mert csak. A Békéscsabai Városi Diákújság szeptember-október

... mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2010. szeptember-október

2010. szeptember–október

Programok Minden szombaton Ificasino Retró Party! Helye: Ificasino (Ifiház I. emelet), Derkovits sor 1. Tel.: 20/965-60-81 E-mail: [email protected] Csabai Kolbászfesztivál Helye: Városi Sportcsarnok Szervező: Csabai Rendezvényszervezés Kft. Tel./Fax: 66/449-725 E-mail: [email protected] www.kolbaszfesztival.eu Időpont: 2010. október 28–31. Stefan Buban szlovák festőművész kiállítása Helye: Munkácsy Mihály Múzeum, Széchenyi utca 9. E-mail: [email protected] www.munkacsy.hu Időpont: 2010. szeptember 24. – október 31.

MÚZEUMOK ŐSZI FESZTIVÁLJA - Nagy rajzolás Helye: Munkácsy Mihály Emlékház, Gyulai út 5. Tel.: 66/442-080 E-mail: [email protected] www.ifihaz.hu Időpont: 2010. október 10. 30Y koncert Helye: Békéscsabai Kulturális Központ (Ifiház), Derkovits sor 1. Tel.: 66/449-222 E-mail: [email protected] www.ifihaz.hu Időpont: 2010. október 15. Fajó János Munkácsy-díjas festőművész kiállítása Helye: Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria Időpont: 2010. október 15. – november 10.

Polgárosodás című kiállítás a Munkácsy Múzeumban Helye: Munkácsy Mihály Múzeum 2010. október 15. – 2011. január 20. Mesevilág sorozat II.: Vendég Pályi János bábművész Helye: Ibsen Kulturális Központ, Andrássy út 1. Szervező: Napsugár Bábszínház Telefon/Fax: 66/441-249 E-mail: [email protected] Időpont: 2010. október 16. 15.00 Quimby koncert Helye: Békéscsabai Kulturális Központ (Ifiház) Időpont: 2010. október 22. Csuba Anita, Krajcsó László, Lovas Gábor és Nógrádi Csilla kiállítása Helye: Jankay Galéria, Andrássy út 37-43. (Csaba Center III. emelet) Tel.: 66/524-656 E-mail: [email protected] www.jankay.hu Időpont: 2010. szeptember 17. – október 13.

„Autók a tenger felé” Olaszország. Más ország. Más érzés. Olyan érzés, amire azt mondta, hogy „Igen, ez hiányzott!”. Akkor és ott teljesnek érezte magát. Nyugodt volt és csak arra tudott gondolni, ami elterült előtte: a szántóföldek, a városok, a kanyargós utak és a hegyek. Nem csak magát érezte teljesnek, hanem azt a világot is, amiben élt. A saját világát. A felhők fehérebbek voltak, a fű pedig sokkal zöldebb, és most a fejében lévő hangok sem ordítottak. De elgondolkodott rajta, hogy mindez csak átmeneti, hiszen csak elsuhant a táj mellett. Ő elment, de azok nem mentek utána. Csak egy pillanatra látta őket. Visszafordulhatott, visszanézhetett az ablakból, de csalódott, mivel a vidék egyre csak távolodott tőle.

Szerette volna újra átélni azt az érzést, de rájött, hogy azok csak másodpercek voltak, a múlt másodpercei. Viszont nem értette, hogy miért múlt el, miért van vége annak, ami jó, és miért ennyire kanyargósak az utak. Tudta, hogy nem állhat meg, hogy tovább kell mennie. Még egy ideig sajnálta, hogy nem láthatja többet azokat a várakat, és az út mentén üldögélő öreg néniket, akik csak nézték az elrohanó, fáradt turistákat. Később belátta, hogy ő nem ülhet le, és nem bámulhatja az embereket, mert neki még csak most kezdődik el az élete. Az az időszak, amikor a saját lábára kell állnia, döntéseket kell hoznia, főznie kell és egyedül takarítania az egész lakást. Persze akkor még csak jövőként gondolt rá, ami olyan hamar eljön, hogy

észre sem veszi: mindaz, amit eddig hallott és látott, már a múlté. Aztán ment tovább azzal a reménynyel, hogy talán a felhők nem fognak befeketedni felette. Sipos Lidi


Ha október, akkor VIP Milyen változások lesznek az idei VIP-en a korábbiakhoz képest? Ezúttal számítunk a szervezésben azokra az öregdiákokra is, akik ugyan júniusban már befejezték a középiskolát, ősztől is Békéscsabán tanulnak, vagy dolgoznak tovább. Ez számukra is remek lehetőség arra, hogy kamatoztassák mindazt a tudást, amit korábban megszereztek a sikeres szekcióvezetéshez. 1998 óta szervezed a VIP-et. Nem túl megterhelő ez számodra? Egyáltalán nem. Noha a határidőket nehéz betartani, igazság szerint az Ifjúsági Parlament lebonyolítása nagy mértékben múlik a diákokon, akik koordinálják a szekciók működését. Sosem volt fárasztó számomra ez a munka, sokkal inkább jelent kihívást. Jó látni, ha a gyerekek élvezik az itt töltött időt. Szeretném, ha minél többen érkeznének céltudatosan, saját elhatározásukból a

A tizenkét éves múltra viszszatekintő Városi Ifjúsági Parlament idén is megnyitja kapuit az érdeklődő diákok előtt. A rendezvényt ezúttal október 13-án bonyolítják le az Ifiházban. Néhány héttel a várva várt kezdés előtt a VIP szervezőjével, Zsótér Máriával beszélgettünk.

