Ha a magyar grafika utóbbi tíz esztendejét tekintjük át, jelentős helyre kívánkoznak a társadalmi kérdésekre közvetlenül reagáló alkoták munkái. A "szocio-grafika" nem stiláris és nem is technikai azonosságak alapján kirajzolódó vonulata honi képzőművészetünknek. Ezeket az alkotásokat a kritikus, dokumentalista látásmód, létrehozóik rokon érdeklődési köre, a témakiválasztás hasonlósága kapcsolja össze. Fontos helyet foglalnak el e lapok a !irizáló, az intellektuális, vagy a kisérleti grafikák között. Értéküket fokozza, hogy művelőik egyéni hangú képviselői képzőművészetünknek. Előljáróban csak kettőt említek közülük: Somogyi Győzöt és Bukta Imrét. Sajátos kifejezésmódjuk kitűnik a modern magyar grafika sokszínű mezőnyéből. De milyen is a szociológiai ihletettségű grafika? Az irodalmi szociográfiának a harmincas évek óta jelentős szerepe van valóságunk formálásában. Ez a szociológiai érdeklődés a hatvanas években újraéledt (az újraéledés a dogmatikus művészeti irányítas megszűnését követte), gondoljunk csak Moldova és Csoóri műveire, az utóbbi néhány évben pedig a Valóságban és a Mozgó Világban publikált riportokra, ezek válogatott kiadására, a múlt évben megjelent Folyamatos jelen című kötetre. 1945 utáni képzőművészetünkben nyomokban jelen van ez a szemlélet Kottán Károly (Krumplievő) és Szalay Lajos egyes műveiben, élni sajnos csak addig élt, amíg a kor kultúrpolitikája minden jogos bírálatot, kritikus megjegyzést nem kezdett az imperializmus aknamunkájának tekinteni. Paradox módon az ezekben az években meghirdetett program "realista" volt; aratókat, építőket, felvonulókat, élmunkásokat festetett, de nem a hibákat feltáró kritikus szemmel, hanem azokat elpalástoló illusztratív és propagandisztikus jelleggel. Ennek következtében a képzőművészet teljesen elszakadt a valóságtól. De erről, az ötvenes évek voluntarista művészetfelfogásáról már sokat írtak az utóbbi években. Mégis szálnunk kellett róla, mert igen nagy kárt okozott - máig tartó bizalmatlanságot keltett éppen a társadalmi kérdésekre közvetlenül reagáló művekkel szemben. Az ötvenes évek egyik nagy tanulsága, hogy a művészet egyetemes igazságait nem lehet a napi politikai érdekek illusztrációjává tenni. A képzőművészet a valóságfeltárásban természetesen nem versenyezhet sem az irodalom, sem a film, sem a fotó direkt kifejezőeszközeivel, de a maga módján létrehozhat értékeket. A grafikában a hetvenes évek legelejétől születtek szociográfiai jellegű művek, de meg kell jegyeznünk, hogy ezek nem tematikájuk, hanem megformálási módjuk miatt értékesek, hiszen ha dillettáns nyúl a karctűhöz, készít fotót vagy szitanyomatot, munkájából éppen a művészet meggyőző ereje hiányzik. A szociografikáknak a szociológiai tematika csak jellegzetessége, művészetté az alkotásmód minősége teszi őket. Művészi kifejezőerejük révén állítanak reflektorfénybe társadalmi eseményeket, pellengérezik ki a torzulásokat, mutatnak rá a hibákra. Fő jellemzőjük a kritikus látásmód és az objektív hang, egy-egy társadalmi probléma művészi eszközökkel történő bemutatása, figyelemfelhívás az orvoslásra, a javításra. Mik ezek a szociális vagy éppen szemléletbeli hiányosságok? Sajnos, elég hosszan sorolhatók: az ideálok, elvesztése, a pénz imádata, a pragmatizmus, a bürokrácia, az uniformizáltság, a panellakások és a panelgondolkodás sivársága, a környezetszennyezés ... Felmerül a kérdés, hogy így, ebben a formában nem túl direkt-e a művészet és a társadalom kapcsolata. Lehet-e közvetlenül társadalomformáló, javító szerepe a képzőművészetnek? Lehet, de nem szabad eltúlozni, hiszen ez a dokumentalista kifejezésmód csupán egy a sok közül, legalább ilyen fontos az experimentális művészet. De vegyünk most már a kiállított anyagból is egy-egy példát. Prutkay Pétert 1970 körül kezdték el foglalkoztatni olyan, - napjainkig is megoldatlan - kérdések, mint a paneles építkezés