Megjegyzés. Az ítélet megtekinthető az alábbi linken:

Megjegyzés

Felhívjuk figyelmét, hogy az ECHA a közeljövőben frissíteni fogja ezt a dokumentumot, hogy az összhangban legyen a Bíróságnak a C-106/14. sz. ügyben 2015. szeptember 10-én hozott ítéletével. Az ítélet pontosítja az árucikkekben található anyagokra vonatkozó bejelentési (a 7. cikk (2) bekezdése) és információközlési (33. cikk) kötelezettségek tartalmát, továbbá a koncentrációs határérték (0,1 tömegszázalék) helyes értelmezését. Az ítélet alapján ezek a kötelezettségek az összetett (azaz több árucikkből álló) termékekben található árucikkekre is vonatkoznak mindaddig, amíg az említett árucikkek megtartják különleges formájukat, felületüket vagy alakjukat, illetve amíg nem válnak hulladékká. Az ítélet megtekinthető az alábbi linken:

http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&td=ALL&num=C-106/14

Annankatu 18, P.O. Box 400, FI-00121 Helsinki, Finland | Tel. +358 9 686180 | Fax +358 9 68618210 | echa.europa.eu

Helsinki, 2011. április 1.

MEGJEGYZÉS AZ OLVASÓNAK

Tárgy: Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató Kedves Felhasználó, Kérjük, hogy jelen ECHA által készített iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt annak tudatában olvassa, hogy a dokumentum a végső egyeztetés szakaszában nem kapott teljes támogatást az egyeztetésre felkért EU/EGT-tagállamok nemzeti hatóságaitól, ahogyan ezt a következő linken elérhető jegyzőkönyvek is mutatják: link. Ennek következtében a vállalatok eltérő végrehajtási gyakorlattal szembesülhetnek a dokumentum bizonyos szempontjait illetően.

Geert Dancet Ügyvezető igazgató

Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató

2. változat 2011. április

JOGI KÖZLEMÉNY Ez a dokumentum tájékoztatást nyújt a REACH-rendeletről, ismertetve a rendeletben előírt kötelezettségeket és azok betartásának módját. Felhívjuk azonban a felhasználók figyelmét arra, hogy a REACH-rendelet szövege jelenti az egyetlen hiteles jogi hivatkozást, továbbá az e dokumentumban foglalt információk nem minősülnek jogi tanácsadásnak. Az Európai Vegyianyag-ügynökség nem vállal semmilyen felelősséget a dokumentum tartalmáért. JOGI NYILATKOZAT Ez egy eredetileg angol nyelven közzétett dokumentum munkafordítása. Az eredeti dokumentum elérhető az ECHA weboldalán.

Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó útmutató Hivatkozási szám: ECHA-11-G-05-HU Közzététel dátuma: 2011. április Nyelv: HU © Európai Vegyianyag-ügynökség, 2011 Fedlap © Európai Vegyianyag-ügynökség, 2011 A sokszorosítás a forrás teljes körű feltüntetése mellett - ennek formátuma: „Forrás: Európai Vegyianyag-ügynökség, http://echa.europa.eu/”, valamint az ECHA Kommunikációs Osztályának ([email protected]) írásbeli értesítése esetén engedélyezett. Ha kérdései vagy észrevételei vannak ezzel a dokumentummal kapcsolatban, kérjük, (a hivatkozási szám, dátum, a dokumentum észrevételei által érintett fejezetének és/vagy oldalszámának feltüntetésével) az Útmutatókkal kapcsolatos visszajelzési formanyomtatványon nyújtsa be azokat. A visszajelzési formanyomtatvány az ECHA Útmutatás honlapján keresztül vagy közvetlenül a következő címen érhető el: https://comments.echa.europa.eu/Comments/FeedbackGuidance.aspx. EURÓPAI VEGYIANYAG-ÜGYNÖKSÉG Levelezési cím: P.O. Box 400, FI-00121 Helsinki, Finnország Elérhetőség: Annankatu 18, Helsinki, Finnország

ELŐSZÓ Ez a dokumentum egy sorozat része, amely abban kíván segítséget nyújtani valamennyi érdekelt fél számára, hogy felkészülhessen a REACH-rendeletben meghatározott kötelezettségeknek való megfelelésre. A sorozatot alkotó dokumentumok részletes iránymutatással szolgálnak egy sor olyan alapvető REACH-rendelet szerinti eljáráshoz, illetve néhány konkrét tudományos és/vagy technikai módszerhez, amelyekhez az iparnak vagy a hatóságoknak a REACH-rendelet értelmében folyamodniuk kell. Ennek az iránymutatásokat tartalmazó dokumentációnak a tervezete az Európai Bizottság szolgálatai által vezetett, valamennyi kockázatviselő felet érintő REACH végrehajtási projekt (RIP) keretén belül, megbeszélések alapján született meg. A kockázatviselő felek a következők: a tagállamok, az iparági és nem-kormányzati szervezetek (NGO-k). Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) a jelen útmutatót és más iránymutatásokat tartalmazó dokumentációkat is az Útmutatókról folytatott konzultációk eljárási rendje alapján aktualizálja. Ezek az iránymutatásokat tartalmazó dokumentációk az ECHA honlapján keresztül érhetők el. A jövőben további útmutatók is elérhetők lesznek a weboldalon, amikor elkészül azok végleges vagy frissített változata. Ez a dokumentum az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendeletéhez (REACH-rendelethez) kapcsolódik. 1

1

Helyesbítés a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról, az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (HL L 396., 2006. december 30.), Bulgária és Románia csatlakozása miatt a 2007. november 15-i 1354/2007/EK tanácsi rendelettel, a REACH-rendelet IV. és V. mellékletének módosításáról szóló, 2008. október 8-i 987/2008/EK bizottsági rendelettel, az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel, a REACH-rendelet XI. mellékletének módosításáról szóló, 2009. február 16-i 134/2009/EK bizottsági rendelettel és a REACH-rendelet XVII. mellékletének módosításáról szóló, 2009. június 22-i 552/2009/EK bizottsági rendelettel módosított 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez.

TARTALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATOK 1. táblázat: A jelen útmutatóban ismertetett kötelezettségek ................................................................ 2 2. táblázat: Az 1. függelékben leírt határesetek összefoglalása ............................................................ 37 3. táblázat: Tárolókban lévő anyagok/keverékek határesetei (folytatás a 4. táblázatban) .................. 38 4. táblázat: Tárolókban lévő anyagok/keverékek határesetei (a 3. táblázat folytatása) ...................... 39 5. táblázat: További javasolt kérdések a tárolókban lévő anyagok/keverékek határeseteire vonatkozóan ................................................................................................................................................ 41 6. táblázat: A hordozóanyagokon lévő anyagok/keverékek határesetei ............................................... 42 7. táblázat: A javasolt kérdések alkalmazása nyomásérzékeny ragasztószalagokra .......................... 43 8. táblázat: Kiegészítő javasolt kérdések alkalmazása nyomásérzékeny ragasztószalagokra .......... 44 3. ábra: A bauxit átalakulása alumínium végtermékekké ....................................................................... 46 9. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása az alumíniumfeldolgozás különböző szakaszaiban (1. rész) ........................................................................................................................................................ 47 10. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása az alumíniumfeldolgozás különböző szakaszaiban (2. rész) ........................................................................................................................................................ 50 4. ábra: A nyersanyag átalakulása végleges textíliává / nem szövött termékekké .............................. 51 11. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a textíliák / nem szövött textíliák feldolgozásának különböző szakaszaiban ............................................................................................................................ 52 5. ábra: A nyersolaj átalakulása műanyag termékekké .......................................................................... 54 12. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a polimerfeldolgozás különböző szakaszaiban ........... 55 6. ábra: A fából papírrá való általános átalakulás pontjának szemléltető példája ............................... 56 13. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a papírfeldolgozás különböző szakaszaiban ............... 57 14. táblázat: Információ a gyermekjátékokban lévő D-limonén anyagról ............................................. 59 15. táblázat: Néhány HA olajban lévő PAH fontosabb tulajdonságai .................................................... 67 16. táblázat: Az EU piacán megtalálható átlagos személygépjárművek gumiabroncsaiban lévő PAH mennyiségeinek kiszámítása ............................................................................................................ 68

ÁBRÁK 1. ábra: Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó kötelezettségek 7. és a 33. cikkek szerinti azonosításának általános folyamata......................................................................................................... 4 2. ábra: Annak eldöntése, hogy egy tárgy árucikknek minősül-e vagy sem ........................................ 8 3. ábra: A bauxit átalakulása alumínium végtermékekké ....................................................................... 46 4. ábra: A nyersanyag átalakulása végleges textíliává / nem szövött termékekké .............................. 51 5. ábra: A nyersolaj átalakulása műanyag termékekké .......................................................................... 54 6. ábra: A fából papírrá való általános átalakulás pontjának szemléltető példája ............................... 56

RÖVIDÍTÉSEK CAS

Chemical Abstract Service

CMR

Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító

EGT

Európai Gazdasági Térség

EINECS

Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke

ELV

Elhasználódott jármű

GC-MS

Gázkromatográfia – Tömegspektrometria

m/m

Tömegarány

PBT

Perzisztens, bioakkumulatív és mérgező

REACH

Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása

RoHS

Veszélyes anyagok korlátozásáról (RoHS) szóló irányelv

SDS

Biztonsági adatlap

SIEF

Anyaginformációs cserefórum

SVHC

Különös aggodalomra okot adó anyag

vPvB

Nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív

WEEE

Elektromos és elektronikus berendezések hulladékai

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények

2. változat – 2011. április

1. ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS Ez az útmutató szerves egységben áll számos más, a REACH-rendeletről szóló iránymutatásokat tartalmazó dokumentációval. Általános alapelvként a más iránymutatásokat tartalmazó dokumentációkban közölteket kizárólag akkor ismétli meg, ha az céljainak tekintetében teljesen elengedhetetlennek bizonyul. Következésképpen tartalmaz más, az ECHA honlapján megtalálható iránymutatásokat tartalmazó dokumentációkra és eszközökre mutató hivatkozásokat.

1.1. Miről és kinek szól ez az útmutató? A jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció ismerteti és bemutatja az 1907/2006/EK (REACH) rendelet árucikkekben 2 lévő anyagokra vonatkozó rendelkezéseit. A következő személyeknek szól: •

az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén árucikkeket gyártó, importáló és/vagy szállító vállalatokon belül a REACH-rendelet végrehajtásáért felelős személyeknek, főként a beszerzési, termelési és értékesítési vezetőknek;

•

EGT tagállamokban árucikkeket előállító és exportáló, nem az EGT-n belül letelepedett vállalatok egyedüli képviselőinek 3;

•

ipari szervezetek vagy egyéb érdekelt feleket tömörítő szervezetek szakértőinek, akik a vállalatokat tájékoztatják az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó, REACH-rendelet szerinti követelményekről.

Az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció elsősorban annak meghatározásában segíti a vállalatokat, hogy teljesíteniük kell-e az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos regisztrálási, bejelentési és/vagy tájékoztatási kötelezettségeket (ezeket a kötelezettségeket ismerteti az 1. táblázat). Ez azoknál az árucikkeket gyártó, importáló és/vagy szállító vállalatoknál fordulhat elő, akik, mint az ipar általában, felelősek a REACH szerinti kötelezettségeik meghatározásáért. Ebben az összefüggésben egy vállalat árucikk-előállító 4, ha az EGT-n belül árucikkeket gyárt, függetlenül az előállítás módjától, illetve a forgalomba hozatal helyétől. Árucikkimportőr 5: bármely, az EGT-n belül működő, valamely EGT-n kívül található országból árucikket behozó vállalat. Az árucikk-előállítók és -importőrök (valamint a szállítói lánc más szereplői is, mint pl. a kiskereskedők) egyben árucikkszállítók 6 is, ha az EGT-n belül árucikkeket forgalmaznak. Így az árucikkszállító szerepe nem függ attól, hogy a szállító saját maga gyártja-e az árucikkeket vagy beszerzi azokat (az EGT-n belülről vagy kívülről). Kérjük, vegye figyelembe, hogy a vállalatoknak a fentieken kívül más szerepe is lehet, és így más, a jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentációban említetteken kívüli 2 Árucikk: olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap (3. cikk (3) bekezdése). 3 Nem az EGT területén letelepedett árucikk-előállító „egyedüli képviselőt” nevezhet ki, hogy az EGT területén eleget tegyen a REACH alapján az árucikkeik importőreire rótt összes kötelezettségnek. Az egyedüli képviselők szerepét és kötelezettségeit az Útmutató a regisztráláshoz c. dokumentum 1.5.3.4 szakasza ismerteti részletesen. 4 Árucikkek előállítója: olyan természetes vagy jogi személy, aki, vagy amely a Közösségen belül árucikkeket gyárt vagy szerel össze (3. cikk (4) bekezdése) 5 Importőr: az a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a behozatalért felel (3. cikk (11) bekezdése); behozatal: a Közösség vámterületére történő fizikai behozatal (3. cikk (10) bekezdése). 6 Árucikk szállítója: egy árucikk gyártója vagy importőre, forgalmazó vagy a szállítói lánc más szereplője, aki egy árucikket piaci forgalomba hoz (3. cikk (33) bekezdése), beleértve a kiskereskedőket is (3. cikk (14) bekezdése).

1



kötelezettségei is lehetnek (lásd még az 1.3. szakaszt). Például, ha egy árucikk-előállító a saját árucikkeinek gyártási folyamatához az EGT-n belülről szerez be anyagokat, akkor teljesítenie kell a továbbfelhasználókra vonatkozó követelményeket. Ezzel szemben viszont, ha az anyagokat az EGT-n kívülről szerzi be, akkor az árucikk-előállító az anyagok importőrének szerepét tölti be az ahhoz tartozó kötelezettségekkel együtt, mint pl. a regisztrálás. Ezért ajánlott a vállalatoknak az ECHA weboldalán elérhető Navigátor eszköz használatával szerepeiket beazonosítani. A „Navigátor” segít az iparnak a REACH-rendelet szerinti kötelezettségek meghatározásában és a megfelelő iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció megtalálásában, amely bemutatja, hogyan lehet ezeket a kötelezettségeket teljesíteni. 1. táblázat: A jelen útmutatóban ismertetett kötelezettségek Az árucikkekben lévő anyagok regisztrálása

Kötelezettség:

a REACH-rendelet szerinti jogalap

Az árucikkekben lévő anyagok bejelentése

Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos információk közlése

7. cikk (1) bekezdés

7. cikk (2) bekezdés

33. cikk

érintett szereplők

árucikk-előállítók és árucikkimportőrök

árucikk-előállítók és árucikkimportőrök

árucikkszállítók

érintett anyagok

az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó anyagok

engedélyezés céljából a különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján szereplő anyagok

engedélyezés céljából a különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján szereplő anyagok

mennyiségi küszöbérték

évi 1 tonna

évi 1 tonna

-

-

0,1% (m/m).

0,1% (m/m).

igen

igen

nem

nem

igen

nem

az árucikken koncentráció küszöbértéke

belüli

Mentesítés a kötelezettség alól akkor lehetséges, ha az anyag regisztrált az felhasználás tekintetében

már adott

az expozíció kizárható

2



1.2. Az útmutató felépítése Jelen dokumentum a következő kérdések köré épül, mivel mindegyik fejezet az alábbi kérdések egyikének megválaszolásához nyújt iránymutatást. 1. Szükségem van nekem erre az útmutatóra? (ld. az 1. fejezetet) 2. Rendelkezem árucikkel? (ld. a 2. fejezetet) 3. Sor kerül-e az árucikkemből a környezetbe történő szándékos anyagkibocsátásra, és melyek ennek a következményei (azaz a kötelezettségeim)? (ld. a 3. fejezetet) 4. Az árucikkem összetétele különleges kötelezettségekhez vezet? (ld. a 4. fejezetet) 5. Hogyan szerezhetek be további információkat az árucikkemben lévő anyagokkal kapcsolatban? (ld. az 5. fejezetet) 6. Élhetek-e bármilyen kötelezettség alóli mentesítéssel az árucikkben lévő anyagokat illetően? (ld. a 6. fejezetet) Az alábbi folyamatábra áttekintést nyújt az árucikkekben lévő anyagok azonosításával kapcsolatos egyéni kötelezettségekről, és az útmutató felhasználóját a megfelelő fejezethez irányítja.

3



Tárgy

Szerezzen be további információkat az árucikkekben lévo anyagokról (5. fejezet)

Ellenorizze, hogy a gyártott, behozott és/vagy forgalmazott tárgy árucikknek minosül-e (2. fejezet)

Nincs kötelezettség az árucikkekben lévo anyagok tekintetében

Nem Nem

Igen Nincs elegendo információ Ellenorizze, hogy alkalmazandók-e: - a regisztrálási követelmények (3. fejezet) - a bejelentési kötelezettségek és/vagy a tájékoztatási kötelezettségek (4. fejezet)

Igen

A mentesítések minden azonosított követelménynél alkalmazhatók

Ellenorizze, hogy alkalmazandók-e a követelmények alóli mentesítések (6. fejezet)

Igen

A mentesítések csak bizonyos követelményekre alkalmazhatók

Nem Egy vagy több kötelezettség az árucikkekben lévo anyagokkal kapcsolatban

1. ábra: Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó kötelezettségek 7. és a 33. cikkek szerinti azonosításának általános folyamata

4



1.3. Más iránymutatásokat tartalmazó dokumentációk által érintett területek Az engedélyezésre és korlátozásra vonatkozó követelmények nem csak az árucikkek gyártásához anyagokat felhasználó cégeket érintik, hanem általában a továbbfelhasználókat is. Ezért ezekről a folyamatokról az alábbiakban ismertetett, iránymutatásokat tartalmazó dokumentációk adnak részletes útmutatást. A behozott árucikkek (szerves) részét képező anyagok nem lehetnek engedélykötelesek. Ez azt jelenti, hogy az EGT-be történő behozatal érdekében nem írható elő engedélyezés. Amennyiben azonban egy EGT-tagállamban letelepedett árucikk-előállító az önmagában vagy keverékben 7 előforduló anyagot ilyen árucikkbe beépíti, akkor az anyagnak ezt a felhasználását adott esetben engedélyeztetnie kell (ha ez az anyag szerepel a REACHrendelet XIV. mellékletében). Amennyiben egy anyag az EGT piacáról kerül beszerzésre, akkor a szállítónak közölnie kell ezt az információt a biztonsági adatlap 16. szakaszában vagy a 32. cikk szerinti információ formájában. Amennyiben az árucikk-előállító az ilyen anyagokat maga hozza be, akkor engedélyt kell kérnie annak érdekében, hogy az anyagokat továbbra is felhasználhassa. A REACH-rendelet 3. cikkének (24) bekezdése szerint az árucikk előállítását felhasználásnak kell tekinteni. Az engedélyezési eljárással és az engedélyezett anyagok felhasználásának bejelentésével kapcsolatos részletek megtalálhatók az Útmutató a továbbfelhasználók számára és az Útmutató az engedélyezési kérelmekhez c. dokumentumokban. Az árucikkekben lévő anyagtartalom a korlátozási eljárás keretén belül ráadásul korlátozható, illetve betiltható. Ezért 2009. június 1-jétől az árucikkek előállítóinak és importőreinek be kell tartaniuk a REACH-rendelet módosított XVII. mellékletében lefektetett feltételeket 8. A korlátozásnak való megfelelésre vonatkozó részletes leírás az Útmutató a továbbfelhasználók számára című dokumentum 13. fejezetében szerepel. Kérjük, vegye figyelembe, hogy az árucikkekben lévő veszélyes anyagok felhasználását meghatározó korlátozásokra vonatkozó egyéb jogszabályok a REACH-rendelettől függetlenül továbbra is alkalmazandók. Ilyen például az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EGK irányelv, illetve az olyan termékekre vonatkozó egyedi jogszabályok, mint az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelv (RoHS), a játékokról szóló 88/378/EGK irányelv, valamint az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv (ELV). A REACH-rendeleten kívüli releváns jogszabályok listája a jelen útmutató 6. mellékletében található meg.

7 Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelvek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-I 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálybalépését követően a „készítmény” fogalmát a REACH-rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a ”keverék” fogalom váltotta fel. Ennélfogva a jelen iránymutatást tartalmazó dokumentációban használt „keverék” fogalom a korábbi iránymutatást tartalmazó dokumentációkban szereplő „készítmény” fogalommal megegyező jelentéssel bír. 8 Kérjük, vegye figyelembe, hogy a REACH-rendeletet jogszabályi módosításokon keresztül megváltoztatható, és minden elfogadásra került módosító rendeletet figyelembe kell venni a jogi szöveg olvasásakor. A REACHrendeletet módosító rendeletek megtalálhatók az ECHA honlapján.

5



2. ANNAK ELDÖNTÉSE, HOGY MI TEKINTHETŐ A REACHRENDELET SZERINT ÁRUCIKKNEK Annak meghatározásakor, hogy alkalmazandók-e egyáltalán és ha igen, mely követelmények, az első lépés annak eldöntése, hogy a gyártott, behozott és/vagy forgalmazott tárgyak 9 a REACH-rendelet szerint árucikknek minősülnek-e vagy sem. Az árucikk általános értelmezés szerint egy vagy több anyagból vagy keverékből álló, különleges formájúra, felületűre vagy alakúra kialakított tárgy. Lehet természetes anyagokból, például fából vagy gyapjúból, ugyanakkor szintetikus anyagokból, például polivinilkloridból (PVC) előállított is. Lehet nagyon egyszerű is, mint egy faszék, de ugyanakkor lehet nagyon összetett is, mint egy laptop, amely sok darabból áll. A magánháztartásokban és az iparban általában használt tárgyak többsége árucikk, pl. a bútorok, a ruhák, a járművek, a könyvek, a játékok, a konyhai felszerelések és az elektronikus berendezések. Az épületeket nem tekintik árucikkeknek, mindaddig, amíg azok ahhoz a talajhoz rögzítve maradnak, amelyen állnak 10. A REACH-rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerint az árucikk „olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap.” Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, hogy egy tárgy megfelel-e a REACH-rendelet szerinti árucikk fogalmának, vizsgálni kell a tárgy funkcióját és jellemzőit. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a tárgyak REACH-rendelet szerinti meghatározása nem érinti a nem a REACH-rendelet árucikk-fogalmán alapuló jogszabályokat.

2.1. A tárgyak funkciója A „funkció” fogalom az árucikk meghatározásában az eredmény minőségét meghatározó műszaki kidolgozottság szintje helyett inkább a tárgy felhasználását meghatározó alapelvként értelmezendő. Ebben az értelemben hasznos lehet a tárgy felhasználásának eredményét figyelembe venni, ugyanakkor az eredmény minőségére kevesebb figyelmet fordítani. Például egy nyomtatópatron mögött az alapelv az, hogy tintát vigyen fel a papírra. A „nyomtatópatron” tárgy magasabb szintű műszaki kidolgozottsága adott esetben fejlettebb funkcionalitást, jobb minőségű eredményt biztosíthat, a funkción, mint olyanon azonban nem változtat.

2.2. A tárgyak formája, felülete és alakja A tárgy formája, felülete és alakja annak fizikai megjelenését tükrözi, és a kémiai jellemzőktől eltérőként értelmezhetők. A forma az egyes tárgyak háromdimenziós alakját jelenti, azaz a mélységet, a szélességet és a magasságot. A felület az egyes tárgyak külső rétegét jelenti. Az alak az „alaki elemek” elrendezésének a gyakorlati cél lehető legjobb elérését lehetővé tévő módját jelenti. Például a textíliák alakját a fonalat alkotó szálak sodrása, a szövet szálirányai, valamint a felületi kezelés határozza meg. A tárgyak formája, felülete és alakja nem összekeverendő a tárgyat alkotó anyag(ok) kémiájából származó fizikai jellemzőkkel. Az ilyen anyagjellemzők vagy tulajdonságok magukba foglalják például: a hasadást, sűrűséget, alakíthatóságot, elektromos vezetőképességet, keménységet, mágnesességet, olvadáspontot stb. 9 A „tárgy” fogalom elvileg bármilyen, a szállítói láncban lévő termékre vonatkozhat. 10 Az épületek nem minősülnek árucikkeknek a REACH-rendelet szerint, mindaddig, amíg azok ahhoz a talajhoz rögzítve maradnak, amelyen állnak. Ugyanez vonatkozik az egyéb (nagy) szerkezetekre, mint pl. a hidakra, valamint a kisebb szerkezetekre, mint pl. a kerti hintákra stb., mindaddig, amíg ahhoz a talajhoz rögzítve maradnak, amelyen állnak.

6



1. példa: Szemcseszóró anyag A szemcseszóráshoz a homoknak, mint robbantási közegnek keménynek kell lennie, és éles szemcsékkel kell rendelkeznie (pl. üveg- vagy kőgravírozáshoz). A szemcseszóróként használt anyagok, mint pl. a korund vagy acél keménysége és hasadási tulajdonságai ezeknek az anyagoknak a kémiájától függnek, és ezt nem tanácsos összekeverni a tárgy alakjával, felületével vagy formájával. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a REACH-rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az árucikk olyan tárgy, amely az előállítás során a funkcióját a kémiai összetételnél nagyobb mértékben meghatározó különleges formát, felületet vagy alakot kap. Ez azt jelenti, hogy a formát, felületet vagy alakot az előállítás adott lépésénél tudatosan kell meghatározni és kialakítani. Ebben az értelemben az árucikk „előállításának adott lépését” úgy is lehet értelmezni, hogy az magában foglalja egy összetett árucikk (pl. laptop) összetevőinek (amelyek önmagukban is árucikkek lehetnek) összeszerelését is. Ezzel szemben olyan tárgykészletnél, amely esetében szállítás céljából a tárgyakat csupán összegyűjtötték, nincsen olyan előállítási lépés, amelynek során a készlet vagy felszerelés különleges formát, felületet vagy alakot kapna. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a tárgyakat •

külön használják (mint pl. egy konyhai készlet különböző serpenyői és lábasai),

•

együtt használják (mint pl. egy hordozható elektromos eszköz, amely az eszközből, akkumulátorból és töltőből áll), vagy

•

egyetlen tárggyá szerelik össze (mint egy lapos csomagolású bútor).

Ezért a tárgykészletet nem lehet egyetlen árucikként kezelni, hanem több árucikknek, anyagnak és/vagy keveréknek kell tekinteni.

2.3. A csomagolás Az anyagok, a keverékek és az árucikkek csomagolásban, például kartonpapírban, műanyag fóliában vagy konzervdobozban tárolhatók. A csomagolás nem tartozik a becsomagolt anyaghoz, keverékhez, illetve árucikkhez, ezért azt a REACH-rendelet szerint különálló árucikknek kell tekinteni. A csomagolóanyagok, illetve a csomagolt anyagok, keverékek és árucikkek előállítóinak, importőreinek és szállítóinak a csomagolás tekintetében a bármely más árucikk esetében érvényes kötelezettségeket kell teljesíteniük. A különféle funkciókat betöltő csomagolásokat egymástól függetlenül kell tekintetbe venni (például a közvetlenül műanyag fóliával borított, majd kartondobozba csomagolt árucikkek esetében a műanyagot, illetve a kartondobozt különálló árucikkeknek kell tekinteni).

7



2.4. Annak eldöntése, hogy egy tárgy árucikknek minősül-e vagy sem Az alábbi folyamatábra iránymutatást ad annak eldöntéséhez, hogy egy tárgy árucikknek minősül-e vagy sem.

Tárgy

1. lépés: A tárgy funkciójának azonosítása

2. lépés: A funkció szempontjából a forma/felület/alak nagyobb jelentosséggel bír, mint a kémiai összetétel?

Igen

Nem

Nem lehet egyértelmuen eldönteni, hogy igen vagy nem

Igen

Többnyire igen

3. lépés: Tartalmaz-e a tárgy olyan anyagot/keveréket, amely elválasztható a tárgytól?

