MISKOLCI EGYETEM GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT. Gördülőcsapágyak. Patyik Zoltán II. éves gépészmérnök hallgató

MISKOLCI EGYETEM GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR

TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT

Gördülőcsapágyak Patyik Zoltán II. éves gépészmérnök hallgató

Konzulens: Dr. Takács Ágnes tanársegéd Gép- és Terméktervezési Tanszék

Miskolc, 2010

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ......................................................................................................................5 A gördülőcsapágyak jellemzői, felosztása, csapágyfajták ..............................................6 A gördülőcsapágy szerkezete .....................................................................................6 A gördülőcsapágyak felosztása ..................................................................................6 A gördülőcsapágyak főbb jellemzői ...........................................................................8 Csapágykiválasztás .......................................................................................................9 Csapágykiválasztás és alkalmazás alapelvei ..............................................................9 Üzemi feltételek és környezeti behatások ..................................................................9 Jellemző követelmények............................................................................................9 A csapágy fajtájának kiválasztása ............................................................................ 10 Radiális terhelés ............................................................................................................. 10 Axiális terhelés .............................................................................................................. 11 Hosszkiegyenlítés a csapágyon belül .............................................................................. 11 Szétszerelhető csapágyak ............................................................................................... 12 Pontosság ....................................................................................................................... 12 Egytengelyűségi hibák kiegyenlítése .............................................................................. 13 Fordulatszám ................................................................................................................. 13 Zajszegény futás ............................................................................................................ 13 Merevség ....................................................................................................................... 14 Súrlódás ......................................................................................................................... 14 Kúpos furatú csapágyak ................................................................................................. 14

CSAPÁGYADATOK .................................................................................................17 Fő méretek .............................................................................................................. 17 Gördülőcsapágyak lekerekítési méretei ....................................................................18 Csapágymegjelölések .............................................................................................. 19 Tűrések.................................................................................................................... 20 Csapágyhézag.......................................................................................................... 20 Csapágygyűrűk és gördülőtestek acélanyaga ..................................................................21 Kosárszerkezetek és anyagaik ........................................................................................ 21

Súrlódás ...................................................................................................................... 23 A súrlódási nyomaték becslése ................................................................................ 23

2

Fejezet: Bevezetés

A gördülőcsapágyak anyagai ................................................................................... 21

Méretezés .................................................................................................................... 24 Statikus igénybevételnek kitett csapágyak méretezése az ISO élettartam-egyenlettel ........................................................................................................................... 24 Dinamikus igénybevételnek kitett csapágyak méretezése az ISO élettartamegyenlettel .......................................................................................................... 25 fL dinamikus jellemző .................................................................................................... 27 Gördülőcsapágyak minimum terhelése, a túlméretezés elkerülése ..................................27

Bővített élettartam-számítás ISO szerint ..................................................................27 A meghibásodási valószínűség a1 tényezője ...................................................................28 Az a2 alapanyag tényező ................................................................................................ 28 Az üzemelési körülmények a3 tényezője ......................................................................... 28 Az a2 és a3 módosított élettartam-tényezők kombinációja ............................................... 30 Megjegyzések ................................................................................................................ 31

A csapágyak alkalmazása ............................................................................................ 32 Csapágyelrendezések ............................................................................................... 32 Vezetőcsapágyas ágyazás ............................................................................................... 32 Oldalról megtámasztott ágyazás ..................................................................................... 33

Illesztések ................................................................................................................ 33 A csapágyülékek és a csatlakozó alkatrészek méret-, alak- és futáspontossága ........ 34 Mérettűrések .................................................................................................................. 34 A hengeresség alaktűrései .............................................................................................. 35 A merőlegesség tűrései ..................................................................................................35

A Csapágyak előfeszítése ........................................................................................ 36 Az előfeszítés típusai .....................................................................................................36 A csapágy-előfeszítés hatása .......................................................................................... 37

Csapágyak axiális rögzítése ..................................................................................... 37 Rögzítési módszerek ...................................................................................................... 37

Tömítések ................................................................................................................... 39 Nem súrlódó tömítések ............................................................................................ 39 Súrlódó tömítések ....................................................................................................40 Zsírkenés ................................................................................................................. 43 A megfelelő zsír kiválasztása ......................................................................................... 43 A csapágy ellátása zsírral ............................................................................................... 44

Olajkenés ................................................................................................................ 44

3

Fejezet: Bevezetés

Kenés és karbantartás ..................................................................................................43

A megfelelő olaj kiválasztása ......................................................................................... 44 A csapágy ellátása olajjal ............................................................................................... 45

A csapágy ellenőrzése és tisztítása ........................................................................... 45 A csapágyak tárolása ............................................................................................... 46 Beszerelés, kiszerelés ..................................................................................................47 Gördülőcsapágyak beszerelése hengeres csapágyhelyre ........................................... 47 Kúpos furatú gördülőcsapágyak beszerelések .......................................................... 47 Gördülőcsapágyak kiszerelése hengeres csapágyhelyről .......................................... 48 Kúpos furatú gördülőcsapágyak kiszerelése ............................................................. 49 Összefoglalás .............................................................................................................. 50

Fejezet: Bevezetés

Irodalomjegyzék ......................................................................................................... 51

4

BEVEZETÉS A gördülőcsapágyak elmélete a XV. és XVI. században alakult ki. Leonardo da Vinci (1452-1519) határozta meg a csúszó- és gördülősúrlódás közötti különbséget. Megállapításai a korszerű gördülősúrlódás-elmélet ősének tekinthető. A technika fejlődésével a csapágyak egyre tökéletesebbek, de a súrlódás legyőzésére fordított emberi erőfeszítések nem állnak meg. [3] Jelen dolgozat a gördülőcsapágyak, és azok alkalmazásait foglalja össze. A csapágyazás nem csupán gördülőcsapágyakból áll, hanem magába foglalja a csapágyakkal együttműködő alkatrészeket is, úgymint a tengely, csapágyház, stb. A dolgozat alapvetően a csapágyazáshoz szükséges információkat taglalja:  Gördülőcsapágyak főbb jellemzői, felosztása  Csapágykiválasztás. Üzemi feltételek, környezeti behatások, jellemző követelmények, a csapágy fajtájának kiválasztása  Csapágyadatok. Fő méretek és jelölések, tűrések, éltompítások, csapágyhézag, csapágyak anyagai, kosár kivitel, alkalmasság nagy hőmérsékletre, határfordulatszámok  Méretezés, teherbírási képesség. Statikus, dinamikus igénybevételnek kitett csapágyak. Gördülőcsapágyak minimum terhelése. Élettartam-számítás, bővített élettartam-számítás  Csatlakozó részek kialakítása, illesztések, csapágyhelyek érdessége, csapágyak axiális rögzítése, tömítések  Csapágyelrendezés megválasztása. Csapágyak beépítése  Kenés és karbantartás. A kenési eljárás megválasztása. Zsírkenés. Olajkenés. Gördülőcsapágyak tárolása, csapágyak tisztítása

Fejezet: Bevezetés

 Beszerelés és kiszerelés. Szerszámok és eljárások.

5

A GÖRDÜLŐCSAPÁGYAK JELLEMZŐI, FELOSZTÁSA, CSAPÁGYFAJTÁK A gördülőcsapágy szerkezete

a.)

b.)

c.)

1. ábra Csapágyfajták

A gördülőcsapágyak felosztása A gördülőcsapágyakat két fő csoportra oszthatjuk fel: golyóscsapágyakra (1. ábra a.) része) és görgőscsapágyakra (1. ábra b.) része). A futópálya kialakítása szempontjából a golyóscsapágyakat mélyhornyú, ferdehatásvonalú és axiális csapágyakra (1. ábra c.) része) oszthatjuk fel. A görgőscsapágyakat a gördülőtestek alakjának függvényében feloszthatjuk hengeres, tű-, kúp- és hordósított görgőscsapágyakra. A 2. ábra a gördülőcsapágyak felosztását e szempontok alapján szemlélteti. További felosztási lehetőségek még:

6

Fejezet: A gördülőcsapágyak jellemzői, felosztása, csapágyfajták

A gördülőcsapágy olyan csapágy, melynél az álló és az elforduló elemek közti erőátadás gördülőtesteken keresztül valósul meg. Olyan forgó mozgást végző gépelem, amely a bele (vagy rá) illesztett tengelyt előírt helyzetben, síkban tartja. A gördülőcsapágyak általában külső és belső gyűrűkből, a gördülőtestekből és a kosárból állnak. A kosár a gördülőtesteket egymáshoz képest egyenletes helyzetben, azokat a teljes keresztmetszetre felosztva a külső és belső gyűrűkhöz tartja és biztosítja a gördülőtestek zavartalan legördülését. [10] A gördülőtestek két csoportra oszthatók, úgymint golyók és görgők. A golyókhoz külső és belső gyűrűs futófelületek tartoznak, melyek a külső és belső gyűrűn „egyegy ponton” érintkeznek. A görgők feloszthatóak hengeres, tű-, kúp- és hordósított görgőkre, amelyek „vonalmenti” érintkezést valósítanak meg a futófelületükre nézve. A gördülőtestek működés közben elfordulnak saját tengelyük körül és pályájukon is forgó mozgást végeznek. A csapágyra ható erőket a gördülőtestek veszik át a kapcsolódási zónán keresztül a futópályaív és a gördülőtestek között. A kosár nincs külső terhelésnek kitéve, a gördülőtesteket egyenlő távolságban tartják és megakadályozzák, hogy kiessenek a gördülőelemek a csapágyból.

 A gördülőtestek sorainak száma szerinti felosztás. Pl.: egysoros, többsoros  Szétszerelhető és nem szétszerelhető csapágyak

2. ábra Gördülőcsapágyak felosztása

7


 A terhelés iránya szerint megkülönböztetünk radiális és axiális csapágyakat [5]

A gördülőcsapágyak főbb jellemzői A gördülőcsapágyakat nagy választékban és széles skálában állítják elő, valamennyi bizonyos különleges tulajdonságokkal lett ellátva. A gördülőcsapágyak a csúszócsapágyakkal szemben az alábbi előnyökkel rendelkeznek [2]:  Az indulási súrlódási nyomaték alacsony és csak kis mértékben magasabb, mint a dinamikus súrlódási nyomaték  Nemzetközileg szabványosítottak, mindenhol beszerezhetőek, csereszabatosak  Könnyen kenhetőek és csekély mennyiségű kenőanyagot igényelnek  A legtöbb gördülőcsapágy radiális és axiális terheléseket is képes felvenni  A gördülőcsapágyak egyaránt alkalmazhatók alacsony és magas hőmérsékleten is  Előfeszítéssel a csapágymerevség megnövelhető Hátrányai:  Lökésszerű terhelésekre érzékeny  Szennyeződésekre érzékeny  Pontos szerelést igényel

 zajosabb, mint a csúszócsapágy A golyóscsapágyak görgőscsapágyakkal való összehasonlítása során azonos méreteket alapul véve általában alacsonyabb súrlódási nyomatékot és magasabb futáspontosságot garantálnak. Ebből kifolyólag kiemelten széles körben alkalmazhatóak csekély mértékű lengésveszéllyel. A görgőscsapágyak ezzel szemben nagyobb mértékben terhelhetőek, hosszabb élettartamot garantálnak még igen nagy erőhatások fellépte esetén is, valamint komoly lökésszerű terhelések felvételére képesek. Azok a csapágyfajták, amelyek világméretekben szabványosítottak, csereszabatosak, kiemelten gazdaságosan használhatóak fel a gyakorlatban. Bizonyos konkrét feladatokra kialakított aggregátoknál ésszerű a nem szabványos, speciálisan a felhasználási célra tervezett különleges csapágyak alkalmazása. Léteznek, ill. előállításra kerülnek olyan csapágyak, melyek különféle berendezésekbe integrálódtak, vagy géprészekkel bizonyos egységeket képeznek.

