Mit kívánnak a magyarországi roma közösségek? Was wünschen ungarische Roma-Gemeinschaften?

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 1

VI. évfolyam, 2014. 3. szám

Tűzifa. Karácsony előtt mintegy 260 mázsa tűzifát adományozott a kiskundorozsmai Árpa utca és Búza utca által határolt városrészben élő nehéz sorsú roma családoknak a Szeged-Csanádi Egyházmegye. (4. old.) Brennholz. Die Diözese SzegedCsanád spendete vor Weihnachten Brennholz von fast 260 Zentnern für Familien, die in dem durch die Árpád Straße und Búza Straße begrenzten Stadtteil von Kiskundorozsma unter schweren Bedingungen leben. (Seite 4)

Mit kívánnak a magyarországi roma közösségek? Ezzel a címmel 2011 márciusában a magyarországi nemzetiségi vezetők, valamint a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa 12 pontban fogalmazta meg követeléseit. Ennek kapcsán Teleki László, az elmúlt három év kormányzásának tapasztalatait levonva, a javaslatok átgondolását és támogatását ajánlja az ellenzéki együttműködő pártoknak, szervezeteknek. (2-4. old.)

Folytatjuk Takaró László roma történelmi sorozatát, Roma kultúra, roma hagyományok címmel. Ebben a részben a cigányság magyarországi története elevenedik meg. (6-10. old.) Die Serie von László Takaró über die Geschichte der Roma unter dem Titel Roma-Kultur, Roma-Traditionen wird fortgesetzt. In diesem Teil wird über die ungarische Geschichte der Roma erzählt. (Seite 6 bis 10)

Was wünschen ungarische Roma-Gemeinschaften? Mit diesem Titel haben ungarische Nationalitätenleiter und der Ombudsmann für nationale und ethnische Rechte im März 2011 ihre Forderungen in 12 Punkten veröffentlicht. Dazu empfiehlt László Teleki den Oppositionsparteien und -organisationen, nach Austausch der Erfahrungen der Regierung aus den vergangenen drei Jahren seine Vorschläge zu überdenken und zu unterstützen. (Seite 2 bis 4)

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 2

Közélet A 12 pontban leírtakkal részben egyetértve, jómagam az elmúlt három év kormányzásának elsősorban hazai roma közösségeket ért káros intézkedései okán az alábbi javaslatok közös átgondolását és támogatását ajánlom az ellenzéki együttműködő pártoknak, szervezeteknek. 1. A hazai 13 nemzetiség védelmében a meglévő nemzetiségi intézmények megerősítését, a két évvel ezelőtti szintre való viszszaállítását javaslom, tekintettel az időközben az intézményeknél elszenvedett pénzügyi elvonásokra, illetve intézményi megszüntetésekre. Példa: A Magyarországi Cigányokért Közalapítványt a FIDESZ kormány 2010-ben megszüntette. Az egyetlen hazai széles körben ismert, elismert és elfogadott intézmény viszszaállítására van szükség a 2014-es új kormányzási időszakban. Példa: A Csapi Cigánykollégium, mint intézmény fennmaradt, azonban a járások felállításával három részre szakadt. Az óvodát a helyi önkormányzat működteti, az általános iskola a Nagykanizsai Tankerület vezetőségéhez, míg a Szakiskola a Megyei Szakfelügyelet hatásköre alá tartozik. Az átláthatatlan és működés-

2 képtelen irányítási és felügyeleti rendszert 2014-et követően meg kell szüntetni, egy intézményi fenntartónak szükséges a fenntartói feladatokat ellátnia.

Mit kívánnak a magyarországi roma közösségek?

3

Öffentliches leben

Was wünschen ungarische RomaGemeinschaften?

2. Az Alaptörvénybe be kell építenünk a hazai 13 nemzetiség nyelvének, kultúrájának fenntartása érdekében a Nyelvi Charta-t. 3. Az Alaptörvényben szükséges pontosan szabályozni a 13 nemzetiség országgyűlési képviseletét. Továbbá az Alaptörvényben kell pontosan megfogalmazni, hogy a nemzetiségek képviselete helyi és területi szinteken milyen formában és feltételek mellett jelenik meg. 4. A választójogi törvény azonnali módosítását kell kezdeményezni, amelynek fő célja az egyenlő esély biztosítása az országgyűlési lista állítása során. A választójogi szabályozás átalakításával biztosítani kell a kedvezményes választójogot, amellyel a települési és megyei önkormányzatokba való bejutást lehetővé teszi. 5. A már bizonyítottan jól működő közoktatási és más (folytatás a 4. oldalon)

Ezzel a címmel 2011 márciusában a magyarországi nemzetiségi vezetők, valamint a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa tizenkét pontban fogalmazta meg követeléseit.

Mit diesem Titel haben ungarische Nationalitätenleiter und der Ombudsmann für nationale und ethnische Rechte im März 2011 ihre Forderungen in 12 Punkten veröffentlicht.

Zwar bin ich mit den 12 Punkten zum Teil einverstanden, empfehle ich aber den Oppositionsparteien und -organisationen wegen der schädlichen Maßnahmen, die in den letzten drei Jahren von der Regierung gegen ungarische Roma-Gemeinschaften getroffen wurden, folgende Vorschläge gemeinsam zu überdenken und zu unterstützen. 1. Zum Schutz der 13 ungarischen Nationalitäten schlage ich vor, die vorhandenen Nationalitäteninstitute zu verstärken bzw. sie auf das Niveau, in dem sie sich vor zwei Jahren befanden, zu bringen, in Hinsicht auf die inzwischen erfolgten finanziellen Abzüge bzw. die Auflösung mancher Institute. Beispiel: Die Öffentliche Stiftung für Ungarische Roma wurde von der FIDESZ-Regierung im Jahr 2010 aufgelöst. Es ist notwendig, dieses einzige allgemein bekannte und anerkannte ungarische Institut im neuen Regierungszeitraum von 2014 wieder herzustellen. Beispiel: Das RomaSchülerheim von Csap wurde zwar nicht aufgelöst, aber es wurde nach Gründung der Bezirke in drei Teile aufgeteilt. Der Kindergarten wird von der Gemeinde betrieben, die

Grundschule befindet sich in Trägerschaft des Schulbezirks Nagykanizsa, während die Fachschule in die Zuständigkeit der Schulinspektion des Komitats fällt. Das nicht transparente und nicht betriebsfähige Leitungs- und Inspektionssystem muss nach 2014 abgeschafft werden und die Trägerschaftsaufgaben sind von einem einzigen Träger wahrzunehmen. 2. Ins Grundgesetz ist die Sprachencharta aufzunehmen, um die Sprache und Kultur der 13 ungarischen Nationalitäten aufrecht erhalten zu können. 3. Im Grundgesetz muss die Parlamentsvertretung der 13 Nationalitäten zu regeln. Ferner ist im Grundgesetz genau festzulegen, in welcher Form und zu welchen Bedingungen die Vertretung der Nationalitäten auf örtlicher und regionaler Ebene erfolgen soll. 4. Es ist die sofortige Änderung des Gesetzes über das Wahlrecht anzuregen. Das wichtigste Ziel der Änderung ist die Sicherung der Chancengleichheit bei Erstellung der Liste der Parlamentsabgeordneten. Durch

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 4

Közélet (folytatás a 3. oldalról) nemzetiségi intézmények tudását és tapasztalatát új intézmények létrehozása során figyelembe kell venni, a helyi igények hozzárendelésével. A szükségletekhez, igényekhez igazítva a hazai nemzetiségi intézmények számát növelni kell. 6. A nemzetiségi civil szervezeteknek Nemzetiségi Civil Alapot szükséges létrehozni, a hazai társadalmi szervezetek működésére elkülönített forrásalap X százalékát kellene elkülöníteni.

