TÓTH SÁNDOR A KATALÓGUS MEGJELENT TÓTH SÁNDOR ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSÁRA MISKOLCI GALÉRIA 2000. FEBRUÁR 10 - MÁRCIUS 26. Miskolci Galéria könyvei 18. ISSN 1219-054 ISBN 963 03 95649 „...Meggyőződésem, hogy a művészet a személyiség önkifejezésének sajátos formája, mely képes kapcsolatot teremteni térben és időben az emberek között. A szobrász - hitem szerint - képes arra, hogy véges létét az anyag megmunkálásával - talentuma által meghatározott fokon - a végtelen felé kitejesítse. ... "
Tóth Sándor Hazánk egyik jelentős - itthoni és külföldi sikereket elért -, gazdag munkássággal rendelkező alkotója Tóth Sándor szobrászművész. Annak ellenére, hogy nem kényeztette el a sors, hiszen művésszé válásának körülményei, művészi kibontakozásának lehetőségei, - a háború alatt és közvetlenül utána felnövekvő generáció tagjaként - nem voltak kedvezőek. Tóth Sándor tehetsége azonban a nehézségeket optimista lelkülettel és ritka ügyszeretettel leküzdő mentalitásával párosult. A művész, - az ötvenes és hatvanas évek fordulóján induló - pályáján végigtekintve kiderül, hogy fiatalon sikerült egyéni ambícióit és lehetőségeit a közösségi érdekekkel egyeztetnie. Így vált előbb Szeged, majd Nyíregyháza társadalmi-művészeti életében fontos szerepet vivő szobrásszá, mígnem az évek során működése országos, sőt nemzetközi rangot nyert. Előrehaladása nem mondható zökkenőmentesnek, hiszen eredményei és sikerei a művészetért folytatott állandó küzdelmeinek volt köszönhető. Mindazonáltal környezetének megbecsülését élvezve Tóth Sándor töretlen hittel, tisztességgel és kitartással dolgozta végig életét és ma sem megpihenve készíti érmeit, kisplasztikáit és szobrait továbbgazdagítva amúgy is kiterjedt életművét, öregbítve a magyar művészet rangját és külföldi hírnevét. Munkásságának társadalmi hasznosságára hangsúlyosan hívjuk fel a figyelmet, mivel nem csak a kiállításlátogatók részesülnek művészetének intellektuális élményt szerző hatásából, hanem jóval többen, hiszen műveinek reprodukcióival - művészeti, irodalmi folyóiratok, katalógusok, könyvek, napilapok oldalain meglehetős gyakorisággal találkozhatunk. Alkotásainak fennköltsége, őszintesége, humanista mondanivalója felszabadító hatással bír a szemlélőkre. A szerénységéről ismert szobrászművész számos hazai és nemzetközi megbízás, díj és kitüntetés birtokosaként, Munkácsy-díját, a firenzei Giorgio Vasari éremverseny 3. díját, VI. Pál pápától kapott ezüst érmét, valamint Ravenna város aranyérmét és az 1998-ban a ravennai Dante Biennálén elnyert 2. díjat tartja legtöbbre. Nemzetközi - német, osztrák, szovjet, amerikai, francia, finn és jugoszláv - bemutatkozásai közül a bécsi Kunsthistorisches Museum Éremtárában, a Colorado springsi Amerikai Numizmatikai Múzeumban és a párizsi Magyar Intézetben rendezett önálló kiállításai bírnak a legnagyobb jelentőséggel. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Csongrád megyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei művészeti élet előmozdításával. Több évtizedes művészetpedagógiai tevékenységének megkoronázásaként nyugdíjazásáig az Egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékét vezette. Rendkívüli jelentőségű, hogy Nyíregyháza-Sóstón 1977-ben javaslatára szerveződött meg a Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, mely a világon az első ilyen művésztelep volt. Művészetszervező ténykedése országhatárokon átnyúló. A magyarországi telep sikeres működésén felbuzdulva személyes közreműködésével Körmöcbányán és a litván Klaipedában hoztak létre hasonló művésztelepet. A sóstói alkotótelep tapasztalataira építve idővel éremművészeti és kisplasztikai művésztelepek alakultak Csehországban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, Németországban és Finnországban is. Köztéri szobrai külföldön és az ország több pontján nemesítik, gazdagítják környezetünket. Kisplasztikái és híresen míves érmei világszerte köz- és magángyűjtemények féltett darabjai közé tartoznak. E művészi produktumok számbavétele és értékelése, valamint elkészülésük körülményeinek feltárása illő kötelességünk. A Miskolcon 1933. március 19-én született Tóth Sándor, gömöri és szepességi iparos felmenőkre tekinthet vissza. Korán elvesztett édesapja Diósgyőrött, a magyar kohászat fellegvárában dolgozott lakatosként. Érdemes felfigyelni arra, hogy a magyar művészet nagy alakjai közül Szentpétery József, Ferenczy István, Fadrusz János, Stróbl Alajos rendelkezett lakatos felmenővel, vagy kezdte pályáját lakatosként. A többféle tehetséggel megáldott Tóth Sándor indulásánál ez a tényező érdekes módon csak idővel éreztette hatását. A későbbi szobrászművész ugyanis eredetileg freskófestőnek jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Pályaválasztásában fontos szerepet játszott, hogy Hincz Gyula meglátogatva a miskolci szabadiskolát felfigyelt Meilinger Dezső és Imreh Zsigmond tehetséges növendékére, - Tóth Sándorra - akinek a képzőművészeti főiskolán való továbbtanulást javasolta. A felvételi vizsgán jól szerepelt és így 1951től a főiskola Általános Főtanszakán rajzot kezdett tanulni. Első mesterei Hincz Gyula, majd a másod évben a
Bauhaust megjárt Pap Gyula, valamint Barcsay Jenő voltak. A művész a főiskolán eltöltött két év után - mikor szakosodni kellett - a szobrászat mellett döntött. Pátzay Pál vette fel a szobrász tanszakra. A tehetséges növendék előbb a fiatalon elhunyt Gyenes Tamás keze alatt, majd 5 éven át Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványaként vált szobrásszá. „ ...Strobl mester osztályának egyik legkiválóbb növendéke volt Tóth Sándor. Szorgalom, kitartás és elmélyültség jellemezte tanulmányait ... "- emlékezett vissza a művész tanulóéveire egykori tanára Végvári Lajos professzor. Tóth Sándor évekig a Strobl osztály demonstrátoraként tevékenykedett. 