Mindenki megküzd valamivel

Felvételi referenciamunka: Általános pszichológia műhelymunka 2008/2009 tavaszi félév Témavezető: Veres-Székely Anna

„Mindenki megküzd valamivel...” - A stresszel való megküzdési módok genetikai komponenseinek vizsgálata-

Készítette: Katonai E. Rózsa (KAEOABP.ELTE) 3. évf., BA ELTE-PPK Pszichológia szak

Absztrakt Jelen vizsgálat célja a stresszel való megküzdési stílusok esetleges genetikai komponenseinek feltárása, melyben a szerotoninháztartás szabályozásában fontos szerepet játszó 5-HTTLPR polimorfizmus „rövid” és „hosszú” alléljait, illetve a nemrégiben felfedezett, a depresszióval kapcsolatba hozható P2RX7 genotípus G/A egypont-polimorfizmusának különböző megküzdési módokkal való asszociációit teszteltem. Az egyének preferált megküzdési stratégiáit számos tényező befolyásolja, emellett használatuk számos következménnyel is jár: sajnálatos módon ugrásszerűen nő a stresszbetegségekben, hangulatzavarokban szenvedők aránya, hisz egyre több a stresszor; a velük való megbirkózáshoz megfelelő erőforrás-mobilizáló megküzdési stratégiák szükségesek – érdeklődésem ezek genetikai meghatározottságára, különösen a probléma- és emóciófókuszú stratégiákra hajlamosító faktorok jelenlétére irányult. Korábbi eredmények szerint egyrészt az emóciófókuszú megküzdés hosszú távú használata együttjárást mutat pl. a depresszióval, ami bizonyítottan öröklődik, másrészt a kutatók között nincs egyetértés, hogy a megküzdési stílusok hátterében áll(nak)-e valamilyen kandidáns gén(ek), és ha igen, melyik/melyek az(ok). A kutatásban 95 egészséges magyar fiatal vett részt, akiknek DNS-e non-invazív mintavétel után -többek közt- az említett két génre nézve izolálásra került. A megküzdési stratégiákat önkitöltős teszttel, a Megküzdési Mód Preferencia Kérdőívvel azonosítottam. Az asszociációvizsgálat nem hozott egyértelmű különbségeket az eltérő genotípussal rendelkező csoportok között, mégis adódtak továbbgondolásra érdemes összefüggések.

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni konzulensem segítségét, sokat tanulhattam tőle a félév alatt. Emellett köszönöm Kótyuk Eszternek (harmadéves pszichológia szakos hallgatótársam), hogy kérdéseimmel hozzá is fordulhattam, és Varga Gábornak, hogy szakdolgozatából felhasználhattam néhány információt. A labormunkálatokért külön köszönet illeti Dr. Sasvári-Székely Mária munkacsoportját (SE-Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet). Természetesen köszönöm minden lelkes résztvevőnek, hogy ilyen lelkiismeretesen válaszoltak!

2

1. Elméleti bevezetés A fogyasztói társadalmak - köztük a magyar is - fejlődésének irányvonala afelé mutat, hogy tagjai a jelenben és a jövőben is egyre több és újszerű stresszorral lesznek kénytelenek megküzdeni. A hétköznapi élet során megsokszorozódtak azok a külső és belső konfliktusok, amelyek alkalmazkodást igényelnének tagjaiktól. A konfliktusok által okozott stressz megélése és feldolgozása Lazarus tranzakcionalista szemlélete (1966) szerint az azt átélő személy kognitív értékelésének és megküzdési képességeinek a függvénye. A megküzdéskutatás napjainkban ismét „reneszánszát” éli, és arra irányul, hogyan minimalizálhatjuk és küszöbölhetjük ki életünkből azokat a körülményeket, amelyek közt a stressz megbetegít, és hogyan teremthetjük meg azokat a feltételeket, amelyek közt a stressz lelki fejlődésünk szolgálatába állítható – tehát a napjainkban felgyorsult és stresszteli életmód mellett szükség van megfelelő coping stratégiákra. Lazarus definíciója szerint „megküzdésnek tekinthető minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes forrásait” (Lazarus,1966:76.o.). Lazarus és Launier (1978) kétféle megküzdési formát különböztet meg: − problémaközpontú megküzdés: ekkor a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, hogy megkísérelje azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni. − érzelemközpontú megküzdés: a személy ekkor azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stresszhelyzet okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Akkor is ilyet használ a személy, ha a helyzetet nem tudja megváltoztatni. A problémaközpontú megküzdés problémamegoldó stratégiák alkalmazását jelenti, amely irányulhat kifelé, magára a problémás helyzetre, de befelé is, a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy a környezetet módosítaná. (idézi Oláh,2005) Érzelemközpontú megküzdés során a negatív érzelmekkel többféle módon is megküzdhet a személy. Moos (1988) ezeket viselkedéses és kognitív stratégiáknak nevezte el: − viselkedéses stratégiák: ide tartozik a testmozgás mint problémaelterelés, az alkoholizálás, drogok fogyasztása, dühkitörés, érzelmi támasz keresése barátoknál. − kognitív stratégiák: ide tartozik a probléma időleges félretétele, a fenyegetettség csökkentése a helyzet jelentésének megváltoztatásával. Billings és Moos (1984) kutatásaik során azt találták, hogy akik problémaközpontú megküzdést használtak stresszhelyzetekben, mind a stressz alatt, mind a stressz után kevésbé voltak depressziósak. 3

Lazarus és Folkman (1986) kutatásai eredményeként a problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdési formákon belül további nyolcféle stratégia különíthető el: − konfrontáció: ez a problémával való szembehelyezkedést, aktív megküzdést jelenti;  eltávolodás: a helyzettől való érzelmi és mentális távolságtartást jelenti, hogy energiát gyűjthessen a további megküzdéshez; − érzelmek és viselkedés szabályozása: ez az adott helyzet megoldását legjobban segítő érzelmi kifejezésmód és viselkedés megtalálását jelenti; − társas támogatás keresése: a társas környezet részéről rendelkezésre álló erőforrások, támogatások keresését és kihasználását jelenti; − a felelősség vállalása: az észlelt, tulajdonított kontroll vállalása kerül előtérbe ebben az esetben; − problémamegoldás-tervezés: kifejezetten kognitív, racionális stratégia, azoknak a lehetőségeknek a kiértékelését jelenti, amelyek a helyzet megoldását elősegíthetik; − elkerülés-menekülés: nem vállalja a konfrontációt, kilép a szituációból; − pozitív jelentés keresése: a negatív jelentésű esemény kihívásként, bizonyos szempontból pozitívként való értékelése történik ekkor. (idézi Pauwlik és Margitics,2006)

Oláh Attila (1995) nemzetközi kutatásai szerint minden általa vizsgált kultúrában (magyar, indiai, olasz, svéd, jemeni) felnövő serdülőkre érvényes, hogy az alacsony és közepes szorongásszint esetén a megküzdés konstruktív útjait, magas szorongásszint esetén az elkerülést alkalmazták mint a feszültséggel való maladaptív megküzdést. Herman-Stahl és Petersen (1996) kutatásai szintén a depresszió tünettanával együttjáró passzív és elkerülő coping magasabb, a közelítő coping alacsonyabb szintjét mutatták ki serdülőknél. Chan (1992) kínai orvostanhallgatók között végzett kutatásainak eredményei azt mutatják, hogy depresszív hangulatú és nem depresszív hangulatú hallgatók egyenlő mértékben használtak olyan megküzdési módokat, mint a problémamegoldás és kognitív átstrukturálás. A depresszív hangulatú hallgatók esetében azonban ezen stratégiák hatékonyságát aláásta a problémán való tűnődés és passzivitás. Ezen kívül hajlamosak voltak a probléma elkerülésére és tagadására is. Margitics Ferenc (2005) kutatásai során megküzdési stratégiákat vizsgálva késői serdülőkorban (főiskolai hallgatók) azt találta, hogy a depressziós tünetegyüttessel legszorosabb összefüggést az érzelemközpontú megküzdési módok mutatták, elsősorban az érzelmi indíttatású cselekvés és a visszahúzódás, valamint a kognitív átstrukturálás hiánya. Tehát a stressz valóban megbetegíthet; sőt, a maladaptív coping összefügg a hangulatzavarok kialakulásával.

