Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 1. szám. 2002 január-február Ára: 5000 lej.
MEGTARTÁS ÉS GYARAPODÁS Az Unitárius Közlöny ez évi első számában szeretettel köszönti Olvasóit, annak ellenére, hogy már „jó ideje benne járunk" az új esztendőben, és a tervek, vágyak, célok az „esztendei elinduláskor" általában körvonalazódtak. Előreláthatólag egyházi és össznemzeti életünkben mozgalmas év elé nézünk, és szeretnénk, ha a megtartás és a gyarapodás szellemében érkeznénk a végállomáshoz. A kívánalom és elvárás abból a reménységből fakad, hogy legyünk örökségünk méltó megőrzői és a gyarapodásban a jövő gyermekei. Ugy építsük a MÁt, hogy abban benne legyen a HOLNAP - a jövendő! Ennek érdekében a kéthavonként megjelenő egyházi lapunk is új reményekkel indul: átszerveztük a szerkesztői munkaközösséget, elhatároztuk a lap rendszeres megjelentetését, és alkalom szerint ünnepi melléklettel kívánjuk bővíteni. Új rovatokat szeretnénk bevezetni, vagy a korábban már elindított, de időközben megszűnt rovatokat újraéleszteni, mint például Testvérkapcsolatok, Iskoláink életéből, Megkérdeztük... (interjúk), Ajánló. A rovatok „életben tartása" azonban csak mindnyájunk közös munkájával valósulhat meg. Ezért kérjük Olvasóinkat, hogy írásaikat a kijelölt határidőre küldjék el szerkesztőségünkbe. Célunk egy olyan olvasmányos, egyházi életünk egészét átfogó lapot megjelentetni, amelyből egyetemes egyházunk, egyházköreink, gyülekezeteink, iskoláink, egyleteink, külföldi hittestvéreink, valamint egyetemes magyarságunk életéről is tájékozódhat az Olvasó. Egyházunk életében figyelemreméltónak ígérkeznek a szellemi és anyagi gyarapodásra vonatkozó hivatalos egyházi események, ünnepségek, rendezvények, mint például a lelkészszentelő és püspökválasztó, az Alaptörvényünk egyes részeit esetlegesen módosító Zsinat, az Unitárius Világszövetség (IARF) 31. kongresszusa, amelyet Budapesten tartanak, a Kolozsvári Unitárius Kollégium tetőtéri bentlakásának nemzetközi felavatása, a székelyudvarhelyi újvárosi templom felszentelése (remélhetőleg), a szejkefürdői Unitárius Találkozó... és még sorolhatnám. Természetesen, nem feledkezünk meg nyugdíjasainkról sem, ez évben elvégeztük a nyugdíjak kiigazítását. Össznemzeti életünkben Kossuth-, Rákóczi- és Bolyai-évet ünnepelünk. A státustörvény bevezetése és alkalmazása a megelégedettség mellett sok bizonytalanságot és talán feszültséget is kelt, azonban tényleges élvezői lehetünk, de nem jelentéktelen a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felállításának 100. évfordulója sem, annál is inkább, mert a szoborcsoport egyik lelkes kezdeményezője, támogatója Nagy Lajos unitárius tanár, egyházi főjegyző volt. Az év előttünk álló eseményeinek ünnepi hangulata belesimul hétköznapjainkba, amelynek jelszava a korigény szellemében nem lehet más, mint a MEGTARTÁS ÉS GYARAPODÁS! A megtartásra és a megmaradásra való igyekvésünkben ébresztgessenek naponként a költő időszerű sorai:
A TARTALOMBOL:
Czire Szabolcs: A sürgős és a fontos Köüő G á b o r : j
A pesszimjzmus kegyelem
készpénze
és a
dialektikája
Kovács Sándor:. Szent-lványi
Sándorra
emlékezünk
TESTVÉRKAPCSOLATOK NŐK
VILÁGA
ISKOLÁINK ÉLETÉBŐL
•i
Demeter András: 1
,
,
A z en tanítom G y e r ő Dávid: Micsoda
kaland
(befejező
rész)
AJÁNLÓ
„Tartson meg az Isten Minden magyar embert, Azután a többit, Ha rosszban nem hevert. Mert a gazemberért Még vizet sem adok, Gazt még a földemen is Tőből kiszaggatok. Végre tartson meg Isten Épségben bennünket. Mert sok terhes munka Kívánja kezünket. Kezünk után legyen Mezőnk virágzása, Büszkén mutathassuk, Hogy szabad földünk van. Jusson és maradjon Termésünk díjából, így osztozzunk meg jól Isten áldásából." (Vörösmarty Mihály: Tartson meg az Isten...) Tartson meg mindnyájunkat ebben az esztendőben a pondviselő Isten, és „osztozzunk" az O áldásaiból! DR. REZI E L E K
Újévi ima Örökkévaló és mindenható Isten, gondviselő Atyánk! Nap mint nap újévi jókívánságokkal köszöntjük egymást, naponta nézzük a fehér hóesést. Megragad a pillanat varázsa, elbűvölnek a kavargó hópelyhek. Rövid életűek, mint minden csoda. Évente megismétlődnek e hóesések, hogy megtapasztalhassuk az isteni rendet életünkben. A hóeséseket csodálva kérdezzük Atyánk: honnan ez a mérhetetlen gazdagság, honnan e kifogyhatatlan képzelet, hogy emberemlékezet előtti havazások óta nem akadt még két, teljesen egyforma hópehely? Az egymással ütköző és ölelkező hópelyhek világa részben a mi világunk is. Arcunk bármenynyire is hasonlít egymáshoz, földi vonásaink mégis sajátosan egyediek, összetéveszthetetlenek. A mi életünk is folytonos kavargásban zajlik, ütközünk társainkkal, eggyé olvadunk némelyikükkel esésünkben, úgy érezzük, hogy mi is fentről indultunk mindannyian és esünk röpke életünk során a föld felé. Állandó létbizonytalanságban élve néha nem látjuk értelmét a hóesésnek, mert rohanó világunk arra nevel, hogy „mindennek oka, célja, s valami haszna van". Vajon mi az üzenete a hóesésnek, mi a célja egy emberi életnek? Hacsak ... az nem, hogy lelkünk épüljön, felébredjen karácsony utáni mély álmából, és lássa a csodát, a mindennapi apró történések varázsát, tanuljon belőlük, érezze, hogy otthona van úgy a földön, mint fönt a levegőégben, ahonnan a hópelyhek is érkeznek. Talán arra késztet, hogy észrevegyük, mekkora öröm a kezünkre érdek nélkül szálló és azonnal elolvadó hópehely. Talán azt sugallja e gazdag hóesés, hogy ne keressük mindig a dolgok felhasználhatóságát, ne ésszerűsítsük túlságosan életünket, hanem éljünk igazi, Hozzád és önmagunkhoz méltó szabadságban. Talán azt üzeni, hogy munkánk gyümölcsét osszuk meg másokkal is, a velünk haladókkal, s csak ezután lépjünk tovább. Add Istenünk, hogy így gondolkozva, ekképp cselekedve megérezhessük, hogy sohasem vagyunk, sohasem lehetünk egyedül, nem vagyunk kegyetlen árvák. Hiszen milliónyi más hópehely velünk együtt sodródik életünk forgatagában, s így mindannyian pótolhatatlan részei vagyunk Neked. Add Istenünk, hogy fölfedezhessünk Téged a földjeinkre áldást hozó hóesésben, megláthassunk minden őszinte, érdek nélküli mosolyban, baráti kézfogásban, meleg testvéri ölelésben. Add, hogy amikor utunk véget ér, és elolvadunk a Nap első sugaraiban, létünk titkos értelme tovább folytatódjék, s amikor éltető nedvként felszívódunk az anyaföldben, üde zöld hajtásokat tápláljunk a Te dicsőségedre, életeink örömére. Amen.
DEBRECZENI M Á R I A
FOHÁSZ (A kolozsi hiterősítő i m a h é t záróistentisztelete a l k a l m á b ó l ) A végtelen Látjuk,
száguldó
hogy
Völgykatlanba Fátyolként
Felebarátink
időben
egy nap újra
tovaszáll,
simuló kis
ráborul
az
10 Unitárius Közlöny
kössön
Mert
kevesebb,
tiszteljük,
össze hit és
szeretet.
falunkra
esthomály.
ami szétválaszt
min-
ket, Az estéli harangszó Újra egybegyűlt Ma
hívására
e kicsiny
is, mint e hét mindenik
Atyánk,
újra együtt
Köszönjük
Több a cél és érdek,
sereg, estéjén
vagyunk
Neked,
Hisz e küzdő
hogy
Veled. alkalmat
adtál Hallanunk
a zsoltárok
Es éreznünk,
ritmusát
amint felénk
Lelked igédnek
összeköt, sokszor
látta, Hogy
csak az összetartás
Mi mindnyájan
ad
egy Istent
Es egy Istenhez
sugárzik
gyöngyszemein
át.
Szóljon
erőt.
kell
ahogy
Lelkünkben
szavad
felébred
rügyként
egyre
a
közelebb
Add,
hogy
egy
nagy
még máskor
imában
jó Istenünk,
Hogy
magvetőket
Hogy
őáltaluk
csiszoltad
Es nemes célokat Kérünk
megköszönjük, küldöttéi
Atyánk,
közénk, hitünket
tűztél
elénk.
segítsd
hogy
hintsék hogy
igéd
Feléd
tartsd
meg
vigyük
Eléd.
Kérünk,
segíts, hogy
ha
megfakult
volna, Élénküljön
fel lelkünkben
a hit
el tudjuk
A hétköznapok
súlyos
Adj egészséget
és kitartást
viselni
terheit.
e
magvait
az elvetett
alkal-
életünket
Es adj erőt, hogy
magvetőket, Hogy
is
fordulni
Téged,
És hálás szívünket
család. Szerető
szavát.
nyíljon
Kérni is, akár
imánk
Te megérted
Közös
lehessünk S egymáshoz
módon,
nyelven,
munk Hozzád
imát,
más-más
hallatára
vágy, Hogy
rebegjünk
bár imánk
Atyánk, Ereznünk,
Add,
ami
nép már oly
kövessünk
tovább,
drága
mag-
Munkánk
nyomán
És ha majd
nekünk,
viruljon
eljön
a
határ,
hozzánk
kikeletkor,
vakból Ezerannyi
teremjen
A lelkek talajára Sarjadjon Árassza
szórt
millió
magvakból
lélek-virág,
szét illatát
Teremjen
Maradjon
legalább.
gyümölcs
e
világban,
igéid
Add,
nyomán.
itt a „jó
gólyamadár"!
ne hulljunk
szét,
hogy
„oldott
mint
kéve",
Ne adja
el a „fiú az
Szeresse
mindig
apját",
a „testvér
a
testvért", Az estéli
harang-szívdobbanásra
Egybegyűlt
testvér,
Eljött ide mindenki, Hallgatni
ismerős, aki
csendben
S új életet adjanak
az
anyák!
barát,
vágyott
az Úrnak
Ne „teljen sza-
vát.
Hogy
el örömmel
elérték
Ha benned
vének
már éltük
lelke",
alkonyát.
bízunk,
te
megsegítsz
népünk,
annak
minket, Örülünk,
hogy kifejezték
Jelenlétükkel Hogy
a
irántunk
tiszteletet,
hangosabban
csendült
e kis
gyülekezet.
Fogjad
kezünk,
Legyen
meg mindennapi
Segíts, hogy Atyánk,
te intesz, hogy
Es úgy tekintsük,
szeressük testvéreket
vezéreld
akaratod
lépteinket, kenyerünk; szerint
éljünk, Kérünk,
mint
ős
fel az
ének S egybeforrott
Megőrződ hónát.
egymást PÁLFFY TAMÁS SZABOLCS
másságát
Hogy
Istenünk!
hallgasd Ámen.
meg
imánk,
Név: Kedves Olvasó! Szeretnénk jobb lapot szerkeszteni. „Célunk az, hogy a vallásos és erkölcsös dalmi
élet ébresztésére
úton általunk
megtehető."
tegyük
meg azt, ami
iro-
Cím:
Életkor:
A z Ö n véleménye, ún. „olva-
sói visszajelzése" igencsak segítségünkre lehet ebben. Kérjük, Foglalkozás (esetleg végzettség): legyen társunk, „partnerünk" a szerkesztésben, s idő, fáradtság és postaköltség ráfordításával juttassa vissza hozzánk az alábbi kérdőívet, természetesen kitöltve. Felmérésünk az Ön olvasói elvárásainak, igényeinek kipuhatolózását célozza, végső soron munkánk értelmét és hasznát kutatja. A kérdőív beküldői között öt d a r a b - e g y é v r e szóló - Unitárius Közlöny-előfizetést sorsolunk ki. N é v n é l k ü l beküldött kérdőíveket is szívesen fogadunk, ezek viszont - természetszerűen - nem vehetnek részt a sorsoláson. Személyenként nyilván csak egyetlen kitöltött kérdőívet várunk, de fénymásolt példányokat is elfőgadunk. Sőt, ha észrevételei - kifogásai és javaslatai - nem férnek kérdőívünkre: mindezeket külön lapon is elküldheti! Hálásan köszönjük szíves együttműködését! A kivágott - és kitöltött - kérdőíveket kérjük az Unitárius Egyház címére küldeni levélben (Episcopia Unitarianá. Unitárius Közlöny. 3400. Cluj-Napoca. Blvd. 21 Decembrie 1989. Nr. 9. Cás. post. 24.), vagy személyesen leadni a szerkesztőségben, legkésőbb április 10-ig. A nyereményeket m á s n a p sorsoljuk ki a beküldők között.
HA KITÖLTI, BEKÜLDI ES NEVEVEL IS VALLALJA, RESZT VESZ A SORSOLÁSON: EGYÉVES ELŐFIZETÉST NYERHET! 1. A z Unitárius K ö z l ö n y t i s m e r e m / o l v a s o m :
5. A lapban megjelenő írások szerintem:
a) néhány hónapja
a) gyengék
Q
b) néhány éve Q
b) jók
c) 1990-es újraindulása óta [ U
c) időszerűek
d
• Q
d) időszerűtlenek Q l 2 . A z Unitárius K ö z l ö n y s z á m a i t
e) információgazdagok L ]
a) egyházközségemben nyilvántartott előfizetőként
f) információszegények
kapom kézhez ű ]
g) mértéktartóak, valósághűe k Q
b) a templomban / lelkészi hivatalban
h) részrehajlóak, megszépítik a valóságot
vásárolom meg
(több válasz is lehetséges)
•
d Q
c) a lelkészemtől kapom ajándékba Q l d) ismerőseimtől kapom meg Q
6 . A z Unitárius K ö z l ö n y t a r t a l m i l a g : a) egyszínű Q
3. A lapból:
b) sokszínű
•
a) mindent elolvasok ŰJ
c) tartalmas
•
b) az írások zömét elolvasom
d) jellegtelen UJ
Q
c) csak azt olvasom el, ami érdekel Q 7. A K ö z l ö n y b e n a k ö v e t k e z ő k e t é r t é k e l e m : 4 . A l a p s z á m o t m é g olvassák: a) családtagok
d
b) szomszédok, kollégák
Q
c) akikkel beszélgetünk is a lapról d) csak én olvasom ü l
•
8 . A K ö z l ö n y b e n a k ö v e t k e z ő k e t kifogó-
g) szociális kérdések LJ
solom / h i á n y o l o m :
(több válasz is lehetséges) h) más
11. N e v e z z e n m e g n é h á n y írást a z utóbbi é v f o l y a m b ó l , a m e l y e k f ö l k e l t e t t é k a figyelmét!
9 . O s z t á l y o z z a a lap a l á b b i jellemzőit 1-től 5íg! (5 = n a g y o n jó, 4 = jó, 3 = k ö z e p e s , 2 = elfőg a d h a t ó , 1 = rossz): a) külalak (grafikai kivitelezés) Q l b) formátum (méret, terjedelem) 0 1
12.
Miről
szeretne
c) illusztrációk (képek, fotók, grafikák) LJ
Közlönyben?
többet
olvasni
a
d) a nyomtatás minősége LJ e) olvashatóság (a betűk mérete és formája) LJ f) nyelvi igényesség Q 9 . Szívesen o l v a s o m a K ö z l ö n y b e n megjelent: a) egyházközségi híreket, tudósításokat •
u
b) egyházi eseményekről írt beszámolókat ü
a d á s o k
c) évfordulós megemlékezéseket
LI
d) nagy személyiségeinket bemutató írásokat L J e) vallásos elmélkedéseket LJ ' f) interjúkat L J g) riportokat
Unitárius r á d i ó m ű s o r o k , illetve televíziói d ő p o n f
j
Q, fontosnak tartom
á n a k
közlését:
Q
f e l s é g e s n e k tartom L J »> \ • i . c) eszrevetel, javaslat
d
h) könyvajánlásokat, könyvszemléket LJ i) imákat L J
Unitárius K ö z l ö n y ö n
j) verseket D l n ' n k] rövidj prozat LJ
kívül még
k ö v e t k e z ő e g y h á z i / v i l á g i k i a d v á n y o k a t olv a s o m rendszeresen:
(több válasz is lehetséges) 10. L e g i n k á b b a k ö v e t k e z ő t é m á k érdekelnek a Közlönyben:
15. Sokallja-e a K ö z l ö n y jelenlegi á r á t ?
a) az egyházi élet eseményei iLJ
a) megfizethető Í D
b) a nőszövetségek beszámolói (Nők világa) L J
b) nekem drága LJ
c) az ifjúsági egyletek tevékenysége L J
c) emelhető, ha nőnek az előállítási költségek
(Ifjúsági oldal) L J d) iskoláink életéből; nevelés, oktatás LJ e) vallás, egyházak L J f) magyar történelem és kultúra
a
•
Q
A sürgős és a fontos
szakadék a között, ami igazán fontos lenne számukra, és amivel ténylegesen az idejüket kitöltik: „egyre többet tudunk tenni egyre rövidebb idő alatt, de hol maradnak a mély emberi „Minden, ami kevesebb, mint egy tudatos döntés a fontos kapcsolatok, a belső béke, a közös bizalom, az egészség és mellett, már egy öntudatlan döntés a nem fontos mellett. "-az egyensúly, amelyek a legfontosabbak lennének." Stephen R. Covey, akitől mindezt tanultam. Az itt megszólaló közös bölcsesség az, hogy nem a sebesség és nem a hatékonyság az, ami az életnek minőséSzüntelenül döntenünk kell a fölött, hogy miként akarjuk get ad, hanem sokkal inkább az, hogy mit teszünk, és miért eltölteni időnket, és szüntelenül szembesülünk döntéseink kö- tesszük. vetkezményeivel. Sokunkat terhelnek ezek a következméEnnek igazságát mindannyian könnyen lemérhetjük nyek, különösen akkor, amikor úgy érezzük, hogy éles szaka- magunkon. Tételezzük fel, hogy valamilyen csoda folytán, dék van a között, ahogyan eltöltjük időnket, és amit a leg- vagy valaki tanítását magunkévá téve, egyik pillanatról a máfontosabbnak érzünk. sikra megnőne a cselekvési hatékonyságunk vagy 1 5 - 2 0 A legtöbbször nem is a jó és a rossz cselekvése között kell százalékkal. Ezzel alapvetően megszűnne-e időproblémánk, választanunk, mert az igen könnyű lenne. A héber gondol- és feljavulna-e életminőségünk? Nem annyira azon kell tartakodás szerint mintegy 12-13 esztendő kell ahhoz, hogy a gyer- nunk a figyelmünket, hogy amit - minél rövidebb idő alatt minél mekben kialakuljon az erkölcsi érettség, és meg tudja külön- többet - teszünk, jól tegyük, hanem hogy a jót tegyük. Ez böztetni a jót a rossztól. Ha mi nem is vagyunk épp ennyire pedig végső soron nem más, mint felelet arra a kérdésre, hogy optimisták a dolgot illetően, abban mégiscsak egyet tudunk kik vagyunk. érteni, hogy valamikor utunk folyamán körvonalazódik benMielőtt arról ejtenénk szót, hogy mi is minősülhet igazán nünk a jó és a rossz megkülönböztetésének a képessége. De fontosnak, nézzük meg dióhéjban a két szemlélet közötti legamikor attól szenvedünk, hogy életünk túlzsúfolt lett, hogy a fontosabb különbségeket: mindenkinek - külső körülményeknek - való megfelelés törekA hatékonyság elve az, hogy minél többet tenni minél vésében azon kapjuk magunkat, hogy nem azt tesszük, amit rövidebb idő alatt. De mi van, ha nem a cél felé rohansz nagy igazán szeretnénk, amit igazán a legfontosabbnak érzünk, ak- sebességgel? És az emberekkei ez gyakran nem érvényesítkor láthatjuk, hogy itt nem a jó és a rossz közötti választásról hető, avagy hogyan mondhatnád síró gyermekednek vagy egy van szó, hanem a jó és a jobb közöttirol. „A jobb legnagyobb lelki problémával hozzád fordulónak, hogy „Öt percet tudok ellensége gyakran a jó" - nem mai a felismerés, de a tapasz- most erre a dologra fordítani." talás még mindig az. A sikerorientált szemlélet szerint éietünk teljes mértékben A dilemma kétségtelenül a minőségi élet utáni mély vá- a mi uralmunk alatt áll. Ez igaz a cselekvések megválasztása gyunk, a túl sok tennivaló és a rendelkezésünkre álló határos szintjén, de nem a következmények szintjén is. Az életnek idő hármasságában keresendő. A megoldást könyvtárnyi iro- megvannak a maga egyetemes törvényei, princípiumai, ezek dalom kínálja, a vezetéselméletek (menedzsment) nagy csa- határozzák meg döntéseink következményeit. ládját pedig tulajdonképpen ennek megoldási kísérlete hívta Mindkét szemlélet értékekre épít. Az értékek határozzák életre. A hagyományosan javasolt képlet egyszerű: minél meg a célokat és a tetteket. De nagyon különfélék lehetnek a rövidebb idő alatt tegyél minél többet minél nagyobb haté- megjelölt értékek: szeretet, harmonikus kapcsolat, szép autó, konysággal, ezáltal kezedben fogod tartani életedet, ez pedig státusz stb. Amiért valamit értékelünk, még nem biztos, hogy elhozza számodra a hőn áhított békét és megelégedést. Elvi- életünknek minőséget fog adni. Amikor értékeink az egyetetathatatlan, hogy fokozott hatékonyságot hozott, és hogy a mes törvényekkel, a princípiumokkal - amelyek a lelki békéhez világ általa előbbre ment. De békét és megelégedést? Világ- és a minőségi élethez vezethetnek - szemben állnak, életünszerte elszaporodott az óramű pontossággal betáblázott ket illúziókra építjük. Nem szabhat senki egyéni törvényeket. életeken átrohanok hada, a sürgős kategóriájára épített életek, Az előbbi az egyéni érvényesülést hirdeti, és másokat saját aminek a végén - ismerjük el, hogy többször igen, mint nem - céljaink eléréséhez felhasználható eszközöknek vagy éppen ott várt a szakmai elismerés és az anyagi siker. Mégis a felmé- akadályoknak tekint. A legnagyobb megvalósítások azonban rések arról beszélnek, hogy ezeknek az embereknek nagyobb épp a közösből, az emberi kapcsolatokból nőttek ki, mert az része nem érzi magát boldognak. A kortünetté váló határidő- igazi kapcsolat mindig átalakító hatású. Ez nem hatékonyság naplós élet, az elszántság, a kitartás, a munkával töltött nappa- kérdése, hanem a kölcsönös megértésé, a nyitottságé, a kölok és éjszakák legtöbbször meghozták gyümölcsüket: a sikert. zös tanulásé és az abból fakadó lelkesedésé. A létrán egyre magasabbra jutottak. Csak éppen ott legfölül soA két szemlélet közti legnagyobb eltérés talán az idő értelkan arra eszmélnek, hogy a létra nem a megfelelő fainak van mezésében van. Az előbbi az időt kronologikusan (a görög állítva. A baj mindig akkor kezdődik, amikor egyvalamit vetünk, chronos órát jelent) fogja fel, amelyben egyetlen pillanat sem és arra várunk, hogy valami egészen mást arassunk. különbözik a másiktól, mindeniket egyformán az óra járása Örömhír, hogy a mai vezetéselméletek némelyike felis- határozza meg. A valódi idő, a belső idő azonban a megélt idő. merni látszik azt, amit a hiteles vallási hagyományok mindig is Ezt a megélés minősége, intenzitása, az élmény határozza hirdettek: az élet minőségét azok az örökkévaló tartalmak, meg. (Ez a görög kairos. Hamvas Béla szerint a homéroszi princípiumok határozzák meg, amelyek legmélyebb egyete- istenek csupán abban különböztek az emberektől, hogy minmes emberi szükségleteink mentén helyezkednek el. Mert az den pillanatban maximális létintenzitásban éltek, míg az emelmúlt hetven év alatt kitermelt „sikerirodalom" vezetési elmé- bernek ez csak időlegesen adatik meg.) leteinek segítségével nagy vagyonra és sikerre szert tett emAz előbbi szemlélet azt vallja, hogy ha bizonyos képesséberek legtöbbjénél ugyanúgy megmaradt az áthidalhatatlan gekre, kompetenciára teszel szert, akkor zöld utad van a si10 Unitárius Közlöny
kerhez. Az utóbbi a kompetencia mellé odateszi a jellemet is, mint ami a minőségi élethez elengedhetetlen. A vallási irodalom elsősorban nem azzal törődik, hogy mit teszel, hanem hogy ki vagy. Manapság alig lehet úgy leírni valamit, hogy ne szerepeljen benne a paradigma kifejezés. De ez esetben muszáj használnunk. (A kifejezés eredetileg Thomas Kuhn A tudományos forradalom szerkezete című könyvéből származik.) Mostani összefüggésünkben gondolkodásunknak és érzéseinknek azt a térképét jelenti, amely viszonyulásunkat és viselkedésünket meghatározza. Ez határozza meg a „látni, tenni, kapni" körét, vagyis amit látunk (paradigmánk), meghatározza, amit teszünk (viszonyulásunk), és amit teszünk, meghatározza, amit kapunk. Ebből világos, hogy amennyiben az eredményt illetően alapvető változást szeretnénk, nem elég csak az attitűdünket vagyis a viselkedésünket megváltoztatnunk, hanem meg kell változtatnunk azt az alapparadigmát is, amelyből ezek fakadnak. Ha ez után is azt tesszük, amit eddig tettünk, akkor ez után is azt fogjuk kapni, amit eddig kaptunk. (Ezért helyesebb életünk menedzselése helyett életvezetésről beszélnünk, mert a menedzsment mindig egy adott rendszeren, paradigmán belül dolgozik, míg a vezetés mindig a rendszeren magán, azaz új rendszert teremt. A dolgokat menedzselhetjük, de az embereket vezetjük.)
A pesszimizmus készpénze és a kegyelem dialektikája (Olvasandó:
Ézs 11,1-10;
Mt
3,1-12)
Képzelőerőmmel az ószövetségi olvasmány víziójába kapaszkodom. Rövid időn belül megállapítom, hogy az ott elmondottak - „akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a gödölyével, a csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél..." - annyira szépek, hogy szinte hihetetlenek. Tudom, hogy a bibliai üzenetek összefüggéseit az adott kor szellemi életéből kell kibontani, hogy az allegórián túl az Isten egyetemes üdvözítő tervét is meg kell látni benne. Az utóbbi időszak eseményei azonban azt sugallják nekem - pl. Izrael-Palesztina állandó véres harcai, a kificamodott vallási alapokon nyugvó terrorizmus, az erőszakra erőszakkal válaszoló én majd megmutatom amerikai harci stílus, a kolozsvári polgármester sötét intézkedései - , hogy nem sok valósult meg abból, amit a nagy pszichológiai érzékkel rendelkező próféta megénekelt. Ha mindezt csak a szellem pragmatikus edzettségi mércéivel méregetem, azonnal a pesszimizmus készpénz (ez van) világába ütközöm. Azt hiszem, hogy ott és akkor Ézsaiás prófétának is meg kellett valami ilyesmit tapasztalnia. A történelmi helyzet akkor is zavaros volt. Mintegy hatvan éven át. Ez idő alatt elfoglalták Szamariát, Izraelt fogságba hurcolták kb. Kr. e. 722-72l-ben, és Szanherib 701-ben megtámadta Júdeát is. Nos, ilyen körülmények közepette igencsak nehéz volt Izrael korhadó fatörzséről úgy beszélni, mint életerős valóságról. Csak egy gyöngéd Hajtásról szól Ézsaiás, amelyen az Úr lelke nyugszik az optimizmus minden tulajdonságával, bölcsességgel, 10 Unitárius Közlöny
Két olyan paradigma között választhatunk, amely alapvetően meghatározza, hogy miképpen viszonyulunk időnkhöz és életünkhöz: a sürgős és a fontos. Jóllehet mindkettő jelen van életünkben, a kettő közül valamelyik mégis uralkodó. Célunk az, hogy abból az állapotból, amely állandó kényszerű válaszadás arra, ami sürgős, elérjünk abba, amelyet a fontos tudása és cselekvése jellemez, azaz egy princípium-orientált élet megvalósítása. Sajnos most ebben a lapszámban már csak néhány rávezető kérdés kaphat helyet, így a következőben folytatjuk majd utunkat. Addig is merengjünk el a következő kérdéseken, és próbáljunk önmagunk számára őszintén válaszolni. A válaszokat pedig őrizzük meg, mert szükségünk lesz rá a következőkben. Ime a kérdések: Mi az az egyetlen tevékenység, amelyről biztosan tudod, hogy ha megfelelően jól és kitartóan végezted volna, jelentős pozitív változást hozott volna személyes életedben? Mi az az egyetlen tevékenység, amelyről biztosan tudod, hogy ha megfelelően jól és kitartóan végezted volna, jelentős pozitív változást hozott volna szakmai életedben? Ha tudod, hogy ezek olyan jelentős pozitív változást hoztak volna, miért nem teszed meg most azokat? CZIRE SZABOLCS.
értelemmel, tanáccsal, erősséggel, tudással. És még, ami ezeken is túlmutat, az Isten szeretetébe való belemártózás öröme. Ez a belső látás. Ami a pragmatikus elvszerüség világában kényszerítőleg hat, az itt megtörik. Helyette egy más világ szellemének lehelete lép a színre, a kegyelem dialektikájának természetében. Dávid házának elesettsége nem végzetes. A vízió nem elméleti, hanem prófétikus. Nemrég olvastam és elmélkedtem a vallási vízió belső összefüggéseiről, a szavakba öntött megközelítéséről. Akkor feljegyeztem magamnak: Mi üresítjük ki mesterségesen a szavakat, mi alacsonyítottuk a szót puszta dologgá. De amint valóban élünk (és nem tudományosan absztrahálunk), ismét tudjuk, hogy a szónak élete és hatalma van, s ez a hatalom igen sajátos. Ézsaiás próféciájának természete azt sugallja nekünk, hogy az élő beszédből kairosz (kegyelmi idő) lesz. Aki beszél, az nem pusztán a kifejezés valamelyik eszközét használja, hanem kilép önmagából, a kiejtett szó pedig eldönti a helyzetet. A szó dönt a lehetőségekről. Minden szóban van valami az alkotásból. Ezeket megfontolva komolyan el kell gondolkodnunk Keresztelő János kemény szavain is. Honnan az a határozott hangnem és bátorság? Bár a törvény „hasznát" jól ismerő farizeusok tisztában voltak azzal, hogy miként kell valamely vallási nehézséget rejtegető kérdést - még bonyolultabbá téve megválaszolni, itt mégis elmarad a „filozófálgatás" (a szöveg egyszerűen arról beszél, hogy magyarázkodás nélkül megvallották bűneiket), mert János egész jelenléte magáról a Szó-ról beszélt. Nem a puszta szóról, hanem a pusztába kiáltó Szó üzenetéről. A kemény kifejezések, mint: viperák fajzata, a fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére, arra hívják fel figyelmünket, hogy ne meneküljünk el önmagunk elől. Szükségünk van a megtisztulásra. Személyesen, önmagunkat vállalva kell
Isten elé állnunk (nem másokra hivatkozva: a mi Atyánk Ábrahám), mert a szöveg szerint: „Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani." Mennyire szép, hogy a támasztani és az új létmódot-rendet megtapasztaló életre való támadás ugyanazon esemény történéseit összegzi. Isten szembe jön velünk, és tudtunkra adja, hogy igent mond újra a bennünk megálmodott teremtés és megváltás rendjére. Keresztelő János, ha ma prédikálna, valószínű így fogalmazna: ti fundamentalista mohamedánok és ti a világ szellemi tőkéjét bíró izraeliták és ti mindent ameri-
R Í
Biíítm
Kfe• W4 1
SZENT-IVANYI SÁNDORRÁ emlékezünk születésének századik évfordulóján Száz évvel ezelőtt, január 18-én Marosvásárhelyen született Szent-Iványi Sándor, az unitárius egyház huszadik századi történelmének kimagasló egyénisége. Élete regénybe illő. Egyházunk történelme során kevés az olyan jó évjárat, mint az, amelyik az 1920-as évek derekán hagyta el az Unitárius Teológiai Akadémiát, SzentIványi Sándort szinte predestinálta, hogy Balázs Ferenccel, Lőrinczi Lászlóvá], Dobai Istvánnal oszthatta meg teológus éveinek mindennapjait. Aligha véletlen, hogy Dobai és Balázs mellett - sajnos mindketten fiatalon hunytak el - SzentIványit is ott találjuk a Tizenegyek társaságában. Az Unitárius Teológiai Akadémia önképzőköre, az itt fellángoló parázs viták, az éjszakába nyúló baráti beszélgetések nyomán az ifjú nemzedék képviselői új úton indultak és kezdték meg szolgálatukat. Balázs, Lőrinczi, Szent-Iványi a gyakorlati élet, az unitárius kereszténység megélése mellett jegyezték el magukat. Mindhárman Amerikát és világot látott ifjak voltak, tanulmányaikat egyetlen szent cél vezérelte: „Alkalmazott kereszténység". Más szavakkal: ez semmi más, mint annak az országnak, amit Jézus célunkul kitűzött, Istenországának megvalósíthatására való felkészülés. Minden teológiai tudomány szép tudomány, de mindenik csak melléktudomány ama mindennél magasabb tan számára, amely ez ország megvalósíthatására fegyvereket, szerszámokat, szellemi szögeket és kalapácsokat van hivatva adni. Alkalmazott kereszténység, mi lenne más az Istenországa? S minden teológiai tudomány csak akkor ér valamit, ha Jézus tanításainak, a kereszténység igazságainak alkalmazására meg tud tanítani". (Részlet Szent-Iványi Sándornak amerikai tanulmányútjáról küldött jelentéséből.) Balázs Ferencre nemrégiben emlékeztünk, és Lőrinczi Lászlóról is írtunk e lap hasábjain születése századik évfordulóján, de Szent-Iványi Sándort még nem méltattuk az
kaivá tévő amerikaik, nem elegendő nektek a Biblia közös szellemi örökségére hivatkozni - a globalizációs törekvéseket is azzal megalapozni -, teremjétek a megtérés folytonosságának gyümölcseit. Az összeomlott World Trade Center helyett építsetek olyan templomot, amelyben nem a pénz az isten. Építsétek a szeretet társadalmát és templomát, ahol az ember az ő ludus sacerében (szent játékában) visszatalál Teremtőjéhez és ezáltal önmagához is. Ezt a játszmát még csak a dialektikája miatt is érdemes megvívni. K Ö L L Ő G Á B O R - Szászfenes Unitárius Közlönyben. Az évfordulós megemlékezések kapcsán idézzük fel hát az ő alakját is. Az ifjú Szent-Iványi marosvásárhelyi tanulmányai után az 1920-21. tanévben iratkozott be a Teológiai Akadémiára, és 1924-ben befejezte tanulmányait. Oroszlánkörmeit már az Önképzőkör felolvasóülésein megmutatta. Kiváló tanulmányi előmenetelének, valamint Louis Cornishnak, az Amerikai Unitárius Társulat elnökének és Csifó Salamon teológiai dékánnak köszönhetően elnyerte a Harvard Egyetem (Cambridge Mass. AEÁ.) Williams ösztöndíját, évi hatszáz dollárt.'Ez az ösztöndíj nem unitárius alapítvány, hanem amerikai ösztöndíj volt, amelyet minden évben más-más, arra érdemesült ifjúnak utaltak ki. Egyházi célra rendszeresíteni ezt nem lehetett, és ennek tudható be, hogy Szent-Iványi nem a külföldi akadémiták számára előírt eskümintát írta alá, hanem annak egy módosított változatát. Két év megfeszített munka után megszerezte a Harvard egyetemen a Scientiaé Theologice Magister fokozatot. Az Egyesült Államokban ismerkedett meg leendő feleségével, a magyar származású Yelihek Yolancla Olgával Tanulmányútja során minden tehetségét arra használta, hogy erdélyi egyházának használhasson; ma már kevesen tudják, hogy az Amerikai Unitárius Társulat és magánszemélyek adományaiból nyomdát akart létesíteni Kolozsváron, s hogy ebbéli terve nem volt hiú ábrándozás, azt az Egyházi Képviselő Tanács „nyomda bizottsága" tanúsítja. Sajnos a Szent-Iványi megálmodta Heltai nyomda álom maradt, csak gyanítjuk, hogy Kolozsváron akadt el valahol a terv fonala, és ha nyomdát nem is sikerült állítani, az ifjú papjelölt legalább egy amerikai könyvtár alapját megvetette, 139 db liberális teológiai munkát hozva könyvtárunknak. Hazatérte után rövid ideig Marosvásárhelyen, majd 1927. március 14-től Kolozsváron volt lelkész. Egy évvel később a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet első konferenciáján a szervezet elnökéül választották, így a fiatal lelkész a fiatalok között tanulta a szervezés és egyletvezetés munkáját. Az ifjúsággal való foglalkozás jó iskolának bizonyult, az alkalmazott kereszténység híve a nyomtatott betú súlyának fontosságát nyomda hiányában is felismerve, Sütő Nagy László barátjával együtt, az Egyházi Képviselő Tanácshoz folyamodott „Iratterjesztő Vállalat felállításáért". Az Iratterjesztő Szent-Iványi Sándor irányításával rövidesen meg is kezdte munkáját, elsősorban a szórványban élő unitáriusokat látta el megfelelő teológiai irodalommal. Az ügyvezető maga járt elöl a jó példával, és egymás után tette asztalra magvas teológiai értekezéseit, prédikációs köteteit. 1932-ben teológiai tanári vizsgát tett, és ezzel megnyílt számára a gyakorlati teológia tanszékén az út. a lelkészjelölt ifjúság felé. Az Amerikában tanultakat ültette tanítványai lelkébe, és ebben nemcsak a Harvardon szerzett tapasztalatai segítették, hanem a harmincas 10 Unitárius Közlöny
évek elején tett chicagói tanulmányút, s az itt szerzett pásztorációs gyakorlat is. A tanítás mellett Kolozsvárt mint rendes lelkész működött. Gyülekezete és a kolozsvári értelmiség számára szószéki szolgálatai élmény számba mentek. Mind az egyházi mind a társadalmi életből alaposan kivette részét, tagja volt az Unitárius Irodalmi Társaságnak, a Főtanácsnak és Misszió Bizottságnak, ügyvezetője az Iratterjesztőnek, alelnöke volt a Székelyek Kolozsvári Társaságának, tagja volt a Romániai Magyar Dalszövetségnek, az Erdélyi MúzeumEgyesületnek, és mindezek mellett volt ideje írni, fordítani, lapot vagy éppen sorozatot szerkeszteni. Az Amerikában érlelt terv szabadelvű vallásos munkák kiadására a harmincas évekre beérett, és Szent-Iványi szerkesztésében Szabadelvű Vallásos Értekezések címen 1932-38 között 12 - olykor könyv nagyságú - füzet jelent meg. A füzetek egy negyedét a szerkesztő fordította angolból magyarra, többek között a Nobel-díjas fizikus Millikan Robert Andrews: Természettudomány és vallás. Egy természettudós hite című munkáját. A harmincas évek végén Szent-Iványi családi élete nem alakult a legszerencsésebben. Az amerikai feleség, nem tudni miért, hazatért szülőhazájába, és a román törvényhatóság kimondta a válást. Szent-Iványi 1937-ben sorra megvált minden tisztségétől és Budapestre távozott. Csak gyanítjuk, hogy az egyházban végbemenő változásokkal nem tudott egyetérteni, az új egyházvezetőséggel együttmunkálkodni, és ezért vállalta a fővárosi vallásoktatói állást. A budapesti unitáriusok hamarosan vezető lelkészükké választották, felesége is visszátért Amerikából, és Szent-Iványi megkezdte áldásos budapesti szolgálatát. Bosszúsága itt is akadt elég, mert iri-
gyei (a budapesti unitárius lelkészek) mindent megtettek azért, hogy megválasztását és kinevezését érvénytelenítsék. Ma már anekdotába illő, hogy az ellene felhozott vádak egyike az volt, hogy vadházasságban él feleségével. SzentIványi úgy oldotta meg a gordiuszi csomót, hogy annak rendje és módja szerint 1940. február 24-én újból feleségül vette becses nejét, így a román joghatóság által kimondott, de az alperesnek soha nem kézbesített végzés egyszer s mindenkorra érvényét vesztette. A fővárosban az akkori Koháry utcai egyházközségben megszervezte az Emerson Szövetséget majd a Heltai Gáspár Bibliakört. A világháború kitörésével oroszlánrészt vállalt az angol, amerikai, lengyel hadifoglyok, valamint a zsidók megmentésében. A háború után rövid ideig tagja volt a Nemzetgyűlésnek és magas állami kitüntetésben is részesült. 1945 után, a megváltozott politikai konjunktúra láttán, jobbnak látta elhagyni az országot, és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Itt tovább folytatta unitárius lelkészi tevékenységét, három amerikai gyülekezetben is szolgált. Az Amerika hangja rádióadón még a hetvenes években is hallani lehetett Szent-Iványi hangját. Irodalmi munkássága ekkor sem szünetelt, angol nyelven több tucat tanulmánya, cikke jelent meg amerikai folyóiratokban. Nyolcvanegy éves korában, 1983. október 16-án hunyt el utolsó szolgálati helyén, Lancasterben. Születésének századik évfordulóján gazdag életútját idéztük fel annak reményében, hogy Szent-Iványi életművét, egyház- és nemzetszolgálatát nem felejti el az utókor, s talántalán akad vállalkozó e gazdag életmű felkutatására és közzétételére is. KOVÁCS S Á N D O R
Torockószentgyörgy és a Washington-állambeli Bellevue közötti testvérkapcsolatnak II éves múltja van. Kezdetben szórványos levelezésben és a szokásos udvariasságokban merült ki az ismerkedés, ám a nagy tekintélyű lelkésznek, Leon Hoppernek az első idelátogatása óta sokminden megváltozott. A „nagyszakállú papbácsi"-ként faluszerte ismert kiváló ember az elmúlt évtizedben nyolc alkalommal jött közénk, és hivatalos, Testvéregyházközségi Tanács-i munkája mellett szorgalmasan építgette a jelképes hidakat az Atlanti-óceán fölött: prédikált, gyűléseit, nevetett nagyokat, és közben a legnagyobb alázattal leste, hogy mi az, amiben ő és gyülekezete a segítségünkre lehet. A kapcsolat azóta elmélyült és kiterebélyesedett. Ma már nemcsak „hivatalos", „legfelsőbb szinten" működik, hanem személyes: embertől emberig, lélektől lélekig jut el, megteremtvén valamilyen hihetetlenül jól eső közösségi, az összetartozást erősítő érzést. Ma már a hagyományos ünnepi üdvözlőlapokon túl, amelyeket az egyházközségek tagjai rajzolnak-írnak egymásnak szorgalmasan, eljutottunk olyan jól átgondolt programokig, amelyeknek az a célja, hogy kölcsönösen nevelő, mindkét „felet" gazdagító hatása legyen. Mert jóllehet fontos, hogy olykor az óvodások-iskolások tanszereket 10 Unitárius Közlöny
kapjanak, fontos, hogy az ifjúsági egyletet, a nőszövetséget támogassák, vagy a különböző építkezéseinkbe anyagilag is „beszálljanak", és tudjuk, hogy az is fontos, hogy mi a messze földön híres varrottasainkat vagy faragványainkat nekik ajándékozzuk, de mindennél fontosabb az a folyamat, ahogy egymástól „ellessünk" minden megtanulnivalót! És ezt hogyan lehet? Csakis a személyes kapcsolatok által! Ezért hívtuk meg őket két évvel ezelőtt, hogy látogassanak meg bennünket. Ezért hívták meg ők a lelkészt és most idén három gyülekezeti tagot, hogy „belekóstoljanak" az ottani egyházi életbe. Mert egy következő fejezet arról szólt, hogy fel kell térképezni egymás életkörülményeit, csendben meg kell figyelni a másik vallásos cselekedeteit, és össze kell hasonlítani a Székelykőt a Mount Rainier-rel, az Esőhegységgel. Arról szólt, hogy meg kell kóstolni a „somodi kalácsot" és a hamburgert is, és a „mézelt pálinkát" is össze kell hasonlítani a - mondjuk - juharfaszörppel. Szólt a rezesbandás fogadtatásról (amit ugyan el akart mosni az égi áldás, Leon Hopper
amikor Farkas Dénes bácsi Fordja megjelent a faluvégen), továbbtanuló ifjút ösztöndíjban fognak részesíteni, mert szólt a közös éneklésről és kirándulásról, szólt a megnyitott „csak tanult népnek van jövője". A gyermekek közben saját ajtókról és kitárulkozó lelkekről, egyáltalán: az egymásnak maguk festette pólókban játszadoztak, és hajigálták a „baseball-labdát" meg a „freesbee"-t napestig. Volt kirándulás és való, feltétel nélküli örvendezésről. táborttíz, és az érdeklődő nőkkel szervezett találkozó olyan De ezen is túl kellett lépni... sikeres lett, hogy a templomban kellett megtartani. EredErre az idő az elmúlt mény? Végre megszületett (és azóta is kiválóan működik!) a nyáron érett meg. Jó, jó, nőszövetségünk! jövünk - mondták meghívásunkra, de - folytatKözbeesett két vasárnap is. Az egyiken konfirmációi ták - szeretnénk hasz- ünnepséget tartottunk, s vendégeink nemcsak hogy láthattak nossá is tenni magun- egy hagyományos erdélyi konfirmálást, de sokan közülük kat, ha lehet. Mi eleinte úrvacsorát is vettek - életükben először. Ugyanekkor, az egyódzkodtunk ettől - hogy házközség keblitanácsának egy korábbi határozata alapján, is néz ki, hogy a vendé- Leon Hopper lelkész az „egyházközség tiszteletbeli tagjává" geinket munkára fogjuk? avatódott, a Mozgalom érdekében tett elévülhetetlen és fel- de mondhattunk nekik becsülhetetlen érdemeiért, amit akkurátusan egy szép akármit a hagyományos oklevéllel meg is pecsételtünk. erdélyi vendégszeretetA második vasárnapot nagy esemény tette emlékezetessé. ről meg akármiről, ők Akár „történelmi"-nek is nevezhetnénk a napot, hiszen - az kötötték a prérifarkast a ismerjük meg jobban egymás hasonlóságait és különkaróhoz: márpedig mi bözőségeit! címszó alatt - vendégeink hagyományos unitádolgozni (is) akarunk! rius-univerzalista istentiszteletet tartottak templomunkban, Ám legyen - adtuk be mely cselekedet - tudomásunk szerint - eddigi legelső a Kárhamarosan a derekun- pátok-övezte szép honunkban. Az amerikai liturgiát követve, Gerry bácsi kat S rögtön ki ÍS Sütötkétnyelven zajlott az istentisztelet - mécsesbeli lánggyújtástük, hogy hát valójában a tanácsteremre ráférne egy kis sal, örömök-bánatok megosztásával, zeneszámmal, történetjavítás, nem bánjuk, tegyük azt rendbe. Az elején egy kicsit mondással, prédikációval, áldással, minden annak rendje és mosolyogtunk a bajuszunk alatt, hogy hát majd meglátjuk, módja szerint, és így alkalmunk volt megismerni egy „átlahogy a 84 éves Gerry bácsi hogyan fog festeni, de amikor gos" tengerentúli vasárnap-déíelőttöt. A legszebb talán az jövetelük előtt pár nappal megérkeztek az előre küldött dobo- volt, hogy mindkét énekeskönyvben megtalálható énekeket zok a pemzlikkel, sublerekkel, meg más, általunk sosem lá- választottak, s így, amikor mi énekeltük a magunk „Hozzád tott szerszámokkal megrakva, akkor rögtön lehervadt aj- megyek, Uram"-át, ők rázendítettek a „Nearer God, oh nearer kunkról az irónia: te, „ezek" mégiscsak komolyan gondolják. to Thee" kezdetű dalukra, s a közös dallam mintha a lelkeket Az érkezés az ilyenkor szokásos „show" szerint történt. is repítette volna egy kicsit magasabbra... Harangzúgás, amikor meglátják a kiküldött „gyermekfutárok" a kocsikat, ünnepi „szpícs" kaláccsal és pálinkával a papilak udvarán, ölelkezések meg könnyek a rég látott ismerősök láttán, aztán irány a szálláshelyekre, hogy a kapcsolatokat „privát" is lehessen ápolgatni. Másnap a munka. Erős kezű férfiaink nekiláttak árkot ásni a vízvezetéshez, és mindannyian elhűltünk, amikor - az amerikai egyenjogúságot csákányolás által bizonyítandó - az amerikánus „amazonok" is beálltak a sorba. Délre megvolt az árok, és - előzetes híreszteléseim ellenére - még az ilyenA két hét a „tanulok, hogy taníthassak" jegyében zajlott. kor kijáró „hidegpálinkázásban" is velünk tartottak. Nem győztük őket eléggé dicsérni, s ezen úgy fellelkesültek, hogy Ők jönnek, hogy felfedezzék gyökereiket, s azon túl bennünk gyorsan egy illemhely létesítésébe is belekezdtek, aztán a az embert. Mi kitárjuk előttük kapuinkat, és közben megtakert végében még egy szakszerűen elkészített komposzthal- nuljuk elfogadni a másságot. Érdeklődésük, szeretetük sokmot is készítettek, hogy hadd lássák ezek az erdélyiek, hogy szor lenyűgöző, és létezésük tudata egy kissé elviselhetőbbé teszi a kisebbségi létet. Ha nem azt nézzük, hogy mi van a mi fán terem a biogazdálkodás... A következő napok így teltek el: javítottuk-szépítettük a kezükben, hanem a szemük csillogását figyeljük, akkor van tanácstermet, bevezettük a vizet, villanyt szereltünk, s jövője a kapcsolatnak. Ha azt keressük, ami minket összeköt, közben festettük a falakat és a lelkeket, a lehető legfehérebb- akkor minden találkozás az öröm forrása lesz, Végső soron re. A kommunikáció mutogatással és a szakkifejezések külön minden velük töltött perc önnön erősödésünket és gyaraleírása által történt, és hihetetlen volt látni, hogy a közös podásunkat szolgálja, mert újra és újra bebizonyítjuk mamunka öröme milyen közel hozta az embereket! Délben gunknak és a világnak, hogy képesek vagyunk dolgozni és közösen étkeztünk, este jutott idő a nagy beszélgetésekre is. szeretni. Ők magukkal hozzák az „Újvilág szelét", s elviszik a Közben tartottunk keblitanácsi ülést, ahol a partneri viszony mi jó hírünket a nagyvilágba. Legyen hála érte a Gondtovábbfejlesztéséről tárgyaltunk. Volt találkozás az ifjúsággal, viselésnek! KOPPÁNDI B O T O N D s elmondták, hogy minden, az unitárius kollégiumban 10 Unitárius Közlöny
halok című könyvében így vall a barátságról: „a legboldogabbnak (általában) barátaink között érezzük magunkat, mert ritkán boldog az ember egyedül..." Sajnos a mai élet nem kedvez a barátságok fenntartásának. Csodálatosak a baráti találkozások. Nincs munka, nincs rohanás, nincs számonkérés, irigység. Van ölelés, érzelem, együvé tartozás, sok-sok apró meglepetés. Olyan jó átélni, hogy ezek az emberek szeretnek, ismernek, megértenek, féltenek... Olyan sok mindent adunk egymásnak, és olyan fájdalmas tudni, hogy mennyit kell ezután még várni hasonló pillanatra. Nem tudom, ti éreztétek-e baráti együttA fogyasztói társadalom, amelyben élünk, végletesen teljesítmény-orientált. Azt kívánja tőlünk, hogy minden percün- létek alkalmával, hogy ez az a pillanat, amikor meg kellene ket hasznosan - tehát pénzszerzéssel töltsük. Hasznosak állítani az időt. Amikor azt mondjuk: igen most minden akkor vagyunk, ha állandóan „működünk", mint egy soha tökéletes, és ha ezer évig tartana, az is kevés volna ahhoz, ki nem kapcsolt motor. Ritkán engedjük meg, hogy szá- hogy elteljünk a jelen gyönyörűségével. A barátság, a szemunkra érzelmi jelentőséggel bíró eseményekkel töltsük az relem, a család, vagyis az igazi társas kapcsolatok hiányát időt. Az állandóan járatott motor azonban egykettőre tönkre- mindannyian bőrünkön érezzük: mindenki másképp próbál • megy. A munkahelyen rohanunk, a családban úgyszintén, segíteni magán ebben a lelkiállapotban. Minden korosztálynak megvan a pótcselekvése. Van, aki akkor honnan és mikor merítsük az rágyújt, másik bedob egy felest, az erőt, hqgy élhessünk. Köztudott, ilyen idősebbek gyógyszereket dobálnak életstílussal a munkahely és a család magukba, a fiatalok kábítószereznek. nem működhet egyszerre, szinte Ezek a szerek átmenetileg csökkentik kizárja egymást. Legtöbbünk előtt is a feszültséget, nehéz is lemondani ott a kérdés, hogyan keressünk annyi róluk. pénzt, amennyivel talpon maradhatunk, s közben mégsem megyünk Csíkszentm ih ályi kuta tása iból tönkre. kiderül, hogy a tévézés semmilyen örömet nem nyújt. Sokkal inkább magáHogyan lehet összhangot teremnyunk elűzője. A tudomány vívmáteni? nyai: az autó, televízió, internet, zsebA legnagyobb rohanásban éljük át telefon nem hozzák érzelmileg közel a legkevesebbet. Élettörténetünk élegymáshoz az embereket, sőt éppen ményekből áll össze, az élmény azonellenkezőleg, eltávolítják egymástól. A ban időigényes. Az átéléshez belefeledvilág összezsugorodik, de az együtt élő kezés, rácsodálkozás kell, és még emberek egyre távolabb kerülnek egyvalami, ami megérintsen bennünket. mástól. „Én tovább is maradok a levélA mai világunk nem tűri ezeket a írásnál, nem telefonálok", hangzik a „haszontalan" dolgokat. Akkor mégis kutató szava. „Gyakran tapasztalom, mit tehetünk, hogy az életbenmarasok ismerősömnek örömet nyújtok az dáshoz szükséges megállás birtokosai információáramlásnak múltszázadbelehessünk? Zvolszky Z i t a : Érintés li módjával..." vallom a kutatóval Kérdezzük meg önmagunktól, együtt, én magam is ezt a kommunikációt gyakorolom. hogy ténylegesen úgy akarunk-e élni: Tegyük fel a kérdést: „Ki" vagyok? Munkahelyi robot, elfásult feleség, családi A megállásnak igen jó helye a természet is. Gyakran elcseléd, hétvégi anya, megtűrt szerető? stb...? És próbáljunk megyünk arra a tájra, illetve helyre, ahol valamikor boldoőszintén válaszolni magunknak. Ha sikerül, tudod mikor, és gok voltunk. Találkozunk itt emberekkel, akik ugyanúgy hol állhatsz meg, tudod, merre kell indulnod, és van rá esé- gondolkodnak, mint mi, ők is a rohanás elől menekültek. S lyed, hogy nem tévedsz el. Mert a rohanásban könnyű valóban: itt kiszakadunk a rohanó világból érzelmileg is, eltévedni. hogy észrevehessem, amit észre kell venni: a szépet, ami Zvolszky Zita festőművész „Ölelés" című festménye ellen- megnyugtat, ami erőt ad a holnapban. Mert nem elég téte éppen e rohanó életnek. Amikor megkérdezték a létezni, ott is kell lenni a pillanatban. „Máskülönben az élet művészt festményéről, a következő sorok szerint vallott: „Az úgy múlik el, hogy nem látunk semmit". Az irodalomban járölelés adja vissza a biztonságérzetünket, az életerőnket, a tas emberek körében ismerős Orbán László (volt osztályfőnököm) nyugalmazott irodalomtanár gyakori szóhasználalelkünk harmóniáját..." Valóban, az érintés a legérzékenyebb, a legfinomabb ré- ta. Mindenkinek fontos volna tudni, hogy a legnagyobb sze az életünknek. Sajnos a 20-21. századi cinizmus még a szerelem értékeit is kikezdte. De az ember nem tud e nélkül egészségmegtartó erő a társas kapcsolat. A körülöttünk élő élni. Ha valaki bizalmatlan és hitetlenkedik, sivár lesz az emberek segítségével tudunk talpon maradni. Csak a társ élete. Akkor is újra kell kezdeni, ha csalódunk. Ismét és tud támaszt nyújtani pánik és stressz helyzetben, de ugyanismét meg kell nyílnunk, hogy létezni tudjunk. Ölelő karunk akkor bele is taszíthat a stresszbe. Csak a barátok segítségéa családon túl érjen el a munkahelyekre és barátainkhoz is. vel nyerhetjük vissza azokat az életnek értelmet adó.célokat, - Életben maradni - bármilyen furcsán is hangzik - nem melyekért érdemes küzdenünk. pénzzel, hanem érzelmileg mélyen átélt emberi kapcsolaDe jó is, hogy vannak barátaink, nem vagyunk egyedül, tokkal lehet. s ezek az igazi barátok érdeknélküliek, figyelmesek, okosak Csíkszentmihályi Mihály, a chicagói egyetem pszicholó- és megbocsátok. gia tanszékének professzora Es addig élek, amíg meg nem TÖRÖK JOLÁN - Nyárádgálfalva
Megállok, hogy tovább éljek
10 Unitárius Közlöny
Lókodon jártunk A tél beköszöntével és a tartós hótakaró egyre hidegebbet árasztó napjaiban a vállalt feladatunk időpontja sürgető lett. December hónapban ígértük, hogy a lókodi öregek házának élelmiszertartalékát pótoljuk. Karácsony közelségében terveztük az adomány szállítását, hogy egyéni csomaggal is örvendeztessük a ház lakóit. A távolság 250 km, és az egyre változó útviszonyok gondot okoztak a szállításban. Az előkészületek is némi szorongással kezdődtek. Vajon a lakosság támogatni fogja-e? Hisz a lelkész házaspár december elsején érkezett új otthonába. A lelkészcsere - féltem — elbizonytalanítja a lakosságot. A december 2-i beköszöntő istentiszteleten Kozma Albert lelkészünk választott igéje Máté evangéliumából: „Jöjjetek utánam és én emberek halászaivá teszlek titeket. Mert az én igám kedves és az én terhem könnyű' 1 - szívekhez szóló volt, biztató az egyházközségnek, hogy nem maradtak vezető nélkül. E fenséges hangulat után tettem közzé a nőszövetség küszöbön álló emberséges cselekedetét, az igazi karácsonyra készülés bizonyítékát, segíteni egy csoport öreg elesett embert, akik életük alkonyán szeretet után sóvárognak. A magyarsárosi unitárius közösség ez alkalommal is bizonyított, emberségből példát nyújtott, hisz érkeztek a „neccek" zöldséggel, gyümölcssel, liszttel, befőttel... ami a nyári szorgalmas munkájuk eredménye volt. December 21-én megrakodva és 26 egyéni csomagon „Boldog Karácsonyt" felratú szalaggal átkötve indultunk Hargita megyébe. Utazásunkat ingyenesen lehetővé tette a helybéli Gáz-metán vállalat vezetőségének a segítőkészsége. Ezért kérjük életükre a jó Isten áldását. Az adomány négy nő képviseletével érkezett, akik tevékeny, hűséges tagjai a magyarsárosi nőszövetségnek: Bandi Margit, Tóth Zsuzsánna, Birtalan Anna, Udvari Margit. Nekem személyes és egyben szívszorongós élmény is volt, ugyanis hazamentem. A Székelyföld szülöttje vagyok, és valahányszor arra járok, felemelő érzés és sírás szorítja a torkom, amikor szüleim temetője felé megyek. Az otthon lakói láttán elégtételt éreztem, hisz szüleim helyett őket látogathattam meg. Az utazás lelki megerősödést nyújtott, egyrészt a romantikus táj, a csendes, behavazott völgybe rejtett kicsi település láttán, másrészt a kétemeletes higiénikusán berendezett otthon megtekintésével. Lám, az isteni gondviselés mindenhova eljut. Látogatásunk, úgy érzem, hogy egyhangú életünkbe egy gyertyafényt kapott. A csomag kiosztása után mindenki a maga módján nyilvánult meg: egyesek könnyeztek, mások remegtek, volt, aki elmerengett, nevetett, s gyermekesen forgatták a csomagot, hogy kitalálják tartalmát. A hangulatot meghitté tette a közös éneklés „Mennyből az angyal". Köszönő beszédéből idézem az udvarhelyi bácsi szavait: „...a szürke napjainkat felvidították és a gyermeki szeretetet, ami nekünk nagyon hiányzik, próbálták pótolni." Örömet szerezni másoknak, fényt csillantani reménytelen lelkekben, úgy érzem, felemelő cselekedet. Próbáljuk ezt tenni környezetünkben is, és gondolom, így a világ egy kicsit jobb lesz. Hogy pénzben mennyi az adomány értéke, nem számítottam ki, nem is fontos amit adtunk, egy közösség ajándéka, jó szívvel cseppentettünk a „tenger vízéhez". UDVARI MARGIT
- Magyarsáros
AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE pályázatot hirdet a 2002. szeptember 7-én tartandó évi konferencia előadásának megírására a következő címmel:
A nő szerepe az egyházban, társadalomban, családban és a vallásos nevelésben. Az előadás felolvasási ideje legtöbb 20 perc lehet. Pályázhat minden unitárius nő. Pályadíj: 1 500 000 lej. A pályázatokat kérjük jeligés zárt borítékkal ellátva a következő címre beküldeni: 3400 Cluj-Napoca, CP. 24 UNOSZ. Határidő: 2002. április 30.
