MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK
A GYERMEKEK MAGÁNJOGI JOGVISZONYAINAK SZABÁLYOZÁSA A 19. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG
SZERZŐ: BAKOSNÉ ŐSZ KATALIN IGAZSÁGÜGYI IGAZGATÁSI ALAPSZAK LEVELEZŐ TAGOZAT
KONZULENS: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN EGYETEMI DOCENS
MISKOLC 2013 1
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARMENT OF LEGAL HISTORY
THE CHILDREN’S PRIVATE LAW OF RELATIONSHIPS FROM 19th CENTURY TO PRESENT DAY
BA IN JUDICIAL SYSTEM ADMINISTRATION AUTHOR: BAKOSNÉ ŐSZ KATALIN
CONSULTANT: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN ASSISTANT
MISKOLC 2013
2
TARTALOMJEGYZÉK
I. Bevezetés............................................................................................................................. 5 II. A gyermekjogok kialakulása, fejlődése .............................................................................. 7 1. Előzmények a 19. századból ............................................................................................... 7 2. A gyermekkorúakra vonatkozó szabályok megjelenése a Hármaskönyvben ................ 10 3. Az atyai hatalom ............................................................................................................... 12 4. A gyermekek törvényes és nem törvényes kora............................................................... 14 5. A leánynegyed .................................................................................................................. 15 6. A hajadoni jog ................................................................................................................... 15 7. A gyámság......................................................................................................................... 16 8. Összegzés.......................................................................................................................... 17 III. Változások a 19. század második felében........................................................................ 18 1. Változások a szülők és a gyermekek viszonyában ............................................................ 18 1.a. Az atya............................................................................................................................ 18 1.b. Az anya........................................................................................................................... 19 1.c. A törvénytelen gyermek................................................................................................. 19 2. Az atyai hatalom érvényesülése a 19. század második felében ....................................... 20 3. A kiskorúakra vonatkozó szabályok .................................................................................. 22 4. A törvényesítés ................................................................................................................. 24 5. A vallás .............................................................................................................................. 26 6. Összegzés.......................................................................................................................... 28 IV. Gyermekjogok fejlődése a 20. századi Magyarországon................................................. 29 1. Gyermekjogok az Alaptörvényben ................................................................................... 29 2. A gyermeki jogok megjelenése a Gyermekvédelmi törvényben ...................................... 30 3. A gyermekjogok a Családjogi törvényben ........................................................................ 33 4. A gyermekek jogai az oktatásban ..................................................................................... 35 5. Összegzés.......................................................................................................................... 36 V. Kitekintés: A gyermekek jogainak nemzetközi szabályozása ........................................... 37 1. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye ............................................................................. 37 2. A Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezmény ........................................................ 38 3. Az Európai Szociális Karta, a Módosított Európai Szociális Karta..................................... 40 3
4. Az Alapvető Jogok Kartája................................................................................................. 41 5. Az új Brüsszel II. rendelet.................................................................................................. 42 6. A Hágai Egyezmény........................................................................................................... 42 7. Összegzés.......................................................................................................................... 43 Hivatkozások jegyzéke .......................................................................................................... 45 Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 50 Jogszabályok jegyzéke .......................................................................................................... 52
4
„ Minden gyermeknek, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra a védelemre, amely őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megilleti.”1
I. Bevezetés A 21. század elején, jogilag szabályozott világunkban sokszor eszünkbe sem jut, vajon hogyan jutottunk el odáig, hogy egy olyan társadalomban éljünk, amelyet ennyire áthatnak a szabályok, a jog, és a kötelességek. Már-már automatikusan tesszük a dolgunkat, és az esetleges problémáinkkal, sérelmeinkkel azonnal fordulunk a megfelelő szervhez. De vajon 100-200 évvel ezelőtt milyen szabályok alapján éltek az emberek? Hogyan alakultak ki a szabályok? Ki és hogyan rendszerezte őket? De az a kérdés, hogy a gyermekre vonatkozóan milyen szabályokat alkalmaztak, egyáltalán voltak-e ilyen szabályok, az talán még inkább nem jut eszünkbe. Mai világunkban sokszor tűnhet úgy egy szülő számára, hogy nem fordít elég időt a gyermekére. Azzal pedig, hogy milyen szabályok vonatkoznak a gyermekeinkre, talán – ha csak nem a szakmában tevékenykedik -, egyáltalán nem vagyunk tisztába. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogyan történt a gyermekek jogainak a fejlődése, kialakulása, különös tekintettel a 19. századra és természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 20. századot sem. Társadalom és korfüggő, hogy a felnőttek hogyan tekintettek a gyermekre. Kis felnőttként vagy fejlődő lényként kezelték-e őket. A történelem folyamán letűnt kultúrákban is központi helyen foglalkoztak a gyermekek nevelésével, oktatásával. Az ókori Róma az európai, és a magyar jog fejlődése szempontjából is egyaránt meghatározó. Megjelent a gyermek családon belül elfoglalt helyének a meghatározása, bár ezekben az időkben inkább az atya tulajdonának tekintették, minimális jogokat biztosítva a gyermeknek. Később, a középkorban egy gyermek sorsát a származása, a család gazdagsága határozta meg. Ebben a korban általános volt az a nézet, hogy a gyermek csak méreteiben különbözik egy felnőttől, tehát hasonló bánásmódot igényel. Majd a felvilágosodás korától kezdve tudósok kimondták, hogy egy gyermeket nem szabad kis felnőttként kezelni. Sajátos 1
Katonáné Soltész Márta: Házasság, válás, család – és a jog. – Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. – ( a továbbiakban: Katonáné, 1982.) 57.p.
5
szükségletei vannak, és ezek segítik őt abban, hogy testileg és szellemileg egyaránt egészséges felnőtt váljon belőle. Ezt követően elkezdődött a gyermekek jogainak a meghatározása is, természetesen a társadalmak különböző mértékben foglakoztak ezzel a kérdéssel. Írásom első részében a 19. századi Magyarország gyermekeinek a jogairól, illetve ezek kialakulásáról, előzményéről írok, második részben pedig a gyermekek évszázadának nevezett 20. századot mutatom be. A 19. századot első sorban jogi könyvek, törvények, a 20. századot jogi és történeti könyvek, nemzetközi egyezmények, hatályos jogszabályok alapján dolgoztam föl. Míg a 19. illetve a korábbi századoknál csak néhány jogforrást találtam, addig a 19. század második felétől kezdődően egyre több jogszabály és ezen felül már történeti könyvek is rendelkezésemre álltak, segítségemre voltak a téma feldolgozásában.
6
II. A gyermekjogok kialakulása, fejlődése
A gyermeki jogokat a jogtudomány az emberi jogok második generációjához tartozó szociális jogok között tartja számon. A második nemzedékhez tartozó alapjogok az állam cselekvési kötelezettségét írják elő, pontosabban azt, hogy az államnak mit kell tennie az emberek életfeltételeinek biztosítása, jólétének előmozdítása érdekében. Ezzel szemben az első generációs jogok többsége be nem avatkozó államot feltételez, az egyének szabadságának a védelmében azt határozza meg, hogy az állam mit nem tehet. Az emberi jogok harmadik generációjának igénye a 20. század második felében jelent meg, a fejlett és a fejlődő államok közti különbségek, illetve más, az egyes államok keretei között megjelenő megoldhatatlan problémák miatt jött létre.2 Napjainkban már szokás beszélni az emberi jogok negyedik generációjáról, amely az emberi lény életéhez, méltóságához, és egyéb jogaihoz kapcsolódó, ún. biogenetikai és biomedicionális normák, jogok és kötelességek kimunkálását, fejlesztését, elismerését és alkalmazását teszik elkerülhetetlenné.3 Elengedhetetlennek tartom, hogy a 21. században éppen ne a gyerekek védelmét helyezzük előtérbe. Szerencsére a múlt század végén elég sok nemzetközi és hazai szabályozás született, hogy megvédjük azokat, akik a jövő generációját képviselik. Fontos felismernünk, hogy nemcsak a családról, de a társadalmunkról is sok mindent elárul az, ahogyan a gyermekekhez viszonyulunk.
1. Előzmények a 19. századból
Tény, hogy a gyermek: ember. Így az emberi jogok természetesen megilletik a gyermeket is. A gyermekek sajátos helyzete, testi, szellemi adottságaik, megkövetelik olyan különös jogok biztosítását, amelyek csak a gyermekekre vonatkoznak. Ezek a gyermeki jogok fokozott védelmet igényelnek. Másrészt
2
Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. – Osiris Kiadó, Budapest, 2003 – 85-86. p. Ádám Antal: Az értékek pluralitása és versengése. – Emberi Jogok Központja Közalapítvány, Budapest: 2006. 59-60. p. 3
7
szükséges bizonyos jogok tartalmának világosabb meghatározása, és a gyermek helyzetéhez igazítása.4 A mai Magyarországon a gyerekek jogaival kapcsolatosan már nem probléma: 1. a gyerek, mint állampolgár jogegyenlőségének kinyilvánítása, 2. mint különleges helyzetű társadalmi réteg speciális jogainak az elismerése, 3. a gyerek deklarált jogainak érvényesítése érdekében a pozitív diszkrimináció szükségességének felismerése.5 Tapasztalataim szerint azonban a gyakorlatban sokszor nehézkesen működik pl. a pozitív diszkrimináció, mert sokszor maga a szülő sem tudja, hogy gyermekét milyen jogok illetnék meg, milyen lehetőségeik vannak - tekintettel a származásra, fogyatékosságra, stb. - de ennél is rosszabb, amikor a szülő nem foglalkozik azzal, hogy hátrányos helyzetű gyermekét hogyan segítse az állami szervek igénybevételével, a legrosszabb, amikor pedig határozottan elutasítja a segítséget. Ahhoz azonban, hogy eljutottunk a gyermekek jogainak ilyen mértékű szabályozásához, sok idő telt el. Ha visszatekintünk a történelemben, láthatjuk, hogy az egyes korokban és társadalmakban hogyan viszonyultak a gyermekhez. A megszületett, tehetetlen lényből érett emberré válni az ember elvitathatatlan joga. E jog érvényesülését a családnak, társadalomnak és az államnak egyaránt biztosítania kell. A történelemben visszatekintve Arisztotelész írta, hogy az apa és a gyermeke közt nem állt fenn jogviszony, a gyermek az apa tulajdonának tárgya volt, és ez a hatalom kiterjedt elvileg a gyermek életére és halálára is. A patria potestas, azaz az atyai hatalom korlátlansága sem érvényesült teljesen, a nemzetségi családi tanács, majd később az állam is beleszólt a gyermeket érintő legjelentősebb szülői döntésekbe. Az antik Rómában a 12 táblás törvények idején, aki egymás után három alkalommal eladta a gyermekét, az elvesztette atyai hatalmát. A császárkorban már törvénnyel tiltották a gyermek kitételét és megölését.
4
Kondorosi Ferenc: Jelentés a gyermekek helyzetéről. – Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest: 1999. ( a továbbiakban: Kondorosi, 1999.) 5.p. 5 Bíró Endre A gyerekek jogairól, Zefír Nyomdaipari Bt. Budapest, 1993. 9.p.