4

A megküzdés háttértényezői A distresszt előidéző negatív hatások közül legmegterhelőbbnek a hosszan tartó, szubjektíven fontos és egész életünkre hatást gyakorló stresszorok bizonyultak; a velük való megküzdés módjával az alábbi személyiségfaktorok függnek össze: a kontrollképesség, a tanult leleményesség, a diszpozicionális optimizmus,a koherenciaérzék, az éntudatosság és a „keményen helytálló” személyiség. Ugyanakkor az eddigi élettapasztalatok szerepe sem elhanyagolható, a környezeti tényezőket is figyelembe kell venni (Oláh,2005; Tringer,2007). A megküzdési sikertelenséggel összefüggő hangulatzavarok és a személyiségvonásokkal való kapcsolat perspektívájából tekintve felvetődött az a megállapítás, hogy a depresszióhoz és a temperamentumhoz hasonlóan, a preferált megküzdési stílusnak is van örökölhető komponense.

A megküzdési stílusok örökletessége Bushjan, Faulhaber, Freier és Luft német pszichológusok ikerkutatása a megküzdési stílusok közül a problémfókuszú stratégia és a támaszkeresés 30%-os örökletességet mutatott egypetéjű és kétpetéjű ikreknél (Bushjan és mtsai,1999). A maladaptív megküzdési stratégiák (pl. probléma előli menekülés, agresszív impulzusok) bizonyítottan nem csökkentik a stresszt, hosszú távú használatuk pánikrohamokat, hangulatzavarokat okozhat, amik magasan együtt járnak a magasvérnyomásbetegséggel (Davies és mtsai,1999), ami 60%-os heritabilitású (Weitz,1922 idézi Bushjan és mtsai,2002). Az artériás vérnyomás csökkentése akár a depresszió rizikóját is csökkentheti (Shinagawa és mtsai,2002). Az örökölhetőség tényén túlmenően felmerült a célkitűzés, hogy az egyes emberi tulajdonságokat (személyiségdimenziókat) meghatározó génszekvenciák genomon belüli pontos elhelyezkedését meghatározzák. Ezek a génasszociációs vizsgálatok az előzőleg örökletesnek bizonyult pszichológiai jellemzők kandidáns gén-polimorfizmusokkal való kapcsolatát vizsgálják. Az utóbbi években a technikai fejlődéssel nagy lendületet kapott pszichogenetikai vizsgálatok által az emberi fenotípusok számszerűen is leírhatókká válnak meghatározott öröklöttségű „endofenotípusok” felhasználásával (Székely, Rónai és Sasvári-Székely, 2005).

A megküzdés vizsgált kandidiáns génjei Az egyik ily módon vizsgált gén a szervezet szerotonin (5-hidroxitriptamin:5-HT) transzmisszióját szabályozza. Feladata a szerotonin szinaptikus résből való visszavétele, ezáltal befolyásolja a szinapszisban a jeltovábbítás idejét és erősségét. A szerotonin transzporter polimorfizmusai a szerotonin transzmisszió kandidáns génjei lehetnek, közülük a gén promoter régiójának 5-HTTLPR hosszúság-polimorfizmusa (VNTR) egyes kutatások szerint kapcsolatba hozható többek közt a major depresszióval (pl. Caspi és mtsai,2003) és a bipoláris hangulatzavarral (Lesch,1996). Az 5HTTLPR a transzporter szintézisének intenzitását befolyásolja. A génnek két allélja van: a 5

„hosszú”(l) 16-os ismétlődésű és a „rövid”(s) 14-es ismétlődésű allélok. Az eddigi kutatások szerint a „rövid” (14-es) változat lényegesen kisebb transzkripciós aktivitást eredményez. Korábbi vizsgálatok alapján a „rövid” allél recesszívnek bizonyult, tehát csak homozigóta formában jelenik meg fenotípusosan is, így az s/l (heterozigóta) és az l/l genotípusok tehát fenotípusosan „hosszú”nak tekintendőek (Bellivier és mtsai, 1998; Collier és mtsai, 1998). A depresszió és a polimorfizmus kapcsolatának hátterében az áll, hogy a gén „rövid” változata (ami deléció, azaz kromoszómatörés eredményeképp rövidebb) esetén erőteljesebben emelkedik az amygdala neuronális aktivitása kellemetlen, stresszteli inger hatására (Hariri és mtsai,2002). Az észlelt stressz szint is magasabbnak bizonyult pl. a gén „rövid” változatával rendelkező szívbetegeknél (Otte és mtsai,2007). Fontos azonban hozzátenni, hogy a környezet és stresszteli életsemények moderátorváltozóként hatnak: erősíthetik vagy gyengíthetik a gén hatását, ami rizikófaktorként van jelen (Caspi és mtsai,2003; Bertolino és mtsai,2005; Neumesiter és mtsai,2002). Az

5-HTTLPR

hosszúságpolimorfizmusának

célzottan

a

megküzdési

stílusokkal

való

összefüggésére egy viszonylag új kutatás mutat rá. A gén „rövid” (s/s) variánsával rendelkező személyek kérdőíves adatok tanúsága szerint kevesebb problémamegoldó stratégiát használnak, mint „hosszú” variánssal rendelkező társaik. Emellett a vizsgálatban a genotípus hatása nemek szerint is differenciált: a genotípus×nem interakciójából megállapították, hogy a vizsgált 127 fős mintában a férfiaknál jellemzőbb volt ez az asszociáció. A genetikai kapcsolat hátterében az állhat, hogy a „rövid” génvariánssal rendelkezők magasabb emocionális reaktivitása megakadályozza őket abban, hogy problémafókuszú megküzdést alkalmazzanak a stresszhelyzetekben (Wilhelm és mtsai,2007).

Depresszió és genetika A depresszió és a megküzdési stílusok kapcsolatára utaló vizsgálatok eredményeiből, illetve a hangulatzavarok nemrégiben azonosított kandidáns génjének, a P2RX7 gén polimorfizmusának eddigi vizsgálataiból kiindulva arra jutottam, hogy erre vonatkozó adatok birtokában érdemes megvizsgálni ezt az újonnan ”felfedezett” genotípust is. Az említett gén a 12. kromoszómán található, a purin ligandra specifikus ioncsatorna kódoló P2X géncsoport 7-es SNP-je (SNP=single nucleotide polimorphism; egypontos polimorfizmus). Bipoláris zavarral és major depresszióval élők egészséges kontrollszemélyekkel való összehasonlítása során az SNP P2RX7-E13A (a 13.exonon lévő 'Gln460Arg' → G/A) változatnak szignifikáns hatása volt a hangulatra nézve. A homozigóta 'GG' genotípus előfordulási gyakorisága nagyon alacsony és magasabb depresszió-szinttel jár (Lucae és mtsai,2006). Héjjas, Székely, Dömötör, Halmai, Balogh, Schilling és munkatársaik (2008) 6

eset-kontroll vizsgálatának tanúsága szerint major depresszióban és bipoláris zavarban szenvedőkből álló klinikai mintában a 'G' allél jelenléte (homozigóta formában is) befolyásolja a klinikai státuszt, és összefügg a HADS (Hospital Anxiety Scale) magyar változatának depresszióskáláján elért magas pontszámával.

Hipotézisek 1.) Az 5-HTTLPR „rövid” alléljával rendelkezők kevesebb pontot érnek el az adaptívabb, aktív, illetve problémafókuszú megküzdést mérő alskálákon, mint a „hosszú” allélt hordozók. 2.) A P2RX7 gén G allélját hordozók több pontot érnek el a kevésbé adaptív, érzelmi fókuszú alskálákon, különösen a passzív megküzdést tekintve, mint a G allélt nem hordozók.