VIP-re, és nem csak azért, mert küldték őket, vagy mert el akarják kerülni az aznapi dolgozatot. Néhányan mégis pusztán jó ürügyet látnak a VIP-ben az iskolából való lógásra. Nem hátráltatja ez a munkát? Nem. Igyekszünk elkerülni az ilyesmit, de úgy gondolom, számukra is hasznos lehet az a fajta csoportos munka, amivel itt találkoznak. Gyakran ők is évekre elkötelezik magukat a VIP mellett. Vannak, akik ötödikes korukban kezdenek el járni, de még húszévesen is látom őket ezeken a napokon. Ezek szerint pozitívak a visszajelzések. Abszolút. A résztvevőktől beérkező értékelőlapokon még egyszer sem találkoztunk igazán komoly kritikával. Ennek talán az az oka, hogy ti, fiatalok könnyebben megbirkóztok az olyan problémákkal, amelyek egy felnőttet valóban zavarnának. Kovács Gergő, Szurovecz Illés

Kötelezok röviden Nem, nem közhely, még mindig fontos. Mindannyian ismeritek már, sokan biztosan szeretitek őket, de a többség nem rajong értük; mégis minden évben a nyakatokba zúdul. Ki így, ki úgy oldja meg: elolvasni, elolvasni röviden, nem olvasni. Kezdjük talán onnan, hogy mi is az értelme ezeknek a bizonyos „kötelezőknek”? Miért kell nekünk elolvasni kötelezően ezt és ezt a művet, miért ne olvashatnánk azt, amit szeretnénk? Az a lényeg, hogy olvassunk, nem? Nem. Olvasni persze jó dolog, de nem véletlen, hogy néhány alkotást mindenkinek egyedül kell átélnie. Az irodalom tanárnőm szerint minden mű kétszer születik meg. Először, amikor az író papírra veti, másodszor, amikor az olvasó, azaz Te befogadod azt. Vétek kihagyni ezt a befogadást. Ezek a művek mellesleg nem ellenünk irányulnak, nem azért találták ki a tanárok, hogy megbosszulják az órai facebook-ozást, és még csak a

szülőkkel történő összeesküvésről sincs szó. Egyszerűen hozzátartozik az alapműveltséghez. A szorzótábla sem kívánságműsor. Ráadásul a Szent Péter esernyőjétől kezdve a Rómeó és Júlián át a Bűn és bűnhődésig mindegyik olvasmány külön élmény annak, aki egy kicsit hagyja magát, és nem tiltakozik foggal-körömmel. De a természettudományok kedvelőinek sincs mentség: sokkal könnyebb úgy tanulni egy irodalmi műről, hogy azt előtte már elolvastuk. Tanulni pedig hát kell, ez kétségtelen. Akkor miért ne könynyítenéd meg ezzel a saját dolgodat? Azután itt van még a tanárok kedvence: a Kötelezők röviden című sorozat. Hasznos ugyan, de nem helyettesítheti azt a szépséget, izgalmat, katarzist, amit az eredeti mű rejteget számunkra. Arra azonban jó, hogy később felfrissítsük az olvasottakat. Tehát ne feledd, olvass minél többet, de azt a néhány kötelezőt se hagyd ki! És nem, egy magyartanár sem bérelt fel engem. ☺ Kovács Gergő


SZINezo, avagy Tisza-parti ereszd el a hajam SZIN előtt

Zsongásban vagyok. Készülök, várok, tervezek, izgulok és minden, ami ilyenkor szokás. Átfut a hátamon a hideg, ha arra gondolok, hogy már csak egyet kell aludni és irány Szeged. Vajon milyen lesz? Mint a Sziget? Nem hiszem... Csak olyan, mint a 25%-os baracklé. Valami íz van benne, csak azért, hogy ne ásványvíznek hívják. Szóval ebben is lesz valami íz. Valami turpisság, valami, amitől fesztivál a fesztivál. Számítok egy kis koszra, egy kemény polifómra, és sok-sok érdekes emberre. Na meg persze jókedvre, jó koncertekre, szép estékre, Tisza-partra, nevetésre, bogarakra, fákra, szelektív hulladékgyűjtésre, nájtmúvira, pénztárnál sorban állásra. És sok egyéb kellemes és kellemetlen élményre, amit otthagyunk és jövőre, mikor visszatérünk, nosztalgiázunk.