1956 októberében a főiskola választott ifjúsági vezetője, a forradalmi bizottság tagja volt. Pátzay Pál javaslatára 1959-ben részt vett a művészeti főiskolák növendékei számára rendezett Tanácsköztársasági kiállításon, melynek nagydíját Zászlóbontó fiú című szobrával megnyerte. A nyílt tekintetű, jobbjában zászlót tartó, balját felemelő, erőtől duzzadó fiatalembert ábrázoló plasztika monumentalitása, tetszetős megfogalmazása, eltalált arányrendje és dinamikája ellenére a politikai indulat áldozatává vált és megsemmisült. Diplomamunkájául e tapasztalatok alapján munkásábrázolást választott, melynek kisplasztikai megfogalmazását a Fővárosi Tanács vette meg. E művére hasonlóan a Zászlóbontó ifjú című munkájához a világos, lendületes megfogalmazás a jellemző. A baljával lámpást felemelő, jobbjával csákányt tartó bányászalak megjelenítése meggyőzően hiteles. A jól sikerült Bányász gipszszobor nem lett bronzba öntve, de az ilyen állapotban is hatásos művet a Miskolc melletti Pereces bányásztelep vájáriskolájában a belső tér díszítésére használják. Tóth Sándor a nyarakat 1954 óta rendszeresen a Képzőművészeti Főiskola Szabó Iván vezetése alatt álló hódmezővásárhelyi művésztelepén töltötte. Tanulmányai befejeztével ebbe a művészetéről híres alföldi városba tért vissza a Művészeti Alap egy éves ösztöndíjával. A sors úgy hozta, hogy délalföldi működése további egy éves Hódmezővásárhelyi tartózkodással, majd 13 szegedi évvel egészült ki. Hamarosan összebarátkozott a térség akkor egyedül jegyzett szobrászművészével Tápai Antallal, akivel szakmai kapcsolata egyre inkább elmélyült. Jó kapcsolatot épített ki az ekkor Hódmezővásárhelyen tevékenykedő Végh János és Dömötör János művészettörténészekkel, valamint szegedi kollegájukkal Szelesi Zoltánnal. Személyes életében fontos változást jelentett, hogy Hódmezővásárhelyről választott feleséget, mint Szabó Iván, Vigh Tamás, Kamotsai István, Simon Ferenc és Borbás Tibor szobrász társai. Tóth Sándor szegedi művészpedagógusi állást vállalva házasodott meg és telepedett le családjával a Tisza-parti metropoliszban 1961-ben. A hatvanas évek elején Szeged vezetői elhatározták, hogy Művészeti Gimnáziumot alapítanak a városban. Ennek felállításával és kialakításával 1961-ben a jó szervezőképességgel rendelkező, ambiciózus Tóth Sándort bízták meg, aki az iskolában a szakmai tárgyak tanítását is elvállalta. Két évig a szegedi városi tanács művészeti főelőadója, de szegedi tevékenységét tekintve közel 10 éves szaktanári működése súlyosabban esik a latba. Habár hivatalosan az iskolában kőfaragó képzés folyt, számos szobrászművészt indított el a pályán innen és a Tábor utcai szakkörből, melynek Tápai Antal után évekig vezetője volt. Szegedi növendékei közül többen végeztek Képzőművészeti- és Iparművészeti Főiskolát és mára megbecsült, elismert művészek lettek. A művész azonban a tanításon kívül többre vágyott. Energiáit sikerült úgy beosztania, hogy alkotni is tudott. Az évek folyamán egyre jobban érezte az önálló műterem hiányát. Hamarosan művészi kibontakozásának gátjaként jelentkezett az a körülmény, hogy nem volt műterme. Szobrásztevékenységét a különböző munkafázisok szerint harmadik emeleti otthonában, az iskola alagsorában lévő műhelyben, illetve a város Tábor utcai kollektív műteremében fejtette ki. A budapesti, hódmezővásárhelyi, szegedi és egyéb országos seregszemléken az ötvenes évek végétől, illetve a hatvanas évek elejétől állandó résztvevő. 1964-ben került sor első önálló kiállítására, melyet a Dél-Alföld három városában mutatott be. Áprilisban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban indult a sikeres kiállítássorozat, melynek első helyszínén öt év terméséből 22 rézdomborítás és 16 rajz volt látható. A következő állomás - májusban - a szegedi Móra Ferenc Múzeumban volt. Végül az anyag júliusban érkezett a gyulai Vármúzeumba. Alkotóművészetének súlya 1959 és 1964 között - az elkészítéshez és tároláshoz egyaránt kis helyet igénylő - rézlemez-domborításra esett, melyhez a közvetlen indíttatást Borsos Miklós akkori kiállításain szereplő munkái adták. Témáit leginkább a családi életből merítette, de lírai megfogalmazású kompozícióit a személyes hangnemen túllépve sikerrel alakította általános érvényűvé. Domborításai festői hatással rendelkeznek, jelenetei közérthetőek, narratívak. Tóth Sándor ekkor készült munkáiban ünnepélyes pátosz ötvöződik játékos derűvel. Az örök szerelemnek a Tavasz címmel állít emléket, míg az anyaság örömének a Vásárhelyi Madonna lírai kompozícióval. Kiérlelt, dekoratív alkotása még a Juhász Gyula emlékét idéző Anna örök című műve. A költő verssorait egy idilli szépség mellett szerepeltető 1961-ben készült munkája vásárlás útján 1969-ben került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. 1964-ben megrendezett kiállításain kifejező lemezdomborításai közül míg az anyag Gyulára ért több mű is vevőre talált.
E hármas bemutatkozását követően vált valóra életének nagy álma, eljutott a művészetek hazájába Itáliába, ahol Rómában, Umbriában és Toszkánában tanulmányozta a szobrászművészet világhírű emlékeit. Érdeklődésének középpontjában Donatello és a quattrocento művészete állt, mely igazodás és vonzódás egész életén keresztül megmaradt.
Második szegedi tárlatának megrendezésére, 1966-ban a Képcsarnok Vállalat Kárász utcai kiállítóhelységében nyílott lehetőség. Ezen a tárlaton bronz kisplasztikákon és érmeken kívül fafaragásokat, vörösmárvány és terrakotta kisszobrokat, valamint grafikai munkákat is láthatott a közönség. Biztos vonalvezetésű rajzairól is elismeréssel írnak a korabeli lapok. Az ekkor bemutatott Torzó című terrakottájával, valamint Hegedűs lány című kisbronzával szintúgy kivívta a kritikusok dícséretét. Papp Lajos költő a Délmagyarországban közzétett gondolatai különösen találóak: „ ... Kis méretei ellenére is a nagyság érzetét keltő a geometrikus szigorúsággal megkomponált Hegedűs, ahol az ülő figura mértani szabályossággal elrendezett pozitúrája és a vonót tartó kéz Laza kecsessége, az átszellemült női arc oldott szépsége, mintegy ellenpontozva egymást ad dinamikus harmóniát, adja magát a zenét. ... " Ikrek című márványlapra helyezett szellemes bronz kompozícióját is többen méltatták. Az Ikrek sorozat egy példányát a kiállításon a Magyar Nemzeti Galéria vásárolta meg. A művész tehetségére országos szereplései kapcsán másutt is felfigyeltek. Így történt, hogy Kecskemét városa megbízta, hogy készítse el az ottani művésztelep létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerző egykori polgármesterének, Kada Eleknek portrészobrát. A kőbefaragott mű 1968-ban a Katona József Múzeum melletti szoborparkban került méltó elhelyezésre. A markáns, jól tagolt archoz a kor divatjának megfelelő nagy bajúszt illesztett a mester. A komoly, elgondolkodó tekintetű, fedetlen fővel ábrázolt férfi ruházatára is gondja volt, ezt jelzi a zakó és a nyakkendő szerepeltetése a mellszobron. Szakmai működésének elismerését jelzi, hogy 1968-ban elnyerte a Szegedi Nyári Tárlat díját. Harmadik szegedi kiállítása 1969-ben nyílott meg a Képcsarnok Vállalat kiállító helyiségében, melyen az elmúlt három év terméséből válogatott érmei domináltak. A bemutatott 50 érem között számos portrét találunk, melyekkel a családtagok mellett leginkább történeti személyek emlékét idézte fel. Megmintázta például Szent István király, Dugonics András, Juhász Gyula arcmását. A kortársak közül Illyés Gyulát, Neil A. Armstrong űrhajós, Kohán György és három orvos emlékérmét készítette el. Megihlette a Holdralépés éppenúgy, minta Motorcsónakverseny. Balatoni élményeit külön sorozatban meséli el. A művész egy-egy 60-110 mm átmérőjű éremfelületre ötletesen sűríti össze mondanivalóját. A Holdralépés világraszóló eseményéről megmosolyogtatóan ötletesen tudósít. Tájábrázolásainál kitűnik, hogy