4 7. Meg kell teremteni a hazai 13 nemzetiség számára a lehetőséget Budapesten és a megyei jogú városokban a kulturális és tudásközpontok létrehozására, amelyet nemzetiségenként lehetőség szerint anyanyelvi tudással rendelkezők működtetnének. 8. A többször módosított 1993-as Nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt újra kell vizsgálni és változtatni kell a törvényen annak érdekében,

hogy a három szinten működő nemzetiségi önkormányzatok hatékonyabban, összehangoltabban végezhessék munkájukat a nemzetiségi integráció érdekében. 9. A nemzetiségi önkormányzatok kulturális autonómiáját, működésükhöz szükséges feltételeket biztosítani kell. Nem tartható tovább, hogy kiszolgáltatottak legyenek a helyi önkormányzatok költségvetésének. Ezért az állami felelősségvállalást a helyi, területi és az országos

szinten újra kell gondolni és szabályozni. 10. Állami és önkormányzati intézményekben lehetőséget kell adni az előnyben részesítés elve alapján a roma középiskolát végzettek és diplomás romák számára. 11. A független Nemzetiségi Ombudsman és hivatalának visszaállítása annak érdekében, hogy a hazai nemzetiségek érdekvédelme hatékonyabbá váljon. Teleki László

Tűzifát adományozott az egyházmegye

Karácsony előtt mintegy 260 mázsa tűzifát adományozott a kiskundorozsmai Árpa utca és Búza utca által határolt városrészben élő nehéz sorsú roma családoknak a Szeged-Csanádi Egyházmegye. Nagy Mihály, a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a tűzi-

fa átadásakor emlékeztetett arra, a Kiskundorozsma szélén embertelen körülmények között élő 22 roma család, mintegy 120 ember november közepén kért segítséget a püspökségtől ahhoz, hogy normális körülmények között lakhassanak. Elmondták, hogy a tél átvészeléséhez is támogatásra, tüzelőre

volna szükségük, és kérésük meghallgatásra talált, az egyházmegye egy kamionnyi fát adományozott a közösségnek. Az ott élőknek nagy szükségük van a támogatásra. Bár hajnalban jóval fagypont alatt volt a hőmérséklet, a tucatnyi közül csupán egy kémény füstöl, és az épületek nagy részében áram sincsen – tudatta Nagy Mihály. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök november 20-án jelentette be, hogy az egyházmegye lakóparkot építene a kiskundorozsmai Árpa utca és Búza utca térségében élő családoknak. Az egyházmegye célja az új lakópark kialakításával a

családok számára normális lakhatási körülményeket teremteni, ezzel megadva számukra a lehetőséget arra, hogy önmagukon is tudjanak segíteni – fogalmazott akkor a püspök. Kiss-Rigó László közölte, a korszerű épületek mellett a tervek szerint közösségi házat, sportpályát és egy kis kápolnát is kialakítanak. A kezdeményezéshez az önkormányzattól a város jogi és erkölcsi támogatása mellett a szükséges terület rendelkezésre bocsátását kérik, a beruházáshoz szükséges anyagi források előteremtését az egyházmegye katolikus közössége vállalja – tette hozzá.

5

Öffentliches leben

Umgestaltung der Wahlrechtsregelung ist das begünstigte Wahlrecht zu sichern, durch das der Zutritt für Roma zu den Selbstverwaltungen der Gemeinden und Komitate ermöglicht wird.

vilfonds für Nationalitäten (Nemzetiségi Civil Alap) zu errichten und ihm X Prozent der für den Betrieb der ungarischen Gesellschaftsorganisationen bereitgestellten Mittel bereitzustellen.

überprüfen und zu ändern, damit die auf drei Ebenen betriebenen Nationalitätenselbstverwaltungen effizienter und stärker koordinierter für die Integration der Nationalitäten arbeiten können.

5. Kompetenzen und Erfahrungen von bewährten öffentlichen Bildungsinstituten und anderen Nationalitäteninstituten sind bei der Errichtung neuer Institute unter Einbindung lokaler Bedürfnisse zu berücksichtigen. Durch Anpassung an die Bedürfnisse ist die Zahl der ungarischen Nationalitäteninstitute zu steigern.

7. Für die 13 ungarischen Nationalitäten sollte die Möglichkeit gegeben werden, in Budapest und in den Städten mit Komitatsrecht Kultur- und Kompetenzzentren zu gründen, welche je Nationalität von Muttersprachlern betrieben würden.

9. Die kulturelle Autonomie der Nationalitätenselbstverwaltungen und die Bedingungen für deren Betrieb sind sicherzustellen. Es ist nicht länger haltbar, dass Nationalitäten selbstver wal tun gen vom Budget der örtlichen Selbstverwaltungen abhängen. Deshalb ist es wichtig, die Verantwortung des Staates auf örtlicher, regionaler und Landesebene zu überdenken und zu regeln.

6. Für zivile Nationalitätenorganisationen ist der Zi-

8. Das mehrmals geänderte Gesetz von 1993 über nationale und ethnische Minderheiten ist zu

10. In den staatlichen Einrichtungen und im Bereich der öffentlichen Verwaltung muss RomaJugendlichen, die einen Sekundarausbildung oder eine Hochschule absolviert haben, nach dem Grundsatz der Begünstigung die Möglichkeit gegeben werden, einen Arbeitsplatz zu bekommen. 11. Der unabhängige Ombudsmann für Nationalitäten und dessen Amt müssen wieder hergestellt werden, damit der Interessenschutz ungarischee Nationalitäten effizienter wird. László Teleki

Diözese spendete Brennholz Die Diözese Szeged-Csanád spendete vor Weihnachten Brennholz von fast 260 Zentnern für Familien, die in dem durch die Árpád Straße und Búza Straße begrenzten Stadtteil von Kiskundorozsma unter schweren Bedingungen leben. Mihály Nagy, Vorsitzender der Roma-Nationalitätenselbstverwaltung von Szeged wies bei der Übergabe des Brennholzes darauf hin, dass 22 Roma-Familien, fast 120 Menschen, die am Rande von Kiskundorozs-

ma unter unmenschlichen Bedingungen leben, Mitte November beim Bistum um Hilfe baten, damit sie unter anständigen Umständen leben können. Sie sagten, dass sie zum Überstehen des Winters Hilfe bzw. Brennholz brauchen. Ihre Bitte wurde erhört, und die Diözese hat der Gemeinschaft eine Lkw-Ladung Brennholz gespendet. Die dort lebenden Roma brauchen dringend Hilfe. Obwohl die Temperatur früh am Morgen weit unter dem Gefrierpunkt lag, qualmte nur ein einziger Schornstein

von den Dutzenden. Und in den meisten Gebäuden gibt es auch keinen Strom, sagte Mihály Nagy. László Kiss-Rigó, Bischof der Diözese SzegedCsanád meldete am 20. November an, dass die Diözese für die Familien, die im Kreis Árpád Straße – Búza Straße in Kiskundorozsma leben, einen Wohnviertel erbauen würde, mit dem Ziel, normale Wohnumstände für die Familien zu schaffen, und dadurch ihnen die Möglichkeit zu geben, sich selbst zu helfen, erklärte der Bischof.

