljesítése) megfelel a jogszerűségi, szabályszerűségi követelményeknek. Elfogadó vélemény esetén a véleménytől elkülönítve, figyelemfelhívó megjegyzést akkor kell tenni, ha indokolt felhívni a figyelmet szokatlan vagy fontos kérdésekre a pénzügyi elszámolás (költségvetési beszámoló) helyes értelmezése érdekében. A figyelemfelhívó megjegyzés nem szolgálhat a pénzügyi elszámolás (beszámoló) hiányosságainak pótlására, és nem lehet ellentétben az elfogadó véleménnyel. Korlátozott véleménnyel minősíti az alap beszámolóját az ellenőr abban az esetben, ha az ugyan eleget tesz az elfogadó vélemény által támasztott követelményeknek, de a feltárt hibák, hiányosságok, szabálytalanságok befolyásolják a gazdálkodásról a költségvetési beszámoló alapján kialakított képet. A korlátozott véleménynek tartalmaznia kell, hogy a beszámoló összességében megbízható, valós képet ad, kivéve az alap beszámolójának azon részeit, amelyekre a korlátozás vonatkozik. A véleményben egyértelműen ki kell fejteni a korlátozás okait, és amennyiben megvalósítható, azok beszámolóra gyakorolt hatásának számszerűsítését is. Elutasító véleményt akkor adhat az ellenőr az alap beszámolójának megbízhatóságáról, ha ellenőrzése során az ellenőrzött alapról szerzett ismeretei és a beszámolóban szereplő adatok között alapvető a különbség. A tapasztalt, a lényegességi határértéket meghaladó mértékű, a beszámoló megbízhatóságát befolyásoló jelentős hibák, szabálytalanságok kihatásai miatt a beszámoló nem ad a valóságnak megfelelő, korrekt (megbízható és valós) képet a gazdálkodásról. Nem adható vélemény arról a költségvetési beszámolóról, amelynek ellenőrzése során az ellenőr – bármilyen okból – nem tudott elegendő és megfelelő ellenőrzési bizonyítékot szerezni ahhoz, hogy 95%-os bizonyossággal tudja azt minősíteni. A könyvvizsgáló „hosszú” jelentésének minősége akkor megfelelő, ha tartalmas, tömör, lényegre törő és logikus. Rögzíti a megállapítás pontos tényeit, a vonatkozó jogszabályra hivatkozik, továbbá meghatározza a hibák okait, majd az okozatot, vagyis annak pénzügyi és gazdasági kihatását. A hiba kijavítására – amennyiben javítható – javaslatot tesz. A bizonyítékokat jól rendszerezve mutatja be, azok a megállapításokat meggyőzően illusztrálják, és egyértelmű következtetéshez vezetnek. Budapest, 2009. november

66

0(//¤./(7(.

.7,$W¼PRJDW¼VRN KD]DLÄVQHP]HWNÑ]L LQQRY¼FLÎUD :0$¼UÄV EHOYÈ]YÄGHOPL W¼PRJDW¼V

03$¼OO¼VNHUHVÄVL W¼PRJDW¼VRN

.HUHVHWSÎWOÎMXWWDW¼V

1.$S¼O\¼]DWLÕWRQ WÑUWÄQéW¼PRJDW¼VRN

($ODS7*<6 W¼SSÄQ]*<(' M¼UDGÄNRNVWE

($ODS03$

6=$KDW¼URQWÕOL PDJ\DURN W¼PRJDW¼VDL

1\$ODSQ\XJGÈMÄV Q\XJGÈMV]HUë HOO¼W¼VRN

3ÄQ]EHQLHOO¼W¼VRN

1\$ODS($ODS 03$M¼UXOÄNÄV KR]]¼M¼UXO¼V WDUWR]¼VVDO 03$1\$ODS( NDSFVRODWRV $ODS.13$ YDJ\RQ¼WYÄWHO LQJ\HQHV YDJ\RQMXWWDW¼V NLDG¼VDL 1\$ODS ($ODS.13$

7HUPÄV]HWEHQL 3ÄQ]HV]NÑ]¼WDG¼VRN 9DJ\RQJD]G¼ONR HOO¼W¼VRN 7¼PRJDW¼VRNNDO ¼OODPK¼]WDUW¼VRQ G¼VVDONDSFVRODWRV (J\ÄENLDG¼VRN V]HU]éGÄVHQDODSXOÎ NDSFVRODWRVNLDG¼VRN EHO×OUHÄVNÈY×OUH NLDG¼VRN V]ROJ¼OWDW¼VRN

