Mikeás 5,7-15 Az áldás és győzelem útja

Mikeás 5,7-15 Az áldás és győzelem útja És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban. És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, amely ha betör, tipor és tép, és nincs, aki tőle megszabadítson. Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet. És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet. És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked. És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait. És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat. És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, akik nem engedelmeskedtek. Bevezetés Mikeás próféta könyvének az 5. része elején arról olvastunk, amikor az Úr Jézus Krisztus testben eljött erre a földre kétezer évvel ezelőtt: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó…” (2. vers). Megjövendölte, hogy hol született, és azt is, hogy nem fogadják el, mert az 1. versben így olvastuk: „…pálczával verjék arczul Izráel bíráját!” A mostani rész más időkről szól, nem arról, amikor először járt az Úr Jézus ezen a földön. Először ezt nézzük meg, hogy melyik időre vonatkozik ez a prófécia, és mit mond a jövőről Izráel népe és a pogány népek számára, és az után pedig arról szeretnék szólni, hogy mi a tanulsága, az üzenete ezeknek a mi számunkra most. Mely időre és kinek szól? Az összefüggésből világos, hogy még most is a jövendőben lesz a beteljesedése. Mégpedig a nagy nyomorúság idejének a végén, és az ezeréves királyságnak az elején fog ez az Ige beteljesedni. Olvastunk Jákób maradékáról és más népekről, sok népről, a pogányokról is. Jákób maradéka azok lesznek, akik a nagy nyomorúságban megmaradnak. Ugyanis a nagy nyomorúság alatt Izráel népéből nagyon sokan el fognak pusztulni, és csak a maradék ismeri fel, és csak a maradék ismeri el, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus. A maradék bűnbánattal megtér, újonnan születik, és bemegy a királyságba. A most felolvasott Igék róluk szólnak. Elolvasok Ézsaiás próféta könyvének a 10. részéből is három-négy igeverset. Annak idején említettem, hogy Mikeás kortársa volt Ézsaiásnak, és próféciái is nagyon sok hasonlóságot mutatnak, és erről Ézsaiás így ír: „És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak a maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön” (Ézs 10,20-23). Az Igéből világos, hogy más népek (pogányok) közt is nagy pusztulás lesz az Antikrisztus ideje alatt, amit az Ige „az Úr napjának” is nevez. Például Jóel könyvében: „ Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és

borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi. [...] És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után…” (Jóel 2,1-3.11-14). Igen, ez az Úr napja, a nagy nyomorúság, az antikrisztusi kor, és még erre az időre is azt mondja az Ige, hogy térjetek meg. Na, aki megtér Izráel népéből, ez lesz a maradék. És aki megtér a pogányok közül, azok közül pedig az lesz a maradék. Világos az Igéből, hogy az ezeréves királyságban nemcsak Izráelből megy be a maradék, hanem a pogányok maradéka is. Máté evangyélioma 25. részében olvasunk arról, hogy amikor az embernek Fia eljön az Ő dicsőségében, és vele együtt a szent angyalok, akkor beleül majd az Ő dicsőségének királyi székébe, és eleibe gyűjtetnek a népek mind. Elválasztja őket egymástól, mint a pásztor a juhokat a kecskéktől, és azt mondja a jobb keze felől állóknak: jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Ennyit röviden a pogány népekről és Izráelről, akikről Mikeásnak ez a próféciája szól. Mit mond ez a prófécia Izráelnek és a