Ára: 300 Ft.
XXII. évfolyam összevont szám
Az Időjósló szentek szobra az egykori Öregszőlő területén
Minden kedves tagtársunknak, olvasóinknak békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt kívánunk: Városvédõ és Szépítõ Egyesület vezetõsége
2015. december
Fotó: Faragó László
Berényi Kármentő
2
História Portelek temetői Még általános iskolás voltam, amikor keresztanyám – édesanyám nővére – többször magával vitt „testőrként” a porteleki temetőbe, hogy ne menjen egyedül. Ilyenkor meglátogattuk a rokonok, sőt az ismerősök sírjait is. A keresztmama egy-egy sírnál azt is elmondta, milyen volt az a személy, aki a sírhant alatt nyugszik. Ezek a látogatások rögzítették bennem, hogy számomra a temető nem csak a szomorúság, a bánat, hanem a szép emlékek, történelmi események visszaidézésének is a színhelye. Ha valahányszor meglátogatom kedves szüleim sírját a porteleki temetőben, a szomorúság mellett, a szép emlékek is eszembe jutnak, hogy mennyi-mennyi mindent kaptam tőlük. Gondoskodást, szeretetet, lelki és anyagi javakat. Ha már a temetőben vagyok szeretek az ódon sírok között sétálni, akár egy idegen város utcáin, terein. Szeretem a sírfeliratokat elolvasni, emlékezni az ismeretlen vagy ismerős személyekre, akik örök álmukat alusszák évek, évtizedek, évszázadok óta a temető csendes magányában. Egy-egy érdekesebb, vagy a neves emberek síremlékét fényképen meg is örökítem. Porteleken egy 1928. július 29-én készült jegyzőkönyv szerint, amelyben „A Jászberény-Porteleki Róm. Kath. helyi lelkészséghez tartozó templom, szobrok, keresztek, temetők, és javadalom ingó és ingatlan javainak leltára.” van felsorolva, „Porteleken három temető van. Egy öreg temető, amelyet már nem használnak, s amely teljesen el van hanyagolva, egy új temető, amelyet még nem használnak és egy használat alatt levő temető. Az öreg temetőt, amelyben egy fakereszt is van fele részben Kasnya Kovács László ajándékozta, felerészben pedig a porteleki hívek váltották meg. Az új temetőt a város, a használatban levő temetőt pedig a város és a hívek gyűjtött pénzén szerezték meg.” (Az említett öreg temető nem azonos a később említett „temetkezési hely”-el, mert az már 1928ban mezőgazdasági terület volt.)
A Homokszéli tanyákon az 1800-as évek elejétől egyre több tanyára kiköltöznek a városból a tulajdonosok. Ez a folyamat a század 50-es éveiben felgyorsul. A tanyán született gyermeket Jászberénybe viszik be megkeresztelni, és eleinte a halottakat is valamelyik jászberényi temetőben temetik el. Akinek nem volt
Portelek első temetkezőhelye az 1800-as évek elején és második temetője a 19. század végén lehetősége, hogy a halottat Jászberénybe szállítassa egy kijelölt temetőhelyen eltemette. Sok esetben be sem jelentették a halálozást, a hozzátartozók végezték a temetést. Ez volt az akkori Homokszéli tanyák (így nevezték akkor Porteleket) temetőhelye. (Lásd a kataszteri térképet! Ezt a temetőhelyet még az 1800-as évek végén mezőgazdasági területté nyilvánították.) Ahogyan nőt a tanyák lakossága egyre nagyobb igény jelentkezett a hitélet területén is. A gyarapodó népesség körében nyilvánvalóan emelkedett a halottak száma is. Az 1870-es évek elején újabb temetőre volt szükség. Kasnya Kovács Mihály a 36219-es helyrajzi számú, a „Tóth
Tera” kastély felé vezető út melletti területből temető céljára a római katolikus egyháznak ajándékozott 400 négyszögölnyit. Jászberény délkeleti térségében akkor még csak Porteleken volt temető, így ide temették a Jakab, Boldogháza, Tápió, Csíkos, Rekettyés, Homok, Pele, Újerdő, Szentimre területén meghalt személyeket is. Említettem, hogy korábban és ebben az időben is a tanyai emberek egyre több halottat temettek el bejelentés nélkül. A helyzet súlyosbodása miatt 1880. február 5-én Törőcsik József prépost, patai főesperes, jászárokszállási plébános jelentést tesz az egri érseknek: „Sajnálandó ezen pusztai lakosoknak állapota a tekintetben is hogy a lelkipásztori foglalkozás vigasztaló voltát a nagy távolság miatt az élet legválságosabb körülményei közt is nélkülözni kénytelen. Újszülötteket behozzák ugyan a városba, vagy elviszik a szomszéd plébániák valamelyikére megkereszteltetés végett, de a halottaikat, ezelőtt legalább, leggyakrabban magok eltemették az imaház mellett levő temetőbe anélkül, hogy a halálozási esetet a plébánián a megholtak anyakönyvébe való bevezetés végett csak be is jelentették volna, miáltal az örökösödéseknél, legkivált pedig katonai sorozások alkalmával a fiú gyermekek elhalálozását anyakönyvi kivonatokkal igazolni képesek nem lévén, mint a szülők vagy rokonok, mind a városi elöljáróság a plébániai hivatallal egyetemben gyakran a legkellemetlenebb zaklatásoknak voltak a sorozó bizottságok által kitéve.” „...a kántor-tanító a tanyák közt tartózkodik, ennek ellenére tudta nélkül egy halottat sem legyen szabad eltemetni, erre a városi elöljáróság ügyeltessen fel szigorúan mezei rendőrség, vagy egyéb közegei által.” Az 1870-es évektől már képzett kántortanító, Racsek Sándor tanítja a homokszéli tanyák gyermekeit. Törőcsik plébános kéri az egri érseket engedélyezze, hogy az elhunytakat a kántortanító temesse el. Az érsek helyt adott a kérelemnek. Így
3
Berényi Kármentő került sor arra, hogy az 1870-es évek végén már Racsek Sándor Portelek első ismert kántortanítója temette a halottakat. Az eltemetettekről külön anyakönyvet vezetett, amelyet havonként bemutatott a jászberényi Főtemplom plébániáján. Ennek alapján jegyezték a Porteleken eltemetett halottakat a jászberényi Főtemplom Halotti Anyakönyvébe. Racsek Sándor halála után 1881-től Szauer La-
Régi fakereszt az Öregtemetőből Fotó: F. V. jos kántortanító végezte a temetéseket, ha Jászberényből nem tudott pap jönni. A temetési szertatás egyébként nem tartozik a szentségekhez, így azt más személy is elvégezheti. Ilyenkor a sír beszentelése elmaradt, egy későbbi időpontban végezte el a plébános a beszentelés nélkül maradt sírok megszentelését. Az Öregtemető-ben 1874. május 18-án egy fakeresztet állított fel Taller Tamás ácsmester. A temetőben úgy temették el a halottakat, hogy a terület nem volt felszentelve. 1875. június 5-én Gyurka József jászberényi plébános kéréssel fordul az egri érsekhez, hogy engedélyezze a terület és a fakereszt megszentelését. Az egri Érsek 1875. június 19-én kelt levelében engedélyezi Gyurka József plébánosnak, hogy a területet, amely „immár rendszeresen körülárkolva és kereszttel is ellátva vagyon – a kereszttel együtt, anyaszentegyházunk szertartása szerint megszentelhesse”. A temető megszentelése a fakereszttel együtt 1875. júliusában megtörtént. Ezek után a temetőt még harmincöt évig használták. Miután elfogytak a sírhelyek új temető kijelölésére került sor.
Az Öregtemető az 1950-es években még látogatható volt. Többször megfordultam én is a nagynéném kísérőjeként. Ott volt ugyanis eltemetve két testvére is, akik gyermekkorukban haltak meg. Akkor még több sírt gondoztak a hozzátartozók. A temetőben azonban sok volt az olyan sírhely, ahol csak egy fakereszt, a jobb módú gazdák esetében kőkereszt jelezte, hogy ki nyugszik azon a helyen. A szegény homokszéli népnek nem volt pénze díszes síremlékekre. Több sírt csak téglával raktak körbe, de sok esetben még ez sem volt, csak a földhalom. A hozzátartozók elhaltak. Őket már az újtemetőben temették el. Egyre kevesebb látogatója volt a temetőnek, és sajnos az enyészeté lett. A legsajnálatosabb az, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy egy-egy nevezetesebb síremléket megmentsen az utókornak. Jó lett volna megmenteni Sződy József nyugalmazott 1848-as hadnagy sírját, amely az Öregtemető nevezetessége volt. Ma már talán egyetlen porteleki lakos sem tud arról, hogy ide temették el a nyugalmazott hadnagyot, aki a Sándor huszároknál szolgált. 1829-ben született, s részt vett az 1848-as szabadságharcban. Hatvanban lakott, majd 1854-ben letelepedési engedélyt kért Jászberénybe. Később a rekettyési tanyájára költözött, ahol már egyedül élt. A halálesetet a szomszédja, Baranyi András vette észre és jelentette a jászberényi anyakönyvi kerületnek. 1901. április 13-án halt meg, és a porteleki Öregtemetőbe temették el.
