A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK XVIII. FESZTIVÁLJÁNAK NAPILAPJA – VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM – 2006. JÚNIUS 22.
Mitér?* Mit ér egy színházi fesztivál, amely komolynak mondható múltra tekinthet vissza? Tisztelhetjük-e a korát, ha immár tizennyolcadik alkalommal kerül rá sor? Erénye vagy hibája, ha sínen van, bejáratódott, rutinná vált? Mire jó egy színházi fesztivál egyáltalán? Találkozásra? Láthatásra? Megismerésre? Egymásnak való látványos vagy szolid megörülésre? Vagy ha mindehhez kevés, arra azért elég, hogy a nézõk láthassák, megismerhessék a játszókat és örülhessenek nekik? Mire való a színházi fesztivál? Évadvégi lazításra, levezetésre? Seregszemlézésre, bámészkodásra? Közös munkálkodásra, továbbképzõdésre, egymástól tanulásra? Versengésre, vitára? Összehasonlításra, egybevetésre? Konzultációra, konferenciára? Tanácskozásra, tanácstalankodásra? Mi lehet a résztvevõ színházi alkotók célja? Hatásvizsgálat? A helyi publikum boldogítása? A kolléganézõk megnyerése? A visszajelzések fogadása és feldolgozása? A változó összetételû, szakmaisága tekintetében megkérdõjelezhetetlen zsûri elismerésének megszerzése? A tehetség állapotfelmérése? A megtett út áttekintése? Mit tehet az a fesztivál, amelyikbõl nincs másik? Válasszon azok közül a funkciók közül, amelyeket egyszerre kellene betöltenie? Legyen csak ilyesféle vagy olyasféle? Netán egyszer ilyen, másszor amolyan? Döntse el, mi számára a legfontosabb? Avagy próbálja meg a szintézisét létrehozni mindannak, ami a különbözõ feladatokból, vállalásokból következik? Találja meg a megfelelõ arányokat? Ki döntsön efelõl? Az, akinek fontos a fesztivál múltja, jelene, jövõje? Aki tehet érte valamit? Aki kérdéseket fogalmaz meg? Aki a lehetséges válaszokat mondja? Aki elég nyitott és elég felelõsséget érez ahhoz, hogy mind a kérdésekre, mind a válaszokra odafigyeljen? Stuber Andrea * Mitér annak a képzeletbeli településnek a neve, ahová Bacsó Péter Te rongyos élet! címû filmjében hõseinket kitelepítették a fõvárosból. Amikor a Tímár Éva játszotta úriasszony meglátta a helység névtábláját a vasútállomáson, hisztérikus nevetésben tört ki. Mit ér? Mit ér? – ismételgette.
2
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
KISVÁRDAI LAPOK
A nagykorúság küszöbén - érettségi elõtt Beszélgetés Nyakó Bélával, a Várszínház és Mûvészetek Háza igazgatójával
A tizennyolcadik kisvárdai színházi fesztivál nagykorúságát Darvay Nagy Adrienne mûvészeti tanácsadó a rendezvény idei mûsorfüzetében azzal érzékelteti, hogy a teátrumi találkozó „korengedménnyel” akár érettségizhetne is, ugyanakkor a távolmaradók okán 2006-ban sem ad(hat) teljes és friss keresztmetszetet a határon túli magyar színjátszás ból. De vajon mindez vet-e bármiféle árnyékot az eseményre? Egyebek mellett errõl is beszélgettünk Nyakó Béla igazgatóval. Szerintem semmiképpen nem árnyékolja be a fesztivált, hogy idén is lesznek távolmaradók. Egy ideje tapasztalhatja a szakma és a közönség is, hogy Kisvárdára kizárólag színvonalas elõadásokat hívunk, illetve válogatnak a programba mûvészeti tanácsadóink. Akad olyan, aki „ütõs" elõadás híján hiányzik majd (szabadkai Kosztolányi Színház), míg például a komáromiak objektív okokból nem jöhetnek. Lesz olyan hiányzónk (Kolozsvár), amely az eredetileg beválogatott produkcióját ismét azért nem tudta elhozni Kisvárdára, mert nincs a kiszemelt darabhoz megfelelõ színpadunk. Mindazonáltal a kolozsváriak mégiscsak jelen lesznek, hiszen a nyitó elõadást Keresztes Attila rendezte, miként a záró darabot is, s a sepsiszentgyörgyiek Godot-ra várva címû produkcióját pedig az ugyancsak kolozsvári Tompa Gábor jegyzi rendezõként. Sõt, Tompa lesz a fõ-, illetve címszereplõje A világjáró rendezõ címû beszélgetésnek. Örökzöld kérdés: ön szerint vajon a mindenkori politika vegytiszta mûvészetként, avagy a határon túli magyarokkal való „törõdés" egyik formájaként tekint-e a fesztiválra? Mivel határon túli magyar színházakról szól a fesztivál, elképzelhetõ, hogy akadnak olyan politikusok (bár errõl õket lehetne inkább kérdezni),