A Kolozsvári Rádió unitárius műsorai a 2002.évben Unitárius rádió-istentiszteletek és elmélkedések a kolozsvári rádióban, középhullámon a 909 és az 1539 KHz hullámhosszon hallgathatók. Rádió-istentiszteleteinket vasárnap 17,30-18,00 óra között, havonta egy alkalommal hallgathatják. Ugyancsak vasárnap, a jelzett időben kerül sor az erdélyi történelmi egyházak közös (ökumenikus) ünnepi műsorainak sugárzására is. A vallásos elmélkedéseket szerdán de. 9,30-10,00 óra között kísérhetik figyelemmel, általában havi egy alkalommal. Az alábbiakban közöljük egész évi műsortervünket, feltüntetve az adások időpontját, sőt a felkért szolgálatvégzők nevét is: Március 6. (szerda) - Kovács Sándor Március 24. (vasárnap) - dr. Szabó Árpád Március 31. (Húsvét: ökumenikus istentisztelet) -Szabó Zoltán Április 10. (szerda) - Mezei Csaba Április 28. (vasárnap) - Molnár Lehel Május 15. (szerda) - Ferenczi Enikő Május 19. (Pünkösd: ökumenikus istentisztelet) - dr. Szabó Árpád Június 2. (vasárnap) - Kriza János Június 19. (szerda) - Szabó Zoltán Július 7. (vasárnap) - Mezei Csaba Július 24. (szerda) - Kovács István Augusztus 11. (vasárnap) - Gyerő Dávid Augusztus 28. (szerda) - Kovács István Szeptember 15. (vasárnap) - Ferenczi Enikő Október 2. (szerda) - Kriza János Október 20. (vasárnap) - dr. Rezi Elek November 6. (szerda) - dr. Szabó Árpád November 17. (vasárnap) - Mezei Csaba December 11. (szerda) - dr. Rezi Elek December 25. (Karácsony: ökumenikus istentisztelet) - Gyerő Dávid December 29. (vasárnap) - Szabó Zoltán 10 Unitárius Közlöny
Iskoláink életéből r - r
; t J
1 n r e a p ? ^m-r^mr
t ~-
\
Magaslaton... az épületben is Mi is rejtőzik az Unitárius Kollégium új bentlakásának falai mögött? Már több mint öt hónapja együtt vagyunk, de még mindig nem tudnék erre egy pontos választ adni. Elhalmozhatnánk ezt a fogalmat rengeteg jelzővel: szép, kellemes, szokatlan, új, izgalmas. Ezeknél sokkal többet jelent azok számára, akik Sepsiszentgyörgytől Szabédig és Kövendtől Tordáig itt találtak otthonra tizenéves fejjel. Ritka vendég itt az unalom, és ha egy kis szünet akad a rohanások közepette, akkor olyan jóleső akár egy tízpercnyi időre is ledőlni szilencium előtt... Nos, ha már a tanulásról szóltam, hadd meséljek arról is, hogyan töltjük el a megmaradt szabad időnket: voltunk már népzenei koncerten és táncházban, megismerkedtünk már a kolozsvári színház egy-egy előadásával (Rómeó és Júlia, Szabin nők elrablása vagy pl. a Károly c. darab, amit hazafelé menet és este későn is lázasan elemezgettünk), operában, moziban is voltunk, tehát igyekeztünk minden igénynek eleget tenni. Annyi minden érdekel, annyi félé kérdőjel van körülöttünk mostanság. Mit jelent számunkra a vallásunk, bibliánk, mi az életünk lényege stb. Ezek megbeszélésére születtek még a Biblici-estek. A következő ötlet az irodalmi est és a különböző témájú előadások megtartása volt. Itt felolvasásra kerülnek a kedvenc versek..., ez az, ami nekünk hiányzott. Olyasmit megélni közösen, ami egy kicsit kiragad a mindennapi tanulásból, ami érdekel bennünket, ami tetszik nekünk. Persze a szórakozás sem maradhat el. Apró születésnapi meglepetések, hétvégi közös vacsorakészítések - mind-mind olyan élmények, amelyek színesebbé teszik itteni életünket. Nos ... ezek után elmondhatjuk, hogy a szigorú rendszabályzatban mégis megtaláltuk egyik lényeges jogunkat, aminek eleget is tettünk: „hitben, erkölcsben, emberi méltósággal élni." Ezt köszönjük Istenünk! F Ü L Ö P JÚLIA ( I X . H . )
Megsült a Cipó Az Unitárius Kollégium diákújság írása évszázados múltra tekint vissza, hiszen kiadványaik 1839-től kezdődően 109 éven keresztül megjelentek. Ezt a hagyományt próbáltuk folytatni, amikor 2001 őszén megjelent újságunk első száma. Cipónak kereszteltük Berde Mózsára emlékezve, aki naponta egy-egy cipót juttatott a szegény sorsú diákoknak. Ezt szeretnénk mi is folytatni egy kis különbséggel: mi nem a testnek, hanem a léleknek próbálunk eledelt adni. Most érkezett el a pillanat, hogy az eddig összegyűjtött és őrizgetett gondolatainkat leírjuk, megosszuk egymással.
10 Unitárius Közlöny
A Cipó rólunk szól, ami foglalkoztat minket, tizenéves kollégistákat. Igyekeztünk úgy összeállítani a rovatokat, hogy mindenki megtalálja bennük azt, ami leginkább foglalkoztatja a természettudományok és az irodalom terén. A rovat, amelyben a diákok véleményét olvashatjuk vallási és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban, még gazdagabbá és egyedülállóvá teszik a lapot. Rengetegen dolgoznak azon, hogy a Cipó rendszeresen elkészüljön. Most, hogy már összeszokott a csapat, egyre örömtelibb a „sütés". Jövőbeli terveink, hogy ne csak iskolánknak, hanem Erdély-szerte eljuttassuk a Cipót minden érdeklődő magyar középiskolásnak Addig is jó ropogtatást kívánunk eddigi számaink olvasása közben, melyeket a kollégiumban meg is lehet vásárolni! BARTA ZITA f ő s z e r k e s z t ő ( X . U . )
Büszkeség tölt el, valahányszor kezünkbe vesszük a száz évvel ezelőtt készült, régi, megsárgult fotót. Furcsa érzés lesz úrrá az emberen, an ikor tekintetével a barna kabátos, komoly arcú diákokat és a bajuszos tanárokat fürkészi. ígéretünket betartva, 2001-ben a már hagyományossá vált Kollégiumi Napok alkalmával elkészítettük a legfrissebb fotót önmagunkról. Szinte semmi sem változott: az iskola falai, az udvar, a hit és tudás zászlója...csak az arcok újak. Vajon mit olvashatna le róla az, aki ugyanúgy, száz év után előveszi ezt a képet? Van valami kimondhatatlan, ami bennünket eggyé kovácsol. A komoly arcok mögül itt már kisejlik a pajkos mosoly, büszkeség, mellyel mondhatjuk, hogy igazi kollégistákvagyunk...
Végezetül köszönjük Istenünk, hogy a mai reggelen ismét összegyűlhettünk és együtt imádkozhattunk. Amen. M Á T H É I R M A X I I . T . osztály Városunkat a köztudatban „Unitárius Mekka"-ként szokták említeni. Meg vagyok győződve, hogy e cím kiérdemlésében óriási szerepe volt és van az 1793-ban alapított Unitárius Gimnáziumnak, mely oly sok tudóst adott Erdély népének. És itt, ősi kollégiumunk falai között ma is igyekszünk megfelelni' a cím rejtett elvárásainak: a nagy múltú iskola hírnevének öregbítése, hagyományaink ápolása, a modern kor elvárásai, ifjúságunk egészséges világnézetének kialakítása. Az alábbiakban bemutatkozó írásainkat úgy igyekeztünk összeállítani, hogy azokban benne legyenek mindennapjaink: a heti áhítatok, az órai és órán kívüli tevékenységeink - mindezek nagyrészt diákjaink „szemüvegén" keresztül kerülnek bemutatásra. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben az Unitárius Közlöny olvasói jobban megismerhetnek bennünket, gondjainkat-bajainkat, de ugyanakkor számtalan örömünket is. ANDRÁSI BENEDEK
gy. s. lelkész-vallástanár
Ima reggeli áhítatra Gondviselő jó Atyánk köszönjük, hogy Te voltál őriző pásztorunk az éjszakában; köszönjük az új napot, amelyben többé-kevésbé vidáman és jókedvvel indulhatunk kötelességeink teljesítésére. Elkezdtünk egy új napot, magunk mögött tudjuk a tegnapot és az azelőtti napokat, amelyeken talán imádkoztunk, talán nem. Az ember rohan, fut ebben az „eszeveszett", de szép világban, és közben sokszor megfeledkezik az imáról, imádkozásról, a Mi atyánkról. Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot, de nem azért, hogy gépiesen mondjuk, hanem azért, hogy amikor szükségét érezzük, akkor imádkozzunk. Ezt az imádságot nap mint nap el kellene mondanunk. Átélve, értelmezve és lélekből fakadóan, nemcsak akkor, amikor rossz jegyet kaptunk vagy valami gond van velünk, vagy betegek vagyunk, hanem minden nap. Imádkozni nemcsak a bajban kell a jó Istenhez, hanem minden áldott nap. Sajnos rohanunk, lótunk-futunk nap mint nap, és az igazság az, hogy amikor hazaérünk, fáradtan dőlünk az ágyunkba - imádság nélkül. Nagyon tudok és tudtam mindig csodálkozni a fáradt, sok munkától megrogyott falusi embereken, akik sosem felejtik el az imádkozást, a templomba járást. Bármilyen fáradtak is legyenek, minden este a puha dunna alatt összekulcsolják kérges kezeiket, és elmondják a Miatyánkot lélekből fakadóan. Kérünk, add meg számunkra is az ő hitüket. Atyai áldásod legyen velünk küzdelmeinkben és nyugodalmunk óráiban. Engedd, hogy gondolataink erősek legyenek, érzelmeink nemesek, hogy így lelki áldozatunk kedvet találjon előtted. Készítsd elő szívünket szavaid hallgatására és befogadására.
Versmondó versenyek Moldován Adél kollégiumunk XII. osztályának diákja. A tanulás, az érettségire, valamint a felvételire való felkészülés mellett jut ideje arra is, hogy kedvtelésének, a versmondásnak is éljen. Számomra úgy tűnik, hogy munkáját mindenütt siker koronázta: a félévi 9,89-es általános elérése mellett az elmúlt félév végén számos népdal- és versmondó versenyen vett részt, és sehonnan sem tért vissza díjak nélkül. Az alábbiakban az itt szerzett élményeit osztja meg velünk. (Andrási Benedek vallás tanár, gy. s. lelkész). A múlt év folyamán alkalmam nyílt részt venni számos színvonalas és nevelő hatású versenyen. A legelső Gyergyószentmiklóson került megrendezésre, Elhull a virág, eliramlik az élet címmel. Nagyon nagy élményt jelentett számomra, hogy részt vehettem e versenyen, mivel ez volt az első, hogy iskolánkon kívül is első helyezést értem el, és emellett nekem ítélték a „Thália" díjat is. Ezután kitüntetettnek éreztem magam, mikor megtudtam, hogy Sárospatakon én képviselhetem iskolánkat, mégpedig két kategóriában: versmondás és népdaléneklés. Ezen a versenyen több ország magyarlakta településeiről voltak versenyzők (Szlovákia, Magyarország, Erdély). A zsűrit is nagyon előkelő személyiségek alkották, mint például Lezsák Sándor országgyűlési képviselő. Úgy a népdaléneklésben, mint a versmondásban sikerült elhoznom az I. díjat, amit Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárától vehettem át. Itthon, a „Hogy jusson vers mindenkinek" című, immár nemzetközi hírűvé vált szavalóversenyen ugyancsak harmadik helyezett lettem, de sikerült kivívnom a közönség tetszését, és megszereznem a közönségdíjat, illetve a legjobb székelykeresztúri versenyzőnek járó elismerést. Ezúton szeretném megköszönni Illyés Izabella magyar szakos tanárnőnek, hogy segített a fölkészülésben, és mindvégig mellettem állt. Remélem, hogy a továbbiakban is öregbíteni tudom iskolám hírnevét. MOLDOVÁN ADÉL
Veres Ferenc ny. tanár értékes írását „helyszűke" miatt következő lapszámunkban közöljük. - A szerk. 10 Unitárius Közlöny
AZ ÉN TANÍTÓM
Nemzetközi Környezetvédelmi Konferencia Budapesten
Rég volt, amikor az elemit megkezdtem. A háború már befejeződött, de ennek nyoma mindenütt látszott és érződött. A mi falunkban hétosztályos elemi iskola működött. Két tanterembe voltunk beosztva: a kisebbikben az I—III. osztály, a másikban, amit nagy iskolának neveztünk, a IV-VII. osztály. A tanító, mint tartalékos alhadnagy, fogságba került, ahonnan csak 1948-ban került haza, így hát a feleségére maradtunk, aki szintén tanító volt, s aki egyedül foglalkozott mind a hét osztállyal, s hogy a hiányt pótolja, olykor Kis Zoltán tiszteletes is besegített. Még ma is csodálkozom, milyen nagyszerűen volt megszervezve a tanítás, igaz, hogy ha valami nem volt a rendjén, számtalanszor kaptunk tenyerest, körmöst (bár most is így lenne!), azonban az is megtörtént, hogy sarokba állítottak, vagy kukoricaszemen térdeitettek, ha ezt jónak látták. A valóság az, hogy annyi gyermekkel másképpen nem is lehetett volna elbánni. Ma beismerem, hogy szigorú fegyelem hiányában meg is érdemeltük, de amit akkor tanultunk, még most is kívülről tudom. Ma is szemeim előtt van a palatábla és palavessző! Ezenkívül mindegyikünknek volt egy füzete, tolla és egy üveg eperből készített tintája, mert az üzletben nem lehetett tintát kapni. Mindezekre rá volt írva a nevünk, és egy szekrényben tartottuk, s csak egyszer vettük elő egy évharmadban, amikor dolgozatírás volt. Mennyire reszketett ilyenkor a kezünk! Aztán bekövetkezett az 1948-as tanügyi reform, amikor az iskolát különválasztották az egyháztól. Hazajött az addig fogságban lévő tanító is, de ugyanakkor kihelyeztek még 4-5 új pedagógust. Köztük volt egy fiatal, alig 19-20 éves tanító is, aki születésileg helybéli volt, és akit nagyon kedveltünk. Ő is szeretett minket, de szerette a szakmáját is. Neki nem volt szüksége erőszakos módszerekre. Azóta sok tanítóm volt, de őt nem tudom elfelejteni. Most is hallom, mint adta le a leckét, hogyan olvasta nekünk Arany János Toldiját Ilosvai előszavaival, Petőfi verseit, amelyeket annyira szerettünk. Elámultunk, amikor nekünk latinul mondott egy állatmesét. Mindig arra törekedett, hogy megtanítson minket a helyes magyar beszédre, hangsúlyozva az idegen szavak kiküszöbölését. Ami pedig a sportórákat illeti, együtt játszott velünk, mintha barátunk lett volna. Akkor láttunk életünkben legelőször futball-labdát. Emlékszem, valahonnan kaptunk egy külsőt, de nem volt belsőnk, amit aztán a tanítónk Székelykeresztúron készíttetett egy cipésszel. Eljött az idő, amikor mi is máshol kellett folytassuk tanulmányainkat, ő pedig elment a Teológiára, amit az 50-es években el is végzett. Újra találkoztam vele 1963-ban, de az utóbbi időben gyakrabban látjuk egymást, ami számomra nagy öröm, mivel mindketten nyugdíjasok vagyunk. Egyik alkalommal hallottam őt gyönyörűen prédikálni, amikor szemünkbe könnycseppek lopóztak. Bárhol is vagyok, mindig szeretettel gondolok rá, s ezúttal köszönetet mondok néki, az én egykori tanítómnak azért, hogy megszerettette velem az iskolát, a magyar nyelvet, és elindított azon az úton, amelyet magamnak választottam az életben. Kívánom, hogy sokáig éljen, Kecskés tiszteletes úr!
A Magyar Környezetvédelmi Egyesület (a továbbiakban MKE) és a Magyarországi Evangélikus Egyház, 2001. december 14-15 napjain ökumenikus nemzetközi környezetvédelmi konferenciát szervezett Budapesten, a csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központban. A konferencia fő témája: „A környezeti kultúra nevelése az egyházi oktatási intézményekben". A konferenciát egy ifjúsági környezet- és természetvédelmi tapasztalatcsere találkozó - szinte vetélkedői szinten -vezette be, a résztvevő tanulók, pedagógusok, szaktanárok, szakemberek és lelkészek bevonásával. A konferencia védnökei: dr. Szabó István akadémikus, a MKE elnöke, dr. Harmati Béla magyarországi evangélikus püspök és Kántor Sámuel, a MKE elnökhelyettese voltak. December 14-én a konferenciát dr. Harmati Béla evangélikus püspök üdvözlő szavaival nyitotta meg, ezt a tapasztalatcsere-találkozó, majd december 15-én a „szakmai nap" követte, amelyen a következő előadások - és természetesen megbeszélések - hangzottak el: Dr. Harmati Béla: ENSZ-program a vallások környezetvédelmi együttműködésére, Dr. Szabó István akadémikus: A környezetvédelem szakterületi felépítése, Dr. Frenkl Róbert egyetemi professzor, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Felügyelője: A környezetvédelem bibliai, szellemi, lelki, erkölcsi kérdései, Karsay Eszter református lelkésznő: Európai Keresztények Környezetvédelmi Hálózata. Egyházunkat dr. Rezi Elek főjegyző-teológiai tanár, Andrási Benedek és Solymosi Zsolt gyakorló segédlelkészek-vallástanárok képviselték. Az előadásokból körvonalazódott, hogy a környezetvédelem napjainkban egyetemes emberi összefogást igényel, a világvallások, az egyházak, a kormányok, az oktatási intézmények és a civil szervezetek részéről, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a „globális problémát lokálisan is kezelni kell" (Frenkl Róbert). Ez azt jelenti, hogy az ezirányú nevelésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amely új szemléletváltást és magatartásformát eredményezhet korunk embere számára. Az Európai Környezetvédelmi Hálózat (1998-ban alapították, Csehországban) ezt az új nevelési formát szorgalmazza az évenként megtartandó konferenciáin. A legutóbbi konferencián (2001. Minszk, Ukrajna) elhatározták, hogy a teremtett világ értékének tudatosítása érdekében egy új ünnepet vezetnek be, a TEREMTÉS ünnepét (Istenközpontú keresztény ünnep), amelynek ideje minden esztendőben szeptember 1-től - október 15-ig tart. Megállapítást nyert, hogy a teológia egyik irányzatára, az ökoteológiára nagyobb figyelmet kell fordítani, és azt több felelősséggel kell művelni. Figyelemre méltónak bizonyult dr. Szabó István akadémikus előadása, amelyben bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Környezetélettani és Molekuláris Környezettudományi Bizottságának szerkezeti felépítését, amely „akadémikusi meglátással" összesen 39 szaktestületet ölel fel. Szombat délután Zsombori Ottó, az MKE alapító tagja, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója tartott vetítőké-
DEMETER ANDRÁS
10 Unitárius Közlöny
- Rava
pes előadást: Csillagászszemmel a Földgolyóról - az Univerzumtól a Kárpátokig címmel. Egyházunk első alkalommal képviseltette magát ezen a nemzetközi konferencián, amelyet egyébként már évek óta tartanak, csupán nekünk erről eddig nem volt tudomásunk. Jelenlétünk fő célja - mint „kezdőknek" - az ismeret- és tapasztalatszerzés volt, de reméljük, a jövőben tevékenyen is részt tudunk venni, és Egyházunk az Európai Környezetvédelmi Hálózat tagjává válik. Egyházunk jelen levő küldöttei úgy vélik - a konferencián „látottak, hallottak és tapasztaltak" alapján - ,hogy a jövőben az unitárius tanárok, vagy felekezeti iskoláink, az általános iskolák unitárius tanulói, kollégistáink, teológusaink és lelkészeink is részt vehetnének ehhez hasonló rendezvényeken.
Tájékoztatni szeretném az érdeklődőket, hogy az első ilyen lehetőség a szaktanárok (biológia, földrajz, kémia, fizika, környezetvédő) számára 2002. júniusának utolsó és júliusának első felében „adódik", amikor Mátrafüreden „speciális" konferenciát rendeznek. Az érdeklődők forduljanak egyházi központunkhoz vagy az Unitárius Közlöny szerkesztőségéhez. Köszönetünket nyilvánítjuk az MKE-nek, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, személy szerint dr. Harmati Béla püspöknek és a mindenben segítőkész és megértő Kántor Sámuelnek, az MKE elnökhelyettesének, hogy lehetővé tették a konferencián való részvételünket. „Csak egy Földünk van, amit nem őseinktől örököltünk, hanem unokáinktól kaptunk bérbe". Legyünk éberek!
Micsoda kaland!
súlyoknak öreg hátizsákomban szabadnapot adtam a szállodában. Kb. százan is ajánlották, hogy megmutatják a vonatot, s ha bedőlök nekik, még ma is azt keresném. Indiában ugyanis egy egész társadalmi rétegnek az az életformája, hogy javarészt nyugati turistákat hülyít, kit amennyire lehet. Tartottam magam annyira deszkurkarecnek, hogy nem akartam közéjük lépni. Pláné, amikor Olivia üzenetéből a szállodában azt is megtudtam, hogy azelőtt való nap ugyanazon a vonaton az egyik UUA-küldött összes nála levő értékét elemelték, útlevelestül és pénztárcástól, sőt azóta kedvenc borostyánkőpipáit is ereklyeként mutogatják valamelyik szentélyben, az úr pipagyújtó lévén. Gondolhatjátok, úgy öleltem a hátizsákomat a kétórás vonatozás alatt, hogy az más céliránnyal hősszerelmes koromban is dicséretemre vált volna.
(5. befejező rész) Egész este amolyan képzelgésszerű lebegésben voltam az örömtől, de a fáradtságtól is. Csak arra volt erőm, hogy rövid levelet írjak haza az aggódóknak: mégiscsak sikerült. Szabadkozva szégyenkeztem benne, hogy ki vagyok nyúlva a kalandtól, bezzeg Csorna tizenkétezer kilométert ment jórészt gyalog, mégsem panaszkodott. Álmom süket volt és sötét, büntetés a gyengeségért. Reggel újra kellett gondolni a hátra levő időt - szinte tervezést mondtam, ami mutatja már az azóta Amerikában töltött két hetet. A siliguri, vagy ahogy John nevezte, silly gury várakozás elvette a benaresi napot, pedig a Gangeszt semmiképp nem akartam kihagyni. S hogy mégis elmaradt, nem bántott túlságosan. Egy szinten felül ugyanis minden mindegy már - s azt hiszem, akkor én igenis ott fenn voltam. John ügye sürgetőbb volt Bombayben, így a keletről-nyugatra utazást az első reptérről egy légi úttal gyorsra vágtuk. Delhiben csak annyi időnk maradt, hogy barátom szokása szerint elkurjantsa magát: „Mitsada khaland!", máris rohannia kellett a csatlakozásához. Engem pedig ugyanazon utazási ügynök várt, aki első nap, hogy a korábban lefoglalt szállodához vigyen. Az igazi India-utazók ennél a pontnál kényelmeskedő kocaturistává becsmérelnék, s nagyrészt joggal: Indiában ugyanis ezek az európai ízű ügyintézések fekete-sárga taxiba ültetik a fedetlen fejű zarándoklatok úttalan utakon járását. Itt kell elmondanom eme azóta mélységesen megbánt, indiai kultúra elleni bűntettem gyakorlati hátulütőjét is. A szállodánál ugyanis az ügynök nem hazudtolta meg az igazi indiaiak idegenekről a lehető legtöbb bőrt lehúzó természetét, s szolgáltatásaiért - személyszállítás, szállófoglalás - benyújtotta a vártánál úgy ötször zsírosabb számlát. Amivel azt nyerte, hogy bennem is életre kelt bellér nagyapáim alkudozó vére, s rövid kiabálás és az ügynök öt gyermekének felemlegetése után megegyeztünk az ár kétszeresében. Ez a mondat ugye milyen rejtősre sikeredett. Ezzel egy időben az összes további ügyemet a magam kezébe kaptam, s Indiában először éreztem meg az egyedüllét könnyebb, de felelősségteljesebb szelét. Ami azzal kezdte a fújdogálást, hogy reggel fél ötkor magam kerestem taxit az állomásra menendő, ez nem volt nehéz, Delhiben több taxis lévén, mint Romániában. A negyvenvágányos váróteremben az Agrába induló vonatomat meglelni már valamivel nehezebb volt, szerencsémre az igazi
Dr. REZI ELEK
Agra a Taj Mahal miatt az egyik legzsúfoltabb turistavonzó helye Indiának. A vonatról lelépve megszámlálhatatlan ajánlat érkezett tazs, tazs kurjantásokkal a személyemhez címezve. S bár az előző estén búcsút ígértem az ügynököknek, most mégis jobbnak láttam odalépni a még John által beszervezett, ürmösi eredetű nevemet egy táblán a magasba tartó fiatalemberhez. Ennyit az indiai következetességemről. Ez utólag nyilván a nap lépésének bizonyult, tekintve, hogy viszonylag csekély anyagi áldozat ellenében mennyire megkönnyítette a dolgom. Egy koros idegenvezető szegődött ugyanis mellém, aki aztán, beszédes természet lévén, bőven ellátott tudnivalókkal, bármerre kanyarodtunk. Saját autóm is volt fogadva, olyan sofőrrel, aki az első megállónál villámgyorsan kiugrott a kormány mögül, hogy az én ajtómat kinyissa a kiszálláshoz. Mondom, ne röhögtesse magát s engem se, de bármennyire is kérleltem, nem akart lemondani e még valószínűleg brit 10 Unitárius Közlöny
uralomból rámaradt szokásról. Amivel azt nyerte, hogy egy idő után egyre gyorsabban, sőt a végén szinte mozgás közben szálltam ki az egyébként szintén gyarmatos korokban gyártott járműből, s neki csak az ajtócsukás maradt, azt meg már nem bántam. Ne felejtsem el pontosítani, hogy mindez hajnali hét óra után vette kezdetét. Az első utunk nyilván az ország jelképértékű épületéhez, a Taj Mahalhoz vezetett, amit egy mogul király a 17. században építtetett síremléknek szeretett felesége elvesztése feletti bánatában, aki 14 gyermekkel ajándékozta meg. A kapunál szinte leröhögtem a fejem a nyakamról, amikor a belépőjegy 460 rúpiába, az érte járó adó meg 500 rúpiába került, ez meg a mi fináncainknál is rosszabb. Bennebb kerülve azonban torkomba szorult a kacaj, amint a reggeli ködből kibontakozó épületet megpillantottam. Azt a látványt nem lehet leírni. Hirtelen eszembe jutott, hogy akik látták, ugyanezt mondták az Akropoliszról is. Indiában a fény különös sejtelmességet ad a beléje burkolózó tárgyaknak. Nem szennyezettség ez, hanem a levegő pára- és szilárd test-vegyületének sajátos játéka, amitől a látványok nem élesen tiszták, hanem rejtegetően titokzatosak, s ettől olyan ellenállhatatlanul vonzóak, mint a titok. Egy fél napig néztem a Taj Mahalt. S bár a nap állásának emelkedése miatt a napfény is egyre erőteljesebben verődött vissza a fehér márványról, a sejtelmesség végig ott lengett körülötte. A kimondhatatlan anyagi érték csak akkor mutatkozik meg igazán, amikor az ember kiszabadul a látvány bűvköréből, és •egészen közelről szemléli a művet. A Taj minden porcikája márványból épült, amit mesteri - a szó igaz értelmében kezek faragtak egyszerűen és mégis lenyűgözően díszesre. A bejáratok felett a Korán szövege olvasható folyamatosan, fekete márvánnyal az alapra rakva, a mogulok tudniillik Allah hívei voltak. Ettől van egyébként az épületnek is amolyan mecsetes alakja. Ami azonban mindenekelőtt szelet szeg a szónak, az a falak felületébe berakott és belecsiszolt drágakövek és féldrágakövek töménytelen mennyisége. Ezekből a kevésbé műemlékvédő korokban elloptak egy adagot, az angol uralom azonban többek között ezt is jó irányban fordította. Nekem ugyan magyarázhatta az öreg hindu, hogy a mogul király melyik ligetbe vonult vissza hűsölni a háremével. Csak ültem az egyik padszerű márványlapon, s bámultam magam elé. Nehezen tudtam megemészteni, hogy egy emberi érzés ilyen emberfeletti alkotások teremtésére is képes. Unitárius életszemléletem azonban segített alátámasztani a valóság elfogadását: ki, ha mi nem? Amikor egy idő után nem bólogattam a történelemóra fordulataira, az öreg aggódva kérdezte, hogy nem kaptam-e napszúrást. Intettem a fejemmel, hogy nem, s hogy hagyjon békén kicsit. Akkor vállvonogatva visszavonult az árnyékba, s unatkozva várta, amíg a hóbortom vagy mi elmúlik. Pedig a reggel még egészen normálisnak látszódtam. Már ereszkedőben volt a nap, amikor úgy éreztem, hogy lehet menni. Az öreg közben elszunnyadozott a padon, most megélénkülve hordozott végig a város egyéb nevezetességein. A vörös erőd például ugyanazon király építménye, palotául szolgált, a várfalról csodás a rálátás a Tajra. A sofőrrel akkorra már tornaórásdit játszottunk, hogy ki tud gyorsabban kiugrani a kocsiból. Pláné, amikor rám jött a fényképész hóbort, és állattenyésztő örökségem ápolásaként minden utunkba kerülő állatot le akartam fényképezni. Indiában ez egy rövid séta esetében is egészen magas számot tesz ki. Hát amikor egyórás út következett a Halott Városig, amit egy másik kirá10 Unitárius Közlöny
ly épített fővárosnak a 16. században. Amikor készen volt, közölték vele a tudósai, hogy alighanem elszámítottak valamit, mert a talajban egy csepp víz sincs, eső pedig egy évtizedben egyszer ha arra téved. A jó király ekkor kiköttette a napra a tudósokat, ő maga pedig udvarával visszavonult a hegyekbe. A város a rendkívül száraz időjárásnak hála nagyjából érintetlen formában áll azóta is. Agrába már sötétben értünk vissza, így a Taj napnyugtai látványát elszalasztottam. Az állomáson kezdődött elölről a cirkusz, hogy mit nem akarok megvenni a világ legolcsóbb árán. A vonaton az ütemes ringatás igen jól esett, s csak szegény porul járt hittársam esete tartotta bennem az éberséget. Delhiben a taxisok közelharcot vívtak egymással, hogy ki vigyen vissza a szállodához. Másnap városnéző napom volt, reggel felfogadtam egy riksát, 3 dollárért egész nap futott velem, ezt csak azért írom, hogy az arányokat lássátok. India legnagyobb mecseténél kezdtük, majd a szikh templom, a jain templom jött sorra, mindez az óvárosban, ami szük utcáival és rajtuk keresztbe fordult, békésen kérődző púpos teheneivel pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. Delhi egyik sajátosságát valahogy nem volt szerencsém megtapasztalni. John mesélte, hogy ne bánjam: az óvárosban sétálva egyszer valami erős szag kezdte kísérni. Amikor keresni kezdte az okát, észrevette, hogy a szagot okozó anyag ott áradozott a cipőjén. Hátranézett, s hát egy fiatal fiú az egyik kapualjból ürüléket dobált a turisták cipőjére. Ideje sem volt jobban csodálkozni, mert kicsit arrébb ugyanaz a fiú előzékenységgel hívta fel a figyelmét cipője tarthatatlan állapotára, s a nehéz helyzetben önzetlenül felajánlotta cipőtisztítói jártasságát, nyílván pár rúpia fejében. Az igazat megvallva nem bántam, hogy én nem léptem bele hasonló helyzetbe. Sőt egészen jól esett, amikor este a repülőtér székein a három hetet magam mögött tudtam. Az élvezetbe is bele lehet fáradni, tudniillik. Időm volt elmélkedni a tapasztalataimon, mert a járatom csak reggel 7-kor indult vissza Amszterdamba. Úgy 12 után felálltam megmozgatni magam, s szóba elegyedtem a KLM szőke légikisasszonyával. Egy idő után mosolyogni kezdtem, pedig a dobozok akkor már rég nem voltak nálam. De volt egy másik járat Amszterdamba 1 óra után. Megkérdeztem, véletlenül nem férek-e fel én is. Felfértem, véletlenül. így a várakozás már nem Delhiben, hanem a holland reptéren telt el. Nyílván azzal indult, hogy ittam egy dupla espresso-t tejszínnel, minő ízáradat a sok indiai tea után. Aztán a John járata is megérkezett Bombayből, s a Micsoda kaland-ok kölcsönös el kiabálása után valami helyet kerestünk, hogy agyonüssük az időt a bostoni gép indulásáig. Végül egy sörözőben találtunk is megfelelő teret. A hollandok hozzáértését többek között a sörfőzéshez sem szabad kétségbe vonni. Bostonba frissen érkeztünk, mert az atlanti út nagy részét átaludtuk, békésen egymásnak dőlve. Azóta lassan három hét telt el. Otthonról végig gyomroztak a kérések, hogy immár mikor vallok Indiáról. Hát most vallottam. Aki még több részletre kíváncsi, annak azzal is szolgálhatok, hiszen naplót is vezettem, igen, minden nap. Még mutathatok fényképeket is, mind a 18 tekercset. Bár igazából AZT nem tudom visszaadni, azt mindenkinek személyesen kellene látni. Igen, tudom, nem az akaraton múlik. De ott gyökerezik. Egy ideig, hiszitek vagy sem, nem kívánkozom sehova. Várom ezt a pár hónap tanulást meg munkát, ami az amerikai álomból hátramaradt. Aztán - a többi. GYERŐ DÁVID
A Dobbantóról „Én a Napsugáron nőttem fel. Most a Dobbantóval együtt dobban a szíven2" - mondta Bölöni Domokos, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség gyermeklapjának névadója. Aki látta, forgatta, olvasta a lapot, valószínűleg felfigyelt arra, hogy színvonalasan indult mind a szövegválogatást, mind a grafikai kivitelezést tekintve. Szemléleti hátteréről, ki nem mondott szándékáról is beszél az egyik apróbbacska szerző verséből a következő részlet: „Mert most nevetés napja van, vidámsággal, énekléssel töltsétek meg azt./ Hát ne pazaroljátok a boldog napokat/ azokra a rossz utaki'a, hiszen most napfényes napunk van" (Pamela Weidman). A szándékról, a lap születésének körülményeiről, a további tervekről Nagy Gizellát kérdeztem: - Egyre több gyermeklap közül választhatnak a gyermekek. A hagyományos Napsugár mellett számos új, kivitelezésében és tartalmában is vonzó folyóirat jelent meg. Miért „más" a Dobbantó? - A választék valóban kezd egyre nagyobb lenni. Ez, úgy gondolom, mindenképp pozitívan értékelendő, mert a gyermeknek választási lehetőséget, a lapszerkesztőknek meg nagyobb odafigyelést jelent. A Dobbantó viszont több szempontból is eltér a többi gyermeklaptól: először is nem szerkesztőségben, nem fizetett alkalmazottakkal készül, hanem önkéntes csapatmunkával gyűl az anyag, aztán éjszakánként gépelgetve oldalakra kerül. Megszületnek az illusztrációk, majd újabb éjszakák eredményeként minden a helyére kerül. Ezért a munkáért a fizetés a gyermekek boldog mosolya, ragyogó tekintete, amikor viszontlátják saját munkáikat. Tartalmi másságáról maguk a rovatok is beszélnek: a Biblia-lapozó, amelyikben a bibliai szöveget feladvány egészíti ki, a Világra tárt kapu kétnyelvű (magyar-angol) oldalaival, amelyik a más országokban élő gyermekek világát szeretné kicsit közelebb hozni a mi egyre fogyó világunkhoz. Aztán azért is más, mert ezt a lapot a gyermekek is írják, rajzolják. Az illusztrációkat kevés kivétellel gyermekek készítik. A szerkesztésben is részt vesznek: rejtvényeket készítenek, és az általunk kiválasztott írások köziil az ő segítségükkel dől el, hogy mi kerül a lapba. A grafikai kivitelezés minősége pedig a Master Druck munkaközösségének köszönhető. - Gondolom, egy folyóirat-ötlet nem úgy születik, hogy „no, csináljunk csak egy lapot!" Milyen háttértevékenység folyik a Dobbantó mögött?
- A gyermeklap megszületésének a gondolata már régóta érlelődik bennem, de legelőször akkor fogalmazódott meg, amikor gyermekirodalomból vizsgáztam. Az igazi háttérmunka azonban két évvel ezelőtt kezdődött, amikor szombatonként beindult a vallásórák utáni egyórás külön foglalkozás. Saját rajzfilmimádó gyermekemet látva kíváncsi voltam, hogy a tudatformálásban, képzeletvilágában milyen nyomot hagynak ezek a számunkra sokszor értelmetlennek látszó filmek. Kirándulni mentünk, száraz vagy megszárítható anyagokat gyűjtöttünk, amiből erdők születtek. Aztán az erdőkbe állat- és mesefigurák kerültek, majd az első mesék is napvilágot láttak. A rajzfilmek.nem meghatározóak. Ami színessé teszi a gyermekek munkáit, az a magyar népmesék világa. Ezek a mesék mondatták ki, hogy egy olyan gyermeklapra is szükség van, ami főként a gyermekek munkáiért születik. - Vannak-e visszajelzések? Hogyan fogadták a lapot? - Nagy szeretettel fogadták. Nem akarok neveket említeni, hiszen nem az a fontos, de el kell mondanom, hogy sok olyan személyiség méltatta kezdeményezésünket, akinek a véleménye több volt, mint biztatás; ezek a vélemények folytatást jelentettek. Az egyik nagy meglepetést egy temesvári magyar szakos tanárnő levele jelentette. A Kivnikában olvasta a cikket a Dobbantóról, és úgy küldte a levelet, hogy a címet sem tudta, csak annyit, hogy Unitárius Egyházközség, Marosvásárhely. A kapcsolatfelvétel eredménye már olvasható is a most megjelent számunkban. A kétnyelvű oldalra Boston mellől, Bedfordból érkezett visszajelzés. - És a gyerekek? - A „szerkesztők"-nek igen nagy élmény nyomtatásban látni, olvasni munkáikat. Csillog a szemük. Az olvasók részéről pedig azt a visszajelzést kaptuk, hogy „nagyon tetszik, rendszeresen olvasni fogom"; „vajon én nem küldhetném el a rajzaimat?", „csak ez az egy szám van belőle?" - Egy induló lap esetében mindenképp feltevődik a kérdés: hogyan tovább? - A „hogyan tovább" nem csak tőlünk függ. Akkor azonban, amikor egy lap csak szeretetből és nem pénzért is születik, nehéz anyagi alapot teremteni a terjesztésre. Az eladott példányok árából kizárólag a nyomdaköltséget tudjuk fedezni, de azt is csak részben. Az induláshoz a pénzt a kleinwalsertali barátaink biztosították. Ezt próbáljuk úgy forgatni, hogy az egyházközséget ne terheljük a lap anyagi gondjaival, hiszen templomot építünk, és ott most minden lejre szükség van. Többen tudnak már arról, hogy szórványvidékekre térítésmentesen szeretnők eljuttatni. A lelkészektől nemcsak a terjesztésben szeretnénk segítséget kérni, hanem abban is, hogy, - ha lehet szabadidejükből áldozzanak egy levélnyit a Dobbantóra, írják meg véleményüket, és küldjenek gyermekeik munkáiból. - A lap névadója Bölöni Domokos. Hogyan értelmezi ezt a nevet a lap megálmodója? - Tetszik ez a név, hiszen a gyermekkor egy hatalmas dobbantás a felnőtté válás ugródeszkáján. Hogy hogyan érkezünk meg, sok mindentől függ. Mi egy egészséges, biztos megérkezéshez szeretnénk segítséget nyújtani.
FÓRIS FERENCZI RITA
10 Unitárius Közlöny
tában eligazítást nyújtó személyek és irodák számát az Országos Felügyelő Testület további 100 személlyel bővítette ki. Ezen személyek nevesítésére a Testület az erdélyi magyar történelmi egyházakat kérte fel. Az Unitárius Egyház a 100 helyből 9 helyet szerzett meg lelkészei számára, Torockón, Vargyason, Nagyaj• A 2002-es év egyházi szempontból a hagyományos püs- tán, Kövenden, Magyarszováton, Sinfalván, Nyárádgálfalván, pöki fogadással indult: január 1-én a püspöki házban dr. Szabó Nyárádszentmártonban és Magyarsároson. Árpád és felesége meghívására lelkészeink, az Egyházi Központ • A 2002-2003-as tanévben a Protestáns Teológiai Intézet munkatársai és más meghívott vendégek együtt köszöntötték az csendesnapjait február 8-9-én tartottuk. Az Unitárius Fakultás Új esztendőt. Püspök afia köszöntőjében kiértékelte a 2001. év hallgatói számára a központi téma a lelkészi hivatás és önképzés megvalósításait, és felvázolta 2002 előttünk álló kihívásait. kérdésköreit vizsgálta meg. E területen előadást tartott Józsa Balogh Ferenc főgondnok üdvözölte a püspöki párt, és maga is István Lajos kökösi lelkész Hivatástudat és lelkészi szolgálat, és beszédben körvonalazta az év eleji egyházi helyzetet. Szász Ferenc brassó-újvárosi lelkész Az önképzés jelentősége a • 2 0 0 2 . január 1-től a következők nyertek énekvezéri alkal- lelkészképzésben címmel. A reggeli és esti bibliamagyarázatot mazást egyházközségeinkbe: Cseh Ildikó Marosvásárhelyre, ugyanők, valamint Gyerő Dávid előadótanácsos tartották. A Csiszér Katalin Szentháromságra, Hurubás János Sepsiszent- közös intézeti előadást Kovács Lajos református nevelésügyi regyörgyre, llkei Tünde Barótra, Nagy István Vadadra, Pálfi ferens mutatta be Értelmiségiek és az egyház címmel. A csenDomokos Datkra és Szász Angéla Jobbágyfalvára. desnapok záró áhítatát dr. Szabó Árpád püspök végezte. • A z Egyházi Képviselő Tanács szervezésében 2002. január • A z EKT elnöksége az egyházi kiadó munkatársaival való 16-án az Unitárius Egyház dísztermében mutattuk be dr. Gaal egyeztetés során véglegesítette a 2002. évi kiadói tervet. EszeGyörgy tanár, közíró, művelődéstörténész új könyvét, Múzsák és rint az állandó kiadványok közül a Keresztény Magvető folytatja a erények jegyében címmel. A könyv dolgozatokat tartalmaz Erdély negyedévi megjelenést, lapzárta minden negyedév végén van, és Kolozsvár unitárius múltjáról, oldalain az irodalmi, társadalmi megjelenés a következő hónap 10-edikéig várható. Az Unitárius és egyházi élet számos adata, közismert szereplője és emlé- Közlöny kéthavonta jelenik meg, lapzárta minden második hónap kezetes mozzanata elevenedik meg. Egy példány ára 100 000 lej, 10-edike, megjelenése a hónap végéig történik. A félévente megvásárolható az Egyházi Központ iratterjesztőjében. kiadott Unitárius Szószék lapzártái június 15. és október 15. A •Január 16-án Kolozsváron került sor Egyházunk Testvér- Nők Világa évente háromszor, konferenciai, karácsonyi és egyházközségi Tanácsának ülésére. Az egyházköri képviselők húsvéti számmal jelentkezik. Ez évre nézve fontos szempont volt jelentésben számoltak be egyházközségeink testvéregyházi kap- a megjelenési határidők betartása és a terjesztésnek az egyházi csolatainak eredményeiről, és némely esetben fogyatékossá- szemponthoz való igazítása, hogy híveink minél időszerűbben gairól is. A Tanács erőfeszítései ellenére még mindig vannak test- kaphassák kézhez a kiadványokat. vérkapcsolat nélküli egyházközségeink, ez ügyben folyamatos • A kolozsvári Unitárius Kollégium tetőterében kialakítandó próbálkozás történik az észak-amerikai Partner Church Council Diákotthon ügyében szervezett egyházi gyűjtés még folyamatban vezetői útján. A Tanács határozatban utasította az egyházköri van. A Diákotthon északi szárnyát főként egyesült államokbeli és képviselőket, hogy az esperesek segítségével állítsanak össze anyaországi támogatásnak köszönhetően már a 2002-2003-as egy kimutatást az egyházközségekbe érkező külföldi tanulmányi tanévben sikerült használatba venni, a déli szárny kialakítása ösztöndíjakról. azonban még előttünk álló feladat. Egyházközségeink közösségi •Erőteljes egyházi igényt sikerült megválaszolni azzal, hogy és híveink egyéni adományait a gyermekeink unitárius oktatását január közepén dr. Szabó Árpád püspök előszavával megjelent biztosító létesítmény építési költségeihez való hozzájárulásként az Unitárius Énekeskönyv tizenötödik kiadása. A formailag vál- március 31-ig várjuk az Egyházi Központba felterjeszteni. tozatlan, tartalmilag azonban több szükséges szövegmódosítással gazdagodott énekeskönyv minőségi kivitelezésű, megvásárolható az Egyházi Központ iratterjesztőjében, ára 70 000 lej. Halottunk •Január 27-én a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Imre Domokos kőművesmester, homoródszentpáli Nagy Albert emlékkiállítást szervezett tanácstermében, a egyházközségünk gondnoka, életének 53. évében hirtelen képzőművész születésének 100. évfordulója alkalmából. A kiálelhunyt. Egyházszerető, Homoródszentpál történetében lítás szakmai szervezője Irsai Zsolt képzőművész volt, Nagy nagy elöljárói hagyománnyal rendelkező családból szárAlbert örökségének egyik szakértője. A tárlaton kiállított festmémazott, tevékeny és áldozatkész hozzáállása 2000-ben a nyek Unitárius Egyházunk tulajdonában vannak. Unitárius vonatgondnoki tisztségbe emelte. Világi vezetőként megbekozásukat dr. Szabó Árpád püspök méltatta. A tárlat egy hónapig csülést és támogatottságot vívott ki magának nem csak a volt megtekinthető. helyi közösség, de egyetemes Egyházunk Körében is. •Január 30-án lelkészképesítő vizsgát tartottunk KolozsTemetésére 2002. január 3-án került sor, a temetési szerváron, amelynek során a Lelkészképesítő Bizottság Fekete Béla tartást Tódor Csaba helyi lelkész végezte, az egyházkör bágyoni, Máté Ernő dunántúli, Molnár Attila székelykáli és Tódor nevében Kedei Mózes, a gondnoktársak nevében a varCsaba homoródszentpáli gyakorló segédlelkészt alkalmasnak gyasi Tóth Péter búcsúzott tőle. találta a lelkészi oklevél elnyerésére. Emléke áldott lesz közöttünk. • Február elejére a Magyar igazolvány igénylési folyama-
Tudósítások, hírek
UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10.-edike. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail:
[email protected];
[email protected]
nitärius Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 2. szám. 2002 március-április Ára: 5000 lej.
UZEN(T) AZ OLVASO! Ma még a közepes vagy egészen jó lapok szerkesztői sem számíthatnak komolyan arra, hogy az olvasók tollat ragadnak, és kifejezésre juttatják a lapról alkotott véleményüket. Ha jó a lap - pontosabban: szájuk íze szerint való -, akkor megvásárolják. Ez az egyetlen hiteles és megbízható vélemény egy lapról.
az állandósult kettős kisebbségi élet, a szekularizáció, a globalizáció (és hadd ne soroljam még, miegyebek) szorításában, a sivatagként terjedő amerikanizmus, a nyegle liberalizmus és a mindent egybemosó vallási szinkretizmus kihívásai közepette - még megtehetünk, és meg kell tennünk!
Ezt a megállapítást a közelmúltban olvastam az egyik előkelő - nagy példányszámban elkelő - anyaországi lapban. Ha valóban ez a helyzet, gondoltam magamban, akkor nem sok reményünk lehet arra, hogy a Közlöny olvasói kitöltik és elküldik a legutóbbi lapszámunk mellékleteként szétküldött kérdőíveket. Ha még minősíteni is kezdem lapunkat - tépelődtem tovább -.legfeljebb „közepes" lehet az érdemjegy, nemhogy „jó." Olvasónk sem sok van, sorjáztak tovább borúlátó gondolataim; ráadásul, ha még az is igaz - és miért ne lenne az? -, hogy olvasni feltétlenül jobb (kényelmesebb), mint írni, akkor aligha számíthatunk az olyannyira óhajtott olvasói segítségre, a tetszést vagy nemtetszést, a bírálatot vagy - jobbik esetben - biztatást, esetleg elismerést tartalmazó visszajelzésekre... „Ne mind aggodalmaskodj!" - nyugtatgatott ismerősöm, az egyik kolozsvári napilap sokat tapasztalt munkatársa, akinek elsoroltam kérdőíves felmérésünk eredményességét illető kétségeimet. „Egyházi kiadványról lévén szó - mondta -, biztos lehetsz abban, hogy híveitek közül többen is válaszolnak majd a felkérésre; jóval többen, mintha csak világi lap lennétek. Ha mégsem így történne? Akkor sincs okod az aggodalomra, hisz - ha nem tévedek - a Közlönyt úgymond hivatalból olvassák lelkészeitek, sőt egyházad összes többi megbízott tisztségviselője is, akiknek ugyanúgy szívügyük a lap sorsa, mint nektek, szerkesztőknek és belső munkatársaknak... Hány lelkészetek is van Erdélyben?" Meggyőző érvelés, ugye? Valóban, amikor az év elején úgy döntöttünk, hogy „szeretnénk jobb lapot szerkeszteni", és ennek érdekében megkérdezzük kedves olvasóinkat is, majd szétküldtük a kérdőíveket a január-februári lapszám mellékleteként: bíztunk valamiben. Mindenekelőtt abban bíztunk, hogy a kedves Olvasó társunk, „partnerünk" lesz a szerkesztésben. Amiben - szerintünk - benne van az is, hogy nemcsak ír a lapba, hanem megfogalmazza igényeit, feltárja elvárásait, és ha kell - kertelés nélkül - közli a véleményét mindarról, amiről lehet, csak mi hisszük, hogy feltétlenül jó és szükséges a számára. Aztán - úgy gondolom - titokban mindannyian bíztunk egy kicsit abban is, hogy olvasóink között vannak, akik szívügyüknek érzik a Közlöny sorsát, és segítségünkre sietnek, hogy „a vallásos és erkölcsös élet ébresztésére" megtegyük mindazt, amit „itt és most" - a harmadik évezred első éveiben,
Várakozással teljes, izgalmas napok következtek. Aztán „megtört a jég", és lassan szállingózni kezdtek a válaszok. Kezdetben egyenként, majd - húsvét és a beküldési határidő közeledtével - naponta több levél és ünnepi üdvözlet is érkezett a szerkesztőségbe. Ma is öröm levelet kapni. Hálásan köszönjük ezt az örömöt mindazoknak, akik valóban szívügyüknek érezve az Unitárius Közlöny küldetését és sorsát idő, fáradtság és postaköltség ráfordításával - , eljuttatták hozzánk a kitöltött kérdőíveket! Köszönjük kedves Olvasóinknak, hogy a jobb és tartalmasabb lap szerkesztése reményében és érdekében: vállalták az együttműködést a szerkesztőséggel! Válaszaikkal - beleértve természetesen a kritikusabb észrevételeket is - nemcsak az olvasói igények és elvárások felmérésében segítettek, de abban a hitünkben is megerősítettek, hogy szerény munkánknak van értelme. Köszönjük szépen a húsvéti üdvözleteket és jókívánságokat is. Isten áldja meg mindnyájukat! A kitöltött kérdőíveken beérkezett olvasói válaszok összesítése alapján, vázlatosan, a következő „képet" kapjuk a Közlönyről (és esetenként a kedves Olvasóról): 1. A beküldött 30 válasz alapján (ezt minden kérdés és válasz esetében szem előtt kell tartani!) valószínűsíthető, hogy olvasóink túlnyomó többsége, a Közlöny 1990-es újraindulása óta olvasója lapunknak. A fiatalabb nemzedékek tagjai (7) a „néhány éve" választ adták. Egyetlen olvasónk (nyugalmazott lelkész) jelezte, hogy 1936-tól olvasója a lapnak! 2. Legtöbben az egyházközség templomában, illetve a lelkészi hivatalban vásárolják meg a Közlönyt. Egy olvasónk jelezte, hogy előfizetője a lapnak, négyen pedig kapják (lelkészüktől). 3. A nagy többség mindent elolvas a lapból, néhányan csak az írások zömét (12). Egyetlen olvasónk jelezte: csak azt, ami érdekel. 4. A lapszámot - úgy tűnik - leggyakrabban csak a választ beküldő olvassa, de néhány esetben a családtagok is. Az „akikkel beszélgetünk is a lapról" - csak egyetlen esetben fordul elő. (Sajnos!) 5. A lapban megjelenő írásokat szinte kivétel nélkül pozitívan értékelték (választ beküldő!) olvasóink. Több válasz is lehetséges volt: jók (19), időszerűek (15), információgazdagok (12), mértéktartóak, valósághüek (14).
A konkrétan megfogalmazott igények („többet szeretne Ezzel szemben néhányan információszegénynek (2) tartják, és úgy vélik, hogy az írások megszépítik a valóságot, ezekről olvasni a lapban") közül kiemelve néhányat: Bibliai illetve részrehajlóak (5). Egy kolozsvári olvasónk még azt is fogalmakról - közérthetően; ünnepeink lényegéről; vallásfilozómegállapítja, hogy az utóbb említett negatívumok egyértel- fia; „Tabu-témákról"; Az iín. „jelenésekről", például: Szőkefalva (!) „Közösségszervező papokról"; „Mit tesznek lelkészeink a műen 1996-tól kezdődően jellemzőek a lapra... megkonfirmált ifjak megtartásáért?" Lelkészek a család- és 6. Tartalmilag sokszínűnek (14) és tartalmasnak (21) vélik a legtöbben; csak egy olvasónk tartja egyszínűnek és jel- beteglátogatásról; Egyház és iskola kapcsolatáról; Egyházunk és egyházközségeink jelen helyzetéről, kilátásairól; Egyházlegtelennek. 1. A Közlönyben a következőket értékelem: (a beérkezett községi helyzetképek, a gondok feltárása is; Népesedési válaszok arról tanúskodnak, hogy mindenki talál a lapban va- adatainkról; Az unitárius teológiáról (a lelkészképzésről!); lami értékelni valót! Természetesen: mindenki a neki legin- Riportok egyházközségeink életéről, tevékenységéről; Nagyjakább tetszőt emeli ki. A leggyakrabban előforduló válaszok ink életéből epizódok, adomák (!) A testvérgyülekezeti kapcsolatokról; Egyházunk volt püspökeinek életéről; Dávid Ferencről; közül tallózunk, a teljesség igénye nélkül): A sokszínűségre törekvést; közérthető tájékoztató jellegét; A szekták vezélyességéről; Missziónkról - mit teszünk?; tudósít az egyházi eseményekről; betekintést nyújt az egyház Egyházunk belső életéről; Az egyházi főhatóság döntéseiről; életébe; beszámol a fontosabb egyházközségi rendezvényekről, Történelmi műemlékeinkről és gondozásukról, egyházunk eseményekről; nagy egyházi személyekről szóló írásokat; vallá- történelméről; Tájékoztatók egyházi kiadványainkról, a sunk és nemzetünk életéről tájékoztat; az iskoláinkról és az következő időszak eseményeiről, egyházi rendezvényeiről oktatásról írtakat; a történeti témákat értékelem; a nők rovatát; (előzetes!); Egészségügyi kérdésekről; Környezetvédelem; Az a magyar történelem és kultúra eseményeiről szóló írásokat; a itthonmaradásról, a vegyes házasságokról; Sokgyermekes tudósításokat-interjúkat; az ifjúsági oldalt; az egyletek életét; az családokról; Az erdélyi és magyarországi unitárius egyházak alkalmi és ünnepi verseket; az ünnepi imákat; a híreket; „hogy egyesítéséről; Több ima és elmélkedés; Gyermek- és ifjúsági többnyire cenzúrázatlan" (!?) - És végül, a két legbájosabb, oldal; Dr. Gellérd Judit írásaiból; Keresztrejtvény... hűséges ragaszkodásról tanúskodó válasz: (Mit értékel?) 13. Felmérésünk egyik örvendetes és legegyértelműbb „Mindent!" - „Hogy létezik!!!" adata: kivétel nélkül minden olvasónk igényli az unitárius 8. Mit kifogásol, illetve hiányol? (Feltétlenül figyelmet rádióműsorok (illetve az esetleges televízióadások) időpontjáérdemlő és tanulságos válaszok érkeztek! Úgy gondoljuk, nak közlését a lapban! nemcsak a szerkesztők számára...) 15. Hasonlóképpen mutat a Közlöny jelenlegi árával Két olvasónk a lap rendszertelen megjelenését kifogásolja. kapcsolatos három kérdésre adott olvasói válasz is. A Egyikük úgy véli: „Ritkán jelenik meg." beküldött válaszok alapján: méltányosnak nevezhető; minden Hiányolják az olvasók: A lelkészek írásait - „saját tollaik- olvasónk úgy véli, hogy megfizethető. Ketten megjegyezték: ból"; „kevés cikkel írnak a lelkészeink!"; a lelkészek és lelkész- (a lap ára) még emelhető, ha nőnek az előállítási költségek. jelöltek véleményét a „szakmáról"; az egyházközségek életéből több beszámolót; „az unitárius falvakról és templomokról többEpilógus helyett et kellene írni, külön rovat kellene!" Kevés a szórványokról és Kedves Olvasóinkat - feltehetően - érdekelni fogja még, kisközösségekről szóló írás; „Falutalálkozók - kisebb falvakról ezért beszámolunk arról is, hogy Erdély minden részéből, is"; „Az egyházközségek fenntartásával foglalkozó cikkeket"; mindegyik egyházkörünkből kaptunk kitöltött kérdőíveket, „Több ima és elmélkedés kellene"; „A külföldi delegációkról sőt egyet az anyaország területéről (Gyuláról) is. Szer(kiküldetésekről) szóló beszámolókat"; „Az olvasó vélemény- kesztőségünket válaszukkal megtisztelő Olvasóink életkora nyilvánítását (kritika vagy köszönet, élmény)"; „az egyházköz- a 17 évestől a 85 évesig - minden korosztályt képvisel. Az ségi tagok részéről jövő írásokat"; „általános egyházi beszámo- átlag életkor: 53 év. lókat"; „több rövid prózát - a lelkészekről"; „Gyakoribb megje- ígéretünkhöz híven kisorsoltuk a beküldési határidőre lenést ". beérkezett 30 kitöltött kérdőív tulajdonosai között az öt Egy visszajelzés szerint: „Túl sok az egyházközségekről darab - egy évre szóló - Unitárius Közlöny-előfizetést. A lapokat postai úton küldjük a megadott címekre, ezzel a lapszámszóló írás." mal kezdődően, egy évig. (Ha valamilyen - előre nem látható Hét olvasónk nem hiányol, és nem kifogásol semmit. 9/a. A lap általános jellemzőit (külalak, méret, terjedelem, - okból kifolyólag nem kapnák kézhez, kérjük: mielőbb jeleza nyomtatás minősége, olvashatóság és nyelvi igényesség) zék a szerkesztőségnek!) átlagosan jónak (4-es), illetve közepesnek (3-as) osztályozták Szerencsés nyerteseink: olvasóink. Egyértelműen gyenge (2-es=elfogadható) az Brök Erika (Székelyudvarhely); illusztrációk (képek, fotók, grafikák) minősége. Ez - sajnos olyan technikai kérdés, amellyel nekünk is állandó gondÖzv. Gazdag Zoltánné (Bárót); jaink, nehézségeink vannak... Nagy-Kóródi Gyöngyvér (Segesvár); 9/b, 10., 12. A kérdőív e három kérdésére adott olvasói Orbán Anna-Mária (Homoródkarácsonyfalva); válaszok lényegileg átfedik egymást. Röviden: amiről szívesen Simó Edmund (Sepsiszentgyörgy). olvasok a lapban, azok érdekelnek is a leginkább, és ezekről szeretnék többet is olvasni! Összevonva a válaszokat, erről a A nyerteseknek gratulálunk. Adja Isten, hogy jó egészségkövetkezőket tudhatjuk meg a beérkezett adatok tükrében: ben és örömmel olvassák lapunkat! egyházközségi hírek, tudósítások (23), egyházi események (kvári) (22), évfordulós megemlékezések (21), nagy személyiségeinket bemutató írások (19), vallásos elmélkedések (13), interjúkat ISTENTŐL ÁLDOTT, NAGYON KELLEMES (14), riportokat (17), könyvajánlásokat (12), imákat (9), ÉS LÉLEKBEN GAZDAG PÜNKÖSDI verseket (10), rövid prózát (15), nőszövetségről (13), ifjúsági ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES egylet (11), iskola-oktatás (21), vallás-egyház (26), magyar OLVASÓNKNAK! történelem-kultúra (22), szociális kérdések (12). 10 Unitárius Közlöny
U a v
f*rnc W l / J
^l / cJ
h ái l tl nU rl . *. " U
„Megparancsoltam neked, légy erős és bátor: Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csakjársz". Józs 1,6-7. 9. Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Minden esztendő márciusának idusán kiváló alkalom adódik nemcsak az emlékezésre, hanem a keresztény és magyar azonosságtudatunk számbavételére is. Úgy is mondhatnánk: ezen a napon töltekezünk! Töltekezünk azokkal az eszmékkel, amelyeket felkínál számunkra az egykori március 15-ének a szelleme: haza- és nemzetszeretet, szabadságvágy, áldozatkészség, hűség, kitartás, reménykedés - és még sorolhatnám a drága örökségeinket Most, amikor ismét töltekezni szeretnénk, felénk csendül a Józsuéhoz intézett isteni parancs: (nem kérés, ajánlat): „Nem megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor: Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz". A honfoglalásra készülő nép vezetőjét bátorítja így Isten, amelynek alapmondanivalója két síkon érint meg bennünket: - a lényeges dolgokat csak bátorsággal, kitartással, áldozatkészséggel lehet megvalósítani; - a megvalósítás csak Isten segítségével lehetséges. Törekvésünkből, a célra irányuló szándékainkból, munkánkból, küzdelmünkből Istent kihagyni, mellőzni nem lehet! Úgy érzem, hogy a Józsuéhoz intézett üzenet - képletesen szólva - ma nekünk is honfoglalásra indító biztatást jelent Önazonosságtudatunk naponkénti honfoglalására késztet, hogy ne csak azt tudjuk, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk, hanem azt is, hogy hová tartunk, mint keresztények és magyarok, és ezt az önazonosságtudatot hogyan vállaljuk a mában és a jövőben! Nem könnyű vállalni ezt az isteni parancsot, de legyünk erősek és bátrak, mert velünk van (nem csak volt és nem csak lesz) az Úr, a mi Istenünk. Testvéreim! Mai ünneplésünket gazdagabbá teszi az, hogy össznemzeti vonatkozásban Kossuth-évben élünk. Születésének 200 éves évfordulójára emlékezünk. Kiváltságos év! - ebben a vonatkozásban. A szabadságharc kényszerű megszüntetése után - tudatosan nem használom ezeket a kifejezéseket, hogy leverése, bukása, mert csak a fegyvereket lehetett letenni, de az eszméket soha - az emigrációba kényszerült Kossuth Lajost nagy tisztelettel és szeretettel fogadták, sőt támogatták az amerikai és angol unitáriusok. Egyházunk féltve őrzi azt a levelet, amelyet Kossuth Lajos írt Kovács János néhai teológiai tanárunknak, amelyben elismerését fejezi ki unitárius vallásközösségünk iránt, és többek között jókívánságait, amit így summáz keresztényi lelkülettel: „Béke legyen veletek!" Béke legyen velünk, hogy naponkénti honfoglalásunkat bizonyítani tudjuk, s megértsük március 15-ének és Kossuth Lajosnak az „üzenetét", amelyet az egyik jól ismert „Kossuthnóta" oly sokatmondóan kifejez. Isten áldja meg mai ünneplésünket! (Elhangzott Kolozsváron, a római katolikus Szent Mihály templomban, a március 15-én tartott ökumenikus istentiszteleten.)
Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? A '48-as márciusi Tizenkét pont mintájára az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács megszerkesztette a 2002-es márciusi Tizenkét pontot. 1. Magyarságunk bátor vállalását - a küszöbön álló kulcsfontosságú népszámlálás alkalmával is. 2. „Restitutio in integrum"-ot: az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását. 3. Önálló állami magyar egyetemet. 4. Erdélyi magyar bankot. 5. A csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését. 6. Alternatív katonai szolgálat bevezetését. 7. A politikai foglyok szabadonbocsátását és rehabilitációját (lásd Agache-ügy). 8. Államfői kegyelmet Bardóczy Csabának, Eva Maria Bárki „persona non grata" minősítésének visszavonását. 9- Az RMDSZ térjen vissza eredeti programjához és a Kolozsvári Nyilatkozathoz. 10. Az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesülését, az ifjúság megosztásának beszüntetését. 11. A Communitas Alapítvány közpénzeivel való nyilvános elszámolást. 12. Össznemzetben gondolkodó és cselekvő magyarországi kormányt.
