MÛHELYTANULMÁNYOK A VAS- ÉS ACÉLIPAR VERSENYKÉPESSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZOK. - muhelytanulmány -

MÛHELYTANULMÁNYOK

BARTA GYÖRGYI - POSZMIK ERZSÉBET

A VAS- ÉS ACÉLIPAR VERSENYKÉPESSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZOK

- muhelytanulmány -

A tanulmánysorozat

15. kötete

BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Vállalatgazdaságtan tanszék 1053 Budapest, Veres Pálné u. 36., Tel./Fax: 118-3037

Mûhelytanulmányok

„Versenyben a világgal” - kutatási program

Ez a muhelytanulmány a „Versenyben a világgal” A magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének mikrogazdasági tényezoi kutatási program igazgató: Chikán Attila Versenyképesség az iparágak szintjén c. projekt vezetoje: Czakó Erzsébet Versenyképesség iparági esettanulmányok tükrében c. alprojekt vezetoje: Czakó Erzsébet keretében készült.

A „Versenyben a világgal” - A magyar gazdaság versenyképességének mikrogazdasági tényezoi c. kutatási program MUHELYTANULMÁNY sorozata. Sorozatszerkeszto: Chikán Attila, programigazgató Technikai szerkeszto: Koblász Mária Készült 550 példányban. Budapest, 1997. március 4.

Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

1

"Versenyben a világgal" - kutatási program

Mûhelytanulmányok

Tartalomjegyzék Bevezeto ........................................................................................................................................................................6 1. A szektor körülhatárolása: termékek, vállalatok, piacok ....................................................................................8 1.1. A vas- és acélipar szerepe...................................................................................................................................8 1.2. A vas- és acélipar termékei.................................................................................................................................9 1.3. A vas- és acélipar vállalkozásai .......................................................................................................................10 1.4. A vas- és acélipar piacai...................................................................................................................................11 2. A termékek és a termékeloállítás jellemzoi..........................................................................................................12 2.1. A termékcsoportok a magyar vas- és acéliparban............................................................................................12 2.2. A termékcsoportok piacai .................................................................................................................................15 2.3. Technológiai folyamatok ..................................................................................................................................16 3. A szektor statisztikai bemutatása .........................................................................................................................18 3.1. A termelés .........................................................................................................................................................18 3.2. Értékesítés, exportorientáció, és az import növekedése....................................................................................21 3.3. Létszám, termelékenység...................................................................................................................................23 3.4. Beruházás .........................................................................................................................................................24 3.5. Tulajdonszerkezet .............................................................................................................................................24 4. Az iparág rövid hazai története ............................................................................................................................25 4.1. Fejlodés a gazdasági átalakulás kezdetéig.......................................................................................................25 4.2. A vas- és acélipar a gazdasági átalakulás körülményei között.........................................................................26 5. Nemzetközi tendenciák ..........................................................................................................................................28 5.1. Túltermelés az acéliparban...............................................................................................................................28 5.2. Az acéltermelés koncentráltsága ......................................................................................................................33 5.3. A túltermelési válság megoldásának útjai ........................................................................................................33 5.3.1. A termelés szabályozott korlátozása .........................................................................................................33 5.3.2. Az állami támogatás kérdése .....................................................................................................................34 5.3 3. Technológiai korszakváltás .......................................................................................................................35 5.3.4. Diverzifikáció, sokoldalú szolgáltatások, az egyedi igények kielégítése ..................................................37 5.3.5. Környezetbarát acéltermelés .....................................................................................................................37 5.3.6. A termelékenység emelkedése ..................................................................................................................37 5.3.7. Privatizáció és szervezeti átalakulás az acéliparban..................................................................................39 6. Árbevétel, eredmény alakulása a szektorban .....................................................................................................40 7. A szektor versenyhelyzetének elemzése a Porter-i gyémánt modell alapján ....................................................41 7.1. A termelési tényezok elemzése ..........................................................................................................................41 7.1.1. Anyag- és energiaellátás............................................................................................................................41 7.1.2. Termeloberendezések, technológia ...........................................................................................................43 2

Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas és acélipar versenyképességét befolyásoló témyezõk

Mûhelytanulmányok


7.1.3. Munkaero ..................................................................................................................................................46 7.2. Keresleti tényezok .............................................................................................................................................47 7.3. Kapcsolódó és támogató szektorok...................................................................................................................52 7.4. Vállalati stratégia .............................................................................................................................................53 7.5. A kormányzat szerepe .......................................................................................................................................57 7. 6. Lehetoségek .....................................................................................................................................................59 8. Várható tendenciák................................................................................................................................................60 8.1. Az acélipar várható jövoje - nemzetközi tendenciák.........................................................................................60 8.2. Hazai tendenciák ..............................................................................................................................................61 9. Összefoglaló ............................................................................................................................................................63 10. Mellékletek............................................................................................................................................................64 11. Felhasznált irodalom............................................................................................................................................73

3. és 5. fejezetet dr. Barta Györgyi fomunkatárs készítette (MTA Regionális Kutató Intézet)


3


Mûhelytanulmányok

Táblázatok jegyzéke 1. sz. táblázat: A vaskohászat részesedésének alakulása néhány fontosabb mutatószám alapján: (%) ........8 2. sz. táblázat: A magyar vas- és acélipar által gyártott fobb termékcsoportok mennyiségének alakulása (kt.)1 .....................................................................................................................................................12 3. sz. táblázat: A termelés volumenindexei a vaskohászatban és az ipar egészében (az elozo év=100%) ..19 4. sz. táblázat: A vaskohászat részaránya az ipari termelésben (%) ...........................................................19 5. sz. táblázat: A vaskohászat szakágazataiban a termelés volumenindexének változása...........................20 6. sz. táblázat: A szakágazatok részaránya az ipari termelésben1 (1992 és 1995 között összesítve, %)......20 7. sz. táblázat: A kiemelt tételek termelési adatai kt-ban.............................................................................20 8. sz. táblázat: Az értékesítés volumenindexei a vaskohászatban ................................................................21 9. sz. táblázat: Az értékesítés megoszlása belföldre és külföldre (%) ..........................................................21 10. sz. táblázat: A vas és acél kivitel megoszlása a célországok között 1992 és 1995 között (%) ...............22 11. sz. táblázat: A vaskohászati export-import változása ............................................................................22 12. sz. táblázat: A foglalkoztatottak száma a vaskohászatban.....................................................................23 13. sz. táblázat: A termelékenység indexe az ipar szakágazataiban (elozo év=100%) ..............................23 14. sz. táblázat: Beruházások alakulása szakágazatonként(folyóáron).......................................................24 15. sz. táblázat: Az 1992-95. évi összes beruházás megoszlása (1992. évi összehasonlító árszinten) ........24 16. sz. táblázat: A szakágazatok tulajdonszerkezete (a jegyzett toke %-ában) ............................................24 17. sz. táblázat: Az acéltermelés területi megoszlása (millió tonna) ...........................................................28 18. sz. táblázat: A világ legfontosabb acéltermelo országai 1993-ban .......................................................29 19. sz. táblázat: A termelés hazai felhasználásának aránya (%).................................................................32 20. sz. táblázat: A világ legnagyobb acélgyárai (termelés millió tonnában) ..............................................33 21. sz. táblázat: Az acélipar állami támogatása 1975 és 1985 között (Millió DM)....................................35 22. az. táblázat: Az 1 tonna hengerelt árura eso munkaóra változása........................................................38 23. sz. táblázat: Az állami tulajdon aránya az EU néhány országának acéliparában 1988-ban (%) .........39 24. sz. táblázat : A különbözo eljárással gyártott acél részaránya az egyes országokban 1988-ban (%)...44 25. sz. táblázat: Az elektroacél részaránya (%)...........................................................................................44 26. sz. táblázat: A folyamatos acélöntési eljárás aránya néhány országban (%)........................................45 27. sz. táblázat: A vas- és acéliparban foglalkoztatottak számának alakulása (1975=100) .......................46 28. sz. táblázat: A Dunaferr Rt. értékesítésének alakulása (kt) ...................................................................49 29. sz. táblázat: A termelés volumenindexének alakulása (1985=100%)....................................................53

Ábrajegyzék 1. sz. ábra: Acélfelhasználás Kelet-Európában és Magyarországon (folyékony acélban számítva) ...........29 2. sz. ábra: A termelés, a fogyasztás és az export nemzetközi összehasonlítása..........................................30 3. sz. ábra: Az acélfelhasználás tendenciái (folyékony acélban számítva) ..................................................31 4. sz. ábra: (A 4. sz. ábra a mellékletekben kerül feltüntetésre 9. számú mellékletként.) ............................32 5. sz. ábra: Az EU feldolgozóipari átlagának és az acéliparának összehasonlítása ..................................39

4


Mûhelytanulmányok


Mellékletek jegyzéke 1. sz. melléklet: Vaskohászati vállalkozások ............................................................................................... 64 2. sz. melléklet: A Dunaferr Dunai Vasmu Rt. jelentosebb befektetései...................................................... 65 3. sz. melléklet: Néhány fontosabb adat ...................................................................................................... 66 4. sz. melléklet: Lemeztermékek METAL BULLETIN-ben közölt jegyzésárai az 1991-1994 években ........ 67 5. sz. melléklet: Rúd- és idomacélok METAL BULLETIN-ben közölt jegyzésárai az 1991-1994 években ................................................................................................................................................ 68 6. sz. melléklet: Hengerelt áruk export átlagára ......................................................................................... 69 7. sz. melléklet: Hengerelt áruk import átlagára......................................................................................... 70 8. sz. melléklet: Hengerelt áruk belföldi átlagára ....................................................................................... 71 9. sz. melléklet: A beruházási kiadások, a termelési kapacitás és az acéltermelés alakulása Európában.. 72


5


Mûhelytanulmányok

Bevezeto A tanulmány a „Versenyképesség az iparágak szintjén” címu kutatás részeként a vas- és acélipar versenyképességével foglalkozik. A szakágazat jellemzoinek elemzésekor kiindulópontul szolgál az a tény, hogy olyan stratégiai jelentoségu területrol van szó, amelynek hiánya igen sebezhetové tesz egy gazdaságot. Így ez a zömmel termelési eszközöket gyártó szektor elsosorban a hazai feldolgozóipar és építoipar igényeit elégíti ki, és termelésének az a része kerül exportra, amely kiépített kapacitásainak gazdaságos muködtetése mellett megmarad. Az értékesítés ilyen megoszlásában fontos szerepu az a körülmény, hogy a magyar belso piac szuk a korszeru termelokapacitások gazdaságos muködtetéséhez. A múlt században kialakult magyar vas- és acélipar az elso világháborúig lendületesen fejlodött, és mind technológiáját, mind termékszerkezetét tekintve a fejlett európai színvonalat képviselte. A második világháborút követo fejlodést az eroteljes mennyiségi növekedés jellemezte, de a technikai színvonal ellentmondásosan alakult. Miközben mindig voltak korszeru nagyberendezések és jónak minosítheto termékek, összességében elmaradt a fejlett országok színvonalától. Ennek ellenére a hatvanas-hetvenes évektol kezdve jelentos exportbevételt és viszonylag nagy összegu költségvetési bevételeket teljesítettek a szektor vállalatai. A gazdasági átalakulás kezdetén - a hazai és a KGST-piac számottevo beszukülése következtében - túlméretezetté váltak a meglévo kapacitások. A szocialista országokba történo értékesítés lehetoségének visszaesése nem közvetlenül, hanem elsosorban a gépipari export csökkenésén keresztül érintette a vasés acélipart. A termelési profil alapján két részre különülo szektor ekkor életképesség szempontjából is markánsan

kettéoszlott.

A

lapostermékeket

gyártó

Dunaferr

Rt.

képes

volt

arra,

hogy

exportértékesítésének arányát nagymértékben növelje. Így egy-két évig tartó termelési visszaesés után a kedvezo világpiaci konjunktúra segítette a vállalati válság leküzdését és a jelenleg is eredményes muködést. Ezért itt nem csökkentek a kapacitások, leszámítva a munkaero természetes fogyását, és a kis mértéku, racionális létszámgazdálkodáshoz kapcsolódó leépítést. Ez középtávú biztonságot jelent, mert egyenlore kérdéses a hosszú távú versenyképességet is megorzo, 5-10 éven belül szükséges technológiaváltás tokeigényét biztosító megoldás. A hosszútermékek termelésének bázisát jelento észak-magyarországi régió vállalatai elhúzódó válsággal küzdenek, amit több éve, és több menetben elhatározott központi programok segítségével igyekeznek

megoldani.

A

jelentos

kapacitáscsökkentéssel

összekapcsolódó

korszerusítés

eredményeképpen 1996 végére már körvonalazódott a stabilizálódás lehetosége. Ennek biztonsága azonban a hazai felhasználói piac bovülését - így elsosorban az építoipar, gépipar termelésének és az infrastrukturális beruházásoknak a növekedését - igényli.

6


Mûhelytanulmányok


Az ózdi és a diósgyori termékeket továbbfeldolgozó Salgótarjáni Acélárugyár Rt. és a miskolci December

4

Drótmuvek

utódvállalata

is

alapvetoen

hazai

piacra

termelnek,

és

jelentos

kapacitáscsökkentés után stabilizálták gazdasági helyzetüket. A tanulmány tehát egy kapacitáscsökkentéssel, termékszerkezet-változással újraszabott szakágazat jelenlegi állapotát igyekszik felvázolni a közép- és hosszabb távú célok, várható tendenciák megjelölésével. A szakágazat versenyképességének alakulása döntoen a hazai gazdaság felfutásától függ, (ezen belül attól, hogy a vállalatai hogyan képesek tartósan kiszolgálni az új, vagy újjáalakult hazai felhasználók igényeit) miközben a termelés 25-30%-át exportpiacokon kell értékesíteni.


7


Mûhelytanulmányok

1. A szektor körülhatárolása: termékek, vállalatok, piacok

1.1. A vas- és acélipar szerepe A vas- és acélipar a nemzetgazdaságok kiemelkedo fontosságú ágazatának számít, hiszen a múlt század óta a legszélesebb körben és a legnagyobb mennyiségben felhasznált szerkezeti anyagot, az acélt állítja elo. A cement után a második legnagyobb tömegben eloállított termék az acél az ipar által gyártottak közül. A különbözo helyettesítok térhódítása ellenére mintegy 800 millió tonnára becsülik a következo öt évben a világon évente gyártott acélmennyiséget (miközben ugyanez az adat a cementre vonatkozóan 1,1 milliárd tonna). Az acél tehát nem vált idejét múlttá, sot a technikai fejlodésnek köszönhetoen, minoségének javulásával új virágkorát éli. Így a hazai gyártás minden gazdaság számára biztonságot jelent. A tanulmány témáját a feketefém kohászat, az acélból készült primer-, szekunder és tercier termékek gyártása alkotja. Nem foglalkozik az öntödék tevékenységével, mert ez a terület más technológiát képvisel. Az így körülhatárolt terület részaránya az iparon belül csökkent az utóbbi évtizedben. 1. sz. táblázat: A vaskohászat részesedésének alakulása néhány fontosabb mutatószám alapján: (%)

Az ipar termelési értékébol Az ipar állóeszközeinek bruttó értékébol Az ipar állóeszközeinek nettó értékébol Az ipari foglalkoztatottakból Az iparban felhasznált villamosenergiából Az ipar exportjából

1986 5,6 6,6 6,7 4,4 13,5 4,5

1991 4,6 4,3

1995 3,3

3,1

1,8

4,5

3,4

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyvek, Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyvek, KSH.

A szakágazatban az ipar átlagát meghaladóan magas az anyag-, az energia- és az állóeszközigény. Az utóbbi 10 évben minden tekintetben csökkent az iparon belüli részesedése. Tehát itt az ipar átlagánál nagyobb mértéku leépüléssel találkozunk, de figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az exportból történo részesedés a termeléssel azonos szintu, vagy annál magasabb volt a kilencvenes évtized során. .A statisztikai adatok értékeléséhez meg kell jegyezni azt, hogy a KSH által alkalmazott rendszer szerint a 271-es kódszámú vaskohászat tartozik ide, ami a következoképpen oszlik meg: • 2711. Vaskohászati alapanyagok gyártása • 2712. Csogyártás • 2713. Vaskohászati termékek gyártása 8


Mûhelytanulmányok


Az 1. számú táblázat adatai erre a statisztikai körre vonatkoznak, a tanulmány azonban legtöbb vonatkozásban ennél nagyobb területet elemez. A statisztikai besorolás szerint ugyanis sok olyan vállalkozás nem tartozik ide, amely az átalakulás elotti nagyvállalatok része volt, és jelenleg is a vaskohászati alaptevékenységu cégcsoport(ok) része, de nem kifejezetten a felsorolt termékek gyártásával foglalkozik.

1.2. A vas- és acélipar termékei A gyártott termékkör elemzésénél abból kell kiindulni, hogy a szakágazat tulajdonképpen egy vertikális folyamatot ölel fel, így termékcsoportjai ennek egyes szakaszaihoz kapcsolva csoportosíthatók. A nyersvas és a nyersacél eloállítása képezi az elso két szakaszt, ami a szakágazat szintjén alapanyaggyártásnak

minosül.

A

nyersacélon

belül

-

a

gyártási

technológiától

függoen

megkülönböztetheto a folyamatosan öntött acél, és az öntecs eloállítása. Az elobbi arányának növekedése a termelési folyamat korszerubb voltát fejezi ki. Meg kell jegyezni azt, hogy a nyersvas és nyersacél a technikai-technológiai fejlodés legutóbbi idokig általános- és Magyarországon egyelore dönto részarányt képviselo - szintjén még elkülönül, de a fejlett országokban egyre gyorsabban terjedo, legkorszerubb termelési eljárásnál már nem jelenik meg önálló termékcsoportként a nyersvas, mert a nyersacélt vashulladékból állítják elo az elektrokemencékben. A

nyersacél

feldolgozásával

készül

a

szakágazat

szintjén

készterméknek

tekintheto

termékcsoportok dönto része. A folyamat itt kétfelé ágazatok: az ún. lapostermékek, és a hosszútermékek gyártására. Mindkét kategórián belül - részben a feldolgozás módjától, részben a termékek méretétol és alakjától függoen - különbözo termékfajták különböztethetok meg: durva és finomacéllemez, melegen és hidegen hengerelt elemez, eltéro vastagságú és szélességu lemezek a lapostermékeken belül, illetve rúdés idomacélok, acélhuzalok, egyéb húzott termékek, különféle technológiákkal készülo és eltéro méretu acélcsövek a hosszútermékek között stb.) A vertikum következo lépcsojéhez a továbbfeldolgozott (másod- és harmadtermékeknek is nevezett) gyártmányféleségek tartoznak. Az eloállított acél egy részét tehát a szakágazaton belül dolgozzák fel. Erre mind a lapos-, mind a hosszútermékek felhasználásával sor kerülhet. A termékek értéke természetesen a feldolgozottság fokának növekedésével emelkedik. A vas- és acélipar termékei dönto többségükben beruházási javak. Ez a körülmény eroteljesen befolyásolja a szakágazat piaci helyzetének alakulását, mert nagyfokú konjunktúra-érzékenységet jelent. Ismeretes ugyanis, hogy a beruházási piac általában eloször reagál a gazdasági növekedés ingadozásaira, és felerosíti azokat.


9


Mûhelytanulmányok

1.3. A vas- és acélipar vállalkozásai A jelenlegi magyar vas- és acélipar alapját a szocialista gazdálkodás idoszakában kifejlodött nagyvállalatok képezik. Közülük háromban, a Dunai Vasmuben, az Ózdi Kohászati Üzemekben és a Diósgyorben lévo Lenin Kohászati Muvekben a termelés teljes vertikumát végezték. Az északmagyarországi régióban két további nagyvállalat muködött: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a miskolci December 4. Drótmuvek (mindketto az ózdi és diósgyori termékek továbbfeldolgozója volt, de a hazain kívül importáltak is alapanyagot). Jelentos volt még a Csepeli Vas- és Fémmuvek részeként történo vas- és acélgyártás is. Eroteljes területi és vállalati koncentráció jellemezte tehát a szakágazatot. Ennek mértékét jól jellemzi, hogy a primer termékeinek 90-92%-a a három teljes vertikumú vállalatnál készült, 8-10%-át pedig Csepelen gyártották. A koncentráció összefügg az alkalmazott technológiával. A három nagyvállalat integrált termeloegységként muködött, mert kifejlodésük, eroteljes növekedésük idoszakában ez volt a vas- és acélipar területi elhelyezésére legelonyösebbnek tartott telepítési mód. A minél teljesebb vertikum egy helyen történo muködtetésével a nagy tömegu termék mozgatásából eredo jelentos szállítási költségek minimalizálása volt a cél. A hetvenes évek elején húsznál kevesebb önálló vállalat muködött a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vaskohászat területén. A gazdasági átalakulás jelentos szervezeti változások közepette zajlott ezen a területen is. Miközben az elozoleg jellemzett területi elhelyezkedés lényegében változatlan maradt, a vállalati szerkezet jelentosen átalakult. A három nagyvállalat mindegyike 1989-1991 között nagyszámú társasággá alakult, így a jogi személyiségu gazdálkodók száma ebben az idoszakban ugrásszeruen megnott. 1989ben 46; 1990-ben 91; 1991-ben pedig 140 gazdálkodó szervezet volt a vaskohászatban. (Forrás: Gazdaságstatisztikai Évkönyv, 1990. 1991. KSH.) A nagyvállalatok társaságok halmazává történt átalakulása azzal a következménnyel is járt, hogy az új cégek közt jelentos számban vannak olyanok is, amelyek nem vaskohászati profilúak (szolgáltatás, kiegészíto tevékenység stb.) miközben azok szorosan kapcsolódtak a volt nagyvállalatokhoz, mert legtöbbször azok részegységeibol alakultak. A KSH adatai szerint 1995-ben már csak 28 vállalkozás tartozott a szakágazatba a 20 fonél többet foglalkoztatók közül. Ez a viszonylag alacsony szám több tényezovel magyarázható: • a kilencvenes évek elso felének általános és vaskohászati válságának következtében jó néhány vállalkozás tönkrement, felszámolták; (foleg a borsodi térség vállalkozásainak száma csökkent az 1991 utáni állapothoz képest.) • a statisztikai nyilvántartás megváltozott 1993-ban, és ez már csak a vaskohászati tevékenységet végzoket jelzi.