akik magyar ügyként szemlélik a rendezvényt. Úgy vélem, ma minden meghatározó anyaországi politikai erõ szívügyének tekinti a fesztivált, hiszen az aktuális politikai kurzus „színétõl" függetlenül pozitív hozzáállást, segítõkészséget és támogatói szándékot tapasztalunk. Ugyanakkor azt is tisztán látni kell, hogy pályázati pénzbõl finanszírozzuk a programot, s a hagyományos támogatási összegen kívül már rég nincs a határon túli magyar színjátszásnak címzett külön keret. Egyébként azt örömmel tapasztalom, hogy az eseményre látogató politikusok
nem idegenként toppannak be a fesztiválra: számos kapcsolódási pont kitapintható a határon túli teátrumokkal. Szakmai szempontból már régóta vegytiszta mûvészeti ügy a találkozó, ugyanis a határon túli magyar színházakat immáron jó ideje nem afféle „szegény rokonként” kell szemlélni, hanem nívós, gyakran világszínvonalú mûvészetüket elismerve, tisztelettel illik rájuk (fel)nézni. Ezt bizonyítja talán az is, hogy a határon túli színészek és társulatok szinte mindennapos vendégek az
anyaországban. Van ebben vajon szerepe a kisvárdai fesztiválnak is? Mindenképpen. A Kisvárdán évrõl évre tiszteletüket tevõ, az anyaországi színházi szakmát képviselõ alkotók jó hírverõnek bizonyultak, s ma már – éppen az átjárható határoknak köszönhetõn – nincs is igazán értelme határon túli és inneni színjátszásról beszélni, helyette inkább hitelesebb egyetemes magyar színjátszást emlegetni. Ezt elfogadva felvetõdik a kérdés: van-e a továbbiakban is létjogosultsága a rendezvénynek? A fesztivál jelentõségét – ha úgy tetszik bukéját – az általa képviselt, de a határon túli színházak által megteremtett érték adja, illetve jelenti. Amíg ugyanis nyaranta Kisvárdára az aktuális évad legjobb elõadásait tudjuk elhozni, addig mindig lesz jelentõsége (s talán küldetése is) a rendezvénynek. Minden ellenkezõ „híresztelés” ellenére a színház – egyébként paradox módon – zárt világ, s ezért is van jelentõsége az olyan kapunyitogató, az értékeket és a szakmai elõrelépéseket, mérföldköveket egy helyen, koncentráltan megmutatni igyekvõ – a maga nemében egyébiránt továbbra is egyedülálló – rendezvénynek, mint amilyen a kisvárdai. Tavaly a városvezetés a ven déglátás színvonalának emelésé rõl beszélt, sõt rövid idõn belül korszerû színházépületet ígért, s ebben partnernek mutatkozott a régi-új pénzügyminiszter is. Az ígért új, illetve korszerûsített közel kétszáz kollégiumi férõhellyel már idén szolgálhatunk, az új színházépületre azonban még várni kell. Mindenesetre színházpályázatunkat idén is beadtuk. Utóbbival kapcsolatban azt is szeretném hangsúlyozni: maradtak az eredeti, XXI. századi elképzelések, illetve tervek. Kovács Bertalan
KISVÁRDAI LAPOK
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
3
A szakmai zsûri tagjai Faragó Zsuzsa Frissen végzett dramaturgként a Rock Színház tagja lett, azután három évig a Játékszínben, majd a József Attila Színházban dolgozott. Két évig a Fõvárosi Tanács színházi fõelõadója volt, majd újra színházi esztendõk következtek Zalaegerszegen, Miskolcon, Szegeden, Kecskeméten. 1998 óta szabadúszó dramaturg. Pályájának szakaszai különbözõ rendezõkhöz kötõdnek. Jelentõs együttmûködés-sorozat fûzi például Verebes Istvánhoz (Játékszín), Telihay Péterhez (Miskolc, Szeged), Simon Balázshoz (Kecskemét), Forgács Péterhez (Nyíregyháza), Galambos Péterhez (Kecskemét, Tatabánya).