Nem

Ellenorizze a 4. lépés indikatív kérdéseit

Ellenorizze a 6. lépés indikatív kérdéseit

Többnyire nem

Többnyire igen

Többnyire nem

Ellenorizze az 5. lépés indikatív kérdéseit

Többnyire nem

A tárgy egy anyagból vagy keverékbol és egy árucikkbol áll

Mostly yes

A tárgy árucikk

A tárgy anyag vagy keverék

2. ábra: Annak eldöntése, hogy egy tárgy árucikknek minősül-e vagy sem

8



1. lépés: Határozza meg a tárgy funkcióját a 2.1. szakasznak megfelelően. 2. lépés: Sok esetben az árucikk REACH-rendelet szerinti fogalmának alkalmazása egyértelmű. Azt, hogy egy tárgy árucikknek minősül-e vagy sem, el lehet dönteni közvetlen módon azáltal, ha egy-egy tárgy funkciójának betöltésében annak fizikai, illetve kémiai jellemzői által játszott szerepeket összehasonlítjuk. Ha egyértelműen megállapítható, hogy a tárgy formájának, felületének és alakjának a funkció szempontjából nagyobb szerepe van, mint a kémiai összetételének, akkor az a tárgy árucikk. Amennyiben a forma, felület vagy alak ugyanolyan vagy kevésbé fontos, mint a kémiai összetétel, akkor az a tárgy anyag vagy keverék. 2. példa: Viaszkréta A viaszkréta parafinviaszból és pigmentből készül, és papíron használják színezésre, illetve rajzolásra. Mivel a formájának/felületének/alakjának nincs nagyobb szerepe a kréta funkciója (ahhoz, hogy pigmentet vigyen fel a papírra) szempontjából, mint a kréta kémiai összetételének, ezért ez keveréknek minősül. Amennyiben nem határozható meg egyértelműen, hogy a tárgy megfelel-e a REACHrendelet szerinti árucikk fogalmának vagy sem, akkor alaposabb elemzés szükséges; ekkor kérjük, folytassa a 3. lépéssel. 3. lépés: Határozza meg, hogy a tárgy, amely lehet nagyon egyszerűen vagy akár nagyon kifinomult módon összeállított is, tartalmaz-e olyan anyagot vagy keveréket, amely fizikailag leválasztható róla (pl. kiönthető, kicsavarható belőle). A szóban forgó anyag vagy keverék, amely lehet szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú, bezárható-e a tárgyba (mint pl. a hőmérőben a folyadék vagy az aeroszol a sprayben), vagy a tárgy ezt a felületén is hordozhatja (mint pl. egy nedves törlőkendő). Amennyiben ez igaz a tárgyra, akkor folytassa a 4. lépéssel, ellenkező esetben a 6. lépéssel. 4. lépés: Annak meghatározásához, hogy a tárgy vegyianyag-tartalma annak szerves részét képezi-e (és ebből kifolyólag a tárgy egésze árucikk a REACH-rendeletben előírtaknak megfelelően), vagy az egy olyan anyag/keverék, amely a tárgy többi funkciójának tárolója vagy hordozóanyaga, a következő javasolt kérdéseket kell megválaszolni: 4a. kérdés: Elvileg (ha kényelmetlen, kevésbé kifinomult módon is) képes lenne-e az anyag, illetve a keverék az 1. lépésben meghatározott funkciót a tárgyból eltávolítva, attól különválasztva, attól függetlenül felhasználva még mindig betölteni? 4b. kérdés: Az anyagnak, keveréknek, esetleg annak reakciótermékeinek kibocsátását, szabályozott kiadását lehetővé tévő tároló, illetve hordozóanyag szerepét tölti-e be többnyire (azaz az 1. lépés szerint meghatározott funkciónak megfelelően) a tárgy? 4c. kérdés: Felhasználódik-e (azaz elhasználódik-e pl. a kémiai vagy fizikai módosulása következtében) vagy megsemmisül-e (azaz a tárgyból kibocsátódik-e) az anyag/keverék a tárgy felhasználási szakaszában, melynek következtében a tárgy használhatatlanná válik, és amely a tárgy hasznos élettartamának végéhez vezet? Amennyiben ezekre a kérdésekre adott válasz főként (azaz háromból kétszer) inkább igenlő, mint nemleges, akkor az adott tárgy egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációjának tekinthető. Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen tárgy importőre vagy szállítója az anyag/keverék importőrének vagy szállítójának is tekintendő. Mint ilyen importőrnek vagy szállítónak lehetnek a jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentációban leírt, az árucikkek 9



importőreire és szállítóira vonatkozó kötelezettségeken kívül egyéb kötelezettségei is. Ez azt jelenti, hogy a tárolóban vagy hordozóanyagon lévő anyagoknál előfordulhat, hogy szükség van pl. regisztrálásra vagy biztonsági adatlappal történő szállításra. Az „egy árucikk és egy anyag/keverék kombinációja” besorolású tárgy importőreinek és szállítóinak ezért külön ellenőrizniük kell, hogy vonatkoznak-e rájuk az árucikkekkel kapcsolatos kötelezettségek és az anyagokra/keverékekre vonatkozó kötelezettségek. A 3. és a 4. fejezet ismerteti, hogyan lehet az árucikkre vonatkozó kötelezettségeket azonosítani annak érdekében, hogy azonosítsák az anyagokra/keverékre (amely az árucikk felületén van, vagy kapcsolódik hozzá) vonatkozó kötelezettségeket, javasoljuk a Navigátor használatát. 3. példa: Nyomtatófesték-kazetta A fenti javasolt kérdésekre adott válaszok: 4a) ha a festéket/tintát kiszednék a kazettából, akkor is lehetséges lenne azt a papírra felvinni, habár rosszabb minőségben és kényelmetlenebbül; 4b) a kazetta funkciója az, hogy a festéket/tintát a nyomtatón belül tartsa, és ellenőrizze a kibocsátás sebességét, illetve módját; 4c) a kazettát hulladékként a festék/tinta nélkül helyezik el, amely a kazetta hasznos élettartama alatt elfogy. A kérdésekre adott válaszok az a következtetés vonható le, hogy a nyomtatófesték-kazetta egy (tárolóként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációja. 5. lépés: Amennyiben a 4. lépésben feltett javasolt kérdésekre adott válasz többnyire nemleges, akkor a következő kérdéseket kell feltenni annak ellenőrzéséhez, hogy az adott tárgy valóban árucikknek tekintendő-e, nem pedig egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációjának. 5a. kérdés: Képtelenné válna-e az anyagnak, illetve a keveréknek az eltávolításával, különválasztásával kapott tárgy rendeltetésének betöltésre? 5b. kérdés: Van-e a tárgynak, az anyagnak, a keveréknek, illetve annak reakciótermékeinek kiadásától eltérő fő funkciója? 5c. kérdés: Hasznos élettartamának végén, szokásos körülmények között való kidobásakor, azaz hulladékként való elhelyezésekor, együtt marad-e a tárgy az anyaggal, illetve a keverékkel? Amennyiben ezekre a kérdésekre adott válasz többnyire igenlő és nem nemleges, akkor a tárgy funkcióját valószínűleg inkább a fizikai tulajdonságok, a forma, a felület és az alak határozzák meg inkább, és nem a kémiai összetétel. A tárgy tehát egy szervesen hozzátartozó anyaggal/keverékkel rendelkező árucikknek tekintendő (azaz az anyag/keverék az árucikk szerves részét képezi). Az árucikk szerves részét képező (önmagukban vagy keverékben előforduló) anyagokat csak a 3.2. szakaszban ismertetett feltételek teljesülése esetén kell regisztrálni. 4. példa: Hőmérő A fenti kérdésekre adott válaszok: 5a) az üres hőmérő nem jelezné a hőmérsékletet, a tárgy tehát már nem lenne hasznos; 5b) a hőmérő fő funkciója az, hogy jelezze a hőmérsékletet; tehát nem az anyag vagy keverék kiadása; 5c) a hőmérő hulladékként általában vegyianyag-tartalmával együttesen kerül elhelyezésre. Ezen kérdések megválaszolása arra az eredményre vezet, hogy a hőmérő árucikk, és a benne lévő folyadék annak szerves részét képezi. Az 1. függelék további példákat mutat be a tárolókban vagy hordozóanyagokon lévő anyagok/keverékek határeseteire. 6. lépés: A 3. lépésben végzett értékelés szerint a tárgy nem tartalmaz olyan anyagot vagy keveréket, amely fizikailag leválasztható róla. Annak eldöntése azonban, hogy a tárgy 10



megfelel-e a REACH-rendelet szerinti árucikk fogalmának vagy sem, bizonyos esetekben még mindig további nehézségeket okozhat. Mindennapi példák a nyersanyagok és a félkész termékek, amelyeket további feldolgozásnak vetnek alá, amíg végtermékké válnak, de más esetek is lehetségesek. Ezekben az esetekben, amikor a döntéshozatal nehéz, a következő javasolt kérdéseket használhatja annak érdekében, hogy könnyebben meghatározhassa, hogy az adott tárgy árucikknek minősül-e vagy sem. Ezek a kérdések csak a kémiai összetétel kontra forma/felület/alak tárgy funkció szempontjából való fontossága értékelésének elősegítésére használhatók, és így az árucikk fogalmának alkalmazását könnyítik meg. 6a. kérdés: Van-e a tárgynak a további feldolgozásban betöltött funkción kívül más funkciója is? Ha a tárgynak többnyire vannak más funkciói (azaz végfelhasználási funkciói), akkor az annak jelzése lehet, hogy az adott tárgy árucikk a REACH-rendelet árucikkfogalma szerint. 6b. kérdés: Forgalomba hozza-e az eladó a tárgyat, és/vagy elsősorban annak formája, felülete és alakja miatt (és kevésbé a kémiai összetétele miatt) érdekelt-e a vásárló a beszerzésében? Amennyiben a tárgy főként annak formája/felülete/alakja miatt kerül forgalomba vagy beszerzésre, akkor ez arra utaló jel, hogy a tárgy árucikk. 6c. kérdés: Amennyiben a tárgy további feldolgozásra kerül, akkor csak „kis mértékű feldolgozási műveletek”-en esik-e át, azaz a formája nem változik jelentősen meg? „Kis mértékű feldolgozási műveletek”, úgymint fúrás, felületcsiszolás vagy bevonás következtében a tárgy formája, felülete vagy alakja valamely funkció betöltése céljából alkalmasabbá válhat vagy módosulhat, így ezeket gyakran már árucikknek számító tárgyak esetén alkalmazzák. Így, ha kizárólag „kis mértékű feldolgozási műveletek”-et alkalmaznak, akkor ez arra utaló jel, hogy a tárgy árucikk. A tárgy formájában nagy változásokkal, illetve a tárgy mélységében, szélességében és magasságában jelentős változásokkal járó feldolgozási műveletek nem tekinthetők „kis mértékű feldolgozási műveletek”-nek. Ezek lehetnek például elsődleges alakformáló folyamatok (mint pl. öntés vagy szinterezés) vagy alakító folyamatok (mint pl. sajtolás, kovácsolás vagy hengerelés). Amennyiben a tárgy a további feldolgozás során megőrzi a rá jellemző kiterjedéseknek legalább az egyikét (mélységét, szélességét és/vagy magasságát), akkor az eljárást „kis mértékű feldolgozási művelet”-nek lehet tekinteni. 6d. kérdés:

Ha további feldolgozás alá vetik a tárgyat, akkor annak kémiai összetétele ugyanaz marad? Ha a következő feldolgozási lépések során a tárgy kémiai összetétele megváltozik, akkor ez azt jelzi, hogy a tárgy keverék. Egy árucikként besorolt tárgy egyes feldolgozási műveletei azonban megváltoztathatják annak általános kémiai összetételét, anélkül, hogy a tárgy árucikként történő besorolása megváltozna. Ilyen hatással van például a nyomtatás a felületre, a festés, a bevonatok használata, színezés stb.

Nem feltétlenül minden kérdés alkalmazható minden tárgy esetében, és a kérdésekre adott válaszoknak mint bizonyítékoknak a súlya esetenként eltérő lehet. Annak eldöntésekor azonban, hogy az adott tárgy árucikknek minősül-e vagy sem, a vonatkozó javasolt kérdésekre adott válaszok közül többfélét kell figyelembe venni, és nem csak azok közül egy bizonyos kérdésre adott választ. Ha a válaszok döntően igenlőek, az arra utal, hogy a tárgy árucikk. Ha a válaszok döntően nemlegesek, az arra utal, hogy a tárgy anyag

11



vagy keverék. A 2. függelék azt mutatja be, hogyan kell ezeket az javasolt kérdéseket alkalmazni, és négy különböző ipari ágazatból hoz fel rá példákat.

12


2.5.

2. változat - 2011. április

Dokumentálás

A REACH-rendelet 36. cikkének (1) bekezdéséből 11 az következik, hogy a továbbfelhasználók (az árucikk-előállítók is továbbfelhasználóknak számítanak a REACHrendelet szerint, ha anyagot vagy keveréket használnak fel az árucikkeik előállítása során) meg kell őrizniük a REACH-rendelet szerinti kötelességeik végrehajtásához szükséges információkat. Ezeknek a vállalatoknak azonban, még akkor is, ha megállapításuk szerint nincsenek REACH-rendelet szerinti kötelezettségeik, fontolóra kell venniük megfelelőségi ellenőrzéseik eredményeinek dokumentálását. Ez magában foglalja az azzal kapcsolatos döntéshozatal dokumentálását, hogy bizonyos termékek árucikknek, anyagnak vagy keveréknek minősülnek-e, valamint annak ellenőrzését is, hogy vonatkoznak-e ezekre különleges követelmények. Ennek dokumentálása általában ajánlott az árucikkek előállítóinak és importőreinek, mivel az elősegíti a REACH-rendeletnek való megfelelőség vásárlók, illetve (ellenőrző/végrehajtó) hatóságok előtti igazolását. Ipari szövetségek és egyéb szervezetek által összeállított ellenőrző listák vagy egyéb szabványosított eszközök segíthetik a cégeket a REACH-rendelet szerinti megfelelőségi ellenőrzéseik dokumentálásában.

11 Minden egyes gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó összegyűjti az e rendelet szerinti kötelességei végrehajtásához szükséges információkat, és azokat az anyagnak vagy keveréknek az általa utoljára történő gyártását, behozatalát, szállítását vagy felhasználását követően legalább 10 éven át megőrzi [..]

13



3. ÁRUCIKKEKBŐL SZÁNDÉKOSAN A KÖRNYEZETBE JUTÓ ANYAGOK 3.1. Az árucikkek szándékos anyagkibocsátása Az anyagok és keverékek különböző körülmények között juthatnak az árucikkekből a környezetbe. Mindazonáltal az anyagok ilyen kibocsátása (az anyagnak mint olyannak vagy mint egy keverék alkotórészének kibocsátása) csupán speciális esetben tekinthető szándékos kibocsátásnak. Az árucikkek anyagkibocsátása abban az esetben szándékos, ha megfelel annak a kiegészítő funkciónak (megkülönböztetendő a 2.1. szakasz szerinti fő funkciótól), amely szándékosan tervezett, és amely nem valósulna meg, ha az anyag nem kerülne kibocsátásra. Például az illatosított árucikkek esetében a szaglással való érzékeléshez az illatanyagokat ki kell bocsátani. Következésképp az anyagok árucikkekből való, elöregedésből, elhasználódásból adódó vagy elkerülhetetlen mellékhatásként jelentkező kibocsátása általában nem szándékos, a kibocsátással mint olyannal önmagával ugyanis nem valósul meg funkció. Amennyiben az anyagnak egy tárgyból való kibocsátása az adott tárgy (2.1. szakasz szerint meghatározott) fő funkciójának felel meg, a kibocsátás nem tekinthető „szándékos kibocsátásnak” a REACH-rendelet alapján. Ebben az esetben az adott tárgy egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációjának tekinthető, nem pedig egy anyagot/keveréket szándékosan kibocsátó árucikknek. Az árucikkek szándékos anyagkibocsátásának ráadásul a (szokásos vagy ésszerűen előre látható) felhasználási feltételek között kell megtörténnie. Ez azt jelenti, hogy az anyagkibocsátásnak az árucikk hasznos élettartama alatt kell megtörténnie. Ezért az árucikk életciklusának gyártási vagy hulladék-elhelyezési fázisában bekövetkező anyagkibocsátás nem tekinthető szándékos kibocsátásnak. Továbbá a felhasználás, amely során a szándékos kibocsátás megtörténik, feltételeinek „szokásosaknak vagy ésszerűen előre láthatónak” kell lenniük. Szokásos felhasználási feltételek alatt az árucikkek fő funkciójához társuló feltételek értendők. Ezeket gyakran felhasználói kézikönyvek, illetve használati utasítások formájában dokumentálják. Az ipari, illetve foglalkozásszerű felhasználók által felhasznált árucikkek esetében a szokásos felhasználási feltételek a fogyasztók számára „szokásos” feltételektől adott esetben jelentősen eltérhetnek. Különösen igaz lehet ez a szokásos felhasználás gyakoriságára és időtartamára, valamint a hőmérsékletre, a levegő kicserélődésének sebességére, illetve a vízzel való érintkezéshez kapcsolódó feltételekre. Kifejezetten nem „szokásos felhasználási feltétel” az, amikor valamely árucikk felhasználója az árucikket olyan helyzetben, illetve módon használja fel, amelynek elkerülését a szállító írásban, például az utasításokban vagy az árucikk címkéjén egyértelműen javasolta 12. Ésszerűen előre látható felhasználási feltételek alatt azok a felhasználási feltételek értendők, amelyek felmerülésére az árucikk funkciójából és megjelenéséből adódóan lehet számítani (annak ellenére, hogy ezek nem szokásos felhasználási feltételek). Például amikor egy kisgyerek nem ismeri egy tárgy funkcióját, de felhasználja azt minden általa társított célra, például rágcsálja vagy nyalogatja azt. Összefoglalva, az a kibocsátás, amely nem szokásos vagy nem ésszerűen előre látható felhasználási feltételek között történik, nem tekintendő szándékosnak.

12 Az adott felhasználási feltételek kizárására példaként szolgálnak a textíliák tájékoztató (kezelési útmutató) címkéjén szereplő „30°C-nál magasabb hőmérsékleten nem mosható”, illetve a „gyermekektől távol tartandó”, „magas hőmérsékletnek kitenni tilos” jellegű figyelmeztetések.

14



5. példa: Az árucikkekben lévő anyagok szándékos kibocsátása A testápolóval átitatott harisnyanadrág fő funkciója az, hogy ruhadarabként szolgáljon. Ez a fő funkció egyértelműen nem kötődik a testápolóhoz. A testápoló funkciója (a bőrvédelem) csupán kiegészítő funkció, amely nem valósulna meg, ha a testápoló nem kerülne kibocsátásra. Következésképpen a testápolóval átitatott harisnyanadrágot anyagot szándékosan kibocsátó árucikknek kell tekintetni. Az alábbi esetek azt szemléltetik, amikor az árucikkből történő anyagkibocsátás nem tekinthető szándékos kibocsátásnak: •

A kibocsátás a félkész árucikk előállítása során, azaz még a kész árucikk forgalomba hozatala előtt történik meg. Példa: egy adott szövet feldolgozhatóságát a hozzáadott appretúra 13 javítja, mivel a textília későbbi nedves feldolgozása során az appretúra ismét kibocsátásra kerül.

•

A kibocsátás az árucikk felhasználása vagy karbantartása során történik meg, ugyanakkor a kibocsátott anyagok az árucikk egyetlen funkciójában sem játszanak szerepet. Példa: ruházati cikkek fogyasztók általi kimosása, amelynek során az eljárás közben visszamaradt különféle vegyi anyagok (festék, öblítő, keményítő stb.) adott mosási ciklusokban kiszabadulnak.

•

Az anyagkibocsátás az árucikk funkcionálásának elkerülhetetlen mellékhatása, de a kibocsátás az árucikk egyetlen funkciójában sem játszik szerepet. Példák: anyagok, például fékbetétek, gumiabroncsok erős súrlódással együtt járó feltételek közötti elhasználódása; két mozgó alkatrész közötti súrlódás csökkentéséhez használt kenőanyag szivárgása.

•

Bármilyen kémiai reakció során keletkező anyagok kibocsátása. Példa: fénymásoló gépek ózonkibocsátása vagy meggyulladó árucikkek égéstermékeinek kiszabadulása.

•

Baleset során történő kibocsátás. Példa: A leeső és összetörő hőmérőből kiszabaduló anyagok.

•

A kibocsátást az árucikk hosszú távú, rendkívül intenzív használata okozza. Példa: kibocsátás egy olyan szerszámból, amelyet a fogyasztó a használati utasításban az üzemidőre vonatkozóan megadott ajánlásokat figyelmen kívül hagyva használ.

13 Az appretúra egy olyan vegyi anyag, amelyet a szövet erősítésére és a fonál kopásállóságának növelésére, valamint a szövet bolyhosságának csökkentésére használnak. A szövés folyamatát követően a szövet appretúrája eltávolításra (kimosásra) kerül.

15



3.2. Az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó anyagokra vonatkozó követelmények ellenőrzése Az árucikkekben lévő anyagok regisztrálása akkor kötelező, ha a REACH-rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt valamennyi feltétel teljesül. Ezek a következők: •

Az anyag szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek mellett jut a környezetbe 14 (ez a 3.1. szakaszban foglalt kritériumok alkalmazásával határozható meg).

•

Az azonos szereplő által előállított, illetve behozott, árucikkekben előforduló, szándékosan kibocsátásra kerülő anyag teljes mennyisége (tehát a nem szándékos kibocsátás mennyiségét is beleértve) meghaladja az évi 1 tonnát 15.

Ezért az árucikkekben lévő anyagokhoz kapcsolódó esetleges regisztrálási kötelezettség megállapítása céljából az évi 1 tonna küszöbérték átlépését ellenőrizni kell. Ennek során az adott anyag azonosító adatainak és mennyiségének ismeretére nincs mindig szükség, mivel az évi 1 tonna küszöbértéknél az alábbiakat lehet alapul venni: 1. a gyártott és/vagy behozott összes olyan árucikk teljes mennyiségét, amelyhez szándékos kibocsátás kapcsolódik, és 2. az ezen árucikkekben található összes, kibocsátani szándékozott anyag és keverék teljes mennyiségét. Ha ezen mennyiségek közül valamelyik nem haladja meg az évi 1 tonnát, akkor az ezen árucikkekben található, szándékosan a környezetbe juttatandó egyes anyagok mennyisége is nyilvánvalóan évi 1 tonna alatt marad. Így tehát az ezen árucikkekben lévő anyagok regisztrálása nyilvánvalóan nem kötelező. Ha azonban ezen ellenőrzések alapján a regisztrálási kötelezettség nem zárható ki, akkor a szándékosan a környezetbe juttatandó egyedi anyagokat, valamint (kivéve, ha regisztrálás alóli mentesítésben részesülhet; lásd a 6. fejezetet) az azokhoz tartozó mennyiséget is azonosítani kell. Egy árucikkekben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó anyag mennyiségét az alábbi egyenletek valamelyikének alkalmazásával lehet kiszámítani:

Menny.anyag = Tömeg árucikk Menny.anyag = Menny.árucikkek

Darabszám árucikkek

Konc.max keverék az árucikkben

Konc.max .anyag a keverékben

Konc.max .anyag az árucikkben

Menny. anyag : egy árucikkekben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó anyag mennyisége [t/év]. Tömeg árucikk : egy adott árucikk tömege [t/árucikk]. Darabszám árucikkek : a gyártott és/vagy behozott árucikkek éves darabszáma [árucikk/év]. az árucikkben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó Konc. max. keverék az árucikkben : keverék maximális tömegfrakciója; 0 és 1 közötti érték (50% = 0,5, 25% = 0,25, 20% = 0,2 stb.).

14 Mindkét feltételnek teljesülnie kell, azaz a kibocsátás szándékoltságának és a szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételeknek. 15 A legalább három egymást követő évben behozott vagy előállított árucikkekben lévő bevezetett anyagok tekintetében az éves mennyiségeket a három megelőző évre vonatkozóan az anyag átlagos mennyisége alapján kell kiszámítani. Az anyagok éves mennyiségének kiszámítását és példákat tartalmazó iránymutatás az Útmutató a regisztráláshoz című dokumentum 1.6.2.3 szakaszában található.

16



a szándékosan a környezetbe juttatandó keverékben lévő Konc. max. anyag a keverékben : anyag maximális tömegfrakciója; 0 és 1 közötti érték (50% = 0,5, 25% = 0,25, 20% = 0,2 stb.). Menny. árucikkek : a gyártott és/vagy behozott árucikkek éves mennyisége [t/év]. az árucikkben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó Konc. max. anyag az árucikkben : anyag maximális tömegfrakciója; 0 és 1 közötti érték (50% = 0,5, 25% = 0,25, 20% = 0,2 stb.). 6. példa: Egy szándékosan a környezetbe juttatandó anyag mennyiségének kiszámítása Egy póló szándékosan a környezetbe juttatandó illatanyagot tartalmaz. Feltételezés: A 100 t/év mennyiségben előállított póló az illatanyagot legfeljebb 5%-os tömegarányban tartalmazza. Az illatanyagot ugyanazon előállító más árucikkei nem tartalmazzák.

Menny. anyag = Menny. árucikkek ⋅ Konc. max .anyag az árucikkben = 100 t év ⋅ 0,05 = 5 t év Következtetés: A mennyiség az évi 1 tonna küszöbértéket túllépi; a póló előállítójának az illatanyagot regisztrálnia kell. Az árucikkekben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó anyag mennyiségének kiszámításánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: •

Nem csak a szándékosan a környezetbe juttatandó mennyiséget, hanem az árucikkben található teljes mennyiséget kell figyelembe venni. Így tehát, ha az anyag az árucikkmátrixnak is része, annak mennyiségeit ugyancsak figyelembe kell venni.

•

Az anyagnak csak a végtermékben lévő tényleges mennyiségét kell figyelembe venni, azaz minden olyan mennyiséget, amelyet az árucikkekhez felhasználtak, ezek azonban a további gyártási lépések során (pl. párolgással vagy kimosással) megsemmisültek, figyelmen kívül kell hagyni.

•

Ugyanattól az előállítótól/importőrtől származó, különféle árucikkekből szándékosan a környezetbe juttatandó ugyanazon anyag mennyiségeit össze kell adni 16.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a 7. cikk (5) bekezdése szerint az ECHA dönthet arról, hogy egy árucikk előállítójának vagy importőrének regisztrálási kérelmet kell benyújtania egy árucikkekben található anyagra (kivéve, ha ezt a 7. cikk (1) bekezdése szerint már megtette), ha az anyag mennyisége meghaladja az évi 1 tonnát, és fennáll a gyanúja annak, hogy az anyag az emberi egészségre és a környezetre kockázatot jelentő árucikkekből kerül kibocsátásra. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az anyag árucikkekből történő kibocsátása nem szándékos kibocsátás.

3.3. Az árucikkekben lévő anyagok regisztrálása Az árucikkekben lévő, regisztrálandó anyag tekintetében az előállítóknak/importőröknek regisztrálási dokumentációt kell benyújtaniuk az ECHA részére. A regisztrálási 16 Példa: „X” vállalat háromféle árucikket – „A”, „B” és „C” – hoz be. Az árucikkek mindegyikében egy adott anyagból 60-60 tonna található. Az „A” árucikkben található anyag nem jut szándékosan a környezetbe, a „B” árucikkben megtalálható 60 tonnányi anyagból szokásos feltételek mellett 40 tonnányi jut szándékosan a környezetbe, míg a „C” árucikkben megtalálható 60 tonnányi anyagból szokásos feltételek mellett 10 tonnányi jut szándékosan a környezetbe. Ezért az X vállalatnak regisztrálnia kell a „B” és a „C” árucikkekben lévő anyag teljes mennyiségét, azaz 120 tonnát, amely a 100-1000 tonna mennyiségi tartományban van.