a mester festőnek készült. A kis felületeket olyan ügyesen tágítja ki, hogy ezáltal valós tájkép- és térélményünk lesz. Még ugyanebben az évben a mester szeptemberben Szabadkán is bemutatkozott egy nagyobb kollekcióval. Mindkét anyagban szerepeltette a tíz darabból álló Ikrek sorozat néhány tagját. A márványlapra helyezett babapár, egymást ismétlő mozgásának megfigyelése és ábrázolása a művész családi élményén alapul. A változatos helyzetekben megörökített Tóth-ikrekkel a művész későbbi kiállításán is találkozhatunk. A rákövetkező évben a szegedi és hódmezővásárhelyi művészek csoportkiállításán Berlinben és Frankfurtban vett részt, majd elnyerte a Békéscsabai Délalföldi Tárlat Munkácsy Díját. A mester szülővárosában működő Miskolci Képtárban 1971-ben fontos 200 darabból álló kiállítást rendeztek. Ezen a tárlaton a már Szegeden bemutatott vörösréz domborítások, kisplasztikák, érmek és rajzok mellett újakat is szerepeltetett a művész. Itt szerepel például a Bányász, Hengerész, Hegedűs, Rajzóra kompozíciók társaságában a híres Kalapos fej című alkotása, melyet szintén a Magyar Nemzeti Galéria vásárolt meg. Miskolcon állította ki először Metamorfózis No 1 (Tavasz) című márványszobrát, melyen egy közel 100 éves sérült temetői síremlék középterében hóvirágot tartó nőalak jelenik meg. Két korábbi rézdomborításánál - a Juhász Gyula emlékére és a Tavaszhír címűnél - találkoztunk ezzel a természet megújulására utaló motívummal. A rákövetkező évben Tóth Sándor a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 30 sokszínű kőből csiszolt az ősi primitív művészet formavilágát idéző márványszoborral és 22 darabos aktrajzsorozattal lepte meg törzsközönségét. A Halak, madarak, emberek című kiállítás márványszobrai, mely új oldaláról mutatta be a mestert, igen jó fogadtatásra lelt a szegedi művészetbarátok körében. A szegedi Móra Ferenc Múzeumba került egy kompozíció a bemutatott anyagból, mely műve azóta is a kupola alatti állandó szoborkiállításon látható. A művészpedagógus a nyári szünidőket szakmai előrehaladása érdekében különböző művésztelepeken töltötte: 1971 és 1975 között Villányban a kőszobrász szimpóziumon, 1973-ban Kecskeméten és Lengyelországban tartózkodott. Ez utóbbi helyszínen, a lengyelországi Oronskoban Hal című szobrát állították fel. 1974-1976 között Nyíregyháza-Sóstón, 1975-ben Bulgáriában járt művésztelepen. Két köztéri márvány szobra is jelzi ottani működését: Burgasban a tengerparti sétányon áll Torzó című szobra, míg a Hal című a Szlavejkovparkban.
Miután a művész hiába próbált Szegeden műteremhez jutni, pedig ez lett volna alkotómunkássága kiteljesedésének záloga, nem csodálkozhatunk azon, hogy kiutat keresett e zsákutcából. Hírét vette, hogy Nyíregyházán akkor adtak a Bethlen Gábor utcában több művésznek műteremlakást és bár azok a lakások kőalapanyagú, illetve monumentális szobrok készítésére vállalkozó művész számára alkalmatlanok, érdeklődött, hátha akadna egy megfelelő műterem számára is. Hamarosan pozitív értesítést kapott arról, hogy letelepedése esetén Nyíregyházán műtermes szolgálati lakást biztosítanak számára és a művész elfogadta a meghívást. Közel másfélévtizedes kapcsolata a Tisza-parti várossal nem szakadt meg, hiszen családja Szegeden maradt. Pedagógus feleségét munkahelye, három gyerekét pedig iskoláztatásuk tartotta ott. Hallatlan terheket rótt a művészre ez a kettős élet, hiszen úgy kellett új környezetében bizonyítania rátermettségét, hogy közben a szegedi művészeti életben megszerzett pozícióit megtarthassa. Szegedi jelenlétének bizonyítására igyekezett helyi vonatkozással bíró műveinek számát folyamatosan gyarapítani. Már a hatvanas években megkezdte a legfontosabb szegedi személyiségek arcmásainak érmeken történő megörökítését és amikor felmerült annak a lehetősége, hogy az 1975-ben felszentelt szeged-tarjánvárosi római katolikus templom kapudíszítéséül e sorozata felhasználásra kerülhet, érmeit önzetlenül odaajándékozta a plébániának, sőt szellemes tervet dolgozott ki az érmek esztétikus elhelyezésére. A közadakozásból felépült Tátra-téri Szent Gellért templom Szegedi kapujának bronz érmékből összeálló szőlőfürtjének szemeiben a város legfontosabb személyiségeinek arcmását fedezhetjük fel. A városi kiválóságok pantheonján kívül e templomhoz kapcsolódó munkája még, a kaputól jobbra álló harangtorony 1985-ben kihelyezett Szent Gellért domborműve és a templombelsőben lévő 1997-ben megformált Szent Teréz domborműve. Tóth Sándor negyed százada, 1974 márciusában telepedett le Nyíregyházán. A Szabolcsi Tárlatokon, a Szabolcs-Szatmár Megyei Őszi Tárlatokon ekkortól fogva rendszeresen kiállít. Feladatul kapta, hogy a Pedagógus Továbbképző Kabinet munkatársaként felügyelje a megye rajztanárainak továbbképzését, segítse egy a szegedihez hasonló nyíregyházi művészeti szakközépiskola felállítását, valamint vállaljon részt az itteni képzőművészeti élet fellendítésében. E feladatokat sikeresen ellátta. Fontos kiemelni, hogy jelentős sikereket ért el a művész új lakóhelyén művészeti szakkörök szervezésével és vezetésével is. Eredményes tehetséggondozását jelzi, hogy a Vasvári Pál utcai szobrász szakkörből indult Sebestyén Sándor, Nagy Lajos Imre, Simorka Sándor, Módi Péter szobrászkarrierje. Hamarosan ő lett a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Szervezetének titkára, mely feladatkört egy évtizedig ellátva sokat tett azért hogy a megyei művészek tevékenységét bekapcsolja az ország művészeti életébe. Az elvárásoknak megfelelő, sikeres kulturális missziója mértékadóan hozzájárult ahhoz, hogy ma pezsgő művészeti élet zajlik a megyében és a megye székvárosában. Tóth Sándor Nyíregyházán válhatott független szobrászművészé. A művész nyírségi letelepedésének évében a nyíregyházi Városi Művelődési Központban önálló kiállítással mutatkozott be. Ekkor vett részt először a NyíregyházaSóstón megrendezett nemzetközi művésztelep munkájában. Itt faragta fába közel két méteres, lírai hangvételű Sóstói sztélé elnevezésű diófa szobrát, mely tenyerében egy bronzérmét tart. E monumentális alkotását, - melynek a műfajhatárokat feszegető kialakítására a sík dombormű-éremapplikáció-szobor elnevezés illene művészi megfogalmazásának összetettsége teszi különösen érdekessé. Az antik görög művészet felfogását az afrikai primitív szobrászat stílusával ötvöző Tóth Sándor, művészi habitusa talán e kiemelkedő kompozíciójában érhető leginkább tetten. Az 1975-ös év fordulópont működésében. Ebben az évben vett ugyanis első alkalommal részt a firenzei Giorgio Vasari jeligés nemzetközi éremversenyen és 700 mű közül az előkelő harmadik helyezést érte el. Azt hogy e sikerét elérhesse hallatlan szorgalommal vetette magát az általa mindig is sokra tartott itáliai reneszánsz művészet elmélyült tanulmányozásába. Csakis így tudott Giorgio Vasari halálának 400. évfordulóján, a kiváló építő- és festőművész, művészeti író emlékének fennkölt, reneszánsz hagyományokat tükröző ábrázolásmóddal kialakított, autentikus portréjával tisztelegni. Érmének hátoldalán egy díszes oszlopfő emlékeztet firenzei építészeti működésére. A Vita szerzőjeként közismert művészről kevesen tudják hogy a Palazzo Vecchio belsőépítészeti kialakítása mellett, a híres Uffizi palota tervezője. 