Hegedûs D. Géza 1975-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán, majd Várkonyi Zoltán a Vígszínházhoz szerzõdtette, s azóta is e társulat tagja. (De ebben az évadban például a Radnóti Színházban és az Örkény Színházban is játszott szerepet vendégként.) Elvégezte a rendezõ szakot, majd DLA (doctor of liberal arts) fokozatot szerzett, s mintegy húsz éve oktatja is a leendõ színészeket az állami tanintézetben. Több tucat filmben forgatott, zenés és prózai színpadi szerepeinek és rendezéseinek sora igen hosszú. Jászai Mari-díjas, Érdemes mûvész, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke. Khell Csörsz A Budapesti Mûszaki Egyetemen végzett építészmérnökként, majd az Iparmûvészeti Fõiskola grafikus szakán tanult. Mûködési területe: építészet, belsõépítészet, film- és színpadi látványtervezés. 1983 és 1985 között a veszprémi Petõfi Színház díszlettervezõje volt, s ettõl kezdve számos fõvárosi, vidéki és külföldi színház számára dolgozott. Terveivel több kiállításon szerepelt, díjat nyert 1989-ben a BITEF-en, 1990-ben Párizsban és a Novi Sad-i Triennálén. A Jászai Mari-díjas díszlettervezõ jelenleg is látható munkái közé tartozik például az operettszínházi Mozart, a Dr. Bõregér, a Rudolf, a vígszínházi Nóra, vagy a Katona József Színházban a Médeia, az Így él a világ, a Koccanás színpadi tere. Margitai Ági Elsõ országos sikerét még a fõiskolán aratta, egy legendás Koldusoperaelõadásban. Tanulmányai befejeztével elõbb pécsi, majd kecskeméti, azután miskolci színésznõként játszotta el a drámairodalom nagy nõi szerepeit Shakespeare-tõl Shaw-n keresztül Csehovig. Bár voltak olyan évek, amikor pesti színházakhoz szerzõdött – egy idõben a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatához tartozott –, sok nagy színészi feladat találta meg vidéki színházakban: Szegeden, Miskolcon, s legújabban Gyõrben és Tatabányán. Számtalan filmben játszott, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló mûvész.
Nánay István Kilenc évig villamosmérnökként, hat évig üzemi újságíróként dolgozott, harmincegy évig munkatársa, tizenöt éven át fõszerkesztõ-helyettese volt a Színház folyóiratnak. Rendezõasszisztense volt Ruszt Józsefnek, Fodor Tamásnak, Mezei Évának (Universitas Együttes) és Halász Péternek (Kassák Stúdió). 1982-tõl tanít (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem, Népmûvelési Intézet, ELTE, Veszprém, Kolozsvár, Marosvásárhely, Hajónapló Mûhely). Tizennégy könyvet írt (egyebek között: Tanodától egyetemig, Harag György színháza, Ruszt), illetve szerkesztett, szakmai publikációinak száma ezerkétszáznál is több.