SZIN után

Azt a mindenit! Ezt tetszett! Most már tudok válaszolni a kérdéseimre, és biztosan állíthatom, hogy nem olyan, mint a Sziget. Közel sem olyan! Extázisom a Sziget után legalább két hétig tartott, most csak kis extázis van, mert a fáradtság minden jó és rossz érzést elnyom. Bogárral nem találkoztam, Tiszával igen, és jelentem: hideg, koszos és vizes. A nájtmúvíról lemaradtunk. A sátrunkat sikerült két fa közé a homokba állítani, ahol 8 órán keresztül sütötte a nap. Így aztán reggel 9-kor már hajlott a csoki, délre elkészült volna a párolt zöldség. A kaotikus állapotoknak köszönhetően nappal a sátor közelében sem jártunk, este a koncertek és a silent disco csábítóbb ajánlatnak tűnk, mint a kemény polifóm. Apropó silent disco...Tényleg vicces. Főleg, mikor csak azt hallom, hogy a tömeg énekel. Csak úgy magában, semmi zene. Benne lenni is jó, igaz a mozgást egy kicsit megnehezíti a fülemen a két sárga gumó, de a zene mindenért kárpótol. A zene... A több tucat koncert a kedvenc zenészeim előadásában, mintha csak a playlist-emet hallgatnám. Csak az élmény többszörös, a tömeggel együtt ugrálva énekelni, hogy kisgyerek voltam akkor, mikor ketten a

szobában játszottunk, és a szívem egy rántott hús, de azon a bunda nem finom, hogy nagyon sajnálom, de itt soha nem lakott ilyen személy, pedig ismerős a terület és hangos a porta. És mikor azt hittem, minden tökéletes, jött a biztonsági őr srác és aznap harmadjára ellenőrizte a karszalagunkat. Ilyenkor mindig elgondolkoztam: enynyire rosszarcúak vagyunk? Ezt nem derítettem ki, de azt igen, hogy már nagyon unja. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem nézünk ki karszalaggal üzletelőnek, ő csak a munkáját végzi. Érthető. A bejáratnál álló biztonsági őr is csak a munkáját végezte, mikor kipakoltatta telefonnal teli zsebemet, bicskát sejtve benne. Aztán egy grimasszal tovább engedett, hogy bedobhassam az elemgyűjtőbe a lemerült elemeimet. A zöld rendőrség fülön csípett és kaptam egy piros pontot. Ha re:pohár visszaváltásomat, szelektív hulladékgyűjtésemet is észrevették volna, kaptam volna egy fás pólót, mert ügyesen, okosan és környezettudatosan fesztiválozok. De mivel nem, így szereztem magamnak egy másik fásat, csak mert nincs SZIN fa és környezettudatosság nélkül. Jövőre ugyanitt, veletek! Gedó Nikoletta


Velem ez úgysem történhet meg... Mindannyian átéltük azt a korszakot, amikor a tini magazinok színes oldalait nézegetve kíváncsian olvastuk el a Levelek című rovatot. Ezeken az oldalakon megtalálhattuk a szülőkkel való konfliktussal rendelkezőket és a csalódott szerelmeseket egyaránt. A leveleket és a tanácsokat érdemes is elolvasni, A terhesség-megszakítás a terhesség tizedik hetéig végezhető el, ekkor a magzatnak többek között körmei vannak, tud ásítani, elkezdenek fejlődni a csontjai. Középiskolás korban azonban egyre gyakrabban keresnek rá az interneten az abortuszra, sok esetben nem biológia órára készítendő kiselőadáshoz. Sokszor hallhattuk már, hogy idős dohányzók vannak, öreg drogosok nincsenek. Állítólag a tiltott gyümölcs mindig édesebb, de ha az emberek

hiszen ha mással megtörtént, tanuljunk a kárán, így velünk úgysem fog megtörténni. A világ szép lenne és vidám, ha ez valóban így történne. Ám mindig van a dolgoknak egy másik oldala. Mi történik akkor, ha az a másik ember… valójában én vagyok? Sajnos, meg is történik. Nem kívánt terhesség, drog, alkohol.

többségét nézzük, inkább az életük a cukormázasabb (ahogy mondjuk: a puncspogácsán). A legszebb, ahonnan a fentiek gyökereznek, az éjjeli szórakozóhelyek. Néha lehet látni egy-két idősebb férfit, akik lemennek a közeli kocsmába meginni egy sört, ám sajnos nekik – öreg csontjaik vannak már, meg a reuma – nem jut hely, mert a nyolcadikos (jó esetben 13-14 évesek) elfoglalják az összes asztalt. Itt felmerül a kérdés: mit keresnek ilyen fiatalon éjszaka egy kocsmában? Egyáltalán hogyan engedték el őket a szüleik? Minden bizonnyal nem azt mondták nekik, hogy kocsmatúrára mennek, inkább tanulmányi kirándulást, vagy valami mást találtak ki. Vagy ki tudja. Végezetül csak ennyi jut az eszembe: bezzeg az én időmben… ami három éve volt. Így, 18 évesen csak a háziorvosomnál nem érzem

magam öregnek, mindenütt máshol igen. Mondjuk játékboltba nem túl gyakran járok. Minden embernek megadatik az, hogy éljen, küzdjön az álmaiért, a boldogságért. Gondolkozik, van szeme, amivel látja az erdő zöldjét, a piros pipacsot, a vidám gyerekeket, és az életét olyan dolgokkal rontja el, mint a korai terhesség vagy drogok, alkohol, dohányzás. Mintha lenne egy másik élete: ha most elbukunk, van még egy lehetőség. Az élet viszont egyszeri és megismételhetetlen, két egyforma nincs belőle. Nem PIN-kód, hogy háromszor lehet próbálkozni. Az életben csak egyszer, a döntések pedig örökké szólnak. Ezért kell vigyázni, mikor mit választunk, mert nem mindegy, hogyan élünk és meddig. Slyuch Klaudia