2. Módszer 2.1. Eljárás A résztvevőket az etikai elveknek megfelelően tájékoztattuk a kutatás lényegéről, az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága (ETT-TUKEB) által jóváhagyott beleegyezési nyilatkozat aláírásával is beleegyezésüket adták, hogy azonosító kódszámmal ellátott DNS-ük és kérdőíves válaszaik pszichogenetikai vizsgálatokban elemzésre kerüljenek. A genotípusos adatokat non-invazív módon levett ún. bucca minták (szájnyálkahártya-hámsejt) izolálásával nyertük a Boor és munkatársai (2002) által leírt módon (1.sz.melléklet). A genotipizálást a budapesti Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Molekuláris Biológiai- és Pathobiokémiai Intézetében Dr.Sasvári-Székely Mária munkacsoportja végezte. Az önkitöltős kérdőívet elektronikusan küldtem el kb. 60 főnek az általuk megadott e-mail címekre (2.sz.melléklet). A kitöltési arány magas volt, a felkért személyek kb. 80%-a két héten belül visszaküldte a kitöltött tesztet. A minta másik felének (45 fő) már volt korábbról kérdőíves adata, amit a kutatási adatbázisból használtam fel.

2.2. Résztvevők A vizsgálatban 95 egészséges magyar fiatal vett részt (zömében egyetemi hallgatók). A férfi-nő arány 28,4% - 74,6% (27 férfi - 68 nő). Az átlagéletkor 22,13 év (d=4,014 év). A legfiatalabb résztvevő 17, a legidősebb 34 éves.

7

2.3. A mérőeszköz (fenotípusos adatok mérése)

2.3.3. Megküzdési Mód Preferencia Kérdőív - MMPK A megkérdezett személyek megküzdési stílusának feltárására az Oláh Attila és munkatársai által kifejlesztett Megküzdési Mód Preferencia Kérdőívet (MMPK) használtam. (Oláh, 1995/2005) A mérőeszköz 51 tételes, négyfokú Likert-skálán mér. 'Bottom-up' (lentről-felfelé) eljárással készült, egy hosszabb lélegzetű, többszakaszos kutatás eredményeként. Az eljárás kifejlesztésének első szakaszában 12-18 éves fiatalokat vontak be a munkába (Magyarországról, Jemenből, Svédországból, Indiából és Olaszországból), akiknek stresszteli szituációkat kellett gyűjteniük és ezekre egy-egy általuk preferált viselkedéses megoldást adni. A második szakaszban ezek közül a 160 leggyakoribbat felhasználva egy szituáció-reakció kérdőív készült, amelyen feltáró faktoranalízissel nyolc független faktort azonosítottak, ezek: − Problémacentrikus reagálás: a helyzet megváltoztatására való törekvés − Támaszkeresés: a veszély elhárítása egy másik személy segítségével − Feszültségkontroll: a cél a stabilitás megőrzése, a figyelem ekkor az énre terelődik − Figyelemelterelés: elhárítás, a helyzetből való kilépés − Emóciófókusz: a negatív érzelmi állapot megszüntetésére való törekvés − Emóció kiürítés: a feszültség kontrollálatlan, acting-out vagy anger-out megnyilvánulások általi leveztése − Önbüntetés: a fenyegetés „jogos, törvényszerű büntetésként” való átértelmezése − Belenyugvás: a helyzet maradéktalan elfogadása, sorsszerűség érzése (Oláh, 1995/2005) A legnagyobb faktorsúllyal rendelkező tételekből egy 80 tételes, 8 skálából álló kérdőívet szerkesztettek, amiből a szerkesztés végső szakaszában rövidítéssel egy reliábilis és valid, 51 itemes kérdőív készült. A mérőeszköz pszichometriai jellemzőinek tesztelése összesen 632 tanuló bevonásával történt; a teszt megbízhatónak bizonyult. Az exploratív faktoranalízis szerint az MMPK

faktorszerkezete

egy

markáns

Problémafókuszú

stratégia

dimenzióból

(Problémacentrikusság és Feszültségkontroll alskálák) és két Emóciófókuszú stratégia dimenzióból (az egyiket a Figyelemelterelés, Belenyugvás, Emóciófókusz és Önbüntetés alskálák; a másikat az Emóciókiürítés és a Támaszkeresés alskálák alkotják) áll. Az Emóciófókuszú stratégiák közül az előbbi a feszültség megmunkálását és tolerálását támogatja, az utóbbi pedig annak kiürítését, eltávolítását (Oláh, 2005). A módszer Lazarus modelljének megfelelően működik, megbízhatóan azonosítja a coping adaptív és maladaptív változatait (Lazarus, 1993). A mérőeszközt klinikai mintán V. Komlósi Annamária és Rózsa Sándor (2001) a Gyermek Depresszió Kérdőívvel (CDI) validálták, és kutatásaik kimutatták, hogy magas depressziópontszám 8

esetén megemelkedik az önbüntetésre és az emóciókiürítésre való hajlam, továbbá csökken a támaszkeresés. (idézi Oláh, 2005) A kérdőív instrukciója alapján azt kell jelölni az adott lehetőségek közül egy 1-től (szinte soha) 4-ig (mindig) terjedő skálán, hogy a vizsgált személy általában mit szokott tenni, mikor szorongást kiváltó, fenyegető helyzettel vagy valamilyen kínos problémával találja szembe magát (szituációreakció forma). A mérőeszköz fordított tételt nem tartalmaz, a jelölt számok összege adja a skálákon elért pontszámot. (Oláh, 1995/2005) A Problémacentrikus reagálás alskálába 7 tétel tartozik, pl. „Különböző megoldásokat találok ki” vagy „Megpróbálom minél jobban megérteni a helyzetet”. A skálapontszám 7-28-ig terjedhet. A Támaszkeresés alskála 8 itemet tartalmaz, ilyeneket, mint „Igénylem mások együttérzését” vagy „Segítséget keresek a probléma megoldásához.” A skálán elért pontszám 8-32 között mozoghat. A Feszültségkontroll skála 6 tételből áll, pl. „Igyekszem rugalmas lenni” és a „Magabiztosan lépek fel.” A skálán 6-24 pont érhető el. A Figyelemelterelés alskála a „Más elfoglaltság után nézek”, ill. az „Igyekszem elfelejteni az egészet”, és ezekhez hasonló itemeket tartalmaz. A pontszám 7-28 között lehet (7 tétel alkotja). Az Emóciófókusz skála tételei pl. „Valamivel megjutalmazom magam” vagy „Megpróbálom kikapcsolni az érzéseimet”. A skálát 7 item alkotja, az elérhető skálapontszám 7-28-ig terjed. Az Emóció kiürítés alskála 7 tétele olyan jellegű állításokból áll, mint „Dühbe gurulok” vagy „Bosszúálláson töröm a fejem”. A pontszám értéke 7-28 közé esik. Az Önbüntetés skála 5 itemet tartalmaz, értéke 5-20 pont között lehet. Olyan állítások tartoznak ide, mint „Magamban keresem a hibát”, ill. „Elzárkózom az emberek elől.” A Belenyugvás alskála 4 tétele az alábbiakhoz hasonló: „Elfogadom, ami van” és „A sorsra bízom magam”. A skálapontszám 4-16 pontig terjed. Lazarus modelljét alapul véve: a Problémafókuszú stratégia dimenzión (1. faktor-a legmarkánsabb) minimum 13, maximum 52 pont érhető el; a feszültség kiürítésére irányuló 'viselkedéses' Emóciófókusz stratégia dimenzión (3. faktor-legalacsonyabb faktorsúlyú) elért pontszám 15-60 között lehet; a feszültség megmunkálására és tolerálására irányuló Emóciófókuszú 'kognitív' stratégia dimenzió (2. faktor-közepes faktorsúlyú) mentén pedig 23-92 pont között variálhat a pontérték. Ez kellően tág intervallum ahhoz, hogy jól azonosíthatóak legyenek a coping-stílusok. Egy másik lazarus-i csoportosítás szerint is differenciálhatóak a megküzdési módok: az Aktív coping dimenzióba (a személy „harcba száll” a stresszorral) a Problémacentrikus reagálás, a Támaszkeresés , a Feszültségkontroll és a

Figyelemelterelés tartoznak - ezek adaptívnak

bizonyulnak, a személy fejlődhet általuk. Ezzel szemben a Passzív, hosszú távon kevésbé adaptív coping-módok az Önbüntetés, a Belenyugvás, az Emóciófókusz és az Emóció-kiürítés.

