Mekkora szeretettel tekint ránk Jézus! Mekkora szeretettel gyógyítja meg a mi bűnös szíveinket! Soha nem riad vissza a mi bűneinktől

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2015. Krisztus Király

Mekkora szeretettel tekint ránk Jézus! Mekkora szeretettel gyógyítja meg a mi bűnös szíveinket! Soha nem riad vissza a mi bűneinktől. Gondoljunk a tékozló fiúra, aki mikor eldönti, hogy visszatér az atyjához, előre kigondolja, milyen beszédet mond majd. Ám az atya nem engedi megszólalni, átöleli őt. Ferenc pápa


2015. november 22.

AZ IRGALMASSÁG ÉVE! „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott nagyböjti bűnbánati szertartás során mondott homíliájában az irgalmasság rendkívüli szentévét hirdette meg, mely ez év december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén veszi kezdetét a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén lesz vége. A jubileumi év, szentév a kegyelem különleges ideje, mely az üdvtörténet nagy évfordulóihoz kötődik, s a bűnbocsánat és a bűnökért járó ideigtartó büntetés elengedésének éve. A rendes jubileumi év 25 évenként következik és egy teljes évig tart, a rendkívüli jubileumi év bármely évben tartható, s időtartama kisebb is lehet. A jubileumi évet a pápa hirdeti és nyitja meg. Meghirdetése bullával, megnyitása 1500 óta a szent kapu kinyitásának szertartásával kezdődik. A szentévben a pápák által meghatározott feltételek mellett teljes búcsú nyerhető. A jubileumi évnek ószövetségi gyökere az 50 évenként visszatérő jóbel év. Az újszövetségben Jézus megváltói műve az ember számára olyan szabadulást jelent a bűn adósságától, mint a jóbel évben az adós megszabadul az anyagi terhektől (elengedik tartozását). Jézus önmagára vonatkoztatja Izaiás szavait: az örömhír, amit Ő hozott, épp az, hogy elérkezett az Úr esztendeje, a foglyok szabadulásának éve, az igazi jubileumi év. Irgalmas az Isten a bűnössel szemben, velünk is irgalmas akar lenni. „Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők majd irgalmasságot nyernek” Isten üdvözítő tervének egyszerű, érvényes és „édes” törvénye. A hegyi beszéd szavai, mindjárt a kezdet kezdetén megmutatják az emberi szív képességeit – azt, hogy az emberekben megvan a képesség arra, hogy irgalmas szívűek legyenek. A kifürkészhetetlen igazságosságot átölelő szeretet utat nyit az irgalmasságnak. Legyen ez a kapu, amelyet kinyitunk Ferenc pápával december 8-án – nem csak a Szent Péter-bazilikában. László atya

Krisztus Király

XVI. évfolyam, 90. szám

Kedves testvéreim! Gyakran elgondolkodtam azon, az egyház hogyan lenne képes nyilvánvalóbbá tenni a küldetését, az irgalmasságról való tanúságtételt. Olyan út ez, amely a lelki megtéréssel kezdődik; és be kell járnunk ezt az utat. Ezért úgy döntöttem, hogy rendkívüli szentévet hirdetek meg, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll. Ez az irgalmasság szentéve lesz. Az Úr szavának fényénél akarjuk megélni ezt: „Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok” (vö. Lk 6,36). Ez különösen a gyóntatókra áll! Rengeteg irgalmasság! Ez a szentév a Szeplőtelen Fogantatás idei ünnepével kezdődik majd, és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul, hiszen Krisztus az Atya irgalmasságának az eleven arca. (…) Meggyőződésem, hogy az egész egyház, amelynek oly nagy szüksége van az irgalmasság elnyerésére, hisz bűnösök vagyunk, képes lesz megtalálni ebben a jubileumi évben az Isten irgalmasságának újrafelfedezése és gyümölcsözővé tétele fölötti örömet. Mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy ezzel az örömmel nyújtsunk vigaszt korunk minden embere számára. Ne feledjük: Isten mindent megbocsát, és Isten mindig megbocsát. Ne fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Már mostantól kezdve bízzuk rá ezt az évet az Irgalmasság Anyjára, hogy fordítsa felénk tekintetét és őrködjön lépteink felett: bűnbánati utunk, nyílt szívvel bejárt utunk felett egy év során, amelynek célja, hogy elnyerjük Istentől a búcsút, hogy elnyerjük Istentől az irgalmasságot. Ferenc pápa homíliája 2015. március 13-án


2015. november 22.

R ÓMA Idén nyáron is megrendezésre került a római ministránstalálkozó, és Süllei László atyának hála, a cikk írói, Salamin Levente és Csapodi Gellért, képviselhettük plébániánkat. Ez a zarándoklat ötévente kerül megrendezésre, és a világ minden pontjáról jönnek ministránsok, hogy találkozzanak egymással és a pápával. A mi egyházmegyénkből körülbelül 120-an mentünk, a találkozón összesen mintegy 10 000 ministráns vett részt. Augusztus 2-án este indultunk busszal a Szent István-bazilika elől. Az 1600 kilométeres út közben megálltunk Velencében, ahol a Szent Márkbazilika altemplomában tartottunk misét. Estefelé értünk a római szállásra. A város szélén egy kempingben, bungalókban aludtunk. Augusztus 4-én volt a pápai audiencia. Már kora délután megtelt ministránsokkal a Szent Péter tér. Fél órával a pápa érkezése előtt már mindenki a kordonoknál tolongott. Amíg a Szentatyára vártunk, bemutatkoztak az egyes országok, és sokat énekeltünk. Amikor megérkezett, arról beszélt, hogy ministránsnak lenni nemcsak fontos feladat, hanem küldetés. Majd megáldott minket. Este – mivel az aznapi misénk még elmaradt, és nem találtunk templomot a közelben, ahová betérhettünk volna – egy közeli ferences szálloda tetőteraszán mondták a misét papjaink. Ezután, amikor haza akartunk menni, kiderült, hogy nem jár a metró… Így buszoznunk kellett, és jó késő lett, mire visszaértünk a szállásra. Rómában még sok szép templomot és bazilikát is meglátogattunk, megnéztük az ókori Róma nevezetességeit, és természetesen sokat imádkoztunk. Csütörtök este búcsút vettünk a várostól, és tovább indultunk Assisi felé. Meglátogattuk Szent Ferenc sírját és még több más templomot, majd péntek este továbbmentünk, immár Budapest felé. Augusztus 8-án hajnalban még megálltunk Jesolóban, és a tengerparton a homokban tartottunk egy misét, majd fürödtünk a tengerben. Fáradtan, álmosan és rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk Budapestre szombat este, majd egy kiadós alvás után alig vártuk, hogy másnap (vasárnap) csatlakozhassunk a többiekhez, akik Mátraverebély-Szentkúton voltak az egyházközségi táborban. Köszönjük Laci atyának, hogy mindebben részesülhettünk. Levi és Gege

Krisztus Király


Augusztus 15-én Bánóczky Előd atya járt nálunk, ő tartotta a búcsús nagymisén a szentbeszédet, s így módunk volt „idehaza”, egykori kápláni, majd plébánoshelyettesi szolgálati helyén, ahol összesen 23 évig volt velünk, köszönteni 70. születésnapja alkalmából. Persze mi kaptunk ajándékot tőle a szentbeszéddel, ami most sokak kérésére teljes terjedelmében olvasható.

NAGYBOLDOGASSZONY-NAPI ÜNNEPI BESZÉD Megilletődötten állok itt e szép ünnepen, a Budavári Nagyboldogasszonytemplom búcsúünnepén, mert száz évvel ezelőtt, 1915. augusztus 15-én e csodás szép templomban hangzott el Dr. Breyer István püspök, egyháztörténész, miniszteri osztálytanácsos ünnepi szentbeszéde, amelyben a Budavári Nagyboldogasszony Koronázó Főtemplom történetét felvázolva kiemelte, hogy e templom égbenyúló tornya ott emelkedett, ahol Magyarország szíve lüktetett, s jó sorsban és balsorsban törhetetlen árbocrúdja volt a nemzeti lét hajójának. Oly öröm volt, hogy a szentmise elején felcsendült Kisdi: Cantus Catholici 1651-es gyűjteményéből a szép Mária-énekünk: „Felvitetett magas mennyországba, Angyali szép örvendetes házba, E nap a Szűz nagy mennyasszonyságba, Az Istennek drága hajlékába.” (SzVU 167. ének) Ez az ének tömören foglalja össze azt, amit XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén, a II. világháború utáni első szentév alkalmával a „Munificentissimus Deus” kezdetű konstitúciójával kihirdetett. Elég széles körben heves ellenállás mutatkozott az új dogmával szemben. Fő érvük az volt, hogy a Szentírásban egyetlen szó sincs, amely Mária test szerinti mennybevételére utalna. Az egyházatyák három évszázadon át hallgattak Mária életének végéről. Csak az 5. század végén tűnik fel egy széles körben elterjedt keresztény apokrif több változata, amely a Szűzanya csodálatos „elszenderedéséről” szól. 1971-ben nagy szenzációt váltott ki a nagy ferences régész, Bellarmino Bagatti könyvének megjelenése „A körülmetéltségből való Egyház. A zsidó keresztények története és régészete” címmel. A régész kimutatta, hogy a Transitus egyik legrégebbi változatának szövege – amit a Vatikáni Könyvtárban Codex 1982 leltári szám alatt őriznek –, sehogy sem illik bele az 5. század görög orthodoxiájába, hanem a zsidó keresztények körében a 2. században íródott. Egy év múlva megdöbbentő bizonyítást nyert Bagatti régészeti könyve. 1972. február 7-én egy bibliai méretű hatalmas vihar tombolt Jeruzsálem fölött. A felhőszakadás az egyébként kiszáradt Kidront rohanó folyóvá duzzasztotta, s elárasztotta a Mária-sírt is. A víz lezúdult a lépcsőkön, és iszapos hordalékot so-