8


 Általában osztatlan kivitelűek, ezért szerelés csak tengelyirányú elmozdítással lehetséges

CSAPÁGYKIVÁLASZTÁS Csapágykiválasztás és alkalmazás alapelvei A hosszú használati időtartam, a nagyfokú megbízhatóság és a gazdaságosság képezik a csapágyazások kialakításánál a legfontosabb célokat. Ennek elérése érdekében a konstruktőrnek egy feltétfüzetben össze kell foglalnia mindazokat a körülményeket, amelyek a csapágyazást befolyásolják. Tervezéskor nemcsak a helyes csapágytípust, csapágykivitelt és csapágyelrendezést kell megválasztani. Legalább annyira fontos az is, hogy a csapágyakkal együttműködő alkatrészeket, vagyis a tengelyt, a csapágyházat, a rögzítőelemeket, a tömítést és különösen a kenést összehangolják a feltétfüzetben rögzített befolyásoló tényezőkkel. [6], [7], [8], [9]

Üzemi feltételek és környezeti behatások A csapágy megválasztása előtt a lehető legpontosabb áttekintést kell szerezni az összes csapágyazást befolyásoló tényezőről. Ezek ismeretében kiválasztjuk a csapágy típusát, elhelyezését és méretét, sok esetben alternatívákat is meg kell vizsgálni. A megfelelő csapágy kiválasztásához az alábbi adatok ismerete elengedhetetlen:  A szóban forgó gép, berendezés konstrukciója és  A csapágyelrendezés, (ki- és beépítés)  Csapágyterhelések, (nagyság, irány)  A csapágy fordulatszáma  Rezgések és lökésszerű terhelések  Csapágyhőmérséklet (környezeti és súrlódási hő)  Környezeti viszonyok (korrózió, kenés, por, víz, stb.) Csapágyazás tervezésénél felhasználhatunk korábbi hasonló csapágyazások tapasztalatait. A csapágygyártók legtöbb esetben a csapágykatalógusaikat általános csapágy-beépítési információkkal látják el.

A csapágy teljesítményével és funkciójával szemben támasztott követelmény a csapágy elhelyezkedésétől, valamint az üzemi feltételektől függ. A csapágykiválasztás során általánosan figyelembe veendő követelmények:  A csapágy fő méretei  Élettartam-elvárások  Futási pontosság  Határfordulatszámok  Merevség

9

Fejezet: Csapágykiválasztás

Jellemző követelmények

 Rezgés/zajszint  Súrlódási nyomatékok  A belső gyűrű ferde állíthatósága a külső gyűrűhöz képest  Be- és kiszerelési lehetőségek  Raktározhatóság és gazdaságosság

A csapágy fajtájának kiválasztása A csapágyfajta végleges kiválasztása előtt ismerni kell a csapágyakkal szemben támasztott speciális követelményeket, melyek az adott felhasználási területből adódnak és a csapággyal szemben támasztott követelményeknek az adott csapágyfajták tulajdonságaival történő összehasonlítása során juthatunk el. A megfelelő csapágyfajta kiválasztásához ismernünk kell az egyes csapágytípusok alkalmazására vonatkozó főbb felhasználási jellemzőit. Radiális terhelés

3. ábra Mélyhornyú golyóscsapágy

4. ábra

5. ábra

N típusú hengergörgős csapágy

NU típusú hengergörgős csapágy

10

6. ábra Tűgörgős csapágy


A túlnyomóan radiális terhelés felvételére szolgáló csapágyakat radiális csapágyaknak nevezzük. A radiális csapágyak kapcsolódási szöge kisebb, mint 45°, ezért sugárirányban erősebben terhelhetőek. Különösen sok igény elégíthető ki pl. a mélyhornyú golyóscsapágyakkal. Ezek alkalmasak közepes radiális terhelések és axiális terhelések felvételére egyaránt, valamint alacsonyabb súrlódási nyomatékot és magasabb fordulatszámot garantálnak zajszegény futás mellett. A mélyhornyú golyóscsapágyak nagy pontossággal gyárthatók, áruk kedvező és ezek a leggyakrabban használt csapágyak. Az N és NU hengergörgős csapágyak, valamint a tűgörgős csapágyak (melyeknél egyik gyűrű futófelületét nem határolja váll) csak radiálisan terhelhetők.

Axiális terhelés A többnyire axiális terhelés felvételére szolgáló csapágyakat axiális csapágyaknak nevezzük. Az axiális csapágyak kapcsolódási szöge nagyobb, mint 45°. Az axiális golyóscsapágyak és az axiális ferdehatásvonalú golyóscsapágyak kivitelüktől függően egy vagy mindkét irányban képesek tengelyirányú erőket felvenni. Különösen nagy axiális terheléseknél az axiális hengergörgős csapágyat, vagy az axiális beálló görgőscsapágyat részesítik előnyben. Az axiális beálló görgőscsapágyak és az egyfeléható axiális ferdehatásvonalú golyóscsapágyak kombinált axiális és radiális terhelést vesznek fel. Az egyéb axiális csapágyak csak axiális terhelés felvételére alkalmasak.

7. ábra Axiális golyóscsapágy

8. ábra Axiális ferde hatásvonalú golyóscsapágy

9. ábra Axiális hengergörgős csapágy

10. ábra Axiális beálló görgőscsapágy

Egy tengely csapágyazásához többnyire egy rögzített és egy szabad csapágyat alkalmaznak. A szabad csapágy kiegyenlíti az axiális hossztűréseket és a hőtágulást. Az ideális szabad csapágy az NU és N típusú hengergörgős csapágy. Ezeknél a csapágyaknál a hosszkülönbségek magában a csapágyban egyenlítődnek ki. A csapágygyűrűk szorosan illeszthetők. Az axiális görgőelmozdulás megengedett mértéke a gyártók által kiadott csapágytáblázatokban tekinthető meg. Ha nem szétszerelhető csapágyat (pl. mélyhornyú golyós- vagy beálló görgőscsapágyakat) választunk szabad csapágynak, akkor az egyik gyűrűt lazán kell illeszteni. A 11. ábra egy hengergörgős csapágyat mutat be, mely lehetővé teszi az elmozdulást a csapágyon belül. A 12. ábra a csapágyház furatában laza illesztéssel szerelt mélyhornyú golyóscsapágyat szemléltet axiális megtámasztás nélkül.

11


Hosszkiegyenlítés a csapágyon belül

11. ábra

12. ábra

Szétszerelhető csapágyak Az olyan csapágyakat, amelyeknek a két gyűrűje külön-külön is beépíthető szétszerelhető csapágyaknak nevezzük. A hengeres furatú csapágyakat, ha szétszerelhetők könnyebb beépíteni, különösen, ha mindkét gyűrűt szorosan kell illeszteni. Ezek a csapágyak akkor is előnyösek, ha szükséges a gyakori be- és kiszerelés. Szétszerelhetőek a négypont-érintkezésű csapágyak (13. ábra a.) része), az osztott belső gyűrűs, kétsoros ferde hatásvonalú golyóscsapágyak, a hengergörgős csapágyak, a kúpgörgős csapágyak (13. ábra b.) része), az axiális golyóscsapágyak, a hordógörgőscsapágyak (13. ábra c.) része) és a tűgörgős csapágyak. Nem szétszerelhető csapágyak: mélyhornyú golyóscsapágy, ferdehatásvonalú golyóscsapágy (13. ábra d.) része), beálló golyóscsapágy (13. ábra e.) része) és a beálló görgőscsapágy.

b.)

c.) 13. ábra

d.)

e.)

Pontosság A legtöbb beépítési esetben elégséges a gördülőcsapágyak normál méret- és futáspontossága. Fokozott igények esetén, pl. szerszámgép főorsóknál fokozott pontosságú csapágyak szükségesek. A csapágyak pontosságát szabványok rögzítik, különböző pontossági osztályokba sorolva. Ezenkívül valamennyi csapágygyártó saját házi szabványok szerint is előállít különböző pontosságú csapágyakat, melyeket katalógusaikban, táblázataikban rögzítenek.

12


a.)

Egytengelyűségi hibák kiegyenlítése A csapágyhelyek megmunkálásakor a tengelyben, vagy a házban egytengelyűségi hiba léphet fel. Különösen akkor fordulhat elő, ha a csapágyhelyeket nem egy felfogásban munkálják meg, vagy ha a csapágyak egymástól messze, különálló házakban vannak. Szögeltérés léphet fel a tengelynek terhelés alatti behajlása következtében, valamint szerelési pontatlanság esetében is. A szögbeállást lehetővé tévő csapágyak, így a beálló golyóscsapágyak, hordógörgős csapágyak, radiális és axiális beálló görgőscsapágyak kiegyenlítik az egytengelyűségi hibákat. Ezen csapágyak külső gyűrűjének homorú gömbpalástú gördülőpályája van, melynek mentén a belső gyűrű a görgőkoszorúval elbillenhet. A csapágyak beállási szöge függ a csapágyfajtától és a mérettől, valamint a terheléstől. A megengedhető szögeltérést a csapágygyártók katalógusaikban adják meg. A kezdeti szöghiba kiegyenlíthető, ha az axiális golyóscsapágyakat beálló fészektárcsákkal és alátéttárcsákkal (14. ábra) együtt alkalmazzuk, amelyeknek gömb támasztófelületük van. Hasonlóképpen alkalmasak erre a célra az Y csapágyak (15. ábra) a megfelelő csapágyházaikba szerelve.

14. ábra

15. ábra

A gördülőcsapágyak fordulatszámát a megengedhető üzemi hőmérséklet korlátozza, melyek a csapágygyártók által megadott mérettáblázatokban vannak feltüntetve. A legnagyobb fordulatszámot a kis súrlódású csapágyak érik el, mivel itt alacsony az üzem közbeni hőfejlődés. A legnagyobb fordulatszám tisztán radiális terhelés esetén a mélyhornyú golyóscsapággyal, kombinált terhelésnél a ferdehatásvonalú golyóscsapággyal érhető el. A csapágyak és környező részek fokozott méret- és futáspontossága, a hűtőkenés és a speciális kosárszerkezetek, illetve anyagok pozitív hatással vannak a csapágyak magas fordulatszám alkalmasságára. Axiális csapágyakra –szerkezetüknél fogva– kisebb fordulatszámok megengedettek, mint a radiális csapágyakra. Zajszegény futás Bizonyos csapágyalkalmazásoknál, pl. a háztartási készülékeknél, kis elektromos gépeknél, vagy irodagépeknél stb. gyakran követelmény a zajszegény futás. Ezekre az alkalmazási területekre különösen a mélyhornyú golyóscsapágyak alkalmasak.

13


Fordulatszám

Merevség Merevség alatt értjük azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy egy bizonyos csapágyrugózás következtében fellépő kitérés bekövetkezzen. Különösen nagy rendszermerevségre kell törekedni a szerszámgépek orsócsapágyazásainál. A görgőscsapágyak merevsége a gördülőelemek és a gördülőpályák közötti érintkezési viszonyok miatt nagyobb, mint a golyóscsapágyaké. A merevség fokozása érdekében pl. az orsócsapágyakat előfeszítik (Csapágyak előfeszítése című fejezet). Súrlódás Egy csapágyazás üzemi hőmérséklete szempontjából a hőbevezetés és –elvezetés mellett, mindenekelőtt a csapágysúrlódás a döntő. Különösen súrlódásszegények pl. a mélyhornyú golyóscsapágyak, az egysoros ferdehatásvonalú golyóscsapágyak és a kosaras hengergörgős csapágyak radiális terhelésnél. Viszonylag nagyobb súrlódással kell számolni a súrlódó tömítéses csapágyaknál, a telegörgős hengergörgős csapágyaknál és az axiális görgőscsapágyaknál. Kúpos furatú csapágyak

16. ábra A következő oldalon lévő 17. ábra szerinti mátrix átfogó áttekintést nyújt a csapágytípusokról, szerkezeti jellegzetességeikről és az alkalmasságukról, mely szerint megfelelnek-e a követelményeknek. A mátrixban nem szereplő csapágytípusok általában csupán ritkán előforduló, meghatározott alkalmazásokhoz használatosak. A mátrix a csapágytípusokat csak felületesen minősíti, jelöléseit az 1. táblázat foglalja össze.

14


A kúpos furatú csapágyakat felszerelhetjük közvetlenül egy kúpos felületű tengelyre, pl. fokozott pontosságú egy- és kétsoros hengergörgős csapágyak. Ezen csapágyak szerelésénél meghatározott radiális hézag állítható be. Ha a futáspontossággal szemben nincsenek szigorú követelmények, akkor rögzítő hüvellyel, vagy lehúzóhüvellyel rögzítik a kúpos furatú beálló golyóscsapágyakat, hordógörgős csapágyakat és beálló hengergörgős csapágyakat hengeres tengelyen. A 16. ábra szerint egy kúpos furatú kétsoros ferdehatásvonalú golyóscsapágy kerül rögzítésre hengeres tengelyen rögzítő hüvellyel. Az ilyen csapágyazások be- és kiszerelése különösen egyszerű.

1. táblázat

1 2 3 4 5

A jelölés értelmezése Minél több a csillag, annál megfelelőbb a csapágy. Nem megfelelő a csapágy. Axiális eltolás mindkét irányban lehetséges. Axiális eltolás csak egy irányban lehetséges. Futópálya felett axiálisan eltolható. Axiálisan a tengely, illetve házülékeken eltolható. Lehúzható belső és külső gyűrűk. Belső gyűrű kúpos furattal lehetséges.