17



dokumentációra vonatkozó követelmények általában véve ugyanazok, mint az anyag gyártóinak és importőreinek esetében. Ha azonban a regisztrálási dokumentáció részeként kémiai biztonsági jelentést kell készíteni (10 t/év mennyiség felett), és az anyag veszélyesként vagy PBT/vPvB anyagként kerül besorolásra, az árucikkelőállítónak/importőrnek az expozíciós értékelésében és kockázatjellemzésében csak az árucikkek hasznos élettartamát és hulladékként történő elhelyezését kell bemutatnia. Ettől eltekintve az árucikkekben lévő anyagokra a bevezetett és nem bevezetett anyagokra vonatkozó ugyanazon megkülönböztetés, ugyanazok a regisztrálási határidők, valamint ugyanazok az adatmegosztási követelmények érvényesek, mint az önmagukban vagy a keverékekben lévő anyagokra. A regisztrálással és az adatmegosztással kapcsolatban részletes iránymutatás az Útmutató a regisztráláshoz és az Útmutató az adatok megosztásához című dokumentumokban található.

18



4. A KÜLÖNÖS AGGODALOMRA OKOT ADÓ ANYAGOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK A REACH szerint az árucikkek minden egyes előállítója, importőre és szállítója felelősséggel tartozik árucikke biztonságáért. Ez különösen abban az esetben érvényes, ha az árucikkek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeknek nagyon súlyos hatása lehet az emberi egészségre és a környezetre. A REACH-rendelet alapján az árucikkekben lévő ilyen anyagok felhasználása miatt szükséges magas fokú védelem biztosítása érdekében ezen anyagok árucikkekben való jelenlétét nyilvánosságra kell hozni, és közölni kell a szállítói láncban, mivel ez jelenti a megfelelő kockázatkezelési intézkedések azonosításának és alkalmazásának előfeltételét.

4.1.

Az engedélyezési jelöltlista

Azok az anyagok, amelyek a REACH-rendelet 57. cikkében megfogalmazott kritériumok közül egyet vagy többet teljesítenek, „különös aggodalomra okot adó anyag”-ként (SVHC) azonosíthatók, és felvehetők az „engedélyezési jelöltlistára ”. Ezek az SVHC-k az alábbiak lehetnek: •

a következő osztályozási kritériumoknak megfelelő anyagok: az 1. vagy 2. kategóriába tartozó rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító (CMR) anyagok

•

perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) anyagok vagy nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagok

•

olyan anyagok, amelyek tekintetében bizonyíték van az endokrin rendszert károsítóanyagokhoz hasonló aggodalomra.

A jelöltlista az ECHA honlapján érhető el. A listát a REACH-rendelet 59. cikkében leírt eljárásban állították össze. Ha az árucikkek a jelöltlistán szereplő anyagot tartalmaznak, akkor ez bizonyos kötelezettségekkel járhat az ezen árucikkeket előállító, importáló vagy szállító vállalatok számára. Ezeket a kötelezettségeket a következő szakaszok ismertetik. Fontos megjegyezni, hogy a jelöltlistát rendszeresen aktualizálják, amikor több anyagot azonosítanak SVHC-ként. Az ECHA honlapján kerül közzétételre a javaslatok benyújtása iránti szándékkal kapcsolatos nyilvántartás. A nyilvántartás egyik célja, hogy lehetővé tegye az érdekelt felek számára, hogy tudomást szerezzenek azokról az anyagokról, amelyek SVHC-ként kerülhetnek azonosításra, még a jelöltlistára történő felvételt megelőzően. Ez elősegíti az időben történő felkészülést a lehetséges kötelezettségeknek való megfelelés tekintetében, amelyre akkor kerülhet sor, amikor az anyag végül felvételre kerül a jelöltlistára. Emiatt az árucikkek előállítóinak, importőreinek és szállítóinak tanácsos az ECHA honlapján a javaslatok benyújtása iránti szándékkal kapcsolatos nyilvántartást folyamatosan ellenőrizni. Amikor a javaslatok benyújtása iránti szándékkal kapcsolatos nyilvántartás ellenőrzésével nyert időkeret elégtelennek bizonyul, a vállalatok proaktív módon azonosíthatják a szállítói láncukban felhasznált azon anyagokat, amelyek esetében fennáll az esély, hogy felkerülnek a jelöltlistára. Ezek az anyagok, amelyeknek a fent említett SVHC-kritériumok közül legalább egyet teljesíteniük kell, azonosíthatók például az alábbi információforrások felhasználásával: •

Az 1272/2008/EK rendelet (CLP-rendelet) VI. mellékletének 3.1. és 3.2. táblázataiban szereplő, veszélyes anyagok harmonizált osztályozási és címkézési jegyzéke, amely az Európai Bizottság honlapján érhető el

•

A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) Monográfia adatbázisa

•

Az Európai Vegyianyag-információs Rendszer-en (ESIS) belül található PBT Információs Rendszer

19



•

A bizottság személyzetének munkadokumentuma (SEC(2007)1635) az „endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó közösségi stratégia” végrehajtásáról

•

Az OSPAR Bizottság elsőbbségi vegyi anyagok listája

•

A Nemzetközi Vegyianyag-titkárság (ChemSec) SINlist adatbázisa

•

Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Szakszervezeti Elsőbbségi Listája

Fontos megjegyezni, hogy az ezen fejezetben leírt jogi kötelezettségek csak a jelöltlistán szereplő anyagokra alkalmazandók. Az egyéb információforrások, mint a fent részletezettek, csak azért kerültek megemlítésre, hogy segítsenek a vállalatoknak azonosítani (amennyiben szükséges) azokat az anyagokat, amelyek esetén fennáll az esély, hogy felkerülnek a jelöltlistára.

4.2. A 7. cikk (2) bekezdése szerinti bejelentés Az árucikkekben lévő anyagokat az előállítók és az importőrök kötelesek bejelenteni, ha a 7. cikk (2) bekezdésének minden feltétele teljesül: •

Az anyag szerepel az engedélyezési jelöltlistán.

•

Az anyag az előállított és/vagy behozott árucikkekben 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban van jelen.

•

Az anyag az egy adott szereplő által előállított és/vagy behozott összes termékben, amelyek 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazzák az anyagot, szereplőnként összesen évi 1 tonnát meghaladó mennyiségben van jelen.

Az anyagkoncentráció 0,1 tömegszázalékos (m/m) küszöbértéke az árucikk előállításkor, illetve behozatalakor meglévő állapotára vonatkozik. A gyakorlatban a vállalatok azonban már nem csak a teljes árucikkre, hanem annak részeire vonatkozóan is gyűjthetnek információt. A vállalatok az ECHA-hoz történő bejelentésüket önként készíthetik el ily módon. Az árucikkekben lévő anyagok bejelentésének kötelezettsége vonatkozik az adott esetben a behozott áruk csomagolásaként külön előállított, illetve behozott csomagolóanyagokra is. A csomagolást a bennük lévő tárgyaktól függetlenül kell értékelni. Nem vonatkozik a bejelentési kötelezettség az olyan árucikkekben előforduló anyagra, amelyeket i az anyagnak az engedélyezési jelöltlistára történő felvétele előtt állítottak elő, illetve hoztak be 17. Vannak továbbá bizonyos esetek, amelyekre a kötelezettség alóli mentesítés vonatkozik (lásd a 6. fejezetet). Az árucikkekben lévő anyagoknak az Ügynökség részére való bejelentését legkésőbb azoknak a különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezési jelöltlistájára való felkerülését követő 6 hónapon belül, de csak 2011. június 1-jétől kezdve kell megtenni. Ez azt jelenti, hogy azon anyagok tekintetében, amelyek 2010. december 1-je előtt kerültek fel a jelöltlistára, a bejelentést legkésőbb 2011. június 1-jéig be kell nyújtani. Azon anyagok tekintetében, amelyek 2010. december 1-jén vagy azután kerültek fel a jelöltlistára, a bejelentést legkésőbb a felvételt követő 6 hónapon belül be kell nyújtani. A REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban bejelentendő információk a következők: •

az árucikkek előállítójának, illetve importőrének megnevezése és elérhetőségei

•

az anyag regisztrációs száma, ha rendelkezésre áll 17 Ennek oka az a tény, hogy a bejelentési kötelezettség nem csak az SVHC anyagok árucikkekben való, bizonyos koncentráció feletti és bizonyos mennyiségű jelenlétéhez kapcsolódik, hanem ahhoz a szerephez is, hogy árucikkimportőrről vagy árucikk-előállítóról van-e szó. Ezért ha az előállító/importőr árucikkimportőrként vagy árucikk-előállítóként már nem játszik szerepet abban az időpontban, amikor a kötelezettség életbe lép, akkor rá nem vonatkozik bejelentési kötelezettség.

20



•

az SVHC azonosító adatai (ez az információ a jelöltlistán és az alátámasztó dokumentációban érhető el)

•

az anyag osztályozása (ez dokumentációban érhető el)

•

az anyag árucikk(ek)ben történő felhasználására (felhasználásaira) vonatkozó, a VI. melléklet 3.5. szakaszában meghatározottak szerint t és az árucikk(ek) felhasználására vonatkozó rövid ismertető (lásd a 8. szakaszt)

•

az árucikkekben lévő anyag mennyiségi tartománya, azaz 1-10 tonna, 10-100 tonna, 1001000 tonna vagy ≥1000 tonna.

az

információ

a

jelöltlistán

és

az

alátámasztó

Az ezen információ megadásához szükséges további információk az árucikkekben lévő anyagok bejelentéséről szóló Adatbenyújtási kézikönyvben találhatók, amely az ECHA honlapján érhető el.

4.3. A REACH-rendelet 33. cikke szerinti kötelezettségek A REACH-rendelet 33. cikkének célja annak biztosítása, hogy a szállítói láncban lefelé az árucikkek biztonságos felhasználásának lehetővé tévő elegendő információt közöljenek. Az engedélyezési jelöltlistán szereplő SVHC anyagot 0,1 tömegszázalékot (m/m) meghaladó koncentrációban tartalmazó árucikkek szállítójának az ezen anyagról rendelkezésére álló lényeges biztonsági információkat biztosítania kell az árucikk átvevői részére (a REACHrendelet 33. cikkének (1) bekezdése). Ha a jelöltlistán szereplő anyagot tartalmazó árucikk biztonságos felhasználáshoz nincs szükség különleges információra, legalább a szóban forgó anyag nevét közölni kell az átvevőkkel. Ezeket az információkat automatikusan meg kell adni az átvevőknek, azaz mihelyt az anyag felkerül az engedélyezési jelöltlistára. Felhívjuk a figyelmét, hogy az „átvevők” kifejezés az ipari vagy a foglalkozásszerű felhasználókra és forgalmazókra, nem pedig a fogyasztókra utal. A fogyasztó kérésére az árucikk ugyanazon szállítójának az SVHC-ről rendelkezésére álló lényeges biztonsági információkat a fogyasztóknak is át kell adnia (a REACH-rendelet 33. cikkének (2) bekezdése). Ha az árucikk biztonságos felhasználásához nincs szükség különleges információra, legalább a szóban forgó anyag nevét közölni kell a fogyasztóval. A fogyasztó részére ezt az információt a kérés kézhezvételétől számított 45 naptári napon belül díjmentesen kell biztosítani. Azt is meg kell jegyezni, hogy például egy árucikkeket szállító kiskereskedő nem tesz eleget kötelezettségének csupán azzal, hogy a fogyasztót saját szállítójához vagy az árucikk előállítójához irányítja. Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos általános információk közlésére vonatkozó kötelezettségek (azaz az átvevők és a fogyasztók felé történő közlés) tekintetében kérjük, vegye figyelembe az alábbiakat: •

Ezekre a követelményekre vonatkozóan nincs mennyiségi tartomány megadva (azaz az évenkénti 1 tonnánál alacsonyabb mennyiségek esetén is érvényesek).

•

A csomagolás mindig önálló, a csomagolás tartalmától független árucikk(ek)ként kezelendő. Következésképpen az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos információk közlésére vonatkozó kötelezettségek a csomagolóanyagokra is érvényesek.

•

Az anyagkoncentráció 0,1 tömegszázalékos (m/m) küszöbértéke az árucikk szállításkori állapotára vonatkozik. A gyakorlatban a vállalatok azonban már nem csak a teljes árucikkre, hanem annak részeire vonatkozóan is gyűjthetnek információt. A vállalatok önkéntes alapon követhetik ezt a megközelítést, amikor a REACH-rendelet 33. cikke szerint közölnek információt.

•

A kötelezettségek érvényesek az anyagok jelöltlistára való felvétele előtt előállított vagy behozott, ugyanakkor azután szállított árucikkekre is. Így tehát az árucikk szállításának dátuma a vonatkozó dátum. 21

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények •


A közlendő anyag neve az engedélyezési jelöltlistán megjelenő adatok egyike.

4.3.1. A REACH-rendelet 33. cikke szerinti információközlés Annak érdekében, hogy egy árucikk szállítója meg tudja határozni, milyen információkat kell közölnie a REACH-rendelet 33. cikke szerint, az alábbiakat kell fontolóra vennie: •

az árucikknek milyen további életciklus-szakaszai vannak még a végleges hulladékként való elhelyezésig (szállítás, raktározás, felhasználás)

•

melyek a lehetséges expozíciós útvonalak ezekben az életciklus egyes szakaszaiban

•

milyen veszélyei vannak az SVHC-nek az emberi egészségre és a környezetre nézve

•

az expozíció ellenőrzésének / az egyéni védelmi intézkedések mely típusai tekinthetők megfelelőnek az egyes életciklus-szakaszokban az árucikk biztonságosnak tekintett kezelése érdekében

Ezekre a megállapításokra az árucikkben lévő SVHC-kből eredő valamennyi kockázat azonosítása érdekében van szükség, és így meghatározásra kerül, hogy az SVHC nevén kívül milyen információkkal kell ellátni a felhasználót annak érdekében, hogy ellenőrizni tudja ezeket a kockázatokat. Ez azt jelenti, hogy a kötelezően megadandó további információk attól függenek, mit kell a felhasználónak tudnia ahhoz, hogy az árucikket biztonságosan használhassa fel, és nem attól, hogy ezek a biztonsági információk hogyan érhetők el. Nem szabad azt feltételezni, hogy csupán az anyag nevének megadása minden esetben elegendő az árucikk biztonságos felhasználásához. Így az egyes árucikkekre vonatkozó információk típusa és részletessége adott esetben eltérhet egymástól aszerint, hogy ki az átvevő. Egy foglalkozásszerű felhasználót például általában nem tájékoztatják arról, hogy egy adott árucikket a gyermekektől távol kell tartani, holott az ilyen típusú információk a fogyasztók számára általában hasznosak. Az információ nyújtásának legmegfelelőbb formátuma szintén változhat az információ tartalmától és címzettjétől függően. A szabványos válaszlevél megfelelő eszköze lehet a fogyasztók tájékoztatásának, míg egy foglalkozásszerű felhasználó tájékoztatásának céljára megfelelőbb a külön használati utasítás. A REACH-rendelet nem írja elő, hogy milyen formában kell továbbítani a 33. cikk szerinti információkat; a lehetséges formátumok például az alábbiak: •

a már eleve adott dokumentációk, mint például a használati és csomagolási utasítások módosítása

•

címkeinformációk

•

aktualizált információt tartalmazó honlapra történő hivatkozás

•

iparági szövetségek által kifejlesztett szabványos közlési tájékoztatási formátumok

Mindenesetre olyan formátumot válasszon, amely biztosítja, hogy az információ könnyen elérhető legyen az árucikk átvevője vagy a fogyasztó számára, a felhasználás sajátos körülményeinek állandó figyelembe vétele mellett.

4.4.

A jelöltlistán szereplő SVHC anyag koncentrációjának meghatározása különböző komponensekből álló árucikkekben

A jelöltlistán szereplő adott SVHC anyag ugyanazon árucikk különféle komponensein belül különféle koncentrációkban is jelen lehet, például egy laptop házában egyfajta, míg annak transzformátorában valamilyen más koncentrációban. A REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és 33. cikke szerinti követelmények alkalmazásának feltétele, hogy az SVHC

22



anyag koncentrációjának meg kell haladnia a 0,1 tömegszázalékos (m/m) küszöbértéket a 2. fejezetben meghatározásra került árucikk egészén belül. Ennek a feltételnek az ellenőrzéséhez először is szükséges tudni minden egyes komponens tekintetében, hogy vajon 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazzák-e az SVHC anyagot vagy sem (ha az adat még nem áll rendelkezésre, a szükséges információt az 5. fejezetben leírt különböző módokon lehet megszerezni). A 0,1 tömegszázalékos küszöbérték ellenőrzésekor előforduló eseteket egy laptop példája szemlélteti, amely különféle komponensekből, úgymint transzformátorból, alaplapból, memóriából, processzorból, házból stb. került összeszerelésre: Ha egyetlen komponens sem tartalmazza a jelöltlistán szereplő SVHC anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban, akkor az egész laptop sem tartalmazza azt 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban. Ha egy vagy több komponens a jelöltlistán szereplő SVHC anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazza, akkor a laptop előállítójának/importőrének az alábbiakat kell tennie: 1. meg kell határozni minden egyes komponens tekintetében az SVHC anyag koncentrációját és minden egyes SVHC anyagot tartalmazó komponens tömegét (a 0,1 tömegszázalék (m/m) felett és alatt van-e), 2. ki kell számítani ezen n komponens mindegyikében előforduló (SVHC anyag tömegét (m) az alábbiak szerint,

mSVHC a komponensben = mkomponens ⋅ Konc.SVHC a komponensben [%]⋅ 0,01 3. ki kell számítani a laptop egészén belüli, különös aggodalomra okot adó (SVHC) anyag átlagos koncentrációját, és ellenőrizni kell, hogy az 0,1 tömegszázalék (m/m) felett vane.

Konc.SVHC a teljes érucikkben [%] =

mSVHC A−ban + mSVHC B −ben + ... + mSVHC n −ben mteljes árucikk

100

ahol A, B és n az árucikk komponense. Hasonló módon, ha maga a laptop előállítója ad a laptop egy vagy több részéhez SVHC anyagot, ugyanezt a módszert kell követnie annak érdekében, hogy ellenőrizze, vajon a 0,1%-os küszöbérték átlépésre került-e az általa végül forgalomba hozott laptop tekintetében.

23



7. példa: Az SVHC anyag árucikk egészén belüli koncentrációjának kiszámítása Egy szék fából és egy műanyag részelemből áll. A szék tömege 2,001 kg. A szék fa része 10 mg SVHC anyagot tartalmaz. A szék fa részének tömege 2 kg. A szék műanyag részeleme ugyanabból az SVHC-ből 1 mg-ot tartalmaz, teljes tömege 1 g. Meg kell határozni az SVHC anyagnak a szék egészében lévő koncentrációját a fenti képlet segítségével. Konc . SVHC a teljes árucikkben

[%] = 10

10 3 g + 1 10 3 g 2001g

100 = 0,0005%

Következtetés: Az SVHC anyagnak a szék egészén belüli átlagos koncentrációja nem haladja meg a 0,1 tömegszázalékot (m/m). A REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és 33. cikke szerinti követelmények nem érvényesek.

4.5. A jelöltlistán szereplő SVHC anyag teljes mennyiségének meghatározása az azt tartalmazó különböző árucikkekben Elképzelhető, hogy a jelöltlistán szereplő SVHC anyagok valamelyike különféle előállított és/vagy behozott árucikkben, például táskákban és övekben i a 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban található meg. Annak eldöntéséhez, hogy fennáll-e a bejelentési kötelezettség, az anyagnak az ilyen árucikkfajták mindegyikében előforduló teljes mennyiségét külön-külön meg kell határozni, majd össze kell adni. Az évente előállított, illetve behozott, az SVHC anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazó egyes árucikkfajtákban lévő SVHC teljes mennyiségének kiszámításához az alábbi képlet alkalmazandó:

(

Menny. SVHC egy á.c. fajtában [t / év ] = Konc. SVHC a teljes á.c.ben [%] 10

2

) (m

á .c .

[g / á.c.]

10

6

)

ná.c. [á.c. / év]

ahol á.c.: árucikk. Az SVHC anyagnak az előállított és/vagy behozott, az anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazó összes árucikkben jelen lévő teljes mennyiségét az egyes árucikkfajták tekintetében kiszámított mennyiségek összegzése adja:

Menny. SVHC az összes á.c. tfajtában [t / év] = Menny. SVHC A−ban [t / év] + Menny. SVHC B −ben [t / év] + ... + Menny. SVHC n −ben [t / év] ahol á.c.: árucikk; A, B és n: árucikkfajta.

24



8. példa: Egy SVHC anyag teljes mennyiségének kiszámítása az azt tartalmazó különböző árucikkekben Egy vállalat évente 20000 pár cipőt, 50000 övet, valamint 40000 táskát hoz be az EGT-be. A jelöltlistán szereplő ugyanazon SVHC anyagot a cipők páronként 0,05 tömegszázalékos (m/m), az övek darabonként 0,75 tömegszázalékos (m/m), a táskák darabonként 2 tömegszázalékos (m/m) koncentrációban tartalmazzák. Ezen árucikkek tömegei: a cipőké páronként 0,7 kg, az öveké darabonként 700 g, a táskáké darabonként 1 kg. Az övekben és a táskákban az SVHC anyagok koncentrációja 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb. Az évente előállított, illetve behozott, az SVHC-anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazó egyes árucikkfajtákban lévő SVHC teljes mennyiségének kiszámításához a fenti képlet alkalmazandó.

( )( ) = (2 ⋅ 10 ) ⋅ (1000 g / árucikk ⋅ 10 ) ⋅ 40000

Menny. SVHC az övekben = 0,75 ⋅ 10 −2 ⋅ 700 g / árucikk ⋅ 10 −6 ⋅ 50000 árucikk / év = 0,26 t / év Menny. SVHC a táskákban

−2

−6

árucikk / év = 0,8 t / év

Az SVHC anyagnak az előállított és/vagy behozott, az anyagot 0,1 tömegszázaléknál (m/m) nagyobb koncentrációban tartalmazó összes termékben jelen lévő teljes mennyiségét az egyes árucikkfajták tekintetében kiszámított mennyiségek összegzése adja.

Menny. SVHC az összes érucikkfajtában = 0,26 t / év + 0,8 t / év = 1,06 t / év Következtetés: Az SVHC anyagnak az előállított és/vagy behozott, az anyagot 0,1 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmazó összes termékben jelen lévő teljes mennyisége évi egy tonna felett van. Ezért a vállalatnak a táskákban és az övekben lévő SVHC anyag tekintetében bejelentést kell tennie. Ezen túlmenően a vállalatnak mind az övek, mind pedig a táskák tekintetében információt kell nyújtania a REACH-rendelet 33. cikke szerint.

25



5. AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK BESZERZÉSE Az árucikkeket előállító, importáló vagy forgalomba hozó vállalatoknak nem áll mindig rendelkezésükre vállalaton belül az az információ, amely annak eldöntéséhez szükséges, hogy vajon az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények alkalmazandók-e. A szándékosan anyagokat a környezetbe juttató árucikkek előállítóinak és importőreinek tudniuk kell az ezen árucikkekben előforduló összes, szándékosan a környezetbe jutó anyag azonosító adatait, valamint ismerniük kell azok árucikkekben lévő koncentrációját. Továbbá általában az árucikkek előállítóinak és importőreinek, valamint az árucikkek forgalmazóinak tudniuk kell, hogy az árucikkeik tartalmaznak-e és ha igen, milyen koncentrációban, az engedélyezési jelöltlistán szereplő anyagokat. A vállalat sikere az információszerzés terén nagyban függ attól, hogy rendelkezik-e belső minőségirányítási rendszerrel vagy sem. A minőségirányítási rendszer tartalmazhat vállalaton belül elvégzett termékvizsgálatokat, szállítói ellenőrzéseket és harmadik felek által kibocsátott tanúsítványokat. Ezeket az intézkedéseket alapesetben rutinszerűen végzik el a folyamatok és a termékek fejlesztése, valamint a fogyasztók elégedettségének növelése érdekében. Ha ezek a gyakorlatok már vállalaton belül rendelkezésre állnak, kevesebb erőfeszítés szükséges az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos információk megszerzéséhez, függetlenül attól, hogy ezt a szállítói láncon belüli kommunikációval vagy kémiai elemzések útján teszik meg.

5.1. Információáramlás a szállítói láncon keresztül Az árucikkekben lévő anyagoknak, illetve azok mennyiségének meghatározása számos esetben csak akkor lehetséges, ha a szállítói lánc szereplői a vonatkozó információkat elérhetővé teszik. Így az egyes szereplők REACH-rendelet szerinti kötelezettségeinek meghatározásához szükséges információk összegyűjtésének legfontosabb módja a szállítói lánc mentén folytatott kommunikáció. E mögött az a tény húzódik meg, hogy a kémiai elemzés, bár az árucikkekben lévő anyagok beazonosításának és azok mennyiségi számszerűsítésének egyik lehetséges módja, időigényes, költséges, mindemellett megszervezni is nehéz. Ebben a tekintetben a szállítói láncra vonatkozó kommunikációs szabványoknak a REACH-rendelet végrehajtásának elősegítése érdekében való kialakítása a magánszektor egyik fontos feladata.

5.1.1. Az EGT-tagállamokon belüli szabványosított információk

szállítóktól

származó

Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények meghatározásához és az azoknak való megfeleléshez szükséges információk gyakran megtalálhatók az EGT-n belüli székhellyel rendelkező szállítóktól szerzett szabványosított információk között. Az anyagok vagy keverékek szállítóinak például biztonsági adatlapot kell adniuk fogyasztóiknak, vagy abban az esetben, ha nem kell biztonsági adatlapot biztosítani, akkor a 32. cikk alapján a rendelkezésre álló és lényeges biztonsági információkkal, valamint (az engedélyezéshez és a megállapított korlátozásokhoz szükséges) szabályozási követelményekre vonatkozó adatokkal kell ellátniuk őket. Ez a kötelezettség akkor is érvényes, ha az anyagot vagy keveréket tárolóban vagy hordozóanyagon szállítják. Abban az esetben, ha egy adott anyag, melyhez biztonsági adatlap szükséges, 10 t/év vagy annál nagyobb mennyiségben került regisztrálásra, akkor a szállítók átadják ezen (önmagában vagy keverékben előforduló) anyag átvevőinek a vonatkozó expozíciós forgatókönyveket a biztonsági adatlap egyik mellékleteként. Az expozíciós forgatókönyvek ismertetik az egyes anyagok életciklusa során megvalósuló felhasználásokat, valamint az

26



embert és a környezetet érő expozíció kézben tartására vonatkozó javaslatokat tartalmaznak. Ezek az expozíciós forgatókönyvek lefedik az anyag árucikkekbe való beépítését, valamint az ennek révén elért életciklus-fázisokat, ideértve az árucikkek hasznos élettartama során bekövetkezőket, illetve a hulladékként elértet is. Ezért az expozíciós forgatókönyvekben közölt információk különösen hasznosak lehetnek az árucikkek előállítóinak a fogyasztók számára biztosított információknak a REACH-rendelet 33. cikkében előírtak szerinti előkészítésekor. Az anyagok és keverékek szállítóival ellentétben az árucikkek szállítóinak nem mindig szükséges a fogyasztóikat szabványosított információkkal ellátniuk. Csak abban az esetben kell rendelkezésre álló és lényeges biztonsági információt nyújtaniuk a REACH-rendelet 33. cikke szerint, beleértve legalább a szóban forgó anyag megnevezését, ha a szállított árucikkek 0,1 tömegszázalékot (m/m) meghaladó koncentrációban tartalmaznak az engedélyezési jelöltlistán szereplő, különös aggodalomra okot adó anyagot.

