mert csak. A Békéscsabai Városi Diákújság február 30Y

... mert csak A Békéscsabai Városi Diákújság 2010. február

g san Far

Agó ra

30Y

:)

Programok - február “Ilyen tavasz csak egy volt életemben” 1849-2009 Kiállítás-sorozat az 1849-es tavaszi hadjárat emlékére Helye: Munkácsy Mihály Múzeum, Széchenyi utca 9. Tel.: 66/ 328-040, e-mail: [email protected] Időpont: 2010. február 28-ig Corneliu Tutu Band koncertje Helye: Békéscsabai Kulturális Központ Békési úti Közösségi Házak (Meseház) Békéscsaba, Békési út 15-17. Tel./Fax: 66/326-370 Időpont: 2010. március 5. XXXII. Városi gyermekrajz kiállítás Helye: Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba, Széchenyi utca 9. Megnyitó: 2010.március április 24. szombat Időpont: 2010. 6-28.

A Magyar Kultúra Napja „A

kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.” – szól a fogalommagyarázat. Nyilván nem véletlen, hogy kis hazánk immár huszadik éve ünnepel január 22-én: a kézirat tanúsága szerint ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon tisztázta a Himnusz kéziratát. Jeles dátum, meg kell hagyni. Fogadni mernék azonban, hogy tíz magyarból legfeljebb öt tudná megmondani, mikor is van nálunk a Magyar Kultúra Napja. Hiába szervez minden nagyobb város (igen, Békéscsaba is) színvonalas, szórakoztató

Scherzo - Zenés Színpadok Országos Fesztiválja Helye: Békéscsabai Kulturális Központ 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1. Tel.: 66/449-222 Időpont: 2010. március 12-14. Dirty Slippers koncert és Kontor Tamás akusztikus koncertje Helye: Békéscsabai Kulturális Központ Ifjúsági Ház 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1. Tel.: 66/449-222 Időpont : 2010. március 20. Danny Blue Show Helye: Phaedra Közéleti Központ, Irányi utca 10. Tel.: 30/577-8759 Időpont: 2010. március 11. 19:00

A rendszerváltáskor, 1989-ben nemes kezdeményezés indult nemzeti öntudatunk erősítése és hagyományaink, értékeink ápolása, megőrzése céljából. Bár talán még gyerekcipőben jár, néhány évtized és „piros betűs ünnep” is válhat belőle. Egy olyan nap, amelyen talán eszünkbe juthatna, hogy hova is tartunk: ez a Magyar Kultúra Napja.

és hasznos rendezvényeket, komoly érdeklődés és odafigyelés hiányában szélmalomharcba torkollhat ez a nemes kezdeményezés. Népzenei műhely, táncház, iparművészeti és fotókiállítás, műterem-látogatás… jobbnál jobb programok kerültek megrendezésre csak itt, megyeszékhelyünkön. Úgy gondolom, nem ártana jobban odafigyelni a Magyar Kultúra Napjára, szűk egy év múlva pedig ellátogatni erre a színes, hagyományőrző rendezvényekkel tarkított programsorozatra. Elvégre magyarok vagyunk. Varga Ákos

„EgészségIskola” A

z elmúlt napokban (2010. jan. 19-20-án) valami igazán váratlan történt városkánkban. Egy pályázatnak köszönhetően a budapesti Kék Pont Alapítvány és a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum közreműködésével négy suli (Kós, Zwack, Trefort, Kemény) diákjai kerültek abba a megtisztelő helyzetbe, hogy “rendhagyó” órákon vegyenek részt. Ezen modulok célja (költőien kifejezve), hogy az egészséges élet képét rajzolja fel a nebulókban trénerek segítségével. Ezek az órák kifejezetten csak diákoknak szóltak, eközben a pedagógusok az „EgészségesTanári”-ban beszélgettek az alapítvány működésének lényegéről, rövid történetéről, illetve betekintést nyerhettek abba, hogy mi is zajlik a csemetékkel ez idő alatt. A kezdeményezés 2006 óta van jelen hazánkban, ahol iskolán kívüli foglalkozásokat biztosítanak 14-18 éves ifjú titánok számára. Az órák kezdő eleme a film, melyre az egész előadás épül. A srácok egymással kommunikálva beszélik meg sajátos nézőpontjaikat a témával kapcsolatban. Apropó téma. Mindkét napon négy-négy címszó köré épült a nap. A ’Vásárlók hada’, a ’Menekülő ember’, a ’Pénzem világa’ és a ’Veszélyes elemek’, a ’Celeb telep’, ’Tulajdon tudatom’ és a ’Nemiségem története’ szekciókon nyitogatták ki a fiatalok az adott témákat rejtegető “ládikákat”, hogy belekóstoljanak valami teljesen váratlanba a fiatalok. Az „EgészségesTanári” modul vezetőjével volt lehetőségem beszélgetni, megtudtam, hogy nagyon élvezik, hogy így, az iskola falain kívül adhatják át tudásukat. „Ebben a szituációban kevésbé kötöttek mind az előadók, mind a diákok. Nagyon fontos, hogy a trénerek hitelesek legyenek és jártasak az adott helyzetben. Hamarabb nyílnak meg a gyerekek, hamarabb kezdenek el véleményt nyilvánítani, ha látják, hogy egy felkészült csapat munkája tükröződik vissza feléjük a „tanórákon”. – tudtam meg Dávid Ferenctől, az alapítvány koordinátorától. A nap végén a diákok visszajelzéseiből az is kiderült, hogy nem volt hiábavaló a nap, mindenki remekül szórakozott, miközben hihetetlenül sok mindent tanult a témákkal kapcsolatban talán saját magáról is. Reméljük, hogy legközelebb minden iskola csemetéinek lesz lehetősége belekóstolni az “EgészségIskola” foglalkozásaiba. Nyeste Eszter

Gyógyító apróságok Ilyenkor télen még nagyobb szükségünk van azokra a dolgokra, amelyek segítenek nekünk megelőzni, illetve kezelni egy-egy betegséget. Természetesen a gyógyszereket nem mellőzhetjük, de hogy a gyógyulás gyorsabb és hatékonyabb legyen, összegyűjtöttem néhány „sajátos gyógymódot”.

