Minden kezdet... nehéz, tartja a mondás. Egyetértően

XIX. évfolyam 9-10. szám 2014. október-november

Kertvárosi Krónika Minden kezdet...

S Z E Ú J P E

N T

S

I

T

S

-

T

K

V

E

Á

R

N

T V Á R

P L

O

É

S

B

I

Á N I A

…nehéz, tartja a mondás. Egyetértően bólogathatnánk, hívhatnánk akár nehéznek is, de keressünk erre a kezdetre inkább olyan kifejezést, ami árnyaltabb, valóságosabb képet fest; a kezdet izgalmas, kihívásokkal teli, innovációt igénylő, a kezdet lehetőség. Különösen akkor, ha nem is arról van szó, hogy valami teljesen újnak fog neki az ember, hanem „csupán” új fejezetet nyit egy nagyobb történetben, ami már régóta íródott előtte és íródni fog még akkor is, amikor saját fejezetünk rég lezárult már. Hagyományokat öröklünk, ápolunk, fejlesztünk, aztán adunk tovább. Az új fejezet tehát újfajta felelősséggel is jár.

belül átalakul, megújul, új szempontokat és tartalmat kínál, a Kertvárosi Krónika megőrzi két évtizedes hagyományait és közösségünket szolgáló mivoltát. Nyit az új témák és új műfajok irányába, ugyanakkor hűségesen támogatja kisközösségeinket, családjainkat. Tájékoztat eseményeinkről, emlékeztet a közelgő programokra, beszámol a minket leginkább érintő történésekről és szem előtt tartja, hogy létének célja a közösség szolgálata és segítése. A Krónika a miénk, mindannyiunké. Közös örökségünk, ahogy közös felelősségünk is. Miként együtt alakítjuk a plébánia életét és együtt döntünk arról, milyen közösséget formálunk, úgy együtt végezzük a lap szerkesztését is. Arra hívunk tehát mindenkit, hogy járuljon hozzá a Krónika alakulásához, gazdagodásához – és tegyen így teljes plébániai közösségünkkel is!

Az idei év a változások éve a plébánia életében. Új fejezetek nyílnak, új döntések születnek, sok minden megújul, átalakul körülöttünk és talán – mert így reméljük – bennünk is. Egyszerre kell tehát hűnek lenni az örökséghez, ápolni hagyományainkat, megfontolni a bölcs szavakat, közben pedig újítani, A megújuló Kertvárosi frissíteni, alakítani. Mindez Krónika első számának olvasáazonban semmit sem ér, ha csusához kellemes időtöltést kípán a külsőségekre, a falakra vánnak az új főszerkesztők: korlátozódik. „Nem csak kenyérrel él az ember”. A változó plébánia kö- Faragó András zössége változó Krónikát talál, és Vágvölgyi Gergely amelyet azonban a fenti gondolatiság vezérel. Miközben kívül-

Teremjetek gyümölcsöt! Horváth István atya augusztus eleje óta van itt, plébániánkon, mint felelős lelkipásztor. Sokan megismerhettük már a nyári táborok alatt, ahová ellátogatott, és vannak, akik a hétköznap reggeli miséken találkoztak először vele. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy az alábbi kis beszélgetés alapján mindenki jobban megismerheti új plébánosunkat. Az első itteni miséden elmondtad, hogy kicsit haza is jössz, ugyanis Te is Újpesten nőttél fel. Mesélnél erről az időszakról? A VII. kerületben születtem, majd családommal a 80-as években költöztünk Újpestre. Bölcsődébe, óvodába és általános iskolába is a kerületben jártam. Hat-hét éves lehettem, amikor anyukám elkezdett vinni minket a templomba. Az Egek Királynéja Főplébánián jártam hittanra és lettem elsőáldozó. Panelgyerekként nőttem fel, de mindig is ott volt bennem egy álom, hogy milyen jó lehet kertes házban élni. Ez most beteljesült… Igen. Persze a panelek közt is jól éreztem magam, a grundon nőttem föl, sokat jártunk le barátaimmal focizni, játszani a Semsey parkba, ha volt időnk. Ha jól tudom, gimnáziumod már egyházi iskola volt. Itt kezdődött érlelődni a hivatás gondolata? Először a Dózsa György Gimnáziumba jártam, majd átmentem a váci Piarista Gimnáziumba. Tizenegyedikes voltam, mikor felvetődött bennem az a kérdés, hogy mi lenne, ha papnak hívna a Jó Isten, tudnék-e igent válaszolni? Kezdetben családapa szerettem volna lenni, úgy gondoltam, hogy nem való nekem a papság. De még abban az évben éreztem a hívást, ami teljesen egyértelmű volt számomra. Az Isten azt akarja, hogy pap legyek. Igent is tudtam mondani, és egy nagy öröm volt bennem, hogy megtaláltam az utamat. Olyan könnyűnek hangzik, ennyire biztos voltál magadban? Nem. Teltek-múltak a hónapok, és elindult bennem egy bizonytalansági folyamat. Volt egy lány, akibe szerelmes lettem. Gondoltam, hogy az Isten akkor biztosan nem a papságra hív. Viszont azt vettem észre, hogy az életem kezd máshogy alakulni. Amikor kimondtam a papságra az igent, ak2

kor minden passzolt, minden jó volt. Amikor pedig meginogtam, akkor meg már nem éreztem azt az egyenes utat. Így hát visszatértem ehhez az IGEN-hez, és azóta sem bántam meg. Paskai bíboros úr 2001-ben vett föl a szemináriumba, és 2007-ben pappá szenteltek. A szemináriumi évek alatt is többször éreztem, hogy az Isten megerősít a hivatásomban. Más hivatás nem foglalkoztatott korábban? Ha nem a papságot választom, akkor németlatin szakra jelentkeztem volna. Az interjú címe a Te jelmondatodból való. Elmondanád a teljes mondatot? Ez a János evangélium 15. fejezetében található. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” Miért választottad ezt? A szemináriumban, illetve a papság során éreztem, a Jó Isten kiválasztott engem. Ezt jól mutatja az, hogy nem lehet választani papi hivatást, arra csak igent lehet mondani, ha az Isten meghívott. Ő így szeretné, hogy gyümölcsöt hozzak, és nem másképpen. Biztos, hogy másképp is élhetnék, akkor sem haragudna rám meg az Isten, de talán így lesz maradandó a gyümölcs. Mi volt a szentelésed után, hová helyeztek? A szentelés után a városmajori plébániára helyeztek. Az elején nehéz volt. Úgy éreztem, hogy meg kell felelnem a környezetemnek, féltem attól, hogy mit fogok mondani. Nem éreztem magamat teljesen felkészültnek azokra a feladatokra, amik rám vártak. És mi tudott átsegíteni ezen? A Jó Istennek kimondott igen, az ebben való hűség. Azt gondoltam, hogyha Ő meghívott a papságra, tudja, hogy miért engem, miért éppen ide küldött. Ez volt az elején. De öt évig voltál ott, hogyan értékelted át magadban ezt a gondolatot? Belejöttem. Sokakkal, sok családdal, időssel, fiatallal kerültem mondhatni már baráti viszonyba. Az öt év elég hosszú, és amikor a helyezésre került a sor, az elszakadás nyilván nem volt könnyű.

