1 Bük Város Önkormányzat Képviselőtestülete JEGYZŐKÖNYV Készült: Bük Város Önkormányzat Képviselőtestületének 2011. augusztus 19-én a Büki Művelődési és Sportközpont Könyvtár színháztermében megtartott ünnepi testületi üléséről. Jelen vannak a mellékelt jelenléti ív szerint: Jelenléti ív a Jkv. 1. sz. mellékletét képezi Németh Sándor polgármester, Baranyai Róbert alpolgármester, Bodorkós László, Pócza Csaba, Németh Violetta és Taródi Lajos képviselők Igazoltan távol van: Patthy Sándor képviselő A Polgármesteri Hivatal részéről jelen vannak: Dr. Tóth Ágnes jegyző, Csonkáné Kovács Magdolna, Gecséné Németh Lívia, Sárvári Márta, Németh Istvánné, Csordásné Major Tünde jkv. vezető Németh Sándor polgármester: Köszönti az ünnepi testületi ülés résztvevőit. Megállapítja a határozatképességet, 6 képviselő jelen van. Javaslatot tesz az ülésről készült jegyzőkönyv hitelesítőire: Taródi Lajos és Pócza Csaba képviselők személyében. A Képviselő-testület egyhangúlag, 6 igen szavazattal Taródi Lajos és Pócza Csaba képviselőket jelöli ki az ülésről készült jegyzőkönyv hitelesítőinek. Németh Sándor polgármester: Javaslatot tesz az ülés napirendjére, melyet a képviselők egyhangúlag, 6 igen szavazattal az alábbiak szerint hagynak jóvá: NAPIREND 1./ Megemlékezés Államalapításunk ünnepéről. Ünnepi beszédet mond: dr. Katona Attila egyetemi docens 2./ Az új kenyér megszentelése. Közreműködik: Baranyai Csaba lelkész az Evangélikus Egyházközség képviseletében, valamint Ferling György plébános a Római Katolikus Egyházközség képviseletében. 3. Bük Város Önkormányzata Képviselő-testülete által alapított díjak, elismerések átadása. Napirend előtt Csébich Dorina szavalata hangzik el.
2 1./ Napirend: Megemlékezés Államalapításunkról. Ünnepi beszédet mond: dr. Katona Attila egyetemi docens Dr. Katona Attila egyetemi docens: Tisztelt Polgármester Úr! Képviselő tagok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékező, ünneplő közönség! „… Én tehát azt hiszem, tisztelt ház, hogy a hála érzetét fokozni s a magyar nemzeteszmét emelni fogja, hogy ha Szent István napja az országnak sátoros ünnepévé emeltetik, tehát abban a megtisztelésben részesül, a melyben az egyházak és vallások legszentebb emlékeiket és legnagyobb történeti tényeiket szokták részesíteni. … azon kívül, tisztelt ház a közérzület, az állandó gyakorlat e napot már is országos ünneppé tette. Mikor tehát mi erre az állandó gyakorlatra, hogy úgy mondjam, a törvényhozás hivatalos pecsétjét rányomjuk, nem tettük semmit mást, mint azt, hogy az ország közérzületének manifestációját e hozandó törvényben, a melyet mindig helyes és üdvös dolognak tartok, kifejezésre juttatunk.” Az imént citált idézet Beöthy Ákos országgyűlési képviselő, jogtudóstól származik, aki 1891. január 29-én Andrássy Tivadar javaslatára reagált. A kiegyezést követő első miniszterelnökünk Andrássy Gyula fia az ipari munkások vasárnapi munkaszüneti napról szóló törvény vitájakor vetette fel immáron nem először a tisztelt házban az említett nap, augusztus 20-a állami szintű megünneplését. A kérdés körül kibontakozó vitát most nem kívánom teljes terjedelmében taglalni, részben az ünnep magasztossága miatt, részben bízva abban, hogy közülünk mindenki jól ismeri a magyar parlamentekben az ilyen szituációkban kirobbanó politikai viták stílusát és tartalmi sekélyességét. Elég talán, ha arra utalok, hogy a disputában markánsan tetten érhető a korabeli magyarországi politikai elit konfesszionális és értékrendbeli fragmentációja. Mindezt azért emeltem ki, mert bizonyos értelemben kettős a mai ünnep, nemcsak az államalapító, államszervező Szent István emlékezetének a napja, hanem az első állami rangra emelt ünnepnap „megteremtésének” 120. évfordulója is. Hisz a Baross Gábor kereskedelmi miniszter által beterjesztett már említett törvényjavaslat végső szövegének 1. §a emígyen szólt: „ … vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell.” Nem ez volt az első eset, hogy állami rendelkezéssel, jogszabállyal kívántak nyomatékot adni a nap jelentőségének. Trefort Ágost kultuszminiszter már 1878-ban rendeletében megtette ezt, országosan előírva a kötelező istentiszteletet a nem katolikus templomokban is, „ahol a lakosság vagy a hatóság kívánja”. Intézkedését a nemzetiségi vidékeken óriási felzúdulás fogadta, szelektív lett az ünnep, akadt ahol megtartották, és volt, ahol keményen ellenálltak. Csak egy-egy parlamenti interpelláció emlékezetett arra pl. 1885ben, hogy továbbra is megmaradt