Mennyei kenyér 2 Mózes 16,1-4; 11-15

11.ÉVFOLYAM, 2.SZÁM 2006. Újkenyér

örömHÍRlap A Fót-Központi Református Egyházközség Folyóirata

Mennyei kenyér 2 Mózes 16,1-4; 11-15 TARTALOMJEGYZÉK: A szószékrıl

1

Angliai beszámoló

3

Ifjúsági csendeshét

5

Óvoda

6

Képes hírek

7

Gyermekhét

8

Házaspári hét

9

Szárszói családos hét

10

Gyermekvárosi hét

12

Nagybörzsönyi családos hét

14

Hirdetések

16

„Vegyétek, egyétek; ez az én testem.” Máté 26,26

Kedves Testvéreim! „… a vén Hiribi évekig tagadta azt, hogy van Isten” – írja Wass Albert az Elvész a nyom c. regényében. – Tagadta, „azért mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy az evezı nélküli csónak, amit hat gyerekkel elragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: ekkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégis csak van Isten, mindössze ı nem találkozott még vele. Nos, elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, - nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát beült egy másik csónakba, eldobta az evezıt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot ugyanúgy…” Eddig az idézet, aki pedig olvasta a regényt, tudja: az öreg Hiribi belehalt a kísérletbe. Igen a mindenkori embert foglalkoztatja az isten-kérdés: van Isten? Hol van? Érdekli, hogy mi van velünk? Van gondviselés? Van kegyelem? Hogyan gyızıdhetem meg róla? A Mózes könyvébıl olvasott Ige egy igen nyomorúságos képet hoz elénk: Isten népe elhagyva a rabszolgaság házát, úton van az „ígéret földje felé”. Két és fél

hónapnyi gyaloglás után, kiéhezve, szomjasan, fáradtan és igen rossz hangulatban letáboroznak, és vádolni kezdik Mózest az ínség miatt. Ebben a nyomorúságos helyzetben ragyog fel nekik Isten jelenléte. Isten megmutatja a népének, hogy ki İ. Így érezzük meg a történetbıl, hogy ha a mélybe jutott ember az Urához kiált, és igaz hittel kéri a segítséget, akkor Isten meghallgatja a kiáltást és megmenti az övéit. Valóban nincs nagyobb hatalom, mint amikor az egyik keresztyén elmondhatja a másiknak: testvérem ne ess kétségbe, kegyelmes Istened van! (Luther) Ez az Újkenyér ünnepi evangélium, hogy Isten itt van velünk életünk pusztájában, és nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy éljünk! Történetünk azt hangsúlyozza, hogy Isten mint megsegítı, megmentı Úr a pusztában jelenik meg és nem a biztonság helyén! A próbák idején mutatja meg az erejét és csodáját akkor és ott, amikor és ahol az ember a saját erejébıl nem juthat és nem jut tovább. Mindig a pusztában válik az ember különösen „érzékennyé”, ott keresi a segítséget, ott kérdezi szüntelen: mi-

2

2006. ÚJKENYÉR

Vezércikk

bıl élünk meg? Mibıl fogjuk kifizetni a számlákat? Mivel főtünk? Mit eszünk? Mibıl taníttatjuk a gyerekeinket? Lesz-e munkám? Ki vezet ki az élet útvesztıibıl? Hol van a szabadulás? Mózes nem tudott a maga erejébıl sem enni, sem inni adni a népének! De tudott kiáltani az Úrhoz, mert tudta, hogy hol van a segítség forrása. Isten meghallja a kiáltást és Károli Gáspár fordításában azt olvashatjuk, hogy Isten „esıként” bocsát alá kenyeret az égbıl vagy mannát ad a pusztai vándorlás egész ideje alatt. Számomra e kérdésben nem az a fontos, hogy megfejtsük a manna pontos mibenlétét, hanem sokkal inkább az, hogy felfedezzük a történetben Isten szabadító tettét. Isten mennyei ajándékaként került Izrael népének életébe, majd történelmébe. Miért ne maradhatna meg ez számunkra is, mint isteni csodatett? És miért ne kérhetnénk és várhatnánk az İ csodáit mi is? Mi Isten mai zúgolódó, morgó népe, akik annyit méltatlankodunk a bennünket sanyargató döntésekért, körülményekért, kiáltsunk hittel a mi Urunkhoz és kérjük együtt az İ segítségét! Sebestyén Gyızı lelkipásztor

Nyár Nap tüze éget Pezsdül az élet Büszke kalászba szökken a szár! Vígszavú fecske Már kifecsegte Régen a titkot: itt van a nyár! Érik a búza Messze lehúzza Sárga fejét a drága teher, Rajta a szellő Ringva szökellő Színarany fodrot játszva emel. Érett a mag. Már Telve a magtár. Ember, az áldást el ne feledd! Nézz fel az égre Mondj imát érte: Isten adta az új kenyeret. Áprily L. ihletettséggel N. N.

C. H. Spurgeon: A boldogulás titkáról A boldogulás titka nagyon egyszerő: Feküdj neki alaposan a munkának és boldogulsz! A lustaságból csak rongy és szegénység terem. Arcunk verejtéke az egyetlen anyag, amelybıl aranyat csinálhatunk. Aki nem akar izzadni, nem sokra viszi. Aki madártojást akar, annak fára kell mászni. A „Szerencseház”-at mindenkinek saját magának kell felépítenie. A felgyőrt ingujjakból hamar lesz finom ruha és aki nem restell kötényt hordani, annak nemsokára nem lesz szüksége rá. „A szorgalom a szerencse anyja” – mondta Szegény Elek, de: „Lustaság az ördög párnája” – mondom én. Higgyétek el, csak lépésekben juthatunk elıre az életben. Minden hiába, e földön dolgozni kell. Azokat az evezıket kell használni, amelyek kéznél vannak, és mert a szelet nem mi választjuk tetszés szerint, azzal a széllel kell vitorlázni, amelyet Isten ad. Szorgalommal és türelemmel elérjük célunkat. Ha a macska sokáig vár az egérlyuk elıtt, megfogja az egeret. Egy régi sírkövön lévı felirat a következı szavakat adta a halott szájába: „Amit kiadtam, az az enyém volt, amit megtakarítottam, azt elvesztettem, amit elajándékoztam, azt viszem most magammal.” A szegények zsebei biztos páncélszekrények, és a pénzt, amelyet az Úrnak kölcsönöztünk, biztos helyre tettük. örömHíRlap