10


Mûhelytanulmányok


A KSH Iparstatisztikai nyilvántartása szerint 1995-ben 34 vállalkozás muködött a szakágazatban. Felsorolásukat az 1. sz. melléklet tartalmazza. (A vállalkozásoknak ezt a listáját Viszt Erzsébet: A vaskohászat illeszkedése az Európai Unió strukturális folyamataihoz címu tanulmánya (1996) tartalmazza (11-12. oldal.)) A szakágazat vállalkozási szerkezetének leírásánál is ki kell térni arra, hogy a meghatározó jelentoségu Dunaferr Rt. konszernként muködik és 1995-ben 75 társaságban volt befektetése. (Forrás: Dunaferr Rt. Éves jelentés, 1995.) Ezek jelentos része a szakágazati termelést vagy azt kiegészíto tevékenységet folytat, de van közöttük pénzügyi, vagy egyéb célú befektetés is. A tanulmány a Dunai Vasmu utódjaként muködo, együtt irányított cégcsoport egészével foglalkozik. (A legjelentosebb társaságok felsorolását és fontosabb adatait a 2. számú melléklet tartalmazza.)

1.4. A vas- és acélipar piacai A továbbfeldolgozott termékek egy részének kivételével nem végso fogyasztásra kerülnek a szakágazat termékei, hanem - alapanyagként, félkésztermékként további termelofolyamatban használják fel oket. A szakágazat vállalatai elsosorban a hazai feldolgozóipart szolgálják ki. Emellett - a közép- és hosszabb távon várhatóan kb. 2,0-2,2 millió tonna éves acéltermelés stabilizálódásával - mintegy 2530%-os exportra lesz szükség a termeloberendezések megfelelo kihasználásának érdekében. Ez a fajlagos költségek alakulása szempontjából kívánatosnak tekintett arány azonban az utóbbi néhány évben még nem érvényesült. Egyrészt most folyik a borsodi térség vállalatainak reorganizációja, így a kapacitások nagysága is változik, másrészt a hazai dekonjunktúra következtében a vállalatok exportjuk növelésére törekedtek. Az 1993-ban kismértéku, majd 1994-tol kezdve eroteljes világpiaci fellendülés eredményeképpen ez elsosorban a lapostermékek piaci értékesítésében járt sikerrel. Korábban - a gazdasági átalakulást megelozoen - is hasonló volt a helyzet: lapostermékekbol nagyobb arányú volt az export, mint hosszútermékekbol. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a hosszútermékek magyarországi termeloberendezései - a borsodi régió vállalatainál - kevésbé voltak korszeruek a dunaújvárosi lapostermékgyártásnál, másrészt ebbol a termékféleségbol külföldön is több fölösleges kapacitás létezett/létezik, mint a lapostermékek területén. Így - a borsodi vállalatok nem tudták a belföldi értékesítés kiesését külföldi eladásokkal pótolni. A belföldi értékesítés két fo területe a gépipar és az építoipar. Mindkét területen eroteljes visszaesés következett be a gazdasági átalakulás során. Az építoipar termelése 68,5%-ra, a gépiparé 51%ra csökkent 1985 és 1992 között. Így az építoiparban felhasznált hosszú termékek mennyisége 50%-kal


11


Mûhelytanulmányok

lett kisebb a korábbinál. Ezt a drasztikus keresletkiesést ugyan alapvetoen a hazai építoipari termelés jelzett visszaesése okozta, de hozzájárult az a körülmény is, hogy az importliberalizáció következtében olcsó kínálat jelent meg a volt szocialista országokból. Közismert, hogy ezekben az országokban is jelentosek a vas- és acélipar kapacitásai, ugyancsak eladási nehézségekkel küzdenek, és egyelore állami támogatást élvez legtöbb vállalatuk. Így alacsony áraik - esetleg gyengébb minoség ellenére is - nehezítik a borsodi termékek hazai értékesítését. A lapostermékek hazai keresletét a KGST-országokba irányuló gépipari exportlehetoségek kiesése csökkentette. Szintén közismert, hogy azok a magyar nagyvállalatok (pl. Rába, az Ikarus, a Ganz Mávag, a mezogépgyártók, stb.) amelyek a Dunai Vasmu nagy és stabil vásárlói voltak, szintén jelentos értékesítési válsággal küzdöttek a kilencvenes évtized elején. Ezek és a megjeleno új gépgyártók termelésének alakulása határozza meg a Dunaferr Rt. hazai piacának alakulását a jövoben. A vas- és acélipar az inputpiacon alapvetoen importot igényel. Az itt bekövetkezett változások között pozitív és negatív jelenségekkel egyaránt találkozunk. A korábbi klíring helyébe az eladók szabad megválasztása lépett, ami egyrészt drágította az alapanyagvásárlást, másrészt jobb minoségu alapanyagok beszerzését tette lehetové. Így ez a körülmény rövid távon talán rontja, de közép- és hosszú távon javítja a szakágazat versenyképességét.

2. A termékek és a termékeloállítás jellemzoi

2.1. A termékcsoportok a magyar vas- és acéliparban 2. sz. táblázat: A magyar vas- és acélipar által gyártott fobb termékcsoportok mennyiségének alakulása (kt.)1 Év

Nyersvas

Nyersacél

Acéllemez

Rúd-idomacél

MásodAcélcso harmadtermékek 2093 3583 1367 1422 810 169 1988 2032 3356 1302 1231 729 167 1989 1693 2963 1251 914 449 113 1990 1311 1930 1072 422 325 75 1991 1160 1541 1070 267 291 53 1992 1407 1753 209 26 1993 1596 1937 1078 446 310 33 19942 1515 1865 1638 482 377 43 1995 1479 1860 1698 400 350 40 19963 1 Forrás: Mezei József: A vaskohászat helyzetértékelése és jövoképe. Vaskohászat, 1993. 7-8. 2 MVAE-adatok 3 Várható adatok

Az egyes termékcsoportok gyártása vállalatonként a következoképpen alakul:

12


Mûhelytanulmányok


Alapanyaggyártás jelenleg három vállalatnál folyik a szakágazatban. A Dunaferr Rt. D. Acélmuvek Kft-je 1,4 m t. éves acélgyártó kapacitással rendelkezik, amelyet 1995-ben 90% fölötti kihasználtsággal muködtetett és az 1996-os várható termelés ennél is nagyobb (1396 m. t.), ami csaknem 100%-os kihasználtságot jelent. • A Diósgyori Acélmuvek Ipari és Kereskedelmi Kft-ben (DAM) 1996. november 11-én adták át a magas technikai szintet képviselo elektrokemencét, amely acélhulladék felhasználással muködik. Így a nyersvasat gyártó nagyolvasztót leállították, ami környezetvédelmi szempontból is elorelépést jelent. A diósgyori acélgyártó kapacitás évi 500 e. t. 1995-ben (még a régi technológiával) itt kb. 390 e. t, 1996-ban pedig 380 e. t. nyersacél készült (a régi és új eljárással együtt.) Ezen kívül kisebb mennyiségu nyersacélt termelnek még a Csepeli Csogyárban. Ez kb. 15 e. t. évi kapacitás az ottani csogyártás alapanyaga. Ez összesen mintegy 2,0-2,1 m. t. évi acélgyártókapacitást jelent, és a valóságos termelés 1,81,85 m. t. körül alakult az utóbbi két évben. Miközben Dunaújvárosban 90% fölötti a kapacitások kihasználtsága, Diósgyorben lényegesen kisebb (50-60% körüli) volt a mértéke. Ez azonban az 1996-ban lezajlott technológiaváltás miatt nem értékelheto, hiszen a régi - nagyobb kapacitás leállt. 1995-rol 1996ra a DF-nél kismértékben nott, Diósgyorben pedig csökkent az acélgyártás, így összességében az országos termelés változatlan, 1,8-1,9 m. t. között alakult. A hazai acélgyártás csúcsteljesítményét a nyolcvanas évek közepén érte el. Az ekkor országosan termelt 3,7 m. t. évi acéltermelés a következoképpen oszlott meg: • Dunai Vasmu

1,4 m. t.

• Lenin Kohászati Muvek

1,0 m. t.

• Ózdi Kohászati Üzemek

1,0 m. t.

• Csepel Vas- és Fémmu

0,3 m. t.

Ezek a mennyiségek nagyjából teljes kapacitáskihasználtságot biztosítottak a vállalatoknak. A hengerelt termékek közül a hosszútermékeket Borsodban, a lapostermékeket Dunaújvárosban gyártják. A két régi borsodi óriásvállalat felbomlását követoen az itteni hengerlo kapacitások is számottevoen csökkentek. Diósgyorben, a DAM Kft-nél két hengersor muködik. A gerendasor foleg nehéz tartókat, vasúti síneket, a nemesacél hengermu pedig különféle rudakat, profilokat gyárt. Ez a meleghengermu-kapacitás 300 e. t. évi termelési lehetoséget jelent, és 1995-ben kb. 250 e. t-t, 1996-ban kevesebbet, kb. 180 e. t. hengerelt terméket gyártottak itt. Ózdon három vállalkozás gyárt hengerelt termékeket. Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

13


Mûhelytanulmányok

1. Az Ózdi Hengermu Kft (OHM) muködteti a durvahengermuvet, ami évi 40 ezer tonnás kapacitásával 1995-en kb. 28 e. t., 1996-ban kb. 32 e. t. melegen hengerelt rúd-idomacélt termelt. 2. Az Ózdi Acélmu Kft. (DAM) a mintegy 300 e.t. évi kapacitású rúd-drót hengermuvet muködtetni. 1995-ben 165 e.t., 1996-ban 140 e. t. rúd-idomacélt gyártott, elsosorban az építoipar által felhasznált betonacél formájában. 3. A Finomhengermu Munkás Kft. kb. 50 e. t. évi kapacitással 1995-ben kb. 45. e.t.; 1996-ban pedig kb. 42 e. t. melegen hengerelt terméket állított elo.

Meg kell jegyezni, hogy az ózdi hengermuvek nem rendelkeznek saját alapanyaggyártó háttérrel. Mintegy 100 e. t. búgát Diósgyorbol vásárolnak, a többit importálják. Ez - a jelentos szállítási költségek révén - drágítja a termelést. Ezért több szakember véleménye szerint indokolt lenne a többször szóba került mini-acélmu itteni létesítése. Az erre meghirdetett befektetoi pályázat eredménytelen volt 1995ben. Az újabb privatizációs pályázatban a tulajdonos ÁPV Rt. már nem szándékozik az eladást az acélmu létesítéséhez kötni.

A Dunaferr Rt. társaságcsoportjában kb. 1,2 m. t. évi kapacitású meleghengermu muködik a D. Acélmu Kft-ben, és kb. 400 e. t. évi kapacitású hideghengermu a DWA Kft-ben. Mindkét termeloegységben közel teljes volt a meglévo kapacitások kihasználása, és közel azonos mennyiségeket gyártottak 1995-ben, és 1996-ban. Ezen kívül a Dunaferr Rt-hez tartozik a Budapesten lévo Lorinci Hengermu Kft. is, amely kb. 150 e. t. vastag lemez eloállítására képes évente. 1995-ben is, és 1996-ban is 130 e. tonnát termelt

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekbol 1993 elott kivált a SILCO Minoségi Acéltermék Kft (az olasz ILVA céggel alkotott vegyesvállalatot). Itt is muködik egy kisebb kapacitású keskenyszalaghideghengermu.

A másod- és harmadtermékek gyártására mind a két alapveto termékcsoportban sor kerül, összesen kb. 350 ezer tonnás évi mennyiségben. A Dunaferr Rt-ben a melegen és hidegen hengerelt lemezek kb. 30-40%-át dolgozzák fel értékesebb termékké. Így spirálvarratú csövet, hajlított profilokat, acélszerkezeti elemeket, radiátorokat gyártanak. A borsodi térségben melegen hengerelt rúd-idomacélok 20-30%-a kerül továbbfeldolgozásra másod- és harmadtermékké részben az acélgyártónál, részben a miskolci December 4 Drótmubol alakult

14


Mûhelytanulmányok


Drótáru- és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft-nél a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbol alakult Salgótarjáni Acélárugyár Rt-ben és néhány újonnan alakult magánvállalkozásnál folyik. A vas- és acélipar termékszerkezetének korszerusége - nemzetközi tendenciákkal történo összehasonlítás alapján - a kilencvenes évtized elso felében javult. 1990-ben az összes termék 50%-a nemzetközi szabvány szerinti, 40%-a magyar szabvány szerinti (tehát nemzetközi mércével mérve közepesnek minosítheto), 10%-a pedig elavult volt. Jelenleg a Dunaferr Rt. termelotársaságainak többsége, az ózdi Finomhengermu Munkás Kft., a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. rendelkezik az ISO-9001 és 9002 nemzetközi minoségbiztosítási tanúsítványokkal, ami jelentos fejlodést jelent.

2.2. A termékcsoportok piacai A vertikális kapcsolatok miatt jelentos a szakágazaton belüli értékesítés aránya. A vaskohászaton belüli értékesítés aránya a belföldi értékesítésbol a különféle termékeknél 1995ben: Termék:

% 89,1 24,5 24,4 50,2 6,2 4,6 6,5

Nyersacél Melegen hengerelt acéltermék Melegen hengerelt rúd-idomacél Melegen hengerelt acéllemez Hidegen hengerelt acéllemez Hidegen hengerelt csiszolt rúd Hegesztett acélcso

Ezek az arányszámok egyrészt a termékek feldolgozottsági fokától, másrészt az egyes vállalkozásokban folyó termelés vertikumának hasznától függ.

A szakágazaton kívüli értékesítés a következoképpen alakul: A Dunaferr Rt. által gyártott lapostermékek legnagyobb felhasználója a hazai gépipar, és a külpiac. Exportjuk legnagyobb részben nyugat-európai országokba (elsosorban Németországba és Olaszországba) irányult az utóbbi években is. 1995-ben pl. az export 68%-át a fejlett nyugat-európai országokban vásárolták meg. Továbbfeldolgozott

termékeinek

egy

részét

infrastrukturális

beruházásokhoz

(út-

és

hídépítéshez), építkezésekhez használják, másik része közvetlen lakossági fogyasztás ( pl. radiátorok). A borsodi régió cégei által termelt termékek közül az ózdi gyártmányokat foleg az építoipar, a diósgyorieket az építoipar és a gépipar is használja.


15


Mûhelytanulmányok

Az ózdi és diósgyori hengermunek termékeit részben maguk a gyártók, részben a Drótáru- és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft. (Miskolc) és a Salgótarjáni Acélárugyár Rt használja fel másod- és harmadtermékek eloállítására. Ezek a továbbfeldolgozott termékek alacsony szilárdságú huzalok, horgonyzott huzalok csavarok, kerítéshuzalok, bányászati robbantóvezetékek. A hidegen alakított hosszúvarratos csövekbol kempingbútort, mezogazdasági talajmuvelo eszközöket nagy szilárdságú huzalokat gyártanak. A Csepeli Csogyár varrat nélküli és hosszúvarratú hegesztett csöveit az olajbányászat is használja.

2.3. Technológiai folyamatok A fejlett ipari országokban a hetvenes évtized általános gazdasági válságának hatására csökkent az acél termelése és felhasználása. Míg a hetvenes évek közepéig a GDP növekedésének feltétele volt az acéltermelés és felhasználás növekedése, ettol az idoponttól kezdve ez nem kapcsolódott össze. A legtöbb országban - eroteljes állami segítséggel - ekkor korszerusítették a vas- és acélipari termelés valamennyi fázisát. E fejlodés eredményeképpen a kevesebb, de jobb minoségu és tartósabb acél felhasználása terjedt el. A magyar feldolgozóipar azonban nem kényszerítette ki a vas- és acélipar ilyen korszerusítését, mert továbbra is nagymértéku volt a hazai beruházási tevékenység, és biztos KGST-piacra értékesített a gépipar nagy része. Így Magyarországon mintegy tíz éves késéssel, a nyolcvanas évek közepén kezdodött az a technikai fejlesztés, ami a fejlett országokban ekkorra már lezajlott. A fejlett országokban végbement fejlodés általános tendenciája az volt, hogy az egyes technológiai fázisokat integrált rendszerbe vonták össze, így a sokmuveletes gyártás helyett koncentrált termelés valósítható meg. A technológiai fejlodés a nyersanyaggyártás szakaszában Magyarországon a korszerutlen nagyolvasztók leállításával valósult meg. Míg a nyolcvanas évek közepén 9 nagyolvasztó muködött, addig jelenleg ketto üzemel Dunaújvárosban. A korszerutlen létesítmények leállításával javult a nyersvasgyártás fajlagos anyagfelhasználása, és ma megközelíti a fejlett ipari országok adatát. Az acélgyártás fázisában az alkalmazott eljárások jellemzik a legjobban a korszeruséget. Magyarországon jelenleg a konverteres eljárás aránya a legmagasabb (1992-ben 87%, 1996-ban 95% fölötti volt az aránya. Meg kell jegyezni, hogy nálunk maradt fenn igen hosszú ideig a korszerutlenné vált Siemens-Martin acélgyártás. Miközben a fejlett európai országokban már a nyolcvanas évtizedben megszüntették ezt a technológiát, nálunk 1990-ben 42% volt az aránya (hasonlóan magas részarányú volt a többi szocialista országban is.)

16


Mûhelytanulmányok


Az acélgyártás fontos további minoségi jellemzoje a folyamatos acélöntés részaránya is. Ez Magyarországon igen kedvezoen alakult, már 1988-ban elérte a 64%-ot, és 1992-ben a 87%-ot., 1996ban 96% volt. Ezen a téren idoben hajtották végre a szükséges fejlesztést, a fejlett országokkal közel egyidoben. A további technológiai fejlodés - a kevesebb, de jobb minoségu acél eloállítása érdekében eroteljes technológiai váltást jelent a kilencvenes évek során. Miközben a világ acéltermelésénél nagyobb mértékben csökken az acélfelhasználás, elotérbe kerül az elektroacélgyártó eljárás a konverterrel szemben. Ezzel együtt terjednek el az ún. miniacélmuvek is. Ezek az elektrokemencékhez közvetlenül kapcsolható hengermuvek adták a világ acéltermelésének 30%-át 1994-ben. Az Európai Közösség országaiban pl. 1994-ben és 1995-ben 7 millió tonna elektroacél kapacitással váltottak ki konvertereket és velük nagyolvasztókat. Ezzel a vas- és acélipar legeszközigényesebb, legköltségesebb és leginkább környezetszennyezo

szakaszát,

a

nyersvasgyártást

szüntetik

meg.

(Az

elektroacélt

ugyanis

vashulladékból készítik érc, koksz és mészko helyett.) A nyersvasgyártásra alapozott acélgyártás energiaigénye lényegesen nagyobb - 8-9 szerese - a vashulladékot felhasználó elektroacélgyártásnál, tehát a lehetséges fejlodés igen nagy a termékek önköltségének csökkentése terén. Figyelembe kell venni azt, hogy ez az új technológia eddig elsosorban a hosszútermékek termelésénél jelent jobb megoldást, a lapostermékek gyártásában a konverteres eljárás dominál. Magyarországon 1996. novemberében üzembe helyezték a diósgyori elektrokemencét, ami évi 500 ezer tonna acélgyártó kapacitást jelent a DAM Kft-ben. Így tehát jelenleg a hazai hosszútermékgyártás alapanyagát korszeru megoldás biztosítja. A további fejlesztés egyelore eldöntetlen kérdése az, hogy az ózdi hengermuvek nyersacél ellátására létesül-e ott acélmu. A korábbi tervek itt egy mini acélmuvel számoltak. Ennek létesítése jelenleg bizonytalan. Az alkalmazott technológiai megoldások jellemzojeként figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a fejlettebb európai országokban a nagyolvasztó-konverteres eljárással muködo létesítmények akkor gazdaságosak, ha legalább 2000 ezer tonna az éves kapacitásuk, az elektroacélgyártás pedig 500 ezer tonna éves termelés felett gazdaságos. Ezeket a jellemzoket is figyelembe kell venni a Dunaferr Rt. közép távon szükséges technológia váltásának konkrét meghatározásakor.


17


Mûhelytanulmányok

3. A szektor1 statisztikai bemutatása

3.1. A termelés A vaskohászat termelése az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején érte el csúcspontját közel 4 millió tonna nyersacél termeléssel. (1,2,3. ábra) A visszaesés már a 80-as évek elején, közepén elkezdodött, és 1990 és 1992 között a zuhanás olyan mértéku volt, hogy az 1985-ös szinthez képest 1992ben a vaskohászat termelése már közel egyharmadára zsugorodott össze.(4. ábra) Az 1992-es év a vaskohászatban is fordulatot hozott. 1993-ban már stagnálás volt jellemzo, majd 1993-tól 94-ig a vaskohászat termelése növekedni kezdett. De a rövid konjunktúra 1995-ben megtorpant, és 1996-ban újabb visszaesés következett be. A visszaesés már szerényebb méretu volt, és csak a növekedés mérséklodésében volt kimutatható.

1

1992 után az új statisztikai besorolás alapján a vaskohászathoz (271 kódszám) tartozik a vaskohászati alapanyaggyártás (2711), a csõgyártás (2712), valamint a vaskohászati késztermékgyártás (2713). A statisztikai elemzést nehezíti, hogy a szakági bontásban a vaskohászat nem különül el a könnyû-és színesfémkohászattól.

18


Mûhelytanulmányok


3. sz. táblázat: A termelés volumenindexei a vaskohászatban és az ipar egészében (az elozo év=100%) Évek

Vaskohászat 107,2 96,5 63,2 39,3 96,7 133,8 112,7

1989/1985 1990/1989 1991/1990 1992/1991 1993/1992 1994/1993 1995/1994

Ipar 104,7 94,6 81,3 63,8 102,4 107,8 106,1

140 130 120 110 100 90

95/94

94/93

93/92

92/91

91/90

90/89

89/85

80 70 60 50 40 30

Vaskohászat Ipar

Forrás: Gazdaság Statisztikai Évkönyv 1990, 1991, 1992, Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyv, 1993, 1994, 1995.

A vaskohászat termelésének hullámzása azonos, vagy hasonló irányú volt az ipari termelés egészéhez hasonlítva, csak az ívek kilengése - a 92-es mélypontot és a 94 évi kiugró teljesítményt tekintve - volt karakterisztikusabb. Valamelyest változott, eleinte csökkent, majd lassan emelkedni kezdett a vaskohászat jelentosége, részaránya az ipar egészében. 4. sz. táblázat: A vaskohászat részaránya az ipari termelésben (%) Év

Részarány Év Részarány 6,6 1993 2,5 1989 6,1 1994 3,0 1990 4,6 1995 3,3 1991 3,8 1992 Forrás: Gazdaság Statisztikai Évkönyv 1990,1991, 1992, Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyv, 1993, 1994, 1995.