az igény a törvényi megerősítésre. Maga a törekvés, tudniillik az ünnep szekularizációja önmagában is megosztotta a korabeli politikai elitet. Egyesek — mint Károlyi Gábor gróf — Március 15-e beemelését is kívánták a Corpus Jurisba, míg mások szerencsétlen ötletnek tartották az állami elrendelésnek, megerősítéseknek még a gondolatát is. Mocsáry Lajos rossz scenáriónak, sajnálatos tévedésnek vélte „a nemzeti kegyeletet francia módon államosítani.” De miként is változott, illetve alakult át ez a hagyomány, hogyan is vált ez a vallásos, liturgikus szertartás profán-etatista ízű ünnepnappá. Ismert, hogy I. István király 1083-as szentté avatását követően, 1090-ben rendelte el I. László, hogy „Szent István napja mint szent ünnep megtartasson”. Rögzítette az időpontot is: augusztus 20-ika. A napot még az 1083-as szentté avatásakor VII. Gergely pápa jelölte ki. Az eredetileg tisztán vallási ünnep az évtizedek soron világi tartalmat is kapott, az Árpád-házi királyok ekkor tartották Székesfehérvárott törvénynapjaikat, ahol, és amikor személyesen is meg lehetett jelenni előttük. Természetesen e naptól függetlenül, egymással párhuzamosan élt
3 első királyunk emlékezetének vallásos és a népi kultúrában is jelenlévő hagyománya, lenyomata. Az elszigetelt lokális ünnepségeknek új fejezetet adott a felvilágosodás kora. Míg egyik oldalon 1771-ben XIV. Benedek pápa rendelkezésének megfelelően ez a nap megszűnt általános egyházi ünnepnek lenni, addig Mária Terézia királynő jóvoltából elrendeltetett „az apostoli királyság általános védőszentjének” megünneplése. A katolikusokat eltiltotta ezen a napon a munkától, és kötelezte őket a misén való részvételre. Az alkalmat természetesen nem a szembenállás adta, hanem egy sok évtizedes törekvés betetőzése, tudniillik, hogy ekkor sikerült Dubrovnikból, az akkori Raguzából a Szent Jobbot első királyunk ereklyéjét Magyarországra hozatni, majd egy hosszabb körút után Budán elhelyezni. Az ünnepnap történetében 1818 hozta el a látványos fordulatot, a Budán működő magyar kormányszék, a Helytartótanács szabályozta a Szent Jobb körmenet liturgiáját. A vallásos ünnep szekuláris-politikai jelleget kapott a világi hatóságok teljes pompájában történő megjelenésével, felvonultatásával. Mindez a honi kulturális nacionalizmus korában csak ösztönözte, fokozta az emberekben az önálló magyar államiság iránti vágyat, s az ilyen tartalmú változás jól kitapintható az utólag reformkornak elnevezett 1830-as, 40-es évtizedekben zajló augusztus 20-i Szent Jobb körmeneteken. A modernizáció és a tartalmi változások biztos jelének mutatkozott a naphoz kapcsolódó vizuális látványossággal fűszerezett „nemzeti népünnepélyek”. A dualizmus kori lokális, de még erősen vallásos megemlékezés történetében a bevezetőben már említett 1891. évi 13. törvény csak szerény változást hozott. Bár utóbb még születtek megerősítő rendelkezések, pl. 1895-ben belügyminiszteri előírta, hogy ezen a napon a „középületekre címeres nemzeti zászló tűzendő ki”, a tömegek alig követték a példát. A nap nem lett az ország lakókat összekovácsoló pillanat, s ennek számtalan oka volt. Nemcsak a vallási és a nemzetiségi fragmentáció, a társadalmat alapjaiban megosztó viták, hanem március 15-ike is. A politikai összekovácsolás szellemét jobban biztosította e nap köré szervezhető szekuláris-politikai tematika. A korabeli politikai osztály az államalapítást más folyamatként látta és látatta. A nagy ünnep a korszakban a honfoglalás, millennium volt, az új haza elfoglalása számított az államalapítás szimbolikus gesztusának és nem annyira a kereszténység felvétele. Nem I. István megkoronázásának kilencszázadik évfordulójához kapcsolták a magyar államiság megteremtését szimbolikus aktusát, hanem a honfoglaláshoz, az utóbbi elsőbbségét volt hivatott tudatosítani a rövid életű Árpád napok. Mindenesetre 1891. augusztus 20-a után a rendszeressé váló Szent István napi Szent Jobb körmenetek a római katolikusok és az állam viszonyának legjobb pillanatnyi barométere lett. Az ünnep hagyománya tartalmilag aztán onnét kapott megerősítést, ösztönzést, amire a törvényalkotók bár utaltak, de — lévén, hogy a gyáriparhoz kapcsolódó törvényről volt szó — tudatosan mellőztek a képviselőházi viták során, tudniillik a falvak agrárius népétől. A századfordulón a honi agrárius gondolat egyik, ha nem a legjelesebb alakja Darányi Ignác, részben az itt-ott felbukkanó népi hagyomány alapján, részben kitalálva azokat úgy intézkedett 1899-ben, majd 1901-ben is, hogy a munkaadók és a munkavállalók együttesen ünnepeljék meg az aratás sikerét. A jövő évi megélhetést biztosító szemtermés magtárakba kerülését, az új kenyér ünnepét. Az aratóünnepek az uradalmak patriarchális viszonyait voltak hívatottak javítani. A ma már ismeretlen, de a századfordulón a nemzetépítésben kulcsszerepet játszó Országos Nemzeti Szövetség javaslatára az „össztársadalmibb” jelleg fokozása érdekében az addig a konkrét időponthoz nem kötött aratóünnepség augusztus 20ához csatoltatott. A politikai döntések eredőjeként magába szippantotta a Szent Istvánban testet öltő nemzeti állam ünnepe.