A csokoládé A csokoládé, vagy - ahogy gyakrabban említjük - a csoki híres arról, hogy elősegíti „boldogsághormonok” termelését. Bizony, néhány kocka a kakaós nyalánkságból és valóban helyre áll a közérzetünk. A csokinak emellett memóriajavító hatása is van. (Dolgozatok előtt ajánlott!) Sőt, brit kutatók szerint a barna édesség csökkenti a fáradtságot is. Úgyhogy ne feledjétek: „Napi egy csoki, és nem jön a doki...”

A mosoly Régóta tudjuk, hogy a mosoly nem kerül semmibe. Lehet, hogy ez a mondat közhelynek számít, de attól még igaz. Nekünk csak néhány másodperc jó érzés, másoknak viszont remény és gazdagság. Végtelen gazdagság egyetlen görbe arcvonás. Persze a mosoly jelentheti egy barátság, egy szerelem kezdetét is; de végződhet nevetéssel, sírással, öleléssel, vagy csak egy halk elköszönéssel. Mindig adhatsz és kaphatsz valamit a mosollyal. Nem több, de nem is kevesebb, csak egy mosoly. Használd ki az erejét, tényleg segít.

A csend A csend gyógyít. Csak egy-két perc belőle és minden rendbe jön. A semmibe vesző teljességben, a méltóságteljes csendben rendeződnek gondolataink, megnyugodhatunk. Nem kell feltétlenül sok időt csendben töltenünk. Álljunk meg néha, hunyjuk be a szemünket és merüljünk el benne. Éjjel az álom, nappal a csend hozza el a békességet, a pihenést. Éjjel több száz, nappal pár perc is elég: próbáld ki és keresd a csend hangjait. Kovács Gergő

Kiscsoportos Y „Nehezen kezdődő, tíz éves, kiscsoportos, havas zendülés”

Interjú a 30Y-nal

Y

Y Y

Y

Y

Bár nem voltunk túl sokan és az utakkal együtt csúszott a koncert is, mégis meghozta városunkba a hatalmas, hangulatos jelent a 30Y.

CSAK: Most lesztek tíz évesek. Mit terveztek és mit éreztek ennek kapcsán? Zoli: Érezni olyan sokat nem érzünk, inkább a térdünkben van benne ez a dolog. Elkezdtünk csinálni egy kedves visszaszámláló történetet: januártól decemberig minden hónapban megjelenítünk egy-egy évet a zenekar honlapján. Szerintem nagyon kalandos lesz, mert minden évhez készítettünk egy kisfilmet, illetve beszámolókat, amiket mi magunk írunk meg. De a közönségből is jó néhány ember van, akik szintén vállalkoztak erre a nagy feladatra, hogy kívülről megírják az ő 30Y-ukat. Ebből áll össze egy csomag, amire majd mi is rá tudunk csodálkozni, hogy mit jelentett a zenekar számára 2008, vagy akár a kétezres év. Mindenkinek meg van a maga szubjektív véleménye egy adott évről. Talán csak bemenekült egyszer az eső elöl egy kocsmába, ahol a mi zenénk szólt. Így valamilyen módon szerepet kaptunk az élete egy adott pillanatában. Zaza: Szerintem egyáltalán nem számítanak az évek, tíz év, vagy tizenkettő, tök mindegy. Az, hogy így öregszünk, az számíthat. A tíz év azért fontos, hogy megmozgasson bennünk olyan dolgokat, amik mellett alaphelyzetben elmennénk. Zoli: Szerintem többek között a tíz év azért jó kaland, mert egy csomó új dolgot kitalálhatunk még pluszba.

Y

CSAK: Éreztek-e fejlődést 10 év elteltével? Zoli: Általánosságban nem hiszek ezekben a fejlődési utakban. Semmiképp sem érdemes úgy elképzelni az emberi életet, vagy akár egy zenekarét, hogy az valamilyen x, y tengelyen lineárisan elképzelhető, tehát hogy valahonnan elindul és valameddig elér. Ez a fajta út nem létezik ebben az esetben. Hanem eltelnek veled az évek, de nem a szomorúsággal, vagy nem úgy, mint a hamvadó cigarettavég. Élvezed azt, ahogyan történnek veled a dolgok. Azok a történések, mint jelen idő, az egész életedre kihatnak. Például, amikor Békéscsabán játszik a zenekar, akkor abban a másfél-két órában nincs a jelen időn kívül más. Nincs bennünk az, hogy mi lesz utána, vagy mi legyen előtte, csak a jelen van. Mert ha a fejedben más dolgok is kavarognak, parázol vagy elkalandozol, akkor az a koncert nem jó, mert nem vagy jelen. Valószínűleg ez különbözteti meg a „haknistákat” az igazi zenészektől. Azt mondanám, hogy mi egy folytonos jelenben élünk és ez az, ami minket izgat. Egyébként persze nyilván jobban zenélünk együtt, mint 5 évvel ezelőtt, mert jobban ismerjük egymást, tanulunk egymástól, sokat tapasztaltunk együtt. De hogy ez fejlődés volna, hát én arról nem vagyok