Hogy élted meg az odahelyezésed, ahol felnőtMi volt más az esztergomi plébánián a budatél? pestihez képest? Nagy öröm volt bennem. Korábbról ismertem Eléggé más volt, ugyanis felkérést kaptam a főpár családot, de a közösség nagy részét nem. Így pásztortól, hogy a Szent Anna Plébánia mellett a nagy várakozással jöttem. Örültem, hogy van kesztölci plébániát is lássam el a plébánosommal. helyismeretem, nem ismeretlen terültre jövök, de Mivel a budapesti körülményekhez voltam hozzávalahol mégis új, mert a főplébánia helyett a szokva, így egy picit megosztva éreztem magam. Kertvárosba és egy teljesen más közösségbe. Nem volt könnyű a kettőt együtt ellátni. Azt is neMit szeretsz csinálni a szabadidődben? Mi hezen éltem meg, hogy kevés Esztergomban a fiaaz, amire több időd volt káplánként, és most tal, főleg a 18 év fölötti, egyetemi korosztály. Nem már kevesebb jut? lehetett megfogni őket, mert nem jártak a tempAz biztos, hogy szeretném megtartani az egy lomba. A kesztölci plébánia is más volt, mert a viszabadnapot. Ez nemcsak nekem, hanem a hídéki ember kicsit más, mint a városi. veknek is fontos, mert kipihenve kapják vissza a Mennyire tudtál kiteljesedni a kápláni létben? plébánosukat. Szeretek rácsodálkozni az Isten Amit rám bíztak, azt el tudtam látni felelősségteljeadta világra, amit gyönyörűnek teremtett, csak sen, ez tehát jó volt. Persze sok mindent máshogy mi sokszor nem vesszük észre. Nagyon tettem volna, mint a plébánosaim. szeretem a hegyeket, sajnos most meszHosszútávon nehéz beállni olyan terszebb kerültek, mint eddig, de nem elérvezésbe, amivel nem tudok teljesen hetetlenek. Sokat járok biciklizni, kiránazonosulni. „Legnagyobb dulni egyedül is. Mi az, aminek nagyon örültél, Beszéljünk kicsit a jövőről is. Vanhogy sikerült megvalósítani ebből tervem beállni a Jó nak már terveid? az időszakból? A legnagyobb tervem beállni a Jóisten Isten nagy tervébe” Mielőtt ide helyeztek volna, a Szentnagy tervébe. Nincsen konkrét tervem, az lélek indíttatására elkezdődött az Istennel együtt gondolkodva szeretném életvédelem kapcsán az abortuszellemegvalósítani az Ő akaratát. nes misszió a helyi kórházban. SzentNem lehetne mégis konkretizálni? misét celebráltunk a kórház kápolnáSzeretnék, ha egy héten legalább egyszer egy jában, majd különböző beszélgetések folytak. egész napon át szentségimádást tartanánk tempAzonban elhelyeztek, így a folytatásról nem nalomunkban. Tapasztalatom szerint sok-sok ajángyon tudok, rábíztam a Jó Istenre. dék születik az ilyenfajta imádságból. Melyik az a korosztály, amelyikkel a leginNem mondom, hogy nem szeretnék változtatni, kább szeretsz együtt lenni, leginkább tudsz bánmert így is sok mindent változtattam, a miseni? rendtől kezdve a plébánia épületéig. FolyamatHála Istennek minden korosztállyal tudok kapcsoban lévő közös ügyünk a villanyhálózat teljes latot teremteni, a legkisebbektől a korábban szülefelújítása, ami mindenképpen szükséges, nem tett testvérekig. Persze kicsit könnyebb a korban halogathatjuk. De remélem, hogy ezek a szükséhozzám közelebb állókkal beszélgetni, megértetni ges változások pozitív irányba történnek, és a magamat, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szíkedves híveknek is a javát szolgálják majd. A vesen vagyok bármelyik másik korosztállyal. Az a feljebb említett változtatások mellett, mindencélom, hogy legyen itt egy olyan plébániai közösképp szeretnék intenzívebben kifelé nyitni, hogy ség, ahová bárki bejöhet félelem nélkül. egy befogadó közösség várja azokat, akik esetMilyen érzések voltak benned, amikor megleg csatlakoznának a plébánia közösségéhez. kaptad az elhelyezésed, és a munkakörben már nem a káplánság szerepelt? Azt azért gondoltam, hogyha elhelyeznek, akkor már nem káplánnak fognak. Az elején még féltem Faragó András a plébánosságtól, de mire ide jöttem, ez a félelem már elmúlt.

X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

3

„Itt van az ősz, itt van újra…” Eltelt az augusztus, valamint a szeptember és elmondhatom, hogy két hónapja jöttem közétek. Már e két hónap alatt rengeteg ajándékot kaptam általatok, amit nagyon köszönök! Egy paptársam a napokban kérdezte: „Szeretnek az új helyeden?” Én bátran, gondolkodás nélkül tudtam neki igennel válaszolni. Sokan vesznek körül és abszolút nem érzem magamat magányosnak. Kaptam már sok visszajelzést, de főleg pozitívat! Elindult egy új élet számomra és elindult egy új élet számotokra! Mielőtt idejöttem, azt is mondták tanácsként, hogy egy évig szinte semmin nem változtassak. Ezt nem tudtam megtartani, de talán nem is baj. Úgy érzem, hogy amin változtattam, az szükséges volt. Aztán szép lassan kialakul minden és remélem, még jobban megszeretjük egymást. Én na-

gyon szeretnék jó pásztora lenni a rám bízott közösségnek, ami nem kis faladat, de ígérem, igyekezni fogok! Elindult a tanév most már minden oktatási intézményben. Ez talán nem mindenkinek öröm, de azoknak mindenképpen, akik már alig várták az osztálytársakkal, csoporttársakkal való ismételt találkozást. Újra feladatom sok-sok nevet megjegyezni, ami nem kis kihívás. De ezt nagyon szoktam élvezni, már csak azért is mert mindig nagyon érdekes, hogy kinek a nevét hogyan, miért tudom hamarabb megjegyezni. A plébánián is beindult a hittanoktatás, ami nagy öröm, mert ezeknek az alkalmaknak közösségformáló ereje is van. Olyan fantasztikus látni, hogyan növekszik egy -egy kisközösségben a bizalom, a megértés és egyáltalán a közösség összetartó ereje.

Építsük tovább plébániánk kis és nagy közösségeit és ezáltal Isten országát. Azt tapasztalom, hogy sok testvér lelkesedésében nincs hiány, aminek szívből örülök. Maradjon meg ez a lelkesedés továbbra is, és így menjünk tovább a megkezdett izgalmas, találkozásokkal teli úton! Nagyon köszönöm Gerber Alajosnak, hogy sok éven át lelkesen és lelkiismeretesen szerkesztette a Kertvárosi Krónikát! Miután Lojzi bácsi lemondott az újság szerkesztéséről, az ő javaslatát átgondolva és elfogadva, Faragó Andrást és Vágvölgyi Gergelyt kértem fel a folytatásra, amit ők örömmel elvállaltak. András és Gergő munkájára, szolgálatára, Isten bőséges áldását kérem! István atya

Szemelvények a Krónika megjelenése előtti évekből Dr. Molnár János kanonok plébános atyánk 1991-ben már hozzájárult, hogy Dr. Gerber Gábor és neje, Zsuzsanna készítsen és nyomtatásban is megjelentessen egy Egyházközségi Értesítőt (A4 formátumban) számítógéppel szerkesztve. Különleges volt ez a kiadvány, mert addig minden iratot egyszerű írógéppel és indigóval készítettünk. A lap felső részén már templomunk rajza található. A következő év (1992.) húsvétján és karácsonyán is jelent meg Értesítő. Majd 1993. kará4

csonyán kaptunk hírt a plébánia életéről. 1994 januárjában már bővebb információt közöl Molnár János plébános atya egyházközségünk fejlődéséről. Jelentős a hitoktatásban részesülő fiatalok száma: nyolcvan gyermek az iskolákban és százötven-kétszáz gyermek a plébánián! Fontos megjegyezni, hogy már itt említésre kerül még egy hittanterem létesítése. Örömmel fogadjuk, hogy a második oktató terem most az új plébánosunk, István atya általi átalakítás nyomán nagyobb

lett és a földszintre került, ami a közösségi használatra sokkal alkalmasabbá teszi. 1995 márciusában már a visszakapott Katolikus Kultúrház is említésre került az Értesítőben. Az újpesti plébániáknak ismét lehetőségük volt közös rendezvények szervezésére. Plébániánk külön is kapott két helyiséget szakköri foglalkozásokhoz. A továbbiakban az itt szervezett programokról is jelent meg híradás.

Ugyancsak 1994 januárjában jelent meg a hittanterem bejárata mellett a folyosón egy parafa tábla Hittanos Híradó, röviden Hi-Hi címmel. Ezzel főként a hittantanulók népes táborával kívántunk közvetlen kapcsolatot létesíteni. Szemléletes képek, viccek is vonzották a fiatalok tekintetét. Ők is rendszeresen gazdagították írásaikkal, rajzaikkal, verseikkel a parafalapot. Örömömre szolgál az is, hogy ez a tábla húsz év után is megtalálható. A folyosóról a hittanterem belső, ajtó melletti falára került, továbbra is híradóként. 1996 márciusában is a nyomtatott lapon jelentek meg a Katolikus Körben szervezett programok. A folyosói falra más tablók kerültek. 1997-ben ünnepeltük templomszentelésünk félszáz éves jubileumát. Ez alkalomból

kértünk és kaptunk – Pályi László atya által – a Járműszerelvényt Gyártó Vállalat vezérigazgatójától, Forgács József úrtól tíz képkeretet, hogy múltunkat, az eltelt ötven évet méltón bemutathassuk. (Köszönet a közvetítő Csicsai Attilának is!) Ennek a kis visszatekintésnek a célja a bátorítás, lelkesítés volt a jövőt illetően. Plébániánk új, fiatal vezetőt kapott Horváth István plébános atya személyében. Mint szavaiból és eddigi tetteiből is kitűnik, számára kiemelten fontos a hitélet, az egyházközségi élet támogatása minden korosztály számára. Ha közösségünk segítőkész lesz a megújulásban – amiben bízom –, akkor unokáink is örömteli évtizedekről számolhatnak majd be a jövő „Krónikájában”.

