„.MMJ:` lt'özlt'mt'n_vcl. Mlskıılr, V. Sorozat, Társadalomtudományok, 28(l98.ı') kötet, 2.5.f 262.
A FIZIKAI DOLGOZÓ NŐK MUNKÁJÁNAK NÉHÁNY JELLEMZÖJE ÉS AZ EZZEL VALÓ ELÉGEDETTSÉG EGY NEHÉZIPARI VÁLLALATNÁL
FABINYI ERZSÉBET Ösmefoglalás A tanulmány tizenöt munkajellemzőt alapul véve elemzi ezek meglétének szintjét a fizikai dolgozó nők munkájában. Amunkásnők helyzetét összevetvénafizikai dolgozó férfiak munkakörülményeivel, kitűnik, hogy a nők - különböző okok miatt - hátrányosabb helyzetűek. A tényleges helyzet feltárása után az egyes munkajellemzőkkel kapcsolatban az elvárás és elégedettség fokának vizsgálata rámutat arra, hogy a mirıtában szereplő fizikai dolgozó nők látják ugyan hátrá-
nyosabb helyzetüket a férfi munkaerővel való összehasonlításban, de kompromisszumot kötnek ezzel a helyzettel. Tudomásul veszik, hogy a munka mellett rájuk a család is nagyobb terhet ró, mint a férfiakra. A kompromisszum viszont nem jelent náluk lemondást, mivel a rájuk háruló „kettős terhelés” ellenére sem lennének hajlandók - az interjuk tanusága szerint - ,,visszavonulni” a háztartásba.
A jelen dolgozat egy, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete számára ké-
szült, dr. Tóth Árpád által vezetett kutatás részeként született. A vizsgálat során alkalmazott kérdőív egyik kérdése tizenöt különféle munkajellemzőt adott meg, amelyeket a megkérdezettek háromféle szempontból értékelték a munkahelyükkel összefüggésben: - az adott munkajellemző tényleges meglétének mértéke, - a megkérdezett mennyire tartja fontosnak az adott murıkajellemzőt (elvárás) - az előbbi két szempont összevetésének eredményeként a megkérdezett elégedettségi foka.
J
DR. FABINYI ERZSÉBET egyetemi adjunktus NME Marxizmus-leninizmus Tanszéke
1 ssıs Mitızeıe-Egyetemváros
Kézirat beérkezett: 1982. július 2.
253
A megkérdezettek eg 1-5-ig terjedő skálán értékelték a különböző munkajellcmzők meglétét, a vele kapcsolatos elvárásukat, valamint az elégedettségüket. Az értékskálát utólag nyelvileg is értelmeztük: (1) „egyáltalán nem”, (2) ,,kevéssé”, (3) ,,közepesen”, (4) ,,jól”, (5) „teljes mértékben”. A fizikai dolgozó nők munkához való viszonyát nem önmagában vettem, hanem ıı fizikai dolgozó fér akkal való összehasonlításban vizsgáltuk. Ezen összehasonlítást indokolj a, hogy a nők nem biológiai meghatározottságuknál fogva, hanem éppen a férfiak csoportjával való összehasonlításban vannak - történelmileg kialakult - társadalmi hátrányban, és éppen ezen társadalmi helyzetkülönbség alapján képeznek társadalmi réteget A minta jellemzése Az általunk vizsgált minta a termelésben közvetlenül résztvevő szakképzetlen - és szakképzett - illetve közvetlen termelésirányító munkaerőt reprezentálja. A város, amelyben a nehézipari vállalat működik, megyeszékhely. A mintában szereplő dolgozók születési helyüket tekintve elsősorban a megyéből, másodsorban a vállalat székhelyéről és harmadsorban a kömyező megyékből valók. A jelenlegi lakóhelyet tekintve a nők a vállalat székhelyéről valók, amíg a férfiak elñ helyen szereplő válasza az volt, hogy nem a vállalat székhelyén laknak. A nőkre tehát jellemző, hogy a lakóhelyükön igyekeznek munkát vállalni. Ez a tény egyfelől magában hordozza, hogy a nők általában is szívesebben maradnak munkavállalóként a család közelében, másfelől azt, hogr - mint vonzásközpont - több mint száz kilométeres