hogy azon a területen a portelekiek a Homokszéli tanyák lakosai alusszák örök álmukat. Az utolsó percben mentették meg a temető közepén álló fakeresztet, amely a halál és egyben a feltámadás jelképe is. A temetőből áthelyezték a templom mögötti területre. Az írásom elején említettem, hogy az 1928-as jegyzőkönyv három temetőről tesz említést. Ekkor az úgynevezett Öregtemetőt már nem használják, mert 1910-ben megnyitották az Újtemetőt. Húsz év alatt az is megtelt, és bővíteni kellett. A jegyzőkönyvben említett temető, amelyet még nem használnak az 1910-ben megnyitott temető északi részén terült el. Az új részt is bekerítették, és a két rész egy egységet képez, amely ma Portelek temetője. Jászberény közgyűlésének a 6163-1910. számú határozata foglalkozik a porteleki Újtemető sírhelyeinek értékesítésével, a sírhelyek árának beszedésével. A közgyűlés tudomásul veszi, hogy a sírhelyek árának beszedésével a kántort bízzák meg. A mindenkori kántor, pedig az iskola tanítója volt, amelyről az előzőekben már említést tettem. A közgyűlés 1911. március 21-én újra tárgyalta a temető sírhelyeinek értékesítését. A közgyűlésen a főjegyző indítványozza, hogy a korábbi határozattól eltérően állapítsák meg a sírhelyek árát. A temetőt három részre osztották fel, amelyet különböző színekkel jelöltek. A piros színnel feltüntetett sírhelyek ára négyzetméterenként 2 koronába került. Ez volt az első osztályú
Bathó József plébános által 1931 körül készített rajz a templom, az iskola és a temetők elhelyezkedéséről Az öreg sírokat könnyebben pusztította a természet. A későbbi generáció már nem gondozta az ősök sírjait. A területén lévő fákat nem ritkította senki, a sírokat is benőtte a gaz. Ma már semmi nem jelzi,
sírhely. (Sajnos a kutatásaim során a készített tervezetet nem találtam meg.) A zöld színnel határolt területek sírhelyei négyzetméterenként 1 koronába kerültek. folytatás a 4. oldalon
4 A harmadik területet zölddel jelezték és ezek a sírhelyek ingyenesek voltak. A közgyűlés határozata kimondja, hogy a temetőre vonatkozólag új szabályrendeletet kell kidolgozni. A bizottság vezető tagja a római katolikus plébános, a rendőrkapitány, a városi t. ügyész és a jegyző. A bizottság 30 napos határidőt
Berényi Kármentő A 12 paragrafusból álló szabályrendeletet Koncsek István polgármester elnökletével a jelenlévő 24 tagú közgyűlés, egyhangúan elfogadta. 1926-ban özv. Baly Márk Györgyné egy kőkeresztet állítatott a temetőben. A keresztet az 1910-ben megnyitott rész végén, a főútvonalon helyezték el. Ugyan
virrasztani, és imádkozni a meghalt lelke üdvéért. A plébánost kocsival vitték ki a tanyára, és ott kezdődött a temetési szertartás, majd a koporsót kocsira helyezték és vitték a temetőbe. A hozzátartozók, és a szertartáson megjelentek szintén kocsin, vagy kerékpáron követték a halottat. Az 1970-es évek elején Pesti Kálmán tszelnök közbenjárásával a temető belső részén megépítették a ravatalozót. Ezután a halottat itt helyezték el a temetésig. Továbbra is megmaradt a helyiek szokása a virrasztás, a meghalt személy házánál. A száz éves porteleki temetőben ma már több generáció nyugszik. Az 1910-es, 20-as, 30-as években eltemetettek sírjait már nem gondozza senki. Néhány márvány síremlék még dacol az idővel, de egyre több fakereszt porlad szét. Az 1960-as 70-es években a temető régi részén elburjánzott bokrok nőttek. Időnkét kivágták, de újra nőttek. 2003 novemberétől egy állandó karbantartó személy alkalmaznak. Kollár László igen nagy munkával megtisztította az elhagyott területeket, igazi gazdája lett a temetőnek. A füvet több alkalommal is lekaszálja, gondozza az egész temetőt. A temető régebbi része Fotó: F. V. 2008-ban felújították a ravatalozót. A temető századik évében 2010 áprilisában kap a szabályrendelet elkészítésére. ebben az időben, északi irányban újabb pedig villamosították. Sok porteleki 1911. június 6-án a közgyűlés megtár- területet vásároltak a meglévő részhez. alussza itt örök álmát. Sajnos a települést gyalja a bizottság előterjesztését. Az A temetőben sokáig nem volt ravatalozó, övező hatalmas tanyavilág eltűnőben előterjesztést a közgyűlés több pontban módosítja. Az első módosítás szerint a porteleki temetőbe, nemcsak a porteleki lakosok temetkezhetnek, hanem valamennyi alsótanyai lakos. A sírhelyek kimutatását a halottkémre bízza, a sírhelyek árát a város közpénztárába kell befizetni. A temetőből kivágott és értékesített fák árát a városi templompénztárba kell befizetni, és a porteleki templom fenntartására kell fordítani. Törlik az előterjesztésből azt a rész, amely a római katolikus egyház tagjai számára külön díjmentes temetkezési helyet biztosított volna. A szabályrendelet foglalkozik továbbá a megváltandó sírhelyek nagyságával. A legkisebb 2, a legnagyobb 16 négyzetméter lehetett. A sírhelyek értékesítése a korábbi rendeletben megállapított árak szerint történik. Szabályozzák a régi sí- A temető újabb része Fotó: F. V. rok mellé temetést, a sírok felbontásának szabályait, a hatósági engedély nélküli vagy ahogyan a helyiek mondják halot- van. A lakosok száma is csökken. Valósírhelyfoglalást. A szabályrendelet ki- tasház. A halott ravatalozása a házaknál, színű az elkövetkező években nem lesz mondja, hogy a temetőbe őrház nem tanyákban történt. A halottasháznál gyűl- szükség Porteleken újabb temetőre. építhető. tek össze a rokonok, ismerősök a halottat Fózer Vendel helytörténeti kutató
5
Berényi Kármentő
Március 15-i megemlékezés a Fehértói Temetőben
‚ Az emlékezés koszorúi a 48-as honvédek síremléke előtt
A Jászsági Hagyományőrző Egylet emlékező műsora
Tisztelgő lovasok a Fehértói temetőben
A Berényi Kármentő következő számának megjelenési időpontja: 2016. december közepe
‚ Koszorú az egykori 48-as gyermekhonvéd, Sipos Orbán síremléke előtt Bugyi Gábor felvételei
6
Berényi Kármentő
A nagyságos fejedelemre emlékeztünk Városvédő és Szépítő Egyesületünk április 18-án megemlékezést tartott Rákóczi Ferenc emléktáblájánál. A szabadságharc eseményeire és Rákóczi Jászberényen tett látogatásaira Besenyi Vendel helytörténeti kutató emlékezett, majd Bolla János egyesületi elnök kuruc nótákat énekelt Molnár László tárogató kíséretével. A megemléNagy András és Faragó Mónika az kezés, amelyen részt vettek a Jászsági HaÖnkormányzat képviseletében koszorúz gyományőrző Egylet tagjai is, koszorúzással zárult. Faragó László felvételei
Besenyi Vendel Rákóczi fejedelemre emlékezik.
A Jászsági Hagyományőrző Egylet tagjai (Némedi Zsolt, Hortiné dr. Bathó Edit, Kalup Gyuláné, Halászi Endréné) az emlékezés koszorújával
Molnár László, Bolla Jánosné, Bolla János és Hortiné dr. Bathó Edit Rákóczi emléktáblája előtt
100 éve született a tornakerteket építő testnevelő tanár Szántai József (1915 – 1989) „Láttuk volt nevelőnk, szeretett Szántai tanár úr ifjúságszeretetéből fakadó, gyönyörű sportparkját, mint az emberformáló nevelő legszebb álmainak megvalósulását. Szanatóriumi környezetben formálja az ép testet az alkotó lélek számára” – írták róla az Öregdiákok Ösztöndíja- alapító oklevélben l966-ban. Szántai József 1938-ban kezdett tanítani a jászberényi m. kir. áll. József Nádor Gimnáziumban. Első dolga volt a sportolási lehetőségek tárgyi feltételeinek felmérése és a hiányok pótlása. A
szabadtéri sportolásra az úgynevezett Sasos-kertben volt lehetőség. (Nevét a kert sarkában álló Nádor-oszlop tetején lévő sasról kapta.) Ez egy drótkerítéssel körülvett füves terület volt a Nádor utcában. Az öltöző és a szertár deszkából épült, a kerítés mellett fiatal jegenyesor állt. A lelkes testnevelő első ténykedése egy futópálya, távolugró- és rúdugró pálya kialakítása és vörös salakkal való beborítása volt. A salakos teniszpályát 1939 tavaszán kezdte építeni a saját költségén a tanulók segítségével.