4 Az említett tematikák a maguk teljességében jelentek meg az etnikailag homogénebb trianoni Magyarországon. A neobarokk Horthy-korszakban a nap nemcsak konfesszionális és etatista tartalommal telítődött, hanem a nemzet egységét kifejező vidék reprezentatív részvételével is. A politikai instrukcióknak megfelelően, a közigazgatás közreműködésével utaztatták fel a különböző tájegységeket képviselő népviseletben öltöztetett lakosságot a fővárosi augusztus 20-iki ünnepségekre. Maga az ünnep a harmincas évekre már idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát. A második világháborút követően, a kommunista rezsim az ünnepnapot megtartotta és a megújítva megszüntetni szellemében új tartalommal töltötte meg. Az Alkotmány ünnepévé változtatták, hogy ezzel negligálják konfesszionális tartalmát, s egy oximoron napjává tegyék. Hisz a magyar alkotmányosság azon a napon halálozott el, amikor történetében szinte először chartális alkotmánya lett. Negyven éven át ez volt a fő üzenete a napnak, hogy a rendszerváltás idején kimúljon, illetve, hogy két évtizeden keresztül e téren a bizonytalanság lüktessen a hallgatóságban. Hogy az elfogadott kétharmados, új magyar alkotmánynak lesz-e ily napja, azt nem tudjuk, talán majd egy váratlan képviselői módosító indítvány eldönti. Az aratónapi hagyományokból eredeztethető új kenyér mozzanata természetesen megmaradt a XX. század második felében is. Még akkor is, ha a politikai hangsúlyok e téren a hatvanas évektől máshová tétettek. A tradicionális agrárvilág eltűnt, nemcsak országunkban, hanem egész Európában, de a nap talán figyelmezteti a posztmodern társadalmakat, hogy honnét is indultak, illetve milyen sérülékenyek is alapjai, amelyre épültek. Az ünnep szekularizációjának előtérbe állítása bár különböző hangsúllyal, de az államiságot helyezte középpontba. Azt az államiságot, amelynek lényege, megjelenési módja, formája, fejlődéstörténete megosztotta az évszázadok során a tudósokat és a politikusokat, de fontosságát és szükségességét sohasem kérdőjelezték meg. Sérülékenységét gyakran látták, átélték, segítőkészségét elvárták, biztonságot adó melegségét értékelték, de a fenntartásáért és működtetésének költségéért már kevesebbet tettek, és tesznek főleg a kiváltságos csoportok. De kétségtelen, hogy fennmaradásáért, ha kellett — és néha, ha nem kellett, akkor is — életükkel fizettek a Kárpát-medencében élők. A honi történettudomány az államalapítást nem egy szimbolikus gesztusnak, hanem egy generációkon át tartó folyamatnak látja. Az az állam, amit Szent István teremtett nem azonos azzal a képződményben, amit hisznek az emberek. Még elnevezése körül sem alakult ki szakmai konszenzus, hol premodern, hol középkori, hol keresztény, hol korai jelzővel illetik, kétségtelen ez a politikai entitás nem területi alapon szerveződő szuverén állam volt, mert az csak a 16-17. században jelent meg Európában is. Szerencsésebb lenne egyszerűen regnumnak, azaz királyságnak nevezni. De azt senki sem vitatja, hogy ebből fejlődött, ebből nőtt ki, mint búzaszemből a kalász. Az ünnep mindig visszafogott politikai tartalma, valamint a lakosság erős ragaszkodása államiságához avatta az elmúlt időszakban leginkább preferált nappá augusztus 20-át. A vallási liturgikus mozzanatokat mindinkább felülíró szekuláris üzenetével, változó jelentéstartalmával nagyszerűen beleillik abba a folyamatba, amit modern tömeghagyomány teremtésnek nevezünk. Ha Beöthy Ákos gondolatával indítottam beszédemet, akkor illő, hogy a záró résznél is őt idézzem. Az említett törvény vitájakor mondta: „hogy mi ma nem működnénk itt, és nem beszélnénk pro és contra, hogy ha István király bölcs és nagy politikusunk nem lett volna…” – mit tehetünk ehhez, szerencsénkre az évszázados során még sok ezren követték őt a politikai bölcsesség terén. Köszönöm, megértő szíves figyelmüket!