1975-ben részt vett a ravennai Dante Biennálén is. Érdeklődése ekkor fordult az Isteni Színjáték jelenetei, valamint alkotójuk, illetve szerelmének ábrázolása felé. Dante kedvese Beatrice érmén éppen olyan bensőséggel, reneszánsz pátosszal jelenik meg, mint a szintén ekkor készített Beatrice című szoborművén. A büszt láttán analógiaként a firenzei quattrocento híres szobrászegyénisége, Donatello alkotásai említhetők. A művész tudatosan, választott eszményképének megfelelően archaizál. E fontos műve a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonába került és 1978-ban a Műcsarnokban megrendezett Magyar szobrászok kiállításon is elismerést aratott. Habár előző miskolci kiállítását a Miskolci Galériában rendezték, Végvári Lajos professzor a Herman Ottó Múzeum Képtárában rendezett nagyszabású új Tóth Sándor kiállításon egyetlen olyan művet sem szerepeltetett, melyet szülővárosának közönsége az öt évvel ezelőtti tárlaton már láthatott volna. A Végvári Lajos profeszszor által kiválasztott 101 mű mindegyike, - a művész hallatlan termékenységének bizonyítékául, - 1971 után
készült. Az alkotások súlypontját 90 érem alkotta, de mutatóba szerepeltek itt legjobb szoborművei közül is, például a gyermekeit ábrázoló sorozat Krisztike, Nóra, Bence,valamint az Álom, a Sóstói sztélé és a Beatrice című munkái. A gyermekeit ábrázoló bronzbüsztök legjellemzőbb sajátja a líraian realista, közvetlen hangnem. A Beatrice szobrot idealizált fennköltség jellemzi, melyhez hasonlóval híres Dante érmein találkozhatunk. 1976-ban potsdami és zamosci művésztelepeken dolgozott. Különösen a lengyelországi tartózkodása ihlette számos érme elkészültét. Ebből az anyagból rendezett 1977-ben ismét önálló kiállítást Nyíregyházán. Ezúttal a Képcsarnok Benczúr Gyula Termében mutatkozott be, melynek sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megyeés városszerte megismerjék, megszeressék műveit. Ekkor mutatta be továbbá FIDEM érmét, valamint a Nyírbátori zenei napok-ra készített emlékérmét is. Szegedi felkérésre, az odalátogató világhírű Albert Bruce Sabin professzor emlékérmének megmintázását is sikerrel oldotta meg. Az év derekán Nyíregyháza testvérvárosába Rzeszówba látogatott, ahol a művésztelepen szorgalmas munkával szerzett magának megbecsülést, amit éremmel is honoráltak. Az 1975-ben elkészült VL Pál pápa érmét Rákos Raymund páter elküldte ajándékul a Szentatyának, aki kedvező fogadtatásban részesítette e gesztust és 1977-ben azzal tüntette ki az érem alkotóját, Tóth Sándort, hogy ezüstérmet adományozott neki. Az, hogy a történelemben bizonyos dolgok, események megismétlődhetnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jó 150 éve hasonló megtiszteltetés érte a pápát ábrázoló éremajándékért Ferenczy István szobrászművészt. A művész jól szerepelt több pályázaton, melyek közül a Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának 175. évfordulójára kiírt azért fontos, mert a 200 forintos pénzérme elkészítésére a tehetséges pályatárs Csíkszentmihályi Róbert szobrászművésszel közösen nyert megbízást. Tóth Sándor éremoldalán a rakamazi hajfonatkorong turulmadara került ábrázolásra. A nemzetközi éremművészeti szövetség a FIDEM 1977-ben, fennállásának 40. évfordulója alkalmából Budapesten tartotta kongresszusát és szervezett a Magyar Nemzeti Galériában éremművészeti kiállítást. Ezen a tárlaton nagy számban szereplő magyar éremművészek, - Csengeryné, Dr. Nagy Zsuzsa művészettörténész, az éremosztály vezetője - értő válogatásában és rendezésében átütő sikert arattak. Ezen a sikeren felbuzdulva javasolta Tóth Sándor, hogy a jövőben a sóstói művésztelep kizárólag éremművészeket fogadjon. Ötletét a rendező szervek, - vagyis a megye és a város vezetői, - a szakmai felügyeletet ellátó miniszteriális referensekkel együtt jónak találták, melynek következtében az 1970 óta jobbára festőket, grafikusokat fogadó telep profilja megváltozott. Tóth Sándor a városba költözésétől fogva aktívan kiveszi részét a Sóstói Nemzetközi Művésztelep megrendezésével kapcsolatos munkákból és 1977-től tagja a telep Művészeti Tanácsának. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálának 350. évfordulóján, 1979-ben a Magyar Nemzeti Bank 200 forint névértékű ezüst emlékpénzt adott ki, melynek elkészítésére a megbízást 12 pályázó közül Tóth Sándor nyerte el. A feladatot a művész ötletesen úgy oldotta meg, hogy a fejedelem által veretett tallér motívumát vette alapul emlékérmének kialakításánál. Az archaizáló előlap szinte megtévesztésig magán viseli a korabeli érme jellegét, míg a hátlapon szereplő adatok - Magyar Népköztársaság, 200 forint, 1979 - egyértelműsítik az érem funkcióját és korát. Növekvő elismertségéről tanúskodik, hogy érmeit 1979-ben beválogatták abba a kollekcióba, melyet Helsinkiben, Stockholmban és Párizsban mutattak be a magyar éremművészeti vándortárlaton, valamint a FIDEM lisszaboni kiállításán. Ugyanebben az évben még egy fontos nemzetközi szereplése volt, ekkor rendezték meg ugyanis a Szabolcs-Szatmári képzőművészek kiállítását Ungváron, melyen hangsúlyosan nagy kollekcióval, 11 művel vett részt. Munkásságát viszonylag későn, 1982-ben ismerték el Munkácsy-díjjal. Még ugyanebben az évben Ungváron rendezett tanítványával, Sebestyén Sándor szobrászművésszel közösen sikeres kiállítást, melyet 20 ezren tekintettek meg. Ugyancsak 1982-ben Miskolcon a Lévay József Könyvtárban közel három évtizedes éremművészeti tevékenységéről adott számot a mester 121 művével. Márvány és bronzszobrait ezalatt az ország egy másik pontján, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum udvarán megrendezett szabadtéri tárlaton mutatta be. Békéscsabai kiállítását követően, Gyulán az Erkel Művelődési Központban is láthatták térplasztikáit az érdeklődők. Ötvenedik születésnapján, alkotói munkásságának 25. évében, 1983-ban a nyíregyházi Jósa András Múzeumban és a balatonfüredi Balatoni Galériában rendeztek Tóth Sándor számára nagyszabású kiállítást. A múzeumi rendezvényen 330 különböző műfajú szobrászati alkotását tekinthette meg a közönség, melynek jelentős hányadát érmei tettek ki. Korábbi művésztelepi részvétele folytatásaként 1983-ban, 1985-ben és 1991-ben a Nyíregyháza-Sóstói Művésztelepen dolgozott, 1982-ben Dzintariba (Lettország) és Zsdennyevonba (Ukrajna), 1984-ben Karlovoba, Sozopolba, 1988-ban Palangába (Litvána), 1988-ban Körmöcbányára, 192-ben Klaipédára (Litvánia) is ellátogatott.