4
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
KISVÁRDAI LAPOK
Tizennyolcadik Merész látásmódú klasszikusok és új magyarok
Ötödik alkalommal állítjuk össze Szûcs Katalin Ágnessel közösen a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának tíznapos mûsorát. Je-
lenleg ugyanis a kisvárdai találkozó egy olyan magyarországi mûvészeti esemény, amelynek programját az ország határain kívül mûködõ, hivatásos prózai színtársulatok egy meghatározott idõintervallumban bemutatott elõadásai közül válogatják ki a fesztivál mûvészeti tanácsadói, illetve igazgatója. Tehát õk döntik el, hogy mely produkciók versenyezzenek a magyarországi szakemberekbõl álló zsûri által odaítélt díjakért, illetve melyek azok az alkotások, amelyeket egyéb szakmai szempontok alapján, de versenyen kívül hívnak meg a találkozóra. Az állandó társulatok – a hagyományoknak megfelelõen – alanyi jogon vehetnek
részt a fesztiválon, de nem az „olimpián”; a színházi mûhelyek (szabadkai Kosztolányi Színház, vásárhelyi Akadémiai Mûhely stb.) pedig akkor szerepelnek elõadással, ha mindhárman úgy látjuk, hogy az adott produkciónak feltétlenül ott a helye a fesztiválon. Mint például az idén Barabás Olga Brecht-rendezésének. Természetesen mindegyik teátrum maga határoz arról, hogy elfogadja-e a meghívást, vagy hogy részt vesz-e az ókori Dionüsziákhoz hasonlítható versenyen. Ebben az évben a Csíki Játékszín és a nagyváradi Szigligeti Társulat döntött úgy, hogy nem kíván „versenyezni”. Így az elõbbi Szerelem címû, a kolozsvári Keresztes Attila rendezte kiváló produkciója a fesztivál nyitó elõadása lett, az utóbbi – miután ebben az évadban csupán két váradi bemutatót volt lehetõségünk megnézni – a rendezõi vizsgák között szerepel. Tudniillik – a vásárhelyi egyetem kezdeményezésére a most diplomázó hét rendezõbõl öten is bemutathatják diplomamunkájukat a fesztiválon. Ezzel is, akárcsak a végzõs színészosztályok produkcióival, szeretnénk megkönnyíteni az elhelyezkedést. A szakmai továbbképzést a különféle workshopok igyekeznek elõsegíteni.
Oidipusz király (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Legnagyobb bánatunkra, idén hiányolnunk kell két nagyszerû társulatot. A Komáromi Jókai Színháztól – amely tavaly három produkciójával is sikert aratott Kisvárdán – ezúttal két elõadást vártunk: Verebes István Kanyargó idõben címû adaptációját, illetve A waterloo-i csata címû profi módon szórakoztató elõadást. Objektív okokból sajnos egyik sem jöhet, miután mindkettõt az évad elején mutatták be, így alapos felújításra szorulnak, június 30-án viszont az együttesnek új premierje lesz. A Kolozsvári Magyar Színháztól eredetileg Mihai Maniutiu legújabb antik drámarendezését választottuk, de Az elveszett levélnek, vagy a Tanítványoknak is nagyon örülnénk, ám sajnos egyikhez sincsenek meg azok a technikai feltételek, amelyek között e produkciókat maradéktalanul adaptálni lehetne. A kolozsváriak tavaly is súlyos kompromisszumot vállaltak azért, hogy eleget tegyenek a meghívásunknak. Nyíregyházán a Woyzeck – bár így is elementáris erejû volt – rengeteget sérült a nagyszínpadi körülmények miatt. Az Oidipusz király milliméter-pontossággal kimért installációjához pedig közel s távol sem találtunk megfelelõ helyszínt. Tompa Gábor kolozsvári rendezései ugyancsak térfüggõek. Ezért is nagyon sürgetõ már az új színházépület Kisvárdán. Tompa sepsiszentgyörgyi munkája, a Román Színházi Szövetség számos díjára felterjesztett Godot-ra várva várhatóan a fesztivál egyik fénypontja lesz. Elég, ha a négy nagyszerû színész briliáns játékára gondolunk: Péter Hilda nem véletlenül lett UNITER-díjas. Amúgy, Bocsárdi Lászlót kivéve, akinek otthon csupán most volt premierje, mindegyik Magyarországon kívül élõ, neves rendezõnk – Hernyák Györgytõl Szabó K. Istvánig – elõadással vesz részt a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválján, ahol a kínálatra mindenekelõtt a klasszikus mûvek merész látásmódja, továbbá az új magyar darabok túlsúlya jellemzõ. A szórakozni vágyók pedig számos zenés játékot, operettet, sõt két vajdasági musicalõsbemutatót is láthatnak. Darvay Nagy Adrienne