Hivatkozási Jelölés szám

15

16


17. ábra. [6]

CSAPÁGYADATOK Fő méretek A gördülőcsapágyak fő méreteit a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) rögzíti. Ennek köszönhetően a gördülőcsapágyak ma már világméretekben csereszabatosak, előállításuk gazdaságos. A mérettervek kúpgörgős csapágyak kivételével az ISO 15-ben, metrikus kivitelű kúpgörgős csapágyakra az ISO 335-ben, az axiális csapágyakra az ISO 104-ben lettek megadva. A metrikus kivitelű gördülőcsapágyakhoz az 2. táblázat tartalmazza a már szabványosításra került 90 furatméretet, (d) 0,6-tól 2500 mm-ig. [6], [7], [8], [9] 2. táblázat Gördülőcsapágyak furatátmérői d, (mm)

Szabvány

-ig

-

1.0

0.6

-

1.0

3.0

1, 1.5, 2.5

0.5 mm-enként

3.0

10

3, 4, ..., 9

1 mm-enként

10

20

10, 12, 15, 17

-

20

35

20, 22, 25, 28, 30, 32

Szabványsor R20

35

110

35, 40, ..., 105

5 mm-enként

110

200

110, 120, ..., 190

10 mm-enként

200

500

200, 220, ..., 480

20 mm-enként

500

2500

500, 530, 2500

Szabványsor R40

A méretsorban valamennyi szabványos csapágyfajta ISO szerint került rögzítésre. Radiális csapágyaknál (kivéve a kúpgörgős csapágyakat) minden egyes a szabványba felvett furathoz (d) nyolc fő külső átmérő (D) lett hozzárendelve. Ezek a felsorolt átmérősorok adják meg az egyes értékeket a külső átmérők tekintetében növekvő sorrendben: 7., 8., 9., 0., 1., 2., és 4. (7 a legkisebb és 4 a legnagyobb átmérősor). Minden átmérősoron belül található 8 növekvő sorrendben kialakított szélességre vonatkozó sor (B): 8., 0., 1., 2., 3., 4., 5., 6., (8 a legkeskenyebb és 6 a legszélesebb szélességi sor). Az átmérősorok összefoglalása a hozzájuk tartozó szélességi méretsorokkal közösen adja ki a méretsorokat. A 18. ábra összefüggést mutat be a szélesség-, átmérő- és a méretsorok között.

17

Fejezet: CSAPÁGYADATOK

felett

Szabványosított furatátmérők mm

18. ábra Radiális csapágyak méretsor összehasonlítása (kivéve a kúpgörgős csapágyakat) azonos furatátmérők esetében A kúpgörgős csapágyak esetében a külső átmérő (D) és a furatátmérő (d) között összefüggés függvényében hat átmérősort (B, C, D, E, F, G) különböztethetünk meg. B a legkisebb, G a legnagyobb külső átmérő. A szélesség (T) négy szélességi sorral (B, C, D, E) növekvő sorrendben került rögzítésre, ahol E utal a legnagyobb méretre. Az érintkezési szög (α) alapján, a szögsor 6 számmal került definiálásra, (2, 3, 4, 5, 6, 7) növekvő sorrendben. A legkisebb szöget a 2 és a legnagyobbat a 7-es határozza meg. A szögsor, átmérősor, valamint a szélességi sor együttesen adják meg a kúpgörgős csapágyak teljes méretsorát. (Például 2 FB) A 19. ábra ezeknek az összefüggéseit szemlélteti.

19. ábra Kúpgörgős csapágyak méretsorainak összehasonlítása Axiális csapágyak esetében a belső furat átmérője és a külső átmérő viszonyának arányában (d/D) öt átmérő értéksor különböztethető meg. (0, 1, 2, 3, 4). A magassági sorok négy növekvő sorrendben lévő lépcsőt rögzítenek. (7, 9, 1, 2).

A gördülőcsapágyak saroklekerekítéseit a DIN 620 6. része, illetve az ISO 5821979 szabályozza. Eszerint már a saroklekerekítésnek nem a névleges méretét adják meg, hanem a legkisebb rsmin méretét. A csapágygyűrűnek minden esetben fel kell feküdnie a tengely, vagy a ház vállán. Ezért az ellendarabokon a váll és a csapágyülék közötti átmenetben a rádiusznak mindig kisebbnek kell lennie, mint a lekerekítés legkisebb értéke. A csapágytáblázatokban a tengely és a ház rádiuszának legnagyobb megengedett értéke is szerepel. Ha gyártástechnikai okokból, vagy a feszültségek csökkentése érdekében nagyobb

18


Gördülőcsapágyak lekerekítési méretei

rádiuszok szükségesek, akkor a tengely válla és a csapágy homlokfelülete közé közgyűrűt kell beépíteni.

Csapágymegjelölések A csapágyszám alapján megállapítható a csapágy fajtája és méretei, pontossága, pontossági besorolása, belső szerkezete, stb. A csapágymegjelölés kulcsszámok és betűk sorozatának összerendeléséből adódik, két fő csoportra lehet ezeket felosztani. Úgy, mint bázis ismertetőjelek, valamint kiegészítő jelek. A bázisjel általános felvilágosításokkal szolgál, például a csapágy fajtájáról, főbb méreteiről, stb. és a csapágysor számáról, a furatot jellemző számról, valamint egy meghatározott érintkezési szög jeléből tevődik össze. A kiegészítő jeleket elő- és utójelekre lehet felosztani. Ezek a csapágy pontossági osztályáról, a csapágyhézag mértékéről, egyéb különleges csapágyjellemzőkről adnak további felvilágosításokat. A 3. táblázat ezeknek a jelentését ismerteti. 3. táblázat

Ismertető jelek és jelentéseik

TS2-7 3 05 B L1 DF+10 C3 P5

Különleges kivitel Csapágy fajtája Szélességi vagy Bázis Csapágy magassági Méretsor ismertető sor jel Átmérősor Előjel

Furat ismertetőjel Kapcsolódási szög

Utójel

Kosár kivitele Fedő- illetve a tömítőtárcsa kivitele Gyűrűk kivitelei Páros elrendezések Radiális, illetve axiális csapágyhézag Pontossági besorolási osztály Kenőanyag megjelölése

19


Megváltozott belső szerkezet

Tűrések A gördülőcsapágyak szabványos méret- és futástűréseit nemzetközi szabványok határozzák meg. Ezek a tűrések különféle tűrési osztályokba kerültek besorolásra. A normál tűrésosztályú csapágyak (P0 tűrésosztály) általában kielégítik a csapágyak minőségével a gépiparban szokásosan támasztott követelményeket. A normál tűrések mellett az ISO szabványok szűkített tűréseket is jelölnek (P6, P6X, P5, P4 és P2 tűrésosztályok) arra az esetre, ha igen szigorú követelményeket támasztanak a pontossággal, fordulatszámmal, vagy a nyugodt futással szemben, pl. szerszámgépeknél, mérőeszközöknél. Az ilyen csapágyakat utójellel látják el.

Csapágyhézag

20. ábra Különbséget kell tenni a be nem épített és a beépített, üzemmeleg csapágy hézaga (üzemi hézag) között. A tengely kifogástalan megvezetése érdekében a csapágy hézagának a lehető legkisebbnek kell lennie. A beépített csapágy hézaga a csapágygyűrűk szilárd illesztéssel való beépítése esetén csökken. Ezért rendszerint nagyobb kell legyen, mint az üzemi hézag. A radiális hézag ezen túlmenően akkor is csökken üzemelés közben, ha a belső gyűrű – rendszerint ez áll fenn– melegebb, mint a külső gyűrű. A gördülőcsapágyak radiális hézagértékeit szabványok rögzítik. A normál hézag úgy van méretezve, hogy a csapágy üzemi hézaga szokásos beépítési és üzemelési körülmények között a célnak megfelelő legyen. A normálistól eltérő hézagú csapágyakat C1-C5 utójellel azonosítjuk. A különböző csapágyhézag osztályoknak megfelelő hézagértékeket a csapágygyártók katalógusaikban, táblázatokban rögzítik csapágytípusonként. A párosított egysorú ferde hatásvonalú golyós, a kúpgörgős, a kétsorú ferde hatásvonalú golyós és a négypontérintkezésű ferde hatásvonalú golyóscsapágyak esetében a radiális hézag helyett az axiális hézag szerepel a táblázatokban, mivel ezeknél a tervező részére az axiális hézag jelentősége a nagyobb.

20


Csapágyhézagnak azt a méretet nevezzük, mellyel az egyik csapágygyűrű a másikhoz képest radiális irányban (radiális hézag), vagy axiális irányban (axiális hézag) – mérőterhelés nélkül– képes elmozdulni egyik határhelyzetből a másikba. Amint azt a 20. ábra is jól szemlélteti, egy szabad csapágygyűrű a másikkal szemben, amelyik fix-elrendezésű, radiális és axiális irányokba elmozdítható.

A gördülőcsapágyak anyagai A gördülőcsapágyak teljesítményét és megbízhatóságát nagymértékben meghatározzák azok az anyagok, melyekből a csapágy alkatrészei készülnek. Csapágygyűrűk és gördülőtestek acélanyaga Csapágygyűrűk, tárcsák és gördülőtestek acélanyagának megfelelően edzhetőnek kell lennie. További elvárás, hogy legyen magas a kifáradási szilárdsága és a kopási ellenállása. A csapágyalkatrészek szerkezeti- és méretstabilitásának a várható üzemi hőfokon kielégítőnek kell lennie. Az átedzhető krómacélok, valamint betétben edzett acélok kerülnek felhasználásra túlnyomó mennyiségben a csapágygyártásban. A legáltalánosabban átedzhető acél, amelyet a gördülőcsapágyak alapanyagául használnak a kb. 1% karbont és 1,5% krómot tartalmazó karbon-króm acél. A nagy keresztmetszetű csapágyalkatrészek gyártásához mangánnal és molibdénnel ötvözött acélokat használnak, kiváló átedzhető tulajdonságuk miatt. A króm-nikkel és mangán-króm ötvözésű, kb. 0,15% karbont tartalmazó betétedzésű acélok általánosan használatosak a gördülőcsapágyak anyagául. A gördülőcsapágyak általában 125°C üzemi hőmérsékletig használatosak. Ha az üzemi hőmérséklet ennél magasabb, a csapágyakat speciális hőkezelésnek vetik alá (stabilizálás) azért, hogy az acél szerkezeti változásaiból eredő, megengedhetetlen méretváltozások ne forduljanak elő. Üzem közben korrozív közeggel érintkező csapágyak acélanyaga króm vagy krómmangán ötvözetű rozsda- és saválló acél. Ezek az acélok alacsonyab keménységűek, a teherviselő képességük nem éri el a szokványos csapágyacél terhelhetőségét. A korrózióálló tulajdonságuk is csak akkor kifogástalan, ha a teljes felületük tökéletesen csiszolt (polírozott) és szerelés közben nem sérül meg. Kosárszerkezetek és anyagaik A kosár legfontosabb feladatai:  Szétválasztja egymástól a gördülőelemeket, a súrlódást és a hőfejlődést lehetőleg alacsony szinten tartja.  Egymástól azonos távolságra tartja a gördülőelemeket, hogy a terhelés eloszlás egyenletes legyen.

 A gördülőelemeket a csapágy terheletlen zónájába vezeti. A csapágykosarakat feloszthatjuk lemez- és tömörkosarakra. A lemezkosarakat túlnyomórészt acélból, egyes csapágyaknál rézből készítik. A fém tömörkosárhoz viszonyított előnyük a könnyűségük. Tekintve, hogy a lemezkosár csak részben tölti ki a belső és a külső gyűrű közötti hézagot, a kenőanyag könnyebben bejut a csapágy belsejébe. A kenőanyag a kosárban tárolódik. Az acél lemezkosarat rendszerint csak akkor tüntetik fel a csapágyjelben, ha az nem minősül a csapágy standard kivitelének.

21


 Szétszedhető és kibillenthető csapágyaknál megakadályozza a gördülőelemek kiesését.