Főszerkesztői munkám végeztével, hálát adok a Gondviselő Atyának az eltelt sikeres évekért. Köszönet minden munkatársnak, közreműködőnek az áldozatos segítségért. Isten áldását kérem a további munkásokra is. Legyenek sok örömteli hír közvetítői megújuló közösségünkben. Hiszem, hogy nem csak a jó hírek, de példamutató, szeretetteljes baráti kapcsolat is vonzza majd hozzánk a körülöttünk élőket. MIND Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére! Dr. Gerber Alajos a szerző a Kertvárosi Krónika volt főszerkesztője

Tanít az élet Spanyolországban hallottam ezt a történetet: Egy gazdag, előrehaladott korú kereskedőnek nem voltak gyermekei. Tizenynyolc éves unokaöccse Juanito ezért minden évben nála töltötte a nyári vakációt. Az unokaöccs nem volt valami szorgalmas fiú. Ő könnyelműen csak a mának élt és így gondolkodott magában: a nagybácsim gazdag. Biztosan gondja lesz rám, mielőtt meghal. Amikor Juanito ilyen irányú célzásokat tett a nagybátyjának, az öregúr a következő ígéretet tette neki: X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

Ide hallgass, Juanito, végrendeletemben rád fogok hagyni anynyit, amennyi szükséges neked ahhoz, hogy jól indulj az életben. Röviddel ezután meghalt a nagybácsi szívinfarktusban. A fiú izgatottan rohant el az ügyvédhez, hogy megtudja, menynyit örökölt. Az ügyvéd kikereste az erre vonatkozó bekezdést, majd így szólt: „Szeretett Juanito unokaöcsémre örökségül öt márka összeget hagyok, melyen egy kis katekizmust vásárolhat, hogy életét

ne homokra építse, hanem az Igazság szilárd alapjára.” Az idős nagybácsi nagyon jól tudta, hogy a fiú csak még lustább lett volna, ha sok pénzt örököl tőle. Ez nem lett volna jó indulás az életbe. Ezért inkább világos útmutatásra volt szüksége, amit a katekizmusban röviden és velősen megtalál. Pierre Lefévre

5

Katolikusok és a politikai részvétel Választásokban gazdag év az idei: a szezont az országgyűlési választásokkal nyitottuk áprilisban, majd az Európai Parlament magyar képviselőit választottuk meg május végén, október derekán pedig országszerte a polgármesterekről, önkormányzati– és közgyűlési képviselőkről, valamint a kisebbségi önkormányzatok képviselőiről határozhatunk. (Sőt, Újpesten november végén időközi választás keretében ismét dönteni kell az országgyűlési képviselő személyéről.) Különleges esztendő ez, legközelebb húsz év(!) múlva esnek majd egy évre a választások. Ugyanakkor a voksolások ideje kiváló alkalmat biztosít arra, hogy röviden végiggondoljuk Egyház és politika, katolikusok és politika kapcsolatát.

E ponton tehát tévhiteket kell eloszlatnunk: a politika nem ördögtől való, nem olyan intézmény, amelytől az Egyháznak következetesen távol kell tartania magát. Ellenkezőleg: olyan eszköz, amely természeténél fogva az Egyházhoz közel áll, hiszen az Egyház is szüntelenül munkálkodik az emberi személy méltóságának fenntartásán, az emberi közösségek boldogulásának elősegítésén. Az Egyház számára nincs is testhez állóbb, természetesebb dolog, mint politizálni, ha a politika fogalmát keresztény dimenzióban értelmezzük. (A magam részéről szeretem mindezzel párhuzamba állítani az antik politikafelfogást is, amelyet – jelentős leegyszerűsítéssel – „a jó kormányzás művészeteként” lehet azonosítani.)

Elsősorban liberálisok által gyakran hangoztatott elv, hogy az Egyház ne politizáljon, vonuljon ki a politika terrénumáról és csak hitrendszerével törődjön, egyfajta bezárkózó intézményként. Akik ezt az érvet hangoztatják, szinte biztosan nincsenek tisztában az Egyház politikafogalmával (vagy tudatosan ignorálják azt), de még a politikatudomány klasszikusainak alapműveit sem feltétlenül ismerik (Max Weber szerint ugyanis „minden politika”, Tilo Schabert pedig arról értekezik legendás könyvének magyar kiadása elején, hogy „a politika az emberek elsőrendű valósága, bárhol éljenek is”). Tudnunk kell ugyanis, mit ért az Egyház politika alatt, az miben különbözik a pártpolitikától, majd ezen keresztül láthatjuk, miért hibás a „Egyház ne politizáljon” elv, s miért szükséges részt vennünk a politikai folyamatokban.

A fentiek alapján azonosított politikafogalom tehát nem egyezik meg a köznapi értelemben használt „politizál” igével, melynek jelentéstartama alapvetően a pártpolitikai aktivitáshoz kapcsolódik. Amikor arról beszélünk, hogy egy személy, vagy intézmény politikai tevékenységet folytat – helytelenül – elsősorban arra gondolunk, hogy pártpolitikai elköteleződésének megfelelően cselekszik, a napi politikai csatározásokban vesz részt és az érdekektől súlyosan megterhelt pártpolitikai arénában a minél szélesebb körű hatalomért harcol. Egyetérthetünk abban, hogy az ilyen jellegű, pártpolitikai színezetű politikai cselekvésektől az Egyháznak alapvetően tartózkodnia kell. Nem az a küldetése, hogy véleményt nyilvánítson egyes pártpolitikai kérdésekben, hogy véglegesen letegye a voksát egy politikus és/vagy párt, vagy kormány mellett. Küldetése ugyanis sokkal szélesebb távlatokban értelmezhető. Mindezen túl az Egyház ilyen jellegű elköteleződése önmaga számára sem lenne bölcs döntés. Az Egyház Krisztustól kapott missziós küldetése minden emberhez szól. Ezzel szemben az erős pártpolitikai kötődés valószínűleg sokakat távolmaradásra késztetne, így csorbulna az Egyház katolikus, azaz egyetemes jellege. De a történelmi síkon is azt látjuk, hogy alapvetően különbözik az Egyház és a pártpolitika: míg az Anyaszentegyház közel kétezer éve járja földi zarándokútját és az emberi történelem végéig velünk marad, a földkerekség legrégibb, jogutódlás nélkül ma is működő pártja mindössze alig kétszázhúsz éves. Ami, vagy aki ráadásul ma elfogadha-

Az Egyház társadalmi tanítása a politikai tevékenységet, azaz a közéleti tevékenységet a közjó előmozdításának eszközeként értelmezi. A tanítás szerint minden ember java „szükségképpen kapcsolatban áll a közjóval”, amely három elemben teljesedik ki: a személy tiszteletében, a szociális jólét és gyarapodás biztosításában, valamint a biztonságot nyújtó békében. A Katolikus Egyház Katekizmusának 1910. pontja pedig úgy fogalmaz: „Ha minden emberi közösségnek megvan a maga közjava, ami lehetővé teszi, hogy közösségnek tekintsék, akkor a közjó teljessége a politikai közösségben található meg”. A közjó teljességének letéteményese tehát a politikai közösség, elérésének kiemelt eszköze ezáltal pedig a politikai cselekvés. 6

tó volna az Egyház számára, az a pártpolitikai harctér folyamatos alakulása miatt könnyen lehet, hogy tíz-tizenöt év múlva már kifejezetten kínos lenne. Ugyanakkor a katolikus-keresztény politikaértelmezés alapján az Egyháznak igenis politizálnia kell. Felkészült érveléssel, határozottan meg kell fogalmaznia az emberi élet szentségét és méltóságát védelmező álláspontját az abortusz és az eutanázia körüli vitákban, ki kell állnia a konzervatív családmodell és a házasság szentsége mellett, oda kell állnia az elesettek, a nyomorban élők, az elnyomottak mellé, az ember méltóságából kiindulva küzdenie kell a gyermekekért és a nőkért, az erőszak áldozataiért. El kell ítélnie a háborús cselekményeket a béke védelme érdekében. Sürgetnie kell a nemzetközi összefogást az emberiség kollektív jólétének szem előtt tartásával. Mindebből pedig nem csupán az intézményesült Egyháznak kell kivennie a részét, hanem az Egyházat felépítő egyes tagoknak is (vö. mindannyian az Egyház tagjai vagyunk – mi magunk vagyunk „az” Egyház). A társadalmi tanítás alapján a közéletben való részvétel a felelősségből ered: mindannyian felelősek vagyunk mikro- mezzo- és makroszinten szerveződő közösségeinkért egyaránt; azaz