Y Y

meggyőződve. Addig működik ez jól, amíg tényleg az a jelened és az életed részévé tud válni. CSAK: Milyen volt az utatok ma Békéscsabára? Már órák óta szakad a hó országszerte. Zaza: Szerintem - ezt az időjárást látva - ma délután háromkor Pécsen minden épeszű ember azt mondta volna, hogy inkább mondjuk le a koncertet. Ez lett volna a normális reakció. Zoli: De van egy zenekar, amelyik azt mondta, hogy „menjünk, aztán majd lesz valami”. Aztán persze nem indult az autónk. Gyakorlatilag 11-től próbáltuk beindítani, ami eltartott egészen háromig, de addigra már túl voltunk egy aksi-, meg zárcserén. Rövidzárlatos lett az autó és bezáródott a kulcs, tehát lakatost hívtunk, aki feltörte a kocsit… Aztán idefelé útközben eltört a hólánc is. Amíg javították a kocsit, mi iszogattunk, flippereztünk és vártuk, hogy legyen valami. De nem mondtuk azt, hogy akkor inkább menjünk haza és aludjunk. Mert nem gondolkodsz ezeken a megfejtéseken, alaptörvények vannak, mint hogy az író ír. Mert ha nem ír, akkor nem író. Ilyen primitív tételeink vannak az életre, azt hiszem. A zenekar is ilyen, hogy addig zenekar, ameddig zenél. Ha meg nem, akkor nem is létezik. Sipos Lídia, Tokai Sándor

a jövőhöz Február 15-e közeledtével ismét aktuálissá, napi témává válik a középiskolások körében a továbbtanulás kérdése, a végzősök pedig lázasan készülnek az érettségire, hogy aztán optimistán tekinthessenek a felvételi ponthatárok kihirdetése elé. Az érettségi, a főiskola, az egyetem, a gyermekkort és a nagybetűs Életet elválasztó képzeletbeli kapu átlépése azonban természetesen nem csak a közvetlenül érintett évfolyamot foglalkoztatja. A magyar felsőoktatási körülmények, a versenyhelyzet és megannyi egyéb tényező hatására a fiatalabb diákok az elmúlt években rájöttek: nem elég végzősként áttekinteniük, milyen területen szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az elvárások tájékozódásra, korábban meghozott döntésekre sarkallnak bennünket.

Januárban néhány barátom társaságában Budapestre utaztam az ELTE Bölcsészettudományi Karának nyílt napjára, hogy – a közös időtöltés és a vonatút adta élmények élvezete mellett – valamivel közelebb kerüljünk céljaink megfogalmazásához. Az ismeretszerzést, a tapasztalatgyűjtést sosem lehet elég korán elkezdeni, ahogy az ebből következő céltudatosság és határozottság is alapvető követelményként fogalmazódik meg a felsőoktatási rendszer elvárásainak tükrében. A tudatos tervezés legalább annyi bizonytalanságot szül, mint amennyit megold, e nélkül azonban nehéz felkészülni a folytatásra. Annak milyensége ugyanis jórészt a középiskolai évek alatt meghozott döntéseink függvénye, ám ezekhez a döntésekhez nélkülöz-

Unalomig ismételt témának számít életünkben az érettségi és a továbbtanulás. Sajnálatos módon azonban e lerágott csontnak számító, mégis oly sok változtatást megélt tárgy köré szerveződik jövőnk egy jelentős része. A nehézségektől korántsem mentes, bizonytalan út bejárása elkerülhetetlen, az erre való felkészülés pedig alapvetően saját elhatározásunkon múlik.

hetetlen a széleskörű tájékozódás a lehetőségek tárházában. Fontos tudnunk, hogy ez a tárház mindenki számára nyitott, tehát csak rajtunk múlik, élünk-e az általa nyújtott lehetőségekkel. Szurovecz Illés

Fagyott lelkek A hajnali fagy mozgatja a természet ecsetjét és fest vele virágot dérből az ablakokra. Az ég néhol vörös vagy mélykék. Lassú átmenetet nem képez semmi, csak az utca lámpái csalják meg a fáradt szemet. Az eget és a földet szinte egybefüggővé teszik a csillagok és a kóbor fények csillanása a havon. A faágakról a jég leolvad.

A mozgó világban az állandóság megfoghatatlan, múltidéző eszme. Minden változik, sorsunkat a perc írja. Az emberi kapcsolatok úgy változnak, mint a részvényárfolyamok: egyszer fent, egyszer lent. Azonban az emberekhez fűződő megítélés – érzelmek, hogy mit látunk a másikban – apró elemekből épülnek fel, melyek bár szilárdak, mégis a tettek és a szavak építő és egyben romboló ereje van rájuk a legnagyobb hatással. A félelem (az elemek megszűnésétől, a csalódástól) teszi lehetővé, hogy szívünk köré falat építve próbáljuk védelmezni önnön magunkat. A fájdalom vize ellepheti a romokat, a sérült falakat, sőt a közömbös-

ség januári hidegében könnyen be is fagyhat. De a tavasz majd leolvasztja a jeget. Vagy nem. Mert ami néha enged, de utána újra kemény jéggé válik, nem biztos, hogy valaha is újra napvilágot lát. Sokan úgy vélik, ha van fal, van ajtó is. Ha nem Rapunzel meséjét vesszük alapul, akkor ez így is van. De hogy a kulcs – már ha van, vagy egyáltalán lehetséges kinyitni a jégből bármit is – kinél köt ki, csak a hiten múlik. Valaki olyannál, akinek kezébe adjuk a lehetőséget azért, mert hiszünk benne még akkor is, ha nem is tudjuk, hogy a választott utunk hova vezet. Lehet, hogy akad egy csillag az éjszakában, amelyik megsúgja a választ. Ugyan az agy irányíthat, de csak a szív remélheti, hogy van egy

kulcs, ami majd kinyitja az ajtót. Az is lehet, hogy a kulcs éppen egy hajszárító, amely leolvasztja a jeget és minden dobbanás újra hallhatóvá válik. A táj, a csillagok, a múlt sziluettje emlékezetünkben, azaz minden más változik, de a fagyott lelkek kulcs nélkül állandóak. Slyuch Klaudia