KISVÁRDAI LAPOK
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
5
Cikkek, emlékek, díjak A 2005-2006-os évad az Újvidéki Színházban
Immár ötödik alkalommal került megrendezésre színházunkban a Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny. A Magyar Dráma Napján együtt ünnepelt a négy vajdasági magyar társulat: a Szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Színház, a szabadkai Gyermekszínház és az Újvidéki Színház tagjai, valamint az Újvidéki Mûvészeti Akadémia színinövendékei. Az idei verseny különlegessége, hogy három prózaíró próbálkozott meg elsõ ízben drámai mû írásával: Pressburger Csaba, Szerbhorváth György és Virág Gábor. A témát az aznapi Magyar Szóban megjelent cikkek címei közül sorsoltuk ki, így az Abbahagyni az álszenteskedést! címmel kellett drámai mûvet írni a három szerzõnek mindössze egyetlen nap leforgása alatt. Három rendezõ látott neki ezután a szövegek színpadra állításának, Nagy Viktor, Radoslav Milenkovic és László Sándor. Az eredmény: két nap alatt három új dráma és három elõadás született. Az új évad elsõ termése egy musical õsbemutatója volt. Nagy Viktor és Várkonyi Mátyás Aldous Huxley Szép új világ címû regényét adaptálták színpadra. Büszkék vagyunk arra, hogy színházunkban kerülhetett elsõ ízben színpadra ez a produkció, Nagy Viktor rendezésében. És természetesen az is fontos szempont, hogy tovább ápoltuk azt a hagyományt, hogy minden évadban újabb zenés darabbal lepjük meg közönségünket.
tuszt, mely 1978-ban kezdõdött, a Három nõvér bemutatójával, Harag György rendezésében. Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza címû regényét a Mezei Kinga – Gyarmati Kata szerzõpáros alkalmazta színpadra Koldustetû címmel. A gyermeki lét és a felnõtté válás kérdéseit igyekszik megfogalmazni ez a produkció. Azokat az érzéseket feszegeti, amelyek a közös emlékek, az elmenés – itt maradás, visszatérés, honvágy kapcsán felmerülhetnek az emberben. A kárókatonák még nem jöttek vissza egy együtt felnövõ generáció szimbóluma, fájdalmasan szép mondanivalója pedig a mélyen bennünk élõ gyermekkorból táplálkozik, mely kihat egész életünkre, és meghatározza késõbbi gondolkodásunkat. Az évad utolsó produkcióját a romániai rendezõnõ, Anca Bradu neve fémjelzi, aki Matei Visniec A kommunizmus története elmebetegek számára elmesélve címû drá-
Brian Friel Pogánytánc címû drámáját László Sándor rendezésében láthatták nézõink. Az elõadás eljutott a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljára, Zrenjaninba, ahonnan a mûvészi összmunkáért járó díjjal térhettünk haza. A Lila ákác címû produkció sikere után Radoslav Milenkovic továbbra is együttmûködik az Újvidéki Színházzal. Ez alkalommal Sirály-rendezésével folytatta azt a Csehov-kul-
Koldustetû