8
A feudális rendben az atyai hatalom zordságát már némileg enyhítette a nemzetségi, közösségi kontroll és a keresztény erkölcs. A felvilágosult abszolutizmus korában jelentkezett először az állam atyai hatalomba való beavatkozásának a jelei, de ezek inkább az atyai hatalom alátámasztására szolgáltak. A patria potestas egy része a polgári viszonyok beköszönésekor szállt át az államra, az atya fegyelmező hatalmát az állam vállalta magára.6 Tekintsük át, hogy milyen fejlődési szakaszokon ment keresztül hazánkban a gyermekek jogainak a szabályozása, rendszerbe foglalása. Magánjogunk első írásbeli összefoglalását a Hármaskönyv - eredeti címe Opus Tripartium Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae - tartalmazza, amely 1848-ig nagyon keveset változott. II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak, rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával. Werbőczy korának kiváló jogtudósa volt. Munkáját az 1514. évi országgyűlés elfogadta ugyan, de a királyi jóváhagyást tartalmazó okmány nem lett lepecsételve. A király 1516-os halála után ez már így is maradt. Werbőczy a munkáját Bécsben nyomtattatta ki. A Hármaskönyv kötelező erejét illetően a nézetek megoszlottak, de általánosnak mondható, hogy használni kezdték az igazságszolgáltatásban.7 A Hármaskönyv tankönyvi jellegű jogi könyv, elméleti bevezetővel kezdődik, melyet három nagy rész követ. Az első részben a nemességről, jogaikról, a nők jogairól, gyámságról, gondnokságról, öröklésről ír. Továbbá rendszerezi a köz-és magándeliktumokat, és ezek büntetési tételeit. A második rész a jogforrástant, a per-és végrehajtási jogot foglalja össze. A harmadik rész partikuláris jogról, a jobbágyok jogairól, valamint a per-és büntetőjogról rendelkezik. A Hármaskönyv után, 1584-ben jelent meg a Corpus Iuris Hungarici, mely a fennálló törvényeket gyűjtötte egybe és foglalta rendszerbe. A művet Mosóczy Zakár és Telekdy Miklós püspök szerkesztette. Ez a gyűjtemény főként közjogi
6
Katonáné, 1982, 57-58.p. A Pallas Nagy Lexikona, VIII. köt. Szerk. Gerő Lajos, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest.1894. 690-691. .p.
7
9
törvényeket foglalt magába, de magánjogi tartalmú jogforrások is fellelhetők voltak benne. A Corpus Iuris Hungarici és a Hármaskönyv évszázadokon keresztül szolgálta és meghatározta a magyarországi bírói gyakorlatot.8
2. A gyermekkorúakra vonatkozó szabályok megjelenése a Hármaskönyvben
Az alábbiakban összegyűjtöttem azon szabályokat, amelyeket a Hármaskönyv a gyermekekre vonatkoztatott. Bár ezek a szokások, szabályok már a korábbi századokban is jelen voltak, de mint írtam, a Hármaskönyv szabályait még a 19. század első felében is alkalmazták. Részletezte a nemesek és a nem nemesek házasságából, kapcsolatából származó gyermekekre vonatkozó szabályokat a nemességgel kapcsolatosan. Ezek a következőek voltak: A nemes atyától, de nem nemes anyától származó gyermek valóságos nemesnek számított, de fordítva ez már nem volt igaz, azaz a nemes anyától és nem nemes apától származó gyermeket nem tekintették valóságos nemesnek. Abban az esetben azonban ez a gyermek is valóságos nemessé vált, ha a király az asszonyt az atyai jogok valóságos örökösévé tette, ill. a gyermeket fiúsította. A fiúsításnak olyan ereje volt, mint az adományozásnak vagy a birtokjogok átruházásának.9 Abban az esetben, ha valamely nemes parasztot, vagy nem nemest fogad örökbe, és fekvő jószágainak örökösévé teszi, ezt a király is jóváhagyja, ill. az örökséget törvénybe iktatják, abban az esetben az örökbefogadott nem nemes, és fiai is nemesekké válnak.10 A középkorban a leány és fiúgyermekek között nagy különbségeket tettek, és ez Hármaskönyv szokásjogai között is megjelenik. Werbőczy részletezi, hogy kik is az örökösök és kiket hívtak maradéknak. Mely gyermeknek mi járt az örökségből, ha leány, és mi járt, ha fiú. Maradékok alatt értette mindazokat, akik atyjuk vagy anyjuk után törvény szerint örököltek. Gyermekek alatt értendőek a fiúk és a 8
Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. – Dialóg Campus, Budapest-Pécs: 1997. (a továbbiakban: Lábady, 1997.) 82.p. 9 Hármaskönyv (a továbbiakban: HK) I. r. 7. c. 1 § 10 HK. I r. 8. c.
10
leányok, de örökösök alatt egyedül a törvényes fiakat tartották számon, akik az atyai jogban örökösnek számítottak. Abban az esetben, a leányok is viselhették az örökös nevet, ha az atyai vagy anyai fekvő jószágok és birtokjogok a fiú és a leányágat is megillették. A leány és fiágat egyaránt csak az apai és anyai pénzen vásárolt, és szerzett ezen kívül a megölt nemesember díjából adott és lekötött, továbbá a leánynegyed címén, vagyis a leánynegyed kiadása és megtérítése fejében örökre vagy ideiglenesen átruházott birtokjogok illetik, hogy a leánynegyednek ilyen örökjoggal való átruházása ne legyen a fiútestvérek vagy egyéb törvényes utódok sérelmére. Továbbá azok a birtokjogok is, amelyekben a királyi felség hajadonokat vagy asszonyokat mindkét ágra nézve igaz örökösökké fiusított. Bármely egyéb, bármiképpen megszerzett birtokjog egyedül a fiágat illette. A nők oldalágon nem voltak örökösök, egyedül az apai jogokból követelhettek maguknak a megfelelő részt. 11 A szolgálatok fejében adományul kapott birtokjog a leányágat nem illette meg. Ennek pedig az volt az oka, hogy a magyar férfiak jószágaikat és birtokjogukat fegyverrel, karddal védelmezte, katonai szolgálattal szerezte. A nők, leányok pedig nem szoktak harcolni, ezért ezek a jószágok nem illették meg őket. A pénzen vásárolt birtokjog azonban megillette a fiú és a leányágat is. Mivel hogy a pénzt az ingó dolgok közé sorolták.12 A saját fekvő jószágairól az apa szabadon rendelkezhet, a fiai és leányai között osztályt tehet közöttük. A fiúk és a leányok ezt kötelesek betartani.13 Minden birtokeladásnál vagy zálogosításnál azokat a fiúkat vagy leányokat, akikre az eladni kívánt birtokjog öröklése és háramlása jutott, törvényesen meg kell kínálni. Joguk volt a meghatározott árban megváltani a birtokot. Abban az esetben, ha nem értesítették őket, pert indíthattak, és megválthatták utólagosan is a birtokot.14
11
HK. I r. 17. c. 1-2 § 4-7 § HK. I. r. 18-19. c. 13 HK. I. r. 57. c. 1 § 14 HK. I. r. 60. c. 1-2 § 12
11
3. Az atyai hatalom
Az atyai hatalom azoknak a jogoknak, és kötelezettségeknek az összessége, melyek az atyát törvényes, törvényesített és teljes hatállyal örökbefogadott gyermekeivel szemben megilletik, és terhelik. A régi római jogban az atyai hatalom a személyegység eszméjén alapult melynél fogva az atya gyermekének úgy személyével, mint vagyonával feltétlenül rendelkezhetett. A régibb német és a magyar jogban egyaránt sokkal szélesebb alapja volt az atyát megillető hatalomkörnek, mint ma, de kétségtelen, hogy az atyai hatalom körvonalozásánál eleitől fogva az a felfogás volt irányadó, hogy a gyermek az atyai hatalom alatt is a személyiség jogát élvezi, s hogy az atyát gyermekének személye és vagyonára nézve a gyámsági hatalom egy szélesebb körű neme illeti meg.15 A nagycsaládokban és az osztatlan családban az atyai hatalom jelentette az összetartó erőt. Az atya nevelte a gyermekeket és gyakorolta a házi fegyelmet. Fiait maga helyett kezesül adhatta, visszakövetelhette őket mindenkitől. Képviselte a család tagjait. Ha a fiú még az osztály előtt meghalt, az atya lett az unokák gyámja.16 Az atyai hatalomhoz kapcsolódó, évszázadok alatt kialakult szokásjogot Werbőczy is összegyűjtötte és leírta a Hármaskönyvében. Meghatározta, hogy kik tartoznak az atyai hatalom alá: minden törvényes és nem törvényes, föl nem szabadított vagy szárnyára nem bocsátott fiú és leány. A rájuk vonatkozó szabályok: 1. Az atya hatalma alá tartoztak a szárnyára nem engedett gyermekektől származó gyermekek is, azaz az unokák. 2. Nem tartoznak ide a leánygyermektől származó unokák. (ti. ezek a gyermekek az apai nagyapa hatalma alá tartoztak) 3. Az atyai hatalom alatt álló fiú atyja beleegyezése nélkül sem az ingó, sem az ingatlan atyai javakból semmit el nem adhat, nem idegeníthet el. Továbbá ezen dolgokra nézve semmilyen szerződést nem köthet. 4. Az atyák törvényes korú fiaikat is megfeddhetik, megfenyíthetik. 15
A Pallas Nagy Lexikona, II. köt. Szerk. Gerő Lajos Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1893. 316. p. 16 Béli Gábor: Magyar jogtörténet , Az államalapítástól 1848-ig. – JPTE-ÁJK, Pécs: 1996. (a továbbiakban: Béli, 1996.) 15.p.