2006. ÚJKENYÉR

A

„Kiküldetésben” voltak

ngliai beszámoló

Délután egy órakor csörgött a telefon, egyedül voltam otthon, és a halló után úgy tőnt, hogy valami idegen nyelven beszélnek a túlsó végen. Más esetben az elsı az lenne, hogy elnézést kérek és azonnal hívom a férjemet, aki átveszi a szót. De ez a lehetıség nem állt fenn, így megpróbáltam angolul beszélgetni. Ennek a hívásnak múltja van, nem is régi, talán nem is hosszú. Egy bolgár fiú, volt csoporttársunk érdeklıdött felılünk, akivel szintén együtt laktunk Angliában, egy kis falu szélén Londontól nem messze, tíz hónapig. Ez egy kétféléves teológiai tanfolyam volt, amelyen mindketten hallgatóként vettünk részt, kilenc különbözı származású társunkkal együtt. Nehéz volt elhagyni az országot, különösen, hogy esküvınk után két héttel kellett így tennünk, így kétszeresen új családba kerültünk. Ez a kollégiumi iskolának nevezhetı intézmény valóban nagyon családias volt, mert minden szoba, tanterem, könyvtár, ping-pong terem, és a konyha is helyben volt, kiegészítve néhány - a szervezethez tartozó - irodával is. Ez a magyarra fordítva - Európai Missziós Társaság - adott otthont nekünk, melynek célja, hogy az európai országokból fogadjon diákokat, teológiára és az ehhez tartozó munkához szükséges tárgyakra tanítsa ıket, „kiképezze”, hogy visszaküldve a növendékeket, ez a tudás segítségükre legyen az itthoni szolgálatban és misszióban. Talán furcsa, hogy ezt a szót használom, de valójában nem csak az a misszió, ha valaki messze földre utazik, különösen ahol sok bogár és kígyó él, hanem minden terület, ahol az Isten gyermekei Krisztusnak akarnak

3

megnyerni embereket. Ennek a társaságnak majdnem minden európai országban vannak misszionáriusai, folyamatosan tartják velük a kapcsolatot és segítik ıket. Talán nem is tudjuk elképzelni, hogy például Belorussziában börtönbe is került egy lelkipásztor, mert háznál összejöttek istentiszteletet tartani az ortodox egyházi alkalmakon kívül. Visszatérve a mindennapokra, a ház ahol éltünk, több századnyi történelmet látott már és a gyönyörő hatalmas fákkal, zöld fővel és kertünk végén csörgedezı patakkal a békesség szigete lett számunkra, ezekre az ajándékba kapott hónapokra. Valóban különös helyzet volt, hogy a munkahelyi, társadalmi feszültség, amelyek itthon sokszor uralkodnak rajtunk, elpárolgott. Legalábbis a mi vállunkról, de nem felejtkeztünk el azokról, akik itthon hordták addig is ezt a terhet. Bár sok szempontból könynyebb volt, mint itthon, de szellemileg igen megerıltetı. Éjszaka fél 1-nél elıbb nem nagyon feküdtünk le, hanem szótáraztunk, olvastunk és írni próbáltunk. Az ottani iskolai rendszer más, mint itthon. Nem annyira a passzívan bevitt anyag visszamondását, hanem sokkal inkább a győjtı, szelektáló, egyénien összerendezett alkotómunkát kívánja. Itt nem volt egyetlen szóbeli vizsga sem, de cserébe minden héten 5-7 gépelt oldalnyi esszét kellett határidıre elkészíteni, melyhez legalább három könyvbıl kellett olvasni és öt megfelelı idézetet is találni, igényesen, következetesen megszerkesztve. Közben délelıtt folyt a tanítás, minden nap valamilyen napos tevékenység (terítés, mosogatás…) és heti kétszer két óra takarítás, ill. kertrendezés. Amitıl tartottunk, hogy nem lesz elég ennivaló, az angol és a magyar nép fogyasztáskülönbségét ismerve, de hála Istennek, az elıtörömHíRlap

4

10 hónap bibliaiskola

tünk lévı diákok már kitaposták az utat, így a konyha alkalmazkodott az ilyenfajta mennyiséghez. Azt is vártuk, hogy majd hideg angolsággal kezelnek minket, de ezzel szemben, szeretettel és különbségtétel nélkül bántak velünk, úgy beszéltek hozzánk, ahogy az utcán sosem, hogy megértsük, néha logopédusnál éreztük magunkat, olyan szépen artikuláltak. A könyvtárakban hasonlóan szépen beszéltek, de a bolti eladók és a fiatalok valamilyen más nyelven társalognak - éreztük az elején. Egy kis kb. 120 tagból álló gyülekezetbe jártunk, nagyon családias volt és sokat tanultunk tılük. Pont a létszám miatt megoldható volt, hogy egyik hónapban egy közös vacsorát, másikban közös ebédet tartottak, ahol a tagok hozták az ennivalót, egy nagy asztalra kitettek mindent és abból lehetett válogatni. Sok embert jobban megismertünk így, mintha csak egy pár percre futnánk össze egy-egy istentisztelet után. Egy másik program is nagyon megtetszett, hogy a húsvéti szünetben napközis tábort szerveztek, és az egész faluból hívogattak. Több, mint ötven gyerek jött el, akiket korcsoportokra osztottak és aszerint volt a bibliai történet elmondása, foglalkozás, sport és filmvetítés. Jó volt, hogy a kézimunkák, melyeket hazavittek, emlékeztetni fogják ıket Istenre és az İ Igéjére. Ebben a munkában kb. 15-20 gyülekezeti tag vett részt. Egész év során szombatonként volt a gondnokházaspár szünnapja, ilyenkor a diákok fıztek. Így jutott ránk a sor, és próbáltuk a háznépet a magyar konyhával megismertetni, amely nagyon elnyerte a tetszésüket, annak ellenére, hogy a szakácsmővészet tanulói vagyunk még csak. Egyszer nemzetörömHíRlap

2006. ÚJKENYÉR

közi ételek vacsoráját rendeztek a gyülekezetben és valaki éppen magyar gulyást fızött, hát … nem ismertük fel, azt hiszem inkább valami krumplifızelékre hasonlított, de kedves gesztus volt tılük. Egy családnál kérték, hogy fızzünk gulyást, de amikor megízleltem a pirospaprikájukat, nem vállaltuk el, mert az nem gulyás lett volna. Mindenesetre sokkal egészségesebben táplálkoztak, mint mi. Biztos, hogy szokás kérdése, de néha inkább nyuszinak éreztük magunkat a sok zöldség láttán, mint húsevı embernek. Visszatérve a sok esszéírásra, nehéz volt, de hasznos. Valóban jobban megmarad az emberben, amit kínlódva is, de megemészt és megfogalmaz. A teológiában és annak ezer ágában mind elméleti, mind gyakorlati síkon a lelkigondozástól kezdve a hitvédelemig olyan sok és annyi új helyzet adódik, hogy inkább megpróbálták megtanítani a „halfogás mővészetét, ahelyett hogy egy láda halat” adtak volna. Azaz jobban jártunk azzal, hogy gyakoroltuk, hogy az ezernyi, folyton felvetıdı kérdést hogyan kezeljük, hol és hogyan keressük a választ. A mi elménk véges, de a megoldandó kérdések, helyzetek, problémák, döntések nem fogynak el. Amit pedig mindig szem elıtt szeretnénk tartani, hogy a szeretetet és a bölcsességet semmilyen tudás nem pótolhatja. Amikor a másik emberrel, testvérrel foglalkozunk, sokszor emberfeletti szeretetre van szükség, amit magunkból kicsikarni nem tudunk, csak könyörögni, hogy Isten adjon nekünk az İ szeretetébıl és indulatából. Könnyen elfelejtkezünk arról, hogy Isten minket mibıl hozott ki és türelmetlenül állunk a másik elıtt, hogy miért nem érti meg, vagy olyan elvárásokkal állunk a másikhoz, amit a Biblia sehol sem tanít. Nagyon hangsúlyossá vált bennünk, hogy nem attól fognak és nem attól kell egy emberek-