A tisztálkodási lehetőség igen kezdetleges módon történt. A zuhanyhoz egy nagy tartályt szereztek be, téglalábakra helyezték, és a mellette lévő régi, ásott kútból szívó-nyomó készülékkel nyomták fel a vizet. Ez szolgált locsolásra is. Ez az állapot 1943. augusztuságig tartott. Másfél év katonai szolgálat után orosz hadifogságba esett, és csak l948 augusztusában került haza. Akkor mindent újra kellett kezdeni. A háború vihara a tornakert létesítményeit sem kímélte. l948-ban tehát másodszor
Berényi Kármentő kezdett az öltöző és a pályák építéséhez. távol- és rúdugró pályát. Végül elkészült A nagy víztartály a rendőrségi pincéből a salakos futópálya is. Az első öltöző a került elő, a salakpályákhoz használt Városi Tanács támogatásával épült fel.
7
és építettek belőle egy 200 ezer Ft-ot érő öltözőt zuhanyzóval és tanári szobával. A zuhanyozó építésénél történt, hogy három lelkes társadalmi munkás sötétedésig dolgozott, mert az arra a napra tervezett munkát be akarták fejezni. Szántai tanár úr felfordította a kerékpárját és a pedált kézzel hajtva a dinamóval fejlesztette a fényt, hogy jobban lássanak. Munkásságát, hivatástudatát, emberségét tisztelve nevezték el a gimnázium sportpályáját 1989-ben (halálának évében) Nagy András igazgató javaslatára a tanári karral egyetértésben Szántai József tornakertnek és emlékére évente Szántai József Emlékversenyt rendeznek a jászsági középiskolák részvételével. 1990-ben unokája nagyapja emlékére fenyőfát ültetett a tornakertben, amely Szántai József tanár úr a diákjaival 1964-ben alá 2011-ben a gimnázium emlékkövet henger az ipari tanulók iskolájában volt. Ezután növényzettel szépítették a kertet. helyezett el Szántai József tanár úr tiszA kút mindennel teli volt dobálva, amit a Elültettek 200 db nyárfát és gömbaká- teletére. diákok segítségével tisztítottak ki. Csak cot, valamint díszcserjéket. Az ifjúság Szántai Katalin az 50-es évek közepén kapcsolták be a városi vízvezetéket a tornakertbe. A csöveknek az 50 méter hosszú árkot szintén a tanulók ásták ki. Az 1960-as évek elején elvették a Sasoskertet az új, emeletes házak építéséhez. A Városi Tanács helyette megvette az úgynevezett Bathó-kertet, ami akkor gyümölcsfákkal volt betelepítve. Így már harmadszor kezdődött egy új építőkorszak. A diákok segítségével szedték ki a fákat, bontották a régi épületeket. Az akkori városi főmérnök Paksi Gábor, a gimnázium egykori diákja készítette el a terveket, kimérte a pályákat és segítette a munkát szaktanácsaival. Megépítettek egy vörös salakos kézilab- Bús András, Török Imre, Kun László, Varró Ferenc, Oláh Péter, da, egy bitumenes kosárlabda- és röpCsomor Árpád, és Szántai József testnevelő tanár labdapályát. Létesítettek külön magas-, 16 ezer munkaórával járult hozzá a torA tornakert 1948-as megújulásáért nakert kialakításához. – mint gimnazista – diáktársaimmal A gyümölcsös három testvéré volt és a sokat dolgoztunk a tanár úr irányíközépső rész tulajdonosa hat évig nem tásával. Öcsi bácsi munkabírását adta el a részét, csak annyit engedett és ragyogó szervezőképességét felmeg, hogy a futópálya az ő területén is idézve, ha már akkor létezett volna átmehessen. Így a pályák kialakítása sok Városvédő és szépítő Egyesület, az akadályba ütközött. Csak 1967 decemalapító tagok tudhattuk volna. berében adta el a tulajdonos a középső A Lehel Vezér Gimnázium sportrészt. (Ott jelenleg a futballpálya van.) élete Szántai József évtizedei alatt Ekkor lett egységes a mai tornakert. címmel 2016. január közepéig doTavasszal megkezdődött ezen a rékumentumfotó kiállítás látható az szen is a fák kitermelése. Ezután küiskola galériájában. F.L. lönböző vállalatoktól kért társadalmi Szántai József emléktáblája munkásokkal megtoldották az öltözőt. Kaptak 10 ezer Ft-ot a városi TST-től, Faragó László felvételei a Tornakertben
8
Berényi Kármentő
Vásárhelyi István emlékünnepség a Jászsági Apponyi Albert Általános Iskolában Május 29-én népes gyermeksereg gyűlt össze a Jászsági Apponyi Albert Általános Iskola udvarán, hogy a híres jászberényi természetkutatóra, Vásárhelyi Istvánra emlékezzenek. A Város-
által alapított Vásárhelyi-emlékplakettet Berkóné György Ildikó tanárnő részére a természetvédelem terén végzett kiemelkedő oktató és népszerűsítő munkájáért. Az emlékünnepség koszorúzással zárult.
Az iskola tanulóinak emlékműsora védő Egyesület minden év májusában az iskolával közösen rendezi meg azt az ünnepséget, amelyen méltó módon emlékeznek a nagy kutató életére és munkásságára. Így történt ez ebben az évben is. Először az iskola diákjai egy szerkesztett műsor keretében prózában, dallal, muzsikával idézték fel Vásárhelyi gazdag munkásságát. Ezt követően átadásra kerültek az országos környezetvédelmi rajzpályázat díjai, majd a hagyományokhoz híven Bolla János elnök úr átadta a Városvédő Egyesület
Az emlékünnepség résztvevői
részt. Ennek köszönhetően újulhatott meg a kémia labor, és kapott új lendületet a tehetségfejlesztés intézményünkben. A tanárnő aktívan dolgozik jelenleg is mentoráló intézményi programban, illetve nagy része van abban, hogy a Lehel Vezér Gimnázium 2014-ben második alkalommal nyerte el az Akkreditált Kiváló Tehetségpont minősítést.
(Fotó: Bugyi Gábor)
Berkóné György Ildikó Vásárhelyi-díjas Berkóné György Ildikó biológia-kémia szakos tanárnő 2007-óta tanít a Lehel Vezér Gimnáziumban. Nevelő-oktató munkáját mindig példás lelkesedéssel, lelkiismeretesen, színvonalasan és eredményesen végzi. Munkaközösség-vezetőként élen jár a módszertani, tartalmi megújításban. Emellett számos pályázat megírásában és megvalósításában vállalt oroszlán-
(Fotó: Bugyi Gábor)
Berkóné György Ildikó Vásárhelyidíjas (Fotó: Bugyi Gábor) Kiváló szaktanár. A legkülönbözőbb tanulmányi versenyeken szerepelnek eredményesen tanítványai: Bugát Pál országos középiskolai természetismereti műveltségi vetélkedő, a Csecsemőgondozó Verseny, Irinyi János országos kémiaverseny, Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny. Szorosan együttműködik a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetével, s hosszú évek óta szervezi a Természettudományi Diákszimpózium munkáját. Osztályfőnökként kiváló szellemű osztályközösséget nevel. Tanítványai nemcsak tanulnak, hanem az iskolai életbe aktívan bekapcsolódnak. Ebben az évben a március 15-ei városi ünnepi műsort is diákjai mutatták be. Szakmai kvalitásai mellett nagyon meghatározó, hogy kollégáival kitűnő emberi kapcsolata van, bármikor lehet hozzá fordulni segítségért. Kommunikatív, derűs személyiség.