Lelki fröccs Néha mindenki életében eljön az a pont, amikor teljesen kész van, amikor betelik a pohár. Ezt az érzést valami olyan váltja ki, amitől teljesen bestresszel az ember, egyszerűen megtelik lelkileg. Lehet ez a dolog egy egyszerű mondat olyasvalaki szájából, aki mindennél fontosabb, vagy csak egy gúnyos megjegyzés, esetleg egy rossz hírt közlő levél. Változó. Kinél ez, kinél meg amaz. Ekkor szükségünk van egy jó barátra, aki mellettünk van, vígasztal addig, amíg új erőre nem kapunk és megint szárnyalni nem kezdünk. E nélkül a személy nélkül mindannyian csak fél emberek vagyunk. Gondolhatjátok, hogy ez csak egy közhely, meg hogy ugyan miről hablatyol itt összevissza ez a lökött csaj; de ha jobban belegondolsz, nagyon is igazam van.

Mi csak a saját szemszögünkből látjuk azokat a dolgokat, amik sérelmet okoztak, de kell valaki az objektív véleményével, aki tisztán átlátja az egészet. Akkor is meg kell hallgatni a tanácsát, ha fáj, mert legbelül tudjuk, hogy igaza van, és amíg el nem fogadtuk a valóságot olyan rútnak, amilyen, addig nem tudunk továbblépni és megbocsátani. Addig ott lesz a tüske legbelül és fájni fog, égetni. Akármilyen nehéz is, de meg kell bocsátanunk. Lehet, hogy nem lesz többé olyan jó a viszony azzal, aki megbántott, de mégis mennyivel jobb harag nélkül gondolni rá. És még mindig van valaki, aki akkor is, továbbra is, hóban, fagyban, télen, nyáron ott lesz neked, hogyha szükséged van rá: a legjobb barát… ☺ Nyeste Eszter


Jelöltek a Garabonciásról Igaz, a Csabai Garabonciás napoknak már vége, de hatását még az elkövetkező hetekben is érezni fogjuk. Sőt, a jelöltek ezzel egy életre szóló élményt is szerezhettek, hisz nem állhatnak minden nap a sportcsarnok színpadán. Szerencsére a tengernyi teendőik mellett is tudtak ránk és a kérdéseinkre egy kis időt szánni.

CSAK: Milyen kapcsolatban állsz a többi jelölttel? Kiss Geri ((L)EGO): Eléggé jó kapcsolatban. A Rádió1-nek adott interjú alkalmával könnyesre röhögtük magunkat. Nagyon jó volt! CSAK: Mit éreztetek, mikor megkaptátok az első kampánycsapdát? Szabó Ábris (Cooltúra): Hát először is tudtam, hogy nem kell bepánikolni, de azért mindenki izgult. Mindenki hívta a szüleit. Marha nagy tolongások voltak és mindenki komolyan vette. Spák Patrik (Hőserő): Nagyon felidegesített, hogy fogalmam nem volt, mit kell csinálni, de közös erővel megoldottuk. CSAK: Mennyi időt tudtál magadra, a családodra fordítani a felkészülés során? Lehoczki Dani (FarmR): Pl. otthon fürödtem… :) Néha még aludtam is. Hát annyi időt tudtam magamra fordítani, hogy nyáron kb. heti egyszer elmentünk bulizni, míg korábban háromszor, négyszer... CSAK: A kampányfőnököddel milyen a kapcsolatod?

Bujáki István (Mali Buja): Nagyon jó, mert egy fantasztikusan kiegyensúlyozott lány, akire mindent rá lehet bízni. Hogyha valami olyasmit kellett elintézni, amit én nem tudtam, azonnal kiegészített. Továbbá természetesen egyben tartotta a stábot, ami nekem a legfontosabb. CSAK: Mesélj az ugrálós fiúkról! Csordás Ákos (SchoolBEG): Velük még osztálykiránduláson találkoztunk Egerben. Eléggé összehaverkodtunk és meghívtuk őket a mostani Garára. Végülis külsősként tudtak nekünk segíteni. CSAK: Milyen élmény volt esőben sátrat állítani? Novák Ernő (SuperNova): Hát a mi stábunk egy része felettébb élvezte, mert kicsit fesztivál-hangulatot adott a dolognak és úgy is néztünk ki. Egy baj volt csak, hogy lassabban haladtunk, de végül meglett minden. A Kemény jelöltjét – bokros teendői miatt – sajnos nem sikerült elérnünk. Sok sikert mindenkinek és köszönjük Garabonciás! Gedó Niki, Sipos Lidi