népeknek? „Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban” (7. vers). Olyan lesz ez a megtért, újonnan született maradék Izráelben, mint a fűnek a záporeső, és mint a harmat. Keleten, ahol kevés eső van, és nyáron nincs is eső, csak a harmatból kap vizet, nedvességet a föld, igen nagy értéke van a harmatnak és a zápornak. Ilyen lesz Izráel népe a többi nép számára. Hadd tegyem hozzá, hogy most nem ilyen, most egészen más. Azért egészen más, és azért nem ilyen, mert nem az Úrra támaszkodik, és nem az Úrban bízik. Csak mikor majd az Úrban bízik, ahogy itt mondja, és nem emberben reménykedik, nem bízik embernek fiaiban, akkor lesz majd ilyen, és csak a maradék. Ez Istennek már nagyon régi ígérete, hogy majd ilyen lesz Izráel maradéka. Már Ábrahámnak ezt mondt az elhívásakor: benned megáldatnak a földnek minden nemzetségei. És ezt sokszor megismételte utána Isten. Például, amikor Ábrahám kész volt feláldozni Izsákot, akkor azt mondja az Úr: „…megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1Móz 22,18). Pál apostol erről a Magról kiemeli, hogy egyes számban van, és rámutat, hogy ez Krisztusról szól végeredményben, és emberekről csak a képen szól, akik Krisztusban reménykednek. Ezért lesz csak a maradék az, a Krisztusban hívő, reménykedő és újonnan született maradéka Izráelnek, akik áldásul lesznek az összes többi nép számára. Izráel népe egyetemlegesen mind a mai napig nem fogadta el az Úr Jézus Krisztust, emberekben bízik, emberekre támaszkodik. A legnagyobb csalódása éppen az lesz, amikor az Antikrisztust elfogadja, hogy ő a Krisztus, és rá kell jönniük, hogy becsapták őket. Nagyon rászedték őket, nagyon nagyot tévedtek. És azután, mikor az Úr Jézushoz fordulnak, és Benne bíznak, Rá támaszkodnak, azután ez a maradék áldás lesz, mint a záporeső, és mint a harmat a fűnek. Egy másik prófécia is van erről az időről, ez pedig már elsősorban az ezeréves királyságra vonatkozik: „És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, aki tőle megszabadítson” (8. vers). Ez pontosan az ellenkezője annak, amit a 7. versben olvastunk. Olyan lesz, mint az oroszlán. Hogy lehetséges ez? Az oroszlánkölyök, azt írja, betör a juhok nyája közé, tipor, tép, és nincs, aki tőle

megszabadítson. Hát akkor a királyságban áldás lesz Izráel, mint a harmat és zápor, vagy pedig uralkodik, mégpedig feltartóztathatatlanul, és nagyon szigorúan, sokszor kegyetlenül? Mind a kettő igaz. Áldás lesz azoknak, akik keresik az Urat, és akik Neki engedelmeskedni akarnak. De azok számára, akik engedetlenkednek, olyan lesz, mint az oroszlán. A 2. zsoltár például többek között éppen ezt mondja el: „Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényűl hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségűl, és birtokodúl a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint cserépedényt” (Zsolt 2,1-9). Hát igen, ahogy az oroszlán tör, zúz, senki nem állhat meg előtte, ilyen lesz Jézus Krisztus mint Király, és a hűséges maradék is így fog uralkodni az Ő ereje által, de csak azokkal szemben, akik lázadnak, akik engedetlenek, akik le akarják rázni az Úr Jézus Krisztusnak, mint Királynak a bilincseit. Azokat vasvesszővel töri össze. Összetört szekerek, lerontott városok Most azt nézzük meg, és még mindig a próféciánál, a jövőnél maradva, hogy Izráelnek az áldáshoz, és ehhez a győzelmes uralkodáshoz milyen út vezet. „És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közűled, és elvesztem hadi-szekereidet” (10. vers). Abban az időben, amikor Mikeás írta a próféciát, a lovak és a hadi szekerek jelentették a haditechnikát, és akinek sok lova volt, sok