A fém tömörkosarakat a kosár szilárdságával szemben támasztott fokozott követelmények és a nagy hőmérséklet fennállása esetén alkalmazzák. Akkor is használnak tömörkosarat, ha szükséges a kosár peremen való megvezetése. A gyorsfutású csapágyak peremen vezetett kosarait könnyű anyagokból, így könnyűfémekből, vagy textilbakelitből készítik, hogy a tömegerők ne legyenek nagyok. A poliamid 66-ból készült tömörkosarakat fröccsöntéssel gyártják, így rendszerint olyan kosárformák alakíthatók ki, melyek teherbíró konstrukciókat tesznek lehetővé. A poliamid nagy rugalmassága és csekély súlya kedvező hatású lökésszerű csapágy-igénybevételnél, nagy gyorsulásnál és a csapágygyűrűk egymáshoz képesti késésénél vagy elbillenésénél. A poliamid kosaraknak nagyon jók a csúszási és a vészfutási tulajdonságai. Az üvegszálerősítésű poliamid 66-ból készült kosarak alkalmatlanok 120°C feletti és -40°C alatti tartós üzemelési hőmérséklethez. Olajkenésnél az olajban lévő adalékok, valamint az olaj elöregedése hátrányosan befolyásolják a kosár használati időtartamát. A kosarak további megkülönbözető jellemzője a megvezetési mód. A legtöbb kosarat a gördülőelemek vezetik meg, ezeknek a megvezetési módra vonatkozóan nincs utójele. Ha a megvezetés a csapágy külső gyűrűje által történik, az utójel A. A belsőgyűrűn vezetett kosarak utójele B.

22

SÚRLÓDÁS Egy gördülőcsapágyban a súrlódás a meghatározó tényező, következménye pedig az üzemi hőmérséklet kialakulása. A súrlódás függ a terheléstől és több más tényezőtől, melyek közt a legfontosabb a csapágy típusa és nagysága, az üzemi fordulatszám, a kenőanyag tulajdonságai és mennyisége. A csapágy teljes ellenállása összetevődik a gördülőtesteknek a kosárral, valamint a gördülőtesteket, vagy kosarat vezető felületek gördülő és csúszási ellenállásából, továbbá a kenőanyag súrlódásából és a tömített csapágyak súrlódó tömítéseinek csúszó súrlódásából.

A súrlódási nyomaték becslése Bizonyos körülmények között (csapágyterhelés 𝑃 ≅ 0,1 ∙ 𝐶, jó kenés, normális üzemelési körülmények) a súrlódási nyomaték elégséges pontossággal számítható az állandó súrlódási tényező segítségével a következő összefüggésből: 𝑀 = 0,5 ∙ 𝜇 ∙ 𝐹 ∙ 𝑑

(1)

Csapágyfajták

Súrlódási szám 𝜇 ∙ 10−3

Mélyhornyú golyóscsapágy

1,0-tól 1,5-ig

Ferdehatásvonalú golyóscsapágy

1,2-től 1,8-ig

Beálló golyóscsapágy

0,8-tól 1,2-ig

Hengergörgős csapágy

1,0-tól 1,5-ig

Tűgörgős csapágy

2,0-tól 3,0-ig

Kúpgörgős csapágy

1,7-től 2,5-ig

Beálló görgőscsapágy

2,0-tól 2,5-ig

Axiális golyóscsapágy

1,0-tól 1,5-ig

Axiális görgőscsapágy

2,0-tól 3,0-ig

23

Fejezet: Súrlódás

Ahol: M- a súrlódási nyomaték, [Nmm] - a csapágy súrlódási tényezője (4. táblázat) F- a csapágy terhelése, [N] d- a csapágy furatátmérője, [mm] 4. táblázat

MÉRETEZÉS A gép, vagy készülék összkonstrukciója a csapágy furatátmérőjét sok esetben meghatározza. Az egyéb fő méretek és a csapágyfajta végleges meghatározásához azonban egy méretezési számítással meg kell vizsgálni, hogy a használati időtartammal, a statikus biztonsággal és a gazdaságossággal kapcsolatban támasztott követelmények teljesülnek-e. E számítás során össze kell hasonlítani a csapágy igénybevételét annak teherbírásával. A csapágyazásoknál megkülönböztetünk dinamikus és statikus igénybevételt. [1], [4] Statikus igénybevételnél a csapágygyűrűk egymáshoz képest nem, vagy csak nagyon lassan mozdulnak el (n<10 min -1). Ilyen esetekben a gördülőpályáknak és a gördülőelemeknek a túl nagy képlékeny alakváltozással szembeni biztonságát kell megvizsgálni. A legtöbb csapágy dinamikus igénybevételeknek van kitéve. Ilyenkor a csapágygyűrűk egymáshoz képest elfordulnak. A méretezési számítással a gördülőpályák idő előtti anyagkifáradással szembeni biztonságát meg kell vizsgálni. A csapágyak dinamikus alapterhelése a DIN ISO 281-ben lett rögzítve. A szabvány szerinti L10 névleges élettartam csak nagyon ritkán jelenti a ténylegesen elérhető futási időt. A gazdaságos konstrukciók azonban megkövetelik azt, hogy a csapágy teljesítőképessége maximálisan ki legyen használva.

Statikus igénybevételnek kitett csapágyak méretezése az ISO élettartamegyenlettel Statikus igénybevételnél, annak igazolására, hogy a kiválasztott csapágy teherbírása elégséges-e, a statikus tényezőt számítjuk ki. fs 

C0 P0

(2)

Ahol: fs- statikus jellemző C0- statikus teherbírás, [kN] P0- statikus egyenértékű terhelés, [kN] Az fs statikus jellemző a gördülőelemek érintkezési helyein fellépő túl nagy képlékeny alakváltozás elleni biztonság mérőszáma. Azoknál a csapágyaknál, ahol különlegesen nyugodt futásúaknak kell lenniük, különösen nagy fs jellemző szükséges. A nyugodt futással szemben támasztott nem túl szigorú követelmények esetén kisebb értékek is elégségesek. Általában törekedni kell a következőkre: fs=1,0…1,5 normál követelményeknél fs=0,7…1.0 csekély követelményeknél

A C0 [kN] statikus teherbírást a csapágygyártók táblázatokban, katalógusaikban rögzítik minden egyes csapágyra. Az ilyen nagyságú terhelés (radiális csapágyaknál

24

Fejezet: Méretezés

fs=1,5…2,5 szigorú követelményeknél

radiális, axiális és központos), a gördülőpálya és a gördülőelem közötti legnagyobb terhelésnek kitett érintkezési hely közepén a következő számított p0 feszültséget idézi elő:  4600 N/mm2 beálló golyóscsapágyaknál  4200 N/mm2 minden egyéb golyóscsapágynál  4000 N/mm2 minden görgőscsapágynál Ez az igénybevétel a gördülőtest és a futópálya olyan maradó deformációját okozza az érintkezési ponton, melynek nagysága megközelítőleg 0,0001 része a gördülőtest átmérőjének. A P0 [kN] statikus egyenértékű terhelés egy számított érték, mely radiális csapágyaknál radiális, axiális csapágyaknál egy axiális és központos terhelés. A P 0 a gördülőelemek és a gördülőpálya közötti legnagyobb terhelésnek kitett érintkezési hely középpontjában ugyanazt az igénybevételt okozza, mint a ténylegesen ható kombinált terhelés. (3) 𝑃0 = 𝑋0 ∙ 𝐹𝑟 + 𝑌0 ∙ 𝐹𝑎 Ahol: P0- statikus egyenértékű terhelés, [kN] Fr- radiális terhelés, [kN] Fa- axiális terhelés, [kN] X0- radiális tényező Y0- axiális tényező Az X0 és Y0 értékeket a csapágygyártók megadják a csapágyaikra vonatkozóan.

Dinamikus igénybevételnek kitett csapágyak méretezése az ISO élettartamegyenlettel A dinamikus igénybevételnek kitett csapágyakra vonatkozó szabványos számítási eljárás az anyagkifáradást (pitting képződést) tekinti a tönkremenetel okának. Az élettartam képlet:





(4)

Ahol: L10=L- névleges élettartam [106 körülfordulás] C- dinamikus teherbírás [kN] P- dinamikus egyenértékű terhelés [kN] p- élettartam egyenlet kitevője A p élettartam kitevő golyós- és görgőscsapágyaknál eltérő. Golyóscsapágyaknál p=3, görgőscsapágyaknál p=10/3. Az L10 az a névleges élettartam millió körülfordulásban, amit nagyobb számú azonos csapágy legalább 90%-a elér, vagy meghalad. A C dinamikus teherbírást [kN] a gyártók minden csapágyra megadják a táblázatokban. Az ilyen nagyságú terhelés106 körülfordulásnyi L10 élettartamot ad.

25


p

C  L10  L    10 6 körülfordulás P

A P [kN] dinamikus egyenértékű terhelés számított érték, nagyságát és irányát tekintve konstans radiális terhelés radiális csapágyaknál, vagy axiális terhelés axiális csapágyaknál. A P ugyanazt az élettartamot eredményezi, mint a ténylegesen ható kombinált terhelés. (5) 𝑃 = 𝑋 ∙ 𝐹𝑟 + 𝑌 ∙ 𝐹𝑎 Ahol: P- dinamikus egyenértékű terhelés, [kN] Fr- radiális terhelés, [kN] Fa- axiális terhelés, [kN] X- radiális tényező Y- axiális tényező Ha a csapágy fordulatszáma állandó, az élettartamot kifejezhetjük órákban: 𝐿 ∙ 106 𝐿ℎ10 = 𝐿ℎ = 𝑛 ∙ 60

(6)

Ahol Lh10=Lh- névleges élettartam [h] L- névleges élettartam [106 körülfordulás] n- fordulatszám (körülfordulási gyakoriság) [min-1] A képlet átalakításával a következőt kapjuk: 𝐿 ∙ 500 ∙ 33,33 ∙ 60 𝐿ℎ = 𝑛 ∙ 60 p Lh  C   33,33        500  P   n 

p

Lh 33,33 C p  500 n P

(7) (8) (9)

Ahol

fL 

p

fn 

p

Lh 500 - dinamikus jellemző, vagyis fL=1, 500 órás élettartam esetén 33,33 -1

n

- fordulatszám tényező, vagyis fn = 1, 33,33 min fordulatszámnál

fL 

C  fn P

Ahol: fL- dinamikus jellemző C- dinamikus teherbírás, [kN] P- dinamikus egyenértékű terhelés, [kN]

26

(10)


A golyós- és görgőscsapágyak fn értékeit a csapágygyártók megadják a csapágykatalógusokban. Ezzel az élettartam egyenlet egyszerűsített formája:

Fn- fordulatszám tényező fL dinamikus jellemző A megfelelően méretezett csapágyazásnál elérendő fL érték az azonos vagy hasonló, a gyakorlatban bevált csapágyazások tapasztalataiból adódik. A csapágykatalógusok erre vonatkozó táblázatai összefoglalják a különböző beépítési esetekre azokat az f L értékeket, melyekre törekedni kell. Ezek az értékek nemcsak az elégséges kifáradási futásidőt, hanem az egyéb követelményeket, így a könnyűszerkezetes konstrukcióknál a csekély súlyt, az adott csatlakozó alkatrészekhez való igazodást, a rendkívüli terhelési csúcsokat és hasonlókat is figyelembe veszik. Az fL és Lh értékekkel csak olyan méretezésekre kapunk jellemzőket, ahol lehetőség van bevált csapágyazásokkal való összehasonlításra. Az elérhető élettartam pontosabb meghatározásához a kenés, a hőmérséklet és a kenési hézag tisztaságának befolyását is figyelembe kell venni. Gördülőcsapágyak minimum terhelése, a túlméretezés elkerülése Túl kicsi terhelésnél –például nagy fordulatszám melletti próbafutásnál– csúszás léphet fel, ami elégtelen kenés esetén a csapágy károsodásához vezethet. Radiális csapágyak minimum terheléseként a következő értékek javasolhatók: Golyóscsapágyak kosárral: P/C = 0,01 Görgőscsapágyak kosárral: P/C = 0,02 Telegörgős csapágyak: P/C = 0,04 Ahol P a dinamikus egyenértékű terhelés, C a dinamikus teherbírás. A csapágyak túlméretezése a használati időtartam lerövidüléséhez vezethet: ezeknél a csapágyaknál fennáll a csúszás veszélye és a fokozott kenőanyag igénybevétel. A csúszás az elkenődés, vagy a mikropitting következtében tönkreteheti a működő felületeket. A gazdaságos és üzembiztos csapágyazás szellemében azonban teljesen ki kell használni a teherbírást. Ehhez a teherbíráson kívül további befolyásoló tényezőket is figyelembe kell venni a kialakításnál, ahogy azt a bővített élettartam számítás teszi.