Elismerés az ifjúságot segíto pedagógusoknak Krupa Árpád és Sándor-Kerestély Ferenc az év kitüntetettje Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése 2010. szeptember 24-én tartott ülésén döntött a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetés adományozásáról. A határozat alapján Krupa Árpád, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium történelem szakos tanára, valamint Sándor-Kerestély Ferenc, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fizikatanára vehet át kitüntetést az ifjúsági területen végzett kimagasló szakmai tevékenységéért október 23-án. Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata még 2007-ben döntött arról, hogy ifjúságért kitüntetést alapít. Ennek megfelelően „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetés adományozható annak a személynek, aki a békéscsabai gyermek és ifjúsági korosztály fejlődését, problémáinak megoldását, kimagasló tehetségek gondozását, informális tanulását segítő, a gyermekek és fiatalok szabadidejének eltöltését értékteremtő módon szervező tevékenységét példamutatóan, kivételesen magas színvonalon, lelkiismeretesen, eredményesen, legalább öt éve folyamatosan végzi. A képviselők idén második alkalommal ítélték oda a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetést. Krupa Árpádot a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium nevelési-oktatási közössége javasolta a “Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetésre. 1986 óta tagja az iskola tanári karának; munkáját nem csak a történelem tudományának oktatása jelenti, pályája kezdetétől szívesen vállalta a fiatalok segítését. Hosszú idő óta dolgozik osztályfőnökként is, tanítványai sorsát az érettségi után is nyomon követi. Az 1990-es évek második felétől 2009. februárjáig volt a diákönkormányzatot segítő pedagógus, a kezdetektől nagy gondot

fordított arra, hogy az iskola diákjai sikeresen szerepeljenek a Csabai Garabonciás Napok rendezvényein. Az iskola diákközössége immár hatodszor adományozta neki az “Év tanára” címet, ami hűen tükrözi tevékenységének sikerét. Sándor-Kerestély Ferencet a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény terjesztette fel a “Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetésre. A tanár úr 25 éve dolgozik a pedagógus pályán, 2000. augusztus elseje óta a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára. A fizika oktatása mellett a kezdetektől a diákönkormányzat patronáló tanára; aktívan közreműködött az iskola hagyo-

mányos diákrendezvényeinek megszervezésében. Munkájának, személyiségének köszönhetően a diákság körében is megbecsülés és tisztelet övezi. Sándor-Kerestély Ferenc az elmúlt 10 évben is fontosnak tartotta és szorgalmazta, hogy az iskola diákjai megismerjék az erdélyi magyarság mindennapi életét, és ha kell, segítséget nyújtsanak a rászorulóknak. Az ifjúság és az ifjúságért dolgozó, fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára nagy jelentőséggel bír ez a kitüntetés. Országos szinten is kevés olyan település van, ahol ilyen magas rangon ismerik el az ifjúságért végzett munkát. A kitüntetéssel pénzjutalom, oklevél és egy békéscsabai diákok által készített képzőművészeti alkotás jár. Az elmúlt évben – elsőként – Zsótér Mária, a Békéscsabai Kulturális Központ Patent Diákirodájának vezetője, valamint Fodor József, a Csabai Garabonciás Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Csabai Garabonciás Napok főszervezője vehetett át kitüntetést az ifjúsági területen végzett kimagasló szakmai tevékenységéért. Hudák Regina


Brüsszelben Bartóknak Bartókot A főszezonnak vége, a fagylaltot árusítók szabadságon vannak. Az Andrássy úton a platánfák elsárgult levelei finoman koppannak a kőburkolaton, de a szélben még ott egy kis Garabonciás. A békéscsabai Bartók Béla Vegyeskar tagjait Brüsszelből hazaérkezvén ez a hangulat fogadta. Jároli Józsefné Erzsike nénitől érdeklődtem útjukról, élményeikről és egyéb érdekességekről. – Hogyan nyílt lehetőség arra, hogy eljussanak Brüsszelbe? – Kórustitkárunk, Rábai Györgyné ötlete volt, hogy Brüsszelben szerepeljünk. A fia a NATO-nál dolgozik, gyakran utazik hozzá, így a későbbiekben személyes kapcsolatot is ki tudtunk alakítani az ottaniakkal. Interneten megkerestük a Brüsszeli Magyar Intézetet, felajánlottuk nekik az Erkel hangversenyünket, ami március 15-én hangzott el a Tavaszi Fesztivál keretében az Ifiházban. Az intézetben ekkor már szerveződött a Gyuláról érkező Kohán György születésének 100. évfordulója alkalmából nyíló kiállítás, amelyhez Erkel születésének 200. évfordulója is jól kapcsolható volt, hiszen Erkel is Gyulán született. Műveiből Perlaki Attila karnagy állította össze a műsort. – Melyik volt az út legemlékezetesebb pillanata? – Nehéz ilyen pillanatot kiválasztani a rengeteg élményből. Mégis talán a teltházas hangversenyünk, hiszen felemelő volt énekelni Erkel dallamait, a Szózatot a kinn élő magyar közönség előtt. (A Szózatot nemcsak Egressy Béni, hanem Erkel is megzenésítette, de pályázatát nem adhatta be, hiszen a bíráló bizottságnak ő is tagja volt.) – Az útra két fiatal művész is elkísérte a Bartók Béla Vegyeskart. Miért esett rájuk a választás? – Nagy Szilvia opera tanszakon végzett friss diplomás, Kovács Gergely Tamás a zeneakadémista zongoraművész.