9

3. Eredmények A statisztikai elemzéseket az SPSS for Windows program 14-es verziójának segítségével végeztem.

3.1. Genotípusos adatok elemzése - A minta genotípus-eloszlása mindkét gén esetében megfelelt a Hardy-Weinberg egyensúlynak. → 5-HTTLPR VNTR 14/16: Khi2 =4,177 (p=0,124) ; P2RX7 G/A: Khi2=0,026 (p=0,987) - A mintában a vizsgált gének alléll-gyakorisága a következőképpen alakult: Gének 5-HTTLPR

P2RX7

Allélok

Gyakoriság (fő)

Gyakoriság (%)

16-16

40

44,4

14-16

33

36,7

14-14

17

18,9

AA

63

66,3

AG

24

25,3

GG

2

2,1

Összesen (fő) 90

89

1.táblázat: A genotípusok gyakorisági adatai

- Az 5-HTTLPR esetében a heterozigóták és a homozigóta hosszú alléllal rendelkezők száma kiegyenlített, a rövid alléllal (14/14) rendelkezők a minta csupán 19%-át alkotják. - A P2RX7 gént nézve szembetűnő a G allél alacsony előfordulási gyakorisága, heterozigóta formában is csak 27%-ban, homozigóta formában pedig összesen 2 főnél van jelen, ez egy igen ritka genotípus, egészséges mintában elenyésző gyakorisággal.

3.2. Fenotípusos adatok validitása - Az MMPK minden alskálája megbízhatónak bizonyult: Cronbach-alfa

MMPK skálák Problémacentrikus reagálás

0,81

Támaszkeresés

0,918

Feszültségkontroll

0,763

Figyelemelterelés

0,815

Emóciófókusz

0,635

Emóció-kiürítés

0,756

Önbüntetés

0,819

Belenyugvás

0,641

2.táblázat: MMPK skálák reliabilitása

10

Minden tétel item-maradék korrelációja a megengedett érték fölött van (r>0,2), és mivel a skálák csak 4-8 item hosszúságúak, nem tartottam indokoltnak kizárni egyet sem. (Különösen igaz ez a 4 tételes Belenyugvás skála esetében.) - A skálapontszámok közel normális eloszlást követnek, adataikat a 3. táblázat mutatja: átlag

szórás

Kolmogorov-Szmirnov (Z)

Szign.(p)

Problémacentrikus reagálás

22,778

3,65

1,279

0,036*

Támaszkeresés

23,326

5,698

1,415

0,076

Feszültségkontroll

17,368

3,262

1,152

0,14

Figyelemelterelés

15,81

4,13

0,99

0,271

Emóciófókusz

16,537

3,488

0,929

0,354

13

3,467

1,355

0,051

11,495

3,24

0,86

0,45

8,21

2,09

1,263

0,082

MMPK skálák

Emóció-kiürítés Önbüntetés Belenyugvás

3.táblázat: MMPK skálák leíró statisztikái és a normalitásvizsgálat eredményei

* Megj. A Kolmogorov - Szmirnov teszt alapján a skála 5%-os szinten eltér a normális eloszlástól.

- A nem hatását az MMPK skálapontszámokra független mintás t-próbával ellenőriztem, ami nem mutatott szignifikáns eltérést a férfiak és a nők között egyik skálára sem, tehát nincs torzító hatása. - A kor hatásának feltárására lineáris korrelációs elemzést végeztem. Az életkor a Figyelemelterelés (r= -0,248; p<0,05) és az Emóció-kiürítés (r= -0,206; p<0,05) skálapontszámokkal korrelált, ezért a további elemzésekben kovariáns változóként kezelendő. A késői serdülőkortól a fiatal felnőttkor felé haladva változhat a megküzdési stílus, az egyre több élettapasztalat fejlesztheti ezeket a stratégiákat.

3.3. Génasszociáció-vizsgálat → 5HTTLPR 3.3.1. Az 5-HTT LPR gén variációi és az MMPK skálapontszámok közti összefüggések tesztelése Az 5-HTT LPR háromféle genotípusának és a nyolc alap megküzdési mód-dimenzió (MMPK skála) viszonyát a 4. táblázat, illetve az 1.diagram szemlélteti: MMPK skálák

16/16 („hosszú”)

16/14 („hosszú”)

14/14 („rövid”)

Szign.

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

(p=)

Problémacentrikus reagálás

22,692

3,442

22,515

3,882

23,176

3,61

0,83

Támaszkeresés

23,359

6,02

22,939

6,07

24,059

4,39

0,76

Feszültségkontroll

17,282

3,523

17,333

3,179

17,47

3,044

0,97

Figyelemelterelés

15,282

4,07

15,818

4,034

17

4,65

0,27

11

16

3,494

16,636

3,673

16,941

2,99

0,51

Emóció-kiürítés

12,46

2,74

13,12

2,507

13,41

4,651

0,52

Önbüntetés

11,33

3,08

12,18

2,98

10,06

3,94

0,11

Belenyugvás

8,05

1,8

8,21

2,26

8,76

2,07

0,5

Emóciófókusz

4.táblázat: 5-HTT LPR genotípusok és az MMPK skálapontszámok vizsgált kapcsolata 30 25 20 16/16

15

16/14 14/14

10 5 0 probl.centr.

támaszker. fesz.kontroll

figy.elter.

em.fókusz

em.kiür.

önbünt.

belenyugvás

1. diagram: Az 5-HTTLPR 3 különböző genotípusával rendelkező csoportjainak MMPK skálaátlagai

- Az átlagok összehasonlítását egyszempontos kovariancia-analízissel (ANCOVA) végeztem - a szóráshomogenitás minden skálán teljesült, a Levene-teszt nem szignifikáns. Egyik skála esetében sem volt szignifikáns különbség a genotípusok között. Az Önbüntetés skálán gyenge tendenciózus összefüggést kaptam (F(f)=2,275(2), p=0,1). - A tendenciaszintű különbség, továbbá a nagyobb csoportlétszám miatt indokoltnak tartottam, hogy bevezessem a ’van 16-os’ allélja („hosszú) vagy ’nincs 16-os’ allélja („rövid”) csoportosítást, és az így keletkezett két csoporton is elvégeztem az átlagok összehasonlítását. A hosszú alléllal rendelkezők valamivel magasabb pontszámot értek el az Önbüntetés skálán, de az eredmény így is tendenciaszintű, nem éri el az 5%-os szignifikanciaszintet. (F(f)=3,338(1), p=0,071). - Emellett a Figyelemelterelés skálán átlagukat tekintve a többihez képest feltűnően elkülönültek a „hosszúak”(x=15,53pont) és a „rövidek”(x=17pont), ezért ebben az esetben is elvégeztem az összehasonlítást, de nem adódott különbség a csoportok között. (F(d)=2,388(1), p=0,126) 3.3.2. Az 5-HTT LPR gén és a magasabb rendű coping dimenziók összefüggésének tesztelése - A lazarus-i modell szerint az MMPK által mért nyolc alapvető coping-stratégiát csoportosítottam, így a következő magasabb rendű dimenziók alakultak ki: A.) Aktív coping (Problémacentrikus r. + Támaszkeresés + Feszültségkontroll + Figyelemelterelés) B.) Passzív coping (Emóciófókusz + Emóció-kiürítés + Önbüntetés + Belenyugvás)

12

- Egy másik csoportosítás szerint: 1. Problémafókuszú megküzdés (Problémacentrikus r. + Feszültségkontroll) 2. Emóciófókuszú megküzdés: → a.) kognitív coping (Figyelemelterelés + Belenyugvás + Emóciófókusz + Önbüntetés) → b.) viselkedéses coping (Emóció-kiürítés + Támaszkeresés) Az új változók tekintetében is összevetettem az 5-HTTLPR genotípusait. Az eredmények az alábbi táblázatban olvashatóak: 16/16 („hosszú”) 16/14 („hosszú”) 14/14 („rövid”) szign

Coping dimenziók

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás (p=)

Aktív coping

78,615 10,492

78,606

11,987

81,71 12,893 0,71

Passzív coping

47,846

6,239

50,15

6,624

49,176 11,468 0,43

Problémafókuszú megküzdés

39,974

6,559

39,848

6,76

40,65

6,34

0,94

Emóciófókuszú mk.-kognitív

50,667

8,42

52,849

9,634

52,765 9,334

0,52

Emóciófókuszú mk.-viselkedéses

35,82

6,97

36,06

7,558

36,224 7,559

0,65

5.táblázat: az 5-HTT LPR genotípusok és a magasabb rendű coping-dimenziók vizsgált kapcsolata

Az átlagokat és különbségeiket az alábbi diagram szemlélteti: 90 80 70 60 50 16/16 16/14 14/14

40 30 20 10 0 passzív aktív

emóciófókusz/kogn. problémafókusz emóciófókusz/vis.

