Mikeás 6,9-16 Hamissággal gyűjtött kincsek

Mikeás 6,9-16 Hamissággal gyűjtött kincsek „Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?! Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, amely útálatos? Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat? Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban. Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt. Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és amit megtakarítsz is, fegyverre hányom. Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol! Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.” Bevezetés Az elmúlt alkalommal a 6. résznek az elejét olvastuk, és ott arról van szó, hogy az Úr perel az Ő népével. Két első verset még elolvasom: „Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok. Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.” Láttuk azt, hogy azért perelt az Úr, mert az Ő népe hátat fordított Neki. És ezt általában is mondhatjuk, hogy az emberek hátat fordítottak Istennek, nem törődnek Vele. De azért perel, hogy térjen meg az ember, hogy üdvössége lehessen. Most arról olvastunk, hogy az Úr megemlíti az Ő népe bűnének egyes részeit. Majd a következő részben még többet. Amit most említ az Úr, azzal a kifejezéssel foglalhatnánk össze, amit olvastunk is itt, hogy hamissággal gyűjtött kincsek vannak az ő házában. Ehhez kapcsolódik az összes többi bűn, amit itt felsorol az Úr. Hamissággal gyűjtött kincsek Nézzük meg, hogy mit jelentettek ezek akkor, és mi a tanulsága számunkra ebből most. Úgy olvastuk: „Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, amely útálatos?” (10. vers). Úgy fordítja az új, protestáns Biblia, hogy még mindig van bűnös ház, bűnös kincsekkel tele. Tehát ez a kérdés, hogy vannak-e még, nem vár tulajdonképpen feleletre, mert egy erős állítás. Még mindig van bűnös ház, és bűnös kincsekkel tele. Ezek a hamissággal gyűjtött kincsek a világban mindennapi dolgok. Általában kincset, gazdagságot becsületes munkával nem nagyon lehet gyűjteni. Van ugyan kivétel, valaki örökséget kap, vagy a Biblia is említ olyan kivételeket, amikor Isten áld meg valakit, Ábrahámot is megáldotta, nem bűnösen gyűjtötte, vagy az Úr Jézus említ példabeszédében egy embert, akinek bőségesen termett a földje, és nagyon sok gabonája termett. De azt látjuk, hogy ez az ember például nem jól használta fel, amit Isten adott neki bőségben kincseket. Általában azt mondhatjuk, hogy aki kincseket gyűjt - mondja is a Szentírás -, akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek, ami a testet veszedelembe és romlásba meríti, mert minden rossznak ez a gyökere. Na, és itt is erről van szó: hamissággal gyűjtött kincsek. Példabeszédek könyve 10. rész, 2. vers mondja, hogy „Nem használnak a gonoszság kincsei…” Gonosz úton hiába gyűjt az ember akármit, nem

használ. Azért teszi fel a kérdést most is az Úr, és mi is feltehetjük magunknak ezt a kérdést, hogy vannak-e még hamissággal gyűjtött kincsek nálunk? Ha a világból tér meg egy ember, akkor némely embernél, aki gazdag, előfordul ilyen, hogy vannak hamissággal gyűjtött kincsek. De amikor megtér az Úrhoz, tudja, hogy mit kell tenni ezekkel a kincsekkel. Ilyen volt például Zákeus is, akit az Úr megszólított. Zákeus nagy megtiszteltetésnek vette, hogy megszólította őt az Úr Jézus, és kész volt bemenni az ő házához, és velük vacsorázni. Amikor az Úr Jézus odament, nem mondott neki semmit, hogy hát Zákeus, a te házad nagyon szép ház, gazdag, de azért itt minden hamissággal gyűjtött kincs. Nem mondta neki, hanem Zákeus maga állt elő, és azt mondta az Úr Jézusnak: Uram, ímé minden vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. Nagyon