D r . REZI ELEK
10 Unitárius Közlöny
...az unitárius egyházi Alaptörvény módosításának néhány kérdéséről Szabó László lelkészt, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSz) egyházi Alaptörvénymódosító bizottságának tagját
I. Az idei, feltétlenül figyelemreméltónak ígérkező egyházi események-rendezvények sorában „az Alaptörvényünk egyes részeit esetlegesen módosító Zsinat" megtartására is főszerkesztői utalás történt lapunk előző számában. Ebből azonban csak a kivételeknek számító kevesek számára világos, hogy miről is van szó. Mindenekelőtt Olvasóink számára nem ártana talán megfogalmazni néhány bevezető mondatban, hogy mi is az „Egyházi Alaptörvény", főként: mi a szerepe és jelentősége az egyház életében? Az Egyházi Alaptörvény (régebbi nevén Szervezeti Szabályzat) egyházunkban elméletileg ugyanazt jelenti, mint az alkotmányok az államok életében: egyrészt magában foglalja az általános érvényű egyházi jogszabályokat, ugyanakkor elvi alapjául és keretéül szolgál az egyházi élet különböző szervezeti és működési területére vonatkozó további szabályzatoknak, rendeleteknek, határozatoknak, illetve a bármiféle szinten vezető hatóságok, tiszt- és tisztségviselők intézkedéseinek. A szerep szerinti lényeges különbséget az képezi, hogy míg az alkotmányok alapvető célja az államhatalom törvényes kereteinek szabályozása (az állampolgárok alapvető jogainak biztosításával és kötelességeik meghatározásával együtt), addig az Alaptörvény esetében elsősorban nem az egyházvezetői hatalom kordában tartásáról, hanem az intézményesített egyházi élet szabályozásáról van szó. R Iáiért vált esedékessé, időszerűvé a jelenlegi Alaptörvény módosítása? (Holott nemrég, 1996-tól lépett érvénybe!) Az előző változat élettartamához (1948-1996) viszonyítva valóban kevésnek tűnhet a hat év, azonban figyelembe kell venni az egyházi élet közelmúltban felfokozódott fejlődését, valamint a világ és közvetlen környezetünk olyan méretű társadalmi, politikai, technikai változását, amelyek szükségessé teszik a kiigazítást. Úgy 10 Unitárius Közlöny
érzem, hogy az erre vonatkozó egyházpolitikai akarat szerint az előkészületben levő módosítások minden részletességük ellenére sem alakítják át gyökeresen, vagyis tartalmilag mindent átfogóan, szerkezeti szempontból pedig kellő mélységben az Alaptörvényben foglaltakat. Inkább az elmúlt évek egyházi gyakorlata alapján észlelt hibás kitételek javítására, pontosító vagy távlatosságot nyújtó kiegészítésekre, sőt helyesírási és stilisztikai javításokra kerül sor, mintsem egy alapvető reformálásra. m. Kik a kezdeményezői a módosítás(ok)nak? Lelkészi értekezletek munkaközössége részéről jövő, illetve egyéni kezdeményezések is lehetségesek? Ha igen, milyen eljárást követve? Az Alaptörvény módosításának szükségességét feltételezhetően többen is megérezték az elmúlt években. A tényszerűség kedvéért megjegyzem, hogy az 1999-ben tartott legutóbbi zsinati ülés előtt benyújtottam egy módosító indítványcsomagot, ami tőlem független ok miatt nem került az Egyházi "Képviselő Tanács asztalára, s így nyilván a Zsinat elé sem. Bő másfél év elteltével az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (a továbbiakban ULOSZ) konferenciája állást foglalt az Alaptörvény változtatása mellett, s egyben határozatot hozott egy, a módosítás előkészítésével foglalkozó bizottság létrehozásáról. Az Egyházi Képviselő Tanács 2001 őszén állapította meg a módosítás „időszerűségét és indokoltságát", majd ez év januárjában végre kinevezte az előkészítésre hivatott bizottság tagjait. E tizenöt tagú bizottság azóta több munkaülést is tartott, amelyeken lépésről lépésre haladva, kellő alapossággal és időráfordítással dolgozza ki a módosításra szoruló cikkelyekhez fűzött javaslatait. Az egyéni és egyházközségi kezdeményezéseket az Egyházi Képviselő Tanács Elnöksége folyó év március végéig várta, enyhén szólva csekély eredménnyel. Remélhetőleg, miután a bizottság a javaslatainak első változatát elküldi az egyházköri közgyűlések számára és a lelkészi értekezletekre, egyre többen éreznek majd késztetést a termékeny vitára és az érdemi indítványozásra. Az előkészítő folyamatot az Egyházi Képviselő Tanács őszi ülése zárja, amikor véglegesíti az addig kidolgozott javaslatokat, az i betűre a pontot pedig - úgymond - a Zsinat teszi fel a november végén esedékes ülésén, amikor elfogadással, illetve elutasítással dönt az egyes módosító indítványok felett. TV. Melyek a legfontosabb irányelvek és szempontok a törvénymódosítást illetően? Konkrétan: Milyen célokat kívánnak szolgálni a módosítások? Tekintettel arra, hogy nem vagyok gondolatolvasó, csak a saját elképzeléseimről és az ULOSZ szakbizottságának terveiről beszélhetek, amelyek nyilván nem azonosak teljesen az Egyházi Képviselő Tanács által létrehozott bizottság más tagjainak elképzeléseivel. Tehát az ULOSZ szakbizottságának tagjaiként az első munkaülésünket a következő fontosabb irányelvek, szempontok és célok megfogalmazásával kezdtük: - A múlttal való szembenézés vállalása s ezzel az egyházi megújulás legalapvetőbb előfeltételének teljesítése. - A képviseletiség és az ún. szubszidiaritás elvének teljesebb érvényesítése.
- A hatalmi ágazatok szétválasztási elvének következetesebb alkalmazása az egyházi hatóságok keretében, és az összeférhetetlenségi esetek tisztázása. - Az egyházi hatóságok és elöljáró személyek döntéseinek átláthatóbbá tétele, egyszerűbb számonkérhetősége, a személyes és testületi felelősségvállalás növelése. - Az ún. világi egyháztagok fokozottabb bevonása az egyházi munkába és vezetésbe. - Az egyházi választások mentesítése a jelölőbizottságosditól stb. A fentiekben foglaltak érvényesítési kísérlete a módosító indítványainkban többnyire tetten érhető. (Lásd a következő kérdés után. - A szerkesztő megjegyzése.) A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a királyi többes használata az ULOSZ szakbizottságára értendő, amely nem képvisel feltétlenül ellenzékiséget az egyház csúcsvezetőségével szemben. Egyszerűen arról van szó, hogy egyháztársadalmunk sokszínű, akárcsak környező világunk, s az egyháztagok kisebb-nagyobb véleménykülönbsége éppen ezt tükrözi. Mindez szerintem természetes és egészséges jelenség, mert nem megosztottsághoz vezet, hanem véleményünk megosztását jelenti egymással az eredményesebb egyházi jövő közös tervezése rendjén. Végső soron unitárius szabadelvűségünk nem a korlátlan egységesítést tűzte ki számunkra feladatul, hanem olyan egység keresését és szolgálatát, amely álmaink és elképzeléseink teljes azonossága helyett a különböző jó szándékaink összegét jelenti. V. Szíveskedj néhány - akár világi olvasóink számára is „kézzelfoghatóan " eligazító - szemléltető példát kínálni! így mutat a „régi" törvény, ilyen az új (módosított) változat stílusban! Az Egyházi Alaptörvénnyel kapcsolatos, fontosabbnak vélt módositó indítványaink közül ízelítőül a következőket említeném (többnyire a cikkelyenkénti besorolás szerinti, tehát nem fontossági sorrendben): 1. Egyházunk neve jelenleg Romániai Unitárius Egyház. Javasoljuk a régi megnevezés visszaállítását: Magyar Unitárius Egyház, s ezzel elébe mennénk az erdélyi és magyarországi egyházrészek újraegyesítésének is. 2. Az egyházi választások lebonyolítására választási szabályzatot dolgoztunk ki, ami kétlépcsős (jelölési és választási szakasz) és kiiktatja a jelölőbizottságokat. Szerintünk a választók általános jelölési jogát nem szabad leszűkíteni a jelölőbizottság egyes tagjainak megválasztására, másfelől pedig az általános jelölés gyakorlata kizárja a választók esetleges befolyásolását a jelölőbizottság által. 3. A személyes érdekeltség esetére nézve: Az Egyház tisztségviselői, tisztviselői, más jogállású alkalmazottjai, a különböző vezető testilletek tagjai ne vehessenek részt olyan ügyre vonatkozó intézkedésben, tárgyalásban vagy határozathozatalban, amelyben ő maguk, házastársuk, egyenes ági rokonuk (vagy oldalági, negyedik fokig) vagy sógoruk személyesen érdekelt. 4. Az egyházi hivatalok és tisztségek betöltésének felső korhatára az eddigi hetven évről hatvanötre csökkenjen, ami alól kivételt képeznének azon esetek, amikor a lelkész az egyházközség kérésére továbbra is szolgálatban kíván maradni.
5. A jelenlegi Alaptörvény kimondja, hogy a lelkész családjának (félj, feleség, gyermek) kötelezően unitárius vallásúnak kell lennie. Ehelyett az ULOSZ szakbizottsága azt javasolja, hogy a lelkész családtagjai (a feleség, illetve a félj, valamint a gyermekek) lehetőleg legyenek unitárius egyháztagok, én pedig azt javasolom, hogy teljesen törlődjön a kifogásolt cikkely. (Indoklás: Azt, hogy a lelkész családtagjai unitárius vallásúak-e, csakis személyes vallástétel alapján lehet megállapítani. Amennyiben a kötelező unitárius egyháztagságról van szó, akkor az ajánlott fonnát javasoljuk. A családtagok unitárius egyháztagságának kötelezővé tétele az unitáriusságunk lényegét képező értékeinkkel és az alapvető emberi jogokkal egyaránt ellentétes. E kikötés Alaptörvénybe foglalása helyett a párkereső lelkészek, vagy lelkészjelöltek felelősségére kellene hivatkozni, hogy a jegyesek kilátásban levő hozzáállása alapján helyes döntést hozzanak a családi és az egyházi érdeknek a hivatás által megkívánt fontossági sorrendjét illetően.) 6. A Zsinat, a Főtanács és az Egyházi Képviselő Tanács tagságánál azt javasoljuk, hogy az egyházi központ tisztviselőinek hivatalbeli tagsága szűnjön meg, mert az egyházvezetés hatalmi ágainak szétválasztási követelménye elvileg ezt diktálja. 7. A Zsinat hatáskörét kiegészítenénk az unitárius egyházi tanítás kortárs üzenetének és az Egyház hivatalos teológiai-társadalmi állásfoglalásainak - irányadó jellegű - megállapításával. 8. Javasoljuk az Egyházi Képviselő Tanács Elnöksége című fejezet Alaptörvénybe foglalását, mert a gyakorlatnak megfelelően az E. K. T.-ülések között az Egyház nem nélkülözheti a - főtisztségviselők általi halaszthatatlan döntéshozást, és az Alaptörvény sem ennek szabályozását. 9. Az E. K. Tanács állandó bizottságainak sorát kiegészítenénk a szociális, valamint a teológiai bizottságokkal. 10. A főjegyző hatáskörét a következőképpen javasoljuk bővítésre: A főjegyző a püspök akadályoztatása, beteg- vagy pihenőszabadsága időszakában, valamint a püspöki tisztség megiiresedése esetén ellátja annak teljes jog- és hatáskörét. Ha a püspök teendőinek sokfélesége jog- és hatáskörének egy részére az állandó helyettesítést szükségessé teszi, a püspök és az E. K. T. által megállapított teendők körében főjegyző állandó jelleggel helyettesítheti a püspököt. Ezekben az esetekben a püspökhelyettes címet használja. 11. Az egyházi főtisztviselők megbízatása jelenleg kötetlen időtartamú. Javasoljuk, hogy ezután a Főtanács hat évre válassza meg őket azzal, hogy az alkalmasnak bizonyuló főtisztviselők többször is újraválaszthatók. A ciklikusság bevezetése a főtisztviselők Főtanács előtti kötelező felelősségvállalását intézményesítené, másfelől az új jelöltek számára is lehetőséget biztosítana a főtanácsi bizalom élvezésében való megméretkezésre, illetve a megfelelőbbnek vélt alkalmasság bizonyítására. 12. Utoljára hagytam az egyik leglényegesebb javaslatunkat, miszerint a bármiféle szintű egyházi hivatalok és tisztségek betöltésére jelölt személyek Alaptörvény szerint is kötelesek lennének nyilatkozni a választó egyházi hatóságnak az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel [Állambiztonsági Szervezet (szekuritáté), Román Hírszerző Szolgálat stb.] való 10
Unitárius Közlöny
esetleges kapcsolataikról, valamint az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel, hatóságokkal vagy politikai szervezetekkel való együttműködésükről. (Indoklás: A belkörű átvilágítás legenyhébb válfaját kötelezővé tevő 2001/9-es számú főtanácsi határozat lényege több mint egy évtizede várja az Alaptörvénybe foglalását, ugyanis e nélkül elképzelhetetlen az Egyház erkölcsi megtisztulása és megújulása. A javaslat nem a személyes leszámolásokat célozza, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolást teszi lehetővé. Erre mutató biztosíték lenne az, hogy az esetleges együttműködés ténye nem zárná ki a megválasztás lehetőségét, azonban lehetőséget adna a választóknak a nyilatkozat tartalmának figyelembevételére. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szekuritáténak mint politikai rendőrségnek leleplezéséről és a saját iratcsomókhoz való hozzáférhetőségről szóló - 1999/187-es - törvény kötelezővé teszi a mindenféle lelkészi és egyházvezetői tisztségre pályázók nyilatkozattételét a szekuritátéval való esetleges együttműködésükről, ugyanakkor bármelyik romániai állampolgárnak vagy egyházközségnek lehetővé teszi a lelkészek és minden szintű egyházvezetők átvilágításának kérését - megválasztásuk előtt és hivataluk gyakorlása idejében egyaránt. E jogszabály jelenleg is hatályban van, azonban a szekuritáté múltbeli és jelenlegi céljaira és módszereire való tekintettel az átvilágítást lebonyolító bizottság eredménye mindenképpen komoly fenntartással kezelendő.) VI. Mellesleg az Egyházi Főtanács ím. átvilágítási határozatának végrehajtása érdekében az ULOSZ milyen lépéseket tett? Egyházunkban nem eléggé köztudott, hogy az ULOSZ javaslatára az Egyházi Főtanács 2001. július 21-én határozattal tette kötelezővé a bármiféle egyházi hivatalra és tisztségre jelölt személyeknek az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolataikról szóló nyilatkozat megtételét. Sajnos az egyhangúan hozott határozat alkalmazásának módját és körülményeit az illetékes egyházi főhatóság azóta sem dolgozta ki, ami azt eredményezte, hogy az elmúlt kilenc hónapban sorra került egyházközségi választásokon a jelöltek egyáltalán nem vagy csak esetlegesen nyilatkoztak. Ezt az ULOSZ az Egyházi Képviselő Tanácsnál beadvánnyal nehezményezte, amire a szóban forgó főtanácsi határozat végrehajtásának előkészítésére az Egyházi Képviselő Tanács legutóbbi (márciusi) ülésén kijelölt egy bizottságot, amely remélhetőleg hamarosan munkához lát, és jóváteszi a mulasztást. Mellesleg a belkörű átvilágítás legenyhébb válfajának kérdésköre is annyira összetett és vitatott, hogy szerintem külön is felér egy interjútémával. VII. Úgy gondolom, hogy szerkesztőségünk nem fog elzárkózni az említett bizottság tagjainak megkérdezésétől. De visszatérve az Alaptörvény-módosítás előkészítésére: jelenleg hol tart, milyen szakaszában van a munkafolyamat? Még van lehetőség új javaslatok benyújtására? (Olvasóink észrevételei-javaslatai például hova, kinek címzendők?) A munkafolyamat jelenleg az Egyházi Képviselő Tanács szakbizottsága általi előkészítés középső szakaszában van. Ujabb javaslatok benyújtása továbbra is lehetséges, ámbátor hivatalos úton már kötöttebb formában: az egyházközségek lelkészei és egyházköri 10 Unitárius Közlöny
képviselői által a területileg illetékes egyházköri közgyűléshez kell eljuttatni az indítványokat. Mivel az ULOSZ szakbizottságának tagsága teljesen nyílt körű, „menet közben" is csatlakozni lehet hozzá, akár a kerekasztal szerűen tanácskozó munkaüléseken való személyes részvétellel, akár írásba foglalt javaslatokkal. Erre a lehetőségre a Közlöny útján ismételten felhívom az érdeklődők figyelmét. A csatlakozási szándék kifejezését - a további munkaüléseken való részvétel körülményeinek egyeztetése és az eddigi munkaanyag elküldése érdekében - az Unitárius Közlöny szerkesztőségével megegyező címre (3400. Kolozsvár, 1989. December 21. út 9-es szám) várjuk rendületlenül - az ULOSZ Egyházi Alaptörvény-módosítást előkészítő bizottságának megjegyzéssel. Vm. Eddig milyen (volt) „a fogadtatása" az Alaptörvény módosításával kapcsolatos elképzeléseiteknek, javaslataitoknak, lépéseiteknek? Nehézségek adódtak-e? Az ULOSZ szakbizottságának fogadtatását illetően jelzés értékű az, hogy a tavaly július óta a mai napig, a több mint száz lelkészből mindössze nyolcan vettek részt legalább egy munkaülésen, azonban javaslataik szóbeli közlésével ennél jóval többen kifejezték érdeklődésüket. A lelkészi kar általános viszonyulása a május 24-re tervezett munkaülésszerű konferencián válik nyilvánvalóvá, akkor ugyanis bárki közvetlenül véleményt nyilváníthat, mondhatni színt vallhat a bizottság működése és javaslataink kapcsán. Hadd jegyezzem meg, az ULOSZ szakbizottságának létrehozását és tevékenységét nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, sőt ez esetenként értetlenkedést is szült: Vajon azok mit akarnak? Vajon nekik miért nem elég egy bizottság? Vajon többségük miért vesz részt mindkét bizottság munkájában? Stb. A válaszunk az, hogy nem akarunk az fegyháznak rosszat, ellenkezőleg: minél alaposabban hozzá kívánunk járulni az Alaptörvény módosításának előkészítéséhez, s végtére a két bizottság párhuzamos működése igenis egészséges, amennyiben az elsőként megalakított az ULOSZ javaslatai kidolgozásának műhelye, az Egyházi Képviselő Tanács megbízásából működő második pedig a hivatalos és végleges változaton munkálkodik. Az ULOSZ-os indítványoknak másik bizottságbeli fogadtatásáról most, a munkafolyamat kellős közepén nem lenne ildomos beszélni, de mindenképpen remélem, hogy a kisebbségi támogatásban részesülő javaslatok is megjelennek majd az egyházköri közgyűléseknek, később pedig a Zsinatnak küldendő hivatalos munkaanyagban. IX. Előre láthatóan mikorra kerülhet sor a módosítások elfogadására, illetve az új Alaptörvény életbelépésére? Amint említettem, a módosító indítványok felett a Zsinat határoz ügydöntőén a 2002. november 29-30-ra tervezett ülésén. Az ott elfogadott módosítások azonnal érvénybe lépnek, amennyiben a Zsinat esetenként nem szab meg egy életbelépési időküszöböt. Köszönöm a beszélgetést, és további eredményes munkát kívánok! Az ULOSZ szakbizottságának tagjai nevében is köszönöm a jókívánságot, az interjú-lehetőséget, és üdvözlöm az Olvasókat. Kérdezett:
KVÁRI K O V Á C S ISTVÁN
Gondnok-presbiteri értekezlet Marosvásárhelyen 2002. február 26-án Ennek a generációnak, akik most itt jelen vagyunk, (kezünkön meg tudjuk számolni a kivételeket) az emberiségnek legtöbb bajt hozó 20. század jelentette a beteljesülést, az érvényesülést, a megvalósulást. De ha az elmúlt századból maradt még elszámolnivaló, a soha el nem hagyó reményt, a nem élő álmokat, s az emlékeket magunkkal hoztuk, megmentettük. Tevékenységünk része unitárius egyházunk ügyeinek továbbvitele, gyülekezeteink életének szervezése, bonyolítása volt és maradt. Lehet, hogy lenne arra is kereshető, található példa, hogy hol irányítja az ifjúság az egyházközségek tevékenységét. Mindenképpen pozitív, hogy van érdeklődés az ifjúság részéről is az egyházi élet iránt. El kellene jutni oda, hogy minden unitárius vallású tanuló részesüljön az órarend szerinti, állam által is támogatott, szervezett hitoktatásban. Jó, de nem teljesen elfogadható, hogy az unitárius vallású gyermekek a református hitoktató órákon részesülnek vallásos nevelésben, mert a két egyház nézeteiben vannak különbségek. De hogy mégis vagyunk, létezünk és reménykedünk, azt annak tulajdonítom, hogy egyházunk élenjárói, lelkészei az egyházközségek vezetői és a gyülekezetek lelkes, pozitív magvát alkotó hívei fáradtságot nem ismerve küzdenek, dolgoznak, ténykednek megmaradásunkért, egyházunk jövőjének biztosításáért. Nem lehet figyelem nélkül hagyni unitárius egyházunknak a nagy történelmi évfordulók megünneplésében játszott szerepét, emlékművek avatásán való részvételét, kezdeményezéseit. A jövő az ifjúságban van. Szeretném köszönetemet nyilvánítani azoknak a fiatal lelkészeknek s egyházflaknak, akik tapasztaltabb, az élet nehézségeit átélt és ezért megszenvedő elődeiktől átveszik a stafétabotot, és hajlandók arra, hogy a jót tovább vigyék, és igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az „...oldott kéveként széthulló nemzetünket összefogják". Álljunk a bércen, mint a Hargitán a büszke fenyő, mely: „Gyökereit sziklába kellett hogy vágja, mégis egyre szebb lett a koronája. Száz szél, vihar támadta, hogy ledöntse, De csak annál erősebb lett a törzse. Őseink az ilyen fenyőktől tanulták meg talán, hogy lehet megélni a Hargita oldalán. Es mi, mai székelyek is élni akarunk, Kőből is kenyeret kell kiszorítson karunk." (Asztrik páter) Lehet, hogy egyházközségeink életébe való betekintésem során - dehát én is a jót, pozitívumot keresem nem jártam eléggé nyitott szemmel, de azt tapasztaltam, hogy a világi választott szervek - gondnokok, keblitanácsosok - a lelkésszel, az esperesi és püspöki hivatallal azonos hullámhosszon vannak. A jót, a pozitívat szolgálják .
Történelmünk során az egyházi elöljárók mindig a rendezett székely faluközösség, a rendtartó székely falvak kiemelkedő alakjai voltak, akik mindig alkottak, tettek Orbán Balázs gondolatának szellemében: „...Mindannyiunknak kötelességünk, hacsak egy homokszemet is, odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez." Időben még közeli, élményben még gazdag, de már mégiscsak az elköltözött, tovatűnt 20. század után vágyunk. Ha a fák évgyűrűi ezerszámra lettek volna képesek összegyűlni, hogy fokozatosan terebélyesedő törzseiket átölelhessék, milyen keményen, magabiztosan, megtörhetetlenül állhatnák a sarat a Kárpátok vonalán s a határok mentén. De a fák nem élnek ezer évet. A történelem legyőzte a természetet. Az édes hazát tőlünk függetlenül mostohára cserélték. De a valósággal szembe kell néznünk. Ha tejbe akarnak fullasztani, addig kell rúgkapálóznunk, amíg az edény tartalmából vajat köpülünk, és erre büszkén ráállunk, mert Kós Károlynak a Kiáltó Szó-ban 1921-ben megjelent felhívása ma is időszerű: „dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk." És milyen igazságtalannak, fájdalmasnak tűnik most, ma ezt a közmondást értelmezni: mindenki saját sikereinek a kovácsa. Nyolcvanegy és fél év után most volna lehetőség először arra, hogy az anyaországtól elszakadtan élő, szenvedő magyarság újra magyarnak érezhesse magát. Nem most tudatosult bennünk, hogy mi a magyar nemzet szerves részét képezzük. Mindannyian tudjuk, hogy apáink, nagyapáink, dédapáink a magyar hazáért, az ősi honért harcoltak. És íme, most, amikor a magyar kormány lehetőséget ad arra, hogy az anyaország fiának vallhassuk magunkat, s azon a nyelven olvashassuk nevünket és születési adatainkat, szülőfalunk nevét, amelyen megtanultuk a szülői házban édesanyánktól vagy dajkánktól, és fejleszthessük az iskolában tanítóink és tanáraink által, a történelem követelményének és nemcsak lehetőségének tartom. Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy a magyarországi ellenzék (a kommunisták és az anyanyelvüket, vallásukat megtagadók vagy el nem ismerők) igyekeznek a közvéleményt ellenünk, erdélyi magyarok ellen hangolni. Visszatérve a közmondásra, ne ilyenek legyenek a mi sikerünk kovácsai! Köszönjük, történelmünkben már elegünk volt a botcsinálta doktorokból, a „sehonnani bitang emberekből", a Kádár-féle káderekből. Mi, határokon túli magyarok abban a helyzetben vagyunk, hogy nekünk most összmagyarságban gondolkodó anyaországi vezető kell, aki érzi és tudja, hogy szívünk az övével dobban egyszerre. Végezetül néhány javaslatom lenne egyházunk előrelépése, állapotának megőrzése érdekében: az egyházi évfordulók megünneplése minden egyházközségben (a 2002. évi naptár alapján), az irattárak alapos és szakszerű gondozása tevékenységünk pontos rögzítése céljából, a garázdák, friss virágot lopók elleni megelőző akciók szervezése közösen - a temetők tulajdonosaival, önkormányzatokkal. (Ha pénzért is, ha már nincs kegyelet és tisztelet a garázdákban.) F E K E T E Á R P Á D felügyelőgondnok 10 Unitárius Közlöny
Gondnok-presbiteri értekezlet Székelykeresztúron Február 28-án került sor a székelykeresztúri egyházkörben a hagyományos gondnok-presbiteri értekezletre, amelyet a székelykeresztúri egyházközség gyülekezeti termében tartottunk meg a tavasz első napján. Az idetartozó 23 egyházközségből 19 képviseltette magát az összesen 44 megjelent világi elöljáró által, 4 egyházközség különféle okok miatt (temetés, betegség) nem vett részt a nagy fontosságú eseményen. Egyházkörünket Szombatfalvi József esperes, Kiss Gergely köri jegyző, valamint Csáka József és alulírott képviselték. Az értekezleten jelen volt dr. Szabó Árpád püspök és dr. Kisgyörgy Árpád főgondnok. Az eddigi szokáshoz híven most is egyházi énekkel kezdődött a találkozó, majd ezt követően imát mondott Kiss Gergely lelkész-köri jegyző. Ezt követően Szombatfalvi József esperes megnyitó beszédében szívélyesen üdvözölte a jelenlévőket, és Isten áldását kérve életükre és értekezletünk munkálataira sor került az egyházközségek képviselőinek egyéni beszámolójára. Ezen beszámolók ismertetésére jellemző volt a nyílt, őszinte beszélgetésforma, az egyházhoz közeledés. Mindenki szabadon mondta el az egyházközségben elért sikereket, de nem titkolta el senki a nehézségeket, valamint a hiányosságokat, amelyekkel szembe kellett nézni az elmúlt év folyamán. A beszámolókból kitűnt, hogy minden egyes egyházközségben nagyjából ugyanazok a problémák foglalkoztatják az érintetteket: templom és lelkészi lakás karbantartása, gyülekezeti élet fenntartása, nőszövetség és Ifjúsági Egylet működtetése, földterületek és erdők visszaigénylése, fenntartói járulékok maradéktalan begyűjtése. Ugyanakkor sorra került a már szinte napirenden emlegetett lélekszámapadás miatti aggodalom, valamint az egyes falvakban gondot okozó cigánykérdés. Kevés kivétellel minden egyházközség anyagi gondokkal küzd, és próbál megoldást találni a nehézségek orvoslásában. Legtöbb esetben jól működik az amerikai testvérgyülekezeti kapcsolat, esetenként igénylik az egyházi támogatást is, de örvendetes az a tény, hogy - nagyon kevés kivétellel - minden helységben igénybe veszik az egyházközségi tagok hozzájárulásait pénzben, anyagi adományokban vagy közmunka formájában. Amint az elhangzott beszámolókból kiderült, örvendetes, hogy jó a kapcsolat világi vezetők, gyülekezetek és lelkészek között, ami továbbra is biztató vallásos egyházi életünk ápolására és kiöregedett kicsi falvaink megmentésére. Mint ismeretes, egyházkörünkben több egyházközség van 100 alatti lélekszámmal, ahol a beszolgáló lelkészi forma érvényesül, és ennek ellenére is sikeres az egyházi tevékenység, persze az anyagi gondok ott is jelen vannak. Az egyházközségi képviselők beszámolói után Ft. püspök úr értékelte az elhangzott jelentésekből kiderült eredményeket, és az egyházközségek életében, valamint az egyetemes egyház életébe való betekintést ablaknyitás jelzővel illette meg. 10 Unitárius Közlöny
Tartalmas és értékes beszámolót tartott a jelenlevőknek egyházi gondokról, tervekről, nagyobb munkálatok és javítások helyzetéről. Kihangsúlyozta egyaránt az épület és ember fontosságát egyházi életünkben, kapcsolatot teremtve ezáltal a bentlakás-tetőtéri beépítés jelenlegi helyzetével. Említést tett a fenntartói járulékok fontosságáról, valamint az új Kézfogás Alapítvány adta lehetőségekről. Felszólításként biztatott a státustörvény által biztosított Magyar igazolások kiváltására. Az értekezlet dr. Kisgyörgy Árpád egyházi főgondnok beszédével zárult, aki szintén felszólította a jelenlevő világi vezetőket, tegyenek meg mindent egyházközségeink ápolásában, fejlesztésében, magyarságunk fennmaradása érdekében. Befejezésként ima és egyházi ének hangzott el. Ezt követően a jelenlevők közös ebéden vettek részt a líceum étkezdéjében, majd csoportképet készítettünk a templom udvarán, amelyből mellékelek egy fényképet rövid beszámolóírásom mellé. Isten áldása legyen a résztvevők életén és vezéreljen valamennyiünket egyházközségeink érdekében tett tevékenységünkben. CSÉZÁR LAJOS felügyelőgondnok
BÖZÖDI GYÖRGY
FALUM FÖLDJE Zöld, zöld, zöld az egész föld[ most szökken szárba az Őszi vetés. Barna foltokba foszlik fent a hegyalja, szüret után a kedve már kevés. Szereted-e eléggé ezt a földet jobban szereted-e minden egyébnél? Kóstoltad-e a rögök ízét: kóstoltad-e a föld búzáját, kóstoltad-e hegyoldalunk borát? Tested velejéből is ez terem majd[ húsod rostjaiból is ez terem majd. Itt a kenyere és a bora ismét, harapj belé és kortyogtasd vitézül[ kóstold meg hát jövendő életedet.
Csodálatos érzés, ha az embernek barátja van. Csodálatos érzés, ha egy közösségnek vannak barátai. Megnyugtató érzés tudni, hogy a világon van néhány hely, ahol nemcsak tudnak rólunk, de szeretnek is minket. Adja Isten, hogy minél több erdélyi unitárius közösség tapasztalja meg ezt az érzést. Adja az Isten, hogy m inéi többen ?negtapasztaljuk a világot átszelő barátságok megtartó erejét. SZÉKELY KINGA RÉKA lelkésznő
Fapapucsos, tulipános testvérek
A holland testvéreket nevezzük leggyakrabban így. Persze még más jelzős szerkezetekkel is illetjük őket. Szélmalmos, csatornás (értsd: a földek között vonuló csatornák), hajós, sajtos holland testvérek. Isteni ízeket varázsolnak szánkba a holland sajtok. A holland hajók számtalanszor bejárták a világ Március 24. és április 3- között kedves amerikai vendég örvenvizeit. (Persze gyarmatokat is szereztek, ám mégis voltak deztetett meg látogatásával. Carol Rosine, a Boston melletti annyira okosak, hogy a bennszülötteknek a leigázás iszonya Franklin város univerzalista egyházközségének lelkésznője. A helyett az együttműködés örömét szolgáltassák.) A holland kellemes baráti kapcsolat a lelkésznővel és gyülekezetével akkor hajósok m indig is bátorságról, vállalkozó kedvről és gyakorla- kötődött, amikor 1997-1998-ban - dr. Gellérd Judit közvetítésével tiasságról tettek bizonyságot. így van ez ma is, sőt az is el- - testvéri kapcsolatot létesítettünk Franklin és Ádámos között. mondható, hogy ezek a tulajdonságok a holland emberek több- Amerikai tanulmányaim befejeztével azonnal alkalom nyílt arra ségére is vonatkoznak. A fából készített szélmalmok egy régi (akkor még ádámosi lelkészként), hogy meglátogassam az új romantikus világot sugallnak. Az új szélmalmok pedig meg- testvérgyülekezetet. Azóta több alkalommal is élvezhettem győznek minket arról, hogy a természet rombolása nélkül is vendégszeretetüket, de most került sor arra, hogy ezt a szeretetet lehet energiát termelni, A földek közöttfutó csatornák vize tisz- viszonozhassam. Bár jelenleg már nem vagyok ádámosi lelkész, ta, Télen nemzeti sportjukat űzik rajtuk, a korcsolyázást. A hol- szívesen vállaltam családommal az áthidaló szerep betöltését, a landok tudnak bánni a vízzel Legnagyobb repülőterük kilenc kapcsolat új lehetőségeket kínáló folytatására. méterrel a tengerszint alatt terül el, természetesen szárazVendégünk virágvasárnap estéjén, imahetet záró szeretetföldön, A hollandok még a tengertől is földet tudtak szerezni. A vendégségünk végefelé érkezett meg Kolozsvárra. Másnap várostulipánmezők lélegzetelállítóan szépek, s a fapapucsok csinta- nézőbe mentünk. Unitárius vonatkozású helyeket látogattunk lanul tipegnek-kopognak a kövezeten. meg. Carol számára az egyik legérdekesebb élmény az volt, amiA holland lakosság többsége vallásilag nem szabadelvű. kor az egykori óvári iskola (jelenleg zeneiskola) épületébe látoDe ott is vannak, akik hisznek a hit szabadságában, abban, gattunk, ahol hajdanán Dávid Ferenc volt az iskolaigazgató, és hogy minden egyes embernek joga van felfogásával mege- amely annyi híres unitárius tanárnak volt szellemi fellegvára. A gyezőgyülekezethez vagy egyházhoz tartozni. javítás alatt álló (belvárosi) nagytemplomunk, már-már sejteni Homoródszentpéter testvérgyülekezete a bilthoveni De engedte - az idegen látogató számára is - megelevenedő hajdani Woudkappelgyülekezete. 1997 óta tart a kapcsolat, ami mind- szépségét. Meglátogattuk az egyházi központot, és a tetőtérben két gyülekezet életébe örömet hozott. Évente kétszer szoktak kialakított kollégiumi bentlakást. A lelkésznő el volt ragadtatva minket meglátogatni, Eg)> alkalommal egy szentpéteri kis cso- mindattól, amit a bentlakásban láthatott. A bentlakást bemutató port is volt Bilthovenben. Egymás életéből tanulunk. Egymás- segédlelkész-vallástanár, Solymosi Zsolt készségesen számolt be a nak örömet szerzünk, egymást vigasztaljuk, ha sikertelenség munkálatok történetéről. Carol Rosine elmondta, hogy egyházvag}> bánat nyom, Teologizálunk, meg akarjuk váltani a vilá- községe is támogatja az unitárius kollégium jövőre tekintő tergot, ki akarjuk küszöbölni belőle a rosszat. Tiszteletben veit. Ennek első jele abban nyilvánul meg, hogy felvállalták az tartjuk egymás hagyományait, és bátorítjuk egymást a nyi- ádámosi Miklós István tanulmányainak anyagi támogatását. tottságra, az egymás iránti türelemre. Vendégünk - az ugyancsak Kolozsváron tartózkodó amerikai Az idén együtt töltöttük a húsvéti ünnepeket, Hans Borleffs és vendégek,John Gibbons lelkész és Charles Gaines társaságában Annelis Trenning látogatott hozzánk. Eg)'ütt álltuk körül az úr találkozott egyházunk vezetőivel, valamint az ODFIE képviselőiasztalát, együtt részesültünk az úri szent vacsorából. Együtt tet-vel. Részt vett a kolozsvári nőszövetség gyűlésén, találkozott és tünk hitet, hogy Jézus tanítványai vag}>unk. Együtt festettük a elbeszélgetett teológiai tanárainkkal. Meglátogatta a teológiai húsvéti tojásokat, Együtt örvendtünk a locsolásnak és a néha intézetet is. Az írisz-telepi egyházközség tagjaival együtt részt vett pajzán húsvéti versikéknek. Vendégeink csodálták szülőföldünk a nagypénteki istentiszteleten. Ezt követően Dicsőszentmártonba szépségét, vallásunk nyitottságát és otthonaink melegségét. utazott, ahol Fazakas Endre nyugalmazott lelkész-esperes, ádáA két gyülekezet úgy döntött, hogy másokat is részesíteni mosi beszolgáló lelkész családja körében töltötte húsvét ünnepét. óhajt abban az örömben, amit a testvérgyülekezeti kapcsolat Húsvét első napján szószéki szolgálatot végzett Ádámoson, és nyújt, Elhatároztuk, hog)> minél több Homoród menti uni- segédkezett az úrvacsoraosztásban. Délután találkozott a keblitárius gyülekezetnek szerzünk testvérgyülekezetet Hollan- tanácsosokkal. Ünnep másodnapján részt vett az istentiszteleten, diában. Eg)' párosítás már sikerült is. Jánosfalvának meg- majd a gyermekekkel találkozott. Látogatásokat tett többgyerszereztük Wassenar szabadelvű protestáns gyülekezetét. Vala- mekes nagycsaládoknál. Az ünnepek után visszatért Kolozsvárra, hányszor meglátogatnak minket holland testvéreink, egy ahonnan április 3-án indult vissza hazájába. alkalmat mindig arra szánunk, hogy ők itteni lelkészekkel Carol Rosine lelkésznő először járt Erdélyben, de bevallása találkozzanak. Reményünk van arra nézve, hogy eg)>re több szerint: biztosan nem utoljára. MEZEI CSABA lelkész
Először; de nem utoljára!
10 Unitárius Közlöny
Nők Világa SZERETETÜKKEL IMÁDKOZTAK A BÉKÉÉRT Összefoglaló a 2002. március 1-én tartott Világimanapról Március 1-én a világ 180 országának asszonyai imádkoztak a romániai nőkért. A Kolozsvárra megérkezett beszámolókból tallóztam, hogy megtudják, hogyan is ünnepeltek Erdély unitárius asszonyai, lányai a tavasz kezdetén. Brassóban az idei imanapot Sós Nóémi cserefalvi református lelkész és Raduch Zsoltné evangélikus tiszteletes asszony készítette elő. 1970-től az evangélikus gyülekezet ad otthont az imanapnak. Idén is megtelt a templom. Több mint 250 asszony imádkozott együtt - tudtuk meg Kovácsné Páska Editnek, a Brassói Lapok című hetilapban megjelent beszámolójából. A vetített diaképek és magyarázó szöveg elhangzásakor a nők szembetalálták magukat életükkel, gondjaikkal. Nyomasztó volt, de reális a szociális gondok sokasága, a kilátástalanság. így ismert meg idén március 1-én a világ minket, romániai nőket: gondjainkkal, mindennapi küzdelmeinkkel s olykor felcsillanó reményeinkkel. „Ezen a napon nemcsak szeretteinkért imádkoztunk, hanem elsősorban ellenségeinkért, azokért, akik minket nem szeretnek. Kértük, hogy jöjjön el az igazi, kölcsönös megbocsátás, a megbékélés ideje" - zárta brassói beszámolóját Kovácsné Páska Edit. Március 1-én Korondon is megtartották, a már hagyományossá vált és nagyon várt Világimanapot. Idén a római katolikus templomban gyűlt össze körülbelül 300 római katolikus és unitárius lány, asszony - olvasható Farkas Lászlóné, korondi énekvezér levelében. „Meghitt, szeretetteljes két órát töltöttünk együtt, imádkozva: egymásért, a világért, a békéért. Majd a katolikusok tanácstermében részt vettünk az asszonyok által nagy gonddal és szeretettel előkészített agapén, ahol együtt énekelve, szeretettel egy évre újból feltöltődtünk" írja Farkas Lászlóné. A korondiak, megegyezés szerint, a begyűlt 1 500 000 lejes perselypénzt a dévai árvaházi gyermekeknek küldték el. Nagyszebenben sem maradt el a nők imanapja. Erről Som Éva Julianna értesítette a szerkesztőséget. Leveléből megtudtuk, hogy az evangélikus templomban gyűltek össze a római katolikus, a görög katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus nők, hogy körbeimádkozzák a Földet. Ezáltal néhány órára mindnyájan egyformákká lettek, egyet akartak: hogy béke legyen bolygónkon. A vargyasi asszonyok és lányok is csatlakoztak a március első napján világszerte Romániáért imádkozó nőkhöz. „Tekintettel arra, hogy idén Romániáért imádkoztak a világ keresztény asszonyai, nagyobb számú résztvevőre számítottam, de ez nem így történt" - írja Andorkó Rozália tiszteletes asszony. A jelenlevő csaknem 30 sze10 Unitárius Közlöny
mély boldog volt, hogy része lehetetett annak a „csodálatos imaburoknak, amely mint egy igazi szivárvány egy egész napon át körülölelte Földünket". Összeválogatta: M A K S A Y M A G D O L N A - K.vár
Nőszövetségi beszámoló Korond Mint minden évben, idén is farsang kezdetén nőszövetségiink együtt az ifjúsági egylettel megkezdte tevékenységét. Első alkalommal megterveztük az idei programunkat. Hetente, esténként két-három alkalommal gyűltünk össze 28-30 személy (összesen harminc alkalommal). Rendszeressé vált találkozásainkon alkalmi műsorral készültünk a közelgő húshagyókeddi farsangtemetésre, március 1-én tartandó Nők Világnapjára, márciusi nemzeti ünnepünkre és a lókodi öregotthon látogatására. Nőszövetségi pénzadományból, mindezek mellett, sor került egyházközségünk ravatalteritőinek felújítására, hiszen már karácsony előtt személyi adományból kicserélődtek a gyászzászlók is. Húshagyókeddi esténk szeretetotthonunkban áhítattal kezdődött, majd rövid műsorunk után, székely szokásunkhoz híven, gyermekeink tréfás-maszkarás játékkal szórakoztatták a népes gyülekezetet. Kiirtőskaláccsal és forró teával ízesítettük meg esténket, amit gazdag tombolasorsolás követett. Ez évben is a tiszteletes asszony tortatombolával jelentkezett, amit idén egy kis elsős fiúcska nyert el. Szép bevételünket a lókodi öregotthon részére ajánlottuk fel, 500 000 lejt. Március első péntekén tartottuk a Nők Világimanapját, idén a római katolikus templomban, együtt a római katolikus imádkozó asszonyokkal. A zsúfolásig megtelt templomban elhangzottak szebbnél-szebb imák, vallásos énekek, mire szívünk megtelt egy csodálatos érzéssel: „Jöjj hát, add a kezed testvérem/Éljünk szeretetben és békességben /Bárhol a földön, de / Isten közelében." Imanapi perselypénzünket a dévai árvaház gyermekeinek küldtük el. Március 10-én meglátogattuk a lókodi öregotthon lakóit. Ifjúsági egyletünkkel közösen gyűjtést rendeztünk: adományaink élelmiszert, kerámiát és a nőszövetség elnöke által adományozott ajándékcsomagokat tartalmazott a húshagyókeddi tombolapénz mellett. Szavalóink és dalárdánk versekkel, énekekkel örvendeztették meg az öregotthon lakóit. Megható élményként maradt emlékezetünkben ez a látogatás. Templomunkban március 15-én az ünnepi istentisztelet után nőszövetségiink egy húszperces, alkalomhoz illő műsorral gazdagította a megemlékezést. Ezt követően, mint minden évben, részt vettünk a Bencédi emlékműnél tartott koszorúzási ünnepségen. További terveink közt szerepel: nőszövetségi edénykészletünk kiegészítése, valamint a hűséges templombajáró iskolás gyermekeink jutalomkönyvvel való megajándékozása az évzáró ünnepélyen: Hála Istennek vasárnapról-vasárnapra telve vannak a gyermekpadok, kb. 60- 70 gyermek jár hűségesen templomba. Sok könyvre lesz hát szükségünk! De mint anyák, nagymamák a legnagyobb örömmel segítünk gyermekeink eredményes valláserkölcsi nevelésében. M O L N O S ÉVA nőszövetségi pénztáros
Szeretetteljes vasárnap a lókodi öregotthonban Szép, napsütéses vasárnapra ébredtünk, amikor eljött az a várva várt nap, hogy meglátogassuk a még általam sosem látott lókodi öregotthont. Bevallom, kissé szorongó érzés töltött el, amikor arra gondoltam: vajon, hogy is élhetnek ott az idősebb emberek, milyen emberek, hogy mennyire öregek? Ugyanilyen gondolatokkal, de szeretetteljes elhatározással született meg már a farsang idején a korondi unitárius nőszövetség és az ifjúság közös elhatározása, hogy a közeljövőben meglátogatjuk az öregotthon lakóit. A nőszövetség már január elejétől minden héten kétszer rendszeresen találkozott és készült műsoraival a Világimanapra, a húshagyókeddi estre, az öregotthon látogatására és a március 15-i ünnepre. Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit vidámabbá varázsoljuk a szürke hétköznapokat az idősek körében, gyűjtöttünk konyhára való élelmet is, amit a nőszövetség tagjai nagy szeretettel adományoztak, és a húshagyókedd esti tombolázás bevételét is felajánlottuk az öregotthon lakóinak (500 000 lejt). A nőszövetség elnöknője külön személyre szóló kis csomagokat is készített, ami tartalmazott gyümölcsöt, édességet és használható kerámiatárgyat is. Eljött a várva várt pillanat - 36-an megérkeztünk a fenséges öregotthonba, ahol a lakók már vártak ránk. Farkas László tiszteletes úr felolvasta az Isten igéjét, elénekeltük közösen a 189-es számú egyházi énekünket, és aztán következett a nőszövetség műsora, amit Farkas Margit énekvezérünk tanított be. Mi és az ott lakók is együtt sírtunk, nagyon meg voltunk mindannyian hatódva. Voltak nagyon öregek, akik csak a kis kerámiatárgyakról fedeztek fel minket, mondván: „...hiszen ez a korondi!", másokat nagyon meghatott a szeretetről szóló műsorunk.
Az ott lakó Kovács úr köszönetet mondott a látogatásunkért. Elmondta, hogy sokáig rólunk fognak majd még beszélni az elkövetkező szürke hétköznapjaikon... és, hogy nekik bizony „történtek bökkenők" az életükben, és azt kívánta nekünk, hogy mi ne ütközzünk soha ilyen lépcsőfokokba, hogy minden ember maradhasson a saját szerettei körében - még idős korában is. Én úgy érzem, hogy a Kovács bácsi szavait sosem felejtem el. Aztán együtt énekeltünk sok szép éneket, elbeszélgettünk a
lakókkal szobáikban is - és a legnehezebb pillanat az elválás volt! Kikísértek egészen az udvarig, egy bácsi még a lépcsőn is szavalta az általa szerkesztett Korondról írt versét. Hazafelé már sokkal jobban megrövidült az út, mert jó érzés volt felvidítani az ottani embereket, de még jobb érzés fogott el a tudattól, hogy otthon várnak ránk a mi szeretteink, és jó lesz ügyelni rájuk! Ha Isten is úgy akarja, jövőre ismét meglátogatjuk az elhagyott anyukákat és apukákat, hadd lehessenek ők is bár két órát boldogok. LŐRINCZ MÁRTA
Ökumenikus nőszövetségi találkozó a medgyesi Millenniumi Házban Immár hagyománnyá vált, hogy a medgyesi egyházi nőszövetségek közösen tartják összejöveteleiket. Ez év január 26-án, szombaton délután az unitárius nőszövetség meghívására és rendezésében, az egyházközségünk területén létesült MILLENNIUMI HAZ nagytermében került sor ez évi első összejövetelünkre a történelmi egyházak nőszövetségeinek: katolikus, református, evangélikus, ortodox és görög katolikus s természetesen az unitárius nőszövetség találkozójára. A találkozó célja: a különböző nőszövetségek munkájának megismerése, a tapasztalatok kicserélése, közös célok kijelölése és megvalósítása. Mindezeken túl példamutatás a keresztényi együttélésre és munkálkodásra, az egymás elfogadására. A találkozás és együttlét teadélután keretében történt, és a résztvevő 70 személy közvetlen, bensőséges hangulatban töltötte el ezt a szombat délutánt. Bevezetésképpen Kiss Károly unitárius lelkész Biblia-olvasást és áhítatot tartott román és magyar nyelven. Ismertetések hangzottak el a nőszövetségek munkájáról, a csontritkulást megelőző romániai egészségügyi társaság tevékenységéről. Közben verseket adtak elő: Kiss Károly, Márton Elza és Gazdag Mária afiai. Kiss Anna elnöknő ismertette a medgyesi Cukorbetegek Egyletének munkáját, kiemelve a városunkban élő cukorbeteg, rákos és AIDS-es gyermekek sanyarú helyzetét, segítségre szorultságát, és felkérte a jelenlévőket, hogy adakozzanak ezeknek a gyermekeknek megsegítésére. A felhívás révén 1 millió lej gyűlt össze, amely összeget a nőszövetségek nevében átadták a Cukorbetegek Egyletének. Ez a szervezet ugyanis lelkiismeretesen, orvosi ellátottsággal, keresztényi szolgálattal foglalkozik e gyermekek sorsával. Érdekes színfoltja volt e találkozónak a két magánfodrásznő: Kiss Anna és Márginean Victoria fodrászati bemutatója. 7+4, összesen 11 modellen bemutatták a klasszikus hajviselettől kiindulva a legmodernebb hajszobrászati alkotásokat, ami nagy sikert aratott. A jól szervezett, lendületesen és érdekfeszítően levezetett találkozó három órája szinte elrepült, és a visszajelzések azt mutatják, hogy minden tekintetben eredményes volt. Szolgálta az együttélés, együttgondolkodás, keresztényi 10 Unitárius Közlöny
egymáselfogadást, közös cselekvést, felekezeti és nemzetiségi hovatartozáson túl, és egyben felhívta a figyelmet a belső tartás és érték mellett a külső megjelenés, ápoltság és gondozottság szükségességére is. Az összejövetel alkalmából felszolgált tea, kávé és sütemény a medgyesi unitárius nőszövetség adománya volt, és mind a szervezés, mind a kiszolgálás munkájában és feladatvégzésében Kiss Anna elnöknő mellett elismerést érdemelnek Bándi Judit, Rus Magdolna, Tota Erzsébet, Márton Elza, Kolozsvári Margit, Molnár Szonja, Barabás Jolán, Érsek Erzsébet és Fehér Rozália atyánkfiai. Kiss KÁROLY lelkész
KÖZLEMÉNY
Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) folyó év február 22-23-án, Székelyudvarhelyen szervezte meg az V. ODFIE Szavaló- és népdalverseny országos döntőjét. A rendezwny székhelyéül a helybeli Művelődési Ház koncertterme, a belvárosi unitárius templom, valamint Benedek Elek Tanítóképző és a Tamási Áron Gimnázium bennlakása, étkezdéje, illetve díszterme szolgált. Az első nap bevezető jellegű tevékenységei után - beiratkozás, városséta, műhelymunImmár több éve, hogy a téli időszakban kellemesen és kaszerű szakmai képzés, zenés irodalmi est, táncház - a tulajhasznosan töltik egyházközségünk asszonyai, lányai a donképpeni verseny szombat reggel kezdődött, egy alkalmi áhíhosszú estéket. A korszerűen berendezett tanácsterem- tat után. A több mint százötven résztvevő zömében olyan 12 és ben, a farsang beálltával, előre kidolgozott terv alapján 25 év közötti fiatal volt - esetenként az egyházközségi ifjúsági tartjuk a Nők órája rendezvénysorozat, melynek kereté- egyletek szintjén már megszervezett elődöntők nyertesei ben a valláserkölcsi nevelés mellett általános műveltségre akik életük valós értékének tekintik a verssel és a népdallal való való nevelés is folyik. foglalkozást, s általa gazdagodásként élik meg a népi kultúrával, Rendezvényünk január 18-án indult, és - a fiatal édes- illetve a nemzeti irodalommal való találkozást. anyák kérése alapján - minden péntek este folytatódott az A verseny déli szünetében a résztvevők néptáncbemutatót előadássorozat. Azért döntöttek a péntek este mellett, láthattak, majd vacsora után sor került a szakmai kiértékelőre mert szombat „iskolamentes" nap, s így az édesanyák és az eredményhirdetésre. Az egész napos megmérettetés fáranemcsak nyugodtan járhattak a Nők órájára, de igen sok dalmait és a versenyhangulat feszültségét az esti órákban az esetben magukkal vihették iskoláskorú gyermekeiket is, egyes meghívottak és bíráló biztosok, valamint az ODFIE választha éppen olyan előadás volt betervezve, melyet a gyerme- mányi tagjainak és munkatársainak egyéni műsorszámai oldották fel. A rendezvény táncmulatsággal ért véget. kek is nyugodtan meghallgathattak. A szavalóverseny győztese a székelykeresztúri Moldován E télen asszonyaink Biblia-magyarázatot hallgathattak Adél lett, a segesvári Koncz László és az alsófelsőszentmihályi Bíró Mihály lelkész úrtól; Biró Erzsébet tiszteletes aszFülöp Júlia előtt. Különdíjban részesültek: Varró Bodoczi Barna szony beszámolt a 2001. évi tevékenységükről, ismertette (Bágyon), Német Viola (Sepsiszentgyörgy) és Darvas Beáta (Hoa torockói konferencia anyagát; Gagvi Gyöngyi nyugdíjas moródszentmárton). tanárnő Móra Ferenc irodalmi munkásságát ismertette; A népdalverseny kategóriájában a bíráló bizottság külön Gálfalvi Gábor tanító a Drog és a család címmel értekedíjazta a két nem képviselőit. így a lányoknál az első díjat a zett; Székely Anikó magyar szakos tanárnő Magyar irodahomoródalmási Bodor Kinga nyerte el, a második helyezést a lom az ősköltészettől napjainkig címmel tartott értékes segesvári Györfi Emőke és a székelykeresztúri Kovács Ilona oszelőadást; Bartos László történelem szakos tanár Nők a totta meg, akiket Szabó Eszter (Homoródalmás) és Aszalós Ilona magyar történelemben témával nyűgözte le a hallgatósá- (Harangláb) követett a dobogón. A fiúknál első díjat nem osztotgot. Bíró Mihály lelkészünk Az 1848-as forradalomról érté- tak, a második helyre pedig az árkosi Főcze Lóránt került, akit kes előadást tartott. harmadikként a homoródszentpáli Imreh Levente és a fiatfalvi A helyi nőszövetség - a tiszteletes asszony irányításá- Gagyi Attila követett. val - minden egyes alkalommal tea-estet is rendezett, Isten áldása legyen a verseny támogatóin, kivitelemelyet tombolatárgyak kisorsolásával kötöttek össze, ami zőin és résztvevőin egyaránt! színesebbé, változatosabbá és vonzóbbá tette a hosszú téli Az ODFIE Elnöksége estéket A rendezvénysorozatot az Egyetemes imahétXcl zártuk, melynek keretében március 11-én Fazakas Károly nyugalmazott lelkész, 12-én Kányádi György helybeli református lelkész, 13-án Jakab Zsolt új székelyi, 14-én Danes Lajos énlaki lelkész, március 15-én pedig Andrási Benedek székelykeresztúri segédlelkész-vallástanár végzett szolgálatot a nagyszámú hallgatóság előtt. Egyházközségünk asszonyai és lányai - a tavasz kezdetével - lelkileg és szellemileg gyarapodva fogtak neki a kemény munkát igénylő kenyérteremtő munkának, Isten segedelmével. G Á L F A L V I G Á B O R Alsóboldogfalva
Kellemesen és hasznosan
10 Unitárius Közlöny
Iskoláink életéből A hagyomány ereje „Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szívemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon" (Radnóti Miklós: Erőltetett menet) Unitárius Gimnáziumunk mindig is híres volt a hagyományok ápolásáról, megőrzéséről Évente megtartották a jótevőknek ajánlott hálaünnepélyt már a múlt században; az iskolaalapítás különböző évfordulóit, nemzeti történelmünk nevezetes napjait; ezek mellett jellegzetes helyi szokásokat, hagyományokat rendszeresítettek. Nem célunk bizonyítani a hagyományőrzés fontosságát, jelentőségét - ez kitűnik az alábbi sorokból -, viszont örvendünk, hogy tanulóink tudatában vannak a hagyományok fontosságának, értékelik az iskola régi és jelenkori hagyományait - még az olyant is, amely nem áll közel népünkhöz, vidékünkhöz, mint például a Bálint-nap, ami az utóbbi években honosodott meg. Örömmel fogadtuk Veres Ferenc nyugalmazott tanár úr kérését, hogy iskolánk pár osztályában felmérést végezhessen olyan céllal, hogy megismerjük a tanulók hagyományokhoz való viszonyulását (a tanár úr már máshol is végzett ilyen irányú kutatásokat). A felmérést a IX., XI., XII. osztályokban végezte, minden tanuló komoly, megfontolt választ adott a 14 feltett kérdésre. Válaszaikból kitűnik, hogy nagy jelentőségei tulajdonítanak az őseiktől megőrzésre átadott kincseknek - mind a mindennapi élet, mind történelmünk teréről -, és hál'Istennek ezt a modern világ és annak gondolkodása sem tudta kiölni belőlük. A tanár úr szintézise kimondottan egyéni véleményt tükröz, feltételezzük, hogy mások is hasznosítani tudják. FEKETE JÁNOS, a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziurh igazgatója
maradásához." Szabó Zohán (XI. o.): „...a hagyományokat tekinthetjük kincsnek, amit elődeink ránk hagytak. A hagyomány összetarthat egy közösséget, nemzedéket." Moldován Adél(XII. o.): „Úgy gondolom, hogy a hagyományok, szokások és azok tiszteletben tartásával válik egy egyén, család, akár egy nemzet is azzá, ami és olyanná, amilyen." Antal Erzsébet (XII. o.): „A múlt emlékeitek megőrzése egyfajta támasz, útmutató hovatartozásunk keresésében." Ravasz Enikő (XII. o.): „...őseink szelleme örökre fenn marad a hagyományokkal. " Három kérdés a család hagyományainak tartalmi, érzelmi lényegére utalt (maradt-e fenn ilyen hagyomány, milyen típusú házasságban élnél, úgy nevelnéd-e gyermekeidet, mint ahogy szüleid neveltek téged). A diákok válaszai apró részletességgel taglalták a családok szokásait, hagyományait, tagjainak egymáshoz való viszonyulását, kapcsolatát a nagyobb közösségekkel, foglalkozási folytonosságát, maradandó érték alkotásait. A családban uralkodó szeretet, szülők, nagyszülők példáinak emléke érzelmi világunk kincstárában örökre fenn•maradnak olyan lírai megvilágításban, ahogyan azt az alábbi idézetekben olvashatjuk: Varró Amália (XII. o.): „Dédapámat látom magam előtt. Mindig az az örökös küzdés, tettvágy. Csodálatra méltó... Nagyi mindig azt mondta, azért olyan vörös az ég karácsonykor, mert az angyalkák sütik a pogácsát. Ilyenkor ő is pogácsát sütött. Csak most jövök rá, hogy ő is egy igazi angyal volt." Fodor Katalin (IX. o.): „Bár én is olyan anya lennék, mint az én édesanyám. Remélem, tovább tudom adni azt a sok jót utódaimnak, amit én tanultam édesanyámtól." Mindezekben a szülők iránti tisztelet szép példáit láthattuk meg. A szülők nevelési elveinek és eljárásainak megítélésében nem ilyen egyértelmű az állásfoglalás. Noha 85-90%ban helyeslik azokat, akadnak kritikai fenntartások: lazítani a szülői szigort, több szórakozási lehetőséget biztosítani, megértést tanúsítani a gyermekekkel szemben. Patakfalvi Emőke (IX. o.) megvallja makacsságát, hogy soha nem tudott bocsánatot kérni gyermeki vétségeiért. Kékesi Almos (XI. o.) szerint a gyermekek „legyenek szabadabbak, amit nem szeretnek, az ne legyen rájuk erőltetve." Akadnak kik önhibájukat is belátják utólag: Tófalvi Levente (XI. o.): „Nincs testvérem, így túl sokat megengedhetek magamnak. ...Változik az idő, az élet, a világ. Fejlődünk, és egyes dolgokról más nézeteket vallunk, mint esetleg a szüleim." Orbán András (XI. o.): „Szeretném, hogy majd a gyermekeim sokkal közelebb álljanak hozzám, mint ahogy én állok szüleimhez, hogy tudjam megérteni gondjaikat, panaszaikat." Szabó Zohán (XI. o.) véleménye: több türelemmel nevelni. Lőrinczi Botond László (XI. o.): „A gyermeknevelést jobban, alaposabban szeretném tanulmányozni". Barabás Beáta (XI. o.): „A szigorúság sokszor roszszul esett és rosszul esik, de később rájövök, milyen jó, hogy hallgatok szüleim tanácsára."