problémái. Sivársága, városképet rontó kopársága mindenesetre olyan tény, amely ellen sokan felemelték szavukat. Szinte hiába; a panelfalanxok tovább nőnek városaink körül. E témát veti fel Prutkay 1970-ben készült Szanálás című nyomata. Az Ügyek (1973) és a Storno (1975) pedig a bürokrácia ellen szól: a túlszervezettség, az önmagáért való hivatal Kafka által oly megdöbbentő találékonysággal leírt embertelenségét és személytelenségét ábrázolja. Somogyi Győző munkásságában a történeti és a bibliai mellett, igen jelentős' helyet foglal el a szociológiai tematika. A Kőműves Kelemen (1975) című ismert lapja a ballada modern parafrázisa. Hány ember építi be ma is mindenét - boldogságát, egészségét - kockaházába? A munkának csak akkor van értelme, ha az új és szép lakás, autó, telek az élet minőségének javulását is előmozdítja. Az anyagi jólét mellett a szellemi jólét megvalósulásáért is érvel a lap. Szinte a dokumentumfilmek erejével hatnak a Dárday Jutalomutazás című alkotásával rokon Buszmegálló (1977), Csepel (1975), Külváros (1977) című szitanyomatai. Somogyi groteszkba hajló előadásmódjának szuggesztivitását a kompozíció fekete és fehér foltjainak kontrasztja, a montázstechnikára emlékeztető képépítés szaggatott ritmusa adja.
l
1
<( ~
LL
)
& 0 o u
~ cn
2
Sáros András Miklós régi technikákat, a rézkarcot, az aquatintát használja legszívesebben. Előadásmódjának jellemzője a naturalitásra való törekvés, de nem a fotószerűség. Több munkája készül modell után. Ilyen Mementója (1975), mely arra is jó példa, hogy nem a képzelet, hanem a valóság szüli a legabszúrdabb helyzeteket: egy céllövőbódé mellett a falu felé néző - talán emlékműnek szánt (?!) - második világháborús ütegek együttesét. Sáros hangja visszafogott, szinte semleges, de éppen a kommentár nélküli bemutatás által válik lapja drámaivá, szuggesztivvá. A retusált és a retusálatlan valóság, a szép és a rút ellentétére épít a Fekvő formátum (1977), míg a Canissimus (1980)' a státusszimbólumok megmosolygása, a Szőröstül és a - bőrüstül (1981) pedig a szériatermelés elidegenítő voltára figyelmeztet. Pinezehelyi Sándor munkásságának jelentős részét', sőt lényegét képezik jelkép-értelmeZ'ései. Újabban nemzeti színeink foglalkoztatják. Megfosztja őket szimbolikus jelentésüktől úgy, hogy profán környezetbe - növényekre, beiglire, gyumölcsökre - helyezi a piros-fehér-zöld trikolort · A jó tíz évvel fiatalabb Pócs Péter is hasonló témát jár körül, de ő az üres protokoll túlzásait, visszásságát kritizálja (Kitüntetéseim, 1981, Ezennel megnyitom, 1982). A bemutatásra kerülő anyag érdekes színfoltjai Nyári István az ötvenes évek divatjának és zenéjének napjainkban feltámadt nosztalgiáját rögzítő munkái. E nosztalgia eredőjének és mibenlétének vizsgálata még a szociológusoknak is 'é rdekes munkát adhat. Hogy tömegeket megmozgató nosztalgiahullámról van szó, bizonyítja ·a több százezres példányszámban kiadott Hungária hanglemezek pillanatok alatt való eltűnése· a boltokból, vagy a körülöttünk sétáló fiatalok sörte haja, bő zakója, szűk nadrágja. Ilyen és hasonló külsőségek rögzítésével sokszor jobban jellemezhetünk egy kort, mint az időtlen művészeti alkotásokkaL A szecicgrafika elsődleges jellemzője kritikai beállítottsága. A kiállított anyag és a katalógus fotói azt bizonyítják, hogy a művészet és a szociológiai szemlélet szerenesés összefonódását figyelhetjük meg több évre visszamenően sok grafikusnáL Az általuk készített munkák a művészet mindennapok iránti érdeklődésének értékes dokumentumai. LÓSKA LAJOS
CSIZMADIA LÁSZLÓ 1952. január 10-én született Sárbogárdon. 1976-ban végzett a Pécsi Tanárképző Főisko la földrajz-rajz szakán. 1976-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, rendszeresen szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Jelenleg a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára. Címe: 7623 Pécs, Doktor Sándor u. 53. 22/3.
