Prof. Dr. Báger Gusztáv könyvajánlója
Megfestett vetítıvászoni szavak Orosz István: Körzıvel rajzolt víz (L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2008.)
Mindig izgalmas szellemi kaland egy képzımővész-költı verseit olvasni. Erre igazán jó példa a modern reneszánsz alkotó: Orosz István, akinek a dimenzióból dimenzióba való átlépése mindig eleven és céltudatos játék. Költészetileg szabad elme: a látáson keresztül lát, hiszen a vizualitás, a színek és a formák világa az a terep, ahonnan gondolatai elindulnak. A hét ciklusból álló kötetben, hét kapun át vezet a grafikus költı a hét misztikus, titokzatos barlangba, ahol kihámozzák-kibontják önmagukat a versek. Az Ajánlás a személy és az elszemélytelenedés dilemmájával, azaz a szerzıi én és a lírai én szétválasztásával kísérletezik, bevonva ebbe az olvasót. „Bólintok majd, ha rám köszönsz,/ holott nem én leszek,/ aki majd akkor szembejön,/ csak emlékeztetek/ valakire:” Az elsı kapuhoz érve Lépcsık-ön át vezet az út, melyben az ismeretlen felé a költemények szellemi táplálékul szolgálnak. Ezt jól kifejezi Az Ima, A terv, az Álom az álomban és az Ars poetica címő versek, amelyek igazi képzımővészi hitvallások, ugyanakkor a költıi módszer és a beszédmód ıszinte, letisztult megjelenítései. A kezdı lépések között a költı még visszatekint a képzımővészet világába „Az arcom” címő versével is, ahol szinte szavakkal festi meg a koponya rezdüléseit más-más tónust használva, és mégis „százezer éve már tudom,/ minden arcom, hogy hol lelem,/ de mégis újra álmodom,/ hogy el ne vétsem éberen.” 1
A harmadik ciklus, kapu meghatározó verse, amely egyben a kötet címadó verse is, a „Körzıvel rajzolt víz”. Elsıre olvasva olyan vizuális élmény jelenik meg, amely a festményekre jellemzı: elıször a színek hatnak, a kompozíció, majd átszüremlik a festı lelke, míg végül megszületik a befogadóban is a mőremek. Orosz István verseire, de különösen erre a versre igazán jellemzı ez: „A felhı csónakán csukott szemmel, hanyatt/ fekszem, a nyitott könyv az arcomon maradt./ Címoldalán a hold szeladonszín érem,/ a megfordult idıt pulzusomon mérem.” Az ötödik részben, a Párhuzamosokban, talán a cím is utal rá, újra visszakanyarodunk a képzımővészetek felé, hiszen ebben a ciklusban minden vers ihletıje egy „párhuzamos” alkotás, amely nemcsak gondolatokat ébresztett a költıben, hanem ihletet is merített belılük. Egyben festımővészeti textus-tárház. „Indul. Az új pár sorsa a mozdulatlan öröklét,/ Csak hölgyünk mosolyába keverve dereng pici bánat.” Az Arnolfini házaspár, Van Eyck egyébként költınk egyik legmeghatározóbb ihletıje a grafikai munkákban. Egy másik emlékezetes részlet: „A tigrisek szeme Nap, Hold,/ nászéjük Róma vége,/ kaszált tarló bennük a múlt,/ füsttel készül az égre, s felbömböl millió tücsök.” (Berenice) A hatodik kapun át a történelem viszonytagságaihoz vezet el a költı, aki a grafikai világából kiszabadulva mégis „Egy vers”-ként rajzolja meg a piramisok óta nem változó világ képét. „Elpusztul abban a háborúban,/ amelyrıl a vers szól, amelyben a költı is elesik, aki a lefüggönyözött szobában éppen ezt a verset írja.” A szöveg az idısíkok kivételével ismétlıdik, de csak a szöveg vagy az egész élet ismétlıdik, és mi is csupán piramisokat építünk, amelyet megıriz az idı, de az alkotót elfelejti a történelem? Az idı látképei – animációs filmkoreográfiaként – mint apró üzenetek teszik örökérvényővé a kötetet, ami mély filozófia, jelentıs gondolati teljesítmény. Egy interjúban így vallja a szerzı: „Rajzaimban és a verseimben az idınek valóban fontos jelentése van. Nem, mint életszakasz érdekel, hanem mint ismétlıdés, amely akár zenei motívum is lehet.” Orosz István nem egyszerően képzımővészbıl lett költı, hanem reneszánsz polihisztor a mai magyar felfogásban. Látásmódja nem csak a festıé, filmesé, hanem egyben a szavak emberéé is. Jól fejezi ezt ki Orosz István Ars poetica címő versében: „Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,/ hogy bent ragyoghasson a hold ezek után,/ persze tudom, hogy költı
ettıl még nem
vagyok:/
hátra vannak
2
még,
hej,
az
összes
csillagok.”