Berényi Kármentő
9
Búcsú dr. Winkler Gábortól (1941 – 2015) Nagyon nehéz beszélnem, írnom róla. Vannak hivatalos szavak, amik, amelyek ilyenkor előjönnek és vannak érzelmesek, amiket az ember közeli kedves rokonról, barátról írhat le, mondhat el… Éppen a napokban jutott az eszembe, hogy ha valaki 70 évet megélt, s utána távozik, tulajdonképpen mennyire természetes – lehetne. De nem az. Ha az öröklét esélye egyenlő a nullával, mégis, miért ne élhetne még éveken, évtizedeken át, akit szeretnek, becsülnek, akitől tanulni lehet, s akit szeretettel követnének még tanítványai? Tudjuk, hiszen néhány másodperc alatt bárki megnézheti a világhálón, hogy dr. Winkler Gábor 1995-től a Soproni Egyetem építéstani tanszékvezető egyetemi tanára volt, Pápa főépítésze, a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának tagja, 2000-től 2006-ig elnöke. 2003-tól a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 2011-től ugyanott emeritus professzor. A műemlékesek nagy nemzetközi szervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke volt, s 1993 és 2011 között az Europa Nostra (Hága) tanácstagja. Ez utóbbiról néhány szót. A különböző magyarországi települések civil szervezeteit tömörítő Város- és Faluvédők Szövetségét tagjai sorába vette a páneurópai szervezet, az Europa Nostra – Hungaria Nostra néven. Winkler Gábor az 1986-ban megalakult Szövetség alelnöke volt, s a nemzetközi szervezetben – a felvételünktől kezdve – ő képviselte minket, a magyar szervezetet, az épített örökség védelméért tenni kész magyarokat, tulajdonképpen a városvédők „külügyeit” is magára vállalva. Sokszor – más forrás időnként nem lévén – saját költségén is elment a nemzetközi tanácskozásokra, hogy a képviseletünket elláthassa hatékonyan. Az Europa Nostra Tanácsának tagjaként, s azután is ő véleményezte a Magyarországról benyújtott pályázatokat, értékelte őket, lobbizott értük. Számos Europa Nostradíjas – követésre is ösztönző, példa értékű - hazai ügy neki köszönheti a megkapott nemzetközi elismerést. Pontosabban neki köszönhették volna, neki, a Város- és Faluvédők Szövetsége képviseletében eljáró
szerény embernek, ha tudomásukra jutott volna mennyit tett Winkler azért, hogy az elismeréseket éppen egy-egy hazánk-béli pályázat nyerje el. A díjazottak megérdemelték az elismerést, ehhez kétely nem fér. De nagyon sokan versenybe szállnak ezért a díjért évről évre, s nehéz egy-egy ügyet sikerre vinni az erős nemzetközi mezőny-
Dr. Winkler Gábor ben a (saját országának pályázatai iránt is – érthetően - elfogult tagokból álló) nemzetközi zsűriben. Nem tudhatták a pártfogoltak, mennyit köszönhetnek Winklernek, azt, hogy milyen sikeresen, mennyire jól képviselte ügyüket. Jól megfigyelheti az, aki kezébe veszi „A példa ereje” című (a Budapesti Városvédő Egyesület gondozásában megjelent) könyvecskét, melyben megtekinthetők ezek a díjazott „projektek”. Winkler Gábor végtelenül szerény volt, sohasem hangsúlyozta saját érdemeit, küzdelmeit szerényen mosolyogva látta el… Akárcsak a Város- és Faluvédők Szövetsége magyarországi tevékenységében vállalt jelentős munkáját. Sokszor és sokat dolgoztunk együtt, barátok voltunk. Néha úgy éreztem, akár lehetnénk testvérek is. Nem tudok róla higgadtan, személyes emlékek nélkül írni. Mindössze tizenhárom hónap van köztünk, ennyivel születtem utána, de sohasem hittem, hogy előttem megy el. Különösen azután nem, hogy tizenhárom éve – a VFSz Országos Találkozójára, Debrecenbe autózván az országúton − együtt szenvedtünk balesetet, s (csodák csodája) mind a ketten életben maradtunk. Hát idén, azon
az augusztusi napon már nem tudjuk felköszönteni egymást – újjászületésünk évfordulóján… Rengeteget dolgozott, írt könyveket, tudományos értekezéseket, újságcikkeket, kis- és nagyközönség egyaránt számíthatott rá, s hitele volt Győr városban, ahol lakott, Pápán, ahol főépítészként dolgozott, s Sopronban, ahol az ifjúságot ragadta magával óriási tudása, előadói és kitűnő kapcsolatteremtő képessége. És persze az ország minden településén, ahol – vállalván a sok civil feladatot (régebbi kifejezéssel „társadalmi munkát”) – megjelent, megszólalt. Nem is tudom, hogyan lesz ezután nélküle? Nem vesztette el a türelmét, s hosszan csatázott a győri Frigyes-laktanya együttesének megőrzéséért, s többször meggyőződhettem arról, milyen jól sikerült annak az öreg háznak a felújítása, ami a soproni belváros legkellemesebb, leghangulatosabb négycsillagos vendégváró épülete lett Wollner Szálló néven – Winkler tervei nyomán. De felsorolhatatlan egy ekkora életmű egy nekrológban. És nem is szükséges – úgy gondolom. Kapott elismerést a civilszervezetektől, vagy azok előterjesztésének eredményeként (mint a Podmaniczky-díj, Hild János-emlékérem, Kós Károly-díj), s állami kitüntetéseket is (mint az Ybl Miklós díj, a Forster Gyula-díj, s a Széchenyi-díj), s most, az utolsó pillanatban az Akadémia elismerése is megjött. Talán minden hivatalos elismerésnél többet jelent az a kitüntető figyelem, az a szeretet, ami felé irányult – ha így mondani lehet. Felnéztek rá fiatalok és idősek egyaránt. Winkler Gábor csendben ment el, ahogy élt. Szerettem és szerettük, becsültük sokan. Nagyon hiányzol már is, s biztos vagyok abban, sokáig megőrzi mindenki az emlékedet, s nemcsak azt. Nem csak azt, hogy élt köztünk egy kitűnő ember, de azt a tudást is, amit tőled kapott, kaptunk, s hasznosítjuk majd a továbbiakban is Magyarország épített örökségének védelme, megóvása és helyreállítása érdekében. Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetsége elnöke
10
Berényi Kármentő
Idén is volt Városvédő Ifjúsági tábor 2015. június 29-től – július 3-ig rendezte vezetés mellett nézhettek meg. A délelőtt kes előadást a Jászok címerétől a saját címeg a jászberényi Városvédő és Szépítő hátralévő részében pedig Farkas Kristóf merig címmel, ami után kreativitásukról Egyesület nyári ifjúsági táborát. A meg- Vince történész muzeológus tartott érde- is számot adhattak a gyerekek. Délután a természetvédelemé volt a főszerep. Faragó László tanár úr tartott diavetítéssel egybekötött előadást a Hajta természetvédelmi területről, ami egyben a következőnap programját is előkészítette. Kedden reggel lovas kocsival indult a táborozó csapat a Hajta és Zagyva menti természetvédelmi területre. Hatalmas élményt jelentett a gyerekek számára az egész napos kirándulás, amit Faragó László tanár úr élménybeszámolói tettek még érdekesebbé. Szerda délelőtt az elméleti ismeretek megszerzése volt a cél, melynek keretében Kókai Magdolna etKókai Magdolna a népi konyha rejtelmeiről beszél (Fotó: Bugyi Gábor) nográfus tartott érdekfeszítő előadást Lávalósításhoz szükséges anyagi támogatást a Jászberényi Önkormányzat által civil szervezetek részére kiírt, és sikeresen elnyert pályázat tette lehetővé. Az elmúl évi táborban már jól bevált módon, idén is az elméleti ismeretek elsajátítása, Jászberény városvédő szemmel történő megismerése kapott nagyobb hangsúlyt. A táborba érkező gyerekek közül a legfiatalabb 7 éves a legidősebb 16 éves volt. Voltak, akik már több év óta rendszeres résztvevők, de új érdeklődőket is sikerült bevonnunk. A hétfői délelőtti tábornyitó után a Jász Múzeum állandó, és időszaki kiállítását vették birtokba a gyerekek, amit tárlat- Séta a Hajtában
Csoportkép a Természetvédelmi terület tábla előtt (Fotó: Faragó László)
(Fotó: Bugyi Gábor) togatás dédanyáink konyhájában címmel. A gyerek a régi eszközöket, nemcsak az előadás képein láthatták, hanem − a múzeum raktárából előkerült néhány igazán érdekes darab segítségével −, kézbe is foghatták. Délután Hatvanba kirándultunk, és megtekintettük a Szécsényi Zsigmond Vadászati Múzeum gyönyörű kiállításait, melynek alapos megismerésében Cseh Dániel történész volt a segítségünkre. A következő nap délelőttjén újra a Jász Múzeum belső udvara volt hangos a táborlakóktól. Kovács Zoltán jászárokszállási kosárfonó, és felesége Krisztina asszony tartottak kézműves foglakozást, ahol különböző régi szövési technikákkal ismerkedhettek meg a gyerekek. A
11
Berényi Kármentő
Kézműves foglalkozás a Jász Múzeum udvarában (Fotó: Bugyi Gábor)
népi játékokkal tehették próbára ügyességüket. Az ebéd elfogyasztása után a nagykátai első világháborús emlékműnél találkoztunk Basa László honvéd hagyományőrzővel, és lelkes csapatával. A délután folyamán megismerhettük Nagykáta műemlék épületekben, és köztéri szobrokban gazdag főterét, azon épületek érintésével, amelyek az 1848-49-es szabadságharcban is fontos szereppel bírtak. Ellátogattunk a nagykátai temetőbe, ahol a szabadságharc hős honvédeinek szépen kialakított, és gondozott sírkertjét is megtekintettük. Basa László tanár úr érdekes történetekkel tarkított idegenvezetése hatalmas élményt jelentett számunkra. Hazafelé tartva a gyerekek elhatározták, hogy mindenki szeretne részt venni a jövő évi táborban is. A fiatalok öröme, lelkesedése, és az új ismeretekre való
