AZ EURÓPAI PARLAMENT
2009 - 2014
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
2010/2111(INI) 29.10.2010
JELENTÉSTERVEZET az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás e régóta fennálló problémára? (2010/2111(INI)) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság Előadó : Martin Häusling
PR\837708HU.doc
HU
PE450.760v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY ..........3
PE450.760v02-00
HU
2/11
PR\837708HU.doc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás e régóta fennálló problémára? (2010/2111(INI)) Az Európai Parlament, – tekintettel az „A KAP 2020 felé: a jövő élelmiszerekkel és természeti erőforrásokkal kapcsolatos és területi kihívásainak teljesítése” című, 2010. november 17-i bizottsági közleményre (COM(2010)XXXX), – tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a GATT keretében az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat aláírásáról szóló, 1993. június 8-i 93/355/EGK tanácsi határozatra1, amely elfogadta az olajos magvak és fehérjenövények Európai Unióban történő termesztésére és az ilyen növényi termékek egyedi vámtarifáira plafont meghatározó Blair House megállapodást, – tekintettel az LMC International által 2009 novemberében a Bizottsághoz benyújtott, „A közös agrárpolitika keretében a fehérjenövények ágazatára alkalmazott intézkedések értékelése” című jelentésre (http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/protein_crops/index_en.htm), – tekintettel az 1431/82/EGK2 és az 1251/1999/EK3 tanácsi rendeletre, amelyek különleges intézkedéseket állapítottak meg a fehérjenövények ágazatára, és bevezették a garantált legnagyobb területet4, valamint az 1782/2003/EK tanácsi rendeletre5 és a 73/2009/EK tanácsi rendelet6 76–78. cikkére, amelyek előírták a fehérjenövényekre nyújtott egyedi támogatás fokozatos megszüntetését, illetve az 1121/2009/EK bizottsági rendeletre, amely részletes szabályokat határozott meg a fehérjenövényekre vonatkozó támogatásról, – tekintettel a takarmány-alapanyagok forgalmazására szabályokat meghatározó 96/25/EK tanácsi irányelvre7,
és
címkézésére
vonatkozó
– tekintettel a 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön támogatást nyújtsanak a fehérjenövényekre, és amellyel kifejezetten Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Finnország élt, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) és a Világbank által elvégzett, a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszer-ellátásról szóló jelentésében a kutatás és a helyi ismeretek szerepére, különösen a hüvelyes fehérjenövények szerepére vonatkozóan tett ajánlásokra,
1
HL L 147., 1993.6.18., 25. o. HL L 162., 1982.6.12., 28. o. 3 HL L 160., 1999.6.26., 1.o. 4 E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0191. 5 HL L 270., 2003.10.21., 1. o. 6 HL L 30., 2009.1.31., 16. o. 7 HL L 125., 1996.5.23., 35. o. 2
PR\837708HU.doc
3/11
PE450.760v02-00
HU
tekintettel a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága által kért és a 2010. október 11-én tartott munkaértekezleten ismertetett tanulmányokra, – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0000/2010), a. Alapvető tények a fehérjehiányról: kínálat, kereslet és nemzetközi kereskedelem A. mivel az EU teljes fehérjenövény-termelése jelenleg az Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el, és az EU-ban állati takarmányként elfogyasztott fehérjenövények mindössze 30%-át adja, és az elmúlt étvizedben e hiány növekedésére mutató tendencia volt tapasztalható, B. mivel a fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya történetileg a korábban, különösen az Egyesült Államokkal megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatalát (GATT és az 1992-es Blair House megállapodás), C. mivel a jelenleg az EU-ban fogyasztott fehérjenövények 70%-át (45 millió tonna) – különösen szójababot – elsősorban Brazíliából, Argentínából és az USA-ból hozzák be, amelynek túlnyomó részét állati takarmányban használják fel, D. mivel ezek a behozatalok 20 millió, EU-n kívül megművelt hektárnak vagy az EU szántóterülete több mint 10%-ának felelnek meg, ami egyes országokban érzékeny legelőkön folytatott, nem fenntartható gazdálkodáshoz és esőerdő-területek kiirtásához vezetett, olyan káros hatásokat eredményezve, mint a talajerózió, valamint a vízkészletek és a biológiai sokféleség csökkenése, E. mivel az állati takarmánynak