jól tudta, hogy ő hamissággal szerezte, patvarkodással. Mint vámszedő, nem annyi vámot szedett be, amennyi megillette volna, hanem sokkal többet, és abból voltak kincsei. Na, azt mondja, én ezt mindenkinek visszaadom, négyszer annyit, ahogy a törvény előírta. A többit meg, a vagyonom felét szétosztom a szegényeknek. Ismétlem, mikor most erről beszélünk, nem úgy szól hozzánk az Ige, hogy, ide figyeljetek emberek, akiknek hamissággal gyűjtött kincsei vannak, az ezt meg ezt tegye. Hanem úgy szól az Ige elsősorban, hogy ha valaki megtér az Úrhoz, tudja, hogy mit kell tenni, mert Isten Szelleme munkálkodik benne. Minden emberi ráhatás nélkül az Úr végzi benne ezt a munkát. Hamis mérték Aztán azt olvastuk a 10. vers második felében, hogy van-e még ott: „…ösztövér véka, amely útálatos?” Meg csalárd font a zsákban elrejtve? Hát ez abban az időben nagyon gyakori volt, amikor valaki eladott valamit, akkor azt a súlymértéket, és azt az űrmértéket használta, ami meg volt kisebbítve, mert akkor többet kapott ugyanannyi áruért. Mikor meg vásárolt valamit, akkor meg megnagyobbított vékát és a megnagyobbított fontot vette elő, hogy így járjon jól. Ez nagyon utálatos volt az Úr előtt, mert becsapott másokat, és ez is hamissággal, gonoszsággal gyűjtött kincs volt, amit ennek révén szerzett. Az Úr a törvényben sokszor beszél erről. Csak egy Igét olvasok fel: „Ne legyen a te zsákodban kétféle font [súlymérték]: nagyobb és kisebb. Ne legyen a te házadban kétféle éfa [ez űrmérték volt]: nagyobb és kisebb. Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Mert az Úr előtt, a te Istened előtt útálni való mindaz, aki ezeket cselekszi; és mindaz, aki hamisságot mível” (5Móz 25,14-16). Persze nem csupán csak erre mondja ezt az Ige, hogy ne legyen kétféle mérték. Az életünknek sok más területe van, amire ez igaz, hogy utálatos az Úr előtt, ha kétféle mérték van. Például, ne legyünk az ítéletben kétféle mértékűek. A Mózes 3. könyvében is beszél erről az Ige: „Ne orozzatok, se ne hazudjatok, és senki meg ne csalja az ő felebarátját. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnéért terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3Móz 19,11-18). Tehát azt mondja Isten, hogy se a siket, se a vak felé, se a szegény felé nem lehet más mértékünk az ítéletben, az eljárásunkban, a mindennapi életben, mint a felé, aki ép vagy tehetséges, vagy hatalmas, vagy gazdag. Sőt, arról is beszél itt a 19. részben, hogy a jövevények, az idegenek felé se legyen más mértékünk. „Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.

Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közűletek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és űrmértékben. Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Égyiptom földéből” (3Móz 19,33-36). Arra is vonatkozik ez az igaz ítélet, hogy a magam érdemeit ne nagyobbítsam, a mások érdemeit meg ne kisebbítsem. Mert erre is hajlamosak vagyunk. És igaz fordítva is: a magam hibáit ne kisebbítsem, és a másiknak a hibáit ne nagyítsam fel. Mert erre is hajlamosak vagyunk. Ehhez kapcsolódik a hazugság is. Hazugság „…Lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban” (12. vers). A vagyonszerzéshez is hozzátartozik a hazugság, mert már a kétféle mérték maga is egy hazugság, és a csalásban mindig benne van a hazugság. De az élet sok minden más területén az ördög a hazugság atyja. Most nagyon elhatalmasodott a hazugság. Nagyon-nagyon káros. Az Úr azt kívánja tőlünk, és ha valaki megtér az Úrhoz, ezt is végzi mindannyiunk szívében, hogy nem a törvény parancsa miatt, hanem az Úr Jézus élete, belső parancsa miatt ne hazudjunk. Ezt mondja az Újszövetségben, Pál