Mindketten a József Attila Általános Iskolába jártak, ahol én is tanítottam, Szilvinek osztályfőnöke is voltam. Már akkor nagyra becsültem tehetségüket. Örülök, hogy szereplési lehetőséghez juttattuk őket, büszkék lehettünk rájuk. – A vegyeskar honlapján olvasható egy fogadalom is. Végül sikerült a Brüsszelben állított Bartók Béla szobor előtt Bartók és Kodály Zoltán dalokat énekelni? – A fogadalmat teljesítettük: énekeltünk a Bartók szobor előtt. De sajnos kevesebben hallhatták énekünket, mint szerettük volna, mert a szobor a belvárosban, központi helyen, de egy kevésbé forgalmas, betonfallal körülvett, zártabb téren áll. – Milyennek találták Belgium fővárosát? – Az egymilliós, nyüzsgő főváros lenyűgöző volt. Lépten-nyomon parádéba, felvonulásba, ünneplésbe botlottunk. A régi és az új, a modern és a szecessziós épületek jól megférnek egymás mellett, mindegyik más, még lakóházban sincs két egyforma. De erről hosszasan mesélhetnénk... – Békéscsabán mikor hallhatjuk a Bartók Béla Vegyeskart? – A Munkácsy Múzeum Erkel kiállításának megnyitóján október 15-én, majd a Múzeumok Éjszakáján. Slyuch Klaudia


Eredet Az elsöprő sikert hozó Sötét lovag után Christopher Nolan idén nyáron az emberi elme legbelső bugyraiba kalauzolta el gondolkodni vágyó közönségét, újra bebizonyítva, hogy egy nyári, kasszasikernek szánt mozi is lehet átlagon felüli színvonalú. Nolan munkái mindig is komoly odafigyelést és agyműködést igényeltek, elég csak első filmjére, a Követésre vagy akár a Mementora gondolnunk. Az Eredet esetén szabdalt idősíkok és visszafelé mesélés helyett párhuzamos dimenziók között ugrálunk, amelyek az emberi agy öt különböző szintjét jelentik. Az extractorként (elmetolvajként) tevékenykedő főhősünk, Dom Cobb (Leo DiCaprio) a modern kor tolvaja, aki áldozatai fejéből álmok segítségével nyeri ki az értékes információkat. Ám egy különleges megbízatás alkalmával lopás helyett gondolatot kell elültetnie a célszemély agyában. Küldetése során azonban sötét múltjával, és saját elméjének elborult képzeteivel kell leginkább megküzdenie. Az „álom az álomban” jelenséget már többször megismerhettük irodalomórákon. Brit rendezőnk ezt toldotta meg néhány szinttel, komplex vázat adva ezzel az egyébként nem túl eredeti történetnek. Időnk azonban nem lesz

agyalni a hasonlóságokon, az Eredet ugyanis az első pillanattól kezdve az utolsóig leköti, sőt, gondolkodásra készteti a legkommerszebb nézőt is. Így aztán a Mátrixtrilógiából ismerős pillanatok eltörpülnek a vérprofi tálalás és a biztos kezű rendezés mellett, az unalomig ismert létkérdés pedig egy teljesen új megvilágításba kerül. A filozofikus mondanivalót ráadásul igen tetszetős köntösbe sikerült bugyolálni. Jó néhány jelenet garantáltan el fogja kápráztatni az Avataron edződött szemeinket. (Az összehajtott város vagy a robbanó utcai standok képei felejthetetlen látványt nyújtanak.) Szintén komoly pozitívum a színészi játékban tetten érhető abszolút hitelesség. DiCaprio-t idén már másodszor láthatjuk brillírozni a vásznon (Scorsese Viharszigetében is remek volt), Marion Cotillard szokás szerint kellemes jelenség, és Michael Caine-ben sem kell csalódnunk, nyúlfarknyi szerepét a tőle megszokott profizmussal hozza. Az Eredet legjobb párosát azonban kétségkívül Ellen Page és Joseph Gordon-Levitt alkotják. Előbbi szolidan bájos, visszafogott, utóbbi pedig egyenesen sziporkázó játékával kalandozik az elme szintjei között. Ritkán láthatunk olyan filmet, amelynél a mély mondanivaló és a grandiózus látványvilág egyszerre vannak jelen, sőt, e tényezők kiválóan meg is férnek egymás mellett. Christopher Nolan extractor módjára ültet el mélyenszántó gondolatokat a befogadó fejében, aki a játékidő alatt leginkább a pofás effektekre és parázs tűzpárbajokra fókuszál. A néző stáblista legördülését követően viszont akaratlanul is elkezd rágódni az e mozgóképes műremek által felvetett kérdéseken. Teszi ezt egészen addig, míg az előbb említett magvas gondolatcsírák egy újabb mozijegy vásárlására nem késztetik. Varga Ákos


Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, lesz egy birkám. Böbének fogom hívni. Lesz egy tyúkom is, őt nem nevezem el, mert csinálok majd belőle rántott husit, meg csirkepörit. Addig meg rántottát és bundás kenyeret eszem reggel, délben, este. Lehet, hogy lesz egy gyöngyösöm is. Az is csak dísznek, mint Böbe. Csak attól félek, hogy megkívánom szegény gyöngyöst. Még nem ettem gyöngyös húst, de nagyon kívánatosan tud szaladgálni az udvaron. Meg olyan szép! Nagyon tetszik. Lehet, hogy két gyöngyöst tartok majd. Az egyiket megeszem, a másikat meg csak nézegetem. Kecskét nem akarok, nem szimpatikus. Más „házi” háziállatot nem szeretnék. Elég a Böbe, meg a gyöngyösök és a tyúk. Majd kiülök a fűbe és etetem a birkát, közben nézem a naplementét, és azon gondolkodom, hogy csirkepöri helyett mi legyen a másnapi ebéd, mert megint nem lesz annyi lelkierőm, hogy giotin általi halálbüntetést mérjek szegény állatra. Így valószínű, hogy sokadjára is megkegyelmezek a tyúknak, és biocsirke helyett a húsboltban