László Kiss-Rigó teilte mit, dass gemäß den Planen neben den modernen Gebäuden auch ein Gemeinschaftshaus, ein Sportplatz und auch eine kleine Kapelle erbaut würden. Für die Initiative beantragen sie bei der Selbstverwaltung, neben der rechtlichen und moralischen Unterstützung ein erforderliches Gebiet zur Verfügung zu stellen. Die für die Durchführung des Bauprojektes erforderlichen Mittel würde die katholische Gemein schaft der Diözese bereitstellen.

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 6

Történelem

6

Roma kultúra, roma hagyományok (2.)

Geschichte

7

Roma-Kultur, Roma-Traiditonen (2.) Zigeuner wanderten in Stammgemeinschaften, die aus einem Bündnis von Zigeunerfamilien bestanden, und kannten nur den Gemeinbesitz. Ihr Leben wurde durch strenge interne Gesetze geregelt. Sie konnten Mitglieder von Zünften werden. Die erste schriftliche Urkunde über sie war in unserem Land der Schutzbrief des Königs Sigismund, und später die Patente der Königin Isabella und von Franz I. und II. Rákóczi. Daraus stellt sich heraus, dass Zigeuner in den industriell unentwickelten Regionen wichtiges Gewerbe betrieben. Wahrscheinlich stammen ihre ersten Konflikte mit dem ungarischen Volk ebenfalls aus dieser Zeit. Sie wurden nicht an die Scholle gebunden und konnten als Waffenschmiede in den Dienst der Nation treten.

A cigányok családok szövetségéből álló törzsi közösségekben vándoroltak, csak a köztulajdont ismerték. Életüket szigorú belső törvények szabályozták. Céhek tagjaivá nem válhattak. Első írásos dokumentum megjelenésükről országunkban Zsigmond király oltalomlevele, majd később Izabella királyné és I. majd II. Rákóczi Ferenc pátensei. Ezekből kiderül, hogy iparűzésük hasznos volt az iparilag fejletlen térségekben. Valószínűleg első konfliktusaik a magyar néppel is innen erednek. Őket nem kötötték röghöz, fegyverkovácsként szegődhettek a nemzet szolgálatába. A cigányok magyarországi megjelenése a XIV. századra tehető. Ekkorra az állami és egyházi hatalom összefogásaival, szent királyok törvényei révén az országban megszilárdult a feudális társadalmi rend. Az első cigány csoportok, amelyekről feljegyzések vannak, 1415-ben érték el Erdélyt, 1416-ban Magyarországot. A csoportok mentek tovább Európa többi országa felé. Az előző fejezetben említett családnevek, falvak nevei arra utalnak, hogy már 1415 előtt is érkeztek kisebb csoportok, amelyektől neveiket kaphatták. Az első hullámban érkező csoportok átvonultak Magyarországon, délről újabb csoportok érkez-

tek, szerb – horvát nyelvterületen keresztül. A XVI. – XVII. században a tömeges bevándorlás a jellemző. Vannak csoportok, melyek a török megszállás elől, más csoportok a megszállás után érkeztek. A XVII. Század második felében meggyorsult a cigányok letelepedése, mivel ekkor jelentek meg a királyi rendeletek. Többségük magyar anyanyelvűvé vált. Az 1760-as években Erdély felől is érkeztek csoportok. Az ő nyelvükre másfajta dialektus a jellemző. Újabb hullám megjelenése Erdélybe a XIX. század második felére tehető, mely Nyugat felé vándorolt tovább. Az ő nevük az oláhcigány vagy vlashiko-rom néven vált ismertté.

A századforduló tájékán elrománosodott nyelvű cigányok érkeztek a Bánátból. Ők magukat beáshnak, vagy vlaxo-romnak nevezik. Hazánkban az oláhcigányok őrzik legerősebben a nyelvet, a cigány kultúrát, népzenét, hagyományaikat, szokásaikat. Ők vajdák vezetése alatt érkeztek, erős törzsi-nemzetségi keretekben. Törzseiket évszázadokra vissza tudják vezetni. Anyagi jólétüket lókereskedéssel és fémmunkával teremtették meg. Legkésőbb érkeztek a szőnyeges és halász (máshár és colár) törzsek. Nyelvükben erősen érződik az erős román hatás. A XIX. századra jellemző volt a gyáripar kifejlő-

dése, a városok népességnövekedése, víz- és csatornahálózat kiépítése, oktatás, közigazgatás, közlekedés fejlődése. Ezen időszakra a magyarországi cigányok nagy része letelepedett, főként földműveléssel foglalkoztak vagy kézműves szakmákat űztek. Volt egy részük, amely még mindig vándorló életmódot folytatott, amely konfliktushelyzetek sorát idézte elő. A gyárak egyre inkább olcsóbb tömegtermékeket állítottak elő, amely háttérbe szorította a kézműves cigányságot. A cigányság kezelésével ezen időszakban a belügyi szervek, valamint a helyi rendészeti szervek foglalkoztak. A (folytatás a 8. oldalon)

Das Erscheinen der Zigeuner in Ungarn ist auf das 14. Jahrhundert zu datieren. Damals stabilisierte sich die feudale Gesellschaftsordnung im Land durch Zusammenschuss der staatlichen und kirchlichen Macht und die Gesetze der heiligen Könige. Die ersten Zigeunergruppen, die aufgezeichnet wurden, erreichten im Jahr 1415 Siebenbürgen und im Jahr 1416 Ungarn. Die Gruppen zogen in Richtung anderer europäischer Länder weiter. Die im vorherigen Kapitel erwähnten Familienund Dorfnamen deuten darauf hin, dass kleinere Gruppen, von denen ihre Namen stammen können, bereits vor 1415 anka-

men. Die Gruppen, die mit der ersten Welle kamen, durchzogen Ungarn, und neue Gruppen kamen vom Süden durch das serbisch-kroatische Sprachgebiet. Im 16. und 17. Jahrhundert war die Masseneinwanderung charakteristisch. Es gab Gruppen, die vor der türkischen Besatzung flohen, andere kamen erst nach der Besatzung. In der zweiten Hälfte des 17. Jahrhunderts beschleunigte sich die Niederlassung von Zigeunern, da die königlichen Verordnungen zu dieser Zeit erschienen. Die Mehrheit wurde zum ungarischen Muttersprachler. In den 1760-er Jahren kamen Gruppen

auch aus Richtung Siebenbürgen. Für ihre Sprache war ein anderer Dialekt charakteristisch. Das Erscheinen einer neuen Welle in Siebenbürgen ist auf die zweite Hälfte des 19. Jahrhunderts zu datieren. Diese Gruppe wanderte in Richtung Westen weiter und wurde unter dem Namen Oláh-Zigeuner oder vlashiko-rom bekannt. Um die Jahrhundertwende kamen Zigeuner mit verrumänisierter Sprache aus dem Banat. Sie nennen sich beásh oder vlaxo-rom. In unserem Land haben die Oláh-Zigeuner ihre Sprache, Kultur, Volksmusik, Traditionen und Gewohnheiten am stärks-

ten bewahrt. Sie kamen unter der Leitung von Zigeunerfürsten in starken Stämmen bzw. Nationalitäten an. Sie können ihre Stämme über mehrere Jahrhunderte zurückführen. Sie erreichten einen materiellen Wohlstand mit Pferdhandel und Metallarbeiten. Am spätestens kamen die Stämme der Teppichmacher und Fischer (máshár und colár). In ihren Sprachen ist die starke rumänische Wirkung stark zu spüren. Für das 19. Jahrhundert waren die Entwicklung der Fabrikindustrie, die Steigerung der Bevölkerung der Städte, der Ausbau des Wasser- und Kanalisationssystems sowie die Entwicklung der