2006. ÚJKENYÉR

Ifjúsági hét - Balatongyörök

nek megváltoznia, akár külsıleg, akár belsıleg, hogy templomba jár, hanem egyedül Isten munkája, ami elvégzi bennük. És azzal, ha belekényszerítjük a másikat bizonyos hívı formulák megtartásába, nem hogy segítjük, hanem akár be is csaphatjuk, mert azt hiszi, hogy azáltal ı már hívı. Nagyon örültünk, hogy több tanár, különösen az igazgatónk tudott úgy tanítani, hogy teljesen bele tudtuk képzelni magunkat a másik helyzetébe, abba a gondolkodásmódba és világba, ahonnan jött, legyen az akár mohamedán, vagy éppen rocker. Ez azért nagyon fontos, mert ha értjük a másikat, az ı értékrendjét, az ı „törvényrendszerét”, akkor nem csak azt fogjuk látni, amit éppen mond, és cselekszik, hanem ami a szíve mélyén van és könnyebben megtalálható lesz az út ıhozzá. Jézusnál is láthatjuk, hogyan érte el az embereket igazán, ki gondolná, hogy egy adószedı, aki szó szerint nyomorgatta saját népét kényére-kedvére, csak arra várt, hogy Krisztus ne megvesse ahogy mi tennénk vagy tesszük a hasonszırő emberekkel ma -, hanem meglátogassa nem a megvetés, hanem a megmentés lelkével. Szeretnénk mi is így élni és tenni a dolgunkat a gyülekezetben és a környezetünkben, Isten segítségét kérve, hogy mindig İ benne maradjunk és İneki szolgáljunk. Nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetıségért Istennek és mindazoknak az angliai gyülekezeteknek, amelyek adományaikkal lehetıvé tették számunkra, hogy egy éven keresztül csak tanulással tudjunk foglalkozni, és készülni arra a szolgálatra, melyre Isten elhívott minket. Juhász Anna

„növekedjetek... Jézus Krisztusunknak ismeretében” 2Péter 3,18.

I

5

fjúsági csendeshét

„Áldás, békesség!” - így köszöntjük egymást minden héten, és ezzel üdvözöltük egymást július 31-én délelıtt is, mikor mindannyian indulásra készen gyülekeztünk a templomudvaron. Közös imádsággal vágtunk neki az elıttünk álló kalandokkal megtőzdelt hétnek. Az út hosszú volt és meleg, de nagyobb fennakadás és probléma nélkül 14 óra környékén megérkeztünk Balatongyörökre, ahol takaros szálláshely várt minket, minden jóval felszerelve, ami megfelelı hátteret nyújtott a lelki táplálék befogadásához is. Esténként Naámán történetén keresztül (2Kir. 5,1-19) megismerhettük bőneink forrását és urát, a Sátánt és ízelítıt kaphattunk Isten határtalan és felfoghatatlan szeretetébıl, és hogy miként szabadulhatunk meg általa a bőn rabságából. Délelıttönként érzelmeinket helyeztük nagyító alá; hogyan, mi váltja ki az érzelmeket és miért pont azt érezzük bizonyos helyzetekben. Elgondolkodtató volt, hogy mennyire nem ismerjük magunkat, vagy a másikat és milyen könnyő rögtön rosszat feltételezni ahelyett, hogy Jóbhoz hasonlóan Isten kezébe helyezve, készen kapnánk a megoldást és a segítséget (Zsolt. 55.). A lelki táplálék mellett finomakat ehettünk minden délben, az egyik helyi étteremben, ahol ízletes és kiadós ebéddel vártak minket napról-napra. Hétfın és kedden még alkalmunk nyílt ebéd után ellátogatni a strandra és megmártózni a Balatonban. Ezt az élményt kedden már megzavarta egy kiadós vihar, ami a hét további felére kellemetlen, esıs, hővös idıt hozott. De ekkor sem estünk kétségbe, mert erre az esetre is volt mentı terv. Így hát csütörtökön, ebéd után felkerekedtünk és meg sem álltunk a Kehidakustányi Élményfürdıig, ahol mindenki kedvére „kitombolhatta” magát a fedett uszodában, vagy a hullámmedencében. Estére el is fáradt a csapat, a vacsorát sem kellett kínálgatni, örömHíRlap

6

rövid idın belül üresek voltak az asztalok. Esténként alkalmunk nyílt megnézni egy-egy filmet, amik azon kívül, hogy nagyon szórakoztatóak voltak és mindenki megtalálhatta köztük a kedvére valót, el is gondolkodtattak, más megvilágításban néztük végig az alkotásokat az ige fényében. Péntek délután ellátogattunk Szigligetre azzal a szándékkal, hogy felmászunk és megnézzük a várat, de az esı meghiúsítani látszott terveinket. Visszatérve szállásunkra dinnyeevéssel és Activity-játékkal ütöttük el az idıt, míg ki nem sütött a nap és ismét megkísérelhettük „bevenni” a várat. A terv sikerült, mindannyian felkapaszkodtunk a romokhoz, és onnan gyönyörködtünk a csodálatos balatoni kilátásban, egy kicsit tartva attól, hogy felkap a szél és a Balaton túlpartján helyez minket „biztonságba”. Másnap sajnos már délelıtt haza kellett indulnunk, így alapos takarítás és rendrakás után közös imádságban hálát adtunk az ott töltött hétért és fájó szívvel bár, de útnak indultunk. Ahogy egyre közeledtünk Fóthoz, a viszontlátás öröme erısödött föl mindenkiben és örültünk a hazatérésnek. Azt hiszem, és szívbıl remélem is, hogy ez a hét mindannyiunkban elindította vagy még jobban megérlelte azt a folyamatot, amit az Úr kegyelme által sokan megélhettek és megélnek közülünk. Köszönjük a szolgálatot végzıknek, hogy türelemmel, nyitott szívvel és az Úrtól kapott szeretetükkel fordultak felénk! Molnár Katalin

örömHíRlap

2006. ÚJKENYÉR

Óvoda

Á

ldás, békesség!