veszek szárnyat, combot, mellét, meg farát, következő héten pedig elnevezem Etelkának a tollas állatot. Ha nagy leszek, lesz veteményesem is. Nem nagy, csak éppen pár zöldségnek, meg néhány gyümölcsfának való. És paradicsomom, jó sok! Meg paprika is lesz. Szeretem a lecsót. Jaj, meg karfiol és krumpli! Cukkinit is szeretnék, imádom a rántott cukkinit. Tököt nem akarok, az sok helyet foglal és szúr a levele. Az uborka is szúr, azt sem szeretnék. A kert végében málnás lesz, így láttam nagyszüleimtől. Ültetek barackfát; őszit és sárgát is. Az almát nem szeretem, a szilvát monília támadja meg, csak a baj van vele. Lesz spenót is, meg répa. Minden hétvégén spenótot eszem, Etelka meg tojja hozzá a főtt tojásnak valót. Micsoda idill! Ha nagy leszek, lesz egy házam is. Olyan kis takaros. Az utcáról nem lehet majd látni a fák miatt. Lesz szalonnasütő, meg a kutyának ház, lesz garázs is, ahol majd a lomokat gyűjtöm, hátha jók lesznek még valamire. Teraszt nem szeretnék, csak erkélyt és lila előszobát. Ebből nyílik majd a konyha, egy kis asztallal, narancssárga székekkel és nagy kamrával. A polcokat rogyásig fogom rakni baracklekvárral, paradicsomlével és cseresznyekompóttal. A konyhával szemben, a nappaliban a piros kanapé, a puffok és a kutyakosár szolgálják majd a kényelmet. Az emeletre egy meredek lépcső visz majd, a nagy, kék fürdőszobában fogok mosni és kutyát fürdetni. A hangulatos, nem túl nagy háló sötét mályvaszínű lesz, sok képpel a falon. A könyvespolcokon a fotóalbumok mellett sokszor olvasott kedvencek és be nem fejezett unalmas regények sorakoznak majd. Az erkélyen sok növény lesz és pókok, meg egy szék, hogy a tavaszi délutánokon kiülhessek. Üldögélek majd, lenézek az udvarra, megszemlélem a nagy fákat, a sziklakertet, a szalonnasütőt és a kutyaházat, közben pedig azon töprengek, hogy Böbét hova tegyem… Gedó Nikoletta


Csirke, törpe, örömlányok, avagy a Soerii & Poolek formáció Gondoltál már arra, hogy mekkora élmény lehet felfújható ördögvillával csápolni egy dalra, amely a híres-hírhedt női alsóneműt hivatott trágár szavak kíséretében elemezni? Bármi is a válasz erre a kérdésre, egy biztos: a titokzatos Soerii & Poolek banda új szintre helyezte a magyar alternatív zenét. Bámulatos az a marketing tevékenység, hogy a zenekar két alapító tagjáról vajmi kevés adat került nyilvánosságra. A két műanyagparókás, kötött pulcsis, rövidnadrágos fazon egyike Soerii, a másik értelemszerűen Poolek (nagyjából ennyi biztos), a többiek pedig igen jól ismert vendégművészek: Papp Szabi a Supernemből, Németh Juci, vagy épp Szűcs Krisztián. Egy internetre felkerült promo video tanúsága szerint Ua-Mua című bemutatkozó lemezük „lealázta a bolygót”. A korongon főképp elektronikus alapokra épülő számok találhatók gazdag effektezéssel, némi retro miliővel és elképesztően groteszk, idióta szövegekkel. A dalok értékét azonban az előadásmód, a koncertek hangulata érzékelteti igazán. Nincs is annál szebb, mint amikor egy csirkének öltözött srác stage diving-ol, vagy épp egy törpe hajt végre akrobatikus mozdulatsort, netán a közönség ugrik fel a színpadra együtt énekelni kedvenceivel. Az élményt pedig csak fokozzák a nézők között osztogatott felfújható állatkák és ördögvillák, valamint a félmeztelen örömlányok, akik meglepően jól mutatnak a színpadon.

Az album megjelenése után természetesen klipkészítésbe is belevágott a rendhagyó duó. Első videójuk az Elton John című slágergyanús szerzeményhez készült, melyben Papp Szabi vendégeskedik. A sokatmondó refrént („Elton John, ez így nem mehet tovább, Elton John, csak még egy éjszakát”) például amerikai zászló előtt éneklik, később pedig zöldre festett nők rohangálnak a dalban előforduló szavakkal a háttérben. A ’80-as éveket idéző effektarzenál pedig csak hab a tortán. Második klipjük, amely a Tanga című dalocskához készült, már a modernebb videotechnika vívmányait is kihasználja, gyors vágásaival extrém közelijeivel, brutális lassításokkal, és… legyen is belőle elég ennyi. ☺ Soerii & Poolek tehát rendesen felkavarta a magyar zenei piac állóvizét, komolytalan vállalkozásuk pedig lelkes és „értő” közönségre talált. Természetesen, a veszélyes anyag fogyasztása szigorúan 18 év felett ajánlott, kiskorúak esetén pedig durva lelki és fizikai sérüléseket is okozhat. Én szóltam! Varga Ákos