Nyíregyházán ekkortájt több megbízást is kapott: síremléket készített Leviczky László nyíregyházi órásmesternek, megbízták a nyíregyházi 1956-os mártírok emlékművének elkészítésével, a megyei kórház szintén felkéri emléktáblák és emlékérmek készítésére. Több mint egy évtizedes nyíregyházi jelenlétét reprezentálva az 1985-ben Ungváron megrendezett Negyven év Szabolcs-Szatmár képzőművészetében című kiállításon 34 művel szerepelt. A művész társadalmi szerepvállalásának oly módon is jelét adta, hogy gondolatait gyakran papírra vetve cikkekben jelentette meg. Publikációs tevékenységét még Szegeden kezdte meg, majd a nyíregyházi Pedagógiai Műhely és a Szabolcs-Szatmár-Bereg folyóiratok szerkesztőbizottságának volt tagja. A három város - Miskolc-Szeged-Nyíregyháza - közül, mindegyikhez szoros kapcsolat fűzi, egyaránt joggal állíthattak volna ki tőle műveket a Magyar Nemzeti Galériában (1985) megrendezett A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve című kiállításon. Végül a nyíregyházi Jósa András Múzeum anyagában szerepelt Tóth Sándor Dante 25. Éneke című reliefjével, mely az ember szerelemben való ujjá születését ábrázolja . 1985-ben a miskolci Mini Galériában láthatta szülővárosának közönsége legújabb érmeit. Ebben az évben bízta meg a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Hajdú-Bihar megyei Csoportja a 16 darabosra tervezett Erdélyi fejedelmek vert éremsorozat megcsinálásával. 1986-ban Buda visszavívásának 300-ik évfordulójára 500 Ft-os névértékű emlékpénz került kiadásra, melynek kivitelezésére Tóth Sándor nyert, - újra Csíkszentmihályi Róberttel együtt - megbízást. 1988-ban az a megtiszteltetés éri, hogy a bécsi Kunsthistorisches Museum Éremtárában 166 művet felvonultató grandiózus kiállítással mutatkozhatott be, mely alkalomból Közép-Európa legpatinásabb éremgyűjteményébe kerülnek be művei. Még ugyanabban az évben részt vett a körmöcbányai Éremművészeti Alkotótelep alakuló szimpoziumán. A rákövetkező évben két jelentős kiállítása volt, az egyikre a szegedi Fekete Házban, a másikra Nyíregyháza német testvérvárosában Iserlohnban, a Park Színház Galériájában került sor. A párizsi Magyar Intézet 1991-ben biztosított lehetőséget arra, hogy 468 érmét és néhány szobrát bemutathassa. A következő évben a debreceni Déri Múzeumban állították ki a Párizsban járt anyagot. A művész 60. születésnapja alkalmából, 1993 március 19.-én a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában, Budapesten a Bolgár Kulturális Intézetben és Kaposvárott nyíltak kiállítások. Idézzünk fel néhány gondolatot a szegedi megnyitón Papp Lajos költő által elmondottakból: „ ... S noha jó szívvel idézzük meg most a húsz-harminc évvel ezelőtti Tóth Sándor míves, gyönyörű rajzait és rézdomborításait, az életnagyságú szoborportrékat és emlékszünk a vidám játékosságot, életszeretet, derűt sugárzó kisplasztikákra, mégis azt kell mondanunk a művész -immár a nyíregyházi évek hozamaként legteljesebben az éremplasztikában valósította meg s adja tovább önmagát... " A kerek évforduló méltó megünnepléseként két évvel II. János Pál pápa máriapócsi látogatását követően 1993. augusztus 18.-án szentelték fel az ottani XVIII. századi görög katolikus kegytemplom Tóth Sándor által készített bronz, domborműves kapuját. A kapu többosztásos díszítményének felső sorában középen X. Pius pápa, a hajdúdorogi egyházmegye létrehozója és a Máriapócsra látogató II. János Pál pápa domborműportréja látható. Mellettük két oldalt a templomépítő Olsavszky Mánuel, valamint a rendalapító Dudás Miklós püspökök szerepelnek. Elképzelhetjük, hányszor tanulmányozta a művész - meg nem szűnő csodálattal - a firenzei Keresztelőkápolna Ghiberti által készített Paradicsom-kapujának bámulatos kivitelét. E tanulmányok, Ghiberti tisztelete jogosította fel a mestert arra, hogy életének e legnagyobb vállalkozásába belevághasson és azt sikerrel megvalósíthassa. 1994-ben ismét Budapesten rendeztek FIDEM konferenciát és a központi rendezvényhez kapcsolódó programként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe invitálták a kongresszus résztvevőit. A nyíregyházi programpontok között szerepelt a sóstói alkotótelep meglátogatása és a Városi Galériában megrendezett éremkiállítások megtekintése. E kiállítások között Tóth Sándor és Győrfi Sándor átfogó bemutatóját, a többi helyi művész anyagából pedig válogatást láthattott az ideérkező szakemberküldöttség. Ebben az évben Tóth Sándornak még két további külföldi bemutatkozást kellett lebonyolítania. Az elsőre Nyíregyháza finn testvérvárosában Kajaaniban a Megyei Múzeumban került sor, míg a másodikra Colorado Springs-ben, az Amerikai Numizmatikai Múzeumban. A művész szervezőkészségét dicséri, hogy a már kiküldött anyagot három amerikai helyszínen is bemutatta. A következő évben ugyanis Szeged amerikai testvérvárosa, az ohioi Toledo rendezett az Owens-Illinois Art Centerben magyar képzőművészeti fesztivált, melynek fő eseménye Tóth Sándor önálló kiállítása volt. A magyarok által sűrűn lakott vidéken a rendezvényt szívélyes baráti légkör övezte, olyannyira hogy a művész munkássága iránti tiszteletük kifejezéseként október 24-ét Tóth Sándor napnak nyilvánította a város vezetése. Amerikai kiállítássorozatának záróakkordjaként a művész érmeit Delaware város Művészeti Központjában is bemutatták. Hazatérve 1996 őszén a nyíregyházi Városi Galériában rendeztek szép kiállítást műveiből és ugyancsak Nyíregyházán felavatták Szent Miklós ivókútját.