körzetben ez a legnagyobb és legiparosodottabb vásos. Utóbbi megállapításunk azonban a nők számára azt az ellentmondást hordozza magában, hogy nehézipari központ lévén a város, számukra kevésbé, illetve kevésbé kedvező munkalehetőséget kínál, mint a férfiak számára. A női munkaerő szakképzettségét tekintve hátrányosabb helyzetben van, mint a férfi munkaerő. A mintában szereplő nőkre első helyen (34,4%) a nyolc általános iskolai végzettség jellemző, amíg a férfiakra (5l,4%) az, hogy a nyolc általános mellett szakmunkás végzettségük is van. A nőknek 24,6%-a rendelkezik szakmunkás képesítéssel, ami részarányát tekintve kevesebb a fér ak csoportján belül mért részarány felénél. A nők szakképzettségbeli hátrányát mutatja az a tény is, hogy amíg a nők 58,2%ának „nincs szakmája, nem szakmunkás”, addig ez a férfiaknak csak 10,6%-ára jellemzõ. A nők többsége (45,9%) betanított munkásként dolgozik, ezzel szemben a férfiak 65,4%-a szakmunkásként. A jövedelmi viszonyokat tekintve - egyebek mellett szakképzettségbeli hátrányaik rniatt is - a nők helyzete mintánkban kedvezőtlenebb mint a férf`ıaké. A nők hátrányos helyzete azonban nemcsak a szakképzettségben és a jövedelemben mutatható ki, hanem tettenérhető lakás- és művelődési viszonyaiban is. A nők munkájának néháııy jellemzője A nők által végzett munkák jellemzése szükségessé tesz néhány előzetes megjegı- ~ zést~arra vonatkozóan, hogy az elmúlt 35-40 év társadalmi-történelmi változásai az ál-254
talunk vizsgált vállalatnál milyen hatással voltak ıı nőt ınuııkuerő foglalkoztattlsárıı. A most nyugdíj előtt álló munkásnõk zöme fiatalon, a háború ideje alatt került
a vállalathoz. Az egyik munkásasszony így fogalmaz: ,,A háborús időkben az embernek nehezen voltak olyan elképzelései, hogy mi lesz. Amikor nagyobb lány lettem, bekerültem a Szöggyárba. Akkor már nem vették olyan szigorúan, nők is bekerültek. Hadi termelés volt. . . . A felszabadulás után férjhez mentem. A gyerek jött. Nem tudtam kire hagyni, itthon maradtam. . . Amikor az uram beteg lett, visszavettek. Három hónapos betanítás volt . . . Tíz éves gyakorlatom volt, elmentem és megszereztem a szakmunkásvizsgát, és így lettem villanyszerelő és -tekercselő szakmunkás.” A vállalathoz kerülő következő generációra (a most 35-40 év körüliekre) is az a jellemző, hogy általában szakképzettség nélkülíként, örültek, hogy egyáltalán munkaalkalomhoz jutnak a gyárban, és ettől kezdődően főként két irányban megy végbe a differenciálódásuk: - szakképzetlenek kerülnek be és eg! részük nem is lép tovább a betanított- és szakmunkás szintig; - szakképzetlenként azonnali beiskolázással indulnak. Ezek egy része lemorzsolódik, marad segédmurıkás vagy eltávozik a gyárból. Másik részük megáll a betanított munkás szinten és csak néhányan lépnek tovább, lesznek szakmunkások. Egy 36 éves murıkásasszony szavaival: ,,l968-ban 60 nőt vettek fel. Legtöbben úgr voltak vele, hogy ,na mindegy, bekerülök a gyárba, majd lesz valahogy', mert ebben az időben igen nehéz volt elhelyezkedni. Három hónapos betanító tanfolyamon vettünk részt. Sokan nem végezték el . . _ Azután 1972ben megszereztem a szakmunkás bizonyítványt is. Mindenhova elmentem, ahol tanulni lehetett. Most minősített hegesztő vagyok . . . Azok közül, akik kezdtük hatvanan, alig vagyunk négyen-öten.” Van egy harmadik - kisebb létszámú - csoport, amelyik