„Korunk egyik rákfenéje, a hagyományrombolás világszinten teret hódított. Félő, hogy a modernizmus álcájában ez a bomlasztó szemlélet éppen az ifjúság tudatában, személyiségformálásában okoz legnagyobb kárt. A kérdőíves felmérés szintézise számunkra megnyugvással szolgálhat. Igen, mert az Unitárius Gimnáziumnak, ahol a felmérés készült, már pozitív megítélése van a hagyományok jelentőségéről; tisztában vannak mind a tartalmi, mind a formai vonatkozásaival, készek megőrzésére és továbbadására. Első kérdésként éppen a hagyományok jelentőségét kellett, hogy indokolják. Alaposan átgondolt felelősséggel, őszinte nyíltsággal megfogalmazott válaszokat olvashattam. Ezekből közlök néhány idézetet: Tódor István Ami a házassági formák opcióit illeti, még elég szilár(IX. o.): „A hagyomány összetartja az egyéneket, családokat dan tartja magát az ősihez való ragaszkodás. Tiszta szereés nemzetet." Bokor Gál Emese (IX. o.): „...ez növeli a nem- lemre, szeretetre épülő, hosszantartó házastársi kapcsolazetünk iránti szeretetet, és büszkén vallhatjuk, hogy hozzá tot szeretnének, melynek útja a templomból indulna a tartozunk." Murvai Erzsébet (IX. o.): „...egy nép hagyomá- törvényesítési hivatal felé, hogy aztán a hagyományos nyainak megőrzésével és továbbadásával hozzájárul fenn- lakodalomban ünnepeljék meg az eseményt. 10 Unitárius Közlöny
Mégis kicsillan az új felé való vonzódás kívánsága is. A megkérdezettek közül 4 szabadelvű, 2 anyagi szerződésen alapuló házasságot kötne, három pedig előzetes próbaházasságban élne. Nem véletlen, hogy az utóbbiak szűkszavú, általánosságokban megfogalmazott válaszokat adtak a vallásos meggyőződésükre vonatkozó kérdésre. Függetlenül a választott házassági formáktól, húszan szeretnének részletesebb felvilágosítást kapni a „modern" házassági formák előnyeiről és hátrányairól. Az Unitárius Gimnázium tanulói ismerik, értékelik és éltetik a szülőhelyükön és környékén élő hagyományokat. Helytálló felsorolásuk: népzene, népdal, népi táncok, a helységhez kapcsolódó népköltészet, hagyományos foglalkozási ágak, ünnepi szokások, helyi események évfordulói, emlékművek, kalákai és szórakozási összejövetelek stb. Orbán András (XI. o.): „A hagyományok ismeretében egy tisztább képet alakíthatunk ki a múltunkról, történelmünkről". Több diák mint népi zenekari tag, népdalénekes, táncos tevékenykedik. Mások éppen e felmérésben tettek ígéretet, hogy hagyományaink ápolói lesznek. Városunk tanulói egyértelműen hagyománynak tekintik a Petőfi-kultuszt az idekötődő sajátos emlékekkel. Vass Tímea (IX. o.) a bözödi szalmafonás hagyományát; Tófalvi Levente (XI. o.) a korondi kerámia művelőit és az árcsói vásárukat példázza; László Delinke (XI. o.) arról számol be, hogy Alsórákoson minden évben megünneplik a „Szabadság Napját", amit a jobbágyság felszabadulásának emlékére indítottak el hajdan. A vallásos szertartások, a hozzájuk fűződő szokások egy része szintén hagyományos jelleget kapott az idők folyamán. Bokor G. Emese (IX. o.): ezt a mostani romlott világot csak úgy lehetne megváltozatni, ha mindenki hinne Istenben." Lőrinczi Sarolta (IX. o.): „Karácsonykor csak akkor jön az angyal, ha már mindenki hazajött a templomból. " Illyés Enikő (IX. o.): „Édesapám szülőfalujában a legszebb a húsvét." Kiolvasható a válaszokból, hogy a betlehemes játékok, kántálások, újévi köszöntők ma is varázsukban tartják sok helyen a lakosságot. Vidékek szerint őrzik a falusi lakodalmak sajátos forma szerinti lebonyolítását. Néhány tanuló aggodalmának adott hangot, hogy, a bennünk rejlő okok miatt, hagyományaink egy része kezd feledésbe menni. Albert Enikő Eszter (XI. o.): „Ha így haladunk, még a meglévő hagyományaink is kihalnak, mint ahogy már nagyon sok kihalt." Takács Erika (XI. o.): „... az emberek már nem gyűlnek össze esténként különböző dolgok elvégzésére, mert modernizálódtak, fejlődtek a technikák, eszközök." Jól látja a tanuló ifjúság azt is, hogy a közömbösség az egymástól való elidegenedés szintén veszélyeztetik hagyományaink fennmaradását. Hadd idézzek egy idevonatkozó véleményt: Orbán Emese (XII. o.): „... az emberek manapság nem figyelnek egymásra, egyiket nem érdekli, hogy a másik mit csinál, mindenki beburkolózik saját világába... Hajt, és arra törekszik, hogy minél több vagyona legyen..." Fejlett értékítéletre vall, hogy a megkérdezett diákok éles határvonalat tudtak húzni a maradiság és a hagyomány fogalma közé. Ez az alábbi válaszból is kitűnik: Murvai Erzsébet (IX. o.): „A hagyomány egy olyan dolog, ami pozitív hatással van egy közösségre, ami nem gátolja, 10 Unitárius Közlöny
sőt elősegíti a fejlődést. A maradiság viszont egy gátló tényező, ami nem engedi jó irányban elmozdulni, változni a dolgokat. " Felekezeti gimnáziumban elvárható, hogy a diákok keresztény hitbeli meggyőződése, mint a tradíció alkotó eleme, szilárdan épüljön formálódó egyéniségükbe. Válaszaik meggyőzően bizonyítják, hogy az itten tanuló ifjúság Istenbe vetett hitét nem egy öncélú áhítatnak tekintik, hanem az élet szoros tartozékának, tartalmának és meghatározó erejének. A hit és a jövőbe vetett bátor bizakodás közötti szoros kapcsolat egyenes vonalon is kimutatható, noha a megkérdezettek világosan látják azt is, hogy a távlataikhoz, céljaikhoz vezető úton sok nehézséget kell leküzdeniök. E gondolatkörnél is példákkal szeretnék bizonyítani: Orbán Emese (XII. o.): „az élet értelme az, ha hiszünk, ...van hitünk, és ha ez így van, akkor elérjük céljainkat." Sándor Zsuzsánna (XII. o.): „Mert erős hitbeli meggyőződéssel lehet csak megfelelni az élet próbáinak... Történelem szakra szeretnék menni, és ennek segítségével a hagyományokat is jobban megismerhetem." Mátlié Irma (XII. o.): „...mert jó hinni... itthon maradni, a hagyományokat megőrizni, tanulni. " Cseh László Árpád (XII. o.): „Számomra Isten az, akinek elmondhatom minden gondjaim és bajaim... Életcélom egy biztos munkahely és rendezett családi élet". Kovács Piroska (XII. o.): „Fontos, hogy mindenki higgyen,.. Várom az élet komoly és nehéz megpróbáltatásait, és remélem, lesz erőm ezeken átküzdeni magamat. Mindent megteszek, hogy teljes és boldog életem legyen." Kiss Tímea Márta (XII. o.): „Szerintem a hitbeli meggyőződés fontos, mert egyféle személyiséget ad, ... de teli vagyok energiával, és mindent megteszek, hogy álmaimat meg tudjam valósítani." Nemzetünk történetének fontosabb eseményeiről sorsdöntő mozzanatokat idéztek a tanulók, bizonyítva, hogy felelősséggel és büszkeséggel őrzik ezt a hagyatékot. Felfigyeltem, hogy majdnem mindenik tanuló válaszában szerepelt a mohácsi csata. Csak az eseményre való tömeges hivatkozás után jöttem rá, hogy ez nem más, mint múltunk egyik tanulságos üzenetének tudatos átvétele, melyet a diákbk egy ki nem mondott fogadalommal kiegészítve így szándékoznak tolmácsolni a jövő felé: „Ha az elődeinknek volt ereje az egyik legnagyobb nemzeti katasztrófát túlélni, és továbbra is fennmaradni és sikerekkel igazolni létjogosultságunkat az élet minden területén, akkor ez a tradíció nekünk is erőt ad napjaink sok megpróbáltatásának a leküzdésében." Drága fiatalok, mondjuk el együtt bizakodva, hogy „... van visszatérni otthon". V E R E S F E R E N C ny. tanár
A helyi lelkész, Kovács István újszerű prédikációja, a templom csodálatos belseje feltöltötte lelkünket áhítattal. Az irodalmi-zenés műsorunk magával ragadta a gyülekezetet és A III. évezred köszöntésére műsort tanult be az még minket is. Sok volt a könnyes szem, s a teljes gyülekezet Unitárius Kollégium és a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szé- önkéntelen felállása megéreztette, hogy valahol belül mindkelykeresztúri csapata. Varró Margit és Czire Irma tanár- annyian egyek vagyunk, egyet akarunk mi mindnyájan, nők irányításával 28 diák és kísérőik autóbusszal indultunk Isten gyermekei. Jól esett ezek után a finom ebéd (a pörkölt, hűsítő, 2002. március 16-án a célpontok: Árkos és Sepsiszentgyörgy kiirtőskalács). Jól esett a városnézés, a Kós Károly tervezte felé Szombatfalvi József esperes-úr vezetésével. Útközben megálltunk népünk történelmének egy-egy múzeum meglátogatása, a történelmi, a néprajzi részleg sokállomásán. Természetesen az ébredező táj szépsége is, sok látnivalója. A Lábas Ház, a Szent György-szobor megtekintése és egy gazdagsága is kínált megbeszélni valót. így Homoródfiirdőn vizet ittunk a friss borvízből, jó fagyizás után még a városban való kószálásra is jutott Csíkszeredában a Mikó várat, a benne található múzeumot időnk. Hazafele Tusnádon álltunk meg, s keseregtünk a tekintettük meg. A Csíki-medencéből a Nyergestető felé vetHomoródfiirdőn tük utunkat. Az ott található emlékműnél Kányádi Sándor: Csukás-tó elposványosodásán. Később Nyergestető című verse hangzott el, és a történelmi ismertető újabb kis pihenőt tartottunk, majd teljes gőzzel jöttünk hazaGál Sándor maroknyi seregéről, akik az osztrák és a kozák fele. A csapat jól érezte magát együtt. Sokat gazdagodtunk túlerővel szemben védték a tetőt, a szorost. A korábbi szörnyű vihar pusztítása élő példája volt lelkiekben és szellemiekben. Hisszük, hogy az a kötelék, ami szülőföldünkhöz köt, erősebbé vált. annak, hogy milyen az, amikor a szálfák kettétörnek. C Z I R E I R M A , V A R R Ó M A R G I T , SZOMBATFALVI J Ó Z S E F Kézdivásárhely volt a következő megállónk, a kapuutcák, a céhek városa. Körbejártuk Gábor Aron szobrát, majd a helyi múzeumban szakszerű ismertetést hallgattunk meg a különböző mesterek, céhek történetéről. Végignéztük a gazdag tárgyi anyagot, majd a népviseletbe öltöztetett Zsuzsi- és Andris-babák szépségében gyönyörködtünk. Még egy képzőművészeti tárlat megtekintésére is sor került. Alsócsernáton a Hassman-fivérek szabadtéri múzeuma méltó ráadás volt az eddigiekre. Elődeink kézügyességét, találékonyságát, díszítő művészetét példázták az ott látott, hiteles tárgyi anyaggal berendezett népi épületek, a varrottasok, szőttesek, faragványok, kályhagyűjtemény tömkelege. Pali bácsi lelkes magyarázata is elbűvölő volt. Szürkülődött, mire Árkosra érkeztünk. Ott már befűtött, meleg gyülekezeti terem várt, hűsítő és kürtös kalács. Épp csak szemrevételeztük az impozáns vártemplomot, s már öltöznünk kellett az ünnepélyhez. A gyülekezettel együtt álltuk körbe a templomtéren levő kopjafát, és vettünk részt a március 15-ét köszöntő helyi LAO-CE (Kr. e. 4-5.sz.?) iskolások és fúvószenekar műsorán. A templomban pedig az úrasztalát körbeülve segédlelkészünk, Andrási Benedek TÖREDÉK imája után végighallgattuk Sombori Sándor tanár úr Kossuth Lajosról tartott értékes előadását. Ezután követHárom kincsemhez ragaszkodom: kezett a mi műsorunk. Bár dideregtünk a hidegtől, teljes első a szeretet, második a mérték, erőbedobással idéztük dalolva, verset, prózát mondva, táncolva elődeink máig vezető útját, s hittel köszöntöttük az új harmadik a tartózkodás. évezredet. Mindezek után kedves házigazdáink mindnyájunkat Szeretek, ezért bátor vagyok, elszállásoltak, vacsorával vendégeltek, ezután pedig a helyi mérték által hatalmas vagyok, ifjakkal találkoztunk és töltöttük el az est hátralevő részét. visszavonulok, hát vezető vagyok. Vasárnap reggel gyülekezés, majd búcsúvétel a vendégszerető Székely János lelkésztől és családjától, valamint a Manapság sok kedves új baráttól. szeretet nélkül merészkednek, Sepsiszentgyörgy szerencsére közel van Árkoshoz, így mérték nélkül vezérkednek, idejében beérkeztünk. A nemrég felszentelt új, impozáns tartózkodás nélkül hatalmaskodnak; unitárius templomhoz érkeztünk, melyet megcsodáltunk ezért elpusztulnak. kívül-belül, majd előkészültünk az istentiszteletre és az (Weöres Sándor fordítása) annak keretében tartandó előadásra.
A III. évezred
köszöntése
10 Unitárius Közlöny
MIKÓ IMRE (1911-1977)
Már 25 éve múlt március 21-én, hogy sajnálatosan fiatalon, 66 évesen elhunyt Mikó Imre, egyházunk főgondnoka, államjogi szakíró, nyelvtanár, író és műfordító. Bánffyhunyadon született. Erdély Széchenyijéhez, gróf Mikó Imréhez csak névrokonság fűzte. Elődei Bölönből származtak a kincses városba, Kolozsvárra, ahol negyedik elődje, Mikó Sámuel, amint sírkövén is olvasható, Bölöni Farkas Sándor tanítója volt. Az általános iskola elvégzése után a kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári (román királyi) I. Ferdinánd Egyetemen jogi doktorátust szerzett. Tizenkilenc évesen írta meg Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című, 1932-ben Kolozsváron kiadott első kötetét. Két évet töltött Párizsban ösztöndíjasként, a nemzetközi jogot tanulmányozva. Tapasztalatait és élményeit az 1935-ben megjelent Erdélytől Európáig című tanulmányában örökítette meg. Hazatérve Kolozsvárra ügyvédi irodát nyitott. A bécsi döntés után az Erdélyi Párt országgyűlési képviselője és vezetőségi tagjaként feljárt Budapestre. Alig pár hónappal a bécsi döntés után készült el, talán túl gyorsan is, a gyengeségektől és hiányosságoktól sem mentes, de ma is alapvető munkának számító Huszonkét évvel. - Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig - (A „Studium" Kiadása, Budapest, 1941.) Nagy jelentősége egy egész korszak áttekintésében és a politikai események tárgyilagos ismertetésében rejlik. Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika című munkája 1944-ben jelent meg Kolozsváron. Nagy vesztesége az egész magyarságnak, hogy 1944 után Mikó Imre politikai karrierje nem folytatódhatott; valószínű, hogy nagyra hivatott államférfit vesztettünk el benne. A háború vége felé, 1944 őszén orosz hadi-
10 Unitárius Közlöny
fogságba esett, az Azovi-tenger melletti kikötővárosba, Taganrogba, Csehov szülővárosába került, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Orosz nyelv- és irodalomból tanári képesítést szerzett, majd egykori iskolájában kapott tanári katedrát, de az 1956-os magyar forradalom leverését követő megtorlás, mint annyi más erdélyi értelmiségit, őt is elérte: kitették a tanügyből. Alkalmi munkákból élt; tizenkét éven át volt munkás a megyei könyvterjesztő vállalatnál, majd üzleti alkalmazott, könyvárus az Egyetem utcai kis könyvesboltban... A politikai helyzet viszonylagos és átmeneti enyhültével, a 60-as években újra kezdte közírói tevékenységét. Megírta Bölöni Farkas Sándor (Észak Amerikautazónk) életregényét, A bércre esett fa címmel (Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1969.), melyet az Orbán Balázs nyomdokain címen - Beke Györggyel és Fodor Sándorral közösen - közreadott kötet (írod. Kiadó, Bukarest, 1969.) követett, majd a valóságos népkönyvvé lett Dávid Gyulával közösen írt - Petőfi Erdélyben. (Kriterion, Bukarest, 1972.) A szépirodalmi sikerig jutott Mikó Imre szerénységére vall, s egyben eredendő közügyi elkötelezettségét igazolja egy sajátos műfaj teremtése, amikor Az utolsó erdélyi polihisztor cím alatt - nagymonográfia vagy regény helyett - filológus gonddal összegyűjtött és kiválogatott száz dokumentumot és történetet közöl Brassai Sámuelről (Kriterion, 1971.) 1970-től nyugdíjazásáig a Kriterion Könyvkiadó lektora, és nevét hordozza a rendkívül népszerű Téka-sorozat, amelynek szerkesztője volt. Műfordítói munkássága is jelentős, francia, német, orosz és román szerzők írásait ültette át magyarra. Hatalmas műveltsége, lenyűgöző tudása és intelligenciája imponáló szerénységgel párosult. A közössége sorsáért mindenkor felelősséget érző írástudó/értelmiségi szolgálatkészsége jellemezte, amikor „az előttünk járók" példaértékű életének állított emléket könyveivel. Ez jellemezte a különböző folyóiratokban, újságokban közölt írásait, cikkeit, sőt recenzióit is. Mert saját bevallása szerint: Nem restellek kevésbé rangos műfajban írni, el egészen a könyvrecenzióig. így lettek a Keresztény Magvetőben, A Hétben vagy a Korunkban megjelent írásai is maradandó élményt jelentők az olvasók számára. A néhai barát és írótárs, az unitárius lelkész Balázs Ferenc rövid és küzdelmes pályájának avatott ismerőjeként, a fiatalon elhunyt mészkői lelkész kiadatlan jegyzeteinek, leveleinek birtokában kezdett hozzá a Balázs Ferenc-i életmű megismertetéséhez, közkinccsé tételéhez. Mindenekelőtt a Bejárom a kerek világot (újra-) kiadásánál „bábáskodott". Az ateista-kommunista diktatúra cenzorai tízezer szóval csonkították meg az eredeti művet. (Valaki megszámolta!) Mikó Imre nemcsak összeállította a kötet jegyzetanyagát, de terjedelmes bevezető tanulmányt is írt a kötet elejére: A világjáró Balázs Ferenc címen. (Kriterion, 1975.) „Rög és nagyvilág" címmel, Balázs Ferenc életének megírásához is hozzáfogott. Szerette volna magát a Balázs Ferenc-i életet is megörökíteni „az előttünk járók" világló példájá-
nak sorában. Lírai monográfiának tervezte. Sajnos, amikor kihullott kezéből a toll, egy megírt fejezeten túl csak a mű épületéhez összegyűjtött anyagot hagyhatta örökségül... (A munkát Kicsi Antal irodalomtörténész folytatta, majd - korai elhunytát követően - Horváth Sz. István fejezte be. A monográfia - Balázs Ferenc címen 1983-ban jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában.) Még életében napvilágot látott könyve, az Akik előttem jártak. (Kriterion, 1976.) Az Ajánlásban így vall a kötetről: „Azok közül, akik előttem jártak, azokat választottam ki, akik nemcsak előttem jártak, hanem akiknek igyekeztem is a nyomukba lépni." Mikó Imre utolsó könyve - A csendes Petőfi utca önéletrajzi fogantatású, befejezetlen mű. A posztumusz kötet (Dacia Könyvkiadó. Kolozsvár, 1978.) „helye", méltatói szerint: műfajilag az emlékírás, a művelődéstörténet és a szociológia határán van. Tény, hogy Mikó Imre mintegy hatvan évet élt a kolozsvári „csendes" Petőfi utca 17. számú házában. Itt, a családi háznál - a ma már csak néhai Petőfi utcában - hangzott el fölötte 1977. március 29-én dr. Kovács Lajos unitárius püspök - személyében egyházunk 40. főgondnokát (1964-1968 és 1975-1977 között) is búcsúztató - gyászbeszéde. A méltatás szerint: „Azt kívánta, hogy itt, ennek a hajléknak az udvarán búcsúzzunk tőle, ahol szülei, elődei, azok, akik előtte jártak, tanították őt a láthatatlan élet áldott valóságaira: az istenhitre, a múlt értékeinek megbecsülésére, a szülőföld rajongó szeretetére, [...] életet építő, felelősségteljes, fáradhatatlan, önzetlen tevékenységre. [...] De egyházunk is benne egyik leghűségesebb tagját, nagytekintélyű és általánosan tisztelt vezetőjét veszítette el. [...] Egyszóval köszönjük, hogy: erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." Igen, úgy élt, „mintha látta volna a láthatatlant." EMLÉKE LEGYEN ÁLDOTT! (kvári)
Pákey Józsefre emlékezünk halála kétszázadik évfordulóján Február 13-án múlt kétszáz esztendeje annak, hogy a kolozsvári Unitárius Kollégium 43 éves igazgatója, Pákey József meghalt. 1802. március 21-én barátja, tanártársa és az igazgatói székben utódja, Körmőczi János mondott fölötte temetési beszédet. A Pákey családról monográfiát is írtak a negyvenes években, mégis Pákey József az unitárius köztudatban ismeretlen maradt. Nem volt püspök, teológiai munkássága sem tesz ki vaskos köteteket, és bizonyára ez okozhatta azt, hogy oly - sok más jelesünkhöz hasonlóan - Pákeyt is a feledés homálya fedi. Rövid írásunkban alakját felvillantva - az emlékezés kegyeletén túl - kutatásra szeretnénk serkenteni elsősorban Kolozsváron tanuló teológiai hallgatóinkat.
A Pákeiek ősrégi székely nemes család sarjai. Unitárius lelkészt, fő- és királybírót, neves építészt egyaránt adott e család. Pákey József 1759-ben született Kolozsváron, tanulmányait az Unitárius Kollégiumban fejezte be. Huszonkét évesen Bécsben kezdte meg külföldi tanulmányútját, de megfordult és hosszabb-rövidebb ideig tanult Prágában, Lipcsében, Halléban, Berlinben, Odera-Frankfurtban és talán Göttingenben is. Külföldről írott levelei világítanak rá egyéniségére, érdeklődési körére. A minőségi oktatás kérdése állott érdeklődése középpontjában, és már akadémita korában azon gondolkodott, hogyan lehetne megreformálni hazai megcsontosodott oktatási rendszerünket. Nemcsak a tudománnyal való haladást tartotta fontosnak, hanem a tanítás módszerét is. Nem véletlen tehát, hogy Dassauban felkereste a Basedow Johann Bemard alapította Philantropiumot, azt a tanintézményt, amelynek első esztendeiben nyújtott diákteljesítményére Kant és Goethe is felfigyelt. Pákey a híres, de életmódjáról és szerelmi kalandjairól hírhedt tudóssal, Basedowval erdélyi peregrinustársa, a későbbi szász lutheránus szuperintendens, Neugeboren Dániel révén ismerkedett meg, aki, Dessauban járván, Basedow figyelmébe ajánlotta az erdélyi unitárius diákot. A Philantropium alapítójával való találkozásról Lázár István püspöknek küldött levelében ekként számol be Pákey: „(...) erre nézve Halleből Dessaviában által mentem, s vagy harmad napig itt mulattam meg látogatván sok ízben Basedow Uramot, aki igen szívesen is látott s egy pár könyvecskével melyet ujjonnan adott ki meg is ajándékozott konfirmálván magát hogy Unitárius volna;"Basedow sajnálta, hogy nem tud magyarul, mert ha tudna, Erdélybe költözne, hogy legalább az unitáriusokat szolgálja - írja Pákey 1784. május 4-én Wittembergből püspökének. Hosszú lenne felsorolni azoknak a teológusoknak a nevét, akiket a püspök és akadémita elődei ajánlására meglátogatott. A fiatal tanárjelölt tudományban és élményben meggazdagodva érkezett haza Kolozsvárra 1785 tavaszán, ahol júniusában tanárrá is avatták, és egy évvel később a kolozsvári kollégium rektor-professzora és egyháza főjegyzője lett. 1791-ben az erdélyi országgyűlés közművelődési és könyvvizsgáló bizottságának tagjai közé választották. Pákey legfőbb céljának a tanítást tartotta, ezért tervezetet dolgozott ki az unitárius főiskola oktatási rendszerének megújítására. A tervezet a Főtanács elé került, onnan pedig - tekintettel az ügy fontosságára - alapos tanulmányozás és véleményezés végett egy bizottságnak adatott át, és ezzel az oktatási rendszer megújítási tervezete megfeneklett. A bizottság mind tanulmányozott, és közben az idő is telt, és a könyörtelen halál a 43 éves Pákeyt elszólította az élők sorából. Fennmaradt levelei, egyetemi jegyzetei, iskolai bizonyítványai és prédikációi megérdemelnék a részletes feldolgozást. KOVÁCS SÁNDOR
Unitárius Közlöny 17
A sürgős és a fontos: alapvető szükségleteink
átláthassuk ezt a kérdést, tanulmányozzuk az alábbi ábrát, amely cselekvéseinket négy csoportba osztja.
Az I. negyedben olyan dolgok kapnak helyet, amelyek egyaránt sürgősek és fontosak. Elkerülhetetlen, hogy bizonyos időt ne töltsünk ebben a negyedben. Látnunk kell azonban azt is, hogy sok cselekvésünk azért válik sürgőssé, mert nem fordítunk elég figyelmet a Egy időről szóló tanfolyamon az előadó egyszer csak megelőzésre, a tervezésre. A II. negyed az igazi minőség negyede. Ezek nem ezt mondta: „Itt az ideje egy kis rejtvényfejtésnek!". Aztán sürgősek, de fontosak. Itt vagyunk, amikor hosszú távú elővett az asztal alól egy széles szájú átlátszó edényt, majd terveket gondolunk át, megelőzünk és megoldunk fontos jókora kövekkel kezdte azt kitölteni. Ügyes elrendezéssel problémákat, másokat segítünk, növeljük képességeinket meglepően sok követ tudott beletuszkolni az edénybe, majd amikor már több nem fért, megkérdezte a jelenlevők- és tudásunkat, szakmai avatottságunkat mélyítjük, testi, től, hogy mit gondolnak, tele van-e az edény? Egyhangú szociális, mentális, lelki-szellemi egészségünket építjük... kiáltás: „Igen!". Ekkor apró kavicsokat szórt és rázott el a Az itt eltöltött idő növeli cselekvőképességünket. Minél kevesebb időt töltünk itt, kövek közé, addig, amíg csak annál többet fogunk tölteni az fért, és újra megkérdezte, I. vagy a III. negyedben. Ez az hogy tele van-e. Ekkor már II. negyed I. negyed a negyed, amely nem sürget közel sem volt senki olyan • felkészülés • krízis helyzetek bennünket, hanem nekünk biztos. Ekkor homokkal tette & • égető problémák • megelőzés kell sürgetnünk azt. ugyanazt, amit korábban, ki• határidős munkák, • értéktisztázás A III. negyed lényegében töltvén a még apróbb részeket C találkozások, • tervezés olyan, mint az I. negyed fanis, és ekkor kérdésére, hogy ® felkészülések, • kapcsolatépítés tomja. A nagy megtévesztő. tele van-e, egyöntetűen azt a ^ előkészítések • igazi felfrissülés • mások segítése Amikor a sürgős dolgok azt a választ kapta, hogy nincs. látszatot keltik bennünk, hogy Igaz, mondta, és a következő egyben fontosak is. Ha fonpillanatban jó adag vízzel töl- xn III. negyed tosak ezek egyáltalán, akkor tötte fel az edényt. „Nos, mi a O IV. negyed többnyire csak valaki mástanulság?" - kérdezte. Valaki 53 • sok sürgető gond • megszakítások, bizonyos • a munka bizonyos része nak. Nagyon sok tevékenyséjelentkezett: „Soha nem sza- ^O telefonhívások • időtöltő tevékenységek günk ebbe a kategóriába esik. bad azt hinnünk, hogy éle• bizonyos • „kimenekülő" Munkánk egy része idesoroltünk már tele van, mindig ma- £ tevékenységek elektronikus levelezés ható, de sok tervezetlen dumaradnak rések, és ha igazán ke- ^ • bizonyos találkozók parti is. ményen dolgozunk rajta, még ^ sok mindent belegyömöszölA IV. negyed az időpohetünk." „Nem, nem ez a tanulság. A tanulság az, hogy ha csékolás helye. Itt valójában semmi keresnivalónk nem először nem a nagy köveket tennéd be, akkor vajon lenne, de mivel túl sok időt töltünk az I. és a III. negyedekkésőbb még be tudnád-e tenni azokat?" ben, ezért gyakran szükségét érezzük, hogy a túlélés érdekében kimeneküljünk saját életünkből. Ideesnek az álNos, a „minél több, annál jobb" gondolkodás mindig felüdülés tevékenységei (a valódi felüdülés egy értékes II. többet és többet megpróbál belegyömöszölni a véges negyedhez tartozó tevékenység), ponyvairodalom olvaemberi időbe. De mit számít, hogy milyen sokat teszünk, sása, vég nélküli telenovellák, értelmetlen show műsorok, üresjárattal kitöltött idők. Vattacukor, mely lehet, hogy ha nem azt tesszük, ami számunkra a legfontosabb. Felgyorsuló életünkben egyre inkább hozzászokunk édességével elkábít, de valójában üres. ahhoz, hogy azt tesszük, amit sürget az idő, ami sürgős. Jó lenne, ha most az ábra segítségével visszapörgetKérdezzük meg, milyen érzéssel jár a sürgős? Igen: streszszel és nyomással és kimerüléssel, de valljuk be, hogy nénk az elmúlt hetünket, és próbáljunk minden egyes cseugyanakkor jó érzéssel is, amelyhez hozzá lehet szokni: lekvésünknek helyet keresni a négy negyed valamelyikéserkent, hasznosnak és fontosnak érezzük magunkat, sike- ben (különös gonddal figyeljünk oda az I. és a III. negyeresnek... Nő az adrenalin-szintünk, és ez jó érzés, amely- dek közti különbségekre). Aztán nézzük meg, hogy hol től könnyen függővé válunk. És a sürgős még önmagában mennyi időt töltöttünk el. Utána pedig elevenítsük fel újra válaszainkat a korábbi nem lenne baj. A baj az, hogy amikor a sürgős lesz életünk meghatározó tényezője, akkor a fontos nem az. Annyira (előző lapszámban) feltett két kérdésre: Mi az az egyetlen tevékenység, amelyről biztosan tudod, belemerülünk a szüntelen cselekvésbe, hogy elfelejtünk megállni, és megkérdezni, hogy miért is teszem, amit te- hogy ha megfelelően jól és kitartóan végeztél volna, jelentős pozitív változást hozott volna személyes életedben? szek. Mi az az egyetlen tevékenység, amelyről biztosan tudod, Életünknek nagyon sok olyan vonatkozása, ami hogy ha megfelelően jól és kitartóan végeztél volna, jelentős gazdagságot, színt és értelmet adna életünknek, nem sürget. Éppen ezért ezekre a fontos dolgokra nekünk kell pozitív változást hozott volna szakmai életedben? Melyik negyedbe helyezhetőek el válaszaink? Valószítudatosan odafigyelni, különben az örök sürgős miatt teljesen kiszorulhatnak életünkből. Hogy világosabban nűleg a másodikba. Egy felmérés szerint ezer megkérdezeti „A legfontosabb, hogy a legfontosabb legyen mindenkor a legfontosabb számunkra." Stephen R. Covey, akitől mindezt tanultam.
Sürgős
10 Unitárius Közlöny
Nem sürgős
válaszúnak döntő többsége a következő hét tevékenységen • Van-e egész napon át elegendő energiatartalékom és belül helyezhető el, és ezek mind a II. negyedhez tartoz- fizikai képességem, vagy vannak, amiket szeretnék megtennak: ni, de képtelen vagyok a fáradtság vagy fizikai állapotom 1. Másokkal való viszony, kommunikáció javítása. miatt? 2. Jobb felkészülés. • Anyagilag legalább minimális biztonságot tudhatok-e magamnak? A legalapvetőbbeket tudom-e biztosítani, és a 3. Jobb tervezés és szervezés. jövőre nézve is remélhetem-e ezt, vagy állandó adósságban és 4. Jobban gondját viselni önmagunknak. nélkülözésben élek, túlfeszített munka mellett is? 5. Új lehetőségek kihasználása. 6. Önművelés, önfejlesztés. n Rendelkezem-e gazdag és meleg emberi kapcsola7. Mások segítése. tokkal? Képes vagyok-e közös célok érdekében együtt dolgozni másokkal, vagy elszigeteltnek és magányosnak érezem Természetesen, életünkben egyaránt jelen van mind a magam, képtelennek minőségi együttlétre szeretteimmel, sürgős, mind pedig a fontos. Mindennapi döntéshozatalunk- képtelen termékeny együttműködésre állandó félreértés, ban azonban valamelyik a kettő közül mindig igyekszik do- körülményeskedés, ítélkezés és vádaskodás miatt. minálni, és a baj akkor kezdődik, ha időnk nagyobb részét n Életemet az állandó tanulás, növekedés, új dolgok a sürgős sávjában töltjük. A korábbi történetünk képeit megismerése jellemzi-e, vagy megrekedtnek, „betokosodotthasználva azt mondhatjuk, hogy a homok és a víz mindig nak"érzem magam? hozzáadódik életünkhöz, de a nagy kövekről nekünk kell • Rendelkezem-e az irány és cél világos érzetével, amely gondoskodnunk. De melyek is ezek a legnagyobb kövek, és állandóan inspirál és feltölt, vagy bizonytalan vagyok afelől, hogyan helyezhetjük el azokat életünk edényében? E ami igazán fontos számomra, és amit igazán szeretnék kezkérdésekre keressük a választ az elkövetkezőkben, de azok deni életemmel? csak úgy válhatnak hasznunkra, ha saját mély személyes szintünkre alkalmazzuk. Ezek mindenike életbevágóan fontos. Ha ezen.alapvető szükségleteink bármelyike csorbát szenved: A vezetéselméletek, életvezetési szakirodalom negyedik - kedvezőtlenül befolyásolja életünk minőségét; generációja többségében egyetért abban, hogy ezekre a - életünk olyan sötét foltjává válik, amely elnyeli enerkérdésekre három tényező alapján lehet válaszolni: giánkat és figyelmünket; - beteljesülés a négy alapvető emberi szükséglet és képes- annál hajlamosabbakká válunk a sürgős függőségében ség terén; élni. - a lét egyetemes princípiumainak realizálása életünkEzen alapvető és valós szükségleteink mélységesen összeben; - a négy nagy emberi tehetség lehetőségeinek kamatoz- fonódnak egymással. Sokan, akik felismerik e szükségleteket, hajlamosak azokat úgy tekinteni, mint életük különáltatása. Ebben a lapszámban az elsővel foglalkozunk, a követ- ló fülkéit, és szüntelenül igyekeznek egyikből a másikba kezőben az utóbbi kettővel. rohanni, hogy mindenikben rendszeresen töltsenek időt. Pedig a valódi belső egyensúly, a megelégedettség és boldogság a négy elem átfedésének területén keresendő. Gondoljunk csak arra, hogy milyen különbség van a között, ha valaA négy alapvető emberi szükséglet és képesség Vannak bizonyos dolgok, melyek alapvető jelentőségűek ki anyagi biztonságának megteremtési igényét elszigetelve, az emberi megvalósítás útján. Ha ezek az alapvető szükség- vagy mondjuk a másokért tevés igényével együtt éli meg. letek megelégítetlenek maradnak, üresnek és töredékesnek Pénzkereső munkája egészen más minőséget nyer. Vagy ha érezzük magunkat. Ideig-óráig pótlékokkal ugyan elhallgat- testi egészségünket külön kérdésként kezeljük, nem vesszük tathatjuk őket, de valahol mélyen - még ha nem is tuda- észre, hogy annak mekkora jelentősége van mindenik más tosítjuk magunkban - mindannyian érezzük jelenlétüket és terület minőségi megélésében, és hozzájárulok helyett túlhangjukat. Ezek az igazán fontos dolgok mentén helyezked- élők leszünk. Ugyanígy, ha szellemi (spirituális) igényünket nek el. Tanúskodnak róluk saját élményeink. Tanúskodnak különállónak tekintjük, nem vesszük észre, hogy az Istenről, önmagunkról, értékeinkről és céljainkról kialakított hitünk róluk mások élményei, kultúrától és kortól függetlenül. Ezen alapvető szükségletek lényege így sűríthető: élni, milyen mély hatással van arra, ahogyan élünk, ahogyan szeretni, tanulni és tenni valamit a világért. Az élni igénye szeretünk és amit tanulunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha egyensúly van e négy testi szükségleteinket foglalja össze, olyanokat, mint biztonság, meleg és simogatás, élelem és ruházat, anyagi jólét és elem között, bármely területen kerüljünk is krízishelyzetbe, egészség. A szeretni szociális igényeinket fejezi ki, azt, hogy a többi segítségével könnyebben kikászálódunk abból. tartozzunk másokhoz, hogy elismerjenek és elfogadjanak, Olyan e négy alapvető szükségletünk tehát, mint négy hogy szeressenek és szeressünk. A tanulás igénye összegzi kémiai elem, amelyek elegyítése során elérhetjük az egyenértelmi igényeinket, hogy megértsük a világot, hogy növeked- súlynak azt a pontját, amely egy nagy belső, spontán robhessünk. Szellemi (spirituális) igényünk pedig tenni valamit banást eredményez. Ez a belső tűz, amelyhez a kulcsot szela világért, létünknek értelmet találjunk és segíteni másokat lemi igényünk adja, hogy tegyünk valamit a világért. Minis ebben. den más igényünket átalakítja, mégpedig képességekké és Annak eldöntésében, hogy ténylegesen mekkora figyel- hozzájárulásokká. Élelem, ruházat, egészség, iskolázottság, met kapnak saját életünkben ezek az élet minőségét meg- emberi kapcsolatok forrásaivá válnak a mások szükségletein határozó tényezők, talán segítségünkre lesz az alábbi való segítem akarásnak. C Z I R E SZABOLCS kérdések átgondolása.
10 Unitárius Közlöny
resszusának az előkészítése, valamint a Sora üzletház átépítési tervei szerepeltek.
• A gondnok-presbiteri értekezletekre az év elején került sor, az alábbiak szerint: a kolozs-tordai egyházkörben február 23-án Magyarszováton, a marosi egyházkörben február 26-án Marosvásárhelyen, a küküllői egyházkörben február 27-én Medgyesen, a székelykeresztúri egyházkörben február 28-án Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi egyházkörben március 1-én Székelyudvarhelyen, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben március 2-án Brassóban. Az értekezletek részletesen kielemezték az egyes egyházközségekben fellelhető helyzetet, és átfogó képet nyújtottak a jelen levő gondnokoknak és más tisztségviselőknek az egyetemes egyházi tudnivalókról. Az Egyházi Főhatóságot a találkozókon dr. Szabó Árpád püspök és dr. Kisgyörgy Árpád főgondnok képviselték.
• A Nagy-Britanniai Unitárius Egyház április 5 - 8 . között Sheffieldben tartott ez évi közgyűlésén Egyházunkat dr. Szabó Árpád és felesége, Szabó Magdolna képviselték. Ők díszvendégei voltak az április 9-11. között Great Hucklow-ban megszervezett Nagy-Britanniai Testvéregyházközségi Hálózat konferenciájának. A hálózat erdélyi és a világ más tájairól való unitárius egyházközségeket kapcsol a szigetország unitárius közösségeihez. •Az Énekvezérképesítő Bizottság április 16-án énekvezérképesítő vizsgát tartott, amelyen Csete Rozália kolozsvár-íriszi és Danka Gyöngyvér kissolymosi jelölteket alkalmasnak találta az énekvezéri munkára.
• A z erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői RMDSZ vezetők kíséretében április 17-én Bukarestben találkoztak • A z év végére tervezett zsinat távlatában az Egyházi Adrian Nástase miniszterelnökkel, és a kommunizmus ideje Alaptörvény-módosító Bizottság alakuló ülésére március 9-én alatt jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgálkerült sor, tagjai az Egyházi Főhatóság jogi és közigazgatási tatásának tarthatatlan állapotán próbáltak változtatni. A NATOszakértői mellett az egyházkörök lelkészi és világi küldöttei. A csatlakozások következő hullámáról szóló tárgyalások távlabizottság először alaposan megvizsgálja az Alaptörvény teljes szövegét, és a módosításokat véleményezésre elküldi a lel- tában az előrejelzések a kormány hajlandóságát mutatják a készi értekezleteknek. Az onnan visszajelzett javaslatokat az visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítására. Egyházi Képviselő Tanács rendkívüli egyházköri közgyűlésekre továbbítja, majd az összegzett módosító indítványokat november 30-án a zsinat elé terjeszti. Halottunk • A z 1848-as magyar forradalom és szabadságharc méltó megemlékezéseként március 14-én a kolozsvári Unitárius Kollégium előcsarnokában felavattuk az 1848-as magyar szabadságharcban részt vett 47 unitárius diák emlékére állított márványtáblát. Az avatás ünnepi műsorba helyeződött bele, színvonala kiemelkedő volt az utóbbi évek viszonylatában is. Az avató beszédet dr. Szabó Árpád püspök tartotta, fellépett a kollégium Péterffy Gyula Énekkara is. Március 15-én a Székelykeresztúron tartott városi ünnepélyen dr. Szabó Árpád püspök mondta az ünnepi beszédet. A kolozsvári Szent Mihály templomban tartott ökumenikus istentiszteleten dr. Rezi Elek főjegyző képviselte egyházunkat. • A Vallásszabadság Nemzetközi Egyesülete (IARF) március 14-17-én az angliai Oxfordban tartotta vezetőtanácsi ülését, amelyen Egyházunkat Gyerő Dávid előadótanácsos képviselte. Az ülés fő napirendi pontja az IARF 2002. évi budapesti kongresszusának előkészítése volt, a rendezvényt a tervek szerint nagy számú erdélyi unitárius jelenlét is gazdagítja majd. • A z Egyházi Képviselő Tanács március 21-én tartotta I. évnegyedi rendes ülését Kolozsváron. Napirenden többek közt a kolozsvári Unitárius Diákotthon déli szárnyának a költségvetése és építési ütemterve, az Egyházi Alaptörvénymódosító Bizottság munkája, az IARF nyári budapesti kong-
Boda József ny. nagyváradi lelkész nehéz betegség után 74 éves korában, 2002. március 2-án hirtelen elhunyt. 1928-ban született Bölönben, Háromszék vármegyében. 1953-ban végezte el a Protestáns Teológiai Intézetet Kolozsváron, ugyanazon év őszétől Nagyváradra nevezték ki lelkésznek. Ebben az egyetlen egyházközségben végezte lelkészi szolgálatát 45 éven át, 1998-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjas éveit azonban egészségi állapota nagyon megterhelte. Temetése március 5-én volt a nagyváradi közös temetőben, a szertartást Pap László helyi lelkész végezte, a sírnál búcsúzó beszédet mondott dr. Szabó Árpád püspök az Egyetemes Egyház, Székely Miklós esperes a kolozs-tordai egyházkör, Benedek Sándor ny. lelkész a barátok részéről. Emléke áldott lesz közöttünk. A közel két évtizedes tapasztalattal rendelkező TERA-CONSTR KFT elektromos harangozóberendezések gyártását és felszerelését vállalja. Az elektronikus hangvezérlő kapcsolóórák a helyi igényeknek megfelelően programozhatók. A berendezés 220 V-tal működik, 2 év garanciát biztosítunk. TERA-CONSTR KFT - BÁLINT ISTVÁN CSÍKSZENTDOMOKOS ( S Ä N D O M I N I C ) Tel: 066-136171; 092-837168
UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10,-edike. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail:
[email protected];
[email protected] f Az Unitárius Közlöny megjelenését a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatta, f .
Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 3. szám. 2002. május-június Ára: 5000 lej.
Két út van előttem, melyiken induljak?! Mélyen tisztelt Hallgatóim! Engedjék meg, hogy az Azt kell'mondanunk, hogy ez a vonás nagymértékben Unitárius Egyház nevében szeretettel köszöntsem Önöket jellemzi a modern embert is. Ha például azt kérdezzük, e kéken mosolygó júniusi napon, amikor ünneplőbe öltö- hogy mi érdekli korunk tudományát, a külső világ, vagy a zött nemcsak ez az ősi Alma Mater, de mindenki, aki szí- belső világ, az anyag-e, vagy a szellem, azt kell felelnünk, vén hordozta és élte életünk egyik legszentebb ügyét, amit hogy összehasonlíthatatlanul több tudóst foglalkoztat a vioktatás-nevelésnek nevezünk. lág külsejének a 'megismerése, mint a dolgcrk belsejének a De hadd köszöntsem mindenekelőtt azt a lázas ifjú se- felfedezése és megérzése. Az emberi gondolkodás a láthareget, akiknek utoljára szólt a csengő, s akiknek ajkáról tó anyagi világ ismeretében hihetetlenül előre haladt, új szállt a régi s mindig új dal: „Ballag már a véndiák..." és meg új világokat tárt fel és hódított meg, ugyanakkor a „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek". Engedjétek szellemi élet birodalmából azt sem tudja megtartani, amit meg, hogy én most, mélyen tiszőseink magukévá tettek és retelt Hallgatóim előtt és előttetek ánk hagytak, s lassanként takaerről az útról beszéljek, amerodót fúj és visszavonul. Például lyen ti most elindulni készültök. ezelőtt néhány száz esztendővel Mert ez az út maga az ÉLET. a vallási kérdések mindenki számára a legfontosabb kérdések Az út lényegéhez egy nagy voltak, sőt nemzetek sorsa, s az ellentmondás tartozik. Az út egész emberiség jóléte ilyen kérmaga egy, de kétfelé lehet rajta déseken fordult meg. Ma pedig menni, rendesen két ellenkező annyira összezsugorodtak és elirányban. Lehet távolodni, és leveszítették érdekességüket, hogy het közeledni. Lehet menekülni, a legtöbb művelt ember kevesebés lehet veszedelembe rohanni. bet tud a saját vallásáról, mint Lehet életre sietni és megérkezpl. a vitaminokról vagy a titkos ni, lehet tévelyegni és elpusztulválasztójogról. Gondoljuk el, ni ugyanazon az úton, aszerint, mit tett az emberi ész, hogy hogy milyen irányban megyünk. megismerje a nagy világmindenMinden, amit művelünk, sőt séget, és micsoda felfedezéseket maga az egész élet, tulajdonképtett a mikrokozmosz: az atomok pen ÚT. Út azért, mert haladvilágában, s eközben elnyomonunk kell, megállnunk nem lerodtak lelkünkben olyan értéhet. Ha ez így van, akkor az a kek, mint a szépség, a jóság, az legnagyobb kérdés, hogy merreigazság, a méltóság, a hit, a szefelé tartunk. Az élet kérdése az retet. Vincent van Gogh: Virágzó mandulaág irány kérdése lett. Ezen az ünnepi órán azt szeretném megkérdezni Tőletek, mégpedig egy A mi nyugati világunkat az jellemzi, hogy hihetetlen út két irányát véve alapul, hogy merre tartotok, mit jelöl a vívmányokat mutat fel a külső, ún. civilizációs élet kényeljól ismert ének: „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra me- mes berendezésére, de ugyanakkor még azt a kis bensőségyek", hová indultok? Kifelé-e, vagy befelé? A külső világ, get is kiöli életünkből, ami eddig benne volt. Átalakult az vagy a belső világ vándorai vagytok? egész élet, és tulajdonképpen vesztünkre alakult át. A tárA külső világ olyan roppant benyomást tesz reánk, és sadalom maga is külsőségekre épül fel, és arra rendezkedik annyira igénybe vesz, hogy a legtöbb ember egy életen át be. Dogmaként tanítja, hogy az anyagi lét az emberi műnem tud megszabadulni tőle. Azt hiszi, hogy csak ez az velődés hajtóereje. Ezért nagyhatalom az anyagi javak egyetlen életút van számára, és ennek a világnak a mélysé- szimbolikus kifejezője, a PÉNZ. A pénz uralmával együtt jár, hogy eladhatóvá válik minden érték, s minél inkább geit és magasságait akarja bejárni.
Isten felé pedig nem tudunk kifelé haladtunkban eljutárulják, annál olcsóbb lesz. S ha egyszer csak a külső doni. Ő Lélek, s Őt csak lélekben lehet megtalálni. Aki elébe log a látható, a felmérhető, s a pénzben kifejezhető az érakar menni, annak, magába kell szállnia, rá kell lépnie a ték: az életösztön azt sugallja az embernek, hogy kezdjük benső világ mezőire, s elindulnia ennek a csodálatos világel a látszatkeltés, a csillogó csomagolás és reklámozás kétnak hihetetlen magasságok felé vezető útján. ségbeejtő hajszáját. Igen, ez a vándorlás forradalom. Lényegében tüntető, íme, hová jutottunk a kifelé vezető úton. Most vesszük elszánt fellebbezés a külsőtől a belsőhöz, a látszattól a vaészre, hogy ez az út nemcsak kifelé, hanem lefelé is vezet, a mélységbe és a pusztulásba. Nincs itt más megoldás, lósághoz, a testtől a lélekhez, a múlandótól az örökkévalóminthogy megfordulunk, és más irányt veszünk. Nem hoz, a kellemestől és hasznostól ahhoz, ami önmagában nemes és értéket képvisel. Nem is forradalom, hanem szafolytatjuk az eddigi utat, hanem befelé tartunk. Ehhez egy új belátás, életszemlélet szükséges, annak badságharc ez, mert általa mi szabadulunk fel, s tárgyak felismerése, hogy a világnak csak külső burka az anyag, de helyett személyek leszünk, tömegatomok helyett egy dibelül a világ szellem és lélek. Nagydolog, hogy vannak ato- csőséges lelki organizmus élő tagjai: Isten gyermekei, emmok és molekulák, amelyekből felépül az egész minden- berek. E szabadságharcban elnyert győzelem világossá teség, de nagyobb dolog, hogy vannak gondolatok, amelyek- szi előttünk, hogy erősebbek vagyunk, mint a világ. De csak akkor, ha jól tájékozódunk, megismerjük az ből törvény és rend származik. Nagydolog, hogy van testem, és ezzel beletartozom ebbe a felmérhető, szétbontha- irányt, és megtaláljuk az életre vezető utat. Ez az út az Istó és összerakható anyagi világba, de ennél sokkal na- ten akaratára és terveire ráhangolódott ember útja, aki a gyobb dolog és csodálatosabb az, hogy van lelkem, azaz, külső világ ránk nehezedő vagy éppen kísértő hatásai ellehogy én lélek vagyok, és ezáltal beletartozom egy láthatat- nére belülről tudja nézni a világot s benne az embert. lan, felmérhetetlen, oszthatatlan szellemi világba. NagydoLegyetek ti, kedves Barátaim, ballagó ifjak, a belülről log a tőke és a munka harca, a kenyérnek ez az örök drá- látó és értékelő nemzedéke a jövőnek. Útravalóként vigyémája, akár ha a szociológia, akár ha a történelem vizsgál- tek magatokkal Dsida Jenő szép gondolatait úgy is, mint ja, de nagyobb dolog az a jóság, amelyet erkölcsben kiter- tanáraitok, iskolátok, egyházunk elbocsátó szép üzenetét: mel, amikor a szeretet szolgálattá válik. Nagydolog, hogy Ó, titkok titka, / a földön ittlennt / belülről nézzen / minvan mindenség, amelynek egyetlen parányi sejtjén ezer és denki mindent / szemet és szívet / és harcot és békét! / Áldezer lángelme keresztül elálmélkodhatik, de mind ennél ja meg az Úr,/Áldja meg az Úr, / a belülről látók /fényesnagyobb dolog, hogy van teremtő Isten, "aki - Madách sza- ségét! Dr. S Z A B Ó Á R P Á D püspök vaival szólva - egy szavával híva létre mindent, S pillantá(Elhangzott az unitárius kollégiumok ballagási ünnepségén, sától függ ismét a vég." 2002júniusában.)
Meghívó a 2002. évi Szejkefürdői Unitárius Találkozóra Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa a Székelyudvarhelyi Belvárosi Egyházközséggel együtt az idén is megrendezi az Unitáriusok Egyetemes Találkozóját augusztus 10-én a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. A találkozó délelőtt 11 órakor kezdődik istentisztelettel, amelynek keretében az egyházi beszédet William G. Sinkford, az észak-amerikai Unitárius Univerzalista Egyház új elnöke mondja. Az istentiszteletet köszöntések átadása, illetve tolmácsolása, valamint ünnepi műsor követi. A délután folyamán lehetőség nyílik közös étkezésre és kötetlen beszélgetésekre, ezáltal is kifejezvén a találkozó lényegét: minél többen együtt lenni, hogy jelenlétünkkel, szavainkkal unitárius hitünket erősítsük, s érezzük a közösség megtartó erejét. Ezúton is szeretettel hívjuk egyházközségeink elöljáróságát és híveit: minél nagyobb számban jöjjenek el idén is Szejkefürdőre, az unitárius találkozóra. Legyen mindannyiunk célja e találkozón való részvételünk állandósítása, mint Egyházunkhoz való tartozásunk kifejezési formája és unitárius vallásunk megélési lehetősége. Egyházközségeink vezetőit jelen felhívásunk minél szélesebb körben való terjesztésére kérjük. Kolozsvár, 2002. június 24. Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa
10 Unitárius Közlöny
Öröklétem vagy te... " Istennek hála, vannak dolgok, lenek. Források, melyekből kiaször merítünk, annál bővebben Ilyen az is, hogy: Május a mekek ünnepnapja májusban szebb hónap? Ne válaszolEzidőtájt mindig felbukszebbeknek? Nem tudom, amelyektől lúdbőrös le megérint a hangulatuk nyok között, hanem kéletes teremtmény, Gondolom, Többet egy
amelyeket lehetetlen teljességgel megmagyarázni. Egyszerűen kimeríthetetpadhatatlan tör felszínre az éltető víz. Kutak, melyekből minél többkínálják üdítő vizüket. legszebb hónap. Feltehetően azért is, mert az édesanyák és a gyervan. Vagy azért vannak épp ebben a hónapban, mert május a legjunk erre. kan bennem ez a két vers. Több más között. Miért ezeket érzem a legmiért is kellene magyarázni azt, amit lehetetlen. Olyan versek ezek, szek, valahányszor csak rájuk gondolok, csak ha felidézem a címüket, ha Édesanyánkat sem azért szeretjük, ha szeretjük, mert a legszebb az asszomert az egyetlen. Gyermekünket, unokánkat sem azért szeretjük, mert töhanem mert a miénk. ezzel mindent elmondtam. Édesanyákról, gyermekekről és öröklétről, szót se. Ha magyarázni próbálnám, csak szertefoszlana a varázs. (kvári) Sík Sándor
Mosolygó gyermek A nyári busz fullasztó melegében, Kék-bóbitás sapkája keretében, Anyja mellére békén odabújva, Szemben velem egy esztendős fiúcska.
Pilinszky János
Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő, mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Szeme azúrját kerekíti tágra, Úgy néz a furcsa idegen világra, Ami én vagyok, aki mostan boldog Gyönyörűséggel arcába mosolygok. Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig, Míg szirom arca gömbölyűre válik, Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán, Es édesdeden visszamosolyog rám. Egy új emberke, ki nem is beszél még, Hogyan érti meg mosolyom beszédét? Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkül.
O milyen titok, milyen csodaszép ez! Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes, A szeretetet már fel tudja fogni S a mosolyra vissza tud mosolyogni!
Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.
Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja Minden mosolynak, nekem is megadja, Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek: Friss antennája minden szeretetnek.
10 Unitárius Közlöny
Brassai-hét 2002 A harmincharmadik Brassai-hét ismét arra figyelmeztetett, mennyire nehéz időzíteni ezt az ünnepi rendezvény-sorozatot. A május 20-25. közötti időszak eleje még a pünkösdi ünnepekkel esett egybe, ezért az Unitárius Egyház nem tudta képviseltetni magát a megnyitón, s mások is akadtak, akik inkább a templomot választották, mint az iskolát. A hét második fele egybeesett az Apáczai Napok május 23-25. közötti rendezvényeivel. Még jó, hogy a Báthory Líceum Napjai már április 25-27-én lezajlottak. Bár azok egybeestek a Misztótfalusi Kis Miklós halála 300. évfordulóján rendezett ünnepségekkel. Szinte lehetetlen a tavasz folyamán olyan hetet találni, hogy az ne kínáljon egyszerre több magyar vonatkozású ünnepséget Kolozsvárt, így az iskolák napjai/hete bár kitárulkozás kíván lenni, többnyire a saját diákok, szülők, tanárok előtt zajlik le. Egy-egy érdekesebbnek tűnő mozzanatnál a sajtó is képviselteti magát. A Brassai-hét műsorát előzetesen közölte a Szabadság szombati száma. Jellemző módon még hírt adtak egy fénykép kíséretében a hétfői megnyitóról és sírkoszorúzásről, de a további beszámolók elmaradtak. A keddi Krónika is fényképes beszámolót közölt a megnyitóról. Utólag a Szabadság május 30-i száma összefoglalta a sportnap eredményeit. Pedig mi minden történt még ezen az öt napon! Hétfőn valóban a protokolláris eseményekre esett a hangsúly. Fél 11-től az előcsarnokban mondta el Kósa Mária igazgatónő megnyitó beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy az iskola folyamatosan ápolja Brassai szellemi örökségét, ezért az ünnepség-sorozat célkitűzéseként a tanár-diák kapcsolat közvetlenebbé tételét jelölte meg. Két VI.-os diáklány, Serestély Noémi és Vineze Tímea beszéde, illetve szavalata egészítette ki a megnyitó műsorát, majd a Brassai- és a Berde Mózsa-szobor megkoszorúzása következett. A délben 12-kor sorra kerülő sírkoszorúzásnál a három VII. osztály jutott szerephez. Alulírott ünnepi beszéde után négy lány mondott el rövid összeállítást arról, hogy mit jelent brassaisnak lenni. Egy óra múlva már az iskola 42-es termében Kocsis Ildikó tanárnő diákjainak rajzkiállítását nyitotta meg Sebestyén Éva aligazgató. Ugyancsak ő mondott pár szót az iskola nyugalmazott rajztanárnőjének, Kováts Ildikónak a díszterembeli fényképkiállításán. A 18 színes felvétel új oldaláról mutatta be a tanárnő tehetségét. Közben a 33-as teremben elkezdődött a közgazdász egyetemisták segítségével megszerve10 Unitárius Közlöny
zett, a IX. C, X. C és XI. A osztályosok részvételével zajló tőzsdeverseny: célja a diákok gazdasági gondolkodásának gyakorlati hasznosítása. Hasonló játékos-nevelő jellegű volt a 32-es teremben zajló Európa ifjú polgára vetélkedő. Mindkettőt Páll Gyöngyvér tanárnő irányította. Fél kettőkor a X.-es tanulók az iskola felújított internetes honlapját mutatták be. Háromkor Bitay Zsófia tanárnő A fizika és technika a bélyegek világában című kiállítást nyitotta meg. Délután 6-tól az estis tanulók jelenlétében is koszorúzási ünnepségre került sor. Megjelent Kósa Mária igazgatónő. Románul Stan Alexandru aligazgató, magyarul alulírott méltatta Brassai munkásságát és a hét jelentőségét. Egy óra múlva nappalis diákok román nyelvű Caragiale-előadását (válogatott jelenetek) nézhették meg az estisek a díszteremben. Egész délután, s a következő napokon is működött a biológiai teremben a X. és a XI.es diákok vezette „kávéház". A keddi „sportnap" a döntők jegyében zajlott. Az elemisták minifutball-vetélkedőjét a IV. B. osztályosok, a líceumi tanulók kosárlabda-döntőjét a XII. D-sek nyerték meg. Kézilabdában a XII. C-s fiú- és a X. Á-s leánycsapat bizonyult a legjobbnak. Labdarúgásban a XII. C-seknek kedvezett a szerencse. Tanár-diák mérkőzések során kosárlabdában a tanárnők csapata legyőzte a XII. osztályos leányválogatottat, a tanároké pedig a XII.-es fiúválogatottat. Futballban viszont a XII.-es fiúk bizonyultak jobbnak a tanároknál. Végül kézilabdában a véndiák-válogatott győzedelmeskedett a XIL-eseken. Délután tartották a tanárok felolvasó ülésszakát a Gyulai Zoltán nevét viselő fizikumban. Csak heten jelentkeztek, s végül haton tartották meg előadásukat. Dr. Málnási Ferenc, dr. Fazakas István, Zsemlyei Borbála, Újvárosi Tamás, Kovács Katalin nyugalmazott tanárnő és alulírott nagyon gyér hallgatóság előtt szólhatott a maga kutatási területéről. Iskolai vonatkozása miatt kiemeljük Zsemlyei Borbála felmérésén alapuló dolgozatát a brassaiS diákok magyar nyelvhasználatáról, s e sorok írójának megemlékezését az Unitárius Kollégium volt tanítványáról, majd felügyelő gondnokáról, az .50 éve elhunyt Gyergyay Árpád orvosprofesszorról. Ezzel párhuzamosan vezette le Révész Erzsébet mérnök-tanárnő a lányok vetélkedőjét (főzés, vásárlás, kézügyesség), melyen a VII. B. osztály csapata nyert. Milchis Angela estis vallástanárnő román néprajzi műsort szervezett. A szerdai nap diáknapnak minősült. Az előző napi választások alapján Ádám László XI. A-s tanuló átvette az iskola igazgatását. Bükkös Alpár XII. Á-s pedig az aligazgatói tisztséget, de diák került az intézői és kapusi beosztásba is. Délelőtt diákok tartották az órákat a tanároknak, például matematikát Kassay Réka (XI. A), tornát Márton Áron (XII. A). A nagyszünetben a fegyelmi bizottság tanárok felett ítélkezett. Délután volt Fülöp Éva tanárnő szervezte Móricz Zsigmond-bemutató, Kis Szidónia irányította rejtvény - vetélkedő, valamint „Five o'clock tea party" sajátos angol nyelvű műsorral. Délután 4-től a diákok tudományos dolgozatainak bemutatására került sor dr. Málnási Ferenc és Czondi János tanárok szakosztályi elnöklete alatt. Elhangzottak matematikai, informatikai, ökológiai, növénytani, földrajzi, közgazdasági, irodalmi és vallástörténeti előadások. Ketten is foglalkoztak Bolyai János
munkásságával, az idén esedékes évforduló kapcsán. A szintén délutáni, Bazsó Ferenc zenetanár vezette népdalversenyen Aszalós Ilona, az Unitárius Kollégium XI.-es tanulója nyerte el a pálmát. Csütörtökön Iszlai Enikő magyartanárnő rendezett újszerű műsort: maratonolvasást tartottak a könyvtárban. Délelőtt 10-től este 7-ig körülbelül 50 Fiatal részvételével Karácsony Benő Napos oldaläi szólaltatták meg. A hagyományos Brassai Sámuel életéről és munkásságáról rendezett vetélkedőn csak három csapat vett részt. Az idén is az Unitárius Kollégiumé nyert. Nagyobb sikere volt a tőzsdeverseny és az Európa ifjú polgára című rendezvények döntőinek. Ezeken ugyanis a Báthory István Líceum és a Brassai győztes csapatai mérték össze erejüket. A díszteremben tartott Bolyai-vetélkedőre nyolc csapat jelentkezett, s szoros küzdelem után lett a XI. Á-soké a győzelem. Este a Miklósi Mária és Gergely Andrea tanárnők vezette Duó-dráma csoport mutatta be az előcsarnokban a Szentivánéji álom igen lerövidített, hangulatos változatát. Pénteken délben immár másodszor illeszkedett a műsorba „vásárnap". Volt ott kézimunkától dísznövényig és háziállatig minden, ami mozdítható és eladható. A kolozsvári televízió is felvételt készített az eseményről. Délután 4-től díjkiosztásra került a sor. Minden rendezvény nyertesei, győztes csapatának tagjai valamilyen - többnyire a támogatóknak köszönhetően - jutalomban részesültek. Ezt követően alulírott bemutatta a szerkesztésében megjelent új, 187 lapos kötetet: Az 1557-ben alapított kolozsvári BRASSAI SÁMUEL Elméleti Líceum Évkönyve a 2000-2001-es tanévre (1995-2000 közötti diák- és tanárnévsorokkal). A kötet jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy sikerült újraindítani az 1994-ben megszakadt évkönyv-sorozatot, s a kiesett hat évre is pótolni tudtuk az adattárat. Az ünnepi záróelőadáson a népdalverseny győztesei énekeltek, majd a X. C osztály néhány tanulója elő-
adta Slavomir Mrozek Szerenád c. darabját Iszlai Enikő és Gergely Andrea tanárnők rendezésében. Végül a Bogáncs néptáncegyüttes és utánpótlás-csoportjai tartottak nagysikerű előadást. Ezt követően a jelenlevők és meghívottak a tanári szobában rendezett állófogadáson vehettek részt. A szombati nap immár hagyományosnak mondható forgatókönyv szerint zajlott Újvárosi Tamás, Kiss Tünde és Pataki Csilla tanárok szervezésében. Két autóbusznyi diák s még három kísérő tanár kereste fel Torockószentgyörgyön Brassai szülőházát, dr. Málnási Ferenc mondott koszorúzási beszédet. Ezután a várhoz kirándultunk, majd a bátrabbak megmászták a Székelykövet. A testvériskolai kapcsolatok ápolását csak szerény mértékben szolgálhatta az idei Brassai-hét. A hollandiai Zwolle négy tanára s pár diákja a megelőző héten járt Kolozsvárt, s keresték fel Torockót. A debreceniek, két tanár - köztük Alföldi Ferenc igazgató - és öt diák május 22-én szerdán érkeztek, s péntek délig maradtak, közben még Torockóra és a Tordai-hasadékhoz is ellátogattak. Mindkét csoportot Bálint Kelemen Attila kísérte. A Brassai-hét alkalmából a már említett évkönyvön kívül megjelent a Közmag „közgazdasági brassais diáklap" II. évfolyamának 2. száma, mely sorrendben már a hatodik. Több mint félszáz oldala igen gazdag olvasnivalót kínál. A diáklap a Védett Burok, Brassais Újság idei második, sorrendben 5. száma Kassay Réka szerkesztésében a maga 16 oldalával inkább a humorra, érdekességekre helyezi a hangsúlyt. Közli az idei Brassai-hét műsorát is. Ezúttal nem sikerült a színes borító biztosítása. Ezernél több diák és száznál több tanár egy héten át bizonyította, miközben hűen ápolja az elődöktől örökölt hagyományokat hogy a jövő, a megmaradás lehetőségei felé tekint.
A korondi unitárius egyházközség tanévzárója
dunk Farkas László tiszteletes úrnak, valamint Farkas Margit énekvezér és hitoktatónknak, hogy kitartóan szorgalmazták, követték és jutalmazták a templomlátogatást. Megköszönjük a dicsérő okleveleket, a szép jutalomkönyveket, és jó egészséget kívánunk hitoktatóinknak, hogy a jövőben is taníthassanak, és még sokkal több díjat adhassanak át nekünk, gyermekeknek, a hűséges templomlátogatásunkért.