<(
o <( 2 N
U)
A PÁVA, 1980. szitanyomat, 45x63 cm
u
3
<(
o <( 2
N
(/)
u
ÖNARCKÉP ALBÉRLETBEN, 1980. szitanyomat, 53x63 cm
4 '
Cf)
D
o w
(0 w
I
DECIBEL, 1982. szita, 43x61 cm
5
HEGEDÜS L. LÁSZLÓ , 1950-ben Nagyhalászon született. Jelenleg Kecskeméten dolgozik, grafikával és filmmel foglalkozik. · 1981 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja. Címe: 6000 Kecskemét, Árpád krt. 2. lll. 13.
FÁZISOK 1981 . foto+ grafika, 40x59 cm
.. ··
6
',.
A1 1981 . foto + kollázs, 30x42 cm
U)
D
o w
0 w I
82 1981. foto + kollázs, 30x42 cm
C3 1981 . foto+ kollázs, 30x42 cm
<(
N
~
LACZA MÁRTA 1946-ban született Csepelen. 1964-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd elvégezte a Kirakatrendező Iskolát és a Képzőművészeti Főiskolát. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Képzőművész Szövetségnek. Jelenleg Derkovits-ösztöndíjas. 1974 óta vesz részt kiállításokon. Címe: 1213 Budapest, Harmatos u. 8.
l
KALYIBA, 1982. tusrajz, 33x23 cm
8
<(
N
~
l
CSEPEU HÁZBAN, 1981 . tusrajz, 33x22 cm
A TELEP, 1981 . lito, 33x23 cm
9
<(
N
st
l
Ml TÖRTÉNT? 1982. színes tusrajz, 25x37 cm
NÉZÖPONT, 1982. színes tusrajz, 41 x28 cm
lO
CÍM NÉLKÜL, 1980 szita, 32x45 cm
NYÁRliSTVÁN 1952-ben született Budapesten. 1977-ben végzett az Iparművészeti Főiskola reklámgrafikai szakán. 1979-től festészettel is foglalkozik. 1981 óta tagja a Fiatal Képző m űvésze k Stúdiójának. Címe: 1071 Budapest , Dózsa György út 70.
ll
l2
CÍM NÉLKÜL 1980. szita, 32x45 cm
?J w I
w
t5 z
o_
MAGYAR KENYÉR, 1979 szita, 86x61 cm
l3
~
w
I
w N
PINCZEHELVI SÁNDOR 1946. július 8-án született Szigetváron. 1964-ben érettségizett a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. 1970-ben végzett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakán. Grafikusként dolgozott a Janus Pannonius Múzeumban; jelenleg a Pécsi Galéria vezetője. Címe: 7623 Pécs, Kossuth Lajos u. 29/31 .
u z
Q_
KARÁCSONYI LAP, 1982 szita, 86x61 cm
J.
!
14
l'
~
w
I
w
t5z
CL
SERTÉS, 1979 szita, 86x61 cm
l5
U)
u
\Ü
CL
PÓCS PÉTER 1950. szeptember 14-én született Pécsett. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola ötvös szakán érettségizett. 1980 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Az alkalmazott és autonóm grafika többféle ágát műveli, képzőművészeti határesetekkel is foglalkozik. 1979-től szerepel kiállításokon, legutóbbi önálló kiállítása a budapesti Stúdió Galériában volt. . Címe: 6000 Kecskemét, Akadémia krt. 35. lll. 24.