2015. november 22.

dort magával. A templomban tartózkodó két görög pap majdnem vízbe fulladt. Az egész templom víz alá került. Amikor a zivatar és az árvíz elvonult, kiszivatytyúzták a hordalékos vizet, és eltávolították a megázott textíliákat, képeket, ikoikonokat, a gipszborításokat és az oltárlapokat. Akkor megdöbbenve láthatták az évszázadok óta elrejtett Mária-sír csupasz szikláját. S amikor a szentélyt gondozó görögök és örmények engedélyt adtak a ferenceseknek régészeti kutatásokra, akkor meglepődve látták, hogy a sír feltárása igazolta a Transitus írását, a sír Krisztus korából származó eredeti zsidó fülkesír. A sír méretei és helyzete teljesen egyezik a Sínai hegy lábánál lévő Alexandriai Szent Katalin-kolostor könyvtárában őrzött Transitus leírásával, amit az angol régész, A. Smith Lewis fedezett föl, és 1902-ben publikált. Ez most régészetileg igazolást nyert. A Transitus hiteles hagyományokra támaszkodik, és igazat ír. A zaragozai Santa Engracia-templomban lévő, 4. századból származó szarkofág ábrázolja először a Szűzanya mennybevételét. Isten keze megragadja Mária kezét, hogy az apostolok közül magához emelje az égbe. Szent Lukács ezt írja: Mária a születés körülményeit „megőrizte szívében”, ez a hallgatagságáról tanúskodik. Fia zavartalanul nőhetett fel, Mária semmiben sem akadályozta Jézust, hogy küldetését a mennyei Atya akarata szerint teljesítse. Sőt mindenben szolgálta Fiát, s ő is mindig igent mondott Isten akaratára. Amikor Jézus azt mondja: „Aki követni akar, hagyja el mindenét, s úgy kövessen engem”, Szűz Máriára utal, mert Mária mindenét elhagyta, amit apjától örökölt, a nagy állatállományt és a Betlehem környéki legelőket, amikor Egyiptomba menekült a kis Jézussal és Józseffel. Názáretet is elhagyja, amikor Szent Fiát kiűzik a városból a názáretiek. Jézus mellett van a hallgatóság között. Fiának titkát egyedül ő ismerte. Mária mindig látta az ellenségeskedést Szent Fia körül. Lélekben együtt szenvedett vele. Szűz Mária a halálos ágyán törte meg a hallgatást, s a Magnificat elmondásával szenderedett el. Lukács akkor már a fiatal egyházközséghez tartozik, szem- és fültanúja annak, amit Mária mond Jézus születésének körülményeiről. Ezért írja le ezeket az eseményeket evangéliumában Kr.u. 51ben. Máté és Márk azért nem ír ezekről, mert Mária még élt, s ő nem akarta, hogy róla írjanak.

Krisztus Király


Oly találóan mondta a Németországban élő ukrán görögkatolikus exarcha Petro Kryk 2004-ben Diessenben az augsburgi egyházmegye katolikus hívei és papjai Nyári Teológiai Akadémiáján: „Mária szeretetből hozta Istent a világba, mert korábban Isten szeretete fogant meg benne. E szeretetben megmaradt egészen a haláláig, ezért nevezhető az ő halála is „elszenderedésnek”, mert a szeretet nem halhat meg. Krisztus, aki a szeretet, magához emeli a magasba mindazokat, akik egészen a szeretetben élnek. Mária túlságosan tiszta volt, túlságosan szent, túlságosan szeretetté vált ahhoz, hogy a halandók és a bűnösök sorsát kelljen elszenvednie. Neki Assumptává kellett válnia, és ezzel mindannyiunkat megelőzött. A testestől-lelkestől való mennybevételt, mely Máriának már része lett, az ő Fia nekünk is ígéri. Magához emelte őt, ahogyan egykor majd minket is magához fog emelni. Addig pedig a Szűzanya pártfogónk, szószólónk a könnyek e sötét völgyében, reményünk és világosságunk.” Mária tisztelete nem a 431-es Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő számára kötelező módon „Istenszülőként” határozták meg. A dogmák nem leleményes teológusok vagy pápák újításai, hanem az évszázadok óta élő hitigazságok tanítóhivatali megerősítése. A Mária-tisztelet egyidős az Egyházzal. Ezért emlékeztet Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) Die Tochter Zion című Mária-könyvében arra, hogy „maga az evangélium prófétálja és igényli a Mária-tiszteletet: »és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzedékek.« (Lk 1,48) – Ez az Egyház egyik feladata, s hogy Lukács ezt leírta, az föltételezi, hogy Mária dicsérete az Egyházban akkor már létezett, és az Egyház minden nemzedék feladatának tekinti.” Németi Némethy Lajos történész a „Nagyboldogasszonyról nevezett Budapest vári Főtemplom történelme” című 1876-ban írt s Esztergomban megjelent könyvében rámutat arra, hogy Szent István királyunk idejében sok Mária tiszteletére szentelt templom épült országunkban. A magyar Szűz Máriát mindig „Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Máriának”, vagyis Nagyboldogasszonynak nevezte. Ez is mutatja, hogy első szent királyunk magyar népének lelki világát a Szűz Mária-tiszteleten keresztül könnyebben vezethette Jézus Krisztushoz. Mert az igazi Mária-tisztelet Jézus Krisztushoz vezet. Aki ki akarja radírozni Mária tiszteletét a magyar ember lelki világából s vallási életéből, annak tisztában kell lenni azzal, hogy könnyen ateistává teheti a magyar ember lelkületét. 1276 márciusában, amikor Kőszegi Sándor főpapot Veszprém püspökévé választották, aki mind IV. László királyt, mind az ország nádorát, Csák Pétert felszólította, hogy hagyják abba kapcsolatukat Éduával, a kun törzsfő csábos leányával. Péter nádor seregével Veszprémre és az új püspökre rontott. A várost elfoglalta, főpapokat, papokat mind legyilkolta, az ország kincsét elrabolta. Felperzselte az ország legnagyobb és legértékesebb könyvtárát és levéltárát. Ami a


2015. november 22.

honfoglalástól kezdve keletkezett az országban, minden iratot itt tartottak. Minden elpusztult, a kár felmérhetetlen volt. Mivel a Budavári Nagyboldogasszonytemplom egy időben a Veszprémi Püspökséghez tartozott, ezért feltételezhetjük, hogy lehettek iratok, amik e templom alapítására és IV. Béla előtti történelmére utaltak, s a levéltár leégésével megsemmisültek. IV. Béla királyunk azzal, hogy a templomot Nagyboldogasszony tiszteletére építette, hangsúlyozni akarta, hogy az ország újjáépítését Szent István királyunk Szűz Mária-tiszteletének szellemében akarja megvalósítani. Amint Szent István felajánlotta nemzetét Szűz Mária oltalmába, úgy ő a most az újjáépülő országot is Nagyboldogasszonyunk anyai oltalmazó kezébe helyezi. Ezért nem véletlen, hogy 1458. február 14-én Budára bevonuló Mátyást itt avatták királlyá, és az avatás szertartása végén Mátyás király külön imában országunkat újra a Szűzanya oltalmába ajánlotta. E gyönyörűszép templomban minden arra utal, hogy a templom történelme szorosan összekapcsolódott nemzetünk történelmével. Ahogy népünk sorsát a Boldogságos Szűz közbenjárása védte, ugyanúgy oltalmazta Mária templomunkat. 1686-ban, amikor a keresztény szövetséges csapatok Budát visszafoglalták a töröktől, a törökök minden lőszerraktára felrobbant, kivéve a templom Béla tornyában elhelyezett lőporraktárt. A visszafoglalás előtt egy héttel a Szent István-rondella felrobbanása megrázta a templomot, s a templomban leomlott egy fal, ami egy Szűzanya-szobrot takart – hagyomány szerint Donati 1515-ben készített Szűz Mária-szobra volt – amit 1541. augusztus végén a magyarok befalaztak, amikor a török dzsámivá alakíttatta velük a templomot. A törökök ijedtükben kiszaladtak a templomból és nem mertek visszajönni. Így a Szűzanya temploma harc nélkül szabadult fel. 1994. július 22-én éjjel 1 kg trotilt helyeztek el a templom külső kriptalejárata fölé az esőcsatorna vájatába, ami július 23. szombat hajnal 4 óra 12 perckor robbant. A tűzszerészek megállapították, ha ezt a pokolgépet máshova teszik, a templom összedőlhetett volna a robbanás erejétől. 1996-ban, Nagyszerdán templomunk fiataljai és hittanosai óriási passiójátékban elevenítették meg Jézus szenvedését és kereszthalálát. A passió végén Krisztus halála a kereszten látványban Albrecht Dürer Krisztus a kereszten c. festményét elevenítette meg. Jézus holttestét levéve a keresztről, Szűz Mária ölébe helyezték, s Mária a zsengék áldozatának imáját mondta, így fejeződött be a Passió-dráma. Utána húsz perces néma csend volt, s emberek szemében könny a megdöbbenéstől. Az Úr Jézus utolsó órájában a kereszten nemcsak végrendelkezett, hanem az Egyházat Máriára bízta: „Asszony, íme a te fiad” és Jánosnak, aki a fiatal, az új szövetség vérével most megpecsételt Egyházat képviselte: „Íme a te anyád!” Az

