MINDENKITEMPLOMA.HU. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Zsoltárok 23,1. Gyülekezeti hírlevél Ősz

MINDENKITEMPLOMA.HU Gyülekezeti hírlevél 2008. Ősz

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Z s o l t á ro k 2 3, 1

TARTALOM Bereczki Sándor • Jó? Rossz?

3

Danziger Dani • Bűnbánó napok

5

Kondor Judit • Juti mama gyógyulása

6

Bereczki Ági • Az őrhelyünk

7

Urbánné Illés Krisztina • Női tábor – Balatonaliga Komoróczki Andrásné • Családi tábor – Balatonaliga Kondor Viktor • Férfitábor – Balatonaliga

10

Hessky Klára • Az ausztriai kirándulás

11

Szőcs Dávid • Exklúzív interjú Nagy Attilával Szili András • Mi történt velem Aligán Gottl Hanna • Interjú Kollár Dorinával Albert Zsuzsi • Tinédzsertábor

8 9

12 13 15 16

Nigicser Ági • A pásztor, a nyáj és a tolvaj

17

Forgó András • Az idei iskolakezdés

18

Gottl Hanna • Csodálatos fa

19

mindenkitemploma.hu

A Sion Gyülekezet lapja, 2008. Ősz Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Dr. Gruber Tibor, ifjúsági rovat szerkesztő: Bárdos Dóra, kiadványszerkesztő: Danziger Dani, fotók: Bereczki Sándor, Gottl Hanna, Danziger Dani Mindenki Temploma, 1105 Bp., Cserkesz u. 7-9. email: [email protected]

MINDENKITEMPLOMA.HU

Igehirdetés

Jó? Rossz? „ Mert mind a z , a k i te jje l é l já r at l a n a z i g a z s á g n a k b e s z é d i b e n , m i v e l h ogy kiskorú. Az ére t t k o r ú a k n a k p e d i g k e m é n y e l e d e l v a l ó , m i n t a k i k n e k m i v o l tuknál fogva gyako r l o t t a k a z é r z é k e i k a j ó é s ro s s z k ö z ö t t v a l ó k ü l ö n b s é g t é t e l re.” (Z s id ó k h o z ír t le v é l 5 . ré s z é b e n a 1 3 . é s 1 4 . )

A

jó és a rossz közötti különbségtétel kérdésével foglalkozunk ez alkalommal, a Bibliából indulunk ki. Először konkrét kérdésekre keressük a választ. Mindaz jó, ami közelebb visz engem Jézus Krisztushoz, és mindaz jó, ami emberségesebbé tesz engem. Ez a keresztyén nézőpont. Ugyanakkor minden rossz, ami meglazítja a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat. Mindaz rossz, ami akadályoz minket abban, hogy megtérjünk, és gátol minket abban, hogy egész életünket Jézus Krisztusnak adjuk. Mindaz rossz, ami kioltja szívünkben a szomjúságot az Isten igéje után, mindaz rossz, ami elvon minket az imádkozástól, és mindaz rossz, ami visszatart minket attól, hogy az Urat szolgáljuk az emberek javára. Mit szóltok mindehhez? Egyetértetek velem?  A megtért és újjászületett ember az Úr jelenlétében él, de önálló, felelős lény, nem távirányítóval vezérelt eszköz. Nem automaták vagyunk, hanem emberek. Ha az Úrnak tetszően szeretnénk élni, akkor ragaszkodnunk kell a Szentíráshoz, mert annak alapján világosabban láthatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Ahhoz, hogy helyesen dönthessünk, legalább öt szűrőt kell használnunk. Mik ezek a szűrők?

mindenkitemploma. hu

Az első szűrő: az értelem Amíg ép az elménk, képesek vagyunk a józan eszünkkel is mérlegelni és megítélni a dolgokat és történéseket. Nem ösztönösen cselekszünk, hanem először gondolkozunk. Felmerül egy problémánk, gondolkozunk, mérlegelünk, mert szeretnénk tudni, hogy mi a helyes megoldás. Az ember értelme nincs kizárva a döntéshozatalból. Alaposan át kell gondolnunk azt, hogy a Biblia szellemében tesszük-e, amit teszünk. A mai világban a meggondolást, megfontolást háttérbe szorítják az ösztönös cselekvések. A mai tinédzserek mondják: „Hát először gondolkoznom kellene, és aztán gombolkoznom!” Sajnos az ösztön vezérelte világban éppen az ellenkezője történik. Az emberek először gombolkoznak, és csak aztán gondolkoznak. Ha egy tinédzser látja is, hogy a többség először gombolkozik, aztán gondolkozik, ne hagyja, hogy a világ rávegye erre a szemléletre. A tisztaság nagy kincs! Az Urat is csak tisztán látjuk meg. Gondolkodó lény vagy. Ezért felelős ember is vagy. Mit diktál a józan értelmed: igen vagy nem? Tanulságos ez a mondás: „Cogito ergo sum.” Gondolkodom, tehát vagyok. Az egész életed függ attól, ahogyan gondolkozol, és hogy gondolataid megmaradnak-e Krisztus világosságában.



3

Második szűrő: az érzelem A videó kamerákon és a jobb fényképezőgépeken van hisztogram, mely jelzi a fényerősséget. Ha bal irányba megy ki a jelző, a kép sötét lesz. Ha viszont jobb irányba, akkor a kép torz lesz, be fog égni, túl sok fényt kap. Ha a jel középen marad, akkor lesz megfelelő a fényarány. Az érzelmeinkkel kapcsolatban is meg kell figyelnünk, hogy a „hisztogram” mit mutat. Most sötétek vagy világosak, tiszták az érzelmeink? Mit diktálnak a bizonytalan érzelmeid? „Ezt az alkalmat nem hagyhatod ki, tedd meg!” „Nem, ezt nem teheted meg!” Fontos az, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen érzelmi állapotban vagyunk, és milyen a hangulatunk. Depresszív hangulatban mindent borúsan látunk, felfokozott érzelmi állapotban pedig nem tudunk a fellegekből leszállni, és álmainkból felébredni. Az érzelmeink akkor működnek helyesen, ha mi Krisztus közösségében vagyunk, és a Szentlélek irányítása alatt állnak.

A harmadik szűrő: a lelkiismeret Ha elővesszük ezt a harmadik szűrőt is, amikor a jó és rossz között kívánunk különbséget tenni, még mindig csak emberi síkon haladunk. Emberi szűrőket használunk. Az emberi lénynek van lelkiismerete is. Egy olyan készülék ez, ami jelzi, hogy amit teszünk, az jó vagy rossz. Ha valamit jól csinálunk, lelkiismeretünk megnyugszik, békesség tölti el. Ha viszont valamit rosszul, önző módon teszünk, nyugtalanok, idegesek leszünk. Természetesen ez csak azokra jellemző, akiknek van még „lelkiismeretük”! Oda kell figyelnünk arra, hogy viselkedésünk és cselekedeteink közben hogyan nyilvánul meg lelkiismeretünk. Ha én rossz dolgokat művelek, vádol a lelkiismeretem. Ha a jót választom, mindig örülök. A lelkiismeret szűrőjét is használni kell, és ha úgy érzed, hogy nincs békességed, nem nyugszik meg a lelked, akkor ne tedd azt a dolgot! Világos? Az Ördög azonban meg akar téveszteni minket úgy, hogy lehalkítja, vagy túl erősre állítja lelkiismeretünk hangját. Egy férfi ittasan nem tudott a lelkiismeret szavára hallgatni, ilyen állapotban beült az autójába, felelőtlenül száguldozott, és elütött egy tizenéves

fiút, aki egy tolókocsiban fogja leélni az életét. Az ittas vezető az önvád miatt szerfüggővé lett, és nem talált kivezető utat. Ha nem működik a lelkiismeretünk szűrője, forduljunk az Úrhoz, hogy tegye szívünket engedelmessé!