A vaskohászat 3 szakágazata közül a vaskohászati alapanyaggyártás 1992 és 1994 között, a vaskohászati késztermékgyártás 1993 és 1995 között növelte lendületesebben termelését.


19


Mûhelytanulmányok

5. sz. táblázat: A vaskohászat szakágazataiban a termelés volumenindexének változása Ágazatok 1993/92 121,3 Vaskohászati alapanyaggyártás 71,7 Csogyártás 92,8 Vaskohászati késztermékgyártás 96,7 Vaskohászat (összesen) Forrás: Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyvek, 1993,1994,1995

1994/93 130,0 117,5 136,5 133,8

1995/94 97,7 n.a. 115,6 112,7

6. sz. táblázat: A szakágazatok részaránya az ipari termelésben1 (1992 és 1995 között összesítve, %) Szakágazat Részarány (%) 1,04 Vaskohászati alapanyaggyártás 3,74 Vaskohászati késztermék-gyártás 0,33 Csogyártás 5,11 Vaskohászat összesen 1 ipar összesen élelmiszeripar nélkül Forrás: A feldolgozóipar növekedési térképe 1992-1995. Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Gazdaságstratégiai Foosztály, 1996. dec.

1993 és 1994 tehát a konjunktúra évei voltak a vaskohászatban, amely különösen néhány termék esetében jelentett kiugró termelésnövekedést: 7. sz. táblázat: A kiemelt tételek termelési adatai kt-ban Megnevezés Nyersvas Nyersacél Melegen hengerelt rúd-idom Melegen hengerelt acéllemez Hidegen hengerelt acéllemez Melegen hengerelt acélcso Forrás: Középtávú iparpolitika 1995. dec.

1993 1994 1407 1595 1748 1931 428 452 1133 1288 303 346 33 41 az ipar versenyképességének növeléséért. IKM (szám: 911/795/1995) Budapest,

Az IKIM (Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium) Gazdaságstratégiai Foosztálya 1996-ban feltérképezte a feldolgozóipar növekedését 1992 és 1995 között szakágazatonként. A szakágazatokat termelés-növekedési ütemük szerint 4 csoportba osztották: •

kiemelkedo (180%-nál nagyobb) növekedésu szakágazatok,

•

az átlagosnál nagyobb (140-180% között) növekedésu szakágazatok,

•

átlagos (100-140%) növekedésu szakágazatok,

•

visszaeso (kisebb mint 100%) szakágazatok.

E besorolás szerint mind a vaskohászati alapanyag-gyártás (40. a 118 szakágazat között), mind a vaskohászati késztermék-gyártás (44.) a második, igen kedvezo helyzetu csoportba tartozott 1992 és 95 között. A csogyártás viszont a harmadik kategóriába került (65.).

20


Mûhelytanulmányok


3.2. Értékesítés, exportorientáció, és az import növekedése A hazai acéltermelés dönto hányadát a korábbi években a hazai építoipar és gépipar használta fel. A nagyberuházások visszafogásával, foleg az állami lakásépítési program megszuntével, az acéltermékek iránt megcsappant a hazai kereslet. A gépipar is kevesebb acélt igényelt az elmúlt években, amely elsosorban a kelet-európai export visszaesésével függött össze. De a termelés-értékesítés drasztikus csökkenéséhez az import növekedése is hozzájárult. Az importliberalizáció következményeként a magyar acél vesztett versenyképességébol más kelet-európai országokkal (foleg Csehországgal és Szlovákiával) szemben, ahol az olcsóbb munkaero és a jelentosebb állami támogatás miatt az acéltermékek árai alacsonyabbak a magyar termékek árainál. 8. sz. táblázat: Az értékesítés volumenindexei a vaskohászatban 1990/89 1991/90 1992/91 1993/92 1994/93 1995/94 98,1 84,8 69,0 98,3 147,0 152,8 Értékesítés 94,1 83,8 60,1 104,6 143,4 156,3 Belföldi értékesítés 110,5 87,4 91,1 87,7 154,1 146,4 Külföldi értékesítés Forrás: Gazdaság Statisztikai Évkönyv 1990,1991, 1992, Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyv, 1993, 1994, 1995.

9. sz. táblázat: Az értékesítés megoszlása belföldre és külföldre (%) 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 75,2 72,1 71,2 62,0 66,5 64,8 66,3 Belföldre 24,8 27,9 28,8 38,0 33,5 35,2 33,7 Külföldre 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen Forrás: Gazdaság Statisztikai Évkönyv 1990,1991, 1992, Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyv, 1993, 1994, 1995.

Jól követheto, hogy egyrészt a 90-es évek eleji termelés-értékesítés zuhanórepülését az exportálási lehetoségek lényegesen kisebb mértéku csökkenése fogta fel valamelyest, másrészt az is tény, hogy az export részarány magas szinten stabilizálódott 1992 óta. 1996-ban a konjunktúra megtorpanása az exportot is érintette, a hengerelt áru exportja ugyan kismértékben növekedett, de acélcsövekbol, húzott rúdacélokból és huzaltermékekbol az export is csökkent. Az elobb említett IKIM tanulmány a szakágazatok exportorientációját az exportban kiemelkedo növekedés, illetve volumenhordozás szempontjai alapján vizsgálta. Ennek alapján a vaskohászati alapanyag-gyártás, valamint a vaskohászati késztermék-gyártás az átlagosnál nagyobb volumenhordozó szakágazatok közé tartozott az 1992-95 közötti export teljesítmény alapján. Az ipari exportból a vaskohászati alapanyag-gyártás 1,07%-kal, a vaskohászati késztermék-gyártás 2,60%-kal, a csogyártás 0,23%-kal, tehát a vaskohászat összesen 3,9%-kal részesedett 1992 és 95 között. Az exportorientáció iránya is megváltozott a rendszerváltozás óta eltelt kritikus idoszakban. 1989-ben az exportnak már csak 6,1%-a, 1990-ben pedig mindössze 2,3%-a tartozott a Rubel elszámolású külkereskedelmi kivitel körébe.


21


Mûhelytanulmányok

10. sz. táblázat: A vas és acél kivitel megoszlása a célországok között 1992 és 1995 között (%) Országok 1992 1993 17,0 23,8 Átalakuló és nem piacgazdaságú országok 14,0 7,1 Ebbol: a kelet-európai országok 83,0 74,9 Piacgazdaságot folytató országok 62,9 50,1 Fejlett országok 44,8 31,4 Ebbol: EU 9,1 6,5 EFTA 5,5 8,3 Európán kívüli országok 20,0 24,8 Fejlodo országok 0,0 1,3 Egyéb 100,0 100,0 Összesen Forrás: Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyv, 1992, 1993, 1994,1995

1994 7,6 5,0 90,3 75,9 57,9 5,8 11,6 14,4 2,1 100,0

1995 10,6 8,0 87,2 76,3 69,4 0,5 4,0 10,9 2,2 100,0

Van ugyan ingadozás évrol-évre az export piacok megoszlásában, az azonban tartós tendenciának látszik, hogy a fejlett országok váltak az acélkivitel fo piacává, ezen belül is elsosorban az Európai Unió országai, szerény méretuvé zsugorodott a kelet-európai piac, és csökken a kivitel az Európán kívüli fejlett és fejlodo országokba. Az Európai Unión belül Németország és Olaszország a két a legfontosabb partner (1995-ben a kivitel több mint 37%-a került a német piacra). 11. sz. táblázat: A vaskohászati export-import változása Év

Import (millió Ft) Export (millió Ft) 25 498 27 934 1992 26 444 28 920 1993 34 707 38 257 1994 60 972 53 130 1995 Forrás: Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyv, 1992, 1993, 1994, 1995

Import/Export arány 0,913 0,914 0,907 1,148

A 90-es évek elejétol az import értéke megközelítette az exportét, sot 1995-re az import már meg is haladta az vaskohászati export értékét. Az import emelkedésének oka foként a termelés bovülésével járó alapanyagigény növekedése. Az import 96,3%-a a kelet-európai országokból (36,3%-a) és az Európai Unió országaiból (60%) érkezett 1995-ben. Kiemelkedo a Németországból (az összes import 25%-a), Ausztriából, Szlovákiából, Olaszországból és Oroszországból érkezo import.

22


Mûhelytanulmányok


3.3. Létszám, termelékenység 12. sz. táblázat: A foglalkoztatottak száma a vaskohászatban Szakágazat

1993 1994 fo % fo 2765 20,1 2649 2711 1760 12,8 1539 2712 9207 67,1 9344 2713 13 732 100,0 13532 271 (össz.) 1,58 1,70 ipar %-ában Forrás: Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyvek, 1993,1994,1995

1995 fo 2126 1438 9802 13 366 1,75

% 19,6 11,4 69,0 100,0

% 15,9 10,8 73,3 100,0

Jelentos létszám leépítésre a rendszerváltozást követo években került sor. Az 1995 évi létszám 55%-a volt az 1992 évinek a vaskohászati alapanyaggyártásban, és 75,9 %-a a vaskohászati késztermék gyártásban. A foglalkoztatottak száma 1993 óta gyakorlatilag szinten maradt. A vaskohászat szakágazatai között azonban csökkent mind a vaskohászati alapanyaggyártásban, mind a csogyártásban foglalkoztatottak aránya, és növekedett a vaskohászati késztermékgyártás foglalkoztatotti részaránya. Az iparban foglalkoztatottak között is lassan újranövekszik a vaskohászat aránya. 1996-tól azonban elég jelentos létszám leépítéssel számolnak megint, összességében mintegy 10%-kal fog várhatóan csökkenni a foglalkoztatottak száma. Ez a diósgyori kohászatban - a reorganizációs program keretében - meghaladja a 30%-ot. 13. sz. táblázat: A termelékenység indexe az ipar szakágazataiban (elozo év=100%) Szakágazat

Termelés Foglalkozt. 1994 1995 1994 130,0 97,7 95,8 2711 117,5 n.a. 87,4 2712 136,5 115,6 101,5 2713 133,8 112,7 98,5 Vaskohászat 107,8 106,1 91,6 Ipar össz. Forrás: Ipari és Építoipari Statisztikai Évkönyvek, 1993,1994,1995

1995 80,3 n.a. 104,9 98,8 95,7

Fogl-ra jutó 1994 135,7 134,4 134,5 135,8 117,7

termelés 1995 121,7 n.a. 110,2 114,1 110,9

Míg az iparban a termelékenység növekedése közel fele-fele arányban a termelés növekedésébol, illetve a létszám leépítésébol fakadt, a vaskohászatban szinte teljes egészében a termelés növekedésének tulajdonítható a termelékenység iparági átlagot messze meghaladó növekedése. Az 1993 elotti jelentos létszám leépítést is számba véve a termelékenység 1992 és 1995 között 280,3%-ra növekedett a vaskohászati alapanyaggyártásban, és 193%-ra a vaskohászati késztermékgyártásban. Ez lényegesen meghaladja az ipari átlagot, amely 153,8% volt a vizsgált 3 év alatt.


23


Mûhelytanulmányok

3.4. Beruházás 14. sz. táblázat: Beruházások alakulása szakágazatonként(folyóáron) Szakágazat 2711

1992 1993 1994 1995 388,7 173,2 452,1 740,6 (0,35) (0,18) (0,39) (0,56) 1537,5 1214,5 1734,9 2923,7 2713 (1,37) (1,29) (1,49) (2,20) 112246,0 94 418,0 116 421,0 133 170,0 Feldolgozóipar (100,0) (100,0) (100,0) (100,0) Megjegyzés: Zárójelben a szakágazat súlya van feltüntetve a feldolgozóiparban Forrás: A feldolgozóipar növekedési térképe 1992-1995. Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Gazdaságstratégiai Foosztály, 1996. dec.

15. sz. táblázat: Az 1992-95. évi összes beruházás megoszlása (1992. évi összehasonlító árszinten) Szakágazat

A beruházás megoszlása (%)

0,4 2711 1,6 2713 100,0 Feldolgozóipar Forrás: A feldolgozóipar növekedési térképe 1992-1995. Gazdaságstratégiai Foosztály, 1996. dec.

1995. évi súly a termelésen belül (%) 1,0 3,8 100,0 Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

A beruházási arány jelentos elmaradása a termelésen belüli részaránytól azt jelzi, hogy a vaskohászat a jelentos termelésnövekedését nem a kapacitások jelentos bovítésével érte el. A korábbi években elszenvedett piacvesztés és termeléscsökkenés mellett a kapacitások kihasználása 1992-re alacsony szintre esett. A piaci konjunktúra lehetové tette a meglévo kapacitások jobb kihasználását.

3.5. Tulajdonszerkezet 16. sz. táblázat: A szakágazatok tulajdonszerkezete (a jegyzett toke %-ában) Szakágazat

Belföldi magán Külföldi társasági Egyéb tulajdon tulajdon 0,0 56,1 43,9 0,0 2711 37,6 38,7 20,0 3,7 2713 22,3 28,2 44,7 4,8 Ipari átlag Forrás: A feldolgozóipar növekedési térképe 1992-1995. Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Gazdaságstratégiai Foosztály, 1996. dec.

Mivel

Állami

a

vaskohászati

késztermékgyártás

teszi

ki

a

vaskohászat

termelésének,

foglalkoztatottjainak 60-70%-át, a vaskohászat tulajdonviszonyaiban is ez a szakágazat a meghatározó. Elmondható, hogy a vaskohászatra jellemzo a belföldi tulajdon, és ezen belül az állami tulajdon magas aránya.

24


Mûhelytanulmányok


4. Az iparág rövid hazai története

4.1. Fejlodés a gazdasági átalakulás kezdetéig A magyar vas- és acélipar fejlodése a milleneumi általános gazdasági fellendüléshez kapcsolódóan vett nagy lendületet, és a századforduló idején volt a legjobb relatív helyzetu a nemzetközi pozíciója technikai fejlettségét tekintve. Ebben az idoben különült el egymástól a kohászati vertikum három ága. A nyersvasgyártásban a kokszfelhasználás, az acélgyártásban a Siemens-Martin eljárás, a hengerelés terén pedig a gozgépmeghajtás bevezetése képviselte az élenjáró technikai színvonalat. Ebben a periódusban már muködött az összes jelenleg számottevo telephely elodje: Ózdon a nagyolvasztó telep; Ózdon, Diósgyorben, Csepelen, Pestszentlorincen acélgyártás; Diósgyorben, Ózdon a hengermuvek már az említett legfejlettebb technika alkalmazásával muködtek az I. Világháború elott, és a termelés mérete is számottevo volt az országban. A két világháború között nemzetközi versenyképességünk már romlott, mert a technikai fejlesztések dönto mértékben szintentartó és kiegészíto jelleguek voltak, amelyek a meglévo technikai színvonal konzerválására voltak alkalmasak. Ehhez járult az a tény is, hogy az ország területének csökkenése következtében megbomlott az összhang a vertikum különbözo részeinek kapacitása között. A nyersvasgyártás mérete kisebb lett, mint a ráépülo két fázisé. A II. Világháború után a vas- és acélgyártás nemzetközileg is húzóágazattá vált a háborút követo újjáépítés keltette konjunktúrában. A magyar szakágazat fejlodése is eroteljes volt ebben az idoszakban, a nyersacél termelése egészen 1986-ig nott, foglalkoztatottainak száma pedig 1975-ben érte el a maximumot: több, mint 80 ezer fo dolgozott itt. Az iparon belüli részesedése azonban csökkent, és 1980-ban termelése az 1955. évinek kétharmada volt. Az egy fore jutó acéltermelésben elfoglalt helyünk ennek következtében az ötvenes években elfoglalt 14-rol a 26.-ra módosult. Néhány fontosabb adat hosszú távú idosorát tartalmazza a 3. melléklet. A szakágazat külkereskedelembeli jelentosége azonban már a hatvanas-hetvenes évtizedben megnott. Ebben a kedvezo dollárkitermelési képesség játszott foszerepet, amit alapvetoen a világpiaci árnál alacsonyabb áron importált alapanyag, energia és az exporttámogatás tett lehetové. Így már a hatvanas évek végén a szakágazat elsodleges termékeinek egynegyedét exportálta. A tradicionálisnak tekintheto észak-magyarországi régióban muködo vállalatok (a teljes vertikumot termelo diósgyori LKM, az ózdi OKÜ, az ezek termékeit feldolgozó debreceni December 4 Drótmuvek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a Borsodnádasdi Lemezgyár voltak a legjelentosebbek) mellé új beruházásként 1949-ben alapították a Dunai Vasmuvet. A szintén teljes vertikumot jelento


25


Mûhelytanulmányok

óriásvállalat építése - széleskörben ismert iparpolitikai viták közepette - egészen 1965-ig elhúzódott. Mivel e hatalmas, újként épülo kombinát tervezése 25 éves dokumentáció alapján történt, és a többi korabeli beruházás rekonstrukciós jellegu volt, a szakágazat technikai lemaradása konzerválódott. A hazai feldolgozóipar nagyarányú KGST exportja következtében nem igényelte a színvonalasabb acéltermékeket, így nem nott a nemesacélok, elektroacélok iránti igény. Konzerválódott az a két világháború közötti állapot abban a vonatkozásban is, hogy a hengerlo kapacitás meghaladta az acélgyártót. Így KGST piacon vásárolt féltermékekbol gyártottak hengerelt árut konvertibilis piacra, és e tranzakció haszna igen kedvezo volt. Nem követte a magyar vas- és acélipar azokat a fejlett ipari országokban zajló tendenciákat sem, amelyet a hetvenes évek világgazdasági válságai követeltek. Ekkor - mint említésre került - csökkenni kezdett a fejlett országok acéltermelése, és felhasználásukat a kevesebb, de jobb acél igénye jellemezte. A magyar szakágazat korszerusítése több vonatkozásban is felemás volt ebben az idoszakban. • 1965 és 1980 között 22 elavult foberendezést állítottak le, de jó néhányat csere helyett felújítottak; • miközben Nyugat-Európa országaiban 1980-ra megszunt a Siemens-Martin eljárás alkalmazása, nálunk ekkor korszerusítették ezeket a kemencéket oxigén-befújásúra, de 1975-76-ban épült a Dunai Vasmu konverteres acélmuve; • kisebb volt a továbbfeldolgozott (másod- és harmad) termékek gyártásának aránya annak ellenére, hogy a DV és az SKÜ ilyen kapacitásai bovültek ezekben az években; • eredményes és nemzetközileg is idoben végrehajtott fejlesztéssel történt a folyamatos acélöntési eljárás bevezetése, aminek eredményeképpen ebben a vonatkozásban jelenleg nemzetközileg is jó színvonalú a szakágazat.

A nyolcvanas években folytatódott a szakágazat lényeges szerkezetátalakítása, amelynek során további 32 foberendezést alakítottak ki. Különösen 1985-tol kezdve kísérelték meg a fejlett országokban mintegy tíz évvel korábban lezajlott fejlesztések megvalósítását. Az évtized végén azonban - közismerten - alapvetoen megváltoztak a gazdálkodási feltételek.

4.2. A vas- és acélipar a gazdasági átalakulás körülményei között A szakágazat 1988 és 1993 közötti válságának fontosabb összetevoi a következok: • a KGST összeomlásával mind az alapanyagbeszerzési, mind a hazai értékesítési piac összeomlott. A beszerzések árai emelkedtek és a vásárlások konstrukciója átalakult, a felvevo ágazatok igénye pedig mintegy a felére csökkent; • a világpiacon is eroteljes kereslet-, és áresés történt; 26


Mûhelytanulmányok


• az import átmenet nélküli liberalizációja, a piacvédelem teljes hiánya eroteljes importversenyt alakított ki belföldön; • a borsodi térség kapacitásai - az elobb felsorolt körülmények közt - túlméretezetté váltak, a termelés gyors csökkenése komoly foglalkoztatási feszültségeket okozott a bányászat leépülése következtében amúgy is kritikus körzetben; • a jugoszláviai embargó mintegy 2,5 md Ft-os közvetlen kárt okozott a szakágazat cégeinek ebben az idoszakban:

A válság mélypontján, 1992-ben az acéltermelés 1,5 millió tonnára csökkent ( a nyolcvanas évek közepén elért maximum 3,7 m tonna volt), a vállalatok nettó árbevétele a nyolcvanas évek végén elért kb. 100 md Ft-ról 1992-ben 53-55 md Ft-ra csökkent, és kb. 12-14 md Ft volt a cégek összesített vesztesége. A válság leküzdésére vállalati és kormányzati lépések egyaránt történtek. A Dunai Vasmut kevésbé rázta meg a szakágazat válsága, mint a többi vállalatot. Árbevétele csökkent ugyan, de mindössze 1993-ban volt veszteséges. Termelokapacitásának, létszámának mérete nem változott lényegesen, szervezete viszont alapvetoen átalakult. A nyolcvanas évek közepétol folyamatosan történo szervezetkorszerusítés eredményeképpen az 1992. július 1-én részvénytársasággá alakult Dunai Vasmu jelenleg konszern formában muködo vállalatcsoportot alkot, amelyben az alapvertikumhoz tartozó társaságok a konszern-központ többségi tulajdonában vannak. A konszern-központ - stratégiai irányító szerepe mellett - az eredményes és egységes muködés érdekében operatív irányítást is végez. A társaságok tulajdonosai közt kisebb mértékben külföldi és hazai magántulajdonosok is jelen vannak, a konszern-központ azonban 100%-ban állami tulajdonú. Az állam szerepe ennél a cégcsoportnál is pénzügyi segítséget jelentett. 1992-ben a 12 (majd 13) kiemelten

kezelt nagyvállalat egyikeként egyedi konszolidációjára került sor (adósságelengedés,

adósság-részvény konverzió, adósság átütemezése), majd 1993-ban további részvénykonverzió 1994-ben pedig - az adóskonszolidáció részeként MNB-hitelt engedtek el, és hitelgaranciát is kaptak). A szakágazat másik alapveto részét alkotó észak-magyarországi térség számára alapveto muködési zavarokat, életképességük megkérdojelezését jelentette a gazdasági átalakulás, és a vele együtt jelentkezo válság. A két teljes vertikumú nagyvállalat (LKM és OKÜ) 1989 és 1991 között társaságokra oszlott, úgy, hogy semmiféle központi irányító szervezet nem alakult, vagy maradt fenn. A sikertelen privatizációs kísérletek után jelenleg 100%-os állami tulajdonban van mind az Ózdi Acélmu Kft, mind a Diósgyori Acélmuvek Kft.