.13$

$]DWRPHUéPëYL NLVÄVNÑ]HSHV DNWLYLW¼VÕ 1\$ODS($ODS KXOODGÄN 03$6=$1.$ HOKHO\H]ÄVH .7,$:0$ NLÄJHWW .13$ IëWéHOHPH W¼UROÎM¼QDN EéYÈWÄVH

3URMHNW ILQDQV]ÈUR]¼V

$]DODSRW PëNÑGWHWé V]HUYH]HW NLDG¼VDL

$W¼UVDGDORPEL]WRVÈW¼VSÄQ]×J\LDODSMDLÄVD]HON×OÑQÈWHWW¼OODPLSÄQ]DODSRNNLDG¼VDLQDNFVRSRUWRVÈW¼VD

V]7¼EO¼]DW

.Ñ]KDV]QÕPXQNDYÄJ]ÄVW¼PRJDW¼VD .Ñ]SRQWLNHUHWEéOIRO\ÎVÈWRWWW¼PRJDW¼VRN )RJODONR]WDW¼VWHOéVHJÈWéNÄS]ÄVW¼PRJDW¼VD 0XQNDKHO\WHUHPWéW¼PRJDW¼V %ÄUJDUDQFLDW¼PRJDW¼V

*\ÎJ\I×UGéÄVHJ\ÄEJ\ÎJ\¼V]DWLHOO¼W¼VW¼PRJDW¼VD

$Q\DWHM

*\ÎJ\V]HUW¼PRJDW¼V

*\ÎJ\¼V]DWLVHJÄGHV]NÑ]W¼PRJDW¼V

8WD]¼VLNÑOWVÄJWÄUÈWÄV

03$.ÄS]ÄVL$ODSUÄV]GHFHQWUDOL]¼OWNHUHW

1HP]HWNÑ]LHJ\H]PÄQ\HNEéOHUHGéÄVN×OIÑOGÑQWÑUWÄQéHOO¼W¼ .HUHVHWSÎWOÎMXWWDW¼V)$'(&NHUHWWHUKÄUH¼OO¼VNHUHVéNUÄV]Ä VRNNLDG¼VDL UH

0XQNDKHO\PHJéU]ÄVW¼PRJDW¼VD

6]HU]éGÄVHQDODSXOÎV]ROJ¼OWDW¼VLJÄQ\EHYÄWHOH

7HUPÄV]HWEHQLHOO¼W¼VRN

*\ÎJ\ÈWÎPHJHOé]éHOO¼W¼VRN

0XQNDHUéSLDFL$ODS

(JÄV]VÄJEL]WRVÈW¼VL$ODS

$](JÄV]VÄJEL]WRVÈW¼VL$ODSWHUPÄV]HWEHQLHOO¼W¼VDLYDODPLQWD0XQNDHUéSLDFL$ODSV]HU]éGÄVHV V]ROJ¼OWDW¼VRNRQDODSXOÎNLDG¼VDL

2. sz. Táblázat

3. sz. Táblázat NYUGDÍJFOLYÓSÍTÁSI IGAZGATÓSÁG

A Nyugdíjfolyósítási szakterületek ügymenete

Posta

Ügyfél beadvány

ÜKO postabontás, érkeztetés, indexelés, beadványtípus meghatározás

Ügyfélszolgálat

IRO akták kiszerelése

törzsszám szerint illetékes folyósítási osztály anyagok kiosztása elĘadói ügyintézés bizonylat kitöltés határozat elkészítése