Az Űrnapján megtartott sikeres vallásvizsga után vasárnap, 2002. június 9-én templomunkban sor került a várvavárt évzáró ünnepélyünkre is. Ebben az évben, mint az előző években is, tele reménységgel és hittel vártuk az évi kiértékelést. Idén Istennek hála növekedett a díjazottak száma! Ugyanis a tavalyi 31-hez viszonyítva ebben az évben már 37 díjat osztottak ki azoknak a tanulóknak, akik hűségesen látogatták a templomot. Volt olyan első osztályos tanuló is, aki a tanév 34 vasárnapjából csak egyszer hiányzott a templomból. Jutalomkönyveket kaptak az V-VII. osztályosok közül azok, akik a vallásos ünnepélyeken a legjobb szavalók voltak. Évzáró ünnepélyünkön is ők szavaltak, külön erre az alkalomra választott szép verseket. Majd felszabadultan, boldogan énekeltük kedvenc vallásórai énekünket „A tanítás véget ért már...". Köszönetet mon-
D r . GAAL GYÖRGY
FÁBIÁN JUDIT
- V. osztály - I I . díjazott tanuló
10 Unitárius Közlöny
210 éve épült a tordai unitárius templom Több írónk és történészünk, köztük Kővári László is állítja, hogy Tordán és a mellette levő Keresztesmezőn mondhatnók Szent István korától fogva tartottak országgyűléseket. A 127 országgyűlés közül nekünk tordaiaknak a legfontosabb az 1568. január 6-13. között megtartott volt, mert ez a vallás- és lelkiismereti szabadság kikiáltásának országgyűlése volt. Ezzel az itt városunkban megtartott országgyűléssel Dávid Ferenc, János Zsigmond és Torda végérvényesen beírta nevét a világtörténelembe. Az 1568-as országgyűlés után Torda lakóinak nagy része áttért az unitárius vallásra, és így a város központjában levő nagy templom is az unitáriusok kezébe került. Ó-Torda első unitárius lelkésze Óvári Péter, míg Új-Tordáé Sztárai Miklós volt. Városunk nagyon sok egyházi összejövetelnek és zsinatnak volt színhelye; az 1578-ban megrendezett zsinaton 322 magyar unitárius lelkész volt jelen, képviselve 425 unitárius egyházközséget, melyek mind a kolozsvári unitárius püspökséghez tartoztak. A város központjában levő nagy templomot 1601-ben Básta csapatai, 1706-ban pedig a labancok felgyújtották és lerombolták. A tordai unitáriusok mindkét alkalommal újraépítették. 1721. november 22-én a templomot át kellett adni az ellenreformáció részére. 71 éven keresztül a templom nélkül maradt unitáriusok az istentiszteleteket az unitárius gimnázium HALL termében tartották, mert tiltva volt, hogy új templomot építsenek. II. József osztrák császár és magyar király 1781. október 25-én kiadott Türelmi Rendelete megengedte új templomok építését. Elődeink 1791-1792-ben a Rákos patak mellett nagy anyagi áldozatokkal és sok munkával felépítették a jelenleg is használatban levő templomot. A templom építése idején,a tordai unitárius lelkész Sárdi János, a gondnok pedig Balogh Zsigmond volt. Templomunk több alkalommal is javításra szorult: 1823-1870, 1903, 1946, 1968, 1975-1976, 1980, 19992000. A legnagyobb javítás 1999-2000 között volt, amikor híveink nagyon sok áldozatot hoztak Isten házának megjavítására. Hála és köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon segített e nemes munkában, hogy templomunk méltó legyen a Dávid Ferenc-i eszmék hirdetésére, no meg arra, hogy Tordát továbbra is az unitáriusok Mekkájának tartsák.
Boros György püspökké választása - 1928
10 Unitárius Közlöny
Az elmúlt 210 év alatt templomunkban nagyon sok egyházi rendezvényt tartottak meg, és ezek közül csak egy párat említek: 1928. május 19-20-án a tordai unitárius templomban tartott zsinati Főtanácsi gyűlésen dr. Boros György főjegyzőt 203 szavazattal püspökké választották; 1934. má-
Harangszentelés - 1934. május 6.
jus 6-án volt templomunk harangjainak szentelése. Sajnos, a képen láthatók közül ma már senki sem él; a harmadik kép 1980-ban készült a püspöki látogatás alkalmával. E képen látható hívek közül is ma már csak négyen élnek.
Püspöki vizitáció - 1980
1993. január 13-án a mi templomunkban volt megtartva a rendkívüli emlék-főtanács a vallásszabadság kihirdetésének 425. évfordulója alkalmából, ahol dr. Kovács Lajos akkori püspökünk mondott megnyitó beszédet. Dr. Kovács Lajost híveink nagyon jól ismerték és szerették, mert 1945 és 1968 között számos alkalommal szolgált templomunkban. 2002. május 5-én a kolozsvári Unitárius Gimnázium tanárai és diákjai nagyon szép és megható anyák napi ünnepséget tartottak templomukban, amiért híveink hálás köszönetet mondanak. 2001-ben templomunkban 12 keresztelés volt, ugyananynyi, mint ahány temetés. Itt kell, hogy köszönetet mondjak Pállfy Károly presbiterünknek, aki mindenik megkeresztelt gyermeknek egy medált és aranyláncot ajándékozott. Hála a Teremtőnek: a templomlátogatás nagyon jó. Híveink száma a ki- és beköltözésekkel nem apadt, hanem gyarapodott. Tiszta szívből kívánom a 210 éves templomunknak, hogy mindig ilyen buzgó lelkésze és hívei legyenek, mint most. TOMPA SÁNDOR
tordai nyugdíjas
Féléves beszámoló a tordai nőszövetség tevékenységéről Nagy örömünkre szolgál, hogy 2002 januárjától a tordai nőszövetség ismét tevékenykedik. Minden csütörtök délután négy órai kezdettel összegyűltünk, és valamilyen tevékenységet szerveztünk. A találkozókon igen szép számmal jelentek meg asszonytestvéreink, az átlagos létszám 20-25 között volt. Egyik ülés alkalmával megújítottuk a vezetőségünket, az új elnöknő Kiss Matild tiszteletes asszony, Székely Jolán alelnök, But Pálfl Margit jegyző.
Sándor középiskolás fiatal egyháztagunk szavalatokkal és virágokkal köszöntötték a jelenlevőket. A találkozó meglepetése az a hatalmas tejszínhabos torta volt, amelyből mindenki egy nagy szeletet kapott. Április 18. Meghívottunk, Gálfi István tordai virágkertész a kerti- és szobanövényekről, ezek gondozásáról beszélt. Tavasz lévén, nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk a virágokról és a kertészetről általában. Május 19. Pünkösd első napján délután került sor a tervezett pünkösdi teadélutánunkra. Kürtöskalács, tea meg kávé tette hangulatossá az alkalmat, valamint a tombolák kisorsolása után elhangzott nótacsokor. Ezek voltak azok a találkozók melyek legjobban kiemelkedtek tevékenységünk köréből. De minden más találkozó érdekes és hasznos volt, asszonyaink találkozhattak egymással, megoszthatták gondjaikat és örömeiket. Célunk ezt a hangulatot megőrizni, és tevékenységünket tovább folytatni és bővíteni. Ezt szeretnénk követni, most már minden hónap utolsó csütörtökén. Isten áldása kísérjen munkánkban. Kiss M A T I L D
Vargyason a kihelyezett kézimunka-tanfolyam
Szeretnék néhány sorban beszámolni a fontosabb rendezvényeinkről: Február 14. Találkozónkra meghívtuk Pataki József városi tanácsost, egyházközségünk tagját. A találkozón közérdekű kérdések hangzottak el, amelyekre Pataki tanácsos atyánkfia mindenkit megnyugtatva és kielégítve válaszolt. Február 21. Ezen a találkozón a meghívott Finta Ibolya kozmetikus volt. Nagyon érdekes előadása a testápolás különböző formáiról szólt, és ezt helyszíni bemutató is követte. Február 24. Ezen a vasárnap délutánon nőszövetségünk - hosszú szünet után - ismét teadélutánt szervezett. A 62 személy, aki eljött erre a rendezvényünkre, kellemes élményekkel térhetett haza. Finom sütemények, tombola, és szavalatok meg énekek tették színessé és kellemessé az estét. Március 1. Nőszövetségünk rendezésében egyházközségünk templomában került sor a Nők Világimanapjának megünneplésére. Népes gyülekezet előtt, az istentisztelet keretében, amelyen a szószéki szolgálatot Lőrincz Tibor újtordai református lelkész végezte, az ó- és újtordai református és katolikus nőszövetségekkel együtt rövid műsort adtunk elő, imádságok és énekek hangzottak el. Mindezt egy egyszerű, de bensőséges teadélután követte, ahol asszonyaink kaláccsal és teával vendégelték meg a jelenlevő más felekezetű nőtestvéreinket. Az imanap megszervezése és lefolyása egyházközségünkben sikeres esemény volt, és asszonytestvéreinkre ösztönzően hatott. Március 7. A Nőnap előzetes hangulatában nőtestvéreinket ünnepeltük. Kiss László tiszteletes úr és Szabó
Nőszövetségünk egyik célkitűzése a hagyományápolás és -átadás: ezért van, hogy kosaras bálokat és hímes-tojáskiállítást szervezünk. Az idén pedig február 4-8. között kézimunka-tanfolyamot tartottunk: az UNOSZ IV. kihelyezett kézimunka-tanfolyama zajlott itt. Az előadók február 4-én délután érkeztek meg, és nagyon meghitt hangulatban Zsakó Erzsébet meg is tartotta az első előadást. Meghívottaink voltak: Zsakó Erzsébet előadó és az Országos kézimunka-tanfolyam szervezője, Gász Irénke Brassóból, a bogozás, gyöngyfűzés, keresztszemes és írásos minták értője, Kerestély Margit Székelykeresztúrról, az udvarhelyszéki varrástechnikák értője, Forró Ágnes Kolozsvárról, a mintanyomtatás szakértője. A nagyon különböző korú és felkészültségű asszonyok és lányok érdeklődéssel követték az előadást, gyönyörködtek a hímzés, szövés és kötésminták sokaságában, változatosságában, egyediségében és szépségében. A szeretetvendégség után, amely az első találkozást zárta, az asszonyok már alig várták, hogy a következő nap megkezdhessék a gyakorlati munkát, amely délelőtt folyt nagy lelkesedéssel. Az udvarhelyszéki, torockói és kalotaszegi varrottasok közkedveltek voltak, de még ezeknél is nagyobb népszerűségnek örvendett a bogozás és a gyöngyfűzés. A tanfolyam végére a kész vagy a félkész munkákból egy kis kiállításra való állt össze. Úgy, ahogy kezdtük a tanfolyamot, szeretetvendégséggel is zártuk, csak ezúttal már sokkal barátibb hangulatban történt minden. Gyönyörű egyházi énekeket és vallásos verseket adtak elő a helybeli jó hangú asszonyok és lányok. A tészták is mintha jóval ízletesebbek lettek volna. Sajnáltuk, hogy vége a tanfolyamnak, hogy el kell búcsúzni a meghívottaktól. Ez a tanfolyam igazi eseményt jelentett a falunkban: 11 évestől 74 évesig minden nemzedék képviseltette ma10 Unitárius Közlöny
gát, az öt nap alatt körülbelül 250-en fordultak meg és tanultak valamit. Az asszonyok megízlelték a közös kézimunkázás örömét, és jónak látták, hogy ezt folytassák is, miután a képzők elmennek, hogy azok is tanulhassanak, akik nem vettek részt a tanfolyamon. Ennek a nagy alkalomnak egyik fontos mozzanata az volt, hogy a ládafiából előkerültek a rég elfelejtett darabok és minták, amelyek horgolás-kötéstechnikáját a hozzáértők meg is fejtették. Szeretném megköszönni az előadók nagylelkűségét, akik saját idejükből olyan sokat áldoztak értünk, hiszen olyan nap is volt, amikor nem 8 órát, hanem 10-et is dolgoztak. Isten áldja őket! A N D O R K Ó R O Z Á L I A - Vargyas
Látogatás a lókodi Öregek Otthonában
Meglátogattuk az 1496-ban épített, szép kazettás menynyezetű unitárius templomot is. Utunkat ezután Kőhalmon át folytattuk. A városkát övező domb tetején áll még Kőhalom vára. Messziről is csodálatos látványt nyújt, és jóleső érzés látni, hogy még viszonylag épen és gondozottan áll. Utunk további részében Szászkézd, majd Fehéregyháza következett. Fehéregyházán meglátogattuk az unitárius Millenniumi templomot. Egy kis ékszerdoboz. Pillantást vetettünk a Petőfi-emlékmű és a Petőfi-szobor felé is. Innen már hazaindultunk Marosvásárhely és Szentgerice felé. Köszönjük a jó Istennek az erőt és egészséget, hogy megtehettük ezt a gyönyörű utat, és ellátogathattunk Lókodba, ami által nemcsak örömöt szerezhettünk, de lelki megnyugvást magunknak is. S Z E R E D A I I R M A - Marosvásárhely
* *
Március 2-án Szentgerice és Marosvásárhely nőszövetségének tagjai, a szentgericei tiszteletes úr, Balázs Sándor lelkész vezetésével meglátogattuk a Lókodon működő Öregek Otthonát. A szentgericei unitárius és református nőszövetség részéről Albert Ida református, Sárosi Klára és Jakab Klára unitárius nőszövetségi tagok, valamint Iszlai Bálint unitárius gondnok, a marosvásárhelyi unitárius nőszövetség részéről Rusz Katalin, Páll Ida, Gálfalvi Ágnes és Szeredai Irma vettek részt. Az adományokat, amelyeket vittünk, a csomagok tartalmát, melyeket kiosztottunk - sütemény, édesség, déligyümölcs, krumpli, hagyma, liszt, cukor, paszuly, tojás - a gondozóknak adtuk át. Egy ágyneműt tartalmazó csomag, amit vittünk, az Unitarcoop Alapítvány ajándéka volt. A csomagok kiosztása után Balázs Sándor tiszteletes úr egy rövid áhítatot tartott a János evangéliuma 14,16 alapján. Utána a marosvásárhelyi nőszövetség tagjai verseket olvastak, közösen énekeltünk és imádkoztunk. Az otthon lakói csendben, meghatódva és bizony könnyezve is hallgattak minket. Az öregotthon részéről egy öreg bácsi megköszönte az irántuk tanúsított figyelmet, és azt, hogy ha egy rövid időre is, de ők is érezték az otthon és a család melegét, amit a legjobban hiányolnak. Az ő szavaival élve - mindenünk megvan, csak az nincs, aki a magyar nyelv legszebb szavait mondja: ÉDESANYÁM, ÉDESAPÁM, nagymama, nagytata. Utána egy szép verset olvasott fel nekünk. Az otthon, ahol élnek, nagyon szép, a modern kényelem minden kellékével felszerelve: kétágyas szobák, szép közös ebédlő, közös társalgók televízióval, sok virág. Szolgálatkész, barátságos, hozzáértő, szív-lélek személyzet. Huszonnégyen élnek az Otthonban. Nekünk, résztvevőknek maga az út is élmény volt. Az útirány: Szentgerice, Marosvásárhely, Parajd, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely, Lókod volt. A visszaút során felkerestük a homoródkarácsonyfalvi temetőben Kelemen Imre tiszteletes úr szüleinek, Nyitrai Mózes tiszteletes úr és felesége Deák Berta lelkésznő sírját. 10 Unitárius Közlöny
Teadélután a dicsőszentmártoni nőszövetség rendezésében A langyos tavaszi szellő új életre ébresztette a természetet, és új lendületet hozott a dicsőszentmártoni nőszövetség munkájában is. A megszokott teendők mellett egy nagy célt tűztünk ki magunk elé: a templomot díszítő kézimunkák felújítását. A szükséges anyagi alap megteremtése céljából az idén már kétszer rendeztünk teadélutánt tombolával összekötve. A második, április 28-án volt, és erre meghívtuk a református nőszövetség tagjait is, akik szép számmal el is jöttek. Az összejövetelt áhítat nyitotta meg, majd József Attilára emlékeztünk, Gagyi Mária irodalom-tanárnő méltatta költészetét, mi pedig szavalatokkal illusztráltuk az előadást. Ezután következett a tombola és kötényvásár. A kötényeket a nőszövetség tagjai varrták, saját anyagból. A sokszínű, csinos kötényeket (felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt) sokan szívesen vásárolták. Amikor már sötétedett, hazafele készülődtünk, de előtte még elénekeltünk jó pár népdalt. A teadélután sikerét bizonyítja a begyűlt pénzösszeg, ami ugyan még kevés a kitűzött cél megvalósításához, de igyekszünk azt megsokszorosítani hasonló eseményeken. És ami ennél fontosabb, az az együttlét volt, a bensőséges, testvéri hangulat, a jókedv, ami az arcokról sugárzott. Mivel jól szórakozott mindenki, már el is kezdtünk rajta gondolkozni, hogyan tehetnénk még színesebbé, még hangulatosabbá az elkövetkező rendezvényeket. S Z A B Ó R O Z Á L I A - Dicsőszentmárton Az UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 2002. évi Oklándi Konferenciájának előadására kiírt PÁLYÁZATTAL kapcsolatban a vezetőség az érdekeltek tudomására hozza a következőket: A NŐ SZEREPE AZ EGYHÁZBAN, TÁRSADALOMBAN, CSALÁDBAN ÉS A VALLÁSOS NEVELÉSBEN téma megfogalmazása annyira összetettnek bizonyult, hogy egyik pályázónak sem volt lehetősége azt kimeríteni. Ezért a bíráló bizottság úgy döntött, hogy három előadót kér fel a téma külön-külön ekmzésére. Ezúton megköszönjük a pályázóknak a részvételt.
IFJÚSÁGI OLDAL Beszámoló az egyletvezetők egyházköri találkozóiról és azok következményeiről
lése". Az elmúlt hetek fejleményei alapján nyugtázhatjuk, hogy ebből a szempontból elértük célunkat, ugyanis a marosvásárhelyi egyletesek május utolsó hétvégén Iszlón, az alsófelsőszentmihályi ifjak pedig június 1-2-án hazai terepen tartottak sikeres területi találkozót. Az ismerkedési játékok, a tapasztalatcserét eredményező beszélgetések, a tábortüzezés és a kirándulások mindkét helyszínen jó hangulatban zajlottak, s minden bizonnyal a jövőre nézve is hatásosnak bizonyulnak. Végezetül gratulálni szeretnék a szóban forgó kezdeményező csapatoknak, s egyben kifejezem reményemet, miszerint az általuk mutatott példa más egyházkörök egyletvezetőit is arra készteti, hogy hasonló találkozókat szervezzenek! Az ilyen találkozókon és a nyári, központi rendezvényeken történő viszontlátás reményében zárom soraimat.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) nagyszabású rendezvényei mellett fontos szerepet töltenek be a szervezeti és működési kérdéseket taglaló, kisebb méretű találkozók is. Az elmúlt években ilyenként vertek gyökeret a hagyományos egyleti rendezvények sorában az egyletvezetők egyházköri találkozói, valamint az országos RAcz N O R B E R T (kolozs-tordai egyházköri képviselő) vezetőképző. Mindkét fajta szakmai fórum célja a helyi egyletek működésének jobbá tétele a vezetőik képzése által. Az Országos Dávid Ferenc A résztvevők kölcsönös beszámolóikkal, tapasztalataik Ifjúsági Egylet megosztásával segítenek egymásnak, és arra törekednek, hogy tevékenységi tárukat számukra új, de más helyen már nyári rendezvényeinek kipróbált foglalkozásokkal gazdagítsák. Ugyanakkor alkahelyszín- és naptárterve lom adódik a közös tervezésre és az ifjúsági egyletek közötti kapcsolatok építésére. 1. Magyar unitárius gyermek- és ifjúsági szórványtábor, Az egyletvezetők idei egyházköri találkozóinak IX. kiírás, július 4-11. - Homoródszentmárton Aranyosrákos, illetve Bölön adott otthont. A két, egymástól 2. Unitárius ifjúsági táborok (2 tábor, a felekezeti viszonylag távoli helyszín kiválasztása abból a meggondoszempontból szórványban élő unitárius fiatalok számálásból származott, hogy a földrajzilag többé-kevésbé szomra), III. kiírás: július 8-15. - Torockószentgyörgy, illetve szédságban található egyletek vezetői egyazon találkozó július 15-22. Homoródszentmárton keretében találjanak egymásra a közös célok kitűzése és 3. VI. ODFIE Színjátszó találkozó, augusztus 2-4. majdani megvalósítása érdekében. Mert az egyletek közötVárfalva ti kapcsolatok alakulását a távolságok nem gátolhatják. 4. Észak-amerikai unitárius-univerzalista ifjúsági Az időrendileg első találkozó április 24-26. között körút, augusztus 3-12. Erdély-szerte zajlott Aranyosrákoson, a marosi, a küküllői és a kolozs5. Népi mesterségek tábora, V. kiírás, augusztus 5-10. tordai egyletvezetők részvételével. A rendezvény legfonFelsőrákos tosabb kérdésének a frissen konfirmáltak ifjúsági egyletbe 6. Unitáriusok IV. egyetemes találkozója, augusztus 10. való bevonása, valamint az azonos egyházkörhöz tartozó Szejkefürdő (Közreműködés a székelyudvarhelyi belvárosi fiatalok közti kapcsolat kiépítése bizonyult. A leggyakorlaunitárius egyházközség általi szervezésben.) tiasabb válaszként az ODFIE jelenlevő vezetőiként egy7. V. ODFIE Vezetőképző és az ODFIE 2002. évi házköri vagy azokat átfedő, ún. területi egylettalálkozók szervezését szorgalmaztuk. A csoportos beszélgetések küldöttgyűlése, augusztus 12-15. és XXVI. Erdélyi Unisorán az otthoni egyleti életről szóló beszámoló, az ered- tárius Ifjúsági Konferencia augusztus 22-25. - Szentgerice mények és hiányosságok számbavétele, valamint a célok és A fenti rendezvényeken való részvétel körülményeiről feladatok feltárása kapott igen fontos szerepet. Természetesen nem hiányzott az életkorunkkal járó jókedv és kel- az egyházközségek lelkészi hivatalait és ifjúsági egyleteit lemes hangulat sem. A program nagyobb része, a tömé- július derekán részletes körlevélben tájékoztatjuk. Az nyebb munka a második nap várt a résztvevőkre. A délelőt- ODFIE székhelyének címén (3400 Kolozsvár, 1989. ti tervezést a nap második felében az összegzés követte, December 21. út, 9-es szám; elektronikus posta: odfie@ uniamikor mindenki tisztázta a következők hónapokra szóló tarian.cj.edu.ro; telefon és távmásoló: 0264-193236 és 0264egyletvezetői teendőit. A második felvonás Bölönben ját- 195927; maroktelefon: 0744779953) keresztül az érdeklődők szódott le május 3. és 5. között a székelyudvarhelyi, a szé- rendelkezésére állunk. kelykeresztúri és a háromszék-felsőfehéri egyházkörök egyletvezetői számára. A hangulat és az eredmény azonos értéFelhívjuk az érintettek figyelmét, hogy a színjátszó kű volt, a program is nagy vonalakban megegyezett az ara- találkozóra való benevezés határideje július 22. Az ODFIE nyosrákosi találkozóéval, csupán a résztvevők által feltárt székhelyére küldendő bejelentkező levélnek tartalmaznia működési sajátosságok igényeltek enyhe módosítást. A kell a résztevő csapat létszámát, a bemutatandó darab szervező egyleteknek, egyházközségeknek és faluközössé- szerzőjének és címének megnevezését, valamint az igényelt geknek ezúton is megköszönjük a vendéglátást és a kitűnő kellékeket. (A kiválasztott színdarab bemutatásának időtarfeltételek biztosítását! tama nem haladhatja meg az ötven percet.) Fennebb említettem, hogy a két rendezvény egyik fő Az ODFIE Elnöksége feladata a körönként szervezendő egylettalálkozók „kiesze10 Unitárius Közlöny
küldték, ahol a legjobb szakemberek, professzorok előadásait hallgathatta, részt vehetett műtéteiken. A következő években már Berlin, Freiburg, Párizs és London fül-orr-gégészeti kórházaiban tökéletesíthette tudását. 1912-ben e tárgy magántanára lett a kolozsvári egyetemen. Két év múlva a Trefort (ma V. Babes) utca alján ma is álló házban ő nyitotta meg a város első fülorr-gége klinikáját. 1916-ban rendkívüli tanári címet kapott. Gyergyay szépen alakuló egyetemi karrierje kitartó, következetes gyógyító és kutatómunka eredménye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos-Természettudományi Szakosztályának ülésein már 1907-től dolgozatokat olvas fel, betegbemutatásokat tart. 1910-től pedig olyan felfedezésekről, új műtéti eljárásokról, maga szerkesztette műszerekről számol be, amelyekkel rövidesen németországi, franciaországi és angliai kongresszusokon is feltűnést kelt. így a direkt orr-garat-vizsgálat, a fülkürttágítás bevezetése, az orrgarat reflex-ingerlékenységének leírása új lehetőségeket teremtett a gyógyító munkában. A magyar egyetem 1919-es bezárását követően Gyergyay azon kevesek közé tartozik, akik búcsút mondanak az egyetemi karriernek, s itt maradnak Erdélyben. Magánrendelőt, majd kis szanatóriumot nyit a Hegedűs Sándor (ma Gh. Sincai) és Jókai utca sarkán álló házában, s a rendszeres betegellátás, nehéz műtétek mellett lehetőséget talál tudományos kísérletei, kutatómunkája folytatására. Eredményeiről az évről évre megrendezett nemzetközi kongresszusokon tart érdeklődésFél évszázaddal ezelőtt, 1952. április 3-án magyarok sel fogadott előadásokat. Elsőként írja le a fülkürtmozés románok, orvosok és betegek százai kísérték házson- gásokat, s e szerv legjobb európai szakemberévé válik, gárdi nyughelyre a város évtizedek óta legismertebb fül- még Németországból is hozzá küldik a betegeket. Hírneorr-gégészét, az igaztalanul meghurcolt egyetemi tanárt, vére jellemző, hogy amikor 1927 novemberében Ion I. dr. Gyergyay Árpádot. Székely lófő eredetű, a XVIII. C. Brátianu miniszterelnök állapota válságosra fordult, a század eleje óta Kolozsvárt élő és a polgári életben nemzetközi orvoskonzílium Gyergyayt ajánlotta a kocvezető szerepet játszó unitárius családból származott. kázatos gégeműtét elvégzésére. Mire azonban BukarestÉdesapja, id. Gyergyay Árpád (1845-1881) is orvos- be ért, a politikus halálhírével fogadták. Az 1930-as tudós volt: a vérátömlesztés és az antiszeptikus sebészet évek végén fedezte fel Gyergyay a szájsebészetben ma is erdélyi úttörőjeként tartják számon a lexikonok. Fia nap mint nap alkalmazott vezetési érzéstelenítést, alkalszületése előtt három nappal ragadta el a halál. mazását több európai fővárosban betegeken mutatta be. Az 1881. április 27-én Kolozsvárt született ifj. Az 1940-es években a hallásmechanizmust kutatta, és Gyergyay Árpádot özvegy édesanyja mellett elsősorban egy új halláselmélet kidolgozására tett kísérletet. az Unitárius Kollégium nevelte. Itt tanára, Nyiredy Géza A bécsi döntést követően őt és Koleszár Lászlót bízszerettette meg vele a természettudományokat, s meg- zák meg az egyetemi klinikák átvételével, a kormányzó érett benne az elhatározás, hogy kiteljesíti édesapja de- Corvin-koszorúval tünteti ki. A Fül-orr-gégészeti Klinirékba tört pályáját. 1899-1905 között végezte orvosi ka igazgató professzorává nevezik ki, dékánnak is megtanulmányait a kolozsvári egyetemen. Olyan kitűnő pro- választják. Alkalma nyílik rendkívüli tudását, egyéni fesszorai voltak, mint a zoológus-hisztológus Apáthy eljárásait továbbadni a fiatalabb orvosoknak. 1944 őszén István, az anatómus Davida Leó, a sebész Brandt József sem menekül el Kolozsvárról. 1945 januárjában a „tiszés a belgyógyász Purjesz Zsigmond. A legnagyobb ha- togató bizottság" a közé a 29 egyetemi tanár közé soroltást azonban a kórbonctanász Buday Kálmán tette rá, aki ja, akiket „antidemokratikus" magatartásuk miatt eltámellett már V. éves korában gyakornok lehetett. 1904- volítanak az egyetemről. De közülük egyedül Gyergyay ben közölte első dolgozatát az Orvosi Hetilapban, s tartózkodott a városban: így őt letartóztatták, de hosszas rögtön pályadíjat nyert vele. Éveken át a Sebészeti Klini- kivizsgálás után semmit sem tudtak rábizonyítani. kán volt műtőnövendék, s itt figyelt fel az akkor önállóGyergyay nemcsak híres tudós, de kitűnő gyakorló suló, mifelénk még alig ismert és művelt diszciplínára, a orvos, biztos kezű sebész volt. Magánszanatóriumában a fül-orr-gégészetre. 1907-től e szak tanulmányozását te- legbonyolultabb fejműtétekre vállalkozott. Neve félkintette életcéljának, rövidesen a klinikán is rábízták e századokon át fogalomszámba ment Kolozsváron. betegségek gyógyítását. Egyetemi ösztöndíjjal Bécsbe Emberek ezrének adta vissza hangját, hallását, egész-
A fül-orr-gégészet tudósa,
GYERGYAY ÁRPÁD orvosprofesszor, kollégiumi felügyelőgondnok emlékére
10 Unitárius Közlöny
ségét. Példát mutatott arra, hogyan lehet a mindennapi gyógyító munkát - tudományos keretein kívül is összekapcsolni az újító, felfedező kutatással. Családi élete is szépen alakult. 1910 októberében feleségül vette Engel Gábor nőgyógyász rendkívüli tanárnak, a Karolina Kórház igazgatójának Kornélia (18911977) nevű, szintén unitárius lányát. 1912 és 1922 között öt gyermekük született, közülük három orvos lett. Judit lánya (1912-1983) és Árpád fia (1919-1980) a fülorr-gégészetet vitte tovább, Ferenc (sz. 1922) pedig a marosvásárhelyi orvosi egyetemen a kórbonctan tanszéket töltötte be. A család szerephez jutott az unitárius egyházi életben is. Gyergyay a Dávid Ferenc Egyletben és az Unitárius Nőegyletben egészségügyi vonatkozású
előadásokat tartott. Az Unitárius Közlöny 1930-ban arcképét közölte, s beszámolt bázeli előadásának sikeréről. 1929 novemberében az Egyházi Főtanács az Egyházi Képviselő Tanács tagjául választotta, majd két év múlva őt találták méltónak a kolozsvári kollégium iskolai felügyelő gondnoki tisztségére. Lelkén viselte az iskola sorsát, amelyben akkoriban két fia is tanult egészen az 1948-as államosításig. Felesége a nőszövetségben tevékenykedett, gyermekei a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletben. Judit lánya és Árpád fia utóbb főtanácsi tag lett. Gyergyay Árpád méltó arra, hogy az orvostörténet mellett egyháza és iskolája is ápolja emlékét. D r . GAAL GYÖRGY
Gyulakután mint szakmunkás, házassága révén 1936-ban került Bordosra, ahol az egyre fogyó unitárius gyülekezet vezetését és gondjait vállalta magára és szolgálta utolsó 'szívdobbanásáig. Római katolikus feleségével 65 éven keresztül nagy békességben éltek együtt anélkül, hogy felekezeti hovatartozás bármilyen konfliktust is okozott volna a családban. 2002. május 6-án a bordosi egyházközségbe érkezett a Négy gyermek édesapja volt, a lányok az édesanya, a fiúk marosi unitárius egyházkör esperesi vizsgálószéke a szoaz édesapa vallását követték. 1976-ban tragikus körülmékásos évi látogatásra. A történelmi múltú egyházközségben, nyek között elveszítette fiát, ami mély nyomokat hagyott lelamely valamikor püspöki székhely is volt, a régi hagyomány kében. szerint évtizedeken keresztül az első állomás a Bernát Önszorgalomból megtanult kántorizálni, 49 éven át András gondnok háza volt a templomunk közelében. Bár végezte a kántori teendőket minden ellenszolgáltatás nélkül. 1999-ben, amikor korára, egészségére, egyre romló látására Tagja volt Egyházunk Főtanácsának, pontossága példamuhivatkozva lemondott gondnoki tisztségéről, fiát, Bernát tató volt sokak számára. Barátsága, egyházszeretete, jó szánJánost választotta utódjául az egyházközségi közgyűlés, aki déka, becsületessége hozzátartozott határozott egyéniségéhisszük, hogy méltó utódja lesz az édesapjának. A vizshez. gálószék tagjai a régi házhoz érkeztek meg, valahogy ideA bordosi egyházközségben tartott istentisztelet alkalmávonzott szívünk, ahol a már megszokott fekete ruhájában val, - ahol többen voltak jelen, mint ahány tagja van a fogadott Ilona néni. Könnyes szemmel hozta tudomásunkra, gyülekezetnek - méltóképpen megemlékeztünk életéről, egyhogy 2001. július 31-én szeretett férje örökre megpihent. házi tevékenységéről. Szerényen hozta tudomásunkra, hogy a közvetlen hozzátarHogy temetésén nem vehettünk részt, nagyon sajnáljuk, tozókon kívül senkit sem értesítettek, bár tudja, hogy férje de határozott meggyőződésünk, hogy e sorok nyomán sokan megérdemelte volna, hogy palástos papok legyenek a emlékeznek a mindannyiunk által sokra becsült András temetésen. Ezt mi is úgy éreztük. De a család anyagi bácsira, aki mint élő kő épült bele a bordosi egyházközség, helyzetét figyelembe véve megértéssel vettük tudomásul a a marosi egyházkör és egyetemes egyházunk életébe, ahol család döntését. emléke örökké élni fog. Bernát András 1913. július 12-én született Gyulakután. Ácsmesterséget tanult. Dolgozott Déván, Aranyosgyéresen, T Ö R Ö K E L E K esperes-lelkész, Nyárádgálfalva
Emlékezzünk BERNÁT ANDRÁSRA (1913-2001)
Vadas 2002 Unitárius találkozó a természetben Úgy látszik, ismét rendszeressé erősödött a háromszék-felsőfehéri egyházkör alsóháromszéki és erdővidéki egyházközségeinek évenkénti seregszemléje a Sepsikőröspatakot és Nagyajtát összekötő havas tetején, a Vadason. Az eredetileg a két világháború közötti délerdélyi magyar unitáriusság hovatartozás-tudatának megtartására összehívott találkozó egyre több unitáriust hozott egymás közelségébe a '20-as és '30-as években, mígnem a háború szétdúlta az összejövetel örömét és résztvevői táborát, a vörös rendszer éveiben meg
lehetetlenség volt újra egybehívni azt. A Vadas-tetői találkozó megszervezését 1999-ben keltette újra életre a sepsikőröspataki egyházközség és lelkes lelkész-házaspárja; azóta minden év június utolsó szombatján feltámad a vidék unitáriusaiban a találkozási vágy. Árkos és Nagyajta szervezése után idén a bölöni egyházközségen volt a sor, hogy magukra vállalják az előkészülés gyönyörűséges terheit. Június 29-én korán reggel felbúgtak hát a személyszállító teherautók és traktorok, gépkocsik és szekerek egymást kerülgették a felfelé vivő, megpróbáló úton. A legnépesebb tábort hozó Bölön mellett ott érkeztek rendre Nagyajta, Árkos, Sepsikőröspatak és Káinok fiai és leányai, de még az előbbi helységekből Sepsiszentgyörgyre elszármazottak közül is sokan emlékeztek a hívó szóra. 10 Unitárius Közlöny
Az érkezőket a kanyargó füst és a bölöni fúvószenekar bemelegítő próbahangjai mellett nyárelői zápor is fogadta a javából, így az első félórát ki-ki a szállító jármű vagy a havasi legelőn büszkén terpeszkedő bükkfák védelmében töltötte. Kozma Albert bölöni lelkész szabadtéri istentiszteletre hívó szavára azonban jóváhagyólag és tisztelettudóan elállt az eső. A Zsoltárok 133,l-re alapozott egyházi beszéd az együttlét, az egy közösségbe tartozók erőt adó találkozásának szükségességét és elégségességét emelte ki ahhoz, hogy örömet és értelmet találjunk az erdélyi unitárius létben. A találkozó rituális mozzanataként a bölöni egyházközség gondnoka átadta a mindenkori szervezés felelősségét átruházó vándorzászlót a sepsikőröspataki gondnoknőnek; ugyanezt a zászlót adogatták a századelőn nagyapáink is egymásnak, mint a háromszék- felsőfehéri egyházkör ifjúsági egyleteinek vándorzászlóját. Az istentiszteleti részt dr. Gyerő Dávid felügyelő gondnok köszöntő szavai zárták, aki az emlékezés életrekelése és tettre késztetése feletti örömének adott hangot. Ezt követően újra felzendült a fúvószenekar, és az idő múlásával egyre jobban belelendült ki-ki nótájának az elhúzásába. Nagy keletje volt a friss kenyérrel és zöldhagymával felszolgált pecsenyének, no meg a hideg csíki sörnek is. A meg-megeredő eső elől egyesek a bükkfák alá telepedtek, mások nem zavartatták magukat a júniusi cseppektől. Ami ugyanis e hagyományt éltető találkozások lényege, azt nehéz külsőleg megzavarni. Voltak, akik a
tavalyi vagy tavalyelőtti Vadas-találkozón látták utoljára barátaikat, ismerőseiket, s most örömmel vették számba egymás időközben megélt gazdagodásait, vagy együttérzéssel adóztak az esetleges veszteségeknek. Újra és újra napirendre kerülni egymással - ez a szükség az, ami idehozta az embert, s az ezzel való megelégedés és gazdagodás az ajándék, amit magával vitt. A nap lassan alászállt a háromszéki havasok ormára, s a szekerek és járművek alákanyargó sora hazafelé indult. Bennük pedig olyan unitáriusok rázódtak össze a sorsukkal, akik érezték, hogy erősebben kötődnek a helyhez, és azokhoz, akikkel egy közösségben lakják be azt. Jövőre újra vár a Vadas, hogy életre keltse ezt az érzést. GYERŐ DÁVID
2001-ben sikerült újraszervezni a Szentgericére jellemző és nagy múltú üveges táncot. Több nemzetközi színvonalú rendezvényen vettünk részt: Szejkei Unitárius Világtalálkozó, Budapesten, a Reménység szigetén a szentgericeiek találkozóján. 2002-re is említésre méltó meghívásaink vannak: Sepsiszentgyörgyre a Szent György-napokra és Budapestre, július 30-ra, a Tiboldi István (1793-1879) szentgericei unitárius isko- Szabadelvű Vallások Világtalálkozóján sorra kerülő magyar lamester (1819-1844) és népköltőről elnevezett Alapítványun- kultúra bemutatásának napjára. Az Alapítvány birtokában levő kisbusz megteremtette a falukat 1996-ban jegyezték be a marosvásárhelyi Törvényszéken gondnokság legfontosabb feltételét. Az úgynevezett köldök1996/764. szám alatt. Akkori fő célkitűzésünk, álmunk egy zsinórral egy választott, köztiszteletnek örvendő személy jár, orvosi rendelő és szolgálati lakás felépítése volt. Isten és jótevőink segeáelmével több mint egy éve működik már a modern fel- akit sajnos a román törvények és a backamadarasi Polgármesszereléssel ellátott rendelő, és ebben az épületben kapott helyet teri Hivatal tartózkodó álláspontja miatt nem tudunk munkaegy gyógyszertár is, tehát gyógyszerért sem kell elmenjenek a könyvvel alkalmazni. Kerekes Károly parlamenti képviselő tanácsai alapján megszerveztük a falugondnoki rendszert, faluból az emberek. A rendelő felépítése után legsürgősebb feladatunknak egy amely meghatározza a falu életét. Az iskolások szállítása melkis busz beszerzését határoztuk el, ami szintén megvalósult lett a falu betegeit a közeli Marosvásárhelyre szállítjuk klinikai amerikai és holland barátaink segítségével. (Az amerikai kap- kivizsgálásra és ellátásra, a gyógyszertárban meg nem található gyógyszereket szervezetten beszerezzük, rendszeresen látocsolat unitárius, a holland református.) gatjuk a marossárpataki öregotthont, és minden alkalommal A busz Mercedes MB 100 típusú, amelyet az egyik falusi ajándékot viszünk, évente egyszer ellátogatunk a Székelyudvarbácsi - nagyon találóan - Szentgerice köldökzsinórjának nevehely melletti lókodi öregotthonba is. A szentgericei nőszövetség zett. Összeköti a falut a világgal és a világot Szentgericével. E sikeres vállalkozás után - a gyermekek továbbtanulásá- felvállalta az utcagyerekek és a marosvásárhelyi Lídia otthon nak ösztönzésére - létrehoztunk egy ösztöndijalapot; jelenleg segítését, ahova adományainkat és az adományozókat a megtizenkilenc általános iskolát befejezett és továbbtanuló diáknak lévő kis busszal szállítjuk. Ugyanakkor felvállaltuk a kismaadunk évente 250 $-t, függetlenül az iskola fokozatától, jel- mák és a betegek hazaszállítását a kórházból. Amint az előbbiekből is kitűnik, a kis busz létfontosságú a legétől, és természetesen felekezetre való tekintet nélkül. szentgericeiek számára, ezért tisztelettel kérünk segítőszánEzzel majdnem egyidejűleg sikerült az idős rászorultaknak dékú Olvasóinktól adományokat a járműjavítására és karbanúgynevezett karácsonyi ajándékot adni, ami létfontosságú a tartására! szívszorítóan alacsony jövedelmű, tsz-nyugdíjas embereknek BALÁZS SÁNDOR unitárius lelkész (kb. 3-4 ezer forint havonta).
A szentgericei Tiboldi Alapítvány és megvalósításai
10 Unitárius Közlöny
A sürgős és a fontos: az élet törvényei „Az életben a bajok akkor adódnak, amikor elvetünk egyvalamit, és azt várjuk, hogy valami egészen mást arassunk." Stephen R. Covey, akitől mindezt tanultam. Láttuk tehát, hogy a beteljesülés alapvető emberi szükségleteink terén az igazán fontos dolgok sávjába esik, de ugyanilyen fontos az is, hogy milyen úton keressük e beteljesülést. Életünk minőségét az élet egyetemes törvényeihez való igazodás foka határozza meg. Hunyjuk le egy pillanatra szemünket, és próbáljuk ujjunkkal megjelölni, merre van észak. Ha ugyanez a kérés egy csoport tagjai felé hangzik el, kinyitva szemüket megdöbbenve látják, hogy hányféle irányban mutatnak az ujjak. Ha otthon vagyunk, ismerős környezetben, talán könnyűszerrel rámutatunk északra, de ha utazunk, ismeretlen környezetben vagyunk, valószínűleg a gyakorlat nem is tűnik olyan könnyűnek. Fontos tudni egyáltalán, hogy merre van észak? Néhány foknyi tévedés elég lenne ahhoz, hogy repülővel Budapestről indulva San Francisco helyett Buenos Airesbe landoljunk. Mi tehát „észak"? Vélemény kérdése? Olyasvalami, amit szavazattal el lehet dönteni? Nem, hiszen „észak" egy olyan valóság, amely független mindannyiunktól. Észak valós volta teszi lehetővé az emberi tájékozódást, ez alapján jelölhetjük be, hogy hol vagyunk, és merre tartunk. A fizikai világ északi valóságához hasonlóan az emberi létnek is megvannak a maga időtlen törvényei. Ezek a princípiumok minduntalan előbukkannak az évezredek alatt kitermelt bölcsesség-irodalomban, de a mindennapi népi bölcsességben is, mint mindennapi tapasztalat vagy -mint az igazán nagy emberi életek alapvonásai. Természetesen sokféle néven fordul elő, amit Emerson így magyaráz: „Mert mindenek ugyanabból a közös szellemből fakadnak, melyet különféle megnyilvánulásában hívhatnak úgy, hogy szeretet, igazság, mértékletesség, miként egyazon óceánnak is sokféle neve lehet a különféle partokon, amelyeket mos." A következőkben azt keressük, hogy miként jelentkeznek ezek az „északi valóságok" az emberi dimenzióban, és miként hangolhatjuk rá jobban saját életünket ezekre. A félreértés elkerülése végett először tisztáznunk kell, hogy a princípiumok kapcsán miről beszélünk és miről nem. Nem értékekről beszélünk. Sokan azt gondolják, hogy valami általuk értékelt dolog elérése már életüknek igazi minőséget ad. A hagyományos vezetéselméletek jellegzetes tévedése ez: állapítsd meg saját értékrended, állíts fel magadnak célokat, és törekedj azok elérésére. Ez gyakran arrogánssá tesz - azt gondoljuk, hogy mi magunk szabjuk meg a törvényt, és mások eszközök lehetnek célunk érdekében. Az értékek nem hozzák meg a várt eredményt, hacsak nem a princípiumok maguk állnak értékrendünk élén. A „legfontosabb" nem lehet csak a „nekem legfontosabb", hanem a „nekünk legfontosabb".
Lehet minden vágy, sőt minden munka, amely nem érvényes princípiumokra épül, nem eredményez minőségi életet. Nem elég álmodni. Nem elég törekedni. Nem elég célokat kitűzni, és létrákat állítgatni. Nem elég értékelni. Erőfeszítésünket olyan valós törvényekre kell építenünk, amelyek az eredményt is garantálják. Csak akkor álmodhatunk, állíthatunk célokat, és dolgozhatunk bizalommal. Nem gyakorlatokról beszélünk. Egyre bonyolultabbá váló életünkben hajlamosak vagyunk receptszerű gyakorlatokban keresni a menedéket. Egy nagyhírű történész (Arnold Toynbee) szerint az emberiség egész története leírható egyetlen kis formulával: kihívás, válasz. A környezet kihívására válaszol az egyén, az intézmény, a társadalom. Aztán egy új kihívás, és egy új válasz. A bajt az okozza, amikor ezek a válaszok kodifikálódnak, kőtáblára vésik, cementbe öntik. Lehet, hogy önmagukban jó gyakorlatok, de egy új helyzetben már nem alkalmazhatóak. Jellegzetes nehézsége ez például azoknak a szülőknek, akik megváltozott életkörülmények közt felnövő gyermekeik valóságához nem tudnak alkalmazkodni, és olyan válaszokat adnak az új kihívásokra, amilyeneket saját növekedésük idején kellett adniuk. Az élet törvényei egyetemesek, bármely helyzetre adaptálhatók. Gyermekeinket sokkal inkább felkészítjük az eljövendő váratlan helyzetekre, ha a gyakorlatok helyett az elvet tanítjuk meg, pontosabban a gyakorlatok mögött levő princípiumokat. A legjobb módja annak, hogy megértsük, miről is van szó: amikor princípiumokról beszélünk az, ha a mezőgazdaság törvényeire gondolunk. Itt még könnyűszerrel elfogadjuk a növekedést és termést eredményező törvények jelenlétét, amelyeket a társadalmi és egyéni emberi életünkben már nem vagyunk hajlandóak észrevenni, vagy azt gondoljuk, hogy becsaphatjuk azokat, és még mindig nyertesként kerülhetünk ki. Ott van például az iskolai „magolás", vagy a „hegy alatti abrakolás", amikor egyetlen éjszaka akarunk mindent megtanulni, amit az iskolai év folyamán elmulasztottunk. El tudunk képzelni egy ilyen „hegy alatti abrakolást" a mezőgazdaságban? El tudunk képzelni valakit, aki tavaszszal elmulasztja a vetést, a nyár folyamán az öntözést, kapálást és gondozást, és egy őszi éjszakai erőfeszítés után gyönyörű termést remél? Lehet, hogy ez működik egy társadalmi környezetben, de a természetben nem, mivel a társadalom értékekre épül, a természet viszont princípiumokra, egyetemes törvényekre. Hosszú távon azonban a természet törvényei érvényesülnek az élet minden területén. Hányan bánják most utólag, hogy az iskolában csak a vizsgákra készültek? Diplomát szereztek, de műveltséget nem. Vagy gondoljunk a jellemre? Egy hirtelen erőfeszítés tehet valakit bátor, elkötelezett, integrált személyiséggé? Vagy ott van a házasság - minőségét és hosszát eldönti, hogy melyik törvényt követi valaki. Vannak, akik házasságkötés után sem akarják megváltoztatni életmódjukat. Ők az egyedül élő házasok, akik nem ápolják a közös álmok, önzetlenség, törődés, felelősség magjait, és az aratáskor értetlenül motyognak. Az „abrakolás" esetleg ideig-óráig mentheti a helyzetet, de nem helyettesítheti az ültetés, gondozás és törődés közös éveit. 10 Unitárius Közlöny
A gyerekekkel való kapcsolat sem lehet másként. Választhatjuk a gyorsabb és könnyebb megoldást: „én vagyok a nagyobb, az okosabb, az erősebb", a nevelés felelősségét átháríthatjuk az iskolára vagy a templomra, de vajon elvárhatjuk-e, hogy gyerekünkből ezek után érett, felelős felnőtt legyen, és a „legjobb barátunk", akihez gazdag, termékeny kapcsolat fűz. Illúzió - valóság Emlékezzünk: Az életben a bajok akkor adódnak, amikor elvetünk egyvalamit, és azt várjuk, hogy valami egészen mást arassunk. Mindezt nem lehet eléggé hangsúlyozni ma, amikor a könyvstandokat elborították a gyors megoldásokat kínáló önsegítő- és sikerirodalom kétséges termékei. Ez a hamis illúzió nemcsak alapvető szükségleteink iránti érzékenységünket tompítja el, hanem az azokban való beteljesülés módját is károsan befolyásolja. Mostanra készen állunk, hogy alapvető szükségleteinket a princípiumok fényében tekinthessük meg. Testi szükségletcink A sugárzó egészség a természet törvényeire épülhet. Hosszú időn át fejlődik ki rendszeres mozgás, átgondolt táplálkozás, megfelelő pihenés és életigenlő gondolkodás mellett. De mintsem hogy megfizessék annak árát, a legtöbben inkább választják a látszat illúzióját, azt gondolván, hogy az előnyös öltözet, a gondos sminkelés, az erőfeszítés nélküli fogyóprogramok testi jólétüket képesek biztosítani. Üres ígéretek, újabb vattacukor. Az anyagi jólét a termelőképesség és takarékosság princípiumaira épül. A világnak e táján ez különösen nagy gondunk, mégis az illúziók helyett szembe kell néznünk jelen és jövő szükségleteink és lehetőségeink valóságával. Nem alapozhatjuk reményeinket lottónyereményre, sem a külföldi rokonra. Szociális igényeink A minőségi kapcsolatok is princípiumokra épülnek, mégpedig leginkább a bizalom princípiumára. A bizalom alapja pedig a megbízhatóság, az a jellembeli vonás,
Örömmel hozzuk Olvasóink szíves tudomására, hogy a három évvel ezelőtt megjelentetett, Unitárius ösvény című zsebkönyv második kiadása napvilágot látott. Az unitárius hitelveinket és eszmerendszerünket kátészerűen bemutató, unitárius egyháztörténetünk nevezetes állomásait áttekintő, továbbá magyar, észak-amerikai és nagy-britanniai híres unitáriusok jegyzékét is tartalmazó kiadvány megvásárolható az ODFIE székhelyén, valamint az Unitárius Egyház Számvevőségének - azonos című irodájában. Ára: 20 000 lej. A szóban forgó zsebkönyvet kérésre postai úton is eljuttatjuk az igénylőknek. 10 Unitárius Közlöny
amely az elkötelezettséget vállalni, a forrásokat megosztani tudja, felelős és törődő, kötődő és feltétel nélkül szerető. Értelmi igényeink Korábban már bővebben beszéltünk a „magolás" és „hegy alatti abrakolás" illúziójáról, szemben a hosszú távú fejlődéssel és növekedéssel. Egyre jellemzőbbé válik nálunk is a „szerezd meg a diplomát...hogy megkaphasd az állást...hogy kapj jó sok pénzt...hogy megvásárolhasd a dolgokat...hogy sikeres legyél". De mit hozhat ez a fajta „siker"? Vajon ugyanazt a jellemet és kompetenciát, amely egy hosszú és mély tanulási elkötelezettségből származik? De ennél még szomorúbb, ha azoknak a rohamosan növekvő táborára gondolunk, akik minden mentális igényüket kizárólag a média túlméretezett kínálatával bombázzák. Szellemi (spirituális) igényünk Mind nagyobb a kísértés, hogy elhiggyük a mai világ tanította illúziót, amely az élet értelmét, beteljesülését az önzésben - ön-értékelés, ön-fejlesztés, ön-érvényesülés jelöli meg: „az van, amit én akarok", „a saját elképzelésem szerint akarom csinálni", „a magam dolgával akarok törődni". Az emberiség több ezer éve alatt kitermelt bölcsességirodalom azonban minduntalan igazolni igyekszik a valós helyzetet, amely szerint a legnagyobb beteljesülést önmagunknak a mások szolgálatában való növekedése adja. A minőségi élet iránya belülről kifele tart. Az élet értelme az önmagunknál nagyobbért élésben rejlik. Az illúzió és a valós helyzet közti különbség eredményét jól szemlélteti a két palesztinai tó: mindkettőt a Jordán folyó látja el, de amíg a lezárt Holt-tenger csak befogadja, de nem engedi át magán a vizet, ezért élettelen, poshadt és romlott vizű, addig a Genezáret-tava, amely magából tovább engedi a vizet, kristálytiszta, friss és élettel teljes. C Z I R E SZABOLCS
Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa 2002. június 26-án az Egyház Dávid Ferenc dísztermében újabb könyvbemutatót tartott. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának második kiadványa: Két könyv az Egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz isBMBBiBMBMg^M meretéről a korai unitarizmus egyik L ' . s . ^ . ' i , . ? "TIÍMÍM legfontosabb és legrejtélyesebb latin nyelvű antológiájának első magyar fordítása. A kiadványt dr. Kovács András művészettörténész és dr. Balázs Mihály irodalomtörténész mutatta be. Boér Ferenc színművész részletet olvasott fel a műből, az ünnepséget dr. Szabó Árpád püspök méltatása nyitotta és zárta. A könyv ára 120 000 lej, megvásárolható az Egyházi Központ iratterjesztőjében.
Balázs Ferenc: „Csillaghoz kötöttük szekerünk." Balázs Ferenc levelei „Csillaghoz kötoüük swkmínk" Christine Frederiksenhez. Fordította: Vallasek Júlia és Vallasek Márta. Gondozta és az előszót írta: Vallasek Júlia. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2002. 260. old. 98 000 lej Balázs Ferenc és Christine Frederiksen levelezését levélformába öntött regényként is olvashatjuk; egy távozások és találkozások izzásában
Balázs Ferenc
Olvastuk, hogy... A Házsongárd Alapítvány volt a vendége a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjának június 17-én. A rangos elismerést jelentő találkozót Mádl Ferencné Dalma asszony nyitotta meg. Dr. Gaal György Négyszáz éves múltunk tanúja: a Házsongárdi temető címmel tartott vetítettképes előadást. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a temető sírjának gondozásáról és mentési munkálatairól beszélt. A találkozót megtisztelte jelenlétével a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vízi E. Szilveszter és alelnöke, Hámori József is. (Szabadság, 2002. június 21. 2. old.) A magunk részéről örvendünk a Házsongárd Alapítványt és tevékenységét értékelő rangos elismerésnek, és ezúton is szeretettel gratulálunk dr. Gaal György profeszszor úrnak. Beszterce 400 évvel ezelőtti fekete vasárnapjára emlékeztek június 9-én: „Négy évszázad elteltével a besztercei római katolikus főesperes-plébános, Geréd Péter kezdeményezésére összefogott a két történelmi magyar egyház, az említett katolikus és a református lelkipásztor, András Péter, a hívők, az egész besztercei magyarság, és méltó megemlékezést rendezett. A meghívottak között jelen volt: dr. Jakubinyi György érsek, Papp Géza református püspök, Markó Béla, Moldován Vasile, Beszterce polgármestere, a besztercei történelmi egyházak papjai, a vidék római katolikus és református papsága, a Szarvasregét előadó csíkszeredai Hargita Székely Népi Együttes 40 székelyruhás tagja, a 10 tagú Tuzson János hagyományőrző csoport Kézdivásárhelyről." A megemlékező ünnepség befejező részeként - a besztercei központi temető római katolikus részében leleplezték, megkoszorúzták és megáldották a székely várvédő hősök emlékére állított síremléket, amelyen a következő felirat olvasható: „Az 1602. február 24-én Reminiscere vasárnapján Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által a Besztercén lemészárolt több száz magyar (székely) várvédő és azok családja hősi halála emlékének 400 éves évfordulóján állíttatott kegyelettel. A besztercei magyarság képviseletében a besztercei római katolikus és református egyház. Beszterce, 2002. június 9." „Beszédet mondott Jakubinyi György érsek, Papp Géza református püspök, Markó Béla, az RMDSZ
alakuló, nagy, tiszta szerelem regényeként. Olvashatjuk fejlődésregényként is. Balázs Ferenc mindenre nyitott, mindenre kíváncsi, ugyanakkor nem marad meg a benyomásoknál, mindenről véleményt formál magának. Ha az első oldalaknál megmosolyogjuk a fiatalos hévvel és komolysággal kifejtett gondolatokat, a későbbiekben döbbenten figyelhetjük, hogyan próbálja kétségbeesett küzdelmek árán megvalósítani ezeket. Balázs Ferenc emberi példája az apostoloktól elszokott korok emberében is képes megteremteni egy jelző hitelét: igen, valóban „szép apostoli élet". elnöke. Geréd Péter főesperes-plébános arról szólt, nem lehet tudni, hol hantolták el a Basta generális szószegésének áldozatul esetteket, de emléküket most már látható formában megörökítették." (Vasárnap. Katolikus hetilap. XII. évf. 25. szám. 2002. június 23. 4. old.) Az említett főesperes-plébános által (alá)írt beszámolót - csak a történelmi hűség és a pontos tájékoztatás érdekében - kiegészítve „örökítjük" ide, hogy: a síremlékre - a meg sem említett magyar történelmi egyházak, így az Unitárius Egyház részéről is - koszorút helyeztek Kriza János és Kovács István unitárius lelkészek. A kegyeleti megemlékezések hosszú sorában pedig, mintegy tizenötödikként, az alkalomhoz illő beszédet és áldást mondott Kriza János, a besztercei unitárius leányegyházközség lelkésze is, akit az ünnepi eseményre szép számmal elkísértek a besztercei gyülekezet lelkes tagjai. A magyarországi Dunántúli Unitárius Egyházközség lelkésze - legutóbbi időszaki beszámolója szerint - „mindennapi" tevékenységei mellett - többek között - „nagy reményekkel fogott bele a Pécsi Tudományegyetem egyetemi istentiszteleteinek megszervezésébe." (Unitárius Élet, 56. évf. 2. szám. 2002. március-április, 26. old.) Osztatlan örömünket sajnos jócskán beárnyékolja Mátyás Imre katolikus egyetemi lelkész Pécsi egyetemi lelkészség címmel napvilágot látott tudósítása, miszerint: „Kilenc hónapos előkészületi munka után, május 23án aláírták azt a kétoldalú keret-megállapodást, mely szerint a Pécsi Tudományegyetem és a pécsi egyetemi lelkészség hét tagja (a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye, a Magyarországi Baptista Egyház, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség és a Magyarországi Metodista Egyház) közösen működtetik az egyetemi lelkészséget. A megállapodás szerint az egyetem vállalta, hogy biztosítja az egyetemi lelkészség számára a működési feltételeket, míg a lelkészség tagjai vállalják, hogy az ökumené alapján kívánnak jelen lenni az intézmény életében, tiszteletben tartva annak önállóságát és főtevékenységét, az oktató- és kutatómunkát. A diákok - a jövőben - mindennapi környezetükben, az egyetemen gyakorolhatják hitüket." (Keresztény Élet. A vallásos családok hetilapja. X/22. 2002. június 2. 3. old.) No comment.
10 Unitárius Közlöny
Egyházi hírek A romániai magyar történelmi egyházak püspökei április 20-22én Strasbourgban folytattak tárgyalásokat a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok és egyéb javak visszaszolgáltatásának tárgyában. A küldöttséget, amelyben dr. Szabó Árpád püspök is részt vett, fogadta Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára, valamint Bruno Haller, az ET Parlamenti Közgyűlésének főtitkára is. A tárgyalások lényegileg is hozzájárultak Románia kormányának és parlamentjének az elkobzott javak visszaszolgáltatását támogató politikája kialakításához.
val A kongresszust kétnapos ifjúsági program előzi meg, mindkét rendezvényen Egyházunk népes küldöttséggel képviselteti magát. A kongresszus után az érdeklődő résztvevőknek egyhetes Erdélykörutat rendezünk, fontosabb egyházi és nemzeti történelmi emlékhelyeink érintésével.
Halottaink
Mátyás György nyugalmazott lelkész életének 88. évében, 39 évi lelkészi szolgálat után csendesen elhunyt. 1914, június 13-án született Küküllődombón, középiskolái tanulmányait a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban végezte. Teológiai intézeti éveit a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián végezte 19361941 között. 1940-41-ben Gagyban, 1941-42-ben Nagyváradon, Az Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért május 3-4én Kolozsváron tartotta hagyományos konferenciáját IV. Civil Fórum 1942-1944-ben Bethlenszentmiklóson, 1946-1953-ban Csekefal2002 - A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés cím-ván, 1953-tól 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig Kökösön volt lelkész. mel. A konferencia nyitó áhítatát dr. Szabó Árpád püspök tartotta, az Isten szavát hirdetve szolgálta egyházát, odaadással élt családegyházi szekció keretében előadást tartott Gyerő Dávid közigazjáért és barátaiért. Temetési szertartására f. év április 28-án került gatási előadótanácsos Az Unitárius Egyház intézményei és sor Sepsiszentgyörgyön, az egyházi beszédet Kovács István helyi közösségépítő tervei, valamint Szabó László ODFIE-elnök Ifjúsági lelkész mondta, az Egyetemes Egyház részéről Máthé Sándor munka az Unitárius Egyházban címmel. esperes búcsúztatta.
Az Énekvezérképesítő Bizottság június 19-én énekvezérképesítő vizsgát tartott, amelyen Szabó Tünde magyarsárosi és Kádár Gábor brassó-szecselevárosi jelölteket alkalmasnak találta az énekvezéri munkára. Mindkét énekvezér afia a Marosvásárhelyi KántorTanítóképző intézetben szerzett kántortanító oklevelet. A kolozsvári Unitárius Diákotthon nemzetközi avatóünnepélyére augusztus 4-én 12,30 órakor kerül sor az egyház Dávid Ferenc dísztermében Kolozsváron. Az ünnepély előtti istentiszteleten a kolozsvári belvárosi templomban de. 11 órától William G. Sinkford, az Észak-Amerikai Unitárius Univerzalista Egyesület új elnöke végzi a szószéki szolgálatot. A rendezvényre szeretettel várjuk egyházközségeink lelkészeit és világi küldötteit is, hogy személyesen is köszönetet mondhassunk a Diákotthon építésére tett adományokért.
Dr. Sztankóczy Zoltán tanár, a Magyarországi Unitárius Egyház tagja, a Budapesti Unitárius Egyházközség örökös presbitere 2002. május 4-én, életének 86. esztendejében visszaadta lelkét teremtőjének. Az unitárius vallás 20. századi megélésének módjait a teológia mint tudományág művelésén át kereste, s válaszát az unitárius vallásosságról írt tanulmányai és könyvei tették maradandóvá. A 21. századi unitárius teológia komoly, felkészült, áldozatos munkát végző művelőjét veszítette el: munkái, gondolatai azonban megmaradnak az utókornak. Temetésére május 31-én került sor a budapesti Szent Gellérd plébánián, az egyházi beszédet Kászoni József budapesti lelkész mondta, erdélyi egyházunk részéről dr. Szabó Árpád püspök búcsúztatta. Emléküket szeretettel megőrizzük.
Tájékozató jelleggel közöljük a kolozsvári Unitárius Diákotthon nyári árszabását: belföldi vendég esetén 10 USD / személy / éjszaka, külföldi vendég esetén 15 USD / személy / éjszaka a légkondicionálás nélküli szobákban, 20 USD / személy / éjszaka a légkondicionálással ellátott szobákban. Az árak minden esetben tartalmazzák a reggelit is. Diákcsoportoknak a Diákotthont biztonsági és karbantartási okokból egyelőre nem tudjuk rendelkezésre bocsátani.