Nekem ezt jelentette

,,Megrázkódik a táj, valami véget ér, valami fáj.” /Ákos/ Nem volt határvonal. Észre se vettem, hogy éjfél elmúlt. Hangtalanul, szinte észrevétlenül osontam át 2010-be és csak napokkal később vettem észre, hogy valami véget ért. Valami elmúlt, ami eddig annyira jó volt. Megijedtem. Hogyan tovább? Emlékképek sokasága tört rám a nyári táborról, a nagy beszélgetésekről, sok sírásról és még több nevetésről. Az új barátokkal töltött estékről, a családi nyaralásról, az írottkői elázós túráról és a rengeteg paradicsomról, amit ettem reggel, délben és este, délelőtt és délután, nap, mint nap. Féltem, hogy mi lesz velük. Hisz ami volt, elmúlt és semmi nem lesz már ugyanolyan. Én sem leszek ugyanaz, aki 2009ben voltam. Változom és változunk mindannyian. Aztán elgondolkodtam. Az, hogy a dolgozatra dátumként nem 12. hónapot írok, hanem 2-at, hogy a naptárt a falon megint lecseréltem, nem azt jelenti, hogy nem fog érni idén paradicsom, hogy nyáron nem fog sütni a nap, hanem azt, hogy ,,minden most kezdődik el, ahogy dobban a szíved” és azt, ami a tavalyi évedből kimaradt, ha ügyes vagy, most bepótolhatod. Gedó Niki

Mit adott ez az év? Visszatekintve olyan rövid volt, mintha a 365 nap az előző hét lett volna. Aztán hónapokra lebontva már egészen más a helyzet: mintha az egész világot, örömöt és bánatot, csalódást és megbocsátás, kihívást, győzelmet és kudarcot próbálnánk selyemsállal körülvonni, s örökké szívünkben őrizni; vagy egészen apróra csomagolva, hogy mindig velünk lehessenek. Mert többek vagyunk általuk. Nem csak egy film vagy könyv lehet benne, hanem bármi. Bármi, hiszen manapság minden megtörténhet. Egy lágy szellő az első randin, mintha a szerelmet hordozná magában, vagy reményteli pillantás a közönnyel szembeni harcban. Jól sikerült érettségi vagy vizsga. Másnap már harmatcseppnek tűnnek a zöld mezőn, de közelebbről vizsgálva egyre nagyobb lesz a jelentősége. Az évszám eggyel több lett most már: azt hiszem, az év ajándéka az, ha emlékezetes pillanatból is eggyel többet kapunk. Slyuch Klaudia

2 0 0 9 Előre nézünk és hátra. Hátra, hogy mit rontottunk el, előre, hogy mit csinálhatnánk máshogy. Mert igenis kaptunk egy újabb esélyt, még egy egész évet arra, hogy máshogy, vagy mást tehessünk. Szerencsére az emberek – többnyire – tanulnak a hibáikból, és remélhetőleg kétszer nem követik el ugyanazt. Vagy legalábbis törekednek a javításra. És ha mégsem si-kerül, akkor ott lesz rá a következő év, sőt egy egész élet. Itt most felmerül a kérdés, hogy mi is számít hibának. Az, amiről a többiek azt mondják? Vagy egyszerűen te magad nem tartod helyesnek? Utóbbi esetben egyértelmű, hogy nem követed el újra, hiszen magad miatt nem aka-rod. Első esetben viszont nem érted és nem tudod, hogy mit is gondolj. Most akkor változtass vagy ne? Ha neked jó volt, miért is változtatnál? Mások miatt? Így önmagában véve felesleges lenne figyelembe venni azt, hogy mások mit gondolnak, de ha számít az a másvalaki, akkor még egyszer meg kellene kérdezni magadban, hogy mit is tegyél. Szerencsére az évnek van jó oldala is. Újdonságok, amiket fel lehet fedezni, emberek, akiket megismerhetsz, de mindemellett új barátságokat is köthetsz. Lehetőségek, melyek kiabálva várják, hogy megragadd őket. Legyél nyitott és bátor. akiket megismerhetsz, de mindemellett új barátságokat is köthetsz. Ne félj az új dolgoktól, az új évtől, hiszen ha valamit elrontasz, lesz még lehetőséged kijavítani. Csak vágj bele, és valósítsd meg az álmaidat! Mert új év, új lehetőségek. Sipos Lídia

Idén nyáron a sok programom közti hézagot nem tudtam mással kitölteni, mint filmnézéssel, ezért ezt csináltam majd’ 2 hónapon keresztül. A „Másnaposok” című alkotás nyerte el a tetszésem legjobban, ami négy srácról szól, akik Las Vegasban ünneplik egyikőjük legénybúcsúztatóját, de az éjszaka nem úgy sikerül, mint gondolták… Az egész úgy kezdődik, hogy éjjel a férjjelölt utolsó facér estéjét ünnepelve “italozgatnak” a tetőn. Reggelre virradóra azonban azt tapasztalják, hogy a luxuslakosztály, melyben meghúzták magukat, romokban hever, tigris van a vécében, egy gyerek a gardróbban, egyikük foga hiányzik és Doug eltűnt… Indulhat a hajtóvadászat, hiszen vészesen közeledik az esküvő és a férj sehol. Bejárják egész Vegas-t, hogy fény derüljön végre a történtekre. Kiderül, hogy Stue feleségül vett egy vadidegen nőt (a gardróbban talált kicsi anyját) s kihúzta egyik saját fogát, hogy megmutassa milyen macsó ő valójában. Majd átmenetileg a börtönt is megjárják, mert elkötöttek egy rendőrautót. A saját kocsijuk csomagtartójából pedig meztelen kínai ugrik elő, hogy bosszút álljon az előző estéért. Ízelítőleg legyen elég ennyi. Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, azt javaslom, nézzetek bele. De figyelem, a rekeszizmok erősen fájni fognak a film végére. Nyeste Eszter

Legyen egy könyv, viszonylag késői. 2009 végén jelent meg Nick Cave új könyve, amely a Bunny Munro halála címet viseli. Külön érdekesség, hogy a zenész húsz évvel ezelőtti regénye óta egy sort sem írt, mostanáig. A sztori egy olyan pokoljárásról szól, ahol a kárhozathoz vezető út, ha nem is jó szándékkal, de kellemes benyomásokkal van kikövezve. Hősünk felesége halála után egyre süllyed, és mélybe rántja fiát is. Kontrasztként a borítón egy aranyos nyuszi díszeleg, valamint a rideg sztori mellé kapunk egy rózsaszín könyvjelzőt is. Nyári Imre