revizori ellenĘrzés határozat /összeghatártól függĘen 3. aláíró/

iratanyag IRO

ÜKO

konszignációs lista + bizonylatok Hóközi Kifizetések és Expediáló Osztály

Posta

OEP

4/a. sz. Táblázat

TÁPPÉNZ FOLYAMATÁBRA TERHESSÉGI-GYERMEKÁGYI SEGÉLY GYERMEKGONDOZÁSI DÍJ

Ügyfél

Titkárság

Betegellátás

Ellátási gazdálkodási szakterület

Egyéb szerv

igény

postát bont

postát bont, iktat

illetékesség hiányában átadás

területileg illetékes REP

abc szerint az elĘadóknak továbbít

új igény

folyamatos

adatpótlás

adatokat felvesz

elĘzményhez csatol

elĘzményhez csatol

igény elbírálás

jogosultsági igazolás

nem jogosult

jogosult

felfüggesztĘ határozatot hoz

-nyilvántartás, ellenĘrzés, APEH, Magyar Államkincstár

elutasító határozatot hoz

táppénzt számfejt

adatpótlást kér

revizor

elĘleget számfejt

fellebbez tudomásul vesz

postáz

hiányt pótol

postáz

listáz

listát ellenĘriz

törzslapot lerak

pénzt megkap

pénzügyi utalás

kifizetést indít kincstár és posta felé

könyvel, számfejtési melléklet bzonylatokat érvénytelenít, lerak

4/b. sz. Táblázat

Tevékenységcsoport: táppénz, baleseti táppénz, tergességigyermekágyi segély, gyed, utazási költségtérítés irányi igények elbírálása

Az igények feldolgozásának menete általánosságban, az igény ügymenete

Igény érkezés

Postán

Személyesen ügyfélszolgálat

Kistérségi ügyfélszolgálati iroda

ÜgyfelezĘ, ITP iktatás

illetékesség hiányában átadás

BerĦrend szerinti kiosztás

ElĘzményezés Van elĘzménye, akkor csatolás

Nincs elĘzménye, törzslap kiállítás Adatok felülvizsgálata

Rendben

Könyvelések, 1/3-os határozatok, adó igazolások

adatpótlás esetén

Adatrögzítés gépen, számfejtés, revideálás, utalás

Hiányos

Hiánypótlásra felhívás, tag értesítése, folyósítás felfüggesztése

HatáridĘzés

Utalási lista összeolvasása, felvezetés a törzslapra

Szükség esetén EllenĘrzési Osztály felkérése

Törzslap irattározása

Ha szükséges, osztályvezetĘi intézkedés az ügy végleges lezárása érdekében

Szervezeti modell

Területileg illetékes REP

Megkapja

Kérelmet elĘterjeszt

Ügyfél

Törzslap irattározás

Havi jelentést készít

Ellátást utal

Határozatot hoz

ElĘterjeszt

ElĘkészít

Pénzbeli ellátási szakterület

Iktat

Jogi és Igazgatási Osztály

Fellebbezés esetén

Kincstárnak átad

Ellátási Gazdálkodási Osztály

A szervezeti modell

Kérésre adatot szolgáltat

EllenĘrzési szakterület

Dönt

KirendeltségvezetĘ

- Egészségügyi SzakértĘi Iroda

- kifizetĘhely

Adatot szogáltat

Egyéb szerv

TÁPPÉNZ, TERHESSÉGI-GYERMEKÁGYI SEGÉLY, GYED KIVÉTELES MÉLTÁNYOSSÁG

II. fokú eljárás lefolytatása

Átvesz

OEP

4/c. sz. Táblázat

Ellátást megkapja

Érkeztet

Igényel

Irattározás

Tp. Hozzájárulás, határozat kiadása, jögerĘre emelés, terhelési jegyzék kirendeltségenként

Járulék utalása, tagdíj

Bevallás továbbítása

APEH felé bevallást készít*

Ellátási Gazdálkodási Osztály

Kincstárnak átad

Helyszíni vizsgálatot tart

EllenĘrzési szakterület

Utalványoz

Elbírál

Pénzbeli ellátási szakterület

Ügyfél

Adatot szolgáltat -APEH -nyugdíj -nyilvántartás

Egyéb szerv

TÁPPÉNZ, TERHESSÉGI-GYERMEKÁGYI SEGÉLY, GYED, UTAZÁSI KÖLTSÉG SZÁMFEJTÉSE, UTALÁSA

Terhel, behajt

Bevallást átvesz

APEH pénztár

4/d. sz. Táblázat

Megkapja az összeget

Határozatot átvesz

Érkeztet

Igényel

Törzslap irattározása

ÖsszegrĘl adatot szolgáltat

Baleseti táppénzutalást elkészíti

Üb.-rĘl határozatot hoz

Számfejt

Betegségi Ellátási Osztály

Ügyfél

Üb.-t kivizsgál egyéni vállalkozó esetében

EllenĘrzési Osztály

Ügyiratot irattároz

Tudomásul vesz

Határozatot, jegyzĘkönyvet átveszi

Jogi és Igazgatási Osztály

BALESETI TÁPPÉNZ

Kincstárnak átad

Gazdálkodási és Számviteli Osztály

Határozatot átveszi

Háziorvos

4/e. sz. Táblázat

4. sz. Táblázat OEP

PÉNZBELI ELLÁTÁSI IGÉNYEK ÚTJA BEÉRKEZÉSTėL - KIUTALÁSIG

IGÉNY BEÉRKEZÉSE

Személyesen Postán

ELėZMÉNYEZÉS

IgénylĘ felvitele (ha nincs a rendszerben elĘzménye) Igény felvitele (TB, ÜB, TGYÁS,GYED, UTIKTG)