12
5. Az apa akarata ellenére a fiút nem tarthatja magánál senki. 6. Az apa a fiát maga helyett túszul adhatja. 7. A fiú az apa engedelme nélkül az apai ingóságról nem végrendelkezhet.17 Ha megnézzük ezeket a szabályokat, megállapíthatjuk, hogy ezek olyan, évszázadok alatt kialakult szokásokból váltak szabályokká, amelyeket mindenki – a nagy többség - elfogadott, magára nézve kötelezőnek tartott. De ha továbbgondoljuk, néhány szabály ezek közül a mai társadalmunkban is megállja a helyét. Igaz, azóta már sokat finomodtak. Sok családban a mai napig hasonlóságokat lehet felfedezni. Sok szülő vélekedik néhány dologról ezekhez a nézetekhez nagyon hasonlóan. Bár ma már nem atyai hatalomnak nevezzük, hanem más elnevezésekkel illetjük, pl. szülői felügyeleti jog, de a gyermek meghatározott koráig a szülő az, aki képviseli a gyermekét, eljár a gyermeke helyett. A szülőnek ma is joga van fegyelmezni a gyermekét, természetesen ez ma már inkább szóbeli fegyelmezést jelent, sem mint testi fenyítést. A gyermekek, mivel korlátozottan cselekvőképesek, ezért jelen korunkban sem köthetnek nagyobb súlyú szerződéseket. Nézzük meg, milyen esetekben került sor az apa és a fia közötti osztozásra. Ennek két esete volt: az első esetben az atya kényszeríthette a fiát a jószágok megosztására. Ezek a következőek voltak: - ha a fiú szüleivel szemben erőszakot alkalmazott, bántalmazta őket, - szülei ellen bűnvádat emelt, de az ok csekély súlyú volt, - ha a fiú a szülei életére tört, - ha elherdálta az atyai javakat, bűnözőkkel barátkozott, - és ha a fogságba esett atya kiszabadításáért nem tett semmit.18 A második esetben a fiú kényszeríthette az apját a javak megosztására: - ha az atya a jószágokat pazarolja, - nem műveli, gondozza megfelelően a jószágokat, - ha az atya a fiút igazságtalanul, kegyetlenül megfenyíti, - ha az atya a teljes kort elért fiát nem engedi megházasodni.19
17
HK. I r. 51. c. 1-9 § HK. I. r. 52. c. 1-5 § 19 HK. I. r. 53. c. 1-6 § 18
13
A Hármaskönyv szerint azok a gyerekek, akik valamilyen szellemi, testi fogyatékossággal rendelkeznek, halálukig, ill. a szülő haláláig atyai hatalom alatt maradnak.20 Az atyai hatalom megszűnik: - az apa halálával, ha ő maga törvényes korú volt, - ha az apát bűnössége miatt fekvő jószágaitól és birtokjogának örökségétől megfosztják, - ha az apa fogságba esik, addig, míg ki nem szabadul.21 Később, a polgári társadalmak formálódása alatt keletkező jogszabályok többékevésbé megőrzik a korábbi századok jellemzőit, vagyis az atya hatalmi pozíciója megmaradt. Lényeges változás azonban, hogy ez a hatalom már korántsem jelent olyan korlátlan jogosultságot, mint korábban.22
4. A gyermekek törvényes és nem törvényes kora
Megkülönböztettek teljes és nem teljes, ill. törvényes és nem törvényes korú gyermeket. Teljes korúaknak számítottak azok a fiúk, akik betöltötték a 24. életévüket, és azok a leányok, akik betöltötték a 16. életévüket. Akik még nem töltötték be ezen életkorokat, ők nem számítottak teljes korúaknak. Különbséget tettek törvényes és nem törvényes kor között is. Törvényes korúak lettek azok a fiúk és leányok, akik betöltötték a 12. életévüket. A törvényes kor elérésének következménye volt, hogy ezen gyermekek már másokkal szemben perbe szállhattak, pert indíthattak. A fiúk 16. évük betöltése után adósságukról, zálogról, 18 évesen arany, ezüst, egyéb ingó dolgokról bevallást tehettek. A leányok 12 évesen fogadhattak ügyvédet, 14 évesen arany, ezüst és egyéb ingó dolgaikról már rendelkezhettek.23
20
HK. I. r. 55. c. HK. I. r. 56. c. 1-3 § 22 Lukács Tibor: A gyermekek jogai a Magyar Népköztársaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 23. p. 23 HK. I. r. 111. c. 2§, 3§,6§,7§ 21
14
5. A leánynegyed
A quarta a római jogból átvett intézmény, a leány javára biztosított köteles rész. (portio legitima). A világi jogba feltehetőleg az egyházi bíróságok gyakorlatából kerülhetett be.24 Werbőczy írása is szabályozta a leánynegyedet: mely szerint a leánynegyed csak a közszolgálatokkal szerzett fekvő jószágokból és a birtokjogból járt a leánygyermeknek. A vásárolt javakból a bárók, mágnások és nemesek leányai, valamint a leányági leszármazói nem leánynegyedet, hanem megfelelő örökrészt kaptak.25 A negyedjog az a birtokjog, amelyet a hajadonoknak és az asszonyoknak az apai örökségi fekvő javakból és jogokból a visszaválthatás kikötése mellett adtak ki.26 A quarta, vagy negyed számuktól függetlenül az összes leányt együttesen illette meg. Kiadására az atya halála után kerülhetett sor. A leány a házasságkötéskor követelhette a negyedet, de a quartának megfelelő birtoktestet addig is jogosan használhatta. Az 1291.-i dekrétum lehetőséget adott a férfi örökösöknek arra, hogy a negyed természetbeni kiadása alól mentesüljenek. A negyedként járó ingatlant megfelelő értékű ingókért vagy pénzért megválthatták.27
6. A hajadoni jog
Az apátlan, árva leány azon joga, hogy az atyai vagyon fiúörököseitől rangjának megfelelő lakást, ellátást és férjhezmenetele esetén hozományt és kiházasítást igényelhet. Később a férjhezmenetelükig az egész vagyon hasznát élvezhették.28 Ha a fiági javak oldalágra vagy a kincstárra szálltak, a hajadon leszármazók férjhez menetelükig a birtokon maradhattak és hasznaiból részesedhettek. Különbség a negyed és a hajadoni jog között: míg a negyed az összes nőnek együttesen jár, addig a hajadoni jog minden nőnek külön-külön. A negyed csak az ősi vagyont terheli, a hajadoni jog az egész fiági vagyont, a szerzeményt is.
24
Béli:1996, 51. p. HK. I. r. 6. c. 3-4 § 26 HK. I. r. 88. c. 1§ 27 Béli, 1996. 51-52.p 28 HK. I. r. 67. c. 2 § 25
15
A leánynegyed és a hajadoni jog haszna, hogy a leánygyermekek is részesültek bizonyos atyai javakból, hiszen a leányokat, még ha nem is mondták ki, sokszor csak másodrendű lénynek tekintették a fiúgyermekek mellett. Ez nagyon hosszú időn keresztül így volt. Ebbe azonban nem szeretnék részletesen belemenni, hiszen akkor eljuthatnánk egészen a női egyenjogúság kérdéséig.
7. A gyámság
Werbőczy három féle gyámságot különböztetett meg. A törvényes, végrendeleti és a rendelt gyámokat határozta, meg. A leányok férjhezmenetelükig mindig valakinek a hatalma, gyámsága alatt állottak.29 Törvényes gyámok a szülők voltak, az atya esetleges halála után az anya lett a gyám. Végrendeleti gyám az lett, akit a haldokló apa erre kijelölt. A törvényes, ill. a végrendeleti gyámság megszűnése esetén a fejedelem rendelt ki gyámot.30 Megállapíthatjuk, hogy már nagyon régen is igyekeztek államilag gondoskodni az apátlan, anyátlan, ill. az árva gyerekekről. Bár valójában ez az intézmény ekkor még eléggé kezdetleges volt, de azt felismerték, hogy ezeket a gyerekeket nem hagyhatják magukra, ezért igyekeztek központilag rendezni a sorsukat. A Hármaskönyv rendelkezéseit a 16. század végétől kezdték alkalmazni, valójában ekkor terjedt el a végrendeleti gyám kijelölésének a szokása is. Gyakran előfordult, hogy a rendelkező apa gyámok egész sorát nevezte meg. Vita esetén az 1655:24. és 1659:31. tc. értelmében a sedria döntött a gyámi tiszt viselése tekintetében. Ezzel megteremtődött a vármegyék, mint gyámhatóságok jogköre. Az 1715:68. tc. nemes árvák tekintetében, gyám kirendelését, a vagyon leltár szerinti átadását , számadások ellenőrzését ugyancsak a vármegyékre ruházta.31 Gyakran előfordult, hogy ezekben az időkben nem tudták megállapítani a gyermek korát. Az anyakönyvezés ebben az időben még korántsem volt elterjedve.
29
HK. I. r. 112 c. 1-2 § HK. I. r. 113. 114. 115. c. 31 Béli, 1996, 17. p 30
16
Ilyen esetekben a bírák, ítélőmesterek, káptalanok és conventek lettek megbízva, hogy a gyermek életkorát megállapítsák. A korlevelek kiállítására is ők voltak jogosultak.32
8. Összegzés
A Hármaskönyvből nagyon jól látszik, hogy már a középkori Magyarországon milyen szigorúan vették a gyermekekre vonatkozó szabályokat, jogokat, kötelességeket. Talán egyes szabályok most, a 21. században kicsit furcsának tűnhetnek, talán túl szigorúnak is, de ha elképzeljük az akkori világot, kicsit könnyebben megérthetjük ezeket a szokásokat, szabályokat. Hiszen ezek a szabályok sok-sok év, évszázad szokásai alapján váltak szabályokká, igazodva az akkori
élethelyzetekhez,
feltételekhez,
körülményekhez.
A
társadalom
berendezkedése is teljesen más volt, hiszen a nemesek és a jobbágyok között óriási különbségek
voltak.
A
származás
erőteljesen
meghatározta
a
jogokat,
kötelességeket, lehetőségeket. De minden téren eltérő volt az akkori társadalom. Gondoljunk az iskolázatlanságra, hiszen nagyon kevesek kiváltsága lehetett ebben az időben az írni-olvasni tudás. Alapvetően a mezőgazdaság, állattenyésztés, földművelés határozta meg az emberek mindennapjait. Az ügyek intézése, hosszadalmas, nehézkes volt. Az egészségügy pedig nagyon kezdetleges volt még abban az időben. Az emberek vallásosak voltak, és meggyőződéssel követték hitüket, ennek megfelelően igyekeztek élni. Ezen felül sokat háborúskodtak, a férfiak gyakran hosszú időre elmentek otthonról, hátrahagyva a nőket és a gyerekeket, és a hazatérésük nagyon bizonytalan volt. Ebből következően az erkölcsi szabályok erőteljesen meghatározták a kor embereinek a mindennapjait, és ezek erőteljesen befolyásolták a szokásjogok kialakulását is.
32
HK. I. r. 127. c.
17
III. Változások a 19. század második felében Magyarország történetében nagy jelentőséggel bírt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, még akkor is, ha a magyarság nem tudta elérni azt a célt, amit kitűzött maga elé. Ez a dátum mégis az élet sok területén hozott változást. A század második felében a jogalkotásban is változások történtek. Jogalkotó, törvényhozó szervek feladata lett a jogalkotás. Igyekeztek átdolgozni azokat a szabályokat, melyek az évszázadok alatt nem sokat változtak. Ez csak többékevésbé volt sikeres, mert még így is számtalan jogszabály maradt szinte változatlan. Ezen változások alól nem voltak kivételek a kiskorúakra, gyermekekre vonatkozó jogszabályok sem. Itt is megfigyelhető, hogy voltak olyan jogszabályok, melyeket az előzőekhez képest szinte változatlanul hagytak, és voltak olyanok is, melyek kisebb-nagyobb mértékben változtak. Tekintsük át, mi jellemezte a század második felének a gyermekekre vonatkozó jogi szabályozását.
1. Változások a szülők és a gyermekek viszonyában
Ezt a viszonyt a családjog szabályozta, amely felölelte a szülőnek a gyermek személyére, névadására, nevelésére való jogát, a gyermek kötelességét az engedelmességre, amelyet a szülő házi fegyelemmel szükséges esetekben ki is kényszeríthetett.33 1.a. Az atya
Az
atya
kötelessége
gyermekének
születését
és
halálát
az
illetékes
anyakönyvvezetőnél bejelenteni az 1894. évi XXXIII. tc. 35. 69. 80. paragrafusa értelmében.