2009-ben bizony a mozikba is érdemes volt ellátogatni: rengeteg remek filmet láthattunk, legtöbbjüket világpremier keretében, vagy csak kevéssel az amerikai bemutató után. A tavalyi filmes termést jól érzékelteti az a tény is, hogy – főként a 3D technológiának köszönhetően – világviszonylatban jóval többen váltottak mozijegyet, mint az utóbbi években. Magam is sokszor moziztam 2009-ben, mégis egy filmet emelnék ki, amelyre többször is befizettem. A Becstelen Brigantyk az ex-videotékás Quentin Tarantino munkája feszes, agyafúrt dialógokkal, parázs akciókkal, történelmi fikciókkal, valamint tipikus QT stílusjegyekkel és karakterekkel számomra magasan a tavalyi év legkiemelkedőbb filmje. Öröm volt látni, ahogy a kicsit eszement Kill Bill, illetve a rendkívül öncélú Halálbiztos után Tarantino az arany középúton tartotta filmjét, amely ezáltal még kiforrottabb és egyedibb mű lett, mint azt elsőre bárki gondolta volna. Persze, tetszett még a District 9, az Avatar, az Adventureland, a Másnaposok és a Paranormal Activity is, de az előbbi filmet nálam egyik sem múlja felül a 2009-es felhozatalból. Hiába, ízlések és pofonok. Varga Ákos

Modern kultúra a belvárosban: épül az Agóra! 2011-től veheti használatba Békéscsaba lakossága a túlnyomórészt uniós forrásból megvalósított Agórát, mely az Ifjúsági Ház és Általános Társaskör alapjain épülve 21. századi viszonyokat teremthet a szórakozás és a művelődés terén. Több mint egymilliárd forintot nyert Békéscsaba az új, európai színvonalú, többfunkciós kulturális központ létrehozására. Az Agóra projekt idén tavasszal veszi kezdetét, a munka első fázisában pedig a jelenlegi Békéscsabai Kulturális Központ (korábbi nevén Ifiház) részleges bontására kerül sor, mely a tervek szerint 2010. május - júniusára fejeződhet be. A kisebb belső átalakítások és változtatások mellett hamarosan búcsút inthetünk a nagyteremnek, illetve a terasznak is. A jelenlegi épület meghosszabbításaként egy kétszintes, teljesen új épületrészben kap majd helyet az Ificasino, illetve a kiállítóterem. Az újjáépült Békéscsabai Kulturális Központ területe ennek megfelelően jelentősen meghaladja majd az Ifiházét, a csendes, nyugodt szórakozást pedig az autós forgalom elől lezárt Derkovits sor segíti majd elő. A

tényleges építkezés így összesen 12 hónapot vehet igénybe, melynek keretében létrehoznak egy multifunkciós termet, valamint egy hangverseny- és előadótermet is. „A multifunkciós terem többféle program lebonyolítására lesz alkalmas. Az Agóra épületének tartalommal való megtöltéséért természetesen az Ifiház vezetősége felel, de ez az új helyiség koncerteknek, szalagavatóknak, kiállításoknak, sporteseményeknek, sőt mi több, táncversenyeknek is otthont adhat. Célunk, hogy a multifunkciós terem adott esetben egy teret alkothasson az előadóteremmel, ami a mobil berendezések mellett újbóli lehetőséget ad a változatos rendezvényszervezésre” - tudtuk meg Belanka Csaba projektmenedzsertől. Szurovecz Illés

Visszatekintés Anna hajában sok az illat. Vagyis régen sok volt, de ma már nem igazán tudni. Angyalszárnyai nincsenek, de csak azért, hogy öleléskor ne üsse be a könyökét, meg egyébként is csak elfeküdné őket. De van szíve, ami egykor bizonyíthatóan dobogott. Hiszen Tamás füle finoman simult a mellkasra; ugyanazért, amiért a poros filmek cowboy-ai tapadtak a sínekre: hogy felfedezzék a ritmust. A zakatoló kis szív egyre pumpálta a vért szerte a gyönyörű testbe, amitől Tamás szemében minden kicsit igazibbnak tűnt. A kimondott szavak és megjátszott gesztusok mögé lát ilyenkor, kihallgatja a titkot, amit a teremtő is bőr mögé rejtett jelezvén a férfinak, hogy ezt bizony ki kell

érdemelni. Adott egy esős délután, amikor csak feküdni lehet, meg unásig átélt filmeket újra átélni, amikor a főhős a végső, mindent megváltoztató monológ kezdetéhez vesz levegőt és a színész megbánó, de eltökélt arccal zárja ki egyéb gondolatait. Anna ebben a kínos csöndben kimondta azt az egyetlen szót, amitől nem lett kevesebb Tamás szemében. Tényleg nem, mert a szó maga egész mókás volt, sőt, még egy kicsit izgató is egy nő szájából. Viszont a gesztus, amivel előbújt, az nem volt jó. Az angyal kisördöggé formálódás helyett egyszerű csitrivé vált, és akkor már semmi nem volt ugyanaz. Nyári Imre

Halálkeringő (Majdnem) végzetes kínzás Magyar alkotók egy maroknyi csapata nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megteremtsék a magyar thriller műfaját. Pályakezdő forgatókönyvíróval, tapasztalatlan rendezővel, valamint alapvetően tehetségtelen és/vagy megfáradt színészekkel azonban jó filmet is nagyon nehéz készíteni, a műfajteremtésről már nem is beszélve…

