Pusztába kiáltott szavak

ERASMUS KOLLÉGIUM Postacím: 1387 Budapest, Pf. 21 Telefonszám: 06 (1) 209 5401 E-mail: [email protected]

ERASMUS COLLEGE Address: H–1387 Budapest, P.O. Box 21 Phone: +36 1 209 5401 E-mail: [email protected]

Absztraktfüzet

„Pusztába kiáltott szavak” Az Erasmus Kollégium „Vallás – Hagyomány – Modernitás” kutatócsoportjának konferenciája 1088 Budapest, ELTE BTK, Puskin u. 3. „I” épület, Bence György terem 2008. június 6.

„Vallás – Hagyomány – Modernitás” kutatócsoport

2008. június 6.

I. Szekció A nomád népek felderítése és kémkedése az írott források alapján a Kr. u. VI. és XIII. század között Vér Márton A Kr. e. VI. századi szkítákhoz hasonlóan a Kr. u. XVII. századi krími tatárok is sikerrel tudták felvenni a harcot a letelepült népek seregei ellen. Tették ezt annak ellenére, hogy míg az ő felszerelésük és fegyverzetük, néhány részlettől eltekintve, változatlan maradt, a letelepült népek seregei jelentős mértékben átalakultak ezalatt a több mint kétezer év alatt. Joggal merül fel a kérdés, hogy minek köszönhető ez. Erre a választ elsősorban a nomád népek haditaktikájának vizsgálata során lelhetjük meg. A szakirodalom már korábban is nagy figyelmet szentelt a nomád népek hadviselésének. Jelen előadásban ennek a témának egy, az eddigiekben kevéssé kutatott elemével, a kémkedéssel és a felderítéssel foglalkozom. Ezt három történeti korszakra és népre vonatkozó írott források alapján teszem meg (az avarok európai szereplése, a magyarság IX–X. századi katonai tevékenysége és a mongolok XIII. századi nyugati expanziója). A kutatáshoz szükséges elméleti keretek vázolása után a mindhárom eseménysorral kapcsolatban bőven rendelkezésre álló írott források alapján egy nomád hadjárat felderítési és kémkedési mechanizmusainak működését ismertetem.

Egy istennő nyomai a Bibliában Kelenhegyi Andor 1. Az előadás egy idióma vizsgálatára épül, ami az Ószövetségben öt alkalommal ( Gen. 26. 8., Jud. 5. 28., 2Sam. 6. 16., 2Reg. 9. 30., Prov. 7. 6.) fordul elő. A célom kimutatni, hogy használata nem véletlenszerű, hanem tudatos és egy bizonyos közel-keleti mitológiai alakra megy vissza. Vizsgálatomban arra is kísérletet teszek, hogy felvázoljam a szöveghelyek és a mitológiai alak pontos viszonyát. 2. Bemutatom az érintett ószövetségi szöveghelyeket, majd elemzem azokat, és felvázolom azt a négy tényezőt – szexualitás, női szereplő, uralkodó vagy király jelenléte, halál –, amelyik mindegyiknél megtalálható. Ezek után bemutatom azt a közel-keleti mitológiai alakot (Kilulu), aki – elképzelésem szerint – kapcsolatban áll a vizsgált szövegrészekkel. Bemutatom néhány ábrázolását, amelyek a vizsgált bibliai szöveghelyeken leírt mozdulatokkal közvetlen kapcsolatban is állnak, valamint a hozzá kapcsolódó főbb képzeteket. Elemzésük során rámutatok, hogy a szövegben felismert négy tényező és a mitológiai alakhoz kapcsolódó képzetek (termékenység, halál) megegyeznek. 3. Bemutatom az idióma használatának lehetséges értelmezéseit, valamint azokat a szöveghelyeket és tárgyi bizonyítékokat, amelyek tudatos használatra vonatkozó feltételezésemet tovább erősítik. 4. Összegzem a megállapításaimat, valamint felvázolok egy lehetőséget arra, hogyan lehet a vizsgálatot kiterjeszteni az idiómatikán túlra.