Az L vagy Lh névleges élettartam többé-kevésbé eltér a gördülőcsapágyak gyakor𝐶 latban elérhető élettartamától. Az 𝐿 = ( )𝑝 egyenlet az üzemi körülmények közül 𝑃 csak a terhelést veszi figyelembe. A valóságban az elérhető élettartam több más befolyásoló tényezőtől, pl.: a kenőfilm vastagságától, a kenési hézag tisztaságától, a kenőanyag adalékolásától és a csapágy fajtájától is függ. Ezért a DIN ISO 281 szabvány a névleges élettartam mellett bevezette a „bővített élettartamot” is, bár az üzemelési körülményeket figyelembe vevő tényezője eddig számértéket még nem ad meg. A DIN ISO 281 szerint az Lna elérhető (bővített) élettartamot a következő képlettel számítjuk ki: 𝐿𝑛𝑎 = 𝑎1 ∙ 𝑎2 ∙ 𝑎3 ∙ 𝐿, [106 𝑘ö𝑟ü𝑙𝑓𝑜𝑟𝑑𝑢𝑙á𝑠] (11) vagy órában kifejezve: 𝐿ℎ𝑛𝑎 = 𝑎1 ∙ 𝑎2 ∙ 𝑎3 ∙ 𝐿ℎ , [ℎ] (12)

27


Bővített élettartam-számítás ISO szerint

Ahol: Lna, Lhna- elérhető (bővített) élettartam [106 körülfordulás] ill. [h] a1- a meghibásodási valószínűség tényezője a2- alapanyag tényező a3- üzemelési körülmények tényezője L, Lh- névleges élettartam, [106 körülfordulás] ill. [h] A meghibásodási valószínűség a1 tényezője A kifáradás miatti csapágy-meghibásodásokra statisztikai határok érvényesek; ezért kell a kifáradási élettartam számításakor figyelembe venni a meghibásodási valószínűséget. Normál esetben 10%-os meghibásodási valószínűséggel számolnak. Az L10 élettartam a névleges élettartam. A 10% és 1% közötti meghibásodási valószínűségek figyelembe vétele érdekében használják az a1 tényezőt az 5. táblázat szerint. 5. táblázat Meghibásodási valószínűség %

10

5

4

3

2

1

Kifáradási futási-idő

L10

L5

L4

L3

L2

L1

1

0,62

0,33

0,21

a1 tényező

0,53 0,44

Az a2 alapanyag tényező Az a2 tényező az alapanyagnak és a hőkezelésnek a tulajdonságait veszi figyelembe. A szabvány az a2 > 1 tényezőt, különösen nagy tisztaságú acéloknál enged meg. Az üzemelési körülmények a3 tényezője


Az a3 üzemi tényezőt lényegében a csapágy kenése határozza meg feltéve, hogy az üzemi hőmérséklet nem rendkívül nagy. A kenés hatásossága elsősorban a futópálya és a gördülőtestek közötti érintkezési helyek felületi szétválasztásának fokától függ. Ha megfelelő teherviselő kenőanyag film képződik, a kenőanyag az üzemi hőfokon meghatározott minimális viszkozitású kell, hogy legyen.

28

Egy megfelelően tömített csapágyazásban elérhető normális tisztasági feltételek mellett az a3 tényező értéke a  viszkozitási viszonytól függ. Ezt a viszonyt meghatározza a tényleges  viszkozitás és a kielégítő kenést biztosító 1 viszkozitás viszonya. Mindkettő az üzemi hőfokon értendő kinematikai viszkozitás. Az üzemi hőfokon megkövetelt viszkozitás 1, mely kielégítő kenést biztosít, meghatározható a 21. ábra szerinti diagramból, feltéve, ha ásványi olajat alkalmazunk. A diagram olyan zsírokra is érvényes, melyek ásványi olajokon alapszanak, amikor is a kapott 1 viszkozitás megadja a megkövetelt alapolaj viszkozitását a csapágy üzemi hőmérsékletén.

29


21. ábra

22. ábra Az üzemeltetési hőmérséklet ismeretében a megfelelő viszkozitási érték a nemzetközileg szabványosított referencia 40°C-os hőfokon kivehető a 22. ábra szerinti diagramból, mely VI = 85 viszkozitású indexre vonatkozik.

Mivel az a2 és a3 tényezők egymástól függnek, ezért helyettesíthetők egy a23 kombinált tényezővel, mely a kenésre és az anyagra vonatkozik, így a bővített élettartam a következő képlettel számolható: (13) 𝐿𝑛𝑎 = 𝑎1 ∙ 𝑎23 ∙ 𝐿10 , [106 𝑘ö𝑟ü𝑙𝑓𝑜𝑟𝑑𝑢𝑙á𝑠] vagy órában kifejezve: 𝐿ℎ𝑛𝑎 = 𝑎1 ∙ 𝑎23 ∙ 𝐿ℎ , [ℎ] (12) Ahol: a1- a meghibásodási valószínűség tényezője a23- az alapanyag és az üzemelési körülmények tényezője, ahol 𝑎23 = 𝑎2 ∙ 𝑎3 L- névleges élettartam [106 körülfordulás] ill. [h] Feltéve, hogy a tisztaság a szokásos, az a23 értékei, mint a viszkozitási arány a meglévő üzemi viszkozitás és a szükséges üzemi viszkozitás hányadosaként ( = /1) kivehetők a 23. ábra szerinti diagramból.

30


Az a2 és a3 módosított élettartam-tényezők kombinációja

23. ábra Megjegyzések

Cr

dinamikus radiális teherbírás

Ca

dinamikus axiális teherbírás

C0r

statikus radiális teherbírás

C0a

statikus axiális teherbírás

Pr

dinamikus egyenértékű radiális terhelés

Pa

dinamikus egyenértékű axiális terhelés

P0r

statikus egyenértékű radiális terhelés

P0a

statikus egyenértékű axiális terhelés

A DIN ISO 281 csak az L10 névleges élettartamot és az Lna bővített élettartamot adja meg 106 körülfordulásban. Ebből számítható ki az Lh és az Lhna élettartamérték órában. A gyakorlatban az Lh, Lhna és az fL dinamikus jellemző az irányadó.

31


A fenti számítási módszerek és jelölések megfelelnek a DIN ISO 76 és 281 adatainak. A szabvány a következő megkülönböztetéseket teszi:

A CSAPÁGYAK ALKALMAZÁSA Csapágyelrendezések Egy forgó tengely megvezetéséhez és megtámasztásához legalább két csapágy szükséges, melyek egymástól meghatározott távolságra vannak elhelyezve. A beépítési esettől függően választható vezetőcsapágyas ágyazás és oldalról megtámasztott ágyazás. Vezetőcsapágyas ágyazás

24. ábra

25. ábra

32

Fejezet: A csapágyak alkalmazása

A vezetőcsapágy feladata a tengely egyik végén a radiális megtámasztás, s egyidejűleg rögzíteni a tengelyt mindkét axiális irányban. Ebből kifolyólag azt mind a csapágyházban, mind a tengelyen mindkét irányban rögzíteni kell. Erre alkalmasak a radiális csapágyak, melyek kombinált terhelést is felvesznek, pl. a mélyhornyú golyóscsapágyak (24. ábra), a beálló görgőscsapágyak, vagy a kétsoros vagy párosított egysorú ferdehatásvonalú csapágyak, végül a kúpgörgős csapágyak. Vezető csapágyazás tervezhető csapágy-kombinációval is, éspedig két közvetlenül egymás mellett levő különböző funkciót ellátó csapággyal. Például hajtóműveknél esetenként egy négypont-érintkezésű csapágyat építenek be közvetlenül egy hengergörgős csapágy mellé úgy, hogy vezető csapágyazás jöjjön létre. A négypontérintkezésű csapágy, melynek külső gyűrűje radiálisan nincs megtámasztva, csak axiális terhelést tud felvenni. A hengergörgős csapágy veszi fel a radiális erőket. A tengely másik végén lévő eltolható csapágy csak radiálisan támaszt, ezért axiálisan elmozdulhat, így a csapágyak különösen nem terhelik egymást, pl. amikor a tengely hőkiterjedés következtében hosszát változtatja. Axiális elmozdulás magában a csapágyban is lehetséges, pl.: az N (25. ábra) és NU típusú hengergörgős csapágyakban, vagy az egyik csapágygyűrű és üléke között, ilyen lehet egy beálló görgőscsapágy külső gyűrűjének üléke a csapágyház furatában.

Oldalról megtámasztott ágyazás A páros, tükörkép beszerelésnél az egymással szembefordított két csapágy mindegyike egy-egy irányban támasztja meg a tengelyt. Ez a csapágyelrendezés csak rövid tengelynél alkalmazható. E célra valamennyi radiális csapágy alkalmas, mely axiális terhelést fel tud venni legalább egy irányban, ilyenek a mélyhornyú és ferdehatásvonalú golyóscsapágyak, beálló görgőscsapágyak, kúpgörgős csapágyak, valamint az NJ típusú hengergörgős csapágyak. Egysorú ferdehatásvonalú golyós(26. ábra) vagy kúpgörgős csapágyak (27. ábra) használata esetén (tükörkép beszerelés) előfeszítés szükségessé válhat, lásd „A csapágyak előfeszítése” című fejezetet.

26. ábra

27. ábra

Illesztések A tengely és a ház tűrései a csapágyfurat és a külső átmérő tűréseivel együtt adják az illesztést. Az ISO-tűrések tűrésmezők formájában vannak meghatározva. A nulla-vonalhoz viszonyított helyzetük (tűrés helyzet) és nagyságuk (tűrés minőség) határozza meg őket. A tűrés helyzetét betűkkel jelölik (nagybetűkkel a ház, kisbetűkkel a tengely esetében). Az illesztés kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:  A csapágygyűrűket kerületük mentén jól alá kell támasztani, hogy a csapágy teherbírása teljesen kihasználható legyen.

 A szabad csapágy egyik gyűrűjének igazodnia kell a tengely és a ház hosszváltozásaihoz, tehát axiális elmozdulást kell biztosítani; csupán az N és NU típusú hengergörgős csapágyak esetében történik az elmozdulás a csapágyon belül.  A csapágyak legyenek egyszerűen be- és kiszerelhetőek. Az első két követelményre tekintettel a radiális csapágyak belső és külső gyűrűjét többnyire szorosan kell illeszteni. Ha azonban a szabad csapágynak axiális elmozdulást kell biztosítani, vagy nem szétszerelhető csapágyat kell be- és kiszerelni, akkor ez –legalábbis egy gyűrű esetében– nem valósítható meg. Ekkor az a döntő, hogy a gyűrű pontszerű vagy kerületi terhelést vesz-e fel. Annál a gyűrűnél, mely a

33


 A gyűrűk ellendarabjaikon nem vándorolhatnak, különben a csapágyhelyek megsérülnek.

terhelés irányához viszonyítva áll (pontszerű terhelés), megengedhető a laza illesztés (tengely esetén g, ház esetén G, H, vagy J). A másik gyűrűt azonban, mely a terhelés irányához viszonyítva forog (kerületi terhelés), alapvetően szorosan kell illeszteni. Az N és NU típusú hengergörgős csapágyaknál mindkét gyűrűt lehet szorosan illeszteni, mivel a hosszkiegyenlítés a csapágyban játszódik le és mert a gyűrűket külön lehet szerelni. A nagyobb terhelések, különösen a lökésszerű terhelések nagyobb illesztési átfedést és szigorúbb alaktűrések betartását követelik meg. Szoros illesztés, valamint a belső gyűrű és a külső gyűrű közötti hőmérsékletesés következtében csökken a csapágy radiális hézaga. Ezt a radiális hézagcsoport megválasztásánál figyelembe kell venni. A 28. ábra a leggyakoribb gördülőcsapágy illesztések vázlatos ábrázolását mutatja. A terhelési és az elmozdulási viszonyok vázlatát a 6. táblázat szemlélteti.