Krisztus Király


Egyház pedig a Megváltó parancsára magába fogadta Máriát. Azóta az Egyház és az Istenanya elválaszthatatlanul összetartozik. Jézus tudta, hogy Egyháza Anyjánál, Máriánál a legjobb kezekben van. 1917-ben Egyiptomban, egy vértanú sírjában papiruszra írva egy rövid görög nyelvű imádságot találtak. A sír Kr.u. 202 utáni, Septimius Severus korából való. A papiruszt 470. számmal sorolták be egy tekintélyes gyűjteménybe, a John Rylands Library-be az angliai Manchesterben. 1938-ban publikálták a papirusz-tudósok először a 3. század elejére datált papiruszon lévő imát, ami nem kis szenzációt váltott ki. Az imádságot ugyanis mind a görög orthodox, s mind a római katolikus egyház imádkozza. A római egyházban latin kezdőszavával Sum tuum praesidiumnak hívjuk: „Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja…” A papiruszon olvasható eredeti szöveg Otto Stegmüller szerint így hangzik: „Irgalmasságod alá menekülünk, Istenszülő. Sírásunkat ne vesd meg a bajban, hanem ments meg minket a veszedelemben, te egyedül Tiszta, egyedül Áldott.” Az összes Mária imádságok közül a legkorábbi, ugyanakkor a legszebbek egyike, amely bizonyítja azt a mélységes bizalmat, amellyel a keresztények minden időben a közbenjáró Istenanyához fordultak. Ez a hit volt az, amely a bajok és üldözések idején megtartotta őket, s amelyben sok meghallgatott imádság újra meg újra megerősítette őket. Mert bizonyosak voltak abban, hogy Mária soha nem hagyja magukra őket. Ez a mély bizalom élt első szent királyunkban, és e mély meggyőződés és hit vezette 2000-ben Nagyboldogasszony-templomunk fiataljainak Rómától induló gyalogos zarándoklatát a Szent II. János Pál pápa által megáldott Szent Korona-másolattal, mert Mária mindig Anyánk volt, és örökké az lesz. 1998-ban egy bolgár vezérkari ezredes vezette delegációt fogadtam és vezettem templomunkban. A látogatás végén a Loretói kápolnában kitett vendégkönyvbe a következőt írta: „Mély hódolattal adózok a magyarok Mária tisztelete előtt. Kívánom, hogy ezt őrizzék meg, mert ez biztosítja jövőjüket!” Testvéreim! Most arra kérlek benneteket, hogy álljatok fel, s az első keresztények mélységes bizalmával, Szent István királyunk nagy hitével imádkozzuk együtt a legrégebbi és talán legszebb Mária imádságunkat, mellyel a Szűz oltalmát kérjük életünkre: Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja, könyörgésünket ne vesd meg szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz; mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk és Szószólónk. Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.


2015. november 22.

EMIT 2015 Nyáron, július 7-11-ig részt vettünk az Egyházmegyei Ifjúsági Táboron. Hosszú, fárasztó utazás után érkeztünk meg Bodajkra. Nagyon izgatottak voltunk, mert egymáson kívül senkit nem ismertünk. A mintegy 300 résztvevő diákot 3 altáborra osztották. Mi a legfiatalabb korosztályba, az I. altáborba kerültünk. A programok egy részét az altáboron belüli, 8-10 fős kiscsoportokban töltöttük. Az első nap ismerkedős, játékos nap volt, este össztábori „bevezető” előadást láthattunk, közben sokat énekeltünk. A többi napon szintén sokat játszottunk, minden nap szentmisén voltunk, érdekes vetélkedőkön, lelkigyakorlaton vettünk részt. Sok embert megismerhettünk, új barátságokat köthettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Laci atyának, hogy ott lehettünk. Mátéffy Johanna, Csapodi Kinga, Duska Noémi

Kaczián Berci 2006 óta, 8 éves korától tagja a 46-os számú Kapisztrán Szent János Cserkészcsapatnak, amelyik a Pasaréti Ferences Plébániához tartozik. Így történhetett meg, hogy eljutott a 23. Cserkész Világtalálkozóra, s ennek kapcsán fantasztikus élményekben volt része, amit megosztott velünk – köszönjük.

DZSEMBORI 2015 Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy messzire utazzanak, és olyan dolgokat tapasztaljanak és ismerjenek meg, amit elképzelni se tudtak. Az utam Japánba csak sok előkészülettel és segítséggel tudott megvalósulni, de azt az élményt, amit nyújtott, nem lehet elfelejteni. 40 napig voltam távol Magyarországtól, és ez idő alatt részt vettem a cserkész világtalálkozón Kirara-Hamában, körbeutaztam Honshu szigetének déli részét, áthajóztam a Japán-tengeren Koreát érintve, keresztülvonatoztam Szibérián és olyan városokat jártam be, mint: Yamaguchi, Kyoto, Matsue, Donghae, Vlagyivosztok, Irkutszk és Moszkva.

Krisztus Király


A részvétel persze nagy költségekkel járt, amit sokunk csak támogató szervezetek és magánszemélyek segítségével tudott összegyűjteni. Végül közel 200 magyar résztvevő és IST (segítő) utazott Japánba a cserkész világtalálkozóra, ahol csatlakoztunk a 40 ezres lélekszámú táborhoz. A különböző társadalmi, vallási és kulturális háttérrel rendelkező emberek teljesen egymásra tudtak hangolódni a közös értékrend miatt, ami a cserkészet alapja. A jamboree hagyományát és a nemzeteket összefogó erejét 4 évente tapasztalhatják meg a világ cserkészei. Én az International Service Team tagjaként vettem részt a Jamboreen, így magyar társaimon kívül nagyon sok barátot szereztem a világ sok szegletéből (Malajzia, Hollandia, Svájc, Tunézia, Észtország, Szerbia, Anglia stb.), és megismertem az ő gondolkodásmódjukat, természetüket, sőt tartom velük a kapcsolatot. A Jamboreen a segítőknek nem volt külön program szervezve, ezért szabadnapunkon két barátommal önerőből elmentünk a közeli városba, Yamaguchiba. Itt tapasztaltuk meg először az igazi Japánt. A zsúfolt, keskeny utcák pezsgő élettel voltak teli, a táj lenyűgöző volt. A párás meleg, a kabócák hangos zsongása és a békés sintó szentélyek atmoszférája magával ragadott minket. Egy zen buddhista szerzetes meghívására lehetőségünk volt részt venni egy családias szertartáson, majd meglátogattuk a Xavéri Szt. Ferenc katolikus templomot. A Jamboree után még 3 napig utaztunk a magyar csapattal Honshu déli részén, ekkor érintettük Miyajima szigetét és bejártuk Kyoto ősi városát, majd Osakában elbúcsúztunk egymástól. Négy irányba mentünk tovább (voltak, akik Tokiót járták be, voltak, akik megmászták a szent Fujit, és voltak, akik egy szent ösvényt jártak végig). A mi célunk egy volt: hazautazni, de vonattal! Érintettük a Tottori melletti homokdűnéket, megtapasztaltuk milyen a monszuneső, megnéztük a matsue-i várat, majd áthajóztunk Dél-Koreába és tovább Vlagyivosztokba, két éjszaka alatt. Vlagyivosztok bejárása után, a templomban találkoztunk egy helyi magyar nénivel, aki nagyon örült nekünk. Két hosszú vonatút között pár napot eltöltöttünk Burjátiában és a Bajkál-tó környékén. Ezalatt két buddhista datsant (buddhista kolostor-templomegyüttest) is meglátogattunk, fürödtünk a Bajkál hideg, de kristálytiszta vizében, végigtúráztunk a tóparton egy elszigetelt faluba, majd miután felhajóztunk az Angara torkolatán, bejártuk Irkutszk városát. Újabb 4 nap vonatút után megérkeztünk a monumentális és gyönyörű Moszkvába. A Vörös tér, a Veréb-hegyi kilátás, a GUM áruház fényűzése, séta este a Moszkva folyó partján. Mindez idő alatt olyan apróságok tették emlékezetessé utamat, mint amikor külföldi barátaimmal a cápaveszély ellenére a falu kikötőjében fürdőztünk, amikor a zen buddhista szerzetes édesanyjáról emlékeztünk meg a szentélyben, majd elbeszélgettünk; amikor Miyajima szigetén találkoztunk a helyi szentként tisztelt


2015. november 22.

őzekkel, akikre sapkát raktunk és akik kirágtak néhány táskát; amikor a Japántengeren a hajó koreai karaokebárjában magyar estet tartottunk; amikor Romannal, az orosz katonával furulya- és szájdobkísérettel zengtük a Katyusát és még sok-sok más emlék. Amíg Japánban voltam, alkalmam volt felszínesen megismerni az ottani embereket, mentalitást. Erre a jamboree alatti munkám, személyes tapasztalataim és más elbeszélései alapján volt lehetőségem. Japánban mindenki keményen dolgozik (ha nem is fontos, szükséges munkát végez, akkor is). Angolul nagyon kevesen beszélnek, a vezetőség egyáltalán nem. Nagyon szervezettek, pontosak, de egyben rugalmatlanok is, nem tudnak máshoz alkalmazkodni. A tisztaság és biztonság kifogástalan (az utcán felejtett pénztárca is a helyén marad vagy megtalálja a gazdáját). Nem jellemző a komoly vallásosság rájuk, inkább több vallást keverve gyakorolnak (pl. sintoista szertartás születésnél, keresztényhez hasonlító házasságkötés, buddhista temetés). Nagyon vendégszeretőek, udvariasak és jóindulatúak, de ritkán mutatják ki érzelmeiket, sokat számít nekik, mit gondol a közösség róluk. Az egyéniség kevésbé fontos, sokkal inkább a közösség, egység dominál a nyugati mentalitással ellentétben. A japán emberek után nagy váltás volt Oroszországba érkezni, mivel az oroszok már sokkal jobban hasonlítottak ránk. A temperamentumos, határozott, kevésbé udvarias oroszok nyíltabbak, viszont kevésbé megbízhatóak. A tisztaság és biztonság bőven kifogásolható, mégis „emberibbek” voltak az ottaniak, közelebb éreztük őket magunkhoz. Hálás vagyok, hogy ilyen sok tapasztalattal gazdagodtam, és hogy ilyen sok szépséget láttam. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha akármilyen lehetősége adódik arra, hogy más országokat és az ottaniakat megismerje, ragadja meg!

•    • LÁTOGATHATÓ A MÁTYÁS-TEMPLOM TORNYA 1894-es megépítése óta első ízben 2015-ben vált látogathatóvá a nagyközönség számára a Mátyás-templom harangtornya. Október 21-én, az 1916ban a Mátyás-templomban megkoronázott Boldog IV. Károly emléknapján sajtótájékoztatón mutatták be a megújult, kilátóvá alakított Mátyás-tornyot. A funkcióbővítő felújításról és a harangtorony történetéről tartott sajtótájékoztatót a Mátyás-templom Gondnoksága: Süllei László, a Budavári Nagyboldogasszonytemplom plébánosa; Heffnerné Lung Rita HR- és marketingvezető; valamint Mátéffy Balázs művészeti és kulturális vezető.

Krisztus Király

Süllei László rövid áttekintést adott a templom és a torony történetéről, fontosabb eseményeiről. Elmondta: a torony 1894 óta – amikor Schulek Frigyes a Mátyás korabeli torony részben pontos másolataként újraépítette, részben saját tervezésű sisakrésszel és erkéllyel kiegészítette – csak a „kiváltságosok” számára volt látogatható. A plébánia kezdeményezésére került sor a torony átalakítására, hogy megnyithassák a látogatók számára. A templom üzemeltetője, a Mátyás-templom Gondnoksága 2012ben tízmillió forintot kapott a fővárostól a munkálatokra. Az átalakítás végeztével, ez év júniusától tesztjelleggel már megnyitották, mostantól pedig a nagyközönség is látogathatja a Mátyás-tornyot. A plébános lelkipásztori üzenetet is megfogalmazott a megnyitó kapcsán: Az ószövetségi embernek mély tapasztalata volt arról, hogy az élet út, amelyen Isten vezeti őt. Bizonyosság élt benne arról is, hogy Isten csak azt tudja vezetni, aki úton van. Aki leül, nem hajlandó mozdulni, változni, aki befejezettnek, késznek tartja magát, azt Isten nem tudja vezetni. A zarándoknak az a tapasztalata is megvolt, hogy ezt az irányítást Isten nem a távolból nyújtja, hanem együtt vándorol vele az úton. Süllei László rámutatott arra, hogy rácsodálkozva a világ szépségére, az előttünk körpanorámában megnyíló horizonttal szemben másként értékeljük önmagunkat, mindennapi súrlódásainkat. Végül meghívott a toronylátogatás élményére, „hogy más szemszögből is lássuk meg Budapest szépségeit, Isten teremtette gyönyörű világunkat”. Heffnerné Lung Rita, a Mátyás-templom Gondnokságának marketingvezetője a kilátás egyediségére hívta fel a figyelmet: a Szent István-bazilika 96 méter magas kupolája, a 83 méter magas kőbányai Szent László-templom tornya mellett páratlan panorámát nyújt a budai Várhegyen álló Mátyás-templom 78 méter magas tornya. Lung Rita tájékoztatást adott a kilátó látogatásának rendjéről: a torony legfeljebb 15 fős csoportokban látogatható mindennap 10-től 17 óráig, egész óránkénti indulási időpontokkal. Az érdeklődőket vezető kísérők angol és magyar nyelven nyújtanak tájékoztatást a kiállítótérben elhelyezett látnivalókról, a harang-



2015. november 22.

toronyról. A látogatás bevezető ára felnőtteknek 1400 forint, diákoknak és nyugdíjasoknak 1000 forint, a családi jegy 3500 forintba kerül. A belépő megváltható a helyszínen és a www.matyas-templom.hu honlapon keresztül. Mátéffy Balázs művészeti és kulturális érdekességek ismertetésével folytatta a sajtótájékoztatót. Elmondta, ha a millennium kori újjáépítés Trefort Ágoston miniszter terve szerint valósult volna meg – ő fémborítású sisakot képzelt el –, most nem lenne mit megnyitni. Schulek Frigyes azonban mesterét, Friedrich von Schmidt bécsi építészt, a Stephansdom felújítását is tervező szakembert kérte fel tanácsadónak, aki koszorúerkéllyel koronázott kősisak építését javasolta a torony városképi jelentősége miatt. A művészeti vezető felhívta a figyelmet az újjáépítést megörökítő emlékiratra, melyet 1894-ben a kor számos meghatározó személyisége aláírt: így a püspöki kar és a kormány minden tagja, a tudományos és közélet jeles képviselői, köztük Jókai Mór. A dokumentum másolata megtekinthető a toronyban berendezett kiállításon. Mátéffy Balázs végül felelevenítette: 1948 nagycsütörtökén Török Antal tűzoltó tiszthelyettes karjaiban vitte le az építmény kövezetébe ékelődve megtalált második világháborús bombát, megmentve ezzel a felrobbanástól a Budapest ostroma során súlyosan megrongálódott tornyot. A Mátyás-torony teljes magassága a templom padozatától 78,16 méter, a járda szintjétől 76,57 méter. A látogatók számára a torony alsó koszorúerkélyét nyitották meg, ez 46,73 méteres magasságban nyílik, összesen 197 lépcső vezet idáig. Ezen az erkélyen zárt fülkék, az alatta lévő teremben pedig zárterkélyek is találhatók. A látogatás során megtekinthetők a templom harangjai is. A toronyban összesen hat harang lakik; a címer mögötti szinten négy, a felsőbb szinten kettő. Ezek közül Süllei László kiemelte a II. János Pál-harangot, melyen három relief – mind Lebó Ferenc szobrászművész alkotása – látható: II. János Pál pápa 2000 nyarán megáldja a Szent Korona másolatát; a templom főoltárának Mária-szobra, amelyet 2000. augusztus 15-én e koronával megkoronáztak; II. János Pál pápa címere. Magyar Kurír

Első a hit, azután jön az irgalmasság. Az irgalmasság a hittel együtt értékes, hit nélkül pőre, hit nélkül állhatatlan. A hit ugyanis minden erény szilárd alapja. Boldog, aki megérti Krisztus nélkülözését és szegénységét, aki szegénnyé lett értünk, noha gazdag volt. Gazdag az országban, szegény a testben, mivel fölvette ezt a szegény testet. Szent Ambrus

Krisztus Király


FUTÁS

avagy edzés egy véget nem érő maratonra

Amióta Szent Pál élete végéhez közeledve azt írta Timóteusnak, hogy a pályát megfutotta, már nyugodtabb szívvel mondhatjuk, hogy ez a földi élet nem sétagalopp. Hát még akkor, ha a sajátunkon kívül olykor mások futását is irányítgatjuk! Így vannak ezzel a gyerekcsoportok vezetői, akiknek ebben a feladatukban szeretnénk segítő kezet nyújtani. Útnak indítottuk tehát a FUTÁS-nak keresztelt vezetőképző első évét. Ehhez a csapathoz az angyalok karát hívtuk patrónusnak. Ők, akik kizárólag azzal vannak elfoglalva az emberek között, hogy az Isten üzenetét közvetítsék, legyenek ezzel példaadói a résztvevő fiataloknak. Kérjük a Jóistent, hogy szeretetével egészítse ki a szervezők és előadók hiányosságait, hogy a résztvevők és vezetettjeik is épüljenek a FUTÁS segítségével! MGZita Mi a Futás? A Futás egy új (remélhetőleg tradícióteremtő) programsorozat vári fiatalok számára, akik már vezetői ministránscsoportoknak, vagy a közeljövőben azok lesznek, illetve szeretnének lenni. Az alkalmak során különböző készségekre teszünk majd szert mind elméletben, mind pedig gyakorlatban annak érdekében, hogy az utánunk jövő nemzedéket minél jobban, tudatosabban tudjuk formálni, tanítani és vezetni Krisztus felé a ministránsgyűlések (továbbiakban: mingyűl) és egyéb közös programok során. Az első alkalmon túl vagyunk, és azt hiszem, beszélhetek mind a tizenegyünk nevében, akik részt vettünk a ’ráfutáson’. Hogy éreztük magunkat? Jól. Bővebben? Nagyon jól! A nap programjában szerepelt az elején egy szentmise, amin a Jóistent kértük, hogy segítsen bennünket közös utunkon mind a vezetésben, mind pedig a Futás során. A délelőtt folyamán Mátéffy Balázs és felesége, Zita vezettek egy amolyan bevezető beszélgetést, amely során több gyakran előforduló problémát vetettünk fel és vitattunk meg egymással. Egy jó hangulatú közös ebéd után Juhász-Kelly Kriszti és Konczné Gál Helga vette át a stafétát. A velük töltött 2 órában többek között elkészítettük a Ministránsvezetők Tízparancsolatát, amely egy közös ötletbörze, és a legfontosabb szempontok átfogó megvitatása után készült el, és remélhetőleg jó útmutatás lesz a néhány év múlva induló új csoportok vezetőinek is. A nap zárásaként Koncz Levi osztotta meg velünk gondolatait és tapasztalatait egy közösség vezetéséről, rutinos regnumi múltjának és kézzelfogható példáinak köszönhetően ez is igen hasznosnak bizonyult számunkra. A Futás során nem csak az az előnyünk, hogy másoktól hallgathatunk tapasztalatok útján szerzett kö-


2015. november 22.

vetkeztetéseket, hanem az is, hogy mi vezetők egymással tudunk beszélgetni, megélt dolgokat megosztani, amelyek adott esetben igen nagy segítséget tudnak nyújtani. Az alcímben említettem, hogy „véget nem érő maraton”, talán ezt sokak nem értik teljesen, így elmagyarázom. Mingyűl vezetőnek lenni nehéz feladat. Rengeteg odafigyelést, készülést és áldozatot igényel, és a csoport fizikai elhagyásával sem szakad meg a kapcsolat, mert a közösségben együtt töltött évek, megszerzett élmények és emlékek örök életre velünk maradnak. Hatalmas ajándék a Jóistentől, hogy továbbadhatjuk azt, amit a vezetőink kisgyerekkorunkban adtak nekünk, és amit Krisztus tanított 2000 évvel ezelőtt a tanítványainak, hiszen egyházunk egyik alapja a közösségben megélt hit. Ajándék nekünk, mert nemcsak a gyerekek, hanem mi is folyamatosan formálódunk és közelebb kerülhetünk az Atyához. Ehhez most segítséget kapunk és élünk vele, és ezúton is köszönjük mindazok fáradozását, akik részt vettek, vesznek és részt fognak venni az elkövetkezendő alkalmakon. Isten áldja őket! Izgatottan várjuk a következő edzést! Az egyik lelkes futó: Koltay Vince

 ÖTÉVESEK LETTÜNK! 2015 szeptemberében elkezdődött gitáros zenei szolgálatunk hatodik éve. Ez azt jelenti, ÖTÉVESEK LETTÜNK! Ebből az alkalomból szerettem volna egy cikkben összefoglalni mindazt, amiért az elmúlt öt évben hálásak lehetünk. A cikk terjedelme meghaladja e lapszám kereteit, ezért majd folytatása következik. Ebben a számban a VasárnapiHatos énekeseinek-zenészeinek vallomásai olvashatók a szolgálattal kapcsolatban. Az első mise kapcsán megjelent cikk ezzel a mondattal zárult: „A kivonulási ének után csend. Vége. Mi az, hogy vége? Csak most kezdődött el…” Akkor véget ért egy időszak, a közös gondolkodás, szervezés időszaka. Elkezdődött a hétről hétre való szolgálat. Hétről hétre. Ezt előre nem lehetett elképzelni! Átalakultak a hétvégék, a vasárnapok; a fél ötös gyülekezőhöz igazodva szerveződtek a családi-baráti programok. A sok-sok, szolgálatból fakadó ajándék mellett is nagy elköteleződést igényel(t). Ebben a Gondviselés segítsége lépten-nyomon megnyilvánult. Hogy csak a két legfontosabbat említsem: Bogival egy hónappal az indulás előtt jöttünk össze. Tudtam én, hogy kevesebb időm lesz „keresgélésre”, de azért ilyen időzítésre nem számítottam.☺ Boldi fiunk érkezésének idejére pedig két állandó helyettes is fel tudott vérteződni. Így az adventig terjedő időszakot a háttérből szemlélve élhetem meg, ami nagy ajándék és nagy segítség a fejlődéshez. Bálesz (zenekarvezető)

Krisztus Király


Nekem a VasárnapiHatos az életem több pontján is valami űrt, hiányt töltött be. Mindig is fontos volt az életemben a zene, de sok-sok éve nem volt időm beilleszteni a mindennapokba. A VasárnapiHatossal legalább heti rendszerességgel sikerült a zenét visszacsempészni az életembe. Emellett már korábban éreztem, hogy a ministrálásból kezdek „kiöregedni”. A miséken való éneklés számomra ismét szolgálattá vált. Sokkal inkább a mise részesének érzem magam, mint a padban ülve. És még egy dolog: ez egy szuper csapat. Sosem feledem, ahogy megszépítették az esküvőnket, sokkal bensőségesebb, családiasabb lett azáltal, hogy a közelünkben zenéltek, hogy nem csak hallhattuk, de láthattuk is őket. Botlik Dóri (énekes) Nagyon nehéz csak pár mondatban leírni, hogy mit is jelent számomra a VasárnapiHatos. Ez a csapat nem csak azt adta nekem, hogy minden héten fantasztikus emberek között zenélhetek, hanem megtanított leküzdeni a lámpalázam és dalba önteni az imáimat. Az együtt zenélés megnyugtat és boldogsággal tölt el. Szeretem, amikor esküvőn játszunk, a táborok hangulatát és a kötetlen dallamokat/dalokat. Egy szó, mint száz: a VasárnapiHatos nélkül nem lenne igazi a hétvége, és nagyon hálás vagyok, hogy a csapat része lehetek. Tölgyesi Répi (fuvola, előénekes) Tényleg nehéz a rövid összefoglalás. Bár én még csak egy éve járok ebbe a közösségbe, de akkor is a kezdetektől fogva azt érzem, hogy ez egy nagyon el- és befogadó közösség, hogy Isten és a zene iránti elköteleződés igazán érezhető. Nekem sokat számít, hogy a Vas6 része lehetek, érzem a közösség „húzóerejét”, hogy amikor kissé gyarlónak érzem magam, de eljövök, akkor egy hatalmas pozitív töltettel megyek haza. A VasárnapiHatos-ban sok ember pozitív példa számomra, szeretek velük lenni, szeretem a zenét, a vidám hangulatú táborokat! Köszönöm! Benkő Laura (énekes) Nekem a VasárnapiHatos egy fontos és örömöt adó kapocs, fórum vagy csatorna az életemben a kisközösségünkhöz, barátaimhoz, a zenéhez, a miséhez és emiatt Istenhez is. Lábody Petike (djembe)


2015. november 22.

A VasárnapiHatos egy vidám és nyitott csapat, ahol nagyon jó egyensúlyban van a nevetés, az Istenhit és a zenei elhivatottság. Koncz Dani (elsőgitáros, djembe) Már egészen kicsi koromtól kezdve gitáros misékre járok, így nagy öröm volt számomra, hogy 4 évvel ezelőtt részese lehettem egy olyan zenei csapatnak, ahol a templomi közösséget szolgálhatom. A VasárnapiHatos számomra olyan, mint egy nagy család. A zene szeretete és a hit összehoz minket, ahol együtt sírunk és nevetünk. Hálás vagyok, hogy a tagja lehetek. Füzy Juli (előénekes) A VasárnapiHatosban sok minden benne van: öröm, szolgálat, hitünk megélése, egymásra reagálás, elcsendesülés és felszabadulás... Mindig pozitív élmény! Bóni (előénekes) Hálát adok azért, hogy egy olyan közösségbe kaptunk meghívást, amelyben a zenén keresztül meg tudom élni hitemet, és amelyben megtapasztalhatom együtt a szeretetet, a bizalmat, az odafigyelést, a vidámságot. Nyakas Levi (gitár) Mi az elmúlt években már csak imáinkkal kísérjük a VasárnapiHatost, és az igaz, hogy tehetség híján zeneileg sosem tudtam sokat hozzátenni korábban sem.☺ Ahogy visszagondolok az előszobánkban zajló, éjszakába nyúló beszélgetésekre Bálinttal, mindig az együttgondolkozás öröme jut eszembe. Arra a nagyon egyértelmű megtapasztalásra, hogy Isten hív valamire, sokszor pont olyan dologra, amihez sosem éreztél talentumot magadban. És persze a legfontosabb: a mi családunknak a VasárnapiHatos a Keresztpapit és KeresztBogit adta, most már Boldival kiegészülve. Juhász-Kelly Kriszti (énekes) Igazából most szomorú vagyok, ha a VasárnapiHatos-ra gondolok, mert hiányzik a zenélés, a jó közösség (Liliék az esküvő után 3 évre Kuvaitba költöztek – Bálesz.). Nekem elsősorban szolgálat volt, az életem fontos része lett, egy olyan dolog, ami alapvetően meghatározta a hetemet. Tágította a látókörömet, jó volt hitet látni más egyházi környezetben, jó volt megtapasztalni, hogy Isten tud és akar szólni a Mátyás-templomban is. Hiányoztok! Haraszti Lili (cselló) (Lili aktív református létére közösségünknek is aktív tagja –Bálesz)

Krisztus Király


A VasárnapiHatos minden vasárnapomat jobbá teszi vidámságával, a csapattal való zenélés pedig segít, hogy imáimat könnyebben átadjam Istennek. Jakab Klári (klarinét, előénekes) A Vasárnapi6os számunkra az a hely, ahol igazi és mély szeretetet találtunk, egy olyan közösség, amelyik úgy érezzük, mindig tárt karokkal vár, amiben nagyon meg tudunk bízni. A Vasárnapi6os számunkra azért is fontos, mert a közösségen és a szolgálaton keresztül sokkal közelebb kerültünk a hitünkhöz, és ezen keresztül sokkal jobban képesek vagyunk átélni azt. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ennek a közösségnek a tagjai lehetünk! Szolek Juli (előénekes) - Tomjanovich Gergő (énekes) A VasárnapiHatos misén való zenélés olyan alkalom számomra, ahol az Isten felé találóan tudok megnyilvánulni. Az élményen túl egy olyan közösséget kaptam a többi zenészben, ahol nagyon jól érzem magam – a mise előtti és a hétvégi próbákon jó arányban van a nevetés és a koncentrált figyelem, és így oldottan tudunk együtt készülni arra, hogy Annak fogunk zenélni, aki igazán fontos a számunkra. Ez aztán összehozott minket, zeneileg is sokat fejlődtünk azt hiszem, és az elgondolásainkat is egyre jobban megtanultuk kifejezni a zenélés eszközeivel. Remélem, a lelkesedésünk minél többekhez eljut, és a hangunk hallatszik a padok között is. László Tamás Morci (előénekes, djembe) Ó Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról, el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki „gazdag az irgalomban”, szabadon tegye jócselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt, és így egész életével „dicsőségének dicsérete legyen”. Szent II. János Pál pápa (Veritatis splendor enciklika, 120.)


2015. november 22.

Néhány évvel ezelőtt kedves kis család költözött az egykori „Fehér Galamb”, most Hadik Étterem-ház második emeletére. Kisfiuk révén hamar kapcsolatba kerültünk velük, Tóni is gyorsan bekapcsolódott a „kis csapatba”. Így aztán amikor Kata, az édesanya súlyos beteg lett, a nehéz napok is közössé váltak. Komatállal és folyamatos imalánccal próbáltuk segíteni őket, lélekben is mellettük állva a nehéz küzdelemben. Következő írásunkban Perjés Katára emlékezünk.

KATA Sokat tűnődtem, hogy életének melyik részére fókuszálva írjam meg róla ezt a pár sort… méltatlan lenne, ha nem a derűt, az erőt, a hitet hangsúlyoznám. Őt nem lehetett nem észrevenni. Extravagáns külsejével, határozott fellépésével kitűnt még a sokszínű vári forgatagból is. Amikor megismertem, a napsütötte sétányon, a rondellánál ült a padon, előtte egy aranyszőke kisfiú a kavicsokkal játszott. A gyerekek játszottak, mi beszélgettünk… Világlátott, érzelemgazdag ember volt, soha nem fogyott ki a történetekből. A zene volt az élete. Tehetségét korán felismerték, Amerikában ösztöndíjjal a legnagyobbaktól tanulhatott, közben bejárta a fél világot, a világot jelentő deszkákon volt már Éjkirálynő, Gilda, Elvira. Nagyon komolyan vette az életét, a hivatását, az egészségét is. Emellett szeretett nevetni – saját magán és a világon is. ÉLT – csupa nagybetűvel, boldog volt, hogy küzdhetett az álmaiért, tudta értékelni az élet minden percét. Két éve fájni kezdett a háta. A többi történelem. Erős volt, küzdött, ahogy mindig. Sokat tanultunk tőle ebben az időszakban, ámulattal csodáltuk mi is, az orvosai is, vajon hogy csinálja, honnan van ereje mindehhez. Hálás volt a vári közösség támogatásáért, sokat jelentett neki a felé áramló végtelen szeretet. Néha elbizonytalanodott, néha félt, néha feltette a kínzó kérdést, hogy „miért?”… Végül szeptember 26-án testében megfáradva, de szívében végtelen békével távozott. Egy hónapja a kórházi ágyán, miközben az augusztusi hőségben a ventilátor zümmögött a fülünkbe, azt mesélte, hogy pillangókat lát. Azt mondta, tudja, hogy nincsenek ott, de mégis látja őket… anyukájára és az angyalokra gondolt… A napokban a Szentháromság utcában a házuk előtt sétáltam kislányommal, egy pillangó állta utunkat. Leszállt elénk a járdára, nem lehetett nem észrevenni a szép, színes szárnyait rebegtető tüneményt… megálltunk megcsodálni, ő pedig egy végte-

Krisztus Király


lennek tűnő perc után körberepült bennünket, majd visszaszállt ugyanoda, végül újra körtáncot lejtett, egy lépcső sarkára ült, intett a szárnyaival és mi tovább sétáltunk… Drága Kata! Fájdalommal tölti el szívünket, hogy már nem vagy velünk… Isten végtelen jóságában bízva tudjuk, hogy neked már nagyon jó, csak még egy kis időt kérünk, hogy veled örülhessünk… Édes Kata, repülj és énekelj, mi pedig megpróbáljuk nem elfelejteni mindazt, amire tanítottál bennünket. Örökre szívünkbe zártunk. Magyar Edina

HORVÁTH LÁSZLÓ (1906 – 1975) Megemlékezés templomunk 38 éven át volt basszus szólistája halálának 40. évfordulója alkalmából Horváth Lászlóra nagy hálával és megbecsüléssel kell visszaemlékeznünk, mivel Templomunk leghűségesebb jótevői közé tartozott. Élete zaklatott, hányatott volt. Tízgyermekes polgári család tizedik gyermekeként született a ma Ausztriához tartozó Pinkafőn. Ebből származott az az előnye, hogy a német nyelvet anyanyelvi szinten beszélte. A család Trianon után Sárvárra, majd Budapestre költözött, iskoláit is itt végezte. Bár jó hangjára már gyermekkorában felfigyeltek, a család nehéz anyagi helyzete miatt szakmát kellett tanulnia. Ipariskolát végzett, bronzműves lett. Ezután jelentkezett a Zeneakadémiára, ahol 1929től Molnár Imre fogadta növendékévé. Tanulmányait nagy anyagi nehézségek közepette folytatta, majd 1932-ben ugyancsak anyagi okok miatt a rendszeres tanulást abba kellett hagynia. Az ország legkülönbözőbb területein a legkülönbözőbb munkákkal igyekezett fenntartani magát, közben azonban magánúton tovább tanult énekelni, és minden állomáshelyén a templomi éneklésből is kivette részét. Operaénekesi pályafutása 1942-ben Kolozsvárott kezdődött. Amikor a második bécsi döntés eredményeként Észak-Erdély ismét Magyarországhoz került, Vaszy Viktort bízták meg a kolozsvári magyar operaélet újjászervezésével, ő szer-


2015. november 22.

ződtette magánénekesnek. 2 év múlva már Budapesten az Operaház tagja volt, ekkor azonban behívták katonának, fogságba esett, és szabadulása után a MÁV Szimfonikus Zenekar által fenntartott, vidéki helységekben operaelőadásokat tartott Gördülő Opera, majd vidéki operatársulatok tagja lett Az Országos Filharmónia szerződtette oratórium-előadások szólistájaként. Bach H-moll miséjében, Haydn oratóriumaiban, Beethoven IX. szimfóniájában, Mozart és Verdi Requiemjében, Kodály Budavári Te Deumában gyakran énekelte a basszus szólót. Modern művekben – Orff: Carmina Burana, Hold – is sikerrel szerepelt. Az Operaházba csak 1956-ban, 50 éves korában sikerült visszatérnie, itt a társulat legaktívabb, legsokoldalúbban használható tagjai közé tartozott. Főbb szerepei: Csajkovszkij: Anyegin – Gremin, Donizetti: Lammermoori Lucia – Raimondo, Kenessey: Az arany meg az asszony – Wolfgang, Mozart: Varázsfuvola – Öreg pap, Puccini: Turandot – Timur, Rossini: Tell Vilmos – Fürst Walter, Verdi: Aida – király, Otello – Lodovico, Rigoletto: két szerepben is: Monterone, Sparafucile, Trubadúr – Ferrando, Wagner: Hollandi – Daland, Lohengrin – Madarász Henrik, Mesterdalnokok – Pogner. Vígoperai főszerepeiben humorát is megcsillogtathatta: Mozart: Szöktetés – Ozmin, Rossini: Sevillai borbély - Don Basilio. Hanglemezfelvételen is szerepelt: Puccini: Gianni Schicchi – Simone. Hangját egy, a Mátyás-templomban Liszt: Esztergomi miséjének főpróbáján készült felvétel is őrzi. Az alábbi karmesterekkel dolgozott együtt: Bárdos Lajos, Blum Tamás, Erdélyi Miklós, Ferencsik János, Forrai Miklós, Lamberto Gardelli, Kerekes János, Kórodi András, Kósa Sándor, Lukács Ervin, Lukács Miklós, Pless László, Sándor Frigyes, Sugár Viktor, Tardy László, Varga Pál, Vaszy Viktor, Várhelyi Antal. Legnevesebb partnerei voltak: Czanik Zsófia, Déry Gabriella, Farkas Ilonka, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Jámbor László, László Margit, Lengyel Erzsi, Losonczy György, Melis György, Németh Anna, Orosz Júlia, Réti József, Rösler Endre, Simándy József, Szabó Miklós, Szecsődy Irén, Takács Paula, Tiszay Magda, Udvardy Tibor. A Mátyás-templommal való kapcsolata kb. 40 évig tartott. Sugár Viktor 1935-ben összeállított névsorában már szerepelt énekkari tagként. Sugár Munkanaplója szerint első szólószereplése 1937. július 11-én Mozart Koronázási miséjében történt, ezt a misét a rádió is közvetítette. 1940. szeptember 1-jén énekelte először Haydn Nelson-miséjének nagy basszus szólóját, amely mindvégig parádés műsorszáma maradt. Ezt a szólót 1969. július 6-án énekelte századik alkalommal, de utána is még sokszor előadta. Előadásában a jubileumi Nelson-mise betétjeként Bach Magnificat-jának „Quia fecit mihi magna” részlete is elhangzott.

Krisztus Király


Egész életében a Mátyás-templom legaktívabb szólistái közé tartozott, két leggyakoribb partnernőjével, Farkas Ilonkával és Lengyel Erzsivel együtt. A Templom teljes repertoárját műsoron tartotta. Bárdos Lajos zenetörténeti jelentőségű, legendás Beethoven: Missa solemnis sorozatának 17 előadásából 16 alkalommal ő énekelte a basszus szólót, egy alkalommal még vidékről is felutazott, hogy a Missa előadásán részt vegyen. Mozart Requiemjének is számos előadásán vett részt, a Tuba mirum basszus-belépését senki sem tudta úgy egy lélegzetre elénekelni, mint ő. Mátyás-templomi diadalai kárpótolták azért, hogy külföldi vendégszereplésre csak egykori szülőföldjén, a mai Burgenlandban volt lehetősége, ott is főleg templomi hangversenyeken. Halála után a gyászmisét is a Mátyás-templomban mondták érte. Őszinte vallásosságát sohasem titkolta, elvei mellett mindig határozottan kiállt. Méltánytalan mellőzései miatt sohasem tett sértődött megjegyzéseket. Jó megjelenése, közvetlen modora, segítőkészsége népszerűvé tette mindenki előtt, aki csak ismerte őt. Leányát, Ágotát is operaénekesnőnek nevelte. Számos alkalommal a miséken együtt szerepeltek, leánya a szoprán, ő a basszus szólót énekelte. Érces, átható, a magasságokat is biztosan uraló basszus hangját, kiváló énektechnikáját, nagyszerű stílusérzékét, jó színpadi játékkészségét mindvégig megtartotta, 69 éves korában bekövetkezett haláláig rendszeresen szerepelt. Személyét a zenei lexikonok nem említik, ezért legalább a Mátyástemplomnak, legtovább és legszívesebben ellátott munkahelyének megtisztelő kötelessége, hogy emlékét ápolja. Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet Horváth Ágota operaénekes úrnőnek, és Tardy László karnagy úrnak, megemlékezésem összeállításához nyújtott értékes segítségükért. Dr. Göblyös Péter


2015. november 22.

INDUL A JÁTÉKBARLANG! Plébániánk pincéjében néhány héttel ezelőtt megnyílt a játékbarlang. Ez a név első hallásra meghökkentő lehet, hiszen ehhez általában nem erényekben való gazdagodást, hanem hosszan tartó káros függőségeket asszociálunk. A mi esetünkben ez távolról sincs így, hiszen pincénkben csak olyan játékok kerültek elhelyezésre, amelyek a közösség épülését, közös élmények szerzését segítik elő. A plébánia pincéjében csocsóasztal, pingpongasztal, valamint biliárd található felszereléssel együtt. Mindenki, aki egy kis játékra vágyik, jöhet és játszhat a játékokkal korosztálytól függetlenül. A játéktudás nem számít, csak a lendület. Természetesen olyan barátokat, ismerősöket is el lehet hívni ide, akik kevésbé kötődnek az Egyházhoz, vagy annak emberközelibb arcához. Csupán annyit kérünk, legalább két nappal előbb szóljanak a testvérek a tervezett lemenetelről Bodroghelyiné Körmendy Erzsébetnek (a plébánia irodán), hogy ezzel elkerüljük a programütközéseket és az ebből fakadó esetleges vitákat, amelyek semmire nem jók, csak a hallgatóság kárára. Szolgáljon ez a játékbarlang közösségünk épülésére, testvériesebbé válására! Csaba atya És a megnyitó vajon hogyan zajlott? Október 18-án régi vágyunk teljesült, ugyanis megnyitotta kapuit a játékbarlang a plébánia pincéjében. Délután 4 órakor izgatottan sorakoztunk a lejáratnál, ami egy fényes szalaggal volt lezárva a megnyitó ünnepségig. Laci atya a díszes párnán előkészített aranyollóval vágta át a szalagot, és a gyereksereg leviharzott a pincébe. A lufikkal szépen feldíszített termet – a megáldást követően – birtokba vehette a csapat. Pingpong, csocsó és biliárdasztal várt ránk, közben pedig gyöngyökből rózsafüzér fűzésére is lehetőség volt. Ha megéheztünk, a büféasztalon roskadásig állt a pizza, pogácsa, kókuszgolyó. A Laci atyától ismerős kényeztetésben volt részünk, de a legjobb mégis az volt, hogy velünk maradt és végig velünk játszott. Azóta azt várjuk, hogy mikor mehetünk újra! Török Fülöp

Krisztus Király


AZ ÉDESANYÁK IMÁJA Minden hónap első keddjén este 9-től gyermekeikért, családjaikért, gyermekáldásért imádkoznak édesanyák, nagymamák, leendő édesanyák az altemplomban. Halottak napját követő este a kitett Oltáriszentség előtt térdelve a következő imával kezdték a rózsafüzért: Drága Urunk! Hálát adunk a ma esti imaalkalomért, köszönjük, hogy ismét összegyűjtöttél bennünket ezen a késői órán, hogy gyermekeinkért és családjainkért imádkozzunk Hozzád. Köszönjük, hogy egy újabb alkalommal csendesedhetünk el bensőnkben, hogy különösen most, Halottak napját és Mindenszentek ünnepét követően, elgondolkodhassunk élet és halál kérdésein, emberi és szülői létünk értelmén és feladatain. Drága Urunk! Köszönjük, hogy itt vagy Velünk ebben a csendben, hogy jelenléted egyszerre szelíd, de súlyos, tapintatos, de erőteljes, és oly valós, hogy erős bástyaként támaszkodhatunk rá az elbizonytalanodás időszakaiban. Köszönjük, hogy ahogy most is, mindig itt állsz mellettünk, hogy beléd kapaszkodhassunk, amikor meg-megbotlunk a veszteségek, a nehézségek és a megválaszolhatatlan kérdések súlya alatt. Kérlek, őrizd bennünk a remény fényét. A reményét, hogy Te nemcsak az élet teremtője, de az élet titokzatos útjainak és céljainak biztos ismerője is vagy és tanításodat követve, mi is révbe érhetünk Hozzád. A reményét, amelyről Szent Pál a rómaiaknak írt levelében a Halottak napján elhangzó Szentleckében így fogalmaz: „a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk”. A reményét, amelyről Barsi Balázs így ír elmélkedéseiben: „Nem minden reményre igaz az, amit Szent Pál mond. A mi földi reménykedéseink például igenis sorra szégyenben hagynak, s ilyenkor annak rendje és módja szerint el is keseredünk. De az a remény is megcsal, amely ugyan Istenre hivatkozik, de nem válik életünk kis és nagy döntéseinek mozgatójává. Csak az a remény nem engedi, hogy megszégyenüljünk, amellyel az élő Istenbe kapaszkodunk, s amellyel azt várjuk, amit Szentlelkével már végbevitt a mi Urunk, Jézus Krisztuson, feltámasztva őt a halálból.” Add, hogy a szentek példáját követve, s közbenjárására mi is át tudjuk érezni, hogy jelen az Úr, hogy jelen van most is itt az Oltáriszentségben, jelen van az életemben. Add, hogy eltöltsön minket az az öröm, ami őket egészen az életszentségig repítette, s az a bátorság, ami az örvendező lélek sajátja. „Urunk, Jézus Krisztus, Elsőszülött a halottak közül! Sápadt és erőtlen reménységünket járd át Szentlelkeddel, hogy az élő, igazi, a halottakat feltámasztó Istenbe vetett reménységgé, életünket formáló erővé váljék.”


2015. november 22.

GÓLYAHÍREK Boldogan osztjuk meg mindenkivel örömünket, hogy 2015. szeptember 18-án megszületett második kisfiunk, Dániel, ugyan kissé hamarabb a vártnál, de szerencsésen és egészségesen. Köszönjük a sok jókívánságot és gondoskodást! Kálmán Évi, Szöllősi Feri és Andris Örömmel adjuk hírül, hogy szeptember 28-án megszületett Paul Sebestyén, 3730 grammal és 56 centivel. Nagyon szépen köszönjük a komatálban kapott finomabbnál finomabb ételeket! Hálásak vagyunk, hogy akár ismeretlenül is időt és energiát szántatok ránk! A legkisebb Paul is szépen kikerekedett, látszik, hogy szuper volt az ellátmány! Köszönet a Paul család: Rita, Matyi és Beni KEDVES NYUGDÍJAS-TÁRSAIM! Örömmel értesítelek benneteket, hogy a halódó teadélutánba Gál Kati új életet lehelt! Minden alkalommal vidám, új programmal várunk mindnyájatokat. Gyertek el minél többen minden hónap második csütörtökén délután 3-5-ig. Legyünk megint olyan sokan, mint a kezdet kezdetén, ahogy Miklós atya eltervezte. Szeretettel várok mindenkit a plébánia I. emeleti nagytermébe! Körmendyné Erzsébet Miután Jézus beszélt nekünk az irgalmas Istenről, a dolgok már nem ugyanazok, mint korábban. Most megismertük Istent: Atyánk Ő, aki szeretetből szabadnak teremtett bennünket és lelkiismeretet adott nekünk. Szenved, ha elveszünk és ünnepet rendez, ha visszatérünk hozzá. Az atya és a fiú kapcsolatában felismerhetjük az ember útjának pillanatait Istennel való kapcsolatában. Van a gyermekkor időszaka, amely a szükségletektől és a függéstől motivált hit. Majd az ember el akar szakadni ettől az alávetettségtől és szabaddá, felnőtté akar válni, gondolva, hogy Isten nélkül is boldogul. (…) Szerencsénkre Isten sosem veszti el hűségét, még ha eltávolodunk is Tőle. Továbbra is követ bennünket szeretetével, megbocsátva hibáinkat és magához hív bennünket. Csak a megbocsátást megtapasztalva, az ingyenes szeretetet felismerve lépünk be végül az Istennel való igazi, gyermeki és szabad kapcsolatba. XVI. Benedek pápa

Krisztus Király


PROGRAMJAINK Nov. 22., vasárnap Szent Erzsébet kenyere – mindenki részesülhet belőle, adományok adhatók a karitász számára Nov. 22-től

Feliratkozás a Szállást keres a Szent Család időpontjaira a sekrestyében elhelyezett listán

Nov. 27., péntek 16–19 óráig

Xavéri Szent Ferenc-műhely elsősorban kicsik számára, ajándékkészítés a plébánia karácsonyi vásárára

Nov. 28., szombat Szállást keres a Szent Család – ünnepélyes első imaalkalom 16 óra a plébánia emeleti nagytermében 18 óra

Ünnepélyes gyertyagyújtás az esti szentmise kezdetén

Nov. 30., hétfő

Megkezdődnek a rorate szentmisék minden hétköznap reggel 6 órakor.

Dec. 1., kedd 21 óra

Anyaima az altemplomban – gyermekeinkért, gyermekáldásért, családjainkért

Dec. 4., péntek 16–19 óráig

Xavéri Szent Ferenc-műhely elsősorban kicsik számára, ajándékkészítés a plébánia karácsonyi vásárára

Dec. 5., szombat 6 óra

A rorate szentmisét plébánosunk, Dr. Fábián János kanonok úr lelki üdvéért ajánljuk fel, halálának 15. évfordulóján

18 óra Dec. 6., vasárnap

Ünnepélyes gyertyagyújtás az esti szentmise kezdetén Egymillió csillag – a vasárnapi szentmiséken mindenki vihet a gyertyákból, adományok adhatók a karitász számára

a 18 órai Szent Miklós püspök érkezik templomunkba szentmise után Dec. 8., kedd 18 óra

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepi szentmiséje, amelyen ünnepélyesen megkezdjük a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Évét.

Dec. 10., csütörtök Teadélután a plébánia emeleti termében 15-17 óra Dec. 12., szombat 16 óra 18 óra

Luca-napi búzaültetés a plébánián – kicsiknek, nagyoknak, fiataloknak, időseknek Ünnepélyes gyertyagyújtás az esti szentmise kezdetén


2015. november 22.

Dec. 13., vasárnap Karácsonyi vásár a karitász céljaira – a vasárnapi misékhez kapcsolódva Dec. 19., szombat Lelkinap a plébánián, vezeti Ruppert József piarista atya 10 órától 18 óra A lelkinap záró szentmiséje Ruppert József atyával Dec. 24., csütörtök A gyermekek karácsonyi játéka a templomban 16 óra

Az alázatos és megtört szívet nem veted meg, Istenem! (Zsolt 51,19)



Várunk

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc. A belső illusztrációkat Ade Bethune (1914–2002) műveiből válogattuk. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Tel. 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: Országház utca 14. Tel. 489 0716 Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 ♦ Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Honlap: www.matyas-templom.hu ♦ E-mail: [email protected] Miserend: hétköznap 7 és 18, vasárnap 7, 8.30 (diákmise), 10 (latin nagymise), 12 és 18 (ifjúsági mise) Szentségimádás: minden pénteken 8.00–17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Mekkora szeretettel tekint ránk Jézus! Mekkora szeretettel gyógyítja meg a mi bűnös szíveinket! Soha nem riad vissza a mi bűneinktől

Recommend Documents