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség jóváhagyta a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium azon kérését, hogy az Orbán Balázs középiskola keretében, de egyházi alárendeltséggel, vidéki gyermekek beiskolázásával ötödik osztály induljon a 2002/2003-as tanévben. Ez a lehetőség több szempontból is jelentős: egyrészt lehetőséget nyújt arra, hogy olyan tehetségkutató, -mentő programot Június folyamán egyházköreink zöme megtartotta évi rendes működtessünk, amely elsősorban azoknak az unitárius gyerközgyűlését, a következők szerint: június 8-án a háromszék-felsőfemekeknek a továbbtanulását biztosíthatná, akik jó képességűek, de héri egyházkör Olthévízen, június 15-én a marosi egyházkör Maroslakhelyükön iskolahiány vagy az oktatás gyenge színvonala miatt szentgyörgyön és a székelykeresztúri egyházkör Firtosváralján, június 22-én pedig a székelyudvarhelyi egyházkör Gyepesen és a nem válhatnak versenyképessé, nem tudnak továbbtanulni. Ennek az osztálynak az elindítása és felmenő rendszerben küküllői egyházkör Haranglábon. A közgyűlések számba vették a 2001. év megvalósításait és megpróbáltatásait, hogy a jelen történő fejlesztése nemcsak a gimnázium középiskolai tagozatának munkáját azok ismeretében végezhessük. A közgyűléseken dr. működése, hanem a minőségi oktatás előkészítése szempontjából is Szabó Árpád püspök és Gyerő Dávid előadótanácsos, valamint lényeges. Kovács Sándor teológiai lektor képviselték az Egyházi Főhatóságot. Kérjük a lelkészeket, hogy az unitárius gyermekek és a helyi iskolai helyzet ismeretében támogassák a programot úgy, hogy Unitárius Kollégiumainkban az évzáró ünnepélyt és a ballagást június 14-én tartották Székelykeresztúron, és 15-én Kolozsváron. Az főként azon helységekből, ahol nem működik V-VIII. osztályos iskoérettségi vizsgák mindkét intézményben június 24-én kezdődtek, la, a leendő ötödik osztályosokat irányítsák a székelykeresztúri június 26-27-én pedig megtörtént az egyházi tárgyakból tartott unitárius osztályba. Az iskola bentlakást és étkezési lehetőséget bizképességi vizsga is a IX. osztályokba. tosít. Érdeklődni lehet Fekete János igazgató úrnál Liceul Teologic A Vallásszabadság Nemzetközi Egyesülete (IARF) f. év július 28augusztus 2. között szervezi meg 31. nemzetközi kongresszusát A Unitarian, str. Orbán Balázs nr. 1., 4180 Cristuru Secuiesc, telefonvallásszabadság mint Európa történelmi üzete a ma világának témászám: 066-242752; 066-242735; 066-243366. UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10-e. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail:
[email protected];
[email protected] ^ C Az Unitárius Közlöny megjelenését a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatta, f .
WEmnitárius • V M 1 W Jr m ^ ^ % / tnr
» • •
tf M
n
tf W m m M f p M
Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 4. szám. 2002. július-szeptember Ara: 5000 lej.
TÁJÉKOZTATÓKÉNT - ÚJ REMÉNYEK Az Unitárius Közlöny ez évi első számában azt a kijelentést tettem, hogy „elhatároztuk a lap rendszeres kéthavonkénti megjelentetését". Ennek érdekében valóban „átszerveztük a szerkesztői munkaközösséget", új rovatokat indítottunk be, vagy „a korábbi már elindított, de időközben megszűnt rovatokat újraélesztettük". Sőt, igyekeztünk a lapzárta idejét is rögzíteni (emlékeztetőül: minden második hónap 10-e), és a terjesztést jobban megoldani. Ezeket az ígéreteket SAJNOS csak a harmadik számig (május-június) tudtuk betartani, azután olyan „FENNAKADÁS" történt, amely nem a szerkesztőség hibája vagy mulasztása. Oka az, hogy Egyházunk nyomdája július 15én átmeneti időre beszüntette működését, ugyanis a SORA épületében folyó építkezések miatt átköltöztették az Unitárius Kollégium (Brassai Sámuel Líceum) alagsorába. A költöztetés, a hely kialakítása, a gépek összeszerelése és elhelyezése hosszabb időt vett igénybe. Érdeklődtünk más kolozsvári nyomdáknál, de a nyomtatási költségek - sajnos - háromszorosára emelkedtek volna, ami a lap önköltségi árának is háromszoros emelkedését eredményezné, és úgy véltük, hogy ezt - épp az Olvasóra való tekintettel - nem engedhetjük meg.
Nagy Albert: A jövő hitében
A TARTALOMBÓL: Ifjúsági és gyermektáborok Gyüjtőlevéltárunk felavatása „Unitárius Világszövetség" - a változó időben Szejkefürdői Unitárius Világtalálkozó Egyházi Főtanácsunk ülése Találkoztunk Székelykeresztúron Ünnep Alsójárán Unitárius Ó v o d a indult! N ő k Világa - Versek Ifjúsági beszámolók Ünnep - Őszi hálaadás Könyvajánló Beszámoló az egyházi gyűjtésről Tudósítások - egyházi élet
Bíztunk abban, hogy a nyomdánk csak beindul, ezért azóta már háromszor is átalakítottuk a lap arcélét, hisz egyes események elvesztették időszerűségüket, de a történelmi hűség kedvéért - ha szűkszavúan is - felelevenítjük őket ebben a lapszámban. Tájékoztatásként - röviden - ennyit a Közlöny megjelenésének késéséről, és kérjük Olvasóink szíves megértését! Átsuhant - szinte észrevétlenül - fölöttünk a nyár, és beköszöntött mindennapjainkba az ősz. Egyházi életünk azonban nemcsak mozgalmas volt a „suhanó időben", hanem igen gazdag és tartalmas is. Emlékeztetőül csak a fontosabbakat szeretném említeni: a Vallásszabadság Nemzetközi Társulata (IARF) Budapesten tartotta 31. kongresszusát, amelyen Egyházunkat népes küldöttség képviselte. Ezt követően amerikai és angol testvéreink szép számmal látogattak át Erdélybe. Megtörtént a kolozsvári Unitárius Kollégium tetőtéri bentlakásának és korszerűen felszerelt központi Gyüjtőlevéltárunk nemzetközi felavatása; megtartottuk a Szejkefürdői Unitárius Találkozót; végzős teológiai hallgatóink ünnepélyes kibocsátása és sikeres szakvizsgája is megtörtént. Közben az Alaptörvényünket módosító bizottság folyamatosan dolgozott, és az elért eredmények a rendkívüli Egyházi Képviselő Tanács ülése elé kerültek. Augusztus 30-31. napjain megtartottuk évi rendes Főtanácsi ülésünket is.
Egyháztársadalmi szervezeteink (ULOSZ, UNOSZ, ODFIE) szintén nagy intenzitással dolgoztak, amiről tudósításokat közlünk. Szeptember 15-e nemcsak az iskolakezdés ünnepélyes napját jelentette, hanem egy rendkívüli eseményre is sor került: Kolozsváron felavattuk az Egyházunk történetében első unitárius óvodát, amelyről szintén beszámolunk. A beköszönő ősz mindig közel hoz bennünket az ŐSZI HÁLAADÁS ünnepéhez, az ünnep pedig közelebb vezet Istenhez, a mi Atyánkhoz. Ilyenkor talán önkéntelenül is megtapasztaljuk azt, hogy életünkbe, munkánkba belesimul az isteni gondviselés, amiért nekünk hálások-
nak kell lennünk. És újra meg újra megfogalmazódik bennünk a kérdés: ha „a föld megadta a maga termését", vajon mi milyen „termést" tudunk Isten előtt felmutatni ebben az esztendőben? Mindenki maga válaszolja meg ezt a kérdést, őszintén, minden takargatás nélkül. Közben ne feledjük el, hálaadó, imádságos lélekkel úgy élni életünket, hogy meghalljuk és megvalósítsuk a jézusi felhívást: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5, 16) Az eredményes folytatás fakasszon új reményeket mindnyájunk életében. D r . REZI ELEK
Ifjúsági és gyermektáborok Az idén - az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fogalmának átértékelődése, énektanítás az ég-föld tagjainak, valamint teológiai hallgatóknak a szakmai, napon; beszélgetés a magvető történetéről, virágszedés, táborszervezői tapasztalatára alapozva - az Unitárius kollázskészítés, magvak elültetése tojáshéjba, beszélEgyház három tábort szervezett: a homoródszentmár- getés az egészséges táplálkozásról, életmódról a víznapján; állatmesék alapján betoni szórványtábort július 4-11., a homoródszentmár- -szárazföld-növények toni gyermektábort július 15-21., valamint a toroc- szélgetés a közösségről, az emberi tulajdonságokról, állatos mondókák, közmondások, népi játékok, Noé kószentgyörgyi gyermektábort július 8-15. között. Az idei táborok közül a szórványtábor és a bárkájának elkészítése, sógyurmából állatfigurák homoródszentmártoni gyermektábor témája azonos 'készítése, drámázás a történet alapján az állatok napvolt: Az ember a teremtett világban. Az egyes napok a ján; beszélgetés az időszámításról, csillagképekről, felteremtéstörténet eseményeit követték, a következő hők, csillagok, bolygók „elkészítése", keresztény ünnekulcsfogalmak alapján: a teremtés, az alkotás, az ember pek a naptár szerint a világító testek napján; istentiszhelyének és szerepének értelmezése, a felelősségvál- telet, ünnepi műsor a templomban, az első emberpár lalás és szeretet, Isten, ember és a teremtett világ egy- elkészítése bábok formájában, beszélgetés az Isten, az ségének fontossága. A naponta visszatérő tevékeny- ember és a teremtett világ egységéről az ember napján. A szórványtáborban a Petrilláról, Vajdahunyadról, ségek (áhítat, vetélkedők, esti mese és beszélgetés) mellett a program áz alapgondolatot több értelmezési Déváról, Szásznádasról, Fogarasról, Besztercéről, szempontból közelítette meg, előtérbe helyezve a bibli- Petrozsényből, Lupényból érkező 23 gyermekkel Lakaai szövegekből és a népköltészeti műfajokból leszűr- tos Csilla, Berki Tímea, Jakab Vilma, Györfi Izabella, hető idevágó jelentéseket, valamint az alkotó jellegű, Moldován Emese, Lakatos Sándor, Kisgyörgy Tamás játékos és mozgásos tevékenységeket. Ennek értel- és Rácz Norbert foglalkozott. mében a program a következőképpen alakult: a viláA homoródszentmártoni gyermektáborban résztgosság fogalma a Bibliában, a láng elkészítése ragasz- vevő 36 gyermek Dicsőszentmártonból, Gyergyószenttással, festéssel, a nap témájának megközelítése nép- miklósról, Vargyasról, Csíkszeredából, Segesvárról, mesék alapján, batikolás, a világosság-sötétség napján; Alsórákosról, Köpecről, Székelyszáldobosról, Gálfalaz ég-föld kapcsolatáról való beszélgetés a Bábel várói, Szőkefalváról, Olthévízről, Kőhalomról és tornya és Jákób létrája alapján, az égig érő fe motívu- Olasztelekről érkezett. A táborvezetők: Lakatos Csilla, ma, beszélgetés a népi, illetve kereszténység előtti val- Albert Erika, Kádár Beáta, Nagy Adél, IIkei Ildikó, Pál lásosságról, sógyurmázás, oltárépítés, az áldozat Tünde, Márk Attila, Rácz Norbert voltak. A torockószentgyörgyi tábor - Ünnepek és ünnepes hétköznapok címmel - a tavalyi homoródszentmártoni tábor szemléletét és tartalmát követte. A téma ismétlése azzal magyarázható, hogy a két táborban más-más gyermekcsapat vesz részt, s a váltakozó forgatókönyv lehetővé teszi, hogy mindkét csapat találkozzék ugyanazzal a kérdéskörrel. A tábor programja a következőképpen alakult: maszkkészítés, hagyományok felelevenítése, farsangtemetés, szalmabábu-égetés a rossz megszüntetésére a farsang napján; tojásfestés, sógyurmázás, locsolóversalkotás; beszélgetés a passióról, Jézus szenvedéstörténetéről, az élet diadaláról, a faluban eldugott tojások megkeresése húsvét napján; természetjárás, a tábori A homoródszentmártoni szórványtáborban 10 Unitárius Közlöny
A homoródszentmártoni gyermektáborban Urasztal összeállítása a talált kincsekből (érdekes kőzetek, virágok, falevelek) az őszi hálaadás napján; beszélgetés az együttmunkálkodás lényegéről, az egyház megalakulásának jegyében tábori templom barkácsolá-
sa pünkösd napján; angyaljárás, díszek készítése, karácsonyfadíszítés karácsony napján; részvétel a vasárnapi istentisztelet keretében tartott konfirmáción és táborzárási ünnepély vasárnap ünnepén. A táborban 43, Szentábrahámról, Küküllősárdról, Újszékelyről, Kolozsvárról, Nagybányáról, Tordátfalváról, Csehétfalváról érkező gyermek vett részt. Táborvezetők voltak: Solymosi Zsolt, Bodor Piroska, Orbán Erika, Jakabházi Béla, Hegedűs Tivadar és Szabó Adél. A nyári programok iránti érdeklődés megnövekedése a táborozási lehetőségek további bővítését igényli. Remélhető, hogy képességeink és lehetőségeink szerint (táborvezetők száma és felkészültsége, anyagi alap, helyszín, megfelelő szállás, étkezés és egészségügyi körülmények) egyre több ifjú és gyermek vehet majd részt a következő esztendőkben a tábormozgalomban. FÓRIS FERENCZI RITA
Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának Sokan nincsenek még ma sem tisztában azzal, hogy a levéltár (archívum) fogalma mit takar. Talán egyesek azt gondolják, hogy a levéltárban őrzött iratok a múlt különböző, kisebb-nagyobb jelentőségű eseményeiről részletes felvilágosítást tudnak nyújtani, és hogy a levéltár feladata a hozzáforduló magánszemélyek kíváncsiságának kielégítése. Bár ilyen feladatokat is elláthat, nem ez történelmileg dalakult rendeltetése. Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy a levéltár eredete korábbi időkre nyúlik vissza, mint a könyvtáré vagy i múzeumé. Míg például a múzeumnak (azaz a múzsák certjének) az eredete a görögökhöz kötődik, addig az aralkodók tetteit, az állami élet szempontjából meghatá•ozó törvényeket és határozatokat megörökítő okleveleket nár a görögök előtt próbálták megőrizni az elkövetkező lemzedékek számára. A levéltár létrejöttének elsődleges feltétele az írásbeliség kialakulása volt. A levéltár mindenkori birtokoiainak érdekében állt azokat a dokumentumokat megnenteni a pusztulástól, amelyeket szükség esetén bizonyítékként lehetett felhasználni. Ily módon a levéltári myagot azok az írott dokumentumok alkották, amelyek sgyének vagy intézmények számára jogbiztosítást vagy ogi szabályozást jelentettek. Az iratok ilyen funkciója tzonban idővel hatályát veszti. Ugyanakkor egyre fontoabbá válik egy másik rendeltetésük: tartalmuk révén ehetővé válik a múlt különböző területeinek tudományos ekonstruálása. Ennek fontosságát különösen akkor :rtjük meg, ha arra gondolunk, hogy a levéltári anyag isszetevő darabjai a maguk nemében egyetlen példányok unikumok) vagy legalábbis nagyon kis példányszámban öttek létre. Ezért szükséges minél jobb körülményeket áztosítani a levéltári anyag megőrzésére, hiszen Révész mre 1868-ból származó gondolatát parafrazálva ha egyik agy másik templomunk, főiskolánk, könyvtárunk, yűjteményünk leég vagy elpusztul: a jó szerencse, az ldozatkészség, a közlelkesedés és az erőfeszítés újakat és icsőbbeket állíthat a rombadőltek helyébe; - de hogyha
felavatása
elpusztul, semmivé lesz egy levéltára: nincs többé az a szerencse vagy erő, amely azt valaha helyreállíthassa. Unitárius Egyházunk éppen a fentiek értelmében tudatában van annak, hogy múltunk szempontjából milyen fontos a levéltárügy, de azt is tudja, hogy nem elég csak megfogalmazni a teendőket, hanem cselekvő módon meg is kell valósítani azokat. Egyházi levéltárunk történetében ennek az intézménynek az őrei Benczédi Gergely, Kelemen Lajos, Szabó Dezső, Erdő János, Szilágyi Erzsébet, Farkas Dénes, ha sokszor nagyon nehéz körülmények között dolgozva is, de mindent megtettek, hogy rendezzék, megőrizzék és a kutatók rendelkezésére bocsássák az itt található értékeket. Az 1989-es változások új lehetőségeket nyitottak levéltárunk történetében. Egyházunk elöljárói a korábbinál még nagyobb figyelmet szentelnek a levéltár fejlesztésére, és a lehetőségekhez képest anyagilag támogatják elképzeléseinket. Külön meg kell említenünk, hogy 1998-ban dr. Rezi Elek főjegyző úr jóvoltából alulírott megismerkedtem dr. Deborah J. Youngnian, a Bostoni Egyetem és dr. Kathken
Dr. Kathleen Dunlap, Deborah J. Youngman és dr. Szabó Árpád püspök felavatják egyházunk levéltárát 10 Unitárius Közlöny
Dunlap, a Trust Mcdical School professzoraival, akiknek a kezdeményezésére létrehoztuk a Transylvania Archives Project-et (TAP), azaz Erdélyi Levéltári Programot. Ennek célja a levéltár infrastrukturális fejlesztése több lépcsőben. A programnak köszönhetően levéltárunkba központi fűtést vezettünk be, betörésbiztos fémredőnyöket szereltettünk az ablakokra, tűzálló szekrényt, porszívót vásároltunk stb. Három testvér, Deborah J . Youngman, Kathleen Dunlap és Mary Youngman Utick, valamint Monty C. Grob (Deborah asszony férje) személyes anyagi támogatásával az elmúlt nyáron levéltárunkat teljesen felújítottuk. A megújult levéltár egyik raktárhelyiségét a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatán nyert támogatásból modern polcrendszerrel szereltük fel. A két professzorasszony, Deborah J. Youngman és Kathleen Dunlap folyó év júliusában romániai körútra jött. Nem titkolt szándékuk elsősorban levéltárunk megtekintése volt. Ez alkalommal, július 15-én sor került a felújított levéltár ünnepélyes megnyitójára. Az ünnepségen Deborah J. Youngman köszönetet mondott dr. Rezi Elek főjegyzőnek, aki nélkül nem alakulhatott volna ki ez a gyümölcsöző kapcsolat. Továbbá köszönetet mondott az Egyháznak, hogy mindenben támogatta és támogatja az amerikai és erdélyi unitarizmus közös múltja írott emlékeinek korszerű megőrzését. Főtisztelendő püspök úr, dr. Szabó Árpád viszonozta a köszönő és köszöntő szavakat, majd Deborah J . Youngman átadta a püspök úrnak a Harvard Teológiai Fakultás Könyvtárának és Levéltárának köszöntő levelét, a levéltárunk részére pedig egy kis réz emlékplakettet. Ezt követően Deborah J. Youngman és a püspök úr elvágták az avatószalagot, és így ünnepélyesen is megnyílt a levéltár, melynek előszobájában egy emléktáblát lepleztek le a felújítást támogatók neveivel. Látogatásuk alkalmával Deborah J. Youngman és Kathleen Dunlap a Unitarian Universalist International Funding Program, azaz az Unitárius Univerzalista Alapprogramtól nyert támogatásból egy korszerű digitális fényképezőgépet, egy hordozható számítógépet és egy kivetítőgépet (projektor) hoztak levéltárunknak. Ezek a felszerelések már a jövő felé mutatnak, és azt a célt szolgálják, hogy értékeinket elektronikus úton is megjeleníthessük, közzétehessük. Aki a múlt tapasztalataiból merítve a jelenben előre tekint, hisszük, hogy jövője megalapozott lesz. Levéltárunk az Unitárius Egyház írott formában felhalmozódott tapasztalatait őrzi. G*ondos megőrzése és tanulmányozása hozzásegíthet mindannyiunkat a felelősségteljes jövő építéséhez. M O L N Á R B. L E H E L
10 Unitárius Közlöny
„Unitárius Világszövetség" - a változó időben A közelmúltban két esemény is arra késztette erdélyi unitárius közösségünket, hogy komolyan elgondolkozzon az IARF-hez (International Association for Religious Freedom - Nemzetközi Egyesület a Vallásszabadságért) fűződő viszonyán. A kapcsolat 1900-ban indult, amikor a magyar unitáriusok Boros György, az egyház képviselője révén lényegileg is hozzájárultak az unitáriusok és szabadelvű keresztények nemzetközi szövetségeként létrejövő szervezet megalakulásához. Az első esemény az IARF ez évi márciusi vezetőtanácsi ülése volt Oxfordban, ahol a nemzetközi tanács, a kongresszusi választásokat előkészítendő, egyházunk számára előzmény nélküli, hátrányosan érintőnek tűnő döntést hozott; nem fogadta el az erdélyi unitáriusok részvételét az újonnan megválasztandó tanácsba. Százkét év alatt ilyesmi nem fordult elő még a szervezet történetében, az erdélyi unitárius jelenlét és vélemény mindig meghatározója volt az IARF munkájának. A döntés hátterében természetesen elvi megalapozottságot kell tudnunk. Az unitárius és szabadelvű egyházak szövetségeként elindult egyesület ugyanis a 20. század végére tagságában és küldetésében is teljesen átalakult, és szervezetévé lett a világ bármely vallási hagyományát képviselő, üldözött, jogaiban sértett vagy a vallási türelmet és együttműködést hirdető csoportosulásnak. A sokszínű jelenlét természetesen az elképzelésekben is alapos változást hozott annyira, hogy az IARF tavaly elfogadott és a következő 6 évre szóló stratégiai terve kimondja: az unitárius jelenlétet csökkenteni kell, és nagyobb teret kell engedni a nemkeresztény vallások képviseletének. A másik esemény az IARF Budapesten megrendezett nyári kongresszusa volt - július 28 - augusztus 2. között ahol a földrajzi közelségnek köszönhetően egyházunk minden eddiginél számosabb küldöttséggel képviseltethette magát. A kongresszuson a vezetőség a stratégiai terv minden vonatkozó elképzelését keresztül vitte, beleértve az erdélyi képviselet nélkül maradt új vezetőtanács megválasztását. Ennek ellenére a résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy érdemes volt jelen lenni, tanúiként a változásoknak. Érdemes volt látni a világ minden tájáról egybesereglett budhista, hindu, mohamedán, sintoista, zsidó, keresztény és más vallású zarándokokat, ahogy elismerően kóstoltak bele a magyar ha-
Í v * v-í<3'-a«is
tiSk
i tes^.fc Umitárius-Univerzalista istentisztelet a kongresszuson
gyományok eddig lekicsinylően „keleteurópaizott" ízeibe. Érdemes volt megfigyelni, hogy az azonos problémákra adott különböző válaszokból hogyan vergődte ki magát a közös út, a csak együtt kivitelezhető megoldás. Érdemes volt átélni, ahogy a más kontinensek gyermekei a kongresszus fő témája, A vallásszabadság mint Európa üzenete a világnak kapcsán megpróbálták befogni az európai gondolkodás és kultúra lényegének, a szabad, alkotó emberi szellemnek a birodalmát. Érdemes volt hallani, ahogy az erdélyi és amerikai unitárius egyházfők tartotta közös istentisztelet után értelmezgették a felismert értéket. S érdemes volt megérteni végre, hogy ami ott történt, az egyre kevésbé szól rólunk, s egyre inkább másokról. A kongresszus szervezeti szempontból leglényegesebb mozzanata az évi közgyűlésen történt heves véleményütköztetés volt az IARF régi értékeit átmenteni akarók és az új stratégiai tervben bízók között. Utóbbiak végül túlszavazták az előbbieket, és az indulatoktól feszülő ülés végén csak egy lelkészi beavatkozás teremtette meg úgyahogy a békét. Hosszú távon azonban mindkét tábornak el kell gondolkoznia az álláspontjain. A hagyományőrzőknek azon, hogy a régi IARF vonásai közül melyek
azok, amelyek nélkül nem létezhet, amelyeket semmilyen áron nem szabad feladni, és melyek azok, amelyek leszűkítik, elsorvasztják a szervezet lehetőségeit. Az újítóknak meg azon, hogy szabad-e feláldozni az IARF alapvonásaiként ismert szabadelvű vallási gondolkodást, szociális segítségnyújtást és a hagyományokra figyelő szervezeti kultúrát az egyetlen célként kikiáltott vallási együttműködés és felekezetközti párbeszéd oltárán. Az erdélyi unitáriusok álláspontja túlnyomó részben a régi IARF értékeit mentette volna, de ugyanakkor érdemesnek tartottuk odafigyelni az új elképzelések némelyikére is, mint a hatékonyabb helyi kezdeményezések vagy a tagság teljesebb bevonása a munkába. Amíg ezeket tesszük, egy biztos: az Unitárius Világszövetség elnevezést többé nem használhatjuk az IARF-re nézve, régen megszűnt annak lenni. Ha az unitárius együttműködést és nemzetközi közösséget akarjuk erősíteni, akkor a másik nemzetközi szevezetünkre, az ICUU-ra (International Council of Unitarians and Universalists, Unitáriusok és Uni verzál isták Nemzetközi Tanácsa) kell néznünk. Az a mi világszövetségünk. Az szól rólunk, és nekünk. GYERŐ DÁVID
munkra. Egyedül olyan kicsiknek látszunk, s nem tudunk megbirkózni azzal a feladattal, hogy megéljük az evangélium tanítását. Tudjuk, hogy sokszor nem érjük el céljainkat, vagy éppen rossz fordulatot vesz életünk. De így együtt, a sokaság egységéAz 1989. évi fordulat lehetővé tette a nagy népi-egyházi ben, a lehetőség és a remény érzése lesz úrrá közöttünk... Natalálkozók megszervezését is. Egyházközségünk, a székelyud- gyon sokat tanultam rövid ittlétem alatt. Hallottam, hogy milyen varhelyi Belvárosi Egyházközség a többi egyházközségből elviselhetetlen volt az élet a kommunizmus idején. Hallottam, érkező igénynek tett eleget, amikor elhatározta, hogy a Szé- hogy milyen nehéz kisebbségben lenni önazonosságban és kelyudvarhely melletti Szejkefürdőn, Orbán Balázs földjén nyelvben, vallásban és kultúrában... Az első erdélyi látogatásom igen gazdag és nagyszerű volt. De megszervezi az Unitáriusok Egyetemes Találkozóját minden év augusztusának második szombatján. 1999. augusztus 14-én én szeretnék még többet tanulni, mélyebben megismerni titeket, tartottuk az elsőt, idén augusztus 10-én sorrendben a és megosztani veletek a mi tapasztalatainkat, sőt, küzdelmeinket is. Felebarátok vagyunk a hitben, amelyben kölcsönösen osznegyediket. E találkozókat azzal a szándékkal kezdeményeztük, hogy tozunk. Testvérkapcsolataink meggazdagítanak minket. Ez nem közösségeinkben a vallási és nemzeti öntudatot erősítsük. A az én utolsó látogatásom itt..." Jó volt hallgatni William Sinkford beszédét, mert beszédétalálkozók e szándéknak, célnak és elvárásnak eddig teljes nek hallgatása a társra talált ember biztonságát adta a mi erdémértékben megfeleltek. A szervezés, melyet a szervezőbizottság irányított, az idén lyi unitárius közösségünknek. Az ünnepi egyházi beszéd után előbb a külföldi unitárius is jól haladt, csupán az augusztus eleji esős időjárás okozott egyházak köszöntői következtek, ezután pedig az ünnepi aggodalmat, de aggodalmunk alaptalan volt, mert augusztus műsor, melyet a concordi (Egyesült Államok) egyházközség 10-én gyönyörű reggelre ébredtünk. Ezen a napon több ezer kórusa nyitott meg. Ők csaknem egy évet készültek a szejkei unitárius gyűlt össze Szejkén: Erdélyből, az Egyesült Államokszereplésre, és hogy ezt mennyire komolyan vették, mutatta ból, Magyarországról és más nyugat-európai országokból. A találkozó azzal kezdődött, hogy a magyarság egységét az, hogy a Székely Himnuszt majdnem hibátlan magyar jelképező millenniumi zászlót a székelyudvarhelyi díszlovasok kiejtéssel énekelték. A concordiakat Szalai Zsuzsa szavalata, a homoródalmási - a homoródalmási fúvósok kíséretében - a színpad elé vonulegyházközség énekkara és az olthévíziek népi tánca követte. va átadják dr. Szabó Árpád püspökünknek. Ezután alulírott Ezután a többezres tömeg a székelykapuk alatt Orbán köszöntője és dr. Rezi Elek főjegyző imája következett. A találkozó kiemelkedő részét William Sinkfordnak, az Balázs síremlékéhez vonult, hogy koszorúkkal tisztelegjen a észak-amerikai unitáriusok elnökének ünnepi beszéde Legnagyobb Székely emlékének. A székelyudvarhelyi Szejkefürdő - ahol virágot nyitottak a képezte, melyet egyházunk püspöke tolmácsolt a hallgatóságszékelykapuk, amelyet megszentelt Orbán Balázs szellemisége nak. William Sinkford többek között ezeket mondotta: „Ez volt az erdélyi, unitáriusok legnagyobb szabadtéri templomává az első utam Erdélybe, arra a földre, amelybe az unitarizmus lett. Jó volt Istennek e nyitott templomában együtt lenni, énegyökeret eresztett, ahol a vallásszabadság és a vallási türelem először nyert kifejezést. Ez a Dávid Ferenc földje. A hit Isten kelni, imádkozni, találkozni, ünnepelni. Kifelé jövet az út fölé ajándéka és nem lehet senkire rákényszeríteni... Összegyültünk, felfeszített transzparensek már a jövőt idézték: VISZONTLÁhogy tanuljunk egymástól, és megosszuk, amit tanultunk. Meg- TÁSRA 2003. AUGUSZTUS 9-ÉN. győződésünk, hogy ez a szélesebb hitközösség áldás lehet száK E D E I M Ó Z E S lelkész-esperes
IV. Egyetemes Unitárius Találkozó Szejkefürdő, 2002. augusztus 10.
10 Unitárius Közlöny
EGYHÁZI FŐTANÁCS Az Unitárius Egyház Főtanácsa 2002. augusztus 30-31. napjain Kolozsváron tartotta évi rendes ülését. A Főtanács tárgysorozatán általában a különböző jelentések megtárgyalása, kiértékelése szerepelt, mint a püspöki jelentés, az Egyházi Képviselő Tanács általános, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSz), az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSz), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) jelentése, valamint az unitárius középiskoláink jelentései. A Főtanács ugyanakkor megtárgyalta az Egyház, illetve a Nyugdíjpénztár pénzügyi helyzetét.
Sajnálattal állapítjuk meg az igazolatlan hiányzások nagy számát, amely mérlegelendő Egyházunk jövője számára a soronkövetkező választások előtt. Egyházunk a szüntelen megújulási és gyarapodási folyamatban csak olyan főtanácsi tagokra alapozhat, akik buzgón, lelkesen, ha kell áldozatot is vállalva teljesítik a reájuk bízott kötelességeket. A püspöki jelentés részletesen ismertette az elvégzett püspöki munkát, egyházközségeink, egyházköreink és egyetemes Egyházunk fontosabb eseményeit, kitért a lelkész- és énekvezérképzés, valamint a lelkész-továbbképzés lényeges kérdéseire, elemezte Egyházunk bel- és külkapcsolatait. Főtisztelendő Püspök Úr a jelentés befejező részében kiemelte az Egyház belső megújulásának, beleértve az erkölcsi megtisztulás folyamatának a szükségességét, de ez „csak ott és akkor kezdődhet el, ha hivatástudattal és felelősséggel fel tudunk nőni feladataink mellé, s szembesülni az egyre fokozódó kihívásokkal". Sürgető feladatnak tekintette az istentisztelet tartalmi megújulását, a minőségi szószéki és szertartási szolgálatainkon keresztül, a prédikációírás művelését. A valláserkölcsi nevelés terén elindult egy új kezdeményezés, de tennünk kell annak érdekében, hogy „annak eredménye a tankönyvekben is megmutatkozzon". A jelentés örömmel összegezi, hogy a szórvány- és gyermektáborok sikeresek voltak, mindkét unitárius középiskolánkban az oktatás-nevelés megnyugtató, és minőségi irányban halad. „A lelkésznevelésünk átgondolása nagy felelősséget kíván, de meg kell találnunk a továbbfejlesztés lehetőségeit." 10 Unitárius Közlöny
Az Egyházi Képviselő Tanács (továbbiakban: EKT) általános jelentése három részből állt: Egyházi közigazgatás, Valláserkölcsi nevelés, Gazdasági helyzet. A jelentések általában fejlődő, gyarapodó egyházképet rajzoltak elénk, de sajnálattal vettük tudomásul - közigazgatási jelentésből - a már évek óta folyamatos lélekszám apadást. A Főtanács ennek a folyamatnak a megállítására egy jól átgondolt és felelősségteljes stratégia kidolgozásával bízta meg az EKT-t. Mulasztások történtek a leányegyházközségek és a szórványok gondozása terén, csökkent a megtartott istentiszteletek, a család- és beteglátogatások száma. Világossá vált, hogy ezen a téren nemcsak sok a tennivaló, de a „mulasztókat" felelősségre kell vonni. Ugyanis érthetetlen, hogy 24 szórványról „nem történt említés a lelkészi jelentésekben". Örvendetes, hogy a valláserkölcsi nevelés terén tankönyvszerkesztői program és fejlesztési terv kidolgozásáról szerezhettünk tudomást. A gazdasági rész az egyházgazdálkodás időszerű kérdéseit is taglalta, főleg a SORA-épületet bérlő céggel kötött szerződések mikénti kivitelezését és az abból származó jövedelem rendeltetésszerinti felhasználását. Unitárius középiskoláink beszámolói a minőségi oktatási-nevelési munkát tükrözték. Iskoláink fenntartása komoly anyagi áldozatot jelent Egyházunknak, de ez a jövő útja. Egyháztársadalmi szervezeteink jelentései komoly, felelősségteljes és áldozatos munkavégzésről tanúskodtak. Az ULOSz jelentése kihangsúlyozta, hogy a Szövetség életében „a múltba tekintést felváltotta a jelenért és a jövőért vállalt felelősség: a pozitív cselekvés, az egyházi életünket minden szinten jobbítani akaró szándék, valamint ezen értékek melletti józan és határozott kiállás". Az UNOSz munkájában új színfoltot jelentett az ökumenikus és külföldi kapcsolatok megélénkülése. Az ODFIE jelentéséből örömmel vehettük tudomásul a gondosan és körültekintéssel megszervezett rendezvényeket, kiadványaik szám- és minőségszerinti gazdagodását, valamint a külkapcsolatok és a közéleti képviselet eredményességét. A Főtanácsi Bizottság általános jelentésében így summázta Egyházunk egyéves (2001. július - 2002. július) tevékenységét: 1. Gondos, részletekre kitérő, igényes fogalmazáséi jelentéseket készítettek az erre hivatottak, melyek egyházunk egyéves gazdag, áldásos tevékenységének hű tükörképei. 2. Örömmel állapítjuk meg, hogy a hagyományossá váló Szejkefürdői Egyetemes Unitárius Világtalálkozó híveink ezreit vonzza évről-évre. 3. Unitárius Egyházunk jó irányú tevékenységét bizonyítja, hogy a médiákban egyre gyakrabban hangzanak el dicsérő méltatások. 4. Egyleteink jövőt építő működése lelki, szellemi és anyagi téren egyre bővül és gyarapodik. A Főtanácsi Bizottság hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik ezt a munkát lelkiismeretesen végzik. 5. Habár nehéz gazdasági körülmények között egyre fogy lélekszámunk, gyógyír, hogy új templomainkban híveink buzgóságról tesznek tanúbizonyságot.
6. Eredménynek tudjuk be, hogy elkobzott egyházi ingatlanjaink visszaszolgáltatása folyamatban van. 7. Jóleső érzéssel vehetjük kezünkbe új, szép kivitelezésű tartalmas egyházi kiadványainkat, és reméljük, hogy számuk az elkövetkezőkben egyre gyarapodni fog. 8. A Főtanácsi Bizottság megköszöni híveinknek és lelkészeinknek a Brassai Unitárius Kollégium déli-szárnya tetőterének, a magyar egyetemi hallgatók szálláshelyéül szolgáló átalakításához való jelentős anyagi hozzájárulását. Ugyancsak köszönetet mondunk minden külföldi támogatásért. 9. A Főtanácsi Bizottság egyetért az Egyházi Főtanács határozataival, magáévá teszi azokat, és elfogadja javaslatait.
Unitárius Lelkészcsaládok
Megemlítjük, hogy a Főtanácsi istentiszteleten a szószéki szolgálatot Varga Sándor nyárádszentmártoni lelkész végezte (Jn 19,5), a Főtanácsi közebéden a ßerde-serleggel a hagyományos pohárköszöntőt Csáka József főtanácsi tag, a székelykeresztúri egyházkör felügyelő gondnoka mondotta. Úgy vélem, hogy azok a főtanácsi tagok, akik igazolatlanul távolmaradtak, csak sajnálhatják azt, hogy - az általam eredményesnek minősíthető - a Főtanács munkálataiban nem vehettek részt. A múlt, jelen és a jövő összefüggéseiben munkálkodó Főtanács Egyházunk és népünk megmaradásának, gyarapodásának a szolgálatára buzdított mindnyájunkat. REZI
Találkozója
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSZ) szervezésében nagyszabású és eleddig példátlan rendezvényre került sor folyó év szeptember 13-14-én Székelykeresztúron. Valóságos igény szülte e nagyszerű kezdeményezést. Ez az igény pedig nem más, mint minél jobban megismerni egymást és egymás családját, igazi barátokká válni, felülemelkedni a hűvös, távolságtartó kollegialitáson. Sokunkat évek óta gyötört az az érzés, hogy mennyire nem ismerjük, vagy talán fogalmazhatnék úgy is, hogy milyen felületesen, egyoldalúan, tévesen ismerjük egymást; hogy a munkatársi viszonyon túl milyen kevés közünk van egymáshoz nekünk lelkészeknek, lelki vezetőknek; hogy mennyire elválaszt, nem is annyira a földrajzi távolság, mint sokkal inkább a szellemi, gondolkodásbeli és lelki távolság! Vagy: mennyire kevés esélyük, lehetőségük van gyermekeinknek megismerni egymást, akár tartós barátságot kötni! Mennyire keveset tudunk a lelkészfeleségekről és -férjekről, a hitvestársakról! Ezt a közöttünk tátongó űrt, ezt a szakadékot sikerült áthidalni e nagyszerű hagyományteremtő kezdeményezéssel, amelyhez az anyagi forrásokat az Amerikai Unitárius Univerzalista Lelkészszövetség biztosította. Ez alkalommal is hálásan köszönjük nekik, és meggyőződésünk, hogy pénzadományukkal az Erdélyi Unitárius Lelkészi Családok egyik legégetőbb problémáján sikerült ezúton óriásit segíteniük. Isten gondviselő szeretete révén nekik köszönhető, hogy ma sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz. Rendezvényünk az unitárius szellemiséget kisugárzó, történelmi emlékeket idéző, őseink hithűségéről és áldozatáról beszélő Unitárius Kollégium épületében kapott helyet. A találkozó áhítattal vette kezdetét, a szemet és lelket gyönyörködtető, féltő szeretettel gondozott unitárius templomban, ahol id. Szombatfalvi József esperes szívhez és értelemhez egyaránt szóló imájában azt üzente nekünk, hogy Isten szeret bennünket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk, és örömmel szolgáljunk Neki. Ezt követően Kovács István ULOSZ elnök, a rendezvény főszervezője, sepsiszentgyörgyi lelkész, köszöntötte a szép számmal megjelent lelkészi családokat, és beszé-
Székelykeresztúron
dében arra irányította figyelmünket, hogy Isten lehetőséget kínál nekünk a boldogságra, az együttlétre, és nekünk ezt észre kell vennünk, és élnünk kell a felkínált lehetőséggel. Ahhoz, hogy szolgálatunk eredményes legyen, nekünk kiegyensúlyozott, boldog embereknek kell lennünk. Ezt az együttlétet, s az együttlétből fakadó örömöt kínálja fel nekünk a mai és holnapi nap - mondotta az elnök. Majd következett a lelkészi családok egymást követő bemutatkozása. Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy 60 lelkészi család mutatkozott be (A 60 lelkészi családból kivételt képeznek azok a fiatal lelkészek és lelkésznők, akik még nem nősültek meg, vagy nem mentek férjhez.) így 114 felnőtt (lelkész és hitvestárs), valamint 47 papi gyermek voltjelen a találkozón. Mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek változatos programot kínált a találkozó. A bemutatkozás után gyermekeink különböző korosztályonkénti csoportos tevékenységen vettek részt, meghívott szakember irányításával. (Érdemes megjegyezni azt, hogy csecsemőkortól 20 évesig szinte minden korosztály jelen volt). így gyermekeink bepillantást nyerhettek különböző kézművestevékenységek, mint az agyagozás és nemezelés titkaiba. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani Lázár Prezsmer Kingának, aki szakszerűen vezette a kézművestevékenységeket. De emellett játszottak, barátságot kötöttek, beszélgettek, különböző sportrendezvényeken, vetélkedőkön mutathatták meg ügyességüket, mint: futball, kötélhúzás, zsákfutás stb. A csecsemőkre pedagógus vigyázott, akinek ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki. Ezek mellett gyermekeinknek szerveztünk ruha- és játék-„csereberéldét" a felesleges, kinőtt, avagy éppen megunt holmikból. A lelkészek és a hitvestársak három témakör mentén haladva osztották meg egymással tapasztalataikat 1. Könnyű a mi terhünk, gyönyörűséges a mi igánk? hivatásunk a lelkész és a hitvestárs szemszögéből. 2. A lelkészi családeszmény ma: ami változandó, és ami megőrizendő a klasszikus lelkészi családmodellből. 3. Belmiszszió a családban: hogyan neveljük gyermekeinket, hogy oszlopos tagjai maradjanak egyházunknak akkor is, ha nem a lelkészi pályát választják élethivatásul. 10 Unitárius Közlöny
Beszélgetésünket vitaindító előadások előzték meg. Elsőnek dr. Szabó Árpád püspök úr tartotta meg vitaindító előadását: Belmisszió a családban témakörben. A püspök úr beszédében arra hívta fel a lelkészi kar figyelmét, hogy neveljük úgy gyermekeinket, hogy elkötelezett közösségi emberekké váljanak, akik felelősséget éreznek egyházi és nemzeti közösségünkért. Akik nem felejtik el azt a tényt, hogy ők lelkészi családban nőttek fel. Ezt követően Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkésznő szervezésében minden lelkésznemzedék egy képviselője vagy a másik fél, azaz a hitvestárs megosztotta a családban történő vallásos neveléssel kapcsolatos tapasztalatait, sikereit avagy éppen kudarcait. Szó esett arról is például, hogy ki-ki hogyan neveli a gyermekeit, hogyan nevelték őt, milyennek tartja ő az ideális vallásos nevelést. Ezután kiscsoportos megbeszélés következett a témának minél aprólékosabb, részletesebb átbeszélésére, ahol minden résztvevő elmondhatta tapasztalatait, esetleg a jövőre vonatkozó meglátásait, javaslatait. A Kollégium éttermében elfogyasztott ízletes ebéd után a csoportképet a szemerkélő eső miatt az unitárius templomban készítettük. A képen látható, boldogságtól sugárzó arcok arról tanúskodnak, hogy öröm együtt lenni, ehhez a nagy családhoz tartozni. Délután vitaindító előadást tartott Nagy Gizella marosvásárhelyi tiszteletes asszony, aki szintén megosztotta velünk a vallásos neveléssel kapcsolatos tapasztalatait, észrevételeit és meglátásait. Megoldásra váró kérdéseket vetett fel mindannyiunknak. Ezután igen hasznos nagycsoportos megbeszélés következett. A beszélgetések rendjén mindhárom témakört érintettük és megbeszéltük. Vacsora előtt sportvetélkedők következtek, amelyen igen felszabadult, oldott légkörben szórakozhattunk. A futballmérkőzés után egyházkörök közti kötélhúzó verseny következett, majd egy szinte embermagasságú „kötélkerítés" csoportos átmászása fölöttébb mulatságos
10 Unitárius Közlöny
szórakozásnak bizonyult. A nagyszerű vetélkedőket az ULOSZ elnök lencsevégre kapta. Vacsora után Márk Attila gitárestje tette színesebbé és lelkileg gazdagabbá a programunkat Ezután következett csak az igazi szórakozás! Reggelig húzták a zenészek a talpalávalót. Táncolhatott mindenki kedvére. Csak arra kellett vigyáznunk, hogy a sok elmulasztott buli („mulasztási bűn") bepótolásának igyekezetében nehogy a „mulatsági bűn"-be essünk. Másnap délelőtt Kányádi Sándor költő tartott minden részvevőhöz, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szóló tartalmas előadást. Az előadást hozzászólások követték. Szombaton délben már egyre többet gondoltunk a búcsúzás pillanataira. Az is eljött feltartóztathatatlanul. Hogy gyermekeink egymástól való elválásának szomorkás érzését vidámabbá tegye az ULOSZ, gyermekeinknek ajándékcsomagokat osztott szét Ezúton hálás köszönetünket fejezzük ki a DEICO cégnek, akiktől 10 millió lej értékben kaptunk kirakósokat, valamint az ULOSZ-nak, az édességekért. Hálás köszönetünk fejezzük ki a házigazdáknak, mindenekelőtt id. Szombatfalvi József esperes úrnak és az esperesné asszonynak, valamint azoknak, akik lehetővé tették, hogy jól érezzük magunkat. Utoljára, de nem utolsósorban Kovács István elnöknek, tartozunk hálás köszönettel. A csoportképpel és egy részvételi emléklappal kezünkben, sok-sok élménnyel és szeretettel szívünkben vettünk búcsút egymástól a viszontlátás reményében. Jó volt találkozni, együtt lenni, egy nagy CSALÁDDÁ kovácsolódni össze, érezni azt, hogy szétszakíthatatlanul összetartozunk. Isten áldja meg mindazokat, akik lehetővé tették e felejthetetlen találkozást. Viszontlátásra 2003-ban - ismét Székelykeresztúron. J Ó Z S A ISTVÁN L A J O S
Ünnepi emlékezés Alsójarán
ÓVODA INDUL
„Áll ércnél maradóbb művem" (Horatius). Akár mottója is lehetne ez az idézet a most induló Unitárius Óvoda Július 28-án emlékeztünk arra a felemelő élményre, ami- pedagógusainak, mivel mi (Kerekes Mária Magdolna és kor egyházközségünk történetében a tavaly első alkalommal Mikó Zsuzsa) óvónőként arra törekszünk, hogy a hivatászemélyesen is megismerhettük readingi testvérgyülekezetünk sunknak választott munka során maradandót alkossunk. községünkbe látogató csoportját. Néhány éven keresztül csak Mindenki képes egy életmű létrehozására, kivéve a pedalevelező kapcsolatot tarthattunk fenn, de óceánon túli testgógus, aki csak ad. Minden tanítványa elvisz belőle egy véreink így is szívből jövő adományaikkal segítették egyházközségünket. Az 1997-ben és 2000-ben általános javítás darabkát, a világ minden irányában, s akkor lesz boldog, ha révén megszépített templomunkban köszönthettük ezelőtt egy ez a darabka minél tovább él az egykori gyermekben. Mindenkinek van egy álma, az enyém az volt, hogy évvel a hattagú csoportot. Az akkor tőlük ajándékba kapott „chalise"-1 ábrázoló zászlócska azóta is templomunk belsejét óvodát alkothassak, indíthassak, ahol minden a gyermekért van, ahol boldogok lehetnek, ahol mindenki rájuk figyel, díszíti. ahol sok a játék, móka és kacagás. Az álom valóra vált, mert az Unitárius Egyház társ volt ebben. Az anyagiak nagy részét fedezte, melyhez hozzájárult Román Mónika és dr. Gyarmathy György adománya is, a sok barát, családtag és ismerős önzetlen segítsége mellett. Hosszú hónapok munkájának gyümölcse a most induló Unitárius Óvoda, mely egy vegyescsoporttal, 25 gyermekkel, két óvónővel, pszichológussal, logopédussal lép ki a nagybetűs életbe. Az óvoda programja gazdag: van ritmikus sportgimnasztika, bővebb zenei oktatás, vallás, környezetvédelem oktatás a nemzeti alaptantervben szereplő tantárgyak mellett. Célunk, hogy olyan egyéneket neveljünk, akik könnyen Keblitanácsunk elhatározta, hogy ünnepi istentisztelettel bele tudnak illeszkedni a társadalomba, sokoldalúak, önálfogunk megemlékezni e szép emlékeket jelentő esemény első lóak, s felfedezni mindenkiben azt, ami erőssége. Nagy évfordulójáról. Az istentiszteleti szolgálat végzésére meghívIstván azt mondja: „A tanító munkája leginkább a szobrátuk Kovács István lelkész-szerkesztőt, aki az ÍJn 3, 18 alapján széhoz hasonlít, csak míg a szobrász holt anyagot fonnáz, ("...ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel addig a tanító élő lelkeket." És valóban, mekkora igazság és valóságosan') tartott ünnepi emlékbeszédet. A beszédben rejlik e szavak mögött. A gyermeki lélek ártatlan, őszinte, többek között - a readingi testvérgyülekezet szeretetének romlatlan mivoltának alakítása rendkívüli felelősség. A kézzelfogható valódiságát hangsúlyozta, mert az nemcsak szavakban, de építő tettekben és áldozatvállalásban megnyil- jövő társadalmának tarisznyájába oly sok minden belefér, vánuló, cselekvő szeretet. A szolgálatvégző azt is örömmel de fontos jól összeválogatni ezt az útravalót, melyet jövő jelentette be a gyülekezet tagjainak, hogy nemrég elektromos nemzetünk nagyjai fognak majd elfogyasztani. postán kapott értesítést Anne Mark readingi testvérgyülekezeM I K Ó ZSUZSANNA tünk nőszövetségi elnökétől: ezen a vasárnapon, hét órás időeltéréssel ugyan, de ők is megemlékeznek templomukban az évfordulóról. Szívet melegítő érzés arra gondolni, hogy - a hatalmas távolság ellenére - lélekben és gondolatban együtt ünnepelhetünk szeretett testvéreinkkel! Néhai dr. Erdő János püspökünk halálának hatodik évfordulójáról is megemlékezve szónokunk elmondta, egykori teológiai professzorunk arra tanította nemzedékünk tagjait, hogy Isten iránti szeretetünk egyetlen hiteles és meggyőző bizonysága az embertárs iránti cselekvő és példamutató szeretet, amely János apostol levele szerint nem szóban és nem is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan van jelen életünkben. Ennek megélésére buzdította végül az ünneplő gyülekezet tagjait is. A gyülekezet részéről Fodor Lőrinc - az egyházközség gondnoka - Petőfi Sándor Füstbe ment tervé.nek sorait idézve köszöntötte Kovács Istvánt és az ünnepi istentiszteleten megjelenteket, kik között több más felekezetű alsójárai magyar is volt. A templomból kijövet Arkosi Alfréd énekvezérünk fényképpel örökítette meg a pillanatot és a résztvevőket. Az ünnepi megemlékezést szeretetvendégség követte, amelyen alulírott lelkész mondott köszöntőt. SZATHMÁRY INCZE KORNÉL
10 Unitárius Közlöny
Nők Világa Lupény 1995 tavaszán alakult a lupényi unitárius nőszövetség, amely 30-40 személlyel működik, mindmáig, a mi szerény egyházközösségünk keretén belül. Nagy örömünkre szolgál, hogy jelen lehetünk ezen a magasztos szép rendezvényen. Egyházközségünkben a nőszövetség nagyon sok szép megvalósítással dicsekedhet. írásos kézimunkát varrtunk, és azzal díszítettük templomunk bútorzatát, az énekeskönyvekre is huzatokat varrtunk, ami szép és hangulatossá tette a mi kicsi templomunkat. Sok esetben voltak amerikai hittestvéreink látogatóban, akiket piknikezéssel és kávéval-teával fogadtunk a templomkert zöld gyepén. Ez az a tőlük ránk maradt istentisztelet utáni, immár hagyományossá vált kávézás és teázás. Egy félórányi visszamaradás istentisztelet után, amely jó hangulatot, elbeszélgetést nyújt az emberek számára, sokszor még nótázgattunk is kint a szabadban a templom kertjében. Amerikai hittestvéreinket megajándékoztuk írásos kézimunkákkal, énekeskönyvekre való huzatokkal és egy nagyon szép gobelin-varrásos unitárius címerrel, aminek a hasonmása megtalálható a lupényi templomban is. Mindezeket magunk készítettük. Templomunk minél szebbé tételéért szerveztünk műsoros teadélutánokat, amelyen nagyon sokan részt vettek. Teát, kürtöskalácsot, süteményt árusítottunk, sőt még pattogtatott kukoricát is. Tombolatárgyakat gyűjtöttünk össze, amelyeket értékesítettünk. Meglepetésként egy-egy értékesebb tárgyat sorsoltunk ki, és a begyűlt összegből nagyon szép szőnyegeket vásároltunk a templom részére. A közmunkákban korkülönbség nélkül vesszük ki a részünket. Betegeket látogatunk. Az özvegyasszonyok lelki állapotaikon próbálunk segíteni, és vigasztalni őket. 17 személy vett részt az Unitáriusok Világtalálkozóján. Bár most az első alkalom, amikor részt veszünk a nőszövetségi nagygyűlésen, nagyon szeretnénk, ha ezután is eleget tudnánk tenni a meghívásoknak. Szeretnénk mi is szerény tudásunkkal, hozzájárulásunkkal gazdagítani a közös nőszövetségi munkát. Köszönjük a meghívást, amelynek 4 személy tett eleget, és ígérjük, hogy mindig „igennel" válaszolunk. (-)
Példák Mottó: „Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre?" (Lk.14,10) Férjem, a vasakaratú Jaxa, akit csendes napokon úgy rendesen Bubukúmnak becézek, szereti ha mindig, mindenben, mindenkor neki van igaza. Na, de ez nem mindig így van. S akkor jönnek a nemek közötti szócsaták. A nőkre jellemző szóáradattal próbálom meggyőzni „ellenfelem". Ilyenkor kiszámíthatatlan, engedetlen és zabolázatlan tudok lenni. Elszántságom, harciasságom látva Jaxa rám néz és 10 Unitárius Közlöny
csendesen kimondja ezt a szót: PÉLDA. Könnyelműen és diadalittasan elkönyvelem az ő vereségél. Hurrá? Győztem? Csendes perceimben visszagondolva az Oklándon lezajlott Konferenciára, a nagyváradi asszonyok jutnak az eszembe. Ők PÉLDÁK Már csütörtökön este nyolc órakor vonatra ültek és elindultak. Segesváron és Székelyudvarhelyen átszállva türelmesen várták a megérkezés pillanatát. Már jó délutánra járt az idő, amikor megérkeztek Oklándra. Jómagam szemtanúja voltam, amint beléptek a papilak ebédlőjébe. Öt fáradt, éhes, de ugyanakkor boldog asszony. Hurrá? Győztünk? Végre megérkeztünk? Hála Istennek, itt lehetünk? - ezeket véltem leolvasni a tekintetekből. Annyira meghatódtam, hogy felajánlottam, elmegyek, bejelentem őket a vendégváró lányoknál, míg ők ez idő alatt nyugodtan ebédeltek. Örültem, hogy bár ennyit is meglehettem értük. Megérdeklődtem, hogy a Konferencia befejeztével öt óra tájban autóbuszra ültek, és Székelyudvarhelyen átszállva szombat éjszaka egy óra tájban értek Nagyváradra. Ott a lelkész várta, és, értesüléseim szerint, addig nem tért nyugovóra, míg biztonságban nem tudta a „lányokat". - Szeretném megkérdezni jómagam és azokat az asszonytársaimat, akiket a „sofőrjük" (tenyerükön) autóikon hordoztak, hogy ezek az asszonyok megérdemlik-e a PÉLDÁK jelzőt. Bátran kimondom: IGEN, s szinte el is felejtettem megemlíteni az ők pénztárcájukat. Remélem,, lesz valaki, aki majd gondolkodás nélkül bepótol a csekélyke hárommillió összegbe, amit ez az öt asszony elköltött a „nagy útra". íme hát a PÉLDÁK Ambrus Erzsébet, Pap Margit, Szabó Enikő, Vogel Ilona, Wagner Izabella. BENEDEK ENIKŐ Segesvár
SZAPPANOS
SZENGA
ADD URAM Add Uram, hogy befűzhessem ujjaim közé a fényt. Mindenen túl csak Te világolsz Te vagy a dolgok mélyén, elején Hatalmas vagy és picike én. És nagy szíved alá befér A rossz, a jó, a sötét és a szín. Eltakarsz minden foltot Es adsz igazi otthont.
EZ MÁR ANNYIRA MÉLY Ez már annyira mély, Hogy megszűnik a félelem, Amit el akartak hitetni velem: Hogy én vagyok a mély, A sárba hullt virág Csak karácsonykor égő gyertyaláng, Hogy magammal hordozom megkövült árnyékom, Hogy együtt vagyok fekete és fehér, Hogy kezem nyoma meglátszik a falon, De kínnal fizetek minden kis örömért, S nincs tartozásom, Egészben élem a világot.
Ifjúsági oldal
Miből épül fel egy világ\?
„Várvilág, egy veder nóta, / Várvilág, sok jó barát, / Várvilág, ha meghalunk is, / Várvilág, az angyalát!" - zengte háromszáz ifjú torok a VI. ODFIE Színjátszó találkozó himnuszát. Ebben az évben Várfalva és Aranyosrákos együtt vállalták, hogy augusztus 2-4. között otthont adnak ennek a központi rendezvényünknek. Ez év júliusában az erdélyi Unitárius Egyház és az OrMit is jelent a Várvilági A válasz valóban egyszerű: Várszágos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet közös szervezésében világ nem más, mint Meseország; egy olyan csodálatos hely, immár IX. alkalommal került sor a Magyar unitárius gyermek hol az álom valóság, ahol minden lehetséges, hol vidámnak és ifjúsági szórványtábona.. A homoródszentmártoni Ifjúsági lenni törvény, akárcsak az, hogy együtt szurkolunk mindenHáz a nemzeti és felekezeti szempontból számbelileg kisebb- kinek, aki színpadra lép. És ez így is történt három napon át, ségben élő magyar unitárius gyermekeket idén is tárt amíg az álom, az ünnep tartott. ajtókkal fogadta. A táborozó gyermekek Petrozsényból, Az idei színjátszó találkozónkat kezdetben szabadtérinek Lónyáról, Lupényból, Petrillából, Vajdahunyadról, Szászná- terveztük. Ennek érdekében a Bánffy-Jósika kastély tágas dasról, Besztercéről, Fogarasból és Nagyszebenből érkeztek, udvarán színpadot is ácsoltak a lelkes helyi szervezők, de összesen huszonhármán. amint életünkben már nem egyszer beigazolódott - „ember Bár az egyházközségek névjegyzéke alig mutatott vál- tervez, Isten végez", s így elképzelésünket ez alkalommal tozást, már a tábor előszervezése során nyilvánvalóvá vált, sem tudtuk valóra váltani, mert az eső keresztbe tett nekünk. hogy az idei résztvevők köre nem lesz azonos a tavalyival. Ez Semmi csüggedés! - bátorítottuk egymást, hiszen a kultúrotta tény várható volt, hiszen az elmúlt év szórványtábora a fia- hon is lehet „játékbarlangunk" és központunk, s egy hééétalok legtöbbjének utolsó alkalom volt az ilyen együttlétre. rukkk gyorsaságú közös erőfeszítéssel átköltöztünk, azaz Akkor az elválás szomorúságával, de ugyanakkor munkánk minden színpadkörnyéki kellékünket átcipeltük a művelőhatásával megelégedve vettük tudomásul, hogy egy újabb dési otthonba. Az alapos felkészülés meghozta gyümölcseit, nemzedék nőtt fel a szórványtáborok világában, s az apró hisz már napokkal azelőtt „kiképeztük" ezt a helyszínt is, gyermekekből naggyá nőtt fiataloktól azzal a reménnyel bú- hogy szükség esetén ne az üstökünket vakargassuk tanácstacsúztunk el, hogy együttműködésünk nem ér véget. E remény lanságunkban, hanem nyugodtan kezdhessük rendezvényünhamarosan valósággá vált, ugyanis legtöbbjük az Ifjúsági Egy- ket. let tevékenységébe bekapcsolódva lelkes munkát végez. Idén ismét apró gyermekek érkeztek Homoródszentmártonba, s ezért, bevallom, a szervezők nem kevés munkájába került a táborterv összeállitása, melynek egyrészt meg kellett felelnie a táborozók életkorbeli sajátosságainak, másrészt pedig olyan együttlétet kellett biztosítania, amely melegágyat teremt a következő évek munkájához. Sajátos helyzetünket szem előtt tartva tábori tevékenységeink keretét a bibliai teremtéstörténet képezte. A szervezők elképzelése jónak bizonyult, hiszen az együttlét hat napja alatt sikerült olyan világot teremteni, amelyben egy újabb lépéssel közeledtünk a szórványtáborok számára indulásból kitűzött kettős célhoz: egyre tisztábban hangzott a kiejtett magyar szó, s fokozatosan sorakoztattuk fel Istenről és a teremtett világról alkotott unitárius felfogásunkat, hitelveinket. Az egyes napok foglalkozássorát a teremtéstörténet egy,Ha már az elöszervezést említettük, hadd fejezzük ki ezúegy mozzanatára építettük. A változatos tevékenységek által ton is köszönetünket a szervező faluközösségeknek a végteigyekeztünk kellő méltósággal közelíteni a keretül választott len odaadásukért, amivel a színjátszó találkozóhoz viszonyultörténethez úgy, hogy azt a gyermekek számára is érthetővé, tak. Bizony elámulhat mindenki azon a lelkesedésen, amelyérdekessé és élményszerűvé tegyük. Ezért meseértelmezés, lyel a várfalviak és aranyosrákosiak felkaroltak rendezvéfestés, bibliai történetek dramatizálása, éneklés, gyurmázás, nyünket. Elég, ha csak az étkeztetésnek és más tevékenysétorna, a környezet megfigyelése, fürdés, közös imádkozás, geknek helyet adó Csűr kialakítását említjük, vagy a sikeres koszorúfonás, tábortűz és sok más tevékenység váltogatta falugyűjtést, amelynek eredményeit még konferenciánkon is egymást, s az eredmény természetesen nem maradt el. élvezhettük. Ugyanakkor hálásak vagyunk minden más intézA félénk, apró gyermekek csoportja a hetedik nap reg- mény, alapítvány és magánszemély iránt, akik rendezvényüngelére nyelvben és hitben egyaránt gazdagabb, megerősödött, ket felkarolták, és segítettek a színvonalas kivitelezésben. összekovácsolódott csapattá alakult. Idén is szomorú volt az Miután csillogó-villogó-tisztára tisztítottuk a művelődési elválás, de abban a reményben indítottuk útra hazafelé a hu- házat, előkészítettük a konyhát, bekerítettük a sátortábort, szonhármat, hogy megértette, vagy legalább megérezte, hová felkötöttük a rendezvényt hirdető vászonfeliratokat, nem matartozik, s hogy nagy szeretettel várjuk vissza a mindenkori radt más hátra csak az, hogy várjuk a résztvevőket. Lázas vászórványtáborok sajátos világába. rakozás volt, s a bennünk tomboló feszültség majd szétrobbantott mindaddig, míg az utcán megjelent az első hátiLAKATOS CSILLA
Világunk újrateremtése a szórványtáborban
10 Unitárius Közlöny
zsákos mosolygó csapat, s aztán az utat ellepte a színes, hangos, kacagó áradat! A régi barátok találkozása, a bejelentkezésre váró hosszú sorok, az ismeretlen örömök bizsergető közelsége mindnyájunkat előkészített a rendezvénykezdésre. Végre megnyithatta kapuit a Várvilág - a helybeli fiatalok bemelegítő hatású színielőadásával. Ők a készülődés, a szervezés különböző mozzanatait mutatták be, olyan ízes, érdekes stílusban, hogy a kacagás- és tapsvihar elöntötte a termet. Hát igen, így lehet színjátszó találkozót kezdeni... A helyiek fellépése után köszöntőbeszédeket hallhattunk: meghívottaink, támogatóink és a szervezők üdvözölték a fiatal sereget. Ezután a csapatszemle következett. Az idei versenybe a következő csapatok neveztek be: Alsófelsőszentmihály, Bölön, Csíkszereda, Fiatfalva, Küküllődombó, Magyarsáros, Marosvásárhely, Olthévíz, Székelyudvarhely ifjúsági egyleteinek színjátszó csoportjai, valamint a marosvásárhelyi Csepűrágók. Érkeztek nem versenyző „műélvezők" is, a szélrózsa minden irányából. Minden résztvevő, ifjúsági egylet nevét tapsorkán köszöntötte, ami kifejezte az alapigazságot, miszerint az ODFIE tagjai összetartanak. Közben a bíráló bizottság (Lőrinczi Károly, Bálint Mátyás, Bardócz-Tódor András, Albert Csilla, Madaras Júlia, Molnos András és Jakab Vilma) természetesen már elfoglalta központi helyét, és felkészült a másnapi parádéra. A kiadós vacsora után a kolozsvári Karaván együttes megzenésített versekkel és saját dalokkal kedveskedett a résztvevőknek. A pénteki este további részét a lázas készülődés, a próbák és - természetesen - a hajnalba nyúló gitárkíséretű éneklés képezte. A második napot „a megpróbáltatások szombatjának" is nevezhetjük, hisz ekkor zajlottak az előadások. Természetesen minden megpróbáltatás előtt jót tesz lelkiekben megnyugodni, és Isten segítségét kérni, ezért a napot áhítattal kezdtük. Aztán jöhetett a játék, a zene, a dráma! A színpad döngött a léptek alatt, a nézőtér csengett a tapsoktól, s ez így ment ebédig, amikor megpihenhettünk, de nem túl sokáig, mert következett a délutáni felvonás. Miután minden csapat megmutatta, hogy mire képes a színpadon, a bíráló biztosok műhelymunkája következett, ahol különféle érdekes gyakorlatot tanulhattak a kíváncsi fiatalok. Az estet egy óriási gitáros- dobos- nagybőgős- csörgős- csutorás éneklés zárta a Csűrben. Vasárnap délben a templomban találkoztunk, ahol Bartha Alpár fiatfalvi lelkész, volt ODFIE-elnök tartotta az ünnepi istentiszteletet, egy szerfelett alkalomhoz illő beszéddel. Ebéd után a helyi néptánccsoport tagjainak ügyességét csodálhattuk, majd a gálaműsor keretén belül a bíráló bizottság uralkodott a színpad fölött, s az élcelkedéstől sem mentes jeleneteikkel fergetes hangulatot szítottak, épp megfelelőt a díjak kiosztásához. Ezt azonban egy komolyabb hangvételű kiértékelés előzte meg. A dobogó legmagasabb fokára a csíkszeredai csapat lépett, kik Páskándi Géza: Kopa úrtól nem kell félni című darabot mutatták be. Második az olthévízi közös unitárius-református ifjúsági csoport lett a Magyar énekkel, harmadik helyre pedig a marosvásárhelyi egyletesek kerültek/í mi Kishercegiink című átdolgozásukkal. Itt kell megemlíteni, hogy minden csapat kapott egy-egy díjat, s így senki sem tért haza üres kézzel. A búcsúvacsora után Sebő Ferenc előadóművész úr és kísérőinek koncertje következett, majd a reggelig tartó bál zárta a rendezvényt. Hétfőn fáradtan, álmosan de mosolyogva és sok kedves emlékkel térhettünk haza. A Várvilág ezzel bezárta kapuit, az álom emlékeink közé költözött, hogy onnan tápláljon még egy évig, a következő, immár VII. ODFIE Színjátszó talál10 Unitárius Közlöny
kozóig. Ennek helyszíne még ismeretlen, de a jókedv már biztosítva van. A viszontlátásra hát, találkozunk 2003 augusztusának első hétvégéjén! RÁcz NORBERT
Beszámoló a XXVI. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciáról Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tevékenységi tárában az évenkénti ifjúsági konferencia központi helyet foglal el. 2002-ben a huszonhatodik konferenciánk Szentgericén ütötte fel a sátrát, s várta az Erdély különböző vidékeiről ideérkező, csillogó szemű ifjakat, hogy pár napig együtt egy jobb világot álmodjanak. Az augusztus 22-25. között rendezett konferenciánk témája az unitárius hitelveink és eszmerendszerünk alapjainak tisztázása volt, amit az előadásokkal és a kiscsoportos beszélgetésekkel próbáltunk elérni. A konferenciázók érdeklődése és fegyelmezettsége az elmúlt évekhez viszonyítva fejlődést mutat, ugyanis az ifjak az idén is jóval magasabb arányban vettek részt a templomban zajló előadásokon, mint a 2001-et megelőző esztendőkben. Reméljük, hogy ez a folyamat tovább tart, s az évenkénti csúcsrendezvényünk előadásos részébe ezután még többen kapcsolódnak be építő módon.