éppúgy felelősséggel tartozunk családtagjainkért, mint plébániai közösségünkért, mint nemzetünkért, mint az emberiség nagy családjáért. E felelősségünkből pedig az a kötelezettségünk származik, hogy részt vegyünk a közjó előmozdításában, ha pedig lehetőségünk nyílik rá (például választások alkalmával) a közjót szolgáló intézményrendszereket érintő felelős döntések meghozatalában is. A Katekizmus nagyon egyértelműen fogalmaz: „Az állampolgároknak, amennyire lehetséges, tevékenyen részt kell venniük a közéletben” (1915. pont). Mindez tehát arra ösztönözzön bennünket, hogy értékeinknek és lelkiismeretünknek megfelelően mi magunk is vegyünk részt a közjó előmozdításában, a közös döntéseink meghozatalában, a számunkra kiemelt jelentőséggel bíró eszmék és intézmények védelmében, e részvételünket pedig minél magasabb fokú tájékozottság és minél alaposabb felkészültség alapján végezzük. Nem szabad bezárkóznunk és hátat fordítanunk a világ dolgainak, hanem a fentiek alapján munkálkodnunk kell a közjó előmozdításán, a világ jobbá tételén. Nem szabad félnünk a politikától. Vágvölgyi Gergely a szerző politológus

„A kereszténység küldetésének furcsa félreértelmezése és leszűkítése volna, ha azt valaki kizárólag a szertartások gyakorlására és jótékonyságra korlátozná. Éppen ellenkezőleg: a kereszténység olyan tanítás, amely a morális kötelezettségek alapelveit minden síkon meg akarja szabni. (…) Az egyház a személy legfontosabb érdekeinek, szabadságának, méltóságának kiteljesedésének megőrzésével foglalkozik. Szembefordul mindennel, ami ezeket gúzsba köti.” Részlet Robert Schuman Európáért című könyvéből.

X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

7

Plébániai kirándulás Királyrétre István atya szeptember 20-án, szombaton kirándulásra hívta közösségünk tagjait. Az autómentes hétvégéhez is igazodva a résztvevők többsége fél nyolckor Rákospalota-Újpest vasútállomáson találkozott, hogy Kismarosig vonattal, majd onnan Királyrétig kisvasúttal tegye meg a távot. Délelőtt tíz óra körül gyűlt össze a csapat Királyrét egy alkalmas szegletében, amelynek a hatalmas csapat befogadása szerencsére nem okozott gondot. Amikor érkezés után atya körül összegyűltünk, bizony szó szerint fáradságot kellett venni a résztvevők összeszámlálásához, hiszen a gyerekek, apukák, anyukák, nagypapák, nagymamák, fiatalok és idősek, azaz mindenki figyelembevételével 130-nál is tovább kellett jutni a számolásban! Kenyérszaporításra ezúttal nem volt szükség, hiszen néhány

közösen költöttük el a kitűnőre sikerült gulyáslevest. A hazafelé fél háromkor induló kisvonatra való felszállás előtt a vállalkozó szelleműek kipróbálták még a hajtányokat a sínekkel nemcsak párhuzamos, hanem egy leesett lánc javítása kedvéért - arra merőleges irányban is. áldozatkész testvérünknek köszönhetően ebédre finom gulyáslevesre számíthattunk, amellyel mindenki jóllakhatott. Addig is, amíg ez elkészült, kiki választhatott a neki és családjának legmegfelelőbb programból. Így volt, aki mindvégig a készülő gulyásleves látótávolságában, a réten és környékén maradt, ahol lehetett játszani, a patakhoz menni és barlangot nézni. A túrázni vágyók egy kisebbekre szabott, és egy tapasztaltabbaknak való kirándulás közül választhattak. Egy órakor azonban már mindannyian újra a réten voltunk, ahol

Királyréti kirándulás - tini beszámoló A közös kirándulást megelőzően, péntek délután az ifik (körübelül tizen) elmentünk István atyával Szokolyára. Itt esti programunk volt a másnapi gulyásba való zöldségek megpucolása és felvágása. A nap maradék részében is jól éreztük magunkat különböző játékok által, de tartalékoltuk az erőnket szombatra. Reggel kisvasútra szálltunk, ahol csatlakoztunk a többi (kb. 130) kirándulóhoz. Királyréten egy nagy füves területen letelepedtünk, és amed-

8

dig néhányan a nem kis menynyiségű gulyáslevest főzték, a nagy tömeg kirándult. Kissé elfáradva értünk vissza, és mindenki jóllakott az ebéddel. Valaki gránátot (apró, vörös kő) ment keresni, mások hajtányozni indultak. Sajnos sokaknak sietniük kellett, hogy elérjék a vonatot, így hamar vége lett ennek a tartalmas és népes kirándulásnak. Reméljük, lesz még ilyen máskor is!!! Kerek Tilla és Attila

A programlehetőségek között tehát mindenki találhatott kedvére valót, a jókedv megalapozásából pedig csodálatos napsütéssel az időjárás is kivette a részét. Köszönjük István atyának és mindazoknak, akik a szervezésben, gulyásfőzésben és osztásban részt vettek! Reméljük, ez egy remek sorozat kezdete volt, és találkozunk még szép és kellemes Budapestkörnyéki kirándulóhelyeken! Arnold Ákos

Megújul az ujpestkertvaros.hu A minden téren újjáalakuló, változó, felfrissülő plébánia honlapja is ráncfelvarrás előtt áll - frissülnek a tartalmak és megváltozik a külcsín is. Az újdonságokról Csambalik Lászlót, a honlap főszerkesztőjét kérdeztük. Milyen változást tapasztal majd az, aki visszatérő látogatóként megnyitja az új oldalt? A legszembeötlőbb különbség a megváltozott kinézet lesz az új honlapon. Az új dizájnnal egy fiatalos, vidám, élettel teli plébániát szeretnénk bemutatni, ami mégis emberközeli és minden érdeklődő számára nyitott, befogadó. Megváltozott a nyitóoldal tartalma, letisztult formában mutatja meg a legújabb információkat a plébániai életből. A legfontosabb tartalmak, mint a hirdetés, miserend vagy mint a hittanórák rendje a jobb oldalon lévő feltűnő fülekkel érhető el. Felettük, a jobb felső sarokban lévő linkekkel pedig a plébánia egyéb közösségi oldalaira jutunk el. Ami viszont nem látszik, hogy az oldal kódolása az alapokból lett újraírva, így a mai technikai elvárásoknak is megfelel. Mit tartasz a legfőbb tartalmi változásoknak és mi indokolta ezeket a változtatásokat? A korábbi oldal zsúfoltságát úgy oldottam meg, hogy néhány tartalmat "egy lappal beljebb" tettem, így most például egyet kattintani kell a vasárnapi hirdetésért is. Cserébe viszont maradt hely egy nagyobb méretű képre, ami például jobban X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

megfoghat egy oldalra tévedő keresőt, mint a tömör, végeláthatatlan szöveg. A honlapon jellemzően rövid hírek, plakátok, hanganyagok, képgalériák kerülnek megosztásra. Az ilyen tartalmakat jól kiegészíti a beillesztett Facebook modul, ahol jobban pörögnek a hírek, naprakészebb tud lenni, mint egy ritkábban frissülő oldal. Így ez a két rész jól kiegészíti egymást a nyitólapon. Fontos helye van még a plébániai online naptárnak is, ami egy nagyon könynyen és sok ember által szerkeszthető programgyűjtemény. Ha minden kisközösségi vezető lelkiismeretesen használja, az esetleges programütközések, keresztbeszervezések könnyedén elkerülhetők, nem beszélve arról, hogy az egész közösség naprakészen informálódhat a soron következő programokról. „Többekről tudok, akik úgy csatlakoztak egy-egy kisközösségünkhöz, hogy olvastak róluk a honlapon”