máját állította színpadra. Bár a darab címe politikai hangvételre utal, Matei Visniec története egyetemes értékû, hiszen olyan költõi kérdéseket boncolgat, amelyekre örökösen keressük a választ. Egy olyan színházi produkció jött létre, amely csapatmunkára épült a totális színház nevében, melyben a humor egybefonódik a fájdalommal és a könnyel. Természetesen a bemutatók mellett a vendégszereplésekre is jutott alkalom. Jártunk Budapesten és Kolozsváron, részt vettünk a Bukaresti Országos Színházi Fesztiválon, a Határon Túli Színházak II. Tiszaújvárosi Találkozóján, és a X. Országos Színházi Fesztiválon, Uzicén a Médeiakörök címû elõadással. Itt a legjobb jelmez (Carmencita Brojboiu) és a legtehetségesebb pályakezdõ színész (Ferenc Ágota, Kronosz alakjának megformálásáért) díjat nyertük el. Góli Kornélia
6
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
KISVÁRDAI LAPOK
A magunk arcát alakítjuk A Csíki Játékszín 2005-2006-os évada A 2005-2006-os szezont Kövesdy István rendezésével indítottuk, a két Molière-drámából – A képzelt szarvak, A kényszerházasság – írt Sganarelle címû produkciónkkal. A társulat a vendégként érkezõ rendezõ, koreográfus (Liviu Matei), díszlettervezõ (Damokos Csaba), jelmeztervezõ (Bocskai Anna) és zeneszerzõ (Könczei Árpád) irányításával vett részt egy rendkívül hasznos mûhelymunkában, amelynek eredményét október elején tártuk közönség elé. A 2005-ös esztendõt a Julius Brammer – Alfred Grünwald – Kálmán Imre szerzõhármas Montmartre-i ibolya címû operettbemutatójával december 30-án búcsúztattuk Parászka Miklós rendezésében. (A díszletet és a jelmezeket Kelemen Kata tervezte). Az új év eleji elõadássorozat ideje alatt megkezdõdtek Barta Lajos Szerelem címû színdarabjának próbái Keresztes Attila rendezõvel és csapatával (díszlet-, jelmeztervezõ: Bianca Imelda Jeremias, dramaturg: Bodó A Ottó). A produkcióban vendégként részt vett Csíky Ibolya, a nagyváradi színház mûvésze és Csiki Hajnal, a ma-
rosvásárhelyi fõiskola végzõs hallgatója. Gavriil Pinte rendezõ már korábban is dolgozott a Csíki Játékszín társulatával; az elmúlt évadok során a Turandotot és Az ember tragédiáját vitte színre. Ezúttal pedig Eugène Ionesco Jeu de massacre (Haláli nagy játék) címû drámájának próbáit irányította. A munkafolyamat kora tavasszal vette kezdetét Marosvásárhelyen, hiszen a bemutató a Csíki Játékszín és a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem közös produkciójaként született. A darabot Ungvári Zrínyi Ildikó fordította le, s színházunk a mû magyar nyelvû õsbemutatóját mondhatja magáénak, egyúttal a magyar nyelvû Ionesco-irodalmat is gazdagítva. A Hunyadi László Kamarateremben a költészet napjára Csíky Csengele mutatta be önálló estjét Ferenczes István verseibõl Didergés címmel. Meserepertoárunkba vendégként, bérletsorozatban fogadtuk be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Andersen avagy a mesék meséje címû elõadását Csurulya
Csongor rendezésében, valamint a Figura Stúdió Színház Dézsi Szilárd által jegyzett Orros, a törpe címû
Haláli nagy játék produkcióját. Az általam színre vitt A csodálatos esernyõ címû Bajor Andor-mesejátékot májusban-júniusban mutattuk be Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen. Vendégségben megfordult nálunk a szatmáriak Hamvai Kornél-bemutatója, a Márton partjelzõ fázik, valamint a nagyváradi Végjáték és Zsuzsi kisasszony. Láthatta a publikumunk a marosvásárhelyiek elõadásában Mayenburg A hideg gyermek címû drámáját, továbbá Várszegi Tibortól A mennybe vitt leányt. Az évadban 149 elõadást játszottunk mintegy 37 ezer nézõ elõtt. Huszonegyet azon a hét, vidéki bérletes helyszínünkön, ahol folyamatos színházi kínálatot nyújtunk a közönségnek. Játszottunk továbbá Bécsben, Tiszaújvárosban, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron. Molière-tõl Ionescóig, a klasszikus magyar drámától az operettig terjed a repertoárunk. Ezek az elemek alkották az elmúlt évadunkat, alakították a csíkszeredai Csíki Játékszín arculatát.