A korábbi két teljes vertikumú nagyvállalatból

megmaradt két legnagyobb társaság mellett két további, kisebb cég maradt fenn, és folytat számottevo termelotevékenységet: az Ózdi Hengermu Kft és az Ózdi Finomhengermu Munkás Kft. Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

27


Mûhelytanulmányok

Mindkét korábbi nagyvállalat kapacitásai eroteljesen lecsökkentek, létszámuk több ezer fovel csökkent, és termelésük is leszukült. Ózdon megszunt az acélgyártás, hengermuvei a Diósgyorben 1996ban üzembe helyezett elektrokemencében termelt acélt használják. A térség többi vállalata közt az ózdi Finomhengermu Munkás Kft. és a Salgótarjáni Acélárugyár is a térség állami reorganizációja segítségével orizte meg muködoképességét, a Borsodnádasdi Lemezgyár pedig 1993-ban megszunt. A szakágazat közelmúltjában tehát szervezetváltoztatással, kapacitásleépítéssel, cégek egyedi támogatásával és központi reorganizációs programok útján megvalósított technikai fejlesztésekkel igyekeztek a gazdaság szereploi helyreállítani a cégek élet- és versenyképességét.

5. Nemzetközi tendenciák

5.1. Túltermelés az acéliparban Az 1970-es évek elejéig a világ acéltermelése folyamatosan és egyenletesen növekedett, az elso visszaesés 1974-75-ben következett be, a második 1979-82 között. Az elso válságperiódusban a Közös Piac országainak, valamint Japán termelése 25%-kal, az Amerikai Egyesült Államoké 30%-kal esett vissza. A második válságperiódusban még nagyobb mértéku volt a visszaesés: az Egyesült Államok termelése a felére, a Közös Piacé 25%-kal, Japáné 20%-kal csökkent. (Hozzá kell tenni, hogy a Közös Piacon belül már kisebb mértéku termelésvisszaesést regisztráltak az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején, de ezt még közel sem tekintették válságnak). Az 1980-as évek végéig tartó lassuló ütemu termelésnövekedést 1989-tol 1993-ig megint visszaesés követte, 1994 óta az acéltermelés felszálló ágba került. 17. sz. táblázat: Az acéltermelés területi megoszlása (millió tonna) Térség Fejlett ipari országok Kelet-európai országok1 Fejlodo országok Magyarország 1 Ebben szerepel Oroszország, Ukrajna termelése is Forrás: Sebestyén-Sziklavári, 1995, p. 12.

1970 398,0 154,0 42,0 3,1

1990 393,0 200,0 177,0 2,9

A fejlett országok acéltermelése tehát jóformán változatlan maradt az 1970 és 1990 között eltelt 20 évben, amely az Európai Unió és az USA termelésének 1984 óta is csökkeno termelésének, és Japán növekvo termelésének eredojeként alakult ki.

28


Mûhelytanulmányok


18. sz. táblázat: A világ legfontosabb acéltermelo országai 1993-ban Országok Acéltermelés (millió tonna) 132,1 Európai Unió 99,6 Japán 88,7 Kína 87,1 USA 58,2 Oroszország 33,0 Dél-Korea 30,5 Ukrajna 29,8 Közép-Kelet-Európa 11,9 Tajvan 154,9 Egyéb országok összesen 725,8 Összesen Forrás: IISI(Nemzetközi Vas- és Acélintézet) Groupe Dafsa, Paris, p. 9. 1995

A termelés megoszlása (%) 18,2 13,7 12,2 12,0 8,0 4,6 4,2 4,1 1,6 21,4 100,0

A KGST országok acéltermelése az 1980-as évek végéig növekedett, ez azt is jelzi, hogy ezek az országok érzéketlenek maradtak a világban zajló tendenciákra. A kelet-európai országok acélipari válsága a rendszerváltozás után kezdodött, azóta folyamatosan esik a termelés, és jelenleg 120-150 millió tonna körüli (Oroszországgal, Ukrajnával, stb. együtt) (1. ábra)

1. sz. ábra: Acélfelhasználás Kelet-Európában és Magyarországon (folyékony acélban számítva)


29


Mûhelytanulmányok

Forrás: Sebestyén, Sziklavári, 1995, p. 13. A világ acélfogyasztása, acélfelhasználása a fejlett ipari országokban az 1970-es évek kezdetétol nem emelkedett. Ennek több oka volt: a technológiai fejlodés következtében az adott termékhez kevesebb acélt használnak fel, javult az acél minosége, így az acél tartósabb lett, valamint egyre gyakoribb az acél helyettesítése más anyagokkal (muanyagok, alumínium, stb.). De az acélfogyasztás csökkenését foként az okozta, hogy a gazdasági depresszió miatt csökkent a fo acélfogyasztó iparágak termelése (gépipar, olajés gázipar, nukleáris és más gozgenerátorú iparok, az autógyártás, és az építoipar területén). (2. ábra)

Termelés (1) EU (2)

Fogyasztás (2) USA

1993

1984

1993

1984

1993

150 120 90 60 30 0

1984

(millió tonna)

2. sz. ábra: A termelés, a fogyasztás és az export nemzetközi összehasonlítása

Export

Japan

(1) nyersacél (2) 1984-ben a 10 EK ország, 1993-ban az adatok között szerepel K-Németország is (3) Az ECSC és az EU-n kívüli országok együttes nyersvas termelése Forrás: Eurostat, IISI, American Iron and Steel Institute, Japanese Iron and Steel Federation

Japán 1960 és 1980 között megötszörözte a termelését, és a világ egyik legnagyobb acéltermelojévé vált. De a 80-as évektol kezdve Japán is egyre több problémával találja szemben magát. A japán acélfogyasztó ágazatok - például az autógyártás - a termelés egyre nagyobb hányadát helyezték ki más országokba, sikertelen lett az acélvállalkozás az USA-ban, majd az egyre erosödo jen miatt csökkent a japán export (amely 1991-ben 46%-kal volt kevesebb, mint 1985-ben, míg az import a háromszorosára nott. Így az 1985 évi 29 millió tonna kereskedelmi többlet 1991-re 4 millió tonnára esett vissza). A japán export kiesést a 90-es évek elejéig felszívta a növekvo hazai kereslet (építoipar, állami projektek), de ma már egyértelmuen szembe kell nézniük a túltermelés tényével, és csökkenteni kell termelésüket.

30


Mûhelytanulmányok


Japán egyik fo riválisa a japán pénzzel és technológiával kifejlesztett dél-koreai acélipar lett. A japánnál olcsóbb koreai munkaeronek köszönhetoen a koreai acél olcsóbb volt, így megindult a koreai export Japán felé (1987-ben 2,1 millió tonna, 1992-ben 3,4 millió tonna). Megismétlodött a történelem az acélgyártásban, a koreai-japán kapcsolat hasonlatos volt a 10-15 évvel korábbi amerikai-japán viszonyhoz. De ma már a koreai acéltermelés is nehéz helyzetbe került, technológiájuk kezd elavulni, a koreai munkaero az évek során megdrágult. Összességében azonban, a világ acélfelhasználása növekedo, bár a növekedés üteme a 80-as évektol kezdve lassul. Valójában a fejlodo országok felgyorsuló iparosításának eredménye az acélfelhasználás növekedése (hiszen mind a fejlett nyugati világban, mind Kelet-Európában csökken a termelés). A fejlodo országok vaskohászatának földrajzi adottságai kedvezoek, saját nyersanyagot és energiát használnak fel, technológiájuk korszeru (amely a fejlett országokból származik). 1988 és 1992 között évi acéltermelésük 60 millió tonnával, évi acélfelhasználásuk 95 millió tonnával, évenkénti acélpiaci forgalmuk 115 millió tonnával növekedett. A kelet-európai országok acélfelhasználása abszolút értékben is jelentosen visszaesett.(3. ábra) 3. sz. ábra: Az acélfelhasználás tendenciái (folyékony acélban számítva)

Forrás: Sebestyén, Sziklavári, 1995, p. 10.


31


Mûhelytanulmányok

Az általános túltermelés következtében az acéltermelo országok igyekeznek növelni eladásukat a hazai piacokon. Érdemes áttekinteni, hogy hogyan emelkedett az EU országok hazai felhasználása: 19. sz. táblázat: A termelés hazai felhasználásának aránya (%) Ország 1980 1989 65,5 88,3 Ny-Németország 62,5 76,2 Belgium 61,2 69,3 Dánia 71,3 74,2 Franciaország 40,3 79,0 UK 2,0 93,9 Írország 67,3 68,5 Olaszország 72,2 67,6 Luxemburg 62,0 74,8 Hollandia 63,1 75,2 EU összesen Forrás: Wirtschaftvereinigung Eisen- und Stahlindustrie (Ed), Statistisches Jahrbuch der Eisen-und Stahlindustrie 1990, Düsseldorf 1990.

Annak ellenére, hogy az USA is egyre nagyobb részét állítja elo a hazai fogyasztásnak, most is nettó importor. Az Európai Unió a hazai termelés 39%-át, Japán 26%-át, az USA 5,7%-át exportálja. Az EU nettó exportor ugyan, de importja gyorsabban nott az elmúlt idoszakban az exportjánál. Az EU fo piacai az USA, Távol-Kelet, az EFTA országok, az ázsiai piacra történo eladás részaránya 1988 és 1993 között 20%-ról 40%-ra nott. Az EFTA országok ugyanakkor az EU piac fo ellátói, 1993-ban az EU import 53,6%-át tették ki, köztük elsosorban Svédország és Ausztria, valamint a kelet-európai országok (Oroszország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia). Nem kétséges, hogy a világ vas- és acéltermelésében túlkapacitások alakultak ki, amelynek legfobb oka az, hogy az acélfelhasználás nem növekszik olyan mértékben, mint a termelés. A túltermelés élesedo verseny kialakulásához vezetett. Az elmúlt évtizedekben átrendezodtek a termelok és fogyasztók sorai: a fejlett régió termelése lassan csökkeno, Kelet-Közép-Európában a csökkenés jelentosebb mértéku, a fejlodo országok (foként Kínában, Brazíliában, Argentínában, Indiában, stb.) termelés növekedése lendületes. Jelenleg a világ acéliparában 1994-tol jelentos fellendülés kezdodött, a fogyasztás növekedésének köszönhetoen. Ennek kedvezo hatására a magyar cégek, - elsosorban a Dunaferr exportlehetoségei javultak. A kedvezo konjunktúra azonban 1996-ra kimerülni látszik a magyar cégek számára 1996-ban. Ebben valószínuleg fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy a magyar cégek legkézenfekvobb exportpiacán - az európai országokban - jelentos kapacitásfeleslegek léteznek. 4. sz. ábra: (A 4. sz. ábra a mellékletekben kerül feltüntetésre 9. számú mellékletként.)

32


Mûhelytanulmányok


5.2. Az acéltermelés koncentráltsága A vas- és acélgyártás erosen koncentrált. A legnagyobb 8 vállalat, amelyeknek kapacitása 10 és 26 millió tonna közé esik, a világtermelés 16,5%-át adta 1995-ben. 20. sz. táblázat: A világ legnagyobb acélgyárai (termelés millió tonnában) Vállalatok 1. Nippon Steel (Japán) 2. Posco (Dél-Korea) 3. Usinor Sacilor (Franciaország) 4. British Steel (UK) 5. NKK (Japán) 6. US Steel (USA) 7. Sumitomo (Japán) 8. Kawasaki (Japán) Forrás: Enjeux, Avril 1995

Termelés (millió t) 25,8 22,5 17,6 12,3 11,1 10,3 10,3 10,1

A legnagyobbak között két Európai Unió beli vállalat található. A 10 legnagyobb európai acélmu az EU teljes termelésének 80%-át adja: 1. Usinor Sacilor (Franciaország), 2. British Steel (UK), 3. Thyssen, valamint 3 másik német acélmu, majd az ILVA (Olaszország), Riva (Olaszország), Cockerill Sambre (Belgium) és Hoogovens (Hollandia).

5.3. A túltermelési válság megoldásának útjai 5.3.1. A termelés szabályozott korlátozása Az Európai Szén és Acélközösség (ECSC) az Európai Közöspiac elofutára, 1952-ben jött létre, azzal a céllal, hogy összehangolja Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok acéltermelését és értékesítését. Az elmúlt 40 évben gyökeresen megváltozott a közgazdasági helyzet, így míg kezdetben az acélhiány csökkentése volt az ECSC célja, az 1970-es 80-as években már a túltermelés megakadályozása vált feladatává. • 1953 és 62 között vezették be az egységes külso tarifákat, • 1963 és 74 között az acélkereslet stagnálására az ECSC import adók bevezetésével reagált, valamint a tagországoknak tilos volt csökkenteni saját áraikat. Késobb azonban az Európai Közöspiacon kívüli országokból importált olcsó acél miatt, az ECSC árait is csökkenteni kellett. • 1975 és 85 között az acéltermelés hirtelen visszaesésére reagálva készítették el az "Elso Acél Tervet" 1975-ben, amely kilátásba helyezte az acéltermelés növelését és az árkontrol szukítését. A megállapodás szerint a tagországoknak havi jelentést kellett készíteniük a termelésrol. Hamarosan sor került a "Második Acél Terv" összeállítására, amely foként a külso importot korlátozta. 1977-ben vezették be az önkéntes kvóta-rendszert. Rögzítették a minimum árakat, a hengerelt áru esetében


33


Mûhelytanulmányok

pedig irányadó (guiding) árakat vezettek be. Mivel nem sikerült áremelést elérni, legalább adminisztratív ellenorzéssel próbáltak ellenállni az árcsökkentéseknek. Az Acélbizottság meghirdette a válságot, és a nyersacél és néhány hengerelt acéltermék esetében termelési kvóta rendszert vezettek be. 1981-ben az EK szabályozta az acéltermelés támogatását (subsidy codex for steel), amely 1985 végéig engedélyezte az acéltermelés állami támogatását. Ez a lehetoség azonban céljával ellentétes eredményt hozott, az állami támogatás folyamatosan növekedett. • 1986 óta kezdetét vette a liberalizáció, megtiltották az állami támogatásokat, kivéve a kutatásfejlesztés költségeinek állami támogatását. Ezt a lehetoséget 1988-ig, majd 1991-ig engedélyezték. A másik intézkedés volt a minimál árrendszer eltörlése (amelyet 1977-ben vezettek be) és egyre inkább kivonták az acéltermelést a kvóta rendszerbol. • Az 1990-es évek elején a vas- és acélipar a világméretu túltermelés miatt jutott válságba, minden erofeszítés hiábavalónak bizonyult a termelés visszafogása és a létszám csökkentése érdekében. Az EU 1992-ben elhatározta, hogy a 26 millió tonna acéltermelését 19 millió tonnára csökkenti a következo 3 éves periódusban. Az elképzelések sikertelenségét mutatta, hogy 1994-ben mintegy 30 millió tonna acéltermelést regisztráltak.

1986-tól az állami támogatásokat azonban - a szigorú tiltások és ellenorzések következtében már nem a termelés bovítésére, vagy szintentartására fordították, hanem inkább a kutatást és a fejlesztést támogatták, környezetbarát technológiák bevezetését ösztönözték, valamint fizették a vállalati bezárások, leépítések társadalmi költségeit. 1994-ben mindezek ellenére ez a szabályozás összeomlott. A liberalizálás valamelyest elomozdította a piac belso korlátainak lebontását, de még közel sem fejezodött be ez a folyamat. A nemzeti környezetvédelmi politikák eltéro hatást gyakorolnak az acéltermékek áraira, az állami támogatások sem szuntek meg, és ezek is országonként eltéro helyzetet hoznak létre. Ugyancsak jelentosen differenciálódnak az energiaárak az EU tagországai között. Az EU piac viszont egyre nyitottabbá válik a harmadik országok számára, akikkel azonban betartatják a szigorú kereskedelmi feltételeket (pl. a dömpinget és a vámkiegyenlítést büntetik). 5.3.2. Az állami támogatás kérdése Az állami támogatás a legtöbb Közöspiaci országban tradicionális eszköz volt. Az állami támogatás néha a gazdaságpolitika kinyilvánított eszköze volt, de többnyire inkább finom, rejtett módszereket, ösztönzoket alkalmaztak, például növekvo osztalékot az állami cégeknél, beruházási támogatást nyújtottak, vagy részt vettek az acéltermeléssel kapcsolatos infrastruktúra finanszírozásában. Az infrastrukturális fejlesztés kombinálva az acélipari beruházásokkal - gyakran szerepelt a regionális fejlesztési politikában (Mezzogiornon, Szicíliában, Marseilleben, vagy a Saar vidéken). Az acélipar közvetlen támogatása az acélválságok idején vált jelentossé. 34


Mûhelytanulmányok


21. sz. táblázat: Az acélipar állami támogatása 1975 és 1985 között (Millió DM) Ország

1975-1979 1980-1985 Összesen 2725 10017 12742 Belgium 115 191 306 Dánia 2060 21515 23575 Franciaország 922 6320 7242 Ny-Németország 76 621 697 Írország 4327 28317 32644 Olaszország 33 1485 1518 Luxemburg 22 1073 1095 Hollandia 13852 13275 27127 Nagy-Britannia 24132 82814 106946 Összesen Forrás: Wirtschaftvereinigung Eisen- und Stahlindustrie, Flanenschutz durch die Politik bleibt unverzichtbar, Düsseldorf, 1987, Anhang Tab. 5.

Az állami támogatás mértéke az ország gazdaságának és az acélipar helyzetének függvénye volt, amelyet nagymértékben befolyásoltak az acéliparban uralkodó tulajdonviszonyok és az acélipar regionális koncentrációja. A támogatás túlnyomó részét néhány óriásvállalat kapta. (Például 1980 és 1985 között Belgiumban a Cockerill-Sambre az összes támogatás 93%-át, a Usinor és Sacilor Franciaországban az összes támogatás 100%-át, a Finsider Olaszországban a 91%-át, a British Steel Corporation a 99%-át kapta). 1975 és 1985 között 100 md DM-mel támogatták a Közös Piac országainak acéliparát. Bár ezt nem lehet egyértelmuen negatívan értékelni, mégis foként ez okozta az acélipar válságát, túltermelés alakult ki, amely megkövetelte a további beavatkozások sorozatát (intervenciós spirál). Végülis azok a vállalatok növelték termelési kapacitásukat, amelyek jelentos állami támogatást élveztek. Viszont azok a vállalatok, amelyek kiszorultak a támogatottak körébol, megpróbálták diverzifikálni termelésüket. Az acélipari válságok során a nemzeti kormányok a Közös Piaccal együtt próbálták megoldani problémáikat. Sikertelenül. A gazdasági megoldások helyett erosödtek az érdekellentétek, politikai konfliktusok élezodtek ki. A hatékonyabban termelo vállalatok közül nem egy tönkrement, míg más vállalatokat mesterségesen tartottak életben. Az elmúlt években nagyobb erofeszítéseket tettek, hogy a gazdasági szempontok a korábbiaknál jobban érvényesülhessenek az acéliparban. Az ágazat tokeigényessége, az állami tulajdon nagy hányada, szociális érzékenysége, környezeti kihatásai, valamint az intervenciós spirál csak lassan csökkeno következményei miatt ma sem mentes a politikai indíttatású döntésektol. 5.3 3. Technológiai korszakváltás A fejlett ipari országokban az 1960-as évek kezdetétol felgyorsuló ütemben korszerusödött az acéltermelés. Az acélgyártás technológiai fejlodésének két fontos - egymással szorosan összefüggo eredménye: Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

35


Mûhelytanulmányok

• az elektroacél aránya növekszik a konverteracélhoz viszonyítva; • megjelentek a mini acélmuvek, amelyek ma már a világ acéltermelésének 30%-át adják.

A miniacélmuvek. A Nippon Steel Corporation - a világ élvonalában lévo Japánban, a világ legnagyobb kapacitású acélmuve - szimbolizálta sokáig a japán acélipart. Innen 3 mérföldnyire Okoyamaban építették fel a Tokyo Steel Manufacturing Co.-t, amely kapacitását tekintve 1/20-a az elobbinek, de ötszörös a termelés hatékonysága. Az itt gyártott acéllemez 30%-kal olcsóbb, mint a Nippon Steelnél. A Tokyo Steel további két minikohó építését tervezi. A Nippon Steelnél bekövetkezett visszaesés nem azonos azzal a szituációval, amely korábban az amerikai, vagy az európai acéltermeloket sújtotta. A helyzet az, hogy a nagyméretu integrált acélmuvek nem képesek túlélni a jelenlegi válságot, még azokban az országokban sem, ahol a munkaero az átlagosnál olcsóbb. (Aktuális példa erre a dél-koreai acélipar, amely éppen most került csodbe). A minikohók megjelenése technológiai korszakváltást jelent. Az acéltermelés módja változik, egészen bizonyos, hogy az acél egyre nagyobb mennyiségét a jövoben minikohókban fogják eloállítani, amelyek termelési költsége kisebb, és rövidebb átállási idovel, rugalmasan képesek igazodni a kereslet alakulásához. (A termelési és állóeszköz költségek kb. egyharmadát teszik ki egy integrált acélmuben felmerülo költségeknek). A minikohók kevesebb munkással dolgoznak, kisebb beruházással épülnek fel, és a lég- és vízszennyezés okozta károk is szerényebbek. Jelenleg a világon az 5 legalacsonyabb költséggel muködo minikohó közül 4 az USA-ban van. Ez is jelzi azt a tényt, hogy az Egyesült Államok áll a technológiai fejlesztés élvonalában. Az acéltermelok tehát egyrészt új minikohók építését tervezik (Japánban, Dél-Koreában, Németországban, stb.), másrészt az integrált acélmuvek átalakítását (kereskedelmi acéllemez gyártás folyamatos öntéssel, kokszoló kemence és befújt oxigén nélkül, stb.). Azzal kísérleteznek, hogy az integrált üzemek használják fel, építsék be a minikohók szervezetét és technológiáját. Az integrált acélmuvek felváltása minikohókkal elsosorban a termelés költségeit csökkenti. A versenyképesség növelésének másik eleme a minoség javítása. Az acélpiacon ma már csak minoségi termékekkel lehet versenyezni. A vevok szigorú követelményeket támasztanak az acéltermékekkel szemben (felületminoség, alak- és mérethuség, mélyzúzhatóság, zárványtartalom, gáztartalom, stb.). A legfejlettebb acéltermelok termékei megfelelnek az ISO 9001/9002 követelményeinek. Mind a miniacélmuvek építése, mind a magas minoségi követelményeknek való megfelelés csak igen jelentos beruházásokkal volt elérheto. Az elmúlt két évtizedben óriási ráfordítással az acélgyártó és képlékenyalakító technológiák legalább 90%-át kicserélték. A fejlett acéltermelo országok kutatásfejlesztése jelentos állami támogatásban részesült. 1975 és 1992 között az EU országokban például, az NSZK kivételével, az 1 tonna acélra eso átlagos szubvenció mindenütt meghaladta az átlagos

36


Mûhelytanulmányok


beruházásokra fordított összeget. 1989 és 1993 között Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán együtt mintegy 100 md dollárt fordított a vas- és acélipar fejlesztésére. Kelet-Európában a muszaki fejlesztés megkésett és csak részleges volt 1970 és 1990 között. A termelés tömegében növekedett az 1980-as évek elejéig, ettol kezdve a gazdasági válság miatt csökkent a fogyasztás, a termelt acél minosége csak kismértékben javult. Az 1970-es, 80-as években az olcsó munkaero, a nagymértéku állami támogatás, a dollár-rubel elszámolás KGST-n belüli torzításai miatt a kelet-európai acéltermékek ára igen alacsony volt. Így a költséges eloállítás, és az elavult technológia ellenére is jelentos exportot bonyolítottak le a kelet-európai országok. 5.3.4. Diverzifikáció, sokoldalú szolgáltatások, az egyedi igények kielégítése Mióta csökkent az állami támogatás és foleg az állami nagyberuházásokhoz szükséges jelentos és hosszútávon is tervezheto megrendelések mennyisége, az acélmuvek arra kényszerültek, hogy vevoiknek sokoldalú szolgáltatást nyújtsanak (például, az alapanyag feldolgozását, beszerelését, kis szériák gyártását, összeszerelést, valamint vásárlási-fizetési kedvezményeket, és a szállítás biztosítását, stb.). 5.3.5. Környezetbarát acéltermelés Az EU acéliparában már akkor elkezdtek foglalkozni az acéltermelés környezetszennyezésének kérdésével, amikor ez még nem volt politikai program. Olyan fejlesztéseket szorgalmaztak, amelyek célul tuzték ki az acéltermékek alacsony szennyezettségét, és az acélhulladék újrahasznosítását. Jelenleg az acélgyártás 45%-a kapcsolódik a hulladék újrahasznosításához. Ez az iparágak sorában igen magas arány. Gondot fordítanak arra, hogy csökkentsék a mérgezo gázok kibocsátást a termelés során. Az új technológia következtében csökken az acélipar energiafelhasználása is. A szénpor beinjektálásával a kohóba kohókokszot lehet megtakarítani. A környezetbarát acéltermelés azonban ezáltal költségesebbé válik. Így hátrányba kerülnek az olyan termelokkel szemben, amelyek termelését nem terhelik ezek a költségek. Nemzetközi megállapodásokra, szervezett társadalmi mozgalmakra van szükség ahhoz, hogy az acélipar termelését világméretekben is befolyásolják a környezetvédelmi követelmények és normák változásai. Elképzelheto, hogy ennek révén egyes országokban sor kerülhet üzemek bezárására (Brazília, USA, stb.), a termelés csökkentésére. 5.3.6. A termelékenység emelkedése Az egységnyi acéltermelésre fordított munkaóra jelentosen csökken.