28. ábra

A hengeres csapágyülékek a tengelyen és a házban, az axiális csapágyak tárcsái és a tengely, illetve a ház vállaihoz illeszkedő csapágygyűrűk pontossága meg kell feleljen az alkalmazott csapágy pontosságának. A csapágyülékek és alátámasztások megmunkálásakor be kell tartani a következőkben megadott méret-, alak- és futáspontossági irányértékeket. Mérettűrések A normális tűrésekkel gyártott csapágyak hengeres ülékei a tengelyen IT6 minőségi, a házban legalább az IT7 minőségi osztály szerinti tűréssel kell, hogy készüljenek. Ha szorító- vagy lehúzóhüvelyt használunk a csapágyülékeknél, akkor szélesebb

34


A csapágyülékek és a csatlakozó alkatrészek méret-, alak- és futáspontossága

átmérőtűrések engedhetők meg (IT9 vagy IT10 minőség). Nagyobb pontosságú csapágyakhoz megfelelően szigorúbbakat kell alkalmazni 6. táblázat Elmozdulási viszony

Vázlat

Terhelési eset

Illesztés

Kerületi terhelés a belső gyűrűn

Belső gyűrű: szoros illesztés szükséges

Pontszerű terhelés a külső gyűrűn

Külső gyűrű: laza illesztés megengedett

Pontszerű terhelés a belső gyűrűn

Belső gyűrű: laza illesztés megengedett

Kerületi terhelés a külső gyűrűn

Külső gyűrű: szilárd illesztés szükséges

Belső gyűrű forog Külső gyűrű áll Terhelés iránya változatlan

Belső gyűrű áll Külső gyűrű forog A terhelés iránya forog a külső gyűrűvel Belső gyűrű áll Külső gyűrű forog Terhelési irány változatlan Belső gyűrű forog Külső gyűrű áll Terhelési irány forog a külső gyűrűvel

A hengerességi tűrésnek 1-2 IT fokozattal jobbnak kell lennie, mint az előírt mérettűrés a követelményektől függően. Például, ha az üléket a tengelyen m6 pontossággal munkálták meg, akkor az alaktűrésnek IT5-IT4-nek kell lenni. Ha a csapágyakat szorító, vagy lehúzó hüvellyel kell szerelni, a hüvely tengelyülékének hengeressége IT 5/2 (h9-hez) vagy IT 7/2 (h10-hez) kell legyen. A merőlegesség tűrései A csapágygyűrűk homlokfelületi alátámasztásának merőlegesség tűréseinek legalább egy IT fokozattal jobbnak kell lenni, mint a kapcsolódó hengeres ülék átmérőtűrése. Az axiális csapágyak tengelytárcsa ülékeinek merőlegességtűrései az IT5 értékeit nem múlhatják felül.

35


A hengeresség alaktűrései

A Csapágyak előfeszítése Az alkalmazásoktól függően a csapágyazásban pozitív, vagy negatív üzemi hézagot szükséges megvalósítani. Az üzemi hézagnak pozitívnak kell lennie az esetek többségében, vagyis üzemben a csapágynak –ha csekély is– hézaga kell, hogy legyen (Csapágyhézag című fejezet). Azonban sok olyan eset van, ahol rendszerint negatív üzemi hézag, tehát előfeszítés szükséges, hogy a csapágyazás merevsége, vagy a futáspontosság növekedjék. Ilyen csapágyazás: szerszámgépek főorsói, a gépkocsik kúpfogaskerekes tengely meghajtásának csapágyazása, kis villanymotorok, vagy lengőmozgások csapágyazása. Előfeszítés alkalmazása, pl.: rugóval akkor ajánlatos, ha a csapágynak nincs, vagy nagyon kicsi a terhelése nagy fordulatszám mellett. Ilyenkor az előfeszítés a csapágy minimális terhelésére szolgál, s ezzel megakadályozza a csúszómozgásból keletkező károsodást. Az előfeszítés típusai

a.)

b.) 29. ábra

36


Az előfeszítés a csapágytípustól függően lehet radiális, vagy axiális. Például a hengergörgős csapágyak szerkezetüknél fogva csak radiálisan, az axiális csapágyak csak axiálisan feszíthetők elő. Egysorú ferde hatásvonalú golyós- és kúpgörgős csapágyak, melyeket általában azonos típusú másik csapággyal együtt szerelnek Ovagy X-párosításban, axiálisan előfeszítettek. Ez esetben az axiális terhelés radiális terhelést is jelent. A mélyhornyú golyóscsapágyak általában szintén axiálisan előfeszítettek, habár ilyenkor a csapágyaknak a normálisnál nagyobb radiális hézaggal kell rendelkezniük (pl. C3), ezzel éppen úgy, mint a ferdehatásvonalú golyóscsapágyaknál, nullánál nagyobb érintkezési hatásszög létesül. Két ferdehatásvonalú csapágy (golyós- vagy kúpgörgős csapágy) L nyomásközéppontjainak távolsága nagyobb O-párosításnál (29. ábra a.) része) és kisebb Xpárosításnál (29. ábra b.) része), mint a csapágyak l távolsága. Ennél fogva a csapágyak O-párosításban nagy billenőnyomatékot is felvesznek, még akkor is, ha a csapágyközéppontok távolsága viszonylag kicsi. A nyomaték terhelése okozta radiális erők és az általuk okozott deformáció a csapágyakban kisebb, mintha Xpárosításban lennének.

Ha üzem közben a tengely nagyobb hőmérsékletű lesz, mint a ház, a környezet hőmérsékletén szereléskor beállított előfeszítés megnövekszik, mely növekedés nagyobb X-párosításnál, mint O-párosításnál. A radiális hőtágulás mindkét esetben csökkenti a hézagot és növeli az előfeszítést. Ezt a tendenciát a hőtágulás növeli axiális irányban X-párosításnál, de csökkenti O-párosításnál. A csapágyak egy adott távolságánál, és amikor a hőtágulás együtthatója mind a csapágyaknál, mind a kapcsolódó alkatrészeknél azonos, a radiális és axiális hőtágulás egymást kompenzálják úgy, hogy az előfeszítés nem változik; ez csupán az O-párosításra vonatkozik. A csapágy-előfeszítés hatása A csapágy-előfeszítés fő hatásai a következők:  növeli a merevséget,  csökkenti a futás zaját,  növeli a tengelyvezetés pontosságát,  kompenzálja a kopást,  hosszú élettartamot eredményez.

Csapágyak axiális rögzítése Egy csapágygyűrű axiális rögzítésére csupán egy szoros illesztés általában nem kielégítő. Ezért általában a gyűrű axiális rögzítésére szükséges valamilyen erre alkalmas eszköz. Egy vezető (fix) csapágy mindkét gyűrűjét mindkét oldalán axiálisan rögzíteni kell. Másrészt elmozduló csapágyaknál, ha nem szétszerelhető típusúak, elegendő, ha csak a szorosabb illesztésű gyűrűt –rendszerint a belső gyűrűt– kell rögzíteni axiálisan. A páros, tükörkép csapágy beszerelésénél a csapágygyűrűket csak egyik oldalon kell axiálisan rögzíteni.

A szoros illesztésű gyűrűket általában úgy szerelik, hogy a gyűrű a tengely egy vállán (30. ábra a.) b.) és c.) része) vagy a csapágyházban (30. ábra c.) része) az egyik oldalon feltámaszkodik. A másik oldalon a belső gyűrűk rendszerint rögzítettek tengelyanyával és biztosítólemezzel, vagy végtárcsával (30. ábra a.) része), melyet a tengely végére erősítenek. A külső gyűrűket általában a csapágyház végfedele (30. ábra c.) része) rögzíti. Bepattanó, rugós rögzítőgyűrű használata a gördülőcsapágy axiális rögzítésére helyet takarít meg, gyors be- és kiszerelést tesz lehetővé, egyszerűsíti mind a tengelyek, mind a csapágyházak (fészkek) megmunkálását (30. ábra b.) része). Ha mérsékelt és nagy terhelést kell megtámasztani, a csapágy és a rugós rögzítőgyűrű közé egy támasztógyűrűt kell tenni, hogy a rugós rögzítőgyűrű ne legyen túlterhelve a hajlítónyomatékok által. A rugós rögzítőgyűrű és hornya közötti szokásos axiális játék csökkenthető –ha szükséges– a támasztógyűrű megfelelő tűrésével. A palásthoronnyal ellátott csapágyak nagyon egyszerűen rögzíthetők rugós rögzítőgyűrűvel.

37


Rögzítési módszerek

A kúpos csapra közvetlenül szerelt csapágyakat általában tengelyanya rögzíti a tengelyen. Hengeres csapra szerelt kúpos furatú csapágyakat szorítóhüvelyes szerelésnél a tengelyanya a csapágygyűrűt rögzíti a hüvelyhez viszonyítva, és a tengely válla és a belső gyűrű közé a másik oldalon távtartó gyűrűt helyeznek (31. ábra a.) része). Ha a tengely sima, támasztó váll nélküli, a csapágy axiális terhelhetőségét a tengely és a hüvely közötti súrlódás befolyásolja (31. ábra b.) része). Ha a csapágyat lehúzóhüvellyel szerelték (31. ábra c.) része), axiálisan tengelyanya, vagy végtárcsa rögzíti.

a.)

b.) 30. ábra

a.) és b.)

c.)

c.)


31. ábra

38

TÖMÍTÉSEK A tömítésnek jelentős hatása van a csapágyazás használati élettartamára. A tömítések két fő funkcióval rendelkeznek: első, hogy a kenőanyagokat a csapágykamrában megtartsák, második pedig az, hogy időben és eredményesen akadályozzák meg a szennyeződések, idegen anyagok, por, stb. csapágyba történő jutását. A szennyeződések különböző hatásai lehetnek:  Nagyszámú, igen kicsi, abrazív hatású részecske kopást idéz elő a csapágyban. A hézag növekedése a csapágy tönkremeneteléhez vezet.  A nagy, kemény részecskéken való átgördülés csökkenti a kifáradási élettartamot, mert a benyomódási helyeken a nagy csapágy terhelések következtében pitting lép fel. Az alábbi szempontok szerint kell a tömítések kiválasztása során eljárni: a kenőanyagok fajtái, zsír, olaj; a kerületi sebességek és a tengelyek körkörösségi hibái; a rendelkezésre álló beépítési lehetőségek; az érintkező tömítések melegedése; a felmerülő költségek. A gördülőcsapágyak tömítéseit két fő szempont szerint tudjuk felosztani, úgy, mint súrlódó és nem súrlódó tömítések.

A nem súrlódó tömítések az álló és forgó elem között rést képeznek. Kopás ezért itt nem léphet fel. A súrlódási veszteség gyakorlatilag nulla. Mivel az úgynevezett hozzáadandó felmelegedés nulla, a tömítések e változatát elsősorban az igen magas fordulatszámoknál, nagy sebességeknél lehet előnyösen alkalmazni. A 32. ábra a.) részén egy egyszerű, nem érintkező tömítés látható, a konstrukció kis radiális játékkal rendelkezik a tömítés és a tengely között. Ez a tömítési megoldás zsírkenésnél, száraz, viszonylag pormentes környezetben előnyösen használható. A tömítettségi hatást a házban, vagy a tengelyen párhuzamosan elhelyezett beszúrásokkal jelentősen növelni lehet. Ha ezek a hornyok, beszúrások olajjal telítődnek, akkor bekövetkezik egy még biztonságosabb tömítettségi állapot az idegen anyagok behatolása ellen. Erre mutat megoldást a 32. ábra b.) része. Amennyiben spirálisan kiképzett beszúrásokat alakítanak ki a csapágyfedelén, illetve a tengelyen, azzal megakadályozható az olaj kilépése. Ha a spirál iránya a normál csapágyforgási iránnyal ellentétes, akkor az olaj a hornyokból ismételten a csapágykamrákba kerül vissza. A réstömítések hatásfoka lépcsős kialakítással, meghosszabbított résfelületekkel, amint az a 32. ábra c.) részén is látható, tovább javítható. Ezek az úgynevezett labirinttömítések széles körben nyernek felhasználást zsírkenésnél. A zsírral történő utánkenések során szennyeződések keletkezhetnek, amik a labirintusokba juthatnak, ahonnan azonban kinyomásra, eltávolításra kerülnek. A 32. ábra d.) részén egy labirint-tömítés látható osztott házkivitel esetében. Ha az adott helyzetben számolni kell tengelyferdeséggel, ezek a labirinttömítési megoldások ajánlkoznak a legjobbnak, mivel ebben az esetben is igen megbízható tömített-

39

Fejezet: Tömítések

Nem súrlódó tömítések

séget tudnak biztosítani. Erre megoldást mutat a 32. ábra e.) része. Ezáltal megakadályozható az álló és a forgó labirint-felületek egymással történő érintkezése. Az olajkenésnél alkalmazott labirint-tömítések olaj-visszavezető furatokkal vannak ellátva, aminek segítségével az olaj a tömítő részekbe jutva ismét a kenési rendszerbe kerül visszavezetésre. A 32. ábra f.) része az olajkifolyás megakadályozását szemlélteti visszacsapó gyűrűvel. A 32. ábra g.) része szerinti megoldás egy kívül elhelyezett visszacsapó gyűrűt mutat, mely képes az idegen anyagokat, úgy, mint port, egyéb szennyeződéseket a munkatérből eltávolítani.

a.)

e.)

b.)

c.)

f.) 32. ábra

d.)

g.)