A
gyermek
születésének
és
eltemetésének,
valamint
a
gyógykezelésének a költségeiért elsősorban az atya felel, még abban az esetben is, a szülők külön váltak. A törvényes atyát kiskorú gyermeke felett megilleti az atyai hatalom. Abban az esetben, ha az atya vagyontalan, nagykorú gyermekétől követelhet tartást.34 Az atya kötelessége a gyermekek eltartása, a viszonyaihoz 33
Magyar jogi lexikon VI. köt. Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 470.p. 34 1887. évi XX. Tc., 11. §
18
mérten nevelésük, tanítás, és jövőjükről való gondoskodás. A gyermekektől az atya tiszteletet, szófogadást követelhet, és ellenük megilleti a házi fegyelem joga. Az atya kötelessége, hogy gyermeke felügyeletét ellássa, és annak károsító és büntetendő cselekményeiért felelősségre vonható. A vérbeli viszonyból eredően az atya és leánya házasságot nem köthet,35 az atya és leánya közti nemi közösülést a Btk. 243. §-a, mint vérfertőzést bünteti. A köztük való fajtalanságot is szigorúbban bünteti. A gyermekkitétel bűntettét csak az atya vagy az anya valósíthatja meg. (Btk. 287. §). Az atya nem bíráskodhat gyermeke ügyében, és viszont.36 A törvénytelen atya nem bír sem atyai hatalommal, sem törvényes örökjoggal, de tartozik a gyermekét eltartani.37 1.b. Az anya
Az anya akkor törvényes, ha gyermekét törvényes vagy vélt házasságban, illetve a házasság megszűnése után 10 hónapon belül szülte meg. Ez fennáll mindaddig, míg a gyermek törvénytelensége be nem bizonyították. Ebben az esetben törvénytelen az anya. Amíg a bíróság nem határoz az atya tartási és nevelési kötelezettségeiről, mindaddig a törvénytelen anya köteles a gyermekét nevelni és tartani.38 1.c. A törvénytelen gyermek
Akkor kit is tekintettek törvénytelen gyermeknek a 19. században? Törvénytelen gyermeknek számítottak mindazok, akik törvényes vagy ilyennek vélt házasságon kívül születtek. Akkor is törvénytelennek számít a gyermek, ha a házasság, bár törvényes volt, a gyermek születése a törvényes időnél előbb vagy később történt, de anélkül, hogy a teherbeejtés a férjtől származhatott volna.39 A törvénytelen ágyból született gyermek irányába a szülőket csak tartási és nevelési kötelezettség terhelte, amelyben vita esetén az 1877. évi XX. törvénycikk alapján bírósághoz lehetett fordulni. Ez volt az a jogszabály, amellyel elismerték a 35
1894. évi XXXI. Tc. 11. § 1868. évi LIV. Tc., 56. § b, 1896. évi XXXIII. Tc. 64. §. 3. p. 37 1877. évi XX. Tc. 11. § 38 1877. évi XX. Tc. 11. § 39 Herczegh Mihály: Családi és öröklési jog, Eggenberger, Budapest, 1874. 69. p. 36
19
házasságon kívül született gyermek anyához való tartozását, mivel a 39. § kimondta, hogy a törvénytelen gyermek gyámsága a nagykorú anyát illette meg. A házasságon kívül született gyermek jogi értelemben tehát csak az anyával állt kapcsolatban. Ezt mutatják a következő jogszabályi rendelkezések is: -
Az 1879. évi L. törvénycikk értelmében a törvénytelen gyermek az anya magyar állampolgárságát követte.
-
Az 1894. évi XXXII. törvénycikk 5 §-a szerint a törvénytelen gyermek az anyja vallását követte, amennyiben ez a vallás a bevettek vagy a törvényesen elismertek közé tartozott.
-
A házasságon kívül született gyermek az anyja vezetéknevét viselhette, ezt jegyezték be a születési anyakönyvi kivonatba is, kivéve, ha elismerte a gyermeket a természetes apa, törvényesítették, vagy örökbe fogadták.40
2. Az atyai hatalom érvényesülése a 19. század második felében
Ebben az időszakban az atyai hatalomról a 1877: XX. tc. rendelkezett. E szerint az atya kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője. Gyermekei részére gyámot nevezhet ki, vagy meghatározott személyeket a gyámságból ki is zárhat. Gyermekeinek neveltetéséről a közoktatásra vonatkozó törvényeknek megfelelően intézkedik. A gyermek életpályáját az atya jelöli ki, de ha a 16. évét meghaladott kiskorú az életpálya választására nézve atyjával egyet nem ért, akkor a gyámhatósághoz fordulhat, mely a kiskorú társadalmi, vagyoni és egyéb viszonyai figyelembe vételével határoz. Az atya a hatalma alatt álló kiskorúnak vagyonát számadás kötelezettsége nélkül kezeli. A vagyon jövedelme első sorban a folyó terhek viselésére és a kiskorú tartásának, neveltetésének költségeire fordítandó. A felesleg az atyát illeti, kivéve, ha a kiskorú vagyonát adósság terheli, mely esetben a jövedelem feleslegének kétharmad részét az adósság törlesztésére kell fordítani. A nevelésnél az atyai hatalom befolyása akkor szűnik meg, amikor a növendék saját akaratát, belátásán alapuló elhatározása következtében érvényre emeli.41
40
1894. évi XXXIII. tc. és 1904. évi XXXVI. tc. A Pallas Nagy Lexikona, I. köt. Szerk. Gerő Lajos Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1893.
41
20
Az atyai hatalom kiterjed a törvényes, a törvényesített és az örökbefogadott gyermekekre egyaránt.42 Örökbefogadás esetén az atyai hatalom csak abban az esetben terjed ki a gyermekre, ha az örökbefogadáskor az atya annak az ellenkezőjét ki nem kötötte. Megszűnik az atyai hatalom, a következő esetekben: ha a gyermek teljes korú lesz ha az atya gyermekét örökbe adja, és az atyai hatalmat fenn nem tartotta az atya a gyermek tartását, nevelését teljesen elhanyagolja, vagy erkölcsiségét, testi jólétét, vagyonának állagát a rossz kezelés miatt veszélyezteti ha az atya vagy a gyermek meghal. Az atyai hatalom megszüntetésével kapcsolatos bírói eljárásról az 1881. évi LIX. tc. 107. §-a rendelkezett.43 Ezekből a törvénycikkekből már egyértelműen kiderül számunkra, hogy bizonyos jogszabályok hogyan változtak 1848 után. A szülők és a gyermekek közötti kapcsolatban az atyai hatalom továbbra is megmaradt, de jelentős változások kezdődtek el. Ha megnézzük, hogyan változtak meg az atyai hatalom megszűnésére vonatkozó szabályok, abból kiderül, hogy ezek a változtatások már nagyon aktuálisak voltak. Hiszen már túl voltunk a felvilágosodás korán, amely a gyermekekhez – nem kis felnőtt – való hozzáállásban is változásokat hozott. Még ha nem is akkora erejű újítások voltak, mégis elmondhatjuk, hogy ezek a változások jó irányba indultak el. Persze a forradalom sikertelensége, és a megtorlások
jelentettek
némi
visszahúzó
erőt,
de
a
változások
már
elkerülhetetlenek váltak. Ez akkor is igaz, ha bizonyos esetekben az előző évtizedekhez képest kevés volt az újítás, vagy szinte ugyanaz maradt egy-egy rendelkezés, mint korábban.
42 43
1877. évi XX. tc. 15.§ www.1000ev.hu
21
3. A kiskorúakra vonatkozó szabályok
A kiskorúság alatt az ember életének azon első szakasza értendő, amelyben még saját ügyeinek vitelére kellő szellemi és testi képességekkel nem bír, s ennek következtében jogainak és érdekeinek megvédésére egy önálló személy védelmére szorul. Az életkor hatással van az ember testi és szellemi képességeire, és ezt a jog is tekintetbe veszi, ezért több jogszabállyal is rendelkezik a kiskorúságról, valamint annak különböző életszakaszairól. Részben megállapítja, hogy bizonyos jog vagy kötelezettség mikortól kezdve illeti meg a kiskorút, részben pedig megállapítja azt, hogy mely évtől mentesül a kiskorú bizonyos kötelezettségek alól.44 Mindenképpen tisztázni kell, hogy mely életévek azok, amelyekre a kiskorúság kiterjed. Minden jog előtt irányadó elv csakis az lehet, hogy a kiskorúságnak mindaddig fenn kell állnia, amíg az ember nem rendelkezik az ügyei viteléhez szükséges képességgel. A törvényhozó kimondja, hogy a kiskorúság egy bizonyos életév betöltéséig tart, melyet, ha az illető személy elért, többé nem vonatkoznak rá a kiskorúakra vonatkozó szabályok. Hazai jogunk szerint a kiskorúság véget ért: a 24. életév betöltésével, ipso facto, azaz mindenféle hatósági elismerés nélkül. nők esetében már hamarabb bekövetkezik, ha férjhez mennek ezen idő betöltése előtt. a nagykorúsítás által, mely történhet: a) nyíltan,
ha a 18.
életévét
betöltött
kiskorút
a gyámhatóság
nagykorúsíttatja, b) hallgatólagosan, ha a kiskorú betöltötte a 18. életévét és önálló ipart űz, vagy azáltal, hogy a 20. évét betöltött kiskorú vagyonát az atya átadja a gyámhatóság jóváhagyása mellett, vagy beleegyezik abba, hogy a 20 évét betöltött kiskorú önálló háztartást alapítson. Bizonyos estekben azonban szükséges a kiskorúság meghosszabbítása. Abban az esetben, ha a kiskorú valamely testi vagy lelki fogyatékosság miatt a 24. életév 44
Magyar jogi lexikon IV. kötet Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 889.p
22
betöltése
után
sem
képes
magát
ellátni,
fenntartani.
A
kiskorúság
meghosszabbítását kérhetik a szülők, nagyszülők, oldalági rokonok és a gyám. A meghosszabbításról a kiskorú gyámhatóságának a székhelyén lévő törvényszék dönt. A kiskorúsághoz fűződő hatások között a legjelentősebb a cselekvőképességre gyakorolt hatása. Részben a cselekvőképesség teljes hiányát, részben pedig a korlátozását eredményezi. Erre nézve az 1877.évi XX. tc.7. §-a az irányadó, mely sokat nem változtatott a korábbi magánjogi hagyományokon. A magyar magánjog szerint a 12 éven aluli kiskorú cselekvőképtelen, azaz az ilyen kiskorú joghatályosan cselekedni nem képes, sem önálló cselekményével nem szerezhet, és nem adhat föl, nem ruházhat át jogokat. A 12 éven felüli kiskorúak korlátolt cselekvőképességgel bírnak. Azonban az ilyen kiskorúak ingyenes jogügylet által jogot szerezhetnek, illetve kötelezettség alól mentesülhetnek a törvényes képviselő és a gyámhatóság jóváhagyása nélkül. A kiskorúság az 1894. évi XXXI. tc., értelmében házassági akadályt képez. A váltójogi cselekvőképességet tekintve a kiskorú személynek nincsen szenvedő váltóképessége, azaz váltói kötelezettséget nem vállalhat. A kiskorúságnak a perképességre gyakorolt hatását tekintve, csak a cselekvő perképességet adja meg. Ez is csak akkor érvényes, ha a kiskorú a peren kívül a per tárgyáról szabadon rendelkezik. Az 1877. évi XXII. tc., 33 és 34 §-a szerint ilyen esetekben a kiskorú személyesen is perelhet. A kiskorúság nem akadálya a tanúzási képességnek, azaz peres ügyekben kiskorú is lehet tanú, viszont a tanú megesketése mellőzendő, ha még nem töltötte be a 14. életévét. A hatályos büntetőjogi törvények szerint, aki büntettet vagy vétséget követ el, és a tett megtételekor még nem töltötte be a 12. életévét, az bűnvád alá nem vonható. A 12 és 16 év közötti kiskorú sem büntethető, ha a cselekménye bűnösségének felismeréséhez
szükséges
belátással
nem
bír.