37


Mûhelytanulmányok

22. az. táblázat: Az 1 tonna hengerelt árura eso munkaóra változása Országok USA Japán NSZK Franciaország Nagy-Britannia Forrás: Sebestyén, Sziklavári, 1995, p. 11.

1975 12,5 11,1 13,1 18,8 27,2

1991 5,4 5,5 5,7 5,6 5,7

A legfontosabb termelok közötti termelékenységi különbségek az évek során jóformán kiegyenlítodtek. A termelékenység növekedése és a termelés egyideju csökkenése következtében 1975 és 1991 között közel 1 millió munkahely szunt meg a vaskohászatban. A minikohók muködése új szakaszt nyit a termelékenység csökkentésében. A minikohóban 1 munkaóra alatt termelnek 1 tonna acélt, ez az integrált acélmuben 5 munkaóra Japánban. De ezen kívül a minikohók muködéséhez lényegesen kevesebb munkaerore van szükség. Míg Japánban 1993-ban 259 ezer fo dolgozott az acéliparban, az EU-ban 523 ezer fo, az USAban 356 ezer fo. Ez máris mutatja a termelékenységben lévo jelentos különbségeket: Japánban 1 fo 421 243 ECU-t, az EU-ban csak 140 759 ECU-t termelt 1993-ban. Az EU-n belül a vas- és acélipar termelékenysége az elmúlt években közeledett a feldolgozóipar általános termelékenységi szintjéhez, amely annak volt tulajdonítható, hogy míg a termelésben hasonló tendencia rajzolódott ki, addig a foglalkoztatottak száma sokkal nagyobb mértékben zuhant az elmúlt 1015 évben, mint a feldolgozóiparban összesen.

38


Mûhelytanulmányok


5. sz. ábra: Az EU feldolgozóipari átlagának és az acéliparának összehasonlítása

Foglalkoztatás

130

130

120

120 (1990=100)

(1990=100)

Termelés

110 100 90

110 100 90

vas és acél (1)

1993

1992

1991

1990

1989

1988

1987

1986

feldolgozói

1985

1992

1991

1990

80

1984

vas és acél (1)

1989

1988

1987

1986

1985

1984

80

feldolgozóipar

(1) 1984-85 a 10 EK ország, 1991-tol K-Németországgal együtt

Forrás: DEBA, Eurostat

5.3.7. Privatizáció és szervezeti átalakulás az acéliparban A világ acélipara többnyire nemzeti keretek között fejlodött ki, és hosszú idon keresztül jelképe volt a nemzetgazdaság, a hazai ipar erejének, fejlettségének. Jórészt állami tulajdonban voltak (vannak) az acélmuvek, és mint már említettük, jelentos állami támogatást élveztek. 23. sz. táblázat: Az állami tulajdon aránya az EU néhány országának acéliparában 1988-ban (%) 71,5 Belgium 100,0 Dánia 92,1 Franciaország 100,0 Írország 49,8 Olaszország 100,0 Luxemburg 96,4 Hollandia 28,0 Spanyolország Forrás: International Iron and Steel Industry, World steel in figures 1990, Brussels, 1990:2.

Még olyan országokban is jelentos acélipari kapacitások alakultak ki, amelyek nem rendelkeznek az acéltermeléshez szükséges nyersanyagokkal. A vállalati koncentráció ugyan igen elorehaladott az acéliparban (jelenleg 300 és 400 között van a nagyobb acélmuvek száma világszerte), de a nemzeti keretek közül még alig sikerült kitörniük ezeknek a szervezeteknek. Három, egymással összekapcsolódó folyamatot indított el a liberalizáció az acéliparban:


39


Mûhelytanulmányok

- Megindultak a vállalati összevonások, beolvasztások az acélgyárak modernizálódása és átstrukturálódása érdekében. Az EU-n belül egyesült az Usinor és a Sacilor Franciaországban, ilyen összevonások eredménye az Ilva megalapítása Olaszországban, a Hoescht a Krupp vette át, majd megállapodás jött létre a Krupp és a Mannesmann között Németországban. Nemrégiben a belga Cockerill-Sambre vállalat megvette az Eko Stahl 60%-át, amely a legnagyobb acélkohó volt KeletNémetországban. • Ez az utolsó eset már a nemzeti keretekbol való kitörési kísérletet is példázza. Az országhatáron átnyúló kereszttulajdonlások, vegyesvállalatok, egyesülések fognak létrejönni. Várható, hogy tokekoncentráció fog végbemenni a világ acéliparában, ki fognak alakulni a multinacionális cégek. • Megindult a privatizáció az acéliparban, dinamikusan Nyugat-Európában és Latin-Amerikában, vontatottan és ellentmondásosan Közép-Európában. Az Usinor és Sacilor és az Ilva

vállalati

összevonását követte a gyors privatizálásuk is. "Az Usinor esetében társadalmi-banki szintu részvényesek alakultak ki, az Ilva esetében egy szuk kör, egy család dominanciájával kis tulajdonosi körbe került a cég. Folyamatban van a spanyol acélipar privatizálása, illetve a Voest Alpine osztrák cégé is. Az EU-n belül az állami tulajdon aránya korábban meghaladta az 50%-ot, ma már ez 25% körül van. ... Az EU kapacitásából 85%-ot képviselnek azok az üzemek, ahol a többségi tulajdon magánkézben van." ( Gáspár Pál, 1995, p. 54)

6. Árbevétel, eredmény alakulása a szektorban A vaskohászat jövedelmezoségérol az említett IKIM tanulmány ad némi információt. A feldolgozás adatbázisát az 1995-re vonatkozó társasági adóbevallásokból (APEH) nyerték. (Tehát ez a sorrend csak egy év adata alapján készült.) A jövedelmezoséget 2 mutatóval jellemezték: a profitrátával (az értékesítés nettó árbevételére vetített adózás elotti eredmény), amely a hatékonyság jelzoszáma, és a tokemegtérüléssel (saját tokére vetített adózott eredmény), amely a saját toke hozamát mutatja. A vaskohászati alapanyaggyártás és a vaskohászati késztermékgyártás profitráta szintje 6-4% közötti, amely megfelel a feldolgozóipari átlagnak. A 118 szakágazat sorrendjében a vaskohászati alapanyaggyártás a 29., a vaskohászati késztermékgyártás pedig a 43. A tokemegtérülés értéke 20,7, illetve 17,9%, amely szerint a vaskohászati alapanyaggyártás a 22., a vaskohászati késztermékgyártás a 27. a szakágazatok sorrendjében. Az árbevétel és az eredmény adatai az MVAE vaskohászati tagvállalataira vonatkoznak. 1989-ben nem volt veszteséges vállalat és a szakágazat összesített eredménye 4,5 md Ft volt, ami 4,4%-os árbevétel-arányos nyereséget jelentett.

40


Mûhelytanulmányok


1993-ban az eredmény - 5,1 md Ft-os negatívum volt, úgy hogy 0,2 md Ft-os nyereség állt szemben - 5,3 md Ft-os veszteséges. 1994-ben, a piaci helyzet javulásának eredményeként jelentosen csökkent a vállalatok vesztesége. A kb. - 1,0 md Ft-os veszteség 3,9 md Ft-os nyereség és - 4,9 md Ft-os veszteség egyenlege. 1995-ben eloször realizálódott nyereség az üzemi eredmény szintjén (kb. 1,0 md Ft). A nettó árbevétel 50%-kal volt magasabb az elozo évinél, ami 125 md Ft-ot jelentett. Ebben az évben a vállalatok adózás elotti nyeresége (4,3 md Ft) lényegesen meghaladta a negatív eredményuek veszteségét (0,9 md Ft-ot). 1995-ben az árbevétel 70%-os belföldön, 30%-a exportpiacon realizálódott. 1996-ra az árbevétel - a vártnál kisebb mértékben ugyan - de tovább nott, és 135 md Ft lett (ez 7,4%-os növekedést jelent az elozo évhez képest. Összetételében kismértékben csökkent a belföldi piac szerepe (68%-ra) és nott (32%-ra) az export értékesítés részaránya. Az elozo évhez képest nott a veszteség (kb. 1,5 md Ft-ra) és csökkent az adózás elotti nyereség összege (2,6 md Ft-ra.) Összességében 1996-ban mintegy 1,2 md Ft volt a szakágazat adózás elotti nyeresége.

A kedvezo nemzetközi konjunktúra tehát 1996-ban mérséklodött, így a szakágazat devizaegyenlege - bár továbbra is pozitív, de 1995-rol 1996-ra 75%-ra csökkent ($-ban 1995-ben 42 m $, 1996-ban 31,5 m $ volt.)

7. A szektor versenyhelyzetének elemzése a Porter-i gyémánt modell alapján

7.1. A termelési tényezok elemzése 7.1.1. Anyag- és energiaellátás A vaskohászat nyersanyagai a vasérc, a koksz, a mészko és a különféle ötvözoanyagok, illetve az elektrokemencékben használt vashulladék. A szakágazat nagy energiaigényét zömmel villamosenergia és földgáz felhasználásával elégíti ki. A felsorolt anyagféleségek dönto többsége - a mészko és az ócskavas kivételével - importból származik. A szocialista gazdálkodás idoszakában vasérc túlnyomó többségét a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelországból vásároltunk. Az importált nyersanyagokra vonatkozó államközi megállapodások keretében a világpiaci árnál olcsóbban jutott a magyar vaskohászat gyenge minoségu alapanyagokhoz. (A rossz minoség elsosorban a vasércre vonatkozik.) Az államközi megállapodás következtében a partnerek országok és nem vállalatok voltak. A tulajdonképpeni szállítókkal a magyar Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

41


Mûhelytanulmányok

cégek nem kerültek kapcsolatba, így az érkezo alapanyag minosége adottság volt, a felhasználóknak nem volt módjuk válogatni. A szovjet vasércen kívül - a Dunai Vasmu - vásárolt jobb minoségu tengeren túlról származó alapanyagot is (Dél-Amerikából, Indiából stb.). Ennek részaránya és így jelentosége is általában kicsi volt. Az alapanyagbeszerzés helye országok/területek szerint csak igen kismértékben változott a KGST felbomlása után, a Szovjetunió helyére Oroszország és Ukrajna került a vasércellátásban. Ezen kívül a Dunaferr továbbra is vásárol tengerentúli vasércet (1995-ben 300 kt-t - Dél Afrikából.)

A hazai szénfelhasználás aránya 30-ról 15%-ra, míg az egyéb kelet-európai szállítások aránya 10rol 40%-ra nott. Az arányeltolódás oka egyrészt a mecseki bányák termelésének visszaesése, másrészt a cseh, lengyel szén jobb minosége. A beszerzés irányának országok/területek szerinti kismértéku változása mellett igen lényeges átalakulás ment végbe a partner-cégek ”személyét” illetoen: mintegy 4-5-szörösére nott a kelet-európai beszállítók száma. Ez egyrészt abból ered, hogy a többi, volt szocialista országban is lezajlott a vállalatok osztódási, tulajdonváltási folyamata, másrészt új partnerek is megjelentek. Ezekrol a partnerekrol a korábbi - államközi megállapodások keretei között folytatott - kereskedés során sem információ nem volt, sem lehetoség a kapcsolatok közvetlen felvételére. Mindezek következtében mintegy 80%-ban cserélodött ki a kelet-európai szállítói kör 1990-hez viszonyítva. A változások eredményeképpen jobb minoségu alapanyagok vásárlására van lehetoség, bár a beszerzési árak általában magasabbak, mint a KGST-n belül voltak. Figyelembe véve azt, hogy az energiaárak már a nyolcvanas évtized második felében is számottevoen emelkedtek, összességében az anyag- és energia kb. 25-30%-kal lett drágább a piacgazdasági körülmények közt. Ehhez járul még az, hogy a nagytömegu anyagmennyiség szállítási költsége kb. 20%-kal magasabb nálunk, mint a tengeri kikötovel rendelkezo országokban. A viszonylag magas - nemzetközi szintet meghaladó - anyag- és energiafelhasználás csökkentésében a foszerepet az anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetése jelenti. A versenyképesség növelésének ezt a tartalékát használja ki az 1996. év végén termelni kezdett diósgyori elektrokemence. Mivel a legtöbb energiát a nyersvasgyártás fázisa használja, ennek kikapcsolása önköltségcsökkento. Emellett a vashulladék felhasználásának növelése az anyagköltséget is kedvezoen alakítja, mert jelentos mennyiségu import vasércet vált ki. A gazdaságban jelentos mennyiségu ócskavas felhasználatlan. (1991 óta évente növekvo mértékben kerül exportra, az utóbbi években kedvezo áron.) A termelési tényezok közt tehát az anyag- és energiafelhasználás viszonylag magas szintje rontja a versenyképességet. A legújabb fejlesztések azonban kedvezo irányú elmozdulást jelentenek.

42


Mûhelytanulmányok


7.1.2. Termeloberendezések, technológia A gazdasági átalakulás kezdetén - 1990-ben - a szakágazatban muködo 126

nagy

termeloberendezés életkora 100 és 4 év között szóródott és a gépi berendezések 22%-a volt ekkor 0-ra leírva. A korszerunek tekintheto termeloberendezések mellett a többség elavult volt a nemzetközi mércéhez viszonyítva. Korábban említésre került, hogy a magyar vas- és acélipar fejlesztése kb. 10 éves késéssel, a nyolcvanas évek közepén kezdodött és 1990-re eltéro eredményeket produkált a vertikum egyes fázisaiban. A nyersvasgyártás technikai színvonalát a fajlagos kokszfelhasználás jellemzi legjobban. Ez 1990-ben magasabb volt ugyan Magyarországon - kb. 10-20%-kal - a fejlett országok adatához képest, az 1986-os 20-40%-os lemaradás azonban lényegesen csökkent. A fejlesztés elsosorban a korszerutlen nagyolvasztók leállításával történt. Így a nyolcvanas években muködo 9 nagyolvasztóból 1992-re 4 maradt. Azóta a diósgyorit és az ózdit is leállították, így jelenleg két nagyolvasztó muködik Dunaújvárosban. A fajlagos kokszfelhasználás az 1986. évi 677 kg/tonnáról 1990-re 551 kg/tonnára csökkent; 1994-ben a DF-nél 509 kg/t-ra, Diósgyorben 1995-ben 506 kg/t-ra csökkent. Diósgyorben 1995-ig évente növekedett a felhasználás, 1996-ban azonban leállították a kohót. Ezek a fajlagos értékek már közelítik a fejlett acéltermelo országok jellemzo adatait. A javulás ezen a téren a jobb minoségu vasérc felhasználásának az eredménye. A mészkofelhasználás 1986-ban 633 tonna; 1990-ben 285 tonna; 1995ben Dunaújvárosban 295 tonna; Diósgyorben pedig 196 tonna volt. A nyersvasgyártási fázis technikai színvonala tehát kedvezoen alakult és így javítja a versenyképességet. Az acélgyártás fázisát az alkalmazott eljárások jellemzik legjobban. Ebben eroteljesen lemaradt a magyar acélgyártás az 1980-as évek során. Miközben a legfejlettebb ipari országokban az acél 70-80%-át konverteres eljárással termelték (a világon átlagosan 58% volt ez az arány), nálunk 1986-ban 39%; 1990ben 50%; 1991-ben 55% volt e technológia részaránya. Az utóbbi években lezajlott korszerusítésben tehát foszerepet itt is az elavult berendezések leállítása kapott, hiszen az acéltermelés 54%-ra történt csökkenése az elavult technológiával muködo borsodi régióban történt. Figyelmet érdemel az is, hogy a nyolcvanas évtized közepén még igen magas volt nálunk az akkor már korszerutlennek tekintheto Siemens-Martin eljárással termelt acél részaránya. (1986-ban 50%; 1990-ben 42%).


43


Mûhelytanulmányok

24. sz. táblázat : A különbözo eljárással gyártott acél részaránya az egyes országokban 1988-ban (%) LD konverteres ElektroSMeljárás acél eljárás 74 26 Anglia 58 36 6 USA 83 17 NSZK 44 56 Olaszország 37 13 50 SZU 29 32 40 NDK 44 11 45 Lengyelország 47 11 42 Magyarország 50 8 42 Magyarország 1990-ben Forrás: Hantó Kálmán: A vaskohászat hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása. Ipari Szemle, 1992/2. (2124.p.)

Feltuno a szocialista országokban tapasztalható korszerutlen összetételu acéltermelés, bár köztük Magyarországon volt a legmagasabb a konverteres eljárás részaránya. Kedvezotlenül alacsony volt az elektroacél részaránya is. A Nyugat-Európában egyre inkább teret hódító acélgyártási eljárás aránya nálunk mindvégig meglehetosen alacsony volt. Az elektrokemencék alacsony teljesítményuek voltak, de igen jó minoségu acélt termeltek velük Diósgyorben, Dunaújvárosban és Csepelen. Így az 1993-ra tapasztalt aránycsökkenés e korszerutlen berendezések leállításának volt az eredménye. A fejlodést ezen a téren az 1996 novemberében üzembe helyezett elektrokemence jelenti. Mivel ennek a termelésben játszott szerepe 1996-ban még jelentéktelen volt, az arányjavulás csak a kapacitások megoszlásában érzékelheto 1997-ben az acéltermelo kapacitásokban mintegy 28% a korszeru elektrokemencés eljárás aránya. 25. sz. táblázat: Az elektroacél részaránya (%) 1970 14 14

1980 24 24

1990 31 31

1993 35 Nyugat-Európában 35 Magyarországon 30 Világátlag: 1 Forrás: Sebestény János - Sziklavári János: Változások a világ acéliparában. Ipar-Gazdaság, 1995/8-9. szám (p. 917.) és a MVAE adatai

A kedvezo irányú növekedést az 1996-ban muködni kezdo diósgyori elektrokemence eredményezte. Az acélgyártás korszeruségét jelzo másik mutató a folyamatosan öntött acél részaránya, ami a szakaszos kokilla-öntéshez képest kb. 10%-kal jobb kihozatalt biztosít. Ezen a téren kedvezo a hazai helyzet, már a nyolcvanas évek végén is viszonylag kisebb volt a lemaradásuk a nemzetközi színvonalhoz viszonyítva mint egyéb jellemzoknél.

44


Mûhelytanulmányok


26. sz. táblázat: A folyamatos acélöntési eljárás aránya néhány országban (%) 1986 1989 1986 1989 60 80 61 81 Anglia Spanyolország 43 87 46 76 Hollandia Kanada 94 96 15 17 Ausztria SZU 55 65 8 9 USA Csehszlovákia 84 90 44 41 NSZK NDK 78 94 57 73 Magyarország Forrás: Hantó Kálmán: A vaskohászat hatékonyságának, Ipari Szemle 1992/2.