leveleiben is az Ige: ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek a régi ember szerint való óembert, és felöltöztétek az újat. A Példabeszédek könyvében olvasunk például egy olyan hazugságról, ami a mindennapi életben (különösen a kereskedelemben, ahol meg akarnak gazdagodni) mindig benne van: „Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik” (Péld 20,14). Hogy mikor valaki valamit vesz, lebecsmérli, hogy kevesebbért kapja meg, mikor aztán megvette, akkor meg feldicséri, hogy micsoda jó vásárt csináltam. És ez sok mindenre lehet érvényes. Azt kérdezi az Úr: „Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket…” (11. vers). Hát nyilvánvaló, hogy se a hosszmértékben, űrmértékben, se az életünk egyéb területein nem lehet kettős mérték, mert Isten ezt nem hagyja jóvá senkinek az életében. Akkor sem hagyja jóvá, ha az Úr hosszan tűr. Hosszan tűr, hogy megtérjen az ember, de egyszer következménye lesz. A 13. verstől leírja az Úr, hogy milyen következménye van ennek. A bűn következményei Ha valaki nem tér meg, vagy mint megtért hívő ember nem engedelmeskedik Krisztus belső életének, a következményét összefoglalva leírja a 13. vers: „Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.” A bűn miatt megverheti az Úr az embert, beteggé teheti, majd végül el is pusztíthatja. A bűn zsoldja mindig a halál. Ha az ember meg nem tér az Úrhoz, új élete nem lesz Krisztusban, és az új élet belső törvénye szerint meg nem változik az élete, akkor ez vár rá. Addig kell megtérnie az embernek, amíg el nem pusztul. Amíg az Úr fenyít vagy beteggé tesz, akkor elgondolkozhat az ember rajta, és még megtérhet, amíg el nem jön a végső pusztulás. Eszel, de meg nem elégszel Az után példát mond itt az Ige arra, hogy milyen az, amikor az Úr megver, vagy beteggé tesz a bűn miatt, hogy észhez térjen az ember, és az Úrhoz térjen, hogy új élete legyen. Ilyeneket olvastunk: „Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged...” (14. vers). Ez kétféleképpen is érthető. Érthető úgy is, hogy Isten az embert a bűnei miatt, és azért, hogy megtérjen, olyan úton vezetheti, hogy kenyérszűkében lesz, soha nem lesz annyi kenyere, hogy jóllakjon. Ez gyakran volt Izráel népének az életében, hogy kenyérszűkében voltak. Más népek életében is, és most is vannak ilyen népek. De úgy is lehet ezt az Igét érteni, hogy külsőleg akármilyen gazdag az ember, akármennyi pénze van, akármennyit iszik, eszik, dorbézol, bővölködik, a szíve és a lelke mégis üres marad, szomjas marad, kiégett és

kielégítetlen marad. Mindig elégedetlen marad, hiába van akármennyi külső gazdagsága. Mert semmi nem tudja betölteni az embert tartósan igazi örömmel és békességgel, csak Isten. Így vagyunk teremtve, hogy csak Isten tudja az embert megelégíteni. És jól van ez így, hogy ott marad az emberben a kielégítetlenség, mert figyelmezteti az embert az Isten utáni vágyra, hogy Őt keresse, mert csak Ő elégíthet meg. Gyűjtesz, de fegyverre hányom Aztán így folytatja: „…gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom” (14. vers). Hát erre sok példa van az Igében is, és a gyakorlati életben is. Példabeszédek 23-ban olvassuk: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg. Avagy a te szemeidet veted-é arra? Holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepűl!” (Péld 23,4-5). A földi gazdagságnak ilyen a tulajdonsága. A közmondás is mondja: ami könnyen jön, könnyen megy. Nagyon hamar elrepül. Hirtelen meg lehet gazdagodni, és hirtelen meg lehet szegényedni. Azt mondja: az ilyen eszességtől szűnjél meg. Ézsaiás könyvében olvassuk a 39. részben Ezékiás királyról, akit Isten meggyógyított, gazdagságot adott, és mikor