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 8

Történelem (folytatás a 6. oldalról) velük való foglalkozás legtöbbször kimerült a kitoloncolásban. Elkezdték tiltani a cigányok vándorlását, útlevelet sem kaphattak. Problémát jelentett az illetőségi hely meghatározása, melyet legtöbbször egyetlen város vagy falu sem vállalt fel. Két terv volt a cigányok letelepítésére. Az egyik, melyet József főherceg is támogatott, egy helyre, nagy tömegekben akarta letelepíteni a romákat és ott munkára fogni őket. A másik szerint a falvak szélén kell szétosztani és letelepíteni őket. A korszak folyamán már jól érzékelhető volt az előítélet. 1916-ban egy rendelet hatására hadizsákmánynak nyilvánították a cigányok lovait, bevonultatták őket a hadseregbe. Problémát jelentett, hogy kit tekintsenek cigánynak. A törvény nem tett eleget kor problémáinak megoldásra, mint például a munkaügyi és szociális gondok. Nyíltan kimondta, hogy nem tekinti teljes értékű állampolgárnak a cigányokat. Tovább nehezítette a romák megélhetését az 1931ben kiadott rendelet, mely szigorította a vándoripari engedélyek kiadását, ezzel is nehezítve a munkavállalásukat. 1938-ban napvilágot látott egy belügyminisztériumi rendelet, melynek értelmében min-

8

den cigányt, gyanús egyénnek kellett tekinteni. A II. világháború nehéz évei nem kerülték el a romákat sem. Az 19441945-ös években körülbelül 25-30 ezer magyarországi cigányt deportáltak. Vissza csak körülbelül 34ezer tért közülük. A főváros és környéki cigányok-

egy szervezet megalapítására, amely széles körben foglalkozik a cigányság kérdésével. 1957-ig még a személyi igazolványuk is megkülönböztette őket. (fekete színű személyi igazolvány). 1961-ben a Párt felfigyelt kirekesztettségükre, a cigánytele-

ba állítással valószínűleg a cigányságot a társadalmi munkamegosztás hiearchiájának legalsó fokán kívánta asszimilálni. A még 1957-ben alakult Cigányok Kulturális Szövetségét megszüntették 1961-ben. A problémák megoldása ismét állami feladat lett, amelyek a tanácsok ha-

kal két-három transzport került Auschwitzba. Székesfehérvár mellett, valamint Dachauba és annak melléktáboraiba, továbbá Ravensbrückbe és környékére is szállítottak és végeztek ki cigányokat. A cigány holokausztról minden év augusztusában megemlékeznek 1997 óta. 1945 után a cigányság kérdésével a minisztériumok foglalkoztak. 1957ben merült fel az igény

pek ember alatti állapotaira. Határozatot hozott a helyzet javítására. Megállapították, hogy a beilleszkedés egyetlen módja az állandó munkaviszony, amelyen kizárólag állami szektorban végzett munka volt értendő. Megjelentek a munkástoborzók. A munkásszállások is megteltek gyenge fizikumú roma származású emberekkel. Számos kedvezményben nem részesültek. A munká-

táskörébe tartoztak. A feladatok megoldására koordinációs bizottságok jöttek létre. Megkülönböztettek három féle cigány csoportot. Az első, akik már beilleszkedtek a társadalomba, a második, akik útban vannak a beilleszkedés felé, és a harmadik, akik cigány módon élnek. Kötelezővé vált a tankötelezettség a cigány gyermekekre is, amely sok problémát vonzott magával. Az (folytatás a 10. oldalon)

Geschichte

9 Bildung, der Verwaltung und des Verkehrs charakteristisch. Zu dieser Zeit war der größte Teil der ungarischen Zigeuner bereits niedergelassen. Sie beschäftigten sich hauptsächlich mit Landwirtschaft oder übten handwerkliche Berufe aus. Ein Teil von ihnen führte immer noch eine wandernde Lebensweise, was zu einer Reihe von Konflikten führte. Die Fabriken stellten immer häufiger billige Massenprodukte her, was die handwerklichen Zigeuner in den Hindergrund drängte. Mit der Behandlung der Roma beschäftigten sich in diesem Zeitraum die Innenbehörden und die örtlichen Polizeibehörden. Die Beschäftigung mit ihnen erschöpfte sich in der Abschiebung. Man fing an, den Zigeunern die Wanderung zu verbieten und sie konnten auch keinen Reisepass bekommen. Problematisch war die Bestimmung ihrer Ansässigkeit, da Städte und auch Dörfer die Ansässigkeit der Zigeuner nicht anerkennen wollten. Es gab zwei Pläne für die Ansiedlung der Zigeuner. Nach dem ersten, der auch vom Erzherzog Josef unterstützt wurde, sollten die Roma an einem Ort in großen Massen angesiedelt und dort zur Arbeit gezwungen wer-

den. Nach dem anderen sollten sie an den Rändern der Dörfer verteilt und angesiedelt werden. Zu dieser Zeit waren die Vorurteile bereits gut zu spüren. Laut einer Verordnung aus dem Jahre 1916 wurden die Pferde der Zigeuner zur Kriegsbeute erklärt und mussten zur Armee einrücken. Es stellte ein Problem dar, wer als Zigeuner zu betrachten ist. Die Gesetze waren nicht dazu geeignet, die Probleme der Epoche, z.B. die Arbeitsprobleme und die sozialen Probleme zu lösen. Es wurde offen erklärt, dass Roma keine vollständigen Staatsangehörigen sind. Den Lebensunterhalt der Roma erschwerte die im Jahr 1931 verabschiedete Verordnung weiter, die die Erteilung der Wandergewer begen ehmi gun gen verschärfte, wodurch der Zugang zur Beschäftigung noch schwerer wurde. Im Jahr 1938 wurde vom Innenministerium eine Verordnung verabschiedet, nach der jeder Zigeuner als verdächtig zu betrachten war. Die schweren Jahre des zweiten Weltkriegs ließen nicht einmal Roma unberührt. In den Jahren 1944 und 1945 wurden ungefähr 25 bis 30 Tausend ungarische Roma deportiert. Von ihnen kamen nur etwa 3 bis 4 Tausend zu-

rück. Zwei-drei Transporte mit Zigeunern aus der Hauptstadt und Umgebung wurden nach Auschwitz geleitet. Roma wurden auch neben Székesfehérvár, nach Dachau und in dessen Nebenlager, nach Ravensbrück und Umgebung transportiert und ermordet. Seit 1997 wird im August eines jeden Jahres der Opfer der RomaHolocaust gedacht. Nach 1945 beschäftigten sich die Ministerien mit der Roma-Frage. Im Jahr 1957 reifte der Gedanke, eine Organisation zu gründen, die sich in großem Umfang mit der Frage der Roma befasst. Bis 1957 wurden Roma auch durch ihre Personalausweise unterschieden. (Sie hatten einen schwarzen Ausweis.) 1961 wurde die Partei auf die Ausgrenzung der Roma und die unmenschlichen Zustände der Zigeunersiedlungen aufmerksam. Es wurde ein Beschluss zur Verbesserung der Lage gefasst. Es wurde festgestellt, dass die einzige Art der Eingliederung das dauerhafte Arbeitsverhältnis ist. Darunter war ausschließlich eine Arbeit im öffentlichen Sektor zu verstehen. Es erschienen Arbeiterwerber. Die Arbeiterunterkünfte waren mit Menschen von