A negyedik szűrő: A Biblia Az emberi síkon található lelkiismeret szűrő alkalmazása után átlépünk az isteni szférába. A biblia a jó és a rossz eldöntése szempontjából több vonatkozásban figyelemre méltó. Van egy általános erkölcsi üzenete. Az erkölcsi üzenetnek pedig az a lényege, hogy add fel az önzést, szeress. Ez az erkölcsi életnek az aranyfoglalata. Az erkölcstelenség az önzésen alapul, az erkölcsös élet pedig a szereteten. Ha szeretsz, kevesebbet tévedsz, és biztonságosabban haladsz az örök kérdések között: mi a jó és mi a rossz. Ha csak úgy 50%-osan szeretsz, akkor nagyon sok ember életét megrontod, hogy azt ne mondjam, a sajátodat is. A Bibliának örökérvényű üzenete: szeress! Ha a problémás kérdéseidre várod a választ, tudni szeretnéd, mi a jó és mi a rossz, akkor tárgyilagossá válsz és felismered, hogy valami jó vagy rossz. A Bibliának van konkrét erkölcsi üzenete is. Amikor Keresztelő János Heródes király elé állt az Istentől nyert üzenettel, nem általános erkölcsi tanítást adott neki, hanem a király bűneire konkrétan rámutatott: Elcsábítottad testvéred feleségét és lányát! „Nem szabad neked ővele élned!” Heródes királynak ez nem tetszett, börtönbe záratta Keresztelő Jánost, végül asszonya szavára lefejezték a prófétát, aki Izráel „lelkiismerete” volt. Kedves olvasó, Te vagy az a Heródes, akinek az Úr ezt üzeni: „Nem szabad neked ővele élned!” Neked sem tetszik az ilyen üzenet, ugye? A Biblia nem téved. Csak azt üzeni neked, amire szükséged van! Vedd kezedbe, és használd az Istentől kapott szűrőt, ha az Úr szerint akarsz élni.

Az ötödik szűrő: az imádság A keresztyén ember nem csak meggondolja, mit tesz, nemcsak az érzelmeit kontrollálja, nemcsak a lelkiismeretére figyel, hanem a Bibliára támaszkodik és imádkozik, hogy a jó mellett döntsön, és azt meg is valósítsa. Az Isten sze-

4

2008. Ősz

rinti imádság nem emberi teljesítmény, hanem a Szentlélek műve bennünk. Az imádságban kerül pont a mondat végére. Ott mondjuk ki az igent vagy nemet. Ha imádságban meg tudjuk harcolni az igent vagy nemet a felismert jó, vagy rossz dolgokkal kapcsolatban, akkor szabadok vagyunk a minket körülvevő kísértés idején is. Ha szívünk nem őszinte, és a rossz melletti döntésre sarkall minket, imádságunkban csak álmegoldásra jutunk. Az imádság alatt a Szentlélek segít abban, ha becsületes vagy, hogy eggyé válj az igazsággal, a megfeszített és feltámadott Krisztussal, és a jóra igent mondj. Miközben imádkozol, felismered azt, hogy az Úr meg fog áldani abban, amit tenni szeretnél. Ha szíved tiszta és a Szentlélek betölt, szárnyakat kapsz, amikor imádkozol, és a hetedik égig emelkedsz, az Úr királyiszéke elé. Aki Isten színe előtt van, igent tud mondani a jóra, és nemet a rosszra. Ha a jó dolgok mellett tudsz dönteni sorozatosan, akkor egyre jobban megerősödsz és fejlődsz. Erős leszel.  Dávid király mindent megbeszélt Istennel, mielőtt igent vagy nemet mondott volna valamire. Mennyire fontos dolog ez! Hiszen nemcsak az ő élete forgott kockán, hanem az egész népé. Ezért nem hozhatott könnyelmű döntéseket. Az imádságban mindig választ kapott felülről. Az Úr mindig jó válaszokat adott. Világossá tette előtte, mi a jó és mi a rossz. Kemény harc árán valósultak meg legtöbbször döntései. Dávid nem kímélte magát, hanem küzdött kitartóan. Amíg mások aludtak, vagy jól szórakoztak az agresszív és rémtörténeteken, élték a maguk életét, addig Dávid az Úr előtt virrasztott várva a feleletet, hogy igent vagy nemet mondjon, elment mindig a legvégsőkig, mert tudni akarta az Úr akaratát.  Ha a jó dolgok mellett döntesz, azok beépülnek a szívedbe, és ott maradnak, mint értékek. Csodálatos életed lesz, és Isten birodalmához tartozol, ha Krisztust nemcsak elfogadod, mint Megváltót, hanem Vele is élsz. Ha azt kutatod, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor az öt szűrő segítségével megtanulsz különbséget tenni azok között.

Bűnbánó napok

„Az engesztelés napja ez, hogy megbocsátassék nektek…” (3 Mózes 23,28) Idén szeptember 29-én este vártuk a teremtés 5769. évének eljövetelét. A megtérés és a megbocsátás fogalmai alapvetőek a zsidó hitben. Bölcseink a Ros Hásáná (Új Év) és a Jom Kipur (Engesztelés Napja) közötti tíz napot a Tíz Bűnbánó napnak nevezték. Ilyenkor tisztulhat meg kapcsolatunk Istennel, megbocsátást kérünk elkövetett bűneinkre, és személyesen bocsánatot kell kérnünk azoktól az emberektől, akikkel az év során rosszul bántunk. Jom Kipur első estéjén otthon vacsorázik a család, az apa áldást mond a gyermekeire, majd együtt mennek a zsinagógába. „...Bizony mint az agyag a fazekas kezében, Ha akarja, szélesre formálja, ha akarja keskenyre – Úgy vagyunk mi kezedben, szeretet őrzője: A frigyre gondolj, ne rossz ösztöneinkre!...” (Mááriv / Ima Jom Kipur Estéjére)  Ezt követően böjtöt tartunk egy napig.  Ilyen tíz komoly nappal kezdődik a zsidó Újév, melyet hamar örömteli ünneplés követ: a Sátoros ünnep, majd a Tóra-olvasás befejezésének ünnepe.

Bereczki Sándor

mindenkitemploma. hu



Danziger Dani

5

Juti mama gyógyulása Már az egész ház tudta, hogy Mama a tököli börtönbe megy énekelni. A Menczel néni blúza kicsi volt, de a Rózsika nénié (a szomszédé) pont jó. Az énekkarhoz ugyanis csak fehér blúzzal lehetett csatlakozni. Százan mehettünk. Nagy volt a túljelentkezés, de Mama azt mondta, ő ki nem maradhat. Volt szeretet a szívében az eltévedt bárányok felé!  Akkor már egy éve bottal járt. Egyedül nem mert közlekedni az utcán! Egy elkésett gerincsérv-operáció következményeként lebénult a jobb lába. A templomban annyi ideig sem tudott állni, amíg a betegekért való imádság elhangzott.  Bevonultak a fiúk, sokan leültek. Elkezdődött az evangelizáció. Énekeltünk bizonyságot tettünk. Annyira boldogok voltunk, hogy az élő ige szól ott, ahova mi kakaóba rejtve csempésztük be a kis Újszövetséget testvérünknek, Lacinak, aki itt töltötte büntetését, és 3x10 nap magánzárkát kapott azért, mert megtalálták nála. És most csak szól az ige, és szól az ének, Isten szeretete szinte tapintható módon kiáradt közöttünk.  Csodálatos volt. A szolgálat alatt végig állni kellett. Közben hátranéztem.