fiatalon, a szakmunkásképzőt elvégezve lett a gyár dolgozója. A jelenleg 30 év alattiak helyzete általában különbözik az előbbi korcsoportokétól. Ennek a fiatalabb korosztálynak - főként városon - már az a természetes, hogy az általános iskola befejezése után tanuljon, így közöttük nagyobb a képzett munkásnők aránya, mint az idősebb korcsoportban, noha ez nem feltétlenül kvailfikált szakmunkást jelent. Közöttük is sok a betanított munkás, viszont kevésbé kényszerülnek (ill. kevésbé vállalnak) tanulást nem igénylő segédmurıkát végezni, mint az idősebbek. Az általunk vizsgált gyárbarı munkát vállaló nők zöme kettős értelemben is hátrányos helyzetű a fér akéhoz képest. Egyfelől a család - a ma nálunk szokásban levő munkamegosztás alapján - eleve nagyobb terhet ró a nőre, mint a férfira, másfelől a nők általában munkavállalóként is *szakképzettségbeli hátrányban vannak, így a szó szoros értelmében „fizikai” munkaerők. A fenti feszültséget tovább növeli a nők hátrányára az a tény, hogy közöttük sok olyan van, aki családjáról egyedül gondoskodik, míg a fér aknál ez elenyésző részarányban fordul elő. A munkára kiható, további feszültségnövelő tényező a szakmunkás férfiak magatartása, akik szakképzett monopol helyzetüket féltve a nőktől. 255
mindent megtesznek, hogy a gyakorlati-szakmai fejlődés lehetőségét elzáıják előlük. Részben mert szakmai vetélytársat látnak bennük, részben azért, mert tartanak attól, hogy a munkában „eleve kevesebb képességűnek” tartott nő bizonyítani képes. Tovább fokozza ezen hátrárıyokat, hogy a murıkahelyi vezetők a szakképzettség növekedésével arányosan inkább a férfi munkaerőt részesítik szakmai és anyagi megbecsülésben, mint a nőt, azonos teljesítmények esetében is. Tehát objektíve adott terheik és hátrányaik mellett az előítéletek is sújtják a nőket, amely előítéleteklıez a másik nemnek - a nehéziparparba „betörő” nőkkel szemben - érdekeik, alapvetően anyagi érdekeik fűződnek. Az itt vázolt objektív és szubjektív tényezőkből adódó hátrányosabb helyzetüket a nők általában helyesen látják. A helyzetfelismerés azonban alapvetően a kompromiszszumra való hajlamot, az adott helyzettel az elfogadás értelmében való kiegyezés eredményezi, és csak kis mértékben a helyzet megváltoztatására való törekvést. Látják, de nem tudatosítják. A „lényegében elfogadó” magatartás különböző területeken konkrétan tetten érhető. Tetten érhető pl. abban a tényben, hogy miközben - az interjuk tanúsága szerirıt - felháborodnak az egyes férfi munkatársak velük szemben tanusított nem éppen kollegiálisnak nevezhető magatartása miatt, vagy a velük azonos munkakörben hanyagul dolgozó férfi munkaerő rovásukra történő előnyben részesítése miatt, a fér ak és a nők viszonyát a munkahelyen, a munkában nagyon harmónikusnak tartják. Fentiek alapján a munkásnők tényleges helyzete, elvárásai, elégedettsége a munkával, természetszerűen ellentmondásokat hordoz magában. A vizsgálat során megadott tizenöt munkajellemzőből tizenháromnál a nők helyzete kedvezőtlenebb volt, mint a férfiaké. (l. sz. tábla) A fizikai igénybevételüket a munkában a nők valamivel kisebb mértékűnek ítélik, mint a férfiak. A nők által végzett murıkák között ugyanis nagyobb arányban vannak olyanok, amelyek nem nehéz fizikai munkák, hanem monoton fizikai munkák (pl. alkatrész festés). A szakmai megbecsülés szintjét értékelve a férfiaknál és a nőknél azonos eredmény adódott, amely eredménynek az elbeszélgesétek ellentmondanak. Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos, mivel a nőknek nem a férfi munkaerő megbecsüléséhez kellett a saját szakmai megbecsülésüket mérni, hanem azt mérlegelték válaszaikban, ahogyan ők ezt általában érzik, így ezt a tényt a női munkaerőre jellemző - a vizs gálat során mindvégig tapasztalt - lojális munkavállalói magatartásnak kell tekintenürık, amiben benne foglaltatik összetevőként az a helyzet is, hogy a megkérdezett nők egy részének az is pozitív érték, hogy családi körülményeit, lakóhelyét és több-kevesebb szakmai képzettségét figyelembe véve egyáltalán munkahelyet, körülményeihez mérten elfogadható munkahelyet kapott. A nők munkajellemzőit vizsgálva, szembe tűnő, hogy a magasabb kvalifikációra való igényük, az innovációs készségük elmarad a fér aké mögött, ami - a fentiek alapján - elsősorban szakképzettségbeli hátrányaikkal függ össze. Ebből következően a két nem munkájának összehasonlítása lényegében két különböző szakképzettségi szintű bso_port összevetését jelenti, amit motivál a nők egyéb, munkájukkal közvetlenül nem 256
összefüggő életkörülménye. 1. sz. tdhldzat . „ Munka-ıeuemzo
férfi tényleges helyzet
nő „egységben”
1. szakismeret felhasználási lehetőség 2. új ismeretszerzési lehetőség
3,9 3,2
3,3 2,6
3. gyakorlati tapasztalat felhasználása 4. új dolgok tanulásának szükségessége 5. új és jobb munkamódszer kidolgozásának lehetősége
4,0 3,2 2,9
3,7 2,4 2,0
6. új és jobb munkamódszer alkalmazásának lehetősége 7. új műszaki eljárás kidolgozásának lehetősége 8. új műszaki eljárás alkalmazásának lehetősége 9. változatosság
2,8 2,7 2,7 3,7
2,1 1,9 2,0 3,1
10. felelősség 11. fizikai igénybevétel 12. szellemi igénybevétel
4,3 3,4 3,5
3,9 3,3 3 ,0
13. lehetőség nagyobb keresetre 14. lehetőség előmenetelre
2,5 2,6
2,2 2,1
15. szakmai megbecsülés
3,4
3,4
Munkájukkal összefüggésben a nők legkedvezőtlenebbnek az új műszaki eljárások kidolgozásának és alkalmazásának lehetőségét, valamint az új és jobb munkamódszerek kidolgozásának és alkalmazásának lehetőségét tartják. Közel egy nagyságrenddel hátrányosabb ez a helyzet, mint a férfiaké. A nők ezen értékítéletében alapvetően nem az fogalmazódik meg, hogy elzárják előlük a fenti lehetőségeket (noha ilyen is előfordulhat), hanem az, hogy az általuk végzett munka természetéből adódóan objektíve nincs, vagy csak kevéssé van ilyen lehetőségük. Az itt szereplő munkajellemzők összefüggését a szakképzettséggel, az egyik betanított munkásnő sajátos formában fogalmazta meg: ,,Újítani csak a szakmunkások tudnak, de egy idő után még ők sem, még a mémökök sem, mert nincs rajta mit csinálni, csak úgy lehet, ha mást kezdünk gyártani.” A nők helyzetéből adódóan az előmenetel lehetősége is minimális, és jelentősen elmarad a fér aké mögött, noha ők is alacsony értékre tették ezt a munkajellemzőt. A munkajellemzők vizsgálatánál a nők által végzett munkák alacsony színvonala még szembeszökőbb, ha a nagyobb keresetre való lehetőséget megnézzük. A férfiak legalacsonyabb értékszintre a nagyobb kereset lehetőségét tették, és ez a ,,legalacsonyabb” érték is egy fél „egységgel” magasabb, mint a nőké. A kereseti lehetőségek nőknél mért alacsony értékszintje azonban nem a legalacsonyabb ezen az értékskálán. Mivel a fentebb vizsgált - a kvailifkációs igényszinttel, az innovációs készséggel összefüggő fnunkajellemzők hátrább sorolódnak. 257