Kiknek ajánlanád leginkább a megújult honlapot? Az oldal látogatottsága az utóbbi években kezdett egy kicsit emelkedni, reméljük, ez a tendencia új lendületet kap és a

közösségünk mind több tagja fogja használni ezt a médiumot is. Így tehát ajánlom mindenkinek, aki szeretne a plébániai közösséggel együtt élni, visszanézni, visszaolvasni, visszahallgatni korábbi anyagokat. Nyilván a tapasztalatokon is alapul sokak óvó megjegyzése, miszerint az Egyház nincs otthon az internet világában, nem is kéne erőltetnie a komoly volumenű jelenlétet. Sokévi felelős szerkesztői munka után mit gondolsz erről a felvetésről? Ezt a megjegyzést kissé álságosnak érzem. Úgy gondolom, hogy manapság az internet anynyira az életünk részévé vált, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne használjuk, mert fontos dolgokról maradunk le. Másrészt pedig a legkisebb cégeknek is van már weboldala, ahol bemutatkoznak, információkat osztanak meg magukról. Mennyire inkább kell akkor egy igazán élő közösségnek jelen lennie és ezen a csatornán is evangelizálnia! Milyen előnyökkel szolgálhat a plébánia számára az online jelenlét? Ahogy korábban említettem, ma így lehet hatékonyan evangelizálni.Többekről tudok, akik úgy csatlakoztak egy-egy kisközösségünkhöz, hogy olvastak róluk a honlapon. Másrészt a különböző elektronikus tartalmak megosztására még nem találtak ki jobbat, mint egy könnyen áttekinthető, logikus felépítésű weboldalt. VG. 9

Nyári tábor Aggteleken Idén is, mint már két éve mindig, a Szülői Fórum szervezte meg a gyerekek és ifjak nyári táboroztatását. Megbeszélések, pályázatok benyújtása, egyeztetések és sok-sok apró, de fontos megállapodás után 2014.07.28 – 08.02-ig Aggteleken várt minket a jól megérdemelt pihenés. A táborban 32 gyermek és 12 felnőtt vett részt. A tábornyitó szentmisét még László atya mondta. Miután elindultunk, utunk első állomása Miskolcon az Avasi arborétum volt, ahol csak örökzöldek voltak. Itt különféle tobozokat is találhattunk a több száz féle fenyő és tuja alatt. Miután kigyönyörködtük magunkat, a célállomás felé tartottunk. Különösen kanyargós utunk után értünk Aggtelekre egy igen családias hangulatú ifjúsági üdülőhelyre, ahol rögtön felavattuk a focipályát. A kiadós vacsora után egy vetélkedővel zártuk a napot, ami összerázta a csapatot. Fiúk-lányok ellen, ahogy tavaly is, és most szépítettek a fiúk. Nagy siker volt a „Már minálunk babám” dallamára írt dicsérő dal, amiben a csapatoknak egymást kellett dicsérniük. A második nap délelőttjén új plébánosunk, István atya tartott korosztályi bontásban lelkigyakorlatot. Nagyon örültünk neki, hogy (bár ezeken a napokon még nem volt velünk hivatalosan, de) elfogadta meghívásunkat és az első két napon lelki vezetőnk lett a táborban. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk. (Ef 2,10) Erről elmélkedtünk. Délután kirándulni mentünk a szádvári tanösvényre. Megnéztük a Tetves-forrást, és a szádvári szekérúton fölfele értük el a vár romjait. Nagyszerű időnk volt, pedig hallottuk, hogy Budapesten megint leszakadt az ég. Az estéink csillagnézéssel, nagy beszélgetésekkel, játékokkal teltek. Harmadik napon az Aggteleki cseppkőbarlangot néztük meg. Lefelé egy szűk lépcsősoron kellett lecaplatnunk, ami kissé szorongatott érzést keltett,

10

de amint leértünk, csodaszép, hatalmas és tágas barlangba értünk. Végig csodálhattuk a cseppkövek gazdagságát és megnéztük a legnagyobb és a még ma is igen aktív cseppkőképződményeket. Az Óriások barlangjában pedig egy ősember lábnyomot is mutatott vezetőnk és itt megtapasztalhattuk, milyen a vaksötétség. Csodálatos zene mellett villantak fel fények, megvilágítva egy-egy cseppkő oszlopot, majd jó 10 másodpercre teljes sötétség borult ránk. Furcsa volt és egyben megható, mint egy anyaméhben. Délután a helyi parkba mentünk sportolni, métázni, kicsit leheveredni, amikor is a métázás közben egyik felnőtt segítőnknek eltörött a bokája. Hősiesen viselte, ahogy a nagy fájdalmai között mindenki érte aggódott. Két áldozatkész apuka még aznap visszahozta őt Budapestre, ahol másnap meg is műtötték. Negyedik napon a keleméri mohos lápot mentünk megnézni. Vezetőnk Gyulai Iván volt, akitől rengeteg tudást kaphattunk a láp szerkezetéről, az azt körülvevő erdő élővilágáról és arról, hogy itt bizony éltek régebben emberek. Bizonyította ezt a Kisasszonyfa és a hozzá fűződő mondák, illetve az erdőben található várrom. Ennél a romnál olvastatta fel velünk Tompa Mihály, a környék híres költő-lelkészének versét, a Mohos címűt. Iván bácsi kíséretével még azt is kipróbálhattuk, hogy milyen a lápon járni. Nagyszerű élmény egy nagyszerű emberrel. Délután átmentünk Gömörszőlősre, ahol nemez és kenyérdagasztás, -sütés várta az ifjabbakat. A nagyobbaknak Iván bácsi a fenntartható fejlődéssel és környezetvédelemmel kapcsolatban tartott igazán érdekes és megszívelendő előadást. Ötödik nap a közkedvelt számháború foglalta le a társaságot. Akik kevésbé szeretik ezt a játékot, azokat pedig a kézműves asztal várta. Ezen a napon néztük meg a világ legnagyobb köny-

vét Szinpertiben és lovagoltunk Jósvafőn. A nagy meleget feledtette velünk a Jósva patakban tett kis pancsolásunk és a fagyizás. Este a tábortűznél búcsúztunk a helytől. Hatodik napon délelőtt akadályversenyen vehettek részt a táborlakók, majd ebéd után a csoportok előadását néztük meg. Az elmúlt években ez a program volt a tábor fénypontja, amikor könnyesre nevettük magunkat – ez most sem maradt el. Idei témánk: egy plébánia élete. Megnézhettük, milyen az, amikor egy püspök jön plébániát látogatni, vagy megtudtuk, milyen gondolatok kavaroghatnak egy pap fejében a szentmise alatt (… kérünk Téged, hallgattass el minket…), és bepillantást nyertünk a ministránsok vidám életébe. Itthon már új plébánosunk, István atya várt minket és tartotta meg nekünk a plébánia egyik nagytermében táborzáró szentmisénket, miközben kint szakadt az eső.

A Szülői Fórum már három éve gardírozza a nyári tábort. Ez alatt egyre jobb és jobb lett a szervezők közötti együttműködés, bővült a gyerekek-, ifjak létszáma és a táborok is egyre több élményt és értéket tudtak átadni a jelenlevőknek. Köszönet ezért a Szülői Fórum aktív tagjainak, elsősorban Ferencz Katinak és Gyulának (a tavalyi táborvezetőknek), Szilvácsku Zsoltnak és Erikának (az idei táborvezetőknek), Dalmadi Balázsnak és Borinak, Gersei Katának és Tominak, Gógucz Emmának és Kemenes Andrásnak, Endrődi Móninak, Vágvölgyi Gergőnek (a legelső tábor vezetőjének), valamint mindazoknak köszönet, akik háttérmunkájukkal, esetleg imáikkal megkönnyítették a táborszervezők feladatait!