– Mama, bírod még? – Persze – válaszolta.  Amikor vége volt az evangelizációnak, kimentünk az udvarra. Körülöttünk minden irányban fegyveres őrök álltak. Mama egyszer csak megszólalt. – De hiszen tudok járni! – Mama fuss! Fuss! – kiáltottam neki.  És tudott járni és futni.  Boldogan indultunk haza, bár még fel sem fogtuk, mi történt.  Másnap Mama szépen felöltözött, magas sarkú cipőben (bot nélkül) elment a körzeti orvoshoz.  – Doktornő nem kérni jöttem, csak szeretném, ha látná, hogy Isten meggyógyította a béna lábam!  A doktornő alig akart hinni a szemének. Újra és újra járatta a rendelőben. – Most menjen oda, most jöjjön vissza. Ez csoda! – mondta.  Azóta is úgy tekint rá, mint Isten csodájára.  Hálát adunk Istennek, hogy megtapasztalhattuk gyógyító, helyreállító szeretetét.

6

Kondor Judit

2008. Ősz

Az őrhelyünk A régi időkben az emberek erős, magas fallal körülvett városokban laktak, a várfalakon pedig őrhelyek voltak, ahol a szolgálatot teljesítők álltak, és éberen figyeltek, hogy közeledik-e valamilyen veszély vagy ellenséges sereg. Ha szokatlan, zavaró dolgokat vettek észre, azonnal megfújták a kürtöt, hogy a nép készüljön a harcra. A Biblia gyakran használja átvitt értelemben ezt a képes kifejezést az élet küzdelmeivel, a közösségi élet problémáival kapcsolatban.

„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.” (Habakuk 2,1)

Az őrálló jellemzői

Az őrhely

Az őrálló elkötelezett, felelős harcos. A rábízott emberek életére vigyáz. Mindig ébernek kell lennie, mert ha a veszélyt nem jelzi idejében, akkor az egész nép tragikus kimenetelű helyzetbe kerülhet. Az őrálló nem fűz bizonytalan magyarázatokat ahhoz, amit lát, hanem megfújja a kürtöt. Határozott jelzést ad. Mert bizonytalan kürtszóra kicsoda indul harcba? Nem bohóckodik, nem mond szórakoztató prédikációkat, hanem félreérthetetlen jelzést ad. Az őrállónak fontos a közösség, annak minden egyes tagja, hiszen ő is oda tartozik.  A próféta, mint őrálló nemcsak arra figyelt, hogy milyen veszély közeledik, hanem arra is, hogy az Úr „mit szól hozzám”. Isten embere azért tudott a nehézségek fölé emelkedni, mert az Úr kijelentéseire támaszkodott, és így tudta, hogy mit kell tennie.

Mindenkinek van Istentől rendelt őrhelye az életben. Nem véletlenül vagyunk itt a földön. Felelősen vigyázunk másokra, ill. mások is vigyáznak ránk.  Nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól, hogy minket nem érdekelnek mások: sem a népünk, sem a hazánk, sem a munkahelyünk, sem a családunk, sem a közösségünk, sem a misszió. Csak hagyjanak minket élni, mert mi mindig jól akarunk járni, és mindenből hasznot akarunk húzni!  Akinek van szíve, annak van őrhelye is. El kell fogadnunk hálásan azt a helyet, ahova az Úr állított minket. Nagy tisztesség az, ha emberekre vigyázhatunk. Nincs jogunk arra, hogy kritizáljuk őket, mert nem tetszik a képük, és nem úgy hallelujáznak, ahogyan mi szeretnénk. Fogadjuk el őket úgy, ahogy vannak, szeressük őket úgy, ahogy szükségük van rá!

mindenkitemploma. hu

Ne keressünk más őrhelyet, ahol az emberek szimpatikusabbak, nagyobb hittel és men�nyei erővel vannak felruházva, ahol még az imaközösségben is nagy erők működnek! Az őrálló nem panaszkodik, hogy nagy a sötétség körülötte, hanem teljes erővel világít. Ne méltatlankodjon az őrálló, hanem csak világítson! Így aztán növekedésnek indulnak a fejletlen palánták. Ha pedig a többiek növekednek, akkor ő is fejlődni fog.  Jézus őrhelye Izraelben volt. Ő mondta: „Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz.” (Máté 15,24) A főpapok gyanakodtak és zúgolódtak, amikor azt látták, hogy az Úr az elveszettek között munkálkodik. Ő mindig szilárdan állt az őrhelyén, fontos volt neki minden lélek, akik útja a kárhozat felé vezetett. Mindent megtett értük, értünk, hogy üdvözüljünk, új szívet kapjunk, és értelmesen éljünk.  Jézus sohasem hagyta el az őrhelyét. Sokszor csodálkozva beszélünk a pompeji katona hűségéről, aki a Vezúv kitörése idején is az őrhelyén maradt. Megragadó, hogy milyen elkötelezetten és hűségesen élt. Jézus sem menekült el a szenvedés elől, nemcsak konfrontálódott az emberekkel, hanem meg is halt értük! Halálával kinyitotta a menny kapuját, ahonnan szüntelenül árad a megmentő kegyelem az egész világra, mely az enyém is lehet, sőt a tiéd is!



Bereczki Ági

7

Női tábor – Balatonaliga

Tudtam, hogy ott a helyem Aligán, a női alkalmon. Már évek óta vágyakoztam újra hosszabb időt együtt tölteni a gyülekezettel, de a gyermekszülés után erre kevésbé volt lehetőségem. Úgy gondoltam, egy napot fogok lent tölteni, de másképp alakult. Az első nap délelőtt Anániás és Safira történetét hallhattuk, akik a félreértelmezett hűség példái a Bibliában. A házasság nem feltételez Isten tiszteletét és félelmét hiányoló döntésekben is engedelmességet. Meg kell hozni a személyes döntéseinket, ha a házastársunktól függetlenül is. A tiszta életnek el kell újra kezdődnie bennem, ki kell mondanom, hogy „Elég!”, vége a magamnak megengedett tisztátalan dolgoknak, a megalkuvásoknak (mások befolyása és hatása alól ki kell kerülnöm, ne hasson rám mások hangulata, véleménye, hogy eltérítsen a Szentlélek vezetésétől). Egy lelkigondozói kérdésre utalva: „Mikor vetsz véget a látszatkereszténységnek?” Vagy felébredek végre, vagy a félhalott és langyos kereszténységem egyenlő a hitetlen élettel, vagy még rosszabb annál. Ezeket hallottam, és úgy gondoltam, hogyha így megkaptam az első nap, akkor már mehetek is haza. De Isten nekem jobbról gondoskodott. Elköszöntem Ági nénitől, aki közölte, hogy olvasd el a János evangéliuma 5,40-et. Nem tudtam, miért ebben a formában hallom ezt az igét, de elolvastam: „Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” Haza akartam menni a családomhoz, nem volt még nélkülem éjszakákat a kislányom – de én is tudtam, hogy ezek mind csak mentségek. Rájöttem, hogy lelepleződtem, azonnal félelmetessé vált számomra, hogy Isten ilyen pon-

tosan tudja, hogy menekülök. (Ez emberek előtt is nyilvánvaló volt.) Féltem attól, hogy valami komoly dolog történik velem Aligán, féltem a változástól. Attól, hogy nekem kell változtatnom, miközben magamban folyamatosan vádoltam másokat. A menekülésem csak elválaszt Jézustól. Igazából szeretnék kapni Tőle, de félek a bűneimmel szembenézni. A saját hibám lesz, ha kaphatnék (ott maradhatnék Aligán), de nem megyek Jézushoz. Ott maradtam, és újabb üzenetet kaptam. Szőcs Gizivel imádkoztam, akin keresztül ezt az Igét kaptam: „Rázd ki magad a porból…” Újabb megerősítés volt, hogy ébredjek fel. Éjszaka fent voltam, próbáltam imádkozni, és a mellettem fekvő testvéremet is felébresztettem, aki imádkozott velem, és legnagyobb megdöbbenésemre ugyanezt az igét mondta: „Rázd ki magad a porból…”. Így kaptam üzenetet és áldást Aligán, egy imádság során (Ági nénivel) mélyen bűnbánatra jutottam abban, hogy nagyon sokat rontok a családom állapotán az állandó szeretetlenségeimmel, az ebből fakadó zsörtölődéseimmel és morgolódásaimmal. Meg kell újulnom a szeretetben, és ezzel együtt a hitben és az Úrral való közösségemben. Ezt kívánom mindnyájatoknak! Urbánné Illés Krisztina