5.1.2. Információ kérése a szállítói láncban felfelé Abban az esetben, ha a kapott információ nem elegendő a REACH-rendeletnek való megfelelés ellenőrzéséhez, az árucikkek előállítói, importőrei és szállítói a szállítói láncon belüli proaktív kérések formájában is szerezhetnek információt. Az alábbi szempontokat kell fontolóra venni a szállítói lánc többi szereplőjétől történő információkérés esetén: •

Hasznos lehet a szállítókkal közölni, hogy miért van szükség az információra – ezt ugyanis különösen az EGT-n kívüli szállítók nem feltétlenül ismerik. Ezért az ECHA honlapján számos olyan publikáció érhető el, amely elmagyarázza a REACH-rendelet hátterét és vonatkozásait. Ezek közül számos dokumentum több nyelven is elérhető, a nyelvi akadályok leküzdésének elősegítése érdekében.

•

Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kérések számos forgalmazóból álló összetett szállítói láncban felfelé történő átadása, az árucikkek előállítóit, az anyagok készítőt és gyártóit be lehet azonosítani és közvetlenül is meg lehet keresni információszerzés céljából.

•

Sok esetben az árucikkek vagy keverékek pontos összetétele nem szükséges ahhoz, hogy tisztázni lehessen, vajon teljesülniük kell-e az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelményeknek. Különös bizonyosság azt illetően, hogy az árucikkekben lévő anyagokra nem vonatkoznak bejelentési vagy tájékoztatási kötelezettségek, az anyagnak az engedélyezési jelöltlistán való szereplésének kizárása vagy korlátozása által is elérhető. A szállítók adhatnak például tanúsítványokat, amelyek garantálják, hogy bizonyos anyagok nem kerülnek felhasználásra termékeik gyártása során, vagy azokat csak bizonyos értéknél alacsonyabb koncentrációban tartalmazzák. Egy másik megközelítés a vonatkozó kritériumoknak a szállítási szerződésekben való rögzítése, amelyek kizárják vagy korlátozzák a szállított termékekben lévő bizonyos anyagok jelenlétét.

•

Ajánlott, hogy a szállítói láncon belüli kérdések célzottak legyenek, és bizonyos (pl. az engedélyezési jelöltlistán szereplő) anyagok jelenlétének kizárására vagy korlátozására irányuljanak, az árucikkek vagy keverékek pontos összetételét célzó kérdések helyett, ez ugyanis gyakran bizalmas információ.

•

Az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó anyagok többnyire keverékek részeként kerülnek kibocsátásra. A keverékek árucikkekben lévő koncentrációja gyakran jobban ismert, mint a szándékosan a környezetbe juttatandó egyes anyagok koncentrációja. Ha a szándékosan a környezetbe juttatandó keverékek árucikkekben lévő maximális tartalma ismert, akkor az anyagok keverékben lévő koncentrációjának kritikus szintjeit (amely felett az ezen árucikkekben lévő anyagok regisztrálása kötelező lehet) az 5.1.2.1. szakaszban bemutatottak szerint lehet kiszámolni. Ezután a szállítói láncban felfelé irányuló kéréseket a kritikusként kiszámított koncentrációértéket túllépő anyagokra kell összpontosítani.

27



Néhány iparág információs rendszereket és eszközöket fejlesztett ki, amelyek hatékony módon használhatók az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos szállítói láncon belüli információk begyűjtésére és közlésére. Adódhatnak azonban olyan helyzetek is, amelyekben a szállítói láncon belüli kommunikáció sikertelen marad. Az ilyen esetekben az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos információk beszerzésének olyan más módszerei alkalmazhatók, mint például az ágazati ismeretek, a nyilvánosan elérhető információforrások (lásd a 4. függeléket), valamint a kémiai elemzés során levont következtetések (lásd az 5. függeléket) kombinálása.

5.1.2.1. Szándékosan a környezetbe juttatandó keverékekben lévő anyagok koncentrációjának kritikus szintje Az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó keverékben lévő anyag azon koncentrációs határértékét, amely felett regisztrálás szükséges, az alábbi egyenlet segítségével lehet kiszámítani. Emiatt az árucikkekben lévő keverék maximális koncentrációját, valamint ezen árucikkek teljes termelési és behozatali mennyiségét ismerni kell. A számítás alapja az a feltételezés, hogy az anyag az árucikkekben csak a szándékosan a környezetbe juttatandó keverék részeként van jelen.

Konc.max .anyag a keverékben =

Menny.árucikkek

1 t év ⋅ Konc.max .keverék az árucikkben

az anyag azon maximális tömegfrakciója, amely a szándékosan Konc. max. anyag a keverékben : a környezetbe juttatandó keverékben regisztrálási kötelezettség kiváltása nélkül előfordulhat. 0 és 1 közötti érték (50% = 0,5, 25% = 0,25, 20% = 0,2 stb.). Menny. árucikkek : a gyártott és behozott árucikkek éves mennyisége [t/év]. az árucikkben lévő, szándékosan a környezetbe juttatandó Konc. max. keverék az árucikkben : keverék maximális tömegfrakciója; 0 és 1 közötti érték (50% = 0,5, 25% = 0,25, 20% = 0,2 stb.).

28

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények 9. példa:


Szándékosan a környezetbe juttatandó keverékben lévő anyag koncentrációjának kritikus szintje

Egy illatos játék a használat során szándékosan a környezetbe juttatandó illatanyagok keverékét tartalmazza. Feltételezés: A játék maximum 15%-os koncentrációban tartalmaz illatanyagot. A vállalat minden évben 30 tonnát importál ezekből a játékokból. Az importőr nem hoz be és nem is állít elő más árucikkeket.

Konc.max .anyag a keverékben =

1 t év = 0,22 30 t év ⋅ 0,15

Következtetés: Ez azt jelenti, hogy regisztrálásra nincs szükség az illatanyag-keverékben legfeljebb 22 tömegszázalékos koncentrációban előforduló anyagok tekintetében. Mivel ez nem feltétlenül érvényesül az illatanyag-keverékben található minden anyag tekintetében, további információt kell gyűjteni. A játékok importőre így azzal a kérdéssel fordulhat a szállítóhoz, hogy az illatanyagkeverékben lévő anyagok bármelyike átlépi-e a 22%-os koncentrációt.

5.1.2.2. A szállítóktól kapott információk értékelése A szállítói láncban felfelé irányuló információkérés esetén a szállítók gyakran adnak megfelelőségi nyilatkozatot termékeikkel kapcsolatban. Ezen nyilatkozatok tartalmát gondosan értékelni kell annak biztosítása érdekében, hogy a REACH-rendeletnek való megfelelősége bizonyítékaként szolgáljanak. Ennek során az alábbi szempontokat ajánlott figyelembe venni: •

Mi a nyilatkozat tárgya? Releváns-e a saját megfelelőségi ellenőrzés szempontjából?

•

A nyilatkozat egyértelműen az adott szállítóhoz és a szállított termékekhez kapcsolódik?

•

Ki a nyilatkozat kibocsátója, illetve az aláírónak van-e jogosultsága a szállító vállalat nevében aláírni?

•

Van-e ok aggodalomra a nyilatkozat érvényességével kapcsolatban? Ha igen, akkor minden egyes, a nyilatkozatot alátámasztó dokumentumhoz hozzáférést kell kérni.

Ugyancsak nem tanácsos vakon bízni a szállítók által adott tudományos vizsgálati jelentések megfelelőségében. Egy ilyen jelentést alaposan meg kell vizsgálni, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az valóban használható-e a megfelelőség bizonyítása céljából. Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni, ha a megfelelőségi ellenőrzés dokumentálásához tudományos vizsgálati eredmények kerülnek felhasználásra. •

Az alábbi elemeket kell tartalmaznia egy tudományos vizsgálati jelentésnek: -

Az elemzésbe bevont laboratórium nevét és címét

-

A minta átvételének és a vizsgálat elvégzésének dátumát

-

A jelentés egyedi azonosítását (pl. sorozatszám) és kiadásának dátumát

-

A vizsgálat alapjául szolgáló minta és az anyag(ok) egyértelmű azonosítását és leírását

-

Az alkalmazott minta-előkészítési és elemzési módszereket, beleértve a felhasznált szabványokra történő hivatkozásokat és a szabványoktól való minden eltérést 29



-

A vizsgálati módszer kimutatási határértékét (LOD) és a mennyiségi meghatározás határértékét (LOQ)

-

A vizsgálat eredményeit (mértékegységgel), beleértve a vizsgálati eredmények bizonytalanságát is

-

A jelentést engedélyező személy nevét és aláírását

•

Ellenőrizni kell, hogy vajon a vizsgálat során kapott anyag koncentrációja valóban a vonatkozó határérték alatt van-e (pl. a 0,1%-os küszöbérték vagy a szándékosan a környezetbe juttatandó keverékekben lévő anyagok koncentrációjának kritikus szintje alatt).

•

A nyersanyagok és a termék előállítása idővel változhat, amely a termék szállított tételeinek változásához vezethet. Ezért biztosítani kell, hogy a jelentésben dokumentált vizsgálat a megfelelő terméktípus felhasználásával került elvégzésre (azaz a szállított termékkel megegyező típussal).

•

Szükség van a vizsgálat során felhasznált módszerek bizonyos fokú ismeretére. Ha a módszerek bemutatása nem egyértelmű, akkor felvilágosítást kell kérni a szállítótól a félreértések és az esetleges meg nem felelés elkerülése érdekében.

5.2. Az árucikkekben lévő anyagok kémiai elemzése Az analitikai módszerek alkalmazása lehetőséget biztosít az árucikkekben lévő anyagok beazonosítására, azok koncentrációinak számszerűsítésére. Ha más információszerzési módszerek nem vezetnek eredményre, illetve túl bonyolulttá válnak, az árucikkek összetételére vonatkozó információk megszerzésére a kémiai elemzés elvégzése teremt lehetőséget. Ez különösen abban az esetben áll fenn, ha egy árucikk egy homogén anyagból áll, de összetett, kis árucikkek tekintetében is megvalósítható módszer a minta feldarabolása és vizsgálata. Bizonyos árucikkek (pl. játékok, cipők) tekintetében bevett gyakorlat a gyártás során felhasznált anyagok vagy a végtermékek kémiai elemzésének elvégzése. Ezek az elemzések, amelyeket rutinszerűen végeznek el más jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzése vagy a termék minőségellenőrzése céljából, a REACH-rendeletnek való megfelelés tekintetében is a szükséges információk megszerzését szolgálják. Habár a kémiai elemzések bizonyos helyzetekben hasznosak lehetnek, meg kell jegyezni, hogy könnyen hozhatnak kétes eredményeket, emellett költségeik is igen magasra szökhetnek, emiatt nem ajánlottak az információszerzés előnyben részesített eszközeként.

5.2.1. A kémiai elemzések nehézségei Az árucikkekben lévő anyagok kémiai elemzésével kapcsolatos nehézségek az alábbiakkal kapcsolatban merülnek fel, és a kémiai elemzés elvégzése során figyelembe kell venni azokat. •

Az árucikkek igen összetettek, több különféle részből és anyagból állók is lehetnek. Ezért nem egyszerű az elemzés céljára egy olyan mintát létrehozni, amely a teljes árucikket megtestesíti.

•

Az árucikkmátrixban lévő anyagokat abból adott esetben ki kell nyerni 18. -

Ez olyan kémiai reakciókat válthat ki, amelyek adott esetben az árucikkben magában nem létező anyagokat „hoznak létre”.

18 Az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó anyagokat az árucikkekből alapvetően kivonási, illetve egyéb különleges módszerek alkalmazása nélkül is ki lehet választani, így szokásos esetben az érintett minták kémiai elemzés céljából való használatának lehetségesnek kell lennie.

30

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények -

•


Előfordulhat, hogy a kivonás nem teljes mértékű, így nem vezet el a mátrix teljes anyagtartalmának visszanyeréséhez.

A mintákban lévő különféle anyagok kimutatásának, beazonosításának több elemzési módszere is rendelkezésre áll. -

A mérések a legtöbb esetben ugyan elvezetnek a mintában lévő kémiai összetevők beazonosításához, az árucikk előállításához eredetileg felhasznált „anyag” beazonosításához azonban már nem feltétlenül. Fontos megjegyezni, hogy egy-egy anyag több különféle összetevőből is állhat (további információ található az Útmutató az anyagok azonosításához című dokumentumban).

-

Néhány módszerrel inkább bizonyos elemek (pl. halogének) megléte mutatható ki, mint anyagok megléte.

-

Ha a tartalmazott különféle anyagok száma magas, akkor azok mindegyikének beazonosításához akár több elemzésre is szükség lehet – különösen nehéz a megfelelő módszer kijelölése akkor, ha a keresés tárgya nem pontosan ismert.

-

Az egyes anyagok mennyiségének számszerűsítéséhez további mérésekre van szükség.

5.2.2. Az árucikkekben lévő anyagok kémiai elemzésének tervezése A kémiai elemzéseket gondosan meg kell tervezni, annak figyelembevételével, hogy mely módszerek mely információk megszerzésére alkalmasak. Ha az elemzések végrehajtására kerül sor, akkor stratégiát kell kidolgozni tapasztalt laboratóriumokkal együttműködve, a rendelkezésre álló módszerek alapján. A vizsgálati stratégia kialakításában, az eredmények értelmezésében figyelembe kell venni bármely más, például az ágazati szervezetek, a kutatóintézetek, illetve az akkreditált kémiai analitikai laboratóriumok révén az elemzett árucikkre vonatkozóan rendelkezésre álló információt. A módszerek és a laboratóriumok igénybevételére vonatkozóan formális követelmények nem állnak fenn; a módszerek és laboratóriumok megfelelőségének megítélése az egyes vállalatok feladata. Mindamellett, amikor csak lehetséges és helytálló, a meglévő szabványos módszereket és megfelelő akkreditált laboratóriumokat kell használni. A szabványos mintavételi módszerekkel és az árucikkekben lévő anyagok elemzésével kapcsolatos példák az 5. függelékben találhatók. Kémiai elemzések tervezésekor az alábbi lépések ajánlottak: •

A keresett anyagok körének leszűkítése érdekében (pl. számos árucikk tekintetében kizárható, hogy azok gáznemű anyagokat tartalmaznak) szakértőkkel, illetve az ágazati információs forrásokkal folytatott konzultáció.

•

A vizsgálati stratégia többszintű folyamatként – széleskörű szűrés, leszűkített szűrés, majd beazonosítás pl. szemi-kvantitatív módszerekkel – való kidolgozása.

•

Az árucikk elemzésre kijelölt részének/részeinek – az árucikkben lévő folyadékok, gázok vagy porok, árucikkmátrix-kivonatok, egy adott SVHC anyagot feltehetően tartalmazó árucikkrészek stb. – beazonosítása.

•

Az anyagok beazonosítását célzó kémiai elemzés elvégzése.

31



6. MENTESÍTÉSEK AZ ÁRUCIKKEKBEN LÉVŐ ANYAGOKKAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK ALÓL A 3. és 4. fejezetben leírtaknak megfelelően azonosított árucikkekben lévő anyagok regisztrálására vagy bejelentésére vonatkozó kötelezettségek bizonyos esetekben nem alkalmazandók. Ez a fejezet ismerteti, mit szükséges ellenőriznie ahhoz, hogy meg tudja állapítani, vonatkoznak-e Önre a regisztrálás vagy bejelentés alóli mentesítések az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatban. Az árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos 33. cikk szerinti tájékoztatási kötelezettségek alól azonban nem lehetséges mentesítés.

6.1. Általános mentesítés az anyagok regisztrálása és bejelentése alól Számos anyagra vonatkozik általános mentesítés (azaz függetlenül attól, hogy önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben lévő anyagokról van szó) a regisztrálás és a bejelentés alól, vagy azért, mert ezekről az anyagokról elegendő információ áll rendelkezésre, vagy mert ezekre az anyagokra a regisztrálás és a bejelentés egyszerűen indokolatlannak vagy szükségtelennek tekinthető (2. cikk (7) bekezdés a) és b) pontjai). A REACH-rendelet IV. és V. mellékletei határozzák meg, hogy melyek ezek az anyagok. Az ECHA honlapján található Navigator eszköz segítségével lehet ellenőrizni, hogy alkalmazható-e bármilyen, a IV. és V. mellékletben szereplő bejegyzésen alapuló mentesítés, amelynek következtében a REACHrendelet 7. cikkében előírt regisztrálás és bejelentés nem szükséges.

6.2. A visszanyert anyagokra vonatkozó regisztrálási és bejelentési kötelezettség alóli mentesítések A REACH-rendelet számos feltétel teljesülése esetén mentesíti a regisztrálási és bejelentési kötelezettség alól az EGT területén visszanyert anyagokat (2. cikk (7) bekezdés d) pontja). A visszanyert anyagokból előállított árucikkek előállítói így elvileg élhetnek ezzel a mentesítéssel. A REACH-rendelet által ehhez a mentesítéshez előírt feltételek az Útmutató a regisztráláshoz c. dokumentum 1.6.4.5. szakaszában találhatók.

6.3. Bejelentés alóli mentesítések az expozíció alapján A REACH-rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerint nem áll fenn bejelentési kötelezettség, amennyiben az árucikkek előállítói vagy importőrei képesek kizárni a humán vagy környezeti expozíciót szokásos vagy ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek mellett 19, beleértve az ártalmatlanítást. Egy árucikkben lévő anyag expozíciója akkor is lehetséges, ha az anyag nem kerül kibocsátásra az árucikkből, hanem csak az árucikk felületén található. Ezért az „expozíció kizártságát” bizonyítani kívánó előállítóknak és importőröknek garantálniuk kell, hogy a jelöltlistán szereplő SVHC anyag, annak veszélyes tulajdonságaira való tekintet nélkül, nem kerül érintkezésbe az emberekkel vagy a környezettel. Fontos megjegyezni, hogy figyelembe kell venni az összes expozíciós útvonalat az anyag életciklusának valamennyi szakaszában (az árucikk hasznos élettartama idején és hulladék állapotában is). Nem szükséges az ECHA-hoz olyan dokumentációt benyújtani, amely alátámasztja a bejelentés alóli mentesítést. Az expozíció kizártságának bizonyítását szolgáló indokolást

19 A „szokásos felhasználási feltételek” és az „ésszerűen előrelátható felhasználási feltételek” fogalmak magyarázata a 3.1. szakaszban szerepel.

32



azonban össze kell állítani a végrehajtó hatóságok kérésére történő átadás céljából. Az ilyen indokolás tartalma lehet például az alábbiak közül egy vagy több elem: •

Bizonyíték arra, hogy az árucikk még hulladékként való elhelyezése során sem bocsát ki anyagokat.

•

Amennyiben az anyagot az árucikkbe ágyazzák és műszaki intézkedésekkel behatárolva tartják: arra vonatkozó érvelés, hogy miért valószínűtlen az árucikk kinyílása vagy eltörése, különös tekintettel az árucikk hulladékként történő elhelyezése során, amely az anyag kibocsátásához vezetne.

•

Amennyiben az anyag az árucikk mátrixába van beágyazva: leírás az árucikk-mátrix stabilitásáról, valamint az anyag és a mátrix közötti kémiai kötésekről, az árucikk élettartamának különböző szakaszaiban.

•

Bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az anyag teljesen mozdulatlan marad az árucikken belül és nem oldódik ki belőle (pl. az anyag inherens fiziko-kémiai tulajdonságai vagy az árucikk speciális bevonata miatt).

•

Bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az árucikkből kibocsátásra kerülő anyagmennyiséget műszaki intézkedésekkel behatárolva tartják, vagy az közvetlenül megsemmisítésre kerül (pl. a hulladék hőkezelése során).

Ezeknek az érveknek az alapjául mérések (pl. átmosódási és kioldódási vizsgálatok), modellezések, szakirodalmi adatok vagy más információforrások szolgálhatnak. Továbbá minden igazolásnak tartalmaznia kell: •

Az anyagnevet.

•

Leírást az árucikkről, annak szokásos és ésszerűen előre látható felhasználási feltételeiről és a hulladékként történő elhelyezés módjairól

•

Az árucikkben vagy egyes részeiben lévő anyag koncentrációjára vonatkozó információkat, beleértve az árucikk-mátrixban lévő, illetve az árucikknek nem szerves részét képező (maradék) anyagok mennyiségét is.

Fontos megjegyezni, hogy adott esetben az „expozíció kizártságának” esetét nehezebb és költségesebb lehet bizonyítani, mint a bejelentést megtenni. A 6.3.1. szakaszban néhány, az expozíciós értékeléssel kapcsolatos fontos fogalom leírása szerepel, további iránymutatásokért arról, hogyan lehet bizonyítani, hogy nem alakul ki expozíció, kérjük, tekintse át az Útmutató a tájékoztatási követelményekhez és a kémiai biztonsági értékeléshez című dokumentum R14.-R18. fejezeteit.

6.3.1. Kibocsátási képesség Egy adott árucikk anyagkibocsátási képessége függ a következőktől: •

Az anyag olyan fiziko-kémiai tulajdonságai, mint a gőznyomás, a vízben való oldhatóság, a levegővel, vízzel való érintkezéskori stabilitás stb.

•

Az árucikkmátrix szerkezete és kémiája, beleértve a fiziko-kémiai tulajdonságokat és azt a módot is, ahogyan az anyag beépül az árucikkbe (kémiai kötéssel vagy anélkül).

•

A felhasználási feltételek és az árucikk hulladékként való elhelyezésének körülményei, úgymint: -

A felhasználás helye munkahelyek stb.).

(beltéri

vagy

kültéri

felhasználás,

magánháztartások,

-

Fizikai feltételek a felhasználás helyén (hőmérséklet, szellőzés stb.)

-

Az árucikkek átfogó hulladékgyűjtési rendszer részét képezik-e vagy sem.

-

A hulladékként történő elhelyezés technológiája. 33



Néhány vegyi anyag igen erősen kötődik a nyersanyagba. Ilyen például a rozsdamentes acélban lévő króm, melynek kibocsátási képessége így igen alacsony. Más anyagok lazán épülnek be a mátrixokba, például a PVC-k lágyító adalékai. Az ilyen anyagoknak, köztük a ftalátoknak, az árucikk felületéről történő kibocsátása folyamatos. Az ilyen anyagok kibocsátásának egy másik módja az árucikkek szokásos, fokozatos elhasználódása (kopása). Ebben az esetben az anyagok, mint például a személygépjárművek gumiabroncsainak adalékanyagai, illetve azok alvázainak felszíni bevonatai, az árucikkmátrixszal együtt kerülnek kibocsátásra.

6.4. Adott felhasználás tekintetében már regisztrált anyagok mentesítése a regisztrálás és a bejelentés alól A REACH-rendelet 7. cikkének (6) bekezdése szerint az árucikkekben lévő anyag regisztrálása és bejelentése nem szükséges, amennyiben az anyagot az adott felhasználás tekintetében (azaz azon eljárás, amelynek során az anyag az árucikkbe került) már regisztrálták. Ez az anyag adott felhasználásának összes regisztrálására érvényes, az azonos szállítói láncon belüli, illetve bármely más szállítói láncon belüli regisztrálásokra egyaránt. Ugyanezen az alapon az árucikk előállítója vagy importőre mentesül az anyag bejelentési kötelezettsége alól, amennyiben ő maga az adott felhasználás tekintetében korábban már regisztrálta azt. Másként fogalmazva, abban a különleges esetben, ha egy árucikkelőállítónak vagy -importőrnek regisztrálási és bejelentési kötelezettsége is van az árucikkeiben lévő ugyanazon anyagra vonatkozóan, akkor mentesül az adott anyag bejelentési kötelezettsége alól, ha ő azt már korábban regisztrálta az adott felhasználás tekintetében. Egy anyag akkor minősül már regisztráltnak egy adott felhasználás tekintetében, ha az alábbi két feltétel teljesül: •

Az adott anyag ugyanaz, mint amelyet korábban már regisztráltak.

•

Az adott felhasználás megegyezik az anyag korábbi regisztrálása során rögzített felhasználások valamelyikével.

A két anyag nevének, EINECS- vagy CAS-számának összehasonlítása nem mindig elegendő annak igazolásához, hogy az adott anyag ugyanaz, mint amelyet már korábban regisztráltak. Annak eldöntéséhez, hogy a két anyag azonosnak tekinthető-e, az Útmutató az anyagok azonosításához c. dokumentum 5. fejezetében szereplő „kritériumok annak eldöntéséhez, hogy két anyag azonosnak minősül-e” alkalmazandó. Az árucikkekben lévő anyag potenciális regisztrálójának vagy bejelentőjének azt is ellenőriznie kell, hogy az árucikkeiben lévő anyag felhasználása megegyezik-e az anyag korábbi regisztrálásakor rögzített felhasználások valamelyikével. Ennek érdekében dokumentálnia kell az anyagnak az adott árucikkben betöltött funkcióját (pl. pigment, égésgátló anyag), azt a folyamatot, melynek során az anyag az árucikkbe kerül, és azt, hogy milyen típusú árucikkbe kerül bele. Ennek a felhasználási leírásnak összhangban kell lennie az Útmutató a tájékoztatási követelményekhez és a kémiai biztonsági értékeléshez című dokumentum R12. fejezetében ismertetett, felhasználási leírók rendszerével. A felhasználási leírók rendszere öt elemből áll: felhasználási ágazat, keveréktípusok (vegyi termékkategória), a környezeti kibocsátási kategória, eljárás-kategória, valamint az adott anyag felhasználásával előállítható árucikkek kategóriái (árucikk-kategória). Azt is meghatározza a rendszer, hogy az anyag előreláthatólag szándékosan kerül-e kibocsátásra az árucikkből, vagy sem. Kérjük, vegye figyelembe, hogy (a felhasználási leírók rendszerének általános felépítéséből adódóan) nem elegendő egy anyag leírásánál kizárólag a felhasználási leírók rendszerének elemeit használni annak eldöntésére, hogy két felhasználás azonosnak minősül-e, és így annak megállapítása érdekében, hogy a 7. cikk (6) bekezdésében rögzített mentesítések alkalmazandók-e. Ebből kifolyólag az adott felhasználást a felhasználási 34



leírók rendszerének elemeihez képest részletesebben kell leírni. Annak eldöntéséhez, hogy az anyag az „adott felhasználás” tekintetében már regisztráltnak tekinthető-e vagy sem, a potenciális regisztrálónak vagy bejelentőnek össze kell hasonlítania saját felhasználásának leírását az anyag már regisztrált felhasználásaival. Az így nyert következtetést és az ahhoz vezető megfontolásokat alaposan dokumentálni kell annak érdekében, hogy a REACHrendeletnek való megfelelést szükség esetén igazolni lehessen a hatóságok felé. Az anyagoknak a bevezetési rendszer keretén belül történő regisztrálása 2018-ig fog végbemenni. Így elképzelhető, hogy egy adott anyagot még nem regisztráltak akkor, amikor valamely árucikk-előállító, illetve -importőr ellenőrzi, hogy a felhasználása már regisztrálásra került-e.