1997 májusában a városban rendezett Európa-nap alkalmából, mint a városban élő nemzetközi rangú alkotót, őt kérték fel kamarakiállítás rendezésére a Városi Galériában. Születésének 65. évfordulóját Szegeden és Nyíregyházán rendezett életműkiállításokkal ünnepelte meg. Ez alkalomból nyílott Ópusztaszeren a Nemzeti Emlékparkban 600 érmét bemutató tárlata. Munkásságának, szerteágazó tevékenységének áttekintésével szerettük volna elősegíteni azt, hogy műveihez közelebb kerülhessünk és azok mondanivalóját azok is megérthessék, akik személyesen nem kerülhettek a művésszel kapcsolatba. Szakmai felkészültségét, ötletességét tükröző művészete alapján ennek ellenére számos alkalommal felkérték városi, megyei, vagy országos szervezetek, intézmények, hogy készítsen számukra kisebb munkákat. Ezen túlmenően jó néhány pályázaton szerepelt sikerrel. E megbízásokból tevődik össze a mester közel 40 rézlemezdomborítást, 70 köztéri alkotást, mintegy 50 portrészobrot és kisplasztikát, valamint 1000-re tehető érmet felölelő - grandiózus életműve. A megrendelők szigorú tematikai és megformálási elvárásait követő művek kivitelezése funkciójuknak megfelelő és mindenkor pontos. Tóth Sándor pontos, megbízható művész, ezért kérték fel - főleg a hetvenes évek közepétől - ismételten emlékérmék elkészítésére. Pályája kezdetén az alkotóművész jobbára saját maga gyönyörűségére dolgozott. Nem az ő hibája, hogy műhely és megrendelések hiányában tematikája az induláskor családjának ábrázolására szorítkozott. Három évtized múltán joggal állapíthatjuk meg, hogy Tóth Sándort „közlési vágya" nem hagyta nyugodni. Saját költségén természetesen nem foghatott emlékművek készítésébe, sőt életművében megtalálhatók olyan kisplasztikák is, melyeket rendhagyó módon 30 évvel gipszbe formálásuk után, csak napjainkban tudott kiöntetni. Joggal állapíthatjuk meg, hogy Tóth Sándor számára a körülmények kényszere miatt az érmészet vált legfontosabb műfajjá. A művész legfontosabb kitüntetéseit, legrangosabb kiállításait és legtöbb pályázati sikerét - a kevésbé látványos - éremművészetnek köszönheti. Magyarországon vele együtt, az 1960-as évek közepén egy tehetséges éremművész-nemzedék bontogatta szárnyait, melynek tagjai közül többen is világhírűek lettek. Tóth Sándor érmeit a precíz, logikus és tetszetős szerkesztés, a tudati tartalmakkal való telítettség és a gondos, elegáns kivitelezés tünteti ki. E tenyérben elférő művein hitelesen mintázza meg művészek és tudósok karakteres arcmását és finom líraisággal tájélményeit és városképeit. Vert érmeinek fegyelmezett archaizálása, világos témakibontása tükrözik a művész elmélyült, komoly munkáját. A művész egykori főiskolai tanárát, a hazai művészettörténészek nesztorát, Végvári Lajos professzort szoros barátság fűzi kedves tanítványához. A Miskolcra települt professzor, - aki több mint 40 éve kíséri megkülönböztetett figyelemmel Tóth Sándor pályáját - számos kiállításának létrejöttét segítette elő. Végvári Lajos professzor autentikus véleményével való egyetértésünknek Tóth Sándor működését értékelő sorainak felidézésével szeretnénk nyomatékot adni: „... Bár nagyméretű szobrászattal is foglalkozik és számos domborművet, domborítást készített, legjobb eredményeit az éremművészetben érte el. ... Ebben a műfajban a világ élvonalában van. ... Mai éremművészetünk egyik legjelentősebb képviselője Tóth Sándor. ... Művészi tevékenysége és felfogása teljesen egyéni, elkülönül ... az elődöktől, de a nála fiatalabb nyugtalan, kísérletező érmészektől is. ... Érmeinek harmonikus és bensőséges jellegében maradéktalanul megnyilvánul az élet szépségét igénylő akarata, a harmóniára irányuló vágyakozása. Rendkívül fejlett karakterérzéke és a kultúra értékei iránti fogékonysága, rezonáló készsége részesek abban, hogy érmei mindig tetszést váltanak ki, és feltétlen sikert aratnak. ... " Dr. Matits Ferenc művészettörténész
Tóth Sándor kiállításai Önálló kiállítások:1964: Tornyai J. M., HMVHELY.(kat.), Móra F. M., SZEGED (kat.), Erkel F. M., GYULA (kat.); 1966: Képcsarnok, SZEGED (kat.); JózsefA. M., MAKÓ (kat.); 1969: Képcsarnok, SZEGED (kat.); Művelődési Közösség Kiállítóterme [Pintér Józseffel], Topolya (BACKA TOPOLA, YU); A Szabadkai Képzőművészeti Találkozó Kiállítási Szalonja [Pintér Józseffel], Szabadka (SUBOTICA, YU) (kat.); 1971: Miskolci Képtár, Miskolc (kat.); Járási Műv K., EDELÉNY; Helytörténeti M., Tokaj; 1972: Móra F. M. Képtára, SZEGED (kat.);1973: Kiskun M, KISKUNFÉLEGYHÁZA (kat.); 1974: Képzőművészeti Találkozók Kiállítóterme, SZABADKA (SUBOTICA, YU); Városi Műv K., NYÍREGYHÁZA; 1976: Herman 0. M. Képtára, MISKOLC (kat. bev tan.: Végvári L.); Nagyközségi Műv H., TISZAVASVÁRI (kat.); 1977: Benczúr Gy T., NYÍRECYHÁZA (kat.); 1978: Városi Műv K., HAJDÚBÖSZÖRMÉNY; 1979: Medgyessy T, DEBRECEN; Báthori I. M., NYÍRBÁTOR; 1980: Ady E. Műv K., KISVÁRDA; 1982: Néprajzi M. [Sebestyén
Sándorral], Ungvár (UZSGORODD, SZU); Lévay J. Kvtár, MISKOLC (kat. bev tan.: Végvári L.); Munkácsy M. M., BCSABn; Erkel F. Műv K., GYULA; Műv. K. [Sebestyén Sándorral], HAJDÚDOROG; 1983: Jósa A. M., NYÍREGYHÁZA (kat.); Somogyi Kvtár, SZEGED; Balatoni G., BFÜRED (kat.); 1985: Mini G., MISKOLC (kat.); 1986: Báthori I. M., NYÍRBÁTOR (kat.); Medgyessy Emléken., DEBRECEN; 1988: Kusthistorisches Museum, BÉCS (kat. bev. tan.: K. Schulz); 1989: G. des Parktheaters, Iserlohn; Móra F. M. Fekete H., SZEGED (kat. bev tan.: Nagy Á.); 1991: Magyar Int., PÁRIZS; 1992: Déri M., DEBRECEN (kat. bev tan.: Sz. Kürti K.); 1993: Móra F. M. Képtár., SZEGED; Bolgár Kulturális Int.; 1994: Kainuun Museo, KAJAANI (FIN); POSTFIDEMK, Városi G. [Györfi Sándorral], NYÍREGYHÁZA (kat.); Hungarian Rhapsody, Amerikai Numizmatikai M., COLORADO SPRINGS (USA) (kat.); 1995: Owens-Illinois Art Center, TOLEDO (USA); Art Center DELAwARE (USA); 1996: Hatvani G. [Pintér Józseffel], HATVAN; Vay Á. M., VAJA; Városi G. [Csizmadia Zoltánnal], NYÍREGYHÁZA (kat.); Móra F. M.. Könyvtára, SZEGED; 1997 Európa napi K., Városi G., NYÍRECYHÁZA; 1998: Móra F. M., SZEGED; Nemzeti Emlékpark, ÓPUSZTASZER; Jósa A. M., NYÍREGYHÁZA; 