Az
ilyen
fiatalkorúakat
javítóintézetbe küldték, ahol 20 éves korukig tarthatták őket. Ha a kiskorú betöltötte a 20. évet, vele szemben bűnvádi eljárást lehetett indítani.
23
Az 1876. évi XVI. tc., 2. §-a szerint végrendeleti tanú nem lehet az, aki a 18. évét még nem töltötte be. Ugyanennek a törvénynek a 21. §-a kimondja, hogy 18 éven aluli kiskorúak végrendeletet csak közjegyzőnél tehetnek. Az a kiskorú, aki betöltötte a 18 évet, egyik vallásról áttérhet másik vallásra, vagy felekezet nélkülivé is válhat. A kiskorúság a politikai jogok gyakorlására is kihatással bír. Kiskorú nem lehet bíró, ügyész, közjegyző, országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tag, esküdtszék tagja, vagy örökös jogon főrendiházi tag.45
4. A törvényesítés
A hazai joggyakorlat a törvényesítésnek két nemét ismerte, az utóházasságot és a királyi leirattal történő törvényesítést. Harmadikként még a pápai törvényesítést is szokták emlegetni, de ennek magánjogi hatása nem számottevő, inkább csak egyháztörténeti jelentősége van. A hazai jogszokásba a kánonjog révén ment át, az 1868. évi LIV. tc. 23. § –ának a születés törvényességének a kérdésében egyházi bíróságok ítélkeztek. Az utóházassággal való törvényesítés beáll, ha a nemző szülők a gyermek megszületése után egymással házasságra lépnek. Feltéve, hogy a nemző szülők között a nemzés idején olyan házassági akadály nem állt fenn, ami alól felmentésnek helye nem volt. A putativ, vagyis az olyan házasságnak is törvényesítő ereje volt, ahol az egyik házasfél részéről merültek fel olyan akadályok, amelyek a házasság megkötését gátolták, de amelyről az érintett fél nem tudott. Az 1894. évi 31. tc. 46. §-a (2) bekezdésének az intézkedése szerint a semmis házasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánítása után úgy kell tekinteni, mintha a felek meg sem kötötték volna. Azonban ez az intézkedés a semmis, de putativ házasságot törvényesítő erejétől nem foszthatja meg. Az utóházassággal való törvényesítés beálltát közigazgatási eljárás keretében állapították meg, s a megállapításról szóló rendeletet a kérelmező lakóhelye szerinti illetékes 45
Magyar jogi lexikon IV. kötet Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 889.-894.p.
24
hatósághoz megküldték, valamint az anyakönyvre záradékot vezettek fel. Az 1894. évi XXXIII. tc., hatályba lépése után már nem az utóházassággal való törvényesítést, hanem e tc. 41. és 43. §-a csak a két ténykörülményt rendelte följegyezni: az apaság elismerését és az utóházasság megkötését. Az utóházassággal törvényesített gyermek jogi helyzete éppen olyan az utóházasság megkötésétől számított hatállyal, mintha törvényes származású gyermek volna. Az utóházasság és a törvényesítés az elsőszülöttségi vagy szerzett jogokat nem érinthette. Tehát a gyermek szülei törvényes származású gyermekeinek a testvére, valamelyik szülő korábbi házasságból származó gyermekeinek a féltestvére, belép az apa rokonsági családi vérkötelékébe, továbbá az apa, esetleg vérrokonai után is törvényes gyermekként örököl. Megszerzi az apa magyar nemességét, főnemesi rangját, címét, címerét, annak állampolgárságát, és követi községi illetőségét. A királyi leirattal való törvényesítés esetén a kérelmet az igazságügyi minisztériumnál, vagy ha a törvényesítendő gyermek még kiskorú, akkor az illetékes árvaszéknél kellett benyújtani. Az ily módon törvényesített gyermek a leirat keltétől kezdve belép a törvényesítő apa családi vérkötelékébe, de a vérségi összeköttetés csak az apára és a törvényesített gyermekre, ill. annak leszármazóira vonatkozik.46 Ha a törvényesített gyermek kiskorú, a törvényesítő apa megszerzi felette az atyai hatalmat.47 A gyermek megszerzi apja állampolgárságát48 községi illetőségét.49 Ha a gyermek még nem töltötte be a 7. életévét, akkor a törvényesítést követő 6 hónap alatt, ha az apa ezt kívánja, az apa vallását követi, ha a vallás a bevett vagy törvényesen elismert vallások közé tartozik.50
46
Magyar jogi lexikon VI. köt. Szerk. Dr. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1907. 642-649.p. 47 1877. évi XX. Tc. 15.§ 48 1879. évi L. Tc. 2 § 49 1886 évi XXII. Tc. 6. § 50 Magyar jogi lexikon VI. köt. Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 649.p.
25
5. A vallás
A gyermekek vallásáról az 1894. évi XXXII. tc. rendelkezett, amely 1895. október elsején lépett hatályba. Ennek értelmében a bevett vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezetekhez tartozó házasulók a házasság megkötése előtt megegyezhettek arra nézve, hogy a születendő gyermekek mindegyike egyaránt az anya vagy az atya vallását kövessék, és abban neveltessenek. A megegyezést alakszerűen írásba kellett foglalni, közjegyző, járásbíró, polgármester vagy főszolgabíró előtt. A megegyezést közokiratba foglalták. Ha a szülők nem kötöttek írásbeli egyezséget, akkor a gyermekek nemük szerint a szülők vallását követték. Ha valamelyik fél áttért a másik fél vallására, akkor a megegyezés csak abban változtatható meg, a megfelelő alakiság betartása mellett, hogy a születendő, ill. a 7. életévüket be nem töltött gyermekek a szülők közös vallását követik. A 7. életévet már túlhaladott, de a törvényben51 meghatározott kort még el nem érő gyermekek a szülők vallására áttérhetnek, de csak a gyámhatóság beleegyezésével. A törvénytelen gyermek az anyja vallását követte. Ha
egyik,
vagy
mindkét
szülő
a
bevett
vagy
törvényesen
elismert
vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozott, akkor a gyermek az 1895. évi XLIII. Tv. 26-30. §-a értelmében valamely bevett vagy törvényesen elismert felekezet vallását követik. De az 1894. évi XXXII. tc. 1. §-a értelmében a házasulandók, ha ők egyik felekezethez sem tartoznak, megegyezhetnek abban, hogy a születendő gyermekek melyik bevett, vagy törvényesen elismert felekezethez tartozzanak. De ha nincs megegyezés, akkor is a szülő határozhat arról, hogy a gyermekek melyik felekezethez tartozzanak. Ha viszont nem határoz az illető szülő, de az egyik szülő valamely bevett vagy törvényesen elismert felekezethez tartozik, akkor a gyermekek az ő vallását fogják kapni. Ha egyik szülő sem tartozik a bevett vagy törvényesen elismert felekezetek egyikéhez sem, és nem határoz a saját nembeli gyermek felekezeti hovatartozásáról, akkor a gyámhatóság határoz a rokonok meghallgatásával a gyermek vallásáról.52
51
1868. évi LIII. Tc. 2. § Magyar jogi lexikon VI. köt. Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 852 p.
52
26
Az, hogy melyik gyermek melyik szülő vallását kapta, még a 20. század második felében is nagy hasonlóságot mutatott ezen szabályokhoz, szokásokhoz. Jellemzően a magyar családokban, ha a szülők nem azonos vallásúak voltak, a fiú gyermek az apa, a leány gyermek az anya vallását kapta. Elmondhatjuk tehát, hogy bizonyos szokások még hosszú évtizedekig fennmaradtak. Azonban azt is meg kell említenünk, hogy a mai Magyarországon már nagyon sok gyermeket nem is keresztelnek meg. A továbbiakban szeretnék bemutatni néhány esetet, melyből teljeseb képet kaphatunk a kor jogalkalmazásával kapcsolatosan. Ezek a Curia döntései, természetesen valamely szereplője ezen eseteknek gyermek. 1.
„Az a jogi vélelem, hogy a házasság tartama alatt született gyermek
törvényes származásúnak tartandó, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy tényleges különválás tartama alatt született gyermek a férjtől nem származhatott. (Curia 1895 november 20. 4111.)”53 Ez a döntés akár ma is megállná a helyét. 2.
„Első sorban az apa, és csak ennek fizetésképtelensége esetén tartozik az
anya a vele egy háztartásban élő kiskorú gyermekének ellátásáról gondoskodni, minélfogva a kiskorú gyermek részére készített ruhaneműek vételárában is elsősorban az apa, és csak ennek fizetésképtelensége esetére marasztalandó az anya. (Curia 1887 deczember 9. 3971. sz. )”54 3.
„A törvényes apa gyermekét akkor is tartani köteles, ha a törvényes feleség a
házassági együttélést megszakítja, és gyermekét magánál tartja. (Curia 1899 február 11. G. 550. sz.)”55
Ha jobban bele gondolunk, ez a nézet sem változott sokat, hiszen a köztudat még ma is az apát tartja családfenntartónak. Azonban a legtöbb családban már az anya is dolgozik, tehát ő is gondoskodik a család fenntartásáról. Ha szülők különválnak, 53
Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 222.p 54 Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 233.p. 55 Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 235.p.
27
rendszerint az anyánál marad a gyermek, és az apát tartásdíj fizetésére kötelezi a bíróság. 4.
„ Az atyának, hogy atyai hatalomból való felügyeleti jogát gyakorolhassa,
joga van az elvált nőnél lévő gyermekét időközönként alkalmas helyen megtekinteni és vele érintkezni. (Curia 1888 május 30. 4316. sz. )”56 Ez is érdekes, hiszen az elvált szülőnek ma is adnak láthatási jogot meghatározott időnként.
6. Összegzés
A 19. század második felében történő változások a jog területén is aktuálisak voltak. Hiszen jogrendszerünket 1848-ig Werbőczy Hármaskönyve határozta meg, és kétségtelen, hogy bizonyos területeken változásokra volt szükség. Láthatjuk, hogy a század második felében már elkezdődött egy folyamat, mely erőteljesen megváltoztatta a jogalkotást. Az egyes törvénycikkek már részletesen kifejtették a gyermekekre vonatkozó szabályokat. Részletezte a gyermek és apa, ill. a gyermek és anya közötti jogviszonyt. Bár ezen kapcsolatok már a Hármaskönyvben is jól körül voltak írva, és ha bizonyos területeken kevés változás történt, mégis elkezdődött egy folyamat, amely megalapozta a későbbi jogalkotásban bekövetkező változásokat. A gyermekjogok fejlődése sok mindenhez köthető. Szorosan kapcsolódik a felvilágosodás
korához,
a
tudományok
fejlődéséhez,
pl.
pszichológia,
orvostudomány, az emberek szemléletéhez, és nem utolsó sorban a jogalkotás fejlődéséhez. Bár a 19. században még csak elkezdődött egy folyamat, és a változás kicsit nehézkesnek tűnhet, mégis nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a 20. században kiteljesedhessen ez a folyamat.
56
Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 243.p.