A lázas előkészülődés kiterjedt egész Szentgericére, megérintve fiatalt és idősét, unitárius és református helybelieket egyaránt; aki tudott és akart, az segített a szervezésben. Augusztus 22-e, csütörtök, valóban lázas nap volt, hisz nagyjából már mindennel elkészültünk, és hunyorítva tekintettünk a távolba, arra, ahonnan a résztvevők seregének kellett érkeznie. Aztán hirtelen csak megjelent egy társasgépkocsi, tele vidám fiatalokkal. A találkozás ünnepe újra közénk költözött, mindenki a régi ismerősöket kereste, s ha megtalálta, harsányan üdvözölték egymást, pontosan úgy, ahogy hozzánk, ifjakhoz illik. A szokásos mozzanatok (bejelentkezés, elszállásolás) után végre elérkezett a várva-várt pillanat, a nyitóünnepély! A kiváló tartalmú szószéki szolgálatot Koppándi Botond torockószentgyörgyi lelkész, volt ODFIE-alelnök végezte, majd a jelenlegi elnök nyitotta meg a rendezvényt. A különféle üdvözlőbeszédek után kimentünk a templomból, hogy a faluközpontban felállított kopjafát, amelyet Balázs Sándor tiszteletes úr és Bence fia faragott, felavassuk. Ez alkalomból dr. Szabó Árpád püspök úr tartott
avató beszédet, utána Kerekes Károly országgyűlési A búcsúebéd után az oklevelek átadása-átvétele következett, képviselő úr osztotta meg gondolatait velünk, majd Backa- majd az eltávozás. madaras polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. A helybeVégül a szervezők és a résztvevők nevében köszönetünli unitárius egyházközség gondnokának, Iszlai Bálint bácsi- ket fejezzük ki minden támogatónknak, azoknak, akik az nak a szavalata után Tőkés Tibor barátunk népdalokat ifjúsági konferencia kivitelezéséhez munkával, előadásokkal, énekelt. Közben a művelődési otthonban a helyi néptánc- pénzbeli vagy természetbeni adományaikkal hozzájárultak! csoport már készült a fellépésre. Rövid időn belül a kulRÁCZ NORBERT túrház úgy megtelt, hogy mozdulni is alig lehetett, s kezdődött az előadás, aminek fénypontját a Szentgericén még elevenen és művészi szinvonalon élő üveges tánc képezte. Noha a vendégek nagyon figyelték, hogy az üveg mikor pottyan le a lányok és fiatalasszonyok fejéről, az e téren való ügyességük és jártasság dicséretére ez nem történt meg. Az Egy év szünet után az ODFIE újra megszervezte - immár esti táncház, sajnos, kissé rövidre sikerült, de sebaj, a ötödik alkalommal - a Vezetőképzőt, aminek létjogosultságát találékony fiatalok elővették gitárjaikat és daltárukat, és a új tartalommal való feltöltése is igazolja. A tavaszi egysátortáborban szinte reggelig tartott a vidám éneklés. házköri találkozókra már összehívott egyletvezetők újbóli Péntek reggel jólesett elmenni a templomba, és részt találkozása és szakmai fejlesztése mellett a Küldöttgyűlés venni az áhítaton, hisz a test táplálékán kívül a léleknek is lebonyolítása is feladatunk volt. A homoródszentmártoni szüksége van elemózsiára. Közvetlenül ezt követte konferenDávid Ferenc Nemzetközi Ifjúsági és Konferencia Központ ciánk bevezető előadása, amely a hitről és a vallásosságról nem első alkalommal adott otthont és biztosított bensőséges szólt, s amelyet Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, volt hangulatot vezetőképzőinknek. ODFIE-elnök tartott. A második előadásban Székely KingaA rugalmasan kezelt programtervnek megfelelően Réka homoródszentpéteri lelkésznő, volt ODFIE-alelnök, szeptember 10-én, kedd délután benépesedett a Ház, és megIstenről vallott felfogásunkat ecsetelte. Ezek meghallgatása telt a viszontlátás, illetve az ismerkedés örömteli hangjaival. után a kiscsoportos beszélgetések nyugodt hangulata kedAz olaszteleki református tiszteletes úrnak a közösségfejvező váltásnak bizonyult ahhoz, hogy a fiatalok a felmerült lesztést inkább elméleti síkon megközelítő előadását kérdéseiket gátlástalanul tárgyalhassák meg az előadókkal és követően Tüzes Bölöni Ferenc olaszteleki református lelkiegymás között. Ebédszünet után a tanácstalanság bárkin pásztornak a közösségfejlesztést inkább elméleti síkon könnyen eluralkodhatott volna, hisz a választható tevékenymegközelítő előadását követően Jakab Vilma játékos felvezeségek között ki tudott különbséget tenni, ki tudta volna tésében megismerkedhettünk az ún. animálás rejtelmeivel, elmondani, hogy melyik a jobb, hová érdemes menni valamint az animátorok típusaival, szerepével, feladataival és leginkább? Végül is megoldódott e kérdés, hiszen mindenki lehetőségeivel. Az animálás nem jelent mást, mint életet megtalálta a maga helyét, és vagy a lelkigyakorlatokban, vagy lehelni egy közösségbe, mozgást gerjeszteni, működésbe az egyleti rendezvényeken filmezett anyag megtekintésében, hozni és tevékenységre ösztönözni egy csoportot. Az animávagy a fociban, vagy a népi játékokban, barkácsolásban, vagy tor szerepét a mi esetünkben általában az egyletvezető tölti a küldöttgyűlésezésben merülhetett el. Ezután vacsorázni be. Az esti kiselőadások a szórványtáborok hangulatát idézhívtak a kolompok, majd a Fűszál együttes ajándékozta meg ték fel. előadásával az összegyűlteket. A hangulat robbanékony lett a Másnap délelőtt a Rácz Norbert által tartott rendhagyó koncert után, épp megfelelő arra, hogy tábortüzet gyújtsunk, áhítatot követően Erik Kesting barátunk az amerikai s mellette megtekintsük a helybeliek vidám jeleneteit, majd egyesült államokbeli unitárius-univerzalista ifjúsági az egyházköröket képviselő csapatok által bemutatott Balázs szervezetek felépítéséről és tevékenységéről tartott előadást. Ferenc meséket. És kezdődhetett is a hajnalig tartó gitároSzabó László az ODFIE Ügyvezető Testületének szakzás, éneklés. osztályairól beszélt, ezután részletesen megtárgyaltuk renA szombati nap szintén reggeli áhítattal indult, majd dezvényeink hogyan továbbját. Az esti órákban került sor a újabb előadások következtek. Az elsőt Pap Mária szentiván- Küldöttgyűlés munkálataira, ami jóval éjfél után ért véget az laborfalvi lelkésznő tartotta, Hiszek az emberben, a máso- új egyházköri képviselők megválasztásával és az eddigi dikat Csete Árpád ravai lelkész, Hiszek az Unitárius Egyház elnök újraválasztásával. A rendezvényzáráskor a jelenlevő hivatásában címmel. Ezeket az előadásokat sem hagyták vita negyven fiatal mindenikének szívében ott fészkelt az egyleti nélkül az ifjak; erre szolgáltak a kiscsoportos beszélgetések, munka érdemlegességének jóleső tudata és a közös folytatás amelyekben az előadások kapcsán mindenki elmondhatta ígérete. saját meglátását, elképzelését. KOVÁCS MÁRIA Ebéd után összetett műfajú vetélkedő kezdődött a Választmány és az egyházköröket képviselő csapatok között. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet őszi központi Volt itt minden, tojásdobálástól szaladgálásig, fejtörő feladrendezvényeiként november 8-án Kolozsváron tartja az V. ványoktól dalolásig, és még sok más hasonló tevékenység. A ODFIE Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedő országos dönvacsorát követően a templomba mentünk, ahol a Jánosi tőjét, másnap pedig egyházalapítónk emlékére ifjúsági zaránegyüttes régi magyar tánczenét játszott a hallgatóknak, doklatot szervez Dévára. A szervezési és részvételi körülezután pedig a kultúrházban hajnalig tartó ROLE-koncert ményekről egyházközségeinket és egyleteinket a közeljövőszokásossá vált fergeteges hangulata az idén sem maradt el: ben körlevéllel tájékoztatjuk. mindenki kitombolhatta magát. A dévai Dávid Ferenc-emlékzarándoklatra minden érdekVasárnap délben a templomban találkoztunk, hogy részt lődőt szeretettel várunk, életkortól függetlenül! vegyünk a záró-istentiszteleten, melyen Bartha MáriaZsuzsánna mészkői lelkésznő végezte a szószéki szolgálatot.
Dióhéjban az V. ODFIE Vezetőképzőről
10 Unitárius Közlöny
Fazekas Lajos
Hálásnak lenni
ÉNEKKEL SZERETLEK
Az embernek élete értékeléséhez mindig időre van szüksége. „A mának múlttá kell válnia, hogy szépségét beragyogja az emlékezés." Sokszor messze kell mennünk emberi arcoktól, hogy meglássuk azok drága vonásait. S aztán a belső értékelés és ismeret birtokában visszatérni valakihez, akivel megajándékozott minket az Isten; megköszönni valamit, ami örökkévalóvá varázsolta egy múló percünket - ez a hála gyönyörű birodalma. Legyünk őszinték, sokaknak sokszor ismeretlen világ. Ma azonban életünk egyik nagy kihívása, és hiánya is egyben. Erről beszél nekünk, hamar felejtő embereknek az evangélium egyik szép története (Lk 17,11-19), amely szerint Jézus meggyógyít tíz beteg embert. De amikor ezek meggyógyulnak, mind elmennek, vissza se nézve, hála és köszönet nélkül. Csak egy tér vissza közülük, hogy hálát adjon, megköszönje az életet. A hála mindig vallomás, szívdobogva születő, drága köszönő szó. Áldás és imádság. Hány ünnepi pillanatunk volt már az életben, amikor Isten keze meggyógyított, megajándékozott, gyermekévé fogadott és új holnapok felé elindított. Gondoljunk csak templomunkra, megnyugvásunk, békességünk hajlékára s az evangélium mindig időszerű útravalójára. Gondoljunk csak azokra az órákra, amikor Isten megerősített, még ha „a halál árnyékának völgyében" jártunk is, kedvet és örömet adott, erővel és egészséggel ajándékozott meg. De hol van a mi hálánk, köszönő szavunk és imádságunk? Milyen sokszor marad üres és néma az ajkunk, s megyünk tovább mi is köszönet nélkül. Ha összeszámlálnánk az emberek titkon vagy hangosan elmondott imáit, alig találnánk köztük hálaadó imádságot. Milyen nagy igazság van abban, hogy amikor betegek vagyunk, azt kérjük, gyógyítsanak meg. Amikor elmúlt a betegség, azt mondjuk, hogy meggyógyultunk. Járjuk tovább életutunkat azzal a tudattal, hogy egy szó vár a szívünk mélyén kimondásra, hálás vallomásra: köszönöm. A hála ugyanakkor emlékezés is. A történet szerint kilenc ember nem jött vissza Jézushoz, mert elfutott a feledés útján. Semmi sem olyan döbbenetes, mint a feledés. Elfeledni szüleink és nagyszüleink bölcsőnkbe néző arcát, kenyerünkért és örömünkért munkába lendülő kezét, otthonunk csendjét és templomunk békéjét. Elfeledni Istent, életünket megtartó és áldó szeretetét. A hála emlékezés! Azért jó nekünk sokszor hallani és emlékezni arra, hogy kik voltunk és vagyunk. Hányszor jártunk mint tékozló fiak, messze az isteni szeretet szülői hajlékától hányszor elrontottuk, bemocskoltuk, s talán össze is törtük lelkünk igazi arcát, Istenhez való tartozásunk tiszta képét. És egymáshoz tartozásunk, az emberi közösség életmegnyilvánulásaiban vajon nem voltunk-e és vagyunk-e egymásnak farkasa, vagy minden más egyebe, csak éppen nem testvére, felebarátja. Lessük egymás szavát, mozdulatait, hogy mit tudnánk azokból a magunk előnyére felhasználni, pedig inkább azt kellene keresnünk, ami összeköt, meglátni egymásban a szeretet és jóság, az önzetlenség és barátság apró fényeit, amelyek ránk ragyognak, s amelyekért hálásaknak kellene lennünk. Emlékezzünk azért, és legyünk hálásak. Különösen most, szeptember közepén, amikor szülők és gyermekek, egymás kezét jógva indulnak el az iskolák felé, hogy „egy véka tudomány mellé egy köböl erkölcsöt" szerezzenek a jövő számára. Legyen tele életünk a köszönő szóval, hálaadó imádsággal az életért és megtartásért. De legyen tele életünk hálás munkával és cselekedettel, friss erőfeszítéssel, példával és helytállással otthon, az iskolában és a munkahelyen. Isten és az emberek a köszönet és hála ilyen követeit várják mindennap! Dr. SZABÓ ÁRPÁD püspök
Énekkel szeretlek, imával tisztellek, Uram. Panaszom Hozzád szól, s gondomban vigyázol, Uram.
Öröm zeng általad, hálával áldalak, Uram. Menekítsz magányból, virrasztva vigyázol, Uram.
Megáldasz jókedvvel, s dicsérlek énekkel, Uram. Múlik a dolgos nap: - igazítsd sorsomat Uram. Szabó
Lőrinc
ÜNNEP Áldassál, Uram, amiért nékem is adtál valamit, áldassál, amiért nemcsak szépséget és szórakozást teremtettél, nemcsak gyönyörű templomokat s félelmetes pénz-szörnyeket, nemcsak ifjú lelkesedést, friss vért, kacagó lányokat s gyermeket - óh, áldassál, Uram, amiért a mulandó örömök s harcok hétköznapjai után megteremtetted az ünnepet, a megnyugvást, a semmit, aki az idő teljességében értem is eljön és áldott karjaiban elringat mindörökre. Ámen. 10 Unitárius Közlöny
KAREL BLEI: Freedom of Religion and Belief: Europe's Story. Royal Van Gorcum. 2002. The International Association for Religious Freedom. 165 1. Vallás- és hitszabadság: Európai története. A Vallásszabadság Nemzetközi Társulata (IARF) 2002. július 28 - augusztus 3. napjain tartotta 31-ilc kongresszusát, Budapesten. A könyv a kongresszusi munkálatok teljesebbé tétele érdekében íródott. A szerző, Karel Blei, 1932-ben született Hollandiában, 1987-1997 közti időszakban a Holland Református Egyház főtitkára, 1989-1998 közti időszakban az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a tagja. A könyv az európai vallás- és hitszabadság témakörének történetéről, a jelen és a jövő kilátásairól igyekszik - véleményem szerint - „nagy lépésekben haladva" átfogó képet nyújtani. A szerző arra is törekedett, hogy feleletet adjon arra a kérdésre: Hogyan alakult a kereszténység, a judaizmus és az iszlám „élettere Európában, az elindulástól napjainkig, és hogyan érvényesült a vallás- és hitszabadság eszméje az idők sodrában addig, amíg alapvető emberi jogként ismerték el, de nem egyszer „megfeledkeztek" érvényesítéséről a vallási, felekezeti, társadalmi, politikai és gazdasági érdekek érvényesítésének bűvöletében?! Méltányolhatjuk, hogy a szerzőnek van tudomása az 1568-as tordai országgyűlés vallási határozatáról (i. m. 90-91), de sajnáljuk, sőt nehezményezhetjük, hogy annak részletes bemutatását és történelmi jelentőségét szűkszavúan ismerteti. A könyv színvonalát a gazdag forrásirodalom, a képanyag, a térképek emelik. A könyvnek megcsodálhatjuk az ízléses borítóját is, de a vallás- és hitszabadság Európáját úgy szemlélhetjük, ha nem a fedőlapjára, hanem a borítólapjára tekintünk, azaz, ha „héberesen gyönyörködünk". A hiányosságok ellenére a könyvet szeretettel ajánljuk az e témakörben érdeklődő olvasóinknak. R. E. Augusztus 30-31-én, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének konferenciáján három könyvbemutatóra került sor. Az idén örvendetesen gazdag könyvtermésünk egyikét - Bencző Dénes nyugalmazott lelkészünk második prédikációskötetét - Tódor Csaba homoródszentpáli lelkész mutatta be, majd Szász Ferenc brassói lelkész méltatta.
Az értekezlet második napján került sor Gellérd Imre: Négyszáz év unitárius prédikációirodalma, valamint Kedei Mózes: Az Erdélyi Unitárius Egyház rövid története című köteteink bemutatására. Az előbbi könyvet Kvári Kovács István, az utóbbit Kovács Sándor ismertette. Bencző Dénes: Az Úr színe előtt (szertartási beszédek). Készült a székelyudvarhelyi Infopress Rt.-nál, az Infopress Rt. támogatásával. A megjelenés éve: 2002 augusztusában. 436. old. Újabb kötetnyi bőkezű ajándék - nyugalmazott, de nem „nyugalomba vonult" - lelkészünk 45 évre terjedő lelkipásztori szolgálatának és tapasztalatainak gazdag tárházából. Embert megpróbáló, sokak gerincét megroppantó korból; olyan korból, amely valóban megpróbálta, hogy mit bír elviselni még az ember. És - mint gyakran mondogatta - : „A lelkész is (csak) ember." Ha ember... A kötet alcíme - szertartási beszédek - kevesebbet ígér, mint amennyit a kötet valóban kínál. A kimondottan szertartási beszédek - két tucat keresztelési, két tucat esketési, 69 temetési és 15 úrvacsorai ágenda - mellett ugyanis, még 49 alkalmi és általános egyházi beszéd, húsz különböző alkalomra írt, mintegy 53 imádság, egy vers, valamint előszó, „Befejező gondolat" (és az ehhez csatolt „Örök figyelmeztetés") teszik a vártnál jóval gazdagabbá a kötetet. Ezeken kívül címtár, betűrendes névmutató és textuarium segíti az olvasót a tájékozódásban. Az ízléses fedőlap szép, színes felvételei a homoródalmási unitárius templomot örökítik meg kívülről-belülről. A könyv elején még két színes fénykép látható: a Szerző a szószéken, valamint a templom orgonája. Fájdalom, de meg kell mondani, hogy ez a rendkívül gazdag és szép kötet sokkal több hozzáértést - vagy törődést? - érdemelt volna a gondozásával megbízottaktól! A lektor, olvasószerkesztő és főként a számítógépes tördelő munkája sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez különösen a bibliai helyek elavult és gyakran hibás jelölése, de főként a szavak helytelen (lapszéli) elválasztása esetén szúr szemet... Mindenképpen hálásan köszönjük Bencző Dénesnek ezt az újabb rangos és hiánypótló kötetet, amellyel - úgy hisszük - megajándékozta nemcsak a mában is az egyház és nemzet szolgálatában élő-égő szolgatársait, de a remélhetőleg ezen eszmények bűvöletében felnövő, ifjú teológus- és lelkésznemzedék tagjait is! És mivel - az elmúlt, „valahogy túlélt" félszáz év után - valószínűleg sok ilyen hiánypótló művet kell kiadjunk még, reméljük, hogy (több kötetnyi, nagy alapú, vonalas) füzeteinek rejtőzködő kincseiből hamarosan újabb prédikációs 10 Unitárius Közlöny
kötetet ad szolgatársai és hívei kezébe. Ehhez adjon Neki a jó Isten erőt, egészséget és töretlen munkakedvet! (Kvárí) Qellérd Imre: Négyszáz év unitárius prédikációirodalma. Kiadja az Unitárius Egyház. Megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Kolozsvár, 2002. 430. old. Tragikusan derékba tört élet posztumusz kinőtt koronája. M e g j e l e n t e t é sét Gellérd Imre (19201980) halálának 20. évfordulójára reméltük. Akkor két évvel ezelőtt - csak az angol nyelvre lefordított, rövidített, és - sajnos - sok hibával teletűzdelt változat láthatott napvilágot. Most végre! - kezünkbe vehetjük, és elmélyülten tanulmányozva magunkénak tudhatjuk ezt az egyházunk történetében páratlan, valóban hiánypótló, gyönyörű munkát, amely végigkíséri - bemutatja és elemzi - az unitárius eszmék fejlődését a 16. századi kezdetektől a 20. század elejéig. Ha egyházunk közel 500 éves történetéről sokan és sokat írtak az idők folyamán, ezen szerzők többsége általában a külső, történelmi tényezőkre helyezte a hangsúlyt. Igazat kell adnunk jelen kötetünk egyik értő méltatójának: „Ez a könyv egy kultúra lelkébe enged bepillantanunk " (J. C. Godbey). Mi, akik megtanultuk, hogy mit jelent „a múlt lángjainál melegedni", azt is tudjuk: a múlt biztos alap a gyakran bizonytalannak tűnő jelenben. Feltéve, ha ismerjük. Az eszmetörténet esetében ez többszörösen igaz. Gyakran hivatkozunk arra a régi mondásra is, miszerint: A könyveknek megvan a maguk sorsa. Ennek a könyvnek - első kiadásakor - már félévszázadnyi története van. Ebbe a kalandos, később pedig „két kontinens sok emberét" tettre lelkesítő történetbe avat be dr. Gellérd Judit, aki „Édesapja szellemi hagyatékának közkinccsé tételét életfeladatának tekinti." Teszi ezt oly módon, hogy közben megelevenedik szemeink előtt Édesapja, dr. Gellérd Imre erdélyi unitárius lelkész-tudós élete és tragikus sorsa a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben. Bepillantást nyer az olvasó abba a kitartó következetességgel és lelkes elragadtatással végzett, mintegy két évtizedes - édesapja szellemi hagyatékát menteni akaró - munkába is, amelyet dr. Gellérd Judit küldetésnek és „végső kötelességének" érez. (Előszó) A kötet első nagy része Gellérd Imre magiszteri dolgozata: Az unitárius prédikációirodalom története a 16. századtól a 18. század végéig. (3-180. old.) A második rész: Az unitárius egyház szószéki és szertartási szolgálata a 19. században címmel megírt dobion dolgozatát kínálja az érdeklődőknek. (183-421. old.) Mindkét rész igen nagy jelentőséggel bír, tekintve, hogy eddig fel nem 10 Unitárius Közlöny
dolgozott területekről ad újat teológiai irodalmunk számára. Gellérd Imre „odaadással mélyült el az egyes korok, irányok és személyiségek megismerésében, olyan eredményeket nyújt, melyek nyereséget jelentenek nemcsak az unitárius teológia, hanem az egész hazai protestantizmus számára is." Gellérd Imre kötetének részletesebb bemutatására természetesen - kísérletet sem tehetünk itt. Tévedés is volna csupán ismertetések - akár nagyobb lélegzetű könyvszemlék - alapján ismerkedni e művel, elhamarkodott, felületes véleményt alkotva róla. Egyszerűen szólva: kötelező „házi olvasmány" minden hivatásának élő unitárius lelkész és lelkészjelölt számára! El kell olvasni elejétől végig. Igaza van ugyanis a régi bölcsnek: „Az egésznek a tudója tudja a részleteket is, de aki csak a részleteket ismeri, annak fogalma sincs az egészről. " Meg kell említeni még, hogy a kötet - mai követelményeknek megfelelő - számítógépes tördelése, szép kivitelezése Kriza János és a kolozsvári Gloria Nyomda munkáját dicséri. (Talán csak a kötet borítóját nem kellett volna az angol nyelvű kiadás mintájára készíteni!) Feltétlenül elismerést érdemel az olvasószerkesztő Kürti Miklós - minden részletre kiterjedő, lankadatlan figyelme és lelkiismeretes munkája. Ismételten köszönetet mondunk mindazoknak, akik hozzájárultak ezen alapvetően fontos - prédikációirodalmunk múltját bemutató - kötetünk kiadásához! Mindenekelőtt — természetesen - dr. Gellérd Juditnak. Végül szeretettel ajánljuk ezt a könyvet minden magyar ajkú olvasónak, azzal a meggyőződéssel, hogy az ilyen szép művek tanulmányozásából mindig nagy gyönyörűségei származnak az életnek. (Kvári) Kedei Mózes: Az Erdélyi Unitárius Egyház rövid története. Kiadta az Unitárius Egyház. Megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta. Gloria Nyomda. Kolozsvár, 2002. 106. old. Kedei Mózes szép és nagy feladatot vállalt magára, midőn unitárius egyházunk közel fél évezredes történelmét vetette papírra. A 13 fejezetet tartalmazó kötet tömören és érthetően írja le mindazt, amit templom- és iskolaépítő elődeink tettek felekezetünk, nemzetünk fennmaradásáért. A szerző a hagyományos unitárius egyháztörténetírás vonalát követi, fejezeteit neves püspökeink, lelkészeink, jótevőink életrajza köré építi fel, így rajzolva meg századról-századra haladva jelenbe ívelő- történelmünket. A kötet rangját emeli a függelékben csatolt 56 jól sikerült fénykép. Köszönjük a szerzőnek hiánypótló munkáját. A Erdélyi Unitárius Egyház rövid történetét minden olvasónk szíves figyelmébe ajánljuk. (Kovács Sándor)
A marosvásárhelyi Unitárius Alapítvány (UNITÁRCOOP) hírei Az elmúlt évben az UNITÁRCOOP Alapítvány tevékenysége mind minőségileg, mind mennyiségileg jelentős eredményeket könyvelhetett el. Az elnyert pályázatokból, valamint a bel- és külföldi adományokból folytatódtak a már hagyományosnak mondható támogatások, valamint az idős személyek otthoni gondozó szolgálata, illetve segélyezése. íme az összesítő adatok: 1. Keresztelési betétkönyv - adomány vidéki egyházközségeknek 3 850 000 lej 2. Ifjúsági tevékenység és tanulók támogatása 8 650 000 lej 3. Sokgyermekes család (tej- és kenyér-előfizetés) 6 548 400 lej 4. Hidegvölgyi tűzkárosult cigánycsaládok segélyezése (ruha és ágynemű) a Polgármesteri Hivatal kérésére 12 435 000 lej 5. Gyógyászati segédeszközök, használtruha-adományok 15 209 170 lej 6. Szentgericei Egyházközség Tiboldi Alapítvány támogatása 5 467 218 lej 7. Megyei Nyugdíj Egyesület segélyezése 513 400 8. Lókodi Öregek Háza segélyezése 1 600 000 lej 9. Egyházi, illetve kulturális célú adományok (fehéregyházi Millenniumi Unitárius Templom, marosszentkirályi Szent István-szobor, szabédi emlékünnepély) 3 000 000 lej 10. Idős, szegény emberek otthoni gondozása és segélyezése (élelmiszerek, tisztálkodási cikkek, tisztítószerek) 61 902 351 lej Ez utóbbi tevékenység az Unitárius Gondozó Szolgálat keretében 2001. év második évnegyedében indult egy szervezési és működési szabályzat alapján. A Gondozó Szolgálat célja: szociális és egészségügyi gondokkal küszködő, idős, esetleg mozgáskorlátozott emberek támogatása, illetve otthoni gondozása. Részben a lelkészek családlátogatási tapasztalatai, részben a Nőszövetség és az Ifjúsági Egylet tagjaitól származó információk alapján, kezdetben egy 20 személyből álló névsort állítottunk össze, akiknél szociális asszisztensek felmérést végeztek, a vonatkozó törvényes előírások alapján. Többnyire magányos, kis nyugdíjból élő, otthonát ritkán elhagyó, önmagát nehezen vagy egyáltalán ellátni nem tudó, idős emberekről van szó. A húszas keretet havonta felújítottuk, a legfrissebb értesülések alapján. Az Unitárius Gondozó Szolgálat három úton fejti ki emberbaráti tevékenységét:
1. Gyógyászati segédeszközöket, egyszer használatos cikkeket, használt ruhaneműt és ágyneműt adományoz vagy kölcsönöz. Nyilvántartásunk szerint 145 esetben adományoztunk és 54 esetben kölcsönöztünk abból a segélyküldeményből, amelyet egy észak-németországi Evangélikus Egyházközségtől kaptunk, dr. Fazakas Béla professzor úr közvetítésével. 2. Élelmiszerek, tisztálkodási és tisztítószereket tartalmazó segélycsomagok adományozása. Az elmúlt évben 125 segélycsomagot osztottunk ki, egyenként 500 000 lej értékben. Az erre szükséges pénzügyi forrást három megnyert pályázatból biztosítottuk: a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól 60 000 000 lejt, az Illyés Közalapítványtól 12 257 771 lejt és a Mocsáry Lajos Alapítványtól 32 100 000 lejt. 3. Öregek és részben mozgáskorlátozottak otthoni gondozása, beleértve a lelki gondozást is, önkéntességi alapon. Bár az elmúlt évben a Gondozó Szolgálat szervezésében és működésében adódott, főleg szubjektív töltetű, zavaró körülmény is, de a tevékenység összességében feltétlen pozitív. A további bővítése nemcsak érdemes, hanem szükséges is. Fokozatosan elöregedő és elszegényedő felekezeti közösségünkben egy Gondozó Szolgálat tevékenysége, különös tekintettel az idős személyek otthoni gondozására, nagy igény van. Azt szeretnénk, hogy ez a tevékenység általánosan ismert és támogatott legyen az egyházközség híveinek körében. Ma nekem, holnap neked (hodie mihi, eras tibi) mondja a latin közmondás. A majdnem ötezres marosvásárhelyi unitárius közösségnek kell olyan anyagi és erkölcsi tartaléka legyen, hogy a legrászorultabb hittestvérein segítsen. Az egész szervezés kérdése csupán. Idén is havonta 20 segélycsomagot tudtunk szétosztani. Várjuk a javaslatokat, bejelentéseket és a segélytevékenységbe való bekapcsolódást. S Z A B Ó L Á S Z L Ó gondnok
Maros-Küküllői Unitárius Egyházkör UNITÁRCOOP ALAPÍTVÁNY 4300 Tg. Mure^/Marosvásárhely, str. Bolyai 13. Tel/fax: (00-40)-265-161454, Tel: (00^10)-265-214652 10 Unitárius Közlöny
A kolozsvári Unitárius Diákotthon javára A 2001. év elején elméletileg Erdély minden unitáriusa felé személyesen megszólító levél indult az egyházi központból. Indítéka az Egyházi Képviselő Tanács azon döntése volt, hogy az 1999 nyarán visszakapott kolozsvári Unitárius Kollégium épületében, a tetőtérben egy diákotthon építését első számú befektetésének tekinti: hogy középiskolás és egyetemista gyermekeinknek újra biztonságos, szellemi és lelki fejlődésüket biztosító otthonuk legyen. A levél eme diákotthon megépítéséhez kért segítséget híveinktől, pontosabban a kollégium padlásterének e célra való átalakításához. A szükséges anyagi alapokat elsősorban amerikai egyesült államokbeli hittestvéreinktől és a magyar állam akkori kormányától reméltük megszerezni. De hogy elnyerésükhöz erkölcsi alapunk legyen, előbb meg kellett mutatnunk azt, hogy mi magunk mennyivel járulunk hozzá a befektetéshez, hogy mi mennyit áldozunk saját gyermekeink oktatásának jövőjéért. A diákotthon két szárnya közül előbb az északi, középiskolásoknak készülő rész építéséhez fogtunk hozzá, 2000 októberében. A munkálatok 11 hónapot tartottak, és rekordidő alatt be is fejeződtek, hogy az új tanévben, 2001 szeptemberében már használatba vehessük a tanuló- és hálószobákat. A siker biztosítéka főként a külföldi támogatás volt - ennek összegyűjtéséhez azonban arra a válaszra is szükség volt, amelyet a kiküldött segélykérő levelekre kaptunk híveinktől. Szükség volt megmutatnunk, hogy bár legtöbbünknek a mindennapi betevő falatért is meg kell küzdenünk, mégis áldozni akarunk a közösség szükségleteinek a kielégítésére is. Az egyéni és közösségi adományok természetesen nem voltak egyformák. Voltak, akik személyesen küldték el támogatásukat Kolozsvárra, mások az egyházközségeik keretében szervezett gyűjtésbe kapcsolódtak be - s voltak, akik egyelőre egyiket sem tették. A mi dolgunk nem ítélkezés az utóbbiak felett, hanem a köszönetmondás az előbbiek felé, s a remény éltetése, hogy ez talán másokat is tettre késztet. Az adományok nem voltak egyforma nagyságúak sem, de nem is lehettek. Az összehasonlításoknál emlékeznünk kell Jézus tanítására az özvegyaszszony két filléréről: az adományokat nem egymáshoz kell mérni, hanem az adományozó lehetőségeihez, mert abból világlik ki a szándék nagysága, s az mutatja meg, hogy tízezer lej ér-e többet, vagy egymillió. A továbbiakban hadd közöljük az adományt tevő egyházközségek nevét, létszámát és adományaik összegét, egyrészt azért, hogy köszönetünk ne csak általánosságokról, hanem konkrétumokról is szóljon, másrészt meg azért, hogy a tágabb közösség számszerűen is megismerje az adományok értékét, és ki-ki eldönthesse, vajon sokat adott-e, vagy keveset.
Kolozs-tordai egyházkör: Alsófelsőszentmihály (480 lélek) 950.000 lej, Aranyosrákos (380) 720.000, Kide-Nagybánya (272) 4.020.000, Kolozsvár I (1885) 6.000.000, Kolozsvár II (645) 152.000, Kolozsvár III (688) 2.385.000, Komjátszeg (77) 800.000, Magyarszovát (586) 3.548.000, Mészkő (133) 660.000, Nagyenyed (313) 2.762.000, Nagyvárad (339) 6.124.000, Sin falva (276) 1.610.000, Szind (25) 20.000, Torda (989) 2.220.000, Torda túr (165) 1.190.000, Torockószentgyörgy (533) 1.600.000, Várfalva (459) 1.320.000, összesen 36.081.000 lej. Nem adományozott még Abrudbánya, Alsójára, Bágyon, Csegez, Kolozs, Kövend, Lupény-Vulkán, Petrozsény, Torockó és Verespatak egyházközsége. Marosi egyházkör: Bözöd (375 lélek) 500.000 lej, Csokfalva (306) 500.000, ErdőszentgyörgyBözödújfalu (161) 500.000, Ikland(83) 30.000, Jobbágyfalva-Nyárádszereda (419) 2.800.000, Marosvásárhely (4583) 5.000.000, Nyárádgálfalva (301) 500.000, Nyárádszentlászló (171) 200.000, Rava (186) 1.500.000, Székelykál (198) 76.000, összesen 11.606.000 lej. Nem adományozott még Bordos, íszló, Magyarzsákod, Marosszentgyörgy, Nyárádszentmárton-Csíkfalva, Nyomát, Szabéd, Szentgericze, Szentháromság és Vadad egyházközsége. 10 Unitárius Közlöny
szervezett egyházi gyűjtés eredménye Küküllői egyházkör: Ádámos (301 lélek) 2.000.000 lej, Bethlenszentmiklós (458) 345.000, Désfalva (342) 1.280.000, Dicsőszentmárton (716) 7.400.000, Fehéregyháza (77) 1.595.000, Harangláb (102) 600.000, Küküllődombó (765) 1.960.000, Küküllősárd (48) 500.000, Magyarsáros (886) 2.135.000, Magyarszentbenedek (11) 200.000, Medgyes (810) 1.500.000, Pipe-Szásznádas (220) 1.000.000, Segesvár (1200) 3.000.000, Szőke fal va-Küküllőszéplak (180) 810.000, összesen 24.325.000 lej. Az egyházkör minden egyházközsége adományozott. Székelykeresztúri egyházkör: Alsóboldogfalva (349 lélek) 1.260.000 lej, Bözödkőrispatak (162) 650.000, Csehétfalva (170) 1.510.000, Csekefalva (229) 2.650.000, Énlaka (231) 1.553.000, Firtosmartonos (250) 1.033.000, Firtosváralja (98) 2.000.000, Kadács (215) 1.000.000, Kede (71) 600.000, Kissolymos (430) 1.850.000, Korond (1296) 10.520.000, Medesér (131) 1.000.000, Símén falva (809) 1.000.000, Szentábrahám (810) 2.380.000, Székelykeresztúr (2439) 16.500.000, Székelyszentmihály (604) 3.700.000, Tarcsafalva (219) 1.000.000, Tordátfalva (108) 1.315.000, összesen 51.521.000 lej. Nem adományozott még Fiatfalva, Gagy, Kobátfalva, Székelyszentmiklós és Újszékely egyházközsége. Székelyudvarhelyi egyházkör: Abásfalva (258 lélek) 5.000.000 lej, Daróc (93) 450.000, Homoródjánosfalva (161) 2.355.000, Homoródkarácsonyfalva (298) 2.100.000, Homoródszentpál (370) 2.065.000, Oklánd (380) 2.885.000, Pecsenyéd (133) 1.915.000, Szentegyháza (445) 2.000.000, Székelyudvarhely I (2956) 4.945.000, Székely udvarhely.II (2860) 5.755.000, összesen 29.470.000 lej. Nem adományozott még Csíkszereda, Gyepes, Homoródalmás, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpéter, Homoródújfalu, Kénos, Lókod, Székelyderzs, Székelymuzsna, Városfalva egyházközsége. Háromszék-felsőfehérí egyházkör: Bárót (680 lélek) 2.000.000 lej, Bölön (1059) 3.000.000, Brassó I (1843) 4.500.000, Kőhalom-Homoród (291) 2.500.000, Kökös (228) 1.000.000, Olthévíz [556) 1.000.000, Sepsiszentgyörgy (3381) 10.000.000, Szentivánlaborfalva (195) 420.000, Ürmös (630) 6.510.000, összesen 30.930.000 lej. Nem adományozott még Alsórákos, Árkos, Brassó II, Datk, Felsőrákos, Fogaras-Nagyszeben, Káinok, Nagyajt'a, Sepsikőröspatak, Sepsiszentkirály, Vargyas egyházközsége. Magánszemélyektől (akik nem egyházközségeik 20.749.450 lej adomány érkezett.
keretében
'S',;;
adakoztak)
A kimutatás az adományok 2002. szeptember 15-i összesítése alapján készült. \z ezután beérkező adományokat következő lapszámainkban ismertetjük. Az eseteges tévedéseket a számolás természetének kérjük elkönyvelni. A következő lónapokban, ígéretünkhöz hűen, minden adománytevőnek személyesen is köszönőevelet küldünk a támogatásért. Az építkezés kezdete óta 2 év, a középiskolás szárny hansználatba vétele óta egy iv telt el. Ezalatt Erdély unitárius közösségei és más magánszemélyek összesen >04.682.450 lej pénzbeli adományt tettek. Az építkezés most a déli, egyetemi és eológiai hallgatóknak készülő szárny munkálataival folytatódik. Folytatódik tehát a szükség is híveink segítsége iránt, s ha meg tudnánk ismételíi azt, amit az északi szárnyra adtunk, akkor mondhatnánk nyugodt lelkiismerettel: (leget adtunk. GYERŐ DÁVID
(A beszámolót övező grafikák Paskucz Sz. László munkái, és csupán illusztráció!) 10 Unitárius Közlöny
A 2002-ben végzett teológiai hallgatók szakvizsgáját július 1-5. között tartották a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. Az elért eredmények alapján a hat hallgatót a Püspöki Hivatal a következő egyházközségekbe nevezte ki gyakorló segédlelkészi szolgálatra, szeptember 1-től: Csáki Levente (7,50) Kénosba és Lókodra, Cserey Katalin (7,25) Firtosmartonosba, Demeter SándorLoránd (8,00) Sepsiszentgyörgyre, Fülöp Dezső Alpár (9,00) Ádámosra, Jakabházi Béla-Botond (9,75) Marosvásárhelyre és Pálffy Tamás Szabolcs (7,75) Marosszentgyörgyre. A Lelkészképesítő Bizottság július 23-án lelkészképesítő vizsgára fogadta a két éves gyakorló segédlelkészi szolgálatukat elvégzetteket. A vizsgán minden jelölt lelkészi oklevelet szerzett, a következő általánossal: Cseh Dénes (7,44), Fazakas Lajos Levente (7,55), Jenei László Csaba (6,33), Pavelka Attila (6,55), Pitó Attila Zoltán (7,77), Szilágyi Annamária (7,55). A kolozs-tordai egyházkör július 6-án tartotta évi rendes közgyűlését a petrozsényi egyházközségben. A szórványsorsban élő gyülekezet és fiatal lelkésze a vendégek fogadásakor és a szervezés során is egyházunk iránti szeretetéről és áldozatvállalásról tett tanúbizonyságot. Az Egyházi Képviselő Tanács július 10-én az egyház Dávid Ferenc dísztermében tartotta Kriza János püspök székely népköltészeti gyűjteménye, a Vadrózsák új kiadásának a bemutatóját. A Kriterion Könyvkiadó által dr. Faragó József akadémikus gondozásában megjelentetett második, kiegészített kiadás sajátossága, hogy olyan népköltészeti termékeket is magában foglal, amelyeket a kommunista cenzúra az előző kiadásból nemzeti jellegű tartalmuk miatt kivágott.
Az Egyházi Képviselő Tanács július 11-én rendes, majd augusztus 15-én rendkívüli ülést tartott. Egyházunk legfőbb végrehajtó testületének ülésein a Főtanács munkálatainak előkészítése képezte a fő napirendi pontot. A kolozsvári Unitárius Zarándok- és Diákotthon nemzetközi avató ünnepélyére augusztus 4-én került sor. A kolozsvári belvárosi templomban tartott istentiszteleten a szószéki szolgálatot William Sinkford, az egyesült államokbeli Unitárius Univerzalista Egyház új elnöke végezte. Az ünnepély a Dávid Ferenc díszteremben dr. Szabó Árpád püspök köszöntőjével és Gyerő Dávid előadótanácsos építési beszámolójával folytatódott, majd beszédet mondott Olivia Holmes, az amerikai egyház nemzetközi kapcsolatok osztályának igazgatója, John Gibbons, a Testvéregyházközségi Tanács volt elnöke és Zed Kesner amerikai egyháztag. A felemelő záró akkordot az Unitárius Kollégium Péterffy Gyula Énekkara által előadott kórusművek képezték, majd a jelenlevők megnézték az otthon épülő déli szárnyát is.
Intézetbe beiratkozhatott Koncz László (Segesvár), Bíró Attila (Nagyajta), Sipos László (Siménfalva), Mikó Ferenc (Kolozsvár), Kiss Sándor (Dicsőszentmárton), Kovács Mária (Székelyudvarhely), Árkosi Emese (Alsófelsőszentmihály) és Varró Amália (Székelykeresztúr). Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége szeptember 13-14-én else ízben szervezte meg az unitárius lelkészcsaiádok találkozóját Székelykeresztúron. Az egymás megismeréséhez és egy lelki közösség kialakításához hozzájárulni kívánó találkozóra valc igényt a jelenlevők nagy száma mutatta meg. A találkozó során a lelkészi és hitvestársi hivatás, a klasszikus lelkészí családmodell, valamint a lelkészi csalác teljesebb egyházhoz kapcsolásának kérdései kerültek terítékre. A nagyszert kezdés reményteljes folytatást igér.
Szeptember 15-én nyitotta mec kapuit Kolozsváron az unitárius óvoda, £ kollégium felújított helyiségeiben. A legfiatalabb kortól kezdődő egyházi szellemben történő nevelésben és oktatásbar egyelőre 28 kisgyermek vesz részt, száAuguszus 30-31-én, a kétnapos mukra az óvoda félnapos programma 1 gazdag programú Lelkészi Konferencia működik. Ugyanazon a napon tartottál után Kolozsváron tartotta meg évi ren- meg a kolozsvári Unitárius Kollégiunr des ülését egyházunk legfőbb kor- tanévnyitó istentiszteletét és ünnepélyé mányzó testülete, a Főtanács. Az ülésen is. jelentések hangzottak el az egyházi hatóságok és belső intézmények munHalottunk kájáról, és elemzésre kerültek az előző év adatai, a megvalósítások és a Pálffy Tamásné Asztalos hiányosságok egyaránt. A Főtanács Erzsébet, Pálffy Tamás datki leltiszteletbeli gondnoki címet adományokész felesége életének 56., házott Bulbuka Gerő kolozsvár-íriszi, Csíki zasságának 28. évében^- hosszú Árpád nagybányai és Mózes Imre kénosi türelemmel viselt szenvedés után afiainak. Az ünnepi istentiszteleten az csendesen megpihent. Szeptemegyházi beszédet Varga M. Sándor ber 25-én temették a Házsongárnyárádszentmártoni lelkész, az ünnepi di temetőben. A temetésen a lelebéden a Berde-serleggel a köszöntőt készi szolgálatot Bálint B. Ferenc Csáka József székelykeresztúri felüKolozsvár-belvárosi lelkész végezgyelő gondnok mondta. te. A Lelkészszövetség nevében Nagy László marosvásárhelyi lelA Protestáns Teológiai Intézet kész búcsúztatta. Unitárius Karának I. évfolyamára a Isten adjon csendes pihenést felvételi vizsgát szeptember 4-10. között eltávozott testvérünknek. tartották meg. Sikeres vizsgát tett és az
UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. E lapszám munkatársai: Kovács Sándor, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10-e. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail:
[email protected];
[email protected]
Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 5. szám. 2002. október - december Ára: 5000 lej.
SZAZ EV SÚLYA Fadrusz-napok Kolozsváron •MMMMRMI
A
T A R T A L O M B O L :
Búcsú Balogh Ferenctől Beszámoló a Zsinatról Brassai-szobor Debrecenben Nők Világa - Beszámolók Hét testvér keresztelője Nagyernyéhen Látogatás Amesben Új rovatunk: Nyelvédesanyánk Egy szál gyertya halottak napjára Akik előttünk jártak... Karácsonyi oldalak Könyvajánló Egyházi lnrek
Sértő Kálmán (1910-1941)
KOLOZSVÁR
Október 11-12-én ünnepeltük a Fadrusz János által készített Mátyás király szoborcsoport felállításának száz éves évfordulóját. A szobor e száz év alatt nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély jelképe lett, Erdély örökkévaló szíve. A Kolozsvárra látogatók első útja idevezet. Gyermekeknek játszó-, fiataloknak találka-, időseknek pihenőhely. így köt össze immár száz éve korokat és generációkat, hazavárja az elszármazottakat, fogadja a látogatókat. A jelképek összekötik az embereket, hiszen azok tartoznak együvé, akiknek szimbólumaik azonosak. Hiszem, hogy ez a szobor mindnyájunk jelképe. Vigyázzunk rá, és ha erre járunk, adjunk ide találkozót egymásnak mindannyian, hogy ezer esztendő múlva ugyanitt találkozhassanak utódaink isi
Szomorúan jár-kel benned a költő, Sok régi búja mélyből felfakad, Már alig hitte, hogy meglátja benned A sziklaerős, ódon házakat. Ha véletlenül kalapom is lenne, Mint másoknak is van, levenném ma itt, Mert akkora öröm és gyász van bennem, Hogy azon még a sírás sem segít... Beteg vagyok, már közel a halálom, De megköszönöm, édes Istenem, Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam A letisztelgő őszülő fejem. Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard, Mert siratni kell bizonytalanságban A roppant hős, de maroknyi magyart...
BÚCSÚZUNK BALOGH FERENC FŐGONDNOKTÓL Őszinte részvéttel búcsúzunk Balogh Ferenc főgondnokunktól, aki 2002. október 29-én Budapesten elhunyt. Egyházunkat egy ideig mint a kolozsvár-belvárosi egyházközség gondnoka szolgálta. 1996-ban a Székelyudvarhelyen tartott Főtanács főgondnoknak választotta, s ezt a megbízatást odaadással, szelíd és alázatos lélekkel töltötte be haláláig. Balogh Ferenc 1941. március 9-én született Kolozsváron. Szülei: Balogh Edgár és Máthé Rebeka. Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán folytatta egyetemi tanulmányait, amelyet 1963-ban fejezett be. 1963-1996 közötti időszakban Máramarosszigeten kivitelező mérnökként, ezt követően a kolozsvári Építészeti Kutató- és Tervezőintézetben dolgozott. Közéleti tevékenysége az 1989-es változások után megélénkült. Részt vett az RMDSZ megalapításában, és ennek képviseletében közel kilenc hónapig Kolozsvár alpolgármestere, 1992-1996 között a Kolozs Megyei Önkormányzat tanácsosa, közben 1993-tól 2001-ben bekövetkezett nyugdíjbavonulásáig az RMDSZ Országos Ügyvezető Elnökségének művelődési és egyházi ügyekkel foglalkozó főelőadója volt. Kiemelkedő szerepet töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület munkájának irányításában. Az általa alapitott Kelemen Lajos Műem-
lékvédő Társaság keretében több programot indított el, amelyek műemlékeink összeírását, állagfelmérését, védelmét és népszerűsítését célozták. Családot 1964-ben alapított, felesége Muresan Éva. Isten két gyermekkel áldotta meg házasságukat: András és Zsuzsanna. A Budapesten történő hamvasztás után a temetésre 2002. november 16-án került sor a kolozsvárbelvárosi unitárius templomból. A gyászbeszédet dr. Szabó Árpád püspök tartotta. Búcsúbeszédet mondtak: dr. Kisgyörgy Árpád az Erdélyi Unitárius Egyház, Bálint B. Ferenc lelkész a kolozsvár-belvárosi unitárius egyházközség, Andorkó Ferenc lelkész a vargyasi unitárius egyházközség, dr. Kötő József az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, dr. Gaal György a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Szép Gyula az RMDSZ nevében. Az Erdélyi Református Egyházkerület, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye, valamint a Magyarországi Unitárius Egyház levélben fejezte ki részvétét Egyházunknak és a gyászoló családnak. Hamvait a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra, a sírnál dr. Rezi Elek mondott búcsúbeszédet. Köszönjük Istennek Egyházunk és az erdélyi magyar közélet érdekében kifejtett munkáját. Emléke legyen áldott, pihenése csendes!
A MEGÚJULÁS MEZSGYÉJÉN Beszámoló a Zsinat és Főtanács 2002. november 29-3O-án Kövenden tartott üléséről Lázas előkészületek előzték meg Unitárius Egyházunk legfőbb törvényhozó és kormányzó testületeinek egymást követő ülését, amelyet idén az aranyosszéki Kövendre hívtunk össze. A szervezkedés szervezeti és szervezési szinten egyaránt kibontakozott: előbbi értelemben azért, mert a napirenden levő Alaptörvény-módosítás, főtisztségviselőválasztás és az egyes testületek tagságának felújítása a megszokottnál nagyobb érdeklődést váltott ki a tagság között, a nyílt levelek, interjúk és rágalmazó iratok sora egymást érvén. Utóbbi értelemben meg úgy, hogy az összességében közel háromszáz küldöttet a háziaknak Kövend hírnevéhez méltóan kellett fogadni és elrendezni. A Zsinat ülése pénteken reggel kevés késéssel nyithatta meg munkálatait, mert a hajnalhasadtán elindult tagokat 10 Unitárius Közlöny
a sűrű köd megakadályozta abban, hogy időben megérkezzenek. A lényegi kezdést emellett egy másfél órás vita is késleltette a zsinati tagság kapcsán (Dr. Bardócz T. András jelöltségéről volt szó. A szerk.), amely végül egyfajta konszenzussal tudott csak lezárulni. Miután a rendkívüli egyházköri közgyűlésen megválasztott zsinati tagok letették a hivatali esküt (az előző tagoknak lejárván a megbízatásuk), rátérhettünk az első nagyobb témára: az Alaptörvény szövegének a módosítására. A módosító javaslatok túlnyomó többségét egy közel háromnegyed évig tartó szakbizottsági munka összesítette és fogalmazta meg a Zsinat elé kerülő fonnában, így nem csoda, ha a helyszínen felvetett indítványok java része nem nyert elfogadást. A véglegesített szöveget nyomtatott formában hamarosan
minden egyházközség megkapja, ott pedig híveink számára is elérhetővé válik. A zsinati munkálatokat a püspökválasztással folytattuk, amely az éppen elfogadott új választási szabályzat értelmében zajlott le. Az előzetesen ülésező főhatósági jelölőbizottság a tisztségre két jelöltet állított, dr. Szabó Árpád eddig püspök, illetve Bálint B. Ferenc kolozsvárbelvárosi lelkész személyében; a jelöltek sorát a Zsinat nem kívánta kiegészíteni. A jelöltek programbeszédének és az állambiztonsági szervekkel való esetleges együttműködésről szóló nyilatkozatának elhangzása után a szavazás idejére az ülést felfüggesztettük, és akkor fogyasztottuk el az órák óta ránk várakozó ebédet is.
Dr. Szabó Árpád püspök eskütétele
A püspökválasztás eredményhirdetése már az esti órákra esett: eszerint dr. Szabó Árpádot a Zsinat újabb hatéves időszakra az Erdélyi Unitárius Egyház püspökévé választotta. (A két jelölt között a szavazatok 115:65 arányban oszlottak meg az újraválasztott püspök javára. A szerk.) Ezt követően még csak annyi dolga maradt a Zsinatnak, hogy meghallgassa a másnap felszentelendő 17 lelkész személyi adatait, és a hallottak alapján felszentelésükre engedélyt adjon. A napot istentisztelet zárta, amelyen a szószéki szolgálatot Andorkó Ferenc vargyasi lelkész végezte, az énekvezéri tisztet a marosvásárhelyi Cseh Ildikó látta el. Az elszállásolás a kövendi, illetve a környező egyházközségek híveinél történt Bágyonban, Várfalván, Aranyosrákoson, Sinfalván és Szentmihályon. A Főtanács ülése szombaton kegyetlenül korán kezdődött, sokan nem is tudták kioldani csontjaikból az előző napi átfázást, máris vissza kellett térni a templomba. A lényegében egyetlen nagy tárgysorozati pontot, a választásokat maga előtt tudó testület ritmusosan haladt végső célja felé, csakhogy a jóval több helyre pályázó jóval nagyobb számú jelölt bemutatkozása sokkal több időt igénylet. A főjegyzői tisztségre dr. Rezi Elek (Kolozsvár) és Kovács István (Sepsiszentgyörgy) pályázott, a főgondnokira Máthé Dénes (Kolozsvár), Kolumbán Gábor (Székelyudvarhely), Székely Botond (Kolozsvár) és Csáka József (Székelykeresztúr), a közügyigazgatóira pedig Szabó László (Kolozsvár), Szombatfalvi József (Székelykeresztúr) és Székely Miklós (Kövend).
A szavazatok összeszámlálásának ideje alatt megtartottuk a lelkészszentelési istentiszteletet, ahol Katona Dénes székelyderzsi lelkész prédikált, Nagy Rozália (Dicsőszentmárton) énekvezéri kíséretében. Ezt követően a következők léptek be a rendes unitárius lelkészek sorába: Székely Kinga-Réka (Homoródszentpéter), Czire Szabolcs (Kolozsvár), Ferenczi Enikő (Kolozsvár), Berei István (Kissolymos), Demeter Erika (Erdőszentgyörgy), Simó Sándor (Homoródjánosfalva), Szabó László (Kolozsvár), Vida Rozália (Sepsiszentkirály), Molnár Attila (Székelykál), Tódor Csaba (Homoródszentpál), Cseh Dénes (Gagy), Fazakas Lajos Levente (Bözöd), Jenei László Csaba (Pipe-Szásznádas), Pavelka Attila (Magyarzsákod), Pitó Attila Zoltán (Tarcsafalva), Pálfíy Annamária (Marosvásárhely) és dr. Gellérd Judit (AEA). Az ünnepélyt teljessé tevő úrvacsoraosztáson Bíró Mihály alsóboldogfalvi lelkész mondta az úrvacsorai beszédet. Ezután kerülhetett sor a főtanácsi választások eredményhirdetésére, amelynek értelmében a főgondnoki tisztségeket a következő ciklusra Máthé Dénes és Kolumbán Gábor tölti be, a főjegyzőit dr. Rezi Elek, a közügyigazgatóit pedig Szabó László. Szintén a Főtanács választotta meg az Egyházi Képviselő Tanács, a Misszió Bizottság, a Valláserkölcsi Nevelési Bizottság, a Jogügyi Bizottság, a Gazdasági Bizottság, a Pénzügyi Bizottság, a Média Bizottság, a Kiadó- és Nyomdabizottság, a Nagykönyvtár Bizottság, a Levéltár Bizottság, a Lelkészképesítő Bizottság, a Nyugdíjintézet vezetőtanácsa, valamint a Fegyelmi Bíróság és a Közigazgatási Bíróság tagjait is.
A Főtanács ülése
A kövendi kultúrotthonban felszolgált és időközben vacsorává lett közebédet a küldöttek egy része már nem igényelte, ugyanis távoli otthonaikba kellett hazatérniük; a maradók viszont újra megbizonyosodhattak a házigazdák vendégszeretetéről. Az étkezés végén a decemberi hűvösségben hazatérőket a jól végzett munka tudata melegítette, s az előttünk álló egyházi kihívásoknak megfelelni tudás vágya.