6.4.1. Információforrások annak meghatározásához, hogy valamely adott felhasználás tekintetében sor került-e már korábban az anyag regisztrálására A 7. cikk (6) bekezdésében rögzített rendelkezéseket alkalmazni szándékozó árucikkelőállítók és -importőrök figyelmét felhívjuk arra, hogy aktívan kell arra törekedniük, hogy kiderítsék, az árucikkeikben lévő anyagot regisztrálták-e már az adott felhasználás tekintetében, mielőtt megállapítják, hogy azt nekik nem szükséges regisztrálniuk vagy bejelenteniük. Nem tekinthető elégségesnek egyszerűen azt feltételezni, hogy ez az eset áll fenn anélkül, hogy dokumentálnák azt a végrehajtó hatóságok ellenőrzéseinél történő átadás céljából. Annak meghatározásához, hogy egy anyagot regisztráltak-e már az adott felhasználás tekintetében, különböző típusú információforrások használhatók. A biztonsági adatlapok (a továbbiakban: SDS) információkat tartalmaznak az anyag vagy keverék felhasználására vonatkozóan, amennyiben azok a szállító által ismertek. Amennyiben több lehetséges felhasználás van, akkor csak a legfontosabb vagy a leginkább elterjedt felhasználások kerülnek felsorolásra. Amennyiben az SDS ezen kívül regisztrálási számot is tartalmaz, akkor az SDS-en szereplő felhasználási leírás részletességétől függően előfordulhat, hogy az kerül megállapításra, hogy az anyag vagy keverék adott felhasználását már regisztrálták. Kétség esetén azonban a két felhasználás (azaz az árucikkekben lévő anyag felhasználása és a már regisztrált felhasználások egyikének) egyezőségéről megerősítést kell kérni a szállítói láncban felfelé, a tényleges regisztrálótól. Abban az esetben, ha egy adott anyag, melyhez biztonsági adatlap szükséges, évi 10 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben került regisztrálásra, akkor a szállítók a biztonsági adatlap egyik mellékleteként átadják ezen (önmagában vagy keverékben előforduló) anyag átvevőinek a vonatkozó expozíciós forgatókönyveket. Amennyiben az adott anyag átvevői számára lényeges, akkor az expozíciós forgatókönyveknek ki kell terjedniük arra a felhasználásra is, amelynek során az anyag az árucikkekbe kerül. Így az árucikk-előállítók felhasználhatják az expozíciós forgatókönyvekben szereplő információkat annak megállapításához, hogy korábban regisztrálásra került-e már az ő anyagfelhasználásuk a szállítói láncban felfelé. Az (önmagában vagy keverékben előforduló) anyagot szállító dönthet arról, hogy adatokat tegyen közzé cége honlapján azokról a felhasználásokról, amelyek tekintetében ez az anyag már regisztrálásra került. A közzétett információtól függően lehetőség nyílhat annak ellenőrzésére, hogy az anyag korábban már regisztrálásra került-e az adott felhasználás tekintetében. Annak kiderítéséhez, hogy milyen felhasználásokra regisztrálták már korábban az anyagot, az esetek többségében más szereplőket is meg kell kérdezni a szállítói láncban felfelé. Másik lehetőség az adott anyag egy tetszőlegesen kiválasztott szállítói láncban szereplő gyártójának vagy importőrének a beazonosítása és megkérdezése arról, hogy mely felhasználásokra regisztrálta már ezt az anyagot, vagy hogy regisztrálta-e már az adott

35



felhasználás tekintetében. Szállítói láncon belüli kommunikációt különböző módon lehet kezdeményezni: •

Jó módszer egy anyag azon gyártóinak és importőreinek azonosítására, akik már regisztrálhatták azt egy adott felhasználásra, ha közzéteszik a vonatkozó megkeresést az anyaginformációs cserefórumon (a továbbiakban: SIEF). Ennek előfeltétele az anyag előzetes regisztrálása és a SIEF-en való részvétel.

•

Szakmai szervezeteket is megkereshet, akik információkkal rendelkezhetnek az adott anyag regisztrálási állapotát illetően, illetve azokról a felhasználásokról, amelyek tekintetében az anyag már regisztrálásra került.

•

Továbbfelhasználóként az árucikk-előállítónak jogában áll tájékoztatni a szállítóit arról a felhasználásról, melynek során az (önmagában vagy keverékben előforduló) anyag az árucikkébe kerül, abból a célból, hogy az azonosított felhasználássá váljon. 20 A szállítónak különböző lehetőségei vannak arra, hogyan reagáljon a vele ismertetett felhasználásra (további információk az Útmutató a továbbfelhasználók számára c. dokumentum 8. fejezetében találhatók). A szállítóval kezdeményezett párbeszéd során azonban az árucikk-előállító megszerezheti a megerősítést afelől, hogy az anyag az ő felhasználása tekintetében már regisztrálásra került vagy fog kerülni.

Az ECHA anyaginformációkra vonatkozó közzétételi adatbázisa, amely az ECHA weboldalán a következő címen érhető el: http://apps.echa.europa.eu/registered/registered-sub.aspx, tartalmazza a vállalatok regisztrálási dokumentációiban benyújtott, regisztrált anyagokra vonatkozó információkat. Az adatbázis a vállalatok által gyártott vagy behozott anyagokra vonatkozóan különböző információkat tartalmaz, és tartalmazhat az anyag felhasználásaira vonatkozó információkat is, kivéve, ha a vállalatok ezt az információt bizalmasnak minősítették, beleértve az anyag árucikkekben való felhasználását is. Habár, mivel a felhasználás itt elérhető leírása csak a felhasználási leírók rendszerének elemeiből áll, ez az információ általában nem elegendő annak eldöntésére, hogy két felhasználás azonosnak minősül-e, amely alapján megállapítható, hogy a 7. cikk (6) bekezdésében rögzített mentesítések alkalmazandók-e.

20 Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a lehetőség nem áll fenn az árucikkek importőrei esetében, mivel ők nem minősülnek továbbfelhasználónak.

36



1. FÜGGELÉK: A tárolókban vagy hordozóanyagokon lévő anyagok/keverékek határesetei Az útmutató 2.3. szakasza folyamatábrán ismerteti és elmagyarázza, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a) a szervesen hozzátartozó anyaggal/keverékkel rendelkező árucikket és b) egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációját. Az itt következő példák, melyek következtetéseit az alábbi táblázat foglalja össze, bemutatják, hogyan alkalmazhatók az útmutató fő részének folyamatábrái és javasolt kérdései, illetve hogyan lehet a vonatkozó következetéseket levonni. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a jelen függelékben található határesetek sora nem teljes körű. A példákat iránymutatásként ajánlott használni a hasonló határesetekről való döntéshozatalnál, pl. az írószereket (hasonlóan a nyomtatófesték-kazettához) egy (tárolóként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációjának kell tekinteni. 2. táblázat: Az 1. függelékben leírt határesetek összefoglalása Következtetés szervesen hozzátartozó anyaggal/keverékkel rendelkező árucikk

Tárgy

egy (tárolóként vagy hordozóanyagként funkcionáló) árucikk és egy anyag/keverék kombinációja

nyomtatófestékkazetta

x

festékszóró flakon

x

tűzijáték

x

folyadékos hőmérő tintával szalag

x

átitatott

x

nedves tisztítókendő

x

viasz szalag sílécekhez

x

szőnyegrögzítő ragasztószalag

x

akkumulátor

x

szárítótasak vizsgálócső

x x

gyertya

x

37



3. táblázat: Tárolókban lévő anyagok/keverékek határesetei (folytatás a 4. táblázatban) Festékszóró flakon

Nyomtatófestékkazetta

Tűzijáték

Folyadékos hőmérő

Festék felvitele a felületre

Tinta/festék felvitele a papírra

Robbanás, fényhatások keltése

Hőmérséklet mérése és jelzése

4a. kérdés: Elvileg (ha kényelmetlen, kevésbé kifinomult módon is) képes lenne-e az anyag/keverék a funkciót a tárgyból eltávolítva, attól különválasztva, attól függetlenül felhasználva még mindig betölteni?

IGEN, a festék még a szóróflakonból eltávolítva is alkalmas festésre.

IGEN, a nyomtatófesték eltávolítva, majd más típusú nyomtatóvagy íróeszközbe áttöltve még mindig betöltené a funkcióját.

IGEN, a vegyi anyagok eltávolítva is felrobbannának , és fényhatásokat keltenének.

NEM, az eltávolított folyadék a hőmérsékletváltozások függvényében még mindig tágulna, illetve összehúzódna, de nem mérné és jelezné a környezet hőmérsékletét.

4b. kérdés: Az anyagnak, keveréknek, esetleg annak reakciótermékeinek kibocsátását, szabályozott kiadását lehetővé tévő tároló, illetve hordozóanyag szerepét tölti-e be többnyire (azaz funkciójának megfelelően) a tárgy?

IGEN, a szóróflakon fő rendeltetése a keverék szabályozott kiadása (a kibocsátás sebességét, illetve típusát szabályozza).

IGEN, a festékkazetta fő rendeltetése a nyomtatófesték/ tinta szabályozott kiadása (lehetővé teszi a nyomtatóba való beillesztést, valamint szabályozza a kibocsátást).

IGEN, a funkció az anyagoknak, illetve azok reakciótermékeinek a levegőbe való juttatása, így tehát azok kiadása.

NEM, a tárgynak sem anyag, sem keverék kiadása nem funkciója.

4c. kérdés: Felhasználódik-e (azaz elhasználódik-e pl. a kémiai vagy fizikai módosulása következtében) vagy megsemmisül-e (azaz a tárgyból kibocsátódik-e) az anyag/keverék a tárgy felhasználási szakaszában, melynek következtében a tárgy használhatatlanná válik, és amely a tárgy hasznos élettartamának végéhez vezet?

IGEN, a szóróflakon hulladékként való elhelyezése szokásos esetben a festékétől független.

IGEN, szokásos esetben a nyomtatófesték/ tinta elfogy a felhasználás során, míg a festékkazetta hulladékként való elhelyezésére külön kerül sor.

IGEN, a felhasználás a során robbanékony anyagok reakcióba lépnek, és kiválnak a tárolóból. Az esetleg megmaradó tárolók, tárolódarabok hulladékként való elhelyezésére külön kerül sor.

NEM, a folyadék és a tároló együtt kerülnek hulladékként való elhelyezésre.

egy árucikk és egy anyag/keverék kombinációja



ld. az táblázatot

Tárgy

Funkció

Következtetés

38

5.



4. táblázat: Tárolókban lévő anyagok/keverékek határesetei (a 3. táblázat folytatása) Tárgy

Funkció

Akkumulátor Elektromos biztosítása

áram

Szárítótasak

Vizsgálócső 21

Páratartalom elnyelése

A levegőben lévő anyagok koncentrációjának mérése


NEM, az elektrolit, illetve az elektródák aktív anyagai önmagukban, az akkumulátoron kívül nem képesek elektromos áramot szolgáltatni. Energiaszolgáltatásra az akkumulátor egyedi alakjával nem rendelkező más tárolókban elhelyezve sem lennének képesek. Az elektrolit eltávolítása után az elem „tárolórésze” sem képes funkcióját betölteni. Ugyanakkor azonban az azonos akkumulátorházban felhasználható elektrolitoknak többféle típusa is létezik.

IGEN, a nedvszívó anyag még mindig felszívná a nedvességet.

NEM, a vizsgálócsőre nyomtatott skálára szükség van a mért koncentrációs érték leolvasásához.

4b. kérdés: Az anyagnak, keveréknek, esetleg annak reakciótermékeinek kibocsátását, szabályozott kiadását lehetővé tévő tároló, illetve hordozóanyag szerepét tölti-e be többnyire (azaz funkciónak megfelelően) a tárgy?

NEM, az elektrolit, illetve az elektródák aktív anyagai az akkumulátorból nem kerülnek kibocsátásra, a tárolónak tehát nincs „kiadási” funkciója, saját kibocsátását nem szabályozza.

NEM, a nedvszívó anyag nem kerül kibocsátásra a tasakból.

NEM, nem az anyag kiadása a cél, mert ennek a tárgynak a rendeltetése az, hogy a kémiai reakció a tárgyon belül történjen meg.

4c. kérdés: Felhasználódike (azaz elhasználódik-e pl. a kémiai vagy fizikai módosulása következtében) vagy megsemmisül-e (azaz a tárgyból kibocsátódik-e) az anyag/keverék a tárgy felhasználási szakaszában, melynek következtében a tárgy használhatatlanná válik, és amely a tárgy hasznos élettartamának

IGEN, az elektrolit túlnyomórészt felhasználódik a tárgy felhasználási szakaszában, mivel az nem akkumulátor fejleszt tovább áramot hasznos élettartamának lejártával.

IGEN, a nedvszívó anyag aktivitása idővel csökken; a tárgy hasznos élettartamának végén a nedvszívó anyag nem képes többé felszívni a nedvességet.

IGEN, a tárgy hasznos élettartamának végén, azaz miután az anyagon az elszíneződés végbement, az anyag is elhasználódik, azaz hasznos tulajdonságai kimerülnek.

21 A vizsgálócső olyan kémiai reagenseket tartalmazó üvegcső, amelyek elszíneződhetnek, ha egy levegőmintát szívnak át rajta. Az elszíneződés hossza – a csövön található fokbeosztásos skálához viszonyítva – megmutatja egy adott vegyi anyag koncentrációjának mértékét a levegőmintában. A vizsgálócsövekre vonatkozó követelményeket az EN1231 európai szabvány írja elő.

39



végéhez vezet? ld. az 5. táblázatot


Következtetés

40

ld. az 5. táblázatot



5. táblázat: További javasolt kérdések a tárolókban lévő anyagok/keverékek határeseteire Tárgy

vonatkozóan Folyadékos hőmérő

Akkumulátor

Vizsgálócső

5a. kérdés: Képtelenné válna-e az anyagnak, illetve a keveréknek az eltávolításával, különválasztásával kapott tárgy rendeltetésének betöltésre?

IGEN, a tárgy nem működik a folyadék nélkül.

IGEN, a keverékeknek a tárolóban kell lenniük (mindegyiknek egy külön rekeszben a szükséges elektródákkal együtt), hogy a tárgy elektromos áramot tudjon fejleszteni.

IGEN, a csőben lévő kémiai reagens nélkül nem lehet a koncentrációt mérni.

5b. kérdés: Van-e a tárgynak az anyagnak, a keveréknek, illetve annak reakciótermékeinek kiadásától eltérő fő funkciója?

IGEN, a tárgynak nem keverék vagy anyag kiadása a fő funkciója. A hőmérő tárolja a olyan folyadékot, formával határolja azt körül, amely lehetővé teszi tágulásának a hőmérséklet méréséhez és megfelelő jelzéséhez szükséges szabályozását. A tárgy funkciója nem a folyadék kiadása.

IGEN, a fő funkciója az elektromos áram biztosítása.

IGEN, a vizsgálócsőben lévő anyag/keverék a csövön belül lép reakcióba, és a csőnek nem feladata annak kiadása.

5c. kérdés: Hasznos élettartamának végén, szokásos körülmények között való kidobásakor, azaz hulladékként való elhelyezésekor együtt marad-e a tárgy az anyaggal, illetve a keverékkel?

IGEN, a folyadék és a tároló együtt kerülnek hulladékként való elhelyezésre.

IGEN, az akkumulátor még mindig tartalmazza a keveréket hulladékként való elhelyezéskor.

IGEN, a vizsgálócső még mindig tartalmazza a kémiai reagenst hulladékként való elhelyezésekor.

szervesen hozzátartozó anyaggal/keverékkel rendelkező árucikk



Következtetés

41



6. táblázat: A hordozóanyagokon lévő anyagok/keverékek határesetei Tárgy

Funkció

Tintával szalag

átitatott

Tinta felvitele papírra

a

Nedves tisztítókendő Szennyeződés eltávolítása felületről

Gyertya Láng képzése a


IGEN, a tinta önmagában még mindig képes lenne betölteni a funkciót, azt, hogy tintát vigyen fel a papírra.

IGEN, ha a keverék önmagában kerülne felhasználásra, a tisztító hatás, bár kényelmetlen módon, de általában még elérhető lenne.

NEM, kanóc nélkül a keverék nem volna képes lángra lobbanni.

4b. kérdés: Az anyagnak, esetleg keveréknek, annak reakciótermékeinek kibocsátását, szabályozott kiadását lehetővé tévő tároló, illetve hordozóanyag szerepét tölti-e be többnyire (azaz funkciónak megfelelően) a tárgy?

IGEN, a fő funkció a tinta felvitele a papírra.

NEM, a tárgy funkciója szennyeződés eltávolítása felületről.

IGEN, a kanóc ellenőrzött módon adja ki a keveréket a lánghoz.

4c. kérdés: (azaz Felhasználódik-e elhasználódik-e pl. a kémiai vagy fizikai módosulása következtében) vagy megsemmisül-e (azaz a tárgyból kibocsátódik-e) az anyag/keverék a tárgy felhasználási szakaszában, melynek következtében a tárgy használhatatlanná válik, és amely a tárgy hasznos élettartamának végéhez vezet?

IGEN, a szalag hulladékként való elhelyezésének időpontjáig a tinta legnagyobb része elfogy.

IGEN, a tisztítóanyagok jobbára elhasználódnak 22, a törlőkendő pedig külön kerül hulladékként való elhelyezésre.

IGEN, a keverék elég a gyertya felhasználási szakasza során.




Következtetés

fő a a

22 Ez igaz, bár a valóságban a tisztítószer jelentős része nem használódik el, mert annak funkciója a lehető legnagyobb mértékben a környezetbe jutás.

42



7. táblázat: A javasolt kérdések alkalmazása nyomásérzékeny ragasztószalagokra 23 Viasz

Tárgy

szalag

sílécekhez

(példa az anyagot/keveréket a felületre felvivő ragasztószalagokra, melynek során a hordozóanyag csupán lehúzható védőfóliaként szolgál, és az egyszerű alkalmazást segíti elő; a ragasztóréteg alkalmazása során megváltoztathatja az alakját)

Szőnyegrögzítő ragasztószalagok (példa az anyagokat, keverékeket a felületekre nem felvivő ragasztószalagokra, amelyek ragasztórétegből (rétegekből) és egy hordozófelületből vagy belső erősítésből állnak)

Viasz felvitele a síléc felületére

Két ragasztott összetartása


IGEN, a ragasztóréteg rendeltetési céljának, (ez nem feltétlenül a ragasztás!) ha kényelmetlenebbül is, de képes megfelelni.

NEM, a szalag funkcióját a hordozófelület vagy a belső erősítés és a ragasztóanyag közötti összefüggés határozza meg.

4b. kérdés: Az anyagnak, keveréknek, esetleg annak reakciótermékeinek kibocsátását, szabályozott kiadását lehetővé tévő tároló, illetve hordozóanyag szerepét tölti-e be többnyire (azaz funkciónak megfelelően) a tárgy?

IGEN, a szalag funkciója az anyag, illetve a keverék szabályozott kiadása.

NEM, a szalag funkciója nem egyszerűen a ragasztóréteg kibocsátásának szabályozása.

4c. kérdés: Felhasználódik-e (azaz elhasználódik-e pl. a kémiai vagy fizikai módosulása következtében) vagy megsemmisül-e (azaz a tárgyból kibocsátódik-e) az anyag/keverék a tárgy felhasználási szakaszában, melynek következtében a tárgy használhatatlanná válik, és amely a tárgy hasznos élettartamának végéhez vezet?

IGEN, úgy a ragasztóréteg, mint a hordozófelület hulladékként való elhelyezésére annak saját, hasznos élettartama végén, azaz egymástól függetlenül kerül sor.

NEM, a ragasztóanyag nem használódik fel vagy semmisül meg a ragasztószalag felhasználási szakaszában.

és egy egy árucikk anyag/keverék kombinációja

ld. a 8. táblázatot

Funkció

Következtetés

felszín

23 A táblázatban használt fogalmak meghatározásai az EN 12481 szabványnak felelnek meg:

Hordozófelület: nyomásérzékeny ragasztóanyaggal bevonható hajlékony anyag, például szövet, fólia vagy papír. Erősítés: a vivőfelületet, illetve a ragasztóanyagot erősítő anyag. Lehúzható védőfólia: az egy vagy két tapadófelületet védő, eltávolítható anyag. Ragasztott felszín: az az anyag, illetve felület, amelyre a szalag felkerül.

43



8. táblázat: Kiegészítő javasolt kérdések alkalmazása nyomásérzékeny ragasztószalagokra Tárgy Szőnyegrögzítő ragasztószalagok 5a. kérdés: Képtelenné válna-e az anyagnak, illetve a keveréknek az eltávolításával, különválasztásával kapott tárgy a rendeltetésének betöltésre?

IGEN, a hordozófelület, illetve a belső erősítés nélkül a ragasztóréteg a szalag rendeltetési céljának nem képes megfelelni.

5b. kérdés: Van-e a tárgynak az anyagnak, a keveréknek, illetve annak reakciótermékeinek kiadásától eltérő fő funkciója?

VAN, a szalag funkciója a ragasztott felszínhez való hozzátapadás, illetve a hordozófelület, belső erősítés révén további tulajdonságok betöltése is.

5c. kérdés: Hasznos élettartamának végén, szokásos körülmények között való kidobásakor, azaz hulladékként való elhelyezésekor együtt marad-e a tárgy az anyaggal, illetve a keverékkel?

IGEN, a ragasztóanyag a hasznos élettartam végén is a szalagon marad.

Következtetés


44



2. FÜGGELÉK: Példák a természetes, illetve szintetikus nyersanyagok végleges árucikké való feldolgozásának folyamatán belül húzódó határvonal helyének meghatározására Az útmutató fő részében a 2.3. szakasz tartalmaz magyarázatokat és javasolt kérdéseket, melyek a kémiai összetétel kontra forma/felület/alak tárgy funkciója szempontjából való fontosságának értékelését segítik elő. A 6a.-6d. javasolt kérdések a nyersanyagok esetén azok feldolgozása során az anyagból/keverékből árucikké való átalakulás pontjának meghatározására használhatók. Ez a függelék az árucikk-fogalom alkalmazását ismerteti különféle típusú nyersanyagok esetén. Példákat mutat be arra, hogyan válaszolhatók meg a 6a.-6d. javasolt kérdések, illetve hogyan segíthetik elő ezek annak eldöntését, hogy árucikknek kell-e tekinteni egy adott tárgyat. Fontos megjegyezni, hogy az anyagok, keverékek, illetve az árucikkek közötti határvonal nagyon hasonló típusú nyersanyagok esetében sem feltétlenül húzható meg azonos helyen (nem feltétlenül létezik például egyetlen, az összes típusú anyagszálra alkalmazható megoldás). Így a különböző ágazatokban előforduló, azonos típusú nyersanyagokra vonatkozó következtetések levonását el kell kerülni, azok ugyanis adott esetben eltérő funkciókat töltenek be. Azt tehát, hogy árucikknek minősül-e egy nyersanyag vagy sem, eseti alapon kell eldönteni. Az ipari ágazatok azonban a jelen útmutató 2.3. szakaszában, illetve az ebben a függelékben közölt iránymutatás alapján további útmutatókat dolgozhatnak ki. Az alábbiakban négy ágazatban, a fémiparban, a textiliparban (ideértve a nem szövött textiliparágat is), a papíriparban és a műanyagiparban a nyersanyagok finomítása és a különféle végleges árucikkek előállítása során a határvonal meghúzásának helyére és módjára vonatkozó iránymutatás szerepel. A példák célja a döntéshozatali folyamat illusztrálása. Fontos hangsúlyozni, hogy kétségek esetén alapos vizsgálat lefolytatása szükséges a javasolt kérdésekkel összhangban. Ennek megfelelően a következő példákat körültekintően kell alkalmazni, a szövegben jelzett kivételek figyelembevételével.

45



1) Az alumíniumfeldolgozás mint a fémfeldolgozás egyik példája Az alumíniumfeldolgozás példája a bauxit feldolgozása során a végleges alumíniumtermékekké való átalakulási pontot mutatja be. Fontos megjegyezni, hogy más fémek (például vas/acél) feldolgozásában az átalakulási pont megjelenhet máshol is. Az alábbi ábra a különféle feldolgozási fázisokat, illetve a nyersanyag azoknak megfelelő állapotait szemlélteti.

Alumíniumtermékek Természetes Ásványi érc (bauxit) nyersanyag kivonás

anyag

Timföld Al2O3 elektrolízis

anyag (fém)

Alumínium ötvözetelemek hozzáadása

készítmények Alumíniumötvözet formákba öntés bugákba öntés

Hengerelendő bugák

Sajtolandó bugák

Hengerelés és további kezelés

Sajtolás

árucikkek Lemez (tekercsek) Vágás, alakítás, bevonatolás

Alumínium végtermék

Sajtolt profiláru

Alumíniumötvözetből készült öntvénydarab

Vágás, alakítás, bevonatolás


Csiszolás, fúrás, felületkezelés…


3. ábra: A bauxit átalakulása alumínium végtermékekké

A keverékből 24 árucikké való átalakulás pontja a hengerelendő bugák és a lemezek, a sajtolandó bugák és a sajtolt profiláruk, illetve az alumíniumötvözet és az abból készült öntvények között van. Az útmutató fő részének javasolt kérdéseivel alátámasztott döntéshozatali folyamat a következők szerint bonyolódhat le.

24 Korábban „készítmény” fogalomként szerepelt, ahogyan az ábra is mutatja.

46



9. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása az alumíniumfeldolgozás különböző szakaszaiban (1. rész) Tárgy

Hengerelendő sajtolandó buga

és

Tekercs profiláru

/

sajtolt

Végtermék, például bevont lemez/ végtermék

6a. kérdés: Van-e a tárgynak a további feldolgozásban betöltött funkción kívül más funkciója is?

NEM, a végleges funkció betöltéséhez a további feldolgozásra, pl. a vágásra, sajtolásra minden esetben szükség van.

IGEN, a sajtolt alumínium profiláruk a szerelési munkákban közvetlenül felhasználhatók. Fontos megjegyezni, hogy más fémötvözettekercsek adott esetben jelentős további feldolgozást igényelnek, és nincsen hasonló végfelhasználásuk.

IGEN, a bevont lemez felhasználható gépjárművek összeszerelésében. A módosított, sajtolt profiláruk számos alkalmazásban felhasználhatók, mint például csőként, illetve eloxálva ajtóként és ablakkeretként.

6b. kérdés: Forgalomba hozza-e az eladó a tárgyat, és/vagy elsősorban annak formája, felülete és alakja miatt (és kevésbé a kémiai összetétele miatt) érdekelt-e a vásárló a beszerzésében?

NEM, a hengerelendő buga eladója, illetve vásárlója egy bizonyos kémiai összetételű nyersanyagot kínál, illetve szerez be. A feldolgozás következő lépésének (hengerelés) jellegét a buga formája határozza meg, ennek azonban nincs a kémiai összetételnél nagyobb szerepe.

Bizonytalan.

IGEN, szokásos esetben a forma, a felület, illetve az alak a vásárló szemében a kémiai összetételnél nagyobb jelentőséggel bír.

6c. kérdés: Amennyiben a tárgy további feldolgozásra kerül, akkor csak „kis mértékű feldolgozási műveletek”-en esik-e át, azaz a formája nem változik jelentősen meg?

NEM, hengerelés, illetve sajtolás előtt a bugák formája nem határozható meg pontosan. A hengerelés, illetve sajtolás után méretük jelentősen megnő, alakjuk teljesen megváltozik, mindez az eljárás tudatosan megcélzott következménye.

IGEN, a tekercsek lemezzé, illetve ajtók, ablakkeretek sajtolt profiláruivá való feldolgozása „kis mértékű feldolgozási műveletek”ből (pl. vágásból, bevonatolásból) áll. A nyersanyagok formája a folyamat előtt, illetve után nagyjából azonos.

További nem

feldolgozáson esik át.

6d. kérdés: Ha további feldolgozás alá vetik a tárgyat, akkor annak kémiai összetétele ugyanaz marad?

NEM, a kémiai összetétel az anyag további feldolgozása során adott esetben (például felületi bevonat alkalmazásával) megváltozhat.

NEM, a lemez kémiai összetétele a további feldolgozás során adott esetben (például felületi bevonat alkalmazásával) megváltozhat.