A NAGY PÚDER, 1982. színezett foto, 112x85,5 cm
ló
U)
u
\Ü o_
" .. . EGYENESEN, JOBBRA, MAJD BALRA ..." 1982. színezett foto, 53,5x91 ,5 cm
17
. U)
(J
\Ü Q_
l8
.... RELIKVIA, 1982. vegyes technika, 35x22 cm
U)
u 2
EZENNEL
ME.GNYITOM ..." 1982. színezett foto, 54x99,5 cm
19
PRUTKAY PÉTER 1947 -ben született Budapesten. 1969 óta vesz részt hazai csoportos kiállításokon. Első egyéni tárlata 1974-ben volt. 1972-től számos nemzetközi kiállításon szerepelt. Címe: 1052 Budapest, Martinelli tér 4.·
A MAGYAR TENGER,
1980. színes szita, 15x21 cm
20
SZANÁLÁS, 1981. színes szita, 38x35 cm
2l
22 ..
KÖRNYEZETVÉDELEM, 1974. vegyes techn.,
~.5 x 40
cm
23
U)
o ~
~
U)
24
SÁROS ANDRÁS MIKLÓS 1945-ben született a németországi Höchstadt an der Aischban. 1968-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Fő i skolán, sokszorosító grafikusként 1968-tól 1981 -ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. 197 5-78 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1968 óta szerepel hazai és külföldi kiállításoko n. Címe : 2600 Vác, Szabadság tér 4.
REGGELI, 1975. rézkarc, 16,5x42 cm
(/)
o
~
BEÁLlÍTÁS, 1976. színes rézkarc, 18x21 cm
25.
Cl)
o Q::: ~
Cl)
"SZÖRÖSTÜL-", 1981 . színes aquatinta, 34x52 cm "-BŐRÖSTÜL", 1981. színes aquatinta, 34x52 cm
26
U)
o
~
~
U)
MEMENTO,
1975. színes rézkarc, 38x23 cm
'"
,CANISSIMUS,
1980. szi'h'es aquatinta, 27x38 cm
27
(5
o 2 o
U)
SOMOGYI GYŐZÖ 1942-ben született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, majd 1962-1968 között a Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait. 1972 óta készít szitanyomatokat. Első kiállítása 1973-ban volt. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja. Címe: 1051 Budapest, Széchenyi rakpart 7.
EMBEREK szita, 50x34,5 cm
KÜLSZÍNI FEJTÉS szita, 51 x39 cm
28
~'
0
o 2 o
Cf)
szita, 67x46 cm
LÁTOMÁS szita, 34x31 cm
...
4·
29
o
~
l
VALKÓ LÁSZLÓ 1946. május 15-én született Kaposváron. 1964-ben érettségizett a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. 1970-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Jelenleg a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanít. Hazai és külföldi kiállításokon 1972 óta szerepeinek munkái. Első egyéni kiállítása Budapesten volt. Címe: 7623 Pécs, Kossuth Lajos u. 29/31 .
DERKOVITS KENYERE, 1979. szerigráfia, 53x50 cm
30
Surveying the last ten years of Hungarian graphic art, the works of artists reflecting directly on social questions should be given a significant place. "Socio-graphics" is not a style in our fine arts marked by similarity in manner and techniques. The link between these works is the eritical documentarist approach, the kindred sphere of interest and the similarity of themes of their artists. These works occupy an important place in lirical, intellectual and experimental graphics. Their value is increased by their creators' representing an individual tone in our fine arts. By way of introduction l mention only two of them: Győző Somogyi and Imre Bukta. Their special style is prominent in the colcurfui lot of modern Hungarian graphics. But what is graphics inspired by socialogy is really like? The sociographic literature has had an important part to play in the shaping of our reality since the thirties. This sociological interest, follawing the cessation of the dogmatic guidance in arts, revíved in the sixties. Let us think of the works of Moldova and Csoóri, the interviews published in the last few years on the pages of the periodicals entitled "Valóság" and "Mozgó világ" and a selected anthology of these issued last year under the title "Folyamatos jelen" (Present continous). This approach is represented in traces in our post-1945 fine arts by certain works of Károly Koffán (Krumplievő, Potatoeater) and Lajos SzalaL However, it survuved, regretfully only up to the beginning of an era of official cultural policy regarding every rightful criticism as the intrigue of imperialism. Paradoxically, the program of these years was "realism"; it made artists paint harvesters, maisons, marchers, ace-workers, but not with a eritical eye revealing mistakes but with an illustrative and propagandistic character, concealing them. As a result, fine art shitted away tetaily from reality. However, much has been written already about this voluntarist approach of the fifties; it had to be mentioned becouse of the serious damage it caused. It has generated mistrust enduring up to these days in the very works reflecting directly on social questions. One of the great warnings of the fifties is that the universal veracities of art can not be transferred into illustrations of daily political interests. The sociological thene is only a characteristic feature of socio-graphics; what makes it art is the quality of techniques. By