Az idén a nyolcadik évet hagytuk magunk mögött az óvodában. Gyors számítás szerint ez azt jelenti, hogy száznál is több gyermek ballagott el tılünk. Olyan hihetetlen, hogy az elsı gyerekcsapat, aki nálunk végzett, már nyolcadik osztályos. Közülük volt néhány gyerek, aki nemrég belátogatott az óvodába. „Kicsit visszajöttünk, hogy megnézzük az ovit, meg a felnıtteket - mondták”. Benéztek a szobákba, megállapították mi változott, mi maradt régiben, együtt nézegettük a falon lévı csoportképeket, elsoroltuk a neveket, felidéztünk egy-két emléket. Azután ettek egy kis kiflit, kicsit lengtek a hintán, majd megöleltük egymást és elmentek. „Na, most már megyünk: Áldás, békesség! Így köszöntek be, amikor megjöttek és így is búcsúztak el. Áldás, békesség! Olyan szép ez a köszönés! Annyi minden van benne! Olyan jó érzés, amikor így köszönnek nekünk és mi így köszönünk vissza! Akikkel összetartozunk. Olyan jó reggelente hallgatni, amikor a gyerekek süvítenek be az oviba és már az ajtóban kiáltják: Áldás, békesség! Van olyan gyerek is, aki „minden állomáson és megállóhelyen megáll” és köszön: köszön a bejárati ajtóban, beköszön a konyhába, mindkét csoportszobába és még a szüleitıl is így búcsúzik el. Az is mindennapos jelenet, amikor az utcán, postán, üzletközpontokban találkozunk és a gyerekek is, szülık is így köszönnek, sokszor messzirıl odakiáltva, mit sem törıdve a körülöttük lévı csodálkozó, sokszor elképedı járókelıkkel, vásárlókkal. És nemcsak az éppen odajáró óvodások és szüleik köszönnek így, hanem a „régiek” is így üdvözölnek mindenhol. (folyt. a 8. oldalon)

2006. ÚJKENYÉR

7

Képes hírek

Óvodaudvar felújítása (április 22.)

Templomudvar rendezése (április 22.)

Lelki szárnyalás - Ézsaiás 40,30–31

A sas A sas, ha földre száll, csak kis felületen érinti a rögöt, de ha repül, egész testével a levegın fekszik. Ez a büszke, szép madár, amint hatalmas ívekben szeli a levegıt s roppant magasságban fölöttünk kering, a méltóságnak, a fönségnek tiszta tudatában nagyon boldog lehet! Más madár is repül, de a mocsarat szürcsölı vadkacsa, a porban fürdı fogoly, a csacsogó szarka oly nehezen, fáradtan verdesi a léget, hogy szinte bántó a látása is. A krisztusi embernek is az ég a hona, akár a sasnak. A földet csak tapodja, de a világgal, mint a sas, ha földre száll, csak kis felületen érintkezik! De ha szárnyat bont, imáiban ha fölemelkedik, nem csapkodja a magasságot, nem ver lármát repülésével, hanem egész lelkével az Isten kegyelmét fogja át s méri a végtelent! Ha a testi ember repül, lármával teszi, repülésének nincsen szépsége s a föld színét elhagyni nem meri; van oly ember is, ki porba fekszik s annak él! A krisztusi embert hívja a magasság, s imáiban szárnyait kibontja, egész lelkével Isten kegyelmét éli át! A sas magasra jut, ha szárnyal, de a látóhatárban mindig bent marad, de a lélek embere imáiban amint elmerül, a láthatatlan világba költözik, ahol az élet már dicsıülés!

örömHíRlap

8

Gyermekhetek

Áldás, békességet kíván az ételhordó, a fénymásoló szerelı, a könyvterjesztı, az úszómester is, pedig senki sem kérte ıket, hogy így köszönjenek. Amikor ezt hallom: Áldás, békesség, minden alkalommal olyan jó érzés tölt el: öröm, hála, köszönet, melegség… annyi minden jó! S bár ezek a szavak a gyermekek számára elvont fogalmak, mégis a mieink hamar megtanulják mit jelent ez a két szó: Kitıl ered, Kitıl kérhetı, mennyibe kerül és hol tarthatjuk. Mint a többi mennyei ajándékot! Amikor pedig a gyermekek maguk szereznek tapasztalatot egy-egy helyzetben, ezek a fogalmak megtelnek tartalommal és áhítatokon lelkesen adják tovább, osztják meg, magyarázzák a többieknek és nekünk is. Áldás… annyi minden benne van ebben a szóban. Benne van mindaz, amivel Isten elhalmoz, megajándékoz bennünket. Áldás békesség! Ez a legszebb köszönés! Legyen ezért is Istené a dicsıség! Kincs Zsoltné óvodavezetı

Ch. H. Spurgeon gondolatai arról, hogy Isten szeretet: A félelemre nincs hathatósabb gyógyír az istenfélelemnél. Nem a bőnös jön Istenhez, hanem Isten jön ıhozzá. A Gondviselés ha az egyik ajtót bezárja, megnyit egy másikat.

örömHíRlap

K

2006. ÚJKENYÉR

ishutai gyermekhét

Július 2-án, egy forró nyári napon indult a második hittanos csoport Kishutára. Szolgálókkal együtt 30-an vettünk részt a táborban. Jó volt megtapasztalni, hogy a gyermekek mennyire érdeklıdıek voltak az elhangzó történetek iránt. Ezenkívül szorgalmasan győjtögették a pontokat, amiket a szobarendért, énektanulásért és aranymondás felmondásáért lehetett kapni. A hét folyamán sok alkalom volt a játékra, vetélkedıkre, sorversenyekre, kézmőves foglalkozásokra. Sok helyre eljutottunk délutánonként például: strandra, libegıre, várlátogatásra stb. Nagyon sok ajándékot nyerhettünk a licitáláson, amit az összegyőjtött pontokért lehetett kapni. Volt olyan gyermek, aki a hét eseményeirıl fogalmazást készített, ebbıl szeretnék egy pár sort idézni: „Este Elana Meyerrıl hallottunk, aki futó volt, és Jézus Igéjét hirdette - ezt mondta: ’Beszélnem kell az embereknek Jézusról. A mennybe semmit sem vihetünk magunkkal, sem a diplománkat, sem az autónkat, sem szép ruháinkat, sem az edzıcipınket, semmit! Egyvalamit vihetünk csak, azokat az embereket, akik elfogadták Jézust megváltójuknak. Igen! – beszélni fogok barátaimnak Jézusról!’ … Szabadidınkben focizhattunk, gyöngyöt főzhettünk, ki mit akart játszani. Ebéd után sorverseny és akadályverseny volt. Jól esett utána az innivaló és a görögdinnye. Vacsoráig még lehetett üveget festeni…” Volt köztünk, aki élményekben, és volt, aki lelki ajándékokból részesült bıségesen. Gyorsan eltelt a hét, örömmel és hálaadással térhettünk otthonainkba haza. Isten segítsen mindannyiunkat, hogy még sok ilyen táborozásban és együttlétben lehessen részünk. Végül a héten elhangzott egyik gyermekének néhány sorát idézem: „Több hitet adj nekem, élı hitet; Én Uram én Istenem. Taníts meg

2006. ÚJKENYÉR

9

Házsaspári hét

engemet Élni hit által! Átadni Néked szívem!” Giliczáné Ildikó

DSIDA JENİ - Krisztus
Krisztusom,
én
leveszem
képedet
falamról.