Családi tábor – Balatonaliga Szombaton a gyülekezetben hírét vettem, hogy még nem volt családi alkalom a nyáron, és hogy éppen a következő héten lesz. Úgy éreztem, ez a hír a Szentlélektől jött.  Hazamentem, és megkérdeztem a férjem, el tudná-e képzelni magát Balatonaligán a családi napokon? Persze ez rendkívül merész kérdés volt, mert ő csak velem szeretett volna eltölteni egy hetet egy ismerős nyaralójában, vagy egy megfizethető panzióban. Ezzel szemben én a gyülekezet lelkipásztorával, családjaival, és unokánkkal együttes nyaralásra invitálom.  Kértem, aludjon egyet rá, és vasárnap reggel igent mondott! Most már csak lelkipásztoromat kellett felhívnom, hogy megkérdezzem, mehetünk-e? (Férjem és unokám ritka vendégek a templomban.) Rendkívül boldoggá tett a szeretetteljes meghívás.

8

2008. Ősz

 Nagyon izgatottak voltunk. Én az örömtől, párom az ismeretlentől. Nyugtattam, vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy milyenek általában az aligai táborok, s hogy nem kötelező az előadásokon ott lenni, nem fogják őt felszólítani, hogy beszéljen, persze, ha akar, ő is hozzászólhat. Ő természetesen úgy érezte, hogy a meghívást az előadásokkal együtt fogadja el, és egyetértett a tábori élet rendjével is.  Az első nap az ismerkedés miatt még láttam némi bizonytalanságot a férjem arcán, de hamarosan beállt focizni gyermekek közé. Szívesen hallgattuk Sándor bácsi előadását. Azután a finom ebéd következett, majd a Club-Aliga gyönyörű füves Balaton-partja, a meleg nyári napsütéssel teljesen elűzte a munkahelyi gondokat. Boldogan pancsoltunk együtt az unokánkkal, sőt, még a csónakba is bemerészkedtünk.  Az esti előadás idején is volt gyermekfelügyelet, így szülők és nagyszülők nyugodtan figyelhettek, és hozzászólhattak, imádkozhattak.  Este sátorban tértünk nyugovóra. Unokám először sátorozott életében, számára ez új élményt jelentett. Hamar elaludtunk.  A következő napok is hasonlóan teltek. Hogy jól érezzük magunkat, igen bőséges választék volt az étkezéseknél, hogy figyelni tudjunk a lelki alkalmakon, vigyáztak a gyerekekre, és foglalkoztak is velük.  

mindenkitemploma. hu

 Sándor bácsi és Ági néni előadásokat tartottak, hogy merjünk szembesülni az együttélés gondjaival, és azok bibliai úton való megoldásával. Az előadások után lehetett hozzászólni, vitatkozni és imádkozni. Az előadások még nagyobb felelősségvállalásra buzdítottak a családommal szemben, még nagyobb tiszteletre a férjemmel, és türelemre az unokámmal szemben.  Hálával gondolok arra, hogy férjem azt mondta, Isten rendezte úgy ezt a néhány napot, hogy itt lehettünk. Kis unokám is boldog volt, mert új barátokat szerzett, és velük is sokat játszhatott. Megismerte a családokat is, és szívesen jönne egyedül is gyermektáborba.  A munkahelyi kikapcsolódást a szeretetközösségbe való bekapcsolódás váltotta fel. Mindenki a képességei szerint segített a többieknek, unokám például a terítésnél tudott segíteni.  A tábor végén testileg-lelkileg megújulva jöttünk el. Útravalót kaptunk, hogy a családok Isten szerint valók, s a gyermek a családban látottak alapján nő fel, és mi tehetünk azért, hogy önálló, felelősségteljes életet élhessen. Megjegyeztem még azt, hogy soha ne skatulyázzak be senkit, és képes legyek az apró fejlődést is megdicsérni. Hiszen az Úr is türelmes velünk, elhibázott lépéseinket megbánhatjuk, és újat kezdhetünk Ővele! Komoróczki Andrásné



9

Férfi tábor – Balatonaliga Az idei férfi tábor szokatlan módon, szombat, vasárnap és hétfő napokra lett meghirdetve. A testvérek szép számban jelentek meg, és a legtöbben kettő teljes napot is tudtunk maradni.  A megszokott tartalmas igei tanításokon kívül számomra ez az elmaradások ledolgozásának alkalma volt. Sikerült négy olyan testvérrel is egyenként kb. 2-3 órát beszélgetni, imádkozni, akikkel már régóta terveztem.  A legfőbb igei üzenet volt számomra a János 1. levele 4,9: „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.”  Érte, Vele, Általa élni, mi a különbség e három között? 1. Érte élni: döntés, hogy kiért akarok élni, gyerekek, pénz, siker stb. Lemondás a bűnökről, áldozathozatal. Szeretem az Urat, és ezért könnyű áldozatot hozni. Ha nem élek emberekért, az életem elhervad. Jézusért élni maga a cél. 2. Vele élni: Immánuel: velünk az Isten. Ha

én Vele élek, ez védelem, mert nem bizonytalanra futok. A Vele élés alkalmazkodást kíván. Ez egy boldog életmód. 3. Általa élni: Olyan belső közösség Vele, hogy a belső képességeidet ez áthatja, és többre leszel képes. Az Úr nem hoz olyan helyzetbe, hogy ne tudd elviselni, megtenni. Az Úr által képes vagy megállni. Péter apostol írni, olvasni nem tudott, csak halászni, mégis az Úrral apostollá lett.  Fűszerezték még az alkalmakat a lelkigondozói kérdések. Számot vetettünk, hogy a húzott kérdéssel hányadán állunk.  Az érett férfiúi tulajdonságok mintegy referenciaként újra és újra előkerültek. Néhány közülük: a férfi teherviselő, nem vonakodik, ha látja a lelki terheket. Annyira vagy erős, amennyire terhelhető vagy. Ha erős vagy, minden dolgod szeretetben megy végbe.  Ezek a kérdések, megállapítások többször is visszacsengtek és foglalkoztattak. Kondor Viktor