meggyógyult, Babilonból követek jöttek, és ezeknek a követeknek megmutatott mindent Ezékiás, összes kincsét, gazdagságát, tárházakat. Eljött Ézsaiás próféta, és megkérdezte tőle, hogy mit láttak a követek? Azt mondta: mindent láttak, mindent megmutattam nekik. Na, azt mondja Ézsaiás: az Úr pedig azt üzeni, hogy mindezt a gazdagságot elviszik Babilonba, és semmi nem marad meg belőle. És bizony bekövetkezett. Igaz, hogy Ezékiás korához képest több mint száz év telt el, de bekövetkezett. Akkor Babilon még nem volt világbirodalom, Asszíriának egy kis tartománya volt. El se lehetett képzelni, hogy a Babilon fogja elvinni, mégis úgy történt. Az Úr Jézus a következőt mondja erről: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti; és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6,19-21). Nem azt mondja az Úr Jézus, hogy semmink ne legyen. Ő maga ad ruhát, élelmet, amire szükségünk van. Keressétek először Isten országát, ezek ráadásul megadatnak. Ez nem jelenti azt, hogy ezért nem kell dolgozni. Mert azt mondja a Szentírás, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Dolgoznunk kell. Isten meg is áldhatja, még többet is adhat, mint amire szükségünk van, és azt mondja az Ige ott, a Pál leveleiben, hogy mindenki tulajdon kezével munkálkodjon, hogy legyen mit adni a szűkölködőknek, tehát még adhatunk is. Ezt meg kell tennünk. Dolgozni kell. De kincset gyűjteni nem kell. Gazdagodni, arra törekedni, hogy gazdagodjunk, nem kell. Ha mégis az Úr gazdagít, akkor azt mondja, hogy tudjuk meg, majd megmutatja, hogy hova kell tenni azokat. De határozottan felhívja a figyelmünket, hogy a kincset a tolvajok kiássák és ellopják, a moly meg a rozsda meg fogja emészteni. És ezt bizony tudják még sokszor a világi emberek is. Nemrégen hallottam egy riportot, a Kossuth Rádióban, egy vállalkozóról, aki nagyon tehetős, és köztudott, hogy sokat adakozik, és ő mondta azt, hogy neki a szülei felhívták a figyelmet arra, hogy a koporsón nincsen oldalzseb. Vagyis, hogy nem vihet el semmit. És ez így van. Isten Igéje mondja: semmit nem hoztunk e világra, világos, hogy ki se vihetünk semmit. Vetsz, de nem aratsz Aztán a 15. versben tovább folytatja az Ige, hogy mik lehetnek a bűn következményei. Így olvassuk: „Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármit is tehet az ember, ha Isten nem ad áldást, akkor az semmivé lesz. Vetsz, azt mondja, de nem aratsz. Mert hogyha Isten nem ad áldást rá, lehetséges, hogy ki se kel az a vetés. Vagy kikel, de leeszi a sáska, elveri a jég,

elviszi az árvíz; amit nem kell magyarázni, tudjuk napjainkban. Mikor Mezőhegyesen volt az a nagy jég, akkor azt mondta ott valaki, akit megkérdezett a rádióriporter, hogy bizony itt Mezőhegyesen az idén már nem lesz aratás. Pedig jó földek vannak arra. Vetsz, de nem aratsz. Vagy azt is mondja itt az Ige, hogy elviszi az ellenség. Ilyet is láttunk a Szentírásban. Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy elrejtse az ellenség elől. Mert már mindent elvitt az ellenség. Hiába sajtol az ember olajat, mustot, nem használhatja előre, vagy nem használhatja, mert elviszi az ellenség. És Isten ezt előre megmondta már. Csak egy néhány igeverset olvasok Mózes 5. könyvéből: „Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad” - Akkor sorolja, hogy mik. Ezek közül csak egyet-kettőt felolvasok. - „Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem lakol benne; szőlőt ültetsz, de nem veszed annak hasznát. [...] Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska. Szőlőket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg. Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull. [...] A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén: Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged. Hoz az Úr ellened népet meszszünnen, a földnek széléről, nemkülönben, a mint repűl a sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted; Vad tekintetű népet, a mely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez; És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; a mely nem hágy néked a te gabonádból, borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak elléséből, mígnem kiveszít téged. És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden; megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked” (5Móz 28,15.30.38-40.47-52). Ez bekövetkezett Izráel népén. De azt is hozzátette az Úr: de hogyha az égnek a túlsó oldalára is lennél kitaszítva, és akármilyen mélységben lennél is, ha onnan megkeresed az Urat, akkor meghallgat téged. És most is, amikor a világon annyi nyomorúság, annyi katasztrófa, annyi éhség, probléma, háború, nehézség van, meg kellene látni, hogy ez a bűnnek a következménye. Azt is a szívére kellene venni az embernek, ha ebből megkeresi az Urat, akkor az Úr ki tudja hozni. Megbocsájtja a bűnét Krisztusért, meg tud változtatni dolgokat. De ha még a külső dolgok nem változnak is, a szívében békesség lesz, mert tudja, hogy a mi országunk nem ebből a világból való, a mi országunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Omri és Ákháb bűnei és azok következményei Tovább folytatja az Ige azoknak a bűnöknek a felsorolását, ami miatt ezek jönnek majd Izráel fiaira: „Mert Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát” (16. vers). Ebben az időben már kétfelé szakadt Izráel. Északon volt tíz törzs, amit Izráelnek neveztek, és a Délen maradt két törzset pedig Júdának nevezték, Jeruzsálem központtal, Júda és Benjámin törzse volt ebben. És az itt említett két király, Omri és Akháb az északi tíz törzsnek volt a királya, a két legistentelenebb király volt Izráelben, apa és fia. Akháb Omrinak a fia volt. Mind a kettőről azt olvassuk (először Omriról), hogy gonoszságával meghaladta az előtte valókat. Istent haragra ingerelte bálványozásával. Gazdag ember volt, ő vásárolta meg pénzen Samáriát, ami később ennek az északi tíz törzsnek lett a fővárosa. Azután a fia még őt is felülmúlta gonoszságával, bálványimádásával. Feleségül vett

egy idegen, bálványimádó népből való királylányt, Jézabelt, akinek gonoszsága köztudott. Mindaz, amit Jézabel befolyására tett Akháb, kiirtotta az Úr prófétáit, behozott bálványpapokat és papnőket, intézményessé tette a bálványimádást, nem riadt vissza attól, hogy ártatlan vért ontson. Nábóth szőlőjére emlékszünk, hogyan vádolták meg, és köveztette halálra. Mert a királynak megtetszett a Nábóth szőlője, és elvette tőle. Akháb példájában láthatjuk azt, amit az előbb mondtam, hogy azt mondta néki az Úr, hogy ezekért a gonoszságokért meg fog fizetni, ott fogják felnyalni a vérét a kutyák, ahol felnyalták Nábóthnak a vérét is. Amit Isten kimondott, az be is következett, azonban volt Akháb életében egy nagy fordulat. Az Úr szavát egyszer csak elfogadta, bűnbánatot tartott, zsákruhába öltözött. És Isten azt mondta Ézsaiás prófétának, hogy: látod Akhábot, hogy megalázkodott? Nem hozom rá azt a veszedelmet, amit mondtam. Amit Isten kimondott, az bekövetkezett, valóban felnyalták a vérét, de nem úgy, ahogy Jézabelnek a vérét nyalták fel a kutyák, mert Jézabel nem tért meg. Jézabel, amikor a végzete elérkezett, kikönyökölt a palota ablakán, kifestette magát, és nagy kevélyen ott pózolt. De onnan dobták le a palotának az ablakából, és taposták össze a lovak, és ették meg a kutyák. És mire utána néztek, már alig maradt a