GYERŐ DÁVID
10 Unitárius Közlöny
Brassai-szobor Debrecenben A 35 évvel ezelőtt alapított sokáig Landler Jenő nevét viselő - debreceni műszaki középiskola 10 éve vette fel Brassai Sámuel nevét. Röviddel azután testvériskolái kapcsolatot létesítettek a kolozsvári hasonló nevű elméleti líceummal. Évente október végén megrendezik a Brassai-hetet, melyen Brassai emlékét is ápolják, s melyre rendszerint meghívják a kolozsvári líceum küldöttségét. Az idén az tette ünnepélyesebbé a Brassai-hetet, a névfelvétel évfordulóját, hogy október 17-én a debreceni iskola emeleti előcsarnokában leleplezték a nagy polihisztor mellszobrát. A csütörtöki nap reggelén dr. Gaal György, a kolozsvári küldöttség vezetője egyórás előadást tartott az iskola
Nők Világa Látogatás a lókodi Öregek Otthonában • •
Gagy falu unitárius nőszövetsége Cseh Dénes lelkész irányításával a lókodi Öregek Otthonába szervezett látogatást - 2002. szeptember 6-án ahol nagyon kedves, bensőséges és egyben hangulatos percekben volt részünk. Cseh Dénes lelkész az otthon társalgójában rövid istentiszteletet tartott, utána az otthon lakói szórakoztattak minket, amire nem is gondoltunk. Ezáltal nyertünk betekintést az ott élők életébe, megismerve napi elfoglaltságukat, szórakozási lehetőségeiket. Az autóbusznyi csoport - nők és gyermekek - énekekkel köszöntötte és édességgel ajándékozta meg az otthonra lelt öregeket. A rövid műsor, társalgás után átadtuk a magunkkal hozott friss zöldségféléket és más élelmiszereket. A látogatás után a Kis-Homoród mentén folytattuk utunkat, megnéztük a homoródszentmártoni unitárius templomot és Ifjúsági Házat. Az Ilona-völgyén át felmentünk Homoródfürdőre, de a szakadó eső sajnos megakadályozta a hosszasabb időtöltést. Székelyudvarhelyen megálltunk egy-két órára, és hazafele jövet még egy érdekes rendezvénynek lehettünk részesei: a Keresztúr nevet viselő helységek III. Nemzetközi Találkozójának, ami legtöbbünknek újdonság volt, a maga vásári hangulatosságával, látványosságával. Már jól besötétedett, amikor jókedvűen, énekelve, szép élményekkel gazdagon „megrakodva" hazaérkeztünk. BUZOGÁNY MARGIT
10 Unitárius Közlöny
diákjainak Brassai életéről és munkásságáról. A 10 órakor kezdődő avatóünnepségen a megye és a város vezetői, valamint a testvériskolák és a helybéli tanintézetek küldöttei igen szép számmal jelentek meg. Alföldi Ferenc iskolaigazgató köszöntő szavai után Wagner Lajos magánénekes Bartók-népdalfeldolgozásokat adott elő, majd Kósa Lajos, Debrecen polgármestere méltatta az eseményt, s emlékezett meg Brassai személyiségéről is. Az igazgató és a polgármester együtt leplezte le a mellszobrot, mely Kövér József szobrászművész alkotása. A művész szakállasan, de a szokásosnál fiatalosabb vonásokkal örökítette meg a kolozsvári tudóst. Dr. Éles Csaba egyetemi docens, az iskola tanítványa beszélt Brassairól, és méltatta a szobrot. Egy diákszavalatot követően koszorúzásra került sor. Állófogadás zárta az eseményt. Kár, hogy a szervezők az Unitárius Egyház részéről senkit sem hívtak meg az avatási ünnepségre. A szegedi Dóm téren található Brassai-emlékhely, valamint az akadémia budapesti székházában látható Brassaiportré mellett most már Debrecenben is állandó kegyhely szolgálja a Brassai-kultuszt. D r . GAAL GYÖRGY
Szeptember ekjén Szórványban élő magyarnak a Székelyföldre menni annyit jelent, mint sűrű erdőben kimerült szarvasnak napfényes csobogó forrású tisztásra érni, ahol megpihen, új erőre kap, hogy utána újra nekivágjon a rengetegnek. így indultunk mi is, a küküllő-köri nőszövetségek küldöttei szeptember első péntekén Oklándra, az UNOSZ Konferenciára. Nagy Rozália esperesné asszony szervezésében 42 tagú csoport gyűlt össze Bethlenszentmiklósról, Ádámosról, Küküllődombóról, Dicsőszentmártonból, Szőkefalvárói, Désfalváról, Magyarsárosról és Medgyesről, és autóbusszal vágtunk neki az útnak. Bár a szeptembereié fagyos hajnalai már vörös foltokkal díszítették az erdő zöldjét, napfényes időben értünk az oklándi templom pitvarába, ahol a házigazdák puha kaláccsal és sok szeretettel vártak. Idősebb és egészen fiatal helybeli nőtestvéreink sürögtek-forogtak körülöttünk attól kezdve eljövetelünkig, hogy jól érezzük magunkat. Felejthetetlen élménysorozatban volt részünk ezután: a kézimunka-kiállítás, a csoportmegbeszélések, az ifjak előadása, szombaton a tulajdonképpeni konferencia és a közebéd, meganynyi alkalom volt arra, hogy új ötletek, új célkitűzések és megvalósítási lehetőségek táruljanak mindannyiunk elé. A dicsői asszonyok Homoródújfaluban kaptak szállást éjszakára. Házigazdáink a falu piacán fogadtak bennünket, pénteken este. Otthonukba vezettek, ahol ínycsiklandozó falatokról roskadó asztal, puha ágy várt, de főleg ismeretlen ismerőseink szívének melege. Jólesett elbeszélgetni, ismerkedni, megbeszélni dolgainkat. Sokszor vérbeli rokonok nem fogadnak ilyen szívélyesen, íme a hitbéli kapocs mindennél erősebb. Szeretnénk megköszönni Ilkei Árpádné homoródújfalvi tiszteletes asszonynak és kedves házigazdáinknak azo-
kat a kellemes órákat, melyeket együtt töltöttünk, és amelyekből talán tartós barátság fejlődhet. De megköszönjük minden szervezőnek és vendéglátónak fáradságos munkáját, melynek eredményeként az oklándi konferencia mérföldkő és iránymutató lett azon az úton, melyen a „változások" után újjászületett nőszövetségünk elindult. Isten áldását kérjük, hogy haladni tudjunk együtt ezen az úton, a költő szavával élve: „....rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés."(József Attila) SZABÓ ROZÁLIA • •
Öregek vasárnapja Az ürmösi templom harangjai ünnepi „köntösbe" öltözve szólaltak meg. Az első harangszónál már asszonyok szorgoskodtak, az ősz utolsó virágaival díszítették a templom kapuit. Az idősek ma korábban indultak templomba, bottal a kezükben. Belépéskor az asszonyok már várták egy kitűzővel, rajta a felirattal: „Öregek Vasárnapja, 2002. október 13." Igen, ezt ünnepeltük ezen a vasárnapon: a nyolcvan évet betöltött öregek és annál idősebbek kapták a személyre szóló meghívót. Negyvenhat öreg nagyanyó és nagyapó közül huszonhaton jöttek el az Úrnak hajlékába, hogy ünnepi istentiszteleten vegyenek részt, amelyen a szolgálatot a helybeli lelkész, Adorjáni Levente végezte. Alulírott a nőszövetség részéről köszöntöttem a kedves
„Nagy család" apraja-nagyja, boldogan, s legalább ezen a napon elfelejteni minden bánatot, harcot, küzdelmet, amit a nyolcvan év hordozása jelent. A jó Isten adjon erőt, egészséget nagyanyóinknak és apóinknak, ha bottal is, de jövőre is eljöhessenek ünnepelni. Asszonyainknak sok kitartást ilyen ritka, csodálatos nap megszervezésében. Hálásan köszönöm segítségüket. ADORJÁNI GYÖNGYVÉR
Kézim unka-tanfolyam Torockón A torockói nőszövetség szervezésében október 14-19. között nagyon sikeres kézimunka-tanfolyam zajlott le. A tanfolyamon a hagyományos csipkeverést, a batyikót próbáltuk elsajátítani. Az oktatók Budapestről érkeztek: Semsey Ágnes és Devecsei Ildikó, akik nagyon szakszerűen tanítják ezt a nehéz munkát. Ugyancsak a tanfolyam keretében Szakács Éva (Kolozsvár) az érdeklődőket karácsonyi díszek, húsvéti tojások, nyakkendő-hímzések elsajátítására tanította. Jó volt együtt lenni, együtt dolgozni, beszélgetni. Az immár harmadik kézimunka-tanfolyam sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy ezután is minden év október vége felé megrendezzük. Célunk, hogy ismét el tudjuk készíteni hagyományos ruhadarabjainkat, megőrizzük és megjavítsuk régi „kincseinket". Munkánkra kérjük jó Istenünk áldását. VÁLÓ IRÉN
Nem maradt el az ünnepi műsor sem, Kilyén Ilka színművésznő, értékes versekkel és dalokkal tette magasztossá ünnepségünket. Kedves meghívottaink között jelen voltak: Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádiótól, Balázs János, a Brassói Lapoktól és Maksay Magdolna, a kolozsvári rádióJ[w vernio- Kszernmd FOGW-FZ nzeq lezcdá, <$P tól, aki egyben képviselvénüíá Szememmel te az Országos UnitáriŐrizem a SzemcdeL" ^ us Nőszövetséget. A nő—MH Etzels« szövetség már második alkalommal rendezi meg az öregek vasárnapját, így tettük emlékezetessé e napot a templomban, egy szál virággal és emléklappal, azt a napot, amely az ünnepeltjeink számára a hosszú utat jelentette. Természetesen ezzel még nem ért véget a programunk, a Szeretetotthonba hívtuk öregjeinket szeretetvendégségre. Asszonyaink egész szombaton lelkesen dolgoztak: kalácsot, tortát sütöttek, kompótot és kávét főztek, hogy szeretetükkel melegen átkarolják drága öregjeinket. Úgy érezzük, nem volt hiábavaló a fáradozás egy ilyen felemelő vasárnap megszervezéséért, hogy együtt legyen a
elnök
elnök
Nőszövetségi beszámoló Sepsiszentgyörgyről Rendhagyóan indult a 2002/2003-as „nőszövetségi évad" első teadélutánja. Dr. Albert Éva nőszövetségi elnöknő javaslatára az október harmadik vasárnapjának délutánján, 4 órakor kezdődő összejövetelre Kónya Ádám ny. tanár-múzeumigazgatót hívtuk meg előadónak. Az est háziasszonyai voltak: dr. Albert Éva, Kovács Ágnes, Ráduly Gitta, Izsák Sarolta, Fekete Enikő, özv. Fekete Dezsőné. A teadélután a 33. sz. egyházi énekünk, a Mennyben lakó én Istenem eléneklésével kezdődött, majd Demeter Sándor helybeli segédlelkész mondott imát. Kónya Ádám ny. tanár úr értékes és sokat üzenő előadása következett Kós Károly élete és életműve címen, külön kiemelve Kós Károly sepsiszentgyörgyi tevékenységét. „Ajánlom mindazoknak, akik magyarok s a szépet is magyarul szeretik" idézte az előadó Kós Károlyt, és számos korabeli könyv, folyóirat, kalendárium bemutatásával szemléltette Kós Károly nagyságát. Majd az évszámok és a korabeli híres emberek nevének felsorolásával érzékeltette a tanár úr azt a nagyszerű kort, amelybe Kós Károly beleszületett: Jókai Mór ötvennyolc éves, Vajda János ötvenhat éves, Gyulai Pál ötvenhét éves, Reviczky Gyula huszonnyolc, Tolnai Lajos negyvenhat éves, Kossuth Lajos hetvenkilenc éves, 1881-ben született Bartók Béla, 1882-ben Kodály Zoltán 10 Unitárius Közlöny
1879-ben Móricz Zsigmond, 1877-ben Ady Endre - sorolja fáradhatatlanul a tanár úr. Különösen kedves volt nekünk - a több mint 50 jelenlevőnek - a 12 sepsiszentgyörgyi épület ismertetése, többek között az 1911-ben tervezett Székely Nemzeti Múzeum - melyet Kós Károly 28 évesen tervezett -, az 1913ban épült múzeumőri lakóház, a Vármegyei Közkórház, a Képíró- és Kabai-házak, a Bőrpalota. Kós Károly utolsó sepsiszentgyörgyi munkája az 1964-ben épített vártemplom előtti ravatalozóház, melyet 81 évesen valósított meg. Kézről kézre adtuk az értékes könyveket, folyóiratokat, amit a tanár úr magával hozott. Nagy érdeklődéssel hallgattuk az irodalmár, politikus, könyvkiadó, építész, festő, grafikus, tanár tevékenységét. Az előadást követte Török Áron ny. lelkész hozzászólása, majd Ráduly Gitta
Hét testvér keresztelője Nagyernyében E rövid tudósítást azzal a reménnyel küldjük, hogy gyülekezeti örömünkben az Unitárius Közlöny olvasói is osztozhatnak. Nagyernyében, a marosszentgyörgyi unitárius anyaegyházközség leányegyházközségében a Zsinatit előkészítő ún. rendkívüli köri közgyűlést (2002. október 25) követően ismét egy lélekemelő eseményre került sor. November 24-én Pálffy Tamás Szabolcs gyakorló segédlelkész a Ráduly-család hét gyermekét keresztelte meg az Unitárius Egyház szertartása szerint. A megkeresztelt gyermekek: József-Attila, Dezső, Zoltán, Géza, Szilárd, Zsolt és Csilla. Közülük a legnagyobb fiú 29 éves, Csilla pedig 7 éves. Géza és Szilárd 2003-ban fognak konfirmálni a nagyernyei unitárius templomban. Ugyanakkor a szülők, Ráduly Amália és Bodó János is kérték, hogy leány egyházközségünk egyházfenntartó tagjai lehessenek. E keresztelést megelőzően 83 volt az unitáriusok lélekszáma Nagyernyében, most pedig 92-re emelkedett. Ez év decemberében ugyancsak egy lélekemelő keresztelőre van kilátásunk, négy leánytestvért fogadunk egyházközségi taggá.
A közeledő karácsonyi ünnepek alkalmával Istentől megáldott, békés, örömteljes ünnepet kívánunk az Unitárius Közlöny szerkesztőségének és minden kedves Olvasónak. G Y Ö R G Y KATALIN g o n d n o k
10 Unitárius Közlöny
tanárnő Áprily Lajos versét olvasta fel. Az ízletes sütemények és tea elfogyasztása közben a tombolajegyek kisorsolásával ért véget e felejthetetlen délután. 2002. november 24-én tartottuk következő teadélutánunkat. Ez alkalomra Kovács István lelkész dr. Gellérd Judit lelkésznőt és férjét, George Williams-et hívta meg előadónak, a találkozó vendégei voltak még Székely János árkosi lelkész és felesége. Az általunk nagyra becsült Gellérd-Williams házaspár tevékenységét még jobban megismerhettük a személyes előadás alapján, Gellérd Juditnak az előadást kezdő és záró hegedűjátéka pedig fokozta meghatódottságunkat. Az előadás után úgy éreztük, hogy a lelkésznő életenergiája mindnyájunkat magával ragadott: mert lehet és érdemes így élni, önzetlenül szeretni, adni és ajándékozni. (-)
Látogatás Amesben A jó Isten akaratából nekem és feleségemnek, Tündének adatott meg az a lehetőség, hogy ezt az iskolai évet a kaliforniai Berkeley-ben töltsük, a Starr King Lelkésznevelő Intézetben, mintegy kiegészítve tanulmányainkat. Ez az Amerikában töltött év nemcsak iskolai tanulásra ad alkalmat, hanem arra is, hogy betekintést nyerjünk az itteni mindennapi életbe, az unitárius univerzalista testvéreink egyházi munkájába. De lehetőség arra is, hogy meglátogassuk testvérgyülekezeteinket. Többes számban beszéltem, s mindjárt meg is magyarázom, miért. Én magam csehétfalvi lelkész vagyok, de 2002 augusztusáig (Pitó Attila lelkészkollegám érkezéséig, a mi elutazásunkig) beszolgáltam Tarcsafalvára és Tordátfalvára is. Mindhárom egyházközségnek van egy amerikai (illetve kanadai) testvérgyülekezete, akikkel viszonyt alakítottunk ki. Csehétfalva és Tarcsafalva esetében ez nem maradt meg csak az erkölcsi és anyagi együttműködés szintjén, hanem testet öltött személyes találkozásokban is. Csehétfalva két ízben fogadott vendégeket a testvérgyülekezetből, először Barbara Bowmart, a kelownai (Kanada) gyülekezet elnökét, másodszor Wendi McNiven lelkésznőt és családját. Tarcsafalvára szintén tettek látogatást testvéreink. A múlt nyáron vendégül láttuk George és Cynthia Blüh házaspárt, a greenfieldi gyülekezet tagjait. Ám Tordátfalva esetében még eddig nem volt személyes találkozás, a kapcsolat is csak két éve erősödött meg. Pedig a tapasztalat szerint ez minden más nemű kapcsolattartásnál fontosabb. Jó a levél, jó az email, jó az üzenet is, de a leghasznosabb a személyes találkozás, amikor a kapcsolat valóságossá válik. A gyülekezet meghívására 2002. október 19-én érkeztünk a Iowa állambeli Amesbe. Az állam maga a magyar Alföldhöz hasonló sík terület. A repülőből csodálatos volt látni a Sziklás-hegység égbe emelkedő csúcsai után a lapos vidéket, ahol, amerre a szem ellát, mindenütt arányos parcellákra szabdalt szántóföldek, legelők terülnek el, rajtuk a farmok, mérföldes távolságokra, hagyományos épületeikkel. Amesben nagy szeretettel fogadtak. Egy egyedül élő idősebb hölgy házában szálltunk meg, aki a templomhoz a legközelebb lakik. Nagy szeretettel üdvözöltük egymást, amikor találkoztunk a házigazdákkal, a valláserkölcsi
nevelés igazgatónőjével, férjével és a lelkésszel, akit jó volt végre megismerni személyesen is két évi levelezés után. Még ezen az estén megnéztük a templomot, pontosabban az egyházi ingatlant, hiszen ez az épület a gyülekezeti imatermen kívül otthont ad a lelkészi irodának, titkárságnak, vasárnapi iskolának, más irodáknak és helyiségeknek is. Ez egyébként mindenik eddig látott templomra érvényes.
A testvérgyülekezet lelkészével, Brian Eslingerrel, közösen vezetett vasárnapi istentisztelet csodálatos volt. A templomban a 260 tagból, 240-en ott voltak vagy az egyik vagy a másik délelőtti istentiszteleten. (A templom helyiségének szük volta miatt két istentisztelet van minden vasárnap délelőtt.) Egyházunk alapítójáról, Erdélyről, történelmünk küzdelmes voltáról, mai életünkről, a tordátfalvi gyülekezetről, hitünkről és a testvérkapcsolat fontosságáról beszéltem. A gyerekek és nők kórusa tette még ünnepélyesebbé ezt az Úr színe előtti csodálatos találkozást. Ötnapos otttartózkodásunk alatt alkalmunk volt betekinteni az egyházközség életébe, megismerhettük a várost és környékét, s ami a legfontosabb, a minden este megszervezett közös vacsorákon sokat beszélgethettünk a gyülekezet tagjaival. Érdekességképpen említem meg azt, hogy az egyik farmon látott légkondicionált és rádió-kazetofonnal felszerelt traktort az asszony vezette, a másik farmon a nappali szobában kukoricaszemekkel működő kályhával fűtöttek, mivel ezen a kukorica- és szójatermelő vidéken ez olcsóbb minden más tüzelőanyagnál. A közös vacsorákra is érdemes kitérnem, amit itt „putlock"-nak neveznek. A meghívott vendégek mindenike visz valamilyen (a gazdasszonynyal megbeszélt) ételt vagy italt, s közösen azt fogyasztják el. így, anélkül, hogy bárki is (főleg a vendéglátók) meg lenne terhelve, összegyűlhetnek, s kellemesen tölthetik az estét. A beszélgetéseknek, újonnan kötött barátságoknak az eredményeképpen egy kb. tíztagú csoport kíván a jövő nyáron Tordátfalvára látogatni, még jobban elmélyíteni a kapcsolatot, és segíteni erkölcsiekben, két kezi munkával és anyagiakkal egyházközségünket. Október 24-én nehéz szívvel váltunk el barátainktól, de azzal a tudattal, hogy látogatásunk csak kezdete volt egy jövőbeli hosszú és tartós kapcsolatnak, amely mindkét gyülekezet javát szolgálja. Nekünk reményt és segítséget nyújt a helytálláshoz, nekik gyökereket és történelmet, s ugyanakkor társakat ad a szabad vallásos gondolkodás, az ember felemeléséért való küzdelemben. LŐRINCZI LAJOS
lelkész, akadémita
••
Ünnepi megnyitó Tisztelt rendkívüli köri közgyűlés! Püspök úr! Esperes úr! Lelkész urak! Egyházfíak! A marosi egyházkör 2002. október 25-én a nagyernyei egyházközségben tartandó közgyűlésére közzétett napirend harmadik pontjához érkezett, a rendkívüli köri közgyűlés megnyitásához. A rendkívüli a soron kívülit, nem a szokásos időben tartandót, annál fontosabbat jelent, Rendkívüli közgyűlésünkön való részvételünk nemcsak egyházunk iránti tiszteletadás, hanem az elkövetkezendő rövid időn belüli feladataink felmérésének, számbavételének fontos állomása is. Az idejében kézbesített értesítés-meghívó tárgysorozatát látván, köri közgyűlésünknek különösen fontos feladatokat kell megoldania. Nézzük csak át még egyszer a napirend 6., 7. és 8. pontjait: 6. Az egyházi Alaptörvény módosított változatának jóváhagyása. 7. Az egyházi Alaptörvény mellékleteit képező szabályzatok elfogadása. Ez a napirend szorosan kötődik az előzőhöz. 8. Az Unitárius Egyház Főtanácsának és a Zsinat tagjainak megválasztása. A megnyitónak hangulatkeltőnek, a tartalomhoz méltónak, az eseményhez illőnek, a célt támogatónak kell lennie, s persze a jelenlévőket megnyerőnek is. Ezek szerint megbízatásom nem hálás feladat. A magyar értelmező szótárban a megnyitó címszó vagy fogalom ünnepléshez, üdvözléshez, ünnepi üléshez, összejövetelhez kötődik. Az ünnep nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. Mi unitárius egyházunkért, gyülekezetünk képviseletében, jó szándékból sereglettünk össze. Együttlétünket tekintsük ünnepnek, „...az egymásra utaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet." (Szilágyi Domokos) Gondjainkat egymás közt megbeszélhetjük, nehézségeinket megoszthatjuk, bíráló vagy építő jellegű véleményünket elmondhatjuk, hisz olyan közegben vagyunk, amelynek célja keresni a jót, a megújhodást, az érvényesülést, a megmaradást, ami az igazság győzelmében való hiten alapul. Közgyűlésünk célja, törekvése: tanulni egymástól, hisz a tudás lángját sohasem szabad kialudni hagyni. A művészi szépért, a természet gyönyörűségéért lelkesedő embert a jó Isten megáldotta azzal a képességgel, hogy örömmel szemlélje, lássa a körülötte lévő létesítményeket, alkotásokat. A székely embert megsegítette a jó Isten, hogy szorgalmas, kitartó munkával értékeket alkosson: felépítse saját portáját, s képességei révén részt vegyen faluközösségének formálásában, fejlesztésében, s érdemeinek megfelelően megtalálja helyét a falu vallási, kulturális és szellemi életének irányításában. Hála és elismerés nekik. Nekünk új körülmények közt új értékeket kell létrehozni, megalkotni: „szedd össze magad székely, mert ha nem harcolsz a földedért s a nemzetedért, akkor senki vagy... a jó székely meghalt hegyeiért, az igazságért." (Elég - székely nemzeti lap, kézirat.) Kós Károly is ébresztett az 1921-ben megjelent Kiáltó Szóban: „nyíltan és bátran kiáltom a velünk megnagyobbodott Romániának: 10 Unitárius Közlöny
mi magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy-Románia megbízható polgárságot fog nyerni." Kós Károly abban tévedett, hogy nem talált partnerre. Ezt megvalósítani nem volt ránk szüksége senkinek. Egyszerűen csak azért, mert ezt nem akarják, akarták soha. Pedig mennyire jobb lenne, ha kellenénk valakinek. De hát ne feledjük el Rotterdami Erasmust: „...tovább élnek azok, akiket a balsors sokáig sanyargatott." Hát ebből nekünk aránytalanul kijutott. A trianoni gondolatok után Tompa Mihályt idézem, hogy gyökereinket, kötődésünket érzékeltessem: Gyökereimmel e kopár fokon Bús székely fenyő Megkapaszkodom, S állok daccal, egyedül Társ nélkül. ...mert nekünk azért már csak dacból is állnunk, megmaradnunk kell! Közhely azt mondani, hogy minden közösségnek vezetőre van szüksége. Jaj annak a népnek, akinek nin-
Nyelvédesanyánk „Csak a magunk beszédével és írásával való elégedetlenségből születik meg az a lázas, munkás igyekezet, amellyel az anyanyelv szellemének megismerésére és megőrzésére eljuthatunk. Az anyanyelv lehetőleg hibátlan használata így lesz egész életünkre szóló, magától értetődő követelés, kérlelhetetlen parancs számunkra..." Szabó T. Attila
Eszünkkel gondolkodunk nem eszeinkkel!
-
Hosszabb levelet írt hozzánk Rostás Dénes kolozsvári olvasónk , és ebben régóta vitatott nyelvhelyességi kérdést tett szóvá. Úgy véli, helytelen a birtokviszonynak ez az alakja: „Az előadás szíveinkre rendkívüli hatást gyakorolt, leikeinkben mély nyomot hagyott". E helyett azt tartja helyesnek: „... szívünkre, rendkívüli hatást gyakorolt, lelkünkben mély nyomot hagyott". A vele vitatkozók, a fenti birtokviszonyban szíveink, lelkeink forma mellett kardoskodók, a „több birtokos, több birtok" szabályra hivatkoznak. Helyes-e? - kérdezi. Bizony, a több birtokos, több birtok-féle okoskodásban hiba van, mint alább látni fogjuk, mert ez az okoskodás nem számol a magyar nyelv sajátos szellemével. Milyen tartalmat kell kifejeznünk? Olyan birtokviszonyt, amelyben a birtokos is több, a birtok is több, de egyenként minden birtokosnak csak egy birtoka van. Ha több birtokosnak egyénenként csupán egy-egy birtoka van, csak egy birtoka lehet, akkor a hagyományos magyar nyelvszokás szerint - mely általános finnugor (és török) 10 Unitárius Közlöny
csenek talpraesett irányítói. Akiben van energia, rátermettség, talpraesettség, aki érzi, hogy újítani tud, annak vállalnia kell a megmérettetést, egy közösségben az élre állást. Aki vezetésre képes, annak gyávaság meghátrálni, akinek viszont nincsenek ilyen erényei, az csak karrierizmusból ezt ne vállalja. Mint minden területen, nekünk itt is bátor kiállású, ha kell asztalra is ütni tudó, nem a bársonyszékét féltő vezető kell, olyan, aki eddig is mindig képes volt kiállni értünk, tudása legjavát adva, aránylag kis számú, de erős hitű közösségünket méltóan, bátran tudta irányítani, érdekeinket védeni. Figyelmeztetőként a választások előtt Anatole France-t idézem: Lefele menni nagyon könnyű, Fölfelé annál nehezebb. Éppen azért: ha fölfele mégy, Köszönj az embereknek, mert Lefele is találkozol velük.
FEKETE ÁRPÁD f e l ü g y e l ő g o n d n o k
nyelvi sajátság is - a birtokos személyragos birtokszót egyes számban kell írnunk és mondanunk. Több ilyen helyzetet sorakoztathatunk fel: „A diplomaták megjelentek az estélyen feleségükkel együtt: (nem: feleségeikkel, hacsak nincs többnejűségről szó!); „Kérjük, hogy az utasok foglalják el a helyüket" (nem: helyeiket)', „Levették a kalapjukat" (nem: kalapjaikat); Arany: „Várad kövecses utcáin / Lovuk acélkörme csattog" (nem: lovaik acélkörmei csattognak). Ugyanez a helyzet az alábbi mondatokban, anélkül azonban, hogy valaki is eltévesztené: „Ebben a faluban igen színes a lányok ruhája"-, „Jó lett a gyermekeink bizonyítványa". Ezekben a mondatokban is a több birtokos (lányok, gyermekeink) mellett egyes számban áll a birtok (ruhája, bizonyítványa), noha nem egyetlen közös ruhára, nem egyetlen közös bizonyítványra gondolunk. Kétségkívül a fenti szabállyal ellentétben találkozhatunk olvasmányaink közben olyan esetekkel, ahol mégis jelölve van a birtok többes száma. Ez azonban az indoeurópai nyelvek hatását tükrözi. A fordítás mindig is csábít az idegen nyelv sajátságainak utánzására. Emiatt van az, hogy már a régi bibliafordításainktól kezdve mindmáig nemegyszer találkozhatunk a több birtokra utaló többes számmal. Igazat adva azonban Rostás Dénesnek, a magyar nyelv szellemének megfelelően feleségünk, férjünk van, és nem férjeink, feleségeink vannak; édesanyánk van, és nem édesanyáink; otthonunkban érezzük magunkat a legjobban, és nem otthonainkban; ruházatunk van, és nem ruházataink; életünk és nem életeink, nyelvünkkel ízleljük az ételt, és nem nyelveinkkel; fejünk, agyunk, nyakunk, orrunk, hátunk van, és nem fejeink, agyaink, nyakaink, orraink, hátaink, eszeink! Eszünkkel gondolkodunk, és nem eszeinkkel! MURÁDIN LÁSZLÓ
*Rostás D é n e s ( 1 9 0 3 - 1 9 8 0 ) kolozsvári unitárius lelkészteológiai tanár.
a Egy szál gyertyát meggyújtok... 99 Egy szál gyertyát meggyújtok... Gyér fényénél rátok gondolok: Jeltelen sírokban pihenő eleim, kik Elhulltatok: énérettem, értünk! Egy szebb holnapért...
Nagyapát elvitték az öregek házába. Ott jobb lesz a dolga. Ezt apu mondta. En voltam nála, mindig sír és téged emleget, nagymama. „Legalább meghalni vigyetek haza", azt mondta. Ilyenkor én is sírok és Pisti is, mert tudjuk, hogy nem lehet neki jó a sok idegen között. Pisti két nagy pofont kapott aputól, mert azt találta mondani, hogy hozzuk haza Dénes tatát, legalább halottak Drága Nagymama! Amikor elmondtam anyukának, hogy levelet fogok írni napjára. Olyan mérges lett erre apu, hogy még a Pisti fakocneked, megcsóválta a fejét és csak ennyit mondott: „A halot- káit, játékait is el akarta égetni, amit Dénes nagyapó csinált. tak nem tudnak olvasni". Az olvasószemüveged tényleg itt Szerencsére én beleraktam egy nejlonzacskóba és a málnás maradt a fiókodban, de én hiszem, hogy te úgyis megérted, közé rejtettem. Ott biztosan nem találja meg apu. Pisti amit írok. Emlékszel, azt mondtad nekem, hogy írjam le gyűjtögeti a pénz, egy lovat akar magának venni, olyat, amilyen a nagyapóé volt, a Csillag. mindazt, ami velünk történik és halottak napján hagyjam ott a sírodon, miután a Drága Nagymami, te ott a földben mit gyertyák kialszanak. csinálsz? Anyu azt mondta, hogy semmit, Nagyon hiányzol, Nagymama, anyu és mert a halottak csak alusznak. Én téged apu nem sokat törődik velem, és azt mondsose láttalak aludni, mindig te ringattál el ják, nekik nincs idejük, mert állandóan minket lefekvés előtt, Pistit, engem is... születésnapi torta dolgozni kell... mindig. Szomorú vagyok. Kiss Erzsi, a legjobb most a temetőkert A kicsi házat, ahol laktál, a temetés barátnőm azt mondta, hogy szégyen az, után lebontották és garázst építettek hehogy mi gazdagok vagyunk, és Dénes tata fújja - fújja lyére apuék. Az ágyadat és a sok szép falaz aggmenházban hal meg, neki nincs az védőt mind-mind elégették, mert anyunak helye a fia házában. ünnepelt nincs szüksége a sok „kacatra". Ezt ő Ezt Pisti mondta apunak, de kár volt, de mondta. A kanapét, a szekrényt és a kaszmert nadrágszíjjal erősen elverte, és azt kitent eladták egy cigány bácsinak, még a abálta, hogy egy taknyos könyök ilyent ne olyan öreg vasalót is és a mozsarat. mondjon. Egy gazda elég egy portán. és A szövőszéket megvette egy néni a szomPisti elbujdosott, csak éjjel kaptuk meg meghatott széd faluból. A képes Biblia is eltűnt valaa szőlősben, a ka libában. Sírt és nem hogy hová, pedig még az én nevem is benne volt. akart hazajönni. Apu nem verte meg, csak csak néhány Te írtad be akkor, amikor én megszülettem. káromkodott. lángot En már ötödikes vagyok, és jól tanulok. A cseresznyést és a szőlőst, amit Dénes tudott elfújni Pisti hetedikes, de ő nem szeret iskolába tata neki adott, apu eladta. Sok pénzt kell járni. Olyan rossz, mikor jövünk haza az a padlófűtésért fizetni. iskolából, legtöbbször senki se vár. A kulcs a többi Anyu nem jön velünk a temetőbe halota lábtörlő alatt, az étel pedig a kályha szétak napján, csak hárman, apu, Pisti és én. tovább lobog lén s egy pár sor az asztalon. Anyu szokta Ha apu se jönne, csuda jó lenne, legalább írni, hogy mit kell dolgozzunk. megvárnánk, amíg a gyertyák elégnek, s (Tőkés Zoltán) Emlékszel, nagymami, a kapu előtt ezt a levelet ott hagynám nyugodtan, s te vártál s mi versenyeztünk Pistivel, hogy ki éjjel levinnéd a sírba, és elolvasnád. Kiss jüt oda hamarabb hozzád... Erzsike mondta, hogy a halottak a sötétAnyuék sokat dolgoznak és veszekednek, mert soha nem ben is látnak. elég a pénz. A tegnap apu azt mondta, hogy „bezzeg a Szomorú vagyok, mert tudom, hogy apuka rövidesen vénasszony jó segítség lenne, ha élne". Kérdem, hogy ki az a meghal, mert azt tanultuk, hogy csak az él sokat, aki tiszteli vénasszony, erre ő azt felelte: a nagyanyád. Pedig te nem is édesanyját és édesapját. Emlékszem, Nagymami, a Bibliából voltál vén. Öreg voltál egy kicsit, de szép, és mindig nevettél olvastad nekünk. De apu nem tiszteli Dénes tatát. ránk. Apu csak feszt kiabál és mérges. Csak akkor nevet, Én és Pisti reménykedünk, hogy hazahozza az új kocsihogyha a „patron bácsi"jön hozzánk. Szabó úrnak hívják és val Dénes tatát, és együtt megyünk a temetőbe. mindketten nála dolgoznak. Nagy üzlete van, nagyobb és Ölelünk és csókolunk: Pisti, és én, Hajni. szebb, mint a falu boltja. Egyszer azt mondta, tanuljak jól, mert ha megnövök, én U. i. Nagymami, Dénes tatát nem akarta hazahozni apu, is nála dolgozhatok, és sok pénzt ad nekem. Nekem nem mert drága a benzin és nagy a távolság... Igen... nagy... a kell, mert én ápolónő leszek, hogy a betegeket gyógyítsam, és távolság. szépen beszéljek velük. V A R G A SÁNDOR
Világítás
10 Unitárius Közlöny
LŐRINCZY DÉNES (1867-1936) tordai lelkészre emlékezünk A továbbadott láng... 2001 augusztusában a Homoródmente szép vidékén átutazva férjemmel és kisfiammal meglátogattuk a homoródkarácsonyfalvi unitárius temetőt, ahol Nyitrai Mózes tiszteletes úr és hitvestársa, Nyitrainé Deák Berta tiszteletes asszony, alussza örök álmát. Sírhantjuk mellett állva arra gondoltam, hogy a legdrágább kincs és legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után. Magyarsárosi unitárius asszony vagyok, aki a 80-as években gyakran voltam vendége a Nyitrai tiszteletes úrék dicsőszentmártoni szerény, de annál kedvesebb otthonának. E látogatások rendjén a tiszteletes asszony lelke megnyílt, s áradt belőle bő forrása az élet során felgyűlt élmények és emlékeknek bővizű patakja. S én ámulva és meghatódva hallgattam, hogy mily nagy szeretettel tudott beszélni a tiszteletes asszony a szülőföldről, az otthonról, a családról, a hivatásról, szeretett egyházunkról s nemzetünk történelméről, melynek alapos ismerője volt. Merem állítani, hogy e találkozások rendjén mindig egy kis lángot kaptam tőle, aminek fénye és melege mellett ráéreztem arra, hogy szeretetet adni, és szeretetet kapni a legcsodálatosabb érzés a világon. 2002. szeptember 6-7-én részt vettem az UNOSZ Oklándon rendezett évi konferenciáján, ahol sok nagyszerű nőtársammal találkozhattam. Szintén ez alkalommal megtekinthettük a helybeli iskolánál rendezett kézimunka-kiállítást, s itt nagy örömömre felismertem Nyitrai tiszteletes asszony kezének munkáját is. Az elhangzott előadásokat és a Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkésznő prédikációját hallgatva átéreztem, hogy mennyire szükséges továbbadni a szeretetnek azt a picike lángját, ami bennünk, nőkben is él. Hálát adok a jó Istennek, hogy a konferencia befejezése után újból felkereshettem a Nyitrai házaspár sírját, s a frissen állított kopjafára ráhelyezhettem a magammal hozott virágkoszorút. A sírhant mellől azzal a megnyugtató érzéssel távoztam, hogy az idő múlásával sem halványodott bennem a tőlük kapott szeretet, amit Isten segítségével igyekezni szeretnék továbbadni gyermekemnek, szeretteimnek és azoknak, akiknek olyan nagy szükségük volna a szeretetet egyre inkább nélkülöző világban. Emlékük legyen áldott. L U K Á C S I - T Ó T H ILDIKÓ
10 Unitárius Közlöny
Lőrinczy Dénes Szentábrahámon született 1867-ben. Lelkészi szolgálatát Hódmezővásárhelyen kezdte és Kökösön folytatta. E két helyen 8 évig volt lelkész, mert az unitáriusok Mekkájának nevezett Torda hívta meg lelkipásztorának. Városunkban 36 évet szolgált, mindenki nagy megbecsülésére és megelégedésére. Torda városa úgy a múltban, mint most is, igazi „Erdélyi szellemet" testesít meg. Lőrinczy Dénes úgy szolgálta saját egyházának ügyét, hogy másoknak sem ártott. Tetteiért sohasem kellett lesütött szemmel járnia, az emberekkel való találkozást sem kerülni, mert városunk minden polgára nagyon tisztelte és szerette. Az ő idejében a Dávid Ferenc Egylet, az Ifjúsági Egylet, a nőszövetség mind csodálatosan működtek. A Dávid Ferenc Egylet dalárdájának 60 buzgó tagja volt, élükön nagyon jó hangú lelkészünkkel.
Híveit, betegeit rendesen felkereste otthonukban, a kórházban, és ez a munkája meg is látszott a templomlátogatáson, a konfirmálásokon keresztül, és a gyerekek vallásórára való járásában. A konfirmálók száma 28-36 között volt évente. Lőrinczy Dénes lelkészsége alatt nagyon sok vallásos és jótékonysági ünnepség volt, teadélutánokat szervezett, színdarabokat adtak elő, bálokat rendeztek. A szegényeket, elesetteket mindig támogatta. Azok nevei, akik közmunkát végeztek és adományokat tettek az egyházközség javára, minden vasárnap ki voltak olvasva a templomban. Lőrinczy Dénes 28 évig esperes is volt, ami nem kis idő egy esperes részére. Szeretettel és bölcsességgel vezette egyházkörét. Tordai lelkészsége alatt a Főtanács
állandó tagja volt. A tanácskozásokon mindig figyelembe vették megfontolt, bölcs javaslatait. Sokszor volt ünnepi szónok és előadó. Egyházi munkássága mellett más területeken is aktívan tevékenykedett, mint pl. ő volt a magyar pártnak a díszelnöke, évtizedeken keresztül volt a város magyar dalkörének elnöke, érdemeiért a tordai iparosegylet díszelnöki tisztségét is ő töltötte be, a Hangya Szövetkezet vezetője volt, de ezek mellett nem volt olyan kulturális vagy egyházi megmozdulás, amelyben ne vett volna részt. Lőrinczy Dénes 44 évig fáradhatatlanul szolgálta Dávid Ferenc által megalapított egyházunkat, sokaknak példaképe volt, és talán még ma is az. Szeretett esperesünk 69 éves korában halt meg, de eszméje, munkássága és kivívott eredményei még most is élnek. Temetése 1936. február 7-én volt az unitárius templomból. A dalkör éneke után dr. Szathmáry Miklós lelkész mondott megható imát, és búcsúztatta el forrón szeretett családjától. A temetés délután fél három órakor kezdődött, amikor Lőrinczy István tb. esperes mondott szívből jövő imát. Egyházi beszédet Vári Albert teológiai dékán mondott. Egyházi ének során a tordai magyar dalkör gyászdalt énekelt Erdős Mihály énekvezér vezetésével. Az egyházi főhatóság nevében dr. Varga Béla főjegyző, az egyházkör nevében Gombási János köri jegyző, a lelkészkör nevében Árkosi Tamás, dr. Adorján Géza főgondnok az egyházközség nevében, özv. Velits Károlyné a nőszövetség, Kézmárki Miklós az Unitárius Leányegylet, Nagy Mózes református esperes egyháza és hívei nevében, a római katolikus egyház nevében Botár Gáspár főesperes. Városunk lakóinak nagy része az összes tordai harangok zúgása mellett kísérte utolsó útjára városa nagy halottját az ótordai temetőbe. A temetőben az ó-tordai református férfikar énekével kezdődött a szertartás, amelyet Ladányi György karnagy vezetett. Ezután dr. Gáli Miklós a magyarpárt és az egész magyarság nevében vett örök búcsút az elhunyttól. Az iparosegylet nevében Farkas Imre beszélt megható érzéssel. Végül Farkas István alpolgármester a tordai magyardalkör, a magyar dalosszövetség központi vezetősége és minden tordai polgár nevében méltatta Lőrinczy Dénes esperes munkásságát. Végül a tordai magyar dalkör egy gyászdalt énekelt, és a nagyszámú gyászoló közönség könnyes szemekkel búcsúzott szeretett pásztorától. A halottat az ó-tordai díszkertbe helyezték örök nyugovóra, amelyben még két unitárius lelkész nyugszik, akik bár nem rokonai az elhunytnak, de a Lőrinczy nevet viselték. Jelenlegi lelkészünk Kiss László. Munkamódszere és szorgalma nagyon hasonlít a volt espereséhez, a mindennapi egyházi munkája mellett kiveszi részét a közösségi tevékenységből is. Isten éltessen minden olyan magyar embert, aki népünk előmenetelét, összetartozását és kultúráját szolgálja. TOMPA SÁNDOR
Szentiváni Mihály emlékezete (1813 -1842) Székelyföldi főkirálybíró fiaként született Nyárádgálfalván május 30-án. A kolozsvári Unitárius Gimnáziumban tanult, ahol meghatározta a diáktársaság irodalmi irányultságát. 1833-ban ügyvédi vizsgát tett és 1834ben az országgyűlésen ő vezette az iljúságot. A pozsonyi Társalkodási Egylet felhívására ő készítette el az iíjúság válaszát, és Kossuth Lajos példájára kéziratos országgyűlési tudósításokat szerkesztett. Emiatt feketelistára került, figyeltették és nem adtak neki útlevelet. Ha már külföldre nem utazhatott, akkor az 18371838-as esztendőben szülőföldjén indult útnak, gyalogosan. Erdélyi körútjáról készített feljegyzéseinek egy része a Nemzeti Társalkodóban jelent meg. Fontos adatokat közölt a helységekről, népességről, közigazgatási és kultúrális szükségletekről, és pontos leírásokat készített a rossz utakról. Ezzel a munkával előfutárává vált Kőváry Lászlónak és Orbán Balázsnak. Társadalmi és kulturális munkásságában foglalkozott a Maros és az Olt hajózhatóvá tételével; a népnevelés, a posta, az erdőgazdaság és a fürdők problémáival. Néprajzi megfigyeléseket közölt a székelyek építkezéséről, öltözködésükről, tájszólásukról. Irodalmi és publicisztikai munkássága összefonódik, és egyik sem elhanyagolható. A Brassai Sámuel által szerkesztett Vasárnapi Újságban és az Erdélyi Híradóban több cikke jelent meg. Általában Leányosi Kálmán, Drandt, Vidor, Vándor és Z. X. álneveken közölt. Alig kéttucat verse kimagasló értékű. Szerelmes verseiben még Kisfaludy Károly és Bajza kifejezéskészletével élt, de ezeket is valóságos élmény, mélyen átélt csalódás ihlette: boldogtalan szerelme egy gazdag földbirtokos lánya után. Népdalaiban a legszegényebbek panaszait szólaltatta meg. Az agyagfalvi országgyűlés ideje alatt az ő és Kriza népdalait énekelték a székelyek. A líra mellett elbeszélésekkel is próbálkozott, amelyek közül sikerültebb a Mindenütt rossz, de legrosszabb otthon címet viselő. Ez az elbeszélés a provinciális nemesi világ, az udvarházi élet találó szatírája. 1840-től szerkeszti az unitárius kollégium diákjainak olvasótársasága által kiadott Remény című zsebkönyvet, amelyben már addig is sokat közölt. Kemény Zsigmond és Kovács Lajos társaságában 1841-től szerkesztőjévé vált a legharciasabb ellenzéki lapnak, az Erdélyi Híradónak. Életének 29. esztendejében, néhány nappal karácsony előtt, december 22-én hirtelen és váratlanul hunyt el. Haláláról Kossuth Pesti Hírlapja az első oldalon emlékezett meg és Gheorghe Baritiuék az erdélyi közélet veszteségeként emlegetik a brassói Gazeta de Tran síi van iában. Munkái: Összes költeményeit, kiadta és bevezetővel látta el Szabó Anna, 1930-ban. Gyaloglat Erdélyben című művét Húbert Ildikó adta ki és látta el bevezetővel 1986-ban.
10 Unitárius Közlöny
Irodalom: Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faludytól Petőfiig. 1927, 1978; Antal Árpád: Szentiváni Mihály. 1958; Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon.\994, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. o.; Kelemen Miklós: Szentiváni Mihály „Gyaloglat Erdélyben \ In: Unitárius Élet, 1986 november-december; Lászlóffy Aladár - Kántor László: Házsongárd. 1989, Helikon, Budapest, 149. o. DEMETER SÁNDOR
LORÁND
Emlékezünk Október az emlékezések hónapja, kint az ősz már tarol, temetők útján zörög a sárgult falevél, s a sírokon a virágok haláltusájukat vívják a természettel, eső-köd, s egyre kevesebb az éltető napsugár. Ahogy telnek időskorunk évei, egyre többet emlékezünk a múltra, s be jó, hogy van kikre szeretettel emlékezzünk. Az emlékek szívünket felmelegítik, erőt adnak az elkövetkező évek elviseléséhez, amelyek nagyon szürkék lennének emlékek nélkül. így emlékezem én is a drága szüleimre, kik már megpihentek egy küzdelmes, nehéz élet után a nagyenyedi temetőben. Édesapám Árkosi Barabás Miklós lelkész, 1902-ben született Verespatakon, kerek száz éve, sokgyermekes tanítócsalád 13-ik gyermekeként. Nehéz idők - az első világháború és menekülések, az élet nem kényeztette el, kitartásra, szilárd helytállásra, szívós munkára nevelte. Tanulmányait az Unitárius Kollégiumban Kolozsvárt végezte, majd az Unitárius Teológia elvégzése után kinevezését kéri Nagyenyedre, ahol újjászervezi a nagyenyedi unitárius gyülekezetet. Nehéz erőfeszítésekkel, s kitartó munkával felépíti a nagyenyedi unitárius templomot. Ekkor 27 éves, fiatal lelkész. 1929-ben a templomot felszentelik. Családot alapít, öt gyermeket nevel fel, s 1940 után szórványgondozása Temesvárig terjed. Tudjuk, mit jelentett az erdélyi egyházközségeknek 1940. Aki csak tudott
Christian Schesaeus
elment, s a hívek száma Nagyenyeden is nagyon lecsökkent. A lelkészi család megélhetése is egyre nehezebb lett a háborús évek alatt. 1944-ben a család Isten segedelmével menekült meg a pusztulástól. Mint tízéves gyermek éltem át, s úgy bennem maradt minden pillanata azoknak a szörnyűséges napoknak, mintha csak ma történt volna. Minden nehézség mellett Édesapámnak erős hite volt, ez volt megtartó ereje és menedéke. Erős hitével tartotta össze gyülekezetét, segített a rászorulókon, s gyülekezetének igaz lelkésze volt. Háború után a megalakult Magyar Népi Szövetség titkáraként is tevékenykedett, védelmezve a magyarságot az akkori nehéz időkben Nagyenyeden és a környező falvakban. Sokszor lett volna alkalma gazdagabb egyházközséget megpályázni, de neki szent feladata ez volt: „ Én az én őrhelyemen őrt állok, engem az Isten ide rendelt." így szolgálta 46 éven át a nagyenyedi gyülekezetet, foglalkozott az ifjúsággal mint hitoktató, gyámolította az öregeket. Sok kedves teadélutánt szervezett, amelyeken még más felekezetű hívek is szívesen részt vettek. Felesége igazi megértő, segítő társa volt, együtt látogatták év közben a híveket, s segítettek a rászorulókon. Hívei bizalommal fordultak hozzá mindenkor tanácsért. Nyugdíjazása után Kolozsvárra költözött. Szerény kis otthonát virágoskert és gyümölcsös vette körül, ahol, amíg egészsége volt, tevékenykedett. A téli hónapokban írogatott, utóbbiakból halála után 1999-ben Budapesten Erdélyi tájak izentek" címen verseskötet jelent meg. Súlyos szenvedések után 86 éves korában szólította magához Teremtője, 1988. április 12-én. Özvegye 14 év után, 2002-ben követte Őt szintén ugyanabban a hónapban, ugyanazon a napon, 95 éves korában. Áldott emléküket őrzik mindazok, akik szerették, tisztelték, s őrzi a templom, amelyet isten dicséretére építtetett a nagyenyedi unitárius egyházközségnek.
^
Dávid Ferenchez MWW Exgjßr Venerando viro D. Francisco Davidis 'ißwst ' Éfímmm 1 ' Látva hazánk bús állapotát és annyi sebét is, Kinek a száját nem rántja el a zokogás? Mert ránk zúdul a bősz török áradat, lándzsahadával, Mit féken sose tart vallásos kegyelet. Mert mérges kútfőkből kelve, hazug papok álnok Hitbeli kényszerrel gyötrik a jó szíveket, Ámde kiáll a mennyei szent dogmák igazáért Szántai, fennhangon szerte kiáltva hitét. • B w i Amit az egyik bebizonyít, cáfolja a másik; Isteni jóslatokat vár epekedve a föld Biztos el is jön a végső romlás sok jele, hogy Tiszta szívek mélyét mind beragyogja az Úr. Boldog az, aki hazánk sebeit gyógyítani tudja, És ki e gondjában szüntelen állhatatos. S mert te a bősz török útját nem tudod érccel elállni, Azt teszed ésszel, amit enged a szép hivatás.
'""
10 Unitárius Közlöny
'
»Iff
Ö z v . SIMON ZOLTÁNNÉ ÁRKOSI RÓZSA
Igazi érvekkel hallgattatod el az eretnek Száját, hogy lelket ments, ha a test elesik. Rendre letörted a szarvát bakszagú, kerge kosoknak, Isteni juhaidért vívod az ütközetet. Érdemedért köszönettel idézgeti neved az egyház, S hálás mindenelőtt baj sújtotta hazánk. És az ajándékkal közeledve be is bizonyítom, SSÉSÍÍ Hogy nem a méltatlan férfi nevét szeretem. Nézd inkább a verssorok írójának az arcát; Ne a ajándékát nézd: aki adja neked! az Isten is elménk nézi, nem azt, amit adhat, így a parányi dolog kedves a színe előtt. Tartson az ég meg, mint e hanyatló föld örök ékét, És a dühödt Sátán fegyvereit sose féld. Harcra Mihály arkangyal előáll küzdeni fénylő Karddal; a nyájért ő áll őrt szüntelenül. Bizd csak sok-sok dolgokat erre a hű vezetőre; Védelmébe fogad. Most pedig áldjon a ég! (1558) (Latinból fordította Tóth István)
Nagy Ferenc
Minden szép karácsonyok Eljön-el az áldott este és elfog az áhítat - légy közel vagy messze-messze szítsd fel gyertyalángidat. Lásd, az ünnep benned éled, végleg el nem hamvadott. Hallga-halld, csengetnek érted minden szép karácsonyokNem maradhat senki árván: hol van emlék - van remény, s fagyott könnyek gyertyaszálán lángszívet lobbant a fény. Benne vannak kik szeretnek, mind ki élt és élni fog. Körülvesznek-zengedeznek minden szép karácsonyok... (Segesvár, 2002 adventjén)
Szép karácsony szép zöld fája Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett, s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtől kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségéből is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat nagyon kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa elé állítani, tudniillik olyan körültekintő személlyel, aki az orrocskáját rendben tartsa, ami azonban mégsem szokásos egy ilyen ünnepi alkalommal. A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedségtől elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb ünnepi szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt és fésűt nem álló vad, fekete hajam, s csengett a hangom, mint valami úrikisasszonyé. - Aztán nem félsz majd, kisfiú? - emelte fel az állam valamelyik tanító úr. - Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam önérzetesen, s kicsit halkabbra vettem a szót -, meg a bakteroktól. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik be a templomba, s kezembe adták a köszöntőverset, amit Fehér tanító írt, Isten nyugtassa haló porában. Szép hosszú vers
volt, a két első sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozom a tanító úrral. Szép karácsony szép zöld fája, mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen sose hallott furcsa szó volt benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam meg a legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavaláson. Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga se ért meg. Minden program szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát. Karácsony böjtje reggelén akkora jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadtzsindelyzamatú volt, amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz. Azt nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édesanyám rám adta a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta a hideg. De hát nem szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony áldott szeme. - Attól félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy kellene rá valami kabátot adni. 10 Unitárius Közlöny
Mindenki igazat adott neki; de hát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente tanító elvisz a Sross szomszéd boltjába, és ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsagalléros ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták az égi magasok a lelkét. - Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet - mondta egy kicsit vontatva, mintha csudálná önmagát. - No, azt megfizeti az Isten, Károly bácsi - repkedett Berta kisasszony, s mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből. Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam - hőkölt vissza ijedten az öregember -, hanem a hétköznapit. Már hozom is, kérem. Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznapit. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mosolygott rajtam, aki meglátott benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon finom petróleumszaga volt az első úri kabátnak, amit viseltem, egészen más, mint az otthoni petróleumé - ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor díszmagyart látok. A zsúfolt templomot sem felejtem el soha, ahova alig tudtunk utat törni, elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi füstökével, a mézes fokhagymáéval - olyan nagy volt minden, és én olyan kicsike! Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral: - Székre kell állítani ezt a Hüvelyk Matyit, hiszen így egészen elvész! Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget! - Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! - mondta valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki, s ráállított a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplomban! Sokáig, nagyon sokáig álltam ott, mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete harangozó sohasem próbált még ilyent életében, és olyan fohászokat morgott közben, amiket talán nem találtak illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta rajtam az úri kabátot. - Csak bátran, Fericském! Hát miért ne lettem volna bátor? Csengettyűzött a 10 Unitárius Közlöny
szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön: Szép karácsony szép zöld fája, mondsza csak, honnan jövel? Itt az instrukció szerint szétvetettem két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha valóságos szárnyaim nőttek volna. Ez olyan öröm volt nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem egyet Ki is gesztikuláltam magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával. - Ember vagy, Fericske - jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden elfogadható oldalról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add ide a kezed! Persze csak a kabát ujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, mintha gyökeret vertek volna a kőben. - Gyere hát, nem hallod?! - rántotta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos úr meg akar simogatni. Egy nagyságos úr volt akkor az egész városban, a követ, az pedig akkor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott: - Gyere, kis pajtás, majd leveszlek. - Nem... ereszt a lábam - motyogtam pityergőre görbült szájjal. Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánőtt volna a kőhöz. - Mi a macska, nem ereszt a lábad? - nevetett Holló, s erősen magához rántott. Az egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat, éspedig jó kiadósan: - Jaj, jaj, jaj, ne bántson! A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez, és - Berta kisasszonytól hallottam később - vérehagyottan emelkedett föl. - Szent Isten, ennek a kisgyereknek odafagyott a lába a kőhöz. A másikat már óvatosan engesztelték föl, mert az még jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában léptem a közszereplés terére, s ezért nem tudtam róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az álltomban először elolvadt a meleg talpam alatt, azután megfagyott, és hozzátapadt a kőhöz. - Sebaj, kikerül a maga foltjából - nyomogatta a lábam Sor doktor úr, ahogy ott feküdtem összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögető asszony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük, és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért, a városi előfogatosokért. És így ültem először életemben úri hintón, ami csak lépésben haladhatott a bőrruhás kiskunok és berlinerkendős asszonyok sokadalmában, akik eltűnődtek a temp-
lomtéren a világi dolgok változandóságán. Sokan még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen a női nemen levők; egy-két szüle azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát csinálnak, és szavalatot tartanak az oltár előtt. - A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony - próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerőst láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették őket, hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton sógorékat ezen a szent napon. Majd éppen az ő gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott születésén! Nagyon fehér képű volt az a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik otthon, bizonyosan valami nagy nembűi való úrifiú volt, ugyan úrikisasszony is lehetett, nagyon sergette-pergette magát.
Christine Morgan
Christine Morgan: Mészkő (Alabástromfalu). 1930-1937. Balázs Ferenc felesége az Erdélyben töltött évekről Kiadta a Budapesti Unitárius Egyházközség, Budapest, 2002. Fordította: Kászoni József
Én pedig nem éreztem semmit a királyi dicsőségből, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott talpamat, és akkor támadt először világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy téli isten is, aki más, mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja. MÓRA FERENC
AiiM:
letenni. Kiderült, mások is így vannak vele. A könyv hamar elkelt, és amerikai testvéreink manapság is mércének és iránytűnek használják az erdélyi unitáriusokkal való kapcsolatukban. Veress Zoltán az utószóban fogalmazta meg, hogy a Christine által előnkbe tartott tükör homályos ugyan, de általa mégis világosabban látunk. A körülmények változtak, de Christine megállapításai és értelmezése a mi életünkről a mai napig elgondolkozásra késztetnek. Tükrözi azt, mennyire vagyunk képesek kifejezni, elmondani igazunkat. Igen hálás vagyok Kászoni Józsefnek, hogy csodálatos magyarsággal ültette át ezt a müvet, és ez így elérhetővé vált mindannyiunk számára. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a szép kivitelezésű, gondos munkával összeállított és fordított műveket. Aki pedig történelmünket személyes élményforrásként akarja tanulmányozni, szánjon rá erre a nem mindennapi történetre egy pár órát.
Az Egyesült Államokban 1997-ben „Alabaster Village" címmel adták ki Christine Morgan emlékestjsa ^jsjű'im t H-] zéseit az Erdélyben töltött líj.',l:i Fcri-iK fcicwtt *! ):rjchrcn tM:.V[ ífttrM éveiről. Azt már régen megszoktuk, hogy valaki Nyugatra vánBARTHA M Á R I A Z S U Z S Á N N A dorol, de azt, hogy egy fiatalasszony a „szép és gazdag" Amerikából Erdélybe jön férjhez, és itt is él, (nemcsak Megjelent az zöld kártyát szerez a férje letelepedéséhez), még most is Unitárius csodaszámba megy, hát még a 30-as évekbeli gazdasági Kalendárium válság idején! Kalendárium! Christine egy rendkívüli, profetikus alkatú emberrel 2003-as Évkönyvünk új kötötte össze az életét: Balázs Ferenccel. így vezette őt is szerkesztői felfogással, új a sorsa az aranyosszéki Mészkőre, ahol kipróbálhatta a alakban és új tartalommal, „romantikus" erdélyi vidéki élet minden szépségét. mintegy 248 oldal terjedeBalázs Ferencet nem kell bemutatni az unitárius Olvalemben kínál vonzó, gondosónak, költő, író, pap, népnevelő, gazdasági élet fejlesztőlat- és érzelemgazdag olvasje, hitelszövetkezet alapítója és apostol volt egyszemélynivalót - lírát, prózát, évforben. Ilyen emberhez élettársul szegődni „normális" tárdulós megemlékezéseket, tasadalmi körülmények között is nehéz fogadalom, hát még nulmányokat, valamint imáegy idegen kultúrában, idegen nyelvű és gondolkodású kat - az új esztendő minden emberek között. Christine Fredericksen erre vállalkozott, hónapjára. A kötet képeinek % Erdélyi Unitárius Egrhái amikor Balázs Ferencné lett. Életének erről a szakaszáról törzsanyagát Nagy Albert vall az Alabástrom faluban. A könyvet egy évvel halála festőművész centenáriumi kiállításának anyagából válogatután, 1997-ben adták ki Alabaster Village címmel az Egyetuk. Az utolsó fejezetek gasztronómiai és szellemi ínyencsült Államokban. Emlékszem, amikor kénosi lelkészként ségeket is kínálnak minden kedves Olvasónak, aki kíváncsi egy Chicago-i ösztöndíj út alkalmával kezembe került a Egyházunk ezen legújabb kiadványára! könyv: még aznap elolvastam, egyszerűen nem tudtam
•ngjixő-
2003
10 Unitárius Közlöny
Az Egyházi Képviselő Tanács szeptember 26-án, illetve november 14-én tartotta a 2002. év III. és IV. évnegyedi rendes ülését. Előbbin a nyári egyházi élet számbavétele, utóbbin a Zsinat és Főtanács munkálatainak előkészítése képezte a fő napirendi pontokat.
A IV. évnegyedi lelkészi értekezletekre november elején került sor, a következők szerint: 4-én Kolozsváron, 12én Jobbágyfalván, 8-án Magyarsároson, 5-én Székelykeresztúron, 6-án Sepsiszentgyörgyön és 7-én Székelyudvarhelyen. A fő előadást Kovács Sándor teológiai lektor tartotta Adalék a partiumi unitárius misszió 16. századi történetéhez címmel.
Október 3-án meglátogatta egyházunkat dr. Szalay István, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekért felelős államtitkára. A vendég főként egyházunk szükségleteiről érdeklődött, és annak általános helyzetképéről tájékozódott, majd ígéretet tett a határon túli magyar történelmi egyházaknak nyújtott támogatás folytatására.
A kolozsvári Unitárius Kollégium november 6-9. között szervezte meg az immár rangos minősítést kiérdemelt III. Kollégiumi Napokat, az időzítéssel is tisztelegvén Dávid Ferenc egyházalapítónk emléke előtt. A menetrend gerincét képzőművészeti kiállítás, diáklap-ismertető, színielőadás, táncház, irodalmi kávéház, iskolatörténeti és műveltségi vetélkedő, gólyabál, versösszeállítás, ismeretterjesztő előadások, népdalverseny és kórusfellépés alkotta.
Az Erdélyi Magyarok Egyesülete meghívására október 4-én az egyesület budapesti székházában dr. Gaal György Erdély unitárius iskoláiról tartott előadást.Ugyanazon a napon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi évnyitóján dr. Szabó Árpád püspök is részt vett, este pedig vendége volt a Mádl Ferenc köztársasági elnök tiszteletére adott vacsorának.
November 9-én az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezte dévai emlékzarándoklaton 500 zarándok tette tiszteletét Dávid Ferenc emlékműve előtt. A várban tartott istentiszteleten Bálint Róbert petrozsényi lelkész végzett szolgálatot, utána a sepsiszentgyörgyi ifjúsági egylet várjátékot adott elő. A záró mozzanatot Kossuth-emlékműsor képezte a református templomban.
A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara október 6-án tartotta évnyitó istentiszteletét, ahol a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte. Dr. Rezi Elek dékán a kolozsvári gyülekezet előtt számba vette az intézet 31 hallgatóját, majd az induló tanév kihívásairól beszélt.
Az Unitárius Egyház Zsinata és Főtanácsa november 29-30-án az aranyosszéki Kövenden ülésezett. A legfőbb törvényhozó, illetve kormányzó testületek elfogadták az Egyházi Alaptörvény módosításait, megtartották a főhatósági választásokat, majd felszentelték az elmúlt zsinati ülés óta lelkészi oklevelet szerzetteket. Bővebb tudósításunk lapunk belső oldalain olvasható.
A 2002. év III. évnegyedének lelkészi értekezleteit egyházköreinkben rendre tartották: október 7-én Kolozsváron, október 10-én Bözödön, október 11-én Ádámoson, október 8-án Fiatfalván, október 9-én Székelyderzsben és október 2-án Nagyajtán. Az értekezletek egyetlen témáját a vallásoktatás kalendarisztikus és tematikus terveinek kidolgozása képezte, Dr. F. Ferenczi Rita előadótanácsos vezetésével. Október 19-én Brassóban elkezdődött a rendkívüli egyházköri közgyűlések sorozata, amely 21-én Kolozsváron, 22-én Székelykeresztúron, 23-án Homoródszentmártonban, 24-én Dicsőszentmártonban és 25-én Nagyernyén folytatódott. A közgyűlések tárgysorozatán az Alaptörvény módosítására tett javaslatok feletti határozat, illetve a Zsinat és a Főtanács tagjainak megválasztása szerepelt.
December 13-14-én Budapesten szervezték meg a határon túli magyar oktatás állapotát számba vevő I. Apáczai Konferenciát, amelyen dr. Szabó Árpád püspök a felekezeti középiskolai oktatásról előadást tartott, Gyerő Dávid előadótanácsos pedig a bentlakások helyzetét taglaló munkacsoportban vázolta fel egyházunk tapasztalatait. December 21-én indult be a Kolozsvárt és környékét lefedő Agnus Rádió sugárzása. A rádió a történelmi magyar egyházak szolgálatában a vallásos közösségek szükségeit kívánja kezelni, ugyanakkor közel akar kerülni azokhoz is, akik egyházaiktól távol vannak. A rádió adásait minden reggel 3 és 8, illetve délután 12 és 15 óra között sugározza a 88,3 FM hullámhosszon. R
'Jiairiri
on
i/i
J
i/itrtefi
e/i< /
Sßolctoff/
fyf^,
fenr/r>/
Uiica/tttfri/c
!
UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418 Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ Nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10-e. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail:
[email protected];
[email protected];
[email protected]