A súrlódó tömítések hatékonysága abban rejlik, hogy segítségükkel egy állandó elasztikus kontaktust lehet létrehozni egyenletes nyomással a tömítési helyek tömítő felületeinél. Ennek alkalmazása esetén magasabb súrlódás jelentkezik az üzemi körülmények során a nem érintkező tömítéseknél keletkezett súrlódási értékekhez képest. Az ebben a kivitelben készült tömítések hatásfoka jóval kedvezőbb. A filctömítések egyszerű kivitelű érintkező tömítések és főleg zsírkenésnél nyernek gyakori felhasználást. Ezt a megoldást a 33. ábra a.) része szemlélteti. A filctömítések képesek a port, egyéb kisebb szennyeződéseket távol tartani, de az olajat átengedik. A súrlódó tömítések, melyeknek többek között feladata az olaj kenőtérből való kiömlésének megakadályozása is, túlnyomó részben rugós előfeszítésű ajaktömítések, melyek szabvány szerinti méretekben készülnek. Az előfeszítés következében a rendszer a teljes tömítési felület mentén egyenletes nyomást képes biztosítani, amely fennáll még a központhibával rendelkező tengelyek esetében is. Ennél a rendszernél ebben az esetben is biztosított a megfelelő tömítettség. Ezeknek a tömítéseknek a legnagyobb előnye az, hogy elhelyezkedésüket befolyásolni lehet. Ha a tömítőajkak kifelé irányulnak, a 33. ábra b.) része szerint a begyüremlő anyagok elleni igen kedvező védelem biztosítható, mely anyagok veszélyeket rejthetnek a kenőtérbe bejutva. Abban az esetben, ha az ajaktömítés befelé van irányítva, 33. ábra c.) része, akkor az olaj kifolyása elleni védelem biztosított.

40


Súrlódó tömítések

A felhasználói igényeknek megfelelően többféle anyag áll a rendelkezésre ezekhez a tömítésekhez, ilyenek pl.: a nitrilkaucsuk NBR, szilikonkaucsuk MVQ, fluorkaucsuk FPM, poliakrilátkaucsuk ACM, stb. V-gyűrűs tömítések láthatóak a 33. ábra d.) részén, melyeket olaj és zsírkenésnél lehet alkalmazni. Mivel a körbefutó elasztikus ajaktömítés a tömítendő felülettel érintkezik, az axiális ütéshibák ily módon kiegyenlítődnek. A V-gyűrűs tömítések alkalmasak a magas fordulatszámokhoz, mivel az ajaktömítés a tömítendő felülettel csak csekély előfeszítéssel érintkezik. A 12 m/s kerületi sebességet meghaladó sebességeknél a V-gyűrűs megoldást az ajkak esetében bilinccsel kell rögzíteni, biztosítani, ellenkező esetben a fix-felfekvés a centrifugális erők hatására megoldódhat. Ezek a tömítések túlnyomó részben polimer elasztikus anyagokból készülnek, az anyagok fajtájától függően széles hőmérsékleti skálán alkalmazhatók.

b.) és c.) 33. ábra

a.)

d.)

A 7. táblázat a különféle tömítőanyagok hőmérsékleti behatárolásait ismerteti. A 8. táblázat a különféle tömítések megengedett kerületi sebességeit mutatja 7. táblázat. Különféle tömítőanyagok megengedett üzemi hőfokai

Szintetikus kaucsuk

Nitrilkaucsuk

-25-től 100-ig

Akrilkaucsuk

-15-től 130-ig

Szilikonkaucsuk

-70-től 150-ig

Fluorkaucsuk

-30-tól 180-ig

PTFE politetrafluoretilén

-50-től 120-ig

Filc

-40-től 120-ig

A 9. táblázat tömítőfelületek minőségére utaló általános irányelveket ismerteti a kerületi sebességek függvényében. A kopási szilárdságnak a felület mentén történő megjavítása érdekében az anyagot krómozni, edzeni kell. A tömítőfelület keménysége el kell érje legalább a HRC40 értéket, de lehetőség szerint legyen HRC55.

41


Megengedett üzemi hőmérséklet °C

Tömítés anyaga

8. táblázat. Súrlódó tömítésekre megengedhető kerületi sebességek Megengedett sebességek, m/s

Tömítés fajtái Filctömítés

4

Nitrilkaucsuk, olajtömítés

15

Fluorkaucsuk, olajtömítés

32

V-tömítések

40

9. táblázat. Felületi érdesség Ra a tömítő felületen Kerületi sebességek, m/s felett

5

Felületi érdességek

-ig

Ra

5

0.8

10

0.4 0.2


10

42

KENÉS ÉS KARBANTARTÁS A gördülőcsapágyak kenésének elsőrendű feladata a kopás és az idő előtti kifáradás megakadályozása és a kellő hosszúságú használati időtartam biztosítása. A kenésnek ezen túlmenően ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy kedvező futási tulajdonságok álljanak be, így csekély zajképződés és kis súrlódás. A teherviselést átvivő alkatrészek közötti kenőfilmnek kell megakadályoznia a fémes érintkezést. A kenőfilm vastagsága az elaszto-hidrodinamikus kenés elméletének segítségével határozható meg. Egy abból levezetett, egyszerűsített módszerrel írható le a kenési állapot, a  üzemi viszkozitásnak a 1 viszonyítási viszkozitással való összefüggése által. Ez utóbbi függ az n fordulatszámtól és a dm közepes csapágyátmérőtől. A gördülőcsapágyak névleges élettartama arra az esetre vonatkozik, amikor az alkalmazott olaj  üzemi viszkozitása legalább akkora, mint az 1 viszonyítási viszkozitás. A bővített élettartam-számítás figyelembe veszi az üzemi viszkozitástól eltérő viszonyítási viszkozitásnak, a kenőanyag adalékolásnak és a kenési hézag tisztaságának az elérhető kifáradási élettartamra gyakorolt befolyását is. A kenőolaj viszkozitása a nyomással változik.

Zsírkenés Az összes gördülőcsapágy kb. 90%-a zsírkenésű. A zsírkenés lényeges előnyei a következők:  Igen csekély konstrukciós ráfordítás  A tömítés jó kiegészítése a zsír által  Hosszú használati időtartam csekély karbantartási ráfordítás mellett

Normál üzemelési- és környezeti körülmények mellett a zsírkenés gyakran élettartamra szóló lehet. A megfelelő időközönkénti utánkenést akkor kell betervezni, ha az igénybevétel (fordulatszám, hőmérséklet, terhelés) nagy. Rövid utánkenési időközöknél szükséges: zsírszivattyú, zsírbevezető csatornák, esetleg zsírmennyiség-szabályzó és a fáradt zsír felfogására szolgáló tér. A megfelelő zsír kiválasztása A zsírokat a különböző összetételű sűrítőanyagok és alapolajok szerint különböztetjük meg. A zsírok alapolajainál alapvetően azok a törvényszerűségek érvényesülnek, mint az olajkenésnél. A hagyományos zsírok sűrítőanyagként fémszappant, valamint ásványolajat tartalmaznak. A zsírok különböző penetrációs osztályokba sorolhatók (NLGI-osztályok).

43

Fejezet: Kenés és karbantartás

 Ferde, vagy függőleges tengelyelrendezés esetében könnyebben megmarad a csapágyon belül

Ezek a zsírok nagyon különbözően viselkednek a környezeti hatásokkal –mint pl.: a hőmérséklet és nedvesség– szemben. A csapágy ellátása zsírral A szükségesnél több kenőanyag alkalmazása a csapágy üzemi hőmérsékletének gyors emelkedését okozza, különösen a nagy fordulatszámok esetén. Általános szabály ezért, hogy csak a csapágyat kell teljes mértékben megtölteni kenőzsírral, míg a csapágyházban a rendelkezésre álló térnek csak a 30-50%-át. Olyan csapágyaknál, amelyek kis fordulatszámon üzemelnek és korrózió ellen megfelelő védelmet igényelnek, a csapágyházat tanácsos teljesen megtölteni kenőzsírral. A nagyobb terhelés és hőmérséklet lerövidíti a kenési határidőt. További csökkentés szükséges kedvezőtlen üzemi- és környezeti-körülmények fennállása esetén. Ha a zsír használati időtartama sokkal rövidebb, mint a várható csapágyélettartam, akkor utánkenés, vagy zsírcsere szükséges. Az utánkenési intervallumot biztonsági okokból lényegesebben rövidebbre kell választani, mint a kenési határidőt. Mivel utánkenésnél az új zsír csak részben cseréli le a régi zsírt, az utánkenési időközt rövidebbre kell választani. Utánkenésnél nem zárható ki a különböző minőségű zsírok összekeveredése. Nem adnak aggodalomra okot a következő keverékek:  Zsírok azonos sűrítőanyaggal  Lítiumzsírok/káliumzsírok  Kalciumzsírok/betonitzsírok Egyéb zsírfajták keverésétől tartózkodni kell.

Olajkenés akkor kínálkozik, ha a környező gépelemeket már ellátják olajjal, vagy ha a kenőanyagnak hőt kell elvezetnie. A hőelvezetés szükséges lehet nagy terhelésnél és/vagy nagy fordulatszámnál, vagy akkor, ha a csapágy idegen hőbehatásnak van kitéve. Kis olajmennyiségekkel való kenésnél –csepegtető kenés, olajköd kenés, vagy olajlevegő kenés formájában megvalósítva– a folyadéksúrlódás és azáltal a csapágy veszteségteljesítménye csekély. A nagyobb mennyiségekkel történő befecskendező olajkenés lehetővé teszi a nagyon gyorsan forgó csapágyak összes érintkezési helyének célirányos elérését és jó hűtését. A megfelelő olaj kiválasztása A gördülőcsapágyak kenéséhez alapvetően ásványolajok, valamint a szintetikus olajok a megfelelőek. A leggyakrabban ásványolajakat használnak. Az elérhető kifáradási élettartam és a kopási biztonság annál jobb, minél inkább kenőfilm választja szét az érintkező felületeket. Ehhez lehetőség szerint nagy üzemi viszkozitású olajat kell választani. Nagyon hosszú kifáradási élettartamok érhetőek el, ha az üzemi viszkozitás  = (3 … 4) ∙ 1 (1 = viszonyítási viszkozitás).

44


Olajkenés

A nagy viszkozitású olajoknak azonban nem csak előnyei vannak. A viszkozitás növekedésével nő a kenőanyag súrlódása is. Kis, de normál hőmérsékleten is problémát okozhat az olaj be- és elvezetése. Az olajat ezért olyan sűrűre kell választani, hogy lehetőleg hosszú kifáradási élettartam adódjon, de biztosított legyen a csapágy olajjal való állandó ellátása is. A csapágy ellátása olajjal A gördülőcsapágyaknál alapvetően merülő kenés, minimális mennyiséggel való kenés, vagy keringető kenés alkalmazható. Merülőkenésnél a csapágy részben olajfürdőben van. Alapvetően magas olajszint kívánatos. Nagy fordulatszámoknál azonban ésszerű, hogy a nagy gyúrási súrlódás miatt, az alsó gördülőelem nyugalmi helyzetben csak feléig merüljön az olajba. Ha az 𝑛 ∙ 𝑑𝑚 fordulatszám jellemző 150000 mm/min érték alatt van, akkor a csapágy teljesen belemerülhet az olajba. Az olajszintet rendszeresen ellenőrizni kell. Merülőkenést rendszerint 𝑛 ∙ 𝑑𝑚 = 300000 mm/min fordulatszám jellemzőig alkalmaznak. Keringető-olajkenésnél az olajat a csapágyon való áthaladás után egy gyűjtőtartályba vezetik, majd újra a csapágyhoz juttatják. Feltétlenül szükséges a szűrés. A keringetett mennyiséget az üzemelési viszonyokhoz igazítják. Gyorsjáratú csapágyaknál az olajat célirányosan a kosár és a csapágygyűrű közötti hézagba fecskendezik be. A befecskendezőkenés nagy keringetett mennyiségekkel, nagy veszteségteljesítménnyel jár együtt; a csapágy felmelegedése csak nagy ráfordítással tartható határok között. Keringető kenésnél a fordulatszám jellemző (𝑛 ∙ 𝑑𝑚 = 106 mm/min alkalmas csapágyaknál, pl. orsócsapágyaknál) ésszerű felső határa befecskendező kenéssel jelentősen túlléphető. Minimális olajmennyiséggel történő kenésnél kis súrlódási nyomaték és azáltal kis üzemelési hőmérséklet érhető el. A kielégítő kenéshez szükséges olajmennyiség erősen függ a csapágy fajtájától.