szánt fehérjenövények nagymértékű behozatala az EU egész állattenyésztési ágazatát rendkívül sebezhetővé tette az áringadozással és a kereskedelem torzulásaival szemben, ami az e g y r e inkább liberalizált mezőgazdasági piacok következményeit tükrözi, F. mivel az EU-ban termesztett fehérjenövények csekély arányának következményeként mellőzték a kutatást és a fejlesztést, a képzést és a hazai fehérjenövény-termeléssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat megszerzését, ami miatt az EU-ban alacsony az innováció és a regionális viszonyokhoz igazított vetőmagtermesztés szintje, G. mivel a mezőgazdasági termelőknek a kiegyensúlyozott vetésforgó és a legelők megfelelő használata révén a növénytermesztést és az állattenyésztést összekötő fenntartható gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretei veszendőbe mennek, és mivel a hazai fehérjenövények minősége ennek következtében nem biztosítja a különböző állattenyésztési ágazatokban szükséges összetett takarmányok minőségét, b. Alapvető kijelentések a fehérjehiány csökkentésében rejlő előnyökről PE450.760v02-00
HU
4/11
PR\837708HU.doc
H. mivel az EU-ban a gabonák, fehérjék és olajos magvak kínálata és fogyasztása közötti egyensúly újbóli kialakítása jelentős gazdasági előnnyel járna a mezőgazdasági termelőkre, valamint az élelmiszer- és takarmányágazatra nézve, emellett javítaná az élelmiszerek minőségét a fogyasztók számára, ha a KAP közelgő reformjának politikai kerete teljes körűen foglalkozna a bizottsági közleményben kiemelt új kihívásokkal, I. mivel – ha bevonnák azokat az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a talaj termékenységének növelését, a vízgazdálkodás javítását és a haszonnövényfajták sokféleségének megőrzését szolgáló intézkedésekbe – a fehérjenövények és azok vetésforgóban történő kiterjedt alkalmazása agrár-környezetvédelmi előnyök széles körét nyújtja, amelyek alkalmasak ezen új kihívások kezelésére, J. mivel – ami az éghajlatváltozást illeti – a fehérjenövények termesztése a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése (akár havi 100 kg N/ha mennyiségben), valamint a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának ebből következő csökkenése révén számottevően csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, K. mivel a talaj termékenysége szempontjából a kiterjesztett vetésforgórendszerek részeként a szántóterületen nagyobb arányban termesztett fehérjenövények elősegítik a tápanyagok kiegyensúlyozottabb tárolását, a betegségekkel szembeni fokozott ellenállást és a jobb talajszerkezetet (beleértve a talajkezelés nagyobb energiahatékonyságát), L. mivel a vízgazdálkodás szempontjából különösen a hüvelyes növények – például fű- és herefélék állandó keveréke vagy gabonafélék és fehérjenövények keverékei – állati takarmány termesztése terén történő alkalmazása és a tartós talajborítottság lényegesen csökkenteni képes a tápanyagok – különösen a nitrátok és foszfátok – felszín alatti vizekbe mosódását, és csökkenti a mesterséges öntözőrendszerek szükségességét, M. mivel a mezőgazdaság biológiai sokfélesége szempontjából az európai éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények – például bab, borsó, lencse, csillagfürtök, csicseriborsó, lucerna, mézontófűfajok, szarvaskerep és baltacim – jelentősen stabilizálni és növelni fogják a sokféleséget a termesztési rendszerben, ezáltal erősítik a növények egészségét és fenntartható módon használják ki a helyi körülményekhez alkalmazkodó növényfajtákat, amelyek közül sok az európai vetőmag-forgalmazási jogszabályok szerint jelenleg nem forgalmazható és nem cserélhető, N. mivel a fehérjetermelés és a globális élelmezésbiztonság szempontjából megfelelőbb egyensúlyt kell elérni a növényi és állati fehérjék termelése között, különösen, ami az intenzív állatifehérje-termeléshez jelenleg elfogyasztott energia, víz és külső erőforrások mennyiségét illeti, szemben az emberi fogyasztásra szánt fehérjenövények termesztésével, O. mivel az őshonos fehérjenövények felhasználása mellett a nem behozott, összetett takarmányok minőségét is javítani lehet a burgonyakeményítőnek és az olajos magvak, például napraforgómag és repcemag melléktermékeinek felhasználása révén, P. mivel az állati fehérjék konyhaihulladék-, csont- és húslisztből készült állati takarmányban történő felhasználására vonatkozó tilalom mindaddig fennmarad, amíg nincs biztosíték arra nézve, hogy a mesterséges kannibalizmus és a betegségek átvitele kizárható,