A munkavégzés mindennapi gyakorlatában felmerülő lehetőségeket tekintve is ıátrányosabb a nők helyzete, mint a férfiaké. A gyakorlati tapasztalatok felhasználásá:ıak lehetőségét a nők kedvezően ítélik meg, értékskálájukon a második helyen szerepel, `nég sem éri el azt a lehetőség szintet, amit a férfiak munkája. A szakismeretek felhasználásának lehetősége a harmadik helyre került nőknél, és elentősen elmarad a férfiak által adott értékeléstől. Ez jelzi - figyelembe véve az előző :nunkajellemzőt is -, hogy a nők jelentős hányada szakképzettség hiányában kevésbé tud szakismereteket felhasználni munkájában, helyette a segéd- vagy betanított munka végzése közben szerzett gyakorlati tapasztalatait tudja jobban hasznosítani, és ezzel munkája rutin jellegét növeli. A nők által végzett munkák jellegtelenségét mutatja, hogy jóval a „közepes” szint alatt biztosítanak új ismeretek szerzésére és új dolgok tanulására lehetőséget, ellentétben a férfiak által végzett munkákkal, ahol is ez a lehetőség a „közepes” szint :fölött varı. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy kimutatható tiltakozás nincs a nőkben a monoton munkákkal szemben sem, pontosabban: a kevésbé változatos munkákat is (,,pirosra festek alkatrészeket, máskor zöldre. . .”, ,,. _ . a fontos munkáknál jobban centizek a daruval. . .”) változatosnak ítélik. Ez egyebek mellett összefügg a nők azon helyzetével, hogy a változatosság iránti emberi igény és az ezzel összefüggő idegterhelés szintje részben lekötött a gyárkapun kívüli családi és házi munkával, tehát egy eleve alacsonyabb munka változatossági igényük van, mint a férfiaknak. A férfiak munkahelyi sikerek iránti igényének dominanciájával szemben a nőkre a „család fontosabb, de a munkahelyen feltétlenül helyt kell állni” kettősség a jellemző. A személyes elbeszélgetések során a munkahely szerepét a nők életében olyan megjegyzések villantották fel, mint: „Megmondtam a férjemnek, úgy vegyen telket, hogy én egy kapavágást sem teszek benne, mert elég nekem a gyár, meg itthon a munka.”; „Mindig délelőttös vagyok, itthon csak este nyolcig dolgozom, mert úgy gondolom, egy embemek elég reggel hattól este nyolcig dolgozni. Egy kicsit nézem a televíziót, de korán fekszem, mert másnap ötkor kelni kell, a munkában helyt kell állni.”; „Nem szeretem a délelőttös műszakot, mert akkor mindig fáradt vagyok, és ha elrontok valamit, leszidnak. Nem elég rossz érzés, hogy elrontom, még le is szidnak.” A szellemi igénybevétel a nőknél „közepes” szintű, ami - mint korábban láttuk nemcsak, ill. nem mindig a munkavégzés során szerezhető új ismeretekkel és tanulással függ össze, hanem a munkavégzés közbeni puszta ,,odafigyeléssel” is. A munkajellernzők között mindkét nemnél első helyen - a férfiaknál a nőkét meghaladó értékszinten - a felelősség áll. A felelősségvállalás lehetőségét a személyes elbeszélgetések során pozitív munkajellemzőként említették, mivel olyan mércét látnak benne, amellyel önmagukat mérni tudják, amelyet elfogulatlan „értékelő eszköznek” tartanak.
I
A nők által végzett munkák tehát összességükben kevésbé adnak lehetőséget a munkaerő önmegújítására, mint a férfiak által végzettek. Következik ez a betanítottés a szakmunka különbségéből. 258
2. sz. táblázat
Mtmırejeuemzõ'
fém
.