Roma-Abstammung mit einem schwachen Körperbau voll. Sie erhielten zahlreiche Begünstigungen. Die Partei wollte die Roma durch ihre Beschäftigung wahrscheinlich auf der untersten Stufe der Hierarchie der gesellschaftlichen Arbeitsteilung assimilieren. Der noch im Jahr 1957 gegründete Roma-Kulturverband wurde im Jahr 1961 aufgelöst. Die Lösung der Probleme wurde wieder Aufgabe des Staats, und fiel in die Zuständigkeit der Räte. Es kamen Koordinationskommissionen zur Lösung der Aufgaben zustande. Es wurden zwischen drei Roma-Gruppen unterschieden: Die erste war die Gruppe derjenigen, die sich in die Gesellschaft schon eingliederten, die zweite, deren Mitglieder bereits auf dem Weg der Eingliederung waren, und die dritte, deren Mitglieder so wie Roma lebten. Es bestand Schulpflicht auch für Roma-Kinder, was aber zu vielen Problemen führte. In den Schulen wussten nicht einmal die Lehrer, wie Roma eigentlich sind, sie kannten sie nur vom Hörensagen. Es entstanden Roma-Klassen unter dem Motto Integration. Oft wurden Roma-Kinder als geistig behindert erklärt und in Sonderschulen gesandt.

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 10

Történelem

(folytatás a 8. oldalról) iskolákban a pedagógusok sem tudták, milyenek is a cigányok, csak hallomásból ismerték őket. Cigány osztályok alakultak, felzárkóztatás címén. Gyakran értelmi fogyatékossá minősítették a cigány gyermekeket és a kisegítő iskolákba küldték. Párthatározat született a cigány telepek felszámolására. Ekkor épültek az úgynevezett „C” házak. 1971-ben készítettek egy szociológiai kutatást a cigányokkal szemben történt visszaélésekről. A kutatás vezetőjét és munkatársait súlyos szankciókkal sújtották. A cigány

munkásosztály is rétegződött. Voltak, akik a hagyományos foglalkozások idejéből még megőriztek valamit, ők a nagyobb vállalatoknál el tudtak helyezkedni. Akik viszont már nem őriztek semmiféle hagyományt, nagyon meggyengültek. Egy 1979-es párthatározat etnikai csoportnak minősítette a cigányságot. Más formában, de újjáéledtek a hagyományos cigány foglalkozások. A lókereskedőkből régiségkereskedők, a szőnyegesekből pulóverekkel kereskedő piacosok lettek. A muzsikusok a vendéglátói munkakörökben helyez-

10 kedtek el. Felülről vezérelt cigány szervezeteket alapítottak. Újra megalakult a Cigányok Kulturális Szövetsége. Pár hónapig működött a Cigány Családsegítő Központ. A fővárosban is létrejött cigány intézmény, melynek élére Zsigó Jenő került. Gyermekeknek tábort szerveztek, foglalkoztak a továbbtanulásukkal, néprajzi gyűjtéseket finanszíroznak, felkarolták a cigány képzőművészeket. Kezdeményezésükre megalakult az Ando Drom. A cigányság foglalkoztatása az évek során rohamosan apadt. Megszűntek a nagyvállalatok, a munkásszállók. Hatalmas felvándorlás indult meg családostul a fővárosba. Megszaporodtak az önkéntes lakásfoglalások, romlott a közbiztonság. A fővárosi iskolákba problémát jelentettek a sokszor még tizenévesen is alsó tagozatos, félanalfabéta felső tagozatos tanulók növekvő száma. A rendszerváltás idején ismét magára maradt a cigányság. A munkanélküliség ekkorra már hatalmas méretekben volt jelen. Megnövekedett a hajléktalanok száma. Az állammal szemben is egyre nőttek az indulatok. A szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. 1993 júliusában elfogadta az ország-

gyűlés az etnikai kisebbségek jogairól alkotott törvényt. 1994-ben alakultak kisebbségi önkormányzatok. Kimondták, hogy hazánkban az egyetlen etnikai kisebbség a cigányság. A cigányok 61%-a községekben lakik, 40%uk ezer fő alatti kisközségekben. A cigányság magas mun kanélküliségének egyik oka, az iskolázatlanság, másik pedig a lakóhely, mivel a legnagyobb részük, a leginkább munkanélküliséggel sújtott területeken lakik. Ide sorolható meg, hogy leginkább az ipar azon ágaiban találtak munkát, amely a leghamarabb tönkrement. A továbbtanulásukat nehezíti, hogy a szülők anyagi helyzete igen komoly akadályt jelent, de sokszor a diszkrimináció is előtérbe kerül. De fontos szempont az otthonról hozott példa is, mely szerint a szülőknek sincs sokszor megfelelő iskolai végzettsége, és nem is értékelik azt. (Folytatjuk) Felelős kiadó: Nagykanizsa Megyei Jogú Város Roma Nemzetiségi Önkormányzata 8800 Nagykanizsa, Teleki u. 14. Tel/fax: (93) 312-649 e-mail: [email protected] Szerkesztő: Péter Árpád

A lap megjelenése az EXPAK AT-HU „Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia 2008-2013” program keretében történik.

Geschichte

11 Es wurde ein Parteibeschluss über die Abschaffung der Zigeunersiedlungen gefasst. Zu dieser Zeit wurden die sogenannten „C“-Häuser erbaut. Im Jahr 1971 wurde eine soziologische Forschung über den Missbrauch der Roma durchgeführt. Der Leiter und die Mitarbeiter der Forschung wurden mit schweren Sanktionen belegt. Auch die Roma-Arbeiterklasse bestand aus mehreren Schichten. Es gab Roma, die etwas aus der Zeit der herkömmlichen Berufe bewahren konnten, so bekamen sie bei größeren Unternehmen einen Arbeitsplatz. Diejenigen, die keine Traditionen mehr bewahrten, wurden allmählich schwächer. Im Sinne eines Parteibeschlusses von 1979 wurden die Roma als ethnische Gruppe qualifiziert. Herkömmliche Roma-Berufe lebten – in einer anderen Form – auf. Aus Pferdehändlern wurden Antiquitätenhändler, aus Teppichmachern Markthändler, die Verantwortlicher Herausgeber: Minderheitenselbstverwaltung der Roma der Stadt Nagykanizsa mit Komitatsrecht 8800 Nagykanizsa, Teleki u. 14. Tel./Fax.: (93) 312-649 E-Mail: [email protected] Redakteur: Árpád Péter

Ausgabe des Blattes erfolgt im Rahmen des Programms EXPAK AT-HU „ÖsterreichischUngarische Expertinnenakademie 2008-2013”.