PR\837708HU.doc
5/11
PE450.760v02-00
HU
c. Alapvető kijelentések a bizottsági közleményre válaszul: az ajánlások és igények alapjának előkészítése Q. mivel a 2010. november 17-én közzétett bizottsági közlemény egyértelműen kiemeli, hogy egy integráltabb vetésforgórendszer keretében a fehérjenövények termesztésének fokozására van szükség (ide illesztendő a függőben levő hivatalos kihirdetésre utaló hivatkozás), R. mivel a FAO, a Bizottság és a tagállami illetékes hatóságok által elvégzett különböző tanulmányok rámutattak, hogy az EU mezőgazdaságában a fehérjenövények fokozott alkalmazása magában rejti azt a lehetőséget, hogy az állati takarmányok kínálata megbízhatóbbá válik az agrár-környezetvédelmi intézkedések kihasználása révén, S. mivel a KAP fehérjeágazatot érintő intézkedéseinek hatásáról szóló bizottsági jelentés rávilágított arra, hogy három fő terület van, amelyen a mezőgazdasági termelők számára előnyös a fehérjenövények termesztése: a vegyes növénytermesztést, például gabonát és babot alkalmazó és a gazdaság területén végzett takarmány-előállítás; az emberi fogyasztásra szánt fehérjék előállítása; és a biogazdálkodás, T. mivel a tagállamok az agrár-környezetvédelmi programok, valamint a termelési rendszerek és az élelmiszerek minőségének javítását szolgáló, „68. cikk szerinti” intézkedések részeként jelenleg egyedi támogatást nyújthatnak a fehérjenövények termesztéséhez, U. mivel a takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukorica-monokultúrák további ösztönzése helyett a kiterjesztett vetésforgórendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazása nagyobb környezeti és agronómiai előnyökkel jár, mivel a hüvelyes növények vetésforgórendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket és regenerálhatja a talajt, V. mivel az élelmiszerárakkal kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények és a termékek árának drámai ingadozása miatt komoly aggályok merültek fel az európai és globális élelmiszerellátási láncok működését illetően, amelyekben a behozott állati takarmány döntő szerepet játszott, 1. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak megfelelő intézkedéseket és eszközöket, amelyek a fehérjenövények termesztését fejlett vetésforgórendszerekbe integrálják a jelenlegi fehérjehiány leküzdése, a mezőgazdasági termelők jövetelmének növelése és a mezőgazdaság előtt álló fő kihívások, így az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség és a talaj termőképességének csökkenése, valamint a vízkészletek védelme és a velük való fenntartható gazdálkodás kezelése érdekében; 2. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan nyújtson be jelentést a Parlamenthez és a Tanácshoz az EU hazai fehérjenövény-termesztésének növelésére kínálkozó lehetőségekről, beleértve a behozatalok helyettesítésével kapcsolatos potenciált, a mezőgazdasági termelők jövedelmére gyakorolt lehetséges hatást, valamint azt, hogy milyen módon járulna hozzá az éghajlatváltozás csökkentéséhez, milyen hatása lenne a biológiai sokféleségre és a talaj PE450.760v02-00
HU
6/11
PR\837708HU.doc
termékenységére, és milyen potenciállal rendelkezik az ásványi műtrágyák és növényvédő szerek szükséges külső bevitelének csökkentése terén; 3. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a kutatás, valamint a fehérjenövényvetőmagok termesztése és ellátása terén tapasztalható hiányról, és tegyen javaslatot a mezőgazdasági termelőknek a vetésforgó és a gazdaság területén történő takarmányelőállítást szolgáló vegyes növénytermesztés alkalmazása, illetve a takarmányok tárolása, tisztítása és elkészítése terén nyújtott ismeretterjesztési szolgáltatások és képzés javításának módjaira; 4. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az állati takarmány előállítását szolgáló fejlettebb, decentralizált eszközöket bevezető vidékfejlesztési intézkedések keretére, amely a helyi és regionális növényfajtákon, e fajták tárolásán, illetve a vetőmagok kiválogatásán és fejlesztésen alapul; 5. felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi behozatali vámtarifák és kereskedelmi megállapodások különböző olajos magvakra és fehérjenövényekre gyakorolt hatásainak értékelését, és vizsgálja felül a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon az úgynevezett „nem kereskedelmi szempontokra” nézve elfogadott jelenlegi stratégiákat, amelyek között szerepelnek a kiterjesztett vetésforgó agrár-környezetvédelmi hatásai is; 6. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja felül a helyes mezőgazdasági gyakorlatok fogalommeghatározását, beleértve a hazai fehérjenövényekből álló kötelező vetésforgó alkalmazását mint a növénybetegségek és az állattenyésztési ágazatban megfigyelhető áringadozás elleni óvintézkedést; 7. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamenthez a vágási melléktermékekből és konyhai hulladékokból készült liszt, valamint a hús- és csontliszt és más állati fehérjeforrások jelenlegi tagállami felhasználásáról, beleértve a felhasznált kalóriák áttekintését is (adatok stb.), és javasoljon lehetőségeket az ilyen fehérjeforrások biogázüzemek, égetés és állati takarmányok céljára történő kezelésére és felhasználására; sürgeti az elővigyázatosság elvének teljes körű alkalmazását az állati fehérjék bármifajta állati takarmányban történő lehetséges felhasználásával kapcsolatban; 8. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be keretprogramot a decentralizált mezőgazdasági kutatás céljára, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények nemesítésének javítását szolgáló mezőgazdasági és vidékfejlesztési kutatási és a gazdaságban zajló képzési programok részeként; 9. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be kiegészítő támogatásokat a vetésforgójuk 10%aként fehérjenövényeket – többek között a here- és fűfélék keverékét – termesztő mezőgazdasági termelők számára; 10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
PR\837708HU.doc
7/11
PE450.760v02-00
HU
INDOKOLÁS Fehérjenövény-hiány az EU-ban Az Európai Bizottság által a fehérjenövények ágazatáról nemrég közzétett jelentés* arra világít rá, hogy a fehérjenövények termesztése az Európai Unióban az elmúlt tíz évben számottevően csökkent. A fő száraz hüvelyesek termesztése – a szójababot kivéve – 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza. Ez a tendencia növeli az Unió jelenlegi, riasztó mértékű függőségét az elsősorban állati takarmány céljára felhasznált fehérjenövények behozatalától, és komoly veszélyt rejt magában, különösen az EU állattenyésztési ágazatára nézve, mivel a nemzetközi piacokon jelentősen nőtt az áringadozás. *(Az LMC International jelentése). Az EU teljes fehérjenövény-termesztése jelenleg az Unió szántóterületének (a gyümölcsöket és zöldségeket nem számítva) csupán 3%-át foglalja el. Az ágazatnak 1978 óta nyújtott állami támogatás ellenére a száraz hüvelyesek termesztése – amely az 1980-as években átmenetileg növekedett – 2008-ra ismét nagyjából egymillió ha-ra csökkent. Évente több mint 40 millió tonna növényi fehérjét, nagyrészt szójabab- és kukoricaglutén-takarmányt importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti. Ami a növényi fehérjék EU-ba irányuló behozatalának hátterében álló külföldi földhasználatot illeti, ez az EU szántóterületének tíz százalékát, vagyis 20 millió hektárt tesz ki. A hiány történeti okai és ennek következményei A fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya a korábban megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a Blair House megállapodás) eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték az olajos magvak és fehérjenövények EU-ba történő vámmentes behozatalát. A fehérjenövények termesztése ezért komoly versenyhátrányba került, és ennek megfelelően rohamosan csökkent. A mezőgazdasági termelők és a helyi feldolgozó vállalkozások elveszítették a fehérjenövények iránti érdeklődésüket, és elvesztették az ezek termesztésével és értékkel való felruházásukkal kapcsolatos gyakorlati ismereteiket is. A nemesítők abbahagyták a betegségekkel szemben ellenálló és nagy hozamú fajták nemesítését. Az e területet érintő európai kutatás szintén jelentősen csökkent, tükrözve a vetőmagok és a technikai háttér iránti alacsony keresletet. Az EU fokozatosan szünteti meg a fehérjenövényekhez, valamint a lucerna és más hüvelyes takarmányok szárító létesítményeihez nyújtott támogatást. A legaggasztóbb az, hogy a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó részeként végzett termesztésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalat Európa-szerte veszendőbe megy, beleértve a gazdaságban végzett