their strength of artistic expression the reveal the meaning of social events, unmask distortions, show the mistakes. eritical approach and objectiv tone, enlighting certain social problems by artistic means, calling attention to remedies and corrections are their main characteristics. What are these shortcomings in society or just in attitude? Unfortunately, they make quite a long list: disillusion, worshipping of money, pragmatism, bureaucracy, uniformity, the bleakness of panel-flats and panelthinking, environmental pollution .. . The arising question is whether the relationship between art and society, in this form, is not too direct. Can fine arts directly affect the shaping of society, can they have a correcting role? They can, but their role must not be overestimated, since this documentarist way of expression is only one among the many. Experimental art is, at least equally important Let us take a few examples of the exhibited works. Péter Prutkay has been interested in questions - unsolved as yet - like the problems of panel-architecture since the beginning of the seventies. lts bleakness, its barrenness damaging the townscape are, in any case, facts eriticized by many. Almost in vain; panel-phalanxes keep growing arcund our cities. Prutkay's print the Szanálás (Reconstruction, 1970) raises this issue. The Ügyek (Affairs, 1973) and the Storno (1975) are against bureaucracy visualizing the very inhumanity and impersonality of over-organization and the office for its own sake, depicted with appaling ingenuity by Kafka. ln Győzö Somogyi's life-work, besides biblica! and historical elements, the sociological ones play a very important part as weil. His well-known leaf Kömüves Kelemen (1975) is the modern paraphrase of the ballad. Even today, what a lot of people wall up everything they have into their block-houses! Work is meaningfui only if the nice new fiat, the car, piece of greund help to improve t he quality of life as weil. The leaf argues for the realizatien of intellectual welfare besides material one. The effect of his screen-prints: Buszmegálló (Bus stop, 1977), Csepel (1975', Külváros (Suburb, 1977) resembling Dárday's film entitled Jutalomutazás (Jurhey for reward) almost have the strength of document-films. The suggestivity of Somogyi's way of interpretation deviating towards the gretesque is given by the contrast of the black and white patches of the composition and the broken rhythm of the structure resembling montage technique. András Miklós Sáros owns a preference for old techniques like copperplate and aquaink. The characteristic of his way of expression is the quest for naturalism without being photo-like. He has several works based on models. Such is his Memento (1975) that is a good example for showing that the most absurd situations are created rather by reality than by imagination :
3l
a
a group of batteries from the second world war - perhaps meant to be memorial - facing the village, by the shooting-stall. His tone is restrained, almost neutral, but it is just this presentation without commentary that makes his leaf dramatic and suggestive. The Fekvő formátum (Lying format, 1977) is built on the contrast of retouched and unretouched reality, of beauty and ugliness, while the Canissimus (1980) is a smile at status-symbols, and the Szőröstől-bőröstől (Stock and barrel, 1981) is a warning agai nst the alienating nature of serial-production. The interpretations of symbols constitute an important part, or rather the essence, of the works of Sándor Pincehelyi. Recently, he is interested in our tricolour. He deprives it of its symbolic meanings by piacing it into prophan surroundings - on plants, pastries, fruits. Péter Pócs who is ten years younger goes arcund a similar theme, but he criticises the extravagances·and the absurdity of empty protocol: Kitüntetéseim (My medals, 1981), Ezennel megnyitom (Hence l open it, 1982). The works of István Nyári bring interesting colours into the exhibition screening the nostalgie revival of the fashion and music of the fifties. The mass-moving character of this phenomenon is proved by the quick disappearance from the shops of the "Hungaria" Lp records issued in hundreds of thousands of copies, the bristie hair-do, the loose jackets and the tight-fitting trausers of the youngsters arcund us. A period can sometimes be characterized much better by registering such external features than by eternal works of art. The exhibited material and the photographs of the catalogue give evidence of the lucky interweaving of art and sociological approach in the works of many graphic artists for years back. The works are valuable documents of the artists' interest in everyday life. LAJOS LÓSKA
32