Pullover verkauften. Musiker bekamen Arbeitsplätze im Gastgewerbe. Es wurden von oben geleitete Roma-Organisationen gegründet. Der Roma-Kulturverband wurde wieder gegründet. Einige Monate funktionierte das Familienhilfezentrum für Roma. In der Hauptstadt wurde eine Roma-Einrichtung unter Leiter Jenő Zsigó errichtet. Für Kinder wurden Lager organisiert, man beschäftigte sich mit ihrem Weiterlernen, es wurden Volkskundes-

liche Ordnung hat sich verschlechtert. In den hauptstädtischen Schulen stellte die wachsende Zahl der Primarschüler, die oft schon im Teenageralter waren, sowie der Halbanalphabeten in den oberen Stufen der Grundschule ein riesiges Problem dar. Zur Zeit der Wende blieben die Roma wieder allein. Die Arbeitslosigkeit war zu dieser Zeit bereits in großen Maßen vorhanden. Die Zahl der Obdachlosen ist gestie-

Gemeinden, 40 % in Kleingemeinden mit einer Einwohnerzahl von weniger als tausend. Gründe für die hohe Arbeitslosigkeit unter Roma sind einerseits die unzureichende Bildung und andererseits der Wohnort, da die meisten von ihnen auf Gebieten leben, die von der Arbeitslosigkeit am stärksten betroffen sind. Hier zu erwähnen ist noch, dass Roma überwiegend in den Branchen einen

ammlungen finanziert und Roma-Künstlern wurden unter die Arme gegriffen. Auf ihre Initiative wurde Ando Drom gegründet. Die Beschäftigung der Roma ist im Laufe der Jahre immer mehr zurückgegangen. Großunternehmen und Arbeiterunterkünfte wurden aufgelöst. Es gab erhebliche Wanderungen mit großen Familien in die Hauptstadt. Die Zahl der willkürlichen Hausbesetzungen hat zugenommen, die öffent-

gen. Es gab eine angeheizte Stimmung, die sich gegen den Staat richtete. Armen wurden noch ärmer, Reichen noch reicher. Im Jahr 1993 verabschiedete das Parlament das Gesetz über die Rechte ethnischer Minderheiten. Im Jahr 1994 wurden die Minderheitenselbstverwaltungen gegründet. Es wurde erklärt, dass die Roma die einzige ethnische Minderheit in Ungarn sind. 60 % der Roma lebten in

Arbeitsplatz gefunden haben, die am schnellsten zugrunde gegangen sind. Dabei ist die finanzielle Lage der Eltern ein echtes Hindernis für das Weiterlernen, jedoch ist oft auch Diskriminierung ein Thema. Ein wichtiger Aspekt ist aber auch das Beispiel der Eltern, und zwar dass die Eltern oft nicht über den entsprechenden Schulabschluss verfügen und ihn auch nicht für wichtig halten. (Fortsetzung folgt)

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 12

Tanulmány

12

Studie

13

AZ új Munka Törvénykönyve:

Das neue Arbeitsgesetzbuch:

Hatások és ellenhatások (2.)

Wirkungen und Gegenwirkungen (2.)

Sorozatunk második részében a szakszervezetek helyzete, a munkaidő-kedvezmény csökkentése, a szakszervezeti jogok csorbítása, a bérmegállapodás és a bércsökkenés kerül terítékre egy nemrég készült tanulmány segítségével. Az új Munka Törvénykönyve a vállalati szakszervezetek legfontosabb jogosítványát, a kollektív szerződéskötési képességet egyszerűbben szabályozza az elődjénél: csak a munkáltatónál 10%-os szervezettségi küszöböt elérők ülhetnek a tárgyalóasztalhoz. A szervezettség tehát közvetlenebbül megjelenik a jogi felhatalmazottságban, a 10% alatt maradók – amennyiben van helyi tisztségviselőjük – a „munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetként” csak a törvényben biztosított többi szakszervezeti joggal élhetnek. A szakszervezetek alkupozícióját a Munka Törvénykönyve mellett alapvetően befolyásolja a sztrájkjog újraszabályozása. A felkeresett vállalati szakszervezetek közül jó néhány szenvedett a

sztrájkra vonatkozó törvénykezéstől az utóbbi két évben is, akár a villamosenergia-iparban (ahol a bírósági procedúra áldozata lett egy sztrájkkezdeményezés), akár a közlekedési ágazatban (ahol az elégséges szolgáltatás törvényi szabályozása lehetetlenítette el a bérsztrájkot.) A LIGA helyi szakszervezetei, vagy azok jelentős része tehát már nincs abban a pozícióban, hogy sztrájkkal nyomatékosíthatnák követeléseiket, mondjuk egy kollektív szerződés újratárgyalása során. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a felkeresett LIGA szakszervezetek nagyobb része – legalábbis saját munkahelyi konfliktus kapcsán – különböző okokból korábban sem élt a sztrájk eszközével.

A munkaidő kedvezmény csökkenése, a megváltás tilalma A szakszervezetet megillető munkaidő-kedvezmény kapcsán elmondható, hogy a cégek igyekeznek úgy kezelni ezt a szabályt, mintha kógens lenne. Itt is elmondható, hogy a menedzsment általános véleménye szerint túlzott volt annak mértéke, illetve még jellemzőbb az a vélemény, mely szerint nem a céljának megfelelően használták fel. A szakszervezetek a munkaidőkedvezmény mértékében jelentős veszteséget szenvedtek el, különösen a függetlenített (teljes munkaidős) szakszervezeti státuszok kerültek veszélybe, ami az érintettek életpályáját is alapvetően meg-

változtatja. Mindezek ellenére tény az is, hogy a szakszervezetek nem is a munkaidő-kedvezmény csökkenésének mértékét emlegették (ami a legtöbb helyen persze a taglétszámból és a törvény szövegéből kikövetkeztethető), hanem inkább a pénzbeli megváltás tilalma miatt panaszkodnak. A tizenhat felkeresett vállalatból tíznél megszűnt a szakszervezetek ilyen jellegű bevétele. Sok helyen ez a tagdíjjal azonos nagyságrendű bevétel volt, az egyik szakszervezetnél például a kiadások 40%-át fedezte. Kiesése miatt kevesebb lesz a jövőben az utazással járó szakszervezeti gyűlés és képzés, ami nyilvánvalóan az érdekképviseleti munka minőségének rovására mehet. Kevesebb lesz a szakszervezet által támogatott sport-, kulturális-és közösségépítő esemény is, amelyeket sokan ma is a szakszervezet hagyományos funkciójaként élnek meg. És főként kevesebb lesz a tagok által élvezhető szociális juttatás, segély és adómentes „kis értékű ajándék”. A pénz ilyen „visszaosztásának” csökkenése több (folytatás a 14. oldalon)

Im zweiten Teil unserer Serie werden die Themen Lage der Gewerkschaften, Reduzierung der Freistellung von der Arbeit, Beschneidung der Gewerk schaftsrechte, Lohn vereinbarung und Lohnzurückhaltung mithilfe einer kürzlich erstellten Studie erläutert. Das neue Arbeitsgesetzbuch regelt die Kollektivvertragsfähigkeit als wichtigste Befugnis der betrieblichen Gewerkschaften einfacher als das frühere AGB: Nur die Gewerkschaften, die beim Arbeitgeber einen Organisationsgrad von mehr als 10 % erreichen, können sich an den Verhandlungstisch setzen. Das heißt, der Organisationsgrad erscheint in der rechtlichen Vollmacht direkter. Die Gewerkschaften, die einen örtlichen Gewerkschaftsfunktionär haben, können als „gewerkschaftliche Organisation mit einer Vertretung beim Arbeitgeber” nur von den gesetzlich vorgesehenen anderen Gewerk schaftsrechten Gebrauch machen. Die Verhand lungs position

der Gewerkschaften wird neben dem Arbeitsgesetzbuch grundsätzlich durch die Neuregelung des Streikrechts beeinflusst. Unter den befragten Gewerkschaften haben in den letzten zwei Jahren viele unter dem Streikgesetz gelitten, z.B. in der Elektrizitätsindustrie (in der die Anregung zu einem Streik Opfer einer gerichtlichen Prozedur wurde) und auch in der Verkehrsbranche (in der Lohnstreike durch die gesetzliche Regelung über die Erbringung eines Mindestmaßes an Leistungen verunmöglicht wurden). Die örtlichen Gewerkschaften von LIGA oder die meisten von ihnen sind also nicht mehr in der Lage, ihre Forderungen, zum Beispiel bei Neuverhandlung des Kollektivvertrags, mit einem Streik zu verstärken. Gleichzeitig lässt sich aber feststellen, dass der größte Teil der befragten LIGA-Gewerkschaften – zumindest bei einer Konflikt auf dem eigenen Arbeitsplatz – aus verschiedenen Gründen nicht einmal früher zum Mittel des Streiks gegriffen hat.