"Ő
elvárás
„egységben”
4,2 3,9 4,4 3,7 3,8 3,9 3,7 3,7 3,9
3,8 3,1 4,0 3,1 2,9 3,0 2,7 2,7 3,3
10. felelősség'
4,3
4,0
1 1 . fizikai igénybevétel
3,1
2,9
12. 13. 14. 15.
3,8 4,4 3,2 4,3
3,4 3,9 2,9 4,3
1. szakismeret felhasználási lehetőség 2. új ismeret szerzési lehetőség 3. gyakorlati tapasztalat felhasználása 4. új dolgok tanulásának szükségessége 5. új és jobb munkamódszer kidolgozásának lehetősége 6. új és jobb munkamódszer alkalmazásának lehetősége 7. új műszaki eljárás kidolgozásának lehetősége 8. új műszaki eljárás alkalmazásának lehetősége 9. változatosság
szellemi igénybevétel lehetőség nagyobb keresetre lehetőség előmenetelre szakmai megbecsülés
3. sz. táblázat
Munkaje llemző
férfi
elégedettség
l. szakismeret felhasználási lehetőség 2. új ismeret szerzési lehetőség 3. gyakorlati tapasztalat felhasználása 4. új dolgok tanulásának szükségessége 5. új és jobb munkamódszer kidolgozásának lehetősége 6. új és jobb munkamódszer alkalmazásának lehetősége 7. új műszaki eljárás kidolgozásának lehetősége 8. 9. l0. l l.
új műszaki eljárás alkalmazásának lehetősége változatosság felelősség fizikai igénybevétel
2
.
nő
„egységben”
3,9 3,6 4,0 3,7 3,2 3,0 3,0
3,8 3,5 4,0 3,5 3,4 3,2 3,1
3,0 3,7 4,2 3,9
3,2 3,7 4,2 3,7
12. szellemi igénybevétel
3,8
3,7
l 3. Ie hetőség nagyobb keresetre I4. lehetőség előmenetelre 15. szakmai megbecsülés
2,6 3,4 3,4
2,8 2,9 3,6
259
Figelmet érdemel a jövőbeni szakmunkás utánpótlás szempontjából, hogy a nők között kiugróan magas a betanított munkások aránya, ig a vállalati munkaerőmozgást figyelembevéve, a szakmunkás utánpótlás kedvező belső bázisaként tekinthető ezen betanított munkásnők eg részének szakmunkássá képzése. Elvárások, elégedettség A nők elvárásai a munkával szemben alacsonyabb igényszintűek, mint a fér aké (2. sz. tábla). Ennek oka egebek mellett abban rejlik, hogy a nők nem ,,általában a munkával”, hanem konkrétan az általuk végzett munkával szembeni elvárásaikat fogalmazták meg. A tényleges helyzettel összevetve az elvárásokat, a nők munkájában a szakismeretek felhasználásának lehetőségét, az új dolgok tanulásának szükségességét, a felelősség vállalás lehetőségét, a szellemi igénybevételt, az előmenetel lehetőségét jobban hiányolják, mint a fér ak. Az elvárás és a tényleges helyzet közötti fokozott különbség a fenti munkajellemzőket tekintve azonban - az előmenetel lehetőségét kivéve - nem jelent a nőknél egúttal fokozott feszültséget is. Ezen utóbbi megállapitásunkat a nők elégedettségi értékskálája (3. sz. táblázat) és a személyes beszélgetések is alátámasztják. K A nők „elfogadó magatartása” különösen az új műszaki eljárások kidolgozásának és alkalmazásának, valamint az új és jobb munkamódszerek kidolgozásának és alkalmazásának lehetőségére való igény alacsony szintjénél szembetűnő. A munkával kapcsolatos, a férfiakénál jóval szerényebb elvárások, és mellettük az elégedettség kedvező értékei további adalékul szolgálnak ahhoz, hog a szakmai és általános műveltségrıek azon a szintjén, a családi és munkakörülményeknek azon feltételei között, amelyekben az általunk vizsgált fizikai dolgozó nők élnek és dolgoznak, saját hátrányos helyzetük ismerete nem jelenti ezen hátrányos helyzet tudatos - a megváltoztatási igény értelmében tudatos - felismerését. Ebből következően a hátrányos helyzet felismerése - el