Meghívó. Jelenlétére és együttmûködésére számítva, Szívélyes üdvözlettel: Dr. Sz. Tóth János elnök

T ar ta l o m Eldurvuló világkapitalizmus, vagy erõsödõ humanizmus és szolidaritás?

3

Születésnapi számvetés

6

Felnõttképzési Civil Hálózat

10

Hogyan tanulunk?

13

A mintakiválasztásra javasolt települések Pest megyében

16

Élesben. Fókuszcsoportos interjú Nagykátán és Kerepesen 17

Meghívó

Validáció, avagy a tanulási formák egyenrangúsága

21

Egy lépést elõre

22

Bátorítás projektgazdáknak

24

Amit Franciaországban tanultam

26

Integráció, ahogyan mi (nem csak) látjuk

27

Dipl.-Pol. Jakob Horn

32

Isten veled, Jakob!

33

Kiadja: a Magyar Népfôiskolai Társaság

A Magyar Népfõiskolai Társaság elnöksége nevében tisztelettel meghívom az évi rendes közgyûlésünkre, amelyen az MNT 2008. évi tevékenységérõl számolunk be tagszervezeteinknek, megvitatva és jóváhagyva a közhasznúsági jelentésünket is. Az éves szakmai beszámoló a honlapunkon hozzáférhetõ, a pénzügyi beszámolót és a mérleget a vitát megelõzõen a helyszínen kézhez kapja minden résztvevõ. A tagszervezeteket kérem szépen, hogy szervezetük képviseletét szíveskedjenek biztosítani a közgyûlésen.

Felelôs kiadó: Sz. Tóth János Szerkesztô: Trencsényi Imre Tördelés, nyomdai elôkészítés: Kû Marianna Nyomás: Microdesign Bt. Kiadványunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával jelent meg

Nemzeti Civil Alapprogram

Szerkesztôség: Magyar Népfôiskolai Társaság Népfôiskola Intézet, Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Postacím: Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Tel./fax: +(36) (1) 411-1459, +(36) (1) 411-1460. ISSN: 1218-1455 E-mail: [email protected] Internet: www.nepfoiskola.hu

Jelenlétére és együttmûködésére számítva, Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Sz. Tóth János elnök

Cikkeket az [email protected] címre várunk.

NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK

Eldurvuló világkapitalizmus, vagy erõsödõ humanizmus és szolidaritás? A VI. felnõttoktatási világkonferencia elõtt, a budapesti pán-európai tanácskozás után

A 2008. évi budapesti UNESCO konferencia helyének és szerepének kijelöléséhez, az elõzmények, hátterek mélyebb feltárása szükséges, s ebbõl a perspektívából láthatjuk, mi lesz maghatározó a brazíliai Belemben megrendezendõ VI. Felnõttoktatási Világkonferencián 2009 májusában. S persze a brazíliai konferencia ajánlásai alapján a következõ évtizedben. Már amennyire az befolyásolja a nemzeti kormányok cselekvési programját. Azt kell feltételeznünk, hogy a 2008 végén nyilvánvalóvá vált pénzügyi és gazdasági világválságra történõ érdemi és kreatív reagálás még csak részlegesen lesz meghatározója ennek az összejövetelnek, a globális oktatási és élethosszig tartó tanulás területén. Részben azért, mert a világméretekben jelen lévõ, alapvetõ ellentétek korábbiak és mélyek, s a feltörekvõ vagy fejlõdõ világ mozgalmai, szervezetei felfogásának radikalizálódásával és elüzletiesítésével jártak.1 A jövõ meghatározó elképzeléseit még mindig a „fejlett Észak és Nyugat” inspirálja és finanszírozza, vagyis lényegében „diktálja”. Másrészt azért lesz felemás a 2009-es konferencia, mert a válaszok egy része már most meglévõ „készletként” rendelkezésre áll, csak egy koherens, új megközelítési stratégia részeként történõ uralkodóvá válása várat magára. Ehhez még kell néhány év. Annyi bizonyos: az elmúlt néhány évtized neoliberális gazdaságpolitikájára épülõ oktatáspolitika és élethosszig tartó tanulási stratégia összeomlófélben van, s azt gyökeresen meg kell újítani. Az ezzel kapcsolatos nézetek és dilemmák áttekintõ, rövid számbavételére vállalkozik ez a tanulmány, amely a Pécsett megtartott UNESCO poszt-konferencia elõadására épül. Három fõ kérdéssel foglalkozunk: 1. Az UNESO/OECD/EU megközelítések dilemmái, amelyekben a piacközpontú gondolkodás és a humanista, szociális oktatásszemlélet küzdelme zajlik és hullámzik több évtizede 2. A budapesti konferencia – hivatalos – ajánlásai, amelyekben az elõrelépés és felemásság vegyes képe tárul elénk 3. Beletekintünk az Európai Felnõttoktatási Társaságnak (továbbiakban EAEA) az UNESCO konferenciához való írá-

sos hozzájárulásaiba, amelyek globális perspektívában erõteljesebben képviselik a humanizmus és szolidaritás eszményeit.

AZ

ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS NÉGY ÉVTIZEDÉNEK

ALAPDILEMMÁI

Végsõ soron az alapvetõ dilemma rejtetten, vagy nyíltan megjelenõ formában az, hogy a nemzetközi szervezetek, s ezek közül is az UNESCO milyen irányban határozzák meg eszmeiségükkel a felnõttoktatás-politikát: a modern piacgazdaság közvetlen érdekei, vagy az egyének és társadalmi csoportok – s ezeken belül is a hátrányos helyzetben lévõk – érdekei alapján? S milyen e két megközelítés egyensúlya? Az élethosszig tartó tanulás eszméje az UNESCO égisze alatt született meg a ’70-es évek elején, mint humanista elképzelés. Ennek egyik legelsõ fóruma és dokumentuma a Faure Bizottság munkája volt. E bizottság koncepciója a következõkben foglalható össze: „… segíteni kell az embereket, hogy kifejlesszék a gondolkodás tudományos keretét, hogy a tudományok hozzájárulása biztosított legyen anélkül, hogy az szolgájává tenné magukat az embereket” 2 Hasonlóképpen fontos forrás az 1976-ban született A felnõttoktatás fejlesztése c. UNESCO ajánlás. Azt mondhatjuk, ez volt a II. világháború után a világon elsõ, és egyben azóta is a leginkább koherens felnõttoktatási koncepciót megfogalmazó szakmapolitikai dokumentum. Ezen ajánlásban a személyiség és annak méltósága áll a középpontban: „…az oktatás és a képzés lehetõséget biztosít mindenki számára a személyisége teljes kibontakoztatására”.3 Miért és hogyan következett be, hogy a nemzetközi szervezetek útjai „szétváltak”? Szétváltak a képviselt filozófiában és annak érvényesítési erejében, dominanciájában. Leegyszerûsítve azt kérdezhetjük: hogyan vált az UNESCO egyre kevésbé befolyásos oktatáspolitikai szervezetté, míg helyét átvette az OECD és a Világbank? Miközben az UNESCO egyetemes jellegének érvényesíthetõsége le-

1 Radikalizálódáson a különbségekbõl és esélyegyenlõtlenségekbõl következõ egyre nagyobb elégedetlenség megnyilvánulásait, elüzletiesítésen az elégedetlenség megnyilvánulásainak a gazdagabb országok szervezetei által történõ, részben vagy egészben irányítottan történõ támogató, és/vagy manipulatív finanszírozását értem. 2 (Faure 1972 XXVII.) 3 Recommendation on the development of adult education adopted by the General Conference at its nineteenth session of UNESCO Nairobi, 26 November 1976 http://www.unesco.org/education/pdf/NAIROB_E.PDF

3

NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK

„befogadó liberalizmus” Janus-arcának is nevez a szakirodalom. A ’90-es évek közepétõl az OECD nagyszabású kutatási programba kezdett 17 tagállam élethosszig tartó tanulását és fejlesztési programját elemzendõ. Az OECD központja végül összefoglaló tanulmányt és ajánlást készített a 17 tagállamban folytatott kutatás eredményei alapján. Ennek egyik lényeges megállapítása így szól: „a szabályozási és intézményes megoldások ösztönzõ hatásúak a vállalatok és egyének növekvõ tanulási beruházásait illetõen, miközben a közfinanszírozás csökken, s ezek kulcsfontosságúak a vázolt stratégia keretein belül.” 6 Látható tehát, hogy az OECD a köztámogatás és a szociális szempont mellõzése közben az egyének és a vállalatok finanszírozására bízza az élethosszig tartó tanulást. Nem kétséges milyen célkitûzésrendszer primátusával utalja ezt a privát és üzleti szféra hatókörébe. Nem indokolatlan újra felhívni a figyelmet – a szakértõkét és a nagyközönségét is –, s arra inspirálni õket, hogy tanulmányozzák az ENSZ-nek Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában az oktatáshoz való egyetemes jog passzusát, amit az UNESCO 48. nemzetközi konferenciája (Párizs 2008. november) újra megerõsített. A 26. cikk így szól: „1. Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvetõ oktatást illetõen, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelezõ. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsõbb tanulmányokra való felvételnek mindenki elõtt – érdeméhez képest – egyenlõ feltételek mellett nyitva kell állnia. 2. A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok, és alapvetõ szabadságok tiszteletben tartásának megerõsítésére kell irányulnia. A nevelésnek elõ kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlõdését. A szülõket elsõbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.” 7

csökkent, a kormányokra egyre erõteljesebb befolyást gyakoroltak az OECD és a Világbank által képviselt koncepciók. Az UNESCO – akaratán kívül – egyre inkább arra a szerepre hagyatkozott, hogy legszélesebb körû tagsága útján az egyes új elképzelések és irányok terjesztõ, elfogadtató, legitimáló fórumává váljék. Egyes szakértõk az üzleti szféra szervezett oktatáspolitikai bekapcsolódásától keltezik a trendek megváltozását. (Kjell Rubenson) Fontos állomása volt ennek a folyamatnak a Gyáriparosok Európai Kerekasztalának azon igénye, hogy bevonják az európai szintû oktatáspolitikai dialógusokba. Javaslatainak összefoglalását nézve, az egyik oldalról teljesen indokolt kritikával illették a legszélesebben vett oktatást és a reformok szükségességét. A kerekasztal legfontosabb tézisei: 1. Az ipar képviselõinek nagyobb mértékû bevonása a közoktatás kérdéseibe. 2. A felsõoktatás kapcsolódjon nagyobb mértékben a munka világához. 3. Ki kell fejleszteni az élethosszig tartó tanulást mint olyan eszközt, amely lépést tart a technológiai változásokkal és fönntartja a versenyképességet.4

AZ EU, MINT AZ OECD „TANÍTVÁNYA”?

ÉS A

VILÁGBANK

JÓ

1996-ban az Európai Unió szinte az OECD-vel együtt elsõként hirdette meg térségi szinten az élethosszig tartó tanulás évét. Az OECD miniszterek ’96-os értekezlete meg is erõsítette a szándékot és ajánlotta a nemzeti kormányoknak az elv bevezetését. Ez a kezdeményezés vezetett 2000-ben egy nagyszabású politikai lépésváltáshoz, a Lisszaboni Stratégia névvel ismertté vált programhoz, amelynek a képzéspolitikában kezdeti, központi dokumentumává a Memorandum az élethosszig tartó tanulásról címû EU ajánlás vált. Az EU stratégiája azt tûzte ki célul, hogy: „Az EU létre kell hogy hozzon egy példát a világ számára, amely azt mutatja, hogy lehetséges egyszerre elérni a dinamikus gazdasági növekedést és a társadalmi kohézió megerõsítését. Az élethosszig tartó tanulás egy lényeges politika az állampolgári minõség, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztéséért”. 5

TIZENHÉT OECD

GLOBALIZÁLNI

A SZOLIDARITÁST!

Az EAEA, együttmûködésben a Felnõttképzés Nemzetközi Tanácsával, már korábban elfogadták mely’ szakmai kérdéseken legyen a fõ hangsúly világszinten. Ezt a következõ négy témakörben határozták meg: • Szegénység • Bevándorlás

TAGÁLLAM KUTATÁSI PROGRAM

Az európai politizálásban jelentõs számban megmaradtak – még ha sokszor csak a retorika szintjén is – a szociális oktatáspolitikai elképzelés-elemek, amit megalkuvásként, a

4 (Forrás: ERT 1989) 5 Forrás: Lisszaboni stratégia, 2000 6 (Promoting Adult Learning, 2005, OECD Paris)

4

NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK

évek, ha nem évtizedek óta javasolt – prioritások, közé tartozik9

• Oktatás Mindenkinek és Millenniumi Fejlesztési Célkitûzések teljesítése • Szakpolitikai fejlesztés és jogalkotás Vitaanyag készült, amely felhívott a szolidaritás globalizálására. Mit jelent a szolidaritás globalizációja? Kétoldalú jelenséget: A mozgalmiság, a szervezetek együttmûködése terén: a felnõttoktatás hatókörének kiszélesítését – „globális citoyen” formálását. Valamint a szakmaiság erõsítését: a nemzetközi szakmai versenyképesség szabványainak érvényesítését. Ezen belül: 1. A felnõttoktatás missziójának megújítását 2. Az Európa Parlament és más választott döntéshozók nagyobb befolyását regionális és globális szinten (civil társadalom, bürokráciaellenesség) 3. A globális világ kormányozhatóvá válásának segítését 4. Az UNESCO egyetemességének és humanista szemléletének rehabilitációját 5. Az EU-27+ közötti különbség csökkentését 6. Az EU-27 „nemzeti alapú” együttmûködését (lásd nemzetállami elfogultság), egyoldalúságának felszámolását8 EAEA, készülve a budapesti tanácskozásra (2008. december), nyilatkozatban foglalta össze álláspontját. Meghatározta a globális szinten szerinte hangsúlyos felnõttoktatási problémákat, és konkrét, világszintû javaslatokat tett a következõ idõszak legfontosabb teendõire vonatkozóan.

A

KONKRÉT

FEJLESZTÉSI LÉPÉSEK A KÖVETKEZÕ IDÕSZAKBAN

1. Az ellátók rendszerének, struktúráinak, hálózatainak és minõségbiztosításának fejlesztése 2. A szükségleteknek megfelelõ állami támogatás fenntartása (keretek a rugalmas és innovatív felnõttoktatás különbözõ formáihoz) 3. A felnõttoktatás jogi szabályozásának fejlesztése (egyetlen tanulási formát sem mellõz, összhang a munka világa, a foglalkoztatás, a migráció területeivel kapcsolatos jogi szabályozással) 4. A társadalmi partnerség, a stabil és fenntartható pénzügyi támogatás összhangja 5. A felnõttoktatási szakmai személyzet felkészítése 6. A tanulási eredmények elismerésének fejlesztése (bármely tanulási forma egyenrangúsága) 7. Állandó vitafórumok, korlátok nélküli mobilitás A konkrét teendõkbõl is kitûnik, hogy a szakmai szervezet az Európában a 2000-es évek második felében bekövetkezett pozitív fejlõdés ellenére is alapvetõ, strukturális változtatásokat javasol. Bizonyos, hogy a javaslatok mögött meghúzódó alapvetõ változtatási szándékok a következõ évek és évtizedek vitáinak alapját képezik majd, szoros összefüggésben a világválság következtében szükségessé vált váltással. Reméljük Magyarország, sem marad a reménytelen mozdulatlanság állapotában.