További nem


Következtetés

anyag/keverék

árucikk

árucikk

A tekercsekhez és a profilárukhoz hasonló típusú, fém és ötvözet félkész termékek formájában lévő nyersanyagok a következők: rudak, (például vágott, géppel megmunkált, préselt) nyersdarabok, (bevont és bevonatlan) tekercsek, sajtolt profiláruk, fémhártyák és szálak, fóliák és szalagok, kovácsolt áruk, fémlapok, (öntött, varratmentes és hegesztett) csövek és csatornák, cső- és csatornaszerelvények, zsugorított félkész és késztermékek, (bevont és bevonatlan) lemezek és csíkok, sajtolással előállított fémáruk, (bevont és bevonatlan) huzalalapanyagok és huzalok. 47



Az alábbiakban az alumínium bugák 3. ábrában bemutatott kétféle feldolgozása a keverék és az árucikk állapot között húzódó határvonal szempontjából kerül megvitatásra.

48



Alumíniumötvözet - hengerelendő bugák - tekercsek A hengerelendő bugáknak szokásos esetben nincs végfelhasználási rendeltetésük, ami azt jelzi, hogy általában keverékek. Az, hogy egy adott tekercsnek önmagában van-e végfelhasználási rendeltetése, bizonytalan, esettől függő. A végleges funkció betöltéséhez vágási, sajtolási eljárásra minden esetben szükség van. Mivel ezek általában kis mértékű feldolgozási műveletek, a kérdésre adott válasz a tekercs árucikként való megjelölése felé hajlik. A vásárlónak, illetve az eladónak egyfelől a kémiai összetétel, másfelől a forma, a felület és az alak iránt mutatott érdeklődése általában a buga és a tekercs/ profiláru között vált irányt. Bár az anyag minőségének tekintetében szerepe van az összetételnek is, a vásárló elsősorban a tárgyak formájára összpontosít. A hengerelendő bugák esetében a forma fontos (meghatározza a következő feldolgozási lépést), szokásos esetben azonban a kémiai összetételnél nincs nagyobb szerepe. Mindez arra utal, hogy a buga keverék, míg a tekercs árucikk. Míg a hengerelendő bugák csupán a nyersanyagon véghezvitt következő eljárás típusát határozzák meg, addig a tekercsekből – formájukból adódóan – már csak lemezek állíthatók elő. A hengerelési eljárás során a bugák formája számos tekintetben jelentősen megváltozik. A tekercs vágása, mintákba való sajtolása, további feldolgozása csupán az alapvető forma megváltozását eredményezi, így ezek kis mértékű feldolgozási műveleteknek tekinthetők. Az ágazaton belül a „kis mértékű feldolgozás” fogalma lefedi többek között a vágást, a fúrást, az átszúrást, a felületkezelést, a bevonatolást stb., nem foglalja azonban magába az olyan, a formát leromboló, illetve jelentős mértékben megváltoztató eljárásokat, mint például az olvasztás, a sajtolás, a szinterezés stb. Mindez arra utal, hogy a nyersanyag besorolása a lemezzé/tekerccsé való hengerelési eljárás során változik meg. A nyersanyag (alumíniumötvözet) alapvető kémiai összetétele a feldolgozás során mindvégig változatlan marad, bár bevonatolás, illetve felületkezelés (pl. eloxálás), esetleg síkosítás (pl. zsírozás, olajozás stb.) során anyagokkal, keverékekkel egészülhet ki. Az erre vonatkozó kérdés ebben a példában nem visz előbbre, a nyersanyag állapotára nézve ugyanis nem ad egyértelmű utalásokat. Alumíniumötvözet - sajtolandó bugák - sajtolt profiláruk Már az első kérdésre adott válasz is bizonytalanságot szül, a sajtolandó bugáknak ugyanis nincs végfelhasználási funkciójuk, így keverékeknek tűnnek, ugyanakkor a sajtolt profiláruk alkalmasak egy meghatározott funkció közvetlen betöltésére, ami egyértelműen árucikk jellegre vall. A vásárlónak, illetve az eladónak egyfelől a kémiai összetétel, másfelől a forma, a felület és az alak iránt mutatott érdeklődése általában a buga és a profiláru között vált irányt. A sajtolandó bugák formája a sajtolt profil szempontjából lényegtelen, így a vásárló érdeklődésének középpontjában a nyersanyag kémiai összetétele áll. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a bugák keverékek. A sajtolási eljárás során a bugák formája számos tekintetben jelentősen megváltozik, ugyanakkor a sajtolt profilárukon végzett feldolgozási műveletek ennek az alapvető formának csupán módosulását eredményezik. Mindez arra mutat, hogy a nyersanyag átalakulásának pontját a sajtolási eljárás utánra kell tenni. A nyersanyag (alumíniumötvözet) alapvető kémiai összetétele a feldolgozás során mindvégig változatlan marad, bár bevonatolás, illetve felületkezelés (pl. eloxálás), esetleg síkosítás (pl. zsírozás, olajozás stb.) során anyagokkal/keverékekkel egészülhet ki. A javasolt kérdés ebben az esetben sem visz közelebb az átalakulási pont behatárolásához.

49



10. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása az alumíniumfeldolgozás különböző szakaszaiban (2. rész) Újraolvasztandó ötvözetbugák

Ötvözetből öntvények


NINCS.

IGEN.

IGEN, az alumínium végtermékek felhasználására sor kerül a gépjárművek és háztartási készülékek összeszerelésében, illetve eloxált állapotban építészet és építkezési alkalmazásokban.


NEM, az újraolvasztandó ötvözetbugák eladója, illetve vásárlója inkább egy bizonyos kémiai összetételű, mint adott formájú nyersanyagot kínál, illetve szerez be. A bugák formája nem határozza meg a feldolgozás következő lépésének (olvasztás és öntés) a jellegét.

IGEN, az ötvözetből készült öntvények (öntvénydarabok) vásárlói érdekeltek abban, hogy azok már kész alapformában, -alakban álljanak rendelkezésre. A kémiai összetétel (szokásos esetben) kevésbé fontos, mint a forma, a felület és az alak.

IGEN, szokásos esetben a forma, a felület, illetve az alak a vásárló szemében a kémiai összetételnél nagyobb jelentőséggel bír.


NEM, az újraolvasztandó ötvözetbugák az olvasztás során teljesen elveszítik formájukat, így az nem körülhatárolható. Az öntés után teljesen más forma alakul ki – ez az eljárás tudatosan megcélzott következménye.

IGEN, az ötvözetből készült öntvénydarabok (öntvények) késztermékké való feldolgozása többek között csiszolásból, fúrásból, felületkezelésből áll. A nyersanyagok formája a folyamat előtt, illetve után nagyjából azonos.

További nem



NEM, az ötvözetbuga kémiai összetétele nem változik meg az újraolvasztás során, de azután az ötvözetből készült öntvénydarabok (öntvények) kémiai összetétele további feldolgozási lépések (pl. eloxálás) során adott esetben megváltozhat.

NEM, az ötvözetből készült öntvénydarabok (öntvények) kémiai összetétele további feldolgozási lépések (pl. eloxálás) során adott esetben megváltozhat.

További nem


Következtetés

anyag/keverék

árucikk

árucikk

Tárgy

készült


Az alumíniumötvözetből készült öntvényekhez hasonló típusú nyersanyagok: a (például centrifugálisan, fröccsöntve, viaszmintával, homokformában készült) öntvények, illetve a folyamatos öntéssel előállított formák (például a rudak, a négyzetes keresztmetszetű tuskók, tömbök, a gömbvasak, táblák). A nyersanyag besorolására vonatkozó döntés végleges meghozatala előtt általában eseti alapú áttekintésre van szükség.

50



2) Textíliák és nem szövött textíliák feldolgozása Fontos megjegyezni, hogy ez a példa közvetlenül nem alkalmazható a (mesterséges) szálak minden típusára; nagy különbségek vannak például a mesterséges ásványi szálak és a szintetikus polimerek között. Az ábra a textíliparban és a nem szövött textiliparágban alkalmazott különféle feldolgozási lépéseket és módszereket mutatja be. A „mesterséges textília és nem szövött szálak” feldolgozási fázisban keletkező tárgy a nyersanyag típusától (szintetikus, illetve természetes) függetlenül árucikknek minősül. Következésképpen bármilyen további feldolgozási lépés árucikk-feldolgozásnak számít.

Monomerek Természetben előforduló erőforrások

Anyag (mentesülő)

Szintetikus polimerek

Regenerált és nem regenerált természetes polimerek pl. cellulózpép

Polimer anyag (mentesülő)

Sodrás/nyújtás Mesterséges szálak

Vontatókötél

Szálakból sodrott fonál

Monofil Sodorva hurkolással és olvasztva fúvással való formázás és egymáshoz kötés

4. ábra: A nyersanyag átalakulása végleges textíliává / nem szövött termékekké

51



11. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a textíliák / nem szövött textíliák feldolgozásának Tárgy

különböző szakaszaiban Szintetikus polimer

Mesterséges szál

Vontatókötél


NINCS.

IGEN, a mesterséges szálak felhasználhatók például párnák tömésére vagy fogselyemként.

IGEN, a vontatóköteleknek különféle funkcióik vannak.


NEM, a polimerek esetében az érdeklődés hangsúlya egyértelműen a kémiai jellegén, és nem a formáján van.

IGEN, szokásos esetben a forma, a felület, illetve az alak a mesterséges szálakat beszerző vásárló szemében nagyobb jelentőséggel bírnak.

IGEN, a forma a vásárló szemében a kémiai összetételnél nagyobb jelentőséggel bír.


NEM, a polimer formája még nem behatárolt. A szálak formája és alakja (az „átmérő”) a sodrás és a nyújtás során alakul ki – ez az előállítási eljárás tudatosan megcélzott következménye.

IGEN, a szálak formája már a feldolgozás előtt is adott, ez finomodik tovább az olyan későbbi feldolgozási lépések során, mint például a vágás, a sodrás, a kikészítés. A szál maga a korábbival azonos állapotban létezik, ugyanakkor „kötegeltté” válik.

További feldolgozáson nem esik át.


NEM, az összetétel a sajtolás előtt változik meg (adalékanyagok, molekulák rendezése).

IGEN, a mesterséges szál összetétele feldolgozhatóságának fokozása érdekében, illetve festéssel megváltoztatható. A szál összetétele azonban alapvetően változatlan marad.


Következtetés

anyag/keverék

árucikk

árucikk

A mesterséges szálra vonatkozóan bizonyos alkalmazások esetében az első kérdés egyértelműen megválaszolható, mivel annak a további feldolgozásban betöltött funkción kívül van már más funkciója is, ugyanakkor más alkalmazások esetében a fő funkció éppen a további feldolgozásban van. Következésképpen a szál alapvetően már lehet árucikk. Ugyanez érvényes a vontatókötélre. A mesterséges szál vásárlója szokásos esetben elsősorban nem egy bizonyos összetételű, hanem egy bizonyos formájú nyersanyagot keres. Az a tény, hogy eltérő összetételű szálak helyettesíthetők egymással, ugyancsak a fizikai tulajdonságok nagyobb jelentőségére utal. A vontatókötél vásárlóját annak formája kémiai összetételénél kétségkívül jobban érdekli. A sajtolás, illetve a nyújtás jellege meghatározza a szál átmérőjét, így ez tudatos alakformáló feldolgozási lépés. A szál ugyancsak ebben a lépésben kap olyan további tulajdonságokat, mint a teherbírás, a fajlagos nyúlás és a zsugorodás. A mesterséges szálak különféle eljárások során „összeállítva” kapják meg olyan végleges árucikkek formáit, mint például a vontatókötél. Ezek az eljárások jobbára mechanikai jellegűek, a szál alapszerkezetét nem változtatják meg, inkább egyszerűen nagyobb egységekbe „gyűjtik” azt. A sajtolást, illetve a nyújtást követően a polimer alapvető kémiai összetétele (a további feldolgozás jellegének függvényében) különféle típusú eljárások keretén belül adott esetben megváltozhat.

52



A példa azt bizonyítja, hogy a nyersanyag a feldolgozásban igen korán elérheti azt a pontot, amelyen túl a funkciót a forma, a felszín és az alak határozzák meg. Ezen túlmenően a szál jelentőséggel bíró tulajdonsága az alakja, mivel általános formája a későbbi feldolgozás során jelentős mértékben nem változik meg.

53



3) Polimerfeldolgozás A polimerfeldolgozó iparágban a keverékből árucikké való átalakulás pontját a polimer szemcsék konverziója után határozzák meg. A keveréket a konverziós eljárás változtatja árucikké. Az ábra a termékek, illetve eljárások egy példáját mutatja be. Ez a polimerfeldolgozó iparágban jellemzőnek tekinthető, így reprezentálja az olyan egyéb eljárásokat is, mint például a kalanderezés, a fröccsöntés stb.

Műanyag termékek Természetes nyersanyag

Nyersolaj Finomító

Anyag (monomer)

Készítmény

(polimer)

Etilén polimerizáció, adalékanyagok bevitele Polimer szemcsék Filmfúvás

árucikk

Polimerfóliák Vágás, ragasztás stb.

árucikk

Polimer csomagolóanyagok

5. ábra: A nyersolaj átalakulása műanyag termékekké

54



12. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a polimerfeldolgozás különböző szakaszaiban Polimer csomagolóanyagok

A tárgy

Polimer szemcsék

Polimer fóliák


NINCS.

IGEN, a csomagolóanyagként való alkalmazás közvetlenül, további feldolgozás nélkül is lehetséges.

IGEN, csomagolás.


NEM, az átalakítás elvégzője a polimer szemcséket azok kémiai összetétele alapján választja ki. Az alaknak nincs jelentősége.

IGEN, a fóliák vásárlóját elsősorban azok alakja érdekli. Számos funkció egymástól eltérő kémiai összetételű fóliák felhasználásával is betölthető.

IGEN.

6c. kérdés: Amennyiben a tárgy további feldolgozásra kerül, akkor csak „kis mértékű feldolgozási műveletek”-en esike át, azaz a formája nem változik jelentősen meg?

NEM, a polimer nyersanyagnak az átalakító egység ad a funkcióját meghatározó, tudatosan eltervezett formát.

IGEN, az alak a további feldolgozás során nem változik meg, csupán módosul.

További feldolgozáson esik

nem át.


NEM, a nyersanyag a sajtolás előtt adott jellegű funkcionalitások elérése érdekében belekevert adalékanyagokkal egészül ki.

IGEN, magának a fóliának a kémiai összetétele nem változtatja meg a későbbi feldolgozási lépéseket, ugyanakkor arra nyomtatni lehet.

További feldolgozáson esik

nem át.

Következtetés

anyag/keverék

árucikk

árucikk

a

Míg a polimer szemcséknek még nincs végfelhasználási funkciója, addig az átalakított nyersanyagoknak valószínűleg van. A példában szereplő polimer fólia csomagolásra közvetlenül felhasználható, emellett felhasználható és módosítható a további feldolgozásban is. Az átalakító egységben megváltozik a polimervegyületek szerkezete és alakja. Az eredményként kapott nyersanyag megőrzi alakját és szerkezetét a további feldolgozás során. Ez azt jelenti, hogy a polimerágazat esetében a keverék és az árucikk között húzódó „vörös vonal” helyét – többek között – kijelöli például a csősajtolás, a filmfúvás, a fúvás, a lemezalakítás, a rotációs öntés, a habképzés, a nyomásos sajtolás, a szálsodrás vagy szalaghasításos kalanderezés, a bevonatolás, valamint a fröccsöntés.

55



4) Papírfeldolgozás A keverékből árucikké való átalakulás pontja a papírpép és a szárított papír között van. Integrált papírgyártás

Forgácsolás

Fa (természetes nyersanyag)

Cellulózfőzés

Forgács

Papírpépkészítés

Cellulóz természetes anyag (nincs regisztrálás)

A papírpép egy keverék

Anyagok/keverékek bevitelének lehetséges pontja

Átalakítás

A papír végtermék egy árucikk

Kezelések

A papír egy árucikk

Az utókezelt papír egy árucikk

6. ábra: A fából papírrá való általános átalakulás pontjának szemléltető példája

56

Alakítás, víztelenítés, szárítás



13. táblázat: Javasolt kérdések alkalmazása a papírfeldolgozás különböző szakaszaiban A tárgy

Papírpép

Papír

Képeslap


NINCS.

IGEN, felhasználható például csomagolásra.

IGEN.


NEM, a papírpép jobbára folyadékból áll, így formája, felülete, alakja még nincs.

IGEN, a vásárló szempontjából a papír formája bír a legnagyobb jelentőséggel.

IGEN.

6c. kérdés: Amennyiben a tárgy további feldolgozásra kerül, akkor csak „kis mértékű feldolgozási műveletek”-en esike át, azaz a formája nem változik jelentősen meg?

NEM, a papírpép a víztelenítés, illetve szárítás után kap először meghatározott formát, felületet, alakot.

IGEN, az alapvető kialakítás a későbbi feldolgozás (ebben az esetben vágás, nyomtatás) során nem változik meg. Bár az alak és a felület módosul, a funkciót a „papír” tulajdonságai határozzák meg.



NEM, hozzáadott vegyi anyagokkal egészülhet ki.

IGEN, adott esetben a felületkezelés, ragasztás stb. anyagok hozzáadásával jár együtt.


Következtetés

anyag/keverék

árucikk

árucikk

A papír csomagoló-, illetve töltőanyagként már a papírgyártó gépsor által kiadott formájában is képes végfelhasználási funkciókat betölteni. Bár egyes adott rendeltetések jobb betöltése érdekében adott esetben további feldolgozási műveleteken is átesik, létezik a további feldolgozásban betöltött funkción kívüli funkciója is. Az a fázis, amelyben a nyersanyag először kap meghatározott formát, felületet, alakot, a víztelenített papírként elért állapot. Következésképpen a nyersanyag által ezt megelőzően elért előállítási fázisok egyike sem feleltethető meg az árucikkállapotnak. A papír általános formája a további kezelések során adott esetben jelentősen megváltozik ugyan, alakja azonban nem.

57



3. FÜGGELÉK: Szemléltető esetek, amelyek alapján ellenőrizhető, hogy adott esetben alkalmazandók-e a REACH-rendelet 7. és 33. cikkében előírt követelmények 1) Illatosított gyerekjátékok Az illatosított gyerekjátékok anyagokat szándékosan kibocsátó árucikkek. Ez a példa azért került kiválasztásra, hogy bemutassa azokat a nehézségeket, amelyekkel az árucikkek importőre abban az esetben szembesül, ha a behozott árucikkben lévő anyagokkal kapcsolatban semmilyen információt nem kap a szállítóitól. A feltételezett adatok a következők: •

Évente behozott mennyiség: 1 millió darab illatosított játékszer

•

A játékszeren belül az illatanyagot tartalmazó rész tömege: 2 g

•

A szándékosan kibocsátásra kerülő anyagok tartalmára vonatkozóan nincsenek információk

•

A regisztrálásra vonatkozóan nincsenek információk

Anyagok azonosítása Az illatosított játékokból kibocsátásra kerülő anyagokra vonatkozó információk megszerzése érdekében az importőr az alábbi elemzéseket végzi el: 1. Az EU kozmetikai termékekkel foglalkozó tudományos bizottsága által túlérzékenységet kiváltóként osztályozott (összesen 24) illatanyag elemzése (SCCNFP 1999). A vizsgálat alá vont játékok között különböző (citrom-, eper-) illatúak vannak. Az elemzés tárgya az illatanyagot tartalmazó rész. 2. A kibocsátás elemzésének alapjául a citromillatú játékon végzett kibocsátási teszt szolgál. 3. A kivonható szerves vegyületek kimutatásának módszere a gázkromatográfia / tömegspektrometria (GC/MS) volt. Az illatanyagok elemzése során összesen 11 túlérzékenységet okozó anyag került feltárásra, az anyagnevek és CAS-számok beazonosíthatók. A kibocsátási teszt különféle vegyületek kimutatásához és anyagnév szerinti beazonosításához vezet el. A kivonható vegyületek kimutatása csupán egyetlen anyag név szerinti beazonosítását teszi lehetővé. A visszakeresett CAS-számok online toxikológiai adatbázisból (Thomson Microdex) származnak. A kikeresett osztályozási adatok a dán EPA listáiról származnak. A rendelkezésre álló anyagnevek alapján nem lehet valamennyi beazonosított anyag CASszámát megtalálni. Az anyag koncentrációjára vonatkozó információk Az illatanyagot tartalmazó részben lévő D-limonén koncentrációja meghatározásra került. Az osztályozási információk adatbázisokból származtak.

58



14. táblázat: Információ a gyermekjátékokban lévő D-limonén anyagról Anyag

D-limonén

CAS-szám

Osztályozás

5989-27-5

R10 (Tűzv. foly. 3; Xi;R38 (Bőrirrit. 2; R43 (Bőrszenz. 1; N;R50/53 (Vízi akut 1; - Vízi krónikus 1;H410)

A játék illatanyagot tartalmazó részében jelen levő koncentráció (mg/kg) H226) H315) H317) 800 H400

Az anyagból felhasznált mennyiségre vonatkozó információk Az illatosított játékszerekben lévő D-limonén mennyisége az egyes darabokban lévő mennyiségnek (800 mg/kg × 0,002 kg/játék = 1,6 mg/játék) és az évente behozott darabok számának (1 000 000 játék/év) szorzataként számítható ki. A behozott játékszerekben lévő D-limonén mennyisége évi 1,6 kg, amely az évi 1 tonna mennyiség alatt van. Kiszámítható az is, hogy hány darab játékszert hozhat be az importőr anélkül, hogy a Dlimonén mennyisége elérné az évi 1 tonnás küszöböt:

Darabszámmax .árucikk =

1 t év Konc.anyag ( m / árucikk )

=

1 t év 1 t év = = 625 ⋅ 10 6 játék év −9 1,6 mg játék 1,6 ⋅ 10 t játék

Darabszám max. árucikk : az évente előállítható és behozható árucikkek maximális darabszáma regisztrálási kötelezettség kiváltása nélkül. Konc. anyag (m/árucikk) :

Az egyetlen árucikkben lévő anyagtartalom.

Az importőr 625 millió darab játékszert hozhat be anélkül, hogy a D-limonén mennyisége elérné az évi 1 tonnás küszöbértéket és regisztrálási kötelezettséget váltana ki. A döntési folyamat illusztrációja Példa: Citromillatú játékszer (D-limonén) A döntést hozó vállalat az EU területén belül elsőként állítja elő vagy hozza be a tárgyat? IGEN. Árucikknek minősül-e a tárgy? (tekintse át a 2. fejezetet) IGEN. A vállalat játékszereket hoz be, ezek pedig árucikkek, mivel funkciójukat formájuk határozza meg. Történik-e szándékos anyagkibocsátás az árucikkből? (tekintse át a 3. fejezetet) Az anyagok az árucikk felhasználása során kerülnek kibocsátásra. A kibocsátás a játékszer másodlagos jellemzője, így szándékos, ellenkező esetben az árucikknek nem lenne illata. Tartalmaz-e az árucikk jelöltlistán szereplő SVHC anyagot? (tekintse át a 4. és az 5. fejezetet) Az importőr – mivel a kémiai elemzés eredményeitől eltekintve nem állnak rendelkezésére információk – a következőket teheti: 1) Gyűjtheti az ágazati ismeretekre, az ilyen típusú árucikkek jellemző anyagtartalmára, a szabványokra, például a játékok biztonságáról szóló irányelvre stb. vonatkozó információkat. Ezeket az információkat összehasonlíthatja az engedélyezési jelöltlistával – adott esetben kétségei támadhatnak annak tekintetében, ki tudja-e zárni az SVHC anyag

59



jelenlétét. A szándékosan kibocsátásra kerülő illatanyagokra vonatkozó információt nem talál. 2) A szállítói láncon belül végzett ellenőrzés keretében érdeklődhet az után, hogy tartalmaze az árucikk vagy tartalmaznak-e az árucikkek előállításához felhasznált anyagok/keverékek a jelöltlistán szereplő anyagokat, illetve igazolást kaphat arról, hogy nincsenek jelen SVHC anyagok az árucikkben. A szállítói láncon belüli vizsgálódás során megkérdezheti, nincs-e lehetőség az illatanyagok szállítójának beazonosítására. Ha igen, akkor a játékok importőre megpróbálhat biztonsági adatlapot beszerezni. 3) Ha a szállítóktól nem sikerül információt szereznie, ugyanakkor a tartalmazott anyagok között valószínűleg vannak SVHC anyagok, akkor megtervezheti és végrehajthatja a jelöltlistán szereplő anyagok analitikai módszerekkel való kiszűrését (lásd a fenti eredményeket). 4) Ellenőrizheti, hogy a beazonosított anyagok szerepelnek-e a jelöltlistán. (A kibocsátási teszt R50/53 [Vízi akut 1; H400 - Vízi krónikus 1; H410] és R51/53 [Vízi krónikus 2; H411] osztályba sorolt vegyületek jelenlétét mutatta ki. Előfordulhat, hogy ezek a vegyületek teljesítik a PBT/vPvB anyagok kritériumait, és így SVHC anyagként azonosíthatók.) 5) Kiszámíthatja a szűrőelemzés során beazonosított anyagok mennyiségét, majd meghatározhatja, túllépik-e azok a regisztrálás mennyiségi küszöbértékét. Meghaladja-e az illatanyag keverék teljes mennyisége az évi 1 tonnát (a vállalat összes ilyen árucikkét figyelembe véve)? IGEN. Az illatanyag teljes mennyisége kb. évi 2 tonna. Az árucikkekből szándékosan a környezetbe jutó anyagok beazonosítása A játékszerben lévő vegyületek közül összesen 11-et sikerült beazonosítani. A kibocsátási teszt különféle vegyületeket mutatott ki, ezek közül néhányat sikerült CAS-szám és osztályozási információk szerint is beazonosítani. Az elemzés csupán az anyagnevekhez vezetett el. A CAS-számokat és az osztályozási információkat a jövőben felállítandó osztályozási és címkézési jegyzékből kell visszakeresni. A példa további összpontosulnak.

lépései

a

kémiai

elemzés

során

beazonosított

D-limonénre

Mentesül-e az anyag a regisztrálási kötelezettség alól? NEM. Annak ellenőrzése, hogy létezik-e már érvényes regisztrálás az adott felhasználás tekintetében. Az anyag nem került regisztrálásra. Az egyes szándékosan kibocsátásra kerülő anyagok mennyiségeinek meghatározása (a vállalat összes ilyen árucikkét figyelembe kell venni, az azokban lévő mennyiségek mindegyikét össze kell adni) A kémiai elemzés eredményei szerint a játékszer belső részében lévő, szándékosan kibocsátásra kerülő D-limonén mennyisége 800 mg/kg. Mivel a belső rész tömege 2 g, a játékszerben lévő D-limonén mennyisége 1,6 mg. Meghaladja-e az évenkénti teljes mennyiség az 1 tonnát? A példa azon a feltételezésen alapszik, hogy a játékszer az egyetlen D-limonént tartalmazó, a vállalat által behozott árucikk. A D-limonén számított mennyisége évi 1,6 kg, amely az évi 1 t alatt van. A gyermekjátékokban lévő D-limonén regisztrálása nem szükséges. 60



A példához fűzött megjegyzések Elképzelhető, hogy az importőr számos más illatanyagot tartalmazó árucikket is behoz, amelyeket úgyszintén meg kell vizsgálni. A szándékosan kibocsátásra kerülő anyagok mindegyikét külön-külön be kell azonosítani. Az árucikkben való jelenlét elemzése csupán 24 kiválasztott illatanyagra terjedt ki. A játék ezeken kívül más anyagokat is tartalmaz, így kibocsátási teszt elvégzésére is sor került. A kibocsátási teszt a levegőbe jutó illékony anyagok széles skálájának beazonosításához vezetett el. Ebben az esetben az elemzés csupán a kibocsátásra terjedt ki, a tartalomra nem. A kibocsátási tesztben az illatanyagok nem szerepeltek. Az adott ismert vegyületeknek az árucikk egészében (a játék tartalmának kivonásával elvégzett) és a kibocsátott anyagok között (azok befogásával és elemzésével elvégzett) való keresését lehetővé tévő illatanyag-elemzést, illetve kibocsátási tesztet a kivonható szerves vegyületek gázkromatográfiával/tömegspektrometriával (GC/MS) való kimutatása egészítette ki. Ez utóbbi bármely vegyület észlelésére és spektrummal való jellemzésére alkalmas. Ugyanakkor a kibocsátási tesztben kimutatott vegyületeket a GC/MS elemzés nem mutatta ki, azaz az utóbbi módszerrel a tartalmazott illékony anyagok adatai nem voltak meghatározhatók. A példából kitűnik, mennyire nehéz az árucikkből szándékosan kibocsátásra kerülő anyagokat kémiai elemzés alapján teljes körűen dokumentálni. Az árucikkből szándékosan kibocsátásra kerülő anyagok azonosító adatainak és mennyiségének dokumentálását lehetőség szerint az ahhoz felhasznált keverékek összetételére kell alapozni. A behozott árucikkek dokumentációi adott esetben tartalmazhatnak olyan alátámasztó dokumentumokat, mint a szállítók által írt levelek, illetve például az adott árucikkben lévő illatanyagokról szóló tanúsítványok.