hadiszekere, sok katonája, az abban bizakodott. Izráelt is nagyon sokszor megkísértette ez, annak ellenére, hogy a törvényben meg volt írva, és a királynak rendszeresen kellett volna olvasnia, hogy Izráel királyai ne tartsanak sok lovat. Mégis sok király sok lovat tartott, sok hadiszekeret, és abban bíztak. Isten azt mondja, hogy össze fogom ezeket törni. Összetöri a haditechnikát, amiben bizakodjanak. Izráel most is a haditechnikában bizakodik, csak nem lovakban meg hadiszekerekben, hanem repülőgépekben, rakétákban és egyebekben. De mindaddig nem támaszkodik igazán a szíve az Úrra, amíg mindezek össze nem törnek, és akkor nem marad más reménysége, csak Isten. Csak az Úr. Csak Jézus Krisztus. Mikeás 4,3-ban már olvastunk erről az időről. „…sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.” Igen, ez az idő lesz az, az ezeréves királyságban. Csak Benne kell, hogy reménykedjenek, ahogy a 7. versben is olvastuk, nem emberben reménykedik ez a megtért maradék, és nem bízik ember fiaiban, meg a haditechnikában sem. „És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet” (11. vers). Városok, amiket erősségekké építettek. Vagyis, várfalak vettek körül bizonyos városokat, és régen a várfal jelentette az erős katonai védelmet. Most más a katonai védelem, most úgy gondolkoznak a népek, hogy katonai védelmi szövetséget kell létrehozni, több nép, több nemzet fogjon össze, és akkor ez biztosítja azt, hogy nem támadnak meg bennünket, vagy ha megtámadnak is, erős a védelmünk. Dániel könyvében olvasunk erről, 9. rész 27. versében, az Antikrisztusról, hogy egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatoknak. Izráel is belemegy ebbe: szövetséget köt olyan erőkkel, és olyan népekkel, akikről nem is gondolja, hogy kicsodák, de csalódni fog. Csak az Úr védelme marad meg, semmi más, és senki más. Mikeás 4,4-ben is olvastunk erről: „…kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott”. Hogy a katonai védelmi szövetség mennyit ér, meg az a szövetség, meg békekötés, amit végeredményben az Antikrisztus fog kezdeményezni, ez világos, például a Thessalonikabeliekhez írt levélből, amikor majd azt mondják, hogy békesség és biztonság,

akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és meg nem menekedhetnek. Mindezt tehát, haditechnikát, védelmi rendszert, mindet össze kell törnie Istennek, hogy egyedül csak Ő legyen a védelmük, és egyedül csak Benne bizakodjanak. Akkor jön el az igazi békesség, az igazi nyugalom, az igazi jó a királyságban. Bűvszerek és faragott képek „És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked” (12. vers). Vagyis, amikor Isten lehetetlenné teszi azt, hogy Izráel maradéka ördögi erők segítségével manipuláljanak másokat, bűvszerek, szemfényvesztők, okkult manipulációk megszűnnek. Csak az Úr marad. Erre most nem akarok kitérni, hogy most is a népek között hány vezető fordul okkult praktikákhoz, jósokhoz, jövendőmondókhoz. Mert eláradt a sötétség, a sátáni és sötét szellemvilág ezen a földön. Ez alól Izráel se kivétel. És azt mondja: bűvszereid, szemfényvesztőid nem lesznek többet, az Úr vágja ki. Nem azokat kell kérdezni. Ézsaiásnál is többször olvastunk erről, hogy azokat kérdezték, akik nem Istenek. És akik sátáni erők által működnek. Ez az út vezet ahhoz, hogy Izráel áldás legyen, és győzelmesen vívja meg majd a harcait a királyságban. És végül 13. és 14. vers: „És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közűled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait. És kiszaggatom a te berkeidet közűled és elpusztítom a te városaidat.” Isten azt ígérte, hogy le fogja dönteni minden