Torz
hamisításnak
érzem
vonalait,
színeit,
sohase
tudlak
ilyennek
elképzelni,

amilyen
itt
vagy.
Ilyen
ragyogó
kékszeműnek,

ilyen
jóllakottan
derűsnek,

ilyen
kitelt
arcúnak,
ilyen
enyhe
pirosnak,
mint
a
tejbeesett
rózsa.
Én
sok
éjszaka
láttalak
már,
hallgattalak
is
számtalanszor,
én
tudom,
hogy
te
egyszerű
voltál,
szürke,
fáradt
és
hozzánk
hasonló.
Álmatlanul
csavarogtad
a
számkivetettek
útját,
a
nyomor,
az
éhség
siralomvölgyeit
s
gyötrő
aggodalmaid
horizontján
már
az
eget
nyaldosták
pusztuló
Jeruzsálemed

lángjai.
Hangod
fájó
hullámokat
kavart,
mikor
a
sok
beszéd
után
rekedten
újra
szólani
kezdtél.
Megtépett
és
színehagyott
ruhádon
vastagon
ült
a
nagy
út
pora,
sovány,
széltől-naptól
cserzett
arcodon
bronzvörösre
gyúlt
a
sárgaság
s
két
parázsló
szemedből
sisteregve
hullottak
borzas
szakálladra
az
Isten
könnyei.


T

ovábbképzés Isten iskolájában

Istennek hála idén júliusban már sokadik alkalommal vonulhattunk el a mindennapi nyüzsgésbıl Biatorbágy csendes hegyei közé. Ezen a héten még a gyermekeink okozta zsivajt is nélkülöztük, hiszen házaspári héten vettünk részt. Az ilyen típusú hetek programjának összeállításánál különösen nagy figyelmet szentelnek arra, hogy sok-sok szabadidıt hagyjanak a pároknak, amelyek az egyéni csendesség mellett alkalmat adnak a közös beszélgetésre, Bibliatanulmányozásra. Ezekhez természetesen segítséget is kaptunk. A reggeli után átgondolhattuk, hogy az adott Igerész mit üzen nekünk, majd a délelıtti elıadáson még több információt, magyarázatot, gondolat elindító kérdést kaptunk a történethez. Rendkívül gazdag és tartalmas elıadásokat hallhattunk, amelyek témája „Kutak a Bibliában” volt. Néhány példát megemlítünk: 1Móz. 16 – A menekülés kútja; 1Móz. 26 – A megbocsátás kútja; Bírák 15:9-19 – A szabadulás kútja. Megláthattuk, hogy az életünkben nincs olyan helyzet – öröm, bánat, nehézség, viszály, vagy boldogság –, amikor ne lenne szükségünk, és ne vehetnénk igénybe az egyetlen kiapadhatatlan kutat és forrást – Istent. Az esti áhítatokon végig követhettük, hogy milyen változást hozott a samáriai asszony életében a kút, ahol találkozott a kiapadhatatlan forrással, Jézussal. Számunkra nagyon hasznosak voltak a beszélgetésekre kiadott segítı kérdések. Jó volt átrágni magunkat a természetesnek gondolt, vagy „Ugyan már!” témákon. Melyekre gondolok? Például: Miért választottalak téged házastársamul? Ma is ezért ragaszkodom hozzád, vagy változtak a szempontjaim? Min szoktunk összeveszni leggyakrabban és miért? Törekszem-e arra, hogy páromat egy konfliktushelyzetben jobban megértsem? A csoportbeszélgetéseken elhangzott életpélörömHíRlap

10

Nyári beszámoló

dák arra figyelmeztettek bennünket, hogy vannak dolgok, amelyekre jó, ha figyelünk, mert évek múlva sok energiát igényel a rendbe hozásuk. Nem szabad elfelejteni, hogy sok nehéz, boldogtalan idıszakot szerezhetünk egymásnak, és ez által megfoszthatjuk egymást sok örömtıl és békességtıl. Gondolok itt az egymás közti beszélgetésre, a közös Bibliaolvasásra, imádságra, illetve a terhek vállalására és hordozására. Hadd álljon itt még néhány gondolat, amelyeket megértve és ez által meggazdagodva, feladatokat kapva térhettünk haza: - Gyermekeink hasonlóak az indigóhoz. Amit a szülı tesz, mond, azt másolják már kicsi koruktól. Mit látnak tılünk? Ezáltal ık milyen örökséggel mennek tovább életük útján? - Isten által vezetett életet élünk ott, ahová állított minket? Mindannyian vezetık vagyunk valahol (családban, munkahelyen, stb.). És mi megbecsüljük és segítjük a fölénk rendelt vezetıket? - Mennyit ér az életem? Válasz: amennyire Krisztus arca kiábrázolódik rajta. Ez egyben életünk mottója is lehet. Végezetül engedjenek meg egy személyes tanácsot. Házaspári hétre csak akkor induljanak el, ha fontos még házastársuk annyira, hogy ıérte és ımiatta mernek kényes kérdésekre is válaszolni, és felismerni fiatalon vagy idısen: a boldog házasság titka nem a megfelelı társat megtalálni, hanem a megfelelı társsá válni – Isten kezében. Arany házaspár