Reduzierung der Freistellung von der Arbeit, Verbot der Abgeltung Im Zusammenhang mit der Freistellung von der Arbeit, auf die die Gewerkschaften Anspruch haben, lässt sich feststellen, dass die Firmen diese Regelung so zu behandeln versuchen, als ob sie unabdingbar wäre. Auch hier kann man sagen, dass die Höhe der Freistellung nach allgemeiner Meinung des Managements übertrieben war, bzw. es wird allgemein davon ausgegangen, dass die Freistellung nicht entsprechend ihrem Zweck genutzt wurde. Gewerkschaften haben im Maß der Freistellung erhebliche Verluste erlitten, insbesondere wurde der unabhängige gewerkschaftliche Status (in Vollzeit) bedroht, wodurch auch die Laufbahn der Betroffenen grundsätzlich geändert wird. Trotz alledem ist allgemein bekannt, dass sich die Gewerkschaften nicht über die Höhe der Reduzierung der Freistellung (die im Alllgemeinen von der Anzahl der Mitglieder und

dem Gesetzestext abgeleitet werden kann), sondern vielmehr über das Verbot der Abgeltung beschweren. Bei zehn von sechzehn befragten Unternehmen ist diese Art der Einnahmen ausgefallen. Vielerorts haben sich diese Einnahmen in derselben Größenordnung bewegt wie die Beiträge. Bei einer Gewerkschaft haben diese Einnahmen zum Beispiel 40 % der Ausgaben gedeckt. Wegen des Ausfalls dieser Beträge werden weniger gewerkschaftliche Versammlungen und Weiterbildungen, die mit Dienstreisen verbunden sind, in Zukunft stattfinden, was offensichtlich zu einem Qualitätsverlust der Arbeit der Interessenvertretung führen kann. Es werden auch weniger Sport-, kulturelle und gemeinschaftsbildende Veranstaltungen, die durch die gewerkschaftlichen Organisationen gefördert werden, stattfinden, welche von vielen auch heute noch als herkömmliche Funktion der Gewerkschaft betrachtet werden. Und hauptsächlich werden die durch die Mitglieder genießbaren sozialen Leistungen, Hilfen

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 14

Tanulmány (folytatás a 12. oldalról) szakszervezetnél a legfőbb vonzerő elvesztését jelenti, s mint említették „nehéz lesz új tagokat szerezni”. Sőt, felmerül annak a lehetősége is, hogy emiatt a tagok egy része kiléphet a szakszervezetből.

A szakszervezeti jogok csorbítása A szakszervezetek a legsérelmesebb jogfosztásnak a „kifogás” intézményének megszűnését tekintik. Az esettanulmányok alapján meglehetősen változatos kép alakult ki arról, hogy a „kifogás” intézményét hogyan használták a szakszervezetek korábban. A cégek többségénél csak szimbolikus jelentősége volt, gyakorlatilag nem éltek vele, vagy pusztán fenyegetésként merült fel alkalmazása. Néhány cégnél viszont igen gyakran nyújtottak be kifogást, a vitatott kérdések a bíróságig is eljutottak. „A kifogás intézményével korábban többször (például a munkaidő 36-ról 40 órára növelése kapcsán a kiencvenes évek végén) éltek a szakszervezetek. Ám függetlenül attól, hogy használták-e korábban a kifogás intézményének megszűnését szinte minden szakszervezet nagy veszteségként értékelte.

Bérmegállapodás Az éves megállapodásban általában az átlagbér vagy az alapbér emelkedéséről állapodnak meg „keretjelleggel”, legfeljebb nagyobb munkavállalói csoportokra határoznak meg eltérő mértékeket. Ezek gyakran szociális megfontolásokat is követnek, amenynyiben az alacsony jövedelműeknek magasabb béremelési százalékot írnak elő. A 2012-re vonatkozó béremelés a legtöbb cégnél alacsony volt, de minden esetben differenciált különböző munkavállalói csoportok között. Az általános bérmérséklet jelensége alól csak a kifejezetten alacsony bérű vállalatok képeztek kivételt, itt az államilag előírt bérkompenzáció és/vagy a minimálbér, illetve szakmunkás bérminimum emelés hatása volt meghatáro-

14 zó. (Az ilyen vállalatoknál akár 10% is lehetett a nominális béremelkedés, ami természetesen nettó, de különösen reálértéken alig érzékelhető.) A 2008-10-es válság elmúltával is több cégnél számoltak be arról, hogy bércsökkenés vagy bérbefagyasztás volt a közelmúltban. A régóta állami tulajdonban lévő cégeknél – a közszféra bérviszonyaihoz hasonlóan – 2008-óta nem volt béremelés, csak a kötelező előreléptetések miatt nőtt valamelyest az átlagbér. A piaci szférában pedig a válsággal küzdő ágazatok vállalatainál a rossz üzleti eredmény miatt minimális vagy nulla értékű volt a béremelés, ritkábban nyereségrészesedés kifizetése vált bizonytalanná. A béralku különösen aktuális lehet az olyan adóváltozások idején, amelyek az alacsonyabb keresetűektől csoportosítanak át jövedel-

met a magasabb jövedelmű társadalmi rétegek felé. Az éves bérmegállapodások visszatérő témája a béren kívüli juttatások (cafetéria) összegéről való egyezség, miközben maguk a juttatások hosszabb távon állandóak, vagy éppen az adószabályok változása miatt cserélődnek. Fontos része ennek a különböző biztosítási pénztárakhoz való hozzájárulás, ami több vállalatánál (sőt esetleg ágazati szinten is) hagyományos juttatásnak számít. A bérmegállapodás részeként kivételesen foglalkoztatási megállapodás is előfordult, amelyben rögzítik a következő év létszámleépítését, vagy esetleg felvételi keretszámát.

Bércsökkenés Az új Munka Törvénykönyve bevezetése előtti (folytatás a 16. oldalon)

Studie

15 und steuerfreie „Geschenke von geringerem Wert“ weniger. Die Reduzierung dieser „Rückzahlung” bedeutet bei mehreren Gewerkschaften den Verlust der wichtigsten Anziehungskraft und wie sie erwähnt haben, es werde schwer sein, neue Mitglieder zu gewinnen. Es kann auch sein, dass ein Teil der Mitglieder deswegen aus der Gewerkschaft austreten.