kötélkészítést pedig egy régi kötélverő gép segítségével próbálhatták ki. A délutánt városismereti sétával töltöttük, ahol Jászberény műemlék épületeivel, köztéri szobraival, és emléktábláival ismerkedhettek meg az ifjú városvédők. A tábor utolsó napján ismét kirándultunk. Elhagytuk Jász-Nagykun-Szolnok megyét, és a szomszédos Pest megyei településre, Nagykátára látogattunk el. A nap első részét a Nagykátai Helytörténeti Gyűjteményben töltöttük, ahol a gyerekek egy szépen berendezett iskolatörténeti kiállítás megtekintése mellett kipróbálhatták a lószőrékszer készítés tudományát Marton László kézműves foglakozásán. A Helytörténeti Gyűjtemény udvarán pedig Csoportkép a Vadászati Múzeum előtt Hatvanban
(Fotó: Bathó Edit)
nyitottsága a tábor rendezőit megerősíti abban, hogy érdemes megszervezni a Városvédő Ifjúsági Tábort még így egy évtized után is. A X. Városvédő Ifjúsági Táborban részvevő gyereke névsora: Andó Alina, Bolla Mónika, Bugyi Bence, Demeter Ádám, Demeter Melinda, Gunics Roland, Gunics Viktor, Hajdú Emese, Horti Bálint, Horti Dóra, Kállai Kira, Kecskés Zsombor, Kövér Ádám, Kövér Lili, Nagy Hanna, Palotai Boglárka, Szívós Dávid, Szűcs János. Felnőtt segítők: Cseh Dániel, Farkas Kristóf Vince, Faragó László, Hortiné Kelemen Orsolya, Kókai Magdolna
Basa László honvéd hagyományőrzővel Nagykátán (Fotó: Bugyi Gábor)
A tábor vezetői: Hortiné dr. Bathó Edit és Bugyi Gábor
12
Berényi Kármentő
Visszatért a Jász bál Jászberénybe
Bolla János elnök, Borbás Ferenc jászkun főkapitány, Hortiné dr. Bathó Edit titkár a Jász bál megnyitóján
Szatmári Antalné bálanya köszöntője
Bolla János elnök köszönti a bálanyát
Baráth Károly felvételei
Városvédő és Szépítő Egyesületünk 1990-től 2012-ig minden év farsangján, az utolsó évben pedig már májusban a Jászkun Redemptio ünnepéhez közel eső szombaton, Jászberényben rendezte meg a régi polgári hagyományokat őrző Jász bálját. 2013-ban a bál elindult jászsági körútjára, s 2013-ban Jászapáti, 2014-ben pedig Jászfényszaru Városa rendezte meg méltó pompával a jászok bálját. Ebben az évben a bál ismét visszatért Jászberénybe. Jászberény Város Önkormányzata, a Jász Önkormányzatok Szövetsége, valamint a Városvédő és Szépítő Egyesület közös szervezésében május 9-én került sor a XXVI. Jász bálra a Déryné Rendezvényház dísztermében. A bálanyai tisztségre a szervezők Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt kérték fel, aki örömmel tett eleget e megtisztelő feladatnak. A bál díszvendége a jászsági származású Laki Péter, az Operettszínház művésze volt. A nyitótáncot, a Kék Duna keringőt a LehelMelody Tánc-Sport Egyesület mutatta be, a vacsoráról az Aranysas Étterem, a talpalávalóról pedig a Buli Van Band gondoskodott. A bálterem díszítése Baginé Batta Éva munkáját dicsérte. Az est folyamán megválasztották a bál királynőjét és hercegét, Lőrincz Zsuzsanna és Laki Péter személyében, majd éjfélkor sor került a tombolasorsolásra is. A hagyományokhoz híven a bál most is jótékony célú volt, tiszta bevételét az adományokkal együtt a Ferencesek terén álló Török-magyar emlékmű felújítására fordították a rendezők. Elmondhatjuk, hogy a XXVI. Jász bál is méltó volt a jászokhoz és a hagyományokhoz. A Jász bál rendezői voltak: Baráth Károly, Bolla János, Bolla Jánosné, Botka Károly, Botkáné Sárközi Ildikó, Fábián Rigó Bernadett, Hortiné dr. Bathó Edit, Muhari Fruzsina, Muhari Laura, Orbán Kata, Sas István, Suba Ágnes Beatrix, Suhaj Csilla, Tóth József. A bál jótékony céljára adományokat ajánlottak fel: Szatmári Antalné, Bolla János, Hortiné dr. Bathó Edit, Koczkás Gábor, dr. Palencsár Csaba, Ézsiás Vencel, Halász Lajos. Iris
A Lehel-Melody TSE Kék Duna keringő nyitótánca
Berényi Kármentő
Laki Péter énekművész, a bál díszvendége
A bál vendégei
Lőrincz Zsuzsanna bálkirálynő és Laki Péter bálherceg
Muhari Laura, Fábián Rigó Bernadett, Botkáné Sárközi Ildikó, Muhari Fruzsina és Orbán Ágnes a tombolát sorsolják
Az ifjú bálrendezők: Muhari Fruzsina, Fábián Rigó Bernadett, Muhari Laura, Orbán Ágnes
Csoportkép a bálról
13
14
Berényi Kármentő
Városvédők Vésztőn A Város- és Faluvédők Szövetsége 34. országos találkozóját és konferenciáját a „Pallasz Athéné” Vésztői Városvédő Egyesüle tagsága szervezte ebben az évben. Ez az egyesület 2006-ban alakult, jelenlegi elnöke Kazinczky Gyula építész. A július 2-án kezdődő három napos program a Mesterségek Háza és Tájház bemutatásával kezdődött, ahol a finom kakaspörkölt ebédet is elfogyasztottuk. Ebéd után a Városháza műemlék épületét Molnár Sándor polgármester mutatta be. Ezután az 1780-83 között épült Református templomba látogattunk el, ahol a templom történetének megismerése után megtekintettük Millisits Máté kiállítását a Vizsolyi Biblia történetéről, melyet 425 éve nyomtattak ki. Az országos találkozó és konferencia ünnepélyes megnyitójára a Sinka István Művelődési Központ színháztermében került sor. Ráday Mihály elnök köszöntötte a megjelenteket, majd megemlékezett a nemrég elhunyt Dr. Winkler Gábor építész professzor elnökségi tagunkról. A köszöntést folytatta Molnár Sándor polgármester, Fekete J. Csaba, a Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ képviselője. Végül Kazinczky Gyula elnök üdvözölte a megjelenteket. Ezt követte a Vésztő képekben című
Ráday Mihály elnök úr a Városvédő Konferencián Az érdemi munka másnap a plenáris üléssel kezdődött. Fekete J. Csaba ME Műemlékvédelmi osztályvezető Az örökségvédelem mai feladatai és eszközei Magyarországon címmel beszélt a kastélyprogramról, az ifjúsági táborok jelentőségéről, a Hauszmann tervről. Nemes Roland építész Népi építészet Békés megyében címmel foglalta össze mondanivalóját a lakóházak, gazdasági épületek, középületek és egyéb létesítmények jellemzőiről vetítéssel egybekötve. Kis Béla építész a békéscsabai simléderes házak jellemző vonásait mutatta be, Lupsea Angela pedig Nagyvárad műemléképületeinek helyreállítását ismertette.
A lelőhely 7500 éves múltra tekint vissza. Egy 8 m magas lakódombot foglal magában, ami az évszázadok során emelkedett ki a tájból (Tell település). Feltártak itt egy Árpád-kori monostor romjait is. Az előadásokat szekció ülések követték, majd a feladatok összegzésével és a nyilatkozat elfogadásával zárult a program. A Podmaniczky-díjak és a jubiláló egyesületek okleveleinek átadására a Monostor Étteremben került sor. A vándorbot Várpalotára került, ahol a következő évi országos találkozó lesz. A harmadik napon a környék nevezetességeinek megtekintésére került sor. Első helyszín az 1760-ban épült geszti Tisza kastély volt, ahol Arany János is tartózkodott rövid ideig. Biharugrán a Bihari Madárvárta központját tekintettük meg, ahol színvonalas kultúrműsorral kedveskedtek (néptánc, citerajáték) és a kilátóból bepillantást nyertünk a több hektáros halastó méreteibe, szépségeibe. A kirándulást a Dobai puszta felújítás alatt álló Vécsei kastélyszállóban fejeztük be, ahol árnyas fák alatt fogyasztottuk el a birkapörkölt ebédet. Itt hangzottak el a búcsúszavak is annak reményében, hogy jövőre Várpalotán találkozunk. Egyesületünket a rendezvényen 5 fő képviselte: Bathó Edit egyesületi titkár, Jászfényszarui és jászberényi városvédők a vésztői tájház udvarán Háfra Gergelyné, Sas István, Suhaj Csilkönyv bemutatója és a Békés megyei Ebéd után Komáromi Gábor és dr. la és Szántai Katalin vezetőségi tagok. építészek tervkiállításának megnyitója. Gyucha Attila szakmai előadását hallA nap a Monostor Étteremben a polgár- gattuk meg a Vésztő-Mágor Történelmi Szántai Katalin vezetőségi tag mesteri fogadással zárult. Emlékhelyről, melyet l972-ben tártak fel. Bathó Edit felvételei
Berényi Kármentő
15