1

„Pusztába kiáltott szavak” konferencia

Erasmus Kollégium

Germán főisten ábrázolása a Duna vidékén? Egy képi ábrázolás értelmezésének lehetőségei és korlátai Kiss Attila A jelenlegi régészeti kutatás által a kora avar kori germán népességhez kötött egyik legjelentősebb temetőt a mai Kölked mellett (Kölked A, B) tárták fel. A Kölked-B jelzésű temető 85. gazdag női sírjából előkerült egy aranyozott ezüst övcsat, melynek pajzstövisén eddig pontos párhuzam nélkül álló képi ábrázolás figyelhető meg. A kis felületen egy szakállas, hosszú hajú férfi figyelhető meg, kezében az ég felé emelt két karddal és teste köré csavarodó kígyóval, mely a férfi karjába harap. A temetőt publikáló Kiss Attila a képi ábrázolást a későbbi germán-skandináv mitológiából ismert Tyr istenhez kötötte, aki véleménye és a korábbi germán mitológia bemutatását célzó kutatások (Jan de Vries) szerint a korszakban a germán panteon főistenének számított. A lelet ilyen interpretációja több problémát is felvet. Sajnálatos módon az ábrázolás pontos párhuzama nem ismert a germán kultúrkörből, azonban az egyes elemek külön-külön (kígyó-sárkánnyal való harc) mind megtalálhatóak az adott időszak germánokhoz köthető képi ábrázolásain. Ebből az időszakból nem ismert a germán mitológiára vonatkozó részletes leírás, gyakorlatilag csak apróbb, elszórt forrásrészletek utalnak a későbbi korokból jól ismert istenalakokra.

Agymosás a végvidéken Asszír királyi propaganda a birodalom perifériáján Vér Ádám Az ókori Keleten az i.e. III. évezredre nyúlik vissza annak hagyománya, hogy a király alakját és az istenségek szimbólumait felhasználva olyan monumentális emlékműveket állítottak, amelyek hatékony eszközei voltak az uralkodói propagandának. Anatóliától az Iránifennsíkig, a kora-bronzkortól a Szászánida Birodalom koráig számtalan példáját találjuk ilyen alkotásoknak: leginkább szikladomborműveknek, sztéléknek és obeliszkeknek. A kiugróan magas számban ránk maradt emlékek alapján úgy tűnik, a „tömegkommunikáció” e korai formáját az Újasszír Birodalom uralkodói alkalmazták legteljesebb mértékben, ezért előadásomban e korszak produkcióit vizsgálom. Az Újasszír Birodalom királyai hadjárataik alkalmával az uralkodó alakját ábrázoló és királyfelirattal ellátott sztélével jelölték ki a hadjárat végpontját, a birodalom új határát. Előadásomban a periférián felállított asszír sztélék és szikladomborművek szövegét igyekszem kontextusba helyezni az asszír fővárosokból előkerült királyfeliratok és az asszír adminisztráció levelezésének segítségével, másrészt a sztélék uralkodó-portréinak ikonográfiáját kívánom bemutatni, párhuzamba állítva azokat az asszír központok művészi produkcióival.

2

„Vallás – Hagyomány – Modernitás” kutatócsoport

2008. június 6.

II. Szekció Az alkotó tervének visszafejtése Az eikósz mint mérce a Timaioszban Veres Máté Platón Timaiosz című dialógusában a címszereplő azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a kozmosz létrejöttéről olyan müthosz formájában adjon számot, amely nem kevésbé eikósz másokénál. Ezt a kijelentést több modern kommentátor szerint úgy kell értenünk, hogy mivel a jelenségek világa ontológiailag instabil, a róla adott magyarázat sem lehet több „valószínűnél”. Eszerint Timaiosz arról tesz bizonyságot, hogy tisztában van mindazon nehézségekkel, amelyekkel a „modern empirikus tudományfilozófia” szerint a fizikai világra vonatkozó tudományos hipotézisek megfogalmazásakor szembesülünk. Ezt a már-már konszenzusnak nevezhető előfeltevést kérdőjelezte meg Myles Burnyeat 2005-ös tanulmánya (Rhizai 2 [2005], 143-165.), amely szerint Timaiosz nem a tudományos tudás problémakörét tartja szem előtt, hanem a kozmosz eulogosz exegétészévé szeretne válni: a kozmosz létrejöttéről szóló történetében az azt megalkotó mesterember lehető legjobb szándékaira hivatkozva olyan praktikus döntésekről számol be, amelyek eredményeképp a lehető legjobb világ jött létre. Előadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy ez az értelmezés azt is lehetővé teszi, hogy a Timaioszt összekapcsoljuk más dialógusok – elsősorban az Állam és a Phaidón – azon fejtegéseivel, amelyek Szókratész elvárásairól számolnak be a költők és a természetkutatók történeteivel, magyarázataival kapcsolatban. Szókratész elvárja azoktól, akik a természeti világról beszélnek, hogy igyekezzenek megérteni, milyen szándékok vezethették az isteneket arra, hogy éppen ilyen világot alkossanak. Ha így értjük, az eikósz mint mérce nem csupán a logográfusokkal szemben támasztott követelmény, de annak szükségszerű következménye is, hogy nem tartozunk a világ megalkotásáért felelős istenek közé, s „ezért ezekkel a dolgokkal kapcsolatban az eikósz müthoszt kell elfogadnunk, és úgy illik, hogy ennél tovább ne kutassunk”.