Nem titok, hogy Dobó Katánál jócskán akadnak jobb, ámde kevésbé ismert és foglalkoztatott magyar színésznők. A Halálkeringő azonban úgy hirdeti magát, hogy itt Kata egy, az eddigiekhez képest teljesen más szerepben megmutatja, mit is tud valójában. A film első felében azonban semmi mást nem láthatunk tőle, mint távolba nézést üres tekintettel, céltalan sétálgatást, továbbá néhány maga elé mormogott mondatcsökevényt. Pedig karakterében jócskán több lehetett volna: Elza kiégett rendőrnő, aki súlyosan kokain- és alkoholfüggő, ennek tetejébe pedig 9 hónapos terhes. Lepusztult lakásából ki sem mozdul, kisiklott életének fájdalmát csak szenvedélybetegsége tudja enyhíteni. Egyik nap azonban váratlanul betoppan édesapja, Rusty, aki mellesleg 10 éve tűnt el hősnőnk életéből. Egy sajátos macska-egér játék bontakozik ki kettejük között, melynek során lassan fény derül egy halálos szerelmi háromszögre és az apa látogatásának valódi okára is. Maga a történet érdekesen hangzik, a megvalósítás viszont jócskán hagy maga után kívánnivalót. A színésznő bűnét javarészt enyhíti, hogy (főként a film elején elkövetett) botladozásai a gyenge forgatókönyv számlájára is írhatók. Habár Elza karaktere tényleg érdekes és van benne potenciál, a hanyagul összeeszkábált szkript ebből szinte semmit sem ültet át a vászonra. Üres, banális monológok, sablonos, idióta bölcseletek és rendkívül kínos párbeszédek váltják egymást, a néző meg csak pislog a döbbenettől. Rusty figurájánál sem sokkal jobb a helyzet. Jól érzékelhető, hogy Kern András egyszerűen belefáradt az egészbe, még csak nem is akar azonosulni kétdimenziós karakterével. Betéve elmondogatja hiteltelen szövegeit és részéről ennyi. A színésznő legalább lelkiismeretesen próbálkozik Elzával, ennek pedig (a játékidő vége felé) látható eredménye is van.

Sovány vigasz, de a film technikai részét legalább nem érheti panasz. Az – egyébként szintén kezdő – operatőr, Dobóczi Balázs hátborzongatóan gyönyörű képeivel és remek beállításaival hamisítatlan thriller-noir miliőt teremt. Sajnos néha ő is enged az öncélú művészkedés csábításának (a gyerekágy korlátján lassítva csordogáló vércsík többszöri mutogatása egy idő után már az agyamra ment), ennek ellenére munkája így is a produkció legerősebb pontja. A Halálkeringő monotonitásának egyértelmű bizonyítéka, hogy a játékidő 48. percében úgy éreztem, minimum 3 órája bámulom ugyanazt a szépen fényképezett SEMMIT. Bár az utolsó jelenetek már tényleg izgalmasak, az apa-lánya kergetőzés egyre érdekesebbé válik és a tetőpontként funkcionáló „mexican standoff” jelenet is kiváló, sajnos mindez még mindig szörnyen kevés ahhoz, hogy ténylegesen élvezni lehessen a filmet. Sőt, igazán az amúgy meghökkentő, kifejezetten ötletes befejezés sem feledteti a nézővel a film felületesen kidolgozott karaktereit és abszolút hiteltelen viszonyrendszerét. Kár érte… Varga Ákos

Golden Globe 2010. Aki látta az „Arany Glóbusz”-t, annak „Oscar bácsi” sem fog meglepetést okozni. Mielőtt a híres majonézmárka és a szomszéd öregúr képe kezdene körvonalazódni, gyorsan tisztázzuk a helyzetet: a Golden Globe-ot az Oscar előfutárának tekintik. Azaz, aki itt kap, többnyire ott is kap. Bár ez nem törvényszerű, mégis alig akadnak kivételek. Idén januárban 67. alkalommal ítélték oda a Golden Globe-díjakat Los Angelesben. A forgatókönyvírók sztrájkja miatt 2008-ban elmaradt gála idén – hosszú idő után – műsorvezetőt is kapott Ricky Gervais, a Hivatal (The Office) című nagysikerű sorozat egyik főszereplőjének személyében. Nos, a duci, brit úr túl sok okosat nem mondott, leginkább műanyagpohárból sörözgetett és saját érdekeltségű DVD-it reklámozta, továbbá viccelődött egy picit az ott jelen lévő hollywoodi hírességekkel. Tehát, mintha ott sem lett volna, ez pedig a legkomolyabb kritika, amely egy házigazdát illethet. Jól észrevehetően jelen volt azonban James Cameron, akinek Avatar névre keresztelt gigaprodukciója (a világ jelenleg legtöbb pénzből forgatott mozifilmje) két díjjal is gazdagodott, nem is akármilyen kategóriákban. A különös kék lények nem mindennapi kalandja a legjobb drámai filmnek járó szobrocskát vághatta zsebre, Cameront pedig a legjobb rendezőnek választotta a mintegy 90 szakújságíróból álló HFPA (Hollywood Foreign Press Association). A Golden Globe legnagyobb érdeme, hogy a filmeket két alkategóriába sorolja. Így a komolyabb hangvételű alkotások mellett a musical/vígjáték műfajokat képviselő produktumok is díjazásra kerülnek,

ezzel lehetőséget biztosítva olyan filmek előretöréséhez, amelyek egész biztosan nem jelennének meg az Oscar-jelöltek listáján. Az idei díjátadón a legjobb példa erre a Másnaposok című zseniális, korhatáros jelenetekben és poénokban bővelkedő komédia, amely a musical/vígjátékok között győzedelmeskedett. Az előbbi szeparáció persze a színészek jutalmazását is színesíti. Jeff Bridges lezüllött country-énekes figurája Crazy Heart-ban olyannyira elnyerte a szakma tetszését, hogy alakítását díjjal honorálták a legjobb férfi főszereplő - dráma kategóriában. Robert Downey Jr. sem távozott üres kézzel a gáláról: a Sherlock Holmes újragondolt változatának címszerepéért kapott elismerést. Emellett az idei évet Sandra Bullock nagy visszatérésének tekintik; az ötvenes évei felé közeledő színésznőt mindkét alkategóriában a legjobb főszereplő díjára jelölték, végül a Blind Side című amerikai focis drámában nyújtott alakításáért kapott Arany Glóbuszt. Óriási csalódásként könyvelhető el, hogy az – egyébként James Cameron ex-felesége, Kathryn Bigelow által rendezett – kiváló háborús dráma, a Hurt Locker három jelöléséből egyet sem válthatott díjra, továbbá, hogy a Becstelen Brigantyk-at sem halmozták el szobrokkal. Tarantino