csontjából. De Akháb megtért, ezért nem hozta rá Isten ezt a veszedelmet: háborúban halt meg, nyílvessző érte, kifolyt a vére a szekerébe, elvitték a szekerét a tóhoz mosni, és ott nyalták fel a vérét a kutyák. Megállt Isten szava, de mégis kegyelem volt benne. Tehát amikor Isten veszedelmet mond, hogy ránk hoz, vagy akárkire a bűnei miatt, még mindig van megtérés. Mindig lehetséges megváltozás. Mint ahogy Ninivénél is: negyven nap, és elpusztul Ninive. De mikor megalázkodtak, akkor Isten megkegyelmezett Ninivének. Azonban Izráel népe nem tanult, illetve a két törzs, Júda és Benjámin nem tanult az északi tíz törzs tragédiájából. Éppen Ézsaiás és Mikeás idejében vitte el Asszíria királya ezt a tíz törzset fogságba, és elveszett, mind a mai napig nem tudjuk, hogy hol van a tíz törzs. Azt mondja itt az Úr, hogy ti is Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és Akháb házának minden dolgához, hogy azok tanácsában járjatok! Pusztasággá teszlek téged. Még száz évet várt az Úr, és amikor nem tértek meg a két déli törzs, akkor őket pedig Babilon vitte el fogságba, és pusztította el az egész országot, Jeruzsálemet is, és a templomot is. Tanulság Az a tanulság a mi számunkra is ebből, hogy a bálványimádás ingerelte legjobban Istent, és különösen a hívő emberek életében (de a hitetlenek életében is), a bálvány az, ami leginkább ingerli az Urat. Hogy teremtett dolgokhoz, Isten alkotásai felé fordulnak úgy, hogy azt imádják, és azt szolgálják, és Istenről nem vesznek tudomást. Ez, akik ismerik az Urat, azok életében még súlyosabb dolog. Sokféle bálvány van, de a legfőbb bálvány a pénz és a vagyon, amiről itt szó volt éppen, hogy ezt a kincseket, a vagyont, a pénzt hamis úton is akarják az emberek megszerezni. Hamissággal gyűjtött kincsek vannak. Hát azért íratott meg ez a mi számunkra tanulságul, hogy ne járjunk ezen az úton, mert aki hívő, belülről éppen ezt munkálja az Úr mindenkiben. Aki pedig még nem hívő, annak pedig azt üzeni az Úr, hogy ebből térjen meg, mert a bűnnek ezek lesznek a következményei, amit itt felsorolt az Ige, amiről szó volt. Az Úr szava kiált Most térnék rá a 9. versre: „Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre…” Az új fordítás ezt más szavakkal hozza, elolvasom a szerint is. „Az Úr hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét…” Üdvös dolog félni az Ő nevét, a te neved néz bölcsességre, ez látszólag teljesen más, de ha belegondolunk, nem más. Mit jelent a bölcsesség? Azt mondja az Ige, hogy a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Vagyis amikor azt mondja, a te neved néz bölcsességre, akkor ez azt jelenti, hogy az Úr neve megkívánja azt, hogy féljük az Ő nevét. Ez a bölcsesség. Tehát ezért fordíthatta az új Biblia így, hogy üdvös

dolog félni az Ő nevét. Bizony az jó dolog, félni az Ő nevét. Ez a bölcs dolog, ha valaki féli az Ő nevét. Tehát az Úr hangosan kiált a városnak, és ez a bölcs, üdvös dolog, hogyha ezt a szót meghalljuk, és féljük az Úr nevét, aki mondja ezeket az Igéket. És így folytatja: „Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!” Halljátok meg a vesszőt. Tehát halljuk meg, engedelmeskedjünk Neki, és Annak, Aki rendelte azt a vesszőt. Tudniillik az Úr gyűlöli a bűnt, és a bűnnek mindig következménye van. Ahogy olvastuk a 13. versben, hogy az Úr megver, beteggé tesz, majd elpusztít, hogyha valaki mindennek ellenére benne marad a bűnben. Tehát a bűnös ember szálljon magába, és alázkodjon meg Isten előtt, ne várja meg, míg elpusztítja az Úr, engedelmeskedjünk a vesszőnek, és Aki rendelte a vesszőt, Istennek. Most csapások vannak, amik egyre sűrűsödni fognak, mert a prófécia erről beszél, hogy a