Beschneidung der Gewerkschaftsrechte Gewerkschaften betrachten die Beendigung des Rechtsinstituts des „Einwands“ als wichtigster Rechtsverlust. Aufgrund von Fallstudien ist ein ziemlich abwechslungsreiches Bild darüber entstanden, wie die Gewerkschaften früher das Rechtsinstitut des „Einwands“ angewendet haben. Bei Mehrheit der Firmen hatte es nur eine symbolische Bedeutung, und es wurde davon praktisch kein Gebrauch gemacht oder seine Anwendung kam bloß als Drohung vor. Bei manchen Firmen wurden aber Einwände sehr oft erhoben, und die bestrittenen Fragen sind vor Gericht gekommen. „Gewerkschaften haben früher mehrmals (zum Beispiel Ende der 90-er Jahre in

Verbindung mit der Erhöhung der Arbeitszeit von 36 auf 40 Stunden) vom Rechtsinstitut des „Einwands“ Gebrauch gemacht. Aber unabhängig davon, ob das Institut des „Einwands“ früher angewendet wurde oder nicht, haben fast alle Gewerkschaften dessen Beendigung als großen Verlust erlebt.

Lohnvereinbarung In der Jahresvereinbarung wird im Allgemeinen die Erhöhung des Durchschnittsgehalts oder des Grundgehalts mit „Rahmencharakter” vereinbart, andere Maße werden höchstens für größere Arbeitnehmergruppen festgesetzt. Diese folgen oft auch sozialen Überlegungen, soweit für Arbeitnehmer mit niedrigem Lohn eine höhere Lohnerhöhung vorgesehen wird. Die Lohnerhöhung für das Jahr 2012 war bei den meisten Firmen niedrig, jedoch wurde in jedem Fall zwischen den verschiedenen Arbeitnehmergruppen differenziert. Von der Erscheinung der allgemeinen Lohnermäßigung waren nur die Unternehmen mit ausgesprochen niedrigen Löhnen ausgenommen. Hier war die Wirkung der Erhöhung der staatlich vorgeschriebenen Lohnkompensation

und/oder des staatlich vorgeschriebenen Mindestlohns bzw. Lohnminimums für Facharbeiter entscheidend. (Bei diesen Unternehmen konnte sich die nominale Lohnerhöhung sogar auf 10 % belaufen, die natürlich in Netto zu verstehen ist, aber sie ist besonders zum realen Wert kaum zu spüren.) In der Zeit nach der Krise von 2008-2010 wurde bei vielen Firmen davon berichtet, dass bei ihnen unlängst eine Lohnkürzung oder Lohnzurückhaltung erfolgte. Bei den Firmen, die sich seit langem im staatlichen Eigentum befinden, ist seit 2008 – ähnlich wir im öffentlichen Sektor – keine Lohnerhöhung durchgeführt worden, und das Durchschnittsgehalt hat sich nur wegen der verbindlichen Beförderungen etwas erhöht. Im privaten Sektor erfolgte bei den Unternehmen der durch die Krise betroffenen Branchen wegen der schlechten Geschäftsergebnisse nur eine minimale oder eben keine Lohnerhöhung. Bei manchen Unternehmen wurde die Auszahlung der Gewinnbeteiligung unsicher. Lohnverhandlungen können zur Zeit der steuerlichen Änderungen, durch die das Einkommen von Geringverdienern an die Gesellschaftsschich-

ten mit einem höheren Einkommen umgruppiert wird, besonders aktuell sein. Ein Thema der Jahreslohnvereinbarungen, das ständig wiederkehrt, ist die Vereinbarung über den Betrag der Lohnzu satzleistungen (Cafeteria), während die Leistungen selbst langfristig konstant bleiben oder gerade wegen der Änderung der Steuerregelungen ersetzt werden. Ein wichtiger Bestandteil sind die Beiträge zu verschiedenen Versicherungskassen, die bei mehreren Unternehmen (und eventuell auch auf Branchenebene) als herkömmliche Leistung gelten. Als Teil der Lohnvereinbarung kann ausnahmsweise auch eine Beschäftigungsvereinbarung erfolgen, in deren Rahmen die Verringerung der Beschäftigtenzahl oder eventuell die Gesamtzahl der aufzunehmenden Beschäftigten für das nächste Jahr bestimmt wird.

Lohnzurückhaltung Im Rahmen der Diskussionen vor Einführung des neuen Arbeitsgesetzbuchs haben die Verantwortlichen der Regierung mehrmals unterstrichen, dass die Lohnzurückhaltung nicht Ziel der neuen Gesetze ist, und die Löhne wegen der

2014_3:2.qxd

2014.03.25.

20:38

Page 16

Tanulmány/Studie

(folytatás a 14. oldalról) viták során a kormányzat illetékesei többször nyomatékosították, hogy az új törvénynek nem célja a bérek viszszafogása, és a törvényi változások miatt nem lesz bércsökkenés. Csak egyetlenegy (mellesleg külföldi tulajdonú) cég volt a mintánkban, amelyiknek magatartását alapvetően meghatározza az a kormányzati szándék,

hogy a munkavállalók bére ne csökkenjen. A határozott politikai deklaráció ellenére a 16 esettanulmányból öt esetben a szakszervezetek kifejezetten arról számoltak be, hogy a törvény júliusi bevezetése óta bizonyos munkavállalói csoportoknak csökkent a nominális bére. További négy esetben a jövőben fenyegető bércsökkenésről beszéltek. Ezeknél a cégeknél várhatóan a következő évtől szenvednek el veszteséget a munkavállalók, amikortól majd életbe lép a módosított vállalati kollektív szerződés. A törvény miatti fizetés csökkenés egyébként nem vitatott a cégeken belül, rendszerint a menedzsment is elismeri a nyilvánvaló költségcsökkentő hatást. Olyannyira, hogy néhány esetben ígéretet is tett a csökkenés kompenzációjára, például a teljesítménypótlékok újraszabályozásával. Bár az átlagkereset szintje így helyreállhat, az a szakszervezeti vélekedés is igaz, hogy ezzel a megoldással nem feltétlenül a veszteséget elszenvedő személyeket kárpótolják majd. A sorozat következő részében ismertetjük a szakszervezeti, illetve a munkáltatói álláspontokat, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos, valamint a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályokat. (Folytatjuk)

16

gesetzlichen Änderungen nicht gekürzt werden. Es gab in unserer Stichprobe nur eine einzige Firma (die sich im Übrigen im ausländischen Eigentum befindet), deren Verhalten durch die Regierungsabsicht, dass die Löhne der Arbeitnehmer nicht herabgesetzt werden sollen, grundsätzlich bestimmt wird. Trotz der nachdrücklichen politischen Deklaration haben fünf von 16 Fallstudien ausdrücklich davon berichtet, dass sich der nominale Lohn gewisser Arbeitnehmergruppen seit der Einführung des Gesetzes im Juli verringert hat. In weiteren vier Fällen wurde über in Zukunft androhende Lohnkürzung gesprochen. Bei diesen Firmen werden die Arbeitnehmer voraussichtlich ab nächstes Jahr einen Verlust erleiden, wenn der geänderte Kollektivvertrag in Kraft tritt. Im Übrigen wird die Lohnkürzung infolge des Gesetzes innerhalb der Firmen nicht bestritten, in der Regel erkennt auch das Management die offensichtliche kostenreduzierende Wirkung, so dass in manchen Fällen die Kompensation der Verminderung, zum Beispiel durch Neuregelung der Leistungszulagen versprochen wurde. Obwohl das Niveau des Durchschnittsgehaltes auf diese Weise wiederhergestellt werden kann, ist aber auch die Meinung der Gewerkschaften richtig, dass mit dieser Lösung nicht unbedingt die Personen entschädigt werden, die einen Verlust erlitten haben. Im nächsten Teil der Serie werden die Aspekte der Gewerkschaften bzw. Arbeitgeber, sowie die Regelungen zur Beendigung des Arbeitsverhältnisses, sowie der Arbeitszeit und der Ruhezeit erörtert. (Fortsetzung folgt)