Megújult a Szatmári Irgalmas Nővérek végső nyughelye a Fehértói temetőben Az 1886. szeptember elsején átadott Érseki Leánynevelő Intézet épületében jelenleg működő Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Iskola vezetése fontosnak tartotta, hogy az évtizedek óta elhanyagolt sírkertet – a közelgő Mindenszentek ünnepére kitakaríttassa. Az iskola 9. és 10. osztályos tanulói és az intézmény karbantartói tettek eleget a nemes feladatnak. A munka másik aktualitását az adta, hogy a Zárda első főnöknője halálának századik évfordulója közeleg. Udvardy Mária Dominika 1916. január 3-án hunyt el. Ő volt a sírkert első „lakója”. Mellette még nyolc szerzetes társa nyugszik. A főnöknő életútját a kiváló helytörténeti kutató Sugárné Koncsek Aranka Jász történelmi arcképcsarnok című munkájából ismerhetjük meg. „Udvardy Mária Dominika az Érseki Leánynevelő Intézet első főnöknője Karloviczon született 1849-ben. Szülőhelyétől távol tanult. Szatmáron a Páli Szt. Vincéről nevezett Irgalmasrend tagjaként tett fogadalmat, hogy ahová az isteni gondviselés számára munkateret – óvodába, neveldébe vagy iskolába – jelöl ki, vállalja a Szt. Vince szellemében való nevelést. Fogadalmához híven jött Jászberénybe, ahogy annak idején a plébánia naplójába bejegyezték 1886. augusztus 24én vonult be délelőtt 10 órakor az első
három apáca a Szatmár tartománybeli Szt. Vince leányai közül, Udvardy Dominika főnöknő, Jurmanovits Katalin óvónő, Nagy Franciska tanítónő, az akkor létesült Érseki Leánynevelő Intézetbe (Zárda). Az intézet az alapító kisapponyi Bartalkovich Béla egri érsek, majd megvalósító utódja, dr. Samassa József azért létesítette, hogy a jász nép leányai vallásos szellemben neveltessenek, s a kornak megfelelő műveltséget megszerezhessék. Az alapítók épületet, tárgyi feltételeket biztosítottak. Az 1886. szeptember 30án rendeltetésének átadott intézetben óvoda, 6 osztályos elemi iskola, 4 osztályos felsőbb leányiskola megszervezése, a nevelés, a tanítás, a tanulók ellátása Udvardy Dominika irgalmas nővérre és a vele együtt jött rendtársnőire várt. Ők voltak a több mint 60 évig működő jászberényi rendház alapítói. A főnöknő vezetésével, hivatásuknak megfelelően alapozták meg az intézetben folyó nevelőmunkát. Udvardy Dominika főnöknő teljes munkáséletet élt. A vallást, a tanügyet szolgálta. A gyermekek részéről sok-sok szeretetet kapott, a szerzetesnő pályának jámbor békéje vette körül. Tisztelték, szerették, ünnepi alkalmakkor emberi nagyságát, mun-
Udvardy Mária Dominika, az Érseki Leánynevelő Intézet első főnöknője
Munka a sírkertben
(Fotó: Faragó László)
kásságát méltató versekkel köszöntötték. Halála alkalmával méltán hagyta ránk a soros barát a Szt. Ferenc-rend háztörténetében többek között, hogy»50 évig szolgált buzgón az Úrnak szent hívatásában, s ezidő alatt 29 évig volt a jászberényi rendháznak főnöknője, lelki leányainak szeretetteljes, jámbor életű és bölcs vezetője, tanítványainak fáradhatatlan, jóságos mestere.«”
A megtisztított sírkert (Fotó: Faragó László) A megtisztított sírkerttel szemben egy borostyánnal vastagon benőtt kripta található. Az agresszív tulajdonságú növényzet miatt már csak sejteni lehet, hogy kik nyugszanak a kőlapok alatt. Nehezen olvasható, hogy a Zárda egykori lakói az elhaltak. Ami bizton megállapítható, az a születési dátumuk: 1885 és 1860. A sírhelyet édesanyja halála után Koncz Menyhért plébános alakítatta ki. A sírkereszten a felirat: Thobler Rozália 1818-1898. Koncz Menyhért plébános nemes cselekedetei a korabeli feljegyzésekből ismert. Nevéhez fűződik az az esemény is, hogy 1885. május 31-én áldotta meg a Zárda alapkövét és az építés folyamatát is felügyelte. Reméljük, hogy a tavaszi hónapokban ez a nyughely is megújul. Faragó László
16
Berényi Kármentő
Megszépült Déryné mellszobra a Margit-szigeten
Munkában a városvédők (Fotó: Suba Bea)
A Hazafias Népfront Bizottsága 1961-ben a Május 1. sziget (ma Margit-sziget) bejáratához szobrot állíttatott a város jeles szülöttének Déryné Széppataki Rózának. A Vasas Károly szobrászművész által készített fehér márvány Déryné arcképszobor egy oszlopos talapzat tetején, hatalmas lombozatú fa árnyékában köszönti a szigetre érkező vendégeket. 1995 óta a Margit-sziget az egyik helyszíne a már hagyományossá vált Csángó Fesztiválnak, s ilyenkor a zene és a tánc birodalmává válik. A szobrot az elmúlt évek során belepte a moha és a por, s egészen méltatlan állapotban árválkodott a sziget bejáratánál. A Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai elhatározták, hogy a Csángó Fesztiválra megtisztítják a szobrot. A munkára augusztus 4-én került sor, amikor Bugyi Gábor, Keszthelyi Zsolt és Sisa Béla ismét tisztára „varázsolták” Déryné arcképszobrát. A szervezésben és a dokumentálásban közreműködött még Hortiné dr. A megszépült Déryné szobor (Fotó: Suba Bea) Bathó Edit és Suba Ágnes Beatrix. Iris
Megfiatalodott az izmos férfit mintázó 106 éves emlékmű 1987 óta a város szépítéséért tevékenykedő egyesületünk idei tervében a Ferencesek terén álló Török-magyar emlékű felújítása szerepelt. A terv valóra vált. A munkálatok költségeit a Jász bál tiszta bevételéből és Szatmári Antalné alpolgármester asszony bálanyaként felajánlott adományából sikerült biztosítani, melyért hálás köszönetünket fejezzük ki! A míves felújítás Szabó Csaba kőszobrász munkáját dicséri. A török idők jászberényi történéseit és a szobor állításának históriáját Sáros András 1971-ben megjelent: Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái című könyvéből ismerhetjük meg. „A mohácsi vész után a terjeszkedő török hadak 1536-ban érték el először Jászberényt, fel is dúlták. Ettől kezdve az átvonuló és garázda seregek többször elpusztítják a várost. 1565-ben egészen a birtokukba veszik, a ferences kolostort és környékét földvárrá építik ki. Akkor ásatták a Csincsa nevű csatornát. A törökök 1670
János szerint a következő felirat volt: »A gyászos hajdankor nyomorainak szomorú emléke. A vad török által feldúlt hont szaggató visszavonások martalékjává esett honfiak e vitézek csontmaradványai, midőn 1840. Évben e téren volt vársáncok elegyengettettek, keletre hetvennégy lépésnyire állott halom alól ide hordattak s e sírdomb emeltetett emlékül.«. (Az aláhúzott részek még – nehezen – olvashatók voltak 1970. június 20-án). 1909-ben a csontokat a mai helyükre hozták át, és föléjük helyezték Körmendi Frim Jenő szobrát, melléje a földre fektetve pedig a széttört régi emléktábla darabjait. Az izA felújított Török-magyar emlékmű a mos férfit ábrázoló szobor meghajtja fejét Ferencesek terén (Fotó: Bugyi Gábor) és zászlaját a régi tábla felé. A szobron a körül vonultak ki Jászberényből. A török következő vers olvasható (Karádi Győző vár sáncait 1840-ben bontották le. A talált gimn. tanár műve): Török, magyar egysok emberi csontot közös sírba helyezték más ellen / Küzdött itt vad gyűlöletben és emléktáblával jelölték meg a sírhal- / Hősei sok irtó hadnak / Békén együtt mot. Az emléktáblán, amelyről a felírás itt porladnak.” már majdnem teljesen lekopott, Blénessy Faragó László
Berényi Kármentő
17
Déryné, a csalogány A Zene Világnapján a Miskolci Operabarátok Egyesülete szervezésében a Miskolci Nemzeti Színház csarnokában bemutatásra került a Déryné, a csalogány című zenés játék. Az előadás Csorba Piroska A csalogány című színműve felhasználásával készült, amely az első magyar operaénekesnő, Déryné Széppataki Róza Miskolcon eltöltött éveinek állít emléket. A címszerepet Eperjesi Erika és Molnár Anna alakította. A darabot a Jászai-díjas Seres Ildikó rendezte. A bemutatóra meghívást kapott Városvédő és Szépítő Egyesületünk is. A szíves invitálásnak eleget téve október 1-jén Hortiné dr. Bathó Edit, Suhaj Csilla, Suba Beatrix és Sas István vezetőségi Bathó Edit és Sas István az idős Dérynét játszó Molonár Anna színésznővel (Fotó: Suba Bea) tagok vettek részt a bemutatón. Az előadás előtt a „jász küldöttség” koszorút helyezett el Déryné – a Miskolci Nemzeti Színház falán lévő – emléktáblájánál, és látogatást tettek a Színháztörténeti Múzeumban is. Az előadást követően pedig átadták Jászberény üdvözletét a Társulatnak, majd közösen koccintottak a nagy énekesnő emlékére. Iris
Sas István, Suhaj Csilla és Suba Bea Déryné emléktáblája előtt (Fotó: Bathó Edit)
Koccintás az előadás sikerére
(Fotó: Suba Bea)
A darab alkotói és szereplői
(Fotó: Suba Bea)
18
Berényi Kármentő
Dérynére emlékeztünk vők, majd ezt követően mindnyájan kivonultak a Város Főterére és elhelyezték az emlékezés koszorúit Déryné emléktáblájánál. Oláhné Molnár Anna táncpedagógus Déryné-díjas Molnár Anna társastáncos pályafutását az 1969-ben alakult jászberényi Lehel Társastánc Klubban kezdte Bagyari Ildikó, majd dr. Mák Lászlóné Tetz Hedvig irányítása alatt. Bátyjával, Molnár Józseffel együtt a versenytáncban A-osztályos kategóriát értek el. Anna 1976 óta vezeti a most 45 éves együttest, amely