10

2008. Ősz

Az ausztriai kirándulás A közösségi kirándulások számomra mindig sokat jelentenek. Izgatott várakozással tölt el az új vidék megismerése, mégis sokkal nagyobb a jelentősége, hogy újra együtt leszek a testvéreimmel. Lehetőséget kapunk, hogy egymáshoz közelebb kerüljünk. Megoszthatjuk a napok izgalmas élményeit, egymás mellé állhatunk az utazás adta nehézségekben, örömökben. Megismerhetjük, egy-egy apró helyzetben ki-ki hogyan gondolkodik, mit lát meg, mit tart fontosnak. A séták alatt sokat beszélgetünk, mesélünk hétköznapjaink örömeiről, bánatairól, kihívásairól. De van úgy, hogy csak együtt csodáljuk a tájat hosszú néma hallgatások között. Vagy egy-egy pihenő kapcsán leheveredünk a fűbe, és közösen énekelünk egy dalt.  Az aligai alkalmak után egy tanítás gondolata kísért el erre az útra. A szeretet gondolatkörében a kezdeményező szeretet fontosságáról beszélgettünk. Tudatosan kell eldöntenünk, hogy szeretetünket akarjuk kimutatni, és ezt nap mint nap gyakorolni embertársaink felé. Az érett személyiség nem azt várja, hogy ő kapjon, hanem első gondolata, mit adhat a másiknak. Ezek a napok jó alkalmat nyújtottak ennek gyakorlására. Figyeltem magamat és másokat is, élünk-e ezzel.  Egy-egy képet szeretnék felvillantani ezzel kapcsolatban.  Amikor megérkeztünk a szállásunkra, egy üres kollégiumi épület várt. Mindenkinek az első gondolata a szobák elfoglalása után: Mit eszünk? Számomra meglepő volt, hogy pillanatok alatt Ági néni irányításával kialakult, hogy ki mit segíthet az ebéd elkészítésében. Nemcsak a lányok, a fiúk is elkezdtek sürögni-forogni a konyhában. Egyre ügyesebben kezdtünk egymás keze alá dolgozni. Előkerültek az ennivalók, a táskákból mindenki beleadta a közösbe, amije volt, és összeállt a menü. Pár óra múlva mindenki az ebédjét fogyasztotta.  Esténként a szobatársammal meghitten beszélgettünk, igét olvastunk, imádkoztunk. Hívogattunk

mindenkitemploma. hu

másokat is, mindig bejött valaki hozzánk. Ha egyikünk elkezdett beszélni magáról, mindig azt éreztem, hogy mindannyiunk számára fontos, amit mond. Milyen jó volt a beszélgetések után az Úr előtt megállni és egymásért imádkozni!  Szerettem nézni a fiúk focimeccseit minden nap végén. A játék öröme, egy-egy vicces helyzet, a csapatjáték a gólért sokat elárult a fiúk jelleméről. Ahogy teltek a napok, egyre többen kapcsolódtak be a játékba, de még a pálya széli szurkoló társaság is megszaporodott.  Bár a fociba nem mindenki tudott bekapcsolódni, de az utolsó nap spontán kialakult kosárlabdajáték, ahol a fiatalok bevonták a kevésbé mozgékonyakat. Így a végén mindenki, aki élt és mozgott, passzolta a labdát a másiknak.  A városnéző séták során kerestem az alkalmat, hogy mindig valaki máshoz kapcsolódjak. Bámészkodás közben szó szót követett. Tudatosan kerestem a lehetőségét annak, hogy valakivel beszélgethessek. Egy kilátóban nekitámaszkodva a párkánynak, ebédre várva egy asztaltársaságban, esténként a mosdó kitakarítása közben, a kaptatón egymásba karolva, mert úgy könnyebb. Előhalászni a hátizsákból az utolsó csokit, és együtt megenni.  Szükségünk arra, hogy átéljük egymás közelségét. Meglátni egymást és figyelni a másik szükségeire. Kíváncsinak lenni, hogy mi foglalkoztatja a másikat, és hogyan látja a világot. Nem kell hozzá más, csak a kezdeményező szeretet lépése, ami többszörösen árad vissza ránk. Egy kislány ezt mondta nekem az aligai alkalmak után, ha a templomban találkozunk, nem megyek el melletted el úgy, hogy ne beszélgessünk.  Én is szeretném nemcsak egy-egy kirándulás alatt, hanem a hétköznapokban, mikor összefutunk, ne menjünk el egymás mellett anélkül, hogy ne születne meg valóban a TALÁLKOZÁS.



Hessky Klára

11

Exkluzív interjú Nagy Attilával az erdélyi származású, rendkívül sokoldalú testvérünkkel, aki idén szeptemberben adta át az életét az Úr Jézusnak, s egyben szenvedélybetegségéből felépült, amiért az Úrnak hálás.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a gyülekezetünkkel és milyen út vezetett a megtérésedig? – Drogfüggőségem már odáig fajult, hogy rájöttem, segítségre van szükségem, és így kerültem az Emberbarát Alapítványhoz. Itt ismertem, meg a Sion Gyülekezetet. A szombati alkalmak után többször is előre mentem az első padba, és elbeszélgettem a presbiterekkel, ill. Sándor bácsival a megtérésről. Emellett rengeteg keresztyén témájú és hittel kapcsolatos könyvet elolvastam a rehabilitációs intézetben töltött idő alatt.  Így töltöttem el hét hónapot az Intézetben, lemondtam az Úrban való hit alapján a drogról, a cigarettáról. Úgy éreztem, hogy sikerült, szabad vagyok még a kísértésektől is. Olvastam a Bibliát, igyekeztem is másként élni, és vonzott az Úr közelsége, de inkább magányos keresztényként éltem az életem, és nem köteleztem el magam a gyülekezet irányába. Nemegyszer vállaltam külföldön munkát, így jutottam ki Hollandiába, ahol egy buli alkalmával, egyfajta próba gyanánt szívtam

egy adagot. De aztán jött a többi, és megint mélyre csúsztam. Elhatalmasodott rajtam az üresség érzése, megvetettem a többieket és magamat is.  Megcsúszásomért komolyan megintett az Úr. Rájöttem, hogy nem elég a lelki vágyódás, a lelkemmel együtt a testemet is át kell adnom Istennek, és szeretnék beépülni Isten gyülekezetébe, szükségem van a közösségre. Felkerestem Sándor bácsit, a lelkipásztort, és imádkoztunk az üdvösségemért. Hiszem, hogy az Úr Jézus minden bűnömért meghalt, így hát megvallottam neki a bűneimet. Hiszem, hogy a megtéréssel a múlt lezárult, és egy új élet kezdődött el. Hiszem és tudom, hogy az Úr kezébe tehetem minden nehézségemet, és Ő bizonyosan megsegít.

jelentettek a közös imádságok, és jó volt látni, hogy tényleg meg lehet maradni tisztán.  Most már nincs bennem ódzkodás, és sokkal közvetlenebbül meg tudom élni a testvéri szeretetet. Hálás vagyok az Úrnak, hogy a közösség tagja lehetek, és nagyon fontosnak tartom, hogy a közösségbe járjak, épüljek! Szőcs Dávid

KM T

eressük a indenki emploma szimbólumát!