1999: Bankcenter, BUDAPEST. Válogatás csoportos kiállításai közül 1964-től rendszeres kiállítója a Hódmezővásárhelyi és Szegedi Nyári Tárlatoknak, gyakran küldte műveit a Békéscsabai Alföldi Tárlatokra és a Debreceni Nyári Tárlatokra,1974-től rendszeres kiállítója a Szabolcsi, illetőleg Szabolcs-Szatmári Megyei Őszi Tárlatoknak is, 1977-1989 között pedig kiállító művész a FIDEM Nemzetközi Kiállításain; 1962: X Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok; 1965: X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok;1967, 1968: Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka(Subotica), Újvidék (Novi Sad,YU), 1970: Alföldi művészek Kiállítás, Berlin, Frankfurt, Odessza; 1978: Magyar szobrászok Kiállítás, Műcsarnok; 1979: Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki, Stockholm, Párizs; Szabolcs-Szatmári Képzőművészek Kiállítása, Ungvár (Uzsgorod, SZU); 1981: Szabolcs Szatmár megye képzőművészete, Műv. M., Szatmárnémeti [Satu Mare, RO]; 1985: A művészetszolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, MNG; Negyven év Szabolcs-Szatmár képzőművészetében, Ungvár (Uzsgorod, SZU); 1991: Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, JATE Aulája, Szeged; Szabolcs-SzatmárBereg megyei Képző-és Iparművészek Kiállításai, Körmöcbánya Nagybánya (Baia Mare, RO) - Nagyvárad (Oradea, RO); 1993: III Nközi Érem Quadrienálé, Körmöcbánya, (Kremnica, CSZ); Építészet érméken, OMF; 1994: Tavaszi Tárlat, Közlekedési M. - Petőfi Csarnok; 1995: Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi G., Nyíregyháza, Városi G., Uherské Hraditste (CZ), M., Körmöcbánya (Rremnica, SZL); Névjegy-érem kiállítás, OTP G.; 1997: Arcok és Sorsok, XI Országos Portré B., Hatvani G., Hatvan. Tóth Sándor köztéri műveinek jegyzéke 1959: Bányász, gipszszobor, VÁJÁRISKOLA, PERECES; 1962: Gagarin, vörösrézlemez, domborítás, KOLOZSVÁRI-TÉRI ISKOLA, SZEGED; 1964: Rózsa Ferenc, vörösrézlemez, domborítás, RÓZSA F. SUGÁRÚT, SZEGED (eltávolítva); 1965: Juhász Gyula, rézlemez, domborítás, a TISZA SZÁLLÓ ÉTTERMÉSEN, SZEGED; 1966: Dr Gellért Albert, bronz, dombormű, ANATÓMIAI INTÉZET, SZEGED; 1968: Kada Elek, kő, büszt, KATONA J. M. MELLETTI SZOBORPARK, KECSKEMÉT; Lenin, rézlemez, domborítás, PÁRTHÁZ, KAPOSVÁR (eltávolítva); Marx-Engels-Lenin, bronz, dombormű, PÁRTHÁZ, KAPOSVÁR (eltávolítva); 1972: Könyves-Kolonics, bronz, emléktábla, ÜGYVÉDI KAMARA, MAKÓ; Véradásért, réz, domborítás,épületplasztika, VÉRELLÁTÓ INTÉZET, BCSABA;1971: Czibula Antal, bronz, domborítás, ÜGYVÉDI KAMARA TANÁCSTERME, SZEGED (eltávolítva); 1973: Pest és Buda egyesítésének emlékkövei, mészkő, szobor, BUDAPEST KÖRÚT, SZEGED; HRI, márvány, szobor, ORONSKO(PL); 1974: Balázs Béla, bronz, dombormű, KÁLVIN TÉR, SZEGED; 1975: Templomkapu, vörösréz lemez, bronzérmek, TÁTRATÉRI R. K. TEMPLOM, SZEGED; Hal, márvány, szobor, SZLAVEJKOV PARK, BURGAS; Torzó, márvány, szobor, TENGERPARTI SÉTÁNY, BURGAS; Várakozás, mészkő, szobor, PARK, Siklós; Baross László, kő, büszt, BAROSS L. SZAKKÖZÉPISKOLA, MÁTÉSZALKA; 1977: Zalka Máté, vörösréz, domborítás, ZALKA M. ISKOLA, SZEGED (eltávolították); Dr Gelei József, bronz, dombormű, ORVOSKÉML41 INTÉZET, SZEGED; 1980: Jegyesek, réz, domborítás, HÁZASSÁGKÖTŐTEREM, HMVHELY; 1982: Alpár Ignác, bronz, dombormű, MÓRICZ Zs. SZÍNHÁZ TÁRSALGÓJA, NYÍREGYHÁZA; Leviczky László, bronz, dombormű, temető, NYÍREGYHÁZA; Megyecímer, bronz, dombormű, MEGYEHÁZA, NYÍREGYHÁZA; Kossuth Lajos, bronz, dombormű, ÁLTALÁNOS ISKOLA, TISZALÖK; 1983: Juhász Gyula, bronz, dombormű, a költő szülóMázának helyén SZOTE, SEBÉSZETI KLINIKA, SZEGED; 1984: Varga Tibor, bronz, dombormű, BELVÁROSI TEMETŐ, SZEGED; Jósa András, bronz, dombormű, Jósa A. KÓRHÁZ, NYIREGYIIÁZA; Kórház, bronz, dombormű, Jósa A. KÓRHÁZ, NYÍREGYHÁZA; 1984-87: A Szeged Csanádi Püspök trónusa és dombormű, bronz, DÓM, SZEGED; 1984-1999: Szabolcsi orvosok, bronz, dombormű, Jósa A. KÓRHÁZ, NYÍREGYHÁZA; 1985: Vilmon Gyula, bronz, dombormű, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET, SZEGED; Szent Gellért, bronz, dombormű, TÁTRA-TÉRI R. K. TEMPLOM, SZEGED; Miskolci gimnáziumok, bronz, dom
bormű, FÖLDES GIMNÁZIUM FALÁN, Miskolc; 1986: Molnár János, bronz, dombormű, TITÁSZ SZÁLLODA, HAJDÚSZOBOSZLÓ; j Kelemen Didák, bronz, dombormű, BÁTHORY M., NYÍRBÁTOR; Kelemen Didák, bronz, dombormű, MINORITA TEMPLOM, Miskolc; Weiner Leo, bronz, dombormű, ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA, DEBRECEN; Hatvani István, bronz, dombormű, KLTE, TTK TANÁCSTERME, DEBRECEN; Sillye Gábor, bronz, büszt, HAJDÚSÁGI M. UDVAR, HAJDÚBÖSZÖRMÉNY; Görög Demeter, bronz, büszt, KÖZSÉGHÁZA ELŐTTI PARK, HAJDÚDOROG; Bocskai István, bronz, büszt, Fő TÉR, HAJDÚHADHÁZ; 1986: Szent István dombormű, VÁLLAJ) FŐTÉR;1989: Vikár Sándor, bronz, dombormű, MŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA FALÁN, NYÍREGYHÁZA; 1990: Id. Görömbei Péter, bronz, dombormű, REFORMÁTUS TEMPLOM, NAGYKÁLLÓ; Ifj. Görömbei Péter, bronz, dombormű, REFORMÁTUS TEMPLOM, NAGYKÁLLÓ; Ratkó József, bronz, dombormű, VÁROSI KÖNYVTÁR, NAGYKÁLLÓ; 1991: Kossuth Lajos, bronz, szobor, SZEGVÁR; Kossuth Lajos, bronz, dombormű, KOSSUTH TÉR, NYÍREGYHÁZA; Városalapítási privilégium kihírdetése, bronz, dombormű, VÁROSHÁZA (KOSSUTH TÉR), NYÍREGYHÁZA; 1992: Világháborús emlékmű, bronz, Téglás; Világháborús emlékmű, bronz, temető, NYÍRPAZONY; 1993: Ábrahám Ambrus, bronz, dombormű, ADYTÉRI EGYETEMI EPÜLET, SZEGED; Templomkapu, bronz, BAZILIKATEMPLOM, MÁRIAPÓCS; 1995: Magna Domina Hungarorum, bronz, dombormű, VATIKÁNI NAGYKÖVETSÉG, BUDAPEST; Manninger Rezső, bronz, dombormű, ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET, BUDAPEST; 1996: Imre József, bronz, dombormű, SEBÉSZETI KLINIKA, SZEGED; Bay Zoltán, bronz, büszt, DÓM-TÉRI PANTHEON, SZEGED; Szent Miklós ivókút, bronz, SZENT MIKLÓS TÉR, NYÍREGYHÁZA; Eisert Árpád, bronz, dombormű, JósA A. KÓRHÁZ, NYÍREGYHÁZA; Tomasovszky András, bronz, büszt, TEMETŐ, NYÍREGYHÁZA; Szilágyi László, bronz, büszt, TEMETŐ, NYÍREGYHÁZA; 1997: Mikszáth Kálmán, bronz, dombormű, SZAB SZÉKHÁZ, SZEGED; Szent Teréz, bronz, dombormű, TÁTRA-TÉRI