A szocialista országok között kiemelkedo a hazai arány. Itt tehát idoben került sor a korszerusítésre. Már 1970-75 között hajtották végre mind Dunaújvárosban, mind a borsodi régió két nagyvállalatánál azokat a fejlesztéseket, amivel 21%-ra nott a folyamatos öntés részaránya. Ez a KGST országok között akkor a legmagasabb volt és a világon a 8., Európában pedig az 5. helyet jelentette a magyar vas- és acélipar számára. Ebben a tekintetben azóta is kedvezo a kép. 1992-ben már 93%, 1996tól pedig csaknem a teljes acéltermelés így történik. (Kivételt a kismértéku csepeli acélgyártás jelent.) A szakágazat termeloberendezéseinek, technológiájának fejlettsége, versenyképessége szorosan összefügg a gyártott termékek összetételével is, ami a vertikum további fázisait, az acélfeldolgozást jellemzi. Általában

a

lapostermékek

nagyobb

arányát

kedvezobbnek

tekintik

a

nemzetközi

összehasonlítások során. A lapostermékek részaránya Magyarországon 1986-ban 45%; 1990-ben 58%; 1996-ban 70 volt. A jelentos arányváltozást elsosorban az eredményezte, hogy a Dunaferr Rt. mindvégig talponmaradt, miközben a hosszútermékgyártó borsodi cégeknél eroteljes volt a termelés csökkenése. 1996-ban a lapostermék-gyártó kapacitások 95%-ban voltak kihasználva, a hosszútermékgyártás területén ez csak 50%-os volt. A szakágazatban folyó termelés korszeruségének jellemzoje a továbbfeldolgozottság mértéke is. Ebben a tekintetben mindkét alaptermék (lapos és hosszú) gyártóbázisain javítandó a helyzet. A továbbfeldolgozó kapacitások összesen 50%-os kihasználtsággal muködtek 1996-ban. A Dunaferr Rt-nél ezek a termékek 25-28%-kal részesedtek a belföldi értékesítésbol és 15-18%-kal az exportból 1994-1996 közt. A termeloberendezések, technológiai folyamatok jelenlegi - viszonylag korszeru és a versenyképességet segíto - színvonalának kialakítása tehát eroteljes leépítés kapacitáscsökkenés mellett ment végbe. Ezt kikényszerítette a termelés drasztikus csökkenése, (1992-ben alig több mint 40%-a volt az 1989. évinek) és az a felismerés, hogy nem átmeneti visszaesésrol van szó. A hosszú távon élet- és versenyképes vas- és acéliparnak kisebb méretunek; korszerubbnek kell lennie, más versenyfeltételek között és átalakult vevokör számára kell termelnie. A szakágazat technológiai színvonalának elavulásához hozzájárult az a tény, hogy korábban különösebb piaci megmérettetés nélkül - nohetett folyamatosan a termelése, így nem kényszerült az Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

45


Mûhelytanulmányok

elavult berendezések kicserélésére. Ennek következtében jelentosen megnott az állóeszköz fenntartására fordított költségek aránya: az 1960. évi 4,3%-ról 1988-ban már 12%-ra nott. Ez az arány nemzetközi viszonylatban 5-7% között van. Ez az eltérés azt jelenti, hogy az említett idoszakban mintegy 20-25 md Ft többletköltséget fordítottak az elavultság konzerválására, mert minden telephely megmaradt és nem nott a termelés koncentrációja, így elaprózódtak a fejlesztési források. A jelenlegi technikai színvonal - a borsodi régió további reorganizációjának befejezésével - megfelelo versenyképességet biztosít a lecsökkentett kapacitások mellett, de azt figyelembe kell venni, hogy a Dunaferr Rt-ben 5-8 év múlva esedékes technikai váltás anyagi fedezete egyelore nem tisztázott. 7.1.3. Munkaero A szakágazat több évtizeden keresztül jelentos számú munkaerot foglalkoztatott. 27. sz. táblázat: A vas- és acéliparban foglalkoztatottak számának alakulása (1975=100) Év 1965 1970 1975 1980 1985 1986 1987 1988 1989 1) Várható adat 2) Becsült adat

% 87,5 91,4 100,0 88,2 74,0 73,7 69,5 65,8 54,8

Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 19961 20002

% 45,3 31,3 27,6 22,2 21,0 20,0 16,2 16,2

Az ipari foglalkoztatottak számának csökkenésével összhangban alakult a szakágazatban dolgozók száma egészen 1980-ig. Ekkor - alapvetoen a borsodi térség válsága következtében - felgyorsult vas- és acélipar létszámcsökkenése. Jelenleg a 70-es évek közepén kialakult maximális létszám 16%-a dolgozik itt. A létszámleépítés szinte kizárólag a borsodi térségben történt. Dunaújvárosban 1968 és 1992 között csak 2000 fovel csökkent a dolgozók száma., ami majdnem a természetes fogyással egyenlo. A borsodi térségben a kapacitások leépülése mellett a technológiai színvonal növekedése is létszámmegtakarító volt, különösen a legutóbbi években. 1990-ben az egyes berendezések zöme még kis kapacitású, megosztott volt, ezért relatíve nagyobb létszámigénnyel muködtek a vállalatok (ez bizonyos fokig Dunaújvárosban is igaz volt). Így a szakágazat egészének termelékenysége kb. egyharmada volt a nemzetközi színvonalnak. Az 1996-ban üzembe helyezett elektrokemence a nagy élomunkaigényu nyersanyaggyártást helyettesíti. Ennek következtében a DAM Diósgyor Kft-nél egyedül 1996-ban kb. 2500 fovel csökkent a létszám. Úgy tunik, hogy a létszám lassan stabilizálódik, mert 1997 és 2000 között már csak kis mértéku természetes fogyással is azonosítható - foglalkoztatotti létszámcsökkenéssel lehet számolni.

46


Mûhelytanulmányok


A munkaero általános felkészültsége, szaktudása elérte a nemzetközi színvonalat , bére azonban alacsonyabb volt. A bérköltség 1990-ben a termelési költség 13%-át tette ki, miközben ez az arány nemzetközileg 25-30% körüli volt. Az alacsony bérszínvonal relatív helyzetromlással is együtt járt. Az ötvenes években - a szakágazat kiemelt szerepének megfeleloen - az itteni személyi jövedelmek kétszer olyan magasak voltak, mint az ipari átlag, 1990-ben ez a különbség mindössze 1,3-szorosra csökkent. A versenyképesség biztosítása a szakágazat munkaeropiacán tehát elsosorban azt jelenti, hogy a csökkentett kapacitásokhoz kellett igazítani a foglalkoztatottak számát. Ezen kívül fontos szerepu a szakágazat vállalatainál folyó munkaero át- és továbbképzés is. Mind az új technika, mint az új típusú gazdálkodási mód igényli a meglévo dolgozók oktatását és képzettségük módosítását. Néhány ég ilyen jellegu tevékenysége az utóbbi években a következoképpen alakult: • A Dunaferr társaságcsoporthoz tartozó D. Acélmuvek Kft-nél pl. az IS 9001-es minoségbiztosítási rendszerre történo áttéréshez kapcsolódóan közel 1500 munkavállaló vett részt különféle, továbbképzést és átképzést szolgáló tanfolyamokon. A konszern a leépítésre kerülo dolgozók átképzésével foglalkozó alapítványt muködtet Acél Alapítvány néven. A felszabaduló dolgozót a Munkaero Fejlesztési és Kölcsönzo Kft. közvetítésével átképzi és új munkahelyre igyekszik átirányítani. (A Kft. a Dunaferr társaságainak közös tulajdonában van.)

A borsodi térség cégeinél a központi reorganizációs programhoz kapcsolódva történik a munkaero-képzés. • A DAM Diósgyori Kft-nél a már említett nagyfokú létszámcsökkenés a tevékenységek racionalizálását, munkakörök összevonását is jelentette, és elotérbe került a több szakmával rendelkezo munkaero foglalkoztatása. 1996-ban közel 600 fo vett részt különféle képzésben a társaságnál. Ez az év végi létszám kb. 20%-a. • A Drótáru és Drótkötél Kft-ben bértámogatás igénybevételével alkalmaztak kb. 40 fo tartós munkanélkülit 1996-ban. • A Salgótarjáni Acélárugyár Rt-nél a létszám kb. 10%-a vesz részt valamilyen képzésben.

7.2. Keresleti tényezok A magyar vas- és acélipar mértéke világviszonylatban köztudottan kicsi. A nyolcvanas évek közepén elért évi 3,7 m tonnás acéltermeléssel a 29., jelenleg 1,8 m tonna körüli közelíto mennyiséggel pedig a 45. helyet foglalja el a világon, ami nem éri el az európai felhasználás 1%-át (kb. 0,6%-a). A szakágazat alapveto érdeke a belföldi felhasználók igényeinek kielégítése és emellett az tekintheto optimálisnak, ha termelésének kb. 25-30%-át exportálja, mert a folyamatban lévo reorganizációt


47


Mûhelytanulmányok

követoen termelési kapacitásait így tudja legjobban kihasználni. Az értékesítés szerkezetében tehát kb. 70-75%-os belföldi, és 25-30%-os export részesedés tekintheto kedvezonek a jövoben - a várható hazai felhasználás mennyiségét figyelembe véve. Így minden vállalat számára - hosszabb távon - meghatározó jelentoségu a belföldi piac. Ilyen körülmények között a szakágazat versenyképessége közvetetten, a felhasználók versenyképességében is megjelenik. Ezért igen fontos kérdés, hogy a magyar feldolgozóipar új, vagy újjáalakult szereploi menyire fogadják el a szakágazat termékeit. Itt elsosorban az országba települt külföldi cégekkel alakuló kapcsolatok érdemelnek nagyobb figyelmet, hiszen ez igényes vevokört jelent. A külpiaci értékesítés szerepe - éppen a korábbi hazai felhasználók válsága miatt lényegesen nagyobb volt az utóbbi 5-6 évben, mint az a jövoben várható. A hazai keresletet pótló külpiaci irányváltás ebben az idoszakban a lapostermékeket gyártó Dunaferr Rt-nek sikerült. Az eredményes külföldi piacszerzésben az 1993 második felében jelentkezo, majd a következo két évben lendületet vevo világpiaci konjunktúra mellett az is szerepet játszott, hogy a magyarországi termelés mennyisége kicsi, tehát viszonylag könnyebb megtalálni számára az eladást lehetové tevo piaci réseket. Kétségtelen, hogy ez igen kemény piaci munkát igényelt a cégcsoporttól. Különösen érzékelheto ez akkor, ha figyelembe vesszük, a szakágazat értékesítési viszonyait a gazdasági átalakulás elott. A Dunai Vasmu neve régóta ismert a nyugati piacokon, hiszen a gazdasági átalakulást megelozoen is mintegy 20 éven keresztül folytatott exporttevékenységet. Árbevételének kb. 20-30%-át realizálta dollár-relációjú piacokon. A tokés exportot sajátos módon kedvezové tette a KGST 1990 elott kb. évi 650 kt. hengerelt árut importálunk kedvezo áron - klíring keretén belül - a Szovjetunióból. Helyette évi 60-90 kt hengerelt árut exportáltunk ugyanoda. Az importált hengerelt áru továbbfeldolgozásával nyugati piacon eladható másod-, harmadtermékeket állítottak el a magyar cégek. A gazdaság közismerten nagy konvertibilis valuta iránti igénye és emiatt a hozzá kapcsolódó exporttámogatás igen kedvezové tette ezt a megoldást a cégek - elsosorban a Dunai Vasmu - számára. A már említett olcsó import alapanyag és energia is segítette azt, hogy a szakágazat devizamérlege - exporttámogatás nélkül is - évi 250-270 m dollár aktívum volt a nyolcvanas évek végén. Annak ellenére így volt ez, hogy az eladott termékek árai a konvertibilis piacon 1980-1989 között kb. 3040%-kal csökkentek. Ebben az idoszakban a belföldi piacot az import nem zavarta, mert bár az elobb említett SZU-ból származó behozatalon kívül a többi szocialista országból további, kb. 270-300 kt acélt vásároltunk, de ezek - az országok közötti szakosodás következtében - hazai cégek által nem termelt termékféleségek voltak. A kilencvenes években eltéro jellegu szakaszokat különböztethetünk meg a vas- és acélipar piaci helyzetének alakulásában.

48


Mûhelytanulmányok


A belföldi vásárlók tekintélyes részét jelento állami nagyvállalatok többsége - túlélési gondokkal küzdve - drasztikusan csökkentette vásárlásait. A lapostermékek - tehát a Dunaferr Rt. - értékesítése belföldön szinte valamennyi fobb termékféleségnél több mint a felére csökkent, miközben export értékesítése jelentosen nott. 28. sz. táblázat: A Dunaferr Rt. értékesítésének alakulása (kt) Belföldi értékesítés1) 1990 1992 1992/1990 190 101 53,2 Melegen hengerelt termékek 131 59 45,0 Dunalemezek 203 123 61,0 Hidegen hengerelt termékek 71 37 52,0 Profilok 9 15 166,7 Spirálcsövek 1192 727 61,0 Radiátorok (ezer m2) 4 3 75,0 Acélszerkezetek 1) A belföldi értékesítés nem tartalmazza a cégcsoporton belüli eladásokat

Melegen hengerelt termékek Durnalemezek Hidegen hengerelt termékek Profilok Spirálcsövek Radiátorok (ezer m2) Acélszerkezetek

1990 410 25 25 80 45 10 245 1

Export értékesítés (%) 1992 1992/1990 464 113,2 60 240,0 60 240,0 121 151,3 121 151,3 77 171,1 6 60,0 469 191,1 1 200,0

A Dunaferr Rt. tehát sikeresen irányította át értékesítését külföldre. A piaci irányváltás sikerét jelzi, hogy a cég nettó árbevétele 1990 és 1992 közt mindössze 97,3%ra csökkent úgy, hogy a belföldi értékesítés árbevétele 71,4%-ra csökkent, a külföldön realizált árbevétel pedig 135,8%-ra nott. Az eltéro irányú változás következtében az árbevétel megoszlásában 40%-ról 56%ra nott a külföldi eladás részaránya 1990-rol 1992-re. Az export dönto részét (60-70%-át) a legalacsonyabb fokon feldolgozott melegen hengerelt termékek alkották, míg a belföldi értékesítésben ezek részaránya alacsonyabb (kb. 25-30%) volt. Ez is utal arra, hogy a cég számára létkérdés volt a kieso belföldi értékesítési lehetoségek exporttal történo helyettesítése. A hosszútermékeket gyártó borsodi vállalatok ekkor komoly válságba kerültek. Ózdon a korszerutlen Siemens-Martin acélgyártás magas önköltsége és a világpiacon végbemeno eroteljes árcsökkenés következményeképpen a nyolcvanas évek közepe óta veszteséges volt a muködés. A Salgótarjáni Acélárugyár - amely a borsodi hosszú termékek egyik továbbfeldolgozója termékeinek 90%-át belföldön értékesíti. A termelés visszaesése itt is igen nagymértéku volt és 1993 volt


49


Mûhelytanulmányok

a mélypont. 1992-ben az 1990. évi árbevétel 41; 1993-ban pedig 28%-át realizálta mindkét évben jelentos veszteséggel. Ebben a régióban különlegesen nagy nehézségek okozott a szocialista országokból korlátozás nélkül beáramló olcsó acél, aminek nagy része hosszútermék volt. (Becslések szerint megtízszerezodött a hazai piacon megjeleno Csehszlovák termékek mennyisége.) A nyolcvanas évek kiegészíto importjával szemben 1990 és 1992 között az import 80-85%-a hazai cégek által is gyártott termék volt. A volt szocialista országok vállalatai lényegesen alacsonyabb árakon kínálták egyrészt olcsóbban eloállított, másrészt még állami támogatást élvezo termékeiket. Az olcsó import-kínálat az utóbbi egy-két évben csökkent ugyan (a késobb részletezésre kerülo kormányzati intézkedések hatására is), de még most is jelen van, foleg a hosszútermékek piacán (betonacélok, hengerhuzalok, alacsony szilárdságú acélhuzalok, horganyzott acélhuzalok formájában). 1993 második felében kedvezobb piaci helyzet alakult ki. Kisebb mértékben javultak a hazai értékesítés lehetoségei is, és 1994-ben eroteljes világpiaci konjunktúra bontakozott ki, ami 1995 végéig tartott. A kedvezo piaci tendenciák elsosorban a lapostermékek piacán voltak jelentosek. Néhány termékbol már 1993-ban nott a belföldi eladás (melegen hengerelt lemezek, profilok, radiátorok), miközben az export foleg hidegen hengerelt lemezekbol és acélszerkezetekbol nott. A beinduló nemzetközi konjunktúra 1994-ben és 1995-ben jelentos növekedést tett lehetové. A Dunaferr Rt. árbevétele 1993-ban 111%-ra, 1994-ben 138,6%-ra és 1995-ben 153,5%-ra nott az elozo évihez képest. A nettó árbevétel értékesítési piacok szerinti megoszlása a következoképpen alakult: (%) Megnevezés 1993 Belföldi értékesítés 45,0 Export 55,0 Összesen 100,0 Forrás: Dunaferr Rt. - Éves jelentés, 1994, 1995.

1994 43,0 57,0 100,0

1995 52,4 47,6 100,0

1994-rol 1995-re mind a lapos-, mind a hosszútermékek eladása nott a hazai piacon 131, és 125%-ra,

miközben

az

export

mindkét

termékfajtánál

csökkent

(lapostermékeknél

86%-ra,

hosszútermékeknél pedig 57,5%-ra) és csak kismértékben (105%-ra) nott a továbbfeldolgozott termékek exportértékesítése. A növekvo kereslet növekvo árakat is jelentett. 1994-ben a lapostermékek exportárai 14%-kal, a hosszútermékeké 7%-kal nottek. Ez összesítve 9%-os árnövekedést jelentett, a belföldi árak pedig 10%-kal nottek ebben az évben. (Az árak alakulását a 4-8. számú mellékletek ábrázolják.) 1996-ban legtöbb termékféleség eladása az 1995. évi szinten stabilizálódott, csak a melegen hengerelt rúd- idomok belföldi eladása csökkent az 1995. évi 77%-ára.

50


Mûhelytanulmányok


1996-ban az áralakulás vállalatok számára kedvezo tendenciája megváltozott. Az export átlagárai kb. 15%-kal csökkentek ebben az évben, és a hazai piacon elért áremelkedés is kisebb volt a vártnál (15% helyett csak 6%-kal nottek a belföldi árak.) 2 Mindez azt jelzi, hogy az elozo két évben tapasztalt nemzetközi konjunktúra 1996-ra megszunt. Ebben - szakértoi vélemények szerint - az is szerepet játszik, hogy 1995-ben jelentos mennyiségben vásároltak raktárra a kereskedok és a következo évben ez növelte a kínálatot. A hazai piac - miközben felvevoképessége kb. a felére csökkent - egyéb sajátosságai alapján is jelentosen átalakult az utóbbi fél évtizedben. (Ez a lapostermékek piacán jellemezheto elsosorban, hisz a borsodi térség reorganizációja még folyik, így a vállalatok piaci munkájának jellemzoi még nem szembetunoek.) Alapvetoen átalakítja a szükséges piaci munkát az a körülmény, hogy eltunt a korábbi nagyvállalati vevokör (mezogépgyártás, a régi jármugyártás stb.). A Dunaferr Rt. elodjétol a nyolcvanas években kb. 40 legnagyobb vevo megvásárolta az árbevétel 90%-át eredményezo termékeket. Ezek a Dunai Vasmuhöz hasonló nagyságrendet képviselo nagyvállalatok évrol-évre biztonságos eladási lehetoséget jelentettek. Jelenleg a viszonylag nagy vevok száma megtízszerezodött és vásárlásaik az árbevétel 35-40%-át eredményezik. Ez a helyzet vevocentrikusabb magatartást és újfajta eladási módokat igényel. A Dunaferr Rt. ennek érdekében kialakította országos center-hálózatát. Ez a kis vevok (köztük a lakosság) jobb kiszolgálását célzó kereskedelmi. A hálózat bonyolítja jelenleg a belföldi forgalom kb. 10%-át, de néhány terméknél eléri a 30%-ot is. A szakágazat vevoköre alapvetoen két típusú: közvetlen felhasználókra és viszonteladókra osztható. A viszonteladók szerepe elonyös lehet, mert alkalmazásuk esetén nincs szükség költséges értékesítési hálózat kialakítására és fenntartására. Segítségükkel folyamatosan fenntartható a közvetlen kapcsolat a vevokkel, a termékek idoben és térben jól eloszthatók. Nyugat-Európában a vas- és acélipari termékeknek mintegy 70%-át kereskedo cégek közvetítésével értékesítik. Néhány esetben már Magyarországon is kialakultak azok a stabil kapcsolatok a termelok és kereskedok között, amelyek kölcsönös biztonságot jelentenek. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy nálunk egyelore a megfelelo szakmai hozzáértéssel rendelkezo viszonteladó mellett sok a kontár, és így gyakran rosszul muködik a mechanizmus, a termelok nem érzékelik kelloen a piaci jelzéseket. A vas- és acélipar piaci helyzetének stabilitását nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy hogyan sikerül a vállalatoknak az újjáalakuló feldolgozóipari vállalatokkal tartós együttmuködést kialakítani. Ezek egy része olyan cég, amely korábban - a gazdasági átalakulás elott is vevoje volt a hazai vaskohászati vállalatoknak. Ezek utódai közül sokan továbbra is a vásárlók között szerepelnek, de legtöbb esetben ezek kapacitásai is lényegesen kisebbek ma mint korábban. 2

Az adatok forrása:(1) dr. Mezey József: Vas- és Acélipari Egyesülés tagvállalatainak gazdálkodása. Gazdaság és Gazdálkodás, 1995/9. (2) Tájékoztató a tagvállalatok 1996. évi várható teljesítésérõl - MVAE, 1996.december


51


Mûhelytanulmányok

A megújuló hazai gépipar és építoipar igényei természetesen lényegesen magasabbak mint korábban. A Dunaferr Rt. termékeinek korszerusége többnyire megfelelnek e megemelkedett színvonalnak és a cég kereskedelmi politikája is új szemléletu. A borsodi régióban az üzembeállított elektrokemence jó minoségu alapanyagot termel, de a hengerlo kapacitás fejlesztésre szorul a fokozott igények, kielégítése érdekében. A külpiacon történo értékesítés lehetoségeit értékelve azzal kell számolni, hogy az EKországokban 1989-1993 között összesen 20 md ECU értéku vaskohászati beruházást hajtottak végre, ami muszaki fejlesztést és ráfordításcsökkentést szolgált, tehát nem növelte a kapacitásokat, csak csökkenti a termékek önköltségét. Miután kb. 30 millió tonna kapacitásfelesleggel rendelkeznek, az ideirányuló export versenyfeltételei nagy mértékben szigorodnak. Figyelembe véve azt, hogy a magyar piaci kínálat mennyisége viszonylag kicsi, a piaci résekben ezután is találhat értékesítési lehetoséget, amennyiben színvonalas termékeket és rugalmas szállítási feltételeket biztosít.