sorban a segéd- és betanított munkásnőkrıél - csak azt jelenti, hog tudják mi az amit mint adottat el kell fogadniuk, amivel ki kell egezni, függetlenül attól, hog különböző határozatok, rendelkezések mit fogalmaznak meg. Ezek ugyan is az általunk vizsgált munkásnők jelentős része számára nem jelentenek realitást, de még reális altematívát sem. Számukra a saját megélt életük a realitás, amelyet sokkal inkább az „ezt kell tennem”, mint sem az „ezt tehetem” formájában élnek meg. Igy hátrányos helyzetük fokozatos felszámolására, vagy legalább is a csökkentésére való törekvés nem várható el, csak maguktól a fizikai dolgozó nőktől, hanem feltételezi a szűkebb és tágabb munkahelyi közösségek, munkahelyi vezetők, társadalmi szervek fokozott, előítéletektől mentes, első sorban a munkásnői önérték felismerését segítő tevékenységét is. A fizikai dolgozó nők helyzetét a munkával összefüggésben az alábbiakban összegezhetjük: A munkásnők jó része betanított munkásként dolgozik, ami a vállalathoz való kötődést erősíti, de a végzett munka tartalmával való azonosulást tekintve nem éri el a szakmunkás azonosulási szintjét. A nők szociális viszonyai - benne bérük is - a férfiakétól elmarad. 260
A munka- és munkahelyi feltételek olykor kedvezőtlenebbek a munkásııőkııél. mint a munkás férfiaknál. Ezt a nők többé-kevésbé tudatosítják is magukban, azonban egészüket tekintve, mint természetest fogadják el hátrányosabb helyzetüket. Ez részben következik abból, hog nem is tudnak ,,kitörni”. Egfelől a család számukra nagyobb terhelést jelent, mint a férfiak számára, másrészt a férfiak igekeznek meggá tolni, hogy a nők lehetőségei mindenben azonosak legenek a férfiakéval, mert ezt a saját jelenlegi kedvezőbb vag monopol-helyzetük veszélyeztetésének tekintik. Ezen túl a vezetők egy része is a munkaerőt r először' a nerni hovatartozás, és csak másodsorban a végzett munka alapján rangsorolja, ami szintén a női munkaerőt sújtja, A nőknek - éppen szakképzettségbeli hátrányaikból következően is - kevésbé van igénye a kezdeményezésre, és a vállalati presztizs-skálán való előrehaladásra, mint a férfiaknak. Ezek a tények nem kedvezőek a nők innovációs készségére nézve. A népgazdaságnak viszont a női munkaerő alkotókészségének kibontakozására is éppúg szüksége van, mint a férfiakéra. A nők „érdeklődése” fokozottan megosztott a család és a munkahely között. A nők ebből következően általában „jámbor” munkaerők, akik igekeznek - sokszor a férfiakénál fegelmezettebben - végrehajtani, amit nekik mondanak, amire őket utasíják. Meg kell azonban jegyeznünk, hog a mai összetettebb gazdasági helyzetben ez a „jó munkaerői magatartás” már nem elegendő! Kezdeményezőkészségre is szükség van! A vállalat számára viszont - ahol a különböző szintű vezetők között magas azok részaránya, akik a munkában, a munkahelyen a kon iktusmentességre törekszenek elsősorban - ez az ,,engedelmes magatartás” a tetszetős, ami ennek ellenére megengedhetetlen, mert az egész népgazdaság érdekével szemben áll. Az eddig elmondottak jelzik, hog a nők munkához való viszonyában a társadalom adta lehetőségek kedvező változása mellett, eg sor - olyankor társadalmi szinten direkt módon nem is irányítható - tényezőnek kell megváltoznia, hog a fizikai dolgozó nők társadalmi hátrányok nélkül találják meg helyüket a munkában.