kiválogatást, tárolást, feldolgozást, illetve a gazdaságban állati takarmányként történő felhasználást. Végezetül pedig az olajtartalmú és fehérjenövények kereskedői is jelenleg teljes mértékben a fehérjenövények behozatalára összpontosítanak, és kevés érdeklődést mutatnak a hazai termelés iránt. Az EU fehérjehiányának csökkentése – a KAP reformjának fontos eleme Az Európai Bizottság és a tagállamok felhívták a figyelmet a hazai fehérjenövények kiegyensúlyozottabb ellátásának és fogyasztásának előnyeire, mindezt az új kihívásokra – például az éghajlatváltozásra, a mezőgazdaság biológiai sokféleségének csökkenésére, a talajok kimerülésére, valamint a felszín alatti vizek szennyezésére és a világpiacon a mezőgazdasági termékek árának ingadozására – válaszoló integrált stratégia részeként. A PE450.760v02-00
HU
8/11
PR\837708HU.doc
fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása komoly előnyökkel jár az agrár-környezetvédelem, valamint az éghajlatváltozás enyhítése terén. Ami az éghajlatváltozást illeti, a hüvelyes fajták – mint a takarmányborsó, a disznóbab és a lóbab, a csillagfürt, a lencse, a csicseriborsó, de a lucerna és a herefélék is – a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése révén jelentősen csökkenteni képesek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és így a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását hektáronként és havonta akár 100 kg N mennyiséggel csökkentik. Ha a vetésforgóban nagyobb a fehérjenövények aránya, javul a talaj termékenysége és szerkezete, a tápanyagok tárolása, valamint a következő növények egészsége. A fű- és herefélék állati takarmány céljára termesztett állandó keverékei és a gabonafélék és fehérjenövények keverékei jobb talajborítást biztosítanak, és így csökkentik a tápanyagok felszín alatti vizekbe és folyókba mosódását, valamint jobb feltételeket teremtenek a méhek és más beporzó rovarok számára. A kiterjesztett vetésforgó csökkenti a növényvédelmi beavatkozások szükségességét, és hozzájárulhat a vadon élő és termesztett növényfajok és -fajták sokféleségének megőrzéséhez. Fehérjenövények és kibővített vetésforgó – csökkentett termesztési költségek és nagyobb környezeti előnyök A hüvelyes növények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása csökkenti a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának szükségességét, ami a termesztés során nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, hanem a mezőgazdasági termelők számára a teljes előállítási költséget is csökkenti. A növekvő nyersolajárakra mutató globális tendencia mellett a mezőgazdasági erőforrások, ezen belül az üzemanyagok költsége is folyamatosan nő. A fehérjenövényeket tartalmazó vetésforgó csökkenti a talaj kezelésével járó üzemanyagfogyasztást, mivel a humusztartalom és a talaj nedvességtartalma jobban megmarad, és kevesebb művelésre van szükség. Az Európai Parlament által közzétett új keletű tanulmány (PE 438.591) és a francia kormány fenntartható fejlődéssel foglalkozó francia bizottságának tanulmánya (2009. december, 15. szám) becslése szerint Franciaországban akár évi 100 millió EUR összeggel csökkenhet a műtrágyák alkalmazásának költsége. Röviden tehát a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó keretében végzett termesztésére nézve az említett tanulmányok az alábbi előnyöket határozták meg: nagyobb mértékű nitrogénmegkötés, kiegyensúlyozott C/N arány kialakítása a talajban és a humusztartalom javítása, a növényvédő szerekkel végzett kezelések és a gyomirtók alkalmazásának csökkenése a kevesebb növénybetegség és gyomosodás következményeként; jobb talajszerkezet. A fehérjenövény-termesztés és az összetett takarmányok minősége A fehérjenövények takarmány-előállításban történő felhasználásának hatékonysága erősen függ a különböző növények esszenciálisaminosav-tartalmától és az összetett takarmányok összetételétől. Jelenleg a szójababról tartják úgy, hogy összességében a legnagyobb mennyiségben tartalmazza ezeket az aminosavakat, a tápanyagok igen jó egyensúlyával, különösen a sertés- és baromfitenyésztés számára. Manapság ezért az összetett takarmányok szójatartalma 50% körül van, a tojástermelés és a baromfitenyésztés pedig szójababon alapul. A sertés- és baromfihús termelése esetében az összetett takarmányok szójatartalma 28, illetve 21% körül mozog. A behozott szójabab és más, nem hazai előállítású állati takarmányok helyettesítésének lehetőségei nagymértékben függenek a mezőgazdasági termelőknek e növények termesztéséhez nyújtott új ösztönzőktől, valamint az állati takarmánnyá történő feldolgozás megfelelő infrastruktúrájától. Az Európai Bizottságnak ezért meg kell vizsgálnia a PR\837708HU.doc