bálványát Izráelnek. A berkekben, amiről szó van, ott is bálványimádás folyt. A városokról, amiről szó van, hogy azt is ledönti, minden erősségét, ott is bálványimádás folyt. Tehát mindenféle bálványt félretesz Isten. Most nem olyan bálványimádás folyik se Izráelben, se a népek között, hogy készítenek egy szobrot, és előtte meghajolnak, mint ahogy például keleten bizonyos szobrok előtt, más bálványok vannak. Legfőbb bálvány a pénz. Másik nagy bálvány a hatalom. A pénz szerelme minden rossznak a gyökere. És Izráelt Isten megszégyeníti, de minden más embert is, aki a pénzben bízik, vagy a hatalomban bízik, mert egyedül csak Benne lehet bízni. Na, ezen át kell menni Izráelnek, mielőtt áldás lehet, és mielőtt Isten szerint uralkodhat. Csak így lesznek alkalmasak arra, hogy Isten megcselekedje azt, ami a 15. versben van: „És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, akik nem engedelmeskedtek.” Isten ma is a hívő embereket áldássá és győztesekké akarja tenni Áldássá, mint a harmat és a zápor, és győztesekké, mint amilyen az oroszlán az állatok között. Erre vagyunk elhívva mi is. Például Péter apostol 1. levelében olvassuk: „…arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Pt 3,9). Áldást öröklünk, és áldást mondunk, és áldássá akar bennünket is tenni Isten. De nemcsak áldássá, hanem győztesekké is. Csakhogy a hívő ember nem más ember ellen harcol, nem embereket kell legyőznünk, hanem a gonoszt. És a gonosz ellen tesz győztessé bennünket. Az Efézusi levél 6. részében olvashatunk arról, hogy kik ellen kell harcolnunk: „…nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6,12). Ez a harc. Nem test ellen, nem vér ellen, nem emberek ellen, főleg nem testvérek ellen van a harc, hanem a gonoszság ellen, amelyek a levegőégben, magasságban vannak. Azonban az áldásnak és a győzelemnek a feltételei számunkra is ugyanazok, mint Izráel számára, hogy ne magunkban reménykedjünk, se emberekben, hanem egyedül csak az Úrban. Csak ebben az esetben leszünk harmat és zápor mindazok számára, akik szomjas szívvel keresik az Urat, az igazságot, az életükre a megoldást, és csak ebben az esetben valósul meg az, hogy a gonoszság nem állhat meg velünk szemben, mert bennünk és mögöttünk ott van az Úrnak az ereje.

Fegyvereink Most vizsgáljuk meg, hogy a győzelem és az áldás felé milyen út vezet a számunkra. Izráelnél láttuk, hasonló a mi utunk is. Azt olvastuk a 10. versben: „…lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közűled, és elvesztem hadi-szekereidet.” Láttuk, hogy lovak, hadiszekerek, modern haditechnika, rakéták és egyebek, ezek testi fegyverek. A hívő embernek is lehetnek testi fegyverei (nem kellenek, de lehetnek), ugyanúgy, mint a világi embereknek. Ezeket a testi fegyvereket azonban nem áldja meg az Úr, mert ezek csak bajt hoznak ránk. „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk [harcolunk]. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására” (2Kor 10,3-4). Tehát az Úr semmiféleképpen nem áldja meg, és nem akarja, hogy mi testi fegyverekkel harcoljunk. Milyenek ezek a testi fegyverek? Testi fegyverekkel a másik ember ellen lehet harcolni, de a mögötte álló szellemi hatalommal, a sötétséggel, a gonosszal szemben nem lehet. Hát milyen testi fegyvereket szoktak az emberek használni? Ilyeneket például, hogy hamisság, hazugság, fél igazság, sértődöttség, harag, gyűlölet, vagy amikor úgy gondoljuk, hogy a másikat rá tudjuk beszélni valamire, mert nagy ráhatással, lelki ráhatással tudunk lenni, vagy megfélemlíteni, vagy hízelegni, és sok mindent lehetne még sorolni. Ezek mind testi fegyverek. Ezeket ne használjuk! Ezeket az Úr le akarja rontani, kivenni a kezünkből. És helyette milyen fegyvereket ad? Milyenek a szellemi fegyverek? Erről olvasunk az Efézusi levélnek a 6. részében, ahonnan az előbb is elolvastuk, hogy mi ellen harcolunk, utána fel vannak sorolva a fegyverek. 