GLOBÁLIS SZINTEN HANGSÚLYOS FELNÕTTOKTATÁSI

PROBLÉMÁK

Sz. Tóth János (PhD) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar tanszékvezetõje Az Európai Felnõttoktatási Társaság elnöke 2002–2008 A Nemzetközi Felnõttképzési Tanács alelnöke 1994–2007

1. A nem-formális és informális tanulás fontossága (bevándorolók, élethosszig tartó tanulás, az élet egészére kiterjedõ tanulás) 2. A nem-szakmai képzés, a nem-foglalkoztatásra irányuló képzés fontossága 3. Az állampolgári képességek, a békére nevelés és a többkultúrájú társadalom tudatossága 4. A politikai változások tudatosítása (a polgárok erõtlenek és alulinformáltak) 5. A nemek közötti egyenlõség kérdései (az írás-olvasás tanítás, az ún. befogadó oktatás elõsegítése) 6. A tanulás megtanulása készség fejlesztése – motiváltság 7. Az ICT, új lehetõségeinek kiaknázása Különösen az elsõ négy pont gyökeres szakmai és politikai gondolkodásbeli váltást tükröz, míg a többi a hagyományos –

Források a további tájékozódáshoz:

• •

UNESCO aktuális dokumentumok tára 2009: www.nepfoiskola.hu A budapesti konferencia honlapja: http://www.confintea.hu/eng/confintea/

•

UNESCO hamburgi intézet http://www.unesco.org/uil/en/focus/confintea.htm

• • • •

UNESCO Párizs http://portal.unesco.org/education/en/ Európai Felnõttoktatási Társaság (EAEA) www.eaea.org A ÉTT elsõ világfóruma Párizs, 2008 www.3lworldforum.org/ A Felnõttképzés Nemzetközi Tanácsa (ICAE) http://www.icae2.org/

7 http://www.unhchr.ch/udhr/lang/hng.htm 8 Globalizálni a szolidaritást! Mûvelõdés Népfõiskola Társadalom 2008/09 téli szám angolul: www.eaea.org 9 CONFINTEA VI Preparatory Conference Budapest, 3-6 December 2008 Pan-European statement on adult learning for equity and inclusion in the context of mobility and competition The EAEA’s statement for the Pan-European CONFINTEA VI Preparatory Conference in Budapest Lásd: www.eaea.org

5

KONFERENCIA

Születésnapi számvetés Szakmai konferenciával ünnepeltünk

Népfõiskoláért Emlékérem • Hajdú Zoltán református lelkész, egykori országgyûlési képviselõ, a népfõiskolai mozgalom önzetlen segítõje • Porkoláb Lajos mûvelõdésiház-igazgató, több Hajdú-Bihar megyei népfõiskolai szervezõdés kezdeményezõje, támogatója és irányítója • †Nagy Gyevi Béla, a várpalotai kertbarát- és népfõiskolai mozgalom elindítója és meghatározó személyisége 20 éves emléklap – Társaságunk munkájának értõ partnerként való folyamatos segítéséért • Varga Katalin fordító, nemzetközi levelezõnk és kapcsolattartónk • Jakabffy Miklós, a munkánkat folyamatosan segítõ Decent Travel cég vezetõje • Kû Marianna, folyóiratunk és kiadványaink tervezõ szerkesztõje • Dr. Seres Zsuzsa, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatóhelyettese

December 12–13-án a Budavári Fortuna Ház rendezvénytermében ünnepélyes keretek közt zajlott le a Magyar Népfõiskolai Társaságnak az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által támogatott szakmai konferenciája a népfõiskolák képzési programjainak szerepérõl a foglalkoztatásban. Okot az ünnepélyességre társaságunk születésének 20. évfordulója adott, ám az ilyenkor szokásos önünneplésnél – korunk kihívásainak megfelelõen – természetszerûleg a szakmai kérdéseknek jutott a lényegesen nagyobb szerep. Az évfordulóról a tanácskozásnak – vizuális – hátteréül is szolgáló kiállítás „szólt”, néhány személyes hangvételû munkabeszámoló, valamint a különösen kiemelkedõ munkateljesítményt elismerõ díjak, emlékérmek és oklevelek átadása. (Kitüntetett tagjaink és partnereink nevét lásd alább.) A 20 év alatt megtett út felmérését volt hivatott szolgálni a vacsorával egybekötött esti program „Közéleti beszélgetés a népfõiskolákról” címmel Errõl is szólunk, de a kétnapos együttlét legfõbb hozadéka mégiscsak napjaink szakmai kérdéseinek alapos átgondolása volt. A plenáris elõadások, és fõképpen a szekciómunkák iránymutató megállapításairól szintén alább adunk bõvebb tájékoztatást.

KITÜNTETÉSEK

ÉS ELISMERÉSEK A

20.

„KÖZÉLETI

Aki valamelyest is ismeri a Magyar Népfõiskolai Társaság történetét, tudja, hogy a kezdeteknél széles elõadói és támogatói körre támaszkodhatott a demokratikus átalakulást zászlajára tûzõ szervezõdés. (A névsort lásd folyóiratunk 2008-as emlékszámában, valamint honlapunk „20 éves a Magyar Népfõiskolai Társaság” címû blokkjában.) Jeles évfordulónk alkalmából társaságunk elnöksége közös emlékidézést tervezett minél többekkel azok közül, akik munkánkat a „hõskorban” figyelemmel kísérték és segítették. A december 12–13-ai szakmai konferencia vacsoraidejébe

ÉVFORDULÓN

Tessedik Sámuel Díj • Gódor András polgármester, a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség elnöke • A Volksbank Magyarország Zrt – a Magyar Népfõiskolai Társaság kiemelkedõ támogatója

Gódor András

BESZÉLGETÉS A NÉPFÕISKOLÁKRÓL”

Porkoláb Lajos

Hajdú Zoltán

6

Nagy Gyevi Béla

KONFERENCIA

intézményeinkrõl. (Az [esély]egyenlõség és a szolidaritás sûrûbb említése viszonylag frissebb fejlemény). „Rosszkedvünk telének” életérzésében alighanem legtöbben osztozunk, ha tán nem is mindannyian a (politikai) szabadság hiányától szenvedünk ma már. Napjainkban a politikai akarat és értékrend is bonyolultabb áttételekkel érvényesül, mint rendszerváltásunk idején (és fõleg elõtte). Van, persze, globalizáció is, meg uniós lépéstartás, de a társadalomjobbító szándékok legfõbb kerékkötõje mégis a hazai „pártokrácia”, amely köztudottan behálózza a civil társadalmat is. Itt jutunk vissza a tudósító közbevetésétõl a tudósításban említett közéleti beszélgetéshez. Ennek summája az volt, hogy Magyarországnak égetõ szüksége van saját fejével gondolkodó, kritikus szellemû értelmiségre és mûvelt középosztályra, mert a kritikai szellem és a mûveltség védheti meg a társadalmat mindenféle – politikai és gazdasági – manipulációtól. A népfõiskoláknak ezt a célt kell szem elõtt tartaniuk és megvalósulását elõsegíteniük. A megszívlelendõ konklúziót a közéleti beszélgetés során Pozsgay Imre professzor fogalmazta meg, aki még az 1980as években, a Hazafias Népfront fõtitkáraként segítette a népfõiskolák újraéledését. A mai népfõiskoláknak azonban a 20 év elõttinél sokkal bonyolultabb viszonyrendszerhez kell alkalmazkodniuk az alig követhetõ gyorsasággal változó világban.

illesztett beszélgetésre – melyet hivatásos moderátor (Kondor Katalin rádióriporter, az M. R. volt elnöke) volt hivatott a szûkre szabott idõhatárok közt tartani –, végül is öten tettek eleget a meghívásnak: Bíró Zoltán, irodalomtörténész, Hajdú Zoltán lelkész, egykori országgyûlési képviselõ (SZDSZ), Pozsgay Imre egyetemi tanár, egykori vezetõ politikus, Gyulay Endre, volt megyéspüspök, valamint Halász János, országgyûlési képviselõ (Fidesz). A nagy érdeklõdéssel várt, de már a beszélgetés résztvevõinek számát illetõen is némi hiányérzetet keltõ beszélgetés tartalmi tekintetben sem volt mindannyiunk számára egyaránt fölemelõ és elõremutató. Az egykori nemes szándékú rendszerváltóknak a jelenlegi népfõiskolai gondokhoz való viszonyát illetõen Herakleitosz igéje jutott többünknek eszébe: panta rhei. Közkeletû magyar fordításban: Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Ahogyan húsz éve népünk – és benne értelmiségünk – java része együtt munkálkodott vagy legalábbis szorított a demokratikus átalakulásért, ma a csalatkozásban is (ne tagadjuk) sokadmagunkkal osztozunk. Pedig hát magunknak köszönhetjük… Ha nem is érthetünk egyet Fukuyamával (már õ maga sem), hogy a történelem végére értünk, de kétségtelen, hogy a civilizált világ csattanós felvonásvéget élt meg az 1980-as és ’90es évek fordulóján. Az éppen 200 éve (a 18. század ’80-as és ’90-es éveinek fordulóján) kirobbant polgári forradalom tetõzött a 20. század végén, amikor a világ két legnépesebb birodalma is a piacgazdaság útjára tért (ha a demokráciával egyelõre adósak is maradtak). Sajnos azonban az „egypólusú” világrend is adósa maradt az emberiségnek valamivel. Immár nemcsak a diktatúráktól frissen szabadult Kelet-Közép-Európai népek érzékelik a változások felemás voltát. Amíg megvolt a magunk nagyobb baja, nem vettük észre (vagy nem akartuk észrevenni?), hogy az „ígéret földjeként” csodált és áhított „nyugati világ” a ’80-as években már jócskán elmozdult a második világháborút követõen – jó okkal – megteremtett szociális piacgazdaságtól a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika irányába. Aztán csak jókora fáziskéséssel kezdtünk (bölcs lényeglátással) a „globalizáció” ellen ágálni. Holott csak arra kellett volna ügyelnünk, hogy a „klasszikus polgári forradalom” hármas jelszavából (szabadság, egyenlõség, testvériség) ne válasszuk ki magunknak önkényesen csak az egyiket – azaz ne ünnepeljük ájultan a (politikai) szabadságot, miközben könnyedén megfeledkezünk a társadalmi kohéziót fenntartó és erõsítõ eszményeinkrõl és

MÚLT –

JELEN

–

JÖVENDÕ

(elemzõ mûhelymunkák három csoportban) Az elsõ csoport Nagyné Kiss Mária vezetésével A hagyomány tisztelete: a mozgalom és a jövõ címmel az újraszületés utáni népfõiskolák körében minduntalan felbukkanó kérdésbõl indult ki: társadalmi mozgalom vagyunk, vagy felnõttképzési szolgáltatás? Ezúttal a válasz nem az akkreditált nagy szervezeteink/táji központjaink és a mûvelõdési kisközösségek egyenlõ létjogosultságának kinyilvánítása volt, hisz mai létfeltételeink mellett maga a kérdés is élesebben vetõdött fel a szokásosnál. A termékeny eszmecsere utáni végkövetkeztetés lényege az lett, hogy ha ma a népfõiskolák jelen akarnak lenni a közéletben, hasznosítaniuk kell szellemi kapacitásaikat a felnõttképzés – mégpedig a „lefedetlen” képzési szükségletek – terén. Ha azonban még holnap is folytatni akarják közérdekû tevékenységüket, mozgalomként, azaz érzelmi/erkölcsi alapon kell biztosítaniuk saját személyi utánpótlásukat. Meg kell találniuk az ifjabb évjáratokban is – minthogy napjaink derékhada

7

KONFERENCIA

Sz. Tóth János összefoglalja a konferencia fõbb gondolatait

ugyancsak össztársadalmi méretben a demokratikus állampolgári viselkedésformák terjesztését. Nem feledkezhetünk meg a civil szféra más szereplõvel való együttmûködési lehetõségek felkutatásáról sem. A második szekció munkáját A jelen kérdései; a szakmaiság erõsségei és gyengeségei a foglalkoztathatóság szempontjából is címmel Bordás István irányította – majd a másnapi összegzés során Baka József ismertette. A gondolatmenet az általános mûveltség átértékelõdésétõl indult, de abban mindenki egyetértett, hogy jó szakmai mûveltség csak megalapozott általános mûveltségre épülhet. Szóba kerültek a közoktatási rendszer fogyatékossági, de hallgatói részrõl a felsõoktatás kritikája is elhangzott, miszerint az oktatott ismeretek nem alkotnak áttekinthetõ rendszert. Többen leszögezték, hogy a családban, az oktatási intézményekben, a helyi és a nagypolitikában szerzett és szerezhetõ tapasztalatokból, ismeretekbõl valamiféle átfogó társadalmi koncepciónak kellene összeállnia, amely segítené az emberek eligazodását a folyamatosan változó környezetben. Némiképp megoszlottak a nézetek a tekintetben, hogy vége van-e a Gutenberg-galaxisnak, vagy sem, de végül mindenki megegyezett abban, hogy alaposan fel kell tárni az emberek olvasási, tanulási szokásait ahhoz, hogy képzési kínálatunkat frissen tarthassuk. A harmadik csoport tematikája szorosan kapcsolódott a másodikéhoz. Turóczyné dr. Vesztegh Rozália vezetésével A jövõ kihívása: tudásgazdaság – tanulás – egyéni boldogulás – foglalkoztatás kérdéskört elemezték. Kiindulópontként az Európai Bizottság aktuális cselekvési tervének ajánlásait tekintették, és összevetették azokat az élethosszig tartó tanulás terén eddig megtett hazai lépésekkel. Számba vették az ered-

a rendszerváltás korának érettebb nemzedékeibõl toborzódott – azokat a pályakezdõ értelmiségieket, akiknek szakmai ambíciója némi egészséges idealizmussal, jobbító szándékú társadalomkritikával párosul. Ami pedig szakmai munkánkat – azaz létjogosultságunkat – illeti, sorra vette a szekció, mely’ társadalmi csoportokban kell keresni lehetséges tanítványainkat. Kissé furcsán cseng rögtön az elsõ, számításba vett réteg tagjait „tanítványnak” minõsíteni, de kétségtelen, hogy jelenleg alighanem a nyugdíjasok a népfõiskolai programok leglelkesebb résztvevõi. Ez is azt bizonyítja, hogy nem csak az ismeretek és készségek hiánya, hanem a közösségeké is kihat az életminõségre. A nyugdíjasoknak kell ezt a legkevésbé magyarázni. Sokkal nagyobb feladat az elhanyagolt fiatalok meggyõzése, azoké, akiknek már a közoktatás területérõl sincsenek vonzó és tartalmas közösségi élményeik s ezért mindenféle – akár nem-formális – képzési forma és közösség iránt bizalmatlanok. Pedig hát õk lennének a népfõiskolák elsõ számú célcsoportja! Talán az élményéhség és az énkép javításának lehetõsége teszi vonzóvá a népfõiskolai foglalkozásokat a börtönök lakói számára (a hasznos ismeretek és készségek elsajátításán túlmenõen). Kézenfekvõ célcsoportot jelent a népfõiskolák számára a munkanélküliséggel és a társadalmi leszakadással leginkább fenyegetett cigány népesség. Vannak is e téren meggyõzõ eredményeik – csak a folyama tosság hiányzik. Nehezen érthetõ, miért nem tudnak megteremtõdni a bevált képzési modellek intézményes – divatosabb szóval formális – keretei. Fontosnak látjuk szélesebb körben is az egészséges családi élethez szükséges – elsõsorban szülõi – attitûdök fejlesztését, s