KISZERELÉS Ell. Igazoló dokum. törzslaphoz rendelése

Törzslap kiosztása ügyintézĘnek

SZÁMFEJTÉS

Beérk. Adatok ellenĘrzése, adathiány esetén levelezés

Ell. tól-ig rögzítés, jogviszony adatok

Béradatok rögzítése

Számfejtési, utalvány összeállítása

REVIDIÁLÁS

Számfejtés ellenĘrzése

Tétel utalási engedélyezése

UTALÁS

Utalási tételek összegyĦjtése, utalási csomag összeállítása

Csoportos utalás ELECTRA-n keresztül MÁK felé (lakcímre, bankszámlára)

5. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSAI (Pénzbeni ellátás) FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT KÜLSė KONTROLL

SZMM ALAPKEZELÉSI FėOSZTÁLY PÉNZIGÉNY KONTROLLJA

DÖNT: MUNKAÜGYI KÖZPONT; FOLYÓSÍT: TERÜLETI MPA

KERESETPÓTLÓ JUTTATÁS (FA DEC keret terhére, álláskeresĘk részére)

ÜGYFÉL KÉRELME

ÁLLÁSKERESÉSI MEGÁLLAPODÁS (közigazgatási hatósági eljárás) HIÁNYPÓTLÁS ADATOK ELLENėRZÉSE

DÖNTÉS

VÉGZÉS HATÁROZAT MÉLTÁNYOSSÁGI ELJÁRÁS PÉNZÜGYI ÉS LÉTSZÁM ELSZÁMOLÁS

SZAKMAI TELJESÍTÉSI IGAZOLÁS

ÉRVÉNYESÍTÉS, UTALVÁNYOZÁS

FOLYÓSÍTÁS

STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁS

ELÉGEDETTSÉGI VIZSGÁLAT (monitoring)

HATÓSÁGI ELLENėRZÉS

6. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSAI (PÉNZBENI ELLÁTÁSOK) FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT - KÜLSė KONTROLL



ÁLLÁSKERESÉSI TÁMOGATÁSOK (alanya álláskeresĘ) (Ez vonatkozik a vállalkozói járadékra is.) PASSZÍV ELLÁTÁS Szolidaritási AlaprészbĘl ÜGYFÉL KÉRELME

ÁLLÁSKERESÉSI MEGÁLLAPODÁS (közigazgatási hatósági eljárás)

HIÁNYPÓTLÁS ADATOK ELLENėRZÉSE

DÖNTÉS

VÉGZÉS HATÁROZAT MÉLTÁNYOSSÁGI ELJÁRÁS PÉNZÜGYI ÉS LÉTSZÁM ELSZÁMOLÁS

SZAKMAI TELJESÍTÉSI IGAZOLÁS

ÉRVÉNYESÍTÉS, UTALVÁNYOZÁS

FOLYÓSÍTÁS KÖNYVELÉS ANALITIKA - FėKÖNV BESZÁMOLÁS

HATÓSÁGI ELLENėRZÉS

Álláskeresési ellátások megállapítása

6/a. sz. Táblázat

Kérelem beadása

Nyilatkozat

nem

Ügyfél értesítése

Az illetékes kirendeltség igen Kérelem áttétele

igen Kérelem visszavonása

nem

nem

Van határozat nem Van hiánypótlás? igen

igen

JogerĘre emelkedett Hiánypótlás

Eljárás megszüntetése

nem

igen Kérelem visszavonása érdemi vizsgálat nélkül elutasítása

Ügyintézési határidĘ hosszabbítás?

igen Ügyintézési határidĘ hosszabbítás

nem Szükséges felfüggesztés?

nem STOP

igen Eljárás felfüggesztése nem Általános feltételek megléte

Kérelem elutasítása általános

igen Jogosultsági idĘ számítása

Adónyilatkozatok

Határozathozatal

Kérelem elutasítás ellátásnak nem megfelelĘsség esetén

6/b. sz. Táblázat

Álláskeresési ellátások számfejtése

Bruttó összeg meghatározása

Információk gyĦjtése számfejtés végrehajthatóságának ellenĘrzéséhez

Levonandó adók és járulékok meghatározása Számfejtés végrehajtható?