Néma összeomlás

Vége van. Hátrébb lép, diszkréten kezet nyújt, majd veszi a kalapját és eltűnik a távolban. Csöndben, minden külcsín nélkül pöckölte el az utolsó csikket, s amikor már igazán nem volt maradása, úgy döntött, visszavonul. Rutinszerűen, mert megtanulta már, hogy egy-

szer mindenen túl kell lépni. Olyankor az ember nagy levegőt vesz, befogja az orrát, behunyja a szemét, és...egyszerűen odébbáll. Némán, vonul a szemerkélő esőben, s csak néhány út menti, pislákoló lámpa segíti a haladásban. Méltósággal viseli az egyedüllétet. Ilyenkor nem gondolkozik. Rájött arra is, hogy olykor szükségtelen dolgoztatni az agytekervényeit, az élet a maga útját járja, saját kényekedve szerint. Tudja már, hogy nem mindig van beleszólásunk. Hogy nem mindig rajtunk múlik, hogy bizony kettőn áll a vásár. Elhagyatott, városszéli buszmegállóhoz ér, a tenyerébe lehel, miközben a járatok felől tájékozódik. Egy

órát kell várnia, de már ez sem zavarja. Leül. Miközben dideregve, kezét karba téve próbálja melegíteni magát, hagyja, hogy mégis elkalandozzanak a gondolatai. Megint rögtönzött önismereti tréningbe kezd, melyben minden szerepet ő játszik. Noha jól ismeri már magát, újra és újra le kell futtatnia magában ezen vég nélküli harcokat. „Én vagyok a hibás?” „Hol rontottam el?” „Vagy talán ő tehet róla?” „Nem ezt érdemlem!” Fényszórók gyulladnak a távolban. Felszáll. Jegyet vált, ameddig pénzéből futja. Megint minden érdektelen. Vége van. Szurovecz Illés


Viccek

– Doktor úr! A feleségem olyan ingerült, állandóan veszekszik, mindenbe beleköt. – Miért nem viszi el egy szép tengerparti nyaralásra? – Fölösleges lenne, elég jól úszik.

A székely paraszt bácsi befog a szekérbe, készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni: – Édes uram, hadd menjek már veled én is! – Nem lehet, asszony! – Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül! Elleszek én hátul a saroglyán is. A paraszt bácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába. A székely hátrafordul, és így morfondírozik: – Ej, pedig de szépen kérte...

Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét: – Drágám, eltűnt a mama, menjünk és keressük meg! A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas hímoroszlánnal néz éppen farkasszemet. A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének: – Uramisten, most mi lesz? – Semmi – feleli a vadász. Az oroszlán kereste magának a bajt. Hagyjuk, hogy másszon csak ki belőle egyedül!

Stábüléstol a szortelenítésig Interjú Szabó Ábrahámmal – Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy ti nyertetek? – Hihetetlen és feledhetetlen élmény volt. A bulizás is majdnem elmaradt emiatt, de azt tervezzük, hogy az egyik stábtagunknál fogunk hamarosan tartani egy hatalmas házibulit élménybeszámolókkal és emlékek felidézésével. – A diákpolgármesterség nagy felelősséggel jár, a megígért kampánycélt teljesítened kell. Mit tervezel, és mikor kerül megvalósításra? – A kampánycél megvalósítása nem merül feledésbe, a stábom tisztában van vele, hogy lesz még vele feladatunk. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy egy-két hét pihenési és tananyagpótlási időt adunk magunknak, aztán pedig nekiállunk

és szervezzük a programokat. Nem szeretnénk, hogy akárki is csalódjon bennünk. – Az iskoládban hogy fogadták a hírt? Hogy fogadtak téged? – Természetesen a legtöbben büszkék ránk és az iskolára, hiszen nagyon régen volt dobogón az Andrássy, az első helyről nem is beszélve. Diáktársaink és tanáraink egyaránt gratulálnak és támogatnak minket. Eddig is összetartó és diákéletben maximálisan helytálló iskolánk volt, de az idei évtől úgy gondolom, hogy a lehető legjobb lesz a hangulat az iskolában. – Hallottuk, hogy történt valami a lábaddal... – A lábam szőrtelenítése nyáron ötlött fel: stábgyűlésen mindenki a

lábamat simogatta, és nem a feladattal foglalkoztak. Ekkor mondtam, hogy ha ennyire vicces, akkor leborotválom, ha nyerünk. Ez úgy látszik, hogy ösztönzőleg hatott, hiszen most teljesen csupasz a lábam térdig. Maga a szőrtelen láb érzése sokak számára ismerős lehet, de nekem hihetetlenül furcsa és kellemetlen. Mert ha nem éreznék minden szellőt vagy vízcseppet a csupasz bőrömön, akkor nem lenne semmi gáz. Tuti, hogy többet sem fogadásból, sem öncélúan nem fogom leborotválni a lábam. Köszönjük Ábrisnak az interjút, és további sikereket kívánunk a céljai elérésében! Sipos Lídia

CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Gedó Nikoletta, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Sipos Lídia, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a [email protected] e-mail címen.

mert csak. A Békéscsabai Városi Diákújság szeptember-október

Recommend Documents