2. diagram: Az 5-HTTLPR 3 különböző genotípusával rendelkező csoportjának magasabb rendű coping-dimenziókon elért pontszámának átlagai

- Az egyszempontos kovariancia-analízis egyik megküzdési dimenzión sem mutatott különbséget a csoportok között (tendenciaszintűt sem).

13

3.4. Génasszociáció-vizsgálat → P2RX7 3.4.1. A P2RX7 gén variációi és az MMPK skálapontszámok közti összefüggések tesztelése A P2RX7 gén háromféle genotípusának és a nyolc alap megküzdési mód-dimenzió (MMPK skála) viszonyát az alábbi táblázat szemlélteti:

MMPK skálák

AA

AG

GG

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

Problémacentrikus reagálás

22,682

3,496

22,869

3,899

19,500

2,12

Támaszkeresés

22,733

3,59

22,446

3,69

19,500

2,12

Feszültségkontroll

17,397

3,289

17,130

3,320

15,5

3,255

Figyelemelterelés

16,048

4,14

15,348

4,390

16,5

0,71

Emóciófókusz

16,49

3,569

16,391

3,354

15,000

2,83

Emóció-kiürítés

12,67

3,02

13,96

4,269

10

1,414

11

3,22

12,74

3,31

10

1,41

8,38

1,92

8,044

2,46

8,284

2,05

Önbüntetés Belenyugvás

6.táblázat: a P2RX7 genotípusok és az MMPK skálapontszámok vizsgált kapcsolata

Az skála-átlagokban való eltéréseket a 3.diagram szemlélteti: 25

20

15 AA AG

10

GG 5

0 támaszkeresés prob.centr. fesz.kontroll

f igy.elter.

em.kiürítés em.fókusz

belenyugvás önbüntetés

3. diagram: A P2RX7 3 különböző genotípusával rendelkező csoportjainak MMPK skálaátlagai

- A skálák túlnyomó többségénél láthatóan elkülönülnek a homozigóta G alléllel rendelkezők, de mivel a mintában csekély mértékben vannak jelen (a P2RX7 adattal rendelkező 89 személyből összesen 2 fő), ezért statisztikailag nincs értelme kovariancia-analízist végezni.

14

3.4.2. A P2RX7 gén és a magasabb rendű coping dimenziók összefüggésének tesztelése Ebben az esetben is elvégeztem a genotípusok és az új változók (megküzdési dimenziók) kapcsolatának vizsgálatát, a leíró adatokat az alábbi táblázat mutatja:

Coping dimenziók

AA

AG

GG

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

Aktív coping

79,127

10,633

78,956

14,153

78,5

3,535

Passzív coping

48,539

7,217

51,13

8,310

43,000

1,414

Problémafókuszú megküzdés

40,079

6,426

40,000

6,84

35

2,83

Emóciófókuszú mk.-kognitív

51,920

9,54

52,522

9,145

49,500

0,707

Emóciófókuszú mk.-viselkedéses

35,67

6,5

37,56

9,365

37,000

1,414

7.táblázat: a P2RX7 genotípusok és a magasabb rendű coping-dimenziók vizsgált kapcsolata

A magasabb rendű coping-dimenziók mentén elért csoportátlagok különbségeit az alábbi diagram szemlélteti: 90 80 70 60 50

AA AG GG

40 30 20 10 0 aktív coping

passzív coping

problémafókusz

emócióf ókusz/kogn. emócióf ókusz/vis.

4. diagram: A P2RX7 3 különböző genotípusával rendelkező csoportjának magasabb rendű copingdimenziókon elért pontszámának átlagai

- A GG genotípus ritka előfordulása miatt ebben az esetben sincs értelme elkülöníteni a csoportot. Ugyanakkor látszik, hogy pl. a Problémafókuszú coping-dimenzión jelentősen eltérnek a többitől. - Az Emóciófókuszú - viselkedéses megküzdés dimenzió mentén a heterozigóták átlaga a homozigóta G alléllal rendelkezőkéhez áll közelebb, ezért csoportosítás után egyszempontos kovariancia-analízist végeztem, de nem adódott különbség a „G allélt hordozók” és a „G allélt nem hordozók” között.(F(f)=1,78(2); p=0,186)

15

4. Megvitatás és korlátok Összességében igaz, hogy az eredmények nem hozták a megküzdési stílusok és a vizsgált genotípusok asszociációját. Az 5-HTTLPR „rövid” változatát hordozók átlagpontszámai a várt eredményekkel ellentétes irányt mutatnak, ami a problémafókusz és az aktív megküzdés dimenzión valamivel magasabbnak is bizonyult, mint a ”hosszúaké” (szignifikáns különbségekről egyik esetben sem beszélhetünk). A másik gén sem differenciált, ugyanakkor a P2RX7 GG genotípusával rendelkezők - a mintában csupán 2 fő reprezentálta - megküzdési profilja így is igen érdekes, mert a globális copingstílus-pontszámaik alacsonyabbak a többi genotípusos csoportétól - kivéve a legkevésbé adaptív Emóciófókuszú/viselkedése stratégia-pontszámot, ami azt sugallja, hogy összességében is kevesebb adaptív megküzdési stratégiát használnak - így sérülékenyebbek a stresszel szemben. Az eredményeknek számos oka lehet. A gének és a környezet interakciója, és többek közt a szocializáció hatása is, bonyolulttá teszik a génhatások vizsgálatát; továbbá szinte minden esetben több, vagy több száz gén határoz meg egy-egy tulajdonságot. A már kialakult preferált megküzdési stílust is számos tényező befolyásolhatja vagy modulálhatja, pl. traumatikus életesemények, versenyhelyzetek gyakori átélése, az észlelt stressz, az általános egészségi állapot, a temperamentum, a transzcendens hit, a pillanatnyi állapot stb.(Oláh,2005). Az emberek ugyanis a legtöbb stresszhelyzetben az összes alapvető coping-stratégiát használják, de vannak specifikus stresszorokhoz kötődő megoldások is, pl. a konfrontáció és a problémafókusz gyakoribb kihívásként értelmezett helyzetekben (Lazarus,1993 idézi Oláh,2005). Emellett stabilitásuk változó (lehetnek a személyiségbe épült hosszabb távú beállítódások is), de természetesen a szituáció is meghatározza – ennek hatását pl. egyáltalán nem vizsgáltam. Az egyén preferált coping-stratégiái szoros együttjárást mutatnak az éppen domináló érzelmi állapottal, mert ezek pozitív és negatív volta karakterisztikus stratégiák mobilizálást hívják elő (Oláh, 2005). Ezt egyáltalán nem kontrollálhattam a kérdőív kitöltetésekor. Továbbá génhatások kimutatásához valószínűleg nagyobb mintára és szélesebb körű fenotípusos vizsgálatra van szükség.