földrengések, a természeti katasztrófák sűrűsödni fognak. Majd aztán az antikrisztusi korban éri el a csúcspontját. Bizony jó lenne ez a mi országunkban is, és máshol is, ha ezeket úgy fogná fel az ember, hogy Isten szól, Isten kiált, hogy ez Istennek a vesszeje azért, hogy el ne vesszen, hanem észhez térjen az ember. Isten vesszeje az árvíz, a vihar, a jégeső, földrengés és egyebek. Vegyük az Ő kiáltó szavának, és féljük az Úrnak a nevét. Egyénileg is így kell gondolkoznunk. Mindenki maga tudja, hogy mi az, amit az Isten szólt neki. Mi az, amit az Igében szólt? Mi az, amit a lelkiismeretében szólt? Mit szólt neki az Úr a körülményein, talán az Ő vesszeje által, fenyítése által? Legyünk bölcsek, féljük az Urat! Ne keményítsük meg a szívünket, mert ez a javunkra van! Befejezés Végül szeretnék ide tenni néhány kérdést, amit mi magunk vizsgáljunk meg az Úr színe előtt: - Van-e még a házunkban olyan, amit gonosz, nem tiszta úton szereztünk? Az mindig bántja az embert. Szóval, amikor ránéz arra a tárgyra, vagy arra a valamire, vagy eszébe jut, tudja a szívében, hogy hát ezt gonosz úton szereztem. Azt rendezni kell, ahogy belülről az Úr mutatja nekünk. Ahogy Zákeusnak is megmutatta. - Nincs-e kétféle mércém? Kettős mérték bárkivel szemben. - Nem mérem-e önmagam teljesen más mértékkel, mint másokat? Önmagam, vagy a családom, vagy aki kedves előttem, más mértékkel, mint idegeneket, vagy aki nem kedves előttem. - Nem gondolkozok-e úgy, hogy az én bajom, az én fájdalmam, az én terhem, vagy az én érdemem a legnagyobb? Mindenki másé kisebb. Ezzel szemben az én hibám, az én bűnöm, az én tévedésem a legkisebb, mindenki másé jóval nagyobb. Ez kettős mérték. - Aztán a következő kérdés: hogy vagyunk az igazmondással? Nem csalárd nyelv van-e a szánkban? Jakab apostol leírja a nyelvnek a bűneit. Aki nyelvével nem vétkezik, tökéletes ember. Ez egy nehéz dolog, a nyelvünk. Ha rajta kapjuk magunkat, akkor mehetünk az Úrhoz, de azért vigyáznunk kell, mert a nyelv olyan, mint a tűz, és kicsi tűz nagy erdőt felgyújt. Mikor már leégett az erdő, akkor nem lehet meg nem történtté tenni. Kimondott szavainknak néha olyan következménye van, amit már nem tudunk jóvátenni. Megbánhatjuk, megalázkodhatunk, bocsánatot kérhetünk, de mégse tudjuk jóvátenni. Meg is van írva, hogy amit vet az ember, azt aratnia kell. - Következő kérdés, hogy nincsen-e valami bálványom? Lehet személy is ez a bálvány, akit az Úr elé teszek. De lehet más is, amit az Úr elé teszek. Vagy amit szolgálok, ami előtt meghajlok, amit szinte imádok. Ez haragra ingerli az Urat. Minden bálványt le fog dönteni. - Következő kérdés, hogy mit gyűjtök, mennyeieket vagy földieket? Ismétlem, dolgozni kell, magunkat eltartani kell, Isten figyelmeztet bennünket erre, tétlenek nem lehetünk, nem várhatjuk, hogy a sült galamb a szánkba száll, amíg tudunk dolgozni. Ha nem tudunk, mert betegek vagyunk, vagy bármi más, Isten megígérte, hogy gondoskodik rólunk. Csak kincset

ne gyűjtsünk magunknak a földön. De felhívja a figyelmünket, hogy de gyűjtsünk mennyei kincseket. Azt gyűjtsünk. - A következő kérdés: ha az Úr szól hozzám, akár az Igében, akár bármilyen módon, vagy ha megfenyít, kész vagyok-e megalázkodni, bűnbánatot tartani, és engedelmeskedni? A 9. verssel fejezem be, az új fordítás szerint: „Az Úr hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét! Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!” Mert Isten szeretetből rendelte. Javunkra rendelte. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, az igazság ismeretére eljusson. Mert azért jött az Úr Jézus, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett. Ámen. Debrecen, 2010. 07. 11.