61



2) Ruházat A ruházat kiválasztásának célja a várható expozícióval együtt járó helyzetek példájának bemutatása. Ezen túlmenően a példában szereplő eset egy (a média részéről) erőteljes érdeklődés középpontjában álló, emellett az árucikkeiben lévő vegyi anyagokra vonatkozóan átfogó ismeretekkel rendelkező iparágat érint. A példában szereplő vállalat korábban bevezetett egy programot, amely korlátozza a szállítóiktól érkező termékekben lévő veszélyes anyagok tartalmát. Ennek eredményeképpen az SVHC anyagot a textíliáiból kivonta. A ruházat kiválasztását meghatározó kritériumok: •

Felhasználók és alkalmazás: A felhasználói csoport nagy, az alkalmazás kiterjedt; a felhasználók körén belül vannak olyan érzékeny csoportok is, mint például a gyermekek.

•

Az anyag típusa: A ruházati árucikkeken kívül számos más árucikkben is felhasznált anyag, így a példa adott esetben más árucikk-előállítókra, -importőrökre is alkalmazható.

•

Expozíciós forgatókönyvek: A lehetséges bőrön keresztüli közvetlen expozíció, illetve az anyagvándorlás példája.

•

A szállítói lánc mintázata: Árucikkeket nagy arányban behozó, kisebb mértékű EGT-n belüli termelésre alapuló szállítói láncot reprezentál.

•

Dokumentáció: Egy svéd vállalat átadta az övcsat behozatalára vonatkozó információkat.

Árucikkek előállítója/importőre A kiválasztott vállalat övcsatokat és ékszereket hoz be egy nem EGT-tagállamból. Ez azt jelenti, hogy az övcsatok és ékszerek viszonylatában a vállalat a szállítói láncon belül az árucikkek EU-n belüli importőrének szerepét tölti be. Anyag azonosítása A vállalatnak át kell tekintenie az engedélyezési jelöltlistát. Az esettanulmány középpontjában álló ólom a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében nem került besorolásra. Csupán e példa céljából azonban feltételezzük, hogy az ólom teljesíti az SVHC anyag azonosítására vonatkozó kritériumokat, és így szerepel a jelöltlistán. A vállalat elmagyarázta, hogy a szállítóktól teljes vegyianyag-listákat beszerezni gyakran nehéz. Erre azonban nincs szükség ahhoz, hogy a vállalatok a REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, illetve 33. cikke szerinti kötelezettségeiket ellenőrizzék. A szállítóknak feltett kérdések vonatkozhatnak közvetlenül a jelöltlistán szereplő egyes anyagok tartalmára is. Az esetleg már létező regisztrálás keresése Jelen útmutató 6.4. szakasza alapján végzendő el. Az anyag koncentrációjára vonatkozó információk Az EGT-n kívüli szállítók nem kötelesek biztonsági adatlapot (SDS) vagy egyéb, az árucikkekkel kapcsolatos információt nyújtani. A megkövetelt információk beszerzésében legegyszerűbben alkalmazható módszer végiggondolása után bejárhatók annak a jelen útmutató 5. fejezetében javasolt alternatív útjai. A példaként vett vállalatnál az övcsatokban lévő ólomtartalom felső határértéke 0,3 tömegszázalék (m/m), míg az ékszerekben lévőé 0,01 tömegszázalék (m/m). Ezeknek a maximális koncentrációértékeknek az értékelésben való alkalmazásával megkapható a lehető legrosszabb eset forgatókönyve. A példában szereplő övcsat előállításához felhasznált ötvözet ismertetésére nem került sor. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ötvözet kémiai összetételének leírása megtalálható a nemzeti, európai, illetve nemzetközi szinten közzétett szabványokban. A nem

62



szabványosított ötvözetek kémiai összetétele rutinjellegű kémiai elemzéssel általában megállapítható. Az anyagból felhasznált mennyiségre vonatkozó információk A vállalat árucikkeiben lévő ólom évi teljes mennyiségének becsült értéke az előző évben behozott övcsatok számán alapult. A számítások a behozott övcsatok teljes mennyiségén és az azokon belüli ólomkoncentráció 0,3 tömegszázalékos maximális értékén alapultak. A döntési folyamat illusztrációja Példa: Az övcsatokban lévő ólom A döntést hozó vállalat az EU területén belül elsőként állítja elő vagy hozza be a tárgyat? IGEN. Árucikknek minősül-e a tárgy? (tekintse át a 2. fejezetet) IGEN. Az övcsatok és az ékszerek árucikkek. Történik-e szándékos anyagkibocsátás az árucikkből? (tekintse át a 3. fejezetet) NEM. A regisztrálásra nézve levont következtetés: nincs szükség regisztrálásra. Tartalmaz-e az árucikk jelöltlistán szereplő SVHC anyagot? (tekintse át a 4. és az 5. fejezetet) Az engedélyezési jelöltlistát ellenőrizni kell. Az ólom (7439-92-1) a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében nem került besorolásra, ugyanakkor különös aggodalomra okot adó tulajdonságokkal bíró anyag, így elképzelhető, hogy fel fog kerülni a jelöltlistára. A példa azon a feltételezésen alapszik, hogy az anyag szerepel a jelöltlistán. IGEN. Az SVHC anyag, azaz ebben a példában az ólom koncentrációjának meghatározása Az ékszerekben lévő ólomra érvényes vállalati határérték 0,01 tömegszázalék (m/m), ez a 0,1 tömegszázalékos (m/m) küszöbérték alatt van. A funkcionális elemekre, köztük az övcsatokra érvényes vállalati határérték 0,3 tömegszázalék (m/m). Így az övcsatokban lévő ólom koncentrációjának maximális értéke túllépi a küszöbértéket. A vállalatnak nincs lehetősége övcsatok nagyobb tételeit elemezni, így feltételezi, hogy a koncentráció azok mindegyikében 0,3 tömegszázalék (m/m). A vállalat évente mintegy 13 000 000 darab övcsatot hoz be (összesen mintegy 650 különféle megrendelésre, illetve típusban). A tesztek során szerzett tapasztalatok alapján ismert tény, hogy a legtöbb övcsat 0,1 tömegszázaléknál kisebb koncentrációban tartalmaz ólmot, ez azonban sem kémiai elemzési eredményekkel, sem a szállító által kiadott tanúsítvánnyal nem dokumentálható. Meghaladja-e a koncentráció a 0,1 tömegszázalékot (m/m)? IGEN. Az ebből a lépésből levonható következtetés: A REACH-rendelet 33. cikke szerinti információközlés. Szándékos-e az SVHC anyag (ólom) kibocsátása? NEM. Regisztrálták-e már az anyagot az adott felhasználás tekintetében? NEM.

63



Az árucikkek összességében jelenlévő SVHC anyag (ólom) mennyiségének meghatározása Az övcsat az egyetlen olyan, a vállalat által az EGT-be behozott árucikk, melyben az ólomkoncentráció meghaladja a 0,1 tömegszázalékos küszöbértéket. Az EGT-be az övcsatok összességében évente behozott ólom teljes mennyisége az alábbiak szerint határozható meg: Az előző évben behozott övcsatok száma: 13 000 000 darab Az övcsat darabonkénti tömege: 100 g Az ólom maximális koncentrációja az övcsatokon belül: 0,3 tömegszázalék (m/m) A teljes ólommennyiség: (0,3 ⋅ 0,01) ⋅ (100 ⋅10-6) ⋅ 13 000 000 = 3,9 t/év Meghaladja-e a teljes ólommennyiség az évi 1 tonnát? IGEN. Az EGT piacára éves szinten behozott ólom teljes mennyisége 3,9 t. Ez a mennyiség meghaladja az évi 1 tonnás küszöbértéket. Szokásos vagy ésszerűen előre látható felhasználási feltételek mellett kizárható-e az expozíció? Az árucikkekben lévő anyag funkciója: Az ötvözet olvadáspontja a kis mennyiségű ólom révén alacsonyabbá válik. Az ólom az ötvözetmátrixban szinte biztosan önálló részecskékként van jelen, így saját lényegi tulajdonságait megőrzi. Az árucikk egy vagy több felhasználása: Szokásos felhasználás(ok): Az importőr az övcsatokat olyan vállalatoknak adja el, amelyek gyermekek és felnőttek számára egyaránt előállítanak öveket, például bőrből. Ésszerűen előrelátható felhasználás(ok): Ha az övek előállítója a csatokat részecskék kibocsátását kiváltó módon – például csiszolással, dörzspapírral – kezeli, akkor megfelelő védelmet kell alkalmaznia. Forrasztás, hegesztés alkalmazása esetén az ólom légnemű állapotban kerül kibocsátásra, ezért megfelelő védelmet kell alkalmazni. Mindezeken túl elképzelhető, hogy végfelhasználási helyzetben az övcsatot gyermekek fogják szopogatni. Kibocsátási képesség a felhasználás(ok) és a hulladékként való elhelyezés során – az expozíciós utak áttekintése: Az ólom által okozott expozíció útjai a belélegzés és a lenyelés. Ebben a példában a belélegzés elhanyagolható. Fennáll azonban az a lehetőség, hogy az ólom az övcsatról a vásárló kezére jut, amit azután annak lenyelése követ. Nem zárható ki továbbá az sem, hogy a fém övcsatból hulladékként való elhelyezése után ólom kerül kibocsátásra. Ólom felhasználásával hosszú idő óta készülnek árucikkek. Következésképpen kézenfekvő „az adott felhasználásra” vonatkozó további információknak az ólomágazat szervezeteinél, a nyilvános szakirodalomban, valamint adatbázisokban való keresése. Kutatni az övcsatokból és hasonló tárgyakból kibocsátásra kerülő ólomra, valamint a humán és a környezeti expozícióra vonatkozó adatok után kell. Kizárható-e úgy a humán, mint a környezeti expozíció? NEM. Következtetés: szükség van bejelentésre.

64



A példához fűzött megjegyzések A példa bemutatja egy adott SVHC anyag árucikkekben lévő maximális koncentrációs, illetve vállalati felső értéke – mint a lehető legrosszabb eset forgatókönyve – alkalmazásának lehetőségét annak értékelésében, hogy az importőrre vonatkozik-e a REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és 33. cikke szerinti kötelezettség . A maximális koncentrációérték alkalmazása olyan következtetésre vezet, amely szerint a követelmények a bejelentést és az információközlést egyaránt előírják. A következő lépés adott esetben az övcsaton belüli ólomkoncentráció kémiai elemzés révén való pontosabb meghatározása lehet. A REACHrendelet 33. cikke szerint a szállítói láncon belül közlendő információk között szerepelhet például a védőfelszereléseknek az öv előállítása során való használatára vonatkozó javaslat, illetve a hulladékkezelésre vonatkozó utasítások. Az ezen útmutató alkalmazásával kapott eredményeket lehet táblázatban – például a fenti példa szerint – dokumentálni. Mellékelhetők az SVHC anyagoknak az árucikkeken belüli határértékeit közlő, a szállítók által kiadott tanúsítványok, az esetleges kémiai elemzések eredményei, valamint a behozott árucikkmennyiségekre vonatkozó adatok is. A REACHrendelet 7. és 33. cikke szerinti kötelezettségek fennállásának értékelése során lebonyolítandó dokumentálási eljárások integrálhatók például egy adott esetben már létező minőségbiztosítási rendszer kereteibe.

65



3) Gépjárművek gumiabroncsai A gumiabroncsok példaként való kiválasztását az azok előállításához felhasznált erősen aromás (HA) lágyító olajokban lévő policiklikus aromás szénhidrogénekre (PAH-okra) vonatkozó, létező ismeretek indokolták. A jelen esettanulmányra azonban nem szabad a PAH-ok gumiabroncsokban való felhasználásának valamennyi oldalát lefedő teljes tanulmányként tekinteni. Emellett a példa nem egy adott előállító, illetve importőr ismereteire alapszik, hanem az ágazatéra. A gépjárművek gumiabroncsai összetett, magas műszaki színvonalat megtestesítő termékek, amelyek szintetikus és természetes gumikból, textil és fém szerkezeterősítő anyagokból, valamint széles skálát felölelő adalékanyagokból (pl. erősen aromás lágyító olajokból, cinkoxidokból stb.) állnak. Mindezek a kész gumiabroncs teljesítményének, tartósságának és biztonságosságának elérését teszik lehetővé. A járművek az útfelülettel kizárólag a gumiabroncsoknál érintkeznek, így azok a biztonságos közlekedés szempontjából kiemelt fontossággal bírnak. A gumiabroncsoknak ebben a példában használt fogalma a személygépjárművek, a tehergépjárművek, az autóbuszok és a pótkocsik téli, illetve nyári gumiabroncsait egyaránt lefedi. A felhasználók új gumiabroncsokkal kétféle módon találkoznak. Az egyik a járműre „gyárilag felszerelt” alkatrészek piacán, azaz az új gépjárműveken lévő gumiabroncsok révén valósul meg. A másik formát a „cserealkatrészek” piaca, azaz a régi gumiabroncsok újakra való lecserélése jelenti. Az újrafutózott gumiabroncsok piaca a cserealkatrészek piacának szegmense, különleges esetnek számít azonban, mivel csupán a futófelületek újak. Az úgynevezett „elhasználódott gumiabroncsok” az EU legtöbb tagállamában a gyártók felelősségi körébe tartoznak. Ezek az elhasználódott gumiabroncsok különféle olyan alkalmazásokban találnak felhasználásra, mint például az alternatív üzemanyagoké, az újrafutózás, valamint a nyersanyagok újrahasznosítása. Svédországban a szükségtelenné vált gumiabroncsok döntően alternatív üzemanyagként, kisebb részben az újrahasznosításban, illetve újrafutózva kerülnek felhasználásra. A gumiabroncsokból készült granulátumok és morzsalékok az általános mérnöki projektekben út- és épületalapozó nyersanyagként is felhasználhatók. A gumiabroncsok kiválasztását meghatározó kritériumok: •

Felhasználói csoportok és alkalmazás: Széleskörű felhasználás.

•

A szállítói lánc mintázata: Olyan szállítói láncot reprezentál, amelyen belül a termelés nagy része (70%-a) az EU területén történik.

•

Expozíciós forgatókönyvek: Példa a környezeti expozícióra, egyben az árucikkek lekopó részében lévő anyagokra is.

•

Dokumentáció: Egy korábbi, a svédországi KemI által lebonyolított projektből (1994.) 19, valamint a BLIC (Európai Gumiipari Szövetség) által közölt információkból származó, létező ismeretek.

Árucikkek előállítója/importőre A példa kidolgozásának alapjául nem valamely adott vállalat szolgált, hanem az az EGT-n belül gyártott gumiabroncsok általános forgatókönyvét illusztrálja. A forgatókönyv alkalmazható a behozott gumiabroncsokra is. Anyag azonosítása A vállalatnak át kell tekintenie az engedélyezési jelöltlistát.

19 KemI (1994.). Nya hjulspår – en produktstudie av gummidäck (Új nyomtávok – terméktanulmány a gumiabroncsokról). 6/94 számú jelentés.

66



Döntés alapján a középpontba a HA lágyító olajok kerültek. Ezek a bennük idegen anyagként jelenlévő PAH-ok alapján 2. kategóriába tartozó rákkeltő anyagokként kerülnek besorolásra. Csupán e példa céljából kerül feltevésre, hogy a PAH-ok közül néhány szerepel a jelöltlistán. A PAH-ok az anyagok összetett „csoportját” alkotják, az egészségre és a környezetre jó néhányuk káros. Ami azt illeti, számukat tekintve a rákkeltő anyagok ma ismert legnagyobb csoportját alkotják. Hatásuk közül több is a lapos molekulaszerkezethez, valamint a sejtmagokban lévő DNS-sel szembeni hatóképességükhöz köthető. A PAH-okat a legtöbb élő szervezet képes átalakítani, a bomlástermékek azonban gyakran ártalmasabbak a kiindulási anyagnál. A közösségi szintű osztályozási listán (KIFS 2001:3) a HA olajokban lévő egyes önálló PAHok közül több is 2. kategóriába tartozó rákkeltő anyagként szerepel. Az ebben a rendszerben osztályozott PAH-ok listája az alábbi táblázatban szerepel. Lényegi veszélyes tulajdonságaik miatt közülük jó néhány szerepel a Víz Keretirányelvben és nemzetközi egyezményekben is. 15. táblázat: Néhány HA olajban lévő PAH fontosabb tulajdonságai Anyag

Rákkeltő 20 (2. kat.)

Perzisztens

Bioakkumulatív

Benz(a)antracén

+

+

+

Benz(a)pirén

+

+

+

Benzoe(b)fluorantén

+

+

+

+

+

Antantrén

(+)

Benz(e)pirén Benz(g,h,I)pirén

+

+

-

Krizén

+

+

+

Dibenzoe(a, h)antracén

+

+

+

Fluorantén

+

+

-

Indeno(1,2,3-c,d)pirén

+

+

-

Pirén

+

+

-

Benzoe(j)fluorantén

+

Benzoe(k)fluorantén

+

A perzisztencia és a bioakkumuláció kritériumai a technikai útmutató dokumentumból 21 származnak. + = perzisztens, bioakkumulatív vagy a közösségi szintű osztályozási listán (KIFS 2001:3) 2. kategóriába tartozó rákkeltőként osztályozott. (+) = a kísérleti állatokban rákot okozott, de nem rákkeltőként osztályozott. - = negatív eredmény. Üres négyzet = hiányoznak a vizsgálatok.

Az anyag koncentrációjára vonatkozó információk A tartalmazott HA olajok adatai a vizsgálat tárgyát képző gumiabroncs típusának függvényei. Az EU piacán forgalomban lévő átlagos személygépjármű-gumiabroncsok nagyjából 600 g HA olajat tartalmaznak. Az olaj a gumikeverékben feloldódik, kémiai reakcióba azonban nem lép. Ezek a HA olajok PAH-okat 400 ppm-nél alacsonyabb arányban tartalmaznak. A jellemző átlagos értékek 100 és 200 ppm között mozognak. A PAH-ok gumiabroncsokon belüli koncentrációját meghatározó számítások a lehető legrosszabb esetet leíró forgatókönyvre, illetve az átlagos helyzetre vonatkoznak, kiindulási alapjuk a gumiabroncs teljes tömege és a PAH-ok lágyító olajokon belüli aránya (lásd a lenti táblázatot). A számítások az átlagos európai személygépjárművekről az Európai Gumiipari Szövetség (BLIC) által készített életciklus-elemzésből indulnak ki.

20 Forrás: IPCS, 1998. 21 A létező anyagok programjának technikai útmutató dokumentuma

67



16. táblázat: Az EU piacán megtalálható átlagos személygépjárművek gumiabroncsaiban lévő PAH mennyiségeinek kiszámítása Az olaj PAH-tartalma (ppm = µg/g) átlagos európai a személygépjármű gumiabroncs gumiabroncsának olajtartalma tömege

8700 g

400

200

100

mg a gumiabroncsban

%a gumiabroncsban

mg a gumiabroncsban

%a gumiabroncsban

mg a gumiabroncsban

%a gumiabroncsban

240

0,003

120

0,001

60

0,0007

600 g

= 27,6 ppm

= 13,8 ppm

= 6,9 ppm

Az adatok azt bizonyítják, hogy a PAH-ok gumiabroncsokon belüli koncentrációja jóval a (REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében előírt) bejelentési, illetve a (REACH-rendelet 33. cikkében előírt) továbbfelhasználókkal szembeni információközlési kötelezettséget kiváltó, 0,1 tömegszázalékos (m/m) küszöbérték alatt marad. Ebből egyenesen következik, hogy az egyes önálló PAH-ok koncentrációja sem haladja meg a 0,1 tömegszázalékot. Az esetleg már létező regisztrálás keresése Jelen útmutató 6.4. szakasza alapján végzendő el. Az anyagból az egyes vállalatok által évente előállított mennyiségekre vonatkozó információk A koncentrációk a határértékeket nem haladják meg, így ennek ebben a példában nincs jelentősége. Ebben a példában a termelt mennyiségre vonatkozó, valamely adott vállalatra érvényes adatok nem szerepelnek. A döntési folyamat illusztrációja Példa: Erősen aromás lágyító olajakat tartalmazó gumiabroncsok A döntést hozó vállalat az EU területén belül elsőként állítja elő vagy hozza be a tárgyat? IGEN. Árucikknek minősül-e a tárgy? (tekintse át a 2. fejezetet) IGEN, a gumiabroncsok árucikkek. Történik-e szándékos anyagkibocsátás az árucikkből? (tekintse át a 3. fejezetet) NEM. A regisztrálásra nézve levont következtetés: nincs szükség regisztrálásra. Tartalmaz-e az árucikk jelöltlistán szereplő SVHC anyagot? (tekintse át a 4. és az 5. fejezetet) IGEN. A bennük lévő, előállításuk során szennyező anyagként termelődő PAH-ok miatt a HA olajok 2. kategóriába tartozó rákkeltő anyagként kerültek besorolásra. Csupán e példa céljából feltételezzük, hogy a PAH-ok szerepelnek a jelöltlistán. Az SVHC anyagok koncentrációjának meghatározása A PAH-ok anyagcsoportjának az olajokon belüli koncentrációja a lehető legrosszabb esetet leíró forgatókönyv szerint 400 ppm, átlagosan pedig 100 és 200 ppm (mg/kg) között van. Fontos külön is kiemelni, hogy ez az érték a PAH-okra mint anyagok csoportjára vonatkozik. Amint azt a 17. táblázat is mutatja, a PAH-ok gumiabroncsonkénti, olajokból származó

68



koncentrációja 27 (a lehető legrosszabb eset) és 7 ppm között változik. Ez azt bizonyítja, hogy a PAH-tartalom a gumiabroncsokban a 0,1 tömegszázalékos küszöbérték alatt marad. Meghaladja-e a koncentráció a 0,1 tömegszázalékot (m/m)? NEM. Következtetés: Bejelentés nem szükséges. Az információk átvevőkkel való közlése nem szükséges. A példához fűzött megjegyzések A példa azt mutatja be, hogyan vehetik igénybe az előállítók, illetve az importőrök az ágazati ismereteket annak értékelése során, hogy vonatkoznak-e rájuk a REACH-rendelet 7., illetve 33. cikkében előírt kötelezettségek. A gumiabroncsok előállítása során alkalmazott aromás olajokban lévő PAH-okra vonatkozó ismeretek alapján levonható az a következtetés, amely szerint a lehetséges SVHC anyagoknak a gumiabroncsokon belüli koncentrációja jóval a 0,1 tömegszázalékos küszöbérték alatt marad. Következésképpen sem a REACH-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti bejelentés, sem az információknak a REACH-rendelet 33. cikke szerinti átvevőkkel való közlése nem szükséges. Az ezen útmutató alkalmazásával kapott eredményeket táblázatban – például a fenti példa szerint – lehet dokumentálni, amelyhez mellékelhetők a kémiai elemzések eredményei, valamint az éves szinten termelt, illetve behozott árucikkmennyiségekre vonatkozó adatok is. Az értékelés során alkalmazandó dokumentálási eljárások végrehajthatók például egy adott esetben már létező minőségbiztosítási rendszer keretein belül.

69



4) Felfújható matracágyak A felfújható matracágyak alábbiakban bemutatott példája 22 a bejelentési folyamat különféle lépéseit ismerteti, így a folyamatábra egyes lépéseinek megértéséhez adott iránymutatásként alkalmazható. A felfújható matracágyakban lévő di-(etilhexil)-ftalát (DEHP) példaként való kiválasztását a következő okok indokolják: A felfújható matracágyak kiválasztását meghatározó kritériumok: •

Felhasználók és alkalmazás: Nagy felhasználói csoportok.

•

Az anyag típusa: Számos más árucikkben is felhasznált nyersanyagot reprezentál, így a példát adott esetben különféle árucikk-előállítók,-importőrök széles köre alkalmazhatja.

•

Expozíciós forgatókönyvek: A lehetséges bőrön keresztüli közvetlen expozíció, illetve az anyagvándorlás példája.

•

A szállítói lánc mintázata: Árucikkeket nagy arányban behozó szállítói láncot reprezentál.

•

Dokumentáció: A példa valós, a bejelentési folyamat során megtett különféle lépések illusztrálásának lehetővé tétele érdekében azonban módosított esetre épül.

•

A DEHP rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító hatású (CMR) anyag, így felkerült az engedélyezési jelöltlistára és a REACH-rendelet XIV. melléklete szerinti, engedélyköteles anyagok jegyzékébe.

Árucikkek előállítója/importőre A felfújható matracágyak az EGT-n kívülről származnak, behozatalukat követően forgalmazás révén jutnak el az EGT-n belüli kiskereskedőkhöz. Anyag azonosítása A ftalátokat fizikai és kémiai tulajdonságaik teszik alkalmassá az olyan polimerek lágyítására, mint például a műanyag és a gumi. A lágyítószerek a PVC polimerekhez nem kötődnek tartósan, így a ftalátok a műanyagtermékekből azok hasznos élettartama során kibocsátásra kerülnek. A DEHP mérgezőként és a reprodukciót károsító hatásúként került besorolásra, azaz csökkenti a szaporodási képességet, valamint magzati károsodást is okoz. Az anyag felkerült az engedélyezési jelöltlistára és a REACH-rendelet XIV. melléklete szerinti, engedélyköteles anyagok jegyzékébe. Az esetleg már létező regisztrálás keresése Jelen útmutató 6.4. szakasza alapján végzendő el. Az anyag koncentrációjára vonatkozó információk A vállalat a játékszerekben lévő DEHP-t a jogszabályoknak megfelelően már kiváltotta, más árucikkekben azonban még mindig alkalmazza lágyítószerként. A DEHP koncentrációja a matrac importőrével közölt adatok szerint 30 tömegszázalék (m/m). Az anyagból felhasznált mennyiségre vonatkozó információk A vállalat árucikkeiben lévő DEHP évi teljes mennyiségének becsült értéke az előző évben behozott matracok számán alapult. A számítások a behozott felfújható matracágyak teljes mennyiségén és az azokon belüli DEHP-koncentráció 30%-os maximális értékén alapultak (lásd a lenti számításokat).

22 Felhívjuk a figyelmét, hogy a REACH-rendelet XVII. mellékletében lévő korlátozások 51. pontja a játékok és gyermekgondozási cikkek tekintetében korlátozza a DEHP-tartalmat. Nem hozhatók forgalomba a DEHP-eket a műanyag rész 0,1 tömegszázalékánál nagyobb koncentrációban tartalmazó ilyen árucikkek.