egy táborlakó

Hodász András atya újmiséje templomunkban Plébánosunk hívta meg Hodász András újmisés papot templomunkba, aki 2014.09.21-én mutatott be szentmisét nálunk. Nem titkolta István atya, hogy azért is hívta meg hozzánk András atyát, mert nagyon jól beszél. Mint később András atya mondta, ő csak hagyja, hogy a Szentlélek szóljon általa és megpróbál minél kevesebb akadályt gördíteni elé. Azt hiszem, ez nagyon jól sikerült a magyar tanárból pappá lett atyának. András atya humort sem mellőző szentbeszédét sokszor nevetések tarkították, mert a hallgatóság is tökéletesen értette, miről is beszél. Remélem, plébánosunk még meg fogja hívni András atyát, és lesz még alkalmunk őt hallgatni! A vasárnapi evangélium a Mt 20,1-16 a mennyek országa hasonlatról szólt, amiben Jézus az Isten ajándékát ahhoz az egy dínárhoz hasonlítja, amit minden munkás megkap, dolgozzon az urának egy napot, vagy csak pár órát. Az atya ahhoz a jobb latorhoz hasonlította a kevesebbet dolgozókat, aki a kereszten tért meg. Nem az utolsó pillanatban, hanem ez elsőben, amikor találkozott Jézussal. Te hogy állsz a megtéréssel? Ki van a szíved közepén? Istennek adtad az életed, vagy csak majd? Isten a MAi napot adta! Az ördög kísértése, hogy azt a két kis betűt hozzá teszi és a megtérésedet késlelteti, elég lesz MAjd, csak holnaptól. Isten itt és most kéri tőled, szeresd őt és embertársadat. Térj meg! Vajon mit érezhetett az a 99 juh, akiket a pásztor ott hagyott, vagy a nagyobb testvér, aki mindig ott volt X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

az atya mellett és méltatlankodott az öccse visszatértén, vagy azok a munkások, akik a nap elején kezdtek el dolgozni?! Mert bár ott vannak az Atya közelében, de a szívük már rég elkanyarodott. A te szíved vajon Isten felé van fordulva? Vagy már az is rég elkanyarodott és méltatlankodsz, amikor egy bűnös testvéred megtéréssel keresi az Urat? Végül egy történetet hallhattunk egy királyról, aki azért tartotta a bolondját, hogy mindig legyen valaki, aki megmondja neki „az őszintét”. Halálos ágyán is hívatja a király a bolondot, aki azt kérdezi tőle: - Tényleg el kell menned, királyom? - Tényleg. - És van térképed arról, ahova mész? - Nincs. - És viszel magaddal valami elemózsiát, vagy valamit, ami segít neked? - Semmit. Ekkor a bolond leveszi a sapkáját és mondja a királynak: - Akkor te nagyobb bolond vagy, mint én, mert tudtad, hogy nagy útra kell menned, de sehogy sem készültél erre fel. Te hogyan készülsz az utadra?! Gersei Kata

11

A cserkészek és Indiana Jones esete a Mátrában Az újpesti 1918. sz. Xantus János és a békési 175. sz. Bocskai István Cserkészcsapat közös nyári tábora. Szól kitartásról, bátorságról, májkrémről és nutelláról. Írták és rendezték: tiszteletbeli-, leendő -, és vérbeli cserkésztestvérek. 10 nap után tükörbe nézve ténylegesen az a klisés érzés fogott el, hogy nem ugyanazt az embert látom, aki voltam a tábor elején. 19 éves fejjel és némi aggállyal veselkedtem neki első cserkésztáboromnak, nem egészen tudtam, hogy mire számíthatok: egyesek riogattak, míg mások örök élményeket ígérve támogattak. Első nap, miután szuper nagy csomagjainkkal megérkeztünk, a tábor szóról alkotott fogalom teljesen átalakult bennem. Együttes erő szükségeltetett ahhoz, hogy összeszereljük a latrinát, a mosdótálakat és a szemeteseket, hogy felverjük a sátrainkat és közösen elkészítsük a jól megérdemelt vacsorát. A tábor keretmeséje az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmre épült, melyet napról napra tovább folytatva szépen fokozatosan a gyerekek is beleélhették magukat a történetbe. Rejtélyes módon a táborparancsnok eltűnése és Indy felbukkanása mindig egy időbe esett. A reggelek az esős körülményekhez képest egészen jól indultak. Miután meghallottuk a kürtöt és a „...többieknek ébresztő, FÖL!” szavakat, a sátrakból kikászálódva a bokáig érő sárban viszonylag jól tűrtük a reggeli tornát és a négyütemű fekvőtámaszokat. Minden nap más kihívásokkal teli program várt minket, melyeken az őrsök erejükön felül teljesítettek. Megoldották a Maria Schlüssel által eléjük állított feladatokat, felkeltek hajnalban és kiszabadították Indy apját, visszaszerezték a naplót, amit a német katonatisztek oroztak el és kisebb-nagyobb sikerrel rá is bukkantak a Szent Grálra. Mégis, talán egy programot emelnék ki, amely leginkább segítette a tábori kis csapatunk összekovácsolódását, és azt, hogy még jobban feltérképezhessük egymás tűréshatárait. Ez a minden erőnket igénybevevő program a két napos túra volt, melynek nagy része hegymenetben zajlott. Az útra konzerv töltött káposztát kaptunk, melyet a zsák mélyére rejtve az egész csapat egy emberként sóhajtotta: nutellás kenyér. Az éhség nagyúr, még a legkeményebbeket is legyőzi, végül mindenki ráfanyalodott a konzervre, de csupán addig, amíg meg nem éreztük a mennyeinek nem mond12

ható manna valódi ízét. A túrán azt is megtapasztalhattuk, hogy hiába vagyunk kitartóak, rendíthetetlenek vagy akár hősök, ha az éjszaka közepén kell sátrat verni egy idő után mindenkinek elfogy a türelme, de mint egy jól összeszokott csapat, ezt is megoldottuk közösen. Másnap fáradtan bár, de megfogyatkozva nem vonult be a győzelmi menet a jól megérdemelt nutelláért a táborba. S amit az első nap felépítettünk, utolsó nap lebontottuk és olyan szép rendben hagytuk ott a természetet, mintha ott sem jártunk volna. Ezért tud olyan lenni ez az együtt töltött 9 nap, mint egy túlságosan is valósághűre sikeredett mese. Kalandra vágytam és azt hiszem még inkább kalandra éhesen jöttem haza. No, nem mintha a tábor nem nyújtott volna elég lehetőséget az eddig még nem ismert nomádságra való hajlamom kiélésére, csak egyszerűen rájöttem arra, hogy a cserkészet olyan bőkezűen ad, hogy az élményeket legszívesebben kis masnival átkötve adnád tovább. Nyári programjaink voltak még: 3 napos eszperantó fesztivál, kertvárosi búcsú, újpesti városnapok, és a klubhelységünk felújítása. Elbert Sára 1918. sz. Xantus János Cserkészcsapat cserkésze

KÖVETKEZÖ PRÖGRAMJAINK 2014.10.03-tól minden héten pénteken, cserkészfoglalkozások (kezdés: 17:00) 2014.10.23-25: Őszi portya 2014.11.15: Xantus nap 2014.12.20: Cserkész karácsony + egyéb szövetségi, kertvárosi és újpesti programok!

[email protected] www.facebook.com/1918xantus

Ministránsok Parádon Az idei ministránstábort Parádon, a Mátra szívében tartottuk. A helyi plébánia épületében kaptunk szállást, és nagy meglepetésünkre az elmúlt táborokhoz képest, szinte "luxuskörülmények" fogadtak bennünket. A program idén is változatos volt, többek között kirándultunk, beszélgettünk, sütögettünk és még élményparkba is eljutottunk. De a mostani tábort nem a foci szelleme

hatotta át, hanem - csak, hogy a labdajátékoknál maradjunk - a

partizán. A hét végére István atya is csatlakozott hozzánk,

aki már szentmisét is tudott celebrálni nekünk. Vele már a futball sem maradhatott el. Ha esett az eső, akkor üvegfújást néztünk a közeli hutában. A tábort közös misével zártuk itthon, a plébánián. Továbbra is várjuk azok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának közösségünkhöz! Jelentkezni a [email protected] címen lehet.

A Baba-Mama Klub jóhírei Vendégünk a konduktor Augusztusi baba-mama klubunkon Pálinkásné Vígh Andrea konduktor tartott előadást a gyermekek mozgásfejlődése és tanulási nehézségeik közti kapcsolatról: hogy miért is fontos, hogy bizonyos mozgások ne maradjanak ki, illetve ha kimarad, miért kell pótolni, hogyan lehet felismerni a tanulási nehézségeket, és hogyan lehet a gyermeket fejleszteni. Az előadásról bővebben lehet olvasni baba-mama blogunkon: www.kertvarosibabamama. blogspot.hu

Következő alkalmaink: Október 8., 22. November 13., 27.