5. Kitekintés A megküzdési stílusok genetikai hátterének kutatása csupán néhány éve kezdődött el, de máris több polimorfizmus „neve” felvetődött a megküzdési módok kandidáns génjeként - még nincs konszenzus a kérdésben, és ezen gének nagy részét műhelymunkám keretein belül nem volt lehetőségem megvizsgálni. 16

Bushjan és munkatársai 2000-ben a nyugalmi vérnyomás és a ß-2 AR gén között asszociációt találtak (a gén ß-2 adrenerg-receptor működését szabályozza), így az előző eredményeket alapul véve feltételezték, hogy ugyanezen gén és a megküzdési stílus közt kapcsolat lehet. A vizsgálatot 166 egészséges ikerpár részvételével végezték, invazív DNS-mintavételt és a széles körben használt COPE megküzdésleltár német változatát (SVF-Stressverarbeitungs-Fragebogen; Jahnke és mtsai,1985) alkalmazták (emellett szívritmust és vérnyomást is mértek). Az alskálák négy faktorba rendeződtek: 1. 'aktív megküzdés' (szituáció- és reakció-kontroll, elkerülés, önbíztatás), 2.'elhárítás' (kudarc leértékelése, másokkal való összehasonlítás, sikerek felelevenítése),3.'emóciófókuszú coping'(menekülés,elszigetelődés,belenyugvás,önhibáztatás),4.'szubsztitúció' (öngyógyítás/alkohol, örömöt okozó pótcselekvések, társas támogatás keresése). A genotipizálás és szekvenálás során az 5. kromoszómán található ß-2 AR gén 4 db egypontos nukleotid polimorfizmusát (SNP) vizsgálták. Ezek közül a kódoló régióban lévő +491 G/A SNP -tehát a gén 491. nukleotidján Guanin vagy Adenin bázis jelenléte, ami Treonin vagy Izoleucin aminosavat kódol- adta a legkonzisztensebb összefüggést: az

'aktív megküzdés', az 'emóciófókuszú coping' és az 'elhárítás' faktorokkal is

szignifikáns összefüggést mutatott. Ezek közül szignifikáns additív örökletességi hatást az 'aktív megküzdési' stílus mutatott (a2 =0.21). A homozigóta A/A alléllal rendelkezők magasabb pontszámot értek el az 'aktív megküzdés'-ben, a G/G genotípus az 'elhárítás' és az 'emóciófókuszú coping' faktorral mutatott összefüggést (a különbségek kicsik, mégis szignifikánsnak bizonyultak; emellett fontos megjegyezni, hogy túlsúlyban voltak a heterozigóta személyek a vizsgált mintában). A 'szubsztitúció' faktor nem kapcsolódott a gentoípusokhoz (Bushjan és mtsai,2002). Angela Heck kutatócsoportjának egészen friss vizsgálata szerint a kardiovaszkuláris betegségek hátterében álló kandidáns gén, az ACE-gén (Butler,2000; Niu,2002) állhat a diszpozicionális megküzdési stílus mögött (2009). Az ACE (angiotenzin-konvertáló enzim) a RAS (reininangiotenzin rendszer) része; funkciója a biológiailag inaktív angiotenzin-I (AT-I) aktív angiotenzinII hormonná (AT-II) való átalakítása, ami az aldoszteronháztartás szabályozása által hat a vérnyomásra. Emellett bizonyos citokineken keresztül a stresszválaszban főszerepet játszó HPAtengely (hipotalamo-hipofízis-mellékvese tengely) aktivitására is hat (Phillips és Kagiyama, 2002; Jezova és mtsai,1998; Armando és mtsai,2007). Az enzim mennyisége a plazmában egyénre jellemző, genetikus faktorok által determinált érték. Az I/D (=inszerció/deléció) polimorfizmus jól jelzi az ACE-gén működését: a homozigóta DD genotípusúak plazma ACE szintje kétszerese a homozigóta II genotípusúakénak, a heterozigótáké (ID) a kettő közötti érték (Rigat és mtsai,1990). A D allél a szívinfarktus rizikófaktorának bizonyult, ugyanis a magas plazma ACE-érték nagy mennyiségű AT-II hormont eredményez, ami gyorsabban lebontja az értágító hatású bradykinint, ezáltal a koronáriákban szűkületek és károsodások jönnek létre (Cambien,1992 idézi Farsang,1994). Heck és munkatársai az ACE-gén különböző SNP-i és a stresszbetegségek, illetve a 17

hangulatzavarok kapcsolatát vizsgáló eddig született ellentmondásos eredmények hatására depresszióban szenvedő és egészséges felnőtt csoport trait-jellegű megküzdési stílusát vizsgáltak a COPE legújabb, rövidített német nyelvű változatával (SVF78- Ising és mtsai,2001;Erdmann és Janke,2007). A faktoranalízis során a stresszcsökkentő manőverek, mint 'Leértékelés/Elhárítás', 'Figyelemelterelés' és 'Kontroll' a Pozitív coping dimenzió nevet kapták, míg a stressznövelő 'Negatív stratégiák' a Negatív Coping dimenzióba kerültek. 16 SNP és az I/D polimorfizmus analízise a kontrollcsoportnál legerősebb hatásként az 'rs8066276' jelű intron SNP (C/T allél) és 'Figyelemelterelés' dimenzió kapcsolatát mutatta ki - a T/T variáns a legalacsonyabb, a C/C a legmagasabb, a heterozigóta a kettő közti skálapontszámmal járt együtt. Emellett az 'rs4305' jelű intron SNP a 'Leértékelés/Elhárítás' faktorral mutatott összefüggése is szignifikáns volt; ez beleillik a domináns-recesszív öröklődési modellbe: az adott lokuszon homozigóta G alléllal rendelkezők alacsonyabb pontszámot érnek el a skálán, mint az A variánssal rendelkezők, a legmagasabb a heterozigóták pontszáma, tehát valószínűleg az A a domináns allél. A depresszióban szenvedőknél is hasonló asszociációk jöttek ki, de adódtak különbségek is (az 'rs8066276' SNP náluk a 'Leértékelés/Elhárítás' faktorhoz, az 'rs4305' pedig a 'Kontroll'-hoz kapcsolódott- de összességében szintén a Pozitív copinghoz). Az ACE-gén tehát a müncheni kutatók eredményei alapján, úgy tűnik, hogy kapcsolatban állhat a megküzdési stílussal, ami fontos, moderátor szerepet tölthet be a genetikai örökség és a depresszió, a bipoláris zavarok és a szívbetegségek kialakulása között (Heck és mtsai,2009). Emellett a HPA-tengely reaktivitásának és a stresszválaszban szerepet játszó kortizol hormon szintjének örökletességét is kimutatták (Bartels,2003). Ennek hátterében egy friss kutatás a BDNF (brain-derived neurotrophic factor) Val66Met genotípusát feltételezi, és a megküzdési kapacitást fontos mediátorként tünteti fel. Ugyankkor hangsúlyozza, hogy a megküzdési mód csak egy komponense a napi kortizoltermelést szabályozó számos hatásnak (Shalev és mtsai,2009). A stresszreaktivitás szintjét egyes kutatók az általam is vizsgált 5-HTT-hez kötik, ebből is látható, hogy eddig nincs erre vonatkozó stabil adat (Hariri és Holmes,2006).

Konklúzió Szerteágazó és sokszor egymásnak ellent mondó eredmények jellemzőek tehát a megküzdés genetikai komponenseinek vizsgálatával kapcsolatban, a kutatási terület nagyon új, még nem állítható biztosan, hogy van-e olyan formában genetikai meghatározottság a coping-stílusok mögött, mint ahogyan a temperamentum és a személyiségvonások esetében.