8

KONFERENCIA

A konferencia résztvevõi az elnöki zárszót hallgatják

egész országra jellemzõ lenne. Nemcsak a fiatalokat kell tehát rávezetnünk az élet értelmére – vagy legalább annak keresésére –, hanem egész nemzeti közösségünket az Európai Unióban való helyünk és szerepünk megtalálására. Tudnunk kell, kik vagyunk, mit érünk, és mit akarunk Európában. Legsürgetõbb gyakorlati tennivalóink pedig két irányba sorolódnak. Meg kell teremtenünk végre hazánk hiteles politikai elitjét és mûvelt középosztályát, ugyanakkor át kell hidalnunk a mûveltség- és képzettségbeli – ezáltal természetesen a társadalmi – szakadékokat. Végezetül még egy – példabeszédként is felfogható – nem minden irigységtõl mentes sóhajtás következett. A Bajor Népfõiskolai Szövetség közgyûlésén elnökünk egy asztalnál látta ünnepelni, békésen eszmét cserélni az összes ottani politikai párt és irányzat, ellenzék és hivatal képviselõit… Az elnöki zárszó után – örömteli meglepetésként – még egy példabeszéd következett. Hajdú Zoltán vette kézbe a mikrofont. Az elõzõ esti „közéleti beszélgetés” egykori képviselõ és gyakorló lelkész résztvevõje a második napot is megtisztelte jelenlétével. Távol-keleti példázata két rozzant, öreg, beteg teherhordóról szólt, akik közül az egyik egész, a másik csak fél zsák rizst cipelt a hátán. Az elõbbi neheztelve nézett az utóbbira, mire az így szólt: „Nehéz terhemmel út közben betértem a templomunkba, és az én Uram levette a fél terhet a vállamról, így segített nekem.” – „Nekem is nehéz volt a terhem, én is betértem a templomunkba, nekem meg az én Uram erõt adott, hogy az egész zsákot elbírjam” – mondta a másik, aztán így mentek tovább békességben… Akinek füle van a hallásra, értse meg…

ményeket és a további teendõket, s a két halmaz közti kapcsolatra is rámutattak. Mérlegre tették az évek során a népfõiskolák által magas szakmai szinten megvalósított felnõttképzési projekteket, s jelezték a lehetséges kapcsolódási pontokat, melyeken át a civil szervezetként szerzett tapasztalatok és kialakított módszerek becsatornázhatók lehetnének a formális képzési rendszerekbe. A hátrányos helyzetû csoportok alapképzésén kívül például a pedagógusképzésbe és a szociális szféra szakemberképzésébe. További lehetõségként kell megvizsgálni az új szociális törvénynek a képzésre vonatkozó rendelkezéseit. Mindenképpen keresniük kell a népfõiskoláknak a lehetséges helyi partnerekkel (önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek) való munkamegosztás formáit. A lakossággal való közvetlen kapcsolatuk és kommunikációs stílusuk révén különösen alkalmasak lehetnek pályaorientációs, tanácsadási és tájékoztatási feladatok ellátására. S végül – felkészültségük, gyakorlatuk és személyiségközpontú társadalomszemléletük okán – mindenfajta képzésbe (akár a szakképzésbe is) sajátos modulként beépíthetõ általános alapkészség- és személyiség fejlesztésre. A tartalmas és iránymutató szekciómunkák összefoglalása után a Magyar Népfõiskolai Társaság elnökének zárszava következett. Sz. Tóth János a gyakorlati teendõktõl kissé elemelkedve, a népfõiskolák általánosabb feladatairól szólt. Gyakorlati példából kiindulva mutatott rá, mennyire szükséges a felnövekvõ nemzedék céltudatosságának fejlesztése. A példában negyedéves fõiskolai hallgató szerepelt, aki nem tudta megmondani, mit akar, s állítása szerint ebben egész évfolyamával osztozik. S ez az irányvesztettség mintha az

Trencsényi Imre

9

ÉRDEKKÉPVISELET

Felnõttképzési Civil Hálózat – hatékony civil partnerség és szakmai érdekképviselet TÁMOP 2.5.1/07/1-2008-0037

Ismerlkedés a civil szféra felmérésére szolgáló adatlapokkal írásos dokumentumai szerint – az adott, felekezeti kötõdésû civil szervezet zömmel a sajátjainkkal rokon, össztársadalmi érdekû képzéseket kínál. Errõl tanúskodik Kép(zés)tár címû, A mûvelõdés hetére 2008-ban kiadott sokrétû programajánlója is. Remélhetõleg a közösen végzett felmérés során élõben is találkozunk majd a felsorolt munkaformákkal és megvalósítóikkal. Különös tekintettel a dél-alföldi régióra.

Külön kutatást érdemelne, hogy dél-alföldi régiónk miért jelenik meg fehér foltként a két évtizede országos mozgalomként talpra álló népfõiskolai szervezõdések mai térképén. 1993-ban megjelent Népfõiskolák Magyarországon címû füzetünkben még egy szegedi székhelyû Dél-Alföldi Népfõiskolai Alapítvány is bemutatkozott, s az ugyanitt felsorolt több mint 100 jogi és nem jogi személyiségû népfõiskolának is csaknem tizedrésze e tájhoz kötõdött, ám az ezredfordulón kiadott ismertetõnkben már nem esik szó a DélAlföldrõl. A 2008-ban országos merítéssel gyûjtött felnõtt képzési „jó gyakorlatok” között sem találtatott népfõiskolai program (Esélyt adunk címû kiadványunknak észak-alföldi fejezetében említõdik a szarvasi Ótemplomi Evangélikus Egyházközség koordinációjával s a Bihari Népfõiskolai Egyesület fejlesztési partnerségével megvalósított, „Tessedikkel a XXI. századba” címû EQUAL projekt). Remélhetõleg a Dél-Alföld felnõttképzési helyzetének és civil társadalmának összefüggésrendszerére is rávilágít majd az a csaknem országos programunk, melyet a szegedi székhelyû Katolikus Ifjúsági és felnõttképzési Egyesület (KIFE) partnereként valósítunk meg 2009–2010-ben. Egyébként is érdekes számunkra ez a közös munka, mert –

NÉHÁNY

SOR A PARTNER ( INTERNETES)

BEMUTATKOZÁSÁBÓL

A KIFE stratégiai céljai: 1. A tagszervezetek képzési programjainak szakmai és anyagi támogatásán keresztül a katolikus felnõttképzés társadalmi képviselete és fejlesztése Felmérések: a. Az egyházi és egyéb ifjúsági és felnõttképzési igények felmérése a tagszervezeteken keresztül és azok lehetõség szerinti támogatása b. Tagszervezeti kompetencia felmérése c. A KIFE szakértõi potenciáljának felmérése és kiépítése (…)

10

ÉRDEKKÉPVISELET

Kompromisszum-keresés: gyakorolnunk kell, hogyan egyeztessük szubjektív észleléseinket.

2007. június 26. 13:08 A KIFE küldetése, hogy fórumot teremtsen a magyarországi és határon túli katolikus ifjúsági és felnõttképzõ intézményeknek és kezdeményezéseknek, különösen törekszik a képzési tevékenység minõségének folyamatos fejlesztésére, a tagszervezetek munkájának támogatására és tagjainak hazai és külföldi érdekképviseletére. A tagszervezetek – pályázati rendszerükben is támogatott – képzési programjain keresztül fontos szerepet töltenek be a katolikus egyház társadalmi tanításának megismertetésében. A hazai katolikus felnõttképzési munkában a szervezet számára a következõ három évre meghatározott stratégia a szakmai munka elõtérbe helyezését, a minõségre való törekvést, az együttmûködés hatékonyabb elõremozdítását, és a képviseleti munka erõsítését tûzi ki célul. KIFE/B. Balogh Edit/Magyar Kurír

3. A KIFE érdekképviseleti tevékenységének erõsítése a. A KIFE jó hírnevének erõsítése, egyházi és állami elismertségének növelése b. Érdekképviseleti tevékenység erõsítése az egyház és az állami, valamint társadalmi szervezetek felé c. Tudatos lobbi stratégia d. Közremûködés a magyarországi képzéspolitika alakításában e. A püspökök és az ifjúsági és felnõttképzés iránt fogékony lelkipásztorok tájékoztatása a KIFE tevékenységérõl f. A KIFE részvételének elõsegítése a jogszabályalkotás társadalmi vitájának folyamataiban Kife, 2006. július 25.

NAGY

VONALAKBAN A KÖZÖS PROJEKTRÕL

A projekt-partnerünkkel kapcsolatos webes információkból kirajzolódnak a szervezeteink közti leglényegesebb találkozási pontok: nyitottság és szolgálatvállalás a társadalmi gondokat illetõen; törekvés a civil társadalom erõsítésére és ezen belül a felnõttképzés civil szektorának – szakmai teljesítményével és/vagy teljesítõképességével arányos – érdekérvényesítésére. A közös projekt célját a pályázati munka stratégiai koncepciójának alábbi mondatai fogalmazzák meg a legtömörebben: „Annak ellenére, hogy az elmúlt években az élethosszig tartó tanulás politikailag hangsúlyos helyre került, szakmapolitikai prioritások és a források tekintetében nemcsak a felnõttkori tanulás nem mindig kapta, kapja meg a megérdemelt elismerést, hanem azok a civil szervezetek sem, amelyek fõ feladatuknak tartják a felnõttkori tanulás tevékeny segítését. (...) Céljuk az, hogy a civil partnerséggel és együttmûködéssel a szakmai érdekképviselet fejlett szervezõdését alakítsák ki országos szinten.” A gyakorlat nyelvére lefordítva pedig az a cél, hogy a legszélesebb értelemben vett felnõttképzés civil szektorának alapos felmérése nyomán, demokratikus kiválasztódás útján megszervezõdjön egy érdekképviseleti testület, amely a területet érintõ szakmapolitikai döntésekben hatékony lobbierõvel bír.

Forrás-Pont? Keresztény Nonprofit Partnerség 2007. június 9. 11:16 Ezzel a címmel rendez konferenciát Esztergomban a Katolikus Ifjúsági Felnõttképzési Szövetség (KIFE) június 15-én és 16-án. A konferencia helyszíne az esztergomi Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferenciaközpont. A konferencia témája a keresztény civil szakmai együttmûködések jövõje, célja pedig a keresztény civil szervezetek és mozgalmak közötti összefogás és párbeszéd erõsítése négy hangsúlyos területen: ifjúságnevelés, önkéntesség, közösségépítés és szervezeti kommunikáció. A tanácskozás bevezetõ elõadását Tomka Miklós szociológus tartja „Egyházi és/vagy civil? – Elvi és gyakor lati megfontolások a hazai keresztények társadalmi szerepérõl” címmel. A további témák között szerepel az ifjúságkutatás, az önkéntesség, a plébániai kisközösségek, a szervezeti kommunikáció és a szeptemberi budapesti Városmisszió is. (…) Magyar Kurír

11

ÉRDEKKÉPVISELET

A két évet (2009–2010) átfogó munka az ország négy régióját öleli fel (régiónként három megyét). A KIFE mint fõpályázó adja a projekt menedzsmentjét, valamint a délalföldi régióban a szakmai feladatok egy részét (felmérés, fórumok, mûhelymunkák) is vállalja. A Magyar Népfõiskolai Társaság a további három régióban (ÉszakMagyarország, Közép-Dunántúl, Észak-Alföld) látja el a szakmai-szervezési feladatokat, irányítja a mûhelymunkákat. A sikeres TÁMOP pályázatban megtervezett közös munka a partnerek által delegált megyei koordinátorok csapatépítõ és programegyeztetõ mûhelymunkájával kezdõdött a Balatonszepezdi Népfõiskolán. A kétéves program keretében a koordinátoroknak elõször föl kell mérniük területük civil szektorának szélesen értelmezett felnõttképzési kapacitását. Megyénként 25–25 szervezet képviselõjével kell kérdõíves interjút készíteniük, mely támpontul szolgálhat annak megítélésében, ki lenne alkalmas az adott területen a szakmai jellegû civil szervezetek érdekképviseletére. A továbbiakban megyei fórumokat kell a koordinátoroknak szervezniük, melyeknek – remény szerinti – mintegy 80 fõs plénuma lesz hivatott megválasztani a civil képviselõt. A megválasztott képviselõk aztán szakmai képzésben részesülnek, hogy minél eredményesebben tudják mûködtetni a projekt céljaként is meghatározott civil hálózatot, valamint – formalizált és bejegyzett „lobbiszervezetként” – képviselni a civil szektort a szakmát érintõ döntéshozási folyamat(ok)ban.

AZ

Kiscsoportos konzultáció – az újságírók, akiknek szükségük van „szemet” és „fület” megragadó történetekre; – a tudósok, akiknek szükségük van kihívásokra és új elképzelésekre; – a szakmabeli kollégák, akik szolidaritást várnak el és tanácsokra szorulnak; – maguk a felnõttek, akiknek segítõkre van szükségük, hogy hallatni tudják a hangjukat úgy, hogy arra oda is figyeljenek. A lobbizás fogalma A lobbizás: döntésbefolyásolás. Mai értelemben a törvényhozói, a jogszabályalkotói és a végrehajtói hatalom képviselõinek szabályozott keretek közötti meggyõzése egy gazdasági vagy társadalmi szervezet, csoport érdekeinek érvényesítése céljából. Amennyiben törvényes keretek között folyik, nem korrupció.

ÉRDEKKÉPVISELET MUNKAFORMÁI

A megyei koordinátorok felkészítésére és a munkafolyamat részleteinek pontosítására szervezett balatonszepezdi képzés keretében általános tájékoztatót tartó Sz. Tóth János a közpolitika befolyásolásának kulcselemeit az alábbiakban határozta meg: – reagálások a közéletben folyó különbözõ konzultációkra, amelyeket a kormány szaktárcái, különbözõ bizottságok folytatnak; – egyes kérelmek, elõterjesztések, más szervezetek által készített dokumentumok nyilvános véleményezése.

A befolyásolás alapfeltétele: a döntéshozatali mechanizmus pontos ismerete: az adott szervezeti egységek milyen mértékben és a döntéshozatali folyamat mely részén fejtik ki tevékenységüket. A Társadalmi Megújulás Programjának szóban forgó projektje valójában – azzal, hogy széles körben feltárja és a szakmapolitikai döntéshozók számára nyilvánvalóvá teszi a civil szektor szakmai kapacitását és értékeit; a szakmai civil szektor számára pedig a döntéshozatali folyamat grádicsait és buktatóit – hidat épít a társadalmi munkamegosztásban nem mindig azonos oldalon álló két tábor között.

A „célközönség”: – politikusok országos és helyi szinten, akiknek szükségük van hiteles információra és visszajelzésre a saját elgondolásaikhoz;

trencsényi

12

KUTATÁS

Hogyan tanulunk? Szociológiai felmérés népfõiskolai szerepvállalással

Kérdések pontosítása Kárpáti Zoltán szociológus szakértõ közremûködésével

FELKÉSZÜLÉS

A Magyar Népfõiskolai Társaság „Tanulási formák sokszínûsége: hogyan tanulunk?” címmel megbízást nyert a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet pályázatán olyan, országos hatókörû felmérés megvalósítására, amely (reprezentatív mintavétel alapján) a teljes magyar felnõtt népesség tanulási motivációját hivatott feltárni. A kutatás elsõrendû célja a hazai felnõttképzésnek a tényleges igényekhez való lehetõség szerinti közelítése. A kutatást a szakértõi team úgy tervezte meg, hogy a célirányos kérdésekre kapott válaszok mind a különbözõ lakossági régek (munkavállalók, munkaadók, munkanélküliek), mind pedig a felnõttképzés szolgáltatók és irányítók elvárásairól és elképzeléseirõl képet adjanak. Ennek érdekében felmérõink az ország 7 régiójában (megyénként 100–100) 2100 kérdõívet töltenek ki a reprezentativitás szempontjai szerint kiválasztott személyekkel közösen. A személyes adatfelvételt megyénként 3–4 fókuszcsoportos beszélgetés is alátámasztja (12–16 fõnyi részvétellel), majd személyes (telefonos és/vagy online) megkereséssel a munkaadók, döntéshozók és ellátók (megyénként 10–10 személy) körére is kiterjed a vizsgálódás.