A gördülőcsapágyakat, mint minden más fontos gépelemeket, időről időre felül kell vizsgálni és ki kell tisztítani. Teljes mértékben az üzemi körülményektől függ, hogy az ilyen ellenőrzéseket milyen gyakran kell elvégezni. Évenként egyszeri ellenőrzés és tisztítás elegendő, ha üzemközben ellenőrizhető a csapágy állapota pl.: a futás közbeni csapágyzörej lehallgatása útján, a hőmérséklet mérésével, vagy a kenőolaj vizsgálatával. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a csapágygyűrűkre, a gördülőtestekre, a kosarakra és a csapágyazás egyéb alkatrészeire. A csapágyalkatrészeket megfelelő oldószerrel (mosóbenzinnel, savmentes petróleummal) kell kimosni, alaposan megszárítani, majd azonnal be kell olajozni vagy zsírozni, hogy azokat a korróziótól megvédjük. Ez különösen akkor fontos, ha a gép hosszabb ideig áll, mielőtt újbóli használatra kerül sor.

45


A csapágy ellenőrzése és tisztítása

A csapágyak tárolása


A gördülőcsapágyat csomagolás előtt korrózióvédő anyaggal kezelik és ezért eredeti, sértetlen csomagolásban néhány évig tárolható. A raktárhelyiség relatív nedvességtartalma azonban nem lehet 60% felett. A védőlemezes, vagy a tömítőtárcsás csapágyaknál előfordulhat, hogy hosszabb tárolási idő után a súrlódási nyomaték az indulásnál nagyobb lesz, mint az új csapágyaknál. Az is előfordulhat, hogy a zsír kenési tulajdonságai hosszabb tárolási idő alatt elromlanak.

46

BESZERELÉS, KISZERELÉS A gördülőcsapágyak nagy igénybevételnek kitett gépelemek, alkatrészeik nagy pontosságúak. Teljesítőképességük teljes kihasználása érdekében a csapágyfajta és kivitel kiválasztásánál és a környező konstrukció kialakításánál figyelemmel kell lenni a be- és kiszerelésre. Megfelelő szerelő segédeszközök használata, valamint a gondosság és tisztaság a szerelési helyen lényeges előfeltétele annak, hogy a csapágynak hosszú élettartama legyen.

A kalapácsütések a csapágygyűrűkre feltétlenül kerülendők. Nem szétszerelhető csapágyak esetében a szerelési erők a szilárd illesztésű gyűrűkre kell, hogy hassanak, amely elsőként szerelendő. A szétszerelhető csapágyak külső és belső gyűrűi külön-külön szerelhetők. A csapágyak kb. 80 mm furatátmérőig a szokásos szoros illesztéseknél hidegen felsajtolhatók a tengelyre. Ehhez megfelelőek a mechanikus, vagy hidraulikus prések. Ha prés nem áll rendelkezésre, akkor a csapágy ütőpersely és kalapács segítségével felüthető. Szögbeállítható csapágyaknál, egy mindkét gyűrűre felfekvő tárcsával kerülhető el a külső gyűrű leéleződése, ezt mutatja a 34. ábra. Olyan csapágyaknál, melyeknek kosara vagy golyósora oldalra túlnyúlik (pl.: beálló golyóscsapágyak) a tárcsát be kell esztergálni. A hengeres furatú csapágyakat beszereléshez felmelegítik, ha a tengelyen szoros illesztés szükséges és a mechanikus felsajtolás ráfordítása túl naggyá válik. Gyors, biztonságos és tiszta felmelegítéshez különösen az indukciós melegítőkészülékek alkalmasak. Az indukciós készülékeket hengergörgős csapágyak váll nélküli, vagy egy vállas belső gyűrűinek lehúzásánál és felzsugorításánál használják 100 mm-es furattól felfelé. Kisegítésként egyes csapágyak hevítőlapon is felmelegíthetők. Ilyenkor a csapágyat letakarják egy lemezzel és többször megfordítják. Feltétlenül szükséges a termoplasztikus szabályozás. A csapágyak biztonságosan melegíthetők fel egy termosztát szabályozású hevítőszekrényben. Ezt az eljárást kis és közepes méretű csapágyaknál használják. A melegítési idő viszonylag hosszú. Minden méretű és fajtájú gördülőcsapágy melegíthető olajfürdőben, kivéve a tömített és zsírozott csapágyakat és a precíziós csapágyakat. Célszerű a termoplasztikus szabályozás (hőmérséklet 80…100°C). Az egyenletes felmelegedés érdekében a csapágyak egy rácsra kerülnek elhelyezésre, vagy az olajfürdőbe lógatják. Ennek az eljárásnak a hátrányai: balesetveszély, környezetkárosítás az olajgőzök által, a forró olaj gyúlékonysága, a csapágyszennyezés veszélye.

Kúpos furatú gördülőcsapágyak beszerelése Kúpos furatú gördülőcsapágyakat, vagy közvetlenül a tengely kúpos csapágyhelyére, vagy a szorító-, vagy lehúzóhüvely segítségével a hengeres tengelyre rögzítik. A szoros illesztés a belső gyűrű felsajtolása által adódik. A szoros illesztés mértéke-

47

Fejezet: Beszerelés, kiszerelés

Gördülőcsapágyak beszerelése hengeres csapágyhelyre

ként a belső gyűrű tágulása következtében beálló radiális hézagcsökkentést hézagmérővel ellenőrzik. Helyette mérhető az axiális elmozdulás útja is. A kis csapágyakat kb. (80 mm furatátmérőig) hornyos anyával is fel lehet tolni a tengely kúpos illesztési felületére, szorítóhüvelyre, vagy lehúzóhüvelyre. Az anya meghúzásához kampóskulcsot használnak. Már közepes méretű csapágyaknál is jelentős erők szükségesek az anyák meghúzásához. A nyomócsavaros hornyos anyák ilyen esetben megkönnyítik a beszerelést. Erre mutat példát a 35. ábra. Nagyobb csapágyak szerelésénél a csapágyfelsajtolásához, vagy a hüvely besajtolásához hidraulikus készülékeket használnak. A hidraulikus eljárások nagyon megkönnyítik a kb. 160 mm furatátmérőjű csapágyak be- és mindenekelőtt kiszerelését. Ilyen megoldásra mutat példát 36. ábra.

34. ábra

35. ábra

36. ábra

Ha a csapágyat és a környező alkatrészeket ismételten fel kívánjuk használni, akkor a lehúzószerszámot a szoros illesztésű csapágygyűrűre kell felhelyezni. A kiszerelésnél alkalmazott erő semmiképpen nem haladhat át a gördülőtesteken. A szétszedhető csapágyaknál az egyik gyűrű a kosárszerkezettel, a gördülőelemekkel, a másik csapágygyűrűtől függetlenül kiszerelhető. A szét nem szedhető csapágyaknál a lazább illesztésű gyűrű kiszerelésével kell kezdeni. Kisebb csapágyakat egy megfelelő tüske alkalmazásával, a csapágygyűrűn egyenletesen körbevezetett, óvatos kalapácsütésekkel lehet levenni, vagy lehúzószerszám segítségével. A kiszerelést megkönnyíti, ha a tengelyen, vagy a házon lehúzó hornyok találhatók, amelybe a csapágylehúzó szerszám karjai közvetlenül a szorosan illesztett csapágygyűrűhöz csatlakoztathatók, ahogy ezt a 37. ábra is mutatja. Az indukciós készülékeket elsősorban a hengergörgős csapágyak felzsugorított belső gyűrűinek lehúzásához használják. A felmelegedés gyors, így a gyűrűk könnyen fellazulnak anélkül, hogy a tengely is felmelegedne. A radiális hasítékokkal ellátott, könnyűfém melegítő gyűrűk használhatók hengergörgős csapágyak váll nélküli, vagy egyvállas belső gyűrűinek kiszereléséhez. A megfelelő gyűrűket elektromos hevítőlapon melegítik fel 200-300°C-ra, felhelyezik a lehúzandó csapágygyűrűre és a fogantyúkkal megszorítják. Ha a tengelyen oldódott a szoros illesztés, a két gyűrűt együtt lehúzzák. A túlmelegedés elkerülése érdekében a melegítő gyűrűt a lehúzás után azonnal le kell venni a csapágygyűrűről.

48


Gördülőcsapágyak kiszerelése hengeres csapágyhelyről

Kúpos furatú gördülőcsapágyak kiszerelése Ha a csapágyak közvetlenül a tengely kúpos csapágyhelyére, vagy a szorítóhüvelyre vannak felszerelve, akkor először a tengely-, vagy a szorítóhüvely-anya biztosítását kell oldani. Ezután a csapágy és a hüvely közötti kötés pár kalapácsütéssel oldható. A lehúzóhüvellyel rögzített csapágyak hornyos anyák segítségével szerelhetők ki. Nagy csapágyaknál nagy erők szükségesek, ilyenkor nyomócsavaros hornyos anyákkal ajánlatos kiszerelni a csapágyakat. Ebben az esetben a belső gyűrű és a nyomócsavarok közé egy tárcsát kell helyezni annak érdekében, hogy a terhelés az egész gyűrű kerületére hasson. Ilyen megoldást mutat a 38. ábra. A nagy csapágyak kiszerelésének megkönnyítéséhez alkalmazzák a hidraulikus eljárást. Az illesztési felületek közé olajat sajtolnak és az illesztett részek a felület megsérülésének veszélye nélkül, csekély erőbefektetéssel eltolhatók egymáson. A kúpos tengelyeket megfelelő olajcsatornákkal és bevezető furatokkal kell ellátni. A nyomás előállításához olajinjektorok szükségesek. A nagy szorító- és lehúzóhüvelyek már el vannak látva a megfelelő hornyokkal és furatokkal. Itt a szükséges olajnyomást szivattyúval kell előállítani. Kúpos csapágyfurat esetében csak az illesztési felületek közé kell olajat sajtolni. Mivel az illesztett kötés hirtelen oldódik a csapágy, vagy a hüvely axiális elmozdulását anyával, vagy ütközővel kell behatárolni.

38. ábra


37. ábra

49

ÖSSZEFOGLALÁS

Fejezet: Összefoglalás

A dolgozat a különféle csapágyak rendkívül szerteágazó tulajdonságait foglalja öszsze. Ennek az összefoglaló anyagnak az volt a célja, hogy a későbbiek során ezeket az összegyűjtött adatokat tovább rendszerezve egy olyan számítógépes szoftver adatbázisának alapját nyújtsa, amely segítségével a csapágykiválasztás folyamata számítógépi alkalmazás révén gyorsabbá, és hatékonyabbá tehető a tervező mérnök számára. A későbbiek során kidolgozásra kerülő szoftver egyszerű számítások elvégzését, továbbá a különböző alkalmazási feladatoknak megfelelően a csapágykiválasztás folyamatát segíti. További feladatként mindenképpen figyelmet kell fordítani a már meglévő gépelemválasztó szoftverekre, hiszen napjainkban már számos ilyen eszköz segíti a hatékony tervező munkát. Vannak, amelyek gépelemgyártó cégek honlapjain az interneten is elérhetők. (Például a Gates szíjhajtásokkal foglalkozó cég.) Ezeknek a szoftvereknek leginkább az a célja, hogy a felhasználó, vagyis a tervező mérnök, az adott tervezési feladathoz megfelelő cikkszámú terméket kiválassza, természetesen a cég termék-palettájáról választva. A dolgozatban összefoglalt anyag pusztán az első lépés a tudományos munka kidolgozásához, mindamellett egy jelentős mérföldkő.

50

IRODALOMJEGYZÉK [1] BEJZELMAN, R. D.-CIPKIN, B. V.: Gördülőcsapágyak, kézikönyv, Nehézipari Könyv, és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest, 1953. [2] MORRISON, D.: A gépészmérnöki tervezés tudománya, Műszaki Kiadó, Budapest, 1973 [3] NAGY, G.: A csapágy fejlődéstörténete, Géptervezők és Termékfejlesztők XX. Országos Szemináriuma, Miskolc, 2004. november 11-12. [4] Szente, J.: Gördülőcsapágyak élettartam-számítása, Segédlet a Gépelemek című tárgyhoz, elektronikus jegyzet, Miskolci Egyetem, 2007. [5] Zsáry, Á.: Gépelemek I., ISBN 963 19 4585 5, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. [6] NTN csapágykatalógus. Katalógusszám: 2200/H [7] FAG Gördülőcsapágyak Főkatalógus. Katalógusszám: WL 41 520/2 HA. 1994. [8] SKF Főkatalógus, Katalógusszám: 4000 H. [9] NSK Gördülőcsapágyak katalógus. Katalógusszám: D1100/5. 1999.

Fejezet: Irodalomjegyzék

[10] Internet információs hálózat

51

MISKOLCI EGYETEM GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT. Gördülőcsapágyak. Patyik Zoltán II. éves gépészmérnök hallgató

Recommend Documents