Hortiné dr. Bathó Edit egyesületi titkárés Fehér Ödön cimbalom művész A Városvédő és Szépítő Egyesület és a Déryné Művelődési Központ 1989-től minden év szeptemberében megemlékezik városunk jeles szülöttéről, Déryné Széppataki Rózáról. Később a Jász Múzeum és a Jász Múzeumért Alapítvány is csatlakozott a rendezőkhöz. 2012-től a Déryné Művelődési Központ szervezői szerepét a Jászkerület Nonprofit Kft. vette át, s folytatva a nemes hagyományt továbbra is közösen szervezik a megemlékezést. Így történt ez ebben az évben
is. Szeptember 28-án a Jász Múzeumban tartott ünnepségen elsőként Hortiné dr. Bathó Edit beszélt az ünnepelt színésznő boldogtalan magánéletéről, és szerelmeiről. Ezután a Déryné-emlékplakettek átadására került sor. A művészeti díjat ebben az évben Oláhné Molnár Anna táncpedagógus és Fehér Ödön cimbalom művész vehette át több évtizedes munkásságának elismeréseként. A díjátadás után a Lajosmizsei Városi Kamarakórus műsorában gyönyörködhettek a jelenlé-
Oláhné Molnár Anna táncpedagógus
A Lajosmizsei Városi Kamarakórus és Berta István karnagy
napjainkban a Lehel-Melody Tánc-Sport Egyesület nevet viseli, s ahol tánciskolai oktatással, versenytánc képzéssel és formációs koreográfiák készítésével, valamint versenyeztetéssel foglalkoznak. Molnár Anna 1989-ben megalapította Szolnokon a Pelikán Táncklubot, amely a Borostyán Művelődési Házban, majd a HEMO-ban működött. Öt év múlva már több C-B és A-osztályos versenyzőjük volt. 1993-ban a Ki-Mit-Tud-on a Latin-mix formációjukkal bejutottak a tévés döntőbe, ahol a Botafogó Együttes mögött a II. helyen végeztek. Később a
Berényi Kármentő Pelinkán Klub vezetését átadva, megalapította a Melody Táncklubot, amelyet néhány év múlva a jászberényi Lehel Társastánc Klubbal egyesített. 1991-ben vette át Mesterlevelét a Magyar Táncművész Szövetségtől. Molnár Anna negyven éve működik eredményesen a társastánc területén, s előadói, oktatói munkásságát számos szép eredmény fémjelzi: fellépések, edzőtáborok itthon és külföldön, táncversenyek szervezése, díjnyertes koreográfiák. Rendszeres közreműködői a miskolci Országos Formációs Táncfesztiválnak, ahol több alkalommal is pedagógiai díjat kapott. 1996-ban, az újra indult Operabálon Anna és két budapesti kollégája tanította be a nyitótáncot táncoló 80 párnak a Polonézt, a Menüettet és a Virág keringőt. Csoportjával rendszeres fellépői a Jász bálnak, és a Megyebálnak. 20 éve tanít Szolnokon a Közgazdasági Szakközépiskolában társastáncot az idegenforgalmi és vendéglátós szakos hallgatóknak. 30 éve zsűrizik külföldi és belföldi táncversenyeken, s az utóbbi években a döntnöki és a versenyfelügyelői feladatokat is ellátja. Molnár Anna kitűnő felkészültségű, elkötelezett társastánc pedagógus, aki negyvenéves pályafutása alatt több száz fiatallal ismertette és szeretette meg a társastáncot. Fehér Ödön cimbalom művész Déryné-díjas Jánoshidán született 1935. augusztus 21én, egy nagy múltú muzsikus cigány családban. Tíz testvérével együtt igen nehéz körülmények között éltek, de édesapjuk akarata szerint mindnyájan játszottak valamilyen hangszeren: hegedűn, bőgőn, brácsán, cimbalmon. Ödön még csak hét éves volt, amikor zenélni kezdett. Először édesapja oktatta. Első cimbalom tanára Rácz László, a később világhírűvé vált Rácz Aladár cimbalom művész testvére volt, aki szintén mestere volt hangszerének. Tőle tanulta a kottaolvasást is, de mellette bejárt Jászberénybe Rácz Aladárhoz korrepetálásra. Később édesapjával, nagybátyjaival és testvéreivel különböző vendéglőkben muzsikált. 17 évesen Budapestre került, ahol napközben egy építkezésen dolgozott, esténként pedig Tarjányi-Tóth Ida cimbalom művész zeneiskolájába járt. Mivel nagyon ügyesen tudta hangolni a cim-
balmot, ezért tandíjmentességet kapott. Később Bicskei Géza cimbalom művész tanította a cimbalmozás fortélyaira. 15 év után hazajött, és Szajolban, Szolnokon, Jászjákóhalmán, majd Jászberényben muzsikált.
19 gi, méhkeréki, kalotaszegi és domaházi muzsikát. Ezt követően a Jászság Népi Együttes zenei szolgálata mellett, mint engedéllyel rendelkező táncház-zenészek muzsikáltak a Kassák Klubban, az FMH-ban, és sok egyéb táncházban. Vá-
Koszorúzók Amikor 1971-ben Papp Imre megalapította a Jászság Népi Együttest, Ödön is az együttes legendás zenekarának tagja lett Szalóczy Miklóssal, Völgyi Lászlóval és Harnyos Ferenccel együtt. Itt teljesen más zenei stílussal, a népzené-
sárhelyi László patronálása révén jutottak ki Amerikába és Norvégiába. Fehér Ödön az 1980-as évek végén ismét visszatért a cigányzenéhez, és azóta is különböző cigányzenekarokban muzsikál.
Az emlékezés és a tisztelet koszorúi vel ismerkedett meg, amit szintén mesterfokon elsajátított. Halmos Béla és Sebő Ferenc is felfigyelt a Jászság Népi Együttes zenekarára, és bevonta őket az akkor induló táncház-zenész oktatásba. Ekkor ismerték meg a széki, mezősé-
Fehér Ödön sokoldalú cigányzenész, virtuózan játszik a cimbalmon és a brácsán. Pályatársai, kollégái, és a fiatal muzsikusok tisztelik, szeretik, és sokat tanulnak tőle. 73 éve van a pályán. Bugyi Gábor felvételei
20
Berényi Kármentő
Ismét van táblája Beleznay Antalnak Az 1970-es évek elejéig a Bercsényi út egyik lakóházának falán egy márványtábla hirdette, hogy itt született Beleznay Antal zeneszerző, dalköltő. A ház lebontásának azonban a tábla is áldozatul esett, és emlékét Beleznay Antallal együtt lassan elfeledte az utókor.
már alig ismeri az utókor, méltatlanul elfeledtük őket. Ki tudja ma már, hogy Riszner József és felesége Draut Tekla híres nőneveldéje a mai rendőrség épületének helyén állt? Az épületen lévő emléktábla szövege is mára már olvashatatlan.
néhány éve került vissza a köztudatba. De, hogy ki volt Beleznay Antal? Azt bizony csak nagyon kevesen tudják manapság! Pedig ma reá emlékezni gyűltünk itt össze a „muzsika házában.” Ki volt hát Beleznay Antal? Ősei valószínűleg Árva vármegyéből jöttek a kiváltságos jászok földjére. Édesapja, Beleznay Antal, a Nagytemplom főkántora volt, édesanyja, Szele Johanna, a híres jászberényi Szele család tagja. Beleznay Antal 1857. január 13-án Jászberényben látta meg a napvilágot. Elemi iskolai tanulmányai után a Zagyva partján álló Katolikus Főgimnázium tanulója lett. Már gyermekkorában megmutatkozott zenei tehetsége, ezért édesapja Riszner József és Basztl József karmesterek keze alá adta. A tanítóképzőt Egerben végezte, ahol anyai nagybátyja, Szele Gábor érseki helynök Zsasskovszky Ferenccel, a híres székesegyházi karnaggyal taníttatta. 1876-ban már mint kész zenész és Hortiné dr. Bathó Edit Beleznay Antal munkásságát méltatja ügyes karmester tért vissza. A főgimnáziumban kapott énektanári állást, Beleznay Andor, a család egyik oldal- Ki tudja ma már, hogy az 1870-es 80- s mellette tevékeny résztvevője lett ágának leszármazottja már évekkel ez- as években a jászberényi Nagytemplom a város zenei életének. Tagja lett a előtt felvetette egy új tábla felállítását, egyik híres kántorát és karnagyát Basztl Palotásy János által létrehozott Városi amire 2015. október 16-án végre sor is Józsefnak hívták, s a város nagytekinté- Dalárdának, de még ugyan abban az került. Jászberény Város Önkormány- lyű muzsikusa volt? évben át is vette a csoport vezetését, zata a Palotásy János Zeneiskola falán A felsoroltak közül talán Palotásy János amellyel nagyszerű sikereket értek el. helyezte el Beleznay Antal zeneszerző új neve ismert a legjobban, hiszen emlékét Karmesteri munkája eredményeként a emléktábláját, amelyet az említett napon a nagyhírű Palotásy Vegyeskar, a Zeneis- dalárda az országos dalos ünnepségen egy szép ünnepség keretében adtak át. kola és utca is őrzi. 1880-ban Kolozsvárott ezüstkoszoA Zeneiskolában rendezett ünnepségen Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató méltatta a jászberényi születésű zeneszerző munkásságát, majd a Palotásy János Vegyeskar, melynek több éven keresztül tagja, majd karnagya volt, három Beleznay dallal örvendeztette meg a közönséget. Az emlékünnepség koszorúzással zárult. Alábbiakban közzé tesszük Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató ünnepi megemlékezésének szövegét. „A 19. század második felében Jászberényben különösen élénk volt a zenei élet. A Palotásy János Vegyeskar Beleznay dalokat énekel. Vezényel Bedőné Bakki Katalin Olyan jeles zeneszerzők, dalköltők, karnagyok működtek, mint Riszner József, Tarnay Alajos zongoraművész, zeneszer- rút, 1884-ben Miskolcon ezüstserleget Basztl József, Palotásy János, Tarnay ző neve − a Jász Múzeum, a Zeneiskola nyert. Közben a tanítás terén is komoly Alajos és Beleznay Antal. Az egykor és az Amerikában élő egyik Tarnay- eredményeket ért el, amiért sokszor kiközismert, ünnepelt művészeket ma rokon kezdeményezése révén − csupán vívta a felettes hatóság elismerését.