A Körzıvel rajzolt víz ismeretében kijelenthetjük, hogy az Ars Poetica szerénysége ellenére Orosz István ígéretes költı és elismert kortárs alkotómővész. Verses kötete szeretetre méltó, olvasása izgalmas szellemi élmény, ezért mindenki számára csak ajánlani tudom.
A szerzık bemutatása Orosz István rövid életrajza Orosz István (1951) képzımővész, animációsfilm rendezı. Grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, mővészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern törekvésekkel. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás paradoxonjaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával. Autonóm mővészeti tevékenysége szervesen kapcsolódik illusztrátori, plakáttervezıi és filmkészítıi munkásságához. Szépirodalommal is foglalkozik, két verseskötete és egy novelláskötete jelent meg. Tagja mindkét magyarországi Mővészeti Akadémiának valamint az Alliance Graphique International-nak. Munkácsy- és Balázs Béla-díjas Érdemes Mővész. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Mővészeti Intézetének tanára. Fontosabb kiállításai: Thessaloniki, Aristotelian University (1998), Bethlehem (USA) Payne Gallery (1998), Silkeborg, Kunst Center(2000), Sopron, Festıterem (2001), Bratislava, Slovenska Narodná Galeria (2002), Mikkeli, Taidemuseo (2002), Hága, Escher Múzeum (2003), Budapest, Ernst Múzeum (2006), Essen, Grillo Theater (2007), Jorwerd, Reformed church (2008), Pécs, Dóm Múzeum (2010)
Báger Gusztáv életrajza 1938. szeptember 12-én született Csörötneken. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet 1961-ben végezte el, 1971-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa lett. 1974tıl címzetes egyetemi docens a Közgazdaságtudományi Egyetemen, melynek Habilitációs Bizottsága 2001-ben a közgazdaságtudományok (közgazdaságtan) területén habilitált doktorrá nyilvánította. 2001-tıl a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, illetve professzor emeritusa. A Szolnoki Fıiskolán 2002. februártól 2005. májusig tudományos és nemzetközi fıigazgató-helyettes volt; azóta egyetemi tanár, illetve professzor emeritusként oktat. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 2003 júniusában egyetemi magántanárrá nevezték ki. 2003. január 1-tıl 2008 szeptemberéig az Állami Számvevıszék Fejlesztési és Módszertani Intézetét fıigazgatója, azóta tudományos tanácsadója. A Pénzügyminisztériumban 2000. július 1-tıl 2001. szeptemberig nemzetközi pénzügyi tanácsadóként dolgozott, majd az Állami Számvevıszék elnökének tanácsadója lett. 3
2000. közepéig a Pénzügyminisztérium fıosztályvezetıjeként a Nemzetközi Pénzügyi Intézmények titkárságát vezette. A Titkárság feladata a nemzetközi pénzügyi intézményekkel – köztük az Európai Unióval, a Világbankkal, az IMF-fel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az Európai Beruházási Bankkal, az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával, stb. – a sokoldalú nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos pénzügyminisztériumi teendık ellátása, koordinálása, illetve az intézmények fórumain a Pénzügyminisztérium képviselete volt. 1992. közepéig a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai Fıosztályát vezette. E munkakörben feladata a makrogazdasági folyamatok elemzése és a kormányzati gazdaságpolitikai és pénzügyi programok kidolgozásának koordinációja volt. Ezt megelızıen – 1988. májusától 1990. közepéig – az Országos Tervhivatal Közgazdasági Fıosztályát vezette; a fıosztályon 1981-tıl fıosztályvezetı-helyettesként dolgozott. 