Montmartre-i ibolya
Budaházi Attila dramaturg
KISVÁRDAI LAPOK
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
7
Vendégségben Budapesten Beszélgetés Goldschmied Józseffel, az Égtájak Iroda vezetõjével Az Égtájak Iroda a határon túli magyar színházak rendszeres fõvárosi bemutatása mellett kiterjedt rendezvénystruktúrát mûködtet. Az iroda tevékenysége 1996-ra nyúlik vissza, amikor elõször rendeztük meg a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozóját – mondja Goldschmied József.– A rendezvény sikerét bizonyítja, hogy míg elsõ alkalommal kétszáz fiatal érkezett hozzánk, az idei, 11. találkozóra már több mint hétszáz fiatalt várunk húsz országból, beleértve Izraelt vagy Svédországot is. A folkprogramok, kiállítások, gasztronómiai bemutatók és az egymás kultúrájával való megismerkedés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a közösségépítésre. Az itt szövõdött barátságok folytatását elõsegíti az évrõl évre más országba vándorló Égtájak Fesztivál. Az ifjúsági találkozóból nõtt ki a színházi estek gondolata: az alapötlet az volt, hogy határon túli magyar elõadásokat mutassunk meg határon túli magyar fiataloknak. Sokan szkeptikusan fogadták, amikor felvetõdött, hogy Budapest nagyközönsége elõtt is szerepeljenek ezek a társulatok. Az 1998-as vajdasági Sztárcsinálók címû produkció sikere erõsített meg minket abban végleg, hogy szükség van erre a programra. Jelenleg az Égtájak Iroda által szervezett színházi estek jelentik az anyaországban az egyetlen rendszeres, évadszerûen mûködõ bemutatkozási lehetõséget a határainkon túl mûködõ magyar társulatoknak. Ez a sorozat és a jelentõs elismertségnek örvendõ kisvárdai fesztivál kölcsönösen kiegészítik egymást. Hogyan választják ki az elõadásokat? Alapelvünk, hogy kizárólag már bemutatott produkciókat hozunk Budapestre. Igyekszünk minden elõadást megtekinteni, és a választás során két irányból vizsgáljuk õket. Darvay Nagy Adrienne, a határon túli magyar színházak talán
legavatottabb ismerõje a magas szakmai színvonalért felel, én pedig – nem lévén színházi szakember – arra figyelek, hogy a budapesti színházkedvelõ közönség számára is fogyasztható elõadások érkezzenek hozzánk. Fontos, hogy felkeltsük és folyamatosan ébren tartsuk a nézõk figyelmét e társulatok munkája iránt. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy például a vajdasági mûvészek vagy Vidnyánszky Attila rendszeres magyarországi jelenlétéhez nagyban hozzájárultunk. A legjobb produkciókat mutatják be Budapesten, vagy az a cél, hogy egy-egy társulat elhozza, amit ab ban az évadban készített? Is-is: anyagi okokból egy színháztól legtöbbször már nem hozunk csupán egy produkciót. Terveink között szerepel a hozzánk látogató társulatok magyarországi tájolásának megoldása. Ezzel függ össze egy másik probléma: a határon túli színházak egymáshoz történõ utaztatá-
azoknak a száma, akik kifejezetten azért ülnek be egy elõadásra, hogy határon túli magyar elõadást lássanak. A közönségünk nagyrészt egyetemistákból, színházszeretõkbõl, valamint a nagyszámú támogatónkból kerül ki. Természetesen idõnként érezhetõ, hogy az ideszakadtak kíváncsiak a földijeik elõadásaira, ám meg kell jegyezni, hogy vannak már „felkapott” társulatok és rendezõk is, akiknek produkciói kivétel nélkül teltházzal mennek. Végül megjegyzem, hogy bár látszanak pozitív jelek, az anyaországi szakmának mégis jobban oda kellene figyelni erre a programra. Mi a helyzet az anyagi forrásaikkal? Míg az ifjúsági találkozónak számos támogatója van, a színház esetében jóval nehezebb a dolgunk. Forrásainkat jelenleg a Fõvárosi Önkormányzat és a kultusztárca közösen biztosítja, valamint természetesen pályázunk határon innen és túl. A munkánkat azonban szinte ellehetetleníti, hogy nincs alapköltségveté-
Emma (Szabadkai Népszínház) sa, amire nekik csak igen ritkán nyílik lehetõségük. A jövõ évtõl fesztiválkeretek között szeretnénk összefogni a határon túli magyar fiatal amatõr színjátszók munkáját is. Milyen a közönsége a színházi es téknek? A program bevezetése is nagy nehézségek között történt, s a reklám ma sem megoldott. Emiatt csekély
sünk, amire bármit tervezhetnénk, a programunk ezért módosul, illetve rendre az utolsó utáni pillanatban áll össze. Hiába ismerik el szakmai oldalról a teljesítményünket, ha több mint egy évtized után még mindig ad hoc jelleggel vagyunk kénytelenek mûködni. Jászay Tamás
8
2006. JÚNIUS 22. CSÜTÖRTÖK
KISVÁRDAI LAPOK 2006. június 22. csütörtök
Akik a Kisvárdai Lapokat írják
18.00 Ünnepélyes megnyitó Nyitó elõadás Barta Lajos: Szerelem Csíkszeredai Csíki Játékszín (versenyen kívül) Mûvészetek Háza
Stuber Andrea Közgazdász, magyartanár és újságíró végzettségû színházi hírlapíró. A nyolcvanas évek közepétõl a Film Színház Muzsika, azután a Népszava, majd az Esti Hírlap munkatársa. Három évig a nyíregyházi színház dramaturgja. Volt a Budapesti Nap olvasószerkesztõje, a Zsölylye szerkesztõje. Jelenleg szabadúszó, a Digitális Irodalmi Akadémia szakértõje, a Színház és a Criticai Lapok állandó szerzõje. A Színikritikusok Céhe elnökségének tagja. Második alkalommal felelõs szerkesztõje a Kisvárdai Lapoknak.