– Hogyan sikerült beilleszkedned a közösségbe? – A beilleszkedésben nagyon sokat segített a Szilléry Bandi bácsi, egy önkéntes segítő által vezetett rehabos bibliakör. A bűnös múltammal könnyebb volt kitárulkozni a hozzám hasonló sorsú emberek előtt. Sokat

12

Rajzolta Demeter Máté

2008. Ősz

I fjúsági oldalak Mi történt velem Aligán? Az idei nyáron is megrendezésre került az ifjúsági tábor, és én voltam olyan szerencsés, hogy részt vehettem rajta. Azt hiszem, minden résztvevő nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A „tini-aligával” ellentétben itt nagyon jó idő volt, ezért a fizikai örömökből is mindenkinek bőven kijutott. Nem maradtak el a vízi-játékok, a röpimeccsek, és természetesen a nagy focicsatákat sem lehetett kihagyni. Persze nemcsak játékkal töltöttük az időnket. Nagyon sokat beszélgettünk egymással. Régi barátságok elevenedtek fel, és sok új is kialakult. Nekem magamnak is sikerült több új barátot szereznem, amellett, hogy a régi barátságaimat is sikerült elmélyítenem.  Ezeknél azonban sokkal fontosabbak azok a dolgok, amelyeket lelkiekben kaptunk. Nagyon sok komoly és elgondolkodtató igehirdetés volt, amelyekből mindenki, aki Istenre figyelt, meghallotta azt, ami neki szólt. Azt, hogy Isten mindenkihez másképp szólt, nagyon jól meg lehetett figyelni a „morzsaszedegetéskor”, hiszen a több mint 60 ember mind mást mondott, mindenkit más ponton érintett meg Isten. Nekem nagy örömet szerzett, hogy mindenkinek volt személyes üzenete. Én most azt szeretném elmondani, hogy velem miről beszélt Isten.  Számomra a leghangsúlyosabb téma a harcos imádság volt. A tinédzser és ifjúsági táborban is

mindenkitemploma. hu

beszéltünk erről a témáról, és ennek segítségével Isten átformálta az imaéletemet.  Az elmúlt években nagyon ritkán imádkoztam, és olyankor is felszínesen. Nem tudtam a szívemmel Istenhez fordulni, nem tudtam kapcsolatot teremteni Vele, mert a szívemet mindig más töltötte be, és ezért kedvem sem volt imádkozni. Imaközösségekbe sem jártam, és ha néha mégis bekerültem egybe, akkor az is csak teher volt, és passzivitásommal csak hátráltatni tudtam a többieket. Itt a táborban azonban ez fájt, és elkezdtem keresni, hogy mit kéne megváltoztatnom, hogy ez ne így legyen. Erre a kérdésre válaszolt Isten ezzel az üzenettel.  Megtanított, hogy nem szabad úgy hozzáállni, hogy majd akkor imádkozom, ha kedvem, lesz, mert ilyen magától sosem lesz. Az imádkozó lelkületért meg kell harcolni, ahogy Jákob tette. Jákob azt mondta: „Nem bocsátlak el téged, amíg meg nem áldasz engemet.” (1 Mózes 32,26). Ebből megtanultam, hogy előbb el kell kezdenem imádkozni, és Isten utána majd megadja a kedvet is, és az imatémát is. Az elméletet át kellett ültetnem a gyakorlatba, így amikor aznap este hívtak a többiek egy közös imádságra, nem kerestem kibúvót, hanem nagy várakozással mentem oda. És valóban, Isten betartotta az igéjét. Persze nem ment könnyen, ezért is hívják harcnak, de lassan elkezdtem megnyílni és felszabadulni, míg a végére már örömömet leltem az imádkozásban. Nagyon boldoggá tett ez az élmény. Ezek után a másnapi imaközösségre már nem is kellett hívni, hanem magamtól mentem. Éreztem Isten munkáját bennem, ami fantaszti-



13

kusan gyors volt. Aznap mikor a másokért való imádkozásra került a sor, már őszinte szívvel tudtam együtt imádkozni a többiekkel másokért. Isten mindig újabb és újabb bűnöket mutatott meg, és újabb meg újabb embereket, akikért imádkozhatok.  Innentől már nem egy fék voltam az csapatban, hanem én is tudtam segíteni másoknak, Isten segítségével képes voltam előrefelé mozdítani az imaközösséget. Igaz, imádság előtt sosem éreztem magamban a kedvet, a tüzet, de a harc mindig eredményt hozott. Nagyon örültem a bennem lejátszódott változásoknak, de akkor örültem csak igazán, amikor másoktól kaptam erről visszajelzéseket. Isten megmutatta, hogy ha Ő valakiben véghez visz valamit, akkor az nem marad titokban, mások is észreveszik. Isten nyilvánvalóvá tette számomra a harcos imádság erejét.  Mennyire más is ez, mint amiről a világ beszél. A világ is harcról beszél, de az az önmegvalósítás harca. Egy olyan harc, melynek során áldozatokat hozunk, vagy áldozatokat kénysze-

rítünk másokra, hogy az egyén felemelkedhessen. Ez egy saját erőből folyó harc, amin nincsen ott Isten áldása. Az Istennel való harc ennek éppen az ellenkezője. Meg kell aláznom magam ahhoz, hogy Isten használhasson. Ha képes vagyok önmagamat legyőzni, akkor kerülhetek Istennel kapcsolatba az ima által. „…Aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács 14,11)  Ezt tanultam idén Aligán, és eszerint próbálok élni azóta. Nem állítom, hogy mindig sikerül, de ez egy harc, amit hiszem, hogy Isten segítségével meg tudok harcolni, és átélhetem Isten áldását az életemben. Nagyon örülök, hogy ott lehettem ebben a táborban, és ezúton is szeretném megköszönni Sándor bácsinak és Ági néninek, hogy olyan sok fáradtsággal megszervezték ezt a tábort, és remélem, hogy még nagyon sok ilyenen lehetek majd ott.

14

Szili András

2008. Ősz

„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz…” (Ap. csel. 16,31)

Interjú Kollár Dorinával A balatonaligai táborozás során jó néhány ember, fiatal és idős nyert lelki áldást. Sokan Szent Lélek keresztséget kaptak, és többen megtértek. Közülük Kollár Dorinát kérdezem, aki általában mindig mosolyog, ám most kissé elkomolyodik az arca. Talán picit izgul is, hiszen 11 évesen egy interjú alanya, újságba kerülnek a kérdésekre adott válaszai, és sokan olvassák majd.

– Milyen események előzték meg azt a napot, mikor kicsit késve megérkeztél a az aligai gyerek-táborba? – Ha jól emlékszem, családi program miatt nem tudtam hamarabb lemenni. Persze voltak gondok az oda-úttal is. – Miután megérkeztél, és felvetted a „lelki ritmust”, mit éreztél, gondoltál? Pontosan mi játszódott le benned közvetlenül a megtérésed előtt? (Ennek a lánynak van lélekjelenléte, bátorsága, képes önmagáról őszintén beszélni… Most is ezt érzem, amikor válaszol.) – Nagyon megérintett az az ige, amit Bódi Éva néni a tábor

mindenkitemploma. hu

utolsó napján mondott: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Benne, el ne ves�szen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Úgy éreztem, nagy szükségem van a megtérésre, és szerettem volna lelkileg is a gyülekezethez tartozni. – Elmondanád – amúgy felnőttesen a megtérésedet? Tudod, amit úgy szoktak kezdeni: „Hívő családban születtem…” – Igen, hívő családban születtem. Nos, már 4 évvel ezelőtt

elkértem az Úrtól az igét a megtérésemre. Nagyon izgultam, de a barátnőim bíztattak, hogy bátran menjek oda lelkipásztorunkhoz, Sándor bácsihoz. Amikor imádkoztunk, úgy éreztem, hogy az Úr tényleg eltörölte a bűneimet, és megtisztított. Azt sajnáltam, hogy anyukám nem lehetett ott, hogy a többiekkel együtt énekelje: „Öröm van a mennyben egy bűnös felett…”, pedig ez volt a vágya. – Mi a legfontosabb, és a legjobb, amit Jézustól kaptál? – A bűnbocsánat. – Amíg eljutottál erre a komoly döntésre, hogy az életedet az Úrnak adod, ki, vagy kik voltak rád hatással?