18

Hivatkozott irodalom Armando I, Volpi S, Aguilera G, Saavedra JM.(2007) Angiotensin II AT1receptor blockade prevents the hypothalamic corticotropin-releasing factor response to isolation stress. Brain Res 1142:92–99. Bartels M, M. Van den Berg, F. Sluyter, D.I. Boomsma and E.J. de Geus (2003) Heritability of cortisol levels: review and simultaneous analysis of twin studies, Psychoneuroendocrinology 28 (2) pp. 121–137. Bellivier F, Henry C, Szoke A, Schurhoff F, Nosten-Bertrand M, Feingold J, Launay JM, Leboyer M,Laplanche JL (1998) Serotonin transporter genepolymorphisms in patients with unipolar or bipolar depression. Neurosci Lett 255(3): 143–146 Bertolino et al.(2005) Variation of human amygdala response during threatening stimuli as a function of 5′HTTLPR genotype and personality style, Biol. Psychiatry 57 pp. 1517-1523. Billings, A. G. és Moos, R. H. (1984): Coping, stress and social resources among adults with unipolar depression. Journal of Personality and Social Psychology. 46. 887–891. Boor K, Ronai Zs, Nemoda Zs, GasznerP, Sasvari-Szekely M, Guttman A,Kalasz H. Noninvasive genotyping ofdopamine receptor D4 (DRD4) usingnanograms of DNA from substance-dependent patients.(2002) Curr MedChem;9: 793-797. Busjahn A, Faulhaber HD, Freier K, Luft FC (1999) Genetic and environmental influences on coping styles: a twin study. Psychosomat. Med. 61, pp. 469-475 Busjahn A, Freier K, Faulhaber HD, Li GH, Rosenthal M, Jordan J, Hoehe MR, Timmermann B, Luft FC (2002) β-2 Adrenergic receptor gene variations and coping styles in twins. Biological Psychology, Volume 61, Issues 1-2, Pages 97-109 Butler R. 2000. The DD-ACE genotype and cardiovascular disease. Pharmacogenomics 1:153–167. Cambien F, Poirier O, Lecerf L, Evans A, Cambou JP, Arveiler D, Luc G,Bard JM, Bara L, Ricard S. 1992. Deletion polymorphism in the gene for angiotensin-converting enzyme is a potent risk factor for myocardial infarction. Nature 359:641–644. Caspi A, Sugden K, Moffitt TE, Taylor A, Craig IW, Harrington HL, McClayJ, Mill J, Martin J, Braithwaite A, Poulton R (2003) Influence of Life Stress on Depression: Moderation by a Polymorphism in the 5-HTT Gene. Science 301 (5631): 386-389 Chan, D. W. (1992): Coping with depressed mood among Chinese medical students in Hong Kong. Journal of Affective Disorders, 24. 2. sz. 109–116. Collier DA, Stober G, Li T, Heils A, Catalano M, DiBella D, Arranz MJ, Murray RM, Vallada HP, Bengel D, Muller CR, Roberts GW, Smeraldi E,Kirov G, Sham P, Lesch KP (1996) A novel functional polymorphism within the promoter of the serotonin transporter gene: possible role in susceptibility to affective disorders. Mol Psychiatry 1(6):453–460.

19

Davies SJC, P. Ghahramani, P.R. Jackson, T.W. Noble, P.G. Hardy, J. Hippisley-Cox, W.W. Yeo and L.E. Ramsay (1999) Association of panic disorder and panic attacks with hypertension. Am. J. Med. 107 , pp. 310–316. Erdmann G, Janke W(2007) Handbuch zum Stressverarbeitungsfragebogen. Göttingen: Hogrefe. Farsang Csaba, Dr.: Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók és klinikai alkalmazásuk. 1994. Bp: Medintel Könyvkiadó. Hariri AR, Holmes A.(2006) Genetics of emotional regulation: the role of the serotonin transporter in neural function. Trends Cogn Sci.;10:182–191. Hariri,AR et al.(2005) A susceptibility gene for affective disorders and the response of the human amygdala, Arch. Gen. Psychiatry 62, pp. 146–152. Heck A, Lieb R, Ellgas A, Pfister H, Lucae S,Erhardt A, Himmerich H, Horstmann S,Kloiber S, Ripke S, Müller-Myhsok B, Bettecken T, Uhr M, Holsboer F, Ising M (2009) Polymorphisms in the Angiotensin-Converting Enzyme Gene Region PredictCoping Styles in Healthy Adults and Depressed Patients. Am J Med Genet Part B 150B:104–114. K Hejjas, A Szekely, E Domotor, Zs Halmai, G Balogh, B Schilling, A Sarosi,G Faludi, M SasvariSzekely, Zs Nemoda (2008) Association between depression and the Gln460Arg polymorphism of P2RX7 gene: a dimensional approach. American Journal of Medical Genetics Part B: Neuropsychiatric Genetics. Volume 150B Issue 2, p.295-299. Herman-Stahl, M. A. és Petersen, A. C. (1996): The protective role of coping and social resources for depressive symtomps among young adolescents. Journal of Youth and Adolescence, 25. 733– 753. Ising M, Weyers P, Janke W, Erdmann G.(2001) Die Gütekriterien des SVF78 von Janke und Erdmann, eine Kurzform des S VF120. Zeitschrift für Differentielle und Diagnostische Psychologie 22:279–289. Jezova D, Ochedalski T, Kiss A, Aguilera G.(1998) Brain angiotensin IImodulates sympathoadrenal and hypothalamic pituitary adrenocortical activation during stress. J Neuroendocrinol 10:67–72. Lazarus,R.(1993)Coping Theory and Research:Past,Present and Future.Psychosom Med 55:234-247 Lazarus, R.S. (1966). Psychological Stress and the Coping Process. New York: McGraw-Hill. Lazarus, R. S. (1990): Stress, coping and ilness. In: Friedman H. S. (szerk.): Personality and disease. Wiley, New York. 84–86. Lazarus, R. S. és Folkman, S. (1986): Coping and adaptation. In: Gentry W. D. (szerk.): The handbook of behavioral medicine. Guilford, New York. 235–312. Lazarus, R. S. és Launier, R. (1978): Stress related transactions between person and environment. In: Pervin, L. és Lewis, M. (szerk.): Internal and external determinants of behavior. Plenum Press, New York. 126–149. Lesch et al.(1996) Association of anxiety-related traits with a polymorphism in the serotonin transporter gene regulatory region, Science 274. pp. 1527–153 20

Lucae S,Salyakina D,Barden N,Harvey M,Gagne B,Labbe M,Binder EB,Uhr M,Paez-Pereda M, Sillaber I,Ising M, Brückl T, Lieb R, Holsboer F,Müller-Myhsok B (2006) P2RX7, a gene coding for a purinergic ligand-gated ion channel, is associated with major depressive disorder. Human Molecular Genetics, Vol. 15, No. 16 2438–2445. Margitics Ferenc (2005): A depresszív élményfeldolgozás háttértényezői főiskolai hallgatóknál. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 6. 3. sz. 197–230. Margitics Ferenc és Pauwlik Zsuzsa (2006) Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal, Magyar Pedagógia 106. évf. 1. szám 43–62

Moos, R. H. (1988): Coping Responses Inventory Manual. Stanford University, Palo Alto. Neumeister et al. (2002) Association between serotonin transporter gene promoter polymorphism (5HTTLPR) and behavioral responses to tryptophan depletion in healthy women with and without family history of depression, Arch. Gen. Psychiatry 59, pp. 613–620. Niu T, Chen X, Xu X(2002) Angiotensin converting enzyme gene insertion/deletion polymorphism and cardiovascular disease: Therapeutic implications. Drugs 62:977–993. Oláh, A. (1995): Coping strategies among adolescents: A cross cultural study. Journal of Adolescence, 18. 4 sz. 491–512. Oláh A. (2005) Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Belső világunk megismerésének módszerei. Trefort Kiadó, Budapest Otte Ch, McCaffery J, Ali S,Whooley MA (2007) Association of a Serotonin Transporter Polymorphism (5-HTTLPR) With Depression, Perceived Stress, and Norepinephrine in Patients With Coronary Disease: The Heart and Soul Study. Am J Psychiatry 164:1379–1384 Phillips MI, Kagiyama S(2002)Angiotensin II as a pro-inflammatory mediator. Curr Opin Investig Drugs 3:569–577. Rigat,B. et al (1990) An insertion-deletion polimorphism in the angiotensin-convrting enzyme gene accounting for half the variance of serum enzyme levels. J Clin Invest 86:1343-1346. Shalev I,Lerer E,Israel S,Uzefovsky F,Gritsenko I,Mankuta D,Ebstein RP,Kaitz M (2009) BDNF Val66Met polymorphism is associated with HPA axis reactivity to psychological stress characterized by genotype and gender interactions. Psychoneuroendocrinology, Vol34/3, p 382-388. Shinagawa M,Otsuka K,Murakami S,Kubo Y,Cornelissen G,Matsubayashi K,Yano S,Mitsutake G, Yasaka KI,Halberg F(2002) Seven-day (24h) ambulatory blood pressure monitoring, self-reported depression and quality of life scores. Blood. Press. Monit. 7 pp. 69–76. A. Szekely, Z. Ronai, Z. Nemoda, G. Kolmann, J. Gervai, and M. Sasvari-Szekely Human Personality Dimensions of Persistence and Harm Avoidance Associated With DRD4 and 5HTTLPR Polymorphisms, American Journal of Medical Genetics Part B (Neuropsychiatric Genetics) 2004 126B:106–110. Székely Anna, Rónai Zsolt, Sasvári-Székely Mária A „kitartás” mint lehetséges endofenotípus a pszichogenetikában, Neuropsychopharmacologia Hungarica 2005, VII/2; 55-60. 21