X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

Óvodai beszoktatás kontra gyerekbetegségek Elkezdődött a tanév és vele együtt az óvodai beszoktatások is. A gyerekünk kezét ilyenkor a legnehezebb elengedni, mivel abban a pár évben szinte csak velünk volt. De ha közösség, akkor alkalmazkodás is, bizony az ottani bacikultúrához is. Az eddig egészséges gyermek könnyen válhat beteges gyermekké, aki bizony pár nap után már a gyerek rendelőben ül. Alig jár óvodába, mert a betegség mindig ledönti lábáról. Ilyenkor jönnek a praktikák, hogy hogyan erősítsük gyermekeink immunrendszerét. Megoszlanak a vélemények a multivinamin adásáról. Van aki feleslegesnek tartja, van aki meg előnyösnek. Ami nagyon fontos, hogy gyermekünk megfelelően étkezzen. A napi öt étkezést nem érdemes kihagyni. Kutatások bizonyítják, hogy a teljes kiörlésű gabonafélék, tej-

termékek, zöldség, gyümölcsök fogyasztása jótékony hatással van a szervezetre, bélflórára. Svéd kutatók kimutatták, hogy a probiotikumok adásával a kisgyermekek betegség-ellenálló képessége javul. Ha beteg a kicsi, és antibiotikumot kap, fontos, hogy probiotikumot is kapjon hozzá. Mivel ősszel már nem süt úgy a nap nem jut elég d-vitamin a szervezetbe. Így az őszi-téli időszakban érdemes ezt pótolni, mert véd a felső légúti betegségek ellen és a csontképzésben is nagyon fontos feladatot lát el. A beszoktatás kihívásokkal teli időszak a gyereknek-szülőnek egyaránt. Bíztató azonban, hogy gyerekenként csak egyszer kell túlesni ezen az időszakon és ezáltal az immunrendszerük ellenállóbb, közösségkompatibilisebb lesz. Csambalikné Simon Hajnalka 13

Rózsafüzér Társulat Kedves Rózsafüzéres Társaim! Hálát adok Istennek a közel két évtizedes együtt imádkozásért. 1996-ban, László atya kérésére szerveztem meg a Társulatot. Kezdetben az ifjúsági hittanosokkal. Később a felnőttek is csatlakoztak hozzánk, és így létszámunk ma már jelentős. Többen vannak, akik a havi titokcserés imádságon nem tudnak részt venni, de a vállalt tizedet naponta mondják. Imáinkat többek között felajánlottuk családjainkért, plébániai közösségünkért, betegein-

kért, eltávozottainkért és kinekkinek egyéni szándékára. A megújuló plébániai élet késztetett arra, hogy a Társulat vezetését tovább adjam. Erre a feladatra Bíró Erzsikét, Társulatunk tevékeny tagját kértem fel, aki ezt szeptembertől örömmel el is vállalta. Én természetesen a Társulatban maradok, és ha szükséges, segítek. Isten áldása legyen továbbra is közös, imádságos életünkön! Szeretettel: Gerberné Márta

Plébániai lelkigyakorlat Leányfalun 2012. évben volt lelkigyakorlata plébániánk közösségének először a leányfalui lelkigyakorlatos házban. Akkor gondoltam arra, hogy jó lenne két évente megszervezni egy-egy ilyen 4 napos együttlétet. Aki valóban komolyan veszi a Jóistennel való kapcsolatát, törekszik arra, hogy egyre közelebb kerüljön Hozzá, annak évente egyszer nagyon jól esik ez a pár nap, amikor kiszabadulhat a mindennapok rohanásából és csak Istenre figyelhet.

las és Istenhez emelő előadásokat hallgathattunk. A nagy meleg és a „silentium” ellenére, amit a nagy többség - kis jóindulattal - be is tudott tartani, nagyon jól éreztük magunkat. Köszönöm mindenkinek a fáradozását, aki bármilyen módon segített a lelkigyakorlat alatti és utáni szervezési dolgokban! Az előadások hanganyaga és pár fénykép megtalálható a plébánia honlapján. Javaslom, hogy aki teheti, hallgassa őket végig – nem fogja megbánni!

szem majd időben hirdetni, hogy tudjon róla mindenki, aki el szeretne jönni. Remélem, szokásunkká válik előbbutóbb, hogy törekedjünk Istenre figyelve elvonulni a világ zajától, kissé el tudjunk csendesedni. Előre jelzem, hogy ezek minden esetben silentiumos lelkigyakorlatok lesznek, tehát csak azokat várjuk, akik 4 napig valóban elcsendesedni jönnek, és meg tudják állni azt, hogy a kápolnában, kertben, folyosókon beszélgessenek.

Tehát az idei évben is leutaztunk Leányfalura, hogy Istennek adjuk ezt a pár napot. Dr. Stella Leontin atya vállalta, hogy végig velünk lesz, nem csak az előadások, hanem az összes program színvonalát emelve a jelenlétével. Leontin atya nem hazudtolta meg önmagát, valóban nagyon színvona-

Tehát szeretnék hagyományt teremteni azzal, hogy kétévente – ha nincsen plébániai nagytábor – szervezzünk egy-egy kihelyezett lelkigyakorlatot. Nem garantáltan mindig Leányfalun, de lehetőleg Budapest közelében, hogy akik csak egy-egy napra tudnak beugrani, azok se maradjanak ki belőle. Igyek-

Horváthné Kati

14

Karitászcsoportunk hírei Egyre több a beteg, idősödő, elszegényedett, eladósodott, esetleg munkanélküli ember, aki a társadalom peremére szorul. A Katolikus Egyház Krisztus óta egyik alapfeladatának tekinti, hogy ezekről a kiszolgáltatott emberekről gondoskodjon, ezáltal is eljutatva hozzájuk Krisztus szeretetét és az evangélium örömhírét. Mondhatjuk, hogy e nélkül, a mások felé forduló, önzetlen szeretet szolgálat nélkül a hitünk nem élő hit, csak rutin és önmegvalósítás. Aki kényelmesen elfordul a rászorulóktól, de közben arról prédikál nekik, hogy boldoguljanak valahogy, lakjanak jól és higgyenek Krisztusban, aki a szeretet Istenét hozta el közénk – nos, az enyhén szólva is hiteltelen keresztény. Ezeknek is mondja Isten: „langyos vagy, ezért kivetlek a számból”. Sajnos a plébániánkon működő Karitász csoport ereje véges. Már csak heten vagyunk, és az átlag életkor meghaladja a 60 évet. Akik dolgoznak benne, nagyon lelkesek, szolgálatkészek, de egyszerűen nem bírják azt a sok feladatot, ami egy valóban jól működő Karitász alapfeladata kellene, hogy legyen. Éppen ezért szeretettel tájékoztatjuk a kedves testvéreket, hogy a plébániai Karitász tagtoborzót hirdet. Ha van néha egy- egy napod, amikor nem a saját problémád foglalkoztat, hanem másokra is szánsz időd, gyere közénk és segíts! Jó terápia az elmagányosodás, a depresszió ellen! Válassz az alábbi területek közül, és hívj fel, vagy írj nekem. Minél többen vagyunk, annál kevesebb munka jut egy emberre. Különböző területek vannak – lehet kampányszerűen egy- egy feladatot választani, illetve olyat, amit folyamatosan bevállalsz. Tőled függ, mire van indíttatásod. Tudom magamról is, hogy vannak élethelyzetek, mikor egyszerűen nem tud az ember pluszt bevállalni (pl. otthoni beteg, kisgyermekek). Vagy már amúgy is a fél életét a plébánián tölti a különböző feladatok miatt. Nem őrájuk gondolok. Hanem- valljuk be őszintén - a legtöbb ember azért tudna időt szakítani, ha nagyon akarna. Akinek már kiröpültek a gyermekei, vagy egyedülálló, esetleg még ifjú és bohó – nos, az valószínű, hogy tudna valamennyi energiát szánni rászoruló embertársaira is. Aki amúgy nem sok vizet zavar a

közösség életében, csak részt vesz a szentmisén és hazamegy. Gondold át, te hova tartozol. Gondold át – hogy ha neked lesz szükséged segítségre, beteg leszel, kiszolgáltatott, vagy csak egyszerűen nem lesz mit enned, hol aludnod - megkapod- e valakitől, ha te nem segítesz, mikor lehetőséged van rá. Hogy mit látnak a körülötted élő családtagjaid – te hogy állsz a rászorulókhoz? Ők is ezt tanulják el tőled – és ők is így fognak viselkedni a környezetükkel – még az is lehet, hogy éppen veled. Ezek komoly dolgok. Nem szabad szépen udvariasan, a fejünket félre fordítva átlépni rajtuk. Mert esetleg megkapjuk: „amikor éhes voltam, nem adtatok ennem, amikor szomjas voltam, nem adtatok, innom, ruhátlan voltam és nem ruháztatok fel, beteg voltam és nem látogattatok…” Az alábbi területek várnak segítőkre: betegek kórházi látogatása (központilag szervezett, 4 alkalmas képzés elvégzésével) betegek otthoni segítése egyszerű idős- beteglátogatás, beszélgetéssel központi élelmiszer segélyek átvétele, elosztása hajléktalanoknak és rászorulóknak élelmiszergyűjtés és elosztás (húsvét, karácsony) zarándoklatok szervezése Erzsébet kenyér szervezése, osztása rendezvények és agapék süteménnyel való ellátása lelki beszélgetés (kapcsolódó végzettséggel, illetve gyakorlattal) Tehát kérlek, hogy gondold át és gyere segíteni! Nem akadály, ha nem ismersz senkit. Kezdd el most az aktív keresztény életet! Hidd el, jó társaságba kerülsz. Horváthné Kati karitászvezető mobil: 0630/299-8882; email: [email protected]