TÁGULÓ KÖRÖKBEN

A kérdõívek és egyéb munkaanyagok kialakítását 2008 októberében kezdte meg a Magyar Népfõiskolai Társaság elnökének irányításával a felnõttképzés valamint a szociológia szempontjait képviselõ szakértõi csoport. A többféle szempontnak több lépcsõben való egyeztetése után jelentõs állomást jelentett a tervezõknek a térségi koordinátorokkal közös több napos mûhelymunkája Balatonszepezden január elsõ felében, majd a hónap végén szintén Balatonszepezden egészült ki a munkacsapat a felmérõk szélesebb körével. 2009. január 24–25-én a kutatási projekt irányítóin és a hét térségi koordinátoron kívül a leendõ kérdezõbiztosok kéttucatnyi csoportja végezte el végezte el a „pudingpróbát” – azaz a kérdéssorok alapos tartalmi és logikai „átrágása” után a gyakorlatban is kipróbálták a munkaeszközöket (gyakorlaton természetesen azt kell értenünk, hogy szerepjáték-szerûen, páronként, majd pedig (fókusz)csoportként „játszották el” az interjú-, illetõleg a csoportos beszélgetés szituációt.

13

KUTATÁS

Leendõ kutatóink föliratkoznak a kutatás terepének áttekintõ térképére

A megyei szinten megcélzott 100 fõnek – akiket képzések résztvevõibõl, munkaügyi kirendeltségek névjegyzékeibõl, álláskeresõ klubok és hasonló csoportok tagjaiból célszerû kiválasztani – az alábbi arányok szerinti megoszlását tartja kívánatosnak a kutatási terv: Munkaerõ-piaci státus: munkavállaló munkanélküli egyéb (nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, GYES-en, GYED-en lévõk, börtönbõl szabadultak)

A kétnapos felkészítõ tréning természetszerûleg csapatépítõ játékkal kezdõdött. A régiók képviselõinek bemutatkozását Diósi László (Ipoly-menti Népfõiskolai Társaság) animálta. Ezt követõen Sz. Tóth János PhD ismertette nagy vonalakban a Magyar Népfõiskolai Társaság kutatási programját. A módszertani kérdésekrõl négyen is szóltak. A célokról, célcsoportokról, a kiválasztás szempontrendszerérõl és módszereirõl Baka József (Jelen-Lét Szabadmûvelõdési Egyesület) és Nagy Júlia (Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség) beszélt, majd az interjúkészítés munkaeszközeit (kérdõívek) Keresztesi József (Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaság) és Porkoláb Lajos Bihari Szabadmûvelõdési és Népfõiskolai Egyesület) mutatta be.

40 % 40 % 20 %

Iskolai végzettség: Befejezetlen általános iskola Általános iskola Szakmunkásképzõ Szakközépiskola, gimnázium, fõiskola, egyetem

40 % 20 % 20 % 20 %

Nem: nõ férfi

50% 50 %

MIRE

KÍVÁNCSI A FELMÉRÉS?

A 64 kérdést tartalmazó kérdõív (természetesen a személy szerinti azonosíthatóság nélkül) a válaszadó társadalmi státusának az alábbi lényeges vonásaira terjed ki: • Lakóhelyének jellege, lakóhelyéhez való viszonya • Neme, életkora • Legmagasabb iskolai végzettsége, igazolható szakképzettsége • Munkaerõ-piaci mobilitása, jelenlegi munkahelye (ha van), foglalkozása, munkaköre, beosztása • Ha munkanélküli, mióta? Elõzõ munkahelye(i), munkaköre(i) • Idegennyelv-tudása

A kérdõívek tartalmáról alább részletesebben szólunk, a kiválasztás szempontjairól azonban itt kell megjegyezni, hogy a mintavételnél sajátos gondot jelent a reprezentativitást szolgáló véletlenszerûség és a kutatás tárgyának megfelelõ célirányos merítés. Tekintve azonban, hogy a kutatás nem statisztikai számszerûségek megállapítására irányul, hanem (a tanulással kapcsolatos) jellegzetes attitûdök feltárására – melyeknek elemzése nyomán a zárótanulmány lesz hivatott felnõttképzés-politikai következtetések levonására –, aligha sértik meg a szociológiai felmérés szakmai szabályait az alábbi megkötések.

A tényszerû adatok után a válaszadónak a tanulással kapcsolatos élményei és értékítéletei következnek. Az iskolai kudarcok és sikerek felidézése, azok okának, forrásának (tanárok, tantárgyak, tanulócsoport, közösségi események) behatárolása után a „második eséllyel” kapcsolatos elképzeléseket kutatja a kérdõív. Ide tartoznak az élettervek és az esetleges sikeres vagy sikertelen tanulási próbálkozások.

14

KUTATÁS

Gyakoroljuk a fókuszcsoportos interjúkészítést A második rész kérdéssora arra irányul, hogy a válaszadó milyen tanulási színtereken szerezte az általa legfontosabbnak tartott ismereteit, készségeit, és ezeket milyen mértékben tudta hasznosítani, illetõleg tartja átadhatónak szûkebb és tágabb környezete számára. A harmadik kérdéscsoport azt kutatja, milyen formában, miért tanul(t) vagy tanulna szívesen a megkérdezett személy, s melyek a tanulását és tanulási eredményeinek elismerését megnehezítõ, vagy éppen azt segítõ tényezõk. Kitõl kér(t) segítséget, ha a tanulásban, a tanulási utak megválasztásában önerõbõl nem boldogul(t), illetve milyen további, tanulással kapcsolatos tervei vannak. Végül pedig az adatközlõ családi, gazdasági és szocio-kulturális profiljára vonatkozó kérdések zárják a kérdõíves beszélgetést. A fókuszcsoportos beszélgetések lényegében ugyanezt a problematikát járják körül – vagy ha tetszik, exponálják, amennyiben megelõzik az egyéni adatfelvételt.

A

PUDING KÓSTOLÓJA

A kérdõívvel kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása és néhány megfogalmazás pontosítása után a részvevõk plénuma párokra oszlott, mégpedig azon elv alapján, hogy egymást eddig nem,

Nagy Júlia koordinátor felvázolja térsége sajátosságait

15

KUTATÁS

lezárásaként pedig Mihályfi Márta (Magyar Népfõiskolai Társaság Népfõiskola Intézet) a feladat-ütemezés egyeztetése után átadta a felmérés résztvevõinek a munkaanyagokat és a szükséges dokumentációt. A munkaprogram a továbbiakban a következõképpen alakul: 2009. április közepéig lezajlanak a fókuszcsoportos beszélgetések, elkészül a 2100 interjú és a 210 online lekérdezés. Ez követõen a felmérõ munka valamennyi résztvevõje kiértékelõ megbeszélésen vesz részt. Április végéig megtörténik a teljes adatfeldolgozás, június közepéig pedig elkészül az elemzõ tanulmány, mely június folyamán kötet formájában jut el a címzettekhez – azaz mindazokhoz, akikre bármiféle felelõsség hárul a hazai felnõttképzés korszerûsítéséért. A munkabizottság ajánlásit országos zárókonferencia is hivatott alátámasztani június végén.

vagy kevéssé ismerõk kérdezzék egymást, azaz válaszoljanak közösen az attitûd- és/vagy szükséglet-feltáró kérdéssorra. A jóllehet még nem „élesben”, de már a gyakorlatban zajló ellenõrzõ munka újabb pontosítások szükségességére hívta fel a figyelmet. Ezeket a „tesztelõk” a szerkesztõi csoportot képviselõ Kárpáti Zoltán PhD (MTA Szociológiai Intézet) közremûködésével nyomban érvényesítettek is a szövegben. Hasonlóképpen, szerepjáték-szerûen próbálták ki a fókuszcsoportos beszélgetést is a résztvevõk, a tervezés során pontosan megszerkesztett forgatókönyv alapján. A módszertani bevezetõ után – melyet B. Balogh Edit (KIFE) és Fehér Lászlóné (Zalai Népfõiskolai Egyesület) tartott – két csoport alakult. Az egyiket B. Balogh Edit, Fehér Lászlóné és Porkoláb Lajos mediálta, a másikat Baka József, Nagy Júlia és Diósi László mediálta (a harmadik személy ilyenkor a vélemények rögzítését végzi). A gyakorlati munka értékelésére mindkét esetben Keresztesi József vállalkozott. A felkészítési program

A

t. i.

MINTAKIVÁLASZTÁSRA JAVASOLT TELEPÜLÉSEK

PEST

MEGYÉBEN

100 interjú; 60 egyéni, 40 fókuszcsoportos elkészítésére javaslat A kiválasztás vezérelvei – szociológiai és földrajzi jellemzõk

Budapesti agglomeráció: KEREPES, VECSÉS, POMÁZ, GÖD, FÓT, ZSÁMBÉK (6)

Magas munkanélküliség, sok roma, peremváros, agglome ráció, aprófalvak Pest megyében

Jellegzetes roma közösségek még a településeken a fentieken kívül: CSOBÁNKA, DÁNY, ZSÁMBOK, GALGAHÉVÍZ (4)

Országhatár / megyehatár mente / apró-, kisfalvak – Szobi kistérség: SZOB, LETKÉS, NAGYBÖRZSÖNY, VÁMOSMIKOLA (4)

Összesen 34 település (Pest megye 186 településébõl) Egyéni interjúk: Varga Gyula, Balogh Judit, Szabó Julianna A 4–5 fókuszcsoportos interjú tervezett helyszíne: Kerepes, Ráckeve, Vecsés, Nagykáta (ezeket Varga Gyula vezeti, segítik Balogh Judit, Szabó Juli)

Megyehatár mente, tanyás térség, köztes zóna, érdekes gazdasági-igazgatási központ – Ceglédi, nagykátai, dabasi kistérség és egyes kistérségi központok, városok: ABONY, ALBERTIRSA, CEGLÉD, NAGYKÖRÖS, CEGLÉDBERCEL, CSEMÕ, ÚJSZILVÁS (7), NAGYKÁTA, TÁPIÓBICSKE, TÁPIÓSZELE, TÁPIÓSZECSÕ (4), DABAS, ÖRKÉNY (2), MONOR, KÁVA (2), VÁC, ASZÓD, RÁCKEVE, ÉRD (megyei jogú város), VERESEGYHÁZ

Összeállította: Budapest, 2009-01-28. Nagy Júlia KMR koordinátor

16

KUTATÁS

Élesben A Pest megyei fókuszcsoportos ínterjúk házigazdájaként Nagykátán a KALOT Egyesület, Kerepesen a Szenior Foglalkoztatási és Álláskeresõ Klub segítette a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség munkatársait. 17

KUTATÁS

KALOT-vezetõk nemzedékei a nagykátai fókuszcsoportos beszélgetésen

Hogyan is fogalmazzunk röviden, de pontosan...

18

KUTATÁS

A kerepesi Faluházban a Szenior Foglalkoztatási és Álláskeresõ Klub tagjai válaszoltak

19

KUTATÁS

Élményekben, véleményekben, hasznos ötletekben és javaslatokban itt sem volt hiány

20

KÜLFÖLD

Népfõiskolai munkatársak tanulmányúton VALIDÁCIÓ, AVAGY A TANULÁSI FORMÁK EGYENRANGÚSÁGA Norvégiában, „A Felnõttképzés népszerûsítése, az EU elvárások megismerése” projekt keretében

ennek a nyilvántartásnak a frissen tartását mindkét helyzetben, akár van munkánk, akár nincs. További újdonság volt számunkra a nemzeti curriculum, vagyis az egész országban elfogadott egységes elvárásrendszer létrejötte, ami meghatározza, hogy a validációs eljárás során milyen kompetenciákkal milyen jogosultságokat szerezhetünk meg. Ennek Norvégiában jelentõs szerepe a van nagyszámú bevándorló kompetencia-felmérésében is. Többféle módszert alkalmaznak a validációs eljárás során. A legfontosabbak egyike az interjú vagy párbeszéd, mely – egy jól képzett tanácsadó vezetésével – minél szélesebb körben hivatott feltérképezni a jelölt meglévõ kompetenciáit. A másik fõ módszer a gyakorlati vizsgahelyzet, amikor valós körülmények között kell megmutatni a szakmai alkalmasságot. A validáció a lakóhelyhez kapcsolódóan ingyenes. A teljes esélyegyenlõség a norvég állampolgárságot még nem szerzett külföldiek számára is biztosított. Az önéletrajz mellett az eddigi munkaadók által hitelesített és folyamatosan vezetett kompetencia-kártya bevezetése is újdonság volt. A munkaadónak évente egyszer kötelessége interjúra hívni minden alkalmazottját, ahol visszajelzést adhat mindkét fél a munkával kapcsolatos véleményérõl, illetve a munkaadó frissíti a kompetencia-kártya bejegyzéseit, mellesleg informálódhat a munkavállaló testi, lelki állapotáról, körülményeirõl stb. A harmadik szektorban mûködik legkevésbé szervezetten a validációs folyamat, itt a civil szervezetekben, önkéntesen végzett munkának csak az önelismerése történik, de ez még nem terjedt el megfelelõen. Végül megtudhattuk, hogy a karrier-tanácsadásnak ezekben az években új szervezeti és formai modelljét vezetik be, mely segít majd nem csak a megfelelõ pálya kiválasztásában, hanem a késõbbi „karrier-igazgatásban” is. Azaz minden résztvevõt igyekszik majd követni a munkaerõpiacon, felsõoktatásban, iskolarendszerben, harmadik szektorban. Lesz egy nemzeti koordináló központ, mely alá megyei irodák rendelõdnek, végül helyi regionális irodák nyílnak majd, amelyek összefogják mindhárom szektor validációs igényét és közvetítik a jelentkezõk felé a lehetõségeket. Ugyanitt zajlik majd le maga a validációs folyamat is és a dokumentáció is itt születik meg minderrõl. Végül Sigrun Rostaddal beszélgettünk a nem-formális és informális tanulás elismerésének hatásairól Norvégiában. Ismertette annak az átfogó országjelentésnek a részleteit,

2009. január 29–31-én lezajlott szakmai programunk során a VOX (Norwegian Institute for Adult Learning/Norvég Felnõttképzési Intézet, Oslo) több munkatársával is alkalmunk nyílt találkozni, s részletes tájékoztatást kaptunk a nem-formális és informális keretek között szerzett tudás elismerésének norvégiai gyakorlatáról. A VOX az elmúlt évtizedben kiemelkedõ szerepet játszott – és játszik a mai napig – abban, hogy Norvégiában ennek a procedúrának ma szinte zökkenõmentesen mûködõ, élõ gyakorlata van. Nem volt tehát véletlen, hogy épp ezt az intézményt kerestük föl. Az oslói intézet hosszú évek óta játszik egyfajta „közvetítõ” szerepet a felnõttképzés résztvevõi (felnõtt tanulók és oktatók) és az oktatást irányító minisztérium között (Norvégiában mindösszesen egy ilyen van: Ministry of Education and Research). A VOX-nak már nemcsak a nem-formálisan/informálisan szerzett tudás ill. fejlesztett kompetenciák mérési rendszerének kidolgozásában, tesztelésében és egy megyei szinten mûködõ hálózat létrejöttében volt meghatározó szerepe, hanem a mindezt lehetõvé tevõ törvényi háttér megteremtésében is. Elõadást hallottunk Camilla Alfsen tanácsadótól Validációs folyamat a munkában, a harmadik szektorban és a pályaválasztásban címmel. A tanácsadó – alaptételként kezelve, hogy mind a formális oktatásból, mind a nonformális és informális tanulási módokból valós kompetenciák alakulnak ki – felvázolta a norvég oktatási rendszer különleges szerkezetét, rámutatva a norvég felnõttképzési törvény szerencsés kialakulására és a benne rejlõ lehetõségekre. A Realkompetanse reform nagyszerû keretet ad a gyakorlat most folyamatban lévõ kialakulásának. Felvázolta a 19 megye változatos képét és a várható nehézségeket, s a regionális központok szerepét a jelentkezés, informálás, tanácsadás, feltérképezés, validációs dokumentáció elkészítése tárgykörben. Röviden kitért a felsõfokú oktatásba kerülés lehetõségeire a validáció által, és hosszabban részletezte a munka világába visszavezetõ validációs folyamat menetét, majd sikeres munkavállalás esetén az újonnan megszerzett kompetenciák folyamatos nyilvántartásának szükségességét. Külön figyelmet fordítanak Norvégiában a munkanélküliek pozitívabb elfogadtatására a társadalmon belül, bemutatták a VOX erre irányuló reklámkampányát, ami a foglalkoztatott és a munkával éppen nem rendelkezõ emberek közötti elfogadást célozza. Plakátokkal, brosúrákkal, reklámfilmekkel célozzák meg a kompetenciák feltérképezésének szükségességét és