5 2./ Napirend: Az új kenyér megszentelése. Közreműködik: Baranyai Csaba lelkész, valamint Ferling György plébános Németh Sándor polgármester: A Katolikus Egyház részéről Ferling György plébánost, valamint az Evangélikus Egyházközség részéről Baranyai Csaba lelkészt felkéri, hogy áldják meg és szenteljék meg az új kenyeret. Baranyai Csaba evangélikus lelkész megáldja az új kenyeret Ferling György plébános megszenteli az új kenyeret. 3. Napirend: Bük Város Önkormányzata Képviselő-testülete által alapított díjak, elismerések átadása. Közreműködik: Németh Sándor polgármester, Dr. Tóth Ágnes jegyző Németh Sándor polgármester: Tájékoztatja a jelenlévőket, hogy Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/2009. (VI.30.) számú rendeletével meghatározta és elfogadta az Önkormányzat által adományozható kitüntető címeket és díjakat. A díjak és címek adományozásának célja olyan köztiszteletben álló, a település gazdasági gyarapodását, továbbfejlesztését, kulturális és művészeti értékeinek megőrzését és annak tiszteletben tartását elősegítő személyek munkájának, munkásságának elismerése, akik a településen, annak közéletében valamely területen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, nyújtanak. A kitüntető címek, díjak átadására ez évben másodízben kerül sor a Kulturális, Oktatási és Sportbizottság javaslatára a Képviselő-testület 2011. június 27-i határozatai alapján. 266/2011. (06.27.) számú Képviselő-testületi határozat: Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete díszpolgári címet adományoz Horváth Béla volt településvezető részére, akinek a három és fél évtizedes településvezetői tevékenysége nagyban hozzájárult Bük és Bükfürdő fejlődéséhez. A kitüntetett távolléte miatt az oklevél és az arany kitűző egy későbbi alkalommal kerül átnyújtásra részére. 267/2011. (06.27.) számú Képviselő-testületi határozat: Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete posztumusz díszpolgári címet adományoz Szabó József tanár részére. A kitüntetést leánya és fia veszik át. 268/2011. (06.27.) számú Képviselő-testületi határozat: Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Bük Városért Kitüntető Oklevelet adományoz Adrew Ethell a Nestlé Kft. Büki Gyáregységének vezetője részére, mivel a vezetése alatt üzemelő gyáregység folyamatos bővítésével számos munkahelyet teremtett a településen. 242/2011. (06.10.) számú Képviselő-testületi határozat: Bük Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Barki Dária Zsófia Bük, Honfoglalás u. 5. sz. alatti, 2. b. osztályos tanulót részesíti a „Jó tanuló, jó sportoló” kitüntetésben. A kitüntetés átadására az iskolai évzárón került sor.
6 A kitüntetések átadását követően Csébich Dorina szavazata, majd azt követően a szózat hangzik el. A szózatot követően Németh Sándor polgármester és Baranyai Róbert alpolgármester megszegi az új kenyeret és a jelenlévők valamennyien fogyasztanak belőle. Németh Sándor polgármester: Az ünnepi képviselőtestületi ülést 14.00 órakor bezárta.
k.m.f.
Németh Sándor polgármester
dr. Tóth Ágnes jegyző
Taródi Lajos jkv. hitelesítő
Pócza Csaba jkv. hitelesítő