Karitász-fogadóóra november 1-től: minden hétfőn 18-19 óráig. X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

15

Könyvajánló Michael Hesemann – Arturo Mari: II. János Pál – Örökség és karizma II. János Pál pápa a világtörténelem egyik óriása volt. Élete és műve mindannyiunkat megváltoztatta, Isten tevékenysége nyilvánvalóvá lett általa. Az Egyházat bevezette a harmadik évezredbe, visszahozta a fiatalságot, diktatúrákat győzött le. Megmutatta, hogy nem a fegyverek okozta borzalmakkal, hanem állhatatos, erős, Istenbe vetett hittel lehet megfékezni egy káros, milliókat megnyo-

morító ideológiát. Ajánlom ezt a könyvet a fiataloknak, akik ma csak piknikről és némely politikusnak tulajdonított dicshimnuszokról hallanak. Az író kiváló, olvasmányos stílusban megírt könyvének ha csak az első fejezetét elolvassák, úgy érezhetik, hogy filmet néznek. Arturo Mari 27 éven át volt a pápa személyes fotográfusa, sok feledhetetlen pillanatot rögzített kamerájával. Felvételei teszik teljessé a könyvet, amelyek közül kiválogatta és elmesélte a képek történetét. Megmutatta ezzel egy szent mélysé-

gesen emberi arcát, akinek élete ma is a remény páratlan üzenete.

imádságos szent életével magyar népünk apostolává formálta, hogy végül szentté legyen. Adalbert az Esztergomi Főegyházmegye védőszentje. Neve magyarul Béla.

níti bűnös életüket. A pápához indul tanácsot kérni. 990-ben Rómában bencés szerzetes lesz. Később visszahívják Prágába, de hazaérkezve mindent úgy talál, ahogy hagyta. Ekkor indul Magyarországra. Innen újra vissza akar térni Prágába, de elzavarják. Térítőútra indul Lengyelországba, térít és keresztel. Onnan a teljesen pogány poroszokhoz indul, ahol nagyon ellenséges hangulat fogadja. Miközben ellenségeiért imádkozik, egy lándzsával leszúrják. 997. április 23-án szenvedett vértanúhalált. II. Szilveszter 999-ben a szentek sorába iktatja.

MÉZs

Szentek élete Prágai Szent Adalbert Nem magyar származású, de imádságos szent életével, a pogány magyarok keresztény hitre térítésével a magyar szentek sorában tartjuk számon. Csak egy évet, 994-995 között volt nálunk. Ő keresztelte meg Géza fejedelmet, és fiát, Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta, majd ő bérmálta meg s

Rövid életrajza: 956 körül cseh fejedelmi családban született, apja szláv, anyja szász, a keresztségben a Vojtech nevet kapja. Szülei világi pályára szánják, de egy súlyos betegség után belátják, Istennek más a szándéka fiukkal. A magdeburgi dóm híres iskolájában tanul, ahol kitűnik jó képességeivel. 983-ban pappá, és még azon évben püspökké szentelik. A nép öröme hamar haragba fordul, mert az új püspök helytele-

MÉZs

16

Örömhírek Örömmel adjuk hírül, hogy augusztus 24-én megszületett Valkóczi Luca (3280g és 55 cm), Szvath Zsófi és Valkóczi Károly második gyermeke. Nővére, Polla is már nagyon várta kistestvére érkezését. Szeptember 20-án reggel látta meg a napvilágot Gerber Krisztina és Dörnyei Kristóf első gyermeke Dörnyei Bendegúz (3600g és 57 cm). Baba-mama jól vannak. Szeptember 26-án este született meg Gerber Andi és Balázs első gyermeke, Gerber Botond (3750g és 55cm). Szeretettel gratulálunk!

Régi szokás szerint Baba-Mama Klubunk az újdonsült kismamáknak komatálat szervez, melyhez kérik a kedves hívek segítségét is. Aki úgy érzi, hogy tudna segíteni egy tál étellel, süteménnyel, hogy megkönnyítsük a kismamák napjait, kérjük, jelentkezzen a 0620/7700-559-es számon, vagy e-mailben a [email protected] címen. Segítségüket előre is köszönjük!

Isten hozta őket kis közösségünkben!

Gratulálunk! Újpest Önkormányzata az idei Városnapok alkalmából Újpestért Díjban részesítette Kőrösné dr. Mikis Márta tudományos kutatót, valamint Elismerő Oklevelet vehetett át Czermann Tamás autóvillamossági szerelő mester. Mindkét díjazott plébániánk képviselőtestületének aktív tagja. Örömmel gratulálunk és Isten áldását kérjük további alkotó, közösséget segítő életükre!

Hangversenyek templomunkban

Faragó Ákos orgonakoncertje lesz templomunkban október 19-én, vasárnap az esti mise után, 19 órakor. Műsoron: Bach, Vierne, Böelmann művei lesznek. (A belépés ingyenes.)

Október 31-én pénteken estére is koncertet tervezünk templomunkban. Orgona és kamarazene lesz műsoron, a részleteket majd a koncertet megelőző héten kitett plakáton olvashatjuk. Jakabné Kovács Márta

X I X . É V F O LY A M 9 - 1 0 . S Z Á M

17

Programnaptár Október: 5. vasárnap: Évközi 27. vasárnap. Plébániánk villanyhálózatának korszerűsítésére gyűjtünk. Isten fizesse meg adományaikat! Az esti szentmise után az Egyházközségi Képviselőtestület ülése. 6. hétfő: az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója, nemzeti gyásznap. 7. kedd: Rózsafüzér Királynője ünnep 8. szerda: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya. Baba-Mama Klub a plébánián 10 és 12 óra között. 12. vasárnap: Évközi 28. vasárnap. Az esti misén a gitáros ifjúsági énekkar szolgál. Önkormányzati választások. 19. vasárnap: Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap. Az esti mise után Faragó Ákos orgonakoncertje. 22. szerda: Szent II. János Pál pápa emléknapja. Baba-Mama Klub a plébánián 10 és 12 óra között. 23. csütörtök: Kapisztrán Szent János áldozópap ünnepe, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulója. 25. szombat: 16:00-tól Idősebbek teadélutánja a plébánián 26. vasárnap: Évközi 30. vasárnap 31. péntek este orgona– és kamarazenei koncert a templomban. November: 1. szombat: Mindenszentek ünnepe 2. vasárnap: Évközi 31. vasárnap, halottak napja (Teljes búcsú nyerhető!) 5. szerda: Szent Imre herceg ünnepe 9. vasárnap: Évközi 32. vasárnap, a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe 16. vasárnap: Évközi 33. vasárnap 19. szerda: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 21. péntek: a Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban 23. vasárnap: Krisztus Király vasárnapja, évközi 34. vasárnap, az évközi idő utolsó vasárnapja 28. péntek - 29. szombat: ifjúsági lelkigyakorlat 29. szombat: koszorúkötés a plébánián 30. vasárnap: Advent 1. vasárnapja

Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia lapja. Megjelenik kéthavonta, 500 példányban. Egyházi felelős és kiadó: Horváth István plébániai kormányzó Honlap: www.ujpestkertvaros.hu. Kövessen minket a facebook-on is! Főszerkesztők: Faragó András és Vágvölgyi Gergely Email: [email protected]