SOME WORKING CHARACTERISTICS OF WORKWOMEN AND THEIR CONTENTEDNESS WITH TI-[EM AT A HEAVY INDUSTRY PLANT
by
E. FABINYI Sum mary Fifteen working characteristics are analysed in the activity of workwomen. The situation of such women is compared to the conditions of workingmen, and it is shown that women, owing to various reasons, are in a more disadvantageous position. Investigations show that the female manual workers sampled are well aware of their disadvantageous position in relation to that of their male counterparts, but they make a compromise with this situation. They acknowledge the fact that the family, too, is laying a heavier burden on them, in addition to their work. This compromise does not
mean any resignation on their part, however, they would not be willing to „return” to the household, in spite of the „double burden” they have to shoulder.
26|
EINIGE ARBEITSCI-IARAKTERISTIKEN DER HANDARBEITERINNEN UND II-IRE ZUFRIEDENHEIT MIT DENSELBEN BEI EINEM UNTERNEHMEN DER SCI-IWERINDUSTRIE von E. FABINYI Zusammenfassung
In der Studie werden fúnfzehn Arbeitscharakteristíken als Grundlage benutzt, um das Niveau der Arbeit der Handarbeiterinnen zu analysieren. Ein Vergleich der Lage der Arbeiterinnen mit den
Arbeitsbedingungen der manuellarbeitenden Männer zeigt, daiă die Lage der Frauen - aus unterschıiedlichen Gründen - ungünstiger, als diejenige der Männer ist. Nach Aufzeigung der wirklichen Situation weist eine Untersuchung des Erwartungs- und Zufriedenheitsgrades in Verbindung mit den
einzehıen Arbeitscharakteristíken darauf hin, daíă die als Muster dienenden Handarbeiterinnen ihre benachteiljgtere Lage wohl erkennen, sich aber mit dieser Lage abfinden. Sie nehrnen zur Kenntnls,
daiă ihnen neben der Arbeit auch die Familie eine gröíiıere Last aufbürdet. Dennoch bedeutet bei Ihnen dieser Kompromiiă keine Entsagung, da sie - laut der lnterviews - auch bei der sie bedriicken-
den ,,doppelten Belastung” nicht gewillt wären, sich in den Haushalt ,,zurückzuziehen . HECKOIIBKO XAPAICTEPHCTHK PABOTBI IKEHIIIHH, 3AH TblX GWI3 H'-IECKPIM TPYIIOM PI YIIOBIIETBOPEHHOCTB IIPEIIHPIIHTHH THHCEHOH IIPOMBIIIIIIEHHOCITI
3.
lum, saııtrrbrx tpnsı lecrtı-rıvı Tpynom, õpocaercsr B rnaaa, lrro ııcel-Ilıınnsr - no pasnmmızru npwıu-
Ham - E nenıaronnou nonoıxeı-nm. l'IocJre Bcxpsrrnrr nettcrnnrenbnoro nonoııcennrr aeuıe , acaaau c Hexoropbııwnr xapaxrepncruxaım, rrccnenoaarnreu crenerm oıırnnanwr H yıronrıeruopenıtx ôsırıo noxasauo, wro ııceuıtururzr, yuacrayıouute E artcnepırıvıenre, annrrr caoe ı-reısrzıroıır-ıoe nonoxreıme, ızı cpaunermn c Myııournaıvnt, Ho unyr Ha Kosuıposıncc c arms rronoııteınıem. Cornauıarorcrr, lrro, noıvumo paõorbı, ceıvrrzıı 'roııre õorrrzuran narpyaxa Ha nx rrneurr, nem :mz Myııcuırn. Kosınpoıvnrcc, a To
:Ke npeıvıa, ne oarrauaer orıcas, Eorrpeıcrr nanaıourelt Ha nx nneurı „.H.Bottr-tott 1-ıaı`pysKe”, ne cnocoõma - no cnırnerenrzcrnaıvı ırnrepasıo - ,,oTcTynımz” a noıvıaımree xosrrttcrao.
262
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