7.3. Kapcsolódó és támogató szektorok Miután a szakágazat kitermeloipari alapanyagait importálja, a hazai gazdaságban felhasználó szektoraihoz kapcsolódik leginkább. A vas- és acélipar lapostermékeinek legfontosabb felhasználója a hazai gépipar, a hosszútermékek pedig foleg az építoiparban, gépiparban és az infrastrukturális beruházásoknál kerülnek felhasználásra. Szó volt már arról, hogy a gépipar nagyarányú KGST exportja, illetve ennek igénytelensége hozzájárult ahhoz, hogy a vas- és acélipar termékszerkezete és technológiája elavult, hiszen a felhasználói követelmények nem ösztönözték a fejlesztést. A kilencvenes években újjáalakuló privatizáló gépipar fontos szereploi a régi nagyvállalatok karcsúsított utódai, és - részben köztük, részben tolük függetlenül megjelent nagy külföldi gyártók (gyakran multinacionális cégek magyarországi egységei). A vas- és acélipari vállalatok számára versenyképességük egyik mércéje az, hogy milyen együttmuködést képesek kialakítani ezekkel. A Dunaferr Rt. vevokörében megjelent a Suzuki, de a neki szállított mennyiség kicsi, a kapcsolatnak inkább a referencia szempontjából van jelentosége. Általában az a jellemzo, hogy a régi nagy hazai vevok utódvállalatai a fo partnerek. Ezek általában a korábbinál kisebb mennyiségeket vásárolnak, de minoségi követelményeik megnottek. A vas- és acélipar számára kedvezo konjunktúra élénkülés 1993-ról 1994-re a kapcsolódó területeken is megjelent. A GDP 2%-os növekedése mellett kedvezo volt, hogy 1994-ben • mind a gépi, mind az infrastrukturális beruházások 40%-kal nottek,

52


Mûhelytanulmányok


• az ipari termelés 9%-kal volt magasabb (összehasonlító áron) az elozo évinél (ezen belül a feldolgozó iparban 8,6%-kal) • az átlagot meghaladó mértéku volt a növekedés a fémfeldolgozás (23,1%) és a gépipar (19,6%) területén is.

A kedvezo jelenségek 1995-ben folytatódtak, a gépipar termelése 25,3%-kal, az építoiparé 6,0%kal nott az elozo évhez képest. 29. sz. táblázat: A termelés volumenindexének alakulása (1985=100%)

Év Ipar 101,8 1986 104,2 1987 103,1 1988 97,9 1989 88,8 1990 72,5 1991 65,6 1992 68,1 1993 74,6 1994 78,0 1995 Forrás: Statisztikai Évkönyvek, KSH.

Gépipar 103,1 104,4 104,5 97,3 81,6 58,0 51,6 57,1 68,7 86,1

Építoipar 100,6 102,3 99,0 98,4 84,7 71,9 68,5 66,8 72,2 75,5

7.4. Vállalati stratégia A vas- és acélipar területileg elkülönülo két régiója a szervezeti átalakulás során megvalósított vállalati stratégia tekintetében is különbözik. A társasági formába történo átalakulás itt is összekapcsolódott a muködés általános reorganizációjával és módja fontos befolyásolója lett az eredményességnek. Míg a Dunai Vasmu szervezetváltozásának eredménye egy központilag koordinált, korszeruen muködo cégcsoport, addig a borsodi térségben nem sikerült a nagyvállalatok egybetartása. Bár 1989-ben megalakult a Borsodi Vaskohászati Tröszt azzal a céllal, hogy összehangolja a vállalatok szervezetváltoztatási - korszerusítési folyamatát. Tevékenysége eredménytelen volt, és így csak az egyes önállósult társaságok kísérleteztek a túléléssel, több-kevesebb sikerrel. Muködésükben az utóbbi fél évtized

során a rövid távú kényszerintézkedések kerültek elotérbe, és eroteljes volt az állami

beavatkozás. Ezért a vállalati stratégia versenyképességet alakító szerepe csak a Dunaferr Rt-nél kerül részletes elemzésre. A Dunai Vasmu 1990-ben kezdte meg belso egységeinek társasággá alakítását. A nem alapvertikumhoz tartozó termeloegységek, a kiszolgálóegységek Kft-ké alakultak. A legkényesebb feladatot a vertikálisan felépülo termelofolyamat felosztása jelentette. Ennek során olyan megoldást


53


Mûhelytanulmányok

kellett találni, amely egyrészt biztosítja a jogi önállóságú egységek közvetlen piacra lépésébol származó elonyöket, másrészt azonban kello mértéku alárendeltséget is biztosít a vertikálisan egymásra utalt társaságok között, a cégcsoport egészének hatékony muködése érdekében. A vállalati stratégia egyik jellemzoje tehát olyan konszern-irányítás kialakítása, amely a stratégiai feladatokon túl operatív beavatkozásokra is lehetoséget ad. A konszern-formára általában jellemzo munkamegosztás szerint a stratégiai irányítás, a hosszabb távú fejlesztés koncepcionális kérdéseiben természetesen a központ dönt. Így a vagyonkezelést, az egyes társaságok privatizációjának elokészítését, az alapveto piaci stratégia meghatározását, a személyzeti fejlesztést, a muszaki fejlesztést és a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokat az 1992. július 1 óta muködo részvénytársasági formában muködo központ végzi. Az önálló társaságok muködése, kapcsolatrendszere alapvetoen piaci jellegu, de több ponton érvényesül a konszern-központ operatív irányító szerepe is. A muködés centralizálására a következo pontokon kerül sor: • ellátási kötelezettség érvényesül az egymás számára szállító társaságok között (kötelezoen kerülnek vevoi-szállítói kapcsolatba egymással); • az alapanyag beszerzése központosított úgy, hogy azt kizárólag a konszern 100%-os tulajdonában lévo Kereskedoház Kft végzi a többi cég számára; • az exporttevékenység szintén központosított: a konszern 100%-os tulajdonában lévo cégek nem léphetnek közvetlen kapcsolatba a külföldi piaccal; • a közúti szállításra vonatkozó szerzodéseket is egy erre kijelölt társaság köt a többi számára; • törekvés tapasztalható a nem alapanyag-beszerzések központosítására is; • a központ koordinálja az olyan komplex egységek gyártását és értékesítését, amelyek termelésében több társaság vesz részt.

Jelenleg 30 olyan társaság van, amelyben a Dunaferr Rt-nek legalább 25%-os részesedése, vagy 5 m Ft-nál nagyobb a vagyona. A cégcsoport tevékenysége azonban igen koncentrált, mert a 10 legnagyobb társaság muködteti a vagyon mintegy 97%-át és realizálja az árbevétel 98%-át. A vertikális munkamegosztású vállalatból alakult konszern esetében tehát a jelenleg 100%-ban állami tulajdonú központ - miközben megkönnyíteni igyekszik társaságai számára az önállósulás folyamatát, a stratégiai irányításon túl az operatív gazdálkodáshoz kapcsolódó döntésekben, néhány tevékenység koordinálásában is szerepet vállal. Így tulajdonképpen a társaságok önállóságának korlátozásával segíti a cégcsoport egészének zökkenomentesebb, hatékonyabb muködését. Az egyes társaságok tevékenységének eroteljes vertikális összekapcsolódása következtében a bruttó árbevétel közel fele a cégcsoporton belül realizálódik, ami gyakori feszültség forrása lehet. Az esetleges kedvezobb külso

54


Mûhelytanulmányok


piaci értékesítés helyett a cégcsoporton belüli igényeket kell kielégíteni, és ezt a tulajdonosi jogok gyakorlása útján a legegyszerubb biztosítani. Ezért a konszern-központ privatizációs stratégiájában fontos szerepe van annak, hogy az alapvertikumhoz tartozó társaságokban fenntartsa jelenlegi többségi tulajdonrészét. Mind a privatizációs, mind a piaci stratégia fontos meghatározója az, hogy 2005 körül alapveto technológiai megújításra lesz szükség, mert a Dunaferr Rt. nagyberendezéseinek jelentos része nagyjából egyszerre - ekkor szorul cserére. Ehhez kapcsolódik a konszernközpont privatizációjának terve, mert a szükséges tokét az új - remények szerint - stratégiai befektetonek kellene biztosítania. A meglévo kapacitások mérete, jellege és korszeruségi színvonala döntoen meghatározza a termelés és az értékesítés szerkezetét. Jelenleg 1,2-1,4 m tonna nyersacél gyártását teszik lehetové a kapacitások, a ráépülo hengerelési vertikum kapacitásaival összehangolva még elfogadható fajlagos költségek mellett. Így a piaci pozíciók javítása érdekében addig csak kisebb profilmódosításra van lehetoség. A cégcsoport értékesítésében 1994-ben belföldön 75%-ot, az exportban 85%-ot képviseltek a vas- és acélipari félkésztermékek. A cél a továbbfeldolgozott termékek részarányának növelése. 2000-ig 30%-ra szeretnék növeli e továbbfeldolgozott termékek termelési és értékesítési részesedését. Az, hogy az élesedo piaci verseny arra kényszeríti a konszernt, hogy komplex egységek gyártására törekedjen. Ez azt jelenti, hogy alaptermékeiket kiegészítokkel, szolgáltatásokkal együtt ajánlják. Ezen kívül a termékek méret szerinti differenciálásával az ilyen jellegu választékbovítéssel szintén javítják a kínálatot. Az ilyen - komplexitásra és differenciálásra irányuló törekvéseket a konszernközpont koordinálja, hiszen gyakran több társaság együttmuködésére van szükség és eltéroek lehetnek érdekeltségeik. A cégcsoport termékválasztéka néhány fontos technikai fejlesztés eredményeképpen bovült a kilencvenes évek elso felében (pl. szalaghorganyzó sor beüzemelése, muanyagfólia-bevonatos lemezek gyártása). A cégcsoport piaci stratégiája igen sikeresnek bizonyult a kilencvenes évek elején, amikor a hazai piac beszukülését eredményesen ellensúlyozták az export aránynövelésével (az 1990. évi 40%-ról 1994ben 57%-ra nott). A jövoben azonban a belföldi részesedés megnövelése a cél. A hazai gazdaság stabilizálódásával kb. 60%-os belföldi piaci részesedést tartanak kedvezonek középtávon. A konszern privatizációjának 2002 körül tervezett privatizációjáig a management a vagyonkezelo. A konszern-stratégiája fontos része az a törekvés is, ami arra irányul, hogy profiljának megfelelo nemzetközi szervezetek tagja legyen a Dunaferr Rt. Ennek kezdeti eredménye az, hogy a Dunaferr Rt. 1995. szeptembere óta társult tagja az Eurofer-nek, ami az EU legnagyobb acélipari szakmai szövetsége. A szervezet tagjai között megvalósuló rendszeres információcsere segítheti a sikeres vállalati stratégiák kialakítását, és a kialakuló informális kapcsolatok révén is segítheti a cégek eredményességét. Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

55


Mûhelytanulmányok

Az észak-magyarországi térség nagyvállalatai számára az eddigi túlélés biztosítása volt a fo cél.

Az Ózdi Hengermu Kft. Az OKÜ durvahengermuvének privatizációjával eloször létrejött PEKO muvek felszámolása jelenleg a Metall Trade Kft. tulajdonában lévo társaság 1995-ben közel 30 e. t. rúd-idomacélt gyártott, 1996-ra kis mértékben növelte a termelést.

Az Ózdi Acélmu Kft és a Diósgyori Acélmuvek Kft. privatizációja napirenden van, kormányzati reorganizációjuk a végéhez közeledik. A központi programok csak a túlélést biztosították, mindkét társaságnak nagy szüksége van a külso toke bevonására. Ózdon az alapanyagellátást kell biztosítani a jelenleginél ésszerubb módon, Diósgyorben egyrészt forgótokére van szükség a biztonságos muködéshez, másrészt pedig a termelési eszközök jelentos részét is korszerusíteni kell. Az 1996-ban üzembe helyezett elektrokemence ugyanis csak az acélgyártás fázisát korszerusítette, a hengermuvek felújítása további pénzeszközöket igényel. Mindkét cég privatizáció útján remélhet hosszabb távú fejlodést.

Az Ózdi Finomhengermu Munkás Kft. - amely az OKÜ finomhengermuvét muködteti, 1996. februártól 100%-ban privatizált, a dolgozók és a management tulajdonában van, amit döntoen MRP keretében vásároltak. Nehéz körülmények közt kezdte önálló muködését 1991-ben ez a társaság is, mert igen alacsony volt a törzstokéje. Életképességét az biztosítja, hogy olyan régi termeloberendezései vannak, amelyek Európa szerte egyedülállóan speciális termékeket képesek eloállítani. Ez igen nagy kézi munka-arányt jelent, dolgozói-tulajdonosai számára, a vas- és acélipar átlagához viszonyítva is nehéz munkakörülményeket. Nyilvánvaló tehát, hogy az alapveto cél a munkahelyek biztosítása volt a cég létrehozásával. Tudatos - és sikeres - piaci politikájuk eredményeképpen kibovült a vevokörük. Alapveto biztonságot jelent az, hogy a Ferroglobus Rt. a legnagyobb vásárlójuk (termékeik kb. 30-40%-át vásárolja meg évente). A nagy hazai gépipari és egyéb cégek - amelyek mindinkább stabilizálják saját helyzetüket - is a Kft. vevoi. Köztük a Rába, az Ikarus, a MÁV a legjelentosebbek. Emellett az utóbbi egy-két évben növekszik exportjuk is, amit az 1995. februárjában megszerzett minoségbiztosítási igazolás (EN-9002-1994) is elosegít. Alapanyagaikat orosz, ukrán, cseh és lengyel piacokon szerzik be. A jelenlegi eredményes stratégia mellett is felmerül az a kérdés, hogy az 50-70 éves géppark muködoképessége biztosítható nem túlságosan hosszú ideig és a korszerusítés tokeigénye nem biztosított. A két továbbfeldolgozó cég (Salgótarjáni Acélárugyár Rt. és a Rúdáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft.) is túl van válságának mélypontján, az elobbi 1996-ban már kismértéku nyereséget is realizált. Itt is a privatizációs után alakítható ki hosszabb távú vállalati stratégia. 56


Mûhelytanulmányok


A sikeresnek tekintheto vállalati stratégiák esetében (pl. Dunaferr, Ózdi Finomhengermu Munkás Kft.) nagy szerepe van a határozott és jó vezetésnek.

7.5. A kormányzat szerepe A kormányzatnak jelenleg két területen van meghatározó szerepe a versenyképesség itt elemzett befolyásolói között. Ezek: a kereslet segítése és a termelési tényezok fejlesztése. A kereslet támogató piacvédelmi intézkedések közt jelentos az 1993 közepén bevezetett importkorlátozás, ami a kelet- és közép-európai országokra vonatkozott (Csehország, Szlovákia, Románia, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Moldova, Belorusszia, Üzbegisztán). Bevezetését követoen ezekbol az országokból importált mennyiség több termékbol számottevoen csökkent. A FÁK országokra vonatkozóan jelenleg is érvényben van a kvótarendszer. 1997. június 30. a lejárat dátuma, de tervezett a meghosszabbítás. Az egyes termékekbol meghatározott kvóta effektív korlátot jelent az import számára. A többi volt szocialista országgal monitoring-rendszer érvényesül, ami bejelentési kötelezettséget is jelent. A hazai piac védelmét szolgálja az 1994. január 1-én bevezetett úgynevezett termékfelelosségi törvény is. Eszerint az acéltermékek gyártói 10 éven keresztül felelnek az eladott acél minoségéért. Mivel ez a felelosség a kereskedot is terheli, aki importálja a terméket, csak megfelelo származási és minoségi tanusítványokkal

ellátott

terméket

célszeru

importálni.

Az

országban

érvényesülo

általános

fegyelmezetlenség következtében azonban ennek a törvénynek nincs egyelore eroteljes visszatartó hatása a bizonytalan eredetu és minoségu - de olcsóbb - importtermékekkel szemben. A kormányzat szerepe a szakágazatban lekötött termelési tényezok fejlesztésével kapcsolatosan igen jelentos. A gazdasági átalakuláshoz sikeresen alkalmazkodó Dunaferr Rt. stabilizálásához is szükség volt központi segítségre. az IKM eloterjesztése alapján az Országgyulés 1992. végén 11,5 md Ft állami alapjuttatáshoz kapcsolódó járadékfizetési kötelezettségrol a következoképpen határozott: (az egyedileg kezelt 12+1 vállalat konszolidációjának részeként) • 3 md Ft-ból 2,14 md Ft nagyságú ÁFI részvény lett; • 3,5 md Ft-ot átütemeztek 1996 és 2003 közt, 8%-os fix kamattal visszafizetendo adóssággá; • 5 md Ft összegu adósságot elengedtek • a bankkonszolidáció részeként az MNB-nél fennálló 3,3 md Ft összegu hiteltartozása rendezésre került • a jugoszláviai embargó következtében keletkezett károk csökkentésére 52 m Ft kamattámogatásban részesült a cég 1992-ben, majd 1994-ben az elobb említett, 3,5 md Ft-os átütemezett adósságot és 8%-os kamatát engedték el; Barta Györgyi - Poszmik Erzsébet: A vas- és acélipar versenyképességét befolyásoló tényezõk

57


Mûhelytanulmányok

• az IKM eloterjesztésére a Kormány kedvezményes fejlesztési lehetoséget biztosított azzal, hogy jóváhagyta 23,4 md $ koreai hitel felvételét. Az 1989-ben létrejött kormányközi megállapodás szerint egy koreai fejlesztési alap magyar fejlesztéseket finanszíroz elonyös feltételekkel (20 éves futamidovel, ötéves türelmi ido biztosításával, 5%-os évi kamattal.)

A felsorolt intézkedésekkel a kormányzat - a kedvezményes koreai hitelt nem számítva - mintegy 11 md Ft-tal támogatta a Dunaferr Rt stabilizációját 1992 és 1994 között. A társaság jelenlegi eredményének muködése igazolja ezeket a lépéseket, amelyek nyilvánvalóan elo is segítették azt. Az észak-magyarországi térség vaskohászata - a most befejezodo reorganizációs programon kívül azt megelozoen is - jelentos támogatásokban részesült 1991 és 1993 közti években, így 10,4 md Ft jutott a térségbe. • 1991-ben az OKÜ és társaságai kaptak egyszeri támogatást a termelés újraindítására (1 md Ft összegben) és bérekre, vagyonvédelemre (0,12 md Ft-ot) • 1992-ben: az OKÜ (0,236 md Ft-ot) a DIMAG (közel 8 md Ft-ot) az Ózdi Finomhengermuve Munkás Kft. (0,105 md Ft-ot). A DIMAG foleg vissza nem térítendo támogatásként, a MÁVval, és az ÉDÁSZ-szal szemben tartozásainak kiegyenlítésére állami garanciaként, és kamatmentes hitelként kapta a pénzt, míg a Munkás Kft. a Munkaeropiaci Bizottságtól támogatásként és hitelként. • 1993-ban: a DIMAG további 1,1 md Ft-ot kapott vissza nem térítendo támogatásként; a Munkás Kft. 0, 175 md Ft-ot a Munkaeropiaci Bizottságtól támogatásként és viszonylag kisebb összegek jutottak az A Rt-nek és a D4D-nek (alapanyagvásárlásra adott hitelgaranciaként és forgóalapfeltöltésre.)

A térség acéliparának reorganizációjáról 1994-tol 1995 végéig négy kormányhatározat született. Ezek alapján: • központi segítségek kaptak a cégek folyamatos muködoképességük megorzéséhez; • a lekötött termeloberendezéseket korszerusítették és fejlesztették; • a rosszul sikerült privatizációt követoen az állam visszavásárolt cégeket; • a felszabaduló munkaero számára munkahelyteremtéssel segíti a kormány az elhelyezkedést, és fedezi a cégek leépítéssel kapcsolatos költségeit; • ipari és technológiai parkok létesítésével segítik a térség infrastruktúrájának a fejlesztését.

A térség cégeinek támogatására 1991-tol 1996 végéig 16 md Ft támogatást fizettek ki költségvetési alapok terhére; 10,5 md Ft-ot az ÁPV Rt bevételeibol. Ezen kívül közel 4 md Ft-nyi

58


Mûhelytanulmányok


kezességet vállalt a kormányzat - döntoen a költségvetés terhére. 1997-ben további 44 md Ft támogatás kifizetése, és 1,2 md Ft-nyi kezesség vállalása eldöntött.

7. 6. Lehetoségek A vas- és acélipar vállalkozásainak többsége számára privatizációja kapcsán megvalósuló tokebefektetés jelentheti a versenyképesség megorzését. Ez már középtávon is igaz az északmagyarországi térség vállalataira, ahol most fejezodik be a központi reorganizáció. Az itteni cégek többsége muködoképes, számára

a kormányzati segítség biztosítja a muködoképességet,

de nem

fejlodoképesek önmagukban. Természetesen eltéro mértékben, és sürgosséggel jelentkezik az újabb külso toke iránti igény. Gyorsabban van rá szükség ott, ahol jelentos a forgóeszközhiány (pl. DAM), vagy alapveto fejlesztési kérdések várnak eldöntésre (pl. megoldatlan az alapanyag-ellátás az OAM-nál). De a már privatizált Ózdi Finomhengermu Munkás Kft-nél is kérdéses a most még jól muködo, piacképes terméket gyártó, de elöregedett géppark néhány éven belül szükséges felújításának forrása. A konszolidált körülmények közt muködo Dunaferr Rt. a középtávon szükséges fejlesztéseket is végre tudja hajtani. Számára a hosszú távú versenyképesség függ a technológiaváltáshoz szükséges toke biztosítójától. (Becslések szerint ez - jelenlegi árakon számítva - mintegy 60 -80 mrd Ft.) Az ezredforduló után eladó cég tokebefektetoje természetesen bizonytalan. A jelenlegi körülmények között ennek kapcsán csak nagyon általános összefüggések mérlegelhetok: • Nyugat-Európa acélipari kapacitásai 25-30%-ban kihasználatlanok, miközben a világ átlagában kb. 10%-os kapacitásfelesleg található. Nagy a veszélye tehát annak, hogy egy európai szakmai befekteto nem érdekelt az itteni termelés fenntartásában és fejlesztésében. Felteheto, hogy távol-keleti termelok Európába jutásához kedvezo megoldást jelentene a Dunaferr Rt. megszerzése. • A Dunaferr Rt. Eurofer-tagsága segítheti a megfelelo tulajdonos megjelenését a nemzetközi szervezetben zajló információáramlás és kapcsolatteremtési lehetoség révén.

A szakágazatban muködo vállalat együttmuködése számára kedvezo kereteket biztosít a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés. Tagjai közt termelovállalatokon kívül a profilhoz tartozó kutató-kereskedo cégek is vannak. Az 1980-tól önkéntes tagságú érdekvédelmi szervezet alapveto feladata a szakmai érdekegyeztetés, és közös célok érdekében történo fellépés. Fontos szerepe van pl. a piacvédelmi intézkedések kezdeményezésében. Koordináló és információáramlást biztosító tevékenységét nagymértékben segíti, hogy 1995 óta a Dunaferr Rt-hez hasonlóan - társult tagja az Európai Unió szakmai szervezetének, az Eurofer-nek.


59


Mûhelytanulmányok

A cégek számára a hazai - és a MVAE közvetítésével - nemzetközi szervezeti kapcsolat hatékony együttmuködést tesz lehetové.