Tringer, I. (2007) Megküzdés-coping. In Kállai J, Varga J, Oláh A (szerk) Egészségpszichológia a gyakorlatban. 2007, Medicina, Bp. V. Komlósi A, Rózsa S (2001) Elhárítás, megküzdés, depresszió. Adatok és gondolatok a három jelenség kapcsolatáról-fejlődési vetületben. In: Pléh Cs, László J,Oláh A (szerk) Tanulás, kezdeményezés, alkotás. Barkóczi Ilona 75. születésnapjára. Bp: ELTE Eötvös Kiadó, 337-351. Weitz W(1922) Zur Ätiologie der genuinen oder vaskulären Hypertension. Zeitschr. Klin. Med. 96, pp. 151–173. Wilhelm K, Siegel JE, Finch AW, Hadzi-Pavlovic D, Mitchell PB, ParkerG, Schofield PR (2007) The long and the short of it: Associations between 5-HTT genotypes and coping with stress. Psychosom Med 69:614–620.

22

Mellékletek

1.sz. Melléklet: Fájdalommentes DNS mintavétel a személyektől −

Kérdezzük meg a személyt, hogy mikor evett utoljára. Ha ez egy órán belül történt, kérjük meg, hogy öblögessen ki )mivel szeretnénk elkerülni, hogy morzsák kerüljenek a DNS mintába). 3. két db műanyag mintavevő cső előkészítése rajta a megfelelő A és B számmal, melyeken a személy felirat látható 4. fültörlő pálcikák előkészítése (praktikus a két csővel együtt bezacskózni)

−

Kérjük meg a személyt, hogy az egyik végén levágott fültörlő pálca vattás végével törölgesse az orcája belső felét mialatt lassan elszámol 20-ig, majd a pálcát a vattás végével lefelé helyezze el az egyik csőben vattával lefelé. Ismételje meg ezt mégegyszer, ugyanazon az oldalon egy másik felületet törölgetve, és ezt is tegye a műanyag csőbe. Zárja le az első csövet.

−

Ismételje meg ugyanezt a másik oldali belső orcafelület két különböző területén, és ezt a két pálcát tegye vattával lefelé a másik műanyag csőbe. Zárja le a második csövet. MINDKÉT CSÖVET HELYEZZÜK A MÉLYHŰTŐBE!!!

(Tehát fontos, hogy az orca különböző területeiről vegyék a mintát, mindkét oldalról. Olyan érzése alakuljon ki a páciensnek, mintha tisztítaná az arc belső felületeit, de nem kell nagyon dörzsölni! Fontos azonban, hogy nem nyálat gyűjtünk, hanem szájnyálkahártya sejteket. Szintén fontos, hogy a levett minták néhány óránál tovább ne álljanak szobahőmérsékleten, és kerüljük a felolvasztást – újrafagyasztást.)

23

2.sz. Melléklet: Megküzdési Mód Preferencia Kérdőív „Génekben kódolt titkok”

Kérdőív Felelős kutató: Dr. Veres-Székely Anna, egyetemi adjunktus; ELTE-PPK Pszichológiai Intézet, 1064 Budapest, Izabella u. 46.

MMPK A mindennapokban gyakran élünk át olyan helyzeteket, amelyek szorongást idéznek elő. Kérlek, gondold át, hogy általában mit szoktál tenni, amikor ilyen szorongást kiváltó, fenyegető helyzettel, vagy valamilyen kínos problémával találod szembe magad. Kérlek, gondosan olvasd el az egyes állításokat, és jelöld meg a válaszodat az alábbiak szerint: Ha úgy gondolod, hogy az állítás teljes mértékben jellemző Rád, akkor a 4-es számot jelöld be. Ha az állítás gyakran jellemez, akkor jelöld be a 3-as számot. Ha az állítás csak néha jellemző Rád, akkor a 2-est, ha szinte soha nem jellemez, akkor az 1-est jelöld be. Kérlek, minden kérdésre válaszolj! Nincsenek helyes vagy helytelen megoldások. Válaszolj úgy, hogy a legpontosabban jellemző képet tükrözzék válaszaid. Együttműködésedet hálásan köszönöm! 1 = szinte soha 2 = néha 3 = gyakran 4 = mindig 1. Beszélek valakivel, aki konkrét lépést tehet a probléma megoldására 2. Megpróbálom kikapcsolni valahogy az érzéseimet. 3. Különböző megoldásokat gondolok ki. 4. Igyekszem rugalmas lenni. 5. Magamat okolom a történtekért. 6. Különböző dolgokkal megpróbálom elérni, hogy jobban érezzem magam. 7. Megpróbálom minél jobban megérteni a helyzetet. 8. Nyugtatgatom magam, hogy legközelebb majd másképp alakulnak a dolgok. 9. Más elfoglaltság után nézek, hogy a gondoktól megszabaduljak. 10. Arra a kedvező lehetőségre koncentrálok, ami kihozható a helyzetből. 11. Igyekszem elfelejteni az egészet. 12. Tanácsot kérek egy általam nagyra értékelt személytől. 13. Elfogadom, ami van. 14. Bűntudatot érzek a történtek miatt. 15. Ilyenkor többet és gyakrabban eszem. 16. Az időre bízom a megoldást. 17. Dühbe gurulok. 18. Próbálok helytállni és megküzdeni azért, amit el akarok érni. 19. Igyekszem olyan helyzeteket felidézni, amelyekben kellemesen éreztem magam. 20. Megpróbálom más számlájára írni azt, hogy rosszul alakulnak a dolgok. 21. Igyekszem gondolataimat inkább más feladatra koncentrálni. 22. Legszívesebben törnék-zúznék. 23. Szabadjára engedem az érzelmeimet. 24. Ilyenkor valakivel beszélnem kell az érzéseimről. 25. Olyan személyektől kérek információt, akik már voltak hasonló helyzetben. 26. Jobb időkről álmodozom. 27. Igénylem mások együttérzését. 28. Magabiztosan lépek fel.

24

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

1

2

3

4

1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4

29. Igyekszem másokkal megosztani a gondjaimat. 30. Tartalék energiáimat bevetve próbálok helytállni. 31. Segítséget keresek a probléma megoldásához. 32. Valamivel megjutalmazom magam. 33. Magamban keresem a hibát. 34. Elzárkózom az emberek elől. 35. Bosszúálláson töröm a fejem. 36. Igyekszem a problémát kirekeszteni a tudatomból. 37. Megpróbálok minél határozottabban fellépni. 38. Összegzem azokat a múltbeli tapasztalataimat, amelyeket korábban hasonló helyzetekben szereztem. 39. Igyekszem távolabbról szemlélni a helyzetet, így próbálok tárgyilagosabb lenni. 40. Igyekszem minél többet megtudni a helyzetről. 41. Megpróbálom olyan szemszögből vizsgálni a problémát, hogy elviselhetőbbnek tűnjön. 42. Hagyom, hogy az érzelmeim szabadon megnyilvánuljanak. 43. Beletörődöm, hogy együtt kell élnem a problémával. 44. Érzelmi támaszt keresek a barátaimnál, szeretteimnél. 45. Igyekszem a helyzet pozitív, kellemes oldalát észrevenni. 46. Minden dühömet kiadom, hogy csökkentsem a probléma keltette feszültséget. 47. Igyekszem elterelni a figyelmemet a problémáról. 48. A sorsra bízom magam. 49. Igyekszem megváltoztatni a helyzetet. 50. Kritizálom és elmarasztalom magam. 51. Minden lehetőséget számba veszek, ami segítheti a probléma kezelését.

Együttműködésed hálásan köszönöm!

25

1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4

1

2

3

4

1 1

2 2

3 3

4 4

1

2

3

4

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4