Igen

Levonási elĘírások meghatározása

TB járulékok meghatározása

nem

Ellátási alapadatok meghatározása

Költségtérítés adatok gyĦjtése

Pénzügyi korrekciók meghatározása

Számfejtési listák készítése

Visszaigazoló felelĘsségvállalás Szakmai teljesítésigazolás elvégzése

Számfejtés elvégzése

Levonások gyĦjtése

6/c. sz. Táblázat

Álláskeresési ellátások utalása

Információ biztosítása a pénzigényléshez

Utalás feltételeinek ellenĘrzése

Postai utalás elĘkészítése és kísérĘbizonylatok készítése

MNYP pénztár azonosítók ellenĘrzése

APEH adó- és járulék utalás elĘkészítése, kísérĘ bizonylatok készítése

Banki utalás elĘkészítése és kísérĘbizonylatok készítése MNYP tagdíj utalás elĘkészítése és kísérĘ bizonylatok készítése

Kiadási utalványrendeletek készítése

Utalás végrehajtása

27. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSAI (SZERZėDÉSES TÁMOGATÁSOK)

KÖNYVVIZSGÁLAT - KÜLSė KONTROLL

DÖNT: MINISZTER; FOLYÓSÍT: KÖZPONTI MPA

KÖZPONTI KERETBėL FOLYÓSÍTOTT TÁMOGATÁSOK

MINISZTER DÖNT

SZMM UTASÍTÁS - MINISZTERI UTASÍTÁS

SZERZėDÉSKÖTÉS

Ellenjegyzés

JOGI FėOSZTÁLY

PÉNZÜGYI ELLENėRZÉS KÖZPONTI MPA

KIFIZETÉS

BESZÁMOLÓ

Megjegyzés: A központi keret terhére folyósított támogatások közül kivétel a 27/a. sz. táblázatban szereplĘ támogatás, melynek az elĘkészítésében, lebonyolításában és folyósításában a munkaügyi központ szerepet vállal.

27/a. sz. Táblázat

MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSAI (SZERZėDÉSES TÁMOGATÁSOK)

MUNKAÜGYI KÖZPONT KÖNYVVIZSGÁLAT - KÜLSÖ KONTROLL

SZMM MPA ALAPKEZELÉSI FėOSZTÁLY Pénzigénylés kontrollja

DÖNT: MINISZTER; FOLYÓSÍT: TERÜLETI MPA

MUNKAHELYTEREMTÉS TÁMOGATÁSA

PÁLYÁZTATÁS

MINISZTER DÖNT

SZMM UTASÍTÁS - MINISZTERI UTASÍTÁS

HATÓSÁGI SZERZėDÉS

PÉNZÜGYI ELLENėRZÉS

KIFIZETÉS

BESZÁMOLÓ

MUNKAÜGYI KÖZPONT

MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSA (SZOLGÁLTATÁS) FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT KÜLSė KONTROLL

28. sz. Táblázat

SZMM ALAPKEZELÉSI FėOSZTÁLY (PÉNZIGÉNY KONTROLLJA)

DÖNT: KIRENDELTSÉG; FOLYÓSÍT: TERÜLETI MPA

KÖZHASZNÚ MUNKAVÉGZÉS TÁMOGATÁSA A MUNKAVÉGZÉS KÖLTSÉGEINEK 70%-áig (max. 90%) (Alanyai: települési önkormányzat, kisebbségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulások, közfeladattot ellátó intézmények és szervezetek, egyesület, alapítvány, köztestület, egyesülés, társadalmi szervezet, kht.)