Berényi Kármentő Ez időtájt alakult meg Jászberényben az ún. úri zenekar, amelyben Beleznay Antalnak vezető szerep jutott. Ekkor írta meg első, később népszerűvé vált dalait: Megvert engem a Teremtő…, Azt mondja a kakukk madár…, Megüzente a babám…, Hej, ne búsulj szőke kislány… Jászberényi működését 1888-ban megszakította, és a szintén jászberényi születésű Sipos Orbán vármegyei tanfelügyelő hívására Nagyváradra ment, ahol a polgári fiúiskola énektanára lett. Az egyik barátja, Nagy Márton így írta le Beleznay Antal nagyváradi fogadtatását: „Váradon csakhamar rohammal vette Beleznay a város úri társadalmának szívét az ő szerény, kedves fellépésével, férfias szépségével, szívhez szóló dalaival... mosolygó, barnapiros arcával, lánglelkét híven tükröző, nagy fekete, ragyogó szemeivel.” A tanítás mellett ott is fáradhatatlanul tovább komponált, és írta dalait. Nagyváradon születettek meg a Két lánya volt a falunak, két virága…, A lehulló csillagokat siratja a csalogány…, Lehullott a cseresznyefa virága, Költözik a darumadár című dalai, valamint híres kuruc dalai is, mint például A nagymajtényi síkon letörött a zászló…Harmat hull a
Küry Klára) énekelték, óriási sikerrel. A zeneirodalom terén végzett munkáját 1894-ben a Szigligeti Társaság azzal ismerte el, hogy a tagjai sorába választotta.
Beleznay Antal emléktáblája a Palotásy János zeneiskola falán 1893-ban talált rá a szerelem, 36 évesen vette feleségül Dióssy Annát, akitől három leány gyermeke született. 1896-ban a nagyváradi székesegyház orgonistájának nevezték ki, s ettől kezdve
Beleznay Andor ny. iskolaigazgató és Faragó László, a tábla állítás szogalmazója dér füvére…, Rákóczi búcsúja…, amelyekkel utat talált a magyar nép szívéhez. Beleznay Antal a 19. és 20. század fordulóján játszott népszínművek dalainak megteremtője volt, közkedvelt dalait a kor ünnepelt színésznői (Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Komáromy Mariska,
figyelme mindinkább a klasszikus egyházi zene felé terelődött, de mellette az oly annyira szeretett dalköltészetet sem hanyagolta el. Mint székesegyházi orgonista megalakította a nagyváradi Zenekedvelők Egyesületét, amely működése alatt hamar országos hírűvé emelkedett.
21 1897-ben egymás után jelentek meg egyházzenei alkotásai: Szent Lőrinc mise, E-moll mise, számos Ave Maria, Veni Sancte, Vespera, Graduale és Offertorium. 1904-ben részt vett a Rómában megrendezett nemzetközi gregorián kongres�szuson, s az ott szerzett tapasztalatait az egyházi kórusában is kamatoztatta. Beleznay Antalt a magyar zenepedagógia egyik úttörőjeként is tisztelhetjük. Sajátos módszereivel új irányt adott az énektanításnak. Növendékeit először arra tanította, hogyan kell a hangjukat használni, hogyan kell énekelni, s csak ezután tanított nekik dalokat. Énektanítási módszereit két tankönyvben tette közzé. A Gyakorlati énektan polgári fiú és középiskolák számára című könyve 1900-ban, a Gyakorlati énektan polgári és felsőbb leányiskolák számára című munkája pedig 1903-ban jelent, de mindkét könyvét többször is kiadták, időtálló szakkönyveknek bizonyultak. Beleznay Antal élete végéig fáradhatatlanul dolgozott. Élete fonalát azonban nagyon rövidre szabta a Teremtő. 1915ben súlyos betegen, a gyógyulás reményében utazott Budapestre, ahol még ugyan az év szeptember 26-án, 57 éves korában elhunyt. Földi maradványait Nagyváradra szállították, ahol a székesegyházban tartott gyászszertartás után hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára az olaszi temetőbe. Beleznay Antal gazdag zenei munkásságával a híres magyar muzsikusok sorába emelkedett. S mint ahogyan írták róla: „ebből a tündöklő sorból is kiemelik őt a zenepedagógia terén szerzett érdemei s zenéjének − klasszikus volta mellett is – magyaros patinája.” Ebben az évben éppen 100 esztendeje annak, hogy Jászberény egyik jeles szülötte, Beleznay Antal meghalt. Hogy emléke fennmaradjon az utókornak, még 1929-ben a Jászberényi Keresztény Nőegylet díszes emléktáblát állított egykori szülőháza falán, a Bercsényi út 33. szám alatt. Az 1970-es években azonban a házat lebontották, s ekkor vele együtt elpusztult az emléktábla is. Régi adósságot törleszt most Jászberény Városa, amikor Beleznay Andor, a család egyik oldalági leszármazottja kezdeményezésére ismét emléktáblát állított jeles szülöttünknek, s méltó helyen, a Zeneiskola falán helyezte el.” Bugyi Gábor felvételei
22
Berényi Kármentő
Az aradi vértanúkra emlékezve Október 6-án az aradi vértanúk emlékére ültetett fasornál tartotta megemlékezését a Városvédő és Egyesület. Az 1849. október 6-án történt gyászos eseményekre Bolla János egyesületi elnök emlékezett, majd a Jászsági Hagyományőrző Egylet szerkesztett műsorában versek, katonadalok és balladák hangzottak el. Az emlékezés végén a jelenlévők elhelyezték a tisztelet koszorúit a fasor emléktáblájánál. Bugyi Gábor felvételei
fent: Dr. Körei-Nagy József verset mond jobbra: Bolla János az aradi eseményekre emlékezik
Tamás Zoltán képviselő, dr. Szabó Tamás polgármester és Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester az aradi vértanúk emléktáblája előtt
A Jászsági Hagyományőrző Egylet
Az aradi vértanúk emléktáblája koszorúkkal
A megemlékezés résztvevői
Berényi Kármentő
23
Pillanatok – Események 2015-ből Jászok Jákóhalma, Jászdózsa, Ágó, Jászapáti, Szálláshelyet itt talált, Zagyva, Tarna partján. Boldogházi puszta Emlékeink kútja. Redemptus őseink Élete, halála Nékünk büszkeségünk Yazig elődeink. Mátics Béláné Hortiné dr. Bathó Edit, a Jászberényi Értéktár elnöke bemutatja a JNSZ megyei értékekről megjelent könyvet (Fotó: Bugyi Gábor)
A koszorúkkal borított Jász-emlékmű a Jászkun Redemptio ünnepén, amelynek egyik rendezője egyesületünk volt
Gyertyagyújtás a Védett temetőkertben (Kiss László és Kiss Lászlóné) Fotó: Bugyi Gábor
Bolla János előadást tart az egyesület 28 éves tevékenységéről a Hagyomány– Értékőrzés–Találkozás című fórumon a Jász Múzeumban (Fotó: Bugyi Gábor)
Bolla János elnök beszámol az egyesület munkájáról a Jász Baráti Körök Jánoshidán rendezett fórumán (Fotó: Czuh Ferenc)
24
Berényi Kármentő
Ősz a Védett Temetőben A Városvédő és Szépítő Egyesület által 1988-ban – hatalmas munkával – kialakított sírkert fakeresztjei és kő síremlékei alatt századokkal korábban élt jász elődeink csontjai porladnak. Nyugodjanak békében! (Fotók: Faragó László)
BERÉNYI KÁRMENTŐ A jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület lapja. Felelős kiadó: Bolla János egyesületi elnök Felelős szerkesztő:Faragó László A szerkesztőbizottság tagjai: Hortiné dr. Bathó Edit Bugyi Gábor, Farkas Kristóf Vince Kókai Magdolna Előkészületi munkák: Bugyi Gábor A szerkesztőség címe: 5100 Jászberény, Tácsics M. u. 5. Tel./Fax: (06-57) 502-610 E-mail:
[email protected] Nyomdai munkák: boommédia Kft. 5100 Jászberény, Kossuth Lajos u. 19. Tel.: (06-57) 404-066