28
IV. Gyermekjogok fejlődése a 20. századi Magyarországon A gyermeki jogok magyarországi rendszere még egy kiteljesedésben lévő rendszer, amelynek a legfontosabb jellemzői és elemei a következők: - a minden emberre érvényes jogok megerősítése a gyermekekre vonatkozóan, elsősorban az Alaptörvényen belül - a kizárólag vagy főleg a gyermekekre vonatkozó jogok, mint a szülő-gyermek kapcsolat, örökbefogadás stb., döntően a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Tv., valamint a házasságról, családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. -
egyéb,
gyermekekre
vonatkozó
szabályok
megtalálhatóak
a
Polgári
Törvénykönyvben, Büntető Törvénykönyvben, a Munka Törvénykönyvében, az Egészségügyi Törvényben, a Közoktatási Törvényben, a Társadalombiztosítási Törvényben, stb. Tekintsünk bele azokba a törvényekbe, melyek a gyermekekre vonatkozóan a legtöbb, s talán legkiemelkedőbb szabályokat tartalmazza. 1. Gyermekjogok az Alaptörvényben Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Továbbá a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását is.57 Kitér a gyermekek foglakoztatására is, bizonyos kivételektől eltekintve megtiltja a gyermekmunkát.58
57
Magyarország Alaptörvénye 2011. április 22. Hatályba lép: 2012. január 1. 16 cikk (1), (2), és (3) bek. 58 Magyarország Alaptörvénye 2011. április 22. Hatályba lép: 2012. január 1. 18. cikk (1) bek.
29
2. A gyermeki jogok megjelenése a Gyermekvédelmi törvényben
Hazánkban a gyermeki jogok legszélesebb körét „ A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról” szóló törvény tartalmazza. Ezt a törvényt az Országgyűlés a Gyermekjogi Egyezményben deklarált gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében alkotta és fogadta el 1997-ben. A jogszabályban meghatározott gyermekjogok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok a jogok, amelyek minden gyermeket megilletnek. A másik csoportba tartoznak azok a jogok, amelyek a gyermekvédelmi rendszerbe bekerült ( átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, ill. gyermekotthonban vagy speciális
gyermekotthonban
elhelyezett)
gyermekekre
vonatkoznak.
Dolgozatomban az első csoportba tartozó jogokra térek ki. A minden gyermeket megillető jogok három csoportba oszthatók. - Az első csoportba sorolhatjuk azokat a jogokat, amelyek minden embert megilletnek, de a gyermekekre vonatkozóan sajátos tartalmat is kapnak. - A második csoportba azok a jogok jelentik, amelyek ahhoz kapcsolódnak, hogy a jog alanya a gyermek. - A harmadik csoportba tartozó jogok: minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, illetve előtérbe helyezi a család intézményét. Ez utóbbi csoportba a következő gyermeki jogok sorolhatók.
a, Családban nevelkedés joga
A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését,
jólétét
biztosító
saját
családi
környezetében
történő
nevelkedéshez. E jogérvényesülést hivatott biztosítani az a rendelkezés, amely szerint a gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő
nevelkedéshez,
személyiségének
30
kibontakozatásához,
a
fejlődést
veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéshez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.59
b. Helyettesítő védelemhez való jog
Ha a gyermek szülei, családja nem tudják a gyermek számára biztosítani a fejlődéshez szükséges védelmet, gondoskodást és vagy elkerülhetetlen a gyermek családból történő kiemelése, a gyermeknek joga van – örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában – a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. Ennek során tiszteletben kell tartani a gyermek lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozásra.60
c. A kapcsolattartáshoz való jog
A család egységének elvét és a gyermek testi, szellemi, erkölcsi, érzelmi fejlődését szolgálja, hogy a gyermeknek joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és ahhoz, hogy a – vér szerinti család beleegyezése mellett – szüleivel, családtagjaival kapcsolatot tarthasson, akkor is, ha megszűnt a szülői felügyeleti jog. A kapcsolattartás joga akkor is megilleti a gyermeket mindkét szülő vonatkozásában, ha a szülők különböző államokban élnek.61
d. Különleges ellátáshoz, illetve fokozott védelemhez való jog
A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és a személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz.62
59
Gyvt. 6. §. (1) és (2) bek. Gyvt. 7.§ (2)-(3) bek. 61 Gyvt. 7§ (2), (3), (4) bek. 62 Gyvt. 6§ (3) bek. 60
31
A gyermek fokozott védelemben való részesítését jelenti az a törvényi rendelkezés, amely szerint a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésre ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségre káros szerek ellen védelemben részesüljön.63
e. A művelődéshez való jog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a közszolgálati médiumokban fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, erőszakmentes, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá, hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia.64
f. Emberi méltósághoz való jog, védelem a bántalmazás és elhanyagolás ellen
A
gyermeknek
joga
van
emberi
méltósága
tiszteletben
tartásához,
a
bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal – szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kegyetlen,
embertelen,
megalázó
testi
fenyítésnek,
büntetésnek
vagy
bánásmódnak.65 E bekezdés módosítását 2004-ben fogadta el az országgyűlés, a rendelkezés 2005. január 1.jétől hatályos, azóta tilos a gyermekek testi fenyítésének minden formája.
g. Tájékoztatáshoz való jog és szabad véleménynyilvánításhoz való jog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák és
63
Gyvt. 6.§ (4) bek. Gyvt. 6.§ (6) bek. 65 Gyvt. 6§ (5) bek. 64
32
véleményét korára, egészségi állapotára, fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.66
h. Jogvédelemhez való jog, panaszjog
A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben a törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen, továbbá, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.67 A törvény nemcsak a jogokat, hanem a gyermekekre vonatkozó kötelességeket is tartalmazza. Ezek a következők: - a gyermek gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön, - képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségeinek, - tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától.68
3. A gyermekjogok a Családjogi törvényben
A családjogi törvénynek a gyermek névviselésére, a kiskorú gyermek tartására, a szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései közvetlenül is érintik a gyermekjogokat. a, A névjog Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi okmányok emberi jogként nevesítik a saját névhez való jogot. A névviseléshez való joggal kapcsolatos általános szabályokat a Csjt. 42. § (1) bekezdése határozza meg: a gyermek – szüleinek megállapodása szerint – apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A
66
Gyvt. 8.§ (1) bek. Gyvt. 8§ (2) és (3) bek. 68 Gyvt. 10 § 67
33
házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársnak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. b. A gyermek tartása A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja.69 A tartásra köteles személy a Csjt. 69/D (1) bekezdése alapján akkor is kötelezhető tartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de a tartásról nem gondoskodik. A gyermeket természetben gondozó szülő a tartásdíjat köteles a gyermek szükségleteire fordítani, s bár a szülőt erre vonatkozóan nem terheli számadási kötelezettség, kötött az azzal való rendelkezés joga. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek a fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosíthatja, a tartásra kötelezett a rendkívüli kiadás arányos részét köteles megtéríteni. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezése hiányában a bíróság dönt.70 c. A szülői felügyeleti jog A Csjt. szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezései a szülő-gyermek jogviszonyon alapulnak.
Ezt
a jogviszonyt
részben
a leszármazás
ténye (vagy az
örökbefogadás), részben a gyermeknek a gondviselésre, oltalmazásra való feltétlen jogosultsága teremti meg.71 A Csjt. kimondja, hogy a szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. „ A szülőknek biztosítani kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét – korára, érettségére figyelemmel – tekintetbe kell venni.72 Ez a rendelkezés a New York-i egyezmény 12. cikkével áll összhangban. A szülői felügyelettel kapcsolatosan a törvény az alábbiakat határozza meg: - a gyermek gondozása, nevelése, - vagyonának kezelése, 69
Csjt. 69./A § (2) bek. Csjt. 69/B. § 71 Csiky Ottó-Filó Erika: Magyar családjog. – HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001, 242. p. 72 Csjt. 71 p. (1) bek. 70
34
- törvényes képviseletének joga és kötelessége - a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a joga. d. A kapcsolattartás joga A Csjt. külön bekezdésben szabályozza a gyermekétől különélő szülő kapcsolattartási jogát és kötelezettségét, a szülő jogát a kapcsolattartásra a szülői felügyelet szünetelése alatt, illetve a szülői felügyeleti jog megszűnése esetén.73
4. A gyermekek jogai az oktatásban
Az oktatással kapcsolatos jogszabályok közül elsőként az 1993. évi LXXIX. A közoktatásról szóló törvény tartalmazza kifejezetten a tanulók jogait és kötelezettségeit is. A törvény 10 §-a a gyermek és a tanuló jogait rögzíti az alábbiak szerint: A gyermek, tanuló joga: - hogy nevelési, illetve nevelési-oktatási intézményben, biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, életrendjét életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. - személyiségét, emberi méltóságát, jogait tiszteletben kell tartani, védelmet kell biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. - nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. - képességeinek, érdeklődésének megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, továbbtanuljon, alapfokú művészeti oktatásban részt vehessen. - nemzeti, etnikai hovatartozásának megfelelő oktatásban részesüljön. - a tanítás során a tájékoztatás és az ismeretek közlése számára tárgyilagosan és többoldalúan történjen. - hit és vallásoktatásban részt vehessen.74
73 74
Csjt. 92. § (1) és (2) bek. 1993. évi LXXIX. 10 §
35
A Családjogi törvény részletesen tárgyalja a gyámsághoz kapcsolódó szabályokat, továbbá a beteg, a migráns és a menekült gyermekek jogait, de tekintettel dolgozatom terjedelmére, ezeket nem kívánom részletezni. 5. Összegzés
A 20. század egyik legfontosabb jogi vívmánya a gyermekek helyzetének, jogainak rendezése. Ennek előzménye, hogy a múlt században kialakult hatalmi rendszer középpontjában az ember áll. Ehhez azonban közvetlenül kapcsolódik a gyermekközpontúság is. A felnövekvő generáció egészséges fejlődését csak akkor biztosíthatjuk, ha megteremtjük az ehhez szükséges feltételeket. Ez ma már egy közös feladat, a család és a társadalom, állam is fontos szerephez jut ebben a feladatban. Elengedhetetlen ezen tényezők együttműködése, egymás segítése. Az állam feladata a gyermekpolitika kidolgozása, a jogi háttér létrehozása, a gyermekek jogait és védelmét szolgáló intézményrendszer kialakítása. További feladata a gyermekekkel szemben fennálló kötelezettségek nem teljesítéséért való felelősségre vonás A hazai dokumentumok javarészt a nemzetközi egyezmények alapján készültek el. Alaptörvényünk a gyermekekre vonatkozóan az általános rendelkezéseket tartalmazza. A hazai szabályozásban a gyermekek jogaira vonatkozóan a legszélesebb kört a Gyvt. tartalmazza. Deklarálja azokat a jogokat, amelyek minden gyermeket megilletnek, továbbá azokat, amelyek a gyermekvédelem rendszerébe bekerült gyermekekre vonatkoznak. A gyermekek egy meghatározott csoportjának – tanulóknak - a jogait a közoktatásról szóló törvény tartalmazza.
36
V. Kitekintés: A gyermekek jogainak nemzetközi szabályozása Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakultak ki hazánkban a gyermekekre vonatkozó szabályok, elengedhetetlen megvizsgálnunk a nemzetközi vonatkozásokat. Ezek nagymértékben meghatározták a hazai szabályozások alakulását. Az ENSZ által 1966 decemberében létrejött Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményokmánya, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményokmánya egyetemes, általános dokumentumok, tehát mindenkire, így a gyermekekre is vonatkoznak.75 Szintén általános érvényű, de regionális hatályú, azaz Európára vonatkozik, az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Szociális Karta. Szektorális nemzetközi egyezmény – a jogosultak meghatározott körére, jelen esetben a gyermekekre kiterjedő – Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezmény.
1. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye
Az 1950-ben elfogadott Egyezmény céljának a demokratikus berendezkedés fenntartásához és működéséhez szükséges jogok biztosítását tekintették. A jogok között nincsenek kifejezetten gyermekekre vonatkozóak, de van néhány olyan rendelkezés, amely szorosan kapcsolódik a gyermekkorhoz. Az Egyezmény 8. cikke rendelkezik a magán és családi élet tiszteletben tartásáról. A 14. cikk alapján családi kapcsolatnak minősül a házasságon kívül született gyermek és szülője kapcsolata is. A szülő és gyermek jogainak viszonyára vonatkozóan új tendenciaként jelent meg a Miniszterek Bizottsága egyik ajánlása, amely a szülői hatalom helyett a szülői felelősséget helyezi előtérbe, ez a fogalom kifejezi a szülő jogait és kötelezettségeit is.76
75
PPJE 24. cikk, GSzKJE 13. c Kondorosi Ferenc, Jelentés a gyermekek helyzetéről. – Budapest: Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, 1999. 16. p. 76
37
2. A Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezmény
a, Általános jellegű polgári, politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogok Az egyezmény deklarálja a gyermek élethez való jogát, és ezzel összefüggésben a részes államok kötelezettségét a gyermek életben maradásának és fejlődésének biztosítása érdekében.77 A dokumentum rögzíti a gyermek anyakönyvezésének, névviseléshez és állampolgársághoz való jogát, amelyeket az államok kötelesek tiszteletben tartani, illetve ha a gyermeket személyazonossága alkotó elemeitől vagy azok egy részétől megfosztják, kötelesek megfelelő segítséget és védelmet nyújtani a személyazonossághoz tartozó jogok helyreállításához.78 Az Egyezmény rendelkezik a gyermek családban történő nevelkedésének a jogáról, a külön élő szülőkkel való kapcsolattartásról.79 Ha a gyermek a családjával, szüleivel szemben szorul védelemre, az állam kötelezettsége, hogy a megfelelő intézkedésekkel megvédje a gyermeket.80 Az állam kötelessége a családjától ideiglenesen vagy véglegesen megfosztott gyermek védelme is. A helyettesítő védelem történhet más családnál
történő
elhelyezés,
gondnokság,
örökbefogadás,
illetve
gyermekintézményben történő elhelyezés formájában.81 Az Egyezmény biztosítja továbbá a gyermekek számára az olyan alapvető emberi jogokat,
mint
a
gondolat,-
a
lelkiismereti
és
vallásszabadság,
a
véleménynyilvánítási szabadság, az egyesülési és gyülekezési jog, és a magánszféra tiszteletben tartása. Az információs joggal kapcsolatban kiemeli a tömegtájékoztatási eszközök fontosságát, és felelősségét a gyermek fizikai és lelki egészségének biztosításában.82
77
Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 6. cikk 78 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 7-8. cikk 79 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 9-10. cikk 80 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 19. cikk 81 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 20. cikk 82 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. szeptember 2. 17. cikk
38
Hatályba lépés: 1990. Hatályba lépés: 1990. Hatályba lépés: 1990. Hatályba lépés: 1990. Hatályba lépés: 1990. Hatályba lépés: 1990.
Az Egyezmény részletezi az egészséghez való jog érvényesüléséhez kapcsolódó állami teendőket is.83 Az Egyezmény nemcsak az oktatáshoz való jog összetevőit, hanem az oktatás célját is meghatározza.84 A kulturális jogok közé tartozik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez való joga, továbbá a kisebbségi kultúra gyakorlásához való jog, valamint a kulturális és művészeti életben való részvétel szabadsága.85 b, A gyermekek különleges csoportjának a védelme Ebbe a csoportba tartoznak a fogyatékos, a családot nélkülöző, a kisebbségekhez és különböző etnikumokhoz tartozó gyermekek. Az Egyezmény deklarálja a szellemileg és-vagy testileg fogyatékos gyermek emberi méltóságát, valamint a különleges gondoskodáshoz való jogát. Ehhez a gondoskodáshoz – figyelembe véve a szülők anyagi helyzetét – az állam is segítséget nyújt.86 A nemzetiségi, vallási vagy nyelvi etnikumhoz tartozó gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását gyakorolja vagy saját nyelvét használja.87 c, A gyermekek védelme rendkívüli helyzetekben Az államok a menekült gyermekek és menekültek gyermekei számára biztosítják a védelmet és támogatást. Az Egyezmény előírja a családegyesítéshez szükséges adatok felkutatásához szükséges nemzetközi együttműködést is. Ha ez nem sikeres, a gyermeket a megfelelő védelemben kell részesíteni.88
83
Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 24. cikk 84 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 28. cikk 85 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 30. cikk 86 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 23. cikk 87 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 30 cikk 88 Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november szeptember 2. 22. cikk
39
20. Hatályba lépés: 1990. 20. Hatályba lépés: 1990. 20. Hatályba lépés: 1990. 20. Hatályba lépés: 1990. 20. Hatályba lépés: 1990. 20. Hatályba lépés: 1990.
3. Az Európai Szociális Karta, a Módosított Európai Szociális Karta
A Kartát 1961-ben Torinóban fogadták el. Ma már inkább kartacsomagról érdemes beszélni. A Módosított Európai Szociális Karta (1996) a legjelentősebb olyan európai egyezmény, amely biztosítja a gyermekek jogait. A 7. cikk a gyermekek és fiatalok védelme érdekében a munkavállalásra vonatkozó jogokat sorolja fel. A teljesség igénye nélkül pl. - a munkavállalás alsó korhatára 15 év, kivéve azokat a gyermekeket, akiket előirt, könnyű munkánál foglalkoztatnak anélkül, hogy az károsítaná egészségüket, erkölcseiket és iskolázatásukat, - a fiatal dolgozók és ipari tanulók tisztességes bérre vagy más megfelelő juttatásra jogosultak, - 18 éven aluliak számára tilos az éjszakai munka.89 A Karta 17. cikke alapján az államoknak a gyermekek és a fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való jogának védelme érdekében kötelességük
biztosítani, hogy a gyermekek és fiatalok, figyelembe véve szüleik jogait
és kötelességeit, megkapják azt a gondozást, segítséget, iskoláztatást és képzést, amelyre szükségük van,
védelmezni a gyermekeket és fiatalokat az elhanyagolással, erőszakkal,
vagy kizsákmányolással szemben,
védelmet és különleges segélyt nyújtani azoknak a gyermekeknek és
fiataloknak, akik ideiglenesen vagy véglegesen nélkülözik családjuk támogatását,
biztosítani a gyermekek és fiatalok ingyenes elemi és középfokú
iskoláztatását, valamint azt, hogy rendszeresen járjanak iskolába.90
A módosított ESZK. 16. cikke értelmében a család teljes körű fejlődéséhez az államok vállalják, hogy megfelelő intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét. Ez a rendelkezés tükrözi azt a szemléletet,
89 90
Módosított Európai Szociális Karta 1996. május 3. 7. cikk Módosított Európai Szociális Karta 1996. május 3. 17. cikk
40
hogy az egyén jóléte nem választható el a család jólététől, valamint hogy a család jóléte nem bízható teljesen csak az egyén erőfeszítéseire.91
4. Az Alapvető Jogok Kartája
Az Európai Unió Alapjogi Chartáját 2000 decemberében Nizzában politikai nyilatkozatként fogadták el, az Európai Alkotmányba foglalással azonban jogilag kötelező erővel kívánták felruházni.92 Az Alapjogi Charta preambuluma rögzíti, hogy a jogok gyakorlása együtt jár más személyek, az emberi közösség és a jövő nemzedék iránt viselt felelősséggel és kötelezettségekkel. A Charta egyetlen cikkben foglalja össze a gyermekek legfontosabb jogait, tulajdonképpen
megismételve
rendelkezéseit.
A
a
közhatóságok
Gyermekek és
a
Jogairól
szóló
magánintézmények
Egyezmény gyermekekkel
kapcsolatos tevékenységeiben az elsődleges szempont a gyermek érdeke. Deklarálja a gyermekek jólétéhez és gondoskodásához való jogát, és kiemeli a véleménynyilvánítás szabadságát, amelynek gyakorlását azonban az életkortól teszi függővé. Utal a gyermeknek arra a jogára is, amely szerint mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tarthat fent.93 A Charta külön cikkben rendelkezik az oktatáshoz való jogról, amely szerint mindenkinek joga van az oktatáshoz, szakmai képzésekhez, továbbképzésekhez.94 A gyermekek foglalkoztatását tekintve kitér a gyermekmunka tilalmára és a fiatalok munkahelyi védelmére vonatkozó rendelkezés is. Érintik a gyermeki jogokat a dokumentum családról és munkáról szóló cikkének rendelkezései is. Mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, továbbá joga van fizetett szülési és szülői szabadságra, ha gyermeke születik vagy gyermeket fogad örökbe.
91
Kondorosi Ferenc: A jog, norma és program. – Budapest: Urbis Kiadó, 2006. (a továbbiakban: Kondorosi, 2006.) 152.p. 92 Kondorosi, 2006. 152. p 93 Alapvető Jogok Kartája 24. cikk 94 Alapvető Jogok Kartája 14. cikk
41
A deklarált jogok megsértése esetén a luxemburgi székhelyű Európai Bírósághoz lehet fordulni.
5. Az új Brüsszel II. rendelet
2005. március 1-jétől az Európai Unió minden tagállamában, kivéve Dánia, a Tanács 2201/2003/EK rendeletét kell alkalmazni. A rendelet előírja, hogy a szülői felelősség tárgyában hozott határozatot el lehet ismerni, és végre kell hajtani egy másik tagállamban egyszerű és egységes eljárás segítségével. A szülői felelősség ügyek körébe tartoznak különösen: - a szülői felügyelet és kapcsolattartási jog, - a gyámság, gondnokság és hasonló intézmények, - a gyermek gondozásával megbízott személyek kijelölése és feladataik, - a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba vétele, - a gyermek védelmét célzó egyéb intézkedések.95
6. A Hágai Egyezmény
Az Egyezmény a szabályozási kört tekintve hasonlít az új Brüsszel II. rendelethez. 1996-ban fogadták el. A hazánkban 2006. május 1-ján hatályba lépett Egyezmény célja: -
a joghatóság meghatározása a gyermek személyének vagy
vagyonának a védelmére irányuló intézkedések meghozatalára, -
mindezek és a szülői felelősség esetén alkalmazandó jog
meghatározása, továbbá -
a védelmi intézkedések valamennyi szerződő államban való
elismerésének és végrehajtásának a biztosítása.
95
2201/2003/EK
42
Ezekből a rendelkezésekből és az alkalmazási kör részletezése kapcsán kitűnik, hogy az új Brüsszel II. rendelet és az Egyezmény valóban nagymértékben és sok helyütt tartalmaz azonos tárgykörre vonatkozó szabályokat.