21

KÜLFÖLD

a különbözõ problémákkal élõ felnõtt lakosság számára, javítva ezzel az élethosszig tartó tanulás stratégia alkalmazhatóságát, a motivációs hátteret. Kari megmutatta nekünk egy nemrég zárult nemzetközi Leonardo projekt célkitûzéseit és elért eredményeit. A jó gyakorlatok gyûjteménye ismételten arra hívta föl a figyelmünket, hogy mennyire gyerekcipõben jár Magyarországon a felnõttkori dyslexia kérdéséhez való viszonyulás még elméleti megközelítésben is, nemhogy a gyakorlati élet szintjén. Sajnos magyar partner nem vett részt ebben a programban, de mindannyian úgy láttuk, hogy a jövõben szükséges és lehetséges lesz egyfajta együttmûködés közöttünk. Érdekes adat a VOX-ról, hogy az intézményben dolgozó közel 90 munkatárs több mint 2/3-a fejlesztõ pedagógus, akik mindannyian olyan, a felnõttek tanulását segítõ speciális módszereket kutatnak, amelyek megszerettetik a felnõttekkel a tanulást, ebben látják ugyanis a felnõttképzés egyik legalapvetõbb problémáját. Norvégia példaértékû elõrelépést tett azzal, hogy törvényes háttérrel támogatta meg a validáció lehetõségét és a nemzeti curriculum alaptételei mentén egyenértékûvé váltak a formális, informális és nem-formális tanulás útján megszerezhetõ kompetenciák. Átjárhatóvá válik a három szektor, ahol egy nyelvet kezdenek beszélni, azonos dokumentációs rendszert használni az egész országban elérhetõ egységes – és akár ingyenes – elismertetési folyamat elterjedésével.

amibõl kiindultak a szükséges változtatásokat illetõen. Kiderült például, hogy az oktatási szektorban alig ismerték a munka világában elterjedt kompetencia-kártyát, melynek kitöltésével a munkáltató –nem kötelezõ jelleggel ugyan, de – tanúsítja és méri is a munkavállaló által a cégnél betöltött munkakörben használt kompetenciákat A VOX készíttetett egy – a kompetencia-kártya használatát népszerûsítõ – reklámfilmet is, melyet le is vetítettek nekünk. Torild Nilsen ppt-vel remekül szemléltetett elõadásában megismerhettük az 1999–2003 között lezajlott ún. „kompetencia-reform” részleteit. Korábban nem volt kommunikáció és átjárhatóság a szektorok között. Az emberek nem ismerték a validációs folyamat fogalmát, lehetõségét, menetét. Az elõadó kiemelte a validációt végzõ személyek felkészültségének és emberi értékeinek fontosságát, hogy mennyi minden múlik ezeknek az embereknek az egészséges lelkületén és professzionalitásán. Nem szerepelt ugyan a napirendi pontok között, de érdekes „kitérõként” tájékoztatást kaptunk a felnõttkori dyslexia szûrésének, illetve a dyslexiával élõ felnõttek fejlesztésének lehetõségeirõl is a VOX egyik specialistájától, Kari H. A. Letrudtól. A dyslexia, dysgraphia, dyscalculia jelenségköre jelentõs probléma Norvégiában, mint ahogy Magyarországon is az. Az emberek 7–10%-át érinti valamilyen formában. Érdekes volt látni, hogy mennyire közismert Norvégiában ez a probléma és hogy a felnõttképzés jelentõs feladatának tartják a különbözõ népszerûsítõ programokon túl, hogy eszközöket, módszereket fejlesszenek ki, tréningcsomagokat készítsenek el

Hajdú Krisztina–Szabó Julianna

EGY LÉPÉST ELÕRE “One step forward”

részrõl szakmai partnerünk és kísérõnk Jumbo Klercq volt. Megismerkedtünk a holland népi egyetemek történetével, amely képzési forma – mint a hasonló intézmények a skandináv és egyes nyugat-európai országokban – folyamatos és szerves fejlõdésre tekint vissza, párhuzamban a körülbelül egy idõben kialakult (bár kényszerûen többször megszakított) magyar népfõiskolai mozgalommal. Hollandiában a régi, hagyományos iskolarendszer mellett elõször a népiskolák rendszere alakult ki (Folkshighschool) a XIX. század elején

A 2009 január 28-a és 31-e között lezajlott hollandiai tanulmányút színhelyei: Amsterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht, Driebergen. A meglátogatott népi egyetemi központok vezetõivel (Rosa Verhoeff, Henk Hijink, Erik Kaemingk, Jumbo Klercq) és a minisztérium „Tanulás és munka” (Leren & Werken) projektfelelõsével (drs. Toon Janssen) folytatott beszélgetéseink alapján sok hasznos tapasztalatra tettünk szert a magyar népfõiskolai mozgalom továbbfejlesztése és az együttmûködés lehetõségei szempontjából. Holland

22

KÜLFÖLD

munkáltatóval való egyeztetés és a helyi lehetõségek figyelembe vételével történik. Jelenleg a hétmillió munkavállalóból másfél millió semmiféle szakmai képzettséggel nem rendelkezik. Ezért a felnõttképzés fõ célja nem a társadalmi összetartozás erõsítése (social cohesion), hanem a munkaerõpiaci igények kielégítése mind a munkáltató, mind a munkavállaló oldaláról. A népi egyetemek munkaközvetítést és elhelyezést szolgáló képzési intézmények. Ezt a célt szolgálja az országosan alkalmazott akkreditációs APL rendszer (Accreditation of Prior Learning), aminek bevezetése Magyarországon rendkívül fontos lenne, és a társadalmi elfogadottság szempontjából lényegében a formális képzés szintjére emelné az informális és nem-formális képzettséget, tudást, jártasságot, és nagy mértékben elõsegítené az átmenetet az egyik képzési formából a másikba. A Hollandiában 1990-es években bevezetett APL rendszer alkalmazása kezdetben még nem volt sikeres, mert túl általános volt. A szociális partnerek gyakorlatibb alkalmazási szerkezetet és minõségbiztosítást kértek. 2000-ben létrejött a Holland Tudás Központ. 2004-re elkészült a minõségbiztosítás elsõ modellje. Egyidejûleg az APL-t kiterjesztették a mesterségbeli, szakmabeli jártasságok sokféleségére. Az APL és az új munka ellátásához szükséges (munkahely által megkívánt) tudás együttesen minõsít. Ezt a fokozódó munkaerõ-mobilitás is szükségessé tette. Bevezetik az átmeneti foglalkoztatáshoz szükséges APL-t, amely segíti a különösen munkaerõhiányos ágazatokat. Az APL az ágazati szakosodás irányába is továbbfejlõdik (“Yacht program”- ICT managerképzés, amely felsõoktatási diplomához is vezethet). A 2006. évi “Quality Code for APL”, a minõségi megfelelõség törvénye kötelezõen elõírja a pályaválasztási tanácsadást a munkavállalást megelõzõen, az egyén jogainak szigorú figyelembe vételét, valamint a legmegfelelõbb módszerek és eljárások megválasztását a minõsítési eljárás során. A pályaválasztási tanácsadóknak és a döntnököknek képzett szakembereknek kell lenniük, végül az értékelésnek hosszabb távon kell szolgálnia a javulást. Ahogy az egyik partnerünk megfogalmazta: egyidejûleg defenzív és rugalmas minõségbiztosításra van szükség, hiszen a bizonyítványt az ágazatok adják. 2005 és 2008 között 45 ezer APL-tanúsítványt adtak ki. A tanulmányút idõpont jában a www.lerenwerken.nl/databank adatai alapján több mint 3000 APL-eljárás folyt. Csak a Philips-gyárban egyedül 2007ben 2000 alkalmazott vett részt az APL-eljárásban és 800 fõ szerezte meg a bizonyítványt. Az APL jogosít a szakmai képzésben való továbblépésre, de fontosabb a fokozatosság elve, a “one step forward” mellett partnereink sok szót ejtettek

(Amszterdamban, Leidenben, ahol holland történelmet és mûvészettörténetet tanítottak munkásoknak, ápolóknak és tanítóknak), majd ez alakult át a népi egyetemek szervezetévé (Folksuniversity – ez mutatja a társadalmi megbecsülés rangját!). E szervezetnek ma 92 mûködõ helyi intézménye van az országban, amely a történelem során vallás és világnézet szerint eltérõ fejlõdési, kulturális és oktatási zónákra bontható (katolikus, protestáns, izraelita és szocialista befolyás). Jelenleg a holland népi egyetemeken mintegy 160 ezer tanuló vesz részt különbözõ képzéseken kb. 5000 oktató segítségével. A legnagyobb népi egyetem Rotterdamban mûködik, ahol az oktatóknak csaknem harmada önkéntes (nincs semmilyen oktatói képzettsége), nagyjából a felüknek valamiféle oktatói képzettsége vagy gyakorlata, és mindössze hatan rendelkeznek felsõfokú felnõttképzési diplomával. Ugyanennyi magas képzettségû oktatója van az amszterdami népi egyetemnek is, de kisebb létszámú a személyzete. Általában jellemzõ a holland népi egyetemekre, hogy nagyon erõs a helyi kötõdésük és a települési közösségekbõl sokan társadalmi munkában végzik ezt a munkát. A kisebb népi egyetemeken kevés a fizetett alkalmazott. Érdekes és követendõ gyakorlat, hogy miközben a tömeges szakképzést és felzárkóztatást állami ügynek (is) tekintik, a helyi ágazati és munkaerõpiaci igényekhez és a támogatások mértékéhez igazítják a felnõttképzés tantervi és pénzügyi követelményeit. A szakmai továbbképzés vagy átképzés infrastrukturális feltételeit állami költségvetésbõl egyre kevésbé tudják biztosítani (különösen a jelenlegi gazdasági válság miatt is), ezért ezek megteremtése folyamatos alkufolyamatok eredménye az ágazati szervekkel és munkáltatókkal. Ezekben a folyamatokban intenzíven részt vesznek az önkormányzatok is, bár ennek mértéke régiónként jelentõsen eltér. Tapasztalatunk szerint a tárgyalópartnerek ismétlõdõ kulcs szavai az egyeztetés, tárgyalás és együttmûködés voltak, amelyek során igyekeznek megtalálni a releváns partnert (partnereket). Az egyeztetés és együttmûködés általában a helyi illetékes hatóságok, a (leendõ képzést gondozó) formális oktatási intézmények és a vállalkozók között történik, az érdemi megegyezés azonban a munkavállaló és munkáltató dolga. A képzési költségek nagyobbik részét a résztvevõk fedezik, ezért fontos a munkáltató és munkavállaló közös érdekeltsége. A felnõttképzés, szakmai tovább/átképzés másik fontos alapelve a munka közbeni tanulás (learning and working), amelyre a felnõtt népesség életpályája (trajectory) épül. „Ez a legrövidebb út a munkától a munkáig”. Itt az elsõ szempont a munka és munkahely megkeresése, a szakmai képzés a

23

KÜLFÖLD

A képzés célcsoportjai sok hasonlóságot mutatnak a magyar célcsoportokkal, de több jelentõs különbség is van. Egyrészt nagy hangsúlyt helyeznek a nyugdíjasok foglalkoztatására és képzésére, másrészt jelentõs figyelmet fordítanak a kis települések (vidék) lakosságára, harmadrészt jelentõs harmadik világbeli bevándorló csoportok vannak, amelyeknek képzése külön gondot jelent. Ennek megfelelõen a tantervekben túlsúlyban van a nyelvi képzés és a felzárkóztató (kreativitás- és kompetenciafejlesztõ) valamint hasznos idõtöltést szolgáló tárgyak oktatása. A népi egyetemek és képzési központok tevékenységének hirdetésére sokféle kommunikációs csatornát vesznek igénybe. 2008-ban a médiában országos kampányt folytattak az APL és általában a „tapasztalatra is adható bizonyítvány” népszerûsítésére. A régiókban pedig folyamatosan szerveznek – központi költségvetésbõl – üzemlátogatásokat. Minden év szeptemberének második vagy harmadik hetében országos „Tanulási Fesztivált” rendeznek (ez kb. minálunk „A tanulás hete”). A tárgyalópartnerekkel megállapítottuk, hogy bár sok mindenben hasonlít a két ország egymásra a társadalmi problémák és gondok (munkanélküliség, gazdasági válság várható hatásai), valamint az oktatási és szakképzési célok és elképzelések tekintetében, a megvalósítás és megvalósíthatóság területén jelentõs a mi „történelmi megkésettségünk”. Ennek az idõtávnak a lerövidítésére inspiráltak a hollandiai tanulmányút tapasztalatai.

a “step by step” betartásáról. Ösztönzik az alapfokú képzettségbõl a középfokúba való továbblépést, s ha van hely, a felsõfokú képzésbe való átmenetet is, de nem ezt tartják elsõdlegesnek. Az “APL step by step” többlépcsõs folyamatot jelöl: 1. az eddigi pálya megbeszélése, személyes igény felmérése, a megfelelõ standard (pl. ágazati) megválasztása; 2. Bizonyítsd be, hogy megfelelsz a saját elvárásaidnak: munkatapasztalatok és egyéb informális tudásféleségek összegyûjtése egy fortfolióba; 3. a szint megállapítása, értékelése és összehasonlítása a kiválasztott standarddal; 4. tanácsok a személyes továbbfejlõdéshez. Nemcsak azért emeltem ki az APL-t, mert fontos, hanem jól mutatja a holland szemléletmódot és gyakorlatot: szükség mutatkozik az elõzõleg szerzett jártasság és tudás munkaerõpiaci hasznosítására – bevezetik az általános elismerési rendszert – a szociális partnerek (munkáltató és munkavállaló) differenciáltabb alkalmazást, az ágazatok magasabb minõséget igényelnek – kibõvítik az APL-t, de egyúttal szigorúbb minõségbiztosítási rendszert vezetnek be – az igények szerint differenciálják, de a minõségi követelmények szerint egységesítik az APL-t – az egyén jogainak, személyi adottságainak és hosszútávú elvárásainak szigorú figyelembevétele. Tehát a folyamat a társadalomból indul ki és a társadalmi partnerek igényeinek folyamatos egyeztetésével tér vissza a most már emeltebb szintû társadalmi gyakorlatba. Az ország régióiban mûködõ „mobilitási központokkal” a szociális minisztériumnak jelenleg 45 együttmûködési megállapodás van az iskolaelhagyók és munkanélküliek egyidejû foglalkoztatására és képzésére, de nincsenek rögzített régióhatárok, így területileg is biztosított az együttmûködés.