KÉRELEM BENYÚJTÁSA

MUNKAERėIGÉNY BEJELENTÉSE (EgyidejĦleg)

ELLENėRZÉS KÖT. MELLÉKLETEK (belsĘ kontroll)

ELBÍRÁLÁS DÖNTÉS - ügyintézĘi javaslat

hiánypótlás

MUNKAERė KÖZVETÍTÉS

HATÓSÁGI SZERZėDÉS ELUTASÓ HATÁROZAT KIFIZETÉS, PÉNZÜGYI LEBONYOLÍTÁS FELLEBBEZÉS PÉNZÜGYI ÉS LÉTSZÁM ELSZÁMOLÁS (belsĘ kontroll) TÁMOGATÁS ELSZÁMOLÁSA

SZAKMAI TELJESÍTÉS IGAZOLÁS (belsĘ kontroll)

FOLYÓSÍTÁS

ANALÍTIKUS NYILVÁNTARTÁS

HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLAT

UTÓELLENėRZÉS

REGIONÁLIS MUNKAÜGYI KÖZP. FėIGAZGATÓJA

29. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSA (SZOLGÁLTATÁS) FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT - KÜLSė KONTROLL

SZMM KÖZPONTI MPA FOLYÓSÍTÁS

KÖNYVELÉS ÉS BESZÁMOLÁS

FOGLALKOZTATÁST ELėSEGÍTė KÉPZÉS TÁMOGATÁSA (Alanya álláskeresĘ) Munkaviszonyban álló munkahely

KÉPZÉSI TÁMOGATÁSKÉNT ADHATÓ 1. Keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás 2. KépzĘ intézmény képzési költség- és vizsgadíj

Képzés költségének elszámolása képzĘ központokkal (2.) (pénzügyi kontroll)

3. képzéshez kapcsolódó szállás, élelmezés, helyközi utatás költsége

BelsĘ ellenĘr

KÉRELEM (ügyfél, munkaadó)

FELÜLVIZSGÁLAT

DÖNTÉS

ELUTASÍTÓ HATÁROZAT

HATÓSÁGI SZERZėDÉS

FELLEBBEZÉS

KÉPZÉS BIZTOSÍTÁSA

RMK FĘigazgatója

KÖLTSÉGTÉRÍTÉS ELSZÁMOLÁSA (3.) (Utólagos térítés)

I. fokú hatósági felülbírálat

Bírósági felülvizsgálat

30. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI KIADÁSOK (SZOLGÁLTATÁS)

FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT KÜLSė KONTROLL



BÉRGARANCIA TÁMOGATÁS

ALANYA FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ MUNKAADÓ

KÉRELEM BENYÚJTÁSA

HIÁNYPÓTLÁS

FELTÉTELEK (kontroll: kötelezĘ mellékletek vizsgálata)

ELUTASÍTÁS

ÜGYINTÉZėI JAVASLAT ELBÍRÁLÁS DÖNTÉS HATÓSÁGI SZERZėDÉS

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS

SZAKMAI TELJESÍTÉSIGAZOLÁS ANALÍTIKUS NYILVÁNTARTÁS

FOLYÓSÍTÁS TÁMOGATÁS FELHASZNÁLÁS ELLENėRZÉSE

ADATSZOLGÁLTATÁS

31. sz. Táblázat MUNKAERėPIACI ALAP KIADÁSAI (SZOLGÁLTATÁS)

FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL, KÖNYVVIZSGÁLAT - KÜLSė KONTROLL



KERESETPÓTLÓ JUTTATÁS (FA DEC keret terhére, álláskeresĘk részére)

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS ÉRINTETTJEI (természetes személy, szervezetek)

ÜGYFÉL KÉRELME ALAPJÁN (a folyamat részletezve az 5. sz. Táblázatban)

PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSA (egyéni vállalkozók, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkezĘ gazdasági társaság részére)

DÖNTÉS

ELUTASÍTÓ HATÁROZAT

HATÓSÁGI SZERZėDÉS FELLEBBEZÉS

FSZH FELÜLBÍRÁL

FSZH BELSė ELLENėRZÉS

32. sz. Tálázat

MPA Képzési Alaprész decentralizált keret

Nemzeti Szakképzési és FelnĘttképzési Tanács javaslatot tesz KA dec.keret elkülönítésére és régiók közötti felosztására

SZMM miniszter dönt KA dec.keret mértékérĘl és régiók közötti felosztásáról

Nemzeti Szakképzési és FelnĘttképzési Intézet elkészíti dec. keret pályázat törzsdokumentációját

Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok pályázat lebonyolítása (OH közremĦködésével) = pályázat értékelése, = döntés a támogatás odaítélésérĘl = összegzés a pályázatokról, támogatási döntésekrĘl

Nemzeti Szakképzési és FelnĘttképzési Intézet = támogatási szerzĘdés elkészítése = szerzĘdéskötés támogatottakkal = támogatás utalás = beszámolók készítés a keretrész felhasználásáról, szakmai eredményeirĘl, célok teljesítésérĘl, mĦködtetésre felhasznált pénzösszegrĘl

Az elszámolást beolvassák a központi (országos) rendszerbe.