R. x. TEMPLOM, SZEGED; Kállay Rudolf, bronz, dombormű, Jósa A. KÓRHÁZ, NYÍREGYHÁZA; 1998: Áldásy Pál, bronz dombormű, ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET, Miskolc; Térplasztika, bronz, VÉRADÓÁLLOMÁS, NYÍREGYHÁZA; 1999: László Gyula, I bronz, dombormű, NEMZETI EMLÉKPARK, ÓPUSZTASZER; Géza fejedelem, bronz, büszt, NEMZETI EMLÉKPARK, ÓPUSZTASZER. Az alábbi gyűjtemények őrzik Tóth Sándor műveit MNG; FK; Művelődési Minisztérium; Honvédelmi Minisztérium; Fővárosi Tanács; Művészeti Alap; Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Gyűjteménye; MNB Bankjegy- és Éremgyűjteménye; OMH Építészeti M.; Semmelweis Orvostörténeti M.; Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény; Móra F. M., Szeged; Tornyai J. M., Hmvhely; Jósa A. M., Nyíregyháza; Városi G., Nyíregyháza; Damjanich J. M., Szolnok; Munkácsy M. M., Bcsaba; Herman 0. M., Miskolc; Sárospataki G., Sárospatak; Csongrád megyei és Szeged Városi Tanács gyűjteményeiben; Balaton M., Keszthely; Kunsthistorisches M., Bécs; Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs; Vatikáni Pápai Műgyűjtemények, Róma; Városi Levéltár, Firenze; Dante Központ, Ravenna; Városháza, Iserlohn; British Museum, London; Városi M., Rzeszów; Puskin M., Odessza; Éremmúzeum, Körmöcbánya; Éremmúzeum, Stockholm. Válogatás a művésszel foglalkozó irodalomból SZABÓ E.: Tóth Sándor, Csongrádmegyei Hírlap, 1963. máj 26.; NÉMETH F.: Szegedi művészek.' Tóth Sándor, DélMagyarország, 1963. jún. 14.; D. J.: Tóth Sándor szobrászművész kiállítása Vásárhelyen, Csongrád megyei Hírlap, 1964. ápr. 19.; SZELESI Z.: Tóth Sándor tárlata, DélMagyarország, 1964. máj. 22.; DANKÓ L: Tóth Sándor kiállítása Gyulán, Békés megyei Népújság, 1964. júl. 5.; SZELÉSI Z.: Alföldi művészek között, Tóth Sándor rézdomborításai, Tiszatáj, 1965. febr.; PAPP L.: Tóth Sándor kiállítása a képcsarnokban, DélMagyarország, 1966. máj. 21.; AKÁCZ L.: Tóth Sándor tárlata Szegeden, Csongrád megyei Hírlap, 1966. jún. 12.; D. FEHÉR ZS.: Tóth Sándor kiál- lításáról, MŰV 1966/12; P P: A szobrok költészete, Ikrek, Szegedi Egyetem, 1966. jún. 8.; SZELESI Z.: Múzeum és művészet, Gondolatok Tóth Sándor makói kiállításának megnyitásán, Csongrád megyei Hírlap, 1966. okt. 4.; PAPP L.: Szobrok és gondolatok, Tóth Sándor kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966. 557- 9; A. L.: Tóth Sándor kiállítása, Dél-Magyarország, 1969. nov 22.; PAPP L.: Számadás a talentumról, Tóth Sándor kiállítása a Miskolci Képtárban, Észak-Magyarország, 1971. febr. 9.; PAPP Z.: Halak, madarak, emberek, Tóth Sándor kiállítása Szegeden, Csongrádmegyei Hírlap, 1972. dec. 20.; BURGET L.: Egy szobrász arcképe, Pedagógiai Műhely, 175/4.; B. L.: Mindig elkötelezetten, Tóth Sándor szobrászművész munkájáról, Kelet-Magyarország, 1975. jún. 15.; Szerző nélkül: Artysta mócai: Polska moja milosc, Kocaíny Magazyn A, Rzeszów (PL), 1977. dec. 26.; TARKAVÖLGYI Gy : A modell: Sabin professzor, KeletMagyarország, 1977. dec. 4.; HUSZÁR L. -VARAKNAI. Gy.: Medicina in Nummis, Bp. 1977; VÉGVÁRI L. : Kat, bev., Lévay J. Kvtár, Miskolc, 1982.; CSERNEGA-BALLA J.: Mester és tanítvány, magyar testvéreink művészete, KeletMagyarország, 1982. szept. 11.; BÓKA E.: Tóth Sándor szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2. ; POGÁNY G.: Kat. bev , Jósa A. M., Nyíregyháza,
1983.; TÓTH L.: A Munkácsy-díjas szobrászművész, KeletMagyarország, 1983. okt. 8.; A. G.: Képzőművészet, Vigília, 1983/4.; POGÁNY G.: Kat. bev., Jósa A. M., Nyíregyháza, G., Bfüred, 1983.; VÉGVÁRI L.: Tóth Sándor érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986.; VÉGVÁRI L.: Tóth Sándor, Tollvonások egy szobrász portréjához, Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Szemle, 1986. márc.; TÓTH L. (szerk.): Tóth Sándor érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986; BÓNA E: Medicina in nummis Szegedinesis, Szeged, 1986; K. SCHULZ: Kat bev., Kunsthistorisches M., Bécs, 1988.; NAGY Á. : Kat bev. , Móra F. M., Szeged,1989.; SZOLLÁTH Gy: A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Érmei, Bp., 1990.; CSERNUS S.: Állandóan úton, de mindig révben, Tóth Sándor szobrászművész éremkiállítása Párizsban, Kelet-Magyarország, 1991. márc. 2.; SZ. KÜRTI K.: Kat. bev., Déri M., Debrecen, 1992.; KÁLLAI J.: Budapesttől Denverig, Tóth Sándor szobrászművész jubileumára, Kelet-Magyarország, 1992/3. 12.; POGÁNY Ö. G.: Tóth Sándor jubileuma, KeletMagyarország, 1993. márc. 27.; MESE: Tenyérnyi világ, Délvilág, 1993. márc. 22.; PAPP L.: A hatvanéves Tóth Sándor kiállítása elé, Pedagógiai Műhely, 1993/4.;TÓTH A.: A mesterség dicsérete, Tóth Sándor szobrász 60 éves, Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Szemle, 1993/3.; TÓTH A.: Szeged szobrai és muráliái, Szeged 1993.; VÉGVÁRI L.: Kat bev , Városi G., Nyíregyháza, 1994.; Szerző nélkül: Nyíregyházi siker Amerikában, Új Kelet, 1995. júl. 1.; TÓTH A.(szerk): Szegedi szobrászok lexikona, Szeged, 1996.; MATITS F.: Tárlatnyitás harangszóra, Tóth Sándor szobrászművész szegedi kiállításának krónikája, KeletMagyarország, 1998. febr. 7.; MATITS F.: A 65. éves -~köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998. szept.; TÓTH A.: Egy életmű realizmusa, -~életmű kiállítása a szegedi múzeumban, Tisza Hangja Antológia 98, Szeged, 1998, 165-170.; MATITS F.: The life and work of Sándor Tóth, The Medal, London, 1999/34. 62-74. Dr. M.F. A katalógus támogatói: Nemzeti Kulturális Alapprogram Képzőművészeti Szakmai Kollégiuma OTP Észak-Magyarországi Régió Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere Fotó: Belánszki Demkó Péter Zsák Zoltán Csutkai Csaba Dömötör Mihály GyevikiJános Kállai Júlia Tóth Sándor A katalógust tervezte: Kállai Júlia A borítón: Géza fejedelem, Ópusztaszer, Nemzeti Emlékpark Borító hátoldalán: A máriapócsi görög katolikus kegytemplom bronz, dombormű kapuja Miskolci Galéria 3530 Miskolc, Rákóczi u. 2. Felelős kiadó: Dr. Dobrik István Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyomda alapításának 118. esztendejében Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató 66/386-211