13. verstől: „Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körűlövezvén derekatokat igazlelkűséggel [Valósággal. Ugye, szemben a hazugsággal, ami a világi fegyver], és felöltözvén az igazságnak [igazságosságnak] mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével. [Békesség evangyélioma. Szemben a világgal, ahol a gyűlölet, a hazugság „evangyéliuma” beszéde hangzik. Békesség. Szemben a világgal, ahol gyűlölet van.] Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az idvesség sisakját is fölvegyétek [ez azt jelenti: üdvbizonyosságunk van, hogy a mi országunk nem ebben a világban van, nekünk nem itt kell helyezkedni.] És a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde. [Az Ige nagyon fontos szellemi fegyver. És végül a 18. vers:] Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által…” Nagy fegyver az imádság. Valaki egyszer azt mondta, hogy olyan, mint a második világháborúban a messze hordó ágyúk voltak. Most mondhatnánk, mint az interkontinentális rakéták: nem ismer határokat, hatótávolsága végtelen, és ereje igen nagy. Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Tegyük hát le a testi fegyvereket, ha nem az Úr töri össze, és vegyük fel a szellemi fegyvereket! Akkor győzelmes és áldásos lesz az életünk. Erősségeinket az Úr lerombolja Aztán a másik az ehhez vezető út: „…kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet” (13. vers). Láttuk, testi értelemben az ilyen erősség volt régen a várfal, újabban a katonai védelmi szövetség, de szellemi értelemben minden egyes embernek vannak erősségei, vagy vélt erősségek. Ugye, az erősségeket védekezésre használják. Jaj, oda ne jöjjön be az ellenség, a várfalon át ne jöjjön! A védelmi rendszeren át ne törjön. Na, egyénileg ez azt jelenti, amikor valaki bezárkózik, és azt mondja, hogy ne hatoljanak be, senki nem hatolhat be az általam féltve őrzött területre. Nem hatolhat be a magánszférámba, titkolt dolgaimba, gondolataimba, terveimbe. Ábrándjaimat, vágyaimat meg ne lássa senki, meg ne tudja senki. Ebbe még Isten se szóljon bele. Hát nem jellemző ez a hívő emberekre, a hitetlen emberekre jellemző, azonban a hívő ember is beleeshet valami ilyesmibe. Erről beszél itt Ige: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és

foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10,5). A hívő embernek világosságban kell járnia. Mert ha titkolt dolgok, sötétség van az életünkben, akkor eleve vesztésre állunk. És amikor Isten szól hozzánk, akkor rontsuk le az okoskodásokat. Az előzőn órán éppen erről is volt szó, többek között. És Pál is azt mondja, nem tanácskozott testtel és vérrel, amikor Isten szólt hozzá. Nem okoskodott, hanem megcselekedte Isten akaratát. Lerontván minden okoskodást, amely Isten ismerete ellen emeltetett. És amikor a gondolataink össze-vissza csaponganak, és Isten Igéjével ellentétes gondolatokat engedünk végiggondolni az életünkben, akkor azt mondja, hogy ejtsük foglyul, és engedelmeskedjen a Krisztusnak. Na, ezt jelenti tehát. Mi nem tudjuk megvédeni magunkat. A mi védelmünk éppen abban van, ha kiszolgáltatjuk magunkat az Úrnak, ha a világosságra jövünk, ha nem zárkózunk el, ha nem titkolunk el az Úr előtt dolgokat, ha kinyitjuk a szívünket, ha elmondjuk őszintén az Úrnak, ami bennünk van, amik vagyunk. Ha félelmeink vannak, ha nehézségeink vannak, bármi van