legutóbbi filmjének Christoph Waltz zseniális alakítása hozott egy díjat, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Hasonló volt a helyzet az előzetes jóslatok alapján legnagyobb esélyesnek kikiáltott Egek Ura esetében is; a George Clooney főszereplésével készült dráma a maga hat jelöléséből csak egyet, a legjobb forgatókönyvnek járót cserélhette díjra. A Golden Globe gálán nem csak a mozik termését, hanem a televízió számára gyártott filmeket és sorozatokat is summázzák. A mintegy 25 kategória nyertesei közül érdemes még kiemelni a 68 évesen is alkotó erejének teljében lévő Martin Scorsese rendezőt, akinek a Cecille B. DeMille életműdíjat ítélték oda, természetesen az eddigi és egyben megismételhetetlen filmes teljesítményéért. Dióhéjban ennyi volt tehát a 2010-es Arany Glóbusz díjkiosztó, március 7-ig pedig lehet tippelni, hogy „Oscar bácsi” okoz-e meglepetést idén, vagy a tavalyi évre jellemző papírforma valósul meg és az Avatar a filmvilág legnagyobb díjkiosztóján is tarolni fog. Varga Ákos

Hiperkreatív csigavár Az első májusi eső iszaposra áztatja az eget, melyet erőlködve, ám de büszkén , hamar átitat szivacsos kezével a Nap reményt hozó sugara. Rajtuk csigák csúsznak közénk, átszelve szemünk előtt a szertefoszló határokat. Lassan, megfontoltan lépnek mellénk. Nyomukat gyakrabban érezzük, mintsem látjuk azt. Számukra so-sem lesz otthontalanság, sziklaszilárd menedékük mindig értük él, velük dobog. Reménykedve ácsorog-

nak egy jobb világot álmodva, nyomokba zárt jegyekben vesznek el a káoszba. Lassan járnak! És látnak (minket)! Körülnéznek, beszélnek. Összegyűlnek, keresgélnek. Kreatívak. De félnek! Hiszen apró, jelentéktelen jellemek, burkolt ködben elvesző, gondolkodó emberek. Magas falak mögé bújó, szívvel szivarozó, elbujdosó szellemek. Tokai Sándor

Tavaszváró

Hely! Nekem Hely! Neked is! A városi DÖK nemrégiben pályázatot írt ki, melynek célja egy drog-, füst- és alkoholmentes este megszervezése volt az Ifiházban. A programok este 7-től hajnal 1-ig tarthattak. A beküldött munkák alapján két suli, a Szegya és a Belvár kapott lehetőséget arra, hogy megmutassák, mit is tudnak őkösszehozni a „Békéscsaba legjobb iskolája” címért. A két csapat stílusában teljesen különböző szórakozási lehetőséggel várta az érdeklődőket. Csak, hogy egy is ízelítőt adjak a produkciókból: a Szegya divatbemutatóval Jerk és TCK előadással és oktatással, „Sexy vagy nem”-mel, „Csillag születik”kel, discoval és retro bulival várta a szórakozni vágyó ifjúságot. A Belvár három téma köré fűzte a programokat: múlt, jelen és jövő. A „múlt” elnevezésű teremben hagyományőrző táncházban riszálhattunk. Az Ificasinoban, azaz a „jelenben” koncertsorozaton tombolhattunk, ahol fellépett töb-

bek közt a Kuss Tücsök, a Mangán és a szárnyaikat még most bontogató Bottomless Depth is. A „jövő” termében a rohanó világunk hatásaira hívták fel a figyelmet. Tehát szinte semmiben sem egyezett a két suli programkínálata. A hangulat viszont mindkét bulin eszméletlen jó volt. Remélem, hogy Te is ott tomboltál az első sorokban, mert ha nem, akkor egy (pontosabban két) hatalmas buliról maradtál le, amit éle-ted végéig bánhatsz. Nyeste Eszter

Sipos Lídia

Kétemberes ♥ történet ♥ Február derekán, amikor az idő még hideg, de a tavasz már egészen közeli, van egy nap, amely a szerelmeseké. Azoké, akiket szeretnek, és akik viszont is szeretnek. De persze azoké is, akik szeretnék, hogy viszont szeressék őket. Február 14. Valentin nap. A legendák szerint a középkorban egy Valentin (Bálint) nevű férfit bebörtönöztek a vallási hovatartozása miatt. Raboskodása alatt szerelembe esett a börtönőr leányával és halála napján

Hideg, hidegebb, még hidegebb. Már három hónapja annak, hogy csak ez fogad, ha kinézek az ablakon, vagy kilépek az utcára. Én ezt már nem bírom tovább. A természettel együtt én magam is megfagytam. Érzem, hogy átjárja mindenemet a tél, néha még a szobámba is beköltözik, még szerencse, hogy a fűtéssel ki lehet űzni. De a lelkemből nem, rajta már csak a tavasz segíthet: a zöldellő fák, a füves ligetek, na meg a csiripelő madarak. Napszemüvegben szeretném felfedezni az újjáéledő természet minden egyes részletét. Kicsit mintha napelemmel működnék, a Nap feltölt energiával és vidámsággal, bár gondolom, sok más ember is így van ezzel. Ilyenkor télen leszűkül az életterünk a házunkra, amiben lakunk, a sulira, ahol tanulunk, és persze más épületekre, amikben megfordulunk. Ez az évszak bezár minket és elve-szi a tőlünk a lehetőséget, hogy barátkozzunk a minket körülölelő, folyton változó világgal. Jó időben tornacipőben, felüdülve sétálhatunk a városban barátainkkal akár este is, hiszen egyre többet süt a nap, elűzve ezzel a sötétséget. A felfrissült fűben feküdve élvezhetjük az élet gondtalan perceit, ekkor érzékelhetjük igazán cseppnyi létünk értelmét. Persze a ta-nulás is jobban megy, ha jobb kedvvel kezdünk neki, akár kint a kertben. Számtalan hatás és érzelem éri az embert a tél elmúltával, amikor is felismerhetjük, hogy igen, pont erre volt szükségünk. Végezetül, megnyugtatásként csak annyi: kitartás, nemsokára itt a tavasz!