A széthiánus kozmogónia „társ nélküli teremtés”-motívumának görög mitológiai párhuzama Galba Zsolt A gnósztikus kozmogónia főszereplői általában a kozmokrátor alkotó, a gnósztikus gondolkodás rossz teremtője és annak anyja, Sophia, az ellentmondásos karakterjegyeket egyesítő anti-bölcsesség figura. Előadásomban a séthiánus gnószticizmus teremtésmítoszáról fogok beszélni, annak is megkülönböztető jegyéről, a társ nélküli teremtés aktusáról, melynek során az égi eredetű entitás, Sophia, mennyei társától, hímnemű nászpárjától elpártolva hozza létre torz gyermekét, megbontva ezzel a gnósztikus ontológiai hierarchia ősegységét. A jelenséget rendkívül szerteágazóan mutatja be a szakirodalom, egyesek szerint a társ nélkül való alkotás a görög filozófiából, mások szerint a héber hagyományból magyarázható. Végül vannak, akik a görög mitológiához folyamodnak, ugyanis az általam vizsgált sajátosságnak ott is van párhuzama. Előadásomban ez utóbbi párhuzamot vizsgálom, Héra alakján mutatva be a vizsgált parallelizmust. A probléma megválaszolhatatlan, ezért célom nem a válaszadás, inkább intellektuális játék és e roppant érdekes téma bemutatása. 3

„Pusztába kiáltott szavak” konferencia

Erasmus Kollégium

„Ha leveted e világ szónokának büszkeségét…” Adalékok a korai szerzetesség forrásaihoz Parlagi Gáspár Nagy Szent Makariosz nevéhez gazdag hagyomány kötődik a kopt irodalomban. Mint a sivatagi atyák emblematikus alakja, s Egyiptom egyik legnépszerűbb szentje, később megjelenő szerzetesi gyakorlatokat is legitimálhat, ha azokat az ő nevéhez kötik. Előadásomban a Szent Makariosz erényei című írás két – egyébként összefonódó – hagyományrétegét vizsgálom: a Jézus-ima, mint fő imagyakorlat megjelenését, illetve Euagriosz Pontikosz, e nagy hatású, ám fölöttébb ellentmondásos megítélésű gondolkodó szerepét a műben. Célom, hogy a szövegek vizsgálatával, és a szerzetesi irodalom más, autentikus műveivel való összevetésével bemutassam a folyamatot, hogy a Jézus-ima – mely a szerzetesi élet alapköve lesz a keleti kereszténység egészében – hogyan kap helyet a makarioszi hagyományban; s kísérletet teszek ezen szövegrészek hozzávetőleges datálására is. Külön vizsgálom azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ezt a hagyományt részben egy „órigenista” szerzetes személyén keresztül kötik Makariosz abbához; s hogy mennyiben módosítják ezek a szövegek az Euagrioszról, illetve egyiptomi recepciójáról alkotott képünket.