– A szüleim, és a rokonok, hiszen a családunkból szinte mindenki hívő, valamint a barátaim, akik mindig mellettem állnak. – Mit szóltak a családtagok – anyu, apu, a nagyi, és a többiek – mikor megtudták, hogy megtértél? (Dorina szeme csillog, a rá jellemző mosoly az arcán újra felderül) – Nagyon örültek neki, és velem együtt sokat imádkoznak, hogy megmaradjak az Úr útján. – Azóta, hogy átélted, hogy Jézus megbocsátotta a bűneidet, beköltözött a szívedbe, és Ő is befogadott téged a gyermekei közé, mi változott az életedben? Többet imádkozol? (Rövid megfontolás után válaszol) – Minden este együtt imádkozom a testvéremmel, és azóta jobban kijövök az emberekkel. – Elmondtad már valakinek, aki nem hívő, mi is történt veled a nyáron? Ha igen, hogy fogadta? – Az osztályban néhányan hisznek Istenben, de mikor elmondtam nekik, nem igazán értették meg, milyen sokat jelent ez nekem. – Dorina! Szereted az Úr Jézust? – Mindennél jobban! – Kívánom, hogy egész szíveddel-lelkeddel és erőddel járj teljes életedben az Úr útján. Köszönöm az interjút!



Gottl Hanna

15

Tinédzsertábor Balatonaliga A balatonaligai táborozás nem bulizásból állt, hanem lelki és fizikai felüdülésből. Erre nagy szükségünk volt, mert egész évben a sulipadokban ültünk és tanultunk. A nyáron nem minden nap volt napsütéses, de mi jól éreztük magunkat, mert örömmel voltunk együtt. Mi történt Aligán? Hm! Képzeljétek, az Úr Jézus Krisztus szeretete úgy megragadott minket, hogy sokat imádkoztunk, beszélgettünk, hallgattuk Isten Igéjét, énekeltünk. A napsütéses órákban eveztünk, úsztunk, pihentünk, zenét hallgattunk. A lelkünkkel is foglalkoztak. Sok szeretetet kaptunk. Így a napok múltával némelyek lelkileg megújultak, mások szívüket adták át Jézus Krisztusnak. Néhányan, akik Jézust elfogadták személyes Megváltójuknak, megosztják most velünk gondolataikat, örömüket.  Borzasztóan fájtak már a bűneim, és szabadulni akartam tőlük. A megtérés nagy megszabadulás volt ezekből a kínzó dolgokból. Azóta munkálkodik bennem az Úr! Merő Dániel, 13 éves  Tudtam, hogy meg kell térnem, de halogattam. Elterveztem, hogy ha majd 14 éves leszek, akkor megtérek. El is jött ez az idő, de rájöttem, hogy ez nem úgy megy, hogy kigondolom, és már meg is térek. A kezembe került egy ige, ami figyelmeztetett arra, hogy az Úr bármikor vis�szajöhet. Elgondolkoztam, mi történne velem, ha ez bekövetkezne. Aztán eljöttek az aligai tinédzser alkalmak, és én egyre jobban éreztem az Úr hívását. Ági néni, a táborvezető egy este arról beszélt, hogy Elizeus nem akarta elfogadni

a szolgálatot, amit az Úr bízott rá. Kibúvókat keresett, halogatott. Ebben magamra ismertem, és beláttam, hogy meg kell térnem. Nem félelemből, hanem mert az Úr hív. Megtértem és azóta sok mindenhez megváltozott a hozzáállásom. Holicza Péter, 15 éves  A nagyim említette nekem, hogy van egy jó hely, ahol megértenek, testvérül fogadnak, és még színjátszó kör is van, amiben nagyon szeretek részt venni. Eljöttem erre a helyre, ahol nagy szeretettel fogadtak. Elhagytam a régi társulatomat, és elkezdtem a templomi közösségbe járni. Júliusban eljött az aligai tini tábor ideje. Az ottani légkör, a beszélgetések és az énekek mélyen megragadtak, egyszóval megszólított az Úr Jézus. Jelentkeztem Sándor bácsinál, a lelkipásztornál, hogy meg szeretnék térni. Imádság közben éreztem, hogy az Úr jelenlétébe kerülök. Akkor nemcsak a szemem sírt, hanem szívből jöttek a könnyek, s a felszabadulás csodálatos érzése, hogy a bűneimről többet nem emlékezik meg az Úr Jézus Krisztus. Boldogság és béke költözött a szívembe. Boldog vagyok, hogy Isten gyermeke lehetek. Kocsán Vivien, 12 éves  Ez volt a tábor utolsó napja. Én már nem akartam megtérni, nem akartam a többieket megváratni, mivel mentünk le a partra. Az igazi ok mégis az volt, hogy nem mertem odamenni Sándor bácsihoz, hát ő mégis egy lelkész. Nem tőle féltem, hanem a megtéréstől. Váratlanul Sándor

16

2008. Ősz

bácsi jött oda hozzám, látta, hogy lelki vágy van bennem, és megkérdezte, hogy akarok-e megtérni. Én elkezdtem sírni, és igent mondtam. Imádkoztunk. Azóta sok minden történt bennem. Kinyílt a szemem, és látom, hogy hol segíthetek, hol lehetek kedves. Jézus a Megváltóm lett! Mit gondoltok, mi lett ennek a szembetűnő következménye? Nem bántom meg annyiszor a testvéreimet, ha mégis, akkor hamar el is rendezem velük. Rájöttem, hogy nem mindig nekem van igazam. A szüleim igazát is belátom, amit azelőtt nem tettem. Az akadályok leküzdéséhez is az Úr Jézust hívom segítségül. Mindezt az Úrnak és a megtérésnek köszönhetem.

 Milyen hálásak vagyunk, hogy az Úr ma is munkálkodik. A tinédzserek és fiatalok szívében életre szóló a változás. Ezért az Úrnak adjuk a dicsőséget!

Drótos Noémi, 12 éves

Az algai táborban az egyik napon János evangéliuma 10. részéből olvastunk, a jó pásztorról és a juhairól. Ági néni, a tábor vezetője erről beszélt nekünk. Ez nagyon megragadott és elgondolkoztatott. ,,… aki nem ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be a juhok pásztora az.” Jézus azt mondja, hogy a tolvaj lopni jön, meg hogy öljön és gyilkoljon. S még azt: ,,Én vagyok az ajtó; ha valaki énrajtam megy be megtartatik és bejár és kijár majd és legelőt talál”.  A jó Pásztor, azaz Jézus, az életét adta értünk, juhaiért, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen. Ezáltal be tudunk menni a kapun, ha megvalljuk bűneinket, és megtérünk. „A jó Pásztor a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. S mikor kiereszté az Ő juhait, előttük megy, és a juhok követik Őt, mert ismerik az Ő hangját, idegent pedig nem követnek…” „Én vagyok a jó Pásztor és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim.” Ezen elgondolkoztam. Sokszor a nevemen szólít engem is Jézus, de nem hallom meg, vagy nem akarom meghallani, hiába ismerem. Előttem megy, de én folyton lemaradok és elveszítem Őt? Ezt Ő nem hagyja, segít nekem, mindig s mindenkor, ha kérem! S végül: „és én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” Amikor ezt a néhány gondolatot írtam, azon gondolkodtam, hogy az utóbbi időben mennyire elhanyagoltam a bibliaolvasást, de most már új lendülettel fogom olvasni Isten igéjét.