Papp Tímea Az ELTE-n szerzett angol-magyar szakos diploma és kulturális menedzsment tanulmányok után a BGF Külkereskedelmi Karán végzett közgazdászként. Jelenleg egy irodatechnikai eszközöket forgalmazó vállalat marketingkommunikációs munkatársa, valamint a Veszprémi Egyetem színháztörténet szakos hallgatója. Publikál nõi magazinokban, színházi tárgyú írásai a Criticai Lapokban, illetve a fidelio.hu oldalon jelennek meg. A Kisvárdai Lapoknak tavaly is munkatársa volt.
Jászay Tamás Magyar, történelem és összehasonlító irodalomtudomány szakon végzett Szegeden. A Mindentudás Egyeteme honlapjának szerkesztõ-újságírója. Színikritikákat 2003 óta publikál. Jelenleg a Criticai Lapok, a Kritika, az Irodalmi Jelen és a kontextus.hu közli írásait. Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskolán elõadás-elemzést és drámatörténetet oktat. 2005-ben az I. Monotánc Fesztiválon a kritikusszeminárium meghívott elõadója, 2005-ben a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a kritikusszeminárium vezetõje.
Szemere Katalin 1996-ban magyar-angol szakon végzett az ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Karán. 1996-ban egyiptomi ösztöndíjat, 2000ben Kolibri újságíró-ösztöndíjat kapott Angliába. 1990 októberétõl két évig a Magyar Rádió angol szekciójában gyakornokoskodott. A Népszabadságnak a kilencvenes évek eleje óta ír, szerkeszt. Cikkei megjelentek a 168 Óra, a Kritika, a Zsöllye, a Budapest, a Hívó címû folyóiratokban és a Súgó online-on. Önálló tanulmánya a budapesti színházi struktúráról az angol nyelvû, Shabby Paradise címû kötetben jelent meg 2004-ben.
A Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának támogatói: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Illyés Közalapítvány, MOL RT., Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés, Kisvárda Város Önkormányzata Médiatámogatók: Kelet-Magyarország, Vár FM Rádió 93,4
21.00 Várkonyi Mátyás - Nagy Viktor: Szép új világ musical Újvidéki Színház (versenyen kívül) Várszínpad A címlapon látható Rendezõi toll címû grafikához tartozó helyes megfejtések a szerkesztõségben megtalálhatóak: Heurisztika: a feltalálás, a valamire rájövés mûvészete Kollineáció: a projektív térnek önmagára vagy egy másik projektív térre való kölcsönösen egyértelmû leképezése Transzmutáció: átváltozás Staffázs: környezetül, kíséretül szolgáló személyek Intuíció: ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás, képesség az igazság élményszerû, közvetlen felismerésére Dimorfizmus: kétalakúság A címlapon:Szerényi Gábor grafikája
KISVÁRDAI LAPOK a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiváljának napilapja A szerkesztõség vezetõje: Ilovszky Béla (theater.hu) Felelõs szerkesztõ: Stuber Andrea Szerkesztõség: Jászay Tamás, Papp Tímea,
Szemere Katalin Nyomdai elõkészítés: ifj. Ilovszky Béla Nyomdai kivitelezés: Piremon (Kisvárda) Felelõs kiadó: Nyakó Béla ISSN 1587-8325
Támogatók: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram
