Megtartsam - vagy ne tartsam? Kép válogatás, rendezés, selejtezés az Adobe Bridge és a Photoshop CS2 segítségével.
ott
o@
dto
th. hu
A legtöbb digitális fotós egyszerűen csak bemásolja a memóriakártya tartalmát a számítógépe merevlemezére és otthagyja őket esetenkénti továbbfeldolgozás vagy kinyomtatás céljából. Addig, ameddig képeink száma nem haladja meg a néhány százat, ez nem jelent különösebb problémát, azonban nagyobb mennyiségű kép esetén ez már nem a legpraktikusabb munkamódszer. Egy kis energia-befektetéssel ennél sokkal rendezettebb módját is választhatjuk portfoliónk menedzselésének. Korábban olyan önálló alkalmazásokat használhattunk erre a célra, mint az Extensis Portfolió programja, a Phototools iMatch-a, vagy az ACDSee fotómenedzsere. A Photoshop felhasználók számára a CS2 verzió megjelenése óta azonban rendelkezésre áll egy újabb lehetőség is. A programhoz csomagolt Adobe Bridge alkalmazás, amely széles tárházát kínálja a képek gyors és elegáns módon történő válogatásának, azonosításának, rangsorolásának és selejtezésének. Számtalan előnye van képeink rendszerezésének. A használhatatlan képek kigyomlálása azon túl, hogy örökre eltünteti sikertelen próbálkozásainknak nyomait, hasznos tárolókapacitást szabadít fel. Tévednek, akik azt gondolják, hogy a nagynevű fotográfusok ritkán rontanak el felvételeket. Valójában ők is sokat hibáznak, csak nem adnak rá lehetőséget, hogy ezt mások is láthassák. A fotók könyvtárakba szortírozása nem csak megkönnyíti azok visszakeresését, de a minőség szerinti rangsorolás felgyorsítja és leegyszerűsíti a legjobbak megtalálását. Az utólagos képfeldolgozáshoz való viszonyunk nagyban meghatározza azt, hogy egy fotózással töltött nap után mennyi képet tartunk meg. A képfeldolgozás mágusai számára szinte nem létezik elrontott kép. Ők időt és energiát nem kímélve megpróbálnak minden képből valami használhatót kihozni. A maximalisták, az utólagos beavatkozásokat elvetők illetve az abban kevésbé járatosak lényegesen kevesebb képet engednek át a rostán. A képek válogatása szortírozása általában többmenetes folyamat. Első lépésként másoljuk be a memóriakártya tartalmát egy üres könyvtárba. A válogatáshoz válasszuk a VILÁGÍTÓASZTAL nézetet, amely az apró nézőképek megjelenítésén túl megmutatja a kiválasztott kép nagyobb nézeti képét, és a képbe beágyazott EXIF és IPTC szabvány szerint rögzített információkat is.
A BATCH RENAME parancs segítségével egy lépésben átnevezhetjük és a megfelelő alkönyvtárba is mozgathatjuk a kijelölt képeket. Több kép egyidejű kijelöléséhez az egérkattintással egy időben használjuk a SHIFT illetve a CTRL billentyűket.
th. hu
ott
o@
dto
Ezt követően jöhet a képek selejtezése. Kapcsoljunk át FILMCSÍK nézetbe (a jobb alsó sarokban a második ikon) és egyenként vizsgáljuk meg a képeket. Első lépésben töröljünk ki bátran minden reménytelenül menthetetlen képet. Ne kegyelmezzünk az életleneknek, a véletlen expozícióknak, a kiégett, túlexponált felvételeknek.
Ezután következhet a második, nehezebb lépés. Vegyük alapos és kritikus vizsgálat alá a megmaradt képeket és dobjuk ki az összes jelentéktelen, unalmas, semmitmondó képet. Nem jututnk messzire ha a legjobbnak tartott képeink egyhangúak, vagy más képeinek utánérzései. Legyünk hiperkritikusak és szórjunk ki mindent ami nem üti meg azt a színvonalat, amit büszkén mernénk felvállalni mások előtt. A harmadik menet előtt célszerű pihenőt tartanunk. Könnyen előfordulhat, hogy bizonyos felvételeinkhez - a kép tényleges értékétől függetlenül - érzelmileg kötődünk. Különösen igaz lehet ez azokra a képekre például, amelyeknek elkészítése nagy energiabefektetést vagy hosszú előkészítést igényelt. Lehet, hogy órákhosszat gubbasztottunk sötétben és hidegben egy lessátorban, várva a nagy pillanatot, vagy hallgattuk az ideges autósok tülkölését a Lánchíd két tömött forgalmisávja között egyensúlyozva állványunkkal, vagy vártunk hónapokat reménytelenül álmaink modelljének feltűnésére (kinek-kinek mi a frusztrálóbb élmény). Ezek a körülmények könnyen alakítanak ki bennünk olyan kötődéseket a felvételekhez, amelyek csak a mi számunkra láthatóak, és külső szemlélőben koráőtt várjunk néhány napot, amíg az emlékek egy kicsit halványodnak és képesek leszünk kevésbé elfogult szemmel látni a képeinket. Ez az a pillanat, amikor sokat segíthet egy megbízható értékítéletű barát
th. hu
segítsége. Ha egy mód van rá, ezen a ponton se veszítsük el sem kritikai- sem humorérzékünket. Ha nehéz szívvelntsem keltenek hasonló érzéseket. Az ilyen felvételek további válogatása el is, de szabaduljunk meg végleg azoktól gyengébb felvételektől, amelyek nem állnák ki az idő próbáját. Az alapos megnyírbálás után hátramaradt képeket már csak néhány percbe telik minőség, hasznosság vagy bármilyen más általunk fontosnak tartott kritérium szerint rangsorolni. Ha idáig eljutottunk, ezt a néhány percet már ne sajnáljuk rászánni a képeinkre, mert ez teszi a későbbiekben pofon egyszerűvé a legjobb képek előkeresését. Ha a képek megrendelésre készültek, akkor mindenképpen lássuk el a képeinket olyan extra információkkal, mint például a téma megadása, a copyright vagy egyéb azonosításra alkalmas információk. A publikációs világában illetve a kiállításokra készült anyagoknál alapvető igény a képek címmel illetve a szerző nevével való ellátása. Gondoljunk bele, hogy a fentiek nélkül micsoda heroikus erőfeszítést igényel a szervezőtől egy fotóklub éves kiállításának, vagy egy naptár anyagának összerendezése. Utólag nyagságrendekkel nehezebb már a az egyes szerzők azonosítása, illetve a szerző eredeti szándékának ismerete hiányában mennyire esetleges a képek utólagos névadása.
ott
o@
dto
A mai digitális felvételek minden esetben tartalmazzák az EXIF szabvány szerinti alapinformációkat, sok egyéb mellett például a a felvétel időpontját, a zársebességet és rekeszértéket. Sajnos ma még a fényképezőgépek nem elég intelligensek ahhoz, hogy értelmezzék és ez alapján elnevezzék a felvételeket, vagy akár hogy felismerjék, hogy ki is nyomta le az exponáló gombot, ezért ezeket az információkat egyelőre még saját magunknak kell megadnunk. Az egyedi információk hozzáadásához nyomjuk le egyszerre CTRL+SHIFT+ALT+I gombokat, vagy válasszuk ki a FILE menüből a FILE INFO parancsot.
Saját adatainkon és a copiright információkon túl megadhatunk kulcsszavakat is (pl. akt, természetfotó, feketefehér stb.), amelyek a későbbiekben megkönnítik a képek visszakeresését. Figyelmesen megnézve az adatbeviteli mező baloldalát láthatjuk, hogy lehetőségünk van egy másik szabvány az IPTC (International Press Telecommunications Council, www.iptc.org) szerinti információk megadására is. Ezek a szabványos adatok széles körben használatosak mind a nemzetközi újságszerkesztőségek, mind a hírügynökségek körében, így használatukkal nemzetközi publicitási ambicióink esetén nem csak magunk, hanem az ő számukra is megkönnyíthejük képeink megtalálását. Ugyan nem szabványos, saját felhasználásra azonban további szelekciós és azonosítási lehetőséget kínál az Adobe Bridge. Egytől öt csillagig rangsorolhatjuk illetve öt féle színnel színkódolhatjuk képeinket, melyek alapján bármikor sorbarendezhetjük, vagy szétválogathatjuk katalógusainkat. A színkódolás különösen hasznos, ha egy sorozaton belül különböző témához tartozó képeink is vannak.
th. hu dto
A különböző kódolás szerinti szűrést illetve rendezést a VIEW menü SORT parancsának különböző opcióival aktivizálhatjuk
o@
Ha eddig eljutottunk és mindent kiválogattunk illetve felcimkéztünk akkor akár évekkel később is könnyedén tudjuk majd adandó alkalommal előkeresni a megfelelő felvételt. Mai felgyorsult, digitalizált világunkban ez rendezettség behozhatatlan előnyt adhat a kevésbé rendezett fotóstársakkal szemben, vagy hosszas és frusztráló keresgéléstől menthet minket egy korábban készült fontos felvétel előkeresésekor.
ott
Ha a számítógéptől függetlenül is szeretnénk katalogizálni képeinket, érdemes a filmes világ CONTACT SHEET-jeinek mintájára elkészíteni képeink nyomtatott nézőképeit is. Az Adobe Bridge ehheiz is hathatós segítséget tud nyújtani. A rendelkezésre álló számtalan módszer valamelyikével jelöljük ki azokat a képeket, amelyeket szeretnénk egy contact sheet-en megjeleníteni. Ha egy teljes könyvtár tartalmát szeretnénk kinyomtatni, akkor a CTRL+A billentyűk megnyomásával egyszerre kijelölhetjük a könyvtár teljes tartalmát. Ezek után válasszuk a TOOLS>PHOTOSHOP>CONTACT SHEET II menüpontot. Ezután megadhatjuk, hogy hány sorban és oszlopban, illetve milyen sorrendben és mekkora képközzel szeretnénk kinyomtatni a nézőképeket. Ha nem férnek el egy lapra, a program automatikusan több oldalra tördeli a képeket
th. hu dto o@
A PRINT>PREVIEW parancs segítségével nyomtatás előtt ellenőrizhetjük az elkészült oldalakat.
ott
A nyomtatott lapok helyett készíthetünk számítógép platformtól függetlenül megjeleníthető PDF alapú slideshowt-is. Ebben az esetben is jelöljük ki a megjeleníteni kívánt képeket, majd válasszuk a TOOLS> PHOTOSHOP>PDF PRESENTATION menüpontot. A megjelenő opciók közül válasszuk ki a PRESENTATION opciót és állítsuk be a képváltási időt (alapértelmezésben 5 másodperc). A TRANSITIONS (képátmenetek) közül válasszuk a legkevésbé zavaró NONE opciót. A SAVE gombra való kattintás után adjuk meg a fájl nevét és a célkönyvtárat, ahová a PDF prezentációnkat szeretnénk elmenteni. Ezután még számtalan mentési lehetőség közül választhatunk. A PDF verzió kiválasztásánál gondoljunk arra, hogy nem mindenki rendelkezik az Adobe Reader legfrissebb változatával, ezért célszerű a legtöbbek által probléma nélkül olvasható 5-ös verzió formátumában kimenteni az anyagot.
th. hu dto
ott
D.Toth
o@
Ha ennyi erőfeszítés után elértük, hogy egy szépen szűrt és leválogatott képgyűjteményünk van, érdemes gondoskodnunk annak biztonságos elmentéséről is. Ennek különböző lehetőségeire egy későbbi cikben térünk majd vissza. Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy ha a fentiek szerint járunk el, akkor több időnk marad fényképezésre és kevesebbet kell elfecsérelnünk merevlemezünk alkönyvtárainknak kétségbeesett átkutatásával egy-egy fontos kép megtalálása érdekében.