9/11
PE450.760v02-00
HU
lehetőségeket a kutatás, a vetőmag-kiválogatás és forgalmazás, valamint az e növények adott gazdaságban végzett takarmány-előállítást szolgáló termesztésével, tárolásával és felhasználásával kapcsolatos ismeretek jelenlegi alacsony szintjének leküzdésére. Egyedi támogatás, kutatás, ismeretterjesztési szolgáltatások és képzés Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők számára új ösztönzőket nyújtsanak ahhoz, hogy gabonákkal és olajos magvakkal és ezek melléktermékeivel együtt fehérjenövényeket termesszenek és használjanak fel, a KAP reformjának horizontális intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek nem meghatározott növényre vonatkozó támogatást nyújtanak, hanem ösztönzik az új kihívásokra reagáló gazdálkodási gyakorlatokat, ugyanakkor leküzdik az Unióban tapasztalható fehérjehiányt. A 73/2009 rendelet 68. cikkét több tagállam a fehérjenövények termeléséhez nyújtott egyedi támogatásra használta fel, az agrárkörnyezetvédelmi gyakorlatokhoz való hozzájárulásként. E lehetőségnek azonban EU-szerte alkalmazott gyakorlattá kell válnia az új kihívásokra való válaszadás érdekében. A Bizottságnak mérlegelnie kell a legalább négy különböző növényből álló és legalább egy fehérjenövényt tartalmazó, kötelező vetésforgóhoz kötött kiegészítő támogatást, valamint a nem megművelt állandó legelőterületekhez nyújtott megnövelt támogatást, beleértve a meghatározott fűfélékből és hüvelyesekből álló takarmánynövény-keverékeket is. Ezek az intézkedések nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentenék, hanem hozzájárulhatnak a növények és állatok jobb egészségéhez is. A Bizottságnak a vidékfejlesztési programok részeként mérlegelnie kell a fehérjenövények tárolását, tisztítását és a gazdaságban történő feldolgozását szolgáló regionális, helyi vagy a gazdaságban található létesítményekbe történő beruházáshoz nyújtott egyedi támogatást is. Szintén nagyon fontos a kutatás és a vetőmagtermelés jelenlegi hiányaira – ezen belül a jobb ismeretterjesztési szolgáltatások szükségleteire – irányuló tanulmány elvégzése, valamint a kutatási programokra vonatkozó decentralizált megközelítés mérlegelése, amely figyelembe veszi a mezőgazdasági termelők helyi ismereteit és a fenntartható gazdálkodási rendszereket. Bizottság esetleg mérlegelheti a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság mezőgazdasági kutatási egységének visszaállítását is. Az állati fehérjék és a növényi fehérjék előállítása közötti megfelelőbb egyensúly felé haladva A fehérjenövények igen nagy százalékát jelenleg állati takarmány céljára termesztik, a nagy magvú hüvelyesek emberi fogyasztása ugyanakkor folyamatosan csökken az EU-ban. Ami a globális élelmezésbiztonság tevékeny előmozdításával és az éghajlatváltozás elleni tevékeny küzdelemmel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokat illeti, a jövőbeli mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikának nemcsak az állati fehérjék és növényi fehérjék kiegyensúlyozottabb előállítására kell törekednie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és a tápanyagok vizekbe mosódásának csökkentése érdekében, hanem arra kell ösztönöznie a fogyasztókat, a közbeszerzési hatóságokat és az élelmezési szolgálatokat, hogy kiegyensúlyozottabb, fokozottabban környezetbarát és változatosabb élelmiszereket válasszanak az étrendjükben. A Bizottságnak ugyanakkor jogalkotási kezdeményezéseket kell tennie az élelmiszerlánc során keletkező élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében, beleértve a vágási melléktermékeket és a konyhai hulladékot, amelyek felhasználása vagy ártalmatlanítása még mindig nincs megfelelően szabályozva. A Bizottságnak ezen a területen határozottan kell alkalmaznia az elővigyázatosság elvét, de az új kihívásokra tekintettel jogalkotási kezdeményezéseket is tennie kell az élelmiszer-hulladék csökkentése, valamint az PE450.760v02-00
HU
10/11
PR\837708HU.doc
állattenyésztés és a növénytermesztés általános egyensúlyának javítása érdekében.
PR\837708HU.doc
11/11
PE450.760v02-00
HU