Térítési díjat megkapja betegtĘl

Vény beolvasásnál elektronikus, ill. informatikai ellenĘrzés

Ha nem megy át, a REP szakmai ellenĘrzés nézi és dönt róla.

Szakmai FĘosztály jelezhet, ha valami gyanús

- a kiadott/bevételezett gyógyszerek egyeznek-e

- adatok helyessége

létezĘ-e a gyógyszer, létezĘ-e a kód, betegség, amire adták. Helyese a TB támogatás. Folyamatba épített ellenĘrzés! Tartalmi és formai ellenĘrzés történik

Pl. - a vény valóban létezik-e a patikánál,

EllenĘrzési FĘosztály végzi

Utólagos ellenĘrzés: ez helyszíni, fizikai elenĘrzést jelent a patikában.

REP

Utalványozás, utalványlista alapján lekönyvelés, beszámolókészítés, Kincstár utal Megkapja az adatokat az utalásról

PATIKA

OEP

- adatok teljeskörĦsége

Minden ellenĘrzés itt megtörténik:

Szerz. REP-pel

EllenĘrzési pontok: patikában, TAJ-szám, közgyógy. VényellenĘrzés

Tételes validáció

Vényt elteszi

Elszámolást küld a RÉGIÓ-ra

RÉGIÓ

PATIKA

GYÓGYSZERTÁMOGATÁS ELėIRÁNYZAT

NAGYKER

GYÁRTÓ

33. sz. Táblázat

OEP

Engedélyezi

EllenĘrzése elĘzetes: TAJ-szám, stb.

Engedélyezés: 1 vény hátuljára ráírja, hogy lehet

Kérelem

Igazolások (kereset, stb.)

Vények: kért gyógyszer fel van írva

Pl. 6 vényt küldött be

Validálja a többi 5 vényt, havonta

visszakapja a 6 vényt (5-öt üresen, 1-et engedélyezve Úgy, mint az OEP-en a hátuljára írja, hogy engedélyezett

REP

BETEG

MÉLTÁNYOSSÁGI GYÓGYSZERTÁMOGATÁS

Innen a normál eljárás szerint

PATIKA

34. sz. Táblázat

vénybeolvasásnál.

- közgyógy ellenĘrzés

-vényellenĘrzés

- jogviszonyellenĘrzés

EllenĘrzési pontok:

Tételes validáció! Folyamatba épített ellenĘrzés. Adatok teljeskörĦsége és helyessége Ha nem megy át, akkor a REP szakmai ellenĘrzés nézi, dönt róla.

Az elszámolást beolvassák a központi (országos) rendszerbe.

SzerzĘdése van a REP-pel. Vényt elteszi.Térítési díjat kap.

Elszámolást küld a REP-re fizikailag, személyesen. (EgyelĘre nem elektronikus a küldés.)

MEP v. RÉGIÓ

GYÁRTÓ, FORGALMAZÓ, PATIKA

Szakmai fĘo. Jelezhet, ha valami gyanús

EllenĘrzési FĘosztály

Utólagos ellenĘrzés: ez helyszíni (fizikai) ellenĘrzést jelent

Utalványozás, utvalványlista alapján lekönyvelés. Beszámolókészítés. Kincstár utal

OEP

GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZ + GYSE JAVÍTÁS + KÖTSZER

GYÁRTÓ, FORGALMAZÓ, PATIKA

REP

Megkapja az adatokat az utalásról

35. sz. Táblázat

Kérelem, igazolások, vények

+ engedélyezés

- jogviszonyellenĘrzés, stb.

EllenĘrzése elĘzetes:

Engedélyez, bizonyos esettípusban

MEP/REP

Engedélyezi

OEP

Visszakapja az engedélyezett vényt/vényeket

BETEG

MÉLTÁNYOSSÁGI GYSE

REP

innen normál eljárás szerint

PATIKA, GYÁRTÓ FORGALMAZÓ

36. sz. Táblázat

Vény

E két céggel a MEP szerzĘdést köt

Utalványozás, Kincstár fizet. Könyvelés, Beszámolókészítés

OEP

A forgalmazó elszámolását beolvassa a központi (országos) rendszerbe.