 Már egy évvel ezelőtt is szerettem volna Jézushoz tartozni, de csak azért, mert akkor a legjobb barátaim is keresztyén hívőkké lettek. A közösségbe is csak azért jártam, mert ott találkozhattam velük. Később rájöttem, hogy nem a barátaimért kell a hit útjára lépnem.  Az idei tini aligai tábort viszont már nagyon vártam, mert szerettem volna új életet nyerni. Igyekeztem az elmúlt évben változtatni a viselkedésemen, de teljes változást csak az Úr és a megváltás hozott. Egyik délelőttön Sándor bácsi, a lelkipásztor részletesebben beszélt a megtérésről. Ekkor mély bűnbánat hatott át, fájni kezdtek a bűneim. Eldöntöttem, hogy most megteszem a nagy lépést, kérem, hogy imádkozzanak velem, hogy be tudjak menni a szoros kapun a keskeny útra. Mert Jézus útja bizony keskeny! A bensőséges imádság után nagy boldogságot éreztem: az Úr megszabadított valami rossztól, a bűneimtől. Ugyanakkor belépett az életembe. Ezért vagyok most ilyen boldog! Egyszerre mindenki iránt szeretetet kezdtem érezni. Azóta sok minden megváltozott bennem. Mindenkihez szeretettel fordulok, mindenkiben a jót keresem. A templomba már nem a barátaimért járok, hanem azért, hogy az Úr Jézus igéjét halljam. Tanulok szeretettel viselkedni és kedves lenni mindenkihez. A Bibliát rendszeresen olvasom, és mindig nyerek belőle valami jót, személyes erőt és szeretetet. Formálódom, tehát folyamatosan változom is. Kovács Nóri, 12 éves

mindenkitemploma. hu

Albert Zsuzsi

A pásztor, a nyáj és a tolvaj



Nigicser Ági

17

2008. augusztus 31-én gyülekezetünk együtt imádkozott a fiatalokkal áldott tanévet kérve Istentől

Az idei iskolakezdés Az idén a számomra meglehetősen későn kezdődött az iskola. Az egyetem, ahol most kezdem az első évet, csupán szeptember 15-én nyitotta kapuit.  Hiába, vége szakadt a kényelmes és kellemes nyári szünetnek. Az elmúlt néhány napban bebizonyosodott, hogy valóban nagy fába vágtam a fejszét, és nem lesz könnyű az elkövetkezendő félév… Ha jól becsülöm, durván kétezer megtanulandó oldal várakozik rám, türelmesen.  Mielőtt azonban belegabalyodtam volna ebbe a tekintélyes mennyiségbe, visszaemlékeztem az elmúlt évekre.  Az gimnáziumban megtanultam, hogy minél több és nehezebb feladatom van, annál fontosabb betartanom a helyes rendet a mindennapokban.  Hogy mi is ez a rangsor szerintem? „…keressétek először Istennek országát, és az ő igaz-

ságát”– írja a Biblia – „és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6,33)  Hogy mik adatnak meg? A mindennapi szükségletek. Egy verssel előrébb pedig ennek az oka is megtalálható az igében: „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.” Most nem is ezt az ígéretet emelném ki, hanem a sorrendet!  Először is, időt kell szánnunk Istenre, az Ő ügyére, és azután… hiszen a többi benne van a fent említett ígéretben! Ha Istennel keressük a megoldást, a mindennapi problémák is veszítenek a súlyukból, sőt, mennyei Atyánk be is tölti szükségeinket!  A receptet tehát tudom, első Isten országa! Most már csak alkalmazni kell!

18

Forgó András

2008. Ősz

Csodá la tos fa „Csodá la tos fa! És mi lyen maga s!” – Mondják az e mbe rek e lha ladva egy fia ta l nyí rfa me l le t t. Ne m i s sejt ik, ezt a fá t egykor leköpték, s gúnyol ták, me r t tú l la ssan növekede t t. S most, annyi nehézség u tán hogy csi l log a leve le in a nap fénye! Csak egy va lak i gondozta ezt a fá t, Csak ő h i t te, hogy egysze r ha ta l ma sra nő: egy egysze rű koldu s. Minden nap vize t hozot t, hogy meglocsolja, megtá ma sztot ta, ha a szé lviha r e reje e ldön töt te, földde l táplá l ta, ha e l aka r t szá radn i. A k i s nyí rfa ped ig há lá san növöge te t t, a koldu s szép szava i bízta t ták, hogy egysze r majd maga sabb le sz minden tá r sáná l. Ha a gye rekek megtépázták, a koldu s le me t sze t te a sé rü l t ágaka t, ha a boga rak megrágták, ez az e mbe r az összekoldu l t fi l lé rje iből sze rze t t enyve t, hogy sebe i t be tapa ssza. A koldu s ha ma r megöregede t t, me r t minden é le te rejé t é s sze re te té t a k i s fának ad ta. A sí rja a fa tövében van. Együ t t ke rge tőzik le lkük a napfénnye l, együ t t áznak, é s a föld, ahol a koldu s fek szik, tovább táplá lja az egyre növekvő fá t. „Csodá la tos fa! És mi lyen maga s!” – Mondják az e mbe rek e lha ladva a fia ta l nyí rfa me l le t t. Got t l Hanna

mindenkitemploma. hu

Tini-ifi koncert Itt van az ősz, itt van újra, ne kesereg j kis haver! Minden ősz egy új tavaszt hoz, lesz koncert is, gyere el! Ha akarod, hogy ütős legyen, hozzál ütős számokat, mi bevesszük a műsorba, ha az Úr is támogat. Akinek nincs új éneke, üres szívét hozza el, hogy betöltse a Szent Lélek, ne a világ vigyen el! Imádságodat is kérjük, nem csak jelenlétedet, együtt szolgáljunk az Úrnak, tisztesség ezt ne feledd! A Menny kapuja ma is nyit va, hozzál, kérlek, sokakat, ha sokan hallják Isten szavát, a Menny is dalra fakad.

Kedves tinédzserek és ifjak! Itt az ideje, hogy ti is tegyetek a közösségért! Ne csak nézzétek, csináljátok is! Sajnos elég kevesen jelentkeztetek a nyáron már meghirdetett videós szolgálatra. Ezért ismét felhívjuk a figyelmeteket rá! Szükség lenne rátok az alkalmak felvételénél, valamint a felvett anyag megvágásánál, szerkesztésénél. Hamar meg lehet tanulni ezt az érdekes és izgalmas munkát. Nagy szükség lenne a segítségetekre! Jelentkezzetek Ági néninél, a felelős szerkesztőnél minél hamarabb!



19

Mindenkit

szeretettel várunk istentiszteleteinkre a

Mindenki Templomába !

Bereczki Sándor lelkészünk Iránytű című sorozatát kövessétek a Pax Tv műsorán! Prédikációit és a gyülekezetünk híreit már videó formátumban is megnézhetitek a honlapunkon!

Szerda

17: 00-tól

Utcamisszió



18: 00-tól

Bibliai tanítás és imaóra

Péntek

17: 00-tól

Tizenévesek találkozója



18: 00-tól

Ifjúsági összejövetel

Szombat

18: 00-tól

Zenés evangélizáció

Vasárnap

10: 00-tól

Úrvacsora a közösség tagjai számára



10: 30-tól

Gyermek istentisztelet



11: 00-tól

Istentisztelet

G y ü l e ke z e t ü n k k ia dvá ny ai: I gehir detések so r o zat 1–5. Ta nít á s o k s oro z a t 1–3 . é s h í r l e v e l e in k megtal á l h ató ak a Mindenk i Templ o ma k öny vtá r ában .

Honlap : w w w.m in d e n k it e m pl o m a .h u , e- mail : mindenk itempl o ma@mindenk itempl o ma. hu C ím : 1 1 05 Bu d a pe st , Cse r ke sz u . 7 - 9, Tel .: (+36 1) 431 9792 , Fax: (+36 1) 431 97 96