III. Szekció Az 1839-es közvetítés-vita rekonstrukciója Nagy Helga Előadásomban az ellentmondás és a kizárt harmadik hegeli elvének dániai recepciójával kívánok foglalkozni, majd körüljárni azt a kérdést, hogy vajon felfejthető-e Kierkegaard álneves írásaiban a kortárs vitákra adott reflexió. A hangsúlyt a Tidskrift for Litteratur og Kritik hasábjain közölt mediatio-vita bemutatására helyezem. A vita az arisztotelészi logika hegeli bírálatát (ti. hogy az ellentmondásos predikátumok közvetíthetőek és azonos alanyban egyesíthetőek) elsősorban teológiai alapon értelmezi, és a racionalizmus valamint a szupranaturalizmus közötti közvetíthetőség kérdését boncolja. A rekonstrukció során elsősorban F. C. Sibbern, J. A. Bornemann, J. P. Mynster, J. L. Heiberg, A. F. Schiødte, illetve H. L. Martensen álláspontjait prezentálom majd. Előadásom legvégén pedig szeretném kifejteni, milyen (polemikus) választ ad Kierkegaard, illetve mi mentén és hogyan gondolja tovább a bemutatásra került mediatio fogalmát.

4

„Vallás – Hagyomány – Modernitás” kutatócsoport

2008. június 6.

Antik testek modern testeken: Delsarte, Nietzsche és a Nachleben Mestyán Ádám Francois Delsarte (1811-1871) francia énekes és deklamációtanár a pozitivista tudományeszmény jegyében fogant „alkalmazott esztétikája” az Egyesült Államokban az 1880-as és 90-es években jelentős transzformáción esik át. E transzformáció egyik eleme az antik szobrok testpózainak utánzása. Nietzsche A tragédia születésében a görög kultúra új jelentését formálja ki. „Teljes testi szimbolikát” követel, és e testi szimbolika már a dionüszoszi jegyében áll. Később az Európába visszaexportált, megváltozott delsarte-i testfelfogás e szimbolika jegyében a modern tánc alapjait veti meg. A Nachleben fogalma Aby Warburg kifejezése, melyen – egyszerűsítve – a mozdulatok és energiák továbbélését érti, melyek a képi reprezentációk hosszú történeti sorain, olykor egymással közvetlen kapcsolat nélkül jelennek meg, rögzített formulákként. Előadásomban azt vizsgálom meg, hogy milyen értelemben beszélhetünk a 19. századi görögség-eszmény testi applikációjáról, és ebben vajon kimutathatóan gyökerezik-e Warburg későbbi Nachleben-teóriája. Középpontban az a probléma áll, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a történeti múlt percepciója reális igényt formáljon az újjáéledésre, majd ez az „újjáéledés” saját legitimációjában folytonosságra tartson igényt. Vagyis, hogy a történelem 19. századi fogalmának vajon van-e már olyan érzéki aspektusa, mely végül a 20. századi testkultuszokban csúcsosodik ki.

A proszópeion felvétele Rosenzweig politikai teológiájának aktualitása Ribáry Márton Franz Rosenzweig politikai teológiája, ahogy az az 1921-es A megváltás csillaga című főműve, esszéi és levelezése, valamint a főmű alkalmazásának tekintett Jehuda Halevifordítások alapján rekonstruálható, mára látszólag érvényét veszítette. Izrael állam megalapításával az örök népként bemutatott zsidóság visszatért az időbeli népek közé, a történelembe, és ezzel együtt gyakorlatilag megszűnt a Rosenzweig számára oly fontos diaszpóra-karaktere is. Az előadás célja az örök és időbeli népek rosenzweigi megkülönböztetésének bemutatása, valamint ezzel összefüggésben a cionizmus mint modern „hamis messiási mozgalom” kritikájának rekonstruálása. Ezek alapján amellett kívánok érvelni, hogy az örök nép Palesztinába és ezzel együtt a történelembe való visszatérése ellenére sem veszítette el örök jellegét, és Rosenzweig politikai teológiája és az ahhoz kapcsolódó művelődéspolitikai program továbbra is számításba veendő alternatíva – mind Izrael állam, mind a diaszpóra zsidósága számára. A kritikusokkal szemben arra kívánok rámutatni, hogy Rosenzweig nem a vallásközi konfliktusok elmélyítésének, hanem éppen a vallások önmegértésen keresztülvezető megbékélésének gondolkodója.

5

ERASMUS KOLLÉGIUM http://www.erasmuskollegium.hu