REP

Kiszállít a betegnek, átveszi a vényt.

Felülvizsgál, hogy kinek ad el az orvos értesítése alapján, mert éves keretszám van az eszközre.

FORGALMAZÓ

Megrendeli az eszközt

BETEG

2 FORGALMAZÓ van a piacon, aki házhozszállít

jelenleg 1 termék: oxigénkoncentrátor

GYSE KÖLCSÖNZÉS

Értesíti a forgalmazót

ORVOS

37. sz. Táblázat

Az elszámolást beolvassák a kp.i (országos) rendszerbe.

Tételes validáció! Folyamatba épített ellenĘrzés. Adatok teljeskörüsége és helyessége. Ha nem megy át, akkor a REP szakmai ellenĘrzés dönt róla.

SzerzĘdés a gyógyfürdĘ és a REP között

Térítés díja betegtĘl, elszámolást küld REP-re

EllenĘrzési pontok:

jogviszonyellenĘrzés, vényellenĘrzés, közgyógyellenĘrzés

Vénybelvasásnál

RÉGIÓ

GYÓGYFÜRDė

GYÓGYFÜRDė

EllenĘrzési FĘosztály látja el, szakmai fĘo. Jelezhet.

Utólagos ellenĘrzés. Helyszíni/ fizikai ellenĘrzés.

Utalványozás, utalványlista alapján, könyvelés, beszámoló, Kincstár fizet

OEP

GYÓGYFÜRDė

Megkapja az adatokat az utalásról

REP

38. sz. Táblázat

39. sz. Táblázat

Utazási költségtérítés folyamata

Biztosított

Egészségügyi szolgáltató Beutaló és utalvány kiállítása

U.T.K. szgk.

U.K.U. jegykiadás a közlekedési társaság által

tömegközl. utazás

elszámolás a közlekedési társaságokkal, utalás

eü. szolgáltatás igénybevétele, megjelenés igazolása igény benyújtása személyesen

U.K.U. leadása a háziosvosnak

postai úton Jelentés

Regionális Egészségbiztosítási Pénztár érkeztetés, iktatás, BSZJ,TAJ ell.

fellebbezés

Igényelbírálás 1. Alakiság vizsgálata kiállítás dátuma megjelenés igazolása beutalás helye menetjegy megléte

hiánypótlás a hiba fajtájától függĘen

2. Jogosultság vizsgálata

elutasítás

összeg megállapítása

tömegközlekedésnél menetjegy alapján

szgk. esetén 21 Ft/km, ill. 18 Ft/km utalás

Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenĘrzés II. fokú határozat elkészítése

Utazási költségtérítés folyamatának egyszerĦsítéséhez szükséges: Tömegközlekedési eszközzel történĘ utazás esetén a menetjegyek bekérésének jogszabályi szintĦ eltörlése, az egységes tarifa kialakítása (háttérszámítással), az U.T.K. utalvány orvosok által történĘ kinyomtatásának lehetĘvé tétele. Az egységes egyben jelentené a tömegközlekedés és a személygépkocsi közötti térítés összegének egységes Ft/km összegben történĘ megállapítását, valamint az egységes nyomtatvány kialakítását. Ehhez mindenképpen szükséges: - tömegközlekedésnél a menetjegy bekérésének jogszabályi szintĦ eltörlése az egységes tarifa kialakítása háttérszámításokkal az utalvány orvos által történĘ nyomtatásának lehetĘvé tétele.

40. sz. Táblázat

PÁLYÁZATOS TÁMOGATÁSOK

Pályázatok kiírása

Felülvizsgálat tartalmi formai szempontból

DöntéselĘkészítés

Döntés

SzerzĘdéskötés

ElĘleg-folyósítás, vagy teljes támogatáskiutalás Analitika Elszámoltatás FĘkönyvi könyvelés Rendben

Hibák, szabálytalanságok

Analitika Fennmaradó támogatási összeg kiutalása FĘkönyvi könyvelés

Beszámolás

Támogatás visszavonása, követelés elĘírása

MÓDSZERTAN A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK PÉNZÜGYI SZABÁLYSZERŰSÉGI ELLENŐRZÉSÉHEZ

Recommend Documents