bennünk, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa a bevallott bűneinket, hű és igaz, hogy megtisztítson minden hamisságtól, hű és igaz, hogy minden Igéjét beváltsa. Nem kell okoskodnunk, hogy ezt hogy tudja Isten beváltani, és megvalósítani, Neki van hatalma, és megcselekszi. Na, ezeket romboljuk le, és akkor áldásos és győzelmes lesz az életünk! Ne legyeünk idegen szellemiség befolyása alatt Azután a 12. vers: „…kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked.” Ez azt jelenti a mi számunkra, hogy vigyázzunk, ne legyünk semmiféle idegen szellem befolyása alatt, mert az utolsó időkben ez nagy veszélyt jelent. Pünkösdkor volt erről szó legutóbb, hogy ebben a világban milyen szellemiség uralkodik. És ez ellen nem lehet felvenni a harcot, csak azoknak, akikben Isten Szelleme van. Hány féle szellem? E világnak a szelleme. Azt mondja az Úr a tanítványoknak, mikor tüzet kértek, hogy nem tudjátok, hogy minémű szellem van bennetek? Péternek, amikor jót akart, azt mondta: távozz tőlem Sátán. Szóval hamar kerülhetünk ebbe a sötét szellemi világba, idegen szellem befolyása alá, de azt mondja az Úr, hogy kivágom kezedből a bűvszereket, szemfényvesztőid nem lesznek többé. És figyelmeztet bennünket az Ige például a 2. Korinthusi levél 11. részében, hogy „Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. De félek, hogy miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert ha valaki jön, és más Jézust prédikál, amit mi nem hirdettünk, más evangyéliomot, és más szellemet vesztek.” Igen, sokféle tanítás van, sokféle szellem tanít embereken keresztül, ezért mondja az Ige, hogy vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől vannak-e? Mert most a Sátán nem úgy jön, mint ordító oroszlán, nem úgy, hogy börtönbe vet, megöl bennünket, hanem mint kígyó, hogy álnokul csaljon meg az idegen szellemiség által. Hát nem akarja az Úr, hogy ezeknek a hatása alatt legyünk. 1 Timótheus 4-ben olvassuk az első két versben, hogy a Szellem, Szent Szellem pedig nyilvánvalóan mondja, hogy „…az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” Na, ezt nem akarja az Úr. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ezek ellen védekezni, mikor itt van ebben a világban, lépten-nyomon megcsalhatna bennünket. Hogy tudunk védekezni ez ellen, hogy a kezünkből a bűvszereket kivágja, szemfényvesztő ne legyen, nehogy azok hatása alá kerüljünk? Hát úgy lehet, ha szellemi fegyvereket használunk, és engedjük lerombolni saját erősségünket. Vagyis, kinyitok mindent az Úr előtt. Engedelmeskedek Neki. Őszinte vagyok, nem titkolok el semmit. Megítélem magam, amire rámutat az Úr, és engedelmeskedem, nem okoskodom, hogyha valamit megértek az Ő Igéjéből. Igazságban járok, igazlelkűséggel, hittel, mindazokkal a fegyverekkel, amit felolvastunk az Efézusi levélből. Akkor nem kerülünk egykönnyen idegen szellemeknek a hatása alá, akkor áldás lesz az életünk. Ha idegen szellem hatása alá kerülünk, akkor az rombol. Mint ahogy az Úr Jézus mondta, hogy a farkas, a

gonosz azért jön a nyájba, hogy pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Bármi legkisebbet megengedünk a gonosznak, ahogy a mesében is van, hogy csak a lábát tegye be a farkas, aztán jön beljebb és beljebb, és csak egy szándéka van, hogy pusztítson. Törjön össze minden bálvány És végül a 13. és 14. vers: „…kivágom faragott képeidet és bálványaidat közűled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait. És kiszaggatom a te berkeidet közűled és elpusztítom a te városaidat.” Hagynunk kell, akarnunk kell, hogy Isten nekünk is összetörje minden bálványunkat. Lehet ez a