Kárpáti Zoltán

BÁTORÍTÁS PROJEKTGAZDÁKNAK 2009. január. 27–február 1.

tetlenebb európai régiónak számít. A Dordogne völgyében fekvõ megye lakónak száma közel 350 ezer, a megye székhelye Périgueux. A régió és a megye híres a konyhájáról, a gasztronómiai termékek hagyományosan nagy szerepet játszanak, világszerte ismert exporttermék a dió, a kacsamáj, libamáj, a szarvasgomba, a Bergerac és a Monbazillac borok. Programunk a Périgueux-i Mezõgazdasági Szakképzést Népszerûsítõ és Szakmai Képzõ Központban (CFPPA)

A régió, ahová érkezünk aranyszínû homokos part amíg a szem ellát, falusi házacskák, várak, borvidékek, hegyek és más csodás vidékek… Ez Aquitánia. Számtalan természeti szépség, kultúra és látnivaló! A változatosság az, ami olyan vonzóvá teszi: a híres bordeauxi borok, a partszakasz látványos homokdûnéi, vagy Périgord sík vidéke, ami nagyjából a mai Dordogne megyével azonos és a régió északi részét alkotja. Négy részre oszlik: Perigord Noir, Blanc, Vert és Pourpre. Természeti kincsei és földrajzi fekvése miatt az egyik legérin-

24

KÜLFÖLD

kezdõdött, ahol áttekintést kaptunk az intézmény vezetõitõl a mezõgazdasági oktatás felépítésérõl Franciaországban. A Központ a felnõttoktatás színtere, középpontban a mezõgazdaság van, a vidékiség, a környezetvédelem, a kert, az élelmiszerfeldolgozás, a turizmus. Ezenkívül tanítanak még informatikát, gazdaságtant, könyvelést, cégvezetést. Mindenkit segítenek, aki projektet akar megvalósítani. 20 tanár dolgozik a felnõttképzésben megyei hatókörrel. Tangazdaságuk és tanmûhelyük is van, 4 fõ területre fókuszálnak: 1. hízottkacsa- és libatenyésztés – kacsa- és libamájra specializálódva 2. szarvasmarha-tenyésztés 3. agroturizmus 4. húsfeldolgozás (pl. pástétomot készítenek) A mezõgazdasági vállalkozók Franciaországban csak akkor számíthatnak támogatásra, ha képezik magukat, de ez sokuk számára belsõ igény is. Az itt tanuló diákok mintegy 20 %-ának felmenõi az agrárszektorban dolgoznak, a csökkenõ gyermeklétszám azonban súlyos kérdéseket vet fel Franciaországban is: ki fog a nagyon élõmunka-igényes ágazatokban dolgozni? A mezõgazdasági vállalkozó számára rendkívül fontos a mai gazdasági körülmények között a több lábon állás: – mezõgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás – saját üzlet, ahol eladja a terményt, terméket (ezt másokkal társulva is megteheti) – agroturizmus, ahol a vendég elfogyasztja, amit a gazda elõállít. Közös projektünk célja a francia és lengyel kollégákkal együtt annak vizsgálata, hogyan tudjuk a vidéken és a mezõgazdaságban élõk projektjeit támogatni. Hogyan tudjuk végigkísérni a projekt kitalálóját a projekt megvalósításig. Közösen kell kialakítanunk egy olyan metódust, amely ebben a folyamatban segíti a felnõtt embert. El kell fogadnunk a sajátosságokat, különbözõségeket (pl. a kultúra és a mentalistás területén). További kérdés, hogyan tudunk partneri kapcsolatokat kialakítani a társulásokkal, kamarákkal és Leader csoportokkal. Mi adta az ötletet, hogy ezt a projektet létrehozzuk? Az a tapasztalat, hogy a vidéken élõk nagyon különbözõ helyzetben vannak, s különbözõ ötleteik születnek. 4 olyan típust tudunk említeni, akik különösen nehéz helyzetben leledzenek: – a nõk, akik izoláltan élnek, – a munkát keresõk, akik kevés információval rendelkeznek,

Gyerekprogramokat is láttunk utazásunk során – a betelepülõk, mint új lakók a faluban (ebben a térségben jellemzõen az angolok) – és mindazok, akik e csoportokhoz nem tartoznak, ám érdeklõdnek a fejlõdés iránt. Az ötlettõl a megvalósításig nehéz és rögös az út, sok a rizikótényezõ: – pl. nincs elég pénz – nem jó a jogszabály – a projekt megvalósításához bizalomra van szükség – nagyon fontos a technikai háttér, és – a jó menedzsment – pedagógiai szempontból fontos, hogy a projekt életképes legyen – legyen összhang a projektben dolgozók és a területen élõk között – legyen együttmûködés, hiszen a visszacsatolással hozzáadott érték keletkezik – a hatékony mûködéshez hálózatot kell építeni – az ötlet gazdáját segíteni kell a megvalósításban Elengedhetetlen a tapasztalatcsere, de figyelembe kell venni, hogy minden projekt más, nincs egységes modell. Mi ebben a Grundtvig projektben arra vállalkozunk, hogy közösen kidolgozunk egy felnõttképzési metódust arra az idõszakra, amikor valaki kitalálja és elindítja a projektjét. Ez különösen nehéz, ha nem a legnehezebb. Segítenünk kell a projektgazdát az elhatározása megerõsítésében.

25

KÜLFÖLD

Örömmel tapasztaltuk a sok hasonlóságot a mi „Vállalkozó nõk a vidékért” címû projektünk és az õ gyakorlatuk között. A francia állam eddig támogatta ezt a tevékenységet, amelynek költségeit nagyobb részben az állam, kisebb részben a vállalkozó fizette. Az összes bevont érdeklõdõbõl 59 százaléka indított vállalkozást. A finanszírozás ebben az évben valószínûleg változni fog, s minden bizonnyal az állami rész fog csökkeni benne. A Grundtvig programban részt vevõ „háromnemzetes” csoport – benne a Magyar Népfõiskolai Társaság és az AgrariaApure Egyesület tagjai – a Hautefort-i kastélyhoz is ellátogattak, amely egy alapítvány tulajdona és a nemzeti örökségvédelem egyik ragyogó példája Aquitania régióban. A következõ találkozás Magyarországon lesz május 12–17-e. között.

A projekt kapcsán megismerkedtünk egy vállalkozásokat segítõ civil szervezettel, amelynek vezetõje, Christine Pernot de Breuil beszámolt arról, hogy az AIRELLE Egyesület évente 500 fõnek ad tanácsokat. Tevékenységük fõ célja, hogy segítségükkel a tanácsot kérõk fel tudják építeni projektjeiket, amelyek egyaránt lehetnek gazdasági, családi és helyi közösséget fejlesztõ típusúak. Nagyon fontos eleme munkájuknak, hogy folyamatosan erõsítik, bátorítják a projektgazdákat: higgyenek abban, hogy sikeres lesz a projektjük. A mikroprojektek rendkívül fontosok a családok, a helyi társadalom és a gazdaság szempontjából. Ezek elsõsorban humánus jellegûek, amelyekben szerepet játszanak a pénzen kívüli elemek: a szociális szempont és a szolidaritás. Gyakorlatorientált képzéseket tartanak: általában háromnapos, összefüggõ tréningeket, amelyekben fõként szituációs gyakorlatokon keresztül sajátítják el az ismereteket és készségeket.

Nagyné Kiss Mária

Amit Franciaországban tanultam fogalmazás a szövegben), és természetesen számba venni minden elemet, amit feltétlenül bele kell építeni. Az elõadások, megbeszélések alkalmával is azt tapasztaltam, hogy a kisebb kommunikációs akadályoktól eltekintve, teret kapott mindhárom résztvevõ csoport a véleménynyilvánításban és a projekt alakításában. A támogatott projektek elmagyarázása valószínûleg csak nekem mondott újat, de tetszett, hogy az egészet összefoglalva mondták el. Hasznos volt látni, hogy a francia emberek közül sem mindenki egyformán él, és nekik is megvannak a saját problémáik (mint például a sok munkától és elszigetelõdéstõl szenvedélybetegségekbe menekülõ dolgozók a farmon). A különbözõ emberek különféle nézõpontból látják az uniós támogatások, projektírás rendszerét. Az imént említett gazdálkodók sokat nyertek vele, míg például Bernard, a fogadós állítja, hogy szorgalmas munkájával segítség nélkül is boldogul akárki… Az oktatás átszervezése ott is égetõ probléma, bár elõrébb jár, mint itthon… Ennek megvalósításához bizonyos hagyományos szakmák iránt növelni kellene az érdeklõdést és keresletet… De ezt mindenki tudja, aki ott volt…

A Dordogne-ban tett látogatás minden téren csodálatos élményekkel és jelentõs tapasztalatokkal gazdagított. A helyi lakosokat elnézve, nyugodtabb életet láttam. Ennek egyik oka az életszínvonal fejlettségével, a másik, ehhez is kapcsolódó dolog a különbözõ nemzetiségû és személyiségû emberek különféle élethelyzetek és egymás iránti eltérõ attitûdjével hozható összefüggésbe, valamint nagy szerepe lehet ebben az õket körülölelõ festõi környezetnek is, amelyben az egyszerû megoldások teszik csodálatossá a városokat, utcákat… Mivel itthon többnyire a saját korosztályom vesz körül, különös élvezettel hallgattam a beszámolókat a régebbi idõkrõl, a tapasztaltabb emberek gondolatait az életrõl, család ról… Az elfelejtett francia nyelvtudásomból is sok minden visszajött, ez különösen hasznos volt. A projektre vonatkozóan azt tudom elmondani, hogy nagyon tetszett, ahogy az elméleti dolgokat terepgyakorlatokkal támasztották alá. A személyesen szerzett tapasztalatok mélyebb nyomokat hagynak az emberben, legalábbis nekem sokszor eszembe jutnak, ahogy az elmondottak is. Mivel ez volt az elsõ alkalom, hogy ilyen típusú pályázatról konkrétan hallottam, tanulságosnak tartottam figyelni a felmerülõ problémákat (például nem teljesen egyértelmû

Kató Franciska felnõtt tanuló projekt-résztvevõ

26

TÖRTÉNET

Integráció, ahogyan mi (nem csak) látjuk avagy egy népfõiskolai program utóélete

„Szürke, öcsém, minden teória, s az élet aranyfája zöld.” Nyíregyházának egy akkori – ki nem mondott – cigány iskolájában tanítottam, 21 éve. Matematikát oktattam és bábszakkört vezettem. Még a GYES ideje alatt szereztem meg a báboktató képesítést. Mivel ekkor voltam huzamosan egy légtérben a bábjáték legfõbb fogyasztójával a „kisgyermekkel", aki jelen esetben a saját gyermekem volt. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy akkor született meg, a bábjáték, amikor az ember az õt körülvevõ tárgyi világgal ütközött, öntudatra ébredt, s a maga aktuális helyzetét, a külsõ hatalmaktól való függõségét a bábjátékban ki tudta fejezni. A bábjáték az emberi szellemnek egyik legõsibb megnyilatkozása, egyidõs az emberi kultúra elsõ kezdeményeivel, a tánccal és az énekkel. Ennek az öntudatra való ébredésnek a bábszakkörben lehetõséget biztosítottam, mert a szakkörben például egy cigánymese bábszínpadra állítása közben nem csak a szép, érthetõ, tiszta beszéd megtanulására, hanem a cigányság történetére, a helyes magatartásra, helyes viselkedésre, a többségi társadalomban való eligazodásra nyílt lehetõség, melyek ismerete megkönnyítette az oda járó gyerekek életét. A fellépéseink során a konfliktusaikat kezelni tudták, sõt a folyamatos munkának a fesztiválokon eredményei lettek, különbözõ elismeréseket kaptak. A „Csoszrekár" bábcsoportot fellépésekre hívták. (Bari Károly: Csoszrekár, a varjúkirály verses mese fõszereplõje lett a névadónk.) Ritkán éreztek elõítéletet, mert minõségi munkájuk megkapta mindenhol a nekik járó megbecsülést. Sõt volt olyan iskola, ahol a következõ hangzott el: „Ilyen szépen beszélõ cigánygyerekeket még nem hallottunk!” Micsoda elismerés volt ez egy elit iskolában tanító nevelõtõl. (Mikor mint cigánygyerekeket tanító nevelõt, a pedagógus-társadalom kitaszított.) Az elõadott darabjaink a cigánymesék közül is kerültek ki (Rostás Mihály: Zöldlevél meséje, Varsányi cigány mese: Az ördög és a cigányember, Bari Károly: Csoszrekár, a varjúkirály, mellyel az egri országos versenyen a zsûri különdíját kaptuk, s Rostás Farkas György: A kõszívû királylány). Késõbb árnyjátékkal foglalkoztunk. Visszatekintve, úgy látom már, hogy a paraván mögül könnyebb volt megszólalniuk, csak a bábjáték elõadását értékelte a közönség, nem látszott a kopott ruhájuk, a szegényesebb külsõ. Ez aztán a mindennapi életükben jelentett elõnyt, többek lettek ezáltal a többségi társadalomban, jobban eligazodtak, sõt a nyári táborainkban, ahol kitekintettek a „nagyvilágba”, már otthonosan mozogtak. Pongó Mariann egyik táborozáson is kivívta elismerõ figyelmemet.