egy szerelmes üzenetet hagyott a zárka falán, amit így írt alá: „A Te Valentinod”. A 19. századtól egyre elterjedtebb volt a Valentin nap ünneplése, ilyenkor a szerelmesek kis üdvözlő

kártyákat küldtek egymásnak. Később más ünneplési formák is teret nyertek, mint például egy romantikus vacsora, vagy esetleg egy wellness hétvége. Mindezek csak apróságok, az igazi érték a szívünkből jövő szeretet és figyelmesség. Mert szeretni és szeretve lenni jó. „Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.” – írja Müller Péter. Ilyenkor nincs külvilág, nincs te, nincs én, csak mi vagyunk. Mert ez egy kétemberes történet, amibe senki és semmi más nem fér bele. Csak rólunk szól, az egymás iránt érzett

szeretetünkről. Arról, hogy elfogadjuk a másikat minden szépségével és minden hibájával együtt. Elfogadjuk, mert szükségünk van rá. Őbelőle merítünk erőt, hogy a legrosszabb napunkon se adjuk föl, se adjuk föl, ő az, akihez bármikor odamehetünk, ha egy-két kedves szóra, vagy éppen egy ölelésre van szükségünk. Ő az, aki bátorít, aki tartja bennünk a lelket. Ez a nap róluk, a szerelmesekről szól. Hogy ilyenkor kicsit jobban odafigyelnek egymásra, mint a szürke hétköznapokon. Sipos Lidi & Gedó Niki

Itt a farsang, áll a bál… Sosem fogom elfelejteni, hogy óvodásként, kis iskolásként már hónapokkal a farsangi ünnepség előtt tervezgettük, hogy mibe fogunk beöltözni. Próbáltuk titokban tartani, abban az évben ki milyen jelmezzel kápráztatja el a többieket. Sok év alatt rengeteg jobbnál jobb mesefigura utánzatot láttam: volt gonosz boszorkány, jóságos tündér, Piroska és Tudor a Hófehérke és a hét törpe című meséből. Ahogy cseperedtünk, maskaráink is egyre ötletesebbek lettek. Voltak, akik hűtőnek, dobókockának vagy múmiának öltöztek. Az évek során egyre jobban megismerkedtünk a régi hagyományokkal és ezzel együtt megértettük a farsang lényegét is. Igazából a farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. Az egyébként vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tartó – azaz “húshagyó keddig” vagy “hamvazószerdáig” – ünnepségről a középkorban az emberek úgy hitték, hogy a Nap ereje elgyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Nagy mulatsággal, ijesztő jelmezekkel, boszorkánybáb égetéssel próbálták elűzni a telet és a rossz szellemeket. Ennek Mohácson a busójárással még mindig őrzik a hagyományát. A fából faragott ijesztő álarcot és állatbőrt viselő busók hangos kerepeléssel, csoportosan vonulnak a város főtere felé, így búcsúztatva a telet és köszöntve a tavaszt. A farsangot a világ több pontján felvonulással, karnevállal ünneplik, mint például a velencei vagy a Rio de Janeiró-i karneválon, ahol színpompás jelmezekbe bújva, vidám zenére vonul a tömeg a főutcákon. A farsang egy tökéletes ünnep azok számára, akik néha szeretnek elszakadni a szürke hétköznapoktól, más bőrébe bújni és önfeledt jó kedvvel várni a tavaszt, a megújulást. Gedó Nikoletta

Két csiga megy haza. – Mibe halt bele a kannibál asszony? – ??? – Szájára vette a falu. A kenguru panaszkodik a többi állatnak: – Én vagyok a legszerencsétlenebb állat a világon! – Miért? - kérdik tőle. – Mert mindenki tőlem akar kölcsönt kérni, és sose mondhatom, hogy otthon hagytam az erszényemet. – Azt hallottad, hogy rájöttek a Loch Ness-i szörny titkára? – Nincs is neki titkára. Szórakozóhelyen szöszi csajszi odalibeg a pulthoz és foghegyről mondja a pultos srácnak: – Helósziókaaa, aggyá má valami rostosat! – Bútorlap jó lesz? – Pistike, ha adok neked két nyulat és még kettőt, meg még kettőt, akkor hány nyulad lesz összesen? – Hét. – Gondold át még egyszer! Adok két nyuszit, meg még kettőt és utána még kettőt. Na, az mennyi? – Hét. – Nem. Figyelj, adok neked két almát, meg még két almát, és még kettőt. Hány almád lesz? – Hat. – Ez már jó. Na akkor, ha két nyulat kapsz, meg kettőt, meg kettőt, akkor mennyi lesz? – Hét. – Miért mondod, hogy hét? – A francba, mert már van egy! Egy szőke nő hazaér a munkából, és megdöbbenve látja, hogy kirabolták a lakását. Azonnal hívja a rendőrséget, akik megígérik, hogy hamarosan jönnek. Nemsokára meg is áll a ház előtt egy rendőrautó. Kiszáll belőle egy rendőr, pórázon vezetve egy nyomozókutyát. A szőke nő áll a kapuban, s a fejét fogva zokogni kezd. – Kiraboltak, mindenemet elvitték, kihívom a rendőrséget, és erre, tessék: kit küldenek? Egy vakot!

CSAK BÉKÉSCSABAI VÁROSI DIÁKÚJSÁG Kiadó: Táliber Közhasznú Alapítvány Szerkesztőség: Gedó Nikoletta, Kovács Gergő, Nyeste Eszter, Nyári Imre, Sipos Lídia, Slyuch Klaudia, Szurovecz Illés, Tokai Sándor, Varga Ákos, Varga Nelli Tördelő-szerkesztő: Varga Nelli Közreműködők: Zsótér Mária, Hudák Regina Megjelenik 2000 példányban. Támogató: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Ha kedvet érzel a szerkesztőségi munkához, akkor jelentkezz a [email protected] e-mail címen, vagy személyesen hétfőnként 15 órakor a Diáktanyán (Kinizsi u. 20.).