1975-1981. között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának genfi Titkárságán ENSZtisztviselıi állást töltött be. A Titkárság Elırejelzési és Programozási osztályán az Európára és Észak-Amerikára vonatkozó gazdasági elemzések és prognózisok készítése volt a feladatköre. 1965-1975. között az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Kutatóintézetében kutatóként, majd késıbb osztályvezetıként dolgozott. Kutatási területe a gazdasági folyamatok modellezése és elırejelzése volt. Ezt megelızıen – egyetemi tanulmányainak befejezése után – a Közgazdaságtudományi Egyetemen volt tanársegéd. Az elmúlt harminc évben 130 szakmai tanulmányt, cikket publikált. Számos nemzetközi konferencián, tudományos rendezvényen tartott elıadást. Az ENSZ Európai Bizottságának Gazdasági Fıtanácsadók Testületében 20 éven át képviselte Magyarországot. A kormány kinevezése alapján az országot kormányzó-helyettesként képviselte a Világbank egyik leányszervezetében, a MIGÁ-ban. A Pénzügyminiszter kinevezése alapján az ország képviselıje volt az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának Adminisztratív Tanácsában (Igazgatóságában). Az állam képviselıjeként tagja volt a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., majd a Budapest Bank Rt. Igazgatóságának. A nemzetközi pénzügyi kutatásokkal foglalkozó Robert Triffin-Szirák Alapítvány kuratóriumában elnöki tisztséget töltött be; a Nemzetközi Triffin Alapítvány alapító tagja és Tudományos Tanácsának tagja. 2003 májusa és 2004 februárja között a Miniszterelnök felkérésére a Köztársasági Etikai Tanács tagja, 2007-2009-ben pedig az Antikorrupciós Koordinációs Testületben az Állami Számvevıszék képviselıje volt. A Magyar Írószövetség és Szabad Német Írószövetség tagja. A Péterfi Vilmos Irodalmi Díj Alapítvány képviselıje és Kuratóriumának tagja. Eddig megjelent verseskötetei: Örök párbeszéd (Cserépfalvi, 1996), Iker-képek (Tevan Kiadó, 1998), Vízrajz (Tevan Kiadó, 1999), Magánterem (Tevan Kiadó, 2000), Tőnı ajtók (Tevan Kiadó, 2001), Idıtáv mollban (Széphalom Könyvmőhely, 2003), A tükör éle (Tiszatáj Könyvek, 2005), Míg leírom, felébredek (Tiszatáj Könyvek, 2008), Hidegfront (Tiszatáj 4
Könyvek, 2009), Élıadás (Tiszatáj Könyvek, 2010). Verseit lefordították német (Heißkaltes Wasser, Wiesenburg Verlag, 2001; Globale Rosen, Salon Literature Verlag, München, 2009), francia (Statues de Cendre – Hamuszobor, Édition bilingue – Kétnyelvő kiadás, L’Harmattan, Paris, 2002) és angol nyelvre (Object Found, Salmon Poetry Ltd., Írország, 2008). 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Tiszatáj-díjas (2009), Szabad Német Írószövetség Ezüst Könyv-díjas (2009). Budapest, 2011. február 4.
5