Rongyosra cibáljuk ezt a Goethe-idézetet, de mintha sosem gondolnánk bele. Szinte már röstelljük is citálni, de most is ide tolakszik, amikor arra nézve idézünk önmagáért beszélõ példát, hogy az amúgy kívánatos integrációt sem lehet kaptafára húzni. Vajha elgondolkodnának rajta mindazok, akik elméletileg (sem igazán) próbálnak közelíteni napjaink legégetõbb társadalmi kérdéseihez. Éppen 20 évvel ezelõtt „Visszaút a társadalomba” címmel a Magyar Népfõiskolai Társaság a PHARE-LIEN program keretében alapképzési kurzusokat indított az ország különösen hátrányos helyzetû régióiban. (Bõvebben errõl 1999/nyári számunkban és Az egyetlen esély: az érintettek bevonása címû kiadványunkban írtunk, utóbbiról rövid ismertetõ olvasható honlapunkon is.) Akkori tudósításunkból, emlékeztetõül: „Nem árt újólag hangsúlyozni: e kísérleti projekt legfõbb tanulsága volt, hogy nincs általános recept, mindenütt egyformán követhetõ módszer. Mindenütt a legkonkrétabb helyi sajátosságokhoz és adottságokhoz kell alkalmazkodni. (…) A legaprólékosabban megtervezett munkafolyamatok is tartogatnak rendszerint meglepetéseket. Igaz, cigány kurzusok tervezõinek nem jelenthet nagy meglepetést, hogy valahol felszínre bukkan a mûvészi tehetség. (…) Esetünkben a nyíregyházi Huszár-telepen jelent meg a festészet múzsája. A lepusztult laktanya lakói másolással – más szóval az egyszerû utánzás szándékával – kezdték. (…) de az igazi termést a sóstói Falumúzeumban tett látogatás érlelte meg. A muzeális cigányputrik (melyekhez hasonlót az egykori klasszicista épületegyüttes, a 19. századi huszárlaktanya maradványainak lakói aligha láttak eddig) már teljesen eredeti alkotásokra ihlették a képességeikre eszmélt mûvészeket. (… Szerencséjük dolga, mire futja majd tehetségükbõl.) A szerencse egyébként „Visszaút a társadalomba” kurzusaink valamennyi résztvevõje sorsának vezérmotívuma. Az „alapképzéssel” csak bepillantást nyerhettek a „menetrendbe”. Hogy aztán elérik-e a „vonatot”, az a továbbiakban rajtuk is, rajtunk is és még sok mindenkin (akit szerencséjük vagy szerencsétlenségük útjukba vet) múlik.” Az alábbiakban pedig az említett program egyik tanárának és „élethossziglani” tanítványának informális „mentori” kap csolatáról szóló „munkanapló” („esettanulmány?”, „példázat?”) következik. (A szerkesztõ)

27

TÖRTÉNET

Eltört a könyököm, és a mindennapi tisztálkodásban, a többi táborozó gyerek napi gondjai ellátásában olyan segítséget jelentett, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Nem kellett megszakítani a táborozást, nem kellett Nyíregyházáról segítséget kérnem, hanem az akkor már felnõtt fiammal, aki szintén velünk táborozott, megoldották a másik felnõtt táboroztatóval a napi feladatokat. Ebben a munkában is kitûnt Pongó Mariann. Késõbb elballagott, továbbtanult, a baktalórántházi szakközépiskolába ment, mint rendõr-tanuló. A szakközépiskolát aztán otthagyta, elment dolgozni, ahogy ezt az önéletrajzában is írja. Majd visszajött a szakkörbe, ahol mint díszletezõ segítette a munkánkat. Persze mindenki nagyon szívesen látta.

amin Jutka néni, Kindrusz Klára néni, Szilágyi Ilike néni is velünk volt. Megismerkedtem több emberrel is. Pld. Káté Olgával, Horvát Marikával, aki jó barátnõm lett. Horváth Gáborral, Pongó Nándor, aki a testvérem, Pongó Pál, aki szintén. Horváth István, aki az édesapám unokatestvére, Rácz Angéla, Rácz Ilikével, és Arankával. Nagyon sokat beszéltünk a programon az ottani dolgok ról. Nagyon jó barátok lettünk mindannyian. Olyanok voltunk, mint egy család. Voltak köztünk analfabéták is, ez a fájl program ott segítette õket a nehéz dolgokban. Több tanárral és elõadóval találkoztunk az iskolában, akik tanácsot adtak, megfigyelést tartottak, elõadásokat tartottak. Sokszor mentünk kirándulni pld: Sóstóra a Falu múzeumba, régi tárgyakat néztünk meg sok dolgot, amit ott látunk. Az egyik építménybe belépve igen meglepõdtem az ott látottakról. Nagyon régi régi iskolapadot láttam, régi fa tüzelésû kályhát, régi asztalokat, székeket, lócákat. Káté Olga azt mondta, hogy régen ilyenek voltak az iskolák, gyerekek vittek az iskolába fát és azzal tüzeltek a meleg érdekében. Leültünk egy fa alá, pihenni, beszélgetni, miközben ültünk egy csirke odajött hozzánk. Olga néni megfogta, megmutatta, hogy kell levágni a szárnyast, de csak imitálta. Én mondtam, hogy én egy állatot sem fogok megölni, Olga néni azt mondta, akkor éhen halok. Az iskolába visszaérve meglepõdtünk, mert a tanárok azt mondták, hogy mindenki rajzolja le vagy próbálja megfesteni, amit eddig látott. Az én festményem annyira jól sikerült, amit csomagoló papírra festettem, hogy mindenki csodálkozva nézte, nem hitte el azt, hogy én festettem. Pár nap múlva Jutka néniék meghívtak egy urat Budapestrõl, egy újságírót. A Magyar Népfõiskolai Társaságtól készített velem és a többiekkel egy riportot. Meglátta a falon lévõ festményemet és hosszasan nézte. Azt

Mariann önéletrajza Pongó Mariann vagyok, sz. Ózd. 1983. 06.07. A Huszár telepen jártam bölcsõdébe. Az óvodát Császárszálláson kezdtem. Az 1. osztályt is. A 4. oszt. a 12. Ált. Iskolában kezdtem. Császárszálláson eladtuk a házunkat, Nyíregyházára költöztünk a Görgey utcára. 2 évet laktunk ott. Aztán elköltöztünk Nyíregyházára a Huszár telepre. Édesapám Budapesten kapott munkát, nem akart egyedül hagyni minket, mert a közelbe nem voltak szomszédok. A 6. oszt. a 13. sz. Ált. iskolában kezdtem, hamar beilleszkedtem. Tanáraimmal való kapcsolataim jól alakultak. Pl: Légrádi Richárdné matek és báb oktató. Tompa Éva Igazgató helyettes és rajztanár, Szabó Péter Testnevelõ tanár, Kozma Istvánné Igazgató, és fizika tanár, Légrádi Erika Kémia, Romatánc oktató tanár. Kiemelem Légrádi Richárdné, Jutka nénit, mert az ált. iskola elvégzése után is jó kapcsolatban maradtunk a mai napig. 1997-ben ballagtam. Aztán jelentkeztem Baktalórántházára Rendõrképzõbe, de ott vált személyes problémám az osztályfõnökömmel, a származásom miatt. Úgy értesültem, hogy elbocsátották. A történtek után nem akartam visszamenni tanulni. Ez után fölkeresett Légrádi Jutka néni, hogy segítsek a gyerekeknek a bábozásban, mert tanulmányaimat már nem folytattam. Felléptünk a gyerekekkel nagyon sok helyen, segítettem a díszlet elkészítésében és sok másban is. Jutka nénivel még jobb lett a kapcsolatom. 1999-ben indult egy fájl (PHARE-LIEN – A szerk.) program amin én is részt vettem,

28

TÖRTÉNET

lehetõségem nem volt, se rajzolni se festeni. 2008-tól már határozottan tudtam, hogy mit szeretnék. Sajnos a szegénység jelen van a Romák életében. 2009. Nagyrészt Romaszárma zású településen élek a gyermekemmel, a munkalehetõség rosszabb, mint elõzõ években, a megélhetés egyre nehezebb. Az eddigi munkám, is a szegénységrõl, a Romákról szólt, ezt szeretném megmutatni ezek után is, de nincs lehetõségem, az anyagi helyzetem miatt. Szeretnék egy könyvet a késõbbiekben, remélem kapok hozzá segítséget. A könyvem tartalmazná a Roma szegénységet, a romák életét, a szegényebbekrõl, gazdagabbakról. Helyet kapnának a könyvben a festményeim, a rajzaim, az itt élõ romák körülményei. Hogy is élnek, élik napjaikat. Szeretném megmutatni mindenkinek, a Romaközösségben élõ emberek ugyan olyan hús vér emberek, mint a nem romák. Nagyon sok ember nem tudja, hogy milyen egy roma közösség, vagy település. A könyv által nagyobb rálátást mutatna az embereknek, akik beleolvasnak. (Itt vége Mariann önéletrajzának.)

mondta nekem, ne hagyjam abba a festészetet, mert jó úton járok. Ez volt az elsõ munkám, aminek nagyon örültem, fõleg annak, amit Trencsényi úr mondott. Miután elment, Jutka néni adott egy könyvet, amiben híres festõk képei vannak. Ha akarok, akkor másolva, de tanulhatok belõle. A másolatok alapján lett az elsõ rajz és festmény kiállításom, amire Trencsényi Imre bácsit is meghívtam. A program végén bõvült a kapcsolatom Trencsényi Imrével, Kindrusz Klára nénivel, Szilágyi Ilike nénivel. Ezután kértem Jutka néni és Imre bácsi segítségét, festékre és anyagra. Imre bácsi segítségként leközölte a rajzaimat, megtoldva egy cikkel, ezek után tudott anyagilag segíteni. Budapesten egy konferencián megmutattam eddigi munkáimat. Elmondhattam azt, hogy eddig mit tanultam. [A konferenciáról: Tovább a társadalmi kirekesztettség felszámolásáért. Arion-szeminárium Magyarországon. MNT újság, 2001/nyár; honlapunkon is. – A szerk.] 2001 februárjában anya lettem, született egy kisfiam, aki már 8 éves. 2001 után voltak kiállításaim. Ifjúsági Centrumban, Debrecenben, Budapesten a konferencia alatt, a 13. sz. Ált. Iskolában, meg még sok helyen. 2006. Elvégeztem a Park Gondozási tanfolyamot, de munkát nem találtam vele. Dolgoztam a korcsolya gyárban. Az utcát takarítottam. A Roma Közösségi Házban dolgoztam mint takarítónõ. Ez idõ alatt egyedül neveltem a gyermekem. Szociális segélybõl tartom el. Festeni nem tudtam, de rajzolni rajzoltam, mert úgy érzem, egyre jobban megy, ebben Imre bácsi is megerõsített. A rajzaimmal a valóságot, élet adta pillanatokat próbálom megörökíteni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egy idõszakot kihagytam, mert semmilyen formában

A PHARE-LIEN programnak – mely dán–szlovén–magyar együttmûködésben jött létre 1998–99-ben – a nemzeti kisebbségi csoportjai elsõsorban a roma közösségbõl kerültek ki. Az MNT a célcsoportjai társadalmi integrációját, felemelkedését tûzte ki célként zászlajára, az „Alapképzés felnõtteknek: visszaút a társadalomba” címmel (de részt vettek nem romák is, akik hasonló „képzettséggel” rendelkeztek). A Magyar Népfõiskolai Társaságnak köszönetemet szeretném kifejezni, hogy a felkészülésünkben egy nagyon képzett szlovén trénercsoportot választott és a színvonalas munkájukban részt tudtam venni. Tudniillik az ezen tanultakat a késõbbi pedagógiai munkámban is tudtam használni. Mariann elsõként jelentkezett a csoportba. Nagyon szorgalmas volt. Jól érezte magát. Sok barátra tett szert. A foglalkozásokat egy iskolában tartottuk, de nem a hagyományos módszerekkel. (Meg kell említenem, hogy iskolánkban már bizonyos osztályokban alternatív módszerekkel dolgoztak a kollegáim az alsó tagozatban). Az

29

TÖRTÉNET

informális oktatás nem volt teljesen új számunkra. Ebben a munkában az írás, olvasás, számolás, egyéni tisztálkodás és bizonyos alapkompetenciák megszerzése volt a cél. De az egyéni célok között sok más is volt. Ilyen volt például egy kirándulás után, mikor feladatként kapták egy általuk fontosnak tartott élménynek a megrajzolását. Ahol a falumúzeumi kirándulás után a Mariann rajza nagyon szépen sikerült. Sokan megdicsérték, természetesen én is. De a rangsorban a legfontosabb dicséretet az MNT hozzánk érkezõ látogatójáé jelentette Mariann számára. Ezt az örömét látva, segítségképpen elvittem a saját festõi, mûvészettörténeti albumaimat, egy-egy kiállítás képgyûjteményeként. Így látott Matisse, Picasso, Van Gogh, Gauguin, a magyar festõk közül Csontváry, Csók István, Szõnyi, Bernáth Aurél, Vaszary, Derkovits, Egry, Aba Novák képeket, sõt a kapott tankönyvbeliek közül Szentandrássy illusztrációk voltak a minták. Mariann elmondta, hogy csak festõi pályája kezdetének tekintette ezeket a másolásokat, melyek egyenként önállóan is megállják helyüket, mert ezek után erõteljesebb színeket használva, éretten megjelentek saját élményvilágából származó eredeti alkotásai. Az MNT egyik munkatársa segítségével megnézhette a Szépmûvészeti Múzeum kiállítását, Esztergomba is ellátogattunk, sõt Visegrád látványosságait is megnézhette, hogy festõi életpályája kezdetén élményanyagot gyûjthessen. Mostanában is felkeresett legújabb rajzaival, ahol már a cigányság mindennapi élete, gondjaik ábrázolása a témája képeinek, mintha azt akarta volna „ki nem mondva” jelezni: nincs munkám, nehezen élek, de ezt tudom csinálni, hiába végeztem tanfolyamokat, abból nem lett munka, „EHHEZ ÉRTEK CSAK!” De már nemcsak maga nevében gondolkodik, mint akkor 17 évesen, hanem a romanép nevében. Nem tudja, hogy a gazdasági világválság a legszegényebb rétegekben szedi áldozatait. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy errõl õ és a hasonlóak nem tehetnek. Ismét az MNT-hez fordulna segítségért, mint akkor régen. (Egy családlátogatás följegyzéseibõl) Az apától kérdezem: – Mariann, és minden gyermeke már

az általános iskolában kitûnt jólneveltségükkel. Hogyan sikerült ezt elérni? – A szüleinktõl is ezt a neveltetést kaptuk, kilencen voltunk testvérek, a mama még ma is él, hála istennek. Az õ nevelését adtam tovább a saját gyerekeimnek is. Nálunk nem volt szabad csúnyán beszélni. Mariannék, ha kaptak egy csokoládét, azt öt testvér között elosztották. Öten vannak testvérek, öt gyermekem van. Keményen megköveteltük a tisztességet. A fiúk kõmûvesek. Én nem értek azzal egyet, hogy a cigány származású gyerekeket cigány származású nevelõ tanítsa. Szerencsémre sok mindent át tudtam adni a neveltetésembõl. Gyermekeim se csúfolhattak senkit, õket se csúfolta senki. Itt a telepen sokan mondják, hogy jólneveltek a gyermekeim. Mindent megkaptak, ami tehetségünkbõl tellett. Nem játszhattak rossz gyerekekkel, nem játszhattak koszos gyerekekkel. Közben az édesanya is megérkezett: – Szigorúan voltak fogva. Butykán szabadon játszhattak a gyerekekkel, ahol mi is építkeztünk, de itt nagyon sok az olyan szülõ, aki szabadjára hagyja a gyerekét, a gyerek azt csinál, amit akar. Na, itt a Huszár telepen ezt láttuk, hogy hogyan megy egyeseknél, és azokkal nem játszhattak. Õk akkor a családban voltak, játszhattak a családtagokkal. Nálunk a családban – mondja az anya – nem volt szigorúság. Na de voltak szabályok, amit be kellett mindenkinek tartani. Például: csúnya beszéd nem lehetett és ezt betartottuk. – Mi volt akkor, ha a saját gyermekérõl rossz információ érkezett, az iskolából? – Nem bántottuk õket, lehet, hogy egy-két füles elcsattant, ami nem akkora volt. Leültünk és megbeszéltük, átbeszéltük, hogy hogyan kell viselkedni. Nemrégiben Mariann beiratkozott egy kezdõ festõket az alapokra tanító szakkörbe…

30

TÖRTÉNET

A szélnek eresztett gyerekek súlyos magatartási problémákkal küszködnek, több irányú identitászavaruk van, mert nem kapják meg azt az egyéni foglalkozást, melyre szükségük volt, melyhez hozzá voltak szokva. A bezárt iskolában tanító neve lõkkel több évtizedes felkészülés, harc, küzdés lett megsemmisítve. Ez nem kidobott pénz?! A gyerekek ellenállásukat beilleszkedési zavarokkal kompenzálják. Akikkel nevelõik végképp nem bírnak, magántanulóvá teszik. Vagy helyet biztosítanak nekik a kisegítõ iskolában. Ahol zömmel cigánytanulók vannak. Ott megint „jól érzik” magukat, a sajátjaik között. (Circulus vitiosus). Néhol még a velük ment mentortanárok sem urai az újonnan kialakult helyzetnek, mert a felerõsödött magatartászavarral õk sem tudnak mit kezdeni. Vajon ki ezért a felelõs? Ha Romániában és Szlovákiában küzdünk azért, hogy az ott élõ magyarok megtarthassák nyelvüket, kultúrájukat, nem tudom, milyen címen veszik el Magyarországon ugyanezt a cigányságtól?! Lehetséges, hogy valaki még ezt is meg tudja magyarázni?! Mariannak és a többieknek ez sovány vigasz.