7. Összegzés A gyermekek jogainak nemzetközi szabályozása megtörtént. A gyermekek jogainak elismerése és elismertetése a 20. század egyik kiemelkedő jelentőségű eseményének tekinthető. Ez a folyamat egy hosszú, és kitartó küzdelem eredménye, amely a New Yorkban, 1989-ben elfogadott Gyermekek Jogairól szóló Egyezményben teljesedett ki. Ez a dokumentum általános és nemzetközi érvényű. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk,hogy szükség van a regionális hatályú szabályozásra is, hiszen helyenként eltérő problémákkal küzdhetnek az államok, társadalmak, és ezen problémák megoldásához helyi szabályozás szükséges. Ez csak abban az esetben igaz, ha az Egyezményhez kapcsolódó államokban a probléma megoldása túlmutat az Egyezmény rendelkezésein. Nem mehetünk el azonban amellett, hogy – a nemzetközi szabályozások ellenére – a mai napig rengeteg országban nincs megoldva a gyermekek jogainak a szabályozása. Bizonyos országokban, különösen az ázsiai régióban a mai napig rengeteg gyermek dolgozik, sokszor embertelen körülmények között. De megemlíthetjük a gyermek- ill. a leánykereskedelem problémáját, amely túlmutat az ázsiai országokon. A mai napig rengeteg gyermek éhezik, él földönfutóként. Mindezen problémák taglalása azonban egy másik dolgozatban lenne lehetséges. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a korábbi századokban ki és hogyan gyűjtötte össze a gyermekekre vonatkozó szabályokat, egyáltalán voltak-e ilyen szabályok, és ha igen, akkor hogyan keletkeztek. Megállapíthatjuk, hogy már a középkorban éltek olyan szabályok, melyek a gyermekekre vonatkoztak. Ezek a szabályok évszázados szokásokból alakultak ki, váltak szabályokká, majd lettek a jog részei. Ezen szabályokat a társadalom nagy többsége elfogadta, alkalmazta a mindennapi élet során. Werbőczy István gyűjtötte össze Hármaskönyvében a jogszabályokat. Később, a 19. század második felében az átalakuló jogrendszer megkezdte átalakítani a jogalkotást, jogi szabályokat is. A jogszabályokat már jogalkotó szervek hozták, részletesen kifejtve az egyes törvénycikkeket, paragrafusokat. A 20. században ez a folyamat csak még tovább alakult, fejlődött. 43
Ekkor a jogalkotás már más tudományokhoz is szorosan kapcsolódva hozta- ill. hozza meg a szabályokat. Minden társadalomban és minden időben foglakoztak a gyermekek helyzetével, és az idő múlásával, a tudományok fejlődésével egyre tökéletesebben kezdték látni a gyermekek szerepét, és a társadalomban elfoglalt helyüket.
44
Hivatkozások jegyzéke 1.
Katonáné Soltész Márta: Házasság, válás, család – és a jog. – Gondolat Kiadó,
Budapest, 1982. – ( a továbbiakban: Katonáné, 1982.) 57.p. 2. Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. – Osiris Kiadó, Budapest, 2003 – 85-86. p. 3. Ádám Antal: Az értékek pluralitása és versengése. – Emberi Jogok Központja Közalapítvány,
Budapest: 2006. 59-60. p.
4. Kondorosi Ferenc: Jelentés a gyermekek helyzetéről. – Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest: 1999. ( a továbbiakban: Kondorosi, 1999.) 5.p. 5. Bíró Endre A gyerekek jogairól, Zefír Nyomdaipari Bt. Budapest, 1993. 9.p. 6. Katonáné, 1982, 57-58.p. 7. A Pallas Nagy Lexikona, VIII. köt. Szerk. Gerő Lajos, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest.- 1894. 690-691. .p. 8. Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. – Dialóg Campus, Budapest-Pécs: 1997. (a továbbiakban: Lábady, 1997.) 82.p. 9. Hármaskönyv (a továbbiakban: HK) I. r. 7. c. 1 § 10. HK. I r. 8. c. 11. HK. I r. 17. c. 1-2 § 4-7 § 12. HK. I. r. 18-19. c. 13. HK. I. r. 57. c. 1 § 14. HK. I. r. 60. c. 1-2 § 15. A Pallas Nagy Lexikona, II. köt. Szerk. Gerő Lajos Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1893. 316. p. 16. Béli Gábor: Magyar jogtörténet, Az államalapítástól 1848-ig. – JPTE-ÁJK, Pécs: 1996. (a továbbiakban: Béli, 1996.) 15. p. 17. HK. I r. 51. c. 1-9 § 18. HK. I. r. 52. c. 1-5 § 19. HK. I. r. 53. c. 1-6 § 20. HK. I. r. 55. c. 21. HK. I. r. 56. c. 1-3 § 22. Lukács Tibor: A gyermekek jogai a Magyar Népköztársaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 23. p. 23. HK. I. r. 111. c. 2§, 3§,6§,7§ 24. Béli:1996, 51. p. 45
25. HK. I. r. 6. c. 3-4 § 26. HK. I. r. 88. c. 1§ 27. Béli, 1996. 51-52.p 28. HK. I. r. 67. c. 2 § 29. HK. I. r. 112 c. 1-2 § 30. HK. I. r. 113. 114. 115. c. 31. Béli, 1996, 17. p 32. HK. I. r. 127. c. 33. Magyar jogi lexikon VI. köt. Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 470.p. 34. 1887. évi XX. Tc., 11. § 35. 1894. évi XXXI. Tc. 11. § 36. 1868. évi LIV. Tc., 56. § b, 1896. évi XXXIII. Tc. 64. §. 3. p. 37.1877. évi XX. Tc. 11. § 38. 1877. évi XX. Tc. 11. § 39. Herczegh Mihály: Családi és öröklési jog, Eggenberger, Budapest, 1874. 69. p. 40. 1894. évi XXXIII. tc. és 1904. évi XXXVI. tc. 41. A Pallas Nagy Lexikona, I. köt. Szerk. Gerő Lajos Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1893. 42. 1877. évi XX. tc. 15.§ 43. www.1000ev.hu 44. Magyar jogi lexikon IV. kötet Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 889.p 45.
Magyar jogi lexikon IV. kötet Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és
Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 889.-894.p. 46. Magyar jogi lexikon VI. köt.
Szerk. Dr. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és
Nyomdai Rt. Budapest, 1907. 642-649.p. 47. 1877. évi XX. Tc. 15.§ 48. 1879. évi L. Tc. 2 § 49. 1886 évi XXII. Tc. 6. § 50. Magyar jogi lexikon VI. köt. Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 649.p. 46
Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és
51. 1868. évi LIII. Tc. 2. § 52. Magyar jogi lexikon VI. köt.
Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és
Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907. 852 p. 53. Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 222.p 54. Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 233.p. 55. Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 235.p. 56. Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905. 243.p. 57. Magyarország Alaptörvénye 2011. április 22. Hatályba lép: 2012. január 1. 16 cikk (1), (2), és (3) bek. 58. Magyarország Alaptörvénye 2011. április 22. Hatályba lép: 2012. január 1. 18. cikk (1) bek. 59. Gyvt. 6. §. (1) és (2) bek. 60. Gyvt. 7.§ (2)-(3) bek. 61. Gyvt. 7§ (2), (3), (4) bek. 62. Gyvt. 6§ (3) bek. 63. Gyvt. 6.§ (4) bek. 64. Gyvt. 6.§ (6) bek. 65. Gyvt. 6§ (5) bek. 66. Gyvt. 8.§ (1) bek. 67. Gyvt. 8§ (2) és (3) bek. 68. Gyvt. 10 § 69. Csjt. 69./A § (2) bek. 70. Csjt. 69/B. § 71. Csiky Ottó-Filó Erika: Magyar családjog. – HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001, 242. p. 72. Csjt. 71 p. (1) bek. 73. Csjt. 92. § (1) és (2) bek. 47
74. 1993. évi LXXIX. 10 § 75. PPJE 24. cikk, GSzKJE 13. c 76. Kondorosi Ferenc, Jelentés a gyermekek helyzetéről. – Budapest: Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, 1999. 16. p. 77. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 6. cikk 78. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 7-8. cikk 79. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 9-10. cikk 80. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 19. cikk 81. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 20. cikk 82. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 17. cikk
83. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 24. cikk 84. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 28. cikk 85. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 30. cikk 86. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 23. cikk 87. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 30 cikk 88. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lépés: 1990. szeptember 2. 22. cikk 89. Módosított Európai Szociális Karta 1996. május 3. 7. cikk 90. Módosított Európai Szociális Karta 1996. május 3. 17. cikk 91. Kondorosi Ferenc: A jog, norma és program. – Budapest: Urbis Kiadó, 2006. (a továbbiakban: Kondorosi, 2006.) 152.p. 92. Kondorosi, 2006. 152. p 48
93. Alapvető Jogok Kartája 24. cikk 94. Alapvető Jogok Kartája 14. cikk 95. 2201/2003/EK
49
Irodalomjegyzék 1. A Pallas Nagy Lexikona, II. kötet Szerk. Gerő Lajos, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1893 2. A Pallas Nagy Lexikona, VIII. kötet Szerk. Gerő Lajos, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1894 3. Ádám Antal: Az értékek pluralitása és versengése. – Emberi Jogok Központja Közalapítvány, Budapest, 2006 4. Béli Gábor: Magyar jogtörténet , Az államalapítástól 1848-ig. – JPTE-ÁJK, Pécs: 1996 5. Bíró Endre A gyerekek jogairól, Zefír Nyomdaipari Bt. Budapest, 1993 6. Csiky Ottó-Filó Erika: Magyar családjog. – HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001 7. Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. – Osiris Kiadó, Budapest, 2003 8. Herczegh Mihály: Családi és öröklési jog, Eggenberger, Budapest, 1874 9. Katonáné Soltész Márta: Házasság, válás, család – és a jog. – Gondolat Kiadó, Budapest, 1982 10. Kondorosi Ferenc: A jog, norma és program. – Budapest: Urbis Kiadó, 2006 11. Kondorosi Ferenc, Az emberi jogok európai rendszere és védelme, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2001. 12. Kondorosi Ferenc: Jelentés a gyermekek helyzetéről. – Budapest: Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, 1999 13. Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. – Dialóg Campus, Budapest-Pécs: 1997 14. Lukács
Tibor:
A
gyermekek
jogai
a
Magyar
Népköztársaságban,
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979 15. Magyar alkotmány és jogtörténet Szerk. Mezey Barna, Osiris, Budapest, 2000. 16. Magyar Döntvénytár VII. kötet Szerk. Grecsák Károly Politzer Zsigmond és fia Jogi Könyvkereskedése és Kiadó Hivatala Budapest, 1905 17. Magyar jogi lexikon IV. Köt. Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdaipari Rt. Budapest, 1907.
50
18. Magyar jogi lexikon VI. Köt Szerk. Márkus Dezső Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1907 19. Magyar jogtörténet Szerk. Mezey Barna, Osiris, Budapest, 1999.
51
Jogszabályok jegyzéke 1. Hármaskönyv Szerk. Werbőczy István 2. 1868. évi LIII. Tc. 3. 1868. évi LIV. Tc 4. 1877. évi XX. Tc. 5. 1879. évi L. Tc. 2 § 6. 1886 évi XXII. Tc. 6. § 7. 1887. évi XX. Tc., 8. 1894. évi XXXI. Tc. 9. 1894. évi XXXIII. Tc. 10. 1896. évi XXXIII. Tc 11. 1904. évi XXXVI. Tc. 12. Magyarország Alaptörvénye 2011. április 22. Hatályba lép: 2012. január 1. 13. 1993. évi LXXIX. 14. 1997. évi XXXI. tv. (Gyermekvédelmi törvény) 15. Családjogi törvény 16. Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény 1989. november 20. Hatályba lép: 1990. szeptember 2. 17. Módosított Európai Szociális Karta 1996. május 3. 18. Alapvető Jogok Kartája 19. 2201/2003/EK 20. www.1000ev.hu
52