örömHíRlap

C

2006. ÚJKENYÉR

saládi hét Balatonszárszón

Nyár derekán került sor Balatonszárszón gyülekezetünk családi hetére július 17-i kezdettel, 6 napon át a Magyar Református Egyház Soli Deo Gloria üdülıhelyén. A szállás nem volt messze a Balaton partjától, aminek nagyon örültünk. Az idıjárásra és a vízre nem lehetett panaszunk, igazi nyaraláshoz méltó volt. Reggeli ébredésünkrıl a táborban focizó gyerekek, majd a hét folyamán késıbb énekesmadarak gondoskodtak. A lelki táplálékot gyülekezetünk vezetı lelkipásztora, Sebestyén Gyızı tiszteletes úr biztosította. A reggeli áhítatok egy képzeletbeli templomban voltak, aminek falait 6 db pad testesítette meg. Ezeken az alkalmakon gondolatébresztésként, lelki útravalónak a magvetı példázatát vizsgáltuk meg, gondoltuk át a Máté 13,1–9 alapján. Minden alkalom, amit az Úr Igéjével töltünk, az magvetés. Rajtunk áll, hogy harminc-, hatvan- vagy százannyi termést hoz az életünk, de lehet, hogy semmit sem. Milyen talaj vagyunk? Útfél vagy kemény föld, amirıl a mag lepattan? Ha ki is kel a mag, vajon nem fojtják-e meg a tövisek? Fel kell, hogy ismerjük, melyik talaj vagyunk. Ha nincs termésünk, akkor nem jó a talaj, ezt önerıbıl megváltoztatni nem tudjuk, csak Isten kegyelme által lehetséges. A reggeli lelki tank feltöltése után következett a testié, amit a szálló saját étkezdéjében tettünk meg. Az étkezésekrıl (reggeli, ebéd, vacsora) elmondható, hogy nagyon bıséges volt, még akkor is, amikor hideg élelmet vittünk magunkkal. A plusz kilók garantáltak voltak hétvégére. Egy kirándulásunk volt a hét elején, a hét többi részét a strandon töltöttük. Kedden egy Siófokról induló sétahajóval elıször Balatonfüredre, majd Tihanyba utaztunk, s a nap végére kellemesen elfáradtunk. Az esti alkalmakon a szabadságról, rabságról és az idıbeosztásról esett szó. A szabadulás

2006. ÚJKENYÉR

11

Szárszóról

az otthon utáni vággyal kezdıdik (ld. a tékozló fiú), majd az Atya utáni vágyban teljesedik be. A szabadság nem más, mint következmény, bennünk való változás, Isten munkája, a mi hívı életünk gyümölcse. A rabság az, amit általában az emberek összekevernek a szabadsággal – pedig az nem más, mint lelki rabság. Tünetei: lankadó kezek, amelyek nem aktívak; roskadozó térdek, melyek nem bírják a terhelést; remegı szív, amely nem teljesít. Rabság az is, amikor azt gondoljuk, hogy nem rólam van szó, hanem a mellettem, mögöttem, elıttem ülırıl különbözı alkalmakon, ahol Isten az İ igéjének szárkeresztjével engem vett célba. Rabság még az is, hogy Isten közelségében nem rá figyelek, hanem gondolataim gomolygó ködébe veszek el. A harmadik téma, ami terítékre került, és mindenkit érintett, s leginkább szóra bírta nehezen szólaló ajkunkat nem más volt, mint az idıbeosztás. Tiszteletes úr két segítséget is hozott magával: egy táblázatot és egy képzeletbeli befıttes üveget. Mire jók ezek? Arra, hogy megmutassák számunkra, mi fontos igazán a mi életünkben. A táblázatba fontosság és sürgısség szerint tudjuk az életünk dolgait elhelyezni. A 86400 egységnyi befıttes üvegünkbe pedig a táblázatban rendszerezett dolgokat: a nagy köveket, a kis kavicsokat és a homokot töltjük bele, remélve, hogy minden belefér. Ez egy jó kis logikai feladvány. Lehetetlennek tőnik, pedig van megoldás, Isten erre is gondolt! A megoldás a helyes idıbeosztás, aminek az alapja a helyes értékrend, helyes életcél, napi egyenleg. Az alkalmak idıbeli hosszúsága a hét elırehaladtával növekvı tendenciát mutatott, köszönhetıen az ıszinte beszélgetések

kialakulásának, ami hozzájárult a kicsiny csapat összekovácsolódásához. A hétvégén lelkileg feltöltekezve, a sok strandolástól testileg kissé elfáradva, és sokan lebarnulva térhettünk haza, magunkkal hozva azokat az ajándékokat, amit Isten elkészített nekünk, és még azokat a szúnyogcsípéseket is, amit ki-ki a maga „vérmérsékletének” megfelelıen összeszedett. Szabó Péter

VILÁGÍTÓ BOGÁR Világító bogár, picike fény az éjszakában, te szürke semmiség! Tudod-e, mennyit mondott az életed nekem? Nem baj, ha szürke, kicsike, gyönge is az ember, csak l á m p á s a legyen. Csak mondjon valamit az élete azoknak, kik az éjszakában lehorgasztott fejjel vonulnak a halál völgyei felé, s nem olvassák fejük fölött rég a csillagok üzenetét. Nem néznek föl már, csak lefelé a porba, sárba, de ott valami fényt, parányi csoda-fényt ha lelnek, talán felnéznek újra majd a magasság lelket betöltö fényei felé. Füle Lajos örömHíRlap

12

Gyermekvárosiak hete

„nem vér és test ellen…” Idén júniusban, pedagógusnap alkalmából egy gyülekezetünkben mőködı kis csapat, melyet Katona Zsuzsanna beosztott lelkésznı vezet és szervez, kitüntetést vehetett át a Gyermekközpontban nevelt gyermekek között végzett munka elismeréséül. Ha máshonnan nem, innen értesülhettek a kedves testvérek, hogy gyülekezetünkben minden nyáron eggyel több gyermekhét kerül megszervezésre, mint meghirdetésre. A hittanos és ifis táborokat évrıl-évre megelızi a gyermekvárosi gyermekek hete, általában húsz fı körüli létszámmal. Ezt a hetet talán kevesebb figyelem övezi, és ez érthetı is, hiszen a szolgálókon kívül másokat – úgymond – nem érint. Gyülekezetünk pedig komoly missziói tevékenységet fejt ki az állami gondozott gyermekek irányában, olyannyira, hogy az itt végzett munkát már világiak is elismerik. Ha jól számolom, idén tizedik alkalommal, tehát kilenc éve végezzük ezt a szolgálatot. Az eltelt évek alatt sok gyermeket láttunk felcseperedni, az akkori legkisebbek mára kamaszok, lassan kilépnek az életbe, és önállóan kell megállniuk a lábukon. Hogy hogyan néz ki egy gyermekek számára szervezett bibliatábor, azt nagyjából mindenki jól tudja. Azt viszont, hogy mit jelent a gyermekvárosi gyermekek közötti szolgálat, úgy érzem, meg kell egy kicsit világítani. Kiindulásképp el kell mondani, hogy ezeknek a gyermekeknek a nagy része soha éleörömHíRlap

2006. ÚJKENYÉR

tében nem látott egészségesen mőködı családot, ezért nem is rendelkezik, nem is rendelkezhet semmiféle egészségesnek nevezhetı értékrenddel. Saját társadalmukban minden felnıtt betolakodónak számít, és ebben a társadalomban bizony farkastörvények uralkodnak. Nincs menekvés, mindenkit betörnek, a kisebbek fölött a nagyobbak uralkodnak. Tekintélytiszteletet hírbıl sem ismernek, az egyetlen, ami elıtt meghajolnak, az a nyers erı. A társadalomból kirekesztve kezdik az életüket, és mivel elképzelésük sincs róla, hogy mi a társadalmilag elfogadott magatartásforma, ezért ezt a kirekesztettséget késıbb borzasztó nehéz lesz felszámolniuk. Magyarra lefordítva: nem könnyő egy vonatkocsiban utazni velük. Az étkezések alatt a zajszint rendszeresen meghaladja a fájdalomküszöböt. Szinte semmilyen eszközzel nem lehet elérni az áhítatokon húsz másodpercnyi odafigyelést sem. A fegyelmezés ırli fel a szolgálók minden energiáját. Képtelenek elmenni a másik mellett úgy, hogy ne üssék meg. Ez szó szerint értendı. Idén a saját szemünkkel láttuk, amint két nyolc év körüli kisfiú egy órán keresztül remekül elszórakozott a vég nélküli verekedéssel. Mivel folyamatosan piszkálják egymást, gyakorlatilag lehetetlen kideríteni, kimikor-kit-miért ütött meg. Nincs egészséges családmodelljük, ezért az emberi kapcsolataikat, párkapcsolataikat a tökéletes igénytelenség jellemzi. Az a helyzet, amibıl az életük indul, szinte determinálja a késıbbi sorsukat. Nem tudom, az ı

2006. ÚJKENYÉR

Szokolyán

gyermekeik vajon hol fognak felnıni… Ugyanakkor az intézetben nevelkedett gyermekek végtelenül kiéhezettek a szeretetre, és mindegyikük egyéni törıdést – nem csoportosat! – igényel. Soha nem felejtem el Józsit, aki a váci strandon a legnagyobb medencében egymás után úszta a hosszokat, de minden hossz után a tekintetével engem keresett, hogy vajon látome, figyelem-e ıt, milyen ügyesen úszik! Abban a tekintetben félreismerhetetlenül ott volt, hogy „vágyom egy apára”! Vagy soha nem felejtem el azt a két kislányt, akik egy héten át apának és anyának szólított bennünket a feleségemmel. A hét végére a fél tábor átvette ezt a megszólítást… Az embernek összefacsarodik a szíve, ha végignéz rajtuk, és látja a már fiatalon elveszett életüket! Végignéz és tudja jól: ha Jézus Krisztus meg nem könyörül rajtuk, menthetetlenül elvesznek! De azt is tudja jól, semmivel sem elveszettebbek bármelyikünknél, aki a bőneit még nem rendezte Istennel a Keresztfánál. A különbség csak annyi, hogy az ı Istennel szembeni engedetlenségük sokkal látványosabb. A mi engedetlenségeinket láthatjuk viszont rajtuk felnagyított formában. Döbbenetes megtapasztalni, hogy az Ördög milyen erıvel kötözi meg és tartja fogva ıket. Annak ellenére, hogy már hónapokkal az indulás elıtt vágyakoznak a táborba, megérkezésük után mindent elkövetnek, hogy az életet termı evangéliumnak egyetlen szava sem juthasson el a szívükig. Szinte tapintható a levegıben, amit Pál apostol ír az

13

efézusiaknak, hogy „nem vér és test ellen van a mi tusakodásunk” (Ef. 6:12). Írásomat olvasva úgy tőnhet: az nem más, mint panaszáradat. Távol legyen tılem! A gyermekvárosi héten uralkodó állapotok leírásával pusztán a szolgálat nehézségeit szerettem volna érzékeltetni, és a feladatról képet adni. A hét a szolgálókból mind lelkileg, mind fizikailag rengeteg energiát kivesz. Gyarló emberi dolog, de az évek során már szinte mindannyian eljutottunk legalább egyszer addig a pontig, amikor kimondtuk: többet ide a lábunkat be nem tesszük. Aztán Isten indított, mi pedig újra indultunk. Jó tudni, hogy a „gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak”, nem nekünk kell felvenni a harcot, mert azok fölött Jézus a Golgotán már végleg diadalt vett. Idén Szokolyán zajlott a tusakodás, hogy jövıre hol fog, még nem tudom. De hívlak Téged is, Testvérem a harcba! Isten elıtti csendességedben imádkozz Te is a gyermekvárosi gyermekek megtéréséért! Nagy Zsolt

örömHíRlap

14

H

Családos hét - Nagybörzsöny

egyek között…

Augusztus elsı hetében, másik 2 fóti családdal közösen vettünk részt Nagybörzsönyben a Bibliai Házassággondozó Szolgálat által szervezett családos héten. A Nagybörzsönyi Ifjúsági Tábor, mint helyszín, minden szempontból különöset nyújtott számunkra: a hegyek között elrejtett tábor, amely szomszédságában megáll a kisvasút, amelyen átfolyik egy patak és még játszótere is van – nincs ennél ideálisabb a kis- és nagyobb gyermekekkel érkezı szülık számára! Másodszor vettünk részt ezen a családos héten, már 4 évvel ezelıtt is Isten (át) formáló kezének munkáját éreztük magunkon. Idén sem kellett „csalódnunk”. Ha egy autónak rendszeresen karbantartásra, szervizre van szüksége, mennyivel inkább egy házasságnak! Egy ilyen hét segítséget nyújt, hogy a problémák ne eltávolítsák egymástól a házastársakat, hanem együtt megoldást találjunk rájuk, és megerısödve menjünk tovább. Már önmagában a közösség nagy élmény csupa ép családdal 2-3-4, sıt 6 gyermekkel is megáldva. Minden nap a reggeli elején egy rövid 5 perces áhítat volt – a református bibliaolvasó kalauz napi Igéjébıl (Galata levél), ez bevezetı volt a reggeli utáni családi csendességbe, amikor az áhítaton elhangzottak és a kiosztott kérdések alapján vette át minden család a saját szobájában – amennyire lehetett a gyermekekkel együtt - a napi Igét. Ezután a szülık nyugodt szívvel „megválhattak” gyermekeiktıl, hiszen velük örömHíRlap