8. Várható tendenciák

8.1. Az acélipar várható jövoje - nemzetközi tendenciák A 80-as évek racionalizálási törekvései a termelés visszafogására és a munkaero leépítésére nem szüntették meg, csak idolegesen csökkentették a világ acéliparában kialakult túlzott méretu termeloi kapacitásokat, a túltermelést. A legutóbbi visszaesés idoszaka 1988/89 után kezdodött, és 1994-ig tartott. A közeljövoben várható az EU acélfogyasztásának és termelésének (foként az acélcso és az elsodleges termékek gyártásában) kismértéku növekedése (az ezredfordulóig évi 1,3%-os növekedésre számítanak), amely néhány iparág (autógyártás, gépipar) remélt fellendülésével függ össze.

Az EU-n belüli

beruházások azonban sokkal inkább a termelékenység növelését, és a minoség javítását célozzák. Várható a foglalkoztatottak számának további csökkenése. A fejlodo országok termelésének átlagos évi növekedése 5-6% körüli lesz, amely meg fogja haladni a világ átlagát. Elsosorban Kínában, Indiában, Iránban, valamint Latin-Amerikában fog növekedni a termelés, 2000-ben Ázsia fogyasztása meg fogja haladni az Európai Unióét (a növekedés felgyorsulása nem lesz jellemzo a Közel-Keletre, és Afrikára). Becslések szerint Kínában 6%-ot meghaladó ütemben növekszik a fogyasztás, amely a termelés jelentos növelése mellett is az importigények emelkedésével fog járni. Az ezredfordulóra így Ázsia a világ 750 millió tonnára becsült termelésébol 48%-kal fog részesedni (1984-ben ez az arány nem érte el a 27%-ot). A világ acéltermelésének súlypontja tehát áttolódik Európából, Észak-Amerikából DélkeletÁzsiába. Kelet-Közép-Európában az acélfogyasztás és a termelés csökkenése tovább folytatódik, várhatóan 2000-re áll meg a visszaesés. De a technológia fejlesztésben az USA megtartja vezeto szerepét egyelore, nyomában a japán és a nyugat-európai országokkal. A részletesebben említett technológiai újdonságok - az elektroacélgyártás dominanciája, a minikohók elterjedése - mellett, új anyagok bevezetésére is lehet számítani (különféle nyersvaspótló eljárások bevezetése). Az új technológia bevezetése, a kutatás- fejlesztés olyan tokeigényes, hogy a liberalizáció követelményei mellett ez tokekoncentrációval, a multinacionális vállalatok megerosödésével fog járni. Tehát feltételezheto, hogy a stratégiai jelentosége miatt nemzeti keretek közt kifejlodött vas- és acéliparban globalizáció zajlik le. A nemzeti keretek széttörésének kezdetei már tapasztalhatók és várhatóan a közeli jövoben ez a tendencia felerosödik. Magyarország 60


Mûhelytanulmányok


szempontjából ez kedvezo, mert így nagyobb esély van arra, hogy eladásra felkínált vállalataink szakmai befektetore találnak. Egyre szélesebb körben elfogadott az a vélemény, hogy az acélipar problémáit csak a szabadverseny rendszerében lehet kezelni, amely azt jelentené, hogy • ki kellene iktatni, de legalábbis korlátozni kellene az állami, vagy több állam szövetségének (EU) beleszólását, részvételét az acéltermelésbe és fogyasztásba. • meg kellene szüntetni az állami támogatás rendszerét, • privatizálni kellene az acélvállalatokat, amelyek nagy része még ma is állami tulajdonban van, • törekedni kellene az acélipar átstrukturálására, nemzetközi versenyképességének növelésére, és meg kellene szüntetni a kereskedelmi korlátokat.

8.2. Hazai tendenciák Az 1994-ben érvényes iparpolitikai koncepció az ezredfordulóra 2,0-2,2 m t évi hazai acélfelhasználással, 2,2-2,4 m t. acéltermeléssel és 1,7-2,0 m t. hengerelt áru termelésével számolt. Ezek a tervek feltételezik azt, hogy Ózdon is megvalósul egy. kb. 250-300 m t. éves kapacitású elektrokemence ami az itteni hengersorok, jelenleginél olcsóbb alapanyag-ellátást biztosítaná. Az újabb mérlegelések alapján azonban valószínuleg kevesebb lesz a hazai acélfogyasztás. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés szakértoinek erre vonatkozó számításai két változatban készültek el3: egy alacsonyabb és egy magasabb ütemu GDP-növekedés alapján prognózisuk a következo: • ha a hazai gazdasági növekedés a GDP mindössze 3-4%-os emelkedését eredményezi 2000-ben 1990hez viszonyítva, akkor az 1994. évi 1,07 m.t. végso acélfelhasználás 1,3 m t-ra no. Ehhez 1,53 m. t. nyersacél termelésére lesz szükség; • ha kedvezo gazdasági konjunktúra eredményeképpen a GDP kb. 15%-kal növekszik az ezredfordulóra (1990-hez viszonyítva) akkor a végso acélfelhasználás évi 1,43 m.t.-ra no, amihez kb. 1,68 m.t. nyersacélt kell termelni. E

nagyobb mértéku növekedés eredményeképpen az egy fore jutó

acélfelhasználás az 1994. évi 107 kg-ról 130 kg-ra no, ami még mindig elmarad a nyugat-európai színvonaltól, ott 1994-ben 273 kg volt az egy fore jutó fogyasztás (a nemzetközi prognózisok a felhasználás alapveto változatlanságával számolnak a fejlett országokban).

3

Forrás: dr. Mezey József: A magyar acélipar helyzete és jövõbeni lehetõségei - elõadás az EU és a közös szemináriumán - 1996. november 25.


MVAE

61


Mûhelytanulmányok

A szakágazattal szemben támasztott mennyiségi igények stabilizálódását valószínusíti az 1996. évi termelés és eladás is. A világpiaci fellendülés kimerült, a vállalatok legtöbb termékféleségbol megközelítoleg annyit adtak el, mint 1995-ben. Mindezek figyelembevételével valószínu, hogy közép távon kb. 2,0-2,2 m. t. lesz az évi nyersacél termelés, amibol 1,6-1,7 m. t. hengerelt árut lehet eloállítani. Így a termelés háromnegyedét, kétharmadát a hazai piac veszi fel, a többi exportra kerül és kb. 20-25% lesz az import. A most befejezéshez közeledo reorganizáció eredményeképpen a borsodi térségben gyártott termékek muszaki színvonala és összetétele megfelel a nemzetközi és a megnövekedett hazai igényeknek. A cégek hosszabb távú versenyképességét azonban az új tulajdonosok tokebefektetéseinek kell biztosítani. A termelés várhatóan 70%-át lapos- és 30%-át hosszú termékek alkotják közép távon.

62


Mûhelytanulmányok


9. Összefoglaló A vas- és acélipar a hetvenes évektol kezdve jelentos exporttevékenységet bonyolít le. Termelési értékénél általában nagyobb mértékben részesedett az ország összes exportjából és a külpiaci értékesítés jelentosnek tekintheto részaránya a gazdasági átalakulás idoszakában is megmaradt. Az így értelmezett világpiaci eredményességet 1990-ig a sajátos szocialista viszonyok segítették, a kilencvenes években pedig az, hogy a Dunaferr Rt. jól használta ki a nemzetközi konjunktúrát. A jövobeni versenyképesség alakulása szempontjából fontos e szakágazat gazdaságbeli helyzetének egyértelmu meghatározása. Ebben jelentos az, hogy a lecsökkentett kapacitások olyan korszeru termékszerkezet eloállítására legyenek képesek, amely döntoen a hazai igényeket elégíti ki. Így a terület versenyképessége nagyrészt közvetetten, a felhasználók eredményességén keresztül jelenik meg. Emellett az export lehetoségeit nagymértékben segíti az a körülmény, hogy a termelo tevékenység nemzetközileg kis mérete következtében a külpiaci réseket is jól kihasználja, elsosorban a reális szállítási távolságot jelento Európában. A szakágazat kapacitásai - jelentos mennyiségi csökkenés mellett - nagymértékben korszerusödtek/korszerusödnek. Ennek eredményeképpen a termelés és a gazdálkodás fontosabb jellemzoi elérik, vagy megközelítik a nemzetközi színvonalat középtávon. A hosszú távú versenyképesség fenntartása azonban további befektetéseket igényel a tulajdonosoktól.


63


Mûhelytanulmányok

10. Mellékletek 1. sz. melléklet: Vaskohászati vállalkozások4 1. BORSODFERR Egyesült Acélmuvek Kft.

27. Hengerelt Acélgyuru Kft.

2. Csavar és Húzottáru Rt.

28. Magnex Vállalkozó Kft.

3. Csepeli Acélcsogyártó Kft.

29. Partner’94 Alkatrész Kft

4. Csepeli Csogyár Rt.

30. Salgótarjáni Ferroal Kft.

5. Csepeli Csogyár Vagyonkezelo Rt.

31. SILCO Kft.

6. Csepeli Csogyár Precíziós Csogyártó Kft.

32. SILCO INOX Kft.

7. Diósgyori Acélmuvek Ipari és Kereskedelmi Kft.

33. Technokov Kovácsoló Kft.

8. Diósgyori Öntöde Munkás Kft.

34. UBP Csepeli Vasöntöde Kft.

9. Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft. 10. DUNAFERR Acélmuvek kft. 11. DUNAFERR Lorinci Hengermu Kft. 12. DUNAFERR Voest Alpine Hideghengermu Kft. 13. Finomhengermu Munkás Kft. 14. Kohászati Betételokészíto Kft. 15. Ózdi Acélmuvek Kft. 16. Ózdi Hengermu Ipari és Kereskedelmi Kft. 17. Salgótarjáni Acélárugyár Rt. 18. Csepeli Fémmu 19. Csepeli Forrcsoív Kft. 20. Csepeli Profil Hegeszto Kft. 21. Diósgyori Melegalakító Kft. 22. DUNAFERR METAB Fémfeldolgozó Kft. 23. ESAB MOR Hegesztoanyag Kft. 24. Euro Phönix Öntöde Kft. 25. Faner Fémönto Kft. 26. Hámor Rt.

4

Viszt Erzsébet tanulmánya

64


Mûhelytanulmányok


2. sz. melléklet: A Dunaferr Dunai Vasmu Rt. jelentosebb befektetései

Közvetlen tulajdoni rész

TÁRSASÁG NEVE DUNAFERR Acélmuvek Kft. DUNAFERR DSS Kft. DUNAFERR Kereskedoház Kft. DUNAFERR Lemezalakító Kft. DUNAFERR Fejleszto és Karbantartó Kft. DUNAFERR Energiaszolgáltató Kft. DUNAFERR Tuzállóanyag-gyártó Kft. DUNAFERR FERROMARK Kft. DUNAFERR PLAN Kft. DUNAFERR Csoszig Kft. DUNAFERR Ferrocontroll Kft. DUNAFERR Qualitest Kft. DUNAFERR SKINFIX Kft. DUNAFERR Tervezo és Mérnöki Iroda Kft. DUNAFERR Kiköto Kft. DUNAFERR Lorinci Hengermu Kft. DUNAFERR DBK Kokszoló Kft. HÓDGÉP Jármugyártó Rt. DUNAFERR K-Span Kft. DWA Hideghengermu Kft. DUNATÁJ Kiadói Kft. DUNAFERR Acélszerkezeti Kft. Dunamenti Regionális Bérlakásépíto Kft. METAB Fémfeldolgozó Kft. DUNAFERR Portolan Kft. DUNAFERR Center DUAG Kft. DUNAFERR DULOR Kft. METAB-KER Kft. DUNAFERR Center DUPOL Kft. DUNAFERR Center DUTALL Kft. DUNAFERR Center DUVER Kft. DUNAFERR Center DUKER Kft. FERROETALON Kft. DUNAFERR Center DURÁB Kft. DUNAFERR Center DUVAS Kft. Mangán Bányászati és Fémfeldolgozó Kft, DUNAFERR Center DUNEX Kft.

(%)

Közvetlen és közvetett tulajdoni rész (%)

Jegyzett toke

Nem konszolidált forgalom

Létszám

(fo) 3.663 247 279 622 967

(eFt)

100,0 100.0 100,0 100,0 100,0

100,0 100.0 100,0 100,0 100,0

3.484.000 450.000 360.000 300.000 233.000

(eFt) 54.816.806 760.236 3.351.768 11.603.278 2.024.900

100,0

100,0

120.000

9.172.670

529

100,0

100,0

120.000

2.099.913

240

100,0 100,0 70,0 98,5 95,1 69,0 81,8

100,0 100,0 70,0 98,5 99,2 69,0 81,8

20.650 12.500 100.000 111.920 122.000 57.380 13.300

1.500.001 151.073 0 426.872 411.737 34.739 163.420

123 10 2 191 218 10 65

81,5 83,2

100,0 99,9

287.740 901.000

244.982 5.659.104

83 395

70,0 69,8 68,5 64,4 64,0 60,8 56,0

70,0 88,0 75,2 64,4 90,2 61,6 56,0

250.000 43.000 36.500 430.560 12.500 584.210 116.560

4.458.398 293.962 191.217 19.698.803 37.427 2.065.685 23.360

1.061 150 7 783 11 347 2

57,3 51,0

57,3 71,0 100,0 99,9 57,3 100,0 100,0 80,0 100,0 100,0 100,0 100,0 80,0

829.984 18.040 35.000 50.000 1.000 25.000 25.000 25.000 25.000 3.600 25.000 25.000 180.000

1.628.943 5.314.515 821.069 1.337.435 701.594 487.386 358.146 403.406 679.687 6.461 328.769 457.223 205.964

90 17 14 20 5 13 8 12 13 2 8 8 157

25.000

42.858

9

Forrás: Dunaferr Rt. - Éves jelentés, 1995.


65


Mûhelytanulmányok

3. sz. melléklet: Néhány fontosabb adat Év 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1) 1973 1974 2) várható

66

Nyersacél termelés (1000 t) 1048 1629 1887 2520 3108 3673 3652 3723 3877 3908 3764 3643 3702 3616 3750 3646 3713 3621 3583 3356 2963 1930 1541 1753 1937 1861 1860

Folyamatosan öntött acél aránya (%) 21,41) 28,4 30,2 30,1 33,3 36,1 36,0 36,0 39,8 47,4 47,4 53,0 56,8 63,8 63,5 76,6 75,8 87,3 87,4 90,7 91.2 96,0

Foglalkoztatottak száma (1000 fo) ... ... ... 70,3 73,4 80,3 80,0 78,0 77,7 77,3 70,8 69,2 67,0 63,8 62,9 59,4 59,2 55,8 52,8 44,0 36,4 25,1 22,2 17,8 16,9 16,0 13,02)

1,8% 12,3%


Mûhelytanulmányok


4. sz. melléklet: Lemeztermékek METAL BULLETIN-ben közölt jegyzésárai az 1991-1994 években


67


Mûhelytanulmányok

5. sz. melléklet: Rúd- és idomacélok METAL BULLETIN-ben közölt jegyzésárai az 1991-1994 években

68


Mûhelytanulmányok


6. sz. melléklet: Hengerelt áruk export átlagára

340

US$/tonna

320

300

325

330 314

302

280

289 286

282

275 265

260

240 1990

284

1991

1992 Lemez

1993

1994

Rúd-, idom


69


Mûhelytanulmányok

7. sz. melléklet: Hengerelt áruk import átlagára

550

US$/tonna

468

450 400 350

435 387 379

300 1990

392 367

327 329 1991

1992 Lemez

70

541

525

500

1993

1994

Rúd-, idom


Mûhelytanulmányok


8. sz. melléklet: Hengerelt áruk belföldi átlagára

40 38

1000 Ft/tonna

36

35.2

34 32

32.2

32.8

30.7

30

29.5

28 26 24

25.3

24.5

23.3

24

Lemez Rúd-, idom

25.1

22 20 1990

1991

1992

1993

1994

Megjegyzés: Az 1990-es árak az OAÁH által megállapított árak. Az 1994-es árak elozetes adatok


71


Mûhelytanulmányok

9. sz. melléklet: A beruházási kiadások, a termelési kapacitás és az acéltermelés alakulása Európában

72


Mûhelytanulmányok


11. Felhasznált irodalom Fürjes Emil - Berendy Béla: Tapasztalatok a vaskohászat termékeinek piaci értékítéletérol. Ipari Szemle, 1990. 1. Berendy Béla - Fürjes Emil: Vaskohászatunk versenyképessége és hazai muszaki fejlesztés. Kohászat, 1990. 8. Hantó Kálmán: A vaskohászat hatékonyságának nemzetközi összehasonlítása. Ipari Szemle, 1992. 2. Hrabovszky János - Zámbó József: Piacvédelmi intézkedések az acéliparban. Ipari Szemle, 1993. 1. Mezei József: A vaskohászat helyzetértékelése és jövoképe. Javaslatok a válságkezelésre. Kohászat, 1993. 7-8. Telenszky János: A borsodi Acélipar reorganizációja. Ipari Szemle, 1994. 2. dr. Tardy Pál: Olcsó importacél felelosség nélkül. Ipari Szemle, 1994. 6. dr. Kovács István: Jó úton a Dunaferr. Ipari Szemle, 1994. 6. Döbrögi István: Az ózdi acélgyártás reorganizációja. Gazdaság és gazdálkodás, 1994. 11. Molnár László - Stefán Mária: Vaskohászatunk helyzetének fo jellemzoi és a versenyképesség gazdasági feltétele. Kohászat, 1994. 11-12. Mink Mária - Krecz Tibor: Elolvasztott milliárdok. Figyelo, 1995. március 16. Zsámbék Elemér: 45 éves a Dunaferr Rt. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 9. dr. Mezei József: Vas- és Acélipari Egyesülés tagvállalatainak gazdálkodása. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 9. Marczis Gáborné: A Finomhengermu Munkás Kft. négy éve. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 11. Kirilly Tamás: A vaskohászat fejlesztésének helyzete, lehetoségei. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 11. Mink Mária: Sáncon belül. Figyelo, 1995. szeptember 14. dr. Hegyháti József: A kohászat helyzete Magyarországon. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 9. Babus Gyula: A Salgótarjáni Acélárugyár 125 éve. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 9. dr. Dworák József: A kohászati alapanyag-ellátás alakulása. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 10. dr. Szoke Tibor: Mini acélmu Ózdon. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 11. Tardy Pál - Bíró Gyozo - Zimonyi Zoltánné: Állami acélprogramok 1970-1990 között: korlátozott lehetoségek és eredmények. Kohászat, 1996. 2-3.


73


Mûhelytanulmányok

Zámbó József - Stefán Mária: A kereskedelmi kapcsolatok és fizetoképesség alakulása a magyar vaskohászatban. Kohászat, 1996. 2-3. Rempot Zoltán - Sziklavári János: A magyar vaskohászat a millenniumtól a millecentenáriumig. Kohászat, 1996. 2-3. Sélei István: Az elso száz év a Garadna völgyében (1770-1870). Kohászat, 1996. 2-3. Juhász Gyula: 100 éves a Csepeli Fémmu Rt. Gazdaság és gazdálkodás, 1995. 9. Nyizsnyánszky Tibor: A gyár 78 éves muködése Diósgyorben (1867-1945). Kohászat, 1996. 4. Kiss László: Az utolsó ötven éve, a második világháborútól napjainkig. Vaskohászat, 1996. 5. Sebestyén János - Sziklavári János: Változások a világ acéliparában. Ipar-Gazdaság, 1995. 8-9. Viszt Erzsébet: A vaskohászat illeszkedése az Európai Unió strukturális folyamataihoz. A magyar ipar egyes szektorainak, illetve alágazatainak illeszkedése az Európai Unió strukturális folyamataihoz. I. kötet. Ipar- és Vállalatgazdaság-Kutató Intézet, 1996. A magyar acélipar helye és szerepe átalakuló iparszerkezetünkben. Országos Muszaki Fejlesztési Bizottság, 1995. Dunaferr Rt. Éves jelentés, 1994., 1995. Vaskohászati Ipargazdasági Adattár 191-1995. MVAE 1996. július Elemzés és prognózis az ipari, az építoipari, a belkereskedelmi folyamatok 1996. évi alakulásáról. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Gazdaságstratégiai Foosztály (961/51/1996) Budapest, 1996. június. Középtávú iparpolitika az ipar versenyképességének növeléséért. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (911/975/1995). Budapest, 1995. dec. A feldolgozóipar növekedési térképe 1992-1995. Szakágazati elemzés. Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, Gazdaságstratégiai Foosztály (961/80/96). Budapest, 1996. dec. John G. Lenard: Vaskohászat Kanadában. Anyaggazdálkodás és Raktárgazdálkodás. Changing Industry: Even in Japan, Large Steel Mills Are Facing Pressure From Lower-Cost Producers. The Wall Street Journal, Tuesday, February 2, 1993. Panorama of EU Industry 95/96. European Commission, DG III. Ferrous metals. H.W. de Jong (ed) (1993): The Structure of European Industry. Third Revised Edition. Studies In Industrial Organization. In: P. Oberender-G. Rüter: The Steel Industry: A Crisis of Adaptation. pp. 65-89. Kluwer Academic Publishers. Printed in the Netherlands. Sidérurgie et Métallurgie 1995. EIE Groupe DAFSA. Collection Secteurs 700 Série 7. (10, Rue de Chateaudus 75009 Paris). Sidérurgie et premiere transformation de l'acier. L'Industrie Francaise. Edition 1995/96. SESSI. Service des Statistiques Industrielles, Paris.

74


Mûhelytanulmányok


Gáspár Pál: Néhány tartós tendencia a világ acélpiacán. Vaskohászat, 1995. Az ipar, építoipar és belkereskedelem 1996. évi várható teljesítménye; elorejelzés az 1997. évi folyamatokról. Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, Gazdaságstratégiai Foosztály (961/80/96). Budapest, 1996. dec. Mihályi Gábor: Dunaferr: egyre távolabb a "jó"-tól. Népszabadság 1996. nov. 8.


75


Mûhelytanulmányok

A program kiemelt támogatói:

Center for International Private Enterprise, Washington, US Állami Privatizációs és Vagyonkezelo Rt. Országos Muszaki Fejlesztési Bizottság Országos Tudományos Kutatási Alap

További támogatók:

Magyar Menedzsment Intézet és tagvállalatai: MOL Rt., Dunaferr Rt., Antenna Hungária Rt. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Földmuvelésügyi Minisztérium Pénzügyminisztérium Friedrich Naumann Alapítvány

76


MÛHELYTANULMÁNYOK A VAS- ÉS ACÉLIPAR VERSENYKÉPESSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZOK. - muhelytanulmány -

Recommend Documents