Iskolánkat pedig bezárták. Valakinek nem tetszett, és az integráció „szent” nevében bezárták az utolsó „mentsvárat” a telepi gyerekek elõtt. Új iskoláikban, mint más gyerekekkel, úgy foglalkoznak velük, a hátrányos helyzetük azonban halmozódik. Senki nincs, aki sajátos kultúrájukkal törõdne, tulajdonképpen nekik az integráció a kirekesztést jelentette. Volt egy közeg, ahol jól érezték magukat, amit a sajátjuknak éreztek, ahol biztonságban tudták magukat, ahonnan segítséget kaptak – a nyíregyházi Huszár telepi iskola. Ez már nincs, bezárták. Nemcsak Mariann, hanem más tehetséges roma gyerek is elindulhatott volna a sikerek felé. Mariannal együtt nagyon sok tehetséges gyerek is elvész, mert nem roma pedagógusaik nem ismerik – de nem is akarják megismerni – ezt a kultúrát. Az integráció nekik azt jelenti, felejtsék el cigányságukat. Elõzõ iskolájukban minden mûvészeti területen kibontakoztathatták tehetségüket: ének, zene, tánc báb, festészet, vers-mesemondás. Eze ken a területeken országos helye zéseket nyertek. Az alternatív „Lépésrõl lépésre” Soros-programban elsõ évfolyamon indult gyerekek közül az idén fognak érettségizni heten az ibrányi gimnáziumban. Nem ez lenne a lehetséges legjobb alternatíva számukra?! Az Arany János Tehetséggondozó Programban vettek részt.

Légrádi Richárdné

31

BÚCSÚZUNK

Emlékezetünk megõrzi

DIPL.-POL. JAKOB HORN 1935. október 22., Bácsszentiván–2009. január 17., Schönram nõttképzésért tett erõfeszítéseit a Magyar Köztársaság Pro Cultura Hungariae Díjával tüntette ki. Kezdeményezései közül sok ma is aktuális és elengedhetetlen fontosságú. Ezek közé tartozik a DVV nemzetközi együttmûködési programjaihoz kidolgozott Útmutató is, amelyben lefektették az együttmûködési partnerség fontosságát kiemelõ elveket, és megfogalmazták a felnõttképzés társadalmi felelõsségvállalását a szegénység elleni küzdelemben. A hetvenes évek elején jelent meg elõször a szakterület legnagyobb terjedelmû, többnyelvû nemzetközi felnõttoktatási folyóirata, a Felnõttképzés és fejlesztés is. Jakob különleges mértékû elkötelezettséget érzett volt az elkötelezettsége a kelet-afrikai országok iránt, Etiópiától, Szudánon át Szomáliáig. Az eme régiókban általa vezetett és immár világméretûvé fejlõdött kurzusok sokasága a felnõttoktatási szakemberek képzési programjának hajtóerejét képezte. Éveken keresztül, amíg a DVV erõfeszítései Dél-Amerikában Kolumbiára koncentrálódtak, az általa hangsúlyozott bõvítés a DVV kapcsolataiban és a partnerszervezetek összetételében megalapozták az utat az Intézet elõtt az újabb DVV projektirodák megnyitásához a régió országaiban. Jakob elkötelezetten dolgozott az afrikai, ázsiai, európai és latin-amerikai felnõttképzési egyesületek munkájának elõremozdításán. A Felnõttképzés Nemzetközi Tanácsát nehéz idõkben is támogatta, elnökségi tagként sok mindenért vállalt felelõsséget, és a konstruktív megoldások keresését a válsághelyzetekben is személyes ügyének tekintette. Egyedülálló kommunikációs tehetségével ügyesen alakított ki és formált bármilyen szintû nemzetközi kapcsolatot, a hatékony hálózatépítés során ily módon összetartva a felnõttképzési szakembereket. Tanácsait mindig értékesnek tartottuk és kerestük. A nemzetközi konferenciákon is prominens és népszerû személyiségnek számított. Az UNESCO Felnõttképzési Világkonferenciáin kiemelkedõ szószólója volt az élethosszig tartó tanulásnak a társadalmi fejlõdésre gyakorolt hatását hangsúlyozó szemléletnek mind Németország, mind más országok tekintetében. A bizalom szilárd alapjait teremtette meg az Intézet és annak támogatói között. Tiszta jövõképe volt a lehetõségekrõl és mindig készen állt újabb elképzelések és megközelítések felderítésére a változás elérése érdekében. Kollegiális és együttmûködõ munkahangulatot teremtett és õszinte érdek-

Jakob Horn majdnem 30 évig volt a Német Felnõttképzési Társaság (DVV) vezetõ alakja. Munkája és jövõképe központi szerepet játszott a Nemzetközi Együttmûködési Intézet – partnereivel együtt elért – eredményeihez szükséges alapok lefektetésében. A nemzetközi felnõttképzési fejleményeket haláláig nyomon követte. Gyermekkori és fiatalkori élményei nagy hatással voltak rá és alakították az életútját formáló különleges tulajdonságait is. Jakob a Vajdaságban született, a mai Szerbia északi részén. A háború és annak utóhangja mind családja, mind önmaga számára komoly és gyötrelmes következményekkel járt. 1947-ben, miután nagyszülei és legfiatalabb öccse a menekülttáborban éhen haltak, Jakob két testvérével Magyarországon keresztül Ausztriába menekült. Iskoláit is csak ekkor, 12 évesen tudta elkezdeni, hogy megtanuljon írni és olvasni. A következõ években behozta lemaradását, volt, hogy két tanévet végzett el egy esztendõ alatt. 1957-ben vették fel egyetemre, így közgazdasági és politikatudományi tanulmányokat folytatott Münchenben és Berlinben. Itt csatlakozott a diákmozgalomhoz, és aktív szerepet vállalt a diákéletben a tanszéki diáktanács képviselõjeként, és mint a Német Diákönkormányzatok Egyesületének tagja. 1963-ban diplomázott politikatudományból a Berlini Szabadegyetem Otto Suhr Intézetében. A Német Politikatudományi Egyesület alapító tagjai közé tartozott, majd késõbb annak elnöke is lett. Szakmai pályafutása 1963-ban indult a Berlini Szabadegyetem Akadémiai Külügyi Irodáján, ahol a világ minden tájáról érkezõ diákokkal kellett foglalkoznia, miközben utazásai során értékes tapasztalatokat szerzett. A Német Felnõttképzési Társaságba 1971. július elsején lépett be mint a dél-amerikai kapcsolatokért felelõs koordinátor és tanácsadó. A következõ évben az egyesület Fejlõdõ Országok Felnõttképzési Egysége, azaz a mai Nemzetközi Együttmûködési Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1975. október 1-jén igazgató lett, s az Intézetet egészen 1999es nyugdíjba vonulásáig vezette. Amint Közép- és Kelet-Európában megindultak a változások, Jakob ezekben új kihívásokat látott az Intézet, s önmaga számára. Kezdeményezésére együttmûködési programot indítottak Magyarországgal, amelyet Budapesten a DVV projekt irodából sikeresen vezetett 1990 és 1995 között. A magyar fel-

32

BÚCSÚZUNK

Nagy megtiszteltetés lett volna számunkra, ha Jakob Horn is velünk ünnepli ezt az alkalmat. A 40. évfordulóra készült kiadványunkat hálából Neki és emlékének ajánljuk.

lõdéssel fordult minden munkatárs felé. Bátorította a nyitott kommunikációt, a személyes kezdeményezést. Emléke örökké élni fog bennünk és mindig értékelni fogjuk fáradhatatlanságát, lelkesedését és együttérzését. 2009. júniusában a Nemzetközi Együttmûködési Intézet fennállásának és munkásságának 40. esztendejét ünnepli.

Bonn, 2009 Német Felnõttképzési Társaság (DVV)

Kollégák közt, nemzetközi társaságban

ISTEN VELED, JAKOB! 1935. október 22., Bácsszentiván–2009. január 17., Schönram mint ahogy õ is folyton készült feleségével, Elinnel együtt Budapestre. A termálfürdõkbe, a kávéházakba, a piacokra és az operába, no meg a sok baráti társaságba. Azt mondta, igen egyszerû: csak fel kell szállni a salzburgi gyors utolsó kocsijába és az órákon belül szeretett Budapestjére, érkezik. Mostantól Jakob nem jön többé Budapestre. Megdöbbentett a hír, ami tudatta: 2009. január 17-én meghalt Jakob Horn. Napokig nem tudtam megbirkózni ezzel a hírrel. Képek villództak bennem, például kairói, madridi együttlétünk. Utóbbin, amikor a május elsejei felvonulásban elvegyülve arra a kérdésre, honnan jöttetek, azt mondta: magyarok vagyunk Budapestrõl. Meg is sértõdtem, mert még elõttem kivágta a választ, megszólalni se tudtam. Eszembe jutottak vidéki útjaink is a kis falvakba, ahol az utakat és elágazásokat sok-

Soha nem lehet eléggé felkészülni az elbúcsúzásra. Salzburgi meghívót kaptam a felnõttoktatási szakemberek hagyományos európai találkozójára, elõadást tartani, s mivel Jakob mindig hívott, gondoltam, most itt az alkalom meglátogatni õt Schönramban, ami az osztrák–német határon Salzburg tõszomszédságában van. Meglepett, hogy „világjáró barátom” ebben a kis faluban – amely mintha a világ vége lenne – tölti folyamatosan nyugdíjas napjait. A teraszon kávézva elmesélte, hogy Európa egyik legnagyobb áteresztõképességû üvegkábele fut el a háza és az erdõ között, s az viszi az információkötegeket és az Internetet. A kis faluban sétálva bemutatta a nyugdíjas postást, akivel naponta váltott egy-két szót, mert egyedül maradt a családban. Akkor, mint mindig – korábban is – abban maradtunk, hogy újra meglátogatom,

33

BÚCSÚZUNK

’92-ben született meg a két ország közötti baráti együttmûködésrõl és európai partnerségrõl szóló szerzõdés, amelynek 23. cikkelyében a 2. bekezdés szól a felnõttoktatásról: „a szerzõdõ felek különös jelentõséget tulajdonítanak a felnõttoktatás terén történõ együttmûködésnek, kiemelten támogatják a Német Népfõiskolai Szövetség együttmûködését a magyar partnerszervezetekkel”. * Jakob Bácsszentivánon (Vajdaság) született, dunai sváb családban. Felmenõi és rokonai egy része magyar származású. De nem a származás itt a fontos, hanem a virtus és a jellem. Ha ezt elemeznénk, se igazán német, se igazán magyar nem volt, de több. Mindenkit levett a lábáról az egy-két mondatos magyar nyelvû köszöntõjével, ha nyilvánosan szólt. „Közülünk való ember”, ahogy nálunk mondanák a falusiak, akik az idegent méregetik. S magam is így tudom csak kifejezni mindazt, amit vele kapcsolatban érzek: „közülünk való” volt, s ma és a jövõben is közénk is tartozik. Édesapja a német hadsereg kényszerrel behívott katonájaként tûnt el, édesanyját kényszermunkára hurcolták el a Szovjetunióba. Nagyszüleivel és testvéreivel együtt õt a magyar határhoz közel esõ táborba vitték a II. világháború alatt. Sikeres menekülését követõen Magyarországon keresztül jutott el Ausztriába, majd Németországba. De visszatért a tetthelyre, többször is. Elõször csak a magyarosztrák határra, mégpedig 1956-ban, amikor egy újabb menekülthullámban, a forradalom kritikus napjaiban segített a magyarokon. Saját maga vezette traktoros utánfutóval bonyolította õ is a menekülõk átszállítását. Ezek után van-e valami különös abban, hogy neki a berlini fal leomlását követõen az ötlött az eszébe újabb kihívásként, hogy visszajöjjön még egyszer az átalakuló Magyarországra? Azt hiszem, semmi különös nincs ebben, noha a magyarázat biztosan összetettebb. Ez azonban már nem számít. Mi személy szerint csak azt tudjuk mondani: köszönjük a sorsnak, hogy õt még egyszer ide vetette, és vele együtt dolgozhattunk éveken át, mert nekünk az sokat segített, és tõle mi sokat tanultunk, és az õ barátságát és szakmai kiválóságát soha el nem felejtjük. Hej, Jakob, amikor beérkezik az a salzburgi gyors – márpedig naponta jön –, akkor mindig eszünkbe jut: miért nem ül rajta a mi jó barátunk... Isten veled. Míg élünk és alkotunk, ápoljuk élõ emlékedet.

szor jobban ismerte, mint én. S persze az egész napos együttlétek hosszú beszélgetései, eszmecseréi! Ezekkel mind nehéz megbirkózni. De így vannak sokan magyar barátai, kollégái is. Az egyfajta „indikátor” ma is, ki tartozik azok közé, akik kezdettõl ott voltak a népfõiskolák újraindulásánál Magyarországon. Mert a mai napig mind emlékeznek Jakobra, mégpedig szeretettel. A Magyar Népfõiskolai Társaságban és azon kívül. S ez még sokáig így lesz. 1995-ben a miniszter adta át Jakobnak a Pro Cultura Hungariae kitüntetést. Kivételes megtiszteltetés lehetett számomra, hogy én is méltattam magyarországi munkáját és érdemeit. Olyan, mintha tegnap történt volna, s azóta sem tudnék sok újat mondani. Az egyik mondat szerint: „az oklevelek megsárgulnak, a megalapozott barátságok ellenben idõt állók”. Ez így igaz, ma is elmondhatom, 14 évvel késõbb. Miután elhagyta budapesti állomáshelyet, ez a kapcsolat azt követõen is a kölcsönös elkötelezettség alapjain nyugodott, az alkotó munkában, az erõfeszítések elismerésében. Azt mondta nekem egyszer: mindaz, amit lát és hall a munkámról (akkoriban az Európai Felnõttképzési Társaság elnökeként is dolgoztam), azt tudja mondani, hogy jól teszem és jól is áll nekem ez a szerep. Ezt nemcsak referenciaként kezeltem, hanem kitüntetés-számba is vettem. 2003ban, amikor az EAEA megalakulásának 50. évfordulóját ünnepeltük, s azt kérdezték tõlem, hogyan kezdõdött a „nemzetközi karrierem”, õrá hivatkoztam, és õt méltattam, mint akitõl sokat tanultam, s aki sokat segített az elképzeléseim és lehetõségeim kialakításában. Nagyra becsültük gazdag nemzetközi szakmai tapasztalatai miatt, az általa képviselt magas szintû szakmai minõségért, irigyeltük az emberekkel való személyes együttmûködés és kommunikálás különleges képességéért. Egyként tudott szót érteni a miniszterrel és a falusi idõs nénivel. Különleges diplomáciai érzéke volt, s hol humorosan, hol határozottan, de mindig sértés nélkül tudott meggyõzni az igazáról. Szavatartó is volt. Empatikusan átlátta mások helyzetét, így a mi szervezeti és társadalmi gondjainkat is, és amit megígért, azt mindig teljesítette. Tudta, mi az, ami számunkra fontos lehet, s ha nem hittük el, rávezetett. Természetes, hogy nem mindig értettünk egyet, de vele jót lehetett még vitatkozni is, és mindig, feltétel nélkül meg lehetett neki bocsátani, ha volt ilyenre példa. Egyszerûen azért, mert aki a közelébe került, az megérezte, hogy Jakob szeretetreméltó személyiség. 1990-tõl ’95-ig a rendszerváltozást követõ átalakulás kezdeti szakmai lépéseit segítette Magyarországon. Igaz, csak

Mindszentkálla, 2009 Sz. Tóth János

34