2006. ÚJKENYÉR

korosztályuknak megfelelıen, szakszerően foglalkoztak gyermekvigyázók, mi pedig egy 20 perces sétával a nagybörzsönyi evangélikus templomba érkezve meghallgattunk minden délelıtt egy elıadást, amelynek központjába ezen a héten mindig egy ószövetségi család került. Megláttuk, hogy milyen fontos helye van a hétköznapokban is az áhítatoknak családjainkban, ahol együtt beszélhetjük meg a nap eseményeit és tárhatjuk az Úr elé minden dolgunkat. Ahol Isten közösen is szólhat hozzánk, és gyermekeink számára nyilvánvalóvá válhat, hogyan lehet gyakorlativá tenni Isten Igéjét a mindennapjainkban. A mi Istennek való engedelmességünk is példa kell, hogy legyen számukra! Különben minek alapján várunk el tılük engedelmességet? JÁKÓB családjának életében láttuk, hogy élete gyökeres változásainál oltárt épített az Úrnak. – Vannak-e nekünk is ilyen oltárköveink? (1 Móz. 25., 27., 28., 32.) GEDEON a valódi férfi példája lehet számunkra, aki Isten hatalmát és erejét képviselni tudta, és ellenségeivel szembeszállt, merte apjának bálványait lerombolni! (Bírák 6-8.) RUTH pedig olyan asszony volt, akibıl Isten visszatükrözıdött. Vannak-e ma is ilyen asszonyok? Életébıl nyilvánvaló, hogy Isten megáldja a hőséget akkor is, ha idıszakosan szőkös idık jönnek. (Ruth könyve) ÉLI családja szomorú példája annak, hogy ha nem engedelmeskedünk Istennek, hogy hogyan neveljük gyermekeinket, annak következménye van! Meg kell követelnünk az engedelmességet gyermekeinktıl, de ma-

2006. ÚJKENYÉR

15

Imatémák

gunknak is engedelmeseknek kell lennünk Istennek. (1 Sám. 1-3.) AZ UTOLSÓ IDİKBEN pedig tudnunk kell, hogy aktív várakozásban vagyunk, ébernek kell lennünk. A világosság fiaiként legyünk józanok, ne aludjunk, mert csak a világ fiai alszanak. Isten szentté akar formálni minket, edények vagyunk kezében, amit İ tud megtölteni. A sótartóba nem leves való és nem majonéz, nem koszos, hanem finomított, tiszta só. (1 Thessz. 5,1-24) A hét egyik érdekessége volt, hogy az elıadások után egy rövid testmozgató torna következett, amelyet idén az egyik résztvevı négygyermekes családfı, a Botafogo táncegyüttes vezetıje tartott, s ajándékként – a torna mellett – megtanította a Cha-cha-cha alaplépéseit is! E tudásunkat, mint szülık be is mutattuk a gyermekeknek és a gyerekvigyázóknak a péntek esti vacsora elıtt… nagy sikert aratva! Ebéd után szabad program volt, a családok pihenhettek, játszhattak gyermekeikkel, ill. fakultatív programokat is felkínáltak a szervezık (strandolás Kemencén, vonatozás a kisvasúttal, métázás (magyar baseball), agyagozás, gyöngyfőzés). Vacsora és fektetés után következett egy

félórás esti áhítat, melynek ideje alatt a még nem alvó gyermekekre ismét gyerekfelügyelık vigyáztak. Az esti áhítat témája a tízparancsolat volt. Csütörtök este Pálúr János orgonahangversenye követte az esti áhítatot, amelynek ismét az evangélikus templom adott helyet. A gyermekek péntek délután tábortőz mellett mutattak be ízelítıt mindabból, amit tanultak délelıttönként, mivel a gyermekmegırzés gazdag programokból, sokrétő foglalkozásokból állt – nem nélkülözve a játékot és a testmozgást sem. Mi, feleségemmel újra megtapasztaltuk, hogy Isten gondot visel rólunk, családunkról, mert ismét rámutatott több olyan dologra, amelyet nem jól tettünk eddig a családi életünk és gyermeknevelésünk folyamán. Természetesen a „beteg gócpontokra” nem csak rámutatott és felhívta rá a figyelmünket, hanem az orvosságot is „felírta” számunkra. Az İ Szentlelke erejét kérve, most már csak „be kell vennünk” ezeket a „gyógyszereket”! Tóth Zsolt és Anna

Imádkozzunk—az imádság szolgálat és nagy szükség van rá! Vegyük komolyan!












Isten közösségformáló munkájáért gyülekezeteinkben; Urunk minden munkásáért, aki nehézségben van; a szeretetintézményekben végzett munkáért, a szolgálók kitartásáért; óvodánk épüléséért-építéséért, az ott nevelkedı gyermekekért és a dolgozókért; a Fóti Ökumenikus Iskoláért és valamennyi egyházi oktatási intézményért; a gyülekezet vezetıiért, terheik hordozásáért, a gyermekek között végzett szolgálatért; a gyülekezetben végzett ének-zenei szolgálatokért, énekkaraink jövıjéért; a kisalagi gyülekezet testi-lelki épüléséért; egyházunk és egyéni lelki életünk megújulásért; a missziói munkákért; országunkért, vezetıiért.

örömHíRlap

16

2006. ÚJKENYÉR

Hirdetések

örömHÍRlap A Fót-Központi Református Egyházközség Folyóirata Felelıs szerkesztı: Sebestyén Gyızı lelkipásztor Cím: 2151 Fót, Károlyi István út 1. Tel: (27) 358 121 Fax: (27) 358 121 Honlap: www.fotiref.tvn.hu Hivatali ügyintézés: szerdán és pénteken de. 8–12h és du. 14–18h között, valamint istentiszteletek után. Kedves Olvasók! Az Örömhírlapban szeretnénk minél több olyan írást és fotót megjelentetni, mely gyülekezetünk életét, eseményeit idézi fel. Ehhez kérünk és várunk észrevételeket, javaslatokat, leveleket és fényképeket a lelkészi hivatalba és email-címünkre. Következı számunk Reformáció alkalmából jelenik meg. Lapzárta: október harmadik vasárnapja.

E-mail: [email protected] A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn.

Állandó alkalmaink  Vasárnap Szerda Csütörtök Péntek

10.00 9.00 18.30 19.00

Gyülekezeti és gyermek-istentisztelet Bibliaóra Imaóra Ifjúsági óra

Kéthetente csütörtökön Minden hónap elsı keddjén Minden hónap harmadik péntekén

9.30 18.00 17.00

Baba-mama klub Férfióra Nıióra


Ünnepi alkalmaink  Szept. 23.

Gyülekezeti családi nap

25-29. 19.00 Evangélizációs hét Igét hirdet: Dr. Bodnár Ákos, a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott fıgondnoka. Okt.

1.

10.00 Úrvacsoraosztás

Testi-lelki felüdülés ısszel! Berekfürdın, az ország legszebb konferencia-központjában - a gyógyfürdıtıl 100 méterre - tartjuk október 30-tól november 3-ig gyülekezeti csendeshetünket. Jelentkezni a Lelkészi Hivatalban lehet!

Gyülekezeti honlap! Immáron a Fót-Központi Református Gyülekezet is elérhetı az interneten, új honlapunkon sok fontos és naprakész információt lehet megtudni a gyülekezet életérıl, mőködésérıl, történetérıl, az énekkarról és az óvodáról. Újdonság, hogy a honlapon megtekinthetı az óvodavasárnapi ünnepség videóanyaga, letölthetık igehirdetések és az örömHÍRlap újabb számai is. Aki megteheti, látogasson el hozzánk:

www.fotiref.tvn.hu

örömHíRlap