70



A döntési folyamat illusztrációja Példa: A felfújható matracágyakban lévő DEHP-ek A döntést hozó vállalat az EU területén belül elsőként állítja elő vagy hozza be a tárgyat? IGEN. Árucikknek minősül-e a tárgy? (tekintse át a 2. fejezetet) IGEN, a felfújható matracágyak árucikkek. Történik-e szándékos anyagkibocsátás az árucikkből? (tekintse át a 3. fejezetet) NEM. A regisztrálásra nézve levont következtetés: nincs szükség regisztrálásra. Tartalmaz-e az árucikk jelöltlistán szereplő SVHC anyagot? (tekintse át a 4. és az 5. fejezetet) IGEN. A DEHP szerepel a jelöltlistán. Az SVHC anyag, ebben a példában a DEHP koncentrációjának meghatározása A koncentráció határértékének megállapítása érdekében a vállalat a szállítójától kért tájékoztatást. A szállító által közölt adatok értelmében a DEHP koncentrációja a matracon belül 30 tömegszázalék (m/m). A szállító a koncentrációszintek ellenőrzését lehetővé tévő vizsgálati protokollt nem közölt, ugyanakkor a vállalat sem látta értelmét a szállítótól származó adatok megkérdőjelezésének. Meghaladja-e a koncentráció a 0,1 tömegszázalékot (m/m)? IGEN. A DEHP felfújható matracágyon belüli koncentrációja meghaladja a 0,1 tömegszázalékos küszöbértéket. Az ebből a lépésből levonható következetés: A REACH-rendelet 33. cikke szerinti információközlés. Az EGT-n belüli kiskereskedők részére forgalmazott felfújható matracágyak 0,1 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmaznak DEHP-t, így a vállalatnak közölnie kell az árucikk biztonságos felhasználásához szükséges információkat. A fontosnak tekintendő információk közé a következők tartoznak: - Anyagnév: di-(etilhexil)-ftalát - CAS-szám: 117-81-7 - Regisztrálási szám: egyelőre nem áll rendelkezésre - Osztályozás: R60-R61 (Repr. 1A; H360FD) kategóriába tartozóként, azaz mérgezőként és reprodukciót károsító hatásúként került besorolásra, tehát csökkenti a szaporodási képességet, valamint magzati károsodást is okoz. - Az expozíció ellenőrzése: A gyermekeknek és a terhes nőknek a hosszú távú bőrön keresztüli érintkezést kerülniük kell. Szándékos-e az SVHC anyag kibocsátása? NEM. Regisztrálták-e már az anyagot az adott felhasználás tekintetében? NEM. A feltételezés szerint a DEHP anyagot az adott felhasználás tekintetében még nem regisztrálták.

71



Az árucikkek összességében jelenlévő SVHC anyag (DEHP) mennyiségének meghatározása A DEHP koncentrációja a matracokon belül meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, így át kell gondolni, mekkora az abból a matracokban az EGT piacára behozott teljes mennyiség. A DEHP-ből az éves szinten behozott matracok összességében lévő teljes mennyiség: Az előző évben behozott matracok száma: 150 000 darab. A matracok darabonkénti tömege: 900 g A DEHP maximális koncentrációja a matracokon belül: 30 tömegszázalék (m/m) A teljes DEHP-mennyiség: (30 ⋅ 0,1) ⋅ (900 ⋅10-6) ⋅ 150 000 = 40,5 t/év Meghaladja-e a DEHP teljes mennyisége az évi 1 tonnát? IGEN. A DEHP-ből behozott teljes mennyiség éves szinten 40,5 t. Ez a mennyiség meghaladja az évi 1 tonnás küszöbértéket. Szokásos vagy ésszerűen előre látható felhasználási feltételek mellett kizárható-e az expozíció? Az árucikkekben lévő anyag funkciója: A lágyítószerek a PVC polimerekhez nem kötődnek tartósan, így a ftalátok a műanyagtermékekből azok hasznos élettartama során kibocsátásra kerülnek. Az árucikk egy vagy több felhasználása: Szokásos felhasználás(ok): Felnőttek számára készült felfújható matracágyakban. Ésszerűen előrelátható felhasználás(ok): Igen valószínű, hogy a matracokat gyermekek és termékeny nők is használni fogják. Kibocsátási képesség a felhasználás(ok) és a hulladékként való elhelyezés során – az expozíciós utak áttekintése: Beltéri használat során belégzésen keresztüli expozíció is kialakulhat. A hulladék-fázis során jelentkező expozíció a hulladékgazdálkodás módszerétől függ, de nem zárható ki. Kizárható-e úgy a humán, mint a környezeti expozíció? NEM Következtetés: Bejelentés nem szükséges. A példához fűzött megjegyzések A példa bemutatja, hogyan használhatók fel a szállítóktól származó információk az értékelésben. A követelmények előírják úgy az anyag árucikkben való felhasználásának bejelentését, mint az információk közlését. Az eset kitér az árucikkek átvevőivel közlendő információk példáira is. Az ezen útmutató alkalmazásával kapott eredményeket lehet táblázatban – például a fenti példa szerint – dokumentálni. Mellékelhetők az SVHC anyagok azonosító adatait és az árucikkeken belüli határértékeit közlő, a felfújható matracágyak szállítói által kiadott tanúsítványok, az esetleges kémiai elemzések eredményei, valamint a felfújható matracágyakból éves szinten behozott mennyiségekre vonatkozó adatok is. A REACHrendelet szerinti kötelezettségek értékelése során alkalmazandó dokumentálási eljárások végrehajthatók például egy adott esetben már létező minőségbiztosítási rendszer keretein belül.

72



4. FÜGGELÉK: Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai Az alábbi, nem teljes körű listában az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk rendelkezésre álló forrásainak példái szerepelnek. Ezekből különféle információk szerezhetők be, mint például az, hogy adott típusú árucikkekben várhatóan mely anyagok találhatók meg, bizonyos árucikkekben mely anyagok jelenléte zárható ki, várhatóan mely anyagok kerülnek kibocsátásra az árucikkekből stb. Név Forrás Különféle árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai Egyes veszélyes anyagok, http://echa.europa.eu/legislation/reach_legislation_e keverékek és árucikkek n.asp gyártására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó korlátozások (a módosított 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) XVII. melléklete) Az ECHA regisztrált http://apps.echa.europa.eu/registered/registeredanyagokra vonatkozó sub.aspx információkat tartalmazó nyilvános adatbázisa

Tartalom Különféle keverékekben és árucikkekben, például textíliákban és kezelt fában lévő anyagok felhasználásának és forgalomba hozatalának korlátozása.

Az adatbázisban szereplő információkat a vállalatok bocsátották rendelkezésre regisztrálási dokumentációikban, mint pl. az anyagok azonosított felhasználásával kapcsolatos információkat, amelyek tartalmazzák az árucikkekben lévő anyagok felhasználását (felhívjuk a figyelmét, hogy az adatbázis csak anyagokra vonatkozó keresést tesz lehetővé, árucikkekre vonatkozó keresést nem). Az ECHA honlapján lévő, a http://echa.europa.eu/chem_data/authorisation_proc Minden egyes, elsőbbséget élvező anyag XIV. mellékletbe való ess/annex_xiv_rec/subst_spec_docs_en.asp tekintetében elérhetők az anyagfelhasználásra felvételre vonatkozó is vonatkozó háttérinformációkat tartalmazó ajánlásokkal kapcsolatos dokumentumok. anyagspecifikus dokumentumok Az ECHA hír- és sajtó- http://echa.europa.eu/news/archive_en.asp Az ECHA-nak az anyagok engedélyezési archívuma jelöltlistára történő felvételével kapcsolatos sajtóközleményei ezen anyagok esetleges felhasználásairól is tartalmaznak információt, amelyet az EU-tagállamok a XV. melléklet szerinti dokumentációkban nyújtottak be az ECHA-hoz. A Nemzetközi Rákkutató http://monographs.iarc.fr Az IARC-nak az emberi szervezetben rákkeltő Ügynökség (IARC) anyagokkal kapcsolatos kockázatok becslésére Monográfia Adatbázisa vonatkozó monográfiák adatbázisa az anyagok előállításával és felhasználásával kapcsolatos információkat is tartalmaz. A Nemzetközi Vegyianyag- http://www.chemsec.org/list/sin-database Az adatbázis információkat tartalmaz az titkárság (ChemSec) SIN anyagok felhasználásaira vonatkozóan, List adatbázisa valamint felhasználás és funkció szerinti keresést tesz lehetővé. „A fogyasztói termékekben http://www.mst.dk/English/Publications A különféle fogyasztói termékekben, mint pl. lévő vegyi anyagok ékszerekben, gyermekek számára készült szabadidős termékekben, fejhallgatókban és kutatása” sorozat hallásvédő eszközökben, műkörmökben és körömerősítőkben stb. lévő vegyi anyagok kutatása és egészségre gyakorolt hatásának értékelése. Különféle ökocímkék: http://www.eco-label.com, http://www.ecolabel.eu Ökocímke-követelmények, melyek bizonyos anyagok fogyasztói termékekben történő EU „virág” ökocímke http://www.svanen.nu

73

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Név Északi ökocímke Kék Angyal ökocímke Osztrák ökocímke Thaiföldi zöldcímke Kibocsátási forgatókönyvek dokumentációja (ESD) biocid termékek (vagy kezelt anyagok) esetén Kibocsátási forgatókönyvek dokumentációja (ESD)


Forrás http://www.blauer-engel.de http://www.umweltzeichen.at http://www.tei.or.th/greenlabel

Tartalom felhasználását korlátozzák és zárják ki.

http://ecb.jrc.ec.europa.eu/documents/Biocides/EMI SSION_SCENARIO_DOCUMENTS

Anyagoknak biocid termékekből (vagy kezelt anyagokból) a környezetbe történő kezdő kibocsátásának értékelésére használt dokumentumok. Kiválasztott iparágakban (pl. műanyag-, gumi-, textil-, bőr-, fém-, papíripar stb.) felhasznált anyagok forrásait, gyártási folyamatait, pályáit és felhasználás-mintáit leíró dokumentumok

http://www.oecd.org/document/46/0,3343,en_2649_ 34373_2412462_1_1_1_1,00.html

http://ecb.jrc.it/biocides/

A gyermekápolási termékekben lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai EN 14350-2 számú Európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól Bizonyos anyagok gyermekek számára készült szabvány szerezhetők be ivóeszközökből történő kibocsátását „Gyermekápolási termékek (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.asp korlátozza. - Ivóeszközök – Kémiai x) követelmények és vizsgálati módszerek” A szerelési alapanyagokban lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai AgBB értékelési rendszer http://www.umweltbundesamt.de/produkte- Az emberi egészséggel kapcsolatos minőségi szabványok a beltéri felhasználásra szánt e/bauprodukte/agbb.htm építési termékek esetén (pl. rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító hatású (CMR) anyagok kizárása) Az elektromos és elektronikus berendezésekben lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai Egyes veszélyes anyagok http://ec.europa.eu/environment/waste/weee Az elektromos és elektronikus berendezések elektromos és elektronikus http://www.rohs.gov.uk esetén hat anyagot tilt be: Pb, Hg, Cd, Cr VI, berendezésekben való PBB és PBDE. felhasználásának korlátozása [2002/95/EK irányelv (RoHS irányelv)] Élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó információk forrásai Élelmiszerrel http://kse.zadi.de/kse/faces/DBEmpfehlung_en.jsp A polimerekben lévő anyagokra vonatkozó rendeltetésszerűen ajánlások. érintkezésbe kerülő műanyagok kockázatértékelését végző német szövetségi intézet ajánlásai 2002/72/EK irányelv az http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/foodco A listák meghatározzák az élelmiszerekkel élelmiszerekkel ntact/legisl_list_en.htm érintkezésbe kerülő műanyagok rendeltetésszerűen felhasználásait, valamint adott esetben a felhasználási korlátozásokat is. érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról A vinilklorid monomert http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/foodco Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő tartalmazó és ntact/legisl_list_en.htm anyagokban lévő vinilklorid monomer-tartalmat élelmiszerekkel korlátozza. rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szóló 78/142/EGK irányelv A textíliákban lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai Oeko-Tex Standard 100 http://www.oeko-tex.com A textíliákban lévő anyagokra vonatkozó határértékek. A járművekben lévő anyagokra vonatkozó információk forrásai 2000/53/EK irányelv az http://ec.europa.eu/environment/waste/elv_index.ht Használatban lévő és elhasználódott járművek elhasználódott járművekről m alkatrészeiben lévő anyagokra vonatkozó (ELV) követelmények.

74

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Név

Forrás

Tartalom Az IDIS-t az autóipar fejlesztette ki abból a célból, hogy segítsen megfelelni az ELVirányelvben foglalt jogi kötelezettségeknek, és információt nyújtson a szétszereléssel foglalkozó vállalatoknak az autóalkatrészekben lévő betiltott nehézfém-tartalommal kapcsolatban.

http://www.idis2.com Nemzetközi Tájékoztató (IDIS)


Szétszerelési Rendszer

75



5. FÜGGELÉK: Az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek Az alábbi, nem teljes körű lista példákat tartalmaz a mintavételi módszerekre, az árucikkekben lévő anyagok elemzésének módszereire, különösen pedig az árucikkekből kibocsátásra kerülő anyagok meghatározásának módszereire. Felhívjuk a felhasználók figyelmét, hogy a lista különböző árucikkfajták alapján történő felosztása csupán irányadó. A különböző iparágakra és termékekre vonatkozó további módszerek megtalálhatók az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és tagjainak honlapján. Név Forrás Tartalom Különféle árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek ISO 14025 szabvány http://www.iso.org Az árucikkekből történő esetleges „“Környezetvédelmi címkék kibocsátás kémiai elemzésére és nyilatkozatok - III. típusú vonatkozó szabványosított vizsgálati módszerek. környezetvédelmi nyilatkozatok - Alapelvek és eljárások ” Az EU expozíciós http://web.jrc.ec.europa.eu/eis-chemrisks/toolbox.cfm Expozíció vizsgálati módszerek, pl. a értékelési eszköztárának fogyasztási cikkekből kibocsátásra ChemTest modulja kerülő illékony anyagok mennyiségének meghatározására. Német Szövetségi http://www.methodensammlung-bvl.de Különféle hétköznapi árucikkekre Fogyasztóvédelmi és vonatkozó mintavételi és elemzési Élelmiszerbiztonsági módszerek. Hivatal (BVL) módszereinek gyűjteménye Elektrotechnikai termékekben lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek IEC/PAS 62596 szabvány http://www.iec.ch Elektrotechnikai gyártmányok, elektronikus szerelvények, elektronikus „Elektrotechnikai alkatrészek mintavételi stratégiái, gyártmányok – A amelyek a korlátozott anyagok korlátozott anyagok szintjének meghatározását célzó meghatározása – elemző vizsgálatokra használhatók. Mintavételi eljárás – Iránymutatások” IEC 62321 szabvány http://www.iec.ch Az ólom (Pb), a higany (Hg), a kadmium „Elektrotechnikai (Cd), a szervetlen és szerves gyártmányok – Hat, vegyületekben lévő, hat vegyértékű króm (Cr(VI)), valamint az szabályozás alá eső anyag […] szintjének elektrotechnikai gyártmányokban lévő meghatározása ” kétféle brómozott lángkésleltető: a polibrómozott bifenilek (PBB) és a polibrómozott difeniléterek (PBDE) szintjének meghatározását szolgáló módszerek. Gyermekápolási termékekben és gyermekjátékszerekben lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek DIN V 53160-1 és DIN V http://www.din.de Nyállal (pl. fogkefék) vagy izzadsággal 53160-2 szabványok” érintkező árucikkekből történő meghatározását anyagkibocsátás Közhasználatú árucikkek szolgáló módszerek. színtartóságának meghatározása” EN 71-3 szabvány Az európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól , Nyállal vagy gyomorsavval érintkező szerezhetők be: árucikkekből nehézfémek, szervetlen és „Gyermekjátékszerek biztonsága – Bizonyos (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx) szerves anyagok kioldódásának mérési módszere. elemek kioldódása” Élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek

76

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Név 82/711/EGK irányelv


Forrás Tartalom http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/foodcont Az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen act/legisl_list_en.htm érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak összetevői kioldódásának vizsgálatához szükséges alapvető szabályok. EN 1186-1 szabvány Az európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól Útmutató a teljes kioldódás vizsgálati módszereinek és feltételeinek „Élelmiszerekkel érintkező szerezhetők be: anyagok és árucikkek - (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx) kiválasztásához Műanyagok – 1. rész ” EN 13130-1 szabvány Az európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól Útmutató anyagoknak műanyagokból szerezhetők be: élelmiszerekbe és élelmiszer-utánzó „Élelmiszerekkel érintkezésbe lépő anyagok (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx) modellanyagokba történő kioldódására , a műanyagokban lévő anyagok és árucikkek – Korlátozott meghatározására és az élelmiszerfelhasználású műanyagok utánzó modellanyagok expozíciós – 1. rész” feltételeinek kiválasztására vonatkozó vizsgálati módszerekhez. Műanyag árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek EN 1122 szabvány http://www.din.de A műanyag árucikkekben lévő kadmium mennyiségi meghatározásának „Műanyagok – Kadmium módszere. meghatározása – Nedves Magába foglalja az alábbi elemzési lebontás módszere ” módszereket: - NAA (neutronaktivációs analízis) - AAS (atomabszorpciós spektrometria) XRF (röntgenfluoreszencia spektrometria) Építési termékekben, bútorokban, textíliákban és bőrárukban lévő anyagokra vonatkozó mintavételi és elemzési módszerek Német Szövetségi http://www.bundesgesundheitsblatt.de A fa alapú anyagok elemzésének Egészségügyi Közlöny vizsgálati módszerei. 10/91. szám (487-483. oldal) A Német Mérnökök http://www.vdi.de Az árucikkekből kibocsátásra kerülő Egyesületének (VDI) 3485. fenol-vegyületek mérésének módszerei. számú iránymutatása „Környezeti levegő mérése; gáz halmazállapotú fenolvegyületek mérése; pnitroanilin módszer” EN 717-1, EN 717-2 és EN Az európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól Az árucikkek formaldehid-ki717-3 szabványok szerezhetők be: bocsátásának meghatározását szolgáló „Fa alapanyagú lemezek – (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx) módszerek (vizsgálókamrás módszer, gázanalízis módszer, palackmódszer). A formaldehid-kibocsátás meghatározása” DIN 75201 szabvány http://www.din.de Autó-belsők bőr részeinek párakicsapódását meghatározó „A gépjárműbelsőben módszerek. felhasznált anyagok szélvédő párásodását okozó tulajdonságainak meghatározása” http://www.iso.org ISO 6452 szabvány „A gépjárműbelsőben felhasznált anyagok párakicsapódásának meghatározása” EN 14362-1 és EN 14362- Az európai szabványok (EN-k) a CEN tagjaitól 1. rész: Bizonyos azoszínezékek 2 szabványok szerezhetők be: használatának extrakció nélküli „Textíliák Az (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx) kimutatása. 2. rész: Bizonyos azoszínezékek azoszínezékekből származó bizonyos aromás használatának kimutatása a szálak aminok meghatározási extrahálásával. módszerei”

77

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Név ISO 14184-1 és ISO 14184-2 szabványok „Textíliák – A formaldehidtartalom meghatározása”

Forrás http://www.iso.org

ISO 16000-5, ISO 16000-9, ISO 16000-10 és ISO 16000-11 szabványok „Beltéri levegőminőség Építési termékek és bútorok illékony szervesanyagkibocsátásának meghatározása”

http://www.iso.org

Ezek a szabványok európai szabvány (EN ISO 14184-1 és EN ISO 14184-2) formájában is beszerezhetők a CEN tagjaitól: (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx)

Ezek a szabványok európai szabvány (EN ISO 16000-5, EN ISO 16000-9, EN ISO 16000-10 és EN ISO 16000-11) formájában is beszerezhetők a CEN tagjaitól: (http://www.cen.eu/cen/Members/Pages/default.aspx)

78

2. változat - 2011. április Tartalom Bélésanyagokból és textíliákból kibocsátásra kerülő formaldehid meghatározásának módszerei. Vízkivonatos módszer a szabad és hidrolizált formaldehid meghatározására, valamint gőzabszorpciós módszer a kibocsátott formaldehid meghatározására. Mintavétel, mintatárolás és a vizsgálati mintadarabok előkészítése; A kibocsátás vizsgálata vizsgálókamrás módszerrel és cellás módszerrel.



6. FÜGGELÉK: Az anyagok árucikkekben felhasználását korlátozó egyéb jogszabályok Jogi eszköz Biocid szóló irányelv

termékekről 98/8/EK

Hatálya

Feltételek •

Biocid termékek

•

Az I. mellékletben felsorolt anyagok felhasználhatók biocid termékek hatóanyagaiként, az I. melléklet adott esetben az anyagokra egyedi feltételeket tartalmazhat Biocid termékek nemzeti szinten való engedélyezése

94/62/EK irányelv

Csomagolás és csomagolási hulladék

•

A csomagolóanyagokban lévő nehézfémek koncentrációjának határértékei

76/768//EGK irányelv

Kozmetikai termékek

•

A kozmetikai termékekben való felhasználásra engedélyezett, illetve tiltott anyagok listái

842/2006/EK rendelet

Üvegházhatást gázok

okozó

•

A fluortartalmú üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó korlátozások

2002/95/EK (RoHS 29)

A 2002/96/EK irányelv (WEEE 30) I.A. mellékletében előírt kategóriákba tartozó elektromos és elektronikus berendezések

•

Az új berendezések nem tartalmazhatják a következő anyagokat: Pb, Hg, Cd, Cr(VI), PBB, PBDE A mentesítések listája egy mellékletben szerepel.

Az ólom felhasználása elektromos és elektronikus berendezésekhez használt speciális anyagokban és összetevőkben lévő kristályüvegben

•

A kristályüvegben található ólom alkalmazására vonatkozó mentesítések

Az ólom és a kadmium elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására vonatkozó mentesítések

•

A felülvizsgálati eljárás alapján biztosított mentesítések

A króm (VI) elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására vonatkozó mentesítések

•

A mentesítést 2007.07.01ig érvényes.

irányelv

A RoHs 2006/690/EK határozat általi módosítása



•

29 Veszélyes anyagok korlátozásáról szóló irányelv. 30 Elektromos és elektronikus berendezések hulladékai.

79

való

Megjegyzések •

•

Bizonyos biocidek felhasználását az 1907/2006//EK rendelet korlátozza A nem hatóanyagokra vonatkozó korlátozásoknak a 1907/2006/EK rendelet szerint kell történniük.

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Jogi eszköz

Hatálya

89/106/EGK irányelv 89/686/EGK irányelv

Építési termékek Egyéni védőeszközök Orvostechnikai eszközök Az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök Az aktív beültethető orvostechnikai eszközök

93/42/EGK irányelv 98/79/EK

irányelv

90/385/EGK irányelv


Feltételek •

•

Megjegyzések

Az érintett termékek előállításához felhasználható anyagokra vonatkozóan tartalmaz általános rendelkezéseket, különösen kihangsúlyozva azt, hogy azok nem fejthetnek ki semmilyen hatást a felhasználók egészségére, illetve nem bocsáthatnak ki mérgező gázokat. A 90/385/EGK irányelv az eszközökben lévő anyagok biológiai hozzáférhetőségére vonatkozó rendelkezést is tartalmaz.

2006/66/EK irányelv

Elemek akkumulátorok

és

2000/53/EK (ELV 31)

irányelv

Járművek és elhasználódott járművek

•

A következő anyagok használata tilos járművekben és alkatrészeikben: Pb, Hg, Cg és Cr(VI).

2001/95/EGK irányelv (GPS 32)

Valamennyi fogyasztói termék, illetve az olyan termékek aspektusai, melyekre nem vonatkoznak egyedi európai biztonsági jogszabályok

•

A biztonsági értékelés során számos intézkedés figyelembe vehető, beleértve a helyes gyakorlat közzétett szabványait és kódexeit is.

•

A termékeknek a fogyasztók által ésszerűen elvárható szintű biztonságot kell nyújtaniuk.

88/378/EGK irányelv (a játékok biztonságáról)

Az 1. cikkben meghatározott játékok

•

Fémeknek a játékok használatából adódó biológiai hozzáférhetőségére vonatkozó határértékek

•

Bizonyos anyagok játékokban való felhasználását az 1907/2006/EK rendelet korlátozza

93/11/EGK irányelv

Elasztomerből vagy gumiból készült cumik és cumisüvegek

•

Tartalmazza az elasztomerből vagy gumiból készült cumikban és cumisüvegekben lévő, engedélyezett, jóváhagyott, illetve tiltott nitrozaminok és N-nitrozálható anyagok listáját


Élelmiszerekben felhasznált adalékanyagok

•

Pozitív anyaglista (élelmiszerekben kizárólag ezek az adalékok használhatók fel és kizárólag az itt megadott feltételek szerint)

31 Elhasználódott járművek. 32 Általános termékbiztonság.

80

Árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos követelmények Jogi eszköz

Hatálya


Feltételek

Megjegyzések


Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és árucikkek

•

Az I. mellékletben szerepel az egyedi irányelvek hatálya alá tartozó anyagok és árucikkek listája

•

Célja annak biztosítása, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból és tárgyakból - késztermék állapotukban - az összetevők ne kerülhessenek át olyan mennyiségben az élelmiszerekbe, amely az emberi egészségre veszélyes lehet, vagy az élelmiszerek összetételében elfogadhatatlan változásokat idézne elő

2002/72/EK irányelv

Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagok és műanyag tárgyak

•

Az engedélyezett, bizonyos alkalmazásokban való felhasználások tekintetében az összes többit kizáró anyagokat felsoroló pozitív listák II. melléklet: „Monomerek és más kiindulási anyagok” Az anyagokban és a keverékek összetevőiben lévő szennyeződésekre vonatkozó információk Általános és egyedi kioldódási határértékek

•

A pozitív anyaglista célja megvédeni a fogyasztókat az élelmiszerben kioldódó anyagok által okozott expozícióból adódó egészségügyi kockázatoktól

• •

•


Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő kerámiák és kerámiatárgyak

•

Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokat és árucikkeket esetenként kísérő szimbólum meghatározása


Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő vinilklorid monomert tartalmazó anyagok és tárgyak

•

Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban lévő vinil-klorid monomerekre vonatkozó kioldódási határértékek

93/10/EGK irányelv

Élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő regenerált cellulózfilmből készült anyagok és tárgyak

•

Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban lévő cellulózra vonatkozó kioldódási határértékek


Egyes epoxiszármazékok élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokban és tárgyakban

•

A jóváhagyott anyagok listáját tartalmazza

81



7. FÜGGELÉK: A REACH-rendelet kiemelt fontosságú részei A REACH-rendelet következő részei kiemelt fontosságúak az árucikkelőállítók, -importőrök és szállítók számára: •

3. cikk (3) bekezdés: az árucikk REACH-rendelet szerinti fogalmát határozza meg.

•

7. cikk: meghatározza, hogy milyen körülmények között kell az árucikk-előállítóknak és importőröknek az árucikkben előforduló anyagokat regisztrálni vagy bejelenteni.

•

23. és 28. cikkek: előírja a bevezetett anyagok előzetes regisztrálására, illetve regisztrálásra vonatkozó határidőket.

•

29. és 30. cikkek: a regisztrálók adatmegosztási kötelezettségeiről és anyaginformációs cserefórumon (SIEF) való részvételi kötelezettségről rendelkezik.

•

57. és 59. cikkek: tartalmazzák a különös aggodalomra okot adó anyagként (SVHC) történő besorolás kritériumait és az anyagok felvételének folyamatát a különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezési jelöltlistájára.

•

33. cikk: előírja az árucikkszállítók számára az árucikkekben lévő SVHC-kre vonatkozó információk átvevőkkel és fogyasztókkal való közlésének kötelezettségét.

•

XVII. melléklet: felsorolja bizonyos korlátozások feltételeit.

az

árucikkekben lévő anyagokkal kapcsolatos

A REACH-rendelet, illetve az azt módosító rendeletek elérhetők az ECHA honlapján keresztül.

82


83


Megjegyzés. Az ítélet megtekinthető az alábbi linken:

Recommend Documents