bálvány pénz, karrier, egy szeretett másik ember, a gyermekem, vagy lehet saját magam, a lelkem, az énem. Sőt, olyan rafinált bálványok is lehetnek, mint például az Úrért végzett munka. Lehet egy igei látás, amivel mindig foglalkozom, és a körül forgok, végül teljesen a hatása alá kerülök, és azt imádom. Lehet bármi, ami uralkodik rajtam, amit imádok. És általában olyan, amit én faragtam magamnak. Az én kezem, és az én agyamnak a csinálmánya. Annyi mindent ki tudnak találni még a hívő emberek is: vallási rendszereket, tanokat, mit tudom én, micsodákat. Nekünk csak az Úr van, senki más. Akkor áldott, és akkor győzelmes az életünk, ha csak Rá támaszkodunk, és Vele számolunk. Jézus Krisztus mint áldás és győztes Befejezésül magáról az Úr Jézus Krisztusról szeretnék szólni, először a 7. vers alapján: „…Jákób maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.” Az Úr Jézus soha nem bízott emberekben, és nem bízta Magát rájuk. De bízott, amikor ezen a földön járt, hozzánk hasonló testben, mindig bízott Istenben. És ezért az Úr Jézus maga is olyan a szomjazó léleknek, mint a harmat, mint a záporeső a tikkadt földnek. Mindazoknak, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, akik a mennyeieket keresik. Akik tisztulni akarnak a bűneikből, mindazok számára az Úr áldás. Képzeljük el azt, amikor az Úr Jézus azt mondotta egy bűnös embernek, aki össze volt törve a bűnei alatt, mint az a béna ember, akit úgy bocsájtottak alá a tetőről, négyen hoztak, és azt mondta: Bízzál! Megbocsáttattak a te bűneid. Milyen harmat, milyen záporeső ez annak az embernek, akit nyomorgat a bűn, és kétséges, hogy, hogy fogok az Isten előtt megállni: bízzál, megbocsáttattak a te bűneid. Vagy annak a bűnös asszonynak, akit hoztak, hogy megkövezik, micsoda harmat és záporeső volt, amikor azt mondja: én sem vádollak. Eredj el, és többé ne vétkezzél! Nem kell meghalnod, nem köveznek meg, nincs vád tovább, megbocsáttattak a te bűneid. Vagy azoknak a bélpoklosoknak, akik odajöttek, és nem volt emberi segítség. Kiközösítettek voltak, és azt mondták: ha akarod, megtisztíthatsz engem. És azt mondta: akarom, tisztulj meg! Vagy milyen vigasztalás, milyen harmat és záporeső volt, amikor azt mondotta az Úr, hogy én veled vagyok. Én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig. És lehetne sorolni. Áldás mindazoknak, akik szomjazó szívvel, hittel, bizalommal közelednek az Úr Jézushoz. Azonban azt is látnunk kell világosan, hogy azoknak azonban, akik engedetlenek, nem engedelmeskednek az Igének, nem törődnek Istennel, nem törődnek ezzel a nagy kegyelemmel, azok számára úgy fog eljönni Jézus Krisztus, mint oroszlán. 8. vers: „…Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, amely ha betör, tipor és tép, és nincs, aki tőle megszabadítson. Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.” Igen, Jézus Krisztus, mint hatalmas Győztes fog eljönni erre a földre, senki nem állhat meg ellene. Hogy milyen hatalommal jön el, például rámutat arra, amit Pál ír a Thessalonikabeliekhez írt levélben, hogy azt a hatalmas erejű Antikrisztust, aki elhitette a földet, jeleket, csodákat tett, hatalmas jeleket; megemészti szájának leheletével, megsemmisíti feltűnésének a dicsőségével. Így fog eljönni. Győztes lesz. És minden engedetlen csak vesztes

lehet Vele szemben. Úgy, ahogy a 15. vers mondja: „…haraggal és hévvel állok boszút a pogányokon, akik nem engedelmeskedtek.” Befejezés Ma még áldás az Úr Jézus Krisztus, ma még harmat és záporeső akar lenni mindenkinek, ma még a kegyelmét és szeretetét kínálja mindenkinek, ne utasítsa el senki! Ámen. Debrecen, 2010. 06. 13.